Hódmezővásárhelyi művészek 1900 – 1914 SZAKDOLGOZAT Tóth Károly Művészettörténet szak Témavezető: Dr. Tímár Árpád 2007
Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914 /Szakdolgozat 2007/
Tartalomjegyzék I. Bevezetés
1
II. A kutatás és módszerei
2
III. Kutatástörténeti áttekintés
9
IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör
22
V. Időbeli keretek, korszakhatárok
29
VI. Művészek
31
1. Tornyai János (1869-1936)
32
2. Endre Béla (1870-1928
34
3. Rudnay Gyula (1878-1957)
36
4. Pásztor János (1881-1945)
37
5. Rubletzky Géza (1881-1970)
39
6. Várady Gyula (1866- )
40
7. Kovács Mária, Mári (1883-1977)
41
8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó 42 9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér 45 10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László, Barkász Lajos
48
11. Medgyessy Ferenc (1881-1958)
50
12. A fiatalok: Adamovits Sándor – Kriván Ferenc
50
VII. Életművek Hódmezővásárhelyről
51
(Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula) (Pásztor János, Rubletzky Géza) A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei
86
Iparművészeti célok: Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe II
89
VIII. Művészek és a helyi társadalom 1. Tornyai programadása
91 92
2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok 93 3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek
96
4. Művészek és a kisvárosi politikum
97
5. Múzeumalapítás
98
6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei
98
7. Művészek a helyi sajtóban
99
8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében
101
9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei
103
IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet
105
X. Befejezés
109
XI. Bibliográfia
110
Országos sajtó
123
Helyi sajtó
136
XIII. Mellékletek 1. Kronológia
155
2. Vásárhelyi művészek és kiállításaik
194
3. Tornyai János 1908-as kiállítása
209
4. Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban
214
5. Endre Béla 1913-es makói kiállítása
223
6. Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása
228
7. Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása 232
Képjegyzék Képmelléklet
III
Köszönetnyilvánítás Szakdolgozatom megírásában és az azokhoz szükséges előzetes kutatásokban sokan nyújtottak segítséget számomra. E sorokban nekik szeretném megköszönni általam nagyra értékelt támogatásukat. Legelőször középiskolai rajztanáromnak, Fülöp Erzsébet festőművésznek szeretném megköszönni, hogy önzetlenül segítette munkámat és hogy évekkel ezelőtt felhívta a figyelmem a korszakból fennmaradt érdekfeszítő forrásokra. Kérdéseimmel bármikor fordultam hozzá, mindig nagy lelkesedéssel segített, sokszor rendelkezésemre bocsátva adatgyűjtéseit, könyveit. Szeretném kifejezni hálás köszönetemet témavezetőmnek, Tímár Árpádnak, aki nagyon sokat segített számomra a dolgozatban felhasznált sajtóanyagok összegyűjtésében. Külön köszönöm, hogy dolgozatomat átolvasva számtalan ponton korrigálta munkámat és számos kérdésben továbbgondolkodásra ösztönzött. Ugyancsak szeretném megköszönni szakdolgozatom bírálójának, Szőke Annamáriának, hogy dolgozatom tökéletesítéséhez nagymértékben hozzájárult kritikai megjegyzéseivel, javításaival. Köszönetet szeretnék mondani Passuth Krisztinának és Barki Gergelynek, amiért tanácsokkal láttak el, és figyelemmel kísérték munkámat illetve, hogy szemléletük és megközelítésmódjuk nagymértékben arra ösztönzött, hogy munkámat az európai művészetre kitekintéssel végezzem és hogy mindezt a huszadik század szemszögéből tegyem. Külön köszönöm Kemény Gyula restaurátor-műgyűjtőnek, amiért meglátásaimat megvitathatta velem és praktikus tanácsokkal látott el főleg a festészettel kapcsolatos olyan kérdésekben, melyekre nekem még nincs rálátásom. Szeretném hálámat kifejezni a Magyar Nemzeti Galéria három munkatársának, Boros Juditnak, Sinkó Katalinnak és különösen Szücs Györgynek, amiért kérdéseimmel felkereshettem őket és megbeszélhettem velük a korszak magyar művészetével és művésztelepeivel kapcsolatos gondolataim. Tanácsaik és útmutatásaik nagyon sokat segítettek. Hódmezővásárhelyen a Németh László Városi Könyvtár helytörténészeitől, Kőszegfalvi Ferenctől és Borus Gábortól nélkülözhetetlen segítséget és támogatást kaptam. Nagyon jól esett számomra, hogy kutatásaimat figyelemmel kísérték és segítettek munkámat, tanácsokkal láttak el, bármikor fordulhattam hozzájuk kérdéseimmel. A kutatásaim során számos helyen kaptam önzetlen segítséget. A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában dr. Lakosné Orbán Lívia, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában Nagy Leventéné segítsége és támogatása kötelez hálára. A képzőművészeti anyag összegyűjtése során számos hazai közgyűjteményt ismerhettem meg, s mindenhol nagy figyelmességgel fogadtak. Első helyen szeretném kiemelni a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot, ahol Nagy Vera igazgatónő, azóta Nagy Imre igazgató folyamatosan biztosít/biztosított támogatásáról. Külön szeretném megköszönni Bernátsky Ferencnek, a helytörténeti anyag bemutatását és Hegedűs Imrének és kollegáinak, amiért segítségükkel a múzeum raktárban rejlő kincseket is felfedezhettem.
IV
Számos közgyűjtemény-vezetőnek, művészettörténésznek és gyűjteménykezelőnek kell még e helyen köszönetet mondanom: Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztálya vezetőjének Bakó Zsuzsannának, ugyancsak a Magyar Nemzeti Galéria Szobrászati Osztály vezetőjének Tóth Antalnak, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban Nagy Imrének és Magyar Andrásnak, a makói József Attila Múzeumban Halmágyi Pál igazgató úrnak és kollegáinak, a szolnoki Damjanich János Múzeumban Zsolnay Lászlónak, a debreceni Déri Múzeumban Veress Zsófiának, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Madár Ximenának, a miskolci Herman Ottó Múzeumban Pirint Andreának, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban Izinger Katalinnak és Hári Krisztinának, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban Sárkány Józsefnek és Anghy Nagy Andrásnak, a győri Városi Művészeti Múzeumban Pápai Emesének illetve a győri Xántus János Megyei Múzeumban Almási Tibornak. Hálával tartozom Hódmezővásárhely polgármesterének és országgyűlési képviselőjének dr. Lázár Jánosnak, amiért városi ösztöndíjjal támogatta egyetemi tanulmányaimat és a vásárhelyi városháza művészeti referensének, Hegedűsné Dékány Magdolnának, amiért egyetemi éveim alatt támogatott és segített. Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom szüleimnek, akik mindvégig messzemenően támogattak mind erkölcsileg, mind anyagilag egyetemi tanulmányaim során. Az, hogy öt év alatt befejezhettem tanulmányaimat e nagyobb lélegzetű szakdolgozattal nagymértékben az ő áldozatvállalásuknak köszönhető. A dolgozat és a képjegyzék végső elkészítésben nyújtott segítségéért Preisz Noémit illeti köszönet. Budapest, 2007. szeptember 25. Tóth Károly
V
Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914 I. Bevezetés
Szakdolgozatom az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt művészek ott kifejtett munkásságát dolgozza fel. Mivel a kérdés egészére nézve tudományos igényű összefoglalás eddig még nem jelent
meg,
noha
részkutatások
voltak,
úgy gondoltam,
hogy
munkámnak
problémafelvető szintézisnek kell lennie, megfelelő alapot kell nyújtania a további részkutatásoknak.
Arra
törekedtem
tehát,
hogy
a
korszakból
fennmaradt
képzőművészeti és dokumentum anyag feldolgozásával kielégítő képet tudjak rajzolni a XX. század első másfél évtizedének Hódmezővásárhelyen létrejött művészeti és kulturális közegéről, ennek személyi, képzőművészeti, intézménytörténeti aspektusairól. Majd ezeknek az együttes szemlélete után arra törekedtem, hogy mindezt országos kontextusba helyezzem bele. A téma feldolgozásával kapcsolatban felmerült problémák azonban mindig újabb és újabb inspirációt adtak, nem feltétlenül a munka kibővítésére, de árnyaltabbá tételére. A dolgozat egésze, önmagában nem tekinthető megnyugtatóan lezárt és befejezett kutatás végeredményének, még számtalan olyan terület van, ahol alapkutatásokra lenne szükség. Jelen dolgozat azonban időbeli és terjedelemi korlátai miatt nem foglalkozhatott mindennel. A dolgozat megírásának módszertani kérdései is már régóta foglalkoztattak. A modern történettudományokban elterjedt mikrotörténeti módszer volt az, amelynek segítségével dolgozatom kifejtését eredetileg elképzeltem. Később azonban rájöttem, hogy a történettudományi módszer számos esetben nem, vagy kevéssé alkalmazható egy valójában művészettörténeti megközelítésmódon alapuló, az értelmezés igényét is felvető problémakörhöz. Ugyanakkor a téma összetettségéből és gazdag vonatkozási rendszeréből eredően rá voltam kényszerítve arra, hogy dolgozatomat ne csupán stílustörténeti vagy még kevésbé egyszerű történeti narratívaként állítsam össze, hanem a bennem felvetődött kérdéseket minél részletesebben körbejárjam, még annak árán is, hogy sok esetben hiányosak ismereteim.
VI
Dolgozatom célja tehát többszörösen összetett volt. Egyrészt motivált az eddigi művészettörténeti kutatás számára ismeretlen, hatalmas mennyiségű képzőművészeti és írott forrásanyag feldolgozása. Másrészt az elmúlt évtizedekben az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt művészekről szóló szakirodalomban és népszerűsítő kiadványokban sok megkérdőjelezhető hitelességű megállapítás látott napvilágot. Másként megközelítve szükség volt az egész korszak vásárhelyi művészetének újragondolására,
revideálásra,
mítoszoktól
és
történeti,
világnézeti-ideológiai
toposzoktól való megfosztására. Mint célt, ezeket mindig elsődlegesen fontosnak tartottam. A művészettörténeti rekonstrukció és interpretáció szempontjából pedig azoknak a pozícióknak a megfordítását, melyek kizárólag a XIX. század felől akarták szemlélni a korszak vásárhelyi művészeit, a körülmények által adott XX. század helyett.
II. A kutatás és módszerei
A következő fejezetben azt mutatom be, hogy milyen részletkutatásokat végeztem a dolgozat megírása előtt, illetve milyen anyagokat és forráscsoportokat tekintettem át s ezek során milyen nehézségekbe ütköztem. Külön ki szeretném emelni azokat a forráscsoportokat melynek feldolgozásával olyan új adatok kerültek elő, melyek alapvetően új szempontokkal bővítették Tornyainak és társainak tevékenységére vonatkozó elképzeléseket. A téma feldolgozását a már meglevő szakirodalom áttekintésével kezdtem, melybe igyekeztem minél nagyobb mélységben bevonni a korabeli művészeti életre, illetve a magyarországi művésztelepekre vonatkozó szakirodalmat. E mellett nem kerülte el figyelmemet a helytörténeti kiadványok és az európai művésztelepekkel foglalkozó idegen nyelvű szakirodalom sem. A kutatás második fontos iránya a Hódmezővásárhelyen 1900 és 1914 között élt és alkotott művészek műveinek minél szélesebb körű összegyűjtése volt. Szerencsésnek mondható a helyzet, hiszen az ismert képzőművészeti alkotások egy része ma közgyűjteményben található, illetve a „főművek” nagy része is ott tanulmányozható. Kutatásom során a legtöbb időt természetesen a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum anyagának tanulmányozásával töltöttem, ahová Tornyai János (egyik) végrendelete értelmében hagyatéka került, illetve 1984-ben a Horánszky utcai
VII
műteremből előkerült, még Tornyai özvegye által elrejtett festmények. Az itt őrzött művek megfelelő alapot nyújtanak Tornyai életművének áttekintésére. Vonatkozik ez Endre Béla munkásságára is, akinek munkái ugyancsak nagy számban megtalálhatók itt. Tornyai festő- és élettársának, Kovács Mária „Márinak” életműve igen jelentős része ide került, de hasonló mondható el a szobrász Pásztor Jánosról is. Hódmezővásárhelyen tanulmányozható még az a néhány hivatalos megrendelésre kivitelezett alkotás, melyet helyi művészekkel készíttettek. (Például Tornyai Bercsényi képe a városháza közgyűlési termében.) Kutatásaim során több olyan vidéki múzeumot is felkerestem, amelyről tudtam, hogy őriznek műveket a vizsgált időszak vásárhelyi művészeitől. A múzeumi katalógusokban szinte minden esetben ellenőriztem az ún. „kisebb vásárhelyi mestereket” is, ez szinte kivétel nélkül eredménytelen volt. A vidéki múzeumok raktáraiban és állandó kiállításain minden elérhető munkát megtekintettem. Sajnálatos tapasztalat, hogy a közgyűjteményben keresett művek egy része hosszúlejáratú külső letéti státuszban van, emiatt nem elérhető, nem tanulmányozható, így ebben a dolgozatban reprodukciót biztosan nem, említést lehet találni velük kapcsolatban. Kutatásiam során a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Szoborosztálya, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a makói József Attila Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király, a győri Városi Művészeti Múzeum és Xántus János Megyei Múzeum anyagait kutattam személyesen, több gyűjteményről pedig levelezés útján vagy kiadványok alapján tájékozódtam a birtokukban levő korai vásárhelyi vonatkozású anyagokról. Külföldre, a tárgyalt korszakba még az Osztrák-Magyar Monarchia területén található nagyvárosok gyűjteményeibe (Szabadka, Arad, Temesvár, Kassa) és köztereire (Torontálvásárhely) nem volt lehetőségem eljutni, ez is a jövőbeni kutatások feladata lehet. Az 1914 előtt a vásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepén készült egyéni tervek alapján egyéni formatervezésű kerámia tárgyak esetében az anyag még inkább szétszóródott. Kutatásom másik részében a közgyűjteményekben levő művek mellé minél több magángyűjteményben levő munkát szerettem volna feltérképezni. Ez a tervezettnél kisebb mértékben és kevesebb eredménnyel valósult meg. A jövőben ezen a téren is sokkal alaposabb kutatásra lesz szükség. A magángyűjteményekről kiadott katalógusok áttekintése viszonylag kevés eredményt hozott. A vásárhelyi mesterek a XX. század
VIII
második felében nem tartoztak a kiemelten keresett alkotók közé, annak ellenére, hogy életükben szép számmal adtak el munkáikból. Az aukciókon részt vett munkákról készült aukciós indexeket azonban tanulságos volt áttekinteni. Világosan kiderül ugyanis, hogy több művésznél, így Tornyainál, de főleg Rudnaynál munkásságuk későbbi korszaka dominál a műkereskedelmi piacon. A művek címéből azonban csak pár esetben lehet arra következtetni, hogy a vizsgált korszakban keletkezett. (Pl. Tanulmány a Rákóczi Rodostóban-hoz Tornyaitól, vagy Kala János portréja Rudnaytól.) A művek datálásának, provenienciájának kimutatásához és a korabeli és későbbi kiállítási tevékenység megismerése céljából igen sok egykorú kiállítási katalógust néztem át, melyekről feltételezhető volt, hogy a Vásárhelyen1 élt művészek is részt vettek, netán korai műveik is fellelhetők ott. Fontosnak tartottam a helyi, főleg egyéni kiállítások, az egyéb, nem fővárosi, egyéni kiállítások és végül az országos művészeti szcéna fővárosi kiállításainak összegyűjtését, az ezekről fennmaradt katalógusok áttanulmányozását.2 Az országos jelentőségű, budapesti kiállítóhelyek közül átnéztem az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (kiállítóhelyéről: Műcsarnok), a Nemzeti Szalon, Művészház, a Könyves Kálmán Szalon és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület szegedi kiállításainak még fellelhető katalógusait. Sajnos a szegedi kiállítások katalógusai között van olyan, melyet közgyűjteményben nem találtam meg. Az 1908-as kiállítás katalógusa egyike ezeknek, Tornyai, Pásztor, Szöri József itt kiállított műveire csak másodlagos utalásokból tudunk következtetni. A vásárhelyi művészek alkotásait is bemutató kiállítások jegyzékében megadom a művekről található legtöbb információt (alkotó neve, cím, technika, eladási ár/tulajdonos, katalógusszám, különlegesebb esetekben a művész lakóhelye). Emellett kiemelt fontosságot tulajdonítottam a művészek egyéni kiállításainak, és ezeken kívül a Hódmezővásárhelyen rendezett kiállításoknak. Az első nagyszabású a városban rendezett képzőművészeti kiállítás az 1904 augusztusában tartott Ipari és mezőgazdasági kiállításhoz csatlakozó „képkiállítás” volt, melyhez készült katalógus. Tornyai az 1908-1909. fordulóján tartott hódmezővásárhelyi egyéni kiállításáról igen, 1
A továbbiakban a Hódmezővásárhely forma helyett sokszor a rövidebb Vásárhely formát fogom
használni. 2
A katalógusok listáját a bibliográfiában, míg az azokból kivonatolt adatokat a 2. mellékletben közlöm.
IX
de az azt követő vidéki kiállításairól már nem készült katalógus. Ugyanígy történt valószínűleg 1911-ben is, amikor a Művészházban rendezett nagy „kollektív” kiállítást, melynek anyagát több vidéki városba is eljutatta. Pásztor János egyetlen önálló tárlata ebben az időszakban 1909-ben volt, ahol a katalógus értékét növeli, hogy részletesen felsorolja a kiállított festészeti alkotásokat is. Pásztor és Rudnay Gyula 1911-es közös, a sajtó kritikákból kivehetően még alapvetően Vásárhelyen készült munkákon alapuló, Párisi Nagyáruházbeli kiállításáról sajnos nem készült katalógus. Rudnay ebben az időszakban nagyon kevés munkát és kevés alkalommal állított ki, csak az első világháború éveiben kezd sűrűbben feltűnni budapesti kiállításokon. Endre Béla első önálló kiállítását 1912-ben rendezte, s az Makóra és Szegedre is átkerült, majd 1913ban Hódmezővásárhelyen élettárásának, Kovács Márinak rendezett önálló kiállítást Tornyai. Mindkettő műtárgyjegyzékével rendelkezünk és a hozzájuk írott bevezetők is értékes forrásoknak tekinthetők. A fent említett kiállítások katalógusai szintén nagyon szétszórtan és igen kevés példányszámban érhetők el, ezért döntöttem úgy, hogy mellékletként közlöm a könnyebb elérhetőség és összevethetőség kedvéért.3 Külön mellékletbe gyűjtöttem össze a Kiss Lajos 1957-es Vásárhelyi művészélet című művében a szövegben említett műveket és a könyv formátumban megjelent visszaemlékezés
képjegyzékét.
Az
utóbbiról
tudjuk,
hogy
Bényi
László
közreműködésével készült ugyan, de feltételezhetően csak olyan alkotások kerültek bele, melyekről Kiss tudta, hogy még Vásárhelyen készültek. Ugyancsak fájdalmas hiány, hogy sem a vásárhelyi művészek majolika kiállításairól nem készült katalógus, sem a velük együtt kiállított képzőművészeti alkotásokról. Így elég nehéz fogalmat alkotnunk arról, pontosan milyen munkák voltak kiállítva. Itt is sok esetben másodlagos források segítségét kellett igénybe vennem. A kutatás második nagy egysége a művészektől fennmaradt kéziratos, (levéltári, adattári) forrásanyag áttekintése volt.4 Ebbe beletartoznak a még publikálatlan levelezések, a visszaemlékezések, saját használatra készült feljegyzések, írások és a korszakban már fontos vizuális forrásként számon tartható fotóanyagok. Tornyai János életében közel 80 darab, a vizsgált korszakunkban közel 25 naplófüzetet jegyzetelt tele. Írása sok esetben nehezen áttekinthető, de nagyon fontos tényeket tartalmaznak az 3
Lásd a 3-7. terjedő számú mellékleteket.
4
A felhasznált levéltári források részletes felsorolását a Bibliográfia végén közlöm.
X
időnként dátummal is ellátott oldalak. Az 1984-ben a „Tornyai-lelettel” előkerült naplók teljes átnézésére természetesen nem vállalkozhattam, a korszakra vonatkozó naplók átolvasására és azok fontosabb részeinek kijegyzetelésére viszont igen. A naplókat átolvasta és kijegyzetelte Bodnár Éva is, ezek a jegyzetek megtalálhatók az eredeti kéziratokkal együtt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. 5 A naplók feldolgozásánál nagy segítségemre volt Fülöp Erzsébet, aki a Tornyai naplók legjobb ismerője, miután közel egy évtizede kezdte el szisztematikus feldolgozásukat. A szakdolgozathoz összegyűjtendő
anyag kutatása során 2006 nyarától
bekapcsolódtam a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Németh László Városi Könyvtár közös programjába, mely Tornyai János teljes levelezésének kiadását tűzte ki céljául. Ennek keretében feldolgoztam Tornyainak az Országos Széchenyi Könyvtárban levő közel kétszáz levelét, illetve az MNG Adattárában és több fővárosi közgyűjteményben levő leveleit (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Petőfi Irodalmi Múzeum). A vásárhelyi és egyéb vidéki gyűjteményekben levő példányokkal együtt már közel ötszáz levél gyűlt össze. A Tornyaihoz írott levelek a hagyatékból kerültek elő, összesen 499 darab. Sajnos Tornyai csak azokat a leveleket tartotta meg az első világháború előtti időszakból, melyek személyesen sokat jelentettek számára (például Munkácsy, Zichy, Feszty levelei) Úgy tűnik, az első világháború előtti időszakban kapott levelei nagyrészt elvesztek. Különleges szerencse, hogy Kiss Lajos és Espersit János kiterjedt levelezést folytatott a vásárhelyi képzőművészekkel. Forrásértéküket növelik, hogy igen sok személyes véleményt tartalmaznak, sőt egymással kapcsolatosan adatokban is bővelkednek. Kiss Lajos levelezése az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, míg Espersit János anyagai az MNG Adattárában vannak. Az első helyen megtalálhatók Endre Béla, Pásztor János, Rudnay Gyula, Rubletzky Géza Kiss Lajosnak írott levelei és a Lyka Károlynak írott levelek is. Az utóbbi gyűjteményben a fent említett gazdag Tornyai és Espersit anyag mellett Endre Béla hagyatékának anyagai, Pásztor, Rudnay levelei, de ide került Darvassy István egy korai önéletrajza és Kóródy Elemér és Ferentzy Márta egyetlen fennmaradt levele is. Külön meg kell említeni az ugyancsak itt levő Tornyai fotóhagyatékot, melyek egy része közvetlenül a századfordulót követő 5
A dolgozatban sűrűn előforduló intézményneveket a következőkben rövidítve adom meg. Lásd még
Rövidítésjegyzék.
XI
években készült és a Juss előtanulmányainak tekinthető képek alkotják döntő többségét, illetve a szentesi fényképész, Friedrich János fotóanyagát, benne számtalan forrásértékű fényképpel. Almási Gyula Béla anyagának értékes része az általa írt Második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921 című kézirat, melynek egy példánya megtalálható a Németh László Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében is. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárába került Rubletzky Géza dokumentum-hagyatéka, bár ennek java a század második felére datálható, vannak 1913 előtti vásárhelyi tartózkodására vonatkozó anyagok is. Haszonnal járt Lyka Károly művészekre vonatkozó adatgyűjtésének átnézése is. Hódmezővásárhelyen a Városi Levéltárban őrzik a Majolikagyár fondját, melyben az 1912-14 között működő első „műhelyről” találhatók dokumentumok és személyes feljegyzések, vázlatkönyvek és viszonylag számos Endre Béla által színezett vázlat a kerámiatárgyaikhoz. Ugyanezekből a tervekből hat példány található a Tornyai János Múzeumban is. A Városi Levéltárban levő anyag egy részét, az aradi építész, a majolikatelep alapításában fontos szerepet játszó Smurák József örökösei hagyták a második világháború után Majolikagyár néven továbbműködött intézményre, s onnan a többi anyaggal került véglegesen mostani őrzési helyére. Néhány értékes Endre-, Tornyai- és Pásztor-dokumentum még ajándékozás révén kerülhetett a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Anyagába. Itt főként Tornyai és Pásztor fotóit tanulmányoztam és a korlátozott forrásértékkel bíró, Endre Béla eredeti kéziratában meglevő, Có címet viselő önéletrajzi regényét. Kutatásom harmadik nagy területét a korabeli sajtóanyagok feldolgozása adta. Ezeknek alapos feldolgozására szükség volt, hiszen eddig ez nem történt meg, kizárólag Tornyaival kapcsolatban voltak alapos bibliográfiai kutatások.6 Az ide vonatkozó eredményeket a Bibliográfia részben a Helyi sajtó és Fővárosi sajtó címekkel közlöm. Elsődleges alapelvem az volt, hogy minden olyan, a korabeli sajtóban megjelent forrást feltárjak és elolvassak, amely az eddigi szakirodalomban szerepelt és ezt az előre kitűzött célt elértem. A második fontos cél az volt, hogy a fővárosi sajtót minél jobban áttekintsem. Ez természeten csak bizonyos konkrét események (tehát esetünkben 6
TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei
Könyvtár, 1969. és Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC. Hódmezővásárhely, k. n., 1986.
XII
Budapesten vagy vidéki városban rendezett kiállítások) kapcsán valósulhatott meg, ismerve a korszak sajtóviszonyait és élénk művészeti életét. Ehhez a munkához nagy segítséget kaptam témavezetőmtől, Tímár Árpádtól, aki saját gyűjtéseiből is rendelkezésemre bocsátott anyagokat illetve hasznos útmutatást adott a budapesti napilapok feldolgozásához. Az országos sajtót legalaposabban és részletesebben Tornyai János 1911-es Művészházban rendezett kiállításának két hetében tekintettem át. Hasonlóan igyekeztem eljárni azokkal a Műcsarnokban és Nemzeti Szalonban rendezett kiállításokkal, melyekről ismert, hogy ott valamelyik vásárhelyi művész sikeresen szerepelt. (1904. március-április, 1904. november, 1905. április, 1906. március) Kisebb mélységgel, de ugyanígy tettem Rudnay és Pásztor 1911. március-áprilisi közös kiállításával kapcsolatban is. A bibliográfiai mellékletben az országos sajtóanyaggal együtt tüntettem fel a többi vidéki városban a keresett művészekről és kiállításaikról megjelent cikket. Ezek egy részét a más forrásokból ismert időpontok alapján kerestem vissza az adott város helyi sajtójából, s ezen a téren is sikerült számos olyan beszámolót, tudósítást találni, melyek árnyalják a korszakról és vidéki művészeti közegről kialakult képet. A legalaposabban Szeged sajtóját néztem még át, ahol 1899 és 1914 között a minden évben rendezett tavaszi kiállítást a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. A vásárhelyi művészek több szegedi művésszel baráti, szakmai kapcsolatot tartottak fenn, így Szegeden több, kiállításhoz nem is feltétlenül kötődő cikk jelent meg róluk. Ez igaz Makóra is, ahol Espersit János élt, s szervezte a vásárhelyi művészek ottani kiállításait. A szegedi sajtóban kutattam a Művészek Majolika és Agyagipar Telepének rendkívül sikeres 1912 novemberében megrendezett szegedi kiállításának sajtóbeszámolóit. Részletesebben kutattam még Tornyai János 1909-es szegedi és bajai, 1911-es orosházi és békéscsabai, 1912-es temesvári és aradi kiállításának sajtóanyagát, a fent említettekkel együtt az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárában. A Hódmezővásárhelyen megjelent sajtótermékek minél alaposabb áttekintésére törekedtem, ám ezen a téren alaposabb kutatásra lesz még szükség. Ide vonatkozó munkámat a Németh László Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében illetve ugyancsak az OSzK-ban tettem meg. Az 1900 és 1914 közé eső időszakban Hódmezővásárhelyen hat különböző napilapot illetve a Gonda József által szerkesztett és a képzőművészetnek is nagy teret szentelő „irodalmi, művészeti és kritikai szemlét”
XIII
adtak ki, az A Jövendőt. E folyóiratokban megjelent fontosabb, már ismert cikkek áttekintése után egy kevésbé alapos feldolgozás következett, meglepőn sok hasznos írás előkerülésével.
Különösen
fontos
a
kijelölt
időszakban
végig
fennálló
Hódmezővásárhely című folyóirat és a Vásárhelyi Reggeli Újság, illetve a Gonda József és Espersit János által közösen szerkesztett és írt Vásárhelyi Ellenzék, melyben a művészeket végig támogató két szerkesztő igen gyakran beszámolt a városban élő művészhez kapcsolódó hírekről. Nagyon hasznos volt a kutatás során a művészek hagyatékában megtalált nagyszámú cikk-kivágat, melyek újabb támpontokat adtak. Különösen kiemelkedik e tekintetben Endre Béla és Rubletzky saját gyűjtése, illetve Espersit János gyűjtése barátairól és az általa szervezett kiállításokról. Ezt bővítették ki a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Lexikongyűjteményének adatai. Speciális területét képezte a szakdolgozattal kapcsolatos kutatásaimnak a helyszínbejárás, amikor a művészek életének egykori helyszíneit kerestem fel, főleg Hódmezővásárhelyen és Mártélyon, s próbáltam minél több eredeti helyszínt azonosítani. Különleges helyet foglal el ezek között Endre Béla és Rudnay Gyula falképeinek tanulmányozása a szentesi Szent Anna templomban.
III. Kutatástörténeti áttekintés
A Hódmezővásárhelyen működött művészek és művésztelepek történetének tudományos igényű feldolgozása nem történt meg, az alapos kutatásra épülő szakirodalmi munkák száma is igen kevés. Emiatt az első világháború előtti, vásárhelyi mesterekről kialakult képet sok esetben publicisztikai és népszerűsítő jellegű írások is erősen befolyásolták. Mindez vegyült és egybemosódott a második világháború után, 1953-ban felállított művészteleppel is, melynek nincs kontinuitása a dualizmus kori vásárhelyi művészekkel, legfeljebb annyi, hogy Rubletzky Géza még járt ott több esetben is 1970-ben bekövetkezett haláláig. A dolgozatom kutatástörténeti fejezetének megírásával az volt a célom, hogy minél alaposabb tisztázzam azt, hogy eddig milyen feldolgozások születtek a vásárhelyi művészekkel kapcsolatban illetve, hogy leírjam ezen feldolgozások viszonyát saját kutatásaimhoz és munkámhoz, s ahol szükséges, ott kritikai megjegyzésekkel felhívjam
XIV
a figyelmet hiányosságaikra. A kutatástörténeti összefoglaló nehézsége, hogy az itt bemutatásra kerülő munkák egy része vagy specifikusan egy személyt mutat be és nem, vagy csak kevéssé foglalkozik annak vásárhelyi korszakával, akkor betöltött szerepével. A „vásárhelyi művészélet” korai történetére vonatkozó első jelentős adatgyűjtést az akkori eseményeket a vásárhelyi művészekkel együtt átélő Kiss Lajos készítette el. Munkájához a tájékozódást már a két világháború között elkezdte, Rudnay Gyula leveleiből kiderül, hogy Kiss Lajos többször is tett fel neki kérdéseket, bíztatta, hogy elevenítse fel az emlékeit. 7 Pásztor Jánossal8 és Rubletzky Gézával9 is levelezett a második világháború alatt és az azt követő években. A korszakról írott összefoglalása azonban csak 1957-ben jelent meg, Pogány Ö. Gábor előszavával. Gyűjtését és emlékeit Bodnár Évával is megosztotta, aki már ezeknek ismeretében írta meg első Tornyai monográfiáját. Kiss Lajos igyekezett pontosan feldolgozni az eseményeket, ám sok esetben a tudományos módszertan kritériumait nélkülöző írása megmarad az igényesebb, helyenként ellenőrzött adatokon alapuló visszaemlékezés szintjén. Történetmesélése 1912 végén hirtelen megszakadt, őt ugyanis 1912 novemberében Nyíregyházára nevezték ki múzeumőrnek, ahonnan később igazgatóként vonult nyugalomba 1948-ban. A könyv hirtelen lezárása különös, de azt érzékelteti az olvasóval, hogy onnan a szerző már nem ismeri eléggé a vásárhelyi eseményeket. Kiss Lajos írása elbeszéli saját etnográfussá válásának időszakát is, amikor a Tornyaival és Endre Bélával közös néprajzi gyűjtések során hatalmas tapasztalatra tett szert, s amit vásárhelyi múzeumőrként szeretett volna kamatoztatni. Ám 1912-ig nem kapott olyan városi, múzeumi állást, amelyben ezt megtehette volna, pedig előtte 1905-től gyakorlatilag kezelte, gyűjtötte, rendezte és egyik helyről a másikra költöztette az anyagot. A vásárhelyi múzeum történetéről is írt visszaemlékezést, részletesebben bemutatva fiatalságának itteni megpróbáltatásait, gyűjteménykezelési nehézségeit. Világos, hogy bár Nyíregyházán is jól megtalálta helyét, örök sebet okozott neki az, hogy szülővárosában, Vásárhelyen nem lehetett múzeumőr a városvezetés pénzügyi támogatása nélkül. Tornyai személyét igyekszik hitelesen és pontoson bemutatni, annak ellenére, hogy közel tíz éven át, egy magánéleti félreértés miatt nem tartották a 7
OSzK Kt. F 78/305/27 és OSzK Kt. F 78/305/54
8
OSzK Kt. F 78/271/18-19; 21
9
OSzK Kt. F 78/304/6
XV
kapcsolatot. Pásztor Jánossal is levelezett Kiss, még nem sokkal a szobrász 1945-ös halála előtt is, de az ő személyét – korabeli országos sikerei ellenére – talán túlságosan is háttérbe szorítja. Mindez talán annak tudható be, hogy Pásztor szobrászi pályájának alakulását már a húszas évektől nem tudta elfogadni (sem ő, sem Rudnay), erőteljes klasszicizáló megoldásait elvetették, korai, magyaros témájú népi életképet bemutató szobraihoz képest gyenge munkáknak tartották. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az egykori barátokban ellenérzést, visszatetszést keltett Pásztor két világháború közötti, reprezentatív, állami megrendeléseket elnyerő, hivatalos művészi szerepe. Ugyanígy hiánynak tartom, hogy Kiss Lajos mindössze né hány sorban szól Hegedűs Lászlóról, aki ugyanabban az időben volt gyermek Hódmezővásárhelyen, mint Tornyai és Endre, akikkel ellentétben sikeres műcsarnoki festő, képzőművészeti főiskolai tanár lett. Tornyai kapcsolatban állt vele, Budapesti lakásán legalább egy alkalommal fel is kereste, Kóródy Elemér az ő tanítványa lett Budapesten. Szinte kizárt dolog, hogy Kiss Lajos nem ismerte jobban Hegedűs Lászlót. Kiss Lajos munkáját természetesen egy igen erős néprajzi érdeklődése is vezeti, számtalan érdekes, tanulságos történetet megtudunk az egykori szereplőkről. Több történetet azonban ő is átemelt az 1934-ben Faragó Sándor vásárhelyi gimnáziumi tanár által Tornyai Jánosról írt, főleg rövidebb történeteket összegyűjtő könyvből.10 Kiss Lajos adatgyűjtésével párhuzamosan Bodnár Éva művészettörténet szakos hallgatóként kezdett el foglalkozni Tornyai János művészetével. A Tornyai Társaság 1946. szeptember 26-án Tornyai János halálának tizedik évfordulójára rendezett emlékülésén tartott előadást festészetéről. A következő években a teljesen állami irányítás alá vont képzőművészeti szcénában Tornyai „népi realizmusa”, a „szegény dolgozó nép szenvedéseit bemutató életképei” szinte emblematikussá váltak, melyet megfelelően párhuzamba lehetett állítani az 1890-es években az Alföld délkeleti részén kibontakozott ún. agrárszocialista mozgalmakkal. Tornyai munkásságára és egyes műveire vonatkozó értelmezések tehát ezután ennek az ideológiai szempontnak rendelődtek alá. A többi vásárhelyi művésszel kapcsolatban az ideológiai szelekció már más irányban hatott: a már említett Pásztor Jánost és Hegedűs Lászlót is a feledés homályába burkolta. Tornyai személyét viszont annál több helyen igyekeztek népszerűsíteni, a vásárhelyi múzeum nevét is felvette. Jól mutatja a korszak 10
FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934.
XVI
szemléletmódját az az 1959-ben Az alföldi festészet kérdései címmel11 tartott előadássorozat, mely a „nagysikerű” Alföld a művészetben MNG – Műcsarnok közös kiállítás után volt Hódmezővásárhelyen. Pogány Ö. Gábor, Erdei Ferenc, Bényi László és Almási Gyula Béla voltak az előadók. Az előadások az alföldi festőket, mint Derkovits mellett a „szocialista képzőművészet közvetlen elődeit” mutatták be, forradalmiságuk irodalmi párhuzamát pedig Ady Endrében látták. Erősen bírálták a két világháború közötti rendszer művelődéspolitikáját, amiért „nem adta meg a művészi rangot és közvéleményt a néppel együtt élő, a nép küzdelmes életét ábrázoló nagy alföldi mestereknek.”12 Mindeközben a tudományos feltárás terén a Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve első kiadványaiban egy cikk13 és egy forrásközlés14 is megjelent Tornyairól Bodnár Éva tollából, melyek előtanulmányok voltak a készülő monográfiához. Ez végül a Magyar mesterek sorozatban, 1956-ban jelent meg. 15 A munka legnagyobb érdeme, hogy alapos bibliográfiai gyűjtést tartalmaz, illetve közli Tornyai műveinek jegyzékét, mely mind a mai napig az egyetlen. E mellett közzé tette Tornyai tizennégy darab levelét is. Bodnár könyvének jellegzetessége, hogy Tornyai pályafutását egységként kezeli, az egyetlen komoly fordulópontnak 1904-et látja, amikor elkészült a Juss első változata, vagy legalábbis olyan állapotba került, hogy vázlat megjelöléssel Tornyai be merte küldeni a Műcsarnok tavaszi kiállítására. Bodnár Éva munkáját nehezítette, hogy könyve megírásakor még csak részlegesen ismerhette Kiss Lajos adatgyűjtését és visszaemlékezést. Ennek és több más forrás elérhetetlenségének tudható be, hogy Tornyai vásárhelyi és mártélyi éveiről szinte alig találunk adatokat, ez a rész inkább a 11
Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
Csongrád megyei szervezete, [1960.] Az előadókon kívül hozzászóltak még: Csalog József, László Gyula, Redő Ferenc, Szabó Iván és Szelesi Zoltán. 12
POGÁNY Ö. GÁBOR: Az alföldi festők öröksége. In: i. m. 13-28. Ugyanez megjelent franciául is: GÁBOR
POGÁNY Ö.: L’étritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: Acta Historiae Artium, 1962. 1-2, 141-158. 13
BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936.. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve
1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208. 14
BODNÁR É VA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség
Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196. 15
BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.
/Magyar mesterek/
XVII
„Munkácsy-tanítvány” festő népi életkép műfajába sorolható munkáinak leírásával és bemutatásával telik. Bodnár meglehetősen keveset ír az egykori művésztársakkal való kapcsolatról is. A szolnoki és szegedi művészektől igyekszik elhatárolni Tornyait, s alföldi tájképeiben inkább Mednyánszky monumentalitását láttatja. Bodnár könyvének egyik, de talán legnagyobb szemléletbeli problémája az, hogy az egész életművet alapvetően „a hosszú 19. század” utolsó fázisába tartozónak látja, mely véleményem szerint már az 1956-ban elérhető források mellett sem kielégítő. Néhány évvel a monográfia megjelenése után, 1962-ben a Művészettörténeti Dokumentációs Központ egy önálló Tornyai kötetet adott ki, melyben Székely Zoltán, F. Mihály Ida, D. Szemző Piroska és Galyasi Miklós írásai és forrásközlései jelentek meg Tornyai életének különböző szakaszairól.16 Különösen értékesnek tartom a fiatalon elhunyt Székely Zoltán Tornyai Szentendrén című írását, mely nemcsak Tornyai szentendrei, hanem vásárhelyi korszakára vonatkozóan is közöl a későbbiek során nem idézett, de helyénvaló megállapításokat. Már akkor kiemelte, hogy Tornyai festészetének értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül a modern francia festészet és Cézanne hatása sem, mint arra világosan utalnak a korabeli források. Tornyai munkásságának igazi fordulópontját 1907-ben határozta meg, ellentétben Bodnár Évával. A kötet megjelenésekor Székély Zoltán neve már gyászkeretben jelent meg, kutatásait nem folytathatta tovább. Ebben a kötetben közölte Galyasi Miklós, a vásárhelyi múzeum akkori igazgatója, az egykori Tornyai Társaság alapító tagja, az idős mester Vásárhelyen tartott, 1934 novemberi jubileumi kiállításának képjegyzékét. Galyasi két évvel később foglalkozott a Juss értelmezésének kérdésével is a Művészettörténeti Értesítő hasábjain. 17 Ezekben az években Bényi László festő egykori mesterének, Rudnaynak életművét dolgozta fel; több tudományos- és ismeretterjesztő írás és kiállítás-rendezés fűződik az ő nevéhez.18 Bényi munkái viszonylag egyszerűen és néhány gondolattal átlépnek Rudnay 16
Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok Központi Propaganda Irodája,
1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. / 17
GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményének eszmeköréhez. In:
Művészettörténeti Értesítő. XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35. 18
Például: BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar
Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954. 457-486. és BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961.
XVIII
vásárhelyi korszaka fölött, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy a korszakból igen kevés munkáját ismerjük. Sajnálattal vehetjük csak tudomásul, hogy az 1957-ben elhunyt mester Kiss Lajosnak leveleiben leírtakon kívül valószínűleg önmaga sem látta különösebben kiemelendőnek, megörökítendőnek életének vásárhelyi éveit. Ezt erősíti, hogy Lázár Béla igen korai 1921-es Rudnay könyvében is már csak említés szintjén szerepelteti hódmezővásárhelyi tartózkodását.19 Érdekességként jegyezzük meg, hogy ugyancsak Bényi László volt az, aki Endre Béla első fővárosi kiállítását rendezte, 1951ben a Fényes Adolf teremben.20 Endre Béla munkásságának feldolgozására először László Emőke vállalkozott, aki 1964-ben adta be a festő munkásságát bemutató szakdolgozatát az ELTE Művészettörténeti
Tanszékére. 21
A
szakdolgozathoz
alapos
bibliográfiát
és
képjegyzéket csatolt, melyek ma is használhatók a tájékozódásban. Bár mélységeiben nem aknázta ki, de mint forrást felhasználta az Endre Béla leszármazottak tulajdonában fennmaradt dokumentumokat is, melyek 1978-ban az MNG Adattárába kerültek. A későbbiek során több publikációja is napvilágot látott a témában. 22 Az 1970-ben elhunyt Rubletzky Géza életművének feldolgozása ebben az időszakban nem történt meg, igaz 1966-ban nagy kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában N. Pénzes Éva rendezésében. A vásárhelyi művészek közös vállalkozásának induló Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének története a gyáralapítás hatvanadik évfordulója felé közeledve került az érdeklődés középpontjába. A két világháború között újra megszervezett, majd később államosított Majolikagyár történetét a hatvanadik évfordulóra rendezett kiállítás
/A művészet kiskönyvtára XXXI./ és Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december. 19
LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeum könyvei V./
20
BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll. kat. Budapest,
Fényes Adolf Terem, 1951. 21
LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. (Szakdolgozat). ELTE BTK Művészettörténeti Intézet
Könyvtára, 1964. Egy példánya megtalálható a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltár XI.21. sz. fondjában is. 22
LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc
Múzeum, 1968. 219-235. és LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet kiskönyvtára 85./
XIX
katalógusában
Kajári
Gyula
grafikusművész
foglalta
össze.
Tanulmányának
hiányossága, hogy nincsenek benne hivatkozások és forrásmegjelölések. Ellenben még ismert olyan személyeket, akik 1912-14 között és később is alkalmazottak voltak, személyesen részt vettek a kivitelezésben is. A kiállítás és az ekkor kiadott katalógus mindezek ellenére kis számú 1914 előtt készült majolikatárgyat tudott felmutatni. Sajnos, azóta sincs sokkal több, új ismeretünk a korai, – az egyes művészek által tervezett és a vásárhelyi mesterek által kivitelezett – szignált majolikatárgyakról. Három évvel
később,
1975-ben,
Grezsa
Ferenc
irodalomtörténész
tette
közzé
a
Művészettörténeti Értesítőben a legfontosabb, a vásárhelyi levéltárban őrzött szöveges dokumentumokat (alapítólevél, levelezések).23 Több,
Tornyaival
és
társaival
kapcsolatos
kérdést
dolgozott
fel
a
hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Galyasit igazgatója, Dömötör János is, így a Tornyai-hagyaték
bírósági
perekbe
torkolló
történetét
vagy
Tornyai
bajai
bemutatkozásait.24 Dömötör János múzeumigazgatóként számtalan ismeretterjesztő cikket írt a vásárhelyi művészekről, főleg az addig megjelent kiadványok, tanulmányok és Kiss Lajos munkájának felhasználásával. Az 1960-es években kezdett a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos adatgyűjtésébe Almási Gyula Béla festőművész, az 1953-ban alapított művésztelep gondnoka, ennek alapján írta meg a hetvenes évek elején A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921. Emlékezés a múltra című mindmáig kéziratban maradt művét. Az alcím kissé megtévesztően hat, hiszen ő nem vett részt személyesen a kijelölt időszak vásárhelyi eseményeiben, hiszen 1908-ban született Makón. Művének különlegessége, hogy a „vásárhelyi művészélet” történetét ott akarta folytatni, ahol Kiss Lajos abbahagyta; 1912 novemberében, Nyíregyházára költözésének időpontjában. Célja az volt, hogy kontinuitásérzést keltsen az olvasóban, mintha az első világháború éveiben és az azt követő időszakban, a háború utáni konszolidációig a hódmezővásárhelyi kulturális és képzőművészeti élet eseményei szoros kapcsolatban lettek volna a század első másfél évtizedében történetekkel. Endre Béla és Tornyai János személyének
23
GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és
levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV. évf., 1975, 2. sz. 122-132. 24
Ide vonatkozó tanulmányait összegyűjtve: DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott
tanulmányok, cikkek, beszédek), Hódmezővásárhely, k.n. é.n.. [1976]
XX
jelenléte – véleményem szerint – még nem elégséges kohéziós erő, hogy a háború nyomorúságait, az alkotás nélkül eltelt éveket, a majolikagyár leállását vagy a román megszállás időszakának megpróbáltatásait egy lapon tárgyalhassuk a „boldog békeidőkkel”. Almási Gyula Béla munkájához hatalmas sajtóanyagot tekintett át, külön füzetekben a főszöveghez csatolt lábjegyzeteiben a cikkeket kimásolta, de nem írta fel, hogy honnan, így sok hivatkozása nem kereshető vissza. Mindeközben a helytörténeti kutatások kiegészítették, tovább bővítették a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos tudásunkat és a környékbeli városokban élő művészek, értelmiségeik egymással való kapcsolattartásáról alkotott képet. Különösen értékesek e tekintetben Kőszegfalvi Ferenc vásárhelyi, Szelesi Zoltán, Péter László és Apró Ferenc szegedi kutatásai. Kőszegfalvi Ferenc Tóthpál József 1969-es Tornyai bibliográfiáját 25 bővítette saját kutatásaival és adta ki 1986-ban. 26 Emellett számtalan tanulmányt írt Hódmezővásárhely dualizmuskori kulturális életéről, foglalkozott irodalmi, művelődéstörténeti kérdésekkel is.27 Az ő tollából származik az 1993-ban újra megjelent Hódmezővásárhely történetét feldolgozó monográfiában a kulturális élettel foglalkozó fejezet.28 Ebben a kötetben a képzőművészeti anyagot Dömötör János foglalta össze, 29 s a Tornyai János Múzeum fennállásának századik évfordulóján vállalkozott a múzeum történetének megírására, melynek alapítása a tárgyalt korszakba nyúlik vissza. 30
25
TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei
Könyvtár, 1969. 26
Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC. Hódmezővásárhely, k. n.,
1986. 27
Ezen tanulmányok egy része összegyűjtve megjelent: KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól
Csomorkányig. Helytörténeti írások Hódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001. 28
KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az
őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 771-819. 29
DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az
őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 820-852. 30
DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Móra Ferenc Múzeum, 2004.
/Múzeumi Műhely 3./
XXI
Szeged város képzőművészetének történetét a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa, Szelesi Zoltán foglalta össze a kezdetektől a második világháborúig. Kutatásai sok adatot szolgáltatnak a Szegeden élt képzőművészekre és az ottani kiállításokra vonatkozóan.31 A vásárhelyi művészek barátját és támogatóját, Espersit Jánost, mint irodalmárt (Juhász Gyula barátját, József Attila felfedezőjét) Péter László szegedi irodalom- és helytörténész mutatta be biográfiájában.32 Péter László ezen kívül számtalan vásárhelyi személyről, irodalmi kapcsolataikról írt tényszerű, időtálló tanulmányokat.33 A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek első felében a korai vásárhelyiek iránti érdeklődés mintha kevésbé lett volna élénk országos szinten, igaz azonban, hogy ekkor jelenhetett meg először feldolgozás Pásztor János életéről, Heitler László munkája nyomán. 34 1984-ben az ismert körülmények között előkerült Tornyai János utolsó műterméből a halála után az özvegye által elrejtett hatalmas festészeti és dokumentum anyag. Ezt kiállításon mutatták be a Magyar Nemzeti Galériában és helyezték el ott és a Tornyai János Múzeumban. A Tornyai-naplók, a levelezés, a fotóanyag előkerülése hatalmas feldolgozandó anyagot jelentett, melyhez Bodnár Éva kezdett hozzá. Kutatásának eredményeit Az újra felfedezett Tornyai című könyvében publikálta 1986-ban. 35 A második monografikus feldolgozás már sokkal árnyaltabban, sokszínűbben mutatja be Tornyai vásárhelyi éveit. Bodnár több teret szentelt Endre Béla és Rudnay személyének is, felhasználta Kiss Lajos könyvének tanulságait. Ezzel szemben hiánynak tűnik fel, hogy a kiadvány jegyzeteletlen, a szerző Tornyai festészetének fordulópontjaként még mindig a Juss 1904-es elkészültét tekinti. A fotóhagyatékból előkerült ismeretlen
31
SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. Szeged, 1975.
32
PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és József Attila életéhez,
költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./ 33
Például: PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának) In:
U.ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatáj könyvek/ és PÉTER LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In: U.ő.: Szegedi tudósítások. Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212. 34
HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/
35
BODNÁR É VA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986.
XXII
fényképek közlése és az előkerült dokumentumok ismerete előnyére vált az új feldolgozásnak. A hetvenes években kezdte meg kutatásait Kovács Márival kapcsolatban Fülöp Erzsébet hódmezővásárhelyi festőművész és rajztanár, aki már akkor tervbe vette Mári életművének monografikus feldolgozását. Bodnár Évához hasonlóan interjúkat is készített Márival nem sokkal a két világháború között „őstehetségként” ismertté vált festőnő 1977-ben bekövetkezett halála előtt. Fülöp Erzsébet munkája precíz forrásfeldolgozáson
alapul,
s
kutatásait
Tornyai
János
naplóinak
komplex
feldolgozásává fejlesztette. Miközben könyve 2003-ban napvilágot látott,36 Tornyai naplóinak feldolgozását azóta is töretlenül folytatja.
A komoly, monografikus feldolgozás hiányában a szintézisalkotó magyar művészettörténészeknek sokáig nem volt lehetőségük mihez fordulni, miben tájékozódni az 1914 előtt Vásárhelyen létezett képzőművészeti életről. Ennek a monografikus feldolgozásnak a hiánya ellenére is számos esetben történt utalás főleg Tornyai és Rudnay személyén keresztül a vizsgált időszakra. A két világháború közötti időszakban történtek meg az első próbálkozások a magyar művészettörténet összefoglalására, amikor a Vásárhelyen megfordult személyek jó része még életben volt. Endre Béla unokatestvére, Ybl Ervin egy rövidebb, vázlatos írásában épp csak említi az utolsó félévszázad jelentős művészei között Tornyai, Rudnay, Pásztor nevét.37 Péter András 1932-ben megjelent A magyar művészet története című munkájában Rudnayt és Pásztort említi, 38 nyílván ebben erősen közrejátszott, hogy a két világháború között mindkettő elismert, foglalkoztatott művész volt. Pásztor Búcsúzkodását „korai, irodalmi ízű genre-jelentnek” tartja, mely kapcsolatot tart a naturalizmussal „századvégi novellisztikus realizmusa” és finom felület-megmunkálása folytán. Tornyairól és Endre Béláról s általában Hódmezővásárhelyről nem írt Péter András. A magyar festészet
36
FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ 37
YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas, 1926. 51-52.; 69.
38
PÉTER ANDRÁS: A magyar művészet története. II. köt. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedése, 1930.
/Művészeti Könyvtár/ 166-167.; 170.
XXIII
történetét monografikusan feldolgozó Genthon István 1935-ben megjelent munkájában, nyilvánvalóan kevéssé ismerve Tornyai munkásságát, művészetét „Munkácsyhoz visszanyúló” „eleven anakronizmusként” jellemezte.
39
Munkájában nem szólt a
vásárhelyi festők többségéről sem. A második világháború utáni időszakban bekövetkező szemléletváltás ellenére megjelenhettek olyan munkák is, melyek kívül tudták tartani a pusztán ideológiai szempontú megközelítéseket, de sok esetben nem ez volt a jellemző. Lyka Károly összefoglalásai a 19. és 20. századi magyar művészetről az ötvenes években jelentek meg. Lyka helyzetképe azért is kivételes, mert Tornyaival való barátsága folytán két alkalommal is személyesen kereste fel Hódmezővásárhelyt, 1905 áprilisában és 1906 februárjában. Itteni emlékeiről visszaemlékezésében számolt be. 40 A századforduló művészetét feldolgozó 1953-as művében41 írt a majolikatelepről és itt dolgozó művészekről, Tornyai alföld-képeiről és parasztfestészetéről, ám feltűnő, hogy Vásárhelyen és Mártélyon készült tájképeivel nem foglakozott. Tornyai ezen munkáit minden bizonnyal már nem preferálta, amit jelez az is, hogy 1911-es kiállításáról sem akkor, sem későbbi feldolgozásaiban – úgy tűnik – soha nem írt. A „Művészközösségek” fejezetben nem tárgyalta Hódmezővásárhelyt, csak a négy „nagy” művésztelepet: Nagybányát, Szolnokot, Kecskemétet és Gödöllőt. Rudnayt nem emelte ki, az első világháború előtti munkásságát valószínűleg nem tartotta annyira fontosnak, hogy nagyobb fejezetet szenteljen neki munkájában. A korszak szobrászatát feldolgozó egy évvel később, 1954-ben megjelent munkájában42 Lyka tematikus tárgyalásában az életkép szobrászok közé sorolja Pásztort és Rubletzkyt, de utal Pásztor már ebben a korszakban kapott köztéri megbízásaira is. Pásztor Hódmezővásárhelyen készült és a Műcsarnokban sikeresen szerepelt munkáiról írt többet. Megfontolandó konklúziója, hogy a korszak magyar szobrászata, így Pásztor János sem a múltba visszatekintve, főleg nem a magyar szobrászat korábbi eredményeit (Izsó Miklóst) feldolgozva, hanem 39
GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest, Magyar
Szemle, 1935. 157. 40 41
LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970. 307-312. LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914. Budapest,
Képzőművészeti Alap, 1953. Tornyairól a Parasztok közt c. fejezetben: 67-68. 42
LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914. Budapest, Corvina,
1954, 19832.
XXIV
inkább külföldi tapasztalatainak birtokában jutott el életműve kiemelkedő alkotásaihoz. Rubletzky Gézával kapcsolatban sokat emlegetett Anyaság-ciklusát emeli ki, mely téma hosszú éveken át foglalkoztatta. Néhány évvel Lyka, Bodnár és Kiss Lajos munkáinak megjelenése után látott napvilágot
a
korszak
nagy
művészettörténeti
összefoglalója
Zádor
Anna
szerkesztésében, mely jobban tükrözi a korszak előre meghatározott elvárásait a vásárhelyi művészek jellemzése terén.43 Az ide vonatkozó részeket ketten: Végvári Lajos és az alig harminc éves Németh Lajos írták. Végvári fejezetében a Munkácsy iskolája, a Munkácsy örökség folytatóiként jellemzi az alföldi festőket, Tornyait, Rudnayt, Kosztát. Németh Lajos a két világháború közötti időszak feldolgozásánál ír hosszasabban Tornyairól, akit „mindvégig a magyar paraszti sors profetikus festőjének” tekint. A Juss-t Németh a „XIX. századi zsáner festészet Munkácsy kritikai realizmusának szellemében fogant festői koncepciónak” tartotta. Az előző kiadványhoz képest egy évvel később, 1959-ben jelent meg Pogány Ö. Gábor összefoglalója a 20. század magyar művészetéről.44 A hódmezővásárhelyieket nem tárgyalta külön. Tornyait, mint közeli Munkácsy-tanítványt tárgyalta, s festészetét a másik Munkácsy-tanítvány Rippl-Rónai Józseffel állította szembe. Tornyai szerinte mindig
kifejtette
„radikális
különvéleményét
a
kizsákmányolókkal
és
a
konzervatívokkal szemben”. Műveiben és Rudnaynál is, kizárólag a „szegényparaszt és a proletártípusok” megjelenítését látta. Majd a két világháború közötti időszakra vonatkozóan is mint „Munkácsy fáklyájának tovább vivőit” ünnepelte őket az „alföldieket”, amellyel „belevilágítanak a falusiak lelkébe”. 45 Németh Lajos 1968-as immár önálló
szintézisében a
Modern magyar
művészetben46 sokkal árnyaltabban, nagyobb alapossággal és körültekintéssel foglalta 43
Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,
1958. /A magyarországi művészet története II./ 414. 44
POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, Képzőművészeti Alap
Kiadóvállalata, 1959. 45
U.o. 51.
46
NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968. 27. Lényegében megegyezik
koncepciója az 1983-as összefoglalásában is: NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők. In: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest, Gondolat, 1983. 394-396.
XXV
össze Vásárhellyel kapcsolatos mondanivalóját. Németh itt három magyar várost: Nagybányát, Szentendrét és Hódmezővásárhelyt vetett össze, melyeknek önálló, sajátos városi karaktere megfelelő volt ahhoz, hogy a képzőművészek felfedezzék maguk számára, s ott megtelepedve a környezetet is beépítsék saját vizuális kultúrájukba. A Munkácsy-örökség és a népi zsáner itt fontos leíró fogalom marad a művészettörténész eszköztárában, ám immár talán a témával kapcsolatos nagyobb tapasztalata mondatja ki vele, hogy Tornyainál a kezdeti romantikus realizmus átvezetett egy expresszívebb realizmusba. Rudnay Gyulát Rugendashoz hasonlítja, s kiemeli, hogy a magyar nemzeti eszme legromantikusabb értelmezőjeként tűnt fel. Véleménye szerint a vásárhelyi művészek nem alkottak művésztelepet, de feltétel nélkül elismeri a helyi társadalom érdekében kifejtett közéleti tevékenységüket. Németh Lajos véleményének árnyaltabbá válásához nyilvánvalóan hozzájárult, hogy erre az időszakra már több kiállításon, a fővárosban és vidéken ismerhette meg a vásárhelyi művészek életművét. Hiszen ebben a közel két évtizedes időszakban több nagy kiállításon kerültek bemutatásra a vásárhelyi művészek.47 Németh Lajos igényes szintézise mellett azonban még ebben az időszakban is kerültek sajtó alá olyan munkák, például Aradi Nóra tollából, melyek Tornyait és Rudnayt (és persze a második világháború után alkotó vásárhelyi művészeket), mint a szocialista művészet előfutárait (és kiteljesedéseit) határozták meg.48 Az 1970-es években a Vásárhellyel kapcsolatos érdeklődés kevésbé volt intenzív, mindeközben például a Szolnokról 1977-ben, majd tíz évvel később a gödöllői
47
A már említett BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll.
kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951.; Rudnay Gyula Kossuth-díja festőművész gyűjteményes kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953.; Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1958.; Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, 1962-63.; Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december.; Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS. Kiáll. kat. Szeged, Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970. 48
ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet története. 2. átdolg. kiadás. Budapest, Corvina, 1970. vagy
ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet jelképei. Budapest, Kossuth, 1974.
XXVI
művésztelepről színvonalas monográfia készült, 49 A kecskeméti művésztelepnek a kilencvenes évekig kellett várnia a szakirodalmi igényű feldolgozásra.50 A magyar művészet történetének újabb szintézise 1981-ben látott napvilágot Németh Lajos szerkesztésében. 51 Itt Hódmezővásárhelyről a Realizmus ösvényei részen belül az Alföldi művészet centrumai egységen belül A hódmezővásárhelyi művészet fejezetben olvashatunk Tornyai, Endre, Rudnay, A hódmezővásárhelyi művészeti élet alfejezetekre bontva. A Rudnayra vonatkozó részt Aradi Nóra, a többit a szolnoki művésztelep monográfusa, Egri Mária írta. A kötetben már külön fejezetet kaptak a debreceni és a szegedi festők is. Sajnálatos, hogy ebbe a kézikönyvbe a Tornyaihagyaték tanulságai az ismert okok miatt még nem kerülhettek be. A magyar kutatás tanulságai figyelemre méltó módon csapódtak el az európai és amerikai művésztelepeket (művészkolóniákat) bemutatni kívánó Michael Jacobs könyvében, akit magyarországi látogatása során, az MNG munkatársaként Bodnár Éva kalauzolt. Művében érintőlegesen, de ír Vásárhelyről is, ahol „a művészek egy csoportja gyűlt össze, Tornyai János vezetésével, ami az Alföldi Iskolaként vált ismertté.” (!) 52 Az 1989-es rendszerváltás után is születtek olyan átfogó igényű feldolgozások, melyekben helyet kaptak vizsgált témánkkal kapcsolatos gondolatok. 1994-ben a magyar tájfestészetről szóló munkájában Szinyei-Merse Anna, egy osnabrücki kiállítás kapcsán pedig Bakó Zsuzsával közösen ugyancsak ő szerepeltette Tornyait megfelelő helyen a plein air festészet magyarországi jelenségeinek bemutatásakor.53 Az utóbbi másfél évtizedben sajnos kevés olyan hazai kiállítás volt, melynek kapcsán Hódmezővásárhely és az ott dolgozó művészek előkerültek volna. Kevés, de 49
Még az említett korszak előtt: VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép
Könyvkiadó, 1952. Majd azt követően: EGRI MÁRIA: Szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977. és GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987. 50
SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-) Budapest, Új
Művészet, [1996] 51 52
Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981. JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America. Oxford,
Phaidon, 1985. 132., 142. 53
SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest, Dunakönyv, 1994. és
SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870-1910: Redaktion: RAINER SCHMITZ. Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins, Osnabrück, 1994.
XXVII
példamutató kivétel azonban akad.54 Azt azonban örömtelinek tekinthetjük, hogy a rendszerváltozás
után
újra
felélénkülő
nyilvános
műkereskedelem
és
a
magángyűjtemények iránt felélénkülő érdeklődés számos eddig lappangó és még az első világháború előtt Vásárhelyen készült festészeti és szobrászati alkotást is előhívott az ismeretlenségből.55 A két legújabb, a XX. század magyar művészetéről napvilágot látott összefoglalás is megemlíti az alföldi művészeket. Beke László 56 és Szücs György57 közel hasonló terjedelemben írt összefoglalókban elfogadják a Németh Lajos és Bodnár Éva által közvetített képet, s immár elfogultságoktól mentesen közelítenek, mind az „alföldi művészet” mind a korabeli művésztelepek alkotói tevékenysége és világképe felé. Az itt tapasztalt rövidségnél fájóbb, hogy az 1999-ben Nürnbergben rendezett nagyszabású
54
Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst
Múzeum, 2003. és Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH T AMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2003. 55
Számos magángyűjteményről beszámol például: ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005.
Budapest, Enciklopédia, 2006. De itt kell megemlítenünk például az eddig publikálatlan Antal-Lusztig gyűjteményből a Debreceni MODEM-be és a Pécsi Városi Képtárba került műveket is, melyek – ha még nem is feldolgozva – legalább megtekinthetők a közönség számára. Az elmúlt évtizedben egyre több vidéki közgyűjtemény is be tudta mutatni önálló kiadványban képzőművészeti gyűjteményének legértékesebb darabjait, ahol több vásárhelyi vonatkozású munka található. Például: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002. és A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Herman Ottó Múzeum, 2004. Az országos közgyűjteményeket bemutató kiadványokra természetesen már előtte is volt példa: 20. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa. Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA – EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1986. 56
BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE LÁSZLÓ – GÁBOR ESZTER – PRAKFALVI ENDRE
– SISA JÓZSEF – SZABÓ JÚLIA: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemi könyvtár/ 306. 57
SZÜCS GYÖRGY: A nemzeti hagyomány ösvényein – Az Alföld vonásában. In: ANDRÁSI GÁBOR –
PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyar képzőművészet a 20. században. Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/ 21-26.
XXVIII
„Művésztelepek Európában” című kiállítás katalógusában – s annak Zwickl András által írt magyar vonatkozású fejezetében – már utalást sem találunk Hódmezővásárhelyre.58
IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör
Az előző fejezetekben többször már áttételesen előkerült a kérdés, hogyan és milyen értelemben használjuk, használhatjuk a művésztelep (colony of artists; Künstlerkolonie) fogalmát és a hódmezővásárhelyi művészekre használhatjuk-e ezt a kifejezést. Ennek a kérdésnek a feldolgozására a modern nyugat-európai szakirodalom és saját szempontrendszerem alapján teszek kísérletet. Ebben a fejezetben, ha az egyéb európai (amerikai) példákkal való összevetés nem is lehetséges, a magyarországiakkal való feltétlenül szükséges a hasonlóságok, különbözőségek és analógiák kimutatása céljából. A kortárs nyugat-európai szakirodalom meglehetősen tágan kezeli a fogalmat. Michael Jacobs már hivatkozott könyvében – természetesen nem elvonatkoztatva a művészet 19. században bekövetkezett radikális változásaitól – a művésztelepek kialakulását a plein air festészet megjelenéséből vezeti le. Ebből következően beszél két típusú helyszínről: a „művészeti hely” (artistic place, Künstlerort), az a hely, ahol a táj, a vidék, az ott élő népesség – a „vademberek”, a „milieu” adják a vonzóerőt, s melyek szervezetlenül oda vonzzák a művészeket, majd azok egy része letelepszik ott, s egy idő után fontos szemponttá válik a civilizációból való kiszakadás vágya a művészek között. Másik típusként megkülönbözteti a szervezetten létre jövő művésztelepeket, ahol egy bizonyos, arra kijelölt helyen, közösségben telepednek le a művészek, határozott szándékkal. Egy más szemszögből tekintve a kérdés megközelítése tehát az, hogy a művészek milyen viszonyban vannak az őket befogadó természeti és társadalmi környezettel, a helyi társadalommal. Ezt az utóbbi kérdést azonban számos alkérdés mentén tovább lehet különböző szempontok szerint részekre bontani. Hogyan befolyásolja a művészek letelepedése a környezetet, mennyire szoros a kapcsolat vagy törekszenek-e egyáltalán kapcsolatra a külvilággal, annak irányába hogyan akarnak 58
ANDRÁS ZWICKL: Künstlerkolonien in Ungarn. Die ersten Zentren des modernen ungarischen Kunst.
In: Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.”. Herausg.: CLAUS PESE. Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191.
XXIX
vagy akarnak-e megmutatkozni, és ha igen, milyen formában teszik azt. Más szemszögből tekintve, de megkerülhetetlen kérdés, hogy maga a kezdeményezés honnan ered és kitől származik, művészektől, politikai szférából állami támogatással, helyi közösségektől vagy magánszemélyektől. Ezeket nevezném külsődleges, leíró szempontoknak. Ezekkel szemben állnak a belső, a művészek közös indentitásából képzett, önszerveződési szempontok, amelyet talán egy olyan közös összekapcsoló, kohéziós erővel azonosíthatunk, melyek összefogják a művészek egy csoportját. Itt kell szempontként felvenni a közös program szerinti működés kérdését, ezek közös megfogalmazását, az egységes vagy legalábbis hasonló világnézetet, világszemléletet. Az
alkotótevékenységben
esetleges
újabb
művészeti
ágak
bekapcsolását,
kipróbálásának igényét. Így tehát az egységes művészeti program és alkotói módszerek, s legelső helyen talán a közös művészeti formanyelv keresése megalkotása. A művészek közötti élénk szellemi kapcsolat
jelenléte, az irodalomhoz, a zenéhez, az
iparművészethez, tehát a további művészeti ágakhoz való viszony is szignifikáns jellemzője lehet egy művésztelepnek. A Claus Pese által szerkesztett Künstlerkolonien in Europa című kötet megállapítása szerint a művésztelepet (Künstlerkolonie) a művészcsoporttól (Künstlergruppe) az különbözteti meg, hogy tevékenységét nem nagyvárosi környezetben, hanem attól távol, de általában valahol a természeti és a társadalmi környezet határán végzi. 59 Míg ezzel szemben a művészcsoport lehet nagyvárosi jelenség is, ami egyértelmű akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a belső, önszerveződési szempontok feltételeinek is maradéktalanul megfelelhet. A négy hagyományosan tárgyalt, dualizmuskori magyar művésztelep szinte mindegyike megfelel a felállított szempontrendszereknek, ám azon belül nagyon eltérő pozíciókat foglalnak el. Nagybánya szabad kezdeményezésként jött létre Hollósy vezetésével, Réti segítségével s alapvetően szabadiskolai, oktatási céllal, kezdetben nem állandó letelepedéssel. Ennek következtében a fiatalok nagyarányú, évenkénti cserélődése miatt mindig nagy volt az évenkénti személyi változás, s maga az „oktatói gárda” sem volt végig egységes. Rajtuk kívül jelentek meg az egyidejűleg Nagybányán
59
A Claus Pese által sokszor emlegetett példa szerint Worpswede esetében a falut hamar meg lehetett
közelíteni Hamburgból vagy Brémából vasúton már a századfordulón is.
XXX
tartózkodó, de az iskola munkájában részt nem vevő művészek is.60 Ugyancsak a művészek által kezdeményezett, de hivatalos, állami támogatással 1902-ben épült művésztelep volt a szolnoki. A városban már a 19. században is több osztrák és magyar festő megfordult. A szolnoki művésztelep alkotói már letelepedésükkor általában ismert művészek voltak, eladásaikból fenn tudták tartani magukat. Szolnokkal ellentétben a kecskeméti művésztelep városi kezdeményezésre jött létre a kultúrapártoló Kada Elek polgármestersége alatt. A városban ekkor, 1910-től kezdve teremtették meg a művészek befogadására alkalmas „infrastruktúrát”. Diód és Gödöllő a művészek egyéni kezdeményezéseként jött létre a századfordulón, s a szövőműhely felállításakor került intézményes keretek közé. Hódmezővásárhelyen államilag vagy városilag támogatott művésztelep – mint „infrastruktúra” – nem jött létre az első világháború előtti időszakban. Nem tudni, hogy közösen folyamodtak-e valaha állami támogatásért. Személyesen viszont a Vásárhelyen dolgozó művészek közül többen is kaptak állami ösztöndíjat, melynek összege azonban nem volt hosszú időre kielégítő. A művészek kaptak kis mértékű támogatást a várostól, ha nem is közvetlenül pénzben, de különböző megrendelések és juttatások formájában. Azonban szoros értelemben véve az is támogatás volt, hogy nem vagy csak minimális összeget kértek tőlük a várostól bérelt műterem használatáért. Tornyai és később Pásztor, majd Rubletzky bérelték az akkor a város keleti szélén álló egykori Károlyi-uradalom úgynevezett Serházának egy részét, mely előtte Huszárlaktanyaként is funkcionált. Ők maguk legtöbbször Serház-téri kaszárnyaként vagy egyszerűen kaszárnyaként emlegették az épületet, melyben használhattak két nagyobb, boltozatos termet. Később a Vásárhellyel fogalakozó irodalom ezt a helyszínt tekintette a művésztelep születési helyének, sőt a ma ott levő emléktábla is ezt írja. (1-2. kép) Tornyai Jánosnak a városhoz írott leveleiből kiderül, legalább kétévente, újból és újból kérvényezni kellett az épületegyüttes ezen részének használati jogát.61 A város és a városi vezetés hozzáállása, támogatószándéka nem volt minden tekintetben egyértelmű. Rudnay festőiskolájának 1906-os megalakításkor többször is kérte a várost, hogy bocsássa 60
RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA. Budapest, Vince
Kiadó, 20013. 61
CsML HL anyagában számos ilyen Tornyai-levél található.
XXXI
rendelkezésére vagy a városháza néhány használaton kívüli termét vagy a régi, használaton kívüli járásbíróság egyébként üres épületét. A másodikra hajlandó volt a város rövid időtartamra, havi 20 koronás térítési díj ellenében, amit Rudnay nem tudott a tandíj-bevételekből fedezni. A művészek körében természetesen elterjedt volt a művésztelep fogalmának használata. A vásárhelyi napisajtóban jelentek meg cikkek a témával kapcsolatban 1906-ban, de ezek Rudnay magániskoláját aposztrofálták annak. A Vásárhelyi Reggeli Újság 1906. április 2-án ismeretlen szerző tollából közölt cikket, melynek célja, hogy meggyőzze a városvezetést és a helyieket a művésztelep-alapítás fontosságáról. „De már maga a művészetek iránt való érdeklődés is elősegíti ama törekvéseket, amelyek azt czélozzák, hogy a város hazánk művészettörténetében számottevő helyet foglaljon el. (…) Vagyis feszítsük meg erőnket odáig, hogy megalakulhasson a vásárhelyi művésztelep!”62 Endre Béla Pásztor János 1909. decemberi búcsúkiállásának katalóguselőszavában úgy búcsúztatja a fiatal szobrászt, mint a meg nem valósult „művészkolónia” egyik potenciális tagját.63 Tornyai majd évtizedes távlatból úgy emlékszik vissza, – nyílván hatalmas sértettséggel és csalódottsággal, hogy 1921-ben már ténylegesen nem segített neki a város – hogy szerették volna, de nem tudták létrehozni a művésztelepet. Két alkalommal alapítottak viszont művészeti egyesületet, de ezeket nem tudták hosszú távon fenntartani. Tény azonban az is, hogy a köztudat, az országos képzőművészeti közeg akkor nem tartotta őket számon, mint művésztelepet.64 A 62
Városunk és a művészet-pártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság. 2. évf., 1906. ápr. 2. 93. sz. 1-2.
63
Endre itt azt írta: „Egyszer nem így álmodtuk mi ezt, [hogy elköltöznek a fiatal, vásárhelyi tehetségek –
T.K.] Szép, díszes, világraszóló művészkolóniát terveztünk, hogy itt maradjon mindvégig mindaz, ami itt hajtott, hogy ide származzon, ami itt tudna igazán élni: a magyar művészet.” In: Pásztor János gyűjteményes kiállítása. ENDRE BÉLA: Pásztor Jánosról. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909. 12-13. 64
Erre jó példa a Nemzeti Szalon Almanachja: Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ
LÁSZLÓ - DÉRY BÉLA – MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912. A vidéki (!) művésztelepekre vonatkozó rész: 137-139. Az Almanachban szerepel Halász-Hradil Elemér és Csordák Lajos 1909-es, Kassa város támogatásával megvalósult művésztelep-alapítása. A két mester érdemeinek legteljesebb elismerése mellett is meg kell jegyeznem, hogy a magyar nyelven általam ismert szakirodalom szerint ez a kezdeményezés nem vált igazán jelentőssé. (Magyar művészet 1890-1919. 134.) Csak sejteni lehet azonban, hogy Kassa 1912-ben
XXXII
művészeti életbe való betörés, a külvilág felé megmutatkozás természetes formája egy közös kiállítás megrendezése lehetett volna Budapesten. 1907-ben erre a szándék meg is volt, főleg Tornyaiban, de a többiek visszaléptek, így nem valósult meg. Nagy egyéni kiállítása is csak Tornyainak volt a fővárosban, viszont még 1914 előtt mindegyikük kiállított egyénileg vagy a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban. A dolgozatomban vizsgált időszakban viszonylag kevés művész fordult meg Hódmezővásárhelyen s csak néhányan töltöttek itt hosszabb időszakot. Folyamatosan itt lakott viszont Tornyai János és Endre Béla, s a többi művész személyesen is kötődött hozzájuk, mindegyik kapcsolatban állt velük. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor talán úgy definiálhatnánk, hogy a vásárhelyi művészek csoportja egy Endre Béla és Tornyai János személye körül létrejött, dinamikusan és állandóan változó művészcsoport volt. A vizsgált időszakban akadémiai előképzettséggel rendelkezett Endrén és Tornyain kívül Rudnay, Pásztor János, Rubletzky Géza és Várady Gyula és a Szegedről átjáró Szöri József. Rudnay Gyula festőiskolájában tanult két tehetséges fiatal a vásárhelyi Darvassy István és a szegedi Kóródy Elemér, akiket nem sokkal később felvettek a Mintarajziskolába. Gimnáziumi rajztanárként a művészek közé számították Barkász Lajost is. Pásztor János meghívására dolgozott Vásárhelyen Keviczky Hugó. Sokszor megfordult Hódmezővásárhelyen a Budapesten élő Kallós Ede is, de ő ekkor már nem töltött huzamosabb időt szülővárosában. Részt vett a Művészek Majolika- és Agyagipartelepének megalapításában is, ahol 1912-13-ban Medgyessy Ferenc is dolgozott. Tornyai cselédje, Kovács Mári 1906 tavaszától lett Tornyai János hűséges társa a mindennapjaiban, majd évek múltán, 1911-től festőtársa is. A felsorolt művészek életek és dolgoztak Vásárhelyen a vizsgált korszakban. Számuk nem jelentős, azonban érdemes lenne összevetni például a Nemzeti Szalon 1912-es almanachjában is megtalálható Kassával, ahol az művésztelepként szerepel. Nem érzem tarthatónak azt a gondolatot sem, hogy a művésztelep fogalmát kizárólag a nagyság vagy a résztvevők száma alapján határozzuk meg.
már azért került be a Nemzeti Szalon Almanachjába, mert az alapításnak és városi támogatásnak országos szinten nagyobb sajtóvisszhangja volt, illetve Csordák és Halász-Hradil ekkor már országos szinten ismertebb művészek voltak, mint a hódmezővásárhelyiek.
XXXIII
A fentiek után a belső, önszerveződési szempontokat tekintem át. A vásárhelyi művészek városias környezetben éltek, de néprajzi gyűjtéseik során sokat járták a vidéket, a tanyavilágot. Talán Endre Béla hamarabb kezdte a Vásárhely külterületeire való kirándulásokat festészeti céllal, ezt nem tudjuk pontosan megállapítani. Tornyai 1905-től kezdve „járt ki a pusztára” festeni, viszont előtte már járt a Tiszapartra is. 1907-től pedig az év megfelelő időszakaiban szinte kizárólag itt dolgozott. A többiek ugyanígy felfedezték maguknak Hódmezővásárhely környékét. A szobrászok helyzete más volt, számukra a városi közeg és a műteremhasználat elengedhetetlen volt. A világtól való elvonulás egy feltűnőbb formája volt, amikor Tornyai lemondva a Majolikatelep vezetésről és adminisztrációjának terheiről 1913 tavaszán tanyát bérelt Mártély mellett, majd még azon a nyáron faluszéli, Tisza-töltés melletti telket vett és házat épített Márival. Rudnayra is jellemző volt a táj és a magyar népi világ iránti érdeklődés. Az európai művésztelepek ezen döntő fontosságú kritériuma – a művészek és a táj kapcsolata, a hely festőiségének felfedezése – analóg a hasonló európai mozgalmakkal. A táj megismerésének szándékához kapcsolódott az ott élő nép megismerésének vágya is, egyfajta érzékenység az alföldi paraszti kultúra tárgyi világa, a népművészet alkotásai iránt, mely a korszakban egy általános európai és magyarországi tendencia is. A néprajzi tárgyak gyűjtéséből, kiállításából következett a múzeumalapítás, a közösség múltját bemutató gyűjtemény létrehozásának igénye. Később pedig az iparművészet korabeli sikereinek hatására találták ki együtt a majolikatelep gondolatát, melynek eszmei célja a népművészeti formakincs és a népi fazekasság hagyományának fenntartása, gyakorlati pedig a művészek és a helyi, kivitelezésben jártas mesterek közös felkészültségének ötvözésével majolika előállítása és értékesítése.65 Azt is meg kell állapítani azonban, hogy Tornyaiék művészetükbe sohasem akarták integrálni a népművészetet, nem azzal a céllal közelítettek a népművészet felé, hogy azt beemeljék a „magas művészetbe”. A majolikatelep éppen egy fordított irányú vállalkozás volt: a „magas művészet” képviselői akarták saját elképzeléseiket a népművészet lehetőségein belül megvalósítani. 65
Az alapító művészek céljairól lásd a társulási nyilatkozatot: GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi
Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV évf., 1975, 2. sz. 122.
XXXIV
A fent említetteken kívül a vásárhelyi művészek, barátaikkal, támogatóikkal együtt sokat tettek a város kulturális életért, aktívan részt vettek benne, közéleti eseményeket szerveztek, újságcikkeket írtak, lapalapításban vettek részt, kiállítást és kirándulást is szerveztek. Azaz hatni szerettek volna a helyi, városi társadalomra is. A művészekre, mint a helyi értelmiség tagjaira tekinthetünk ebben az esetben. Ehhez persze nagymértékben hozzájárult az is, hogy Endre, Pásztor, Tornyai „sajátjának” érezte a várost. Bár ilyen irányú kutatásokat nem végeztem, olvasmányaim alapján úgy tűnik, hogy például Szolnokon nem volt ennyire szerves kapcsolat a város és az ott élő művészek között. Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Vásárhelyen megfordult művészek közül szinte mindenki próbált művészetéből megélni, ezt egészítették ki egyéb lehetőségekkel. Száz év távlatából úgy tűnik, viszonylag sok helyi megrendelést is kaptak, bizonyos képeik igen népszerűek voltak. Ezzel függ össze, hogy iskolai, gimnáziumi rajztanári állást egyikük sem vállalt megélhetése érdekében. Rudnay saját festőiskolát alapított, mely azonban hosszú távon nem volt életképes.66 A hódmezővásárhelyi művészek közössége nem előre megfogalmazott program alapján szerveződött s közös világnézet sem jellemezte. Ugyanakkor áthatották olyan értékek,
melyek
feldolgozása
műveik
témájaként
motivációt
jelentett
szinte
mindegyikük számára. Rudnay feltűnésével viszont olyan személy érkezett a helyi művészek közé, akinek nagyon fontos volt a magyar lelkiségű, kifejezésmód keresése és kutatása festészetének kiteljesítése szempontjából. A közös hang megtalálását a kezdetben kiváló baráti kapcsolatok, a rendkívül intenzív, naponkénti találkozások mélyítették el. Természetesen a képzőművészeten kívüli közös élmények is a hasonló habitusból fakadtak: a népköltészet és népzene iránti lelkesedés, a zene ismerete. Kiss Lajos, Rudnay és Várady kitűnően hegedült, az utóbbi hegedűkészítő mester is volt. Közös irodalmi olvasmányélményeik határozták meg estébe nyúló beszélgetéseiket. Az itt felsorolt összetartó erők, melyeket életre szóló barátságok és levelezések tanúsítanak, ugyancsak alátámasztják azt, hogy Vásárhelyen megvolt a művésztelepek egyike a legfőbb jellemzője: a szoros és intenzív együttműködés. 66
Rudnay, mint művészetpedagógus és művésznövendékeivel vidéken dolgozó tanár a két világháború
között vált ismertté. Ilyen jellegű makói és szegedi tevékenységéről szóló tanulmányokat lásd a bibliográfiában.
XXXV
Munkálkodásuk során nem törekedtek egységes szempontok szerinti alkotásra, sem tematikai sem stilisztikai egységre. Ám a körülményekből kifolyólag nagyon sok tartalmi, tematikai hasonlóságot találunk. Nem járunk messze az igazságtól, ha rögzítjük, hogy Tornyai és Endre Béla között vannak erősen érezhető, közös szemléletre utaló jelek. A szobrászok esetében a helyzet egészen más, a népi életkép, mint téma őket is megragadta és sokat dolgoztak ezen a műfajon.
A fenti szempontok figyelembe vételével együtt is azt a megállapítást teszem, hogy az egykori események lényegi megragadásában nem annak van szerepe, hogy a definíciók által szabott feltételek
melyik része teljesül vagy nem teljesül
Hódmezővásárhellyel kapcsolatban, ezzel szemben a fogalom kiterjesztő és megengedő használatára tennék javaslatot. Azaz sokkal kevésbé látom fontosnak az általános leírófogalmak pontos használatához való merev, kizárólagos ragaszkodást, mint az ezek mögött rejlő egykori tartalmak minél pontosabb és árnyaltabb ismeretét. Mindennek az áttekintésnek a lényege tehát az volt, hogy önmagam számára is tisztázzam, hogy milyen fogalmi keretek között kellene dolgoznom.
V.
Időbeli keretek, korszakhatárok
A dolgozat másik kulcskérdése az időbeli keretek meghatározása volt. Ebben a kérdésben némiképp sajátos döntési helyzetbe kerültem. A kutatás megkezdésekor még nem volt ténylegesen számomra sem világos, hogy milyen időbeli keretek között kellene mozognia a dolgozatnak. Miután a fentiekben vázolt kutatások után újra átgondoltam az addig feltárt tényeket, kialakult bennem Tornyai János és Endre Béla párosának a „vásárhelyi művészéletet” erősen meghatározó szerepe. Tornyai 1899-től, Endre
1900-tól
élt
folyamatosan
Hódmezővásárhelyen,
bár
kisebb-nagyobb
tanulmányutakkal, kirándulásokkal (Tornyai házassága miatt is rövid időre) megszakították azt. Tehát 1900 az az év, mikortól mindketten itt tartózkodnak, sőt Tornyai Rózsa utca 1. szám alatt nem rég vásárolt házában kialakított műteremben dolgoznak, mert Endre Béla épp eladta korábban vásárolt műtermét. Tornyai letelepedéséről a Hódmezővásárhely című újság már 1899. november 19-én beszámolt.
XXXVI
Az 1900-as évet, mint kezdődátumot erősítette meg azonban Tornyai János első fontosabb bemutatkozása a hódmezővásárhelyi nyilvánosság előtt, egy az év február 10én tartott előadás Népünk és a művészet címmel. A szöveg húsvétkor a Hódmezővásárhely című helyi lapban meg is jelent.67 Az Ipar- és Gazdasági Egyletben tartott előadás – minden a könnyedebb érthetőséget elősegítő retorikai képe ellenére – szinte programként fogható fel, melynek elemei a következő években felismerhetők Tornyai és barátai küldetésként, „kulturális misszióként” felfogott tevékenységében. A szöveg tartalmára vissza fogok térni. A vizsgált korszak határát 1914 végénél jelöltem ki. Az 1914. július 28-án kirobbant I. világháború alapvetően formálta át az egész országot, nemcsak a művészeti életet. Hódmezővásárhelyen ekkor már csak ritkábban fordul meg a mártélyi házába kiköltözött Tornyai, akinek viszonya elhidegült a többi vásárhelyi művésszel az elmúlt évben, a Majolikateleppel kapcsolatos finanszírozási kérdések miatt. A háború kitörése után a termelés is szinte lehetetlenné vált, a szakmunkások katonai behívót kaptak, az anyagi erőforrások is megcsappantak, a közlekedés és kereskedelem bizonytalanná vált. A Majolikatelepen decemberre leállt a munka. Endre Béla a háború okozta megrázkódtatások miatt éveken keresztül nem nyúlt az ecsethez, s majdnem másfél évig az erdélyi Tordán élt.68 Tornyai János Mártélyról kezdeményezte az útlevél kérvényezést
a
Belügyminisztériumban,
Hollandiába
szeretett
volna
utazni. 69
Hódmezővásárhelyen mindeközben már több sikeres képzőművészeti kiállítás is elzajlott, de ezekhez az általam bemutatott művészeknek már nem volt köze, ezek a rendezvények már nem kötődtek kizárólag hozzájuk. A két határdátum közül tehát a másodikat, a világháború cezúráját érzem merevebb határvonalnak, míg az elsőt kevésbé. A most következő fejezetekben tehát csak az 1900 és 1914 közé eső időszakot tárgyalom, s csak néhány esetben bővítem ezt ki, ahol szükséges. VI. Művészek 67
TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti
szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266. 68
A vásárhelyi művészek szegedi barátja, Szöri József még 1914 októberében, a háború első időszakában
elhunyt az Uzsoki-szorosban. 69
Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22. 419. sz. 5.
XXXVII
A következő alfejezetben egyenként mutatom be a fontosabb, időszakunkban Hódmezővásárhelyen élt, dolgozott és megfordult művészeket, biográfiai tények alapján. Főleg azokkal kapcsolatban tartalmaz új elemeket a most következő rész, akikről sok új információt találtam a kutatásaim során. Mivel a Vásárhelyen kifejtett tevékenységük alapján jelentősebb művészek munkásságát külön fejezetben mutatom be, ebben a részben nem tárgyalom a képzőművészeti anyagot, sokkal inkább az alkotókra koncentrálok.70 Előzetesen az életrajzok tárgyalásánál is szeretnék kiemelni néhány közös jellemzőt. Egyrészt az itt tárgyalt
művészek mindegyike tanult
képzőművészeti oktatást végző intézményben.
71
valamilyen
Szinte mindegyikük tanult külföldön,
sőt valamely rangos művészeti centrumban: Párizsban, Münchenben, Bécsben vagy Rómában. Többen közvetlenül a vásárhelyi tartózkodás előtt tértek vissza külföldről, vagy mint Pásztor János, egy kisebb, sikertelen budapesti kitérővel. Szinte mindegyikük fiatalságának és pályakezdésének elején dolgozott Vásárhelyen, ám az itt szerzett tapasztalatok, élmények nem akadályozták meg őket abban, hogy később különböző irányokban induljanak el és érjen be munkásságuk.72 A következőkben életrajzi szempontból tárgyalandó művészeket két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsőbe a hosszabb ideig Hódmezővásárhelyen jelen levő, ott jelentős művészeti (és közéleti) tevékenységet kifejtő hat művészt veszem sorra (Tornyai, Endre, Rudnay, Pásztor, Rubletzky és Várady). A másik felében azokról lesz szó, akik rövidebb ideig tartózkodtak ebben az időszakban Hódmezővásárhelyen, de úgy éreztem fontos bemutatnom őket, hiszen sok esetben ők is résztvevői, alakítói, hozzászólói voltak a korszaknak, annak ellenére, hogy képzőművészeti munkásságuk vagy ismeretlen és kevéssé feltárt, vagy ma kevéssé értékelt.
1. Tornyai János (1869-1936)
70
A most következő részhez jól felhasználható a Kronológia 1. melléklet.
71
Kovács Máriát ebben az esetben nem tárgyaljuk itt esetének igen rendhagyó volta miatt.
72
Az európai művésztelepek nagy részére igaz a fenti állítás, miszerint a művésztelepeket általában fiatal
művészek hozták létre, alapították. Egy élesebb szembeállítást alkalmazó interpretáció szerint a művésztelepek a fiatalság kitörési pontjai is voltak.
XXXVIII
A korszak legfontosabb vásárhelyi festője az 1869-ben Hódmezővásárhely egyik külvárosi
utcájában
parasztcsaládból
született
származó
fiú
Tornyai jó
volt.
A
nagyon
képességekkel,
szegény,
kiemelkedő
párholdas
rajztehetséggel
rendelkezett. Életének legfőbb vágya az volt, hogy művészként legyen elismert és sikeres, szinte mindent ennek rendelt alá. Gimnáziumi tanulmányai után, levelezés, rajz és ajánlólevél bemutatása után, Keleti Gusztáv támogatását elnyerve kapott lehetőséget és ösztöndíjat a Mintarajziskolában való bizonyításra. Itt Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss János tanítványa volt 1886 és 1889 között. Két évi (1890-92) bécsi katonai szolgált után visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol különböző munkákat végzett, s közben kapcsolatba került az Orosháza mellett Szentetornyán élő Justh Zsigmonddal is. Ez a nyugat-európai tájékozottságú kör volt az, amely párizsi tanulmányok folytatására inspirálta, s ehhez Hódmezővásárhely városától kapott ösztöndíjat. Párizsban egy rövidebb budapesti tartózkodással megszakítva, 1894 és 1896 között tartózkodott, ahol megismerkedett Munkácsyval is. Ismerve a fiatal Tornyai helyzetét, nem találhatjuk meglepőnek, hogy érzelmileg azonosulni tudott az ugyancsak nagyon szegénysorból származó, magát előkelő, divatos festővé felküzdő Munkácsyval. Nem is tarthatjuk meglepőnek, hogy Tornyai hazatérve Munkácsy realista népi életképeinek hatását tükrözve alkotott, technikai megoldásai is hasonlóak voltak. Újabb rövid budapesti tartózkodás után hazatért Hódmezővásárhelyre. Házassága miatt ebben az időszakban sokat tartózkodott Földeákon, ahol egy helyi kisbirtokos lányának udvarolt, őt 1898-ban vette feleségül, s 1900-ben még vele együtt utazta körbe Itáliát. Tornyai sokat betegeskedett, 1899-ben komoly szemműtétet is végrehajtottak rajta, mely – úgy tűnik – a későbbiekben nem befolyásolta jelentősen munkásságát. Feleségével kapcsolata azonban gyorsan elhidegült, a házasság hamar válással végződött. 1900-tól Tornyai már egy Zsebők Jánostól vásárolt házban élt, itt alakította ki műtermét. A következő évek az aktív alkotómunka évei voltak számára, 1903 novemberében megkapta az üresen álló Serház épületének nyugati felében levő, üresen álló, nagy belmagasságú termeket, hogy ott rendezhesse be műtermét. Ebben az időszakban állami ösztöndíjjal dolgozik, amit olyan feltétellel kapott meg, hogy Magyarországon kell az ösztöndíj időtartama alatt munkálkodnia.73 1904 tavaszán már elérik első sikerei: munkáival figyelmet keltve 73
CsML HL 16793/1903. nov. 3. ugyanaz közölve: BODNÁR 1956. 63.
XXXIX
szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban és Szegeden. A Juss (vázlat) az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Ráth György-díját nyerte el. Több művét eladta, nagyon sokat dolgozott, elkezdte a néprajzi gyűjtést Kiss Lajossal, Endre Bélával. 1904 augusztusában megszervezték a Hódmezővásárhelyen rendezett Ipari- és Mezőgazdasági kiállítás kísérőrendezvényeként az első jelentősebb képzőművészeti és néprajzi kiállítást, ahol a vásárhelyi kötődésű mestereken kívül a helyi magánszemélyek beadott képei illetve a Tornyaiék által személyesen ismert és meghívott barátaik vettek részt. 1905-ben újra kiállított az országos kiállításokon, eközben több alkalommal maga is járt személyesen Budapesten. Közben több ösztöndíjra, így a római Fraknóiösztöndíjra is pályázott. 1905 decemberében viszont – ahogyan a leírásokból kiderül – agyvérzést kapott, napokig nem tudta mozgatni nyelvét, jobb kezét, barátai is megrendültek a látványtól. 74 Csak 1906. február végén hagyhatta el a kórházat. Akkor újra belefogott a munkába, állapota viszont 1906 októberére újra rosszabbra fordult. Ekkor Budapestre került a Klinika Ideggyógyászati osztályára, ahol ugyancsak hónapokat töltött. Gyógykezeltetését a város fizette, ezért ellenszolgáltatásként néprajzi gyűjteménye a városi múzeum birtokába került. Januárban tért haza, s ez az év, 1907 lesz az, amikortól a betegség után „újjászülető” Tornyai festészete radikálisan megújult. Ha az időjárási viszonyok engedték, elment festeni Vásárhely környékére a pusztákba, vagy a Tiszapartra. Színei kivilágosodtak, festészete gesztusszerűen egyszerű és tömör lett. A Műcsarnokba beküldött képeit már nem fogadták el, ettől kezdve érez antipátiát „Kézdi-Kovácsékkal” szemben. 1908-ban megrendezte első retrospektív kiállítását Hódmezővásárhelyen. A bevételből 1909-ben egy, a város déli részén, az árvízvédelmi töltés mellett álló telket vásárolt, s ott is dolgozott. Ebben az időszakban érdeklődés egyre inkább az irodalmi modernség felé irányult, tisztelte Adyékat, olvasta a Nyugatot. A Gonda József szerkesztésében megjelenő A Jövendő című folyóiratban maga is többször publikált, róla is jelentek meg írások. Ezekben az években formálódott aktív kiállítói tevékenysége, amelyben a tavasz-nyár-koraősz a munka, a késő ősz-téli időszak a kiállítások szervezésének, rendezésének, utaztatásának időszaka. 1911 májusában Tornyai felfedezte a nála dolgozó fiatal cselédlány, Kovács Mári festészet iránti fogékonyságát, egyre többet dolgozott vele. Nagy budapesti kiállítását a Művészházban rendezte, 1911. október 22-én nyílt meg. A kritika vegyesen fogadta munkáit, ez 74
MNG A. 20019/1978/98
XL
csalódást okozott Tornyai számára, miközben írásaiban a jövő művészetének lehetőségeiről gondolkozott, más kérdések fele fordult érdeklődése. A következő év februárjában társultak a vásárhelyi művészek és megalapították a Művészek Majolikaés Agyaripar Telepét, melynek első ügyvezetője Tornyai lett. Az 1912-es év számára nagyon intenzív szervezőmunkával telt, feljegyzései szerint szinte mindent alárendelt ennek. Annál nagyobbat csalódott viszont az egész kezdeményezésben pár hónapon belül, mikor a vállalkozás anyagi összeomlásától tartott. Befektetett pénzének elvesztésétől tartva 1912 végén kilépett, s megszakította minden kapcsolatát a Majolikateleppel, kapcsolata Endre Bélával és többi barátjával is elhidegült, mivel úgy gondolta, hogy nem jártak el vele szemben korrekt módon. 1913 tavaszán kibérelt egy tanyát Mártélyhoz közel, majd pár hónap múlva saját telket vett Mártély falunak a Tisza-töltés felöli részén, ide saját házat épített. A külvilággal való kapcsolata természetesen nem szakadt meg, intenzív levelezést folytatott azon ismerőseivel, akikkel még barátságban volt. A háború kitörése számára is komoly válságot okozott, 1914 folyamán útlevélért folyamodott, Hollandiába szándékozott utazni.
2. Endre Béla (1870-1928)
Endre Béla jómódú szegedi polgárcsalád szülötte volt. Édesapja vízügyi mérnökként került át Hódmezővásárhelyre, ezután telepedtek le a városban. Tornyai Jánossal ellentétben Endre Béla jelentős magánvagyona miatt tudta megtenni, hogy ne kelljen állást vállalnia, a festészet és az eladás ne váljon egzisztenciális szükségletévé. Családjának birtokában vaskereskedés, nagybátyjának agyagipari beruházása volt. Közeli rokonsági kapcsolatban állt az Ybl-családdal, Ybl Ervin művészettörténész unokatestvére volt, vele levelezett is. Családjától polgári hátteret és szemléletet, a kultúra és a közügyek iránti fogékonyságát örökölte. Szülei akaratát követve a Műegyetemre iratkozott be, de mivel érdeklődése a képzőművészet felé fordult, két év után eljött onnan. Másfél évre, 1895-ben Rómába, majd ugyanannyi időre 1898-ban Párizsba ment tanulni, mindkét helyen a hagyományos, akadémiai képzésben részesült. Ebből a korszakból fennmaradtak édesapjának írt levelei, beszámolói, melyek hitelesen mutatják be, hogyan is működtek az ilyen magán- és szabadiskolák a 19. század utolsó éveiben. Ezt követően hazatért és Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol azonban
XLI
édesapja 1900 nyarán bekövetkezett halála miatt fel kellett számolnia műteremét. Ebben az időszakban Tornyai János Rózsa u. 1. szám alatti műteremében dolgozott. 1901-ben adta el véglegesen a Károlyi-házban levő műtermét, majd vett egy másikat a Petőfi utca 25. szám alatt. Igen aktívan részt vett a város kulturális életében, számtalan cikket írt a vásárhelyi folyóiratokba. A Tornyaival való kezdeti szoros együttműködés időszakában főleg nagyobb népi életképeken dolgozott. Ezeket 1904-1905-ben be is mutatta a Műcsarnokban, illetve szegedi kiállításokon. Talán a kétértelmű kritikának és visszahúzódó személyiségének köszönhetően ezt követően több éven keresztül egyáltalán nem állított ki. Részt vett az 1904-es vásárhelyi kiállítás megszervezésében, a kezdeti néprajzi gyűjtésekben is. Erre a kiállításra még beküldte nagyméretű, mitológiai témájú kompozícióját. Az ezt követő években a vásárhelyi művészek egyik középponti figurájává vált, az ő házában is sokszor gyűltek össze beszélgetésekre, vitákra, irodalmi felolvasóestekre. 1906-ban több hónapos itáliai körutazásra indult nagybátyával, Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanárral, vízügyi mérnökkel. A nyarak egy részét rendszeresen ugyancsak az ő nyaralójában, Fenyőházán töltötte. A következő év, 1910 nyarán Szentesről felkérték a Szent Anna templom falképeinek megfestésére, amely munkába Rudnay Gyulát is bevonja. Októberre készülnek el, ám tervüket az egyházi vezetők és a hívek aggályai miatt módosítaniuk kellett. Endre magánéletében is fontos változás állt be, 1911-ben megházasodott, majd családot alapított. Feleségének támogatásával a gyermeknevelés mellett is sok időt tudott a festészetnek szentelni, egyre sűrűbben jár ki ő is festeni a természetbe, főleg kedvelt helyszínére Mártélyra. Endre Béla is Gonda József inspirációjának hatására publikált A Jövendőben. 75 Elismerte és támogatta azokat a reformtörekvéseket, melyekkel a vásárhelyi kulturális élet
felpezsdítésére
is
törekedtek.
A
majolikatelep
megalapításának
egyik
ötletgazdájaként mindig szívén viselte a telep sorsát. A fennmaradt vázlatok száma alapján azt is gondolhatnánk, hogy ő tervezte a legtöbb munkát. 1912-ben a majolikatelep három kiállításán (Makó, Szeged, Hódmezővásárhely) az ő festményei díszítették a termek falait. Az utóbbi években készült tájképei – a majolika-termékekkel együtt – nagy közönségsikert arattak. Barátai rábeszélték, hogy nem sokkal később rendezzen egyéni kiállítást Makón, amit még a háború előtt egy aradi bemutatkozás is
75
Ezeket lásd a Helyi sajtóról mellékelt bibliográfiában.
XLII
követett. 1913 nyarán hosszabb időt töltött Baján, egy kis házat bérelt s ott festett.76 A majolikatelep ügyével kapcsolatban nézeteltérése támadt Tornyaival. 1914-ben a háború kitörése sokkolta Endre Bélát, hosszú ideig nem alkotott, s ugyanezen év őszének elején hosszabb tartózkodásra elutazott családjával Tordára.77
3. Rudnay Gyula (1878-1957)
A gömöri születésű festő számtalan helyen megfordult élete során. Tanulmányait három külföldi városban, Rómában, Párizsban és Münchenben, Hollósynál végezte. Hollósyt Nagybányára is követte, 1897 és 1900 között több nyarat is ott töltött, sőt ki is állított
velük.
Magyarországi
vándorlásainak
egyik
legfontosabb
állomása
Hódmezővásárhely lett, ahol úgy találta, kitűnő lehetőség nyílik az alföldi nép és alföldi táj együttes tanulmányozására. Rudnay unokatestvére, Várady Gyula már hamarabb Vásárhelyre került, de nem ő hívta meg, hanem Pásztor János, akivel Párizsban ismerkedett meg a Julian Akadémián. Rudnay 1905. november 2-án érkezett Vásárhelyre. Hamarosan személyiségének köszönhetően a „vásárhelyi művészélet” központi figurájává vált. Megélhetési forrása nem igen volt, néha portrékat festett. 1906 márciusára annyira felélte minden anyagi tartalékát, hogy szinte éheznie kellett Várady Gyulával együtt. Ekkor merült fel bennük egy festészeti szabadiskola létrehozásának vágya, amit még abban a hónapba meg is hirdettek, s bár a városháza előre kiszemelt, használaton kívüli termeit nem kapták meg e célra, Várady Gyula műtermében kezdték el az órákat az első héten nyolc hallgatóval. Az 1906-os őszi félév gyengébben, a következő év eleje erősebben sikerült – legalábbis Rudnay akkor keletkezett levelei szerint.78 1906 szeptemberében, amíg Pásztor János vidéken dolgozott egy megrendelésen, Rudnay Tornyai és Mári mellett a Serház-téri kaszárnyában lakott. Amint a visszaemlékezések igazolják, a két heves vérmérsékletű festő nem fért meg igazán jól egymás mellett, főleg, hogy művészeti elveik sok esetben igen erősen eltértek. A műteremből való elköltözése után Pásztor János részére freskót festett a műterem falára. Ebben az időszakban még Rudnay sem állít ki rendszeresen, 76
OSzK Kt. F 78/110/3-4
77
MNG A. 20019/1978/59
78
MNG A. 20010/1978/153 és ellenkezője: MNG A. 20010/1978/155
XLIII
szinte áttörésnek tűnhet az „Ifjúság” 1907-es Könyves Kálmán Szalonbeli kiállítása, ahol több munkával vettek részt. Néhány rajzát közli a Művészet, hasonlóan Tornyaihoz. 1907-ben Rudnay kérvényezte, hogy festőiskolája számára a város bocsássa rendelkezésére a volt Járásbíróság épületét. Végül átköltözhettek, de csak szigorú anyagi feltételek mellett. Rudnay így hosszú távon nem tudta fenntartani az iskolát, pedig voltak tehetséges tanítványai is az érdeklődő műkedvelők mellett. A 1906-07-es év telén a festőiskolai szenzációja az éjszakai aktrajzolás volt, melyet a városi jégpálya melegedőbodéjában tartottak. Rudnay alig másfél év után 1907 júniusában visszatért Budapestre, majd folytatta csavargásait. Fél évvel később viszont már írt olyan levelet Kiss Lajosnak, melyben arról számolt be, hogy vissza szeretne térni.79 Az első hosszabb visszatérésre 1908 nyarán került sor. Ekkor újra folytatja a vásárhelyi paraszti élettel kapcsolatos festészeti és rajztanulmányait. Kiss Lajos, aki a festő egyik legbizalmasabb barátja volt, visszaemlékezésében leírja, hogy Rudnayval felkeresték a Vásárhely környéki tanyavilágot is. A második vásárhelyi tartózkodása 1908 júliusától október közepéig tartott. A többi művésztárssal együtt ő is megnyilvánult közéleti kérdésekben, az akkor Néprajzi Múzeumnak nevezett gyűjtemény bizottságának tagja is volt.80 Legközelebb 1910-ben tért vissza, amikor Endre Béla hívására segített a szentesi Szent Anna plébániatemplom kifestésében. A munka – mint már volt róla szó – nem sikerült megfelelően, Rudnay később már maga sem szívesen vallotta munkájának. A megbízás októberi befejezése után még néhány hetet Hódmezővásárhelyen töltött. 1911 március 27-én nyílt meg első jelentősebb budapesti kiállítása, Pásztor Jánossal közösen, akivel élete végéig szoros barátságban maradt. De ugyanezt bizonyítja Kiss Lajossal évtizedeken át folytatott intenzív levelezése, és az, hogy a 20-as években Csongrád megyei tartózkodásai alkalmával többször felkereste a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákjaival is Endre Bélát.
4. Pásztor János (1881-1945)
Az 1881-ben Gyomán született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt Pásztor Tornyaihoz hasonlóan tehetségével és szorgalmával tudott kitűnni kortársai közül. 79
OSzK Kt. F 78/305/2 Rudnay e levelét 1907. december 5-én Dunaharasztiból írta.
80
A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 3. 94. sz. 1.
XLIV
Húszéves korában már kiállított a Nemzeti Szalon 1901-es kiállításán egy Heléne című gipszszobrot. Rövidesen Budapestre került, ahol Mátrai Lajosnál tanult. Nem sokkal később, 1902 novemberében Párizsba ment, ahol beiratkozott a Julian Akadémiára. A francia fővárost azonban egy tanév után otthagyta anyagi erejének fogytával. Magyarországra visszatérve Budapesten próbálkozott munkát szerezni, de csak egykori mestere segítségére számíthatott, aki a készülő szegedi Tisza Lajos szobor mellékalakjainak kivitelezését bízta rá. Ezek után városi ösztöndíjért folyamodott, amelyet megkapott s 1903-1904-ben újabb nyolc hónapot töltött Párizsban. Hazatérve elnyerte élete első saját köztéri megrendelését Hódmezővásárhelyen, Nyizsnyai Gusztáv mellbüsztjének elkészítését. Ekkor egy rövidebb időszakot még Budapesten töltött, majd onnan kérvényezte Hódmezővásárhely várostól a Huszárlaktanyában, Tornyai műterme melletti helyiségek átadását műterem kialakítás céljára. Tornyai 1904-ben a néprajzi gyűjteményét tárolta a helyiségekben, így próbálta eltolni a költöztetés időpontját. Mindez persze nem tántorította el Pásztort attól, hogy 11 munkával vegyen részt a nagy augusztusi kiállításon a Városháza termeiben. 1905-ben Pásztor – egy rövidebb katonai kitérő után – elfoglalhatta helyét, s hazatelepülve aktív tagja lett a művészek
közösségének.
Munkásságát
három
irányban
fejtette
ki:
köztéri
szoborpályázatokon vett részt, szinte mindig küldött munkát az országos kiállításokra és helyi megrendeléseket elégített ki, főleg portrészobrokat mintázott. A műteremnek átalakított egykori raktárba végül 1906 márciusában költözhetett be, ahol rövid időn belül több sikeres szobrát és szoborpályázaton szereplő nagyméretű szobrát mintázta meg agyagból, majd öntötte gipszbe. Februárban a Munkácsy-szoborpályázata kapcsán, áprilisban a Műcsarnokba beküldött Búcsuzkodás című művére figyelt fel a kritika, a másodikra Harkányi-díjat kapott. Vásárhelyi tartózkodása alatt többször utazott vidékre megrendelései miatt. Hódmezővásárhelyen egy, a Kossuth téren felállítandó kútszobor tervezését és kivitelezését valósította meg 1908 szeptemberére. Nem sokkal később már úgy érezte, hogy a Vásárhelyen tartózkodás gátjává vált lehetőségeinek, fejlődésének és a kiemelt jelentőségű köztéri szoborpályázatokon való eredményes részvételének. Különösen a debreceni Kossuth-szobor ügye volt számára fájó, melynek elbukását annak tulajdonította, hogy Budapesten Stróbl és köre semmibe vette, nem hagyták ismeretlenként érvényesülni. De mindemellett még Vásárhelyről több fővárosi
XLV
művészeti kezdeményezésbe bevonták: kiállított a „Műhely” kiállításán 1908-ban81 és alapító tagja lett a Művészház Művészeti Egyesületnek. 1909-ben döntött úgy, hogy Budapestre költözik. 1909. december végén még rendezett egy nagy búcsúkiállítást Hódmezővásárhelyen, ahol tisztességes sikert aratott. A kiállításon Tornyai és Várady Gyula festményeikkel szerepeltek. Végül csak 1910 februárjában hagyta el e várost. Budapesten a Várkert egyik műtermébe, majd innen a hamarosan felépülő Százados-úti művésztelepre költözött. Kapcsolata Hódmezővásárhellyel sohasem szakadt meg, minden évben, évi több alkalommal visszajárt szülővárosába. Aktívan részt vett a Művészek Majolika- és Agyagipartelepének megalakításában, támogatta az ötletet és műveivel hozzá is járult termékeik sikeréhez. A forrásokból úgy tűnik, hogy nem csak édesanyja és családja miatt, a Majolikatelep kapcsán is sűrűbben megfordult Hódmezővásárhelyen. Művésztársaihoz hasonlóan ő is részt vett a közös majolika kiállításokon.
5. Rubletzky Géza (1881-1970)
A budapesti születésű, kalandos életű szobrászművész, budapesti és firenzei tanulmányai után 1907-ben járt először Hódmezővásárhelyen, a főtéren található Központi Takarék banképületének kupolájára egy Merkúr istent ábrázoló szobrot vitelezett ki Balla Józseffel együtt. A megbízás alatt hosszabb időt töltött a városban, egyéb épület szobrászati és díszítési munkákat vállalt el. Visszaemlékezései szerint 1908-ben telepedett le azzal a céllal, hogy hosszabb időszakot töltsön a városban.82 A városban bérelt lakást és műtermet, először a Kinizsi utcában. Tornyai egyik bizalmas barátjává vált ebben az időszakban, s mikor 1910 februárjában Pásztor János üresen otthagyta a Huszárlaktanyában levő műtermét, Tornyai Rubletzkynek ajánlta fel, hogy költözzön oda. A szobrász közel két évet töltött ott folyamatosan, s itt alkotta meg már a korszakban is ismertté és közkedveltté vált kisplasztikai sorozatát az Anyaság-ciklust. A téma a magánéletében bekövetkezett változást is bemutatta: megházasodott, ekkor született első gyermeke. A ciklus darabjait kiállította országos tárlatokon, több 81
82
A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08] OSzK Kt. F 78/304/6. Rubletzky Géza visszaemlékezését 1946. november 1-én írta Kiss Lajos
számára.
XLVI
alkalommal felfigyelt rá a sajtó. 1910 decemberében Aradon nyílt közös kiállítása Tornyai Jánossal, ám kevéssé volt sikeres. 1911 tavaszán Tornyaival közösen látogatták végig a budapesti kiállításokat, majd átmentek Bécsbe is „Cézanne-t nézni”. Nem sokkal később, 1911 nyarán államsegélyben részesült, hogy folytathassa munkáját. 1911-12 fordulóján részt vett a Majolikatelep előkészítésében, aláírta a társulási nyilatkozatot is, bár az anyagi részvétel rá eső részét Tornyai fizette ki. A külföldi tanulmányútra vágyó fiatal szobrász úgy döntött, hogy amíg lehetősége van, megpróbál külföldön tanulmányokat folytatni. 1912 végén Firenzébe utazott, ahol beiratkozott egy szobrászati szabadiskolába. Elutazása előtt 1912 novemberében műteremében tartott egy zártkörű búcsúkiállítást „a város műkedvelő közönsége” számára. Firenzében olasz festőkkel közös épületben bérelt műtermet, 1913 májusában közös kiállítást is tartottak, amelyen – a helyi lapok által említett címek alapján – a még Magyarországon elkezdett ciklusait folytatta tovább. 1913 májusának végén hazatért Hódmezővásárhelyre. Az időközben jó barátjává vált aradi építész, Smurák József, a Majolikatelep egyik beruházója, aki Aradra hívta. Smurák egyik építészeti megrendelését Bohus gróftól kapta, aki egy több emeletes városi palotát építtetett vele, melynek legfelső szintjén egy műterem-lakást alakítottak ki. Az építész viszont rögtön ajánlta is fiatal, tehetséges művészbarátját, Rubletzkyt, aki örömmel fogadta el a meghívást. Az épülő aradi kultúrpalota szobrászati díszével kapcsolatban már dolgozott Aradon és számíthatott még megrendelésekre is. Hódmezővásárhelyről 1913 őszének végén költözött el.
6. Várady Gyula (1866-192 )
Várady a vásárhelyi művészek közül az egyik legkevésbé ismert, s 1866-os születésével a legidősebb művész volt. Rudnay Gyula közeli rokona, gömöri származású. Várady életével, fiatalságával kapcsolatos részletek szinte ismeretlenek. Rudnay emlékei szerint 83 Münchenben tanult festészetet és a fényképezést Debrecenben sajátította el. Festészeti munkái mellett a kenyérkeresetet a fényképészet biztosított számára. Még a 19. század utolsó éveiben megfordult Tatán, Munkácson és Nagybányán is. Hódmezővásárhelyre érkezésének időpontja bizonytalan. Rudnay Gyula szerint már 1901-ben Hódmezővásárhelyen volt, ahová Nagybányáról költözött át. Kiss 83
OSzK Kt. F 78/305/65
XLVII
Lajos adatgyűjtése szerint viszont csak 1903 novemberében került az alföldi városban, s csak azután nyitotta meg fotóműtermét.84 Biztos azonban, hogy 1904-től folyamatosan reklámozta magát apróhirdetésekben a vásárhelyi újságok hasábjain. Műterme az Andrássy út 17. szám alatt a belvárosban volt, nem messze a Plohn-család műtermétől. Várady mindvégig részt vett a művészek aktivizálódó közösségében, kulturális kezdeményezéseikben. Az 1904-es vásárhelyi kiállítást megelőzően a néprajzi gyűjtést a város közönsége számára bejelentő újságcikket ő is aláírta. A gyűjtés munkájában szerepe már nem volt olyan kiemelkedő. Igazi társasági ember lévén a művészek összejövetelein – ugyancsak Rudnay szerint – ő beszélt Espersit János mellett a legtöbbet. Fotóművészeti munkáiból rendszeresen tartott vetítettképes előadásokat, ahol részben saját utazásainak képanyagát bocsátotta a nyilvánosság elé. A zene iránti érdeklődése is köztudott volt, amellett hogy zenélt, hegedűkészítéssel is foglalkozott. Tájképeit rendszeresen beküldte országos tárlatokra, Szegeden is sokszor szerepelt. Műterme szolgált a Rudnay-féle festőiskola első helyszínéül, emiatt a fotózásra érkezőket csak heti egy nap tudta fogadni. Várady első önálló kiállítását 1906-ban rendezte Vásárhelyen. A következő évben, 1907-ben nagy összegű állami ösztöndíjat kapott, melyet Endre Béla nagybátyja Kovács Sebestyén Aladár járt ki számára Szterényi József államtitkáron keresztül, Kossuth Ferenc ipar- és kereskedelemügyi minisztersége alatt. A hosszabb időtartamú nyugat-európai tanulmányutat fedező 5000 koronás ösztöndíjat, melynek célja hegedűkészítő mesterek és műhelyek felkeresése volt, főleg Olasz- és Németországban költötte el. Elutazásakor hódmezővásárhelyi fényképészeti vállalkozását felszámolta, műtermét a szegedi Till Viktornak adta el, aki maga
is
fényképészként
dolgozott.
Várady
1908-ban
tért
haza
külföldi
tanulmányútjáról, de Hódmezővásárhelyre már nem telepedett vissza, Budapesten élt s a Műegyetemen Kovács Sebestyén Aladár mellett működött, illetve hegedűkészítéssel és annak oktatásával foglalkozott.
7. Kovács Mária, Mári (1883-1975)
84
U.o. Rudnay visszaemlékezése szerint 1901 tavaszán lehetett, mert nem sokkal előtte még Nagybányán
találkoztak.
XLVIII
Kovács Mária 1883-ban született vásárhelyi paraszti családban. Csak alsó fokú népiskolába járt, egyébként képzetlen volt. Fiatalon cselédként kezdett el dolgozni, huszonkét évesen került Tornyaihoz, a pontos naplóbejegyzés szerint 1905. augusztus 16-án vette fel Tornyai minthogy sokáig nem talált megfelelő cselédet.85 Több mint öt év múlva, 1911 májusában egy véletlen folytán fedezte fel Tornyai, hogy távollétében a számára sokszor órákig modellt álló és ecseteit rendszeresen elmosó cselédlány elkezdett festeni. Tornyai további munkára bíztatta, támogatta. A festőt egyre jobban magával ragadta az a gondolat, hogy Mári autentikus, ösztönszerű, primitív megoldásai jelentik a következő lépcsőfokot az egyetemes művészet fejlődésében. A Művészházban rendezett 1911 októberi kiállításán már saját képeivel együtt egy kisebb teremben szerepeltette őket, s a kiállításon megforduló ismertebb művészeket, kritikusokat, írókat megkéri, mondják el véleményüket „Mári piktúrájáról”. A kiállításról tudósító lapok véleménye igen negatív, Révész Bélán kívül szinte senki nem szánt nagyobb terjedelmet a szokatlan jelenségnek. A kiállítás anyagát tovább utaztató Tornyai minden állomáson (Orosháza, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szabadka, Temesvár) kiállítja Mári műveit is. A kiállításon Máritól kevesebb munkát vásárolnak. Tornyai ezzel szemben ösztönzésként rendszeresen adott pénzt Márinak jobban sikerült képeiért. Az első világháború előtt számos helyre elvitte magával Tornyai, így Budapestre rendszeresen, de eljutottak Bécsbe is. A majolikagyár ügyeiről való lemondása után Tornyai egyre több időt szentelt „tanítványának”. A következő évtől Tornyait foglalkoztatta Mári képeinek külföldön való bemutatásának lehetősége is, írt Berlinbe Hatvany Lajosnak, és Párizsba Kóródy Elemérnek, hogy segítsenek neki egy kiállítás megszervezésében. Párizsba személyesen is el akart látogatni Márival. A tervezett 1913. április 1-i indulás azonban csak vágy maradt. Felvette a kapcsolatot Mári ügyében Rippl-Rónai Józseffel is, akinek elküldte Mári képeit Kaposvárra. Rippl-Rónai viszont Tornyai Márira tett befolyását hangsúlyozta szakmai észrevételként viszontválaszában, amit a vásárhelyi festő nagyon rossz néven vett.86 1913 tavaszi hónapjaiban tanyát
85
Erről lásd: FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ 45. 86
Ide vonatkozó több levél és másoknak írt beszámoló fennmaradt (időrendi sorrendben.): CsML HL
XI.21. 6/2; MNG A. 22935/1989/III/18; CsML HL XI.21 6/2/2; MNG A. 22935/1989/III/20; OSzK. Kt. F 78/371/36; OSzK. Kt. F 78/371/31; MNG A. 22935/1989/III/21; CsML HL XI.21. 6/10.
XLIX
bérelt Tornyai, ahol Márival közösen dolgoztak, majd nyáron a mártélyi teleken építkeztek. Ugyanezen év decemberében megszervezte Mári első önálló kiállítását a Fekete Sas női szalonjában, a kiadott katalógusban a művek jegyzéke mellett azoknak az ismert személyeknek a véleményét olvashatta a kiállításlátogató, akik véleményezték Mári műveit a Művészházban látott Tornyai-tárlaton, s feljegyezte őket Tornyai. Kisebb kirándulásoktól eltekintve 1918-ig élt Mártélyon Mári Tornyaival, aki azután elüldözte. Az idegösszeomlás szélére került Kovács Márit lábadozás céljából Koszta József közeli tanyájára vitte Endre Béla, majd saját maga vette pártfogásába. 1919 decemberében már ők rendeztek számára kiállítást.
8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó
Bár Kiss Lajos könyvében szinte alig kerül említésre, valószínűsíthetően gyakran megfordult a hódmezővásárhelyi művészek körében Szöri József (1878-1914).87 A jogi doktorátust is szerzett fiatal festő, egyike volt azon szegedieknek, akik szoros baráti kapcsolatban álltak a vásárhelyiekkel. Kiss Lajos szerint Szöri először 1905-ben látogatott Hódmezővásárhelyre. Apró Ferenc feltételezése szerint vagy egy szegedi tárlaton (1904 vagy 1905) vagy Rudnay Gyula közvetítésével ismerkedhettek meg. 88 Szablya-Frischauf Ferenc tanítványaként alapító tagja lett a KÉVÉ-nek, s a Nemzeti Szalonban is rendszeresen kiállította munkáit,89 részt vett a Műhely és a Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság” kiállításán. 1907 és 1908 környékén sokat járhatott Hódmezővásárhelyen, vagy legalábbis intenzív kapcsolatban volt Tornyai Jánossal. Apró Ferenc szerint, aki részletes feldolgozást készített 1978-ban Szöriről, Tornyaihoz nagyon mély barátság fűzte. Feljegyzéseiben találunk Tornyaival közös szépirodalmi 87
Szöri József nevének írásmódját már a korabeli források is sokszor változtatják. Tornyai János
leveleiben mindig következetesen y-nal írja, a kiállítási katalógusok nagy része is. Apró Ferenc szerint az anyakönyvben Szöri szerepel utalva Szer településnévre. 88
APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-könyvtári
Műhely 1978/1-4. sz. / 89
Többek között szerepelt a legendássá vált Cézanne-Gauguin kiállítást kísérő tavaszi kiállításon a
Nemzeti Szalonban Tiszapart című képével (kat. sz. 94.). A kiállítás megnyitón szegedi barátjával, Juhász Gyulával volt jelen (!). A kiállítás katalógusa: Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.
L
olvasmányokat is.90 A fővárosba tervezett „Alföldi művészek” kiállítással kapcsolatban felmerült a neve, mint olyan személy, aki ki fog állítani a vásárhelyiekkel. Ezen a kiállításon Tornyai Endrére, Pásztorra és Rudnayra számított volna még, a levélben felsorolt nevek alapján. 91 Korábban 1907 szeptemberében Lyka Károlyhoz írott levelében pedig úgy szólt róla, mint aki együtt dolgozott velük Vásárhelyen. 92 Szöri 1909 első félévét Párizsban töltötte, ahol Bornemisza Géza kalauzolta, aki ekkoriban Henri Matisse szabadiskoláját látogatta.93 Részben anyagi okok miatt csak alig egy fél évet tudott Párizsban tartózkodni. Szöri szegedi tevékenysége, társadalmi közéleti aktivitása
nagyon
hasonló
volt
a
vásárhelyi
képzőművészekéhez.
Szörit
a
szociáldemokrácia eszméi vonzották, alapítottak szabadkőműves páholyt, tanított munkásiskolában, később a polgári radikálisok szegedi szervezője lett. Nagyon értékes lehetett képzőművészeti és irodalmi előadássorozata, melyet a város érdeklődői számára tartott. Hazatérése után Szöri több cikket is közölt vásárhelyi lapokban, és a szegediekben is többször írt a hódmezővásárhelyiekről.94 Szegeden megpróbáltak saját folyóiratot indítani Új Élet címmel, mely A Jövendőhöz hasonló kezdeményezés. Úgy vélem, mindezek bizonyítják, hogy modern művészeti törekvések iránt nyitott Szöri igen jó kapcsolatban állt Tornyaival és barátaival, ami természetesen nem jelenti azt, hogy képzőművészeti munkásságára bármiféle hatással lettek volna a vásárhelyi kortársak művei. Az 1913-ra az immár „konzervatívvá váló”, Műcsarnokhoz kötődő (és a szegedi napilapok hasábjain kiteregetett botrányoktól megtépázott hírnevű) Szegedi Képzőművészeti Egyesülettel szemben megalakult az Alföldi Művészek Egyesülete,
90
APRÓ 1978. 6-7.
91
BODNÁR 1956. 69. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy 1907-1908-ban Tornyai az „alföldi művészet”
kifejezés alatt nem például a szolnoki művészteleppel való együttműködésre gondolt, de a korai kapcsolat Koszta Józseffel sem állt fenn. 92
OSzK Kt. F 65/632/8
93
APRÓ 1978. 7.
94
A kutatás során általam felhasznált és olvasott cikkek csak töredékét képezik az összes megjelent,
művészeti témájú cikkeinek. SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 7-8. és SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. december 24. 295. sz. 2.; Szegedi lapban: (sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolikakiállítása. Endre Béla festőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6.
LI
melyben Szöri, Tornyai és Endre is megválasztott tisztséget vállalt. 95 Ebből az időszakból már nem ismerünk forrásokat, melyek arra utalnának, hogy a szomszéd városban töltött volna időt. Az általam alkalmazott besorolással azonban nem szeretném azt sugallni, hogy életművéből valamit bizonyíthatóan Hódmezővásárhelyen alkotott, ezt konkrét művekkel nem tudom alátámasztani. 96 Szöri 1914-ben katonaként halt meg az Uzsoki-szorosban.
Szörivel ellentétben biztosan dolgozott Hódmezővásárhelyen Nyilasy Sándor (1873-1934) 1898-ben. A nagybányai iskola szemléletét elsajátító festő Tornyait feltételezhetően már hamarabb megismerte, s ebben a periódusban Polgáry Gézával együtt dolgozott Plohn József műtermében. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület műtárosaként szervezte és rendezte a szegedi Kultúrpalotában a tavaszi kiállításokat, amelyeken szinte kivétel nélkül képviseltették magukat a vásárhelyi alkotók is. 97 Nyilassy közbejárásával még a késve leadott munkákat is sikerült behelyezni a már napokkal korábban megnyílt tárlatra. Tornyai jó barátságban volt vele, mi sem bizonyítja jobban, hogy 1904 novemberében közösen utaztak fel Budapestre megnézni a téli kiállításokat.98 A szegedi Móra Ferenc Múzeumban található Nyilassy anyagban nincs olyan munkája, melyről közvetlenül bizonyítani lehetne, hogy a másik alföldi városban készült.
Több mint félévet töltött a szobrász Keviczky Hugó (1879-?) is a Serház-téri kaszárnya műtermében. Pásztor János barátjaként kapott meghívást és vállalkozott a vásárhelyi tartózkodásra. Miután Pásztor 1906 tavaszán a Búcsúzkodás című művével sikeresen szerepelt a Műcsarnokban az Országos Szépművészeti Múzeumtól és Szeged városától is megrendelést kapott a mű további változatainak elkészítésére. A fából való kivitelezésre kérte fel barátját, Keviczky Hugót, aki feleségével 1906 augusztusától 1907 februárjáig élt együtt a vásárhelyi művészekkel, az általa kivitelezett szobor a 95
Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI. évf. 1913.
május 13. 114. sz. 1-2. 96
Bár további részletes összehasonlító vizsgálatok szükségesek, de szinte bizonyos, hogy Endre Béla
vásárolt Szöri munkáiból. 97
Erre lásd: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7.
98
Tornyai írja egy Lyka Károlynak küldött levelében. OSzK Kt. F 65/632/4
LII
megrendelésnek megfelelően a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti Galériába került.
9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér
Az 1906 tavaszán megalapított s közel egy évig fennálló festőiskolának összesen körülbelül egy tucat fizető hallgatója lehetett.99 Közöttük volt két tehetséges fiatal, akik a második félévben voltak jelen. Kiss Lajos feljegyzései szerint mind a ketten VII. osztályos
gimnazistákként
szabadidejükben
jöhettek
rajzolni
s
alacsonyabb
járandóságért (10 koronáért) járhattak volna, de Rudnay sohasem kérte el a pénzt.100 Tehetségüket
bizonyítja,
hogy
pár
éven
belül
mindkettőjüket
felvették
a
Képzőművészeti Főiskolára. Darvassy István (1888-1960) 1888-ban született Hódmezővásárhelyen. Rudnay útmutatásaival készülve 1907 nyarán felvételizett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová kitüntetéssel felvették. Öt évvel később, 1912 nyarán végzett rajztanárként. Hódmezővásárhelyre 1914-ben került vissza, amikor rajztanári állást vállat. A hódmezővásárhelyi művészeti életet budapesti tanulmányai alatt is figyelemmel kísérte, bár konkrét forrásunk nincs rá, minden bizonnyal a szünidőket szülővárosában töltötte. Ennek következtében szoros kapcsolatot tartott A Jövendő körével, talán ennek tudható be, hogy a folyóirat címoldalát 1911-től az ő egyik metszete díszítette. Mint az 1913 nyarán írt, az MNG Adattárában őrzött biográfiájából101 kiderül, közvetlenül a Mintarajziskola elvégzése után a Kecskeméti Művésztelepre mehetett több rajztanár és művésznövendék hallgatótársával együtt nyári szabadiskolai gyakorlatra.102 Előtte több hónapos itáliai körutazáson vett részt. Erről az útról ugyancsak A Jövendőben egy cikksorozatban számolt be.103
99
Ezeknek listáját közli: KISS LAJOS 1957 154. Beiratkozott Espersit János is.
100
KISS LAJOS 1957 182.
101
MNG A. 486/20
102
Erről részletesebben lásd: SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház
(1957-) Budapest, Új Művészet, [1996] 27-34. Darvassy említve: 28. Darvassy itt festette egyik ismertebb munkáját Cigányputri címmel, mely ma a TJM gyűjteményében található. 103
DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 138-143.
LIII
Sokkal érdekesebb pályát futott be az 1889-ben az Arad vármegyei Soborsinban született és Szegeden felnőtt Kóródy Elemér (1889-1918), akinek „zsenialitását” a szegedi képzőművészeti élet jeles személye, a már tárgyalt Nyilasy Sándor fedezte fel. A gimnazista fiút előbb Nagybányára, 104 majd Rudnay iskolájába, Hódmezővásárhelyre is elküldte tanulni illetve megismerkedni a többi művésszel. 105 Kiss Lajos még említi azt is, hogy Kóródy kezdett modellt állni Tornyai készülő, Bercsényi egész alakos képéhez.106 A Szegedi Híradó 1912-es beszámolója szerint Rudnay, Tornyai, Endre és Rubletzky társaságában „fejlesztette tovább tevékenységét”, s amint már fent is leírtuk, Rudnay felkészítette a főiskolai felvételire, ahová 1909 nyarán került be. Innen viszont az 1909/10-es tanév végén, egy tanév után elbocsátották. Endre Béla, miután megkapta a szentesi Szent Anna templom falképeinek megfestésére a megbízást 1910 márciusában, Rudnaynak írott levelében Kóródyt javasolta felkérni segítségnek, mint olyan fiatalt, aki valószínűleg szívesen venne részt a munkába. Rudnay két levelében is megerősítette, hogy nem szeretne vele együtt dolgozni, mert Budapesten valami olyat tett, amiért nem kíván vele találkozni sem. 107 A fiatal Kóródy rövidesen Párizsba utazott, ahol feleségével, Ferentzy Márta máramarosszigeti festőnővel megfordultak a Colarossi iskolában,108 Henri Matisse, Valloton és Maurice Denis műhelyében is. Részt vettek a legmodernebb festészeti irányzatokat felvonultató szalonban, a Salon des Indépendants-on.109 A Szegedi Híradó egy lelkes hangú cikkben is beszámolt sikerükről.110 A cikk állítása szerint maga „Delaunay Róbert” kérte fel Kóródyt, hogy állítson ki a Salon International-on. Egy szegedi újságíró tudósítása szerint párizsi baráti körébe tartozott az ugyancsak szegedi Csáki József és Brummer József, de megfordult
104
SZÜCS GYÖRGY: A Nagybányán tartózkodott festők névsora. In: Réti István 2003. 167. Kóródy igen
fiatalon alig 17 évesen volt Nagybányán. 105
Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30. 6.
106
KISS LAJOS 1957. 207.
107
A két levél: MDK-C-II-453 (1910. márc.24.) és MDK-C-II-454 (1910. ápr. 17.)
108
KMETTY JÁNOS: Festő vagyok és voltam. Budapest, Corvina, 1976. 69.
109
Ezek kiemelt katalógusait lásd: Magyar festők a Salon des Indépendants kiállításain. .Feldolg.: KÁRAI
PETRA. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./ 323-325. 110
Lásd 99. sz. lábjegyzet.
LIV
nála Holló László is.111 Bár egyetlen munkája sem ismert, úgy tűnik, Kóródy ekkor a korai kubisták közé tartozott.112 Tornyai valószínűleg Nyilassy Sándortól 1912-ben értesült arról, hogy Kóródy Párizsban tartózkodott, s Tornyai egyik naplójában fennmaradt levélvázlatából arra következtehetünk, hogy több levélváltás is zajlott köztük.113 Ebben a levélben Tornyai kéri Kóródyt, hogy szervezzenek meg egy Mári kiállítást Párizsban. Az 1913 decemberében megjelent Mári katalógusban Kóródynak Mári képeiről mondott sommás véleményét idézi, miszerint: „Mári képei olyan delikát dolgok, hogy csak Páris tudná azokat igazán élvezni.”114 Alig egy félévvel később Kóródy és felesége is szerepelt a szegedi tavaszi kiállításon, ahol Endre, Tornyai, Rubletzky is kiállított. A kiállításról beszámoló helyi lapok szerint „Kóródy Elemér nincs hírnevéhez képest méltóan képviselve.”115 Ha nem is volt érett művészként jelen Hódmezővásárhelyen, egy tanulságos – de a korszakban nem egyedülálló – rövid karriert futott be, s jól példázza azt, hogy milyen széles spektrumban vezettek szét az utak az 1910-es évek alföldi városaiból. Kóródy és felesége 1918-ban Ungváron a spanyolnátha áldozata lett.
10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László, Barkász Lajos
Több olyan művésznévvel is találkozunk Hódmezővásárhelyen a vizsgált időszakban, akik családi és személyes kötődéseik lévén mindvégig figyelemmel kísérték a vásárhelyi művészek tevékenységét, s maguk is szíven időztek a városban, vagy támogatták a helyi művészeket. Közülük kiemelt szerep jutott Kallós Edének (1866-1950), aki 1866-os születésével Várady Gyulával volt egyidős. Tanulmányait elvégezve Budapesten telepedett le, később a Százados-úti művésztelep egyik első lakója lett. Párizsi tanulmányútja végén 1898-ban Iványi-Grünwald Bélával közösen jöttek Hódmezővásárhelyre, ahol Plohn József fotóműhelyében dolgoztak. Iványi ekkor 111
(X.): Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieur Balog-ról. Dankó Pista nótája a Café
Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 26. 122. sz. 8-9. 112
Az 1915-ös amerikai magyar grafikai kiállítás katalógusának angol nyelvű bevezetőjében, mint
Picasso követőt említik meg. 113
MNG A. 22935/1989. 1912. jan. 8-án elkezdett napló 36-37.
114
Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]
115
A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 5-6.
LV
készítette el az Isten ostora című művének első változatát. Kallós jó viszonyt tartott fenn Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal, ha közvetetten nem is, de a Műcsarnok zsűrijének tagjaként segíthette Pásztort. Kallós évente többször személyesen látogatott haza. Városképi jelentőségű műve, a főtéren álló Kossuth-szobor 1903-ban készült el, a város második köztéri szobrával „virtuálisan is jelen volt” a művészek között. (3. kép) Kallós segített szervezni az 1904-es kiállítást is, sőt Tornyait egy alkalommal Pesten is befogadta mikor egy párbaj elől menekült. (A párbajt, egykori barátjával Zsebők János rajztanárral vívta volna, de Tornyai megfutamodott, Zsebők pedig 1904-ben elkerült Vásárhelyről.) 1905 áprilisában Lyka Károly és felesége Kallóssal egy időben érkezett Hódmezővásárhelyre. Akár szimbolikus gesztusnak is tekinthető, hogy a sikeres fővárosi szobrász kalauzolta szülővárosában a helyi művészekkel együtt az ismert pesti műkritikust, művészeti írót, mutatta be számára a várost és környezetét, az alföld és a Tisza világát.116 Bár Tornyai 1907 körül Kallóssal kapcsolatban is problémákról beszél, úgy tűnik később semmilyen nézeteltérés nem volt köztük, ezt támasztja alá, hogy Kallós többször vásárolt Tornyai műveiből és kiállítás megnyitóin is rendszeresen részt vett, egy alkalommal még Szabadkára is leutazott ezért.117 Kallós „odafigyelő”, támogató, bíztató magatartásának egyik legjellemzőbb gesztusa, hogy alapító tagja lett a Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének. Számtalan forrás utal arra, hogy Budapesten már a tényleges indulás előtt próbált jövőbeli megrendeléseket szerezni. A Majolikatelep munkájában személyesen is részt vett, az összes 1914 előtti közös kiállításon szerepeltek művei. Azt azonban nem tudjuk, hogy a többi szobrászhoz hasonlóan ebben a korai időszakban gyártottak-e általa mintázott plasztikai munkát.118 1912 nyarán komoly segítséget tett a gyárnak, megszerezte Lukács György korábbi vásárhelyi főispán és Nemes Marcell műgyűjtő 1000-1000 koronás anyagi támogatását, melyek nélkül talán el sem indulhatott volna a hamar nagy anyagi nehézségekbe ütköző vállalkozás. Tornyai is Kallóssal tartott az új támogatók megszerzésére irányuló kampányban. Feltehetően Kallós műtermében a Százados úti művésztelepen találkoztak
116
KISS LAJOS 157. 133.
117
OSzK. Kt. F 65/632/6
118
A két világháború közti időszakban is az átalakuló Majolikagyár egyik fő részvényese maradt, ebben
az időszakban több munkáját sokszorosították.
LVI
először a fiatal szobrásszal, Medgyessy Ferenccel, aki nem sokkal később aktívan bekapcsolódott a Majolikatelep munkájába. Kevésbé szoros kapcsolatot találhatunk Hegedűs László (1870-1911) és a vásárhelyi művészek között. Mint már utaltam rá, Kiss Lajos – nem tudni miért – nagyon keveset ír róla miközben Tornyai vele is rendszeresen találkozott pesti látogatásai során. Az 1870-ben Szentesen született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt későbbi főiskolai tanárt Bernátsky Ferenc plébános „fedezte fel”, majd Pállik Bélához küldte tanulni a fiút, végül az Esterházy család támogatásával tanulhatott. Külföldi tanulmányai során, Párizsban ismerkedett meg Endre Bélával, aki – Kiss Lajos közlése alapján – egyik képének főszereplőjét is adta: a mulatóban búskomoran magába roskadt embert.119 A kapcsolat létezését bizonyítja, hogy az 1904-es vásárhelyi kiállításon is képviseltette magát képeivel. Tornyai János járt nála többször is, ha Budapestre látogatott. 1911. áprilisában bekövetkezett haláláról nagy terjedelemben beszámoltak a hódmezővásárhelyi újságok is. Barkász Lajos (1884-1960) ugyancsak hódmezővásárhelyi születésű volt. A Mintarajziskolán rajztanárként végzett, rajztanárként dolgozott, szülővárosában is. Részt vett az 1904-es kiállításon, a helyi lapok tudósításai a vásárhelyi művészek között tárgyalják. Rendszeres kiállítója volt a szegedi kiállításoknak és a Nemzeti Szalonnak. A kiállítási katalógusokból úgy tűnik, főleg tájképeket festett.120 Tornyai egyik 1907-es levelében vele is úgy számolt, mint a Budapestre tervezett „Alföldi művészek” kiállítás egy résztvevőjével.121
11. Medgyessy Ferenc (1881-1958)
Medgyessy Ferenc, a fiatal szobrász 1912-ben ismerkedhetett meg jobban a vásárhelyi művészekkel, Pásztor János és Kallós Ede közvetítésével a Százados úti művésztelepen. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ők ketten (és talán még Tornyai) voltak azok, akik felhívták figyelmét a Vásárhelyen alapított „majolika-műhelyre.” Kronológiai szempontból nehéz elhelyezni vásárhelyi jelenlétét, a Majolikatelep 119 120
KISS LAJOS 157. 29. Egy 1914-es műve szerepel: Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH T AMÁS.
Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2003. A műkereskedelemben ritkán, de feltűnnek művei. 121
PIM Kt. V. 1560/1. Tornyai János levele Kún Józsefnek (1907. szeptember)
LVII
iratainak nagyarányú megsemmisülése miatt. Visszaemlékezései szerint is megfordult abban az időszakban Hódmezővásárhelyen, amikor még Tornyai is itt élt. Életművében több olyan majolikatárgy is ismert, melyek Vásárhelyen készültek, ám nem ismert, hogy melyik készült még az első világháború előtt és melyik később. Az viszont biztos, hogy tőle kiviteleztek figurális munkákat még 1912-1914 között. A Majolikatelep kiállításán részt vett, Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Budapesten a sajtóban megjelent cikkek kiemelték műveit.
12. A fiatalok: Kriván Ferenc – Adamovits Sándor
Az
áttekintésben
arra
vállalkoztam,
hogy
egyenként,
forráscentrikusan
végignézzem, hogy kik és milyen időszakban dolgoztak Vásárhelyen, s erről milyen, főleg írott és tárgyi emlékek maradtak fenn. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a korszak végére, 1911-12-re több olyan vásárhelyi fiatal, amatőr művész is kiállítást rendezett a városban, akik mesterségük alapjait még nem akadémiákon csiszolták, de bizonyítható módon a helyi művészek évekkel ezelőtti sikerein felbuzdulva kezdtek el alkotni, képzőművészettel foglalkozni. Az ő esetüket azért merem idézni, mert ez is jól mutatja, hogy a személyes művészeti élmények és személyes kapcsolatok milyen hatást tudtak kiváltani egy kisváros hétköznapi életében. Más szemszögből megvilágítva, tehát a „magas-művészet” jelenléte, hogyan befolyásolta az arra fogékony fiatalokat. Ám ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ők többen már nem rendelkeztek azzal a tehetséggel, mint Tornyaiék, s a Darvassyhoz, Kóródyhoz hasonló „kiemelkedést” már nem tudták végrehajtani. Közöttük akadnak olyanok, akiknek műveiből kerültek be alkotások vásárhelyi közgyűjteményekbe, tehát művek alapján is ismertek, s vannak, akiknek tevékenységéről csak források, korabeli kiállítási beszámolók tudósítanak. Az egyes személyeket tehát nem képzőművészeti tevékenységük kvalitásbeli értékei (vagy hiányai) miatt szerepeltetem, hanem kizárólag azért, hogy bemutathassam a korszakban Vásárhelyen dolgozó művészek „helyi recepcióját” A források szerint Pásztor János munkái során mellette segédkezett egy Kriván Ferenc (1889-1970) nevű fiú, aki később egész életében amatőr szobrász, iparos volt, készített portrékat, sírdomborműveket. Szobrászati tanulmányokat Szegeden végzett, 1908 és 1912 között eljutott Münchenbe és Párizsba is. Első önálló kiállítása 1912.
LVIII
március 30-án nyílt meg Hódmezővásárhelyen az Andrássy úti Grünwald-féle házban.122 Tornyai egy félévvel később keletkezett levelében számol azzal a lehetőséggel, hogy Krivánt is bevonják egy vidéken (feltehetően Debrecenben) rendezendő kiállításukba. Barcsay Jenő visszaemlékezésben írt róla, hogy a húszas években egy alkalommal Endre Bélával közösen keresték fel az akkora már tisztes középszerbe süllyed Kriván műhelyét.123 Hasonló a helyzete Adamovits Sándornak (1878-?), ő egy vásárhelyi görög családból származott. Az 1904-es kiállításon, mint gimnazistának megadták a lehetőséget, hogy egy Tanulmányfej című művével szerepeljen. 124 A következő évben a Városi Takarék-pénztár ösztöndíjával Brüsszelbe ment tanulni, ahol öt évet töltött. Több vásárhelyi újsághír számolt be ott kapott kitüntetéséről. Az ötéves tanulmányi idő lejárta után visszatér Hódmezővásárhelyre és itt szeretett volna letelepedni. Ennek érdekében pályázott a városhoz azzal a tervvel, hogy a város bocsássa rendelkezésére a Lévai utcai általános iskola épületének bizonyos részeit, melyeket át szeretett volna alakítani műteremnek. Kérését a város nem teljesítette. A fent bemutatott két fiatal alkotó említését azért tartottam fontosnak, mert az ő felbukkanásuk is jelenségértékű tény, korjellemző esemény.
VII.
Életművek Hódmezővásárhelyről
A következő fejezetben az általam legfontosabbnak vélt öt képzőművész Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát tekintem át. A kutatásaim egyik legfontosabb feladata volt, hogy minél átfogóbb képet kapjak az alföldi városban dolgozott művészek életművéről és itt keletkezett munkáiról. A kutatás nehézségeit és buktatóit már többször említettem, ezekre a következőkben majd az egyes művek esetében szeretnék utalni. A kiemelt személyek esetében minél részletesebb bemutatásra törekedtem s ez módszertani problémákat vetett fel. Ezért döntöttem úgy, hogy a három
122
Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 1.
123
BARCSAY JENŐ: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, 2000. 62.
124
A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti kiállítás útmutatója.
Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza könyvnyomdája, 1904. katalógus szám: 19a.
LIX
művész esetében (Tornyai, Endre, Pásztor) kiemelem a korszak főműveit, s csak ezeket tárgyalom korlátozott terjedelemben. Törekszem azonban arra is, hogy minden műfajt és technikát bemutassak, melyben aktívak voltak ezekben az években. Külön kell felhívnom a figyelmet arra, hogy a megbízható hitelességű és datálású, biztosan Hódmezővásárhelyen készült művekkel nem rendelkező alkotókat ebben a fejezetben nem tárgyalom (például Várady Gyula, Szöri József, Nyilasy Sándor, Barkász Lajos).
A legjelentősebb, az alföldi városban létrehozott életművet Tornyai János alkotta. Az életmű elemeit tematikus csoportokra rendezve, megközelítően kronologikus sorrendben fogom bemutatni. Az első világháború előtti Tornyai-életmű megismerése sem lehetséges aprólékosan, mert hatalmas mennyiségű munkát készített az 1908-1914 közötti időszakban, melyeknek összegzésére jóval átfogóbb kutatásokra lenne szükség. Növeli a helyzet problematikáját, hogy Tornyai számtalan – nyugodt szívvel a főművek közé sorolható munkája – már életében elkelt, támogatói megvásárolták, ma ismeretlen helyen van. Korai, még Vásárhelyen készült munkái közül tehát sok került el tőle még halála előtt. Mindezek mellett a korabeli Tornyai levelek azt igazolják, hogy sokszor úgy érezte, olyan munkákat, arckép-festéseket kell a megélhetés miatt elvállalnia, melyek hátráltatják művészi fejlődésében és az igazán komoly munkában. Fordítva tekintve: ez volt az ára annak, hogy közel másfél évtizeden keresztül nem vállalt állást, nem ment el rajztanárnak, s még csak városi rajziskola nyitásával sem próbálkozott, amelyek ebben az időszakban már gyakoriak voltak a nagyobb magyar városokban. 125 Megjegyzem – Tornyai személyiségétől valószínűleg távol állt az oktatás, a nevelés szellemisége. A századforduló és a világháború időszakának Tornyai Jánosát és ekkori alkotásait eltérő szemszögből vizsgálhatjuk, ha tisztában vagyunk vele, milyen súlyos betegségeken esett át az időszakban. 1899-ben komoly szemműtéte volt – látása forgott veszélyben. 1905 végén agyvérzést kapott, napokig úgy tűnt, talán korlátozott cselekvőképességű
marad,
bizonyos
testrészek
kontrollja
nélkül.
1906-ban
idegkimerültség miatt kellett több hónapon át a budapesti klinikán ápolni, Abbáziában 125
Erről lásd például Murádin Jenő könyvét, ahol több erdélyi város rajziskoláját mutatja be. MURÁDIN
JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997.
LX
is szanatóriumban pihent egy évvel később. Mindez, ha a korszakban festett nagyméretű figurális kompozícióit vizsgáljuk, úgy tűnhet, nem hozott nagyobb változást, ám 1908 után szinte teljesen eltűntek vagy befejezetlenek maradtak ezek a műtermi munkák. Felváltották őket a jellegzetes kis méretű, „plein air” alföldi tájképek, melyek epigrammatikus tömörséggel mutatták be az őt körülvevő világot, annak hangulatát. Festészetének metódusa is megváltozott: lendületes, erőteljes ecsetkezelés lépett előtérbe, addigi sötét színei, fekete alapozása, sötét-világos színkontrasztjai eltűntek. Miközben a vászonra festést is elhagyta, kivéve a megélhetéshez szükséges néhány portré megrendelésben, előtérbe került a fatábla és a „pakundekli” néven emlegetett papírkarton lemez, az alapozás nélküli festés, a pasztózus festékhasználat, a világosabb színek. Hogy ez a rövid átmenet utáni döntő változás – a néhány kivételt természetesen elismerve – minek köszönhető, nehéz lenne meghatározni. Vajon köszönhető-e ez annak, hogy súlyos betegségei után egy más szemlélettel akart újra kezdeni mindent, egy kicsit jobban rácsodálkozott a természeti környezetre, annak hangulatára. Magyarországi munkásságának első időszaka még a századforduló előtti évekre tehető, de már párizsi tartózkodása után. Műveinek nagy részét még a népi életkép csoportjába sorolható munkák teszik ki, bár ezekből közel sincs olyan nagy mennyiségű, mint későbbi tájképeiből, csendéleteiből. Sokkal jellemzőbb, hogy néhány témát több alkalommal feldolgozott, újragondolt, más megoldásokkal vitelezett ki. Ebben az alkotói periódusában műveit a pontos, precíz rajzolással készült naturalizmus jellemzi, bár ebből a korszakából ismert legkevesebb munkája. Legjellemzőbb munkái közé sorolhatjuk az 1896-ban és 1899-ben az Új Időkben megjelent három rajzát: Az ősi címer126, a Nehéz lecke, A boldog új évet!127 címekkel. Mind a három rajz gondosan kivitelezett munka, a kompozíciók gondosan elrendezettek. Az 1896-os évfolyamban megjelent még egy rajza Jól sikerült osztás128 címmel, mely egy sötét háttér előtt asztalnál ülő két férfit ábrázol, amint kártyalapjaikat figyelik, játszanak. Ez a rajz viszont már gyengébb színvonalú, hiányzik belőle a rajzi összefogottság, az arcok is elnagyoltnak tűnnek. Ellentétes a fentebb említett művek pontos kimunkáltságával. Hiányosságai miatt a szereplők érzelmi kifejezésének visszaadására, tükrözésére sem 126
TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz. 329.
127
TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, V. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1.
128
TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6. 50. sz. 492.
LXI
képes. Eredetiben a most említett reprodukált munkák nem ismertek. Azt sem tudjuk, hogy milyen úton kerülhettek be az Új Időkbe a rajzok. Közvetlenül a Hódmezővásárhelyre való hazaérkezése után kezdett el dolgozni a Népoktatás a tanyán129 című művén is, melynek Nehéz lecke címmel egy grafikai változata is megjelent az Új Időkben is, s ez adta Bodnár Éva datálásának alapját. A még tulajdonában lévő darabokat, Tornyai szívesen adta kölcsön kiállításokra is, mint reprezentatív munkákat. Az általam kivitelezésbeli különbségek
ismert
vannak. Míg a
példányok között
igen jelentős
szegedi Móra Ferenc Múzeum
gyűjteményében levő darab sötétebb, fekete-barna színeivel végső soron illeszkedik Tornyai korai időszakának munkái közé, addig a pécsi Janus Pannonius Múzeumban levő darab130 (4. kép) már inkább előre utal a Menyecske a műteremben című kép felszabadultabb, bátrabb színvilágára. A Népoktatás a tanyán egy változata műkereskedelmi forgalomban is előbukkant az utóbbi években, míg egy kevésbé pontosan kidolgozott, kis méretű, ám rendkívül élénk színeket használó, de vázlatos, a befejezetlenség érzetét keltő változata még a Tornyai-hagyatékkal került még be a vásárhelyi múzeumba. 131 (5. kép) Elképzelhető, hogy ez a változat szerepelt 1909-ben az OMKT akvarell kiállításán. Bodnár Éva 1956-os Tornyai monográfiájában összesen hat festett és négy grafikai változatát különbözteti meg a képnek, mindegyiket az 1896os évszám alá sorolva.132 Véleményem szerint a kis gyermeket és az őt olvasni tanító idős asszony kapcsolatát újra és újra átgondolta a festő, ha kissé szentimentális formában is, de többször is megfestendőnek találta. Az általam ismert Tornyai-írások nem utalnak arra, hogy a téma jóval később is komolyan érdekelte volna, az sem
129
A téma egyik változata 1903-ban szerepelt a szegedi tavaszi kiállításon, egy az 1904-es
hódmezővásárhelyi kiállításon, míg egy akvarell változat 1909-ben az OMKT akvarell kiállításán. 130
Népoktatás a tanyán. JPM Pécs, Ltsz.: 68.203 olaj, vászon, 83 x 74,5 cm. jelzés: a háttérben az asztal
mögött lévő padon, vörös nagybetűkkel, a kép bal széléhez közel. A Tompa-gyűjteményből került a JPMba. 131
Népoktatás a tanyán. TJM, tempera, olaj, falemez, 31,5 x 28 cm, j.n.
132
BODNÁR É VA 1956. 91. 1956-ban a hat festmény közül három magántulajdonba levő változatot ismert,
a négy grafikából kettő volt magántulajdonban. Itt kell felhívnom arra a figyelmet, hogy Bodnár Éva külön alkotásként tárgyalja a reprodukcióban megjelent műveket és az általa ismert eredetieket, miközben kettő azonossága nem zárható ki teljesen.
LXII
tartható kizártnak, hogy az eladott képek hasonló újrafestését megélhetési gondjai miatt nem tartotta kivetni valónak. A fent említett műcsoporthoz közelinek érzem az Életmentés és Morzsolás (Vázlat)133 (6. kép) című munkákat, ugyancsak a vásárhelyi múzeum gyűjteményéből. A tematika hasonlósága és a rajzi elemek hangsúlyos jelenléte miatt Bodnár Éva is feltételezte az összetartozást, az időbeli közelséget.134 Mindkettő egy nagyobb méretű, igencsak vázlatosan elkészült sokalakos kompozíció. Életmentés című kép esetében talán nem túlzunk, hogyha kimondjuk, a vázlat rajzi hiányosságai, a kényszeredett hatást keltő arcok, a megoldatlan térbeli elhelyezésű szereplők voltak azok, ami miatt Tornyai nem fejezte be. Életműve több munkájához képest szinte groteszknek hat ez a munka, egyértelműen látszik, hogy Tornyai bizonytalannak érezte magát. Hasonlóan a Morzsolás című képhez, mely egy parasztház interieurt mutat, ahol a kemence előtt egy asszony ül egy kosár mögött, s fejti a kukoricát, tőle balra a kemence patkáján három gyermek látható. A kép úgyszintén datálatlan, ugyanakkor elgondolkodtató hasonlóság van Rudnay ismert korai grafikái és ezen mű között. Rudnay egy kedvelt grafikai megoldása volt a kis méretben kivitelezett alkotásain az erősen hangsúlyozott, viszonylag vastag, megszakadó, fekete vonalakból összeálló kontúrrajz, s ezen kontúrok közötti részeket kitöltő sötét árnyalatú, tört színek együttese. A Morzsolás is tehát még valószínűleg ennek a korai, a századforduló időszakára eső periódusának a műve. Meg kell említeni még, hogy például az 1900-as szegedi tavaszi kiállításon Tornyai egy nagyméretű, Vasárnapi nagymosás című művével szerepelt, mely jelenleg lappang, nem ismert,
a
stíluskritikai
összevethetőség
miatt
azonban
nagy szükség
lenne
felbukkanására.
A fent említett munkákkal valószínűleg egy időben, 1901-ben kezdett el Tornyai foglalkozni az életében többször újra és újra elővett Juss témájával. A Juss, mint önálló mű 1901 és 1904 között foglalkoztatta a legtöbbet Tornyait, barátaival fotósorozatot is készített hozzá, százas nagyságrendben mérhető a hozzá készített rajzok és kompozíciós vázlatok száma. A már említett munkákkal analóggá teszi témája, kompozíciója, 133
Morzsolás (Vázlat). TJM Ltsz.: 55.288 olaj, karton, 71,5 x 101,5 cm. j.n.
134
BODNÁR É VA 1956 92. A Tornyai katalógusban Bodnár az „1900-as évek” (!) kronológiai rész alá
sorolta be ezeket a munkák. Az időmegjelölésen valószínűleg a 20. század első éveit akarta jelenteni.
LXIII
miközben színpadias hatása sokkal kifejezőbb, dramaturgiailag is komponált. Talán ennek is köszönhető, hogy hamar ismert és elismert mű lett, reprodukcióját közölték a korabeli folyóiratok. A jelen dolgozat nem vállalkozhat arra, hogy minden szempontból alaposan és részletesen elemezze a munkát, ezt a rendkívül összetett feladatot külön kell a jövőben elvégezni. A következőkben tehát abból az aspektusból szeretném bemutatni az első, a festő számára országos ismertséget meghozó művet, hogy miért válhatott épp ez a munka hosszú időre Tornyai emblematikus alkotásává. A Jusshoz készült, nagyméretű olaj, vászon technikával készült vázlatainak egy része már életében elkelt. Szerencsére Tornyai hagyatéki anyagában is igen nagy számban őrződtek meg ezekből az előzetes tanulmányokból és a hozzájuk készült fényképekből. Összegyűjtve, 2004-ben önálló, időszaki kiállítás keretében mutatta be őket az Alföldi Galéria. A kiállítás nagy tanulsága, a művek „egyben látása” mellett az volt, hogy ráirányította a figyelmet milyen összetett alkotásról van szó akár a keletkezéstörténet, akár az interpretációs lehetőségek szemszögéből. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy sok esetben igen nehéz datálni bizonyos elemeket, s előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy korai rajzot, vázlatot, vásznat Tornyai újra elővett és teljesen átalakított, átfestett.135 Az írott forrásokból egyértelmű, hogy már 1901-ben foglalkoztatta a téma, s az OMKT Igazgatóságához fordult levélben, hogy 500 koronával támogassák munkáját. Nagyon fontos elem, hogy saját munkáját „magyar zsánernek” nevezi, melynek témáját „a jusson civakodó alakok jelentik”. Mint írja, a „magyaros tárgyú” képét szülővárosában szeretné megalkotni, 136 ám ösztöndíjat csak a következő évben kapott a minisztériumtól a mű kivitelezésére. 137 Míg a téma egyik „vázlatát” elküldte az OMKT 1904-es tavaszi kiállítására, ahol a 600 koronás Ráth György-díjban részesült, s a katalógusban reprodukálták. A kritika felfigyelt az eddig ismeretlen, tehetséges fiatalra, többekkel együtt őt is dicséretben részesítették az országos lapok.138 (7. kép) Megjegyezték azonban, hogy műve nem befejezett, vázlatos, s kiemelték, hogy maga a festő küldte be így a munkát. Az állami képvásárlást intéző
135
Tornyaival kapcsolatban többen feljegyezték, hogy sokszor dolgozta át képeit.
136
Az 1901. május 31-én írott levelet BODNÁR É VA 1956. 62. közli, az eredeti valószínűleg nem maradt fenn.
137
OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 1.
138
TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193.
LXIV
bizottság azonban nem vette meg, talán a vázlatosságot felróva neki hibaként. A Nemzeti Szalon 1904-es téli kiállításán számos egyéb munka mellett, a Jusson veszekedő alak is szerepelt, tehát valószínűleg egy részletfeldolgozást küldött be. Tornyai a későbbiekben is többször kiállította művét, sőt a már megszerzett országos hírnév miatt az 1908-as és később, 1917-es szabadkai kiállításának katalógusán
is
a
Jusst
szerepeltette
a
címlapon.
Mindebből
persze
arra
következtehetünk, hogy Tornyai maga is hozzá járult ahhoz, hogy e műve legyen legismertebb alkotása. A mű egyik korai, 1904-es változatát egy Bauer Gyula nevű vásárhelyi gőzmalom-tulajdonosnak adta el, akitől valószínűleg ez a példány külföldre került. Tornyai naplóiból viszont tudjuk, hogy egyik változatát eladta 1912-ben egy Weisz Hernik nevű személynek, akinek családja magával vitte Kanadába. A család leszármazottai 1980-ban megvásárlásra ajánlották fel a Magyar Nemzeti Galéria számára, így e változat ma az állandó kiállítás része.139 Bodnár Éva azonosítása szerint ez a munka volt az, amelyik az 1904-es tavaszi tárlaton szerepelt. A Magyar Nemzeti Galéria rendelkezik még három Juss feldolgozással és tanulmánnyal, melyek közül az egyik 1907-es évszámmal ellátott. Az összes közül talán a legnagyobb méretű, részletesen kidolgozott változat azonban időskori mű, a harmincas években készült, ma a Tornyai János Múzeum tulajdonaként az Alföldi Galéria kiállításának darabja. A kép jelentésével és Tornyainak saját képéhez fűződő viszonyáról már számtalan értelmezési kísérlet megjelent, a jelenlegi terjedelemi keretek között ennek részletes ismertetésére nincs hely. A téma: egy szegényparaszti család tagjai veszekednek az elhunyt hagyatéka felett, de nem tudnak egyességre jutni az egyenlő felosztás kérdésében. A szinte semmiségnek tűnő örökséget lehetetlen elosztani, senki sem járhat igazán jól. Kiss Lajos egy a népi temetkezési szokásokról és rituálékról írott etnográfiai tanulmányában – melyet kevesen szoktak idézi – még utal is arra, hogy Tornyai János híres festménye egy ilyen a halotti tor utáni eseményt örökít meg, amit „jussolásnak” is neveztek.140 A képet értelmezni kívánók sok szempontból körüljárták a témát, de eddig talán az a kérdés kevésbé került az érdeklődés középpontjába, hogy Tornyai életének,
139
MNG Ltsz.: 80.48 T. vászon, olaj, 157 x 225,3 cm, j.j.l.: Tornyai. (Az állandó kiállításon 2003.
májusától szerepel.) 140
KISS LAJOS: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások. In: Ethnographia, XXXI. évf. 1912. 13. Endre
Béla tulajdonában volt egy különlenyomat: MNG. A. 20019/1978/353.
LXV
tapasztalatainak mi volt a viszonya a képhez. Merített-e saját gyermekkori, családi élményeiből; megválaszolandó kérdés még, hogy ezt a jelentet, a semmi újrafelosztását, a csekély vagyon tovább aprózódását mennyire látta önmagára vonatkoztathatónak, és mennyire látta a korabeli magyar társadalom paraszti, szegényparaszti rétegének metaforájaként. Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi egyike a kép értelmezési lehetőségnek, főleg annak tekintetében, hogy Tornyait nem sokkal később már élénken foglalkoztatták a társadalmi, szociológiai kérdések, illetve a társadalmi reformok lehetőségei. E kérdésekre igazán megnyugtató választ valószínűleg csak Tornyai naplóinak és leveleinek alapos filológiai feldolgozása után kaphatunk. Az érzelmi, pszichológiai értelmezést támasztaná alá viszont az, hogy Tornyai János édesapja 1899ben hunyt el, alig másfél-két évvel a koncepció első említése előtt, s elképzelhető, hogy valami hasonló szituáció játszódhatott le a Tornyai családban is, testvérei, rokonai között, tehát az egész gondolatkör egy átélt élethelyzetből táplálkozik. A Juss 1904-es változata festészeti szempontból is kulcsműve Tornyai hódmezővásárhelyi munkásságának, ám nem fordulópont. A vászonra festett olajkép Munkácsy Mihály számos képéhez hasonlóan egy nagyon erős, bitumenes alapozásra került fel, amelynek ártalmas tulajdonsága, hogy később „elnyeli” az olajfesték színét. A kép alapvetően sötét jellegét már ez is determinálja. Tornyai is erre a bitumenes felületre vitte fel a világosabb színeket, melyek mára nagy mértékben elvesztették eredeti állapotukat, színértéküket. Ez talán akkor a legfeltűnőbb, hogyha az 1904-es OMKT kiállítási katalógus vagy a Művészet folyóirat reprodukcióját vetjük össze az MNG-ban őrzött kép mai állapotával: ma a szereplők körvonalai nehezen kivehetők, a száz évvel ezelőtti állapotban még a háttérben levő fal és az előtte levő tárgyak is világosan kivehetőek. Ezenfelül Munkácsy hatása erősen érezhető a sötét-világos színkontrasztokon alapuló festés alkalmazásán, a gyorsan felvázolt, lendületes festésmódon alapuló formai jegyeken, s nem utolsósorban a kompozíción, mely erős hasonlóságot mutat – az ülő férfialak révén – Munkácsy Milton dolgozószobájában című művével, mint ahogy erre már rámutatott a szakirodalom. A Munkácsy festményt nemcsak hogy ismerte Tornyai, de saját másolatot is készített róla 1894-ben Párizsban. 141 A Juss kompozíciójában erősen látszik Munkácsy képének „idézése”, a
141
BODNÁR 1956. 91. Adatai: olaj, vászon, 45 x 65 cm, Imre Lujza tul. Budapest.
LXVI
kompozíció bal oldalán ülő idős férfialak hasonló tartásban helyezkedik el Munkácsynál is, míg a kép jobb oldalán az asztal előtti nőalak mozdulata teljesen azonos. A korabeli sajtóban megjelent kritikák természetesen megjegyezték Tornyairól, hogy stílusa, temperamentumos festésmódja Munkácsyéhoz hasonlít, viszont szinte mindenki kiemelte művének magyaros karakterét, a mű egyéb értékeit, például a drámaiság erőteljes kifejezését. A helyzet különösen elgondolkodtató, hogy egy fiatal magyar festő művén egyértelműen a nagy magyar festőt, Munkácsyt idézi, ezt mintegy felróják neki, de ezzel párhuzamosan művét magyarosnak, magyaros karakterűnek tartják (nemcsak a paraszti életből vett jelenet miatt, hiszen a Műcsarnok kiállításain számtalan ilyen „népi” életkép volt kiállítva), mert stílusa, festésmódja Munkácsyra reflektál. Azaz a magyar nemzeti festészetről alkotott elképzelésbe, az állandóan módosuló kánonba belefért, probléma nélkül beilleszthető volt. A kritika kiemelte még természetesen, hogy örvendetes egy ilyen fiatal tehetség feltűnése, és hogy természetesen még van mit javulnia, fejlődnie. Azt a kérdést, hogy Tornyai miért alkalmazkodott ilyen mértékben a Munkácsy-hagyományhoz, egy másik aspektusból is meg lehet közelíteni: Tornyaiban erős vágy volt arra, hogy festészetét, munkálkodását „magyarossá”, nemzetivé tegye, ehhez pedig – valószínűleg úgy gondolta – elsődlegesen a magyar paraszti élettel kapcsolatos témákat kell feldolgoznia Munkácsy stílusában. A Párizsban élő magyar mester népi életképeinek azonosítását a magyar, nemzeti festészettel a korabeli publicisztika és a Munkácsyról szóló feldolgozások olvasása mélyíthette el benne. Azt is fontos motivációnak tarthatjuk, hogy Tornyai kezdetben erkölcsi tartásában és érzelmileg is azonosulni tudott a Párizsban személyesen is megismert magyar „festőlegendával”, akihez hasonló helyzetből, szegénységből indult el. Igaz ez még annak ellenére is, hogy Munkácsy élete végén festett munkáihoz Tornyai már 1894-ben is kritikusan viszonyult. A Munkácsy halálakor, 1900-ban Hódmezővásárhelyen megjelent esszéjében éppen ezeket a késői munkákat nem említi, tisztelettudóan csak az oeuvre csúcspontjairól írt.142 A Juss problémakörét tovább elemezve fontos megemlítenünk Tornyai hatalmas mennyiségű előtanulmányát a témához. Több száz fényképfelvételt készített, melyek
142
TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.: In: KISS
LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 82-84.
LXVII
közül megközelítőleg száz fennmaradt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába került anyagban. A fotó iránti érdeklődés mindig is jelen volt Tornyainál, bizonyára fontos segédeszközt látott benne a valóság egy pillanatának rögzítésére. Szorosan vett baráti körében többen is voltak, akik fotózásból életek: Plohn József és Várady Gyula is. A fotózással is foglalkozó Balogh Tamás nevű barátjától 1912-ben megvásárolta első saját fényképezőgépét. A gondosan beállított és elrendezett modellek lefényképezése egyszeri alkalommal elég volt ahhoz, hogy annak előhívott változata újra és újra használható legyen alkotótevékenysége során. A fennmaradt fényképek több kategória szerint csoportosíthatók: létezik egy kisebb nagyságú sorozat, ezt egy viszonylag nagyméretű, bútorokkal berendezett teremben vették föl, a szereplők itt még nem kosztümben jelentek meg. Több darab alapján arra következtethetünk, hogy talán egy nagyobb méretű fotóműhely vagy 1903 után a saját műterem egy sarka volt berendezve a képzőművészeti célú fényképészetnek. (8. kép ) A képek többségében az esemény színtere egy kis, fehérre meszelt falú, mestergerendával és átkötő gerendákkal tagolt plafonú, sarokkemencés parasztszoba. (9 kép) Valószínűleg valamilyen „eredeti helyszín” felkeresésről lehet szó. Az itt készített fényképek, az alacsony belmagasságú szoba zárt térélménye miatt sokkal autentikusabb hatást keltenek. Igaz, az elkészült Jusson a háttér nagyrészt funkciótlan, sötét, homogén felület. A fényképfelvételeken állandóan változik a résztvevő személyek száma, elrendezése, számtalan beállítást kipróbáltak. Egy-egy felvétel van kizárólag a berendezési tárgyakról, személyek nélkül, valamelyiken pedig csak az előtérben lévő kisgyermek jelenik meg. Egy-egy fotó szereplői közt Tornyai vagy Endre Béla arcvonásai is észre vehetők. Tornyai édesanyja viszont állandó megjelenítője a festmény idős hölgyalakjának. A képek egy részén feltűnik a vásárhelyen tartózkodó festők által közkedvelt idős modell, az állítólagos egykori betyár, Kala János is. Hasonló fotótanulmányok más életképekhez is készültek, ezek közös jellemzője a belső térben elhelyezett alakok mozdulatlansága, ellentétben a mozgalmas, dinamikus Juss-sal. A fotóhagyatékhoz tartozik néhány felvétel Tornyai műhelyéről, illetve műhelyében a falra felakasztott Jussról. Tornyai munkamódszeréről is árulkodik, hogy a fényképeket négyzethálós rácsozattal látta el, valószínűleg a kinagyításhoz segítségként használva azt.
LXVIII
Ismerünk fotófelvételt a Menyecske a műteremben című – egyszer már említett – ma ugyancsak az MNG gyűjteményében levő képhez. (10. kép) 143 Itt a tükör előtt álló fiatal, bekötött fejű asszony, kontraposztos beállításban válla fölött szemléli magát tetőtől talpig a falitükörben. A hétköznapi téma egyszerűségéhez a festészeti feldolgozásban itt már egy sokkal szín- és tónusgazdagabb megjelenítés járul. A mű színvilágában még mindig uralkodnak ugyan a sötétebb árnyaltú, kevert, úgynevezett földszínek, de a változás már érzékelhető. A háttér berendezési tárgyai mintha a néprajzi gyűjtés időszakában a műteremben felhalmozott tárgyakat mutatnák, s a vásznon mintha népművészeti díszítettséget sugallnának. Másrészt Tornyai sohasem törekedett a népművészet elemeinek, a népművészeti ornamentikának a saját munkáiba való integrálására. A kép első alkalommal 1904-ben a Juss sikeres budapesti szereplésével egyszerre a szegedi tárlaton volt látható, majd ugyanazon évben az OMKT 1904. november 15-én megnyíló téli kiállításán is. Itt megvásárolták az Országos Szépművészeti Múzeum részére, melynek kettéválásával került mai őrzési helyére. Az 1904. márciusi szegedi kiállításon látható volt az 1908-ban a Művészetben is reprodukált Egyedül144 (11. kép) című képe is, melynek termius ante quem-je így egyértelmű. A mű jelenleg lappang, az 1911-es kiállításra már a Wolfner gyűjteményből kérte kölcsön. A nagyméretű, hajlott hátú, búsan töprengő, magába forduló férfialakot ugyancsak a színek és a felületek harmonikusan és érzékenyen alakított egységes kezelése jellemzi, amennyire ez a Művészet 1908-as reprodukciójából kiderül. Tornyai János édesanyjáról és kicsi, alacsony belmagasságú házának szobájáról is számtalan fényképfelvételt készíttetett. Ezeknek az egyik festészeti feldolgozása az Édesanyám szobájában,145 mely színvilágában még inkább a Jusst idézi. A sötét felületeken a fényt világos ecsetvonások teszik anyagszerűvé, érzékelhetővé. A fény és a fényben megjelenő tárgyak ábrázolásának problémája később is foglalkoztatta Tornyait, de igazán nagy figyelmet csak a húszas években szentelt ennek műveiben.
143
Menyecske a műteremben. Ltsz.: MNG 2589. olaj, vászon, 90,8 x 72,3 cm, j.b.l.: Tornyai. Vétel az
Országos Szépművészeti Múzeum részére az 1904/5 évi téli kiállításon. 144
TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217.
145
Édesanyám a szobájában. 1905. MNG Ltsz.: 3211. olaj, vászon, 100,5 x 121 cm j.j.l.: Tornyai. A mű
szerepelt a Szépművészeti Múzeum Van Gogh Budapesten című kiállítás katalógusában, ahol Szücs György adott róla leírást. (Kat. sz. 96.; 432.)
LXIX
Véleményem szerint a Juss lehetséges önéletrajzi vonatkozású tartalmai más művekben is tetten érhetők. A Csizmahúzás (12. kép) is több példányban elkészült, Hódmezővásárhelyen egy festményt és egy vázlatot, Szegeden egy festményt őriznek.146 Az asztalnál apja lábáról sáros csizmát lehúzó gyermek képe Tornyait talán saját szánalmas körülmények között, szigorúságban és fegyelmezésben eltöltött gyermekkorára emlékeztette, de ugyanakkor a felnőtt-gyermek viszonyból eredő kiszolgáltatottságra is, mely a családi kapcsolatokban még természetesnek hatott a 19. század végének magyar társadalmában. Két másik – részben tematikailag, részben kompozicionálisan – ide kapcsolható műve a Hurkatöltés147 és Betyárszerelem148. Mindhárom művet erősen meghatározza a képmező közepén elhelyezett asztal, mely erős horizontális tengelyt képez, s a figurák helyzetét ez határozza meg. Az első esetében az előzetes kontúrrajz kevésbé egységes, és sokkal inkább a vászonra került erős színek és a sötét alapozás kissé eltérő jellege dominál, míg a másik esetében árnyaltabb képet kaphatunk az előzetes tervekről a fennmaradt néhány tanulmány alapján. Ezek a jellegzetesen előrajzolt, szaggatott vonalképzésű művek közé sorolhatók. A Betyárszerelem esetében viszont érdemes felfigyelnünk a téma narratív, romantikus jellegére is, mely egyébként nem volt jellemzője Tornyai munkásságának. A Juss és a korszakban készült Tornyai művek azonban még nem jelentették az egyéni hang és festői látásmód megtalálását, mint későbbi képei. Ha Tornyai nem lett volna képes megváltoztatni és megújítani festészetét, és egész pályája alatt kizárólag sötét vagy kissé oldottabb hangulatú népi életképeit festi, valószínűleg ma egy kevésbé érdemleges festőként tarthatnák számon. Kortársainak igen jelentős része erre a változtatásra nem volt képes, megmaradtak a 19. század utolsó évtizedéiben képzett festőknek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Tornyai legkorábbi vásárhelyi időszakából (tekintsük az 1907 előtti korszakot annak) kevés művet ismerünk. Több reprodukcióról ismert fontos munkája van, melyek valószínűleg ma is magángyűjteményekben 146
Csizmahúzás. TJM Ltsz.: 55.402. olaj, vászon, 91 x 116 cm. j.n.; Csizmahúzás (vázlat) Ltsz.: TJM
55.244. olaj, vászon, 108 x 150 cm.; (Mindkettő 1906-os évszámmal Bodnár Évánál) a harmadik Szeged MFM Ltsz.: 56.4.1. Az 1904-es hódmezővásárhelyi kiállításon is kiállítva: kat. sz. 105. 147
Hurkatöltés. TJM Ltsz.: 55.405. olaj, vászon, 75 x 110 cm, j.n.
148
Betyárszerelem. TJM Ltsz.: 55.401. olaj, karton, 70 x 100 cm, j.b.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. 93.
datálása: 1907.
LXX
találhatók. A feltehetőn legkorábbi a Vén gulyás149 (13. kép), mely párhuzamba állítható a Juss asztal mellett könyöklő idős férfialakjával. A kép Tornyai több korai kiállításán szerepelt, így az 1908-as hódmezővásárhelyi tárlat anyagából az országos sajtóban is reprodukált műve lett.150 Itt is érvényesül a sötét-világos kontrasztok erőteljes hatása: a sötét háttérből emelkedik ki a megtört, lehajtott fejű idős ember ruházatának fehér részei, ősz haja, bajusza. Ehhez a képhez is készült fénykép modell, mely ugyancsak az MNG Adattárában található.151 Az ülő figura alakja viszont már átvezet Tornyai korai műveinek másik körébe, a nemzeti történelem nagy alakjaival kapcsolatos kis számú, de jelentős munka közé. A Vén gulyás című kép fénykép modelljét Bodnár Éva 1986-os monográfiájában a Rákóczi Rodostóban című kompozíció előtanulmányaként publikálta. A Rákóczi témakör régóta érdekelte Tornyait, többszörös aktualitást kölcsönzött neki a korszak függetlenségi-negyvennyolcas szellemiségének historizáló attitűdje. Tornyai még a francia fővárosban töltött időszak alatt megkereste – egy későbbi visszaemlékezése szerint – ismerőse, Thaly Kálmán történész felkérésére Rákóczi párizsi tartózkodási helyeit. Itt fogalmazódhatott meg benne először, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségekre egy Rákóczi-Bercsényi képet fest, melynek az adta alapját, hogy az utóbbi Hódmezővásárhely tiszteletnek örvendő földesura volt a 18. sz. elején. A város azonban nem támogatta – anyagilag sem – Tornyai ötletét, pedig még Munkácsy Mihály is elküldte ajánló sorait. Hazatérése után úgy tűnik, hosszabb ideig nem foglalkoztatta a kérdés. Majd 1904-ben készítette el a Rákóczi Rodostóbant,152 (14. kép) melyet be is mutatott az OMKT téli kiállításán. Ezen munkának is több változata létezett. Valószínűleg az elsőt küldte be az 1906-ban a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület és az OMKT közös felvidéki vándorkiállítására, melyet Balogh Bertalan 149
Vén gulyás. Dr. Genersich Antalné tulajdonában volt Szegeden BODNÁR 1956. 92. olaj, vászon, 163 x
126 cm. A dolgozatom képmellékletében nem a gyenge minőségű, kis méretű, a sajtóban megjelent reprodukciót, hanem az MNG Adattár fotóját közlöm. (MNG A. 22935/1989/101.) 150
Például: Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51. sz.
1024.; Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.: 557.); később: Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917. 151
MNG A. 22935/1989. 101. közölve: BODNÁR 1986. 101.
152
Rákóczi Rodostóban.1904. MNG Ltsz.: 57.72 T. olaj, vászon, 95 x 134 cm. Csere az OTP miskolci
fiókjától.
LXXI
szervezett.153 A miskolci kiállítás alatt a képet a Miskolci Takarékpénztár vásárolta meg, majd ennek utódja, az Országos Takarékpénztár miskolci irodája 1957-ben cserélte el a Magyar Nemzeti Galériával. (14. kép) A kép Tornyai egykorú műveihez viszonyítva egészen más szemléletre utal, itt a kép felületének csak töredéke van kitöltve, az alsó sávban egy padon ülő, oldalra tett karú idős, megtört férfialak ül. A kép két oldalán egy-egy fa alakja tűnik fel, míg a képfelület legnagyobb, középső részén az égbolt jelenik meg. Az életét magányban töltő száműzött politikus alakja felmagasztosulhatott Tornyai számára, naplófeljegyzéseiből tudjuk, hogy sokat olvasott Rákócziról, budapesti útjai során vásárolt a száműzött fejedelemről és a szabadságharcról történeti feldolgozásokat.154 Nem kétséges azonban az sem, hogy a kérdést Thaly Kálmán és követői némiképp historizáló, romantikus felfogású szemszögéből, az ő történeti narratívájukon keresztül láthatta. A kép megközelítésmódja mégsem az idealizált mítosz-továbbörökítő, a nemzeti múlt alakját felmagasztaló, hanem az idős fejedelem emberi magányára, léthelyzetére hívja fel a figyelmet. A kép néhány korabeli kritikusa ezt nagyon erősen felrótta Tornyainak, mondván megalázó helyzetben mutatja be a nemzeti hőst. A sötét, erős, kifejezetten lendületes ecsetvonásokkal felvitt háttér ugyanazok közé a feszültséggel telített hatást kiváltó Tornyai művek közé tartozik, mint több említett 1904 körüli munka. A rajzi megformálás, a portré itt már nem igazán fontos, a kép egységben szemlélve utal a számkivetésben élő agóniájára, magányára. Tornyai két jelentős városi megrendelése a hódmezővásárhelyi városháza díszterme számára az 1903-as Deák Ferenc és az 1908-ra elkészült Bercsényi kép volt. Ma mindkettő a hódmezővásárhelyi városháza dísztermében található. A Deák Ferenc portré a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében levő Than Mór által festett 1876-os Deák Ferenc képnek155 egy nagyon közeli feldolgozása, bár vannak jelentős
153
ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink (Miskolc) II. évf.
1963. február 1. 2. sz. 4. és ZSADÁNYI GUIDÓ: A felvidéki vándorkiállítások története. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, IV. 1964. 183-206. 154
Tornyai János 1904-es naplója MNG A. 22935/1989. 44.
155
BAKÓ ZSUZSA: Than Mór: Deák Ferenc, 1876. In: A Magyar Tudományos Akadémia és művészetek a
XIX. században. Szerk.: MAJOROS VALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992. 160.
LXXII
eltérések is. Bizonyára a megrendelők kérése volt, hogy a beállítás és a portré – ha a megfestés naturalisztikus volta nem is – minél inkább hasonlítson az országos ismertségnek örvendő képre. A megbízást 1903 nyarán nyerte el Tornyai s néhány hónapon belül megfestette „a haza bölcsének” mását, október első napjaiban adták át. A másik fontos megbízás Tornyai részére a Bercsényi kép156 (16. kép) volt, melynél kisebb vázlatok előzték meg az egyetlen nagyméretű vásznat. 1906-ban a Rákóczi hamvak hazaszállításának napján rendelte meg tőle a város. Kezdetben egy Rákóczi-Bercsényi, közös lovas portrét szertett volna készíteni, de ezt nem fogadták el tőle. A Rákóczi kép kivitelezésének joga végül Kemenszky Árpád festőé lett. Tornyai e mű megfestése előtt is sokat tájékozódott, Thaly Kálmánnal újra levelezett és személyesen találkozott néhány kérdés megbeszélése miatt. A megfestéskor minden apró részletre figyelt, még az ábrázolt alak korhű viseletére is. Modelljei közül fényképen Rudnayt örökítette meg, akinek arcvonásai felfedezhetők az elkészült képen is. Végül 1909. szeptemberében avatták fel a díszteremben. Az alkotás méretei és reprezentatív helye ellenére Tornyai Kemenszkyvel és a díszterem többi képével ellentétben nem az akadémiai, naturalisztikus ábrázolásmódot választotta, hanem inkább újra visszanyúlt a fekete alapozású, bitumenes hátterű megoldáshoz, de nem hagyta el helyenként nagyvonalú, kevésbé részletező, lendületes ecsetkezelését sem. Azt nem tudjuk miért találta újra megfelelőnek ezt a megoldást, miközben ezen évek más időszakaiban egészen más felfogásban alkotott. Az elkészült álló alakú vászon egy bal kezét derekára helyező, jobb kezében maga elé a földre kardot támasztó alak látható, korhű öltözetben. A kép rajzi megformáltsága viszont már korántsem olyan hangsúlyos, a rajzi elemek ismét háttérbe szorulnak. A hátteret nem jelzi Tornyai, egyáltalán nem érzékelhető. A kivitelezett nagyméretű alkotás egyik nagyon közeli változatát, tanulmányát a Tornyai János Múzeum gyűjteménye őrzi. (15. kép) A Bercsényi-képpel egyszerre kezdhetett el foglalkozni a Rákóczit és Bercsényit egyszerre bemutató kettős lovas vázlaton. A Jövendő 1910. november 1-én megjelent
Deák Ferenc. Hódmezővásárhelyi Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 236 x 117 cm. j.j.l.: Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza. 156
Nagy Bercsényi Miklós. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 298 x 170 cm.
j.j.l.: Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza. A Tornyai János Múzeumban még négy olaj, karton vázlatot őriznek.
LXXIII
beszámolója arról tudósít, hogy a vásárhelyi mester elkezdte kivitelezni a RákócziBercsényi képét, melyet a városnak kíván a jövőben adni.157 A Bodnár Éva által Lovas Rákóczi, Bercsényi158 címen jegyzett mű végül sohasem készült el, csak a vázlat. Méretei impozánsak, felső vége a városháza díszterem falának belső tagolásához illeszkedik, ezért lett félköríves. A befejezetlen mű egymás mellett mutatja a két lovon ülő kuruc vezért, az előtérben Rákóczi, hátrébb Bercsényi portréja ismerhető fel a háttér zászlai előtt. A mű befejezetlenségét akár szimbolikus értékűnek is vélhetnénk, jelenleg úgy tűnik ezután a próbálkozás után hosszú hiátus következik a Tornyai oeuvre-ben a nagyméretű, figurális képek terén. Mindezek figyelembe vételével azt gondolom, hogy a fent említett művek alapján sikerült bemutatnom, hogy véleményem szerint nem a Juss jelentette az igazi fordulópontot Tornyai János életművében, hiszen az csak beleilleszkedik egy sor más, műfaját tekintve népi életkép illetve történelemi portré közé. A Juss igazi fordulópontot csak Tornyai országos és helyi ismertségének jelentett.
A már részben körbejárt markáns váltást a vásárhelyi mester munkásságában a tájképfestészetben találjuk meg. Az 1907-es év folyamán újnak ható, kisméretű, színekben rendkívül gazdag és kifejező, lendületesen, dinamikusan megfestett képeket alkotott. Tájképfestészetében is természetesen sok hatást és párhuzamot kereshetnénk, de sokkal inkább azokra az elemekre kell koncentrálni, melyek egyedivé és kifejezővé teszik Tornyai új tájképeit. Mindez nem jelenti azt, hogy Tornyai egész életművében ne lennének hangsúlyosan jelen a tájképek. Címek alapján a festő élete során kiállított műveinek hozzávetőlegesen több mint fele a tájábrázolással kapcsolatos. Az első csoportos és egyéni kiállításain sok ma ismeretlen cím tűnik fel. Amelyek ismertek, azok vagy nagyon koraiak, a ifjúkor és az akadémiai stúdiumok között készültek, vagy az olajvászon anyaghasználattól eltérő akvarellek. Egy korai erdélyi tájkép akvarellje 1899-es brassói útjának emléke lehet.159 Tudjuk azt is, hogy 1909 nyarán Tornyai hosszabb időt töltött a Felvidéken, Fenyőházán. Ebben az időszakban is dolgozott, képeit 1909 157
Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 195-196.
158
Lovas Rákóczi, Bercsényi. TJM Ltsz.: 55.412. olaj, vászon, 370 x 168 cm.
159
Erdélyországból TJM 17.191.1.
LXXIV
decemberében a Hódmezővásárhelytől búcsúzó Pásztor János emlékkiállításán állította ki.160 A címek alapján legalább hat darab a Kárpátokban készült, ezek közül kutatásaim során eggyel sem találkoztam, Tornyai monográfusa sem ismeri őket. A korai Tornyai-munkák között különleges helyet foglal el a Zárdaudvar című opus, melyet már az 1905. évi OMKT tavaszi kiállításán bemutatott, és egy évvel később a szegedi közönség is megcsodálhatta. A kép ma lappang, Kiss Lajos közölte reprodukcióját, de akkori lelőhelyét nem jelölte. (16. kép) A képen – mint Kiss Lajos leírásából tudjuk161 – a Tornyai műtermének helyet adó régi Huszárlaktanya épülete látható a baloldalon, míg a kép jobboldalán a holdvilág által átjárt udvar nyitott tere áll. A kép középső részén egy erősen stilizált fa látható, mely szinte már irreális mértékben oldalra hajtja lombkoronáját, ágait. A gyenge minőségű reprodukcióból is még úgy tűnik, egy a naturálistól távol álló megoldásról van szó. Lehet azonban, hogy kizárólag a helyzet misztikus voltát akarta csak erősíteni ezzel. A képről az autopszia hiányában nem kívánok állást foglalni, említésével csal jelezni szerettem volna, hogy Tornyainak ismert ilyen, viszonylag korai, a természetelvű megjelenítéstől eltávolodó, egészen újszerű munkája. Kiss Lajos visszaemlékezései szerint Tornyai 1904-ben látogatott ki először a téglási pusztára a sikeresen megszervezett és lebonyolított nagy kiállítás után. Majd 1907 nyarától Tornyai rendszeresen felkereste a Vásárhely környéki pusztákat, s készítette „plein air”, a helyszínen, rögtön be is fejezett képeit. Az időjárás kedvezőtlenné válásával pedig vásárhelyi műtermében alkotott (mint arról már a Bercsényi-kép esetében szó volt). Ebben a három, sok gonddal is megterhelt évben kezdődött el tájképfestészetének szinte kizárólagossá válása a többi műfaj között. Nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől sem, hogy Tornyai 1907 tavaszán látta a Nemzeti Szalon Cézanne-Gauguin kiállítását, illetve részt vett a Könyves Kálmán Szalonban rendezett „Ifjúság. Fiatal modern magyar festők.” kiállításán kilenc darab alkotásával. 162 Az itt részt vevő képek között már volt három tiszai és egy pusztai (?) képe, a konkrét művekkel való azonosítás azonban kizárólag a címek alapján jelenleg
160
lásd a 7. számú mellékletet.
161
KISS LAJOS 1957. 133.
162
lásd: 2. számú melléklet. „Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves
Kálmán Szalonjában. [Budapest, 1907.]
LXXV
lehetetlen. Feltehető azonban, hogy ezek még nem a későbbi hallatlan egyszerűségre törekvő, kevés ecsetvonásos, gyorsan felvázolt sorozatok részei. Eddig tehát Tornyai pályáját áttekintve azt láttuk, hogy a Nyugat-Európát is megjárt festő, hazatért és egy vidéki kisvárosban telepedett le, ahol Munkácsyhoz és a korabeli magyar népi életkép festészethez közelítő, sötét tónusú, földszíneket használó munkákat alkotott, erős, lendületes ecsetkezeléssel, jól egyesítve a néhány témájában meglévő drámai hatást és a festésmódjának egymásra hangolását. Ezen túllépve klasszikus „plein air” képeket fest: kimegy a természetbe, a helyszínre, és ott készíti el őket. Majd egy idő múlva elkezd olyan tájképeket festeni, amelyeken alig található néhány motívum, az egész kevés különböző szín, a hordozóanyag felületén alig pár ecsetvonás, s mindezt talán még gyorsabb, lendületesebb, dinamikusabb ecsetkezeléssel teszi , bőven használt festékkel, hatalmas gesztusokkal, ösztönösen, de mégis határozott formákat, színkompozíciókat létrehozva, megkomponálva a táj terét. Az 1908-as nagy hódmezővásárhelyi kiállításán képeinek nagy része már ilyen, az új elvek alapján készült alkotás volt. Így Bodnár Éva az ezzel kapcsolatos problémát úgy oldotta meg a monográfia oeuvre-jegyzékében, hogy az ilyen típusú munkákat mindig 1910 körülre datálta. Véleményem szerint azonban, az előkerült források alapján közülük néhányat pontosabban meg lehet határozni, s erre a későbbiekben kísérletet is teszek. A természetben készített festmények egyik jellegzetességévé válik, hogy nem vászonra, hanem kartonra, vagy vékony falemezre készültek. Ennek következtében viszonylag könnyen sérülnek, ez nem tett jót fennmaradási esélyeiknek. A képek zömét Tornyai sohasem tudta eladni, nagytöbbségük mindig nála maradt, hagyatékával viszont több száz Hódmezővásárhelyre került azok közül, melyeket 1936-ban az özvegy már nem tudott elrejteni a lakásban. Az „új képekkel” kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy sokszor nagyon eltérő megállapítások, állásfoglalások hangzottak el a vázlatosságukról, egyszerűségükről, sokan elutasító, negatív értékítéletet mondtak róluk. Már a kortársak egy része is csak vázlatnak, nem befejezett műnek tekintette Tornyai ezen alkotásait. Az 1909 decemberében Szegeden a Paletta művészegyesület által Tornyai és a gödöllői művésztelepen dolgozó Juhász Árpád részére rendezett közös kiállítás helyi sajtóvisszhangjában Kún József szólaltatta meg ezt a véleményt, talán első alkalommal. Amint írta: „a tónusegységre való törekvés gyors munkájában a képek
LXXVI
gyakran vázlatokban rekednek meg.”163 Míg 1911-es budapesti kiállításának sajtórecepciójában kétféle álláspont érvényesült: a semmilyen kérdésben állást nem foglaló, semleges, és a második, a mereven elutasító és az egész kiállítást vázlatok felsorakoztatásának vélő. A korabeli sajtó Tornyiaval kapcsolatban az impresszionista jelzőt használta a leggyakrabban és leginkább rendszeresen. Így tett Tornyai egyik közeli barátja Gonda József is, aki bár a kiállítás időszakában A Jövendő szerkesztője is volt, a Hódmezővásárhely című lapban közölt egy cikksorozatot Tornyairól.164 Az impresszionista kifejezést nyilvánvalóan Gonda is valamilyen olvasmányélményéből meríthette, vele kapcsolatban nem állapítható meg biztosan, hogy mennyire ismerte a francia impresszionizmust, személyesen látta-e a francia mesterek Budapesten kiállított műveit. Az azonban valószínűbb, hogy saját szempontja szerint sorolta be Tornyait az impresszionista kategóriába. Ők akkor ezen a fogalmon valószínűleg a természetben való alkotómunkát értették. Tornyai tájképeinek sorában ténylegesen nehéz datált műveket találni. A Bodnár Éva által is ismert művek közül kiemelhető három darab tájkép, melyeken a szignó mellett megtalálható az 1907-es évszám. A Kútágas, a Pusztán és az Őszi reggel mind ilyenek. Közülük kettő még 1911-ben megjelent Ámon Vilmos Tornyairól írott cikkének illusztrációjaként a soproni Kultúra című folyóiratban.165 Itt még hangsúlyosan szerepelnek a táj egyes elemei, egy-egy a horizonton húzódó tanya, egyegy a tájba és a természetbe bele helyezett alak. A Tornyai-hagyatékban fennmaradt nagy számú festmény között akadnak olyanok is, melyek hátoldalán az Andrássy-ösztöndíj pályázat címkéi olvashatók. Tornyai levelezéséből kiderül, hogy 1908. május elején adott be munkákat erre a pályázatra.166 A Tornyai János Múzeum gyűjteményében található több ilyen munka, köztük egy interieur-jelenet, a többi viszont tájkép. Két, a fentiek alapján datálható munkát emelnék
163
KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz. 9.
164
GONDA
JÓZSEF:
Impresszionizmus
a
festészetben.
Tornyai,
mint
impresszionista.
In:
Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1.; II. 1909. január 3. 2. sz. 1-2.; III. 1909. január 5. 3. sz. 1. 165
ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634.
166
OSzK. Kt. F 65/632/9 és 37. Mindkét levél Lyka Károlynak íródott és arra kéri, hogy segítse őt a
pályázat elnyerésében.
LXXVII
ki: az egyik Tájtanulmány167 című műve Hódmezővásárhelyen, illetve a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében található, az Aranytenger nagy éggel168 (17. kép) nevet viselőt nagyobb méretű vászonkép. Az első esetében a valójában megfestett felület közel hasonló arányban van jelen azzal, ahol a hordozó karton felület áttűnik az ecsetvonások között, ám Tornyai mégis tudja érzékeltetni a szélesen elnyúló táj nyitott terét, horizontig húzódó mélységét. A kép előterének síkja is alig pár ecsetvonással felvázolt. Megoldása, képszerkesztése miatt ide tartozónak vélem az Alföldi hangulat (1907-es évszámmal!)169 című Bodnár Éva által reprodukált művet, mely 1956-ban még a szegedi Völgyessy-gyűjtemény része volt. A fent említetteknél még inkább redukált, egyszerűbb kompozíciót találunk a bajai Türr István Múzeumban is Borulás az Alföldön170 (18. kép) címmel. E munka jellegzetessége a mindössze két félre tagolódó képfelület, amelyet egy horizontvonal határol. A mű különlegessége, de egyben a korabeli Tornyai-festészet egyik velejárója, hogy a horizonton kívül nincsen semmilyen más jelentős elem a képen. A kép kis méretei ellenére a hatása mégis inkább a monumentalitás irányába fokozza a befogadóban kialakult érzetet. A kompozícióban a színek is inkább alárendelt szerepet játszanak, s csak a borult égbolt sötétje az, amely hangsúlyosnak tűnik.171 A bajai festményhez hasonló megoldást találunk a Tornyai János Múzeumban is Alkonyat címmel, melyről pontos datálás hiányában csak több, ugyanebben a vásárhelyi-mártélyi
időszakban
keletkezett
művével
való
összefüggése
miatt
stíluskritikai alapon lehetünk biztosak.172 (19. kép) A tájkép itt is lényegében két szinte majdnem homogén színfoltra tagolódik. A horizont vonalán néhány ecsetvonással jelzett, apró, világos okker foltok talán a távolban kirajzolódó fák vonulatát jelzik. A tájkép elemeinek redukcióját már nem lehetne tovább vinni, ám Tornyai így éri el, hogy a cím által is sugallt alkonyati hangulat legyen a kép meghatározó eleme. 167 168
Tájtanulmány. TJM. Ltsz.: 61.19.1 olaj, karton, 41 x 27 cm. Aranytenger nagy éggel. Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Ltsz.: 68.6.2. akvarell, pasztell,
papírkarton, 44 x 55 cm, j.j.l.: Tornyai. Kiss Lajos múzeumigazgató vétele Tornyai Jánostól, 1920. 169
Alföldi hangulat. olaj, vászon, 35,5 x 33 cm. j. középen: Tornyai 907. 1956-ban Dr. Völgyessy Ferenc
gyűjteményében volt, ma ismeretlen helyen. 170
Borulás az Alföldön. Baja, Türr István Múzeum, Ltsz.: 63.3.51. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.b.l.: Tornyai
171
Tornyai ezen munkáit egy egyéni szóalkotással akár „minimál-tájképeknek” is nevezhetnék.
172
Alkonyat. TJM Ltsz.: 55.370. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.n. BODNÁR 1956. 95.
LXXVIII
Hasonló típusú megoldással, a táji elemek és az abban elhelyezett „tereptárgyak” teljes visszaszorításával találkozunk még az Alföldi táj173 (20. kép) című munkán is, ahol azonban a Tornyai palettáján ebben az időszakba egyre gyakoribbá váló világos, meleg színek helyett újra a földszínek, sötét feketék és barnák keverednek a megjelenített növényzet sötét zöldjével. Ezen a képen is érezhető a lendületes, gyors ecsetkezelés, a színek erős, hirtelen mozdulatokkal való felrakása. Az utóbb bemutatott két mű jellegzetessége még, hogy a színek nem töltik ki a rendelkezésükre álló felületet, hanem két ecsetvonás között maradnak ki a hordozóanyag felületéből részek, melyek például az Alföldi táj esetében igen hangsúlyossá válnak. Pozitív tapasztalat, hogy az utóbbi években a Kieselbach Galéria és Aukciósház által megjelentetett két kötetes, a modern magyar festészet történetét feldolgozó, reprezentatív kiadványban két oldalon is megjelenhettek Tornyai még az első világháború előtt Vásárhelyen, Mártélyon készített karton alapú, jellegzetesen, egyéni látásmódot képviselő tájképei. 174 Tornyai naplóiban, feljegyzéseiben több utalást is találunk arra vonatkozóan, hogy mennyire fontosnak tartja az egyéni látás, a saját festésmód kialakítását. Abban viszont nem lehetünk biztosak, hogy fent bemutatott korszakának művei is direkt ilyen szándékkal, megfontolással készültek volna. Emellett találunk még egy szignifikáns, de eddig ugyancsak kevéssé méltányolt csoportot az oeuvre-ben: a csendéleteit. Hódmezővásárhelyen több olyan Tornyai gyümölcs-csendéletet is őriznek, melyek meglátásom szerint Cézanne csendéleteinek hatását tükrözik. 175 (21 - 22. kép) A vázlatok is hasonló képépítési szándékról tesznek tanúságot. Tornyai itt valószínűleg Cézanne műveinek ismeretében próbálhatta megfesteni őket, feltehetően tényleg mintegy gyakorlatként, próbaként, az autopszia élménye után. Tornyairól tudjuk, hogy jól
ismerte
és
tisztelte
Cézanne
festészetét.
Naplóiból,
Rubletzky
Géza
173
Alföldi táj. TJM Ltsz.: 56.186. olaj, fa, 34,5 x 48 cm. j.j.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. nem közli.
174
Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház,
Budapest, 2004. 196-197. Egyéni meglátásom szerint a közölt munkák az első kötetbe is kerülhettek volna, 1919-ben a háború után már egész más jellegű problémák foglalkoztatják. S mint már utaltam rá, e munkák esetében nem elképzelhetetlen még az 1907-es korai datálás sem, bár az 1911-ben kezdődő „Mári-korszak” is hozott ilyen szándékoltan egyszerűsített látványt tükröző munkákat. 175
Körte és alma. TJM Ltsz.: 55.8. olaj, karton, 40 x 52 cm. BODNÁR 1956. 98. és TJM 56.262. illetve
vázlatok: TJM 58.41.1.
LXXIX
visszaemlékezéseiből világosan kiderül, hogy Bécset is felkeresték kizárólag Cézanne képeiért, de megnézték, ismerték a Nemes Marcell-gyűjtemény darabjait is.176 Tornyai 1911 körüli írásaiban számos esetben hivatkozik Cézanne-ra, mint a művészettörténet egyik legfontosabb alkotójára. Egy idő után Tornyai rögeszméjévé vált, hogy a művészet, a festészet fejlődésében az impresszionizmuson és Cézanne-on át a művészet egy a legprimitívebb formákon keresztül való, egyéni kifejezésmód felé halad – a megállapítás természetesen nem független a művészeti életében bekövetkezett változásoktól. Ebben a változásban szerinte a festészet területén az elkövetkezendőkben a minél inkább egyszerű, ösztönös, gesztusszerű megoldásokra tevődik át a hangsúly. Ez a festészet azonban a természettől nem szakad el, ugyanakkor képes lesz az alkotó „lelkiségét” minél inkább kifejezni. Tornyai írásainak, feljegyzéseinek nagy része 1911 és 1912 elején e téma körül forog. Érezhető írásaiban az, ahogyan küzd a nyelvvel, ahogyan próbálja megfogalmazni, minél pontosabban, alaposabban mindazt, amihez egyébként nem ismeri, de keresi a legjobb definíciókat. Ennek az érdeklődésnek Tornyai esetében van még egy különleges motivációja is. A vásárhelyi festő 1911 májusában felfedezte Kovács Mári nevű cselédjének vágyát, ambícióját a festészet iránt, s elkezdett maga is foglalkozni alkotásaival. Máriban a tehetséget, az érintetlen, csiszolatlan tálentumot látta meg, akit nem rontottak el az „iskolák látásmódjával”. Képzetlensége, egyszerűsége, a rajztudás teljes hiánya nem hiba, hiány, hanem immár előnyként tűnt fel Tornyai számára. Mári egyszerű, de színekben rendkívül gazdag képei miatt, egyre inkább értékelte őt, s benne a festészet autentikus, megrontatlan egyéni kifejezésmódjának hordozóját látta meg. 1911 telén már eljutott odáig, hogy elkezdett írni egy könyvet A jövő művészete címmel. Többször belekezdett, a bevezetést papírra vetette naplójában, s ha valamilyen gondolata, ötlete volt a témával kapcsolatban mindig feljegyezte a keze ügyében levő notesz nagyságú, általában négyzethálós füzetbe. Elkészítette a leendő kiadvány címlapját is, ez vázlatai között maradt fenn. Tornyai Mári festészetének eredetiségét képzetlenségből eredő naivitásában, primitivitásában látta s ezt kapcsolta össze azzal, hogy érzékelte a változást, a „forradalmi idők előszelét” – Ady eszméi nyomán is – a tízes évek elejének szellemi és képzőművészeti életében egyaránt. Tornyai 1911-es, a Művészházban rendezett 176
OSzK Kt. F 78/304/6
LXXX
kiállításán már egy külön teremben maga mellett szerepeltette, majd a kiállítás további állomáshelyein is bemutatta a vidéki városok közönségének Mári munkáit. Majd – mint már utaltunk rá – saját kiállítást is szervezett számára 1912-ben. Mári festészetében az előrajzok és az emberi alakrajz teljesen hiányzik, tematikáját főleg tájképek, csendéletek adják kisméretű, karton vagy falapra festett képein. Színhasználata a közös tubusok, festékek miatt az egyre több világost használó Tornyaiéra hasonlított. Abban viszont kétségtelenül Tornyait utánozta, hogy ecsetvonásait gyorsan, lendületesen vitte vászonra, néha erősen, pasztózusan elkenve a festék anyagát. Korai munkái közül kevés azonosítható. Bár kiállítási katalógusának címei ismertek (6. számú melléklet), lehetetlen őket konkrét művekkel azonosítani. A Mári munkásságával foglalkozó Fülöp Erzsébet datálásaira hagyatkozhatunk csak, aki az anyaghasználat és az 1911 körül Tornyai által is használt anyagokból, festékekből és a képi ábrázolásban bizonyos Tornyai kompozíciókkal való összefüggésekből következetett néhány kép korai datálására.177 Mári korai munkáit jól jellemzi két, a képmellékletben bemutatott, 1912-13 körüli műve, a Naplemente178 (23. kép) és a Kopár tanya179 (24. kép), mindkettő a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből. A Majolikatelepből való kiválása után Tornyainak jóval több ideje maradt Márival foglalkozni. 1913 februárjában eldöntötte, hogy megkeresi a Párizsban is ismert magyar festőt, Rippl-Rónai Józsefet, hogy kikérje véleményét Mári festészetéről. Többszöri levélváltás történt közöttük, közben Tornyai elküldte Kaposvárra postán Mári hetvenöt darab (!) képét. Néhány nappal később Rippl-Rónai válaszlevelében azt írta, hogy megnézte a műveket és adott néhány tanácsot, hogy Tornyainak hogyan kellene a továbbiakban foglalkoznia Márival, illetve véleménye szerint már eddig is túlságosan hatott Mári munkáira. Tornyai Rippl-Rónai levelére megsértődött és válaszában megköszönte, hogy az „én művészetemről mondott véleményt.”180 A vásárhelyi festő hirtelen haragú és sokszor kiismerhetetlen személyiségére jól rávilágít ez az eset, azonban Rippl-Rónainak abban feltétlenül igaza volt, hogy Mári képeinek világa 177
FÜLÖP ERZSÉBET:
Mári.
Kovács
Mária
(1883-1977)
születésének
120.
évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ Fülöp Erzsébet könyve Mári legteljesebb életmű-katalógusát és kiállításjegyzékeit is tartalmazza. 178
Naplemente. TJM. Ltsz.: 58.101. olaj, papírkarton, 21 x 27 cm (1911-1913)
179
Kopár tanya. TJM. Ltsz.: 58.182. olaj, papírkarton, 23,3 x 31,8 cm (1912-13?)
180
OSzK. Kt. F 78/371/31 és 36.
LXXXI
kifejezetten hasonlított Tornyai új festészetére. Sőt, meg lehet kockáztatni azt is, hogy voltak olyan időszakok, amikor Tornyai direkt módon utánozta cselédje munkáit és törekedett a megjelenítés hasonlóságára, megrontatlan egyszerűségére. A Tornyai János Múzeum raktárában számtalan ilyen, az utókor által kevéssé értékelt, „majdnem közös” kép található. A fentebbi fejezetben azt igyekeztem Tornyai János példáján bemutatni, hogy munkái milyen külső élmények, külső hatások folytán és hogyan alakultak át az 1907 utáni években, mely a vásárhelyi és mártélyi korszakának legtermékenyebb időszaka volt, ám sorozatos konfliktusai miatt fokozatosan elmagányosodott a Vásárhelyen dolgozó művészek között.
A korszakban végig Hódmezővásárhelyen dolgozó Endre Béla munkásságát Tornyaiéhoz képest is sokkal nehezebben lehet megközelíteni a konkrét műalkotások szintjén, ugyanis ismert festményeinek nagy többsége datálatlan. Mindössze néhány kiállítása volt az alkotói munkásságában nagy hiátust okozó első világháborúig, egyetlen korabeli katalógusában fennmaradt képcímeit ismerjük csak (5. melléklet), s a róla szóló kritikák kevés konkrét műről számolnak be. Megnehezíti a munkásságának áttekintését, hogy korai nagyméretű népi életképei után nagyon kevés műfajban alkotott: kevés csendélet, de hatalmas mennyiségű tájkép maradt fenn utána. Miután 1900-tól már Hódmezővásárhelyen élt, első jelentősebb itt készült munkája valószínűleg a Léthé partján című, mely egy mitologikus témát dolgozott fel. 181 Reprodukciója nem ismert, az 1904-es helyi kiállítás után állítólag elégette. A következő években festészetében helyet kap a paraszti népi élet ábrázolása, szinte párhuzamosan, mint Tornyainál. Endre munkáival kapcsolatban a szakirodalom mindig Munkácsy hatását emelte ki, amely Tornyai áttételén keresztül nem alaptalan, de a korszak műcsarnoki festőinél is megtalálható ez a sötét színekkel való, a fénykontrasztok hatására épülő festésmód. Kezdetben Endre Béla is igazodott ehhez s elkészítette 1904 első félévében a Leszámolás182 című kompozícióját, melyet a leadási
181
László Emőke kutatásai szerint már párizsi útja előtt, 1898-ban foglalkozott a témával, több változatát
is megfestette, de később elidegenedett a témától. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. 219-235. Korai képeiről: 220. 182
Leszámolás. Ismeretlen helyen. Reprodukcióját lásd: LÁSZLÓ 1968. 221. 1. ábra
LXXXII
határidőt jóval túllépve adott be a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításra. A következő évben ugyanezt a művet prezentálta az OMKT tavaszi kiállításán, a Bölcső mellett (Kis halott siratása)183 (25. kép) című munkával együtt, majd egy évvel később a Kurizálás című „paraszti zsánert” is. Ezután egészen 1912-ig nem állított ki. Ennek okait a nem túl lelkes kritikai fogadtatástól személyisége visszahúzódó attitűdjéig sok mindennel magyarázhatjuk. Legvalószínűbb azonban az, hogy saját magát kevéssé tartotta tehetségesnek, mint vásárhelyi társait, Tornyait vagy Rudnayt, ezért műveit nem igyekezett kiállítani, s akkor is csak hosszú rábeszélés után. Kiss Lajos közléséből ismert az 1907-es datálású, fiatal ülő leányt ábrázoló Szomorú Rozika (Kékkendős leány) és az 1908-as, egy parasztszoba belsejében ülő nőalakot ábrázoló Interieur.184 Saját lakásáról is készítette a belső teret ábrázoló munkát. A figurális kompozíciók mellett kialakult művészetének új érdeklődési területe, a tájkép-festészet. Sok esetben a paraszti élet és környezetének egy-egy helyzete adja a képeinek témáját, sok a kisvárosias, falusias utcát ábrázoló munkája, a tanya és az általa is kedvelt Tiszapart ábrázolása.
László
Emőke,
Endre
Béla
munkásságának
eddigi
legalaposabb
feldolgozója az 1911-es évet tartotta az életmű első korszaka lezárásának 1968-ban megjelent tanulmányában. A korszak fontos, ám egyben szimbolikus végpontjának 1911-es, negyvenegy éves korában festett Önarcképét185 (26. kép) tartotta, amelyen sötét tónusok között jelenik meg a festő mellképe kissé baloldali irányba dőlve. A portré összefogott, jól jellemzi saját, nyitott és érdeklődő egyéniségét, intellektusát. Endre oeuvre-jében 1911 után tehát még inkább a tájkép és a csendélet tematikája érvényesült.
László
Emőke tanulmányában kísérletet tett Endre tájképeinek
tipologizálására is, azaz formai jegyek alapján meghatározott bizonyos jellemző típusokat
munkássága egészében. Összevetése ezért
szempontunkból kevésbé
használható, hiszen az életmű húszas években kiteljesedő időszakát itt nem tudjuk tárgyalni. A Kiss Lajos-könyv által az 1912-es év novembere elé datált képek közül kiemelkedik a jelenleg magángyűjteményben található Falusi udvar című munka,
183
Bölcső. (Bölcső mellett. Kis halott siratása címen ismert később) MNG Ltsz.: 60.77 T. vászon, olaj,
125 x 170 cm, j.j.l.: Endre. 184
KISS LAJOS 1957. 291. szerint mindkettő hódmezővásárhelyi magántulajdonban volt.
185
Önarckép. TJM Ltsz.: 58.59.1. olaj, vászon, 49 x 48 cm.
LXXXIII
melyen igen hangsúlyos szerepet kapott a kép felső két harmadát kitöltő, borult, feltornyosult fellegek megjelenítése. A felhő és a légkör viszonyainak érzékeltetésére a gyorsan és dúsan felvitt festékanyag hivatott és a horizontot végig eltakaró épületek és fák ellensúlyozzák mindezt. Kiss Lajos ezen kívül még hat darab 1905 és 1912 közé datált képet közölt, Bényi László közreműködésével, aki 1957-ben már túl volt egy Endre Béla kiállítás megrendezésén. Az általuk közölt 32. számú képtábla, az Udvar186 (27. kép) (de Tanyaudvar címmel is ki volt már állítva) akkor még vásárhelyi magántulajdonban volt, s azóta a Tornyai János Múzeumba került, az Alföldi Galéria állandó kiállításának fontos darabja. A mű különlegessége, hogy a többi – általam ismert – képére nem jellemző módon nagyon feltűnő, a vásárhelyiek által ritkán használt színekkel kísérletezik. A tanyaudvar sáros földje és a melléképület diagonálisra helyezett, erősen rövidülő homlokzatát fedő nádtető hasonlóan fehérrel kevert lazacrózsaszínnel van megfestve. (A mellékelt reprodukció színe sajnos erősen torzít.) Endre Béla másik jellegzetessége, s ebben talán közvetlen módon is felismerhető Tornyai hatása, hogy ő maga is kipróbálta a lendületes, gyors ecsetkezeléssel folytatott festői gyakorlatot. Példaként az ugyancsak Hódmezővásárhelyen látható 1906 és 1908 közé datált Piros ruhás nő187 (28. kép) címet viselő művet mutatom be, mely egykor Kiss Lajos tulajdonában volt. A szabadon és gyorsan felvázolt ecsetvonások is megfelelően kirajzolják a dús növényzet által körbe vett női alakot. Az Endre Bélára oly jellemző bensőséges hangulatú, de a romantikus felfogástól és a merev naturalizmustól messzire eső tájképek remekei találhatók meg korai művei között. A Naplemente tanyával című opus tömören jellemzi mindazt, amit eddig leírtunk a szerző műveiről. Világos, meleg színeket használ, a térbeliség nincs érzékeltetve, a tájelemeket (épületek, növények) közvetlenül a horizontra helyezte, de szervesen egységesül a tájjal, nincs semmi mesterkéltségérzet a kép nézőjében. Ehhez nagyon közel állnak a Vásárhelytől délre eső pusztán, Gorzsán festett művei is. Endre Béla alkotói módszeréről feljegyezték, hogy általában ő is szerette a helyszínen, természetben festeni képeit. Az 1910-es évek elején egyre többet járt ki az általa szeretett Mártélyra, a Tiszához dolgozni. Festészetének e korszakát már a bemutatkozások is jellemzik. Első egyéni kiállításán, mely a Majolikatelep termékeivel 186
Udvar. TJM Ltsz.: 58.25. olaj, papírkarton, 48 x 58 cm. j.j.l.: Endre
187
Piros ruhás nő. TJM Ltsz.: 66.6.1. olaj, vászon, 80 x 65 cm.
LXXXIV
egyszerre volt 1912-ben, már a tájképek domináltak. A vizsgált korszakunk végére azonban Endre Bélát is inkább az iparművészet kérdései foglalkoztatják, mely tevékenységet ugyancsak a háború vág ketté.
Rudnay Gyula tartózkodott a legrövidebb ideig Hódmezővásárhelyen a részletesebben tárgyalt képzőművészek közül. Összesen alig 3 évet élt ebben az alföldi városban, s előtte és utána is állandón járta Magyarország vidékeit. Endre Bélához hasonlóan kevés korai művét ismerjük, s ezek közül még kevesebbről lehet biztosan tudni, hogy Vásárhelyen készültek. Rudnay „alföldi témájú” alkotásait ellenben 1911ben a Pásztor Jánossal közös tartott kiállításon mutatta be a főváros közönségének. Ezen kívül viszont kevés forrás van birtokunkban Rudnay 1905 és 1910 között keletkezett műveivel kapcsolatban Kiss Lajos könyvét leszámítva. Rudnay életművének első feldolgozója, Bényi László 1953-ban, tehát még a mester életében megjelent tanulmányában már azt írta, hogy szinte alig van ismert munka Rudnay vásárhelyi periódusából. 188 S ha van, akkor az is általában grafika, melyre az anyagi források hiánya miatt volt erőteljesebben rákényszerítve. Sajnálatos, hogy a 2003-ban az Ernst Múzeumban rendezett Rudnay-kiállításon sem szerepeltek korai művei. A fennmaradt alkotások és források alapján bizonyítható, hogy 1905-ben már érett festőként, kiforrott szemlélettel érkezett az alföldi városba. Ezért is lehetett több vitája Tornyaival, aki nem szerette, ha élesen ellentmondanak neki festészeti kérdésekben, ám a nála kilenc évvel fiatalabb festő tehetségét feltétel nélkül elismerte, Lyka Károllyal folytatott levelezéséből ismert, hogy lelkesen adta át a Művészetnek az általa birtokolt Rudnay-grafikákat reprodukálás céljából. A gömöri származású mester vásárhelyi tartózkodásának másik, ha nem legfontosabb célja a magyaros, nemzeti, népies karakterek keresése, tanulmányozása és műveiben való ábrázolás szándéka volt, mely ugyancsak
összefüggött
a
korszak
etnográfia
szemléletének
néplélektani
érdeklődésével, a nemzetkarakterológiának a tudományos igényű, szellemi néprajzba való beágyazódásával.
188
BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar
Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954. 457-486.
LXXXV
A korszak áttekintésekor Kiss Lajos és Bényi László is legtöbbször a grafikákra hivatkoztak, mint 1905-06-os Rudnay művekre. Ezek közül több megjelent a Művészetben. A Tópart189 (30. kép) biztosan Hódmezővásárhelyen készült, egy városhoz közeli erdős részt ismerhettek fel benne a helyiek. Míg az azt megelőző, 1906os évben, két különböző felfogású népi zsánerképe készült Vásárhelyen. 190 (31-32. kép) Az 1911-es Párisi Divatcsarnokbeli kiállításon Rudnay szerepeltette még egy a népi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos, feltehetően a csongrádi városban készült grafikai sorozatát is. 191 A rajzok között is vannak igen jelentős különbségek. Bényi szerint e korszakának a műveit abból a szempontból kell megítélni, hogy itt már mennyire eltávolodott a müncheni Hollósy-korszak finom naturalizmusától, miközben az időbeli távolság még nem olyan jelentős. Rudnay vásárhelyi festészeti alkotásainak nagy része egy-egy paraszti típust ábrázol, általában egy idősebb, de különleges arcvonásokkal rendelkező idősebb személy állt modellt számára. Közülük a leginkább a különleges karakterű Kala Jánost kedvelte s róla számtalan művet készített. A Tornyai János Múzeum gyűjteményében ezek közül ma egy található, a Kiss Lajos által János bácsi címmel közölt Ülő paraszt192 (33. kép), mely már mutatja a festő anyaghasználatának pasztózus voltát, erősségét, ám az összefogottság nélküli formák itt nem adnak határozott karaktert a személynek, e munka nem portré igénnyel készült. Kiss Lajos könyvében reprodukálta a kép álló alakos változatát is. Rudnay itt használt színei még inkább a sötét barnák és feketék különböző tónusai, illetve a világosabb felületek esetében a tört fehérek. Egészen más típusú a Vásárhelyi szoba193 című munka, ahol ugyancsak nagyon hangsúlyos a dinamikus, lendületes, pasztózus festés. Itt az előtér asztallapján és egy szekrényen elhelyezett használati tárgyak és a falon levő, felakasztott tárgyak szinte külön-külön egy-egy kis csendéletté állnak össze, ugyanakkor nem bontva meg a vászon koherens egységét. Rudnay ismert korai munkái 189
RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101.
190
RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5. és RUDNAY GYULA:
Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16. 191
A sajtótudósítások szerint a következő címekkel: Szántás, Sarjúrakás, Szénahordás, Eső utáni táj,
Újságolvasó parasztok, Hárman valának együtt, Ne szomorkodj pajtás! 192
Ülő paraszt. TJM Ltsz.: 71.21.1. olaj, vászon, 54 x 31 cm, j. j. f.: Rudnay 909. A képet a TJM Özv.
Boross Gézánétól, Kiss Lajos lányától vásárolta. 193
Vásárhelyi szoba. TJM Ltsz.: 76.8.1. olaj, vászon, 47,5 x 37,5 cm, j.b.l.: Rudnay
LXXXVI
között talán ebben a kettőben látható a legszabadabb ecsetkezelés és formaadás, úgy hogy a második esetében már igen bőkezűen használja a világos, élénknek ható színeket. Ezek a lendületesen felvitt színek és ezek formai egységei párhuzamba állíthatók a táncoló alakokat bemutató kompozícióival. Pásztor János is 1906-1907 körül foglalkozott épp a dinamikus mozgás koordinációjának plasztikai megjelenítési lehetőségeivel. Több mint valószínű, hogy hatottak egymás felfogásmódjára, s talán szoros együttműködésben vitelezték ki őket. Rudnay ismert műve, a Táncolók194 (35. kép), a Magyar Nemzet Galéria gyűjteményében található. Ennek azonban volt egy 1906 novemberében Pásztor János Huszárlaktanyában lévő műteremnek falára festett freskó
változata,
mely
elpusztult
az
épület
későbbi
rendkívül
gyakori
funkcióváltozásaival együtt járó átalakítások miatt. A boltozatos műteremben volt még egy másik tájkép-freskó is Tiszai táj címmel. A Táncolók esetében viszont abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sikerült megtalálnom Rudnay egy 1941-ben Kiss Lajosnak írott levelében ennek a freskónak egy emlékezetből felidézett akvarelljét.195 (36. kép) Ez a kis kompozíció is jól mutatja Rudnay művének jellegét, az ugyancsak lendületes mozdulatsorokat, a figurák egykori egymáshoz való viszonyát, rendszertelennek tűnő összevisszaságát. A hangsúly az előtér alakjaira esik, nem pedig a háttér lovas figurájára. A kis akvarellből sajnos nem vehető ki egészen pontosan, hogy a Pásztor-műterem egykori dísze inkább a Táncolók korai változatához hasonlít-e színhasználatával és vonalkultúrájával vagy későbbi „barokkos” figurális jeleneteire. E kettőn kívül létezik még egy harmadik táncolókat ábrázoló, vásárhelyi korszakában készült képe is. Kristó Nagy István 1988-as könyvének 16. színes képtáblájaként és borítóképeként is publikált, 1908 körülre helyezett, dinamikus jelenet akkor Bálint István magántulajdonában volt Hódmezővásárhelyen. 196 Valószínűleg hasonló elvek szerint a hétköznapi paraszti élet jeleneteit festette meg Rudnay a Magyar
194
Táncolók. MNG Ltsz.: 54.436, vászon, olaj, papírlemezekkel húzva, 57 x 52 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. Dr.
Fettich Ottó tulajdonából került az MNG gyűjteményébe. 195 196
OSzK Kt. F 78/305/54 Rudnay Gyula levele Kiss Lajos részére. Budapest, 1941. június 30. Táncolók. 1908 k. olaj, vászon, 64 x 95 cm, j.j.l.: Rudnay. Dr. Bálint István tulajdona,
Hódmezővásárhely. Közölve: Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988. 214. és 16. színes kép; könyvborító.
LXXXVII
Mezőgazdasági Múzeum megrendelésére 1907 májusában. A három kép ma már nem található meg a múzeum képzőművészeti gyűjteményében. Hódmezővásárhelyi tartózkodásai alatt Rudnay számos portrét festett, melyek közül több, Kiss Lajos által bemutatott és ismertetett ismeretlen helyen van. Ezek között több öreg paraszt modellekről készült. Viszont a Tornyai János Múzeum anyagát gazdagítja az 1910-es tartózkodás emlékeként, két megrendelésre készült portré: Vetró Lajos és felesége arcképei197 ( 2 db kép). A két portré sötét fekete háttérrel komponálva az arcok világos színeivel hangsúlyosan emeli ki az arcvonásokat, ám nyílván a megbízó igényeihez igazodva nem lép túl a portréfestészet hagyományos megoldásain. Kiss Lajos közölte könyvében a későbbi főiskolai mester egy 1908-ben festett önarcképét, melyen cigarettát tart szájában s a jobb alsó sarokban „Rudnay 908 Hódmezővásárhely” jelzéssel látott el. A autoportré érdekessége a fej körül egységes ívet leíró ecsetvonások hangsúlyos, meghatározó volta, mely úgy hat, mintha egy sötét glória venné körül a harmincas éveibe lépett festőt. A fent említetteken túl Rudnay számos tájképet készített ebben a vásárhelyi időszakban is, mint azt Kiss Lajos visszaemlékezéséből tudjuk. Ezek közül Rudnay nagy életmű-kiállításain egy sem szerepelt, viszont a Magyar Nemzeti Galéria raktára őriz egy nagyobb méretű Tanyai est198 (39. kép) című munkát, mely Kiss Lajos könyvében többek között szerepel. Rudnay Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát nehéz értékelni, hiszen kevés munkát ismerünk, s azok többsége is magántulajdonban maradt. A jövőben viszont alaposabb kutatások után még bizonyára kerülnek elő fontos művek. Így akár az 1976ban a BÁV egy képzőművészeti aukcióján felbukkant Rudnay által szignált és Révész Bélának ajánlott Ady-portré.199 A mű témáját tekintve hiteles lehet, hiszen tudjuk, hogy ekkor a vásárhelyi művészek és baráti körük mennyire lelkesedett a magyar költészet „nagy forradalmáráért.”
197
Vetró Lajos. TJM Ltsz.: 63.1. olaj, karton, 84 x 70 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. 910. Vetró Lajosné. TJM
Ltsz.: 63.2. olaj, karton, 83,5 x 70 cm. j.j.l.: Rudnay Gy. 910. 198
RUDNAY GYULA: Tanyai est. MNG. Ltsz: 54.437. olaj, vászon, 69 x 82 cm, j.j.l.: Rudnay (karcolva)
restaurálva. dr. Fettich Ottó hagyatéka. 199
Erre utal: APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-
könyvtári Műhely 1978/1-4. sz. / 8.
LXXXVIII
A Hódmezővásárhelyen dolgozott szobrászok közül kiemelkedik Pásztor János munkássága. Pásztor kirobbanó tehetség volt, aki azonban a későbbiek során egyre inkább elkötelezte magát az „eklektikus klasszicizmus”, az „újklasszicizmus” szobrászati értékei mellett. Hódmezővásárhelyen készített munkáinak megismerését az teszi könnyebbé és lehetővé, hogy sokat állított ki a Műcsarnokban, illetve 1909 decemberében nagyszabású búcsúkiállítást tartott Hódmezővásárhelyen. A fentiek ismeretében kijelenthetjük, hogy Pásztort ebben az időszakban a köztéri emlékműveken kívül leginkább a népi zsánerszobrok és portrék érdekelték, de megjelentek már munkásságában a klasszikus női aktok is. Szobraiból az is kitűnik, hogy életének vásárhelyi időszaka még sokkal inkább a gondtalanabb, önfeledtebb tanulóévek meghosszabbítása volt, az első igazán komoly feladatok elvégzése ellenére is. A fiatal szobrász anyagi erőforrásai természetesen ekkor még gyengék voltak, műveinek nagy többsége agyagból mintázva és gipszbe öntve készült, nemes anyagokban csak azokat tudta kivitelezni, melyekre külön megrendelést kapott vagy országos kiállításra, zsűri elé szánta. A gipsz mint anyag több esetben nem kedvezett a művek fennmaradásának, fontos munkáik pusztultak el a második világháború alatt. Pásztor János nevére 1906-ban figyelhetett fel az ország műkedvelő közönsége, először a Munkácsy-szoborpályázat, másodszor az 1906-os tavaszi kiállításon megjelenő Búcsúzkodás miatt. A Munkácsy-szobor ügye éveken keresztül húzódó közüggyé vált, érdemi lezárás nélkül. Pásztor mindegyik pályázaton részt vett, mindegyiken különböző munkával. Az első, 1906-os pályázaton a kritika (Fülep Lajos kivételével200) pozitívan fogadta, talán ennek is köszönhető, hogy Pásztorra mint tehetséges fiatalra, felfigyeltek a fővárosban is. Az 1906. január 20-i beadási határidőre kiírt és február 6-án zsűrizett, nyilvános első fordulót rövidesen még két nyilvános és egy zártabb körű követte. A közelmúltban a Munkácsy-szoborpályázatok történetét Szatmári Gizella dolgozta fel az Ars Hungarica hasábjain.201 Az első fordulóra beküldött Pásztor János-mű ülő helyzetben ábrázolta a hat éve elhunyt magyar mestert. Erről valószínűleg nem jelent meg a korabeli folyóiratokban reprodukció, viszont az egyik nagy rivális, Kallós Ede 200
FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10.
201
SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainak története. In:
Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.
LXXXIX
munkájáról igen. Az első forduló eredménytelensége és a zsűri döntésképtelensége miatt a második forduló ugyanazon év szeptember 25-én zajlott le, újra csak eredménytelenül, s ez ismétlődött meg 1907 novemberében, majd 1908 januárjában egy szűkebb körrel. Az 1908-ra kidolgozott szobor egy nagyméretű gipszváltozatáról – feltehetően még Pásztor János vásárhelyi műtermében – készült egy fénykép az Új Idők folyóirat számára.202 (40. kép) A nagy, négyzetes talapzaton álló szobor egy naturalisztikusan formált, ereje teljében lévő, dinamikus, tettre kész férfit mutat, mélyre hatoló tekintettel. Pásztor itt egyértelműen a vad zseni megragadására törekedett, s ennek rendelte alá az összes kifejezést, de még a haj formázását is. A bal lábával erősen kilépő, palástszerű köpenyben álló, bal kezét maga elé húzó s abban széles palettát tartó mester ecsetet markoló jobb kezét maga mellé húzza, ezzel is a szobor dinamikáját növeli. Pásztor zseniális festőfejedelemnek szerette volna bemutatni Munkácsyt, akiről a szomszéd műteremben dolgozó Tornyai bizonyára elmesélte neki személyes tapasztalatait. Tornyai naplóiból tudjuk, ő már nem az erőtől duzzadó Munkácsyval találkozott az 1890-es évek közepén. A második kompozíció, összevetve az elsővel, az ott még ülő alak hibáinak kijavítására is törekszik, amikor annak nyugalmát a harmadik lendületével túlkompenzálja.
A
reprodukció
alapján
úgy
tűnik,
„harmadik”
Munkácsy-
portréváltozata volt az, amelyet 1912-ben Ernst Lajos megvásárolt az újonnan nyíló múzeuma számára és a Rippl-Rónai József tervezte üvegablak elé helyezett el.203 Az első, 1906-os a Műcsarnokban is szerepelt Munkácsy-portré a művészeti író, Lázár Béla által lemásoltatott egyik változata a Lázár-gyűjteményből a pécsi Janus Pannonius Múzeumba került 204 (41. kép), itt is hangsúlyos az arc és az elmélyült, szigorú tekintet, de talán még nem annyira, mint a néhány évvel későbbi munkán. Egy másik, egészen eltérő Munkácsy-mellszobor maradt a Magyar Nemzeti Galériába került Pásztor Jánoshagyatékban, mely valószínűleg az egyik ülő alakos szobor részlete. A felsőtest beállításának különlegessége, hogy Munkácsy testétől eltávolodó jobb kezével
202
Új Idők, 1907. október 13. 375. közli még: SZATHMÁRI 2005. 411.
203
RÓKA ENIKŐ: Egy gyűjtő és gyűjteménye, Ernst Lajos. Budapest, Ernst Múzeum, 2002. 47.
204
Munkácsy Mihály portréja. 1906. Pécs, JPM Ltsz.: 72.366. gipsz, 55 cm, j.j.o.: Pásztor 1906.
XC
támasztja meg magát.205 (42. kép) A hagyatékban fennmaradt még egy másik Munkácsy-portré és egy kisméretű befejezetlen terrakotta emlékműterv is.206 Hódmezővásárhelyen több köztéri szobor tervét is elkészítette Pásztor, például a debreceni Kossuth-emlékmű elkészítésére is pályázott, de azt a körülményekből kifolyóan nem nyerhette el. Megvalósult viszont a torontálvásárhelyi Kossuth szobor, míg szülővárosában az 1900-as Nyizsnyai-emlékmű után a város főterére tervezett egy díszkutat. Az eredeti elképzelés szerint egy széles kútkáva s egy kövön térdelő és vizet merítő lány alakja jelent volna meg. Ennek elkészült gipsz változatát – feltételezésem szerint – még képeslap formában is népszerűsítették, s ebből fenn maradt egy darab Pásztor Vásárhelyre került hagyatékában. 207 (44. kép) A Vízmerítő végül 1908 szeptemberében egy másik, a város vezetői által is elfogadott változatban került felállításra, a széles kútmedence és a talapzat is megvalósult az álló női alak mellett a sziklaforrást imitáló kőrakáson. A kutat 1950-ben áthelyezték, tíz méterrel nyugatabbra tolták, s egy lényegesen kisebb medencét és talapzatot kapott.208 (45. kép). Számos portré is keletkezett ebben az időszakban Pásztor műtermében, melyek közül csak a legfontosabbakat említem. Egyik a Tornyai János ismerősét és támogatóját, a szobor készítésekor már elhunyt Fadrusz Jánost209 ábrázolja, akinek iparművész felesége megfordult Vásárhelyen és Pásztort is személyesen ismerte, s ez talán egy személyes indíttatást is jelenthetett a szobrász számára a mű elkészítéséhez. Egy 1909es Endre Béla210 (43. kép) portré maradt még Vásárhelyen, mely ugyancsak egy elegánsan mintázott, a bronzból való kiöntésre irányuló kezdeményezések ellenére mindmáig gipszben maradt
mellszobor. Pásztor 1906-ban Kelebiáról kapott
megrendelést s odautazott pár hétre Tipka Antal és felesége portréjának elkészítése
205
Munkácsy Mihály. MNG Ltsz.: 68-199-N. gipsz, 29 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka.
206
Munkácsy Mihály portré. MNG Ltsz.: 68-209-N. gipsz, 25 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka és
Munkácsy Mihály emlékműterv. MNG Ltsz.: 68.222-N. terrakotta, 22 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka 207 208
Kútterv. (1905-06 ?) TJM HGy. Pásztor János anyag. Erről lásd: DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely,
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002. 209
Fadrusz János. TJM Ltsz.: 59.31.61. gipsz. 50 x 37 cm. Egy másik változata az MNG-ben: Fadrusz
János. TJM Ltsz.: 53.34. gipsz, 50 cm. j.b.l.: Pásztor 909. 210
Endre Béla. TJM Ltsz.: 59.44.1. gipsz, 58 x 53 cm. j. o.: Pásztor 909.
XCI
céljából. 211 Tudjuk, hogy készített egy portrét Rudnay Gyuláról is, mely szerepelt az OMKT 1906-os kiállításán Tanulmány címmel, ma sajnos nem ismert. A fent említett, közgyűjteményben levő alkotások mindegyike azonban jól mutatja a fiatal Pásztor kivételes tehetségét a portrészobrászat terén. A fiatal vásárhelyi szobrász tevékenysége azonban mégsem a fent említett művei miatt lett ismert. Népi életképei, a paraszti életből vett jelenetei hozták meg számára a sikert a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban is, annak ellenére, hogy a korabeli szobrászatban nagyon gyakoriak, sokszor ismételtek voltak e témák. Pásztor környezetének szereplőit, utcán látott jelenteket is gyakran formált meg szoborként. Ugyanakkor vannak olyan munkái is, melyeken érződik a népi, paraszti világ romantikus töltetű idealizálása. Kiss Lajos visszaemlékezése szerint utcán látott jelenet inspirálta a Búcsúzkodást212 (46. kép), ahol egy édesapa és fia búcsúját formálta meg. A szobor kalandos történetéhez hozzátartozik, hogy az 1906-os állami megvásárlás után rögtön készítetett két másolatot, az egyiket fából Keviczky Hugó vitelezte ki, a másikat pedig a gipsz eredeti alapján bronzba öntve adta át a Szépművészeti Múzeumnak, ahonnan 1939-ben diplomáciai ajándékként Olaszországba került. 1910-ben újra megformálta bronzban, ez Szeged városáé lett. Létezik még egy fából faragott változata is a debreceni Déri Múzeum
gyűjteményében.
Jellegzetes
paraszti portrésorozatokat
is
mintázott
műtermében, így Kala János modellről is.213 (47. kép) A másik méltán ismert műve a Rudnay kapcsán már említett tánc-jelenetet ábrázoló Csárdás.214 (48. kép) A műnek nem kizárólag az MNG-ben őrzött töredékes változata létezik, hanem magántulajdonban lévő, ép változata is. Konkrét párhuzamot lehet vonni a Csárdás és Rudnay alkotása, a Pásztor műtermének falára festett freskó között. Nem véletlen, hogy a sok közös párizsi és vásárhelyi élmény hatására életük végéig tartó barátságot kötöttek s 1911-ben közösen mutatták be „alföldi” anyagukat. A korabeli kritika –különös módon a Tornyai Jánost sohasem kedvelő Lázár Bélától kissé meglepő 211
Tipka Antal. MNG Ltsz.: 70.45-N. bronz, 38 cm. j.: Pásztor 190(?). Ajándék Kelebiáról; Tipka
Antalné. MNG Ltsz.: 70.46-N. fehérmárvány, 47 cm, j. n. ajándék Kelebiáról. 212
Búcsúzkodás. MNG Ltsz.: 3299. fa, 77 cm. j.j.o.: Pásztor 909. (Az Orsz. Magy. Képz.műv. Tanács
vásárlása 1906-ban. Az eredetit 1939-ben Benito Mussolininek ajándékozták.) 213
Parasztfej (Kala János). TJM Ltsz.: 88.19.1. bronz, 35 cm. Vétel Csikós Jánostól.
214
Csárdás. MNG Ltsz.: 68.209-N. gipsz, 22 cm. j.: Pásztor 1907. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka
XCII
ez – Pásztor Jánosban az Izsó Miklóssal félbeszakadt magyar népszemléletből kiinduló szobrászat újjászületését ünnepelte. Pásztor egy másik kedvelt témája a munkát végző emberek bemutatása volt, e téren kiemelkedik a második világháború alatt elpusztult, az 1909-es kiállításának katalóguscímlapján is megjelenített Szénhordó című nagyméretű egész alakos szobor. A dolgozó Kubikusokat215 (49. kép) tőle szokatlan megoldással nem körbejárható plasztikaként, hanem egymás fölé helyezve reliefként ábrázolta, nem kizárható persze, hogy a mű csak befejezetlen kompozíciós-vázlat. Pásztor számos egyéb népi életkép csoportjába tartozó szobra, tanulmánya készült Vásárhelyen. Ezek részletes bemutatására nincs lehetőség, azonban jelezném, hogy az 1906-os tavaszi, műcsarnoki kiállításon Moiret Ödönnel egyszerre feltűnt alföldi szobrász ezeket állította ki szinte minden évben Szegeden (Vásárhelyi paraszt, Nádméz, Babafej), az 1907-es Ifjúság kiállításon (Delelő juhász, Őrzetőn ), a Műhely 1908-as kiállításán (Csárdás, Enyelgés, Engesztelés, Őrzetőn, Baba ) és a Művészház 1910-es téli kiállításán (Öreg kubikus) is. Majd Budapestre költözése után is sokáig prezentált népi jellegű feldolgozásokat. A városától búcsúzó kiállításán természetesen még az előző tematika uralkodott, de valójában szinte minden addigi jelentősebb munkája képviseltette magát, ha nem is eredetiben, gipszvázlatban. (lásd a 7. mellékletben)
Pásztor Jánoson kívül a másik, évekig Hódmezővásárhelyen dolgozó szobrász Rubletzky Géza volt, az ő munkásságának megismerését is a korabeli források és a későbbi feldolgozások hiánya nehezíti meg. Emellett sajnos számításba kell venni, hogy az 1913-ban Aradra költöző szobrász a két világháború között Romániában élt, ahol jelentős állami, sőt királyi (!) megbízásokat is kapott, ami miatt később menekülnie kellett, így sok korai munkáját kellett akkor ott hagynia. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumba került hagyatéka emiatt is már csak második világháború utáni anyagokat tartalmaz. A budapesti születésű, erősen hallássérült szobrász egy köztéri szobor kivitelezése kapcsán került Hódmezővásárhelyre. A városi Takarékpénztár kupolájának csúcsára alkotta meg a pénzüggyel foglalkozók római istenének, Merkúrnak szobrát 1907-ben (50. kép). A következő évtől fogva viszont már folyamatosan Vásárhelyen tartózkodott, 215
Kubikusok. MNG Ltsz.: 68.230-N. terrakotta, 32 x 32 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka
XCIII
itt alapított családot, és később a Pásztor által üresen hagyott kaszárnyabeli műtermet használta. Vásárhelyi időszakában saját életének örömmel megélt perceit ültette át kisméretű, a családdal, anyasággal kapcsolatos bronzszobraiba. Még életében ő maga is „Anyaság-ciklusnak” emlegette e korszak műveit. Első Hódmezővásárhelyen készült plasztikái valószínűleg mégsem ezek voltak, hanem azok, melyeket 1909 tavaszán állított ki az OMKT és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az első helyre egy portrét, Dr. Endrey Gyula országgyűlési képviselő arcképét küldte be, míg a második helyre egy Vívó című ismeretlen művet. Ugyanebben az évben, a Műcsarnokban még két hasonlóan ismeretlen munkával szerepelt Tanulmányfej és Szent fájdalom címmel. Az Anyaság-ciklus munkái 1911-től jelennek meg Rubletzky neve mellett a magyar kiállítóterekben, s az Művészháznak köszönhetően 1914-ben már eljutnak a Velencei kiállításra és a Művészház bécsi kiállítására is. A művekről való viszonylag kevés ismeretünk miatt előbb felsorolom az általam az Anyagság ciklusba tartozónak vélt, legalább egy, korabeli kiállításon részt vevő, katalógusban dokumentált műveket. Meg kell jegyeznem azonban, hogy az 1910-es aradi Tornyai-Rubletzky kiállításról és Rubletzky 1912-es saját műtermében tartott kiállításáról művei jegyzéke nem ismert. A ciklus kiállított darabjai: Anya és gyermeke, Elmerülve, Anya ölében (Műcsarnok, 1911 tavasz), Anya és gyermeke, Olvasó nő (Műcsarnok, 1911 ősz), Anya csókja (Műcsarnok, 1911-12 tél), Szoptató anya, (Műcsarnok, 1912/13 tél) Kis kaján (Művészház palotaavató kiáll. 1913) Anyai csók, Madonna, Az anya (Műcsarnok, 1913-14) Idill, Anya gyermekével, Az élet (Műcsarnok, 1914) Madonna (Künstlerhaus, Bécs, 1914) Anyai szeretet, Nevető gyermekfej, Anya és gyermeke (Szeged, 1914) Intimitás, Egyszer volt, hol nem volt (Nemzeti Szalon, 1914 tél) Intimitás, Mosolygó, Fiúakt (Műcsarnok 1915 tavasz)216. Az itt közölt felsorolás végén szerepelnek a már Aradon élő Rubletzky művei is. Az újságok beszámolói szerint 1913 nyarán Olaszországban kiállított művei között is voltak a ciklushoz tartozó művek.217 Későbbi kritikusai közül többen azt írják, hogy ez volt azon alkotói korszaka, mely igazán jelentős az egész munkásságában; az
216
A fenti felsoroláshoz bővebben lásd a 2. mellékletet.
217
A róla megjelent olasz kritikák említik, hogy kis méretű tanulmányai „családi karakterűek.”. R.F.:
Un’esposizione giovanile. In: Nuova Fieramosca, 3 maggio 1913. vagy M. CAMPAGNA: Un’esposizione giovanile. In: Il Nuovo giornale. Firenze, 25 aprile 1913. Ezek megtalálhatók: MTA MKI Adattár MKCSC-I-98 Rubletzky fond.
XCIV
anyagság és gyermek szobrok világában érezte igazán jól magát. A művész életének utolsó jelentősebb kiállításán, 1967-ben a budapesti Ernst Múzeumban két korai szobra és két korai grafikája volt kiállítva, a Magyar Nemzeti Galéria és a művész tulajdonából.218 A két grafika szabadkézi szénrajz, témájukban ugyancsak az Anyaságciklushoz kapcsolódnak, valószínűleg előtanulmányok. Grafikai munkák és akvarellek Rubletzky későbbi munkásságát is jellemezték. A ciklusból ma ismert munkák közül egy a Tornyai János Múzeumban található, melyet Dömötör János igazgatósága alatt 1978-ban, „hiánypótlásként” szereztek be a gyűjtemény számára. A darab az eredeti Anyaság szobor egy 1917-ben, Firenzében újraöntött mása. ( 51. kép)219 A Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztálya két darabot őriz a ciklusból, de csak az egyik datált. Az 1910-es évszámmal rendelkező Anya gyermekével,220 ( 52. kép) amely egy csecsemőjét szoptató anyát ábrázol. A másik, a gyűjteményhez tartozó munka ugyancsak az Anyaság címet viseli, 221 itt az anya kisgyermek kettős kiegészül egy nagyobb, oldalt álló fiúval, akihez odahajol ülő édesanyja. Rubletzky e munkáinak korabeli népszerűsége magyarázható a kis méretből eredő szentimentális és intim líraiság megjelenítése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Rubletzky munkái messze állnak a Pásztor által is alkalmazott naturalista megjelenítéstől és felületkezeléstől, a kisméretű szobrok felülete nem simított, hanem a modern szobrászat plasztikai felfogásának ismeretéről árulkodó mintázással ábrázolt.222 A korabeli kritikák többször az olasz-orosz Trubeckojhoz hasonlították, s a későbbi művészettörténeti feldolgozások is inkább a századforduló lírai érzékenységkultuszát megjeleníteni akaró mintázást láttatták benne. Nem véletlen, hogy a magyar
218
Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N. PÉNZES ÉVA.
Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967. 14. A két grafika: Anya gyermekével. 1910. 7. és Anyuka. 1910. j.j.l.: Rubleltzky Hódmezővásárhely. 9. 219
Anyaság. TJM Ltsz.: 78.7.1. bronz, 28 cm. j.j.l.: Rubletzky G. Firenze 1917.; alsó talapzaton hátul
jelzés: Fond G. Vignali – Firenze. Vásárlás a művész özvegyétől 1978. 220
Anya gyermekével. MNG Ltsz.: 58.71-N. bronz, 36 cm. j.j.l.: Rubletzky 1910. Az Állami Vásárlási
Bizottság vásárlása a művésztől 1958. 221
Anyaság. MNG Ltsz.: 61.47-N. bronz, 28 cm. j.n. (Az Állami Vásárlási Bizottság vásárlása a
művésztől 1961.) 222
NAGY ILDIKÓ: A népi és szociális zsáner. In: Magyar művészet 1890-1919. I. köt. Szerk.: NÉMETH
LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981. 470.
XCV
századforduló szecessziós törekvéseit bemutató nemzetközi kiállításokon munkái rendszeresen helyet kaptak a szobrászati anyagban.223 Meg kell még említenem, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őriznek egy valószínűleg még 1910 előtti Ülő asszony224 (53. kép) című szobrot, melyen Pásztor János – Rubleztky Géza szignó van. Közös művük írott forrásokból és dokumentációkból nem ismert, viszont a szobor megformálása és kevésbé naturalisztikus portré felfogása azt sugallja, hogy inkább Rubletzky Géza munkája. A női fej formája és arckaraktere kifejezett hasonlóságot mutat későbbi női portréival. Feltételezésem szerint – ismerve későbbi sorsukat, – s feltéve, ha egy tényleg közös mű, együtt csak Hódmezővásárhelyen készíthették. A jövőbeni kutatások során Rubletzky Géza munkásságának feldolgozása is még sok új érdekes adalékkal szolgálhat művésztársaival kapcsolatban is.
A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei
A szentesi katolikus egyházközség megbízását a Szent Anna templom falképeinek megfestésére Endre Béla vállalta el Rudnay Gyula segítségét kérve 1910 tavaszán. A megrendelésről dokumentáció valószínűleg maradt fenn az egyházi oldalról, ezek felkutatása a jövőbeni feladatok egyike lesz. A falképeket a két mester 1910. október közepére, több hónapos megfeszített munkával fejezte be. Tornyai János („Páter Tornyai”) ál- és gúnynéven három cikkből álló sorozatot írt barátai munkájáról.225 Ebből értesülünk arról, hogy kivitelezést két nagyobb szakaszra osztották, először a szentélyt, a szentély diadalívét és a főhajó szentélyhez legközelebb eső boltszakaszát festették ki. Majd a teljes állványzatot áthelyezték a főhajó másik felébe. A Tornyai223
Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRI GYÖNGYI – O.
JOBBÁGYI ZSUZSA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986.] /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2./ 168. 224
Ülő asszony. Móra Ferenc Múzeum (Szeged) Ltsz.: 82.31. bronz, 38 cm. j.l.: Pásztor J. Rubleztky G.
Vásárlás Joó József gyűjteményéből, Szeged, 1982. 225
PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknak magyarázattyok és
elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyula közös munkájok.) In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176.; II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192.; III. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201.
XCVI
cikkek világosan leírják az elkészült részek ikonográfiai programját is. A szentély kupolaszerű boltozatán található egy Angyali Üdvözlet jelenet. Majd a főhajó boltszakaszainak középső felületére stukkótagozattal körbefont jelentek kerültek Jézus életéből. A napkeleti bölcsek imádják a kis Jézust, A gyermek Jézus tanítja a bölcseket, Hegyi beszéd, Golgota, Krisztus feltámadása jelenetek sorakoznak egymás után egészen a főhomlokzati oldal karzatáig. Tornyai feljegyezte még azt is, hogy a sekrestyében található egy Jézus bemutatása, a torony alatt átvezető főbejárat és az orgonának is helyet adó karzat felett egy Szent István király falkép, míg a karzat alatti bal oldali szentélybe egy Pietà került. Ezeken túl mindegyik a főhajó oldalán lévő ablak alá helyezték el egy-egy apostol mellképét, egy-egy „medallionban” s mindezeket egy folyamatos díszítő vonalminta felfestésével kötötték össze. A festés első szakasza és az első állványzat lebontása után a helyiek és a már elkészült falképeket megnéző egyházi személyek élesen kritizálták az alkotásokat, mondván, hogy a két mester nem elég „színesen” vitelezte ki őket, s határozottan felszólították a két mestert, hogy a következő szakaszban olyan színeket alkalmazzanak, melyeket ők nem láttak helyesnek.. Ennek következtében – Rudnay egy későbbi levele szerint – elviselhetetlenül színesek lettek, ami Rudnaynak nagyon fájt, ő szinte egész munkásságában tartózkodott néhány szín használatától. Emiatt történhetett az is, hogy évek múlva emlékeibe idézve a szentesi munkát, elhatárolódott tőle, s sohasem tartotta, érezte igazán a sajátjának. A két munkafázis közötti hatalmas különbség az 1910 nyár végén Szentesre látogató Tornyainak is feltűnt, a magyarázatot meg is fogalmazta.226 Tornyai értékítéletében a két művésznek meg kellett küzdenie egy „farizeus invázióval”, mely a barokkos túlzások továbbvitelét kényszerítette rájuk, miközben ők egy színekben visszafogottabb „diskrét, halk, de értelmes” falkép-együttest kívántak létrehozni. A nyomás viszont akkora volt rajuk, hogy elhagyják „a letompított, diskrét színeket”, hogy nem tudtak ezzel szembeszállni és átfestették, erősebb színűre komponálták a jelenteket. Tornyai kiemelte, hogy sok esetben rögtön a falra rajzoltak meg egyes kompozíciókat, s amíg az egyik – valószínűleg Endre Béla – lent állva irányította a lendületesen dolgozó és biztos rajzkészséggel rendelkező Rudnayt. Az elkészült munka már Tornyai tetszését sem nyerte el igazán, talán ennek is köszönhető A Jövendőben megjelent cikk ironikus hangvétele. 226
U. o. II. rész 191.
XCVII
A Szent Anna templom jelenlegi állapotában még elkeserítőbb. Azóta átfestették és kiegészítettek a falképeket, sőt a főhajó boltozatán két új képsorozatot is elkezdtek. A ráfestéseket helyi, vállalkozó szellemű személyek készítették, valószínűleg erősen megváltoztatva az eredeti rajzokat. Az új részek és a vélt átfestések egészen gyenge, mindenfajta kvalitást nélkülöző rajzok és színezések. Bármilyen rosszul is sikerült Endre és Rudnay munkája, a mostaniakat valószínűleg még így is messze felülmúlták. László Emőke Endréről írott szakdolgozatában – bár arról már értesült, hogy Rudnay később elítélendőnek tartotta saját munkájukat – még nem tudott arról, hogy voltak változtatások a második világháború utáni években. A helyszíni bejárás során lehetőségem volt az egyházközség kántorával találkozni, aki a karzat alatti oldalkápolna freskójáról és a szentélyről vélte azt, hogy csak azok az eredeti Rudnay-munkák, Endre Béla közreműködését nem ismerve. Az oldalkápolna Pietà-ábrázolása (54. kép) tényleg teljesen eltér a többi falképtől. Itt a sötét árnyalatú, fekete-kék színek dominálnak, s emellett érzékelhető a rajzbeli összefogottság, a halott Krisztus és Mária portréi kifejezőek, érzelemmel telítettek.227 Véleményem szerint, ha nem is teljesen, de néhány részt átfestettek a szentélyben található Angyali üdvözlet-kompozícióban (55. kép) is. A szentély négyzetes alaprajzú terének négy sarka fölött, de már a kupola felületéhez átvezető alsó részén álló négy angyal is mintha át lenne festve, egyik sem igazán kifejező. A Tornyai-szövegekből tudjuk, hogy a szentély kupola falképének felületét – kivéve a jelenet hátterét és alakjait – mozaikszerűen képezték ki eredetileg is, mely lényegében ma is megfelel a 1910-es leírásnak. Maga a kompozíció is különbözik a főhajó freskóitól, itt a sötét kékes-lilás színek együttese némi hideg, de formatartó, szolid eleganciát kölcsönöz a képnek. A háttér örvénylő színnyalábjai pedig, mintegy közelivé hozzák a kifejezni akart transzcendens teret. A másik, külön figyelmet érdemlő falkép-csoport a szentélyt és a főhajót elválasztó diadalív főhajó felöli oldalán lévő együttes, melyek egységes rajzi megformáltsága, visszafogottabb színvilága arra a következtetésre vezetett, hogy talán ez a falrész nem átfestett, hanem Endre és Rudnay „becsületes” munkája.
227
A képmellékletben közölt reprodukción a kép szélei néhol torzulnak a templomfal vakolati
egyenetlenségei miatt. A képek sajnálatos torzulására utalt már Tornyai is cikkeiben.
XCVIII
Iparművészeti célok: a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe228
Smurák József aradi vállalkozó 1911-ben kereste meg Hódmezővásárhely városának vezetését, miszerint a helyi agyagipar és gölöncsérség hagyományaira építve agyag- és kőedénygyárat szeretne létrehozni Hódmezővásárhelyen. Az alapítás körülményeivel és az előkészítési tervekkel kapcsolatban számos részlet homályba veszett. Nem ismert például az sem, hogy mikor és hogyan vették fel a kapcsolatot a vásárhelyi művészek Smurákkal, annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha közös kezdeményezés lett volna. A megmaradt iratanyag és korabeli sajtó források alapján lehet igazán jól tájékozódni az itt folyt munka felöl. A gyár későbbi sorsa sajnos itt sem segíti elő a kutatást, sőt az 1912-14 közötti első, nagy lelkesedéssel és sok vitával teli első években keletkezett munkák közül nagyon kevés biztosan erre az időszakra datálható művet ismerünk. Magángyűjteményekben léteznek korai, szignált művek, közgyűjteményekben számuk csekély. A majolikatelep kezdeteinél Tornyai és Endre Béla szerepe a kiemelkedő, ők vállaltak nagy szerepet a létrehozásban és az indulásnál a koncepció kidolgozásában, Smurákkal együtt, akivel természetesen hamar jó baráti kapcsolatot alakítottak ki. Az ötletet több forrásból meríthették. Egyrészt Endre Béla egyik nagybátyja is birtokolt agyagipari vállalkozást, nála létezhetett egy ilyen családi indítatás is. Másrészt 1898 és 1907 között már működött Hódmezővásárhelyen egy ún. Állami Agyagipari Gyakorló Műhely, melyet még azzal a céllal hoztak létre, hogy a fejlett és nagy múlttal rendelkező vásárhelyi fazekasság főként használati edényeket előállító profilját a díszedény gyártás felé orientálják és a régi mestereket új technikák felhasználására tanítsák. A Műhely azonban mindössze alig egy évtizedig állt fenn.229 Ezek mellett nem szabad
tagadni
Smurák
József
szerepét
sem,
valószínűleg
vállalkozóként
együttműködési lehetőséget kínált és megélhetést jósolt a művészeknek és az alkalmazottaknak is. Tudjuk, hogy állami támogatás felvételét is tervezték, az 1907-es iparpártoló törvény, minden új iparágat meghonosító kezdeményezést anyagi támogatásban részesített. 228
A korabeli források két névváltozatot is használnak: Agyagipar Telep és Agyagipari Telep is előfordul.
229
KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978.
240-241.
XCIX
A társulási nyilatkozatot 1912. február 5-én írta alá Endre Béla, Kallós Ede, Pásztor János, Rubletzky Géza, Smurák József, Tornyai János és Weisz Mihály (56. kép). Az eredeti elképzelés szerint a művésztagok felelősek a „művészeti” vezetésért, azaz kötelesek alkotni, terveket szolgáltatni a gyár számára kivitelezés céljából. Ezeket pedig a régi vásárhelyi fazekas technikákat jól ismerő alkalmazottak kivitelezik a Smurák József számára a város által bérbe adott egykori Hajda-vendéglő épületében, melynek helyén épült fel a ma is álló Majolikagyár. Az előállítandó termékek fajtáit nem határozták meg előre, ezen a téren a legnagyobb rugalmassággal terveztek. A hagyományos értelemben vett dísztárgyakat gyártottak, mindegyiket egyedi tervek alapján, egyedi kivitelben. Ezek között voltak a helyi fazekasság által gyártott tárgyak díszkivitelű változatai, mint például a díszkancsók, dísztálak, míg egy másik csoportba sorolható a polgári életforma lakásdíszítési igényeit megcélzó termékcsoport, mint például Pásztor és Medgyessy szobrainak kicsinyített változatai, kis méretű reliefek, asztali dísztárgyak, vagy kis méretű használati tárgyak (pl. papírnehezékek). A művészek levelezéséből kiderül még az is, hogy érdeklődtek épületdíszítési megrendelés iránt is. A Majolikatelep egyik legfontosabb elve az volt, hogy a művészek által tervezett tárgyak mindig egyedi tervezésű, saját tervező által szignált munkák legyenek. Kiállításaikon is név szerint elkülönített munkákat mutattak be. Az 1914-b en bekövetkezett leállásig tartott kiállításokon is mindig így, alkotónként kiállítva szerepeltek, megadva a lehetőséget, hogy a néző vagy az újságíró egy-egy művész összes kivitelezett alkotását a többiekétől elkülönítve láthassa. Tornyai és Endre kezdetben az ügyviteli munkák miatt számos feljegyzést, pénzügyi számvitelt készített, de ezek rekonstrukciós célú felhasználhatósága korlátozott, konkrét műveket nem lehet tetten érni bennük. Endre Béla tervezői munkássága viszont jól dokumentált, számos vázlata, mintaformája fennmaradt, részben a Tornyai János Múzeumban (57-58. kép), részben a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A datált részekből következtetve ezek korai tervei lehettek. A rajzok több különböző ornamentikarendszer és díszítési rendszer kidolgozásáról tanúskodnak. Azt, hogy e tervek milyen formában kerültek át a gyakorlatba, nem tudjuk pontosan megítélni. A gyár alapításának hatvanadik évfordulójára emlékező kiállításon volt összegyűjtve a legtöbb, a gyár korai időszakából
C
való munka, 230 ám ezek száma is töredékes az egykor elkészült összes munkához képest. A figurális munkák közül a legtöbb kisméretű dísztárgyat Pásztor munkái alapján vitelezték ki. Ez főleg már korábban elkészült szobrainak több példányban való sokszorosítását jelentette (Hógolyózó gyerekek, Bányász, Búcsú, Baba, Menyasszony, Leányfej). Medgyessy Ferenc, aki 1913-ban kapcsolódott be a munkába Három női akt (engóbos dombormű sárga mázzal) majd Kölyökszörny, Súroló asszony, Kis béka, Macskák, Kosarat tartó figura című munkáival. Ezek közül eredetiben már csak kevés ismert, néhány megtalálható a debreceni Déri Múzeumba került Medgyessy anyagban. Kallós, aki a majolikatelep budapesti ügyeit intézte, bizonyára részt vett a munkában is, de tőle konkrét alkotások nem ismertek. A negyedik szobrász, Rubletzky Géza, akinek ezer koronás alapítótag-díját Tornyai hitelezte, s az ebből adódó konfliktus miatt nem gyártották le egyetlen művét sem. Az első három kiállítás anyagában szerepeltek még Endre Béla, Tornyai János díszedényei is, illetve Nemes Marcell által készített skiccek és vázlatok. A legendás műgyűjtő 1912 nyarán ezer koronával kisegítette az induló telepet, valószínűleg Kallós és Tornyai személyes közbenjárása után, de cserébe azt kérte, hogy vázlatok alapján állítsák elő műveit.231 Az első három kiállítás nagyon sikeres volt, Makón, Szegeden és Vásárhelyen sok vásárlójuk akadt. A gyár azonban nem tudott tovább fennmaradni, sőt személyes ellentétek forrásává, barátságok szakítójává is vált. A jól induló kezdeményezésnek végül azonban egyértelműen a háború miatt kellett leállnia, hiszen az alkalmazottak nagy részének is be kellett vonulnia, a hadiállapot blokkolt számos lehetőséget. Az iparművészetek iránti érdeklődés a képzőművészek részéről a korszakban sok helyen és sok formában létezett Magyarországon, de az európai művésztelepek többségénél is, így Gödöllőn és Kecskeméten is.
230
A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRI GYULA.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972. 231
Nemes Marcell 1930-as halálakor a hódmezővásárhelyi napilapokban megjelent cikkek szerint a
jánoshalmai születésétű műgyűjtő kötődése a városhoz mélyebb a majolikatelep anyagi támogatásánál. A vásárhelyi újságíró szerint gyermekkorában itt élt, nővérei halálakor még életben voltak, közölte családfájukat. Számos adat maradt fenn Nemes Marcell vásárhelyi kapcsolatairól, ezeket még alaposabb kutatások a jövőben pontosíthatják.
CI
VIII. Művészek és a helyi társadalom
A következő fejezetben a művészek és a helyi társadalom viszonyát szeretném elemezni, bemutatni. Az utóbbi időben a magyarországi művésztelepek, konkrétan Nagybánya kapcsán Szücs György vetette fel a „Magyar Vadak” kiállítási katalógusban,232 hogy milyen fontos lenne kutatni a művészek és a helyi társadalom viszonyát, s ennek megismerése számos új szemponthoz segítheti hozzá a művészettörténeti
kutatásokat.
A
két
világháború
közötti
művésztelepekkel
kapcsolatban Tóth Antal is felhívta erre a figyelmet.233 Dolgozatom zárófejezetében tehát arra teszek kísérletet, hogy az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt művészeket társadalmi szerepvállalásaik fényében vizsgáljam meg, és azt mutassam be, hogy milyen intézményekkel álltak a kapcsolatban, hol, hogyan és milyen körülmények között élték életüket, s mindezek hogyan, miként befolyásolták művészetüket, világképüket. Nem utolsó sorban pedig a művészeket mint a helyi értelmiség fontos, kiemelkedő egyéniségeit állítom reflektorfénybe, azért hogy megérthessük, hogy milyen fontos és megtermékenyítő szerepük volt a kisváros társadalmában. A jövőben ezen a területen is további összehasonlító vizsgálatok szükségesek, hiszen tudjuk, hogy számtalan magyar városban éltek hasonlóan termékenyen kezdeményező művészek.
1. Tornyai programadása
Az 1900. február 10-én Tornyai János Népünk és művészet címmel beszédet tartott a hódmezővásárhelyi Ipar- és Gazdasági Egyletben, melynek szövegét pár héttel később publikálták.234 Tornyai szövege a „vásárhelyies” retorikai fordulatok és elemek mellett számtalan továbbgondolásra ösztönző elemet tartalmaz. Gyakorlatilag egy programot fogalmazott meg, mely a város kulturális előreléptetését célozta meg. Meghatározta, 232
SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig.
Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./ 233
TÓTH ANTAL: Művésztelepek. In: Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR.
Budapest, Akadémiai, 1985. 79-81. 234
TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti
szépirodalmi melléklet. 2-5.
CII
hogy miben kellene változnia, fejlődnie a városnak, és ami a legfontosabb, hogy ő a saját részéről milyen személyes vállalásokat tudna tenni. Tornyai egyik legfontosabb meglátása emellett az, hogy a kevésbé polgárosodott, de nagy lélekszámú városban is ki lehet, és ki kell formálni a művészet iránt érdeklődő közönséget, mely szívesen támogatná a városban élő művészeket. Ezt a kezdeményezést viszont a művészek részéről kell beindítani, méghozzá úgy, hogy felhívják a város lakosainak figyelmét a művészet értékére. A művészetek pártolásában előrébb járó településeket is felsorolt, illetve a korszak művészetpártoló politikusait is, akiknek szellemiségét kívánta Hódmezővásárhelyen is megismertetni. Szerinte az alföldi város ezzel tudna részt venni az ország és a nemzet kulturális életében, egy újabb téglát hozzátenni a nemzeti kultúrához és művelődéshez. Ennek az alapját helyi szinten kell elkezdeni ismeretterjesztő előadásokkal, kiállítások szervezésével, múzeum- és könyvtáralapítással. A helyi közösségért tett áldozatvállalás ilyen formái fogják csak létrehozni a művészek és a közönség egymásért való, értékgyarapító szimbiózisát. A szöveg, ma olvasva jól tükrözi a századforduló művészet- és kultúrapártoló értelmiségének lelkesedését, s azt, hogy Tornyai életének következő időszakában mennyire tudatosan törekedett célkitűzései elérésére, s ez a fajta lelkesedése a számtalan sikert és eredményt követően csak sok személyes csalódás után tört csak meg, több mint egy évtized múlva.
2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok
A
hódmezővásárhelyi
művészek
tevékenységét
korszakunkban
mindvégig
támogatta egy szorosabb értelemben vett értelmiségi, baráti kör. Ha röviden is, de szeretnék szólni róluk, mert közöttük többen megérdemlik a figyelmet, és helyzetük jól bizonyítja azt, hogy a 20. század első évtizedében a képzőművészek jelenléte hogyan tudta bizonyos kérdésekben mobilizálni a kisvárosi társadalmat, a művészet iránt érdeklődő polgárokat, a fiatalokat, akik, ha maguk nem is lettek képzőművészek, sokat hozzá tudtak tenni a „vásárhelyi reformnemzedék” munkájához. Mindenek előtt Kiss Lajost kell kiemelnem, aki színészeti iskolát végzett, és tért vissza Hódmezővásárhelyre. Nem sokkal a századforduló után már barátságba került Tornyaiékkal, s ez évtizedeken át tartott. Részt vett Tornyai kezdeményezte néprajzi
CIII
gyűjtésekben, aktívan segédkezett, innen eredt néprajzi érdeklődése is. Az 1904-es kiállítás néprajzi anyagát ő is rendezte, a megkeresett országos intézményekkel való kapcsolatfelvétel és együttműködés tette Bátky Zsigmondot és Seemayer Vilbáldot személyes ismerősévé. A megalakított néprajzi múzeum első őre volt, de megélhetést biztosító állást nem sikerült kapnia. 1912 novemberében Nyíregyházára múzeumőrnek nevezték ki, s bár elszakadt a vásárhelyi művészbarátoktól, levelezésben tartották a kapcsolatot. Vásárhelyi és nyíregyházi tapasztalatai és körülményei tették lehetővé, hogy a magyar etnográfia egyik kiemelkedő szerzőjévé váljon. Közel három évtized múltán hosszú adatgyűjtés után vállalkozott sokszor idézett visszaemlékezéseinek megírására. A vásárhelyi művészek egyik legfontosabb „hivatalos” támogatójának a városi tanácsnokként dolgozó Gonda Józsefet aposztrofálhatjuk. A nagyműveltségű városi tanácsnok és egyben irodalmár, költő több lapot is indított, ő volt a Vásárhelyi Ellenzék és A Jövendő alapító szerkesztője is. Ezek mellett rendszeresen publikált a helyi és a szegedi sajtóban is, de országos irodalmi lapok is közölték műveit, így a Nyugat is. A függetlenségi érzelmű, de később a polgári radikálisok reform követeléseit elsajátító Gonda élete utolsó éveiben a Nyugat, a Huszadik század és a Társadalomtudományi Társaság eszméinek aktív vásárhelyi közvetítője lett. Önálló kötetben, Semper idem címmel235 jelentették meg tanulmányait, publicisztikai írásait, melyek többsége társadalmi, politikai és kulturális kérdésekkel foglalkozott, de voltak köztük festészeti témájúak is. A kötet bevezetőjét Ignotus írta, Gonda elküldte az általa szinte rajongásig kedvelt Adynak Párizsba is, aki ugyancsak olvasta, értékelte. A könyvre szinte minden nagyobb folyóiratban reflektáltak, jelent meg róla ismertetés. Endre Béla gyűjtötte össze ezeket és szerkesztette egy kétíves kiadványba, a címlap metszetét Darvassy István készítette.236 Gonda 1912 karácsonyán még cikket közölt a majolika kiállításról,237 azonban pár nap múlva az elmezavarodottság jelei mutatkoztak rajta, nem épült fel, 1913 áprilisában Budapesten halt meg. Személyében a művészek talán legértőbb és 235
GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák. Békéscsaba,
Tevan Andor, 1912. 236
Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti és társadalombölcseleti essayiről.
Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA. [Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.] 237
GONDA JÓZSEF: A Kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf., 1912. december
25. 307. sz. 4.
CIV
leglelkesebb támogatójukat vesztették el, aki személyes kapcsolatai, ismeretségei lévén valószínűleg még sokat segíthetett volna nekik. A Vásárhelyi Ellenzék című Gonda-lap másik szerkesztője és cikkírója Espersit János volt. A később Makóra került ügyvéd ugyancsak számos cikket, ismertetést írt a vásárhelyi művészekről, rendszeresen részt vett a fiatal vásárhelyi értelmiségiek találkozóin, irodalmi felolvasásain. Barátsága többek számára meghatározó volt, később, immár a csanádi megyeszékhelyen élve, mindig nagy lelkesedéssel szervezte a vásárhelyi művészek ottani kiállításait. A Juhász Gyula barátjaként és a makói gimnazista tehetség, József Attila felfedezőjeként ismertebbé vált Espersit barátai révén nagy festmény- és könyv-gyűjteménnyel rendelkezett, ezek egy része ma a makói múzeum tulajdonában van. Irodalmi érdeklődésével tűnt ki Simonka György és Bibó Lajos is. Mindketten az 1890-es évek szülötteként, relatíve későn, 1910 körül, de rögtön a gimnáziumi tanulmányaik után bekapcsolódtak a város irodalmi életébe, Gonda József segítségével publikálták első műveiket. Simonka több visszaemlékezést is írt, melyek számos érdekes epidózot mesélnek el Fényes Adolf vásárhelyi látogatásától kezdve a Gonda és Simonka által közösen szervezett 1911. áprilisi Nyugat-estig. 1911 nyarán Párizsba utazott tanulni, s ahogy megörökítette, Tornyai a pályaudvaron azzal búcsúzott tőle, hogy csak Cézanne-t tanulmányozza a francia fővárosban. 238 Mint tudjuk, az ő tetszését kevésbé nyerte el a francia mester. A vásárhelyi művészek fotózással kapcsolatos ügyekben Várady Gyula mellett Plohn Józseffel működtek együtt, akinek fotóműterme már a századforduló óta nyitva állt a Vásárhelyen tartózkodó művészek előtt. 1903-ben elkészítette az azóta emblematikussá vált fotósorozatát a még élő, öreg, negyvennyolcas vásárhelyi honvédekről. Ezek mellett ő készítette Tornyai modellfotóit, a Jusshoz és további műveihez, illetve készített számos néprajzi tárgyú, dokumentumértékű fotósorozatot. A vásárhelyi művészek köréhez tartozott még az építész, Borsos József, aki ebben az időszakban Hódmezővásárhely főépítészeként tevékenykedett. Ezt az állását 1908ban a debrecenire cserélte, s számos ottani fontos építkezés fűződik a nevéhez. 238
SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely, 1964. 95-99.
és SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTA MKI Lexikongyűjtemény)
CV
Vásárhelyen a vizsgált időszakban felépítette a tabáni és újvárosi templomot. Jellegzetesen alkalmazott építőanyagaként a vásárhelyi préstégla szolgált. Debrecenbe költözése utáni is tartotta a kapcsolatot a hódmezővásárhelyiekkel, Endre Béla 1912-ben meglátogatta. Borsos tervezte, hogy megrendelésekkel segíti a Majolikatelepet, amely a két világháború között meg is valósult. Az 1904-es vásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás szervezőbizottságának vezetője, a Tornyaival egyidős Szalay József városi rendőrfőkapitány volt, az ő segítségével valósulhatott meg a kiállítás képző- és népművészeti részlege. Az előkészítő munka során megbeszélések alatt nyerte el a művészek szimpátiáját. A városi könyvtár első felügyelője is ő lett. Későbbi hivatali utódjával, Szathmáry Tihamérral is hasonló a helyzet, ő egészen közeli barátságban volt szinte mindegyik vásárhelyi művésszel. Maga is amatőr költő és rajzoló volt, verseit álnéven adták ki, Tornyai munkáiról készített karikatúrarajzai az 1908-as Tornyai-kiállítás zárása előtti napokban lettek kiállítva a festő műveivel azonos kiállítótérben. Pásztor János kútszobor-tervét újságcikkben népszerűsítette. A művészek egyik legjobb barátja Balogh Tamás volt, aki ugyancsak rendszeresen részt vett a művészek baráti körének összejövetelein, irodalmi érdeklődése sokszor a középpontba állította. 1909-ben Párizsban tanult, onnan hazatért szülővárosába. Rudnay Gyula közeli barátja volt, egy időszakban Rudnay lakott a Balogh-családnál. A művészeket nem csak szellemiekben, de képvásárlásokkal és megrendelésekkel is támogatta Vetró Lajos Endre. A városi tanácsnok, újságkiadó nyomdász, kiadó két humorisztikus lap indítására tett kísérletet, melyek azonban alig értek meg néhány számot,
viszont
rendszeresen
közölt
rajzokat,
karikatúrákat
vásárhelyi
képzőművészekről. Ő maga is írt, ő publikálta az 1909-ben elhunyt, híres vásárhelyi cigányprímás, Czutor Béla életrajzát. A korai időszakban, főleg az 1904-es kiállítás időszakában Finy Béla gyógyszerész volt a másik fontos támogatójuk. Számos alkalommal a főtérhez közel eső patikájában gyűltek össze a művészek megbeszélés céljából. A
bemutatott
személyek
szoros
kapcsolatban
voltak
a
művészekkel,
gondolataikkal, cselekedeteikkel befolyásolták őket. Találó módon Kőszegfalvi Ferenc helytörténész a dualizmuskori Hódmezővásárhely kulturális életének bemutatásakor „a reformnemzedéknek” nevezte ezen generáció tagjait.
CVI
3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek
A Hódmezővásárhelyen dolgozó művészek között Tornyai és Endre Béla kezdeményező szerepe vitathatatlan. Mindketten minden alkalommal részt vettek a városban alapított kulturális egyesületekben, azokat azonban már nem sikerült hosszú távon fennmaradó, eredményes munkát folytató egyesületekké fejleszteni. A környező városokban (Szeged, Arad) az ilyen kulturális vagy képzőművészeti célú egyesületek eredményesebb tevékenységet fejtettek ki (pl. képzőművészeti kiállítások és képvásárok stb.) A Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet 1907. március 19-én alakult meg, ám viszonylag keveset tudunk róla. Mint szervezeti keret – úgy tűnik – egyáltalán nem vált be. Az alapítás után áprilisban egy „művészestélyt” is szerveztek, ahol minél több támogatót szerettek volna megnyerni a képzőművészetnek, ezért vendégeiket változatos programokkal várták. Hasonló kezdeményezés volt 1907-ben az Aradi Képző- és Iparművészeti Egyesület, vagy egy évtizeddel korábban, az 1898-as Szegedi Képzőművészeti Egyesület, vagy az 1902-es Debreceni Műpártoló Egyesület. Ezek hatékonyabb működését és legalább az első világháborúig való fennmaradását elősegíthette – feltételezésem szerint – ,hogy aktívan együttműködtek az OMKT-val és a Nemzeti Szalonnal, illetve hogy polgárosodottabb közegben működtek, nagyobb tagsággal rendelkeztek. A másik művészeti társaság alapítása 1909 decemberében történt s a Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör nevet kapta. A társaság három „tagozatból” állt, létezett egy irodalmi, egy képzőművészeti és egy zenei részleg. Az egylet tevékenységéről ugyancsak keveset tudnunk. A megszűnés okai azonban világosak. Gonda József a Társadalomtudományi Társaság hódmezővásárhelyi tagozatának megalakulásával kapcsolatban írt cikkében kifejtette, hogy az előző kulturális egylet tagsága végzetesen megosztott volt a művészeti kérdésekben konzervatívok és modern szemléletűek álltak egymással szemben. Ezért nem lehetett tartós ennek a társaságnak a léte, hamar fel kellett oszlania.
4. Művészek és a kisvárosi politikum
CVII
A vásárhelyi művészek aktív politikai szerepet nem vállaltak, viszont közéleti tevékenységükből kifolyólag rendszeresen kapcsolatban álltak a helyi közélet vezetőivel. Azt hitték és gondolták talán mindvégig (s főleg a közügyek iránt érzékenyebb Endre és Tornyai), hogy nem kaptak elég támogatást egy „hivatalos” művésztelep megalapításához. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy pályájuk kezdetén Tornyai és Pásztor városi ösztöndíjat vettek igénybe párizsi útjuk során, mely, ha ugyan szűkös volt is, arra azonban elegendőnek bizonyult, hogy a kiutazást és a kezdeteket ott biztosítani tudják. Adamovits Sándor viszont már a vásárhelyi Takarékpénztártól kapott anyagi segítséget brüsszeli tanulmányainak elvégzéséhez. A város Tornyait mint magánszemélyt is kisegítette: 1906 őszén a város közgyűlése ezer korona összeget szavazott meg orvosi költségeire. A város nem állt ellen a helyi „híresség”
segítségére
sietni,
Tornyai
felépült,
a
város
ekkori
vezetésének
mindenképpen hálával tartozott. A protokoll szerint kiállításainak megnyitóira – a városon kívűl is – mindig meghívta regnáló főispánokat, polgármestereket. Ugyanígy tett Endre Béla is, akit családi hátteréből következően a nagybirtokkal rendelkező, több főispánt is kiállító Petrovics- és Návay- család tagjaival is tartott fenn kapcsolatot. Ők rendszeresen vásároltak a vásárhelyi művészektől, főleg makói kiállításaik alkalmával. Návay Lajost, mint kultúrapártoló politikust tisztelték, valószínűleg jobban, mint a korabeli hódmezővásárhelyi politikustársait.
5. Múzeumalapítás
A 20. század első évtizedében számos vidéki városban alapítottak közgyűjteményt, múzeumot. Ekkor alakultak meg a helyi múzeumi egyesületek, kultúrapártoló szervezetek, melyek feladatuknak tekintették az adott helyi közösség identitásának meghatározását, a közösség, a város, történeti, művészeti, építészeti emlékeinek bemutatásával. Különböző típusú gyűjteményekre alapozva, nagyon eltérő arculattal, de közel egységesen bontakozott ki a dualizmus-korában. A nagyobb főúri vagy egyházi gyűjteményekkel nem rendelkező Hódmezővásárhelyen a gyűjteményszervezés feladata már a századforduló utáni években a művészekre hárult. Ők és támogatóik vetették fel először a néprajzi tárgyú múzeum ötletét, melyet végül Tornyai, Kiss Lajos és Endre
CVIII
Béla 1904-ben elkezdett gyűjtése határozott meg.239 A város alapító-okirattal ismerte el az intézményt, 1905 tekinthető a múzeumalapítás évének. A gyűjtemény és elhelyezésének kérdése azonban még hosszan elhúzódott, Kiss Lajosnak, mint először díjtalan, később fizetett őrnek többször kellett az egész gyűjteményt költöztetnie. 1906 szeptemberében Tornyai János azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy hitelezzenek számára ezer koronát budapesti gyógykezelése számára, amiért cserébe a városnak adományozza saját néprajzi gyűjteményét. A kérés megvalósult, 1906. október 5. és 8. között Finy Béla és Szathmáry Tihamér vették át az anyagot a Serház-éri kaszárnyában. A múzeumi gyűjtemény korai történetét Kiss Lajos visszaemlékezésében dolgozta fel részletesen.240
6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei
A Tornyai-beszéd másik fontos elemének, a közönség „szépre való nevelésének” egyik fontos eszközének a kiállítás-szervezést tartotta. A már többször említett 1904-es kiállításon túl, az egyes művészek és a majolikatelep is kiállított a városban, míg az 1910-es években egyre gyakoribbá válnak, az országos tendenciáknak megfelelően a csoportos és egyéni vándorkiállítások. 1910 körül már évente három, négy kiállítás is volt a városban. Az általam tárgyalt művészek szempontjából, Tornyai János 1908-09es és 1911-es, Pásztor Jánosnak az 1909-es, Rubletzky Gézának az 1912-es, Endre Bélának és Majolikatelepnek az 1912-es közös kiállítása és ezzel egyszerre nyitva tartó Kovács Mári kiállítás érdemel figyelmet. A kiállításoknak több helyszíne volt, az 1904-es képző- és népművészeti kiállítást a Városháza arra átalakított dísztermeiben, Tornyai 1908-as kiállítását az alig egy éve épült új Takarékpénztár banképületének első emeleti nagytermében, a Pásztor kiállítást az ún. Görög-palota egyik termében tartották. A három helyszín mind a főtéren van. Rubletzky a Serház-téri kaszárnyában lévő saját műtermében, Endre Béla és a majolika kiállítás a Református Főgimnázium tornatermében valósult meg. Kovács Mári kiállítása már a Fekete Sas szálló egyik termében realizálódott, ahol több egyéb 239
DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum,
2004. /Múzeumi Műhely 3./ 240
KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n. [1958]
CIX
kiállítást is tartottak még. Ezen kívül közkedvelt kiállítóhely volt még a Konstantin testvérek a főutcán álló nagy belmagasságú üzletháza is. A kiállítási helyszínek fenti szórtsága mutatja a fő problémát: a „nagy kiállítótér” hiányát. A korszakban már számos cikk született egy kultúrpalota érdekében, a legfontosabb írás talán Endre Béláé, aki 1912-ben panaszolta el a város újságolvasó közönségének, hogy mennyire szükség volna egy ilyen jellegű középületre. A könyvtár, a múzeum, az időszaki kiállítások befogadására alkalmas, előadóteremmel rendelkező kultúrpalota nem épült meg, az ösztönző szegedi és aradi példák ellenére sem.
7. A művészek a helyi sajtóban
A Hódmezővásárhelyen megjelenő sajtótermékek (lásd Bibliográfia – Helyi sajtó) sokat foglalkoztak a városban élő képzőművészekkel és a kulturális élettel is. Sajnos kevés összehasonlítási lehetőség nyílik ezen a téren más településekkel, egyedüli kivételt talán Nagybánya jelent, ahol a sajtóforrások egy része külön kötetbe gyűjtve meg is jelent Tímár Árpád szerkesztésében. A vásárhelyi napilapokban megjelent cikkeket két részre bonthatjuk: amelyeket maguk a művészek írtak és amelyek róluk szólnak. A vásárhelyi képzőművészek jelentős publikációs tevékenységet folytattak, Endre Béla több közügyben is hozzászólt a város életéhez, Tornyai ezt kevésbé tette meg, Rudnay például 1908-ban egy ellenvéleményt fogalmazott meg Gonda Józsefnek Pásztor János Vízmerítő kútszobrával szembeni kritikájára. A képzőművészeti témáról szóló cikkek egy része rövid, pár soros hír. Másik részük a művészek nem-helyi kiállításaival kapcsolatos beszámoló, sokszor értékes adatokkal, utalásokkal, háttér-információkkal. Megtalálhatók a köztéri szobrokkal vagy városi megrendelésekkel kapcsolatos hírek is. Külön kell megemlékeznünk a vásárhelyi kiállítások „sajtóvisszhangjáról”, melyek nemcsak hogy részletgazdagok, és sokszor már hetekkel a kiállítás megnyitása előtt felvezették az eseményt, de nap, mint nap beszámoltak az ott történetekről, sőt a vásárlásokról is. Ezek a cikkek szinte kivétel nélkül pozitívan, egyfajta kisebb sajtókampányt jelentettek az újságok hasábjain. Vetró Lajos Endre, Espersit János, Gonda József voltak azok, akik legtöbbet és leggyakrabban írtak a képzőművészetről, sokszor támogatásra, vásárlásra felszólítva a közönséget. A
CX
helyi sajtóban való rendszeres intenzív megjelenés ismertséget biztosított a művészeknek. A vásárhelyi sajtó dualizmuskori csúcsa kétségtelenül A Jövendő. A Gonda József főszerkesztésében megjelenő lap főként a korabeli polgári radikális folyóiratok, a Huszadik Század eszméit és a Nyugat irodalmi világát népszerűsítette és mutatta be, s mindehhez toldott hozzá publicisztikát a helyi ügyekről, saját szerzők tollából. A képzőművészek közül Endre Béla, Szöri József, Tornyai János írtak művészeti kérdésekről. 1911-től a lap alkalmazásába állt Gyöngyösi Nándor és Keleti Armand budapesti újságíró, ők főleg a fővárosi színházi és képzőművészeti kritikákat publikáltak. Gyöngyösi Nándor írt többek között a Nyolcak 1911-es kiállításáról is, Keleti Armand pedig egy-két eltérő ízlésű személy beszélgetésén keresztül mutatta be a budapesti kávéházi asztaloknál folyó vitákat a modern művészetről. Gyöngyösi Nándor írt tudósítást Tornyai Művészházban rendezett kiállításáról is.241 A szövegben a szerző saját szubjektív véleményének hangot adva Tornyai János képeinek világával való azonosulásának képtelenségéről írt, ami után a szerkesztőség elhatárolódott a cikk említett tartalmától, de leközölte azt. A polgári radikalizmus és progresszió iránt nyitott szerkesztésnek köszönhetően számos országosan is jegyzett szerző cikkét megtalálhatták benne a vásárhelyi olvasók. Jászi Oszkár, Balázs Béla, Ady Endre, Révész Béla, Ignotus, Erdős Renée, Garbai Sándor írásai feltételezhetően valamely más folyóiratban már megjelentek, onnan történt átvételek. A szegedi festő és ügyvéd Szöri József Tornyai bajai kiállításról írt,242 Endre Béla Neo-impresszionistáink címmel feltételezésem szerint a Könyves Kálmán Szalonban látott „Új Képek” kiállítás után vetette papírra gondolatait.243 Gonda és Tornyai több beszámolót is írt, a helyi közélet művészszereplőiről. A folyóirat két és fél éves először folyamatos, de utána akadozó kiadás után szűnt meg, egy évvel a szerkesztő, Gonda József halála előtt.
241
GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havi kiállításáról.
In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246. 242
SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 7-8.
243
ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8.
CXI
8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében
A Jövendő című folyóirat átvezet minket egy eddig még nem vizsgált területre, milyen kapcsolata volt a vásárhelyi művészeknek más művészeti ágakkal. Az irodalmi kapcsolatok nem csak A Jövendő és Gonda, Simonka, Espersit vagy a fiatal Bibó Lajos miatt fontosak, hanem a szegedi kapcsolatok, főleg Juhász Gyula és Kún József kapcsán. Juhász Szöri Józsefen keresztül ismerkedhetett meg a vásárhelyi művészekkel, Endre Béla képeinek megtekintése után írta az Olvadáskor és a Magyar táj, magyar ecsettel című verseit 1913-14-ben, bár az ismeretség 1905-6 körülre ment vissza. Maga is számos alkalommal megfordult Hódmezővásárhelyen, Endre Bélát temetésén 1928ben ő búcsúztatta. Munkái, versei biztosan ismertek és olvasottak voltak Vásárhelyen is. Hasonló a helyzet a költő, újságíró, műfordító Kún Józseffel is, aki cikkeiben, a szegedi kiállításokról adott tudósításaiban emlékezett meg a vásárhelyiekről. Tornyait személyes barátság fűzte Bródy Sándorhoz is, akinek egy könyve illusztrálásában vett részt. Ha Budapesten járt általában felkereste a Fészek kávéház asztalánál. Tornyai munkásságáról pozitív véleményt alakított ki Malonyay Dezső, aki írásaival – úgy tűnik – tudatosan támogatta a vásárhelyi festőt, bizonyos cikkei többszöri közléséhez is hozzájárult. Személyesen Lyka Károly közvetítése révén ismerkedtek meg, sőt, 1914 nyarán Malonyay Hódmezővásárhelyre látogatott, hogy anyagot gyűjtsön a soha el nem készült A Magyar nép művészete hatodik kötetéhez. Tornyai a népművészeti írások kapcsán érdeklődésből elolvasta Malonyay szépirodalmi munkáit is. Képzőművészeti írásait is biztosan ismerte. A kutatásaim során áttanulmányozott forrásokban említett irodalmi művek listája igen gazdag és változatos képet mutat. Kiss Lajos könyvében többször is utal arra a vásárhelyi művészekből és barátaikból álló társaságra, mely rendszeres időközönként, este összegyűlt, valamelyikük otthonában, ahol irodalmi felolvasásokat tartottak, melyek beszélgetésekbe, vitákba fordultak át.244 Olvasmányaik között biztosan szerepeltek az orosz 19. század nagy mesterei: Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij – az utóbbiból Rudnay olvasott fel. Szerepelt még – a részben Kún József által fordított – Wilde, de helyet kaptak a magyar történelmi regényírók, így Gárdonyi is, aki leginkább Kiss Lajos tetszését nyerte el. Hosszasabban nem szeretnék kitérni – a sokak által 244
KISS LAJOS 1957. 167-171.
CXII
evidenciaként kezelt - Ady Endre Új versek című kötetének elementáris hatására, de az biztos, hogy Tornyai leveleiben, naplóiban a legtöbbször Adyt idézte a magyar irodalom klasszikusai mellett (Petőfi, Vajda, Vörösmarty). Igen korán, már 1906-07-ben is rendszeresen említette az érmindszenti születésű költőt. A „magyar ugar” képe ugyancsak egy agyonhasznált metaforájává vált nemcsak az akkori, de a későbbi hódmezővásárhelyi művészekről szóló szakirodalmi, de főleg publicisztikai írásoknak. Tornyai olvasmányai szempontjából tehát a klasszikusok iránt is nyitott volt. Az igényes világirodalmat is olvasta, Dantétől Dickensig, jártak kezében a Schöpflin Aladár által szerkesztett Modernség Könyvtára sorozat darabjai, de lelkesedett a régi magyar szépirodalomért is, s ha volt lehetősége betérni kávéházba, ott mindig olvasott sajtót is. Rákóczival kapcsolatos 1905-06-os munkáihoz könyvtárból kölcsönzött könyveket és Budapesten vásárolt több forráskiadványt és feldolgozást a Rákócziszabadságharc korában való minél alaposabb elmélyülés érdekében. Szöri József életművének feldolgozója Apró Ferenc közli a szegedi festő olvasmányainak jegyzékét, amelyben számos olyan nevet találunk, mely megegyezik Tornyai preferenciáival. Így Szörinél és Tornyainál is megtalálhatók Anatole France, Gorkij, Taine és Zola művei is. Egy Simonka Györgyre vonatkozó Tornyai naplófeljegyzésből kiderül, hogy 1913-ban elküldte a Mártélyra költözött festőnek Knut Hamsun Az éhség, Goncsarov Oblomov című regényét és még egy Ibsen-művet is.245 Összefoglalva megállapítható, hogy a vásárhelyi képzőművészek irodalmi érdeklődését a teljes nyitottság jellemezte, irodalmár barátaiknak hatására a legújabb modern szépirodalmat is forgatták, de maguk is írtak. Tornyainak egy verse A Hétben is megjelent. Sok versét viszont levelei, naplói őrizték meg. Kiss Lajos visszaemlékezései végén közli egy 1909-ben írt esszéjét, mely a Tömörkény István által is megörökített paraszti világ hétköznapjaiba enged bepillantást, valószínűleg tehát a szegedi írót is sokat olvasták ekkoriban.
A zene területén ugyancsak ismert a művészek és baráti társaságuk érdeklődése. A hegedűk készítésével foglalkozó Várady Gyula és unokatestvére Rudnay, Endre Béla és Kiss Lajos nagyon jól hegedültek. Várady az 1907-es külföldre szóló állami ösztöndíját 245
MNG A. 22935/1989. TJ. N. 1913. 31. Az Ibsen mű címe elmosódott, olvashatatlan az eredeti
kéziratban.
CXIII
is a nyugati-európai hegedűkészítés műhelyeiben töltötte. Még elutazása előtt számtalan alkalommal játszottak együtt, néha ez mulatozásba is torkollott. Endre Béla tagja volt az 1909 októberében megalakult, hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek is. Endre Béla felesége, Török Zsófia viszont kitűnő népdal-énekesként adott rendszeresen esteket. Kifejezetten érdeklődtek a népzene és annak eszközei iránt, ezekből is sok került be ekkor a múzeumba. Tornyai leveleiből tudjuk, ezek megszólaltatása is foglalkoztatta őt. Kedvelték még a cigányzenét is, szívesen hallgatták őket közösen, sokszor volt tárgya beszélgetéseiknek is. S ha országos hírű cigányprímás érkezett a városba mindig meghallgatták.
9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei
A vásárhelyi művészek részére nem állt rendelkezésre a korabeli művésztelepek esetében több helyen kiépített műterem-ház. Emiatt a művészek alkotómunkája általában máshol történt, mint ahol az adott művész lakott. Megint más helyeken voltak a társas összejövetelek, így jobban tagolódtak a köz- és a magánszféra terei. A magánlakások és műtermek több felé helyezkedtek el a városban. Endre Béla édesapja halála után elköltözött, feladta addig műtermét. Az újat a Petőfi u. 25. szám alatt építette fel, majd évek múltán már családjával átköltözött a Fácán (ma: József Attila) utca 2. szám alá. Tornyai 1900-ban vett házat az árvízvédelemi kőfalon kívül levő Rózsa utcában, ahol műtermet is kialakított. Itt az akkor épp műterem nélkül levő Endre Béla is társult hozzá. 1903-ban Tornyai megkapta a várostól saját használata a Huszárlaktanya épületét, mely néhány éven belül Pásztor, Rudnay és Rubletzky műtermeként is szolgált. Számos fontos összejövetel, megbeszélés helyszíne volt és nagyon sok fontos munka született itt. A város keleti szélén, a Simonyi utcára merőlegesen fekvő épület nyugati végében alakították ki a műtermeket. A másik részébe idővel Kalmár Zsigmond rostagyáros mezőgazdasági gépgyára került, akikkel Tornyainak rendkívül sok problémája akadt. A városhoz írt feljelentéseiben szándékos károkozással vádolta Kalmárt. A 1911-től már egyre kevésbé szeretett itt tartózkodni, később többször is betörtek műtermébe. Tornyai, ha lehetőségei engedték mindig tartott fenn egy másik lakást is, több évig a Klauzál utca elején lakott, majd egy telket vásárolt a vasúttól délre eső újvárosi részen, ahol a várost védő körtöltésen állított fel egy kisebb
CXIV
épületet és nyáron itt dolgozott Mári társaságában. A természetben készített alkotások korszakában Mártély mellett bérelt egy tanyát 1913 tavaszán, majd a nyáron vett egy a faluhoz közel álló telket s ott építette fel házát Mári segítségével. E házat csak a világháború után adta el. A Serház-téri kaszárnya műterme azokban az időkben is fontos találkozási pont volt, amikor Tornyai nem tartózkodott ott, hiszen Pásztor Jánosnál is sokszor összegyűltek a látogatók, sőt a köztéri megbízások megtekintésére a különféle szemlebizottságok is. Főispáni látogatásról szintén tudunk, Spilka Antal kereste fel egy alkalommal ott a művészeket. A városba érkezése után Rubletzky először a Kinizsiutcában bérelt ki egy bolthelyiséget műteremnek, s onnan költözött át a volt Huszárlaktanyába. Az első jelentős, műteremnek használt tér azonban nem ez volt, hanem még Plohn József Andrássy úti fényképészeti műterme, ahol 1898-ban Iványi-Grünwald Béla, Bihari Sándor és Kallós Ede dolgozott együtt. Plohn műterme a művészekkel való barátsága és a nekik végezett fotómunkák miatt fontos és gyakori találkozási ponttá vált. Hasonlóan a jelentős szervezőtevékenységet végző Finy Bélához, akinek Zrínyi utcai patikájában a vásárhelyiek sokszor találkozhattak a helyi művészekkel. Az 1904-es kiállítás néprajzi anyagát az arra vállalkozók hozzá is bevihették, beadhatták, de Rudnay Gyula iskolájába is nála lehetett beiratkozni. A szabadban való festést a művészek ugyancsak eltérő helyszíneken gyakorolták a szikes puszták világától a Tisza árteréig. Tornyai kedvelt helyszíne volt a Szentes és Hódmezővásárhely közötti téglási puszta, de később egyre többet járt ki Mártélyra és az azt övező tanyavilágban. Endre Béla is hosszú időszakokat töltött a Tiszaparton, egy időben Tornyai mártélyi házában tárolta a képeit. Rudnay második hosszabb vásárhelyi tartózkodása alatt főleg Kiss Lajossal járta körbe a vásárhely környéki pusztákat, s keresett ihletet munkáihoz. Tornyai leveleiben leírja, hogy módszere hogyan nézett ki. A katonai szolgálata alatt már megszokta a hatalmas, felszerelésekkel megtett sétákat, így festeni is gyalog járt a pusztába, saját bevallása szerint akár 10-15 kilométert is gyalogolva. A további jelentős közös teret a művészek életében a Majolikatelep jelentette, amely számára a Makó felé vezető országút mellett a vasútállomás és vasútvonal közvetlen szomszédságában fekvő egykori Hajda vendéglő épületét kapták meg a
CXV
várostól. Az akkori bérlő Szappanos Mihályt, kétezer koronával végkielégítették, hogy 1912 áprilisára fejezze be a kiköltözést, és a Majolikatelep minél hamarabb megkezdhesse a működést. Mindez a vasúthoz való közelség és a könnyebb szállíthatóság miatt volt nagyon fontos. Tornyai és Endre Béla nagyon sokat tartózkodtak itt az alapítás utáni hónapokban.
IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet
Az érvényesülés fontos útját az országos művészeti közegben főként az országos hatókörű kiállításokon való részvétel jelenthette. A két nagy szervezet, a századfordulón az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon. Az első helyre beküldött munkák egy zsűrizés után bekerülhettek az ország legnagyobb figyelemmel kísért kiállítóhelyére, a Műcsarnokba. A vásárhelyiek rendszeresen küldtek be műveket, Tornyai és Pásztor díjat is kapott, mindkettőt állami vásárlással is jutalmazták. Bár a pontos források hiányoznak, de Tornyai levelezéséből úgy tűnik, 1907-ben és 1908-ban új típusú tájképeit adta be a Műcsarnokba, melyeket már nem válogattak be. Ennek hatására többet valószínűleg nem küldött be ide már az első világháború előtt. Ettől kezdve elég erősen támadja leveleiben, írásaiban „Kézdi-Kovácsékat”, akik minden pozíciót és lehetőséget eluralnak, más tehetségeket nem hagynak érvényesülni. Vele szemben – úgy tűnik – Pásztor János és Rubletzky Géza felhőtlen viszonyt ápolt az OMKT-tal, hiszen rendszeres kiállítók voltak. Pásztor Lázár Bélának írott leveleiből azonban arról értesülünk, hogy szerinte inkorrekt és dilettáns módón a beküldött anyagból a gyengébb munkáit válogatták be. Ő, mint szobrász valószínűleg úgy gondolta, hogy érvényesülése érdekében nem szakíthat olyan radikálisan a Műcsarnokkal, mint azt festő barátja tette. A Nemzeti Szalonban kevesebb munkájuk szerepelt és rendszertelenebbül (lásd 2. számú melléklet) ott Várady Gyula és Barkász Lajos többet állított ki, míg a zsűrimentes, 1909-ben alakult Művészház Művészeti Egyesületben Pásztor János alapítótagként vett részt, akkor még hódmezővásárhelyi lakosként. A Művészház 1911ben vállalkozott Tornyai és Mári kiállításának megrendezésére is ideiglenes székhelyén, a Budapest belvárosi Kristóf téren. A Könyves Kálmán Szalonban 1907-ben rendezett „Ifjúság” kiállításon mutatkozott be együtt Tornyai, Rudnay, Pásztor és Szöri. A
CXVI
Budapestre tervezett nagyszabású „Alföldi művészek” kiállítás végül is nem valósult meg, Tornyai szerint főleg Rudnay és Endre ellenkezésén. Talán nem túlzás kimondani, hogy ezzel, akkor elszalasztották a budapesti bemutatkozás, közös fellépés lehetőségét, s így korabeli művészeti élet köztudatába az egységes, vásárhelyi csoportként, művésztelepként való belépést. A korabeli sajtó és műkritika valószínűleg nyitott lett volna ilyen irányú kezdeményezésre is, az alkotók személyes ismertségén, hírnevén pedig óriásit javíthatott volna. A kezdeményezés nem valósult meg, s mint a kutatástörténeti fejezetben már bizonyítva láttunk, egységes csoportként a vásárhelyi művészek nem kerültek be a kritika és a későbbi művészettörténet-írás kánonjába. Ugyanez a kettősség figyelhető meg a közvetlen állami támogatások, minisztériumi ösztöndíjak esetében is. Ahogy Lyka Károly fogalmazta meg találóan, ezek a támogatások is csak rövid időre szűkös megélhetést biztosítottak, hiszen minden évben más kapta meg őket, egy személy pedig rendszertelenül. A vásárhelyiek közül Tornyai 1902-03-ban, Rubletzky Géza 1911-ben részesedett állami ösztöndíjban. Tornyaiban a vizsgált korszakban többször is felmerült egy külföldi ösztöndíj lehetősége (egyiptomi tanulmányútra és Fraknói-féle ösztöndíjra biztosan pályázott), ám végül egyiket sem kapta meg, hasonlóan az 1908-as Andrássy-féle ösztöndíj-pályázata sikertelenségéhez. Várady Gyula külföldre szóló ösztöndíja kissé más kategóriát képez, hiszen ő az ipar- és kereskedelemügyi tárcától kapta és kifejezetten nem képzőművészeti, hanem szakmai jellegű továbblépés érdekében. Az országos lehetőségek felettébb szűkös volta miatt Tornyaiban fogalmazódott meg talán Vásárhelyen először az egyéni kiállítások szervezésének vágya és kényszere 1907 szeptemberében. Az 1908. decemberi nagy, vásárhelyi bemutatkozó kiállítása talán a meg nem valósult „Alföldi művészek” helyett jött létre. Ettől kezdve viszont minden télen különböző városokban rendezett kiállításokat.246 (1909. február: Makó; 1909. december: Szeged – Juhász Árpáddal, Baja; 1910. december: Arad – Rubletzky Gézával; 1911: Budapest, Művészház – Kovács Márival; Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, 1912: Szabadka; március – április: Temesvár). A vidéki városok egy részében pozitívan fogadták a kiállítást, máshol teljes meg nem értéssel és 246
A felsorolt kiállítások mindegyike nem található meg 2. számú mellékletként csatolt
Kiállításjegyzékben, mivel ezeken valószínűleg nem készült katalógus, csak újságcikkekből értesülünk az ott kiállított művek címeiről.
CXVII
érdektelenséggel is találkozott. Minimális számban mindenhol vásároltak tőle, bár valahol ez még a befektetett pénzt (úti- és szállítási költség, fuvarköltség, a csomagolások a sérülések ellen, terembérleti költségek) sem érte el. Arra nincs lehetőségem, hogy mindegyik kiállításról külön írjak, annyit azonban érdemes megjegyeznem, hogy ezek a kiállítások – a fent említett okok miatt is – egy jól megfigyelhető régión belül maradtak. Az alföld festője, Budapesten kívül a Dél-Alföld városait járta körbe. Miközben megpróbáltam elhelyezni a vásárhelyi művészeket a korbeli művészeti közélet kereteiben rá kellett jönnöm, hogy a korabeli sajtókritikák alapos feldolgozása nélkül ez lehetetlen. (A feldolgozás módszeréről a Bibliográfia – Országos sajtó fejezet elején írok.) A budapesti napilapokban a vásárhelyi művészekről általában az országos kiállítások kapcsán írtak. Néhány nagyobb hódmezővásárhelyi kiállítás kapcsán is születtek beszámolók, főleg budapesti hetilapokban. A kritikák egy részének áttekintése után azt kell megállapítanom, hogy Tornyai János és Pásztor János országos ismertsége rányomta bélyegét a kritikai megnyilatkozásokra. A megjelent kritikák azonosítható szerzői közül Tornyait főleg azok kedvelték, akik a Munkácsy-hagyomány újjáéledésének csíráját vélték felfedezni Tornyaiban, és őt mint a magyar művészet leendő letéteményesét próbálták meg szemlélni. A kritika kitért a Tornyai-művekben a kifogásolható dolgokra is, a vázlatosságra, a rajzi és színproblémákra, de ezek mellett még mindig pozitívan értékelték az újonnan feltűnt, ismeretlen vidéki művészt a „Műcsarnok állóvizében.” Pásztor János esete is hasonló volt, 1906-ban, ott ő rögtön ki tudott emelkedni a mezőnyből Moiret Ödönnel együtt, bár sikeréhez bizonyára hozzájárult a Munkácsy-pályázaton való kitűnő szereplése. Endre Béla két műcsarnoki bemutatkozását szinte figyelemre sem méltatták, akik írtak róla Tornyai tehetséges vásárhelyi tanítványának nevezték. Pásztor, Rudnay és Tornyai képviselték Hódmezővásárhelyt a Könyves Kálmán Szalonbeli kiállításon 1907-ben. Ott nem ők keltettek igazán feltűnést, de színvonalas anyaguk kiérdemelte a kritikusok többségének rövid, dicsérő sorait. Főként Pásztor János magyaros megoldású szobraival voltak elégedettek. Megjegyzendő, hogy külön senki sem emelte ki őket egységesen, valószínűleg a rendezésnek köszönhetően nem egymás közelében voltak kiállítva. Az 1908-as hódmezővásárhelyi kiállítással
CXVIII
kapcsolatban is megjelent számos pozitív beszámoló a budapesti sajtóban, főleg hetilapokban. Tornyaival kapcsolatban a legtöbb írás az 1911-es kiállítása alatt jelent meg. Ekkor szinte valamennyi sajtótermék beszámolt a kiállításról. A megjelent kritikák nagyobb része elutasította Tornyai „vázlatos” befejezetlen műveit, a kiállításra bevett Kovács Márit kedves érdekességnek tartotta. A kiállítás Tornyai munkásságának kettőségét mutatta meg, a katalógusból kiderült, hogy az egyik teremben elválasztva az újabb képektől Tornyai régebbi népi életképeihez közel álló művei voltak kiállítva. Ez az újságírók figyelmét viszont elterelte Tornyai „újabb képeiről”, a cikkek többsége a régi, kedves parasztfestőt, a múltbeli Tornyait veti össze az eltévedt jelenkorival. Tornyai ezt a vele dokumentálhatón sohasem szimpatizáló Lázár Béla befolyásának és tekintélyének tulajdonította, aki a sajtóbejáráson hangoztatta ezt a véleményét. Mindezekről A Jövendőben Gonda József tudósított. Révész Béla, a Népszava kritikusa volt talán az egyetlen, aki pozitívan írt a vásárhelyi festőről, a megértés szándékával és nem a burkolt elutasítással. A kiállítással kapcsolatos negatív vélemények, rövid felületes beszámolók nagyon megsértették Tornyait, leveleiből kiderül, hogy nagyon rosszul esett számára a budapesti kritikusok elutasítása, közönye. Nem véletlen tehát, hogy ezután nem törekedett már fővárosi kiállítás rendezésére, s érdeklődése a Majolikatelep az ottani csalódások után a mártélyi puszták felé fordult. A Majolikatelepre, mint a népi hagyományok újjáélesztésének és a művészek alkotómunkájának szimbiózisára az országos sajtó ugyancsak érdeklődéssel figyelt, többször beszámoltak róluk. Igazi sikereit azonban az újraalapított gyár a két világháború alatt érte el, termékeik az országhatárokon túlra is eljutottak, kiállításaikat nagyobb érdeklődés kísérte. Ha a vidéki városok sajtójának recepcióját vizsgáljuk, ott eltérő a helyzet. Itt is természetesen Tornyairól írnak a legtöbbet kiállításai miatt, de a Majolikatelep kiállításainak színhelyein is szép számmal jelentettek meg cikkeket az adott település sajtótermékeiben. Szeged és Makó némiképp megint kivétel, hiszen a legerősebben itt érvényesültek a személyes kapcsolatok, de itt már megfogalmaznak kétkedő ellenvéleményt Tornyai „vázlatos tájképeiről” az 1909-es szegedi kiállítás apropóján. Kún József nem fogadta el befejezett műveknek, ő is a régi Tornyait szerette volna viszontlátni. Számos olyan vidéki városban, ahol Tornyai bemutatta műveit, a sajtóban
CXIX
a kiállítást beharangozó, arról tudósító cikkeket is a festő ösztönzésére írták. Levelezéséből ez több helyen is kiderül (Békéscsaba, Arad, Temesvár esetében). Különösen érdekes az aradi eset, ahol Rubletzkyt és Tornyait a „hódmezővásárhelyi művésztelep oszlopost tagjaiként” mutatja be az Aradi Közlöny ismeretlen szerzője. Nem lenne meglepő, ha ez azt bizonyítaná, hogy Tornyaiék miként mutatták be magukat 1910 decemberében. Az országos sajtó feltárása terén még további alapos kutatások szükségesek, főként a vidéki városok sajtójában, illetve Pásztor János országos és vidéki szoborpályázataival és Majolikatelep kapcsán.
XII. Befejezés
Szakdolgozatomban arra törekedtem, hogy az elmúlt években végzett kutatásaim alapján egy átfogó képet nyújtsak az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen tevékenykedett művészekről és ottani munkásságukról. Lezárva a kutatást láttam csak igazán, hogy milyen hatalmas mennyiségű anyag feldolgozására nem maradt már időm. Mindezek ellenére vállalkoztam egy összefoglaló igényű dolgozat megírására, melynek módszertani nehézségei a kidolgozás során váltak számomra világossá. Ugyanakkor a bővebb kifejtési lehetősége arra ösztönöz, hogy megkezdett kutatásaimat e területeken tovább folytassam. Jelen dolgozat terjedelmi keretei sajnos nem tették lehetővé, hogy számos fontosnak vélt kérdést tárgyaljak, így nem jutott elég hely a vásárhelyi művészek „mikroközösségének” az országos és nemzetközi kontextusba helyezésére, de még az „alföldi festészet” fogalom vásárhelyi vonatkozásainak kidolgozására sem. Ugyanígy az irodalmi és zenei kapcsolatok területén, a kortárs szépirodalomból például az „Ady-hatás” vizsgálatában is még számtalan feltárandó összefüggés rejtőzik. A jövőben nagyobb teret kell szentelni a Tornyai életmű interpretációinak is, hiszen a Vásárhelyen dolgozott művészek közül az ő munkái a legösszetettebbek ebből a szempontból. Mindemellett fontos lenne a századforduló európai művésztelepeinek és tájfestészeti iskoláinak a mélyrehatóbb ismerete, s az itt kialakult természet- és társadalom-szemléletek összevetése. A korszak vásárhelyi művészeinek hiteles értékelése is – véleményem szerint – csak ezek után az összehasonlító vizsgálatok után képzelhető el.
CXX
Szakdolgozat – Bibliográfia Szakirodalom (monográfiák, feldolgozások, kiadványok, katalógusok) AMBRUS TIBOR: A vásárhelyi művészet múltja 1904-1954. In: Kortárs, XII. évf., 1968. 2. sz. 304-315. APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyikönyvtári Műhely 1978/1-4. számából/ APRÓ FERENC: Tornyai János két tréfás verse. In: Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 205-210. Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete, h.n. [1960.] ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921. (Emlékezés a múltra). /Kézirat, Magyar Nemzeti Galéria Adattára Ltsz.: 20068/1978./ ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized (Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.) In: Vásárhelyi tanulmányok IV. 1944-1974. Szerk.: BÍRÓ JÓZSEF – LÁSZLÓ JÓZSEF. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhelyi Városi Tanács V. B. Művelődési Osztálya, 1974. 51-69. BÁNSZKI PÁL: Hódmezővásárhely és a művészetek. Évfolyamdolgozat. (Kézirat) ELTE Művészettörténeti Intézet Könyvtára, 1968. BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954. 457-486. BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961. /A művészet kiskönyvtára XXXI./ BODNÁR ÉVA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196. BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208. BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Kiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/
Budapest,
Képzőművészeti
Alap
BODNÁR ÉVA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986. Csongrád megye műemlékjegyzéke. Szerk.: IKAFALVI DIÉNES VIRÁG. Budapest, Országos Műemléki Felügyelőség, 1990. /Magyarország műemlékjegyzéke/ Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: TÓTH FERENC. Szeged, Csongrád Megyei Önkormányzat, 2000. DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott tanulmányok, cikkek, beszédek). Hódmezővásárhely, k.n. é.n. [1976.]
CXXI
DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely műemlékei, Hódmezővásárhelyi Városi Tanács, 1977.
épületei.
Hódmezővásárhely,
DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 820-852. DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002. DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2004. /Múzeumi Műhely 3./ Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934. FEJÉRVÁRY JÓZSEF: Vásárhely története a családok tükrében. Hódmezővásárhely, Erdei Sándor id. könyvnyomdája, 1929. FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményének eszmeköréhez. In: Művészettörténeti Értesítő, XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35. GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák. Békéscsaba, Tevan Andor, 1912. GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV évf., 1975, 2. sz. 122-132. HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/ Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 18481918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRI GYULA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972. KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. KŐSZEGFALVI FERENC: Kohán-krónika. Vásárhely 1933-43. In: Művészettörténeti Értesítő, XXVIII, 1979, 1. sz. 51-61. KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 771-819. KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól Csomorkányig. Hódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001. CXXII
Helytörténeti
írások
Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti és társadalombölcseleti essayiről. Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA. [Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.] KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR – MÁYER JENŐ: Hódmezővásárhely régi képeslapokon. 2. jav. bőv. kiad. Budapest, Máyer Nyomda és Könyvkiadó, 2003. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. Szakdolgozat. (Kézirat.) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, 1964. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 219-235. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet kiskönyvtára 85./ LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeum könyvei V./ NAGY IMRE: Alföldi festészet. A hódmezővásárhelyi festészet ikonográfiai problémái. Szakdolgozat. (Kézirat) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, 1989. PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és József Attila életéhez, költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./ PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának) In: U.Ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatáj könyvek/ PÉTER LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In: U.Ő.: Szegedi tudósítások. Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212. PIRINT ANDREA: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán. Balogh Bertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, Miskolc, XLV. 2006. 371-384. Pusstabilder. Die Künstlerkolonie Hódmezővásárhely am Anfang des XX. Jahrhunderts. Ausstellungskatalog, Wien, János Tornyai Museum – Ungarische Kulturinstitut/Collegium Hungaricum, 2000. SINKÓ KATALIN: Tornyai János: Juss. In: Aranyérmek – Ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Kiáll. kat. Szerk. SINKÓ KATALIN – NAGY ILDIKÓ. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1995. SZ. KÜRTI KATALIN: Borsos József. In: U.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III. Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeum kiadványai LXXIV./ SZ. KÜRTI KATALIN: Smurák József. In: u.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III. Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeum kiadványai LXXIV./ SZ. KÜRTI KATALIN: Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászati életműve. Debrecen, 1981. /A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 38./ SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainak története. In: Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.
CXXIII
SZELESI ZOLTÁN: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 189-204. SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. Szeged, 1975. Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok Központi Propaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. / Tornyai János. Válogatott Hódmezővásárhely, k. n., 1986.
bibliográfia.
Összeáll.:
KŐSZEGFALVI
FERENC.
TÓTH FERENC: Rudnay Gyula festőiskolája Makón. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 205-218. TÓTH FERENC: Tornyai és Espersit. In: Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 199-204. TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei Könyvtár, 1969. Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988. ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink [Miskolc] II. évf. 1963. február 1. 2. sz. 4. Visszaemlékezések, emlékiratok BARCSAY JENŐ: Munkáim, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola. 2000. ENDRE BÉLA: Có. [1925-26] (Kézirat) Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Helytörténeti Gyűjtemény KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n. [1958.] LUKÁCS GYÖRGY: Életem és kortársaim. I-II. köt. Pantheon kiad. [Budapest, 1936.] LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970. SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely, 1964. 95-99. SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTA MKI Lexikongyűjtemény) Általános, összefoglaló irodalom ABELOVSKÝ, JAN – BAJCUROVA, KATARÍNA: Art in changing times. Painting and Sculpture in Slovakia 1890-1949. Bratislava, Peter Popelka – Slovart Publishing Ltd., 2000. Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ LÁSZLÓ – MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912.
DÉRY BÉLA –
ALMÁSI TIBOR: A Patkó Imre gyűjtemény. Győr, Xántus János Múzeum, 2000.
CXXIV
ANDRÁSI GÁBOR – PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyar képzőművészet a 20. században. Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/ Artists’ Studios and Exhibition Spaces. Ed. ZSÓFIA, NÉMETH. Exhibition cat. Budapest, Ernst Museum, 2003. /Public Spaces of Modern Architecture in Budapest 2./ BEKE LÁSZLÓ: „Mi lett volna, ha…”.[1987. szeptember] In: U.Ő.: Médium/elmélet. Tanulmányok 1972-1992. Budapest, Balassi Kiadó – BAE Tartóshullám – Intermedia, 1997. BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE – GÁBOR – PRAKFALVI – SISA SZABÓ: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemi könyvtár/ ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005. Budapest, Enciklopédia, 2006. EGRI MÁRIA: A szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977. FÜLEP LAJOS: Egybegyűjtött írások. I. Cikkek, tanulmányok 1902-1908. Szerk., a jegyz. készítette: TÍMÁR ÁRPÁD. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, 1988. GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987. GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest, Magyar Szemle, 1935. A gödölllői művésztelep 1901-1920. Szerk.: GELLÉR KATALIN – G. MERVA MÁRIA – ŐRINÉ NAGY CECÍLIA. Gödöllő, 2003. Három a tánc! Magyarországi táncábrázolások 1686-1940. Szerk.: NAGY ZOLTÁN – LAKAT ERIKA. Kiáll. kat. Székesfehérvár, Városi Képtár – Deák-gyűjtemény, 2002. A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 2004. 20. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa. Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA – EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1986. JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America. Oxford, Phaidon, 1985. The Julian Academy. Paris 1868-1939. Spring Exhibition 1989. Essays by CATHERINE FEHRER. New York, Shephard Gallery, 1989. KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978. Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból 1945-1975. Összeáll.: MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának munkatársai. Budapest, Corvina, 1976. Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.: CLAUS PESE. Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. LÁZÁR BÉLA: A Beczkói Bíró Henrik gyűjtemény. Budapest, Beckói Bíró Henrik kiadása, 1937.
CXXV
Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRI GYÖNGYI – O. JOBBÁGYI ZSUZSA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986] /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2./ LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914. Budapest, Képzőművészeti Alap, 1953. LYKA KÁROLY: Festészetünk a két világháború között. Visszaemlékezések 1920-1940. Budapest, Corvina, 19842. LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914. Budapest, Corvina, 1954, 19832. Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958. /A Magyarországi művészet története II./ Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981. Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR. Budapest, Akadémiai, 1985. A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/a-b. rész. Összeállították a Szoborosztály művészettörténészei. Budapest, 1959. /A Magyar Nemzeti Galéria szobrainak jegyzéke 1-2./ A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/C. rész. A leltározást végezte, a kötetet összeállította: CSAP ERZSÉBET. Budapest, 1971. /A Magyar Nemzeti Galéria 1960-1970 között leltározott szobrainak jegyzéke/ A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke III/B rész. Szerk.: BODNÁR ÉVA – F. MIHÁLY IDA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1972. /A Magyar Nemzeti Galéria Új Magyar Képtárának állagjegyzéke 2. köt./ Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./ A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Szerk.: MAJOROS VALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992. Mednyánszky László kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2003. október 14. – 2004. február 8. Szerk.: MARKÓJA CSILLA. Kiáll. kat. Budapest, Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4./ Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Szerk. és a szöveget gond.: BARDOLY ISTVÁN – MARKÓJA CSILLA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5./ A Modern Képtár lajstroma. Budapest, Franklin Társulat, 1906. /Szépművészeti Múzeum kiadványai II./ Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2003.
CXXVI
Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2004. Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben. Szerk.: GOSZTONYI FERENC. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria – Szemimpex Kiadó, 2005. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/I./ MURÁDIN JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997. Nagybánya művészete. Kiállítása a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Szerk.: CSORBA GÉZA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1996. NAGY ZOLTÁN: Új magyar művészet. Száz év szobrászata és festészete. Budapest, 1941. A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896-1909. Szerk.: TÍMÁR ÁRPÁD. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 7. Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből I./ NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968. NÉMETH LAJOS: A magyar művészet a két világháború között. In: A magyarországi művészet története. Főszerk.: FÜLEP LAJOS. Szerk.: DERCSÉNYI DEZSŐ – ZÁDOR ANNA. Budapest, Corvina, 19705. NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők. In: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest, Gondolat, 1983. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának katalógusa. Budapest, Franklin, 1928. PERNECZKY GÉZA: Kortársak szemével. Írások a magyar művészetről 1896-1945. Budapest, Corvina, 1967. /A művészettörténet forrásai/ PESE, CLAUS: Künstlerkolonien in Europa. Ein Überblick. In: Jahrbuch für finnischdeutsche Literaturbeziehungen. Nr. 32/2000. 7-13. POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1959. POGÁNY Ö., GÁBOR: L’éritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: Acta Historiae Artium, 1962. 1-2, 141-158. POGÁNY Ö. GÁBOR – D. FEHÉR ZSUZSA: A magyar festészet a XX. században. Budapest, 1973. RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA. Budapest, Vince Kiadó, 20013. A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002. RÓZSA MIKLÓS: A Művészház története. In: Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1913.
CXXVII
SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-). Budapest, Új Művészet, [1996] SZABÓ JÚLIA: A mitikus és a történeti táj. Budapest, Balassi – MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 2000. SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest, Dunakönyv, 1994. SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870-1910. Katalogredaktion: RAINER SCHMITZ. Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins, Osnabrück, 1994. Szolnoki Művésztelep 1902-2002. Szerk.: KERTÉSZ RÓBERT – V. SZÁSZ JÓZSEF – ZSOLNAY LÁSZLÓ. Szolnok, k.n., 2002. Születtem… Magyar képzőművészek önéletrajzai. Összeáll. jegyz. és névmutatót írta: CSIFFÁRY GABRIELLA. Budapest, Palatinus, 2002. TÍMÁR ÁRPÁD: „Iparművészetünk szecessziója”. A Műhely művészeti egyesület első kiállítása. (Kézirat. Megjelenés alatt) A Türr István Múzeum kincsei. A bajai múzeum 20. századi képzőművészeti gyűjteménye. Összeáll. és az előszót írta: KOVÁCS ZITA. h.n., Türr István Múzeum, 2002. Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.: ANDRÁS EDIT – BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 8. Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből II./ Van Gogh Budapesten. Szerk.: GESKÓ JUDIT. Kiáll. kat. Budapest, Szépművészeti Múzeum – Vince Kiadó, 2006. VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. VÉGVÁRI LAJOS: Munkácsy iskolája. In: Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958. /A magyarországi művészet története II./ Wlassics Gyula és a művészetek. Levelek a századvégről. Írta és szerk.: BORBÁS GYÖRGY. h.n., Kossuth, 2004. YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1926. ZWICKL ANDRÁS: Künstlerkolonien in Ungarn. In: Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.: CLAUS PESE. Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191. Kiállítások, kiállítási katalógusok Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához. Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894. Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására. Budapest, Franklin Társulat, 1897.
CXXVIII
Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan. 20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898] A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. Szegedi Képzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900. A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged, Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902. Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására. Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903. Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károly könyvnyomdája, 1904. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer és Wolfner, 1904. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904. A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti kiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza könyvnyomdája, 1904. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singer és Wolfner, 1904. A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905. Budapest, Singer és Wolfner, 1905. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, Schulhof Károly Könyvnyomdája, 1905. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer és Wolfner. 1905. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer és Wolfner, 1906. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, 1906. április hó. Szeged, Schulhof Károly Könyvnyomdai Műintézete, 1906. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa, Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomdája, 1906. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907. Budapest, Singer és Wolfner, 1906. A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08] Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi nemzetközi kiállítása 1907. Budapest, Singer és Wolfner, 1907.
CXXIX
Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítás: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907. „Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves Kálmán Szalonjában. [Budapest, 1907.] Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer és Wolfner, 1907. Katalógus a Tornyai János kiállításához. Könyvnyomdája, i.n. [1908 december]
Hódmezővásárhely,
Roth
Antal
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest, Légrády Testvérek, 1909. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai művek nemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. 1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosság könyvnyomda, 1909. Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajos könyvnyomdája, 1910. Nemes Marcell képgyűjteményének kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, 1910 november. Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményes kiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer és Wolfner, 1911. Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksa könyvnyomdája, 1911. Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-november havában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubliáris téli kiállítása 1911/12. Budapest, Singer és Wolfner, 1911. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged, Engel Lajos könyvnyomdája, 1912.
CXXX
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer és Wolfner, 1913. Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március] TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7.; LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11.; ECKHARDT TIBOR: Endre Béla. 12-14. Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1913. Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.] Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag der Genossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion der Künstlervereinigung „Művészház” in Budapest. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Engel Lajos, Szeged, 1914. XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914 december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligeti Szépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.: LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915. A vásárhelyi művészek 1914 utáni kiállítási katalógusai (A kiállítások kronológiai sorrendben) Magyar Mesterek negyedik csoportkiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1917. /Az Ernst-Múzeum kiállításai XXVI./ Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917. Várady Gyula kiállítására a Képírók és Képfaragók helyiségében 1918. december 7-től 1919. január 2-ig. Kiáll. kat. Budapest, k.n. 1918. Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrász gyűjteményes kiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1918 szeptember. /Az Ernst Múzeum kiállításai XXXIII./ Kilencedik csoportkiállítás. Rudnay Gyula, Basch Andor és Lux Elek. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1919 november. /Az Ernst Múzeum kiállításai XXXVIII./ Rudnay Gyula – Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1925. /Az Ernst-Múzeum kiállításai LXXIV./
CXXXI
A Budapesten élő hódmezővásárhelyi művészek együttes és a vásárhelyi városházán rendezett kiállításának katalógusa 1926. április 4-18. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, „Kultúra” Könyvnyomda Rt., 1926. Iványi Grünwald Béla és Rudnay Gyula festőművészek gyűjteményes kiállítása. Rendezik: FRÄNKEL ERNŐ – IVÁN EDE. Szeged, 1927 február. Tornyai János festőművész működésének félévszázados jubileumi tárlata. Közli: GALYASI MIKLÓS. In: Tornyai János művészete. Szerk.: KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok Központi Propaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. / 65-68. BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll. kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951. Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész gyűjteményes kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953. Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1958. Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, 1962-63. Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N. PÉNZES ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967. Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december. Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS. Kiáll. kat. Szeged, Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970. Az újra felfedezett Tornyai. Rend.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1984. Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 2003. Levéltári források Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára Hódmezővásárhely Város polgármesterei, közgyűlése és egyéb hivatalai számára benyújtott dokumentumok Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének fennmaradt iratanyaga
CXXXII
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Németh László Városi Könyvtára Helytörténeti Gyűjteménye Hódmezővásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, bibliográfiák, repertóriumok
Magyar Nemzeti Galéria Adattára ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921. (Emlékezés a múltra); Hagyatéki anyaga, levelezése Endre Béla hagyatéki anyaga, levelezése Espersit János hagyatéki anyaga, levelezése Tornyai János hagyatéki anyaga, levelezése, naplói, feljegyzései, fotói Több művész (Darvassy István, Kallós Ede, Kóródy Elemér stb.) ide vonatkozó anyaga, levelezése Bodnár Éva hagyatéki anyaga, adatgyűjtése
Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Pásztor Jánosné visszaemlékezései (Ms. 4195/57) A kézirattárban levő hagyatéki anyagokban található levelezések ide vonatkozó anyaga
Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Adattára Rubletzky Géza hagyatéki anyaga (MKCS-C-I-98) Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, adatgyűjtések
Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Lexikongyűjtemény Egyes vásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, sajtóanyagok, katalógusok
Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára Lyka Károly fondja, levelezése a vásárhelyi művészekkel
CXXXIII
K. Lippich Elek fondja, levelezése Kiss Lajos fondja, levelezése, adatgyűjtése a vásárhelyi művészekről Rubletzky Géza fondja, levelezése
Somogyi Károly Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Szeged A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításainak katalógusai és az ezekre vonatkozó sajtóanyagok. Szépművészeti Múzeum Irattára Állami vásárlásokra vonatkozó iratok. Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, levelezések Endre Béla, Pásztor János, Tornyai János hagyatéki anyagának egy része Fotóarchívum
CXXXIV
Bibliográfia – Országos sajtó A vásárhelyi művészekre vonatkozó országos sajtóban megjelent kritikák, tudósítások, hírek összegyűjtése során nem törekedhettem a teljességre, ismerve a dualizmus korának sajtóját, ezek terjedelmét, részletességet. Az országos sajtó alatt ebben az esetben a „nem-hódmezővásárhelyi” sajtótermékeket értem, s ide tartozónak veszem a vizsgált város szomszédságában lévő települések (Arad, Makó, Szeged) sajtóját is. A kutatás során számos folyóiratot néztem át abból a szempontból, hogy egyes kiállításokról, országos tárlatokról és az ott szereplő vásárhelyi művészekről, hogyan nyilvánultak meg, miket írtak róluk. Elmélyültebb kutatást csak fél tucat időponttal kapcsolatban sikerült a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt végeznem. Ennek keretében arra törekedtem, hogy az adott időpontban megjelent napi- és hetilapokat minél részletesebben átnézhessem. A többi időpontra vonatkozóan általában a szakirodalom által említett cikkeket, írásokat kerestem vissza. Ebből a szempontból Tornyai János személye kiemelkedik, hiszen róla két monográfia és két bibliográfia is született, így az ő munkásságára vonatkozó korabeli cikkek jóval nagyobb számban állnak már feldolgozva a kutatók és olvasóközönség rendelkezésre, mint a többiek esetében. Pásztor Jánossal kapcsolatban például szinte semmilyen sajtóanyagfeldolgozás nem készült még el, s a szakirodalom is meglehetősen keveset közöl. A vidéki sajtó kezelése annyival könnyebbnek bizonyult, hogy a már ismert időpontban történt eseményeket (főleg kiállításokat) és azok helyi visszhangját jóval kisebb mennyiségű és számú napilapban és folyóiratban kellett feltárni. A teljességre egyik esetben sem törekedhettem, ám úgy gondolom, hogy mindezek ellenére fontos írásokat, tudósításokat, kritikákat is sikerült megtalálni, melyek mindinkább elősegítik a korszak megértését, a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos események értékelését. A felsorolásba felvettem olyan cikkeket is, melyeket az egyes művészek (Endre Béla, Rubletzky Géza) által saját magukról készített, összeválogatott cikkgyűjteményekben olvastam. Több esetben már nem volt lehetőségem visszakeresni a pontos megjelenési helyet, így az ilyen esetekben megadom az adott gyűjtések leltári számát is. Azoknál a tételeknél, ahol a sor első szavai dőlt betűvel szedettek, ott az eredeti forrásban nincs megadva a szerző, tehát nem tüntettem fel külön, ha a cikknek nincs megadva a szerzője. A monogrammal ellátott írások esetében valahol lehet a szerzőre következtetni, ilyen esetekben a feloldást szögletes zárójelben közlöm. Az egyes bibliográfiai tételek kronologikus sorrendben találhatók, ha egy dátumra több is esik, ott a megjelenés helyének neve alapján vannak alfabetikus sorrendbe állítva. Ugyanezen módszertani elveket alkalmaztam a hódmezővásárhelyi sajtóban megjelent írásoknál is. 1896 TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz. 329. TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6. 50. sz. 492.
CXXXV
1899 TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, 5. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1. Művészeti mozgalmak. In: Magyar Génius. Vasárnapi Lapok, VIII. évf. 1899. február 10. 8. sz. 128. 1904 k.j. [KÚN JÓZSEF]: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 47. évf. 1904. március 20. 68. sz. 4-5. YARTIN [NYITRAY JÓZSEF]: A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. In: Az Ujság, II. évf. 1904. március 20. 80. sz. 13-14. A Tavaszi tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. március 30. 77 sz. 6. (-IG): Tavaszi tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. március 30. 90. sz. 9. MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXIV. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-3. MARTOS FERENCZ: A tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2. MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi kiállítás. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2. (L. B. dr.) [LÁZÁR BÉLA]: A tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. március 30. 77. sz. 5. KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tavaszi műtárlat. In: Pesti Hírlap, XXVI. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-4. GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. I. In: Pesti Napló, 55. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2. Yartin [NYITRAY JÓZSEF]: Műcsarnok. In: Az Ujság, II. évf. 1904. március 30. 90. sz. 12. x. : A tavaszi tárlat. In: Huszadik Század, 5. évf. IX. köt, 1904. január-június. 408-409. A szegedi képzőművészeti kiállításon. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 2. 80. sz. 3. A szegedi műtárlat. In: Pesti Hírlap. XXVI. évf. 1904. április 2. 93. sz. 3. GOZSDU ELEK: A tavaszi képkiállítás. In: A Hét, XV. évf. 1904. április 3. 14/744. sz. 223-225.
CXXXVI
LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. In: Új Idők, 10. évf. II. köt. 1904. április 3. 28. sz. p. 15. SZÁNTÓ KÁLMÁN: Tavaszi kiállítás. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 6. 96. sz. 1-3. ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi tárlat a Műcsarnokban. In: Ország-Világ, XXV. évf. 1904. április 10. 15. sz. 294-295. LÁZÁR BÉLA: Kalandok a Műcsarnokban. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 12. 87. sz. 7-8. (Sz.) [SZÁNTÓ KÁLMÁN]: Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 17. 107. sz. 11. A Szalon – Tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. április 17. 107. sz. 4. (b.i.): A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Független Magyarország, III. évf. 1904. április 17. 749. sz. 1-2. Kis kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 17. 92. sz. 8. KÉZDI KOVÁCS [LÁSZLÓ]: A „Nemzeti Szalon” tavaszi tárlata. In: Pesti Hírlap, XXVI. évf. 1904. április 17. 107. 7. GERŐ ÖDÖN: Szigorúság a művészetben. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Pesti Napló, 55. évf. 1904. április 17. 107. sz. 9. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Az Ujság, II. évf. 1904. április 17. 107. sz. 14. Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 18. 108. sz. 4. ROTTENBILLER ÖDÖN: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Ország-Világ, XXV. évf. 1904. április 24. 17. sz. 334. TORNYAI JÁNOS: A hódmezővásárhelyi kiállítás. In: Új Idők, 1904. augusztus 21. 182183. TORNYAI JÁNOS: Epilógus. In: A Hét, 1904. november 13. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 125. A téli tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. november 15. 274. sz. 9. GARA JÓZSEF: A téli tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. november 15. 316. sz. 9. RÓZSA MIKLÓS: A téli tárlat. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1905. november 15. 316. sz. 1-2.
CXXXVII
MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Az őszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. november 15. 316. sz. 1-2. A téli tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. november 15. 273. sz. 6. FÜLEP LAJOS: A téli tárlat. In: Hazánk, XI. évf. 1904. november 26. 281. sz. 1-3. Szegedi kiállítás. In: Művészet, III. évf. 1904. 187. Kitüntetések. In: Művészet, III. évf. 1904. 187. TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193. 1905 A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. március 22. 70. sz. 6. A szegedi tárlat. A képzőművészeti egyesület tavaszi kiállítása. In: Szegedi Napló, XXVIII. évf. 1905. március 22. 73. sz. 5. Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7. K. J. [KÚN JÓZSEF]: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 7. 84. sz. 6. PRÉM JÓZSEF: A tavaszi műkiállítás. Első séta. In: Budapest, 29. évf. 1905. április 8. 98. sz. 10-11. MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXV. évf. 1905. április 8. 98. sz. 1-2. RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló, 10. évf. 1905. április 8. 98. sz. 13. ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi nemzetközi kiállítás a Műcsarnokban. In: Független Magyarország, III. évf. 1905. április 8. 1099. sz. 1-2. MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Nemzetközi tárlat. In: Magyar Hírlap, 1905. április 8. XV. évf. 98. sz. 1-2. A tavaszi kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIV. évf. 1905. április 8. 87. sz. 5. LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. Művészi élmények. In: Új Idők, 11. évf. 1905. ápr. 16. 16. sz. 367. MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: Tavaszi tárlat. In: A Hét, XVI. évf. 1905. április 28. 17/799. sz. 280-282.
CXXXVIII
FIEBER HENRIK: Művészeti szemle. In: Katholikus Szemle, 1905. 19. köt. 1003-1011. 1906 GERŐ ÖDÖN: Meddő virágok. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. február 13. 38. sz. 13. FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10. LYKA KÁROLY: Huszonnégy Munkácsy szobor. In: Új Idők, 1906. február 18. 179. KÜRTHY GYÖRGY: Tavaszi kiállítás. I. In: Alkotmány, XI. évf. 1906. március 31. 77. sz. 1-2. RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló. 11. évf. 1906. március 31. 89. sz. 1-3. ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban. In: Független Magyarország, V. 1906. március 31. 1450. sz. 2-3. MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XVI. évf. 1906. március 31. 79. sz. 1-3. LÁZÁR BÉLA: Tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXV. évf. 1906. március 31. 77. sz. 9. KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tulipán-kert. A Műcsarnok tavaszi kiállítása. In: Pesti Híralap, XXVIII. évf. 1906. március 31. 90. sz. 1-4. GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. március 31. 89. sz. 1-2. A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. In: Szegedi Híradó, 49. évf. 1906. április 1. 77. sz. 5. MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: A tavaszi tárlat. In: A Hét, XVII. évf. 1906. április 8. 14/839. sz. 226-227. BÁNYÁSZ LÁSZLÓ: A Műcsarnokból. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906. április 8. 15. sz. 300-302. RÓZSA MIKLÓS: Újabb Munkácsy szobrok. A második pályázat. In: Budapesti Napló, 11. évf. 1906. október 14. 283. sz. (-k.k.l.) [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Munkácsy szobor pályázat. In: Pesti Hírlap, XXVIII. évf. 1906. október 14. Vessző [AMBRUS ZOLTÁN]: Öregek diadala. In: A Hét, XVI. évf. 1906 október 21.
CXXXIX
(bló) [BÁNYÁSZ LÁSZLÓ]: A Munkácsy szobrok. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906. október 21. 862. RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5. RUDNAY GYULA: Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi műtárlatán… In: Művészet, V. évf. 1906. 212. 1907 A vásárhelyi néprajzi múzeum. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 8. 57. sz. 4. KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 24. 72. sz. 4. DOMOKOS LÁSZLÓ: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 24. 72. sz. 2-4. Művészest Vásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 28. 75. sz. 3. DÉRY BÉLA: Két vernisszázs. In: Magyar Estilap, 1907. június 4. 3. (B. Gy.) [BÖLÖNI GYÖRGY]: Fiatal magyarok. In: Népszava, 1907. június 5. 6-7. GERŐ ÖDÖN: „Ifjúság” Modern magyar festők kiállítása. In: Pesti Napló, 1907. június 5. 5-6. Kézdi [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Fiatalok kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1907. június 5. 7. MÁRKUS GÉZA: Fiatalság. A Könyves Kálmán kiállítása. In: Magyar Hírlap, 1907. június 5. 9. RÓZSA MIKLÓS: Ifjúság. In: Budapesti Napló, 1907. június 5. 2-3. (z. a.) [ZBORAY ALADÁR]: Fiatalok kiállítása. In: Magyarország, 1907. június 5. 11-12. Ifjú művészek. In: Budapesti Hírlap, 1907. június 5. 9. FORBÁTH ISTVÁN: Az „Ifjúság” kiállítása. In: A Polgár, 1907. június 7. 9. LAKOS ALFRÉD: Fiatal festők kiállítása. In: Magyar Szó, 1907. június 7. 8. Munkácsy Mihály szobra. In: Népszava, XXXV. évf. 1907. október 9. 240. sz. 7. A Munkácsy-szoborpályázatról. Pásztor János műve. [Reprodukció]. In: Új Idők, XIII. évf. 1907. október 13. 42. sz. 375.
CXL
LYKA KÁROLY: A Műcsarnok téli kiállítása. In: Új Idők, XIII. évf. 1907. november 24. 48. sz. 526-527. RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101. 1908 SZALAY JÁNOS: A szegedi tárlat. Képek és szobrok. In: Szegedi Híradó, 51. évf. 1908. május 31. 127. sz. 11. KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908.május 31. 131. sz. 12. Tornyai János kiállítása. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908. december 17. 299. sz. Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51. sz. 1024. Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.: 557.) RUDNAY GYULA: Falu végén. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 109. TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217. Kitüntetések. Állami ösztöndíjat kaptak. In: Művészet, VII. évf. 1908. 271. 1909 SZALAY JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Szegedi Híradó, 52. évf. 1909. április 4. 52. sz. 3-4. A Paletta képkiállításban… In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. november 30. 285. sz. 9. Tornyai és Juhász képei. In: Szegedi Friss Újság, X. évf. 1909. december 1. 319. sz. 3. KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz. 9. MALONYAY DEZSŐ: Juhász és Tornyai. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 8. 202. sz. 4-5. SCHLESINGER ILONA: Tornyai János festőművész képkiállítása Baján. In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 18. 241. sz. 2. Tornyai János képkiállítását… In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 21. 243. sz. 2.
CXLI
Tornyai kiállítása. In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 22. 244. sz. 2-3. RUDNAY GYULA: Veteránok. (Repr.) In: Művészet, VIII. évf. 1909. 228. 1910 Rendkívüli művészeti eseményben… In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 17. 286. sz. 6-7. Intim-tárlat. In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 18. 287. sz. 9. Intim tárlat. In: Függetlenség (Arad) 1910. december 31. 291. sz. RUDNAY GYULA: Öregek. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5. 1911 Szobrok és képek. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. március 28. 73. sz. 15. R.D. dr. [RÓZSAFFY DEZSŐ]: Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrász kiállítása. In: Az Újság, IX. évf. 1911. március 28. 73. sz. (k. k. l.)[KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: Két kiállítás. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911. március 30. 75. sz. 7. GERŐ ÖDÖN: Ünnepi tárlat. In: A Hét, 1911. április 8. XXII. évf. 15/1100. sz. 239. Kukovetz Nana kiállítása Hódmezővásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXXV. évf. 1911. április 12. 88. sz. 9. RÓZSAFFY DEZSŐ: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban II. In: Az Újság, 1911. május 3. (MTA MKCS-C-I-98) Ősi kiállítás a Nemzeti Szalonban. In: Budapest, 1911. szeptember 10. (MTA MKCS-CI-98) A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 18. 247. sz. 13. A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Egyetértés, XXXX. évf. 1911. október 18. 247. sz. 13. Új kiállítás a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 21. 250. sz. 11. Művészház. In: Budapester Tagblatt. 28. Jahrgang. 22. October 1911. Nr. 51. 6.
CXLII
(yk): Tornyai János kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 13. (N. M.): Tornyai János kiállítása. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 22. 251. sz. 12. (Bs.): Művészház. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 16. Tornyay János kollektiója. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 15. SZÁSZ GÉZA: Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 22. 251. sz. 11-12. A Művészház új kiállítása. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 22. 251. sz. 1415. Tornyai János kiállítása. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 22. 251. sz. 7. (…): Tornyai János kiállítása. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911. október 22. 251. sz. 6. e.a. [ELEK ARTUR]: Tornyay János festményei. In: Az Ujság, IX. évf. 1911. október 22. 251. sz. 48. ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634. Művészház. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 24. 252. sz. 13. Vernissage a Művészházban. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 24. 252. sz. 12. Vernissage a Művészházban. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 24. 252. sz. 12. Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 24. 253. sz. 12. Vernissage a Művészházban. In: Magyar Szó, 12. évf. 1911. október 24. 245. sz. III. Vernissage a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 24. 252. sz. 11. Tornyai Jánosnak… In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 24. 252. sz. 4. Die Tornyay-Ausstellung. In: Pester Lloyd. Morgenblatt, 58. Jahrgang. 24 October 1911. Nr. 252. 10. Vernissage a Művészházban. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 25. 252. sz. 15.
CXLIII
Tornyai János. In: Pesti Napló, 62. évf. 1911. október 25. 253. sz. 14. Tornyai János kollektív kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 29. 256. sz. 12. Tornyay János kiállítása. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 29. 257. sz. 15. Tornyay János. In: A Hét, XXII. évf. 1911. október 29. 44/1129. sz. 711. Kernstock – Tornyay. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 29. 257. sz. 14. Művészeti hét. In: Ország-Világ, XXXII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 1086. LYKA KÁROLY: A búza festője. In: Új Idők, XVII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 418. MALONYAY DEZSŐ: Tornyay János. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 31. 258. sz. 16. (u.a = In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72. sz. 1. ) Képzőművészet. Tornyay János… In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. november 1. 259. 14. Művészeti aukció. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. november 1. 259. sz. 17. Művészeti vásár. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 2. 260. sz. 4. [RÉVÉSZ BÉLA]: Tornyai János. A Mári. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 4. 262. Budapest. Künstlerhaus. In: Der Cicerone, III. 1911. 933. Rb. [RÉVÉSZ BÉLA ? ]: Tornyai János. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911. december 3. 97. sz. 1-2. Tornyai János képkiállítása Csabán. A városháza nagytermében lesz. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911. december 3. 97. sz. 1. Tornyai János képkiállítása Csabán. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911. december 7. 98. sz. 3-4. SZTRAKONICZKY KÁROLY: Jubiláris téli kiállítás. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. december 16. 298. sz. 1-2. A Műcsarnok jubiláris téli tárlata – Téli kiállítás. In: Budapest, 1911. december 16. (MTA MKCS-C-I-98) KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: [A téli tárlat ? ]. In: Pesti Hírlap, 1911. december 16. 2. (MTA MKCS-C-I-98)
CXLIV
YBL ERVIN: Szoborművek a Csarnokban. In: Magyar Nemzet, 1911. december 19. (MTA MKCS-C-I-98) MAGYAR ELEK: Jubiláris kiállítás a Műcsarnokban. In: Magyarország, 1911. december 28. (MTA MKCS-C-I-98) RUDNAY GYULA: Esthangulat. (Repr.) In: Művészet, X. évf. 1911. 68. Állami vásárlások. In: Művészet, X. évf. 1911. 142-144. Kiállítások. Vernissage – Tornyai János gyűjteményes kiállítása a Művészházban. In: Művészet, X. évf. 1911. 395. Krónika. [A Százados úti művésztelep.] In: Művészet, X. évf. 1911. 426. 1912 x. [FIEBER HENRIK]: A téli műkiállítások. In: Katholikus Szemle, 1912, 26. kötet, 186196. A vásárhelyi gölöncsérek. Művészek akciója a népművészetért. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. március 8. 57. sz. 6. MALONYAY DEZSŐ: Tornyai János. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72. sz. 1. TORNYAI JÁNOS: Temesvár mélyen tisztelt közönségéhez! In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72. sz. 1.; 6-7. A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 31. 73. sz. 7. A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 6. 78. sz. 4. A Tornyai kiállítás utolsó napja. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 10. 80. sz. 4. A Tornyai tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 11. 81. sz. 2. A Tornyai-tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 13. 88. sz. 5. Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30. 6. Alföldi művészek egyesülete. In: Szegedi Friss Újság, XIII. évf. 1912. május 1. 103. sz. 5. Művészek és gölöncsérek. A vásárhelyi népművészet. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 3. 103.
CXLV
TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 9. 108. sz. 1-2. (X.) [SIMONKA GYÖRGY ? ]: Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieur Balog-ról. Dankó Pista nótája a Café Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 26. 122. sz. 8-9. (sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolika-kiállítása. Endre Béla festőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6. A vásárhelyi művészek majolika kiállítása. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 3. 256. sz. 12. A vásárhelyi művészek majolika kiállítását... In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 5. 257. sz. 8. (dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A vásárhelyi kulturház. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 13. 264. sz. 2-3. A majolika kiállítás. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 13. 264. sz. 7. RUDNAY GYULA: Rudnay Gyula vázlatkönyvéből. (Repr.) In: Művészet, XI. évf. 1912. 96. RUDNAY GYULA: Ne szomorkodj pajtás… (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1912. 240. 1913 Endre Béla kiállítása. [Makói Újság?, MNG A. 20019/1978/10a] ( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla Makón. Kimagasló művészi esemény. In: [Makói Újság, 1913. március 11.] PETROVICS GYÖRGY: Endre Béla képtárlata. Vasárnap nyílik meg a vármegyeházán. In: Makói Független Újság, IV. évf., 1913. március 13. 31. sz. 1. Endre Béla képtárlata. Makó a kulturfejlődés útján. In: Makói Független Újság, IV. évf., 1913. március 15. 33. sz. 1. Endre Béla kiállítása. Művészesemény Makón. In: Makói Hírlap, 27. évf., 1913. március 15. 64. sz. 2-3. Hangverseny a tárlaton. Művészi esemény a megyeházán. In: [Makói Újság, 1913. március 15.] 2. Szegedi lap Makóról. Párhuzam Szeged és Makó művészeti kultúrája között. [Makói Újság, 1913. március 18.; MNG A. 20019/1978/16/11.]
CXLVI
Kiállítás Makón. Endre Béla kollektív tárlata. Makó kultúrájáról. In: Szegedi Híradó, LVI. évf. 1913. márc. 18. 64. sz. 1-2. N.S.: Endre Béla képtárlata. Tegnap volt az ünnepélyes megnyitó. In: Makói Független Újság, IV. évf., 1913. március 18. 35. sz. 1-2. Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI. évf. 1913. május 13. 114. sz. 1-2. ( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla makói kiállítása alkalmából. In: Makói Független Újság, IV. évf., 1913. december 1., 284. sz. 2. Endre Béla legújabb műveivel… In: Makói Újság, X. évf., 1913. december 19. 302. sz. 2. Művészeti élet Makón – Endre Béla képei. In: Szegedi Híradó, 1913. december 20. [MNG A. 20019/1978/73] 1914 (L. Gy.): A Művészház kiállítása. In: Budapest, 1914. február 15. (MTA MKCS-C-I-98) Magyarok Bécsben. In: Világ, 1914. március 25. 15. (MTA MKCS-C-I-98) A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 10. 106. sz. SOÓS ALADÁR: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXVII. évf. 1914. május 10. 111. sz. 12. A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 56. (m.e.) [MAGYAR ELEK]: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. In: Magyarország, 1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98) KÉZDI [KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Pesti Híralap, 1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98) A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Budapest, 1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98) MÁRKUS LÁSZLÓ: Hódmezővásárhelyi cserepek. In: Vasárnapi Újság, 61. évf. 1914. 16. sz. 316. Az Iparművészeti Társulat… In: Művészet, XIII. évf. 234.
CXLVII
Bibliográfia – Helyi sajtó Rövidítések évf. sz. sz.n.
évfolyam szám oldalszámozás nélkül
1899 A mi festőművészünk. In: Hódmezővásárhely, 1899. november 19. 4. 1900 TORNYAI JÁNOS: Levél Rómából (1900. április 8.) In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 12. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 267-269. TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266. TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 82-84. TORNYAI JÁNOS: Il Vesuvio (A Vezúvon) In: Vásárhely és Vidéke, 1900. május 6. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 270-274. TORNYAI JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, 1900. szeptember 30. In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 275-278. 1903 Vásárhelyi festő ösztöndíja. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. július 25. 177. sz. 2. Deák arcképének átvétele. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. október 7. 250. sz. 2. 1904 Fiatal földink kitüntetése. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 6. 5. sz. 4. A szegedi tárlat megnyitása. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 15. 8. sz. 2. ESPERSIT JÁNOS: Tornyai János sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 22. 14. sz. 2-3.
CXLVIII
Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. március 23. 35. sz. 3. Endre Béla képe a szegedi tárlaton. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 27. 19. sz. 3. (e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet I. In: Vásárhelyi Ellenzék, 1904. március 29. 20. sz. 1-2. (e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet II. Ami nincs. In: Vásárhelyi Ellenzék, 1904. március 30. 21. sz. 1. Endre Béla sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 30. 75. sz. 2. Vásárhelyi festőművészek sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. április 1. 39. sz. 3. Tornyai János újabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 1. 23. sz. 2. (e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet III. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904.április 6. 26. sz. 1. Az „Új Idők” Tornyairól. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 6. 26. sz. 2-3. Tornyai legújabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 19. 37. sz. 1-2. Művész-szoba a kiállításon. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 29. 46. sz. 2. Művész szoba. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. május 3. 49. sz. 2. Kiállításunk. Kérelem Hódmezővásárhely város polgáraihoz. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. május 15. 58. sz. 3. Hódoló felirat a királyhoz. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. június 3. 135. sz. 2. Hódoló díszfelirat. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 14. 110. sz. 2. A művészeti kiállítás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 23. 118. sz. 2. Ajánlkozó festő. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 4. 2. A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 5. 2. A Szerdahelyi-emléktábla. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 7. 94. sz. 5. A kiállítás megnyitása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 16. 197. sz. 1. A kiállítás megnyitás. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 17. 98. sz. 1-3.
CXLIX
Néprajzi Múzeum városunkban. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198. sz. 1. A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198. sz. 1. sz. Szerdahelyi József szobra. Kegyelet a színművész – városunk szülötte iránt. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. szeptember 18. 112. sz. 3. Felolvasás a művészetről. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 18. 140. sz. 2. Kacziányi Géza (sic!) előadása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 18. 199. sz. 3. Kacziány ünneplése. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 19. 141. sz. 2. Képvásárlás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 25. 145. sz. 2. A Szerdahelyi emléke. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. szeptember 3. 153. sz. 2. A Szerdahelyi szoborra. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. október 30. 130. sz. 4. Tornyai sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 26. 285. sz. 2. Tornyai mester. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 29. 287. sz. 2. Néprajzi múzeumunk ügye. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 30. 288. sz. 2. 1905 Estély a Szerdahelyi-szobor javára. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. január 8. 4. sz. 5. Dicsérő sorok Tornyai Jánosról. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 9. 6. Lyka Károly városunkban. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5. Művészeink a pesti tárlaton. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5. Tornyai János diadala. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 26. 3. Beteg festőművész. In: Hódmezővásárhely, 1905. december 15. 3. SZ. [SZATHMÁRY TIHAMÉR ?]: Művészetünk és művészeink pártolása. A tanács figyelmébe. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. december 31. 156. sz. 2-3.
CL
1906 t.: Művész barátok. In: Vásárhelyi Híradó, VII. évf. 1906. március 11. 60. sz. 1-2. A művészet pártolása és városunk. Gyűjteményes kiállítás – Művészeti festőiskola. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. március 19. 79. sz. 1-2. A tavaszi tárlat. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 1. 77. sz. 3. Városunk és a művészetpártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 2. 93. sz. 1-2. A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 3. 94. sz. 1. Rudnay Gyula festőiskolája. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 93. sz. 2. Művészetünk fejlődése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz. 2. Pásztor János újabb sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz. 2. A néprajzi múzeum gyűlése. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 6. 82. sz. 3. Tornyai János kérelme. In: Hódmezővásárhely, 1906. szeptember 18. 2. 1907 A Rudnay-festőiskola helye. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 15. 40. sz. 2. A régi bírósági épület bérbe adása. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. február 21. 44. sz. 2. Tornyai és a Rákóczi képei. Rákóczi és Bercsényi képünk. – Ha kép, legyen kép, ne giccs – In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 27. 50. sz. 1-2. Művészestély. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 16. 63. sz. 1. Művészestély. In: Hódmezővásárhely, 37. évf. 1907. március 19. 34. sz. 2. Művészek estélye. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. március 19. 66. sz. 2. Agyagipari kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 19. 67. sz. 2. Városi néprajzi múzeumunk. A Kaszinó épületének megvétele. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. május 22. 116. sz.
CLI
Városunk és a Rudnay Iskola. Ez a művészetpártolás? Ezt mégse hittük volna! In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 5. 133. sz. 2. Fiatalok kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 6. 134. sz. 2. Haj, Rákóczi – Bercsényi! Lesz kép? Nem lesz kép? Mire várnak? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 1. A Munkácsi(!)-szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 2. Vásárhelyi szobrász sikere. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. október 5. 229. sz. 2. 1908 Elkészült a szobor. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 5. 204. sz. 2. Elkészült a szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 6. 168. sz. 2. A Kossuth téri kút szobra. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 9. 171. 2. Állítják a szobrot. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 10. 206. sz. 2. A szeptemberi közgyűlés. A Rákóczi és Bercsényi képek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 11. 173. 2. GONDA JÓZSEF: A Kossuth-tér ártézi kut. A rézleány, a kőszobor meg az ultramodern medence. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. szeptember 13. 110. sz. 1-2. Városi közgyűlés előtt. Rákóczi és Bercsényi képei. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 13. 209. sz. 2. Az első magyar díszítésű ház. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 13. 175. sz. 2. A néprajzi múzeum. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 13. 175. sz. 2. Egy vásárhelyi ifjú sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 14. 176. sz. 3. RUDNAY GYULA: Pásztor János kútja. (Sic fata volunt). In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 22. 255. sz. 1. GONDA JÓZSEF: Kultur-házak, kultúra nélkül. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. október 27. 129. sz. 1.
CLII
GONDA JÓZSEF: A Tornyay tárlatról – Műkiállítás Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. november 13. 136. 1-2. TORNYAI JÁNOS: Tornyai János kiállítása. Beküldetett. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 5. 145. sz. 1. Érdekes kiállítás városunkban – Tornyay János festményei. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 5. 280. sz. 2. Tornyai János kollektív kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 5. 327. sz. 2. Képkiállítás városunkban – Tornyai János munkái. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 6. 295. sz. 2. Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 8. 282. sz. 2. A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 9. 333. sz. 2. A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 11. 335. sz. 2. Tornyai János képkiállítása. A kiállítás ünnepélyes megnyitása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, XXVI. évf. 1908. december 12. 285. sz. 2. Kultúrházunk és a képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 13. 296. sz. 3. Tornyai kiállításának megnyitása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 13. 286. sz. 2. Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 13. 337. sz. 2. VETRÓ LAJOS ENDRE: Képkiállítás városunkban – Tornyai Jankó festményei. In: Vásárhely és vidéke, XXVI. évf. 1908. december 13. 286. sz. 2.; II. 1908. december 20. 292. sz. 2.; III. 1908. december 22. 291. sz. 2.; IV. 1908. december 25. 296. sz. 2. Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 15. 339. 2. Tornyai János kiállítása. A holnapi ünnepélyes megnyitás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 15. 287. sz. 2.
CLIII
Tornyai János képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 16. 340. 2. Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 17. 341. 2. Tornyai János kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 17. 289. sz. 2. Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 18. 342. 2. Sorok a Tornyai-féle kiállításról. Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és vidéke, XXVI. évf. 1908. december 18. 291. sz. 2. KÁRMIN: A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 18. 145. sz. 1. A Tornyai-féle képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 19. 291. sz. 2. KÁRMIN: Pesti hangok a tárlatról. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 22. 153. sz. 1. A Tornyai János kiállítás… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 22. 246. sz. 2. Gyűjteményes képkiállítás városunkban. Újabb képek a tárlaton. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 23. 294. sz. 2. Tornyay kiállításáról. Mit írnak a lapok? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 24. 248. sz. 2. Tornyai tárlatról. Folyik a vásár. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 25. 249. sz. 2. A képzőművészek képvásárlata. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 27. 250. sz. 2. GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben – Tornyai mint impresszionista. [1.] In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 1. Képtárlat. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 2. Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 30. 298. sz. 2. SZAPPANOS MIHÁLY: Egyet s mást a Tornyai kiállításról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1.
CLIV
II. 1908. december 31. 353. sz. 1. A Tornyai tárlat. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1. Karikatúrák a képkiállításon. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 31. 299. sz. 2. 1909 GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben. Tornyai, mint impresszionista.[2.] In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1. [3.] 1909. január 3. 2. sz. 1-2. [4.] 1909. január 5. 3. sz. 1. Hírek a Tornyai kiállításról. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 3. 2.sz. 2. Tornyai képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 3. 3. sz. 2. A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 5. 3. sz. 1. A vásárhelyi képtárlat – Sorok városunkról és Tornyai János kiállításáról. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 5. 3. sz. 2. A Tornyai kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 5. 5. sz. 2. Tornyai festőművész kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 13. 9. sz. 2. Pásztor Budapestre költözik. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. szeptember 8. 221. sz. 2. Egy vásárhelyi festőművész. Sorok Tornyai János kiállításáról. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. december 4. 277. sz. 2. Pásztor János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 5. 297. sz. 2. ENDRE BÉLA: Szoborkiállítás városunkban. Pásztor János kiállítása és városunktól való búcsúzása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. december 5. 278. sz. 2. Pásztor János kiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 7. 145. sz. 2. Tornyai János diadala. Meghódította Szegedet. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 9. 300. sz. 1. Képek a szobor-kiállításon. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 9. 300. sz. 2.
CLV
GONDA JÓZSEF: Pásztor Jánosról – Szoborkiállításának megnyitása alkalmából. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10. 148. sz. 1. A hódmezővásárhelyi kultur-egylet. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10. 148. sz. 2. Szoborkiállítás városunkban. Szombat délután lesz a megnyitás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. december 11. 282. sz. 2. Pásztor kiállításának megnyitója. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 11. 302. sz. 2. Pásztor János szoborkiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 12. 149. sz. 2. Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 15. 305. sz. 2. A Pásztor János szoborkiállításának…In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 17. 307. sz. 2. A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 18. 308. sz. 2. Kultur-egylet Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 19. 152. sz. 1. Kulturtörekvések városunkban. Az előkészítő bizottság felhívása. In: Vásárhely és vidéke, XXVII. évf. 1909. december 19. 289. sz. 2. TORNYAI JÁNOS: Zsarkó Antal. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 19. 309. sz. 2. Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 21. 153. sz. 1-2. Pásztor János kiállításán. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 21. 153. sz. 2. Kultur-egylet városunkban. A vasárnapi gyűlés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 21. 310. sz. 1. Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 21. 310. sz. 2. Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, 39. évf. 1909. december 21. 290. sz. 1-2.
CLVI
VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 22. 311. sz. 2. VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 24. 313. sz. 1. ARANY JÁNOS: Impressziók a Pásztor kiállításról. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 25. 155. sz. 1. A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 25. 314. sz. 2. VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. (Harmadik közlemény). In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 28. 315. sz. 2. Pásztor kiállítása nyitva marad. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 28. 316. sz. 2. Még csak öt napig… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 29. 315. sz. 2. Az irodalmi és művészeti társaság közgyűlése. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 31. 157. sz. 1. Pásztor János az Ország-Világban. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 31. 157. sz. 2. 1910 Új lap Hódmezővásárhelyen. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf. 1910. január 30. 26. sz. 4. Új irodalmi újság. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. február 1. 14. sz. 2. Irodalmi és művészeti folyóirat. In: Vásárhely és Vidéke, XXVIII. évf. 1910. február 1. 25. sz. 2. SZÖRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 7-8. ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8. STYX [GONDA JÓZSEF]: Gyorsfelvételek. I. Rubletzky Géza. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2. sz. 19. Irodalmi és művészeti társaság. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2. sz. 23.
CLVII
Tornyai János levele dr. Kovács Jánosnak. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2. sz. 35. TORNYAI JÁNOS: Futó Mihály emléke. In: A Jövendő, I. évf. 1910. márc. 1. 3. sz. 35-36. TORNYAI JÁNOS: Endre Béla. In: A Jövendő, I. évf. 1910. március 15. 4. sz. 42-43. TORNYAI JÁNOS: Kiss Lajos. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz. 58-59. Állami megbízatás Pásztor János részére. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz. 59. Hegedűs László. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz. Művészestély a színkörben. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz. ENDRE BÉLA: Impressziók – stylusokról. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 8283. Adamovits Sándor sikere. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 83. TORNYAI JÁNOS: Gondolatok. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 1. 8. sz. 88. Tornyai János „nagy esete”. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 15. 9. sz. 106. TORNYAI JÁNOS: Bohém-dalok. In: Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 150. Művészeink nyaralása s más egyebek. A Jövendő számára írta egy Vásárhelyről elszármazott műterembúvó. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 141-143. Mári meg a turista. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 146-147. PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknak magyarázattyok és elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyula közös munkájok.) In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176. II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192. III. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201. Till Viktor sikere Párizsban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 179-180. Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 195-196. A Társadalomtudományi Társaság megalakulása Hódmezővásárhelyen. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 202-203. Pásztor János sikere a budapesti Műcsarnokban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf. 1910. november 30. 230. sz. 1.
CLVIII
KELETI ARMAND: Téli tárlat a Műcsarnokban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. december 15. 21. sz. 216-217. Vásárhelyi művészek kiállítása az idegenben – Tornyai János és Rubletzky Géza. In: Vásárhely és vidéke, XXVIII. évf. 1910. december 20. 290. sz. 2. Tornyai és Rubletzky. Az aradi tárlat. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. december 25. 145. sz. 2. Művészeink sikerei Aradon. Tornyai és Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf. 1910. december 28. 307. sz. 1. 1911 [TORNYAY JÁNOS]: Két karácsony közt… (Vidéki tárca 3 képben, saját modorában felnagyolta Tornyai János). In: A Jövendő, II. évf. 1911. január 15. 1. sz. 16-21. KELETI ARMAND: Neo-impresszionizmus (Kávéházi jelenet) In: A Jövendő, II. évf. 1911. február 15. 2. sz. 46-47. Vásárhelyi szobrász sikere. Műcsarnok tárlata. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. február 18. TORNYAI JÁNOS: A kis Adamovits. In: A Jövendő, II. évf. 1911. március 15. 3. sz. 72-75. Művészek kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 28. 38. sz. sz.n Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 29. 57. sz. 2. A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. Irodalmi est a Társadalomtudományi Társaság közreműködésével. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 30. 58. sz. 2. Két művész kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 30. 39. sz. sz.n. Darvassy István sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. március 30. 66. sz. 2-3. A Nyugat estéje. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 31. 60. sz. 2. A vasárnapi művészestély. A Nyugat, báró Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász Zoltán Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. április 6. 64. sz. 1. Apponyi Pásztorék kiállításán. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. április 9. 43. sz. sz.n.
CLIX
A vasárnapi estély. A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. április 11. 68. sz. 2. KELETI ARMAND: Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 103-104. GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Nyolcak. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 130-132. TÜSKE PÁL: Művészeinkről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 135-136. (S.): Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. május 7. Tornyai, mint utazási vállalkozó. Tanulmányi kirándulás a szentesi kiállításra. Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. június 18. 127. sz. 4.
In:
GONDA JÓZSEF: Egy festő újjászületéséről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. július 1. 7. sz. 140-149. Meghalt Hegedűs László. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. július 11. 176. sz. 3. Hegedűs László halála. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 11. 83. sz. sz.n. Államsegély egy művésznek. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 21. 87. sz. sz.n. A művészek pere. Pásztornak igaza van. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. szeptember 5. 200. sz. 2. Rubletzky. In: A Jövendő, II. évf. 1911. augusztus 20. 8. sz. 189. Egy művészünk a tárlaton. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. szeptember 12. 110. sz. sz.n. GONDA JÓZSEF: Irodalmi és művészeti társaságról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. október 18. 248. sz. 3-4. Tornyai kiállítást rendez. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október 20. 122. sz. sz.n. Tornyai kiállítása a Művészházban. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október 27. 129. sz. sz.n. GONDA JÓZSEF: Tornyai János a művészházban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. október 29. 249. sz. 2.
CLX
„Mári”!... Szomorú parasztok, virágos mezők! In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. november 5. 247. sz. 2. Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. november 10. 252. sz. 2. Tornyait meglopták. Hová lett a ruha? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 12. 261. sz. 5. A Tornyai tolvajai. A Fadrusz János kabátja. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 13. 262. sz. 1. (g.) [GONDA JÓZSEF ?]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 22. 269. sz. 3. TORNYAI JÁNOS: Három birsalma. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. november 26. 265. sz. 1-2. Hegedűs László művészi hagyatéka. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. november 28. 143. sz. sz.n. (dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30. 276. sz. 2. GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havi kiállításáról. In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246. Tornyai Csabán. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 9. 276. sz. 1. TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 10. 277. sz. 2. Tornyai repülő-kiállítása. In: Vásárhely és vidéke, XXIX. évf. 1911. december 10. 148. sz. sz.n. Tornyai kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 11. 151. sz. sz.n. Majolikagyár Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 12. 278. sz. 2. Ma nyílik meg a Tornyai kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 21. 286. sz. 2. Tornyai János kiállítása megnyílt. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 22. 153. sz. sz.n.
CLXI
Megnyílt Tornyai kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30. 276. 2. TORNYAI JÁNOS: A Mári pesti dicsősége. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 17. 283. sz. 2. ENDRE BÉLA: Művészetről és művészekről. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 24. 154. sz. sz.n. SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. december 24. 295. sz. 2. Veszik a képeket. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 27. 2. [ENDRE BÉLA ?]: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 28. 291. sz.1. Tornyai kiállítását meghosszabbítja. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 28. 296. sz. 3. Jánus [TORNYAI JÁNOS ?]: Gonda József dr. könyvéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. december 28. 297. sz. 1-2. ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 29. 297. sz. 2-3. ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 30. 298. sz. 2. Tornyai tárlatát kibővíti és újév utánig nyitva hagyja. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 31. 156. sz. sz.n. 1912 A Tornyai tárlata január 5-én zárul…In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1912. január 2. 2. sz. 2. TORNYAI JÁNOS: Néhány idétlen mende monda. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 3. 2. sz. 2. OMEGA: Új hang a Tornyai kiállításról. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 4. 4. sz. 2. Tornyai bezárta tárlatát. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. január 6. 10. sz. sz.n. Majolikagyár a Hajdában. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 16. 13. sz. 2.
CLXII
Jön a majolika gyár! ! Májusra nyílik. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 20. 17. sz. 2. SZATYR [GONDA JÓZSEF] : Kukovetz Nana városunkban. In: A Jövendő, III. évf. 1912. március. 73. Kukovetz Nana városunkban. Egy festőnő kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 17. 70. sz. 4. Kukovetz Nana kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 20. 68. sz. 3. Kukovetz Nana festményei. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 23. 75. sz. 2. Kukovetz Nana. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 24. 72. sz. 3. Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 1. Kukovetz Nana gyűjteményes kiállítása. Ma nyílik meg. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 4. A tárlatról. Kukovetz Nana kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 27. 79. sz. 1. ENDRE BÉLA: Hol a Kulturpalota? Aktuális gondok. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 28. 80. sz. 1-2. Szobor kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 30. 77. sz. 3 Megnyílt a Kriván kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31. 83. sz. 1. Tárlat meghosszabbítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31. 83. sz. 5. Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. április 3. 85. sz. 2. A szoborkiállítás bezárása. In: Vásárhely és Vidéke, VIII. évf. 1912. április 14. 45. sz. sz.n. Vásárhelyi művész kitüntetése. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. április 26. 100. sz.
CLXIII
Tornyai János meg a sárga cipő. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. május 2. 106. sz. 2. DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. júniusjúlius. 138-143. Cesanne. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 156-157. GONDA JÓZSEF: Emlékezzünk régiekről kulturreflexiók – száz évről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. szeptember 8. 221. sz. 2. Műbarátok figyelem. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. október 12. 244. sz. 3. Rubletzky kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. október 13. 113. sz. sz.n. ENDRE BÉLA: Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. október 27. 251. sz. 3. Művészek majolika kiállítása. Szép a vásárhelyi művészek kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 3. 122. sz. sz.n. Majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 12. 126. sz. sz.n. Tornyai János kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 17. 128. sz. sz.n. Árván maradt múzeum és könyvtár. Kiss Lajos múzeumőr. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 1. 134. sz. sz.n. Két kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz. sz.n. A múzeumőri állás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz. sz.n. A majolikagyár kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 17. 300. sz. 3. Majolika kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 20. 303. sz. 3. A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 20. 305. sz. 1. Acélos búza, ércpengésű majolika. Vásárhelyi művészek majolika kiállítása a tornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 21. 304. sz. 2. Megnyílt a Majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 21. 306. 2.
CLXIV
Endre Béla képkiállítása s a majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 22. 141. sz. sz.n. SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 22. 307. 2. II. 1912. december 24. 309. sz. 2. III. 1912. december 27. 310. sz. 2. A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 22. 307. 2. Kiállítás a tornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 25. 307. sz. 1. GONDA JÓZSEF: A kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf., 1912. december 25. 307. sz. 4. VETRÓ LAJOS ENDRE: Kép- és majolika kiállítás. Endre Béla. I. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 27. 308. sz. 1-2. II. 1912. december 28. 309. sz. 2-3. III. 1912. december 29. 310. sz. 3. SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély. IV. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 28. 311. sz. 2. V. 1912. december 29. 312. sz. 5. VI. 1912. december 31. 313. sz. 2. A felfrissített kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 31. 311. sz. 3. 1913 SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély VII. In: Hódmezővásárhely, XXXXIII. évf. 1913. január 1. 1. sz. 2. NAGY SÁNDOR: Endre Béla kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. január 5. 5. sz. 3. Vastagh Gyula képkiállítása. Képek a Fekete Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. március 15. 64. sz. 2-3. TORNYAI JÁNOS: Kézdi-Kovács és főispánunk. In: Hódmezővásárhely, 73. évf., 1913. március 23. 71. sz. 1. Dr. Gonda József. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. április 20. 94. sz. 4.
CLXV
Művészek szervezkedése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 14. 113. sz. 2. Olasz lapok Rubletzky Gézáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 27. 124. sz. 2. (MTA MKCS-C-I-98) Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. május 27. (MTA MKCS-C-I-98) Rubletzky Gézáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 1. (MTA MKCS-C-I98) TORNYAI JÁNOS: Az ihlet lángja és a lángliszt. Levél Mártélyfüredről. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 15. 141. sz. 4. Képkiállítás a Sasban. Szerdán nyílik meg. Gaál István bemutatkozása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 16. 302. sz. 3. A Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 20. 302. sz. 2. Gaál István képkiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 20. 304. sz. 1-2. TORNYAI JÁNOS: A Mári kiállításáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 21. 303. sz. 1-2. Gaál István képkiállítása a Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 21. 305. sz. 3. Mári sikere. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 23. 304. sz. 2. Mári kiállítása. Érdekes nyilatkozatok. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 27. 307. sz. 2. ENDRE BÉLA: Miért pingál Mári? In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 28. 308. sz. 2. SZAPPANOS MIHÁLY: A Gaál Pista kiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 28. 308. sz. 3-4. 1914 TORNYAI JÁNOS: Utóhangok a Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. január 1. 2. Ma este bezárul Mári képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. január 1. 1. sz. 3. Művészek versenye egy Mári képért. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. január 2. 2.
CLXVI
Tornyai meg a novellaíró. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. május 1. 5. Malonyay Dezső Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. június 28. 4. Könyv a vásárhelyi nép művészetéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. július 22. 181. sz. 2. TORNYAI JÁNOS: Mártélyi vélemény a háborúról. Tornyai János levele. In: Hódmezővásárhely, 44. évf.1914. szeptember 20. 5. Átadott helyiségek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. november 14. 378. sz. 3. Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22. 419. sz. 5.
CLXVII
Kronológia (1. melléklet) A szakdolgozathoz összeállított kronológia nem összehasonlító jellegű, nem találhatók meg benne a korbeli művészeti élet eseményei, kizárólag a vásárhelyi művészek életével és munkásságával kapcsolatos adatokat tartalmaz. Eredetileg a munka megkönnyítése érdekében állítottam össze, hogy bizonyos eseményeket, folyamatokat időben elrendezve szemlélhessek. Később született meg az ötlet, hogy önálló mellékletként kellene kapcsolni a szakdolgozathoz, hogy ne csak a szerzőt, de az olvasót is segítse. A szakdolgozatot megelőző kutatások során vált számomra világossá, hogy Kiss Lajos mindenki által forrásként használt könyvén kívül milyen hatalmas mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésünkre az egyes vásárhelyi művészek hagyatékában, számos magyar közgyűjteményben szétszórva. Ezen források feldolgozása során számtalan új információ került elő, melyeket igyekeztem feldolgozni a munkám során. Ezért az általam újnak, újszerűnek vélt tényeket forrásmegjelöléssel láttam el – saját magam számára is – a könnyedebb visszakereshetőség érdekében. Ahol nincs forrásmegjelölés, ott olyan tények vannak, melyeket vagy értelemszerűnek vettem vagy Kiss Lajos immár ötven éve megjelent könyvének alapvető állításai közé tartoznak.
Rövidítések
Bodnár 1956.
BODNÁR
ÉVA:
Tornyai
János
1869-1936.
Budapest,
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/ CsML HL
Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Városi Levéltára
J.
A Jövendő (Irodalmi, művészeti és kritikai szemle, 1910-1912)
MMAT
Művészek Majolika- és Agyagipar Telepe, Hódmezővásárhely (1912-1914)
MNG A.
Magyar Nemzeti Galéria Adattára
MTA Kt.
Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár
k.
körül
CLXVIII
Kiáll. kat.
adott kiállítás katalógusa, kiállítóhely és időpont megadva a sorban
Kiss 1957
KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957.
Nagybánya 8.
Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.: ANDRÁS EDIT – BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 8./
OMKT
Országos
Magyar
Képzőművészeti
Társulat
(kiállítóhelye:
Műcsarnok) OSzK Kt.
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár
SzN.
Szegedi Napló (napilap)
TJ N. évszám
Tornyai
János
naplófeljegyzései
(megközelítő
évszámmal)
Magyar Nemzeti Galéria Adattár Ltsz.: 22935/1989. TJM HGy
Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény
VE
Vásárhelyi Ellenzék (napilap 1904-1905)
VRÚ
Vásárhelyi Reggeli Újság (1905- napilap)
VV
Vásárhely és Vidéke (napilap)
1866. június 6. Várady Gyula születése a Sáros vármegyei Sárorosziban. 1869. január 18. Tornyai János születése Hódmezővásárhelyen. 1870. november 19. Endre Béla születése Szegeden. 1878. január 9. Rudnay Gyula születése a Gömör vármegyei Pelsőcön. 1881. június 29. Pásztor János születése Gyomán. 1881. július 1. Rubletzky Géza születése Budapesten. 1888. április 20. Darvassy István születése Hódmezővásárhelyen – önéletrajza szerint. (MNG. A. 486/20) 1889. február 10. Kóródy Elemér születése az Arad vármegyei Soborsinban. 1894. szeptember 1. Tornyai János beiratkozik a párizsi Julian Akadémiára (CsML HL II/3546.; 5379/94.) Kéri, hogy a hódmezővásárhelyi református egyház vele festesse meg Nagy András János arcképét. 1894. november Tornyai János első alkalommal küld be képet az OMKT Műcsarnokban rendezett kiállítására. 2 darab bekerül a kiállításra. (Kiáll. kat.)
CLXIX
1895. március 8. Munkácsy Mihály ajánlása Párizsból Tornyai János részére (MNG A. 22935/1989/III/2) 1896. március 19. Tornyai János kormányzati ösztöndíjat pályáz Budapestről Párizsba. (CSML HL II.1666/1896) 1897 tavasza Hollósy Simon kapcsolatba lép Tornyaival, meghívja Nagybányára. Tornyai végül nem megy el. (MNG A. 3549/1939; Nagybánya 8. 38.) 1897 Rudnay Hollósy tanítványként Nagybányán dolgozik (vagy csak 1898). Itt ismerkedett meg Várady Gyulával, aki rokona. (OSzK Kt. F 78/305/65) 1897. december Tornyai földeáki címről küld be két képet az OMKT téli kiállítására. (Kiáll. kat.) 1898. május 30. Tornyai János házassága Szabados Leonkával. 1898. december 16. Tornyai János négy képpel szerepel a Nemzeti Szalon karácsonyi kiállításán. Valószínűleg ez első szereplése a Nemzeti Szalonban. (Kiáll. kat.) 1899 A nyár folyamán Vásárhelyen dolgozik Tornyaival Nyilasy Sándor és Polgáry Géza. Tornyai János az év második felében Brassóban dolgozik egy 40 képből álló ikonosztázon. (Kiss 1957 79.) 1899. november 19. A mi festőművészünk címmel jelenik meg cikk Tornyai letelepedéséről a Hódmezővásárhely című lapban. 1900. február 10. Tornyai előadása a vásárhelyi Gazdasági Egyletben Népünk és művészet címmel. 1900. február 11. Endre Béla eladja a Károlyi-házban levő műtermét, saját műtermének felépítéséig Tornyainál dolgozik a Rózsa utca 1. szám alatti kis műteremben. (Kiss 1957 64.; 79.) 1900. március 10. Tornyai több hónapos itáliai körútra indul feleségével. 1900. április 12. Tornyai levele Rómából a Hód-Mező-Vásárhely szerkesztőségének, közlik a lapban. 1900. május 6. Tornyai visszaemlékezése az 1900. május 1-én elhunyt Munkácsy Mihályra a Hód-Mező-Vásárhely című napilapban. 1900
folyamán
Rudnay
Gyula
utolsó
alkalommal
megy
Nagybányára,
visszaemlékezése szerint (1946.04.21.). Várady dolgozott a Feszty-körképen is. (OSzK Kt. F 78/305/74)
CLXX
Endre Béla hazatér párizsi tanulmányai után. (László 1968. 219.) 1900 ősze Tornyai János Vasárnapi nagymosás című képével részt vesz a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításán. (Kiáll.kat.) 1901 tavasza Várady Gyula Hódmezővásárhelyre költözik Nagybányáról, megnyitja fényképészeti üzletét. (OSzK Kt. F 78/305/65) 1901. április 2. Ybl Ervin képeslapja Tuniszból, Endre Béla részére (MNG A. 20019/1978/57) 1901. május 31. Tornyai János 500 forint kölcsönért fordul az OMKT Igazgatóságához egy a levélhez csatolt vázlat megfestésére, mely már a Juss-hoz készül, „magyar zsánerkép”. (Bodnár 1956. 62.) 1901 ősz Pásztor János Heléne című gipszszobra szerepel a Nemzeti Szalon őszi kiállításán. (Kiáll. kat.) 1902. június 30. Tornyai állami ösztöndíjat kapott régebben, de a Juss című képe befejezéséhez még 600-700 korona ösztöndíjat kér. A szolnoki művésztelephez való csatlakozás ötlete is felmerült benne. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 1.) 1902. július 2. Pásztor János levelezőlapján kéri Budapestről édesanyját, hogy jöjjön fel Budapestre, mert ő nem tud hazamenni szeptemberig. (TJM HGy. Pásztor 67.1.5.) 1902 Endre Béla a Petőfi u. 25. szám alatti házban alakítja ki magának műtermét, ahol Tornyai is dolgozik. 1902. november 7. Pásztor János Párizsba érkezik 600 koronás állami ösztöndíjjal. (Pásztor Jánosné visszaemlékezései MTA Kt. Ms. 4195/57) 1903. április 24. Tornyai újabb állami segélyére folyamodik K. Lippich Elek segítségét kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 2.) 1903 tavasza Tornyai János hat olajfestményével vesz részt a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításán. (Kiáll. kat.) 1903. április 26. Kiss Lajos szerint ekkor érkezeik Várady Gyula Vásárhelyre, s nem sokkal később megnyitja fotószalonját. 1903. június 6. Lyka Károly levelében megkéri Tornyait, hogy egy jobb minőségű, „elsőrangú, magyaros” képet küldjön közlésre a Művészet számára. (MNG A. 22935/1989/III/3)
CLXXI
1903. július 2.
Pásztor János visszatér Párizsból a Julian Akadémián végzett
tanulmányai után. Itt kötött ismeretséget Rudnay Gyulával is. 1903. július 4. Tornyai János felajánlja Hódmezővásárhely város számára, hogy megfesti Deák Ferenc arcképét 600 koronáért. 1903. július 9. Tornyai már elnyerte a megbízást a Deák Ferenc kép elkészítésére. (CsML HL II. 2657/1903) 1903. július 25. A Vásárhelyi Híradó c. napilap jelentése szerint Tornyai János 1000 koronás állami ösztöndíjat kapott. 1903. október 3. körül A város átveszi a Tornyai által elkészített egészalakos Deák Ferenc portrét a Városháza közgyűlési terme számára. 1903. november 2. Tornyai kérvényezi a várostól, hogy az ún. Serháztéri kaszárnya (volt Károlyi-uradalom) két használaton kívüli helyiségében és azok folyosóin rendezhesse be műtermét, legalább 5-10 évre. Már időzött a szolnoki állami művésztelepen, az elmúlt két évben olyan kikötéssel kapott állami ösztöndíjat, hogy azzal Magyarországon fog dolgozni. (CsML HL 16793/1903. nov. 3. = Bodnár 1956. 63.) 1903. november 19. Tornyai kiköltözik az egykori Kaszárnyába, amely állandó műterme lesz közel egy évtizeden keresztül. (CsML HL II. 7051/1903) 1904. január 8. Pásztor János ösztöndíjat kér a várostól külföldön folytatandó tanulmányaihoz. 1904. február 5. Pásztor János képeslapja Münchenből Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F 78/271/1) 1904. február 16. Pásztor János képeslapja Párizsból Kiss Lajosnak, a következő nap megy először a Julian Akadémiára, francia társaságba jár a nyelv elsajátítása érdekében. (OSzK Kt. F 78/271/2) 1904. március 6. A Vásárhelyi Híradó jelentése szerint Pásztor János a Julian Akadémián kitüntetésben részesült egy női mellszobráért. 1904. március 19. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása a szegedi Kultúrpalota épületében (ma Móra Ferenc Múzeum), melyen Tornyai nyolc képpel szerepel (köztük a Menyecske a műteremben, Egyedül), az első nap mindet megvásárolják. Endre Béla – kissé lekésve a határidőt – Leszámolás című képét küldte
CLXXII
be, a napilapok tudósításai szerint a közönség körében nagy sikert aratott, a kiállítás katalógusában nem szerepel. (Kiáll. kat.) 1904. március 27. A Vásárhelyi Ellenzék is beszámol arról, Endre Béla késve adta be Leszámolás című képét a szegedi kiállításra. (VE 1904. márc. 27. 3.) 1904. március 31. Tornyai az OMKT budapesti Tavaszi Tárlatán szereplő Juss (vázlat) című képéért 600 koronás Ráth György-díjban részesül. A kritika elismerően szól művéről. 1904. április 12. Tornyai János levele Lázár Bélának, melyben megköszöni a Magyar Nemzetben megjelent róla írt elismerő, bíztató sorait. Fő célja az, hogy képei lelkisége legyen magyar. Most csomagolja be képeit a Nemzeti Szalon kiállítására. (Bodnár 1956. 64-65.) 1904. április 14. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni a Csizmahúzás című rajzáról mondott kritikáját és elismeri rajztudásának eddig hiányait, de reméli, hogy lesz olyan műve, mely bekerülhet a Művészetbe. Meghívja Lykát Hódmezővásárhelyre és Mártélyra, „Ruskin-hasonlat” – Tornyai olvasta a Ruskinfordítást. (OSzK Kt. F 65/632/1) 1904. április 17. Megnyílik Budapesten a Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása, melyen Tornyai János 13 művével szerepel, a sajtó a Juss pár héttel korábbi sikere után újra elismeréssel ír róla. 1904. május 2. A Vásárhelyen rendezendő képzőművészeti kiállításról tárgyalnak a vásárhelyi művészek Szalay József rendőrkapitánnyal, a kiállítás szervezőjével. A képzőművészeti kiállítással kapcsolatos külön erre a célra alakult bizottsága tagja lesz: Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula, Zsebők János rajztanár, Plohn József, Finy Béla, rajtuk kívül Veres Gyula, Imre József, Benes Gyula, ifj. Szilágyi Gyula. (VE. 1904. ápr. 29. 2.) 1904. május 15. Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula és Finy Béla elnök közös kiáltványa a vásárhelyiekhez a Hódmezővásárhely hasábjain, melyben bejelentik az augusztusi ipari- és mezőgazdasági kiállítással egyszerre megrendezendő képző- és népművészeti kiállítást. Népművészeti tárgyakat kérnek kölcsön a kiállításra és egy később létrehozandó múzeumi gyűjtemény számára.
CLXXIII
1904. május 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben néhány rajzot ajánl magától és ismerőseitől (a szegedi Kiss Elemér) közlésre a Művészetbe. Tíz éve készült jobb művei szétszóródtak. Bródyék, Fadruszék birtokolják. (OSzK. Kt. F 65/632/2) 1904. május 28. Tornyai újból államsegélyre pályázik, K. Lippich Elek segítségét kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 3.) 1904. június Tornyai Kiss Lajos bevonásával elkezdi a néprajzi tárgyak gyűjtését, melyet több héten keresztül intenzíven folytatnak. 1904. június 3. Hódmezővásárhely városa díszfeliratot intéz Ferenc Józsefhez II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása engedélyezése iránti tiszteletből. A kiírt pályázatot Endre Béla, Tornyai János és Várady Gyula terve nyeri meg, június 6-án adják le a végleges tervet. A kivitelezést Várady Gyula végzi. 1904. június 16. Pásztor János levele Kiss Lajosnak Párizsból; jó műterme van, szorgalmasan dolgozik, egy Petőfit készít, felveti a Szerdahelyi-szobor ügyét. (OSzK Kt. F 78/271/4) 1904. június 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni, hogy közölték egy munkáját az Új Időkben (?), és meghívja őket az augusztusi vásárhelyi kiállításra, illetve az addigra összegyűjtött anyagot közlésre ajánlja fel. (népművészeti tárgyakat, Orlay Petrich Petőfi képét) (OSzK. Kt. F 65/632/3) Egy másik datálatlan levelében részletes felsorolást nyújt ezekből. (OSzK Kt. F 65/632/32) 1904. június 22. Kallós Ede levele Bécsből Tornyai részére Hódmezővásárhelyre, melyben azt kéri, hogy fogadja meg tanácsát, illetve közli, hogy küldi a pénzt. (MNG A. 22935/1989/III/4) 1904. június 29. A Vásárhelyre érkező Seemayer Vilibáld rendezi a kiállítás néprajzi anyagát. 1904. július 27. Lyka Károly levelében arra kéri Tornyait, hogy fotografáljon le 4-5 saját maga által kiválasztott néprajzi tárgyat, ehhez írjon egy kis cikket és küldje fel neki aug. 2-ig, mert akkor elhelyezheti az Új Időkben. (MNG A. 22935/1989/III/6) Augusztus 2. után Lyka Hollandiába utazik. (MNG A. 22935/1989/III/7) 1904. augusztus 10. Bátky Zsigmond rendezi el véglegesen a kiállítás néprajzi anyagát. 1904. augusztus 14. Az Országos Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás megnyitója, melyhez
csatlakozva
a
Városháza
dísztermében
és
polgármesteri
irodáiban
képzőművészeti és néprajzi kiállítás nyílik. Megnyitóbeszéd: Lukács György főispán.
CLXXIV
Kiállító vásárhelyi művészek: Adamovics Sándor, Barkász Lajos, Endre Béla, Pásztor János, Tornyai János, Várady Gyula és Szathmáry Lajos gimnáziumi tanár. A vásárhelyi művészek által meghívott barátok között számos munkával szerepel: Bihari Sándor, Hegedűs László, Jankó János, Olgyay Viktor, Vágó Pál, Vastagh Géza. A legtöbb munkával: Kacziány Ödön, Szlányi Lajos és Nyilassy Sándor. (Kiáll. kat.) 1904. augusztus Pásztor János Rouen-ban és Londonban jár. (OSzK Kt. F 78/271/6) 1904. augusztus 17. Kacziány Ödön előadása a művészetről a Városháza dísztermében. 1904. augusztus 18. A művészek a városi kaszinó kertjében a város elöljáróságaival részt vesznek egy kiállítás utáni vacsorán, ahol Kacziányt köszöntik A jelenlevők közös levelezőlapot küldenek a két napja távozott Szlányi Lajosnak Szolnokra. (VE 1904. aug. 19.) 1904. augusztus 25. A Vásárhelyi Ellenzék című folyóirat közli a vásárhelyi képzőművészeti kiállításon megvásárolt művek jegyzékét. (VE 1904. aug. 19.) 1904 Zsebők János rajztanárt Csáktornyára helyezik át. 1904 második fele Tornyai János a téglási pusztát keresi fel. 1904 szeptember 3. A vásárhelyi Szerdahelyi József-emlékmű felállításával kapcsolatos bizottsági ülésen részt vesz Tornyai, Endre és Pásztor is. (VE 1904. szept. 3.) 1904 ősze Tornyai elkezd dolgozni a Rákóczi Rodostóban című munkáján, több Rákóczival kapcsolatos könyvet vásárol és olvas. (TJ. N. 1904. 44.) 1904. szeptember – október Tornyai Szeremlei Sámuel közbenjárásával megkapja a vásárhelyi református Ótemplom pusztulásra ítélt díszített faberendezéseit, melyeket Kiss Lajossal együtt műtermében próbálnak meg helyreállítani. 1904. szeptember 30. Egy a Szerdahelyi-szobor felállításának javára rendezendő művészestély előkészítő bizottsága ülésezik Várady Gyula lakásán. 1904. október 4. Pásztor János levele Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F 78/271/7) Pásztor Budapesten a Lánchíd u. 23-ban bérel lakást. Besorozták póttartalékosnak. Lenauszobron dolgozik. Vágya, hogy visszatérhessen Vásárhelyre, a „saját társaságába”. Tegnap írt Espersitnek, hogy avatkozzon bele a városi ösztöndíj pályázatába. 1904. október 7. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F 78/271/8) Ír Tornyainak, hogy segítsen megszerkeszteni ösztöndíj-folyamodványát, kéri Kiss Lajost, hogy kérje meg Espersitet, hogy ő is segítsen Tornyainak.
CLXXV
1904. október 30. A Párizsból hazatért Pásztor János a városhoz fordul, hogy műteremnek megkaphassa a Serháztéri kaszárnya Tornyai által csak néprajzi gyűjteménye raktárnak használt felét. 1904. november 13. Tornyai Epilógus című verse megjelenik A Hétben. 1904. november 14. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F 78/271/9) Karácsonykor viszontlátják egymást. Holnap nyílik a tárlat, kíváncsi milyen fogadtatása lesz Tornyai képeinek. Vágyódik vissza Vásárhelyre. Egész nap Mátrainál dolgozik saját műteremben a Vásárhelyi Pál szobor mellékalakjain (parasztasszony gyermekkel; kubikos). 1904. november 15. Az OMKT téli kiállításának megnyitása, Tornyai János a Menyecske a műteremben és Rákóczi Rodostóban című műveivel szerepel. A Nemzeti Szalon téli kiállításán (november 26.) a Jusson veszekedő alak és Kuckóban című munkáját állítja ki. (Kiáll. kat.) Tornyai levele Kiss Lajosnak, megunta Budapestet, csütörtökre otthon lesz. (OSzK. Kt. F 78/371/47) 1904. november 18. Tornyai kéri K. Lippich Eleket, hogy vásároljanak tőle képet, mert különben „adósságai miatt” be kell zárnia az „üzletet”. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 4.) 1904. november 24. Tornyai levele Lykának: nemrég Nyilassy Sándorral Budapesten voltak, a Nemzeti Szalonban vannak kiállítva képei, hivatkozik a Nagymosás és az 1889-es Piros ruhás kisleány c. munkájára. 50 db temetőképet (néprajzi fotó?) küld Lykának. (OSzK Kt. F 65/632/4) 1904. november 28. Tornyai kéri K. Lippich Elektől a minisztérium fele fennálló tartozásainak elengedését, illetve a teljes összeg kiutalását. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 5.) 1904. november 29. A Vásárhelyi Híradó jelenti: Tornyai Menyecske a műteremben c. képét megvásárolta az állam az Országos Szépművészeti Múzeum számára. 1904. december 5. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak Tornyai Rákóczi Rodostóban című munkájáról és a Téli kiállításon látott Kallós, Telcs művekről ír. (OSzK Kt. F 78/271/10) 1904. december 10. Tornyai egy éves használat után kéri a várost, hogy hosszabbítsa meg az épülethasználat engedélyét. (CsML HL II. 7051/1903)
CLXXVI
1904-1905 tele Tornyai sikerein felbuzdulva számtalan képet készít műtermében. 1905. január 18. „Vásárhelyi művészek disznótora”. 1905. január 25.
Tornyai levele Lykának Fadruszné anyagi kisegítéséről és az
ótemplomi faberendezések gondozásáról. (OSzK. Kt. F 65/632/12) 1905 első féléve Pásztor János Szabadkán tartalékos katona, műtermének ügye elhúzódik. A vásárhelyi művészek és a fiatal értelmiségiek gyakran megrendezett találkozóinak kezdete, főleg irodalmi, zenei előadások, magánlakásokban, a műtermekben. Az első alkalmak egyikén a színészeti iskolát végzett Kiss Lajos Turgenyevet mutatja be a többieknek. Szöri József először keresi fel Hódmezővásárhelyen az itt élő művészeket. 1905. február 1. Egy velencei és egy párizsi kiállítás jelentkezési határideje, Tornyai tervezte, hogy beküld képeket. (TJ. N. 1905. 1.) 1905. március Tornyai a múzeum szervezésével van elfoglalva, sok kezdeményezés felmerül a gyűjtemény növelésére és képzőművészeti gyűjtemény létrehozására. (TJ. N. 1905. 8.) 1905. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Társulat kiállításának megnyitása a Kultúrpalotában, Tornyai János tizenként, Várady Gyula két művével szerepel. Tornyai Osztozkodás címmel szerepel egy munkája, e mellett a Rákóczi Rodostóban és Öreg asszony otthona. (Kiáll.kat.) 1905. április 8. Endre Béla kettő (A bölcső, Leszámolás), Tornyai három (Mimi szalónja, Alföldi tanya, Zárdaudvar) festménnyel szerepel a Műcsarnok a Tavaszi nemzetközi kiállításon, Lyka Károly komoly kritikát közöl Tornyairól, melynek kapcsán személyes találkozásukra is sor kerül. 1905. április 23. Lyka Károly és felesége Vásárhelyre érkeznek Kallós Ede kíséretében, itt töltik a húsvétot, a vásárhelyi művészekkel kilátogatnak Mártélyra is. 1905. május 5. Kiss Lajos berendezi a Városi Múzeum első néprajzi kiállítását a Pokomándy-ház három helyiségében. 1905. június 27. Pásztor János újabb kérvénye a városhoz egy kisebb helyiségéért a Serháztéri kaszárnyában. (CsML HL II. 7051/1903)
CLXXVII
1905. július 2. Lyka Károly levelében meghívja Tornyaiékat tartózkodási helyére, Dobsinába (immár tegeződve!), ahol kb. július 10-12-ig marad, majd augusztus 15-től újra ott lesz. (MNG A. 22935/1989/III/8) 1905. július 13. Tornyai válasza a városnak Pásztor műterme ügyében. Még nem tudta máshova elhelyezni a néprajzi gyűjteményét, a helyiséget viszont a jövőben kiürülése után is használni szeretné. Javasolja, hogy az ő helyiségei és a Kalmár rostagyár közötti vásári irodának fenntartott termeket adják át Pásztornak. (CsML HL II. 7051/1903) 1905. július 16. Pásztor János levelezőlapja Kelebiából Kiss Lajosnak, ahol egy szobor megrendelésen dolgozik. A követező vasárnap Palicson akarnak találkozni. (OSzK Kt. F 78/271/12) 1905. július 25. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak, Szabadkán a honvéd gyalogsági ezredben katona. (OSzK Kt. F 78/271/11) 1905. augusztus 16. Kovács Mária, Mári cselédlányként Tornyaihoz kerül. (TJ. N. 1905. 2.) 1905. szeptember 1. Tornyai pályázott a római Fraknói-ösztöndíjra. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 6.) 1905. szeptember 3. Adamovics Sándor szobrásznövendék elutazik Brüsszelbe tanulmányainak folytatására. 1905 második fele Várady Gyula fénykép-kiállítása a Polgári Fiúiskolában. Pásztor János a Munkácsy-szoborpályázaton dolgozik, illetve elkészíti a Kossuth téren felállítandó ártézi kút tervét is. 1905. október 20. Megnyílt a nagyközönség számára a Városi Múzeum első (kizárólag néprajzi) kiállítása a Fekete Sas melletti Pokomándy-ház három helyiségében. 1905. november 5. Rudnay Gyula, Várady Gyula unokaöccse, Hódmezővásárhelyre érkezik. 1905. november Endre Béla egy, Tornyai János négy munkával szerepel az OMKT 1905/06-os téli kiállításán. (Kiáll. kat.) 1905. december 13. Tornyai rosszul lesz, valószínűleg egy enyhébb agyvérzést kap. Napokig nem tudja mozgatni kezét, nyelvét. Endre Béla aznap este későbbi feleségéhez írott leveléből kiderül, hogy nem sok jót remélnek Tornyai állapotjavulásával kapcsolatban. Kórházba szállítják. (MNG A. 20019/1978/98)
CLXXVIII
1905. december 31. Szathmáry Tihamér (?) cikke a Hódmezővásárhelyben, melyben Pásztor Jánost ajánlja a Városi Tanácsnak a Kossuth téren felállítandó díszkút kivitelezésére. 1906 folyamán Pásztor János megmintázta Rudnay Gyulát és a Műcsarnokban Tanulmányfej címmel kiállította – így emlékszik Rudnay 1943. márc. 17-én. (OSzK Kt. F 78/305/60) 1906. február 2. Lyka Károly néhány napra újra Vásárhelyre érkezik. 1906. február 23. Tornyai János levele Lyka Károlynénak, melyben megköszöni, hogy leküldte férjét Vásárhelyre. (OSzK. Kt. F65/728/1) 1906. február 6. A Munkácsy-szobor zsűrije egyik pályázatot sem fogadja el kivitelezésre. Pásztor János Munkácsy-szobrának vázlatát pozitívan fogadja a kritika. Új pályázatot írnak ki. Pásztor elkezd készülni a második fordulóra. 1906. február vége Tornyai János elhagyja a kórházat. 1906. március 2. Megjelenik a Virágács című helyi vicclap, melybe a vásárhelyi művészek is készítettek illusztrációkat. 1906. március vége Várady és Rudnay komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, „közös éhezés”. A város elutasítja Rudnay és Finy Béla kérelmét a Városháza kihasználatlan helyiségeinek festőiskolai műteremmé való átalakításáról. 1906. márc. 19. A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő cikk szerint „művésztelep van keletkezőben”. Rudnay Gyula festőiskolát nyit, Várady Gyulának kisebb kiállítást rendeznek Vásárhelyen a Kaszinó épületében. 1906. március 21. Pásztor János beköltözik a Serház-tér kaszárnyában kialakított műterembe. 1906. március 22. A már egy hete Nizzában tartózkodó Endre Béla képeslapja Espersit Jánosnak. (MNG A. 20010/1978/30) Várady Gyula tájképkiállítása nyílik a vásárhelyi Kaszinóban. 1906. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület szokásos tavaszi kiállításán Tornyai János 14 db (!) művével, Pásztor János négy szoborral, Szőri József három, míg Várady Gyula egy festménnyel képviselteti magát, három művet kiállított Barkász Lajos is. Az Egyesület fennállása óta már négy darab Tornyai művet sorsoltak ki az egyesület tagjai között. (Kiáll. kat.)
CLXXIX
1906. áprilils 2. A vásárhelyi Néprajzi Múzeum bizottságának ülése, melynek tagja Tornyai és Kiss Lajos. Új tagnak megválasztják Rudnay Gyulát is. (VRÚ 1906. ápr. 3. 1.) A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő Városunk és a művészetpártolás című cikk arra kéri a várost, hogy próbáljanak meg létrehozni egy művésztelepet.
1906. április 4. Rudnay Gyula festőiskolája elkezdi működését Várady Gyula műtermében,
az
első
héten
nyolc
hallgatóval.
A
beiratkozást
Finy
Béla
gyógyszertárában kell intézni. Várady műterme hétfőtől szombatig ad helyet az iskolának, így csak vasárnap van fényképészeti munka. 1906. április 13. Endre Béla levelezőlapja Espersit János részére Nizzából. (MNG A. 20010/1978/34) Fennmaradt egy másik 1906-os (hónap, nap nem olvasható) képeslapja Monte-Carlóból is (MNG A. 20010/1978/33) Kiss Lajosnak is írt. (OSzK Kt. F 78/110/7) 1906. április Pásztor János Búcsúzkodás és Öreg magyar című gipsz illetve terrakotta szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán. (Kiáll. kat.) A Búcsúzkodást az első ízben kiállító művészek számára odaítélhető báró Harkányi Frigyes-féle 450 koronás díjjal jutalmazzák. A kritika pozitívan fogadja művét, az állam megvásárolja. 1906. május Özvegy Fadrusz Jánosné Tornyai meghívására Vásárhelyre érkezik. 1906 május 10. Endre Béla visszatér több hónapos francia- és olaszországi tanulmányútjáról. 1906. augusztus 1. Vásárhelyre érkezik Keviczky Hugó, hogy barátja Pásztor János kisegítésére fából kidolgozza a Búcsúzkodást. 1906. augusztus Szünetel az oktatás Rudnay festőiskolájában, augusztus végén Rudnay néhány napra Pestre utazik. 1906 ősz eleje Pásztor János vidékre utazott portrészobrot készíteni, helyére Rudnay költözik pár hétre a kaszárnya műtermébe. Tornyai és Rudnay kölcsönös antipátiájának kezdete. Pásztor visszaérkezése után Rudnay Balogh Tamás családjához költözik, majd a Mária Valéria u. 9. sz. alatti albérletbe. Ebben az időszakban sokszor foglalkoztatott modellje Kala János, akiről számtalan portrét fest. Tornyai János két festménnyel (Rákóczi Rodostóban, Öreg fűzfák) részt vesz az OMKT Balogh Bertalan által szervezett Felvidéki Vándorkiállításán. (Miskolc, Kassa, Eger,
CLXXX
Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen) A Rákóczi Rodostóban című képét a Miskolci Takarékpénztár vásárolja meg. 1906. szeptember 20. A vásárhelyi közgyűlés megszavaz egy 1000 koronás támogatást Tornyai János gyógykezelésének költségeire, cserébe Tornyai néprajzi gyűjteménye a város birtokába kerül. 1906. szeptember 25. A Munkácsy-szoborpályázat második körének beadási határideje, Pásztor újra pályázik. 1906. szeptember 30. Tornyai levele Balogh Bertalannak, melyben lelkes szavakkal üdvözli a Felvidéki Vándorkiállítást és Balogh kéréséhez hozzájárulását adja. Kiköti, hogyha kevésbé tehetősek akarják megvenni képeit, akkor olcsóbban adja el őket. Pár nap múlva már a budapesti Egyetemi Idegklinikán lesz. (Zsadányi 1963. 4.) 1906 folyamán Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor vázlatainak munkáját. Az októberi felolvasásokon Rudnay Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből olvas fel, Balogh Tamás Wilde De profundis című munkájából. A művésztalálkozók sűrűsödése, heves viták a művészeti kérdésekről. Tornyai a franciákat, Rudnay a spanyolokat és a velenceiket preferálja. (Kiss Lajos 1957 172.) 1906. október 2. Tornyai állapota hirtelen rosszabbra fordult, felutazott Pestre a klinikára, gyógykezelés céljából. Pásztor
János
megkapja
a
torontálvásárhelyi
Kossuth-szobor
kivitelezésének
megbízását. 1906. október 5. Újrakezdődik a tanítás Rudnay-iskolájában a Járásbíróság épületében. 1906. október 5-8. A város megbízásából Szathmáry Tihamér és Finy Béla átveszik Tornyai néprajzi anyagát. 1906.
október
16.
Kihirdetik
a
második
Munkácsy-szoborpályázat
eredménytelenségét. Pásztor munkája újra elnyeri a kritikusok tetszését, de a harmadik pályázatra egy másik kompozíció kidolgozásába kezd bele. 1906. október 17. Rudnay Gyula levelében számol be Espersit Jánosnak, hogy vásárhelyi iskolája „döcög”. Több megrendelésük van, Várady Gyulának is. Január 1-én szeretnének Breszlauba utazni. (MNG A. 20010/1978/153) 1906. október 27. Rákóczi hamvainak hazahozatala; a város megrendeli Tornyaitól Bercsényi Miklós képét a Városháza közgyűlési terme számára.
CLXXXI
Pásztor János levelében tudatja Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját beadta az OMKT téli kiállítására, így csak ezt követően tudja kölcsönadni neki, hogy négy darab másolatot készítsen belőle. Pásztor kéri Lázár támogatását külföldi ösztöndíj megszerzéséhez, mostani megélhetése nehéz. A múlt évben pályázott állami ösztöndíjra, de Stróbl miatt nem kapta meg. A harmadik Munkácsy-pályázaton jobban szerepelhetne, ha nem kellene olyan sokat foglakoznia megélhetési gondokkal. Tornyai klinikán kezelteti magát, nem szerepelhet a kiállításon. (MNG A. 4558/1347/1.) 1906. november 1. Tornyai levele a Budapesti Idegklinikáról Balogh Bertalannak, melyben megköszöni képe (Rákóczi Rodostóban) eladását. (Zsadányi 1963. 4.) 1906. november 5. A városi közgyűlés dönt a Kossuth téren felállítandó kútszoborról. 1906 november második hete Rudnay kifestette Pásztor műtermét. (freskó, 16 m2 A táncolók; Tiszai táj). 1906. november 12. Pásztor közli Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját visszautasította a Műcsarnok zsűrije, Lázár saját céljaira átveheti azt november 21-ig. Ezen kívül még két „magyaros dolgát” is visszautasították, viszont két „lanyha” művét elfogadták. Pásztor szeretné tudni, ki dolgozza ki a Munkácsy-fej másolatait. (MNG A. 4558/1947/2.) 1906-1907 tele Rudnay éjszakai (!) aktrajzolás tanfolyama a városi jégpálya melegedő bodéjában, melyen nemcsak tanítványai, de a vele egykorú művészek is részt vesznek. Pásztor János két gipsz-szoborral szerepel az OMKT téli nemzetközi kiállításán. Egyik munkája Fadruszné címet viseli, míg a másik Tanulmányfej, melyet valószínűleg Rudnayról mintázott. (Kiáll. kat.) 1907 folyamán Pásztor János elkészít egy Szent Erzsébet-szobrot. (a szegedi Újvárosi templomnak ?) (OSzK Kt. F 78/271/18) 1907 január második hete Keviczky Gyula elkészült a Búcsúzkodás famásolatával, melyet elküldenek Budapestre. 1907. január 10. Rudnay Gyula levele Espersit Jánosnak, melyben arról ír, hogy iskolája jól megy, Lyka Károly bíztatására egy „tiszta magyar dolgokból” álló kiállításon tervezi részvételét, de még egyetlen vonása sincs, pedig 8-10-15 munka kellene április 15-ig. Nemrég a Művészetnek csinált illusztrációkat, (Tópart, Művészet 1907. 101.) mindannyian sokat dolgoznak. (MNG A. 20010/1978/155)
CLXXXII
1907. január 15. Várady Gyula értesíti Espersit Jánost, hogy külföldre fog utazni. (MNG. A. 20010/218.) 1907. január 19. Tornyai levele Vásárhelyről Lykának, melyben bejelenti, hogy újra festeni fog betegsége után. (OSzK Kt. F 65/632/5) 1907.
február 1.
Véglegessé
válik,
hogy Pásztor
Kossuth-szobra
kerül
Toronálvásárhely főterére. 1907. február 10. A még mindig betegeskedő Tornyai levele Gerő Ödönnek, melyben közli, hogy a Pesti Naplóban megjelent munkájának közlésével nem ért egyet, mert az „ártott művészi reprezentációjának”, helyette jobb munkáját kellett volna választani. (MNG A. 15653/62.) 1907. február 13.
Rudnay kérelme a városhoz a volt Városi Járásbíróság egyes
helyiségeinek műteremként való felhasználásáért. 1907. február. 15. Tornyai levele Lykának, melyben tanácsát kéri egy művészegylet megalapításához. Kallós Edével való barátsága „kátyúba jutott”. (OSzK. Kt. F 65/632/6) 1907. február. 27. A Könyves Kálmán Műintézet szeretné megvásárolni sokszorosítás céljára Tornyai János Rákóczi Rodostóban és Rákóczi és Bercsényi című műveit. A Vásárhelyi Reggeli Újság Tornyaira vagy Rudnayra bízná a városháza számára készítendő Rákóczi- és Bercsényi-kép kivitelezését. Tornyai mellett szól, hogy évekig tanulmányozta a Rákóczi-szabadságharc történetét. 1907. március Tornyai János a Klauzál u. 13. sz. alá költözik, ahol hat évig lakik (kaszárnyai műtermét megtartja). 1907. március 3. Új városi humorisztikus lap indul „Dongó” címmel, melybe Rudnay is rajzol. 1907. március 18. Tornyai János visszautasítja a város ajánlatát zárt ajánlattételre egy megfestendő Rákóczi-Bercsényi kép kapcsán. Ám ugyanakkor szívesen vállalkozna egy országos zsűri előtti megmérettetésre. (CsML HL 4791/1906) 1907. március 19. Megalakul a Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet. 1907. március 20. Endre Béla vetítettképes előadása olaszországi utazásairól a Fekete Sasban, egymás után két nap (Riviéra és Felső-Magyarország), 120 K. bevétel. (MNG A. 20010/1978/15)
CLXXXIII
Tornyai János levele Lyka Károlynak, mely válasz Lyka egy elutasító levelére egy Rudnay-Tornyai (?) kiállítás kapcsán. (OSzK Kt. F 65/632/7) 1907. március (?) Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak (MNG A. 20010/1978/15) Kéri, hogy segítsen megszervezni egy makói vetített képes előadást a Riviéráról és Felső-Magyarországról. Azonos hó 10-én Várady bemutatója a gimnázium tornatermében. Makói kiállítást tervez. 1907. március 24. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításán Pásztor János két (Búcsúzkodás, Vásárhelyi paraszt), a szegedi Szöri József 15 művével vesz részt. Pásztor Búcsúzkodásának bronzba öntött változatát megvásárolja Szeged városa. A sajtókritikák szerint Tornyai és Endre Béla részvételének elmaradása hiányként jelentkezik a tárlaton. (SzN. 1907. márc.24. 2-4.) 1907. április 1. Művészestély Hódmezővásárhelyen a Fekete Sasban: kiállítás, előadások, élőképek, végül szórakoztató színpadi jelentek, melyeket a művészek írtak. 1907. május Rudnay három képet fest a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részére. 1907. május 11. Tornyai levelében sajnálatát fejezi ki Gerő Ödönnek hogy a tervezett kiállításon nem vehet részt, 4-6 hete dolgozik csak újból, tanulmányokat készít, ha a kiállításnak mégis szüksége lenne rájuk szívesen átengedné azokat, mivel 3-4 „a legjobbak közül való.” Úgy érzi, Pesten ellenséges hangulat van a „mi irányunk, törekvéseink” ellen. (MNG A. 15634/62.) A Nemzeti Szalonban a Cézanne-Gauguin kiállítással egyszerre megnyílt tavaszi tárlaton Szöri József egy művével szerepel. (Kiáll. kat.) Szöri barátja, Juhász Gyula társaságában vesz részt a megnyitón. 1907. május 14. Rudnay Gyula levele Hódmezővásárhelyről Gerő Ödönnek, holnap vagy holnap után adja fel két „dolgát”, Gerő kérésének eleget téve. Utóiratban közli: Tornyai, Pásztor és Endre Béla is küldenek egypár „dolgot”. (MNG A. 15643/62.) 1907. május 26. Tornyai felajánlja K. Lippich Eleknek, hogy 300 koronás tartozása fejében válasszon az állam számára képet a június 1-én nyíló Könyves Kálmán Szalonbeli
kiállításról.
Teljesen
felépült
betegségéből,
2100
koronás állami
ösztöndíjpályázatot adott be, melyből fél évig Egyiptomban, fél évig a magyar pusztán festene. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 7.) Tornyai ugyanaznap Gerő Ödönhöz írott levelében elmondja, hogy Lyka Károly kiválogatott 8-9 darab képet a felvitt „studiumok” közül az „Ifjúság” kiállítás számára.
CLXXXIV
Találkozott Kún Józseffel, akinél egyik legjobb képe van, ő hajlandó a kiállítás számára kölcsönözni ezt, s a Lyka által válogatottak közül kicserélni a leggyengébbel. (MNG A. 15636/62.) 1907. június 2.
Várady Gyula eladja vásárhelyi műtermét, állami ösztöndíjjal
Olaszországba megy hegedűkészítési ismereteinek elmélyítése céljából. Rudnay szerint (1941.07.25.) Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztersége alatt 5000 koronát kapott, amit Szterényi József államtitkársága alatt Kovács Sándor Aladár segítségével szerzett meg neki. (OSzK Kt. F 78/305/65) 1907. június 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság támadja a városvezetést, amiért nem támogatták a „Rudnay Iskolát”, s a régi, lebontásra ítélt Járásbíróság épületének egy termét is csak 20 koronáért voltak hajlandók kiadni neki. 1907. június 6. A Könyves Kálmán Műintézet meghívására a vásárhelyiek (Tornyai, Rudnay, Pásztor + Szöri) részt vesznek a Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság Modern magyar festők műveinek kiállításán”. Pásztor János három szoborral, Rudnay két festménnyel, Tornyai János kilenc festménnyel, Szöri József (a katalógusban: Szőry) három festménnyel szerepel. Némely fővárosi lapban elismeréssel említik őket. 1907. június első hetei Rudnay elköltözik Budapestre, iskolája megszűnik. Tanítványai közül később kettőt (Darvassy István, Kóródy Elemér) vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára. 1907. június 17. Rubletzky Géza elkészíti a Városi Takarékpénztár kupolájának Merkúr szobrát. 1907. június 20. Rudnay Gyula levele Budapestről Kiss Lajosnak, melyben a vásárhelyi dolgokról érdeklődik. Két nappal korábban a Szépművészeti Múzeumban találkozott Czigány Dezsővel, aki 25-én házasodik össze Trebiczky Márival. (OSzK Kt. F 78/305/1) 1907. június közepe Betegségéből felépülve Tornyai a téglási pusztán fest, „plein air” korszakának kezdete. Rövid időn belül 82 darab pusztai tájképet fest. 1907. augusztus 29. Rudnay Gyula levelezőlapja Kiss Lajosnak Budapestről, ahol találkozott „Finy bácsival és Plóhnnal” is. (OSzK Kt. F 78/305/12) 1907. szeptember 3-4. Tornyai levele Lykának, melyben tájékoztatja ötletéről miszerint egyes folyóiratokkal, újságokkal képzőművészeti alkotásokat lehetne sorsolni. Szőryt (!) is a vásárhelyiek közé sorolja. Lyka és Tornyai legelső találkozása a nagybányai
CLXXXV
időkben volt (!) Sajnálja, hogy a Műcsarnok monopolhelyzete miatt a „Rudnayk” nem kapnak ösztöndíjat. (OSzK Kt. F 65/632/8) 1907. október 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság sürgeti a Rákóczi kép megrendelését, Tornyait és Endre Bélát ajánlja. 1907. október 7. Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor kivitelezését. 1907. október 30. – december 30. Tornyai naplófeljegyzései szerint abbáziai tartózkodásának időtartama a Szegő szanatóriumban. Ez idő alatt naplójába több tucat német nyelvű szerelmeslevelet ír. (TJ. N. 1907.) 1907. október 31. Tornyai János Abbáziába érkezett pár napja, vonatának balesete miatt lekéste a Fiuméből Velencébe induló hajót, így nem tudta megnézni a „Veneziai internazionális” kiállítást. (OSzK Kt. F 78/371/44) 1907. november 9. Tornyai képeslapja Abbáziából Kiss Lajosnak. (OSzK. Kt. F 78/371/43) 1907. november 12. A város 2000 koronáért rendeli meg Tornyaitól a Bercsényi-képét, a Rákóczi-képet a miskolci Kemenszky Árpádtól rendelik meg. 1907. november Az OMKT téli kiállításán Tornyai három képpel szerepel. (Betyár, Puszta, Menyecske a műteremben) Tornyai János Abbáziából ellátogat Velencébe is. 1907. november 20. Thaly Kálmán levele Tornyai János részére Abbáziába, a Szegő szanatóriumba, melyben azt írja, hogy a Történeti Képcsarnokban van a kérdéses Bercsényi kép illetve, hogy Vastagh Gyula lemásolta őket. (MNG A. 22935/1989/III/9) 1907. november 23. Tornyai ingerült hangú levele a Szegő Szanatóriumból Espersit Jánosnak a nyárpolgárok megvetéséről. (MNG. A. 20010/71) 1907. november 24. Lyka Károly ír a Műcsarnok Téli Tárlatára válogatott Tornyaiképekről az Új Idők hasábjain. 1907. december 5.
Rudnay egy Kiss Lajoshoz írott levelében utal arra, hogy
elképzelhető visszatérése Hódmezővásárhelyre. Kéri Kiss Lajost, hogy Rudnay Kala Jánosnál maradt lámpáját küldje el Keviczky Hugónak. Rudnay épp Dunaharasztiban van, visszamegy Pestre. (OSzK Kt. F 78/305/2) 1908. január 1. v. 2. Tornyai János hazatér Abbáziából. 1908. január 22. Tornyai János levele Rudnaynak Hódmezővásárhelyről, melyben utal arra, hogy nemrég tért haza. Szerette volna Rudnayt és családját meglátogatni
CLXXXVI
Budapesten, de nem volt rá lehetősége. Pénze elfogyott, rosszul érzi magát, legszívesebben menekülne a városból, akár külföldre is. „Vásárhely a magyar Ugar”. A karácsonyi „Alföldi művészek” kiállítása anyagilag „nyélbe van ütve”, Tornyai egy nagy kiállítást tervez, melyhez képeket kér Rudnaytól és Szőrytől is. Nemrég írt a helyi lapokban, ezeket elküldte Rudnaynak. (Bodnár 1956. 69-70.) 1908 február A „KÉVE” Művészegyesület első kiállítása, melyen Szöri József is szerepel. (Kiáll. kat.) 1908. február 11. Tornyai levele a városnak, melyben 100 korona előleget kér, hogy Budapestre utazhasson találkozni Thaly Kálmánnal. (CsML HL II. 4791/1906) 1908. február 24. Pásztor János bemutatja az artézi kút szobornak terveit a városnak. 1908. február 23. Thaly Kálmán levele Tornyai Jánosnak, melyben tudatja, hogy holnap Budapestre érkezik hosszabb tartózkodásra. (MNG A. 22935/1989/III/10) 1908. március Új helyen nyílik meg a Városi Múzeum. 1908. március 3. A „Műhely” Művészeti Egyesület budapesti, kiállításán az Urániában Pásztor János 5 szoborral, Rudnay Gyula képeivel szerepel. A kiállítás megnyitása március 3.-ra került, de előtte már többször elcsúsztatták. (Kiáll. kat.) 1908. április 10. Hódmezővásárhely város kiutal 2000 koronát Pásztor Jánosnak a kútszobor kiöntésére, ám az öntési munkálatok így is késedelmet szenvednek. 1908 tavaszán Az új vásárhelyi főispán, Spilka Antal meglátogatja műtermében Pásztor Jánost és Tornyai Jánost. 1908. május 6. Tornyai levele Lykának melyben kéri, hogy segítsen neki az Andrássyösztöndíj elnyerésében és visszakéri a Rudnay által készített „János bácsi-tekercset”. (OSzK. Kt. F 65/632/9) Egy másik datálatlan levelében (OSzK Kt. F 65/632/37) kéri Lyka és barátai segítségét az Andrássy-ösztöndíj elnyeréséhez. 1908. május 15. Návay Tamás főispán levele Tornyainak, melyben tudatja, hogy az ösztöndíj elnyerése céljából Apponyi Albert miniszterhez fordult, aki Lippich Elek miniszteri tanácsoshoz irányította az ügyet és csatolta a pályázati feltételeket. Tornyai helyzete nem áll rosszul, de Tornyainak meg kellene kérnie még Spilka főispánt is. (MNG A. 22935/1989/III/11) 1908. május 23. Pásztor János feleségül veszi László Erzsébetet. 1908. május 26. Pásztor János és Pásztor József, illetve feleségeik közös képeslapja Kiss Lajosnak Banjalukából (OSzK Kt. F 78/271/14)
CLXXXVII
1908. május 29. Rudnay Gyula és János levele Kiss Lajosnak, melyben bejelentik, hogy nemsoká Vásárhelyre érkeznek. Kéri, keressen számunkra bérelhető parasztszobát. (OSzK Kt. F 78/305/3) Lukács György levele Tornyai Jánosnak, melyben tájékoztatja, hogy kiknek írt ügyében. (MNG A. 22935/1989/III/12) 1908. május 30. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak Ragusából. (OSzK Kt. F 78/271/13) 1908. május 31. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása. A kiállítók között van Szöri József és Tornyai János is. Tornyai képeit Kún József kritikus „tónusegységre törekvő, lendületes” vázlatoknak tartja. (SzN 1908. máj. 31.) 1908. július 8. Rudnay testvérével, Jánossal rövidebb időre újra Vásárhelyre érkezik. Kiss Lajos szerint Rudnay János pár nappal később érkezik. (OSzK Kt. F 78/305/4) 1908. július 25. Tornyai János elkészül a Bercsényi képpel, melyet a város átvesz tőle. 1908 nyarán Tornyai 1200 koronás államsegélyt kap. (Művészet 1908. 271.) Rudnay újra sokat dolgozik Vásárhelyen, közben – főleg Kiss Lajos kíséretében – többször kirándul Vásárhely környékén. Rubletzky Géza – 1946-os visszaemlékezése szerint – ekkor érkezett letelepedés céljával Vásárhelyre. (OSzK Kt. F 78/304/6) 1908. augusztus 5. Tornyai János újra igényli a műteremhasználat jogát a „Sörház épületében”. (CsML HL II. 7051/1903) 1908. szeptember 9.
Pásztor Korsósleány nevet kapott kútszobrának felállítása a
Kossuth téren. 1908. szeptember 13. Gonda József városi tanácsos éles hangú kritikában utasítja el a szobrot és felállításának helyszínét, körülményeit, előzményeit. 1908. szeptember 22. Rudnay Gyula válasza a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain Gonda kritikájára Pásztor kútja. (Sic fata volunt) címmel. 1908. szeptember 29. A városi tanács még nem fizette ki a kútszobrot Pásztornak (vagy az utolsó részletet tartotta vissza). 1908. október 6. Szocialista nagygyűlés a vásárhelyi Kossuth téren, melynek főszónoklatát Ormos Ede tartja, Tornyai János szimpátiáját kifejezendő végig a szónok mellett állt. Este a szocialista körben felolvasást is tartott, melyen Endre Béla és Kiss Lajos is részt vett.
CLXXXVIII
1908. október 8. A negyedik Munkácsy-szobor pályázat is eredménytelen. Tornyai János levele Lyka Károlynak. Nemrég megjelent egy illusztrációja a Művészetben. Az Andrássy-ösztöndíjat nem kapta meg. Lykának adja egy „kaszárnyaképét”. Utal az Abbáziában töltött napokra. Elkéri Vigand Ede marosvásárhelyi címét, akinek 5-6 képet küldött még régebben. (OSzK Kt. F 65/632/9) 1908. október 18. előtt Rudnay elutazik Vásárhelyről. 1908. október 27. Tornyai levelében bejelenti a már Makón élő Espersit Jánosnak, hogy karácsony előtt nagy kiállítást csinál Vásárhelyen. Kéri, hogy írjon róla valamelyik makói újságban és népszerűsítse azt városában. Londonból is hozat haza képet a kiállításra. (MNG. A. 20010/60) 1908. november 1. Espersit János tanácsolja Tornyainak, hogy Makóra is vigye át a kiállítást. Előző nap Tornyait felkereste barátja, Ligeti Béla szegedi építész is, aki egy Szegeden rendezendő kiállításra kérte meg. Fontosnak látja a kulturális célt, de az anyagi oldalát is. Előző este kapta meg a Miskolci Takarék Pénztár levelét arról, hogy nem adják kölcsön a Rákóczi Rodostóbant. (MNG. A. 20010/59.) 1908. november 9.
Tornyai levele Lykának. Újra megköszöni a Művészetben az
Egyedülöm című művének megjelentetését. Ajánlja Rudnay és Endre Béla műveit. Rudnay allűrjeit már nem igazán bírja. Karácsonyra „nagy, kollektív” kiállítást készít elő. Említi Kún József kritikája. Vigand címét újra elkéri. (OSzK Kt. F 65/632/11) 1908. november közepe Várady Gyula hazatért nyugat-európai tanulmányútjáról. 1908. november 21. Tornyai Espersitet bíztatja, hogy Makón megjelenő cikkeiben népszerűsítse a képvásárlás lehetőségét. (MNG. A. 20010/61.) 1908. december 5. Tornyai nyílt levele a város közönségéhez a Hódmezővásárhely című lapban a karácsonyi kiállítása kapcsán. (H. 1908. dec. 5. 1.) 1908. december 9. Tornyai levélben elkéri a városi tanácstól a Bercsényi-képet két hétre, kiállítás céljából. (CsML HL II. 5960/1908) 1908. december 10. Tornyai meghívja Espersit Jánost vásárhelyi kiállítása megnyitójára. Mint írja Londonból 2, a Szépművészeti Múzeumból 2, a Nemzeti Szalonból 7, Miskolc, Kassa, Zombor városokból 1-1, Marosvásárhelyről 5-6 képet hozatott. (MNG. A. 20010/58.) A kiállítás katalógusa szerint a Szépművészeti Múzeum képei érkeztek meg, illetve december utolsó napjaiban a miskolci kép.
CLXXXIX
1908. december 15. Tornyai János első gyűjteményes kiállítása, közel 200 alkotással. Főispáni megnyitó, a katalógus előszavát Endre Béla írja. Rögtön a kiállítás megnyitó napján 22 művet vásároltak meg 2550 korona értékben. (VRÚ 1908. dec. 12. 2.) A kiállítás utolsó napjaiban Szathmáry Tihamér városi rendőrkapitány Tornyai műveiről készült karikatúrái is megtekinthetők a kiállításon. (VRÚ 1908. dec. 31. 2.) A teljes bevétel 4-5000 korona között volt. (VV 1909. jan. 13. 2.) 1909. január 1. Zárul Tornyai kiállítása, sok vásárlás, vegyes kritikai fogadtatás. 1909. január első napjai Tornyai levele Espersit Jánosnak Makóra. Tornyai haragszik Kézdi-Kovácsra mert nem járult, hozzá, hogy „egy barátjának” cikke megjelenjen vásárhelyi kiállításáról a Pesti Hírlap hasábjain. Tornyai szerint, ha Rudnay és Endre Béla megemberelték volna magukat, meg lehetett volna csinálni egy nagy vásárhelyi kiállítást Budapesten. (MNG. A. 20010/54.) 1909 első félév Szöri József Párizsban tanul, ott Bornemisza Géza segítségíti őt. Talán Matisse-iskolájába is eljutott. 1909. január Megnősült Rubletzky Géza, a Petőfi utcában kap lakást, Endre Béla műtermében dolgozik. Tornyai János makói kiállítását szervezi, több levélváltás Espersit Jánossal. (MNG. A. 20010/56; 57) Tornyai programot dolgoz ki Espersitnek, mikor mit kellene közölni a helyi sajtóban kiállításáról. (MNG. A. 20010/56.) A Könyves Kálmán Szalon felkéri Tornyai Jánost egy önálló kiállítás megrendezésére. Tornyai ezt Pásztor Jánossal közösen tervezi. Espersitet újságcikkek írására ösztönzi. A makói kiállítása megnyitóján számít Endre Béla, Pásztor János, Szabó Imre, Szappanos Mihály, Szathmáry Tihamér, Várady Gyula, Vetró Lajos Endre megjelenésére. (MNG. A. 20010/54.) 1909. január 2. Megjelenik Kún József írása Tornyai kiállításáról. 1909. január 11. Tornyai február 15-ig újra elkéri a Városi Tanácstól a Bercsényi képet a makói kiállításra. A belépti díjak 20%-át az olaszországi földrengés károsultjainak szándékozik felajánlani. (CSML HL II. 5960/1908) 1909. február 2. Tornyai János gyűjteményes kiállításának megnyitója Makón. (Tóth Ferenc 1968. 207.) Elhunyt Czutor Béla cigányprímás, felállítandó szobrához Tornyai tíz képének értékét ajánlja fel.
CXC
1909. február Gonda József egy cikkében egy művészeti fórum szükségességéről ír. 1909. március 10. Tornyai érdeklődik Espersit Jánosnál, mikor kapja vissza képeit. (MNG. A. 20010/53.) 1909. március 21. Tornyai újra pályázott az Andrássy-ösztöndíjra. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 8.) 1909 tavasza Az OMKT tavaszi kiállításán Pásztor János Szénhordó, Rubletzky Géza Dr. Endrey Gyula országgyűlési képviselő szobrával szerepel. (Kiáll. kat.) 1909 május – június A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán Rubletzky Géza A vívó Tornyai János Istálló című munkájával szerepel. (Kiáll. kat.) 1909 nyarán Tornyai a Magas-Tátrában tölt néhány hónapot, több festményt készít, melyeket később kiállít Pásztor János vásárhelyi kiállításán. Magával vitte Kovács Márit is. Az OMKT „Akvarellek, pasztellek és grafikai művek” című nemzetközi kiállításán Tornyai három, Rudnay Gyula nyolc művével szerepel. 1909. június 3. Balogh Tamás hazajön Párizsból. 1909. július 2. Tornyai meghívja magához Espersit Jánost Vásárhelyre. Petrovics György egy képe még mindig Pesten van. (MNG. A. 20010/92.) 1909. július 6. Tornyai János megveszi a Hódmezővásárhely Tuhutum u. 23. szám alatt álló házat, a portája végében levő körtöltés mellett alakítja ki „góré-műtermét”. 1909. július 15. Tornyai az 1910. évre műteremhasználatot kérvényez. (CsML HL II. 7051/1903) 1909. július 20. után Pásztor János debreceni Kossuth-szobor pályázatát nem fogadja el a zsűri, de a kritika és az újságok pozitívan közelednek hozzá. 1909. augusztus 2. Rudnay Gyula a Fejér megyei Velencéről írott levelében megkéri Espersit Jánost, hogy szerezzen neki egy kisebb szobát Makón, mert ott szeretne dolgozni. Barangolja Magyarország vidékeit, alföldi hangulatú vidékre vágyik, de most nem akar Vásárhelyre menni (!). (MNG A. 20010/156.) 1909. augusztus 4. Rudnay Gyula levele budapesti, Ferenc-körúti címéről Espersit Jánosnak. Tervezi, hogy lemegy Makóra. (MNG. A. 20010/93.) 1909. szeptember 5. Pásztor János befejezte a hódmezővásárhelyi Kossuth térre készített kútszobrát.
CXCI
1909. szeptember 8. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Pásztor János hamarosan Budapestre költözik. 1909. szeptember 16. A vásárhelyi városházán városi közgyűlés keretében felavatják Tornyai János Bercsényi és Kemenszky Árpád Rákóczi festményét. 1909. szeptember 21. Tornyai levele Lykának, melyben visszakéri a neki küldött Rudnay munkákat, az Őszi reggel a pusztán című képről javaslatát várja, hogy hova küldje be. (Műcsarnok, Nemzeti Szalon ?) (OSzK Kt. F 65/632/13) 1909. október Endre Béla tagja lesz egy hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek. 1909. november Az OMKT téli kiállításán Pásztor János Fadrusz János, Rubletzky Géza Tanulmányfej és A szent fájdalom című művekkel szerepel. (Kiáll. kat.) 1909. november 30. Tornyai János és Juhász Árpád közös kiállítása Szegeden a Paletta képzőművészeti egyesület szervezésében. Megnyitó december 1-én. Kún József a Szegedi Napló december 2-án megjelenő számában cikket ír Tornyairól: a sok vázlatos kép nem tetszik neki. 1909. december 11. – 1910. január 2. Pásztor János búcsúkiállítása a görög katolikus egyház Kossuth téri palotájában. A katalógus előszavát Endre Béla írja, Tornyai és Várady Gyula is kiállítanak. (Kiáll.kat.) Tornyai főként a nyáron a Tátrában készült képeit állítja ki. Pásztortól 1500 korona értékben vásárolnak, Tornyai is ad el képeiből. 1909. december 12. Budapesten megalakul a Művészház Művészeti Egyesület. A művészbizottság tagja lesz Pásztor János is. (Tímár 1996. 478.) 1909. december 19. Megalakult a Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör, mely irodalmi, képzőművészeti és zenei osztályra tagolódik. Szervezője Gonda József, az előkészítő-bizottságban helyet kap Endre Béla, Kiss Lajos, Pásztor János, Tornyai János, Várady Gyula és még további öt személy. (VV 1909. dec. 19. 2.) 1909. december 19. v. 20. Tornyai János kiállításának megnyitója Baján. 1909. december 25. Barkász Lajost Fiuméba nevezték ki rajztanárnak. 1909. december 30. Pásztor János Debrecenben, másnap érkezik haza. (Kossuth szobor-pályázat ügyében?) (OSzK Kt. F 78/271/17) 1910. január 2. Megalakul Hódmezővásárhelyen az Irodalmi és Képzőművészeti Társulat, melynek 14 képzőművész tagja lesz. 1910. január folyamán Tornyai Szegeden a Tisza Szállóban találkozik Szöri Józseffel és Kún Józseffel. (TJ N. 1910.)
CXCII
1910. január 22. Pásztor János búcsúja, Budapesten az Ybl-téri Várbazárban kapott új műtermet, nem sokkal később az új Százados-úti művésztelepre költözött. 1910. február 1. A Jövendő című lap első számának megjelenése, főszerkesztő: Gonda József. Pásztor János véglegesen elhagyja a Serháztéri műtermét. (CsML HL 6856/1905) 1910. március 24. Rudnay Gyula levele Endre Bélának a szentesi templom számára festendő freskók ügyében. Rudnay saját kiállítását őszre halasztotta, olvassa a Jövendőt. Kóródy Elemérről negatívan nyilatkozik. (MDK-C-II-453) 1910 folyamán Rubletzky Géza a Klauzál u. 115. sz. alá költözik, Tornyai felajánlja számára Pásztor János megüresedett műtermét. 1910. április 2. Pásztor János levelezőlapja Budapestről Kiss Lajosnak az Ybl téri Várbazárból címezve, sokat gondol vissza a vásárhelyi művészkörre, a Jövendőt olvassa. (OSzK Kt. F 78/271/15) 1910. április 17. Rudnay Gyula levele Endre Bélához. Falfestészet-elméleti munkákat olvasott az utóbbi időben a szentesi megbízás miatt. Kóródy Elemérrel nem kíván együtt dolgozni. (MDK-C-II-454) 1910 május Tornyai eladja a Jusst egy Pollák nevű szegedi kereskedőnek, de visszamondja az eladást, a vevő pert kezdeményez, melyben nyer. Tornyai János és Rózsa Miklós közötti kapcsolat kezdete, Tornyai elkezdi szervezni a Művészházban rendezendő kiállítását, melyet eredetileg 1910 április-májusra tervez. (TJ. N. 1910. 2.) 1910. július 18. – október 13.
Endre Béla és Rudnay Gyula nyolc
freskókompozícióval díszíti a szentesi Szent Anna római katolikus templom mennyezetét. Több konfliktus a megbízókkal a kivitelezés során. 1910. október-november Rudnay a szentesi megbízás kivitelezése után, Mártélyon, majd novemberben újra Vásárhelyen dolgozik. 1910. november 1. Tornyai ajándéka címmel beszámoló A Jövendőben. Tornyai műtermében egy életnagyságú Rákóczit és Bercsényit ábrázoló festményt készít, melyet Hódmezővásárhely városának kíván ajándékozni. (J. 1910. nov. 1.) 1910. november Pásztor János három munkájával sikeresen szerepel az OMKT téli tárlatán. Ugyancsak novemberben kiállít a Művészház téli kiállításán és a Nemzeti
CXCIII
Szalon legitim téli tárlatán. (Kiáll. kat.) Tornyai Tolsztoj műveit olvassa, sok vázlatot készít leendő házáról. (TJ. N. 1910. 11.) 1910. november 17. Tornyai újra kérelmezi a várostól a Serháztéri műterem használatot, továbbra is díjtalan formában. (CSML HL II. 6856/1905) 1910. december 22. Rubletzky Géza és Tornyai János közös kiállítása Aradon Weisz Leó szalonjában. A helyi lap, mint „a vásárhelyi művésztelep két jeles tagjáról” emlékezik meg róluk. (Arad és Vidéke, 1910. dec. 18. 9.) Az odautazás közben Tornyai leendő mártélyi háza terveit készíti. Ebben az időszakban gyakori elfoglaltságává válik a háztervek rajzolása. (TJ. N. 1910.) 1911. február Rubletzky Géza készítheti el az aradi Városi Kultúrpalota oszlopcsarnokának szoborcsoportját. 1911 folyamán Adamovits Sándor Brüsszelből hazaérkezett fiatal szobrász pályázik a városhoz egy a Lévai utcai iskolában kialakítandó műteremre, de kérését elutasítják. 1911. március 15. Tornyai János cikke A Jövendőben a Vásárhelyre hazaköltöző Adamovits Sándorról. (J. 1911. márc. 15. 72-75.) 1911. március 27. – április 8. Pásztor János és Rudnay Gyula közös kiállítása az új Párizsi Nagyáruház Lotz-termében. A kiállítás visszhangja pozitív, látogatást tesz Apponyi Albert is. A kiállítást Molnár Viktor államtitkár nyitja meg. Tornyai János levele Lyka Károlynéhoz, melyben utal egy sikertelenül végződött pályázatra a Lipótvárosi Kaszinónál. (OSzK Kt. F 65/728/4) 1911. tavasza Rubletzky Géza négy szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán. Két mű az Anyaság-ciklusából is szerepel. (Anya és gyermeke, Anya ölében) (Kiáll. kat.) 1911. április 9. A Nyugat estje Hódmezővásárhelyen Gonda József szervezésében a Fekete Sas nagytermében. Részt vesz Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász Zoltán. 1911. április 15. A Jövendőben megjelenik Tüske Pál álnévvel jelzett cikk Művészeinkről címmel, mely beszámol arról, hogy Tornyai nemrég Budapesten és Bécsben volt, ahol először megnézte a Nyolcak Nemzeti Szalonban rendezett kiállítását, majd Bécsbe utazott „Cézanne-t nézni.” (J. 1911. ápr. 15. 135-136.) Rubletzky visszaemlékezése szerint megnézték a Műcsarnok kiállítását is, ahol az ő művei szerepeltek, majd együtt mentek Bécsbe. Úgy emlékszik 1946-ban, hogy a Nemes Marcell-gyűjtemény Cézanne darabjait is látták. (OSzK Kt. F 78/304/6) A Jövendő
CXCIV
cikke szerint nemrég Rubletzky egy 1.000 koronás megbízást kapott az aradi Kultúrpalota szobrászati és épületdíszítési elemeinek kivitelezésére. Budapestről pedig egy 1000 koronás megbízást az Anyaság-ciklus egy darabjának kivitelezésére. A Jövendő címlapját Rubletzky rajza díszíti, ezt később Darvassy Istváné váltja. 1911 május Tornyai felfedezi, hogy Mári titokban fest. 1911. május 7. Endre Béla és Török Zsófia házassága. 1911. május 26.
Rudnay Gyula levele Lázár Bélának, melyben értesíti, hogy a
Könyves Kálmán helységeiben június 1-2-án kerül sor képeinek árverésére, amelyre tisztelttel meghívja őt árverezőnek. (MTA Kt. Ms. 5359/123) 1911. június 18. A vásárhelyi művészek és barátaik kirándulása Szentesre Piroska István kiállításának megtekintésére, ahol az érdeklődők számára vezetést is tartanak. 1911. július 7. Elhunyt a szentesi születésű, Vásárhelyen nevelkedett Hegedűs László, aki Tornyaival állt kapcsolatban. 1911. július 25. Rubletzky Géza 800 korona minisztériumi segélyt kap munkáinak folytatására. 1911. július 29. Tornyai János újra kérelmezi a Serháztéri műterem használatát. (CsML HL II. 6856/1905) 1911. augusztus Tornyai János Biharfüredre küldött levele Lyka Károlynénak, melyben a meghívása mellett közli, hogy a nyáron közel 300-500 darab (!) kis méretű képet festett Márival együtt dolgozva a pusztán. Ír Piroska Istvánnal való barátságáról, néhány napja a modernitás kérdéseiről beszélgettek. Endre Béla Mártélyon fest, Rubletzkynek kisgyermeke van, Pásztor gyakorlatozik (?). (OSzK Kt. F 65/728/5) 1911. szeptember 11. Nemzeti Szalon őszi kiállításának megnyitása, melyen Rubletzky Géza Anya és gyermeke és Olvasó nő című műveivel sikeresen szerepel. 1911. szeptember 29. Tornyai Espersitet kéri meg, hogy a Művészházban rendezendő kiállítására segítsen neki elkérni és összegyűjteni legjobb munkái közül a Makón magántulajdonban levőket. Návay Tamás – Édesanyám, Návay Iván – Betyár, Gerő Géza – Dinnyeföldön, Mári sárga székkel című munkákat. (MNG. A. 20010/68.) 1911. október 2. Tornyai levele Lyka Károlynak, melyben meghívja a Művészházban rendezendő kiállítására (okt.15 - nov.1.). Először az Abbáziában találkoztak (?).(OSzK Kt. F 65/632/15)
CXCV
1911. október 4. Tornyai elkéri az Espersit János tulajdonában levő Sárga szék című képét a Művészház kiállítására. (MNG. A. 20010/87.) 1911. október 7. Tornyai írt a többi makói képtulajdonosnak is. Espersitnek elragadtatással ír Mári festészetéről. (MNG. A. 20010/90.) 1911. október 19. Tornyai János nagy életmű kiállítása a Művészházban, 202 saját alkotást mutat be, a IV. teremben pedig Mári 36 munkája is helyet kap. Lándori Vilmos tíz szobra is ki van állítva. (Kiáll. kat.) 1911. október 21. Tornyai meghívja K. Lippich Eleket a Művészházban rendezendő kiállítására. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 9.) 1911. október vége Öt fiatal betört Tornyai lakására, többek között Fadrusz János egykori tárgyaiból is elvisznek néhányat. 1911. november 3. Tornyai Mednyánszky Lászlóval tekinti meg a művészházbeli kiállítást, utána közösen keresik fel kórházban fekvő közös ismerősüket, a csongrádi festőt, Piroska Istvánt. 1911. november 10. Az Országos Képzőművészeti Tanács látogatása a kiállításon, a bírálat alapján hét munkát vásárolnak meg. 1911. november 14. Tornyai levélben köszöni meg K. Lippich Eleknek az állami képvásárlást. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 10.) 1911. november 15. Tornyai János újabb két vagy három évre kérvényezi a Serháztéri műtermet. (CsML HL II. 6856/1905) 1911. november Az OMKT jubiláris téli kiállításán Rubletzky Géza négy művével vesz részt. (Kiáll. kat.) 1911. december 5. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélának, korholja a vásárhelyi művészeket, hogy miért nem tanulják meg azt a kereskedelmi szellemet, amit a műcsarnokiak, hogy tehetségükkel érvényesülhessenek. (MNG A. 20019/1978/51) 1911. december 7-10.
Tornyai János négynapos kiállítása Orosházán, majd
Békéscsabán a városháza nagytermében. A békéscsabai „plakátolást” Tevan Andor végzi. (MTA Kt. Ms. 10.426/46) 1911. december 10 előtti napok Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak Pásztor Vásárhelyen tartózkodik, hogy Endre Bélánéról portrét készítsen. (Anatole France) Tornyai orosházi és békéscsabai kiállítása zajlik, Endre Béla nem tudott elmenni a megnyitókra. (MNG A. 20010/1978/13)
CXCVI
1911. december 12. Az első újsághír egy majolika- és díszcserépgyár felállításának szándékáról. Smurák József, aradi műépítész megkereste a várost a volt Hajda vendéglő kibérlésének szándékával, a jövőben 60 munkást kíván foglalkoztatni. (H. 1911. dec. 12. 2. ) 1911. december 16. Tornyai János levele Lyka Károlynénak Nagyvárad-Szegedről (?), melyben meghívja őket 21-én Vásárhelyen nyíló kiállítására és utal arra, hogy amikor nemrég Budapesten tartózkodott Lyka Károlynét betegsége miatt nem tudta meglátogatni. (OSzK Kt. F 65/728/6) 1911. december 17. és 19. Tornyai visszakéri a Marosvásárhelyen tartózkodó Espersit Jánostól a Művészház kiállítási katalógusát. (MNG. A. 20010/94-95.) 1911. december 21. Tornyai János és Mári nyolcnaposra tervezett kiállítása megnyílik Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téri Nagytakarék bank bérházának sarokhelyiségében. A kiállítást Spilka Antal főispán nyitja meg. (VRÚ. 1911. dec. 21. 2.) Endre Béla a kiállítás ideje alatt három cikkből álló sorozatot tesz közzé a Hódmezővásárhely c. folyóiratban Fáklyvívőnk címmel. Eredetileg csak január 1-ig tervezett kiállítás, ám a közönséget visszatartó rossz idő miatt Tornyai kérésére meghosszabbítják. (H. 1911. dec 28. 3.) 1912. jan. 4. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélához, melyben „a gyár mibenállásáról” kérdez. A Világ előfizetője lett. (MNG A. 20019/1978/53) 1912. január 2. Tornyai néhány képe megérkezett Budapestről Hódmezővásárhelyre, ezekkel kibővítette a tárlatot. Kovács Mári is adott hozzá újabb képeket. (H. 1912. jan. 2. 2.) 1912. január 5. Tornyai vásárhelyi kiállításának vége. A helyi lapok tudósítása szerint a kiállítás erkölcsi és anyagi sikerrel zárult, szép számban vásároltak. (H.; VV; VRÚ 1912. jan.) Tornyai húsvétra egy olyan kiállítást tervez Vásárhelyre, ahol kizárólag helyi laikusok és műkedvelők állítanának ki. (H. 1912. jan. 2. 2.) 1912. január 5. után pár nappal Tornyai kiállítás nyílik Szabadkán a Nemzeti Kaszinóban. 1912. január 15. (?) Tornyai János levele Szabadkáról Endre Bélának, melyben ottani kiállításáról ír. Ott lesz Kallós, Lyka, Cseszkó, Simonka György, Rubletzky, Fehér
CXCVII
Árpád. Utal arra, hogy „itt mindjárt meg is tarthatnánk a gyár alakuló ülését”. (MNG A. 20019/1978/28) 1912. január 20. A Hódmezővásárhely című napilap híre szerint májusban nyílik a „majolika-gyár”, mivel az előző bérlő vállalta, hogy kétezer korona kártérítés fejében az egy év felmondási határidő előtt kiköltözik az épületből. (H. 1912. jan. 20. 2.) 1912. február 5.
A Művészek Majolika- és Agyagipari Telepét (a továbbiakban:
MMAT) létrehozó társulási nyilatkozat elfogadása. Aláírók: Endre Béla, Kallós Ede, Rubletzky Géza, Smurák József, Pásztor János, Tornyai János, Weiss Mihály. (Grezsa 1975. 122.) 1912. február 21. A vásárhelyi városi közgyűlés 15 évre bérbe adja a vasútállomáshoz közel álló egykori Hajda-vendéglő épületét. 1912 márciusa folyamán Endre Béla jelzi levelében Smurák Józsefnek, hogy inkább az ünnepek után jöjjenek át Hódmezővásárhelyre megbeszélni az ügyeket. Leveléhez csatolva elküldte a Hajda alaprajzát. Kéri, hogy lehetőleg ne csináljanak nagy átalakításokat.
Tájékoztatja
a
művezetőkkel
folytatott
technikai
jellegű
megbeszélésekről. Az állami szubvenció megérkezésére várnak. (CsML HL XI.21 1/5/5.) 1912. március 24. A szegedi festőművésznő, Kukovecz Nana kiállítása megnyílik a Fekete Sas szálloda női szalonjában. Közel száz képe szerepel, többségben Párizsban készült munkái. (H. 1912. márc. 20. 3.) 1912. március 30. A hódmezővásárhelyi fiatal amatőr szobrász, Kriván Ferenc rendez kiállítást az Andrássy úti Grünwald-házban. (H. 1912. márc. 30. 3.) 1912. március 30. – április 14. Tornyai János Temesváron rendez kiállítást, mely anyagilag kevésbé sikeres. (Temesvári Hírlap, 1912. márc. 30.; ápr. 11.; ápr. 13.) A kiállításon szerepelnek Mári képei is. A temesvári főügyész, Gozsdu Elek is vásárol képeket. Feleségével együtt vacsorára is meghívják Tornyait és Márit. (H. 1913. dec. 20. 2.) 1912. április 1. Endre Béla képeslapja Debrecenből Espersit János részére. (Talán Borsos Józsefnél tartózkodik?) (MNG A. 20010/1978/32) 1912. április 4. Tornyai Temesvárról küld levelet Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F 78/371/40)
CXCVIII
1912. április (?) Tornyai egy datálatlan levele Temesvárról (?) Endre Bélának Debrecenbe, melyben felveti, hogy csatlakozhatna hozzá és Márihoz a kiállításon, illetve, hogy mit gondol Temesvárról. Kéri, hogy ott (Debrecenben, Borsoséknál) csináljon előre reklámot nekik, Kriván, Gonda, Kukovetz, Tornyai felsorolva. (MNG A. 20019/1978/27) 1912. április folyamán Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak. Aznap este Tornyai és Mári váratlanul meglátogatták. „Közénk telepedett Kallós”, aki helyesli a MMAT ügyét. Kallós állítólag egy színház-díszítési megrendelést már meg is szerzett. Sok művész felajánlotta a segítségét, illetve munkáik sokszorosításának lehetőségét – egyelőre ingyen. (MNG A. 20010/1978/19) Endre Bélában kételyek merültek fel Weisz Mihállyal szemben, aki azonban csak mint ügyvezető kíván részt venni a gyárban, különben kilép. Rövid az idejük a május 1-i indulásig. Borsos József a Hajdú-házra pályázott, ha nyer, a Vásárhelyen csináltatja a Majolikát. (CsML HL XI.21 1/5/4.) Endre Béla levele Aradra Rubletzkynek és Smuráknak: Tokodi csak az ügyvezető igazgatói tisztséget vállalja. Helyette olyan személyt kell keresni, aki helyi és alkalmas a vezetésre. (CsML HL XI.21. 5/2.) 1912. április 24. A MMAT megkapja a városi közgyűlés jóváhagyásával a vasútvonal mellett álló egykori Hajda-vendéglő épületét a telep kialakításának céljára. 1912. április 27. Endre Bélát választották meg ügyvezetőnek, intézi a jogi, engedélykérési és pénzbefizetési ügyeket. A tagoktól elkéri a vállalt összegeket, folyik az átépítés. Már látszik, hogy a tényleges termelési munka megindulása előtt megfogják haladni az előre kalkulált költségeket. Weisz Mihály pénztárnok, Tokodi (?) titkár lett. (CsML HL XI.21. 5/2.) 1912. május 1. A művészek és alkalmazottaik (30 fő) megkezdik a munkát a MMATén. 1912. május Tornyai János – naplója és feljegyzései tanulsága szerint – intenzíven dolgozik a MMAT ügyein. (TJ. N. 1912.) 1912. május 9. Tornyai Budapestre utazik, több ismerősével találkozik, iparművészeti műhelyeket és kiállításokat látogat végig. Ellátogat a Műcsarnok kiállítására is. (TJ. N. 1912. 31.)
CXCIX
1912. május 11. Kallós, Endre, Tornyai, Cseszkó-Weisz ügyrendi megállapodása Budapesten (?) (TJ. N. 1912. 15.) 1912. május 12. A belső konfliktusoktól terhelt időszakot megélő Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításán három rajzával szerepel Rudnay Gyula és egy olajfestményével Várady Gyula. (Kiáll. kat.) 1912. június Darvassy István, Rudnay egykor vásárhelyi tanítványa, elvégezte a Mintarajziskolát. Felkérést kap, hogy vigyen el 16 festőnövendéket nyáron a Kecskeméti Művésztelepre. Ez év őszén hosszú olaszországi tanulmányútra indul. (MNG A. 486/20.) 1912. július 6. vagy 7. A MMAT elküldött épületdíszeket Versecre. Weisz Mihály a többi tulajdonostársat támadja, Török Ferenc (Endre Béla sógora) kinevezésébe csak kényszerűségből egyezett bele, továbbra is ragaszkodik az ügyvezetéshez. (CsML HL XI.21 6/4.) 1912. júliusa Tornyai Budapesten tartózkodik Kallós Edénél a Százados-úti művésztelepen, ahol ellátogatott Pór Bertalan műtermébe is – írja Lyka Károlynak. (F 65/632/33) Valószínűleg ekkor keresi fel Kallóssal Lukács Györgyöt és Nemes Marcellt anyagi támogatásuk megszerzése céljából. (CsML HL XI.21. 6/7.) 1912. július utolsó napjai Tornyai hazatért Budapestről, rosszul érezte magát. Piroska édesanyjától most kapott levelet, a hétvégén elmegy segíteni Csongrádra. A gyár ügyében teljes a kavarodás, az összevisszaság Kallós és a Tornyaiék részéről is. Kallóssal nem lehetett megfelelően tárgyalni. Tornyai felszólította Weiszet (Cseszkó Mátét), hogy ne adjon több számlát mint a beérkezett összeg. Kallós szerint ki kell rúgni Weiszet, még ezek nélkül is. Tornyai tragikomikusnak látja a helyzetet, de kissé bizakodik. (CsML HL XI.21. 6/7.) 1912. augusztus 3.
Tornyai Csongrádon Endre Bélával (?) segít a közelmúltban
elhunyt (1912. július 1.) barátja, Piroska István édesanyjának elrendezni fia hagyatékát. Szentesen is járnak. (OSzK Kt. F 65/632/16) 1912. augusztus 4. Tornyai levele Lyka Károlynak Piroska István képeinek értékesítéséről. Kéri a Művészetben való közléshez segítségét is. Mednyányszky volt Piroska temetésén, Tornyai nem tudott elmenni. Endre Béla és Mári jó dolgokat csinál. (OSzK Kt. F 65/632/16) 1912 augusztus A Jövendő utolsó számának megjelenése.
CC
1912. szeptember 17. Tornyai Mártélyra érkezett Hódmezővásárhelyről, levelet ír Smuráknak. (CsML HL XI.21. 6/2/10.) 1912. október Rubletzky Géza egy munkájával Firenzében szerepel, egy szobrát megvásárolják. 1912. október 3. (?) Tornyai János levele Berlinbe Hatvany Lajosnak, melyben segítségét kéri Mári művészetének párizsi illetve berlini bemutatásához. Tervezi egy magyar, német, francia nyelven kiadandó, Mári művészetéről szóló, A Jövő művészete című munka megírását. (MTA Kt. Ms 392/75) 1912. október 6. Endre Béla levele Espersit Jánosnak, melyben meghívja, hogy nézze meg a gyárat és megkéri, hogyha tud, szerezzen Makón megrendeléseket. (MNG A. 20010/1978/8) 1912. október folyamán Tornyai János levele Smuráknak: az adásvételi szerződést még mindig nem kapták meg, nem fizettek és még ígéretet sem kapott. 1912. október 12.
Rubletzky Géza külföldi (itáliai) útja előtt kis műhelykiállítást
rendez barátainak és a meghívott műbarátoknak. (OSzK. Kt. F 78/304/1) Szoptató anya című művével szerepel az OMKT téli kiállításán is. (Kiáll. kat.) A kiállításról Endre Béla ír a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain. (VRÚ 1912. okt. 27. 3.) 1912. október 24. Tornyai megkéri Espersit Jánost, hogy anyagi nehézségeire való tekintettel segítsen neki képeit eladni Makón. Egy aukció lehetőségét sem zárja ki. Pár hónapja mártélyi lakosok, Márival sokat festenek. (MNG. A. 20010/72.) 1912. október 28. Tornyai János bízik egy lehetséges budapesti Mári kiállításban, könyvének előszavával nehezen halad – írja Aradra Smurák Józsefnek. (CsML HL XI.21. 6/2/1.) 1912. november folyamán Tornyai levele Smurák Józsefnek: sajnálja, hogy aradi barátja nem jöhet vele Pestre, hogy együtt nézzék meg a képeket. Nem megy Kaposvárra Rippl-Rónaihoz, mert túl messze van és még nem válaszolt. Kiállítássorozatot tervez. A napokban sokat dolgozott Márival. (CsML HL XI.21. 6/2.) Tornyai Smurákon keresztül Bohus bárónak ajánlja fel megvételre a Juss egyik változatát vagy több kisebb részre vágott változatát. (CsML HL XI.21. 6/3.) 1912. november 2. A MMAT első kiállításának megnyitása Szegeden a Kárász utca 7. szám alatt, az első emeleten. A kiállító művészek saját maguk által jegyzett majolikákat
CCI
mutatnak be. A kiállítók között van: Tornyai, Endre, Pásztor, Kallós, Smurák, Kruzslitz, Fáry és Nemes Marcell is. (Szegedi Napló, 1912. nov. 1. 7.) 1912. november 7. Tornyai Jánosnak még mindig tartoznak temesvári vásárlói. (TJ. N. 1912. 1.) 1912. november vége Kiss Lajost kinevezik Nyíregyházára múzeumőrnek. 1912. november 26. A MMAT kiállítása a makói Vármegyeháza dísztermében. A kiállítást Török Ferenc igazgató rendezte. (Makói Hírlap, 1912. nov. 26. 1.) 1912. november 27. Rudnay Gyula üdvözlőlapja Lillafüredről Kiss Lajos részére múzeumőri kinevezése alkalmából. (OSzK Kt. F 78/305/6) 1912. december 13. Tornyai „ködös-levele”, egyben ars poeticája Kiss Lajosnak írott levelében. (OSzK Kt. F 78/371/39) 1912. december 15. Tornyai egy ismeretlen ügyvéd közbenjárását kéri, hogy Török és Weisz urakon hajtsa be tartozásukat. Tornyai nyugodtan szeretne dolgozni a Beregi házaspár és Alföldiné portréin. (TJ. N. 1912. 7.) 1912. december 16. Tornyai naplójában hosszasan ír a primitív művészetről, a primitívek kifejezésmódjáról, a Mári képeiben érzett ösztönösségről. (TJ. N. 1912. 34.) 1912. december 20. A MMAT majolika-kiállítása egybekötve Endre Béla festészeti kiállításával a Református Főgimnázium tornacsarnokában két hetes időtartamra. Endre Béla, Kallós Ede, dr. Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Smurák József, Tornyai János saját műveikkel és Nemes Marcell az általa készített skiccek, tervek alapján kivitelezett majolikatárgyakkal szerepel. Ezzel egy időben egy kollekció a budapesti Ernst Múzeumban is ki van kiállítva, ott sokan vásárolnak. (H. 1912. dec. 21. 2.) A kiállítás már szerepelt Aradon is. (H. 1912. dec. 25. 1.) 1912. december 22. Tornyai feljegyzései a művészetről: a primitív érzésék és az egyéniség viszonyáról. (TJ. N. 1912. 41.) 1912. december 27. A Hódmezővásárhely című lap tudósítása a MMAT és Endre Béla kiállításáról. A cikk szerint Tornyait és Endre Bélát valamikor „melegebb barátság fűzte egybe.” (H. 1912. dec. 27. 1-2.) 1913 folyamán Vastagh Gyula kiállítása Hódmezővásárhelyen. A szövetkezetté átalakult MMAT kiállítása Aradon. Később a kiállítás eljut Temesvárra, Pécsre, Miskolcra és Kecskemétre is. 1913. január folyamán Endre Béla kiállítása Makón.
CCII
1913. február 9. Tornyainál 248 Mári kép van. (TJ. N. 1912. 44.) 1913. február 11. Rippl-Rónai József levele Tornyai Jánosnak, nemsoká hosszabb időre Párizsba utazik, csütörtökön már Kaposvárott lesz, a jövő hétvégén talán még Pesten marad, szeretné látni Mári rajzait. (MNG A. 22935/1989/III/18) 1913. február 12. Endre Béla levele Kiss Lajosnak, két napig feleségével Makón volt. A minisztériumhoz (Zichy) folyamodott segélyért, unokatestvére Ybl Ervin tanácsolta neki. Most épp cigányasszonyt fest. (OSzK Kt. F 78/110/1) 1913. február 12. előtt Tornyai János levéltervezete Mártélyról Kóródy Elemérnek Párizsba. Előző levelére nem kapott választ. Márival együtt szeretne Párizsba látogatni, terve szerint április 1-én indulnak. (TJ. N. 1913. 36-37.) Tornyai sokat gondolkodik Mári festészetéről. Mári piktúrájának története címmel egy hosszabb tanulmány kronológia felosztását is feljegyzi naplójába. (TJ. N. 1913. 51.) 1913. február 13. Tornyai Párizsba készül. (OSzK Kt. F 78/371/37) Tornyai Smurákot is hívja Pestre, ahol Rippl-Rónaival szeretne találkozni. Felveti egy közös párizsi út lehetőségét is. (CsML HL XI.21 6/2/2.) 1913. február 19. Rippl-Rónai József levele Kaposvárról Tornyainak, melyben tudatja, hogy szombaton még nem lesznek Budapesten. Felajánlja, hogy jöjjön el Tornyai Kaposvárra. (MNG A. 22935/1989/III/20) 1913. február vége Tornyai elküldi Kaposvárra Mári 75 darab képét Rippl-Rónai Józsefnek, véleményezés céljából. (OSzK. Kt. F 78/371/36) 1913. március 1. Rubletzky még nem jött haza, Szeremlei adatokat kért róla Tornyaitól. (OSzK. Kt. F 78/371/34) 1913. március 3. Tornyai levele Kiss Lajosnak, melybe átmásolja az aznap RipplRónai Józseftől kapott levelet. (OSzK. Kt. F 78/371/31) Tornyai már több mint 450 tanulmányt „vétkezett” eddig Mártélyon. (CsML HL XI.21. 6/2/8.) 1913. március 8. Kiss Lajos levelében vigasztalja Tornyait és Márit a Rippl-Rónaitól kapott levél miatt érzett keserűségükben. (MNG A. 22935/1989/III/21) 1913. március folyamán Tornyai elküldi Smuráknak Kiss Lajos Rippl-Rónai levelére Tornyainak írt válaszát. Tornyai Mednyánszkyt jobban becsüli, mert Mári festészetét pozitívabban értékelte. (CsML HL XI.21. 6/10.)
CCIII
1913. március 16. Makón Endre Béla kiállítás nyílik a Vármegyeháza dísztermében, a megnyitót Návay Tamás Csanád vármegyei főispán tartja. (OSzK. Kt. F 78/371/33) 138 kép (?) (MNG A. 20010/1978/19) 1000 korona bevétel az eladásokból. (OSzK Kt. F 78/110/4) A kiállítás katalógusának előszavát Tornyai János, Lyka Károly és Eckhardt Tibor írják. 1913. március 11. utáni hét Tornyai vsz. Debrecenbe utazott Borsos József hívására leendő kiállítása kapcsán. 1913. március 15. Kiss Lajos levele Endre Bélának, melyben jelzi, hogy a nyíregyházi vásáron olyan kerámiákat látott, mint a Majolikatelep termékei. Nem tudja, hogy esetleg egy debreceni kiállításról kerülhettek-e ide. (MNG A. 20019/1978/48 = MDK-C-II-458) 1913. március 24. Endre Béla makói barátaival közös levelet küld Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F 78/110/2) 1913. április 16. Tornyai egy Szent hangulat című képét 150 koronáért adta el Vásárhelyen. Egy Freimann nevű kereskedőnek adott át képeket terjesztésre. Kallóst nem tudja elérni. (CsML HL XI.21. 6/2/9.) 1913. április 18. Elhunyt Gonda József. 1912 decemberében lett rosszul, azóta nem volt beszámítható állapotban. 1913 április Rubletzky Géza Firenzében egy csoportkiállításon szerepel négy olasz festővel. (MTA MDK-F 98) Néhány olasz újságban kritika jelenik meg róluk. 1913 tavasza Vásárhelyen dolgozik Medgyessy Ferenc, akit Endre Béla hívott meg, feltehetően Pásztor Jánoson és Kallós Edén keresztül, akik ugyancsak a Százados-úti művésztelepen laknak ekkor. 1913. május 5. Rubletzky Géza képeslapja Kiss Lajosnak, melyben gratulál múzeumőri kinevezéséhez. (OSzK Kt. F 78/304/2) 1913. május folyamán (pünkösd előtt) Tornyai János közli Smurák Józseffel, hogy a „Hajda-üggyel” minél hamarabb végezni akar, mivel több pénzt nem akar kockáztatni. A jegyzőkönyveket dr. Halász Manó irodájában rakta le. Új képei nincsenek, Mári képei a vásárhelyi műteremben. Mártély közelében, a régi Duttyányi-csárda mellett tartózkodnak, a pusztában festenek. Mártélyi portáját már kiszemelte, a háztervek készen. Sohasem volt ilyen boldog Tornyai, mint most. Hívja Smurákot, hogy látogassa meg és hozzon pénzt. (CsML HL XI.21. 6/2.)
CCIV
1913. május 12. Szegeden a Kass-kávéház sakktermében 66 taggal megalakul az Alföldi Képzőművészek Egyesülete. Négy szakosztályra tagolódik: van festészeti, szobrászati, iparművészeti, építészeti. Az elnök Telcs Ede, alelnökök Szlányi Géza és Tornyai János. Hódi Géza titkár, Endre Béla pénztáros. Szőri József a festészeti osztály jegyzője lett. (SzN. 1913. máj. 13. 1.) 1913. május 20. Tornyai levelében tájékoztatja Kiss Lajost, hogy Márival pár hónappal ezelőtt a pusztai Szűcs-tanyába költöztek és ott dolgoztak. (OSzK. Kt. F 78/ 371/20) 1913. június 11.
Tornyai János levele Lázár Lajosnak Mártélyról, melyben
megköszöni a Draskóczy-porté megrendelést, s jelzi, hogy a Gazdaegylettől természetbeni térítést is elfogad. (OSzK Kt. F 78/491 más.lev.) Endre Béla Baján dolgozik a nyáron, melyről levélben értesítette Kiss Lajost. (OSzK Kt. F 78/110/3) 1913.
június
28.
Endre
Béla
levele
Kiss
Lajos
részére,
Baján
képei
„impresszionistásodnak”. (OSzK Kt. F 78/110/4) 1913. július 1. Tornyai birtokába kerül a Szűcs Józseftől vásárolt mártélyi 745 négyszögöles telek 1490 korona vételár ellenében. E naptól kezdve Tornyai fizeti a telek közterheit. Az ügyvédi munkákat Espersit János is intézte. (MNG. A. 20010/105.) 1913 folyamán Pásztor János és Rubletzky Géza szerepelnek a Művészház palotafelavató kiállításán. (Kiáll. kat.) 1913. október folyamán Endre Béla kiállít Aradon vsz. a MMAT-vel. (László 1964. 66.) 1913. október 13. Tornyai mártélyi házát építi, intenzíven dolgozik ezen. (CsML HL XI.21. 6/2/3.) 1913. október 24. Smurák József megküld egy Macaulay és egy Rousseau könyvet Tornyainak Mártélyra. (CsML HL XI.21. 6/2/5.) 1913. november Rubletzky Géza szerepel az Anyaság-ciklus műveivel az OMKT téli kiállításán. (Kiáll. kat.) Ebben az időszakban építi Smurák József az Arad belvárosában levő Bohus-palotát. Ennek felső szintjén kialakít egy műtermes művészlakást, ahová pártfogoltja, Rubletzky Géza költözhet be családjával.
CCV
Tornyai János beadványa a városi tanácshoz és a polgármesterhez Kalmár Zsigmond rostagyáros ellen. Tornyait több súlyos méltánytalanság és kár érte mióta Kalmár használja az épület többi részét. (TJ. N. 1913. 6-9.) 1913. december Tornyai János véglegesen kilép az MMAT tulajdonosok sorából. Liszka Árpád beszámolója az MMAT kiállításáról A Cél című folyóiratban, ír Maksa Mária MMAT dolgozó haláláról is. A MMAT-t átszervezéséről aláírt új nyilatkozat. A határozatot budapesti ügyvéddel fogalmaztatják meg. Lényege: Weisz
Mihály nem tudta beváltani ígéretét a
nyereségessé tételre, ezért minden visszatér az eredeti, a befizetésekkel megegyező arányú tulajdonjogi felosztásra. Nemes Marcell részvényeit Kallós Edére hagyta. 1913. december 1. Tornyai Smuráknak azt írja, hogy már nem látja értelmét, hogy Pestre utazzon, háztervekkel foglalkozik. (CsML HL XI.21. 6/2/4.) 1913. december 3. Dr. Kiss Árpád budapesti ügyvéd levele Endre Bélának, melyben tájékoztatja, hogy ha állami támogatásért folyamodnak az MMAT nevében, akkor csak az Országos Központi Hitelszövetkezettől vehetnek fel hitelt. Tornyai kilépése után meg kell újítani a közös szerződést. Vasárnap találkoznak Vásárhelyen a függőben levő ügyek és a budapesti kiállítás megbeszélésére. (MNG A. 20019/1978/68) Pásztor, Kallós személyesen is részt vesz a megbeszélésen. (MNG A. 20019/1978/82) 1913. december 15. Tornyai meghívja Kiss Lajost Mári első önálló kiállítására a Fekete Sas dísztermébe. (OSzK. Kt. F 78/371/23) Meghívja Espersit Jánost is. (MNG. A. 20010/69.) 1913. december 21. Kovács Mária „Mári” kiállításának megnyitója a Fekete Sasban. (OSzK. Kt. F 78/371/23) A kiállításhoz nyomtatott katalógus is készült. (lásd mellékletek) 1913. december 26. Tornyai, Mári, Endre Béla és felesége, Adamovits L. (?) közös karácsonyi üdvözlőlapja Kiss Lajos részére. (OSzK Kt. F 78/110/5) 1914. január 2. Tornyai levele Kiss Lajosnak a Mári kiállítás zárásaként Vetró Lajossal egy vendéglőben jöttek össze. (OSzK Kt. F 78/371/22) 1914. január folyamán A MMAT kiállítása Miskolcon, kiállít Endre, Kallós, Medgyessy, Pásztor, Tornyai (Zsadányi 1963. 4.) 1914. január 14. Tornyai János levele Kiss Lajosnak, melyben közli, hogy Máritól csak egy képet vettek a kiállításon. (OSzK. Kt. F 78/371/20)
CCVI
1914. január 16. A Juss egy változatát Tornyai 1000 koronáért eladja Weisz Miklósnak, az első 100 koronás részletet ekkor kapja meg. (TJ. N. 1913. 28.) 1914. január Tornyai Simonka Györgytől megkapja Goncsarov Oblomov, Knut Hamsun Az éhség című művét, illetve Ibsen egy munkáját. (TJ. N. 1913. 31.) 1914. március 21. Bécsben megnyílik a bécsi Künstlerhaus XXXIX. éves kiállítása, melyen saját kollekcióját kiállítja a budapesti Művészház is. Rubletzky Gézának egy Madonna című szobra, Tornyai Jánosnak egy csendélete szerepel. (Kiáll. kat.) Tornyai egy későbbi feljegyzése szerint a háború kitörése után még nem kapta vissza a képeit. (TJ. N. 1914. 16.) 1914. április 7. A budapesti Iparművészeti Társulat kiállítótermében megnyílik a MMAT majolika kiállítása. (Magyar Iparművészet 1914. 4. sz. 171-172.) 1914 április vége – május eleje Endre Béla levele Smurák Józsefnek. A MMAT budapesti kiállítása után Kallós akar egy gyűlést, amire nem fog tudni elmenni szabadkai kiállítása miatt. A pesti sikerek ellenére is át akarják gondolni a munkarendet, változtatások szükségesek a gyárban. Endre Béla télen Mártélyon festett, néhány képét Tornyainál hagyta, aki nem akarja visszaadni őket, s 8-900 koronás kamatot követel 2000 koronája után. Endre Béla ügyvéddel szólítatta fel képei visszaadására. Őszre Nagyváradra terveznek kiállítást. (CsML HL XI.21. 1/5/6.) Endre Béla levele Smurák Józsefnek: Szabadkán a közjegyző visszamondta a kiállítást, Ferenczy kiállítás lesz. Kéri Smurákot, hogy segítsen neki egy aradi kiállítás megszervezésében. Kapcsolatba lépett Temesvárral is. Tegnap volt bent Szegeden, vitt be három képet egy kiállításra, mivel szakcsoport elnökként kötelező kiállítani. Festővel nem, csak újságírókkal találkozott. (CsML HL XI.21. 1/5/7.) 1914. május 10. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. A vásárhelyi művészek közül Endre Béla három képet küld be, köztük az Olvadást, melyről Juhász Gyula verset ír azonos címmel. Tornyai János két olajfestménnyel, az Aradon élő Rubletzky három szoborral vesz részt. Kiállít még Kóródy Elemér és Kóródyné Ferentzy Márta, illetve Kukovetz Nana is. (Kiáll. kat.) 1914. május folyamán Endre Béla kiállítása Aradon. (László 1964. 66.) 1914. június 5. Tornyai Smuráknak írott levelében felidézi a gyáralapítás személyes vonatkozásait, saját értelmezésében. Nemrég Szász Géza újságíró meglátogatta. Tornyai aznap vett 750 négyszögöl földet. (CsML HL XI.21. 6/5.)
CCVII
1914. június 21. Simonka György és Juhász Gyula közös levele Endre Bélának Szegedről. Simonka a héten átmegy Vásárhelyre. 1914. június 17. Vásárhelyi látogatást tervez Malonyay Dezső, erről ismerősét, Tornyait levélben értesíti. A magyar népművészetének hatodik kötetét az alföldi népművészetről szeretné összeállítani. Levelében felkéri Tornyait, hogy segítsen számára a kötet összeállításában. (H. 1914. június 28. 2.) 1914. július 2. Endre Béla Lénárt János ügyvéden keresztül felszólítást küld Makóra Espersit Jánosnak, hogy az Endre Béla múlt évi kiállításán eladott képekből befolyt összeget (792 kor. 60 fillér) adja át neki. (MNG A. 20010/1978/35) Espersit ekkor 15 napos börtönbüntetését tölti a múlt évi köztársaság-párti gyűlésen való részvétele miatt. (amely az ő házában volt Makón !) 1914 nyara (július 28. előtt) Kiss Lajos levele Endre Bélának; két hétig újra Vásárhelyen lesz, utána Torockóra és Tordára megy gyűjteni. (MNG A. 20019/1978/49) 1914. július 22. előtt Malonyay Dezső Hódmezővásárhelyre látogat, Tornyaival és Plohn Józseffel is találkozik népművészeti jellegű adatgyűjtése kapcsán. (VRÚ. 1914. júl. 22.) 1914. július 28. Az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc Ferdinánd jún. 28-i szarajevói meggyilkolása után hadat üzen Szerbiának, kitör az első világháború. 1914. július 28. után, szerda Bekövetkezett a nagy mozgósítás, képtelenség utazni, az ipar és kereskedelem azóta megbénult – írta Kiss Lajos Endre Bélának (MNG A. 20019/1978/68) Smurák József levele a mozgósításról és az életkörülmények megromlásáról. (MNG A. 20019/1978/72a.) 1914. augusztus 1. Pásztor János és Smurák József kérik a Városi Tanácsot és a Polgármestert, hogy az esedékes bérleti díjat a Hajda régi épületéért a katonai mozgósításukra való tekintettel november fizethessék. (CsML HL XI.21. 8.) 1914. szeptember 17. Tornyai János levele Mártélyról a Hódmezővásárhely című lap főszerkesztőjének, melyben leírja a mártélyi emberek szóbeszédét, véleményét a háborúról. Szeptember 20-án a lap teljes terjedelmében publikálja a levelet. (H. 1914. szept. 20. 5.) 1914. október 10. Weisz Mihály levele Endre Bélának, mióta elment Tordára, a gyár áll, de nem mereven, nem dolgozik senki. Az Ulrich-féle 6000 koronás megbízatást nem kapták meg, a végrehajtó bizottság napi vendég. Hétfőn betöréses rablás volt, 505
CCVIII
koronás a kár, de az elkövető hamar meglett. Tornyai „odakint kuksol”. (MNG A. 20019/1978/59) 1914. december 4. Endre Béla levele Smurák Józsefnek Aradra. Mindent megtesznek az állami szubvenció megszerzéséért. (CsML HL. XI.21. 1/5/4a.) 1914. Darvassy István rajztanári állása véglegesül Vásárhelyen. Endre Béla Tordán marad feleségével közel másfél évig. Rubletzky Géza szerepel a Velencei Biennálé magyar pavilonjában még az Anyaságciklus egyes darabjaival. (OSzK Kt. F 78/304/6.) 1914. december. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Tornyai János a háborúban semleges Hollandiába szeretne tanulmányútra menni. Útlevelet kérvényezett a Belügyminisztériumtól. (VRÚ. 1912. dec. 22. 5.)
1917 szeptember A Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének újjáalakuló közgyűlése, melyen egy új közös nyilatkozatot fogadnak el. Az első gyárról, úgy nyilatkoznak, mint amely 1914-ben megszűnt. A város vezetése szeszfőzdének akarta kiadni az épültet, Endre Béla tiltakozott. (Grezsa 1975. 129-130.)
1941. június 30. Rudnay Gyula Kiss Lajosnak írott levelében akvarellként, a lap méretében újra megfesti azt a freskót, amelyet 1907-ben festett Pásztor János műtermének falára. (OSzK Kt. F 78/305/54)
CCIX
Vásárhelyi művészek és kiállításaik (2. melléklet) A 2. mellékletbe azokat az országos és vidéki csoportos és egyéni kiállításokat gyűjtöttem össze, melyeken a Hódmezővásárhelyen megfordult képzőművészek is részt vettek s mindez kiállítási katalógusokban dokumentált. A nagy egyéni kiállítások műtárgyjegyzékét külön mellékletként közlöm, itt csak felsorolva, viszonyítási pontként. Természetesen hiányoznak azoknak a kiállításoknak a dokumentumai melyekről nem készült katalógus, vagy melyek már nem lehetők fel. Valószínűleg nem készült külön katalógus Tornyai 1909 és 1912 között rendezett bajai, békéscsabai, orosházi, temesvári és szabadkai kiállításához, amely városokban az 1908 decemberében Vásárhelyen és a budapesti Művészházban szerepelt anyagot állíthatta ki. Hasonló módon – úgy tűnik a kutatás jelenlegi szakaszában – nem készült katalógus Pásztor János és Rudnay Gyula közös, 1911-es kiállításáról sem. Az OMKT és a Szegedi Képzőművészeti Társulat közös, szegedi kiállításait, 1899 és 1914 között minden évben biztosan megrendezték. Ezen kiállítások közül, sajnos csak tizenkettőnek sikerült megtalálnom a katalógusát, azt három különböző könyvtárban. (Szeged, Somogyi Károly Megyei Könyvtár, Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára, Országos Széchényi Könyvtár) A hiányzó évekre vonatkozóan a korabeli szegedi napilapok sajtókritikáiból lehet arra következtetni, hogy mikor és melyik hódmezővásárhelyi művész szerepelt. Sajnos az sem világos a kutatás jelenlegi szakaszában, hogy a Szegeden bemutatott anyagnak milyen kapcsolata volt a Műcsarnokban szerepelt anyaggal illetve, hogy ezzel kapcsolatos-e a szegedi kiállítások „tavaszi” időpontjának hektikus váltakozása. (A megnyitók időpontjai február közepe és május közepe között változtak.) Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy voltak olyan évek, amikor Tornyai János – címe alapján – ma ismert műveket állított ki. Az időbeli áttekintés kereteit kitágítottam, mivel a két általam jelölt határdátumnak tartott évszámot ebben a megközelítésben merevnek tartom. Így lehetőség van folyamatában szemlélni a figyelemmel kísért művészek kiállítási tevékenységét. A 19. század utolsó éveinek bevonásával a művészek többségének első országos kiállításon való jelentkezése tűnik fel, míg a tízes évek első felének minél alaposabb feldolgozásával Pásztor további pályát is nyomon kísérhetjük, illetve számos, még
CCX
Hódmezővásárhelyen készült munkát lelhetünk fel. Az adatgyűjtésbe felvettem Szöri Józsefet is abban az időszakban, amikor hitelesen alátámasztottan sokszor megfordult Hódmezővásárhelyen. Az egyes kiállítási katalógusok címe alatt feltüntetem az összes, a keresett művészek munkáiról szóló információt, a terembeosztás és az adott lapszám kivételével. Ahol a katalógus
Rövidítések: frt. v. ft.
forint (ármegjelölések esetében)
k.
korona (ármegjelölések esetében)
kat. sz.
az egyes műalkotások katalógusszáma
mt. v. mgt.
magántulajdon
olajf.
olajfestmény
O. v. Magy.
Országos v. Magyar (az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat rövidítve)
Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához. Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894. Tornyai János: A csősz. olajf. 300 ft. kat. sz. 156. Tornyai János: Szürkület a vízparton. kat. sz. 181. (címe: Paris. 41 Blvd. Saint-Michel) Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására. Budapest, Franklin Társulat, 1897. Tornyai János: Reggeli szürkület a Tiszán. olajf. 200 ft. kat. sz. Tornyai János: Az első lecke. vízfestmény, 100 ft. kat. sz. (címe: Földeák) Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan. 20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898] Tornyay János: Tisza. olajf. 50 frt. kat. sz. 33. Tornyay János: Napnyugta. olajf. 100 frt. kat. sz. 34.
CCXI
Tornyay János: Erdő a Tisza mellett. olajf. 100 frt. kat. sz. 39. Tornyay János: Tanyai udvar. olajf. 100 frt. kat. sz. 41. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. Szegedi Képzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900. Tornyai János: Vasárnapi nagymosás. olajfestmény 2000 K. kat. sz. 243. (lakcíme: Hódmezővásárhely, Rózsa u. 1.) A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901. Pásztor János: „Heléne” gypsz – mellszobor. mellszobor, kat. sz. 85. A szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged, Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902. Tornyai János: Tisza partján. olajf. eladó. kat. sz. 178. Tornyai János: Elhagyott csárda. olajf. eladó. kat. sz. 181.
Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására. Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903. Tornyai János: Egy kis friss pletyka. olajf. 400 K. kat. sz. 38. Tornyai János: Egy ital bor. olajf. 450 K. kat. sz. 78. Tornyai János: Népoktatás a tanyán. olajf. 300 K. kat. sz. 129. Tornyai János: Egyedül. olajf. 300 K. kat. sz. 141. Tornyai János: Pistika öröme. olajf. 400 K. kat. sz. 149. Tornyai János: Részlet a St. Cloud-i parkból. olajf. 200 K. kat. sz. 180. Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károly könyvnyomdája, 1904. Tornyai János: Csizmahúzás. olajf. 450 K. kat. sz. 89 Tornyai János: Tanulmányfej. olajf. 200 K. kat. sz. 92. Tornyai János: Tanulmány (I.) olajf. 250 K. kat. sz. 112. Tornyai János: Öreg ember. olajf. 250 K. kat. sz. 135. Tornyai János: Tanulmány (II.) olajf. 300 K. kat. sz. 137. Tornyai János: Korcsmában. olajf. 160 K. kat. sz. 139. CCXII
Tornyai János: Egyedül. olajf. 250 K. kat. sz. 140. Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. 300 K. kat. sz. 143. + Endre Béla: Leszámolás. olajf. (késve leadott kép)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer és Wolfner, 1904. Tornyai János: Juss. (vázlat) olajf. eladó, kat. sz. Ráth György-díj (600 korona)
A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904. Tornyai János: Tanulmány a Jusshoz. 200 K. kat. sz. 52. Tornyai János: Tájkép. kat. sz. 66. Tornyai János: Este a műteremben. 200 K. kat. sz. 67. Tornyai János: Tanulmány. 200 K. kat. sz. 68. Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 69. Tornyai János: A nömösi diploma. 200 K. kat. sz. 71. Tornyai János: Tisza. 100 K. kat. sz. 74. Tornyai János: A regény. 100 K. kat. sz. 75. Tornyai János: Öregasszony. Eladó. kat. sz. 78. Tornyai János: Egyedül. 100 K. kat. sz. 92. Tornyai János: Tanyai iskola. 200 K. kat. sz. 108. Tornyai János: Naplenyugvás. 100 K. kat. sz. 152. Tornyai János: Tiszapart. 200 K. kat. sz. 153. A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti kiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza könyvnyomdája, 1904. Adamovits Sándor: Tanulmányfej. kat. sz. 19/a. Endre Béla: A Lehte partján (Vázlat) Mgt. kat. sz. 54/a. Hegedűs László: Tanulmány. Mgt. kat. sz. 106. Hegedűs László: Kis okos. Dr. Imre József tulajdona. kat. sz. 114. Pásztor János: Czigánygyerek. 20 K. kat. sz. 11/a. Pásztor János: A. S. Mgt. kat. sz. 61/a. Pásztor János: Én. 150 K. kat. sz. 119/a.
CCXIII
Pásztor János: Barátnőm. Mgt. kat. sz. 119/b. Pásztor János: Mellszobor. Mgt. kat. sz. 119/c. Pásztor János: Madonna. 50 K. kat. sz. 119/d. Pásztor János: Melle P. D. 250 K. kat. sz. 120/a. Pásztor János: Édesanyám. Mgt. kat. sz. 120/b. Pásztor János: Sadikának lapdája van. 60 K. kat. sz. 129/a. Pásztor János: Alkony. 30 K. kat. sz. 141/a. Pásztor János: Lelkiismeretfurdalás. Mgt. kat. sz. 158/a. Tornyai János: Népoktatás a tanyán. Mgt. kat. sz. 22. Tornyai János: Juss. Mgt. kat. sz. 54. Tornyai János: Karám. vízfestmény Mgt. kat. sz. 66. Tornyai János: Fűzfák. vízfestmény 100 K. kat. sz. 74. Tornyai János: Tenger. 100 K. kat. sz. 76. Tornyai János: Másolat Munkácsi után. Eladó 400 K. kat. sz. 96. Tornyai János: Életkép. 200 K. kat. sz. 104. Tornyai János: Csizmahúzás. Eladó 200 K. kat. sz. 105. Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 107. Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 108. Tornyai János: A mama kedvence. Eladó 600 K. kat. sz. 109. Tornyai János: Parasztgazda. Eladó 200 K. kat. sz. 110. Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 111. Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 112. Tornyai János: Naplemente. 50 K. kat. sz. 122. Várady Gyula: Kukoriczacső. Mgt. kat. sz. 51. Várady Gyula: Kerti részlet. Espersit János tul., kat. sz. 57. Váradi (sic !) Gyula: Temetőben. 80 K. kat. sz. 121. Várady Gyula: Naplemente a Tiszán. Mgt. kat. sz. 123. Várady Gyula: Kukoriczás táj. 150 K. kat. sz. 124. Várady Gyula: Budai vázlat. 100 K. kat. sz. 125. Várady Gyula: Női arczkép. 200 K. kat. sz. 159.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singer és Wolfner, 1904.
CCXIV
Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 3. (+ repr.) Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. eladó, kat. sz. 166. (címe: Hódmezővásárhely, Huszárlaktanya)
A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904. Tornyai János: Kuckóban. vízfestmény, ára 300 K. kat. sz. 14. Tornyay János: Jusson veszekedő alak. olajfestmény, ára 100 K. kat. sz. 263. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905. Budapest, Singer és Wolfner, 1905. Endre Béla: A bölcső. olajf. eladó, kat. sz. 216. Endre Béla: Leszámolás. kat. sz. 231. Rudnay Gyula: A gond. olajf. eladó, kat. sz. 316. Tornyai János: Mimi szalónja. olajf. eladó, kat. sz. 270. Tornyai János: Alföldi tanya. kat. sz. 271. Tornyai János: Zárdaudvar. olafj. eladó, kat. sz. 349. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, Schulhof Károly Könyvnyomdája, 1905. Tornyai János: Osztozkodás. olajf. 1200 K. kat. sz. 14. Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 1000 K. kat. sz. 17. Tornyai János: Tanulmány. olajf. 300 K. kat. sz. 18. Tornyai János: Özvegyasszony otthona. olajf. 200 K. kat. sz. 18a. Tornyai János: Tiszaparti részlet. olajf. 100 K. kat. sz. 112a. Tornyai János: Intériuer. olajf. 150 K. kat. sz. 112b. Tornyai János: Mikor „édös” nincs otthon. vízf. 160 K. kat. sz. 127. Tornyai János: Esti borulat. olajf. 200 K. kat. sz. 167. Tornyai János: Corpus Iuris. olajf. 150 K. kat. sz. 169. Tornyai János: Ebéd után. olajf. 250 K. kat. sz. 171. Tornyai János: Intérieur. olajf. 200 K. kat. sz. 172. Tornyai János: Pipázó. olajf. 160 K. kat. sz. 174. Várady Gyula: Utcarészlet éjjel. olajf. 160 K. kat. sz. 109a.
CCXV
Várady Gyula: Holdvilágos tanya, olajf. 1000 K. kat. sz. 185. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer és Wolfner. 1905. Endre Béla: Kurizálás. olajf. eladó, kat. sz. 619. Tornyai János: Cigánytanya a Tisza mentén, olajf. eladó, kat. sz. 11. Tornyai János: Tiszaparti fűzfaerdő. olajf. eladó, kat. sz. 13. Tornyai János: Édesanyám szobája. olajf. eladó, kat. sz. 14. Tornyai János: Csárdában. olajf. eladó, kat. sz. 16.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer és Wolfner, 1906. Pásztor János: Búcsúzkodás. gypsz szobormű, eladó, kat. sz. 177. (+ repr.) Pásztor János: Öreg magyar. terrakotta szobor, eladó, kat. sz. 149. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, Schulhof Károly Könyvnyomdai Műintézete, 1906. április. Pásztor János: Munkácsy szobortervezet. gipsz, eladó. kat. sz. 54. Pásztor János: Nádméz. gipszszobor, 50 K. kat. sz. 56. Pásztor János: Párizsi leány. gipszszobor, 200 K. kat. sz. 57. Pásztor János: Babafej. gipszszobor, magántulajdon. kat. sz. 67. Szöri József: Tiszai kikötő. 700 K. kat. sz. 245. Szöri József: Vízi malom. 200 K. kat. sz. 246. Szőri József (sic!): Tanulmány. 250 K. kat. sz. 250. Tornyai János: Füzes. olajf. 100 K. kat. sz. 227. Tornyai János: Tanulmány. olajf. 150 K. kat. sz. 228. Tornyai János: Tiszapart. olajf. 150 K. kat. sz. 229. Tornyai János: Boglya tövében. olajf. 170 K. kat. sz. 230. Tornyai János: Zárdaudvar. olajf. eladó. kat. sz. 231. Tornyai János: Parasztszoba belseje. olajf. 150 K. kat. sz. 232. Tornyai János: Reggeli hangulat. olajf. 100 K. kat. sz. 233. Tornyai János: Fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 234. Tornyai János: Csizmahúzó. olajf. 150 K. kat. sz. 235.
CCXVI
Tornyai János: Tisza. olajf. 40 K. kat. sz. 255. Tornyai János: Fűzfák a Tisza mentén. olajf. 40 K. kat. sz. 257. Várady Gyula: Éjjel. olajf. eladó. kat. sz. 286.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa, Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomdája, 1906. Tornyai János: Öreg fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 173. Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 800 K. kat. sz. 174.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907. Budapest, Singer és Wolfner, 1906. Pásztor János: Férfi-fej. gipsz-szobor, eladó, kat. sz. 284. Pásztor János: Fadruszné. gipsz-szobor, magánt. kat. sz. 286.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. Szeged, 1907. március. (MTA Lexikongyűjtemény) Pásztor János: Vásárhelyi paraszt. gipsz Pásztor János: Bucsuzkodás, gipsz Szőri József: Házak olajf. kat. sz. 15. Szőri József: Arcképtanulmány. olajf. kat. sz. 18 Szőri József: Kocsi és ló. olajf. kat. sz. 93. Szőri József: Lovak. olajf. kat. sz. 94. Szőri József: Téli nap. kat. sz. 126. Szőri József: Napszámos. kat. sz. 127. Szőri József: Szt. György téri piac. olajf. kat. sz. 133. Szőri József: Kártyázók. olajf. kat. sz. 135. Szőri József: Gyümölcsös sátor. olajf. kat. sz. 136 Szőri József: Udvar. olajf. kat. sz. 201. Szőri József: Vízhordó. olajf. kat. sz. 221. Szőri József: A reklám. rajz. Szegedi Képzőművészeti Egyesület. kat. sz. 287. Szőri József: Papok. olajf. kat. sz. 289. Szőri József: Varró öregasszony. olajf. kat. sz. 290.
CCXVII
Szőri József: Udvarrészlet. olajf. kat. sz. 299. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1907. Budapest, Singer és Wolfner, 1907. Pásztor János: Lejtőn. szobormű, eladó, kat. sz. 201. Pásztor János: Ismerkedés. fa-szobormű, eladó, kat. sz. 258.
Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907. Szőry József: Tiszaparton. olajf. 700 K. kat. sz. 94.
„Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves Kálmán Szalonjában. [Budapest, 1907.] Pásztor János: Delelő juhász. 600 K. (szobormű) kat. sz. 186. Pásztor János: Rugom a port. 300 K. (szobormű) kat. sz. 187. Pásztor János: Őrzetőn. 150 K. (szobormű) kat. sz. 188. Rudnay Gyula: Öreg magyar. 600 K. kat. sz. 104. Rudnay Gyula: Tavaszi borulás. 450 K. kat. sz. 105. Szőry József: Munkából. 400 K. kat. sz. 111. Szőry József: Vízimalom. 350 K. kat. sz. 112. Szőry József: Kofa. 150 K. kat. sz. 113. Tornyai János: Tisza nyáron. 100 K. kat. sz. 114. Tornyai János: Szobabelső. 200 K. kat .sz. 115. Tornyai János: Elbeszélést hallgatók. 500 K. kat. sz. 116. Tornyai János: Est az Alföldön 300 K. kat. sz. 117. Tornyai János: Öregasszony. 500 K. kat. sz. 118. Tornyai János: Elbeszélő paraszt. 500 K. kat. sz. 119. Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 120. Tornyai János: Tisza ősszel. 150 K. kat. sz. 121. Tornyai János: Kenyérkereső. 600 K. kat. sz. 122. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer és Wolfner, 1907.
CCXVIII
Tornyai János: Betyár. olajf. eladó, kat. sz. 128. Tornyai János: Puszta. olajf. eladó, kat. sz. 341. Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 558.
A „KÉVE” Művészegyesület I. kiállítása. Budapest, 1908. február. Révai és Salamon könyvnyomdája, 1908. Szőry József: Tarlón. olajfestmény, 270 K. kat. sz. 55. Szőry József: Munkások. olajfestmény, 350 K. kat. sz. 61. A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1908. március] Pásztor János: Csárdás. bronz, 180 K. Pásztor János: Enyelgés. bronz, 180 K. Pásztor János: Engesztelés. bronz, 180 K. Pásztor János: Őrzetőn. gipsz, 75 K. Pásztor János: Baba. gipsz, 50 K. + Rudnay Gyula ismeretlen képei Katalógus a Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth Antal Könyvnyomdája, i.n. [1908 december] (lásd 3. melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. Pásztor János: Szénhordó. szobormű, eladó kat. sz. 179. Rubletzky Gyula: Dr. Endrey Gyula orsz. képv. szobormű, magánt. kat. sz. 173. Rudnay Gyula: Délután. olajf. eladó, kat. sz. 400. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest, Légrády Testvérek, 1909. Rubletzky Géza: A vívó. bronz, 300 K. kat. sz. 196. Tornyay János: Istálló. olajf. magántulajdon, kat. sz. 215. Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai művek nemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. CCXIX
Rudnay Gyula: Hordás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 520. Rudnay Gyula: Öregek. krétarajz, eladó, kat. sz. 521. Rudnay Gyula: Temetőbe. szinesrajz, eladó, kat. sz. 528. Rudnay Gyula: Beszélgetés. krétarajz, eladó, kat. sz. 529. Rudnay Gyula: Szántás. ceruzarajz, eladó, kat. sz. 586. Rudnay Gyula: Sarjúrakás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 587. Rudnay Gyula: Eső után. szinesrajz, eladó, kat. sz. 597. Rudnay Gyula: Műteremben. szénrajz, eladó, kat. sz. 598. Tornyai János: Magyar szoba-interieur. vízfestmény, Wolfner Gyula úr tulajdona, nem eladó, kat. sz. 205. Tornyai János: Amikor az „Édös” nincs otthon. vízfestmény, magánt., kat. sz. 365. Tornyai János: Népoktatása a tanyán. vízfestmény, kat. sz. 618. 1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosság könyvnyomda, 1909. Szőry József: Defilirung, színes rajz, 140 K. kat. sz. 113. II. terem. Szőry József: Déli korzón. színes rajz, 140 K. kat. sz. 114. II. terem. Szőry József: Szőlőtisztogatók. olajf. 400 K. kat. sz. 18. III. terem. Szőry József: Boglya. olajf. 110 K. kat. sz. 26. IV. terem. Szőry József: Párizsi hôtelszoba. olajf. 160 K. kat. sz. 26. IV. terem. Szőry József: Székely fiú. olajf. 180 K. kat. sz. 30. IV. terem. Szőry József: Arcképtanulmány. olajf. Mt. kat. sz. 31. IV. terem.
Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909. december. (lásd 7. melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer és Wolfner, 1909. Rubletzky Géza: Tanulmányfej. szobormű, kat. sz. 201. Rubletzky Géza: A szent fájdalom. szobormű, kat. sz. 203. Pásztor János: Fadrusz János. szobormű, kat. sz. 205. (A katalógus névregiszterében megadott címűk: Hódmezővásárhely)
CCXX
A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajos könyvnyomdája, 1910. Pásztor János: Öreg kubikusok. terrakotta utánzat, 300 K. kat. sz. 30.
Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményes kiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910. Pásztor János: Búcsúzkodás. bronz, 160 K. kat. sz. 346. Pásztor János: Enyelgés. fa, 1000 K. kat. sz. 347. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. Pásztor János: Fiatal lány. szobormű, eladó, kat. sz. 216. Pásztor János: Szégyen. bronzszobormű, eladó, kat. sz. 220. Pásztor János: Tanulmány. szobormű, kat. sz. 280. (címe: Budapest, Ybl tér 4.) Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer és Wolfner, 1911. Pásztor János: Szálka. szobormű, eladó, kat. sz. 163. Rubletzky Géza: Rügyfakadás. márványszobormű, eladó, kat. sz. 164. Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. szobormű, eladó, kat. sz. 180. Rubletzky Géza: Elmerülve. szobormű, eladó, kat. sz. 181. Rubletzky Géza: Anya ölében. szobormű, eladó, kat. sz. 182. Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksa könyvnyomdája, 1911. Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronz, 600 K. kat. sz. 178. Rubletzky Géza: Olvasó nő. bronz, 400 K. kat. sz. 179. Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-november havában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911. (Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, Szabadka) (lásd 4. melléklet)
CCXXI
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubiláris téli kiállítása 1911/12. Budapest, Singer és Wolfner, 1911. Pásztor János: Mea culpa. szobormű, eladó kat. sz. 261. Rubletzky Géza: Anya csókja. szobormű, eladó, kat. sz. 226. Rubletzky Géza: Scheidl Miki. szobormű, magánt., kat. sz. 227. Rudnay Gyula: Népdal. olajf. eladó, kat. sz. 218. Rudnay Gyula: Szeptember vége. olajf. eladó, kat. sz. 845. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. Pásztor János: Tanulmányfej. szobormű, eladó, kat. sz. 208. Pásztor János: János bácsi. szobormű, eladó, kat. sz. 211. Pásztor János: Vízhordó leány. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 234. Pásztor János: Csapszékben. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 261. (+ repr.) Pásztor János: Csendes órák. szobormű, eladó, kat. sz. 265. Rudnay Gyula: Az anya. olajf. eladó, kat. sz. 444. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged, Engel Lajos könyvnyomdája, 1912. Rudnay Gyula: Szomorú emberek. rajz, 70 K. kat. sz. 214. Rudnay Gyula: Siratók. rajz, 60 K. kat. sz. 326. Rudnay Gyula: Imádkozók. rajz, 60 K. kat. sz. 341. Várady Gyula: Esős idő után éjjel. rajz, 60 K. kat. sz. 342. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. Pásztor János: Kubikos. szobormű, eladó, kat. sz. 278. (+ repr.) Pásztor János: Dr. Genersich. bronzplakett, eladó, kat. sz. 351. Rubletzky Géza: Szoptató anya. szobormű, eladó, kat. sz. 289. Rudnay Gyula: Aratóasszony. olajf. eladó, kat. sz. 32. (+ repr.) Rudnay Gyula: Korsós menyecske. olajf. eladó, kat. sz. 465.
CCXXII
Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.] (lásd 6. melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer és Wolfner, 1913. Pásztor János: Beethoven. márvány-szobormű, másolatban eladó, kat. sz. 334. Rudnay Gyula: Varró asszony, kat. sz. 1.
Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]
Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1913. Pásztor János: Dr. Entz Géza. magántulajdon, kat. sz. 272. Pásztor János: Fiatal leány. 1000 K. kat. sz. 272 a. Pásztor János: Tanulmány. 600 K. kat. sz. 273. (+ repr.) Pásztor János: Szálka. 700 K. kat. sz. 274. Pásztor János: Szántó. 200 K. kat. sz. 275. Rubletzky Géza: Kis kaján. márvány-kőtalapzat 800 K. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. Pásztor János: Elűzött. szobormű, eladó, kat. sz. 238. (állami vásárlás, Ráth György-díj nyertese; + repr.) Pásztor János: Bűnbánó. márványszobor, eladó, kat. sz. 246. Pásztor János: Plakett. szobormű, eladó, kat. sz. 325. Rubletzky Géza: Anyai csók. szobormű, eladó, kat. sz. 361. Rubletzky Géza: Madonna. szobormű, eladó, kat. sz. 619. Rubletzky Géza: Az anya. szobormű, eladó, kat. sz. 627.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. Rubletzky Géza: Idill. szobormű, eladó, kat. sz. 200. Rubletzky Géza: Anya gyermekével. szobormű, eladó, kat. sz. 233. ( + repr.) CCXXIII
Rubletzky Géza: Az élet. szobormű, eladó, kat. sz. 303. Rudnay Gyula: Borúra derű. olajf. kat. sz. 767.
Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag der Genossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion der Künstlervereinigung „Művészház” in Budapest. Rubretzky Julius ( ? sic !): Madonna. Budapest, Bronze, 350 Kronen. Kat. sz. 105. Tornyay Johann: Stilleben. Budapest, Ölgemälde, 1000 Kronen. Kat. sz. 107. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Szeged, Engel Lajos, 1914. Endre Béla: Olvadás. olajf. 350 K. kat. sz. 49. Endre Béla: Borulás. olajf. 300 K. kat. sz. 116. Endre Béla: Csendélet. olajf. 250 K. kat. sz. 119. Rubletzky Géza: Anyai szeretet. bronzszobor. 350 K. kat. sz. 184. Rubletzky Géza: Nevető gyermekfej. szobor. 400 K. kat. sz. 186. Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronzszobor. 600 K. kat. sz. 188. Tornyai János: Est. olajf. eladó. kat. sz. 141. Tornyai János: Tél. olajf. eladó. kat. sz. 145.
XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914 december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914. Rubletzky Géza: Intimitás. bronz, 350 K. Rubletzky Géza: Egyszer volt, hol nem volt. bronz, 300 K. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligeti Szépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.: LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915. Rubletzky Géza: Intimitás. szobormű, eladó, kat. sz. 92. Rubletzky Géza: Mosolygó. szobormű, eladó, kat. sz. 93. Rubletzky Géza: Fiúakt. szobormű, eladó, kat. sz. 93. Tornyai János: A műterembe besüt a nap. olajf. eladó, kat. sz. 3. Tornyai János: Csendélet. olajf. eladó, kat. sz. 77. CCXXIV
Tornyai János: 1914 nyara. olajf. eladó, kat. sz. 180.
CCXXV
Tornyai János 1908-as kiállítása (3. melléklet) Katalógus
Tornyai
János
kiállításához.
Hódmezővásárhely,
Roth
Antal
Könyvnyomdája, 1908. A kiállítás megnyitása 1908. december 15-én volt, 1909. január 15-én zárta kapuit a hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálloda bálteremben és kiállító helységeiben. A kiállítás anyagának nagy része 1909. február 2-15. között Makón a Vármegyeháza termeiben volt kiállítva. 1. Nagy Bercsényi Miklós (Hódmezővásárhely város tulajdona) 2. Beregi Lajos úr arcképe (Izraelita hitközség tulajdona) 3. Szabó Mihály úr arcképe (Imre József dr. tulajdona) 4. A csősz (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona) 5. A Tisza Mártélynál (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona) 6. Menyecske a műteremben (Országos Magyar Szépművészeti Múzeum tulajdona) 7. Betyár
500 K
8. Este a műteremben
200 K
9. Műteremben
200 K
10. Paraszt-szoba
200 K
11. Pusztai kút
100 K
12. Nyomtatók
200 K
13. Reggel a kútnál
100 K
14. Tanya-vég
100 K
15. Éltes ház
50 K
16. Ludak boglyák mellett
50 K
17. Műteremben
300 K
18. Szín-vázlat
50 K
19. Szegény özvegy asszony 250 K 20. Tanulmány
100 K
21. Tanulmány
200 K
22. Szegény ember
100 K
23. Egy alak a Jusshoz
100 K
24. Szín-vázlat
50 K
CCXXVI
25. Szín-vázlat
50 K
26. Holdas éj a pusztán
100 K
27. Éj a pusztán
200 K
28. Sárga szék
200 K
29. Őszi reggel
250 K
30. Kút a pusztán
200 K
31. Szegénység – nyomorúság 300 K 32. Délibáb
200 K
33. Elhagyott műterem
200 K
34. Esthajnal a pusztán
400 K
35. A téglási lapos
400 K
36. A vén gulyás
400 K
37. A libapásztor
400 K
38. Bál után hazafelé
100 K
39. Tanyaudvar
100 K
40. Búzatábla mellett
100 K
41. Munkába menők
50 K
42. Délibábos puszta
200 K
43. Estefelé
50 K
44. Kemence mellett
50 K
45. Arany-tenger
100 K
46. Kakasok
50 K
47. Nyári vihar
150 K
48. Nyár
50 K
49. Délibáb
200 K
50. Borúl körös-körül
200 K
51. Tanulmány a Rákóczi Ródostóbanhoz 100 K 52. Délibáb
150 K
53. Akt studium
50 K
54. Puszta
300 K
55. Életes ház
50 K
56. Puszta délben
50 K
CCXXVII
57. Rongyos csárda, nincs teteje 100 K 58. Borulat
50 K
59. Eső a pusztán
500 K
60. Egyedül
600 K
61. Színvázlat
50 K
62. Kenyerező
200 K
63. A Rákóczi-Bercsényi kép első ötlete 50 K 64. Puszta
300 K
65. Színvázlat
50 K
66. Út a pusztában
200 K
67. Birkák
50 K
68. Birkák
50 K
69. A jászoknál
50 K
70. Libapásztor
50 K
71. Tiszapart naplementekor 50 K 72. Locs-pocs idő
50 K
73. Vasárnap a tanyán
100 K
74. Este
100 K
75. Alföldi tanya (Kovács Sebestyén Aladár tulajdona) 76. Itatás
50 K
77. Mári
100 K
78. Színvázlat
50 K
79. Színvázlat
50 K
80. Gebe
50 K
81. A szürke
50 K
82. Puszta
300 K
83. Árpaföld
100 K
84. Hangulat
50 K
85. Rózsafelhő
50 K
86. Havas út
50 K
87. Borúlás
50 K
88. Csöndes szoba
100 K
CCXXVIII
89. Műteremben
50 K
90. Jönnek-e már?
150 K
91. Munkában
100 K
92. Tanulmány
50 K
93. Tanulmány a „Csőszhöz” 50 K 94. Délibábos puszta
50 K
95. Öreg fűzfák (Jantsovits Emilné úrnő tulajdona) 96. Búza mellett
150 K
97. Puszta
50 K
98. Tanya véginél
50 K
99. Este a kapuban (vázlat)
50 K
100. Legelső olajfestményem 50 K 101. Az öreg szüle
50 K
102. Nyomtatók
50 K
103. Studium
50 K
104. A kapás
100 K
105. Hóolvadás
50 K
106. Este (színvázlat)
80 K
107. Hatás
100 K
108. Dinnyésföldön (vázlat)
50 K
109. Esteli felhő
50 K
110. Nyomtatás
50 K
111. Pusztai táj
100 K
112. Mári
100 K
113. Füzes Tisza-gát
50 K
114. Tanya körül
150 K
115. Passziózás (Vetró Lajos Endre tulajdona) 116. Színvázlat a „Vén gulyás”-hoz 50 K 117. Színvázlat
50 K
118. Kert részlet
50 K
119. Műteremben
50 K
120. Műterem-díszítés
200 K
CCXXIX
121. Színvázlat Bercsényihez 100 K 122. Színvázlat Bercsényihez 100 K 123. Esős idő
250 K
124. Pusztai kútnál
200 K
125. A sógor
50 K
126. A sámsoni csárda télen
50 K
127. A polyvás mellett
50 K
128. Délben
50 K
129. Arckép-vázlat
50 K
130. Búza mellett
50 K
131. Elbeszélést hallgatók
300 K
132. Nyári felhő
50 K
133. Nyári felhő
50 K
134. Kinnt a pusztán
50 K
135. Legelésző lovak
50 K
136. Legelésző lovak
80 K
137. Csönd
50 K
138. Eső után
20 K
139. Boglya
20 K
140. Nyári délután
50 K
141. Nyári vihar
50 K
142. Polyvás
50 K
143. Polyvás ludakkal
50 K
144. A szellő
50 K
145. Toldi Miklós lova
50 K
146. A kanász
50 K
147. Szeles idő
100 K
148. Népoktatás a tanyán (Kovács S. Aladár tulajdona) 149. Népoktatás a tanyán (Imre József dr. tulajdona) 150. Hangulat
20 K
151. Hangulat
20 K
152. Szélben
50 K
CCXXX
153. Nyári jászól mellett a viharban 50 K 154. Az öreg templom (Református egyház tulajdona) 155. Az öreg templom (Református egyház tulajdona) 156. Tiszaparti halász kunyhó (Özv. Dobossyné úrnő tulajdona) 157. Lenyugvó nap (vázlat)
(Özv. Dobossyné úrnő tulajdona)
158. Nyugalom (elkezdve.) 159. Kacsák
50 K
160. A nemesi diploma (Kovács S. Aladár tulajdona) 161. Tanulmány-fej
40 K
CCXXXI
Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban (4. melléklet) Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban (IV., Kristóf-tér 2.) 1911. október – november havában. A kiállítást szervezte és rendezte: RÓZSA MIKLÓS – BORSZÉKY FRIGYES. Művészház, Krausz Lajos könyvnyomdája, 1911.
Előszó
A PUSZTA. A BUZA.
Tornyay János a magyar pusztát választotta modelléül. A puszta, legfőképpen a búzatermő magyar alföldi puszta képeinek tárgya és lelke. Minden más sujet mellékes. Ez – a puszta és búza – czélja és eszménye, mint ahogy ezek egyetlen ideáljai az ő fajtájának: a magyar parasztnak. Mindez Páris illatos hervadásának és kifinomult, talán hanyatló kulturájának tudomásul vételével.
I.
TEREM
Tornyay János 1. Felhő a búza fölött
200 kor.
2. Esőfelleg
300 kor.
3. Kis tanya
100 kor.
4. Bujkálós holdas táj 5. Tanyai nyugalom
200 kor.
6. Nyomtatás
100 kor.
7. A kis kanász
magántulajdon
8. Hold
200 kor.
9. Pusztán
100 kor.
10. Esőfölleg 11. Pihenés
300 kor.
12. Kút
100 kor.
CCXXXII
13. Boglya
200 kor.
14. Tanyám
200 kor.
15. Tanyai nyugalom
400 kor.
16. Tisza
200 kor.
17. Szalmakazlak
100 kor.
18. Tisza
200 kor.
19. Boglyák
100 kor.
20. Hódmezővásárhely, rajz
30 kor.
21. Mári árverés után, rajz
40 kor.
22. Eves anyám tűnődik, rajz, magántulajdon 23. A paraszt
magántulajdon
24. A koldus, rajz
70 kor.
25. A durrogatós
30 kor.
26. Eprező asszony, rajz
50 kor.
27. Kolbászcsinálók
50 kor.
28. Kertben
100 kor.
29. Érett búza
200 kor.
Lándori Vilmos 30. A tél, (szobormű)
eladó
31. Az ősz
--
II.
TEREM
Tornyay János 32. Érett búza
300 kor.
33. Ég
300 kor.
34. Őszi reggel a pusztán
400 kor.
35. Magyar ugar
400 kor.
36. Pusztán
200 kor.
37. Májusi zápor
200 kor.
38. Búza
100 kor.
39. Tavasz
100 kor.
40. Kilátás a portáról
200 kor.
41. Holdvilágos puszta
300 kor.
CCXXXIII
42. A nyár
200 kor.
43. A téglási lapos
600 kor.
44. Mári
200 kor.
45. Reggel a pusztán
300 kor.
46. Hegyes vidék
100 kor.
47. Nyomtatás kocsival
200 kor.
48. Felhők
200 kor.
49. Szélben
magántulajdon
50. Csendes puszta
400 kor.
51. Kilátás a portáról
100 kor.
52. Arany tenger
500 kor.
53. Búzaföld
100 kor.
54. Zsendüllő búza
250 kor.
55. Hullámzó búza
150 kor.
56. Selymes a fű
100 kor.
57. Búza
100 kor.
58. Színvázlat
150 kor.
59. Arckép 60 Színvázlat
200 kor.
61. Munkába menők
200 kor.
62. Virágos akác
200 kor.
Lándori Vilmos 63. A kőtörő (szobormű)
eladó
64. A demagóg
--
65. A gond árnyéka (szobormű)
eladó
66. Verseny
--
67. Törhetetlen lélek
--
68. Az örök szó
--
III.
TEREM.
Tornyay János 69. Szalmakazal
200 kor.
70. Esőfelhők
200 kor.
CCXXXIV
71. Nyomtatás
300 kor.
72. Eső
100 kor.
73. Búzavontató
300 kor.
74. Tájkép
100 kor.
75. Búzaföld
300 kor.
76. Első tavaszi nap
300 kor.
77. Délután
300 kor.
78. Dinyeföld
200 kor.
79. Szőllők között
100 kor.
80. Reggel
400 kor.
81. A tanya éjszaka
200 kor.
82. Kertben
100 kor.
83. Szalmakazal
100 kor.
84. Búza
100 kor.
85. Jön az eső
150 kor.
86. Mári fest
200 kor.
87. Puszta
100 kor.
88. Kaszások
100 kor.
89. Kertrészlet
50 kor.
90. Jászol mellet
250 kor.
91. Délibáb
50 kor.
92. Garmada
200 kor.
93. Kaszások
300 kor.
94. Az uraság földje
200 kor.
95. Ködös ősz az alföldön
100 kor.
96. Búzakazal napsütésben
250 kor.
97. Mári mint festő nézi az eget
300 kor.
98. Kútnál
200 kor.
99. Részesek ebéd után
200 kor.
100. Itatás
100 kor.
101. Részesek ebédelnek
200 kor.
102. Délibáb
150 kor.
CCXXXV
103. Zöldben
50 kor.
104. Mária a kertben
200 kor.
105. Tehénpásztor
200 kor.
106. A tanya háta mögött
100 kor.
107. Puszta
200 kor.
108. Kukoricák között
200 kor.
109. Az uraság földje
100 kor.
110. Mári
200 kor.
111. Arany tenger
400 kor.
112. Kietlen magyar puszta 113. Június 114. Bálból hazafelé
300 kor. magántulajdon
115. Tanyai nyugalom
300 kor.
116. Reggel
300 kor.
117. Búzatáblák
500 kor.
118. Reggel a dinnyeföldön
300 kor.
119. Nyomtatás
500 kor.
120. Reggel
121 kor.
121. Reggeli hangulat
200 kor.
122. Víz
100 kor.
IV.
TEREM.
Kovács Mári 123. Kis lány őrzi a libát
30 kor.
124. Szabadon
30 kor.
125. Az én kis szobám
50 kor.
126. Szép virágos rét
40 kor.
127. Viharfelhők
50 kor.
128. Mén a nap lefelé
50 kor.
129. Az öreg csősz tölti az időt…
50 kor.
130. Puszta
100 kor.
131. A pulykák készülnek leülni
50 kor.
132. Imre itatja a lovat
50 kor.
CCXXXVI
133. Tanya a pusztán
10 kor.
134. Kertrészlet a napsütésben
50 kor.
135. Tornyai úr fest a szabadban
50 kor.
136. Szép csöndes őszi délután
100 kor.
137. Délutáni melegség
50 kor.
138. Tikkasztó melegség
50 kor.
139. Lesült legelő
20 kor.
140. Őszi szomorú délután
50 kor.
141. Takaros kis ház
50 kor.
142. A kaszárnya-műterem udvara
30 kor.
143. Nyári fellegek
30 kor.
144. A Tornyai úr sifónja
10 kor.
145. Kép a szobám falán
10 kor.
146. Kiss bácsi a tarlón pihen
20 kor.
147. Az öreg csősz elindul kerülni
20 kor.
148. A pusztán estefelé
20 kor.
149. Tájkép fákkal
30 kor.
150. A kertünk tavaszszal
20 kor.
151. Kis lány jön át a tulsó oldalról
150 kor.
152. Kis ház
50 kor.
153. Eső után
20 kor.
154. Szálló föllegek
100 kor.
155. Nyári délután
25 kor.
156. Rét
40 kor.
157. Puszta
20 kor.
158. Szárazság
30 kor.
159. Szép csöndes puszta
30 kor.
V.
TEREM
Tornyay János 160. Özvegy asszony a szobában
600 kor.
161. Mári elaludt
200 kor.
162. Bujdosók Rodostóban
50 kor.
CCXXXVII
163. Betyár, Návay Iván úr tulajdon 164. Csizmahúzás
400 kor.
165. Mári, Kovács Sebestyén Aladár úr tul. 166. Kis libapásztor, Rubleztky Gézáné úrnő tulajdona 167. Édes anyám, Návay Tamás úr tulajd. 168. Egyedül, Wolfner József úr tulajdona 169. Színvázlat
300 kor.
170. A regény, Kiss József úr tulajdona 171. Ősz
400 kor.
172. Este a műteremben
500 kor.
173. Mári sárga széken, Dr. Sass Bernát úr tulajdona 174. Kakasok
magántulajdon
175. Alszik a puszta 176. Csendélet
400 kor. magántulajdon
177. Nyári jászol mellett 178. Rózsa
100 kor. magántulajdon
179. Nana
200 kor.
180. Vázlat egy kis komédiás leányról 300 kor. 181. Az édesanyám szobája
500 kor.
182. Felhők
200 kor.
183. Esős hangulat
200 kor.
184. A kenyérkereső
magántulajdon
185. Magyar puszta
magántulajdon
186. Édes anyám
500 kor.
187. Szomoru szoba
200 kor.
188. Istálló belseje
400 kor.
189. Csárda belseje
200 kor.
Lándori Vilmos 190. A kőtörő (szobormű)
eladó
CCXXXVIII
VI. TEREM Tornyay János 191. A puszta ősszel
200 kor.
192. A jégvölgyi hegyhát
100 kor.
193. Lucskos idő
100 kor.
194. Virágos akácfa
100 kor.
195. Puszta
300 kor.
196. Gebe
100 kor.
197. Búza
200 kor.
198. Este
200 kor.
199. Kilátás a fényes portáról
300 kor.
200. Alföld
400 kor.
201. Reggel
150 kor.
202. Tisza
200 kor.
203. Kis cigánylány
300 kor.
204. A szent góréba besüt a nap
100 kor.
205. Közelgő eső
100 kor.
206. Színvázlat
150 kor.
207. Elgondolkozom
150 kor.
208. Ha Mári gazdag volna
200 kor.
209. Színvázlat
150 kor.
210. A goré belseje
400 kor.
211. Dinye földön, Gerő Ödön úr tulajd. 212. Édes anyám szobájában, dr. Szegő Elemér úr tulajdonában 213. Mári titokban fest
400 kor.
214. A nevelőnő
100 kor.
215. Kukorica földön
200 kor.
216. Csendélet
150 kor.
217. Vihar
magántulajdon
218. A góré belseje
250 kor.
219. Májusi eső
300 kor.
CCXXXIX
220. Polyvás
magántulajdon
221. A kertem
100 kor.
222. Tanya udvar
200 kor.
223. Búzaföld
300 kor.
224. Szomorú idő
150 kor.
225. Tanya
250 kor.
226. Eső után
100 kor.
227. A teknyő a töltésen
200 kor.
228. Este
100 kor.
229. Mári ás a kertben
200 kor.
230. Tavasz
200 kor.
231. Eső a pusztán, Konstantin Gyula úr tulajdona 232. Kilátás a portáról
500 kor.
233. Kertek alatt
200 kor.
234. Kertem
200 kor.
235. Hangulat
200 kor.
236. Terjengő köd
300 kor.
237. Kertemben
150 kor.
238. Virágzó akácfák
200 kor.
239. Búza
100 kor.
240. Búzaföld
200 kor.
241. Tanya udvar
250 kor.
242. Őszi vasárnap
300 kor.
243. Bólogató fák
300 kor.
244. Csendélet
200 kor.
245. Pusztai kút
200 kor.
246. Csönd
200 kor.
247. Akácfalomb
50 kor.
Lándori Vilmos 248. A rágalmazó (szobormű) eladó
CCXL
Endre Béla 1913-as makói kiállítása (5. melléklet) Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március] TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7. LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11. ECKHARDT TIBOR: Endre Béla. 12-14.
1. Szigeti erdő
300 K.
2. Öreg paraszt
300 K.
3. Holdkelte
150 K.
4. Tisza ősszel
80 K.
5. Faluvége. Groák Dezső tulajdona (Hmvhely) 6. Tisza
600 K.
7. Fűzfák
200 K.
8. Tiszapart
100 K.
9. Tisza
600 K.
10. Kis tanya 11. Gondokban 12. Piros ég
80 K. 600 K. 60 K.
13. Zöld erdő
250 K.
14. Kiöntés
150 K.
15. Kiöntés
150 K.
16. Áradás
50 K.
17. Alföld
400 K.
18. Fák víz mellett
120 K.
19. Tiszapart
200 K.
20. Kút
100 K.
21. Tisza
60 K.
22. Műteremben
1000 K.
23. Füzes
250 K.
CCXLI
24. Tisza
50 K.
25. Naplemente
60 K.
26. Tél
50 K.
27. Paraszt csendélet
250 K.
28. Fiatal füzes
300 K.
29. Befagyott Tisza
150 K.
30. Kiöntés. Friedländer Pál dr. tulajdona 31. Télen
50 K.
32. Lenárulás. Ybl Lajos lovag tulajdona 33. Tisza
200 K.
34. A Tisza széle. Dr. Friedländer Pálné tul. 35. Alkonyat
20 K.
36. Erdő mélyén
300 K.
37. Mártélyi ház
300 K.
38. Paraszt szoba. Petrovics György tul. 39. Szegény tanya
60 K.
40. Szedret szedő leány
400 K.
41. Csendélet
150 K.
42. Műteremben (Vázlat)
100K.
43. Lókötő
400 K.
44. Naplemente
150 K.
45. Ablaknál. Dr. Nagy Sándor tul. 46. Tanya
150 K.
47. Sűrű erdő
300 K.
48. Alföld. Ybl Lajos lovag tulajdona 49. Túlsó part
150 K.
50. Kiöntés
100 K.
51. Kis tanya
200 K.
52. Este a kis tanyán
250 K.
53. Hamvas füzes
300 K.
54. Tanya. Dr. Friedländer Pálné tul. 55. Műteremben
200 K.
CCXLII
56. Mártélyi-utca
300 K.
57. Magyar dohány
450 K.
58. Tisza
150 K.
59. Szigeti erdő
150 K.
60. Tiszapart
200 K.
61. Tisza
100 K.
62. Utcasor. Dr. Nagy Dezső tulajdona 63. Alvó falu
300 K.
64. Kerek erdő
100 K.
65. Fűzfa
150 K.
66. Uj papucs. Dr. Paku Imre tulajdona 67. Este a Tiszán
150 K.
68. Füzes erdő
200 K.
69. Tanya délelőtt
300 K.
70. Fehér ház
200 K.
71. Kiöntés 72. Szigeti erdő
70 K. 200 K.
73. Lámpánál. Pásztor János tulajdona 73a Hajnal
300 K.
74. Tisza
150 K.
75. Fűzfák
150 K.
76. Füvet szedő gyerek
150 K.
77. Messzepart
120 K.
78. Árnyékos erdő
200 K.
79. Cigányasszony
200 K.
80. Este a tanyán
180 K.
81. Szalonna sütés
250 K.
82. Zöld ár
300 K.
83. Erdő
150 K.
84. Zöld ár. Konstantin Gyula tulajdona 85. Szegény tanya
200 K.
86. Füzes
150 K.
CCXLIII
87. Erdő
100 K.
88. Tanya
120 K.
89. Akácos tanya
300 K.
90. Virágot szedő lány
250 K.
91. Szigeti erdő
250 K.
92. Kiöntés
60 K.
93. Erdő
180 K.
94. Tanya a Laposban
100 K.
95. Holdkelte
80 K.
96. Diskurálás
120 K.
97. Őszfelé
300 K.
98. Akácok szélben. Espersit János dr. tul. 99. Túlsó part
120 K.
100. Esős idő
120 K.
101. Mártélyi sor. Groák Dezső tulajdona 102. Csendélet. Konstantin Gyula tul. 103. Varrógépnél. Espersit János dr. tul. 104. Tisztás
350 K.
105. Hajnal. Petrovics György tulajdona 106. Szegény tanya
120 K.
107. Csolnakos
120 K.
108. Esős idő
50 K.
109. Hajnal a tanyán
250 K.
110. Botolt füzes
200 K.
111. Boglyás tanya
80 K.
112. Borulás
60 K.
113. Borulás. Konstantin Gyula tul. 114. Szomjas paraszt
500 K.
115. Arany felleg
200 K.
116. Túlsó part
70 K.
117. Kiöntés
60 K.
118. Szegfű csárda belseje
350 K.
CCXLIV
119. Zöld erdő
100 K.
120. Árvíz. Paku Imre dr. tulajdona 121. Szegfű csárda
120 K.
122. Dél a tanyán
350 K.
123. Alvó erdő
300 K.
124. Alkonyat
100 K.
125. Este a tanyán
100 K.
126. Tisza ősszel
80 K.
127. Kerek erdő
250 K.
128. Tisza
150 K.
129. Bölcső mellett
400 K.
130. Mártélyi-utca
250 K.
131. Hosszú part
120 K.
132. Sövény kerítés. Smurák József tul. 133. Vízpartja 134. Szegény tanya 135. Hosszú part
150 K. 80 K. 250 K.
136. Fás tanya. Tarnay Ákos tulajdona 137. Régi meder
200 K.
138. Kurizálás
600 K.
139. Alkonyat a Tiszán
300 K.
140. Eső előtt
80 K.
141. Tanya
100 K.
142. Tanya udvar
200 K.
143. Nagy tanya
200 K.
144. Halász kikötő
200 K.
145. Sűrű erdő
150 K.
146. Erdő mélyén
350 K.
147. Csendes tanya
350 K.
148. Alkonyat a Tiszán
150 K.
149. Erdő
180 K.
150. Madárfészek
200 K.
CCXLV
CCXLVI
Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása (6. sz. melléklet) Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.] A kiállítás Hódmezővásárhelyen a Fekete Sas szálloda női szalon helyiségében volt 1913. december 21. és 1914. január 1. között.
A Mári művészetéről Dr. Genersich Margit: Zavarban voltam a képei előtt. Eddig nekem egyedül a simán festett képek tetszettek; a „szálldogáló felhők” vastagon, szakgatottan festődött, mégis erősen hat a lelkemre. Fadrusz Jánosné: A Mári lelke olyan, mint a képei; a képei olyanok, mint a lelke. Egyszerűek, tiszták és színesek. Ez az igazi művész és művészet. Gróf Zichy János festőművész: Boldog vagyok, hogy első lehetek Pesten, aki gratulálhatok a kiállításához és mint kollégát üdvözölhetem. Báró Mednyánszky László: Ha én még egyszer a Márika szüz-tiszta, gyermek lelkével tudnám látni a természetet, – hacsak egy pillanatra is! Bródy Sándor: A kedves Mári! A legtisztább naturálista és mégis mindegyik képe egy-egy leányálom. Rippl Rónai: Ember a Mári! Révész Béla: Mári csudálatos, bájos, nagyszerű tehetség! Ha bizonyítani akarnák a magyar fajta talentumosságát, mutassanak rá erre a kis parasztleányra. (Népszava.) Szász Géza: Az eget tudja legjobban megfösteni! Van néhány útja, amely a legkitanultabb művésznek becsületére válnék. (Magyar Nemzet.)
CCXLVII
Lyka Károly: A Mári egy-egy pusztai képét szinte összetévesztem a Tornyaiéval. A leghatározottabb tehetség – csak megtudja találni az érvényesülése feltételeit ebben a mai sivár világban! Dr. Déznay Viktor: A Mári ragyogó tehetség, a piktúrája tüneményes jelenség, amely előtt megdöbbenve állunk meg. (Délm. Közlöny) Endre Béla: Ott ült kinnt a nagy pusztán, ecsettel a kezében és – rászállott a harmat… Kóródy Elemér: A Mári képei oly delikát dolgok, hogy csak Páris tudná azokat igazán élvezni. Tornyai János: A Mári művészete a jövő művészete.
Képek 1. Pirosbélű dinnye
50 K.
2. Tavaszi felhő
50 K.
3. Virág vázában
40 K.
4. Népoktatás (Tornyai képe után)
40 K.
5. Nekivágnak a pusztán
20 K.
6. Birsalmák
30 K.
7. Vámház a kutasi úton
50 K.
8. Virág
20 K.
9. Tél
12 K.
10. Almák
25 K.
11. Napsütés az erdőben
10 K.
12. Sötét erdő árnyában
10 K.
13. Naplemenés
30 K.
14. Napfeljövés
40 K.
15. Őszi rózsa
50 K.
16. Puszta
30 K.
17. Virág az ablakban
25 K.
CCXLVIII
18. A szélmalom mellett
20 K.
19. Hullámtéri szőlők (Magán tulajdon.) 20. Csendélet
50 K.
21. Szomorú tanya
(Magántulajdon.)
22. A kis libapásztor
(Magántulajdon)
23. Nyári délután
(Magántulajdon)
24. Kis leány a tanya udvaron
50 K.
25. Cipó
30 K.
26. Birsalmák
20 K.
27. Jácintus
40 K.
28. Öreg almáriom
30 K.
29. Tavaszi vihar
10 K.
30. Tél
20 K.
31. Naplemente az erdőn
50 K.
32. Fák a vízben
50 K.
33. Csőves paprika
10 K.
34. Gyümölcs
10 K.
35. Déli gyümölcs
10 K.
36. Tavasz
10 K.
37. Csendélet (vázlat)
10 K.
38. Puszta
10 K.
39. Rózsák
10 K.
40. Sárguló nyárfa az erdőn
15 K.
44.
20 K.
*
*
45. Tavasz
10 K.
46. Nyár
10 K.
47. Tél a Tiszán
10 K.
48. Disznó pörzsölés
10 K.
49. Kis gyermek
10 K.
50. Mártélyi utca
15 K.
51. Korhány a víz alatt
30 K.
52. Elült tanya a hajláson
5 K.
CCXLIX
53. Kazalok
5 K.
54. Tanya háta mögött
5 K.
55. Klapp kedvence
10 K.
56. Bisalmák
20 K.
57. Ősz
20 K.
58. Téli körte
20 K.
59. Szedegető
40 K.
60. Mártélyi hangulat
10 K.
61. Erdő a Tisza mentén
20 K.
62. Befőtt
40 K.
63. Reggel hazafelé a vásárba
30 K.
64. Mártélyi udvar
10 K.
65. Éppen elég volt belőle!
40 K.
CCL
Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása (7. melléklet) A búcsúkiállítás 1909. december 11. és 1910. január 2. között volt nyitva a közönség számára a görög katolikus egyházközség Kossuth téri palotájában. (A kiállításról készült egy darab, ismert fotófelvétel megtalálható a képjegyzékben.) Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december. I. terem 1. Párisi nő – Gipsz szobor – A Julian akadémián első díjat nyert – Benes Gyula úr tulajdona 2. Sok a baj – Gipsz szobor
Ára
3. Enyelgés – Fa szobor
60 K. 800 K.
4. Áldomás – Gipsz szobor
50 K.
5. Mire megvénülünk – Terrakotta
100 K.
6. Csárdás – Gipsz szobor
50 K.
7. Kútnál – Bronz szobor
110 K.
8. Tornyay János: Patak a Magas Tátrában – Vízfestmény
30 K.
9. Őrzetőn – Gipsz szobor
40 K.
10. Lejtőn – Gipsz szobor
100 K.
11. Engesztelés – Gipsz szobor
30 K.
12. Tornyay János: Kerti részlet – Vízfestmény
40 K.
13. Akt – Gipsz szobor
60 K.
14. Búcsúzkodás – Bronz szobor
140 K.
15. Tornyay János: Az Árva vize – Vízfestmény
40 K.
16. Kubikos – Gipsz szobor
200 K.
17. Engesztelés – Bronz szobor
110 K.
18. Tornyay János: Ruttka mellett – Vízfestmény
30 K.
19. Hógulyázók – Gipsz szobor
50 K.
20. Szénhordó – Gipsz szobor
1000 K.
21. Búcsúzkodás – Gipsz szobor
600 K.
Harkányi-dí nyertese – Fába faragva a Szépművészeti
CCLI
Múzeum tulajdona – Bronzból öntve Szeged város tulajdona 22. Tornyay János: A sógor – Vízfestmény
70 K.
23. Tornyay János: Susáni kis ház – Vízfestmény
50 K.
24. Tornyay János: Poprádi tó a Kárpátokban – Vízfestmény
50 K.
25. Tornyay János: Bakterház mellett – Vízfestmény
50 K.
26. Tornyay János: Békás tavak környéke a Kárpátokban Vízfestmény
100 K.
27. Tornyay János: Tiszai hangulat – Vízfestmény
50 K.
28. János bácsi – Gipsz szobor
120 K.
29. Tornyay János: Fűzfaerdő a Tisza mentén – Vízfestmény
50 K.
30. Tornyay János: Nyári délután a Tiszán – Vízfestmény II.
50 K.
Terem
31. Várady Gyula: Holdvilágos éjjel – Olajfestmény 32. Várady Gyula: Tiszai füzes – Olajfestmény 33. Várady Gyula: Tanyai tó – Olajfestmény –
1200 K. 250 K.
Magántulajdon
34. Várady Gyula: Vihar előtt – Olajfestmény
100 K.
35. Várady Gyula: Szérűskert – Olajfestmény
200 K.
36. Várady Gyula: Holdsütés – Olajfestmény
150 K.
37. Várady Gyula: Éjfél után – Olajfestmény
200 K.
38. Tornyay János: Az Árva vize mentén – Vízfestmény
40 K.
39. Tornyay János: A mártélyi halászkunyhó egy kompról nézve – Vízfestmény
100 K.
40. Tornyay János: Borulás a hegyek között – Vízfestmény 30 K. 41. Béluska – Gipsz szobor
Magántulajdon
42. Gonda Józsika – Gipsz szobor
Magántulajdon
43. Képmás – Gipsz szobor
Magántulajdon
44. Édes anyám – Gipsz szobor
Magántulajdon
45. Tornyay János: A Tisza Körtvélyesnél – Vízfestmény 46. Balogh Tamás úr – Gipsz szobor
40 K.
Magántulajdon
CCLII
47. Tornyay János: Lógeri Karasz uram – Vízfestmény 48. Ániszfeld Dezső és Mártha – Gipsz szobor
50 K.
Magántulajdon
49. Gyermekfej – Gipsz szobor
50 K.
50. Fadrusz János –Gipsz szobor
100 K.
51. Síremlék – Gipsz szobor
Eladó
52. László anyám – Gipsz szobor
Magántulajdon
53. Tornyay János: Pusztai kút – Vízfestmény 54. Endre Béla úr – Gipsz szobor
50 K. Magántulajdon
55. Önarczkép – Gipsz szobor
100 K.
56. Tornyay János: Cserény a pusztán
Magántulajdon
57. Rudnay Gyula úr – Gipsz szobor
Eladó
58. Feleségem képmása – Gipsz szobor
Eladó
III.
terem
59. Öreg mén (Veritas) – Gipsz szobor
150 K.
60. Kubikusok – Agyag vázlat – Relief
30 K.
61. Kubikos – Agyag szobor
20 K.
62. Kút-terv – Gipsz szobor
30 K.
63. Akt-vázlat – Agyag
20 K.
64. Kútnál – Műterrakotta
30 K.
65. Tisza partján – Agyag vázlat
40 K.
66. Merítő lány – Gipsz szobor
30 K.
67. Enyelgés – Bronz szobor
110 K.
68. Merítő lány – Műterrakotta
160 K.
69. Napoleon – Gipsz szobor
30 K.
70. Golgothán – Agyag szobor
20 K.
71. Búcsúzkodás – Első vázlat – Terrakotta
40 K.
72. Baba – Gipsz szobor
30 K.
73. Bányász – Gipsz szobor
30 K.
74. Kubikos – Agyag szobor
20 K.
IV.
terem
75. Tornyai János: Látogatás a betegnél – Vízfestmény 76. IV. Munkácsy-pályázat – Torzó –Gipsz szobor
CCLIII
60 K. 100 K.
77. Tornyay János: Kukoriczázó magyar – Vízfestmény
30 K.
78. II. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Endre Béla úr tulajdona 79. Munkácsy-tanulmány – Gipsz szobor
60 K.
80. III. Munkácsy-pályázat – Tornyay János úr tulajdona 81. Tornyay János: Parasztszoba belseje – Vízfestmény 82. IV. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor
80 K. 200 K.
83. III. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Torzó
50 K.
84. Tornyay János: Az öreg gazda kukoriczával bíbelődik – Vízfestmény
50 K.
85. Munkácsy-tanulmány –Gipsz szobor
20 K.
86. Szent Erzsébet – Gipsz szobor
50 K.
87. Síremlék – Gipsz szobor
80 K.
88. I. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor
CCLIV
100 K.