Horváth Márk
ABSZOLÚT SZÖRNYŰSÉG: Sziámi ikrek, torzszülöttek és a neutrális mutáció
1
A szörnyűség és a torzultság mindig az abszurditás és az elképzelhetetlenség között helyezkedik el. Abszurd, mert vizualizálható, és elképzelhetetlen, mert maga a vizualizáció váltja ki a rettenet vagy a félelem érzetét. Mielőtt azonban a szörnyűség állapotát, ’a szörnnyel’ való találkozást felismernénk, előtte e benső félelmet és megrettentséget száműzzük magunkból ’a szörny’ irányába, így a ’szörny’ megpillantása megnyugtató váratlansággal ér bennünket. Megnyugtató, mert elképzelhetetlen, és abszurd, mert mégis végtelenül közönséges. Georges Bataille szerint az abszurditást, a monstruozitás torzult és szétfeszítő érzületét bármilyen ember közelsége esetén érezhetjük. 1 A másik ember közelségének eredendő idegensége azt a ’felismerhetetlen szörnyet’ idézi meg, amely mindenkiben ott lakozik, de aminek tagadása ruházza fel a másikat az ’azonosítható szörnyűség’ szerepével. Rossz közérzetet kelt a másik tolakodó közelsége: elviselhetetlensége saját eredendő elviselhetetlenségemre utal, szörnyűsége saját szörnyűségemet fedi fel. Tehát az általalános idegenség másikban való megjelenésére a szorongató és felszámoló érzés ellenére maga a közelség ad alkalmat. Én és a szörny, pontosabban a szörny és a szörny, mint egy fejénél összenőtt sziámi ikerpár, amelynek szörnyűsége éppen az idegenség és a végtelen hasonlóság elviselhetetlen közelségéből származik. Bataille ’a szörnyet’ mint egy agresszív és erőteljes képtelenséget írja le, azaz egy olyan ’lényként’ azonosítja, amelynek nem szabadna ott lennie, amelynek a léte végtelenül közelít a nem-lét felé, de még nem érkezett meg oda. Genevieve Regnault rajzán észrevehető, hogy a test monstruozitását a jelentős tömeg és komplex kiterjedés ellenére éppen az egybevágóság hiánya adja. Két fej összenő egy sajátos nyúlványon keresztül, és ez a nyúlvány lesz az, amely figyelmünket magára irányítja, mintha a két emberalak csak a nyúlványból nőtt volna ki, akik ragaszkodnak ahhoz a plazmaszerű szörnyűséghez, amelyből kipréselődtek és materializálódtak. A sziámi ikerpár túlságosan egységes ahhoz, hogy azt valódi egységnek lássuk. Figyelmünket felkeltik a csatlakozások, az összeköttetések sajátos, perverz pontjai, és nem győzzük figyelmünket visszacsalogatni a szexuális aktus során történő egyesülés gondolatától. Milyen végtelenül elmaradott, milyen elmondhatatlanul kezdetleges egy heteronormatív szexuális aktus, ahogy időlegesen – a merevedés pontos vagy pontatlan idejéig – magába fogadja a vagina a falloszt. Egy ilyen szexuális viszony kétségtelenül primitív, időleges és könnyedén felszámolódó a torzszülöttek folyamatos kapcsolódásaihoz hasonlítva. A fejek összeérései – mint torz és idegen nemiszervek, örökké pulzáló hiper-szervek – kapcsolják össze a sziámik végtelen orgazmikus egyesüléseit. Még a halál sem állhat az összenőtt emberek közé. A Freaks című amerikai horrorfilm szereplői, a sziámi ikerpár Daisy és Violet Hilton egymással összenőve, de időben egymástól elkülönülve haltak meg, ahogy szervezetüket felemésztette az A típusú influenza H3N2 válfaja 1968-ban.2 Elképzelni sem tudjuk az összenőtt ikerpár közös és mégis különálló haláltusáját, ahogy szervezetüket egyszerre és mégis külön-külön számolta fel a vírus, hasonlatosan ahhoz, amikor egy számítógépes progGeorges Bataille: “The Deviations of Nature”. In: Bataille: Visions of Excess: Selected Writings, 1927-1939, Minneapolis: University of Minnesota Press, 1985, 55. 2 Vannak az ’abszolút szörnyűségnek’ és kirekesztettségnek olyan sajnálatos esetei, amikor is a társadalmi tiltások és tabuk találkoznak a testi deformációval. Daisy és Violet Hilton, a Freaks című amerikai horrorfilm összenőtt ikerpár szereplői a korban felvállalhatatlan és üldözött homoszexualitás elől menekülő James Moore-ral házasodtak össze, egészen pontosan Violet, míg Daisy az ugyancsak homoszexuális színpadi táncossal Buddy Sawyerrel kötött tíznapos házasságot. Mint látjuk, a szexuális orientációból adódó társadalmi kirekesztettség sajátos módon találkozott a testi deformáltságuk okán teljességgel kizsákmányolt ikerpár gyötrelmeivel. A torzultság és a „nem helyes” szexuális vágy speciálisan összekapcsolódott a korai 20. századi angolszász közvélekedésben. 1
2
ram mutációja – bár elváltozásokat okoz a különálló komputerekben, de – a lényegi roncsoltságot a hálózatban teszi. Daisy és Violet Hilton összekapcsoltságának eredendő virulenciájánál fogva képesek voltak megtagadni az egyéni halál riasztó autonómiáját, de úgy, hogy közben Violetnek négy napig kellett vonszolnia magával elhunyt ikertestvérét. Miközben a testvérpár egyik tagja meghalt, a másik nehéz súlyként, bőségként vagy feleslegként hordozta magával azt. A halálos vírusban elemésztődő Daisy szó szerint súlyos megfertőzöttségétől fizikai értelemben is lehetetlen volt menekülnie Violetnek, aki nemcsak emlékeiben, hanem megnyomorított fizikai voltában is hordozta magával a halál nehezékét. Daisy halálával ikertestvérének testébe integrálta a halált, de úgy, hogy egyben ki is lépett az összenövés állapotából. Egyszerre jelentette testvére számára az egybenövés meghurcoltatásokkal terhelt múltját, és a halál szenvedésektől megszabadító teljességét. Nemcsak egy testben volt a halott és élő ikerpár, hanem egy különleges zónában találkozott az egybezártság múltja, a virulencia jelene és a halál dematerializáló és elkülönítő jövője. A sziámi ikerpár történetét feldolgozó, és a címe alapján roppant groteszknek és borzalmasnak hangzó 1989-es musical, a Twenty Fingers Twenty Toes-hoz csak annyit tennénk hozzá bizonytalanul: egy vagy két halál? 3 Ahogy Regnault rajzain a fejeket összekapcsoló formátlan anyag a hétköznapi nemiszerv parodisztikus eltúlzása, úgy a szörny a „dialektikus ellentétpárja a geometrikus regularitásnak”.4 Az individuáció vagy a meghatározott formaiság folyamatosan a totális formátlanság árnyékában húzódik meg. Minden szexuális aktus a fájdalmas individuációt felfüggesztve visszakúszik az elhagyott árnyékba, és ilyenkor a nemi szervek sajátos csatlakozóként felidézik a torz egybenövés fizikai helyeit és a szörnyűség abszurditását. Elhagyja a formát a nem szerv, ahogy a szexuális izgalom hatására megváltozik, és egészen elmerészkedik az orgazmusig, addig a pillanatig, amíg a torzszülöttség letagadott állapotának hirtelen felismerésében el nem merül az aktust követően. Ha a szexuális aktus vizualizálható lenne az arcon, akkor az valójában egy sziámi ikerpár összenövésének pontos helyszínén, a megérinthetetlen és eltorzult arcforma görcsösségén jelenne meg. Ha Bataille alapján a geometrikus, a rendszerbe fogható, a szabályozható dialektikus ellentéteként értelmezzük a szörnyűséget, akkor a neutrális mutáció elmélete az eredendő szörnyűséget jelentené. Véletlenszerűen és vulgárisan jelennek meg az ’adalékok’ a test formaiságában: ez a szörny megpillantásának félelmetessége. De ha a véletlenszerű a rendszer, ami valójában egy nem-rendszer, mint ahogy azt a molekuláris evolúciót magyarázó neutrális mutáció „random drift”-elmélete állítja, akkor megfordítható, vagy kifordítható Bataille szörnyekről alkotott leírása. Az ember a véletlenszerű és céltalan génsivatag formátlan torzszülöttének egy csúf kinövése: tehát a sziámi ikerpár feje eltorzult, összefolyt részének random leágazása az ember. A forma a formátlanságból nő ki, a torz ikerpár teste a torzultságot okozó, az egységességet megtörő hirtelenség idegenségéből származik. A neutrális mutáció elmélete szerint a nukleotidok helyettesítésének folyamata az evolúció során véletlenszerű és kiszámíthatatlan fixáció, illetve semleges vagy szinte semleges mutáció során megy végbe. 5 Tehát a neutrális mutáció mikrobiológiai kódoltsága rekombinálható a „bukás líraiságával”, amely Eugene
3
Michael Dansicker, Bob Nigro: Twenty Fingers Twenty Toes : An Original Musical Comedy: Typescript, Music and Lyrics by Michael DANSICKER, 1989 4 Georges Bataille: “The Deviations of Nature”. In: Bataille 1985: 55. 5 Robert C. King és William D. Stansfield: A Dictionary of Genetics, Oxford University Press, 2007, 228.
3
Thacker szerint a pesszimizmus elvitathatatlan lényegiségét alkotja.6 Perverz és inhumán rekombináció, leálló és eltorzuló hangeltűnés, a zaj-zene dallamisága idézi fel a nukleotidok formátlan extázisát, azt az állapotot, amelyet René Thom a káosz-elmélet atyja a morfológiai állapotváltozás állandó ismétlésének nevezett. Meg kell szabadulni a formához való ragaszkodástól ahhoz, hogy felfedezzük a kozmikus összekapcsoltság terrorisztikus nyomorát, kiismerhetetlen bizonytalanságát: azt az állandó kaotikusságot, amely felidézi az ember eredendő torzultságát. Összenőtt és funkciótlan szervek folynak össze és robbannak be a „globális digitális génállományban”.7 Arthur Kroker nézetében a digitalitás mindent összekapcsoló tendenciái – a cyber-kultúra, a cyber-háború, a cyber-pénzügy, a cyber-kommunikáció és maga cyberalattvaló – teljességgel destabilizáltak, aláástak és kicsavartak bármiféle rendszerszerűséget.8 Tehát a torzszülött eltorzult testrésze, egybenőtt homloka, megnyúlt koponyája, szétvált mellkasa, kiszélesedett csípője, felesleges lába, túlméretezett tenyere, szörnyű kinövése pontosan azért félelmetes és elképzelhetetlen, mert végtelenül felidézi saját véletlenszerűségünket. Tehát a torz alak nemcsak a legkarakterisztikusabb jellegzetessége a sziámi ikreknek, hanem egyben legemberibb tulajdonsága. A torz szerv ezért a legvehemensebb, legfélelmetesebb és legkezdetlegesebb eleme ’a szörnynek’, pontosan az a szerve, amin keresztül képes a szemlélődőt, a távolságot tartani kívánó látogatót magába rántani és ezen keresztül felszámolni bárminemű különbözéséget vagy fenntartható formaiságot. A szörnyben éppen a szörny az, ami megöli és felfalja az embert, ezért a szörnyűség valójában ritkán vált ki igazi sajnálatot vagy szánalmat az emberben: az őszinte reakció mindig a hirtelen félelem, az abszurd indulat érzése. De ez a gyűlölet egyben öngyűlölet is, és ezen öngyűlölet kivetülésének helyszíne a torzszülött torzsága. Megállapíthatjuk, hogy korunkban általánossá vált a szánalom és a sajnálat érzése a torz formaiság iránt, amely nem egy civilizációs fejlemény, hanem sokkal inkább a varázstalanított világot teljesen behálózó gyűlölet transzparenciájának a jele. Gyenge vagyok ahhoz is, hogy saját alaktalanságomat képes legyek kivetíteni egy torz vagy funkciótlan testrész meghatározott részére, mert olyannyira mélyen alámerültem a ’globális digitális génállományban’. Elvesztve a torzultság kivetítésének képességét, az élet horrorisztikus mélysége felismerésének képességétől is meg lettünk fosztva. Bataille a Nap-kultusszal kapcsolatban megemlíti, hogy az eleváció tetőfoka összefonódik egy hallatlan erőszakhullámmal. Mikor a mitologikus képzeletben és az emberáldozatok során a Napot a torok elvágásával és a fej eltávolítása utáni, központ-nélküli poszt-antropomorf testtel azonosították, valójában a csillag excesszív, túlzó bőségének elfogyasztására törekedtek. 9 A szörny egységesség vagy forma deprivációjára azért volt szükség, hogy a közösség megszabaduljon a neutrális, véletlenszerű mutáció elviselhetetlen terhétől. 10 A totális torzultság szörnyű eltúlzása az ember véletlenszerűségének kivetüléséből származott. Ahogy a Nap bőkezű adakozásának jele a fejetlen áldozat tehetetlensége, úgy a neutrális mutáció metaforikus és túlzó megjelenítése ’a szörny’ szörnyszerűségének kihangsúlyozása vásárokon és mutatványos cirkuszokban. A szörny-állapot léte nem is követeli meg a szörnyűség objektív voltát, hiszen a szörnyűség bizonyos szempontból 6
Eugene Thacker: Cosmic Pessimism, Minneapolis: Univocal Publishing, 2015, 10. Arthur Kroker: Exits to a Posthuman Future, Cambridge: Polity Press, 2014, 55. 8 Kroker 2014: 55-56. 9 Georges Bataille: “Rotten Sun”. In: Bataille 1985: 5. 10 Robert C. King és William D. Stansfield 2007: 228. 7
4
az eksztázisban lévő és feloldódó emberi formát is jelentheti. Ahogy a fejeket összekötő koponyakinövés egy aszexuális, nemtelen nemiszervre emlékeztet, úgy a szexuális aktus, az orgia vagy az áldozat a stabil formákat kibontó, de a szimbolikus jelentéseket a halálon keresztül stabilizáló excesszív romboló–építő gesztusa is az eredendő bizonytalanság, a letagadhatatlan szörnylét megjelenésének tekinthető. Az eltorzultság szexuális bőség, erotikus pervertáltság és orgiasztikus szétfolyás, felbomlás és szétszóródás, feldarabolódás és elkerülhetetlen összekeveredés. Az emberinek vélt vonások iránytalan rekombinációja, a megtört és elhallgatott gondolatok alámerülése a halálvágy által felfokozott elcsendesülésben. Túlzó és mégis hiányos, elégséges, de lényegében teljességgel elégtelen a torz jelleg: nincs végzete a geometrikus rendszerbe foghatóságot maga mögött hagyó Abszolút Szörnyűségnek, ami a neutrális molekuláris evolúció testet öltésének tekinthető. Ennek a neutrális bizonytalanság alaptalan alapjának digitális megjelenését Kroker „code drift”-ként azonosítja. A „code drift” egy olyan halott adathalmaz, amelynek semmilyen szimbolikája vagy rendszerbe foglalható logikája nincs, amely berobbanásokon, ellentmondásokon, bifurkációkon és összeomlásokon keresztül fejti ki nihilista zéró-programját. Kroker szerint Nick Land káosz-gombja, a K-billentyű torzan rekombinálva folyamatosan lenyomva maradt, sokszorozódva és virulens módon terjedve. Túlzó bőség és a halál közelsége jellemzi az adatokat. Maga az adat vagy az információ is perverzül kimerevített és elidegenített fragmentuma a létezésnek, amely a folyamatos összecsúszás, feloldódás és ingadozás állapotában van, hidegen és megmerevedve, de mégis perverzül intenzív mozgásban. A rekombináció, a káosz-kód, a kiirtódás a valóság üres sivatagát teremti meg, amelyben a neutrális mutáció és a kiszámíthatatlan fixáció teljesedhet ki egy elragadóan és extatikusan negatív elcsábítás során. Kroker véleményében a szoftver maga a halott adat nekropolisza, a halottak elektronikusan túlterhelt fluktuált városa, amelyben folyamatos rezgésekkel lépnek kapcsolatba az akkumulálódott adattörmelék zombifikálódott maradványai az élet felbomlott fragmentumaiként.11 A szimulakra a valóság eltorzult sziámi ikre, amely élősködik és egyben gyorsítja is a technológiai fejlődést és az embertelen, torz találkozás színhelye az aszexuális inoperatív nemi szervre hasonlító nyúlvány, amely magába foglalja kultúránk minden sajátosságát: a ’Ressentiment’-t, a pornografikus, virtuális és magas felbontású obszcenitás vérbő extázisának felbomlása az adatfolyamok nekropoliszának megtört és berobbant funkcionalitású valóságában. Kroker így ír erről a transz-forradalmi állapotról: „az adat valójában ma az idegekre ható áttörés. Az adat megtagadja a stabilitást, soha sem statikus. Az adat a végtelen körforgás ciklusaira van kárhoztatva.”12 Inoperatív és instabil, túlzó és mégis torz, formátlan, de mégis teljes: ez a neutrális molekuláris biológián alapuló genetikai szekvenciákra irányuló technikai torzulás. A feloldódott és atomizálódott társadalom romjait reprogramozó és újratöltő kód-generátor, amely virulensen szaporodik minden előrejelzés vagy matematikai számítás ellenére. A káoszelmélet, a genetika és a digitális kódolás perverz rekombinációja az Abszolút Szörnyűség: eredet nélküli származási hely, az elképzelhetetlenség megjelenése.
11 12
Kroker 2014: 59. Uo.
5
Az abszurditások elkerülhetetlen újratermelődésének időszakában az ember – Kroker kifejezésével élve – egy „body driften” esik át, amely során különleges testmódosítások és extrém halálvágy által hajtott mesterséges torzulások formálják a testet, előre jelezvén egy poszthumán jövő közeledtét, ahol a 3D-nyomtatókkal mechanikusan reprodukálható szervek és a beépített ’telecselekvést’ lehetővé tevő eszközök sajátosan penetrálják a testet, felszámolván a ’hús-vér’ ember organikusságát beolvasztva azt a ’fénysebesség hálózati testébe’, ahol állandó megfigyelés és ellenőrzés során folyamatosan újratermeli azt a „code driftet” és adatfolyamot, amely perverz szubjektivitását megteremti. Mind Myrtile Corbin négylábú és kétméhű alsótestéből fogunk kikeveredni. Corbin nemi szerveinek külső duplikációját a szervek belső kettőssége jellemezte, így mikor a bal oldali anyaméhben lett terhes Corbin, sajátosan megjegyezte, hogy valójában ő a jobb oldali nemi szervbe való behatoláson alapuló közösü6
lést preferálja. 13 A terhesség alatt a hölgy súlyosan megbetegedett, és a gyermeket – Corbin életének megmentése érdekében – egy orvos segítségével elabortálta. A nemi szervek túlzása, a penetráció lehetőségének megsokszorozódása és a használhatatlan középső lábak a szexualitás és a kimúlás Bataille-i orgiáját hajtották végre akaratlanul is. A végtelen adathalmaz, a virtualitás fertője, a véletlen mutáció és a torzultság vonzó és egyben taszító közelsége ráirányítja figyelmünket arra, amit Bataille a „formátlan univerzum haszontalan termelése” eredményeként jelölt meg: ez pedig az emberi élet letagadhatatlan és felülmúlhatatlan idegensége. A különös, a torz, a formátlan, az egybefolyt és a szétszóródott, mint halott adatfolyam úszik a Digitális Nekropolisz partja mellett, ahol az alaktalan szubjektumok modernista épületekben oldódnak fel az elektronikus, mesterséges Nap radioaktív fényében tobzódva.
Irodalom: BATAILLE, Georges: ’The Deviations of Nature’ In: Georges BATAILLE: Visions of Excess: Selected Writings, 1927-1939, Minneapolis: University of Minnesota Press, 1985 BATAILLE, Georges: ’Rotten Sun’ In: Georges BATAILLE: Visions of Excess: Selected Writings, 1927-1939, Minneapolis: University of Minnesota Press, 1985 DANSICKER, Michael – NIGRO, Bob: Twenty Fingers Twenty Toes! : An Original Musical Comedy: Typescript, Music and Lyrics by Michael DANSICKER, 1989 KING, Robert C. – STANSFIELD, William D.: A Dictionary of Genetics, Oxford University Press, 2007 THACKER, Eugene: Cosmic Pessimism, Minneapolis: Univocal Publishing, 2015 KROKER, Arthur: Exits to a Posthuman Future, Cambridge: Polity Press, 2014 “Pregnancy in a Double Monster.” British Medical Journal, Volume 2, Number 1447 (22 September 1888)
“Pregnancy in a Double Monster.” British Medical Journal, Volume 2, Number 1447 (22 September 1888), p. 676. 13
7
