IGEMAGYARÁZAT. Lekció: Lk 19,1-10

1

IGEMAGYARÁZAT Lekció: Lk 19,1-10

Kedves Testvérek! Zákeus, akinek a nevét címként viseli ez a most felolvasott Ige, ez az ember egy fővámszedő volt egykor régen Jerikóban. Az Ige elején arról olvashatunk, hogy ez a másokat megkárosító, mások életét tönkretevő ember, Jézusban, megtalálta azt a személyt, akit saját magánál is többre becsülhetett. És ez a dúsgazdag ember, akinek sok-sok pénze volt, bizonyságot tesz arról, hogy mégsem volt meg mindene. Úgy tett erről bizonyságot, hogy amikor meghallotta azt, hogy Jézus átvonul Jerikón, úgy érezte, hogy neki okvetlen látnia kell Jézust. A tömeg miatt nem láthatta Őt. Ezért felmászott egy fügefára, és onnan nézte az utcán vonuló Mestert. Jól jött ez a fügefa, mert magas is volt, meg lombos is volt. Így aztán láthatta is, meg el is rejtőzhetett. De ha ez így is maradt volna, éppen csak azt nem nyerte volna el Zákeus, amiért odament, amit keresett. Ami a pénze ellenére sem volt meg neki. De Jézus észrevette őt, és azt mondta neki, ma nálad kell megszállnom. Aztán… a történet második része arról szól, hogy Jézus jelenléte átformálja ennek a kapzsi embernek a szívét és az életét. Ez pedig abból derül ki, hogy Zákeus igyekszik jóvátenni a korábbi botlásait és bűneit. A 4-szeresét adja vissza mindenkinek, akit megkárosított, és a vagyona felét a szegényeknek adja. Ezért aztán… mi másról szólhatna a történet 3-ik része, mint arról, hogy Jézus üdvösséget és lelki békességet ajándékoz ennek az embernek. Ez zajlik az előtérben. De vajon mi zajlik a háttérben? Mi az, ami miatt igazán érdekel minket ez a történet? Ez a háttérben feszülő igazság nem más, mint az, hogy a nálunk megszálló Jézus, ma is csodálatos változást hozhat akár az egyéni életünkben, akár a családi életünkben. Mivel egy templomban a lelkészre van rábízva az, hogy megtörje a csendet, ezért én mondom ki mindnyájunk helyett a mindnyájunk szívéből kitörni akaró kérdést. Vajon ez megtörténhet ma velünk is, ami egykor Zákeussal történt? És én fogom kimondani erre a kérdésre, az Istentől rám bízott választ is. Igen! Megtörténhet! Akár a mi személyes életünkben is! És akár a mi családi életünkben is! Vegyük először is a személyes életet. Jézus teljesen átformálta egykor Zákeusnak az életét. És ez nagyon sok dologból meg is látszik. Eddig ő egy lelketlen ember volt, aki nem nagyon törődött azzal, hogy az az ember, aki a kezébe került, vajon szegény volt e, 2

vagy gazdag. Vajon volt e pénze, vagy éppen a kenyérre valót adta oda az illető a családjától, a gyermekeitől, neki, a vámszedőnek. Most pedig… egy emberséges emberré lesz. Eddig nem érdekelte másoknak a nyomorúsága. Most odafordul a nyomorultak felé. Eddig csak a földiekkel törődött. Most pedig hittel öleli magához az eget, és az Isten Fiát, Jézust. Eddig a láthatóknak élt. Most pedig a láthatatlanokra is tekint. És ezt a csodás változást, Jézus eredményezi. Nem tudom, hogy belegondoltunk e már abba testvérek, hogy Jézus ma is gyakorolhatja ezt az újjáteremtői hatalmát. Ha eddig ebbe nem gondoltunk bele, akkor most itt az ideje. Mert nem Zákeus az egyedüli, aki Jézus által, a Sátán szolgájából Isten szolgájává lett. Nem Saul volt az utolsó, akit Jézus dühöngő gyilkosból, szerető apostollá változtatott. Ma is megismétlődhet ez a csoda. Én magam is láttam már a saját szemeimmel a bűn mocsarában fetrengeni embereket, akik aztán felálltak, megmosakodtak, megtisztultak, és Isten szolgái lettek. Láttam már olyanokat, akiknek szinte a homlokára volt írva, hogy ez a kárhozat gyermeke. Jézus pedig helyette a homlokára rajzolta az üdvösség pecsétjét. J é z u s mindenkinek az életét át tudja formálni. Csupán annyi kell hozzá, hogy ezt az ember maga is akarja, és hogy alázatosan és hittel közeledjen Jézushoz. Zákeus eljutott oda, hogy többé nem törődött sem az emberek gúnyos mosolyával, sem a megjegyzéseikkel. Őt már csak az vezette, hogy nem akarok elveszni, boldog akarok lenni, és Jézust akarom látni. Kell ez az elszántság! Kell, hogy legyőzzük magunkban azt, amikor számtalan akadály akar visszatartani bennünket, nehogy véletlen találkozzunk Jézussal. Más embereknek a gúnyos mosolygása vagy szúrós megjegyzése. A saját magunk kényelemszeretete vagy nemtörődömsége. A világi teendők, a kellemes vagy kellemetlen elfoglaltságok. Ezek mind megpróbálnak minket visszatartani Jézustól. Döntenünk kell testvérek. Ezek, vagy Jézus. Ha ezeket választjuk, akkor örökké csak sóvárogni fogunk, és vágyakozni fogunk a boldog élet után. De ha Jézust választjuk, minket is felszabadít a boldog és üdvösséges életre. Aztán másodszor pedig, Jézus nemcsak a személyes életünket, hanem a családi életünket is átformálhatja. Itt most gyorsan elgondolkodok azon, hogy milyen sötét és szomorú is a Krisztus

nélküli családok élete. Olyan, mint a szoba ablak nélkül, ahova nem hatolhat be sem a fény, sem a napsugár. Milyen szomorú is az a család, ahol egyik családfő sem ismeri Jézust, és nem is akar Vele találkozni. Ahol a szülők a mindennapi élet keserűségében szomorú beletörődéssel hordozzák az élet igáját, ahelyett, hogy megfogadnák a zsoltáros bíztatását, hagyd az Úrra a te utadat, bízzál Őbenne, majd Ő megcselekszi! Milyen szörnyű is az a család, ahol a gyermekek a szeretet és az istenfélelem szavai helyett, a káromkodás szavait hallja. Vagy ahol a gyermek az engedelmesség lelkülete helyett a folytonos követelőzés viselkedését produkálja. Milyen szívfájdalom ez a szülőnek. Az ilyen családokból kerülnek ki az élet szomorú hajótöröttjei, és az emberi társadalom tönkretevői. Ezzel szemben pedig, milyen áldott az a család, ahova betér a mi Urunk Jézus Krisztus, és megszentelheti azt a hajlékot. Zákeus nemcsak maga nyert új életet, hanem üdvössége lett az egész házának, vagyis az egész családjának. A szülők közül, már csak az egyiknek is, mint családfőnek, óriási hatása van az egész család lelkületére. Olyan ő, mint a család papja, vagy prófétája, aki őrzője és gondviselője az egész családnak, nemcsak testiekben, hanem

lelkiekben is. Amiképpen egy kicsike kovász megkeleszti az egész tésztát, ugyanígy egyetlen szülő, vagy nagyszülő is, de akár egyetlen gyermek is, Krisztushoz vezetheti az egész családot. És amely családban ott van Jézus, oda nem fészkelheti be magát a züllesztő bűn, onnan megfutamodik a Sátán. Ott nem ismerik a csüggedést, a keserűséget, a lemondást, a haragot, a gyűlölséget. Ott nem kínoz senkit a holnap gondja és kétségbeesése, a múlt szomorúsága, vagy a jövő bizonytalansága. Mert ott az egész család Annak a kezében van, Aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az ilyen családoktól virágozhat fel az egyház, a társadalom, a nemzet. Kedves Testvérek! Akarjuk e a mi szegény, szomorú, és sokat gyötört életünket vidámabbá, áldottabbá és boldogabbá tenni? Ha igen, akkor mutassunk készséget mi is, azzal a Krisztussal szemben, Aki ma nekünk is ezt mondja, ma a te házadban kell megszállnom! Ámen! Írta: Buzás Dénes lelkipásztor

FŐGONDNOKI KÖSZÖNTŐ Kedves Testvérek, Tisztelt Barátaink! Augusztus 20. tiszteletére megjelenő gyülekezeti kiadványunkban is fontosnak tartom kiemelni azt a mindannyiunk számára örvendetes és megnyugtató helyzetet, hogy hívő közösségünk hitélete az elmúlt időszakban kialakult rendünk szerint – reményeink szerint Istennek tetsző módon, Krisztus Urunk egyházához méltóan – bonyolódott. Igehirdető alkalmaink fegyelmezett megtartásán túl az év elején rögzített és közzétett missziói, diakóniai célkitűzéseink és gazdasági feladataink következetes munkával, Isten dicsőségére, rendben megvalósultak. Bizonyos megelőző időszakra eső fontosabb és jelentősebb missziói alkalmak újságunk ezen számában is közzétételre, bemutatásra kerültek. Ezek közül feltétlenül ki kell emelni a sikeres gyülekezeti kapcsolatokat, a számtalan hitmélyítő gyülekezeti alkalmakat és diakóniai szervezéseket. Gyülekezetünk elnöksége és presbitériuma által felvállalt Lencz telepi templomépítés ügye a tervek szerint az adminisztratív és műszaki előkészítési feladatok hiánytalan végzésével eljutott a konkrét építkezés megkezdéséig. Kedves Testvérek! A 2011-es naptári év hátralévő részére gondolva semmi akadálya nem látszik annak, hogy Mindenható Atyánk segítő kegyelme által a tervezett és adódó feladatainkat rendben elvégezzük. Ezek közül két különösen kiemelt feladatra szeretnék utalni: Az egyik, hogy a korábban választott gyülekezeti presbitérium hat éves mandátuma az év végével lejár. Ezen időszak átfogó értékelésére később kerül sor, de presbitertársaimmal együtt most is mondjuk, hogy hálásak vagyunk azért, hogy Isten ügyének gyülekezeti szolgálatában tőlünk telhető áldozattal és felelősséggel munkálkodhattunk és segíthettük lelkipásztorunk gyülekezetépítő törekvéseit.

A közeljövőben megválasztott jelölőbizottság a hívek véleményének ismeretében javaslatot tesz az október hónapban megválasztandó új presbitérium tagjaira. A másik kiemelt gyülekezeti tervünk és feladatunk a már felemlített Lencz telepi templomépítés. Ennek részeként szeptember hónapban megépítjük az addigra építési engedéllyel rendelkező gyülekezeti központ alapjait és elvégezzük azokat a kiegészítő munkákat, melyek az év végéig még lehetségesek. A fizikális építkezések mellett teszünk azért is, hogy a területen élő Barátaink hívő közössége is minél előbb kialakuljon és Isten ügyének szolgálatában önállóan dolgozzon. Ennek kapcsán ezen alkalmat is felhasználva kérjük a Lencz telepen, Pacon élő embereket, hogy kezdeményezésünket az eddigi kedvező megtapasztalások szerint segítsék, támogassák. Mindannyian tudjuk és hisszük, hogy a hívő ember egyénisége, lelke gazdagabb, élete teljesebb. Életünkben kell a biztos pont, egy fontos támpont, és tudjuk, hogy a család és barátok mellett és előtt ez a feltétel nélküli Istenhit lehet. Krisztus Urunk egyházában, a keresztények népes táborában mi református vallásunk szerint gyakoroljuk hitünket. Tesszük ezt úgy, hogy tisztelünk minden más felekezetet, miközben személyes életünkkel Isten ügyének szolgálatában felvállalt és elvégzett munkánkkal, meghozott áldozatainkkal a magunkét szüntelenül erősítjük, gazdagítjuk. Hívjuk és várjuk a törekvéseinkkel egyetértő embertársainkat, hívő testvéreinket, építsünk együtt egy szépen működő református gyülekezetet. Mindannyiójuknak áldást, békességet, minden jót kívánok

Tasi Sándor

3

Református templom épül Debrecenben „Az én házam az imádság háza minden nép számára.” (Mk 11:17) és egy új hívő közösség kialakulása közös előkészítő együttléttel, munkálkodással sikeresebb lehet. A helyszínen kifüggesztett és az alábbiakban megadott telefonszámokon fogadjuk a felmerülő kérdéseket, észrevételeket. Tisztelt Barátaink! Kedves Testvéreink! Mindannyian tudjuk, hogy templom építése Istentől megkapott nagy kiváltság. Fogadjuk alázatos szívvel, hogy nekünk, itt élő embereknek ez megadatott. Tegyünk azért, hogy városunk szépen fejlődő részén ide illő templomot és gyülekezeti helyiségeket építhessünk.

Krisztus Urunk egyházában a templom, az Isten háza, a hívő emberek legbecsesebb, legszentebb épülete, az igehírdetés, a közös imádkozás színtere. Ezért van óriási jelentősége annak, hogy a Debreceni Református Egyházmegye Esperese meghírdetett gyülekezetépítő programjának részeként Debrecen Város délkeleti részén, a Cseresznye utcában az ott élő református emberek részére lelki otthonul szolgáló templom, gyülekezeti ház és parókia épülhet. A püspöki támogatással elindított templomépítést felkérés és megbízás alapján a területileg illetékes Kerekestelepi gyülekezet presbitériuma és elnöksége vállalta fel. Ennek értelmében gyülekezetünk elnöksége ezen tájékoztató hírlevél közreadásával az érintett lakosságot az alábbiak szerint kívánja tájékoztatni: - Az építkezés előkészítése 2011. január 01-jén kezdődött. Jelenleg a terület előkészítése, a közművek bekötése és a megtervezett épület kivitelezésének engedélyeztetése bonyolódik. - 2011. második felében az engedélyes terv birtokában megépítjük az épületek alapjait. - 2012-ben tervezzük megépíteni a teljes épületszerkezetet úgy, hogy a következő 2013-as évre csak a belső kivitelezési munkák és berendezések maradjanak. Eddigi felméréseink és megtapasztalásunk alapján a területen élő emberek várják és pozitívan fogadják egyházunk missziói törekvésének ezt a formáját. Gyülekezetünk presbitériuma és hívő közössége azért imádkozik, hogy a jelenleg gyülekezetünkhöz tartozó Lencztelepi, Paci barátainkhoz minél több itt élő Testvérünk csatlakozzon. Gyülekezetünk közösségébe való becsatlakozás jelenleg a Kerekestelepi templomban és gyülekezeti házban lehetséges, ahová szeretettel hívjuk és várjuk érdeklődő Barátainkat. Határozott szándékunk ugyanakkor, hogy az épülő helyiségek valamelyikében a lehető leghamarabb igehírdető helyet alakítsunk ki, hogy mielőbb létrejöjjön egy új gyülekezeti közösség. Komoly szándékunk továbbá, hogy a munkálatokba bármilyen módon bekapcsolódni, segíteni szándékozó társainknak erre lehetőséget teremtsünk. Fontos ez azért is, mert az építkezés befejezéséhez szükség van minden jószándékú támogatásra 4

Tisztelettel: Buzás Dénes Egyházmegyei tanácsos Kerekestelepi lelkipásztor 06-70-3373-733

Tasi Sándor egyházmegyei világi főjegyző Kerekestelepi gondnok 06-20-9588-272

Kerítésépítés a Lencztelepi templomtelken Tovább folytatódtak a munkák a Lencztelepi templomtelken. Az előzetes fakivágási munkálatok után április 15-én kerítésépítés céljából találkoztak gyülekezetünk aktív tagjai. A munka eredménye nagyon szép, amelyet mindenki megcsodálhat, ha a Monostorpályi u. és a Cseresznye u. találkozásánál jár. Ezúton is nagy szeretettel megköszönjük mindenkinek az áldozatos munkáját!

5

Tímár utcai Református Óvoda előtt parkoló építés

A Tímár utcai Református Óvoda előtt a Kerekestelepi és Bánki Gyülekezet segítségével parkoló építésre került sor áprilisban. Nagyon sokak örömére történt mindez, hiszen már évek óta probléma az Ovi előtt a parkolás és a közlekedés is. Azóta ez a probléma már csak rossz emlék, mivel jól funkcionálnak ezek a parkolóhelyek.

Kicsoda Jézus? Kicsoda Jézus? – címmel tartottunk előadást a DMJV Idősek és Csökkentlátók Szávay Gyula utcai Idősek Otthonában nagycsütörtök délelőtt. Kötetlenebb formában és vetítőképes tartalommal fogalmaztuk meg, ki Jézus Krisztus. Ez egyben alkalma is volt annak, hogy lélekben jobban felkészüljünk nagypéntekre valamint Húsvét ünnepére, amikor is Jézus halálára és feltámadására emlékezünk. Húsvét vasárnapján reggel 9 órakor pedig úrvacsorai közösségre is hívogattuk az Otthon lakóit. Azóta még szorosabbra fordult az otthon és a kerekestelepi gyülekezet kapcsolata, mivel a gyülekezetünkben működő Nappali Ellátás vendégül fogadta az otthon lakóinak néhány tagját, majd pedig élve a visszahívással mi is ellátogattunk hozzájuk. Jól összebarátkozott a két csapat és várjuk a mihamarabbi folytatását e találkozásoknak.

6

Beszélgetés Lengyel László nagytiszteletű úrral „Néki kell növekednie – nekem pedig alább szállanom” (Ján. 3.30.) Több, mint egy évtizede szolgál a Kerekestelepi Református Gyülekezetben Lengyel László nagytiszteletű úr, akit sokan Laci bácsiként emlegetünk, ezzel is mutatva azt a közvetlen viszonyt, ami az évtizedek során kialakult a lelkipásztor és gyülekezete között. Beszélgetésünk elején engedje meg Laci bácsi, hogy megkérdezzem: Mindig a lelkészi pályára készült? 1940. május 8-án születtem, Budapesten. Lelkipásztori családban nevelkedtünk, Tiszakerecsenyben, ahol édesapánk nagy hite és édesanyánk csodálatos szeretete indított el a krisztusi úton. Gyermekkorunkkal egybeesett a háború utáni nagy ébredési mozgalom, melynek eredményeként, öt testvéremmel együtt, átadtuk szívünket Jézus Krisztusnak, így boldogan mondhattuk szüleinkkel együtt: „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk” (Józs. 24.) Tanulmányait hol végezte Laci bácsi? Gimnáziumi tanulmányaimat Mátészalkán kezdtem, majd Debrecenben folytattam és a Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1958-ban. 1959-ben iratkoztam be a Debreceni Theológiai Akadémiára. Hogyan indult a teológiai pályája? „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn. 15,16.) – kaptam az elhívást az Úrtól. Ezen kívül előttem volt szüleim lelkipásztori hűséges szolgálata, amely a szenvedéssel, üldöztetéssel, de nagyon sok örömmel és lelki gazdagsággal is járt, mert: „Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges” – mondta Jézus. (Mt. 11,30.) Volt-e példaképe nagytiszteletű úrnak? A Theológián híres és hiteles professzorok készítettek fel a szolgálatra. Czeglédy Sándor, Török István, Varga Zsigmond, Módis László professzoroktól sok jót és szépet tanulhattunk, egy egész életre. Mely gyülekezetekben szolgált? Tud-e felidézni kedves emlékeket szolgálatai alatt? Segédlelkészi szolgálatot három gyülekezetben teljesítettem: Fehérgyarmat, Biharkeresztes, Mándok. A segédlelkészi szolgálat a sok jó és néha negatív hatásaival, hasznos volt a későbbi gyülekezeti szolgálataimra. Önálló gyülekezeti szolgálatot három egyházközségben – Nyírgelse, Nyírmihálydi, Nyírlugos teljesítettem – 27 éven át. Ezekben a gyülekezetekben, a politikailag nehéz időkben is kereszteltünk, eskettünk, temettünk, konfirmáltunk, iskolai hittanoktatást végeztünk, nyári gyermektáborba

jártunk. Külön öröm volt Nyírmihálydiban a cigány testvérekkel való foglalkozás. Roma fiatalokkal a fél országot bejártuk, énekekkel, imádsággal magasztalva Urunkat, aki érettük is feláldozta életét. A Kerekestelepi, Bánki gyülekezetekben 1993-tól 11 éven keresztül szolgáltam. Miközben sok mindent építettünk, megtanultuk, hogy: „Más fundamentumot senki nem vethet, azonkívül, amely vettetett, amely a mi Urunk Jézus Krisztus” (1Kor. 3,11). Miközben együtt építettük az egyházat, „Isten szívén megpihenve”, szem előtt kellett tartanunk, hogy „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pét. 2,5), egyházzá, gyülekezetté, melynek tagjait összekapcsolja a keresztség, a közös hit és a szeretet. Nem mondok újat azzal, ha megemlítem, hogy a Laci bácsi nagy futballrajongó hírében áll. Mikor „fertőzte” meg a foci és milyen sportágakat kedvel még? Esetleg sportolt is fiatal korában valamit nagytiszteletű úr? A sportról annyit, hogy fiatal koromban több sportágat is kipróbáltam, felnőtt és idősebb korban már inkább szívesen nézem. A sport megtanítja az embert tisztességesen győzni és becsületesen veszíteni is. „Mindenki, pedig aki sportol, romlandó koszorút nyer, mi azonban hervadhatatlan koszorút a mennyben.” (1Kor. 9) Istentiszteletei alatt kiderült, hogy a magyar irodalomhoz különösen kötődik. Van-e kedvenc írója, költője? A verseket, édesapámtól örökölve, mindig is nagyon szerettem és prédikációimban sokszor felhasználtam, nem az ige helyett, hanem az ige mellett. „Mindegyik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a másik énekét is szépnek” (Babits) Gyermekkorunktól kezdve a szívünkből, a szánkból, a házunkból felhangzott az ének. Azóta is istentiszteletünk nagyon fontos része az éneklés, amely egy-egy bibliai történetet, igazságot úgy fogalmaz meg, hogy lelkünkben olyan húrokat és érzelmeket pendít meg, amit semmi más csak az ének és zene. Pál így mondja: „Beszélgessetek egymással zsoltárokban, dicséretekben, lelki énekekben, hálát mondva szívetekben az Úrnak” (Ef. 5,19). Fenn a mennyben pedig már nem is lesz más feladatunk csak énekelni, énekelni, énekelni. 7

Végül, de nem utolsó sorban, hogyan telnek nyugdíjas évei? Most már 7-dik éve nyugdíjas vagyok, de nem szakadtam el Jézus Krisztustól és a Kerekestelepi – Bánki, kedves gyülekezet tagjaitól. Bár a város másik részében lakunk, de hugommal

együtt visszajárunk régi gyülekezetünkbe. Amennyire tőlem telik a gyülekezet szolgálataiban is részt veszek együtt örülünk az örülőkkel, együtt sírunk a sírókkal és együtt fogadjuk el minden nap Jézus Krisztustól az életet, a bűnbocsánatot és a kegyelmet. A gyülekezet új lelkipásztora Buzás Dénes, szolgatársával Szabó Béla lelkészúrral csodálatos munkát végeznek, karöltve a gondnokokkal, hűséges presbiterekkel, kedves asszonytestvérekkel és az egyházközség, régi és újonnan bekapcsolódó tagjaival. Itt szeretném megemlíteni a húgomat, testvéremet Rékát, aki addig is amíg szolgáltam és azóta is, hogy nyugdíjas lettem nagy hűséggel és szeretettel áll mellettem. A valamikori édesanyánk, de még inkább Jézus Krisztus szeretetét jelenti számomra. Eddigi életemet és az ezutáni napokat, szolgálataimat az Ige határozza és fogalmazza meg: „Néki – Krisztusnak – kell növekednie, nekem pedig alább szállanom” (Jn. 3,30) Köszönöm a beszélgetést! Jó egészséget és Isten áldását kérem Laci bácsi életére és további munkásságára! Készítette: Ifj. Czirják László

Egyházlátogatás Május első vasárnapján kanonika vizitáció, vagyis egyházlátogatás volt a gyülekezetünkben. Ez alkalommal Jenei Zoltán, a DebrecenSzéchenyikerti Református Egyházközség lelkipásztora szolgált igehirdetéssel a délelőtti kerekestelepi és a délutáni bánki istentiszteleten, valamint Pálfi Viktor, a Monostorpályi Református Egyházközség gondnoka látogatott meg bennünket. Őszinte szívvel jelenthetjük gyülekezetünknek, hogy e látogatás során mindent rendben találtak. Mindezekért egyedül Istené legyen a dicsőség!

8

Anyák napi műsor

a Kerekestelepi Református Templomban Anyák napi műsorunkat 2011. május 8-án tartottuk a Kerekestelepi Református Templomban; az Áchim utcai Óvoda hittanos csoportba járó gyermekek és a Vasárnapi iskola gyermekeinek a közreműködésével. A gyermekeknek választottam verseket, ill. lehetőség volt saját kedves vers elmondására is. Volt, aki élt is ezzel a lehetőséggel és nagyon szép verset választva ügyesen el is mondta azt. Anyák napi műsorunkat Bíróné Czirják Erzsébet és kislánya Rebeka, ill. Szabó Béla lelkipásztor kezdte egy monológgal. Majd a többi gyermek igen szép és változatos szavalatai követtek, amit énekkel, gitár kísérettel tarkítva adtunk elő. Még lelkipásztorunk kicsi kislánya, Zsófika is megörvendeztetett bennünket egy szép szavalattal, aminek nagyon örültünk. Reméljük, hogy sok boldog perceket szereztünk kis műsorunkkal az édesanyáknak és a nagyma-

máknak; Isten Áldását kérve életükre és munkájukra, kislányom Mártika versével zárom soraimat: Tulipiros a ruhám, Azért olyan csodaszép. Tegnap varrta anyukám, Belevarrta a szívét. Bámulnak is akik látnak, Öltögette, szabta, mérte. Nincsen ilyen senki másnak, Megcsókolom százszor érte. Írta: Papné Zudor Márta református hitoktató

9

10

Zenés áhítatok az Egykor zenekarral Gyülekezeti tagjainkból álló ’Egykor’ zenekar egy kisebb fajta turnéra indult május második hetében. Ugyanis azon a héten zenés áhítattal szolgált a Szávay Utcai Idősek Otthonában, az Álmosdi Református Gyülekezetben és itt a Kerekestelepi valamint Bánki Gyülekezetben is. Istennek hála minden esetben szívélyes fogadtatásban részesült a zenekar és nagy öröm volt együtt dicsőíteni a Mindenható Istent a gyülekezetekkel.

Beszélgetés Gacsályi Gáborral, gyülekezeti kántorunkkal, az Egykor zenekar vezetőjével Május eleje óta gyülekezetünk kántoraként szolgálsz. Milyen út vezetett el idáig, hol születtél, hol nevelkedtél és tanultál? Debrecenben születtem és 5 éves koromig Jánkmajtison, majd Hajdúnánáson nevelkedtem. Az iskoláimat Hajdúnánáson, Haj­dúdorogon, Sárospatakon és Debrecenben végeztem. Hogyan kerültél kapcsolatba gyülekezeteinkkel? Mivel foglalkozol azon kívül, hogy kántor vagy, mi a privát szakmád? Gimnáziumi osztálytársam és barátom által kerültem kapcsolatba a gyülekezettel, akinek a neve biztosan ismerős a kedves olvasók számára: ő Szabó Béla tiszteletes úr. Egyébként grafikus, kiadványszerkesztő és 3D-s munkáimmal foglalkozom, amikor épp nem a hangszer mögött kontárkodom. Generációkon átívelő református családba születtél, ez men�nyiben határozta meg eddigi életed, vallásosságod? Könnyebben tudnék arra a kérdésre válaszolni, hogy mit nem határozott meg az életemben. A családommal kaptunk sok szeretetet a gyülekezetektől és gyűlöletet, fenyegetéseket olyan emberektől, akik nem nézték jó szemmel, hogy a szüleim milyen célokért küzdenek. De mindezekből az rajzolódott ki, hogy minden viszonylagos és az egyetlen biztos pont a Fentiekbe vetett hit és az imádság. Minden másra teljesen felesleges építeni. Hogyan kerültél közel a zenéhez? Édesanyám lelkészként játszik orgonán, énekel, ahogyan a nagyapám is tette, tehát adott volt, hogy én is tanuljak valamilyen hangszeren. Így hát szerencsére nem tudom felidézni, hogy hogyan kerültem közel a zenéhez, mert nem emlékszem azokra az időkre, amikor nem volt a közelemben a zene.

Kit neveznél meg példaképként és miért a zenei művészek közül, akár komolyzenei vagy könnyűzenei szakmán belül? Elég hosszú listát tudnék felsorolni, hogy kiket és miért tisztelek a zenészek közül, de a zongora-orgona tanárom, Kövecs Imre tanár úr talán az egyetlen, akinek adok a véleményére, s aki a pontosság szeretetére, illetve zenélésre és nem zenészségre tanított. Nem is annyira kicsi erőfeszítések árán. Volt már korábban is zenekarod, vagy az Egykor együttes az első próbálkozásod? Honnan jött az ötlet a zenekar alapítására, mit jelent a név és mik a jövőbeni tervek? Általában untatnak a zenekarok, mert zenélni sokan akarnak, de gyakorolni viszont már annál kevesebben, ezért jobban szeretek egyedül dolgozni. 2006-ban megalapítottam a Hajdúnánási Református Egyházközség Énekkarát, amely jelenleg is aktívan fellép, koncertezik. Az Egykor zenekar egy baráti beszélgetés eredményeként alakult 2010-ben, melyet Bálint Levente és Szabó Béla barátommal folytattunk. A név a gyülekezeti házunk bejárata melletti táblának köszönhetően született. Reményeim szerint egyre többet hallhatnak bennünket a jövőben gyülekezetek mindenfelé ezen a vidéken, de többet nem szeretnék még elárulni. Nemrég nősültél meg. Ki ő és mit tudhatunk róla? A feleségem Ga­ csá­lyi-Bába Barbara, a Deb­receni Egyetemen dolgozik és mostanság a doktorijára készül. Tavaly ősszel volt az esküvőnk, és hála Istennek azóta sincsen okunk panaszra. 11

Bánki Nappali Ellátás mindennapi élete megtekintettük az épület belső részét az étkezőt, szaunát és egyéb termeket. Ezután az épület teraszán elfogyasztottuk a frissen készült pizzát, ami a séta után igen jól esett.

Intézményünk pár hónapos működése alatt igen gazdag és tartalmas programokkal büszkélkedhet. Március végén intézményünk udvarának rendbetételét pár nagyon segítőkész testvérünk vállalta. Szépen felgereblyézték az udvart, megmetszették a bokrokat, előkészítették a talajt a virágoknak, ahová nagyon szép muskátlikat ültettünk. Március 24-én az intézményünk részére Németországból adomány érkezett, amit igen nagy szeretettel fogadtunk. Ezen a napon csiga, és lebbencs tésztát is készítettünk ezért ez a nap is igen jó hangulatban telt el. Szép népdalokat és nótákat énekeltünk. Ezeket az örömteli perceket még a debreceni városi TV is felvette, melyet viszont láthattunk az Erőnk Forrása c. műsorban. Április 12-én a Bánki Tájházhoz szerveztünk kirándulást. Megnéztük a belső kiállítást, majd egy kis sétával körbejártuk a hozzá tartozó terület egy részét. Gyönyörködtünk az éppen akkor nyíló virágokban a szebbnél szebb fákban, bokrokban. Hallgattuk a tavaszt idéző madarak énekét. Április 13-án Intézményünk kézimunka kiállítást szervezett, ahol a régi kézimunka szakkörösök munkáiból volt kiállítás, kb. 15 tájegység hímzésével ismerkedhettek meg a kedves látogatók. Erre az alkalomra meghívtuk a szakkör volt vezetőjét Bujdosó Sándorné Emike nénit. Beszámolt nekünk arról is, hogy hogyan kezdődött Bánkon a kézimunka szakkör. Május 12-én a Bánkon lévő Arbó tanyára szerveztünk egy kis túrát. Az ottani programvezető nagy szeretettel fogadott bennünket. Bemutatta a környéket és a nemrégiben nyílt Erdőspuszta klub hotelt. Az épület egy szép fenyves erdőben található. Előbb 12

Május 19-én igen kedves vendéget köszönthettük. Heltai Miklós ny. gimn. igazgató, a Karácsony Sándor életművét gondozó egyesület vezetője és kedves felesége jött el intézményünkbe és a tanár úr értékes előadást tartott melyet igen nagy létszámban hallgattak meg a kedves testvéreink (az előadás teljes anyagát megtalálhatják a www.kerekestelepigyulekezet.hu internetes

oldalon).

Május 24-én kerekestelepi testvéreinkkel együtt szalonnát sütöttünk. Június 8-án slambucfőzést szerveztünk,de sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Hatvani István és Szűcs Imre presbiter testvérünk készített 1-1 bogrács slambucot mely olyan jól sikerült, hogy az összes elfogyott. Június 16-án túrázni mentünk a közeli erdőbe ahol különféle gyógynövényeket ismerhettünk meg. Június 27-én a kerekestelepi testvérek hívtak meg bennünket vendégségbe, mely nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. Először Lengyel László tiszteletes úr tartott áhítatot, énekeltünk, majd ezek után egy kvízjátékban mérhettük össze tudásunkat. Látogatásunk egy finom ebéddel fejeződött be. Írta és a fotókat készítette: Szabó Ilona presbiter

13

Újabb esemény előtt Az előző tudósításunkat úgy fejeztük be; csak így tovább! Áprilisban is sűrű volt a program, kirándultunk, ahol maradtunk volna tovább, De a főhelyünktől senki nem akart sokáig maradni távol, Másnap, 13-án következett a munka a javából. Amin eddig dolgoztunk, a munkánkból nyílt kiállítás, Egyik szebb volt, mint a másik nem vitás. Emike néni a megnyitójában a munkásságról beszélt, Kitűnt, a hímzési hagyomány megőrzésének élt. A közeledő húsvétra is gondolva, volt igazi tojásfestés, Az itt létünk mindennapja tiszta felüdülés. Ezeken túlmenően, az udvaron végeztünk virágültetést, A rossz, szeles idő miatt, májusra halasztottuk a szalonnasütést. Büszkék lehetünk, a falunk minden téren gyarapodik szépen, Néhány éve templom is van a falu közepében. Harangja a vasárnapi istentiszteletre hívogatja a híveket, Istent dicsőítve, szívükbe fogadják a szent igéket. Kicsi a falunk, de boltunk is van három soron, Az is szembetűnő, itt majdnem mindenki rokon. Lassan lezárult április hava, de ezután is igyekszünk írni, Hogy létezésünkről, feledésbe ne menjen semmi. Hadd tudják meg mások, kellemesen, hasznosan eltölthető ez a kor, Ez a közösség nem alakulhatott volna meg, soha jobbkor. Bár mi még kis cipőben járunk, de jó úton járunk, Akik még nem ismernek minket, mindenkit szívesen látunk! Írta: Draskovitsné Irénke néni

14

Szeretethíd Ebben az évben is megrendezésre került a május 21-én, szombaton a Magyar Református Szeretetszolgálat szervezésében a ’Szeretethíd’ program. Ebben felhívást kapott minden keresztyén, hogy tettekben, cselekedetekben is valósuljon meg Istenbe vetett hitünk. Mi e programon belül délelőtt fiataljainkkal kitakarítottuk templomunkat, az gyülekezeti házat, az ifjúsági házat és annak környezetét délután pedig a Bánki Nappali Ellátáshoz mentünk udvarrendezés céljából. Ezzel párhuzamosan pedig a

presbiterek a Lencztelepi templomtelken folytattak munkálatokat. A nőtestvérek figyelmét felhívták egy különleges feladatra is, pontosabban a süti programra, amelynek az volt a célja, hogy május 21-én, szombaton du. 16:00 órakor kínáljuk meg a főtéren járókelőket egy-egy süteménnyel. Örömmel jelenthetjük, hogy mindegyik feladat szépen, rendben és sikeresen zárult!

15

Ökumenikus istentisztelet Május 22-én, vasárnap ökumenikus istentiszteletet tartottunk 10 órától Kerekestelepen valamint 15 órától Bánkon, ahol Kerekes László Dombrádi római katolikus plébános atya tartott istentiszteletet (misét). Ugyanezeken az istentiszteleteken belül Erdélyi Márta művésznő verses előadásában is gyönyörködhettünk.

Gyermeknap a Debrecen-Kerekestelepi Gyülekezetben Május utolsó vasár­napja g yermeknap. Ezen a napon még az idő is a gyerekeknek kedvezett, hiszen a reggeli borongást nem követte eső – mindannyiunk legnagyobb örömére. A gyermeknapi program istentisztelettel indult, délelőtt tíz órakor. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt megszólító igehirdetést hallhattunk Szabó Béla lelkipásztortól, aki Dávid és Góliát történetéről prédikált. Az igehirdetés előtt és után pedig Bíróné Czirják Erzsébet kedves és játékos daltanítása tette még színesebbé az alkalmat. A záróének utolsó akkordjával, rövid ima elmondása után a gyereksereg elindult, hogy birtokba vegye az udvart. A templomkertben ugráló vár várta a kíváncsi gyerkőcöket, akik energiával telve igyekeztek kipróbálni, mennyit is bír egy ilyen szerkezet. 16

Végül az ugráló vár győzött, ezzel lehetővé tette a gyereksokaság önfeledt szórakozását. Ha végigmentünk a templom mellett, átsétáltunk a gyülekezeti házon, ami később bábszínházi előadásnak adott otthont, és nem voltunk elég gyorsak, megdöbbentő látvány tárult elénk. A kert ugyanis, ami máskor nyugodt és csendes, most mintha életre kelt volna. Nem igen volt olyan pontja, ami ne mozgott, vagy zsibongott volna. Tele volt felnőt­ tekkel és virgonc gyerekekkel. Az ifjú­sági ház mellett egy lufibohóc fújt­a és formálta a lufikat fáradhatatlanul. Az ügyessége engem lenyűgözött. Hajtogatott a kész lufikból kardot, kutyát, katicát, lovacskát, és majdnem mindent, amit csak kértek tőle. Későbbi

elmondása szerint, a száz darabos lufi csomag, amit magával hozott, és a néhány darabos tartalékkészlete is elfogyott a végére, és még így is akadtak sajnos gyerekek, akik nem kaptak lufikölteményt. A parókia hátsó udvarának egyik felében arcfestés folyt, a sarokban két bárány adta ékes példáját, hogy a bárány valóban jámbor és szelíd állat. Akadtak gyerekek, akik majdnem végig őket csodálták, míg az állatok békésen legelésztek. A másik oldalon Sári, a póniló állt a gyerekek rendelkezésére, akit gazdája vezetett körbe-körbe. A sorban állók száma pedig az idő múlásával nem hogy nem csökkent, hanem inkább nőtt. A nagyobb gyerekek számára a trambulin biztosított felhőtlen szórakozást, a magasba repítve a kacagó, sivalkodó fiatalokat. Ha végigmegyek a kerten, és május utolsó vasárnapjára gondolok, még most is megjelennek előttem a szaladgáló, arcfestett, csillogó szemű gyerekek, akik szüleiket maguk után húzva igyekezetek újabb és újabb élményekre szert tenni ezen a napon, ami igazán róluk szólt. Írta: Buzásné Kiss Orsolya

17

Az én konfirmációm Az én konfirmációm nem egy spontán ötlet volt, hanem előre megtervezett, tudatos készülődés. Nem volt könnyű összeegyeztetni az iskolát, a sportot és a konfirmációs tanfolyamot. Őszintén meg kell mondanom az első szombati órára csak anyukám ösztönzésére mentem el. De örömmel írhatom, hogy ez a kötelező jellege a konfirmációs tanfolyamnak a 6.-7.-ik órára elmúlt, amikor is megértettem mi is igazán a lényege az én konfirmációmnak. Azon túl, hogy egy igazán jó csapat tagja lehettem a legfontosabb, amit kiemelek e félévnyi tanfolyamból, hogy közelebb kerültem Jézushoz. A konfirmációs vizsgára sokat készültem, ennek ellenére nagy izgultam. Hála Istennek mindenkinek sikerült a vizsga, amit 1 héttel később ünnepeltünk meg a konfirmációs vasárnapon, ahol a gyülekezet felnőtt tagjai közé fogadtak, aminek nagyon örültem és különösen annak, hogy a családom büszke volt rám. E konfirmációs tanfolyam által a gyülekezethez is közelebb kerültem, aminek továbbra is aktív tagja akarok lenni. Írta: Nagy Norbert

18

Emlékképek Szerbiából

Kis gyülekezetünk nem is oly rég Szerbiába tett egy kellemes kirándulást Volt azért egy másik cél is hogy, befejezzük nagy magyarországi túránkat. 2005-től kezdve járjuk a történelmi Magyarország egykor hozzánk tartozó részeit és itt megismerkedtünk a tájjal és a történelemmel és sok érdekes emberrel. Kirándulásunk célja az volt, hogy megismerkedjünk a bácskossuthfalvi gyülekezettel. Az út hosszas előkészítő munkát igényelt, amit Buzás Dénes nagytiszteletű úr és Tasi Sándor főgondnok úr koordinált. Az utazásunkat egy kora hajnali órán kezdtük június 18án. Utunk Szeged felé vezetett, majd Röszkének vettük irányt, ahol megkíséreltük a határátkelést. A délelőtti órákban mielőtt a határt átléptük volna Sanyi bácsi ismertette velünk mi vár ránk a határ túloldalán. Ezek után Pákozdi Dávid ifjú gyülekezeti tagunk egy roppant érdekes előadást tartott a Vajdaság történelméről, földrajzáról és egyéb érdekességeiről. A határátlépés kicsit hosszadalmas volt mivel Szerbia még nem uniós ország, de ez igazából senkit sem zavart. A határ után folytattuk utunkat miközben több taggal is bővült a mi kis utazó csoportunk, úgymint Móricz Árpád a Bácskossuthfalvi Gyülekezet lelkésze, Lestyán János és Majlát Béla gondnok urak, ill. Nagy Tibor történelem tanár szállt fel hozzánk a buszra. A tanár úr hatalmas tudástárának egy szeletét adta át nekünk, míg Topolyáról Belgrád felé haladtunk. Meghallgatta kérdéseinket és válaszolt is rá az ő legjobb tudása szerint. Ahol csak tudott mindenütt elmondott mindent a településről ahol áthaladtunk. Hallhattuk a 1848-49-es szabadságharc csatáinak történetét vagy egy-egy hely történelmi neve-

zetességeit, sorsát. Hosszú volt az út, de végre valahára megérkeztünk Belgrádba, itt az egykori magyar végvárat, Nándorfehérvárt néztük meg. A helyszínen ismét kaptunk egy a szeletet a tanár úr kifogyhatatlan tudásából. Végigvezetett minket a vár minden egyes részén és mindent elmondott, amit csak tudott. Hallhatunk hogyan lőtték a várat a törökök majd láthattuk mivel. Azt is megtudtuk ki volt a készítője ezeknek az ágyúknak. Mindezek után egy hosszú és igen érdekes előadást hallottunk a Nándorfehérvári diadalról. A tanár úr itt volt igazán elemében, és amit csak tudott azt mind megosztotta velünk. Ezek után utunk Zimonyba vezettet. Zimonyról annyit kell tudni, hogy valamikor különálló város volt ma viszont Belgrádhoz tartozik. Egykoron ez a város volt a határ Magyarország és Szerbia között. A Duna partja mentén haladtunk felfele majd a kellemes kis sétánk végén egy csodaszép torony fogadott minket. A toronyról röviden azt kell tudni, hogy a 19. század végén épült azon a helyen ahol egykor Hunyadi vezéri sátra ált. A tanár úr megemlítette, hogy a szerbek készülnek eredeti állapotában

felújítani. A Tornyon egykor két kő oroszlán ált és ezek mellett még a magyar címer is meg volt található rajta illetve egy istennő szobra. Ezeket szeretnék visszaállítani. Innen következet végre Bácskossuthfalva ahol már nagyon vártak minket a magyar testvérek. Azért nem ott kezdtünk utunkat megérkezésünkkor, mert a határtól Belgrád messze van és mi hamar oda akartunk érni. A faluról a bácskossuthfalvi gondnok úr tartott előadást. Tőle megtudtunk sok érdekes dolgot a faluról. Mint például azt, hogy

19

hányan lakják mi volt a falu története, de ezek eltörpültek amellett az információ mellett, hogy a faluhoz köthető Mikszáth híres regénye. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény a faluban élt két családhoz köthető, akikről Mikszáth hőseit vette. Érkezésünkkor nagy szeretettel fogadtak minket akárcsak, mint egykor Belényesen. Mire megérkeztünk beesteledett, de ennek ellenére mindenkin a kíváncsiság jele mutatkozott. Először megnéztük a parókiát és környezetét majd leültünk vacsorázni. A helyiek egy jellegzetes specialitással fogadtak minket, aminek a neve Bürök. Ezt az ételt rétestésztából készítik és a tésztát túróval vagy bármi egyéb finomsággal töltik meg. Mint megtudtuk ezt a finomság hagyományosan férfiak készítik ezen a vidéken. Esetünkben finom túróval töltötték és meg kell, hogy mondjam mindenki jó ízűen falatozott belőle. A szállások néhány családnál illetve egy rusztikus vadászházban voltak. A vadászház a falu szélén volt és itt még egy kis söröző is üzemelt. A másnap reggelt egy finom reggelivel kezdtük ki a parókián ki a fogadó családoknál. A reggeli után most nappal is körben néztünk a parókia körül. Itt tudtuk meg Csomortán Melinda óvónőtől hogyan is indult ennek a kis egyháznak az óvodája. Láttuk mennyire odaadással beszél a gyerekekről és az óvoda egyéb dolgairól. Majd jött a harangszó és mi egytől egyig bevonultunk az úr házába. Meghallgattuk lelkipásztorunk Búzás Dénes igehirdetését majd gyülekezetünk zenekara az Egykor zenekar örvendeztette meg a szívűnket gyönyörű játékával. Ezek után köszöntések jöttek ahol átadtuk szerény ajándékunkat a bácskossuthfalvi gyülekezetnek. Finom ebéddel vártak minket csak úgy sürögtek forogtak az asszonyi kezek. Miután ebédünket elfogyasztottuk elmentünk a Kossuth szoborhoz ahol rövid megemlékezést tartottunk és hallhattuk azt is mi a története a szobornak és a mögötte található 1. világháborús emlékműnek. Ezt követően megnéztük azt a haranglábat, amit még Sanyi bácsi hozott át a határon a gyülekezetnek. Végezetül eljöttek a búcsú percei és következett a hazaindulás. A visszaúton, a hátáron megvárattak minket drága határőrfiaink. Szeretnék azt, hogyha a jövőben sok hasonló kellemes élményben lenne még részünk. Isten áldását kérem a mi kis gyülekezetünkre és a határon túli testvérekre. Írta: Pákozdi Dávid

20

Presbiter továbbképző Derecskén

A presbiter továbbképző záró alkalmán voltunk Derecskén július 2-án, szombaton. Ezen alkalmon Vad Zsigmond esperes úr szolgált igehirdetéssel, majd Bodó Sára egyetemi docens tartott előadás a presbiteri tisztség gyakorlatáról (amelyet lentebb közlünk). Volt alkalmunk még képes vetítésen is részt venni a helyi moziban, amelyen bemutatták a derecskei gyülekezeti élet jelenét. Végezetül pedig egy nagyon finom ebéddel kínáltak meg. A délutáni órákban mindannyian gazdag élményekkel térhettünk haza. A presbiteri tisztség – egyházi és társadalmi kontextusban 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról 46. §: (1) „A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai, akiket az egyházközség életének felelős irányítására az egyházközségi választók névjegyzékébe felvett egyháztagok közül kell választani a törvény előírásai szerint.” (2) „Presbiterré az választható, aki legalább 3 éve teljes jogú egyháztag és a választó gyülekezetnek legalább 1 éve tagja.” Istentiszteleti Rendtartás az egyházi szolgák felszenteléséről Kérdések: 1. Miután egyházközségünk Testvéreinket presbiterré (gondnokká) választotta, megkérdezem, ismeritek-e az egyházi törvények és szabályrendeletek presbiterekre (gondnokra) vonatkozó rendelkezéseit? Felelet: Ismerem, és azokat magamra nézve kötelezőnek fogadom el. 2. Hajlandók vagytok-e az Isten és a gyülekezet színe előtt magatokat esküvel is elkötelezni a presbiteri (gondnoki) tisztséggel járó feladatok teljesítésére? Felelet: Isten megsegítő kegyelmében bízva, igen. Eskü: (Jobb kezeteket a szívetekre téve, mondjátok utánam az esküt) Én … esküszöm a Szentháromság Istenre, hogy a tisztemmel járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára, a Magyarországi Református Egyház

rendjében, szolgálatként teljesíteni igyekszem. Isten engem úgy segítsen. Ámen. Áldás: Pl.: Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív titeket; és Ő meg is cselekszi azt. Ámen.” A törvény és az Rendtartás tartalmasan fejezik ki azt az alapelvet, hogy a református egyház zsinat-presbiteri elven működik. Egy hatalom van: a Szentháromság Istené, a megosztott hatalom Jézus Krisztusban az egyház egészéé, s ebben vannak a szolgák, a speciális felkészítést kapott lelkipásztorok, és a gyülekezet tagjai közül választott presbiterek (és más tisztségviselők, pl. diakónusok, tanítók). A presbiter legjellemzőbb jegye, hogy a gyülekezet tagja. Nem mehet presbiterként más gyülekezetbe, őt nem hívják meg máshova presbiternek, ő abban a gyülekezetben lehet presbiter, amelynek tagja. Presbitersége a gyülekezetet is minősíti. De vajon könnyű-e ma presbiternek lenni? Érzésem szerint nagyon nehéz, s ennek valószínűleg több oka is lehet. 21

Az erősek a Krisztusban hívők belső közösségéhez tartozók. Akik nem bizonytalankodnak a hitben (még akkor sem, ha maguk is átélnek hitkrízist), akiknek létfontosságú az úrvacsora kegyelmi ajándéka, akik felelősséget vállalnak az istentiszteletért. Akik otthonuknak tartják a gyülekezetet, amellyel együtt szenvednek, és együtt küzdenek. Akik tudnak vágyakozni az után, ami az övék. A presbiteri tiszt a reformáció által újra felfedezett tiszt. De ha

 A gyülekezetek identitásának meggyengülése. Korjelenség, hogy meggyengültek a régi közösségek tartóoszlopai. Így van ez egyházi közösségeinkkel is. A reformáció idejét követően fokozatosan gyengült a református öntudat. Arra a kérdésre, hogy mit jelent reformátusnak lenni, egészen más válaszokat adtak a 16-17. században, a 19. században, és a 20. század második felében is. Egy régi példa: református gyülekezetben papválasztás miatt szakadás történt, sokan (presbiterek is) kiváltak, s unitáriusokká lettek, mert azt mondták, hogy ott senki nem szólhat bele abba, hogy ki legyen a pap. Interjút készítve egy idős emberrel, aki akkor az egyik fő szervező volt, megkérdeztem, hogy nem jelentett-e gondot a Szentháromság Istenbe vetett hit megtagadása. Nem is értette, hogy mit kérdezek. Ma pedig a vallásosoknak olyan szabad piacát éljük, hogy egy nagyvárosban szinte már „snassz”, de semmiképpen sem divatos egy ún. történelmi egyházhoz tartozni. A gyülekezetek komoly küzdelmeket folytatnak a konfirmandusok megszólításáért, s még jobban megtartásáért. Aki presbiterséget vállal, ezt a küzdelmet is vállalja.  A presbiteri tisztség értelmezésében eltér az elméleti szemléletmód és a gyakorlati megélés. Abban, hogy ki lehet presbiter, illetve, hogy a presbiter a gyülekezet lelki és anyagi javainak sáfára, teljes közmegegyezés van. De hogy a presbiterség megélésében – akarva vagy egyszerűen csak hagyományként – eltolódtak hangsúlyok, az elég egyértelműen látszik. Gondoljunk bele: a presbiteri gyűléseken ritkán szokott parázs vita kialakulni a lelki sáfárság körül (pl. hogyan lehetne hatékonyabban elérni azokhoz a fiatalokhoz, akik egyre nehezebben megszólíthatók?), de annál parázsabb viták szoktak kialakulni valamilyen anyagi kérdés körül. Ez részben érthető. A lelki dolgokról mindig is nehezen beszélt a magyar ember. Leszoktunk róla, vagy talán rá se szoktunk. Az anyagiak viszont annyira jelen vannak az életünkben, hogy óhatatlanul is sokkal jobban tudunk érvelni. Semmiképpen nem szeretném kisebbíteni az anyagi teherhordozás felelősségét, csak az arányok eltolódásáról beszélek. Ez az arány-eltolódás viszont nem ritkán feszültséget okoz lelkipásztor és a persbitérium között – s ez nagyon nehéz feladatok elé állítja a presbitereket. 1. Milyen presbiterekre van szüksége egyházunknak? a. Legyen a gyülekezet belső tagja! Mit jelent a belső tagság? Már a Szentírásban is elhangzik, hogy az erősek hordozzák az erőtleneket. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Róm 15,1) 22

meggondoljuk, egy gyülekezet mindig akkor élt, ha tagjai között voltak olyanok, akik belülről küzdöttek az életéért. A mai időkben különösen is fontos, hogy legyenek ilyen belső tagok! b. Legyen hiteles ember! A lelkigondozás ismeri a kongruencia fogalmát. Arra utal, hogy a lelkigondozónak, aki betekintést kaphat mások belső életébe, úgy is hitelesnek kell lennie, hogy a belső világa harmóniában van azzal, amit kívülre mutat. Ha a lelkigondozott megérzi, hogy csak mutatja a segítőszándékot, de igazában nem is figyel rá; mosolyog, pedig belül indulatos – nem fog hinni neki, és nem sokat ér a lelkigondozás. Ez a felelősség mindannyiunkra érvényes, akik azt a hihetetlen lehetőséget kapjuk, hogy hozzáérhetünk mások lelkéhez. S nem tudunk mindig kedvesek és megértőek lenni. De ha belül nem hisszük igazán, amit képviselünk, akkor azt előbb-utóbb észreveszik rajtunk. Régi álom a konfirmációval kapcsolatban, hogy a gyülekezet is konfirmáljon. A gyerekek megkérdezhetnék a tőlük idősebbeket, hogy mit jelent az ő számukra református keresztyénnek lenni? Mikor, miben, hogyan segít az Istenben való hit? S ki lenne alkalmasabb a válaszadásra, mint a presbiter?

2. A társadalomban milyen szerepet tölthetnek be a presbiterek? Régi családok címereket terveztettek maguknak, amelyekben kifejezték azokat a legfontosabb értékeket, amelyek a család egészének hitvallását mutatták nemzedékről nemzedékre. Érdekes lenne egy-egy presbitériumnak, presbiternek, de lelkipásztornak is elképzelnie, hogy milyen címerpajzsot készítene magának. Milyen jelképet rakna rá? Ha nem is készülnek ilyen címerpajzsok, a gyülekezeti tag, a presbiter és a lelkipásztor is ilyen címerpajzs. Önmaguk válnak a gyülekezet jelképévé. Ebben a címersorban különösen is jelentős a presbiter, mint címer. A gyülekezeti tag mondhatja, s mondhatják rá, hogy még kereső, még nem változott meg eléggé az élete. A lelkipásztor mint címer nem csak a gyülekezetről címer, hanem a lelkészképzésről, a lelkészi karról is. A presbiter azonban elsősorban gyülekezetéről, egyházáról szóló címer. Ő elsősorban nem speciális képzettsége révén lett tisztségviselő, hanem gyülekezeti tagsága alapján. Aki őt mint presbitert megismeri, a gyülekezet látja benne. S ennek van egy nagyon pozitív lehetősége:  A presbiter ki tud lépni a gyülekezet falai közül, sőt természetesen lép ki abból. Van családja, amelyikben talán nem mindenki keresztyén. Van rokonsága, vannak gyülekezeten kívüli barátai, van munkahelye, vannak gyülekezeten kívüli kapcsolatai.  Ő egy olyan ember, aki nem hivatásszerűen mutatja a keresztyénséget, hanem a maga természetes emberi életében.  A társadalmiság természetes módon van jelen az életében. Ha egy lelkipásztor elkezd politizálni, joggal mondjuk: ne tegye, ha egy presbiter közéleti feladatot vállal, azt mondjuk, jaj, de jó, csak sikerüljön neki, mert így egy jó szemlélet fog valamiben megjelenni.

 Érdemes tanulni önmagunkat. Önmagunk megismerése nem csak azért fontos, hogy többet tudjunk belsőnkről, döntéseink, választásainkról, karakterünkről, hanem azért is, jobban megsejtsük, milyennek láthatnak mások. Ebben nagy példa Pál apostol. Jól képzett farizeus volt, teológus, elhívása után mégis három évre visszavonult, hogy mélyen tudjon felkészülni új szolgálatára. Számtalan helyen ír arról, hogy mit fedez fel magában, hogyan változik a személyisége. Ír betegségéről, őszintén szembenéz gyengeségeivel. Ahhoz, hogy hitelesek legyünk, nem felesleges az önismeret elmélyítése.  Érdemes tanulni a hitet. A hit a Szentlélek Isten ajándéka, de a hívő ember dolga, hogy kibontsa az ajándékot. A Biblia a hit növekedéséről szól, ami változást is jelent. Velünk együtt a hitünk is változik. Nem több lesz, mert a mustármagnyi hit is elég mindenre, hanem más. Érettebb, felelősebb. Egy gyermek, pl. egy konfirmandus még leginkább a felnőttek hitéből táplálkozik, kevés a saját tapasztalata, de ahogy idősebb lesz, kiderül, hogy mire elég, s mire nem a hite. A hitet lehet tanulni. Attól függ, hogy az életünk mennyi hitkérdést tesz fel. A hit útjának elején még különválik a hit és a tapasztalat, idővel azonban ezek mind jobban összeérnek. A tapasztalat feltesz egy hitkérdést, így lehet belőle hittapasztalat. Ebben a folyamatban még a kétségnek is fontos szerepe van. Mert a kétség lehetőséget ad a tisztázódásra. Kétség nélkül nincs bizonyosság sem.  Érdemes tanulni a közösséget. Ahol emberek vannak együtt – jóllehet az az együttlét egy gyülekezet, vagy presbitérium – ott konfliktusok is lehetnek. A konfliktus-kezelési eljárások megtanulhatók. Megtanulható a felismerésük, saját szokásaink felfedezése, megtanulható a szempontváltás. Egyáltalán nem szükséges, hogy a konfliktusok elborítsanak mindent. És tanulhatók a vezetési ismeretek is. A gyülekezet egy élő szervezet, mint Krisztus teste, úgy él. A gyülekezetépítés tudatosságot, stratégiaépítést, sok-sok emberi erőfeszítést kíván. A presbitérium együtt felelős a gyülekezet épüléséért. A lelkiekért és az anyagiakért. Nem csak a jó pap, hanem a jó presbiter is holtig tanul. Bodó Sára egyetemi docens derecskei presbiter továbbképzőn tartott előadása.

A presbiter presbitersége első pillanatától kezdve nem csak önmagát képviseli, hanem egyházát is. Jól jelzi az élete (min címerpajzs), hogy valóban érték-e a keresztyén hit, hogy mit jelent reformátusnak lenni, hogy jó-e gyülekezethez tartozni? 3. A presbiterséget is tanulni kell! Érdemes tanulni. Senki sem születik presbiternek, mégcsak keresztyénnek sem! A szó azt jelenti „vén”, és senki sem születik eleve vénnek. Mit érdemes tanulni? Legalább három dolgot. 23

Beszélgetés Buczi Ferenc Gazdasági Gondnok Úrral „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Mt.6:21 Gyülekezetünk azon kivételes gyülekezetek közé tartozik, ahol a vezetőség egyik tagja, Buczi Ferenc Gazdasági Gondnok Úr, határon túlról érkezett közénk és jelenleg a Kerekestelepi gyülekezetben szolgál Istennek. Mesélne-e nekünk szülőföldjéről, gyermekéveiről? 1951-ben születtem Köröstárkány községben, Belé­ nyestől 3 km-re. 2 éves koromban szüleim a városba költöztek, mivel ott házat építettek és munkahelyük is ott volt. Az elemi iskola első- második osztályát a belényesi református templommal szemben lévő általános iskolában végeztem, amelynek megszűnése után a harmadik osztálytól kezdve a román tagozatom folytattam tanulmányaimat. Azokban az időkben a hitvalláshoz sok közöm nem volt, mert az akkori iskolavezetés nem jó szemmel nézte. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a szüleim nem gyakoroltál a templomba járást. Az elemi iskola elvégzése után szakipari iskolába mentem Szatmárnémetibe, ahol lakatos-hegesztő diplomát szereztem. Utána munkába álltam a Stei-i bányaipari vállalatnál. 1974-1976 között katonai szolgálatot Temesváron végeztem, majd Belényesben munkaidő után estiben elvégeztem a gimnáziumot. A szülőföldem egy gyönyörű medencében fekszik, körülvéve a Bihari hegységlánccal és a Feketekőrös szeli át. Több természeti csoda is látható a közelben, mint például Padis fensík, Coodanár, Biharfürdő, Medve barlang, Boga völgye, etc. Megosztaná-e velünk Gondnok Úr, hogyan került kapcsolatba Istennel? Melyek azok a gyülekezetek, amelyek fontosak Gondnok Úr életében? Ezen kérdésre én úgy válaszolok, hogy belényesi, kerekestelepi és utána köröstárkányi gyülekezet, amelyben 1980-ban feleségemmel Isten áldását kértük közös életünkre. Mint tudjuk, Gondnok úr és kedves felesége által ismerhettük meg, a Bihari hegység lábánál található testvérgyülekezetünket, a Belényesi Gyülekezetet. Milyen emlékeket idézne fel számunkra egykori gyülekezetéről? A Belényesi Református Gyülekezetet 1980 után kezdtem látogatni és azzal ismerkedni komolyabban, majd pedig miután összeházasodtam feleségemmel közösen jártunk vasárnapról-vasárnapra a templomba, a meglévő politikai rendszer ellenére. Sok hitbeli testvérem a mai napig a belényesi gyülekezet tagja. Mikor és hogyan ismerkedett meg Gondnok Úr a Kerekestelepi 24

gyülekezettel? A Debrecen-Kerekestelepi Gyülekezettel 1995-ben ismerkedtem meg. A mostani Interfruct területén laktunk és ott is dolgoztunk. Jó barátunk Zsigmond és felesége Enikő a kerekestelepi gyülekezet harangozói voltak és mivel ez a gyülekezet volt a legközelebbi lakásunkhoz, ill. Lengyel László nagytiszteletű úr ekkor kezdvén itteni szolgálatát, mi is szívesen vasárnapról-vasárnapra oda jártunk. Talán nem sértem meg Gondnok Urat, ha megkérem hasonlítsa össze, a Belényesi és a Kerekestelepi gyülekezeti életet. Miben hasonló és miben tér el a két gyülekezet egymástól? A kerekestelepi gyülekezetben is egy összetartó, rendezett, hitéletben gazdag közösséget találtam, amelyben az emberi kötődések mélyek és őszinték. A lelkész, a főgondnok úr, a presbitérium odafigyelnek a gyülekezet mindennapi életére. Annak idején ezért is kezdeményeztem, hogy a két (belényesi és kerekestelepi) gyülekezet testvéri kapcsolatot hozzanak létre, mert a mai napi meg vagyok győződve arról, hogy látni és ismerni mások szokásait, hagyományait, tevékenységeit segít abban, hogy tanuljunk egymástól és együtt jobban haladunk a helyes út felé. A Kerekestelepi gyülekezetben Isten, Gazdasági Gondnoki szolgálatra hívta el. A Biblia több igén keresztül hangsúlyozza e szolgálatnak a fontosságát. Személyes véleménye alapján, hogyan sáfárkodik ma jól, egy gyülekezet anyagi javaival? A kerekestelepi gyülekezet presbitériuma Tóth Mihály gazdasági gondnok testvérem lemondása után engem választott erre a felemelő és kihívásokkal teli szolgálatra. Ebben feladatban nagy segítség Tasi Sándor főgondnok úr, aki jól sáfárkodik a gyülekezet gazdaságával. Civil életét tekintve, mivel tölti Gondnok Úr mindennapjait? A mindennapjaim úgy telnek, hogy a Debreceni Református Kollégiumban dolgozom, mint portás. Szabadidőmben kertészkedek vagy más háztáji munkálatokat végzek. Havonta egyszer Belényesbe utazunk családlátogatás céljából és ilyenkor a belényesi gyülekezetet is meglátogatjuk. Hobbim a sportolás és a kirándulás, röplabda egyesület tagja is vagyok, ahová hetente járok. Bemutatkozásom végén szeretnék hálát adni Istennek, hogy engem magyarnak és hű reformátusnak teremtett. És azzal az igével szeretnék elköszönni: „az Isten szeretet” (1Jn 4, Köszönöm a beszélgetést, Isten áldja meg további munkásságában. Készítette: Bíróné Czirják Erzsébet

Kerekes klub krónikája 14.

Tovább zajlott a klubélet áprilisban és májusban is, és szeretettel vártunk mindenkit változatos programokkal. Tanultunk református énekeket, volt fotóvetítés a gyülekezet életképeiből. Voltak érdekes beszélgetéseink pl.: Hogyan takarékoskodjunk a mindennapokban témakörben, csontritkulás és annak megelőzéséről, valamint a csend szerepéről az életünkben. Olvastunk cikkeket a Nők Lapjából, kvízjátékokat játszottunk, tartottunk ruhabörzét. A Húsvéti ünnepre készülődve több programunk is volt: kézműves foglalkozás keretében húsvéti asztali díszeket és tojásfát készítettünk, húsvéti témájú novellát olvastunk, felelevenítettük a régi húsvéti emlékeket, szokásokat. Festettünk tojást, locsolóverseket olvastunk fel, és beszélgettünk erről a fontos keresztény ünnepről. Tanultunk református énekeket, néztünk fényképeket a gyülekezet és a klub emlékezetes eseményeiről. A hónap folyamán a kertben bográcsban készítettünk paprikás krumplit is. A közös főzések és étkezések nagyon jó hangulatban telnek. Egyik szép májusi napsütéses időben kimentünk a Paripa csárdához, ahol egy kellemes sétát tettünk, gyönyörködtünk a tájban, megnéztük a lovakat. Kállai Imre előadást tartott Nyíregyháza történetéről, nevezetességeiről. Május hónap során olvastunk fel kedvenc költőink verseiből, szemezgettünk a ’60-as évek Táncdalfesztiváljainak slágereiből. Kézműves foglalkozás keretében rongyszőnyegeket szőttünk, anyák napjára virágot készítettünk, üveget festettünk, könyvjelzőt, száraztésztát készítettünk. Megelőzés céljából továbbra is rendszeresen mérjük a klubtagok vérnyomás és vércukor értékeit. Anyák napján az Áchim András utcai óvoda nagycsoportosai megleptek bennünket egy kedves műsorral, majd megtekintettük a templomban készült anyák napi műsor képeit is. Borics Imréné, egyik kedves klubtagunk Várnai Zseni verseket szavalt nekünk, mindenki nagy örömére. Egyik délelőttöt a Bánki Nappali Ellátás meghívására Bánkon töltöttük, ahol szalonnát sütöttünk, majd énekeltünk, beszélgettünk és ismerkedtünk a bánki klubtagokkal. Vendégül láttuk a Szávay Gyula utcai Idősek Otthonának néhány lakóját és vezetőjét Gombkötő Juditot, aki bemutatta vetítőképes előadás keretében az otthon életét, működését. Júniusban meg is látogattunk az Otthont, ahol

szétnézhettünk, és ebédre slambucot készítettek számunkra. A kerekestelepi klubtagok nagyon sokat segítettek a Családi nap előkészületeiben is. Június havában kézimunkát hímeztünk, újságot olvastunk, beszélgettünk különböző témákról pl. a pünkösdi népszokásokról. A Medgyessy Ferenc Gimnázium végzős diákjainak kiállítására is ellátogattunk, ami nagyon érdekes volt. A kiállítás témája a közlekedés volt. Egyik délelőtt a Szent Anna Templomban megtekintettük a Torinói lepel hiteles mását. Június végén vendégül láttuk a Bánki Nappali Ellátás tagjait és dolgozóit. Szellemi vetélkedővel készültünk, majd ebédre a kertben slambucot főztünk. Nagyon jól érezte magát mindenki, és szeretnénk továbbra is fenntartani a jó kapcsolatot a két szolgálat között. A következő hónapokban is szeretettel várunk minden kedves klubtagot és egyháztagot a délelőtti áhítatokra és foglalkozásokra. Közli: Pongor Annamária és Kállainé Publik Annamária 2011. június 30.

25

Sárospataki ifjúsági tábor 2011. július 11-16.

Hétfőn reggel nagy várakozással és kedvvel indultunk el a Szávay Gyula utcai buszfordulóból Sárospatak felé. Találkoztunk régi barátokkal és új ismerősökkel. A kerekestelepi, a bánki és az álmosdi gyülekezetből jöttek a tábor résztvevői, gyermekek és fiatalok, akik közül sokaknak ez volt az első táborozásuk. Az idő szép napos és meleg volt. A hangulat jó volt és megkezdődött a beszélgetés, ismerkedés, barátkozás. Nagyon jó, hogy a 65 fiatal egy hetet eltölthetett együtt, szorosabbá téve a kapcsolatokat. Nyíregyháza felé vettük az irányt, és egy rövid pihenő, nyújtózkodás után nemsokára Sárospatakra érkeztünk. Rövid eligazítás után elfoglaltuk szobáinkat az Erdélyi Kollégiumban. Kis pihenő után átsétáltunk a Végardó strandra. Rövid fürdőzés után 13 órakor hamburgert ebédeltünk és kólát ittunk a Sakáltanya nevű büfében. Mindenki szabadon fürdőzhetett, játszhatott, labdázhatott és napozhatott. Jól érezte magát a társaság. Fürdőzés után a Mudrány étteremben vacsoráztunk, és utána a tábori szokásokhoz és hagyományokhoz híven ismerkedős játékot játszottunk, mindenki bemutatkozott pár szóval. Kihúztuk az angyalka játékhoz is a neveket, ki kinek fog kedveskedni a hét folyamán. Nagyon jót játszottunk is. Megalakult a négy csapat is, akik egymás ellen mérik majd össze tudásukat a különféle versenyekben. Lehetett jelentkezni egyéni versengésre is pókerben és sakkjátékban. Majd szabad foglalkozás volt és egyre jobb lett a hangulat. Hétfőn este lehűlt az idő, mennydörgött, villámlott és az eső is esett. Izgatottan vártuk a másnapi kenutúrát a Bodrogon. Kedden a reggeli ébresztő után a társaság nehezen kelt fel. Korán reggeliztünk, mert hosszú nap állt előttünk. Az áhítat témája az:”Én vagyok az út” volt. A Sátán útja a rossz út, az emberi út például a barátok, akik nem biztos, hogy jó felé visznek. A helyes út az Isten útja. A csapat két részre vált, az egyik Sárospatakról felfelé evezett Felsőbereckiig, nagyon nehéz volt a sodrással szemben haladni. A másik csapat ez idő alatt megnézte a Sárospataki Református Kollégium Múzeumát és a Nagykönyvtárat, nagyon érdekes volt. Majd Felsőbereckiben kenut cseréltünk, és leváltotta a második csapat az elsőt. Gyönyörű, de nehéz volt a kenutúra a Bodrogon, vadregényes partjával és növényzetével. A társaság nagyon élvezte, de el is fáradtunk. Későn ebédeltünk, majd vacsoráig szabadidős program volt. Vacsora után lezajlott a póker és sakk egyéni versenyek első elődöntője. Izgalmas volt a játék. Majd filmvetítés kezdődött a tévészobában, egy érdekes fantasztikus filmet néztünk meg többen. Ezután nyugovóra tértünk. A szerdai napon hét óráig aludhattunk. Nyolc órakor megreggeliztünk a közeli Mudrány étteremben. Ezután áhítat és kiscsoportos beszélgetések következtek. Az áhítat témája: öröm és bánat volt. Elhangzott, hogy az örömért hálát adunk-e Istennek, 26

a bánatban őt hívjuk-e segítségül. A fiatalok örömmel és kedvvel énekelték az ifis énekeket Szabó Béla gitárkíséretével. A csoportos beszélgetések után még összegyűltünk és egy ember összefoglalta a beszélgetéseket. Ezen a napon ismét a Végardó strandon töltöttük az időt, ebédre finom pizzát kaptunk, és persze fürödtünk, labdáztunk, pihentünk, beszélgettünk. Délután 18 órakor indultunk vissza a kollégiumba, majd megvacsoráztunk. Vacsora után lezajlott a második póker és sakkverseny elődöntő. A póker döntőbe a 16 induló emberből csak hatan jutottak be. Az „angyalkák” ajándékai is folyamatosan érkeztek a „báránykákhoz”, sok örömet okozva ezzel egymásnak. A kollégium előtt is folyt még este a közösségi élet, egy csoport ifis dalokat énekelt, mások fociztak, sétáltak, beszélgettek, tollasoztak. Filmvetítés is volt újra ezen az estén. Fáradtan, de szép élményekkel aludtunk el. Csütörtökön reggeli után ismét áhítat volt, majd a beszélgetéseken ennek a témájáról folyt tovább a szó lelkészeink vezetésével. Busszal indultunk Sátoraljaújhelyre, hamarosan megérkeztünk a Zempléni kalandparkba. Mindannyian részt vettünk egy szép és kellemes libegőzésben, sokan a fiatalok közül életükben először. Majd izgalmas és kalandos bobozás következett, amit legtöbben nagyon élveztünk. Az ebéd után, ami a törzshelyünkön, a Mudrány étteremben volt, rögtön lezajlott előbb a bibliai témájú szellemi vetélkedő tesztkérdésekkel és keresztrejtvénnyel. Majd a csapatok összemérték erejüket és ügyességüket a sport versenyekben is. Foci, kosárlabda és kidobós körmérkőzések voltak. Izgalmas és mulatságos pillanatok is voltak ezeknek a jókedvű játékoknak a során. Vacsora után lezajlott a sakk és póker versenyek döntője is. Majd az Egykor zenekar zenészei játszottak és többen hallgatták őket és énekeltek velük. Mások még beszélgettek, volt, aki sakkozott. Tartalmasan telt el ez a nap is. Pénteken a reggeli áhítat és beszélgetés témája: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”. A mennyország és az üdvösség volt a téma. Ezután a társaság kétfelé szakadt. Kisebb fele elment megnézni a gyönyörű tengerszemet, a másik fele ismét a strandon töltötte az időt, ahol a többiek már az ebédnél csatlakoztak hozzánk. Továbbfolyt a társasági élet, majd strandolás után vacsoráztunk. Ezután következett a sport és szellemi vetélkedők végeredményének kihirdetése. A díjak csokoládé, könyvjelző és finom fagyi voltak. Az angyalka kiértékelés is megtörtént, mindenki megtudta, ki volt az angyalkája és elmondtuk, mennyire voltunk megelégedve angyalkánkkal. Eközben sötétedett ránk a kollégium előtti parkban. Majd szabadfoglalkozás következett és elkezdtük összepakolni ruháinkat a másnapi hazaútra.

Szombaton reggeli után a Mudrány étteremben maradtunk és Buzás Árpád tartotta az istentiszteletet. A következő volt a vezérige: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt”. Majd úrvacsorát vettünk. Körbe adtuk a kenyeret és a bort, nem a templomban megszokott rend szerint zajlott az úrvacsorás istentisztelet. Majd megérkezett a buszunk és elindultunk Nyíregyháza felé. A Vadasparkban szétszéledtünk, kisebb csoportokra szakadva sétáltunk körbe és néztük meg a különféle érdekes, különleges állatokat. Hideg ebédről is gondoskodtak számunkra.16 órakor indultunk el innen és 17:15-kor érkeztünk meg a Szávay Gyula utcai buszfordulóba. Elbúcsúztunk egymástól, az álmosdi gyerekek és fiatalok is elindultak hazafelé, a szülők, rokonok érkeztek a fiatalok elé. Így ért véget a hatnapos sárospataki ifjúsági tábor, mely elmondhatjuk, nem csak kellemes szórakozást és jó programokat nyújtott, de szép élményeket, lelki épülést, hitbeli ismereteket is adott. Új barátságok és ismeretségek is születtek e hét folyamán és a régiek is tovább erősödtek. Köszönjük a tábor megszervezőinek és lebonyolítónak, valamennyi közreműködőnek, hogy részt vehettünk és hálát adunk Istennek, hogy mindenki épségben és egészségben hazatérhetett. Írta: Kállai Imre és Kállainé Publik Annamária

Diakóniai Vasárnap a Kerekestelepi Gyülekezetben

Gyülekezetünkben már hagyomány, hogy minden évben ünnepi istentiszteleten emlékezünk a diakónusokra. Meghívott lelkipásztorok hirdettek igét és meghívott vendégek a gyülekeztükben folyó diakóniai munkáról tartottak tájékoztatást. A mai vasárnapon, július 17-én, Oláh István, a Debreceni Református Egyházmegye diakóniai előadója, a Nagytemplomi Református

Egyházközség beosztott lelkipásztora hirdette Isten Igéjét, Mk 9, 14-29 alapján, amely a néma lélek kiűzéséről szólt. A tanítványok nem tudtak segíteni a fiún, apja Jézushoz ment, kérte, ha lehetséges segíts rajtunk. Jézus válasza: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Az apa kiáltva mondta: „Hiszek, segíts hitetlenségemben!” Jézus meggyógyította a fiút, mert az apa hitt benne. Vajon mi hi27

szünk e teljesen Istenben? Hisszük e, hogy ígéretei mind igazak és hit által a mieink lehetnek? Amit hittel, buzgó imádsággal kérünk, megkapjuk Jézus Krisztus által. Az igehirdetés után Rozsnyai István vértesi lelkipásztor gyülekezetükben végzett diakóniai munkáról, eredményeikről beszélt. A diakóniai szolgálattal nőtt, erősödött közösségük. Sokan szolgáltak, segítettek. Pályázatok elnyerésével szeretet otthon építettek. Sok embernek adott az egyház munkahelyet. Isten gondoskodó szeretete nem maradt el. Akik a mások terhet is felveszik, azokat Isten megáldja, megjutalmazza. A kerekestelepi református gyülekezet diakóniai munkájáról adtam rövid tájékoztatást. Hivatásos diakónusok dolgoznak a délelőtti támogató szolgálatnál. Idős emberek a klubtagok. A délelőtt igehirdetéssel, áhítattal kezdődik. Majd különböző foglalkozásokat szerveznek a tagoknak. Változatos és igen színes a klub élete. Sok értékes előadást hallgattak egészség témában. Volt tudományos előadás, történelmi témában, és egyéb ismeretterjesztő témájú előadás filmvetítéssel egybekötve. A beteg embereket rendszeresen látogatják, segítik. Orvoshoz, rendelőintézetbe szállítják gépkocsival. az idős emberek részére meleg étkezés biztosított, ha szükséges házhoz szállítják. Az önkéntes diakóniai csoport 6 éve szolgál 12 taggal. Hálás szívvel köszönjük Isten megszólítását és elhívását, hogy alkalmasnak tart a szolgálatra bennünket. Munkánkkal támogatjuk, erősítjük egyházunk közösségét, szeretünk együtt dolgozni. Megismerve egymás értékeit, megosztjuk a feladatokat. Szabóné Esztike szívesen vállalja a főzéseket. Mindent a legfinomabban készít

és bőségesen, hogy a vendégek mindenkor elégedettek legyenek. Rada Jánosné Etelka igényesen, precízen, pontosan vezeti a diakónus naplót. Tóthné Katika, a sok szervezésben nélkülözhetetlen munkát végez. Sorolhatnám még a készségesen szolgáló testvéreket, akik a vendéglátásban mindig elől járnak. Együtt érzünk a terheket hordozókkal, szegényekkel, hajléktalanokkal. Szükség szerint segítünk szeretetcsomagokkal, pénzadományokkal. Az adománygyűjtésekbe bekapcsolódunk. Imádkozunk egymásért. A napi áldás megsokszorozódik, ha a gyülekezetünk közösségében hallgatjuk az Isten igéjét. Rendszeresen járunk templomba, máshol szervezett imaórákra, ökumenikus imahét alkalmaira. Január 20-án 6 órakor a mi gyülekezetünk fogadta a város hívő testvéreit és az álmosdi gyülekezet lelkipásztorát és képviselőit. A „Krisztus hívők egységéért” imádkoztunk. Az istentisztelet és imaóra után szeretetvendégséggel szolgáltunk a résztvevőknek. Második éve rendezi egyházunk a családi napot. Egyre többen vesznek részt szülők, kisseb-nagyobb gyerekek és ez a kötődés hitbeli gyülekezeti munkatársainknak köszönhető. Jó volt látni a sok vidám gyermekarcot. Örültek a sok játéklehetőségnek, színes tevékenységeknek, lufi-ajándékoknak, az állatsimogatónak és a lovaglási lehetőségnek. A diakónusok feladata, a szervezés segítése és a vendéglátás volt. Feladatainkat még ebben az évben az éves munkatervünk szerint fogjuk végezni. Isten áldja meg a diakónusok életét és szolgálatát, hogy az Ő dicsőségére végezzék munkájukat. Írta: Károlyi Istvánné a diakónus bizottság elnöke

Egy vak leány története Nem minden jótett eredménye olyan gyümölcs, amelyre az ember vágyik, de aki szívében nemes marad azután is, az előbb-utóbb üdvözül. Ez a tanmese a tettek gyümölcseiről szól. Az igaz áldozatról, és a hamis ígéretekről, amelyet a vágyak és félelmek hívnak életre bennünk. Döntse el maga, hogy mi a helyes az erkölcs

útján, és mi nem. Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: - Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor 28

levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a Tied lettek, előtte az enyémek voltak.” Közli: Tasi Szilvia

Magyar Continental Singers koncert a Lencztelepi Református Templomért Fényedre várva 2011. augusztus 1-én a Magyar Continental Singers mintegy közel 30 főjével magyarországi turnéjuk első állomásaként Debrecenbe látogattak, hogy előadásukkal itt is dicsérjék és magasztalják Istent. Az koncertet megelőző készületekben a lelkészeken és gyülekezeti munkatársakon kívül ifjúsági tagok is segédkeztek. Már koradélután izgalommal vártuk megjelenésüket a DVCS kézilabda utánpótlás csapatának a csarnokában. Délután 3 óra körül jó volt látni azt, hogy ők egy emberként nagy odaadással készülnek erre a fellépésre. Este 6 órakor, a tervezett időben Buzás Dénes lelkész, Tasi Sándor főgondnok és Molnár Gyula presbiter megnyitó beszédével kezdődött a program, amikor is elmondták, hogy elsősorban ez a koncert a Lencztelepen tervezett református templom építéséért szerveződött. Ez alkalomra hála Istennek szép számmal képviseltette magát minden korosztály. A koncert maga kb. másfél óra volt, 17 tehetséges fiatal énekelt Istenről és előadásukat színesítették táncos mozdulataik. Nekem személy szerint az előadásuk legjobban érintett meg, amikor sikerült a melankolikusabb számoknak köszönhetően lecsendesednem. A plakátokon a szükséges információk mellett az a mondat áltt, hogy „életre szóló élményt ad!” és ez így is volt. Az biztos, hogy egy darabig a résztvevők nem fogják elfelejteni az ott látottakat, hallottakat. Ezen a másfél órán már az feltöltött engem, ahogy elnéztem a fiatalok arcát. Sugárzott róluk mindaz, ami egy istenfélő, Istent szolgálni akaró fiatal arcán tükröződik. Örülök, hogy minden évben sikerül 3 héten keresztül mindig különböző helyen koncertezniük, hiszen ez a hozzáállás rengeteg fiatal előtt példaértékű és követendő lehet. A végén a Magyar Continental Singers tagjai odajöttek hozzánk beszélgetni, közvetlenek és szimpatikusak voltak. Hirdették, hogy ha valaki ilyen formában is szeretné Istent dicsérni bátran tegye meg és keresse meg őket. Hálás vagyok azért, hogy részt vehettek ezen az eseményen, remélem jövőre is lesz rá lehetőségem. Írta: Szabó Ilona, ifis

29

Első falunap Bánkon Augusztus első hétvégéjén végre derültégre virradtunk. A jó idő utáni vágyakozás a bánkiak szívében a meghirdetett falunap miatt volt fontos. Ezt az összejövetelt a Debrecen- Bánki Református Egyházközség szervezte az itt élők számára a régi bánki iskola területén. Nemes volt a cél. A tősgyökeres bánkiak és az új lakók ismerkedése, kapcsolatok teremtése, a gazdag programokban való közös részvétel. A várakozás felfokozott volt, hiszen az előző időpontot az esős, hűvös időjárás elmosta. Kortól és nemtől függetlenül most mindenki talált magának elfoglaltságot. Már fél 9 táján szálingózni kezdtek az emberek. A főzőverseny résztvevői érkeztek elsőként. Ők szívüket, lelküket beleadva hozzákezdtek a babgulyás elkészítéséhez. Minden csapat a saját íz világának megfelelően fűszerezett, ízesített. Őket követték a Magyar Nemzetőrség tagjai. A nap folyamán végig segítették a szervezők munkáját. Kilenc órakor a férfiak focikupája kezdődött. A játékosok vegyes korosztályt képviseltek. Öt csapat mérte össze az erejét. Szoros küzdelem után a következő eredmény született: I. Hatvan Non-Stop, II. Rakétacsapat, III. Bánki Farkasok. Ez idő alatt a fiatal korosztály az ugráló várat vehette birtokába. A felfújható építmények egy pillanatra sem maradtak gyerek nélkül a nap során. Aki ennél is intenzívebb mozgásra vágyott, azaz ügyességi játékokban, vetélkedőkben vehetett részt. Például zsákban futás, labdavezetés seprűvel, stb. A délelőtti órákban megérkeztek a tűzoltók. Kívülről-belülről megtekinthették az érdeklődők a teljesen szakszerűen felszerelt autójukat. Közben az udvari padokon kézműves foglalkozás zajlott. Itt szebbnél-szebb papírvirágok készültek. Kedvelt foglalkozás volt a gyöngyfűzés és a gipszfigurák színesre festése. A gyerekek nem kis örömére a fák árnyékában elkezdődött a csillámpor tetoválás. Még a délelőtti órákban kiderült, hogy ki a legerősebb férfi a településünkön. Ez a megmérettetés gerundiummal történt. Büszkén állíthatjuk, hogy 18 jelentkező közül Forgács Sándor nyerte el ezt a címet. Dél körül elkészült az üstökben a finom, ízletes ebéd. A főzőverseny zsűrije kóstolgatott és döntött: I. Lázárné-Tóhné csapat (Fogoly utca), II. Gere család, Németh János csapat, III. Hatvani család és Mászlé Ilona. Ezen kívül vaddisznópörkölt, sült malac, töltött káposzta, gulyásleves színesített a palettát. Mindenki kedvére falatozott. Ekkora már több száz ember gyűlt össze az egykori iskola udvarán. Régen látott ismerősök találtak itt egymásra. Folyt a beszélgetés. Jó hangulatban telt az idő. Az emberek csak jöttek, egyre többen. Újabb és újabb érdeklődőket fogadhattunk nagy szeretettel. A délutáni órákban a zenéből, táncból sem volt hiány. Ebéd után az Egykor zenekar szórakoztatta a közönséget. Ők nem voltak ismeretlenek a bánkiak számára, hiszen a templomban többször hallhattuk lenyűgöző, megható számaikat. Őket követte a Hajdú Néptánc Hajkefe csoportjának kápráztató fellépése. Nemcsak a táncukkal, hanem a viselkedésükkel is elismerést vívtak ki a hálás közönség részéről. Ezután a cigányzenét kedvelők is élvezhették Amaro Del zenekar muzsikáját. Az utolsó órákban retro zenét játszott a tanyagondnokunk az édesapjával. Ekkor szinte mindenki megmozdult. Megkezdődött a közös tánc. 30

Az udvar másik szögletében a tangóharmonika kíséretében néptáncdalokat énekeltek. Estefelé zsíros kenyeret lilahagymával ehettek a még mindig egyre sokasodó éhes vendégek. Az ennivaló, az üdítők, a kávé mindenkinek térítésmentes volt. Sőt a gyerekek a vattacukrot is ajándékba kapták. Ez a Debrecen-Bánki Református Egyházközség és a gyülekezet néhány tagjának adományából volt lehetséges. Köszönetet mondunk mindenkinek érte. Az összejövetel elérte célját, összehozott régi ismerősöket, új kapcsolatok is szövődtek. A nap végére közel 900 regisztrált látogatónk volt. Jövőre is szeretettel várunk mindenkit annak a reményében, hogy még többen csatlakoznak. Eme nap bizonyította, hogy igenis van igény ilyen és hasonló találkozókra, van létjogosultsága és Bánkon ez hagyománnyá válhat! Írta: Kissné Mészáros Henriette

31

Állandó alkalmak Vasárnapi istentisztelet 10 h Templomban Gyermek istentisztelet 10 h (vasárnap) Ifjúsági házban Reggeli Áhítatok 10 h (hétfőtől csütörtökig) Ifjúsági házban Baba–Mama Kör 10 h (péntek) Ifjúsági házban Bibliaórák 18 h (télen 17 h) (kedd, csütörtök) Gyülekezeti Teremben Presbiteri Bibliaóra 18 h (télen 17 h) (hónap 1. szerdája) Gyülekezeti Teremben Ifjúsági Bibliaóra 18 h (péntek) Ifjúsági Házban Énekkari Próba 17 h (péntek) Gyülekezeti Teremben Konfirmáció előkészítő Gyermekeknek: szombat 9 h (januártól-májusig) Ifjúsági Házban Felnőtteknek: egyeztetés szerint Lelkészi Hivatalban Bűnbánati alkalmaink, ünnepek előtti hét csütörtöktől-szombatig 18 h (téli időszakban 17 h) Keresztelés-házasságkötés-, temetés-bejelentés, egyéb ügyek intézése munkanapokon 8 h–12 h-ig

Gyülekezeti Teremben Lelkészi Hivatalban

NAGY SZERETETTEL HÍVOGATUNK MINDENKIT!

Előre közölt alkalmaink Augusztus 18. 19. 21. Szeptember 18. 25. Október 13. 14, 15. 16. 23. 27. 28, 29. 30. November 24. 25. 26. 27.

Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep, 1900 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep Újkenyéri Úrvacsorás istentisztelet 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Zenés istentisztelet (Lant művész előadása) 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Vasárnapi istentisztelet Czirják László verseskötetének bemutatójával 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep, 1900 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep Újbori Úrvacsorás istentisztelet 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Vasárnapi istentisztelet nemzeti megemlékezéssel 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep, 1900 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1800 Kerekestelep Reformáció Úrvacsorás istentisztelet 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1700 Kerekestelep, 1800 Bánk Bűnbánati istentisztelet 1700 Kerekestelep, 1800 Bánk Adventi délután Bűnbánati istentisztelet 1700 Kerekestelep Advent 1. Úrvacsorás istentisztelet 1000 Kerekestelep, 1500 Bánk

Elérhetőségünk: Debrecen-Kerekestelepi Református Egyházközség 4030 Debrecen, Kerekes u. 18. Tel.: 06-52-471-159; 06-70-337-3733 Honlap: www.kerekestelepigyulekezet.hu; E-mail: [email protected] 32