III. Kulturális Közfoglalkoztatási Program Az ünnepek, ünnepkörök és kapcsolódó feladatok
A közfoglalkoztatási időszakára számos olyan ünnep és ünnepkör esik, melyet valamennyi településen közösségi programokkal, rendezvényekkel ünnepelnek. A kulturális közfoglalkoztatásban dolgozók feladata, hogy ezen ünnepkörök mentén bekapcsolódjanak a települések már hagyományokkal bíró programjaiba, segítsék a szervezést végző önkormányzatokat, intézményeket, civil szervezeteket, közösségeket. A sok helyütt több éves, évtizedes, évszázados hagyományokhoz kapcsolódva legyenek tevőleges részesei a település ünnepének, ennek révén váljanak aktív tagjává a helyi közösségnek. Meglévő tudásukat, kreativitásukat, képességeiket, jártasságukat felhasználva kezdeményezzenek olyan programokat, találkozási alkalmakat, melyek azokat a hagyományokat, ismereteket, tudásokat, adják vissza a közösségeknek, melyekkel azok régen rendelkeztek. Ezáltal erősíthetik az összetartozás érzését, a közösségi kohéziót, az ott élők együttműködési képességét és akaratát. A közösségi kezdeményezések eredménye lehet az összetartó és szolidáris helyi társadalom megerősítése, a résztvevők közötti együttműködés és partnerség fejlesztése a helyi lakosságban. Közösségi munkások feladata (települési szintű feladatok) A programban résztvevő közösségi munkások feladata az ünnepkörök kapcsán a közösségek alakulását, fejlesztését elősegítő kezdeményezésekbe, helyi cselekvési programokba való bekapcsolódás, annak tervezése és a lakosok aktív részvételével történő megvalósítás elősegítése. A közösségi kezdeményezések generálása, elősegítése, felkarolása, új ötletek támogatása, megvalósításának segítése. A közösségi kezdeményezések nyilvánosságának megerősítése, mely a település lakosai számára lehetővé teszi a folyamatba való bekapcsolódást, részvételt. Koordinátorok feladata (mikrotérségi, járási szintű feladatok) A településeken zajló közösségi programok összegyűjtése, a járások és mikrotérségek közösségi kezdeményezéseinek számbavétele, rögzítése. A közösségi munkások közötti információáramlás segítése, az ötletek átadása, megosztása, jó gyakorlatok, pozitív kezdeményezések bemutatása a partnerszervezeteknek és közösségi munkásoknak. Ezáltal erősödhet a tágabb közösség összetartozását elősegítő, közös hagyományok erősítését célzó együttműködés, jó szomszédság és partnerség. Megyei iroda feladata A megyei irodák szakmai, módszertani támogatást nyújtanak a koordinátoroknak, illetve a közösségi munkásoknak, hogy azok képesek legyenek kezdeményezni és élére állni lokális fejlesztési folyamatokat. Segíti a jó gyakorlatok, módszerek, közösségi kezdeményezések bemutatását, terjesztését, tapasztalatok megvitatását, feldolgozását. Tapasztalatcserét kezdeményez a települések között, honlapján, híreiben megjelenteti, népszerűsíti a megyei példaértékű közösségi eseményeket, folyamatokat. A három szint (közösségi munkások, koordinátorok, megyei iroda) együttműködése lehetővé teszi a közösségi művelődés megyei közművelődési szakmai hálózatának bővítését,
-1-
az önkormányzatok, kulturális intézmények, szervezetek, egyházak partneri viszonyainak megerősítését. Közfoglalkoztatott munkatársak bevonása a jeles napokhoz, ünnepkörökhöz kapcsolódó helyi kezdeményezésekbe, programokba
ünnepekhez,
Az év jeles napjai, a gazdasági és az egyházi ünnepek számos alkalmat teremtettek/teremtenek a közös ünneplésre. Ugyan az emberi élet fordulóinak (születésnek, keresztelőnek, esküvőnek, stb.) apropói is jelentős ünnepek, ám ezek mégsem érintették egyegy falu- vagy lakóközösség egészét. A naptári év ünnepei és a hozzájuk kapcsolódó szokások azonban az élő közösségek közös ünnepei voltak. Ezek közül ismertetünk az alábbiakban néhány fontosabbat illetve megfogalmazunk néhány javaslatot a közösségi alkalmak megvalósítására. A felsorolt tevékenységek során a főszerep a kulturális közfoglalkoztatottakra, az őket fogadó szervezetekre, együttműködő partnerekre hárul. A megyei irodák munkatársai a koordinátorok közvetítésével a fent vázolt, illetve a helyben lévő lehetőségekre irányítják a figyelmet, s szükség esetén szakmai segítséget nyújtanak. A jó együttműködés, a feladatok közös lebonyolítása olyan tapasztalatokat adhat a közfoglalkoztatottaknak, melyek növelik az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedési esélyeiket. Naptári ünnepek és programjavaslatok Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az ünnepek, szokások, hagyományok minden településen, minden helyi társadalomban különbözőek. Ennek értelmében javasoljuk feltárni a helyi emlékezetben megőrzött hagyományokat illetve szorgalmazzuk a helyi közösséghez igazodó, a lehetőségekhez alkalmazkodó programok kezdeményezését. A következő leírások és ötletek segítséget kívánnak ehhez adni közösségi munkás kollégáink számára, azonban szeretnénk felhívni a figyelmet a helyismeret és a kreativitás, a saját ötletek jelentőségére is.
Farsang: A farsang időszaka vízkereszt napjától hamvazószerdáig terjedő, váltakozó hosszúságú időszak, a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. Már a középkorban a zajos mulatságok, lakodalmak ideje. A termékenység és bőségvarázsló hiedelmekkel és szokásokkal átitatott farsangi időszakra jellemző vaskosság az év más időszakában nem volt elképzelhető. Jellegzetes szokásai és kellékei az alakoskodó dramatikus játékok, a köszöntők, illetve világszerte jellemző a különféle jelmezek, maszkok felöltésének szokása. (Hazai zsánerfiguráink a cigányasszony, ördög, kereskedő, török, stb.) A táncmulatságok legfőbb ideje is a farsang volt, ekkor minden korosztálynak lehetősége volt a táncra, szórakozásra. A farsangi szokások elsősorban farsang végére, farsang farkára összpontosultak: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Ekkor tartották a legnagyobb mulatságokat, felvonulásokat, torkoskodásokat. A bőséges farsangi étkezések jellegzetes étele volt a fánk.
-2-
Húshagyókeddi szokások voltak a bolond lakodalmak, a tél-, a farsang- vagy bőgőtemetések dramatikus játékai, mellyel a következő böjti időszakára nem csak a zsíros és húsos ételeket, de a táncot, zenét is félretették. A lakodalmas időszak végével kicsúfolták a meg nem házasodottakat, a bolond lakodalmak mellett a vénlánycsúfolás, tuskó vagy rönkhúzás szokásaival. A tél és tavasz szimbolikus küzdelmének megjelenítése, a télkihordás, téltemetés szokásai szintén a farsang farkán értek tetőpontjukra. Ennek keretében a telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vízbe fojtják, vagy elégették (kiszejárás). A farsang és a böjt, a tél és a tavasz küzdelme jelenik meg Cibere vajda és Konc király, azaz Bacchus és Jeiunium vetélkedésében is. (A Cibere vajda elnevezése egy jellegzetes böjti savanyú leves, a cibere leves nevéből származik.) Lehetséges feladatok: Cél: A hagyományos télbúcsúztató szokások újjáélesztése, bemutatása. Intézmények, civil szervezetek, egyházak közötti együttműködés generálásával a helyi identitás, mi-tudat erősítése.
-
-
A település farsangi hagyományainak felkutatása A településeken megalakult adventi körök további összejövetelei – népszokások felelevenítése Régi települési mulatságok dokumentumainak felkutatása, régi képekből összeállított kiállítás rendezése Maskara, álarc készítés – elsősorban fiatalok bevonásával Dramatikus játékok, felvonulások felújítása több generáció bevonásával: o Cibere vajda és Konc király vetélkedése gyermekek, fiatalok számára, lévén ez játék kivételesen nem a vaskos szokásokhoz tartozik. Lehetséges családok bevonásával, vagy településrészek vetélkedőjeként megrendezni. o Bőgőtemetés, bolond lakodalmas játék több generáció bevonásával. Helyi farsangi hagyományokra épülő farsangi bálok, mulatságok szervezése (időbeosztás fontossága – a bálokat hamvazószerdáig kell lebonyolítani) asszonyfarsangok felelevenítése több női generáció bevonásával Farsangi fánksütő verseny és egyéb farsangi ételek versenyének meghirdetése, hagyományos farsangi ételek elkészítési módjának közösségi továbbadása, átadása több generáció bevonásával
Január 22. Vince napja: Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermést jósoltak. Vince napon kiakasztották a majd szüretre megvágott gömböcöt, máshol hurkát a szőlőbe, hogy annak analógiájára nagy fürtök teremjenek. Több helyen sorra látogatták egymást a szőlősgazdák. Lehetséges feladatok:
-
Bortermő vidékeken szőlőhegyi programok szervezése, a boros gazdák illetve a közösség tagjai között egymás látogatási szokásainak felelevenítése.
-3-
Február 3. Balázs napja: A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás, a soványpénzű tanítók jövedelemének kiegészítését szolgálta, amit gyakran díjlevelükbe is belefoglaltak. Balázsjárás alkalmával maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg – fején papírsüveggel, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek magukkal, hogy a háziak arra tűzhessék az adományaikat. A koledáló, adománygyűjtő szokásukért a háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket. Lehetséges feladatok:
-
Balázs-járás megszervezése a település gyermekeinek, gyermekcsoportjainak az iskola, óvoda, művelődési ház, egyházi szervezet, sportkör etc. segítségével, melynek keretében a csoport vagy csoportok ajándékokat, adományokat gyűjtenek az adott intézmény számára. Az ajándékok egy olyan közösség használatába kerülnének, melynek a saját, rokon vagy szomszéd gyermek is tagja.
Nagyböjti – húsvéti ünnepkör: Nagyböjt: A nagyböjt negyven napos időszaka hamvazószerdával veszi kezdetét, s egészen nagyszombat estig, húsvét vasárnap hajnalig tart. A hamvazószerda elnevezés egyrészt az e napon tartott barkaszentelés szokásáról, másrészt a zsírtól hamulúggal kitisztított edényekben való böjti étkezésről kapta. A következő csütörtökön, torkos vagy csonkacsütörtökön még utoljára el lehetett fogyasztani a farsangról megmaradt ételeket. A húsvét a keresztény ünnepek egyik legfontosabbika, végső soron ekkor emlékezünk meg a kereszténységet létrehozó eseményekről. Az erre készülő időszak keresztény meghatározója a vallásosság, az imádság. Ugyanakkor a böjt és húsvét ünnepi szokásaiba számos kereszténység előtti elem is megjelenik. A böjt tilalmakkal bíró időszaka során tartózkodni kellett nem csak a húsos, zsíros ételek fogyasztásától, de tilos volt a tánc, a muzsika, a mulatság is. A tánctilalom azonban csak a páros táncokra (mely maga a tánc szó eredeti jelentése) vonatkozott, az énekszóra járt karikázókra, böjti leánykörtáncokra, énekes körjátékokra és általában a játékokra nem. Épp ezért ezek igencsak jellemzőek a böjti időszakra. Lehetséges feladatok:
-
A település nagyböjti hagyományainak kutatása, böjtös ételek készítésének felkutatása, visszatanítása Torkos csütörtök megrendezése, mely alkalomra minden résztvevőnek valamilyen ételt kell hoznia, készítenie.
Március 12. Gergely napja: A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. -4-
E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A magyarországi Gergely-járás szokása valaha országosan ismert volt, célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a résztvevő szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Lehetséges feladatok:
-
-
Lásd a Balázs-járásnál. A diákpüspök választás hagyományaira építve gyermekkormányzat/ diákönkormányzat létrehozásának a kezdeményezése, választások megtartása, évenkénti Gergely napi tisztújítással. Iskolás gyermekek, diákönkormányzat tagjainak látogatása az óvodákba vagy az alsóbb tagozatokba, ahol nem csak iskolájukat, hanem közösségüket, önkormányzati tevékenységüket is bemutatják, megismertetik a kisebbekkel, játékos formában.
Április 24. Szent György napja: A néphagyomány e naptól számítja a tavasz kezdetét. György napján fogadták meg a pásztorokat, ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre. Az állatok első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött, mellyel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát igyekeztek biztosítani. Húsvéti ünnepkör: A húsvét mozgó ünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg. Így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet. A húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik a húsvéti ünnepkör, ezt követi a nagyhét, húsvétvasárnap, húsvéthétfő. Utolsó ünnepnapja a fehérvasárnap. Virágvasárnap: A húsvét előtti vasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, melynek emlékére a katolikus hívek szentelt barkás körmenetet tartanak. A palócok körében számos faluban virágvasárnap máig él a kiszejárás, kiszehajtás, máshol villőzés szokása. A kiszehagyomány az archaikus pogány téltemetésnek, tavaszvárásnak színes megnyilatkozása, a tavasz megjöttét jelképező vagy köszöntő énekes, táncos, esetleg dramatikus felvonulás. A kisze szalmával tömött, felöltöztetett és a falun keresztülhurcolt, végül elégetett vagy vízbe dobott fabáb. A falu határán kívüli elpusztításával, „kihordásával” szimbolikusan magát a telet, és azzal együtt minden rosszat, betegséget is eltávolítottak a közösségből, a településről. Lehetséges feladatok:
-
A település virágvasárnapi hagyományainak felkutatása. A kiszehordás, vagy más jellemző virágvasárnapi szokás felelevenítése.
-5-
Nagyhét: A tavasz, a természet tavaszi megújulása, a húsvét előtti előkészületek az embert testi és lelki tisztálkodása, környezete megtisztítására készteti. Ezek a részint praktikus, részint mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek. A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra indítja. Ezek az ősi tavaszi szokások az egészségnek és jólétnek biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányulnak. Az ezzel kapcsolatos mágikus műveletek a magyarságnál leginkább nagyhétre koncentrálódnak: rendbe tették a házat, ólakat, szerszámokat, meszeltek, takarítottak. Lehetséges feladatok:
-
A település köztereinek, közösségi épületeinek rendbetétele a település tagjainak bevonásával, a játszótértől, a buszmegállón keresztül a közösségi épületekig. Lehetséges több generáció bevonásával, illetve több lépcsőben megrendezni az egyes csoportokhoz kacsolódó épületek, helyszínek kisebb közösségek (pl.: szülők, iskolások, klubtagok, etc.) szerinti tavaszi rendbehozatalát.
Nagypéntek: A kereszténység e napon emlékezik Jézus kereszthalálára. A legszigorúbb böjti nap. Nagypéntek és húsvét titkának átélésére, megünneplésére máig sok lehetőséget teremt a vallásos környezet: passiójátékok, nagypénteki misztériumok, felvonulások, ájtatosságok, etc. A pénteki napot általában szerencsétlennek tartották, különösen a nagypénteket. Úgy tartották, nem szabad kenyeret sütni, mert kővé válik. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek, mely különös jelentőséget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, hasonlóan egészségvarázsló célzattal. Lehetséges feladatok:
-
-
Kiállítás létrehozása a családoknál, önkormányzatnál, egyházi szervezeteknél őrzött, nagypéntekhez kapcsolódó fotók, dokumentumok, felkutatott szokások bemutatására. Passiójátékok, nagypénteki misztériumjátékok felújítása a település lakosainak bevonásával. Ennek formája a liturgikus történetek feldolgozása, közösséggel, fiatal generációkkal való megismertetése, végső soron akár a húsvéti események színpadi megjelenítése lehet.
Nagyszombat: Nagyszombaton gyújtottak új tüzet. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz Krisztust jelképezi, azonban emellett kereszténység előtti hagyományokkal is rendelkezik a tavaszi tűzgyújtás. Nagyszombat több helyen végeztek házszentelést. A tisztasággal és a tavaszi megújulással volt kapcsolatos a nagyszombati féregűzés (értsd: egér, patkány. kígyó, béka, etc.) szokása is. Több településen – hasonlóan a karácsonyi aranyosvíz vivéshez hajnalban patakhoz mentek mosakodni, hogy szépek, egészségesek legyenek. Lehetséges feladatok: -6-
-
Az újtűz gyújtásának közösségi felelevenítése, mely lángjából mindenki vihet magával haza egy gyertya vagy mécses segítségével.
Húsvétvasárnap: Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is: húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba. A tavasz behozatalát szimbolizáló húsvéti zöldágjárásra a Dunántúlról vannak példák. Jellemző játékok voltak ilyenkor a faluhossza játékok, mely bújó-kapuzó játékokkal a fiatal lányok az egész falun végigvonultak, rituális játékukkal elősegítették a természet megújulását. Sok helyütt húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a vetések, a község használatában lévő földek mágikus védelme és a határjelek tavaszi megújítása volt. Az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete új keletű hagyomány, feltehetően német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében. Mindenesetre a szapora nyúl – a tojás mellett – ugyancsak a termékenységet szimbolizálja. A kereskedelem, az édesipar és az propaganda hatására terjed el ma már országszerte a gyermekek húsvéti megajándékozása. Lehetséges feladatok: -
Húsvéti ajándékkészítő foglalkozások megszervezése A település húsvéti hagyományinak, tojásfestő gyakorlatának felkutatása, visszatanítása, több generáció részvételével A határjárás szokására alapulóan kirándulás szervezése, mely során a résztvevők végigjárják a települést és annak „határát”, meglátogatják a fontos helyszíneket, épületeket. Kapcsolódhat hozzá vetélkedő, a helyi értékek és helyismeretre alapuló tájékozódási futás jellegű pontgyűjtés (érték-táj-túra)
Húsvéthétfő, húsvét másnapja Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára. Tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szokás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt. A locsolás jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak (hagymalevél- vörös, vadalmafa héja sárga, bürök – zöld, lencse- kék). Több területen húsvét hétfőn volt szokásban a korábban is említett határjárás, melyet a németség körében emmaus-járásnak neveztek. Több sváb településen ma is kimennek e napon a szőlőhegyre és minden arra járót behívnak, megvendégelnek. A magyarság körében több helyen a húsvét hétfőn tartott bálokba, mint „emmausi vendégségbe” hívogattak a házról házra járó legények. (A húsvéttal ugyanis újra lehetett bálokat rendezni.) Lehetséges feladatok: -
Fiatalok megszervezésével a locsoló hagyományok felújítása, mely keretében a „legények” közösen végigjárják a lányos házakat. A locsolás végeztével közös „bált”, -7-
-
„bulit” lehet rendezni a fiataloknak, amit ki lehet egészíteni locsolóvers-mondó versennyel, tojásszépségversennyel, hasonló programokkal. Az emmaus-járás felelevenítésére bortermő vidékeken a pincékben, más térségekben a településen lehetne kezdeményezni, hogy a települések, településrészek lakosai meglátogassák egymást. Települési szinten erre meghatározott tól-ig időszakot lehetne meghirdetni, illetve a vállalkozó résztvevők házakat meg lehetne jelölni egy Emmusi-vendégség táblával.
Fehérvasárnap, mátkázó vasárnap: A húsvéti ünnepkör zárónapja a fehérvasárnap, a kishúsvét vagy jellemző szokása után elnevezve mátkázó vasárnap. A komálás vagy más néven mátkálás szertartásos barátságkötés, melyet rituális ajándékcserével szentesítenek. A komatálban többnyire hímes vagy piros tojást, kalácsot, gyümölcsöt és bort küldtek. A tálat 14-15 éves lányok néhány évvel fiatalabbakkal küldték el kiválasztott barátnőjükhöz, akik általában jellegzetes „Koma tálat hoztam…” vagy „Mátka, mátka, mátkázzunk…” kezdetű verssel/énekkel beköszöntve adták azt át. Ha kicserélték az ajándékot és visszaküldték a tálat, azzal a két nagylány egy életre szövetséget kötött egymással, egymásnak mátkái, később egymás gyermekinek keresztszülei, komaasszonyai lettek. A keresztszülő legfontosabb feladata a hagyományok értelmében, hogy a szülő halála esetén keresztgyermekét felnevelje. Erre az egymást mátkának választó barátnők tudatosan készültek. Lehetséges feladatok:
-
Alkalom teremtése a korosztályos barátságok megerősítésére, például saját rajzolt képeslapok küldésével. Közösségi alkalom szervezése, ahol néhány pályázó vagy jelentkező bemutatja egy nagy barátsága történetét, jelentőségét.
Áldozócsütörtök: Áldozócsütörtök, áldozó, áldozónap; Jézus mennybemenetelének ünnepe, egyúttal több régi templomnak búcsúnapja. Több helyen bálokat is tartottak. Lehetséges feladatok:
-
Bál szervezése.
Május 1.: A hagyományos május 1. és a pünkösdi szokások sok hasonlóságot mutatnak egymással. A magyar nyelvterület nagy részén május elsejére virradó éjszaka (máshol pünkösdkor) állítják a májusfát. A májfa, a zöld ág, (életfa) a természet megújulásának a szimbóluma, általában az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék. A magyar nyelvterületen a szokás két formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított közös májusfa. A fákat mindkét esetben a legények, legénybandák állították, a fákat szalagokkal, kendővel, cukorral, fésűvel, tükörrel stb. díszíttették fel. A májusfák kidöntése általában ünnepélyességgel, táncmulatsággal járt, ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. Hazánkban először 1890-ben rendeztek május elsejei felvonulást Budapesten. A felvonulást követő utcabálok, majálisok, a felvonulásokon szereplő májusfák hagyományos tavaszi szokáselemeket őriznek. -8-
Lehetséges feladatok:
-
Községi májusfa állítása a település fiataljainak bevonásával, lehetőség szerint titokban, melynek megtartása igen jó közösségkovácsoló. A résztvevők személyének kilétére majd csak a pünkösdi kitáncoltatáskor kerülhet fény.
Zöldfarsang: A húsvét és pünkösd közötti időszakban ismét szabad volt mulatságot, bálokat, lakodalmakat tartani. Ebben az időszakban több ősi eredetű tavaszváró, termékenységvarázsló szokás jelenik meg, melynek elemeivel a böjtben, húsvétkor, máshol május 1-én vagy pünkösdkor is találkozhatunk. Pünkösd: A pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik. Az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik, napján a kereszténység a Szentlélek kiáradását, eljövetelét ünnepli. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de számos olyan kereszténység előtti szokás és hiedelem őrződött meg bennük, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz. Ilyen jellegzetes szokások a pünkösdi királyválasztás, a pünkösdi királynéjárás, a pünkösdi zöldágazás, a májusfa, valamint a pünkösdi mulatságok, táncok, bálok, játékok. A pünkösdi királyválasztásról, vagy más néven májkirály, babkirály választásról a középkor óta vannak adataink. A legények közül többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy napig, egy hétig, néhol egy évig tartott, mely időszakra komoly kiváltságok jártak. „A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik.” Legügyesebbként a legénycsapat vezetője, fontos szerepe volt a bálok szervezésében. A házról házra járó pünkösdi szokásoknak két típusa különíthető el: az Alföldön és Északkelet-Magyarországon a pünkösdölés, valamint a dunántúli pünkösdi királynéjárás. Több helyen pünkösdi királyt és királynőt választottak. A lányok fehérbe öltöztek, a legények gyolcsinget, gyolcsgatyát vettek fel, árvalányhajas kalapban, kislajbiban mentek a lányok után. Táncoltak és énekeltek a házaknál. Pénzt és ennivalót kaptak, amit elosztottak, illetve közösen elfogyasztottak. A pünkösdi királynéjárás dunántúli változataiban a szereplők lányok voltak. Többnyire négy lány házról házra vezetett egy kisebb pünkösdi királynét énekszóval, és a kender növekedését elősegítő szimbolikus cselekedetet hajtottak végre. Lehetséges feladatok:
-
A pünkösdi király és királynéválasztás szokására alapozva fiataloknak, gyermekeknek szóló vetélkedő megszervezése. A vetélkedőn minimum négy fős csapatok indulhatnak, melynek legalább egy tagja lány. A csapatok fiú tagjainak ügyességi próbákat, karikadobálást, versenyfutást, „lovasversenyt” (három emberből áll egy lovas, kettő összekapaszkodik lónak, a harmadik maga a lovas), találós kérdéseket, egyéb ügyességi és erőpróbákat kell kiállniuk. A verseny során koszorú készítésére alkalmas eszközöket, tárgyakat (szalagokat, virágokat, etc.) szereznek, melyből a verseny ideje alatt a csapat -9-
lány tagjának/tagjainak koszorút, koronát, a fiúknak bokrétát kell készíteni, melyeket a verseny végével pontoznak. A fiúk és lányok közös pontszáma alapján a nyertes csapat számára az egy hetes/napos/éves kiváltságokat a résztvevők közösen határozzák meg. (pl.: egy hétig hoznak nekik uzsonnát, etc.) Április 24. Szent György napja: A néphagyomány a tavasz igazi kezdetét e naptól számítja. Az állatok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött, mellyel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát igyekeztek biztosítani. A pásztorok, béresek éves szegődtetésének ideje volt Szent György-napja. E napot a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés – különféle mágikus célzattal, a tejhaszon érdekében. Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. A húsvéti szokásokkal mutat rokonságot, hogy ilyenkor is sor kerülhetett határjárásra, a kutak megtisztítására, a határjelek felújítására. Június 24. keresztelő Szent János vagy Szent Iván napja: Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi tűzugrás szokásának is. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést. A szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás. A Szent Iván-napi rítusénekekben több párosítószöveg is szerepel. A legelső almák Szent Iván napra megértek. Úgy tartották, a Szent Iván tüzén átdobott alma - szentiván almája, a tűzbe vetett, vagy a koledáló gyermekeknek adott alma vagy más gyümölcs a meghalt kisgyermekek számára átkerül a túlvilágra. (A szokás alapját az alma és a gyümölcs gyermekétkeztetésben való kiemelt szerepe adta.) Lehetséges feladatok:
-
Közös tűzgyújtás, tűzugrás felelevenítése Adományozó szokások felelevenítése, gyümölcs adományok megszervezése a rászoruló gyermekek részére
Munkavégző ünnepek: Június 29. Péter-Pál napja, az aratás kezdete: A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Június 2. Sarlós boldogasszony napja: Szokás volt ezen a napon az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal. Aratási szokások és hiedelmek: Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának sikerét számos rítussal és szokással igyekeztek biztosítani, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is - 10 -
összekapcsolódtak: a munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A legfontosabb gabona, a búza, más nevén az „élet” tiszteletére több helyen nagyünneplő viseletben mentek aratni. Az aratás nagy munkájának idején ünnepi ételeket fogyasztottak, melyet a kemény fizikai terhelés különösen indokolt. A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéből aratókoszorút készítettek. Ezt vagy a földesúrnak, később a TSZ elnöknek vitték, vagy a külön aratás idején otthon a mestergerendára akasztották. Máshol az utolsó learatott kalászokból egy kis csomót vitt mindenki haza, szemét az őszi vetőmag közé elegyítették különféle magyarázatokkal. Az aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, korona formájú, koszorú alakú, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. Vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket keverték a vetőmag közé, melyet a karácsonyi abroszból vetettek el. (A szimbolika magyarázatát lásd a karácsonyi ünnepkörnél.) A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A módosabb, részes aratókkal dolgoztató gazda megvendégelte munkásait. Nagy aratóbálokat az uradalmakban rendeztek, különösen az 1901-es miniszteri felhívás után, később a szokás a szocialista termelőszövetkezetekben megmaradt. Új kenyeret eredetileg nem augusztus 20-án, hanem az aratás végével ünnepelték, református vidékeken - az újborhoz hasonló módon – úrvacsorát tartottak ezen alkalomból. Augusztus 20. Szent István napja: Szent István az első magyar katolikus szent és az első szent királyunk. Természetes módon mumifikálódott jobbjának, a Szent Jobbnak a tisztelete már a középkorban megkezdődött. Szent Jobb ereklyéjének csodatévő erőt tulajdonítottak, melyhez évszázadokon át zarándokoltak a hívek. A 15. században a Szent Jobbot Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom elől Boszniába, később (1590 körül) Raguzába - a mai Dubrovnikba került - az ottani domonkos szerzetesekhez. Mária Terézia szerezte vissza Raguzából, hosszas diplomáciai tárgyalások eredményeként. 1771-ben Bécsbe vitték, majd nagy pompával Budára szállítatta az ereklyét, s elrendelte Szent István napjának, augusztus 20ának a megünneplését. Ennek alkalmából 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a Szent Jobb körmenet. 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett, majd 1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet. Szent István-naphoz különösebb paraszti hagyományok nem fűződtek, inkább az aratás végéhez, vagy a cséplés végéhez kapcsolódó szokásokat igyekeztek az „új kenyér” ünnepéhez igazítani. A történeti adatokból úgy tűnik, hogy a Szent István-napi új kenyér átadásának és megszegésének ünnepi eseménye Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. évi aratóünnepekről szóló rendeletéhez köthető. A 21. században e nemzeti ünnepünkön Szent Istvánra, az államalapításra, az új kenyérre, az alkotmányra, a Szent Koronára és a Szent Jobbra egyaránt emlékezünk. Lehetséges feladatok:
-
Közös kenyérsütés az ünnep alkalmával, vagy mindenkinek saját elképzelése szerint készített kenyere, mellyel megkínálják egymást a település tagjai. Aratókoszorú készítése több generáció bevonásával, annak közösségi térben való elhelyezése a következő tavaszig. Az aratókoszorú mellett minden érdeklődőnek egy kis csomó búzakalászt lehetne adni, amit felhasználhat a karácsonyi szokások keretében, a karácsonyi asztal elkészítésekor. - 11 -
Szüret: A szüret időpontja a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon-Júdás (okt. 28.) napjáig. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermő vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evésivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja az elmúlt évszázadban tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18–19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait. A falvakban a szüretek befejezésével rendeztek szüreti felvonulásokat, tartották a szüreti bálokat. Bírót, bírónét választottak a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények (szőlőőrzés!) közül. A báltermet szőlővel díszítették, a fő helyre egy nagy fürtöt, „szőlőskosarat” készítettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a bál végén kisorsolták, elárverezték a legények között, akik szerelmi ajándékként ajándékozták tovább. Lehetséges feladatok:
-
A betakarítások végével bármilyen termény témakörében felvonulások szervezése, helyi termékek vagy házi készítmények bemutatásával, kóstoltatásával, ezzel is támogatva a helyi termékek létrejöttét. Gyümölcs vagy szőlőtermő vidékeken a bál és a hozzá kapcsolódó szokások felkutatása, fotókiállítás rendezése, esetleg helyi a hagyományok felelevenítése.
Téli népszokások: November 1. Mindenszentek napja, November 2. Halottak napja: Mindenszentekkor és halottak napján ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A több helyen ezen a napon sütött kalácsot, mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven említett üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól.
Lehetséges feladatok: -
A kalácssütés és adományozás szokásának közösségen belüli felelevenítése, jótékonysági akciók szervezése.
November 11. Márton napja: Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőségben élhessenek. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Az ünnep jellegzetes étele a liba.
Lehetséges feladatok: -
Márton napi ludasságok, felvonulás hagyományelevenítő vetélkedőkkel. Liba recept verseny, liba formájú sütemények közösségi elkészítése. - 12 -
November 30. András napja: Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a disznótorok. A disznóölést követő vacsora, a disznótor a magyar nyelvterületen mindenütt jeles alkalom volt, az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására alkalmas esemény. A disznótorral kapcsolatban két adománygyűjtő szokás, a kántálás (köszöntés) és az ún. nyársdugás maradt fent a 20. századra. A bandába tömörült legények, fiúgyermekek többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. A háziak a nyársra hurkát, kolbászt, szalonnát, pogácsát szúrnak. Lehetséges feladatok:
-
Közösségi disznóvágások, disznótorok szervezése.
Karácsonyi ünnepkör: Advent: A latin eredetű adventus szó jelentése: eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésére való testi-lelki felkészülés időszaka, a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Az advent 4 hétig tart, amely Szent András napjához (november 30.) közel eső vasárnappal kezdődik. Eredetileg ez a kisböjt is 40 napig tartott, de a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A vallási előkészületeket a böjtön kívül a hajnali misék, roráték jelentették. Az advent időszakában tilos volt a zajos mulatság, tánc, lakodalom. Ez az időszak olyan jeles napokat foglal magában, mint András (nov. 30.), Borbála (dec. 4.), Miklós (dec. 6.) és Luca (dec. 13.), melyekhez termékenységvarázslás, termés-, időjárás-, férj-, sőt haláljóslás is kapcsolódott. A szokáscselekmények célja az volt, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét mind a földművelésben, állattartásban, mind pedig az emberek egyéni életében. Az advent időszakában szerveződtek és készültek fel a betlehemesek, kántálók, ostyahordók és egyéb karácsonyi játékok előadói. Némely vidéken már advent idején megkezdődött a kántálás és a betlehemezés. Az advent jellegzetes jelképe az adventi koszorú, mely advent első vasárnapjára készül el és karácsonyig minden vasárnap meggyújtanak rajta egy gyertyát. A gyertya színeinek (lila, rózsaszín) régen szimbolikus jelentése volt, ma már inkább az esztétikumé, a dekorativitásé a fő szerep. Az adventi koszorú készítése a XIX. században terjedt el, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. December 4. Borbála napja: Szent Borbála ókeresztény vértanú (†306) egyike a magyar középkor és barokk világ legtiszteltebb nőszentjeinek, a „jó halál” (rossz halállal az öngyilkosok, kereszteletlenül eltávozók hallnak) patrónája. Főként a bányászok tisztelik ma is védőszentjüként. Borbála napjának hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz. (búza csíráztatás – ha kizöldül karácsonyra jó lesz a termés a jövő évben) December 6. Szent Miklós napja: Miklós a kisázsiai Myra szent püspöke, aki a IV. században élt. Legendája a bizánci egyházban a VI. században bontakozott, átterjedt Itáliára is. A nyugati és keleti egyházban egyaránt - 13 -
kedvelt szent, a halászok, révészek, vízimolnárok, diákok, de a városi polgárság védőszentje is. Miklós-járásról már a 13. századból vannak emlékek. Hagyományában tovább élnek a középkori diákpüspök választás nyomai. Római hagyományok szerint a diákok maguk közül választottak püspököt, aki katekizált/vizsgáztatott, majd jutalmazta és büntette társait. A Miklós-járás ebből és a kolostori, plébániai szokásából vált a középkor végétől a latin szertartású Európában, így hazánkban is népszerűvé. E hagyományok most is továbbélnek a gyermekeket verssel, énekkel vizsgáztató, ajándékkal jutalmazó és virgáccsal büntető, püspöki ruhára emlékeztető piros ruhás Mikulás alakjában. A hagyománynak egyik elszigetelődött, de máig élő formájában a szent püspök az ördög, tréfásan krampusz társaságában jelenik meg. (Legendája szerint Miklós számtalanszor megszégyeníti, távozásra kényszeríti az ördögöt.) Az álarcos vagy kormos képű, szarvakat viselő szörnyalak zavart kelt, a gyerekeket ijesztgeti, el akarja ragadni, melyet Miklós azonban megszégyenít, sokszor láncra is ver. Innen a játék dunántúli Láncos Miklós elnevezése. A téli napforduló megünneplése: A karácsony ünnepi rendjében különböző korú és célzatú hagyományok ötvöződnek. Nem rögződnek egyetlen naphoz, koronként és vidékenként változnak, Luca napjához és karácsony estéjéhez, illetőleg vízkereszt ünnepéhez tapadnak leginkább. A hagyományelemek főleg a téli napfordulóhoz kapcsolódnak, és a vegetáció, az emberi egészség és boldogulás érdekeit, a betegség és halál démonainak elriasztását szolgálják. Erre az archaikus-mágikus alaprétegre rakódott a kereszténység misztikus-liturgikus világa. Az új évkezdet, a hosszabbodó nappalok magának az életnek az újjászületését is jelenti, amit a Kisjézus születése meg is testesít. A magyarság lakta ökológiai környezetben a legfontosabb gabona a búza, mely a paraszti szóhasználatban az „élet” névre hallgat. Nem véletlen tehát, hogy a karácsonyi mágikus vagy liturgikus cselekedeteknek, a karácsonyi asztalnak, az ünnepkör napjaihoz tartozó szokásoknak meghatározó eleme a búza, melyet sokszor a Kisjézuskával is azonosítanak. (A babának nevezett búzakéve vagy maga a búzaszem rajzolata is a pólyás Jézuskát jeleníti meg.) December 13. Luca napja Luca, ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Hiedelemvilága csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz alakjával és legendájával. Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Luciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka, s december tizenharmadik napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A magyar hagyományban a Luca ambivalens hiedelemalak, jó és rossz, szent és boszorkányos alak egyben. Ünnepnapja az asszonyok számára „dologtiltó” nap volt, tilos volt fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni. Alkalmas nap volt a férj, bőség, termékenység- és egészség jóslásra, varázslásra. Ezen a napon kezdték a Luca-búzát csíráztatni, mely, ha karácsonyig szépen kihajtott a következő évi termést jósolta. Szépség- és egészségvarázsló praktikákat is végeztek a lányok ezen a napon. Piros almát tettek a mosdóvízbe, hogy egészségesek, pirospozsgásak legyenek. Luca-szék készítéséhez is ezen a boszorkányos napon kezdtek hozzá. A lányok e napon próbálták kifürkészni ki lesz a férjük: Luca-pogácsát sütöttek, benne egy-egy cédulára írt névvel. Vagy pénzt sütöttek néhány pogácsába, s aki ezt kivette, a következő évben szerencsés, gazdag lett. A pogácsába tűzött toll megpörkölődése viszont korai halált jelentett. - 14 -
Luca napján jártak a fiúk „kotyolni”, mely cselekedet a tojáshozamot igyekezett elősegíteni. A szokás jellegzetes énekei a „Luca, luca, kity, koty…” énekek. A lucázók, kotyolók térdük alá búzaszalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt, hogy jól tojjanak, a kotyolókat megajándékozta. A közép-európai néptudatban egy boszorkányszerű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca; lucaasszony néven említenek. Ez a fehérbe öltözött, néma, fehér arcú, kísértetszerű jelenség a Luca-napi alakoskodások során bekopogtak a házakhoz, letakarták a tükröket, megpiszkafázták a tyúkokat, ijesztgettek, jutalmaztak vagy büntettek. Néma alakjuk tulajdonképpen visszajáró holt lelkek, akik az évkezdő napon megjelennek, ártanak vagy segítenek az élőknek. December 24. Ádám-Éva napja, karácsony vigíliája, bővödeste: Maga a karácsony a szentestével, azaz karácsony előestéjével (vigíliájával), a karácsony böjtjével kezdődik. Ez az adventi időszak utolsó napja. Számtalan mágikus cselekedet fűződik e napokhoz is. Az asszonyok kitakarították a házat, szertartásosan megterítették a karácsonyi asztalt. A karácsonyi asztalra, vagy alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyak, eszközök különleges mágikus hatalommal ruházódtak fel. Magát a karácsonyi abroszt csak egyetlen ünnepi alkalomra használták, illetve ebből vetették majd a legfőbb gabonát, a búzát. Az asztalra egész kenyér, néhol kalács, alma, dió, mákos guba, más böjtös ételek került, az asztal alá sokszor szalmát szórtak az ezen a leghosszabb éjszakán visszajáró halottaknak, ételt is készítettek számukra. A karácsony mai, közismert jelképe, a feldíszített fenyő, a karácsonyfa ebben a formájában újabb keletű szokás. A zöld fenyő elterjedése előtt termőág (életfa) volt a karácsonyi dísz, melyet aranyozott dióval, almával, néhány helyen mézeskaláccsal díszítettek, s nem állítottak, hanem a mestergerendáról lógattak le. A karácsonyfa és díszítése tükrözi a liturgikus felfogás paradicsomi eseményeit: a fa a paradicsomjáték (Ádám és Éva története az eredendő bűnről) életfája, amelyen a termékenységet szimbolizáló alma és a paradicsomi életfáról származó kígyót jelképező láncok jól megférnek egymás mellett. A karácsonyi napokhoz szervesen hozzátartoztak a házról házra járó ünnepköszöntő szokások, mint például kántálások, karácsonyi köszöntések, a betlehemezés, a szálláskeresés, pásztorjáték vagy Heródes-játék, mely dramatikus szokások a karácsonyi történetet vagy résztelteit mutatják be. A játékok egész adventben folytak, tájegységenként különböző napokon, egészen újévig, vízkeresztig. E szokások dramatikus formában jelenítette meg a betlehemi történetet vagy annak egyes elmeit, hol egymással összekapcsolódva, hol különböző részleteket más-más napokon előadva. December 25. Karácsony napja: Karácsony első napja a hagyományos paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap, a többi nagyünnephez hasonlóan munkatilalommal járt. Több helyen a karácsonyt megelőző kisböjt után karácsony első napjától bálokat, táncokat tartottak. December 26. karácsony második napja, István napja: Karácsony másnapja és vízkereszt között jártak a regölők. A legények köcsögdudával, csörgősbottal felszerelve felkeresték a házakat, énekeltek, a gazdának minden jót kívántak, a leányokat, legényeket összeénekelték, “összeregölték” őket.
- 15 -
A János és István köszöntések szertartásosan zajlottak, külön versekkel, s nem csak a családban. Gyerekek jártak az Istvánokhoz, Jánosokhoz a köszöntőt elmondva: „pénzben járjon bokáig, százhúsz éves koráig” s mint a betlehemezésnél, ekkor is diót, almát, más apróságot kaptak. December 27. János napja: János napjához kapcsolódott a borszentelés szokása, mely a borvidékeken máig él. A szentelt bornak is – mint minden egyéb szentelménynek – mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert és állatot gyógyítottak vele. Szólásként él a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan a Szent János áldása kifejezés. December 28. Aprószentek napja: Aprószentek napja azoknak a betlehemi kisdedeknek az emlékünnepe, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is. A vesszőzés résztvevői a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Jelképesen megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket, akiket ezzel védenek a betegségek, kelések és más ártalmak ellen. December 31. Szilveszter: A szilveszteri szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A szilveszteri szokások egyik jellemzője ma is a zajcsapás, ezzel a gonosz, ártó hatalmakat, rossz szellemeket akarták elűzni, ugyanakkor a termékenység szellemét is fel akarták ébreszteni. A varázserejű szilveszteri ételek hagyománya ma is tartja magát, úgy tartják, hogy a disznó előre túrja a szerencsét, a szárnyas kikaparja. Az apró szemű ételek, a bab, a lencse, a mák sok pénzt jelentenek a következő esztendőre. Január 1. Újév: Újév, azaz kiskarácsony napja a jövő évi jó termés, termékenység jóslásának alkalma. Ami ezen a napon történik, olyan lesz a következő év. Bőségesen ettek, nem adtak ki semmit a házból, s szerencsét hozott, ha ezen a napon az első látogató fiú volt. Január 6. Vízkereszt: A vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését, évkezdő napjának keleti hagyományai erőteljesen jelen vannak a magyarországi hagyományokban is. A katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A házszentelés szokása a mai napig élő hagyomány nem csak Magyarországon, de Európában is. A szentelés alkalmával, a pap krétával rajzolja fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot (20+G+M+B+15). Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. A szentelés egyúttal adománygyűjtés volt a hívektől a pap és a kántor részére. Az ünnephez tartozott a betlehemi királyok dramatikus megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, - 16 -
fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt betlehemi csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő változatokat ismerjük. Lehetséges feladatok a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan: I. Néprajzi, vallási tartalom előtérbe helyezése Cél: a feledésben merülő hagyományok, ismeretek újjáélesztése, melyek nélkül ünnepeink kiüresednének. Az ünnepkörhöz kapcsolódó tevékenységekkel a közösségi kohézió erősítése. Lehetséges feladatok:
-
-
-
-
Téli esték sorozat szervezése – a történelmi egyházak képviselői, néprajzosok, helytörténészek közreműködésével Adventi körök létrehozása a településeken – gyermekkorból felidézett játékok, szokások újraélesztése, felidézése, beszélgetések, több generáció részvételével Települési adventi koszorú készítése – a település főterén, illetve a közösségi művelődés intézményében, színterén Adventi gyertyagyújtás vasárnaponként – közösségi alkalmak szervezése a helyi amatőr művészeti közösségek, előadók, közéleti szereplők közreműködésével, helyi egyházak bevonásával, egyházi kezdeményezésekhez való kapcsolódással Luca napi búzaültetés a búza szimbolikájának megismertetésével Betlehemes, vagy más karácsonyi dramatikus játék betanítása, bemutatása – gyerekek részvételével Karácsonyi köszöntők, kántálások, János és István napi köszöntő szokások felelevenítése Betlehem készítő verseny szervezése Karácsonyi ajándékkészítés – közösségek összejövetelein Karácsonyi vásár szervezése – nem kereskedelmi jelleggel, hanem a települési értéktárakhoz kapcsolódóan, helyi alkotók, alkotások, jó minőségű helyi termékek megjelenésével Tradicionális karácsonyi ételek receptversenyének meghirdetése - az eredményhirdetéskor ezek elkészítése Települési közösség karácsonyi asztal elkészítése, életfa, termőág elkészítése, búzaszem osztás. (Minden búzaszemben benne van a pólyás Jézus képmása!) A közösségi alkalmak nyilvánosságának megteremtése különböző fórumok segítségével
II. Szociális jelleg előtérbe helyezése Cél: hátrányos helyzetű rétegek, csoportok, egyének segítése, támogatása Lehetséges feladatok: - 17 -
-
Egyedül élő emberek felkeresése, látogatása, lelki segítségnyújtás Jótékonysági akciók szervezése – gyermekek, idősek segítése, ajándékgyűjtés
Ajánlott irodalom: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság http://mek.niif.hu/02100/02152/html/index.html Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1976. http://mek.oszk.hu/04600/04645/html/ Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. Budapest, 1977. http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/ és http://mek.oszk.hu/04600/04657/html/ Tárai Zsuzsanna- Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, 1983. Dömötör Tekla: Régi és magyar népszokások. Budapest, 1986. Kerényi György: Magyar énekes népszokások. Budapest, 1982. Balogh Júlia: Szent Mihály havától, Kisasszony haváig. Győr, 1996. Ujvári Zoltán: Farsangi népszokások. Debrecen, 1991.
- 18 -
