„Így képzelem el városomat 20 év múlva” 2032. március 6-a / szombat/ Tavaszt idéző napsütésben, barátaim – akik 20 éve költöztek el Tiszalökről-, Tokaj főterén azon tanakodtak, mely írányból közelítsük meg Tiszalököt. Váltig állították, jobban járunk, ha körbe Rakamaz felé megyünk, a kompközlekedés kiszámíthatatlan, a mai napon még sok mindent meg szeretnének nézni szülőfalujukban. M ilyen kompról beszéltek, kérdezem? Hol van már az, tíz éve megépült a 39-es főút, Tokajból az út tíz-tizenöt perc, győztem meg őket és elindultunk. Áthaladva az új Tisza hídon -ahol a folyón lefelé egy áruval megrakott hajó haladt éppen-, a tiszalöki lehajtó a régi Holt-Tisza hídján vezetett át. Barátaimat megragadta a táj szépsége, a Tiszáig nyúló jegenye-nyár sor, az ártéri gazdálkodásnak köszönhető fűzes, közötte az új telepítésű szépen növésnek induló ősi kocsányos tölgyfák. Nem tehettük meg, hogy ne parkoljunk le, a kenyérgyár előtt kialakított új parkolóban. Végig sétáltunk a Holt-Tisza település felőli partján kialakított tanösvényen, teljesen a Szilvás-zugig, ahol az élő Tiszával összekötő műtárgy mellett pihentünk egy kicsit. Visszafelé egy hód család oktatta kölykeit a halfogásra, melyet percekig néztünk. A kiadós séta végén betértünk egy kávéra a kenyérgyárral szemben lévő Kis-Tisza csárdába. Tulajdonosa elmondta nosztalgiázott mikor a csárda építéséről döntött, ugyanis leirások szerint itt állt valamikor a Rácz M aris fogadója, közvezlenül a Tisza-szabályozása előtti révátkelőnél. A bejárati gyönyörű, székelykaput Erdélyből rendelte, sokan ezért is térnek be nála, hogy ezt megnézzék közelebbről. A finom kávé és házi aprósütemény elfogyasztása után megkérdezte, nincs e kedvünk itt hagyni az autót és folytatni a kirándulást kerékpárral, nála olcsón lehet bérelni. M egragadtuk az alkalmat átnyergeltünk kerékpárra. Utunk a régi községháza felé vezetett, ugyanis ez volt egykoron a település központja. M eglepődtek barátaim a felújított épület láttán, amely ma a környék egyik legfelkapottabb szállodája, wellness részleggel, szervezett kirándulásokkal a Hortobányra, Tiszadobra, Tokajba. Fejet hajtottunk az I. világháborús emlékműnél, betekintettünk a régi patika épületében kialakított Csontváry terembe, majd folytattuk utunkat a töltésen a Szabadság út elejétől az Arborétumig vezető kerékpárúton. A táj itt is rendezett, az ártér gazdag madár és kisvad állományából legelésző őzeket láttunk a márciusi napsütésben. Elhagyva a települést jelző táblát, barátaim szeme felakadt a látványtól, meg kellett állnunk. Balra a nem rég épített Thermál-Hotel, jobbra a Tiszai szabadstrand panorámája volt látható. Elmeséltem milyen régi vágya volt ez a város lakóinak, hogy egy négycsillagos thermál fürdő épüljön, hiszen már a múlt század közepén olyan vízre bukkantak, mint a közeli Nánási és Szoboszlói fürdők vize. A szabad strand fokozatosan épült, vonzerejét ma növeli a mellette létesített csónakkikötő, amely egyik legkorszerübb a Felső-Tiszán.
1
M ivel a hotel és szabadstrand tulajdonosa egyazon személy, nagyon jól ki lehet használni az év minden időszakát, hiszen mára nemcsak nyaranta duplázódik meg a több mint 7000 fős település létszáma, télen is nagyon sokan felkeresik a közkedvelt szállót és fürdőt. Az épületet csak kivűlről tekeintettük meg, március lévén az öt kültéri medencéből csak egy volt feltöltve vízzel, de barátaim megfogadták, az előttük álló nyarat, családtagjaikkal itt fogják tölteni. Letérve a kerékpárútról utunkat a folyó mentén három km hosszan épített üdülőtelepen folytattuk. Az évtizedekkel ezelőtt három részletben kiosztott üdűlőövezet mára teljesen közművesített lett, nincs eladó telek, sőt keresik messze távolból ezt a helyet. Évek során megoldódott a pihenni vágyók és szórakozni akaró fiatalabb generáció közötti ellentét, a volt úttörőtábor helyén egy vállalkozó korszerű diszkót üzemeltet, amely a helyi és környékbeli fiataloknak nyújt kulturált szórakozási lehetőséget. Az üdülő nyugati szélén a sport és ifjúsági szálló vehető igénybe, ötcsillagos teniszpályákkal, úszómedencével, strandröplabda pályával, igen közkedvelt hely. Újra kerépárra ültünk és elhaladva a Vízlépcső és Vízierőmű mellett a Parkerdőben kötöttünk ki. Az 1960-as években kialakított –időközben évtizedekig elhanyagolt- területet nemrég nyílvánították Arborétummá. M ára gyalogösvények vannak a 31 ha-os parkban, közepén a Vásárhelyi szoborral, egy kiállító teremmel, amelyben a Tisza szabályozás dokkumentációi, a munkák során használt mérnöki eszközök és kubikus szerszámok találhatók. Az arborétumban található közel 200 fafaj mindegyike, feliratozva, szépen gondozva. Visszatekintve a kenyérgyári holtágtól az arborétumig terjedő területre megállapítottuk, hogy ez a 6 km hosszúságú folyószakasz ritka szépsége a Felső-Tiszának Hazafelé vettük utunkat, de egy főhajtásnyira megálltunk az Erőművel szembeni emlékműnél, melyet annak az öt volt „rab”-nak az emlékére állítottak, akiket az ávós sortűz kivégzett. A Keleti –Főcsatorna hídját elhagyva a volt Rázomosi Őrház mellett elmeséltem barátaimnak. az építkezés idején itt állt meg a vonat, itt volt a Kordélyos Vállalat telephelye, innen indult a közel száz kordélyos lófogat az új Tisza mederből és a főcsatorna medréből a földet kitermelni. Szemben vele sokáig látszottak azok a kitűzések, kutak, mérnöki jelzések, melyek egy ipari létesítmény előkészítése során kerültek elhelyezésre, amely végül is a mai Tiszaújvárosban került felépítésre. Erre tárgyi bizonyítékom, hogy nagyapám hajdanán itt lévő földjében is sokáig kerülgettünk egy elhelyezett kútfejet. A kissé emelkedő útszakaszon lassan hajtottuk a kerékpárt, volt idő a balra elhúzódó üdülőtelepre, a fasor között bekukkantani. Elhagyva a településjelző táblát, a néphagyomány szerinti „dadai” úton szépen rendezett porták között haladtunk tovább. Az utca végén gondban voltunk, hogy a Kis-lóger és Nagylóger között nyitott új úton haladjunk tovább a városközpont felé, vagy balra térjünk, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Alig pár méterre rácsodálkoztak barátaim a gimnázium épületére, ugyanis az örvendetesen növekvő tanulói létszám miatt, emeletráépítéssel teljesen megújult az intézmény, de még ettől is nagyobbat néztek tovább haladva, a sok ákom – bákom feliratozásnak. M i ez, kérdezték?
2
Ez a volt Hódiköt, Komár Textil, és Delta Galil utódja a Ru Ham Textil. Egy kínai-magyar vegyesvállalat, ahol közel 400 fő, többségükben helyi és környékbeli női munkaerő dolgozik. Termékeiket négy világrészre exportálják, ez ma legtöbb dolgozót foglalkoztató vállalatunk. Tanműhelyében a gimnázium szabász – és gépivarró tanulói kaptak elhelyezést. Nem csodálkoztunk tovább tekertünk a városközpont felé, el kellett dönteni kora délután ebédelünk-e, vagy majd a vacsora kiadósabb lesz. Van még valami látvány? Kérdezte egyik barátom. Hogyne lenne válaszoltam, majd a Rákóczi út végén leszálltunk a kerékpárról, a körforgalom előtti zebrán zöld jelzést kapva áttoltuk kerékpárunkat a presszó előtti kerékpártározóba, ugyanis úgy döntöttünk, egy kávéra betérünk. A tejszínhabos kávé fogyasztása közben elmondtam, éppen húsz éve milyen harc volt azért, hogy a járások újraszervezésekor ismételten Tiszalök legyen a járásszékhely, végül sikerült. A Galéria-amelyben a Csonváry Nemzetközi Alkotótábor képeiből volt állandó kiállítás- és a Helytörténeti M uzeum agyagai visszakerültek a régi patika épületébe, mert a helyiségek kellettek a járási intézményeknek. A Járási Hivatal és Járási Biróság a Járási Rendőrkapitánysággal a régi helyeikre kerültek, könyvtárunk és művelődési házunk, mint régen térségi feladatokat is ellát. Utunkat kerékpárúton folytattuk Szorgalmatos felé, a parkosított főutcán, köztéri szobrok között elhaladva a Városháza, majd áttolva kerékpárunkat az Egészsésügyi Központ előtt, ahol az emeleten házi- és szakorvosi rendelők, a földszinten térségi sűrgősségi ellátás működik, tíz férőhelyes fektetővel. A vasúthoz érve a fénysorompó piros jelzésére meg kellett állnunk, éppen most érkezett be a Tiszalök-Debrecen elővárosi vasútvonal egyik szerelvénye, amely Tiszalök Erőmű vasúti megállóig közlekedik. Tovább folytatva utunkat a lakóházak után közvetlen balra az 500 férőhelyes Városi Sportcsarnok, jobbra távolabb a Lovarda látható, ide nem mentünk be néhány pacit látunk a szabadban futkározni. A sportcsarnokból hangos szurkolás hallatszott, szombat délután lévén, bizonyára női NB IIes kézicsapatunk játsza soron következő bajnokiját. Ezután szinte egybeépülve Szorgalmatossal található a 30 hektáros ipari park, sajnos csak fele részben beépítve, egy faipari üzem ahol a szabolcsi almának készítenek almásládát és raklapot, de egyre kevesebb dolgozóval, munkájukat átveszik a gépek. Van még két kisebb üzem, ezek is néhány embert foglalkoztatnak. Barátom megjegyzi ez a helyzet sok helyen, ugyanis se szeri se száma az ipari parkoknak, a régi telephelyek pedig elhanyagolva, ugyanis azokba nem lehet az új technikát-, technológiát beépíteni. Utunkat a Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézet égbe emelkedő kérítésénél fejezzük be, még egy pillantást vetve a rabok által gondozott virág kertészetre, ahol télen-nyáron folyik a munka. Jól elfáradtunk és megéheztünk, az idő is későre jár, március lévén még hamar sötétedik, leadjuk a kerékpárokat, majd egy jót vacsorázunk.
3
Betérve a csárdába, elég sokan vannak, az egyik asztaltársaságnak éppen kedvenc nótámat húzzák,-„A kanyargó Tisza mentén, ott születtem. Oda vágyik egyre vissza az én lelkem”-. M ajdnem nótára fakadunk mi is, de előbb a vacsora. M iközben rendelünk, -természetesen halászlé friss tiszai harcsából és egy jó túrós csúsza, de előtte egy kupica szatmári szilva- a pincér meséli, hogy a zenészek Erdélyből járnak át, hétvégeken játszanak, így több a vendég. Vacsora közben egyik barátom megkérdezi, ugyan meséld már el, hogyan jutott az utóbbi húsz évben ilyen sokra Tiszalök? Ti is tudjátok, hiszen itt éltetek 1970-ben, amikor megszünt a település járási székhely státusza egy sokk érte a községet, évekig csak lefelé épült. A rendszeváltás előtt 16 gazdálkodó egység volt, azok többsége megszűnt, jobb esetben létszámuk egynegyede- fele maradt meg, ez volt a magyar valóság, ennyi ember kellett adott esetben hasonló termelő tevékenységhez. Városunk földrajzi helyzete, infrastrukturája sem kedvezett a munkahelyteremtésnek. M ígnem eljött 2012, amikor újból járásszékhely lett Tiszalök. A hivatalokba kellett a jól képzett munkaerő, sok fital hazatelepedett, akik korábban elvándoroltak. A város vezetésében helyi gyökerű fiatalok kerültek be, kihasználva a lehetőséget, jóértelmű lobby tevékenységet folytatva, kapcsolatokat keresve, munkahelyeket teremtettek, kulturális-. közműveleődési-, sporttéren vonzóvá sikerült tenni a várost. A 39-es főút megépítése, Tokajból kitiltva a teherforgalmat, a településtől 1,5-2 km-re halad a főút, új Tisza híd, 15 km-re az autópálya, nagyon sokat segített . A Duna-Tisza csatorna megépítésével lerövidült a hajóút a Duna-Rajna-M ajna víziúthoz, a Tiszán beindult az íntenziv hajózás, ehhez kikötő, átrakó kellett, amelyet a híd közelében építettek fel orosz-ukrán tőkéből. Korszerű iker hajózsilip épült a vízlépcsőnél, lehetővé téve a kétírányú hajóforgalmat. Újra beindult a termelés a volt Hajójavító Üzemben, ahol a javítás mellett sekély merülésű önjáró uszályokat is gyártanak, amellyel az ukrán-magyar határig lehet a folyón közlekedni. A település egyre növekvő létszáma új lakótelep építésére ösztönözte a várost, az eladó lakások nagy többsége elkelt. Csak az Újtelep felé eső részen lehetett házhelyeket kialakítani, így a főút két oldalán új házsorok épültek. Több évszázadon keresztül a révátkelőhelyünk volt Erdély- és Felvidék között a legfőbb átmenő forgalom, igaz akkor a só és marhakereskedés útvonala volt. Végül 2020 –ban a dicstelen Triaoni békeszerződés 100-ik évfordulójára mind Székelyföld, mind a Felvidék teljes autonómiát kapott, újra beindult a két nemzetrész és az anyaország közötti gyűmölcsöző gazdasági – kulturális kapcsolat, jelentős részük Tiszalökön illetve a Tiszán át közlekedve. Jó húzás volt a város részéről a Vízerőmű önkormányzati kezelésbe vétele, az üzemelési, fenntartási, felújítási költségeken túl, az adózott nyereségből jelentős összeg maradt városfejlesztésre.
4
Ezek voltak azok a főbb motívumok, amelyek alapján Tiszalök ismét a térség vonzáskörzete lett, már nem eljárnak, hanem ide járnak dolgozni az emberek. Az országban beindult gazdasági fejlődés lehetőséget adott arra, hogy több jusson intézményi felújításra, oktatásra, kultúrára, sportra, megőrizve korábbi népzenei hagyományainkat és amatőr színjátszásunkat is. A teljesség igénye nélkül ennyit arról, ami kedvezően befolyásolta elért eredményeinket. Elfogyasztva vacsoránkat, leöblítve pár deci tokaji borral halkan szóló cigányzene mellett, barátaim megelégedéssel térhettek haza és mesélhették el ismerőseiknek, amit hallottak elmúlt húsz évünk történéseiről. 2032. március 07 / vasárnap / Hétvégén az ember kicsit lustálkodni szokott, tovább alszik a kelleténél, de valahogy az éjjel nyugtalan voltam. Hajnal ötkor felébredtem, nyolcvan felett ez nem ritka, de visszafeküdtem. Nyolc után ébredve, szomorúan veszem tudomásul barátok nincsenek, nem is voltak, csak szép emlékek, de milyen szép emlékek, amiket álmodtam, csak reménykedem nagy részük valóra is válik. Kilépve a lakásból zeneszót hallok, valószínű a művészeti iskola fúvószenekara szokásos hétvégi tér zenéjéhez hangol, hiszen szépen süt a nap, az idő jó. M agamra kapok egy kabátot, görbebotra támaszkodva átsétálok a Kossuth térre, ahol már sokan vannak. M ire odaérek a két tárogatóból, szívet szorongatóan szól, hogy: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, szebb vagy, mint a nagy világ. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.” 2012. február 28.
Kovács Gábor Tiszalök
5
