HOFFMANN ISTVÁNNÉ: Otthon, család, háztartás

TÁMOP 5.1.3.-09/1. „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program szakmai koordinációja”

Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések Az adósságcsapda és a mélyszegénység c. képzés II. részéhez

(4-6. modul)

A képzési anyag a TÁMOP 5.1.3. „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” program 1. komponensének keretében készült 2013-ban.

1

Tartalomjegyzék

I.

Hoffmann Istvánné: Otthon, család, háztartás

3

Kozma Judit: Napszámosok

8

II.

Magyarországon adaptált módszerek eredményei

31

III.

Pénzügyi tudatosság – prevenció

57

2

I. HOFFMANN ISTVÁNNÉ: Otthon, család, háztartás (jegyzet) Szerkesztette: Péterfi Mária A családi háztartás (ht.) feladata, hogy az együtt élőket ellássa, gondoskodjon róluk, a gyermekeket felnevelje, az időseit gondozza.. A ht. vezetésnek pénzt, munkaerőt és időt kell beosztani. A gazdasági és szociális feladatok ellátásában segíteni tudnak: - a vállalkozói szféra szolgáltatásokkal - mint pl. ruhatisztítók, vendéglők, bankok,…. - az állam támogatásokkal, - mint pl. a rendőri védelem, iskolai oktatás, pénzügyi segítségek, munkaügyi, szociális ellátási formák, posta, közlekedés,… - az egyházak gyerekek, idősek, ellátásában és a különböző egyesületek, mint pl. a Máltai Szeretet Szolgálat, Vöröskereszt,… Nagy változások az eltelt évtizedekben - Csökken a családnagyság és a gyermekek száma. - Lakáshiány, megépülnek a nagy lakótelepek, vidékről a városba költöznek a fiatalok. - Háztartási funkciók változása, - mint pl. a termelés teljes beszűkülése, a családi termelési kisközösségek szerepe,- amely azon kívül, hogy megélhetést biztosított, fontos gazdasági funkciót képviselt (termelés, elosztás, fogyasztás) s a megtanulható képességek által egy továbbvihető tudást adott. Az egyik legfontosabb funkciója megmaradt: a gyermekek szocializációja A háztartás együtt élő, és együttesen gazdálkodó emberek egysége. A különböző életszakaszokban különböző tevékenységek, gazdálkodási folyamatok élveznek prioritást. Életszakaszok: 1. A családi élet megalapozása 2. A gyerekek születése, csecsemőgondozás, gyermekek nevelése 3. Kamasz gyermekes éveknek a korszaka 4. A felnőtt gyerek önállósodásának, családalapításának időszaka 5. A nyugdíjba menetel időszaka Fejlődési szakaszok: 1. Alapozó szakasz (1-2) Létrejön az új otthon. A legtöbb kiadást a beruházások, beszerzések jelentik

3

2. Stabilizációs szakasz (3-4) A gyerekek iskolába járnak még, vagy megkezdik önálló életüket. A ht már a nagy beruházásokon túl van, ezért az ilyen kiadások csökkennek. Ebben a szakaszban a ht-nak már valamivel több pénz áll rendelkezésre vágyaik megvalósítására 3. Öregedő szakasz (5) Ezt a szakaszt a megváltozott (legtöbbször csökkenő) pénzbevételek jellemzik, a gyerekek már teljesen függetlenek a szülői háztól, ebben az időben már nem kerül sor beruházásokra, mert a javak általában rendelkezésre állnak. Az igények megváltoznak, leginkább az egészségi állapot romlásával összefüggő kiadások növekednek a legnagyobb mértékben. Pénzgazdálkodás a háztartásokban Amikor gazdálkodásról hallunk, kevés kivétellel mindannyiunknak először a pénz jut eszébe. A pénz, amit meg kell keresni, a pénz, amit be kell osztani. Jól tudjuk, hogy a pénzzel nagyon is eltérő módon gazdálkodnak az egyes családok. Vannak, akik kevesebből jobban és vannak, akik többől rosszabbul élnek. Vannak, akik megtakarítanak és vannak, akik eladósodnak. Mégsem mondhatjuk azonban egyszerűen jónak vagy rossznak a családi pénzgazdálkodását, hiszen számos feltételt kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy család gazdálkodását követendőnek, vagy elvethetőnek mondhassuk. A családok pénzgazdálkodásának két egymáshoz kapcsolódó oldala van. Az egyik a bevételeket, a másik a kiadásokat jelentik. A gazdaság és a vállalatok a családokhoz hasonlóan a bevételek és kiadások tervezésénél, közelebbi és távolabbi célokra gondolva osztják fel a meglévő és várható pénzt. A család jövedelme is több forrásból származik. A legfontosabb források: a bérből és fizetésből élőknél - a keresők bére, fizetése - egyes munkakörökhöz kapcsolódó bérkiegészítő juttatások - egyéb pénzbeli vagy természetbeni juttatások - az igénybe vehető kölcsönök, hitelek vállalkozások alkalmazottainál - nyereségrészesedés, prémium, jutalék - háztáji gazdaság - mellékállás - borravaló, hálapénz Egyéb jövedelemszerzés - vagyontárgyak értékpapírok - megtakaritások, kötvények kamatai - ajándékokból (pl. festmények, értékes ingóság) - saját termelésű fogyasztási értékből 4

Társadalmi juttatásként szerepel, de pénz formájában kapott, így bevételt jelent a ht-nak: állandóak, mint a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyermek gondozásával kapcsolatos díjak,… időszakosak, mint pl. a táppénz, a lakásfenntartási támogatás, átmeneti segély, vagy ma már a munkanélküli ellátás,… A természetbeni juttatások köre rendkívül széles, belőle néhány: bölcsőde, óvoda, iskolák, gyermekétkeztetések, egészségügyi ellátások, gyógyszertámogatások, üdülés,.... Pénz a háztartásban „Pénzt keresni nem könnyű, elkölteni nem nehéz, takarékoskodni művészet.” Kérdés? Ki vezeti a háztartást, ki kezeli a pénzt? A háztartási költségvetés Az otthoni jó légkörhöz, a megértéshez és együttműködéshez nélkülözhetetlen a közös költségvetés valamilyen formája. A közösen elkészített pénzügyi terv alapvetően a felnőttek dolga, de amikor a gyermek abba a korba kerül – pl. amikor zsebpénzt is kaphat – őt is vonjuk bele a költségvetés kialakításába. A ht.-i költségvetés alapja a bevételek és kiadások egyensúlyának megteremtése. A családok bevételeinek nagysága a keresők számától, az állandó és időszakos pénzeszközöktől, és attól is függ, hogy vállalkozó-e a család egyik tagja, vagy alkalmazott, vagy sajnos munkanélküli. A ht.-ok többségében a biztos jövedelmekre építenek, s a bevételek és kiadások egyensúlyát azáltal érik el, hogy a szükségletek kielégítésénél ezzel a kerettel számolnak. A kiadások tervezésénél a családok bizony csak korlátozott szabadsággal rendelkeznek. Az állandó kiadásokat minden körülmények között ki kell fizetni vagy tartalékolni rá a havi jövedelem bizonyos részét. Ilyenek a lakás rezsi és egyéb költségei, gyerekek intézményi befizetései, közlekedés, élelmiszerek, gépkocsi, hitelek,...stb. A kiadások között vannak olyanok, amelyeken nem lehet takarékoskodni, mert adottak, így azokkal az összegekkel igazán gazdálkodni sem lehet. A változó vagy változtatható kiadások között vannak olyanok amelyeknek költsége nagyrészt tőlünk függ, amelyekkel esetenként takarékoskodhatunk. Ilyenek pl. – gépkocsi üzemanyag, a villany és a gázfogyasztás, a telefon,…stb. költségei. De ebbe a csoportba sorolhatjuk még az étkezést, a ruházkodást, a szórakozást, a háztartási vegyszereket, kozmetikumokat, a bútorokat és általában a szolgáltatásokra fordított kiadásokat is. Ezekben a kiadásokban lehetnek a tartalékok, amelyet felszínre hozhat a ht könyv, ht napló, tehát a bevételek-kiadások rendszeres felvezetése.

5

Munkamegosztás a háztartásban A háztartás: termel, fogyaszt, gazdálkodik és minden esetben dönt. A háztartásvezetés: tervezést, szervezést, kivitelezést és értékelést is jelent, ezért téves az a felfogás, amely a háztartásokban hozott döntéseket, a háztartások vezetését a háziasszonyi teendőkre egyszerűsíti. A háztartást olyan kisüzemnek tekinthetjük, ahol a szolgáltatások tömegét kell elvégezni, mint pl.: - főzés, ami a nyersanyag átalakítását jelenti, - mosás, ami a szennyes ruha tisztítását jelenti - takarítás, ami az elszennyeződött lakás tisztítását jelenti - mosogatás, ami a használt edények újbóli felhasználása - ház körüli feladatok, termelés a kertben, javítások - a gyerekek nevelése, öregek gondozása Ennyiféle tevékenység – napi 8 órai munka mellett és 1-2 órai közlekedés mellett – egy személy részére elviselhetetlen megterhelés. Ezért elkerülhetetlen a család egyes tagjainak tartós és önkéntes részvétele a családellátó feladatokban. Gyűjtőmunka a munkamegosztásra: Megfigyelések szerint a férjek és a nagyobb gyermekek, az együtt élő nagyszülők a kisebb gyermekek ellátásából többet vállalnak át az asszonyoktól, mint a háztartási munkából. Általános tapasztalat, hogy azok a gyermekek nem idegenkednek a háztartási munkától, akiknek már egész kis korukban módjuk nyílt a játékos közreműködésre. Feladat: Táblára felírni, hogy jelen helyzetükben milyen munkamegosztás zajlik a családjukban. Gazdálkodás az idővel A háztartás ellátásához még ma is olyan sok idő szükséges, hogy a kétkeresős családban a munkát csak több ember között megosztva lehet hiánytalanul elvégezni. 1. napi 8.5-9 órai munka, 2. napi 1-2 óra közlekedés, 3. napi 7-8 órai alvás esetén 4. napi 5,5-7,5 óra között változhat az az idő, ami a háztartásra, valamint minden egyéb tevékenységre szabadon felhasználható. Munkamegosztás nélkül a háztartási feladatok időhiány miatt sem végezhetőek el! Feladat: Készítsenek a napi tevékenységről időmérleget. Kérdés, hogy tudunk-e valamennyi időt magunkra költeni – akár 10 percet? Mi történik ha valaki beteg lesz, vagy elveszíti a munkáját? Miben segíthetnek a gyerekek? 6

Döntéshozatal és kockázat megosztás-merthogy a döntés kockázattal is járhat. Feladat: Mire emlékeznek, hogyan vonták be őket gyermekkoruktól kezdve, családi döntésekbe?Írjanak le néhány olyan családi döntést, amiben az önök véleményét is meghallgatták! Példák: - Segítő döntés lehet, ha legalább egy nappal korábban megállapodnak a családdal, hogy mi legyen a vacsora. - Közös döntéseket elsősorban a nagyobb értékű beszerzéseknél hoznak, s pl. a kockázat csökkenthető, ha a legtöbbet tudják meg az adott termékről, s ha a családtagok közül senki sem marad ki a döntéshozatalból, így senki nem tehet szemrehányást a másiknak.

7

Kozma Judit: Napszámosok Bevezetés Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium kirekesztődéssel kapcsolatos pályázatának keretében 2003-ban kutatást végeztünk a debreceni agglomeráció két kistérségének négy településén.1 Kutatási kérdésünk az volt, hogy a vizsgált településeken hogyan jelenik meg a kirekesztettség, milyen népességet és hogyan érint a probléma, és mit tesznek az így megjelenő szociális kérdés megválaszolásáért a helyi intézmények. A helyi társadalom sajátos integrációs mechanizmusait vizsgáltuk, és arra kerestünk választ, hogy miképp kapcsolódik e társadalmak legszegényebb rétege, a mély szegénységben élők az integrációs ágensekhez, melyeknek egyike a szociális ellátás. Kutatásunk legfontosabb megállapítása az volt, hogy a szociális ellátások működését nagy mértékben befolyásolja a helyi társadalom más integrációs ágenseinek működése, és elsősorban a helyi gazdasági-termelési rend, amely meghatározza a helyi társadalom tagjai közötti viszonyt. A kutatásunk mögött megbúvó szociológiai kérdést tehát alapvetően a fenomenológiai szemlélet formálta: A kirekesztettség létezik, hogyan lehetséges? Egy ilyesfajta kérdésfelvetés szociálpolitikai jelentőségét az adja, hogy a szociálpolitikai intézkedések mindig egy helyi társadalom kontextusában jelennek meg, és működésüket alapvetően befolyásolják ennek a kontextusnak a sajátosságai. A szociálpolitika és annak működtetője, a szociális munka ebbe a kontextusba avatkozik be, és nem mindegy, hogy milyen hatékonysággal képes ezt megtenni, melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák vagy segítik a szociális ellátásokhoz fűződő társadalmi célok elérését, témánk szempontjából jelesül a kirekesztődés enyhítését. Kutatásunk során a helyi társadalom integrációs mechanizmusai közül négynek a működését vizsgáltuk: (1) a helyi gazdasági-termelési viszonyoknak a szegények számára elérhető szegmensét, a napszámos viszonyt, (2) a társas támogató rendszerek működését, (3) a társadalmi védelmek rendszerét, azaz a helyi szociális ellátó rendszert, (4) valamint az integráció helyi intézményeinek – ezeken belül az iskoláknak és civil szervezeteknek – a működési sajátosságait. Figyelmünk természetszerűen fordult az integráció helyi ágensei felé, mivel másik alapvető tapasztalatunk volt, hogy a szegénység nem homogén jelenség. És nem csak a fő típusok – az átmeneti és tartós szegénység vonatkozásában – vannak nagyon markáns eltérések. A gyakorlatban láttuk, hogy Castellnek2 igaza van, amikor a beiilleszkedés és a kiilleszkedés kontinuumáról beszél. Az általunk vizsgált mély-szegény csoport belső 1 A kutatás zárótanulmánya a következő címen jelent meg: Kozma Judit - Csoba Judit – Czibere Ibolya: Helyi társadalmak, kirekesztettség és szociális ellátások. Lehetőségek a kirekesztődött társadalmi csoportok érdekérvényesítési esélyeinek növelésére a helyi társadalmakban. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debreceni Egyetem, Debrecen, 2004. 2 Castel, Robert: A nélkülözéstől a kivetettségig – a „kiileszkedés pokoljárása. Esély, 1993, 3.sz., 3-23.o.

8

tagozódását mindenek előtt a helyi társadalom integrációs folyamataihoz és integrációs intézményeihez való kapcsolódás illetve az ezekhez való kapcsolódás lehetősége határozza meg. A kutatás alapegységét nem egyének, hanem családok jelentették. 46 családot kerestünk fel, ami az esetek körülbelül felében nem egy háztartást, összességében csaknem 300 főt jelentett. Kérdezésük során a félig struktúrált mélyinterjú módszerrel dolgoztunk. A következőkben nem célom a kutatás megállapításainak teljes áttekintése, ezt könyvünkben megtettük már (lásd az 1. lábjegyzetet), most csak a napszámosság újjáéledésének jelenségét szeretném felvázolni, hogy rávilágítsak egy olyan tényre, melyet szemérmesen a “fekete munka” terjedésére hivatkozva szokott a szakirodalom – szerintem jelentőségénél kisebb súllyal – emlegetni. Nagy kérdés, hogy hová “tűnt el” a munkaerőpiacról másfél millió ember a rendszerváltás után. Jórészük számára a biztos jövedelmet a szociális ellátások jelentik, azt tudjuk, de azt is sejtjük, hogy nem ebből élnek, hiszen pusztán számolási műveletekkel és a hétköznapi tapasztalatok eszünkbe idézésével (mindenki számon tart egyfajta “fogyasztói kosarat”) kideríthetjük, hogy havi 12000-16000 forint egy főre eső jövedelemből nem lehet megélni. Erről az “eltűnt népességről” vagy legalábbis annak egy népes hányadáról ad tudósítást a tanulmány. Mielőtt azonban rátérnénk a napszámosság sajátosságaira, röviden tekintsük át a vizsgált települések jellemzőit és elmúlt tízenöt évének demográfiai folyamatait. 1. Településtükör Földrajzi elhelyezkedés - agglomerációs hatások Az általunk vizsgált négy település a debreceni agglomerációhoz tartozó két kistérségben helyezkedik el, közülük három (Létavértes város, Bagamér nagyközség és Kokad község) az Erdőspuszták kistérségben, egy (Nyíradony város) pedig a Ligetalja kistérségben. Sajátos helyzetüket az adja, hogy miközben a társadalmi-gazdasági szempontból leszakadó KeletMagyarországhoz tartoznak (Nyíradony a Dél-Nyírség egyik települése, míg az erdőspusztai települések a Dél-Nyírség homokterületének déli peremére települtek), ugyanakkor szomszédosak Kelet-Magyarország makroregionális központjával, Debrecennel. Ez utóbbi előnyös is lehetne, de tény, hogy az ország egyik legfejlettebb vidéki regionális központjának számító Debrecen településfejlesztő hatása nem (vagy csak igen kis mértékben) érvényesül a várostól keletre, sőt a vizsgált települések vonatkozásában Debrecen agglomerációs hatása határozottan kedvezőtlen. A vizsgált települések hátrányos helyzetét több tény mutatja. Az ipar hiánya, illetve leépülése következtében az adott településeken igen magas az inaktívak (munkanélküliek és szociális ellátásokból élők) aránya. A népesség korstruktúrája a statisztikai adatokból kiegyensúlyozottnak tűnik, a tüzetesebb vizsgálat azonban rávilágított, hogy a magas gyermekszám elsősorban a hátrányos helyzetű (részben cigány-) családokra jellemző, míg az idősebbek általában a városokba vándorolt képzettebb fiatalok által hátrahagyott szülői generáció tagjai, így a szegénység nem sújtja oly mértékben a települések idősebb lakosait, mint a fiatalokat és főleg a gyermekeket. A települések népessége a magas születésszám ellenére a rendszerváltás előtt nagy 9

mértékben csökkent, ez a tendencia a rendszerváltás után megfordult, a településekre visszaköltöztek a városokban talajukat veszített családok, illetve a korábban városokban dolgozók (ingázók) is otthon maradtak, ami drámaian csökkentette az aktív keresővel rendelkező családok arányát. 2001-ben fele annyi volt a 100 családra jutó foglalkoztatott, mint 1980-ban, és a foglalkoztatottak aránya mind az országos, mind a régiós vagy megyei adatokhoz képest is igen alacsony. A települések iskolázottsági mutatói is rendkívül rosszak. Míg a megyeszékhely Debrecenben minden második 18 év feletti lakos érettségizett, addig Létavértesen minden ötödik, Nyiradonyban minden tizedik, Bagamérban minden hetedik, Kokadon, minden hatodik; míg Debrecenben minden ötödik embernek van felsőfokú végzettsége, addig Létavértesen minden huszadiknak, Nyíradonyban minden harminchetediknek, Bagamérban minden huszonötödiknek, Kokadon minden harmincnegyediknek. A helyi társadalom strukturális jellegzetességei A helyi társadalom a vizsgált településeken erősen megosztott. A centrum-periféria (beilleszkedettek és kiilleszkedettek) közötti megosztottság sok szempontból megnyilvánul. Az életforma kereteinek tekintetében a következőképpen: Térbeli viszonyokban: Cigánytelep már egyik településen sincs, de a mély szegénységben élők (nemcsak a cigányok) jellemzően a települések szélein lévő utcákban laknak, régi szoba-konyhás vályogházakban, de ezeken a helyeken építették a “szocpol-házakat” is. Még ahol egyébként a centrumban is megtalálhatók a szegények lakta utcák, ott is megfigyelhető a gettósodás, mert azokból az utcákból, ahol megjelennek a szegény családok, onnan elköltöznek a jobb módúak. (Ez főleg a cigánycsaládok beköltözése esetében igaz.) A szegény családoknak a településközpontban való megjelenését az okozta, hogy az idősebb generáció kihalását követően üresen maradtak a központban található régi parasztházak, melyeket a szegény családok igen kis összegekért vehettek meg, és a cigánytelepek felszámolásakor az otthonteremtéshez állami segítséget is kaptak. Ahol vannak ilyenek, ott a külterületi részek válnak menedékhelyeivé a leginkább kirekesztődött, hajléktalanná vált családoknak. A hajléktalanok másik menedéke a cselédnek szegődés. A hajlékukat, házastársukat és gyermekeiket vesztett egyedülállók számára nem marad más lehetőség, mint hogy elszegődjenek a gazdákhoz élelemért, szállásért, időnként kicsi pénzért, aminek ellenértékeképpen minden rájuk bízott munkát elvégeznek. Mobilitás tekintetében: A centrum stabilabb, a periféria mobilabb. A jó helyzetű családok mind emberemlékezet óta a településeken éltek és gazdálkodtak, a szegények szülői generációja az 1980-as években még eljárt dolgozni Debrecenbe, Budapestre, Észak-Kelet-Magyarország iparvárosaiba. Egy részük el is költözött, azután a rendszerváltás után visszaköltözött. A legszegényebbek között ma is vannak vándorlók. Megtalálhatók közöttük a városokból kiszorult, ott hajléktalanná vált családok, de tudunk arról is, hogy a legszegényebb családok tagjai időszakonként a nagyvárosok hajléktalanjai között élnek. Korösszetételben: A centrumhoz tartozó családok idősebbek, gyermekeiket taníttatták, úgyhogy azok általában elköltöztek. A periférián a családok fiatalok a sok gyermek és az idősebb generáció korai halála miatt. Hogy egy település “centruma” miképp viszonyul a “perifériához”, azt nagy mértékben meghatározza a helyi közösség történetileg kialakult 10

mentalitása. Igen nagy a különbség mentalitás tekintetében az olyan települések között, ahol nagy szerepe volt hajdan az uradalmi gazdálkodásnak, így a népesség többségét mindig is a nem-tulajdonosok alkották (Nyíradony, Kokad, Létavértes vértesi része), mint ahol a lakók többségét a 10-15 kat. holdat művelő középréteg alkotta (Létavértes létai része, Bagamér). Megfigyeléseink szerint sokkal toleránsabbak azok, akik maguk is a nincstelenek közül jönnek, mint azok, akik a múltban és ma is a kemény munkamorállal élő (főleg református) kisgazdák közül kerültek ki. 2. A mély szegénységben élők részvétele a helyi gazdasági-termelési rendszerben: a napszám Hogy megértsük az általunk vizsgált hátrányos helyzetű települések legszegényebbjeinek a “periféria perifériájának” helyzetét, a fejezet nyitányaként tisztáznunk kell az egyik fő integrációs mechanizmus, a helyi termelés sajátosságait. Ezért röviden áttekintjük a települést jólismerő adatközlők elbeszélései alapján, hogy mi történt a települések gazdasági életében a rendszerváltás után. Ez egyébként érthetővé teszi a statisztikák azon sajátos és a kívülálló számára érthetetlennek tűnő adatsorát is, amelyek a falvakba és a kisvárosokba való nagy arányú ki- illetve visszavándorlásról szólnak. A bevándorlás Nyíradonyban volt a legnagyobb arányú: az 1990-ben 6988 lélekszámú településre tíz év alatt 542 ember vándorolt be; a többi település vándorlási különbözete ennél kisebb: az 1990-ben 6729 fő lélekszámú Létavértes vándorlási különbözete ugyanebben az időben 278; a 2422 fős Bagamérnak 72; a 704 fős Kokadnak –17 volt3. A termelőszövetkezetek felbomlásával (átalakulásával) és a kárpótlással a vizsgált településeken magángazdaságok alakultak ki, és elkezdődött a földek akkumulációja. Ugyanakkor a városokban munkanélkülivé vált lakók közül sokan visszaköltöztek, vagy csak egyszerűen végleg hazajöttek a munkásszállókról, ennek a következménye, hogy e települések fogyása megállt, sőt lélekszámuk (Kokad kivételével) növekedni kezdett. A visszaköltözést, sőt a városokban gyökértelenné vált családok kitelepülését elősegítette, hogy a magángazdaságok – kihasználva a térség egyedülálló termelési hagyományait és a települések földterületeinek sajátosságait – munkaigényes növénykultúrák termelésébe fogtak. Ez a német piacokhoz kapcsolódóan a vizsgált erdőspusztai települések esetében a torma, amit a kedvezőbb adottságú földterületeken zöldség (elsősorban paparika, uborka) termelésével egészítenek ki; a nyíradonyi gazdaságok esetében a pritamin paprika és a hagyományos alma mellett a meggy és újabban egyre kiterjedtebben a cseresznye termesztése. A termelés felfutása munkaalkalmakat teremtett. Ez a fajta munkaviszony viszont sokkal korábbi – a két világháború közötti – mintákat követ, azaz nem szabályozott munkaviszony, hanem a napszámos-gazda viszony, annak minden kiszolgáltatottságával együtt. Ennek a viszonynak a következtében alakult ki a szegénységnek az a formája, amelyet ma az általunk vizsgált településeken tapasztalunk. Négy-öt évvel ezelőtt a torma-, zöldség- és gyümölcstermesztés még egészen jó jövedelmet adott mind a gazdáknak, mind napszámosaiknak. A napszám emelkedett, mert szükség volt a munkáskezekre. Körülbelül négy éve 3

Kokadon 1980 és 1990 között a vándorlási különbözet –115 volt!

11

alakult ki a mai napszám, ami 250 és 300 Ft közötti órabért jelent, amihez helyenként “kommenció” is jár: reggel egy kupica pálinka, valami harapnivaló (a legszegényebbeket – a bagaméri gazdák elbeszélése szerint – arról is fel lehet ismerni, hogy éhgyomorra mennek munkába, és mindenképpen kell nekik adni “kommenciót”, hogy dolgozni tudjanak). A kedvező értékesítésnek persze feltétele volt a minél olcsóbb munkaerő, ezért fel sem merült, hogy a termelési viszony bármelyik szereplője áldozni akart volna a napszámos viszony szabályozott bérmunkás viszonnyá alakításáért. Az utóbbi idők jószándékú kísérlete, az alkalmi munkavállalói könyv bevezetése sem volt az általunk vizsgált települések jórészén sikeres. Az egyik község szociális előadója például mindössze két esetben találkozott olyan napszámossal, aki az alkalmi munkavállalói könyvvel jelent meg, és kérte a ledolgozott napokra az aktív korúak rendszeres szociális támogatásának levonását. Ők olyanok voltak, akiknek csak néhány nap hiányzott már a 180-hoz, amelynek letelte után megkaphatták a munkanélküli segélyt. Kérdéseinkre, hogy miért nem használják többen az alkalmi munkavállalói könyvet, a településeket jól ismerők, akik maguk is gazdák, azt válaszolták, hogy nem tudták eldönteni az érdekeltek, hogy ki fizesse a közteherjegyet. Sem a napszámosok, sem a gazdák nem akarták. Ez utóbbival kapcsolatban azonban igazságot kell szolgáltatnunk a gazdák és a napszámosok egy részének. Ugyanis találkoztunk olyan gazdával, aki szívesen megállapodott volna a napszámosokkkal a közteherjegy állam által vissza nem térített részének fele-fele arányú megosztásáról, és még meg is próbálta őket meggyőzni a legális munkavégzés előnyeiről, annak viszont a napszámosok azt válaszolták: “Ne erőltesse Pista bácsi, a többiek úgysem teszik, sosem lenne meg a 180 nap.” És arról is szólt történet, hogy amikor egy munkás, akinek már csak pár napja volt a 180 naphoz, megpróbált megállapodni egy nagygazdával, hogy a 3000 Ft napszám helyett kapjon csak 2500-at, de kéri a közteherjegyet, akkor a nap végén azt találta, hogy csak 2500 Ft-ot kapott és nem volt a könyvben a jegy. Amikor kérdezte, miért nem, rendkívül durva szavakkal kergette el a gazda. A történet valóságát természetesen nem lehet bizonyítani, de elég tudni, hogy ilyenek forognak közszájon a településen. A nagygazdáknál dolgozni kiváltság, és kétséges, hogy egy ilyen eset után a történetben szereplő nagygazda még egyszer felfogadja ezt a napszámost. A félelem felkeltéséhez egy ilyen történet éppen elég. Az alkalmi munkavállalói könyvet inkább használják a “szem előtt lévő” nagygazdaságokban, ahol nagyszámú idénymunkást alkalmaznak, és így kisebb a valószínűsége, hogy el tudják kerülni a munkaügyi ellenőrzést. Manapság az egyik legnagyobb problémát a mezőgazdaság általános válsághelyzete okozza, ami a megszerezhető jövedelmet bizonytalanná teszi. Az általunk vizsgált településeken élők mindennapi tapasztalata a világpiaci helyzet hullámzása, a termények árának zuhanása, a gazdák kiszolgáltatottsága a felvásárlóknak, a termelési költségek emelkedése, a rossz években tönkremenő kistermelők. Mellettük pedig ott élnek ugyanazokon a településeken azok a napszámosok, akik egyre kevesebb napszámot kapnak, mert csökken a munkaigényes termények vetésterülete, a gépesítés is az ő kezükből veszi ki a kenyeret, a kisbirtokosok inkább a családtagok munkaerejét veszik igénybe dologidőben, és a nagygazdák esetleg inkább felfogadják a romániai szűkölködőket, akik még a hazai munkások éhbérénél is olcsóbban végzik el a munkát. 12

A napszámos munkára számítók között a másik komoly problémát a kokurrencia növekedése okozza. Ezzel kapcsolatban a romániai vedégmunkások esetét már említettem. Ezek ellen valamelyest a helyi napszámosok még tudnak védekezni, mert feljelenthetik a munkavállalási engedéllyel nem rendelkezőket és az őket foglalkoztató gazdát (ahogy az egyik községben meg is történt), a helyi fekete munkaerőpiac túlkínálatát viszont már nem tudják ilyen könnyen leküzdeni. A legdrámaibb a helyzet Nyíradonyban, ahol a népesség száma az elmúlt tíz év bevándorlásának következtében csaknem 8 %-kal nőtt. Egyre gyakoribb, hogy a munkát keresők közül már csak a “legjobbakat viszik el”, ami a kevésbé jó munkaerő további romlásához vezet. A napszámos létből – mint később látni fogjuk – nagyon könnyű kiesni. A vizsgált településeken ma látott napszámos viszony azonban csak részben hasonlít a két világháború közöttihez. Egyrészt – ugyanúgy, mint hetven évvel ezelőtt – ez a legbizonytalanabb foglalkoztatási forma, valóban alkalmi munka, ami legfeljebb évente 80-100 napi elfoglaltságot jelent (és nem egyszer csak töredéknapokat, pár órát). Szezonális jellegű, azaz a napszámra vállalkozóknak csak elenyésző töredéke dolgozhat a téli hónapokban. Egyetlen előnye a szabadság, a napszámosok nincsenek odaláncolva a munkapadhoz vagy a futószalaghoz vagy a kistermelés mindennapi robotjához (a viszonylagos biztonságot a kistermelők esetében a minél többféle termelés teremti meg, ami tényleg folyamatos, hajnaltól késő esetig tartó nehéz fizikai munkát jelent). A napszámosok jórésze – és főleg a nagycsaládosok – azonban még ezt a viszonylagos szabadságot sem élvezheti, mert a sok éhes száj miatt a napszám mellett a saját kertjét (általában 200-400 nöl) is művelnie kell. A napszám nagyon nehéz fizikai munka, amit ráadásul kellő odaadással kell végezni, mert a lusta, gyenge, esetleg elégedetlenkedő vagy iszákos munkást legközelebb már nem fogadják fel. Nagy a konkurrencia, és a napszámosoknak nincsenek tartalékaik sem, így bármilyen munkát el kell vállalniuk, ami adódik, nem válogathatnak. De ezzel tulajdonképpen véget is ért a hasonlóságok sora. Ugyanis a két világháború közötti napszám legális tevékenység volt, amelyet még a törvény is szabályozott ( a minimálbért legalábbis), és amely az esetek jórészében már az 1930-as évektől a napszámosok és a gazda közötti írott szerződés alapján folyt.4 A mai napszám ezzel szemben illegális, fekete munka. A napszámost semmiféle a munkaviszonyhoz kötődő szociális védelem nem illeti meg. Bár interjúink során nyomokban fellelhető volt a gazda és napszámos közötti paternalista kapcsolat, a gazdák helyenként segítették a téli nehéz hónapokban legjobb munkásaikat, de ez nem elterjedt jelenség (már a két világháború között is inkább csak a legzártabb településeken fordult elő a feudális viszonyok sajátos maradványaként). A mai helyzet egyetlen előnye a két világháború közöttihez képest, hogy az önkormányzatok szociális ügyintézői és szociális bizottságai a fekete munkát csak időnként – nevezetesen az átmeneti segélyek esetében – veszik figyelembe, a normatív elllátásoknál nem, úgyhogy a szociális ellátások a napszámoslét bizonytalanságát némiképp csökkentik, lehetővé tesznek egy sajátos, több forrásra támaszkodó háztartási gazdálkodást.5 4

Lásd: Kiss Lajos: A szegény emberek élete. I. kötet. A magyar néprajz klasszikusai. Gondolat K. Budapest, 1981., 187221.o.; Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. (Franklin Társulat Magyar irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1942). In: Erdei Ferenc: A magyar társadalomról. Akadémia K., Budapest, 1980, 83-253.o. (A témáról: 229-233.o.) 5 Ez azért érdekes, mert ez megfelelne a legmodernebb foglalkoztatási elméleteknek, amelyek háromjövedelmű vegyes háztartásokat prognosztizálnak a jövőre vonatkozóan.Olyan háztartásokról beszélnek, amelyekben egyszerre van jelen a redisztributív jövedelem, a munkajövedelem és a tőkejövedelem. Ez esetben a redisztributív jövedelem a

13

A városokból való visszaköltözést vagy kiköltözést segítette, hogy a vizsgált településeken igen olcsók voltak a házak, főleg azokban az utcákban, ahol a korábbi földművesek (a fiatalok által hátrahagyott) legidősebb generációja élt, illetve halt. Az ő haláluk miatt megüresedett házak nemcsak a települések fogyása miatt voltak igen olcsók, hanem alacsony komfortfokozatuk miatt is. Hagyományos, a települések régi képére emlékeztető utcák ezek ma is, alacsony, kicsi, mindössze két helyiségből álló, apró ablakú, alapozás nélküli vályogházak, gyakran földpadlóval. Ma ezek az utcák a korábbinál lényegesen siralmasabb képet mutatnak. Ahogy a kokadi polgármesterasszony elmondta, amikor a falu “cigányutcájáról” beszélgettünk: “Valamikor idős nénik laktak ott, folyton virágoztak. Gyönyörű volt.” Hozzá kell tennünk – ahogy a kutatás során megtanultuk –, a régi vályogházakat folyamatosan karbantartani, évente tapasztani, meszelni kell, mert különben előbb-utóbb összedőlnek. A mai házakat a legtöbb lakója – már csak a hozzáértés hiányában is – nem tartja karban, ezért nem ritka, hogy a házak fala kidől. Az udvarok kopárak, szemetesek, a kertek egy része (szerencsére kisebb része) gazos, erről lehet megismerni a település legszegényebbjeinek házait, melyekben helyenként a két helyiségben 15-20 fő is lakik. Számukra jelentett nagy emelkedést, ha a szociálpolitikai kedvezmény révén házhoz juthattak. A napszámos viszonyba az általunk vizsgált szegény csoport tagjai néhány kivétellel (ők a városokból menekülők) probléma nélkül illeszkedtek be, ugyanis a munkának ez a formája még gyermekkorukból ismerős volt (és ebben egyáltalában nincs különbség cigányok és nem cigányok között). Az interjúk tanúsága szerint a mai középgeneráció szülei is ezt csinálták, ebből “hozták az ételt”. A napszámos életforma hagyományos keretei emiatt ismerősek, otthonosak az 1950-es években felnőtt generációnak. A napszám akkor is létezett, amikor a középkorú generáció férfi tagjai helyenként szinte kizárólag a közeli vagy a távoli városok iparvállalatainál dolgoztak, bár akkor leginkább a statisztikákban háztartásbeliként elkönyvelt feleségek végezték. Problematikusabb az utóbbi tíz évbe felnőtt generáció helyzete, ugyanis a napszámos családok fiataljai már ebbe az életformába nőttek bele. A stabil munkaviszony nemcsak azért nem szerepel a napszámos munkából élő fiatalok tervei között, mert már szüleik generációjának életében sem láttak ilyet, és az életformát mindannyian minta alapján örököljük. A másik oka ennek az, hogy a szórványos munkahelykeresési és elhelyezkedési kísérletek is sorra csődöt mondanak. A környék üzemei általában mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalatok vagy erdőgazdaságok, ahol idénymunka folyik, és ők sem ragaszkodnak a hivatalos munkaviszonyhoz, amikor munkásokat keresnek. Azok a kevesek viszont, akik végül mégis találnak hivatalos munkát, pár hónap alatt kikopnak belőle. A napszámos viszonyból kilépők pedig azt kockáztatják, hogy már nem tudnak ugyanabba a viszonylag kedvező gazda-napszámos viszonyba visszalépni, amiben korábban voltak. A nagygazdáknak ugyanis megvan a maga napszámos “köre”, amellyel dolgoztatni szokott. A nagygazdához bekerülni pedig nagy kiváltság, mert ott dologidőben csaknem folyamatosan van munka, míg a kisbirtokosok földjein ritkán akad, és az is sokszor csak fél nap. Ezért van az, hogy csődöt mondanak a települések tétova munkajövedelem kiegészítését célozza a háztartási egységek jövedelmének figyelembe vételével, ellentétben a mai hazai rendisztribúciós elvvel, ami a gyerekek után biztosít bevételt, ezzel a minél több gyermek vállalására ösztönöz, íly módon növeli a munkajövedelmen osztozni kényszerülők létszámát, ami csökkenti a munkajövedelem hatékonyságát, szükségletkielégítő képességét.

14

munkahelyteremtési kísérletei. De az is ezért van, hogy a közcélú munkára is csak télen áhítoznak a település munkanélküliei (kivéve az idősebbeket, akik már nem bírják a napszámot, vagy az olyanokat, akik más okból nem keresett munkaerők). A napszámos munka tehát röghöz köti a fiatalokat, és sajátos életpályamodellt kínál, amit a vizsgált települések társadalmát jól ismerő szakemberek is többször leírtak. Ez a következőképpen fest: hamar abbahagyott iskola, a nőknek gyerekszülés és gyermekgondozási segélyen, majd gyermeknevelési támogatáson lét, a férfiaknak napszám, a harmadik gyerek után “szocpol-ház”, negyven fölött rokkantnyugdíj. És nem hosszú élet. Ugyanis az általunk vizsgált mély szegénységben élő családokból csaknem teljesen hiányzott a nagyszülői generáció. A kérdezettek felmenői csaknem mind meghaltak negyvenes és ötvenes éveikben. És a középgeneráció is hiányos: miközben az általunk vizsgált családok túlnyomó többségében a középgeneráció nagycsaládban nőtt fel (és ez igaz nem csak a cigánycsaládokra, hanem a nem cigány családokra is), a nyolc-tizenkét testvérből igen sok már hiányzik. A szűkölködés tehát nem csak az étel, ruha, lakás szűkössége, hanem az életidő szűkössége is. A napszám nemcsak termelési viszony, hanem életformát is diktál, amely eltér a gazdák életformájától. Az életforma keretei a szűkösséget tükrözik, az életvitel sajátosságai pedig a napszámos lét legalapvetőbb sajátosságának, a bizonytalanságnak a kezelését szolgálják a túlélés érdekében. A napszámos családok eltérnek a nem napszámból élőktől az idő kezelésében. Az időbeosztást a napszám ideje határozza meg. Van, amikor a napszám hajnaltól délig tart, főleg a legmelegebb nyári hónapokban. Ilyenkor a munkások pirkadatkor kelnek, délben hazamennek, és legtöbbször alszanak kicsit, mielőtt otthoni feladataikhoz látnának. Napszám nem minden nap van, és ha egy ideig minden nap mennek is, néhány hét alatt lezajlik az éppen aktuális kampány (például a tormarakás, -fejelés, gyümölcsszüretelés), és akkor néhány hét szünet következik. Ilyenkor későn kelnek. A nagyobb változatosság miatt ez az életforma szabadabbnak tűnik, mint a mindennapos munkába járás. Ez is oka, hogy a napszámos családok fiataljai elutasítják az esetleg adódó stabil munkahelyet. Nem motiváló arra gondolni, hogy minden reggel hajnalban kell kelni, rohanni kell a buszhoz, és legalább másfél órát kell buszozni, míg a tömegközlekedési eszköz szorgalmasan körbejárja a környék összes faluját, hogy bevigye a dolgozókat a debreceni munkahelyre. Ennél a nagy erőfeszítés és nagy lazítás váltakozásából álló életvitel jobbnak tűnik. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a minimálbér sem valami magas, és a munkahely maximum 85 %-ot térít meg a húszezer forint körüli buszbérletből (ha egyáltalában megtéríti), akkor beláthatjuk, hogy a józan számítás nem a debreceni munkahely mellett szól. Életmódminták és mentalitás tekintetében is eltér egymástól a helyi társadalmak centruma és perifériája. A perifériához tartozó családok sajátos, a többségétől eltérő életmódja és mentalitása nem felelőtlenséget jelent, ahogy a többség vélekedik a szegények életviteléről. Sőt sajátos forrásfelhasználási, azaz termelési, takarékossági és felhalmozási stratégiák szolgálják a szegények esetében a túlélést. A napszámos munka csak tavasztól őszig tart, és ezért a tél mindig nehezebb. A télre készülni kell. A napszám az általunk vizsgált családokban általában oly csekély összeget jelent a nagycsaládok számához viszonyítva, hogy még akkor sem tart fél óránál tovább, ha a férfiaknak pár pohár hamisított bor is lesz belőle a sarki kocsmában. A napszám után ugyanis a bevásárlás következik: kenyér, zsír vagy szalonna, liszt, tészta, a 15

konyhakertben meg nem termő zöldség, ritkán csirkefarhát. A napszámos családok étrendje nem változatos. Az asszonyok minden nap főznek, de csak egytálételt: rendszerint tésztát (“laskának” hívják) krumplis, diós, grízes változatban, esetleg húslevest csirkefarhátból, főzeléket a kertben megtermő paszulyból, paprikás vagy savanyú krumplit, gyakran “semmivel”. Ha olcsó húst tudnak szerezni nagytételben, ahogy a 2. esetleírás szereplőjénél látjuk, akkor azt beteszik a hűtőszekrénybe, amelynek levették a mélyhűtő ajtaját, hogy az egész hűtőtérben fagyasszon. A régi Szaratov hűtőszekrények meglepően jól bírják. A hagyományos életformát pontosabban követő családok, ha tehetik, mert van megművelhető kiskertjük, a napszámot kiegészítik saját termeléssel. Ennek eladásából lesz a gyerekeknek téli ruha. A téli felkészülés másik része a fent leírt étrendhez igazodik. Nagy tételben vásárolnak lisztet, zsírt, tésztát, krumplit, hagymát, fűszereket. A téli felkészülés másik részét a tüzelő beszerzése jelenti. A férfiak szerencsésebbje ezt is napszámból szerzi, az erdőgazdaságba járnak fát vágni vagy tuskózni részesedésért (két fuvar fa kitermelése után kapnak egy fuvar fát). A kevésbé szerencséseknek esetleg az önkormányzat megveszi a tüzelőt a gyermekvédelmi támogatásból. Ha ez sem megy, akkor elmennek az erdőbe “gallyazni”, azaz összegyűjtik a “dögfát”. Ha nagyon szűkölködnek télen, a bagamériek például kimennek tallózni a tormaföldekre. A gallyazást és a tallózást szigorúan tiltják, büntetik, a megfigyelt elkövetőket a mezőőr jelenti a rendőrségnek, és mire hazaérnek, már ott is van a rendőrautó. A kiszabott büntetés pénzbirság, amit behajthatatlanság esetén börtönbüntetésre váltanak át. A tallózást ritkán a gazdák megengedik a legjobb napszámosaiknak. A télre való felkészülést viszont csak azok tudják megtenni, akik vagy több kenyérkeresővel rendelkeznek (az asszonyok ugyanúgy eljárnak napszámba, mint a férfiak, és a nagyobb gyerkeket is elszegődtetik), és/vagy a szomszédsági és családi reciprocitáson alapuló kapcsolatokat is forrásként tudják használni, és/vagy – de nem utolsó sorban – a szociális ellátásokból is részesülnek. Az 1. esetleírást nem azért iktatom ide, mintha tipikus példát mutatna, hanem egyrészt azért, mert bemutatja az összes olyan túlélési stratégiát, amit egyáltalában alkalmazni lehet a nagyon kevésből élés során, másrészt bemutatja azt az ideált, ami a helyi közvélményben él arról, hogy a szegényeknek hogyan kellene élniük. Harmadrészt ez az eset bemutatja a napszámos lét “felső peremét”, később pedig ki fogunk térni az “alsó peremre” is. 1. esetleírás: Hajni A kérdezettre az egyik interjúalanyunk hívta fe a figyelmünket. Hajni, a kérdezett, az első mondataiban elmondta, hogy ők nem szegények, sőt gazdagok, mert mindent megad számukra az Úr, amire szükségük van. Háztartás/család: A családba öten tartoznak: Zsolt, háztartásfő, 32 éves, 8 ált., munkanélküli Hajni, feleség, 31 éves, ruházati eladó szakmunkás, gyermeknevelési támogatáson van Zsolt, gyermek, 9 éves, 4. osztályba megy Ervin, gyermek, 6 éves, óvodás János, gyermek, 4,5 éves, óvodás Család- és foglalkozástörténet: Hajni 1,5 éves korától volt állami gondozott. Debrecenben volt 16

csecsemőotthonban, majd 14 éves koráig Komádiban nevelőtthonban. Ezután kollégiumban lakott Debrecenben. Édesanyjával 13 éves koráig volt kapcsolata, ma is leveleznek. Az anya Dunántúlon lakik a sokadik kapcsolatában. Intézeti nevelésbe Hajni azért került, mert az anyja akkori élettársa nem tudta őket elfogadni. Van egy nővére, vele tartja a kapcsolatot. A nővére 5-6 éves volt, amikor bekerültek. 3 éves korában emlékszik először, hogy meglátogatták. A nővérével mindig leveleztek. Nővére korán férjhez ment, van két fia, Hajni őhozzá járt ki az iskolai szünetekben, sokat segített neki a fiúk nevelésében.. 18 éves kora után dolgozott a szakmájában, eladóként. 19 éves volt, amikor Zsolttal megismerkedtek. Jött a baba, akkor összeházasodtak. 10 éve élnek együtt. Hajni mélyen hívő, keresztelve katolikusnak van, de a református egyházközösségbe jár. A hittestvérek nemigen segítik, ő nem is kér, mert nem érzi szükségét. A szeretetet tartja a legfontosabbnak, ezért nem érzi, hogy szűkölködnének. Zsolt nyolcgyermekes család nyolcadik gyereke, emberemlékezet óta a településen élnek. Apja gazdálkodó volt, lovakat tartottak. Apja 80 éves, anyja 70 körüli. Zsolt a savanyítóban dolgozott 2-3 évet, azután Debrecenben biztonsági őrként, majd a helyi tsz-ben vállalt munkát. Egy éve lépett ki, négy év után, mert „nem egyezett a főnökkel”, az ugyanis csak hét órát fizetett ki neki, miközben 10 órát dolgozott. Azóta munkanélküli. Jövedelmeik és azok felhasználása: Hajni: gyermeknevelési támogatás 19950 Ft, családi pótlék 21300 Ft, gyermekvédelmi támogatás 13800, Zsolt: aktív korúak rendszeres szociális támogatása 15260 Ft forint Összesen: 70310 Ft, 5 fő, 14062 Ft/fő Jövedelemkiegészítés: Művelik a házhoz tatozó kiskertet, Zsolt jár napszámba (ennek bérét viszont nem adja haza, mert ő is gazdálkodni szeretne, mint az apja, lovakat akar venni). A gyerekek miatt Hajni nem tud napszámba menni, de a szomszéd idős nénik rendszeresen hívják segíteni a házimunkában. Ezért nem pénzt adnak, hanem élelmiszert (lásd később). Napi kiadások: Napi 2 l tej, mert a gyerekek szeretik. Nyáron van zöldség, gyümölcs, nem kell annyi tej. A tejkrémes szeletet Hajni legfeljebbb egy héten egyszer tudja megvenni. Inkább süt, de már az is sokba kerül. A szülinapi tortát mindig megsüti. A nagymamától is kapnak kicsi édességet a gyerekek. Ruha: Mindig, amire szükség van. Mind a három gyereknek most szandál kellett, de nem tudta mindnek megvenni, mert a középsőnek betét kell, és a betétes szandált már nem tudta megvenni, mert 6-7ezer Ft lett volna. Úgyhogy a középső gyerek most vagy mezítláb jár, vagy vékony cipőben, amibe Hajni beleteszi a betétet. A felnőttek maguknak nem vesznek, csak kapnak ruhát. Építkeztek: 1997-ben kezdték szociálpolitikai kedvezménnyel, a harmadik gyermek már útban volt. 1999-ben kapták meg a lakhatási engedélyt. 2,5 szoba komfortos ház, a fürdőszobának csak a helye volt az átadáskor. Sokat dolgoztak ők is rajta. A ház átadásának évében Hajni megszakította a gyes-t, visszament dolgozni, és így kapott 300000 Ft végkielégítést, abból fejezték be az építkezést. A fűtést még nem tudták teljesen megoldani, vaskályhák vannak 3 helyiségben. Bekeríteni nem tudták. Korábban volt tormájuk, akkor még jobban álltak, a kerítéshez az anyagot megvették, de a „megcsináltatást” nem tudják kifizetni. Tudtak annakidején mosógépet venni, de a tv fekete-fehér és százéves, hűtő van, villanybojler van, de igyekeznek vele spórolni, mert sokba kerül az áram. Fűtés: A felnőttek a télen fáztak, de a gyerekeknél mindig meleg volt. Olyan nagy volt a hó az idén, hogy nem tudtak kimenni az erdőre fáért. Most Hajni 17

vett fát, 15 ezer forintért, felvágta, most rakják be a gyerekekkel. A bútor még hiányos, a gyerekeknek van ágyuk, asztaluk, más nem. Az ö szobájukban is csak a szekrénysor van, az ágy és a tv, az üres szobát lomtárnak használják. Gyógyszer: Erre mindig jutott. Ezt is az Úrnak köszöni Hajni. Ugyanis a gyerekek nem voltak annyira betegek, hogy komoly gyógyszerek kellettek volna. „Ezért kell úgy ennie a gyerekeknek. Nyáron igyekszünk betankolni a vitamint.” Könyvek a gyerekeknek: Szokott venni a gyerekeknek az óvodában, részletre. Az idén nem tudta megvenni a nagyobbik fiúnak a kötelező olvasmányokat, csak kölcsönkérte őket. Délután csendes pihenőnél olvas a gyerekeknek. Könyvtárba jár. Eljárni szórakozni, társaságba: A hittestvérekkel beszélget néha, de komoly barátja nincs. Nem is kíváncsiak a többiek, hogy mi van vele. „Megkérdezik, hogy vagyok, de a választ meg sem várják, már mennek is.” Magyarázza a pozitiv gondolkodás előnyeit: „Nem mindegy, hogy az ember egy fél pohár italra azt mondja-e, hogy félig üres, vagy félig tele van.” Nyaralás, kirándulás: Most is 6000 Ft lenne a nagyobbik fiúnak az iskolai kirándulás, de még ha ki is tudná fizetni, nem tud megfelelő ruhát adni a gyerekre. Holnapi menetrend: Reggel ¼ 5-re kimegy leszedni a szomszéd ajánlotta meggyet. Hazamegy, mire a férjének reggelit kell csinálni. Azután kelnek a gyerekek. Van lovuk, más jószáguk nincs, azt abrakolni kell. Ha van valami munka a környéken, elmegy, ha nincs, otthon végzi a házimunkát. Társas támogató rendszer: Most cseresznyét tett el. Nekik nincs gyümölcsfájuk, a szomszédok fájáról szedte le felesben. Meggyet is csak így tud szerezni, megvenni nem tudná, 150 Ft kilója. A házat a régi telekre építették, így viszont eltűnt a konyhakertjük, most felásott egy részt, tett bele karalábét, szárazbabot, paradicsomot – nem kellett venni palántát, mert a szomszédoktól és az anyósától kapott. Olyan sok paradicsompalántát kapott, hogy tovább is tudott adni. Csak dughagymát vett. A környéken lakók szólnak, ha van valami munka. A szemben lakó néni például tojást ad a segítésért, így tojást nem is kell vennie. Azt csinál a férjének reggelire, Zsolt hatot is megeszik, az sok pénz lenne. Arrább is lakik egy néni, ha valami munka van, Zsoltot vagy őt hívja. „Mi nem iszunk, nem dohányzunk. Ha az uram elmegy disznót fogni, úgy szokás, hogy italt adnak, de az neki nem kell. Akkor valami mást adnak, a múltkor például egy kis kakast adtak.” Anyósához is mennek segíteni, akkor is kapnak, ami nekik nincs.” Nehéz, de minden megvan.” Az intézetről: Hálás az intézetieknek. Akkor borzasztó volt, mert akkor nem volt senkije. Most már saját családja van. Kérdezték, hogy miért vállalja a harmadik gyereket. „De ha adja az Úr…” Nem érzi magát szegénynek, nem érzi, hogy változott volna az élete. Ha a férje elmenne dolgozni, akkor könnyebb lenne. (Nem akar?) Akaratos a férje. Meg nem látja be, hogy ha a gyereknek kell valami, azt meg kell venni. Segítség a polgármesteri hivataltól: Sosem kért segélyt. A gyermekvédelmi támogatáshoz a papírt az óvodától kapták. Kiírták az óvodában, hogy lehet kérvényezni a térítési díj csökkentését, azután adták a gyermekvédelmi támogatást, és abból vonják a térítési díjat. Akkor még csak egy gyerek járt. Sok volt a térítési díj, mert nem volt 3 gyerekük. Most is látja, hogy másnak is sok, akinek csak 2 gyereke van. Most már viszi mind a két gyereket az óvodába, mert ott 18

kapnak meleg ételt, és ő nem mindig tud főzni. Vagy itt vagy ott van kis munkában, a férje meg napszámban van. Magának nem főzne, de a gyerekek kapjanak meleg ételt. Ha a gyerekek iskolában, óvodában vannak, akkor csak este főz, legtöbbször egytálételt. Most, nyáron, mikor a gyerekek itthon vannak, „vigyázni kell, hogy nekik legyen melegétel”. Tegnap savanyú krumplilevest főzött „minden nélkül”. Van még diója, mert az egyik szomszédnak segített felszedni, így van minden évben egy zsák dió. Úgyhogy volt diós laska. (Honnan tud ennyi mindent főzni?) Magától tanulta. (Nem jutott eszébe, hogy kérjen segélyt?) Nem a kérdésre válaszol. Azt magyarázza, hogy ha elmenne a férje dolgozni, akkor a bejövő 100000 Ft-ból jobban ki tudná fizetni a számlákat, mert az okoz gondot. Hivatalos ügyek: Ő intézi. Változók a tapasztalatai. Van, hogy az emberek úgy viselkednek, mintha ő senki lenne, mert az ott ülő hivatalnok könyvelői szakmát végzett. Iskola-óvoda: A kicsi nem szeret óvodába járni, nem tudták vele megszerettetni. „Mindegyik gyerek más.” Családsegítő: Csak ismeri. Ide jár a családsegítő a szomszédokhoz (ahol beszélgettünk). „Vannak, akik tényleg borzasztó körülmények között élnek, de főleg cigányok. De a szülők is tehetnek róla, mert isznak, dohányoznak, abból kijönne egy kenyér vagy doboz vaj.” Ő egy paradicsomot két kenyérre tesz, vékony szeletekre vágja, úgy teszi a gyerekeknek a kenyérre. Hogyan emlékezik vissza a nevelőotthonra? Sokat köszönhet a nevelőknek, akik úgy szerették, mint a szülők. Nem szerette, akik szigorúak voltak, mert sokat „kapott” igazságtalanul. Jó kislány volt. Sosem csinált rosszat, nem lopott. Sok rossz volt, de igyekszik a „jót kivenni belőle”. Volt egy tanárnő, akihez ki is járt, annak sokat köszönhet. Igyekszik a gyerekeinek visszadni, amit ő nem kapott. Sokat játszik a gyerekekkel. Jövő: Sokminden kellene, de nem érzi a nagy hiányt, „csak ami szükséges, az legyen meg”.

Hajninak sokféle “tőkéje” van, sokféle, valójában az összes lehetséges forrást és túlélési stratégiát tudja használni. Csak felsorolásszerűen: • a korábbi bőségesebb évekből életük tárgyi feltételrendszere rendelkezésre áll; • szinte minden lehetséges szociális ellátást és támogatást megkapnak; • Zsolt rendszeresen jár napszámba, tiszteletre méltó munkakultúrát hozott gazdálkodó családjából; • Hajni is komoly háztartás-gazdálkodási és munkakultúrával rendelkezik, aminek alapjait (és főleg a tanuláshoz szükséges készségeket) intézeti évei alatt sajátította el; az összes takarékossági stratégiát ismeri: minden nap főz; télre befőttet tesz el; nyáron megveszi, felvágja és elrakja a fát; a háztartásvezetésben prioritásai vannak, racionálisan gazdálkodik; • a családi, szomszédsági és egyházközségi kapcsolatrendszerek támogatják őket, mert nekik is van mit adniuk, és megbízhatóak (a bizalom is tőke); • vannak információik, amiket ki tudnak használni (Hajni például visszament dolgozni, hogy megkapja a végkielégítést); • tőkeként vehetjük számba Hajni mély vallásosságát is, ami lehetővé teszi a kétségbeesés elkerülését a legszigorúbb önmegtartóztatás viszonyai között. Az eset azért is érdekes, mert amikor a települések szakemberei a szorgalmat, igyekvést, takarékosságot, beosztást, józanságot kérik számon a rászorulókon, akkor az ilyen családok lebegnek a szemük előtt. Közben viszont elfelejtkeznek arról, hogy milyen sokféle tőke kell ahhoz, hogy valaki a kevésből 19

is eleget csináljon. És arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy egy adott szomszédsági és családi közösség hány ilyen családot tud eltartani. A szegények többsége nem rendelkezik ilyesfajta tőkékkel, vagy sokkal kevesebbel rendelkezik.6 Emiatt sokkal kiszolgáltatottabbak a hiánynak és a bizonytalanságnak. Életmódjuk és mentalitásuk alkotóelemei egyrészt a sajátos viszonyok közötti túlélést szolgálják. Például a rövid időtávban gondolkodás és az alkohol a bizonytalanságból következő szorongást csökkenti. Az oly sokszor a szegények felelőtlenségének bizonyítására hozott érv a “nagykanál ünnepéről”, amikor a “segélyosztáskor minden van, csoki és kóla és csipsz a gyereknek, még akkor is, ha másnap nem lesz mit enni”, arról szól, hogy a hétköznapok monoton szűkösségét meg kell szakítaniuk az ünnep pillanatainak.7 A napszámos réteg alján ehelyezkedők esetében az ünnep rövid pillanatai annak belátását is tükrözik, hogy az éhezést úgysem lehet elkerülni. Ilyen helyzetben pedig a takarékosság nem racionális viselkedés. Másrészt ez a mentalitás – a mindennapok szűkös idejébe való beletapadás – a szocializációs tapasztalatok következménye. Nehéz például a stabil munkaviszony szükségességéről és előnyeiről beszélni ott, ahol már felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek a szülei sem rendelkeztek ilyennel. Ugyanígy nem egyezik a kérdezettek tapasztalati hátterével, ha az időskori nyugdíjas lét biztonságáról beszélünk, hiszen nem, vagy csak elvétve található körükben nyugdíjas korú. És nem sok haszonnal jár a “kevés gyermek – kevés gond” filozófiát hangoztatni ott, ahol a család stabil jövedelmei a gyermekek után járó ellátásokból állnak, az átmeneti segélyek elosztásánál nyilvánvalóan első szempont, hogy hány gyereke van a családnak, és azok milyen problémákkal küszködnek, miközben a csak kétgyerekes szegény családok nem kapnak például napközidíj-kedvezményt, és reményük sincs arra, hogy szociálpolitikai kedvezménnyel házat építhetnek. És nem utolsó sorban a szegényeknek évezredes tapasztalatai vannak arról, hogy hány eleven gyermek, illetve mekkora családnagyság kell ahhoz, hogy a legmostohább körülmények között is túléljen a család. A gyermek nemcsak a szociális ellátások miatt jelent megélhetési forrást, hanem a vizsgált településeken megjelent a gyermekmunka is. A legszegényebb családok, ha a felnőttek munkaerejét nem is tudják eladni, de el tudják adni – igaz sokkal olcsóbban – a gyerekekét. Az iskolából való lemorzsolódás oka – a gyermekvédelmi felelősök megfigyelése szerint – gyakran egyszerűen az, hogy a napszámos családok kénytelenek már a 10 éves kor kürüli fiaikat munkába küldeni A 10 éves kor körüli lányok munkaerejére is szükség van. Ha az anyák el tudnak menni napszámba, ilyenkor ők vigyáznak a kisebbekre. A túlélés kényszere nagyon szigorú forráskezelési technikákat követel. A napszámos réteg “felülről” és “alulról” is nyitott. Egyrészt a napszámos létbe való lesüllyedés veszélye a települések kisbirtokos termelőit is veszélyezteti. Nincsenek tartalékaik, így képtelenek ellensúlyozni a mezőgazdasági termelés hullámzásából adódó problémákat. Kiszolgáltatottak a felvásárlóknak, annyiért kell eladniuk a terményt, amennyit adnak érte, nincsenek alkupozícióban. Két évvel ezelőtt a vizsgált településeken a gazdák egy részének például elvitte a termését a belvíz, jópáran annak 6

A rendelkezésre álló és megszerezhető tőkék felmérése a szociális munkások tevékenységében a hatékony gyakorlat alapfeltétele lenne. 7 Erről részletesen szól a következő tanulmány: Kozma Judit: A szegénység pszichológiai vonatkozásai. Esély, 2003, 2.sz., 15-30.o.

20

következményeit nyögik máig is. E családok egy részét már csak egy hajszál választja el a napszámos létbe süllyedéstől. Ugyanígy lecsúszottak a városokból menekülők. Másrészt a napszámosok egy része – segítséggel – fel tud kapaszkodni a kisbirtokos termelők közé, ők azok, akik a szociális földprogramokból képesek voltak megfelelő jövedelemre szert tenni. Ők azok a szerencsések, akik rendelkeznek ehhez megfelelő munkakultúrával és kapcsolatokkal. Ebbe a csoportba tartozik az 1. esetleírásban szereplő házaspár is, akik nyilvánvalóan rendelkeznek olyan tőkékkel, amik lehetővé teszik a kistulajdonosi létbe való felemelkedést. A napszámosok közül azok vannak a legjobb helyzetben, akik csak néhány éve váltak munkanélkülivé vagy kerültek rokkantnyugdíjba, és még az inaktívvá válás előtt képesek voltak megteremteni a megfelelő életfeltételeket. A napszámból ugyanis legföljebb csak a mindennapi betevő jön ki, nagyobb beruházásra nem jut. Úgyhogy az albérletben lakóknak reményük sincs arra, hogy önerőből saját otthonhoz tudjanak jutni. A napszámos réteg “lefelé” is nyitott, lehet még lejjebb csúszni, a “lét alatti lét” páriái közé. A 2. esetleírás azt példázza, hogy miképp halmozódnak az esélytelenségek, ahogy lefelé haladunk a napszámos csoport rétegeiben. 2. esetleírás: Gyöngyi Az esetben szereplő klienst a velük készített interjúkban többször említették a település szociális szakemberei, ezért választottuk ki interjúalanynak. A szakemberek véleménye szerint a település szegényei közül egyike a legnehezebb helyzetben lévőknek. Négy gyermeke van, nagyon alacsony jövedelemből élnek, időnként rákényszerül a kamatos pénzre, ami miatt reménytelen helyzetbe kerül. A családsegítő szolgálat szociális munkásai már nem merik odaadni neki a gyermekvédelmi támogatást, mert elveszik tőle az uzsorások. Ezért a családgondozó kezeli a pénzt. Komolyan gondolkodnak a gyerekek intézeti elhelyezésén. Télen Gyöngyi a szeméttelepről összeszedett műanyagzacskókkal fűtött, mert megfagytak volna. Meleg nem volt, de a gyerekek olyan büdösek voltak a füsttől, hogy az óvodában, iskolában kiközösítették őket. A családsegítő ekkor, az iskola és az óvoda jelzésére kereste fel a családot. Gyöngyi egy darabig próbált ködösíteni („Minden rendben lesz, megcsinálom.”), de aztán összeomlott, és elmondta a helyzetet: hatalmas kamatos pénz tartozása gyűlt össze, a férje börtönben van, de így jobb, mert egyébként, ha itthon van, elviszi a gyerekek szája elől a kicsi jövedelmet a kocsmába. Mint az interjúból kiderült, azért próbált titkolózni, mert a családban volt már gyerek intézetben, és rettegett attól, hogy elveszítheti a gyerekeit. Ahogy a vele készített interjúban elmondta, semmi egyebe nem maradt már, csak a gyerekek. A beszélgetés előtti nap igazságügyi orvosszakértői vizsgálaton volt, elmondása szerint azért, hogy megállapítsák, képes-e a gyerekeit nevelni. Ez nem volt igaz. Az orvosszakértői vizsgálatra azért került sor, mert Gyöngyinek bírósági ügye van. A bírósági ügy, melyben több tárgyalás volt már, a „szocpol-lakás” miatt folyik, amelyben Gyöngyi és gyerekei laknak. A környék legtöbb szociálpolitikai kedvezménnyel épült házához hasonlóan Gyöngyié is úgy épült, hogy nem volt hozzá semmiféle saját erő. Az ilyen helyzeteket rendszerint úgy oldották meg, hogy a vállalkozó jelentkezett a feladatra, kölcsönkértek építőanyagot, aminek az árát azután némi kamattal a felvett pénzből visszafizették. Nos, ez még nem lett volna baj, a házak egy része így is felépült úgy-ahogy, de a Gyöngyivel üzletelő vállalkozó feketén 21

épített, a házból csak a falak állnak, és be van fedve, az ablakokon és az ajtón fólia, így lakhatási engedélyt nem kaphatnak, a pénz pedig már elfogyott, nincs miből a házat befejezni. A falak már repedeznek, mert nincs alap, és mindent kispóroltak belőle, amit csak lehetett. A vállalkozó, miután Gyöngyi felvette a bankban a pénzt (2,2 millió forintot), az autóban elvette tőle. Nemrég a vállalkozó egy gázrobbanásban meghalt. A pénzt viszont az ügyfeleitől perli a bíróság. Kérdeztem Gyöngyit (aki nyilvánvalóan értelmi fogyatékos és hallássérült), hogy volt-e ügyvédje a tárgyaláson. Nem értette, mi az. Kérdeztem, a tárgyalás előtt odament-e valaki hozzá beszélni az ügyről. Nemmel válaszolt. Egyedül állt a bíróság előtt (amúgy 17 másik vádlottárssal együtt) úgy, hogy csak annyit értett az ügyből, hogy vissza kellene fizetnie a 2,2 millió forintot. Az igazságügyi orvosszakértő nyilván az értelmi fogyatékosságának fokát próbálta megállapítani. Az interjú során nehéz volt vele beszélni, mert a hallássérültsége és/vagy idegállapota és/vagy értelmi sérültsége miatt általában monologizál, igyekszik kikerülni, hogy kérdést kapjon. Ennek ellenére, ha kellő nyomatékkal kérdeztem, megértette, hogy mire vagyok kíváncsi. Hallásérültségén kívül asztmás, az interjú alatt végig kapkodta a levegőt. Az idősotthon helyiségében beszélgettünk, ez jó volt, mert amikor kint voltunk náluk az interjú időpontját megbeszélni, a gyerekek állandóan szaladgáltak körülötte, figyelni sem tudott, nem hagyott szóhoz jutni, csak monologizált. A ház egyébként elképesztően mocskos hodály. Három nagy szoba van, a konyhának és a fürdőszobának csak a helye van meg, víz nincs bent. Az első szobát láthatóan nem lakják, bútor sincs benne, a koszos rongyok között egy nagy tál volt, tele disznótüdővel, amit Gyöngyi egy disznóvágásról hozott el hitelbe. A bűz leírhatatlan volt. A másik első szobában csak egy ócska sezlon volt. Az előtt feküdt a földön Sándor, Gyöngyi férje, ájult részegen. A hátsó szobát lakják valamennyien. Az egyik gyerek hangosan kiabált ki a hátsó szobából, hogy nézzem meg, milyen kosz van. Nyilván ez valamiféle megkésett válasz volt a hivatal korábbi látogatásaira. A másik gyerek, Dávid állandóan az anyja mellett volt, hangosan kiabált, rángatta. Gyöngyi láthatóan nem tudott vele mit kezdeni, hol fölkapta, hol letette, hogy azután ismét fölvegye, ami tekintve a gyerek súlyát és Gyöngyi nyilvánvaló alultápláltságát, nem volt könnyű feladat. A háztartás/család összetétele A háztartásban összesen 9 fő él: Gyöngyi, háztartásfő, 39 éves, házas, de jórészt különváltan él a házastársától, Sándortól, 6 kisegítő iskolai osztályt végzett, gyakorlatilag írástudatlan, gyermeknevelési támogatáson van. Sándor, Gyöngyi férje 40 éves, munkanélküli, 8 osztályt végzett, nagyrészt különváltan élnek. Natasa, Gyöngyi előző kapcsolatából született 22 éves gyermeke, házas Bélával, 16 évesen maradt ki az általános iskola 6. osztályából, gyermekgondozási segélyen van. Kinga 18 éves, egyedülálló, 16 évesen maradt ki a kisegítő iskola 6. osztályából, munkanélküli. Sándor 8 éves, 1. osztályos a kisegítő iskolában, újra fogja járni az 1.osztályt. Dávid 5 éves, óvodás. Béla Natasa férje, 23 éves, 8 osztályt végzett, munkanélküli, ellátást nem kap. Béla, Natasa és Béla gyermeke, 3 éves. Arnold, Natasa és Béla gyermeke, 8 hónapos. 22

Család- és, foglalkozástörténet Gyöngyiék nyolcan voltak testvérek, a nagyapja muzsikus volt, magyar cigányok, ugyanitt laktak gyermekkorában is. Nagyon szegények voltak, a helyi cigánytelepen laktak putriban. A szülei a faluba jártak dolgozni, tapasztani (vályogvetők voltak), és úgy „hoztak ételt”. Voltak csordások, apja dolgozott a vasútnál is. Egy gyerek Gyöngyi testvérei közül fogyatékosan született, intézetben nevelkedett. Gyöngyi szülei analfabéták voltak. Gyöngyi gyakran volt beteg gyermekkorában, két fiatalabb testvére szívbeteg volt, fiatalon meghalt. A szülők 58-59 éves korukban haltak meg. Idősebb bátyja a börtönben cukorbetegséget kapott, nyugdíjas, házhoz kötött. Az élő testvéreknek csak három-három gyerekük van. Sándor úgy vette el Gyöngyit, hogy egy másik embertől volt terhes Natasával. Gyöngyi Hajdúhadházra ment élettársnak egy oláh („sátoros”) cigánycsalád férfitagjához. Az anyósa nem tűrte őt, úgyhogy szakított az élettársával. Sándor vállalta Natasát. Natasa iskolakerülés miatt egy ideig intézeti gondozott volt. Gyöngyinek sosem volt munkaviszonya, csak a gyermekgondozási segély ill. a gyermeknevelési támogatás, amit még két hónapig, a legkisebb gyermek 8 éves koráig kap. Sándor is nagycsaládból származott, szülei már nem élnek. 1991-92-ig Budapesten dolgozott, kéthetenként jött haza. Akkoriban még jól éltek, Sándor a fizetését hazaadta. 1992 óta munkanélküli, napszámosként dolgozik. Az elmúlt években egyre mélyebbre süllyedt az alkoholizmusba. Mostanában ritkán van otthon, hónapokig Budapesten tartózkodik hajléktalanként. Ott egy fóliasátorban laknak a testvérével és más hajléktalanokkal, vasgyűjtéssel szerzik meg az italra valót. Natasa a két gyerekkel van otthon gyermekgondozási segélyen, munkaviszonya sosem volt. Béla munkanélküli, 2-3 hónapos munkán dolgozott egy válallatnál, de részeges volt, úgyhogy elbocsátották. Regisztrált munkanélküli, most jár le az 1 éves regisztrációja, rövidesen megkapja az aktív korúak rendszeres szociális támogatását. Jövedelmeik és azok felhasználása: Gyöngyi: gyermeknevelési támogatás 19950 Ft, családi pótlék 13000 Ft, gyermekvédelmi támogatás 13800 Ft. Natasa: gyermekgondozási segély 19950 Ft, családi pótlék 11200 Ft, gyermekvédelmi támogatás 9200 Ft. Kinga nem dolgozik, az anyja tartja el. Sándor nem ad haza pénzt, csak ha otthon van, a napszámból esetleg vesz valamit a gyerekeknek. Béla napszámba jár, de jövedelmet ő sem hoz, mert alkoholista és erős dohányos. Gyöngyiék biztos jövedelme tehát 46750.- Ft, ami négy fő között oszlik meg, ha külön háztartásnak vesszük Natasa családját, ami 11687 Ft/fő. Natasáék biztos jövedelme 40350 Ft, négy főre, ami 10087 Ft/fő. Semmire sem jut elegendő. Súlyosan nélkülöznek. A gyerekeknek sem jut elegendő élelmiszerre, ruhára (Gyöngyi a fia szétszakadt cipőjét is papuccsá vágta szét, mert nem tudott neki másik cipőt venni). Télen a gyerekek betegsége idején sem jutott gyógyszerre. Dávidot decemberben rohammentővel kellett a kórházba szállítani gennyes tüdőés mellhártyagyulladás miatt. Amikor a két családanya már nem bírja a gyerekek éhes rimánkodását, „kamatos pénzt” vesz fel, aminek a dupláját kell visszaadniuk, ha megkapják a következő havi szociális járandóságukat, így már a hónap elején sincs pénzük. Gyöngyi most segítséggel kiszállt ebből az ördögi körből (a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője megfenyegette 23

az uzsorást, hogy feljelenti, így az elengedte a tartozást, aminek egyébként Gyöngyi már a sokszorosát fizette vissza), de Natasának 140000 Ft tartozása van. Nyáron valamivel jobb, mert akkor Gyöngyi el tud menni napszámba, de – mivel az alultápláltság és az egyébként is rossz egészségi állapota miatt – egyre kevésbé tud dolgozni, félő, hogy nem talál munkát. A két nagyobb lány nem segít ebben, mert Natasa maga is alultáplált, rossz egészségi állapotban van, és már várja a harmadik gyereket. Kinga bírná, de Gyöngyi elmondása szerint lusta, sőt időnként a boltban adósságot csinál az anyjának, mert jó ruhákat szeretne. Gyöngyi a kicsi jövedelmet még a konyhakert megművelésével tudja kiegészíteni. Társas támogató rendszer: Sem a tágabb család, sem a szomszédság támogatására nem számíthatnak, mivel Gyöngyi családjának még élő tagjai maguk is nélkülöznek, a szomszédoktól származó segítség pedig reciprocitáson (“ma nekem, holnap neked”) alapulna, de nincs mit adnia. Kapcsolat a szociális szolgálatokkal: A gyermekvédelmi támogatást nem kapják kézhez, abból a hivatal a gyerekek napközijét fizeti be, vagy bevásárol, a gyógyszert, a tüzifát veszi meg, ahogy a néha kapott rendkívüli segélyből is (évente maximum négyszer lehet a településen redkívüli segélyt kapni, az is legfeljebb 4000 Ft). Helyzetértékelés és vágyak Mikor megkérdeztem Gyöngyit, hogy az utóbbi időben jobb-e vagy rosszabb a helyzetük, mint korábban, minden hezitálás nélkül azt válaszolta, hogy jobb, mert felépült a házuk, és korábban egy kidőlt falú putriban laktak. Ez a legjobb dolog, ami életében vele történt. A következő jó dolog az lenne, ha sikerülne leszázalékoltatnia magát. Ez eddig nem sikerült, csak „40 %-ot kapott”.

Az esetben a legnehezebb helyzetű családok egyikét látjuk, a napszámos réteg legalsóit, akiket már csak egy paraszthajszál (Gyöngyi esetében esetleg a bírói ítélet, illetve a gyermeknevelési támogatás elveszítése) választ el az ennél is lejjebb lévőktől, a “lét alatti létben” tengődőktől. Most is csak felsorolásszerűen nézzük meg az esélytelenségek halmozódását az esetleírás szereplőinél: • biztos egy före eső jövedelmük mindössze 10000 forint körül van a szociális ellátásokból, de még annak egy része sem jelenik meg pénzbevételként a háztartásban (ezt a kedvezményezettek általában úgy ítélik meg, hogy elvették tőlük a segélyt); • a napszámból kevéssé számíthatnak kiegészítésre, • mivel egyrészt a családot ellátó Gyöngyi egészségi állapota miatt egyre kevésbé képes dolgozni, • másrészt a férfiak keresményüket nem a család ellátására, hanem alkoholra költik; • ha a családi bevételt gyarapítaná a férfiak munkája, akkor sem lenne sokkal fényesebb a helyzet, de a gyerekeket nem veszélyeztetné oly mértékben az éhezés, a részeg szülő dühkitörései és az egy szobában elszívott töméntelen legolcsóbb cigaretta, • ami nyilvánvalóan egyik oka a gyerekek gyakori légzőszervi (főleg asztmás) megbetegedésének. • A család fiatal nőtagjai közül az egyik rossz egészségi állapottal küszködik, korán szült, 22 évesen már a harmadik gyereket várja, a másik meg nem hajlandó dolgozni, élősködik. 24

• A család tagjainak egy része értelmi fogyatékos, másik része 16 évesen a nyolcadik osztály elvégzése nélkül hagyta el az iskolát. • A társas támogató rendszerre nem számíthatnak, mivel tágabb családjuk tagjai is nélkülöznek, a szomszédok bizalmára sem építhetnek, mert “hitelképtelenek”. Az esetleírásból az is kiderül, hogy a szegények sajátos kizsákmányolási módjai is a legszegényebbeket veszélyeztetik leginkább. Nem az esetleírásban szereplő kérdezett mondta el egyedül, hogy a kamatos pénzt akkor veszik fel, amikor már nem bírják a gyerekek éhes sírását, vagy akkor is meg akarják venni a beteg gyereknek a gyógyszert, ha egyáltalában nincs rá pénzük, és az önkormányzati szociális irodából is hiába kérnek, mert már “kimerítették a keretet”. A szociális ügyintézők a legkészségesebben a gyerekek gyógyszerére, szemüvegére, kezeltetésére adnak gyorssegély, ami azonnali pénzt jelent, de nagy valószínűséggel időnként akkor is hivatkoznak a rászorulók a gyerek szükségére, amikor ételre kell a pénz.8 Ugyanígy a szociálpolitikai kedvezménnyel épült házakkal kapcsolatos visszaélések is a legszegényebbeket fenyegetik, hiszen semmi más módjuk nincs jobb lakáshoz jutni, csak a nem egyenes út. A “vállalkozóknak” pedig meg kell érje a munka, azaz nyereségesnek kell lennie az üzletnek, úgyhogy nem lehet beletenni az épületbe mindent, amit kellene. Ezért történt meg nem egy esetben, hogy a felépített ház az átadás után nem sokkal összedőlt. A legszegényebbek esetében előfordul a piti bűnelkövetés más formája is. Ellopják a biciklit vagy a szánkót, amit éppen őrizetlenül találnak. Sokszor gyerekek lopnak a nélkülöző családnak. Az egyik település iskolájába például szinte minden évben betörnek, valószínűleg gyerekek. Elvitték a fagyasztott húst a hűtőből, az öreg mosógépet. A piti bűnekövetést a helyi társadalom sajátosan tolerálja. Az elkövetőket jól ismerik, és időnként az ellopott javakat is meglátják. A közbiztonságot ennek ellenére kiválónak tartja, mind a rendőrség, mind pedig a közvélemény. A piti bűnelkövetés leggyakoribb áldozatai ugyanis maguk is szegények. Az egyik interjúalanyunk, aki mozgássérült és félig vak testvérével él, és maga is láttássérült és értelmi fogyatékos, mesélte, hogy tavaly a nagy télben a környék megfagyástól rettegő családjai lebontották a fakerítésüket, ellopták a fakaput, még a nyárra félretett babkarókat is elvitték. Erre a testvérpárra az ÁNTSz hívta fel a családsegítő szolgálat figyelmét, hogy segítségre szorulnak, mert a megfagyástól kell őket megmenteni. Ennek a testvérpárnak a még mozgásképes tagja mondta el, hogy már a kiskertet sem műveli meg, mert “Minek? Úgyis ellopják.” Ahogy haladunk a szegénység lépcsőfokain lefelé, úgy halmozódnak az esélytelenségek: az iskolai karrier törése, a betegség, a fogyatékosság, a rövid élettartam. És a nélkülözések további nélkülözésekhez vezetnek: a fogyatékosság csökkenti a szomszédok szolidaritását és az önvédelem képességét, így nem lehet megvédeni az oly szükséges konyhakertet a tolvajoktól; a rászoruló nem tudja igénybe venni a nagyon szükséges kórházi kezelést, mert nincs hálóinge, papucsa, tisztálkodási szerei; a tehetséges gyermek lemorzsolódik a tehetséggondozó iskolából, mert nem tudja a család megvenni a felszerelést, és képtelen kéthetenként tiszta ágyneműt adni neki; a 8

Vagy esetleg másra, mert arról is történetek szólnak, hogy a gyorssegély felvétele után “kiszoláriumozva” vagy “kiondolálva” találkoztak a szociális előadók a kérelmezővel. De ez már a helyi szociális mitológia tárgykörébe tartozik, amiről a zárótanulmány más fejezeteiben írtunk.

25

kétségbeesés és a napi robot monotóniája vagy az alkoholizmusba vagy a súlyos depresszióba vezet, ami egyenesen visz tovább az öngyilkossághoz. Az interjúk során megdöbbenve tapasztaltuk hogy az általunk vizsgált családokban milyen gyakori az öngyilkosság, a 46 kérdezett családjában öt esetben fordult elő halmozottan a felmenők és a testvérek halálának okaként (egyébként ugyanilyen gyakori volt a baleset is). Az eddigiekben csak elvétve utaltunk a cigány és nem cigány kérdezettek közötti különbségekre. Tettük ezt azért, mert a cigány és nem cigány napszámos családok között kevesebb a különbség, mint az azonosság. Az általunk kérdezett szegény csoport többsége cigány származású, ami nem azt jelenti, hogy az adott településeken a mély szegénységben élők többsége cigány. A mintavétel nem volt reprezentatív, de nem is volt a kutatás célja a reprezentatív mintaválasztás, mivel inkább a belső viszonyokat akartuk megismerni, és a fenomenológiai módszerrel dolgoztunk. Ennek ellenére szimptomatikus, hogy a kérdezettjeink közé bekerült legnehezebb helyzetűek mindegyike cigány. De a cigány származás nem egyértelműen jelzője a legnehezebb helyzetnek, mert a cigánycsaládok jórésze rendelkezik olyan munkakultúrával (ez is a két világháború közötti mintákat követi), ami lehetővé teszi a napszámos viszonyba való beilleszkedést, az önellátásra termelést, továbbá – bár ők is a cigányközösség keretein belül mozognak, de kapcsolódnak a jobbmódúakhoz is – tudják használni a nagycsaládi, szomszédsági és vallási közösségek reciprocitáson alapuló támogató rendszerét. De ezek a tőkék is alá vannak vetve a piaci viszonyoknak. A napszámosok legnagyobb ellensége a munkaerőiaci túlkínálat, ami – mint már említettük – a fekete munka piacán is megjelent. Ha nincs elég munka, akkor a szűkös szociális ellátások nem biztosítják a túlélést. A fent emlegetett munkakultúrát is csak akkor lehet megszerezni, ha az ember hozzáfér a munkához. A munkaerő fenntartása is csak akkor sikerülhet, ha van elég munka. Ahol nagyobb a konkurrencia, és kevesebb a munka, ott nem lehet élni például a fent leírt túlélési stratégiákkal sem. Nincs télre felkészülés, csak éhezés, amitől a felnőttek olyannyira legyengülnek tavaszra, hogy nemigen kellenek a gazdáknak (főleg, ha jobbat is találnak). Sok panaszt hallottunk arról, hogy mennyire rossz a napszámosok fizikai állóképessége: nem tudnak már tíz órát dolgozni egyhuzamban. A “kommenció” sem jár mindenütt, csak ahol nem olyan nagy a konkurrencia. Sokszor van hát, hogy a munkás éhesen kezdi az első napot, és vagy kibírja estig, amikor vehet élelmet, vagy nem. A nehéz fizikai munka végzése közben pedig nem lehet megerősödni. A rossz munkásra nem lehet rábízni a szerszámokat, és főleg nem a munkagépeket. A munkaképesség elvesztésének veszélyére figyelmeztet az is, hogy a mély szegénységben élő családok legelesettebbjeiben sokszor már a csak a nők és a gyerekek kapnak munkát. A férfiak otthon ülnek. Ahogy egyik interjúalanyunk, egy szociális munkás mondta: “Nagyon sokszor előfordul, hogy az apa marad otthon a gyerekekkel, az anya elmegy dolgozni, akkor is ha már állapotos. Megy és ássa a krumplit, szedi az uborkát, vagy bármi. (Miért az anya megy el?) Nem adnak kevesebbet a nőknek, hanem az érdektelenség. A férfinek ez így tökéletes, hogy ő otthon van. A gyerekekkel persze nem foglalkozik, a nagyobb gyerekekre ráhagyja a többit, ő meg elmegy a kocsmába, kártyázik vagy szomszédol. (Mi az a “szomszédolás”?) Unatkozunk, ne legyünk otthon, ülünk egy szobában huszan-harmincan, jó hűvös van, nézzük a tévét, közben jól elbeszélgetünk. A gyerekek meg ott kint nyugodtan lehetnek, nem foglalkoznak velük egyáltalán. Az a lényeg, hogy ők jól elvannak, nem zavarja őket semmi. 26

Nincs életcéljuk. Ha kérdezed, miért nem mennek dolgozni, akkor azt mondják, hogy nem jár erre olyan autó, amelyik keres ilyen embereket, hogy elmenjünk dolgozni. Hiába mondom, hogy a munka után menni kell, azt keresni kell.” A kolléganővel ellentétben nem gondoljuk, hogy a férfiak otthonülésének az érdektelenség lenne az oka. Tapasztalataink szerint a napszámos létnek sajátos “etikettje” van. Valóban arról van szó, hogy ha “nem hívják őket”, ők hiába mennek “munkát koldulni” (saját kifejezésük). Egy idő után feladják, vagy meg sem próbálják, mert látják a többiek példáján, hogy hiába. Amit a kolléganő érdektelenségnek nevez, az szerintünk inkább rezignáció. Ebből a szempontból is fölértékelődnek a szociális ellátások, amelyeknek ez esetben egyértelműen van szerepe a munkaerő fenntartásában. A mai napszámosok sajátosan modern forrásfelhasználási technikákat alkalmaznak, igyekeznek “több lábon állni”, erről szól a napszám és a szociális ellátások kombinációja. A baj csak ott van, hogy a szociális ellátások jövedelemfenntartó képessége nagyon csekély, a napszám pedig nagyon bizonytalan. A “több lábon állás” ráadásul illegális. 3. Következtetések A napszámos viszony, miközben kétségtelenül a vizsgált települések társadalmának sajátos integrációs viszonya, az Amartya Sen által leírt9 igazságtalan beillesztést jelent, amennyiben a munkásokra nézve rendkívül hátrányos és feltételeiben mélyen egyenlőtlen. Mint láttuk a napszámos viszonyból “felfelé” kikerülni nehéz, bizonyos feltételek hiánya esetében reménytelen, “lefelé” annál könnyebb. A még tovább csúszáshoz elég, ha a kirekesztettséghez vezető feltételek halmozódnak, például a fő kenyérkereső kiesik (börtönbe megy vagy alkoholista vagy megbetegszik), vagy egy rossz év nélkülözésének következtében, amit a tartalékok hiányában képtelen ellensúlyozni, annyira elveszíti a munkavégző képességét, hogy már nem kell a gazdáknak, vagy egyszerűen csak kiöregszik a napszámból, “nem hívják már”, és nem tud munkajövedelemre szert tenni. Azoktól, akik még a fekete munka piacáról is kiszorulnak, megvonja a társadalom az élethez való jogot. A társadalom ezen szegmensében az emberek folyamatosan veszélyeztetettek: az éhség, a legalapvetőbb civilizációs feltételek hiánya, a kezeletlen betegségek és a gyakori fogyatékosság, a társas támogató rendszerek hiánya, sőt a terror a szomszédok részéről és a családban, a szegényeket fenyegető sajátos kizsákmányolási módoknak való kiszolgáltatottság és a devianciák legváltozatosabb formái a legszegényebbek gettóiban a mindennapok velejárói. Ebben a helyzetben legtöbbször az öngondoskodási képességet meg- vagy visszaszerezni önerőből nem lehet, és tekintettel a csoport bővített újratermelődésére, szembe kell néznünk azzal, hogy van a társadalomban egy olyan réteg, amelynek tagjai esetleg sosem tudnak piacképes munkaerővé válni. Ezt a társadalmi csoportot egyik integrációs ügynökség sem képes elérni: a szociális szolgálatok tehetetlenek a problémák ilyen halmozódásával szemben, és eszközeik teljes mértékben elégtelenek akár csekély mértékű befolyásolásukra is, ami egyenesen vezet az önfelmentő ideológiákhoz, végső soron pedig az áldozatok vádlásához; az iskolák a súlyos nélkülözés áldozataivá 9

Amartya Sen: Kirekesztés és beillesztés. Esély, 2003, 2.sz., 3-15.o.

27

vált gyermekeket nem képesek megfelelően tanítani, ezért száműzik őket a kisegítő iskolákba, ahol felkészületlen tanárok igyekeznek legalább megőrizni őket; ezeket a csoportokat a kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek is csak legfeljebb némi alamizsnával érik el. A kép nem lenne azonban teljes, ha legalább néhány bekezdés erejéig nem világítanék rá arra is, hogy a helyi önkormányzatok miért nem képesek a legelesettebbek helyzetén változtatni. A nélkülöző emberek nélkülöző helyi társadalmakban élnek, melyekben valamennyi rétegnek és csoportnak mindennapi tapasztalata a hiány és a bizonytalanság. Vizsgálataink a négy településen sajátos működési mechanizmusokat tártak fel, melyek meghatározzák az egyes társadalmi csoportok beilleszkedését és kirekesztődését. Ezek a mechanizmusok pedig ugyanúgy meghatározzák az önkormányzati szociális ellátásokról döntő és a szociális szolgáltatásokat végző emberek cselekvési terét, mint ahogy a helyi társadalom elrendeződését. A hiány és bizonytalanság következtében az önkormányzatok is túlélési stratégiákat alkalmaznak, és ezek egyáltalában nem különböznek a szegény családok stratégiáitól. Kényszerpályák jönnek létre tehát, melyek minden résztvevő döntési lehetőségeit behatárolják. Mindannyian ugyanabban a helyi társadalomban élnek, ugyanazoknak a viszonyoknak, szabályoknak alávetve, bár természetszerűen ezek a viszonyok teljesen különböző módon hatnak rájuk. Mindenek előtt a helyi ipar hiányában vagy leépülésének következtében a termelés az általunk vizsgált településeken szinte csak a mezőgazdaságra alapozódhat. A mezőgazdaság helyzetéből következik, hogy ez a termelés nem a modern, tőkés termelési viszonyokat alakítja ki, hanem egy lényegesen archaikusabb formát, a napszámos viszonyt rekonstruálja. Ez is a hiány következménye, ugyanis a helyi gazdák (akik a termelőszövetkezetek felbomlásával, a kárpótlással majd a föld-akkumulációval sikerrel jutottak megfelelő nagyságú földhöz) csak úgy tudnak a nyugati piacokra versenyképesen termelni, ha nagyon olcsón termelnek, ez viszont a fekete munka nélkül nem megy. Egyéb lehetőségek híján ebben a termelési viszonyban az általunk vizsgált négy településből háromban a helyi társadalom gyakorlatilag minden tagja részt vesz, a szociális ellátások forrásainak „kapuőrei” éppúgy, mint azok kedvezményezettjei, és ez befolyásolja a szociális ellátások és szolgáltatások működését, a negyedik településen ez a viszony nem mindenkire terjed ki, de így is jelentős. A források szűkösek, körülöttük emiatt harcok alakulnak ki, ami szintén befolyásolja a szocális ellátások és szolgáltatások tevékenységét. Sajátos kultúrát láttunk, melyet a „hiány és bizonytalanság kultúrájának” nevezhetünk. Ugyanazzal a dilemmával szembesülnek a helyi társadalom fent és lent lévő emberei: úgy kell felelősséget vállalniuk, hogy közben nincsenek meg ennek a feltételei, és még a feltételek hiányáról sem lehet túl sokat panaszkodni, mert ez ráirányítja a figyelmet a hiányosságokra, sikertelenségekre, ami maga után vonja a feladatok elhanyagolásának vádját. Hogy példát írjunk a „fent” és „lent” ugyanúgy működő dilemmára, nézzük meg az éhező és rongyos gyerekek példáját. A szegények esetében a gyermek jóllétéért nemcsak a szülő felel, hanem a szociális biztonság helyi rendszere is, erről külön segély beszél, a gyermekvédelmi támogatás. Az önkormányzati tisztviselő viszont nem tud elég pénzt adni a munkanélküli szülőnek arra, hogy eltartsa saját magát és gyermekét. Ugyanakkor – mivel felelősséget visel a gyermek megfelelő fejlődéséért – nem mondhatja, hogy kérem, erre itt nincs pénz, mert nagyon csekély a segélykeret. Ezért – ha minden lehetséges forrást megnyitott, de a 28

gyermek mégis nélkülöz – áthárítja a felelősséget a szülőre, mert az már mégsem megy, hogy nem vállalja a felelősséget az általa világra hozott gyerekért (innen jön a sok gyereket vállaló felelőtlen szülők hétköznapi elmélete). Ugyanis, ha a hivatal ilyen helyzetben vállalja a gyermek megfelelő fejlődéséért a felelősséget, egyetlen lehetséges lépése marad, hogy elviszi a gyereket az intézetbe, mert ott anyagi értelemben nem fog nélkülözni. Erről viszont legtöbbször pontosan tudja, hogy méltánytalanság, ráadásul tiltja a gyermekvédelmi törvény. Közben a szülő is csak egy ideig mutogathatja az üres pénztárcáját (ha van neki egyáltalában), mert amikor már minden lehetőséget kimerített, amit a társadalmi védőháló nyújtott, és már mindent megtett, hogy pénzt szerezzen, és a gyerek még mindig nélkülöz, akkor nem háríthatja vissza a felelősséget a hivatalra, mert akkor ez egyenlő annak beismerésével, hogy képtelen gondoskodni a gyerekről, és akkor elveszíti. Az üres pénztárca és a nélkülöző gyerek túlzott mutogatása – mindkét felelős fél esetében – tehát a hiányokra hívja fel a figyelmet és az elhanyagolás vádjához vezet. A hiány és a bizonytalanság sokféle következménnyel jár, többek között: • felértékeli a megszerezhető forrásokat, például a szociális ellátásokat, még akkor is, ha ezek igen csekély értéket képviselnek, és harcokat indukálnak ezek körül; • leszűkíti a horizontot, azaz nem teszi lehetővé a hosszú távú tervezést, emiatt a „fentiek” éppúgy, mint a „lentiek” egyik napról a másikra élnek; • növeli a társadalmi távolságot a fent és a lent között, ami csökkenti a szolidaritást, vagy inkább leszűkíti a szolidaritás terét, • és sajátos lojalitás-konfliktusokat termel, ugyanis a hátrányos helyzetű mezőgazdasági közösségekben nem csak mély-szegény mezőgazdasági munkások, hanem tönkrement kisbirtokosok is vannak, akiknek egy rossz év elviszi a kenyerüket és ugyanolyan pénztelenek lesznek, mint a mélyszegény mezőgazdasági munkások. A szociális források kapuőrei, akik legtöbbször maguk is kistermelők, pedig nyilvánvalóan társadalmilag sokkal közelebb állnak a lecsúszott szűkölködőkhöz, mint az előbbi nincstelenekhez. Ebből áll elő a lojalitás-konfliktus. Zárszó a beavatakozás lehetőségeiről Tanulmányunk megállapításaiból szervesen következik, hogy a beavatkozási lehetőségek vizsgálatában egyszerre vettük figyelembe a szociálpolitikai és szociális munkás beavatkozás eszköztárát. Azt is szem előtt kell azonban tartanunk, hogy a feltárt problémák hatékony kezelése nemcsak átgondolt szociálpolitikai és szociális munkás eszközöket igényel, hiszen a vizsgált települések helyzetének javítása átgondolt kistérségi fejlesztések nélkül lehetetlen. A szociálpolitikai bevatkozásoknál nyilvánvalóan azokra az eszközökre gondolunk, amelyekkel lehetővé válik a napszámos lét kiszolgáltatottságának csökkentése, mint amilyen mindenek előtt a fekete munka és az illegális túlélési stratégiák, elsősorban a több jövedelemre támaszkodás “kifehérítése”. A szociális munkás beavatkozási módok felvázolásánál szemléleti megalapozásként a közösségi fókuszú szociális munka10 nézőpontját találtuk a 10

Azért nem írunk egyszerűen közösségi szociális munkát, mert ez a fajta – nem az egyénekből, hanem sajátos szerveződéseikből vagy szerveződési lehetőségeikből kiinduló szemlélet, amelynek központi kérdése a társult embereknek a saját életfeltételeik megváltoztatására, javítására, döntési lehetőségeik szélesítésére, és az ehhez szükséges

29

leginkább reménykeltőnek. E nézőpontból a kirekesztettség lényegének a hatalmi egyenlőtlenséget tekintjük. A hatalom fogalmát viszont – a nemzetközi szociálpolitikai és szociális munkás szakirodalom11 eredményeivel összhangban – a hazai értelmezéseknél szélesebb fogalomnak tekintjük: a társadalom által értéknek tekintett anyagi és szellemi javakhoz, a személyes életpályával és az életkörülmények alakításával kapcsolatos döntési lehetőséghez, valamint a társadalom formális és informális támogató rendszereihez való hozzájutás esélyeként határoztuk meg. A társadalmi kirekesztettség komponensei ezzel összefüggésben: a szegénység és az alcsony jövedelem, a munkaerőpiacra való bejutás lehetetlensége, a gyenge vagy hiányzó társas támogató rendszer, a területi illetve szomszédsági hatások, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésből való kirekesztettség.12 Ezek egyike sem egyedi, elszigetelt jelenség, hanem a makrotársadalmi és a helyi társadalmakhoz köthető folyamatok következménye, amelyek nagyobb társadalmi és helyi csoportokat érintenek, ezért nem is befolyásolhatók pusztán az egyénekre fókuszáló gyakorlattal. A közösségi fókuszú szociális munka a helyi társadalmakban létező integrációs problémák okait a helyi társadalmak viszonyaiban keresi (miközben természetesen nem felejtkezik el ezek összefüggéséről a makrotársadalmi viszonyokkal), és ezeket a viszonyokat igyekszik változtatni, hogy a lakóhelyi közösség társadalmi kohéziója növekedjen, és a kirekesztettek számára a beiilleszkedés szélesebb útjai nyíljanak meg. Egy ilyesféle gyakorlat egyszerre célozza • a kirekesztett csoportok érdekérvényesítési esélyeinek javítását, környezetalakító képességük növelését, legyen szó akár a szociális jogok érvényesítési lehetőségeinek növeléséről, a társas támogató hálók erősítéséről, a problémákban érintettek közötti partneri viszony kiépülésének elősegítéséről vagy a részvételhez szükséges tudások és készségek elsajátításának elősegítéséről, • a helyi integrációs ágensek működésének javítását (a különböző közösségi tereket nyújtó szerveződések tartoznak ide, mint például az önkormányzatok szociális ügyosztályai, a szociális szolgálatok, az iskolák, a művelődési vagy közösségi házak, a civil szervezetek, az egyesületek, a vallási csoportok, és így tovább), • valamint – nem utolsó sorban – a mindezekhez szükséges szolgáltatások fejlesztését, a szolgáltató rendszerek hatékony és integrált működésének elősegítését.

forrásokhoz való hozzájutásra vonatkozó képeségének erősítése (az empowerment), nem egyszerűen azonos a korábbi közösségi szociális munka modellekkel, hanem azok továbbfejlesztése. 11 Lásd például: Braye, Suzy – Preston-Shoot, Michael (1995): Empowering Practice in Social Care. Open University Press, Buckingham - Philadelphia.; Burke, Beverly - Harrison, Philomena (1998): Anti-Oppressive Practice. In: Adams, Robert – Dominelli, Lena – Payne, Malcolm [szerk.]: Social Work – Themes, Issues and Critical Debates. Macmillan, London, 229-239.o.; Dominelli, Lena (1998): Antioppressive Practice in Context. In: Adams, Robert – Dominelli, Lena – Payne, Malcolm [szerk.]: Social Work – Themes, Issues and Critical Debates. Macmillan, London,3-22.o.; Dominelli, Lena (1996): Deprofessionalizing Social Work: Anti-Oppresive Practice, Competencies and Postmodernism. British Journal of Social Work, Vol. 26, 153-175.o.; Jordan, Bill (1990): Social Work in an Unjust Society. Harvester Wheatsheaf, Hemel Hempstead.; Jordan, Bill - Jordan, Charlie (2000): Social Work and the Third Way. Tough Love as Social Policy. Sage Publications, London.; Pierson, John (2002): Tackling Social Exclusion. Routledge, London és New York. 12 Pierson, John (2002): Tackling Social Exclusion. Routledge, London és New York, 8. és kk. o.

30

II. Magyarországon adaptált módszerek eredményei A Kulcs-tartó Programot a Menhely Alapítvány hét éve működő lakásprevenciós programjának tapasztalatai alapján, annak továbbfejlesztéseként indítottuk el 2011-ben a Nyílt Társadalom Intézet támogatásával. A kísérleti program célja a lakásvesztés (hajléktalanná válás) megelőzése. A programba jelentkezni (segítséget kérni) egy telefonszám hívásával lehet, meghatározott időpontokban, vagy e-mailt is lehet küldeni. A program első szakaszában minden hétköznap két órás időintervallumban volt bekapcsolva a sajtóban és szociális intézményeknél hirdetett mobiltelefon. A telefont jogász kollégák vették fel; amennyiben foglalt volt a szám, a készülék automatikusan átirányította a hívást a másik jogász munkatárs telefonjára. A programba való bejelentkezés során alkalom nyílik a telefonos tanácsadásra is, és az eset bonyolultságától függően hívjuk be a jelentkezőket személyes tanácsadásra. A személyes tanácsadáson jogász és szociális munkás közreműködésével - tájékoztatást nyújtunk az eset kapcsán felmerülő alapvető jogi fogalmakról; - értelmezzük a hitellel kapcsolatos dokumentációt (szerződés, kapcsolódó iratok), beleértve az aláírás következményeivel való szembesítést; - értékeljük az egyéni helyzetüket (hol tart most, hogy áll a hitele); - végigbeszéljük, hogy mi várható az esetükben, felvázoljuk a lehetséges jövőt; - felvázoljuk a személyre szóló megoldási módokat és lehetőségeket, meghagyva a választást és döntést az ügyfélnek; - szükség esetén segítünk beadványok, kérelmek fogalmazásában. Az eseteket dokumentáljuk, és részletes anamnézist veszünk fel minden ügyről. Ennek alapján írásos formában elkészítjük az egyes ügyek „probléma-térképét”, amely egyúttal valamilyen együttesen kialakított megoldási javaslatot is tartalmaz (mind jogi, mind szociális szempontból). Szükség esetén levélben fordulunk az adott pénzintézethez, vagy pl. a PSZÁF-hoz, támogatva a klienst érdekeinek képviseletében. A program eddigi működése során azt tapasztaltuk, hogy a hitelt felvevőknek nagyon hiányosak a hitelszerződésekkel kapcsolatos ismeretei: gyakran a legalapvetőbb fogalmakkal sem voltak tisztában. Sokan meg sem próbálkoztak a szerződések, dokumentumok értelmezésével hanem saját elképzeléseiket, vágyaikat olvasták bele a szerződések szövegébe. Rendszerint az alapvető állampolgári ismeretek szintjén kellett beszélnünk a szerződéses kötelezettségekről. Mivel a szabályok formalizmusát sokan nagyon nehezen tudják követni, ezért elfogadni is nehéz volt számukra azt, hogy a szabályok nem változtathatók meg visszamenőlegesen csupán azért, mert azok igazságossága morális szempontból megkérdőjelezhető. Akit csak lehetett behívtunk személyes ügyfélfogadásra, hogy elmagyarázzuk a hitelszerződésben és a kapcsolódó iratokban foglaltakat, értelmezzük azokat: fogalmakat tisztáztunk, félreértéseket oszlattunk el. Amennyiben olyan esettel találkoztunk, amelyben a pénzintézet vélhetően nem teljesítette kötelezettségét, vagy 31

szerződésben nem szereplő feltételeket szabott, akkor közreműködtünk a sikeres jogi lépések megtételében. A magánjogi szerződések értelmezési nehézségein túl a túlzott eladósodáshoz más társadalmi szinten jelentkező feszültségek is hozzájárultak. Azt tapasztaltuk, hogy az előrehozott szükséglet kielégítés (amennyiben az kizárólag fogyasztási célú, és nincs valamilyen befektetési jellege), szinte minden esetben nagyon magas „bedőlési” kockázatot hordoz. Nem lehet nem észrevenni, hogy a túlzott eladósodás nem csak egy színvonalasabb élet meggondolatlan hajszolása, hanem a sikeresség vágya is megjelenik benne, amelyhez óhatatlanul is kapcsolódnak olyan értékterhelt fogalmak, mint az érdemesség, elismerés stb., miközben az óvatosság és a megfontoltság kifejezések a kishitűség és sikertelenség fogalmakkal társulva a stagnálás vagy lecsúszás rémképét vetítik előre. Ezért szinte minden tanácsadás képzés és önismereti tréning is volt egy kicsit. Minden egyes olyan ember, aki ennek hatására a jövőben képes lesz a felénk áradó kínálatot kontrolláltabban kezelni, egyel, közelebb visz bennünket ahhoz, hogy közösségi méretekben alkalmazkodjunk nagyon összetett világunkhoz. Bár a fizetési nehézségek tömeges megjelenése közösségi szintű probléma, az eladósodás miatt kialakuló egyéni krízishelyzetek mégis nagyon különbözőek. Azt érzékeljük, hogy minden hozzánk forduló ügyét egyedileg kell kezelni. Két ugyanolyan helyzetben lévő, bajba került lakáshiteles is nagyon különböző lehet abból a szempontból, hogy milyen megoldás lehet hatásos az esetében. Mint ahogyan a jelenlegi helyzet kialakulásához is szükség volt a bankokra, meggyőződésünk, hogy a megoldáshoz is szükséges a közreműködésük. A pénzintézeteknek hajlandóságot kell mutatniuk a kockázatok valamilyen szintű átvállalására. A fedezeti ingatlan értékét meghaladó tartozások – amelyek európai viszonylatban is extrém mértéket öltenek Magyarországon – kezelésére nálunk mindenképpen ki kell találni valamilyen konstrukciót. A fedezeti ingatlan értékesítése után fennmaradó tartozás következtében ugyanis az adósnak esélye sem marad a talpra állásra, bármilyen otthonteremtésre. De a hitelező és az adós közötti közös kockázatvállalásra lesz szükség megítélésünk szerint azokban az esetekben is, amelyeknél jól látható, hogy a hitel felvétel időpontjában is nagy valószínűsége volt a törlesztési problémáknak. Erre való hivatkozással is kérhető az ügyfél számára a személyre szabott fizetési könnyítések, illetve szükség esetén a szerződés módosítása, helyreállítása. A médiában az utóbbi időben megjelentek olyan meglehetősen változatos módszereket kínáló szervezetek és személyek, akik azt az illúziót keltik az adósokban, hogy a pénzintézetek felelősségének megállapítása esetén azok a továbbiakban semmit nem követelhetnek rajtuk. Feladatunk, hogy az adósok reálisan lássák azt, hogy mit vállalnak a pereskedéssel, milyenek az esélyeik a nyerésre, mik a kockázataik, és tudniuk kell azt is, hogy akár egy pernyertesség esetén sem tudják feltétlenül megtartani a lakásukat. Szembesülniük kell azzal, hogy mi az, amit ezek a megoldások nem kínálnak, és nekik maguknak milyen fontos teendőik vannak a pereskedés mellett is.

32

Az elmúlt egy évben született, a devizahitelesek megsegítését célzó jogszabályi változások ugyan sokaknak jelentettek valós megoldást, de az adósok egy jelentős hányada egyik könnyítést sem tudta/tudja igénybe venni, mert az előírt feltételeknek nem tudott/tud megfelelni – ők azok, akikre a jelen állapot szerint nagy valószínűséggel az otthonuk végleges elvesztése vár. A kilakoltatások (végrehajtások) azonban nem indultak meg olyan számban, ahogyan az eredetileg várható volt. Ennek valószínűleg az elmúlt időszak gyakori jogszabályváltozásai (a fizetési könnyítések rendszerének megszületése) volt az oka – a pénzintézetek is kivártak. A banki lakáshitel állomány jelenlegi összetételének ismeretében illúzió lenne arra számítani, hogy nem lesznek a közép-magyarországi régióban tömeges kilakoltatások. A kilakoltatások során jelenleg aktív – főként politikai indíttatású – szervezetek mellett szükség lesz a kilakoltatási eljárásokkal kapcsolatos jogi kérdések megválaszolására. Az eljárásokban való közvetett (tanácsadási szintű) részvételünkön túl nem kerülhetjük ki azt, hogy ha szükséges, közreműködjünk az alapítvány alapműködéséhez tartozó elhelyezésben is.

A Szociális Építőtábor ötlete 2009-ben, egy nagykanizsai látogatás alkalmával született meg. Két aktivista egy önkormányzati bérlakásban élő, kilakoltatás előtt álló családdal beszélgetett, majd a helyi épített adottságokat, és az emberek lehetőségeit figyelembe véve arra jutottak, hogy érdemes lenne belevágni egy olyan adósságkezelő házfelújításba, amelynek keretében az épület tulajdonosa a nagy részben a helyi lakókra bízná a házak felújítását, és a az elvégzett munkájukat jóváírná az adósságaikból. A további eladósodások megelőzésére pedig olyan munkálatok elvégzése volt a válasz, amelyekkel az ingatlanok fenntarthatóbbá válnak (pl tetőjavítás, szigetelés). A munkákba a gazdaságosság és a társadalmi kohézió erősítése egyaránt indokolta az önkéntesek bevonását, ami az egyik legsikeresebb programelemmé fejlódött. A szociális építkezések ötlete tehát elsősorban olyan önkormányzati tulajdonú szociális bérlakásokban élő családoknak szeretne lehetőséget adni, hogy tehessenek valamit saját magukért, akik lakbérhátralékkal rendelkeznek. Az azonos nevű (Szociális Építőtábor) Egyesület dolgozott már magánházakon is, és hajléktalan emberek lakáshoz jutását segítő programban is résztvett, hiszen az ötletnek nagyon fontos, szinte lényegi eleme, hogy a megvalósítók nyitottak legyenek olyan innovatív megoldásokra, amelyekkel a lakhatási szegénység önkéntességgel és helyi összefogással, lehetőleg minél inkább a helyi erőforrásokra támaszkodva csökkenthető. A szociális építkezés fontos eleme az érintettek és az önkéntesek részvétele. Így természetesen az Egyesület is nyitott a társadalmi előítéleteket csökkentő, önkéntesek bevonásával végezhető, és a lakhatási szegénységet csökkentő programokban való részvételre is. Országszerte jellemző probléma már a rendszerváltás óta, hogy - főleg az egykori iparvárosokban, és egyre inkább a csökkenő lélekszámú, kis falvakban is, - a kevésbé szakképzett munkaerő jórészt egyáltalán nem tud elhelyezkedni, így megélhetési forrásukat sokszor a különböző segélyek, támogatások, esetleg alkalmi munkák jelenthetik. Mivel a szociális bérlakásállomány, és a rossz anyagi körülmények közt élő emberek lakásai általában a legtöbb településen elavult állapotúak, a lakások fenntartása költséges, ez az alacsony jövedelmek mellett mindez szinte törvényszerűen 33

vezet eladósodáshoz. A szociális építőtábor elképzelés szerint olyan megoldást célszerű keresni, amelyben a lakók a saját maguk, vagy szomszédaik által használt épületeken dolgozhatnak, ezzel, ha önkormányzati tulajdonú épületekről, vagy bérleményről van szó, akkor a tulajdonossal való megállapodások szerint egyrészt a tartozásukat is csökkenthetik, másrészt pedig lakóhelyük minőségét javíthatják, és nem utolsósorban fenntarthatóbbakká tehetik az általuk lakott házakat, lakásokat. Ha nem önkormányzati lakásról van szó, akkor is érdemes lehet közösségi felújításokban, például helyi kalákában, vagy önkéntesek bevonásában is gondolkodni, illetve az önkormányzati együttműködésre nem csak adósságkezelő céllal, hanem pl beköltözés támogatására is van lehetőség. 2010-ben és 2011-ben az építőtáborokat egy jogi személyiségel nem rendelkező informális csoport szervezte, majd 2011-ben bejegyzésre került a Szociális Építőtábor Egyesület is. Ez az egyesület azt tűzte ki célul, hogy a szociális építőtábor elképzelés szerint lakásfelújításokat végezzen úgy, hogy az érintett lakókat és önkénteseket, főleg fiatalokat, egyetemistákat von be a munkába és a szervezésbe. Az ötlet célja tehát, hogy az érintett lakók tehessenek valamit a lakóhelyükért, és szeretné elősegíteni, hogy ezt az érdekközösséget felismerve, csoportként tegyék, úgy, hogy közben munkájuk eredményeként lakóhelyük minősége is javulhasson. Eddig 2010-ben két alkalommal informális csoportként, majd 2012-ben harmadszorra is sikerült az Egyesület színeiben építőtábort megvalósítani Nagykanizsa gettósodó területén, az önkormányzati szociális bérlakástelepen, Ligetvárosban. Ezek során 2010-ben 65-en, majd 2012-ben még harmincan csökkenthették tartozásukat. 2010-ben 12 lakást tartalmazó 3 háztömb hőszigetelésére és külső felújítására, 2012-ben pedig egy kilenclakásos társasház külső felújítására, és további 30 lakás tetőszigetelésére került sor. Emellett 2011-ben magánházaknál építkeztünk önkéntesekkel Tevelen, Bonyhádon és Kisvejkén, az Autonómia alapítvány IDA mikrohitelprogramjának keretében végzett felújításokon a Habitat for Humanityvel együttműködésben, 2013-ban pedig a Város Mindenkié csoport Terebesi erdőben végzett munkájának eredményeként bérlakásba jutó két hajléktalan család lakásának felújítása valósult meg, szintén az érintettek részvételével. Eddigi fő támogatóink a Norvég Civil Alap, a Habitat for Humanity, az Austrotherm és az EON és az OSI voltak. Az építőtábor ötlet része, és az egyesület hosszútávú céljai közt is szerepel, hogy építőtáborokat minél szélesebb körben, minél több szervezet valósítson meg. Így folyamatosan szerepel a tervek között az ötlet terjesztése. Ennek leghatékonyabb módja, ha helyi kezdeményezésre valósulnak meg helyi szervezetekkel és helyi problémákra reflektáló közösségi építkezések. Ennek forrásteremtés szempontjából egyszerűbb esete az önkormányzati szociális bérlakások felújítása, de természetesen kalákában is érdemes gondolkodni.

34

1/1/2012

A SIMS Program Narratív beszámoló

Autonómia Alapítvány 35

A Programról röviden Program neve SIMS (Social innovation and mutual learning on Micro-savings in Europe Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa szerte) Program Forrása/támogató Levi Strauss Foundation Europien Commission DG Employment, Social Affairs and Inclusion Open Society Institute Magyar Fejlesztési Bank A program teljes költségvetése 142.000 EUR 2012-re eső összeg 86.000 EUR Partner szervezetek Réseau Financement Alternatif (Belgium) Agence Nouvelle des Solidarités Actives (Franciaország) The Financial Inclusion Center (Egyesült-Királyság) Crédoc (Franciaország)

A programról A SIMS program az Alapítvány pénzügyi fejlesztőprogramjainak többéves tapasztalatát ötvözi és nemzetközi illetve hazai partnerekkel együttműködve egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat kereti között valósul meg. Az Alapítvány eddigi munkájából adódóan a program az alacsonyjövedelmű és leszakadó térségekben, településeken élő roma és nem-roma családokat szólítja meg. A program célja, hogy alternatív pénzügyi-, megtakarítási-, közösségi alapú hitelezési illetve közösségi alapú bankolási lehetőséget nyújtson a bevont családok számára. Mindevvel el szeretné érni, hogy a szegénységben élők pénzügyi helyzete javuljon olyan pénzügyi képzési programmal egybekötve, amelynek része mikro hitelezési tevékenység is. Továbbá kidolgozzon a bankképtelen, rendezetlen pénzügyi helyzetű családok számára egy fenntartható mikrohitelezési programot. A program során három eltérő megtakarítási, hitelezési, és „bankolási“ modell (IDA, Esélykassza, CAF) adaptációja segítségével olyan helyi csoportok szerveződnek, melyekben az alacsony jövedelmű háztartások megtakarítanak, közösségi szinten mikrohitelezésre nyílik lehetőségük illetve közösségi-bankokat hoznak létre. Ezekkel a módszerekkel a háztartások gazdálkodása konszolidáltabbá válik és egyfajta pénzügyi alternatíva alakul ki a szociális támogatási rendszeréhez képest. A programot végig kíséri egy pénzügyi képzés 36

a résztvevők számára, mely során a résztvevőknek lehetősége nyílik a háztartás-gazdálkodással, a megtakarításokkal, a hitelfelvétellel, a pénzintézetek működésével kapcsolatos eddigi tudásuk bővítésére. A pénzügyi képzésen túlmenően energiahatékonysági képzést is biztosít a program a résztvevők számára, mely a gyakorlatban hasznosítható praktikus és az alacsony jövedelmű háztartások számára is elérhető megoldásokat nyújt. Ezek a megoldások környezettudatosak, illetve költségcsökkentő hatásuk is van egyben. Mi történt 2012-ben? A program 2012-ben 6 magyarországi hátrányos helyzetű kistérség 15 településén működött. A program során 4 IDA megtakarítási csoport, 5 Esélykassza csoport illetve 3 CAF csoport alakult. A program során a következő tevékenységek valósultak meg; csoportszervezés, mentorálás, kötelező megtakarítás, kiegészítő támogatás biztosítása, csoportos hitelezés, közösségibankozás, internet alapú hitelnyújtás és egyéni számlaegyenleg-közlés, pénzügyi képzés, energiahatékonysági képzés, közösségfejlesztés, értékelés, konferenciaszervezés. A program résztvevői aktív szerepet játszottak a program megvalósítása során, ám eltérő mértékben attól függően, hogy az adott településen IDA, EK vagy CAF csoport alakult. Mindhárom módszer esetében igaz, hogy rövidtávú és hosszú távú pénzügyi célokat kellett a résztvevőknek maguk elé tűzniük, melyek megtervezéséhez, megvalósításához illetve lebonyolításához használniuk kellett a saját erőforrásaikat (is). Az IDA program esetében hosszú távon meg kellett tervezniük a háztartás költségvetését illetve azt, hogy a megtakarításokat hogyan tudja a háztartás kigazdálkodni. A megtakarításhoz a megtakarítási időszak befejeztével, az Alapítvány kvázi „duplázásként“ a résztvevő megtakarításának megfelelő összegű vissza nem térítendő támogatást folyósított, amit a résztvevő beruházási célra tudott fordítani. Jellemzően lakhatási viszonyok javítására került sor az így összegyűlt tőkéből, ezen belül is főként házfelújítás, szigetelés és fűtéskorszerűsítés valósult meg. Az Esélykassza csoportos módszer esetében egyfelől a megtakarításokra kellett koncentrálnia a résztvevőknek, ám ezen felül a csoporttagok között kölcsönös bizalomnak is kellett lennie hisz a csoportban kölcsönösen kezességet vállaltak a tagok a hitel folyósításakor, így már magukban a csoportok kialakításában is aktív szerepet játszottak a résztvevők. A csoporttagok a hiteleket kisebb beruházásokra tudták fordítani; téli tüzelő megvásárlása, munkagép-, munkaeszköz megvásárlása. A CAF módszer esetében nem pusztán a megtakarításokkor, a hitelkihelyezésekkor, a csoport kialakításakor játszottak aktív szerepet a résztvevők, hanem a csoport szabályainak megalkotásában és működési feltételeinek megteremtésében is. A CAF módszer során olyan közösségi-„bankokat“ hoztak létre a résztvevők, amik működését teljes egészében a csoporttagok biztosították. A hitelek jellemzően krízis-hitelként funkcionáltak, azaz az azonnali „krízis“ kiadásaikat tudták a családok a közösségi segítségnyújtásra támaszkodva kigazdálkodni. Mindezen folyamatokat tovább erősítették az adott közösségekben élő helyi mentorok, akik a program alkalmazásában, a program elindulásától kezdve részt vettek a projekt tervezésében. Mindezen tényezők hozzásegítették a programot a sikeres megvalósuláshoz, hisz a résztvevők, illetve a mentorok magukénak érezték a 37

programot, s annak működésében, és megvalósításának a kialakításában is nagy szerepet játszottak. Összességében megállapítható, hogy mind a megtakarítás, mind a közösségi hitelkihelyezés, mind a pénzügyi tudatosság mentén a kezdeti helyzethez képest elmozdulást sikerült generálnia a programnak a résztvevők körében. A CAF módszer adaptációjával pedig egy olyan önfenntartó módszer bevezetését sikerült meghonosítani, melynek fenntartásához nem szükséges kívülről jövő forrást bevonni. A résztvevők körében a megtakarítások jelentősen nőttek mind a rövidtávú mind a hosszú távú pénzügyi célok tudatosabbá és elérhetőbbekké váltak. A mikrohitelezés innovatív értékeivel és az és közösségek aktivizálásával a program előre mozdulást tudott generálni a helyi társadalmi együttélésben, hisz a csoportok a roma és nem-roma lakosok együttműködésével valósultak meg. Továbbá a közösségi alapú bankozás, azaz a helyi szükségletek helyi szinten történő kielégítése flexibilis és/de prudens szolgáltatásokkal, egy olyan rendszer felállítását tette lehetővé, amely bár az eljárásrend kereteit biztosítja a működéshez (és a szükséges technikai szolgáltatásokat is), minél nagyobb döntési felelősséget hagy a helyi közösségeknél. A program kereti között 2012-ben megvalósult továbbá egy konferencia, ami a pénzügyi-fejlesztésekkel foglalkozó programok magyarországi tapasztalatait gyűjtötte össze, továbbá egy kis-film az IDA program elemről. A program számokban A programba bevont települések száma A programba bevont csoportok száma A programot sikeresen befejező csoportok száma A Programba bevont résztvevők száma A programot sikeresen befejező résztvevők száma A programba bevont és foglalkoztatott mentorok szám Program során megvalósult mentorképzések száma A programba bevont és foglalkoztatott trénerek száma A programban foglalkoztatott kályhakészítő szakember A program során az összes megtakarítás A program során összes kihelyezett hitel Pénzügyi képzési alkalmak száma Energiahatékonysági képzési alkalmak száma

15 17 13 236 114 9 2 3 2 2.894.370 HUF 2.122.120 HUF 41 17

Egy gondolat a program jövőjéről A program 2013 szeptemberében véget ér. A program továbbfejlesztéseként kidolgozásra került, egy munkaanyag, mely a Biopénz munkacímet viseli. Jelenleg ehhez a koncepcióhoz keresünk bevonható forrásokat. Ezen túlmenően a programot a 33 magyar döntős közé választották a 2013-as ERSTE Társadalmi Integrációs Díj keretei között. A díjról a döntés szeptember folyamán várható.

38

Linkek/sajtómegjelenések http://www.autonomia.hu/hu/programok/sims-projekt-tarsadalmi-innovaciokolcsonos-tanulas-illetve-kisosszegu-megtakaritasok-euro http://www.youtube.com/watch?v=6XxLxPKveTc&list=UULlp11Lslt78qw6jVSNhl nQ&index=4 http://www.romapage.hu/Szerencs%C3%A9s+Tal%C3%A1lkoz%C3%A1sok+p rojekt

A Programról kissé hosszabban SIMS + „Kisszínes” …és akkor fölvettem a csoporttól a hitelt, s ez lett belőle! Az Autonómia Alapítvány 3 éve kezdte meg Esélykassza programját a Tolnában, ami a 2012-es évben a SIMS (Social innovation and mutual learning on Micro-savings in Europe) program keretei között valósult meg. A Program során jelenleg 6 Tolnai településen működik közösségi-alapú hitelező csoport, s az egyik résztvevő falu csoportjának tagjáról fog szólni a következő történet. A falu egy a Tolnai Hegyhát csücskében elterülő 1128 fős település, ahol mára mind olyan sok magyarországi településen, rendkívül beszűkültek a munkalehetőségek, illetve az új vállalkozások alapításának lehetőségei. A folyamatok rengeteg oka közül az egyik az, hogy a lakosok számára nincsenek olyan kis összegű, alacsony kamatú hitelek a piacon, melyek hozzásegítenék a falubelieket ahhoz, hogy egy vállalkozásba belevágjanak, egy másik ok pedig az, hogy a sikeres vállalkozáshoz szükséges felvevő piac, azaz a keresleti oldal a lakosok alacsony bevételei miatt, egyre inkább zsugorodik. J. mindent áruló boltja azonban egy kivételes történet ebből a szempontból. Az egész az Esélykaszával kezdődött…De mi is az az Esélykassza? Az Esélykassza egy olyan hitelezői kör, ahol a csoportot alakító alacsony jövedelmű résztvevők egy 6 hónapos megtakarítási szakasz után (mely során a NOBA internetes banki felületén vezetik a számlájukat), a megtakarítási összegük kétszereséhez tudnak hozzájutni, hitel formájában. A felvehető hitel nagyon alacsony kamatozású, a Mikrohitel Zrt. folyósítja a résztvevők számára. A csoportok működéséhez elengedhetetlen a csoporttagok közötti kölcsönös bizalmi tőke megléte, ez az alapja és egyben motorja is a hitelezésnek. A közös döntések a csoportműködés egészét áthatják, így a hitelfelvétel során is a csoporttagok döntik el, hogy ki az az első három csoporttag, aki hozzájuthat a hitelhez, és amikor ők elkezdték visszafizetni a tartozásaikat, akkor veheti csak fel a következő három csoporttag a hitelét. A csoportokat egyfelől egy helyi tanácsadó állandó segítsége támogatja, másfelől pénzügyi, energiahatékonysági képzéseket hallgatnak a tagok helyben, ahol a hitelekről beszélgetnek, a háztartás-gazdálkodás alapjait sajátítják el, illetve olyan praktikus olcsó energia-hatékony megoldásokról hallanak, amiket minimális költségen otthon is elő tudnak állítani. Ezekkel az eszközökkel a háztartásuk kiadásait tudják a későbbiekben csökkenteni. Ezen túlmenően természetesen a havi 39

csoporttalálkozók közösségi alkalmakként is funkcionálnak, ilyenkor rengeteg információ és gondolat cserél gazdát. A Tolnai faluban Szuper csoport néven alakult 2011 decemberében a hitelező-közösség 6 taggal, és július-augusztus folyamán kezdődtek meg a hitel kihelyezések. A csoporttagok 4000-5000 forintokat tettek félre havonta 6 hónapig, ez volt az az összeg, amit a háztartások bevétel-szerkezete még elbírt. A csoport így az elmúlt időszak során 153.000 forintnyi megtakarítást halmozott fel összesen, és ez idáig 220.000 forint hitelt vettek fel a tagok. A hitelek visszafizetése zavartalanul folyik, a hitel visszafizetési arány 100 százalékos. A résztvevők főként téli tüzelőt, illetve a munkájukat megkönnyítő szerszámokat vásároltak a hitelből, ám J. a saját vállalkozását fejlesztette tovább a felvett 60.000 forintnyi csoport-hitelből, melyre a 30.000 forintos megtakarítása után nyílt lehetősége. Ennek köszönhetően mára a falubeli élelmiszerbolt melletti füves területen, körülbelül 2 hónapja egy „mindenes bolt” áll, ahol a helyiek a ruhától kezdve az üvegpoharakon át a szőnyegig és a televízióig ma már mindent be tudnak szerezni. J. 56 éves, 2 gyermekes roma asszony, aki a rendszerváltás óta kisebbnagyobb megszakításokkal folyamatosan munkanélküli, s a jövőt tekintve sincs sok lehetősége arra, hogy el tudjon majd helyezkedni a faluban vagy a környéken. Így bevételi forrása főként a szociális juttatásokból, illetve a vállalkozásának bevételéből áll. A vállalkozást körülbelül 5 évvel ezelőtt még ruhákkal kezdte, akkor ismerkedett meg ugyanis mostani beszállítójával, aki Németországból lomizza össze az ottani árukat, majd Magyarországon értékesíti őket. J. kezdetben csak ruhákkal foglalkozott, ám szépen lassan kibővítette az árukészletét edényekkel, játékokkal, ajándéktárgyakkal. A vállalkozás ez idő alatt került a mai helyére, a falubeli bolt melletti területre, ahol J. a korai időszakban a szabad ég alatt árulta a portékáit, majd belevágott az Esélykassza csoportba s mára téliesítette a boltot. Egy ácsolt, ponyvával letakart faszerkezetet alakított ki, amiben minden portéka elfér a kialakított polcrendszeren, illetve lehetőség nyílik nagyobb áruk raktározására, és megrendelésére is. Ennek következtében az elmúlt időszakban szőnyegeket, televíziót és több nagyobb értékű árucikket is tudott rendelni és értékesíteni a boltjában. Továbbra is a Lomis szállítja Németországból az árut, minden hétvégén így ebből kifolyólag heti elszámolásban van egymással a beszállító és a vállalkozás vezetője. J. a Lomisnak az eladott áruk után meghatározott százalékot fizet, továbbá elő tudja nála rendelni azokat az árucikkeket, amiket a falubeliek rendelnek nála. A boltba gyakorlatilag folyamatosan a reggel 5 órai nyitástól kezdve a délután 4 órai zárásig megállás nélkül érkeznek a vevők, akik hol rendelnek, hol csak nézelődnek, hol vásárolnak a boltban. A falutól csak a messzebbi fekvő városban lehet hasonló árucikkekhez jutni, s ott is csak jóval drágábban, pláne nem úgy hogy egy ismerőssel folytatott beszélgetéssel egybekötve lehet vásárolni. Így érthető módon a vállalkozás jelenleg nyereséget tud termelni, főként fizetéskor, amikor a bolt teljes kapacitással üzemel. A boltnak jelenleg még ugyan nincsen ajtaja, csupán egy pokróccal van lefedve az ajtó, de J. tervei között szerepel a bolt továbbfejlesztése, így a későbbi évek folyamán egyszer a tégla szerkezet kialakítása is. Ám először egy ajtó és egy fűtőberendezés beszerzése szerepel a tervei között, hogy egész télen tudjon árulni…

40

Kimutatások, grafikonok A Programba bevont települések (Kék: IDA, Zöld: EK, Piros:CAF)

Program-résztvevők statisztikai megoszlásai alap szocio-ökonómiai változók mentén

41

42

43

44

A Program megvalósításához köthető statisztikák

45

46

47

KIÚTPROGRAM Szociális mikrohitel, önfoglalkoztatás és Roma integráció Vízió A Kiútprogram elsődleges küldetésének a társadalmi mobilitás és a roma integráció elősegítését tekinti. A Kiútprogram célja, hogy szociális támogatással, pénzügyi szolgáltatások és információ nyújtásával lehetővé tegye mélyszegénységben élő emberek – elsősorban romák – foglalkoztatását oly módon, hogy önfoglalkoztatóvá válva javítsanak társadalmi helyzetükön, teremtsenek egzisztenciát maguk és családjuk számára. Tevékenységünk során legfontosabb konkrét célkitűzésünk az, hogy ügyfeleink olyan fenntartható vállalkozásokat hozzanak létre, amelyek bekapcsolódnak a helyi gazdaság normál vérkeringésébe. A pénzügyi szolgáltatások közül a legfontosabb eszköz a csoport alapú, fedezet megkövetelése nélküli mikrohitelek nyújtása. Koncepció A Kiútprogram koncepciójának kidolgozásakor a Bangladeshben működő, Muhammad Yunus közgazdász nevéhez fűződő Grameen-modellt vettük alapul. A Grameen-modell lényege, hogy pénzügyi szolgáltatások, alapvetően hitelek és információ nyújtásával lehetővé tegye mélyszegénységben élők számára, hogy saját erőforrásaikat mozgósítva kiemeljék magukat tartósan rossz helyzetükből. A hitel formájában nyújtott tőke mellett a siker alapvető feltétele a kölcsönös bizalom is. A hitelezési tevékenység alapja 5 hitelt felvevő tag önkéntesen, önkiválasztással létrehozott csoportja, melyben kölcsönös erkölcsi kötelezettségvállalással helyettesítik a hagyományos bankok által igényelt biztosítékokat. Az első hitel kizárólag vállalkozás indítására vehető igénybe. A programba való bekerülésnek előre rögzített felső vagyoni, jövedelmi határa van. Etnikai és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki bekerülhet, aki az adott szegénységi szint alatt van. A program adaptálása – intézményépítés A Grameen-modell adaptálásának javaslatát a Polgár Alapítvány az Esélyekért vetette fel 2008-ban. Az Alapítvány két központi célja a romákkal szembeni előítélet és diszkrimináció csökkentése, és a legelmaradottabb térségekben élő romák életkörülményeinek javítása. Az alapítvány által összefogott 1 évig tartó előkészítő munka eredményeként alakult meg a társaság 2009 novemberében. A program megvalósításának két főszereplője a Kiútprogram Közhasznú Nonrofit Zrt. és hiteltnyújtó pénzügyi szervezet, bank. Kliensközpontú, a speciális vállalkozásfejlesztés és a hitelezés előkészítése egy kézben van.

48

A Program forrásai A megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, a társaság létrehozása kizárólag magánforrásból történt. A program forrásait elsősorban az Európai Unió PanEuropean Coordination of Roma Integration Methods – Roma Inclusion: Selfemployment and microcredit projektje biztosította, 1.425 millió eurós összegben. Ezt magánforrások és magyar állami támogatások egészítették ki. A program jelenleg magánforrásokból működik, folyamatosan keressük a partnereket, támogatásokat. Kiútprogram Modell A terepmunkások más jellegű szerepétől eltekintve a Kiútprogram számos vonatkozásban az eredeti Grameen-modellt követte a program indulásakor. Az első hónapok tapasztalatai alapján mind a célcsoport kiválasztásában, mind a program működtetésében változtatás történt. A modellmódosítást követően a program továbbra is a mélyszegénységben élőket célozza, de nagyobb hangsúlyt helyezünk a személyiségekre, a korábbi hiteléletre, a család támogató szerepére és a meglévő tapasztalatokra. A két éves időszakban összesen 138 mélyszegénységben élő ügyfelünknek sikerült önfoglalkoztatóként elindítania a vállalkozását. Az ügyfelek közül 73 fő egyéni vállalkozóvá vált, és 65 fő váltotta ki az őstermelői igazolványt. Az elsőnek kihelyezett hitelekből indult vállalkozások 30%-a, a második ütemben indult vállalkozások 60%-a dolgozik a vállalkozásában önfoglalkoztatóként. A harmadik ütem uborkás őstermelői mindannyian tervezik, hogy jövőre is folytatják a termelést. A projekt eredményének tekintjük, hogy sikerült meghatározni a program értékeit, céljait leginkább segítő eszközöket, feltételrendszereket, kidolgoztuk a program működtetésének a know-how –ját. A program társadalmi eredményei A program alapvető össztársadalmi haszna több irányból jellemezhető: - Munkahelyteremtő-program, de ezzel legalább egyenrangú az a szociális, gazdálkodói, vállalkozói, könyvelési és főleg emberi támogatás, amit elsősorban a terepmunkások folyamatos jelenléte biztosít. - A program nem olcsó, de már most látszik, hogy hatékonyabb, mint a közfoglalkoztatás. A rövidtávú nettó költségei körülbelül ugyanakkorák, viszont hosszú távon teremt munkahelyet és így hosszú távon eredményez többlet adóbevételeket és megtakarítható segélyezési kiadásokat is. - Elősegíti a támogatott vállalkozók munkaerőpiaci reintegrációját. - Erősíti a társadalmi mobilitást – önbizalmat ad a romáknak és egyben csökkenti a romákkal szembeni előítéleteket is. A szociális mikrohitelezési program kulcselemei • 49

Szociális és a pénzügyi eszközök optimalizálása

A Program nemcsak fő küldetését, de egyúttal eszközeit és befektetett erőforrásait tekintve is inkább szociális, mintsem mikrohitel program. A bank-központú mikrohitel programoktól eltérően a vállalkozásfejlesztésen van a hangsúly egy új típusú, speciálisan mélyszegényekre kialakítható fejlesztési eljárás alkalmazásával. E speciális vállalkozásfejlesztést az alkalmazott módszerek egyúttal a hagyományos vállalkozásfejlesztéstől, inkubálástól is alapjaiban különböztetik meg. • A terepmunkások szerepe - az intenzív tartós terepmunka jelentősége A terepmunkások speciális, komplex feladatköre, az általuk nyújtott „személyi vállalkozásfejlesztési tanácsadás”, mely lehetővé teszi vagy teheti a tartósan munkanélküli, munkatapasztalatokat hosszú ideje nélkülöző egyének fokozatos munkaerőpiaci reszocializációját. A terepmunkás egyrészt speciális feladatú szociális munkás, másrészt speciális feladatú vállalkozásfejlesztési szakember. • Az ügyfelek kiválasztásának módszere A potenciális ügyfelek meghatározása során nagy figyelmet kell fordítani az ügyfél személyén kívül a vállalkozásra való alkalmasságára. • Kiszámítható vállalkozói terhek Jelenlegi vállalkozói környezet nem segíti egyéni vállalkozások indulását, ezért - Az első évben a könyvelőt és pénzügyi tanácsadást biztosítunk. - Jóléti híd - vállalkozóvá válási támogatás biztosítás legalább az első félévben. • Vállalkozások, foglalkoztatás, munkahelyteremtés - Régiónként az életképes vállalkozási tevékenységek és feltételrendszereinek kidolgozása. - Segíteni a termelési/értékesítési láncokba történő integrálódást. - Versenyhelyzet segítése – a marketing szerepe a kereskedelemben és a szolgáltatásban. - Infrastruktúra biztosítása a vállalkozás indulásakor – árubeszerzés, kapcsolatok kiépítése, értékesítési lehetőségek felkutatása a terepmunkás segítségével. - Vállalkozási és pénzügyi ismeretek oktatása. - A vállalkozások folyamatos monitoringja – értékelés és visszacsatolás egyénileg és program szinten is. •

50

A csoport szerepe A csoportos hitelezés előnyös, de a szekvencialitás elhagyásával, vagy minimális alkalmazásával. Tapasztalatunk szerint a csoportos modell a korábban leírt formájában csak akkor működik, ha tőlünk függetlenül valamilyen, nagyon erős közösséget találunk. Ha ez nincs, akkor a szekvenciális hitelezés diszfunkcionálissá válik.

Szabolcsi Uborkás Projekt Szabolcs-Szatmár megyében sikerült elindítani egy új együttműködési konstrukciót, melynek keretében 30 családot vontunk be a programba. A múlt évben megalakult Kántorjánosi csoportunk tagjai, a csoportvezető és a terepmunkás vezényletével 26 új, vállalkozó szellemű ügyfelet toboroztak, többségükben roma asszonyokat. Az ügyfelek mindannyian regisztrált munkanélküliek, akik abban a reményben vágtak bele a projektbe, hogy az uborkatermesztés által sikerül kevés, de biztos jövedelmet biztosítani a család számára az első évet követően minden évben. A projekt egy komplex termelési folyamatba kapcsolódik be. Egyik lényeges eleme az együttműködés kialakítása a Kiútprogram, az ügyfelek és a termelést irányító Integrátor között. Az integrátor biztosítja a termeléshez szükséges szakmai ismereteket, palántát és permetező szereket, továbbá az ügyfelekkel kötött egyéni megállapodás alapján felvásárolja az uborkát. A Kiútprogram vállalja, hogy saját szempontrendszere alapján kiválasztja az ügyfeleket, segíti a vállalkozássá válásban, biztosítja a könyvelőt és a vállalkozás után fizetendő járulékokat. Az ügyfelek a mikrohitelből vásárolták meg az eszközöket, infrastruktúrát (kút, locsoló rendszer, karók, permetező). A Kiút által megszűrt ügyfelekből 4 db 5 fős csoport és 2 db 3 fős csoport alakult a terepmunkás irányításával. A csoporttagokat a csoportvezető választotta ki, akinek komoly szerep jutott az adminisztrációs feladatok szervezésében (papírok begyűjtése, aláírások megszerzése). Összesen 23 ügyfél vett fel hitelt fél éves futamidőre, összesen 3.545 eFt értékbent, átlagosan 154 eFt összegben. Minden ügyfelünk végigdolgozta az idény az uborkáért kapott jövedelemből visszafizették az integrátornak a megelőlegezett anyagok árát, a VVT segítségével – ugyan kisebb késedelemmel, de fizetik rendszeresen a hitelt. Minden család és az integrátor is sikeresnek tartja a projektet, és szeretnék a következő évben folytatni, lehetőségek szerint fejleszteni. Eddigi eredmények azt mutatják, hogy míg az első évben a kisebb területen elért jövedelem a költségek fedezésére volt elegendő, a következő évben éppen az alacsonyabb költségek és a hozzáértés eredményeként - már jelentősebb nyereséget is el lehet érni. Az uborkás projekt tapasztalatai alapján azt a minimális célt fogalmaztuk meg, hogy folytassuk a projektben részt vevő családok mentorálását, hogy a következő évben is be tudjanak kapcsolódni a termelési folyamatba, akár nagyobb területtel, másrészt szeretnénk kiterjeszteni a projektet új településekre is. Hosszútávú célnak azt tekintjük, hogy az uborkás projekt tapasztalatai alapján megtalálni azokat a termelési ágazatokat, és konstrukciókat, amelybe a Kiútprogram eszközeinek segítségével szegénységben élő családok eredményesen tudnak részt venni .

51

A Hitel-S Programról www.hitels.maltai.hu mail: [email protected] tel: (061) 391 4748 A Magyar Máltai Szeretetszolgálat HITEL-S program célja, hogy a fizetésképtelenné vált – a válság kapcsán megromlott élethelyzetű vagy folyamatosan adósságcsapdával küzdő - családok saját erőforrásaikra építve, készségeiket megerősítve tudják kezelni anyagi problémáikat. Olyan „információs akadálymentesítést” valósítunk meg, aminek eredményeképpen az adósok a szmukra releváns információkhoz hozzáférnek, azokat értelmezni tudják, majd ezekre az információkra alapozva találják meg azokat a piaci, közösségi civil és intézményes megoldásokat, amelyek biztosítani tudják a családjuk fenntartható működését. Tevékenységünk: A családok gazdasági egyensúlyának (bevételek - kiadások) megteremtése céljából a bajbajutottakkal együtt keressük a megoldásokat, helyzetfelmérés, adósságkezelés, háztartási mérleg átgondolása által. Közvetítünk a pénzügyi intézetek, a közműszolgáltatók felé. Közreműködünk abban, hogy a családok, érintettek eligazodjanak az őket érintő szabályok és információk között és megtalálják azokat a természetes és intézményi támaszokat, amelyek nehéz helyzetükben megoldást jelenthetnek. Érintett célcsoport: A program célcsoportjában tartozik minden olyan ember, aki úgy érzi, hogy nem tudja egyedül kezelni a háztartásában kialakult pénzügyi nehézségeket, így megélhetésük, lakhatásuk és főképp a család egysége veszélybe került. A Program segítő-tanácsadó munkájának alapelvei:  Önkéntesség - a hitelező és az ügyfél önkéntes hozzájárulásával folyik a segítő munka.  Titoktartás - a segítő kizárólag az ügyfél meghatalmazásával oszthat meg adatokat a hitelezővel ill. más segítő szervezettel, minden egyéb tudomására jutott tényre, adatra és körülményre vonatkozóan titoktartási kötelezettség terheli.  Semlegesség, közvetítés - a segítő nem hatóság, nem behajtó szervezet; maga nem ad pénzbeli vagy egyéb közvetlen támogatást. Segítő közbenjárásával támogatja a klienst ügyeinek intézésében; segíti a banki hitelkonstrukció felfüggesztéséhez, átütemezéséhez, a szociális juttatások és szolgáltatások rendszeréhez.  Együttműködés – a segítők munkája sikerességének alapja a segítettek együttműködési készsége. A segítők célja az összes szereplő együttműködésének elősegítése az adott család problémáinak megoldásához .  Támogató, védőháló - a krízishelyzet orvoslása során és után alapvető cél az ügyfél szociális támaszainak megerősítése, hosszú távú helyi támogatásának elősegítése. A Program eddigi tapasztalatai alátámasztották a kezdéskor megfogalmazott feltételezéseket. 52

1. Ügylet helyett ügyfél, illetve család legyen a középpontban 2. A fizetési problémáknak nemcsak anyagi okai vannak 3. A végrehajtás esélye és megtérülése helyett alapvetően a fizetés rehabilitációja a célravezető 4. Az aszimmetrikus, erőfölényre épülő kommunikáció helyett párbeszéd szükséges. 5. Csak diagnózison alapuló esetmunkával lehet fenntartható megoldásokat megfogalmazni, hatékony anyagi támogatást nyújtani. 6. A megoldásokat kísérő jelenlét nélkül csak kevesen tudják végigvinni. Ennek megfelelően folytatjuk munkánkat. Az adósságcsapdába került családoknak nem csupán az eladósodás anyagi-pénzügyi problémáinak rövid távú kezelésében segítünk, hanem hangsúlyos a család - szociális, mentális, egészségi - élethelyzetét alapul vevő folyamatos kísérése, a család működőképessége fenntarthatóságának hosszú távú támogatása. A Programot eddig mintegy 1400 család kereste meg.

53

„Nógrád Megyei Cigány Szövetsége” programjai

Kisebbségi

Képviselők

és

Szószólók

3070. Bátonyterenye, Ózdi út 9. Tel/fax06-32-355-027 www.nmckkszsz.hu A szervezet bemutatása: A Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége 1996ban alakult. Közhasznú szervezetként működik Nógrád megyében, Bátonyterenye székhellyel, ami a LHH kistérség központi települése is. Szervezetünk fő célkitűzése a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, és fiatalok iskolán kívüli oktatási és szabadidős lehetőségeinek a segítése. Tanoda típusú programot vezetünk Bátonyterenyén 12 éve, majd 2011-től kezdődően Kisterenyén. Mátraverebélyben, Lucfalván egy Tanodahálózat működtetését kezdtük el, ahol 10 fő mentori szolgáltatást is kiépítettünk, annak érdekében, hogy a szülői ház, az iskola, a Tanoda együttesen, összefogva próbáljon sikereket elérni a gyermekek társadalmi mobilizációja érdekében. Kiemelten támogatjuk a gyermekek azon célját, hogy minél magasabb arányban kerüljenek érettségit adó középiskolában, vagy végezzenek el hiányszakmát, amivel könnyebben találnak állást a munkaerőpiacon. Jelenleg 203 gyermekkel dolgozunk együtt. A gyermekek 75%-a Halmozottan hátrányos helyzetű, ami azt jelenti, hogy a szülők iskolai végzettsége nem magasabb, mint 8 általános. A hozzánk járó fiatalok 25%-a hátrányos helyzetű gyermek, a család jogosult a gyermekvédelmi kedvezmény igénybevételére. A gyermekeink családjai nagyon sok problémával küzdenek, legnagyobb, és mélyen sújtó hátrányuk a tartós munkanélküliség, és az abból származó összes lemaradás. Ki nem fizetett közműüzemi tartozások, sok családban nincsen áram, gáz, a vízszolgáltatás is korlátozott. Tartósan mélyszegénységben élnek. A gyermekek számára a Tanoda nemcsak a tanulás, és a szabadidő eltöltésének a helye, hanem a melegedésé, az étkezésé is. Szervezetünk sok esetben szervez családi programokat, ahol „együtt a család”. A közös vetélkedők, a kulturális rendezvények segítenek abban, hogy a szülők pár órára megszabaduljanak gondjaiktól, újra élvezzék az életet, és felszabadultan érezhessék magukat gyermekeikkel együtt. A Tanoda pedagógiai módszertana: az egyéni személyiségfejlesztés, a tanulásban jelentkező differenciálási lehetőségek, a projektmódszer, és a kooperatív tanulás technikája. Ebben az évben kezdtük kipróbálni a logikai fejlesztő játékok alkalmazását- egyelőre csak egy- egy megvásárolt fejlesztő játék segítségével. Azt vettük észre, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is szívesen vesznek részt ilyen típusú játékokban. Ezen kívül a programon kívül más jellegű tevékenységeket is végez a szervezet, ami a szegénység csökkentésével van összefüggésben. Két évvel ezelőtt kezdte meg 16 család esetében a telep (telepszerű lakókörnyezetben élők komplex rehabilitációs programját, melyen még a mai napig is 6 fő önkéntes munkába dolgozik tovább.) A családok számára oktatás, képzés, foglalkoztatás, egészügyi szolgáltatások, kulturális, és közösségfejlesztés, lakhatási alprojektekből állt az a megvalósított program. 16 család került integrált lakókörnyezetbe. A szervezet a tavalyi év áprilisában fejezte be a programot. A családokkal az óta is napi szintű kapcsolatot tart. 54

A CIB Banktámogatási lehetőségével állattartási, és mezőgazdasági programot indított, és létrehozott egy szociális szövetkezet, ahová a családok képviselői is csatlakozhattak. Elindította a szervezet a „Hulladékból tüzelőt” projektet, ahol abban tudunk segítséget nyújtani, hogy a téli tüzelő egy részét előállítjuk, és kiosszuk a legjobban rászoruló családok között. Létrehoztunk egy kis műhelyt Mátraverebély- Kányás településen, ahol a munka márciustól- október közepéig tart. Együtt dolgozunk a közösségi szociálismunka keretében a Magyar Máltai SzeretetszolgálatTutor Alapítvánnyal, ahol a Kirekesztett Közösségek Terepszemléletű Támogatása Program keretében két új szegregátumban dolgozunk két éve Bátonyterenye külterületén. Kiemelt célként kezeljük a hátrányos helyzetű asszonyok bevonását a szervezet életében. Egy Uniós pályázati program segítségével tanítottuk meg asszonyokat szakköri formában a csuhé, lakástextil, gyöngyszövés, képzőművészet, és vesszővel való praktikus tárgyak készítésére. A pályázatot követően egy kis varrodát rendeztünk be, ahol megalkottuk az „Örömke” baba családot, melyet zsűriztettünk. Jelenleg arra várunk, hogy az asszonyok foglalkoztatását tudja vállalni a szervezet, és az első kollekciók után elkezdődhetne a babák újbóli készítése. Mindent természetes alapanyagból van, és mindent kézzel készítenek el a nők. Jogvédelmi tevékenységet látunk el- TASZ pontként üzemelünk. A hét minden napján délután van ügyvédi kapcsolatunk, és a tanácsadástól a jogvédelmi lehetőségen keresztül, mindent biztosítunk a hozzánk forduló panaszoknak. Önkéntes Pontként működünk a bátonyterenyei járás területén a Tanodahálózat településein. Célunk az önkéntes munka tevékenység fejlesztése, nemcsak a négy településen, hanem a járás egész területén is. Folyamatosan vállaljuk a közmunka-programban nem bekerülők emberek önkéntes foglalkoztatásban történő bevonását is, annak érdekében, hogy ne veszítsék el az FHT-ra való jogosultságukat. A szervezet a közérdekű munkabüntetésre ítéltek számára biztosítja a büntetés letöltésének lehetőségét. Kapcsolatot tart a börtönből kikerülőkkel- segíti a szabadulás utáni ügyeik rendezését- és erőforrásaihoz mérten részt vállal a foglalkoztatásukban is. A svájci civil hozzájárulási alap támogatásával március 25-óta együtt dolgozunk egy nem régen alakult kis szervezettel, annak érdekében, hogy megerősödjenek, és önállóan is tudjanak a jövőben szerepet vállalni a helyi közösség körében végzett munkák területén. Az egymástól tanulás lehetőségének támogatása- az együttműködés erősítése a hátrányos helyzetű közösségben dolgozó civil szervezetek között Nógrád Megyében. Jó tapasztalatok megosztása- tapasztalati tudások gyűjtése, és alkalmazása a résztvevő partnerek között. Célcsoportok: alacsony iskolai végzettséggel rendelkező roma és nem roma emberek csoportja, akik tartós munkanélküliségben élnek, valamint azon fiatalok csoportjai, akik nem fejezték be az általános iskolát. Mindkét településen tervezett lépések: Műhelybeszélgetések- közösségi programok szervezése. Alacsony iskolai végzettségűek számára lehetőség nyújtása az általános iskola befejezésére. Felnőttképzés indítása: gazdaképzés. A helyi közösségekben a mezőgazdasági munkák megkezdése. Az őstermelővé válás segítése. Kálló településen a közösség tagjainak felkészítés a szociális szövetkezet alakítására. A Hulladékból tüzelőt program elsajátítása a bátonyterenyei minta alapján. Adósságrendezési 55

tanácsadás. Szakmai tanácsadás biztosítása a projekt teljes időtartama alatt a Kállói és a bátonyterenyei közösség számára. Hospitációs lehetőségek biztosítása a hulladékból tüzelőt program résztvevői számára. Tapasztalat és tudás megosztás- más településekkel, szerepel, mint kitűzött célkitűzés szervezet további munkája során. Berki Judit

56

III. Pénzügy tudatosság – prevenció Játékok ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMÍG A TAKARÓD ÉR! VÁSÁRLÁSI LISTA Árucikk

57

Mennyiség

Ár

Összesen

Egyenleg Nyitóegyenleg:

ANNA ÉS PÉTER MEGTAKARÍTÁSI DÖNTÉSE Olvasd el az alábbi esettanulmányt, majd válaszolj a kérdésekre! Az alábbi esettanulmány két emberről szól, akik takarékoskodtak. Mindkettőjük megtakarítása10%-ot kamatozott. Persze az éves hozam nagymértékben eltérhet évente. Anna 22 éves korában kezdett takarékoskodni, miután elvégezte a főiskolát. Megtakarítani annyit jelent, hogy feladjuk a jelenbeni fogyasztásunk egy részét. Félretenni 200 000 Ft-ot egy évben nem is volt olyan könnyű akkoriban, mikor lakbért is kellett fizetnie, és autót is szeretett volna vásárolni. De Anna eltökélt volt megtakarítási szándékát illetően, mert nagymamája szavai ott csengtek a fülében: Kisunokám, a vagyonunk nem attól függ, hogy mennyit keresünk, hanem hogy abból mennyit takarítunk meg. Így aztán Anna, ha nem is könnyen, de mégis feladta álmai autóját és a nagyobb, kényelmesebb lakást és kevesebbel beérve sikerült 20 000 Ftot megtakarítania évente. 12 év után megelégelte a folytonos spórolást és az azzal járó lemondást. Egy szép piros autóról, dominikai nyaralásról és egyéb luxustermékről álmodozott már rég és eldöntötte, hogy álmai megvalósulását nem halogatja tovább. Persze az utóbbi 12 évben félretett megtakarításához sem szeretett volna hozzányúlni, hisz biztos akart lenni, hogy lesz majd elegendő pénze nyugdíjas éveire is, ugyanis 63 éves korától kezdve már nem állt szándékában dolgozni. A havi spórolást viszont abbahagyta és megcélozta a bevásárlóközpontot. Péter nem takarékoskodott egészen 34 éves koráig. Ő is 22 évesen diplomázott, ám a csóró egyetemista évek után már számtalan terve volt, hogy mire költi majd első fizetését. Fokozatosan egyre több mindent halmozott fel, autót vett, szép bútorokat, beutazta a fél világot. Pedig havi fizetésének maradéktalan felélésének meg volt a haszonáldozata. 34 éves korára Péter házasemberként mégis úgy döntött, hogy elkezd nyugdíjas éveire takarékoskodni. Ő is hallotta a mondást, hogy vagyonunk nem azon múlik, hogy mennyit keresünk, hanem hogy mennyit teszünk félre abból. Számításai szerint úgy kb. 25-30 termékeny év volt hátra a karrierjéből. El is kezdett takarékoskodni, és minden évben 200000 Ft-ot tett félre 32 éven keresztül, amíg nyugdíjba nem ment 65 éves korában.

58

1. Mit gondolsz melyikük megtakarítása volt nagyobb 65 évesen? Nézzük meg mi is történt. A táblázat alapján próbáljunk újra válaszolni az alábbi kérdésekre. Anna Megtakarít ás az év során (Ft)

Ko r

Kamat -láb

21 22 23 24 25 26

10% 10% 10% 10% 10% 10%

0 Ft 20000 20000 20000 20000 20000

27

10%

20000 Ft

28

10%

20000 Ft

29

10%

20000 Ft

30

10%

20000 Ft

31

10%

20000 Ft

32

10%

20000 Ft

33

10%

20000 Ft

34

10%

0 Ft

35

10%

0 Ft

36

10%

0 Ft

37

10%

0 Ft

38

10%

0 Ft

39

10%

0 Ft

40

10%

0 Ft

41

10%

0 Ft

42

10%

0 Ft

43

10%

0 Ft

44

10%

0 Ft

45

10%

0 Ft

59

Ft Ft Ft Ft Ft

Kamat (Ft)

0 Ft 2000 Ft 4200 Ft 6620 Ft 9282 Ft 12210,2 Ft 15431,2 Ft 18974,3 Ft 22871,8 Ft 27159 Ft 31874,8 Ft 37062,3 Ft 42768,6 Ft 47045,4 Ft 51750 Ft 56925 Ft 6217,5 Ft 68879,2 Ft 75767,1 Ft 83343,8 Ft 91678,2 Ft 100846 Ft 110930, 6 Ft 122023, 7 Ft 134226,

Összes megtakarít ás az év végére 0 Ft 22000 Ft 46200 Ft 72820 Ft 102102 Ft 134312,2 Ft 169743,4 Ft 208717,8 Ft 251589,5 Ft 298748,5 Ft 350623,3 Ft 407685,7 Ft 470454,2 Ft 517499,7 Ft 569249,6 Ft 626174,6 Ft 688792,1 Ft 757671,3 Ft 833438,4 Ft 916782,2 Ft 1008460,5 Ft 1109306,5 Ft 1220237,1 Ft 1342260,9 Ft 1476486,9

Péter Megtakarít ás az év során 0 0 0 0 0 0

Ft Ft Ft Ft Ft Ft

Kamat

0 0 0 0 0 0

Ft Ft Ft Ft Ft Ft

Összes megtakarít ás az év végére 0 Ft 0 Ft 0 Ft 0 Ft 0 Ft 0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

0 Ft

20000 Ft

2000 Ft

22000 Ft

20000 Ft

4200 Ft

46200 Ft

20000 Ft

6620 Ft

72820 Ft

20000 Ft

9282 Ft

102102 Ft

20000 Ft

12210,2 Ft 15431,2 Ft 18974,3 Ft 22871,8 Ft 27159 Ft 31874,8 Ft 37062,3 Ft 42768,6

134312,2 Ft 169743,4 Ft 208717,8 Ft 251589,5 Ft 298748,5 Ft 350623,3 Ft 407685,7 Ft 470454,2

20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft

46

10%

0 Ft

47

10%

0 Ft

48

10%

0 Ft

49

10%

0 Ft

50

10%

0 Ft

51

10%

0 Ft

52

10%

0 Ft

53

10%

0 Ft

54

10%

0 Ft

55

10%

0 Ft

56

10%

0 Ft

57

10%

0 Ft

58

10%

0 Ft

59

10%

0 Ft

60

10%

0 Ft

61

10%

0 Ft

62

10%

0 Ft

63

10%

0 Ft

64

10%

0 Ft

65

10%

0 Ft

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

1 Ft 147648, 7 Ft 162413, 6 Ft 178654, 9 Ft 196520, 4 Ft 216172, 5 Ft 237789, 7 Ft 261568, 7 Ft 287725, 5 Ft 316498, 1 Ft 348147, 9 Ft 382962, 7 Ft 421259 Ft 463384, 9 Ft 509723, 3 Ft 560695, 7 Ft 616765, 2 Ft 678441, 8 Ft 746285, 9 Ft 820914, 5 Ft 903006 Ft

Ft 1624135,6 Ft 1786549,2 Ft 1965204,1 Ft 2161724,5 Ft 2377897 Ft

20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft

2615686,7 Ft 2877255,4 Ft 3164980,9 Ft 3481479 Ft

20000 Ft

3829626,9 Ft 4212589,6 Ft 4633848,5 Ft 5097233,4 Ft 5606956,7 Ft 6167652,4 Ft 6784417,6 Ft 7462859,4 Ft 8209145,3 Ft 9030059,9 Ft 9933065,9 Ft

20000 Ft

20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft

20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft 20000 Ft

Ft 49045,4 Ft 55950 Ft 63545 Ft 71899,5 Ft 81089,4 Ft 91198,3 Ft 102318, 2 Ft 114550 Ft 128005 Ft 142805, 5 Ft 159086 Ft 176994, 7 Ft 196694, 1 Ft 218363, 5 Ft 242199, 9 Ft 268419, 9 Ft 297261, 9 Ft 328988 Ft 363886, 8 Ft 402275, 5 Ft

Ft 539499,7 Ft 615449,6 Ft 698994,6 Ft 790894,1 Ft 891983,5 Ft 1003181,8 Ft 1125500 Ft 1260050 Ft 1408055 Ft 1570860,5 Ft 1749946,5 Ft 1946941,2 Ft 2163635,3 Ft 2401998,8 Ft 2664198,7 Ft 2952618,6 Ft 3269880 Ft 3618868,5 Ft 4002755,3 Ft 4425030,9 Ft

Mennyi pénzt rakott félre összesen Anna 65 éves koráig? Mennyi pénzt rakott félre összesen Péter 65 éves koráig? Mennyi lett a megtakarított vagyona Annának 65. életéve végére? Mennyi lett a megtakarított vagyona Péternek 65. életéve végére? Pénzben számolva mennyi volt a haszonáldozata és haszna Annának? Pénzben számolva mennyi volt a haszonáldozata és haszna Péternek? Mi az a három tényező (a kamaton kívül), ami leginkább meghatározza, hogy mennyi lesz a megtakarított vagyonunk? 9. Miért érdemes már korán elkezdeni takarékoskodni? 10. Mi lenne a korai takarékoskodás haszonáldozata például? 11. Milyen következtetést vonhatunk le Anna és Péter eseteit vizsgálva? 60

Célbadobás Kellékek: Egy kosár Egy-egy kislabda/babzsák A játék leírása: Húzzunk a kitett kosártól egy, kettő, három méterre egy-egy vonalat, ahonnan a versenyzők célba (kosárba) dobnak. Jelentkeztessünk gyerekeket a célba dobó versenyre (max. 4-5 fővel játsszuk.) A verseny értékelése: Ha három méterről talál be, akkor 3 pontot kap. Ha két méterről talál be, akkor 2 pontot kap Ha egy méterről talál a kosárba, akkor 1 pontot kap. Egy-egy játék 3 fordulóból álljon, vezessük a táblán a verseny eredményét. (Lehet két kört is játszani.) A játék után beszéljük meg, ki milyen stratégia szerint játszott, ki mennyire volt kockázatvállaló, ki volt az, aki biztosra ment. (Ki az aki mert játszani, önmagát kipróbálni?)

61

Lakatlan sziget Előzmény: egy tengeri átkelés közben hajótörést szenvedett az osztályotok.

Felderítő csapat indult, hogy a szigetről pontos információkat gyűjtsenek. A következőket mesélték el: 1. Széles homokos part vonul körbe a szigeten, a közepén hegyes a terület és sűrű dzsungel borítja. 2. A dzsungelben bőségesen található vadon termett gyümölcs, zöldség, de vannak veszélyes állatok is. Ezért nehéz az élelem begyűjtése. 3. Édes vizű forrás táplálja azt a patakot, amelyik a Boldog Kikötőbe Öböl-be ömlik. 4. A dzsungel pálmafái alkalmasak kosarak, kalapok, kunyhók stb. készítéséhez. Kötelet és hálót is lehet fonni a rostokból. 5. Az óceán gazdag halban, de vannak cápák is. 6. Egyetlen doboz gyufánk van. Ha tüzet raktunk, éjjel-nappal őrizni és táplálni kell. 7. Éjjelente vad zivatar söpör végig a szigeten (a mostani évszakban). 8. Napközben erős, forró napsütésre számíthatunk. 9. Nincs élelmiszerkészletünk, hiányos a ruházatunk (nem készültünk kempingezésre).

62

Piaci mechanizmus – játék Cél: • Kereskedői szerepkörben gazdasági döntések hozatala (gyümölcsvásárlás mennyisége, eladási árának meghatározása) alapján a piaci verseny és piac fogalomköreinek megismerése • Csoportmunka (vita, érvelés, dönts, értékelés) • Bevétel, kiadás, eredmény megállapítása • A piaci mechanizmus megismerése Kellékek Játékszabály Játékpénz Elszámoló-lap Árcédulák Tábla, kréta Számológép A játék részletes forgatókönyve: 2-5 fős csoportokat alakítunk (max. 5 csoport a megadott függvényekkel), minden egyes csoport egy kisváros egy-egy zöldséges boltját testesíti meg. A csoportok minden körben (egy-egy nap reggelén) a nagybani piacon, fix áron gyümölcsöt vásárolnak a rendelkezésre álló tőkéből, majd eladják a vásárolt termékeket. Meghatározzák a piaci árat. Játékszabályok: 1. A gyümölcsök vételi ára rögzített, mindig ennyiért lehet kapni a nagybani piacon. A csapatok döntenek a vásárolt mennyiségről és az eladási árról. (csak egész kg vásárolható és adható el, az eladási ár is egész Ft). 2. Az eladási árat a csapatok egyszerre mutatják fel. 3. A játékvezető (a piac) megmondja, hogy kitől hány kg gyümölcsöt vesz. Az alacsonyabb ár felől halad a magasabb felé, hogy a szükségleteit kielégítse. 4. Ha egy csapattól nem veszi meg a gyümölcsöt, az a gyümölcs a következő körben még eladható. Utána már nem értékesíthető, megromlott. 5. Áregyenlőség esetén a frissebb gyümölcsből vesz. Azonos minőség esetén egyenlő arányban. 6. A csapatok vezetik az adminisztrációt (kiadásaikat, bevételeiket, eredményüket). 7. Győztes az a csapat, amelyik az induló 5000 Ft tőkéből a legtöbb bevételt éri el. A játék menete: • A csoportok bevásárolnak a nagybani piacon • Meghatározzák az egyes gyümölcsök eladási árát • Vezényszóra felmutatják az egyes gyümölcsök árát. • A felmutatott árakat a játékvezető lejegyzi, átlagárat számol belőle és behelyettesíti a keresleti függvénybe. • Ezután kihirdeti, hogy az egyes gyümölcsfajtákból a szabályok szerint mennyit vásárol. • Ezt követően a csoportok megkapják bevételüket és kitöltik elszámoló-lapjukat. 63

3 gyümölccsel és 5 fordulót játszunk. A gyümölcsök nagybani árai: alma: 5o Ft/kg, szőlő 70 Ft/kg, banán100 Ft/kg. A gyümölcsök keresleti függvényei: Az alma keresleti függvénye Mennyiség = 200 – 1,0átlagár A szőlő keresleti függvénye Mennyiség = 220 – 1,5 átlagár A banán keresleti függvénye Mennyiség = 70 – 0,1 átlagár (Ha több csoport játszik, a függvényeket magasabb induló értékekkel kell számolni.) Lezárás, értékelés, tanulságok A csapatok eredményének megállapítása, eredményhirdetés, értékelés. A tanulság megbeszélése egyrészt a játékban való aktivitás, együttműködés, leleményesség, sikerek, kudarcok értékelésére és ezek okára terjed ki. A játékvezető tréner a kapcsolódó fogalmakat is megmagyarázza: piac, kereslet, kínálat, túlkereslet, túlkínálat, ármechanizmus, egyensúly, verseny, gazdálkodás, taktika, eredmény, nyereség, veszteség. A csapatok értékelik, hogy az alábbi tulajdonságok mely csapattagot jellemezték: • Szabályok alkalmazási készsége • Számolási készség • Adminisztráció vezetési készsége • Szervezőkészség • Logikus gondolkodás készsége • Taktikai érzék • Gazdálkodói készség

Kérdések a gyerekekhez: Mit tettél, ha azt tapasztaltad, hogy nem tudtad eladni a gyümölcsöt? (csökkentette az árat, kevesebbet vett ezután) Mit tettél, ha a tervezett áron el tudtad adni a gyümölcsöt? (esetleg növelte a mennyiséget és az árat) Tanulság megfogalmazása: Ezek váltakozásáról szól a játék: ezt nevezzük piaci mechanizmusnak, a kereslet és kínálat egymásra hatásának.

Nap ok

Hétfő Kedd Szerda Csütörtö k Péntek 64

A zöldségesek elszámoló-lapja ALMA Vásárolt Költs Eladott Felesl mennyis ég mennyis eg ég (+ ég felesleg)

Eladá si ár Ft/kg

Bevét el

eredmé ny (+, )

Napok

Vásárolt mennyis ég (+ felesleg)

Költsé g

SZŐLŐ Eladott Felesle mennyis g ég

Eladá si ár Ft/kg

Bevét el

eredmé ny (+, )

Eladá si ár Ft/ kg

Bevét el

eredmé ny (+, )

Hétfő Kedd Szerda Csütört ök Péntek BANÁN Napok

Vásárolt mennyis ég (+ felesleg)

Költsé g

Eladott mennyis ég

Felesle g

Hétfő Kedd Szerda Csütört ök Péntek Játékvezetői segédlet (Körönként egy-egy lap) ALMA csapat

Vásárolt mennyiség

Eladási ár

Eladott mennyiség

El nem adott mennyiség

Eladott mennyiség

El nem adott mennyiség

I. csapat II. csapat III. csapat IV. csapat V. csapat Átlagár: SZŐLŐ csapat

Vásárolt mennyiség

Eladási ár

I. csapat II. csapat III. csapat IV. csapat V. csapat Átlagár: 65

BANÁN csapat

Vásárolt mennyiség

Eladási ár

Eladott mennyiség

El nem adott mennyiség

I. csapat II. csapat III. csapat IV. csapat V. csapat Átlagár: Cash Flow: 1. nap induló tőke - vásárlás (kiadás) + bevétel Hogyan lehet életben maradni egy lakatlan szigeten? Milyen erőforrások vannak a szigeten ahhoz, hogy életben tudjatok maradni? (Ne feledkezzetek meg az emberi erőforrásról sem – tapasztalat, képzelőerő, ügyesség, szervezőkészség stb.) Milyen szükségletek kielégítéséről kell gondoskodni ahhoz, hogy életben maradjatok? Hogyan fogjátok megszervezni a termékek előállítását, a munkafeladatok elvégzését? (Például mindenkinek magának kell majd gondoskodnia a saját szükségletei kielégítéséről, vagy munkamegosztást hoztok létre, és a vezetők kiosztják a feladatokat?) Hogyan osztjátok el a megtermelt, összegyűjtött javakat? Mindenki egyenlő arányban részesedik? Vagy másképp? Mi lesz a lustákkal? Kellenek szabályok az együtt éléshez? Hogyan döntötök erről? Mi lesz a szabályzegőkkel?

66

AZ ÁRUK ÉS A PÉNZ VILÁGÁBAN ÉLÜNK „A.” JÁTÉK – ’Aki kapja, marja? –Szűkös javak elosztása’ (45 perc) Az óra rövid tartalma: A feladat a csokitojás elosztása. A csokitojás szimbolizálja a szűkösséget, azaz a közgazdaságtan legnagyobb problémáját. Valószínűleg valamennyi gyerekek szívesen elfogyasztaná, de sokan vannak és csak egy csoki van. Szükséges eszközök: • 1 db Kindertojás (vagy bármilyen, lehetőleg oszthatatlan dolog, például egy üveg üdítő, egy rágógumi, egy CD stb.) • Az óra menete: 1. Mutassuk fel a Kindertojást és magyarázzuk el a problémát: szeretnénk odaajándékozni a csokoládét, de csak egy van belőle. Kérdezzük meg a gyerekektől, ki szeretné megkapni a csokit. Használjuk ki a lehetőséget, és itt mutassunk rá a közgazdaságtan alapproblémájára, vagyis a szűkösség fogalmára. Csaknem mindannyian szeretnék megkapni a Kindertojást, ám az igények meghaladják a rendelkezésre álló csoki számát. 2. A gyerekek javaslatai alapján írjuk össze a táblán, hogy milyen kritériumok alapján lehetne eldönteni, hogy ki kapja a Kindertojást. (Hangsúlyozzuk az elosztás fogalmát, mint a szűkösség alapvető következményét.) Miután a kis csoportok elkészítették a javaslataikat, állítsunk össze egy közös listát a táblán, például így: Elosztási módok: • verseny alapján, • aki a legjobb tesztet írja legközelebb, • aki elsőnek érkezik másnap iskolába, • árverés stb. 3. Ezután osszuk ki az egyes módozatokat a csoportok között és kérjük meg őket, hogy sorolják fel azok előnyeit, illetve hátrányait (nagyméretű papírlapokon), majd a táblánál adják elő az eredményt. Közben jegyezzük fel a táblára a kü1önböző elosztási módok problémáit: Elosztási módok Szükségletek szerint Aki elsőnek érkezik Verseny Sorsolás Egyenlő elosztás Érdemek alapján

Problémák Ki állapítja meg a tényleges szükségleteket és milyen kritériumok alapján? Tolongással, sorban állással járhat. Ki határozza meg a szabályokat? Utólag esetleg eladják a nyereményt annak, aki a legtöbbet kínálja érte. Gyakorlatban nehéz kivitelezni. Ez csak egészen szűk közösségekben (családban) lehetséges. Mi alapján rangsoroljuk az érdemeket? Mi lesz a többiekkel?

Rokonok, barátok privilégiuma Ki fizet érte többet (ár alapján A gazdagabbak előnyben vannak. Ez arra történő elosztás) ösztönzi a többieket, hogy több pénzt 67

szerezzenek, ami attól függően jó vagy rossz, hogy milyen módon próbálnak több pénzhez jutni. Általában azzal keresnek pénzt, amiért mások hajlandók fizetni. Vajon rossz ez? 4. Az egyes csoportok prezentációi során kérdezzük meg a hallgatóságot, hogy kiegészítenék, módosítanák-e a hallottakat? Mi is véleményezhetjük a prezentációkat. Várhatóan a diákok felismerik, hogy jelenlegi viszonyaink között a legtöbb előnye az ár alapján történő elosztásnak van, mert: • mindenki részt vehet benne, • lehetővé teszi, hogy a fizetési hajlandóság egyensúlyba kerüljön a termék iránti vágyukkal — ezáltal növeli az egyén választási lehetőségeit, • mindenkinek esélye van arra, hogy befolyásolja az aukció eredményét. Nyilvánvalóan a hátrányaira is rámutatnak majd — a leggyakoribb ellenérv, hogy nem fair ez az elosztás, hiszen nem mindenkinek ugyanannyi a pénze. (Segíthet itt a fair szó definiálása, illetve az összehasonlítás más módozatokkal.) Figyelem! Az alapvető szándék nem az, hogy meggyőzzük a diákokat az ár alapján történő elosztás egyedül üdvözítő voltáról, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy még mindig ennek a módszernek van a legtöbb előnye a többivel (verseny, sorsolás, önkényes elosztási módok, stb.) szemben. 5. Kérjük meg az osztályt, döntse el, kié legyen a Kindertojás. (Ha eddig nem is kérdőjelezték meg a gyerekek, hogy az ár alapján történő elosztás a megfelelő az esetek többségében, most biztosan megteszik. Nem kell meglepődni, ha a sorsolást választják, hisz nem tudták, hogy pénzre lesz szükségük, és nem hoztak magukkal. Említsük meg. hogy a sorsolás csak késlelteti az ár alapján történő elosztást, hiszen aki elnyerte a csokit, el is adhatja, ha épp úgy akarja. Kérjük meg a gyerekeket, hogy mondjanak még példát arra, amikor nem az ár alapján történő elosztás a megfelelő.) Nagyon fontos, hogy végül a gyerekek választotta módon valaki tényleg elnyerje a csokit. Tétes Játék A kérdés Megtett tét sorszáma 1. 2 3 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

68

Igaz/hamis

Nyert/bukott

Halmozott összeg

„B.” JÁTÉK – Valutapiac Tervezett idő: kb. 45 perc A játék rövid leírása A játék segítségével a diákok megérthetik, hogy a pénz is áru, és azt, hogy a különböző valutáknak (devizáknak) egy másik fizetőeszközben kifejezhető ára (többek között) mitől függ. Segédeszközök: 1.

2.

Háromszor három db. egyforma édesség, csoki (vagy bármilyen más, diákok számára kívánatos dolog, melyből három egyforma darabunk van.) JÁTÉKPÉNZ (EURÓ és DOMINIKAI PESO) sokszorosítva, kivágva.

A játék menete: 1.

2.

3.

4.

Osszunk ki 2-3 db DOMINIKAI PESO játékpénzt minden diáknak. Kérdezzük meg, hogy amit az imént kiosztottunk PÉNZ–e? (Pénz az, amit fizetőeszközként elfogadunk termékekért vagy szolgáltatásokért cserébe. Ha a diákok nem tudnak semmit sem venni a kiosztott játékpénzeken, akkor az az adott körülmények között NEM PÉNZ). Mutassunk fel három egyforma édességet (csokit), és kérdezzük meg, hogy szeretné-e valaki megvenni? (Általában valaki elkezdi felajánlani a DOMINIKAI PESO-t az édességért cserébe.) Közöljük a diákokkal, hogy egy csoki ára egy EURÓ. Mutassuk meg az osztálynak az EURÓ-t és sajnálkozva mondjuk nekik, hogy nem vásárolhatnak csokit a DOMINIKAI PESO-val. (Hagyjuk, hogy találjanak megoldást a problémára. Általában egy-két diák rögtön felajánlja, hogy megvásárolja az EURÓ-t a DOMINIKAI PESO-val.) Kinevezhetünk egy bankárt, aki a valutaváltást lebonyolítja és egy adminisztrátort, aki rögzíti az árakat a táblán. ÁRFOLYAM TÁBLÁZAT I. kör II. kör III. kör 1 EURÓ ára: 1 EURÓ ára: 1 EURÓ ára:

5.

6.

69

Árverezzük el az első három EURÓ-t az első körben. (Nem kell kivárni, míg az abszolút legmagasabb árat ajánlják érte, de azért hagyjuk a diákokat egy kicsit licitálni.) Miután elkelt a három EURÓ, rögzítsük az árakat a táblán és engedjük meg a diákoknak, hogy csokit vehessenek a EURÓ-jukkal. (Lesznek

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

70

olyanok is, akik inkább megtartják a EURÓ-jukat, ami teljesen rendben van.) Osszunk ki négy-öt DOMINIKAI PESO-t minden diáknak. Jelentjük be, hogy van még három csokink eladásra, és az áruk: darabonként egy EURÓ. Megint árverezzük el az EURÓ-kat a DOMINIKAI PESO-ért cserébe. (Hagyjuk, hogy a licitek meghaladják az előző kör árait). Megint vásárolhassanak csokit a EURÓ-jukkal a diákok. Rögzítsük a második körben kialakult árakat a táblán. Osszunk ki újabb négy-öt DOMINIKAI PESO-t minden diáknak. Bonyolítsuk le a harmadik árverés kört is, és rögzítsük a táblán a kialakult árakat.

JÁTÉKPÉNZ

71

1

1

1

PESO

PESO

PESO

1

1

1

PESO

PESO

PESO

1

1

1

PESO

PESO

PESO

1

1

1

EURÓ

EURÓ

EURÓ

1

1

1

EURÓ

EURÓ

EURÓ

72

1

1

1

EURÓ

EURÓ

EURÓ

73

A „Valutapiac játék” megbeszélése Tervezett idő: kb. 30 perc Az „A” játék megbeszélése 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

74

Kérjük meg a diákokat, hogy vegyék szemügyre a táblán látható adatokat. Kérdezzük meg: Mennyit ért egy EURÓ a játék során? (A helyes válasz az, hogy egy csokoládét. A pénz annyit ér, amennyi terméket/szolgáltatást vehetünk érte, azaz a játék során egy EURÓ értéke egy csokoládé volt.) Most kérdezzük meg, mennyi volt a DOMINIKAI PESO értéke a játék során? (Változó értékek szerepelnek a táblán, ezért segíthetünk további kérdésekkel: Mennyi volt a PESO értéke az első kör harmadik árverése után? Itt nem helyes, ha csokoládéhoz viszonyítva próbálják a gyerekek a PESO értékét kiszámítani, hiszen nem vehettek csokoládét PESO-ért csak EURÓ-ért. Ezért a helyes válasz az EURÓ törtrészében megadni a PESO értékét.) Kérdezzük meg a diákokat: „Hogyan tudjuk legkönnyebben kifejezni az EURÓ és a PESO viszonyát?” (Válasz lehet a játék során valamelyik körben aktuális árfolyam meghatározása. 35-1, vagy pl. 40-1, az aktuális körtől, szituációtól függően.) Kérdezzük meg a diákokat, hogy vajon tudják-e, hogy hogyan fejezik ki a nemzetközi fizetőeszközök (valuták) árait (árfolyamait)? (Hasonlóképp, mint a játék során. Kérjük meg a diákokat, hogy nézzenek utána az interneten, vagy az iskola könyvtárában fellelhető folyóiratokban az aktuális valutaárfolyamoknak.) Kérdezzük meg, hogy hogyan határozzák meg a valuták árfolyamait. (Hasonlóképpen mint a játék során – a vevők és eladók, azaz a kereslet és kínálat alakítja ki az árakat. A nemzetközi kereskedelem során pedig általában annak az országnak a valutanemében fizetnek a termékért, szolgáltatásért, ahol azt megvásárolják, csakúgy, mint ahogy a játék során is a csokiért csak EURÓ-ban lehetett fizetni. Kérdezzük meg a diákokat: „Mi történt a PESO értékével a második és a harmadik körben?” (A PESO értéke csökkent, mivel több PESO-ra volt szükség a csoki megvásárlásához.) Az EURÓ értéke változott a játék során? (Ez egy becsapós kérdés, ám elgondolkodtató, hiszen a EURÓ-val még mindig egy csokit lehetett venni, tehát belső, (hazai) értéke nem változott. Viszont, mivel most már több PESO-t kell adni a EURÓ-ért a EURÓ ára (árfolyama) a PESOhoz viszonyítva nőtt.) Kérdezzük meg a diákokat, hogy mit gondolnak, a szimuláció során mi okozta a PESO EURÓ-hoz viszonyított értékének csökkenését? (A második és harmadik kör során megnőtt a EURÓ iránti kereslet, több PESO-t voltak hajlandók és képesek adni a EURÓ-ért cserébe a diákok mint az első körben.)

9.

Mi okozta a EURÓ iránti kereslet növekedését? (A tanár több PESO-t adott a diákoknak) 10. Mi okozhatja egy valuta iránti kereslet megváltozását? (Az adott ország több vagy kevesebb pénzt hoz forgalomba, termékei, szolgáltatásai keresettebbek, vagy kevésbé keresettebbek lesznek, stb.)

„C.” SZEREPJÁTÉK/CSOPORT MUNKA Tervezett idő: megbeszélt szituációktól függően változó A feladat rövid leírása Ebben a feladatban különböző szituációk segítségével gondolhatják végig a tanulók, hogy miként hat az egyes esetekben az árfolyam változása a gazdasági szereplőkre. Segédeszközök: SZEREPKÁRTYÁK 6./1. annyi példányban sokszorosítva, ahányszor 7 fős csoportunk van. Vágjuk fel a szerepkártyákat! A játék menete: 1. Osszuk 7 fős csoportokra az osztályt. 2. A csoportokon belül minden diák kapjon egyet SZEREPKÁRTYÁK 6./1.en leírt szerepekből. 3. Kérjük meg a diákokat, hogy mindenki végezzen számításokat a szerepkártyáján található szerep és feladat alapján! 4. Beszéljék meg csoportokban az egyes szerepek képviselői, hogy kit hogyan érint az árfolyamváltozás (1. szituáció) és miért. 5. Kérjük meg a diákokat, hogy minden csoportból álljanak fel, és jöjjenek a terem egyik részébe azok, akiket a forinterősödés (1. szituáció) pozitívan érintett. Míg a terem másik részébe menjenek azok, akiket ugyanez a szituáció negatívan érintett. 6. Beszéljük meg közösen, hogy kiket érint pozitívan, illetve negatívan a forint erősödése. 7. Menjenek vissza a diákok a csoportjaikhoz, és beszéljék meg a 2. szituáció, vagyis a forintgyengülés hatását az egyes szereplőkre. 8. Ismét kérjük meg a diákokat, hogy minden csoportból álljanak fel, és jöjjenek a terem egyik részébe azok, akiket a forintgyengülés (2. szituáció) pozitívan érintett. Míg a terem másik részébe menjenek azok, akiket ugyanez a szituáció negatívan érintett. 9. Beszéljük meg közösen, hogy kiket érint pozitívan, illetve negatívan a forint gyengülése. 10. Kérjük meg a diákokat, hogy rendeződjenek most az alapján, hogy melyikük áll az EURÓ devizapiacán a keresleti, illetve a kínálati oldalon. (A tábla egyik oldalára írjuk fel: EURÓ KERESLET míg a másik oldalra: EURÓ KÍNÁLAT.) Ábrázolhatjuk grafikusan is a deviza piac keresleti és kínálati függvényét!

75

1. szituáció: Erősödött a forint, most 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft) 2. szituáció: Gyengült a forint, most 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft)

Megoldások: 1. SZEREP: Libamájat exportálsz Németországba havonta 20 000 EURÓ értékben. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: A 20 000 EURÓ bevételed hazai valutára váltva a forinterősödés előtt: 20 000 EURÓ x 250 Ft = 5 millió Ft-ot ért. A forinterősödés után EURÓ-ban kapott jövedelmed már csak 20 000 EURÓ x 240 Ft = 4 800 000 Ft-ot ér itthon. Ezért az áruexportőrök a forinterősödés vesztesei. 2. szituáció hatása: A 20 000 EURÓ bevételed hazai valutára váltva a forintgyengülés előtt: 20 000 EURÓ x 240 Ft = 4 800 000 Ft-ot ért. A forintgyengülés után EURÓ-ban kapott jövedelmed már 20 000 EURÓ x 250 Ft = 5 millió Ft-ot ér itthon. Ezért az áruexportőrök a forintgyengülés nyertesei. Az EURÓ devizapiacán a kínálati oldalon állsz. (EURÓ-t adsz el, vagyis váltasz forintra.) 2. SZEREP: Teherautókat és kamionokat importálsz Franciaországból havonta 5 millió EURÓ értékben. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: Az 5 millió EURÓ kiadásod forintban 5 millió EURÓ x 250 Ft = 1 250 000 000 Ft volt a forinterősödés előtt. A forinterősödést követően már csak 5 millió EURÓ x 240 Ft = 1 200 000 000 Ft-ot kell fizetned a behozott járművekért! (Tehát 50 millió forinttal kevesebbet!) Ezért az áruimportőrök a forinterősödés nyertesei. 2. szituáció hatása: Az 5 millió EURÓ kiadásod forintban 5 millió EURÓ x 240 Ft = 1 200 000 000 Ft volt a forintgyengülés előtt. A forintgyengülést követően már 5 millió EURÓ x 250 F t= 1 250 000 000 Ft-ot kell fizetned a behozott járművekért! (Tehát 50 millió forinttal többet!) Ezért az áruimportőrök a forintgyengülés vesztesei. Az EURÓ devizapiacán a keresleti oldalon állsz (EURÓ-t veszel, vagyis forintot váltasz EURÓ-ra) 3. SZEREP: Van 5000 EURÓ tartozásod, melyet ebben a hónapban kell visszafizetned. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: Tartozásod forintban számolt értéke a forinterősödés előtt: 5000 x 250 Ft = 1 250 000 Ft volt. A forinterősödés után már csak 5000 x 240 Ft = 1 200 000 Ftot kell visszafizetned. 2. szituáció hatása:

76

Tartozásod forintban számolt értéke a forintgyengülés előtt: 5000 x 240 Ft = 1 200 000 Ft volt. A forintgyengülés után viszont már 5000 x 250 Ft = 1 250 000 Ft-ot kell visszafizetned! Az EURÓ devizapiacán a hitel felvételét követően a kínálati oldalon álltál (EURÓt adtál el, vagyis váltottál forintra), a hitel visszafizetésekor a keresleti oldalon álltál (EURÓ-t vettél, vagyis forintot váltottál EURÓ-ra.)

77

4. SZEREP: Olaszországi ingatlanbefektetésedből befolyó havi bérleti díj: 2000 EURÓ. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: Bevételed forintban számolt értéke a forinterősödés előtt: 2000 x 250 Ft = 500 000 Ft volt. A forinterősödés után bevételed forintba átszámolva már csak 2000 x 240 Ft =480 000 Ft-ot ér. 2. szituáció hatása: Bevételed forintban számolt értéke a forintgyengülés előtt: 2000 x 240 Ft = 480 000 Ft volt. A forintgyengülés után bevételed forintba átszámolva viszont már 2000 x 250 Ft = 500 000 Ft-ot ér. Az EURÓ devizapiacán a kínálati oldalon állsz (EURÓ-t adsz el, vagyis váltasz forintra). 5. SZEREP: Turistaként 3000 EURÓ-t költesz családoddal együtt Ausztriában ebben a hónapban. Most veszel EURÓ-t a nyaralásotok fedezésére. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: Kiadásod forintban számolt értéke a forinterősödés előtt: 3000 x 250 Ft = 750 000 Ft lett volna. Mivel csak a forinterősödés után vettél EURÓ-t, ezért most csak 3000 x 240 Ft = 720 000 Ft-ot kellett fizetned az EURÓ-ért, pénzed tehát többet ért külföldön mint itthon. 2. szituáció hatása: Kiadásod forintban számolt értéke a forintgyengülés előtt: 3000 x 240 Ft = 720 000 Ft lett volna. Mivel csak a forintgyengülés után vettél EURÓ-t, ezért most már 3000 x 250 Ft = 750 000 Ft-ot kellett fizetned az EURÓért, pénzed tehát többet ért volna itthon mint külföldön. Az EURÓ devizapiacán a keresleti oldalon állsz (EURÓ-t veszel, vagyis forintot váltasz EURÓ-ra). 6. SZEREP Spanyolországi befektetéseid után 40 000 EURÓ-t kapsz ebben a hónapban. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: Bevételed forintban számolt értéke a forinterősödés előtt: 40 000 x 250 Ft = 10 000 000 Ft volt. A forinterősödés után bevételed forintba átszámolva már csak 40 000 x 240 Ft = 9 600 000 Ft-ot ér. 2. szituáció hatása: Bevételed forintban számolt értéke a forintgyengülés előtt: 40 000 x 240 Ft = 9 600 000 Ft volt. A forintgyengülés után bevételed forintba átszámolva viszont már 40 000 x 250 Ft = 10 000 000 Ft-ot ér. Az EURÓ devizapiacán a kínálati oldalon állsz (EURÓ-t adsz el, vagyis váltasz forintra). 7. SZEREP EURÓ-ban jegyzett részvényeket vásároltál EU-s vállalatokban 10 000 EURÓ értékben. Portfoliód összértéke EURÓ-ban nem változott. Hogyan változott portfoliód értéke forintba átszámolva az EURÓ-forint árfolyamváltozás hatására? Végezz számításokat! 1. szituáció hatása: 78

Portfoliód korábbi értéke: 10 000 x 250 Ft = 2 500 000 Ft volt. A forinterősödés következtében portfoliód kevesebbet ér: 10 000 x 240 Ft = 2 400 000 Ft-ot. 2. szituáció hatása: Portfoliód forintgyengülés előtti értéke: 10 000 x 240 Ft = 2 400 000 Ft volt. A forintgyengülés következtében portfoliód többet ér: 10 000 x 250 Ft = 2 500 000 Ft -ot. Az EURÓ devizapiacán nem állsz egyik oldalon sem, amennyiben nem váltod készpénzre portfoliódat. Azonban amint értékesíted azt, és eladod részvényeidet, azaz forintra „váltod át”, az EURÓ kínálati oldalán állsz (EURÓ-t adsz el, vagyis váltasz forintra).

79

SZEREPKÁRTYÁK 6./1. ------------------------------------------------------------------------1. SZEREP Libamájat exportálsz Németországba havonta 20 000 EURÓ értékben. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati? ------------------------------------------------------------------------2. SZEREP Teherautókat importálsz Franciaországból havonta 5 millió EURÓ értékben. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati? -----------------------------------------------------------------------3. SZEREP Van 5000 EURÓ tartozásod, melyet ebben a hónapban kell visszafizetned. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati?

------------------------------------------------------------------------4. SZEREP Olaszországi ingatlanbefektetésedből befolyó havi bérleti díj: 2000 EURÓ. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 80

2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati? ------------------------------------------------------------------------5. SZEREP Turistaként 3000 EURÓ-t tervezel elkölteni családoddal együtt Ausztriában ebben a hónapban, ezért most veszel EURÓ-t a nyaralásotok fedezésére. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati? ------------------------------------------------------------------------6. SZEREP Spanyolországi befektetéseid után 40 000 EURÓt kapsz ebben a hónapban. Hogyan érint a forint árfolyamának változása? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati? ------------------------------------------------------------------------7. SZEREP EURÓ-ban jegyzett részvényeket vásároltál EU-s vállalatokban 10 000 EURÓ értékben. Portfoliód összértéke EURÓ-ban nem változott. Hogyan változott portfoliód értéke forintba átszámolva az EURÓ-forint árfolyamváltozás hatására? Végezz számításokat! 1. szituáció: Erősödött a forint. 1 EURÓ = 240 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 250 Ft volt) 2. szituáció: Gyengült a forint: 1 EURÓ = 250 Ft (Előző hónap árfolyama: 1 EURÓ = 240 Ft volt) 1. szituáció hatása: 2. szituáció hatása: Az EURÓ (deviza)piacán melyik „oldalon állsz”? Keresleti, vagy kínálati?

-------------------------------------------------------------------------

81