História 1998-08
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
História 1998-08 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom 1. ........................................................................................................................................................ 1 1. A magyar gazdaság, 1968-1989 ............................................................................................ 1 2. Képek .................................................................................................................................... 5
iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. A magyar gazdaság, 1968-1989 JELENIDŐBEN GUNST Péter A magyar gazdaság, 1968–1989 Válságok és változások A legnehezebb történészi feladat: a közvetlen múltról beszélni. A történész tisztában van eszköztárának fogyatékosságaival: nem ismeri eléggé a forrásokat ahhoz, hogy következtetéseket vonjon le, nem képes még elszakadni korának őt is kötő körülményeitől. De a közönség mégis sürgeti... Ez a gyakori sürgetés késztet bennünket arra, hogy igyekezzünk a közvetlen múltról, a „90-es évekről” és a „magyarázatához” tartozó előzményekről cikkeket gyűjteni és közölni. Talán segít bennünket abban, hogy napjaink eseményeit, a magunk tetteit is történelmi távlatba igyekezzünk helyezni... 1945 utáni gazdasági fejlődésünk meghatározó vonása volt a gazdasági növekedés extenzív tényezőinek jelenléte, a fejlesztés nagy részben ezeknek a felhasználásával történt. Permanensen nagy tömegű, olcsó, bár főleg tanulatlan munkaerő állt rendelkezésre. A mezőgazdaság szocializálása nyomán felszabaduló ugyancsak tanulatlan munkaerő-felesleg legalább 1970-ig folyamatosan kínált olcsó munkaerőt az iparosítás számára. Az 1945 utáni gazdasági fejlődés másik nagy gondokat okozó tényezője volt, hogy az újjáépítés során szinte sehol sem került sor a termelőberendezések, gépek modernizációjára, hanem általában csupán a háború előtti, jobb esetben a háború alatti termelési színvonalat képviselő berendezések javítását, felújítását végezték el. A fenti problémák természetesen jelen voltak az 1968. évi reform időszakában is a magyar gazdaságban. Mégis a korábbi merev gazdaságirányítási rendszerrel szemben a reform annyi új kezdeményezést hozott, olyan sok alkotóenergiát szabadított fel, hogy mind rövid, mind pedig hosszú távon egyértelműnek bizonyult előnyös volta. 1970 után a KGST-országok között Magyarországon nőtt a leggyorsabban a termelékenység. Ipar és mezőgazdaság ellentéte Az átállás nem ment zökkenők nélkül. A reform körüli viták – indirekt formában – már az előző években megindultak. (Az 1960-as évek közepének ún. frizsiderszocializmus vitája jó példát nyújtott mindehhez.) Amikor pedig 1968. január 1-jén sor került a reformok gyakorlati bevezetésére, a hamarosan elkerülhetetlenül jelentkező ellentmondások nyomán élénkültek fel a viták. Ezek jellegzetes forrásává vált a mezőgazdaság és az ipar közötti ellentét. A termelőszövetkezetek a városokban is egyenlő lehetőséget kaptak az iparral, s ez számos ellentétet hívott életre. A szövetkezetek fölös munkaerejük segítségével különböző ágazatokat létesítettek (építőipari stb.), ezekben az alkalmazásukban álló mérnökök, technikusok stb. jóval magasabb bért kaptak ugyanazért a munkáért, mint az iparban dolgozó társaik. Ennek következtében megindult a munkaerő eláramlása az iparból a mezőgazdaságba, ezekbe a mellékiparági szervezetekbe. A szövetkezetek bizonyos ipari munkákat is elvállaltak, s ezzel sokszor konkurenciát támasztottak az addig monopolhelyzetben lévő nagyüzemeknek. A mezőgazdasági nagyüzem–ipari nagyvállalat közötti ellentétek hamar politikai színezetet öltöttek. Az ipari érdekek a „balos”, a mezőgazdaságiak a „jobbos” címkéket kapták. Mindez természetesen már a reform bevezetése előtt megvolt a magyar politikai életben, olykor egészen konkrét formában (ilyen volt pl. az ún. „meggymag” ügy, amikor a szövetkezettől olcsón megvásárolt meggymagot értékesítette valaki magánemberek körében). Ez az egész helyzet alkalmas volt arra, hogy zátonyra futtassa a reform ügyét, s ezt a külső erők (pl. a szovjet politika) fel is használták. A szovjet reform ügyét, amelyet Hruscsov bukása után élesztettek fel, hamar elgáncsolta a politikai ellenállás, valamint az 1973 után beköszöntő olajárrobbanás. Ennek következtében 1972ben, mintegy két évre megmerevedett a magyar gazdaságpolitika. A szovjet vezetés, valamint az NDK és az 1968-as prágai tavasz bukása utáni Csehszlovákia nyomása túl erősnek bizonyult, legalábbis egy időre. A kezdeti politikai ellenállás, majd később a politikai nyomást követő lefékezés, egyszóval a gazdaságpolitika minden cikcakkja ellenére az 1970 utáni időszak ötéves tervei keretében jelentős tervek születtek és valósultak meg. Tíz év alatt egymillió lakás felépítése, egymillió személygépkocsi importja csupán a mutatói annak a gyors ütemű gazdasági fejlődésnek, ami az 1970-es években megvalósult, s egyúttal annak a rendszeres életszínvonalnövekedésnek, aminek következménye már nem csupán a mennyiségi gyarapodás lett, hanem a lakosság életkörülményeinek s ennek nyomán életformájának nagyarányú átalakulása is. 1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Látványos eredmények? A gyors ütemű növekedés alapjait az ipar, elsősorban a nehézipar bizonyos ágainak, így a nehézvegyiparnak, az olajfeldolgozásnak (olefinprogram), a hengereltacél-gyártásnak, a földgázprogramnak a felfuttatása teremtette meg, s nem utolsósorban hozzájárult az eredményekhez a mezőgazdaság látványos, világszínvonalat elérő fejlődése a szemtermelésben és az állattenyésztés egyes ágazataiban. A gazdaság belső tartalékai, valamint az említett tényezők együttes hatására történt ez a nagyarányú gazdasági fejlődés, az életszínvonal említett növekedése, miközben a világpiacon 1973 után lényeges fordulat történt. Az ekkor kirobbant olajválság, az olaj árának az OPEC-államok részéről történt hirtelen drasztikus, összesen négyszeresre növelése a fejlett gazdaságokban 1977–1979 között válságot idézett elő. A Szovjetunió és a KGST-országok túlnyomó része ezekre a folyamatokra rosszul reagált, gazdaságpolitikájuk túlságosan sokáig abból indult ki, hogy ezek a folyamatok megállnak a KGST-országok határain, mint akkor divatossá vált kifejezéssel mondták, nem „gyűrűznek be”. Ugyancsak hozzájárult ehhez a téves elképzeléshez, hogy a hidegháború enyhülésével párhuzamosan a gazdasági kapcsolatok oly mértékben megnőttek a Szovjetunió és a nyugati országok között, hogy szóba jöhetett olaj- és földgázvezetékek építése is, az olajért és földgázért a nyugati országok ipari berendezések létesítésével fizettek (Togliatti-autógyár építése a FIAT részéről stb.). Az európai NATO-országok ezzel csökkenteni akarták függőségüket az USA-tól és az arab országoktól. A szénhidrogének áremelkedése viszont hozzájárult ahhoz az elképzeléshez, hogy a gazdasági visszaesés, az infláció nem lépi át a KGST-országok határait. Ezért ezek az országok nem változtattak az alapvető gazdasági stratégián, ami a növekedés gyorsítását célozta. Mire mégis észrevették, hogy érvényesülnek a gazdasági törvényszerűségek, s a világgazdaság új fejlődési tendenciái elkerülhetetlenül jelentkeznek ezekben a gazdaságokban is, már késő volt, legalábbis annyiban, hogy több kisebb KGST-ország gazdasága addigra már vészesen eladósodott a nyugati pénzpiacokon. Modernizálás iparban és mezőgazdaságban Magyarországon az 1970–1980 közötti évtized – mint jeleztük – jelentős gazdasági fejlődést hozott. Bár a magyar gazdaság fejlődése, a termelékenységtől eltekintve, amelynek fejlődésében az élen állt, általában minden tekintetben a közepes szinten haladt. A reform hatására több vonatkozásban is javultak eredményei, s a gazdaság növekedésében, a nemzeti jövedelem emelkedésében, az életszínvonalban, a szociális ellátásban számottevő változásokat könyvelhettek el. Az új világgazdasági folyamatok, így pl. a szovjet olaj- és gázvezetékek leágazása Magyarországra lehetővé tették nagyarányú nehézvegyipar kiépülését. Az olajvezetéket már az 1980as évekre megépítették Magyarország és Rijeka között (észak felé Csehszlovákiába is). A KGST energiarendszerének összekapcsolása keretében Magyarország 400 kilovoltos vezetékrendszerrel kapcsolódott a szovjet hálózathoz, majd az 1980-as években az osztrák elágazást is kiépítették. Az energiaigények növekedése nem választható el bizonyos energiaigényes ipari ágazatok, így az acélgyártás, az alumíniumgyártás, a vegyipar fejlődésétől. A magyar acélgyártás modernizálása, a nagy arányú autóbuszprogram, az autógyártási kooperáció keretébe az autó-villamossági termékek termelésének felfuttatása, az alumíniumipar kiépülése, a numerikus vezérlésű szerszámgépek termelésének növekedése jelentős pillérei voltak a gazdaság fejlődésének. Gyorsan nőtt bizonyos hagyományos iparcikkek termelése és részben kivitele is. Így a gyógyszergyártás, elsősorban az alapanyaggyártás számottevően növekedett, s mellette a textilipar és az élelmiszeripar fejlődése is látványos. Az előbbi elsősorban bérmunka keretében, az utóbbi hazai nyersanyagok felhasználásával történt. Mindez az ipari fejlődés megkívánta az építőipar korszerűsítését és gyors növekedését s az úthálózat, a vasúti közlekedés fejlesztését, a fővonalak villamosításával, a dízelesítési program segítségével. A fejlődés nem korlátozódott az ipari termelésre, hanem átfogta az idegenforgalmi szolgáltatásokat is. A magyar szállodaipar gyors fejlődése az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek közepéig, részben az osztrák építőipar bevonásával, osztrák kölcsönnel történt. Az 1970-es évtizedben váltak a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok igazi nagyüzemekké. A gépvásárlási tilalmak feloldása (a gépállomások felszámolása után), a szövetkezetek nagyarányú hitelellátása, a felvásárlási árak emelése lehetővé tette a szövetkezetek számára a modern gépek, sőt géprendszerek megvásárlását, s ezzel a nagyüzemi termelés megalapozását. A szövetkezetek és állami gazdaságok a szántóföldi növénytermelés alapműveleteit hamar gépesítették, s a felszabaduló munkaerőt jól hasznosították a nagyüzemi állattenyésztés alapjainak megteremtésében. Az állattenyésztés egyes ágai, így a sertés- vagy a baromfitenyésztés esetében hamarosan létrejöhettek a nagyüzemi tartást biztosító telepek, modern kifutóikkal, teljesen villamosítva, megfelelő módon felhasználva a trágyát a szántóföldi termelésben. Az 1970-es évek második felétől új utakra terelődött a nagyüzemi szarvasmarhatartás is. Az állatlétszám ugyan fokozatosan csökkent, az új amerikai szarvasmarhafajták segítségével azonban ennek ellenére folyamatosan növekedett a 2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
tejtermelés és a húshozam. Az állattenyésztés más ágai, így a ló- és a juhtenyésztés viszont visszaszorult, annak ellenére, hogy az 1970–80-as években a juhhús iránt megnőtt az arab országokban a fizetőképes kereslet. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben elterjedtek az élen járó új fajták és termelési módszerek. A hibridkukorica-termelési rendszerek mellett meghonosodtak a különféle új gabonafajták, az állattenyésztésben a modern tejgazdaságok, majd a mesterséges megtermékenyítés s végül a génmanipuláció is. A hozamok növekedése önmagában is mutatja a teljesen átalakult, nagyüzemivé vált mezőgazdasági termelés eredményeit. A gabonafélékből a szövetkezetben és állami gazdaságokban az 1970-es évekre a hektáronkénti 4– 4,5 tonnás átlaghozamok, az 1980-as években a hektáronkénti 5–5,5 tonnás terméshozamok váltak általánossá, azaz az 1930-as évtizeddel összehasonlítva a hozamok a gabonatermelésben a négyszeresükre, majd a ’80-as években az öt–hatszorosukra emelkedtek. Az állattenyésztés fő ágaiban, így elsősorban a szarvasmarhatenyésztésben emelkedtek a hozamok, mind a tej-, mind a húshozam Magyarországon elérte a legfejlettebb nyugat-európai gazdaságok alsó szintjét, olykor annál többet is. A sertéslétszám növekedése, majd a modern csirkegyárak elterjedése az egy főre jutó hústermelésben Magyarországot az első–harmadik helyre emelte a világon. A nagyüzemmé válás mellett a szövetkezetekben a kisebb keretek között folyó termelés is megmaradt. Nem csupán a háztáji gazdaságokról van szó, ezek természetesen nagyrészt részévé váltak a nagyüzemi gazdálkodásnak (a talajművelés stb. a szövetkezetek eszközeivel, gépeivel történt, a műtrágyázás, növényművelés is), hanem arról is, hogy a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek egyes tábláin bizonyos növények nagyüzemi termelése még nem volt képes meghonosodni. Ezen nem segített igazán a szövetkezetek, elsősorban a kisebb szövetkezetek 1970 után meginduló összevonása sem. Erre közgazdaságilag ugyan alkalmilag szükség volt, de sok hátránnyal járt, elsősorban azért, mert elidegenítette a tagokat a szövetkezeti gazdálkodástól. A termelés nagyfokú modernizálása a nagy teljesítményű talajművelő gépek, a műtrágyák és a modern növényvédő szerek, az állattenyésztésben az antibiotikumok megjelenése a mindennapi termelésben természetesen Magyarországon is ugyanazokkal a következményekkel járt, mint világszerte, ahol elterjedt: elszennyezte a talajokat, némileg csökkentette a húsok és tejtermékek biológiai értékét stb. Bizonyos jelek már az 1980as évek második felében utaltak arra, hogy fordulatra lenne szükség, ez azonban 1989-ig nem következett be. Válságjelek Az eladósodás természetesen csupán az egyik jelzője volt azoknak a gazdasági folyamatoknak, amelyek Magyarországon is elkerülhetetlenül megjelentek. 1978–82 között a gazdasági növekedés lelassult, az életszínvonal továbbfejlődése megállt. Ehhez hozzájárult az elhibázott gazdaságpolitikai koncepció. Az 1982-es visszafogás után a pártvezetés újból a növekedést erőltette. Az új tervperiódus az életszínvonal jelentős emelését írta elő. Néhány hónap alatt (1985– 86 folyamán) azonban kiderült, hogy a gazdasági növekedés csak a devizakölcsönök további gyors ütemű felvételével oldható meg. A következménye az eladósodásnak az életszínvonal csökkenése, az infláció folyamatának felgyorsulása lett. A reálbérek növekedésének visszafogása volt kezdetben (1978–79-ben) a folyamat legjellemzőbb része, aminek következtében különösen a városi népesség esetében a második gazdaságban végzett tevékenység (a gazdasági munkaközösségekben, mellékvállalkozásokban stb.) szerepe megnőtt a jövedelemtermelésben. Fokozatosan megnőtt a második gazdaság keretében megszerzett jövedelem a családok költségvetésében. Ezzel párhuzamosan a társadalom mind szélesebb rétegét kitevő nyugdíjasok jövedelmei látványosan elvesztették reálértéküket. Igaz ugyan, hogy a kisebb nyugdíjak évi növekedése valamivel nagyobb volt, mint a nagyobb nyugdíjaké, de ez inkább csak arra volt jó, hogy kiélezze az ellentéteket a régebben nyugdíjba kerültek és az újabb nyugdíjasok, vagy a kisebb fizetésekkel nyugdíjba menők és a nagyobb nyugdíjakat élvezők között. 1982-ben az USA hitelpolitikája – politikai okokból – diszkriminálta a KGST-országokat, s ezzel nagymértékben hozzájárult a fizetési válság kialakulásához. Magyarországról is nagy mennyiségű, itt elhelyezett pénzt vittek ki elsősorban az arab országok, ennek következtében hetek alatt nagy fizetési nehézségek alakultak ki. A kormányzat néhány hónapra erőteljesen fokozta a gazdasági korlátozásokat, a behozatalt engedélyhez kötötték stb. 1982 végére azután helyreállt a normális rend a gazdaságban, de a válság következményei az egész évtized során érezhetőek maradtak. Az infláció már 1979-ben meglódult, bár még kezelhető keretek között maradt. 1979-ben még csak 11% körül emelkedtek a fogyasztói árak. Az árszerkezet további, viszonylag gyors ütemű módosítása nem várhatott tovább. Ez viszont elsősorban az életszínvonalat érintette, hiszen az élelmiszerek, az energia, a szolgáltatások árait kellett jelentősen emelni. Az árszínvonal 1982 után gyorsan nőtt, 1982-ben is kb. 11%-kal, 1983-ban 13%3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
kal, 1984-ben és 1985-ben évente 15%-nál többel, majd 1987-ben már 20%-kal. Egyelőre a reálbérek csökkenését még kiegyenlítette a munkaidő önkéntes meghosszabbítása a második gazdaság keretei között, de a csak bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok helyzete fokozatosan romlott. Jelentkezett már a stagfláció, vagyis az infláció gazdasági pangással párosult. A válság, elsősorban a pénzügyi válság, az államháztartás belső és külső eladósodása szinte kikényszerítette a már korábban tervezett gazdaságpolitikai lépések egy részét. Magyarország belépett a Világbankba, s csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz. Változások a gazdaságpolitikában A kormányzat jelentős gazdaságpolitikai változtatásokra kényszerült az 1980-as évek elejétől. Mindenekelőtt fokozatosan megkezdődött az 1950 körüli túlzott államosítások felszámolása, a túlállamosítás visszarendeződése. 1980–1985 között 111 ezerről 146 ezerre nőtt a kisiparosok száma, 1985-ben 225 ezer kiskereskedő és a vendéglátásban 117 ezer szerződéses bérlő működött. Az áru- és piaci viszonyok érvényesülése erőteljesebbé vált. A magánszektor általában ugrásszerűen fejlődött 1980 után Magyarországon. Az állami vállalatok és a szövetkezetek működési feltételei viszont alig változtak, ami újból ellentmondásokat szült. Az állam a lakosság viszonylag magas megtakarításai következtében felhalmozódott lakossági bankbetéteket is megpróbálta bevonni a gazdaságba. Ennek eredménye a vállalkozói és tőkejövedelmek gyors ütemű növekedése lett. 1981-től jelent meg Magyarországon a pénzpiac. Ekkor engedélyezték az infrastrukturális kötvények kibocsátását a településeknek. Ezeket a lakosság vásárolhatta meg, a banki kamatlábnál magasabb kamatozás mellett. 1983-tól már sokféle, különböző célú kötvény jelent meg (gáz- és telefonkötvények, beruházási kötvények stb.), majd részvények kibocsátására is sor került. A vállalkozások száma a szabadabb gazdasági keretek között gyorsan nőtt. A csak bérből és fizetésből élők helyzete a fogyasztói árszínvonal növekedése miatt gyorsan romlott. Az évtized utolsó éveire nyilvánvalóvá vált, hogy az egész gazdaság strukturális átalakulása, benne a bérreform, a szociálpolitikai háló kiépítése, a nyugdíjjogosultság korának felemelése nélkül a társadalmi terhek maguk alá temetik a gazdaságot, s a társadalmi robbanás hosszú távon elkerülhetetlen. Mindezzel párhuzamosan 1985-től módosult a Szovjetunió kelet-európai politikája. A Gorbacsov nevével fémjelzett új politika (a „glásznoszty” és a „peresztrojka”) fokozatosan elfogadta Kelet- és Közép-Európa feladását. Ezzel párhuzamosan megszűnt a kisebb KGST-országok gazdasági támogatása a Szovjetunió részéről (az 1980-as években ez a támogatás a Szovjetunió fegyverkezési ütemének gyorsulása miatt amúgy is gyorsan összezsugorodott, lásd pl. Magyarország részvételét a kőolaj- és földgázvezetékek építésében stb.), ami Magyarország esetében már másfél évtizede amúgy sem volt számottevő. Magyarországon a politikai rendszer felbomlását, az új körülményekhez igazodást jelentősen megkönnyítette, hogy az 1968 után bekövetkezett reformok a gazdálkodás rendszerét minden tekintetben fokozatosan közelítették a nyugati normákhoz. A forint a gazdasági életben, a külgazdaságban fokozatosan konvertibilissé vált, a kisvállalkozások megjelenése a gazdaságban, főleg egyes olyan ágazatokban, amelyek különösen alkalmasak voltak erre, felbontotta az állami vállalatok–szövetkezetek tulajdoni sémát, s a csoporttulajdon, majd a magántulajdon mind nagyobb szerepét eredményezte. * 1968–1989 között a gazdasági fejlődés eredményeképpen az emberek mindennapi életében hatalmas, visszafordíthatatlan változások következtek be. Mint láttuk, fokozatosan, igen jelentős mértékben megnőtt az életszínvonal, elsősorban a reálbérek növekedése révén. Ez a folyamat az 1970–80-as évtizedekben már kiegyensúlyozottan történt, a korábbi igen nagy különbség falu és város között (a falu rovására) fokozatosan megszűnt, bizonyos tekintetben a falu gyorsabb ütemben fejlődött, mint a város. Különösen látványos változások jelentkeztek a munkaidőalap területén. A szabad szombat, az ötnapos munkahét, majd a munkaidő további csökkenése igen erőteljesen átalakította az életformát. A szabad szombat (ellentétben a nyugati országokkal) az iskolákban is elterjedt, így az életforma átalakulása az iskolások körében is nyomon követhető. A reálbérek növekedése nyomán a hétvégi telek és a víkendház meglehetősen általánossá vált (mintegy kétmillió ilyen telket regisztráltak!), az autópark megnövekedése, a gépkocsi betörése az átlagos családokba, a hűtőgép, a televízió s a mosógép rohamos terjedése, a falu villamosítása, a falusi lakásépítés modernizálódása, a
4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
fürdőszoba, a mélyhűtő megjelenése és elterjedése falun, az iskolahálózat részbeni modernizálódása stb. – mindez csupán egy-egy jellemzője e sokoldalú folyamatnak.
2. Képek
5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
8 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
10 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
11 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
12 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
