Híröss Naptár. A gyárban éltem, ott lélegeztem. Gerhát László zongoraművész tanár, karmester 50. Az első színész volt, aki a Bánk bánt hallhatta 150

ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H­MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓ­ PART U. 8/C • TEL.: 76/476­115 • E­MAIL: [email protected]

N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu

Értékőrző hetilap

Az első színész volt, aki a Bánk bánt hallhatta

150

éve, 1864. január 14­ én hunyt el Udvarhelyi Miklós színész, énekes, rendező és igazgató. Egyes források szerint 1788. október 29­én szüle­ tett, másutt 1790­et emlí­ tenek. Debreceni teológiai tanulmányait megszakít­ va fordult a színi pálya fe­ lé. 1810­ben lépett először színpadra, azután szülei ellenzése dacára kezébe vette a színészi vándorbo­ tot. 1813­ban már a máso­ dik pesti magyar társulat tagja volt. Láng Ádám Já­ nossal megkísérelte az ál­ landó magyar színjátszás megteremtését. 1815 de­ cemberétől 1816 áprilisáig a közösen vezetett társu­ lattal Kecskeméten szere­ pelt. Ezen a télen minden bizonnyal Katona Józseffel is találkozott, amelyre 1860­ban így emlékezett vissza: „Színészek közül én voltam az első, kinek Bánk bánját egy délutáni órá­ ban atyjának szövőszékére ülve mindketten, egy kan­ csó bor mellett felolvasta.” Udvarhelyi emlékezésében arról is szólt, hogy isme­ retségük ekkor szilárdult barátsággá. Folytatás a 2. oldalon

Udvarhelyi Miklós

2014. január 16.

6. évfolyam 2. szám

„A gyárban éltem, ott lélegeztem”

80

éves Rudasi Károly villamos­ mérnök, a BRG korábbi vezérigazgatója. Nagy­ maroson született, 1934. január 14­én. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamos­ mérnöki Karán diplomázott, azután rövid ideig a fővá­ rosban, a Mechanikai La­ borban dolgozott, majd Kecskemétre költözött. 1964­től közel 30 évig a BRG Kecskeméti Gyáregy­ ségének munkatársa: öt évig a vállalat főmérnöke, 1969­től a cég első számú vezetője volt.

Édesapám lakatos volt. nikai ipar fejlődése és tér­ Gyerekként egyszer lehető­ hódítása, ez is befolyásolta ségem volt a munkahelyén a döntésemet. meglátogatni, és ekkor na­ Folytatás a 3. oldalon gyon megtetszett az esztergapad. Lenyűgö­ zött az, ahogyan ezzel a géppel gyorsan és látvá­ nyosan lehetett a fém­ alkatrészeket megmun­ kálni. Később gépipari technikumba jártam, majd gépésztechnikus­ ként helyezkedtem el, szóval egyértelműen a gépipar felé vonzódtam. Egy, a Mechanikai La­ borral kötött előzetes szerződés miatt azonban Miért választotta a műszaki mégis a villamosmérnö­ pályát? Hogyan lett villa­ ki karra jelentkeztem. Rudasi Károly és Shinsaka Tanaka, mosmérnök? Ekkor indult az elektro­ a Sanshin Kft. névadó tulajdonosa

VALLOMÁSOK

Gerhát László zongoraművész­tanár, karmester

50

1964. január 13­ án, Gödöllőn szü­ letett. 13 évesen kezdett zongorát tanulni Kelemen Józsefnénál a kecskeméti Kodály Iskolában. Gimnázi­ umi tanulmányait is a hírös városban folytatta, azután egy évig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­ zépiskola növendéke volt. 1986­ban a Liszt Ferenc Ze­ neművészeti Főiskola Zene­ iskolai Tanárképző Intézeté­ ben zeneiskolai zongorataná­ ri képesítést, majd a Zene­ akadémián zongoraművész­ tanári diplomát szerzett. Ezt követően karmester szakon diplomázott, Lukács Ervin és Gál Tamás voltak a tanárai. 1988­ban a Magyar Rádió zeneiskolájában, később a győri Liszt Ferenc Zenemű­ vészeti Főiskolán tanított

zongorát. 1989 óta a kecske­ méti Kodály Iskola szakkö­ zépiskolai zongoratanára és korrepetitora, öt éve a zene­ művészeti szakközépiskolai részért felelős szakmai okta­ tásvezető. A tanítás mellett két évig vezette a győri zene­ művészeti szakközépiskola, valamint a győri zeneművé­ szeti főiskola zenekarát is.

2007 nyarán Vásáry Tamás asszisztenseként a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar munkáját irányította. Rend­ szeresen fellép szóló és ka­ mara koncerteken, feleségé­ vel gyakran játssza a kétzon­ gorás és négykezes reperto­ árt. Számos zenei versenyen vett részt zsűritagként. Folytatás a 4. oldalon

Gerhát László

Az első színész volt, aki a Bánk bánt hallhatta Folytatás az 1. oldalról

1824­ben a kolozsvári szín­ ház színésze lett, 1827­től a teátrum igazgatójaként megszervezte az első ma­ gyar operatársulatot, és je­ lentős szerepe volt Ruzitska József operáinak megszületésében is. 1828 és 1835 között a kassai, 1835–től 1837­ig a budai társulat, 1837­től 1861­ig a Nemzeti Színház tagja volt. Néhány évadban prózát, il­ letve operát is rendezett. Ő is fellépett a Nemzeti Szín­ ház első magyar nyelvű Verdi­bemutatóján, a Na­ buccón. A kritika így írt ró­ la: „Zaccariát az az Udvarhelyi Miklós énekelte, aki még a vándortársulatok idején tett nagy szolgálato­ kat a magyar operakultú­ rának. Jó basszista és jó színész volt, s amikor a ko­ lozsvári társulat igazgatója lett, igen sok operát is elő­ adatott. Mikor a Nemzeti Színház megnyílt, az ő ze­ nekari anyagaira támasz­ kodott az operaműsor.”

Udvarhelyi Miklós 1833­ ban Kassán jutalomjátéká­ ul a jóformán teljesen is­ meretlen Bánk bánt vá­ lasztotta. Ez volt Katona drámájának első előadása, melynek színlapján az ün­ nepelt a nagyérdeműt így invitálta: „Ha meggondo­ lom, hogy esztendei juta­ lomjátékom előadhatása éppen a mai napra esett, melyen a farsangi tomboló örömök zajától majd min­ den ember el van ragadtat­ va, úgy tetszik, nem örvend­ hetnék szerencsémnek; de más részről, meg lévén győ­ ződve nagylelkű pártfogó­ ink kegyességéről, kik tudják azt, hogy az előme­ netelre törekedésnek egy fő rugója a buzdítás, szinte mint a munkásságnak ösz­ töne a jutalomreménylés – mely vágyódásoktól még azok sem szabadok, kik erre nem kényszerítve, a közha­ szonnak ezekre való vára­ kozás nélkül is áldozhat­ nának – teljes bizodalom­ mal vagyok, hogy midőn a

NAPRÓL NAPRA január 13.

50

éves dr. Tóth László repülőor­ vos, neurológus főorvos. Kecskeméten született 1964. január 13­án. Szülő­ városában, a Katona József Gimnázium magyar­törté­ nelem tagozatára járt, 1982­ben érettségizett. Ezt követően a SZOTE Általá­ nos Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. 1989­ben diplomázott, majd 1993­ban repülőorvostan­ ból, 1996­ban neurológiából szakvizsgázott. Egyetemi tanulmányai megkezdése előtt rövid ideig a hírös vá­ rosban, a Honvéd Kórház­ ban mint műtős, illetve mint beteghordó dolgozott. Az egyetem befejezése után, 1989­től a kecskeméti 2

Harcászati Repülőezred re­ pülő szakorvosa, később az elsősegélynyújtó hely pa­ rancsnoka, egészségügyi szolgálatfőnök lett. A piló­ ták, ejtőernyősök egészség­ ügyi állapotának megfelelő szintű ellenőrzéséért, bizto­ sításáért felelt. 1994 és 2007 között a Honvéd Kór­ ház (Repülő Kórház, majd Repülőorvosi Kutató Inté­ zet) Neurológiai Osztályá­ nak osztályvezető főorvosa volt. 2007 óta a feleségével közösen alapított egészség­ ügyi szolgáltató, a Neuro Pharma Kft. ügyvezetője. Kecskeméten a Bagoly Egészségházban, valamint Kiskunfélegyháza és Tisza­ kécske területén a tb által támogatott szakrendelése­ ken, valamint magánrende­ lésen fogadja a betegeket. A

hajdankorból egy oly hon­ évrajzi történetet kívánok kellemes időtöltésül szem­ léltetni, mely akár a költő­ nek nagy lelkét, akár a characterek fénye­becsének rajzolását tekintsük benne, minden módon remek, s méltó becsülést érdemel: el­ vonulván kevéssé a zajos örömök közül, tapasztalt kegyességek szerént meg fogják adni az írónak is ér­ demlett jutalmát számos megjelenések által, s egy­

szersmind ezzel az én ipar­ kodásomat is buzdítva, nagyobb igyekezetekre mél­ tóztatnak elősegélleni, aki eddig is semmit se mulasz­ tottam el, mind a szín­ mind a dall­játék darabok előadása körül, mely által teljes tetszéseket megérde­ melhessem. Nagyságtok­ nak, minden renden s kar­ ban lévő pártfogóinak, legalázatosabb szolgája Udvarhelyi Miklós, nemzeti színész és dallos.”

repülőorvosi szakvizsgára készülő orvosok neurológiai szakmai felkészítését is vállalja.

tásával. Megragadta az Al­ föld szépsége, amely – mint egyik fő motívuma – végig­ kísérte későbbi munkássá­ ga alatt is. Tavasztól őszig járta az országot és festette tájait. Vibráló színvilága, amely stílusát meghatároz­ ta, az impresszionizmus szemléletével mutat rokon­ ságot. Kedvelt tájai közé tartozott még a Balaton vi­ déke és a Dunántúl is.

január 16.

100

éve született Csupor Lász­ ló festőművész. Diplomája megszerzése után Kecske­ méten képezte tovább ma­ gát Révész Imre irányí­

Csupor László: Tóparti táj alakokkal

„A gyárban éltem, ott lélegeztem.” Folytatás az 1. oldalról

Milyen megfontolásból jött Kecskemétre? Az 1960­as évek elején a központilag elhatározott vi­ déki ipartelepítés Kecske­ métet is érintette. Fiatal mérnökként igazi kihívást jelentett számomra, hogy 1964­ben főmérnöki állást és lakást ajánlottak fel a hírös városban. Nehezen in­ dult az élet. Kecskemét ugyanis hagyományosan mezőgazdasági jellegű tele­ pülés volt, kevés ipari ter­ meléssel rendelkezett. A technológiai folyamatokhoz való szigorú alkalmazkodás, a bizonylati fegyelem szinte ismeretlen volt itt. Szeren­ csére az alakuló cégnél dol­ gozni rangot jelentett, így jóindulatú, jóakaratú, több­ nyire érettségizett fiatal kollegák vettek körül, akik az új munkastílust – példá­ ul az országban elsőként al­ kalmaztuk a mozdulatelem­ zésen alapuló munkaszerve­ zést – gyorsan elsajátították. Mindezek révén megnégy­ szereztük, megötszöröztük a termelés hatékonyságát. Néhány év telt csak el Kecs­ kemétre érkezése után, és a gyár első számú vezetője lett. 1969­ben gyáregységvezető­ vé, majd ahogyan a céget több ízben is átszervezték, előbb gyárigazgatóvá, végül vezérigazgatóvá nevezték ki. A közel negyedévszázados vezetői munkájában mit tart a legnagyobb sikernek?

A BRG fiatal vezetőjeként

Az első perctől kezdve ko­ molyan vettem az ipartele­ pítést. Célom az volt, hogy lehetőleg minden területen önállóak legyünk. Épp ezért nem csarnoképítéssel, vagy valamilyen hasonló látvá­ nyos nagyberuházással in­ dítottunk, hanem inkább mindent megtettünk annak érdekében, hogy munkánk ne függjön másoktól. Elő­ ször a technológiai hátteret teremtettük meg, majd há­ zon belül megoldottuk a hi­ degalakítást: műanyag­ üzemet és galvanizálót hoz­ tunk létre. A szerszámgyár­ tás is hamarosan saját dolgozóinkra épült. Később más településeken, többek között Lakiteleken, Kiskun­ majsán és Celldömölkön is új üzemet létesítettünk. Így értük el azt, hogy országos lefedettséggel, de kecske­ méti központtal működ­ tünk. Csak egy példa erre: a teljes BRG­csoportnak (Bu­ dapest és Salgótarján) mi készítettük a galvanizált, forgácsolt valamint a mű­ anyag alkatrészeket. A gyárban éltem, ott léle­ geztem. Minden reggel vé­ gigmentem a központi üzemben; de előfordult az is, hogy hajnali két órakor néztem meg, hogyan áll az éjszakai műszak. Sosem pusztán ellenőrizni, mindig segíteni mentem. Ha nega­ tívumot vettem észre, akkor a terület vezetőjét nem a dolgozók előtt figyelmeztet­ tem, hanem egy későbbi ér­

A DDDK átadási ünnepségén

tekezleten hívtam figyelmét a hibára.

föl

a

A munka mellett jutott­e ideje másra is? Rövid ideig – egy­másfél évig – óraadó voltam a GAMF­on, később az állam­ vizsga bizottság munkájá­ ban is részt vettem. A Tudomány és Technika Há­ za ügyét is fontosnak tar­ tottam, az alapítását támo­ gattam. Később a Híradás­ technikai Tudományos Egyesület megyei szerveze­ tének elnökévé választot­ tak. Rangos szakembereket Kecskemétre csábítva rend­ szeresen szerveztünk tudo­ mányos előadásokat, így próbáltuk a magunk és a fi­ atal mérnökök szakmai tu­ dását frissíteni, erősíteni. Sajnos, a családomra már kevesebb időm maradt. Fe­ leségemnek sokat köszön­ hetek, hiszen ő nemcsak elfogadta, hogy számomra a munka az első, hanem az itthoni teendőkben, a gyere­ kek nevelésében helyettem is helyt állt. Hogyan élte meg a BRG da­ rabokra hullását? Életem egyik legnagyobb tragédiája ez. A rendszer­ váltás után termékeink hiá­ ba voltak korszerűek, meg­ rendeléseink főleg a keleti piacról jöttek. Rigai, vilniu­ si, grozniji és kijevi partne­ reink rubellel fizettek a moszkvai központnak, amit a szovjet külkereskedelmi

bank nem utalt tovább. Borzasztóan nehéz döntés volt, de amikor már nem tudtunk fizetni, akkor nem a tartozás­fölhalmozást, ha­ nem inkább a tisztességes utat választottam: öncsődöt jelentettem be. A cég egy­ egy részéből vegyes vállala­ tok alakultak, én az olasz érdekeltségű FERAX Kft. vezetője lettem, 1995­ben onnan mentem nyugdíjba. Szakmai tudásomat, rutino­ mat ezt követően is haszno­ sítani tudtam. Tanácsaim­ mal, koordinálásommal előbb a Blaupunkt számára CD­meghajtókat gyártó DDDK, majd a világ egyik legnagyobb elektronikai termékgyártójának, a Sans­ hin Kft.­nek a letelepedését és beindítását segítettem elő. A nyolcadik ikszbe érve mi­ lyen terveket sző? Korábban hetente négyszer úsztam, ezt egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom, most szeretnék visszatérni az uszodába! Kutyámat minden reggel megsétáltatom, megetetem, ezt követi majd az úszás. A kertben is akad tennivaló, és a nagymarosi szülői há­ zat és annak környezetét is rendszeresen ápolom. És végezetül a számomra leg­ fontosabb a gyermekeim és a kilenc unokám életének figyelemmel kisérése és tá­ mogatása. Életoptimiz­ musom egyébként töretlen. Kifejezetten örülök annak, hogy már nyolcassal kezdő­ dik az életkorom! Varga Géza

Kutyájával kecskeméti otthonában

3

VALLOMÁSOK

Gerhát László zongoraművész­tanár, karmester Folytatás az 1. oldalról

„Bár zenészcsaládba szület­ tem – édesapám énektanár, karvezető és édesanyám is magas zenei műveltséggel rendelkező óvónő volt –, és így természetesen zongorázni is tanulgattam, a muzsiká­ val komolyan foglalkozni mégis csak 13 évesen kezd­ tem. Hetedikes voltam már, amikor egy zenész családi barát unszolására szüleim elhoztak Kecskemétre a na­ gyon jó hírű zongora­peda­ gógushoz, Kelemen József­ néhez, aki először meghall­ gatott, azután elvállalta a taníttatásomat. Ettől kezdve heti rendszerességgel jártam át Jánoshalmáról, majd a Kodály Iskola tanulója let­ tem. Marika néni mind ta­

volt mindegyik lépcsőfokra, így nyugszik jó alapokon a szakképzettségem. Máig meghatározó élmény számomra a kórusmunka. Gyermekkórusban, valamint édesapám felnőtt kórusában is énekeltem egy ideig, sőt a 80­as években a Fasori Evangélikus Gyülekezet kó­ rusát vezettem is, de az ének­ tanári pálya kevésbé vonzott, ezért nem a karvezetői szakot választottam. A kórust tehát a zenekar mintegy kiváltotta, de az énekkari «közkatonai munka», a rendszeres pró­ bákra járás azóta is nagyon hiányzik nekem. Tavaly de­ cemberben, a Kodály­szüle­ tésnapi koncertre készülő iskolai vegyeskarba befogad­ tak. Jó volt hallani a kórus­

Bartók­koncert Szabadi Vilmossal (Kecskemét, 2005. november 11.)

nárként, mind emberként óriási hatással volt rám, az otthonról hozott «zenei fertő­ zést» viharos gyorsasággal megerősítette bennem. Meg­ állíthatatlanul a zenei pálya felé sodródtam, ez lett szá­ momra az egyedüli perspek­ tíva. A gimnázium elvégzése után egy évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­ kola növendéke voltam, majd előbb zeneiskolai zon­ goratanári képesítést, az­ után a Zeneakadémián zon­ goraművész­tanári diplomát szereztem. Később karmester szakon is diplomáztam. Ma már tudom, hogy szükségem 4

vezető instrukcióit, együtt énekelni a 114. genfi zsol­ tárt. A zongoraművész­tanári diploma megszerzése után, 1989­ben Ladics Zsóka néni, a Kodály Iskola akkori igaz­ gatója Kecskemétre hívott vissza. Épp megüresedett két zongoratanári állás, és így feleségemnek és nekem is munkát kínált. Abban az időben csábítottak Győrbe és Szombathelyre is, de valójá­ ban nem sokat kellett gon­ dolkodnunk a döntésen. Itt hirtelen mindent megkap­ tunk: állást, szolgálati la­ kást és nagyszerű szakmai közeget.

Az adott időben mindig a le­ hető legjobb lehetőséget kap­ tam. Korábban a legkivá­ lóbb tanároktól tanulhattam, majd ígéretes munkahelyhez jutottam, a karmesteri okle­ vél átvétele után pedig – a Dóbiás Péternek köszönhető­ en még életben tartott, de mélyponton lévő – Kecskeméti Szimfonikus Zenekar vezeté­ sére kaptam felkérést. A város támogatást ajánlott föl, mi pedig minőségi munkát ígér­ tünk. Friss diplomásként ko­ moly kihívás elé kerültem, de ki akartam próbálni maga­ mat. A zenekar ki volt éhezve a rendszeres, intenzív, nívós munkára, így hamarosan meggyökeresedett a köztünk lévő kapcsolat, és a közönség is befogadta az együttest.

séget jelent, de ez önmagá­ ban nem biztosítja az együttes jövőjét. A szinten tartás ugyanis nem elég. Ha nem lesz változás, ha nem lesz pénz főállású zenészekre, akik napi próbák mellett ha­ zai és külföldi koncerteken bizonyíthatnak, akkor a mostani stagnálást hanyat­ lás váltja majd fel, és a most még lelkes, jól muzsikáló művészek elhagynak ben­ nünket. A család életem legfonto­ sabb része. Feleségem is ze­ nész, és ez kapcsolatunkat különösen is erősíti, hiszen ugyanazokkal a napi gon­ dokkal, örömökkel találko­ zunk. Hitünk is ugyanúgy összeköt bennünket: Rita ka­ tolikus, én pedig a helyi evangélikus gyülekezet pres­ bitere vagyok. Hűségét, hi­ téhez való ragaszkodását tisztelem.

A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar

Azóta közel 20 év telt el. Szakmailag sokat fejlőd­ tünk, egy stabil, kiegyensú­ lyozott, mindig magas színvonalú produkcióra ké­ pes zenekarrá váltunk. Na­ gyon sok szép, emlékezetes koncertet adtunk, több neves művészt kísértünk. Mindezek ellenére úgy érzem, most nem ott tartunk, ahol szeretném! Minden közös munka egy idő után változást kíván, épp ezért már évekkel ezelőtt hi­ vatásos együttessé kellett volna alakulnunk. Egy éve a művelődési központ része let­ tünk, s ez jó döntés volt, hi­ szen a fennmaradásunkat garantálta, és ma is védett­

Két gyermekünkre is büsz­ kén tekintünk. Mindketten ügyesen zenélnek, örömet okoz nekik, s nekünk is biz­ tatás ez. Szeretnénk az ő bol­ dogulásukat – amennyi rajtunk múlik – elősegíteni. Sokáig vártunk rájuk – 15 év után kaptuk őket –, de jó ez így! Életünk más területeihez hasonlóan itt is bebizonyoso­ dott, hogy Isten kegyelméből mindig a legjobbat kapjuk. A hosszú várakozásra való visszaemlékezés pedig egyút­ tal figyelmeztetés is, hogy ajándékainkkal jól sáfár­ kodjunk.” Lejegyezte: Varga Géza

A Falusi­ízvilág története

Falusi Béla

60

éves Falusi Béla vállalkozó, mes­ tercukrász. Kecskemé­ ten született 1954. janu­ ár 15­én. A Mátyás Téri Általános Iskolába járt, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában tanult, melynek cukrász szakán 1971­ben végzett. Először a Bács­ Kiskun Megyei Vendéglá­ tóipari Vállalat cukrász­ üzemében, azután a Bács­ Kiskun Megyei Sütőipari Vállalatnál dolgozott. Sor­ katonai szolgálatát követő­ en a Dunavidéki Vendég­ látóipari Vállalat cukrásza, míg 1986­ban az Aranyho­ mok Szálloda üzemvezetője lett. Később a Delikát Édesipari Kisszövetkezet, illetve a Hópehely Fagyizó cukrásza is volt. 1986­ban süteményével az országos

dobostorta verseny első dí­ ját nyerte el. 1992 óta egyé­ ni vállalkozó. Éveken át egy büfét üzemeltetett. 2008­ban önálló cukrásza­ tot indított. Hagyományos, kézműves módon sütött termékeit immár saját üz­ letén keresztül értékesíti, de egyedi megrendelésre, például céges és családi rendezvényekre is készít süteményeket. Falusi Béla négyéves kora óta cukrász akart lenni, a mintát az édesapja adta. 1968 szeptemberében öltöt­ te fel először a cukrászkö­ penyt a Kecskeméti Keres­ kedelmi és Vendéglátóipari Iskola szakmai gyakorla­ tán, ahol a városszerte is­ mert és kedvelt cukrász, Fodor Pista bácsi testvére, Fodor Mihály volt a szak­ oktatója. Tőle nemcsak a mesterséget sajátította el kemény szigor mellett, ha­ nem megtanult büszkén és öntudattal tekinteni a szakmájára. Oktatója így biztatta: „Bélám, ha egyszer önálló leszel, olyan sütemé­ nyeket csinálj, amit te is szívesen megennél! Alakíts ki magadnak egy olyan íz­ világot és minőséget, amin semmilyen körülmények kö­ zött nem változtatsz, amire aztán idővel kapásból rá­ mondják: ezek a Falusi ízei!

Falusi Béla tortaremekei

Meglátod, lesznek majd bő­ séggel visszajáró vevőid.” A teljes önállóságig azon­ ban hosszú volt az út. A nyolcvanas években már volt lehetősége a munka mellett kicsit maszekolni, így születtek az első süte­ ményei, majd a rendszer­ váltáskor elszegődött egy céghez, amelyen keresztül az első krémjellegű fagyit árusította a Centrum áru­ ház mellett, aztán hirtelen kényszervállalkozó lett. Mivel a cukrászat nyitásá­ hoz még nem volt elegendő tőkéje, jobb híján egy kis büfét üzemeltetett az akko­ ri „lengyel” piacon, persze, aki már ismerte a nevét és a szaktudását, azért néha­ néha a családi ünnepekre rendelt tőle egy­egy tortát. Több évtizednyi álmodo­ zás után 2008. december Pihenés a Főtéren 16­án nyitotta meg saját cukrászatát. Az első naptól kezdve tette a dolgát, ugyanazt, amit egykor a szakmai gyakorlaton csi­ nált. Hagyományos, kéz­ műves módszerekkel minő­ ségi süteményeket süt ter­ mészetes alapanyagokból, és persze mind olyan, mint­ ha magának készítené. Ha csak a bevétel lenne fontos, akkor modern gépekkel, porokkal, olcsó és képzetlen munkaerővel egy színes

belvárosi üzletben dolgoz­ na, mert valószínűleg eb­ ben benne van a gyors meggazdagodás lehetősége. Vallja azonban, hogy „ez az út hosszú távon nem tart­ ható fenn, az egyízűség lufi­ ja ki fog pukkanni. Én hiszem, hogy a kézműves cukrászat meg fogja nyerni ezt a csatát. A mi cukrásza­ tunk eldugottnak számít, nincs büdzsé a reklámra, ennek ellenére mára már hat főt foglalkoztatunk, rendszeresen és egyre töb­ ben visszajárnak hozzánk. Az az igazság, hogy épp a minőség érdekében nagyon sokszor nemet kell monda­ nom, mert rövid idő alatt nem tudok nagy mennyisé­ get előállítani, emiatt bi­ zony még a Mercedes­ gyárat is kikosaraztam. A lényeg a tisztességes ha­ szonra való törekvés.”

6000 Kecskemét, Aranyeső utca 8. Tel.: 76/410­522

2013 nyarán Hajdúszoboszlón

5

Kecskemét város rádiójaként – kí­ sérleti jelleggel, a Hírös Napok rendezvénysorozat ideje alatt – a Gong Rádió először 1995 augusztusá­ ban tűnt fel az éterben. Könnyed és vidám hangvé­ telével az egy hét alatt nagy népszerűségre tett szert a hallgatók körében. A Gong Rádió Kft.­t 1996 januárjában Kecskemét Megyei Jogú Város Önkor­ mányzata, valamint né­ hány lokálpatrióta magán­ személy és gazdasági tár­ saság alapította. Adásaik sugárzását 18 éve, 1996. január 11­én kezdték meg. „Mindössze 6 millió forinttal indultunk” – em­ lékezik a kezdetekre Tő­ zsér Judit ügyvezető igaz­ gató. – „A rádió az első pár évben pénztelenséggel küz­ dött, még egy meghibáso­ dott mikrofon kicserélése is anyagi nehézségeket jelen­ tett. Ma már azonban jöve­ delmező, gazdaságilag is biztos alapokon áll.” Az induláskor Kecskemé­ ten, illetve Nagykőrösön és vonzáskörzetében voltak hallhatóak. Sugárzási te­ rületük később folyamato­

6

rádiónkban a megjelenési lehetőséget”. A siker titka Tőzsér Judit szerint „a hit, 18 éves a Gong Rádió a remény és a szeretet…, san növekedett. Ma már guk is megerősödött. „A valamint a sok munka, az az ország harmadik leg­ TNS Hoffmann­Mediame­ együttérzés és a lojalitás a nagyobb rádiója a Gong ter felmérése szerint 100 rádió iránt.” Rádió. Adásuk 7 frekven­ ezer rádióhallgatóból 57 ciával a Duna–Tisza kö­ ezer a Gongot választja, ez­ zén, valamint 7 megyében: zel a térség piacvezető rá­ Bács­Kiskun megye nagy diója vagyunk” – mondja részén, továbbá Csongrád, Tőzsér Judit. – „Komoly Békés, Pest, Fejér, Jász­ eredménynek tekintjük, Nagykun­Szolnok és Tolna hogy megelőzzük az orszá­ megye területén is fogható, gos médiumokat is.” így műsoraik több mint A vállalkozás ügyvezetője 2 millió emberhez jutnak a kft. piaci helyzetét is sta­ el. bilnak ítéli: „Üzleti partne­ A kecskeméti központú reink hűségesek, érzik a rádiót a folyamatos dina­ rádiós hirdetés hatékony­ mikus növekedés jellemzi, ságát. Más megyékből is az évek során hallgatottsá­ egyre több vállalkozó keresi Tőzsér Judit

NAGYKORÚAK LETTÜNK

A születésnapi grillázstorta

18

Stábértekezlet: Németh Ernő, Tőzsér Judit és Jámbor Csaba

Források: *Hírösvény, 2013 *Kortárs Magyar Művészeti Lexikon *Magyarság évfordulónaptára *Magyar Színházművészeti Lexikon *Napkelet, 1930 *Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon *Orosz László: Kérdőjelek ­ Egy Katona­kutató töprengései *Pallas Nagylexikon * Várnai Péter: Verdi Magyarországon *Who is Who Magyarországon)