Honvédségi Szemle
63. évfolyam 4. sz.
2009. július
A MAGYAR HONVÉDSÉG KÖZPONTI FOLYÓIRATA
Megújuló képességek alkalmazása – a „Bevetési Irány 2009” gyakorlatról
Tartalom Tömböl László mk. vezérezredes:
Új hangsúlyok, fokozódó szövetségi felelõsségvállalás
3
Benkõ Tibor altábornagy: Megjelenik évente hat alkalommal, minden páratlan hónapban Kiadja a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar
Megújuló képességek alkalmazása – a „Bevetési Irány 2009” gyakorlatról
5
Turcsányi Éva százados – Fazekas Sándor mk. alezredes: NATO Reagáló Erõk (NRF): tények, lehetõségek
8
Németh Gergely: A NATO képességfejlesztési igényeinek megjelenése a Magyar Honvédség fejlesztési terveiben 14
A kiadásért felel: Mikita János mk. altábornagy
Bárány Zoltán alezredes – Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetõségei és korlátai (1.)
17
Szerkesztõbizottság Elnök: Mikita János mk. altábornagy Tagok: Bocskai István Dr. Böröndi Gábor dandártábornok Frigyer László mk. dandártábornok Dr. Harai Dénes ezredes Dr. Isaszegi János mk. vezérõrnagy Juhász István vezérõrnagy Katona Károly mk. dandártábornok Kovács József vezérõrnagy Dr. Lakatos László mk. vezérõrnagy Lamos Imre dandártábornok Dr. Nagy László nyá. mk. ezredes Nagy Tibor dandártábornok Dr. Németh András orvos dandártábornok Sajner Gyula ezredes Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes
Farkas Tibor hadnagy – dr. Sándor Miklós nyá. ezredes: A válságreagáló mûveletek híradásszervezésének néhány alapvetõ kérdése
23
Benyó György ezredes: A repülésbiztonságról (2.)
26
Kalászné Békési Csilla okl. mk. alezredes: A honvédelmi tárcánál folyó iparjogvédelmi tevékenység
28
Dr. Harai Dénes nyá. ezredes: A gyakorlatra irányuló szellemi munka (A XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia tapasztalatai)
32
Szerkesztõség Felelõs szerkesztõ: Kiss Zoltán Fotó: HM Zrínyi Nonprofit Kft. és archív Szerkesztõségi titkár: Lukács Györgyi A szerkesztõség címe: 1138 Budapest Népfürdõ u. 15/A Telefon/fax: 239-0146 E-mail:
[email protected] A HM Zrínyi Nonprofit Kft megbízásából szedte és tördelte: Kornétás Kiadó és Kereskedelmi Kft. Felelõs vezetõ: Pusztay Sándor ügyvezetõ igazgató Mûszaki szerkesztõ: Odler Péter Nyomdai munkák: Alföldi Nyomda Zrt. Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgató A folyóiratot a HM Zrínyi Nonprofit Kft. terjeszti. Terjesztési munkatárs: Bali Józsefné Telefon: 272-02; 459-5355 Ár nélküli, belsõ terjesztésû kiadvány. A megrendelés nélkül küldött kéziratokat lehetõségeink szerint gondozzuk, de visszaküldésükre és megõrzésükre nem vállalkozunk. HU ISSN 1216-7436 A Honvédségi Szemle tagja az Európai Katonai Sajtószövetségnek (EMPA).
HUMÁN SZEMLE Vilner Péter mk. ezredes – Jobbágy Zoltán alezredes: A toborzás és megtartás egyes kérdései nemzetközi összehasonlításban Varga András: Marketingmódszerek felhasználása a toborzásban: Az "AMERICA'S ARMY"
41
Azari Viktor százados: A teljesítményértékelés tapasztalatai az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál
44
34
FÓRUM Tircsi Hajnal alezredes: Vitaindító gondolatok az új át- és továbbképzési rendszer kialakításához
48
Dr. Földesi Ferenc nyá. ezredes: Adalékok a hadkiegészítés felépítéséhez
51
Dr. Hajdú István nyá. ezredes – dr. Szelei Ildikó õrnagy : A parancsnoki egészségvédelem pedagógiája avagy: „Hogy van, kedves kolléga?”
53
Dr. Németh Lajos nyá. orvos alezredes: A katonák egészségügyi ellátásának betegjogi és etikai szempontjai
55
Réti Tamás mk. ezredes: A NATO Védelmi Akadémia hallgatója voltam
58
MÚLTUNK Dr. Ács Tibor nyá. ezredes: Széchenyi a katonai stratégiáról, a professzionális hadseregrõl és a honvédelem kérdéseirõl
61
Takács Tibor: Petõfi, a katona
65
Dr. Miklós Zoltán: Katonai nevelés és képzés az osztrák–magyar kiegyezéstõl az elsõ világháború végéig (1867–1918)
67
Klemensits Péter: Az észak-afrikai hadszíntér (1.) Német stratégiai döntések az események tükrében
72
SZEMLE Dr. Endresz Ernõ nyá. ezredes: Emlékek és gondolatok egy kötet kapcsán
75
INTERJÚ Felkészülés a magyar EU-elnökség védelempolitikai és katonai feladataira Beszélgetés Bali Józseffel, a HM védelempolitikai szakállamtitkárával (Kiss Zoltán nyá. alezredes)
77
Honvédségi Szemle NATO Reagáló Erõk (NRF): tények, lehetõségek
9
Tömböl László mk. vezérezredes:
ÚJ HANGSÚLYOK, FOKOZÓDÓ SZÖVETSÉGI FELELÕSSÉGVÁLLALÁS
A küldetésorientált vezetés lehetõségei és korlátai (1.)
A NATO Védelmi Akadémia hallgatója voltam
17
58
A nemzetközi biztonságot érintõ világméretû folyamatok, a gazdasági válsághelyzet és következményei, a NATO állam- és kormányfõi tavaszi csúcstalálkozóján is deklarált növekvõ nemzetközi felelõsségvállalás különös hangsúlyt adott a védelmi miniszterek júniusi brüszszeli találkozójának. Olyan fontos döntéseket hoztak a védelmi politika irányítói, amelyek nemcsak a szövetségi mûveletek jövõjét befolyásolják jelentõs mértékben, de meghatározzák a közös képességek fejlesztésének és a szövetség transzformációjának menetét is. Az afganisztáni mûvelet a kezdetektõl sajátosan új feladatot jelentett a küldetés jellege és a NATO katonai képességei tekintetében is. A hagyományos szövetségi felelõsségi körzet határaitól stratégiai távolságra levõ régióban, a huszonegyedik század új halálos fenyegetésével, a terrorizmussal kell szembenézni, megállítani annak térnyerését úgy, hogy egy a hagyományos európai kultúrától távoli világban kell a nemzetépítés gyökeresen újszerû kihívásaira katonai képességekkel is értelmezhetõ válaszokat találni, eddig nem tapasztalt mértékben összehangolni a rendkívül széles körû polgári és katonai eszközök alkalmazását. Mára már méreteit tekintve is a szövetség történetének legnagyobb szabású mûveletérõl van szó. A térség biztonsági helyzetének változásai, kimondhatjuk romlása, a közelgõ nagy jelentõségû elnökválasztás és vele egyidejûleg a tartományi képviseletek megújítása nagymértékben felgyorsították a mûveletek ütemét, új kockázatokat, feladatokat és döntési helyzeteket teremtettek, természetes tehát, hogy az ISAF tevékenységének továbbfejlesztése volt a védelmi miniszteri értekezlet egyik legfontosabb kérdése. A politikai grémium állásfogla-
lásai jelentõs mértékben érintik a katonai feladatokat, új elvárásokat fogalmaznak meg, és új képességekkel is megerõsítik a szövetségi erõket. A mûveletekért felelõs stratégiai parancsnok jelentésének elfogadása egyben jóváhagyást is jelentett arra, hogy az augusztusi választások biztonsága érdekében megkezdõdött a stabilizációs erõk megerõsítése. A beérkezõ nyolc új zászlóalj a szükséges kiegészítõ erõkkel mintegy tízezer fõvel növeli az ISAF létszámát, és megteremti az alapot a hadszíntéri parancsnokok számára egy hiteles reagáló képesség kialakítására és alkalmazására. Afganisztán átfogó biztonsága megteremtéséhez, a NATO afganisztáni stratégiája eredményességéhez alapvetõ jelentõségû az afgán
FONTOS DÖNTÉSEKET HOZTAK JÚNIUSBAN BRÜSSZELBEN A NATO-ORSZÁGOK VÉDELMI MINISZTEREI
2009/4
3
Honvédségi Szemle
ALAPVETÕ JELENTÕSÉGÛ AZ AFGÁN BIZTONSÁGI ERÕK FEJLESZTÉSE, KIKÉPZÉSÜK MEGERÕSÍTÉSE biztonsági erõk – mind az Afgán Nemzeti Hadsereg, mind az Afgán Nemzeti Rendõrség – fejlesztése, képességeik és kiképzésük megerõsítése. A szövetség védelmi miniszterei a biztonság tartós biztosításához nélkülözhetetlennek tartják a rendõrség képzési és felszerelési programja sikerét, e tekintetben lényeges és sürgõs tennivalókat fogalmaztak meg Brüsszelben. Az egyik leglényegesebb új elem a NATO Afganisztáni Kiképzõ Misszió (NATO Training Mission – Afghanistan, NTM-A) megalakítása. Az új szervezet jelentõsen kiterjeszti a NATO szerepét a biztonsági erõk fejlesztésében, és a célkitûzések szerint összehangolja az eddigi nemzetközi kiképzési kezdeményezéseket és programokat. Ezek között is kiemelkedõ fontosságú az ISAF mellett Afganisztánban mûködõ amerikai vezetésû koalíciós erõk ez irányú tevékenysége, amellyel az összhangot az is erõsíti, hogy a két szervezet – az NTM-A és a CSTC-A (Combined Security Transition Command – Afghanistan) – parancsnoki feladatait, a mostani döntés alapján, egy személy tölti be. Az ISAF tevékenységének kiterjedése, a rendkívül széles skálájú nemzetépítõ, koordinációs és a biztonságot garantálni hivatott közvetlen mûveleti feladatok mélysége és összetettsége igényelte a stabilizációs erõk parancsnoki vezetési rendszerének módosítását. Szükségessé vált egy kizárólag a katonai mûveletekért felelõs parancsnoksági elem létrehozása, amely lehetõvé teszi a mûveletek hatékony vezetését, biztosítva ezzel az ISAF parancsnoka számára a szükséges mozgásszabadságot az ISAF stratégiája megvalósításában, a kiképzési és fejlesztési feladatokban, valamint a nemzetközi közösség afganisztáni tevékenysége összehangolásában, az afgán állami és önkormányzati szervekkel való együttmûködés hatékonysága erõsítésében. Az afganisztáni mûveleti ütem felgyorsulása, az aktív légi tevékenység, a polgári légiközlekedés gyors fejlõdésével együtt fogalmazta meg az igényt a légi irányítás haladéktalan fejlesztésére. A földi bázisú lokátorállomások hiányát a szövetség korai légi elõrejelzõ AWACSrendszere, 3-4 repülõgép régióba telepítésével oldotta meg. E tekintetben elõremutató, a magyar törekvések sikerét is jelentõ eredmény, hogy a flotta alkalmazását, a brüsszeli döntés értelmében, közös finanszírozásban biztosítja.
4
2009/4
Koszovóban a biztonsági környezet – ezúttal kedvezõ – változása új mûveleti helyzetet teremtett. Egy átfogó elemzõ, értékelõ folyamatot követõen a miniszteri értekezlet úgy ítélte meg, alkalmassá váltak a körülmények, hogy megváltoztassuk a szövetség mûveleti jelenlétét a térségben, és megkezdjük egy új mûveleti profil, az úgynevezett „elrettentõ jelenlét” bevezetését. Az úgynevezett „deterrent presence” a KFOR létszámának fokozatos és ütemezett csökkentésével számol egy határozott, erõs és gyors reagáló képességû, a „horizonton túl”, de elérhetõ közelségben rendelkezésre álló erõvel, amely kellõ elrettentést jelenthet a kalandor, a kialakult helyzetet erõszakkal megváltoztatni akaró törekvéseknek. Az Észak-atlanti Tanács mostani döntése megnyitotta az utat a katonai tervek elõkészítéséhez, a KFOR létszáma 10 000 fõre csökkentéséhez 2010 januárjáig. A következõ lépés a csapatok további fokozatos, a biztonsági helyzetet folyamatosan értékelõ kivonása lehet úgy, hogy 12-24 hónap alatt mintegy 2500 fõre módosul a KFOR összlétszáma. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nincs automatizmus az átalakításban. A folyamat következetes politikai értékelés és felügyelet mellett zajlik majd, a végrehajtást oly módon tervezve, hogy a csapatkivonás egyes fázisai szükség esetén, rövid idõn belül megállíthatók, illetve visszafordíthatók legyenek. A realitásokat ismerve, ez a megoldás rendkívül körültekintõ, a nemzetek aktív együttmûködését feltételezõ, pontos katonai tervezõ munkát igényel. Magyarország közvetlenül is érdekelt a Balkán biztonsága fenntartásában, ezért nemcsak a rendszeres politikai értékelésben, de a szükséges katonai eszközrendszer megteremtésében és fenntartásában is aktív közremûködõk akarunk lenni. A szövetségi mûveletek egészében várható dinamikus változások jelentõs mértékben érintik a magyar szerepvállalást is. Az afganisztáni növekvõ mûveleti ütem és az új biztonsági követelmények minden tagállamtól a nemzeti hozzájárulások hatékonysága és minõségi fejlesztése átgondolását, az erõfeszítések fokozását és összehangolását igénylik. A balkáni hangsúlyváltás esetében a tagállamok eltökéltek maradtak a biztonság garantálásában vállalt felelõsségük fenntartásában – amelyet Magyarország nagyon határozottan támogat –, és az új helyzetben a katonai képességek korábbitól eltérõ, az eddiginél is rugalmasabb alkal-
mazására lesz várhatóan szükség. Mindezek a Magyar Honvédség mûveleti stratégiájának átgondolását és módosítását követelik meg. Nemzeti érdekeink képviselete, korábbi szerepvállalásaink minõsége, a szövetség elõrelátható új feladatai – köztük minden bizonnyal új régiók új kihívásai – minõségileg az eddigieknél is magasabb szintû szolgálat- és felelõsségvállalás követelményeit vetítik elõre. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az új helyzet ne érjen bennünket felkészületlenül. A szövetség kollektív védelmi és biztonságpolitikai ambíciói megvalósításának alapját a védelmi tervezés hivatott megteremteni. A Védelmi Tervezõ Bizottság immár három taggal – két új tagállammal, Albániával és Horvátországgal, valamint az eddig távol maradó Franciaország újbóli bekapcsolódásával – bõvülve fogadta el a szövetség ajánlásait a közeljövõ kollektív és nemzeti képességei fejlesztésére. Valamennyi tagállam érintett a gazdasági válsághelyzet következményeiben, ezért is különösen fontos a prioritások meghatározása, ahol a jelenlegi és jövõben várható mûveletek biztosítása, a telepíthetõ erõk fejlesztése, a NATO és EU katonai képességfejlesztése összehangolása különösen fontos szerepet játszik. A szövetség növekvõ felelõsségvállalását és hangsúlyozott prioritásait jelzi az a tény is, hogy az erõk közös mûveletekben való egyidejû alkalmazhatósági mutatóját a korábbi nyolcról tíz százalékra emelték a védelmi miniszterek. Ugyanakkor azt is rendkívül lényegesnek tartották, hogy a tervezési folyamat jól áttekinthetõ, kellõen érzékeny, az új kihívásokra rugalmasan reagálni képes, tehát rendszerében is a lehetõ leghatékonyabb legyen. Egyértelmû a miniszteri állásfoglalás abban, hogy a szövetségi transzformáció, mind az új képességek kialakítása, mind a politikai és katonai vezetési rendszer korszerûsítése terén a hatékony mûködés megerõsítését célozza. Ez a megközelítés érvényes az NRF, a NATO Reagáló Erõk szervezési és alkalmazási rendje megújítására is. Nagyon lényeges, Magyarország és a többi hasonló gazdasági adottságú tagállam számára alapkérdés a reagáló erõk alkalmazásának finanszírozása. Ma még meglehetõsen eltérõek az álláspontok a szövetségben e téren, remélhetõleg az õszi ülésszak döntés-elõkészítési folyamata tisztázza és egyértelmûvé teszi a vállalható közös érdekeket. Azonban már ma is világosnak látszik, hogy az új erõgenerálási elvek, a reagáló erõk belsõ szerkezeti átalakítása, a készenléti idõk és a váltási rend szükséges megújítása mellett a kiegyensúlyozott anyagi felelõsségvállalás a nemzetek aktív hozzájárulásának és az NRF további sikerének a kulcsa. A NATO védelmi miniszterei júniusi tanácskozása tehát több területen is nagy jelentõséggel bírt az áprilisi ünnepi csúcstalálkozó fontos, történelmi léptékkel is mérhetõ döntései megvalósítása tekintetében. A politikai állásfoglalások és feladat-meghatározások nemcsak szövetségi szinten, de nemzeti keretek között is lényeges feladatot jelentenek a katonai vezetõk és tervezõk számára. Olyan belsõ folyamatok, minõségi változások megindulásának vagyunk részesei, amelyek a Magyar Honvédségben is új megközelítést igényelnek, és a közeljövõre vonatkozó, valamint középtávú terveink nemzeti katonai stratégiával összhangban levõ átgondolását is szükségessé teszik.
Honvédségi Szemle
Benkõ Tibor altábornagy:
MEGÚJULÓ KÉPESSÉGEK ALKALMAZÁSA – A „BEVETÉSI IRÁNY 2009” GYAKORLATRÓL A „Bevetési Irány 2009” harcászati szintû, számítógéppel támogatott parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat, a terepen végrehajtásra kerülõ komplex lövészzászlóalj alapú alkalmi harci kötelék és vegyes hídépítõ század komplex harcászati gyakorlat, nemzeti CREVAL ellenõrzéssel egybekötve kerül végrehajtásra augusztus 21 – szeptember 25. közötti idõszakban Ercsiben, a vízi kiképzõ bázison. (HM HVKF 66/2009. sz. parancs)
ELÕZMÉNYEK Az elmúlt évtizedben a nemzetközi biztonságpolitikai és geostratégiai környezeti változások felgyorsultak és folyamatos változáson mentek keresztül. Ennek megfelelõen a biztonság fogalma nemcsak globális és regionális, de a hazai környezetben is átfogóbb értelmezést kapott. Ezek tükrében új kihívások jelentek meg, és az újonnan megfogalmazott követelmények a korábbi feladatrendszertõl eltérõ, új képességek kialakítását tették szükségessé. Többek között ezek a változások generálták a csapatok szervezeti felépítésének és struktúrájának újragondolását, amelyek 1999-tõl a stratégiai, majd a védelmi felülvizsgálatok, illetve 2006-ban a haderõreform keretében valósultak meg. Ennek eredményeként olyan új képességeket sikerült létrehozni – és többségükben mûveleti területen nap mint nap eredményesen alkalmazni –, amelyekre nem csak a Magyar Honvédségben, de a szövetséges környezetben is szükség van. Ilyen a különleges mûveleti, a Force Protection-, a katonai rendõr, a HUMINT-, a SIGINT-, a biológiai laboratórium, a vegyes hídépítõ, a víztisztító, a speciális mûszaki, a mozgáskoordináló és nem utolsó sorban a CIMIC – PSYOPS-képesség. Mindezt 27 000 fõs létszámcsökkentés mellett, bizonyos meglévõ képességek minimális szintre történõ redukálásával, illetve „hibernálásával”
sikerült megvalósítani. Viszont beszélnünk kell arról is, hogy a folyamatos átszervezések és felülvizsgálatok eredményeként nemcsak új képességeket hoztunk létre – amivel büszkélkedhetünk –, hanem a létszámcsökkenéssel együtt sajnos veszítettünk is képességeket. Itt elsõsorban nem a megszüntetett szervezetekre és nem a különbözõ fegyvernemek minimalizálására, hanem sokkal inkább a humán szakismereti, a fegyvernemi, illetve technikai szakemberek, és rajtuk keresztül az õ tudásbeli képességeik elvesztésére gondolok. Azokra a katonákra gondolok, akik szaktudásukkal és gyakorlati tapasztalataikkal képesek voltak a harci-technikai eszközök képességeinek teljes körû, mesteri módon történõ kiaknázására, alkalmazására, és kiképzés keretében szakmai ismereteik átadására. Az õ kiválásukkal bizonyos szakismeretet, alkalmazói képességet is majdnem elveszítettünk. Ide sorolandó az alacsonyvízi hídépítõ képesség és – amirõl többek között a „Bevetési Irány 2009” gyakorlat is szól – a vízi akadályok leküzdésének képessége. Ahogy mondani szokás, a 24. órában vagyunk, és el kell fogadnunk azt a tényt, miszerint közel volt az a pillanat, hogy rendszerünkbõl teljesen eltûnjön az a szellemi kapacitás és az a szakembergárda, ami/aki még rendelkezik az ilyen jellegû feladat végrehajtásához szükséges tudással, képességekkel és tapasztalatokkal. Ezért fogalmazódott
meg még tavaly õsszel a „Bevetési Irány 2008” végrehajtásának idõszakában, hogy a következõ gyakorlat fõ célkitûzése nem az új és meglévõ képességek demonstrálása, hanem a viszszaállított, vagy szebb terminológiával kifejezve, a megújuló képességek bemutatása legyen. HAZÁNK KATONAFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI ÉS A VÍZI AKADÁLYOK JELLEMZÕI Hazánk természeti adottságai óriási és felbecsülhetetlen nemzeti értéket hordoznak magukban. Magyarország vízrajza, édesvízkészleteink mennyisége és minõsége a régióban geostratégiai fontosságú szerepet képviselnek. Ezért országvédelmi kötelezettségeink részeként, kiemelt fontosságú feladatként kell kezelnünk a folyó- és állóvizek mentén, vagy az értük folytatott mûveleti tevékenység kérdéseit. Ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy hazánkban az országvédelem és a befogadó nemzeti támogatás alkalmával, a mûveleti-hadmûveleti területeken alkalmazott erõink manõverszabadságának fenntartásához, a mozgásbiztosításhoz, ezek által a hadmûveleti biztonsághoz nélkülözhetetlen a vízi akadályok leküzdésének képessége. Katonaföldrajzi ismereteinket felelevenítve, tekintsük át, milyen vízrajzi adottságok jellemzõek régiónkra, valamint hazánkra. A Kárpát-medence területe teljes egészében a Duna vízgyûjtõ területéhez tartozik. Kimagasló vízhozamú folyó, mellékvizei a Rába, Dráva, Száva, Vág, Tisza és a Temes. A Duna magyarországi szakasza 417 km hosszú, ebbõl 140 km esik a szlovák–magyar határszakaszra. A Duna magyarországi szakaszán csak néhány, hazánkban is hosszabb utat megtevõ folyót fogad magába (Rába, Sió, Dráva és az Ipoly). A Duna teljes hosszában hajózható, az ország egész területén széles – hadmûveleti jelentõségû – vízi akadályként kezelendõ. Kevés hídja megnehezíti a rajta való áthaladást vagy leküzdését. A Duna legjelentõsebb mellékfolyója a 997 km hosszú Tisza. Magyarországi szakasza 596 km. A Tiszát széles árterén holtágak, morotvák
2009/4
5
Honvédségi Szemle se és megvalósítása az elmúlt években szintén háttérbe szorult. Ezért kiemelt feladatunk és kiképzési célunk ezen a területen is az ismeretek jártasság- és készségszintre történõ emelése, mellyel a meglévõ képesség megõrzését és erõsítését valósítjuk meg. Az elõzõ gondolatokból is látható, hogy a vízi akadály különbözõ módszerekkel történõ leküzdése sem nélkülözheti a támogató, biztosító és kiszolgáló erõk alkalmazását. Így a „Bevetési Irány 2009” gyakorlat is az összhaderõnemiség égisze alatt a szárazföldi, a légierõ és a logisztikai kötelékek mellett a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tûzszerész és Hadihajós Zászlóalj bevonásával kerül végrehajtásra. A „BEVETÉSI IRÁNY 2009“ TÁRGYA, CÉLJA, OKTATÁSI KÉRDÉSEI
kísérik, amelyeket többnyire a múlt századi szabályozás során vágtak le a folyóról. A Tiszába Szolnok fölött jobb (az egyetlen bal oldali kivétel a Szamos), alatta pedig bal oldalról ömlenek nagyobb mellékfolyók, a Bodrog, a Sajó és a Zagyva, illetve a Hármas-Körös és a Maros. Szolnok alatt a Duna-Tisza közérõl legfeljebb kis patakok érkeznek a folyóba. Az alföldi részen igen kanyargós, szélsõséges vízjárású a Tisza. Tokajtól (idõszakosan Vásárosnaménytól) hajózható, összesen 690 km hosszban. A felsõ szakasza kivételével széles – hadmûveleti jelentõségû – vízi akadály. Mindkét nagy, hajózható folyónk egymással párhuzamosan, észak-déli irányban átszeli az országot. A mellékfolyókat értékelve a Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója. Hossza 880 km, völgye jól járható. Akadályjellegét a szélességén kívül nedves, mocsaras völgytalpai fokozzák. A Rábának mintegy 380 km a hossza, és vízgyûjtõ területének szinte teljes egésze a medence területére esik. Szélessége (30-80 m) és mélysége miatt figyelembeveendõ akadály. Csak alacsony víznél és akkor is ritkán gázolható. Sûrû áthidalással rendelkezõ folyó. Állóvizeinket tekintve a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. Területe 600 km2, hossza 76 km, szélessége 5-14 km közötti, átlagos mélysége 3 m. Hosszúsági kiterjedésének iránya azonos a Dunántúli-középhegységgel, ahhoz D-rõl, illetve a Zalai-dombvidékhez ÉK-rõl szorosan csatlakozik. Akadályozó hatása kiterjedésén kívül – elhelyezkedésénél fogva – abban nyilvánul meg, hogy korlátozza a Dunántúli-középhegység ÉNy–DK-i irányú átjárói használatát, ebbõl fakadóan csökkenti hadmûveleti jelentõségüket. Figyelembe véve Magyarország vízrajzát, az esetleges mûveleti terület járhatóságát, a meglévõ mûtárgyak – hidak, átereszek – számát, teherbírását, szükség szerinti kiválthatóságát, elengedhetetlen, hogy mûveleti alkalmazás megtervezésénél ne fordítsunk rá kellõ figyelmet. A vízi akadályok leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelõ mûszaki eszközökkel, szakcsapatokkal rendelkezzünk. A folyó (gázló) mélysége, szélessége, sodrási sebessége, a part- és mederviszonyok határozzák meg az átkelés lehetõségét, módját és helyét. Az érvényben lévõ szabályzók szerint (STANAG FM 90-13 River–Cossing Operations) a vízi akadály leküzdése történhet menetbõl,
6
2009/4
vagy elõkészítést követõen. Ha az ellenség erõs ellenállás kifejtésére képes, a folyóakadályt csak erõszakosan lehet leküzdeni. Ha az ellenség gyenge ellenállást fejti ki, illetve ha a folyó akadályjellege lehetõvé teszi, akkor a támadás lendületének fenntartása érdekében, elõkészítés nélkül, menetbõl kell a vízi akadályt leküzdeni. Mindezen ismeretek felelevenítése után, tegyünk egy rövid történeti visszatekintést a vízi kiképzés területén. VÍZI VEZETÉSI KIKÉPZÉSEK ÉS GYAKORLATOK, VALAMINT A „MEGÚJULÓ KÉPESSÉG” A Magyar Honvédség utolsó vízi átkelési gyakorlatát Ercsiben, 1988 nyarán (még a Magyar Néphadsereg részeként) a zalaegerszegi 33. gépesített lövészdandár hajtotta végre. Az azt követõ idõszakban a vízi kiképzés egyre szórványosabban valósult meg. A hódmezõvásárhelyi 62. Bercsényi Miklós lövészdandár 1990-ben Ercsiben, majd a dandárnál rendszeresített BTR–80 harcjármûvekkel 1992–95 között Solton és Ercsiben hajtott végre vízi vezetési kiképzéseket. Ezt követõen, 1996-tól a folyamatos átszervezések eredményeként Ercsi, mint a Magyar Honvédség Vízi Kiképzõ Bázisa, megszûnt. Szinte ezzel együtt a vízi kiképzés is feledésbe merült. Így fordulhatott elõ, hogy az 1997-ben rendszeresített BTR 80/A páncélozott szállító harcjármûvek – amelyek rendelkeznek úszóképességgel – 2009 májusáig vízen nem lettek kipróbálva. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezeknek az eszközöknek a képességeit nem használtuk ki teljes mértékben, és katonáink kiképzése sem terjedt ki erre a feladatra. Ezért nagyon is idõszerû újra foglalkozni ezzel a kérdéssel, és megkezdeni katonáink ismereteinek bõvítését, ismételt felkészítését és kiképzését. Ennek eredményeként, már ebben az évben egy megújult képességgel bõvülhet a Magyar Honvédség képességpalettája. A vízi akadályok leküzdéséhez hasonló, de nem olyan volumenû hiányosság volt tapasztalható a PMP szalaghídon történõ átkelés elõkészítésében, megszervezésében és végrehajtásában. A Magyar Honvédség 37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Dandár, majd jogutód szervezetének állománya, bár a szalaghíd építését rendszeresen gyakorolja, de az alegységek hídon történõ átkelése, annak kiszolgálása és biztosítása, valamint az együttmûködés megszervezé-
A gyakorlat elgondolásának kialakításakor elsõdleges szempontként a vízi akadályok leküzdéséhez szükséges képességek bemutatását vettük figyelembe. Ennek megfelelõen a gyakorlat tárgyát az alábbiak szerint határoztuk meg. „A Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság alárendeltségébe tartozó lövészés szakalegységek sajátos viszonyok között folytatandó harci, harci támogató, harci kiszolgáló-támogatói tevékenységének elõkészítése, végrehajtása és vezetése honi területen, a kollektív védelem (országvédelem) keretei között. A Magyar Honvédségnél kialakításra került, illetve meglévõ katonai képességek szemléltetése, bemutató foglalkozás keretében.” A gyakorlat célja a HM HVKF parancsának megfelelõen három pilléren alapszik: gyakoroltatni – fejleszteni – demonstrálni. Gyakoroltatni: „A váltás-átcsoportosítás feladatainak, vízi akadály elõkészített átkelési szakaszon való leküzdésének megtervezését, megszervezését és végrehajtását, továbbá a sajátos viszonyok közötti harc elõkészítését, vezetését, irányítását, végrehajtását a támogatásukra kijelölt légi, szárazföldi és szakalegységekkel együttmûködésben.” Fejleszteni: „A lövészzászlóalj és vegyes hídépítõ század képességeit a mûveletek elõkészítése és alkalmazás területein.” Demonstrálni: „Az MH egyes visszaállított és speciális katonai képességeit, valamint az alegységek gyakorlati alkalmazása terén elért eredményeit. A NATO 2395 STANAG vízi átkeléssel kapcsolatos elveit és gyakorlati alkalmazhatóságát a Magyar Honvédség keretein belül.” A gyakorlat során feldolgozandó témakörök, korunk követelményeihez igazodva, a Nemzeti Katonai Stratégiában és az MH Összhaderõnemi Doktrínában megfogalmazott elvekre épülnek. A gyakorlat során tervezetten végrehajtásra kerül a harcrendi elemek váltása, átcsoportosítása a szövetséges erõkkel szoros együttmûködésben. Kiemelt szerepkört kap a különleges, illetve sajátos viszonyok közötti harctevékenység fogásainak elsajátítása, elmélyítése, valamint a befogadó nemzeti támogatás egyes mûszaki szakfeladatainak végrehajtása. Az elõzõeken túl, a Nemzeti Katonai Stratégiában megfogalmazott feladatok közül még végrehajtásra kerül „Az ország területén tevékenykedõ diverzáns (terrorista) csoportok felszámolása, terrorcselekmények következményeinek felderítése, azok felszámolásában való részvé-
Honvédségi Szemle tel. A kritikus infrastruktúrák védelme, továbbá az otthonaikat elhagyni kényszerülõ polgári lakosság evakuálása és segítése.”
kalmazott sodoraknákat semmisít meg. A harci helikopterek folyamatosan támogatják a szárazföldi és vízi tevékenységet.
A GYAKORLAT VÉGREHAJTÁSÁNAK DINAMIKAI MOZZANATAI
II. MOZZANAT 1. A felderítõszakasz járõrözéssel és figyelõpontok telepítésével folyamatosan figyeli az ellenség tevékenységét, miközben a hadihajós alegység a kijelölt folyamszakasz ellenõrzését, felderítését hajtja végre. 2. Ezt követõen kerül sor a lövészalegység elõrevonására, mely menetbõl rövid elõkészítés után küzdi le a folyóakadályt. 3. A harci helikopterek támogatása mellett a lövészalegységek kiszélesítik a túlparti hídfõt és zárják a felderített ellenség területét. 4. A kompátkelõhely PTSZ-ekkel és kompokkal eléri a teljes készenlétet. 5. A harckocsikat és a harci támogató erõket kompokon szállítják át a túlpartra, ahonnan folytatják a lövészalegységek támogatását. 6. Ezzel párhuzamosan befejezõdik a szalaghíd helyreállítása. 7. A kialakult helyzetben az ellenséges felderítõ-diverzáns erõk tevékenysége lehetetlenné válik, ezért parancsnokuk a kiemelésükrõl dönt, melyet a szárazföldi és repülõ alegységeink megakadályoznak.
A gyakorlat kiinduló helyzetébõl kiragadva tapasztalhatjuk, hogy a Dunán lévõ hidakat az ellenséges erõk rombolták. A Dunán épített szalaghíd diverziós tevékenység következtében megrongálódott, csak helyreállítást követõen használható. A rendelkezésünkre álló információk alapján, a mögöttes területünkön ellenséges felderítõ-diverziós csoportokat összpontosítottak, melyek feltételezett feladata a fõváros vízellátásában fontos kutak szennyezése, rombolása, valamint a helyi lakosság terrorizálása. A kialakult helyzetnek megfelelõen, a gyakorlat az alábbi mozzanatok szerint kerül levezetésre. I. MOZZANAT (lépésekként) 1. Az információ megerõsítése céljából légi felderítés bevezetésére kerül sor. 2. A deszant- és kompátkelõhelyek felderítése, majd kijelölése; a szalaghíd esetében annak újbóli kijelölése. 3. A deszantátkelõhelyen a felderítõ erõk, köztük a mûszaki felderítõk kijuttatása a körzetbe (felderítõ szakasz + mûszaki felderítõ 4 csónakon, ejtõernyõs búváralegységek kirakása) a túlpartról és a diverzáns erõkrõl történõ információszerzés céljából. 4. A felderítési információk megerõsítését követõen, az ellenséges diverzáns csoportok blokírozására és a túlparti hídfõ kiszélesítésére egy lövészzászlóalj kerül kijelölésre. A feladat végrehajtásának elõfeltétele a Duna folyó gyors leküzdése. 5. A kijelölt mûszaki felderítõ erõk végrehajtják az átkelõhelyek felderítését, melyet a hadihajók a Dunáról, a légierõ gépei a levegõbõl folyamatosan biztosítanak. 6. A következõ lépésben megkezdõdik a deszant- és kompátkelõhely berendezése. 7. A 37. mûszaki zászlóalj, együttmûködve a beérkezõ 5. harctámogató mûszaki század erõivel megkezdi a szalaghíd helyreállítását. 8. A biztosító hadihajós alegység a tevékenység biztosítása közben a diverziós erõk által al-
III. MOZZANAT 1. A szalaghíd helyreállításával egy idõben megkezdõdik a színlelt híd építése, SZFÉRA szögvisszaverõk alkalmazásával. 2. A harci helikopterek folyamatos támogatása mellett folyik a szárazföldi erõk mozgása a szalaghídon keresztül, a terület végleges zárása érdekében. A kompátkelõhelyen a menekülõ polgári lakosság kimenekítése folyik. 3. A felderítõ-diverziós erõk ellen légi úton juttatják ki a felszámoló csoportosítást. 4. A kirakást és a harcrend megalakítását követõen a megindulási terepszakaszt átlépve, a felszámoló csoportosítás megsemmisíti a blokírozott területen lévõ erõket és tûzeszközöket. A gyakorlat dinamikai mozzanatainak végrehajtását követõen statikus bemutatóra kerül sor, melynek keretében a korszerûsített mobil orvoscsoportot (MH HEK), a térképellátó-terepelemzõ konténert (HM GEOSZ), az autonóm
mobil lõteret (MH BHK; HM FLÜ), a Combat MEDIC (MH 34. KMZ), illetve ejtõernyõs búvárcsoportot és felszerelésüket (5/24.f.z.), valamint a vízi átkelõ eszközöket (MH 37.mû.z.; MH 1. HTH z.) tekinthetjük meg. A VÉGREHAJTÓ ERÕK FELKÉSZÍTÉSE A gyakorlat végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi kompetenciák kialakítása, a kiképzési rendezvények és a gyakorlat feltételrendszerének megteremtése rendkívül összetett és komplex feladatnak bizonyult. A gyakorlattervezési folyamat, valamint a személyi állomány és technikai eszközök felkészítése párhuzamosan került és kerül napjainkban is végrehajtásra. Már 2009 áprilisában megkezdõdött a BTR–80 és 80/A harcjármûvek vízi átkelésre történõ felkészítése. A végrehajtó MH 5. Bocskai István Lövészdandár kijelölt személyi állománya elsõ lépésként megkezdte az elméleti és gyakorlati felkészítést, mely során Szolnokon végrehajtotta az úszásoktatást felszerelésben és mentõmellényben. Ezzel egy idõben megkezdõdött a gyakorlat helyszínének, az ercsi vízi bázis és gyakorlótér mûszaki elõkészítésének I. üteme. Ezzel párhuzamosan Szentesen az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Zászlóalj szakmai irányításával, a biztosító állomány, a mentõ-vontató csoportok, a búvárok és a vízi kiképzés szolgálati személyeinek felkészítése, valamint a gyakorlat helyszíne mûszaki elõkészítésének II. ütemén belül, mûszaki gépkezelõi tanfolyam került levezetésre. A vízi vezetési gyakorlatok Szentes helyõrségben, négy mozzanatban kerültek végrehajtásra. Elsõként a harcjármûvek merítési próbái történtek meg, majd a vízi vezetési gyakorlatok és módszertani foglalkozások következtek, melyeket a vegyes hídépítõ század századszintû szakharcászati felkészítése követett. A teljes bevont technikai eszközpark felkészítése és elõkészítése pedig még napjainkban is tart. ÖSSZEGZÉS A víziakadály-leküzdés képességének visszaállítása – az eddig végrehajtott feladatok tapasztalatai alapján – idõszerûnek és szükségszerûnek bizonyult. A komoly erõfeszítések ellenére azt kell mondani, egyelõre a kezdeti lépéseket tettük meg. A felkészülés és a gyakorlat végrehajtásának tapasztalatai alapján viszont hozzá kell látnunk a vízi kiképzés ismételt oktatásához, az állomány kiképzéséhez és felkészítéséhez, hogy a rendelkezésünkre álló technikai eszközök képességeit ne csak ismerjük, de azt teljes mértékben és szakszerûen ki is tudjuk használni. Meggyõzõdéssel mondhatom, katonáink szorgalma, az elvégzendõ feladatokhoz való hozzáállása példaértékû volt. A felkészülés során jó volt látni a megújuló képesség iránti érdeklõdésüket és elszántságukat. Jó volt látni mosolygó tekintetüket, mikor a Tiszából kikapaszkodva és harcjármûrõl szállva ismét szárazföldre léptek, és jó volt hallani a társaiknak tartott élménybeszámolójukat. Bízom benne, hogy a „Bevetési Irány 2009” gyakorlat attól függetlenül, hogy nem a lõtéren és nem folyamatos fegyverropogás, ágyúdörej közepette kerül végrehajtásra, szakszerû, látványos és nem utolsósorban élményekben gazdag lesz.
2009/4
7
Honvédségi Szemle
Turcsányi Éva százados–Fazekas Sándor mk. alezredes:
NATO REAGÁLÓ ERÕK (NRF): TÉNYEK, LEHETÕSÉGEK A NATO válságkezeléssel kapcsolatos tevékenységekre, az új típusú komplex jellegû biztonsági kihívások és kockázatok1 csökkentésének, szükség esetén felszámolásának feladataira történõ felkészüléssel, valamint az erre a célra kijelölt erõk felkészítésével, kiképzésével foglalkozó szakterület képviselõi az elmúlt években az NRF helyzetével kapcsolatosan rendezett hazai és nemzetközi konferenciákon, értekezleteken, szakmai fórumokon többször is rámutattak a tényre: az NRF létrehozatala óta jelentõs erõhiányokkal küzd, a politikai deklarációk ellenére a tagországok felajánlási hajlandósága folyamatosan csökken. Világossá vált, hogy az eddig alkalmazott koncepció mûködésképtelen, a problémák megoldására kidolgozott opciók sem generálták az egyes váltások feltöltöttségi szintjeinek növekedését. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság kormánya által elfogadott Nemzeti Katonai Stratégia a Magyar Honvédség képességei kialakításának kiemelt feladatai között az alábbiakat határozza meg: „A nemzetközi biztonsági helyzetben elõrejelzés nélkül, váratlanul bekövetkezõ eseményekre történõ gyorsan reagálni képes alakulatokra is szükség van. A Magyar Honvédség ezért méretével és teherbíró képességével arányosan részt vesz a NATO Reagáló Erõk (NRF) és az EU Harccsoportok tevékenységében, amelyek képesek rövid elõrejelzés után a gyors katonai reagálást követelõ válsághelyzetek kezelésére.”2 Az NRF-koncepció meglévõ, fentebb említett problémái megoldása, valamint adott esetben az NRF hatékony alkalmazása feltételeinek biztosítása érdekében a tagállamok védelmi minisztereinek legutóbbi két találkozóján3 döntés született a politikai iránymutatások figyelembevételével történõ, új átfogó koncepció kidolgozására, amelyet a védelmi miniszterek 2009. június 11–12-ei találkozóján tárgyaltak meg. Írásunkkal kettõs a célunk: egyrészt átfogó képet kívánunk adni az NRF-vállalással járó hazai feladatok teljes spektrumáról, azok összetettségérõl, betekintést biztosítva a különbözõ – felsõ, közép- és végrehajtó – szinteken végzett feladatrendszerekbe; másrészt megvizsgálni és elemezni az eddigi tevékenységeket, az elért eredményeket, illetve a szükséges döntések meghozatala érdekében javaslatokat megfogalmazni a jövõbeni NRF-váltásokba felajánlásra kerülõ képességek összetételére, a képességeket biztosító erõk és eszközök felkészülésére, felkészítésére vonatkozóan. Publikációnk megírásához segítséget kaptunk az NRF-feladatban érintett HM-szervek, -szervezetek és az MH katonai szervezeteinek szakembereitõl, a hazai és nemzetközi felkészítésen részt vevõ parancsnokoktól, a missziókban tapasztalatot szerzett katonáktól, amelyet ezúton is megköszönünk. A témában rendelkezésre álló dokumentumok tanulmányozása mellett részt vettünk az NRF 12. váltásába felajánlott alegységek nem-
8
2009/4
zeti CREVAL-ellenõrzésén, valamint csapatlátogatások keretében tájékozódtunk és szereztünk tapasztalatokat az NRF 11. váltásában készenléti szolgálatot teljesített komponensek katonai szervezeteinél, valamint az MH Összhaderõnemi Parancsnokságnál (a továbbiakban: MH ÖHP). Jelen cikkünkben az NRF létrehozásának, mûködésének, a felajánlott erõk felkészítésének, a feladat pénzügyi tervezésének, valamint logisztikai biztosításának bemutatása mellett elsõsorban a csapatlátogatások során szerzett tapasztalatokat kívánjuk megosztani az olvasókkal. AZ NRF LÉTREHOZÁSÁNAK KATONAI-POLITIKAI ASPEKTUSAI Az 1990-es évek óta az euroatlanti régió biztonsági környezetében markáns változások következtek be, amelynek hatásaként a régió biztonsági rendszere átalakult. A kétpólusú világrend felbomlott, a két korábbi szemben álló entitás konfliktusa megszûnt. A hagyományos értelemben vett katonai szembenállás (fenyegetés) szintje csökkent, ezzel egy idõben a korábban már említett új típusú, komplex jellegû biztonsági kihívások és kockázati tényezõk növekvõ hatást gyakoroltak az euroatlanti térség biztonságára. A biztonsági környezet változására reagálva az észak-atlanti szövetség 1999. április 23–24én Washingtonban megtartott állam- és kormányfõi értekezletén új stratégiát fogadott el. Ebben a tagállamok olyan hatékony katonai képességek fenntartásának szükségességét fogalmazták meg, amelyek képesek a szövetség alapfeladatai teljes spektrumának végrehajtására.4 A washingtoni csúcson meghirdetett Védelmi képesség kezdeményezés (Defence Capability Initiative – DCI), majd annak továbbfejlesztéseként, a 2002. november 21-én Prágában elfogadott Prágai képességelkötelezettség (Prague Capability Commitment – PCC) kezdeményezés az új biztonságpolitikai környezet diktálta kihívásoknak megfelelni képes katonai képességek fejlesztését, a szövetségi és tagállami katonai képességek transzformációját volt hivatva elõsegíteni. A prágai csúcsról kiadott állam- és kormányfõi közlemény5 megerõsítette, hogy a szövetség feladatai teljes spektrumának végrehajtásához rendelkezzen olyan katonai képességekkel, amelyeket az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council – NAC) döntését követõen, rövid idõn belül – akár nukleáris, biológia és vegyi fenyegetés körülményei között is – bárhol képes alkalmazni. A prágai képességcsomag egyik legfontosabb része a NATO Reagáló Erõk és az azonnal telepíthetõ parancsnoksági rendszer létrehozása volt. A döntés értelmében az NRF-nek egy jól felszerelt, rugalmas, azonnal telepíthetõ, össze-
tételében szárazföldi, légierõ- és haditengerészeti elemekbõl álló interoperábilis és mûveletben fenntartható összhaderõnemi „haderõcsomagnak” kell lennie, amely rövid idõn belül, a NAC döntésének függvényében bárhol alkalmazható. Az alkalmazási képességén túl az NRF-nek katalizátor szerepet szántak a szövetség katonai képességei fejlesztésére irányuló erõfeszítésekben. Az NRF létrehozásának célja volt, hogy a szövetség kezében legyen egy hatékony katonai eszköz a váratlan kihívások, fegyveres fenyegetettségek kezelésére, valamint hogy segítse a tagországok haderõinek a XXI. század követelményeinek megfelelõ fejlesztését, átalakítását. Utóbbiak miatt tekintik az NRF-et a transzformáció zászlóshajójának és/vagy katalizátorának. AZ NRF ÁLTALÁNOS FELADATAI Az NRF feladata elsõdlegesen a válsághelyzetek kezdeti szakaszában kialakuló konfliktusokra való gyors reagálás, kifejezve a szövetség eltökéltségét a helyzet rendezésére, illetve a diplomáciai megoldás támogatására. Az NRFerõket korlátozott nagyságban és speciális mûveletekre alakítják ki, amelyek feladataikat önállóan, illetve más erõkkel együttmûködésben hajtják végre az alábbi feladatrendszerbe csoportosítva: • Telepített, önálló erõként válságreagáló mûveletekben való részvétel: – kitelepítési, kiürítési mûveletek megtervezése, megszervezése és végrehajtása harcérintkezésen kívül (Non-combatant Evacuation Operation – NEO); – válság-, illetve katasztrófakövetkezmények (természeti, humán-, vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris) felmérése, kezelése, felszámolásának támogatása (Consequence Management – CM); – válságkezelõ és béketámogató mûveletek (beleértve a békefenntartást is) végrehajtása (Crisis Response Operations – CRO); – terrorizmus elleni mûveletek támogatása (Counter Terrorism – CT); – szankciók érvényre juttatásának (embargós mûveletek) támogatása, biztosítása (Embargo Operations – EO). • Elsõként alkalmazásra kerülõ/bevonuló (elsõ harcérintkezõ / elõõrs / elõrevetett osztag) erõként (Initial Entry Operations – IEO): – telepített elõõrsként/elõrevetett osztagként a fõerõk beérkezésének biztosítása (pl. békekikényszerítés, vagy kulcsfontosságú terepszakaszok és körletek birtokbavétele és megtartása); – kedvezõ feltételek megteremtése az egyesített mûveleti területen (JOA) a barátitól egészen az ellenséges körülmények között is, az érintett ország befogadó nemzeti támogatásával, vagy anélkül.
Honvédségi Szemle • Demonstrációs erõként (Demonstrative Force – DF) alkalmazva: – a tagállamok eltökéltségének, döntéseik komolyságának hangsúlyozása, szükség esetén a diplomáciai erõfeszítéseik támogatása. A fenti feladatokat az NRF önállóan, saját logisztikai képességeire támaszkodva, akár 30 nap idõtartamban is végrehajthatja. AZ NRF-VÁLTÁSOK ÖSSZETÉTELÉNEK KIALAKÍTÁSI RENDJE, A FELAJÁNLÁS FOLYAMATA A NATO mûveleti tervezés rendszerében és eljárásrendjében az NRF-váltások összetételének kialakítása a NATO erõgenerálási konferenciákon (Global Force Generation Conference – GFGC) történik, amelyek célja a mûveletekhez szükséges képességek maradéktalan biztosítása, a különbözõ nemzeti felajánlások összehangolása. Az NRF-váltások/kontingensek összeállítása három periódusban valósul meg: • az elsõ periódusban megtörténik a haderõfelajánlás, amelynek keretében a tagországok megteszik felajánlásaikat a fontossági sorrendbe állított követelményrendszernek (az NRF többnemzeti, összhaderõnemi, mûveleti követelményrendszere, Combined Joint Statement of Requirements – CJSOR) megfelelõen; • a második periódus a kiegyensúlyozás/elosztás idõszaka, amelynek során megtörténik a felajánlott nemzeti erõk optimális elosztása a feladatrendszernek megfelelõen; • a harmadik periódusban – az NRF tervezett lehívása esetén – megtörténik a kiigazítás, amelyben a nemzeteket felkérik felajánlásaik konkrét feladatokhoz történõ kiegészítésére. A magyar felajánlásokat a meglévõ és a közeljövõben kialakítandó képességek, a védelempolitikai irányelvek és a költségvetési keretek figyelembevételével állítják össze. A konferenciákon történt felajánlások tapasztalata alapján elmondható, hogy az NRFképességek kialakítása, a kontingensek felkészítése és minden oldalú biztosítása a tagországoktól jelentõs anyagi ráfordításokat követel. Mindezek tükrözõdnek a nemzetek felajánlásaiban, az egyes váltásokban meglévõ képességhiányok esetenkénti magas számában. Elmondható, hogy jelenleg az NRF-váltások nagyfokú képességhiányokkal küzdenek, így a teljes mûveleti képesség nem biztosítható. NRF-FELADATRA FELKÉSZÜLT ALEGYSÉG
AZ NRF-KONCEPCIÓBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK A rigai csúcsértekezleten6 egyetértés született az érvényben lévõ NRF-koncepció hatékonyabbá tételére, illetve pontosított koncepció kidolgozására, amely 2007 márciusában elkészült, és többek között az alábbiakat tartalmazza: • a haderõ-felajánlás hosszú távra (5 évre) elõre történjen; • a békepartnerségben részt vevõ nem NATO- (PfP-) országokat is be kell vonni a feladatba; • a rövid elõrejelzési idejû alkalmazásokat közösen finanszírozzák (pl. NRF-erõk segítsége a pakisztáni földrengés következményei felszámolásában); • a készenléti fokozatok és a rotációk idejének megváltoztatása, stb. A képességhiányok okozta problémák feloldására 2007 novemberében a fokozatos opció (Graduated Option) elfogadásáról, az ún. fokozatosan felállítandó erõ (graduated force) nevû erõtervezési eljárás 2008. júliusi bevezetésérõl döntött a NAC. Az új eljárás lényege, hogy az NRF-állománytábla teljes feltöltése helyett, a betervezett feladatok tükrében, az erõtervezési folyamat keretében elõzetesen meghatároznak, lebiztosítanak egy minimálisan szükséges képességek alkotta NRFállománytábla „magot” (core element), amely bármely feladatnál nélkülözhetetlen az adott feladat beindításához. A konkrét feladatok ismeretében a többi képességeket a „mag”-ra építve határozzák meg. A fokozatos opció (Graduated Option) jellemzõi: • az NRF-koncepció fõ célkitûzéseit és elveit megtartja; • egy ideiglenes megoldás addig alkalmazva, amíg magas a mûveleti ütem és nem áll rendelkezésre megfelelõ telepíthetõ erõ; • prioritási szinteket állít fel a felajánlott képességcsomagon belül, amelybõl az elsõ és legfontosabb a mindegyik feladatnál közös alap(mag)képesség, magában foglalva a vezetés-irányítási (C2) képességeket, az alapvetõ harcoló és kiszolgáló erõket; • bármely NRF-feladat beindításához a minimálisan szükséges megfelelõ képesség kialakítása; • általános kontingenstervek összeállítása az NRF hét alapfeladatához; • 3 fázisú erõtervezési rendszer (nemzeti felajánlások az adott CJSOR szerint; súlyozott NRF-váltások összeállítása a SHAPE által; NRF-lehívás esetén a rendelkezésre álló erõknek az adott feladathoz igazítása); • 6 éves gördítõ tervezési rendszer (évente az erõgenerálási konferencián, sürgõs esetben attól eltérõ idõpontban). Itt érdemes megjegyeznünk, hogy az NRF stratégiai légi szállításának megoldása régóta fennálló probléma. Komoly katonadiplomáciai sikernek tekinthetõ, hogy többéves, kitartó szakmai munka eredményeként, a NATO illetékes bizottságának döntése alapján Magyarországra, az MH Pápa Bázisrepülõtérre települ a NATO stratégiai légiszállító képességét (Strategic Airlift Capability – SAC) biztosító Nehéz Légiszállító Ezred 3 db C–17 típusú repülõgépe. Ezek a repülõgépek (az elsõ repülõgép 2009. július 27-én érkezik a bázisra) megfelelõ
szállítási kapacitással rendelkeznek, és adott esetben képesek az NRF-erõk és azok technikai eszközei, anyagi készletei és felszerelésük nemzeti és nemzetközi szabályozók szerinti mozgatására, szállítására. Biztosítják nemcsak a magyar, hanem az Egyetértési megállapodást aláíró, így repült óraszámokat lekötõ tagállamok, illetve más nemzetek katonai szállítási igényeit. Hazánk ezzel a vásárolt képességgel teljesítette az NRF magyar elemének telepíthetõségéhez történõ légiszállító képességgel való rendelkezés követelményét. A SZOLGÁLATRA TÖRTÉNÕ FELKÉSZÜLÉS KÖVETELMÉNYRENDSZERE, PERIÓDUSAI Hangsúlyoznunk szükséges, hogy szigorodnak a mûveleti és kiképzési követelmények a kötelékekkel és a katonával szemben. Mûveleti területen, de már az NRF-feladatokban részt vevõk esetében is nõtt, növekszik az áldozatvállalás szerepe. Mûveleti területen a létszámában kevesebb, de multifunkcionális képességekkel rendelkezõ katona a harc megvívásának egyik meghatározó eleme. Az erõk felkészítése magas fokú szaktudást, professzionális képességeket, olyan multifunkcionális felkészültséget igényel a katonától, alegységtõl, törzsektõl, kiképzõktõl és a logisztikai biztosításban részt vevõktõl egyaránt, melynek révén az egyes harcos katona, a kötelék és a törzs képes feladatait összhaderõnemi és többnemzeti keretek között a megkövetelt szinten végrehajtani. Nem a mennyiség, hanem a minõség a legfontosabb. Az NRF-be felajánlott erõk kiképzése – a NATO-követelményeknek megfelelõen – blokkosított rendszerben, három periódusban történik, amelynek elsõ és legfontosabb periódusa a nemzeti felkészítés. Az egység/alegység szintû kiképzés nemzeti felelõsség, az elsõ és a legmeghatározóbb fázis az NRF blokkrendszerû kiképzésének rendszerében. Az egységeket/alegységeket az elõre meghatározott és elõírt NATO-követelmények alapján felajánló nemzetek katonai szakemberei képezik ki annak biztosítására, hogy azok képesek legyenek a részükre meghatározott mûveleti feladatok végrehajtására még a haderõnemi szintû kiképzés kezdete elõtt. A kiképzés nemzeti felelõsség, de a Szárazföldi Komponens Parancsnokság (Land Combat Command – LCC) ellenõrzése mellett történik. A második periódus a haderõnemi szintû kiképzés idõszaka, amelyet a készenléti idõszakot megelõzõen (6 hónappal), a haderõnemi parancsnok irányításával hajtanak végre, a haderõnemi/komponens szintû jártasság megszerzése és az interoperabilitás biztosítása céljából, az összhaderõnemi kiképzés megkezdését megelõzõen. A harmadik periódus az összhaderõnemi szintû kiképzés idõszaka, amelynek NATO-követelmények szerinti célja meggyõzõdni az NRF interoperabilitásáról és harcképességérõl, ami magába foglalja a teljes vezetési rendszer átfogó (összhaderõnemi és haderõnemi szintû) kiképzését. A kiképzés összhaderõnemi szintû gyakorlat végrehajtásával zárul, az NRF hadrafoghatóságának, telepíthetõségének és a készenléti szolgálata megkezdésére való teljes felkészültségének bizonyítására, megerõsítésére.
2009/4
9
Honvédségi Szemle A NATO-követelmények szerint minden egységnek rendelkeznie kell a számára meghatározott, a készenléti szolgálat ellátására alkalmas ún. harckészültségi képesítéssel (Combat Readiness Certification). Valamennyi egység/alegység elõre meghatározott szintû kiképzést és gyakorlatot hajt végre a normákban/szabványokban elõírt minõsítés eléréséhez. Minden NRF-kiképzés évente komplex gyakorlattal zárul, amely gyakorlat eredményes befejezése után a végrehajtók megkapják a „kiképzett” minõsítést. A FELKÉSZÍTÉS, KIKÉPZÉS IRÁNYÍTÁSÁNAK, VEZETÉSÉNEK RENDJE A nemzeti felkészítés és kiképzés a készenléti szolgálatellátás megkezdése elõtt 1,5 évvel, az NRF meghatározott váltásában részt vevõ erõk kijelölésérõl és felkészítésérõl szóló HM Honvéd Vezérkar vezérkarfõnöki (HM HVKF) intézkedés kiadásával veszi kezdetét. Az NRF-váltás nemzeti felelõsségû felkészítése, kiképzése az MH ÖHP-parancsnok irányításával és a felkészítésért, kiképzésért felelõs állományilletékes parancsnokok, valamint a kontingensparancsnokot adó katonai szervezet parancsnokának vezetésével és felelõsségével történik. A HM HVKF-intézkedés alapján az MH ÖHPparancsnok intézkedik az NRF-váltásba felajánlott erõk kijelölésének, összeállításának és felkészítésének feladataira vonatkozó parancs kidolgozására és kiadására. Ezt követõen a váltásban érintett katonai szervezetek parancsnokai kiadják a felkészítésre és a kiképzésre vonatkozó szervezési intézkedéseiket, meghatározva többek között a feldolgozandó kiképzési ágakat és tárgyköröket. A szervezési intézkedésben meghatározottak figyelembevételével az alegységparancsnokok megtervezik, megszervezik és végrehajtják a felajánlott erõk elméleti és gyakorlati kiképzését, annak logisztikai támogatását. Az NRF-váltás felkészítésének, kiképzésének következõ fázisa a nemzetközi kiképzés, amelynek végrehajtása a nemzeti felkészítést követõen, a készenlétbe helyezést megelõzõ 6 hónapban a NATO Stratégiai Parancsnokság irányításával történik. Ebben az idõszakban kell végrehajtani a nemzetközi felkészítõ gyakorlatokat, valamint megszervezni és begyakorolni a kijelölt parancsnokságok és a felajánlott erõk közötti együttmûködést. A készenléti idõszakot megelõzõen az NRFerõk a készenléti kategóriájuknak megfelelõ kiNRF-SZÁZAD MENETBEN
képzést és minõsítési gyakorlatot hajtanak végre, amelyet szintén a stratégiai parancsnok irányít. A haderõnemi szintû kiképzés a kijelölt haderõnemi komponensparancsnok vezetésével történik. Az NRF-feladatra felajánlott erõk felkészültségének, kiképzettségének ellenõrzése egységes NATO-követelmények szerint, a nemzeti és a NATO ellenõrzés-minõsítés rendszerében történik. Az ellenõrzéseket (CREVAL/TACEVAL) a nemzeti felkészítés végén, a készenlétbe helyezést megelõzõen, a 7-8. hónapban hajtják végre. Az NRF-be felajánlott erõkre vonatkozó ellenõrzési, minõsítési kritériumok alapján végrehajtott készenléti és minõsítési szintek teljesítésének igazolása, illetve bizonyítása a harcászati szintû alegységparancsnokok feladata. A FELKÉSZÍTÉS, KIKÉPZÉS HAZAI SAJÁTOSSÁGAI A nemzeti felkészítés alapját a magyar katonák esetében a missziós felkészítések során végzett általános katonai kiképzés, valamint a béketámogató mûveletek tárgyköreinek és foglalkozásainak feldolgozása képezi, amelyek azonban nehezen azonosíthatók az NRF alapfeladataival, és az azokra történõ felkészülés NATO-követelményeivel. A kiképzési foglalkozások elõadói és foglalkozásvezetõi rendszerint a missziót megjárt, külföldi katonai tapasztalatokkal rendelkezõ tiszt- és tiszthelyettes-állomány körébõl kerülnek ki. A speciális felkészítési foglalkozások elõadóit (pl. vegyivédelem, híradó) a szakmai szervezetek, illetve katonai szervezetek biztosítják. AZ NRF KIRENDELÉSÉNEK RENDJE A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint – NRF-mûvelet esetén – a haderõ külföldi alkalmazásához elegendõ egy kormányhatározat, amelynek kiadása akár néhány óra alatt is megtörténhet. Ezt követõen a honvédelmi miniszter utasítást ad ki az erõk alkalmazására, amely alapján elõször a HM HVKF, majd az MH ÖHP-parancsnok intézkedik az erõk kirendelésére. A NATO-elõírások szerint a riasztást követõen egy napon belül aktivizálni kell a kijelölt erõket, majd öt nap múlva készen kell állni a stratégiai szállítás megkezdésére, a harmincadik napig pedig ki kell érkezni a mûveleti területre. A stratégiai szállítás a vezetõnemzet által meghatáro-
zott helyrõl történik. A feladat jellegétõl függõen a mûveleti területre való kiérkezés határideje az NRF egyes elemei vonatkozásában, a feladat fontosságától függõen rövidülhet. A felajánlott NRF-erõk nemzetközi alárendeltsége a mûveleti területre való kiérkezéstõl a mûveletbõl történõ kivonásig tart. A FELADAT VÉGREHAJTÁSÁNAK PÉNZÜGYI TERVEZÉSE A felkészítés és a szolgálatellátás erõforrás- és költségszükségleti tervezése külön szakterületenként történik, beleértve a hazai kiképzést, a nemzetközi rendezvényeket és gyakorlatokat, a személyi állomány járandóságait, az egészségügyi felkészítést, valamint a logisztikai biztosítást. A tervezés folyamatának áttekintését követõen, az NRF-feladat költségeinek átláthatósága, a tárca hosszú és rövid távú, valamint szakterületi tervei megalapozott összeállítása érdekében szükségesnek tartjuk egy, a feladathoz kapcsolódó, valamennyi fentebb említett terület részköltségeit tartalmazó összesített költségkimutatás elkészítését. A mûveleti alkalmazás esetén a feladat végrehajtásával kapcsolatos költségek biztosítására a tárca költségvetésében minden évben egy „felülrõl nyitott” keret áll rendelkezésre, amely az alkalmazás indító költségeit hivatott biztosítani. A tervek szerint az alkalmazás további költségigényének biztosítása a kormány stratégiai tartalékának terhére történik. Az NRF alkalmazása esetén a tervezési folyamat megkezdéséhez a pénzügyi szakembereknek számos információra van szükségük, amelyek nélkül nem lehet pontos számításokat végezni. Ezek az információk az alábbiak: • alkalmazásra kerülõ erõk létszáma, az állomány összetétele, eszközigénye; • az alkalmazás idõintervalluma, jellege (három hónapot meghaladja, vagy nem – tartós vagy ideiglenes külföldi kiküldetés –, válságkezelési és béketámogató mûvelet keretein belüli alkalmazásról van-e szó); • az alkalmazás helyszíne (békemûvelet esetén a devizaellátmány mértékének meghatározásához szükséges a mûveleti terület biztonsági szempontból történõ besorolása, de nagyban befolyásolja az utánszállítás költségeinek nagyságát is); • a logisztikai ellátás formája (más nemzethez utalt, esetleg önálló tevékenység saját logisztikai kiszolgáló alegységgel). Mivel a fent sorolt adatok többsége csak az adott NRF-váltás lehívásakor, néhány nappal az esetleges alkalmazást megelõzõen áll rendelkezésre, így az alkalmazás költségigényét elõzetesen kizárólag feltételezésekre alapozva, csupán nagybani számvetésekkel lehet meghatározni. A LOGISZTIKAI TÁMOGATÁS TERVEZÉSE, BIZTOSÍTÁSA, GYAKORLATI MEGVALÓSULÁSA Fontos hangsúlyozni, hogy a NATO-elvek szerint „a kor új kihívásainak csak a kihívásokra reagáló, összhaderõnemi célok elérését támogatni tudó logisztikai rendszer képes megfelelni”. A mûveletek végrehajtása az extrém környezeti faktorok miatt kritikusan „logisztikai támogatásfüggõvé” vált. A logisztikai támogatással szem-
10
2009/4
Honvédségi Szemle beni új követelmények legalább olyan dinamikus változásokat követelnek, mint a támogatott erõkkel szembeni elvárások. Az elmúlt évek során az NRF-erõk felkészülésének és alkalmazásának tapasztalatai alapján elmondható, hogy az NRF-erõk logisztikai támogatásának megtervezése és megszervezése a felkészülés egyik legnehezebb feladata. A logisztikai támogató rendszerrel szemben támasztott fõbb követelmények a következõk szerint összegezhetõk: • a mûveleti terület jellegétõl erõsen függõ logisztikai biztosítás; • erõs, szállítható, mobil, multifunkcionális képességû, feladatra szabott logisztikai lehetõségek; • rendkívül megnõ a nemzeti támogató elem (a továbbiakban: NTE) szerepe, képessége; • a jövõ logisztikai képességeinek ugyanolyan mobilitással és túlélõképességgel kell rendelkeznie, mint a támogatott erõknek; • jelentõsen növekszik a logisztikai törzsek szerepe már a mûveletek tervezésének idõszakában; • a logisztikai támogatás hiányosságai nem veszélyeztethetik a parancsnok mûveleti szabadságát. A reagálóképes logisztikai rendszernek már a hazai felkészítés idõszakában folyamatosan biztosítani kell mindazt, amit a katonák és az alegységek viselnek, szállítanak vagy fogyasztanak. Már a felkészítés idõszakában meg kell teremteni a mûveleti területre történõ kijutás logisztikai feltételeit, amely az egyik legbonyolultabb és legkritikusabb feladat, ideértve az erõkeszközök mûveleti területen történõ fogadását, ideiglenes elhelyezését, elõremozgatását a kijelölt felelõsségi körletbe, valamint az integrációt, azaz a mûveleti feladatra történõ közvetlen felkészítést. A mûveletek logisztikai támogatása területén új „trendként” jelenik meg a multinacionális logisztikai szervezetek alkalmazása, amely komoly követelményeket támaszt a részt vevõ nemzetek számára, beleértve a technikai, a szellemi, az anyagi, az eljárásbeli, azaz doktrinális és képesség-kompatibilitásokat. Magyarország a NATO Reagáló Erõkbe minden alkalommal több, kisebb szervezeti elemet ajánl fel, amelyek logisztikai támogatásának megszervezése – szemben egy nagyobb szervezeti elemmel – nem könnyû feladat. A logisztikai szakemberek munkáját nehezíti, hogy a különbözõ képességeket megjelenítõ elemek különbözõ vezetõ nemzetek alárendeltségében tevékenykednek, illetve elõfordulhat, hogy feladataikat különbözõ mûveleti területeken hajtják végre. Ennek következtében a területileg széttelepült alegységek/csoportok, egyéni beosztások ellátását külön-külön kell megtervezni és megszervezni. Gyakran okoz nehézséget az elõírt 30 napos készletek megalakítása, lépcsõzése (7+23 nap), szállítása és kezelése, amelyet egyrészt – mind Magyarországon, mind honi területen kívüli alkalmazás esetén – a területileg széttagolt alakulatok külön-külön történõ ellátása, másrészt a rendelkezésre álló készletek szûkössége okozza. A stratégiai szállításra való készenlét ideje – 5 nap – önálló szervezeti elemekre (zászlóaljharccsoport, CBRNzászlóalj, törzs stb.) van meghatározva. A ma-
gyar felajánlott erõknek ezekhez a szervezeti elemekhez (NRF 3.: CIMIC-csoport – Olaszország, biológiai labor – Cseh Köztársaság; NRF 4.: víztisztító szakasz – Hollandia, VSF-szakasz – Németország; NRF 5.: könnyûlövészszázad – Portugália, ABV-értékelõk – Spanyolország) kell beérkezniük a meghatározott idõre. A szállítás megszervezésénél ez kettõ vagy több irány lebiztosítását igényli. Amennyiben egy szervezetszerû logisztikai alegység nélküli lövészszázad kerül felajánlásra, a logisztika biztosításáért felelõs szakembereknek nem könnyû feladattal kell szembesülniük. Egyrészt meg kell oldaniuk a 7 napos, az alegységgel együtt szállítandó anyagi készlet és felszerelés készletezését – ami legalább két katonavonatnyi rakományt tesz ki –, illetve az ehhez szükséges szállítókapacitás (konténerek) biztosítását. A másik megoldandó feladat a század logisztikai támogatásának megszervezése, azzal a vezetõnemzet-zászlóaljjal/-dandárral, amelyhez a mûveleti feladata végrehajtása érdekében átalárendelésre kerül. A váltások logisztikai támogatásának összehangolását biztosító, minden egyes feladatra külön megalakításra kerülõ, feladatorientált, az NRF logisztikai támogatásának vezetéséért felelõs Összhaderõnemi Logisztikai Támogató Csoport (Joint Logistic Support Group – JLSG) által szervezett logisztikai konferenciák anyagát áttekintve, illetve a konferencián hazánkat képviselõ személyekkel beszélgetve elmondható, hogy a befogadó nemzetek logisztikai támogatási lehetõségei erõsen korlátozottak. A legtöbb támogatási területen az ellátás, illetve a szolgáltatások biztosítása csak saját erõ igénybevételével, illetve kétoldalú megállapodások megkötésével lehetséges. Gondot jelent az is, hogy nincsenek pontosan meghatározva a nemzeti és a nemzetközi logisztikai támogatások felelõsségi területei sem, aminek következtében az alkalmazás idõszakában váratlan, az ellátás biztonságát, végsõ soron a mûveleti feladat eredményes végrehajtását veszélyeztetõ helyzet alakulhat ki, amelynek kezelésére az alegységparancsnoknak, illetve a NTE parancsnokának fel kell készülni. A logisztikai támogatás megtervezésében, megszervezésében további nehézséget jelent az azokhoz szükséges konkrét és részletes információk – az alkalmazás helye és körülményei – hiánya. Ezek nélkül a logisztikai támogatás csak feltételezések alapján kialakított irányelvek és elméleti koncepciók figyelembevételével tervezhetõ és hajtható végre. A vezetõnemzet által valamennyi területre – beleértve a logisztikát és az egészségügyet is – és váltási idõszakra kiadott NATO Directive/iránymutatás segíti a felajánlott erõk, köztük a NTE felkészülését, a logisztikai támogatás tervezését, szervezését. Az NRF-váltás erõit biztosító katonai szervezetek az anyagi készletek megalakítását, illetve a váltás felkészítésének és készenlétben tartásának logisztikai biztosítását az MH ÖHPparancsnok által kiadott logisztikai szakintézkedésben (parancsban) meghatározottak szerint hajtják végre. A logisztikai intézkedésben foglaltaknak megfelelõen az állománytáblák, a felszerelési jegyzékek és a normatáblázatok, valamint a katonai szervezetek készletében rendelkezésre álló anyagok, felszerelések mennyiségének
összevetése alapján a katonai szervezetek „Hiány-felesleg jelentés”-t terjesztenek fel az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred (a továbbiakban: logisztikai ezred) részére. Az összesített hiány-felesleg jelentés alapján a hiányzó anyagok biztosítására az MH ÖHP Logisztikai Fõnökség – együttmûködve a Haditechnikai Fõnökséggel és a Hadtáp Fõnökséggel – ellátási tervet készít. Az NRF-váltás felszereléseit, illetve a szükséges anyagi készleteket a tervben meghatározottak alapján biztosítják. Az NRF-váltásban érintett alegységek felszerelési anyagokkal történõ ellátásáért, valamint a 7 napos anyagi készletek megalakításáért és nyilvántartásáért az NRF-váltásban részt vevõ katonai szervezetek felelõsek. Az adott váltás 23 napos készletének megalakítása és annak nyilvántartása a logisztikai ezred feladata. Amennyiben a tervezett mûveleti feladat végrehajtásának logisztikai támogatásához szükséges anyagok és eszközök az MH ÖHP alárendeltségében nem állnak rendelkezésre, az MH ÖHP szakanyagnem-felelõs fõnökségei azok beszerzésére vonatkozó igényt terjesztenek fel a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség részére. A logisztikai szakemberek a fennálló nehézségek mellett mindent megtesznek az NRFváltások logisztikai támogatásának követelmények szerinti biztosítása érdekében. A csapatlátogatások során szerzett tapasztalatok alapján ki kell emelnünk, hogy a logisztikai ezred a feladat ellátását biztosító, rendelkezésére álló felszereléseket, eszközöket, anyagokat az elõírtaknak megfelelõen, készletezve, átvételre és szállításra elõkészítve tárolja. Az adott NRF-váltás megalakításában érintett katonai szervezetek felajánlott alegységei állománytábláinak kialakítása során követelmény, hogy a logisztikai biztosítási feladatok maradéktalan végrehajthatósága érdekében figyelemmel kell lenni – úgy a felkészülés és kiképzés, mint az alkalmazás idõszakára vonatkoztatva – arra, hogy a rendszeresített, a speciális és az egyedi hadfelszereléseik karbantartási és javítási munkáinak elvégzéséhez szükséges, megfelelõen kiképzett és felkészített szakemberek, szerszámok és mûszerek rendelkezésre álljanak. Hazánktól több száz, vagy akár ezer kilométerre távol lévõ mûveleti területen, megosztottan települt erõknél lévõ gépjármû-technikai eszközök szervizelésére, javítására két lehetõség nyílik. Az egyik a hazánkban is javítást, szervizelést végzõ polgári javító szervekkel történõ megállapodás alapján megvalósítható technikai kiszolgálás biztosítása. A vázolt megoldás hátránya, hogy a szervizelést, illetve javítást végzõ szakemberek (csoport) kijuttatása – kijelölésétõl a szükséges javítóeszközök és szerszámok öszszeállításán át, a mûveleti területre történõ kijuttatásuk feltételei megteremtésén keresztül a kiérkezésig – hosszú idõt (akár napokat) vehet igénybe. A hosszú felkészülési és kiérkezési, majd a meghibásodás bonyolultságától függõ javítási idõ hátráltatja az érintett erõket mûveleti feladataik végrehajtásában. Mindezeken túl a javítócsoport biztonsága és utazásának finanszírozása is költségeket igényel. A másik lehetõség a gépjármûvek technikai kiszolgálásának és javításának nemzetközi techni-
2009/4
11
Honvédségi Szemle kai egyezményben történõ rögzítése (a technikai egyezményekrõl részletesen a késõbbiekben esik szó). Véleményünk szerint ez a lehetõség félmegoldást eredményezhet. A NATO-tagországok hadseregeiben is rendszeresített gépjármûvek mûveleti területen történõ javítása valószínûleg biztosítható, mivel ebben az esetben mind polgári, mind katonai javítókapacitás is rendelkezésre áll. Ugyanakkor a kizárólag a Magyar Honvédségben rendszeresített gépjármûvek javítása, szervizelése szakmûhelyekben lehetséges, így mûveleti területen történõ technikai kiszolgálásuk csak a korábban vázolt módon történhet. Az elõbbiekben áttekintett problémát az NRF-erõk logisztikai támogatásának tervezése, szervezése idõszakában az illetékes szakembereknek elemezni szükséges, és a rendelkezésükre álló lehetõségek figyelembevételével meg kell találniuk az optimális, a mûveleti feladat végrehajtását minimálisan hátráltató megoldást. A felajánlott alegységek felszerelésének, anyagi készleteinek összeállításánál a logisztikai szakterületek figyelembe veszik a végrehajtók igényét, azonban azok teljesítésének vannak objektív akadályozó tényezõi. Egyrészt az igényeket csak a Magyar Honvédségben rendszeresített, meglévõ, illetve közbeszerzésbõl biztosítható készletbõl van lehetõség kielégíteni. Másrészt a szûk határidõk, valamint a közbeszerzési szabályok megnehezítik a NATO-ban jól bevált alulról felfelé történõ (bottom-up) igénylés rendje alapján megvalósuló ellátás megszervezését, végrehajtását. A felszerelések, az anyagi készletek megalakításának folyamatában a következõket célszerû figyelembe venni: • a csapatkészleteket, illetve a haderõnemi átcsoportosításból biztosítható készleteket kell alapnak tekinteni, illetve szem elõtt kell tartani a fejlesztés vagy beszerzés hosszú idõtartamát; • az igények összeállításához szükséges ismerni a felajánlott erõk alkalmazásának elveit, idõszakait, a vezetõnemzet logisztikai képességeit, valamint a korábbi váltások logisztikai támogatása megtervezésének, megszervezésének és végrehajtásának tapasztalatait; • a fentebb említett szempontok figyelembevételével elkerülhetõ lenne a logisztikai tervezés induló adatait biztosító alapdokumentumok – állománytábla, ideiglenes felszerelési jegyzék, „Hiány-felesleg jelentés”, stratégiai szállítási terv, egyéb igények – gyakori tartalmi változtatása. AZ NRF-VÁLTÁSHOZ SZÜKSÉGES KERETSZERZÕDÉSEK A mûveleti területen feladatot végrehajtó NRFerõk logisztikai ellátására két lehetõség adódik. Az egyik: az ellátó nemzettel (szervezettel) kötött – a már elõzõekben említett – technikai egyezmény alapján, utólagos elszámolással történõ külföldi szolgáltatások igénybevétele, amely az ellátás szempontjából kulcsfontosságú, és a tervezés során prioritást kell hogy kapjon. A másik: a saját logisztikai bázisról, hazai utánszállítással és szükség esetén helyszínen kötött eseti szerzõdésekkel, beszerzésekkel biztosítani a mûveleti feladatban részt vevõ alegységek ellátását, mûködõ(harc)képességének fenntartását.
12
2009/4
Az MC 0526 számon kiadott, Az NRFmûveletek logisztikai támogatásának irányelvei (Logistics Support Concept for NATO Response Force) címû dokumentum a mûveletek logisztikai támogatására vonatkozóan – az ellátás egyes területein és a szolgáltatások vonatkozásában – technikai egyezmény megkötését irányozza elõ. Ezek a területek az alábbiak: elhelyezési biztosítás (táborépítés, energiabiztosítás, hulladék-kezelés, fürdetés, raktározás stb.); meleg étkezés, ivóvíz biztosítása; üzemanyag-ellátás; stratégiai szállítás; mosodai szolgáltatás; egészségügyi ellátás (a MEDEVAC-ot is beleértve); eszközbiztosítás (pl. konténer rakodó-szállító eszközök); karbantartás, javítás; kegyeleti tevékenység. A nemzeti felelõsségi körbe tartozó logisztikai támogatás megvalósítására a két-, illetve többoldalú megállapodások, szerzõdések megkötése megoldás, ugyanakkor vannak olyan esetek, mint például az NRF-váltásokban egyéni beosztást betöltõk esetében, hogy ez az egyetlen lehetõség az ellátás biztosítására. A két-, illetve többoldalú szerzõdések megkötését indokolja még a stratégiai szállítókapacitás jelenlegi hiánya, a rendelkezésre álló erõforrások gazdaságos felhasználása, továbbá a szállítandó készlet volumenének csökkenthetõsége. Az NRF-váltások logisztikai támogatásának egyik legnagyobb problémáját az egyetértési nyilatkozatok és technikai egyezmények hiánya, illetve késve történõ megkötésük jelenti. A szakemberek szerint az egyezmények megkötésénél komoly nehézségeket jelent a felajánlások elaprózottsága (sok kis alegység). Az NRF-váltások logisztikai támogatásában szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány ország mereven elzárkózik (pl. az NRF 2. váltás esetében) a különbözõ nemzetek igényeink ilyen módon történõ biztosításától. A tárgyalások lefolytatása, illetve a technikai egyezmények megkötése könnyebbé válhat, amennyiben a NTE-be olyan képességeket is felajánlunk, mint például az üzemanyag-szállító és -töltõ kapacitás, amelyet szinte valamennyi logisztikai támogatást vezetõ nemzet szívesen fogad. Az NRF-fel kapcsolatos logisztikai támogatás feladatainak végrehajtását nagyban megkönynyítheti, hogy Magyarország 2009. január 20-án bejelentette csatlakozását a NATO Karbantartási és Ellátó Hivatalához (NATO Maintenance and Support Agency – NAMSA). A NAMSA a NATO fõ logisztikai támogató és ellátó ügynöksége, a csatlakozott tagok részére nonprofit szervezetként a logisztikai támogatás teljes skáláját biztosítja. Az NRF-erõk alkalmazásának idõszakában a nemzeti felelõsség körébe tartozó logisztikai feladatok végrehajtásakor így mérlegelhetõ, hogy azt az MH saját hatáskörben oldja meg, vagy amennyiben az idõben/pénzben elõnyösebb megoldást jelent, úgy az adott logisztikai feladat ellátásával az ügynökséget bízza meg. A NAMSA tevékenységét az Észak-atlanti Tanács által 1958-ban alapított NATO Karbantartási és Ellátó Szervezete (NATO Maintenance and Supply Organization – NAMSO) felügyeli. A NAMSA és a NAMSO mûködésük során több hivatalos megállapodást kötöttek magas szintû NATO-testületekkel – mint pl. a SHAPE (Supreme Headquarters Allied Powers Europe) –
logisztikai támogatások és szolgáltatások nyújtásáról, részt vesznek a NATO-missziók (kiemelendõ pl. az ISAF) logisztikai támogatásában. A FELKÉSZÍTÉS ÉS A SZOLGÁLATELLÁTÁS FÕBB TAPASZTALATAI A Magyar Honvédség NATO, vagy EU vezette mûveletekben végrehajtott feladatai minõségét, nemzetközi megítélését determinálja, jelentõsen befolyásolja a nemzeti hatáskörbe tartozó feladatok végrehajtásának minõsége, mint esetünkben az NRF-feladatra történõ felkészítés, és annak logisztikai támogatása. A Nemzeti Katonai Stratégiában is megfogalmazott szerepvállalásunk, a jelen és a jövõ mûveleti követelményei, a Magyar Honvédség erõinek küldetései sikeres végrehajtása, valamint a pozitív nemzetközi megítélésünk érdekében az erõk fejlesztése, képességei formálása során véleményünk szerint az alábbi fõbb területekre célszerû koncentrálni az érintett szervezetek integrált erõfeszítését: • a doktrínák folyamatos adaptációja; • professzionális, multifunkcionális képességek fejlesztése; • a túlélõképesség maximális biztosítása; • követelményeknek megfelelõ logisztikai képességek, az NTE szerepének növelése; • összhaderõnemi felkészítés a haderõnemi felkészítés ciklusában; • a logisztikai támogató erõknek a támogatott erõkkel azonos mobilitása és túlélõképességének biztosítása; • magas fokú, integrált együttmûködési képesség, híradó-informatikai kompatibilitás biztosítása. A Nemzeti Katonai Stratégiában is megfogalmazott célok elérése, valamint a nemzetközi szerepvállalásunkból adódó kötelezettségek teljesítése érdekében hatékonyan kell felhasználni a rendelkezésre álló szûkös erõforrások személyi állományra, valamint a növekvõ logisztikai támogatás jelentõsen emelkedõ költségeire fordítandó támogatást. A költségek fentebb említett célokra történõ szükségszerû koncentrációját alátámasztja az is, hogy a mûveletben részt vevõ katonák és alegységek, beleértve a támogató erõket is, csak akkor képesek megfelelni a követelményeknek, ha képességeik interoperábilisak és valósak, harcképességeik fenntartása, támogatása folyamatosan és a mûveleti követelményeknek megfelelõen biztosított. A változó követelményrendszerhez történõ dinamikus igazodás, a NATO katonai képességeihez való, szövetségi kötelezettségünkbõl fakadó minõségi hozzájárulás, a professzionális, multifunkcionális képességek kialakítása nemcsak nemzeti felelõsség, hanem nemzeti érdek is. Összességében elmondhatjuk: a kor kihívásai komoly kötelezettséget, nem kevés feladatot és felelõsséget ruháznak a szárazföldi erõk és a támogatásban érintett minden katonai szervezet közösségére annak érdekében, hogy megfeleljenek a Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiájában megfogalmazott, a NATOszerepvállalásokhoz kapcsolódó, nemzeti célok és feladatok diktálta követelményeknek. Ezért maximálisan szinkronizálni kell az alkalmazott erõk és a támogatásukért felelõs szervek erõfeszítését.
Honvédségi Szemle Kiemelt célunk volt, hogy ne csak a rendelkezésre álló szabályozókat és szabályzatokat, STANAG-eket tanulmányozzuk, és a felsõ és középszintû szervek, szervezetek szakembereit kérdezzük meg a tapasztalatokról, hanem a munkánkba bevonjuk a feladatot ténylegesen végrehajtó katonai szervezeteket, katonákat is annak érdekében, hogy minél teljesebb képet adhassunk a témáról. Szeretnénk bemutatni olyan felvetéseket, megoldásra váró problémákat, amelyek a csapatlátogatások során fogalmazódtak meg, ráirányítva a figyelmet azok fontosságára. 1. A jelenleg folyó missziós feladatok nagyfokú leterheltséget jelentenek a katonai szervezetek és a katonák számára (pihenés, regenerálódás, szabadságok kivétele). 2. Az NRF-felkészítést és -szolgálatellátást szûkös humán és anyagi erõforrások (eszközök, készletek) jellemzik, mely területeken pozitív irányú változás szükséges. 3. Az eredményes felkészülés érdekében szükségesnek tartjuk a felkészítés és kiképzés alapvetõ dokumentumainak (feladatoknak megfelelõ doktrínák, kiképzési követelmények/iránymutatások, konkrét kiképzési programok) minél elõbbi kidolgozását. 4. A kontingensparancsnok SZMSZ-ben meghatározott felelõsségi körének újragondolását javasoljuk, mert azok, véleményünk szerint, kissé „irodaszagúnak”, kevésbé életszerûnek tûnnek. Vajon az SZMSZ-ben meghatározottak szerint mûködõképes lesz-e a magyar kontingens? A felvetés annál is inkább helytálló, mert egyrészt ezt a gyakorlatban még nem próbálták ki, másrészt mert nagy valószínûséggel a felajánlott több kisebb alegységet területileg egymástól távoli térségekben – akár más földrészeken – alkalmazzák, alkalmazhatják. Mindezek a következõ kérdéseket vonják maguk után: Képes lesz-e áthidalni a kontingensparancsnok feladatai ellátása során a földrajzi távolságokat? Egyáltalán, megvalósítható-e hatékonyan a területileg széttelepült magyar kontingens vezetése? Rendelkezésre állnak-e a szükséges és kompatibilis vezetési eszközök? 5. Véleményünk szerint a katonák felkészítésen és kiképzésen történõ részvételének biztosítása érdekében az egészségi-fizikai-pszichikai alkalmassági vizsgálatokat, valamint a védõoltások beadásának rendjét úgy kell megszervezni, hogy azok a készenléti szolgálat kezdetéig megtörténjenek. 6. A vonatkozó elõírások figyelembevételével egységes elvek alapján szükségesnek tartjuk pontosítani a váltások egyes beosztásaihoz meghatározott nyelvvizsga-követelményeket. 7. Az NRF alkalmazási elveinek figyelembevételével javasoljuk megvizsgálni annak lehetõségét, hogy van-e mód a nemzeti támogató elemen kívül a végrehajtó alegységek állományában is rendszeresíteni pénzügyi, jogi, biztonsági, logisztikai tiszti beosztásokat. 8. A kontingens felkészülésének, illetve a kontingens részére meghatározott tervek kidolgozásának könnyebbé tétele érdekében javasoljuk, hogy dolgozzanak ki és adjanak ki mintaokmányokat (terveket) az érintett katonai szervezetek és az egyéni beosztást ellátók részére. 9. A nemzetközi gyakorlatok, valamint a külföldi katonai szolgálatból visszatért állomány tapasztalatainak feldolgozása, közkinccsé tétele érdekében javasoljuk a „Lesson Learned” rend-
szer kidolgozásának mielõbbi befejezését és a Magyar Honvédségben történõ alkalmazásának bevezetését. 10. A Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalását erõsítendõ, megfontolásra javasoljuk speciális (pl. sugárbiológus, toxikológus, mikrobiológus) beosztások felajánlását polgári intézmények szakembereinek közremûködésével. * A tapasztalatokat összegezve a témával kapcsolatosan az alábbi megállapításokat, következtetéseket tesszük: Kiemelten kell kezelni és minél elõbb meg kell teremteni az NRF – erõk hét feladatrendszeréhez – kiürítési mûveletek, válságreagáló mûveletek, válságkezelési mûveletek (kidolgozása megkezdõdött), terrorizmus elleni mûveletek, embargós mûveletek, elõrevetett mûveletek, erõdemonstrációs mûveletek – kapcsolódó hazai doktrinális alapokat. Ez vonatkozik a doktrínák Magyar Honvédségben történõ bevezetésére, valamint az azokból adódó (had)mûveleti követelmények (útmutatások) nemzeti kidolgozására, kiadására. Az összevont nemzeti felkészítés és kiképzés zárásaként végrehajtott és ellenõrzött gyakorlatokon meggyõzõdhettünk az NRF-váltásban érintett alegységek, katonák magas szintû felkészültségérõl, szakmai jártasságukról, képzettségükrõl. Az NRF koncepciója azonnal bevethetõ mûveleti képességek gyors létrehozását irányozza elõ, azonban ez nemcsak képességfejlesztést jelent, hanem nemzeti, „testre szabható” eszközt és módszert is ajánl a modernizációhoz. Azon országokban, amelyeknél a védelmi erõforrások korlátozottan állnak rendelkezésre, a koncepció jól alkalmazható a tervszerû, fokozatos, a szövetség által tesztelt képességfejlesztésre. Az NRF haderõ-fejlesztési katalizátor funkcióját elemezve elmondható, hogy a magyar NRFfelajánlások eredményeként bizonyos képességbõvüléseket elértünk – azok kivétel nélkül megva-
lósultak, mivel a viszonylag kisebb erõkhöz mindig megoldható volt a fejlesztési forrás biztosítása, a valós ellátási-kiképzési feladat hozzákapcsolása –, de vállalásaink zömében korábban, az NRF-felajánlásoktól függetlenül is tervezett képességfejlesztések végrehajtását jelentik, tehát valójában nem teljesen új szándékok. A NATO általános védelmi tervezési rendszerében szereplõ FP/FG haderõ-fejlesztési ajánlásokkal és célokkal összehasonlítva az NRF-vállalások a szövetségi kérésnek megfelelõen, Magyarországon is kiemelt prioritást, támogatást kaptak. Ez a Magyar Honvédség általános képességfejlesztési törekvései és a speciális képességek kialakítása között esetenként feszültséget eredményezett. Az NRF-felajánlások célja alapvetõen a rövid távú képességfejlesztés, amely képességek kialakítása jelentõs erõforrásokat igényel. Ez a forrásigényesség ellentétben áll azzal, hogy a tervezési rendszerekben a rendelkezésre álló források (rövid, illetve középtávon) kötöttek. A problémát fokozza Magyarországon az is, hogy a haderõtervezõknek a kialakult pénzügyi és gazdasági válsághelyzetben csökkenõ költségvetéssel kell számolni, amely az NRF-vállalások prioritásként történõ megjelölésével kezelhetõvé válhat. A szövetséges nemzetek felajánlásait vizsgálva megállapítható, hogy az NRF mint katalizátor nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ez tükrözõdik – a tagországok csökkenõ számú felajánlásai következtében – az NRFváltások alacsony feltöltöttségi szintjében is. A „fokozatosan felállítandó erõ” eljárás 2008. júliusi bevezetése óta eltelt idõ is ezt a trendet erõsítette, hiszen a kisebb erõigényt támasztó „mag” biztosításához sem nõtt meg a tagállamok felajánlási hajlandósága. A Szövetséges Fegyveres Erõk európai fõparancsnoka (Suprene Allied Commander Europe – SACEUR) szavaival összefoglalva: „Katonai megoldásokkal nem lehet politikai problémákat (a felajánlási hajlandóság hiányát) megoldani.” Mindezek ellenére a NATO továbbra is fontosnak tartja az NRF- koncepciót, ezért a 2009. februári krakkói ülésen a védelmi miniszterek feladatul szabták a SACEUR részére, hogy dolgozzon ki átfogó javaslatot az NRF-koncepció átalakítására. A kidolgozott koncepció7 szerint az NRF vezetés-irányítási elembõl, Azonnali Reagáló Erõbõl (Immediate Response Force – IRF), valamint a Reagáló Erõk Csoportosításából (Response Forces Pool – RFP) tevõdne öszsze. Véleményünk szerint a pontosított feladatrendszer, a javasolt struktúra, annak elemei és az azok fenntartására vonatkozó elképzelések elfogadása a tagállamok számára az NRF-koncepció mûködõképességének eléréséhez egy jobb megoldást nyújthat. Az NRF új koncepciója a NATO védelmi miniszterek 2009. június 11–12-ei ülésének napirendjén szerepelt. Q
1 Etnikai konfliktusok, terrorizmus, instabil országokból kiinduló nagyobb méretû migráció, szervezett bûnözés, fegyverkereskedelem, kritikus infrastruktúra elleni támadások, tömegpusztító fegyverek proliferációja, ipari és természeti katasztrófák, környezetszennyezések stb. 2 A Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiája IV. fejezet. (Magyar Közlöny 2009/12. szám 1009/2009. (I. 30.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiájáról.) 3 NATO informális védelmi miniszteri találkozó 2008. október 9–10. Budapest; NATO védelmi miniszteri találkozó 2009. február 19–20. Krakkó. 4 NATO Stratégiai Koncepció, 29. cikkely 5 Prague Summit Declaration, 2002. nov 21., http://www.nato.int/docu/pr/2002/p02-127e.htm 6 2006. november 28–29. között megrendezett rigai NATO-csúcsértekezlet 7 Further development of the Concept for the NATO Response Force (NRF), 2009. április 24.
2009/4
13
Honvédségi Szemle
Németh Gergely:
A NATO KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI IGÉNYEINEK MEGJELENÉSE A MAGYAR HONVÉDSÉG FEJLESZTÉSI TERVEIBEN „Semmilyen szél sem kedvezõ annak, aki nem tudja, milyen kikötõbe tart.” Seneca
Napjaink valósága a globalizálódó, a felgyorsult világ. Az ennek következményeként végbemenõ rohamos fejlõdés, a lendületesen változó globális biztonsági környezet, a fejlett és szegényebb társadalmak válságjelenségei, a megmegújuló kulturális, vallási vagy etnikai konfliktusok az államok szuverenitását garantáló fegyveres szervezetek állandó készenlétét igénylik, hogy azok sikeresen biztosíthassák az adott ország társadalom biztonságát. Maga a biztonság is relatív, viszonyított fogalom. A biztonsággal foglalkozó tudományterületek szakemberei alapvetésként kezelik: a biztonság egyre összetettebbé válik, és így garantálása is mind komolyabb kihívás elé állítja a társadalmakat, valamint az azok védelmét szavatoló fegyveres erõket. A biztonság kifejezés a latin secura összetett szóból származtatható, amely a sine (fosztóképzõ) és a cura (aggodalom, félelem) szavakból tevõdik össze. A secura tehát szabad fordításban aggodalom-, félelemnélküliséget jelent. A félelemnélküliséget, vagyis a biztonság ideális állapotát akkor közelíthetjük meg, ha felmérjük a környezetünkbõl érkezõ fenyegetéseket, és lépéseket teszünk azok megelõzésére, valamint – szükség esetén – elhárítására. A megelõzés biztonságpolitikai aspektusa a környezeti tényezõk helyes felmérése, világos politikai irányelvek megfogalmazása az ország érdekeinek figyelembevételével. A prevenció katonai vetülete a szakpolitikai elemzésbõl kialakított célok elérése érdekében folytatott, tervszerû haderõfejlesztés. Az elhárítás katonai eszköze a háború, megvívása azonban reális képességek tervszerû alkalmazását igényli a siker érdekében, vagyis hiteles katonai erõ szükséges hozzá. Ennek kialakítása a védelmi tervezés szakterületeinek és kiemelten a haderõtervezésnek a feladata. A szükségesnek és elégségesnek ítélt katonai képességek megteremtése nem képzelhetõ el ad hoc módon, céltudatos és lépésrõl-lépésre elõrehaladó tevékenységet igényel. A piaci (vállalati) és az állami szektorban egyaránt kiemelt fontossággal bír a közép- és hosszú távú stratégiai tervezés; ez nem lehet másképp a haderõfejlesztést illetõen sem. Bár a vállalati tervezés célrendszere és eszköztára területenként eltérõ, elveit és folyamatát tekintve jelentõs hasonlóságokat mutat. Több típusa közül a szituációs elemzés (situational analysis) áll a legközelebb a haderõ képességei tervezésének folyamatához. A szituációs elemzés a fennálló helyzetbõl kiindulva határozza meg a szervezet helyét, szerepét, mûködõképességét, és az így kapott „képességösszeget” hasonlítja össze a
14
2009/4
szervezeti menedzsment által meghatározott célokhoz szükséges, elérendõ képességek összességével. A kettõ különbsége alapján az eljárás megállapítja a hiányokat és a feleslegeket. Ezután javaslatokat tesz a hiányok megoldására, a feleslegek megszüntetésére. Mindezt azért tartottam fontosnak a bevezetõben megemlíteni, mert a fenti példa is alátámasztja, hogy a Magyar Honvédség képességfejlesztése napjainkban az egyik leghangsúlyosabb feladat, melyet a Honvédelmi Minisztérium – és alárendelt szervezetei – tervezõi végeznek. A haderõtervezés döntõ szerephez jut annak a meghatározásában, hogy hová tart a Magyar Honvédség; javaslatokat tesz a haderõ eszközrendszerének kialakítására, azonosítja a feleslegeket és a hiányokat. SZÖVETSÉGI KÉPESSÉGFEJLESZTÉS, TERVEZÉSI DISZCIPLÍNÁK Ahhoz, hogy a haderõtervezésrõl fogalmat alkossunk, meg kell ismernünk tágabb kontextusát, a védelmi tervezést és a két rendszer együtthatását és mûködési dinamizmusát. A honi tervezõrendszerek fejlesztésének egyik legfontosabb eredménye, hogy azok harmonizálnak a NATO védelmi tervezési rendszerével és alrendszereivel. A hasonló elvek mentén felépített nemzeti és kollektív tervezõrendszer együttmûködése – mint a késõbbiekben látni fogjuk – elengedhetetlen feltétele a hatékony és következetes képességtervezésnek. A téma kifejtésénél ezért alapvetõ, hogy megismerjük a NATO védelmi tervezési rendszerének alapelemeit, szabályzóit és mechanizmusát. A szövetségi védelmi tervezési eljárásrend célja, hogy a tagországok létrehozzák és fejlesszék a NATO küldetésének teljesítéséhez szükséges képességeket, miközben megosztják az információkat a védelmi/haderõ-fejlesztési terveiket illetõen egymással és a szövetséggel. A védelmi tervezés definíciója szerint: biztosítja a mûveleti parancsnok igényeinek megfelelõ, a szükséges expedíciós, fenntartható és interoperábilis képességeket a NATO-mûveletek sikere érdekében. A szövetség képességei fejlesztésének alapja az Átfogó politikai irányelvek (CPG1) dokumentuma. Ebben a dokumentumban határozták meg a NATO stratégiai jövõképét (10-15 éves távlatban), politikai küldetését, képességei fejlesztésének általános irányait. A védelmi tervezés politikai alapvetéseit tehát a CPG adja meg, amit a tagállamok állam- és kormányfõi hagynak jóvá. A CPG irányvonalával konzisztens, de a szövetségi védelmi tervezést illetõen részletesebb dokumentum a Miniszteri irányelvek (MG2). Az MG olyan tervezési útmutató, amely szakpolitikai szintû elvárásokat és útmutatást fogalmaz meg a szövetséggel szemben, meghatározza a
NATO ambíciószintjét (a LoA-t3), és világos iránymutatást ad a tervezési területek számára. Ahhoz, hogy pontos képet alkossunk a szövetségi tervezés rendszerérõl, fontos megismernünk a tervezési területeket, diszciplínákat. A NATO védelmi tervezés hét tervezési diszciplínát foglal magában: a fegyverzeti tervezést, az erõforrás-tervezést, a vezetés-irányítási rendszertervezést, a logisztikai tervezést, a haderõtervezést, a polgári veszélyhelyzeti és nukleáris tervezést, valamint a NATO bizottságait. Részletesebben kifejtve: a fegyverzeti tervezés valósítja meg a tagállamok fegyverzeti-beszerzési programjai közötti harmonizációt, valamint a kutatási és technológiai kezdeményezések koordinációját. A fegyverzeti tervezõk készítik el a hosszú távú képességkövetelményeket (Long Term Capability Requirements), amelyek nyomán jelentõs befolyással bírnak a kutatás-fejlesztési területre, valamint a fegyverzeti beszerzésekre. Az erõforrás-tervezés foglalkozik a képességek finanszírozásának igényével, különös tekintettel a közösségi finanszírozású projektekre. Ez a diszciplína közvetlen összeköttetésben áll a haderõtervezéssel, és célja ahhoz hasonlóan, a mûveletek folytatásához igényelt erõk és képességek elérésének támogatása (erõforrásoldalról). Ez a szakterület foglalkozik továbbá az ún. képességcsomagok4 megvalósíthatóságának vizsgálatával, a mûveletek közvetlen finanszírozásával, valamint a szövetség közös pénzügyi alapjából finanszírozott egyéb fejlesztésekkel (pl. AWACS korai riasztó és elõrejelzõ rendszer, NATO biztonsági és beruházási program). Megvizsgálja az ezekben foglalt képességek fejlesztésének finanszírozhatóságát, és javaslatot tesz a projektek nemzeti, többnemzeti vagy NATO közös pénzalapból történõ megvalósítására. A vezetés-irányítási (C25) rendszer tervezése szorosan kapcsolódik a haderõ- és erõforrás-tervezés területéhez, de fontossága miatt önálló alrendszerként jelenik meg. A diszciplína tervezõi a C2 rendszerekkel szembeni követelményeket dolgozzák ki, és megoldási javaslatokat fogalmaznak meg azok szövetségi szintû megvalósítására (akár képességcsomagok formájában). A logisztikai tervezés célja a szövetség számára szükséges logisztikai képességek, az erõk telepíthetõségének, fogadásának, várakozási körletben történõ elhelyezésének és mozgatásának, valamint fenntartásának kialakítása és integrálása a haderõtervezés, valamint a mûveleti tervezés rendszerébe. A polgári veszélyhelyzeti és a nukleáris tervezés a leginkább rendszeridegen elem. A SACEUR irányítása alá tartozik. A polgári veszélyhelyzeti tervezés összegyûjti, elemzi és megosztja a nemzeti veszélyhelyzeti tervezõ rendszerek információit, hogy veszélyhelyzet esetén a lehetõ leghatékonyabb módon használja fel a rendelkezésre álló
Honvédségi Szemle erõforrásokat. A diszciplína része a tagországok közös felkészülése. A veszélyhelyzeti tervezés jelenléte a tervezési területek között azt a felismerést tükrözi, hogy a társadalmak nem csupán katonai jellegû veszélyeknek vannak kitéve. Mivel a NATO deklarálta, hogy a béke megõrzése és az elrettentés megtartása miatt továbbra sem szándékozik felszámolni atomarzenálját, ezért továbbra is folytatja a nukleáris erõk alkalmazásának tervezését, törzsgyakorlását. A NATO nukleáris politikájának alakításában minden tagállam részt vesz, ezzel is demonstrálva a szövetség kollektív elkötelezettségét az atomháború elkerülését illetõen. A nukleáris tervezés legfõbb szerve a Nukleáris Tervezõ Csoport (NPG6). Ez a szervezet végzi a szövetségi szintû atompolitika felülvizsgálatát a változó biztonságpolitikai környezet tükrében. A haderõtervezés a 7 diszciplína egyike, de egyúttal „elsõ az egyenlõk közt”, vagyis kiemelt szerepe van. Ez a terület integrálja a tervezési diszciplínák eredményeit. A haderõtervezés hivatott biztosítani a NATO követelményeinek megfelelõ erõket és képességeket (mennyiségi és minõségi értelemben) a mûveleti tervezõk útmutatásai alapján, a szövetséges mûveleti parancsnok (ACO7) számára. A 10 éves tervezési periódusban a NATOhaderõtervezés 4 éves ciklusokban zajlik, mely szükség esetén 2 éves elemekkel egészülhet ki. A haderõtervezés keretében történik a szakpolitikai iránymutatásban meghatározott feladatok teljesítése érdekében indított képességfejlesztések tervezése, koordinációja. Az illetékes NATO-bizottságok iránymutatást adnak a fenti területeknek, és közremûködnek a tervezést szabályozó dokumentumok kialakításában. A VÉDELMI TERVEZÉSI ELJÁRÁSREND – A NATO VÉDELMI TERVEZÉSI RENDSZERE A szövetségi védelmi (haderõ-) tervezés a bevezetõben már említett szituációs modellen alapul. Tervezési forgatókönyveket vizsgál, melyek tartalma a szövetséget fenyegetõ hagyományos és nem hagyományos katonai és nem katonai fenyegetések mennyiségi és minõségi bontásban, továbbá foglalkozik az adott szituációhoz kapcsolódó várhatóan semleges, vagy támogatólag fellépõ tényezõkkel. A szövetség küldetésének teljesítése érdekében szükséges a figyelembe vett kihívások kezelési módjainak, eszközrendszereinek a meghatározása. Ez utóbbi a szövetség ambíciószintjéhez mért képességek halmaza. A tervezõi munka során ezt az „elérendõ” képességhalmazt (képességösszeget) vetik össze a szövetség meglévõ képességeivel. Az elérendõ és a meglévõ képességek közötti különbség a képességhiány. A képességhiányok kezelésére javaslatokat dolgoznak ki, melyek végül képességcsomagok vagy haderõ-fejlesztési javaslatok formájában kerülnek a nemzetekhez, amelyek – saját lehetõségeik ismeretében, politikai szándékaik fényében – véleményt nyilvánítanak a képesség fejlesztésének katonai szükségszerûségérõl, technikai kivitelezhetõségérõl, továbbá arról, hogy az adott javaslat politikailag támogatható-e, illetve lehetséges-e a finanszírozása. A NATO védelmi tervezési mechanizmusa ciklikusan ismétlõdõ folyamat. Fõbb elemei a védelmi követelmények felülvizsgálata, a haderõ-fejlesztési javaslatok és a védelmi áttekintés.
A védelmi követelmények felülvizsgálata (DRR8) a NATO Transzformációs Parancsnokság (ACT9) által irányított komplex elemzõ modell, melynek munkáját szinte mindegyik szövetségi tervezõ szervezet támogatja. A tervezõi modell célja – a védelmi tervezésnél már említett módon – a katonai parancsnok igényeinek megfelelõ erõk és képességek biztosítása. Ennek keretében történik a minimális katonai szükségletek (MMR10) A VÉDELMI KÖVETELMÉNYEK FELÜLVIZSGÁLATA – A KATONAI KÖVETELMÉNYEK SZÖVETSÉGI SZINTÛ MEGHATÁROZÁSA összevetése a miniszteri irányelvekben megszabott NATO LoA-val. Ezt követõen a nemzetek a NATO kijelölt szerAz elemzés felméri a szükséges és a meglévõ vezetivel konzultálva13 tisztázzák a vitás kérdése(mennyiségi és minõségi értelemben vett) kéket és egyeztetik az FP-k megvalósíthatóságát pességek közötti különbséget, az úgynevezett (vagyis elfogadják/nem fogadják el). A haderõképességhiányokat. fejlesztési javaslatok többfordulós folyamat Az elemzésben meghatározott képességhiáeredményeként, az összevont konzultáció, a Kanyos területek megfelelõ fejlesztése érdekében tonai Bizottság megvalósíthatósági tanulmánya, az ACT és az ACO, valamint a Nemzetközi Törzs a multilaterális tárgyalás után a nemzetek által (IS11) haderõ-fejlesztési javaslatokat (FP12) készít elfogadott és végrehajtandó haderõ-fejlesztési célokká (FG14) alakulnak, melyeket szövetségi elõ, illetve fogalmaz meg a nemzetek, és egészében, a szövetség részére. A haderõ-fejlesztési jaszinten a Védelmi Tervezõ Bizottság (DPC15) vaslatok, a szövetséget egy képzeletbeli országhagy jóvá. Az FG-k már kötelezik a nemzeteket ként kezelve, összesítve, az úgynevezett RURIa vállalt fejlesztések végrehajtására. TÁNIA könyvben jelennek meg, és a szövetség Az elfogadott haderõ-fejlesztési célokban válegészére számvetett haderõigényt és képessélalt képességek elérése érdekében haderõ-fejgeket határozzák meg. Ennek arányos leosztálesztési programok indulnak, melyek az adott tesával (acceptable challenge, fair burden sharing) rületen (pl. továbbfejlesztett szárazföldi harcjárkészülnek el az országokra szabott haderõ-fejmû) vállalt fejlesztést hivatottak kiváltani és koorlesztési javaslatcsomagok. dinálni. A haderõ-fejlesztési programok bekerülA DRR eddig a következõ pilléreken épült: NATOnek a Magyar Honvédség 10 évre szóló stratégiai stratégia, Miniszteri irányelvek (Ministerial Guitervelgondolásába, és amennyiben finanszírozádance, a továbbiakban MG), NATO hírszerzési jesuk, technikai megvalósíthatóságuk és a fejleszlentés/elemzés, valamint a tervezési szituációk. tés ütemezhetõsége támogatást nyer, a tervelgondolás fázisa után tisztázott stratégiai tervben is szerepelnek, vagyis legitim részévé válnak a A HADERÕ-FEJLESZTÉSI CSOMAGOK Magyar Honvédség haderõ-fejlesztésének. – A SZÖVETSÉG HADERÕIGÉNYE ÉS ANNAK A haderõ-fejlesztési célok hazai haderõ-fejELEMZÉSE NEMZETI SZINTEN lesztési programmá alakítása igen bonyolult, magas szakmai tudást igénylõ feladat. A korábA haderõ-fejlesztési javaslatok, vagyis FP-k menybiakban már szót ejtettünk a NATO képességnyiségi és minõségi értelemben határozzák meg igényének mennyiségi és minõségi megoszláa javasolt képességeket. A minõségi ajánlások sáról. A minõségi típusú képességigény egy egy képesség kialakítását vagy fejlesztését célozmeglévõ képesség, vagy fegyverrendszer fejzák (pl. információs rendszerek védettsége), míg lesztését, vagy – új képesség esetén – kialakítáa mennyiségi ajánlások számszerûsített célokat sát igényli. A kialakítást természetesen akár fogalmaznak meg (katonai egységben/alegységsoktucatnyi NATO- és hazai doktrína, szabvány, ben/hajóban/platformban stb. határozzák meg az mûszaki követelmény stb. befolyásolja. igényelt képességek mértékét). Az egységek/alA mennyiségi igény, mely katonai szervezetekegységek készenlétével együtt, a mennyiségi hez és azok képességeihez, készenlétéhez köthehaderõ-felajánlások alkotják az ún. haderõtáblát. tõ, a haderõ-fejlesztési javaslatokban jelenik meg, A haderõ-fejlesztési javaslatokat a nemzetek az arányos teherviselés elve szerint elosztva. A saját eljárásrendjüknek megfelelõen megvitathaderõtáblában feltüntetett egységek/alegyják, politikai és katonai döntéseket hoznak, célségek/platformok stb. ún. képességkódokkal szejaikkal összhangban vizsgálva a NATO-javaslarepelnek. Ezeket a képességkódokat az ACT botok nemzeti fejlesztési tervekbe történõ illesztcsátja ki egy képességkatalógusban. A képességhetõségét, kialakítják az elõzetes nemzeti álláskatalógus az összhaderõnemi/összfegyvernemi pontot. Az elfogadhatóság megítélésére kritériharc minden területét lefedve határoz meg képesumrendszert állítottak fel, ennek elemei a katoségkövetelményeket a szervezetekkel szemben. nai indokoltság, a technikai kivitelezhetõség, Vagyis amikor a nemzet elfogad egy NATO-mintávalamint a finanszírozhatóság és ezzel együtt a jú lövészzászlóaljra vonatkozó haderõigényt, azt a politikai támogathatóság. megfelelõ kóddal (MED INF BN) feltünteti a had-
2009/4
15
Honvédségi Szemle erõtáblájában, és elfogadja az erre vonatkozó FP-t, akkor ezzel együtt elfogadja azt is, hogy a felajánlott zászlóalj képességei megegyeznek a szövetség által a nemzetektõl igényelt képességkövetelményekkel. Meg kell jegyezni, hogy a szövetség elfogadja a bizonyos képességkorlátozásokkal felajánlott egységeket, alegységeket, jóllehet a korlátozások (képességhiányok) megszüntetése érdekében igényli a szükséges fejlesztéseket. A nemzeti tervezõi szinten a védelempolitika (szakpolitika) fogalmaz meg iránymutatást arról, hogy az új szervezet kialakítása illeszkedik-e a stratégiai koncepciókhoz, felméri a várható katonapolitikai hatásokat, és útmutatása alapján a katonai tervezõ szervezetek megkezdik a haderõigényként jelentkezõ szervezet (például egy lövészzászlóalj) doktrinális hátterének, alkalmazási koncepciójának kialakítását, megvalósíthatóságának vizsgálatát, leendõ (perspektív) szervezetének kialakítását. A szervezet kialakítása során jelentkezõ haditechnikai, személyi, kiképzési és infrastrukturális igények kielégítésére a 10 éves stratégiai tervben megfogalmazzák a szükséges fejlesztési programokat és terveket, azok költségeivel együtt. A szervezeti fejlesztések során nagy hangsúllyal esik latba a NATO egységes képességi követelményeinek vizsgálata. A honi feladatokra kialakított szervezet meglévõ képességei és a NATO által javasolt elérendõ (perspektív) képességek közötti képességhiány megszüntetése a katonai tervezési területek kiemelt célja. A felvállalt mennyiségi és minõségi fejlesztéseket a Magyar Honvédség 10 éves stratégiai terve rögzíti. A VÉDELMI ÁTTEKINTÉS FOLYAMATA – A NEMZETI HADERÕFEJLESZTÉS JELENTÉSE A SZÖVETSÉGNEK A vállalt fejlesztéseket a szövetség egy áttekintési ciklus keretében ellenõrzi, ez a védelmi áttekintés (DR16). A NATO-definíció szerint a DR nem más, mint az összes tagállam haderõ-fejlesztési és pénzügyi terveinek kollektív, mélyreható vizsgálata a tízéves távlatra elfogadott haderõ-fejlesztési célok (FG) végrehajtásának tükrében. Ez a felülvizsgálat nemcsak egy segítõ mechanizmust jelent az országok számára abban, hogy felmérhessék, hol tartanak a célok elérésében, hanem átfogó képet nyújt a szövetségnek a rendelkezésre álló képességekrõl és hiányosságokról. A nemzetek az elfogadott haderõ-fejlesztési céljaikról és azok megvalósíthatóságának és finanszírozhatóságának tartalmáról a védelmi tervezési kérdõív (Defence Planning Questionnare, a továbbiakban DPQ) kitöltése útján jelentenek. A DPQ tartalma17: a politikai célok, a haderõ képességfejlesztésével kapcsolatos tervek, a tervek finanszírozhatósága, a válaszok a haderõ-fejlesztési javaslatokra, a hadrend és a haderõtáblák. A DPQ egyes fejezeteit a Védelmi Tervezési Fõosztály irányítása mellett a HM közép- és felsõ szintû szervezetei, fõosztályai töltik ki. A védelempolitikát, védelmi terveket illetõ kérdéseket a Védelempolitikai Fõosztály, a haderõnemi kérdések és a haderõ-fejlesztési célok fejezeteit a Haderõ-tervezési Fõosztály dolgozza ki, a Hadmûveleti és Kiképzési Fõosztály és az MH Összhaderõnemi Parancsnokság adatszolgáltatása alapján. A pénzügyi források tekintetében a Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség, míg az ún. „képességfokozók”-hoz kapcsolódóan a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség jelent.
16
2009/4
A DPQ kitöltése során valamennyi nemzeti és NATO-érdekû haderõ- és képességfejlesztési program részletes kifejtésre kerül, annak költségszükségletével, megvalósításának tervezett ütemével együtt. A haderõtáblákban jelentik a Magyar Honvédség telepíthetõ és nem telepíthetõ szervezeteinek rendszerét, ezzel együtt azok szervezeti struktúráját, haditechnikai eszközparkját és létszámarányait. A kitöltött DPQ a NATO valamennyi tagállama számára hozzáférhetõ, ezzel növelve a szövetségen belüli átláthatóságot, a kölcsönös bizalmat. Az összetett képességstruktúra és a jövõbeni tervek jelentése rendkívül nehéz feladat, mely a kidolgozás folyamatában részt vevõ hazai és szövetségi szervezetek legmagasabb fokú együttmûködését igényli. A munka egyik szakmai elismerésének tekinthetõ, hogy a „Nemzetközi Törzs (IS), Nemzetközi Katonai Törzs (IMS) és az ACT haderõ-tervezõi szerint is a magyar DPQ 2008-ban – kitöltési szempontból – az egyik legjobb. Elmondható, hogy a hazai kitöltésért felelõs szakemberek ebben a ciklusban is jó munkát végeztek.” A DR-ciklus záróaktusaként a védelmi tervezési kérdõívben jelentettek alapján a NATO Staff Analysis néven katonai-szakmai elemzést készít, mely tartalmazza a nemzetek haderõhozzájárulását, haderõ-fejlesztési célokra adott válaszait és minõsíti a haderõ-átalakítás érdekében folyó tevékenységeket. Az ez alapján készülõ Overview a tapasztaltak fokozottabban politikai szempontú összegzése, ami az elõbbivel együtt a szövetség helyzetérõl készült általános jelentés (General Report) részét képezi. Ebben a jelentésben szerepel még a Suitability and Risk Assessment, mely felméri, hogy a szövetségi ambíciószint, vagyis a LoA teljesítéséhez milyen képességek állnak rendelkezésre, melyek hiányoznak, és ezek megléte milyen kockázatokat hordoz magában. A folyamat ezután ciklikusságának megfelelõen újraindul. A MEGÚJULT TERVEZÉSI ELJÁRÁSREND A NATO-adminisztráció és -nemzetek felismerték a NATO védelmi tervezési eljárás18 megújításának, vagy újjal történõ felváltásának szükségességét, mert a folyamatot bonyolultság, nem megfelelõ együttmûködés, az erõfeszítések szétforgácsolódása, felesleges, duplán végzett tevékenységek jellemezték. Az IDPP egy új szerkezetû, teljesen integrált védelmi tervezési folyamat, melyet úgy alakítanak ki, hogy a nemzeti és a szövetségi igényekre is mind hosszú, mind rövid távon fogékony (érzékeny) legyen, továbbá biztosítsa a harmóniát a tervezési területek között, az egységes erõfeszítést a képességek fejlesztésében mind nemzeti, mind többnemzeti és kollektív tervezési célkitûzések útján. Az IDDP létrehoz egy – ez idáig hiányzó – közös keretet, amely valamennyi képességfejlesztési tevékenységet összefogottan és hatékonyan irányítja. A már ismertetett hét tervezési diszciplína kiegészül a légvédelem, a légiforgalom-irányítás, a szabványosítás, a kutatás-fejlesztés, a katonai egészségügy, valamint a hírszerzés területeivel. Az új IDDP egyik fõ célja a mûveleti igények minél hatékonyabb kiszolgálása és a mûveleti tapasztalatok a korábbiaknál magasabb szintû becsatolása a tervezésbe.
ZÁRSZÓ Tanulmányom megírásával a legfõbb célom az volt, hogy bemutassam a szövetségi és a honi haderõfejlesztés kapcsolatát. A védelmi és a haderõtervezés területe, céljai, eszközei olykor még az egyéb területeken tapasztalt szakemberek számára is rejtélyesnek tûnhet. Ezért fontos, hogy az érdeklõdõk, a védelmi szférában dolgozók árnyalt képet kapjanak a haderõ fejlesztésének mikéntjérõl. Lényeges annak bemutatása is, hogy a katonai tervezõ rendszerek sikerrel alkalmazzák a legkorszerûbb vállalati irányítási rendszerek tapasztalatait. Fontos látni – és belátni –, hogy a haderõ képességeinek fejlesztése nem önmagáért való, ad hoc folyamat. A szövetségivel harmonizáló nemzeti tervezõrendszerek átláthatóságot, bizalmat és együttmûködést teremtenek a nemzetek között, és létük fõ céljaként megteremtik a szükséges erõk és eszközök hozzáférhetõségét a szövetség katonai mûveleteinek sikeres megvívásához. A Brüsszelbõl, Monsból, Norfolkból vezérelt haderõ-fejlesztési ajánlások sok esetben meghaladhatják a kisebb nemzetek teherbíró képességét, még akkor is, ha a NATO tervezõi kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy javaslataik arányosak, kivitelezhetõek legyenek. Ennek ellenére a hazánkéhoz mérhetõ teljesítõképességû nemzetek valamennyien kiemelt figyelmet fordítanak a NATO elvárásainak teljesítésére, mert a szövetség kollektív védelmi képessége és elrettentõ ereje a történelemben ritkán látott sikerrel járult/járul hozzá térségünk stabilizálódásához. E siker záloga pedig továbbra is a közös védelmi képességek megteremtése iránti elkötelezettség. Q 1 Comprehensive Political Guidance 2 Ministerial Guidance 3 Level of Ambition 4 A NATO Képességcsomagok azonosítják a katonai parancsnokok részére elérhetõ, vagy általuk igényelt eszközöket. Ezek a csomagok az elsõdleges eszközei a képességek közös finanszírozásából történõ pótlásának. Tartalmazzák az igény haditechnikai, személyi, kapcsolódó infrastrukturális és egyéb feltételeit. 5 Command and Control 6 Nuclear Planning Group 7 Allied Commander of Operations 8 Defence Requirement Review 9 Allied Command Transformation 10 Minimum Military Requirements 11 International Staff 12 Force Proposals 13 Joint Consultation – a találkozóra minden esetben a fogadó nemzet fõvárosában kerül sor. 14 Force Goals 15 Defence Planning Committee 16 Defence Review 17 A fejezetcímek pontosan: Védelempolitikai Kérdések, Haderõnemi Kérdések, Képességfokozók, Pénzügyi Források, Válaszok a Haderõfejlesztési Célokra, Táblázatok. 18 Integrated Defense Planning Process
FELHASZNÁLT IRODALOM 2004. évi CV törvény – Honvédelmi törvény 59/2007. (HK 20.) HM UT a Tárca Védelmi Tervezõ Rendszer alkalmazásáról és a rendszer fejlesztésérõl 113/2007. (HK 20.) HM UT a védelmi képesség-fejlesztési feladatok programozott tervezésérõl és végrehajtásáról
Honvédségi Szemle
Bárány Zoltán alezredes – Lippai Péter alezredes:
A KÜLDETÉSORIENTÁLT VEZETÉS LEHETÕSÉGEI ÉS KORLÁTAI (1.) „A paranccsal az ember egy menetjegyet kap a végállomás feltüntetésével. A legmegfelelõbb útvonalat, a különbözõ kerülõket az utazóra kell bízni.” (Heinz Guderian vezérezredes, 1888–1954)
Magyarország már több mint egy évtizede tagja a NATO-nak. Az eltelt idõszak döntõ jelentõségû változásokat hozott a Magyar Honvédség feladatrendszerében, szervezésében és vezetési rendjében. Egy új szemléletû professzionális haderõ küldetésének kiteljesítése, korunk egyre újabb és összetettebb kihívásainak való megfelelés ugyanakkor – amint azt a HM Honvéd Vezérkar fõnöke 2009. évi feladatszabásában az erõkifejtés egyik fõ irányaként meghatározta – megköveteli a szolgálati kultúra korszerûsítését és egy új szellemiség megerõsítését a parancsnoki vezetési rendszerben. Az új szellemiség kialakításának, a katonai vezetés megújításának egyik alapfeltétele a korszerû vezetéselmélet alkalmazása. A huszonegyedik század fõ vezetéselméleti irányai napi gyakorlattá tétele nélkül a szövetségi rendszeren belüli szellemi kompatibilitás sem képzelhetõ el.
A gond nem azzal van, hogy ennek szükségszerûségét ne ismertük volna fel. A korszerû elmélet gyakorlati végrehajtása azonban soktényezõs folyamat, amelynek során régi szokásokat és megcsontosodott beidegzõdéseket kell leküzdenünk. Ugyanakkor alapvetõ fontosságú, hogy letegyük a voksot egy korszerû vezetésszemlélet mellett, és megkezdjük ennek érvényesítését az MH teljes rendszerében. A szükséges vezetési szemléletváltáshoz tehát egyrészt ismerni kell a célokat világosan megfogalmazó elméleti alapokat, másrészt folyamatosan fel kell dolgozni a gyakorlati tapasztalatokat. Noha az elméleti alapokat már többen, több formában megfogalmazták, azok nem jutottak el széles körben a végrehajtói szintig. Ezért a sikertelenségért részben maguk a szerzõk okolhatók, mert a nevezett tanulmányok nem minden esetben íródtak olyan nyelvezeten, hogy azt a katonai hierarchia alacsonyabb szintjén állók is megértsék. Másrészt az újszerû szemléletet alkalmazó parancsnokok a napi élet során lépten-nyomon beleütköznek a régi vezetésfelfogás beidegzõdéseibe. Természetes módon az újfajta szemléletre elsõsorban a fiatalabb parancsnoki állomány fogékony, melynek tagjai azonban, helyzetükbõl adódóan, segítségre szorulnak, hogy az új szemléletmódot meg tudják valósítani a gyakorlatban. Tanulmányunk témája a küldetésorientált vezetési szemlélet, vagy ahogy helyenként utalnak rá, stílus. Ez a – Magyar Honvédségben alig ismert és alkalmazott, sõt több nyugati hadseregekben is vitát kiváltó – vezetési szemlélet egyesek szerint a harc- és szervezeti vezetés legkreatívabb és leghatékonyabb módja. Mások szerint magában rejti a vezetés összeomlásának veszélyét is, ha nem megfelelõen képzett és felkészített állomány alkalmazza. A vita ellenére, az általában pozitív tapasztalatok alapján, egyre több nyugati hadseregben terjedt el. A küldetésorientált vezetésszemlélet nem-
csak a német Bundeswerhben1 játszik vezetõ szerepet, de a NATO több hadseregén kívül az Ausztrál Véderõben, sõt az Izraeli Véderõben is meghatározó jelentõséggel bír. Miközben a Bundeswehrben mindent átható filozófiává nõtte ki magát ez a fajta vezetésszemlélet, addig a Holland Hadseregben is doktrinális szintre emelték. Az USA szárazföldi vezetési szabályzata egyenesen a címében szerepelteti a kifejezést.2 Meggyõzõdésünk, hogy ezt a vezetési szemléletet a modern Magyar Honvédség parancsnokainak ismerniük kell, és törekedniük kell alkalmazására. Írásunk célja ennek az elméletnek – történelmi példákon keresztül való – bemutatása, jelentõségének és veszélyeinek ismertetése a brit és amerikai, valamint a német szakirodalom felhasználásával. A KÜLDETÉSORIENTÁLT ÉS PARANCSORIENTÁLT VEZETÉSSZEMLÉLET TARTALMA Az angolszász és nemzetközi törzsekben Mission Command-ként ismert fogalom német gyökerekre vezethetõ vissza. A német nyelvben Auftragstaktik néven lehet vele találkozni. A kifejezés szó szerinti fordításban „küldetésharcászatot” jelent.3 A nyugati katonai elemzõk közül sokan a XIX. és XX. századi német katonai sikereket jórészt ennek a nagyon sokáig forradalmian újnak tartott vezetési felfogásnak tulajdonítják, és próbálják meghonosítani saját katonai kultúráikban. Ez a vezetési felfogás, mint neve is sugallja, a küldetést, azaz a kikövetkeztetett feladat végrehajtását, illetve az elöljáró által kitûzött cél elérését állítja középpontba.4 Az alárendelt a feladaton keresztül egy célt kap meg, de a végrehajtás módját nem szabják meg számára szorosan. Az alárendelt döntéshozatali eljárás eredményeként megigényelt plusz erõforrásokat az elöljáró igyekszik biztosítani, miközben az alárendelt a koordinációhoz szükséges minimális
megkötések mellett önállóan hajtja végre a feladatot. Amíg a végrehajtás a meghatározott paramétereken belül marad (a végrehajtó nem változtatja meg a kitûzött célt és ezzel nem veszélyezteti az elöljárói szándék megvalósulását; illetve amíg fennáll a sikeres befejezés lehetõsége), addig az elöljáró parancsnoka nem avatkozik be a feladat-végrehajtásba. A második világháborút követõ idõszakban hazánkban a hadsereg szovjet mintára, egy erõsen centralizált, az alárendeltek számára kevés önállóságot hagyó, úgynevezett parancsorientált vezetési felfogás szellemében mûködött. Ez a vezetésszemlélet a parancsok szinte gondolkodás nélküli és automatikus végrehajtását részesíti elõnyben, ami az alárendeltek feltétel nélküli és korlátlan engedelmességére épült. Az ilyen merev vezetésfilozófia luxusát csak a tömeghadseregek engedhetik meg maguknak, ahol az emberi tényezõ másodlagos fontosságú. Az idõközben végbement változások – a politikai rendszerváltás, a társadalom demokratikus folyamatainak térnyerése a haderõben is, a hadsereg erõteljes redukálása és az ezzel párhuzamosan megcélzott korszerû, de ütõképes hadsereg megteremtése – sürgõs változásokat tesznek szükségessé a katonai vezetésszemléletben is. A gyors és önálló döntések mellett szól érvként az is, hogy az új kihívások katonai feladatainak ellátása során a kis alegységek felértékelõdtek. A béketámogató mûveletek, valamint az aszimmetrikus hadviselés során a szakasz-, raj- és esetenként akár a csoportparancsnokok döntéseinek lehetnek nemcsak operatív, de akár stratégiai szintû következményei is. Ennek ismeretében a küldetésorientált vezetésszemlélet elterjedése és meghonosítása elengedhetetlen feladattá válik. A parancsorientált vezetési szemléletet fel kell hogy váltsa a decentralizált jellegû küldetésorientált vezetés, amely szellemiségében jobban megfelel az új követelményeknek.5 A küldetésorientált vezetés olyan emberközpontú vezetési filozófiaként értelmezhetõ, ahol az elöljáró a végrehajtás mikéntjét az elérendõ cél meghatározásán túl csak a koordinációhoz szükséges minimális mértékben korlátozza. Ez a tény az
2009/4
17
Honvédségi Szemle alárendeltek számára nagy önállóságot biztosít, ami párosulva a végrehajtás feltételeinek biztosításával, nagymértékben növelheti a feladatmegoldás sikerességét a modern hadviselésre jellemzõ gyorsan változó viszonyok között is. A katonai vezetéselmélet tudományos kutatói elsõsorban a szociálpszichológia módszereire, eszközrendszerére és terminológiájára támaszkodnak kutatásaik során. Mi inkább maradtunk a közérthetõ és egyszerûbb – inkább a katonai terminológiához sorolható – kifejezések mellett, hogy a lehetõ legszélesebb réteg érthesse meg írásunk mondanivalóját végrehajtói szinten is. A küldetésorientált vezetést a katonai vezetéselméleten belül gyakran olyan vezetési stílusként értelmezik, amelyet a szervezeti kultúra környezetében kell vizsgálni.6 Ezért célszerûbb a németek által alkalmazott „vezetési filozófia”7 kifejezés, amely azon túl, hogy egységes értékés normarendszert jelent, jól szemlélteti azt a kapcsolatrendszert, amely révén a vezetési felfogás áthatja a hadsereg egészét.8 Ennek szellemében határozzák meg a feladat végrehajtására kijelölt erõk szervezeti struktúráját, az erõk felkészítését (kiképzését), azok felszerelését és fegyverzetét, valamint a csapatok alkalmazási elveit is. Ezeknek a tényezõknek az összehangoltsága nélkül a katonai szervezetek nem mûködnek megfelelõen. A küldetésorientált vezetési felfogás tehát felfogható alapvetõ rendezõ elvként is, amely a fentebb említett területeken hozott döntések mindegyikét át kell hogy hassa. KÜLDETÉSORIENTÁLT VEZETÉSSZEMLÉLET – PARANCSORIENTÁLT VEZETÉSSZEMLÉLET AVAGY A VÁLTÁS TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERÛSÉGE Miért van szükség a küldetésorientált vezetésre? Az ok a hadviselés hátrányt okozó sajátosságainak a kivédése, ugyanakkor a gyõzelemhez az ellenféllel szemben szükséges elõny megszerzése. A küldetésorientált katonai vezetés egyik legrégebbi és ezáltal klasszikusnak tekintett válto-
zata – az úgynevezett „Auftragstaktik” – a XIX. századi porosz–német hadseregben született meg. Eleinte nem annyira tudományos vitákból, mint inkább a katonai gyakorlatból táplálkozott, és a háborúk valós problémái ösztönözték fejlõdését. Poroszországban, majd Németországban9 egészen a XX. század közepéig a gyakorlat folyamatosan elõtte járt az elméletnek. Ez azonban együtt járt azzal, hogy a küldetésorientált vezetési szemléletet nem igazán vizsgálták meg tudományos módszerekkel, aminek következtében nem fogalmazták meg kellõ alapossággal korlátjait sem. Ez a tény is fontos szerepet játszott abban, hogy a második világháború során a német katonai vezetés a vezetési filozófiája által biztosított kezdeti vezetési fölénye ellenére elvesztette a háborút.10 A németellenes szövetség egy részének katonai vezetõit a háború folyamán elszenvedett vesztes csaták korábbi nézeteik felülvizsgálatára ösztönözték. A hadifogságba ejtett német tisztek kihallgatásai rádöbbentették õket, hogy a német küldetésorientált vezetési felfogás és a náluk a civil szférában már egyre elfogadottabb és egyre
AZ AMERIKAI FM-66 SZABÁLYZAT JÓL ÖSSZEFOGLALJA A KÜLDETÉS- ÉS PARANCSORIENTÁLT VEZETÉSI FELFOGÁSOK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKET:
sikeresebben mûködõ emberközpontú (HR) vezetésszemlélet között bizonyos párhuzamokat lehet felállítani.11 Ennek a felismerésnek a hatására maguk is foglalkozni kezdtek a témával. Ekkor történt meg elõször, hogy tudományos kutatóintézetek vették górcsõ alá a német katonai vezetésfelfogást. Végre kellõ alapossággal fogalmazták meg a küldetésorientált vezetésszemlélet korlátjait is, amelyek ismerete nélkül minden forradalminak tekintett újítás kudarchoz vezethet. Az angol és amerikai katonai szakirodalomban ekkor indult nagyarányú fejlõdésnek a témával foglalkozó publikációk száma. Eközben a küldetésorientált vezetésszemlélet a civil szférában is egyre inkább teret nyert. Az amerikai hadsereget mégis csak a koreai, majd a vietnami háború döbbentette rá, hogy szüksége van a sokkal nagyobb rugalmasságot biztosító, küldetésorientált vezetésszemléletre, amelyre válaszul létrejött a Military Leadership.12 A küldetésorientált vezetés létjogosultságát erõsítette a modern hadviselés másik fogalmának – a „stratégiai tizedes” (Strategic corporal) – megjelenése is. Alacsony intenzitású – fõként béketámogató mûveletek – és különleges mûveletekben egyre erõsödõ tendencia a döntési jogosultság (kényszer) alacsony harcászati szintre kerülése. Olyan döntéseké, melynek az egész hadszíntérre, illetve a hadjáratra (misszióra) hatással lehetnek.13 Ezen feladatok közös jellemzõje, hogy minimális személyi állománnyal hatalmas területeket fognak le, szakasz, idõnként raj nagyságú járõröket küldenek ki. Gyakran adódik tehát helyzet, mikor az adott járõrparancsnoknak ott és akkor kell döntenie külsõ segítség nélkül, s mely cselekedetét a környezete és a közvélemény magának a katonai szervezetnek a hivatalos politikájaként éli meg, hozzáadva vagy elvéve magának a hadjáratnak a támogatottságából. Egy rosszul megítélt veszélyhelyzet reakciójaként lefolytatott tûzpárbaj vétlen, vagy annak tûnõ áldozatai láncreakciószerû következményeket vonnak maguk után, amelyek akár stratégiai szintig is felcsaphatnak. A KÜLDETÉSORIENTÁLT VEZETÉS FÕBB JELLEMZÕI ÉS MÛKÖDÉSÉNEK FELTÉTELEI A küldetésorientált katonai vezetés lényege, hogy az alárendeltek számára csak egy keretjellegû célt határoznak meg a feladatszabás során, de a célhoz vezetõ utat nem. Az elöljáró azokon a területeken, amelyeket a jól felkészült alárendeltjei – már csak helyzetüknél fogva is – jobban ismernek, rájuk hagyja a döntés jogát. A döntési jogkör átadása (delegálása) az alárendeltek számára kedvezõ; fejleszti azok önállóságát, motiváltságát, kezdeményezõkészségét. Az alárendeltek önálló döntései nagyon fontosak a katonai tevékenységek gyorsasága szempontjából. Az idõ egyike annak a három tényezõnek (erõ, tér, idõ), amelyek alapvetõen meghatározzák a katonai tevékenységek sikerét. Az idõért folytatott versenyfutás a katonai tevékenységek egyik fontos sajátossága. A katonai tevékenységek területi kiterjedése a haditechnika fejlõdésével párhuzamosan jelentõsen megnõtt, míg a reagálásra fordítható idõ nagymértékben csökkent. A helyzetek képesek élesen, gyorsan és nemegyszer elõre nem látható módon változni. Az idõtényezõ még inkább felértékelõdik, ha a rendelkezésre álló erõk korlátozottak, és a nagy mûveleti térben folyó katonai tevékenységeket a manõverezõ jelleg határozza meg.
18
2009/4
Honvédségi Szemle A küldetésorientált vezetés egyik alaptétele, hogy a feltétlen engedelmesség csak a legvégsõ esetben legyen szükségszerû. Ennek megfelelõen a parancsnok csak akkor avatkozik bele alárendeltjei illetékességi körébe, ha az elöljárói szándék megvalósulását az alárendelt döntése által veszélyeztetve látja. A manõverezõ jellegû hadviselésnek sokkal inkább megfelel, ha az alárendeltek megfelelõ mértékben képesek az önállóságra. A korszerû alkalmi kötelékek szervezetük és felszerelésük alapján egyre alacsonyabb szinten is alkalmasak az önálló tevékenységre. Ez az adottságuk csak akkor használható ki hatékonyan, ha parancsnokaik képesek az önálló döntésekre. A harc nem engedi meg azt a „fényûzést”, hogy az alárendeltek parancsra várjanak olyan helyzetekben, ahol a helyzet természetébõl fakadóan egyszerûen nem várható idõben érkezõ parancs. A fegyveres küzdelem során a vezetési rendszer fellazul és a harc egységes vezetése nagymértékben megnehezül. Az alárendelt kötelékek önállósága gyakran szükségszerûvé válik. A döntésben és cselekvésben jelentkezõ önállóság egyidejûleg a teljesítménymotiváltság növekedését is eredményezi. Az alárendeltek döntési szabadsága nagyobb esélyt ad nemcsak a feladat eredményes végrehajtására, de az erõk megóvására – így a túlélésre – is. Ez egyértelmûen magyarázza, hogy miért hat pozitívan az alárendeltek motivációjára, ami nagyon fontos pszichés tényezõ a harcban.14 Az alárendeltek számára hagyott döntési szabadságnak soha sem szabad veszélyeztetnie a felsõbb vezetés céljait, amit úgy is modellezhetünk, hogy a „rész” nem veszélyeztetheti az „egész” sikerét. A feladat címzettjének jellemében, gyakorlati és elméleti felkészültségében egyaránt képesnek kell lennie a feladat helyes és eredményes végrehajtására. Az alárendelt parancsnokot olyan gondolkozó munkatársnak kell nevelni, aki a mindenkori helyzet függvényében képes felfogni önállóságának határait és korlátait. A parancsnoki képzés és nevelés során el kell érni a harctevékenységek sikeréhez elengedhetetlenül szükséges egységes szemléletet is, amely azonban nem jelenthet sablonosságot.15 Az egyformán értelmezett egységes alkalmazási elvek révén elkerülhetõ, hogy az alárendeltek önállóan meghozott döntései káoszhoz vezessenek. Az alárendelteket meg kell tanítani az egységes alapelvek mentén az elöljáróik fejével gondolkozni, hogy képesek legyenek átlátni azt az „egészet”, amelynek saját kötelékük a részét képezi. A küldetésorientált katonai vezetésszemlélet talán legfontosabb alappillére, hogy csak egységes elvek alapján és kiválóan felkészült alárendeltekkel tud mûködni.16 A katonai szervezetben így alakulhat ki az a kölcsönös szakmai bizalom az elöljáró és az alárendelt között, amely nélkül a küldetésorientált vezetésszemlélet nem képes mûködni! A nagyfokú döntési és cselekvési szabadság megköveteli a felkészültségen és a teljesítményen alapuló minél objektívebb kiválasztást és szakmai elõmenetelt. Ellenkezõ esetben csorbát szenved az említett kölcsönös bizalom, amely mind vertikálisan, mind horizontálisan jelen kell hogy legyen a vezetési rendszerben.17 A kölcsönös bizalom szerint az elöljáró bízik beosztott parancsnokaiban, hogy azok megértették szándékát, a mûvelet célját, azt képesek elérni, és legjobb tudásuk szerint végre is hajtják. Az alárendeltek tudják, még ha nincs is folyamatos visszajel-
zés, hogy a parancsnok mögöttük áll, és ha szükséges, a saját erõforrásaival beavatkozik. Az azonos szinten lévõ parancsnokok, akiket a feladatok során mindig támogatott vagy támogató parancsnokokra osztanak fel, tudják, hogy egymásra vannak utalva, és a közös célt csak együtt érhetik el. A bizalom ilyen foka csak a személyes példamutatáson, a közös kiképzéseken és tapasztalatokon, a katonai szervezet tudatos szocializációján , „együttélésén” keresztül érhetõ el, ami az összekovácsoltság egy magasabb, idealizált fokát feltételezi. A szakirodalomban ezzel az integrity, azaz integráltság formájában is találkozhatunk. Természetesen a bizalom nem jelenti a vezetés feladását, vagy az ellenõrzés aktusának feleslegessé válását. Az ellenõrzés és értékelés része a tanulási folyamatnak, és ha helyesen hajtják végre, építi a magabiztosságot és bizalmat. Persze ezt sem szabad túlzásba vinni. Erre utal a holland hadseregben bevett „A bizalom jó dolog, az ellenõrzés még jobb!” szlogen.18 A korszerû csapatvezetésben a nagy mozgékonyságú kötelékek gyorsan változó környezetben történõ irányítása komoly kihívást jelentõ feladat. A csapatoknak maximális gyorsasággal, a helyzetváltozásoknak megfelelõen kell tevékenykedniük, ha ki akarják használni az idõtényezõben rejlõ elõnyöket. A gyors tevékenység gyors döntéseket tesz szükségessé. Ennek akkor is meg kell valósulnia, ha az elöljárónak még nincsenek birtokában azok az információk, amelyek alapján az eseményekre megfelelõen reagálni tudna, illetve ha a vele való kapcsolat megszakad. Az elöljárói utasításokra való tétlen várakozás bûnnek számít olyan helyzetben, amikor a gyors döntés létfontosságú. Az alárendeltek gyors döntéséhez az elöljárónak már az elején világosan és egyértelmûen kell megfogalmaznia szándékát az alárendeltek felé, hogy annak értelmezésével ne lehessen probléma. Ugyanakkor a feladatot tartalmazó parancsoknak olyannyira elasztikusnak kell lenniük, hogy ne gátolják az alárendeltek önállóságát. Ezekbõl is kitûnik, hogy a küldetésorientált vezetésben nagy nyomatékot kap az elöljárói szándék. Még szerencsésebb, ha az alárendelt a két vezetési szinttel magasabb szintû elöljárója szándékát is ismeri. Az önálló döntéshozatal képessége ugyanis nem jelent önfejûséget és teljes önállóságot, hanem azt, hogy az aktuális helyzet függvényében, de az elöljárói szándékot – az „egészet” – szem elõtt tartva születhetnek a gyors, önálló döntések.19 Ezen alapelvek betartásával egy cél- és helyzetorientált, rugalmas csapatvezetés jöhet létre. A küldetésorientált vezetésnek azonban nemcsak a csapatvezetés szintjein (harcászati és hadmûveleti szint) van létjogosultsága, de a hadászati szinten is.20 Ugyanakkor megfigyelhetõ a jelenség, hogy a katonai vezetés egyes szintjein felfelé haladva ez a vezetési elv még olyan hadseregekben is csorbát szenvedhet, ahol pedig már generációk óta meghatározó vezetési felfogásként mûködik. Ennek okai összetettek és feltárásuk külön kutatásokat igényelne, amelyek már a politikatudomány területére nyúlnának át. Amennyiben a vezetés felsõ szintjein nem érvényesülnek a küldetésorientált vezetésszemlélet alapelvei, az negatívan befolyásolja annak mûködését a katonai vezetés alacsonyabb szintjein. Ez a küldetésorientált vezetésszemlélet egyik legmeghatározóbb korlátja. Sokat vitatott jellegzetessége a küldetésori-
entált vezetésnek, hogy szükség esetén a kapott parancstól eltérõ végrehajtást is tolerálja, sõt a helyzet függvényében el is várja. Ez természetesen csak kivételes esetekben történhet meg. Az ilyen döntések meghozatala teljesen idegen a parancsorientált vezetési felfogástól, és nem egyszerû még az ilyen szellemiségben nevelkedett parancsnokok számára sem. Az erõsen hierarchikus hadseregben különösen vékony az a mezsgye, amely elválasztja a célszerû önállóságot az önfejûségtõl és az engedetlenségtõl. Sok esetben azonban éppen az ilyen döntések jelentik az utolsó lehetõséget egy fenyegetõ veszély elkerülésére, illetve a pillanat adta kedvezõ helyzet kihasználására.21 A kiképzés magas szintje és a megfelelõ szellemiségû nevelés elengedhetetlen elõfeltétel a katonák önbizalma és magabiztossága szempontjából is. Az önmagában és tudásában kételkedõ alárendelt nem képes önálló döntésekre és a kezdeményezésre. Ehhez a témakörhöz tartozik az alárendeltek megbecsülésének kérdése is. Egy semmibe vett és nem kellõen motivált alárendelt elhanyagolja kötelességeit és könnyen szembe is fordulhat elöljárójával, ami a harcban katasztrofális következményekkel járhat. A küldetésorientáltság szellemiségének meg kell nyilvánulnia a katonák nevelésében. Az önállóságra és a kezdeményezésre való képesség rendkívül fontos helyet kell hogy kapjon a kitûzött nevelési célok között. Az olyan katona, aki egy állandóan kontrollált környezetben nevelkedett, nehéz helyzetekben nehézkesen fog önállóan reagálni, ha nem kap parancsot. Ilyenkor csak lassan, vagy egyáltalán nem fejlõdik ki benne a kockázattal járó helyzeteket megoldó képesség és az önállóság. A nevelés másik fontos célja a megfelelõ parancsnoki karakter kialakítása. A parancsnokok ugyanis nemcsak alárendeltek, de egyben vezetõk is, akiknek a kezdeményezést és önállóságot ugyanúgy kell tolerálniuk alárendeltjeikkel szemben, mint ahogy a saját elöljáróiktól is elvárnák. A parancsnokok egy személyben harci vezetõk, közösségi vezetõk és nevelõk. Ehhez a szerepkörhöz szükséges jellemvonások kialakítása nagyon alapos és egymással összhangban lévõ nevelési és képzési programot feltételez, amelynek kialakítása a katonai tanintézetek legfõbb feladata. Ez a fajta nevelõmunka nem érhet véget a csapatoknál sem, ahol folytatni kell ezt a folyamatot. Ennek módszerei lehetnek a konzulens-, vagy mentori rendszer, a formális és informális összejövetelek, a jól mûködõ belsõ kommunikáció, de legfõbbképpen a mindennapok személyes parancsnoki példamutatása minden szinten! Összegezve úgy fogalmazhatunk, hogy a küldetésorientált katonai vezetés nem más, mint a helyzet függvényében képesnek lenni önállóan dönteni és megtenni azt, ami az elöljáró szán-
2009/4
19
Honvédségi Szemle dékának is a legjobban megfelel. Mivel a mi hadseregünkben az eltelt évtizedekben nem volt hangsúlyos az önálló és felelõsségteljes döntéshozatalra történõ felkészítés, ezért nem is lesz egyszerû annak meghonosítása. A küldetésorientált vezetés legfõbb feltételeit a következõképpen lehet összefoglalni: • egységes elvek és szabályzók alapján, kiválóan felkészült parancsnoki állomány; • önmagukban bízó, önállóan gondolkodni, dönteni, cselekedni is képes és tudó alárendeltek; • parancsnok és beosztott között fennálló, egymás tiszteletén és a tényleges teljesítményen alapuló kölcsönös bizalom; • jól mûködõ belsõ kommunikáció, nyílt és õszinte emberi viszonyok parancsnokok és beosztottak között; • egyértelmû és világos parancsnoki szándék. Ha kétségek lassítják a harcba lépést, a parancsnok elveszíti a kezdeményezést, és alegysége szükségtelen veszteségeket szenved. Létfontosságú tehát, hogy a döntést hozó parancsnok ismerje a kontextust, amibe az õ feladata illeszkedik, és a célt, amit a parancsnoka el akar érni. Így magabiztosan, idõben és az elöljáró feladatának érdekében tud cselekedni. A brit vezetési doktrína a következõképpen foglalja össze a küldetésorientált vezetés fõ jellemzõit: közös erõfeszítés, decentralizált vezetés, bizalom, kölcsönös megértés és idõben meghozott döntések.22 A KÜLDETÉSORIENTÁLT VEZETÉS SZÜLETÉSE – AUFTRAGSTAKTIK, AVAGY A NÉMET ÚT Az egymás ellentettjeként értelmezett két klaszszikus vezetési felfogás (parancs- és küldetésorientált vezetés) eddigi legnagyobb összecsapására a második világháborúban került sor. Noha a gyõztes hatalmakat alapvetõen a parancsorientált vezetési elvek jellemezték, mégis a háború után a nyugati hadikultúrához tartozó hadseregek zöme fokozatosan áttért a küldetésorientált vezetésszemléletre, amely pedig a vesztes német Wehrmacht23 jellemzõ vezetési felfogása volt. Idõvel a küldetésorientált katonai vezetésszemlélet a NATO meghatározó vezetési felfogásává nõtte ki magát. Ennek a látszólagos logikai bukfencnek a megértéséhez a történelem ad magyarázatot. Noha a küldetésorientált katonai vezetésszemlélet leginkább a második világháború során értékelõdött fel, mégis elmondható, hogy több évszázados katonai hagyományokra vezethetõ vissza. A benne rejlõ elõnyök miatt több nemzet is szeretné magának tudni a küldetésorientált vezetés legmélyebb gyökereit. Az amerikaiak arra hivatkoznak, hogy õk az indiánoktól ellesett, korában rendhagyónak számító, manõverezõ harcmodor során alakították ki a küldetésorientált vezetés alapelveit, melyek szellemében harcoltak a függetlenségi háború során alkalmazott rangeralakulataik.24 A franciák szeretnék bebizonyítani, hogy I. Napóleon (1769–1821) volt az, aki már tudatosan vezette reguláris csapatait ilyen szellemiségben. Az oroszok viszont azt állítják, hogy Szuvorov (1730–1800) tábornok volt az elsõ, aki olyan új iskolát teremtett, ahol a kötelmek mechanikus teljesítése helyett a kezdeményezés és a leleményesség állt az elsõ helyen.25 Ugyanakkor a témában megjelent nemzetközi publikációk zöme egyetért abban, hogy a mai ér-
20
2009/4
telemben vett küldetésorientált katonai vezetésfelfogás elõször a németeknél (poroszoknál) vált általános katonai vezetési felfogássá. Az egykori porosz–német hadsereg volt az elsõ, ahol ez a vezetési filozófia a hadsereg egészét áthatotta, a katonai vezetés minden szintjét beleértve. Ennek ma is élõ megnyilvánulása az úgynevezett Auftragstaktik, amely a küldetésorientált vezetés talán ma is legteljesebb formája.26 Trevor N. Dupuy amerikai ezredes, a késõbb róla elnevezett hírneves amerikai hadtudományi kutatóintézet (Dupuy Intézet) vezetõje is többek között ezzel a vezetésszemlélettel indokolta a porosz–német hadsereg minõségi fölényét 1807 és 1945 között. Számára a küldetésorientált vezetés a múlt német katonai teljesítményeinek egyik fõ eleme volt.27 Hasonló eredményre jutott az izraeli Martin van Creveld hadtörténész is, aki az amerikai védelmi minisztérium felkérésére írt tanulmányában ugyancsak kiemelte a küldetésorientált vezetés rendkívüli jelentõségét a német hadtörténelemben.28 A porosz–német hadseregben a küldetésorientált vezetésszemlélet alkalmazása kimagaslóan nagy eredményekhez vezetett. Creveld szerint ez volt az a tényezõ, amely korábban elképzelhetetlen mértékben emelte a porosz–német csapatok harci hatékonyságát.29 A küldetésorientált katonai vezetés fogalma – csakúgy, mint a parancsorientált vezetésé – jó ideig nem szerepelt szabályzatokban. Az Auftragstaktik kifejezés a Bundeswehr felállításáig (1956) csupán hadtudományi írásokban bukkant fel, de alapelvei már fellelhetõk a XIX. sz. végének német szabályzataiban is. A küldetésorientált vezetésszemlélet mind a mai napig a német hadsereg alapvetõ katonai vezetésfelfogása.30 A háborúkkal terhelt porosz–német történelem során az arcvonalban szolgáló tisztek és altisztek szabad döntési és cselekvési joga rendkívüli teljesítményeket eredményezett nehéz helyzetekben. A kezdeményezés lehetõsége és a felelõsségtudat motiválta a katonai vezetõket minden szinten, és még a számbeli fölényben lévõ ellenséggel szemben is gyakran sikerhez vezetett. Erre pedig a németeknek nagy szükségük volt, mert nagyhatalmi törekvéseik során szinte mindig olyan ellenségekkel kerültek szembe, melyek általános számbeli túlerõben voltak velük szemben. Egy olyan vezetési filozófiáról van szó, amelyet német katonanemzedékek egész sora ismert meg és sajátított el azáltal, hogy kiemelt figyelemmel alkalmazták a kiképzésben, a nevelésben, a fegyveres erõk struktúrájának és alkalmazási elveinek kidolgozásában.31
A téma német kutatóinak egy része szerint a küldetésorientált vezetésszemlélet reakció volt a német egyesítési háborúk problémáira, amelynek csírái elsõsorban a porosz hadseregreformerek hagyományteremtõ korszakában jelentek meg. A Napóleontól Jénánál (1806) elszenvedett porosz vereség bebizonyította, hogy a porosz harcászati elvek és harcvezetés elavultak. Napóleon és tábornokainak vezetése ezzel szemben rugalmas volt és jól alkalmazkodott a gyorsan változó helyzetek követelményeihez. A poroszok által alakiatlannak tartott francia manõverek értetlenséget és tanácstalanságot váltottak ki a porosz tisztek többségébõl.32 A porosz hadsereg vezetési elveinek hozzáigazítása a modern hadviselés követelményeihez égetõen szükségszerûvé vált. A reform természetesen nem ment zökkenõmentesen. A porosz hadseregen belül jelentõs ellenzékre akadt.33 A porosz hadseregben megerõsödõ konzervatív reformellenes erõknek köszönhetõen 1888-ig egyöntetûen a gyakorlóterek harcászati-alaki alapelvei és az ezen alapuló ún. revüharcászat dominált a porosz hadsereg szabályzataiban. Ennek ellenére a XIX. sz. közepétõl a gyakorlat egyre inkább eltért ettõl. Az 1888-ban kiadott gyalogsági szabályzat végre már az új vezetési elvek szellemében íródott, amely létjogosultságát az 1870–1871-es porosz–francia háború már a gyakorlatban is igazolta.34 Noha Helmut von Moltke tábornok35 volt az, aki ezt az újszerû vezetési elvet a német–porosz hadseregbe bevezette, még sem õt tartják az Auftragstaktik atyjának.36 A küldetésorientált vezetés elsõ írásos elveit Scharnhorst (1763–1813) vetette papírra, akit elsõsorban a francia forradalmi háborúk tapasztalatai vezettek munkája során.37 Ehhez közeli felfogás az, amely szerint az Auftragstaktik a német egyesítési háborúk által kiváltott reakció, mely azonban mindenképpen öszszeköttetésben áll a Scharnhorst nevével is fémjelzett ún. porosz hadseregreformerekkel.38 A kiképzés és a harc teljes szabályozottságáról történõ lemondás – az ún. formai szabadság – nagy szerepet játszott a küldetésorientált vezetés keletkezésében és elterjedésében.39 Az Auftragstaktik elméletének ugrásszerû fejlõdésére az 1870–71-es porosz–francia háború után került sor. Ez a fellendülés leginkább von Schlichting (1829–1909) és von Caemmerer (1845–1911) tábornokok nevei által fémjelezhetõ, akik számos, a témával foglalkozó publikációt jelentettek meg a kor katonai folyóirataiban. Az Auftragstaktik fogalmi megszületése szorosan összefügg a porosz, illetve késõbb már német gyalogság számára készült kiképzési szabályzat fejlõdésével. Különösen nagy hatással volt a további tartalmi fejlõdésére az 1888. szeptember 1-jén kiadott gyalogsági szabályzat, amelyben már egyértelmûen felfedezhetõk a küldetésorientált vezetésszemlélet nyomai.40 A szaklapokban folytatott szakmai viták és az ezek kapcsán alakuló új szabályzatok nagyon fontos szerepet játszottak abban, hogy az egységes terminológia és alkalmazási alapelvek áthassák az egész porosz, majd német haderõt. A korszerû küldetésorientált vezetés fontos elemeként meg kell még említeni az ún. belsõ vezetés (innere Führung) koncepcióját, amely nagyban elõsegítette az alárendeltek öntudatosságának, önbizalmának és egyéni kezdeményezõképességének kialakulását. A küldetésorientált vezetés egyik fontos pillére az emberközpontúság,
Honvédségi Szemle amely nemcsak az egyéni kezdeményezõkészségnek enged teret, de fontos tényezõ az emberi élet megóvása szempontjából is. Ez a szemlélet jelenik meg a katonákról való mindenoldalú gondoskodás fokozott hangsúlyozásában is. Ennek alapjait a szintén porosz hadseregreformerek közé sorolt Gneisenau (1760–1831) fektette le a XIX. sz. elején „polgár és katona” elméletével. Ennek egyik legtisztább bizonyítéka, hogy a világon elõ-
ször a porosz hadseregben szüntették meg a katonák testi fenyítését 1841-ben. Az elmélet jelenléte végigkísérhetõ az Auftragstaktik fejlõdéstörténetében, de tudományos alapossággal csak 1956 után – a Bundeswehr megszületésével – kezdtek vele foglakozni. Az ekkor létrejött „belsõ vezetés” koncepciója a hadsereg emberi viszonyait a demokratikus társadalom szintjére emelte, hogy megaka-
dályozza a küldetésorientált vezetés azon „elfajulását”, amelyet a II. világháborúban figyelhettünk meg a Wehrmachtban. A belsõ vezetés egyik alaptétele, hogy a katonák engedelmessége a politikával szemben nem korlátlan és nem feltétel nélküli. Az engedelmességnek a nemzeti és nemzetközi jogrendszerhez kell igazodnia.41 (A tanulmány második, befejezõ részét folyóiratunk 2009/5. számában közöljük.) Q
1 Szövetségi Erõ 2 FM 6-0 Mission Command: Command and Control of Army Forces. 3 Auftrag – megbízás, küldetés; Taktik – harcászat 4 A vezetési felfogás megértéséhez különbséget kell tenni a parancsban foglalt feladat és a kikövetkeztetett feladatra épülõ küldetés között. A küldetés a kapott feladat végrehajtásának saját képességek és helyzet ismeretében történõ átfogalmazása úgy, hogy az elöljáró által kitûzött cél ne csorbuljon. 5 A nemzetközi és hazai szakirodalomban több néven is találkozhatunk a küldetésorientált vezetéssel: feladatorientált vezetés, küldetés- vagy feladatalapú vezetés, vezetés megbízással, vagy megbízáson alapuló vezetés, keret jellegû vezetés, vezetés direktívákkal stb. 6 Nagy Éva–Pintér István: Leadership – vezetési stílus – katonai vezetési stílus (továbbiakban: Leadership), In: Új Honvédségi Szemle 1997/2. – HM, Budapest 1997, 52. o. – A szervezeti kultúra a szervezet tagjai által osztott elõfeltevések, hitek és értékek rendszere, amelyek segítségével meghatározzák és megkülönböztetik önmagukat környezetüktõl. Ezek az elemek a szervezeti szabályokban, rituálékban, szimbólumokban és tárgyakban jelennek meg. 7 Führungsphilosophy 8 Zarthe, Sascha: Die militärischen Führungsphilosophien, Führungskonzeptionen und Führungskulturen Ungarns und Deutschlands im Vergleich – doktori disszertáció, München, Universität der Bundeswehr, 2005. – 22. o. – A szerzõ szerint a vezetési filozófia érték- és normarendszere meghatározza a vezetõk alapbeállítottságát. Német felfogás szerint a vezetési filozófia a vezetõi gyakorlatban mint vezetési koncepció (vezetési alapelv) nyilvánul meg. Miközben a vezetési filozófia elsõdlegesen hat a vezetési kultúrára, aközben a vezetési koncepcióra kifejtett másodlagos hatása révén szintén befolyásolja annak alakulását. 9 A császári Németország porosz vezetéssel 1871-ben jött létre. 10 Oetting, W.Dirk: Auftragstaktik (továbbiakban: Oetting) – Bonn, Report Verlag GmbH, 1993 – 193.– 224. o.; Dupuy T.N.: A Genius for war. The German Army and General Staff 1807-1945. (továbbiakban: Dupuy) 2. kiadás. Fairfax/Virginia/USA: K.n., 1977 – a könyv alapjául szolgáló tanulmány az USA Védelmi Minisztériumának megbízásából készült még az 1950-es évek elején. 11 Emberközpontú vezetési szemlélet (Human Relations), amelynek megalapozása az ausztrál Elton Mayo nevéhez fûzõdik. Kísérleti vizsgálatait 1924 és 1932 között végezte. 12 Murinkó Attila: A katonai leadership, mint a személyes példával való közvetlen vezetés vizsgálata a nyugati és keleti katonai gondolkodásban. – A 2003. november 21-i magyar–amerikai Leadership szeminárium elõadás háttéranyaga. (továbbiakban: Murinkó) – Bp.: HM HVK Hdm-i és Kik-i CSF, 2003. - 9. o.; Bárány Zoltán: Az angol vezetéselmélet alapjai, In: Szárazföldi haderõ, I. évfolyam 2. szám – Székesfehérvár: MH SZFP, 2003. – 40. o.; Vermillion, John: Tactical implications of the adaption of Auftragstaktik for command and control of the airland battlefield - Fort Leavenworth/Kansas/USA: School of Advanced Military Studies, 1985 13 Command in the new era 14 Lossow: Auftragstaktik am Beispiel der Operationsführung einer Division des Heeres. Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit (továbbiakban: Lossow) – in: Wehrwissenschaftliche Rundschau, Bonn, K.n., 5/76. – 147. o. 15Leistenschneider, Stephan: Normalangriff oder Freiheit der Form? - Die Entstehung der Auftragstaktik im preußisch – deutschen Heer 1871–1914 (továbbiakban: Leistenschneider) München–Neubiberg: Universität der Bundeswehr, 1992 – 111. o. 16 Ezért is lenne égetõen szükség arra, hogy egységes katonai terminológián alapuló új szabályzatok, doktrínák és normagyûjtemények mihamarabb megszülessenek. Ezek hiányában sem egységes elvekrõl, sem objektíven mérhetõ teljesítményekrõl nem beszélhetünk! 17 Oetting – 251–278. o. 18 Bárány 19 H.Dv.„Truppenführung“ (Csapatvezetés – szárazföldi szabályzat) (továbbiakban: Truppenführung), Berlin: K.n., 1936. - 37. pont. 20 A magyar terminológia harcászati – hadmûveleti – hadászati kifejezéseinek a NATO-terminológia taktikai-operatív és katonastratégiai kifejezései felelnek meg leginkább. Az utolsó esetben többször találkozhatunk egyszerûen a stratégiai kifejezéssel is, amely azonban már egyértelmûen a politikai vezetés szintje, melynek csak egy része a katonastratégia, azaz a hadászat. 21Schwier, Cord: Gemeinsame historische Wurzeln von Auftragstaktik und Innerer Führung. – in: Beiträge zu Lehre und Forschung, Bonn, K.n. 1/99 – 5. o. 22 UK Army: Army Doctrine Publication, Volume 2, Command 23 Wehrmacht – „Véderõ”, a Németország 1933–1945 közötti hadseregének megnevezése. 24 Murinkó Attila: A katonák különleges helyzetekre történõ hazai felkészítésének tudományos alapozása – doktori (PhD) értekezéstervezet – Bp., ZMNE, 2004 – 68–75. o. 25 Füzi Imre szerkesztésében: Az egyetemes és magyar hadmûvészet fejlõdése az ókortól napjainkig. – Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1986. 30. o. 26 Amíg Napóleon még csak a hadtest- és hadosztályparancsnokainak adott szabad kezet, addig a porosz hadseregben már a tiszthelyettesek is döntési szabadsággal bírhattak a saját területükön, ami megreformálta a harcászatot. Maga az elnevezés – Auftragstaktik – is küldetésharcászatot jelent, ami utal arra, hogy az igazi áttörést az jelentette, amikor ez a vezetésszemlélet már a legalacsonyabb harcászati szinten is hatást tudott gyakorolni. 27 Dupuy . 307. o. 28 Creveld, Martin: On learning from the Wehrmacht and other things – in: Military Review LXVIII Nr.1. (1985) 62–71. o. 29 Creveld, Martin: Kampfkraft. Militärische Organisation und militärische Leistung 1939–1945 - in: Einzelschriften zur Militärgeschichte 31. kötet – 2. kiadás – Freiburg: MGFA, 1992. 206. o. 30 Elser, Gerhard: Führen durch Auftrag und das Unvorhergesehene - in: Truppendienst, Wien, BML, 2/1998 . 120. o.; Wilmann, Helmut: Gedanken zur Operationsführung im deutschen Heer – Der neue Ansatz (továbbiakban: Wilmann)- a német szárazföldi csapatok központi értekezletének alkalmi kiadványa, H.n., K.n. 1998. 92. o., Busse, Theodor: Befehl und Weisung – Gedanken zur Befehlserteilung - - in: Wehrkunde Nr. 3, Bonn, K.n. 1954. 293–294. o., 31 Löser, Hans-Joachim: Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit - in: Wehrwissenschaftliche Rundschau, 5/76 Bonn, K.n. - 141. o. 32 Leistenschneider - 29. 37. o. 33 Nietschke, Heinz G.: Die Preußischen Militärreformen 1807–1813 (továbbiakban: Nietschke) - 2. kiadás – Berlin: k.n., 1983. 137. o. 34 Nietschke. 133–135.o., Leistenschneider. 38–39. o. 35 Helmut von Moltke tábornagy (1800–1891), az „idõsebb Moltke“. 1857 és 1888 között a porosz nagyvezérkar fõnöke. Gyakorlattá tette a küldetésorientált vezetést a porosz–német hadseregben. Németország Franciaország fölött aratott 1871-es gyõzelemének fõ okát a nyugati hadtörténészek közül sokan a jól képzett német parancsnoki kar (elsõsorban az altiszti kar!) kezdeményezésre kész szerepvállalásában látják. Brand, Dieter: Plädoyer für freie Operationen - in: Österreichische Militärische Zeitschrift, Wien, BML - 2/98. 152. o. 36 Frieser, Karl-Heinz: Blitzkrieg-Legende (továbbiakban: Frieser) – München, R.Oldenbeurg Verlag, 1995. 421. o. 37 Bertele, Manfred: Beiträge des Generals von Scharnhorst zur Weisungsführung der preußischen Armee, Hamburg, FüAkBw, 1970. 34–35. o.; Wilmann. 91. o. 38 Leistenschneider. 29. o.; Millotat, Christian: Auftragstaktik im Deutschen Heer im Spiegel neuer Vorschriften und Grundlagen - in: Europäische Sicherheit , Bonn, K.n., 8/2000. 9. o. 39 Uhle-Wetter, Franz: Auftragstaktik. Was ist das? Können wir sie wiederbeleben?- in: Truppenpraxis Nr.36, Bonn, K.n., 1992) 131. – 133. o. 40 Helmut Schnitter: Militärwesen und Militärpublizistik, in: Militärhistorische Studien, 9. kötet – Berlin: k.n. 1967. 10. o.; Leistenschneider. 24–28. o. 41 Innere Führung 9., 20–21. o.
2009/4
21
Honvédségi Szemle
FELHASZNÁLT IRODALOM Bárány Zoltán: Az angol vezetéselmélet alapjai. In: Szárazföldi haderõ, I. évfolyam 2. szám – Székesfehérvár: MH SZFP, 2003. Bernd, Walter: Führen durch Auftrag, in Fortbildung Aktuell II/1997 Brand, Dieter: Freie Operationen, in Truppenpraxis 10–12/1997, 1–2./1998 Brand, Dieter: Plädoyer für freie Operationen, Österreichische Militärische Zeitschrift 2/98 Carver, Michael : Dilemmas of the desert war, K.n., London 1996 Creveld, Martin v.: Kampfkraft. Militärische Organisation und militärische Leistung 1939–1945, MGFA; Bd. 31, 2. kiadás., Freiburg i.Br. 1992 Creveld, Martin: On learning from the Wehrmacht and other things – in: Military Review LXVIII Nr.1. (1985) Department of the US Army: FM 6-0 Mission Command: Command and Control of Army Forces. Doeperner, F.: Bundeswehr und Armeereform, Dorheim 1969 Dupuy T.N.: A Genius for war. The German Army and General Staff 1807–1945, 2. Aufl., Fairfax/Virginia 1977 Elser, Gerhard: Führen durch Auftrag und das Unvorhergesehene, Truppendienst 2/1998 FM 6-0 Mission Command: Command and Control of Army Forces. Frieser, Karl-Heinz: Blitzkrieg-Legende, R.Oldenbeurg Verlag München, 1995 Guderian, Heinz: Erinnerungen eines Soldaten, Motorbuch Verlag, Stuttgart 1986 Gwyn Prins: The heart of war: on power, conflict and obligation in the twenty-first century, Routledge, 2002 Halassy, L., A Bundeswehr alezredese: Wegweiser durch die Bundeswehr, MH NATO- békepartnerség Katonai Nyelvképzési Központ, Budapest 1996, 50. o. Halder, Franz: Hitler als Feldherr, Münchener Dom – Verlag, München 1949 Ilsemann, Carl-Gero: Das operative Denken des Älteren Moltke, in Operatives Denken und Handeln in deutschen Streitkräften im 19. und 20. Jahrhundert (Vorträge zur Militärgeschichte, hrsg. vom MGFA, Bd.9) Herford/Bonn 1988 Leistenschneider, Stephan: Normalangriff oder Freiheit der Form? Die Entstehung der Auftragstaktik im preußisch – deutschen Heer 1871–1914, Diplomamunka, Universität der Bundeswehr München, Neubiberg 1992 Lippai Péter: Mi is az a küldetésorientált vezetés? In: Magyar Honvéd 2003/21. HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., Budapest 2003 Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés születése – Auftragstaktik In: Magyar Honvéd 2003/35, HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., Budapest 2003 Lippai Péter: Die Möglichkeiten und die Grenzen der Auftragstaktik – Operation „Frühlingserwachen” – Ungarn 1945. – Szakdolgozat, évfolyam-CD LGAN2000, Führungsakademie der Bundeswehr, Hamburg 2002 Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés történelmi tapasztalatai. In: Hadtudomány 2004/2, Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest 2004. valamint: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2004/2/2004-2-8.html Lippai Péter: Auftragstaktik – a küldetésorientált vezetés német útja, In: Honvéd Altiszti Folyóirat, XVI. évfolyam – 2004/2. szám, HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., Budapest 2004. Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés lehetõségei és korlátai – In: Seregszemle VII.évf., 2. szám, 2009. április–június, MH ÖHP parancsnoka, Székesfehérvár 2009. Lossow, Walter v.: Auftragstaktik am Beispiel der Operationsführung einer Division des Heeres, in: Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit, in: Wehrwissenschaftliche Rundschau 5/76 Löser, Hans-Joachim: Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit, Wehrwissenschaftliche Rundschau 5/76, Maier, Georg: Drama zwischen Budapest und Wien, Munin Verlag, Osnabrück 1985 Millotat, Christian: Auftragstaktik im Deutschen Heer im Spiegel neuer Vorschriften und Grundlagen, Europäische Sicherheit 8/2000 Millotat, Christian: Auftragstaktik, das oberste Führungsprincip im Heer der Bundeswehr : Ihre Entwicklung und Darstellung in deutschen militärischen Führungsgrundlagen, In: Österreichische Militärische Zeitschrift 2001/5. Murinkó Attila: A katonai leadership, mint a személyes példával való közvetlen vezetés vizsgálata a nyugati és keleti katonai gondolkodásban. – A 2003. november 21-i magyar–amerikai Leadership-szeminárium elõadás háttéranyaga. – Bp.: HM HVK Hdm-i és Kik-i CSF, 2003. Murinkó Attila: A katonák különleges helyzetekre történõ hazai felkészítésének tudományos alapozása – doktori (PhD) értekezés, ZMNE, Budapest 2004 Nagy Éva – Pintér István: Leadership – vezetési stílus – katonai vezetési stílus, In: Új Honvédségi Szemle 1997/2 – HM, Budapest 1997 Nietschke, Heinz G.: Die Preußischen Militärreformen 1807–1813, k.n. Berlin, 1983 Novák Gábor–Farkas Imre: Gondolatok a parancsnoki és törzsmunka jövõjérõl, Hallgatói közlemények 2. évfolyam 3. szám, ZMNE Budapest, 1998 Oetting, Dirk W.: Auftragstaktik, Report Verlag, Frankfurt a.M. – Bonn 1993 Oliviero, „Chuck”: Trust, Manoeuvre Warfare, Mission Command and Canada’s Army Raesfeld, Werner v.: Führung durch Auftrag oder durch bindenden Befehl, Wehrkunde, 1960 Reichardt, Jürgen: Ein Beispiel geben, Grundzüge der Auftragstaktik und der Dienstaufsicht in der Bundeswehr, Frankfurter Allgemeine Zeitung Nr.72 Donnerstag, 26.03.1998 Rohkamm, Jobst: Einfluss der Führungsmittel auf die Auftragstaktik, in Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit, Wehrwissenschaftliche Rundschau 5/76 Sandart, Hans-Henning v.: Einfluss der Militärpolitik und der Nuklearstrategie sowie der Integration auf die Auftragstaktik (in: Möglichkeiten und Grenzen der Auftragstaktik in unserer Zeit), Wehrwissenschaftliche Rundschau 5/76 Schwier, Cord: Gemeinsame historische Wurzeln von Auftragstaktik und Innerer Führung. – in: Beiträge zu Lehre und Forschung, Bonn, K.n. 1/99 Silva, Rebelo da: Auftragstaktik – Nur Übung macht den Meister, Republik Südafrika 1991 Stein, Hans-Peter: Führen durch Auftrag, Truppenpraxis 1/1985 Szabó Mária: A civil kontroll német megoldása, A Bundeswehr vezetésfilozófiája: az Innere Führung (1955–1997), SVKI, Budapest 1997 Szántó Mihály: A manõver, mint a gyõzelem fõ eszköze. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2. évfolyam 1. szám, ZMNE Budapest 1998 Uhle-Wetter, Franz: Auftragstaktik. Was ist das? Können wir sie wiederbeleben?, in: Truppenpraxis 36 (1992) UK Army: Army Doctrine Publication, Volume 2, Command UK Army: Army Field Manual Volume 1 Combined Arms Operations, Part 1, Formation tactics UK Army: The Application of Force, An Introduction to British Army Doctrine and to the Conduct of Military Operations US Department of Defense, Office of Force Transformation: Network Centric Operations (NCO) Case Study. The British Approach to Low-Intensity Operations Vermillion, John: Tactical implications of the adaption of Auftragstaktik for command and control of the airland battlefield - Fort Leavenworth/Kansas/USA: School of Advanced Military Studies, 1985 Vogelaar, Ad L.W.: Leadership from the edge: a matter of balance. Journal of Leadership & Organizational Studies, Spring, 2007 Westphal, Siegfried: Der Deutsche Generalstab auf dem Anklagebank, v. Hase und Koehler Verlag, Frankfurt a.M. 1992 Wetter: Höhepunkte und Wendepunkte deutscher Militärgesichte, Mainz 1984 Widder, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung, In: Military Review, 2002 September–October Wilmann, Helmut: Gedanken zur Operationsführung im deutschen Heer – Der neue Ansatz, Herausgeben anlässlich der Generalstagung des Heeres 1998
22
2009/4
Honvédségi Szemle
Farkas Tibor hadnagy – dr. Sándor Miklós nyá. ezredes:
A VÁLSÁGREAGÁLÓ MÛVELETEK HÍRADÁSSZERVEZÉSÉNEK NÉHÁNY ALAPVETÕ KÉRDÉSE A magyar katonák már 1896-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia idején is részt vettek békemûveletekben, amikor Kréta szigetén az egymással szemben álló görög és török feleket választották szét. Azóta is több, hasonló feladatot hajtottak végre nemzetünk katonái, de csak napjainkban vált kiemelkedõ fontosságúvá a missziós mûveletekben való szerepvállalás. Magyarország NATO-csatlakozását követõen egyre jelentõsebb feladatává vált a Magyar Honvédségnek a nemzetközi válságreagáló mûveletekben való részvétel. A magyar haderõ szerepvállalása a nemzetközi mûveletekben igen sokrétû. Képesnek kell lennie arra, hogy különbözõ helyszíneken, más és más méretû alegységekkel más és más feladatokat lásson el. Ezeknek a feladatoknak a sikeres végrehajtása érdekében létfontosságú a vezetési és irányítási rendszert támogató híradás megszervezése.
A HÍRADÁS MEGSZERVEZÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK Az alapvetõ szabályok, elvek és eljárások meghatározása nélkülözhetetlen eleme a többnemzeti válságreagáló mûveletben részt vevõ magyar alegység vezetését és irányítását támogató híradás megszervezésének. Kizárólag a fõbb irányelvek és a szükséges erõforrások értelmezését, tisztázását követõen lehet megszervezni és megtervezni a vezetési és irányítási rendszernek megfelelõ, hatékony híradást. Megbízhatóan mûködõ hírrendszer kiépítése a kor színvonalának megfelelõ eszközökkel felszerelt, kiválóan képzett és felkészített híradó és informatikai katonákkal lehetséges. Alapfeltétel, hogy a kialakítandó hírrendszer egységes, garantált, megbízható, rejtett (adott esetben) és stabil legyen. A többnemzeti mûveletekben alkalmazott eszközök és eljárások elsõdleges jellemzõje kell hogy legyen a kompatibilitás1 és az interoperabilitás2. E két tényezõ a megfelelõ NATO-szabványok figyelembevételével történõ eszközök beszerzésével, -eljárások alkalmazásával érhetõ el. A válságreagáló mûveletekben részt vevõ alegységek kommunikációs rendszerének kialakítása során figyelembe kell venni többek között a válságreagáló mûveletek méretét, kiterjedését, a misszió jellegét, az alkalmazandó alegységet és a helyi sajátosságokat. A válságreagáló mûvelet méretét, kiterjedését kiemelt fontossággal kell figyelembe venni a kialakítandó kommunikációs rendszer megszervezésekor. A megadott alkalmazási terület meghatározza a hírrendszer kiterjedését, nagyságát, az alkalmazandó technikai eszközöket. A mûveleti terület nagysága missziónként eltérõ, ezért olyan alaphírhálózat kialakítása indokolt, amely megfelelõ mértékben bõvíthetõ, illetve szûkíthetõ. A válságreagáló mûveletek kiterjedését – méretük szerint – kategóriába soroljuk, hasonlóan a békemûveletek kiterjedéséhez.3 A kis kiterjedésû mûveletek közé azok sorolhatók, amelyekben az alkalmazott erõk nagysága rendszerint a század-, zászlóaljszintet nem lépi túl. Az ilyen misszió – létszámából is adódóan –
nem sorakoztat fel nagy mennyiségû kommunikációs eszközt, és a hírrendszer is egyszerûbb felépítésû. A közepes kiterjedésû mûveletekben dandárszintû erõket alkalmaznak, amely során az eszközök száma és a hírrendszer kiterjedése is nagyobb. A nagy kiterjedésû mûveletek kategóriájában pedig már hadtestszintû szervezeteknek megfelelõ katonai erõk kerülnek alkalmazásra. A Magyar Honvédség erõit önállóan a kis kiterjedésû mûveletekben, többnemzeti erõ részeként közepes és nagy kiterjedésû mûveletekben alkalmazhatják. A misszió jellegét a kialakult konfliktus és az arra történõ reagálás határozza meg. A Magyar Köztársaság által vállalt feladatok különbözõek lehetnek. A Magyar Mûszaki Kontingens 1996. január 6. és 2002. április 30. között a horvátországi Okuc`aniba települve végezte feladatát, amely magába foglalta a híd- és útépítést, azok karbantartását, a mûszaki mentést és egyéb mûszaki feladatokat. A Magyar Honvédség Szállító Zászlóalját (MH SZZ) Irak területén, a lengyel vezetéssel megalakuló Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság felelõsségi körzetében (Al Hillah város közelében) helyezték el. Feladata a lengyel vezetésû közép-déli többnemzeti hadosztály szállítási feladatainak biztosítása volt. A tevékenységek jellegének sajátosságaitól függetlenül meg kell szervezni a missziós feladatokat ellátó alegységek vezetését és irányítását kiszolgáló kommunikációs hálózatot, amely az elõzõekben leírtaknak (garantált, megbízható, rejtett, stabil) kell hogy megfeleljen. A misszió jellege nagymértékben befolyásolja a hírrendszer kialakítását, mivel a különbözõ tevékenységek különbözõ híradó biztosítást igényelnek. A missziós feladatok többek között az alábbiak lehetnek: õrzés-védelem; biztosító feladatok; szállítás, szállítmánykísérés; felderítés; különbözõ mûszaki feladatok; stb. A válságreagáló mûveletek kiterjedése, valamint a végrehajtandó feladatok jellege meghatározzák az alkalmazásra kerülõ alegység méretét. A különbözõ válságreagáló mûveletekben részt vevõ magyar alegységek általában valami-
lyen magasabbegység kötelékében hajtják végre feladataikat. A jellemzõ a szakasz-, század-, zászlóaljméretû alegységek alkalmazása, melyek híradásának megszervezése nem olyan nagyméretû feladat, mint egy dandár- vagy hadtestszintû szervezeté, és kisebb mennyiségû technikai eszközt kell felsorakoztatni. A kötelékek alaphíradását már a honi területen megszervezik, csak ki kell egészíteni az elöljáróval biztosítandó összeköttetésekkel. Ezeket általában az „elöljáró” törzs szervezi, tervezi, egyes esetekben biztosítja. Másik megközelítésben sokkal összetettebb feladat, mivel több tényezõt kell figyelembe venni (például elöljáró nemzet, más együttmûködõ nemzetek), és a helyi területi sajátosságok sem ismertek. HELYI SAJÁTOSSÁGOK A kialakítandó kommunikációs rendszer megszervezésekor a helyi sajátosságok két területét kell megvizsgálni. Az egyik a helyszín földrajzi jellege és idõjárása. A terep jellege nagymértékben befolyásolja az alkalmazható eljárásokat és ennek megfelelõen a felhasználható híradó eszközöket. A dombos, kevésbé átszegdelt területen történõ válságreagáló feladat végrehajtását biztosító híradás megszervezése nem okoz olyan nehézséget, mint egy hegyvidéki területen. Míg az elõbbinél a rádióhíradás lehet a jellemzõ, addig az utóbbinál inkább a mûholdas összeköttetés. Természetesen egy sivatagi körülmények között végrehajtott mûvelet során a mikrohullámú, a rádió- és a mûholdas híradás is kiváló lenne, ha az idõjárást nem kellene figyelembe venni. A terepviszonyok nagymértékben korlátozzák a híradó eszközök hatásosságát. A homok alacsony vezetõképessége, valamint az URHrendszereknél zajként való megjelenése erõsen korlátozza az URH-rádiók alkalmazhatóságát sivatagi környezetben. Az eszközök hatótávolsága jelentõsen lecsökken. A mikrohullámú jeleket jelentõsen gyengítik, de a sivatagi jelleg elõnye, hogy jóval kisebb a frekvencialefedettség, és az RH-rádiók hatótávolsága is jóval nagyobb. A másik tényezõ a helyi kommunikációs infrastruktúra. A hatékony híradás biztosításának alapja lehet a polgári távközlõ hálózatokhoz történõ csatlakozás. Meg kell vizsgálni az adott ország területén lévõ kommunikációs infrastruktúrát, annak alkalmazhatósági lehetõségeit, melyeket a mûvelet során felhasználhatnak a miszsziós alegységek. A felmerülõ probléma két területen jelentkezhet. Az egyik, hogy nem minden nemzet rendelkezik rejtett helyi kommunikációs infrastruktúrával; vagy azért, mert nem alakították ki, vagy azért, mert a fegyveres tevékenységek következtében megsemmisültek. Ebben az
2009/4
23
Honvédségi Szemle esetben ezeket más megoldásokkal kell helyettesíteni. A következõ probléma az eltérõ szabványokon alapuló eszközök alkalmazásában rejlik. A különbözõ szabványok szerint készülõ eszközök nem biztosítják a kompatibilitást, az alkalmazások különbözõsége pedig az interoperabilitást. Míg az európai országok kommunikációs szabványai már többé-kevésbé egységesek, addig más kontinenseké eltérõ lehet. A kialakítandó hírrendszer szervezésekor és tervezéskor számos tényezõt figyelembe kell venni annak érdekében, hogy biztosítsa az alkalmazási terület teljes mértékû lefedését, és megbízható összeköttetést garantáljon a parancsnokok és a törzsek, valamint az egységek, alegységek számára. A HÍRADÁS MEGSZERVEZÉSÉNEK ALAPELVEI, TERÜLETEI A híradás megszervezésének célja egy olyan kommunikációs rendszer kialakítása, amely idõbeni és hatékony támogatást nyújt a parancsnoknak és törzsének. A szervezési feladatok végrehajtása során a következõ alapelveket célszerû figyelembe venni: az elöljáróval való kapcsolattartást, a honi kapcsolattartást és a saját (mûveleti) híradást. Az elöljáróval való kapcsolattartás Az elöljáróval való kapcsolattartást minden esetben az elöljáró szervezi, tervezi és biztosítja. Például az ISAF4-misszióban az MH Könnyû Gyalog Század részére a kapcsolattartást a Kabulban diszlokáló norvég zászlóalj-parancsnokság biztosította. A hazai szakmai elöljáró a külföldi parancsnoksággal egyeztetve végrehajtja a szükséges feladatokat, a folyamatos üzemeltetés feltételének biztosításához nélkülözhetetlen teendõket, és elkészíti a jelentéseket. A megtervezett híradó, informatikai és információvédelmi támogatás megvalósításával, telepítésével, üzemeltetésével kapcsolatban elkészítik a szakintézkedést. A misszióban részt vevõ alegység a kapcsolattartáshoz szükséges eszközöket (az elöljáró parancsa szerint) összeállítja, végrehajtja a megfelelõ konfigurálást, kalibrálást, programozást. A kiutazást megelõzõen alapos szakmai kiképzést, felkészítést hajt végre. Az alegység híradó és informatikai szakemberének (tiszt vagy tiszthelyettes) feladata, hogy a részére biztosított szolgáltatásokhoz történõ hozzáférés érdekében gondoskodjon a szükséges végberendezésekrõl és alkalmazásokról. Feladata közé tartozik továbbá, hogy a felhasználókat is felkészítse. Honi kapcsolattartás Az „anyaországgal” történõ kapcsolattartásért minden esetben a kiküldõ ország (Magyarország) a felelõs. Ennek tervezéséért és szervezéséért a szakmai elöljáró a felelõs. A rendelkezésre álló adatok, intézkedések figyelembevételével megtervezi, megszervezi a híradó és informatikai biztosítást, amely a mûveletek során garantálja a vezetés és irányítás feltételeit. A szervezés és tervezés idõszakában figyelembe kell venni a mûveleti terület sajátosságát, elhelyezkedését, távolságát Magyarországhoz képest. A lehetõségeket figyelembe véve kell kialakítani az összeköttetéseket a honi terület felé.
24
2009/4
Az összeköttetések lehetséges változatai: • Mûholdas (VSAT) • Mûholdas (IRIDIUM) • Mobiltelefon • Helyi vezetékes távhívó hálózat • RH-rádió • Informatikai eszközök (hálózat) felhasználásával A legtöbb esetben a legjobb megoldás a mûholdas (VSAT) összeköttetés. Elõnyei közé tartozik, hogy minden missziós környezetben jól alkalmazható, megfelelõ sávszélességet biztosít hang, kép és adat továbbításához. Mivel a Magyar Honvédség nem rendelkezik saját katonai mûholddal, ezért civil szolgáltatókkal kell szerzõdést kötni az összeköttetés biztosításához szükséges vonalak felhasználásához. A mûholdas összeköttetés nagy hátránya, hogy igen költséges. A misszióban részt vevõ alegység és az anyaország közötti kapcsolattartás egyik lehetséges változata tehát a mûholdas összeköttetés. A készülékeket és a szolgáltatásokat a honi vezetés által meghatározottak szerint biztosítják a kiküldött alegység számára. A magyar vezetés garantálja a mûholdas kapcsolat folyamatos fenntartását, a civil szolgáltatókkal való kapcsolattartást, a központok programozását. Rendelkezésre bocsájtja a távhívószámokat, és biztosítja az üzemeltetéshez szükséges kiképzést, felkészítést. A mûholdas összeköttetés során meghatározzák az összeköttetés felépítését és a biztosítható szolgáltatásokat. Egy változat az 1. ábrán látható, mely szisztéma a válságreagáló mûveletek során változhat.
1. ÁBRA Mûholdas összeköttetésen keresztül valósul meg az informatikai biztosítás és a nyilvános távbeszélõ összeköttetés is, amelyet a katonák a családtagokkal való kapcsolattartáshoz használhatnak. Az informatikai biztosítás tartalmazza az internet-, intranet-hozzáférést, illetve a videokonferencia lehetõségét is. A tervezést minden esetben úgy kell végrehajtani, hogy az eszközutánpótlás biztosított legyen, és az alegység számára rendelkezésre álljanak tartalék eszközök a mûveleti területen, valamint „alkalmazáskész”, konfigurált, kiszállítható berendezések a honi ellátó központban. A felügyeletet az országos hálózatfelügyeleti szerv végzi az informatikai szakállománnyal és a mûholdas összeköttetést biztosító civil céggel együttmûködve.
A honi kapcsolattartás másik lehetséges megoldása a mobiltelefon és az irídiummûholdas telefonok alkalmazása. Ezek a másodlagos kapcsolattartási formák, mert a mobiltelefonok alkalmazása nem minden esetben lehetséges. Azokon a mûveleti területeken, ahol nincs cellás hálózat (nincs kiépítve, vagy megsemmisült), nem lehet számolni ezen összeköttetési formával. A telefonokat és a szolgáltatásokat szintén a honi vezetés által meghatározottak szerint kell biztosítani, a telefonokhoz tartozó SIM-kártyákkal együtt. A helyi vezetékes távbeszélõ-hálózat szintén felhasználható az anyaországgal való kapcsolattartás megvalósítására. Természetesen ezzel a megoldással csak akkor lehet számolni, ha az adott országban (válságreagáló mûvelet helyszíne) biztosított a hálózat. A rövidhullámú rádióösszeköttetés harmadlagos kapcsolatot biztosít a küldõ ország felé. Ez általánosan 1-2 rádióforgalmi rendszert jelent. Végrehajtó alegység mûveleti híradása A missziós erõk hírrendszerének kialakítása igen változatos lehet. Az elõzõekben leírtak szerint figyelembe kell venni a híradás megszervezését befolyásoló tényezõket. Az egyik alapvetõ összetevõ a misszió jellege. A legfontosabb, hogy olyan hírrendszert alakítsunk ki, amely biztosítja a vezetési és irányítási rendszer mûködését, és támogatja a meghatározott feladatok végrehajtását. A belsõ hírrendszer funkcióját tekintve két részre bontható, az elhelyezés kommunikációját kiszolgáló és az adott feladatot biztosító részre. A tábori körülmények között elhelyezett alegység belsõ összeköttetése nagymértékben
függ a felépítésétõl és a létszámától. A helyi alaphírhálózat kiépítése során egy központ felállítása nélkülözhetetlen a helyi távbeszélõ-hálózat kialakításához. A vezetékes híradás kiválóan alkalmazható a táboron belüli belsõ hálózat kialakításához, amely összeköttetést biztosít a vezetõ szervek, a végrehajtók, a kiszolgáló munkahelyek és a pihenõk között. A központ biztosítja ezen szervek, az elöljáró parancsnokság és a honi vezetés összeköttetését. A missziós feladatok ellátását figyelembe véve kell kialakítani a végrehajtó és a vezetõ szervek közötti összeköttetést. A rádiós összeköttetés RH- és URH-eszközökkel valósítható meg. Az RH-rádióeszközök és rádióforgalmi rendszerek elsõdlegesen a vezetési pont (VP) és a nagyobb távolságra lévõ alegységek, részlegek között alkalmazhatók. A VP és az alegység kö-
Honvédségi Szemle
E SZÁMUNK SZERZÕI 2. ÁBRA zötti híradást egy nyílt távbeszélõ rádióforgalmi rendszer biztosíthatja. A VP és a harcjármûvek között szintén RH-eszközökkel biztosítjuk az összeköttetést. A MEDEVAC biztosítására egy RH-készüléket kell kijelölni, vagy egy készülék egy programhelyére kell felprogramozni. Nagyon fontos, hogy az állomány ismerje a frekvenciákat, a bejelentési kódokat és a vészhelyzeti jelentések módjait. Az URH-készülékek elsõdlegesen az alegységek közötti belsõ kommunikációt biztosítják. A kézi rádiók alapvetõen a gyalogos harcfeladatok végrehajtását szolgálják, mely kiterjed a szakaszon, részlegen belüli összeköttetés biztosítására, illetve a szakaszok, részlegek, együttmûködõ alegységek közötti kommunikáció megvalósítására. A parancsnoki mozgó vezetési pontok kialakítása is fontos tényezõje lehet egy válságreagáló mûveletben részt vevõ alegység komplex vezetésének és irányításának. Más vezetési pontokkal, repülõeszközökkel való hang- és adattovábbítás lehetõségét nyílt és rejtjelzett csatornákon egyaránt biztosítani kell. A menetek és a konvojkísérések híradását úgy kell tervezni, szervezni és üzemeltetni, hogy a feladat végrehajtásának minden idõszakában biztosítsa a végrehajtó alegység állandó vezetését és irányítását. A menet és a kísérés hírrendszerének felépítését meghatározza a menetrend felépítése, a végrehajtott menet távolsága, esetlegesen a tervezett menetvonalak száma; ha tervezve van, akkor a pihenõ helye. Minden esetben biztosítva kell hogy legyen az összeköttetés a bázison lévõ parancsnokkal. A menetoszlop rendelkezzen helymeghatározó eszközzel, amely a feladat sikeres végrehajtását elõsegíti. Tehát rádióhíradást a menetek végrehajtása során, a menetoszlopon belül, URH-eszközök-
kel kell szervezni, nagy figyelmet fordítva a rejtettség követelményeinek megvalósítására. A menetek során a másodlagos kommunikációs eszközök az irídiumkészülékek lehetnek. A menetoszlop híradásának biztosítottnak kell lennie a menet végrehajtása és a jármûrõl való szállás során egyaránt. A rádióforgalmi rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák az oszlop vezetését. A menetrend egy lehetséges változata a 2. ábrán látható. A parancsnoknak a vezetés biztosítása érdekében URH-rádióforgalmi rendszert kell szerveznie, amelyet a gépjármûveken kézi URH-rádiók, a harcjármûvekben pedig beépített eszközök alkalmazásával kell megvalósítani. A parancsnok egy RH-rádióforgalmi rendszerét tartalékként kell szervezni. Továbbá a parancsnok (elöljáró) mozgáskoordináló RH-rádióforgalmi rendszerét is meg kell szervezni. Az õrzés-védelmi feladatok híradó támogatását, amennyiben erre szükség van, kis hatótávolságú, URHeszközökkel kell végrehajtani. ÖSSZEGZÉS A válságreagáló mûveletekben részt vevõ magyar alegységek feladatai igen sokrétûek és változatosak lehetnek. A megfelelõ feladat-végrehajtás nélkülözhetetlen feltétele a garantált, stabil, megbízható, a vezetést és irányítást támogató kommunikációs rendszer megszervezése, tervezése, amely igen nehéz feladat. A nemzetközi missziók összetettségébõl és változatosságából adódóan olyan korszerû technikai eszközökkel felszerelt kommunikációs hálózatra van szükség a mûveletek végrehajtása során, amely moduláris felépítésébõl adódóan alkalmas a vezetés feltételeinek a követelmények, elõírások szerinti biztosítására. Q
1 Egy rendszer vagy berendezés két vagy több elemének, darabjának vagy alkatrészének azon képessége, hogy ugyanabban a rendszerben való telepítése, mûködtetése megvalósítható. 2 A híradó és informatikai rendszer azon képessége, hogy szolgáltatásokat tud átadni más híradó és informatikai rendszerek számára; szolgáltatást képes fogadni más híradó és informatikai rendszerektõl, lehetõvé téve az így felcserélt szolgáltatások felhasználását a különbözõ rendszerek hatékony együttmûködése során. 3 Hóka Miklós: A szárazföldi csapatok NATO-elvû híradásának alapjai. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2002 (60–62. o.) 4 ISAF: International Security Assistance Force (Nemzetközi Biztonsági Közremûködõ Erõ)
FELHASZNÁLT IRODALOM Hóka Miklós õrnagy: A szárazföldi csapatok NATO-elvû rádióhíradásának alapjai. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2002 Hóka Miklós mk. alezredes: A Magyar Honvédség harcászati rádiórendszerének kialakítási lehetõségei egyes NATO-tagországok rádiórendszereinek vizsgálata tükrében. Doktori (PhD) értekezés, Budapest, 2005 Magyar Honvédség Vezérkara: FM 100-5 HADMÛVELETEK. Tábori kézikönyv, Budapest, 1997 (p. 64.) A Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság parancsnokának intézkedése az iraki válság rendezésében részt vevõ MH Szállító Zászlóalj híradó, informatikai, információvédelmi és ügyviteli biztosítására. Rajnai Zoltán mk. õrnagy: Kommunikációs rendszerek és azok alkalmazhatósága. Elõadás a NATO-orientációs tanfolyamok hallgatói részére, Budapest, 1997 Dr. Sándor Miklós nyá. ezredes: A gépesített lövészdandár analóg híradása. Egyetemi jegyzet, Budapest, 2002
Tömböl László mk. vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar fõnöke Benkõ Tibor altábornagy, az MH Összhaderõnemi Parancsnokság parancsnoka Turcsányi Éva százados, a HM Tervezési és Koordinációs Fõosztály, Tervezési Osztály fõtisztje Fazekas Sándor mk. alezredes, a HM Tervezési és Koordinációs Fõosztály, Tervezési Osztály kiemelt fõtisztje Németh Gergely ktv., a HM Haderõtervezési Fõosztály, Haderõtervezési és Modernizációs Osztály fõelõadója Bárány Zoltán alezredes, az MH ÖHP Szárazföldi Törzs szárazföldi referense Lippai Péter alezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár törzsfõnök-helyettese Farkas Tibor hadnagy, a ZMNE adjunktusa Dr. Sándor Miklós nyá. ezredes, a ZMNE egyetemi docense Benyó György ezredes, az MH Összhaderõnemi Parancsnokság Repülésbiztonsági Osztály vezetõje Réti Tamás mk. ezredes, a HM Védelemgazdasági Fõosztály fõosztályvezetõ-helyettese Kalászné Békési Csilla okl. mérnök alezredes, a HM FLÜ Technológiai Igazgatóság kiemelt fõtisztje Dr. Harai Dénes nyá. ezredes, egyetemi tanár ( ZMNE) Vilner Péter mk. ezredes, a HM Tervezési és Koordinácós Fõosztály, Humánstratégiai Osztály vezetõje Jobbágy Zoltán alezredes, a HM Tervezési és Koordinácós Fõosztály, Humánstratégiai Osztály kiemelt fõtisztje Varga András történelemtanár, a ZMNE doktoranduszhallgatója Azari Viktor százados, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár személyügyi tisztje Szelei Ildikó õrnagy, ZMNE KLHTK egyetemi docense Tircsi Hajnal alezredes a HM Személyügyi Fõnökség kiemelt fõtisztje Dr. Földesi Ferenc nyá. ezredes, a Sereg Szemle felelõs szerkesztõje Dr. Hajdú István nyá. ezredes, a ZMNE docense Dr. Németh Lajos nyá. orvos alezredes, a HM Radó György Honvéd Egészségügyi Központ Repülõorvosi, Egészségvizsgáló és Kutató Intézet Katonai Alkalmasságvizsgáló Osztály osztályvezetõ fõorvosa Dr. Ács Tibor nyá. ezredes, hadtörténész, az MTA doktora Takács Tibor író, költõ Dr. Miklós Zoltán iskolaigazgató-helyettes Klemensits Péter, a ZMNE doktornaduszhallgatója Dr. Endresz Ernõ nyá. ezredes, a HM HVK szakreferense Kiss Zoltán nyá. alezredes, a Honvédségi Szemle felelõs szerkesztõje
2009/4
25
Honvédségi Szemle
Benyó György ezredes:
A REPÜLÉSBIZTONSÁGRÓL (2.) A repülésbiztonság egyik legfontosabb alapelve szerint a légi közlekedési események bekövetkezése soha nem a véletlen mûve. Az is igaz, hogy légi esemény bekövetkezéséhez okok láncolatára van szükség, vagyis egyetlen tényezõ nem képes azt elõidézni. A baleset bekövetkeztében közreható okok egyenként látszólag jelentéktelen tényezõk. Amennyiben azonban azonos idõpontban jelentkeznek, együttes hatásuk elõidézheti a légi közlekedési esemény bekövetkeztét. Az alapelvek szerint mindig számolni kell az ember természetébõl fakadó hibákkal, tévedésekkel, felejtésekkel, mulasztásokkal, sõt, olykor a jóhiszemû szabálytalankodások hatásaival. Ezek a hibák soha nem okai a katasztrófának, csupán tünetei a biztonságos mûködést garantálni hivatott rendszer hiányosságainak. A REPÜLÉSBIZTONSÁGI RENDSZER HATÓTÉNYEZÕI A légi közlekedési események elemzésekor rendre meghatározó jelentõségûnek bizonyulnak a repülésbiztonsági rendszer hatótényezõi: a szervezet, a vezetés, a mûködési környezet és a végrehajtók. Vizsgáljuk meg ezeket részleteiben! 1. A repülések biztonságának magas szinten tartása érdekében a szervezetnek számos fontos feltételt (így például a feladatok végrehajtásához szükséges eszközöket; az eszközök mûködtetéséhez és a kiképzéshez szükséges, a munkaidõre vonatkozó elõírások által megkövetelt rátartással megnövelt létszámot; a létszám és a járandóságok, valamint a kiképzés/feladat végrehajtás anyagi-technikai bázisának egyensúlyát) kell biztosítania. A szervezet változása tehát mindig, minden területen repülésbiztonsági kockázatot jelent. Különös jelentõsége lehet a több vezetési szintet egy idõben érintõ átszervezéseknek. A változás indoka általában a megváltozott körülményekhez (újszerû feladatok, eltérõ mértékû finanszírozás stb.) történõ alkalmazkodás kényszere.
26
2009/4
2. A vezetés követelménytámasztásával, elvárásaival, példamutatásával meghatározó szerepet játszik a légi közlekedési eseményhez vezetõ okok láncolata kialakulásának megakadályozásában. Nemzetközi tapasztalatok szerint a vezetés kb. 60–80%-ban játszik meghatározó szerepet a légi közlekedési események bekövetkeztében a polgári és katonai repülésben egyaránt. Szintén tapasztalati tény, hogy a jelentkezõ problémák figyelmen kívül hagyása, kezelésének elodázása elõbb-utóbb rendkívüli esemény bekövetkeztét, eseménysorozat elindítását eredményezi. 3. A mûködési környezethez soroljuk a szabályozók, a követelmények, a feltételek és a nemzeti jellegzetességek összességét. A szervezeti változásokkal egyidejûleg általában a szabályozók területén is jelentõs változások történnek. Régi szabályozókat érvénytelenítenek, újakat készítenek elõ, illetve léptetnek hatályba. Szintén meghatározó részei a környezeti tényezõknek a kiképzéshez, a feladat-végrehajtáshoz szükséges eszközök és természetesen a repülõeszközök üzemképessége, hadrafoghatósági aránya, korszerûsége. A legújabb nemzetközi tapasztalatok szerint a helyi sajátosságok is jelentõs szerepet játszanak a repülések biztonsága szempontjából. Különös jelentõsége lehet a parancsnoki lánc mûködését felülíró informális kapcsolatoknak. 4. Ugyancsak meghatározó eleme a repülésbiztonság rendszerének a végrehajtó állomány felkészültsége, tapasztalata, összetétele. A végrehajtók a rendszer legrugalmasabb elemei. Motiváltságuk, tapasztalatuk, kiképzettségük, attitûdjük lehetõvé teszi a különbözõ területek hibáinak semlegesítését. Fásultságuk, érdektelenségük, fegyelmezetlenségük azonban éppen e hibák hatását erõsítheti. A természetes mértékûtõl erõteljesebb fiatalítás, a jól képzett idõsebb szakemberek jelentõs részének egyidejû kiválása miatti tapasztalatvesztés a szokásosnál alaposabb kiképzést tehet szükségessé.
A tapasztalatok szerint a hiányosságok a hatótényezõk egyikén sem szûrhetõk ki teljes mértékben. Az egyes területek hiányosságait semlegesítheti valamennyire a többi által képzett védelem. Túl sok hiányosság megléte esetén azonban ez a védelem alkalmanként csõdöt mondhat. Ilyenkor pedig szükségszerûen következik be a légi közlekedési esemény. A repülésbiztonsági rendszerben bekövetkezõ bármilyen változás (átszervezés, típusváltás, új feladat stb.) kockázati tényezõnek minõsül, mert a változásokhoz a rendszernek alkalmazkodnia kell. A rendszer meghatározó területein bekövetkezett változások tehát objektív lehetõséget biztosítanak a légi közlekedési balesetek bekövetkezéséhez. A KOCKÁZATI TÉNYEZÕK Általánosnak tekinthetõ nemzetközi tendencia, hogy a feltételek kedvezõtlenebbé válásával többnyire egyidejûleg jelentkezõ magasabb követelménytámasztást a légi események számának emelkedése kíséri. NATO- és ICAOirányelveknek megfelelõen a balesetek szakmai kivizsgálása soha nem a felelõsség megállapítására, hanem az okok felderítésére irányul. Célja, hogy meg tudjuk elõzni a hasonló események elõfordulását. A balesetekhez jellemzõen vezethetõ kockázati tényezõk: 1. Kiképzési hiányosságok, megfelelõ gyakorlottság hiánya. 2. A kiképzést/felkészítést hátráltató eszközhiány, az üzemképességi, a hadrafoghatósági problémák. 3. A feladatok és a feltételek egyensúlyának hiánya, az állomány túlterheltsége. 4. A vezetõ és végrehajtó állomány körében megszokásból kialakult engedékenység a végrehajtás feltételeinek hiányosságai iránt. 5. Kockázatelemzési hiányosságok. 6. A fedélzeti hang- és adatrögzítõ berendezések korszerûtlensége. Az említett kockázati tényezõk egyenként nem jelentenek olyan fokú biztonsági kockázatot, ami baleset bekövetkezéséhez vezethet. Azok együttes hatása nyomán azonban már bekövetkezhet (és többnyire be is következik) a tragédia. További légi közlekedési esemény bekövetkezéséhez vezethet a kockázatok megléte és kedvezõtlen összhatása, ezért azokból mindenkor minél többet célszerû kiküszöbölni. A balesetek kialakulásában szerepet játszhat, hogy a feladat sikeres végrehajtása érdekében, a vezetõ/végrehajtó állomány egyaránt, jó szándékúan eltekint a szabályozókban elõírtaknak a legszigorúbban értelmezett betartásától. (Megjegyzendõ, hogy amennyiben a személyzet rendelkezik a szükséges gyakorlattal, elméletileg ilyenkor is lehetséges a feladat sikeres végrehajtása.)
Honvédségi Szemle Nemzetközi tapasztalatok szerint többüléses gépen is elõfordulnak olyan érthetetlen hibák, mint például a leszállás behúzott futómûvel. Az okok általában az emberi teljesítõképesség korlátjaira vezethetõk vissza: arra, hogy a túlterhelt személyzet számára megengedhetõnek tûnik egy kis „lazítás”, ami máskor sem jelentett gondot. A baleseteknél idõnként kimutatható a végrehajtó állomány szándékos, elõre eltervezett fegyelemsértése is. A jelenség általában olyan feladatok végrehajtásakor következik be, amelyre a személyzet nincs kellõ mértékben felkészülve, ám inspirálva van a végrehajtásra, és azt a környezet lehetõvé is teszi. Azon szervezeteknél, ahol a légi közlekedési események megelõzését szolgáló információáramlás az indokoltnál jóval nehézkesebben mûködik, ez a tendencia felerõsödhet. Természetesen ez is a repülésbiztonsági rendszer valamelyik elemének hiányosságaira utaló tünet.
záidomulhat” a feltételrendszer hiányosságaihoz. Ennek nyomán csökkenhet veszélyérzete, természetes környezetként élheti meg a repülések biztonságára negatívan ható jelenségeket. A nemzetközi missziós tapasztalatok azt mutatják, hogy a békétõl eltérõ idõszakban és körülmények közötti alkalmazás során a veszteségek zöme nem az ellenséges ráhatás, hanem a békeidõs körülményekre jellemzõ repülésbiztonsági kockázati tényezõk (összeütközés levegõben, földnek ütközés, drótszakítás, hegynek ütközés stb.) láncolatának következménye. A közelmúlt és a jelen helyi háborúi alapján a valóban „harcszerû” kiképzés valójában a feladat-végrehajtás fontosságát a repülések biztonságának fontosságával egyenlõnek tartó szemléleten alapuló kiképzés.
MEGOLDÁSI LEHETÕSÉGEK
A külföldi tapasztalatok alapján a kiképzés meghatározó a repülések biztonsága terén. Vannak azonban olyan tipikus események, amelyek nem köthetõk kizárólag közvetlenül a kiképzéshez, pontosabban a repült órák számához. Tapasztalt pilóták esetében is elõfordul például futómû kiengedése nélküli leszállás, mentálisan kimerült személyzet esetén viszonylag kis túlterheléssel járó feladat végrehajtása közben elõfordulhat rosszullét. A gépszemélyzet tudatos, a feladat-végrehajtás fontosságát a repülések biztonságának fontosságával egyenlõnek tartó szemlélete, a szabályok betartása és az alapos felkészülés – kiegészítve egy folyamatos kockázatelemzõ tevékenységgel – segíti az események kialakulásához vezetõ okok láncolatának megszakítását. Mindennek érdekében az illetékes parancsnoknak figyelmet kell fordítania a repülésbiztonsági tevékenység támogatására, annak eredményei alapján a szükséges intézkedések meghozatalára, valamint a személyes példamutatásra. Nagyon fontos, hogy a repülésbiztonsági szakmai ajánlásokat ne fölösleges és drága akadékoskodásnak tekintsék, hanem a javaslatok megvalósíthatóságához szükséges megoldások megtalálásában gondolkodjanak. Az ajánlások kiadásához szükséges elemzések elõsegítése érdekében alapvetõ fontossággal bír a kívánatos információáramlás segítése, támogatása, megkövetelése. A harci körülmények nem tüntetik el a békeidõs kockázatokat, inkább erõsítik azokat. Éppen ezért a békeidõs harcszerû kiképzés ne a jelenlegi hazai környezethez nem illeszkedõ kockázatvállalást jelentsen, hanem felelõs kockázatelemzést és veszélyhelyzet-értékelést. A napi tevékenységben – a feladatorientáltság
Amennyiben légi közlekedési események sorozata következik be, a szakmai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a repülésbiztonság rendszerében hol vannak a hézagok, hiányosságok. A szervezet, a vezetés, a szabályozók és egyéb környezeti, mûködési tényezõk, valamint a végrehajtók területén a rendszer egyaránt erõsítésre szorulhat. A finanszírozási problémák a szûkös források elosztásának gyakorlata és a szervezet mûködésének biztonsága szempontjából meghatározó prioritások közötti ellentmondásokat jelezhetik. A problémák egy része a forráselosztás gyakorlatának a hozadék/kockázat, számunkra megfizethetõ ár- elemeket is mérlegelõ szemlélet alapján történõ újragondolásával orvosolható. A repülések biztonságáért – mint minden másért a katonai szervezet életében – valamennyi szervezeti szinten a parancsnokok felelõsek. Meghatározó jelentõségû mindaz, amit az illetékes parancsnok tesz, mond, sugall, érzékeltet. Neki ugyanis meghatározó szerepe van a repülésbiztonsági szemlélet formálásában. A biztonság nem egyszerûen a repülésbiztonsági szervezetek jó vagy rossz mûködésének függvénye. Az ugyanis attól függ, hogy a repülésbiztonsági rendszer különbözõ elemeiben dolgozó szakemberek, a parancsnokok, a végrehajtó katonák ismerik-e és megfelelõ komolysággal kezelik-e, továbbá a szervezet, az állománytábla, a szabályozók, a környezet, a szervezeti kultúra biztosítják-e a repülésbiztonsági rendszer mûködtetésének feladatait. Ahhoz, hogy egy megfelelõ szakmai alapelvek alapján felépített repülésbiztonsági rendszer mûködhessen, szükséges a vezetõk, döntéshozók részérõl a repülésbiztonsági alapelvek ismerete, megértése és támogatása. A legrugalmasabban a vezetés és a végrehajtók területén, az egyéneket jellemzõ attitûdben érhetõ el változás annak érdekében, hogy az esetlegesen eseménysorozatban jelentkezõ negatív tendenciák megállíthatók legyenek. A MEGFELELÕ KIKÉPZÉS JELENTÕSÉGE A légi események okainak közös jellemzõje lehet többek között a gépszemélyzetek és egyéb közremûködõk nem a helyzetnek megfelelõ kockázatelemzõ tevékenysége. A gépszemélyzet által elkövetett emberi hibák, a kockázatok felületes kezelése eredhet abból, hogy a személyi állomány „hoz-
A „HUMÁN FAKTOR”
mellett – a józan észnek, az odafigyelésnek, az óvatosságnak és a tervszerû, módszeres felkészülésnek, mint alapvetõen meghatározó értékrendnek kell érvényesülnie. A kizárólag a látványosságot szolgáló repülések, a „PR-fogások” kockázatelemzésekor kiderülhet, hogy a „bevételi oldalon” mutatkozó haszon nem áll arányban a rendszer hiányosságaiból adódóan fokozottan jelentkezõ veszteséggel. A saját védelmi iparral rendelkezõ országok esetében természetesen a jelentkezõ kockázattal szemben mérlegelni kell a végrehajtás hozadékát. A sikeres bemutató tevékenység hatására növekednek a saját védelmi ipar bevételei. A saját védelmi iparral nem rendelkezõ országokat a fokozott kockázat következtében jelentkezõ veszteség viszont egyértelmûen sújtja. A lehetséges, hozadék nélküli veszteségek csökkentése érdekében számukra indokolt a látványelemeket jóval a más országok által felvállalható kockázati szint alatt végrehajtani. * Természetesnek kell vennünk, hogy az emberek nem fogják hiba és tévedés nélkül feladataikat végrehajtani. Az ember ugyanis tulajdonképpen a „rendszer foglya”, aki a legjobb attitûd mellett sem képes a mûködési feltételeket behatároló rendszert túlszárnyalni. Valamennyi vezetési szinten mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az állománytáblák, a feladatok, a járandóságok és a kiképzés/felkészítés anyagi-technikai bázisának egyensúlya biztosítva legyen. Ez minden légierõ lehetõségein túlmutató komplex (gazdasági, politikai, szakmai) vezetõi döntési tevékenység eredményének függvénye. Az említett egyensúly hiányában minden igyekezetünk mellett sem számíthatunk a repülések biztonságának nemzetközi mértékkel elfogadható szintjére. Saját hatáskörben megoldható azonban, hogy a vezetõ és a végrehajtó állomány ne engedje meg magának a rendszer gyengeségeit és hiányosságait felerõsítõ indokolatlan kockázatvállalást. A repülések biztonságának magas szinten tartása érdekében: 1. A STANAG 7160 alapján a repülések biztonságának fontosságát a feladat végrehajtásának fontosságával egyenlõ mértékûnek tartó szemléletre, folyamatos kockázatelemzõ tevékenységre és ezt tükrözõ attitûdre van szükség a vezetõ és végrehajtó állomány részérõl egyaránt. 2. A szándékos fegyelemsértések megelõzése érdekében szükség van a vezetõi követelménytámasztás következetes és példamutató alkalmazására, a repülésbiztonsági jelentõrendszer alkalmazásának támogatására. 3. A bizalmi elvnek (Just culture) megfelelõen a jóhiszemû, természetes emberi hibák észlelésekor a mindenáron való felelõsségre vonás helyett végre kell hajtani a hibák bekövetkezését lehetõvé tevõ hiányosságok kiküszöbölését, a bizalmi elvet erõsítõ szemlélet megerõsítését. 4. Minden esetben meg kell állapítani a kiképzést/felkészítést hátráltató tényezõket és létre kell hozni a kiképzés és a feladat-végrehajtás anyagitechnikai bázisának a repülésbiztonsági rendszer mûködéséhez szükséges egyensúlyát. E tekintetben kiemelt figyelmet érdemelnek az üzemképesség, a hadrafoghatóság és a modernizáció kérdései. Q (Vége)
2009/4
27
Honvédségi Szemle
Kalászné Békési Csilla okl. mk. alezredes:
A HONVÉDELMI TÁRCÁNÁL FOLYÓ IPARJOGVÉDELMI TEVÉKENYSÉG „Valódi új alkotások nélkül a legcélszerûbb szervezeti-gazdasági rendszer is üresjárat.” (Dr. Lontai Endre egyetemi tanár, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület egykori elnöke)
A honvédelmi tárcánál a haditechnikai kutatásifejlesztési tevékenységet a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság (HM FLÜ TI) személyi állományába tartozó mérnökök végzik, akik a tevékenységük során a szakmai megbízhatóságot a tisztelet és elismertség által övezett elõdeikhez méltó kötelesség- és küldetéstudattal reprezentálják. A mérnökcsapat tagjai a mûszaki innovációhoz szükséges sokféle tevékenység integrálása során az új mûszaki kultúrák kiaknázásának motorjaként mûködnek. Teljesítményük folyamatosan mérhetõ mutatói a komplex termékek, technológiák, szellemi szolgáltatások, kísérletek vagy vizsgálati eredmények. Ezen kiemelkedõ szakértelmû katonákból és közalkalmazottakból álló csapat feladata a haditechnikai eszközök és eljárások fejlesztése, a hadfelszerelés rendszerbe állításához, élettartam-növeléséhez, megóvásához és üzemeltetési feltételeik megteremtéséhez illeszkedõ mûszaki javaslatok kidolgozása, ezáltal hozzájárulás a harckészültség magas szinten tartásához, a kiképzés sikeres végrehajtásának támogatásához. A haditechnikai kutatásban és fejlesztésben érintett szakállomány tevékenysége kimenetének a mûszaki-technikai fejlõdés mindenkori irányába kell mutatnia. HADITECHNIKAI KUTATÁS-FEJLESZTÉS Közismert tény, hogy a mûszaki-technikai fejlesztések többszakaszos folyamatában az elsõ, az új ismeretek létrehozását és az alkalmazás feltételeinek kimunkálását tartalmazó kutatásifejlesztési (K+F) szakaszban különösen nélkülözhetetlen az emberi kreativitás. Emellett igen fontos szerepet töltenek be egyéb más emberi tényezõk is, mint például az emberek közötti jó szakmai kapcsolat és együttmûködés, a viták, az információcserék, melyek ugyancsak a siker elengedhetetlen elõfeltételei. A komplex mûszaki feladatok megoldása során, a kitûzött célok teljesítése érdekében való összefogás kapcsán, jól és harmonikusan együttmûködõ kollektívák jöhetnek létre, amelyek elméleti munkamódszerére az általánostól hatékonyabb és fokozott alkotó gondolkodás, gyakorlati munkájára pedig az általánosnál lelkesebb és cselekvõképesebb tevékenység jellemzõ. Az elõzõ két bekezdés kulcsszavait kigyûjtve – kreativitás; szakmai kapcsolat, együttmûködés
28
2009/4
és összefogás; hatékony, alkotó gondolkodás; lelkes cselekvõképesség – és azokat tartalmilag egy tömörített kifejezéssé egybegyúrva, eljutunk a lényeghez: erõforrás – humán erõforrás. Ezen erõforrás sava-borsát a még meglévõ mérnök-mûszaki állományunk alkotókészsége jelenti, melyet kitûzött céljaink teljesítése érdekében hasznosítani nemcsak egyéni, hanem szervezeti kötelességünk is. Kívánatos, hogy az eddiginél hatékonyabban használjuk ki e meglévõ erõforrásunkat; váljon honvédelmi érdekké az új gondolatok létrehozására képes és kész egyének és csoportok irányába megnyilvánuló, alkotó mûszaki munkára való ösztönzés. A HADITECHNIKAI K+F RENDELKEZÉSÉRE ÁLLÓ INFORMÁCIÓFORRÁSOK A kitûzött K+F feladatok elsõ lépcsõjeként irodalomkutatást szükséges végezni abból a célból, hogy feltárjuk a már ismert, rendelkezésre álló mûszaki megoldásokat, illetve elemezzük az elképzelt feladatokat, szakmai problémahalmazokat. A haditechnikai K+F területen tevékenykedõk színvonalas munkájának segítésére és elõrelendítésére különféle információforrások állnak rendelkezésre. Köztük említhetõ egy-egy szakterület szakirodalma, az évtizedek alatt felhalmozott számos iparjogvédelmi adatbázis, de ide sorolható a neves szakmai fórumokon és közös projektekben való részvétel is. Tekintsük át ezen információforrások lehetõségeit. Szakirodalom, iparjogvédelmi adatbázisok A kutatók számára az információhoz való hozzájutás egyik forrása a szakkönyvtárak hálózata. Ezek sorába tartozik az egyedülálló szakirodalmi gyûjteménnyel – mintegy 40 ezer példánnyal – rendelkezõ HM FLÜ TI Haditechnikai Könyvtár, mely szolgáltatásai között kínálja az egyetemi és akadémiai könyvtárak közötti kölcsönzés és más egyéb könyvtári szolgáltatások igénybevételének színvonalas lehetõségét is. Napjainkban mindezek mellett hab a tortán az internet, de az ott elõtalálható anyagok egy része olykor komolyabb szakmai szûrõinken fennakad, különösen akkor, ha azok nélkülözik az egzakt tudományos hátteret, kísérleteket, hiteles vizsgálati eredményeket. Az internet útján szerzett szakirodalmi információk szelektálása, értékelése nagyfokú odafigyelést, szakmai kompetenciát igényel. A külföldi szakirodalomban való elmélyüléshez magas szintû nyelvtudás szükséges. E képesség elérésére a szervezeti kereteken belüli lehetõségeken túl a HM FLÜ TI szakemberei a saját szabadidejük terhére az átlagosnál jóval több idõt és energiát fordítanak. A kutatás, illetve tervezés megkezdése elõtti tájékozódás mindenképpen útbaigazítást ad
a szabadalmakból tükrözõdõ korszerû mûszaki színvonal megállapításához, elõsegítheti új szempontok szükségességének megalkotását, egészen új megoldási lehetõségek felismerését. A találmányok mint a kutató-fejlesztõ tevékenység magasrendû alkotásai képezik az alapját az innovációs folyamatoknak, az új, korszerûbb mûszaki és gazdasági paraméterekkel rendelkezõ termékek és technológiák kifejlesztésének és termelésben való hasznosításának. Az eredményes mûszaki fejlesztési munkákhoz – mind a kutatómunka elõtt, mind a kutatás befejezésekor – a szakemberek számára hasznos lehet bizonyos kapcsolódó iparjogvédelmi információk ismerete (pl. szabadalmi leírások rendszeres tanulmányozása). Az információk ezen tárházában való búvárkodásra bárki számára alkalom nyílik a Magyar Szabadalmi Hivatal Szabadalmi Tárában, ahol a magyar szabadalmi és használati mintaoltalmi leírásokon felül több mint 30 ország és 3 nemzetközi szervezet dokumentumai is megtalálhatók és hozzáférhetõk. A mûszaki élet és a tudományok gyors fejlõdése maga után vonta, hogy az ismeretátadás ne csak az oltalmazott jogokra vonatkozzék. Az átadásra kerülõ ismeretek az átadó részére értéket, gyakran titkot képviselnek, és know-how szerzõdés hivatott biztosítani azt, hogy az átadott ismeretek az átadás következtében ne váljanak közismertekké. Mindebbõl következõen megjegyzendõ, hogy a szabadalmakban és használati mintákban való kutakodás messze nem a teljes információs vertikumot nyújtja. Fontos kiemelni, hogy a hatékony iparjogvédelmi tevékenység többek között segít prognosztizálni a tudományos és mûszaki fejlõdés tendenciáit, helyesen meghatározni a kutatásifejlesztési célokat, elkerülni az erõforrások pazarlásával egyenértékû „ismételt feltalálásokat”, megismerni a konkurens (külföldi) cégek kutatási-fejlesztési törekvéseit, megítélni a hazai kutató-fejlesztõ munka eredményeként létrejött megoldások újszerûségét, mûszaki szintjét. Neves szakmai fórumok, közös projektek Az írott formában hozzáférhetõ információk kutatásán túl sokat jelent a kutatók számára az a jelentõs szakmai kapcsolati tõke, amelyre a hazai és nemzetközi kiállításokon, konferenciákon, együttmûködési fórumokon, közös projektek kapcsán módjuk van szert tenni, egyidejûleg megismerve a már létezõ korszerû mûszaki megoldásokat. A neves kutatóhelyekkel való gyümölcsözõ együttmûködés nyomán számos nagyszerû mûszaki szellemi alkotás született. Az utóbbi évek termésébõl említsünk meg egyet konkrétan is. A Magyar Szabadalmi Hivatal már szabadalmi oltalom alá helyezte a HM FLÜ tulajdonában álló, „Monokationos agyagásvány-félvezetõfém-oxid és/vagy -hidroxid nano-kompozitok, eljárás ezek elõállítására, és ezek alkalmazása környezetre káros szerves anyagok fotooxidációs lebontására” címû szolgálati találmányt, mely a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Kolloidkémiai Tanszékével közös K+F munka során került kidolgozásra. A találmány tárgya egy olyan eljárás, amelyben ultraibolya sugárzás vagy napfény hatására az agyagásványfotokatalizátor elbontja a vizes közegben lévõ környezetszennyezõ szerves anyagokat. Ezen eljárás – laboratóriumi próbáját a cseh Katonai
Honvédségi Szemle Védelmi Intézet Vegyivédelmi Laboratóriumában cseh szakemberekkel közösen végeztük el – többek között szennyezett vizek (kommunális szennyvizek, szervesanyag-tartalmú ipari vizek), talajok tisztítására is alkalmas, tehát az ipari méretekben való alkalmazás módszerének kimunkálását követõen, akár a civil szféra felé is nyitottak lehetünk a szabadalom hasznosítási lehetõségeinek keresése során. IPARJOGVÉDELMI TEVÉKENYSÉG A HONVÉDELMI TÁRCÁNÁL A honvédelmi tárca iparjogvédelmi felelõssége nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is jelentõséggel bír. A szellemi tulajdonjoggal védett mûszaki információk cseréje még a NATO-szövetségesek között is sok bonyodalommal járhat, sõt olykor komoly nehézségekbe ütközik. Az Észak-atlanti Szerzõdés III. cikkelye lehetõvé teszi a NATO-tagországok számára az egyéni és kollektív képességeik fenntartását, illetve fejlesztését, hogy a fegyveres támadásnak az önsegélyezés és a kölcsönös segítségnyújtás eszközeivel ellenálljanak. Az ilyen képességek, katonai eszközök és anyagok kutatását, fejlesztését, elõállítását segítheti a témában a szövetségen belüli kommunikáció, együttmûködési lehetõség keresése, két-, vagy többoldalú programokban való részvétel. A territoriális védelmet élvezõ szellemi tulajdonjogi védelem alatt álló (azaz csak hazai oltalom alatt lévõ) információk külföldi partnerekkel való közlése, közreadása csak a körültekintõ információkezelési rendszabályok, biztonsági követelmények megalkotását követõen javasolt, az érdekeink védelme, a jogosulatlan felhasználás megakadályozása érdekében. Nemcsak a honvédelmi tárca, hanem a kormány is fontosnak tartja ezt a kérdést, ezért hazánk csatlakozott a mûszaki információk védelmi célokra történõ átadására vonatkozó NATOegyezményhez. Az iparjogvédelmi munka – mint összetett mûszaki, közgazdasági, jogi és dokumentációs-információs tevékenység – a mûszaki fejlesztés eredményességét segíti. Az iparjogvédelem tárcaszintû feladataival a HM FLÜ Technológiai Igazgatóságot bízták meg, szakemberei több évtizedes tapasztalata alapján. A tevékenység keretében a HM FLÜ TI végzi a tárca szolgálati szabadalmi ügyeinek
gondozását az oltalom alá helyezés és az oltalom elnyerését követõen, szervezeti támogatást nyújt egyéb iparjogvédelmi szakmai kérdések megoldásához, illetve végrehajtja a hazai szabadalmi és használati mintaoltalmi bejelentések titokvédelmi érdekbõl való vizsgálatát is. A tárcaszintû szolgálati szabadalmi ügyek intézése során, az oltalom alá helyezéshez kötõdõ ügyintézés keretében, az alábbi fõ feladatokat végzik: a jogutódlási eljárás lefolytatása (azaz a feltalálók nyilatkoztatása a találmány kidolgozása során a kidolgozói körrel és a honvédelmi tárcával kapcsolatos jogviszonyról, a találmánynak a munkáltatói jogokat gyakorló szervezet részére vonatkozó átadására, illetve a munkáltató nevében való elfogadására vonatkozó nyilatkozat elkészítése); kapcsolattartás a feltalálókkal, adatpontosítás, irat- és feladattovábbítás; a szabadalmi ügyvivõk megbízási és képviseleti meghatalmazási iratainak elkészítése, kapcsolattartás velük, számláik kiegyenlítése. Az oltalom elnyerését követõen a szabadalmi ügyekhez kötõdõ tárcaszintû ügyintézés fõ feladatát a szabadalmak fenntartására vonatkozó intézkedés elkészítése és a költségvetés tervezéséhez szükséges hitelkeretigény összeállítása képezi. A szabadalom hasznosítása két fázisra – az engedélyezés és a realizálódás folyamatára – osztható. Az engedélyezési folyamat az üzleti levelezés és egyeztetõ megbeszélések folytatását, a licenciafeltételek és -szerzõdések kidolgozását és a szerzõdéskötés teljes körû asszisztenciáját foglalja magába. A szabadalom realizálódása a hasznosítási adatszolgáltatás beszerzését, a licenciadíjak behajtására vonatkozó lépések megtételét, a feltalálókkal való folyamatos kapcsolattartást és a feltalálók találmányi díjhoz való hozzájutásának rendezését jelenti. A fent említett egyéb iparjogvédelmi szakmai kérdések megoldása keretében tanácsadásra, tájékoztatásra, hatósági megkeresés kapcsán szakvélemény rendelkezésre bocsátására, egyeztetések, adatpontosítások és operatív jellegû feladatok végrehajtására kerül sor. A tárcaszintû iparjogvédelmi tevékenység jelentõs része a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz kötõdik, és a hazai szabadalmi és használati mintaoltalmi bejelentések – évi ezer feletti nagyságrendû ügyszámának – titokvédelmi érdekbõl való vizsgálatát foglalja magába. Az elõzõek alapján belátható, hogy a HM FLÜ számára fontos, hogy a vele szolgálati, alkalmazotti vagy egyéb szerzõdéses jogviszonyban állók által létrehozott szellemi alkotások nyilvántartásba vétele és értékelése hatékonyan valósuljon meg; a szellemi alkotásokhoz fûzõdõ jogait érvényesíteni tudja a szerzõ számára; biztosítsa a szellemi alkotások megfelelõ jogi oltalomban történõ részesítéséhez szükséges feltételeket; elõsegítse a szellemi alkotások megfelelõ módon történõ hasznosítását, továbbfejlesztését, új alkotások létrehozását. ALAPVETÕ IPARJOGVÉDELMI FOGALMAK Mit kell érteni a „szellemi alkotás” fogalom alatt? Mindazon alkotásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az iparjogvédelmi oltalmi formák közül vagy szabadalom, vagy használati mintaoltalom tárgyát képezzék, vagy a szerzõi jogi védelem kategóriájába sorolhatók. Ide értendõ az is,
amikor a hasznosítási célok, lehetõségek függvényében a megfelelõ oltalom megszerzése helyett e megoldások titokban tartása célszerû. Ilyen például a know-how, amit a Polgári Törvénykönyv szintén szellemi alkotásként véd. A mûszaki alkotások egyrészt ismert elvek, megoldások, információk felhasználásával jönnek létre, másrészt a szakértõ átlagos mûszaki ismereteit, köteles tudását meghaladó, új felismerés alapján. A találmányok csoportján belül különíthetõ el a szabadalmazható mûszaki alkotások csoportja. Azok a találmányok szabadalmazhatók, amelyek új, feltalálói tevékenységen alapulnak, a technika valamely területén iparilag alkalmazhatók. Nem minõsül azonban szabadalmazható találmánynak a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépprogram (szoftver) és az információk megjelenítése. Valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható, használati mintaként részesülhet oltalomban. A szabadalom olyan kizárólagos jog, amely a szabadalmasnak módot nyújt arra, hogy a szabadalom tárgyát kizárólagosan õ használhassa, illetve ha azt más használja, akkor annak fejében a szabadalmast ellenérték illesse meg. A használati mintaoltalom jogosultjának a szabadalmaséhoz hasonló kizárólagos joga van. Nem terjed ki azonban ez a kizárólagos jog a nem kereskedelmi célú, nem üzletszerû hasznosításra, azaz a minta szerinti termék gazdasági tevékenység körén kívül esõ, nem nyereségszerzésre irányuló – pl. házi, tudományos vagy oktatási célú – elõállítására, illetõleg használatára. A mintaoltalom jogosultjának engedélye szükséges azonban a nem gazdasági tevékenység körében készített eszköznek az ipargyakorlás során történõ használatához, a kutatási-kísérleti berendezés üzletszerû felhasználásához, az oktatási szemléltetõeszköz gyártásához és forgalmazásához. A szabadalmak országhatárokhoz kötöttek és idõben korlátozottak, más által való használatuk engedély alapján történhet. A szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig, a használati minták oltalmi ideje pedig tíz évig tart. Az oltalmi idõ lejárta után a szabadalmi védelemben részesült találmány, illetve használati mintaoltalomban részesült minta közkinccsé válik, azt bárki szabadon hasznosíthatja. A szabadalmasnak, illetve a mintaoltalom jogosultjának az oltalmi idõ végéig egyrészt monopolhelyzete van, másrészt felléphet a szabadalmazott találmánya, illetve oltalmazott mintája jogosulatlan hasznosítóival szemben. A mûszaki rendeltetésû (pl. konstrukciós, tervezõi, eljárási /technológiai/, üzemviteli, anyagösszetételi, szerelési, javítási) know-how olyan értéket képviselõ, gyakorlatba vett vagy vehetõ mûszaki tudás, tapasztalat, adat, módszer, illetve ezek összessége, amely nem publikált, kizárólag korlátozott szakmai körben, abból tovább nem terjedõen ismeretes és egészében másfajta iparjogvédelmi oltalom alatt nem áll. Külsõ megjelenítési formája szerint lehet rögzített (pl. mûszaki, gyártástechnológiai leírá-
2009/4
29
Honvédségi Szemle sok, mûszaki rajzok, tervek, specifikációk, számítások, hibaelhárítási elõírások, anyagösszetételi leírások) és maradandóan nem rögzített (pl. üzemlátogatás során szerzett tapasztalatok, betanítás révén szerzett tudás, ismeretanyag, véleménycsere, tapasztalatcsere során szerzett ismeretek). A know-how megjelenhet önállóan, vagy más jogokhoz kapcsolódóan, kapcsolódhat áruhoz, szolgáltatáshoz, vagy – amikor valamilyen feladatsorozat, technológia, gyártás egészére vonatkozó ismerethalmazt takar – komplex formában. Szolgálati szellemi alkotásnak tekintendõ minden olyan személynek a szellemi alkotása, akinek szolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyából eredõ kötelessége, hogy a szellemi alkotás tárgykörébe esõ megoldásokat dolgozzon ki. A szolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyból fakadó kötelességként létrehozott szolgálati szellemi alkotás tulajdonjoga – az alkotó jogutódjaként – a munkáltatót illeti meg. Aki anélkül, hogy szolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyából eredõ kötelessége lenne olyan szellemi alkotás kidolgozása, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik, alkalmazotti szellemi alkotást hoz létre. Az alkalmazotti szellemi alkotás tulajdonjoga az alkotót illeti meg, a munkáltatót azonban megilleti a szellemi alkotás nem kizárólagos, át nem ruházható hasznosítási joga. Nem minõsülnek azonban alkalmazotti szellemi alkotásnak a HM FLÜ alkalmazottai által, munkakörükbe nem tartozó, vagy munkakörük keretein belül el nem rendelhetõ, a HM FLÜ megbízásából, külön erre irányuló szerzõdés alapján létrehozott szellemi alkotások. Fontos tudni, hogy az Európai Unióban érvényes egységes jogértelmezés szerint is a munkaviszonyból folyó kötelezettség körébe tartozik a megoldás kidolgozása, ha az általában és konkrét vezetõi feladatkiosztás eredményeként is a munkavállaló munkakörébe tartozott. A magasan kvalifikált mûszaki szakember a munkaköri kötelezettségének tesz eleget akkor is, ha a feladatát az átlagosat meghaladó színvonalon teljesíti. Az ennek eredményeként kidolgozott mûszaki megoldásra tett szabadalmi bejelentés alapját képezõ találmány az 1995. évi XXXIII. tv. 9. § alapján szolgálati találmánynak minõsül. Szerzõi mûvek az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotások, amelyek közül a szerzõi
30
2009/4
jogról szóló törvény a leggyakrabban elõforduló mûtípusként az alábbiakat sorolja fel: • irodalmi mû (pl. szakirodalmi, tudományos, publicisztikai, tudományos ismeretterjesztõ stb.); • számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció és szoftver, vagy annak bármilyen más formában rögzített minden fajtája (felhasználói program, operációs rendszer); • fotómûvészeti alkotás; • gyûjteményes mûnek minõsülõ adatbázis (olyan önálló mûvek, adatok, egyéb tartalmi elemek valamilyen rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyûjteménye), amelynek a tartalmi elemeihez – számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon – egyedileg hozzá lehet férni, azaz a tartalmi elemek egyenként elérhetõk. A szerzõi jogról szóló törvény az adatbázisok közül egyfelõl szerzõi jogi védelemben részesíti azokat, amelyek összeállítása egyéni, eredeti jellegû szerkesztõi tevékenységet igényelt (gyûjteményes mûvek), másfelõl úgynevezett kapcsolódó jogi védelmet biztosít azoknak, amelyek tartalmának megszerzése, ellenõrzése vagy megjelenítése jelentõs ráfordítást igényelt. E két oltalom egymással párhuzamosan is fennállhat a szerkesztõ, illetve az adatbázis elõállítója javára. A szerzõi jogi védelem nem a nevesített mûtípusokhoz való tartozástól függ, hanem attól, hogy a mû (alkotás) a szerzõ alkotó tevékenységébõl fakadóan egyéni, eredeti jellegû-e. Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, mûködési módszer vagy matematikai mûvelet ugyanis nem lehet tárgya a szerzõi jogi védelemnek. MI A TEENDÕ A TALÁLMÁNY MEGALKOTÁSÁT KÖVETÕEN? A honvédelmi tárcánál a találmányokról való gondoskodás a törvényi elõírások figyelembevételével történik. A feltaláló köteles szolgálati vagy alkalmazotti találmány kategóriájába sorolható tallálmányát annak megalkotása után haladéktalanul a munkáltatójával – esetünkben a HM FLÜ-vezérigazgató részére írásban való rendelkezésre bocsátás útján – ismertetni. Az ismertetés az alábbi iratok benyújtását jelenti: kérelem (a találmány szolgálati jellegû to-
vábbi kezeltetése érdekében vagy alkalmazotti találmányként való hasznosítás felajánlása céljából); találmányi leírás, rajzok, igénypontok, kivonat 3 példányban; a feltalálók jogutódlási nyilatkozata (a feltalálók adatai /név, elérhetõség, lakcím, telefonszám, e-mail cím/, személyi szám, adóazonosító, TAJ szám, a munkáltató megnevezése, valamint a feltalálói szerzõségi hányad %-ban való megadása mellett) 2 példányban; a feltalálók képviselõjének megbízása. A találmányt oly módon és részletességgel kell a feltaláló(k)nak a HM FLÜ vezérigazgató részére leírni, hogy a találmány tárgya szakember számára érthetõ és megvalósítható legyen. A leírásnak címbõl, leíró részbõl és igénypontokból kell állnia. A leírás címének informatívnak kell lennie, meg kell jelölnie a találmány tárgyát, célszerûen utalva arra a szakterületre, ahol az felhasználható. A leíró résznek tartalmaznia kell: a találmány tárgyának és alkalmazási területének rövid megjelölését; a technika állása (a találmányhoz legközelebbi megoldások) ismertetését a források megjelölésével, valamint azoknak a hiányosságoknak az ismertetését, amelyek javítását a találmány célozza; a találmánnyal megoldandó feladat megjelölését; a kitûzött feladat legáltalánosabb megoldását, összhangban a fõigényponttal; szükség esetén az elõnyös megoldások ismertetését, összhangban az aligénypontokkal; az ábrák felsorolását, tárgyuk megjelölésével; az oltalmi igény terjedelmét alátámasztó egy vagy több példát; a találmányhoz fûzõdõ – a technika állásához viszonyított – elõnyös hatások bemutatását. A technika állásához tartoznak mindazok a megoldások, amelyek a bejelentés napját megelõzõen bárki számára hozzáférhetõvé váltak. A találmány felépítése ismertetésekor a statikus állapotot kell ismertetni, az elemek kapcsolatait, nem pedig mûködésüket. Nemcsak azt kell leírni, ami a találmányban új, hanem azt is, hogy ez hogyan illeszkedik, épül be a már ismert anyagba. Ha a találmány eljárás, akkor a leírásban ismertetni kell egy vagy több konkrét folyamatot és ennek, ezeknek egyes fázisait, hogy a szakember elõtt ismertté váljon a végrehajtás módja. Le kell írni azokat a tényezõket, körülményeket, amelyek az eljárás lefolytatásához szükségesek (kiindulási anyag, mennyiség, hõfok, kezelési idõtartam, nyomásérték, végrehajtáshoz felhasznált eszközök stb.). Ha a találmány tárgya összetételével jellemezhetõ termék, akkor a lehetséges összetétel(eke)t bemutató egy vagy több példával kell a leírásban foglaltakat alátámasztani. Fontos az igénypontok megfogalmazására gondos figyelmet szentelni, ugyanis csak az kerülhet oltalom alá, amit az igénypontok meghatároznak. A találmányt a legáltalánosabban az elsõ vagy más néven fõigénypont határozza meg, amelyben fel kell sorolni a találmánynak a célul kitûzött új hatás (többlethatás) eléréséhez, azaz a feladat megoldáshoz elengedhetetlenül szükséges minden jellemzõjét. Az aligénypontok a fõigénypontban megfogalmazott jellemzõket pontosítják. A rajzokat – ideértve a folyamatábrákat és grafikonokat is – a mûszaki rajz szabályai alkalmazásával kell elkészíteni. A HM FLÜ vezérigazgatója az ismertetés átvételétõl számított 90 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tarte, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. Mind a döntés-elõkészítés, mind az elfogadott szolgálati találmányok teljes életciklusa
Honvédségi Szemle A Magyar Szabadalmi Hivatal szabadalmakkal és használati mintaoltalmakkal kapcsolatos statisztikai adatai 2004–2008 Statisztikai kategóriák Magyar bejelentõk belföldi bejelentései - szabadalom, - használati minta Külföldi bejelentõk magyarországi oltalmi igénye - szabadalom (megadott európai szabadalom HU megjelöléssel) - használati minta (közvetlen külföldi bejelentés) Hazánkban hatályos szabadalmak száma - nemzeti úton megadott, hatályos szabadalmak száma, - hatályos európai szabadalmak száma, - összes hatályos szabadalom száma során adódó iparjogvédelmi teendõk koordinálását, gondozását a HM FLÜ Technológiai Igazgatóság látja el az elvárható szakmai hozzáértéssel és az ilyen feladatkör ellátásához szükséges etikai normák figyelembevételével. MIKOR ÉRDEMES SZABADALMI VAGY HASZNÁLATI MINTAOLTALMI BEJELENTÉST KEZDEMÉNYEZNI? Megfontolást igényel, hogy a kutató-fejlesztõ munka során, annak melyik fázisában történjen a szabadalmi bejelentés. Ha túlságosan hamar, pl. még a kísérletek elvégzése elõtt megtörténik a bejelentés, a késõbb született eredményekkel, újabb felismerésekkel a szabadalmi leírás már nem egészíthetõ ki. Ritkán ugyan, de olyan is elõfordulhat, hogy a legutolsó eredmény megszületéséig várva, esetleg oly késõn kerül sor a szabadalmi bejelentésre, hogy valaki más ugyanarra a megoldásra jut, hamarabb tesz szabadalmi bejelentést, így megszerzi a kizárólagos jogot. A szabadalmaztatásra szánt találmány vagy használati minta ügyének indítására tehát csak addig érdemes várni, ameddig a mûszaki szempontból megfelelõnek és várhatóan piacképesnek ítélt találmány megszületik. Találmány, használati minta esetén semmiképpen sem ajánlott a HM FLÜ – a honvédelmi tárcánál iparjogvédelmi kérdésekben a munkáltatói jogok gyakorlására kijelölt szervezet – kikerülésével, elhamarkodott egyéni döntés alapján, feltalálóként, magánúton való egyéni bejelentés megtétele a Magyar Szabadalmi Hivatalban. Ott ugyanis a HM FLÜ képviselõjének szakavatott kezén halad át hétrõl hétre a Magyar Szabadalmi Hivatalba beérkezõ összes belföldi szabadalmi és használati mintaoltalmi bejelentés. E tevékenység célja annak megállapítása, hogy a bejelentések tartalmaznak-e – az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 1. sz. melléklete szerinti államtitokköri jegyzéknek a „különös adatfajták“ fejezetében szereplõ – olyan adatot, amire tekintettel a szabadalmi bejelentés államtitokká minõsítése indokolttá válik. SZABADALMI, ILLETVE HASZNÁLATI MINTAOLTALMI AKTIVITÁS A CIVIL SZFÉRÁBAN A hazai bejelentõk szabadalmi, illetve használati mintaoltalmi bejelentéseinek száma az elmúlt öt évben nagyjából azonos, de az azt megelõzõ
2004
2005
2006
2007
2008
738 280
699 243
715 254
686 191
682 198
234
2787
10361
15840
23631
16
25
31
30
23
9513
9125
8408
7753
7204
12 9525
99 9224
930 9338
2553 10306
4258 11462
idõszakban megszokott ügyszámnál viszont jóval alacsonyabb. A Magyar Szabadalmi Hivatal álláspontja szerint ez az alacsonyabb szabadalmi aktivitás a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység elégtelen intenzitásával, gyenge oltalmi tudatosságával, valamint a magyar gazdaság tulajdonosi viszonyaival függ össze. A külföldi bejelentõk Magyarországra irányuló aktivitásának mutatói viszont arra engednek következtetni, hogy mind a gazdaságunk, mind a piacunk iránt nõ a nemzetközi érdeklõdés. Említésre érdemes, hogy Magyarországon a hatályban lévõ szabadalmi oltalmak száma a hatályosított európai szabadalmak száma növekedésének köszönhetõen 2005 óta egyre emelkedik. 2008 év végén 11462 volt, ami a 2007. évinél 1156-tal több. A FELTALÁLÓI KEDV FELKELTÉSE A HONVÉDELMI TÁRCÁNÁL Bárki nem képes feltalálóvá válni, nagy dolognak számít, ha valaki azzá lesz. A feltalálók neve feltalálói minõségben örök idõkre fennmarad. Övezze hát nagyobb tisztelet ezeket az embereket! Az új mûszaki eredmények és megalkotóik népszerûsítése ugyanis újabb alkotások létrehozatalára ösztönzi az érintetteket. A megbecsülés tehát nemcsak az egyén közérzetére, hanem a mûszaki fejlõdésre is pozitív hatással lehet. Mit tehetne a honvédelmi tárca azért, hogy a feltalálói kedv újra a régi fényében ragyoghasson, azon túl, hogy a mostaninál nagyobb figyelmet és hangsúlyt kellene fordítani mind az iparjogvédelmi, mind a találmányok kifejlesztésével többletmunkát vállaló mûszaki szakemberek erkölcsi elismerésére, alkotókészségük kibontakoztatásának ösztönzésére? Fontos lenne a tudományos élettel való közvetlen kapcsolódási pontok további erõsítése. Az új technikát eredményezõ találmányok ugyanis a tudományra épülnek. A feltalálás folyamata, a találmány alkalmazása és elterjesztése igényli, hogy a tudomány folyamatosan jelen legyen és a folyamat minden szakaszában szerepet játsszon. Tenni kell azért, hogy a pénzügyi források jelentõs csökkenése miatt visszaesõ találmányi kedv ne váljon tendenciává, mert ez sem a Magyar Honvédségnek, sem az ország gazdasági fejlõdésének nem kedvez. A hasznosításra esélyes szolgálati találmányok ügyének támogatása konkrét hozadékot is
jelenthet, hisz egy szabadalom hasznosítása esetén mind a szabadalmas, mind a feltaláló anyagi ellentételezéshez jut azáltal, hogy hasznosítás esetén a szabadalmi oltalom alá került találmány tulajdonosát (a szabadalmast) licenciadíj, a feltalálókat pedig találmányi díj illeti meg. A mai gazdasági helyzetben azonban azt megjósolni, hogy az esedékesség idõpontjában melyik találmány hasznosítása válik majd konkrét hadiipari megrendelésekben megnyilvánuló tényleges valósággá, nemcsak nehéz, de vakmerõ dolog is lenne. Nyilvánvaló tény, hogy az új mûszaki alkotások létrehozatala nagymértékben függ a megalkotásukat támogató vagy hátráltató gazdasági háttértõl, így semmiképpen sem téveszthetõ szem elõtt a szükséges pénzügyi erõforrás megléte vagy hiánya. A mûszaki-technikai haladást szolgálná a jövõt megalapozó mûszaki fejlesztési erõforrások némiképp rugalmasabb rendelkezésre állása. Az egyre növekvõ gazdasági nehézségek ellenére, a pénzügyi tartalékok felhasználhatóságánál nagyobb figyelemmel kellene lenni a mainál szabadabb mozgástér lehetõségének megteremtésére, hogy adott esetben – a lehetõségek mindenoldalú mérlegelését követõen – „rá lehessen mozdulni” bizonyos, elõre sok esetben kevésbé tervezhetõ kérdésre. JÖVÕKÉP A szolgálati szabadalmak értékük szerinti megfelelõ kezelése képezi a honvédelmi tárca iparjogvédelmi tevékenységének legfõbb célját. A tenni akarás, az alkotó vágy belsõ energiákat megmozgató tüze nem hunyt ki a kemény munkához szokott, áldozatvállalásra és tettre kész mérnökökben. Munkájuk gyümölcseként minden bizonnyal további értékes mûszaki alkotásokkal fog bõvülni a jövõben is a honvédelmi tárca nagy értéket képviselõ szellemi tõkéjének illusztris kifejezõdését képezõ, jelenleg is oltalom alatt álló szolgálati szabadalmak száma. A legfrissebb eredményeink is ezt bizonyítják. A radiotoxikológiai egységkészlet fejlesztése során komoly szakmai sikerként könyvelhetõ el a HM FLÜ 100%-os tulajdonát képezõ jó néhány szolgálati találmány nemrégiben történt szabadalmi oltalom alá kerülése, továbbá az a tény, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet 2009-ben engedélyezte öt termék forgalomba hozatalát. A létrejövõ technikai-technológiai eredmények elismerése és a felhasználók elégedettségének kifejezésre juttatása – mint viszszacsatolás – mindenképpen húzóhatással van, lelkesítõen hat, újabb és újabb kihívásokra sarkallja fejlesztõ mérnökeinket. Q
FELHASZNÁLT IRODALOM A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény A szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályairól szóló 20/1995. (XII. 26.) IM rendelet A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény Iparjogvédelmi statisztikai adatok (2004–2008) – MSZH 2009. február 17. www.mszh.hu
2009/4
31
Honvédségi Szemle
Dr. Harai Dénes nyá. ezredes:
A GYAKORLATRA IRÁNYULÓ SZELLEMI MUNKA A XXIX. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA TAPASZTALATAI 2009. április 15–16-án rendezték meg a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Had- és Rendészettudományi Szekciójának eseményeit a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A konferencia elõkészítését és a munka feltételeit országosan is kiemelkedõ színvonalúnak értékelte prof. dr. Szendrõ Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke. A bemutatott pályamûvek tükrében ismét megerõsítést nyert Arisztotelész kétezer esztendõvel korábbi gondolata, miszerint „a tanuló keletkezõfélben lévõ tudós”. Az eddig megrendezett országos konferenciákon mindig jelentõs számban képviseltették magukat a had- és a rendészettudományokat mûvelõ oktatási intézmények hallgatói, akik közül a jelen megmérettetésen is közel százan vettek részt. Mindez arra utal, hogy a jövõ szakembereinek tekintélyes hányada lelkiismeretesen és igényesen készül hivatására, és hajlandó szabadidejének egy részét szakmai kérdések átgondolására, kidolgozására, pályázati dolgozatok megalkotására fordítani. A kreativitásnak több szintje és formája van. A diákok szakmai horizontja már az által is szélesedik, ha csupán elsajátítják és kiaknázzák az oktatóiktól kapott ismereteket. Ehhez képest magasabb szintet jelent, ha önálló kutatásaikkal, tapasztalataik összegzésével korábbi felismeréseket erõsítenek meg, még inkább az, ha új dolgot hoznak létre. Örvendetes tény, hogy – amint ezt a jelen konferencia pályázóinak száma tanúsítja – sokan közülük eljutottak egy-egy téma önálló kidolgozásáig. A SZAKMAI IDENTITÁSKERESÉS FÓRUMA Az OTDK a felsõoktatásban a tehetséggondozás egyetlen szervezett, az OTDT részérõl sikeresen és energikusan vezetett, több mint fél évszázados tapasztalattal rendelkezõ, a hallgatók tömegeit megmozgató formája. A versenyhelyzet, a teljesítményekkel egymás elõtt való igazolódás a tanárban és a tanulóban egyaránt fel tudja szabadítani a minõségre való törekvést. A konferenciák sok fontos dolgot jeleznek. Azt például, hogy annál motiváltabb az oktatás, minél többen vállalkoznak témakidolgozásra. Még inkább azt, hogy a tanároktól készen kapott gondolatok nem mindegyike elegendõ a fiatal szakember számára. A pályázók ennyiben is modernebb szemléletû, igényesebb és kivételesebb diákok társaiknál. A diákköri konferenciák sorozata tulajdonképpen kapcsolatkeresés a megcélzott hivatáscsoporttal is. A tapasztalatok szerint a hallgatók érzékenyek a változások és az új jelenségek iránt. A szakmai identitáshoz a honvédtiszti pályára készülõ hallgatók esetében jelen esetben olyan pályázati témák is hozzájárultak, mint: A katona mint
32
2009/4
rendszer a korszerû hadmûveletekben; A kritikus infrastruktúrák veszélyes anyagokkal szembeni védelme; A missziókban szolgálókat fenyegetõ rádió-távvezérlésû bombák és az ellenük való védekezés kérdései; Antennarendszerek iránykarakterisztikájának háromdimenziós szimulációja. De ugyanerre utalt a rendész hallgatók esetében: A bûnözés elleni háborútól a közösségi rendõrségig, vagy a Mesterséges intelligencián alapuló számítógépes szakértõi rendszer felhasználása a rendõri alkalmasság és beválás vizsgálatai keretében. További példákat említhetnénk a digitális topográfia, a klímaváltozás, a hadtörténelem, a rendészettudomány területérõl is. A pályázatok nyitott gondolkodásról, a magyar és a nemzetközi szakirodalom ismeretérõl, a fogalmi készlet bõvülésérõl tanúskodnak. SZEMELVÉNYEK A PÁLYAMUNKÁKBÓL A hallgatók 14 tagozatban mutatták be pályázataikat. A ZMNE Szervezeti és Mûködési Szabályzata lehetõvé teszi, hogy a részelemeiben is kiválóan kidolgozott, a felkészültséget igazoló pályamunkát szakdolgozatként el lehet fogadni. Illusztrációként röviden szeretnék ismertetni néhány, a konferencia színvonalát jellemzõ elsõ, második helyezett, valamint különdíjas pályamunkát, valamint érzékeltetni a témák bemutatásának folyamatát, hangulatát. Tongori András, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának (ZMNE HTK) hallgatója elsõ helyezést ért el A fegyvernemek harcászata, a nem háborús mûveletek megnevezésû tagozatban. Pályamunkájának címe: Megszállókból barátok / Lélektani mûveletek az MH PRT Afganisztán területén. „…A PSYOPS mindig célcsoportok felé irányul – írja a szerzõ – …a hangtechnika, a »face-to-face« kommunikáció és a tömegtájékoztatás révén már bebizonyosodott idõrõl idõre, hogy a célcsoport intelligenciájára, az érveire, az érzelmeire hathatunk, hogy úgy viselkedjenek és úgy gondolkodjanak, ahogyan mi elképzeljük. Ha ezek az emberek lõnek ránk, rá tudjuk õket venni, hogy letegyék a fegyvert. Ha félnek tõlünk, meg tudjuk õket gyõzni, hogy nincs mitõl tartaniuk. Ha ellenségesek és nem akarnak együttmûködni, meg tudjuk mutatni az együttmûködés és az egység erejét, értékét. Végül a legfontosabb,
a lélektani mûveletek képesek megelõzni a fölösleges véráldozatokat, pusztítást és nyomort. Ezért állíthatjuk, hogy a PSYOPS igazán humánfegyver.” A bírálóbizottság – amelyet dr. Deák János nyá. vezérezredes, dr. Ronkovics József nyá. vezérõrnagy, valamint a hallgatói képviselõ, Énekes Ede hallgató alkotott – felhívta a figyelmet a harci lélektani mûveletek jelentõségére is. A háborúk tapasztalataiból ismerjük, hogy érvelõ (argumentatív) módon uralni a hadmûveleti területen élõk tudatát differenciált szakmai feladat, és a jelentõs ráfordítások hatékonyságvesztéssel is járhatnak. Tongori hallgató munkáját a HM Honvéd Vezérkar fõnöke emléktárggyal jutalmazta. A ZMNE HTK egy másik hallgatója: Nagy Nikoletta Magdolna, tagozatában a legmodernebb „digital soldier”-rendszert mutatta be A katona mint rendszer a korszerû hadmûveletekben címû pályamunkájával. Figyelemre méltó teljesítményével az MHTT elnökének tárgyjutalmát nyerte el. A bizottság kérdései nem voltak „kíméletesek”. Egyebek mellett arra irányultak, hogy milyen súlyú a repeszálló mellény; beszélt-e már olyan katonával, aki viselte ezt a felszerelést feladat közben; milyen anyagból van a sisak; melyek a korszerû eszközök elõnyei és hátrányai; vajon minden katonát el kell-e látni ilyen eszközökkel. A válaszokból kiviláglott, hogy a legkorszerûbb eszközöknek, anyagoknak is vannak kedvezõtlen jellemzõi (például a repeszálló mellény súlya 18 kilogramm, ami megnehezíti a mozgást, a gyors manõvert; az acélból készült sisak véd a gépkarabély acélmagvas lövedéke ellen; a gyalogsági ásó nem része a modern felszerelésnek, ezért sík terepen a málhazsákot lehet ideiglenes fedezékként használni; a harcba küldött katona jeladóján keresztül kapcsolatban van az egészségügyi hálózattal; a korszerû eszközök egy része nem mûködik különleges terepviszonyok között stb.). A bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatási eredményeket mindig kritikusan kell kezelni, a rendszeresítés pedig külön vizsgálatot igényel. A ZMNE Katonai Mûszaki Karának (KMK) hallgatója, Mészáros Katalin Éva elsõ helyezést ért el A kritikus infrastruktúrák veszélyes anyagokkal szembeni védelme, különös tekintettel a közlekedési és vízhálózatok védelmére címû pályamunkájával a Védelmi igazgatás tagozatban. Meggyõzõ volt a tézisszerûen, hibátlan mondatokkal elõadott és látványos képi eszközökkel szemléltetett bemutató, amely azonos értékûnek bizonyult az írásos anyaggal. A szerzõ komplex módon mutatta be a téma fogalmi szerkezetét, történelmi hátterét, jogi szabályozását, magyarországi helyzetét. „A kritikus infrastruktúra-védelem napjaink egyik legfontosabb feladata, ugyanis minél fejlettebb az általunk kiépített infrastruktúra, s minél rohamosabban fejlõdik, annál nagyobb szerepe van a mindennapi életünk során – egyre jobban függünk tõle – s épp
Honvédségi Szemle ezért egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk annak védelmére” – írta dolgozatában a pályázó. Figyelembe véve az Európai Unió ajánlásait és a szakemberek álláspontját is, javaslatokat is tett a robbanószerek jelzõanyaggal vagy reagenssel való jelzésére, az ilyen anyagokat vásárló, alkalmazó cégek adatainak rögzítését szolgáló adatbank létrehozására, a kritikus infrastruktúra elemeinek pontos regisztrálására, valamint a házi készítésû robbanószerkezetek kutatására. A bírálóbizottság elnöke elõremutatónak és értékesnek minõsítette a pályamunkát. Kiemelte, hogy nemcsak a terrorizmus befolyásolja ezt a területet, hanem a természet is. A pályázót a BJKMK dékánja tárgyjutalomban részesítette. Lipics László rendõr õrnagy, a ZMNE Hadtudományi Doktori Iskolájának doktoranduszhallgatója, a Határrendészet és határvédelem tagozat bírálóbizottsága elõtt mutatta be A teljes jogú schengeni csatlakozás és a Határõrség-Rendõrség integrációjának várható hatásai a magyar–osztrák államhatáron címû, elsõ díjas pályamunkáját. A dolgozat érdekessége, hogy az még közvetlenül a csatlakozás, illetve a szervezetek integrációja elõtt készült. A problémát átfogó tanulmányt jelentõs mennyiségû empirikus adatot tartalmazó, igen szemléletes melléklettel állította össze a pályázó, aki a bemutató során szükségesnek tartotta kiemelni, miszerint – Ausztriához hasonlóan – Magyarország is tranzitország. Bár az illegális migráció aránya nagyságrendekkel nõtt, ennek ellenére a határ menti közös szolgálat eredményes, a tiltott határátlépések száma pedig jelentõsen csökkent. „Magyarország osztrák határszakasza az illegális migráció szempontjából kiemelkedõ jelentõséggel bír. Az elmúlt öt évben (2002–2006) átlagosan a migrációs cselekmények majdnem egyharmadát ezen a határszakaszon fedték fel. Az illegális migrációhoz kötõdõ cselekmények közt öt bûncselekményt (embercsempészés, közokirat-hamisítás, beutazási és tartózkodási tilalom megsértése, jogellenes tartózkodás elõsegítése és emberkereskedelem) és két szabálysértést (tiltott határátlépés és külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés) tartanak nyilván” – írta dolgozatában. A szerzõ – tapasztalatai alapján – számos megalapozott szakmai javaslatot (például a csökkenõ létszám miatt szükséges az összehangoltabb szolgálatszervezés, a közös akciók számának növelése; annak biztosítása, hogy a közös járõr a másik ország területén a saját törvények alapján intézkedhessen stb.) is tett. Salamon Dániel hadnagy a Katonai kommunikáció tagozatban mutatta be Antennarendszerek iránykarakterisztikájának háromdimenziós szimulációja címû, második díjjal és a honvédelmi miniszter különdíjával elismert pályamunkáját. „Az antennák egyik legfontosabb és legszemléletesebb tulajdonsága az iránykarakterisztika, amely annak sugárzásirányító képességére jellemzõ. Ennek ismePROF. DR. SÁRKÁNY ISTVÁN NYÁ. R. VEZÉRÕRNAGY ÁTVESZI AZ OTDK ALAPÍTÓ OKIRATÁT TARTALMAZÓ SERLEGET
retében lehetõvé válik adott viszonylatban optimális összeköttetések, illetve távközlési és radarantennák tervezése. A szoftver megvalósításához a tananyagot meghaladó jártasságot kellett szereznem a híradástechnika, antennaelmélet, vektorgeometria, programtervezés és a grafikus megjelenítés területén egyaránt. Éppen ez a sokrétûség keltette fel érdeklõdésemet, hiszen azon tudományágak sajátosságait foglalja magába, amelyek a 21. század ipari és technológiai fejlõdésének alappilléreit alkotják. A feladat kidolgozása lehetõséget teremtett számomra a mérnöki tantárgyakból szerzett ismereteim elmélyítésére, valamint azok rendszerszemléletû integrálására az elméleti és gyakorlati síkú problémamegoldó képesség fejlesztésén keresztül” – írta dolgozatának bevezetõjében a pályázó. Ez a tiszta megfogalmazása a gyakorlatra irányuló szellemi munkának, amelynek eredményeként a gyakorlat is érthetõbbé válik – és ez az OTDK egyik hangsúlyozott célja is. A kutatási folyamatban mindig újabb – az önbizalmat gyakran megrendítõ – problémaszituációk keletkeznek. Erre utalt a pályázó, amikor elõadásában saját tudásával szemben is kritikusan fogalmazott a szoftverírás háromdimenziós megjelenítésével kapcsolatban. A pályamunkát értékelve a Haig Zsolt mk. alezredesbõl, Túrmezei Péter dékánból (Budapesti Mûszaki Fõiskola), valamint Harangozó László hallgatói képviselõbõl álló bírálóbizottság kiemelte a fiatal szakember kutató- és fejlesztõkvalitásait, eredményeit. A zsûri megítélése szerint a pályamunkában rögzített megállapítások igen sok területen (például összehasonlító elemzések, a paraméterváltozások hatásainak szemléltetése, katonai objektumok, valamint a tábori hírrendszerek sugárzó elemeinek védelme, a vezetési pontok áttelepítésével átalakuló híradás megtervezése, stb.) hasznosíthatók. A pályázó újítása a szabad karakterek alkalmazása, amellyel nemcsak antennasorokra, hanem bármilyen tetszõleges alakzatra kiszámítható a sugárzás. A KONFERENCIA HOZADÉKA Minden egyes pályázatban – már ebben az egyszerû formájában is – elõbukkan a tudományos tevékenység lényege: a probléma felvetése, a hipotézis megfogalmazása, az anyaggyûjtés, a vizsgálat, az osztályozás, a mérés, a tételek igazolása, a következtetések levonása. A pályázók bejárják a gondolkodás útjait és szintjeit: az egyszerû adatok kezelését, gyûjtését, osztályozását, a koncepciók és a problémák megértését. Ezen a bázison pedig már bátran foglalkoznak elvont fogalmakkal, szimbólumokkal. A differenciálódás egyre inkább a kis eltérések problémáját hozza elõtérbe. Így van ez a katonai gondolkodásban is. E tekintetben talán elegendõ az olyan kifejezésekre utalnunk, mint az iraki háborúval összefüggésben hangoztatott „szükséges háború” (necessary war). Egyszerû megfigyeléskor a Föld mozdulatlannak látszik. Ez azonban még nem a szükséges igazság a tudományos gondolkodáshoz, amely „,,,több, mint a tények összegzése” – hangsúlyozza William Whewell. A katonai kultúra egészét érinti, ha a megszerzett magasabb tudás kihat a gyakorlatra is. A folyamatban a pályázók jobb megfigyelõkké, szakszerûbb rendszerezõkké, kidolgozókká, valamint jobb elõadókká, szellemileg fegyelmezett szakemberekké válnak. Ilyen képességû emberekre szüksége van a kultúraváltás elején tartó Magyar Honvédségnek is.
A kutatót a megismerés szenvedélye vezeti, amelynek öngyarmatosító természete van: hatalmába keríti az embert és korlátozza, irányítja tevékenységeiben, ráadásul még nyugtalanítja is, mert a tudomány valódi célja az emberi élet szüntelen bõvítése új felismerésekkel, ismeretekkel és eredményekkel – írta Bacon angol filozófus. A tudomány az élethez hozzáadott új érték, amely biztonságosabbá, ellenõrizhetõbbé, komfortosabbá és nem utolsósorban érthetõbbé teszi a természetet, a társadalmat és magát az embert. Ebbe a folyamatba kapcsolódnak be a tudományos diákköri pályázatokon részt vevõ hallgatók. A XXIX. OTDK-n mûködött elõször közös had- és rendészettudományi szakmai bizottság, amely összefogta a védelmi szektor, valamint a nagy egyetemek közül a szegedi, a pécsi, a gödöllõi, illetve a budapesti Corvinus egyetem biztonságpolitikával foglalkozó hallgatóit. Amikor az országos eredményekrõl beszélünk, azok hátterében az intézményi konferenciák eredményességét is értjük. * Az eddigi reformok mindig csökkentették a kreatív erõket az oktatásban-kutatásban egyaránt, és növelték a szkepticizmust a változtatásokkal kapcsolatban. A ZMNE most ismét eredményesen van túl egy intézményi és szakakkreditáción, amely újabb öt–nyolc évre biztosítja a stabil szakmai munkát. Ebben az évben az egy bázison történõ egyetemi képzést, jelentõs beruházással, európai szintûvé fejlesztette a Honvédelmi Minisztérium. A Rendõrtiszti Fõiskola (RTF) és a ZMNE képzése stabil, akkreditált, elveiben, eljárásaiban, módszereiben, tematikáiban tisztázott, szervezett és eredményes. Specifikuma, hogy minden oktatási formát (így az alap- és a mesterképzést, valamint a doktori és a tanfolyami képzést) áthatja a biztonság kérdésköre. A célok: a tiszt jobb pozícióba hozása a vezetõi értékskálán, továbbá közös oktatási programokkal olyan civil, rendvédelmi és katonai képességek kialakítása, amelyek alkalmasak a jövõben felmerülõ komplex biztonsági kihívások kezelésére. Mindennek alapján kijelenthetjük, hogy tanulni a Rendõrtiszti Fõiskolán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen is lehet annyit, mint a Sorbonne-on vagy éppen a Yale-en. Összességében megállapíthatjuk, hogy a pályázó hallgatók képesnek bizonyultak tézisszerûen bemutatni szakmai felkészültségük legjavát, professzionális módon kezelték a számítástechnikai eszközöket és jól gazdálkodnak a rendelkezésre álló idõvel. Az elért eredmények – hidak a továbbtanuláshoz. Azok a végzett szakemberek, akik eredményesen szerepelnek a konferenciákon, vélhetõen a munkájuk során is kreatívak maradnak. Az eredményhirdetésen prof. dr. Szabó János nyá. dandártábornok, a ZMNE rektora mondott köszönetet a sikeres konferencia szervezõinek, szponzorainak, támogatóinak, az Aranyérmesek Társaságának, a konzulenseknek, valamint az opponenseknek, a bírálóbizottságoknak és a pályázóknak. A következõ, a XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, amelyet 2011ben szerveznek, a Rendõrtiszti Fõiskola rendezi. Az RTF rektora, prof. dr. Sárkány István nyá. rendõr vezérõrnagy az eredményhirdetésen vette át (képünkön) az OTDK alapító okiratát tartalmazó serleget. Q
2009/4
33
Honvédségi Szemle
Humán szemle
Vilner Péter mk. ezredes–Jobbágy Zoltán alezredes:
A TOBORZÁS ÉS MEGTARTÁS EGYES KÉRDÉSEI NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN Közhelyként hangzik, hogy a haderõ képességeit nagyban meghatározza a benne szolgáló katonák felkészültsége és szakmai elkötelezettsége. A Tatán, 2009 februárjában megtartott értékelõ és feladatszabó értekezleten Szekeres Imre honvédelmi miniszter is annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy a Magyar Honvédség legértékesebb erõforrása a magyar katona, aki maradéktalanul eleget tesz feladatainak. A politikai vezetés kötelessége, hogy ehhez a feltételeket biztosítsa.1 Hasonló módon fogalmaz a nemrég elfogadott Nemzeti Katonai Stratégia is, amiben a Magyar Honvédség legfontosabb és legértékesebb erõforrásaként a katona, a személyi állomány szerepel. A stratégia kiemeli, hogy a katona munkája, személyes áldozatvállalása döntõen befolyásolja a haderõ alkalmazhatóságát. Az önként vállalt katonai szolgálat presztízse kulcsfontosságú tényezõ a személyi állomány utánpótlása szempontjából. A munkaerõ megszerzése és megtartása érdekében a stratégia fontosnak tartja a kiszámítható elõmenetelt, valamint a versenyképes juttatásokat és támogatásokat. Kiemelt jelentõségûnek tartja a személyi állomány szociális problémáit enyhítõ, illetve a külföldi missziókban részt vevõket és hozzátartozóikat segítõ családtámogatás biztosítását. Összességében a stratégia megállapítja, hogy szükség van mindazon eljárásokra és szolgáltatásokra, amik biztosítják az átlátható és hatékony elõmeneteli rendszer mûködtetését, a személyi állomány megtartását, valamint a haderõbõl kiválók sikeres visszailleszkedését.2 ÁLTALÁNOS HELYZETKÉP A bevezetõben említett megállapítások a személyi állomány toborzása és megtartása szempontjából mindenképpen örvendetesek és ígéretesek. A globálisabb szerepvállalásra is képes, önkéntes szolgálaton alapuló, expedíciós jellegû, könnyebb és mobilabb haderõ kialakítása a feladatrendszer, a struktúra és a mûködési jellemzõk jelentõs változásait vonta maga után. A Magyar Honvédség 2008–2017 közötti idõszakra szóló humánstratégiája megjegyzi, hogy az átállás nemcsak Magyarországon ment végbe nehézkesen. Az önkéntes katonai szolgálaton alapuló haderõk kialakítása a régebbi NATO-tagországok esetében is ellentmondásosan alakult. Az áttérés alapjaiban változtatta meg a haderõk mûködési jellemzõit, ezért az önkéntesség elvén alapuló rendszer mechanizmusai eltérõ módon ugyan, de mindenhol feszültségekkel terheltek. Nem szilárdultak meg a haderõk társadalmi integrációját, illetve munkaerõ-piaci versenyképességét szolgáló jellemzõk, ezért szinte mindenhol állandósult a kisebb-nagyobb létszámhiány. Az önkéntes haderõre történõ teljes vagy
34
2009/4
részleges átállás óta nemcsak a Magyar Honvédség, hanem más országok hadseregei is érzékenyen reagálnak a dinamikus társadalmi folyamatokra, és az elvártnál lassabban követik a munkaerõpiac változásait. A szükséges létszámú és megfelelõ minõségi mutatókkal rendelkezõ személyi állomány megszerzése és megtartása mindenhol komoly kihívást jelent.3 A Magyar Honvédség esetében az átállást nehezítette az is, hogy a rendszerváltást követõ bõ másfél évtized folyamatos átalakításainak következtében többször megbomlott az egyensúly a haderõ feladatai és a személyi feltételek között. A Magyar Honvédség önkéntes haderõvé történt átalakításáról született 2002-es kormányzati döntés idején – a korábbi egyszeri, jelentõs illetményemelés miatt – a katonai pálya anyagi szempontból vonzó volt. Az azóta eltelt idõszakról elmondható, hogy a munkaerõ-piaci helyzet nem kedvezõ a haderõ számára. A jövedelem alacsony szintje miatt rendkívül nagy a legénységi állomány lemorzsolódása, de az elõmenetel szempontjából fontos tiszthelyettesi jövedelem is egyre kevésbé versenyképes. A legénységi állomány létszámhiánya miatt nem mûködik rendesen a tiszthelyettes-képzésre történõ kiválasztás intézménye sem. Az alakulatok missziós igénybevételének egyenes következményeként a parancsnokok nem tudják az állományt elengedni tanfolyamokra, továbbképzésekre. A létszámhiányból fakadó egyre nagyobb leterheltség tovább növeli az állomány fluktuációját. A folyamat megállításának és megfordításának elsõ és legfontosabb eszköze az állomány anyagi problémáinak rendezése. Sok családban a katonaként szolgáló férj vagy feleség jövedelme az egyedüli vagy meghatározó. A permanens átszervezések miatt az állomány jelentõs részénél törések következtek be a pályán, sokan kerültek rossz egzisztenciális körülmények közé. A mobilitási hajlandóság alacsony, a szervezeti változások miatt helyõrségváltásra kényszerülõk közül sokan inkább a katonai pálya elhagyását választották. Az egymást követõ átszervezések eredményeként a Magyar Honvédség személyi állományát jelentõs életkori, rendfokozati és képzettségbeli ellentmondások terhelik, amik nehezítik az új szervezeti kultúra meghonosítását, a tervezett minõségi megújulást. Az átszervezések során minden állománykategória nehéz idõszakot élt át. A munkahely elvesztésétõl való félelem, a helyõrségváltáshoz kapcsolódó nehézségek leküzdése mind-mind bizonytalanságérzetet indukált. Jelentõs a helyközi járatokon ingázók, a szolgálati vagy bérelt buszjáratokkal naponta utazók, valamint a hétvégén úton lévõk száma.4 A jelentõs létszámhiányok utóbbi években történõ fokozatos, szinte észrevétlen kialakulása – különösen az állomány egészének idegeit
és hangulatát borzoló központi intézkedések sokszor valótlanságon is nyugvó elterjedése (például: a szolgálati nyugdíj intézményének folyamatos támadása) – következtében 2006–2007-ben megindult kiáramlási hullám komoly feladatot ró a toborzórendszerre. A belsõ problémákkal történõ folyamatos küzdelem mellett a külsõ környezeti kihívások is mindennaposak, amelyek tovább erõsítik a tervezhetõ, elõrelátó humánpolitika iránti igényt. A kisebb, szolgáltató jellegû közigazgatás megteremtése érdekében alapkövetelmény, hogy a közszolgálatban is érvényesüljön a teljesítményelv és a közpénzek takarékos felhasználása. Ennek az elvárásnak mind a haderõ foglalkoztatáspolitikájában, mind pedig annak jogszabályi szintjein meg kell felelni. A humánstratégia megállapítja, hogy a magyarországi munkaerõpiac mélyreható problémákkal küszködik. Sajátos jellemzõje és egyben legnagyobb problémája, hogy a népesség csökkenésével és fokozatos elöregedésével párhuzamosan a nemzetközi összehasonlításban alacsony foglalkoztatottsághoz – közepes szintû munkanélküliség mellett – magas inaktivitás társul. A munkaerõpiac nagymértékû regionális különbségei mellett egyes csoportok jelentõs mértékben hátrányos helyzetben vannak, és fennáll a veszélye annak, hogy kiszorulnak a munkaerõpiacról. A nõk foglalkoztatási szintje elmarad a férfiakétól, egyre nehezebb a munkaerõpiacra való belépés a 15–24 évesek körében, valamint egyre nagyobb problémát jelent a fiatal diplomások munkanélkülisége is. A speciális készséggel rendelkezõ munkaerõ iránti igény mellett létezik a szaktudással nem rendelkezõk túlkínálata. Az üres munkahelyek betöltését, a megfelelõ képzettség hiánya mellett, tovább nehezíti a lehetséges munkavállalók alacsony mobilitási hajlandósága. A munkaerõpiac problémái a haderõ személyi állományának utánpótlása esetében is egyre érezhetõbbek. A Magyar Honvédség már rövid távon rákényszerül arra, hogy a személyi állomány biztosítása érdekében a munkaerõpiacon az eddigieknél aktívabban és kezdeményezõbben lépjen fel. Különbözõ programokon keresztül lehetõvé kell tenni a viszonylag nagyszámú fiatal álláskeresõ sikeres megszólítását, valamint a hátrányos helyzetûek nagyobb arányú megjelenését az önkéntes katonai szolgálatot vállalók között. Az elõbbieken túlmenõen komolyabb szerepet kell vállalni abban, hogy a katonai szolgálatot elhagyók a korábbinál versenyképesebben kerülhessenek vissza a munkaerõpiacra. Lényegesen változtatni kell tehát a Magyar Honvédség kínálati palettáján, a munkaerõpiac kihívásaihoz történõ sikeresebb alkalmazkodás, valamint a személyi állomány érdekeinek és törekvéseinek differenciáltabb kiszolgálása érdekében.5
Humán szemle Minden átszervezés során kiemelt szempont volt a csapattagozat feltöltése, de továbbra is komoly probléma az üres beosztások viszonylag nagy száma. Minden állománykategóriában vannak hiányok, de arányaiban a legnagyobb hiány a legénységi állomány esetében jelentkezik.6 A létszámhiányok feltöltése az átalakított és korszerûbb szervezeti keretekbe helyezett hadkiegészítés és toborzás rendszerére hárul. A hadkiegészítõ parancsnokságok jogutódjaként 2007. január 1-jétõl a katonai igazgatás területi szerveként megkezdték mûködésüket a Magyar Honvédség Kelet-magyarországi és Nyugat-magyarországi Hadkiegészítõ Parancsnoksága Szolnok, illetve Veszprém székhellyel. Alárendeltségükben Toborzó és Érdekvédelmi Központokat, valamint Toborzó és Érdekvédelmi Irodákat alakítottak ki. A hadkiegészítõ parancsnokságok illetékességi területükön a következõ tevékenységekkel összefüggõ honvédelmi feladatokat látják el: • a személyi állomány toborzás útján történõ kiegészítése; • megelõzõ védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején a haderõ hadkötelesekkel történõ kiegészítése; • a védelmi igazgatási szervek tevékenységének segítése; • a haderõ rendvédelmi szervek részére szükséges gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeinek teljesítése; • a Magyar Honvédség nyugállományú tagjai, a hadkötelesek (volt hadkötelesek), illetve azok hozzátartozói szociális érdekeinek védelme; • kegyeleti tevékenység ellátása.7
TOBORZÁS ÉS/VAGY MEGTARTÁS A változó gazdasági és munkaerõ-piaci helyzet következtében megnõtt a szerzõdéses legénységi állomány megszerzésének és különösen megtartásának jelentõsége. A Magyar Honvédség, mint a társadalomba integrálódott munkáltató, a számára szükséges munkaerõ megszerzése során számos olyan tényezõvel találkozik, amelyeket a toborzási tevékenység végzésekor figyelembe kell vennie. Ezek közül a legjelentõsebb külsõ tényezõk az alábbiak. • Az állam gazdasági helyzete, a társadalmi viszonyok. • A munkaerõ szabad áramlása, a külföld elszívó hatása. • A hadsereg társadalmi elfogadottsága, elismertsége. • A nemzetközi vállalásoknak való megfelelés, illetve azok kihívásai. • A munkaerõpiac folyamatos változásai. • A mennyiség kívánalma és a minõség követelménye. • A makro- és mikrokörnyezeti hatások. A toborzást befolyásoló külsõ tényezõkön túl a toborzás eredményességét belsõ tényezõk is jelentõsen befolyásolhatják, amelyek a Magyar Honvédség struktúrájából, mûködési jellemzõibõl fakadnak. Ezek a következõk: • A Magyar Honvédség belsõ struktúrája, mûködésének szabályozottsága, a vezetés színvonala. • Az illetmények értékállóságának biztosítottsága, a kompenzációs-ösztönzõ rendszer hatékonysága, színvonala, értékállósága.
Honvédségi Szemle • A karrierpályák ismertsége, lehetõségei, a teljesítménykövetelmények következetessége. • A katonai szervezetek mûködési környezete, helyi kapcsolatrendszere. • A katonai szervezet leterheltsége, küldetése, belsõ viszonyai. • A katonai kultúra, a csapathagyományok ápolásának szervezettsége és színvonala. Az állomány folyamatos pótlása idõ- és pénzigényes tevékenység, ami csak akkor lesz olcsóbb és hatékonyabb, ha növekszik a Magyar Honvédség megtartóereje. A különbözõ idõszakokban készült felmérések azonban azt mutatják, hogy a haderõ megtartóképessége az elmúlt három évben folyamatosan csökkent. Az okok feltárása érdekében folytatott vizsgálatok – a ZMNE kutatása és az MH ÖHP elemzése – megállapításai a szerzõdéses legénységi állomány helyzetérõl ellentmondásos képet mutatnak.8 TOBORZÁS A megkérdezettek többsége szerint a toborzás során kevés olyan információt kapnak, ami a késõbbiek során valósnak bizonyul. Ez a szolgálat vállalásakor megfogalmazott várakozások beteljesülése szempontjából hátrány. A szerzõdéses szolgálat lehetõségérõl szerzett információk több mint harmada részben a toborzóktól származik, de hírforrásként jelentõs szerepe van a barátoknak és ismerõsöknek is. Örvendetes, hogy minden negyedik megkérdezett a honvédségi ismeretterjesztõ anyagokat, illetve a honvédségi rendezvényeket is megjelölte az információi eredeteként. A szerzõdéses katonai szolgálat egyik legvonzóbb jellemzõje a megkérdezettek szerint a bejelentett munkahely. További motivációs alap a pénzkereseti lehetõség, amivel összhangban a válaszadók döntõ többsége tervez külszolgálatot. A katonai szolgálat vállalását motiváló tényezõk között említést érdemel még a katonai pálya szeretete, a férfias erõpróba lehetõsége, fegyverek iránti vonzalom, illetve a munka érdekessége. Ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy minden negyedik megkérdezett döntése kényszeren alapult, mert nem volt más munkalehetõsége. A pénzkereset szempontjából kiemelt szerepe van a nemzetközi misszióknak. A misszióban már részt vettek 80%-a további misszió vállalását tervezi, bár a vélekedések szerint tapasztalataik feldolgozására alapvetõen nincs szervezeti igény. A pénzkeresettel elérendõ alapvetõ cél a saját jövõ megalapozása, mivel az önkéntes katonai szolgálat idejének limitált volta miatt a katonák az azt követõ civil életre gondolnak. A megkérdezettek csaknem fele a szerzõdéses katonai szolgálatot hosszabb távra vállalná, ami mögött a hivatásos katonai pálya elérésének célja áll. Több mint harmaduk 10 évnél kevesebbet vállalna, ötödük terveiben 20 év szerepel. Valamivel kevesebb mint egytizedük ennél is hosszabb távon gondolkozik a katonai szolgálattal kapcsolatban. A szerzõdéses szolgálat vállalását a megkérdezettek döntõ többsége nem bánta meg, csak egyötödük felelt erre a kérdésre igennel. MEGTARTÁS Az elmúlt néhány év tapasztalatait figyelembe véve a legénységi állomány intézményének befogadása – a Magyar Honvédség belsõ viszonyait figyelembe véve – a vártnál nehezebben
ment. A parancsnokok az állománykategóriával kapcsolatban a szerzõdéses legénységi állomány küldetését gyakran még mindig összekeverik a sorkatonák feladatrendszerével. Maguk a szerzõdéses legénységi állomány tagjai is identitászavarral küzdenek, mivel nem tudnak azonosulni a sorállományéhoz hasonló tevékenységgel, és inkább a hivatásos katonákhoz viszonyítják feladataikat. A legénység szervezetben elfoglalandó helyre, feladatra és szerepre vonatkozó várakozásai és a valóság közötti eltérés komoly feszültségforrás. Az ebbõl következõ fluktuáció miatt nehéz a szükséges létszám biztosítása. A szerzõdéses katonák önmagukat a szervezetben közvetlenül a hivatásos állomány mellett határozzák meg, és magukat hivatásos katonaként említik. E vélekedések fogalmazódnak meg a szolgálattal kapcsolatos értékek minõsítése során is. Olyan jogok és járandóságok szerepelnek számukra a legfontosabbak között, amelyek – a szabályzók szerint – egyelõre csak a hivatásos katonákat illetik meg. A megkérdezettek túlnyomó többsége a legfontosabb elérendõ célok között tartja számon ezeket a juttatásokat, és szolgálatukért cserébe is alapvetõen ezek biztosítását várja a katonai szervezetektõl. A hivatásos állományhoz hasonlóan a szerzõdéses állomány is nehezen mozgatható. Döntõ többségük számára fontos az a helyõrség, ahol szolgál, és nem vállalna más helyõrségben szolgálatot. Tekintettel arra, hogy a pénzkereset szempontjából fontos a külszolgálatban való részvétel és a maximális szolgálati idõ kitöltése, a megkérdezettek nagy többsége a katonai pályán való maradást akadályozó tényezõk közül legfontosabbnak az alacsony jövedelmet tartja. A lakhatási probléma megoldatlansága szintén a megtartó erõ ellenében hat. További akadályozó tényezõként szerepel a drága közlekedés, a közlekedési lehetõségek hiánya, valamint a lakhely és a munkahely közötti nagy távolság. A szerzõdéses katonák többségének fejében már megfordult a leszerelés gondolata, és egy részük már el is döntötte, hogy megválik a katonai szervezettõl. A szerzõdéses katonai szolgálatot teljesítõk kétharmadának nincs semmilyen konkrét terve, elképzelése a katonai szolgálatot követõ idõkre. A tervvel rendelkezõ megkérdezettek jellemzõen a szakmájukban kívánnak elhelyezkedni, valamilyen fegyveres szervhez mennének dolgozni, esetleg külföldi munkában gondolkodnak. A megkérdezettek sarkalatos tényezõnek látják a szolgálat utáni elhelyezkedés segítését, mert ez a pont tûnik számukra egyelõre a leghomályosabbnak. PROGRAMOK SZÜKSÉGESSÉGE A CUBIC-munkacsoport már korábban nyilvánvalóvá tette, hogy a Magyar Honvédségnek hosszú távú toborzó és pályán tartást segítõ, ösztönzõ programokat kell elindítania. A programoknak a katonai szolgálatot hosszabb idõre vállalni képes állampolgárokra kell irányulnia. A programok rendeltetése, hogy elõsegítsék a Magyar Honvédség feladatainak végrehajtását és csökkentsék a személyi állomány fluktuációjával kapcsolatban felmerülõ költségeket. A programok lényegében olyan csomagokat jelentenek, amik a katonának megfelelõ személyek toborzását és közülük is a legjobbak megtartását biztosítják. Céljuk a Magyar Honvédség feladata-
2009/4
35
Honvédségi Szemle inak magas színvonalú végrehajtását lehetõvé tevõ állomány megõrzése és pályán tartása.9 A haderõ vonzerejének növelése a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányait meghatározó, 2007-ben elfogadott 51/2007. (VI. 6.) országgyûlési határozatban is szerepel. Az ötpárti egyetértéssel elfogadott dokumentum a nemzeti és nemzetközi keretek között egyaránt alkalmazható katonai képességek kialakítása mellett konkrét humán feladatokat is tartalmaz. Ilyen a professzionális haderõ követelményeinek megfelelõ korszerû állományszerkezet kialakítása, valamint központi elemként – a megfelelõ állomány- és rendfokozati arány kialakításához nélkülözhetetlen – a jelenlegi elõmeneteli rendszerre épülõ hitelesebb, átláthatóbb pályakép- és életpályamodell kidolgozása. További feladatként szerepel, hogy a Magyar Honvédség továbbfejlesztése során folyamatosan növelni kell a szerzõdéses tiszthelyettes és legénységi állomány arányát, a nem kifejezetten katonai ismereteket igénylõ beosztásokban pedig elõnyben kell részesíteni a polgári állomány foglalkoztatását. A személyi állomány megtartásának alappilléreként a határozat a minõségi teljesítmény hatékonyabb ösztönzését és elismerését emeli ki. Fontos szempontként szerepel az állomány élet- és munkakörülményei, különösen a lakhatási támogatás lehetõség szerinti javítása. Mindemellett a Magyar Honvédség vonzerejének növelése érdekében korszerûsíteni kell a meglévõ infrastruktúrát a személyi állomány gazdaságos és kulturált elhelyezése, valamint hatékony kiképzése céljából.10 VEZETÕI FELISMERÉS – VÁRHATÓ INTÉZKEDÉSEK A 2008. év elején a Honvédelmi Minisztérium kabinfõnöke által vezetett Humánpolitikai Kabinet részletesen elemezte a Magyar Honvédség toborzó rendszerének mûködését és megtartó képességének alakulását. A cél egyértelmû volt: valós, reális, köntörfalazás nélküli képet festeni, a kialakult helyzetet értékelni szükséges a végrehajtható feladatok meghatározásának elõkészítése érdekében. A kérdéskör kritikus elemzése és értékelése révén a honvédelmi tárca vezetése – látva a már szinte kezelhetetlenné váló létszámhiányokat – a HM Kollégium 2008. szeptemberi ülésén több feladatcsoportból álló intézkedéstervezetet fogadott el. Ezek közül három feladat az azonnali intézkedések közé tartozott, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy a lehetõségek szerint javítani szükséges a szerzõdéses legénységi állomány illetményén, meg kell vizsgálni ezen állománykategória lakhatási támogatási rendszerét, valamint törekedni szükséges a külföldi szolgálatba történõ kijutás lehetõségeinek egyenletesebb eloszlásának a megszervezésére. Összesen tíz feladat meghatározására került sor a toborzás és a megtartó képesség fejlesztése érdekében, amelyek közül kiemelkedik a tárca toborzási stratégiájának kidolgozása, a bekerülési folyamat vizsgálata és optimalizálása, a toborzással kapcsolatos PR- és kommunikációs tevékenység erõsítése. A megtartó képesség fejlesztése területén a tárca kompenzációs-ösztönzõ rendszerének felülvizsgálata, a humán szolgálat intézményrendszerének kidolgozása, a rekonverziós rendszer vizsgálata, további feladatok meghatározása, a szerzõdéses
36
2009/4
Humán szemle legénységi állomány pályaképének elemzése, a leszerelési segély intézményének átalakítása szerepelt kiemelt feladatként. A 2008. szeptemberi HM Kollégiumi ülést követõen a HM kabinetfõnöke által jóváhagyott feladat- és ütemterv alapján megkezdõdött a kidolgozói, döntés-elõkészítõi munka kijelölt felelõsökkel és kidolgozói együttmûködõkkel. A 2008. szeptemberi döntések végrehajtását – elsõsorban a megtartó képesség fejlesztésére hozott bérpolitikai lépéseket – írta felül a november hónapban kezdõdõ gazdasági, pénzügyi-költségvetési válság máig tartó folyamata. Kedvezõ jelenségnek lehet tartani, hogy az állomány – elsõsorban a szerzõdéses legénységi állomány – megértette, pontosabban fogalmazva tudomásul vette, hogy a tárca a törekvései ellenére jelenleg nem tud többet adni.
A HM Kollégiumon 2008 szeptemberében meghozott döntések az állomány körében széles körû és kedvezõ visszhangot váltottak ki, azonban a megvalósítás elhúzódása – a gazdasági környezet megváltozása ellenére – türelmetlenséget szült. A nem szigorúan költségvetési vonzatú döntések végrehajtása is a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) módosítását igényli. A 2009 õszére tervezett módosítás azonban csak a konkrétan megfogalmazott célokat tartalmazhatja. A jelenlegi helyzetben várhatóan semmilyen olyan módosítás nem fog támogatást kapni, amely a juttatási rendszer szélesítését szolgálná. Költségvetési többletigény e tekintetben nem lehet, különösen fontos ez a leszerelési segély intézményének változtatása esetén. A változtatások nem érinthetik hátrányosan sem a belépõket, sem pedig a bennlévõket. A megtartó képesség problémáját az élet (a válság) nagyjából kezdi megoldani. A munkaerõpiac hátrányos változásai következtében a honvédség az egyik meghatározó foglalkoztatóvá lépett elõ a jelenlegi illetményrendszerével, elõmeneteli rendszerével együtt is. A probléma az, hogy – feltehetõleg és reméljük a mai gazdasági helyzet átmeneti nehézségeit követõen – a pozitív változás esetén ismételten erõteljesen a kiáramlást ösztönzõ állapot alakulhat ki. Erre kellene már most felkészülni. Ezt szolgálja a megtartó képesség problémájának külföldi értékelése és elemzése is. NEMZETKÖZI PÉLDÁK A Magyar Honvégségben kialakult helyzet ismeretében érdekes megvizsgálni néhány szomszédos és szövetséges ország gyakorlatát. A nemzetközi összehasonlítás során bemutatjuk az Osztrák Köztársaságban, a Holland Királyságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egye-
sült Államokban kialakult helyzetet a katonák, különös tekintettel a legénységi állomány és a tiszthelyettesek toborzása és megtartása terén. Érdekes színfoltként be kívánjuk mutatni a Francia Idegenlégiót is, ami hagyományosan kis létszámú hivatásos és jelentõs számú szerzõdéses katonából áll. A Francia Idegenlégió bemutatása azért is érdekes, mert egy nemzeti haderõ alapvetõen nemzetközi részeként a hivatásos haderõk fejlõdésének egy lehetséges módjára mutat példát. Ausztria mellett szól a kulturális és földrajzi közelség, valamint a hasonló nagyságú haderõ. Hollandia mellett az szól, hogy Magyarországhoz hasonlóan viszonylag kicsi NATO-tagállam, és haderejének problémái is hasonlatosak. Németország érdekes abból a szempontból, hogy a jelentõs számú hivatásos és szerzõdéses katona ellenére – Ausztriához hasonlóan – nem szûnt meg a sorkatonaság intézménye. NagyBritanniát azért érdemes bemutatni, mert ott az önkéntes haderõnek évszázados, sok esetben a kontinentális Európától elkülönülõ hagyományai vannak. Az USA bemutatására pedig azért kerül sor, mert hadereje nagyon sok átalakuló szövetséges haderõnek szolgál mintaképül ilyen vagy olyan módon. Akármekkorák is a különbségek a bemutatott országok esetében, közös bennük a haderõk nagyfokú nemzetközi igénybevétele és ezzel járó leterheltsége, ami különösen a missziók gerincét adó legénységi állomány toborzásánál és megtartásánál okoz komoly kihívást. OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG Az osztrák haderõ, a Bundesheer reformja 2006-ban kezdõdött el. A haderõreform egyik célja az volt, hogy 2010/11-tõl a jelenlegi 1300 fõs osztrák részvétel a különbözõ nemzetközi missziókban – az önkéntes milícia rendszerére támaszkodva – 3000 fõre növekedjen. A kötelezõ katonai szolgálat ideje hat hónapra csökkent, míg a szárazföldi haderõ mozgósítás utáni nagysága a korábbi 110 000 fõrõl 55 000 fõre apadt. A védelmi minisztérium szerint a jelentõs létszámcsökkentés ellenére a haderõ képes mindhárom fõ feladatának – katasztrófavédelem, külföldi bevetések, határvédelem – teljes mértékben eleget tenni.11 A folyamatban lévõ haderõreform sikere azonban nagyban függ attól, hogy a személyi állomány összetételében meglévõ ellentmondásokat és problémákat milyen módon sikerül orvosolni. Tekintettel arra, hogy a haderõ alkalmazásában a hangsúly a nemzetközi missziókban való részvétel irányába tolódott el, egyre nagyobb igény mutatkozik olyan mobil fiatalok iránt, akik 18 évesen bekerülnek és 30, de legkésõbb 35 éves korban távoznak a haderõbõl. A valóság az, hogy a személyi állomány gerincét egyelõre az ennél idõsebb olyan tiszthelyettesek alkotják, akik sok esetben nem képesek a nemzetközi missziókban való részvételhez szükséges fizikai követelményeknek megfelelni és a mobilitási hajlandóságot tekintve is rosszul állnak. A helyzet orvosolására és a mobilitás növelésére egy szociális csomagot dolgoztak ki, ami a legjobb esetben is csak átmenetileg képes a meglévõ helyzetet kezelni és a csapatszolgálat vonzerejét növelni.12 A haderõben szolgálók átlagéletkorának csökkentése érdekében egy fiatalítási program is beindult, aminek keretében az 55. életévet elért ka-
Humán szemle tonák fokozatosan nyugdíjba vonulnak és a 60. életév körül már csak kivételes esetben szolgálhatnak. A programmal kapcsolatban azonban kritikaként fogalmazódott meg, hogy a fiatalítás miatt fellépõ és felfelé irányuló elszívóhatás az egyébként is elvékonyodott és hiányokkal küszködõ alsóbb szinteken káros következményekkel járhat. Problémaként jelentkezik az is, hogy a megnövekedõ nemzetközi részvétel miatt még a megfiatalított felsõbb vezetõi szint sem lenne képes a másik két fõ feladat ellátására.13 Egyelõre érdekesen, a nemzetközi tendenciával ellentétesen alakul a nõk munkavállalása katonaként az osztrák haderõben. A 2009. januári adatok alapján a szárazföldi haderõben 330 nõ teljesített szolgálatot, ami a 15 660 fõs létszám nem egészen 2%-a. Elõször 1998-ban jelentek meg nõk a haderõben, létszámuk csak 2003-ra emelkedett 200 fõ fölé. Közülük jelenleg 14 fõ teljesít szolgálatot különbözõ missziókban külföldön.14 A személyügyi problémák kezelése, valamint a haderõreform sikerének biztosítása érdekében az osztrák honvédelmi minisztérium 2008 nyarán egy információs offenzívát indított. A kampány célja a külföldi missziók gerincét adó alakulatok feltöltése, aminek érdekében a lehetséges jelölteket közvetlenül megkeresik elektronikus levelek formájában, hirdetnek a fiatalokhoz közel álló médiumokban és különbözõ online hirdetéseket adnak fel, valamint elindítottak egy külön kampányoldalt is www.thechance.at címen. A kampány keretében évente kétszer, õsszel és tavaszszal ún. információs napokat is szerveznek a laktanyákban. A kampány mottója és központi üzenete, hogy a katonai pálya után a haderõ állja a szolgálatból kiváltak át- és továbbképzési költségeit, beleértve az egyetemi tanulmányokat. Aki szerzõdéses katona szeretne lenni az osztrák haderõben, az elõször egy hároméves, határozott idõre szóló szerzõdést köt, ami a további három évre szóló hosszabbítás lehetõségét is tartalmazza. Már az elsõ három év letelte után biztosított egy 12 hónapos képzési támogatás, aminek keretében a különbözõ hazai (szükség esetén külföldi) szakmai ki-, továbbés átképzések költségeit 27 000 euró összegig az osztrák haderõ állja.15 A fiatalok minél szélesebb körû és eredményes megszólítása érdekében a Bundesheerhirdetéseket hivatalosan a laza, könnyû és oldott (locker – leicht – lässig) hangvétel jellemzi. Jó példa erre az Õrezred televíziós hirdetése, ahol két katona díszegyenruhában akrobatikus fogásokat mutat be fegyverrel és a hirdetés végén megjelenõ team – teljesítmény – sport – élmény (Team, Leistung, Sport, Erlebnis) szlogeneket kivetítve próbálják meg az érdeklõdést a katonai szolgálat iránt felkelteni.16 HOLLAND KIRÁLYSÁG A sorozott haderõ megszüntetésérõl és az önkéntes rendszer bevezetésérõl 1992-ben született döntés Hollandiában. Az áttérés 1996-ban megtörtént, és azóta a holland haderõ folyamatosan kisebb-nagyobb létszámhiánnyal küzd, ami különösen a harcoló alakulatok beosztásainak feltöltésénél okoz komoly gondot.17 Hollandiában a katonává válás a lehetséges jelöltek toborzásával kezdõdik országszerte. A viszonylag kis alapterületnek és fejlett infrastruktúrának köszönhetõen a jelölteknek alapvetõen nincs beleszólásuk abba, hogy katonaként ho-
Honvédségi Szemle va kerülnek. Ez egyes esetekben akár Németországban állomásozó alakulatot is jelenthet. A holland haderõ szinte minden nagyobb városban rendelkezik speciális információs pontokkal, jelen van a fontosabb társadalmi eseményeken, és jelentõs összeget költ hirdetésekre és reklámokra a különbözõ médiumokban. Amennyiben egy jelölt komolyan érdeklõdik a katonai pálya iránt, egy jelentkezési lapot kell kitöltenie. A kitöltött jelentkezési lapot a haderõ illetékesei elõválogatják és az azon átmentek idõpontot kapnak az amszterdami Vizsgálati és Válogatási Intézetbe. Itt a jelöltek pszichológiai és egészségügyi szûrésen esnek át. Ezután a szûrõvizsgálaton megfeleltek biztonsági ellenõrzése következik, majd ezt követõen kezdõdik meg számukra az alapkiképzés és egy meghatározott beosztásra való felkészítés. A holland tapasztalat azt mutatja, hogy a katonai szolgálat iránt érdeklõdõk száma és a gazdasági helyzet között szoros összhang van. Azt is kimutatták, hogy viszonylag nagy, mintegy 60%-os a lemorzsolódás a katonai szolgálat iránt érdeklõdõ és az alapkiképzést megkezdõ jelöltek száma között. További, viszonylag jelentõsnek mondható lemorzsolódás figyelhetõ meg az alapkiképzést megkezdett és az alakulatoknál katonai szolgálatukat ténylegesen megkezdõk között. A viszonylag nagy lemorzsolódás legfõbb oka, hogy a jelöltek katonai szolgálattal szembeni elvárásai és a katonai szolgálat jelentette valóság között a korrekt tájékoztatás irányába megtett minden erõfeszítés ellenére jelentõs az eltérés. A lemorzsolódás csökkentése érdekében több komoly intézkedést is meghoztak: a kiképzési programok teljesítéséhez – különösen a nehezebb feladatok elsajátításához – szükséges idõszükségletet megnövelték, a fizetéseket megemelték és általában a katonák irányában sokkal emberségesebb, humánusabb bánásmódot vezettek be.18 A krónikus létszámhiány sikeres megoldása lehet a holland haderõ multikulturális jellegének erõsítése. Jelenleg a 16 milliós ország összlakosságának mintegy 10%-a, azaz 1,6 millió fõ tekinthetõ etnikai kisebbségnek, amely létszám a becslések szerint 2010-re eléri a 2 millió fõt. A kisebbségek haderõbe történõ bevonása mellett szól még, hogy a legfontosabbnak tekinthetõ Amszterdam–Rotterdam–Hága régióban a 16 év alatti lakosság 40–60%-a etnikai kisebbségekhez tartozik. A haderõ személyi állományának utánpótlása szempontjából fontos 15–29 év közötti fiatal korosztály létszáma a demográfiai elõrejelzések szerint a következõ néhány évben tovább csökken és csak egy alacsonyabb szinten stabilizálódik majd. 19 Sokak szerint a toborzási bázis csökkenése miatt kiesõ férfilétszámot csak a nõk nagyobb arányú, akár 20%-os jelenlétével lehet sikeresen kompenzálni. Mindenesetre a védelmi minisztérium Esélyegyenlõségi Memorandumában az szerepel, hogy 2010-re minden haderõnemnél a nõk aránya érje el a 12%-ot. A legutolsó, elérhetõ adatok alapján a holland haderõ 7,2%-a, mintegy 4000 fõ volt nõ. A gyengébb nem térnyerését az is mutatja, hogy 2007 nyarán egy nõi hallgató sikeresen elvégezte a Légierõ Haladó Törzstiszti Tanfolyamát, valamint a haditengerészetnél kinevezték az elsõ – ezredesi rendfokozatban szolgáló – nõi kapitányt. Szintén a haditengerészethez köthetõ, hogy 2007 au-
gusztusában nõ lett az egyik aknakeresõ hajó parancsnokhelyettese.20 NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG A Bundeswehr mintegy 250 000 fõs összlétszámából 187 000 fõ hivatásos és szerzõdéses katona, 25 000 fõ továbbszolgáló önkéntes és csak 38 000 fõ sorkatona. A haderõ legnagyobb részét kitevõ hivatásos és szerzõdéses állomány feltöltöttsége 90%-os, a sokatonák a nemzetközi missziók szempontjából nem jönnek szóba.21 A szükséges létszám biztosítása érdekében a katonai toborzó rendszer évente több mint 600, több millió euróba kerülõ toborzó és hirdetõkampányt bonyolít le. A toborzók teherautókra szerelt mobil állomásokkal járják az országot és a belvárosokban, vásárokon, valamint az iskolák udvarain hirdetik a katonai szolgálat elõnyeit. A beosztások feltöltése érdekében a Bundeswehr a munkaügyi központokban is havi rendszerességgel toboroz. A legfontosabb érv a katonai szolgálat vállalása mellett a munkanélküli segély alacsony összege, a munkaerõ-piaci kilátástalanság, valamint a munkanélküliekre kifejtett egyre nagyobb kormányzati nyomás. A Bundeswehr által nyújtott lehetõségek különösen a 25 év alatti, csak havi 276 euró segélyre jogosult munkanélküliek számára lehetnek vonzóak. Valószínûleg nem véletlen, hogy a még meglévõ sorkatonai szolgálatra bevonulók több mint egyharmada is a munkanélküliek közül kerül ki.22 Keretszerzõdés szabályozza a Szövetségi Védelmi Minisztérium, a Bundeswehr utánpótlásközpontjai, a különbözõ gazdasági vállalkozások és a munkaügyi központok együttmûködését. A katonai szolgálatra ösztönzés további eleme valamilyen szakma eltanulásának lehetõsége, ami részben a haderõn belül, részben civil vállalatokkal együttmûködve valósul meg. A Bundeswehr az iskolákban is aktív és igényes tankönyvekbe csomagolt kész tananyaggal támogatja a tanári állományt. Azok az érettségizett fiatalok pedig, akik vállalják a 12 évig tartó szerzõdéses katonai szolgálatot, tandíjmentesen tanulhatnak a Bundeswehr valamelyik egyetemén. Külön német sajátosság, hogy az aktív és jól szervezett toborzókampányokban részt vevõknek sok esetben számolniuk kell antimilitarista és különbözõ munkanélküli csoportok katonaellenes megmozdulásaival, amik miatt már nem egy rendezvényt kellett leállítani.23 A német munkaerõpiac feszültségeit figyelembe véve a személyi állomány számára fontos megtartóerõ a katonai szolgálat nyújtotta hosszabb távú kiszámíthatóság és biztonság, valamint a rengeteg különféle eltanulható szakma. Az átfogó, egyénre szabható továbbképzési lehetõségek megfelelõ keretet teremtenek a katonai szolgálat letelte után is naprakész, versenyképes ismeretek elsajátításához.24 A megtartás szempontjából a különbözõ egyéb anyagi és nem anyagi jellegû szolgáltatások egységes csomagot képeznek. A hivatásos és szerzõdéses katonák fizetése a rendfokozat és szolgálati idõ függvényében változó alapfizetésbõl, a családi pótlékból, a különbözõ beosztásokhoz kötött pótlékokból, a külföldi katonai szolgálati pótlékból, valamint az évente egyszer, decemberben kifizetendõ 13. havi fizetésbõl áll. A bruttó fizetésbõl csak az adót, a
2009/4
37
Honvédségi Szemle szolidaritási járulékot és az ápolási biztosítást vonják le. Egyéb társadalombiztosítási járulékot a német katonának nem kell fizetnie. A szerzõdéses katonákat, szolgálati viszonyuk megszûnése után, a Bundeswehr a nyugdíjrendszerben utóbiztosítja. A hivatásos katonák egy meghatározott szolgálati idõ után nyugdíjat kapnak. A nem anyagi jellegû szolgáltatások között a legfontosabb az orvosi ellátás, ami a személyi állomány számára ingyenes. A szolgálatok ellátása során a katonák jogosultak a kedvezményes, napi háromszori étkezést lehetõvé tevõ 6,84 eurós közösségi ellátás igénybevételére. Alapelv a 25 év alatti katonák kötelezõ és ingyenes laktanyai elhelyezése. Amennyiben a szerzõdéses katona 25 évnél idõsebb és továbbra is a laktanyában akar lakni, biztosított részére a kedvezményes szálláslehetõség. A kompenzációs csomagnak köszönhetõen a katonák rendelkezésére álló pénz magasabb, mint a hivatalnokoké és a társadalombiztosítást fizetõ munkavállalóké.25 EGYESÜLT KIRÁLYSÁG A brit katonai költségvetés az USA után az egyik legmagasabb a világon. A brit haderõ kiképzett állományszükséglete mintegy 180 000 fõ volt, míg ténylegesen nagyjából 175 000 fõ kiképzett állománnyal rendelkezik.26 A személyi állomány feltöltése érdekében szükséges évi mintegy 20 000 fõs toborzási igény teljesítése a katonai költségvetésbõl jelentõs összeget, több mint 2 milliárd fontot von el. A tiszthelyettesi és a legénységi állomány utánpótlását hagyományosan az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõ és szegény családokból kikerülõ fiatalok képezik, akik a katonai szolgálatot alapvetõen negatív tényezõk hatására vállalják. Jelentõs közöttük a csonka családban felnõtt, a szegénységi küszöb környékén élõ, a tartós munkanélküli, az iskolai végzettséggel nem rendelkezõ, alkalmi munkákból élõ fiatalok száma. Ennek megfelelõen a jelentkezõk fele olvasni és számolni csak alacsony szinten, a 7–11 éves korosztálynak megfelelõen tud. Számukra a katonai szolgálat az utolsó lehetõség arra, hogy megfelelõ polgári munkalehetõségek hiányában valamilyen egzisztenciát építsenek fel. A hadsereg toborzási igényének kielégítése egyre nagyobb kihívás, mivel a lehetséges jelentkezõk száma folyamatosan csökken. A kedvezõtlen demográfiai trend, a képzési lehetõségek bõvülése, az afganisztáni és iraki brit szerepvállalás negatív publicitása miatt a toborzás hatékonysága csökkent. Jelenleg az éves toborzási igény teljesítése kiskorúak bevonása nélkül lehetetlen lenne.27 Brit sajátosság, hogy a katonai szolgálat vállalása a 16. életévtõl már lehetséges. A 2005/2006os költségvetési évben 23 250 fõ hagyta el a három haderõnemet, míg a toborzó rendszeren keresztül összesen 18 060 fõ került a hadseregbe. A tiszthelyettesi és a legénységi állomány toborzása és katonai szolgálatra való kiképzése 25 000 fontba kerül fejenként a brit haderõnek.28 A létszámhiány ellenére általánosságban elmondható, hogy a brit hadsereg személyi állománya elégedett a katonai pályával. Egy 2006os közvélemény-kutatás szerint a katonák 13%-a nagyon elégedett, míg 64%-a elégedett a munkájával. A fizetést illetõen már nem ilyen jó a helyzet, viszont a fizetéshez kapcsolódó külön-
38
2009/4
Humán szemle bözõ humánszolgáltatásokat, különösen a nyugdíjat illetõen már jóval pozitívabb a kép. Ennek ellenére a brit haderõ, azon belül is a szárazföldi alakulatok megtartó képessége alacsony. Egy 2007. áprilisi kimutatás szerint a három haderõnem hiánya összesen 5 850 fõ, a teljes személyi állomány 3,2%-a volt. Egyes szakterületeket illetõen a hiány ennél természetesen lényegesen nagyobb. A katonai pályát korán elhagyók száma az utóbbi két évben megnõtt és 10 éves csúcson van. A 16–22 év közötti újoncok fele nem hoszszabbítja meg szolgálatát, hanem elhagyja a hadsereget. Tekintettel arra, hogy a toborzás, a megtartás és a versenyképes juttatások között szoros kapcsolat van, sokan a fizetések emelésében látják a probléma megoldását. Még mindig olcsóbb a katonákat valamivel jobban megfizetve a szolgálat meghosszabbítására ösztönözni, mint az állandó fluktuáció okozta jelentõs toborzási, felszerelési és kiképzési költségeket állni. További vélemény, hogy a megtartás szempontjából – a fizetés emelése mellett – jelentõs tartalékok vannak még a különbözõ pótlékok felülvizsgálatában, az elhelyezési feltételek javításában, a felszerelés korszerûsítésében, a munka jobb megszervezésben, valamint egyéb jóléti szolgáltatások bevezetésében.29 Érdekes jelenség a létszámhiány csökkentése szempontjából az írek egyre nagyobb létszáma a brit haderõben. Az Ír Köztársaságból katonai szolgálatra jelentkezõk aránya 2006-ban 3% volt, de arányuk 2008-ra már elérte a 14%-ot. Az észak-írországi brit toborzóirodák az ír jelentkezõk további növekedését várják. Az okok között szerepel a gyengülõ ír gazdaság, a normalizálódó ír–angol viszony, valamint a brit hadsereg nyújtotta elõmeneteli lehetõségek sokrétûsége.30 A brit haderõre egyébként is jellemzõ a külföldiek jelenléte, amely a Nepálban toborzott gurkákkal együtt már megközelíti a 10%-ot. A Brit Nemzetközösségbõl katonai szolgálatra jelentkezõk száma az elmúlt évtizedben 3000%-kal emelkedett. Az 1998-ban a különbözõ alakulatoknál szolgáló 205 fõ helyett jelenleg már több mint 6000 fõ származik az egykori gyarmatokról. Bár a katonai vezetés a folyamat iránt vegyes érzelmeket táplál, és hivatalosan beszüntették a nemzetközösség országaiban a toborzást, a zömében fiji, jamaikai, dél-afrikai és ghánai származású katonák nélkül sok brit gyalogezred ellehetetlenülne.31 AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Amerikai Egyesült Államok a világ legjobban kiépített és legnagyobb költségvetéssel dolgozó toborzóhálózatával rendelkezik. Az iraki háború elõször 2005-ben éreztette hatását a toborzórendszer eredményességén. A hadmûveletekben leginkább érintett szárazföldi haderõ a szükséges létszámnál 8%-kal, mintegy 6 600 fõvel kevesebbet tudott toborozni.32 A Pentagon hivatalnokai 2006-ban szellõztették meg, hogy a toborzási létszám teljesítése terén kialakult problémák miatt a védelmi minisztérium fontolgatja az amerikai állampolgársággal nem rendelkezõk számának növelését a haderõben. Ennek érdekében elképzelhetõ toborzóirodák nyitása külföldön, valamint az állampolgárságért folyamodó bevándorlók ügyintézésének felgyorsítása, amennyiben vállalják a katonai szolgálatot. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2001 óta a katonai szolgálat után állampolgárságot kapottak
száma néhány év alatt 750 fõrõl 4600 fõre emelkedett. Természetesen mindenki egyetért abban, hogy évekbe és dollármilliárdokba kerülne az éves szinten szükséges külföldiek toborzása, kiképzése és felszerelése. Jelenleg mintegy 30 000 fõre, a teljes személyi állomány 2%-ára tehetõ az amerikai állampolgársággal nem rendelkezõ katonák száma, akik közül 2006-ig valamivel több mint 100 fõ esett el Irakban és Afganisztánban. Az állampolgársággal nem rendelkezõk katonai szolgálata az amerikai haderõben egyébként történelmileg nem idegen, mivel a függetlenségi háborúban németek és franciák együtt harcoltak az amerikaiakkal a brit gyarmattartók ellen. Az ötlet támogatói példaként hozzák fel a Francia Idegenlégiót, valamint a gurkák katonai szolgálatát a brit haderõben.33 A hivatalos álláspont egyelõre természetesen az, hogy a toborzórendszer a haderõ nagyságától függetlenül is képes a mindenkori toborzási igényt teljesíteni. Indokként legtöbbször az szerepel, hogy míg az 1991-es Öböl-háború idején a katona/lakosság arány 1/350 volt, addig ez 2006ra lényegesen javult és 1/600-ra változott. Tény, hogy 2007-ben a toborzásra fordított költségek növelése és egyes minõségi követelmények lazítása árán minden haderõnem képes volt a személyi állomány utánpótlásához szükséges létszámnál néhány száz fõvel többet toborozni. A szárazföldi haderõnem 80 407, a haditengerészet 37 371, a tengerészgyalogság 35 063, a légierõ pedig 27 801 fõt hozott be a haderõbe. A megtartó képesség, különösen a szárazföldi haderõnem esetében, érdekesen alakult. Bár 2005-ben a haderõnem egyik komponense sem volt képes a célként megjelölt toborzási létszámot elérni, az aktív és a tartalékállományt illetõen a megtartási szint az elvárásoknak megfelelõen alakult.34 Az amerikai haderõben a megtartás szempontjából fontos szerepe van a versenyképes juttatásoknak, különösen a fizetésnek. Ez utóbbi az alapfizetésbõl, az élelmezési és lakhatási pótlékból, egyéb anyagi ösztönzõkbõl, valamint a szolgálati pótlékokból áll. Kongresszusi döntést követõen mind a katonai fizetések, mind a lakhatási pótlékok és egyéb anyagi ösztönzõk összege az elmúlt tíz évben jelentõsen megnõtt. A szerzõdéses állomány szemszögébõl elmondható, hogy a kompenzációs csomag a szerzõdés elsõ meghosszabbítása esetén mintegy 13,5%-al magasabb az összevethetõ civil lehetõségeknél. A Kongresszus Költségvetési Hivatalának becslése szerint a katonák számára meglévõ pozitív különbség 25%-kal növeli a haderõ folyamatos mûködése szempontjából nagyon fontos elsõ szerzõdéshosszabbítások számát és 1%-kal az általános megtartási arányt. Ezeken túlmenõen a katonai szolgálatukat meghosszabbítók számára egyéb, különbözõ versenyképes és keresett kompetenciák és szakmák elsajátítását is lehetõvé tevõ, választható bónuszok is rendelkezésre állnak.35 A FRANCIA IDEGENLÉGIÓ A francia haderõ részét képezõ idegenlégió 1831-es megalapítása óta – a francia tiszteket leszámítva – szerzõdéses állománnyal hajtja végre feladatait. A jelenleg mintegy 7200 fõs legénységi és tiszthelyettesi állomány 136 különbözõ nemzet fiaiból tevõdik össze, de a 400 fõs tiszti létszám 10%-a is soraikból kerül ki.36
Humán szemle Hivatalosan a légió nem toborozhat Franciaország határain kívül, de az interneten keresztül 13 nyelven, köztük magyarul is hirdet. Az online toborzás hatására a személyi állomány hagyományosan európai utánpótlása helyett a globálisabb jelleg került elõtérbe. A 2001-ben bevezetett, interneten keresztüli toborzás hatására a dél-amerikaiak aránya a korábbi 15%-ról 25%-ra, míg az ázsiai eredetûeké 6%-ról 8%-ra nõtt. Különösen sokan jönnek Kínából, mivel a légió kínálta valamivel több, mint 1000 eurós kezdõfizetés, az ezzel együtt járó teljes ellátás és a francia állampolgárság megszerzése vonzó lehetõség. A légió www.legion-etrangere.com címû honlapját évente több százezer érdeklõdõ látogatja meg. A honlap sikere miatt az idegenlégió fontolgatja a kisebb franciaországi városokban található toborzási irodák bezárását és helyettük a franciaországi tengerpartokat megcélzó, az oldalukon a honlapot hirdetõ toborzóbuszok beszerzését. Az online toborzás beindítása radikális szakítás az idegenlégió hagyományos és szerénynek nevezhetõ, lényegében a vasútállomások várótermeiben kihelyezett plakátok felragasztásában kimerülõ toborzási stratégiájával. A jelentkezõk nagy számának köszönhetõen van lehetõség a válogatásra: minden 8 jelöltbõl átlagosan csak 1 alkalmas a katonai szolgálatra. Testi és szexuális erõszak miatti Interpolkörözés, de akár a rossz fogak is a kizáró tényezõk között szerepelnek.37 Az idegenlégió nem túlságosan elõzékeny az érdeklõdõk irányában. A szolgálat vállalására kész személynek elõször a légió valamelyik franciaországi Információs vagy Sorozó Központjában kell jelenteznie. Itt átnézik a dokumentumait, és elõzetesen megvizsgálják, majd az Aubagneban található központban további fizikai, pszichikai, egészségügyi vizsgálatok következnek. Megfelelés esetén ötéves szerzõdést íratnak az érdeklõdõvel alá, amiben tudomásul veszi, hogy a légió bárhol a világon katonai szolgálatra kötelezheti. A nem megfelelt jelölteket pedig minden költségtérítés nélkül visszaküldik a polgári életbe.38 Három év szolgálat után a légiós kérheti a letelepedési engedélyt, öt év leszolgálása után pedig a francia állampolgárságot. A jelentkezés korhatára 17 és 40 év, de a 18 év alatti kiskorú személyeknek szülõi engedélyre van szükségük, amit a francia nagykövetség hitelesít. Családi helyzettõl függetlenül a jelölt nõtlenként kerül felvételre. A rendszeres dezertálások elkerülése és a személyi állomány megtartása érdekében az idegenlégió széles körû karrierlehetõséget nyújt. A légiós számára meghatározott feltételek megléte esetén lehetõség van a tisztesi, a tiszthelyettesi, de akár a zászlósi elõmenetelre is. A légióban az elõléptetés érdem szerint történik, ami mindenki elõtt nyitva áll iskolai végzettségétõl és civil képzettségétõl függetlenül. Az elõmenetel egyetlen fokmérõje a katonai rátermettség és az elõmeneteli tanfolyamokat lezáró vizsgákon nyújtott teljesítmény. Minden jelentkezõ az elsõ, légiós rendfokozatban kezdi a pályafutását, de a statisztikai adatok szerint minden négy légiósból legalább egy tiszthelyettes lesz. Az elõmenetel alapvetõen a harcoló tevékenységek – mesterlövész, harckocsizó, ejtõernyõs, aknavetõs, rakétás, búvár, gépesített lövész, felderítõ – egyre magasabb szintû elsajátítását jelenti, de a légió igényei szerint lehet va-
Honvédségi Szemle lakibõl ügyintézõ, híradó, gépkocsivezetõ, karbantartó, sõt akár szakács és zenész is. Az illetmény alapvetõen magas, ami a szolgálati idõ, a szolgálati pótlék, a tengerentúli illetménykiegészítés és a külföldi lakóhelypótlék függvényében akár a többszörösére is nõhet.39 LEHETÕSÉGEK ÉS KÉNYSZEREK A bõség zavarával küzdõ idegenlégiót leszámítva, Magyarországhoz hasonlóan, a vizsgált országok haderõi is vagy a létszámhiány okozta kihívásokkal, vagy a személyi állomány nem megfelelõ összetételének problémájával küzdenek. Igaz ez még a hosszú professzionális hagyományokkal bíró brit, valamint magyar szemmel nézve szinte végtelen anyagi lehetõségekkel rendelkezõ amerikai haderõ esetében is. A nemzetközi példák bemutatása nagyjából felrajzolja a Magyar Honvédség számára a toborzás, de különösen a megtartás hatékonyságának javítása szempontjából meglévõ lehetõségeket. Az osztrák és a német haderõ átfogó és sokrétû képzési és szociális csomagot kínál. A holland hadsereg alapvetõen a nõk és a kisebbségek nagyobb arányú bevonását fontolgatja. A brit haderõ az anyagi juttatások emelésével és a külföldiek nagyobb arányú jelenlétével számol. Az amerikai haderõ csökkentette a bekerülési követelményeket és felvetette a külföldiek nagyobb mértékû szolgálatvállalásának lehetõségét. Az idegenlégió pedig a hagyományos európai toborzás helyett globálisan hirdet. A példák azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a személyi állomány toborzása és megtartása sok pénzbe kerül. A hollandok és az amerikaiak a fizetések megemelése után keresnek további lehetõségeket, a britek a fizetések megemelése mellett. Az idegenlégió meg egyébként is versenyképes fizetéseket kínál. Az osztrák, de különösen a német katonai fizetések is magasabbak a mindenkori viszonyítási átlagnál. Fontos azonban megjegyezni, hogy az elmúlt két évtized átalakításai a Magyar Honvédséget jobban megviselték, mint az osztrák, a holland, a német, a brit és az amerikai haderõt, vagy akár az idegenlégiót. Egyrészt egy sorozott tömeghadseregbõl önkéntes és hivatásos haderõ született, másrészt szovjet típusú szervezeti kultúrával kellett a NATO-ba beilleszkednie és nyugati partnereivel sikeresen együttmûködnie. A kultúraváltás elhúzódó, sokak számára fájdalmas folyamat, aminek elõkészítése körültekintõ tervezést, végrehajtása minden vezetési szinten intenzív munkát, elkötelezettséget és példamutatást kíván. Valószínûleg a feladat komolysága és összetettsége miatt nyilatkozott kinevezésekor az új vezérkari fõnök úgy, hogy legfontosabb feladatai között szerepel a katonai kultúraváltás elõsegítése.40 A folyamatos átszervezések következtében a haderõ személyi állományának létszáma és hadrendi elemeinek száma nagyságrendekkel csökkent. A különbözõ reformok, felülvizsgálatok és átalakítások eredményeként a Magyar Honvédség belsõ tartalékai lényegében kimerültek. Az önkéntes haderõ bevezetése óta eltelt néhány év megmutatta, hogy az átállással együtt járó új típusú követelmények és a hozzájuk kapcsolódó mechanizmusok, értékek és normák bevezetése komoly feszültségekkel és mûködési zavarokkal jár.41 A tatai évértékelõ és feladatszabó értekezleten a honvédelmi miniszter kiemelte, hogy a személyi
állomány áldozatos munkájának köszönhetõen a Magyar Honvédség a számára meghatározott feladatokat teljesítette, a kitûzött céloknak eleget tett. Mindez a személyi állomány fokozott leterheltsége mellett valósult meg. A katonák a nehézségek ellenére is becsülettel helytálltak és fegyelmezetten hajtották végre feladataikat.42 A mûködési zavarok azt jelzik, hogy a feladatok és a feltételek a haderõ-átalakítás befejezése után sincsenek összhangban egymással, és ennek következménye a fokozott leterheltség. Amennyiben a személyi állomány fokozott leterheltsége állandósul, az a kilépési szándékot és végsõ soron a fluktuációt erõsíti. A nemzetközi példák nyilvánvalóvá tették, hogy a toborzás és a megtartás egymással szerves kölcsönhatásban lévõ folyamatokat takar. A személyi állomány feltöltöttségi szintjét nagymértékben befolyásolja a jövedelem viszonylagos versenyképessége és egyéb, alapvetõen anyagi jellegû ösztönzõk nagysága. A katonák utánpótlása és megtartása, a sikeres feladat-végrehajtást lehetõvé tevõ életkori, élettani és egyéb mutatókkal rendelkezõ állomány kialakítása mindenhol jelentõs összegeket emészt fel a katonai költségvetésbõl. A Magyar Honvédségnek tudomásul kell vennie, hogy a katonai szolgálat vállalásakor meghatározóak a piacgazdaság kínálati/keresleti alapon nyugvó törvényszerûségei. Sok esetben az dönt, hogy adott beosztásokban a haderõ milyen szintû kompenzációt képes nyújtani. A holland példa is azt igazolja, hogy a személyi állomány mindenkori helyzete szoros összefüggésben van a munkaerõpiac aktuális állapotával. A nemzetközi példák nyilvánvalóvá tették, hogy a toborzás és a megtartás sikere a hagyományos katonai értékek intézményi jellege mellett egyre nagyobb mértékben függ attól, hogy milyen módon képes a haderõ a munkaerõpiac dinamikus mechanizmusait kompenzálni. A legértékesebb és legfontosabb erõforrás megnyerése mindenhol a munkaerõpiac mindenkori állapotának és a katonai szolgálat vonzerejének függvénye.43 A Honvédelmi Minisztérium szerveinél, szervezeteinél, valamint a honvédelmi miniszter fenntartói irányítása alá tartozó szervezeteknél 2007-ben végrehajtott átfogó munkakörelemzés a központi szerveknél foglalkoztatott tiszti létszám csökkentését szolgálta – kevés eredménnyel.44 A nemzetközi kötelezettségek teljesítése, az 1000 fõs állandó missziós jelenlét leginkább az egyébként is a súlyos létszámhiánnyal küzdõ legénységi állományt veszi igénybe. A megfelelõ rendfokozati és állományarányok kialakítása nemcsak a kor követelményei, hanem a Magyar Honvédség fõ alkalmazását jelentõ missziós részvétel miatt is indokolt. Rövid távon elkerülhetetlen a legénységi állománykategóriában a megtartó képesség javítása, középtávon pedig indokolt annak növelése nemcsak az arányokat, hanem a tényleges létszámot tekintve is. Amennyiben nem történik ezen a területen váltás, egyre nehezebbé válik és akár el is lehetetlenülhet a missziós váltások kiadása. A Magyar Honvédség toborzási aktivitásának és megtartó képességének javítása a nyugati példákat figyelembe véve négy, egymást kiegészítõ fõ irány mentén képzelhetõ el. Elsõ és legfontosabb a rendelkezésre álló pénzeszközök bõvítése a toborzási kapacitások növelése és a megtartás színvonalának emelése érdekében. A GDP 1%-ától alig magasabb kato-
2009/4
39
Honvédségi Szemle nai költségvetéssel, valamint az országgyûlési határozatban lefektetett állományarányokkal nagyon kicsi a rendelkezésre álló mozgástér. A második a nõk szerepének és arányának növelése. A Magyar Honvédségben katonaként szolgálatot teljesítõ nõk aránya 20% körüli, ami nemzetközi összehasonlításban már most is rendkívül magas. A nõk haderõbe történõ további integrációját kevésbé létszámuk további növelése, mint inkább magasabb rendfokozatba történõ elõléptetésük szolgálná jobban. A harmadik a kisebbségek, elsõsorban a magyarországi cigányság nagyobb mértékû bevonása a Magyar Honvédség soraiba. A többségtõl eltérõ, társadalmilag hátrányos helyzetben lévõ többszázezres népesség megkülönböztetett figyelmet igényel. Alacsony munkaerõ-piaci jelenlétük legalább annyira betudható a nem meg-
Humán szemle felelõ iskolai végzettségnek és képzettségi szerkezetnek, mint a magyar társadalom diszkriminációs mechanizmusainak. A haderõ személyi állományának pótlása és a beosztások feltöltése szempontjából elméletileg jelentõs tartalékok rejlenek katonai szolgálatra való motiválásukban. A negyedik és egyben utolsó a külföldiek megjelenése a Magyar Honvédségben, akiket érdemes két csoportra osztani. A határon túli magyarok katonai szolgálatvállalása a magasabb magyarországi fizetésért és/vagy állampolgárságért cserébe nem lenne szokatlan megoldás Európában. A nyelvi és kulturális hasonlóságot, valamint a közös történelmi múltat kihasználva a brit haderõ mellett a spanyol hadsereg is a volt gyarmatokról pótolja a létszámhiányt. Külföldiek szerepvállalására a Magyar Honvédségben vannak történelmi példák, elég az 1848/49-es forradalom és szabadságharc-
ra gondolni. A lengyel Bem József mellett sok aradi vértanú nem beszélt vagy nem értett magyarul, néhányan még magyarnak sem tartották magukat. Összefoglalva megállapítható, hogy a Magyar Honvédség létszámhiánya nem egyedülálló probléma. Számos hadsereg küzd a feltöltetlen beosztásokból fakadó kihívásokkal, de egy vizsgált haderõ esetében sem ilyen jelentõs a hiány. A nemzetközi kitekintés után a megoldás: költségvetési lehetõségek fokozása, a nõi szolgálatvállalók hatékonyabb elõmeneteli lehetõségének biztosítása, jelentõs létszámú etnikai kisebbség alkalmazása, a kapuk kinyitása a határon túli magyarok (külföldiek) elõtt. A szerzõk tudják, hogy az elõzõekben felsoroltak jelenleg még idegenek és furcsák, de a továbblépés igénye talán erõsebb a gyors elutasításnál. Q
1 A honvédség legfontosabb erõforrása a katona. Internet, 2009. 02. 05, forrás: www.honvedelem.hu. 2 A Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiája. Budapest, 2009. január, p. 14. 3 A Magyar Honvédség humánstratégiája 2008-2017. p. 3, Internet, 2009. 02. 05, forrás: www.hm.gov.hu. 4 Ibid., pp. 5–9. 5 Ibid., pp. 12–13. 6 Ibid., pp. 9–10. 7 Hadkiegészítõ parancsnokságok átalakítása. Internet, 2009. 02. 05, forrás: www.hm.gov.hu/toborzas. 8 Lásd bõvebben: Dobai Pál–Gyimesi Gyula–Krizbai János: Toborzás, megtartás kutatás, elsõdleges eredmények. ZMNE SVKI, Budapest, 2009; MH ÖHP: A szerzõdéses állomány pályaképe, pályamodell-koncepció. Székesfehérvár, 2008. 9 CUBIC Munkacsoport: Haderõ Modernizációs Akcióterv. Budapest, 1999. március, pp. 136–139. 10 Konferencia a humánstratégia felülvizsgálatáról. Internet, 2009. 02. 05, forrás: www.honvedelem.hu. 11 Brunner, Hans (Hptm.): Die Umsetzung der Bundesheerreform 2010. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.ogs.oeog.at. 12 Fritzl, Martin: Meinung: Bundesheer neu schaut alt aus. Internet, 2009. 02. 06, forrás: diepresse.com. 13 Mader, Horst Dr. (Brig. Gen.): Die Größten Veränderungen seit je. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.bmlv.gv.at, K.: Bundesheer 2010: Was bringt die Heeresreform? Internet, 209. 02. 07, forrás: http://fm4v2.orf.at 14 Nach elf Jahren erst 330 Frauen in Uniform. Internet, 2009. 02. 06, forrás: derstandard.at. 15 Bundesheer startet Berufsinformationsoffensive. Eine Eintscheidung – Viele Chancen. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.bmlv.gv.at. 16 Neuer Bundesheer-Videoclip. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.bmlv.gv.at 17 Matser, Frans (Lt. Col.): The Role of Recruitment and Selection in the Transformation from Regular and Conscript Army to an All Volunteer Force. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.ijoa.org. 18 Van Amelsfoort, D. J. C./Van Vliet, A. J.: The Relationship Between Recruitment, Selection and Retention Of Dutch Soldiers. TNO Human Factors, Department of Team Solutions. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.internationalmta.org. 19 Bar, A./Dubois, J.: Keeping the Faith in the Dutch Army, Retaining Muslim Religious Identity and the Desire for an Egalitarian Social Structure in the Military. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.humanityinaction.org 20 Willemsen, M.: Meer vrouwen bij de KL, TNO onderzoekt behoud en doorstroom van vrouwen bij de Koninkljike Landmacht, TNO magazine, 2007. június, p. 10; Committee on Women in NATO Forces: The Netherlands, 2001. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.nato.int 21 Die Stärke der Bundeswehr. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.bundeswehr.de. 22 Humburg, H.: PR-Strategien der Bundeswehr in Zeiten von Jugendarbeitslosigkeit und “Hartz IV”. Ausdruck – IMI Magazin, 2007 április, pp. 11-17; Schürkes, J.: “Armee der Arbeitslosen”, Sozialabbau als Rekrutierungshilfe der Bundeswehr, Ausdruck – IMI Magazin, 2006 október, pp. 3–7; 23 Arbeitslose in den Krieg? Bundeswehr soll jugendliche “skrupellos” anwerben. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.ngo-online.de; Mühland, R.: “Köln: Hausverbot für die Bundeswehr in der Arbeitsagentur, Internet, 2009. 02. 06, forrás: http://fau-duesseldorf.org.. 24 Arbeitgeber Bundeswehr? Wählen Sie einen Beruf mit Herausforderungund Verantwortung! Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.unicum.de; Schüler interessieren sich sehr für Arbeit bei der Bundeswehr, Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.kn-online.de 25 Besoldung und Dienstzeitversorgung. Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.bundeswehr.de. 26 Gee, D.: Informed choice? Armed forces recruitment practice in the United Kingdom. Read Books, 2007. November, pp. 14–17. 27 Britain’s Armed Forces, Losing their way? Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.economist.com; Fox R.: Time for a real review of defence spending, Internet, 2009. 02. 06, forrás: www.guardian.co.uk. 28 Gee, pp. 19–22. 29 Ibid., pp. 81–90. 30 Buchanan, M.: Irish swell ranks of UK military. Internet, 2009. 02. 07, forrás: http://news.bbc.co.uk; Irish recruits sign up for British Army in cross-border revolution, Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.timesonline.co.uk. 31 Evans, M.: How British Army is fast becoming foreign legion. Internet, 2009. 02. 08, forrás: www.timesonline.co.uk. 32 Army’s Recruiting Lowest in Years. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.military.com; Army misses recruitment target for first time in 8 months, Historically, May a difficult period, Pentagon says, Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.boston.com. 33 Military considers recruiting foreigners, Expedited citizenship would be an incentive. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.boston.com; Regan, T.: US military may recruit foreigners to serve. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.csmonitor.com. 34 Singer, P. W.: Bent but Not Broken, The Military Challenge for the Next Commander-in-Chief, Opportunity 08: A Project of the Brookings Institution, 2007, pp. 3-7; DoD Announces Recruiting and Retention Numbers for FY 2007, Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.defenselink.mil; Aldinger, C.: Survey Suggests US Military Retention Problems, Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.commondreams.org. 35 Military Recruiting 2007: Army Misses Benchmarks by Greater Margin. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.nationalpriorities.org. 36 Lehetõség egy új életre..., Internet, 2009. 02. 08, forrás: www.legion-recrute.com. 37 Carvahal, D.: In search of recruits, French Foreign Legion goes online. Internet, 2009. 02. 08, forrás: www.iht.com. 38 French Foreign Legion Recruitment. Internet, 2009. 02. 08, forrás: www.kwintessential.co.uk. 39 Bõvebb információ az idegenlégió honlapján, lásd: www.legion-recrute.com. 40 Vezérkari fõnöki kinevezés. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.hm.gov.hu. 41 A Magyar Honvédség humánstratégiája 2008-–2017. p. 3. 42 Évértékelõ és feladatszabó értekezlet. Internet, 2009. 02. 07, forrás: www.hm.gov.hu. 43 A Magyar Honvédség humánstratégiája 2008–2017. p. 14. 44 A Magyar Honvédség humánstratégiája 2008–2017. p. 11; A honvédelmi miniszter 51/2007. (HK 11.) utasítása egyes munkakörök elemzésérõl.
40
2009/4
Humán szemle
Honvédségi Szemle
Varga András:
MARKETINGMÓDSZEREK FELHASZNÁLÁSA A TOBORZÁSBAN: AZ „AMERICA’S ARMY” A rendszerváltást követõen megszületett az igény arra, hogy a sorozáson alapuló tömeghadsereget önkéntesekbõl szervezett, a 21. század katonai és társadalmi követelményeit kielégítõ haderõszervezet váltsa fel. Emellett szól az is, hogy bár az 1990-es években az általános hadkötelezettségen alapuló katonai szolgálat idõtartama egyre rövidebb lett, ennek ellenére a sorkatonai szolgálat társadalmi támogatottsága folyamatosan gyengült. A társadalmi, politikai, gazdasági változások tehát a védelmi szférától is változásokat követeltek. A változások folyamatában egyszerre több feladatot (a kor kihívásainak megfelelõ katonai szervezet létrehozatala; a reformok zökkenõmentes lebonyolításához szükséges anyagi háttér megteremtése; a munkaerõpiacon való hatékony részvétel; stb.) kellett megoldani, amelyek közül egyesek nagyon, míg mások kevésbé látványosak, de mindamellett egyaránt fontosak lehetnek. Az új haderõszervezetre történõ áttérés idõszakában a Honvédelmi Minisztérium kommunikációjának legfontosabb célja: növelni az önkéntes haderõre való áttérés társadalmi támogatottságát. A gyakorlatban ez meglehetõsen felemás módon ment végbe: nagyobb figyelmet kapott a sorozott hadsereg megszüntetése, mint a professzionális hadsereggel kapcsolatos kérdések társadalmi befogadását szolgáló tájékoztatás.1 A VÉDELMI SZFÉRA MUNKAERÕ-PIACI TÖREKVÉSEI A munkaerõ-piaci szereplõvé vált Magyar Honvédségnek számos újszerû feladatot (például a hadsereg személyi állományának biztosítása; a folyamatos minõségi utánpótlás lehetõségeinek feltárása; az önkéntes katonai szolgálat mint életforma népszerûsítése; stb.) kellett és kell megoldania.2 A rendszerváltás utáni haderõszervezés egyik legnehezebb feladatköre: olyan kép kialakítása a szervezetrõl a társadalom számára, amely vonzóvá teszi a hivatásszerû katonai szolgálatot. Ez a cél a marketingtevékenység kiszélesítésével érhetõ el, amelynek jellemzõ vonásává kell tenni egyrészt a potenciális munkavállalók hatékonyabb megszólítását, másrészt az információk egyre több emberhez történõ eljuttatása érdekében alkalmazott kommunikációs módszerek hatékonyságát.3 A Magyar Honvédség a munkaerõpiac egyik meghatározó szegmensének, a védelmi, biztonsági szektornak a képviselõje, amely – a korábbihoz képest viszonylag csekély állománylétszáma ellenére is – évrõl évre jelentõs létszámigénnyel jelentkezik, miközben a toborzás és a kiválasztás igényszintje mindinkább a minõség irányába tolódik el.4 Ugyanakkor éppen ez az a folyamat, amely indokolja, hogy miért is van szükség hatékony marketingstratégia kialakítására és annak alkalmazására.
A honvédség által felajánlható juttatások mértéke és minõsége rövid távon nem éri el a hasonló, civil munkakörökben tapasztalható járandóságokat, így másként kell megnyerni a potenciális munkavállalókat. A Magyar Honvédség külsõ marketingstratégiájának elsõdleges célcsoportjai a civil szféra meghatározott korosztályai. E körben kell felhívni a figyelmet a szervezetre, a katonai létformára, itt kell biztosítani a minél szélesebb körû tájékoztatás lehetõségét, és ebben a közegben kell kialakítani azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek lehetõvé teszik a folytonos, a célcsoportok igényeit és megszólításuk lehetõségeit leginkább figyelembe vevõ kapcsolattartást. Ennek tükrében értelmezhetõk a külsõ munkaerõpiac irányában támasztott elvárások:5 • Azon lehetõségek meghatározása, ahol a szervezet munkahelykínálattal megjelenhet, és ajánlata piacképes lehet. • A versenytársak felmérése. • A munkavállalók elvárásrendszerének ismerete. • Pozitív imázs kialakítása. • A szervezet iránti érdeklõdés felkeltése. • Információk szolgáltatása a munkaerõpiac felé. • A munkaerõ-piaci folyamatok elemzése. A motiváció folyamatos fenntartása, a hazaszeretet, a nemzeti értékekkel való azonosulás, az elõmeneteli rendszer világos ismerete és egy kiszámítható jövõkép folyamatos biztosítása a feltétele annak, hogy a már meglévõ személyi állomány tagjainak nagy része képes legyen a szervezet filozófiájával, szemléletmódjával azonosulni. Ezért a marketingtevékenység a már a szervezethez tartozókra is irányul. (Az õ esetükben a legfontosabb cél: a megtartás.) Ebbõl következik, hogy a belsõ marketing feladata: • A szervezeti tagok igényeinek felmérése, figyelemmel követése. • A lojalitást gyengítõ, illetve erõsítõ tényezõk meghatározása, a fontosabb prioritások felmérése. • A versenytársak kínálatának figyelembevételével preventív intézkedések megtétele a munkaerõ megtartása érdekében. KOMMUNIKÁCIÓ A CÉLCSOPORTOKKAL Mind a belsõ, mind a külsõ marketing célcsoportjai folyamatos figyelmet, megújuló információkat igényelnek. A marketing elsõdleges feladata: kommunikációt kezdeményezni a célcsoportokkal. A kommunikációs folyamatban részt vevõ felek száma alapján megkülönböztethetünk személyes, valamint csoport- és tömegkommunikációt. A személyes kommunikáció egy-vagy kétirányú, közvetlen, vagyis primer kapcsolattartási módszer. Alkalmazásának során az üzenetet le-
het értelmezni, megismételni, arra reagálni. A kommunikáció ezen lehetõségei tehát olyan célcsoportnál alkalmazhatóak, amelyben többségben vannak azok, akik határozottabbak a saját jövõjükkel kapcsolatban. A potenciális munkavállalók körében való sikeres alkalmazásához a munkavállalónak már rendelkeznie kell valamilyen határozott pozitív attitûddel a szervezettel (adott esetben a katonasággal) kapcsolatban. A személyes beszélgetéseken alapuló „kedvcsinálóknak” fõként a toborzóirodákban lehet hasznát venni. Mivel ebben az esetben személyes interakcióról van szó, a hatékony meggyõzés érdekében a toborzó szervezetet hiteles, átható személyiségnek kell képviselnie. A csoportkommunikáció folyamatában egy kibocsátó és több egyén vesz részt, akik a befogadó oldalon viszonylag zárt, homogén csoportot alkotnak. Jellemzõje, hogy a közlõ és a befogadók csoportja térben és idõben elválhat, ebbõl eredõen a visszacsatolásra sincs mindig lehetõség. Az eredményesség fontos kritériuma nem a létszám, hanem az, hogy a befogadók valamilyen szempont szerint homogének legyenek. Középiskolás korosztály esetében megfelelõ forma lenne egy osztályközösségben lefolytatott, a tanulók elõzetes történelemtudására, a mai informatikai szolgáltatások (például filmek vetítése, az internet alkalmazása stb.) által felkínált lehetõségekre alapozó beszélgetés a katonaság mai szerepérõl, jelentõségérõl. Egyszeri elõadás is alkalmas lehet a figyelemfelkeltésre, de a figyelem interaktív keretek közötti, a honvédség igényeinek megfelelõen tematizált ébrentartása hatékonyabbá tehetné a gondolatok közlését. A tömegkommunikáció jellemzõje a befogadó oldal nagy létszáma, nehezen strukturálható, heterogén jellege, továbbá az, hogy az üzenet kibocsátója és befogadója idõben és térben távol van egymástól. Bár ebben az esetben a kommunikáció nem feltétlenül folyamatos, a befektetett munka és idõ hosszabb távon lehetõvé teszi a kiválasztási folyamatban részt vevõk körének szûkítését, a célcsoportok pontosabb behatárolását. Mindez új módszereket, új meggyõzési technikákat feltételez, amelyben a hagyományos tömegkommunikáció elemeit újraértelmezve kap egyre nagyobb szerepet az internet. Az önkéntes haderõ számára ez alkalmas forma az önálló arculatépítésre, a szervezet társadalmi támogatottságának elmélyítésére. Jól kitapintható tendenciák támasztják alá, hogy a katonaság részérõl megcélzott korosztályok között egyre magasabb a rendszeres internethasználók köre.6 A fiatal korosztály által legtöbbet használt online szolgáltatás a levelezés. Adódik tehát a lehetõség a direkt marketing internetes alkalmazására is. Az e-mail direkt marketing céljából történõ alkalmazása nagyságrendekkel olcsóbb az offline eszközöknél
2009/4
41
Honvédségi Szemle (nincsenek nyomdai, illetve postaköltségek), ugyanakkor tömeges, a televíziós reklámokéhoz hasonló elérés is megvalósítható. Mindeközben az online adatbázisok könnyebben és olcsóbban karbantarthatók, a hatékonyság pedig sokkal könnyebben mérhetõ. A kapcsolattartásra szolgáló internetes felületek mellett a legnépszerûbbek azok az oldalak, amelyek valamilyen játékra invitálják az odalátogatókat. Bár a 21. század információs társadalmának legfontosabb kommunikációs közege kétségkívül az internet, nem elhanyagolható a hagyományos, papíralapú marketing sem: egyrészt nem érdemes eldobni vagy teljes egészében valami újra lecserélni a megszokott, bejáratott és bevált lehetõségeket (fõleg úgy, hogy az újak hatékonysága Magyarországon még vizsgálatokat igényel), másrészt a lakosság jelentõs része még nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, vagy a használatához szükséges kompetenciákkal. AZ ELSÕ SZÁMÚ CÉLCSOPORT: A KÖZÉPISKOLÁS KOROSZTÁLY A középiskolás korosztály tagjai között számos olyan lehetõség kínálkozik a Magyar Honvédség, a katonalét megismertetésére, amellyel hatékonyabb és direktmarketing-tevékenységet fejthetne ki a szervezet. A középiskolai struktúra révén az oktatási intézmények tanulói nagy tömegben szólíthatók meg, ami jelentõsen egyszerûsíti a kapcsolatfelvételt. A tömeges jellegbõl adódik még egy nagyon fontos tényezõ: mivel a diákok megszólítása általában nem igényel külön stratégiát, ezért a kapcsolatfelvétel olcsóbb. Tekintettel az intézmények specializálódására, a hadsereg középiskolák irányába kidolgozott marketingtevékenységét célszerû differenciáltan alakítani: a fõként reálbeállítottságú iskolák diákjai feltehetõen a katonaélet technikai, technológiai oldalára (például modern fegyverek, valós háborús szituációk stb.) nyitottabbak; az elsõsorban humán profilú gimnáziumokban – véleményem szerint – érdemesebb a hosszú távú pályaképet, a karrierlehetõséget elõtérbe állítani, kiegészítve a katonaságnál megszerezhetõ tudás civil szférában való hasznosíthatóságának bemutatásával. AZ AMERIKAI HADSEREG ÚJSZERÛ TOBORZÁSI MÓDSZEREI Valószínûleg a körülmények szerencsés egybeesésének tudható be az, hogy az amerikai hadsereg toborzási eljárásában épp akkor kellett újításokat alkalmazni, amikor ehhez megteremtõdtek a technikai lehetõségek. Az amerikai haderõ 1999-ben az utolsó 30 év legkisebb újoncozási létszámát produkálta, ami alaposan elgondolkoztatta a felelõs politikusokat is. Válaszképpen a kongresszus meghirdette az „agresszív, újító kísérlet” nevet viselõ programot, amelynek célja a toborzási folyamat hatékonyságának és eredménycentrikusságának növelése volt. Az új toborzási lehetõség kialakítására és fejlesztésére a védelmi minisztérium elrendelte a toborzási keretösszeg 2,2 milliárd dollárra történõ megemelését. A hatékonyabb toborzási mutatók elérése érdekében az amerikai hadsereg illetékesei új kommunikációs csatornákat kerestek és találtak. Ebben az idõben az Amerikai Egyesült Államokban az internet széles körû társadalmi elterjedtsége lehetõvé tette, hogy ezen a közegen
42
2009/4
Humán szemle
MAGYARORSZÁGON
A TOBORZÁS FONTOS CÉLCSOPORTJA A
KÖZÉPISKOLÁS KOROSZTÁLY
keresztül is offenzív toborzási módszerek alkalmazásába kezdjen a hadsereg. Az internet használatának mindennapossá válása, illetve az a tény, hogy ebben a legmélyebben érintett korosztályok éppen azok a korcsoportok, amelyek leginkább számításba jöhetnek a hadsereg utánpótlásának kérdésekor, természetes közegként kínálta a világhálón történõ toborzás különbözõ formáinak a megjelenését. Mindennek tükrében akár szimbolikus jelentésû is lehet az a tény, hogy az internet elõdjét kifejlesztõ amerikai hadsereg toborzásért felelõs szakemberei ismerték fel elsõként a videós játékok, továbbá az internet és a toborzás között megteremthetõ kapcsolatot.
ról és feladatairól. Emellett a hadsereg kapcsolatot keresett olyan internetes óriásvállalatokkal, mint a Yahoo, a Google vagy a YouTube, hogy még közelebb férkõzzön a megcélzott 18–25 év közötti fiatalokhoz, hiszen elsõsorban az internet az a médium, ahonnan ez a korosztály informálódik. Az új kampány egyik okaként azt a problémát említették, hogy a második világháború óta egyre kevesebb katona szolgál az amerikai hadseregben, ráadásul az utóbbi években az iraki háború rendkívül rossz hatással volt a fiatalok szolgálatvállalási hajlandóságára. A kampánytól azt várta az amerikai hadsereg, hogy sikerül meggyõzni a megcélzott korosztályt és szüleiket a katonai hivatás elõnyeirõl, és megszûnnek a sereg toborzási problémái.8 A korábbi kampányok mérsékelt sikere, a fiatalok között egyre nagyobb tért hódító erõszakos, háborús témájú videojátékok népszerûsége, illetve az interneten játszható online játékok térhódítása együttesen arra kényszeríthette az amerikai döntéshozókat, hogy újragondolják az ezen a téren alkalmazandó politikájukat. Ennek egyik elsõ következménye az volt, hogy a hadsereg versenytársként jelentkezhetett a katonai témájú videojátékok piacán, és szabadon hozhatott forgalomba olyan, túl erõszakosnak vélt, korhatáros korlátozással védett játékokat, amelyeket korábban kizárólag az amerikai hadsereg boltjaiban lehetett megvásárolni. AZ ONLINE VIDEOJÁTÉKOK FELHASZNÁLÁSA
MARKETINGTEVÉKENYSÉG AZ INTERNET ALKALMAZÁSÁVAL A kezdeti mérsékelt sikert és érdeklõdést kiváltó kampánysorozatában az amerikai hadsereg interaktív elemekkel bõvített promóciós akcióba kezdett. Kihasználva a Big Brotherhez hasonló valóságshow-k népszerûségét, a hadsereg újraterveztette honlapját (www.GoArmy.com), és „webizódok“-ban mutatja be az alapkiképzés mindennapjait. A kampányért felelõs reklámügynökség szerint a kampány „…interneten alapuló része nem csak azt a célt szolgálja, hogy bemutassuk az újoncok alapkiképzéssel kapcsolatos személyes élményeit. Azt is lehetõvé tesszük, hogy az internetezõk kérdéseiket a megfelelõ embereknek tegyék fel, illetve kapcsolatba lépjenek hasonló érdeklõdésûekkel. A látogatók láthatják majd, hogyan fejlõdnek az újoncok az alapkiképzés alatt.“ A honlapra látogatók – a videók mellett – több mint 200 hadseregbeli elfoglaltságból választhatnak, beszélhetnek toborzótisztekkel és leendõ katonákkal, valamint virtuális körutat tehetnek a legtöbb újonc alapkiképzésének helyszínéül szolgáló Fort Jackson-i kiképzõtáborban. A metódus célja egyértelmû: az egyébként nagyon is patrióta szemléletû amerikai állampolgárt még közelebb hozni a hadsereghez, a hadsereg által képviselt értékekhez és szemlélethez. Ezt követõen egyre markánsabbá vált az internetes marketing lehetõségeinek kihasználása. Az Egyesült Államok hadserege 2006. november 11-én, a „veteránok napján” indította el új toborzókampányát, amelyben modern marketingfogásokkal próbálták az amerikai fiatalokat a hadseregbe való belépésre biztatni.7 Ennek részét képezte – a tévéhirdetések mellett – egy weblap létrehozása is, amelyen tájékozódni lehet a katonai karrier által felkínált lehetõségekrõl, valamint videókat lehet megtekinteni különbözõ rangú katonák mindennapjai-
A hadsereg marketing- és hirdetési módszereinek átvizsgálásával és megújításával megbízott Gary Bishop úgy vélekedett, hogy az online világ térhódításához a katonáknak is alkalmazkodniuk kell. Ez ugyanis kiváló terep arra, hogy a fiatalokat rábeszéljék a katonai hivatásra. Az amerikai Védelmi Minisztérium létrehozta saját játékfejlesztõi közösségét. A projekt lehetõvé teszi, hogy a fejlesztõk jobban együttmûködhessenek egymással.9 A következõ nagyobb lépés az volt, amikor az Egyesült Államok szárazföldi hadereje kétmillió dolláros szerzõdést kötött a Global Gaming League nevû, játékokkal foglalkozó weboldallal. A megállapodás szerint a hadsereg 2007. júniustól támogatja a szervezetet, cserében pedig a havi körülbelül 9,2 millió játékos – akik között a 17 és 24 éves életkor közötti férfiak aránya 80% – között toborzókampányt folytatnak. A katonai vezetés az iraki háború kényszere alatt továbbra is folytatja tradicionális típusú toborzási rendezvényeit, akcióit a hagyományos média segítségével. Ugyanakkor – amint Gary Bishop elmondta – a nagy játékoldalakkal történt megállapodás lehetõséget biztosít arra, hogy „… elmeséljük a »hadsereg-sztorit«. Nem csak a harcokról! A hadseregnek szüksége van teherautósofõrökre, hegesztõkre, nõvérekre és informatikusokra is. Ha van hol elmondanunk a hadsereg-sztorit, akkor talán nagyobb hatásfokkal tudjuk magunkhoz csábítani a fiatalokat.”10 A gondolatmenetbõl látható, hogy a toborzás célterületei milyen mértékben szélesedtek ki a civil foglalkozások bármelyikének irányába. AZ AMERICA’S ARMY Az amerikai hadsereg internetes toborzókampányának egyértelmûen a legsikeresebb alkotása az America’s Army elnevezésû online videojáték.11 Egy olyan katonai FPS-játék, amely a szórakozta-
Humán szemle tás mellett kifejezetten azért jött létre, hogy segítségével közelebb hozzák a hadsereghez a fiatalokat.12 A játék fogadtatására jellemzõ, hogy amikor 2002. július 4-én a hadsereg Operation Recon névvel megjelentette elõzetesét, egy hét alatt 1 millióan töltötték le azt a hivatalos oldalról. A játék sikeressége minden elõzetes várakozást felülmúlt: 2002. júliusi indulása óta már elérte a nyolcmillió játékost hatvan különbözõ országból; harmincnyolc országban több mint ezerkétszáz szervert jegyeztek be, amelyeken több mint kétszázmillió játékórát töltöttek el a játékosok. Népszerûségének egyik tényezõje bizonyára az lehet, hogy a játék (amelyet a megjelenést követõen több verzióval látták el) egy általános regisztrációt követõen ingyenesen letölthetõ a hivatalos honlapról. A másik, hogy a játékélmény nem megy a realizmus rovására, és így felveszi a versenyt bármelyik hasonló, fizetõs játékkal a kategóriájában. Nagy hangsúlyt helyeztek a játékfejlesztõk a reális élmény visszaadására: ez az a pont ugyanis, ahol a leginkább meg lehet ragadni az ifjúságot. Ennek erõsítése érdekében olyan fõhõsök bõrébe bújhatunk a legújabb verzióban, akik valóban részt vettek éles bevetésben. Néhány Irakban és Afganisztánban szolgált amerikai katona vált fõszereplõjévé az amerikai hadsereg egyik új videojátékának (a verzió címe: America’s Army: Real Heroes), amelyben elõfordulnak kiképzési csaták, és különbözõ taktikai küldetések. A játékban a digitális technikának köszönhetõen 8, ma is aktív amerikai katonával találkozhatunk, feladatok végrehajtása közben. Az egyik hõs, Tommy Reiiman õrmester, nyilatkozatában vázolta fel, hogyan változott a technológia fejlõdésével a katonai élet modellezésének a lehetõsége. Mint mondja, gyermekkorábban, akciófigurákkal: „G. I. Joe” katonákkal játszott, amit késõbb felváltott a Nintendo, majd a Playstation. Félelmetesnek nevezi, hogy ma már õ személyesen az egyik ilyen hõs, akinek a bõrébe bújva bele lehet látni egy kicsit az amerikai hadsereg mindennapi életébe. A játék fejlesztése és üzemeltetése nem olcsó mulatság, a hadsereg közleménye szerint évente körülbelül 6-8 millió dollár. A játék célját is megfogalmazták: „Mi csak meg akarjuk tanítani, hogy mit tudunk. Nem célunk senkit sem kényszeríteni, és azt mondatni, hogy szeretni kell a hadsereget. Mi csak meg akarjuk tanítani mindenkinek, hogy mit jelent az amerikai hadseregben szolgálni.”13 A célkorosztály egyértelmû, hiszen a statisztikák szerint a felhasználók többsége a 16 és 18 év közötti fiúkból kerül ki. A hadsereg reméli, hogy a Real Heroes több mint 450 ezer nõt és férfit fog a katonai szolgálat irányába vonzani. A videojátékokban rejlõ toborzási lehetõségek felismerése más országok hadseregei marketinges, számítástechnikai szakembereinek és játékkészítõinek fantáziáját is mozgásba lendítette. Ennek következtében egymás után jelennek meg a különbözõ nemzeti haderõk szemszögébõl megírt játékok, amelyek természetesen fontos részét képezik a saját haderõ toborzási stratégiájának. MELLÉKHATÁSOK? A játék sikerességének azonban nem mindenki örül, és az ellenvélemények végigkísérik a játék eddigi történetét. Brad Bushman, a michigani egyetem társadalomtudományi karának pszichológiaprofesszora például kifejti, hogy a játéknak vannak pozitív és negatív megítélési lehetõségei.
Honvédségi Szemle Egyrészt a játékban való részvétel fejleszti azokat a képességeket, amelyek a csapatmunkában való eredményes részvételhez szükségesek, így azokat akár késõbb a civil életben is lehet hasznosítani. Másrészt azonban felhívja arra a veszélyre is a figyelmet, hogy a játék azt is megtanítja a játékosoknak, hogyan lehet eredményt elérni erõszakosabb viselkedéssel. Egy hasonlattal élve azt mondja: az orvostanhallgatóknak is csak az elsõ boncolás nehéz, utána a többi egyre könnyebb és könnyebb lesz. Úgy gondolja, ez a mentalitás fõleg a játékosok gerincét képezõ fiatalabb korosztályokra nézve veszélyes. A professzor egy másik írásában további veszélyekre mutat rá. 2001-ben Craig Andersonnal, az iowai állami egyetem pszichológia professzorával végeztek közös kutatást, amelyben 85 erõszakos játékot, illetve azokkal játszó játékost vettek górcsõ alá. Többek közt megállapították, hogy az agresszív játékok fizikai reakciókat (emelkedõ arousal-szint, az átlagosnál magasabb pulzus, illetve szívverés stb.) is kiváltanak a játékosból. Ezt követte az America’s Army megjelenése, amelyet különösen veszélyesnek ítéltek meg, mivel saját személyes perspektívából követi az eseményeket, és gyakorlatilag korhatár nélkül (13 évnél idõsebbeknek ajánlott) került a piacra. Az erõszakos videojátékokat még a véres mozifilmeknél is veszélyesebbnek tartják, amit 3 okkal támasztanak alá: • A televíziónézés passzív tevékenység, míg a játék aktív. Az ember sokkal jobban tanul, ha valamiben aktívan is részt vesz. • A mozifilmekben a nézõknek nem feltétlenül kell azonosulniuk az erõszakos szereplõkkel – míg a játékokban ez elengedhetetlen követelmény. • A televízióban szerzett tapasztalatok, „jutalmak” közvetettek. Ezzel szemben a videojátékokban kapott jutalmak közvetlenek. A játékosok általában pontokat kapnak azért, mert embereket ölnek meg. Néhány játékban (az America’s Armyt is beleértve) azért dicsérnek játékosokat, mert erõszakosan viselkednek. A játék, és ezzel együtt a toborzásnak ez az új formája, nem vitáktól mentes az Amerikai Egyesült Államokban sem. Mindezek ellenére a játék sikeressége tagadhatatlan, hiszen több millióan ülnek le nap mint nap játszani vele. Hogy menynyire sikeres a rekrutáció kérdéskörét illetõen? A West Point-i katonai akadémia végzõs diákjai között a megkérdezettek 19%-a játszott a játékkal. Úgy vélem, ez az arány rendkívül magas, és ez a jövõben tovább fog emelkedni. * A katonai szervezetekre jellemzõ szervezeti kultúra a közös értékrend alapján mûködteti a katonai szervezetre jellemzõ viselkedés- és gondolkodásmódot, érintkezési és konfliktusmegoldási szokásokat, külsõ hatásokat adaptáló és belsõ integrációs igényeket kielégítõ eljárásokat. Ezzel lehetõvé teszi a katonai szervezet azonosságának folyamatos fenntartását, tagjainak személyes és csoport-identifikációját.14 Hazánk geopolitikai helyzetének megváltozása miatt átalakult a hadseregépítés filozófiája. A magyar védelmi szféra permanensen változó környezetében a szervezeti kultúra változásai szorosan összefüggnek a társadalmi változásokkal. A hazánk nemzeti kultúrájának részeként kezelt hadsereg szervezeti kultúrája is átalakulóban: a több
száz éves katonaeszmény, a szimbólumrendszer és természetesen a katonaerények is változnak. A katonák szemléletének alakulásában valószínûleg nagy szerepet fognak játszani azok a marketingstratégiák és -eszközök, amelyek meghatározzák a védelmi szektor dolgozóinak helyét a társadalom egészén belül. A katonai marketingnek vonzó, erõs magyar hadsereget kell kialakítania a társadalmi tudatban; olyan hadseregképet kell generálnia, amelyben a haza védelme és a szolgálat megtisztelõ, felelõsséggel járó, professzionális tudásalapú tevékenység. Az internet használata az információs társadalomban szükségszerû, és sok esetben nagy tartalékokat rejteget magában. A Magyar Honvédségnek értelemszerûen szerényebb anyagi lehetõségei vannak hadereje utánpótlásának biztosítására, mint az amerikainak. Ugyanakkor nyitottnak kell lennie, és ismernie kell más országok rekrutációs törekvéseit is. Az általam említett amerikai példában az egyik vezérfonal továbbra is az amerikai hadsereg dicsõséges sikertörténetének a bemutatása, illetve a hazafias érzelmek felszínen tartása. Erre utal az America’s Army elsõ megjelenésének idõpontja (július 4.), de erre utal az internetes médiakampány kezdõ napja is (november 11.). Mindezek az egybeesések nem véletlenszerûek: tudatos, hosszú távra kigondolt és felépített marketingstratégiáról van szó, amely természetesen alkalmazkodni képes a megváltozott viszonyokhoz is. Az amerikai módszer – amely egyértelmûen kiaknázza a potenciális korosztályok érdeklõdését, a széles körû internetelterjedtséget – Magyarországon egyelõre még csak korlátozott mértékben alkalmazható. Ennek ellenére úgy vélem, hogy már most el kell kezdeni a tervezést egy hatékonyabb, az interneten is megjeleníthetõ katonai marketing megalapozásához. Q 1 Hajós Dezsõ: A védelmi szektor kommunikációjának megváltozott kihívásai és lehetséges válaszai az önkéntes haderõre történõ áttérés idõszakában. PhD-értekezés, 2005. 6. oldal 2 l. a HM Kommunikációs és Toborzó Fõosztály rendeltetését, miszerint „A honvédelmi tárca kommunikációs stratégiájának, irányelveinek kidolgozása, a végrehajtáshoz szükséges módszerek és eszközök meghatározása, illetve az abból adódó feladatok végzése. A Magyar Honvédség arculatának alakítása...” In.: http://www.honvedelem.hu/miniszterium/hm_k ommunikacios_es_toborzo_foosztaly (2007. április 10. 15.00) 3 l. Bauer András–Berács József: Bevezetés a marketingbe. KOTK jegyzet, Budapest, 1998. A szerzõk szerint „Szûkebb értelemben a marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevõk/felhasználók igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat, megismerteti azokat a fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat…Tágabb értelemben…a vállalat egészére kiterjedõ – a vevõkkel való azonosulást hangsúlyozó – filozófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felsõ vezetés feladata, oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a marketingszempontok domináljanak.“ 4 Évente kb. 6000 fõ jelentkezik a toborzóirodákban, de ennek csak 5%-a felel meg katonai szolgálatra. 5 A külsõ munkaerõpiac irányában támasztott elvárások és a belsõ marketing felsorolásait ille-
2009/4
43
Honvédségi Szemle tõen l. Kolossa László: a Magyar Honvédség munkaerõ-piaci marketingje. Kard és toll 2006/2. 59–74. o. 6 Az internet hazai elterjedésével kapcsolatban évek óta történnek felmérések, kutatások. A World Internet Project az internet társadalmi hatásainak széles körû vizsgálatára szervezõdött nemzetközi kutatási program. A legfrissebb kutatási eredmények olvashatók az alábbi címen: http://www.ittk.hu/web/docs/WIP_2005.pdf (2007. február. 20. 13.00) 7 November 11. eredetileg az elsõ világháborút lezáró fegyverszünetre való emlékezés napja, de az Egyesült Államokban 1954-tõl veteránok napjának nevezik a két világháborúban részt vett katonák elõtti tisztelgés jeleként. 8 http://www.goarmy.com/assets/downloads/discussion_toolkit.pdf (2007. február. 20. 13.00) 9 A www.dodgamecommunity.com oldalon kategóriánként részletesen lehetõségünk nyílik lapozgatni a már megjelent és az épp fejlesztés alatt álló katonai témájú játékok között. 10 http://it.news.hu/hirek/2007-04-13/csillagharcos_kerestetik.html (2007. február. 20. 13. 20) 11 A játék hivatalos oldala: http://americasarmy.com/ 12 Az FPS-típusú játékok egy külön változatát jelentik a katonai játékoknak. Az FPS (FirstPerson Shooter) angol mozaikszó, tulajdonképpen egy, a játékmenetet a játékkarakter szemszögébõl ábrázoló, lövöldözõs játék. 13 http://www.voanews.com/english/archive/200701 (2007. március. 15. 13. 20) 14 Hajós, 31. oldal
FELHASZNÁLT IRODALOM Bushman, Brad: Army video game breeds violence with tax money. (2004). 16 March 2007 www.topplebush.com/oped376.shtml Gwinn, Eric: Army targets youth with video game. (2003). 16 March 2007 http://www.notinourname.net/resources _links/video-game-7nov03.htm Breznican, Anthony: Army Recruiting Through Video Games. (2002). 16 March 2007 http://www.cndyorks.gn. apc.org/news/articles/videogames.htm http://www.clickz.com/showPage.html?pa ge=3530631 http://en.wikipedia.org/wiki/Americasarmy h t t p : / / w w w. u s a r m y. c o m / a m e r i c a s army.html http://www.voanews.com/english/archive/2 007-01/2007-01-12-voa35.cfm?CFID=144890466&CFTOKEN=61497861 http://www.notinourname.net/resources_li nks/video-game-7nov03.htm http://www-ugs.csusb.edu/honors/02/ ResTravis.htm http://www.goarmy.com/assets/downloads/discussion_toolkit.pdf http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php? id=488 http://www.mfor.hu/cikk.php?article=31204 http://www.americasarmy.com/ Hajós Dezsõ: A védelmi szektor kommunikációjának megváltozott kihívásai és lehetséges válaszai az önkéntes haderõre történõ áttérés idõszakában. (PhDértekezés, 2005) Kolossa László: a Magyar Honvédség munkaerõ-piaci marketingje. Kard és toll, 2006/2 59–74. o
44
2009/4
Humán szemle
Azari Viktor százados:
A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS TAPASZTALATAI AZ MH 5. BOCSKAI ISTVÁN LÖVÉSZDANDÁRNÁL A jelen tanulmány megírásával az volt a szándékom, hogy a dandár személyügyi szervénél szerzett tapasztalataim közreadásával elõsegítsem a teljesítményértékelés színvonalasabbá tételét, a felmerülõ problémák kezelését. Az írás célja nem a jelenlegi rendszer megreformálásának kezdeményezése. Csupán azon objektívabb mutatók, motivációs elemek alkalmazásának lehetõségeire és szükségességére szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az eddiginél jobban biztosítják, hogy pontosabb képet kapjunk egyrészt a katonáról, másrészt az alkalmazott értékelési, minõsítési rendszer állapotáról. Remélem, hogy írásom megjelenése másokat is tapasztalataik közreadására ösztönöz. A MAGYAR HONVÉDSÉG TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSI RENDSZERE A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 2002. január 1-jén lépett hatályba. A törvény – egyebek mellett – két új, fontos elemet honosított meg: a teljesítményértékelést és az új elõmeneteli rendet. Az utóbbit – természetesen a teljesítményértékeléssel együtt – a megfelelõ továbbképzési és tanfolyami rendszernek kell támogatnia. A Hjt.-ben foglaltakkal a törvényalkotó úgy kívánt kiszámítható jövõképet adni a különbözõ állománycsoportok számára, hogy az a tiszteket mobillá teszi, a tiszthelyetteseket pedig inkább az alakulathoz köti. A HM Humánpolitikai Fõosztálya a más hadseregekben mûködõ pályamodellek és a hazai szolgálati kultúra sajátosságai figyelembevételével dolgozta ki a vonatkozó irányelveket és értékelési útmutatókat. • Eszerint a tisztek szakaszparancsnokként kezdik pályafutásukat. Ezt követõen századparancsnoki vagy alacsonyabb szintû törzsekben beosztott tiszti feladatot látnak el. A magasabb szintû törzsben szerzett késõbbi tapasztalatok alapján elõre vagy oldal irányba lépnek: zászlóalj-, ezredparancsnok válik belõlük, vagy beosztottként valamely magasabb szintû parancsnokságon kapnak beosztást. A feltételek folyamatos megléte esetén, az életpálya végén, nyugállományba helyezik õket. Amennyiben azonban folyamatos elõmenetelük valamely ponton nem biztosítható, kilépnek a rendszerbõl. • A tisztesek végrehajtják az alap- és a fegyvernemnek megfelelõ összes szakkiképzést, tapasztalatot szereznek belföldön és
külföldön egyaránt. Szerzõdéshosszabbítás után más beosztásokra felkészítõ tanfolyamokon vesznek részt (ennek elmaradása esetén a munkaerõ-piaci helyzetüket javító felkészítéseken való részvétel, vagyis a kilépés következik). Amennyiben az elöljáró javasolja, és az érintett vállalja, egy szakképzõ tanfolyam (OKJ 52) elvégzése és újabb szerzõdéshosszabbítás után kerülhetnek õrmesteri beosztásba. • A tiszthelyettesek az elsõ rendfokozatba történõ kinevezést követõen, minden elõremozgás feltételeként, elõmeneteli tanfolyamokat végeznek. A zászlósi rendfokozat eléréséhez alapfokú nyelvvizsgát tesznek és elvégzik a megfelelõ szakképzõ tanfolyamot (OKJ 54). Ha korábban a szerzõdéses állományú katonák körébe tartoztak, kérelmezik hivatásos állományba való vételüket, amellyel a késõbbi szolgálati nyugdíjhoz szereznek jogosultságot. Az éves teljesítményértékeléseknek az állománycsoportnak megfelelõ pályamodellt kell kiszolgálniuk. Lényegük, hogy a katona és elöljárója között legalább évente egyszer olyan személyes kapcsolatfelvétel történjen, amikor az alárendelt írásbeli értékelést kap addig végzett munkájáról. (Természetesen a folyamatos viszszajelzéstõl a parancsnok a teljesítményértékelés végrehajtásával nem mentesül: éppen az említett, kiszámítható pályakép valóra váltása érdekében fontos az alárendelt katona szolgálati tevékenységének rendszeres ellenõrzése és értékelése.) A Magyar Honvédség megtartóerejének kulcskérdése, hogy képes-e biztosítani személyi állománya részére a kiszámítható karriermodell megvalósításának feltételeit. Ennek megfelelõen a teljesítményértékelés, minõsítés jelenlegi rendszerében azokat a szempontokat kell erõsíteni, melyek a biztos jövõ bemutatása felé vezetnek. A kérdés az, hogy az éves teljesítményértékelés hogyan segítheti jobban a beosztottak és a parancsnokok közötti kapcsolatot és az elõmeneteli rendszert. Nos, véleményem szerint a perspektivikus elõmenetel személyre szabott ismertetésével. Az elmúlt idõszakban a pályakép a tisztek esetében alapvetõen nem változott. A legénységi állomány tekintetében a korábbinál nagyobb motivációt jelenthet a külföldi szolgálat, az iskolai végzettséghez kötött tiszthelyettesi elõmenetel lehetõsége. Legénységi állományú tiszthelyettesek tekintetében a hivatásos állományba vétel jelenthet ösztönzést (annak ellenére, hogy a végkielégítés összege kevesebb a leszerelési segélynél).
Humán szemle Jelenleg a Magyar Honvédségnek a legnagyobb számban szerzõdéses legénységi állományú katonára van szüksége. Úgy vélem, hogy a katonai szolgálatvállalás lehetõsége iránt érdeklõdõk számára az lehet a legnagyobb vonzerõ, ha biztos megélhetést, kiszámítható elõmeneteli rendet tudunk számukra biztosítani. Tekintettel a hazai munkaerõpiac jelenlegi helyzetére (gazdasági nehézségek, elbocsátások stb.), belátható, hogy a toborzásban is egyre fontosabb szerepet játszik az elõmeneteli és teljesítményértékelési rendszer vonzó bemutatása. A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS ÉVES FELADATAINAK VÉGREHAJTÁSA A DANDÁRNÁL A dandár ez idõ szerint három helyõrségben (Debrecen, Hajdúhadház, Hódmezõvásárhely) diszlokál, létszáma meghaladja a 3000 fõt. Annak összetétele, szervezeti felépítése 2004 óta sokat változott. 2004-ben az alakulat az 1. és a 2. könnyûlövész-zászlóaljakból, a logisztikai zászlóaljból, továbbá a híradó-, a mûszaki és a törzstámogató századokból, az egészségügyi központból és a helyõrségtámogató parancsnokságból állt. A szervezési feladatok végrehajtása során a 2. lövészzászlóalj Nyíregyházáról Debrecen helyõrségbe költözött, az akkor még önálló állománytáblával rendelkezõ hódmezõvásárhelyi 3. és 62. könnyûlövész-zászlóaljak pedig a dandár alárendeltségébe kerültek. A 2007. évi szervezeti átalakítás nyomán a dandár állományába került és Debrecenbe települt az MH 24. Bornemissza Gergely felderítõ-zászlóalj; Hódmezõvásárhelyen új szervezeti egységként felállították a mûvelettámogató mûszaki zászlóaljat; a 3. és a 62. lövészzászlóaljak a dandár szervezetébe integrálódtak; a 2. lövészzászlóalj feltölthetõ létszáma pedig nullára csökkent. Jelenleg a dandár (a két helyõrségre osztott) vezetõ szerveivel, egészségügyi központjával és helyõrségtámogató parancsnokságaival együtt 7 zászlóaljból, 3 századból áll. A parancsnok vezetési feladatait túlnyomó részben Debrecenbõl irányítja. A személyi állomány nagyobbik része hazai kiképzési feladatokat hajt végre, más részei nemzetközi és hazai gyakorlatokon, illetve külföldi békefenntartó feladatokban (2008-ban 600 fõ) vesznek részt. A szervezeti felépítés változásainak rövid történeti áttekintésével csupán érzékeltetni kívántam, hogy mennyire szerteágazó munkát kell elvégezni a dandár teljes állományát érintõ bármilyen személyügyi eljárás végrehajtásánál. A SZEMÉLYÜGYI ÉV TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSSEL KAPCSOLATOS ÉVI FELADATAI A személyügyi év szeptember 1-jétõl augusztus 31-ig tart, a teljesítményértékelési feladatok elõkészítése pedig már augusztusban megkezdõdik. Mindezek figyelembevételével rendeztem idõrendi sorrendbe a feladatokat. A teljesítményértékelési terv elõkészítése augusztusban esedékes. Ezzel összefüggésben aktuálissá válik a Költségvetés Gazdálkodási Információs Rendszer Integrált Emberierõforrásgazdálkodási Alrendszerén (továbbiakban: HM KGIR HRMS) a teljesítményértékelésben szereplõ adatok ellenõrzése, különös tekintettel a várakozási idõkre. Célszerû az adatlap kinyomtatása a KGIR HRMS rendszerbõl, annak az
Honvédségi Szemle érintett bevonásával történõ áttekintése és az adatlapnak az értékelõ személy rendelkezésére bocsátása. Ha a terv ezek figyelembevételével készül, akkor a teljesítményértékelési lapokon is szerepelni fog minden adat (a külföldi szolgálatok, tanfolyamok, képességek kivételével). Fontos további augusztusi feladatok: • A várakozási idõkre tekintettel annak tisztázása, hogy kinél van napirenden minõsítés és kinél teljesítményértékelés. • A tartós távollétek megállapítása és jegyzõkönyvben való rögzítése. • Adatszolgáltatás kérése a katonai szervezet számára az MH Katonai Igazgatási és Adatfeldolgozó Központtól (MH KIAK) a teljesítményértékelésben szereplõ adatokról, mivel a szervezet rendszeresített jogosultságai nem teszik lehetõvé a teljes adattartalom kinyerését. • Tiszti, tiszthelyettesi, tisztesi teljesítményértékelési, minõsítési terv létrehozása alegységbontásban az ellenõrzött adatok alapján. • A tervek jóváhagyatása elsõ lépésben az alegységparancsnokokkal, majd az összesített dandárszintû terv jóváhagyatása a katonai szervezet parancsnokával. • A teljes állomány tájékoztatása és az alegységparancsnokok felkészítése a teljesítményértékeléssel járó feladatokkal összefüggésben. • Az elõmeneteli bizottságok meglétének és összetételének évenkénti pontosítása, a bizottságok szükség szerinti kiegészítése és annak parancsban történõ rögzítése. Szeptemberben kell kiosztani az értékelést végrehajtók számára a személyügyi szervek által pontosított teljesítményértékeléseket és minõsítéseket, továbbá a kitöltési útmutatók és a Humánpolitikai irányelvek vonatkozó részeit. Ennek címzettjei századparancsnokok és törzsbe beosztott tisztek esetén a zászlóaljparancsnokok (felelõsei a zászlóaljak személyügyi tisztjei), a századok állományát illetõen a századparancsnokok (felelõsei a századok személyügyi tiszthelyettesei). Különös figyelmet igényelnek a külszolgálatot teljesítõk, akik esetében a jelzett okmányokat a felkészítés megkezdése elõtt kell átadni az értékelõnek, ha legalább hat hónapig együtt dolgoztak. Ekkor esedékes az éves elõmeneteli terv elkészítése és az azzal összefüggõ tevékenységek havi bontásban történõ rögzítése. Szintén ekkor kell kezdeményezni a minõsítésben részesülõk pszichikai alkalmassági vizsgálatát. Szeptemberben kell elkezdeni (és október végéig végre kell hajtani) a teljesítményértékelésekhez kapcsolódó fizikai felméréseket. Végezetül napirendre kerül a teljesítményértékelések, minõsítések elkészítése, és legkésõbb november 15-ig történõ kihirdetése az értékeltek részére. A teljesítményértékelések, minõsítések elkészítése és kihirdetése kitölti az október hónapot. A tevékenység szakszerûségét a személyügyi szerv felügyeli, majd a folyamat lezárása után kezdeményezi az értékelések jóváhagyatását az illetékes elöljárókkal. Októberben intézkedést kell kiadni az értékelések személyügyi fõnökségre történõ leadásának ütemezésérõl. November az ellenõrzések és a felterjesztések elõkészítésének hónapja. A századok személyügyi tiszthelyettesei ellenõrzik, hogy min-
den tervezett személy esetében elkészült-e a teljesítményértékelés és az megfelel-e az elõírásoknak. Ezután kiválasztják az elõmeneteli bizottsághoz továbbítandó anyagokat, és azokat névjegyzék alapján átadják a zászlóaljszintû személyügyi vezetõnek. Ismételt ellenõrzés után, a zászlóaljtörzs és a századparancsnokok értékeléseivel együtt, az anyagok továbbkerülnek a dandár személyügyi fõnökségére (pontosabban annak a helyõrség szerinti személyügyi részlegéhez), innen pedig az elõmeneteli bizottságok mûködési helyére (esetünkben Debrecenbe vagy Hódmezõvásárhelyre). Ezzel egyidejûleg a dandárszintû személyügyi szerv egy utolsó ellenõrzést végez a tervben szereplõ várakozási idõk alapján. Végezetül a dandár parancsnoka által készített értékeléseket az elöljáró szerv parancsnoka jóváhagyja. Decemberben a jogszabályok alapján megtörténnek a felterjesztések az elõmeneteli bizottságokhoz (fõtisztek, tisztek, törzszászlósok esetén a HM Személyzeti Fõosztályra; zászlósok, fõtörzsõrmesterek esetén az MH Összhaderõnemi Parancsnokságra; törzsõrmesterek, õrmesterek, szakaszvezetõk esetén a dandár bizottságaihoz). A felterjesztéseket megelõzõen rögzítik a teljesítményértékelések adatait a tervekben. Január, február és március hónapokban megkezdik munkájukat az elõmeneteli bizottságok. A személyügyi szervek feladata ez idõ tájt egyrészt a bizottságok munkájának segítése, másrészt adatok szolgáltatása az MH KIAK elektronikus adatállományának pontosításához (elõmeneteli rangsor elkészítése, rangsor alfabetikus sorrendjének közzététele stb.); továbbá a személyi állomány elõmenetelének megtervezése (mozgatási terv, kinevezések, elõléptetések elõkészítése) az elõmeneteli bizottságoktól visszaérkezett értékelések figyelembevételével. Áprilisi feladat az elõmeneteli bizottságok összehívása pótrangsor készítése céljából (tekintettel a februárban nem rangsorolható személyekre). Ezzel összefüggésben szükség esetén újabb felterjesztések végrehajtása. A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSSEL JÁRÓ PROBLÉMÁK KEZELÉSE 2009. márciusban a HM Személyzeti Fõosztály személyügyi továbbképzést tartott. A továbbiakban az ott elhangzottak alapján teszek ajánlásokat a teljesítményértékelések során felmerülõ problémák megoldására. Egy-egy értékelés három ellenõrzésen megy át. Mégis elõfordul, hogy az elõmeneteli bizottságokhoz történõ felterjesztés elõtt, utólag kell utasítani az érintett alegységparancsnokokat a hibák kijavítására (például a hiányzó aláírás pótlására). Úgy gondolom, annak érdekében, hogy a katonák elõmenetelét biztosítsuk, törekednünk kell a szabályok rugalmas alkalmazására. Bár ilyen esetekben felmerül a személyes felelõsség, mégis inkább a hibák azonnali kijavítására kell törekedni, természetesen a jogszabályok betartásával: értesíteni kell az adott alegység személyügyi szervét – és rövid határidõt szabva – el kell végeztetni a javítást, majd meg kell küldeni a javított példányt az érintett bizottságnak. A legfontosabb, hogy az eredeti példány hiteles legyen. (Persze, ha az érintett személyt nem lehet idõben kinevezni, mert a javí-
2009/4
45
Honvédségi Szemle tást az értékelõ nem végezte el, akkor a felelõsséget is az értékelõnek kell vállalnia.) A beosztáshoz elõírt követelményszint feletti fizikai felkészültségért többletpontokat (30 pontonként egyet, maximálisan kettõt) lehet felszámítani.* A problémát általában a pontszámok megállapítása okozza, amely könnyen orvosolható a vonatkozó elõírások ismételt átolvasásával. Hasonló nehézségeket okoz az is, hogy az elõírton felüli nyelvismeretért járó többletpontok számának megállapítása nehezen értelmezhetõ. A törvényben szereplõ követelmények ugyanis állománykategóriákra vonatkoznak és általánosak (sõt, bizonyos esetekben felmentést adnak a követelmények teljesítése alól). Eszerint 2010. december 31-éig az a személy, aki nem rendelkezik az elõírt nyelvvizsgával, ugyanannyi többletpontszámot kap, mint az, aki középfokú végzettséggel rendelkezik. Sõt az, aki más nyelvbõl rendelkezik nyelvvizsgával, mint amit a beosztásához elõírtak, ugyanúgy nem kap többletpontszámot, de a képzését tervezni kell. Az a személy pedig, aki rendelkezik a beosztásához szükséges nyelvismerettel, joggal kérdezi, hogy miért nem kap érte többletpontszámot, ha a törvény erre nem kötelez mindenkit a határidõ lejártáig. A jelenlegi NATO-követelmények teljesítése is nehéz feladat elé állít minket, mivel Magyarországon egy vizsga letételével nem szerezhetõ meg a STANAG 3.2.3.2. idegen nyelvi bizonyítvány. Így az értékelõ zavarba jön, hogy a többletpontszámot a törvény vagy a rendelet alkalmazásával állapítsa-e meg. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szabályozásban a munkaköri azonosítókód lehet leginkább a segítségünkre. Az említett helyzetek alapján célszerû lenne a nyelvismeretért járó többletpontszámok adományozása rendjének felülvizsgálata és újbóli szabályozása, mivel a jelenlegi szabályok ellentmondásokhoz vezetnek. (Dandárunk személyügyi fõnöke egyébként úgy intézkedett, hogy a törvényben rögzített, állománykategóriánkénti követelmény feletti szintenként 1 többletpont jár, másik nyelv ismerete esetén további 1, vagyis maximálisan kettõ többletpont adható.) Elõfordult már az értékelési csoportonként adható maximális (7-es) pontszámhatár túllépése, illetve az, hogy a választható kritériumok esetében az összes kritériumot pontozták. Megesett az is, hogy az értékelési szempontoknak megfelelõ sorokat hiányosan töltötték ki (például kihagytak egy-egy sort). Arra is volt már példa, hogy az összesített pontszámok és a cellákban rögzített értékek összege nem azonos pontszámot adtak ki. Úgy tûnik, célszerû lenne külön felkészítést tartani a teljesítményértékelési lap kitöltésérõl az értékelõknek és a jóváhagyóknak. A teljesítményértékelés ellenõrzése ugyanis nagyon egyszerû (minden sor ki van-e töltve; megfelel-e a mintának; a kitöltési útmutató alapján van-e kitöltve, stb.). Ezekben az esetekben a legfontosabb, hogy a hibát feltáró személy azonnal juttassa vissza az értékelést, az értékelõ pedig javítsa a hibát, és arról (akár a személyügyi szerv bevonásával) tájékoztassa az érintettet. (A dandárnál arra törekszünk, hogy még az elöljáró szervhez történõ felterjesztés elõtt feltárjuk az ilyen típusú hibákat.) Gyakori hiba, hogy a szöveges értékelés kevés információt biztosít. A személyügyi eljárások további fejlõdése érdekében rendkívül fontos, hogy az értékelõk megfelelõen tudják közvetíte-
46
2009/4
Humán szemle ni a véleményüket az értékelt részére. Ahhoz tehát, hogy ebben elõreléphessünk, az értékelõket meg kell tanítani szöveges értékelést írni: mintákat kell nekik mutatni és értelmezni kell számukra az értékelési szempontokat. Továbbá tisztázni kell, hogy melyek azok a fontos szempontok, amelyeket szerepeltetni akarunk ebben a részben. A legnagyobb hibát abban látom, hogy a mintában az egyes jellemzõkre mindössze három sor jut.
az értékelt figyelmét, és meg kell õt gyõzni az eredmény valóságosságáról. Úgy vélem, hogy a kifogásolható történéseket – különösen kirívó esetekben – írásbeli feljegyzés formájában kellene rögzíteni. A késõbbi, éves értékelést ezekkel lehet alátámasztani. Ahhoz, hogy jobban érzékeljük a problémát, nézzük meg, hogy milyen vitatott vélemények keletkeznek az állomány körében! HELYTELENÜL ÉRTELMEZETT SZEMPONTOK
A SZUBJEKTIVITÁS MEGJELENÉSE A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSBEN A teljesítményértékelés – amint már említettem – elsõsorban azt a célt szolgálja, hogy a katona és az elöljárója között legalább egy évben egyszer személyes kontaktus jöjjön létre, amikor a beosztott személy írásbeli visszajelzést kap az addig elvégzett munkájáról, annak pozitív és gyenge oldalairól. Továbbá, hogy útmutatást kapjon elöljárójától, mely területeken kell fejlõdnie. A teljesítményértékelés – másodsorban – visszacsatolást jelent a parancsnok és beosztott között arról, hogy hol tart és a továbbiakban hogyan biztosítható a jogszabályokban is rögzített pályakép megvalósulása az illetõ esetében. Ha egy parancsnok e szempontoknak megfelelõen értékel valakit, és az értékelt (ennek alapján) tisztában van a saját tevékenységének értékeivel, akkor a teljesítményértékelés eléri a célját. SÉRELMEK ÉS FÉLREÉRTÉSEK Sok esetben a katona a saját tevékenységét másokhoz hasonlítja (ez általában akkor fordul elõ, amikor nem elégedett az elöljárójától kapott értékelésével). Ilyenkor keresi azzal szemben a kifogásokat, illetve az érveket arra, hogy az énképét erõsítse. Pszichológiai szempontból ez természetes reakció, de az elöljárónak az értékelõ hierarchiában betöltött szerepét és értékelõi tapasztalatát vonja kétségbe. Az ellenérvek mindig egy pontra mutatnak rá: arra, hogy a teljesítményértékelés szubjektív. De vajon milyen iránymutatás, objektív szempont tudná megmutatni minden katona valós értékeit az összes helyõrségben, beosztásban és rendfokozatban? Hogyan lehet objektívan megítélni a katonát az alkalmazkodás, beilleszkedés területén? Mi az a mérce, ami alapján megítélheti az értékelõ elöljáró az ismeretek alkalmazásának képességét, a vezetõi képességeket, vagy éppen a törzskultúrát? Ahhoz, hogy objektívan tudjuk megítélni az említett képességeket, a mindennapi tevékenységet kell értékelni. Amikor az értékelttel nincs gond, és feladatait mindig a megadott idõre, pontosan befejezi, tulajdonképpen nincs is szükség a napi tevékenysége megítélésére, mert az értékelõ elégedett. Amikor azonban valaki alacsony szinten, sok ellenõrzést igénylõen végzi a munkáját, fölmerül az elégedetlenség. A katona kérdése mindig úgy hangzik: miért csak ennyi az eredmény? De hogyan is jeleníthetõ meg az értékelésben, annak pontszámaiban és a rövid, szöveges értékelésben a korábbi tevékenység milyensége? Értékeléskor az értékelõnek meg kell indokolnia a döntését. Ez alapvetõen a szöveges értékelésben jelentkezhet, melyben utalni kell a múltbeli történésekre, fel kell hívni azokra
Az értékeléseket követõen többnyire számos katona sérelmezi, hogy nem 71 vagy 101 pont feletti értékelést kapott, holott szerinte õ jól végezte a munkáját. Mások, miután kibeszélték egymás között az eredményeket, rácsodálkoznak, hogy katonatársuk hogyan érhetett el magasabb pontszámot, mint õk. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a fizetésük nem több azzal, hogy magasabb pontszámot értek el. A hivatásos és szerzõdéses állomány egyes tagjaitól gyakran lehet hallani: nem ismert számukra, hogy a személyi értékeléskor mi alapján kapták azt a pontszámot, amit kaptak, vagyis hogy mi volt a mérce. Az is tapasztalati tény, hogy az elõmeneteli bizottságok a szöveges értékelésekben sokszor találkoznak klisészerû szövegfordulatokkal. Amikor bevezették a teljesítményértékelést, az egyik kollégám azt mondta: „Szamárfület mutat az értékelés a parancsnokoknak“ – azaz nehezen értelmezhetõ a feladat. Én úgy gondolom, hogy azok az elöljárók ismerik a legjobban a beosztottjaikat, akik értékelnek. A hiba valószínûleg abban van, hogy az értékelést nem tudják megfelelõen indokolni és elfogadtatni. A személyügyi eljárások további fejlõdéséhez szükséges, hogy az értékelõk megfelelõen tudják közvetíteni a véleményüket az értékelt részére. Ahhoz, hogy e téren elõreléphessünk, az értékelõket meg kell tanítani az idõigényes szöveges értékelés elsajátítására. A parancsnoki megítélés beosztottakkal történõ elfogadtatása akkor lehet eredményes és hatásos, ha az ellenõrzés, a visszajelzés folyamatos és következetes. A teljesítményértékelés nemcsak az értékelt személy teljesítményét jellemzi, hanem azt is, hogy a parancsnoka hogyan törõdik vele, továbbá, hogy a parancsnok milyen törzskultúrával, vezetõi képességekkel rendelkezik. Sokat elmond az értékelõ személy felkészültségérõl például az, hogy az értékelõlapot hogyan töltötték ki (például a kitöltés elektronikusan, tollal, netán vegyesen történt; helyesen lettek-e kitöltve az értékelésben szereplõ adatok; a pontszámok összhangban vannak-e a szöveges résszel stb.), továbbá, hogy milyen körülmények között történt az értékelés kihirdetése. Példák az értékelési szempontok értelmezésére: • A „Beilleszkedés, alkalmazkodás képessége” címszónál azt kell tisztázni, hogy az értékelt személynek – a parancsnoki megítélés alapján – vannak-e konfliktusai a katonatársaival vagy nincsenek. • A „Szervezeti kötõdés” kapcsán elsõsorban a Magyar Honvédséghez való kötõdést érdemes vizsgálni és nem azt, hogy a katona az alegységéhez ragaszkodik-e, vagy inkább más szervezethez szeretne kerülni. • Az „Állóképesség” értékelését sokan a fizikai felmérésen nyújtott teljesítménnyel azonosítják, pedig az ennek csak egy eleme.
Humán szemle Valójában az egész napi fizikai, szellemi megterhelés elviselésén van a hangsúly, ami ugyancsak fontos a katonai képességek között. • Az „Alakiasság, fegyelmezettség” megítélése történhet az elrendelt sorakozókon, az alaki foglalkozásokon mutatott teljesítmények minõségének a kiképzési naplóban történõ rendszeres, osztályzatszerû rögzítésével is. Ezen túlmenõen azonban értékelni kell a szolgálaton kívüli viselkedést, magatartást is. • A „Kötelességtudat, megbízhatóság” értékelésénél figyelembe vehetõ az éves kiképzéseken, gyakorlatokon mutatott teljesítmények összessége, de értékelni lehet az illetõ naprakész ismereteit és a külön ellenõrzést nem igénylõ, önálló feladat-végrehajtását is. Az egészségügyi távollétek idõtartama ugyan nem mérvadó, de néha ebbõl is lehet levonni következtetéseket (például ha az egy évben meghaladja a három hónapot, és rendszerint a kiképzések és gyakorlatok ideje alatti rövid megfázásokból áll össze). • A „Munkabírás, terhelhetõség” arra utal, hogy az értékelt személy a beosztási kötelmeiben elõírtakon túl képes-e a katonai szervezet érdekében többletfeladatok végrehajtására. • Legénységi állományú katona esetében az „Önállóság a feladat-végrehajtásban” alapvetõen a megtanult képességek bonyolult viszonyok közötti alkalmazásának milyenségét jelenti. Így jellemzõen a szubjektív parancsnoki megítélés körébe tartozik. • A szintén a parancsnoki megítélés körébe tartozó „Stressztûrõ képesség” a bonyolultabb, vagy magasabb fizikai és szellemi tevékenységet igénylõ feladatok végrehajtása közben mérhetõ. • A „Szolgálatellátás színvonalának” megítélése nem korlátozódik a huszonnégy órás õr- és ügyeleti szolgálat ellátásának értékelésére. Itt a beosztásban végzett munka színvonalát kell értékelni! • A „Szakmai ismeretek” megítélése tulajdonképpen a kiképzési feladatok végrehajtásának számszaki eredménye, ami a kiképzési nyilvántartás alapján hajtható végre. • Az „Ismeretek alkalmazási képességének” mérlegeléséhez abból célszerû kiindulni, hogy sok ember tudja nagyon jól elméletben, mit hogyan kell végrehajtani, csak a kivitelezés során rendre akadályokba ütközik. Az elöljáró feladata, hogy megítélje: milyen gyakorisággal kell segíteni a beosztottnak a végrehajtás során. Ha valaki adott szakterületen, több év alatt szerzett tapasztalat után sem képes a feladatait önállóan végrehajtani, akkor ezt alacsonyabb pontszámmal kell kifejezni. • A „Munkavégzés minõsége” alapvetõen az általános katonai és a szakmai ismeretek színvonalát tükrözi. Ezek figyelembevételével és a kiképzési naplóban rögzített értékelések alapján lehet megítélni a katona tevékenységének minõségét. • A „Szakmai fejlõdés igénye” arra utal, hogy az illetõ akar-e továbbképzésben részt venni, végez-e a szakmájához kapcsolódó tudományos tevékenységet, tanulmányozza-e
Honvédségi Szemle a szakirodalmat, naprakész-e a felkészültsége. • Az „Alkalmazhatóság, bevethetõség” kapcsán azt kell megválaszolni, hogy az értékelt személy milyen könnyen alkalmazkodik változó körülményekhez, alkalmas-e arra, hogy adott esetben helyettesítse elöljáróját, képes-e helytállni más szakterületeken is. Az általános tiszti, tiszthelyettesi értékelés – a felsoroltakon kívül – kiegészül a „Kiegyensúlyozottság, konfliktustûrés” és az „Emberi kapcsolatai” mutatókkal, a szakmai felkészültség megítélése szempontjából a „Problémamegoldó képességgel” és a „Szervezõkészséggel”. A beosztás jellegétõl függõen további 4 szempont kötelezõen választható a következõ kritériumok közül: • Döntési képesség. • Feladatátadási képesség. • Követelménytámasztási képesség. • Teljesítmény értékelésének képessége. • Szakmai, technológiai fegyelmezettség. • Új eljárások kidolgozására való képesség. • Munkabírás, terhelhetõség. • Munkavégzés minõsége. • Katonai törzskultúrában való jártasság. TÖREKVÉS AZ OBJEKTIVITÁSRA ÉS AZ ÖSZTÖNZÉSRE Az említett kiegészítések alapvetõen a parancsnoki, vezetõi képességek értékelésére vonatkoznak, amit jelenleg az értékelõ dönthet el. Ezek azok a szempontok, amelyek tisztázására talán más módokat kell keresnünk az objektívabb értékelés érdekében. Az említett szempontokon túl figyelembe lehetne venni a pénzjutalom, a tanfolyam, a külszolgálat, továbbá az egyéb speciális képességek, a nyelvi végzettség, a törzsben, a vezetõ beosztásban szerzett tapasztalat, a kitüntetés vagy a külföldi tanfolyam elvégzése és a gyakorlaton való kiemelkedõ munkavégzés teljesítményértékelésben való szerepeltetését. A köztisztviselõk egyhavi fizetést kapnak jutalmul, ha egy bizonyos pontszámot elérnek az értékelésükben. Azokat a személyeket, akiknél az elõléptetés, kinevezés azért nem valósulhat meg, mert beosztás nem biztosítható részükre, de pályán tartásuk fontos, a motivációt a következõ években ezzel az egyhavi jutalommal tudnánk biztosítani. * Nem szabad elfeledkezni arról, hogy éves értékelést kell végrehajtani, és nem egy életutat minõsíteni. Vagyis az értékelõnek szigorúan az elvégzett munkát kell valamilyen formában papírra vetni. Elképzelhetõ, hogy a jövõben a nyelvi követelményeken felüli ismeretek után járó többletpontszámokat racionalizáljuk, a külföldi szolgálat és a külföldi tanfolyamok sikeres elvégzése után többletpontszámokat határozunk meg, vagy az évben kapott jutalmakat, kitüntetéseket pontokra átszámítva is kifejezzük. E lehetõségek átgondolása, esetleg valóra váltása természetesen további munkával jár a szakmai vezetés számára a személyügyi szaktevékenységek, a kiképzés és a katonai feladatok értékelésének összehangolása terén.
Jelenlegi teljesítményértékelési rendszerünk kétségkívül tartalmaz fejleszthetõ elemeket. Úgy gondolom azonban, hogy egy kis odafigyeléssel és több elvonatkoztatással objektívabban lehet az értékelési szempontokat kezelni. S ha így tekintünk erre a rendszerre, akkor sokkal könynyebb dolga lesz az értékelõnek. * 2002. január 1. óta nagy változásokon ment át a teljesítményértékelés személyügyi eljárásainak végrehajtása. Az elsõ év alapvetõen a végrehajtásról szóló rendeletek kiadásával, majd tanulmányozásával telt el. A teljesítményértékelések új rendszerû személyügyi eljárásait a szükséges szakmai továbbképzések végrehajtását követõen kezdtük alkalmazni. Meg kellett ismerni a végrehajtási rendeletekben foglaltakat, és fel kellett készülni azoknak a gyakorlatban történõ alkalmazására. Az alkalmazás során felmerült javaslatok alapján, alig egy év elteltével, már módosultak az értékelési szempontok, továbbá változott az értékelési lapok tartalma, formája is. A terveket, értékelési lapokat az elsõ idõkben még írógéppel vagy tollal töltöttük ki. Ezzel párhuzamosan megkezdõdött a személyügyi szakállomány kiképzése a számítógépen végzendõ munkára, és a KGIR HRMS-rendszer mûködtetésére. A 2004-ben a kiadott mintáknak megfelelõen már szövegszerkesztõ programmal készültek a dokumentumok: az adatok feltöltése után megkezdte mûködését a KGIR HRMSrendszer. Az elsõ teljesítményértékelési terveket még Word-dokumentum formátumban kellett elkészíteni. Ezért rengeteget kellett gépelni, amíg mindenki beosztásának a teljes megnevezését és valamennyi adatát rögzítettük a személyügyi okmánygyûjtõ alapján. A munka körülményes volt, sok idõt vett igénybe, és nehéz volt a hibák javítása az érvényben levõ ügyviteli szabályok betartásával. A jelenlegi informatikai háttérnek megfelelõen akár pillanatok alatt lehet 200 kilométerre levõ alegységektõl elektronikus dokumentumokat kapni. A személyügyi szakállomány többéves személyügyi és informatikai tapasztalattal rendelkezik a dokumentumok elkészítésében. Ráadásul az MH KIAK fejlesztõcsapata mindent megtett azért, hogy a legegyszerûbb legyen a teljesítményértékelési tervek, lapok elõállítása a KGIR HRMS-rendszeren keresztül. Az informatikai támogatottság növelése mellett az elöljáró személyügyi szervek is nagyobb figyelmet fordítanak az értékelések ellenõrzésére. Az elõmeneteli bizottságok a legapróbb hibákat is észreveszik, mivel a teljes személyi állomány ismeri a hibalehetõségeket. Az már a teljesítményértékelés bevezetésekor is felismerhetõ volt, hogy a rendszer, illetve annak egyes részei fejlesztésével mindenkor foglalkozni kell azért, hogy egyre jobban megfeleljen a katonai felsõ vezetés igényeinek és a katonák elvárásainak. Az annak idején elképzelt elõmeneteli koncepciót a katonai felsõ vezetés és a Honvédelmi Minisztérium immár a szolgálati kultúra elismert, megbecsült részeként alkalmazza. Q * A fizikai felmérés végrehajtása után felszámolható többletpontok számának megállapításához l. a 20/2002. és a 7/2006. HM-rendeletek elõírásait.
2009/4
47
Honvédségi Szemle
Fórum
Tircsi Hajnal alezredes:
VITAINDÍTÓ GONDOLATOK AZ ÚJ ÁTÉS TOVÁBBKÉPZÉSI RENDSZER KIALAKÍTÁSÁHOZ A szervezetek modernizációs törekvéseiben mindig elõkelõ helyen szerepelt a humánerõforrásgazdálkodás és -fejlesztés stratégiájának korszerûsítése. A dinamikusan fejlõdõ, karriert befutni akaró munkaerõ a legértékesebb erõforrás a szervezet számára. A szervezet érdeke ugyanis az, hogy tagjai munkafeladataikat a lehetõ legmagasabb színvonalon és a leghatékonyabban tudják végezni. Ez a cél csak akkor válik elérhetõvé, ha lehetõvé teszik a munkatársak részére a tudásuknak, képességeiknek és ambícióiknak megfelelõ munkakörök betöltését és ehhez biztosítják a megfelelõ fejlõdési lehetõségeket. Különösen így van ez az olyan speciális szervezeteknél, mint a hadsereg. A haderõ-átalakítás fõ célja a korszerû, NATOtagságunkból fakadó elvárásoknak is eleget tenni tudó honvédség kialakítása. A reform sikerének kulcskérdése a humán szféra mûködésének átalakítása, mûködõképességének és hosszú távú finanszírozásának megteremtése. A professzionális haderõ személyi feltételrendszerének biztosítása és stabil fenntartása olyan képzési rendszer kialakítását követeli meg, amely alkalmas arra, hogy egyrészrõl biztosítsa a személyi állomány képességeinek, tudásának és kompetenciáinak fejlesztését, másrészrõl tegye lehetõvé a szervezeti tudás magasabb szintre emelését. A honvédség elõtt álló feladatok eredményes végrehajtásának, a haderõ hatékony mûködésének alapja az egyéni igények és a szervezeti követelmények összhangjának megteremtése. Ahhoz, hogy ezt maradéktalanul végre tudjuk hajtani, szükséges a szervezeti célok pontos megfogalmazása és a stratégiai emberierõforrás-menedzsment kialakítása. A szükséges szakemberminõség kialakításának, hatékony alkalmazásának és megõrzésének, valamint utánpótlása biztosításának nélkülözhetetlen feltétele olyan lehetõségek teremtése, amelyekre a katonai pályát választók megélhetésüket, életüket hosszabb-rövidebb ideig alapozhatják: egy hiteles, tervezhetõ pályakép felvázolása és az ezt megalapozó és biztosító karriertervezési, karriermenedzselési rendszer kialakítása. A professzionális haderõ minõségi definíció. Arra utal, hogy a személyi állomány a technikai eszközök, technológiák kezelését és alkalmazását, a harceljárásokat és minden, a feladatrendszerükhöz tartozó tevékenységet a lehetõ legtökéletesebben elsajátította, valamint a gyakorlatban is képes a megszerzett ismereteket alkalmazni. A Magyar Honvédségben az egyes munkakörökhöz elõírt iskolai végzettségeket, szakképzettségeket, tanfolyami követelményeket különbözõ szintû jogszabályok határozzák meg. A végzettségi szinteket a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 79–81. § határozza meg. Eszerint a
48
2009/4
tiszteknek minimum fõiskolai, a fõtörzszászlósoknak fõiskolai, a tiszthelyetteseknek középiskolai végzettséggel kell rendelkezniük. A beosztáshoz elõírt szakképzetségi és nyelvvizsgaszinteket a Magyar Honvédség egyes beosztásaihoz kapcsolódó munkaköri követelményekrõl szóló, többször módosított, 20/2002. (IV. 10.) HM-rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza. Az adott munkakörcsaládhoz rendelt tanfolyami, szakmai végzettségeket, képzettségeket pedig a Magyar Honvédségnél rendszeresített egyes beosztástípusokra vonatkozó egységes, részletes követelmények gyûjteménye (Ált./5-ös) írja elõ. A jogszabályi követelményeket vizsgálva, általános szabályként elmondható, hogy jelenleg az nevezhetõ ki õrmesteri beosztásba, aki rendelkezik középiskolai végzettséggel és OKJ 52-es szintû szakirányú szakképzetséggel. A Rendelet 5. § (1) bekezdése, illetve a 2. számú melléklete szerint a zászlósi beosztások elnyeréséhez OKJ 54-es szintû szakirányú szakképzettség szükséges. A Rendelet írja elõ tisztek esetében az alezredesi beosztásra történõ kinevezés feltételeként az egyetemi szintû végzettséget. A Rendelet tehát minden beosztásra meghatározza azokat a végzettségi, képzettségi követelményeket, amelyek a beosztás betöltésének elemi feltételei. Az elõmeneteli rend alapján csak úgy lehet magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba kinevezni és elõléptetni valakit, ha rendelkezik a jogszabályban meghatározott katonai, vezetõi és szakmai felkészültséggel. Jelenleg a Magyar Honvédség teljes tanfolyami képzési vertikumát a hivatásos és szerzõdéses katonák át- és továbbképzésének megszer1 ÁBRA: A KÉPZÉSI RENDSZER SZERKEZETE FORRÁS: HM HUMÁNPOLITIKAI FÕOSZTÁLY
vezésérõl és végrehajtásáról szóló 17/2003. számú HM közigazgatási államtitkári és HM vezérkarfõnöki együttes intézkedés (a továbbiakban: Intézkedés) szabályozza. 2003-ban a jogalkotókat az a szándék vezérelte, hogy a különbözõ állománykategóriák képzése, tanfolyamrendszerû át- és továbbképzése, valamint kiképzése egységes elvek szerint valósuljon meg (lásd az 1. ábrát). Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy szükségessé vált az eddig leírt rendszer felülvizsgálata, valamint a jogszabályi környezet megváltoztatása és összehangolása. Álláspontunk szerint idõszerûvé vált egy, a hazai és külföldi tanfolyami rendszert egységes egészként kezelõ HMutasítás megalkotása, amely a fent említett jogszabályokban lefektetett elvek mentén haladva, az oktatásszervezési és személyügyi területet összefogva, szabályozza a képzési rendszert. A személyi állomány új képzési rendszerérõl, a képzések tervezésérõl, szervezésérõl szóló új HM-utasítás elõkészítésére – a HM kabinetfõnökének és a HM HVK fõnökének 148/2007. együttes intézkedésében meghatározottak alapján – a HM Személyzeti Fõosztály kapott feladatot az érintett szakmai és katonai szervezetek bevonásával. A közös munka elsõ lépéseként 2008. február 1-jén munkaértekezletet tartottunk az együttes intézkedésben meghatározott szervezetek részvételével. A munkabizottság az elmúlt idõszakban meghatározta az elérendõ közös célokat és az ehhez kapcsolódó feladatokat. Az új, egységes képzési rendszer kidolgozásához, jogszabályi hátterének megteremtéséhez szükségessé vált néhány, a humánstra-
Fórum
Honvédségi Szemle
tégiát is érintõ kérdésben a vezetõi döntés meghozatala. A HM kabinetfõnökének feladatszabásából kiindulva a jelen írás célja az, hogy egyrészrõl szélesebb körben ismertesse meg az eddig elvégzett munkát, másrészrõl – mintegy vitaindítóként is – segítse az együttgondolkodást. ELÕMENETELI TOVÁBBKÉPZÉSEK Az Intézkedés 4. a) pontja szabályozza az általános katonai és vezetõi felkészülések rendjét. Eszerint: „aa) A kiegészítõ alapképzésen részt vevõket kivéve általános katonai felkészülésen és vizsgán (a továbbiakban: felkészülés) kell részt venni azoknak a katonáknak, akiket magasabb beosztásba helyezésre terveznek, illetve azoknak a zászlósi, fõtörzszászlósi, alezredesi beosztásba tervezetteknek, akik a magasabb iskolai végzettséget, szakképzettséget nem katonai oktatási intézményben, vagy nem katonai szakirányon szerezték. ab) A következõ rendfokozatnak megfelelõ felkészülésben kell részt vennie annak a speciális beosztásban lévõ katonának, akit várakozási ideje leteltekor magasabb rendfokozatba elõléptetésre terveznek. ac) A felkészülést önképzésre épülõ távoktatási formában, rendfokozatonként eltérõ követelmények és tananyag alapján kell végrehajtani. Az egyes rendfokozatoknál a követelményeket úgy kell meghatározni, hogy a vizsgák anyaga egymásra épüljön, és figyelembe vegye az elõzõ beosztásokban szerezhetõ tapasztalatokat is. ad) A felkészülés tananyagát mindig az adott rendfokozatnak megfelelõ parancsnoki beosztás béke- és háborús vezetési kötelmeinek ismeretébõl, illetve az adott szinthez tartozó általános katonai ismeretekbõl kell összeállítani.” Az új, egységes képzési rendszernek – a már megszületett vezetõi döntés alapján – meg kell teremtenie a hazai és külföldi képzések beazonosíthatóságát, és szakítania kell a tanfolyamok rendfokozathoz való rendelésével. A tanfolyami rendszer felépítésénél a hangsúlyt a konkrét beosztásra történõ felkészítésre kell helyezni. Az új rendszernek biztosítania kell az egymásra épülést, a már megszerzett tudás elismerését, megalapozva ezzel egy modern, az uniós elvárásoknak is megfelelõ, kompetenciaalapú és fejlesztésközpontú, moduláris szerkezetû rendszer megvalósítását. A rendszer fontos eleme a kompetenciaalapú ismeretek megszerzése, amelyek meghatározott munkakörök ellátására készítenek fel, és a magabiztos ismeret birtokában elõsegítik a feladatok hatékonyabb végrehajtását. A megszerzett ismeret lehet egy szûk szakterületre fókuszáló, de mélyebb részletekre kiterjedõ speciális, illetve átfogó (stratégiai szemléletû) generális tudás. A képzések tartalmának kidolgozásakor a fõ szempontnak a gyakorlatorientáltságnak kell lennie. Új elemeként meg kell hogy jelenjen a rendszerben a munkatapasztalat mint elismert érték. A munkatapasztalat beszámításával többek között lehetõség nyílik a missziós tapasztalatok elismerésére is. Fontos elem a külföldi képzések, tanfolyamok beazonosítása, a rendszerbe történõ integrálása, hiszen ezzel lehetne – többek között – tervezhetõvé tenni a külföldi képzéseket.
2 ÁBRA: A KÉPZÉS ÉS AZ ELÕMENETEL FORRÁS: HM HUMÁNPOLITIKAI FÕOSZTÁLY Az adott szakterülethez tartozó munkakörök modulkövetelményeinek kidolgozása a szakterületet irányító szerv feladata. Az új HM-utasítás elkészítésének következõ lépéseként a szakmai képzésért felelõs szervezeteknek ki kell dolgozniuk az illetékességükbe tartozó általános katonai, vezetõi, valamint szakmai képzések egységes rendszerét. Meg kell határozniuk a parancsnoki, vezetõi (rajparancsnoktól egészen a zászlóalj/ezred/dandárparancsnoki) beosztásokhoz rendelt tanfolyamokat, egységes rendszerben kezelve a hazai és külföldi képzéseket.
arányú személyi mozgás miatt sokan nem rendelkeznek a jogszabályban elõírt szakképzetségi szinttel. A probléma megoldására két alternatíva lehetséges: a) csak a Magyar Honvédségen belül elfogadott, belsõ átképzõtanfolyami rendszer kialakítása, amely tanfolyamok a végzést követõen „csak” igazolást adnak az arra beiskolázottak kezébe; b) minden szakterület-váltásnál államilag elismert végzettségek elõírása és biztosítása. Vizsgáljuk meg az alternatívákat részleteiben!
ÁTKÉPZÕ TANFOLYAMOK
A belsõ képzési rendszer átalakítása/kialakítása Ebben az esetben az adott állománycsoportba történõ bekerülés (azaz a tiszti, tiszthelyettesi pálya megkezdése) a betöltésre tervezett beosztáshoz elõírt képzettség, szakképzettség meglétével történhetne. Ezt követõen, a beosztások váltása esetén, a belsõ (nem akkreditált) átképzõ tanfolyamok elvégzése jelentené az elõfeltételt a beosztásba helyezéshez. Természetesen ez nem minden területet érintene, hiszen a valóban speciális, más jogszabályok által szakképzettség megszerzéséhez kötött munkakörcsaládok esetében (egészségügy, jogi terület stb.) maradna az állami végzettség mint elõírás. Ennek a megoldásnak a bevezetéséhez és mûködtetéséhez szükséges fõ lépések a következõk: • a jelenlegi szabályozás teljes átalakítása; • az egyes szakterületi felelõsöknek meg kell határozniuk, hogy mely képzettségek, szakképzettségek esetében lehet biztosítani az átjárhatóságot; • a szakterületi felelõsöknek el kell készíteniük az átképzõ tanfolyamok programjait; • a képzések szervezéséért felelõs központi személyügyi szervnek (HM Személyzeti Fõosztály) folyamatosan nyilván kell tartania a tanfolyami programokat, illetve terveznie kell a beiskolázást a beosztásba helyezést megelõzõen.
Az intézkedés 6. ba) pontjában meghatározottak alapján „… fegyvernemi vagy szakági átképzõ tanfolyamokon kell felkészíteni a katonákat, akiknek: • az elõmenetelük szakirányban nem biztosított, • más okból a meglévõ alapképzettségüktõl és jelenlegi szakterületüktõl eltérõ beosztásba kérik magukat, • szolgálati érdekbõl kerülnek más fegyvernemhez, másik szakirányba, illetve olyan munkakörbe, amelyre nincs alapképzés”. Ezek a tanfolyamok jelenleg belsõ képzések, átlagosan 3-4 hetesek, végzettséget, képzettséget nem adnak, csak az intézkedés mellékletében meghatározott igazolást. Ezzel szemben a Rendelet 2. számú mellékletében a munkakörcsaládok és a beosztások követelményei között tisztek esetében megjelenik szakképzettségi szintként a szakirányú felsõfokú, tiszthelyettesek esetében pedig a szakirányú középfokú 54-es, illetve 52-es szakképzettség. A két szabályozást összevetve elmondható, hogy az alacsonyabb szintû jogforrás ellentmond a magasabb szintûnek, vagyis az Intézkedésben meghatározott átképzõ tanfolyamok nem felelnek meg a Rendeletben elõírtaknak. A jogi anomália feloldása azért is sürgetõ feladat, mert a haderõ-átalakítással kapcsolatos nagy-
2009/4
49
Honvédségi Szemle
Fórum Képesítési és egyéb követelmények
16 15 14 13 12 11 10 09 08 07 06 05 04
Rendszeresített rendfokozat dandártábornok ezredes alezredes õrnagy százados fõhadnagy hadnagy fõtörzszászlós törzszászlós zászlós fõtörzsõrmester törzsõrmester õrmester
Iskolai végzettség
Szakképzettségi szint
ZMNE
SZFF
ZMNEF ZMNEF PF
FF
KÉ, SZPF KÉ
SZFF55, SZFF SZKF54
ÁI, KÉ
SZKF52 AF32, SZKF52
KIVONAT A RENDELET 2. SZÁMÚ MELLÉKLETÉBÕL: SZÁRAZFÖLDI HADERÕ – LÖVÉSZ, HARCKOCSIZÓ, TÜZÉR A rendszer elõnyei: • a változásokat jól lehet kezelni ezzel a rendszerrel; • a képzések tartalma dinamikusan és rövid idõ alatt igazodhat a változó szakterületi igényekhez; • a képzések beindításának feltétele az, hogy a szakmai felügyeletért felelõs szervezet kidolgozza az átképzõ tanfolyam tematikáját, képzési programját, és azt az Országos szakmai szakértõi névjegyzéken szereplõ, az adott területért felelõs szakember jóváhagyja. A jóváhagyott képzési programokat mindenki számára hozzáférhetõen a HM Személyzeti Fõosztály nyilvántartaná; • a jóváhagyott képzési programokkal nemcsak a képzõ intézményekben, hanem a katonai szervezeteknél is folyhatna felkészítés; • kezelhetõk lennének az olyan munkakörcsaládok, szakterületek, amelyek jelenleg nem lefedettek, mert nincs államilag elismert képzés a területen (például kutatómentõ, hadkiegészítés, térképész stb.); • elõsegíti a munkaerõ megtartását; • a kreditesítés belsõ szabályozhatóságának, valamint a gyakorlati tapasztalat képzésen belüli elismerésének nagyobb szabadságfoka valósulhatna meg. A rendszer hátrányai: • a tanfolyamok nem adnak államilag elismert végzettséget, képzettséget, így a civil munkaerõpiacra történõ visszaillesztés esetén ezeket nem lehet figyelembe venni; • erõs koordinációt, felügyeletet igényel az egyes képzések nyilvántartása, tartalmi kialakításának nyomon követése, a képzés minõségének fenntartása, hiszen a bevont oktatók és a szakterületért felelõs személyek szerepe és hozzáállása az alapja a rendszer mûködtetésének.
melyek lehetõvé tennék a szakmák közötti átjárhatóságot. Ennek a megoldásnak a fõ lépései, amelyek a bevezetéshez és mûködtetéshez szükségesek: • szakterületenként pontosan meg kell határozni az államilag elismert képzettségeket, szakképzettségeket mind a tiszti, mind pedig a tiszthelyettesi beosztások, munkakörök vonatkozásában, ezt követõen létre kell hozni azokat a szakirányú továbbképzési szakokat, illetve szakképzéseket, melyek jelenleg még nem léteznek; • meg kell teremteni az új képzésekhez szükséges erõforrásokat (anyagi, emberi). A rendszer elõnyei: • azon tiszthelyettesek esetében, akik rendelkeznek már OKJ 52-es végzettséggel, a honvéd tiszthelyettes I. szakképzés modulrendszerû felépítése lehetõséget biztosít csak a szakmai képzésen való részvételre, és így 5 hónap alatt meg lehet szerezni az új, államilag elismert szakmát; • államilag elismert képzettség, szakképzettség megszerzése minden esetben, ami a rekonverziót segítheti elõ. A rendszer hátrányai: • hosszú képzési idõ (a szakirányú továbbképzések esetében minimum egy év); • a szervezeti átalakításokból adódó képzési igények lekövetése nehézkesebb, illetve komoly és következetes elõtervezést, végrehajtást igényel; • képzõintézményekhez kötött rendszer (ZMNE, MH KPTSZI), szükséges kapacitások kialakítása és fenntartása, mely összefügg a változások elõre jelezhetõségének szükségességével; • csökkenti a megtartóerõt; • költségvetési vonzata igen jelentõs. VEZETÕI ÉS KATONAI-SZAKMAI TANFOLYAMOK
Minden szakterületváltásnál államilag elismert végzettségek elõírása és biztosítása A másik lehetõség: továbbra is fenntartani a jelenlegi, rendeleti szinten bevezetett rendszert. Ebben az esetben az egyes munkakörcsaládokhoz kapcsolódóan folytatni kell az államilag elismert képzések kialakítását, illetve fenntartását. A tiszti beosztásokhoz meghatározott felsõfokú szakmai képzés terén szükséges a rendszer kialakítása, mivel e téren jelenleg nincsenek, vagy csak nagyon korlátozott számban és csak polgári felsõoktatási intézményekben vannak olyan szakirányú továbbképzési szakok,
50
2009/4
A nem katonai oktatási intézményben végzettek tanfolyamrendszerû felkészítésének jelenleg szintén nem egyértelmû a jogi szabályozása. A Hjt. 43. § (7.) bekezdése elõírja, hogy „… az állományba felvett személy részére – a katonai alapképzésben részesültek kivételével – a szolgálat jellegének megfelelõ általános katonai, illetve a beosztásához szükséges tanfolyam … elvégzését és vizsga letételét kell elõírni”. Az intézkedés 5. aa) pontja szerint „… a nem katonai oktatási intézményben végzett, tiszti és tiszthelyettesi állományba vett személyek katonai-
szakmai felkészítését központi tanfolyamon kell biztosítani”. A nem katonai oktatási intézményben végzett, tiszti és tiszthelyettesi állományba vett személyek tanfolyamrendszerû felkészítésének rendjérõl szóló 64/2004. (HK 20.) HVK vezérkarfõnöki intézkedés nem pontosítja azoknak a körét, akiknek el kell végezni a tanfolyamot. A jelenlegi szabályozás nem tér ki azokra, akik legénységi állományból vagy a polgári életbõl kerültek úgy tiszti, tiszthelyettesi állományba, hogy korábban részt vettek katonai alapkiképzésen. A másik probléma az, hogy a gyakorlatorientált tisztképzés megalapozására létrehozott munkabizottság kimondta, hogy minden tisztnek ugyanazon „katonai kompetenciákkal” kell rendelkeznie. A hiánypótlások során végrehajtott, polgári életbõl történõ állományba vételek, valamint az állománycsoport-váltás keretében történt tiszti, tiszthelyettesi kinevezések rávilágítottak arra, hogy az egyes állománycsoportok más-más katonai szakmai felkészítést igényelnek. Nem elegendõ csak egy hathetes alapkiképzés ahhoz, hogy valakibõl tiszt, tiszthelyettes válhasson. Önmagában a honvédségen belül eltöltött többéves tapasztalat nem bizonyul elegendõnek ahhoz, hogy egy tiszthelyettes tiszti állományba vételét követõen maradéktalanul megfeleljen a tisztekkel szemben támasztott követelményeknek. Ezen szakmai és vezetõi felvetések generálják azon elgondolásunkat, hogy a minden állománycsoportnál szükséges általános alapkiképzés mellett szükséges a megfelelõ tiszti és tiszthelyettesi felkészítési rendszer kialakítása. Tiszthelyettesek esetében javasoljuk kötelezõvé tenni az alapfokú katonaivezetõ-helyettes részszakképesítés megszerzését, tisztek esetében pedig vagy egy szakirányú továbbképzési szak, vagy pedig egy belsõ, tiszti tanfolyam beindítását, amelyek tematikája lehetõséget biztosítana a katonai kompetenciák megszerzésére. A rendszer elõnyei: • egységes felkészítés a tiszti, tiszthelyettesi, legénységi állománycsoporton belül; • a katonai szervezetek a beosztás katonaiszakmai követelményei vonatkozásában felkészített személyeket kapnak, akiknek már csak a helyi sajátosságokra való felkészítését kell csapatszinten megoldani; • általános foglalkoztatási követelményeknek való megfelelés; • a képzés tartalmi kidolgozása során meghatározott idõtartam alapján meghatározható lenne a kezdési dátum és ezzel összefüggésben szabályozható lenne, hogy évente milyen idõközönként (félévente, negyedévente stb.) történhetne meg az állományba vétel. Ez az MH mûködése szempontjából elõnyt jelent, hiszen a beáramlás nyomon követhetõbbé válna, illetve az állománytábla-módosítások, -változások ciklikussá tétele is jól mûködõ keretbe foglalhatná ezt a megoldást. A rendszer hátránya, hogy a próbaidõn belül igen kevés, vagy nulla idõt töltene a konkrét beosztásában az érintett személy. IDEGENNYELVI FELKÉSZÍTÉS ÉS SZINTEN TARTÁS Az Intézkedés 5. d) pontja tartalmazza az MHban folyó nyelvképzésre vonatkozó elõírásokat. A hatályos szabályozás lényeges elemeket nem
Fórum
Honvédségi Szemle
tartalmaz, ezért a honvédelmi miniszter elrendelte a nyelvképzés újraszabályozását. A HM Személyzeti Fõosztály elkészítette a nyelvképzés új rendszerére vonatkozó koncepciót, amely tervezet több szakmai köröztetést követõen az alábbi kérdésekben igényel vezetõi döntést: a) Egy készségre felkészítõ tanfolyamok Az utasítástervezet elkészítésekor az egyik alapelv az volt, hogy szabályozva legyen az, miszerint központi finanszírozású nyelvtanfolyam esetében egy embert egy nyelvbõl egy szintre csak egyszer lehessen beiskolázni (ez a szabály nem jelenik meg a hatályos intézkedésben). Amennyiben ezt így hagyják jóvá, a jelenleg folyó, egy képességre (írás vagy beszédkészség) felkészítõ „duo-skill” tanfolyamok nem jelenhetnek meg a hazai beiskolázási tervben. Azokra a központi keret terhére nem lehet beiskolázni senkit. b) Nyelvi szinten tartó tanfolyamok Az intézkedés 5. bd) pontja említi a nyelvi szinten tartó képzéseket, kötelezõ jelleggel. Az új szabályzó kidolgozásakor mi is követtük ezt az elvet, és 3 évente 120 órában kötelezõ jelleggel határoztuk meg a STANAG 2.2.2.2., illetve 3.3.3.3. vizsgával rendelkezõk számára a nyelvi szinten tartást. A szakmai egyeztetések után viszont kimondható, hogy ezt jelenleg nem tudjuk sem anyagi, sem emberi erõforrással megtámogatni. Az egyik eldöntendõ kérdés az, hogy csak azoknak írjuk-e elõ a kötelezõ szinten tartást, akinek a beosztásuk ellátásához elõírt a STANAG 2.2.2.2., illetve 3.3.3.3. szintû nyelvvizsga, vagy mindenkinek, aki rendelkezik ilyen szintû nyelvvizsgával. Jelenleg mind a központi szervezésû, mind pedig a regionális nyelvtanfolyamra beiskolázottak STANAG-vizsgát tesznek, attól függetlenül, hogy a beosztásuk mit követel meg. A Rendeletben zászlóstól fõtörzszászlósig alapfokú, hadnagytól alezredesig középfokú, ezredestõl pedig felsõfokú nyelvvizsga van elõírva. A STANAG-vizsga csak bizonyos beosztások – például NATO-nak felajánlott erõk – esetében kötelezõ. Ezek alapján a nem STANAG-vizsgával rendelkezõk esetén is elvárható lenne a kötelezõ nyelvi szinten tartás. Amennyiben csak azoknak írjuk elõ a kötelezõ szinten tartást, akiknek a beosztásukhoz elõírt a STANAG-nyelvvizsga, akkor is évente minimum 400-500 ember képzését kellene megoldani. Ezt sem a szervezetek, sem pedig a képzõ intézmények jelenlegi kapacitása nem teszi lehetõvé. Amennyiben a nyelvvizsgával rendelkezõ teljes állomány részére elõírjuk a szinten tartást, akkor biztosítani kell az angol nyelven túl például a francia, német stb. nyelvek esetében is a tanfolyamot. * A leírtak alapján megállapítható, hogy az egységes képzési rendszer kidolgozása és tartalommal való megtöltése nem pusztán a személyügyi szervek feladata, hanem a szakmai képzésért felelõsökkel, a képzõ intézményekkel és nem utolsósorban a felhasználókkal, vagyis a katonai szervezetekkel közös munka gyümölcse kell hogy legyen. Felvetéseimet az eddig végzett munkára alapozva fogalmaztam meg. Célom az, hogy egy új, mûködõ képzési rendszer kidolgozásához mind szélesebb kör járulhasson hozzá, segítve észrevételeivel, kritikáival a szükséges vezetõi döntések meghozatalát. Q
FELHASZNÁLT IRODALOM Jogszabályok A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény; A szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény; A felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény; A felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény; A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.); A Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló 51/2007. (VI. 6.) OGY-határozat; A hivatásos és szerzõdéses katonai szolgálat létesítésérõl, módosításáról, megszüntetésérõl, tartalmáról, valamint az integrált személyügyi igazgatás és egységes nyilvántartás rendjérõl szóló 10/2002. (III. 5.) HM-rendelet; A Magyar Honvédség egyes beosztásaihoz kapcsolódó munkaköri követelményekrõl szóló többször módosított 20/2002. (IV. 10.) HM-rendelet; A nem katonai oktatási intézményekbõl hivatásos állományba felvett személyek tanfolyamrendszerû felkészítésérõl szóló 17/1997. (VII. 18.) HM-rendelet; A személyi állomány át- és továbbképzésének tervezésével, megszervezésével összefüggõ egyes feladatok és hatáskörök meghatározásáról szóló 64/2003. (HK 17.) HM-utasítás; „A Magyar Honvédség humánstratégája (2008-2017)” kiadásáról szóló 53/2008. (HK 12.) HM-utasítás; A hivatásos és szerzõdéses katonák át- és továbbképzésének megszervezésérõl és végrehajtásáról szóló 17/2003 (HK 7.) HM közigazgatási államtitkári és HVK vezérkari fõnöki együttes intézkedés Internetes anyagok, könyvek, publikációk Angyal Árpád–Scharek Ferenc: Elgondolás a tisztek és tiszthelyettesek elõmenetelével kapcsolatos elõírásokat, feladatokat és vizsgákat ismertetõ kézikönyv kidolgozásához. HM Oktatási és Tudományszervezési Fõosztály (OTF), Budapest, 2001 Angyal Árpád: A magyar katonai oktatási rendszer új kihívásai. HM Oktatási és Tudományszervezési Fõosztály (OTF), Budapest, 2001 Dr. Krizbai János: A katonai karriermodell és megvalósításának feladatai. HM Humánpolitikai Fõosztály, Budapest, 2001 Gál Anna: Az emberi igények és a szervezeti követelmények összhangja. Hadtudomány IX. évfolyam, 3–4. szám Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 2004–2006 (Forrás: www.hefop.hu) Szabó János: A haderõreform humánaspektusai. Hadtudomány X. évfolyam, 2. szám Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskola vezette konzorcium: Képzési, továbbképzési stratégiai fejlesztési terv és megvalósítási tanulmány. Budapest, 2000 Kivonat a Rendelet 2. számú mellékletébõl: Szárazföldi haderõ – lövész, harckocsizó, tüzér
Dr. Földesi Ferenc nyá. ezredes:
ADALÉKOK A HADKIEGÉSZÍTÉS FELÉPÍTÉSÉHEZ Kiegészítõ, hadkiegészítõ parancsnokságok, vagy ahogy a köznyelv emlegette õket: „a kiegek”. Katonai szervezetek, amelyek mindig „kilógtak” a haderõ szervezeti elemei közül. Számtalan átszervezést megértek, azonban szükségességüket soha nem kérdõjelezték meg. A Honvédségi Szemle 2009. májusi számában olvasható: „A szakma 2005-ben ünnepelte a megyei hadkiegészítõ parancsnoksági rendszer megalakulásának 50. évfordulóját.”1 A cikk szerzõje nyilván egy intézkedés alapján írta az idézett sorokat, miszerint a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fõnök 1999. július 31-i intézkedésével július elsejét a hadkiegészítés napjává nyilvánította. Az indoklás rövid volt: „A kiegészítõ parancsnokságok megalakulásának évfordulóját, július 1-jét – fegyvernemi napként – a Hadkiegészítés Napjává nyilvánítom.” Az intézkedésben nincs pontos utalás az évre, esetleg e nap vélt kiemelt jelentõségére.2 Felmerülhet a kérdés: miért július elsejét, és melyik év július elsejét? A szakterület korábbi dolgozóinak vélhetõen vannak elképzeléseik errõl, bár e nap kiválasztásának körülményeit sokunk elõtt homály fedi.3 Hogy ismert legyen, néhány adalékkal felidézem e nap lehetséges kiválasztásának indokait. Nagyon sokan – elsõsorban egy átszervezés következtében elõállt szervezeti rend alapján – 1955-ös évvel azonosítják a hadkiegészítést végzõ szervezetek, a kiegészítõ (hadkiegészítõ) parancsnokságok megalakítását. Ha így történt, akkor a szakág napja véleményem szerint egy rosszul sikerült, nem kellõen megalapozott javaslat miatt került július elsejére, kötve 1955-höz, amely év sem a szervezet átalakításában, sem egyéb okok miatt nem volt különb, mint például 1961, 1972 vagy éppen 2001. Sokkal inkább volt nevezetes 1939. augusztus elseje, hiszen a trianoni békediktátum után nyíltan ekkor alakulhattak meg a hadkiegészítést végzõ szervezetek, a kiegészítõ parancsnokságok.4 De vizsgálódásainkat kezdjük a már idézett HVKF-intézkedés alapján kikövetkeztetett 1955. évvel. Magyarország közigazgatási rendszere (község, járás, megye) az 1950. évi õszi tanácsválasztásokat követõen módosult. A területi katonai igazgatási rendszer ezzel nem volt teljesen összhangban, hiszen 1952-tõl még mûködött három honvédkerületi, hetvenöt kiegészítõ parancsnokság, valamint 223 alsó fokú katonai nyilvántartóság. A polgári és a terü-
2009/4
51
Honvédségi Szemle leti katonai igazgatás területi eltérése számos problémát okozott a katonai és a polgári szervek együttmûködésében. Megkezdõdött ennek felülvizsgálata. A Honvédelmi Tanács 1955-ben a 22/028/1955. szám alatt határozatot hozott a területi katonai igazgatás átszervezésérõl. Mint e határozatában megfogalmazódott, a területi katonai igazgatást a polgári közigazgatás határai és mûködési területe szerint haladéktalanul át kellett szervezni. A szervezési feladatok végrehajtásáért Bata István, Piros László és Apró Antal voltak a felelõsek. A honvédelmi miniszter 1955. június 21-én kelt 00700/1955. számú intézkedésében rendelte el a területi katonai igazgatási szervek átalakítását. A rendeletében megfogalmazottak szerint a fennálló területi katonai igazgatási szervezeteket felszámolta, és helyettük megalakította: Budapesten: Budapest Fõvárosi Kiegészítõ Parancsnokságot; minden megyei székhelyen: megyei kiegészítõ parancsnokságot; minden járási székhelyen: járási kiegészítõ parancsnokságot; meghatározott városokban: városi kiegészítõ parancsnokságot; Budapest minden kerületében: kerületi kiegészítõ parancsnokságot. Az átszervezés után a Budapesti Fõvárosi Kiegészítõ Parancsnokság alárendeltségébe 22 kerületi, a megyei kiegészítõ parancsnokságok alárendeltségébe 135 járási és 19 városi kiegészítõ parancsnokság tartozott. A katonai igazgatás szervezetének létszáma 2572 fõre növekedett. A honvédelmi miniszter parancsa szerint az átszervezést úgy kellett végrehajtani, hogy az összes kiegészítõ parancsnokság a teljes mûködõképességét 1955. augusztus 01-jéig elérje. Eddig az idõpontig a Honvédelmi Minisztérium a Belügyminisztériumtól átvette az alsó fokú katonai nyilvántartókat is, melyeket beépített a kiegészítõ parancsnokságok szervezeteibe. Ezzel az intézkedéssel a több évtizedes hagyományokkal rendelkezõ területi katonai igazgatási rendszer megszûnt. Ugyanakkor az így kialakított szervezeti rend már igazodott az államhatalmi, a párt- és a társadalmi szervezetek felépítéséhez. Nos, ebbõl úgy tûnik, hogy az idézett HMintézkedésben meghatározott átszervezés kezdeti idõpontja vált a fegyvernem napjává, bár a mûködõképesség elérése augusztus elseje volt. Ezek után felmerülhet – számomra többször is felmerült – a kérdés: miért éppen ezt az évet és ezt a napot választották ki? Hiszen kiegészítõ parancsnokságok e dátum elõtt is mûködtek, jelentõs feladatokat hajtottak végre, ugyanakkor feladataik gyakorlatilag változatlanok voltak. Ha nem is szaladunk viszsza a kezdetekig, mármint a kiegészítõ parancsnokságok megszületéséig – amirõl Kósa Attila írt az Új Honvédségi Szemle, 1996/3. számában –, de az elsõ világégés utáni idõszakig érdemes visszatekinteni. A trianoni békediktátum tiltotta a hadkiegészítést végzõ szervezetek létesítését és mûködtetését. Ahhoz, hogy újra mûködhessenek kiegészítõ parancsnokságok, 19 évet és 2 hónapot kellett várni. Ehhez az kellett, hogy Magyarország a bledi szerzõdéssel megszerezze a fegyverkezési egyenjogúságát, kellett, hogy megszülessen az 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemrõl, amely már rendel-
52
2009/4
Fórum kezett a kiegészítõ parancsnokságok felállításáról is. Ennek értelmében – és az 1939. évi szervezési intézkedéssel – lényeges változás következett be a területi katonai igazgatási szervezetekben. A Honvédelmi Minisztérium szervezési osztálya javaslattal élt a kiegészítõ parancsnokságok megszervezésére, amit a honvédelmi miniszter elfogadott. A kiegészítõ parancsnokságok felállítása ebben az 1939. évi 39000/Eln.1a. számú szervezési rendeletben öltött testet. A honvédelmi vezetés a kiadott szervezési intézkedéssel 72 kiegészítõ parancsnokságot állított fel, számozásuk 1-tõl 72-ig történt, valamint nevükben az állomáshely város, község neve is szerepelt. Kiegészítési ügyekben a hadtestparancsnokságoknak, egyébként a gyalogdandárparancsnokoknak voltak alárendelve. A honvédelmi miniszter a kiegészítõ parancsnokságok feladatát, ügykörét a szervezési intézkedésben pontosan szabályozta. Ha megnézzük az 1939. évi és az 1955. évi szervezési intézkedésekben a honvédelmi miniszter által meghatározott készenlétek idõpontjait, mindkét esetben a kitüntetett nap: augusztus elseje. Véletlen egybeesés, de számomra mindenképpen elgondolkodtató. 1955. július 1-jétõl a hadkiegészítõ parancsnokságok megéltek néhány átszervezést, de alapvetõ feladatuk továbbra sem változott. A 2004. év végétõl megkezdett átalakítás azonban eltér minden eddigitõl. A különbségek óriásiak. Eddig az idõpontig a kényszer, a hadkötelezettségbõl adódó feladatoknak megfelelni akaró döntések alakították a hadkiegészítõ parancsnokságok szervezetét és tevékenységét. Ezzel szemben ma együttesen a társadalmi és a politikai akarat, illetve ezzel együtt természetesen a megváltozott biztonsági környezet a meghatározó. 2004 õszén leszerelt az utolsó, hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítõ sorkatona. 2005. január elsejei hatállyal életbe lépett a 2004. évi CV. törvény, a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl, amely a személyes szolgálati kötelezettséget, vagyis a hadkötelezettséget csak minõsített idõszakban vezeti be. Békeidõszakban katonai szolgálatot csak önkéntesség alapján lehet teljesíteni. Ennek megfelelõen a hadkiegészítõ parancsnokságok szervezeti felépítése nagyon rövid idõ alatt, az új követelmé-
nyeknek megfelelõen teljesen átalakult, mutatva ezzel a rendszer nagyfokú rugalmasságát. Megszûntek a hadkötelezettségbõl adódó feladatokat végrehajtó szervezeti elemek, így a mozgósítási, kiegészítési, nyilvántartó osztály, átalakult a toborzóiroda, a szociális, érdekvédelmi és rekonverziós iroda, valamint új irodák létesültek. Tehát a törvényi feltételek megváltoztak, a hadkiegészítõ parancsnokságok alapvetõ feladata viszont nem módosult, csak az idõ és a módszer, amikor és ahogyan azokat végre kell hajtani. Látható volt, hogy a korábbi szervezeti rendszer eltér a jövõ feladataitól. Csak idõ kérdése volt, hogy a hadkiegészítés területi szervezeti rendszere is megváltozzon. Ez a változás 2007. január 1-jén bekövetkezett, kialakult a hadkiegészítés jelenlegi, kétszintû rendszere: regionális hadkiegészítõ parancsnokságok, valamint a megyei toborzó- és érdekvédelmi központok, irodák jöttek létre. Visszatérve a szakág fegyvernemi napjára. Ezzel a dátummal – 1939. augusztus 1. – , illetve az augusztus 1-jének a hadkiegészítés napjává nyilvánításával a szakterület tisztjeinek, tiszthelyetteseinek, közalkalmazottainak, a terület munkavállalóinak munkáját ismernénk el, akik az eltelt – hivatalos – 70 év alatt sokat tettek a honvédség, a katonai igazgatás érdekében. Így nem mellékes, hogy mikorra datálódik a szakterület szervezetének önálló léte, megalakulásának idõpontja. Egy rendezvényen, ahol a hadkiegészítés napjáról kellett ismertetõt tartanom, éppen ezért is hangsúlyoztam: 2005-ben nemcsak az 50 évrõl, hanem attól jóval korábbról emlékezzünk meg, hiszen csak ez fejezi ki hûen, milyen hatalmas munkát végeztek ennek a szervezetnek a dolgozói. Nem szabad elfelejteni a trianoni békediktátum utáni rejtési idõszak komplikált hadkiegészítését, a háború elõtti haderõ-fejlesztési munkát elõsegítõ, majd a második világháború után, az új hadsereg megalakítását végzõk fáradságos, nehéz körülmények között folytatott munkáját. De idetartozik az 50-es évek erõltetett haderõ-fejlesztésében részt vevõk sokszor reménytelen munkája is. A hadkiegészítés és így a hadkiegészítõ parancsnokságok szerepe, jelentõsége nem csökkent, sõt az egyes szakterületeken dolgozók személyes felelõssége és feladata jelentõsen megnõtt, mivel toborozni, a hadat kiegészíteni pedig kell! Q
1 Vanyúr Tibor alezredes: A katonai igazgatási rendszer fejlõdése a szervezeti átalakulástól a „Feltöltés 2008” szimulációs gyakorlatig. Honvédségi Szemle, 2009. május, pp. 11¦13. 2 93/1999. (HK 16.) MH parancsnoki, vezérkari fõnöki intézkedés a hadkiegészítés napjának fegyvernemi nappá történõ nyilvánításáról. A honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 41. § m) pontjában, valamint a nemzeti, katonai és a munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek megünneplésével összefüggõ feladatokról szóló 26/1993. (HK 13.) MHPK intézkedés 14. pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiak szerint intézkedem: 1. A kiegészítõ parancsnokságok megalakulásának évfordulóját július 1-jét fegyvernemi napként a Hadkiegészítés Napjává nyilvánítom. 2. A Hadkiegészítés Napjának lebonyolítási rendjére a nemzeti, katonai és a munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek megünneplésével összefüggõ feladatokról szóló 26/1993. (HK 13.) MHPK intézkedés vonatkozik. 3. Ez az intézkedés a közzététele napján lép hatályba, a benne foglaltak 1999. július 1-jétõl kerüljenek alkalmazásra. 3 A szakág napjának éve bizonytalan, amire példa egy HVKF-i intézkedés is: 75/2002. (HK 20.) HVK vezérkari fõnöki intézkedés a nemzeti, katonai és munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek megtartásával kapcsolatos megemlékezések, valamint a kiemelt fontosságú rendezvények feladatairól. A fegyvernemi napok 13. pontja alatt olvasható: Hadkiegészítõk napja: július 01., 1968-ban ezen a napon alakították meg a megyei hadkiegészítési rendszert. Nyilvánvaló, hogy ez így nem pontos. Ezért is lenne célszerû átgondolni, újrafogalmazni és 1939. augusztus 1-jétõl kezdõdõen figyelembe venni a szakág fegyvernemi napját. 4 E témában lásd: Földesi Ferenc alezredes: A magyar területi katonai igazgatási rendszer fejlõdéstörténete 1920-tól a jelenlegi szervezeti rendszer kialakulásáig, valamint egy lehetséges jövõje a stratégiai felülvizsgálat tükrében. ZMNE Doktori (PhD) értekezés, Budapest, 2005
Fórum
Honvédségi Szemle
Dr. Hajdú István nyá. ezredes – dr. Szelei Ildikó õrnagy:
A PARANCSNOKI EGÉSZSÉGVÉDELEM PEDAGÓGIÁJA AVAGY: „HOGY VAN, KEDVES KOLLÉGA?” Érdekes, szerintünk sokakat foglalkoztató probléma gondolkoztatott el bennünket: tulajdonképpen mi az oka annak, hogy ennyi depressziós, neurotikus ember van mostanában környezetünkben? A statisztikák szerint minden negyedik ember pszichés gondokkal küzd. Vajon mennyire befolyásolja kiegyensúlyozottságunkat, mentális egészségünket a munkahelyi környezet, a fõnökünk vezetési stílusa? Másfelõl: katonai parancsnokként mi magunk menynyit árthatunk, segíthetünk beosztottjainknak? A kettõ biztosan összefügg, ha csak azt nézzük, hány órát töltünk a munkahelyünkön. Különösen fontos ez a téma napjainkban, mivel a gazdasági válság következtében sok ember állása vált bizonytalanná. Jó lenne ezt az idõszakot úgy átvészelni, hogy minél kevesebb stressz érjen bennünket, vagy katonai parancsnokként ne okozzunk még több feszültséget beosztottjainknak. A mentális betegségek, amelyek közül a szorongás és a depresszió fordul elõ a leggyakrabban, nem csupán a betegek számára jelentenek nehézségeket, hiszen a betegségcsoport a társadalomra és a gazdaságra is komoly terheket ró. A mentális betegségek az elsõk között szerepelnek azoknak az egészségügyi problémáknak a sorában, amelyek miatt az európaiak a leggyakrabban vesznek ki betegszabadságot, illetve vonulnak korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjba. Milyen az én fõnököm, vagy én milyen fõnök vagyok? Erre egy igen könnyû megfigyelést alkalmazhatunk: szeretek-e a fõnököm társaságában lenni, vagy igyekszem elkerülni? Fõnökként észreveszem-e, hogy elkerülnek a munkatársaim, és csak a munkára vonatkozólag tesznek fel gyors kérdést? KÖZÉRZET, MENTÁLIS ÁLLAPOT, PEDAGÓGIA Hogyan kapcsolódhat össze a közérzet, a mentális állapot és a pedagógia? Fogalmi tisztázásként induljunk ki abból, mi is a pedagógia szó eredeti jelentése! Az elnevezés a görög peidagógosz szóból származik. Peidagógosznak hívták az ókori Görögországban azokat a személyeket, akik iskolába kísérték, vezették a gyerekeket. A pedagógia kettõs arculatú tudomány. Egyrészt kutató tudomány, vagyis a különbözõ korcsoportú emberek tanításának és taníthatóságának lehetõségeivel, „vezetésével” foglalkozik – ez pedig szorosan összefügg a vezetõi tevékenységgel. Hitünk szerint a vezetõ egyben nevelõ is, hiszen a vezetõ, a parancsnok mindennapi életét az emberekkel való törõdés, viselkedés-befolyásolás teszi ki. Valójában a vezetõ, a parancsnok egész nap „nevel”. De hogyan is definiáljuk a nevelést? A nevelés az a tevékenység, amelylyel valakik úgy kívánnak hatni másokra, hogy
azok optimálisan fejlõdjenek, megerõsödjenek abban, amit vezetõik, parancsnokaik kívánatosnak tartanak. Ha a vezetõ, a parancsnok a precizitást, a pontosságot tartja fontos értéknek, nyilván ennek megfelelõen fog követelni. A pedagógiának a tekintélyi viszonyra való alapozása – legalábbis az elméletben – Friedrich Paulsen nevéhez köthetõ, aki a maga jelentõs, de fölöttébb ellentmondásos nézeteit így fejtette ki az autoritásról: szerinte „a nevelt csak azt szereti, akire felnézhet”. A vezetésben valóban kell a tekintély. De nem az elrettentésre, megfélemlítésnek, hanem a jó kapcsolat, a motiválás, a serkentés eszközeként. Paulsen az autoritást (nem alaptalanul) fölénynek fogva fel, annak három alapvetõ formáját nevezi meg: a testi, a gazdasági és a szellemi-erkölcsi fölényt. A legfontosabb, hogy mekkora szerepet tulajdonítunk a tekintélynek: arra alapozzuk a nevelést, vagy csupán egy sok összetevõjû kapcsolatrend egyik elemének tekintjük. A tekintélyelvû pedagógia a parancsok és tiltások minden kritikát kizáró rendjére épül. Úgy, ahogyan Thomas Mann írja le a kaszárnyapedagógia lényegét, amikor Varázshegyének Naphtájával azt mondatja: „Minden, valóban nevelõ célú testület elejétõl fogva tudta, hogy valójában mindenkor és minden pedagógiában mirõl van szó: az abszolút érvényû parancsról, a vasszilárdságú kötöttségrõl, fegyelemrõl, áldozatról, az én megtagadásáról, az egyéniség erõszakos elfojtásáról.” Vagy egy másik irodalmi idézet André Gide-tõl a tekintélyelv további illusztrációjaként: „…a neveltnek akkor is alá kell vetnie magát a felnõtt döntéseinek, ha nem érti, mirõl van szó.” Michel Foucault nagy hatású filozófiája szerint a hatalom gyakorlása a viselkedés vezérlésében áll, az erõszak ennek csupán esetleges eszköze, miként maga a tekintély is. De nem igazolhatók a szélsõségesen tekintélyellenes nevelés elméletei sem. MILYEN TULAJDONSÁGOKKAL KELL RENDELKEZNIE A VEZETÕNEK? De vajon milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy vezetõnek, a parancsnoknak ahhoz, hogy facilitorrá váljon? Mi lehet az oka annak, hogy egyes parancsnokokat a beosztottak követendõ mintának tekintenek, míg másokat kevésbé? Természetesen ebben több tényezõ is szerepet játszhat. Talán kezdjük azzal, hogy az önmagát elfogadó, motivált parancsnok jobban odafigyel beosztottjaira, pozitívabb, empatikusabb kapcsolatot alakít ki velük, könnyebben azonosul azok problémáival, kevesebbet kritizál, hatékonyabban látja el parancsnoki feladatait. Ismeri beosztottjait, segíti õket továbbjutá-
sukban, továbbképzéseikben. Ebbõl következõleg a beosztottak jó érzelmi környezetben, szívesebben végzik feladatukat, könnyebben elfogadnak értelmetlennek tûnõ utasításokat is. A különbözõ szabályzatok, elõírások mintegy elõrevetítik, illetve megkövetelik a beosztottaktól, hogy a vezetõt, parancsnokot tisztelni kell. Ez egy várakozással teli, kényszeres tisztelet. Az igazi tiszteletet azonban akkor vívja ki, ha emberséges, igazságos, a beosztottak munkáját elismerni tudó és körültekintõ döntéseivel, a beosztottakról való gondoskodással bizonyította, hogy õ egy egyenruhát viselõ, fegyelmezett, rendszeretõ EMBER. Jó munkahelyi környezetben a beosztottak munkabírása, munkakedve megsokszorozódik, örülnek, ha a parancsnok kedvére tehetnek, és õk maguk bírálják trehány, fegyelmezetlen társaikat. A mentális egészségen azt a lelki és fizikai állapotot értjük, amikor az egyén rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy másokkal harmonikus viszonyt alakítson ki, és a közösség munkájában alkotó módon mûködjön közre. Az egyén személyisége oly módon fejlõdjön, hogy ösztönös hajlamait megtanulja a közösség számára elfogadhatóan kiélni, miközben saját képességeit, lehetõségeit elvárása szintjén realizálhatja. A fentiekbõl következik, hogy a mentális egészség ugyanúgy, mint a testi-fizikális egészség, állandóan változó állapot. Hiszen gyakran elõfordul életünk során, hogy környezetünkhöz nem tudunk alkalmazkodni, vagy csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek rá, gyakran érezzük úgy, hogy nem tudunk képességeinknek, lehetõségeinknek megfelelõen élni stb. A parancsnok nem csupán döntõ, ellenõrzõ, irányító, bíráskodó feladatokat lát el, hanem az emberi folyamatok pszichológiai szabályozása is feladatkörébe tartozik. Ezt a szabályozást közvetlen részvétel és kommunikáció útján végzi, vagyis részt vesz a folyamatokban, nem tarthatja magát azoktól távol. Ehhez le kell vetkõzni a hagyományos, tekintélyelvû parancsnoki viselkedést, ami nehéz feladat, mivel a tekintélyelvû viselkedésnek nagy hagyománya van, és sok pszichológiai elõnyt biztosít a vezetõnek. Ha ettõl a vezetõ csak egyszerûen akarattal próbál megszabadulni, akkor általában egy másik, hibás magatartásformát választ: túlzottan engedékennyé válik, ahogyan ezt nevezik, „laissez faire” módon vezet. Ennek során ugyanúgy elkerüli a részvételt, mint az autokratikus módszerrel. A tekintélyelvûséggel azért is nehéz felhagyni, mert a beosztottak is mintegy elvárják, megkövetelik ezt. Az igazi demokratikus vezetési mód problémái és a megfelelõ kommunikáció elsajátítása miatt kezdték el világszerte a veze-
2009/4
53
Honvédségi Szemle tõk személyiségfejlesztõ képzését. Ennek során többnyire csoportmódszerek segítségével elsõsorban az interperszonális érzékenységet igyekeztek fokozni. Az autokratikus légkörû munkahelyi közösségben sok a destruktív rivalizáció, a nehezen megfogható személyi ellentét, a kommunikációs zavar. Az ilyen légkör a benne dolgozók személyiségét inkább próbára teszi, mentálhigiénés szempontból nem tekinthetõ hasznosnak. Az informális kiscsoport az autokratikus közegben az esetek többségében rejtõzködve, „illegálisan” mûködhet csak, és ilyenkor a formális keretekkel szemben „ellenzéki” hatású lehet. A hatékony vezetésben az informális csoportviszonyok is láthatóvá válhatnak, a formális csoportok különösképpen vállalhatják egymással szemben saját informális tartalmaikat. Ebbõl élénk csoportközi kommunikáció, egészséges csoportközi rivalizáció származik. A VEZETÉS MUNKAHELYI LÉGKÖRRE GYAKOROLT HATÁSA A vezetés befolyása a munkahelyi légkörre sokrétû. Egyrészt a vezetés a letéteményese a munkahelyi szabályok, elõírások, normák igazságosságának. Ez a beosztott számára rendkívül fontos! Lényegében ez a momentum az, amelyet leginkább tudatosítani képes a munkahelyi viszonyokból – e viszonyok nagyobb része ugyanis tudattalanul, öntudatlanul érvényesül benne és körülötte. Érthetõ tehát, hogy ezt hajlamos túlértékelni. Ha a jutalmak és a büntetések elosztása nem igazságos, akkor ez szinte automatikusan csökkenti az azonosulást: a beosztottak csak annyit tesznek, amennyi elkerülhetetlenül szükséges, és inkább a látszatra törekednek, mint a tényleges teljesítményre. Ha tehát a vezetõ visszaél az ellenõrzési funkciójában foglalt jogokkal, vagy éppen ebbõl a jogkörbõl eredõ kötelességeit hanyagul teljesíti, súlyosan károsítja a szervezetet, mert megakadályozza az azonosulást, rontja a munkahelyi légkört. A katonai vezetõk általában kétféle módon kerülhetnek vezetõi beosztásba: amikor valaki az addigi munkájával bizonyított tehetsége és felkészültsége alapján kerül egy magasabb pozícióba, vagy amikor valakit valahonnan kiemelnek és beültetnek egy székbe úgy, hogy minden gyakorlati tapasztalatot nélkülöz az illetõ. (Példák mindkét módra vannak.) A hivatalába az elõbbi módon került személy tekintéllyel rendelkezik, a beosztottak elismerik a tudását és felkészültségét. Általában végigjárta a „szamárlétrát”, ismeri az alárendeltek problémáit, hisz azokat õ is megtapasztalta, volt az elsõ számú vezetõ helyettese, tudja, mi vár rá, és adott esetben mit kell tennie. Az utóbbi esetben más a helyzet... Az ilyen módon vezetõi beosztásba került személy nehezebb helyzetben van, mint az elõzõ, hiszen minden beosztott tudja, hogy hogyan került oda. Fenntartással vannak iránta. Már az elején kialakul a félelem vele szemben, mert egy „nagy ember” patronálja. Ennek a vezetõnek bizonyítási kényszere lesz: bizonyítani akar az elöljárói felé és bizonyítani a beosztottak felé. A VEZETÉSI STÍLUS A parancsnok irányító és döntõ funkciójában a vezetési stílus lényeges a munkahelyi légkör szempontjából. Igen finom, gyakran nehezen
54
2009/4
Fórum tudatosítható viselkedésbeli megnyilvánulásokról van a vezetési stílusokban szó – azoknak a beosztottakra gyakorolt hatása mégis nagy. Ahogyan a parancsnok kiadja utasításait, ahogyan információkat kér, amilyen módon döntéseit hozza, ahogyan társas helyzetekben viselkedik, az a beosztottak figyelmének reflektorfényében áll. A parancsnok megnyilvánulásai könnyen okoznak sérelmeket, könnyen teszik a beosztottakat gátlásossá, hamar elérik, hogy a beosztottak nem mernek ellentmondani, hamvában halnak el a jó ötletek, konstruktív javaslatok, mert a beosztottak nem tudják kiszámítani a parancsnok várható reakcióját. A parancsnok hatalma különbözõ félelmeket, gyakran gyanakvást szül a beosztottakban. Ez néha egész paranoid méretekig erõsödhet, ami a szervezeti mentálhigiénét gyengíti. Ha a parancsnok ezt a körülményt nem ismeri fel, ha nem tudja beleélni magát beosztottjai helyzetébe, ha nem tud kissé azoknak „fejével is gondolkodni”, észrevétlenül sok hibát véthet. Gyakori, szinte természetszerû hiba a vezetõk részérõl a vezetõi funkcióban a hatalom gyakorlásának elõtérbe helyezése, és az, hogy komolyan veszik, megszokják, majd késõbb természetesnek tartják azt a megkülönböztetett figyelmet, amely pozíciójuknak és nem személyüknek szól. A parancsnoki szerep mögött vagy elvész, vagy torz körvonalakban mutatkozik meg késõbb az ember. A vezetõ mindinkább a tekintély elvére alapoz, elmulasztja a közvetlen kommunikációt, amelyet minden beosztott igényel, a nézetek szabad cseréjét, amelyre különben a döntések, határozatok érdekében is szükség lenne, és az ellenvélemények toleranciáját. Lassanként szakadék támad közte és beosztottjai között, ez a szakadék láthatatlan, de következményei annál súlyosabbak. Azonosulás helyett a beosztottak inkább elidegenednek a szervezettõl. E viszonyok rendszerint a parancsnokot is megviselik, túlterhelik, a bajokon (amelyeknek gyökereit nem képes felismerni) fokozott ellenõrzéssel, odafigyeléssel próbál segíteni, érzelmi feszültségekbe jut, sérül, mert beosztottjainak reakcióit érthetetlennek, igazságtalannak tartja. Mentálhigiénés szempontból lényeges lenne a beosztottak között a helyes szervezeten belüli viselkedés valamiféle fejlesztése, kultiválása. Ez olyan szempont, amelynek egyelõre csak a körvonalait és szükségességét látjuk, megoldási módjait nem. Ez arra vonatkozik, hogy lényegében minden beosztott részes a munkahelyi légkör kialakításában, és ezért ezt mindenkinek óvnia kell. Fontos lenne a humánszakemberek továbbképzése, a kortárs segítõk hálózatának kiépítése. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a jó munkahelyi légkör, a nyugalom és a látszatnyugalom között mi az összefüggés és különbség. Vajon a jogszerû, a törvények, szabályzatok alapján megfogalmazott és kimondott kritika szüli-e a nyugtalanságot, a rossz munkahelyi hangulatot, vagy a félelem miatt az ellenvéleményt nélkülözõ, mindenbe beletörõdõ hangtalan beosztottak látszólagos nyugalma egyenlõ a jó munkahelyi légkörrel? A tapasztalatok szerint a vezetõknél fellépõ neurotikus tünetek (például nagyfokú, gyakori fáradékonyság, a figyelem összpontosítására való képesség csökkenése, kézremegés, megszédülés, elfehéredés, mély fejfájás stb.)
megnehezítik ugyan a személynek a környezethez való alkalmazkodását és a parancsnoki feladatainak eredményes megoldását, de nem jelentik a személyiség és a környezet kapcsolatának felbomlását vagy a döntésképesség elvesztését. Stressz alatt lévõ csoportokban a belsõ feszültségek jelentõségüket vesztik, és a csoport tagjai messzemenõen elfogadják a feszes vezetést. Minél nagyobb a kívülrõl fenyegetõ veszély, minél nagyobb a terheléses stressz és minél fontosabbnak tûnnek a csoport tagjai számára a csoport feladatai, annál jobban megnõ a vezetõ esélye a tagok befolyásolására, másrészt magát a szigorú vezetést is készségesebben fogadják el, sõt segítségnek érzik. A MUNKAHELYI KISCSOPORT HATÉKONYSÁGÁNAK MENTÁLIS FELTÉTELEI A csoport érettsége és hatékony mûködése sok (személyi, tárgyi stb.) feltétel függvénye. Vannak azonban olyan feltételek, amelyek megléte nélkül ez nem teljesíthetõ. Ezek a következõk: Kölcsönös bizalom. Hosszú idõbe telik, míg kialakul, és hamar tönkre lehet tenni. Akkor jön létre, ha a csoportban mindenki szabadon kifejtheti véleményét, elmondhatja, hogy mit gondol valamely problémáról. Feltehet olyan kérdéseket, amelyek elárulhatják tudatlanságát, és ellentmondhat bárkinek és bárminek anélkül, hogy megtorlástól, nevetségességtõl vagy negatív következményektõl kellene félnie. Kölcsönös támogatás. Akkor keletkezik, ha a csoport tagjai õszintén törõdnek egymás fejlõdésével, személyes eredményeivel, azzal, hogy a másiknak jól menjen a munka. Ha egy csoporton belül létrejön a kölcsönös támogatás, az egyénnek nem kell idõt és energiát pazarolnia arra, hogy önmagát vagy pozícióját megvédje. A csoport közös munkájában mindenki ad és kap segítséget. Valódi kommunikáció. A kommunikációnak két oldala van: a beszélõ nyíltsága és õszintesége és a hallgatók elõítélet-mentes figyelme. A nyílt és valódi kommunikáció akkor valósul meg, ha a kölcsönös bizalom és segítség alapján senkinek sem kell óvatoskodnia szavaival. A konfliktusok elfogadása és megoldása. Az emberek egyedi vonásokban különböznek egymástól, és sok dologban nem egyezik a véleményük. Az emberi kapcsolatok (Human Relations – HR) régi felfogású iskolájának rossz öröksége, hogy az emberek mindenáron igyekeznek egymás között harmóniát elérni. Egy jó csoportban, ahol kölcsönös a bizalom, kölcsönös támogatás és valódi kommunikáció van, az emberek természetes és normális dolognak, sõt elõnyösnek tartják a konfliktust, mert az új helyzetet teremt, és a fejlõdés többnyire ebbõl származik. A konfliktusok megoldása egyébként is mindig csoportfolyamat. Az a hit, hogy a parancsnok fel tudja oldani a beosztottak közötti ellentéteket, nem egyéb mítosznál. Az egyéniség kölcsönös tiszteletben tartása. Egy célorientált csoportban bizonyos döntéseket az egész csoport együttesen hoz, mert minden tagjának közre kell mûködnie a megvalósításban. A jó csoport azonban nem követel tagjaitól szükségtelen konformitást. Egy csoport könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy az egyén helyett hoz döntéseket, vagy döntéseit rákényszeríti az egyénre, holott saját fejlõdése
Fórum
Honvédségi Szemle
és a szervezet érdeke is azt kívánná, hogy az egyén saját maga döntsön. * Gyakran hallani, hogy az emberek panaszkodnak munkahelyükre, mint idegességük forrására, lelki egyensúlyukat zavaró körülményekre. Érdekes megfigyelni, hogy a frusztrált ember sokat kritizál, panaszkodik, ami persze nem azonos a szenzitív emberekre jellemzõ tipikus viselkedési módokkal. Ezek a lelki bajok, amelyek komoly testi tüneteket okozhatnak. A parancsnoki munka számos stresszforrást rejt magában: a határidõket, szervezeti problémákat, panaszkodó beosztottakat. Stesszhez vezethetnek a szerepkonfliktusok, a túlterhelés, az alulterhelés. Különösen jelentõs a fõnök mint stresszforrás: negatívan hathat az énképünkre, ronthatja karrierkilátásunkat. Ha a beosztott úgy érzi, hogy fõnöke ellenséges vele, nem kedveli – rengeteg negatív következménnyel járó szorongást válthat ki belõle, ami nemcsak az önbecsülését ronthatja, de a munkára való koncentrálását is csökkenti. Mindenképpen érdemes a vezetõknek átgondolni saját felelõsségüket, parancsnoki módszereiket. Sajnos, a mai kor következményeként nagy a felelõssége a vezetõknek az egyének mentális egészségében. A jó munkahelyi légkör kialakítása érdekében célszerû lenne, ha minden katonai vezetõ (parancsnok) megszívlelné a következõ gondolatokat: „Az a legjobb vezetõ, akinek van elég érzéke kiválasztani azokat, akik meg tudják valósítani azt, amit õ akar, és van elég önfegyelme ahhoz, hogy ne piszkáljon bele, amíg a beosztottak teszik a dolgukat.” (Theodor Roosevelt) „Soha ne mondd meg az embereidnek, hogyan tegyék a dolgukat. Azt mondd meg nekik, hogy mit tegyenek, és meglepve fogod tapasztalni, milyen leleményesek.” (George S. Patton jr. tábornok) „Megtanultam, hogy a jó döntés alapja a tapasztalat. Ez a tapasztalat pedig hibáinkból táplálkozik.” (Omar N. Bradley tábornok) „Azon a napon kezd véget érni az életünk, amikor csendben maradtunk olyan dolgok láttán, amikre fel kell figyelni.” (Martin Luther King) Q
FELHASZNÁLT IRODALOM: Atkinson, R. L.: Pszichológia. Osiris, Századvég Kiadó, Budapest, 1994 Bábosik István–Mezei Gyula: Neveléstan. Telosz Kiadó, Budapest, 1994 Bábosik István: A nevelés folyamata és módszere. Leopárd Kiadó, Budapest, 1992 Buda B.: Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Tanulmánygyûjtemény. Animula, Budapest, 1994 Buda B.–Veér A.: A mentálhigiéné és fejlesztésének lehetõségei hazánkban. Psychiatria Hungarica. IV. évf. 3. sz. 215–219. o., 1992 Caplan és munkatársai: Support systems and mutual help. Grune and Stratton. New York, 1977
Dr. Németh Lajos nyá. orvos alezredes:
A KATONÁK EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁNAK BETEGJOGI ÉS ETIKAI SZEMPONTJAI A szerzõ azokat a betegosztályozással (triage) kapcsolatos etikai kihívásokat mutatja be, amelyekkel a katonaorvos békefenntartó mûveletekben szembesül. Ismerteti a triage kialakulásának történelmi sajátosságait, aktuális jogi és etikai szabályozását. Felhívja a figyelmet azokra a körülményekre és szempontokra, amelyek a katonaorvos etikai döntéseit meghatározzák.
A betegosztályozás (triage) a háborús egészségügyi biztosítás fontos eleme, amelyet alapvetõen az ellátáshoz szükséges források szûkössége és az ellátandók nagyobb száma közötti ellentmondás indokol. A triage lényegében szétválogatást és sorrendbe állítást jelent. Alkalmazásakor szétválogatjuk a hasonló súlyosságú eseteket, csoportokba állítjuk õket és meghatározzuk a csoportok ellátásának sorrendjét. A kérdéssel való foglalkozás szükségességét több tényezõ is indokolja. Ezek egyike a bioetika utóbbi 50 évben lezajlott fejlõdésébõl következik. Abból nevezetesen, amely az orvoslás hagyományos hippokratészi modelljének, a paternalista módon a beteg helyett és nevében döntést hozó orvos szerepének háttérbe szorulását és a beteg autonómiájának elõtérbe kerülését eredményezte. A négy fõ etikai alapelv (a beteg autonómiájának elve; a „ne árts!” elve; a jótékonyság elve; a források elosztásában érvényesítendõ igazságosság elve) alkalmazása – azon túl, hogy több mint tíz éve a magyar jogrendbe is bekerült – a polgári egészségügyben ma már természetes jelenség. Az elsõ három elv hazai katonai viszonyok közötti érvényesülésének vizsgálata nem célja a jelen dolgozatnak. A címben szereplõ, triage-zsal kapcsolatban felmerülõ katonaorvosi etikai kérdéseket viszont, amelyek a negyedik fõ etikai alapelv, az „igazságosság a források elosztásában” kihívásait érintik, megkísérlem öszszefoglalni. Az osztályozásra az egészségügyi ellátás sajátos extrém, kiélezett szituációiban van szükség. Az osztályozás kérdése az egészségügyi ellátás fontos szempontja békeidõben is – fõleg a sürgõsségi és a katasztrófa-ellátásban van jelentõsége; másrészt a sajátos harci körülmények új etikai kérdéseket is felvetnek. A mûveleti körülmények között felmerülõ etikai kérdések a polgári egészségügyi ellátás etikai kérdéseivel részben analógiába vonha-
tók. Az egészségügyben és az etikai megközelítésben világszerte bekövetkezõ változások mellett a téma aktualitását igazoló második tényezõ a Magyar Honvédség önkéntes haderõvé történt átalakulása (2004), feladatainak megváltozása az új szövetségi rendszerbe tagolódással (1999), közvetlen részvételének egyre fokozódó kiterjedése a békefenntartó mûveletekben. 2007. évi adatok szerint a Magyar Honvédség részvétele 28 békefenntartó mûveletre terjedt ki 14 országban, 4 kontingens keretében, ami összességében 941 katona részvételét jelentette különbözõ nemzetközi mûveletekben.1 A nemzetközi kontingensekre jellemzõ multinacionális környezetben az egészségügyi ellátás során – a nemzetközi jogi szabályozás betartása mellett – a saját nemzeti jogi és etikai szabályozásainak betartása az elvárás. A tapasztalatok szerint az új feladatokból adódó kihívásoknak a magyar katona-egészségügy magas szinten meg is tudott felelni.2 A Magyar Honvédség egészségügyi szolgálata triage-t igénylõ tömeges sérültellátás igényével 2003. június 7-én szembesült, amikor Kabulban a szabadságra vagy végleg hazautazó német katonákat szállító konvojt öngyilkos afgán merénylõ támadta meg. Négy német és kettõ afgán katona még a helyszínen meghalt. Ellátásra szorult összesen 35 fõ (33 német katona és 2 afgán személy), könnyû és középsúlyos sérülést szenvedett 25 fõ (valamennyien német katonák). Súlyos sérülést szenvedett 7 fõ (6 német katona és 1 afgán személy), szemsérülést szenvedett 25 német katona, szemeltávolításra szorult 3 fõ, alsó végtagi amputáción átesett 1 német katona. Az ellátó-intézménybe szállítás közben meghalt 4 fõ (3 német katona és az afgán merénylõ), a kórházban meghalt 1 német katona és 1 afgán személy.3 Az elsõként a helyszínre érkezõ mentõcsapat orvosa magyar tiszt volt. A példa illusztrálja azokat az etikai dilemmákat, amellyel az egészségügyi biztosítást végzõ orvos hasonló helyzetekben szembesülhet. És ne legyen illúziónk! Ilyen helyzetek sajnos valóban bekövetkezhetnek… Mik is ezek a dilemmák? Vajon azonosak-e az etikai elvek békében és háborúban? Vajon a rászorultsági szükséglet szerint kell nyújtani a segítséget? Lehet-e differenciálni aszerint, hogy az ellátandó személy saját katona, szövetséges, ellenség, merénylõ vagy éppen civil lakos? Hogyan tartandók be a multinacionális környezetben a nemzetközi jogi, a szövetségi és a sa-
2009/4
55
Honvédségi Szemle ját nemzeti szabályok? A katonaorvos státusából eredõen a katonai szükségszerûség befolyásolhatja-e, felülírhatja-e az orvosi hivatásban rögzített szabályokat? A kérdésekre adandó válaszhoz tegyünk egy rövid történelmi visszatekintést! TRIAGE A KORÁBBI HÁBORÚKTÓL NAPJAINKIG A triage jelentõsége az egészségügy háborús konfliktusokban betöltött szerepének fejlõdésével alakult ki. Az orvos az ókortól a hadsereg szerves része volt, de háborúban sokáig nem tudott többet nyújtani, mint sínt, kötést, kényelmet. A harctéri sebellátás primitív volt, súlyos esetben a választandó megoldás pedig szinte csak az amputáció lehetett. A premodern fegyverzet nem okozott halálos sérülést, a katonák leginkább infekcióktól, szepszisben, gázgangrénában, tetanuszban, tífuszban, vérhasban, pestisben haltak meg. A fegyverzet fejlõdésével, a hátultöltõ, huzagolt, ismétlõ lõfegyverek, ágyúk alkalmazásával a napóleoni háborúk (1799–1815) idején a sebesülési ráta drámaian megnõtt. A nagyszámú sérült ellátásának megoldása Dominique Jean Larrey nevéhez köthetõ, aki a napóleoni hadsereg egészségügyi fõnöke volt. (A fogalom megnevezése is a trier francia szóból ered, ami szortírozást, kiválogatást jelent.) Larrey és társai mozgékony egységeket (flying ambulances) szerveztek, amelyek a szûkös források hatékony felhasználása érdekében, tapasztalt személyzettel a harctéren elsõsegélyt nyújthattak, esetleg evakuálták a sérülteket, és ennek során alkalmazták a triage intézményét. A sorrendállítás kérdésében Larrey állásfoglalása egyértelmû volt: az egészségügyi személyzetnek rangra és beosztásra való tekintet nélkül azokat kell elõször ellátni, akik állapotuk szerint arra legjobban rászorulnak.4 Az õ nevéhez fûzõdik a triage alapelveinek lefektetése, eredetileg három csoport kijelölése: azoké, akik az ellátástól függetlenül mindenképp meghalnak; azoké, akik mindenképp életben maradnak és csak minimális ellátást igényelnek; valamint azoké, akik segélynyújtás nélkül meghalnak, vagyis sürgõs ellátást igényelnek. A triage szakmai tartalma a késõbbi háborúk idején a „lehetõ legtöbb jót a legnagyobb számú sérültnek” elve alapján alakult. Maga a fogalom úgy határozható meg, hogy jelenti a sérültek, sebesültek, betegek szûrését, csoportba állítását (osztályozását) háború vagy katasztrófa idején az orvosi, sebészi ellátás sorrendjének megállapítása céljából, az egészségügyi erõk és eszközök lehetõ leghatékonyabb felhasználása érdekében. A meghatározásból látható, hogy a triage igénye akkor merül fel, ha az ellátáshoz szükséges feltételek (erõk, eszközök, idõ) és az igények között ellentmondás alakul ki. A triage abban segít, hogy a lehetõ legtöbb jót tegyük a lehetõ legnagyobb számban. A késõbbi hagyományos háborúkban a fegyverzetek pusztító erejének növekedésével és a szállítási lehetõségek és kapacitások fejlõdésével arányosan a szakaszos ellátás elve érvényesült. Ennek során az egészségügyi ellátás a frontvonaltól a hátországig egyre bõvült, a bajtársi és önsegélytõl, az elsõ szaksegélyen, elsõ orvosi segélyen keresztül a szak-
56
2009/4
Fórum orvosi, szakosított szakorvosi segélyig bõvült. A triage-ra valamennyi ellátási szinten és a transzport vonatkozásában is sor került. Az osztályozás–elszállítás–kezelés (Triage, Transport, Traitement – 3T) a katasztrófa-medicina alapelvévé is vált. A forrás hiányból adódó etikai problémák klasszikus esete a penicillin-triage. H. Beecher 1971-ben, a ma is ismert közleményében számol be a penicillin-triage esetrõl.5 A II. világháború idején, Észak-Afrikában (Algéria) állomásozó erõk részére az új fejlesztésû penicillinbõl kisebb szállítmány érkezett. A kórházak tele voltak betegekkel: háborús sebesült hõsökkel és nemi betegekkel, akik a helyi bordélyokban szerzett gonorreában szenvedtek. A gyógyszert fejlesztõ Howard Florey és Hugh Cairns elfogadhatatlannak tartotta, hogy a penicillint a nemi betegeknek adják. Õk a szer akkor még tisztázatlan hatását vizsgálták volna a harci sérülésekben. A felelõs katonaegészségügyi vezetõ, L. T. Poole tábornok (dokumentáltan Winston Churchillel is megtanácskozva az esetet), úgy döntött, hogy a gyógyszert a nemi betegek kapják, akik rövid idõ alatt gyógyultan, nagyobb számban az alakulathoz visszatérhettek és növelték hadrafoghatóságát. A penicillin-triage egy másik etikai kérdést is felvet: a tudományos egészségügyi ismeret megosztásának a kérdését. A britek a pencillint még a háború elõtt felfedezték, az amerikaiak pedig kifejlesztették a tömeges gyártáshoz szükséges mélyfermentációs technológiát. A II. világháború alatt ezeket a kutatásokat, egymással együttmûködve, szigorúan titokban tartották. (Ma hasonló történhet, például bizonyos génsebészeti eljárásokkal.) De vajon humánus és etikus lehet-e ez a megoldás? A brit egészségügy a falklandi háború óta konvencionális és tömeges sérültellátási triage-t különböztetett meg. A konvencionális triage a sérülés súlyosságából adódó szükségleten, míg a tömeges ellátáskor alkalmazott triage a célszerûségen alapul.6 A konvencionális triage során elõször ellátandók az azonnali újraélesztésre és azonnali sebészeti beavatkozásra szorulók, következõkben az újraélesztésre és korai sebészi ellátásra szorulók, majd akik nem igényelnek újraélesztést és a sebészi beavatkozás is halasztható. A tömeges triage akkor alkalmazandó, amikor nyomasztó mennyiségû súlyos sérült van behatárolt helyen vagy több helyen, rövid idõn belül, akik ellátására a rendelkezésre álló egészségügyi erõk és eszközök nem elengedõk. Utóbbi esetben a viszonylag rövid idejû, élet- és végtagmentõ, jó életminõséget eredményezõ beavatkozást igénylõk kerülnek az elsõ helyre, háttérbe szorítva a súlyosabb és gyakran többszörös sérülteket.7 Konvencionális triage alkalmazása esetén biztosnak kell lennünk abban, hogy minden sérült idõben és megfelelõ ellátást kap. A konvencionális triage esetén logisztikai probléma, hogy minden rendelkezésre álljon. Morálisan a helyzet nem problémás. Nem egyértelmû azonban az, hogy mikor alkalmazzuk a tömeges ellátási triage-t. Az amerikai direktívák ambivalensek. Az 1985-ös kéziköny (Army Manual) a szolgálatba való visszatérést, míg az 1994-es az életmentést preferálja.
Napjainkban a békefenntartó mûveletekben részt vevõ nemzetek egészségügye is szembesül a források igazságos elosztását érintõ etikai problémákkal. Az Afganisztánban szolgáló Paul McLauchin leírja, hogy a kanadai 3. szintû kórháznak megfelelõen kiválóan felszerelt, többnemzeti személyzettel dolgozó kandahari kórházban is elõfordul, hogy egy hetet is késik a szállítmány és ilyenkor nincs elegendõ antibiotikum.8 Ugyanonnan Wayne Kondro arról számol be, hogy a 11 ágyas, 3 intenzív férõhelyes ellátóhelyre súlyos érsérüléssel érkezõ afgán katonát nem tudták ellátni, mert kezelése kimerítette volna a vérbankot, ami a szövetséges katonák ellátására van fenntartva. Az ajtóból visszafordított, humanitárius segítséget igénylõ sérült meghalt. Említett szerzõ a „forrásalapú” döntést említi a katonai triage alapjaként. Az aktuális helyzet etikai kérdései folyamatosan foglalkoztatják a kanadai egészségügyi csoportot.9 Tobin arra hívja fel a figyelmet, hogy békefenntartó mûveletek körülményei között a katonaorvos számos etikai problémával szembesül. A helyi lakosság humanitárius ellátása például a saját készletek kimerülésének veszélyével járhat, valamint mivel ez a populáció rosszul ellátott, könnyen emberjogi visszaélés vagy kizsákmányolás áldozatává válhat. Nem mellékes körülményként említi továbbá, hogy a katonaorvos hivatása prioritizálásával a katonai felettesével is konfliktusba kerülhet.10 JOGI ÉS ETIKAI SZABÁLYOZÁS Az egészségügyi források háború idején történõ igazságos elosztására vonatkozó nemzetközi szabályozás ellentmondásos. Az egészségügyi személyzet neutralitásának elvén alapuló rendelkezések kizárják, hogy a katonai szükségszerûség befolyásolja a források elosztását. A II. Genfi Konvenció leszögezi: csak az orvosi megfontolás befolyásolhatja a segítségnyújtás sorrendjét (Genfi Konvenció I., II. 1949, 12. cikkely, 3. §). Ezt a direktívát kommentáló 1977-es protokoll deklarálja: nemzetiség és egyenruha nem befolyásolhatja a sérült ellátását, bármilyen más nem egészségügyi megfontolástól függetlenül egyedüli ok, ami miatt az egyik a másik elõtt kerül ellátásra, csak az lehet, hogy sürgõsebb ellátásra van szüksége (protokoll I, 1977. b., 10. cikkely, 453. §). A magyar jogi szabályozás az 1997. évi egészségügyi törvényben szögezi le az egészségügyi ellátás szabályait, a betegjogokat, az ellátás során alkalmazandó megkülönböztetés tilalmát.11 Az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 3/2007. (VI.22). EüM. rendelet (a továbbiakban: Rendtartás) fogalmazza meg az egészségügyi dolgozók számára a betegekkel és a társadalommal szemben, illetve egymás között követendõ etikus magatartás szabályait, az etikai vétségnek minõsülõ cselekményeket.12 A Rendtartás leszögezi, hogy a beteg jóllétének célját kell követni mindenek elõtt, s ezt az elvet sem társadalmi, sem politikai nyomás, sem adminisztrációs kötelezettségek, sem kereskedelmi érdekek nem sérthetik. Az egészségügyi dolgozó soha nem vehet részt kínzásban, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódban, ezekhez segítséget sem nyújthat, ide-
Fórum értve a hatósági és büntetõeljárást, továbbá a háborút és egyéb fegyveres konfliktusokat is. Az egészségügyi dolgozóknak az egészségügyi ellátás nyújtása során az igazságosság, az egyenlõ elbánás elvét kell követniük, ideértve azt is, hogy a rendelkezésre álló források elosztásában a hozzáférés egyenlõ esélyének kell érvényesülnie. Megállapítható azonban, hogy a jogi és etikai szabályozás annyit ér, amennyire ismerik és betartják. Finn számol be arról, hogy a jövõ doktorai megbuknának a katonaorvosi etikai vizsgán.13 1756 orvostanhallgató felmérése alapján állítja, hogy 94% kevesebb, mint egy óra instrukciót kap a katonaorvosi szolgálattal kapcsolatban, 6% állítja, hogy jól ismeri a Genfi Konvenciókat, 66% hogy valamennyire ismeri azokat, és 37% adott valóban korrekt válaszokat azokkal kapcsolatban; 27% válaszolta, hogy elõször a saját katonákat gyógyítaná a súlyosság sorrendjében, utána az ellenséget. Az etikailag követendõ helyes magatartásról az irodalomban széles vita dúl. A triage-zsal kapcsolatos etikai nézeteket Bradley sok más szerzõ mellett foglalta össze.14 A TRIAGE MODELLJEI Bradley tanulmányában négy etikai modellt ír le. Ezek a következõk: 1. az egészségügyi szükségleten alapuló triage; 2. a harcérdek-szempontú triage; 3. a nemzeti hovatartozás szempontú triage; 4. a társadalmi érdek által korlátozott triage. A négy modellt elemezve az etikai elfogadhatóság, a nemzetközi standardoknak való megfelelés, a katonai misszió érdeke és a politikai elfogadhatóság szempontja szerint a következõ elõnyök, hátrányok állapíthatók meg: • Az egészségügyi szükségleten alapuló triage etikai és politikai elfogadhatósága jó, a nemzetközi standardoknak kiválóan megfelel, a katonai misszió érdeke szempontjából korrektnek mondható. • A katonaiérdek-szempontú triage a miszszió szempontjából korrekt, etikai megfelelõsége kétes, a nemzetközi standardoknak való megfelelése és politikai elfogadhatósága rossz. • A nemzeti hovatartozás szerinti triage, amelyben a saját és szövetséges katonákat gyógyítják elõször az orvosi szükséglet alapján, majd ugyanúgy a civil lakosságot, utána az ellenséget, etikailag és politikailag alig védhetõ, a nemzetközi standardoknak való megfelelõsége rossz, egyedül a miszszió érdekének felel meg. • A társadalmi érdek által korlátozott triage megengedi, hogy extrém helyzetekben, valamint a Beam által javasolt nem extrém, de megszorító intézkedéseket igénylõ helyzetekben („austere conditions”) a társadalom egészének érdekében az egyén érdeke felülíródjon. „Austere”-szituációban elfogadható, hogy kijelöljék a reménytelenek (haldoklók) csoportját. • A társadalmi érdek által korlátozott triage elfogadhatósága etikailag és a misszió érdeke szempontjából kiváló, politikailag jó, míg a nemzetközi standardoknak való megfelelõsége is korrekt.
Honvédségi Szemle KÖVETKEZTETÉSEK A katonaorvost nehéz etikai döntésre kényszerítõ kettõs lojalitásigénybõl (beteg érdeke/katonai érdek) fakadó helyzetnek polgári megfelelõje is van: az igazságügyi orvoslásban és a közegészségügyi ellátásban is vannak például megengedhetõ helyzetek, amikor szükségszerûen, kontrolláltan, de mégis alá kell és lehet rendelni a beteg érdekét a közösség, a társadalom érdekének. Hasonló a helyzet a katonaorvosi triage esetén. A haza védelme, a társadalmi haszon felülírhatja az egyén érdekét. A társadalmi érdek miatt korlátozott triage tûnik a katonai szükségszerûség
esetén leginkább alkalmazható modellnek. Alkalmazása azonban megfelelõ ismeretet, gyakorlatot kíván az orvostól és parancsnoktól egyaránt azoknak a helyzeteknek az értékelésében, felismerésében, amikor valóban szükségszerûségrõl és nem célszerûségrõl van szó. A döntést annak tudatában kell meghozni, hogy azzal legalábbis utólag és etikailag valahol el is kell számolni. A feladat nem könnyû, ezért – a felkészülésére fordított fokozott figyelem mellett – szükségesnek tartom az ezekre a helyzetekre és döntésekre vonatkozó társadalmi kontroll megfelelõ formájának és módszerének kidolgozását. Q
1 SZENES Zoltán: Peacekeeping int he Hungarian Armed Forces – AARMS. Vol. 6. No. 1. 2007, p. 121–133. 2 SVÉD László–KOPCSÓ István: A magyar katona-egészségügy a jelenkor válságaiban. Katonai Logisztika, 2004/4. p. 61–92. 3 SCHANDL László és társai: A Magyar Katonai Egészségügyi Kontingens afganisztáni missziója. Katonaegészségügyi tapasztalatok. Honvédorvos 2005/1–2. sz. p.5–23. 4 LARREY, D. J. [1814] 1987. Memoirs of Military Surgery and Campaigns of the French Army. Trans. from French by Richard Willmott Hall Z. vols. Baltimore: Joseph Cushing (Reprint, Birmingham, AL: Classics of Modern Medicine, Gryphon Editions, 1987. In Gross, Michael L.: Bioethics and Armed Conflict – The MIT Press Cambridge Massadmseltes, London, England 2006. 5 Uo. 6 BEECHER, H.: Research and the Individual. Little, Brown Ibid. Boston, 1971. p.138. 7 Ibid. p.144. 8 McLAUCHLIN Paul: Afganistan war poses unique challenges for millitary MDs In: CMAJ, 2006. 175. (11.): 1357–1358. doi: 10.1503/cmaj061368 http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?tool=pubmed& pubmedid=17616895 (2009.01.13.) 9 KONDRO, Wayne: Afganistan: Outside the comfort zone in a war zone. In CMAJ, 2007.177. (2): 131-134. doi: 10.1503/cmaj070838 http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?tool= pubmed&pubmedid=1761244 (2009.01.13.) 10 TOBIN J.: The challenges and ethical dilemmas of military medical officer serving with a peacekeeping operation in regard to the medical care of the local population. Journal of Medical Ethics 2005, 31. p. 571-574. 11 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrõl 12 3/2007. (VI.22.) Eü.M. rendelet az egészségügyi dolgozók rendtartásáról 13 FINN Robert: Medical students Ignorant of Military Medical Ethics – In Clinical. Psychiatry News 2007. Volume 35.12. p. 35. 14 [13] BRADLEY A.: Ethical Models for Battlefield Triage http://www.sts.virginia.edu/pip/contents/alumniandfriends/papers/Bradley_07_r.pdf
FELHASZNÁLT IRODALOM SZENES Zoltán: Peacekeeping int he Hungarian Armed Forces – AARMS Vol. 6. No. 1. 2007 SVÉD László–KOPCSÓ István: A magyar Katona-Egészségügy a jelenkor válságaiban. Katonai Logisztika, 2004/4. SCHANDL László és mtsai: A Magyar Katonai Egészségügyi Kontingens afganisztáni missziója. Katona-egészségügyi tapasztalatok. Honvédorvos 2005/1-2. LARREY, D.J. Memoirs of Military Surgery and Campaigns of the French Army. Trans. from French by Richard Willmott Hall Z. vols. Baltimore: Joseph Cushing (Reprint, Birmingham, AL: Classics of Modern Medicine, Gryphon Editions, 1987. In Gross, Michael L.: Bioethics and Armed conflict – The MIT Press Cambridge Massadmseltes, London, England 2006) BEECHER, H. Research and the Individual. Little, Brown Ibid, Boston, 1971. . McLAUCHLIN Paul: Afganistan war poses unique challenges for millitary MDs – In CMAJ, 2006. 175. (11.): 1357–1358. doi: 10.1503/cmaj061368 http://www.pubmedcentral.nih.gov/ articlerender.fcgi?tool=pubmed&pubmedid=17616895 (2009.01.13.) KONDRO, Wayne: Afganistan: Outside the comfort zone in a war zone. In CMAJ, 2007.177. (2): 131-134. doi: 10.1503/cmaj070838 http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?tool=pubmed&pubmedid=1761244 (2009.01.13.) TOBIN J.: The challenges and ethical dilemmas of military medical officer serving with a peacekeeping operation in regard to the medical care of the local population. Journal of Medical Ethics 2005, 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrõl 3/2007. (VI.22.) Eü.M. rendelet az egészségügyi dolgozók rendtartásáról FINN Robert: Medical Students Ignorant of Military Medical Ethics – In Clinical Psychiatry News 2007. Volume 35. BRADLEY A.: Ethical Models for Battlefield Triage http://www.sts.virginia.edu/pip/ contents/alumniandfriends/papers/Bradley_07_r.pdf (2009.01.29.)
2009/4
57
Honvédségi Szemle
Fórum
Réti Tamás mk. ezredes:
A NATO VÉDELMI AKADÉMIA HALLGATÓJA VOLTAM Amikor elkezdtem írni a NATO Védelmi Akadémia (NATO Defense College – NDC)) 113. Felsõvezetõi Tanfolyamán 2008 júliusa és 2009 januárja között szerzett tapasztalataimról készült összefoglalót, arra gondoltam, hogy az mind a késõbbi, mind a már végzett hallgatók számára hasznos lehet: a jövendõbeli hallgatók számára felkészülési lehetõséget biztosít, a végzetteknek pedig összevetési lehetõséget ad. Tekintve, hogy az NDC-rõl szóló, korábban megjelent írások szerzõi részletezõen leírták azokat a hatásokat, benyomásokat, amelyek a felsõvezetõi tanfolyamra érkezõ hallgatót érhetik, jelen írásomban az intézmény tanmenetének néhány érdekes mozzanatát (kidolgozási feladatok, gyakorlatok, tanulmányutak) igyekszem bemutatni, különös tekintettel az azokkal összefüggõ intézményi elvárásokra. KUTATÁSI, KIDOLGOZÁSI FELADATOK
RÉTI TAMÁS MK. EZREDES: „AZ NDC-N SZERZETT ISMERETEK HOSSZÚ TÁVRA MEGHATÁROZZÁK GONDOLKODÁSMÓDOMAT…“
„A világ 2025-ben” Nemzetközi összetételû tanulócsoportunk (vagy ahogyan az ilyen feladatok kidolgozása során neveztek bennünket: bizottságunk) elsõ közösen kidolgozandó feladata az alcímben jelölt témát foglalta magába. Kiindulásképpen az optimista és a pesszimista jövõképre vonatkozó elképzeléseinket vázoltuk fel. Ebben figyelembe vettük a témával összefüggõ, a tanfolyam addigi menete során szerzett információkat és természetesen a bizottság tagjai által fontosnak tartott más közelítésmódokat. A továbbiakban a már meglevõ ismereteink alapján, páronként összeállított részanyagokat vitára bocsátottuk. A bizottságon belüli konszenzus eléréséhez természetesen több módosításra, finomításra és átszerkesztésre volt szükség, de a közös munka eredményeképpen végül kirajzolódott egy határozott pozitív, másrészt egy negatív jövõkép. Végezetül összeillesztettük a részanyagokat és megtárgyaltuk az így nyert eredményt. Az elkészült anyagok terjedelme 3–3 oldal volt. A leadást követõ néhány napban a csoportnak tovább kellett gondolnia jövõrõl alkotott elképzeléseit, és az elkészült két anyag megállapításainak figyelembevételével egy tömör, realista képet kellett felvázolnia.
Csoportos témafeldolgozás Feladatunk az volt, hogy felhasználva az európai tanulmányút adta lehetõséget, az ott szerzett ismereteket és tapasztalatokat, dolgozzunk ki egy olyan témát, amely meghatározó fontosságú lehet a NATO (a továbbiakban: szövetség) részére. A kidolgozás során a csoport tagjainak egy 3–5 oldal terjedelmû dokumentumban kellett összegezniük meglátásaikat, véleményüket, javaslataikat, amelyek az elõadások során összegyûjtött ismereteken, a témával kapcsolatos kérdéseikre kapott válaszokon alapultak. Határidõ a tanulmányút befejezését követõ hét volt.
Egyéni témafeldolgozás A feladat egy szabadon választott téma kifejtése volt, amelyet a használható ismeretközlés szándékával tömören, nyelvileg is helyesen kellett megfogalmazni. A tartalom meghatározásánál fel lehetett használni az õszi tanulmányút tapasztalatait is, de minden korlátozás nélkül is választhattunk témát. A kidolgozás határideje a két tanulmányút közötti idõszakban járt le. Az anyag terjedelmét 3–5 oldalban határozta meg az NDC. A kifejezések nyelvi helyességének, szakszerûségének növelése érdekében fõként angol anyanyelvû hallgatótársaink segítségére támaszkodtunk.
58
2009/4
Kihívások a NATO elõtt A feladat: a csoport megítélése szerint a szövetséget érõ 5 legfontosabb kihívás, és a szövetség számára leginkább meghatározó 5 földrajzi régió olyanfajta bemutatása, amely tartalmazza a témaválasztások részletes indoklását, illetve a kihívásoknak és a régióknak a szövetségre gyakorolt feltételezett hatásait. Mind a potenciális veszélyforrások, mind a régiók meghatározása a csoport megítélésére volt bízva. Mivel itt is öt oldal terjedelemben kellett elkészíteni az anyagot, így a közös álláspont kialakítása és a megfogalmazás mindenki számára elfogadható tartalma komoly véleményütköztetés során alakult ki. A leadás határideje a tanfolyam utolsó hónapjának elsõ napjaiban járt le. A végleges anyag összeállítását segítette, hogy a tanmenet szerint az e periódusban elhangzott plenáris elõadásokon elemeztük a világ különbözõ régióit. A kollektív kutatás A tanfolyam lezárását az ún. kollektív kutatás (Study Project) végrehajtása és eredményeinek bemutatása koronázta meg. Ennek tárgyát az NDC kutatói részlege által összeállított témajegyzékbõl választhatták ki a tanfolyam elsõ
harmadánál a bizottságok, amelyek szabad kezet kaptak a feldolgozás módszereit illetõen. A felajánlott témák mindegyike a NATO elõtt álló feladatokhoz, a szövetséget érõ kihívásokhoz, illetve a globális biztonságot befolyásoló folyamatokhoz kapcsolódott. Az elkészítendõ dolgozat maximális terjedelme 25 oldal lehetett. A téma kiválasztása jelentõs fejtörést okozott csoportunk tagjai számára. Olyan területet szerettünk volna feldolgozni, amely mind számunkra, mind az NDC számára újdonságot jelent. A felkínált címek közül végül is a demográfiai változásoknak a nemzetközi biztonságra, a NATOra, valamint annak egyes tagállamaira gyakorolt hatásainak elemzését választottuk. Tekintve, hogy a vizsgálandó probléma egyikünk szakterületét sem érintette, a kidolgozás rengeteg tájékozódást és egyeztetést igényelt. A közös tevékenységet a hipotézisekre és a módszerekre vonatkozó általános elgondolás és a munkaterv kialakításával kezdtük. Megállapodtunk abban, hogy a szinopszis elkészítésére csak a források feltérképezése és azok részleges feldolgozása után kerítünk sort. A feldolgozandó információk összegyûjtésénél nagy segítségünkre voltak az NDC segítõkész könyvtárosai, a jól felszerelt könyvtár, valamint az online adatbázisokhoz való hozzáférés lehetõsége. A témával foglalkozó és számunkra is elérhetõ források feldolgozását megosztottuk csoportunk tagjai között. Ezek egybevetésével alakítottuk ki a dolgozat szinopszisát, amelyet a mentorunk és az NDC illetékesei egyaránt elfogadtak. A végleges változatot sikerült a megszabott határidõre (a tanfolyam utolsó hónapjának elsõ harmada) lezárnunk. A plenáris elõadás a téma ismertetésébõl és a bizottságunk által elõkészített prezentációból állt, amelynek során bemutattuk kutatásunk eredményeit és összefoglaltuk javaslatainkat. A csoportban kiosztott szerepkörök szerint a bevezetést az elõadás során a projekt elnöke tartotta meg, a té-
Fórum ma tartalmi részeit három másik csoporttag mutatta be. Az elõadás maximum 30 perces lehetett, majd további 30 percben a kurzus hallgatói által feltett kérdésekre kellett választ adnunk. A visszajelzések alapján valószínûsíthetõ, hogy mind a feldolgozásra választott terület, mind az elért eredményeink bemutatása jól sikerült, elismerést váltott ki társainkból, az iskola kutatói, oktatói állományából. A GYAKORLATOK A tanfolyam során két alkalommal hajtottunk végre gyakorlatot. A cél mindkét esetben a tárgyalási képességek fejlesztése és a konszenzusra jutás útjának megtalálása volt, természetesen a meghatározott érdekek képviselete mellett. Többoldalú Szimulációs Gyakorlat (Multilateral Simulation Exercise – MSX) A gyakorlat hátterét és alapját egy korábbi ENSZ-határozat képezte. A résztvevõk a határozat szempontjából meghatározó ENSZ-tagállamok képviselõinek szerepét alakító hallgatói közösségek (ti. a „bizottságok”), a részükre megadott speciális információk alapján. A gyakorlat háttéranyagát egy valódi határozat hiányos változata képezte. A feladat: a hiányzó részek kitöltése az elõre megadott szavak, illetve kifejezések változataival, természetesen szem elõtt tartva a megállapodásra törekvõ szereplõk speciális érdekeit. A munkát szakértõk felügyelték és segítették. Az elkészült határozatot a munkanap végén kellett leadni. Az értékelés plenárisan történt, ahol a kijelölt bizottságok beszámoltak az általuk folytatott tárgyalások menetérõl, eredményeirõl, munkamódszereirõl. Végül megismerhettük a valós határozatot, valamint bemutatták részünkre az eredeti tárgyalásról készült dokumentumfilmet. A gyakorlat rámutatott, hogy nemzetközi környezetben az egyszerûnek tûnõ szavak helyes kiválasztása és alkalmazása is milyen vitákat és nehézségeket generálhat, hogy mennyire meghatározóak lehetnek a nemzeti érdekek és még egy hosszas vitát és egyeztetést követõ végeredmény is milyen sokféleképpen értelmezhetõ. Kríziskezelõ gyakorlat A háromnapos Kríziskezelõ (Tárgyalási, Megfontolási, Döntéshozási) Gyakorlat (Crisis Management Exercise /Negotiaton, Meditation, Decision making Exercise/ – CMX/NMDX) során napjaink egyik jellemzõ, adott esetben globális fenyegetést is jelentõ biztonsági kihívásának kezelését modelleztük NATO-vezetõi szerepköröket szimulálva. A szituáció: egy nemzetközi terrorista szervezet kártevése súlyosan érint egy belpolitikai nehézségekkel, gazdasági problémákkal küzdõ elképzelt országot. Mivel az érintett ország önállóan nem képes kezelni a problémát, nemzetközi szervezetek (azok között a NATO) segítségét kéri. A gyakorlat célja az volt, hogy érzékeljük a NATO három különbözõ vezetési szintjén: a Politikai Bizottságban (Political Committee), a Politikai Koordinációs Csoportban (Policy Co-ordination Group) és az Észak-Atlanti Tanácsban (North Atlantic Council) tevékenykedõ testületek döntéseinek súlyát, megismerjük azok tárgyalástechnikai módszereit, tapasztalatokat szerezzünk felsõ szintû válságkezelõ mûveletekben.
Honvédségi Szemle A feladatot a tanfolyam öt különbözõ, egymástól független csoportban, tanácsadók segítségével hajtotta végre. A gyakorlat okmányrendszerét képezte a szituáció alakulását bemutató, a cselekménysorozat kibontakozását leíró közleményjegyzék, valamint a szerepjátékban részt vevõk számára készült feladatleírások. Továbbá számos más tájékoztató az adott ország helyzetérõl, az általunk játszott szerepkörökrõl, valamint a gyakorlat során alkalmazandó tárgyalási, megegyezési technikákról. A napok végén plenáris keretek között számoltak be a csoportok az aznapi munkáról, tapasztalatokról, eredményekrõl. A gyakorlat utolsó napján egy-egy fõ, akik a NATO-fõtitkár szerepkörét jelenítették meg, sajtótájékozatót tartott, ahol a hallgatók intézhettek hozzá kérdéseket. A gyakorlat számomra különösen érdekes volt: betekinthettem a NATO-bizottságok mûködésébe, elsajátíthattam olyan tárgyalási technikákat, amelyek más helyzetekben is felhasználhatók, megismertem a válságkezelés mechanizmusát különbözõ szinteken. Láthattam, hogy a tagországok érdekeinek képviselete hogyan valósul meg az említett bizottságokban, és hogy a szavak jelentõsége mennyire meghatározó lehet egy-egy döntés megalkotásánál. A TANULMÁNYUTAK A felsõvezetõi tanfolyam tanulmányi programjában két hosszabb, három-három hét idõtartamú tanulmányút is helyet kapott. Az elsõ úton fõként a szövetség szervezeti elemeit, azok mûködését és felépítését tanulmányoztuk. A második utazás alkalmával a tagállamok egy részének biztonság- és védelempolitikai törekvéseibe nyertünk bepillantást. E sajátos ismeretközlési forma keretében, a jelzett intézmények és a kiválasztott országok sajátosságaival ismerkedve, gyarapítottuk ismereteinket és tettünk szert maradandó élményekre a társasági rendezvények, a helyi kulturális jellegzetességek tekintetében is. A tanulmányutakra a házastársak is elkísérhették (természetesen saját költségre) az NDC-n tanulmányokat folytató partnerüket, ezzel is segítve a családok közötti baráti kapcsolatok kialakítását, a nemzetközi közösség formálását, a kapcsolatépítést – ami az egész képzési folyamat egyik fontos célkitûzése. Az õszi tanulmányút: a transzatlanti körút Ennek során elsõ állomásunk a norfolki Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (Allied Command Transformation – ACT) volt, ahol csoportunkat a törzsfõnök fogadta. Itt elõadásokat hallhattunk a parancsnokság feladatairól, a mûveleti tapasztalatok feldolgozásának formájáról, eredményeirõl, és válaszokat kaptunk feltett kérdéseinkre. Az élményeinket színesítette a norfolki haditengerészeti kikötõben tett látogatás is. Norfolkból utunk Washingtonba vezetett, ahol a Capitoliumban az amerikai törvényhozás rendszerével, annak a haderõhöz fûzõdõ kapcsolatának módjával és formájával ismerkedtünk. Lehetõségünk nyílt a washingtoni nemzetvédelmi egyetemen elõadásokat hallgatni magáról az egyetemrõl, annak szerepérõl az amerikai és a más országokból érkezõ hallgatók felkészítésében. Olyan speciális témákkal is megismerkedhettünk, mint a NATO megítélése amerikai szemszögbõl, az elektronikus információvédelem fontossága, kiemelt figyelemmel az
internetes bûnözés hatásaira, valamint aktuális biztonságpolitikai kérdések megítélése (például Észak-Korea, választások Irakban, Iránban) – amerikai nézõpontból. Megtekintettük az arlingtoni nemzeti sírkertet, valamint a város kiemelt nevezetességeit, hangsúlyosan a katonai vonatkozásúakat. A fõvárosból New Yorkba vezetett utunk, ahol az elsõ számú programpont az ENSZ-ben tett látogatás volt. Itt tájékoztatókat hallgattunk meg az ENSZ által vezetett katonai missziókról, azok jogi aspektusairól, a lehetséges irányokról. A hivatalos elfoglaltság mellett belevethettük magunkat a város forgatagába és áthajózhattunk a Szabadság-szoborhoz is. Az USA-ból Párizsba utaztunk, ahol – küzdve az idõeltolódásból, az amerikai nappalok és éjszakák egybefolyásából fakadó fáradsággal, a párizsi miliõ hívogatásával – érdekes és értékes elõadásokat hallhattunk a Francia Köztársaság külpolitikai elveirõl, Franciaország és a NATO sajátos viszonyáról és a jelenleg folyó francia katonai mûveletekrõl. Különösen érdekessé tette a látogatást, hogy az ország a 2009-ben visszatér(t) a NATO integrált katonai szervezetébe. Rövid párizsi tartózkodásunk után Monsba, majd Brüsszelbe látogattunk. Monsban látogatást tettünk a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsõbb Parancsnokságán (Supreme Headquarters Allied Powers Europe – SHAPE). Az ott elhangzott elõadások rámutattak az aktuális mûveletek sajátosságaira, a NATO reagáló erõinek (NATO Response Force – NRF) szerepére, rendeltetésére a szövetségben, valamint megújításuk irányaira. Tájékoztatást kaptunk a speciális mûveleti erõk átalakításának szükségességérõl, tervezett formájáról. Az elõadásokat, valamint a kérdésekre a válaszokat a parancsnokság magas rangú vezetõitõl halhattuk. A monsi vizit után látogatást tettünk a történelem egyik legjelentõsebb csatájának helyszínén: Waterloon. Utunkat Brüsszelben folytattuk, ahol a hivatalos programok mellett lehetõségünk nyílt a város nevezetességei, zegzugos utcái, hangulatos kocsmái megismerésére és mintavételre a megszámlálhatatlan belga sörkülönlegességbõl is. Hivatalos programunkra a NATO-parancsnokságon került sor. Itt a szövetség jövõbeni terveirõl, politikai irányairól, a partnerségi kapcsolatok megerõsítésének és kiterjesztésének lehetõségeirõl kaptunk tájékoztatást, továbbá megismertettek bennünket a NATO hosszú távú fejlesztési irányaival. A program a nemzeti képviseletekkel, illetve azok vezetõivel való találkozással fejezõdött be. Délután a NATO és Oroszország közötti kapcsolat aktuális helyzetérõl és várható irányairól is hallhattunk ismertetõt. A csoportunk a nap végén a NATO fõtitkárhelyettesének tehetett fel kérdéseket és kapott tiszta és egyértelmû válaszokat. Következõ utunk az Európai Unió (EU) székházába vezetett. Itt az EU katonai tevékenységérõl, az EU-NATO együttmûködésrõl, az EU képességfejlesztési folyamatáról, az afganisztáni szerepvállalásról, az EU-harccsoportról és a döntéshozatali mechanizmusról, valamint a civil-katonai kapcsolatok tapasztalatairól hallgattunk elõadásokat, tehettünk fel kérdéseket magas rangú tisztségviselõknek. Brüsszelt követõen egy újabb országot kerestünk fel: Luxemburgba indultunk. Érdekes volt e kis ország biztonságpolitikájáról, védelmi felfogásáról, és haderejérõl hallani a megelõzõ napok so-
2009/4
59
Honvédségi Szemle rán meglátogatott vezetõ hatalmak tájékoztatóit követõen. Betekinthettünk az itt mûködõ NATO Fenntartási és Ellátó Ügynökség (Maintenance and Supply Agency – NAMSA) tevékenységébe, valamint az ország gazdaságpolitikájának irányait és alapjait is bemutatták részünkre. Utunk Hágában folytatódott, ahol érdekes elõadásokat hallhattunk a „holland útról”: azokról a megoldásokról, ahogyan Hollandia tekintélyt teremtett magának a szövetségben, arról, hogy az ország milyen eredményeket ért el eddig és milyen elképzelései vannak a jövõre vonatkozóan. Felvázolták számunkra a jelenre és a jövõre vonatkozó biztonságpolitikai elképzeléseiket, és azokat a sikereket, amelyeket a jelenleg folyó mûveletek során értek el. * Az õszi tanulmányúton közel 3 hét alatt 5 ország 8 nemzetközi jelentõségû és meghatározó városában jártunk, közel 50 elõadáson és 4 fogadáson, több mint 20 óra repülõúton és még annál is több autóbuszos utazáson vettünk részt és értük el a tanfolyami tematikában meghatározott célkitûzéseket. TÉLI TANULMÁNYÚT: AZ EURÓPAI KÖRÚT Tanulmányutunk elsõ megállója nem más volt, mint Róma, vagyis az elsõ „felkeresett” ország Olaszország volt. Elõadásokat hallgattuk meg az olasz védelmi és biztonságpolitikáról, a nemzetközi biztonsági környezet olasz megítélésérõl és az ország által folytatott aktuális mûveletekrõl. Következõ állomásunk Ljubljana volt, ahol Szlovénia külpolitikájának irányaival, biztonságpolitikai felfogásával, védelmi elképzeléseinek politikai megítélésével és a szlovén haderõ aktuális helyzetével ismerkedhettünk meg. Katonák, diplomaták és politikusok mutatták be részünkre az említett témaköröket. A hivatalos program részét képezte a szlovén haderõ Doktrinális, Fejlesztési, Kiképzési és Oktatási Parancsnokságának parancsnoka által adott fogadás. A csodálatos postojnai cseppkõbarlang megtekintését követõen utunkat Bulgáriában folytattuk. Szófiában a Rakovsky Védelmi és Törzstiszti Akadémián tájékoztattak minket az ország külpolitikai irányairól, gazdaság- és energiapolitikájáról, pénzügyi helyzetérõl. Elõadásokat hallgathattunk a Bolgár Tudományos Akadémia, a védelmi minisztérium és a vezérkar képviselõitõl, és konzultálhattunk a parlament Nemzeti Védelmi Bizottságának helyettes vezetõjével. A hivatalos program mellett megismerhettük Szófia és Plovdiv fõbb látványosságait is. A csoport tiszteletére fogadást adott a Védelmi Minisztérium államtitkára, valamint a következõ napon a vezérkar fõnöke is. Bulgáriából Törökországba, Ankarába repültünk, ahol – a nemzeti és kulturális érdekességek mellett – a legkeletibb és az egyik legnagyobb NATO-tagállam elveivel, politikájával és elképzeléseivel ismerkedhettünk. Utunk hivatalos programja Musztafa Kemal Atatürk mauzóleumánál kezdõdött. Koszorút helyeztünk el az államférfi sírjánál, majd a mauzóleum kiállításának bejárása során megismerkedhettünk tetteivel és a XX. századi török történelem meghatározó mozzanataival. Programunk további részében felkerestük a török
60
2009/4
Fórum hadsereg vezérkarát és a köztársaság parlamentjét, ahol kérdéseinkre õszinte, nyílt válaszokat kaptunk. Következõ megállónk Románia fõvárosa: Bukarest volt. Mivel az NDC hallgatói közt az Egyesült Arab Emirátusokból is volt egy delegált, és nemzeti ünnepük bukaresti megérkezésünk napjára esett, így meghívást kaptunk az ebbõl az alkalomból rendezett fogadásra. Ismét nagyszerû lehetõséget kaptam egy másik, a hazaitól igen eltérõ kultúra megismerésére. Hivatalos programunk a következõ napon folytatódott, amikor a román fegyveres erõkrõl, a fekete-tengeri biztonsági kihívásokról, a román külpolitika általános vonásairól, valamint a nemzetközi bûnözés elleni harc aktuális kérdéseirõl szóló elõadásokat hallgattunk meg. Látogatást tettünk a román parlamentben, amely monumentalitásával minden résztvevõt ámulatba ejtett. Programunkat a román nemzetvédelmi egyetem parancsnoka által adott fogadás zárta. A NATO keleti határaitól utunk a középsõ régióba: Németországba vezetett. Berlinben a német precizitással szervezett rendezvények sorozatán a város és Potsdam nevezetességeinek megtekintése mellett a fõbb történelmi események és világformáló döntések felfrissítésére is lehetõségünk nyílt. A Védelmi Minisztérium államtitkára által adott fogadáson a német kultúra és vendéglátás sajátos vonásait is megtapasztalhattuk. A hivatalos elõadások a német biztonság- és védelempolitikáról, az átalakításról, a nemzetközi mûveletekhez való német hozzájárulásról szóltak. Látogatást tettünk a német parlamentben, valamint a képviselõi irodaházban, ahol a külügyi bizottság helyettes vezetõje és a bizottság egyik tagja fejtették ki álláspontjukat, valamint adtak választ kérdéseinkre. Napunkat a külügyminisztériumban folytattuk, ahol az európai biztonság- és védelempolitika kérdéskörében a német álláspontot ismerhettük meg. A berlini tartózkodásunk során mély benyomást tett ránk a város, a nemzet megújulási képessége, elért eredményeik, céltudatos munkájuk, határozottságuk és pontosságuk. A szövetség egyik legnagyobb európai tagállamából az egyik legkisebbe utaztunk: Lettországba, Rigába érkeztünk. A tájékoztatók sorát a lett haderõ parancsnokhelyettese nyitotta meg. Ezt követõen az ország kül- és biztonságpolitikájának fõbb irányairól és annak aktuális kérdéseirõl, a védelmi rendszer fejlesztésének meghatározó vonásairól, a haderõ aktuális helyzetérõl és tervezett jövõjérõl hallhattunk tájékoztatókat. Ismertették elért eredményeiket a korrupció visszaszorítása terén, valamint a védelmi tervezési rendszerük sajátosságait. Az elõadássorozat talán legizgalmasabb részei a balti államok és Oroszország viszonyát elemzõ és értékelõ elõadások voltak. Érdekes és meglepõ volt látni, hogyan tekintenek arra az államra, amellyel még a közelmúltban is közös országot alkottak. Hivatalos programunk részét képezte a lett haderõ parancsnokhelyettese által adott fogadás, ahol e kis ország megkapó kulturális és kulináris múltjával és jelenével találkozhattunk. Utunk Dániában, Koppenhágában folytatódott. A vezérkari fõnök köszöntõjét számos nagyon világos és egyértelmû, az ország stratégiáját világosan bemutató elõadás követte. Ezeknek része volt a dán védelmi erõ szervezésére
és feladatrendszerére rávilágító tájékoztató, a parlament védelmi és külügyi bizottsága elnöknõjének elõadásában megtartott biztonság- és külpolitikai ismertetõ, a dán haderõ biztonságpolitikai szempontból meghatározó helyérõl és szerepérõl tartott elõadás, valamint Dánia nemzetközi politikai törekvéseinek általános bemutatása. A kérdésekre adott válaszok itt is nyíltak, egyértelmûek és határozottak voltak. Mutatták az ország, a döntéshozók és a felelõs tisztviselõk határozott elkötelezettségét a döntések megvalósítása érdekében. Mint a korábbi állomásainkon is, itt is hivatalos fogadás keretében kaptunk lehetõséget, hogy betekintsünk a dán katonai kultúra sajátosságaiba. Utolsó állomásunk London volt. A brit szokások és történelmi háttér megismerése a védelmi minisztérium által adott fogadással kezdõdött. Az elõadások során a brit védelmi politikával, a NATO-hoz fûzõdõ viszonnyal, a brit külpolitika és az európai biztonság kapcsolatával ismerkedhettünk meg. Tájékoztatót kaptunk a „Chatham House” képviselõjétõl a folyó kutatási projektekrõl és azok fontosságáról.* A brit álláspont megismerésével utunk végére értünk. Már csak a „hazautazás” volt hátra. A tanulmányút szállítási feladatait a belga légierõ vállalta fel, amely az esetek döntõ többségében hibátlanul oldotta meg feladatát. Sajnos a minket szállító repülõgép meghibásodása folytán a római cél elérése nehézségekbe ütközhetett volna. Mivel azonban a mondás szerint „minden út Rómába vezet”, és ezt az NDC 113. kurzusának útját szervezõ, az NDC törzsében dolgozó olasz munkatársak is ismerhették, így gyorsan találtak más módot Róma meghódítására. Néhány óra várakozás és repülés után végül szerencsésen befejeztük utunkat. * Európai körutazásunkat 9 országban közel 70 elõadás, 9 fogadás, több mint 20 óra repülõút és a hozzá kapcsolódó legalább 30 óra reptéri várakozás, közel ennyi buszozás és a 2-3 naponkénti helyszínváltás tette „színesebbé”. Megismerkedhettünk az egyes nemzetek védelemrõl, biztonságról alkotott elképzeléseivel, a szövetséghez való viszonyukkal, kultúrájukkal és sok esetben olyan rejtett kincseikkel, melyekre talán más formában nem nyílt volna mód. Azt
Múltunk
Honvédségi Szemle
hiszem, hogy az itt kapott benyomások egy életre meghatározóak lehetnek és segíthetik a résztvevõk munkáját hazájukban és nemzetközi környezetben egyaránt. * Összefoglalva elmondhatom, hogy az NDC-n eltöltött fél év során olyan ismeretekkel és élményekkel lettem gazdagabb, amelyek valószínûleg hosszú távra meghatározzák gondolkodásomat, azt a módot, ahogyan a felmerülõ problémákat megközelítem és kezelem. Formálódott gondolkodásmódom stratégiai kérdésekben, számottevõen bõvültek ismereteim a nemzetközi biztonságés védelempolitikai területen. Tárgyi tudásom jelentõsen nõtt egyes országokról, régiókról és a globális kérdésekrõl. Sosem fogom elfelejteni a „consensus building” (megegyezésépítés) és „comprehensive approach” (mindenoldalú megközelítés) kifejezéseket, és azok tartalmát, amelyeket szállóigeként használtunk nap mint nap a kurzuson. Sorolhatnék még számos élményt, de inkább azt javaslom, hogy akinek lehetõsége van rá, tapasztalja meg saját maga mindezt. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy e tanfolyamot elvégezhessem. Külön köszönetem fejezem ki dr. Molnár Ferenc ezredesnek, aki az NDC-n fakultástanácsadói beosztást ellátó tisztként, egyben nemzeti rangidõsként, barátian segített minket római tartózkodásunk idején. Hallgatótársammal, Szepesi Ferenc alezredessel együtt életre szóló pozitív tapasztalatokhoz jutottunk a tanfolyamon. Q
* Itt említem meg, hogy a „Chatham House”szabály az NDC elõadásainak alapköve, mely szerint az elõadók – függetlenül a nemzetük, vagy szervezetük álláspontjától – szabadon fejthetik ki véleményüket annak érdekében, hogy a hallgatók a legkülönbözõbb nézetekkel is szembesüljenek, kérdéseikre pedig tiszta, világos válaszokat kapjanak. Ugyanakkor a hallgatók nem idézhetik az elõadókat, hivatkozásokban nem élhetnek vissza az elõadók nyíltságával, õszinteségével. A szabály végig mûködött a tanfolyamon, és ez is hozzájárult az oktatás magas minõségi színvonalához.
FELHASZNÁLT IRODALOM Siposné dr. Kecskeméthy Klára–Gelsei András: A NATO Védelmi Akadémia szövetségi és nemzetközi kapcsolatai http://www.zmne.hu/Forum/04harmadik/natoakad_.htm Siposné dr. Kecskeméthy Klára: Útkeresés a NATO Védelmi Akadémián: a modulrendszerû tanfolyamok http://www.hm.gov.hu/ hirek/kiadvanyok/human_szemle/tkereses_a_nato_vedelmi_akademian_a_mod ulrendszeru_tanfolyamok Siposné dr. Kecskeméthy Klára: A NATOban dolgozni, Rómában élni. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2008 „Rómában vezetni olyan, mint egy Forma–1es versenyen”. Interjú Juhász György dandártábornokkal. http://www.honvedelem.hu/cikk/0/13543/ juhasz_gyorgy_dandartabornok_szerda.html
Dr. Ács Tibor nyá. ezredes:
SZÉCHENYI A KATONAI STRATÉGIÁRÓL, A PROFESSZIONÁLIS HADSEREGRÕL ÉS A HONVÉDELEM KÉRDÉSEIRÕL „Gyakorolni kell tehát magunkat az újabb taktika és stratégia rendszabásai szerint az ország védelmére…Azonban jó katona rövid idõ alatt senki sem lehet, ahhoz tudomány s hosszas gyakorlás kell, mint se tökéletesen jó, de felettébb rossz ember se lesz egyszerre senki.”1 A fenti mottó Széchenyi István gróf, 1830 januárjában megjelent, sokat idézett híres mûvében, a Hitelben olvasható, melyben „hazánk elõmenetelle” és a „közjó elõmozdítása” érdekében élesen bírálta a feudalizmus intézményeit, többek között az elmaradott feudális hadügyet, a nemesi felkelést, és kifejtette eszméit a polgári hadügy megteremtésének szükségességérõl. Követelve az ország honvédelmének az európai hadtudomány új eredményei alapján való létrehozását. Az közismert a Honvédségi Szemle tisztelt olvasói elõtt, hogy Széchenyi István gróf huszártisztként szolgált a hadseregben. Ám az még a szakmabeliek elõtt is szinte ismeretlen, hogy a legnagyobb magyar két évszázada, 17 és fél éves ifjúként határozta el és jelentette be édesapjának 1808 õszén, hogy önkéntes katonaként be kíván lépni a hadseregbe. Miután Móritz Gomez altábornagy (1809-ben a magyar nemesi felkelés vezérkari fõnöke), a bécsi Hadilevéltár igazgatójának vezetésével elvégzett féléves tiszti tanfolyam után, elõterjesztésére, Károly fõherceg 1809. április 7-én elõléptette – 16-i hatállyal – fõhadnaggyá az ifjú Széchenyi Istvánt. A gróf tehát a 18 éves korától 35 éves koráig tartó tiszti pályafutását a nemesi felkelés vezérkarában kezdte meg 1809 áprilisában, amely tizenhét esztendeig, 1826. április 15-ig tartott. Széchenyi katonaéveinek történetét az elmúlt negyedszázadban gazdag levéltári források és könyvészeti kútfõk alapján nem egy munkában már részletesen bemutattuk az érdeklõdõ hazai és külföldi olvasóknak. 2 Mostani tudománytörténeti elemzésünkben a legnagyobb magyar több vonatkozásban sajnálatosan elhanyagolt honvédelmi és hadügyi reformeszméi genezisének és fejlõdéstörténetének ábrázolására és máig tartó hatásának ismertetésére teszünk kísérletet. Az tagadhatatlan, hogy Széchenyi István csaknem két évszázada áll az egymást követõ nemzedékek figyelmének középpontjában. Kiemelkedõ személyiségének óriási történelmi érdeme: nagy horderejû alkotásaival Magyarország polgári átalakításának máig ható szolgálata. Ám a nemzet emlékezetében élõ Széchenyi-kép nem lehet teljes, ha nem tárjuk fel, nem mutatjuk be a legnagyobb magyar gazdag életmûvének szerves
részét képezõ hadügyi reformeszméit. Széchenyi eszmevilágának fontos elemét alkották nézetei a honvédelemrõl, az országvédelemrõl és a hadügy szükséges reformjáról. Eszmevilágának jelentõs alkotó-összetevõi, hadügyi reflexióinak, hadtudományi gondolatainak és honvédelmi reformeszméinek keletkezése, változása, fejlõdése nyomon követhetõ leveleiben, naplóiban és mûveiben. A legnagyobb magyar sajnos nem készítette el önálló hadtudományi munkáját, az 1820. december 3-án elhatározott „Észrevételek a kis háborúról és az elõõrs szolgálatról” címû értekezését.3 De hadügyi és honvédelmi eszméit beépítette mûveibe, írásaiba, beszédeibe. A „Világ” címû munkájában meg is jegyezte – „a honvédelem erejét itt ex asse felvenni nem akarom – mégis elég, úgy hiszem, megmutatni ezt, hogy e tárgyrul, ha nem helyesen is – amit csak az idõ határozand el – de minden esetre egy keveset gondolkoztam.”4 Széchenyi megértette a háború és a hadügy lényegét, szerepét a társadalom életében. Szilárdan meg volt gyõzõdve, hogy a háború jelenségeit és a hadügy törvényszerûségeit tudományosan lehet és kell is vizsgálni, rendszerezni. Ezt a hadtudomány feladatának tekintette, és már 1816-ban megállapította, hogy sokan tanulmányozzák a szavai szerint „bonyolult hadtudományt”, de kevesen értik meg.5 Ám õ ennek a diszciplínának felhasználásával elemezte kora hadügyét és háborúit. Hadtudományi elmélkedéseiben hangsúlyozta, hogy a francia forradalom és a közel negyedszázadig tartó háborús korszak megváltoztatta Európa arculatát. A politikai és gazdasági változások a hadügyet is átalakították. A Habsburg-birodalom és Magyarország társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális viszonyaiból indult ki hadügyi reformeszméi megfogalmazásakor. Hadügyi és honvédelmi nézetei kialakításához, fejlesztéséhez Széchenyi a kútfõk s források négy nagy csoportjából merített. Elõször saját, 1809. április 16-tól 1826. április 15-ig tartó katonaéletének tapasztalataiból, a háborús és békeszolgálatának élményeibõl, a fõhadiszállási (1809, 1813–14) és csapattiszti (7. huszárezred, 1. ulánusezred, 5. és 4. huszárezred) beosztásokban szerzett megfigyeléseibõl, az átélt háborús próbatételekbõl. Másodszor, a Károly fõherceggel, Blücherrel, Schwarzenberggel, Radetzkyvel, Wellingtonnal, Barclay de Tollal, Murattal, Jominivel és más hadvezérekkel és tábornokokkal való találkozásaiból, beszélgetéseibõl szerzett ismereteibõl, azok tanulságaiból.
2009/4
61
Honvédségi Szemle
AZ 1. ULÁNUSEZRED FÕHADNAGYA (1812) Harmadszor, a katonai és hadtudományi, hadtörténeti és történeti mûvekbõl. Naplófeljegyzései és könyvtárának kötetei tanúsítják, hogy ezek az olvasmányok hozzájárultak hadügyi eszméinek születéséhez és megfogalmazásához. Negyedszer, kora európai államai hadügyének elmélyült vizsgálatából, tanulmányozásából. Tagadhatatlan, hogy Széchenyi eredeti látásmóddal foglalt állást a háború jellemzõirõl, a hadügy alapvetõ területeinek: a hadseregszervezés és a katonai szervezetek, a haditechnika és a hadfelszerelés, a katonai nevelés és kiképzés, a hadviselés, a stratégia és taktika fõbb kérdéseirõl. Az egyre ismertebb, hogy Széchenyi sokrétû reformtevékenységével mit tett a politikai, gazdasági, kulturális és tudományos elmaradottság felszámolásáért, a korszerû európai viszonyok megteremtéséért, a nemzet polgári fejlõdéséért. Ám az kevésbé ismert, hogy a haza felvirágoztatását szolgáló reformok megvalósítását elképzelhetetlennek és kivihetetlennek tartotta a magyar hadügy reformja nélkül. Kikerülhetetlen feladatnak jelölte meg a nemesi elõjogokon alapuló feudális hadügy alkotmányos lebontását és az új polgári honvédelmi rendszer felépítését. A legnagyobb magyar életének minden idõszakában, katonai szolgálata alatt, a reformkorban, 1848-ban és a drámai döblingi években is kifejtette hadügyi és honvédelmi nézeteit. Munkálkodását egy cél vezérelte: a magyar hadügy, a nemzeti honvédelmi rendszer korszerûsítése. Ezért célszerûnek tûnik megkísérelni – a teljesség igénye nélkül – hadügyi eszméit idõbeni keletkezésük, fejlõdésük és változásuk szerint csoportosítva úgy bemutatni, hogy legmarkánsabb gondolatai rajzolódjanak ki. Széchenyi elõtt nem volt ismeretlen, hogy a magyarság legjobb képviselõi mindig felvetették a saját nemzeti haderõ gondolatát; ez a törekvés különösen felerõsödött a francia forradalom és a napóleoni háborúk hatására. Az országgyûléseken állandó vita tárgya lett a nemesi felkelés és a birodalmi hadsereg részét képezõ, 15 sorgyalog- és 12 huszárezredbõl, valamint a határõrezredekbõl álló magyar hadsereg („exercitus hungaricus”) problémája. Nemegyszer õ is rámutatott a nemesi felkelést és az állandó hadsereg tartását, vezetését és alkalmazását szabályzó 1715. VIII. tc. és más törvények súlyos hiányosságaira. A 18 éves korától 35 éves koráig tartó tiszti szolgálata során szinte hadtudományi szakíróként elemezte az 1809., 1813., 1814. és 1815. évi hadjáratok fontosabb kérdéseit. A lényeget érintve bírálta az elmaradott császári királyi hadügyet.
62
2009/4
Múltunk Több ízben kifejtette a katonai reformok szükségességét, és megállapította, hogy a magyar nemesi felkelés nem töltheti be a nemzeti hadsereg szerepét. Széchenyi megismerve a háború borzalmait vetette papírra 1813. november 6-án ezeket a sorokat: „Az ilyen háborúk jellege valóban ostobán barbárabb, ahogy mondom, semhogy a legõrültebb ember is a világon örömét lelhetné benne.” A 22 éves ifjú tiszt keserû elmélkedését november 17-én így folytatta: „A háború annyira ellentétben van mindazokkal az érzelmekkel, melyeket maga a természet gyermekkorunk óta szívünkbe oltott, hogy igazi fáradságba és nagy erõfeszítésbe kerül, amíg az emberi részvét és szánalom minden csiráját elfojthatjuk magunkban.”6 Naplójában 1814. december 12-én elsõ esetben vette éles kritika alá a cs. kir. hadügyet és vázolta fel legfontosabb hadtudományi nézeteit. Véleménye szerint egy demoralizált hadsereg senkit sem fog megverni, mert a fegyelmezetlen fiatal parasztoknak hatszázezernyi tömege legfeljebb nagy nyúlvadászatra, de nem valódi csatára használható. A csapatokat, a közkatonákat békében kell kiképezni arra, amire a háborúban szükség van. Ez a parancsnokok kötelessége és „ha sok, jól fizetett kiváló tiszt vezeti a csapatokat, akkor a hadsereg minden bajban helytáll”. Álláspontja szerint „az egész hadmûvészetnek csak két szabálya van, mely a gyõzelmet biztosítja. Az egyik a csapatok minõsége, amely összetevõdik az erõs bátorságból, a hadmozdulatok gyorsaságából és a veszélyben való kitartásból. A másik a tér ügyes felhasználása, amely szerint a legtöbb ponton egy ember kettõt kössön le és ott, ahol némi elõny kínálkozik, kettõs erõvel lehessen az ellenséget támadni és így minden esetben, még a legbátrabb ellenféllel szemben is, eldöntjük a csatát. Ez az utolsó szabály képezi alapját minden taktikának és stratégiának, amelyrõl egyébként könnyû beszélni; de ebbõl az alapelvbõl indul ki az olyan végtelenül bonyolult hadtudomány, melyet sokan tanulmányoznak, ám eredeti keletkezésére, születésére és szent végcéljára vissza soha sem vezetnek.”7 Angliai útjának utolsó napján, 1815. december 13-án írott naplófeljegyzésében keserûen állapította meg: „Az angol hadsereg megszervezésérõl, amely jelenleg a legjobb a világon, mit sem akartam hallani; mert nekünk már nincs hadseregünk, és létesítéséhez csak oly kevés hiányzik, mint amennyi Ausztria mostani uralkodói nemzedékének kipusztításához. Oly közel van és mégis mindörökre – messze! És ilyen célt, mely felé pedig minden igaz kebel vágyakozva sóhajt, nem siettethetünk. Istennek és a véletlennek kell az embert ilyen feladatra elhívnia. Eljön-e az idõ, vagy sem? Hogyan lehetne megsejteni?”8 Széchenyi nagy jelentõséget tulajdonított az ifjúság önkéntes katonai felkészítésének a haza védelmére; naplójába írt 1819. április 9-i soraiban kiemeli: „Aki a mi korunkban látta egy hadsereg gyõzelem-ittasságát, a tüzet és lelkesedést, mellyel versenyezni hatalomban, erõben, ütõképességben méltónak a világon semmi sem látszott, az, istenemre, elhiszi és belátja majd, hogy az ifjúság nevelése egy olyan országban, mely létéhez és szabadságához ragaszkodik, tekintettel minden honpolgárának hazája iránti kötelességeire, tökéletes kell hogy legyen.” Hangsúlyozta, hogy az ország létezése és szabadsága a nemzet honvédelmének ütõképességétõl függ, majd tovább folytatva leszögezte alaptételét, miszerint: „Bármely rangban születik és nevelkedik
az ember, alkalmasnak kell lennie, hogy szükség esetén hazáját védelmezhesse.” 9 Vizsgálódásai alapján Széchenyi 1821. július 24-én naplójában hét pontba szedte az általa legszükségesebbnek tartott haderõreform-elképzeléseit: 1. Be kell vezetni a hadi szolgálatra alkalmas személyek összeírását, és fel kell hagyni az erõszakos katonafogással. 2. Fel kel kell oszlatni a katonai gazdászati bizottságot és helyette minden ezredparancsnok önálló pénzgazdálkodással gondoskodjon alakulata szükségleteinek kielégítésérõl. 3. A hadsereget szervezzék állandó dandárokba és hadosztályokba. 4. A hadsereg ezredeit a nagy folyók mellett felépített laktanyákban helyezzék el, mert így egyszerûbb és olcsóbb az ellátás és a szállítás. 5. Ne a katonák nagy létszámára, hanem azok minõségére helyezzék a hangsúlyt. 6. A katonák kezébe a legkitûnõbb fegyvereket adják. 7. A hadfogadás 20 és 40 évre történjék; aki ezen felül szolgál, azt az állam tartsa el, de elkülönítve a hadirokkantaktól. Végül azt is leszögezi, hogy a kincstári pénzpocsékolás megszüntetésére új katonai pénzügyi rendszert kell létrehozni.10 Naplójában 1823. április 21-én pedig arról elmélkedik, hogy a nemesi felkelés már nem tudja a magyar hadsereg szerepét betölteni, és a jó katonákat egy rendes reguláris hadseregben szükséges kiképezni. De ehhez tisztázni kell a reguláris hadsereg helyzetét, és olyan hadkiegészítési rendszert kell létrehozni, amely a katonák háborúra való kiképzését szolgálja. Háborúban az irreguláris, fegyelmezetlen, kiképzetlen, felszereletlen nemesi felkelés nem alkalmas a hadiszolgálatra.11 Az elemzésbõl kivehetõ, hogy alkotmányos úton lehetségesnek tartotta a magyar hadügyi reformot, de belátta azt is, hogy annak ideje még nem érkezett el. Széchenyi 1825 szeptemberétõl a pozsonyi országgyûlésen azt az álláspontot képviselte, hogy az elavult magyar hadügyi szervezet helyett megfelelõ reformokkal, törvényekkel létre kell hozni a nemzet korszerû honvédelmi rendszerét. Nem értett egyet a nemesi felkelés felmagasztalásával, helytelenítette azt az álláspontot, mely szerint az „alkotmány arra alapoztatott, hogy a nemesember harcoljon, a paraszt a földet mûvelje, s épp ezért ki kell találni a módját, hogy az új idõk szüksége szerint az inszurrekciót olyan lábra lehessen állítani, hogy abbul azután félelmes és nem nevetségre méltó hadi sereg fordulna”. Ezért az országgyûlésnek „az inszurrekció érdekében valami bölcset és célszerût kellene határozni”. A nemesi felkelés elavultságának jellemzésére ironikusan megjegyzi: „Az osztrák hadseregnek, amilyen, 2 évre volna szüksége, hogy fegyelmezett legyen – hányra a magyar nemesnek?” Igaz, a birodalmi hadseregrõl is megállapítja: „Én a legkevésbé sem csodálkozom azon, hogy az osztrák hadsereg napról napra hanyatlik – Császár van az élén!”12 Közismert, hogy 1825. november 3-án délelõtt a pozsonyi országgyûlés kerületi ülésén Széchenyi István gróf birtokai egyévi jövedelmének felajánlásával segítette létrehozni a Magyar Tudós Társaságot. A korabeli szemtanúk leírása szerint a 4. huszárezred elsõ lovasszázadosi egyenruháját és kitüntetéseit viselõ Széchenyi az Akadémiát megalakító történelmi tettéhez ezeket a szavakat fûzte: „Ezt nem minden ember teheti úgy, mint én. Én katona vagyok és nõtlen.” Kezdeményezésében az is szerepet játszott, hogy a Magyar Tudós Társaságot is fel kívánta használni a
Múltunk nemzeti hadügyi reform megvalósításának szolgálatában azzal, hogy mûködési körébe tartozott a hadtudomány magyar nyelven való mûvelése. Örömmel vette, hogy példáját követte unokabátyja, Festetich László gróf, aki 1826. június 27-i adománylevelében bejelentette: 10 ezer forinttal támogatja az Akadémia keretében a haza védelme érdekében folyó hadtudományi kutatásokat és a matematikai osztály hadtudományi rendes tagjának fizetését, munkálkodását.13 Itt most nem térünk ki annak részletezésére, hogy milyen okok miatt nyújtotta be Széchenyi 1826. február 15-én elöljáróinak a hadseregbõl való kilépésének kérelmét. A cs. kir. Udvari Haditanács 1826. március 24-i rendelete engedélyezte a hadseregbõl való kilépését, rendfokozatának megtartása nélkül, és ez alapján 1826. április 15-én törölték a 4. huszárezred tiszti létszámából.14 Az eddig elmondottakból világosan kiderül, hogy Széchenyi katonakori hadügyi reflexióiban egyrészt általános tételeket fogalmazott meg a háborúról és a hadseregrõl, másrészt kifejtette jobbító elképzeléseit a Habsburg-birodalom, valamint Magyarország és kapcsolt részeibõl származó katonaság torz haderõ-szimbiózisa és az ósdi nemesi felkelés reformja érdekében. Ezen elméleti tevékenysége a hadseregbõl való kilépéssel lezárult, és egy tartalmában új munkálkodásba kezdett, amelyben jelentõs helyet foglaltak el reformeszméi a honvédelemrõl. Széchenyinek a katonai életben szerzett ismeretei és tapasztalatai nem kis erõt adtak történelmi szerepének vállalásához. A reformkortól kezdve kevés olyan festmény, metszet és szobor készült Széchenyi István grófról, amely ne a katonai érdemeiért kapott öt kitüntetésével – az orosz Szent Vladimír Rend IV. osztályának, a porosz Pour le Mérite Katonai Érdemrend, a szardíniai Szent Móric és Lázár Rend, a szicíliai – nápolyi Szent Ferdinánd Rend lovagkeresztjeivel és a cs. kir. Hadseregkereszttel – ábrázolta volna. Ez nem volt véletlen. Széchenyiben kitörülhetetlen nyomokat hagyott a 18 éves korától 35 éves koráig tartó, tizenhét esztendei katonatiszti szolgálat. Egész életében büszke volt katonamúltjára és közszerepléseikor, írásaiban és beszédeiben rendszeresen felidézte egy-egy epizódját; nem egy jelentõs reformgondolatának megvilágítására, bizonyítására a katonaéletbõl, a hadügybõl merített példákat, illusztrációkat. A reformkorban Széchenyi rendszeresen foglalkozik a hadügy, az országvédelem kérdéseivel, és tudományos igénnyel ismerteti írásaiban tanulságos reformeszméit a honvédelemrõl. A „Lovakrul” címû mûve, 1828 márciusában jelent meg, amelyben abból az alapgondolatból indult ki, hogy mindenki hasznára fejleszteni kell a gazdaság jelentõs ágazatát alkotó, akkor siralmas magyarországi lótenyésztést. A hazai ló, megállapítása szerint, nem alkalmas sem a gazdálkodásra, sem a kereskedelemre, sem a honvédelemre. Munkájában kiemeli, hogy a lovakat öt fõ célra kell hasznosítani. Elsõ helyre az „ország védelmére” való alkalmazást sorolta, de leszögezve, hogy nincs elegendõ számú katonaló, melyek „társzekerekbe, ágyuk eleibe, vasasok, dragonyosok, huszárok sat. alá valók”. Ez a helyzet, tapasztalatai alapján egy csatában a vereséghez vezethet. Példákkal magyarázza, hogy nem egy „Hadi-vezér vesztett csatákat, mert csak katonái számára és nem azok tulajdonságaira és becsükre ügyelt”.15 A továbbiakban bemutatta a lovak szerepét a hadseregben, a lovas fegyvernemben, a
Honvédségi Szemle hadjáratokban és csatákban, de szólt a hadvezér szerepérõl és tulajdonságairól is. Ezzel a mûvével nemcsak a magyarországi lótenyésztés irodalmának egyik legjelentõsebb munkáját alkotta meg, hanem számos vonatkozásban az országvédelem problémáit is bonckés alá vette. A már idézett híres mûvében, az 1830 januárjában megjelent Hitelben, körültekintõ vizsgálat tárgyává tette a nemzeti hadsereg harckészültségének összetevõit is. Egyrészt rámutatott arra, hogy egy „hadisereg valódi erejét nem teszi az öltözet színe, egydedsége, szabása, s ékességi; legyen az tartós s védje idõ sanyarai ellen azt, kit ruház, ez fõczélja. Hanem a fõczélon kívül hány mellékes van még, mellyeket a bölcs kormány tekintetbe is vesz.”16 Másrészt kiemelte, hogy nemcsak a nemzet, de hadseregének igazi erejét is a „kimûvelt emberfõk” száma határozza meg. Nagyon sokszor idézik Széchenyi ezzel foglalkozó sorait, de általában elhagyják az utolsó mondatokat, és ezzel megtörik mondanivalójának ívét, elszegényítik gondolatának teljes értelmét. Ezért tartjuk szükségesnek Széchenyi teljes gondolatmenetét citálni: „A tudományos emberfõk mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesebb – leginteressánsabb – része. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerõt, hanem az ész, melly azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erõ az emberi agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje. Nézzük a történteket a Duna folyta körül 1828 és aztán 1829-ben. Nem a sok katona vívja ki a csatát diadallal, hanem a tábornok által jól elkészült s bölcsességgel vezetett bajnok. Nem anynyira a fegyverhordozók 5–600 ezres számától kell félni, hanem azon morale pondustul – erkölcsi súlytul – melly tán annyi ember közt hihetõleg rejtekezhetik. S milly természetes, hogy valamely háború kimenetelérül annak mindig meg kell csalatkoznia, ki, az ellenség számát s ágyúit veszi csak számba, nem pedig a hadinép mûveltségét s vezéreinek eszét… A vezérek több, kevesb józan tanultsága s ügyessége pedig a nemzet támadó vagy védõ erejének scálája.”17 A honvédelmi reform elkerülhetetlenségének igazolására és a nemesi felkelés anakronizmusának bizonyítására Széchenyi szellemesen megállapította:„Nehezen képzelhetek magamnak, akármint hevítsem is fel s kinozzom fejemet, egy olly hadi sereget, melly a mai nevelés s életmód következésében a legvadabb s dühösb ellenséggel gyõzõdelem-hihetõséggel szállhatna szembe, melly jobbára csak Nemesekbül, Mágnásokbul, Lordokbul, Pairekbül, Püspökökbül s ország zászlósibul volna szerkesztve, kik a nemzet tábornokai, hadnagyai voltak a régi világban!”18 Az 1830. évi országgyûlésben sikertelenül vetették fel egy valódi nemzeti hadsereg felállítását, melyhez Széchenyi is hozzászólt: a magyar tisztek mellõzésérõl szóló panaszra kifejtette, hogy az nem alaptalan ugyan – erre õ maga is élõ bizonyíték –, de ezen a bajon nem az új intézkedések, hanem a régi törvények (1792. IX. és 1807. I. törvénycikkek) betartásával lehetne segíteni.19 A hadügyi vitában való mérsékelt felszólalása dacára a régi világhoz ragaszkodó erõk éles támadást indítottak a Hitelben kifejtett reformeszméi, így hadügyi és honvédelmi gondolatai ellen is. A régi rendet és a nemesi elõjogokat, az elmaradott honvédelmi rendszert védelmezõ támadás lényegét Desewffy József gróf fogalmazta meg „A Hitel
czimü munka Taglalatja” címû könyvében. Erre válaszolt Széchenyi az 1831 júliusában megjelent „Világ” címû mûvében, melyben bemutatta, hogy nem a nemesi elõjogokon alapuló alkotmány és honvédelem megõrzése a társadalmi, gazdasági és hadügyi bajok megoldásának az útja, hanem a polgári reformok végrehajtása. A hadügyi korszerûsítés égetõ szükségességét hangsúlyozva, igazának tudatában kijelentette, hogy „a Magyarhon véderejével” kapcsolatos reformeszméit már sokszor nyíltan közreadta, melyek a hadi tapasztalatokon alapulnak és nem az íróasztal mellett, puskaport soha nem szagoltak teoretikusi irkafirkája.20 A hadügy alapvetõ lényegérõl, a nemzet és hadsereg viszonyáról megállapította: „A katona pedig a Nemzet szolgája, ki éjjel s nappal, télen s nyáron, vízen és szárazon védi Urát a Nemzetet, de Magyarországban, mely tagadhatatlanul hathatósan indul a csinosodásnak, de facto a Nemzet még semmi és szolga, a Nemesség ellenben szinte minden és úr; s így personalis insurrectio mindaddig, míg a Nemzet nem lesz Valami, s a Nemesség meg nem szûnik lenni szinte, Minden, egy olly anomalia, melybül hideg vérû, sõt mathesisi számítás szerint, semmi egyéb nem következhetik: mint ha az ország minden más felekezeti közt is az úr szolgává s a szolga úrrá válna.”21 A nemesi felkelés elmaradottságának és az állandó nemzeti hadsereg létjogosultságának bizonyítására felhívja a figyelmet az európai hadügy hatalmas változásaira, amelyeket az idézett elõ, hogy Napóleon „hozott egészen uj háborui methodust divatba”.22 Széchenyi szerint tehát az új hadviselési módszer is megköveteli a magyar hadügy teljes átalakítását. A korszerû hadtudomány alapján létre kell hozni a reguláris nemzeti hadsereget, mert az ország nem megközelíthetetlen szigeten fekszik és ezért olyan haderõre van szüksége, mely a várható ellenséges hadsereg „támadó- és védelemi módjával nem csak egyenlõ fokon állna; hanem azokat mindenben meg is elõzni” szükséges. Nézete szerint: „Illy készüléshez pedig nem esztendõk, hanem élethosszak kívántatnak; mert a valódi katonai hivatal nem alapul szemfényvesztéseken, mellyek egy parádéra, gyakorlásra s mustrára tán elégségesek; hanem azon tudományokon, mellyek egy háború szerencsés elintézésére szükségesek; s nem kevesebbé szövevényes, mint minden egyéb mesterség, s abban is szintúgy mint mindenütt, messze marad a dilettant azok mögött, kik mesterségöket professio gyanánt ûzik.”23 Belátja azt is, hogy az új magyar honvédelmi rendszer megteremtéséhez azonban gyökeres szemléletváltozásra van szükség, mert mint megállapította: aki „Polybiost, Xenophont s Július Caesar Commentárait könyv nélkül tudja, de a mostani háború szellemét nem fogta fel, csatákat nem nyerend”. Még annak az utópisztikusnak tûnõ reményének is hangot adott, mi szerint: „jön még idõ, midõn a háborui erõmûveink annyira lesznek kifejtve, s általuk a mai Stratégia s Tactica tudománya megint elannyira változva s javítva, hogy ember ritkán vagy tán soha többé nem lesz kénytelen, nemzeti vagy egyesek viszályai végett embervérrel fertõztetni kezeit.”24 Ebben az idõben az országban nagyon sokan Széchenyi hadügyi reformeszméi alapján képzelték el az új magyar honvédelmi rendszer létrehozását. Ennek szükségességét õ maga is megerõsítette az 1833-ban megjelent „Stadium” címû mûvében. Ebben kifejtette, hogy reformok nélkül
2009/4
63
Honvédségi Szemle
SZÉCHENYI ÁBRÁZOLÁSAIN RENDSZERINT FELTÜNTETTÉK KITÜNTETÉSEIT a nemzetnek „védõtehetsége parányi lesz, s a legelsõ megtámadó elõtt az ország minden kapui tárva lesznek”.25 A honvédelem ügyében azonban az 1832–1836. évi országgyûlés sem hozott fordulatot, és Széchenyi is eredménytelenül szorgalmazta az önálló magyar tisztképzést szolgáló Nemzeti Katonai Ludovika Akadémia mûködésének megindítását.26 Azt azonban el tudta érni, hogy a Magyar Tudós Társaság több tagja, reformeszméinek szellemében, székfoglalójának tárgyául az égetõ hadügyi és honvédelmi kérdések elemzését válassza, és azokat jelenlétében adják elõ az Akadémián.27 Széchenyi az 1839–1840. évi országgyûlésben az újoncállítás kérdésében fejtette ki álláspontját, leszögezve, hogy megengedhetetlennek tartja a katonai szolgálat büntetésképpen való meghoszszabbítását, és a szökések árnyaltabb büntetésére új katonai törvénykönyv kidolgozását javasolta.28 A nagy vihart kiváltó, 1841-ben megjelent, „A kelet népe” címû munkájában is több vonatkozásban érintette a hadügyi reform problémáját, megjegyezve: „Hideg meggyõzõdésem szerint, valamint igaz csatának sikerét inkább a jó számolás és mesterség dönti el, mint a bé nem tanult bármi fényes bajnokság; úgy függ nemzeti haladásunk is sokkal erõsebben tactikánk józanságátul, mint bármilly dicsõ hõsi tettektül.” Egyik fontos megoldandó feladatnak tekintette a törvény elõtti egyenlõség és a közteherviselés polgári rendszerének megteremtésében az általános honvédelmi kötelezettség bevezetését. Ezért követelte: „A haza védelmére írják össze velem és fiaimmal együtt az ország minden lakosit különbség nélkül, hadd húzzunk sorsot mindnyájan sat. sat. sat.”29 A mûrõl megindult heves vitákban élesebb megvilágításba került a kényes honvédelmi reform ügye is. Nemcsak Széchenyi, de a liberális ellenzék is bírálat tárgyává tette az udvar és a kormány engedelmes eszközét, a cs. kir. hadsereget és a hasznavehetetlen magyar nemesi felkelés rendszerét. Széchenyi írásaiban és országgyûlési szerepléseiben továbbra is helyt kaptak hadügyi reformgondolatai, ám az eszme és a valóság között a szakadék nem csökkent.30 Ezt bizonyítja az 1843–1844. évi országgyûlés, ahol az ellenzék felvetette a magyar hadseregben magyar tisztek alkalmaztatását, a magyar ezredeknek az országban való állomásoztatását, a magyar vezényleti nyelv bevezetését, a magyar nemzeti katonaság szervezését a nemesi felkelés helyett, új katonai büntetõ törvénykönyv kidolgozását, a katonák polgári bíróság elé való állítását, a Nemzeti Katonai Ludovika Akadémián magyar ifjak magyarul
64
2009/4
Múltunk való oktatását és más katonai reformokat. Ám az országgyûlés a honvédelmi rendszer reformját elnapolta és csak a városi polgárõrség kötelezõ szolgálatáról született törvényjavaslat.31 Érdemes felidézni 1844. október 28-át is, amikor a közös teherviselés elveinek felsõházi tárgyalásakor Széchenyi István magyar díszruhában, katonai érdemrendjeit viselve jelent meg. Beszédében ezt azzal indokolta, hogy amikor a lipcsei csata másnapján, 1813. október 17-én nevezetes futárküldetését teljesítve, 22 éves parancsõrtisztként jelentkezett a híres Blücher porosz hadvezérnél, az díszegyenruhát öltve indult el hadseregével a 18-i döntõ támadásra. Széchenyi tehát szükségesnek tartotta, hogy életének egyik legboldogabb napján, amikor talán egyik alapeszméjének sikerült a felsõházban többséget szereznie, katonamúltjára, dicsõséges háborús tettére emlékezve ünnepelje közéleti sikerét. A reformküzdelmek azonban tovább folytak, és közismertek azok az okok és körülmények, amelyek elõidézték, hogy Széchenyi 1847-ben közreadta „Politikai programtöredékek” címû munkáját. A mûbõl világosan kiderül, hogy az ország és honvédelmének újjáalakítását csak az alkotmányos reformok útján, a kormány segítségével vélte megvalósíthatónak. Féltette nemzetét attól, hogyha más utat választ, a dinasztia azt megakadályozza, mivel „pénzt és fegyvert tart kezében”. Sõt Kossuth és az ellenzék radikális törekvéseinek megvalósítását „Európának minden hatalmaitul leghathatósabban gyámolítva” a király fegyveres erõszakkal fogja uralmát megõrizni az országban.32 Igaz, ebben az idõben már folyt az 1847–1848. évi országgyûlés, melynek vitáiban helyt kapott a magyar honvédelem korszerûsítésének ügye is. Széchenyi ezen az országgyûlésen, 1848 márciusában – ez naplójából, írásaiból és beszédeibõl kiderül – nem kis dilemma árán jutott el oda, hogy a Monarchiával kapcsolatban álló magyar hadsereg teljes önállóságának álláspontját képviselje. Nézeteinek ezt a változását tükrözi az általa módosított alsó táblai felirati javaslatnak ez a mondata: „Honvédelmi rendszerünk nemzeti jellemünknek s a honlakosok különbözõ osztályai érdekegységének alapján átalakítást kíván.” Széchenyi az utolsó rendi országgyûlésen megszavazta azokat a törvényeket, melyek új alapokra helyezték a magyar hadügyet, és mint a Batthyány-kormány minisztere, míg egészsége engedte, 1848. szeptember elejéig munkálkodott az új honvédelmi rendszer megteremtésében is. Naplója bizonyítja, hogy rendszeresen látogatta az országgyûlés üléseit, nem a legszerencsésebben, augusztus 22-én hozzászólt a hadügyi vitához, amely Patay Józseffel való párbajához vezetett. Az már minden olvasó számára közismert, hogy milyen áron jött létre az önálló magyar hadügy és a magyar honvédsereg, amely Európa elismerését kivíva, sikerrel állta ki 1848–49ben a háború nehéz próbáját. Ennek a helytállásnak a megalapozásában nem kis szerepet játszottak a legnagyobb magyar hadügyi reformeszméi. Széchenyi döblingi irodalmi hagyatéka is azt bizonyítja, hogy életének ezekben az utolsó éveiben is foglalkoztatták a hadügyi és katonai kérdések, melyeknek elmélyült hadtudományi vizsgálata azonban még hátravan.33 Széchenyi István hadügyi reflexióinak és honvédelmi reformeszméinek, a katonai stratégiáról, a professzionális hadseregrõl, az országvédelem fõbb kérdéseirõl vallott nézeteinek, több vonatko-
zásban az összefüggésekbõl kiragadott, hézagos és vázlatos bemutatása is érzékelteti, hogy azok a ma számára is tanulságosak, alkotószellemû gondolatai az utókor, és remélem a szélesebb közvélemény és a Magyar Honvédség tisztikarának képzeletét is mozgásba hozzák. Q 1 Gróf Széchenyi István: Hitel. Gróf Széchenyi István összes mûvei. II. sorozat I. kötet I. rész. Szerk. Szily Kálmán. Budapest, 1904. 62. o. (továbbiakban Hitel). 2 Lásd például Ács Tibor: Gróf Széchenyi István – a katona. Honvédségi Szemle, 1986. 8. sz. 6–18. o. Uõ.: Angaben zum historischen Porträt von István Széchenyi. Acta Historica, 1986. 3–4. sz. 349–363.o. Uõ.: „Tábornok akarok lenni”, Széchenyi szolgálata a cs. kir. hadseregben. Hadtörténelmi Közlemények, 1991. 3. sz. 3–57. o. Uõ.: Széchenyi katonaévei. Budapest, 1994. 300 o. 3 Gróf Széchenyi István naplói, I–VI. Szerk. Viszota Gyula. Budapest, 1925–1935 (a továbbiakban – Naplói). Naplói II. 84., 96–92., 672., 674. o. 4 Gróf Széchenyi István: Világ. Gróf Széchenyi István összes mûvei. II. sorozat I. kötet II. rész. Szerk. Szily Kálmán. Budapest, 1904. 88. o. (a továbbiakban – Világ). 5 Naplói I. 61. o. 6 Gróf Széchenyi István levelei szüleihez, IV. k. Szerk. Zichy Antal. Budapest, 1904. (a továbbiakban – Levelei), 88–91. o. 7 Naplói I. 58–62. o. 8 Uo. 167–168. o. 9 Naplói II. 359. o. 10 Uo. 192, 195–196. o. 11 Uo. 359. o. 12 Uo. 614., 619., 639., 641. o. 13 MTA Könyvtára Kézirattár. Régi Akadémiai Levéltár (RAL). Országgyûlési Ívrét 109. sz. 14 Lásd részletesen Ács Tibor: Egy nehéz döntés. Adatok Széchenyi István katonai szolgálatának történetéhez. Magyar Tudomány 1986. 8–9. sz. 719–727. o. 15 Gróf Széchenyi István: Lovakrul. Pest, 1828. 17., 92. o. 16 Hitel. 147. o. 17 Uo. 158. o. 18 Hitel. 221. o. 19 Gróf Széchenyi István beszédei. Összegyûjtötte Zichy Antal. (a továbbiakban – Beszédei) Budapest, 1887. 83–85. o. 20 Világ. 86. o. 21 Uo. 86–87. o. 22 Uo. 87. o. 23 Világ. 88. o. 24 Uo. 144., 142. o. 25 Gróf Széchenyi István: Stadium. SZÖM. II. sorozat II. kötet, Budapest, 1905., 120. o. 26 Beszédei. 135–136. o. 27 Lásd részletesen Ács Tibor: Haza, hadügy, hadtudomány. Hadtörténeti és tudománytörténeti írások. Budapest, 2001; Uõ.: A reformkor hadikultúrájáról. A magyar hadügy és tudomány kérdéseirõl. Piliscsaba, 2005. 331 o. 28 Beszédei. 194–195. o. 29 Gróf Széchenyi István: A kelet népe. SZÖM. II. sorozat II. kötet. Budapest, 1905., 59., 256. o. 30 Beszédei. 267–470. o. 31 Lásd részletesen: Az 1843/44-ik évi magyar országgyûlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója. I–V. kötet. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, 1894. 32 Gróf Széchenyi István: Politikai programtöredékek. SZÖM II. sorozat II. kötet. Budapest, 1905., 37. o. 33 Ezek jól kiolvashatók Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása (Budapest, 1972), és Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben (Budapest, 1981. Második kiadás 1991) címû mûvébõl. Ezt jelzem Széchenyi hadügyi reflexiói és honvédelmi reformeszméi (Új Honvédségi Szemle, 1991. 8. sz. 64–74. o.) címû tanulmányomban is.
Múltunk
Honvédségi Szemle
Takács Tibor:
PETÕFI, A KATONA Alakulat-névadók Petõfi Sándor nevét a mai Magyar Honvédségben az MH 93. Petõfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj viseli.
1. A múló évtizedekben bejártam azokat a helyeket, ahol Petõfi született, iskoláit végezte, színészkedett. Megnéztem Koltót, ahol nászútját töltötte. Ide Balla József réghalt nagybányai festõ barátommal autóztunk. Megmutatta a Teleki kastélyt, mely ma Teleki-Petõfi múzeumként mûködik. A kertben virágzott a híres somfa, alatta a kõasztal, amin a Szeptember végén címû versét írta. Jártam fiaimmal halála helyszínén, mert ezt minden Erdélyt járó magyarnak látnia kell. Mindez bevezetõ ahhoz, hogy felidézzem Petõfi katonáskodása színhelyeit. Sopronban Sarkady Sándor költõ barátom vitt el a város Petõfi-emlékhelyeire. 1839 februárjában hagyta el a selmeci Líceumot. Apja kitagadta rossz bizonyítványáért. Pesten színésznek állt. Innen apja hazavitte, ám édesanyja Osffyasszonyfára küldte, Salkovics Péter földmérõ családjához, ahová májusban érkezett. Itt hamar társra lelt a mezõberényi születésû Orlay Petrics Somában, aki Sopronból jött nyári szünetre. A rokonfiú õsszel visszament a líceumba, s vele ment az akkor még Petrovics Sándor. Pénze nem volt, önként katonának állt. Katonáskodási okmányait Bayer Ferenc kutatta föl. 1839. szeptember 6-án lett a 48. Gollner gyalogezred önkéntese. Születési évét 1821-re tette. Az ezred székhelye Bregenz, míg egyes bataillonok Laibachban (Ljubljana) és Pesten voltak. Sopronban még 1831-ben az ezred állományából tartalék divíziót szerveztek. Az egység egyik õrnagya az 1848-ban gyûlöltté vált Jellasics volt. A Halász utcai laktanya helyén késõbb egy ma is tetszetõs iskola épült. Fáradhatatlan barátom ide is elvitt. A kaszárnya fotója a múzeumban látható. Dr. Csatkai Endre 1989-ben megjelent Petõfi Sopronban címû könyvecskéje sok mindenben eligazít. Az egyemeletes laktanya fapriccsein kettesével aludtak az újoncok. A tisztikar nagy része osztrákokból, horvátokból állt. A vezénylet nyelve német, amit kerékbe törtek a magyar altisztek. Katonatársai „világfutó tintanyalónak” becézték az ifjú költõt, hiszen állandóan levelezett vagy olvasott. Ha rosszul szólt, kurtavasra verték, csakúgy, mint mikor kiszökött a Sopronba látogató Liszt Ferenc hangversenyére. Soproni diákokkal is barátkozott, a már említett Orlay Somával, Pákh Alberttel, a késõbb neves humoristával, és Sass Istvánnal. Petõfi strázsahelye a postaépületnél volt. Vele szemben lakott egy jogtudós, aki látta, hogy a dermesztõ hidegben fegyvere mellett egy deák nyelvû Horatiust tart kezében az ifjú katona. Fekete Sándor az „Így élt a szabadságharc költõje” címû könyvében ezt írta Petõfirõl:
„Rászorult a vigasztaló latin költõre, a lelki egyensúly bölcs tanítójára. Horatiusnak ha nem is a hangja, de verselési módja, formája látszik a költõ egyetlen olyan versén, amelybõl már a késõbbi Petõfi érezhetõ. Az õrágyhoz címzett versében azért mond köszönetet „a durva faalkotmánynak”, mert az ínség éjében ott talált nyugalmat: „Enyhet adál! az ölõ vad kínok örömteli ifja / Leggyönyörûbb álmit kebleden álmodozá.” Mirõl álmodott? „Érzem, barátom – mondta Sassnak –, hogy nem mindennapi embernek születtem.” Álmodott a dicsõségrõl. Minél jobban kiábrándult a katonaéletbõl, annál makacsabbul gondolt a szökésre. Ha majd a meszsze Tirol „hó környékezte bércei” alá kerül ezrede, onnan könnyû lesz „Tell Vilmos hazájába szökni ”. 1840 márciusában indult útnak a század, de csak Grazig jutottak, s itt rostokoltak május elejéig. Végül gyalogmenetben nem Tirolba, hanem Zágrábba indult a zászlóalj. Petõfi nem volt velük, mert a tífusz ágynak döntötte. Még beteg volt, mikor egy másik transzporttal társai után indították. Az õszi hadgyakorlat közben újra kórházba került. Az ezredorvosnak feltûnt az olvasgató baka. Römer doktor – mikor olvasnivalót kért tõle – azt kérdezte a beteg fiatalembertõl: – Nem lenne kedve megszabadulni innen? Ön nem ide való! – Nekem mindegy. Másutt sincs mit reménylenem. Ezt onnan tudja az utókor, hogy barátjának, Sass Istvánnak elmesélte. Az orvos szolgálatképtelennek nyilvánította, felülvizsgálatra küldte, ahol „saját kérésére” elbocsátották. Az orvosi lelet gyenge testalkatot, tüdõbajra való hajlamosságot, szívtágulást említ. 1841. február 10én 68 elbocsátott társával elmasírozott a zágrábi dandárparancsnok elõtt, azután gyalogmenetben visszatértek Sopronba. 28-an kaptak obsitot. A már 18 éves ifjú Sopronból unokatestvére után Pápára megy, ahol egyelõre a kollégium vendégtanulója. Mivel szorosan kapcsolódik egymáshoz Petõfi életében Sopron és Pápa, idézek néhány sort Kerecsényi Zoltán könyvébõl: „A bakadiák”-ból. „Ez a város nem csak egy a Petõfi-emlékhelyek közül, ahol a költõ rövid életében megfordult. Pápát második – jelképes – szülõhelyének lehet tekinteni, mert többszöri elhatározás során itt változtatta meg nevét. Petrovicsból Pápán lett Petõfi. A hagyományokat híven õrzõ iskolaváros máig így tartja számon: Petrovics Sándor Kiskõrösön, Petõfi Sándor Pápán született.” Iskolatársai bakának szólították, mert sárgapitykés, zöldhajtókás bakaruhában érkezett, és sokáig abban is járt. Az egyik alkalommal belépve az osztályba, társai nagy nevetéssel fogadták. A tanár úr dühöngve utasította ki. Ekkor nem sokáig maradt Pápán, de késõbb visszatért. 1843. május közepén hagyta el végleg a várost.
2. Mivel Petõfi, a katona írásom címe, ugorjunk nagyot az idõben. 1848. március 15-ig. Mint az irodalomtörténészek rég bebizonyították, a Nemzeti dal-t se õ, se más nem mondta el a Nemzeti Múzeum lépcsõin, nem azért, mert szakadt az esõ, ámbár ez semmit sem von le a költemény gyújtó hatásából. De igenis „elszavalta az öszszegyûlt fõvárosi fiatalság elõtt kora reggel” – írja az Életképek 1848. március 19-i számában a névtelen szerzõ –, miután Jókai Mór felolvasta a proklamációt, amellyel a Landerer és Heckenast nyomda elé vonultak. Itt Petõfi újra leírta a fejbõl elmondott versét, mert a szedéshez olvasható kézirat kellett! Este a színházban a Rákóczi-induló, a Marseillaise, és Hunyadi László szebb részei után „Egressy Gábor szavalta el Petõfinek fenn kitett költeményét”. Illyés Gyula ezt írja a Petõfi Sándor címû 1971-ben megjelent kötetében: A rákosi vásár ott zajlott pár lépésre a város szívétõl. Az esõ hamar szétverte az országos vásárt. Ez a tömeg gyûlt délután a múzeum elé népgyûlésre. Ellentétben a legendával, épp itt nem hangzott el a Nemzeti dal. Itt már a kinyomtatott példányokat osztogatták, országos szétröpítésre. A katona Petõfit állítom az olvasók elé! Minduntalan magyarázni kellene a háborúhoz vivõ fejleményeket, de maradjunk még a katona-költõnél, aki már túl van vitáin eszmetársaival a hírhedt Akasszátok föl a királyokat címû verse miatt. Összeveszett Vörösmartyval, Jókaival. „Mit vétettem?” – kérdezi a költõ, és így felel rá: „Egy verset írtam, melynek tartalma, hogy nincs többé szeretett király, és egy népgyûlésen kimondtam, hogy a minisztériumban sincs bizalmam.” Azon a napon, amelyen Kossuth elindult alföldi toborzó útjára, Petõfi is hadiküldetésbe ment a székelyek közé. Gyermeket váró feleségét is magával vitte Erdõdre, õ pedig továbbutazott népfelkelést szervezni. Innen elõre ugrunk a történelembe. December 15-én megszületett Zoltán fia. A schwechati ütközetben az osztrákok legyõzték és visszavetették a magyar sereget, a hátráló honvédség nem tudta megvédeni Pestet, a fõváros elesett. Debrecenbe sietett. Még októberben a honvédség kinevezett századosaként feladatául kapta az újoncok oktatását. Megjelent az Életképek 1848. november 26-i számában Petõfi új verse, a Tiszteljétek a közkatonákat! Ugyanezen a napon a Pesti Divatlap a következõ hírt tette közzé: „Bem lengyel vezér, igazolván magát az ellene intézett gyanúsítgatások irányában, most már magyar tábornoki egyenruhát visel. Még egy hír ugyanerrõl a napról, a Pesti Hírlap november 28-i számában: „Ma ment végbe a magyar–lengyel csapat zászlószentelési ünnepe. Ágyúdörgés, zeneszó hirdeti a lelkes csapat megindulását Budáról, délelõtt 11 órakor. A pesti hídfõnél a fõvárosban székelõ tüzérezred zenekara Rákóczi indulójával fogadá e derék csapatot. Roppant sokaság kísérte õket a Nagyhíd utcán és országúton végig a Nemzeti Múzeum udvarára. Itt a porticus lépcsõzetén oltár volt készítve. A lépcsõzetet, az udvart és az országutat megszámlálhatatlan néptömeg hullámzá végig. 12 órára megjelenik lovas nemzetõrök kíséretében Rutkai Józsefné zászlóanya, Kossuth nõvére…” Milyen volt Bem apó, a legendás lengyel tábornok? Pálffy János gróf emlékezéseiben így
2009/4
65
Honvédségi Szemle írt róla: „1848 októberében ismertem meg, a Honvédelmi Bizottmány ülésén, a Nádor utcában. Látom, hogy elõttem egy idegen, csúnya, öreg kisded, bekötött fejû ember egy asztalra kitett földabrosz vizsgálatában egészen el van mélyedve. Kossuth hozzám jött, s ezt mondta:› „Ismered? Nahát jól megnézd. Ez Bem!” ‹Én alig tudtam elhinni, hogy oly jelentéktelen külsõvel bírt ezen sajátos ember, s bizony egyike a legvitézebb katonáknak, kinek erdélyi elsõ hadjáratát valóban mesésnek lehet mondani s méltán egyenvonalra tehetõ a régi és újabb történelem bármelyik hadjáratával, tekintetbe vevén azon úgyszólva semmi eszközt, mellyel õ azt megkezdette. Németül rosszul beszélt, tábori jelentéseit a kormányhoz egy kis darab papirosra írta francia nyelven s csak néhány sorból állottak. Néki magának sosem volt egy garasa, ruháit is tisztjei csináltatták, de seregére tömérdek pénzt pazarolt inkább, mint költött.” Petõfi levelet és csatadalt írt a Képviselõház 1848. december 4-ei ülésére. A levélben ezt írta: „Képviselõ polgárok! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a conventnek: vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy egy kiadást a Marseilleise-bõl. Ha elég buzdítónak találják önök a következõ költeményt, nyomassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek látnak s küldjék szét országszerte a magyar táborokba.” A vers megjelent az Életképek 1848. december 24-i számában. 3. Ekkor a költõ feleségét és fiát Vörösmartyra bízva elindult Bem táborába. Természetesen nem meghalni ment a csatába. Vállalni akarta a harcot, amiben benne van a halál lehetõsége. Kérte, hogy Bemhez osszák be. Tetszett neki, hogy amíg a többi fronton visszavonultak seregeik, Bem villámgyorsan rendbe szedte a rábízott csapatokat, s nekilátott a szégyenteljesen elveszett Erdély visszafoglalásához: Nagyvárad, Kolozsvár, Szamosújvár, Beszterce, Marosvásárhely útját járta be Petõfi s január 25-én már Medgyesrõl is továbbment. Már egész közel került Bem táborához, mikor egy székely csapattal találkozott. Aggódva kérdezte Petõfi: – Visszavonulók vagytok? – Nem, százados úr. A parancsnok is ott termett. – Mi a neve, százados úr? – Petõfi Sándor vagyok. Ekkor egy éles hang csapott ki a huszárok sorából. – A poéta? – Én vagyok! Erre felbomlottak a sorok, a katonák körbevették a költõ szekerét és mennydörgõ éljent kiáltottak rá! A poéta – ha már így nevezték –, meghatottan nyújtotta kezét a katonáknak, akik valamennyien kezet akartak szorítani vele. Petõfi úgy érezte, hogy testvérei közé került. Még aznap Szelindekre ért, Bem táborába, ahol találkozott a költõ és a hadvezér. Bem nem szeretett beszélni, ám Petõfivel kivételt tett. Néhány hét alatt felismerte benne a nagy költõt. Hamarosan átesett a tûzkeresztségen, és már az elsõ csatában vakmerõ bátorságot tanúsított. Itt érdemes megállni és felsorolni katonatisztként megtett állomásait: Marosvásárhely, Medgyes, Vízakna, Szászsebes, Szászváros,
66
2009/4
Múltunk Kolozsvár, Nagyszeben, Vajdahunyad, Karánsebes, Lugos, Székelykeresztúr, Fehéregyháza. A vízaknai mészárlásban tanulta ismerni és becsülni Petõfi a lengyel tábornokot. A költõ nem hajtott fejet a hatalmasságok elõtt, még Kossuth Lajos dicsõítésére sem volt hajlandó, de a Négy nap dörgött az ágyu címû versében az egekig magasztalta Bem tábornokot. Végül mégis a tábornok gyõzött és jelentette Kossuthnak, hogy felszabadította Erdélyt! Petõfi Debrecenbe siet, ahol összeütközésbe került Mészáros Lázár hadügyminiszterrel. Errõl az incidensrõl írja Nemeskürty István: Petõfi elképedve tapasztalja, hogy ez a hadsereg nem úgy értelmezi a forradalmiságot, mint õ, és egyenruházati meg öltözködési merevségekkel látszik magát körülbástyázni. Petõfi nem tudja, hogy Mészáros Lázár a fegyelemnek ilyen apró ruházati külsõségekben való megnyilvánulását alapvetõen fontosnak tartotta. Íme, a vers: NYAKRAVALÓ Nyakravaló nélkül akarod megvédni hazádat? Oh te szamár te, minõ ostoba képzelet ez! Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fõ A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, akitõl én ezt tanulám, s õ Tudja, hogy a legfõ hõsben a nyakravaló, Mert hisz az õ hada, mely hõsleg megfutamúlt volt, Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba’ vala. Nyakravalótlanok, takarodjatok a csatatérrûl… Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló! Kegyetlen vers! A miniszter kitüntetésnek vette, hogy a nagy költõ „egy jó satyrát írt a hadügyér ellen, amiért õt nyakravaló nélküli megjelenéséért saját verseivel figyelmeztettem”. A megsértett költõ lemondott rangjáról. Azonban április 11-én, Szászsebesen ezt írja naplójába: Tegnap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok írójának szerencséje van ezek közé tartozni. S így meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan, nem azáltal, hogy érdemjelet kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bem. Saját kezével tûzte mellemre bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, s ezt mondá: „bal kézzel tûzöm föl, szívem felöli kezemmel!” s midõn ezt elvégezé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! Az egész világ tudja, hogy nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly megilletõdéssel, melytõl, ha eszembe jut, most is reszket a lelkem. Ezt feleltem: „Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak, õ csak életet adott, ön pedig becsületet!” Ráadásul saját hátaslovával, egy arabs ménnel is megajándékozta és elõléptette õrnaggyá! Már csak az utolsó csata hiányzik, hogy teljes legyen a kép. Az emlékeimmel kezdem. Segesváron akkor voltam elõször, mikor fiaimmal végigautóztuk Erdélyt, 1969-ben. Úgy gondoltam, meg kell mutatni a helyet, ahol Petõfit utoljára látták, eltûnni és meghalni, de meg kell nézni a várost is, amelynek polgárai a csata másnapján „kivonultak a csatatérre, a sebesülteket gondosan agyonverték, és ami érték volt, azt összeszedték” – írja Illyés Gyula Petõfi címû könyvében, ahonnan idézem e sorokat, majd a következõkkel folytatja: „S ha véletlenül õ még ezután is életben maradt? Nem mende-monda, hogy az
1030 elesett közt sebesülteket is eltemettek. Volt szemtanú arra, hogy a költõt is elevenen dobták a közös sírba. A gödör aljából még felkiáltott: – Ne temessetek el... Élek! – Dögölj meg! – hangzott felülrõl és gurgatták rá a holttesteket.” 4. Kimentünk Fehéregyházára, ahol utoljára látták Petõfit. Mert arra sose lett hiteles szemtanú, aki látta volna a halott költõt. Bár nagyon szeretné tudni az utókor, hogy meghalt-e Segesvár alatt, vagy orosz fogságba került és Szibériában fejezte be életét, hogy a 90-es évek Petõfi-vitáira utaljak, erre talán sosem lesz válasz. Illyés Gyula így rekonstruálta könyvében Petõfi halálának történetét. „Amikor az oroszok támadásainak vad zsivaja, fegyverropogása három oldalról is felhangzott, a költõ a csatatér fölött, a leégett Fejéregyháza elõtt állt, nem messze a kötözõhelytõl. Minden valószínûség szerint a sebesülteket kötözõ orvos, Lengyel József látta õt életében utoljára. A költõ fegyvertelenül vett részt az ütközetben, katonaruhája sem volt, nem volt ideje csináltatni, csak öt napja csatlakozott a sereghez. A kisded sereg nem tudott a túlerõnek ellenállni, s a hadrend felbomlott, alig ezer lépésre a kötözõhelytõl. Az orvos azonnal felismerte a veszélyt. Rákiálték, odamutatok az eseményre. Õ oda maradt s csak annyit mondott: potomság! Én rá mutaték a balszárnyra, hol a tábornok is futott. Petõfi szemét odaveté, szó nélkül megfordult, s már futni kezdett... Utánunk két ezred dzsidás. Mikor a faluból már kijöttek, látták, hogy egy másik dzsidásezred, a Küküllõ mentén fölfelé haladva a leégett falu után mintegy másfél mérföldre derékszögben elvágta a menekülés útját. Ebbõl a gyûrûbõl csak a lovasok tudhattak még idejében úgy-ahogy kijutni. Az orvos lóháton volt. A költõ gyalog. Fedetlen fõvel, széteresztett ingnyakkal, lengõ zubbonyban futott. Lengyel tehát Fejéregyháza fölött, Fejéregyháza és Héjjasfalva közt látta õt utoljára. Mivel ide is eljöttünk fiaimmal, a hely, e szent hely varázsa megfogott minket. Néztünk az Ispán-kutat, a csorgót, Petõfi szobrát, s visszanéztünk az idelátszó Segesvárra. A csodálatosan szép látképe beleveszett az alkonyatba.
FELHASZNÁLT IRODALOM Magyarországi és erdélyi urak. Pállfy János emlékezései. Erdélyi Szépmíves Céh, 1939 1848–1849 korabeli napilapok tükrében. Officina Könyvtár, 1943 Illyés Gyula: Petõfi Sándor. Szépirodalmi Könyvkiadó 1971 Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költõje. Móra Könyvkiadó, 1972 Petõfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972 Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság!” Magvetõ Zsebkönyvtár, 1977 Dr. Csatkai Endre: Petõfi Sopronban. A Soproni Hírlap kiskönyvtára, 1989 Kerecsényi Zoltán: A bakadiák. A pápai Jókai Mór Városi Könyvtár kiadása, 2007
Múltunk
Honvédségi Szemle
Dr. Miklós Zoltán:
KATONAI NEVELÉS ÉS KÉPZÉS AZ OSZTRÁK–MAGYAR KIEGYEZÉSTÕL AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1867–1918) A kiegyezés az önálló magyar katonai tanintézeti képzésnek nemcsak az elvi lehetõségét, hanem tényleges gyakorlatát is megteremtette. Mindez – megfelelõen a megelõzõ évszázadok gyakorlatának – az általános nevelési és oktatási modellel összhangban épült fel. A korszakot jellemzõ magyarországi katonai képzésekre az európai képzési hagyományok mellett fõként nemzeti sajátosságok jellemzõk. A jelen tanulmányban az Osztrák–Magyar Monarchia történelmi és neveléstörténeti sajátosságait, valamint a magyar királyi (a továbbiakban: m. kir.) honvéd katonai képzésformákat tekintjük át. TÖRTÉNELMI ÉS NEVELÉSTÖRTÉNETI HÁTTÉR A dualizmus kori iskolaügyben bekövetkezett fejlõdés ugyanúgy az osztrák–magyar kiegyezésen alapul, mint a gazdaság vagy a társadalom fejlõdésének megannyi vetülete. A kiegyezést, az 1867:XII. törvényt Ferenc József 1867. június 12-én rögzítette.1 Noha sokan támadták azok közül, akik 1848-as alapokon a Habsburgoktól való teljes különállás hívei voltak (köztük Kossuth Lajos is), mégis szükséges volt, hiszen csakis ez nyithatta meg a magyar gazdasági és társadalmi fejlõdés elõtti utat. A kiegyezési törvény teremtette meg a lehetõségét annak is, hogy a Monarchia – és így Magyarország – véderejében szerepet kapjon a m. kir. honvédség is. Az 1868:XLI. törvény rendelkezett errõl, ezt 1868. december 5-én szentesítette a király.2 Ez a törvény – együtt az 1868:XL.3 és az 1868:XLII.4 törvényekkel – szerepet játszott a Monarchia háromszintû védelmi erejének megteremtésében is. A véderõ elsõ szintjét a császári és királyi (a továbbiakban: cs. és kir.) haderõ alkotta. A második szint az osztrák Landwehr és a m. kir. honvédség, a harmadik szint pedig az önkéntes népfelkelés volt.5 A sokszínûséget jelzi az a tény, hogy a haderõ három összetevõje három különbözõ minisztérium felügyelete alá tartozott: a cs. és kir. (az ún. „közös”) hadsereg a Császári és Királyi Hadügyminisztériumhoz; a Landwehr a Császári és Királyi Honvédelmi Minisztériumhoz; a magyar kir. honvédség pedig a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumhoz.6 Ugyancsak a kiegyezési törvény tette lehetõvé azt is, hogy az oktatási rendszert új jogi alapokra helyezzék, s hogy a jogi keretek megteremtsék az új szervezeteken és tartalmakon alapuló gyakorlatot. PEDAGÓGIAI CÉLOK ÉS KÖZJOGI KERETEK Az 1867-tõl mûködõ Andrássy-kormány kultuszminisztere, Eötvös József elsõként a népoktatás-
ról szóló 1868:XXXVIII. törvényt fogadtatta el a parlamenttel.7 Ez volt az elsõ magyar népoktatási törvény, amely létrehozta a hatosztályos elemi népiskolát, s kimondta a tankötelezettséget. Az anyanyelven folyó oktatás tantárgyait a hasznosság szükségletének elve alapján határozták meg. A törvény az elemi és a felsõbb népiskolák (községi, felekezeti, állami) mellett rendelkezett a tanítóképzésrõl és a polgári iskolákról is. A polgári iskolák a felsõbb népiskolákat válthatták ki. Gyakorlati mûveltséget adtak a kispolgárság számára, s az elsõ négy elemi iskolai év után lehetett itt folytatni a tanulmányokat. Négy polgári iskolai tanév elvégzése után, különbözeti vizsgával, át lehetett lépni a gimnázium 5. osztályába. A középiskolai oktatásról szóló 1883:XXX. törvényt Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatali ideje alatt fogadta el az országgyûlés.8 Az egyaránt 8 osztályos gimnázium és reáliskola9 általános mûveltséget közvetítõ és a felsõfokra elõkészítõ szerepe mellett megfigyelhetõ a kétféle középfokú iskolatípus közti különbség: a gimnázium görög–latin humán mûveltséget közvetített, s bármely felsõfokú tanintézménybe való felvételhez jó volt az itt szerzett érettségi. A reáliskola modern nyelvi, matematikai és természettudományos képzést adott, s csak az e területekkel foglalkozó felsõoktatási intézményekbe lehetett jelentkezni az itt megszerzett érettségivel. Az 1890:XXX. törvény a gimnáziumok számára új lehetõségeket nyitott: a görög nyelv és irodalom helyett a fenntartók választhattak más tantárgyakat (görög irodalmat magyar nyelven, görög kultúrtörténetet, szabadkézi rajzot).10 Ám, ha a bölcsészkaron akarták folytatni tanulmányaikat az itt végzett tanulók, görög nyelvbõl is érettségizniük kellett. A középiskolában az erkölcsi nevelés kapott a korábbinál nagyobb hangsúlyt: törekedtek a tanulók egyéniségét elismerõ „önként vállalt” engedelmesség kialakítására.11 A véleménykülönbségeket is felszínre hozó nevelési kérdések mellett elõtérbe kerültek az oktatás tartalmi kérdései. A viták középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen mértékig kell megtartani a klasszikus (latin–görög) mûveltség közvetítését a polgári igényeknek megfelelõ természettudományos mûveltséggel szemben. A pesti egyetem mellett a korszakban alapított három új egyetem (Kolozsvár – 1872, Debrecen – 1914, Pozsony – 1914) adta meg a felsõoktatás új lehetõségeit. A hittudományi, a jogés államtudományi, az orvostudományi, a bölcsészettudományi, valamint a matematika és természettudományi karokon képezték a polgári állam feladatainak ellátásához szükséges
szakértelmiséget. Az említett egyetemeken kívül a Mûegyetem, a felekezeti és a jogakadémiák, a hittudományi fõiskolák nyújtottak még lehetõséget a felsõfokú továbbtanulásra.12 A KATONAI KÉPZÉS A katonai képzés az elõbbiekben vázolt általános képzési struktúrára rétegzõdött rá. A már említett irányítási rendszer (ti. három haderõ – három különbözõ minisztérium) képzésbeli sokféleséget feltételezne. Ez azonban nem így volt, s ennek három okát lehet meghatározni. Elõször is a legfontosabbat: összhangban kellett lenniük egymással, hiszen az önállóság ellenére is egy birodalomról volt szó, amelyben közös érdek volt az iskolák közötti átjárhatóság biztosítása. Másodikként megemlítendõ az, hogy az osztrák fél számára biztosított képzésbeli önállóság csak elvi lehetõség maradt, hiszen az osztrák irányítás alatt lévõ, német nyelvû közös intézményekhez képest nem is tudtak volna mást vagy másképp oktatni, s a közös intézmények hosszú évek alatt kialakított magas színvonalát nem is akarták volna az újonnan kialakítandó rendszer bizonytalanságaival, szükségszerû kezdeti botlásaival felváltani. (Ezért a Landwehr utánpótlására nem alapítottak sem reál-, sem hadapródiskolákat, csak 1910-ben, Bécsben egy akadémiát: a K. u. K. Franz Josef Militärakademiet. Az utánpótlást a közös tanintézmények képezték a Landwehr számára is.) A harmadik ok pedig az, hogy a katonai képzés nem elszigetelt képzés volt, hanem a polgári állam megerõsödésének és kiteljesedésének elõrehaladásával egyre inkább az általános oktatásba és nevelésbe integrált képzéssé vált, s nem lehetett kivonni a polgári képzésformákból eredõ hatások (s a katonai képzésbõl visszaható kölcsönhatások) alól. Így a katonai képzésre is jellemzõ lett többek között az erkölcsi nevelés fontossága, az oktatás tartalmi kérdései felett folyó viták kibontakozása, az iskolatípusok differenciálása, egymástól való megkülönböztetése és a típusoknak megfelelõ oktatási-képzési tartalmak mellérendelése, az iskolatípusok belsõ szerkezetének kialakítása. Ennek megfelelõen került sor arra, hogy Adolf Wurmb ezredes (késõbb altábornagy), a Cs. és Kir. Hadügyminisztérium tanügyi osztályának vezetõje, életbe léptette a katonai tanintézetekre vonatkozó nevelési-oktatási reformot. A kiegyezési törvény a külügyet, a hadügyet, valamint az e két terület fedezetéhez szükséges pénzügyeket közös ügyekként nevesítette. A hadüggyel kapcsolatos kérdések – köztük a katonai képzés is – tehát egyeztetést igénylõ ügyek voltak. Különösen azért, mert az önálló hatáskör-
2009/4
67
Honvédségi Szemle be tartozó oktatásügyi tárcákkal is egyeztetni kellett a kialakítás elõtt. Az idõigényességet az is indokolta, hogy Magyarországon a katonai képzés szervezeti kereteinek kialakítása nehézkesen ment. Éppen a nehézkes kialakítás miatt volt mintaként nagy szerepe a kezdeti idõszakban a magyar nemzeti katonai képzésben is a cs. és kir. („közös”) tanintézményekben folyó katonai képzésnek. Ezt a közös iskolaszerkezetet rögzítette tehát a Wurmb-reform, amely Magyarországon 1918-ig változatlanul, majd 1945-ig kis módosításokkal életben maradt. A katonai intézményrendszer háromszintû lett. Az elsõ, vagy alapszinten a 4 évfolyamos alreáliskola állt. Innen lehetett továbbjutni a második, vagy középszintre: a 3 évfolyamos fõreáliskolába vagy a 4 évfolyamos hadapródiskolába; illetve a felsõfokú (harmadik) szint egyik iskolájába, a 4 évfolyamos Haditengerészeti Akadémiára. A harmadik szint a 3 évfolyamos akadémiák szintje volt. Ide (akár a katonai, akár a mûszaki akadémiára) alapvetõen a fõreáliskolákból lehetett bejutni. A reáliskolai oktatásra és nevelésre alapuló katonai képzés nem újdonság az osztrák és a magyar iskolaszerkezetben. Maga a reáliskola, mint forma, már 1849-tõl létezett, akárcsak az alreálra és a fõreálra való elkülönítés. A megnevezésükben „al-” és a „fõ-” elõtagú iskolák pedig nemcsak a reáliskola, hanem az elemi és a gimnáziumi formák tagolásában is megjelentek a kiegyezés elõtti iskolarendszerben. A felsõfokú katonai képzésbe nemcsak a reáliskolákból lehetett bejutni. A fentiekben felsorolt iskolaformák közti átjárhatósággal is magyarázható, hogy gimnáziumi, polgári iskolai és más végzettség is megfelelõ volt a katonai képzés elkezdéséhez. A cs. és kir., valamint a m. kir. honvéd képzõintézményeket a táblázatok mutatják be.13 A reáliskolák és a hadapródiskolák tantervei nagyjából a polgári reáliskolákéival egyeztek meg; a hadapródiskolákéi a fõreáléval. A reáliskola – felmenõ rendszerben –az akadémiai képzésre készített elõ. A hadapródiskolák alegységparancsnokokat képeztek.16 Az akadémiák részben általános mûveltségbeli, részben katonai elméleti és gyakorlati szaktárgyak oktatásával képezték ki a jövendõbeli tiszteket.17 A KATONAI KÉPZÕINTÉZMÉNYEK ÉS OKTATÁSUK JELLEMZÕI A kiegyezési törvény teremtette meg az önálló magyar tisztképzés lehetõségét is. Az ekkortól megszületõ törvények rendezték a tisztképzés jogi kereteit. Az 1872:XVI. törvény az önálló honvédelmi képzésrõl rendelkezett.18 Módot adott arra, hogy az önként jelentkezõ, szabadságolt állományú hadapródokat tettleges19 állományú hadapródokká képezzék ki (ez a képzési forma lett a tisztképzõ tanfolyam), illetve arra, hogy a honvédség kitûnõ alantostisztjeit20 továbbképezzék (ez pedig a felsõbb tiszti tanfolyam létrehozását eredményezte). A tisztképzés magyar nyelven folyt, az épület és a korábban a magyar támogatók által felajánlott, de a szabadságharc bukása után a bécsi udvar által kezelt alapok a magyar kormány felügyelete alá kerültek. A honvédtisztek képzése egyenrangú lett a cs. és kir. hadsereg képzésével. Az 1872:XVII. törvény a mûködéshez szükséges pénzügyi fedezetet teremtette meg.21
68
2009/4
Múltunk Felsõfok (3. szint) Katonai akadémia - általános - mûszaki - tengerészeti
Császári és királyi Mária Terézia Katonai Akadémia Bécsújhely, 1752 (1756) Mûszaki Katonai Akadémia Mödling, 1717 (1756) Haditengerészeti Akadémia Fiume, 1802 (1852)
Magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia Pest, 1808 (1872)
Császári és királyi
Magyar királyi honvéd
Máriafehértemplom (1875) Kismarton (1909) Kassa (1913) Krakkó (1913) Marburg (1913) Pozsony (1913) Pest (1869) Innsbruck (1869) Brünn – Königsfeld (1869) Lemberg (1869) Nagyszeben (1869) Prága (1869) Temesvár (1869) Bécs (1869) Liebenau bei Graz (1876) Karlstadt (1880) Kamenitz bei Peterwarden (1895)14 Morvafehértemplom (1878) Traiskirchen (1903)
Sopron (1898)
Középfok (2. szint) Fõreáliskola és hadapródiskola - fõreáliskola
- gyalogsági hadapródiskola
lovassági hadapródiskola tüzérségi hadapródiskola
Pécs (1898) Nagyvárad (1898)
Nagyvárad (1898)15
Alapfok (1. szint) Alreáliskola
Császári és királyi Kõszeg (1856; 1874) St. Pölten (1875) Marosvásárhely (1879) Kassa – Strass (1881; 1904) Fischau (1898) Enns (1908)
A LUDOVIKA A hallgatók kora 1872-ben tehát megindulhatott a tisztképzés a Ludovikán, s az 1872-tõl 1882-ig tartó idõszakot a hallgatók korának nevezzük. A képzés a tisztképzõ tanfolyamon egyéves, illetve a tiszti tanfolyamon kétszer három hónapos (tiszti, illetve törzstiszti) tanfolyamok keretében folyt.22 Ezeket az 1873/74-es tanévtõl kezdve összesen 125 (100 tisztképzõ tanfolyamos és 25 felsõbb tiszti tanfolyamos) hallgató számára szervezték meg. A tisztképzõ tanfolyamon 100 fõt képeztek. Õk egy 250 fõs elõkészítõ tanfolyam legjobb 100 hallgatójaként nyerték el a jogot a képzés megkezdésére. A 8 hetes idõtartamú elõkészítõ oktatást azért szervezték meg 1873-tól kezdve a Ludovikán, mert a jelentkezõk tudását egy szintre akarták hozni. Az 1871/72-es tanévtõl ugyanis létezett már elõkészítõ tanfolyam – belõlük került ki a Ludovika elsõ tisztképzõ évfolyama –, sõt már 1869/70-ben tartalékos hadapródokat avató féléves tisztképzõ iskolákat23 is szerveztek a honvédkerületekben24. Ezekkel a nem a Ludovika által szervezett tisztképzõ iskolákkal az volt a probléma, hogy az itt végzettek ismeretei rendkívül heterogén képet mutattak. A tantárgyak nemcsak a katonai, de az általános mû-
Magyar királyi honvéd
veltségre vonatkozó és idegen nyelvi ismereteket is felölelték. Mindezek mellett komoly figyelmet fordítottak testgyakorlatokra. A tanévet téli és nyári félévre osztották, s a július a gyakorlatok ideje, az augusztus pedig a vizsgák hónapja lett. A tanfolyam végén a három legjobb hallgatóból hadnagy, a többiekbõl hadapród lett. Mielõtt az új hadnagyok, illetve hadapródok állomáshelyükre kerültek volna, a szeptembert a csapatoknál töltötték, gyakorlati tapasztalatok megszerzése céljából. A felsõbb tiszti tanfolyamokat évente 25 tiszt számára szervezték. Berendelés alapján vettek részt a részükre téli és nyári félévre megszervezett képzésben. A tantárgyak között szerepelt a hadseregszervezés, a harcászat, a hadászat (ezt az akadémiaparancsnok javaslatára törölték a zsúfolt tananyag miatt), a hadi földleírás, a tereptan-tereprajz-terepmegbírálás, a fegyvertan, az erõdépítéstan, a segédtiszti és vezérkari szolgálat, a hadtörvénykezés, a jogtudomány, valamint a horvát vagy a francia nyelv. Az elméleti tárgyakat kiegészítették a gyakorlati tárgyak: a lovaglás, a fegyvergyakorlatok, a vívás és a torna (az akadémiaparancsnok javaslatára késõbb ezt is törölték).25 Az 1883:XXXIV. törvény változást hozott.26 E szerint alapvetõen négyéves tényleges állománybeli tisztképzés folyt az akadémián, de
Múltunk tovább élhettek az egyéves tanfolyamok is. Ezek – a tartalékos honvéd jelentkezõk számára, tartalékos hadapródképzés céljából – 1883-tól 1889-ig szabadságolt állománybeli tisztképzõ tanfolyamként, a következõ egy tanévben tartalékos tisztképzõ tanfolyamként mûködtek.27 Ez a fajta képzés 1890-tõl a csapatoknál folyt, nem a Ludovika Akadémián. Az egyéves önkéntes tanfolyamokra a csapattestek által kiválasztott ún. egyévi önkénteseket vezényelték. Folytatódtak a felsõbb tiszti és a törzstiszti tanfolyamok is, amelyek a csapatoknál már szolgált fiatal és tehetséges tisztek számára adtak magasabb képzést abból a célból, hogy a cs. és kir. vezérkari képzésre, az ún. „hadiiskolára” készítsék elõ õket. A növendékek kora Az 1883-ban kezdõdõ tanévtõl 1901-ig a növendékek koraként mutatható be az akadémia története, mert a négyéves képzés hadapródiskolai rendszerû volt. Az elõzõ évtizeddel ellentétben nem a teljes korú, besorozott honvédségi személyeket képezték ki már itt, hanem a védköteles kort még el nem ért, 14–16 éves ifjak kezdhették meg a tanulmányaikat. Évfolyamonként 1890-ig két osztály, azaz 60 növendék oktatása és nevelése folyt, attól kezdve három osztályban 90 növendéké. A négy év alatt összesen 36 tantárgyat kellett elsajátítani, ebbõl 18 tárgy csak a III-IV. évfolyamon szerepelt. A tantárgyakat öt csoportba (katonai, „graphikai”, általános mûveltségi, nyelvi, valamint testgyakorlati) sorolhatjuk.28 A vizsgákon a katonai rátermettség, a tanulmányi elõrehaladás és a kellõ társadalmi mûveltség tesztelése egyaránt szerepet kapott, mivel célul a közös hadsereg sokkal magasabb színvonalának elérését állították. A végzettek közül a két rangelsõt hadnaggyá, a többieket hadapródtiszthelyettesekké avatták, illetve ezt megelõzõen címzetes hadapród õrmesterekké vagy tizedesekké.29 A századforduló elõtt megfogalmazódott a magyar politikai vezetésben az igény, hogy a hadapródiskolai színvonal helyett a bécsi Theresianummal egyenértékû képzést adó, teljes értékû akadémiát alakítsanak ki. Ez azonban politikai ellenvetéseket hozott felszínre, mivel az osztrák hegemónia védelme és a közös hadsereg egysége megbonthatatlanságának eszméje sok hívet vonzott. Az akadémikusok kora Az 1897:XXIII. törvény30 mégis létrejött, így a magyar katonai tisztképzés teljes értékû akadémiai rendszerben folyhatott az 1898/99-es tanévtõl kezdve. A törvény az akadémiát háromévfolyamos, tényleges állományú tisztképzõ intézetté alakította át, évfolyamonként 100-100 akadémikussal.31 A kadettiskolai, vagy más néven a hadapródiskolai képzés helyett megindulhatott tehát a Ludovikán az új oktatási rend szerinti katonai akadémiai képzés. Ám a tiszti elõképzésrõl és az alantostisztek képzésérõl is szólt a jogszabály: egy háromévfolyamos, évfolyamonként 50 fõ növendéket képzõ fõreáliskoláról, valamint két, egyenként 400 (évfolyamonként 100-100) fõ növendéket oktató és nevelõ hadapródiskoláról is rendelkezett. Az akadémián immár 17–20 éves fiatalembe-
Honvédségi Szemle rek kezdték meg tanulmányaikat, s három év után elvileg hadnagyokként hagyhatták el az alma matert. A rendfokozat ugyanis minden esetben a teljesítménytõl függött. Általánosságban elmondható, hogy az akadémia elvégzése után hadnaggyá avatták a jó és igen jó eredménnyel végzõket, hadapródok lettek az elégséges eredményûekbõl, illetve altisztek az elégtelen eredményûekbõl. Az elsõ évfolyamoknak kb. a fele került ki a fõreáliskolát végzettek és a III. hadapródiskolai évfolyamot kitûnõ eredménnyel végzett növendékek közül, másik fele polgári középiskolai érettségi után került az akadémiára. Nemesi, polgári, értelmiségi és kispolgári származásúak jelentkeztek elsõsorban, de elvétve paraszti és iparos származásúak is. A tantárgyak száma kezdetben 28 volt. Ez a szám késõbb kisebb mértékben, de a lényeget nem érintve többször is változott, s az I. világháború alatt csökkent. Az elméleti és „graphikai” tantárgyakat két csoportra oszthatjuk: általános mûveltségbeli és katonai tantárgyakra. Az általános mûveltségbeli tárgyak a következõk voltak: magyar nyelv és katonai irály, német nyelv, francia nyelv, földrajz, mennyiségtan, ábrázoló mértan, földmértan, természettan, jogismeretek. A katonai tantárgyak közt a következõk szerepeltek: szolgálati szabályzat, gyakorlati szabályzat a gyalogság számára, gyakorlati szabályzat a lovasság számára, lõutasítás, hadseregszervezet, fegyvertan, tereptan-terepfelvételterepábrázolás, harcászat, egyetemes hadtörténelem, erõdítészet és várharc, utászszolgálat, katonai közigazgatás, lóismeretek, szabadkézi rajz és a szépmûvészetek története. A fenti tantárgyakon kívül a katonai ügyességek és gyakorlatok csoportjában szerepelt az egészségápolás és egészségügyi szolgálat, a gyakorlat és kiképzés a csapatszolgálatban, a torna, a vívás, valamint a lovaglás.32 A Ludovika Akadémián ebben a korszakban tovább folytatódott a felsõbb tiszti és tíz hónapos képzésben a törzstiszti tanfolyam is. 1904ben gyalogsági fõhadnagyok számára, katonai ismereteik fejlesztése céljából egy ún. központi tiszti tanfolyam is létesült az akadémián, s ennek tananyagát már a következõ évtõl egy-egy tiszti iskola keretén belül minden honvédkerületben tanították.33 A gyalogsági és a lovassági képzés mellett az 1912-es véderõtörvény értelmében bevezették a tüzérségi kiképzést is.34 Az I. világháború alatt a tanári testület nagy része bevonult, s mivel a hadnaggyá avatások gyorsan követték egymást, az éppen csak végzett akadémikusokat is a megszokotthoz képest gyorsabban vezényelték a csapatokhoz. Ezek az akadémikusok a három év helyett csak két-, másfél, illetve egyéves képzésben részesültek, s elõfordult, hogy a képzés rövidsége miatt nem hadnagyokká, hanem zászlósokká avatták õket.35 Az egyéves képzésben két hadapródiskola egyes évfolyamai részesültek. Õk egy, a hadapródiskolai képzést folytató tanévüket töltötték el a Ludovikán, s zászlósokká avatták õket 1916. augusztus 18-án. Emellett az 1916-ban induló tanévben a harctérrõl is vezényeltek az akadémiára tartalékos zászlósokat és hadapródokat. Részükre egyéves „Akadémiai évfolyam” nevû tanfolyamot szerveztek meg, s 1917-ben ténylegesített hadnagyokat avattak belõlük.
A FÕREÁLISKOLA, VALAMINT A PÉCSI ÉS A NAGYVÁRADI HADAPRÓDISKOLÁK A tisztképzésen kívül a magyar katonai képzésben nagy szerepet játszott a soproni fõreáliskola, valamint a pécsi és a nagyváradi hadapródiskola. Ezeknek az intézményeknek a jogi kereteit is a már említett 1897:XXIII. törvény36 vonta meg, hiszen a már 1872 óta mûködõ Ludovika Akadémia mellé ez rendelt egy fõreáliskolát és két hadapródiskolát. A három új intézmény székhelyének kiválasztása során két szempont érvényesült erõteljesen. Elõször is az, hogy az ország területén szétszórva helyezkedjenek el, másodszor az, hogy a kiválasztott helyszínek idõben messzire visszanyúló kulturális és képzési hagyományokkal rendelkezzenek. Így került sor arra, hogy az ország négy „sarokpontján” helyezkedett el a négy intézmény: Pesten az akadémia, Sopronban a fõreáliskola, Pécsett és Nagyváradon pedig a hadapródiskolák. Mindhárom középfokú képzési intézmény épülete páratlan gyorsasággal, egy év alatt, 1898-ra készült el Alpár Ignác tervei alapján. Tágas, kiegészítõ épületekkel ellátott, a kor modern képzési kihívásainak mindenben megfelelõ, jól felszerelt, tanításra és tanulásra egyaránt kiválóan alkalmas, esztétikailag is figyelemre méltó (eklektikus stílusú) iskolaépületek születtek. Mindhárom intézménybe 14. életévüket betöltött, négy középiskolai osztályt már elvégzett, testileg alkalmas fiúk kerülhettek be, ha a felvételi vizsgán megfeleltek. A soproni Magyar Királyi Honvéd Fõreáliskola 1898-tól 1921-ig mûködött. Elõször három, majd négyévfolyamos képzésben részesítette a növendékeket. Évfolyamonként 50-50 fõt oktattak és neveltek itt, minden évfolyamon két osztályban. Az I. világháború alatt a növendékek létszáma évfolyamonként 70 fõ lett. A négyévfolyamos képzésre való áttérés hátterében az állt, hogy a negyedik év végén így mód nyílott arra, hogy a polgári életben is elfogadott érettségit kapjanak a növendékek. 1917ig ugyanis az érettségi csak választható volt és polgári reálgimnáziumban lehetett letenni, 1917-tõl azonban kötelezõ lett. A képzés színvonala és társadalmi elismertsége így nõtt, s 1921-ig 887 fõ növendék végzett az intézményben.37 Az 1898-tól 1919-ig mûködõ pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola – akárcsak az 1898-tól 1918-ig képzõ nagyváradi is – csapatszolgálatra alkalmas alantostiszteket képzett. A pécsi iskolában csak gyalogsági, de a nagyváradiban a gyalogsági mellett lovassági képzés is folyt. A közismereti tárgyakat tanító tanárokat öt, az egyéb tárgyakat tanítókat három évre vezényelték a hadapródiskolákba. A fõreáliskola és a két hadapródiskola tananyaga a reáliskolai tantervhez állt közel. Alapvetõen az 1899-es reáliskolai tanterv adta a tananyagszerkezet gerincét. E szerint hittan, magyar nyelv és irodalom, német és francia nyelvek, földrajz, történelem, természetrajz, fizika, kémia, mennyiségtan, ábrázoló mértan, rajz és szépírás szerepelt a tananyagban. Ez a „gerinc” egészült ki a fõreáliskolában katonai testgyakorlatokkal (tornával, vívással, úszással és korcsolyázással) évfolyamonként heti hat órában, valamint ún. különleges ismeretekkel és ügyessé-
2009/4
69
Honvédségi Szemle gekkel (egészségtannal, illemtannal, ének-zenével és tánccal) mindegyik évfolyamon heti két órában.38 A heti 40–42 tanórás elfoglaltság vizsgálata kapcsán megállapíthatjuk: az elméleti ismeretek és a testi nevelés egyaránt hangsúlyos szerepet kaptak. Az internátusi nevelés biztosítani tudta, hogy az oktatás és a nevelés egységes lehessen; a délutáni elfoglaltság a sportolás mellett katonai jellegû ismereteket is felölelt. A hadapródiskolákban nehezebb volt a helyzet, ugyanis az itt végzettek rögvest a csapatokhoz kerültek, míg a fõreáliskolások a Ludovikán folytathatták katonai tanulmányaikat. Így a hadapródiskolákban a reáliskolai tantervbõl kevesebbet, de alaposabban; a katonai tantárgyakból a reáliskolához képest többet oktattak.39 Noha a reáliskolához képest egy évvel hosszabb volt a képzési idõtartam, a zsúfolt tananyag elsajátítása így is sok munkát igényelt. A négyéves hadapródiskola 3. éve után a kiemelkedõ tanulmányi teljesítményt nyújtó növendékek akadémián folytathatták tanulmányaikat, a többieket a negyedik év után hadapród tiszthelyettesekké (1908-tól zászlósokká) avatták. Akik helyhiány miatt nem részesültek beosztásban, hadapródok és címzetes õrmesterek lehettek.40 Természetesen, ha a hadapródiskolát végzettek polgári reáliskolában érettségit tettek, jelentkezhettek a Ludovika Akadémiára. TOVÁBBKÉPZÉSEK A vezérkari képzés A vezérkari képzés a XIX. század második felétõl létezõ ún. hadiakadémiákon folyt. Ezek a vezérkarok által mûködtetett továbbképzések voltak, a legmagasabb fokú tisztképzésnek számítottak. A Monarchia korában a m. kir. honvédtisztek számára igénybe vehetõ vezérkari képzés cs. és kir. felügyelet alatt folyt. A bécsi cs. és kir. hadiiskola (K. u. K. Kriegsschule) 1852-tõl 1908-ig kétéves, 1908-tól 1915-ig hároméves volt. A képzés befejezését követõ sikeres vizsga, valamint néhány év csapatszolgálat után lehetett kérvényezni a vezérkarba való felvételt. Tanévenként 150 (köztük 10 m. kir. honvéd) olyan, 28 évesnél nem idõsebb, nõtlen tisztet vettek fel ide, akiknek a felvételi vizsgán való megfelelésen túl rendelkezniük kellett 3 év csapattiszti gyakorlattal, konszolidált anyagiakkal, s ismerniük kellett a német nyelv mellett egy másik monarchiabeli nyelvet is. A vezérkari iskolát 1915-ben feloszlatták, s ettõl kezdve tanfolyamokat szerveztek a vezérkar számára képzendõ tisztek részére. 1915-ben Przemyslben, 1917-ben Laibachban, 1918-ban Belgrádban került sor erre. A tartalékostiszt-képzés A tartalékostiszt-képzés a továbbképzés újabb lehetõségét adta meg. A tartalékostiszti intézmény alapjai 1866-ban, a königgrätzi vereség hatására alakultak ki: ettõl kezdve békeidõszakban mindössze egy éven át kellett a hadsereg rendelkezésére állniuk azoknak az önkéntesen bevonulóknak, akik képzettségük miatt az 1858as véderõtörvény szerint nem voltak katonai szolgálatra kötelezve. A tartalékostiszti vizsga letétele után nekik elsõbbségük volt a tartalékostiszti kinevezések alkalmával.41 A m. kir. honvédségben – a fentebb már említettek sze-
70
2009/4
Múltunk rint – 1883-tól szerveztek egyéves tanfolyamokat a tartalékos tisztek számára. * A Monarchia megszûnése véget vetett a nehezen létrejött, egymásra épülõ, s kezdetben a közös hadsereg tisztikarához képest alacsonyabb szintû tanultsággal és mûveltséggel rendelkezõ, késõbb sikerrel fölzárkózó katonai képzésnek. E képzés legnagyobb értéke: léte és a bécsi centralizáló törekvésekkel szemben megfogalmazott magyarságtudata volt. A „boldog békeévekkel” együtt nemcsak a gazdasági, a társadalmi és a kulturális, hanem a katonai prosperitás is megszûnt. A forradalmak alatt gyakorlatilag szünetelt a katonai képzés, s csak 1919 õszén indult meg újra. A KATONAI NEVELÉS ÉRTÉKRENDJE A katonai intézményszerkezet kialakulásával és fejlõdésével párhuzamosan szükségszerûen alakult ki Magyarországon egy jól kitapintható, hasonló buktatókat elszenvedõ nevelési értékrend is. Ha számba kívánjuk venni a tárgyalt korszak katonai nevelési értékrendjének elemeit, akkor az általános társadalmi értékrend alapján a hadsereggel szemben támasztott igényt is feltárjuk, hiszen mindig az állam és a társadalom igényei határozzák meg, hogy milyen szemléletû legyen a katonai képzés. Amikor 1872-ben elkezdõdhetett a katonai intézeti nevelés a Ludovikán, úgy látszott, hogy behozhatatlan hátránnyal indul nemcsak a tárgyi és a személyi feltételek hiánya, hanem a hagyomány és az értékrend hiánya miatt is. Ki kellett tehát alakítani egy olyan nevelési értékrendet, amellyel azonosulni tudott a hallgatóknak legalább a többsége, de amely elegendõ volt a honvédelmi célok megvalósíthatóságához. Ezt az egyensúlyt nem volt könnyû megtalálni, hiszen a tisztképzés iránt vajmi csekély érdeklõdés mutatkozott: 1872-ben a szabályszerû hadsereglétszámból 2500-2700 tiszt hiányzott.42 Magyarországon a hadsereghez ugyanis értéktelítetlen képzetek tapadtak: a sarcolás, a forspont43 és a porció, a katonai adók, egy-egy terület vagy falu felégetése-felprédálása, több évtizedes idegen földön való szolgálat. Nem véletlen tehát, hogy kötéllel kellett fogni a katonákat – ahogy népköltészetünk több mûve is megemlékezik errõl. A kialakított-kialakult értékrendet öt összetevõre lehet bontani: 1. az önvédelem szükségességére; 2. a hagyományos katonai értékrend csíráira (kapcsolódásra a tízparancsolathoz); 3. a hagyományos katonai értékrend többi elemének kialakítására; 4. a „katonai szentháromságra” (Isten – király – haza); 5. az erkölcsi jellemre, mint a hatékony tisztképzés zálogára. A nevelési értékrend elsõ eleme az önvédelem szükségességére való rámutatás volt.44 Ez a gondolat részben a ’48-as eszmébõl, részben az önfenntartás ösztönébõl fakadt, s mint ilyen, értõ fülekre találhatott a társadalom széles rétegeiben. A „tulajdon személye megvédése” és „az igazságtalan megbántások visszatorlása” kitételek a magyar honvédtisztet a polgárok vé-
dõjeként tüntették föl, õk váltak hivatottá arra, hogy a törvény és az igazság nevében – ha úgy tetszik, modern lovagként vagy mesebeli legkisebb királyfiként – gondoskodjanak az állam integritásáról, szuverenitásáról.45 Második elemként egy ugyancsak széles körben elfogadásra számító értékrendi tényezõ említendõ meg: a tízparancsolattal összhangban lévõ magatartás. A hallgatók mindegyike a kor iskolarendszerének és a családi hátterüknek megfelelõen kapott vallásos nevelést, így a tízparancsolatnak az Istenhez való viszony három (1–3.) és az emberi együttélésre vonatkozó hét (4–10.) pontja gyermekkoruktól követendõ zsinórmérték lett számukra. Ebben a tíz pontban több olyan motívum is markánsan jelen van, amely a katonai életben is a követendõ magatartás része: a feltétel nélküli szolgálat, a kötelezõ tisztelet, az igazmondás és a becsület. Ezt a gondolatiságot az akadémiai nevelés egyik követelményeként állították fel. A Ludovika Akadémia közlönyeiben írt tanulmányaikban a szerzõk ezt a gondolatkört a következõ kulcsszavak köré fonták: engedelmesség és bizalom, becsületés kötelességérzet. Míg az elsõ és a második értékrendi elemet könnyû volt elfogadtatni a társadalom széles rétegeivel, így a jelentkezõkkel és szüleikkel is, addig a hagyományos katonai értékrend többi elemét nem, hiszen ezeknek egyszerûen nem volt múltjuk, nem volt hagyományuk. Ezek az elemek a közösségi szellem, az egyetértés és a bajtársiasság, valamint a bátorság, a kitartás és az önfeláldozás voltak. Az eddig említett értékek megfogható közelségben léteztek, de a negyedikként említett értékrendi tényezõ (ti. az „Isten – király – haza” profán katonai szentháromsága) nem. Ez a vallás és az egyház iránti elkötelezettséget, a király iránti lojalitást és a haza iránti szeretetet absztrakt, nem elérhetõ, de követendõ és mindenek fölé boltozódó eszmekörként állította fel a leendõ tisztek elé. A Ludovika Akadémia elsõ tantervétõl kezdve megjelent az erkölcsi jellem kategóriája a nevelési értékek között. Ezt a hatékony tisztképzés zálogaként értelmezték. A katonai értelemben vett „erkölcsös jellemû” a köznyelvi erkölcsnél többet jelentett, mert a hadsereg erkölcsisége az egész nemzet jellemére kihatott, s mert magától értetõdõnek vették az erkölcsös életvitel mellett az erkölcsös, odaadó önfeláldozást is. A fõreáliskola és a két hadapródiskola megalakulásakor, 1898-ra a fent vázolt értékrend már kialakult. Sikerült a katonai, tiszti eszményt elfogadtatni. A századforduló táján keletkezett források még említik a tiszttõl elvárt tulajdonságokkal kapcsolatos problémákat: a kötelességérzet fogyatékos fejlettségét, az önerõ és a képesség túlbecsülését, a hivatás iránti közömbösséget és a szükséges kitartás hiányát.46 A katonai erények viszonylagos kiteljesedettsége, koherens kikristályosodása a korszak végére lesz jellemzõ. A katonáktól a dualizmus korszakában mobilitást (beleértve a fejlõdésbeli mobilitást is) vártak el.47 A hivatásért való lelkesedés, a becsvágy éppúgy szerepet kapott a velük szemben támasztott követelményrendszerben, mint a világnézeti és az emberi-katonai értékek felé való törekvés. A katonaeszmény a poroszos nevelési elveken képzett, kemény jellemû, jó kiállású, bátor,
Múltunk vasakaratú, szívós, tudással kevésbé felvértezett junker katonatípust preferálta, aki az „évszázadok csiszolta drill” hatására a feltétlen en-
Honvédségi Szemle gedelmességet és a vakfegyelmet vallotta, akinek lételemét képezte a presztízs és az egységes szellem.48 Q
1 In: Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár. Szerk. dr. Márkus Dezsõ. Budapest, Franklin Társulat 1901; valamint Corpus Juris Hungarici CD-tár. Budapest, KJK KERSZÖV 2000 szerint. (A továbbiakban: CJH). 2 Uo. 3 Uo. 4 Uo. 5 Papp Tibor: A magyar honvédség megalakulása a kiegyezés után 1868–1890. In: Hadtörténelmi Közlemények 1967/2., 302. o. 6 Dr. Szabó József János: Tisztképzés az Osztrák–Magyar Monarchiában (a továbbiakban: Szabó). In: Tanulmánygyûjtemény 69–80. o. 7 In: CJH 8 Uo. 9 A reáliskolai oktatás 1875-tõl lett 8 évfolyamos. 10 In: CJH 11 Felkai László: Az 1883. évi középiskolai törvény létrejötte és jelentõsége. In: Pedagógiai Szemle 1984/5., 10–108. o. 12 Neveléstörténet, 317. o 13 Ráskay Pál: Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Magyar Királyság katonai nevelõ- és képzõintézetei 1914–45 adatainak felhasználásával. Kézirat, 1993. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) Tanulmánygyûjtemények I. (a továbbiakban: Tgy. I. ) 3363. sz. 14 Pozsonyban, Marburgban, Kassán és Krakkóban 1913-ig volt gyalogsági hadapródiskola, ettõl kezdve fõreáliskolai képzés folyt ezeken a településeken. 15 A gyalogsági hadapródiskolával azonos intézmény 16 Az új honvéd nevelõ- és képzõ intézetek rövid ismertetése. Budapest, Pallas 1898, 9. o. 17 A M. Kir. Honvédségi Ludovika Akadémia tisztképzõ és tiszti tanfolyamában elõadott tárgyak vázlata. Budapest, Pfeifer 1873, 89. o. ; Tanterv a m. kir. honvédségi Ludovika-Akadémia számára az 1895-1896-os tanévre. Budapest, Pesti ny. 1895, 103. o.; Utasítás a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia tantervéhez. Budapest, HM 1900; Tanterv a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia számára. Tervezet. Budapest, Puller ny. 1908, 46. o. 18 In: CJH 19 A szó jelentése: tényleges. 20 A szó jelentése: alacsony rendfokozatú tiszt. 21 Uo. 22 Kéri Kálmán: A m. kir. honvéd Ludovika Akadémia története 1868–1920 (a továbbiakban: Kéri). HL Tgy. I. 3019. sz. 23 Ezek az iskolák – függetlenedve a közös hadseregtõl – a m. kir. honvédség tisztigényét próbálták megoldani a kiegyezés utáni és a Ludovikán folyó oktatás megkezdése elõtti átmeneti idõszakban. 24 A honvédkerületek a m. kir. honvédség katonai közigazgatási egységei voltak. 1868-ban 6, 1871-ben további 1 honvédkerület alakult. Vö. Magyarország az I. világháborúban. Lexikon A–Zs. Fõszerkesztõ Szíjj Jolán. Budapest, Petit Real Könyvkiadó 2000, 343. o. 25 A magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia története. Budapest, Ludovika Akadémia 1930 (a továbbiakban: LA története). 392. o. 26 In: CJH 27 Czuprák Ottó: A tartalékostiszt-képzés rendszere 1868–1918 között. Új Honvédségi Szemle (a továbbiakban ÚHSz) 2001/3., 78–89. o. A szerzõ a tárgyalt korszakban három szakaszra bontja a tartalékos/egyéves önkéntes képzés történetét: az 1872–1883, az 1883-1914, valamint a veszteségpótlást feladatul vállaló 1914–1918 közti idõszakokra. 28 HL V. 6. fond 328. és 346. osztályozási jegyzékek 29 Monográfia 70–78. o. 30 In: CJH 31 Ferenc József 1902. december 14-én engedélyezte, hogy a bécsújhelyi akadémiára járók és a ludovikások is használhassák az akadémikus, illetve a honvéd akadémikus megnevezést, de a Ludovikán ezt már korábban is használták. Vö. HL V. 6. fond 347. osztályozási jegyzék. 32 HL V. 6. fond 347., 356., 357., 358. osztályozási jegyzékek 33 Kéri. HL Tgy. I. 3019. sz. 34 1912:LXIII. törvény. CJH 35 Monográfia 93-142. o. 36 In: CJH 37 Dr. Martinkó József: Magyar középfokú katonai nevelõ és képzõ intézmények 1874-tõl 1918-ig. In: Tanulmánygyûjtemény 81–92. o.; valamint A soproni honvéd fõreáliskola története I–II. rész, 1898–1910 és 1910–1918. HL I. világháborús gyûjtemény 4638. doboz 38 Mészáros 163. o.; Tanterv a magyar királyi honvéd fõreáliskola számára (tervezet). Budapest, Pallas 1913, 43 o. 39 Tanterv a magyar királyi honvéd hadapródiskolák számára. Tervezet. Budapest, Pallas 1908, 54 o. 40 Szabó 74. o. 41 Uo. 77. o. 42 Pesti Napló 1872. július 20-i szám 43 A német Vorspann (elõfogat) szóból származó jobbágyi kötelezettség a XVII. századból. Fuvardíj ellenében, de bármikor rendelkezésre állva a jobbágyság köteles volt a hadiszállítás céljaira szekereit, lovait rendelkezésre bocsátani. 44 Ujhegyi Béla fõhadnagy: Állásunk és hivatásunk. In: Ludovika Academia Közlönye (a továbbiakban: LAK). Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest 1873/74,. 150–160. o. 45 Uo. 46 A tisztképzõ-intézet nevelõ oktatásának alapelvei és a csapatszolgálat igényei. Szerzõ nélkül. In: LAK 1897, 799–805. o. 47 A magyar tisztképzésrõl az 1100. évfordulón. Szerk. Tóth Csaba. In: ÚHSz) 1997/1, 66–76. o. 48 Dr. Szabó Mária: Tiszti eszmény a két világháború közti Magyarországon. In: ÚHSz 1995/5, 48–55. o. (a továbbiakban: Szabó M.)
2009/4
71
Honvédségi Szemle
Múltunk
Klemensits Péter:
AZ ÉSZAK-AFRIKAI HADSZÍNTÉR (1.) NÉMET STRATÉGIAI DÖNTÉSEK AZ ESEMÉNYEK TÜKRÉBEN A II. világháború történetét feldolgozó többkönyvtárnyi irodalom jelentõs része foglalkozik Németország és a szövetségesek küzdelmével, ezek többsége azonban az európai hadszíntér eseményeinek ismertetésére korlátozódik. Ezzel szemben kevesebb figyelem illeti meg Olaszország háborús szerepvállalását, valamint a közös német–olasz erõfeszítéseket is az észak-afrikai hadmûveletekben a brit–amerikai erõk ellen. Noha Afrika számos részén folytak harci cselekmények (elsõsorban a brit és az olasz hadsereg jóvoltából pl. Kelet-Afrikában), stratégiai szempontból egyedül a kontinens északi részén folyó harcnak volt komoly jelentõsége. Nem szabad elfelednünk, hogy ezen a hadszíntéren tett szert legendás hírnévre a „sivatagi róka”, Erwin Rommel tábornagy, míg vele szemben a hírnevet szerzett brit tábornokok közül elsõsorban Bernard Montgomery nevét említhetjük meg. Bár Rommel képességei a hadmûveletek során meghatározónak bizonyultak, a német csapatok eredményességét egyéb tényezõk is befolyásolták. Úgy gondolom, figyelmet érdemel Ronald Lewin brit szakíró véleménye, aki szerint három tényezõ határozta meg Rommel lehetõségeit. Nevezetesen: a britek katonai képességei, a távolság Európától és a sivatagi körülmények, vagyis az utánpótlás kérdése, illetve Hitler és Mussolini, valamint a fõparancsnokságok (hosszú távú stratégiai) döntései.1 Jelen tanulmány célja, hogy az utóbbi tényezõt érintõen bemutassa Hitler és a német hadvezetés elképzeléseit az észak-afrikai hadszíntérrel kapcsolatban, valamint megismertesse az olvasót a stratégiailag meghatározó döntésekkel, illetve ezek következményeivel. NÉMET TERVEK ÉSZAK-AFRIKÁVAL KAPCSOLATBAN Hitler és a német hadvezetés 1940 nyaráig nem tulajdonított jelentõséget a Földközi-tenger medencéjének, valamint a Közel-Kelet, illetve Egyiptom területének sem, így ez idáig semmilyen komoly elképzelés nem fogalmazódott meg ezekkel a területekkel kapcsolatban. 1940. július 16-án Hitler kiadta parancsát a Seelöwehadmûvelet elõkészítésére, amely a tervek szerint az angliai légi csata gyõztes befejezésével megteremtette volna lehetõségét Anglia legyõzésének.2 Ahogy az oroszlánfóka-hadmûvelet elindítása különbözõ nehézségek miatt egyre valószerûtlenebbé vált, Hitler figyelme már újabb területek felé irányult. Látva az angliai partraszállás kétséges kimenetelét, Hitler arra a következtetésre jutott, hogy egyszerûbb feladat lesz elõször a Szovjetunió megsemmisítése, Angliával majd ráér ezután foglalkozni.3
72
2009/4
Ettõl kezdve nem meglepõ, hogy Hitlert szinte teljesen lekötötte a Barbarossa-hadmûvelet (a Szovjetunió elleni támadás) tervezése, így az egyéb lehetséges hadszínterek csak másodlagos szerepet kaphattak tervei között. A német katonai vezetés korántsem volt egységes állásponton a követendõ stratégiát illetõen. Ahogy az olasz–brit összecsapás Észak-Afrikában egyre valószínûbbé vált, majd szeptember 9-én be is következett az olasz támadás, különféle vélemények fogalmazódtak meg a német hadvezetésben az esetleges szerepvállalással kapcsolatban. A német haditengerészet fõparancsnoka, Erich Raeder tengernagy felismerte az elõnyeit egy német hegemónia megteremtésének a Földközi-tenger térségében, hiszen ezzel Nagy-Britanniát is térdre lehetne kényszeríteni. A tengerészet vezérkara által készített elemzés úgy vélte, a Közel-Kelet a brit birodalom egyik sarkköve, épp ezért jelentõs tengeri és szárazföldi erõk állomásoznak a térségben. A vázlat második pontja szinte megjósolta a hamarosan nyilvánvaló problémákat: „A brit erõsítések következtében Olaszország hamarosan hátrányos helyzetben és súlyos nehézségekkel találja magát szemben. Hogy ezt ellensúlyozzuk, minden erõnkkel Anglia ellen kell fordulnunk, mielõtt az Egyesült Államok belépne a háborúba a britek oldalán.” A konkrét célok pedig: Szuez, Gibraltár, a Közel-Kelet és a Kanári-szigetek elfoglalását jelentenék.4 Raeder azt is hangsúlyozta, hogy a Szuezi-csatorna elfoglalásával Angliát gyakorlatilag elvágnák gyarmataitól, valamint a Közel-Kelet forrásainak igénybevételével a német gazdaság is jelentõs utánpótláshoz jutna. Bár az admirális mindent elkövetett, hogy meggyõzze Hitlert (szeptemberben kétszer is elõadta elképzeléseit), erõfeszítései nagymértékben hiábavalónak bizonyultak.5 Ezzel egyidejûleg Hermann Göring, a Luftwaffe fõparancsnoka, mivel ellenezte Hitler Szovjetunió-ellenes tervét, egyre inkább Raeder tengernagy álláspontjához közelített. A birodalmi marsall a kétfrontos háború elkerülése végett úgy vélte, elõször a Földközi-tenger medencéjét kell megtisztítani az angoloktól (ehhez több német hadsereget is felhasználna egyidejûleg több irányból induló támadáshoz), majd végül a Szuezi-csatorna megszerzése után egy esetleges békekötéssel Angliát is csatasorba lehetne állítani a szovjetek ellen.6 Eközben Alfred Jodl tábornok, a Német Véderõ Fõparancsnokság (Oberkommando der Wehrmacht – OKW) hadmûveleti csoportfõnöke, már tárgyalásokat folytatott az olasz katonai attaséval német páncélosok küldésérõl Líbiába, de ez a gyakorlatban csak kölcsönös véleménycserét jelentett.7 Amint az látni fogjuk, a stratégiai
ERWIN ROMMEL TÁBORNAGY célok mellett (helyett) egyre erõsebbé vált a politikai megfontolás a német katonai részvétel tervezése közben. Von Rintelen tábornok, a római német katonai küldöttség vezetõje, jelentésében meglehetõsen sötét képet festett az olasz páncélos erõk hiányosságairól és az olasz hadsereg gyenge állapotáról. Így a helyzet pontos felmérésére Észak-Afrikába küldték Wilhelm Ritter von Thoma vezérõrnagyot, a szárazföldi hadsereg fõszállásmesterét, miközben elõkészületek történtek a német 3. páncéloshadosztály esetleges átszállítására.8 Von Thoma arra a következtetésre jutott egyfelõl, hogy az utánpótlás kérdése a döntõ tényezõ nemcsak a sivatagi viszonyok miatt, hanem mivel a brit haditengerészet szilárdan uralja a mediterrán vizeket, így nagyobb német hadsereget nem lehetne a Földközi-tengeren keresztül ellátni. Másfelõl hangsúlyozta, hogy nem kevesebb, mint négy páncéloshadosztály átszállítását tartja szükségesnek, hiszen ez a maximális erõ, amelynek utánpótlását biztosítani tudnák, továbbá így az olasz csapatokat teljes egészében németekkel lehetne helyettesíteni. Az olasz vezetés, Badoglio tábornok, a hadsereg vezérkari fõnöke és Graziani, az olasz észak-afrikai fõparancsnok nem lelkesedett az ötletért. A német segítséget ugyan kívánatosnak tartották, de csak kisebb alakulatok jöhettek szóba, hiszen az olasz számbeli fölényt mindenképp szerették volna fenntartani, hogy a hadmûveletek irányítását továbbra is maguknak biztosítsák.9 Mussolini eközben a Brenner-hágónál tartott találkozón október 4-én elutasította Hitler ajánlatát, amely páncélos- és speciális egységek küldését helyezte kilátásba. A Duce ekkor még bízott benne, hogy az olasz hadsereg egyedül is képes Mersa Matruh elfoglalására, de tévedéséért hamarosan súlyos árat fizetett. Az október 28-án kezdõdõ olasz támadás Görögország ellen Hitler szándékait is megváltoztatta. Mivel Mussolini Hitler megkérdezése nélkül indított támadást, ez feldühítette a Führert, aki november 1-én a tábornoki kar elõtt kijelentette: „Semmit Líbiáért és semmit Afrikáért”, majd november 4-jén bejelentette, hogy a líbiai hadmûveletet meghatározatlan idõre elhalasztotta.10 A döntés hátterét jól megvilágítja Thoma tábornok visszaemlékezése, aki szerint Hitler szá-
Múltunk mára politikailag teljesen elfogadhatatlan volt az õ véleménye, mely jelentõs német részvételt célozott meg, akár olasz csapatok csökkentése árán is. Továbbá egyáltalán nem rajongott az ötletért, hogy a britek kiûzését Egyiptomból német csapatokkal lehetne megvalósítani.11 Valójában a Führer, akárcsak a szárazföldi hadsereg parancsnoka, Brauchitsch tábornagy és Halder vezérezredes, a német szárazföldi hadsereg vezérkari fõnöke, sohasem akart többet, mint egy minimális katonai kötelezettséget Észak-Afrikában, amely azt a célt szolgálja, hogy az olasz hadsereg ne szenvedjen teljes vereséget, ezáltal kockáztatva adott esetben Olaszország szövetségét Németországgal.12 Az OKW hadmûveleti csoportja már július óta foglalkozott a mediterrán térséggel, novemberre pedig már két terv is készült, ezek közül az egyik Gibraltár megszerzését vélte szükségesnek. Röviden elmondható, politikai nézeteltérések miatt, mivel Hitler és Franco képtelen volt megegyezni, ennek a tervnek a végrehajtására sem került sor. A másik terv egy repülõhadtest és egy páncéloshadtest részvételét irányozta elõ a britek elleni támadáshoz a Szuezi-csatorna irányába, de Hitler a fenti események után könnyedén félresöpörte a terveket. Számára az volt a legfontosabb, hogy a Barbarossa-hadmûveletre szánt erõket minél jobban egyben tartsa, minél kevesebbet engedjen lekötni a „másodlagos hadszíntereken”.13 Mindezek ellenére a haditengerészet és az OKW továbbra sem változtatott véleményén: „Ha nem küldünk német csapatokat Líbiába, valószínûtlen, hogy az olasz offenzíva Egyiptom ellen döntõ eredményt érjen el, a mediterrán térség sem lenne megtisztítva az ellenségtõl.” Ezáltal az olasz és német haditengerészet elképzelt jövõbeli együttmûködése az Atlanti-óceánon sem valósulhatna meg.14 November folyamán Hitler még úgy számított, hogy az olasz támadás az év végén új lendületet vehet, de az utánpótlási problémák és a forró évszak beköszönte miatt, 1941 õsze elõtt, nagyszabású hadmûveleteket úgysem lehet végrehajtani Afrikában.15 December közepéig nem történt elõrelépés a német beavatkozás kérdésében, de Sidi Barrani elvesztése után az olaszok hajlottak a német segítség elfogadására. 18-án Ugo Cavallero vezérezredes az új vezérkari fõnök egy páncéloshadosztály érkezését tartotta szükségesnek Észak-Afrikába, de hamarosan már két hadosztályról beszéltek az olasz vezetõk.16 Az elsõ német segítséget a X. légi hadtest Szicíliába irányítása jelentette a hónap közepén, amely januárban meg is érkezett rendeltetési helyére.17 Végül is Hitler vonakodva bár, de 1941. január 11-én kiadta 22. sz. direktíváját, melyben utasította a vezérkart, hogy készítsen fel egy záróalakulatot (Sperrverband) az észak-afrikai bevetésre az olaszok megsegítése érdekében.18 Halder tábornok továbbra sem változtatott véleményén az afrikai hadszíntér lehetõségeit illetõen, de a Führerhez hasonlóan átlátta a helyzet politikai súlyát: „A hadi helyzet Afrikában meglehetõsen hidegen hagyhat bennünket,… de az olaszok összeomlását nem lehet megkockáztatni. Segítenünk kell.”19 A hadi helyzet súlyosbodásával, Bardia elestével szembesülve a diktátorok január 18-19-i berchtesgadeni találkozóján Mussolini is jóváhagyta a tervet. Január 22-én Tobruk elvesztése után Hans Baron von Funck vezérõrnagy, az 5. könnyûhadosztály parancsnoka, akit Líbiába küldtek a helyzet tisztázására, jelentette, hogy a záróalakulat túl ke-
Honvédségi Szemle vésnek bizonyulna Líbia megmentéséhez, így nagyobb alakulatra volna szükség.20 Ezek után Hitler elhatározta, hogy a „Napraforgó-hadmûvelet” keretében az 5. könnyûhadosztály mellett a 15. páncéloshadosztályt is Líbiába vezényli. Döntésének okáról, hogy miért sietett az olaszok segítségére, legjobb, ha õt magát idézzük: „Észak-Afrika elvesztése katonai szempontból még elfogadható volna, de Olaszországban katasztrofális lélektani következményekkel járna, Anglia csõre töltött fegyvert tarthatna magára Olaszországra. … Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk.”21 A fentebb említett hadosztályok képezték a magját a hivatalosan február 19-én megalakult Deutsches Afrika Korps-nak (DAK), amelynek parancsnokául Ervin Rommel vezérõrnagyot nevezték ki. Az OKW február 5-i utasítása így rögzíti a csapatok helyzetét: „1. A német csapatok Líbiában taktikailag az olasz legfelsõbb parancsnok [Mussolini] parancsnoksága alá fognak tartozni, továbbá a német szárazföldi hadsereg parancsnokának [Brauchitsch] is alárendelik, aki egy összekötõ tiszten keresztül tartja a kapcsolatot az olasz fõparancsnokkal.” Számunkra a direktíva negyedik megállapítása bír különös jelentõséggel a hadmûveleti irányítás szempontjából: „Abban az esetben, ha felmerül, hogy a csapatok jelenlegi megbízatása vereséghez fog vezetni, a német parancsnoknak joga és kötelessége… a szárazföldi hadsereg parancsnokán keresztül a Führer döntését kérni”.22 Ezáltal Rommel gyakorlatilag csak Hitlernek tartozott engedelmességgel. Rommelt február 6-án tájékoztatták kinevezésérõl, aki a német erõk fõparancsnokaként 12én meg is érkezett Líbiába. Így hamarosan kezdetét vette a „sivatagi róka” hadjárata, amely a brit csapatokat teljesen felkészületlenül érte.23 Röviden összefoglalva kijelenthetjük, Hitler nem ismerte fel a Közel-Kelet stratégiai jelentõségét, így rossz idõpontban és nem megfelelõ mennyiségben küldött erõket Afrikába, melyek jövõbeni esélyeit elõrevetítette a Führer közömbössége a hadszíntér iránt.24 Véleményem szerint igazat adhatunk Desmond Young brit tábornoknak, aki Rommelrõl írott életrajzában úgy véli, Hitlernek meg kellett volna szerezni Gibraltárt (a spanyol ellenkezés ellenére), mivel így a Földközi-tenger lezárult volna a brit haditengerészet elõtt, Észak-Afrika nyugati fele is német uralom alá került volna. A legfontosabb azonban, ha 1940 õszén Graziani olasz hadseregét megerõsítik néhány páncéloshadosztállyal, könnyen elfoglalhatták volna Szuezt és Kairót is, hiszen a britek képtelenek voltak ekkoriban komoly erõk összevonására a térségben. Így pedig megnyílt volna az út Szíria, Irak és Irán felé, amely terület elfoglalása a hatalmas mennyiségû olajkészlet megszerzésével felbecsülhetetlen értéket jelentett volna a német hadi gazdaságnak és ugyanakkora veszteséget a briteknek.25 De, mint láttuk, Hitler döntését elsõsorban a politikája befolyásolta, amely Gibraltár elfoglalását kezdettõl fogva nem tette lehetõvé, hiszen a spanyol beleegyezés fejében Franco olyan igényeket támasztott, amelyek Hitler számára elfogadhatatlanok voltak. Hasonló okok játszottak közre az utánpótlást érintõ fontos kérdésben is, nevezetesen (amit Mussolini többször javasolt), hogy a rövidebb út miatt az észak-afrikai szállítmányokat Tunéziába lenne praktikus behajózni. Hitler cselekvését itt is meggátolta a Vichy-kormánnyal szembe-
ni politikai elképzelés. Természetesen nemcsak Hitler követett el hibát, mikor lebecsülte az északafrikai hadszíntér jelentõségét, de a döntés joga õt illette meg. A német hadvezetés megosztottságát is megismerhettük a kérdésben, hiszen a haditengerészet Raeder tengernaggyal az élen, valamint az OKW vezetése, Jodl és helyettese, Warlimont egyaránt felismerte a kínálkozó lehetõséget, ezzel szemben Brauchitsch és Halder tábornokok már Hitler véleményét osztották. Kettejük hozzáállása Rommel számára sem bizonyult pozitív elõjelnek. Halder vezérezredes háború utáni kihallgatásakor így nyilatkozott: „Természetesen, ha a lehetõség egy offenzívára felkínálja magát, megragadtuk volna, de egészében úgy véltük a dolgot kezdettõl fogva, mint az idõért folytatott küzdelmet.” Így logikusnak mondható, hogy a Barbarossa-hadmûvelet elõkészítése miatt is, Hitler céljaihoz igazodva, 3–4 hadosztály afrikai állomásoztatását túl költségesnek tekintették.26 Hitler döntését értékelve azonban meg kell jegyezni, hogy Rommel kinevezése erre a nehéz parancsnoki posztra briliáns húzásnak bizonyult. A tábornokot megismerve a lengyelországi, majd a franciaországi eredmények alapján, joggal várhatta el a Führer, hogy egy távoli hadszíntéren egy gyenge szövetséges mellett a kivételes kezdeményezõkészséggel és ügyességgel rendelkezõ Rommel megállja a helyét.27 ROMMEL HADMÛVELETEI ÉS A NÉMET STRATÉGIA VÁLTOZÁSA (1941–1942) Graziani tábornok 10. olasz hadseregével 1940. szeptember 9-én indított támadást Egyiptom ellen, de a páncélos- és motorizált egységek hiányában komoly eredményt nem tudott elérni a britek ellenében, sõt O’Connor tábornok ellentámadásával december–január folyamán a Brit Nyugati Sivatagi Haderõ csaknem kiszorította Észak-Afrikából az olaszokat. Rommel érkezése rögtön hatást gyakorolt az eseményekre, ugyanis a német csapatok segítségével Sirte-nél sikerült feltartóztatni a briteket, akik a németek támadására nem számítottak. 1941. március 19-én Rommel Berlinbe repült, ahol Hitler átadta neki a Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombokat még a franciaországi hadjáratban nyújtott teljesítményéért. Halder tábornokkal való beszélgetése azonban rávilágított a hazai támogatás hiányára. Rommel kifejtette, hogy a jelenlegi erõkkel Tobruk ostroma és az egyiptomi határ felé történõ elõrenyomulás nem valósítható meg, ezért komoly erõsítéseket szorgalmazott. Mivel döntõ csapást a közeljövõben a Német Szárazföldi Hadsereg Parancsnoksága (Oberkommando des Heeres – OKH) nem tervezett Afrikában a britek ellen, további erõsítésekre sem lehetett számítani. Egyben az is bizonyossá vált, hogy a hadvezetés nem nagyon lelkesedik az afrikai hadszíntérért. Halder szerint az õsznél korábban még nem lehetséges döntõ támadást indítani a brit erõk ellen.28 Rommel azonban más véleményen volt: „A britek akkori gyengeségét a Közép-Keleten minden erõvel arra kellett volna kihasználni, hogy végérvényesen magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést Afrikában…”.29 Miközben Rommel már Egyiptom elfoglalását tervezte, az OKH mindvégig védekezésre utasította a német erõket. A vezérkar elképzeléseibe azonban Rommelt nem avatták be, aki ily módon semmit sem tudott a balkáni és a Szovjetunió elleni tervekrõl.30
2009/4
73
Honvédségi Szemle Mindazonáltal Rommel március végén támadást indított az elõretolt brit erõk ellen, majd az ellenség üldözése mellett döntött a vezérkar parancsa ellenére. Áprilisban már ostrom alá vette Tobrukot, de kétszeri támadás után sem ért el eredményt, viszont a német–olasz erõk súlyos veszteségeket szenvedtek a harcok során. Az elsõ afrikai német vereségek a hadsereg vezérkarának figyelmét is felkeltették. Halder és Brauchitsch tábornokok a helyzet kivizsgálására (mivel a vezérkari fõnök személyesen nem mehetett) a hadsereg fõszállásmesterét, von Paulus tábornokot küldték Afrikába. Haldert idézve: „Valószínûleg Paulus az egyetlen, aki elég erõs személyes befolyással rendelkezik, hogy leállítsa azt a futóbolondot.”31 Von Paulus jelentésében úgy vélte, hogy az utánpótlás helyzetén mindenképpen javítani kell, Rommel számára pedig a Gazala-vonalra történõ visszavonulást javasolta az újabb támadás helyett. Mivel a német hadvezetés ekkor már teljesen a balkáni, majd a szovjet hadjárattal foglalkozott, még érthetõbbé válik Halder tábornok megjegyzése: „A kapott parancsokon túllépõ Rommel olyan helyzetet alakított ki, amihez a mi jelenlegi utánpótlási kapacitásunk már nem elég.”32 Május–június folyamán a britek két hadmûveletet is indítottak az ellenség megtörésére, de az Afrikakorpstól súlyos veszteségeket szenvedtek. Archibald Wavell tábornok, a brit közel-keleti fõparancsnok, helyét Claude Auchinleck tábornok vette át. A kezdeményezés újra Rommel kezébe került. 1941 nyarán a Szovjetunió elleni támadást követõen (és bízva a gyors gyõzelemben) a német stratégia is jelentõs változást mutatott. Hitler már áprilisban felvetette, abból a feltételezésbõl kiindulva, hogy a Szovjetunió elleni hadjárat néhány hónapon belül véget ér, hogy õsszel egy „nagyszabású offenzívát” indítanak Észak-Afrikában, illetve Törökországon és Szírián keresztül a KözelKelet irányába.33 A Führer 1941. június 30-i OKW számára kiadott 32-es direktívájában (Keleti Terv), amely a Szovjetunió legyõzése utáni hadmûveleti terveket jelölte meg, így fogalmazott: „Az Egyiptom elleni hadjárat koncentrikus támadás lesz a következõ irányokból: Líbiából, Bulgáriából (Törökországon keresztül), illetve bizonyos körülmények között a Kaukázusból (Iránon keresztül). Észak-Afrika vonatkozásában fontos Tobruk elfoglalása, hogy megteremtsük az alapját a Szuezi-csatorna elleni német–olasz támadás folytonosságának.” Ezen kívül az utánpótlás javítása érdekében felveti az észak-afrikai francia kikötõk használatát is.34 Augusztus elején azonban a keleti hadmûveletek lassúbb elõrehaladásával az Egyiptom elleni támadást is 1942-re halasztották. Az elképzelésekkel összhangban valóban intézkedések történtek Rommel seregének megerõsítésére: az 5. könnyûhadosztályt páncéloshadosztállyá alakították (21. páncéloshadosztály), míg kisebb alakulatokból Rommel létrehozhatta a különleges rendeltetésû Afrika-hadosztályt (Division zur besonderen Verwendung Afrika). A lényeg azonban, hogy a nagyobb alakulatokra és erõsítésekre a német tábornok egyáltalán nem számíthatott. Értékelve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy egy idõre a német hadvezetés és Rommel tervei között látszatra összhang jött létre, ami azonban nem tartott sokáig. Az oroszországi eseményeknek a tervektõl eltérõ alakulása hamar
74
2009/4
Múltunk megváltoztatta a korábbi elképzeléseket, majd a korábbinál még súlyosabb helyzetet teremtett. A keleti front teljesen lekötötte Hitler és az OKH figyelmét, ami azonban Rommel számára még rosszabb, hogy az észak-afrikai harctér végképp másodlagos hadszíntérré süllyedt, ahova az utánpótlás érkezését már nemcsak a hadvezetés, hanem az orosz hadjárat fokozódó nehézségei is korlátozták. Az õsz folyamán nem történtek jelentõs öszszecsapások, mindkét fél felkészüléssel töltötte az idõt egy közelgõ támadáshoz, Rommel célja az volt, hogy minél elõbb hozzákezdhessen Tobruk ostromához, azonban az utánpótlás elégtelensége folytán november második fele elõtt erre nem vállalkozhatott.35 Mielõtt a további hadmûveletet röviden áttekintenénk, a német stratégiáról meg kell jegyezni, hogy az õsz folyamán a vezérkar több figyelmet fordított az afrikai hadszíntérre, mint korábban. Mindezt azonban kényszerûségbõl tette, hiszen a Földközi-tengeren elsüllyesztett hajók száma már oly mértékben megemelkedett, hogy az utánpótlás biztosítása csak nagyon nehezen volt megoldható. Végül Hitler az Atlanti-óceánról számos tengeralattjárót is erre a hadszíntérre vezényelt, de ezen kívül szükség volt egy emberre, aki összehangolja a német és olasz stratégiát, illetve az utánpótlás megszervezését, ha pedig Rommelt is sikerül megfékeznie, azt az OKH külön nyereségnek vélte. Albert Kesselring tábornagyot választották a feladatra, aki a déli fõparancsnok és a 2. légi flotta parancsnoki posztját is betöltötte. A 2. légi flotta Olaszországba érkezése hamarosan javította az utánpótlási helyzetet Rommel számára, de Kesselring végleges megoldásként csak Málta elfoglalását tudta elfogadni, amely a britek legjelentõsebb légi és tengeri bázisa volt a térségben.36 (Máltáról a tanulmány második részében lesz szó.) Kesselring tábornaggyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy csak névleg volt déli fõparancsnok, olasz egységeket nem vezényelhetett, és közvetlenül Rommelnek sem parancsolhatott. Fõ törekvése az volt, hogy a német légierõ szerepét megnövelve segítse Rommel elõrenyomulását, így személyiségében bár különbözött Rommeltõl, azonban Németország észak-afrikai célkitûzéseit illetõen legalább olyan határozottnak bizonyult, mint a „sivatagi róka”.37 November 18-án azonban az újonnan megalakult 8. brit hadsereg elindította a „Crusaderhadmûveletet”, amelynek az volt a célja, hogy kiûzze az ellenséget Észak-Afrikából. Bár az összecsapásokban a britek az utánpótlási problémák miatt súlyos veszteségeket szenvedtek, Rommel sem vállalkozhatott támadó hadmûveletekre. Az ellenség túlereje következtében a német fõparancsnok inkább a biztonságosabb visszavonulást választotta, egészen Mersa el Bregáig az olaszok tiltakozása ellenére. December közepén Cavallero, az olasz vezérkari fõnök Kesselring tábornagy társaságában találkozott Rommellel. Az olasz tábornok a további ellenállást erõltette: törekvésében látszólag Kesselring is támogatta a Luftwaffe hatékonyabb bevetésére való ígérettel. Mindezek ellenére a visszavonulás elkerülhetetlenné vált.38 A fentiekben említett intézkedéseknek köszönhetõen a német–olasz erõk utánpótlási helyzete a tél folyamán sokat javult, és januárban Rommel meglepetésszerû ellentámadást indított a britek ellen, amirõl még felettesét sem tá-
jékoztatta. Japán hadba lépése után a britek jelentõs erõket vontak el az észak-afrikai hadszíntérrõl a Távol-Kelet megerõsítése céljából, ezért a sivatagban csak gyengébb és kiképzetlen erõk maradtak. Február elején a súlyos veszteségeknek köszönhetõen Ritchie tábornok a Gazala-vonalra történõ visszavonulást választotta, de az újabb utánpótlási problémák Rommelt is az offenzíva leállítására kényszerítették. (A tanulmány 2., befejezõ részét folyóiratunk 2009/5. számában közöljük.) Q
1 Lewin, Ronald: The Life and Death of the Afrikakorps: A Biography. London, Book Club Associates, 1997, 24. o. (Továbbiakban: Lewin) 2 Lewin 13. o. 3 Kershaw, Ian: Hitler 1936–45 Nemezis Szukits, 2001. 4 Raeder, Erich: Grand Admiral Da Capo Press, 2001. 336. o. (Továbbiakban: Raeder) 5 Ua. 335–336. o. 6 Manvell, Roger-Fraenkel, Heinrich: Hermann Göring Hannover Literatur, 1964, 234-235. o. 7 Behrend, Hans Otto. Rommel’s Intelligence in the desert campaign 1941–1943 London William Kimber & Col., 1985 28. o. (Továbbiakban: Behrend) 8 Irving, David: The trail of the fox. New York, Avon, 1977. 76. o. (Továbbiakban: Irving) 9 Behrend 29. o. 10 Liddel Hart, B. H.: The German generals talk. New York, Quill, 1978. 155. o. (Továbbiakban: Liddel Hart) 11 Liddel Hart 155. o. 12 Lewin 14. o. 13 Warlimont, Walter: Inside Hitler’s Headquarters Novato CA, Presidio Press, 120. o. Továbbiakban Warlimont 14 U.a. 121. o. 15 Gen.Oberst. Halder Kriegstagebuch, Stuttgart W. Kohlhammer Verlag, 1963. 163. o. (Továbbiakban: Halder) 16 Behrend 29. o 17 Warlimont 127. o. 18 Lewin 14. o. 19 Halder 244. o. 20 Irving 76. o. 21 Corvaja, Santi: Hitler és Mussolini. A titkos találkozók. Pécs Alexandra ,2001, 225. o. (Továbbiakban: Corvaja) 22 Behrend 31. o. 23 Irwing 77–78. o. 24 Kinghorn, Alan: The dynamic war: a study in military leadership in the British-German campaigns in North Africa February 1941– January 1943. New York Exposition Press 14. o. (Továbbiakban: Kinghorn) 25 Young, Desmond: Rommel. London, Collins, 1950. 78. o. (Továbbiakban: Young) 26 Young 83. o. 27 Lewin 15. o. 28 Halder 324. o. 29 Rommel, Ervin: Háború gyûlölet nélkül. Bp. CoNexus 13. o. (Továbbiakban: Rommel) 30 Lewin 42. o. 31 Lewin 42. o. 32 Halder 377–378. o. 33 Greene 54. o. 34 Warlimont 132. o. 35 Gudmundson, Bruce I. (szerk.): DAK Deutsches Afrika Korps. Debrecen, Hajja & Fiai, 2001. 19–20. o. 36 Rommel 49–50. o. 37 Macksey, Kenneth: Kesselring. Debrecen, Hajja & Fiai 2001. 108–109. o. 38 Ua. 109–112. o.
Szemle
Honvédségi Szemle
Dr. Endresz Ernõ nyá. ezredes:
EMLÉKEK ÉS GONDOLATOK EGY KÖTET KAPCSÁN Lapozgatom Deák Péter legújabb, Biztonságpolitika a hétköznapokban címmel a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent kötetét, és akaratlanul is emlékezem. Minket két évtizedes munkakapcsolat és barátság köt össze. Amikor megismerkedtünk és felkért az együtt dolgozásra, még magamon hordtam a vidéki gyakorlóterek füvének illatát. Már akkor megtapasztaltam azt a tiszteletet, amivel Deák Péter viseltetett a honvédelem ügye iránt, és azt a barátságot, melyet mindazok iránt érzett, akik osztották ezt a felelõsséget. Elsõ találkozásunkra a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja alapítvány rendezvényén került sor, mely egy hosszú együttmûködés kezdete volt. Az alapítvány és a rá épülõ intézmény újszerû volt akkoriban, hiszen a polgári demokráciákra jellemzõ nem kormányzati szervek mûködésének még nem voltak hazánkban hagyományai. Újszerûség volt abban is, ahogy kezdtek megdõlni a biztonság és honvédelmi elemzésértékelés, stratégiaalkotás állami, pártpolitikai monopóliumai. Magam akkor ismerkedtem meg a korszerû biztonságpolitikai elemzés módszertanával és a nem hivatali mûvelés fórumaival. Késõbb a BHKK-t mûködtetõ és finanszírozó alapítvány kuratóriumi elnökeként megismerhettem az állami támogatást nélkülözõ alapítványi mûködés élményét és finanszírozási nehézségeit is. E közel két évtizedes tapasztalatok birtokában vettem kezembe Deák Péter kötetét. A nyilvánvaló elfogultság beszél belõlem, amikor azt mondom, hogy olvasás közben a katedrán álló idõs professzor okos és jóindulatú intelmei jutottak eszembe. Generációk szerencséje, hogy Deák tanár úrnak nemcsak a képzeletbeli katedra adatott meg, hanem a valóságos is, hiszen oktatott és tanított mindenütt, ahol lehetõséget kapott. Mondhatni néptanítói elhivatottságot hordoz magában, mert a biztonság és a honvédelem mások által misztifikált szentélyét mindenki számára elérhetõvé tette. Nem volna udvarias, ha magamat hozzá hasonlítanám, de van bennünk egy közös vonás az oktatás terén: nem azt kell bizonyítani, hogy a diák mit nem tud – a tudást kell kihozni belõle. Egy sajnálatosan kihunyt kezdeményezés, a biztonságpolitikát oktatók kerekasztalának tagjaként egyetértek asztaltársam, Gyarmati István nagykövet – a kötethez elõszavában írott – minõsítésével, miszerint Deák Pétert a magyar biztonságpolitika doyenjeként aposztrofálja. Ehhez én csak annyit tehetek hozzá, hogy Deák Péter úgy tudja magas szinten mûvelni a biztonságpolitikát, hogy azt mindenkinek közérthetõvé és befogadhatóvá teszi. A tartalom mellett a módszer is mûvészet! A kötet eltérõ idõpontban keletkezett írások gyûjteménye, melyek döntõen a biztonságpolitika témakörébe tartoznak. A Magyar Honvédséget érintõ elemzések inkább a szûken vett kato-
napolitika területeire tartoznak. Ezek közül a sajnálatosan rövidre fogott egyik elemzés a katonai kultúraváltás problémakörével foglalkozik. Úgy gondolom, ez a téma erõs aktualitása miatt megért volna hosszabb lélegzetû szemlélõdést, sõt, egy tartalmas gondolatcserét is. Deák Péter kötetének méltatásakor tehát ehhez a területhez szeretnék néhány gondolatot hozzátenni. A magyar haderõ az elmúlt csaknem két évtizedes idõszak alatt több fejlõdési szakaszon ment keresztül ahhoz, hogy napjainkra elérje a minõségi átalakulás állapotát. Ezek a fejlõdési szakaszok jellemzõikben magukon viselték azokat a vonásokat, melyeket a végrehajtott feladatok és folyamatok tartalmaztak. Míg a magyar haderõ két évtizedes átalakulási folyamatára a szocialista államhatalmi státusból a polgári demokrácia viszonyai közötti önkéntes, profeszszionális jellegbe való átmenet volt általánosan jellemzõ, addig az egyes szakaszokra a politikai, biztonsági, gazdasági prioritások és szükségszerûségek hatottak meghatározó módon. Az átalakulás egyes szakaszainak idõhatárai nem mindig húzhatók meg pontos dátummal. Sokkal inkább válik jellemzõjévé az a tartalom és feladatrendszer, melyet egy idõszakban a haderõ állománya végrehajtott, illetve elért eredményei. Az önálló magyar haderõ demokratikus és nemzeti jellegének megteremtési szándéka jellemezte meghatározó módon az 1989-tõl 1994ig tartó átalakítási idõszakot. Jellemzõen ebben az idõszakban került a honvédelem ügye a politikában a megilletõ helyére, ekkor formálódott a kormányzati és társadalmi elvárás a magyar haderõvel szemben. Az 1994-es év a nemzetközi biztonságpolitikában olyan eseménnyel kezdõdött, amely meghatározóan befolyásolta régiónk – ezen belül hazánk – biztonságpolitikáját és biztonságérzetét. A békepartnerségi program meghirdetése a NATO részérõl a lehetõ maximum volt abban a nemzetközi helyzetben, és kitüntetett lehetõség a részt vevõ országok számára. Mivel a Magyar Köztársaság többször kinyilvánította az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozási szándékát, így a haderõ átalakításában is a NATO-, majd európai uniós tagság feltételeinek teljesítése vált meghatározó szemponttá. Ez az átalakítási-felkészülési szakasz 1994-tõl 1999-ig tartott. A tagsági státus elérése a szövetségesi követelmények teljesítését is maga után vonta, melybõl a Magyar Honvédség integrálódási szakasza következett a NATO déli régiójába. Az integrációs folyamat követelményei teljesítésének tapasztalatai indukálták az 1999-ben lebonyolított stratégiai felülvizsgálat koncepcióját, melynek következménye egy átfogó haderõ-átalakítási folyamatot indított el. Ez a szakasz a haderõ életében 1999-tõl 2002ig tartott. A Magyar Honvédség átalakításában folyamatosan jelen lévõ stratégiai, biztonsági megfontolások, gazdasági kényszerek azonban 2002-ben a megkezdett átalakítási folyamat új-
ragondolását eredményezték. A 2002–2003ban lebonyolított védelmi felülvizsgálat és az azt követõ haderõ-átalakítás számos területen hozott gyökeres minõségi változást a Magyar Honvédség életében. Ezek közül elsõsorban említendõ a sorkatonai szolgálat megszüntetése és a haderõ önkéntes szolgálaton alapuló rendszerének megteremtése, valamint a haderõ strukturális-vezetési átépítése. A jelenleg folyó kultúraváltás középpontjában azon érdekek, értékek és mûködési-magatartási formák fejlesztése és tudatosítása áll, melyek meghatározóak az alkalmazásra képes profeszszionális haderõ megteremtésében. Néhány szempont a katonaikultúra-váltást elõidézõ tényezõkbõl. A Magyar Honvédségben zajló kultúraváltás elõidézõ tényezõi és folyamatai gyakran azokban a fejlõdési szakaszokban azonosíthatóak, melyeket a bevezetõben említettünk. Természetszerûleg a magyar haderõ egészére azok a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok hatottak meghatározó módon, melyeket a politikai-szakmai szóhasználat ma rendszerváltozásnak nevez. A rendszerváltozás elsõ éveiben a Magyar Néphadseregbõl Magyar Honvédség lett. Az elnevezés tartalmi hátterében az állampárt által irányított, a szocializmus államhatalmi szerveként mûködõ, a Varsói Szerzõdés szövetségi tagságán függõ, a szocializmus védelmére, az ifjúság nevelésére és a népgazdaság megsegítésére felesküdött hadseregbõl nemzeti haderõ alakult. A folyamatot látványos összetevõk (külsõségek, jelképek) mellett jelentõs tartalmi vonatkozások jellemezték. A jogszabályi keretek meghatározóan járultak hozzá a haderõ civil kontrolljának kiépüléséhez. A haderõ nemzeti intézményi jellegének ki-
2009/4
75
Honvédségi Szemle
Szemle
alakulása, a küldetésének újrafogalmazása, feladatrendszerének, mûködési rendjének módosulása meghatározó módon hatott állományának gondolkodásmódjára, és hatással volt a társadalmi megítélés átalakulásának megindulására. Az 1994. évi CX. törvény a honvédelemrõl egyfajta újonnan értelmezett biztonságérzetet nyújtott a haderõben szolgáló állománynak. Nemzetközi hatások és szövetségi tagságunk. A katonai kultúrára erõteljes hatást gyakorolt a magyar katonai szakemberek képzése a különbözõ külföldi (elsõsorban nyugati) tanintézetekben, valamint a szövetségesi együttmûködés – kezdetben a Békepartnerség keretében, majd a szövetségi tagságunk során. A külföldi tanintézetekben 1992-tõl kezdve folyamatosan növekvõ számban tanulnak különbözõ rendfokozatú és beosztási kategóriájú katonáink. A fejlett polgári demokráciák katonai tanintézeteinek nemcsak a tudás mennyisége, hanem a szellemisége is beépült a Magyar Honvédség érintett állományának gondolkodásába, cselekedeteibe, nézetrendszerébe. Ez az ismeretanyag és szemléletmód egyenként és külön-külön is jelentõs értékeket hordoz, de igazán a szakmai környezetben elterjedve jelent kollektív értéknövelõ hatást. Meg kell azonban jegyezni, hogy a különbözõ országok tanintézeteiben begyûjtött tudás – mely erõteljesen jeleníti meg a nemzeti jellegét – egy adott szinten egyfajta eklekticizmust is jelent abban a mennyiségben és minõségben, melybõl a magyar katonai kultúra és szakma meríthet. A kezdeti vegyes nézetrendszerhez hozzájárult az is, hogy a magyar szabályzatok újradolgozásának üteme elmaradt a napi élet fejlõdésétõl. A szabályok és nézetek egységesítéséhez jótékonyan járult hozzá a békepartnerségi folyamathoz való kapcsolódásunk, valamint a NATO-tagságunkat szakmailag elõkészítõ integrációs felkészítés. A NATO-doktrínák és STANAG-ek feldolgozása, a magyar szabályzatrendszerbe illesztése, valamint hatása az új magyar szabályzatok megalkotásában erõteljesen járult hozzá nemcsak a szakmai gondolkodás, hanem a szolgálati attitûdök fejlõdéséhez. Semmivel nem pótolható szakmai tapasztalatot meríthetünk a különbözõ szövetségi gyakorlatokból, valamint a válságkezelõ mûveletekben való részvételünkbõl. A missziós szerepvállalás valóságos mûveleti tevékenység. A válságkezelésben való részvételünk azt is jelenti, hogy a Magyar Honvédség életében egy idõben van jelen a háború és béke. A misszióban szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatok beépülnek a magyar katonai gondolkodásba. Önkéntesség a katonai szolgálatban. Túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy 2004 novemberében a Magyar Honvédség újkori története egyik legnagyobb eseményének lehettünk részesei: leszereltek az utolsó sorozott szolgálatot teljesítõ katonák, így ezzel a lépéssel áttértünk az önkéntes katonai szolgálatra.
A katonai szolgálat önkéntessége a fejlett polgári demokráciák jellemzõ minõsítõje. A sorozás alapján teljesített katonai szolgálat az érintettek számára kényszerszolgálat, ami egyben kényszertartózkodási hely (helyõrség, laktanya) megjelölésével járt együtt. Érdemes meggondolni: a polgári demokráciákban – békeidõben – minden közszolgálat önkéntes jellegû. És bár a közszolgálat általában szigorú kötelezettségekkel jár együtt, azonban a kötelezettségek tartalmát a közszolgálattal együtt vállaljuk. A sorkatonai szolgálattal ez nem így volt. Nem csoda, hogy a haderõ rekrutációs igényeinek csökkenésével a sorszolgálatra való bevonulás hajlandósága is csökkent. Fellépett egyfajta társadalmi igazságtalanság azzal, hogy nem minden katonaképes fiatalra volt szüksége a haderõnek, még akkor is, ha a szolgálati idõ csökkenésével növekedett a rotáció. A behívottak hátrányos megkülönböztetésként fogták fel a kimaradottakkal szemben. Az önkéntes szolgálat új helyzetet teremtett: mindkét állománykategória, a hivatásos és a szerzõdéses katona is önként vállal szolgálatot. Közöttük csak az jelent különbséget állományviszony tekintetében, hogy a hivatásos katona életpályának, karrierlehetõségnek, a társadalmi elõrejutás csatornájának tekinti szolgálatát, s mint ilyen, szorosan kötõdik a hivatásához és a haderõhöz. A szerzõdéses katona – tartozzon bármelyik rendfokozati kategóriába – szolgálatát foglalkozásnak, jövedelemszerzõ tevékenységnek tekinti, meghatározott idõtartamban, helyõrségben, beosztásban. Szerzõdése a helyõrséghez, katonai szervezethez köti. A hivatásos és szerzõdéses állományban van azonban egy lényeges közös vonás: vonzalom a haza fegyveres szolgálatához, a kötelezettségek, áldozatok vállalásához. Szervezeti-vezetési struktúraváltás. A Magyar Honvédség történetét az elmúlt 15 évben a folyamatos átalakítások, szervezeti változások jellemezték, melyek célja a honvédség tömeghadsereg jellegének megváltoztatása és egy modern, azonnal bevethetõ haderõ kialakítása volt. A folyamatosan változó biztonságpolitikai körülmények és szakmai követelmények mellé olyan gazdasági korlátok társultak, melyek megkövetelték egy szakszerû elemzésen, helyzetértékelésen alapuló védelmi felülvizsgálat lefolytatását. Az 1999-ben megkezdett, majd 2002-ben folytatott védelmi felülvizsgálat figyelembe vette a biztonsági környezetünkben beállt változásokat, az euroatlanti szövetségekhez való kapcsolódásunkat, az ország védelmi szükségleteit, valamint a rendelkezésére álló anyagi forrásokat. A stratégiai körülményrendszer változásai, elsõsorban a NATO/EU részére felajánlott kötelékekkel szemben támasztott minõségi követelmények növekedése, illetve a rendelkezésre álló korlátozott erõforrások 2006-tól szükségessé tették a már megtervezett átalakítási feladatok kiigazítását.
2007-ben létrejött az MH jelenlegi szervezeti felépítése, ezen belül az integrált MH Összhaderõnemi Parancsnokság, amely képes a csapatok tevékenységének összehangolására, vezetésére és irányítására (új katonai kultúra). A HM HVKF közvetlen alárendeltségébe tartozó HM-szervek feladata a stratégia kialakítása, az ÖHP a hadmûveleti irányítást biztosítja. Minden, korábban a haderõnemekhez tartozó hadrendi szervezet ezen középszintû vezetõ szerv alárendeltségébe tartozik. Ezek a megoldások egyértelmû, átlátható helyzetet teremtettek a vezetés tekintetében. A döntéshozatali folyamat egyszerûbbé vált, a jelenlegi irányító és vezetõ szervek feladatai között meglévõ párhuzamosságok, átfedések megszûntek. Az MH új szervezete biztosítja, hogy a szükséges alakulatok, létszám és szakképzettség rendelkezésre álljon. A szervezeti-vezetési korszerûsítés folyamatába tartozik, hogy 2007-ben folytatódtak a nagy jelentõségû, a haderõ képességei szempontjából is meghatározó projektek, úgymint a Gripen-program, a pápai bázisrepülõtér modernizálása, a gépjármû-modernizáció és a híradó-informatikai fejlesztés. A hagyományos képességek fejlesztése és fenntartása mellett szerepet kapott a különleges képességek fejlesztése: az egészségügyi, vegyivédelmi, különleges mûveleti (SOP), az erõk megóvásának képessége, a CIMIC, a mûszaki (víztisztítás, hídépítés) képességek és a telepíthetõ biológiai laboratórium. Szeretném megjegyezni, hogy a katonaikultúra-váltás hazai elõidézõ tényezõi felemlítésével nem a Deák Péter által írottakat szeretném felülírni, hanem néhány vizsgálati, megközelítési szempontot hozzátenni a téma elemzéséhez. Teszem ezt azért is, mert örvendetes módon a magyar katonaikultúra-váltás folyamata elemzésének egyre gazdagodó irodalma van – hadd utaljak itt Havril András vezérezredes nemrég megjelent „A Magyar Honvédség a katonaikultúra-váltás útján”, valamint Benkõ Tibor altábornagy „Szolgálati kultúra a haderõreform tükrében” címû írásaira. Már most látszik, hogy a katonaikultúra-váltás hazai tapasztalatai meglehetõsen gazdagok. Emlékeztetni szeretnék Havril András vezérezredes elemzésére, aki a kultúraváltás összetevõit az átalakuló fegyvernemi kultúrákban, a kiképzés-felkészítés korszerûsödésében, a nemzetközi tapasztalatokban, a párbeszédfolyamatban, a stratégiai gondolkodás megújításában, a katonai vezetés korszerûsítésében, a szolgálati kultúra fejlesztésében, a humán-személyügyi gondolkodás kultúraváltásában látja. Mindezen észrevételeimmel nem Deák Péter írását kívánom minõsíteni, hiszen az önmagáért beszél. A tisztelt érdeklõdõ maga is meggyõzõdhet róla, ha elolvassa Deák Péter: Biztonságpolitika a hétköznapokban címû kötetét. Q
Kedves Olvasóink! A Honvédségi Szemle teljes terjedelmében olvasható a
www.parbeszed.hm.gov.hu portálon 76
2009/4
Interjú
Honvédségi Szemle
FELKÉSZÜLÉS A MAGYAR EU-ELNÖKSÉG VÉDELEMPOLITIKAI ÉS KATONAI FELADATAIRA Beszélgetés Bali Józseffel, a HM védelempolitikai szakállamtitkárával – Szakállamtitkár úr, 2011. elsõ félévében Ma gyarország látja el az Európai Unió soros elnökségi tisztét. Kérem, röviden mutassa be olvasóinknak, hogyan készülünk fel az elnökségi fel adatok végrehajtására; szükséges-e a hazai döntési mechanizmusok módosítása, tervezik-e új módszerek alkalmazását, külön szervezeti struktúra kialakítását? – Az elnökség elõkészítése 2007-ben kezdõdött; ekkor a kormány elfogadta a magyar EUelnökség elõkészítésével összefüggõ feladatok ütemezésérõl szóló kormányhatározatot, amely rendelkezett a felkészülés szervezeti kereteirõl, koordinációs és felelõsségi rendjérõl, valamint fõbb szakaszairól. Az elnökségi felkészülés kormányzati koordinációs mechanizmusa alapvetõen a tagállami mûködésre épül, ugyanakkor a kormány politikai döntéshozó testületként a miniszterelnök vezetésével létrehozta az EU-elnökség Bizottságot, amelynek különösen az elnökség programjának és arculatának meghatározásában, a sikeres elnökséghez szükséges társadalmi és politikai konszenzus, valamint az elnökségi feladatok ellátásához szükséges emberi és költségvetési erõforrások biztosításában van központi szerepe. Az elnökségi felkészülés kormányzati koordinációját a Külügyminisztérium végzi, a Miniszterelnöki Hivatallal és a többi tárcával együttmûködve. A felkészülés szakmai, operatív szintje az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), amelynek elsõdleges rendeltetése az uniós tagságból eredõ feladatok tárcaközi egyeztetése, azaz az elnökségi felkészülést ehhez kapcsolódóan koordinálja. Mivel az elnökség sikeréhez elengedhetetlen a megfelelõen felkészített köztisztviselõi kar, a kormány határozatban rendelkezett az EU soros magyar elnökségében közvetlenül részt vevõk kiválasztásáról, képzésérõl és anyagi elismerésérõl. – Hogyan készül a Honvédelmi Minisztérium a feladatra? – A vonatkozó HM-utasítás szerint a tárcán belüli felkészülés a védelempolitikai szakállamtitkár irányításával történik; a koordinációért és a szakmai felkészülésért a HM Védelempolitikai Fõosztály (HM VPF) a felelõs. A honvédelmi tárcán belüli hatékony koordináció biztosítása érdekében létrehoztunk egy Elõkészítõ Bizottságot, amelynek ülésein az illetékes fõosztályvezetõk, illetve szervek vezetõi rendszeresen tájékoztatást kapnak az elnökséghez kapcsolódó aktuális kérdésekrõl. 2009. június 1-jétõl megkezdte mûködését a HM VPF-en belül az EU elnökségi felkészüléssel foglalkozó Koordinációs Titkárság. Az elnökségi feladatok ellátásában a honvédelmi tárca részérõl az elnökségi stáb tagjaként – miniszter úr jelölése alapján – összesen 21 tisztviselõ vesz részt; támogatásukra a tárca – a kormány határozata alapján – 2009. szeptember 1-jétõl az elnökség végéig tíz fõ köztisztviselõt vehet fel határozott idõre. A HM emellett hat fõvel erõsíti meg
az EU Állandó Képviseletet, továbbá 1-1 fõvel a bécsi EBESZ-képviseletet, valamint a genfi és a New York-i ENSZ-képviseleteket. Egy-egy összekötõt fogunk vezényelni elnökségük idejére a spanyol és a belga partnereinkhez; és felkészülünk arra, hogy lengyel összekötõt tudjunk fogadni a magyar elnökség alatt. – Milyen sajátosságokat jelent a hármas el nökség, különös tekintettel a biztonság- és vé delempolitika területén? – 2011. elsõ félévében Magyarország látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, szoros együttmûködésben a megelõzõ két elnökséget adó Spanyolországgal és Belgiummal. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy sikeresen lássa el az ebbõl fakadó feladatokat, hiszen egy eredményes elnökség az Európai Unión belül és kívül egyaránt tekintélyt és elismerést adhat az ország számára, és a Magyarországról így kialakított kedvezõ kép a késõbbiekben elõnyöket jelenthet nemzeti érdekeink érvényesítésében. Az elnökség félévében Magyarország lesz a felelõs az Európai Unió politikai irányításáért. Mint a Tanács soros elnökségét ellátó tagállam meghatározza majd az Európai Unió egészének arculatát, stílusát mind a tagállamok, mind a külvilág felé. Az elnökség ugyanakkor lehetõséget biztosít Magyarországnak, hogy a féléves elnökségi programon keresztül – bizonyos korlátok között és feltételek mellett – meghatározza azt, hogy milyen ügyek kerüljenek az Unió napirendjére. Az elnökségbõl fakadó lehetõségek és feladatok révén egyedülálló alkalom nyílik továbbá arra is, hogy az Európai Unió a magyar polgárok érdeklõdésének középpontjába kerüljön, hogy tudatosuljon bennük az integráció jelentõsége és az abból származó elõnyök. A spanyol–belga–magyar csoportos elnökség tagjaként Magyarország részt vesz a három elnökségi idõszakra, azaz másfél évre szóló munkaprogram kialakításában és végrehajtásában, és saját, féléves programot is készít. Érdekesség, hogy a spanyol, belga és magyar trió az elsõ, amelyik közösen kialakított, a trióban részt vevõ államok által elõzetesen egyezetett operatív programtervezetet terjeszt a Tanács Fõtitkársága elé. A trió elnökség lényege, hogy a másfél éves öszszehangolt munkaprogramnak köszönhetõen a Tanács munkájának folyamatossága, kiszámíthatósága, azaz stratégiai jellege nõ, könnyebb végigvinni a Tanács elé kerülõ kezdeményezéseket. A három elnökség közösen meghatározott prioritásai az Unió hosszú távú célkitûzéseire koncentrálhatnak. A hármas elnökségek együttmûködésének mélységét mutatja, hogy az érintett országok támogatják egymást a fontos események elõkészítésében, szükség esetén átengedhetik egymásnak tanácsi munkacsoportok elnöklését vagy az elnökség képviseletét harmadik országokban (amennyiben az éppen soros elnökség-
nek abban az országban nincs képviselete). Utóbbira példa Szarajevó vagy Tirana, ahol a magyar nagykövetség már 2010 második felében – Belgium helyett – képviseli az elnökséget. A szoros együttmûködést hivatott szimbolizálni a három elnökség közös logója is. Magyarország egy olyan „triónak” lesz tagja, amely egy ideális, egymást kiegészítõ hármas. Három különbözõ térséget, három különbözõ szintû integrációs tapasztalatot képviselnek: Belgium alapító tagállam, tizenegy elnökséggel a háta mögött; Spanyolország negyedszer, hazánk elõször lesz elnök. –Várhatóan milyen nagyobb horderejû fel adatokat veszünk át és viszünk tovább? Melyek a magyar elnökség tervezett fõ hangsúlyai, programja biztonság- és védelempolitikai, kato nai területen? Tervezik-e kiadni a programot? – Az elnökség tervezett feladatait több, különbözõ szintû program tartalmazza. A hármas elnökség általános politikai célkitûzéseit egy ún. stratégiai keret, egy, a közvélemény számára is könnyebben áttekinthetõ dokumentum fogalmazza meg. A stratégiai keretrõl már elõzetes megegyezés született a három ország között. Ennél részletesebb, a szakpolitikák területén kitûzött elnökségi célokat ismertetõ dokumentum a trió elnökség operatív programja, amelyet 2009. június 22-én a trió elfogadott és azt átadta az Európai Tanácsnak (ET). A végleges változatot ez év decemberében fogadja majd el az ET. A magyar munkaprogramot – a trió operatív programjához kapcsolódóan – a kormányzat a jövõ év végéig fogja kidolgozni, amelyhez a tárcák közötti szoros együttmûködésre lesz szükség. A magyar elnökség munkaprogramja terjedelmében – és valószínûleg struktúrájában is – hasonlítani fog a trió operatív programjához, ám csak a 2011 elsõ félévére vonatkozó feladatokat tartalmazza; kidolgozása várhatóan a jövõ év tavaszán kezdõdik majd meg. Mindhárom dokumentum
2009/4
77
Honvédségi Szemle hozzáférhetõ lesz az európai polgárok számára. Az elnökségi programnak illeszkednie kell az EU mindenkori politikai napirendjébe. Egyes témák napirendre kerülését jogszabályban meghatározott, vagy a tagállamok által politikai kötelezettségként vállalt menetrend írja elõ; más intézkedéseket az aktuális fejlemények diktálnak; végül maga az elnökség is tûzhet ki prioritásokat, hangsúlyokat, de azoknak összhangban kell lenniük az Unió általános haladási irányával. A külkapcsolatok terén az elsõ fontos feladat az EU bõvítésével kapcsolatos kérdések kezelése lesz. Ebben jelentõs szerepet játszik majd az európai biztonság szempontjából fontos nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok erõsítése. A hármas elnökség prioritásként kezeli majd az emberi jogok kérdését is. Hasonlóképpen fontos szerepet fog játszani az elnökségi programban a non-proliferáció és fegyverzetcsökkentés; részben a rövid távon jól láthatóan nem kezelhetõ problémák (észak-koreai és iráni nukleáris ambíciók) fennmaradása, részben bizonyos nemzetközi fegyverzetkorlátozó rezsimeknek a hármas elnökség idején esedékes felülvizsgálati konferenciái miatt. Továbbra is az érdeklõdés homlokterében áll majd a Nyugat-Balkán. A hármas elnökség különös figyelmet fog szentelni a térség államaiban zajló reformfolyamatoknak, valamint az EU szerepvállalásának. Tekintettel a trió elnökség összetételére, az Európai Unió szomszédságpolitikájának mindkét dimenziója, az idén megkezdett Keleti Partnerség, valamint a francia elnökség által tavaly kialakított Mediterrán Unió formájában is egyaránt fontosak lesznek; mind a Keleti Partnerség, mind a Mediterrán Unió kilép az európai szomszédságpolitika eleddig bilaterális megközelítésébõl, és az érintett államok, valamint az Unió többoldalú együttmûködését célozza. Fenti új együttmûködési formák várhatóan a Magyarország részvételével zajló hármas elnökség idején telnek majd meg tartalommal. Mindenképpen figyelmet kell majd szentelni a közel-keleti békefolyamat kérdésében való uniós szerepvállalásnak is, és egy másik regionális súlypont lehet az EU és Afrika közötti kapcsolatok elõmozdítása. Utóbbinak lendületet adhat az a tény, hogy a belga elnökség végén rendezik a harmadik EU–Afrika csúcstalálkozót. Az európai biztonság- és védelempolitikára koncentrálva elmondhatjuk, hogy az elnökségek tevékenysége ezen a téren jobban tervezhetõ, nagyobb a folyamatosság az egymást követõ elnökségek munkájában, mivel a hivatalba lépõ elnökség féléves tevékenységének fõbb irányvonalai az elõzõ félévrõl készített elnökségi ESDPjelentés alapján rajzolódnak ki. A hangsúlyt egyrészt a képességek fejlesztésére, a katonai és a civil fõ célkitûzések (Headline Goal) végrehajtására, a gyorsreagálású képességek fejlesztésére, valamint az Európai Védelmi Ügynökség szerepének erõsítésére helyezzük majd. Áttekintjük az erõszakos konfliktusok megelõzését célzó ún. Göteborgi Program eredményeit, amely elnökségünk idején lesz 10 éves, és új lépéseket fogunk javasolni ezen a téren. Fontos célunk lesz a civil és a katonai mûveletek tervezésének és vezetésének javítása, a civil–katonai koordináció erõsítése. A közös európai stratégiai kultúra kialakításának reményében támogatjuk majd az Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia tevékenységét, valamint a francia elnökség által kezdeményezett, a tiszti hallgatók cseréjére irányuló „katonai
78
2009/4
Interjú Erasmus” programot. Erõsítjük majd a nemzetközi szervezetekkel a biztonság- és védelempolitika területén fennálló együttmûködést; itt különösen az EU–NATO reláció érdemel figyelmet, amely – elsõsorban politikai-stratégiai szinten – fejlesztésre szorul. – Melyek lehetnek a várható kihívások és a fõbb feladatok a képességfejlesztés és a béketámogató mûveletek terén? A Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépésével milyen változások várhatók? – A mindenkori soros elnökségnek nagy figyelmet kell fordítania a képességfejlesztés területére. A katonai képességfejlesztés az Európai Biztonsági Stratégiában lefektetett politikai ambíciót igyekszik valós katonai képességekkel alátámasztani. A jelenlegi lineáris katonai képességfejlesztési folyamat vége elvben 2010. Már most megkezdtük a gondolkodást arról, hogy a folyamat 2010 után milyen irányt vegyen; ez a kérdés elnökségi idõszakunk egyik kiemelt területe lehet. Sok még a bizonytalansági tényezõ, hiszen a folyamat újraindításához egyrészt egyöntetû politikai akarat kell, vagy a politikai célok, illetve a biztonsági környezet olyan mérvû változása, amely megköveteli egy új folyamat indítását. Így amellett, hogy a jelenleg zajló EU katonai képességfejlesztési folyamat értékelése várhatóan kiemelt feladatunk lesz, az is elképzelhetõ, hogy egy új képességfejlesztési folyamat is a mi elnökségi idõszakunk alatt fog beindulni. Egy ilyen új folyamat beindítása lehetõséget adna a jelenleg még két külön szálon futó katonai és polgári képességfejlesztési folyamatok harmonizálására, valamint az EU és a NATO képességfejlesztési folyamatának további közelítésére és esetleges szinkronizálására is. Az EU katonai képességfejlesztésének egyedülálló fóruma az Európai Védelmi Ügynökség. A magyar EU-elnökség támogatni kívánja annak további munkáját, hiszen fontos és kiemelkedõ tevékenysége már eddig is jelentõs változást eredményezett a többnemzeti együttmûködési formák kialakításában. A jövõ útja a többnemzeti képességfejlesztés, a szakosodás, a pooling és a védelmi integráció növelése. Ilyen területek például a közös beszerzés, amely felé az elsõ lépésnek tekinthetõ a 2006-ban az EDA keretein belül létrejött védelmi beszerzési rezsim, vagy például a közös kutatás-fejlesztés. Figyelmünket most ezekre a területekre kell fordítanunk. – Egy elnökség tevékenységének megítélését talán leginkább a mûveletek befolyásolják; ez az a terület, ami a közvéleményt leginkább érdekli. – Valóban. Magyarországnak menedzselnie kell majd a folyamatban lévõ mûveleteket, és szükség esetén újak beindítását is le kell vezényelnie. A Nyugat-Balkán számunkra kiemelt fontosságú régió. Lévén külföldön állomásozó katonáink jelentõs része itt teljesít szolgálatot, a magyar EU-elnökség különös figyelmet fordít majd többek között a térségben zajló EUmûveletekre. Pontos tervekkel még nem rendelkezünk, hiszen például az ALTHEA mûvelet átalakítása – bár elvi egyetértés van a tagállamok között a mûvelet kiképzést segítõ, tanácsadói jellegûvé alakításáról – még nem indult meg. A Koszovó körül kialakult helyzetre tekintettel fontos lesz az EULEX-mûvelet elé kitûzött célok megvalósítása is. Ha elõrelátóak akarunk lenni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elnökséget adó országra igen jelentõs teher nehezedik egy mûvelet indításakor azért, hogy a tagál-
lamok közötti szolidaritás fokozása érdekében, példát mutatva, az elsõk között ajánljon fel erõket (nemcsak törzstiszteket!) a mûvelethez. Ezért „A Magyar Honvédség nemzetközi mûveletekben való szerepvállalásának 2015-ig szóló koncepciójával” összhangban kb. 50-100 fõnyi „tartaléklétszámot” tervezünk egy esetlegesen 2011 elsõ felében induló uniós katonai mûveletben való részvétel érdekében. Az EU tagjaként hazánk nem szigetelõdhet el az afrikai kontinens problémáitól, amelyek megoldásához elengedhetetlen a biztonság, a stabilitás megteremtése. Számolnunk kell így azzal a lehetõséggel is, hogy katonáinkra egy afrikai katonai mûveletben lesz szükség. Nemrég fejezõdött be az EU csádi mûvelete, és a kalózkodás elleni szerepvállalás újabb színfoltja az uniós válságkezelésnek, amely akár hosszabb távon is komoly kihívást jelenthet a nemzetközi közösség számára. Várhatóan elnökségünk idején is szükség lesz az uniós szerepvállalás fenntartására egyes afrikai országok biztonsági szektorának reformjában is. A Lisszaboni Szerzõdés (LSZ) a kül- és biztonságpolitika területén számos lényeges, az együttmûködés hatékonyságát jelentõsen elõmozdító elemet tartalmaz. Legtöbb figyelmet az a meghatározás érdemel, miszerint „Az Unió közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó hatásköre a külpolitika minden területére és az Unió biztonságát érintõ valamennyi kérdésre kiterjed, ideértve a közös védelempolitika kialakítását, amely a közös védelemhez vezethet”. A LSZ létrehozza az Európai Unió kül- és biztonságpolitikáért felelõs fõképviselõjének posztját, aki egy személyben a Bizottság alelnöke is lesz. Rendelkezik az Európai Külügyi Szolgálat megalakításáról, valamint létrehozza az állandó strukturált együttmûködés mechanizmusát a katonai képességfejlesztéshez kapcsolódóan. A szerzõdés értelmében szétválik a jelenleg egy tanácsi formációt alkotó Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa. Utóbbinak állandó elnöke lesz, és jelenleg nem tisztázott az elnökséget adó ország szerepe. A LSZ ezeken túl bevezeti a „közös biztonság- és védelempolitika” elnevezést (az eddigi „európai biztonság- és védelempolitika” helyett, de az továbbra is kormányközi együttmûködés, és nem a hagyományos értelemben vett „közös politika” lesz), demonstrálandó, hogy cél a közös védelempolitika kialakítása. A petersbergi feladatok mellett a szerzõdés jogilag intézményesíti az Európai Biztonsági Stratégiában már megjelenõ olyan újfajta feladatokat is, mint pl. közös leszerelési mûveletek, katonai tanácsadás és segítségnyújtás, konfliktus-megelõzés. A szerzõdés tartalmaz egy, fegyveres támadás esetén alkalmazandó kölcsönös segítségnyújtási, valamint a természeti vagy ember okozta katasztrófahelyzetekre és terrortámadások esetére vonatkozó szolidaritási klauzulát. Az LSZ a tagállamok részére lehetõvé teszi, hogy állandó strukturált együttmûködést hozzanak létre (a Tanács minõségi többséggel dönt a tagállam erre vonatkozó kérelmérõl), amely utat nyitna annak, hogy a tagállamok kötelezettségvállalásaikkal magasabb szintû követelményeknek is eleget tudjanak tenni. Az EU-elnökségre háruló feladatok ellátásából a honvédelmi tárcának szinte kizárólag az európai biztonság és védelempolitika területén lesznek teendõi, ettõl függetlenül a sikereket és az esetleges kudarcokat Magyarországnak, és nem a tárcának fogják tulajdonítani. Kiss Zoltán nyá. alezredes
H o n v é d s é g i
S z e m l e
