iiiiUiU.I_Ll.Li.iJi Ji li-.i
t «
.íjvlagyarországnak most minden esélye megvan arra, hogy a következő időszak'ban a sikeres emberek országává váljon. A gyorsütemíi fejlődés eredményes folytatásához, a szükséges átalakításokhoz jelentős Uniós pénzügyi és szellemi források állnak rendelkezésünkre.
II. A számvitel fogalma, tárgya és feladata 21.
A számvitel fogalma, célja
• A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében objektív információk állja• nak rendelkezésre mind a vállalkozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról. Ezen információkat a számvitel szolgáltatja és bocsátja a szereplők rendelkezésére. Természetesen nem elégséges az információkat előállítani, hanem meg is kell azokat érteni és képesnek kell lenni azok hasznosítására a gazdasági életben. |r Fentiekből következően a számvitelt egyfajta kommunikációs eszköznek, nyelvid nek is tekinthetjük, melynek oktatása elengedhetetlen az üzleti alapképzés során. '^: Vállalkozásnak minősül minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és K kockázatára, nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték II fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet végez. I A vállalkozók tevékenysége elkülönült gazdasági szervezetekben valósul meg, f, de természetesen szükséges a különböző vállalkozók együttműködésére. Az is [1 nyilvánvaló, hogy a különböző gazdasági egységes működéséhez vagyonra van i[|: szükség és alapvető célkitűzés ennek a vagyonnak a megőrzése, de még inI
kább növelése. Ahhoz, hogy a vállalkozó meg tudja valósítani célkitűzését, in-
I
formációkat igényel a piac többi szereplőjétől. Ezen információkat elő kell állí-
% tani és az érdekeltek rendelkezésére kell bocsátani. A számviteli törvény megfo,^; galmazása szerint: __
/
_M.Ii.»illii«i • J
ih.
„A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozók mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektiv információk álljanak rendelkezésre ". Ezen információkat a számvitel állítja elő. Ebből következik, hogy a számvitel ebben a megközelítésben a tájékoztatás eszköze: tájékoztatást ad a vállalkozás vagyonáról, annak változásáról, valamint arról, hogy a vagyon hasznosítása mennyire eredményes, azaz milyen eredményt ér el a vállalkozó. A számvitel információkat állít elő, így egyféle tevékenységként is definiálható. Még pedig olyan tevékenységként, amely figyeli, méri és feljegyzi a vagyon mozgását, változását, az eredmény alakulását. Ehhez különböző bizonylatokra van szükség, de egyben a számviteli munka során is keleűceznek bizonylatok, dokumentumok. A számvitel az előzőekben felsorolt követelményeknek, feladatoknak csak úgy képes eleget tenni, ha ismertek azok a módszerek, amelyekkel a vagyon megfigyelése, mérése és feljegyzése biztosítható. Mindezek alapján megállapítható, hogy a számvitel a gazdálkodók, a vállalkozók működését, tevékenységét bemutató információs rendszemek tekinthető: olyan gyakorlati tevékenységet jelent, amely - bizonylatok feldolgozásával és előállításával - sajátos módszerekkel segíti a gazdasági események hatásainak mérését és feljegyzését. A számvitel beszámolási kötelezettség teljesítését Írja elő. Ahhoz, hogy a vállalkozó teljesíteni tudja kötelezettségét, a számvitel gazdasági folyamatokat, eseményeket: megfigyeli, megméri és feljegyzi.
167
/
i összefoglalóan tehát a számvitel a gazdasági események megfigyelését, méréI sét, feljegyzését, ellenőrzését, elemzését és beszámolását, azaz beszámoló kéI szításét jelenti.
I'
i A számvitel a gazdasági eseményekről feljegyzéseket készít. Minden gazdasági ^ esemény bizonylatokon keresztül kerül rögzítésre. A gazdasági esemény okozta változásokat a „könyvekben" (könyvvezetés, illetve könyvvitel) is el kell számolni. Erre szolgálnak a szintetikus és az analitikus nyilvántartások. Az analitikus - más néven részletező - nyilvántartások szolgálnak az időszak alatt bekövetkezett változások feljegyzésére. Ezen változásokat az időszak - jellemzően hó - végén összesítjük és az analitikus nyilvántartások adataiból feladásokat készítünk. Ez a feladás az alapja a szintetikus - más néven főkönyvi - könyvelésnek. Az analitikus és a főkönyvi nyilvántartás ugyanazon gazdasági események hatását tartalmazza. Különbség csak abban van, hogy az analitikus nyilvántartás részletes, a főkönyvi elszámolás pedig összevont, de a kétféle nyilvántartásnak számszakilag meg kell egyeznie. 22. A számvitel részei: -
könyvvezetés (könyvvitel),
-
beszámoló- összeállítás,
• -
bizonylati rend- és költségelszámolás, önköltségszámítás.
A gazdasági események feljegyzése, azaz - szakszerűen kifejezve - a könyvvezetés kétféle módon történhet: egyszeres könyvvitel és kettős könyvvitel keretében.
,
,
'
A könyvvitelt (a könyvelést) a számvitel részének tekintjük.
168
Az egyszeres könyvvitel a vállalkozó tulajdonában lévő pénzeszközökről, azok eredetéről és a pénzforgalmi gazdasági eseményekről vezetett folyamatos, zártrendszerű nyilvántartás. Az egyszeres könyvvitel során a pénzmozgások kerülnek feljegyzésre, ezért azt pénzforgalmi könyvvitelnek is nevezik. A nyilvántartás eszköze a naplófőkönyv. A kettős könyvvitel rendszerében a vállalkozó a tulajdonában lévő vagyonáról, annak változásáról vezet zártrendszerű, teljes körű nyilvántartást. A nyilvántartás eszköze a számla. Összehasonlítva az egyszeres és a kettős könyvvitelt megállapítható, hogy az egyszeres könyvvitel nem teljes körű, vagyis nem tartalmaz minden vagyonváltozást.
•
,
Annak függvényében, hogy ki az információ elsődleges címzettje megkülönböztetünk pénzügyi számvitelt és vezetői számvitelt. A pénzügyi számvitel tartalmát a számviteli törvény szabályozza. Ennek az az oka, hogy a pénzügyi számvitel alapvetően a piac szereplői - azaz külső szereplők - számára nyújt információkat. A különböző érdekellentétek (a befektetők, a hitelezők, a piaci partnerek stb.) feloldása az egységes törvényi szabályozással történik. A számvitel megfelelő szabályozottsága biztosítja azt is, hogy a közzétett információk tartalma egységes és minden érdekelt számára érthető legyen. A pénzügyi számvitel magában foglalja: -
a könyvvezetést,
•
-
a bizonylati rendet,
-
a beszámoló rendszert,
-
az értékelést, az eredményszámítást,
-
a leltár készítését,
-
az információk ellenőrzését, a könyvvizsgálatot.
.''
, • • '
k.
•
•
-
.
li J 1 l i . .' ^ L '
^
'1-f" I
I
1
-
'
'
a beszámoló közzétételét, nyilvánosságot.
A vállalkozási tevékenység megkezdéséhez, folytatásához erőforrásokra másképpen fogalmazva tőkére, vagyonra - van szükség. Ezeket az erőfoiTásokat fekteti be a vállalkozó, hogy nyereséget, illetve vagyonnövekedést érjen el. A vállalkozási tevékenység erőforrás igénye megjelenhet pénz vagy nem pénz formájában. A nem pénzbeli erőfoiTásokat nevezzük apportnak. A vállalkozási tevékenység eredményét kétféle módon is mérhetjük: -> összehasonlíthatjuk a záró és a nyitó vagyon értékét, —^ összehasonlíthatjuk a bevételek és ráfordítások összegét. A vállalkozás eszközei és forrásai Két szempontból vizsgáljuk a vagyon alakulását: egyrészt, hogy az újratermelési folyamat mely szakaszában tartózkodnak, és ott milyen szerepet töltenek be, másrészt, hogy az egyes vagyonelemek honnan származnak. Hangsúlyozni kell, hogy a kétféle nyilvántartás ugyanazon halmazra vonatkozik, amiből az is következik, hogy a kétféle nyilvántartás végösszege minden esetben megegyezik. Ezt a kettős nyilvántartást nevezzük mérlegnek. A könyvviteli mérleg tehát olyan kétoldalú kimutatás, amely: -^ adott időpontra vonatkozóan, -^ pénzértékben tartalmazza —> a vállalkozás anyagi és nem anyagi javait, —> fajtájuk, összetételük és
, ,
-^ eredetük és származásuk szerint. Ha a vagyontárgyakat az újratermelési folyamatban betöltött szerepük (fajtájuk, összetételük, megjelenési formájuk) szerint vizsgáljuk, akkor a vagyont eszköznek nevezzük. Ha a vagyont eredet, származás szerint mutatjuk ki, úgy forrás-
170
/
7
ról beszélünk. Mivel ugyanazt a vagyont vizsgáljuk két szempont szerint, felir^ hatók a következő összefüggések: ESZKÖZ = FORRÁS AKTIVA = PASSZÍVA Látható, hogy az eszköz helyett az aktíva a forrás helyett a passzíva elnevezést is használjuk. A mérleg bal oldalán mindig az eszközök (aktívák), míg a mérleg jobh oldalán a forrásokat (passzívákat) találjuk. A mérleg a vállalkozás eszközeit és forrásait tartalmazza adott időpontra. Ezt az időpontot nevezzük fordulónapnak. Mind az eszközök, mind a források különböző ismérvek szerint csoportosíthatók. • • , • Az eszközöket rendeltetésül^, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé besorolni (a besorolás a számviteli törvény adta keretek között a vállalkozó feladata). A befektetett eszközök (amelyeknek az a rendeltetése, hogy a vállalkozási tevékenységet tartósan, legalább egy éven túl szolgálja) háromfélék lehetnek: -^ immateriális javak, -^ tárgyi eszközök, —> befektetett pénzügyi eszközök.
,
'
'
Forgóeszközök (amelyek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve, de rövid ideig - egy éven belül - szolgálják. Négyfélék lehetnek: -^ készletek, -^ követelések, -^ értékpapírok,
,'
'
-^ pénzeszközök. 171
^
~ ~
—
i\ összefoglalva a mérleg bal oldala (az aktívák) a vagyonelemeket tartalmazza. A mérleg jobb oldalán szerepelnek a források, amelyek a vagyon eredetét |^,niutatják: saját forrásként (saját tökeként) vagy idegen forrásként (másképpen kötelezettségként). Saját forrásként, azaz saját tökeként a mérlegben olyan tökerészt szabad szerelj peltetni, amelyet a tulajdonos (a tag) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére, vagy I amelyet a tulajdonos (a tag) adózott eredményéből hagyott a vállalkozásnál. |-.Az idegen források, a különféle szerződésekből eredő pénzértéken kifejezett el| : ismert tartozások, amelyek a másik fél által már teljesített, a vállalkozó által el|:;Í fogadott elismert teljesítéshez kapcsolódnak, de a vállalkozó a tartozását még" f nem egyenlítette ki, kétféle lehet: hosszúlejáratú kötelezettség (amelynek lejá|;; ráta egy évnél hosszabb), rövidlejáratú kötelezettség (melynek lejárata egy ,
.
)
)
•
•
'
.
•
I évnél rövidebb).
l : A mérlegben az eszközök és a források között más tételek is megjelenhetnek: 1^ így pl- az eszközök között aktív időbeli elhatárolások, a források között passzív I ' időbeli elhatárolások (ezek az ún. átmeneti jellegű tételek). É A vállalkozói tevékenység során eredmény keletkezik. Az a kérdés, hogy az I eredmény hol jelenik meg a mérlegben. Az eredmény egy különleges forrás, amely a mérleg jobb (passzív) oldalán kerül kimutatásra. Az eredmény - tartalí mát tekintve lehet saját és idegen forrás. Pozitív eredmény esetén (azaz nyeresé^ ges a vállalkozás az növeli a saját és az idegen forrást), a veszteség, (azaz negatív eredmény esetében a vállalkozás veszteséges) csökkenti a saját forrást, azaz annak felhasználását jelenti. Összegezve: fontos hangsúlyozni, hogy a mérlegben az eszközök és a forrá§:.i
sok állománya egy időpontra vonatkozik^ vagyis a mérleg statikus szemléle-
172
tű, Az eredmény ellenben minden esetben egy időszakhoz kapcsolódik, így az eredményt tartalmazó kimutatás dinamikusnak tekinthető. 23. A könyvelés gyakorlata A mérleg a vállalkozás eszközeinek és forrásainak állapotát mutatja egy adott időpontra vetítve. Könnyű elképzelni, hogy egy vállalkozás eszközei és forrásai állandó mozgásban vannak. A számvitel alapvetően e mozgások megfigyelésére fókuszál mégpedig úgy, hogy alkotóelemire bontva követi nyomon az újratermelési folyamatot. Ezeket az elemeket, összetevőket hívjuk gazdasági eseményeknek, műveleteknek. A gazdasági esemény olyan beavatkozás, amelynek hatására megváltozik a vállalkozó vagyoni és jövedelmi helyzete, vagyis vagyonmozgás következik be. Másképpen fogalmazva a gazdasági esemény olyan beavatkozás, amely változást idéz elő a vállalkozás vagyonának összetételében és eredményének alakulásában. A gazdasági eseményeket másképpen gazdasági műveleteknek is nevezzük. A társadalmi újratermelési folyamathoz való tartozásul^ szerint a gazdasági műveletek háromfélék lehetnek: —> termelési szakaszba tartozó, -^ forgalmi szakaszba tartozó és -^ elosztási szakaszba tartozó gazdasági események. A gazdasági eseményeket a váUalkozás vagyoni és jövedelmi viszonyaira gyakorolt hatásuk alapján is csoportosíthatjuk. Ez alapján a gazdasági események, műveletek kétfélék lehetnek: -> alapvető gazdasági események (hatása csak a vállalkozás vagyoni helyzetét érinti és nem gyakorol hatást annak jövedelmi viszonyaira),
négy fajtáját különböztetjük meg: tökebevonás, tőkekivonás, eszközkörforgás és forrás körforgás, -^ összetett gazdasági események (hatása a vállalkozásnak mind a vagyoni, mind a jövedelmi helyzetét érinti, az ilyen gazdasági esemény a mérlegben és az eredmény kimutatásban is változást idéz elő), négy fajtája van: eszköznövekedés, eszközcsökkenés, forrásnövekedés, forráscsökkenés. A gazdasági események hatását temiészetesen nemcsak a mérlegben kell feljegyezni, mert a mérleg nem alkalmas a gazdasági események folyamatos nyilván:^., tartására, ugyanis nem lehet mindig minden gazdasági esemény után mérleget készíteni. A mérleget fel kell bontani könyvviteli számlákra. A könyvviteli számla a gazdasági események könyvviteli szabályok szerinti rögzítésének eszköze. Olyan kétoldalú kimutatás, amely a gazdasági események folyamatos nyilvántartására szolgál, azaz a gazdasági eseményekben történő növekedéseket és csökkenéseket mutatják, A számviteli gyakorlat szerint a növekedéseket és a csökkenéseket nem egymás alatt, hanem egymással szemben célszerű elhelyezni. Az ilyen szerkezetű kimutatás a számla (főkönyvi számla). A főkönyvi számla sematikusan a következő módon ábrázolható.
SZÁMLA Követel
Tartozik
(Jobb oldal)
(Bal oldal)
174
A főkönyvi számlák év közben a mérlegsorokat és az eredmény kimutatás sorait helyettesítik. Minden mérleg - eredmény kimutatás - sort legalább egy számla • képvisel, de egy mérlegsorhoz gyakran több számla is kapcsolódik. Emiatt szükséges a főkönyvi számlák csoportosítása. Az eszköz- és a foiTásszámlákat úgy tekintjük, mint a mérleg egy-egy sorának, mérlegtételének részletezését, oly . módon, hogy minden egyes tételnek legalább egy főkönyvi számla felel meg, de a mérlegtétel tetszőlegesen részletezhető. Mi jellemzi az eszközszámlákat? 1. A nyitóegyenleg a számla T oldalára kerül. 2. A növekedés mindig a számla T oldalán kerül rögzítésre. 3. A csökkenés mindig a számla K oldalán kerül rögzítésre. 4. A számlának általában T egyenlege van. 5. A számla zárásakor a záró egyenleget a K oldalra könyveljük, így a számla egyenleg nélkül zár. ESZKÖZSZÁMLÁK Tartozik
Követel
+ (Növekedés a T oldalon)
(Csökkenés a K oldalon)
Mi jellemzi a forrásszámlákat? 1. A nyitóegyenleg a számla K oldalára kerül. 2. A növekedés mindig a számla K oldalán kerül rögzítésre. 3. A csökkenés mindig a számla T oldalán kerül rögzítésre. 4. A számlának általában K egyenlege van. •,
175
'iJi
l i .
i
.
r ^
'
I
'
i1
•
'i'
:i
'
.nil
' ^ i t
5. A számla zárásakor a záró egyenleget a T oldalra könyveljük, így a számla egyenleg nélkül zár. FORRÁSSZÁMLÁK Követel
Tartozik 4-
(Növekedés a K oldalon)
(Csökkenés a T oldalon)
Vegyük észre, hogy minden gazdasági esemény két számlát érint. Minden esetben az egyik számla Tartozik (T), a másik számla Követel (K) oldalán rögzítettük a gazdasági esemény hatását. Ennek ismeretében szerkeszthető meg a könyvelési tétel. Az érintett két számla közül az egyiket ellenszámlának nevezzük.
•
,
A költség- és ráfordítás számlák jellemzői: L Ezeket a számlákat nem nyitjuk (nincs nyitóegyenlegük), hanem „elővezetjük", ha olyan gazdasági esemény keletkezik, amelynek van eredmény hatása. 2. A költség, illetve a ráfordítás felmerülését (növekedését) a számlák T oldalára könyveljük. 3. A csökkenést a számlák K oldalára könyveljük. 4. E számláknak jellemzően T egyenlegük van. 5. Időszak végén a számlákat nem zárjuk, hanem rendezzük. KÖLTSÉGRÁFORDÍTÁS SZÁMLA Követel
Tartozik lí':.
+ (Csökkenés a K oldalon)
(Növekedés a T oldalon)
176
/
A bevétel számlák jellemző: 1. Ezeket a számlákat nem nyitjuk (nincs nyitóegyenlegük), hanem „elővezetjük", ha olyan gazdasági esemény keletkezik, amelynek van eredmény hatása. 2. A bevétel felmerülését (növekedését) a számlák K oldalára könyveljük. 3. A csökkenést a számlák T oldalára könyveljük. 4. E számláknak jellemzően K egyenlegük van. 5. Időszak végén a számlákat nem zárjuk, hanem rendezzük.
Tartozik
(Bal oldal)
(Jobb oldal)
Kontírozásnak hívjuk azt a műveletet, amikor a könyvelést tételt megszerkesztjük, azaz annak a megállapítását jelenti, hogy melyik számla Tartozik oldalára | és melyik számla Követel oldalára könyvelünk. Ezt végzi a kontírozó könyvelő, j A gazdasági eseményekről bizonylatot állítunk ki. A folyamatos könyvviteli munkát hitelt érdemlő módon bizonylatok alapján kell végezni. A számlasoros elszámolás az anyagi javak vagyonrészek szerinti nyilvántartását;! j elenti, amely megvalósítható: -> szintetikusan (összevontan: csak értékben), illetve -^ analitikusan (részletesen: mennyiségben és értékben). A számlasoros elszámolás eszköze a számla.
177
-
m
.nnL'.Minil.'. liiiL • Ji I I I H I . J i ^ ^ i i l ^iiii^i L. •"_•'Jf-l^-'iJ-Li
• Az idősoros elszámolás esetén a gazdasági műveletek hatását megtörténtük idői sorrendjében jegyezzük fel, függetlenül attól, hogy melyik eszközben vagy forgásban következik be a változás. Az idősoros elszámolás eszköze a napló. számviteli bizonylat az az okmány, amely hitelt érdemlően képes alátámasztani a mérlegben kimutatott vagyon nagyságát és összetételét. A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni. Megkülönböztetünk papíralapú és elektronikus úton előállított bizonylatokat. A számviteli törvény rögzíti a bizonylat általános alaki és tartalmi kellékeit, természetesen a számviteli törvény azt is rögzíti, hogy mikor kell a szabályszerű bizonylat adatait a könyvekben rögzíteni. Fontos tudni, hogy a vállalkozó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot legalább tíz évig - olvasható formában - köteles megőriznie. Az üzleti évet a számlák nyitásával kezdjük. A nyitáshoz az adatokat a nyitómérleg tartalmazza. Ezt követően rögzítjük az üzleti év gazdasági eseményeit. Az üzleti év végén a könyvelés zárással fejeződik be, azaz le kell zárni a számlákat. Emhtettek alapján a könyvelés folyamata az alábbi lépésekből áll: —> a könyvviteli számlák nyitása, -^ a könyvviteli számlákon történő folyamatos könyvelés, -^ a könyvviteli számlák zárása. Fontos tudni azt is, hogy az időszak végén a főkönyvi számlák adatállományát 'l
alkalmassá kell tenni a beszámoló összeállítására. A könyvviteli munkának ezt a szakaszát zárlatnak nevezzük. A zárlati munkák fogalma alatt a főkönyvi könyvelés olyan értelmű teljessé tételét értjük, amely kiterjed a kön3^elés helyessé-
178
/ /
gének ellenőrzésére, valamint a számlák adatállományának rendszerezésére és összesítésére, A főkönyvi kivonat a főkönyvi számlák adatállományáról - egy adott időpontra vonatkozóan - készitett összesítő kimutatás, melynek segítségével feltárhatók a téves könyvelések. A javítás során fontos, hogy az eredeti, a hibás adat javítás után is jól látható azonosítható legyen (az egyetlen vonallal történő áthúzást követően is). 24. A számlakeret A számlakeret a könyvviteli elszámolások során alkalmazandó főkönyvi számlák egységesen és következetesen felépített rendszere. Az alkalmazandó főkönyvi számlákat decimális számrendszer alapján számlaosztályokba soroljuk, az egyes számlaosztályokat ugyancsak decimális tagolás szerint számlacsoportokra, a számlacsoportokat pedig számlákra bontjuk. A számlacsoportokat két számjeggyel, a számlákat pedig három számjeggyel jelöljük. Természetesen a számlákat tovább bonthatjuk alszámlákra, illetve ha további részletezés szükséges úgy részletező számlákra. így pl. az l-es számlaosztály felépítése a következő: 1
számlaosztály
Befektetett eszközök
12
számlacsoport
Ingatlanok és kapcsolódó vagyonértékű jogok
12 6
számla
Ingatlanok és kapcsolódó vagyonértékű jogok
12 61
alszámla
Bérleti jogok
12 6 1 1
részletező számla
Üzlethelyiségek bérleti joga
A vállalkozásoknál, illetve a gazdálkodóknál alkalmazandó számlarend alapját képező számlakeretet a magyar számviteli törvény egységesen szabályozza. A számlakeret összeállítása során érvényesül: a mérlegelv, az üzemgazdasági elv és az eredményelv. -
[79
—
-
A mérlegelv azt az igényt fogalmazza meg, hogy a vállalkozó a vagyonát részletesen mutassa be. Az üzemgazdasági elv érvényesülése biztosítja azt, Lhogy a vállalkozó a felmerült költségeket és teljesítményeket részletesen elszámolja és az alapján az önköltség megállapítható. Az eredményelv szerint az elszámolások és így a számlakeret lehetővé teszi az eredmény megállapítását, ,
, ,
•
•
^' Az egységes számlakeret célja, hogy a gazdálkodó eszközeinek és forrásail
nak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a gazdálkodó számvitelének megszervezéséhez és biztosítsa a beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat. Az egységes számlakeret a nemzetgazdaság minden gazdálkodójára nézve kötelező szabályokat ír elő. Az egységes számlakeret tartalma a következőkben foglalható össze: Számlaosztály megnevezése
Számlaosztály száma 1.
Befektetett eszközök
2.
Készletek
3.
Követelések, pü-i eszközök és időbeli elhatárolások
4.
Források
5.
Költség nemek
6.
Költséghelyek, általános költségek
7
Tevékenységek költségei
8.
Értékesítés elszámolt önköltsége és ráfordítások
9.
Értékesítés árbevétele és bevételek
0.
Nyilvántartási számlák
A számlák jellege
Eszköz és forrásszámlák
Költségszámlák
Eredményszámlák Technikai jellegű számlák
180
ssssfffissssníi^aess. /
Az 1. számlaosztály az immateriális javak, a tárgyi eszközök (ide értve a rendeltetésszerűen használatba nem vett, üzembe nem helyezett beruházásokat is), valamint a befektetett pénzügyi eszközök nyilvántartásra szolgáló számlákat foglalja magába. A 2. számlaosztály a vásárolt és a saját előállítású készleteket foglalja magába. A 3. számlaosztály tartalmazza a készletek kivételével a forgóeszközök (a pénzeszközök, az értékpapírok, a vevőkkel, az adósoldíal, a munkavállalókkal és a tagokkal, az állami költségvetéssel és az egyéb szervezetekkel szembeni követelések), továbbá az aktív időbeli elhatárolások számláit. A 4. számlaosztályban kell kimutatni az eszközök forrásait. Ide tartoznak a saját tőke, a céltartalékok, a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a paszszív időbeli elhatárolások. Az 5. számlaosztály a költségeket költség nemek szerint csoportosítva tartalmazza. Az 5. számlaosztályon belül a költség nemek: anyagköltség, igénybe vett szolgáltatások költsége, egyéb szolgáltatások költségei, bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok, értékcsökkenési leírás. A 6-7. számlaosztály - a vállalkozó döntésének megfelelően - használliató a vezetői információk biztosítására. E számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámoltatását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendjének kialakítását. E számlaosztályok segítik a vezetői számvitel rendszerének kialakítását is, azaz az ún. üzemgazdasági szemlélet érvényesítését. A 8. számlaosztály - az összköltség, illetve a forgalmi költség eljárással készülő - eredmény kimutatáshoz tartalmazza a különféle forgalmi és értékesítési költségeket, pénzügyi műveletek ráfordításait, értékcsökkenési leírást, az eredmémi; terhelő adókat 181
/
/
z%\
B - \vQ-\i\o\Q | B ; | B XtiQAjgj Tp;iAiiTpzs -B - 'B[ÍTSo:i2Tq UBo;Bqziq§ora S9 U9mo>i;sor|9i s9pz9AAÄug5[
T;UU9ZS
Äpm
'TUS;IZS95[
;opu9JB|in^zs
u-ßÄp
S9p;o>[
pAsp;
-9A9qra9{9X§ij ;9J[95[B];ra'Bzs S9§9S7{§9 ZB 9pO5[|ppz-BS o;9Z9A ip;TAAÄuo5[ so;:^9>i y 79pU9I IIBjyCuOZiq 9JZSBIUB;BJB :^B>[OSp|OmpZSp ZB yp^f lUZOXj'Bq'BZS U9S9:Í9JZS9J U9qpU9JBÍlUBZS S9B9AQZS y
'T3ZZ^m\T3}l'^l ;9S9p;Z9X§9 '}VV3{0S0áB:>{ ST3VLi3-\mA\IÁ.U
StD[T;T"[BUB ZB S9 B"[inBZS TAXtIO:i^OJ B ;UTinB|BA 'jB^fO^BZBJBÁSBlU ';95[9S9pJ9:>[ TIUIB; - J B ; 9P9|OSOdB5[ ZOTp^B|raBZS S9X§9 ZB XpiUB 'pU9aB[UIBZS S9§9A0ZS B í;B:JfB|mBZS tAXU0:>[0J B U9qpU9XI0S lUBZSB[lIipZS Op93^pm9 - BZZBliqB:^IB; IIBÍdB^B 19J9::^BIIIIBZS S9§9Sħ9 ZB XpraB 'jO>[n;B|lUBZS B :i9ZSaJ >l9tr9fpU9JC|tnBZS ^OSBZO>I|B|JKA y •|9pu9J iiB|i(uozi:q 9|zsBmBiB"[B :^B:>[BI|B|SOJ u9qpU9JB|iiTBzs B ^ '|Bl'BJOSOdB:>[ SB:p[B;UBA|L'Cu Sn5[TlT|BUB ZB S9 B^IUBZS TAÄUO>[OJ B -e';B;BpsodB>[ 9 | B A |B:>p[B{raBzs SBUI 5{ozB in§9A ';95[9Xu9m9S9 i§BSBpzBS o;uTJ9 ;B|mBzs B ';pmio§or:>[9U9s -9U9>p[0S0 '5[9U9S9p95t9A0U 95[9:^9 BjmBZS B BqqBAO; '5[TZ9:>[a9A0>| m9U U 9 n r a p ^ 9 X § 9 |0q9S9Z9A9U§9lU BjraBZS B ZB Bq 'lBlXqB:iJB; Bj^UIBZS B 4— ';9S9Z9A9uS9ni S9 :^9prmBZS BjIUBZS ;iQprT5[ BJSBZBm|Bl^JB U9pUTra '
IBZZBUIJBIJB;
^
XpraB '^BZXjBqBZS
ipaiAinBZS ws/iio XÍ9 ;U9>[9ZS9J B:>[T|T|od Tp:^iAinBzs B Ä p i n ' ; 9 f p u 9 J B i m H z s ;BfBS B lU9;iZS91ÍOÍ9 ÍI9:JÍ UBfdB|B BSBJT0|9 ;9J95tBtmpZS S9§9SÁ§9 ZB ^BU9Z0>|jl?lIBA y •5[Br|OSBÄ|oj9q m 9 u |nu9|;9Azo:^ ; 9 § 9 z s s o 95[o; ;BfBS idBU9ynpJ0j -§9"[i9in B 'q.9Xu9rap9j[9 iiuu9ZS§9|J9m A9 i;9|zn ;;opB ZB :>[9p;9:). ;p;B;nuii?[ u9:>[9yCpmB 'BzzBinjB^B:^ jB>[B{raBZS TSB:^B:ÍUBAJTXU B |B5[OZB Á I B ^ Z S O B I U I B Z S 'O Y •195[9p;9A9q ijrLAp[pu9J B ' ; p p ; 9 A 9 q :^9;9pAnin Ty{§nzu9d B ';9>[9p; -9A9q q9ÄS9 ZB '|9p;9A9qjB S9;jS9:>[9^9 ZB Tu;B;nmp[ |p5[ UBqÄ[B;zsoB{mBzs ' 5 y
-
1
|
-
,
l
i
i
^
.
M
.
,
_
Az egységes számlakeret alapján az egyes vállalkozások számlarendje eltérő lehet - el is kell, hogy térjen a vállalkozás(ok) sajátosságaira „szabottan" - öszszeállításáért, annak folyamatos karbantartásáért, a naprakész könyvvezetés helyességéért a gazdálkodó, illetve a képviseletre jogosult személy a felelős. A beszámolási és könyvvezetési kötelezettségről: A gazdálkodó az üzleti év könyveinek lezárását követően a számviteli törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A beszámoló célja az információszolgáltatás. A piacgazdaság működéséhez ugyanis nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében objektív információk álljanak rendelkezésre: a tulajdonosok, a hitelezők, a piaci partnerek, a leendő tulajdonosok (azaz a befektetni szándékozók), a különböző számlavezetők, a munJcavállalók, az állam részére. Az információ igények természetesen eltérőek, így a beszámoló információ tartalma is prioritásokat is tartalmaz. A beszámoló f o m á j a az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától mindezek határértékeitől függ. A vállalkozók esetében a beszámoló lehet: ~ éves beszámoló, -
egyszerűsített éves beszámoló,
-
összevont (konszolidált) éves beszámoló
'
A vállalkozásoknak a beszámolót kettős könyvvitellel kell alátámasztaniuk. Egyszeres könyvvitellel alátámasztott ún. egyszerűsített beszámolót csak akkor készíthet a gazdálkodó, ha azt a számviteli törvény vagy a kormányrendelet lehetővé teszi. A vállalkozások a törvényben meghatározott körben egyszerűsített beszámolót készíthetnek.
'
, 183.
•
11 L
•ii'i.UiiüHiiiJ.rb-
-,1
'll
.1, , I '
,11 J
llMll,
,ll III
II, ' M I U U I . ^ I
„Lj^i^
Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről és { azok változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható, valós l képet kell maitatni. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget, (figyelembe véve az időbeni elhatárolások tételeit is) továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és mérlegszerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indoklásokat, amelyek a vállalkozó valós bemutatásához szükségesek. Az éves beszámoló részei: mérleg, eredmény kimutatás, kiegészítő melléklet. Az éves beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést is kell készíteni (egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozónak nem kell üzleti jelentést készíteni). A vállalkozóloiak a beszámolót kön3^witellel kell alátámasztani. Ebből következően a beszámolási és könyvvezetési kötelezettség szoros kapcsolatban van. A számviteli törvény szerint az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama jellemzően megegyezik a naptári évvel A mérleg lényegében egy olyan számviteli okmány, amely a vállalkozás vagyonelemeit tartalmazza. A vállalkozások alapvető célkitűzése, hogy profitot érjenek el, vagyis eredményes gazdálkodást valósítsanak meg. Kérdés természetesen az, hogy mit értünk eredményes gazdálkodáson, azaz, hogy mérhető a vállalkozás eredménye. Az eredmény (E) egy adott üzleti év hozamainak (H) és ráfordításainak (R) különbözete, azaz E = H (az időszak termékeinek, teljesítményének értéke) - R (a hozamok előállítása érdekében történő anyag- és eszközfelhasználások értéke). A vállalkozási gyakorlatban többféle hozamot különböztethetünk meg, így pl. megtermelt hozam, értékesített hozam és a realizált hozam. A számvitel a realizált eredmény kimutatására helyezi a hangsúl}^:.
184
//
i.fj
n J
'liiiriii'ii'i'iii'iiiifi'
i
•'
•'
'
' '
. • , . " . ' ' • '
A számvitel egyik legizgalmasabb és egyben legvitatottabb kérdésköre az értékelés. Ennek oka az, hogy kettős funkciót tölt be egyidejűleg: egyrészt meghatározza a vagyon értékét, másrészt hatással van az eredmény nagyságára. Az értékelés leegyszerűsítve az a tevékenység, amelynek keretében kiszámítjuk az egyes vagyon- és tőkeelemek értékét. A vagyonelemek számbevétele leltározás útján valósul meg, vagyis eklcor állapítjuk meg a rendelkezésre álló vagyon mennyiségét. Az értékelés fogalmán belül közvetlen (melynek során a mennyiségben meglévő vagyonelemek értékét úgy állapítjuk meg, hogy hozzárendeljük az árakat) és közvetett értékelést (amikor beszerzési költségen, illetve előállítási költségen értékelünk) különböztetünk meg. Az értékcsökkenés és az értékcsökkenési leírás Az értékcsökkenés az immateriális javak és a tárgyi eszközök fizikai kopásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke. Az értékcsökkenési leírás az értékcsöldcenésnek az a része, amelyet költségként számolhatunk el. Az értékcsökkenés lehet: tervszerinti és terven felüli. 25.
A leltár, a leltározás fogalma
A mérleg a vállalkozás vagyonát összevontan tartalmazza, de természetesen szükséges a vagyonelemek részletes mennyiségi felmérése is. A leltározás tehát maga a folyamat, melynek eredményeképp összeállíthatjuk a leltárt. A leltározást kétféle módon értelmezhetjük. A szűkebb értelmezés szerint a leltározás csak a mennyiségi felvételt jelenti, a tágabb értelmezés szerint a mennyiségi felvétel mellett magába foglalja az értékelést is. Másképpen fogahnazva a leltár olyan kimutatás, amely - meghatározott napra vonatkozóan, általában december 31-i fordulónapra - tételesen és ellenőrizhető módon, főkönyvi számlánkénti, illetve mérlegtételenlcénti csoportosításban tartalmazza az eszközök mennyiségét, az eszközök és a források értékét.
185
y
-.^'
•
• • ' j ^
1. '
L L '
A vállalkozóknak tehát (természetesen költségvetési intézményeknek is) leltárt l kell készíteniük. A leltározást sokféle ismérv alapján csoportosíthatjuk: teljes körű (valamennyi eszköz és forrásra) részleltár (ha csak egy területre korlátozódik). Más oldalról megkülönböztetünk nyitó (a vállalkozás megkezdésekor készített leltár) és záró leltárt (mely az üzleti év beszámolójának elkészítéséhez összeállított leltár). A leltározási feladatok végrehajthatók folyamatosan vagy fordulónappal, ebből következően megkülönböztetünlc folyamatos és fordulónapi leltározást. A leltá: rozás időpontját a vállalkozó határozza meg. 26. A mérleg A mérleg a vállalkozás vagyonát kettős vetületben mutatja, egyrészt a vagyontárgyak rendeltetése, a használatban betöltött szerepük alapján, ESZKÖZÖK (aktívák) formájában, másrészt a vagyon eredete (származása, tulajdonosa) alapján, FORRÁSOK (passzívák) fomiájában. E megállapításból következik, hogy a mérleg két oldala megegyezik, azaz minden eszköznek van forrása. A mérleg összevontan a számviteli törvényben előírt kötött sorrendben mutatja be mind az eszközöket, mind a forrásokat. Mivel a vállalkozás valamennyi eszközét és forrását tartalmazza teljes körű vagyonkimutatásnak tekinthető. Olyan számviteli olonány, amely egy adott időpontra vonatkozóan mutatja be a vállalat eszközeit és forrásait pénzértékben, összevontan. Összegezve mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét bemutató számviteli okmány, amely: • az eszközöket és a forrásokat, • adott időpontra vonatkozóan, • megfelelően értékelve
186
f .
• pénzértékben Összesítve, • előírt szerkezetben tartaimazza.
27. A kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés A mérleget az ún. eredmény kimutatást további információiddal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló valóban teljes képet szolgáltasson. Ezt a célt szolgálja a beszámoló kiegészítő melléklete, amely a beszámoló teljes értékű szerves része. Ebből következően a funkciója szintén a gazdaság szereplőinek tájékoztatása a valós, megbízható képről, Különbség csupán abban van, hogy a mérleg és az eredmény kimutatás összeállításánál a számviteli törvény formai követelményeket is támaszt (lásd a törvény 1. és 2. sz. mellékletében előírt tagolást), illetve, hogy azok csak számszerű adatokat tartalmaznak. Mindebből következik, hogy a kiegészítő melléklet tormája nem kötött és a szám^szem adatokon kívül szöveges m.agyarázatokat is tartalmaz. A kiegészítő melléklet lényege úgy fogalmazható meg, hogy az tartalmazza azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára - a mérlegbea az eredmény kimutatásban szereplőkön túlmenően - szükségesek. A kiegészítő melléklet tartalmát - figyelemmel a törvény előírásaira ~ az alábbi négy csoportba sorolhatjuk: a.) Általános rész, tartalma a következőkre terjed ki: a vállalkozás rövid bemutatása, a piaci pozíció ismertetése, befektetési tervek bemutatása, számviteli politika ismertetése.
187 /
0
i
b.) Specifikus rész: ismertetni kell az alkalmazott értékelési eljárásokat, az értékcsökkenés elszámolásának számviteli politikában meghatározott módszerét és az elszámolás gyakoriságát. c.) Tájékoztató rész: mely minden olyan adatot kell, hogy tartalmazzon, amely(ek) a valós vállalkozói kép bemutatásához szükséges (mint pl. a munkavállalók létszámát és összetételét, export-import tevékenységet, a társasági adó megállapitásánál módosító (+,-) tételeket). d.) Cash flow-kimutatás: mely bemutatja a pénzeszközök állományának növekedését, vagy csöklcenését. Megkülönböztetünk három cash-flow-t; működési; befektetési és finanszírozási cash-flow-t. Az üzleti jelentés nem része az éves beszámolónak, de azzal egyidejűleg el kell készíteni. A magyar számviteli törvény - 4. sz. irányelv figyelembevételével határozza meg az üzleti jelentés célját és tartalmát. A számviteli törvény a következőket fogalmazza meg: „az üzleti jelentés célja, hogy az éves beszámoló ! adatainak értékelésével, úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jöve.delmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó tevékenysége során felmerülő :föbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy ezekről - a múltbeli ; tény- és a várható jövőbeni adatok alapján - a tényleges körülményeknek meg-felelő megbízható és valós képet adjon. |Az üzleti jelentést magyarul kell elkészíteni és azt - a hely és a kelet feltünteté.sével - a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni. Fontos sza^bály, hogy a számviteli törvényben kötelezően előírtakon túl a vállalkozó saját Iga határozza meg annak tartalmát. -Számviteli törvény szerint az üzleti jelentésben kötelezően ki kell térni 1^) a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményekre, különösen t ,
•
\^:r jelentős folyamatokra; 188
(1
«
b.) a várható fejlődésre (a gazdasági környezet ismert és várható fejlődése, a bel.
ső döntések várható hatása függvényében);
c.) a kutatás és kísérleti fejlesztés területére; d.) a telephelyek bemutatására; e.) a vállalkozó által folytatott foglalkoztatáspolitikára. Összegezésképpen kiemelhető, hogy az üzleti jelentésnek a vállalkozó üzletmenetének fejlődéséről, teljesítményéről, illetve helyzetéről átfogó a vállalkozó méretével és összetettségével összhangban álló elemzést kell tartalmaznia. Az elemzésben fel kell tüntetni - a vállalkozó fejlődésének, teljesítményének, vagy helyzetének megértéséhez szükséges mértékben - minden olyan pénzügyi és minden olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű teljesítménymutatót, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából. A kiegészítő melléklettel szemben az üzleti jelentés korlátozottan nyilvános, csak a vállalkozás székhelyén tekinthető meg (megtekinthető módon rendelkezésre kell, hogy álljon), vagyis nem kell a cégbíróságon letétbe helyezni. 28. Számviteli-politika és annak részei Számviteli politika a vállalkozó adottságaihoz, sajátos körühnényeihez igazított, a számviteli alapelvek, a számviteli jogszabályok alapján kialakított, a számviteli elszámolások, az eszközök-források értékelése, a számviteli beszámoló készítése során aUcalmazott számvitel-politikai döntések, végrehajtási módszerek, eszközök és sajátos szabályok összessége. A számviteli politika keretében hozott döntések, szabályozások az adott vállalkozóra kötelező érvényűek.
.
A számviteli törvény elrendeli a számvitel politika - előírt tartalommal történő előkészítésének kötelezettségét.
y
. 4 r ' i ' '^iii'
1 "
'iilii
i i M i l _ i i^i-IiL
i!.L^i
'• ^
A száravitel politika • a számviteli elszámolásokra, az eszközök és források értékelésére, a számviteli beszámoló készítése során alkalmazott számvitel-politikai döntésekre, a végrehajtási módszerekre és eszközökre vonatkozó, • a vállalkozó adottságaihoz, sajátos körülményeihez igazított, • a számviteli alapelvek, a számviteli jogszabályok alapján kialakított, sajátos szabályok összessége. A számviteli politika részei: • a számvitel-politikai döntések, becslések
'fi
• az eszközök és a források értékelési szabályzata, • az eszl^özök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzata, • az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat, • a pénzkezelési szabályzat, • a számlarend, • a bizonylati szabályzat Összefoglalóan kiemelhető, hogy a számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell foglalni a vállalkozó I adottságainak, körülményeinek leginl<:ább megfelelő számviteli politikát. Azaz a számviteli politika keretében rögzíteni kell, azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat és módszereket, amelyekkel meghatározza a vállalkozó, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából: lényegesnek, illetve nem lényegesnek, jelentősnek, illetve nem jelentősnek. Fontos szabály az is, hogy az újonnan alakuló vállalkozás köteles a megalakulás, vagy az átalakulás időpontjától számított 90 napon belül elkészíteni számviteli politiká-
190
ját. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a vállalkozó képviseletére jogosult személy a felelős és a képviseletre jogosult személy köteles azt aláírni. A számvitelt egyfajta kommunikációs eszköznek, „számviteli-nyelvnek is" tekinthetjük, mely ismerete az üzleti jog keretében a piacgazdaság keretein belül alapkövetelmény. A számvitel ez utóbbi megközelítésben a tájékoztatás eszköze - a piac összes szereplője számára - a vállalkozás vagyonáról, annak változásáról, valamint arról, hogy a vagyon hasznosítása memiyire eredményes, azaz milyen eredményt ért el a vállalkozó. 29.
A magyar számviteli törvény a következő alapelveket nevesíti:
1. A vállalkozás folytatásának elve 2. A teljesség elve 3. A valódiság elve 4. Az óvatosság elve 5. Az összemérés elve 6. A tartalom elsődlegessége a formával szemben 7. Az egyedi értékelés elve 8. A bruttó elszámolás elve 9. Az időbeli elhatárolás elve 10. A lényegesség elve I L A költség-haszon összevetésének elve 12. A világosság élve 13. A folytonosság elve 14. A következetesség elve
>
TARTALMI ALAPELVEK
y KIEGÉSZÍTŐ ALAPELVEK
FORMAI ALAPELVEK
A számviteli fejezet összefoglalójaként kiemelhető, hogy a számvitel a gazdálkodók, a vállalkozók működését, tevékenységét bemutató információs rendszer, mely a bizonylatok feldolgozásával és előállításával (egységes módszerekkel)' segíti a gazdasági események hatásainak mérését és nyilvántartását. Tehát a számvitel a gazdasági események megfigyelését, mérését, feljegyzését, ellenőrzését, elem.zését és beszámolását, azaz beszámoló készítését jelenti.
'
/
