HVG Mérlegképtelen javaslat ,66,67. oldal - [ ]

IMEDIA Kft. 1027 Budapest, Frankel Leó út 18. Tel.: (1) 315 1704 - Internet: www.imedia.hu

HVG Mérlegképtelen javaslat 2013.02.07 - 64,66,67. oldal - [5125663] *Bajban a Budapesti Corvinus Egyetem Minden kiadási tételt 31 százalékkal kellene csökkenteni, hogy a költségvetés ne mutasson hiányt - erre kényszerülne a Corvinus Egyetem, amelyet a drasztikus elvonások megoldhatatlan feladat elé állítanak. Papírforma szerint már ezen a héten a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) szenátusa elé kellett volna terjeszteni az intézmény idei költségvetését. Csakhogy a számokban és a tennivalókban annyi a bizonytalanság, hogy a vezetés egyelőre kivár. A 2013-as központi költségvetésből az következik, hogy a BCE az idén 2,3 milliárd forinttal, vagyis a tavalyinál 30 százalékkal kevesebb állami pénzre számíthat, amit egymilliárd forintnyi kifizetetlen számlája tetéz. Megindulhat azonban a szocializmussal eltemetettnek hitt tervalku: a jól viselkedők majd "kézből osztott" kompenzációban részesülhetnek. Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár január végi szegedi látogatásakor elmondta, hogy a felsőoktatási intézmények korábbi elvonásait a kormány 27 milliárd forinttal tervezi kompenzálni. Arra azonban nem tért ki, mi értelme volt annak, hogy a kormány összességében 29 milliárddal csökkentette az idén az állami felsőfokú intézmények támogatását (lásd táblázatunkat), ha utána közel ugyanennyi pénz szétosztásával fogja őket kihúzni a pénzügyi slamasztikából. Márpedig a Corvinus nem áll túl jól a kormányzati kegyekért folytatott versengésben, még úgy sem, hogy Matolcsy György személyében sikerült a közgazdaságtant szuverén módon újraértelmező nemzetgazdaság-politikust nevelnie a hazának. Diákjait a "piacról" kell szereznie, mivel a jelek szerint egyelőre nem kap államilag támogatott hallgatói helyeket, továbbá pluszpénzzel járó kiemelt kutatói státusok megszerzéséhez sem fűzhet túlzott reményeket. E hátrányokat számszerűsítette Rózsás Péter gazdasági főigazgató az egyetem szenátusának szánt előterjesztésében. Javaslata szerint minden fő kiadási tételt egységesen 31 százalékkal meg kell nyirbálni ahhoz, hogy a költségvetés - a jogszabályi előírásokkal összhangban - ne legyen mínuszos, a kiadások ne haladják meg a bevételeket. Ennek szellemében felújításra és dologi kiadásokra a tavalyi ráfordítások durván kétharmadával lehet kalkulálni. A dologi költségek szigorú visszafogása azért is indokolt - érvelt előterjesztésében a gazdasági főigazgató -, mert a köz- és magánszféra együttműködésével, ppp-konstrukcióban elkészült oktatási épülethez járó állami támogatást május előtt nem kapja meg az egyetem, holott a rendelkezésreállási díjat folyamatosan fizetnie kell a Wallis-csoportnak, különben kötbér sújtja. Így is háromhavi fizetési hátraléka van, ami 50 millió forintos késedelmikamat-fizetési kötelezettséget jelent. További ötvenmilliót vesz ki az intézmény leapasztott büdzséjéből a pénzátutalásokat január elsejétől terhelő tranzakciós illeték. A gazdasági főigazgató úgy számol, 19 millió forintot lehetne azon megfogni, ha márciustól nem fizetnék ki a jövedelemkiegészítő cafeteria-juttatásokat. A legfájdalmasabb teendő, hogy a személyi kiadások és járulékaik költségvetési sorából 1,7 milliárd forintot kell lefaragni. Ahhoz, hogy a BCE 1500 főállású dolgozójának egy részétől márciusban meg


lehessen válni, a csoportos létszámleépítés tervét február elsején be kellett volna jelenteni az illetékes munkaügyi központnál. Ha a felmentési és végkielégítési költségek kifizetéséhez nem kap az egyetem állami támogatást - márpedig ilyen program nincs a láthatáron -, az elbocsátások az idei költségvetésben nem hoznak érezhető megtakarítást. A közszférában elrendelt nyugdíjazás eleve 120-130 embert érint a Corvinuson, s tömeges elbocsátásra csak akkor kerülne sor, "ha minden kötél szakad" - magyarázta utóbb a hvg.hu kérdésére Rózsás, hogy reménykednek még némi többlettámogatásban. Rostoványi Zsolt, az egyetem rektora mindenesetre három "házi" bizottság felállítását kezdeményezte, amelyektől azt várja, hogy az intézmény likviditásával, lehetséges szervezeti átalakításával, illetve káderügyeivel kapcsolatban tegyenek le megoldási javaslatokat az asztalára. "Nem vitatjuk, hogy tisztán költségvetési szempontból a főigazgatói előterjesztés racionális" - áll abban a nyílt levélben, amelyet január 31-én a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és az Oktatói Hálózat közösen fogalmazott meg a BCE rektorának címezve. Az ezt követő "de" világossá teszi, hogy az aláírók számára már a kiindulópont is elfogadhatatlan. A szenátus csak olyan előterjesztést támogasson szorgalmazza a nyílt levél -, amelyhez hatástanulmány is társul, és amely összehangolható az egyetem rövid és középtávú fejlesztési terveivel. A gazdasági megszorítások aláássák az egyetem autonómiáját, a kifutási időt nem hagyó jogszabályalkotás lehetetlen helyzetbe hozza az egyetemre készülő középiskolásokat, akiknek a kormány koncepciótlan, kapkodó felsőoktatási ötletelése miatt fogalmuk sem lehet arról, milyen felvételi és támogatási szabályokra készüljenek a következő években. "A drasztikus elvonások természetesen nem csak a Corvinust érintik. Szeged és Pécs felsőoktatása például még a miénknél is nehezebb helyzetbe került, egyszerűen a létéért küzd. Éppen ezért célunk az összefogás kiterjesztése. Szeretnénk megértetni, hogy társadalmi kérdésekről, mint amilyen a felsőoktatás jövője, nem lehet többségi elven dönteni. Márpedig ilyen felülről létrehozott formációnak tekintem a Felsőoktatási Kerekasztalt, amelynek résztvevőit csakúgy, mint terítékre kerülő témáit is Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere választja ki" - magyarázta a HVG kérdésére Deák Dániel, az Oktatói Hálózatot képviselő egyetemi tanár, miért tartaná szükségesnek valódi országos érdekegyeztető fórum létrehozását. Csakhogy a kormány nem tart igényt alulról jövő kezdeményezésekre, azokat csak legyűrendő feladatnak tekinti. Ugyanakkor támogatandónak gondolja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak a törekvését, hogy az állami bürokráciába betagozódott szervezete kapjon jogot az egyetemi gazdálkodás és oktatás tartalmának meghatározására is. Ez különösen a gazdasági karok számára vonzó perspektíva lehet, hisz Parragh személyében olyan elismert szakember vehetné kézbe a reformot, aki még egy csempeértékesítő vállalkozást sem tudott a felszínen tartani. Nem vésték kőbe Megmenekült a Magyar Képzőművészeti Egyetem, miután Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár váratlanul bejelentette: mégsem vonnak el tőle 300 millió forintot, és megígérte, hogy az intézmény a tavalyi költségvetési támogatását az idén is megkapja. "Főszabály, hogy ha valaki a miniszterelnök úrnak vagy nekem ír, és találkozót kér, akkor azt fogadjuk is" - így indokolta az index.hunak Lázár, hogyan keveredett az ügybe, holott formálisan semmi köze a felsőoktatáshoz. A gesztust amúgy König Frigyes rektor is bizalmat ébresztőnek tartja - derült ki a HVG-nek adott nyilatkozatából. A Képzőművészeti Egyetemen azt követően alakult válságstáb, hogy december közepén kézhez kapták az Emberi Erőforrások Minisztériuma jövő évre vonatkozó költségvetési tervezetét, amely a támogatások 38 százalékos csökkentését tartalmazta 2013-ra vonatkozóan. "Ez olyan radikális elvonás, amely lehetetlenné tette volna az egyetem működését" - magyarázta König, hozzátéve, a helyzet súlyosságára tekintettel a gazdasági igazgató is kilátásba helyezte lemondását. Az egyetem vezetői sokáig bombázták leveleikkel az illetékes kormányzati szerveket, még a januárban megszűnt gazdasági tanács tagjainak rendezett búcsúkávézáson is hosszasan sorolták a tervezett intézkedések következményeit, míg végül az index.hu cikkét követő nap meghozta a várt áttörést. Ráadásul volt mivel érvelniük: a Képzőművészeti Egyetemnek tavaly november végéig nem volt tartozása. "Nincs lejárt számlánk és ppp-beruházásunk sem" - magyarázta König, hozzátéve, hogy már öt-hat éve maguktól belekezdtek működésük racionalizálásába. A baj máshol is nagy: a Művészeti Egyetemek Rektori Széke január közepén figyelmeztetett, hogy az intézmények egy részének legfeljebb a tavasz kezdetéig van elegendő pénze a közüzemi számlák kifizetésére. A rektorok számításai szerint a művészeti felsőoktatás finanszírozása az elvonások nyomán a szakközépiskolák szintjét sem éri el. A hétfői egyeztetésen Balog Zoltán miniszter a Moholy-Nagy


szakközépiskolák szintjét sem éri el. A hétfői egyeztetésen Balog Zoltán miniszter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskola első emberének is ígért segítséget, igaz, a részleteket később, csak lapzártánk után fedi fel. GRAFIKON A felsőoktatás költségvetési támogatása, illetve annak reálértéke Forrás: HVG-gyűjtés TÁBLÁZAT A tíz legnagyobb felsőoktatási intézmény állami támogatásának alakulása Forrás: HVG-gyűjtés IntézményHallgatói létszám 2012-ben (ezer fő)Állami támogatás csökkenése 2008-2013 között (%)2012-ről 2013-ra (%)(milliárd Ft) Debreceni Egyetem19,939254,8 Eötvös Loránd Tudományegyetem16,740316,0 Szegedi Tudományegyetem16,235254,2 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem15,330172,4 Pécsi Tudományegyetem14,247345,4 Budapesti Gazdasági Főiskola10,034211,1 Semmelweis Egyetem8,52490,8 Szent István Egyetem8,336282,1 Budapesti Corvinus Egyetem7,743302,3 Óbudai Egyetem7,517+0,06+0,03 *GÁTI JÚLIA

==***==


Magyar Narancs Kettős kötés 2013.02.07 - 17. oldal - [5125285] *A talent spotting és a tanulmányi szerződések A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara őszintén aggódik a friss diplomások munkakilátásaiért: ezért váratlan mélységekig avatkozna bele a felsőoktatás-politikába és az egyetemek gazdálkodásába. Mindeközben a vállalatokat eddig sem akadályozta semmi, hogy már egyetemi éveik alatt támogassák későbbi munkavállalóikat.

pénz,

A talent spotting - nagyjából tehetségfelfedezés, tehetségkutatás tulajdonképpen a célzott munkaerőképzést jelenti nemcsak a szakképzés, hanem az egyetemi, főiskolai, sőt akár már a gimnáziumi tanulmányok alatt. A piaci szféra által pénzügyileg támogatott képzési módszer keretében a munkáltató saját magának taníttatja a szükséges munkaerőt. A cég fizeti az iskola költségeit, cserébe a tanuló a végzettség megszerzése után köteles a vállalatnál maradni a szerződésében meghatározott ideig. Tehát a cégek kvázi megrendelőként lépnek fel a tanintézménnyel szemben: itt egy adag

kérek egy adag mérnököt Ha a legnagyobb jóindulattal közelítünk a múlt hét fejleményeihez, akkor erre a piaci igényeken alapuló oktatástámogatásra buzdítana a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és elnöke, Parragh László. A felsőoktatási kerekasztal ülése utáni hivatalos közleményben többek közt ez áll: "Mind az oktatás, mind a kutatás-fejlesztés terén szükségesnek tartja (az MKIK - a szerk.), hogy az egyetemek, főiskolák és a vállalatok - beleértve a kkv-szektort - között a jelenleginél szorosabb, operatív kapcsolat jöjjön létre. E folyamatban a vállalati szféra szakértőkkel, korszerű magyar és idegen nyelvű tananyagokkal, gyakorlati tapasztalattal rendelkező oktatókkal, gyakorlati képzéssel, eszközök, módszerek átadásával kíván részt venni." Arról nincs információ, hogy ezt szélesebb körben miként valósítanák meg, és milyen hajlandóság van erre a vállalati szférában. (Egyelőre nem sikerült elérnünk az MKIK illetékeseit sem.) A részleteket tehát csak találgatni lehetne, viszont a létező gyakorlatot érdemes szemügyre venni. A munkáltató és az iskola közötti együttműködésnek alapvetően két formája van. Az egyik, hogy a vállalat az iskolával köt megállapodást. Előbbi megteremti a gyakorlati képzés feltételeit, és a végzettek bizonyos százalékának munkát is biztosít. Olyan nagyvállalatok mutatnak példát erre, mint a kecskeméti Mercedesgyár és a győri Audi. A Mercedesnek hét féléves "duális" tantervi modellje van a Kecskeméti Főiskola GAMF Karának járműmérnöki alapszakosai számára. A felvételi azonban még nem elég a bekerüléshez: a tanulmányi átlag és személyes elbeszélgetés alapján választják ki a legjobbakat. Emellett a középiskolásoknak is indítottak hasonló szakképzéseket. Az Audi pedig már az egész kicsiknél kezdi az utánpótlás keresését: 2010-től működik Győrben az Audi Hungaria Nemzetiségi Német-Magyar Általános Iskolai és Gimnáziumi Tagozat. Az Audi gyakornoki és diplomamunka-programja pedig a végzés előtt álló hallgatóknak nyújt lehetőséget az elhelyezkedésre. Villamosmérnöki, világítástechnikai szakterületen is működnek ilyen kooperatív képzések. "Öt vagy tíz hónapos gyakorlatról van szó tulajdonképpen, amikor vannak egyetemi tantárgyaink, közben adott cégnél már munkát kapunk. A cég alapítványi támogatást fizet az iskolának, a tanuló ösztöndíjat kap, és fizetik a tanulmányi költségeit. Emiatt ez mindenkinek megéri, a diáknak nyilván, az adózás miatt a cégnek is. Ráadásul kapnak egy kezdő mérnököt, akit jó esetben diploma után is maguknál tarthatnak" - mondja az egyik ilyen program résztvevője. "A teljes tandíjadat fizetik, tanulmányi szabadságot kapsz a vizsgákkor, cserébe a támogatott idő kétszeresét a diplomaszerzés után a vállalatnál kell ledolgozni. Vannak előnyei és hátrányai: egyszerre tanulni és dolgozni nem egyszerű, a fizetésed általában kevesebb marad, nincs mód az előrelépésre; de úgy kerülsz ki az iskolából, hogy van állásod" - mesélik. A szerződések persze


nem automatikusan járnak, hanem általában pályázati kiírás vagy tanulmányi eredmény alapján. "Lényegében az mehet, aki megfelel az előírásnak. Ez nálunk 180-190 teljesített kredit (a 210-ből). Gyakorlatilag azonban olyan kevesen jelentkeznek, hogy mindenkinek jut hely. Ha jobban belegondolsz ugyanis, ez a diáknak anyagilag nem éri meg annyira, mint a munkáltatónak." A másik lehetőség a tanulmányi szerződés, amely munkaviszonyhoz kötődő, polgárjogi megállapodás, melyben a munkáltató vállalja, hogy támogatást nyújt, míg a munkavállaló kötelezi magát tanulmányai befejezésére, és arra, hogy a végzettség megszerzése után nem mond fel. A támogatás lehet pénzbeli, vagy úgynevezett természetbeni juttatás, amely fedezheti a képzési költségeket (tandíj, tankönyv, vizsgadíj), de akár az utazást, szállást is, ha ez indokolt. Gyakori kikötés, hogy a munkáltató a tanulmányok sikeres befejezése után vállalja a munkavállaló foglalkoztatását a képzettségének megfelelő munkakörben. Ez kötöttség munkáltatónak és munkavállalóknak egyaránt. Ha az utóbbi nem végzi el a tanulmányait adott időn belül, adott eredménnyel, ha nem áll munkába, vagy a diplomaszerzés után felmond, a képzés összegét köteles visszafizetni - a visszafizetendő összeg a ledolgozott időtartam arányától függ. (A szerződések pontos követelményei a Munkaügyi Hivatal közleményeiben szerepelnek.) Kérdés, hogy ez a modell érvényesülhet-e a nem profitorientált képzési területeken - egyelőre ezt nehéz elképzelni. Mindenesetre az jól látható: az iskolák, a diákok és a cégek egyaránt keresik a lehetőségeket, próbálkozások vannak a vállalati tőke bevonására a felsőoktatásba. S bár ez még messze elmarad a külföldi gyakorlattól, de valahol el kell kezdeni. *Markó Anita

==***==


Népszava Unión kívüli pénzemberek kerestetnek 2013.02.07 - 13. oldal - [5126068] *Bár hatályos törvény van rá, a hiányos szabályozás miatt még be sem indulhatott a befektetői letelepedési engedélyek kiadása Unión kívüli üzletemberek mintegy 250 ezer eu-róért - 75 millió forintért - magyar letelepedési engedélyhez juthatnak - elvileg. Gyakolatilag eddig egyetlen ilyen jogosítványt sem adott ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, mert a gazdasági tárca még adós az ehhez szükséges alap-ren-deletettel. A múlt év végén meghozott törvény hatására a távoli országokból érkező üzletemberektől a Fidesz-kormány a piac élénkülését várja. Szakemberek szerint viszont ez aligha teljesül, ráadásul a szabályozás pénzmosásra és politikai döntésekre is lehetőséget ad. Minimum ötéves futamidejű, speciális magyar államkötvények vásárlásáért cserébe tartózkodási és letelepedési engedélyt kaphatnak az európai unión kívüli üzletemberek Magyarországon egy tavaly december végétől hatályos szabályozás alapján. Az indítványról rohamtempóban határozott a törvényhozás, hiszen az erre vonatkozó indítványt 2012. október 27-én terjesztették elő kormánypárti képviselők, s a döntést szűk két hónapon belül már meg is hozta az Országgyűlés. A nagy siet-ség azonban a jelek szerint oktalan volt, hisz mindmáig egyet-len ilyen engedélyt sem adott ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ugyanis még nem tette közzé az engedélyezés alapjául szolgáló, az értékpapír-kibocsátással és -vásárlással kapcsolatos rendeletet. A bevándorlási hivatal lapunk érdeklődésére tudatta: "A harmadik országbeli állampolgár részére magyarországi befektetéseire tekintettel nemzetgazdasági érdek alapján kiadható egyéb célú tartózkodási engedély kiállításának alapját képező, értékpapír-kibocsátással és -vásárlással kapcsolatos NGM-rendelet még nem került kihirdetésre, ezért ilyen kérelem előterjesztésére nem volt eddig lehetőség. A Nemzetgazdasági Minisztérium pedig a Népszava megkeresésére arról tájékoztatott, hogy "a kapcsolódó NGM-rendelet jelenleg szakmai egyeztetés alatt áll, hamarosan megjelenhet a Magyar Közlönyben. Azonban ahhoz, hogy a kérelmek benyújtása megkezdődhessen, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény alapján további feltételeknek is teljesülniük kell. A miniszteri rendelet megjelenését követően az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságának jóvá kell hagynia legalább egy befektetési alapot, amelyik vállalkozik arra, hogy állampapírt vásárol a letelepedni kívánó kérelmező számára. Amint a vállalkozást jóváhagyta az Országgyűlés gazdasági bizottsága, annak szerződést kell kötnie az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-vel, hogy a speciá-lis, 250 000 eurós államkötvényt a letelepedni kívánó megbízásából megvásárolhassa. Végül a letelepedési engedélyt kérelmezőnek az alapkezelő végleges és visszavonhatatlan nyilatkozatával igazolnia kell, hogy az a tartózkodási engedély kiadásától számított 45 napon belül, a befizetéséből lejegyzi a legalább 250 000 euró névértékű államkötvényt". A hírek szerint a minden év december 20-án kibocsátott, ötéves kötvényekből évente egy sorozatot adnak ki. A kamatlábat pedig a forgalomba hozatalkor hozzák nyilvánosságra. Amellett, hogy az új szabályozással a jelek szerint felesleges volt ennyire sietni, annak tartalma is megosztja a hozzáértőket. Többen úgy vélik, komoly biztonsági kockázatokkal járhat az új intézmény, s pénzmosásra, másfelől politikai színezetű döntésekre is módot adnak a rendelkezések. Ráadásul aligha teljesül a befektetői letelepedést pártolók azon óhaja, hogy a mintegy 75 millió forint értékű befektetésért engedélyt vásárlók fellendítik majd a hazai gazdaságot. Bár úgy tudni, a kormány idén mintegy 375 mil-lió euró körüli bevétellel kalkulál, szakértők szerint illúzió azt gondolni, hogy ettől a megoldástól tehetős külföldi befektetők jelentős vagyont halmoznak fel hazánkban. MSZP: politikai döntések jöhetnek


A korrupció melegágya lehet, hogy az Országgyűlés gazdasági bizottsága hagyja majd jóvá a szerződéskötéseket - nyilatkozta lapunknak Göndör István. Az MSZP szakpolitikusa rámutatott, hogy e parlamenti testületben erős Fidesz-vezetés és többség dominál, így kormánypárti döntéssel végső soron ők határozhatják meg, ki jöhet Magyarországra, és ki nem. A politikai döntések mellett pénzmosásra is lehetőséget adhat a szabályozás, hiszen gyakorlatilag bárki, aki "kellő nagyságú táskával" rendelkezik, és megfelelő mennyiségű eurót hoz, illetve valamilyen kijelölt szervezetnél részvényt vesz, gyorsított eljárásban huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodhat. Teljesen bizonytalan ráadásul, milyen kötvényt kell venni, és ki lesz az erre kijelölt szervezet. "Ilyen alapon akár egy Kubatov Gábornál vezetett befektetési alap is szóba jöhet, amelyet Orbán Viktor választott ki" - fogalmazott. A képviselő kifogásolta azt is, hogy a külföldieknek csak a letelepedést követően kell igazolniuk 45 napon belül a 250 ezer euró értékű államkötvény-vásárlást. Ez szerinte ugyancsak bonyodalmakra adhat okot. Mit írnak elő a szabályok? Az Országgyűlés tavaly december 11-én módosította a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényt a fideszes Rogán Antal, Babák Mihály és Kapus Krisztián, valamint a KDNP-s Spaller Endre indítványára. A Ház 256 igen szavazattal, 65 nem ellenében, 19 tartózkodással hozta létre a befektetői jogintézményt. Ennek értelmében tartózkodási engedélyt kaphat hazánkban az az európai unión kívüli állampolgár, akinek magyarországi befektetései miatt beutazásához és magyarországi tartózkodásához nemzetgazdasági érdek fűződik. Ilyen érdeknek számít, ha a kérelmező igazolja: legalább 250 ezer eurónyi, államkötvénybe fektetett értékpapírral rendelkezik. Ezt az értékpapírt olyan - az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-vel szerződéses viszonyban álló - vállalkozásnak kell kiadnia, amely kizárólag az állam által e célra kibocsátott államkötvénybe fektet. Az ennek alapján kiadott tartózkodási engedélyhez szintén meg kell felelni bizonyos előfeltételeknek, így például érvényes úti okmány, magyarországi szálláshely vagy lakóhely szükséges hozzá, az igénylő pedig nem állhat kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom alatt, itt-tartózkodása nem veszélyeztetheti az ország köz- és nemzetbiztonságát, valamint közegészségügyi érdekeit. Az idegenrendészeti hatóság havonként ellenőrzi e feltételek meglétét. Az ellenőrzéshez szükséges adatokat az államkötvényeket vásárló magyar alapkezelőnek kell a hatóság rendelkezésére bocsátania. Azok, akik legalább fél éve rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, letelepedési engedélyt kaphatnak. A rendelkezés december 28-án lépett hatályba. Illúzió a kínaiaktól remélni a csodát A letelepedés szükségességét kínai üzletemberek vetették fel - jelentette ki korábban Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Az Országgyűlés kínai-magyar baráti tagozatának elnökeként a politikus arról számolt be, hogy az elmúlt két évben számos olyan találkozón vett részt, amelyen Magyarországra érkező üzleti delegációk arra panaszkodtak, hogy bürokratikus megszerezni a magyar vízumot, nehézkes a többszöri beutazás. Több kínai üzletember ugyanakkor felhívta a figyelmét arra, hogy sok más ország - például Svájc, több európai uniós tagállam és az Egyesült Államok is - kedvezményes tartózkodási engedélyt biztosít nekik bizonyos "komolyság", így általában nagyobb vagyon felmutatása esetén. Orosz lapok eközben arról cikkeztek, hogy több tucat orosz millio-mos igényelt már magyar letelepedési engedélyt, cserébe készek lennének vásárolni az újfajta magyar kötvényekből. A The Moscow Timesnak nyilatkozó magyar ügyvéd szerint azonban Oroszország és a Közel-Kelet csak második a sorban, hiszen Kínából még többen költöznének Magyarországra. Lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ugyanakkor korántsem várható a kínaiak részéről komoly érdeklődés, miként a hazai gazdaság fellendítésében sem lesz érezhető hatása a külföldi befektetők letelepedésének. Meggyőződésem, hogy ennek nagyobb lesz a füstje, mint a lángja - fogalmazott érdeklődésünkre Salát Gergely Kína-szakértő. AZ ELTE Orientalisztikai Intézet Kelet-ázsiai Tanszékének tanársegédje magyarázatként hozzátette: egyfelől nem gondolná, hogy tömegesen érkeznének Kínából a hazánkban letelepedni kívánók. Ha pusztán abból indulunk ki, hogy évente nagyjából tucatnyi kínai akar magyar állampolgárságot szerezni, már abból is kitűnik, hogy hazánk nem olyan célország, ahová - különösen a jó módú - kínaiak érkeznének. Akiket inkább érinthet, érdekelhet ez a lehetőség, azok vélhetően azok, akik már amúgy is Magyarországon vannak. Az ő életüket valóban megkönnyítheti, kényelmesebbé teheti, ha letelepedési engedélyt szerezve megszabadulnak a mindennapi ügyintézéstől, itt-tartózkodásukból fakadó


letelepedési engedélyt szerezve megszabadulnak a mindennapi ügyintézéstől, itt-tartózkodásukból fakadó adminisztrációtól. Ám az itteni kínai kolóniából mindössze néhány tucat, esetleg talán száz embert érinthet ez a lehetőség - vélekedett. Ami pedig a befektetői letelepedés gazdaságélénkítő hatását illeti: a szakértő utalt arra, hogy más országokban az ilyen jellegű letelepedést piaci befektetésekhez, munkahelyteremtéshez kötik. Nálunk azonban ez nem így van. Attól pedig, hogy száz kínai államkötvényt vásárol, nem fog felpörögni a gazdaság - fogalmazott. Vagy lendít a piacon, vagy nem A befektetői letelepedéstől kezdeményezői az eddigi indoklások szerint az állam finanszírozását várják, valamint feltételezik, hogy a letelepedést vásárlók más befektetéseket is megejtenek az országban, ami élénkítő hatású lesz a kereskedelemre, az ingatlanpiacra és a befektetési piacokra. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszavának úgy vélekedett: minden eszköz megengedett, hogy élénkítsük a befektetői kedvet, a letelepedés is ezek közé tartozhat. A lehetőség megteremtése miként fogalmazott - mindenképpen pozitív üzenet, Magyarország nyitottságát jelzi, ám nem gondolja, hogy túlságosan fellendítené a hazai piacot. Utalt arra, hogy ezt az intézményt Európában számos ország használja több-kevesebb sikerrel. Spanyolországban például már 150 ezer eurónyi kötvényért - és egy saját ingatlan vásárlásáért - lehet letelepedési engedélyhez jutni. A briteknél pedig történelmi hagyományai vannak e megoldásnak. Az arab országokra és Indiára például kimondottan jellemző, hogy tehetős befektetői külhonban is komoly vagyont halmoznak fel. "Mi ezen a céltérképen nem vagyunk rajta. Jó lenne, ha rákerülnénk, ám önmagában ettől a lehetőségtől még nem fogunk" - fogalmazott a kamara elnöke. A kormány a tehetős kínai befektetőktől várja a magyar gazdaság fellendítését - szakértők szerint ez csak vágyálom FOTÓ: SHUTTERSTOCK *Galgóczy Éva

==***==


HírTV Össztűz zúdult Parragh Lászlóra 2013.02.03 - 20:09 (hossza: 16 perc) - [5125440] Erdős Miklós (műsorvezető): - Köszöntöm a stúdióban Parragh Lászlót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét. Jó estét kívánok! Parragh László (elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): - Jó estét kívánok! Műsorvezető: - Az utóbbi napokban média össztűz zúdult önre. A Népszabadság például azt írja, hogy nem egyszerűen odaült a Felsőoktatási Kerekasztalhoz, hanem dominálni akarja azt, minisztériumi funkciókat venne el. Parragh László: - Hát én azt gondolom, hogy ebben sokkal több a politika, mint a szakmaiság, mert hogyha egy kicsikét végiggondolja valaki, akkor azt gondolom, hogy elég logikus, hogy a felsőoktatásnak a fogyasztója az ma nem más, mint a magyar társadalom, illetve a magyar gazdaság. És az, hogy milyen kibocsátás van az egyetemekről és a főiskolákról, milyen tudással rendelkeznek a fiatalok az a gazdaság számára egyáltalán nem közömbös. Ugyanebben a cikkben egyébként volt egy olyan gondolatvezérlés, vagy gondolatmenet, hogy hát ez olyan követelés, minthogyha az lenne a cél, hogy az adófizetők befolyásolhassák a közigazgatásnak a működését... Műsorvezető: - Meg hogy a betegek a... Parragh László: - Kórház működését. Hát pontosan ez mutatja, hogy ez egy rossz szemlélet, így van. A futballszövetség a futballrajongókért van, az állam az az állam polgáraiért van, a felsőoktatás és az oktatás az a társadalomért van és a társadalom alrendszereiért. Tehát én azt gondolom, hogy ebben az ül fordítva a lovon, aki nem akarja megérteni, hogy a gazdaság igényeit legalábbis meg kell hallgatni. Műsorvezető: - De féltik a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Azt mondják, hogy ön beleszólna a gazdálkodásukba, beleszólna abba, hogy milyen kapcsolatot tartanak fenn a gazdaság szereplőivel, sőt az oktatás tartalmát is ön határozná meg. Parragh László: - Hát az én, az a magyar gazdaság ilyen összefüggésben, hiszen abban a munkacsoportban, akik meghatározták ezeket az elvárásokat vagy javasolták ezeket az elvárásokat ott ülnek a magyar gazdaság szereplői, ott ül a magyar GDP, ott ül a Mol, az Audi, a Mercedes, a Siemens, a Richter, nagyon sok magyar középvállalat, tehát azok, akik ma vállukon viszik ezt az országot, akik miatt egyáltalán még működik a költségvetés és működik ez az ország. Tehát én azt gondolom, hogyha a véleményünket kimondjuk, akkor ott a gazdaságnak a véleményét fogalmazzuk meg. Ami azt a kérdést illeti, hogy bele akarunk szólni az egyetemeknek a finanszírozásába, az egész egyszerűen nem igaz. Mi azt gondoljuk, hogy van egy tévesen felfogott autonómia gondolat a magyar felsőoktatásban, ami azt mondja leegyszerűsítve, hogy ad ide az adófizetői vagy a költségvetési pénzt és majd én elköltöm úgy, ahogy én a legjobbnak tartom vagy a legjobbnak látom. És én azt gondolom, hogy ez egy hibás gondolatmenet. Itt legalábbis lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdasági szereplők megfogalmazzák az igényeiket. Ez korábban is így volt. Az egyetemek gazdasági tanácsaiban ott ültek a kamarák és ott ültek a tisztségviselőink. Műsorvezető: - De csak megfogalmazásról van szó, mert ugye azt mondják például, hogy ezek az elvárások, amiket önök támasztanak ezek szakképzéssé alacsonyítanák a felsőoktatást, elvennék a kreativitást, az innovációt és ugye hogy születnének akkor Teller Edék? Parragh László: - Ez azt gondolom, hogy butaság. A kutatásfejlesztés jelentős részének valóban az egyetemeken van a helye, de az egyetemeken és a főiskolákon kell képezni azt a fajta munkaerőt is, aki a kutatásfejlesztés eredményét a gyárban előállítja, aki a terméket elkészíti, akiből olyan mérnök lesz vagy üzemmérnök, aki megszereli az autót, aki összerakja a portékát vagy a terméket. És én úgy látom, hogy ma a vállalati szférában ez hiányzik a leginkább. Ez egyébként a felsőoktatási vagy más nevén a felsőfokú szakképzésnek a vitája, amikor azt mondjuk, hogy ma egy cég nem tud elhelyezni olyan munkaerőt,


akinek az van a diplomájában, hogy felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, technikust el tudunk helyezni, annak van munkaköri leírása, benne van a bérlistában, de egyébként felsőfokú szakképzéssel ma nem tudunk mit kezdeni. Ebben szeretnénk egy életszerű megoldást találni. Műsorvezető: - Egyébként meg csak beleszólnának az oktatásba, a felsőoktatásba vagy pedig áldoznának is rá? Mert az a kifogás felmerült, hogy azt a felit nem látják, a felajánlásokat, meg azt, hogy felelősséget vállalnának, hogy például a végzettek legalább egy bizonyos százalékát biztosan el tudják helyezni. Parragh László: - Bocsánat azért abból induljunk ki, hogy a felsőoktatást ma is adófizető pénz tartja fönn. Az adófizetői pénz pedig nem más, mint a gazdaság által, illetve a munkavállalók által befizetett pénz. Tehát ma is mi tartjuk fönn ilyen értelemben a felsőoktatást, illetve más alrendszereket is. és azt is látni kell, hogyha egy alrendszernek a működése többe kerül, akkor más alrendszertől kell elvenni a forrást, magyarul kevesebb nyugdíjra jut vagy kevesebb jut az egészségügyre, vagy emelni kell az adókat és itt jön az a pont, amikor a gazdaság szereplői nagyon határozottan megszólalnak és azt mondják, hogy mi már túl vagyunk terhelve. Magyarország nem lehet versenyképes, hogyha tovább növeli az adókat. Következésképpen az alrendszereket kell hatékonyabban működtetni. Ami egy-egy konkrét együttműködést illet, abban természetesen nyitottak vagyunk, hiszen már ma is vannak olyan közös tanszékek, ahol nagyvállalatok finanszíroznak az egyetemeken tanszékeket és közösen dolgoznak azon, hogy a fiatalok, akik ott tanulnak azok megfelelő tudást kapjanak és garantálják egyébként, hogy az elhelyezkedésükben mondjuk a 80 százalékát a végzetteknek felveszik. Műsorvezető: - Egyébként sokat vagy keveset költünk mi Magyarországon felsőoktatásra? Mert az IMF szerint például túl sokat. Parragh László: - Hát ez egy számháború. Itt nagyon sokféle statisztika van. én azt gondolom, hogy mindenki alá tudja támasztani a maga igazát. Tehát én is valószínűleg meg tudnám oldani azt, hogy bármelyik oldalra érvelek megtalálnám hozzá a megfelelő statisztikai számokat, és mi ebben nem is nagyon akarunk beleszólni. Mi azt gondoljuk, hogy ez már legyen a kormányzat é a felsőoktatás kérdésköre. Azért véleményünk van. És hogyha azt mondom, hogy Magyarországon ma van 321 ezer hallgató a felsőoktatásban, ténylegesen és van bőven 500 ezer fölötti kapacitás akkor azért abban van egy feszültség és nem kell csodálkozni, hogy az egyetemek ma mindent elkövetnek azért, hogy minél több hallgatót találjanak, hiszen a korábbi időszak az a fejkvóta irányába vitte őket, tehát minél több hallgatójuk volt annál több pénzt kaptak, ezért én azt gondolom, hogy a kialakult helyzetért nem is tehetők felelőssé. Ma azok a rektorok, vezetők, akik most vannak pozícióban, különösen a diákok nem persze, mert hiszen a korábbi rendszer, a korábbi szabályozás ösztönözte őket arra, hogy minél több és több kapacitást teremtsünk és minél több és több diákot vegyünk föl. Ugyanakkor az látszik, hogy csökkenni fog a diákoknak a száma, egyrészt a népesedési görbe okán, másrészt a középkorúak jó része, aki diplomát akar szerezni, már megszerezte. Tehát ez a folyamat már évek óta tart és tovább fog csökkeni a felsőoktatásba beiratkozók száma, magyarul még több kapacitás lesz, aminek kapcsán majd el kell gondolkozni azon, hogy annak mi legyen a sorsa. Műsorvezető: - Ha már az előbb az IMF-et említettem. Orbán Viktor a héten jelentette be, hogy tulajdonképpen távolodunk ettől a megállapodástól. Ez hogy érinti a gazdaság szereplőit? Parragh László: - Hát én azt gondolom, hogy ez kettős és ebben nagyon nehéz lenne konkrét számokat kimondani, mert egyik oldalról kétségtelen, hogyha az IMF finanszírozná Magyarországot, akkor az a finanszírozás vélhetően olcsóbb lenne, mint most a piacon a finanszírozás. Tehát ebben mindenképpen van egy többletköltsége a magyar költségvetésnek. A másik oldalon azonban az is kétségtelen, hogyha az IMF-fel megállapodna a magyar kormány, akkor annak vannak olyan kitételei, amelyek a gazdasági szereplőket vélhetően hátrányosan érintené. Most például gondolok a monopol helyzeteknek a visszaállítására vagy visszaerősítésére, bizonyos privatizációs lépésekre. Ezt nagyon jól látjuk Romániában, erről beszélgettünk egyszer itt ebben a stúdióban, hogy Romániában nagyon komoly követeléseket támaszt az IMF ahhoz, hogy aláírja a megállapodást. Tehát én azt gondolom, hogyha a szabadpiacról finanszírozható Magyarország, akkor az mindenképpen üdvözlendő, azzal egyet lehet érteni. Én azt nem jelenteném ki, hogy nem lesz többé olyan helyzet, amikor nekünk az IMF-hez kell fordulni, hiszen a világban olyan változások vannak és olyan gyorsak ezek, hogy bármikor bekövetkezhet bármi. De az ellenkezője is.


Műsorvezető: - Azt mondják, hogy a gazdaság legfőbb fékezője az, hogy kevés a beruházás merthogy nincsen hitel. Hogy lehetne ezt a helyzetet megoldani? Parragh László: - Beruházás nem azért nincs, mert nincs hitel. Azért nincs, mert nincs kereslet. Beruházni akkor érdemes, hogyha a kapacitásaimat már kitöltöttem, hogyha többletkapacitásra van igényem. Kapacitás igény viszont nincs, hiszen a külpiacainkon, ami 80 százalékban az Európai Unió. Itt stagnálás, illetve csökkenés van. Tehát nincsen bővülés. A belső piacunkon pedig 2006 óta, jó néhány éve már egy fogyasztáscsökkenés vagy fogyasztás stagnálás van. Tehát nincs értelme kapacitást bővíteni, most is 80 százalék alatt van a magyar kapacitás kihasználtság. Tehát itt ez akkor fog elmozdulni ez az egész, lehet mindenféle állítást tenni egyébként, hogy, hogy lehetne megmozdítani a gazdaságot. Akkor fog ez elindulni, hogyha a keresleti oldalon megjelenik a kereslet, akár belföldön, akár külföldön, vagy jobb lenne, ha mind a kettő oldalon egyszerre és a kapacitásokba bővíteni kell, akkor indulna el a beruházás. Műsorvezető: - De mikor jelenik meg a kereslet? Parragh László: - Én most ezt lefordítom egyszerűen. Ma nem azért nem építenek lakóparkokat a vállalkozók, mert nem kapnak hozzá hitelt, hanem mert olyan sok üres lakás van a piacon, hogy új lakást nem tudna semmilyen módon eladni. Végigmegy a városon, akkor ezt pontosan látja. Tehát majd akkor fog tudni lakóparkot építeni a vállalkozó, hogyha az a lakáshalmaz, ami ma üresen áll az elkelt a piacon, benépesítették és újabb lakásokra van szükség. Műsorvezető: - Akkor ugyanez a helyzet az uniós forrásokkal is, hogy nem is az a baj, hogy nem jut el a kis- és középvállalkozásokhoz megfelelő uniós forrás, hanem az, hogy nincs is rá szükség? Parragh László: - Ez is benne van. A probléma az ott van, hogy Magyarország elmulasztott egy nagyon kedvező pillanatot. 2008 előtt volt egy jelentős konjunktúra és konjunktúrában a gazdaság abszorpciós képessége, a felszívóképessége sokkal nagyobb, sokkal magasabb, mint akkor, amikor a gazdaság lefelé megy és most hiába van hitel a piacon egyébként, illetve Európai Uniós forrás a piacon igazából nem tudja mire költeni, vagy csak nagyon kevés dologra tudja elkölteni. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy továbbra is azt kell erőltetni, hogy az uniós források a gazdaságba menjenek, még akkor is hangsúlyozom -, hogyha nehezebben fog menni, mint ment volna 2008 előtt. Műsorvezető: - Ugyanakkor a kormány amióta kormányon van tulajdonképpen 2010 óta minden erejével támogatja a munkahelyteremtést és ezt általában a vállalkozókon keresztül teszi meg. A társasági adó jelentős csökkenésével, a személyi jövedelemadó egykulcsossá tételével, különböző járulékkedvezményekkel. Nem nyelik ezt néha le a vállalkozások? Tehát minthogyha a meglévő dolgozójukat dolgoztatnák meg sokkal jobban, kevesebb pénzért csak éppen újabb munkahelyeket nem teremtenek. Parragh László: - Én azt gondolom, hogy ez benne lehet, de ezt én semmiképp sem közelíteném meg így, ugyanis a munkaerőpiac is kereslet-kínálat kérdése. Hogyha nekem a termékemre kereslet van, akkor fel kell még hozzá vegyek embereket, hogy bővíteni tudjam a termelést, hogyha nincs kereslet, akkor erre nincsen szükség. Műsorvezető: - Tehát ez nem becsületkérdés, hogyha azért kapok pénzt valahonnan, vagy hagynak nálam pénzt, hogy munkahelyet teremtsek, akkor ezt majd a kereslet-kínálat dönti el és jól jön az a kis plusz pénz. Parragh László: - A magyar gazdaság szereplői hihetetlenül ki vannak feszítve. A magyar vállalkozások azok még ma is több adót fizetnek, mint amennyit a környező országokban. Hozzáteszem, hogy ez jelentősen javult az elmúlt időszakban. Nem azért, mert nálunk nagyon-nagyon csökkent, hanem azért, mert a szomszédos országokban nagyon erősen nőtt az állami újraelosztásnak az aránya a válságnak a hatására, de még mindig nem jó a magyar gazdaság helyzete ilyen szempontból és én azt hiszem, hogy ezen az úton tovább kell menni. Megértem azt a politikai törekvést és társadalmi törekvést is, a kormányzat részéről, hogy bővíteni kell a foglalkoztatást, abszolút, abszolút egyetértek vele, de azt gondolom, hogy ma, amikor Európában mindenütt vagy jó részt a gazdaságban csökken a foglalkoztatás és nő a munkanélküliek száma, már az is egy óriási teljesítmény, hogy nálunk ez stagnál vagy enyhén


növekszik, mármint a foglalkoztatás és én azt hiszem, hogy ennél ambiciózusabb célokat a mai gazdasági környezetben nagyon nehéz kitűzni, kivéve akkor, hogyha találunk újabb piacokat. Műsorvezető: - Orbán Viktor a héten Moszkvában járt. Mekkora lehetőségeket látnak az orosz piacban? Parragh László: - Nagyon nagy lehetőségek vannak benne. De abból kell kiindulni, hogy Magyarország teljes exportjának a 80 százaléka az az Európai Unióba megy és ilyen értelemben végtelen kitettek vagyunk, hiszen az unióban bármi történik az ezen a 80 százalékos export teljesítményen keresztül azonnal itt van a magyar gazdaságban, azonnal érzékelhető. Oroszországban nekünk hagyományosan jó pozícióink voltak, mai napig vannak egyébként még ilyen pozícióink, elég gyorsan újraépíthetőek. Hozzáteszem, hogy nekünk jelentős forgalmunk van, hiszen Németország után Oroszország az egyik legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, tehát ez a forgalom ez már most is nagyon jelentős, ugyanakkor a kereslet nagyon nagy. Tehát nagyon gyorsan bővíthető, ez évente két számjegyű arányban bővíthető. Műsorvezető: - Mennyire igaz ez a közel- és távol-keleti kapcsolatokra, mert azon is nagyon dolgozik évek óta a kormány? Vannak-e már kézzel fogható eredmények? Parragh László: - Ebben is jelentős tartalékok vannak és mindegyiknél más szemüveggel kell nézni. Más az arab világ, más Közép-Ázsia és más mondjuk Kína. Mindegyiknek más a kultúrája, a viselkedése, gondolkodásmódja, mindegyikhez más eszközzel kell hozzányúlni. Én azt látom, hogy Kínában már nagyon szépen megkapaszkodott egy jelentős magyar vállalkozói kör és ezek folyamatosan bővítik és bővítik az ottani exportjukat. A közép-ázsiai piacokon ott a piacépítésnek a legeslegelején járunk szinte, tehát a pozíció felmérésén és a lehetőségeknek a felmérésén, az arab piacon pedig hát most kezdjük csak nyitogatni az ajtókat. Műsorvezető: - Azt mondja a kormány, konkrétan a kormányfő, hogy hát az egész országot és a gazdaságot is teljesen új alapokra kellett helyezni, de ez megtörtént. Ön hogy látja, jó irányba mutatnak ezek a változások? Parragh László: - Mi vagy egy évtizede vártuk el azt a mindenkori kormányoktól és sok kormány volt ez alatt a 10 év alatt, hogy a gazdaság körüli struktúrákat tegye rendbe, hogy nyúljon hozzá az igazságszolgáltatáshoz, mert az nem járja, hogy mire a pernek vége van addigra tulajdonképpen a dolog okafogyottá válik, az nem működik, hogy a közigazgatás az olyan lassú és olyan bürokratikus, amilyen, az nem működik, hogy az egészségügy olyan terhelt, amilyen, oktatás, amiről sokat beszéltünk és így tovább. Tehát én azt gondolom, hogy megkerülhetetlen volt, hogy ezekhez a kormány hozzányúlt és ezt mi messzemenőkig támogatjuk, azon lehet vitatkozni, hogy jó irányba mozdult-e el, helyes lépéseket tett-e. Én személy szerint úgy gondolom, hogy igen, de hát majd az élet fogja igazolni, hogy valójában, ez mennyire volt helyes. Az, hogy hozzá kellett nyúlni az nem volt vitás és Magyarország fölborult volna, hogyha ezek a lépések nem indulnak el. Műsorvezető: - Elnök úr köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk! Parragh László: - Köszönöm!

==***==


Figyelő Skizofrén Robin Hood 2013.02.07 - 7. oldal - [5125472] Nem fogják áthárítani - lassan olyan ez a mondat a hazai politikai közbeszédben, mint a legendás "nem lesz gázáremelés". Előbbi elhangzott már egy sor különadóval kapcsolatban, majd újabban a tranzakciós illeték és a rezsicsökkentés nyomán is. Előbbi esetében mára feketén-fehéren kiderült, hogy nem jött be a kormányzati kommunikáció: a bankok jellemzően igenis az ügyfelekkel fizettetik meg az illetéket. A rezsicsökkentésnél elvileg fel sem merülhet a lakossági áthárítás, ám a szolgáltatók besokalltak, és bíróságon támadták meg a Magyar Energia Hivatal által kidolgozott, a 10 százalékos csökkentésnek megágyazó képletet. Az egyik fő kifogásuk, hogy a rájuk tetemes terheket rovó közműadót, valamint a nyereségük után fizetendő, megemelt Robin Hood-adót egyszerűen kihagyták a számításból. Ám ha meddő marad is a próbálkozásuk, a vállalkozások tekintélyes köre számára már így is lidércnyomás a rezsicsökkentés. Ahogy három héttel ezelőtt megírtuk, a GDP felét megtermelő, középfeszültségen vételező cégek számára a rendszerhasználati díjak január 1-jén több mint 13 százalékkal emelkedtek. Ez több százalékkal is megdobhatja az áramszámlájukat. Ők valószínűleg rettegve hallgatják a híreket a további, 10-20 százalékos rezsicsökkentésről, és számolgatják, talpon tudnak-e maradni. Ha nem, alkalmazottaik az utcára kerülnek, és már a felpörgetett közmunkaprogram sem lesz képes rózsaszínre festeni a foglalkoztatási statisztikákat. A több százmilliárdos vételáron túl ezzel fizethetünk azért, hogy a Mol-részesedés, az E.ON-gázüzletág után újabb energiaszolgáltatók kerüljenek állami tulajdonba. Hiszen kormánypárti politikusok egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy szívesen tárgyalnának az egyre mostohább feltételek miatt esetleg a kivonulást fontolgató energetikai multik magyar cégeinek átvételéről. A vállalkozói rezsiterhek növekedése miatt még a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is fenntartásait jelezte, pedig ritkán kritizálja a kabinetet. Nem véletlenül: a kormány hatalmi szóval terelte tagjai közé és kötelezte tagdíjfizetésre az összes hazai céget, tekintet nélkül az alkalmazottak számára vagy a bevételre. Az évek óta bürokráciacsökkentésről halló kisvállalkozó pedig választhat, hogy ezt vagy a cégbírósági adatbejelentési kötelezettséget utálja jobban, esetleg amiatt fogja a fejét, mert az utólag, már az idén megjelent információk alapján nem választotta volna a kisadózók tételes adóját, a katát. A kormány intézkedései olyanok, mintha Robin Hood bezörgetne, és az udvarba vezetné a gazdagoktól elvett malacot. Ám amint elköszön, megkerüli a házat, bemászik a kamrába, és leakasztja a szögről a sonkát meg a kolbászt. Mindenki nagyon örül, míg hátra nem megy a kamrába. *Váczi István

==***==


Figyelő Magad, uram! 2013.02.07 - 42,43,44. oldal - [5125488] *Felsőoktatás: államot helyettesítő cégek Érzékelve a kormányzat kivonulását a felsőoktatás finanszírozásából, jó néhány vállalat egyetemi kapcsolatai szorosabbra fűzésével igyekszik biztosítani jövőbeli munkaerő-utánpótlását. A németek kanyarodó hadmozdulatokra építő, egyes történészek által szecessziós jelzővel illetett első világháborús Schlieffen-terve faék egyszerűségű munka volt ahhoz képest, amilyen taktikával a kormány igyekszik keresztülvinni akaratát a felsőoktatás ellenérdekelt felein. A kép még egyáltalán nem tiszta, több kérdésben taktikai visszavonulást láthattunk a kabinettől, az alapkérdésben, a forráskivonást tekintve azonban hajthatatlannak tűnik. Hangozhatott el bármilyen nyugtató ígéret Balog Zoltán minisztertől vagy Hoffmann Rózsa államtitkártól, ennek egyelőre nem látszik semmilyen költségvetési következménye, azaz legfeljebb a jelentősen szűkebbre vett forrásokon belüli átcsoportosításokról lehet szó. Ez egyértelmű üzenet a vállalati szféra felé is, amelynek tavaly kellett először elgondolkoznia azon, milyen hatása lehet néhány éves távlatban az államilag finanszírozott keretszámok csökkentésének. Ezt tetézte a szakképzési hozzájárulás elköltésének központosítása, ami drasztikusan apasztotta a cégek oktatási intézményekkel vitt közös projektjeinek forrását (Rácsodálkozás - Figyelő, 2012/7. szám). NYELVTUDÁS AZ EGYETEMRŐL Kormányzati és iparkamarai körökből időnként hevesen bírálják a képzési arányokat. Ezt az egyetemek azzal utasítják vissza, hogy a diplomás fiatalok munkanélkülisége még mindig sokkal k sebb az átlagosnál, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők több mint kétszer annyit keresnek, mint a középfokon megragadtak. A lapunk által megkérdezett vállalatok tapasztalatai alapján mindkét véleményben van igazság, ám a felsőfokú oktatás alatti szintek megerősítése nélkül félő, hogy az előbbi szektor átalakításának negatív hatása lesz a gazdaságra. "Igazából mi érettségivel rendelkező fia- talokat is nagyon szívesen látnánk, ha a középiskolából már megfelelő szintű nyelvtudással jönnének ki" - mondja Faragó Andor, a BT ROC Kft. ügyvezetője, a BT Global Services magyarországi első embere. A több mint 700 embert foglalkoztató szolgáltató központ alkalmazottainak 85 százaléka diplomás, de Faragó Andor szerint ötből két-három pozíciójáról elmondható, hogy egy intelligens, józan paraszti ésszel gondolkozni tudó, jó kommunikációs készséggel, magas szintű nyelvtudással és alapvető számítógépes ismeretekkel rendelkező ember három-négy hónap betanítás után el tudja látni a feladatot. "Nem azért van nálunk 85 százalék felett a diplomások aránya, mert ennyi lenne a felsőfokú végzettséghez kötött pozíció, hanem mert a megfelelő szintű nyelvtudás az egyetemekről, főiskolákról tud kijönni jelenleg a magyar oktatásban" - jegyzi meg a vállalatvezető. Az utánpótlás megléte létkérdés a cég számára, hiszen évente 100-150


fővel bővül a szolgáltató központ, és szép számmal alkalmaznak friss diplomásokat. Képzési terület szerint széles a merítés, a szakmai ismereteket igénylő pozíciókba jellemzően közgazdasági, kereskedelmi, pénzügyi végzettségűeket toboroznak, de műszaki, távközlési vagy IT-ismereteket igénylő állásaik is vannak. Hosszabb távon az ügyvezető lát abban kockázatot, hogy a felsőoktatási átalakítás miatt szűkül a merítési lehetőségük. Rövid és középtávon azonban nem ez, hanem még mindig a legalább két idegen nyelv magas szintű ismeretét igénylő pozíciók betöltése jelent elsősorban kihívást. Kifejezetten nehéz például olyan távközlési mérnököket találni a piacon, akik az angol mellett még egy idegen nyelvet beszélnek megfelelő szinten. SZŰKÖS KÍNÁLAT A főképpen műszaki végzettségűeket kereső vállalatok eddig sem voltak könnyű helyzetben, hiszen a gazdaság igényeihez képest nem választották elegen ezeket a pályákat. Ezt a képzési területet ugyan szóban nagyon erősen pártolja a kormány, ennek ellenére tavaly itt is közel 20 százalékkal csökkentek a keretszámok. Emellett a működés állami finanszírozásának karcsúsítása, a zárolások ugyanúgy érintik a műszaki felsőoktatási intézményeket, mint például a bölcsészkarokat. Így, ha nem akarják drasztikusan összehúzni a nadrágszíjat, értékesíteniük kell a piacon a tudásukat, valamint szorosabbra kell fűzniük kapcsolataikat a vállalatokkal. Ez utóbbiaknak szintén érdekük, hiszen így tudják biztosítani - legalábbis a tőkeerős cégek - az utánpótlást a szűkös kínálatból. Ez egyébként nem csak a felsőoktatásra igaz. "A magyar munkaerőpiac negatív tendenciái miatt kénytelenek vagyunk olyan eszközökhöz nyúlni, amelyekkel a fiatalabb generáció figyelmét már az általános iskola felső tagozatától kezdve a műszaki terület felé tereljük" - mondja Farkasné Takács Ágnes, a Grundfos Magyarország HR-branding munkatársa. A szivattyúkat gyártó és fejlesztő cég szakembere szerint várható volt, hogy az állam kivonul a felsőoktatás finanszírozásából, ezért ők már eddig is megragadtak minden lehetőséget, amely segíti az alkalmazkodást ehhez a folyamathoz. Kedvezőnek tartja, hogy az egyetemek felfedezték a duális képzés lehetőségeit. És nemcsak a cégek kiegészítő finanszírozására számítva teszik ezt, hanem azért is, hogy piacképes diplomát tudjanak adni a hallgatók kezébe. Az évente nagyjából tíz, főként műszaki friss diplomást felvevő Grundfos éppen most igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karával, a tatabányai Edutus Főiskolával, valamint a Veszprémi Egyetemmel. "Egyre inkább érzem a lehetőségét, hogy az ipari résztvevők beleszóljanak abba, milyen szakirányon képezzenek embereket, mi legyen a tanrendjükben" - érzékelteti a folyamatot az idehaza 2000 embert foglalkoztató, Tatabányán és Székesfehérváron gyártó vállalat munkatársa. Farkasné Takács Ágnes szerint a duális képzésnél az is felmerül, hogy egy-két tantárgy erejéig az ipari résztvevő mondhassa meg, milyeneket iktassanak a tanrendbe. Ilyen lehet például a prezentációs és a tárgyalástechnika. Így a BSc 3 éve után gyakorlatilag kész embert kaphatnának, különösen, ha az illető már az egyetemen olyan ipari programot használt, mint leendő munkaadója. Az egyetemek, főiskolák valószínűleg nem kizárólag a fenti okok miatt nyitottabbak egyre inkább a vállalatok igényeire. A szakképzési rendszer felett már döntő befolyást szerzett Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) ugyanezt akarja elérni a felsőoktatásban is. A kamara az egyes cégeknél sokkal nagyobb beleszólást követel magának, ez természetesen nincs ínyére az intézményeknek. A rektorok a duális képzésben elért sikerek felmutatásával remélhetik leszerelni az MKIK törekvéseit. NINCS MEGÁLLÁS A Mercedes semmit sem bízott a véletlenre, miután megszületett a döntés a kecskeméti gyár felépítéséről, a vállalat lépéseket tett a duális képzés helyi meghonosítására mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. Utóbbi terén a Kecskeméti Főiskola gépipari és automatizálási karával működik együtt, az első évfolyam tavaly szeptemberben kezdte meg tanulmányait. Ennek és a vállalat presztízsének köszönhetően a multinál nem is tartanak attól, hogy a felsőoktatási átalakítás szűkíti a munkaerő-piaci merítési lehetőségeket. "Reményeink szerint pár év múlva olyan friss


átalakítás szűkíti a munkaerő-piaci merítési lehetőségeket. "Reményeink szerint pár év múlva olyan friss diplomás szakembereket tudunk felvenni, akik a duális képzés keretében messzemenőkig használható elméleti és gyakorlati tudás birtokában lesznek, és a 3 éves tapasztalat alapján megfelelnek a vállalati elvárásoknak" - ecsetelte várakozásait lapunk kérdésére a cég. A duális képzés, valamint a gyakornoki programok (lásd a keretes cikket) révén a vállalatok egy része már az elmúlt években is egyre nagyobb erőforrásokkal segítette a felsőoktatási intézményeket s a hallgatókat, és ez a folyamat valószínűleg csak tovább erősödik. Mindemellett nincs mese, a diákok tekintélyes részére is nagyobb erőfeszítés vár, ha a szülők nem fedezik minden költségüket, illetve nem akarnak fél életükre eladósodni a diákhitel révén. Utóbbival kapcsolatban ugyan felmerült a kormány részéről, hogy a munkaadók besegíthetnének a törlesztésbe, de ez egyrészt nyilván a fizetés rovására történne, másrészt a kidolgozatlan részletek miatt ezzel még a cégek sem foglalkoznak érdemben. "Amennyiben a tehetséges friss diplomások megszerzése érdekében szükséges lesz ilyen támogatást bevezetni, akkor végiggondoljuk ennek a lehetőségét is" - válaszolta például lapunk kérdésére Hilbert Attila, az évente 1015, többségükben pályakezdő diplomást felvevő Danone Magyarország HR-igazgatója. MUNKA MELLETT Más típusú finanszírozásban látják a jövőt az Edutus Főiskolán, ahol egy ideje már működik a ledolgozható tandíj konstrukció. A heti egy-két napot dolgozó diákok egyéni tanrendet kapnak, a fizetésük pedig közvetlenül a főiskolai számlájukra folyik be. Ha valaki a tandíjánál többet keres, akkor a különbözetet természetesen megtarthatja. "Munkaadóként ezt mi is el tudjuk képzelni, mert ha diákot szeretnénk, akkor valamennyi juttatást úgyis szoktunk adni" - dicséri a kezdeményezést Farkasné Takács Ágnes. A Grundfosnál ettől függetlenül is lesznek várhatóan az idén olyan hallgatók, akik szintén egyéni tanrenddel, az iskola mellett dolgoznak a cégnél heti két napot. "Egy ilyen markáns változás, mint ami körvonalazódni látszik a felsőoktatásban, mindenképpen valamilyen beszűkülést okoz a diplomások számában, függetlenül attól, hogy most a cégek beszállnak-e az oktatás finanszírozásába vagy sem" - tér vissza az alapkérdéshez Faragó Andor. Saját szektorában azért lát egyfajta kiutat: érdemes a középiskolákban tudatosítani - több két tannyelvű intézményben meg is tették -, hogy a szolgáltató központok folyamatosan növekednek, és biztos munkalehetőséget kínálnak. Ha a középiskolákban megerősödne a nyelvoktatás, szerinte alternatíva lehet, hogy egy érettségizett, két idegen nyelvet jól beszélő fiatal elhelyezkedik egy szolgáltató központban, és részben vagy teljes egészében a fizetéséből, levelező tagozaton vagy távoktatásos formában saját maga finanszírozza a továbbtanulását. Nála ez mindenesetre működött, az egyik diplomáját már munka mellett szerezte meg. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter. Úton az önfenntartó felsőoktatás felé Középiskolások ismerkednek az Audi TT gyártásával. Versenyeznek a cégek a leendő mérnökökért Mi lesz a kicsikkel? A megszólaltatott vállalatok közös vonása, hogy tudatosan építik utánpótlásbázisukat, és figyelmet fordítanak munkáltatói márkájuk fejlesztésére. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy vonzónak számítsanak a munkavállalók szemében. Igazolta ezt az Aon Hewitt nemzetközi tanácsadó cég és a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezete, az AIESEC együttműködésében készült tavalyi Munkáltatói Márka Kutatás, ahol ezek a cégek kiemelkedően szerepeltek. (A felmérés eredményeit elsőként az idén is a Figyelő teszi közzé, a február 28-án megjelenő lapszámban.) Valószínű, hogy ezek a vállalatok a diplomások várhatóan kisebb létszáma mellett is magukhoz tudják vonzani a tehetségeket. A kisebb, tudatos stratégiát nélkülöző vállalkozások azonban könnyen hoppon maradhatnak, hiszen nekik nincs sem hírnevük, sem olyan tőkeerejük, amivel már az egyetem alatt magukhoz tudnák csábítani a legjobbakat. A gyakornoki programok maradnak


Bármilyen fordulatot is vesz a felsőoktatás átalakítása, a végzés előtt állóknak, illetve friss diplomásoknak szóló programjaik mellett kitartanak az általunk megkérdezett cégek. "A Magyar Telekom gyakornoki programja immár 16 éve nagyon sikeres, közel 700 diák vett részt benne az elmúlt 3 évben, és ez remek lehetőséget kínál a hallgatóknak a szakmai tapasztalatok megszerzéséhez. Bízunk abban, hogy ez a tendencia a jövőben sem változik" - válaszolta például a telekommunikációs vállalat. A Danone szintén kitart friss diplomásoknak szóló vezetőképző programja mellett, ahogy a Grundfos is folytatja gyakornoki programjait, amelyekben tavaly összesen 40-en vettek részt. A dániai központú cégnél egy nyitott kérdés van, hogy folytatódik-e a nemzetközi tehetségprogram, amelynek 15 résztvevőjéből tavaly és tavalyelőtt egyaránt kettő volt magyar. Grafikon: A felsőoktatásba felvettek száma - Forrás: Felvi.hu *Váczi István

==***==


Világgazdaság Mit kér egy cég a kamarai díjért? 2013.02.07 - 1,8. oldal - [5127300] MKIK Jelentősen nőtt az adózási, hitelezési, és egyéb, üzleti tanácsadásra az igény a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara területi szervezeteinél azután, hogy a gazdálkodó szervezeteknek évente hozzájárulási díjat kell fizetniük a köztestületnek - mondta el lapunknak a z MKIK főtitkára. Dunai Péter hozzátette: nem regisztrációs díjról, hanem évente fizetendő hozzájárulásról van szó, amelyet ugyanakkor több százezer vállalkozás már tavaly sem fizetett be. 8. oldal MKIK: tavaly többen igényelték a tanácsadást kötelező Több százezer vállalkozás nem fizette be már tavaly sem a kötelező kamarai hozzájárulást, akik pedig mégis, azok közül sokan abban a hitben voltak, hogy egyszeri kötelezettségről van szó. A MKIK területileg illetékes szerveinek az 5 ezer forintot azonban minden évben be kell fizetni. "A félreértés abból fakad, hogy a könyvelők több esetben rosszul tájékoztatták a vállalkozókat, ezért mindenki azt hitte, hogy a kérdéses díj regisztrációs díj, holott nem az" - nyilatkozta a Világgazdaságnak Dunai Péter. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára hozzátette: "a kamarai törvény két új kötelezettséget írt elő a gazdálkodó szervezeteknek, a minden eddiginál teljesebb körű kamarai adatbázis létrehozása érdekében a regisztrációt, valamint az évi 5 ezer forintos hozzájárulást. Ez utóbbi a vállalkozások hozzájárulása az MKIK közfeladatainak ellátásához, amelyet a másik oldalról az állam is támogat." A főtitkár hozzátette: "200 és 300 ezer közé tehető azon vállalkozások száma, akik a kötelezettségüknek nem tettek eleget. A regisztrációt és a hozzájárulási díj kifizetését 473 ezer gazdálkodó vállalat teljesítette." A hozzájárulás ellentételezéséről szólva Dunai Péter kijelentette: "a törvénymódosítás szerint három alapszolgáltatást térítésmentesen kell nyújtania a kamarának mindazon vállalkozások számára, amelyek eleget tettek a regisztrációnak és a hozzájárulás fizetésének. Ez az adózási, hitelezési, vállalkozási tanácsadás, a partnerközvetítés,

valamint a pályázatfigyelés." A szolgáltatásokról szólva a főtitkár elmondta: a partnerközvetítés és a pályázatfigyelés összesített adatai még nem elérhetőek, de a tanácsadás iránt érezhetően nőtt az érdeklődés. "A kamara megerősítette területi szervezeteinél az ügyfélszolgálatokat, és gyakrabban von be külső szakértőket a tanácsadással kapcsolatos kérések kiszolgálására" - mondta Dunai Péter. * B. L.

==***==

HVG Mérlegképtelen javaslat ,66,67. oldal - [ ]

Recommend Documents