II. Történeti tényállás

1   

I.

Bevezetés

Előadásomban egy 2005-2006-ban elkövetett bűncselekmény alapján folytatott bűnügyet szeretnék ismertetni, melynek különös jellegzetessége az volt, hogy a lízingcégen kívül a lízingszerződések valamennyi szereplője fiktív volt, sőt maguk a lízingtárgyak sem léteztek. Ezen ügy elkövetése is jól példája annak, hogy a hazánkban működő pénzintézetek sokszor igen felelőtlenül folytatták a vállalkozás-finanszírozási tevékenységüket. A lízingcégek között akkoriban is- és ma is- igen nagy volt a verseny.

Ezt az időszakot véleményem szerint az egyik leghíresebb

közgazdászunk után nyugodtan nevezhetjük a hitelfelvevők piacának. A lízingcégek az ügynökeik számára egyre magasabb összegű finanszírozási értékeket és minél több ügyfél megszerzését határozták meg. Az üzletkötők igen magas díjazása az általuk közvetített és ügyintézett finanszírozásokhoz kötődött, így abban voltak érdekeltek, hogy minél több finanszírozást, ügyfelet adjanak át a pénzintézet kockázatkezelési részlegének. A finanszírozások számának emelkedésével arányosan ugyanakkor nem növelték a pénzintézetek az ügyfelek ellenőrzésével foglalkozó részlegeiket. A finanszírozók egymás között nem csak a kamatok csökkentésével, hanem a finanszírozási feltételek enyhítésével és az ügyintézési határidők csökkentésével is versenyeztek. Az alább ismertetendő ügyben a lízingkérelem benyújtását követő 10 napon belül folyósították a munkagépek vételárát a szállítónak.

2   

Ezen ügy ugyanakkor jó példa a hazánkban működő bűnelkövetők találékonyságára is, hiszen az ügy 1. r gyanúsítottja ugyanabban a hónapban egyazon feltételekkel több lízingcégnél is finanszíroztatott nem létező munkagépet, majd a pénzintézetek által támasztott feltételeket összehasonlította és rövid idő alatt kiválasztotta, hogy melyik cég sérelmére követhető el a legkisebb kockázattal a bűncselekmény. Az ügyben lefolytatott nyomozás egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a szervezett bűnözés klasszikusnak nevezhető területeitől távol eső lízingcsalások esetében is megjelent a szervezett bűnelkövetés, mely ellen, csak a nyomozó egységek (vám és rendőri) és a társszervek (ügyészség-cégbíróságok, földhivatalok - Pszáf és közvetítésével a pénzintézetek) közötti fokozott együttműködéssel lehet eredményesen felvenni a harcot.

3   

II. Történeti tényállás Tekintettel arra, hogy az általam ismertetett ügy jelenleg bírósági szakaszban van, ezért az előadásom során az ügyben szereplő neveket és személyeket betűkkel helyettesítettem. a) fiktív cégek alapítása, működtetése „W” budapesti lakos ellen 2002 óta adócsalás bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban,

2003-ban

ezen

ügyben

korábban

elrendelt

előzetes

letartóztatásából szabadlábra helyezték. Szabadlábra helyezését követően, még az ellene folytatott büntetőeljárás hatálya alatt több mint 100 cégből álló céghálózatot hozott létre. A cégeket a befolyása alatt álló hajléktalan, illetve igen alacsony életkörülmények között élő (ún. stróman) személyek alapították, illetve a társaságokban ügyvezetőként is ilyen személyek szerepeltek. Valamennyi gazdasági társaság „W” irányítása alatt állt, tényleges, üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végzett. A strómanokkal vagy „W” vagy a közvetlen irányítása alatt álló személyek tartották a kapcsolatot. Adataink szerint a céghálózat úgy működött, hogy „W” uzsorakölcsönt folyósított az alacsony életszínvonalon élő személyeknek, majd annak, aki nem tudta visszafizetni a felvett kölcsönt, akkor a fennálló tartozásának visszafizetéséhez „W” segítséget nyújtott és felajánlotta, hogy kisebb összeg ellenében az ügyvédei által alapított gazdasági társaságban tagként, vagy ügyvezetőként lépjenek be. És ezen cégek nevében a „W” vagy az emberei által átadott szerződéseket, számlákat, banki iratokat írják alá, mely cselekményükért „W” kisebb összegeket ígért.

4   

„W” a vele együttműködő strómanokról a fennálló „üzleti” kapcsolat alatt folyamatosan gondoskodott, és a különböző iratok aláírásakor 10-50 ezer forint közötti összegeket adott át. Ha anyagi nehézségeik támadtak, akkor pénzt kölcsönzött, esetenként újabb emberek beszervezésére munkát adott, néhány személy esetében pedig a család jó barátjaként rendezvényekre is meghívták. A cégek, és a strómanok jogi képviseletét a „W” által megbízott ügyvédek látták el, míg a fiktív cégek könyvelését „W” élettársa végezte. A társaságok könyvelése olyannyira rendezett volt, hogy a 2005-től 2008-ig végzett nagyszámú adóhatósági ellenőrzés során a rendelkezésre álló adatok szerint egyetlen esetben sem merült fel a vizsgálatot végző revizorokban a gyanú arra vonatkozóan, hogy a cégek ténylegesen nem léteztek és a valóságban semmilyen tevékenységet nem folytattak. Ezen cégek könyvelése nagyon rendezett volt, a bevallásokat pontosan, időben teljesítették, a helyszíni ellenőrzésekkor a könyvelő irodában a cégenkénti több ezer bizonylatokat megvizsgálhatták, a bankszámlákat ellenőrizhették így csak néhány esetben tártak fel hiányosságot. Ha célvizsgálat során az ügyvezető meghallgatására volt szükség, akkor a strómanok a részükre küldött idézést „W”-nek átadták, aki gondoskodott a jogi képviseletükről is. b) kapcsolatépítés 2005. év végén „W” egy baráti társaságban kapcsolatba kerül „P”-vel, aki egy pénzügyi szolgáltatónál lízingügyintézéssel foglalkozott. „P” közvetítésével „W” kapcsolatba kerül „Zs”-vel, aki egy Magyarországon működő nagy lízingcég vezető üzletkötője volt. A személyes tárgyalások során „Zs” részletesen tájékoztatta az álnéven eljáró „W”-t, hogy lízingcégük milyen feltételek mellet finanszíroz eszközöket, mi a szerződéskötés menete. Ezen tájékoztatást követően „W” előadta „Zs”-nek, hogy ügyfelei részére keres kedvező eszközfinanszírozási lehetőséget, majd megállapodtak abban, hogy

5   

„W” ügynökként az ügyfeleit „Zs”, mint a lízingcég vezető üzletkötője részére közvetíti. „W” ezt követően megállapodott „P” vel abban, hogy „P” egyik barátja a fenti pénzügyi lízing ügyletek közvetítésre ügynökként szerződést köt „Zs”-vel és a lízingcéggel, így biztosítják „P” számára is az ügyletek utáni jutalékot. c) az eszközök lízingelésére vonatkozó szerződésekben részt vevő fiktív cégek Szállítók: - „1” Kft. 2005-ben „A” elkövető megbízásából két ismeretlen személy lopott személyi igazolvánnyal megalapítja az „1” Kft-t. A társaság ügyvezetőjének „T”-t választják. „T” a tevékenységét „A” utasításainak megfelelően fejti ki, így többek között az „1” Kft. nevében több száz gazdasági társaság részére fiktív számlákat állít ki, majd a számla alapján az „1” Kft bankszámlájára utalt összegeket készpénzben felveszi és „A” részére átadja. A fiktív számlázási tevékenységen kívül az „1” Kft. tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett. 2005. év végén „A” kapcsolatba kerül „W”-vel, akivel megállapodik abban, hogy az „1” Kft. ügyvezetője, „T” a „W” által közvetített különböző lízingügyletekben ténylegesen nem létező gépek szállítójaként szerződéseket és a banki iratokat ír alá, majd a lízingcég által az „1” Kft. számlájára utalt összegeket felveszi és „W” részére átadja.

6   

- „2” Kft. 2002-ben 4 belföldi magánszemély építőipari beruházásba kezd, melyet a „2” Kft. nevű projectcégük keretében fejtették ki, ügyvezetővé az egyiküket „F”-et jelölték a tagok. „F” 2005-ig az építőiparral foglalkozott, majd a beruházás teljesülésével a project megvalósulását követően a projectcéget nem értékesítették, nem számolták fel, hanem „F” a tagok hozzájárulásával kereskedelmi tevékenységet végzett a cég nevében. Ezen kereskedelmi tevékenység keretében került kapcsolatba „W”-vel. „W” kérésére „F”, 20% jutalék ellenében ténylegesen nem létező munkagépek szállítójaként aláírta a „W” által átadott szerződéseket és banki iratokat, majd a pénzintézettől a nem létező gépekre vonatkozó adásvételi szerződések alapján a cége számlájára utalt összegeket a „W” által neki átadott, „9”; „10” és „11” Kftk által kiállított hamis számlák alapján továbbutalta a számlát kiállító társaságok részére. Lízingbe vevők: - „3” Kft. A „3”

Kft-t „W” ajánlatára „L” és társa alapította meg 50.000.- Ft-ért, a

társaság székhelyeként „L” lakcímét jelentették be. A társaság számára „W” egyik embere postafiókot nyitott, melynek kulcsát „W”-től lefoglaltuk. A cégbíróságtól beszerzett iratok alapján megállapítottuk, hogy a céggel kapcsolatos változásbejegyzéseket a „W”-hez kötődő ügyvédek jegyezték ellen.

7   

A „3” Kft. 2005 novemberében kötött lízingszerződést 2. db. Bobcat munkagép megvásárlására. A szerződés szerint az új munkagépet a „2” Kft értékesítette a lízingcég felé, a gép vételárát, 20 millió forintot a sértett lízingcég 10 napon belül átutalta. A lefolytatott nyomozás során megállapítottuk, hogy a „3” Kft. 2005-ben 3 különböző magyarországi nagy lízingcégtől vett lízingbe ténylegesen nem létező Bobcat munkagépet. A másik két lízingcég esetében a nem létező munkagép szállítójaként a „W” irányítása alatt álló „11” Kft. járt el. Ezen cég később ezen ügyben is felmerült. A „3” Kft. 2006 júniusáig, tehát több mint 7 hónapig teljesítette a lízingdíj fizetési kötelezettségét, ezt követően további befizetéseket nem teljesítettek. A lízingügyletben szállítóként a „2” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt összeget a társaság számlájáról „F” ügyvezető a „W”-től kapott fiktív számlák alapján továbbutalta. A „3”

Kft üzletrészét „L” 2007-ben „W” közvetítésével két külföldi

állampolgár részére értékesítette, az üzletrész értékesítését a „W”-hez kötődő ügyvédek készítették elő, és jegyeztették be a cégbíróságon. - „4” Kft. A „4” Kft-t „L” közvetítésével „W” ajánlatára „K” alapította meg 50.000.- Ftért, a társaság székhelyeként „K” lakcímét jelentették be. A társaság számára a hivatalos levelek „K” lakcímére érkeztek, ahonnan azokat „W”, mint a család jó barátja időnként elvitte.

8   

A „4” Kft. közvetlenül 2005. karácsonya előtt kötött lízingszerződést 1. db. Bobcat munkagép megvásárlására. A szerződés szerint az új munkagépet a „2” Kft értékesítette a lízingcég felé, a gép vételárát, 10 millió forintot a sértett lízingcég szintén néhány napon belül átutalta. A lízingbevevő a lízingdíjat rendszertelenül kb. 5 hónapig fizette. A lízingügyletben szállítóként a „2” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt összeget a társaság számlájáról „F” ügyvezető a „W”-től kapott fiktív számla alapján átutalta. - „5” Kft. A „5” Kft-t hamis személyi igazolvány felhasználásával 2004-ben, tehát a bűncselekmény elkövetését megelőzően majdnem 2 évvel „W” alapította. A társaság fedőtevékenységként autóalkatrész importtal foglalkozott, majd „W” újsághirdetést adott fel, melyben az alkatrészimport fogadására munkavállalót vett fel, aki vállalta, hogy ő lesz a cég ügyvezetője is. Ezen minőségéről ez a munkavállaló még a bűncselekmény elkövetését megelőzően lemondott, és kilépett a cégből, valamint W”-vel is megszakította a kapcsolatát. Ezt követően hamis személyi igazolvány felhasználásával neveztek ügyvezetőt a társaság számára. A „5” Kft. a bejegyzett székhelyén soha nem volt elérhető. A cégbíróságtól beszerzett iratok alapján megállapítottuk, hogy a céggel kapcsolatos változásbejegyzéseket a „W”-hez kötődő ügyvédek jegyezték ellen. A „5” Kft-t 2006 februárjában kötött nyíltvégű pénzügyi lízingszerződést a sértett lízingcéggel kettő darab Komatsu gyártmányú targonca lízingbevételéről.

9   

A lízingcég ügyintézőinek elmondása szerint a „5” Kft képviselőivel nem találkoztak, a szerződés teljes iratanyagát az álnéven eljáró „W”-nek adták át, aki aláírást követően visszajuttatta az iratokat a lízingcéghez. A lízingdíjat egyáltalán nem fizettek ezen szerződés esetében. A lízingügyletben szállítóként az „1” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt összeget a társaság számlájáról „T” ügyvezető készpénzben felvette. - „6” Kft. A „6” Kft. korábban „W” ügyvezetése alatt állt, melyet „L” közvetítésével „W” ajánlatára „Dzs” vett a nevére 50.000.- forintért. A társaság székhelyeként „Dzs” és „K” közös lakcímét jelentették be. Az eljárás során később kiderült, hogy „Dzs”

és

„K”

testvérek.

A

cégbíróságtól

beszerzett

iratok

alapján

megállapítottuk, hogy a céggel kapcsolatos változásbejegyzéseket a „W”-hez kötődő ügyvédek jegyezték ellen. A „6” Kft. 2006 februárjában kötött nyíltvégű pénzügyi lízingszerződést a sértett lízingcéggel egy nagy értékű munkagép lízingbevételéről. A lízingcég ügyintézőinek elmondása szerint a „6” Kft képviselőivel nem találkoztak, a szerződés teljes iratanyagát az álnéven eljáró „W”-nek adták át, aki aláírást követően visszajuttatta az iratokat a lízingcéghez. A lízingdíjat egyáltalán nem fizettek ezen szerződés esetében. A lízingügyletben szállítóként az „1” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt több mint 60 millió forintot a társaság számlájáról „T” ügyvezető készpénzben felvette.

10   

-

„7” Kft.

A „7” Kft. ügyvezetője „D” egy korábbi tartozásának kiegyenlítése céljából Széchenyi hitelt szeretett volna felvenni. Ezen hitelfelvétel során került kapcsolatba „W” emberével „Dz”-vel, aki ígéretet tett a hitel megszerzésére. Az ígért hitelt nem intézték el, de „W” ajánlatot tett a szorult helyzetben lévő „D” részére, hogy alapítsa meg a „7” Kft-t, melynek keretében végezhet tevékenységet, és kötelezettségeit teljesítheti. A fenti ajánlat alapján „D” megalapította a céget, melynek székhelyeként „D” lakását jelentették be. A céggel kapcsolatos változásbejegyzéseket „W”-hez kötődő ügyvéd készített és jegyezte ellen. A „7” Kft. 2006 márciusában kötött lízingszerződést 2 db Komatsu márkájú targonca lízingbevételéről. A lízingcég ügyintézőinek elmondása szerint a lízingbevevővel személyesen nem találkoztak, a szerződés teljes iratanyagát az álnéven eljáró „W”-től vették át és aláírásra neki adták át, aki aláírást követően visszajuttatta az iratokat a lízingcéghez. A lízingbevevő a lízingdíjat egyáltalán nem fizette. A lízingügyletben szállítóként az „1” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt összeget a társaság számlájáról „T” ügyvezető készpénzben felvette. - „8” Kft. A „8” Kft-t „W” egyik embere, „B” ajánlatára „M” és barátja alapította meg. 2004-ben a társaság székhelyeként „M” lakcímét jelentették be. A cégbíróságtól beszerzett iratok alapján megállapítottuk, hogy a céggel kapcsolatos változásbejegyzéseket a „B”-hez kötődő ügyvédek jegyezték ellen.

11   

A „8” Kft. 2006 áprilisában lízingkérelmet nyújtott be 2. db. különösen nagy értékű építőgép megvásárlására. A szerződés szerint az új munkagépet a „P” barátja „I” ügyvezetése alatt álló Kft értékesítette volna a lízingcég felé. A kérelmet „B” nyújtotta be a lízingcéghez.

A lízingcég a kérelmet 2006

májusában elutasította. Két hét múlva a „W” által közvetített, új szállítóval, „2” Kft-vel, újabb kérelmet nyújtott be a „8” Kft, mely kérelemben már csak egy építőgép lízingbe adását kérte. Ezen kérelmét a lízingcég elfogadta és rövid időn belül a lízingszerződést megkötötték. A „8” Kft. a lízingdíj fizetési kötelezettségét egyáltalán nem teljesítette. A lízingügyletben szállítóként a „2” Kft. járt el. A sértett lízingcégtől a szállító számlájára átutalt összeget a társaság számlájáról „F” ügyvezető a „W”-től kapott fiktív számlák alapján átutalta. A lefolytatott nyomozás során megállapítottuk, hogy a „8” Kft. 2004. és 2007. között több tucat gazdasági társaság részére állított ki fiktív számlákat, majd a számla alapján a „8” Kft bankszámlájára utalt összegeket „M” készpénben felvette és „B” részére átadta. A „8” Kft tulajdonosa 2007 év elején feljelentést tett az egyik kerületi rendőrkapitányságon az építőgép eltulajdonítása miatt, mely hatóság az ügyben a nyomozást megszüntette. A nyomozás megszüntetését követően a „8” Kft-nevében eljáró „B” által megbízott ügyvéd többször kereste a biztosítótársaságot és perrel fenyegetőzött, ha a lopási kárt nem térítik meg a lízingcég részére.

12   

Később, amikor a biztosító közölte, hogy a BRFK-n tettek feljelentést, engem is felhívott és érdeklődött a nyomozás iránya és célja felől, majd amikor nem kapott tájékoztatást, akkor követelte az ügyfele kihallgatását illetve az eljárás lezárását. (Amint később is látni fogjuk sikertelenül.) - d)

a

bűncselekményből

származó

pénzösszeg

elrejtésében

közreműködő cégek A lízingügyletekben „W” felkérésére szállítócégként eljáró „2” Kft. ügyvezetője a gazdasági életben alaposabb ismeretekkel rendelkezett, így „W” ajánlatát úgy fogadta el, hogyha megfelelő ellenszámlával a társaság könyvelésében ellensúlyozni tudja az eszközök értékesítéséből származó bevételeit. „W” ezért a bűncselekményekből származó vagyoni előny megszerzésére 2005. év végén és 2006. elején az irányítása alatt álló „9” Kft-t használta fel. A „9” Kft. számlájáról „W” személyesen vette fel az átutalt pénzösszegeket. Valószínűsíthető, hogy „W” semmilyen módon nem akart szerepelni az ügyintézésben, ezért a „9” Kft-t nem használta tovább erre a célra. 2006. első negyedévében az ”5”; „6” és „7” Kft-k nevében kötött lízingszerződésekhez szállítóként

az

„1”

Kft-t

használta,

melynek

ügyvezetője

„T”

a

következményekkel nem törődve, azokat igazából fel sem fogva, készpénzben felvette a cég számlájára érkezett közel százmillió forintot. 2006 tavaszán „W” ismét a „2” Kft. ügyvezetőjét kérte fel, hogy a lízingügyleteknél szállítóként eljárjon. Az ekkor létrejött két lízingszerződés alapján a lízingcég által átutalt vételárat a „2” Kft. ügyvezetője a „11” és „10” Kft-k részére utalta tovább.

13   

„9” Kft. „W” egyik korábbi ismerőse, „N” korábban kisiparosként dolgozott, de a cége eladósodott, ekkor „W” ajánlotta neki, hogy segít új céget alapítani, de cserében „N”-nek is kell segítenie abban, hogy „W” különböző munkákat vállalhasson a társaság nevében. „W” ígéretet tett arra, hogy az általa vállalt a munkákat teljesen ő intézi, „N”nek semmilyen tennivalója nem lesz ezen munkákkal kapcsolatban, csak mint ügyvezetőnek alá kell írnia a szerződéseket és a számlákat. „W” azt is felajánlotta, hogy az élettársa elvégzi a társaság könyvelését is. „N” elfogadta „W” ajánlatát, majd amikor több millió forint összegű átutalások érkeztek a cég számlájára, akkor megkérte „W”-t, hogy nyissanak egy alszámlát azért, hogy a tevékenységeikből származó bevételeket elkülöníthessék. Ekkortól „W” személyesen vette fel az alszámlára általa utaltatott összegeket. A nyomozás során megállapítottuk, hogy „W” a „9” Kft. számlájára is különböző jogi személyektől utaltatott több százmillió forintot, melyet kezdetben „N”, később személyesen „W” vett fel. A „3” Kft. lízing szerződései és a „4” Kft. első lízingszerződése alapján a lízingcég által 2005 év végén és 2006. év elején a „2” Kft-nek utalt kb. 30 millió forintot „W” a „9” Kft. számlájára utaltatta tovább, mely cég számlájáról „W” a pénzt személyesen felvette. „10” Kft. A nyomozás során megállapítottuk, hogy a „10” Kft. ügyvezetője „E” az „1” Kft. nevében korábban „A”-val, és „T” -vel együtt részt vett egy korábbi bűncselekmény elkövetésében. „E” elkövetőnk, „T”-hez hasonlóan „A” és „W” utasításainak

megfelelően

írta

alá

a

szerződéseket,

számlákat

és

14   

következményekkel nem törődve vette fel a társaság számláiról a fiktív számlák alapján különböző cégek által átutalt több százmillió forintot. „W” a „4” Kft. második lízingszerződése alapján a „2” Kft-nek utalt 50 millió forintot a „10” Kft. számlájára utaltatta tovább, ahonnan „E” az összegek készpénzben felvette.

„11” Kft. A legutolsó lízingügyletnél „W” szállítóként szintén a „2” Kft-t jelölte meg. A lízingcég által a „2” Kft-nek utalt majdnem 50 millió forintot a szállító cég ügyvezetője a „W” által adott számla alapján továbbutalta a „11” Kft-nek, mely cég számlájáról a cég ügyvezetője „J” 1,5 millió forintot felvett, majd a fennmaradó összeget továbbutalta a „4” Kft-nek. A „4” Kft. számlájáról a „W” irányítása alatt álló „K” elkövető a pénzt felvette. A „11” Kft-vel kapcsolatban a nyomozás során megállapítottuk, hogy a társaságot hamis személyi igazolvánnyal alapították. A cég alapítását „W” egyik védője végezte, akit közokirat-hamisítás miatt jogerősen elítéltek, így a nyomozás során védőként nem járt el. Ezen ítéletben a társaság ügyvezetőjét, az igen szegény körülmények között élő „J”-t is elítélték, így nagy valószínűség szerint ezért kapott „J” 1,5 millió forintot„W”-től. A „11” Kft. a „W” irányításával más pénzintézetek sérelmére elkövetett lízingcsalásokban szállítóként járt el.

15   

III. Pénzintézetek magatartásai Most szeretném röviden bemutatni, hogy a fent ismertetett igen szervezett elkövetésre hogyan reagált a sértett pénzintézet: - a lízingcég tényleges cselekvései (amelyek a büntetőeljárás során felmerültek) A lízingcégnél szervezetileg is elkülönültek: - a szerződés megkötésében érdekelt üzletkötők, - a szerződéseket ellenőrző kockázat kezelő részleg, - a folyósítás előtti ellenőrzést végző részleg, illetve - a rosszul, vagy egyáltalán nem teljesítő ügyfelekkel foglalkozó részleg. A szervezeti elkülönültség viszont azzal a hátránnyal járt, hogy az információk elvesztek az egyes egységek között. Mivel a sértettünk egyike volt a Magyarországon működő nagy lízingcégeknek, ezért a fenti szervezeti egységeknek rendkívül nagyszámú lízingszerződést kellett kezelniük. A lízingdíj folyósítását követően nem az ügyfeleket, hanem a szerződéseket tartották nyilván és a beérkezett lízingdíjakat is így kezelték. Ha az ügyfél elmulasztotta befizetni a lízingdíjat, akkor a felszólításokat is a szerződésszámra hivatkozással küldték meg az ügyfél részére. Ha valamelyik szerződéssel kapcsolatban elmaradást észleltek, akkor kiküldték a fizetési felszólítást, ha erre sem reagált az ügyfél, akkor a szerződést felmondták. A szerződés felmondását követően a lízingtárgyak visszabirtoklására egy magánnyomozót bíztak meg, aki a szerződéskötést követően több hónappal tett kísérletet az ügyféltől visszaszerezni a lízingbe vett eszközöket. A magánnyomozók tapasztalták, hogy a lízingszerződéseken lízingbe vevőként eljáró személyek igen szegény körülmények között éltek, a cégüket nagy

16   

valószínűség szerint nem ők irányítják, és nem volt lehetőségük sem a lízingtárgy használatára, sem a részletek fizetésére. A magánnyomozók jelentése alapján a lízingcég szerződésenként, különböző időpontokban büntető feljelentést tett a lízingbevevő társaságok székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.

- általam tapasztalt hiányosságok a pénzintézet magatartásában: 1) A lízingcég a szerződés kötést megelőzően egyáltalán nem vizsgálta a lízingtárgyak létezését, az átadást nem ellenőrizték, a lízingtárgyak gyári számait sehol nem ellenőrizték vissza, 2) Ezen ellenőrzésüket annak ellenére sem végezték el, hogy az eszközöket nem a hivatalos forgalmazótól vásárolták meg. Formális ellenőrzésük keretében elfogadták az elkövetőktől származó hamis német vagy angol nyelvű számlákat. Előfordult, hogy közel egy időben egy ugyanolyan típusú Caterpilar munkagépre vonatkozó lízingügyletet fogadott be a korábban említett „Cs” vezető üzletkötő, és sem neki, sem a kockázatkezelésen dolgozó munkatársainak nem tűnt fel a két szállítás közötti különbség. 3) A magánnyomozókat egyáltalán nem küldik ki a szerződéskötést megelőzően az ügyfelet, a lízingtárgyat, a körülményeket ellenőrizni, pedig ekkor az ügyfél még segítőkész, hiszen hozzá szeretne jutni a finanszírozáshoz,

17   

4) a törvényben kötelezően előírt pénzmosási azonosítást sem végezték el, arra formális magyarázattal, hogy ügynöki szerződést kötöttek, és az ügynök feladata volt a pénzmosási ellenőrzés. 5) A lízingbevevő társaságokat csak közgazdasági szempontból ellenőrizték, azaz megnézték, hogy a becsatolt mérleg egyezik-e a cégbírósághoz benyújtott beszámolóval, és a mérleg adatok alapján lehetősége van-e a lízingbevevőnek a lízingdíj fizetésére. Arra egyáltalán nem gondoltak, hogy a lízingbevevő hamis mérleget készített. 6) Az ügyfeleket egyáltalán nem vizsgálták, csak a szerződéseket. Erre ékes példa az „4” Kft esete. Az „4” Kft. 2005 decemberében köt 10 millió forint összegű lízingszerződést, melyet néhány hónap után nem fizet. 2006 márciusában a lízingcég a szerződést felmondja. Ekkor egy kis összeget a Kft. befizet, majd újabb lízingkérelmet nyújt be, melyben már közel 50 millió forint összegű eszköz finanszírozását kéri, melyet a lízingcég elfogad. 7) Azaz amiért nem tudta teljesíteni a 10 millió forintos lízing fizetését, ezért megjutalmazták

egy

50

millió

forintos

lízinggel.

Ezt

igen

elgondolkodtatónak tartom. 8) A szerződéseket közvetítő ügynökkel csak a szerződések megkötésében érdekelt vezető üzletkötő tartotta a kapcsolatot, mások nem találkoztak vele. Holott kiderülhetett volna, hogy az ügynökként szerződést kötő személy nem azonos a vezető üzletkötő által ismert, álnevet használó közvetítővel.

18   

9) A legnagyobb hiányosságnak azt érzem, hogy a 11. bebukott lízingszerződés után sem kezelték egységesen az ügyet, a bankbiztonsági részlegüket nem értesítették. A bankbiztonság a nyomozóktól értesült arról, hogy a lízingcégük sérelmére 240 millió forintos lízingcsalást követtek el. A fentiekkel kapcsolatban elmondani kívánom, hogy

a „3”

Kft.

2005.

novemberében 3 lízingcéggel is lízingszerződést kötött Bobcat lízingelésére. Valamennyi szerződés esetében olyan eszköz lízingelésére kötöttek szerződést, melyet le sem gyártottak. A 3 lízingcég közül az egyik a szerződés megkötését követően állóeszköz ellenőrzést tartott, mely során „L” bemutatott a pénzintézet képviselőjének egy Bobcat-et. „W” néhány nap alatt szerzett egy Bobcat-et, azt lefestette, és egy munkaterületet is intézett, ahol a gépet munka közben tudták bemutatni. Az ellenőrzés során a Bobcat gyári számát nem ellenőrizték, és azt sem vizsgálták, hogy milyen jogcímen tartózkodik az adott munkaterületen a „3” Kft.

19   

IV. A büntető feljelentések megtétele, a nyomozások megindulása Amikor a lízingcég a lízingszerződést felmondta és az eszközökkel kapcsolatban a magánnyomozók megállapították, hogy azok a lízingbevevő társaságok képviselőinél nem találhatók meg, akkor szerződésenként külön-külön sikkasztás bűntette miatt büntető feljelentést tettek a területileg illetékes rendőrkapitányságon. A nyomozó hatóságok, mivel a lízingcégtől csak egy lízingbevevőre vonatkozó adatokat kaptak, így széleskörű nyomozást nem tudtak lefolytatni. Ezen eljárások fő jellemzője az volt, hogy „W” biztosította a gyanúsítottként kihallgatott „L”, „K” részére a jogi védelmet. „W” a gyanúsítottakon túl az ügyben tanúként kihallgatott szállítóként eljáró „F” részére, illetve az érdekében eljáró más tanúknak is jogi védelmet biztosított. A „W”-vel kapcsolatban álló ügyvédek az eljárások során „W” érdekeinek megfelelően irányították a gyanúsítottak és a tanúk vallomásait. A „3” Kft. nevében elkövetett bűncselekmény miatt „L”-et több hatóság is gyanúsítottként hallgatta ki. A vallomásában arra hivatkozással kérte a nyomozás megszüntetését, mert a „3” Kft-t két külföldi állampolgár részére értékesítette, és a lízingtárgyat is átadta a cég új tulajdonosainak. A „W” által fizetett ügyvéd ennek igazolására egy hamis átadás-átvételi elismervényt csatolt a nyomozás irataihoz. Ezen elismervény az „L” ellen folytatott másik eljárásban is becsatolásra került. A „4” Kft nevében elkövetett bűncselekmény miatt „K”-t hallgatták ki gyanúsítottként.

20   

A „W” által fizetett ügyvéd ezen esetben is azt javasolta, hogy a „4” Kft-t a büntetőeljárás megindulása előtt értékesítsék a „W”-vel kapcsolatban álló „S”nek. Majd az üzletrész átruházását követően állapodjon meg „S” „K”-val abban is, hogy a lízingbe vett munkagépeket „S” telephelyére szállítják, mely szállítás közben a gépeket ismeretlen személyek ellopják. „S” ezen megállapodás szerint járt el, így amikor a lízingcég megbízásából a magánnyomozók nála keresték a munkagépeket, akkor az egyik kerületi rendőrkapitányságon feljelentést tett, a gépeket eltulajdonítása miatt. Az „5” Kft. az eljárás során teljesen fiktív volt, sem a banki magánnyomozók, sem a rendőrség nem tudta felderíteni az ügyvezető kilétét. A „7” Kft. esetében a kerületi rendőrkapitányság az ügyben kiadott körözés alapján elfogta a társaság ügyvezetőjét, aki egy alkalommal érdemi védekezést terjesztett elő, elmondta, hogy a lízingbe vett gépek nem léteztek, és a bűncselekmény elkövetésére ajánlatot „W” embere, „DZ” tett. Az eljárás során „D” ismeretlen helyre távozott, ellene ismételten elfogató parancsot kellett kibocsátani. A „6” Kft. nevében elkövetett bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki „Dzs”-t, „T”-t és „W”-t. Ezen eljárás során is „W” biztosította a jogi védelmet. Az eljárás során „W” bemutatta a nyomozóknak a lízingbe vett munkagépet, melyet szétszerelt becsomagolt állapotban tárolt egy helyiségben, majd becsatolta a lízingdíj fizetésére vonatkozó bizonylatokat is. A gyanúsított kihallgatását követően „W” szemle keretében bemutatta a lízingtárgyat, melyről kiderült, hogy nem egyezik meg a lízingszerződésben szereplő eszközzel.

21   

„W” az eljárás során tett vallomásában arra a kérdésre sem tudott választ adni, hogy miért vesz lízingbe és fizeti több hónapon át egy olyan munkagép lízingdíját, amit még ki sem csomagolt. Ezen eljárásban a gyanúsítottakat előzetes letartóztatásba helyezték. Adataink szerint „W” az ellene foganatosított kényszerintézkedés alatt is gondoskodott a társai jogi védelméről. A „8” Kft. nevében elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a pénzintézet nem tett büntető feljelentést, mert a lízingbevevő néhány hónap után bejelentette, hogy a lízingtárgyat eltulajdonították. A rendőrségi feljelentés mellékleteként „M” becsatolta a „B”-től kapott fuvarleveleket és a munkagép létezésére vonatkozó egyéb iratokat. Ezt követően „M” a rendőrségi feljelentést eljuttatta a lízingcéghez is, majd a biztosító képviselőjét is többször felkereste és kérte a biztosítás alapján, hogy a biztosító fizesse ki a lízingcég felé az eltulajdonított eszköz értékét. A biztosító képviselője kérte, hogy „M” adja át a lízingbe vett munkagép kulcsait, fuvarleveleit,

illetve

a

munkagéppel

elvégzett

munkákra

vonatkozó

bizonylatokat, melyeket „M” később átadott. Ezen bizonyítékok alapján kezdett el dolgozni a biztosító magánnyomozója, melyet a következő fejezetben fejtek ki részletesen.

22   

V. Biztosító társaság intézkedései, magánnyomozók megállapításai Az „M” által átadott iratokból a biztosítónál dolgozó ügyintézőnek gyanús lett a lízingszerződés ezért magánnyomozót bíztak meg az eset kivizsgálására. 1) A magánnyomozó alapos munkát végzett, megállapította, hogy az „M” által

becsatolt

kulcs

egy

gyári

pótkulcs,

melyet

hivatalos

márkakereskedésben 1.000.-Ft-ért árulnak. 2) A lízingtárggyal kapcsolatban megállapították, hogy ilyen gyári számmal nem gyártottak munkagépet. 3) Ellenőrzésüket kiterjesztették a lízingszerződést megkötő vezető üzletkötő által kötött azon szerződésekre is, melyekkel kapcsolatban valamilyen biztosítási eseményt jelentett a pénzintézet a biztosító felé. Ezen szerződések esetében is megvizsgálták, hogy a szerződésben szereplő lízingtárgyak

léteztek-e.

A

lízingtárgyak

gyári

száma

alapján

megállapították, hogy az eszközöket le sem gyártották. 4) A biztosító magánnyomozói felkeresték a lízingbevevő társaságok képviselőit, akiktől megtudták, hogy „W” irányította a bűncselekmény elkövetését. 5) A fentiek alapján a biztosító megbízásából a magánnyomozó cég büntetőfeljelentést tett.

23   

Ezen bűncselekmények valódi sértettje az egyik biztosítótársaság lett volna. A biztosítóval a lízingcég szerződést kötött a lízingszerződésekben finanszírozott lízingtárgyak biztosítására. A biztosítási díjat a pénzintézet a lízingszerződéseibe beépítette. A lízingcég a lízingbevevők ellen tett büntető feljelentések megtételét követően a biztosítási szerződés alapján értesítette a biztosítót a biztosítási eseményről, majd a rendőrségi eljárások lezárását követően igényt tartott volna a biztosító kárenyhítésére. Jelenlegi adataink szerint ezen ügyben a biztosító és a lízingcég peren kívül egyezséget kötött, hogy mely szerződések esetében teljesíti a biztosító a helytállási kötelezettségét.

24   

VI. A nyomozások hatáskörbe vonása, és a nyomozás lefolytatása a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályán 1.) A biztosító feljelentése alapján hatóságunk hatáskörbe vonta a kerületi kapitányságok által folytatott nyomozásokat. 2. ) Az ügyiratok beérkezését követően rendszereztük, majd összeállítottuk a nyomozati iratot, mely során észleltük, hogy a különböző eljárásokban szinte ugyanaz a 4-5 ügyvéd járt el a gyanúsítottak és a tanúk érdekében, illetve szerkesztette a gazdasági társaságokkal kapcsolatos iratokat. 3.) A nyomozás első szakaszában a pénzintézetektől beszereztük az ügyben érintett cégek számláinak forgalmát, a számlák megnyitásával kapcsolatos iratokat. Ezek beszerzése és elemzése, majd az elemzést követően újabb iratok beszerzése több hónapot vett igénybe. Ezzel párhuzamosan intézkedtünk az elkövetők híváslistáinak beszerzéséről, illetve tanúként hallgattuk ki a lízingtárgyak hivatalos márkakereskedőit az eszközök gyári számaival kapcsolatban, illetve a lízingcég alkalmazottait a szerződések megkötésével kapcsolatban. 4.)

A

lízingcég

alkalmazottainak

részletes

kihallgatásait

követően

megállapítottuk, hogy a pénzintézet belső szabályozásában rejlő hiányosságok, és a nem egyértelműen megállapított felelősségi körök miatt sem a vezető üzletkötő sem más pénzintézeti dolgozó vonatkozásában nem állapítható meg a csalás vagy a hűtlen kezelés bűncselekménye. 5.) A beszerzett bizonyítékok rendszerezését követően megállapítottuk, hogy az elkövetők nagy része valamilyen módon kapcsolatban áll „W”-vel.

25   

6.) A bűncselekmény szervezett elkövetésére tekintettel elhatároztuk, hogy a stróman gyanúsítottak további fenyegettségének elkerülése, és az ügy könnyebb bizonyíthatósága érdekében valamennyi gyanúsítottat szervezett akció keretében egy időben állítjuk elő a főosztályunkra. 7.) Ezen akció keretében a közel 50 gazdaságvédelmi nyomozó 15 helyszínen tartott házkutatást, és foganatosított kényszerintézkedést. Az egységes fellépés eredményeként „W” kivételével szinte valamennyi elkövetőt előállítottuk. „W” és egy társa másnap önként megjelent a kihallgatáson. 8.) Az elkövetők nagy része korábbi vallomását fenntartva, a „W” érdekeinek megfelelően nyilatkozott, vallomásuk alapján megalapozottan feltehető volt, hogy társaikkal összebeszélve az eljárást meghiúsítani törekedtek volna, ezért előzetes letartóztatásuk indítványozására előterjesztést tettünk. 9.) Az elkövetők közül két személy is vállalta, hogy tényfeltáró, beismerő vallomást tesz, egyikük „W” irodájának címét is közölte, ahonnan több mint 250 doboznyi bűnjelet foglaltunk le. A másik elkövető elmondta, hogy „W” felé fennálló korábbi tartozásuk kiegyenlítésére ő, a testvére „Dzs” és az édesanyjuk is bűncselekményeket követtek el „W” irányításával. 10.) A gyanúsítottak folytatólagos kihallgatása során tett vallomása és az ügyben beszerzett újabb bizonyítékok alapján további elkövetőket hallgattunk ki gyanúsítottként.

26   

11.) Az ügyben beszerzett bankszámlák forgalmi kimutatásának elemzését követően az elkövetők közül a „2” Kft. által továbbutalt összegek vonatkozásában pénzmosás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. 10 főt hallgattunk ki gyanúsítottként. 12.) A „W” irodájából több száz cég fiktív számláit, könyvelési bizonylatait és azon számítógépeket foglaltuk le, melyeken megtaláltuk a fiktív számlák, szerződések elkészítését igazoló számítógépes programot is. 13.) Az elkövetőktől lefoglalt közel 15.000 tételnyi bűnjelet és a „W” által elkövetett adócsalás bűncselekményére vonatkozó további bizonyítékok alapján folytatott ügyet a lízingcsalás bűntette miatt folytatott alapügytől elkülönítettük, és a hatáskörrel rendelkező Vám és Pénzügyőrség részére tettük át. A VPOPnál a nyomozás jelenleg is folyamatban van. 14.) Az alapügyben keletkezett iratokat a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszövetségben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, 11 rb. magánokirat-hamisítás vétsége és 10 rb. a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettének megállapításával vádemelési javaslattal küldtük meg az ügyészségre. Az ügy jelenleg bírósági szakaszban van.