hír MaSzeSz HÍRHOZÓ... 2 Dulovics Dezső: A szennyvíztechnika energiakérdései... 3

hír

CSATORNA

2012

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja

július–augusztus

Tartalom MaSzeSz – HÍRHOZÓ ....................................................................................... 2 Dulovics Dezső: A szennyvíztechnika energiakérdései ...................................... 3 Kádár Imre és Draskovits Eszter: A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról ................................................................................................. 12 tartalomjegyzék magyar nyelvű fordítása 2012/06 ............................................................................................................... 18 2012/07 ............................................................................................................... 19 Az 1875-ös nagy budai felhőszakadás után egész Európában gyűjtést szerveztek a károsultak c. visszapillantás .......................................................... 21 HÍREK A 3. Európai Víz Konferencia legfontosabb üzenetei . ...................................... 24 MaSzeSz előkészítés alatti Oktatási programjának tervezete ........................... 26

2

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

HÍRHOZÓ KED­VES KOL­LÉ­GA! Már a tavalyi július-augusztusi számunkban – a tomboló nyárban – felhívtuk a figyelmet a klímaváltozásra. E nyár még jobban bizonyította, hogy ideje lenne komolyan venni a klímaváltozást. Nyáron sem henyéltünk, előkészítettük oktatási programunkat (részletek a 26. oldalon) és a szeptemberben megtartásra kerülő kerekasztal megbeszélést a szennyvíztechnika energia kérdéseiről. Tájékoztatom a Tisztelt Kollégákat hogy a MaSzeSz titkárságában 2012. szeptember 1-től változás következik be. A korábbi titkárok – Dr. Laky Dóra és Kiss Katalin – elfoglaltságuk miatt nem tudják vállalni a titkári feladatokat. Munkájukat ez úton is köszönjük. Az új titkár: Gábor Tímea, elérhetősége: [email protected]. Jelen számunkból figyelmükbe/figyelmedbe ajánlom A szennyvíztechnika energiakérdései (3. oldal) című tanulmányomat és érdekes összeállítást, Kádár I. és Draskovits E.: A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról (12. oldal), valamint Az 1875-ös nagy budai felhőszakadás után egész Európában gyűjtést szerveztek a károsultak megsegítésére* c. visszapillantást Jelen számunk Hírek rovatában a A 3. Európai Víz Konferencia legfontosabb üzenetei (24. oldal), tanulságos összeállítást, valamint a MaSzeSz előkészítés alatt álló Oktatási programjának tervezetét (26. oldal) olvashatják/olvashatod. Közreműködésüket/közreműködésedet megköszönve jó egészséget, jó munkát kíván: Budapest, 2012. augusztus 27.



Dr. Dulovics De­zső, PhD. ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó, el­nök­sé­gi tag

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Műegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztő: MaSzeSz Szerkesztő: Dr. Dulovics Dezső Tördelés: Aranykezek Bt.

3

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

A szennyvÍztechnika energiakÉrdÉsei Dr. Dulovics Dezső PhD, c. egyetemi tanár*

Energia a szennyvíztechnikában A hazai csatornázás és szennyvíztisztítás – a rendszerváltást követő húsz egynéhány évében – óriási fejlődést tett meg. Megépült több 100 km közcsatorna és több mint 450 szennyvíztisztító telep. A csatornázottság 43 % ellátottságról 73 %-ra emelkedett, míg a szennyvíztisztítás 30 %-ról 62 %-ot ért el. Köszönhető ez elsősorban a hazai-, és uniós pályázati rendszerek nyújtotta támogatásoknak. A megmaradt feladatot – a 2 000 - 15 000 LE szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeit – 2015. december 31-ig kell megépíteni, hogy maradéktalanul teljesítsük a 91/271 EGK Irányelv által előírt követelményeket. Az energia-kérdések az utóbbi időben világszerte aktuálissá váltak a készletek szűkössége, az emberiség szaporodása, a klímaváltozás hatása, stb. következtében. A szennyvíztisztító telep – gyakran – a település egyik legnagyobb áramfogyasztója. A közvilágítás, oktatási intézmények, középületek, stb. mellett a szennyvíztisztító telep áramfogyasztása átlagban a települési áramfogyasztás 20 %-át teszi ki, ha nem vesszük figyelembe a szennyvíztisztító telep saját áramtermelését (Christ, et al. 2008). Az energia szektor terén – az utóbbi években – bekövetkezett változások (pl. növekvő energiaárak, liberalizált energiapiac, energiapotenciál növekedése a javuló műszaki lehetőségek következtében) szükségessé teszik a szennyvíztisztító telepen is a célirányos energiagazdálkodást. Az 1. ábrán bemutatjuk (Juhász, 2009) nyomán a települési szennyvíz és a szennyvíziszap többlépcsős energiahasznosítási lehetőségeit. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség már korábban felismerte az energia-kérdés fontosságát, amit az idézett szakirodalom is mutat [Grünebaum, et al. (1999), Bongards, 2000), Garai, (2005), (2006), Boda, et al. (2005), Hajdu, (2005), Hódi, et al. (2006), Németh, et al. (2009), Oláh, et al. (2010), Kárpáti, et al. (2010), Juhász, (2010), Thury, et al. (2010), Hódi, (2011)]. Szövetségünk 2009-ben „Energiagazdálkodás a szennyvíztechnikában”, címmel rendezte meg X. Országos Konferenciáját Lajosmizsén, ahol a csatornázás-, a szennyvíztisztítás- és az iszapkezelés energiagazdálkodásának kérdései kerültek megtárgyalásra (konferencia anyaga megtalálható a MaSzeSz honlapján www.maszesz.hu). Az energiagazdálkodás feladatai Megítélésünk szerint a szennyvíztechnika energiakérdései olyan fontosságúak a megtakarítások mellett, a klímaváltozásra, a szigorodó környezetvédelmi elvárásokra *

MaSzeSz, ügyvezető igazgató

tekintettel is, hogy ismételten és behatóbban kell értékelnünk az alkalmazott energetikai rendszereket annak érdekében, hogy a műszaki-gazdasági optimumot megtaláljuk Ez ösztönzött e tanulmány megírására is. Az elkövetkező években áttörést kell elérnünk a hazai szennyvíztisztító telepek energiafogyasztásában, hogy megközelítsük a fejlettebb országok telepeinek fajlagos áramfogyasztását. Például a Bajorországi 10  000 LE 100 000 LE közötti kapacitású, különböző technológiájú szennyvíztisztító telepeken − a 2006 - 2007 években végzett felmérések szerint − az átlagos, fajlagos elektromos energiafogyasztás 50 és 35 kWh/(LE*a) volt (Christ, et al. 2007). Hazai vonatkozásban, kevés rendszeres mérés eredménye áll rendelkezésre. Említésre méltó (Sütő, et al. 2008) felmérése, melynek eredményeit a 2. ábrán mutatjuk be. Más közlemények jóval nagyobb fajlagos energiafogyasztásokról számolnak be (Zsabokorszky, 2009). A felmérés adatai a szennyvízhozamra vonatkoznak. A szennyvíztisztítás energiamérlege szempontjából célszerű (Kroiss, 2009) a vonatkoztatásba a szennyezőanyag (pl. KOI, BOI5) paramétereket bevonni. A 2. ábrán közölt felmérés adatainak LE-re történő átszámítását az 1. táblázat tartalmazza. Paraméter Kapacitás határok

Dimenzió m3

Fajlagos vízfogyasztás* ℓ/LE*d Éves vízfogyasztás

m3/LE*a

Fajlagos energiaigény kWh/LE*a * becsült érték

Szennyvíztisztító telep kapacitás m3 < 300

300–2 500

2 500–15 000

> 15 000

70

85

105

125

25,5

31,0

38,3

45,6

51,0

35,6

26,6

22,8

1. táblázat A 2. ábra szerinti felmérés adatainak LE-re történő átszámítása

A táblázat kiemelt sora mutatja, hogy a fajlagos energiaigény értékei jó összhangban vannak a bajorországi 10  000 és 100  000 LE közötti kapacitású, különböző technológiájú szennyvíztisztító telepeken − a 2006 - 2007 években − végzett felmérések átlagos, fajlagos elektromos energiafogyasztás – 50 és 35 kWh/(LE*a) – adataival. A 3. ábrán bemutatjuk a szennyvíztisztító telep vízvonalának fajlagos energiamérlegét abból a feltételből kiindulva, hogy egy LE fajlagos − KOI-ban mért − szervesanyag terhelése 120 g/(LE*d) és egy g KOI pedig 13 kJ jelent, tehát a kommunális szennyvízben lévő − szervesanyagban rejlő − energia 159 kWh/(LE*a) értéket tesz ki. Más számítások (Kroiss, et al. 2009) szerint pedig 155 kWh/(LE*a) a KOI-ból, és 38 kWh/(LE*a) a N és P-ból.

4

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

1. ábra Települési szennyvíz és a szennyvíziszap többlépcsős energia hasznosítása (Juhász 2009)

5

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

2. ábra Fajlagos energiafelhasználások különböző kapacitású szennyvíztisztító telepen (Sütő, et al. 2008)

Kedvező topográfiai adottságok, esetenként, energiavisszanyerésre is lehetőségeket biztosíthatnak. A csatornázás energiagazdálkodását nagymértékben befolyásolhatja az idegenvíz, mely az átemelők fokozott energiafelhasználást okozhatja. A csatornázási rendszerek ebből a szempontból is vizsgálandók, pl. az egyesített és elválasztott rendszerek e tekintetben eltérők, hasonlóan a vákuumos és nyomás alatti kényszeráramoltatás is. Az energiagazdálkodás további lehetősége a csatornázásban a szennyvízből történő energianyerés – a szennyvíz hő kapacitásának kihasználása, mint ahogyan arról beszámol (DWA 2009), (Christ, et al. 2010). A fürdésből, tusolásból, mosásból és mosogatásból származó szennyvíz 35 – 65  °C közötti hőmérséklettel hagyja el a lakást. Elméletileg egy m3 szennyvíz egy oCal történő lehűléséből 1,16 kWh hőenergia nyerhető. A hőenergia nyerésre a szennyvízből az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre: • a keletkezés helyén az épület csatornázásából, • a szennyvízcsatornából, • a szennyvíztisztító telepről elfolyó tisztított szennyvízből. Mindhárom esetben hőcserélő vonja ki a hőenergiát a szennyvízből, melyet hőszivattyú növeli – a felhasználástól függő – nagyobb hőfokra. A 4. ábrán bemutatjuk (Christ, et al. 2010) nyomán a szennyvízcsatornából történő energianyerés sémáját.

3. ábra A szennyvíztisztító telep vízvonalának fajlagos energiamérlege (Christ, et al. 2007) után

Megjegyezzük, hogy a 3. ábrán szereplő technológiai séma figyelmen kívül hagyja a szennyvízátemelő és a mechanikai előtisztítás villamosenergia igényét, mely az átemelés módjától és teljesítményétől, valamint az előtisztítás mértékétől függ, és kb. 6-10 kWh/(LE·a) fajlagos energia felhasználását jelenti. Energiagazdálkodás a csatornázás területén Megemlítést érdemel az energia-gazdálkodás a csatornázás területén is. A csatornázásban, a csatornázási rendszertől függ a legnagyobb energia-igényt jelentő – a vizek gazdaságos szállítását biztosító – átemelés. Az átemelés energia-igényének átfogó vizsgálata – annak ellenére, hogy hazánkban a csatornázás zömmel síkterületen létesült – nem történt meg. Még az un. regionális rendszerekben – ahol a szennyvizek több km-re történő szállítása megkérdőjelezi az energiafogyasztás gazdaságosságát – sem történtek energia-gazdálkodási számítások. Hiányos, és gyakran nem objektív a gravitációs, és kényszer áramoltatású – vákuumos és nyomás alatti – rendszerek értékelése is.

4. ábra A szennyvízcsatornából történő energianyerés sémája (Christ, et al. 2010) nyomán

A hőenergia-nyerés gazdaságosságát a következő feltételek biztosítják: a) legalább 15 ℓ/s lefolyás a csatornában, b) a szennyvíz hőmérsékletének megfelelősége a szennyvíztisztító telepen, c) minimális hőigény 150 kW, d) a csatorna és az épületek távolsága általában 100 m, nem beépített területen 300 m.

6 Az energiagazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken Az energiagazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken az említett telepméreten, és technológián (pl. csepegtetőtestes, tárcsás merülő testes, különböző eleveniszapos, utótisztítási, stb.) túl a telep kihasználtságától (alulterhelt, túlterhelt) valamint a magassági elrendezésétől, az alkalmazott gépek típusától és minőségétől, az irányítástechnika színvonalától és az iszapkezelés, valamint elhelyezés módjától is függ. A szennyvíztisztító telepen az energia megtakarítás zömét (~70 %-át) a biológiai tisztításban és az iszapkezelésben lehet elérni. További megtakarítást (kb. 20 %-ot) a mechanikai tisztítási lépcső és az épületek területén kell keresni. A szennyvíztisztító berendezések energiaoptimálása mellett közel 10 %-os megtakarítás érhető el – kihasználva a törvények adta lehetőségeket – az energiaellátási szerződések optimalizálásával (Garai, 2005). Néhány javaslat az energiamegtakarításra a szennyvíztisztítási technológiákon belül. Mechanikai előtisztítás Telepi átemelő A nagyobb szennyvíztisztító telepeken − robusztus kivitele, kevés meghibásodása miatt − közkedvelten alkalmazott csigaátemelő hatásfoka energetikai szempontból idővel kedvezőtlenné válhat A csigák cseréjével és a hozamhoz igazított működésével a hatásfok növelhető lehet. Az átemelő szivattyúk működésének az érkező szennyvízhozam ingadozásával történő összehangolásával is energia megtakarítások érhetők el. Rácsok A korszerű szennyvíztisztító telepeken a szagemisszió legnagyobb forrása a rácsépület, melynek szennyezett levegőjét – elszívást követően – tisztítani kell. Amennyiben nem az egész épületből, hanem csak a zárt rácsműtárgyból történik a levegőelszívása, jelentős áram megtakarítás érhető el. Levegőztetett homokfogók A levegőbefúvás főfeladata a homokfogón átáramló szennyvíz rotációs mozgásának biztosítása. Erre elegendő a homokfogó hosszának első kétharmadát levegőztetni. Így érhető el energia-megtakarítás, melynek kedvező mellékhatása az oxigén koncentráció csökkentése a szennyvízben, a technológiai sorban következő (pl. anaerob/anoxikus ) műtárgyban. Biológiai tisztítás Az oxigénellátást szolgáló levegőztetés, a recirkuláció és a keverés teszik ki a szennyvíztisztítás elektromosenergia fogyasztásának több mint felét. Az említett folyamatok gépi berendezéseinek hatásfokát célszerű elsősorban vizsgálat tárgyává tenni. Például a korábban használt nagyobb teljesítményt felvevő gyorskeverők helyett előnyben részesíteni a lassúkeverőket. A technológiai intézkedések közül, melyek a vízvonalon energia megtakarításhoz vezetnek, érdemes megemlíteni az

HÍRCSATORNA

2012. 7–8.

a) iszapkor szükséges mértékre csökkentést, b) eleveniszapos medence iszapkoncentrációjának összehangolását a terheléssel, és a szennyvíz hőmérsékletével, c) nagyobb mértékű alulterhelés esetén medence, vagy medence csoportok kiiktatását, d) a b) megoldása után, az iszap- és nitrátrecirkulációt is célszerű összehangolni, ami nemcsak energiamegtakarításhoz, hanem az üzembiztonság fokozásához is vezet, e) a korábban megépített telepek tervezésekor a biztonságos eredmény eléréséért általában nagyobb gépeket terveztek be, ezeknek kiváltását, f) a múltban tervezett eleveniszapos medencék O2 szintről történő szabályozásának lecserélését. Energiagazdálkodás az iszapkezelés és elhelyezés területén Az iszapkezelés során megtermelhető megújuló energia nem jelentős az országos villamosenergia termeléshez képest. Például Németországban (DWA 2010) ez az érték 2006-ban 1,1 %-ot tett ki. Ennek ellenére a szennyvíztechnika energia kérdéseivel szükséges foglalkozni. Itt döntő jelentőségű az iszapstabilizáció jellege, mely szorosan összefügg a szennyvíztisztító telep kapacitásával. Korábban említettük, hogy az energiamegtakarítás zömét a biológiai tisztításban és az iszapkezelésben lehet elérni. Az iszapvonalon történő iszapkezelés célja a szennyvíziszap térfogatának csökkentése, stabilizálása és a maximális biogáz produkció elérése. Aerob stabilizálás esetén fontos, hogy az szimultán-, vagy elkülönített stabilizálással valósul-e meg. Az elkülönített stabilizálás energiaigénye kedvezőbb, de megvalósítása technológiai problémákat (bűzképződés) vethet fel. Anaerob stabilizálás – rothasztás esetén döntő a szennyvíztisztító telep kapacitása. Korábban hazánkban a rothasztás gazdaságossági határának az 50  000 LE telepterhelést tekintették. E kérdésre a későbbiekben még visszatérünk. Az 5. ábrán a szennyvíztisztító telep iszapvonalának fajlagos energiamérlegét tüntettük fel (Christ, et al. 2008) után. Az eleveniszapos berendezés ideális energia igényét a telepnagyságrendek szerint, (Müller, et al. 1999) alapján a 2. táblázat mutatja be. Szennyvíztisztító telepek nagyságrendje [LE] Összes energiafogyasztás

5 000 ig

10 000 ig

30 000-ig

100 000 –ig > 100 000

C+N, rothasztás

-

30

26

23

C+N szimultán stabilizálás

41

35

31

-

-

Hőenergia ellátás aránya

-

95 %

97 %

98 %

99 %

kWh/(LE*a) 20

2. táblázat Az eleveniszapos berendezés ideális energia igénye a telepnagyságrend szerint

7

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

5. ábra A szennyvíztisztító telep iszapvonalának fajlagos energiamérlege (Christ, et al. 2008) után

(Kroiss, et al. 2009), Lindtner adataira hivatkozva az aerob stabilizálást végző 47 osztrák szennyvíztisztító telepen (kapacitás 20 000 – 1 millió LE), a fajlagos energiafogyasztás 39 kWh/(LE*a)-ben, az anaerob stabilizálással (rothasztással) üzemelőkön pedig 29 kWh/(LE*a)-ben adja meg. Néhány szabály, melyet a rothasztás fö célja – stabilizálás és mennyiség csökkentés, valamint maximális gázhozam elérése – érdekében kell betartani (Christ, et al. 2008), (Oláh et al. 2010): ▶▶ a rothasztóba betáplálásra kerülő nyers- és fö­ lösiszap lehetséges maximális víztelenítése a rothasztó hőigényének csökkentése érdekében, ▶▶ a rothasztót teljes elkeverésű reaktorként kell üzemeltetni, a rothasztó ülepítésre alkalmatlan, ▶▶ a rothasztóban – a mezofil biocönózis legnagyobb aktivitása érdekében – 37-40 oC hőmérsékletet kell tartani,

▶▶ két rothasztó tornyot − túlterhelés esetén (ha az első toronyban a tartózkodási idő 16 nap alá csökken) − célszerű soros kapcsolásban üzemeltetni, ▶▶ a rohasztókat − tartalék kapacitása esetén − célszerű vendégrothasztóként (Co-rothasztóként) üzemeltetni ▶▶ az aerob stabilizáló telepek víztelenített iszapját célszerű − megfelelő szabad rothasztó kapacitású − szomszédos telepre szállítani, és ott kezelni a gazdaságossági szempontok betartásával. Az iszapvonali megtakarítások mellett energia-megtakarítások érhetők el a szennyvíztisztító telep hőtechnikai optimalizálásával. A szóba jöhető megoldások: –– a fúvók hulladék hőjét felhasználni, pl. az üzemi épületek fűtésére, –– felhasználni a szennyvíz − 1,2 kWh/(m3*K) − hőtartalmát az üzemi épületek fűtésére, a közelben lévő épületek hőellátására (Christ, et al. 2008), az iszap szárítására, télen a medencék járófelületeinek fűtésére.

8 Szimultán – aerob iszapstabilizálás átállítása anaerob iszapstabilizálásra Az energiamegtakarítás további lehetősége a szimultán iszapstabilizálással működő szennyvíztisztító telepek átállítása anaerob iszapstabilizáló telepre (Schreff, 2010). Itt a legnagyobb előny akkor érhető el, ha a szimultán iszapstabilizáló szennyvíztisztító telep túlterhelt és felújításra szorul. Hazánkban több ilyen teleppel találkozunk. Napjainkban a (Gretzschel, et al. 2012) beszámolója szerint az NSZK-ban a rothasztó alkalmazásának határát a korábbi 30 000 LE terhelési kapacitásról 10 000 LE terhelési kapacitásra szállítják le, hogy a szervesanyagban lévő energiának egy részét visszanyerjék. A 6. ábrán bemutatunk (Gretzschel, et al. 2012)) nyomán egy 20 000 LE terhelésű szennyvíztisztító telep működési hossz-szelvényét, az A) jelű ábrarészen az aerob iszapstabilizálással (átalakítás előtt), a B) jelű ábrarészen pedig az anaerob rothasztással (átalakítás után).

A) ábrarész Eleveniszapos tisztítás aerob iszapkezeléssel Primér energiaigény: 85 kWh/LE·a

B) ábrarész Eleveniszapos tisztítás anaerob iszapkezeléssel Primér energia igény: 37,5 kWh/LE·a

6. ábra 20 000 LE terhelésű szennyvíztisztító telep működési hosszszelvénye A) átalakítás előtt és B) átalakítás után

Az ábrából látható, hogy az átalakítás elkerülhetetlen beavatkozásai; előülepítő (szükség esetén átemelő), rothasztó a hozzá tartozó gépi elősűrítő, gáztároló, blokk fűtőerőmű megvalósítása. Megjegyezzük, hogy az eleveniszapos medence térfogatának kb 40 %-ka más funkcióra felhasználható. Az átalakítás minden egyes szennyvíztisztító telepen egyedi megoldást igényel. Az iszapelhelyezés energia-igénye Az iszapelhelyezés energia-felhasználása elsősorban az iszap szállításakor jelentkezik, ahol döntő a szállítási tá-

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

volság és az iszap szárazanyag tartalma. A mezőgazdasági elhelyezés esetében az előző szempontokhoz még csatlakozik a stabilizálás szükséges mértéke is. Energia-optimalizálás a szennyvíztisztító telepeken A szennyvíztisztító telepek energiaoptimalizálása előzetes feltételeinek összefoglalása (Christ, et al. 2008), (Dulovics 2009), (Licskó, et al. 2009), (Garai, 2006, 2009): ••a berendezések terhelésének és üzemi adatainak, valamint a fogyasztók legalább egy éves adatainak felvétele, ••az üzemi adatok között az egyes energia felhasználó egységek fogyasztásának mérése elengedhető, (ehhez a műszaki feltételek ma már (adottak) megteremthetők, ••az energia adatok és a tömegáram kapcsolatának mérlegelése, ••a várható fajlagos adatok összehasonlítása a meglévő adatokkal, ••az optimalizálási intézkedések levezetése különböző szcenáriók szerint: –– a lakosság-, és az ipar várható fejlődése, –– a klímaváltozás, –– idegenvíz menedzsment, –– jogi keretfeltételek, ••a költség - haszonelemzés, ••az intézkedések összetett alkalmazása. A szennyvíztisztítás energetikai optimalizálási munkáit (a külföldi szakirodalom egybehangzó véleménye szerint) nem az üzem dolgozóinak kell megvalósítani, mert –– az üzem dolgozóinak általában nincs szabad munkaideje ilyen kiterjedt elemzésre, –– tapasztalatai és mintái a gazdasági értékelésére, –– más szennyvíztisztító telepek értékeinek ismerete összehasonlító elemzés céljából, –– külső tanácsadó jelenléte, akinek jobb az érdekérvényesítő képessége, mint a belső személynek. A külföldi tapasztalatok bizonyították, hogy a szennyvíztisztító telep optimalizálása az energiamegtakarítás és az abból származó klímavédelem mellett az üzemstabilizálást, valamint a tisztítási eredmény javulását is eredményezte. A szennyvíztisztító telepek jövőbeli energia optimalizálásának eszközei lehetnek a nap-(fotovoltanikus napkollektor), a szél- és a szennyvíz hőkapacitásának hasznosítása is. Az energiaoptimalizálás hazai lehetőségei A hazai lehetőségek megegyeznek a „Az energia-gazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken” és a „Szimultán iszapstabilizálás átállítása anaerob iszapstabilizálásra” című fejezetekben foglaltakkal. Tekintettel arra, hogy a szennyvíztisztító telepek energiagazdálkodásával csak a konkrét telepen lehet foglalkozni, e fejezetben elsősorban a szimultán iszapstabilizálás anaerob stabilizálásra történő átállításával foglalkozunk.

9

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Hazai – nagyobb, mint 2 000 LE kapacitású – szennyvíztisztító telepekről, és a meglévő rothasztókról kimutatást készítettünk (Juhász 2011), melyet a 3. táblázat foglal össze. Megjegyezzük, hogy a kisebb, mint 2 000 LE kapacitásban is már megépült több mint 200 szennyvíztisztító telep. Nagyságrendi kategória

Szennyvíztisztító telepek száma

LE

Meglévő rothasztók száma db

2 001 – 20 000

341

2

20 001 – 50 000

68l

9

50 001 - 100 000

21

5

> 100 000

26

9*

Összesen

456

25

*Budapesten három,

3. táblázat A nagyobb, mint 2 000 LE kapacitású szennyvíztisztító telepek, és azok rothasztóinak száma

A táblázatból kitűnik, hogy az összesen 25 rothasztóból 14, a nagyobb, mint 50  000 LE kapacitású szennyvíztisztító telepen üzemel. Ez a tény teljességében megfelel annak – a 90-es előtt érvényes – ökölszabálynak, „hogy a rothasztás csak az 50 000 LE kapacitást meghaladó szennyvíztisztító telepen lehet gazdaságos”. Csakhogy a rendszerváltástól eltelt több mint 20 év alatt, teljességgel megváltoztak az árak és különösen az energiahordozók árviszonyai, valamint a szennyvíztisztítás technológiai feltételei, lehetőségei, és a tisztítási követelmények. Ideje megtenni azokat az intézkedéseket, melyekkel áttörést érhetünk el a szennyvíztisztító telepek energiagazdálkodásában, Becslések szerint az összes szennyvíziszap ~ 48 %-a, a legnagyobb 30 szennyvíztisztítóban keletkezik. További ~ 45 % a legnagyobb ak 40 km-es körzetén belül és csak a maradék ~ 7 % a 40 km-es körzeten kívül (Patziger, et al. 2009). A 7. ábrán (10. oldal) ábrázoltuk a meglévő rothasztókat és azok 20 km-es körzetét, ahonnan akár nyers, akár sűrített iszap beszállítása megoldható. Az ábra jól mutatja a rothasztóval működő szennyvíztisztító telepek egyenlőtlen eloszlását az ország területén. Érintetlen terület Dél-Dunántúl, Dél-Nyugat Duna-Tiszaköze, valamint a Miskolc – Szolnok – Békéscsaba háromszög. Visszatérve a fenti becsléshez, még tíz szennyvíztisztító telepen kell rothasztót építeni. Amennyiben megvizsgáljuk a nagyságrendi kategóriákat, ezt a tíz telepet a > 100 000 lakos, ill. az 50 000 – 100 000 lakos kategóriában meg is találjuk.

Ezek a nagyságrendi kategóriák szerint: > 100 000 lakos – Miskolc,* – Pécs,** 50 000 – 100 000 lakos – Szolnok, – Tatabánya – Kaposvár, – Eger, – Dunaújváros, – Nagykanizsa*, – Érd*. Értesülésünk szerint ** a rothasztó építése már folyamatban van, **a rothasztó építésére pályáznak. Megjegyezzük, hogy ha a felsorolt városokban megépítjük a rothasztókat csak a rendszerváltás előtt érvényes ökölszabálynak teszünk eleget („a rothasztás csak az 50 000 LE kapacitást meghaladó szennyvíztisztító telepen lehet gazdaságos”). Ezt a szemléletet már meghaladtuk. A meglévő 23 működő rothasztóban összesen 3  142 ezer lakos iszapját lehet rothasztani, a javasolt 10 városban pedig 1 116 ezerét. (Az összeg – 4 258 ezer lakos – már közelíti a becsült 48 %-ot.) Első ütemben, az előzőkben felsorolt tíz városban javasolható a rothasztók megépítése. A második ütemben célszerű megvalósítani a rothasztást a 30 000 lakosszámot meghaladó városokban. Ezek lehetnek: –– Salgótarján, –– Baja, –– Cegléd, –– Szekszárd, –– Kazincbarcika, –– Pápa, –– Gyula, –– Orosháza,** –– Szentes, –– Mosonmagyaróvár**. Természetesen javaslatunk csak a település nagyságát vette figyelembe, A részletek kidolgozásakor a korábban említett egyéb (vonzáskörzet, szennyvíztisztító telep állapota, műtárgyai, csurgalékvíz kezelés, stb.) szempontokat is figyelembe kell venni. Az idézett német szakirodalom (Christ, et al. 2007) szerint az aerob stabilizálás átállításával anaerobra (rothasztásra) megtakarítható fajlagos elektromos energia értéke (lásd! 3. ábra) 47,5 kWh/(LE*a). Tehát első ütemben évente megtakarítható 19 348 650 kWh, (30 Ft/kWhval számolva), vagyis 0,58 milliárd Ft.. Ez a pénz nem hullik az égből. Tenni kell érte: pályázni, építeni, üzemeltetni stb., azonban az biztos, hogy – az energiaáraktól függően – a beruházás messze tíz éven belül megtérül.

2012. 7–8.

7. ábra Magyarország meglévő rothasztói és 20 km-es körzetük

10 HÍRCSATORNA

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Összefoglalás Cikkünkben áttekintettük a szennyvíztechnika energetikai kérdéseit általában, és alkalmazva azt a hazai viszonyokra. Javaslataikkal közelebb kerülhetünk a napjaink célkitűzéséhez: ami a minimális energiafogyasztás a szennyvíztisztító telepeken. A szennyvíztisztításban előttünk járó országokban a jövő időszakra két cél megvalósítását tűzik ki (Sievers, et al. 2010): ▶▶ egy közelebbit – energia önellátó szennyvíztisztító telep, és ▶▶ egy távolabbit - energiát és tápanyagot termelő szennyvíztisztító telep. Mindkét cél eléréséhez reális, mindenre kiterjedő iszapkezelési stratégiát, gazdasági és morális hátteret, valamint sok - sok munkát kell a szakmának befektetni.

Felhasznált szakirodalom: Bányai, Zs., Thury, P,.Kárpáti, Á. (2009) Energiahatékonyság a szennyvíztisztításnál „Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban” MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, 2009. május 26-27. Boda, J., Székelyhidi, K. (2005): Energianyerés, rothasztás, HÍRCSATORNA november, december, pp.5-9. Bongards,M. (2000): Kommunális szennyvíztisztító telepek energiafogyasztása a biológiai lépcső oxigéntartalmának függvényében, HÍRCSATORNA július, augusztus, pp.15-20. Christ, O., Mistsdoerffer, R. (2008): Regenerative Energie nutzen – Warmequelle Abwasser, Sonderdruck aus wwt-wasserwirschaftwassertechnik, 5, pp.:8-12. Christ, O., Mistsdoerffer, R., Armando J. (2010): Wärme aus Abwasser, wwt-wasserwirschaft- wassertechnik, 9, pp.:8-15. Dulovics, D. (2009): Energia-gazdálkodás a szennyvíztechnikában, Összefoglaló előadás, „Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban” MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, 2009. május 26-27. DWA (2010): Energiepotenziale in der deutschen Wasserwirtschaft – Schwerpunkt Abwasser, Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft und Abfall e. v. Garai, Gy. (2005): Megújuló energiaforrások kihasználása a szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA, november, december, pp.3-4. Garai, Gy. (2006): Szennyvíztisztító telepek energiakérdései, energiaellátás és automatizálás, HÍRCSATORNA, november, december, pp.2-5. Garai, Gy. (2009): Energianyerési lehetőségek a szennyvíztisztításban, Előadás, „Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban” MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, 2009. május 26-27. Gretzschel, O., Schmitt, T. G., Hansen, K., Siekmann, J., Jakob, J. (2012): Schlammfaulung statt aerober Stabilisierung, wwtwassrwirschaft- wasertechnik, Nr. 3, pp.27-33. Gretzschel, O., és Schmitt, T. (2012): Schlammfaulung statt aerober Stabilisierung – Trend der Zukunft? – Fachtagung an der TU Kaiserslautern KA Korrespondenz Abwasser • Abfall, Nr.6. pp.558-540. Grünebaum, Th., Evert, T. (1999): Összehasonlító elemzés a szennyvíztisztító telepek energiafelhasználásáról, HÍRCSATORNA november, december, pp.20-25.

11

Hajdu, Gy. (2005): Hőtermelés szennyvízből, HÍRCSATORNA november, december, pp.10-13. Hódi, J., Boda, J. (2006): És akkor mit csináljunk az élelmiszeripari hulladékokkal ? I. HÍRCSATORNA május, június, pp.15-19. II. HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp. 9-13. Hódi, J., (2011): Szennyvíziszap – biogáz – biometán üzemanyag, HÍRCSATORNA, január, február, pp.13-16. Juhász, E. (2008): Települési szennyvíziszap-agglomerációk kialakításának optimalizálása több szempontú értékelési módszer felhasználásával, HÍRCSATORNA, július – augusztus, pp. 3-9. Juhász, E. (2010): Az iszapkezelés és –elhelyezés helyzete és megoldási lehetőségei a < 20 000 LE településeken, HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp.10-11. Juhász, E. (2011): A szennyvíztisztítás története, Magyar Víziközmű Szövetség, Budapest, (Melléklet). Kárpáti, Á., Pitás, V., Reich, K., (2010): Energiahasznosítás az intenzív anaerob szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA július, augusztus, pp.3-9. Kroiss, H., Svardal, K. (2009): Energiebedarf von Abwassereinigungsanlagen, Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, 11-12. pp:170-177. Merkblatt DWA M-114, (2009): Energie aus Abwasser – Wärmeund Lageenergie, Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall e. V., HeneffMitsdoerffer, R., Christ, O. (2008): Optimierung von Kläranlagen Energiepotenziale erkennen und nutzen, Sonderduck aus wwtwassrwirschaft- wasertechnik 5, pp.:1-7. Müller, A. et al. (1999): Handbuch Energie in Kläranlagen, 9/1999. Németh, G., Kárpáti, Á. (2009): Anaerob iszaprothasztás intenzifikálása ultrahanggal, Négy év üzemi tapasztalatok a Bambergi tisztítóműben, HÍRCSATORNA május, június, pp.15-21. Oláh. J., Palkó, Gy., Szilágyi, M., Barabás, Gy., Gyarmati, I., Tuba, L. (2010): Rothasztók üzemeltetése, HÍRCSATORNA május, június, pp.3-12. Öllős, G., Oláh, J., Palkó, Gy. (2010): Rothasztás, Magyar Víziközmű Szövetség, Budapest. Patziger, M., Boda, J. (2009): Iszapkezelési technológiák szerepe a telepek energia gazdálkodásában, Előadás, , „Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban” MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, 2009. május 26-27. Schreff, D. (2010): Anaerobe Schlammstabilizierung, Wasserwirtschaft, Wassertechnik - 2010. október, pp.13-16. Schröder, M. (2007): Klärschlamm als Energiaträger, KA – Korrespondenz Abwasser, Abfall, 2007. 10. pp. 1035-1040. Sievers, M., Bormann, H. (2010): Die energieautarke Kläranlage, Wasserwirtschaft, Wassertechnik - 2010. szeptember -. 09. pp.1621. Sütő, V., Homola, A. (2008): Szennyvíziszap hasznosítás, elhelyezés jelene és jövője Magyarországon, BÁCSVÍZ Zrt. Csatornaszolgáltatási Ágazat, Tanulmány. Thury, P. (2009): Az anaerob iszaprothasztást után keletkező iszapvíz minősége, és annak hatása a tisztítás főágára, Doktori (Ph.D.) értekezés, Pannon Egyetem Környezetmérnöki Intézet, Veszprém. Thury, P., Kárpáti, Á., Reich, K., Pitás, V. (2010): Üzemeltetési tapasztalatok a hazai szennyvíziszapok rothasztásánál, HÍRCSATORNA, szeptember, október, pp.3-8. Zsabokorszky, F. (2009): Energia megtakarítás a Dombóvári Vízműnél, Előadás, „Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban” MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, 2009. május 26-27.

12

HÍRCSATORNA

2012. 7–8.

A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról KÁDÁR IMRE és DRASKOVITS ESZTER – MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest

Bevezetés A szennyvíz érték. Ez a megállapítás nem újkeletű. Már a csatornázás kezdetén (Juhász 2008) elődeink felismerték a szennyvízben található értékeket, elsősorban a szervesanyagot. Napjainkban már a szennyvíz ásványi elemtartalmának konkrét, pénzben kifejezhető értékei is ismertek. Ezeket – a 91/271 EGK Irányelv által a tisztított szennyvízre előírt, és az ország egészére becsült összes napi tisztított szennyvízére vonatkoztatva – az 1. táblázat szemlélteti. Jellemző

A szennyvíz előírt határértéke*

Anyag, ill. elemhozam

Fajlagos pénzbeli érték

Napi értékhozam

Tisztított szennyvíz becsült napi hozama: 700 000 m3/d mg/l

t/d

eFt/t

eFt/d

öN

15

10 500

250

2 625 000

öP

2

1 400

641

897 400

* A szigorított, 2013-ban hatályba lépő EU Irányelv szerint a tisztított szennyvíz öN-tartalma maximálisan 10 mg/ℓ lesz a jelenlegi 15 mg/l helyett, az öP pedig 1 mg/l a jelenlegi 2 mg/l helyett.

1. táblázat Magyarország napi összes tisztított szennyvize ásványi elemtartalmának értékei

A táblázat jól mutatja milyen, pénzben is kifejezhető értéket jelent a szennyvíz. Ezen érték bemutatására vállalkoztunk jelen tanulmányunkkal, melyben példaként elemezzük – (BKSZT 2011) alapján – a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepre befolyó és elfolyó víz, valamint a keletkező szennyvíziszap ásványi elem és műtrágya pénzbeli egyenérték forgalmát 2010-ben. A szennyvizek jellemzői és becsült N, valamint P hozamuk műtrágya pénzbeli egyenértéke A BKSZT átlagos vízforgalma 2010-ben 102 millió m3/a volt (BKSZT 2011). A fogadott, biológiailag tisztított és a megkerülő vezetéken a Dunába bocsátott tisztított szennyvíz minőségi jellemzőit, valamint az előírt határértékeket az 2. táblázat tekinti át. Megállapítható, hogy a KOI, a BOI5, öLA és az NH4-N koncentrációja 2-3 nagyságrenddel csökkent a biológiai tisztítás során. Az összes N és P koncentráció szintén az eredetinek a töredékére esett vissza. A nitrifikáció előre haladt. A Dunába bocsátott vízben nőtt a KOI, BOI5, öLA és némileg az NH4-N mennyisége. Az elfolyó víz tartalmazhat ugyanis bizonyos mértékig tisztítatlan, a megkerülő vezetékre továbbított szennyvizet is. A betartandó határkoncentrációkat csak a biológiai tisztítással kell elérni, de a Dunába engedett víz ezt is teljesíti.

Minőségi Mértékparaméter egység KOI BOI5 öLA NH4-N NO3-N öN öP

mg/l

Fogadott szennyvíz

Biológiailag tisztított

379 226 217 29,2 0,3 40,4 5,1

38 12 9 1,3 8,1 11,1 1,1

Dunába be­ bocsátotttisztított víz

Határértékek

56 22 24 2,1 5,3 11,4 1,1

125 25 35 5 17 30 2

2. táblázat A fogadott, biológiailag tisztított és a megkerülő vezetéken Dunába kibocsátott tisztított szennyvíz minőségi jellemzői 2010-ben, valamint a betartandó határértékek

A szennyvíztisztítási technológiai különböző vegyszereket használ. Elsősorban FeCl3-ot, melynek mennyisége meghaladhatja a 3000 t-át évente. Szükséges ez a foszfor vasfoszfátként való kicsapásához és a kolloidok koagulációjához a víztelenítés előtt, továbbá a termelődő biogáz szulfid tartalmának csökkentésekor is használatos. A NaOH (129 t), NaOCl (111 t), NaCl (6 t), H2SO4 (4 t), KOH (kb. 1 t), H3PO4 (kb. 0,5 t) szintén a vegyianyag repertoár része, amit főként a kémiai szagtalanítás igényel. A befolyó szennyvíz N és P tartalmát, elemhozamát és műtrágya egyenértékét a 3. táblázat szemlélteti. Mért jellemző

öN öP

A szennyvíz összetétele*

Anyag, ill. elemhozam

Fajlagos érték

Éves értékhozam

mg/l

t/a

eFt/t

eFt/a

40

4 073

250

1 018 250

5

509

641

326 269

NH4-N

29,2

2 973

250

743 250

NO3-N

0,3

31

250

7 750

304

250

751 000

Ásványi-N összesen *Befolyó szennyvíz: 101.816.949 m3/a

3. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) befolyó szennyvíz becsült ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011)

Látható, hogy a 2010-ben érkező, kereken 102 millió m3 szennyvíz átlagosan 40 mg/l N-t tartalmazott, amely 4.073 t N-hozamnak felel meg. A jelenlegi árakon számolva 250 eFt/t a N hatóanyag ára. A szennyvíz tehát 1 milliárd Ft körüli értékű N-tápanyagot, valamint 641 eFt/t elemi P fajlagos műtrágya egyenértékkel számolva (5 mg/l P-tartalom, 509 t P-hozam) még 326 eFt értékű P-tápanyagot jelenthet. Nem becsülhető, illetve nem ismert a K, Ca, Mg, S makroelemek, illetve az esszenciális mikroelemek éves hozama és tápértéke.

13

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Megemlíthető, hogy a hazai (Vermes, 2003) és nemzetközi (Schmidt, 1997) tartamkísérletek tanúsága szerint a szerves-N egy része a mikrobiális bomlás, feltáródás nyomán elveszhet, a levegőbe elillanhat. Az ásványi NH4-N és a NO3-N formák azonban így is 751 millió Ft-ot képviselhetnek. A 38%-os N-tartalmú NH4/NO3 műtrágyában a N-hatóanyag ára 250 eFt/t, tehát indokolt a szennyvíz N-hozamát és műtrágya egyenértékét ilyen módon becsülni. A Dunába bocsátott tisztított szennyvíz mennyisége 2010-ben elérte kereken a 105 millió m3-t. Ez több mint a beérkező szennyvíz tömege, mert hozzáadódik a telepre hulló csapadék és a szennyvíztisztítási technológia során felhasznált víz mennyisége is. Az eredetihez képest az elfolyó vízben az összes-N közel az 1/4-ére, az összes-P az 1/5-ére csökkent. Az ásványi N-formák koncentrációja pedig nagyságrenddel hígult. A Dunába bocsátott tisztított víz azonban még így is – számításaink szerint – 200 millió Ft ásványi, illetve 300 millió Ft öN, valamint 74 millió Ft öP műtrágya-egyenértéket jelenthet. Ez a P-mennyiség hozzájárulhat a befogadó Fekete tenger torkolatának eutrofizációjához (4. táblázat). Elfolyó víz* összetétele

Anyag, ill. elemhozam

Fajlagos érték

Éves értékhozam

mg/l

t/a

eFt/t

eFt/a

öN

11,4

1 198

250

299 500

öP

1,1

116

641

74 356

NH4-N

2,1

221

250

55 250

557

250

139 250

778

250

194 500

Mért jellemző

NO3-N

5,3 Ásványi-N összesen

* Elfolyó tisztított víz: 105.064.619

m3

4. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) elfolyó víz ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011)

A termelődő szennyvíziszap jellemzői és trágyaértéke A Telepen termelődő víztelenített szennyvíziszapból, tájékozó jelleggel, két mintát kértünk a Telepen történt látogatás (Víz világnapja 2012) alkalmával. Az iszapot az MTA AKT TAKI ICP laboratóriuma vizsgálta. Az iszap általános jellemzőit a 5. táblázatban foglaltuk össze. A víztelenített iszap 27% szárazanyagot tartalmazott. A szárazanyag 45%-a –közel fele – volt szervesanyag. A szerves-C 26%-ot, az öN 4,26%-ot képviselt, a C/N aránya 6 körülinek adódott. A szűk C/N arány elméletileg az iszap gyors feltáródására is utalhat. De ez csak szabadföldi tartamkísérletekben állapítható meg. Fontos volna ilyen kísérlet során monitoring jelleggel nyomon követni a

különböző szennyvíziszap dózisok hatására a talajban lezajló folyamatokat (lebomlás, mineralizáció, kilúgozás, megkötődés, növényi felvehetőség). Meghatározni, hogy az iszapterhelés milyen mérhető változásokat okozhat a talaj „összes” és oldhatóbb, mobilis elemtartalmában. Továbbá vizsgálni a szennyvíziszap-terhelés hatását a kiválasztott tesztnövény ásványi összetételére, valamint a növényi fejlődésre, termésre is. Mértékegység

*Iszap légszárazanyagban

Nyers iszapban (27% sz.a.)

Nyers (30 t/ha) iszapterhelés kg/ha

Szervesanyag

%

45

12

3 600

Szerves-C

%

26

7

2 100

öN

%

4,26

1,15

345

Összes só

%

1,65

0,45

135

Szervetlen só

%

0,27

0,07

21

Mért jellemzők

C/N arány

6,1

NH4-N

mg/kg

NO3-N

mg/kg

3104 38

838 10

25 0,3

*AL-P2O5 8218 mg/kg, AL-K2O 1385 mg/kg

5. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT) víztelenített kommunális szennyvíziszap egyéb jellemzői a légszárazanyagban és a 30 t/ha iszapterhelés (BKSZT 2011)

Az „összes só” 1,65%-ot, a szervetlen só 0,27%-ot mutatott. Az iszap gazdag N-ben, az istállótrágya átlagos N-készletét mintegy kétszeresen múlhatja felül. A N főként szerves formában van. Az összes ásványi N a N-készlet mindössze 7%-át teszi ki. Az ásványi formák közül dominál az NH4-N forma, a NO3-N elenyésző. Meghatároztuk az iszap ammonlaktát-ecetsavban (AL) oldható P és K tartalmát is. Az AL-oldható K2O men�nyisége 1385 mg/kg, az AL-oldható P2O5 mennyisége 8218 mg/kg értéket adott, a nagy PK-trágyaértéket tükröz. Az 5. táblázatban feltüntettük a szennyvíziszap minőségi mutatóit a természetes 27% szárazanyag tartalmú rothasztott iszapra számolva is. Bemutattuk, hogy egy átlagos szervestrágya adaggal, a 30 t/ha leszántásával milyen terhelés érné a talajt. Egy szegény vagy közepes humusztartalmú homoktalaj szántott rétegének szervesanyag készlete akár 10-20%-kal is javulhatna. A 345 kg/ha-ra becsült összes N egy része, ismeretlen hányada hozzájárulhatna a termesztett növény N-táplálásához. A szervetlen só mennyisége agronómiailag nem számottevő, hasonlóképpen a 25 kg/ha ásványi N is elhanyagolható. Bár 1 t/ha kalászos N-igényét képes volna fedezni. A 6. táblázatban a 2010-ben termelődő kommunális szennyvíziszap tápelemtartalma, elemhozama és műtrágya értéke tekinthető át.

14

Mért jellemző

2012. 7–8.

Keletkezett iszap* elemtartalma,

Anyag, illetve elemhozam

Fajlagos érték

Éves értékhozam eFt/a

%

t

eFt/t

Ca

4,34

635

10

6 350

N

4,26

624

250

156 000

P

3,48

510

641

327 910

S

1,44

211

100

21 100

Mg

0,66

96

10

960

K

0,23

34

240

8 160

Zn

0,11

16

200

3 200

Cu

0,08

12

200

2 400

212

526 080

Együtt

–

2 138

* Keletkező szennyvíziszap: 14.644 t szárazanyag

6.táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen termelődött szennyvíziszap ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011)

A szennyvíziszap mennyisége 16 644 t volt 2010-ben. Az elemtartalma vizsgálataink szerint 4% feletti Ca és N, valamint 3,48% P; 1,44% S; 0,66% Mg; 0,23% K volt. A Zntartalom elérte a 0,11%-ot, Cu-tartalom pedig a 0,08%-ot. Az iszap tehát nemcsak N-ben, hanem P-ban is igen gazdag. K-ban viszont szegény, hisz a standard almos istállótrágya – a szalma alomként való felhasználása miatt – csaknem egy nagyságrenddel több K-ot tartalmazhat. A Zn és a Cu dúsulása ipari szennyező forrásra utalhat. Mindez nem von le az iszap trágyaértékéből, amennyiben a hazai talajok nagy része Zn és Cu elemekben kifejezetten szegény. Az iszap tápelem hozama meghaladta a 2 ezer tonnát, míg a becsült műtrágya egyenértéke a 0,5 milliárd Ft-ot.

HÍRCSATORNA

Az iszapminták átlagos, cc.HNO3+cc.H2O2 feltárással becsült „összes” és NH4-acetát+EDTA oldható elemtartalmát, illetve az összes/oldható frakciók arányát a 7. táblázatban foglaltuk össze. Tájékozódás céljából feltüntettük az 50/2001. (IV.3.) sz. Korm. rendelet szerint az iszapokban és talajokban megengedett maximális koncentrációkat, az évente engedélyezett talajterhelést, valamint a csepeli kommunális nyers szennyvíziszap elméletileg alkalmazható maximális adagját termőföldön. Az adatokból arra következtetünk, hogy a N-szennyezésre érzékeny talajon, ha és amennyiben az iszap N-készlete az első évben ásványosodik és NO3-N formává alakulna, az alkalmazható maximális szennyvíziszap adagja mindössze 15 t/(ha*a) lenne. Amennyiben a terület N-szennyezésre nem érzékeny, a maximális adag 30 t/ha-ra nőhet. Ha az iszap lebomlását a szokásos 3-4 évre tesszük az istállótrágyához hasonlóan, úgy a talaj éves iszapterhelése racionálisan tovább emelkedhetne. A másik limitáló tényező a felhasználás során a Cu-tartalom. Az éves előírt terhelési limit 10 kg Cu / (ha*a), melyet a 47 t/(ha*a) adaggal érnénk el. Az emelkedett Zn-készlet nem jelent komoly korlátozó tényezőt. Az évente maximálisan kijuttatható 30 kg/ha Zn-terhelést csak a 97 t/ ha szennyvíziszap bevitelével érnénk el. Hazánkban évente mintegy 100-120 millió tonna hulladék képződik, melynek csupán 5 %-a minősül veszélyesnek. Az ipari eredetű hulladék aránya csökken, a kommunálisé növekszik. Az ország lakossága csaknem teljeskörűen ellátott vezetékes ivóvízzel, viszont a népesség közel 30 %-a nem csatornázott. Az EU irányelveit és a hazai környezetvédelmi előírásokat figyelembe véve, a csatornázottság nőni fog a jövőben. Növekvő mennyiségű települési szennyvíziszappal kell számolnunk és biztosítani kell a szélesebb körű mezőgazdasági elhelyezést, elkerülve az esetleges talajszennyezést.

Elem „Összes” „Oldható” Iszapokban* Talajban * jele mg/kg % mg/kg mg/kg Fe 51 548 12 063 23 Ca 43 359 20 619 48 N 42 600 7 P 34 790 8 081 23 S 14 404 922 6 Al 8 072 22,0 <1 Mg 6 560 3 491 53 K 2 307 1 508 65 Zn 1 136 387 34 2500 200 Cu 788 14,95 2 1000 75 Na 748 545 73 Ba 295 0,510 <1 Sr 278 61,8 22 Mn 214 44,1 21 Cr 88 0,452 1 1000 75 Sn 68 0,507 1 Ni 66 30,9 47 200 40 Pb 62 4,34 7 750 100 B 26 5,86 23 Co 8,5 1,99 22 50 30 Mo 8,3
Kijuttatható* kg/(ha.a) 170 30 10 10 2 10 0,50 0,20 0,50 0,15 0,1 1

Alkalmazható** t/ha 15 97 47 420 112 599 208 95 238 94 77

7.táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) képződött kommunális szennyvíziszap „összes” (cc.HNO3+cc.H2O2 oldható) és „oldható” (NH4-acetát+EDTA oldható) elemtartalma légszáraz anyagban és alkalmazhatósága termőföldön az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet alapján

15

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Újrahasznosíthatók azok a káros anyagokkal nem terhelt kommunális és ipari eredetű szennyvizek és -iszapok, mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek, melyek a talajba kerülve lebomlásuk és átalakulásuk során értékes tápanyagforrásokká vagy talajjavító anyagokká válnak. Hasznosíthatóságuk akadálya az esetleges nemkívánatos összetétel, nehézfém és toxikus elemtartalom. Éppen ezért minden országban szigorúan engedélyhez kötik és szabályozzák a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználását. Az irányelvek megszabják a hulladékban (szennyvízben, -iszapban) megengedett maximális elemtartalmat, az évente kiadható mennyiséget és az összes terhelést. Vagyis azt, hogy az iszapok ismételt felhasználásával, az évek során maximálisan mekkora koncentráció alakulhat ki a talajban. A Magyarországon érvényes szabályozást az újabb, 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet, a korábbi MÉM Ágazati irányelv MI-08-1735-1990, illetve az MSZ-10509. szabvány foglalja össze. A felhasználásra alkalmas iszapoknál az egyszeri dózist gyakran a N-tartalom limitálja, nem pedig a viszonylag csekély károselemkészlet. Az iszapok összes N-készlete több év alatt lassan hasznosul, ahogy a lebomlás végbemegy. Sajnos kevés adattal rendelkezünk a különböző iszapok N-szolgáltató képességéről, lebomlásuk sebességéről eltérő talajtani, éghajlati, művelési viszonyok között. Megállapítható, hogy a szennyvizek – becsléseink szerint – milliárdos értékű növényi tápelemet tartalmaznak. Hogyan hasznosulhat ez az érték, ha a termőföldön való elhelyezést lehetetlenné tesszük vagy megtiltjuk? A lerakás sem igazi alternatíva. A 2000. évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény célkitűzése, hogy a végleges lerakásra kerülő hulladék mennyisége, és ennek a biológiai úton lebomló szervesanyag mennyisége is csökkenjen. Továbbá a depók kialakítása is költséges, szűkében vagyunk városaink környékén a megfelelő depóhelyeknek, a lerakáshoz az iszapot kezelni/meszezni, vízteleníteni, stb. kell. Az égetés sem problémamentes, a legdrágább megoldás. A légszennyezés miatt külön tisztítani kell a vég-gázokat és a salak elhelyezéséhez külön depó szükséges. A szennyvíziszapok elégetésének általában akkor van létjogosultsága, ha a mezőgazdaság nem fogadja azt, vagy olyan összetevőket tartalmaz, amelyek a hasznosítást nem teszik lehetővé (pl. toxikus). Diez (1980,1982,1992) Németországban javasolta, hogy legyenek kijelölve a nagyvárosok mellett szennyvíziszap elhelyezési kármentesítési területek, ahol „ellenőrzött gazdálkodás” folyhatna. Itt speciális terhelhetőségi és talajszennyezettségi határértékeket lehetne megállapítani. A szerző München város tapasztalataira támaszkodik, ahol 1000 ha-on évente 35 000 t iszap sz.a.-ot adtak ki évtizedek óta a már erősen terhelt területen és közben jelentős termésnövekedést

könyvelhettek el. A tisztítómű 1925-ben nyílt meg az Isar folyó hordalékán képződött terméketlen legelőn, mely a 900 mm éves csapadék ellenére sülevényes, sekély termőrétegű. A pararendzina talaj AB szintje mindössze 18 cm, a 18 cm alatt már a meszes-dolomitos murva alapkőzet található. A terméketlenség fő oka a sekély termőréteg, a víztartó-képesség hiánya. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a BKSZT tervezésekor sem biztosítottak megfelelő területet, ahol az iszapelhelyezés történhetne, minimálisan javasolható lett volna 1000 ha. Megoldandó problémák és ajánlások –– A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ 2001) szerint ezer milliárd Ft-ot meghaladó szennyvízprogram során felesleges tisztító kapacitások épültek az elmúlt években, melyre a lakosság nem képes vagy nem hajlandó rácsatlakozni annak költségei miatt. A szakszerűtlen beruházások környezetkárosítók, kihasználtságuk csekély, vagy feleslegesen épülnek egyes egyedi esetekben. –– Az 50/2001. (IV.3.) sz. “Kormányrendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól” értelmetlenül akadályozza az iszapok használatát termőföldön, növelve az illegális elhelyezés kockázatát. Mielőbbi felülvizsgálata indokolt, mert eltekint a sajátos hazai viszonyoktól és a szakmai érvektől. –– Az előírásokat, jogszabályokat nem értelmezi egységesen a szakhatósági hálózat. Hiányos az adatszolgáltatási és ellenőrzési tevékenység. Az érintett minisztériumok, hatóságok nem is igénylik a szakemberek véleményét. A tervezés fázisában tudományos igénnyel kell a felmérést végezni. Injektálás során pl. indokolatlan a 300 m védőtávolság erdő esetén, de az EU tagországok ilyen védőtávolságokat nem is írnak elő. –– A 170 kg/(ha*a) N-terhelés limitet felül kell vizsgálni. Ez a limit egyébként csak az ország termőterületének mintegy a felén, az úgynevezett nitrátérzékeny talajokra vonatkozik. Az iszap vagy komposzt N-készlete a talajviszonyoktól, gazdálkodástól függően 3-10 év alatt hasznosulhat. A szabadföldi és tenyészedény kísérletek tanulságai szerint akkor is csak részben. A N egy része beépül a talaj tartós humuszanyagaiba. –– Megfontolandó Diez (1982) javaslata, mely szerint szigorúan ellenőrzött gazdálkodás mellett „kármentesítési” területet lehetne kijelölni, ahol üzemi méretű kísérlet folyhatna. Természetesen a hazai szabályozás általános előírásai és határértékei itt nem érvényesülhetnének. Mindenesetre a koncepció vitára bocsátása kívánatosnak látszik.

16 Összefoglalás és javaslatok Összefoglalva elérendő, hogy a toxikus elemekben szegény, fontos makrotápelemekben (N, P, Ca, K, Mg) gazdag szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása a jelenlegi becsült 10 % körüli értékről az EU országokra jellemző 50-80%-os szintre emelkedjen. Ezzel nőhetne talajaink szervesanyag és tápelem készlete, termékenysége, javulhat vízgazdálkodásuk és környezetvédelmi funkcióik. Kulcskérdés a megfelelő szabadföldi tartamkísérletek végzése eltérő fizikai és kémiai tulajdonságú talajokon. A hosszú távú hatások megítéléséhez, a racionális hazai szabályozáshoz elengedhetetlenek. A nemzetközi gyakorlatban elfogadott, hogy a beruházások 2-5%-át alapozó kutatásokra, fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre és a szaktanácsadásra szükséges fordítani. Az üzem eddig nem tett kísérletet az iszap mezőgazdasági bevezetésére. Amint a bevezetőben utaltunk rá, nem folytak e trágyaszerrel átfogó laboratóriumi vizsgálatok, tenyészedény, kisparcellás, illetve nagyüzemi kísérletek. A végtermék – iszap – talajban történő lebomlásának, a talajok és a növények terhelhetőségének hosszú távú, több talajra és növényfajra kiterjedő kísérletes vizsgálata kb. egy évtizedes intenzív munkát igényelhet majd. A végtermék szennyvíziszap, mint szervestrágya agronómiai értékelése elengedhetetlen. Szükséges elvégezni az átfogó laboratóriumi, tenyészedény, szabadföldi és üzemi kísérleteket. Első lépésként sorozat mintavételre volna szükség. Pl. 24 héten át heti gyakorisággal átlagmintákat venni, hogy az iszap összetételének időbeni változásait (szórás, átlag, stb.) megítélhessük. Más lehet az összetétel száraz és csapadékos időszakokban. Hazánkban, sajnos, nem rendelkezünk jól kézben tartott, szabatos tartamkísérletekkel, melyek alapján a szennyvíziszapok és komposztok talajra és növényre gyakorolt hosszú távú hatása megítélhető lenne. Ezért tenyészedény-kísérletet terveztünk a téma vizsgálata céljából. A tenyészedény-kísérletek előnye, hogy kevésbé költségigényesek, és több kezeléssel lehet dolgozni a termőhelyek szennyezése nélkül. Kifejezettebbek a hatások és a növényi elemfelvétel, mert a talaj/gyökér aránya szűk, a gyökerek nem képesek túlnőni a szennyezett rétegen. Viszont nem helyettesíthetik a szabadföldi kísérleteket, hiszen az altalaj befolyását, a klimatikus és gazdálkodási viszonyokat stb. nem vehetik figyelembe. Általában elfogadott, hogy a talajbani folyamatok egy nagyságrenddel rövidebb idő alatt végbemehetnek az „érleléshez” hasonló öntözött körülmények között tenyészedényekben (szervesanyag-bomlás, tápanyagtranszformáció, mikrobiális aktivitás). Az összefüggések feltárására, a lejátszódó folyamatok megismerésére tehát alkalmasak lehetnek. Hazai viszonyaink között talajaink közel fele meszes, fele többé-kevésbé savanyú kémhatású már a

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

szántott rétegben. A talajok kémhatása mellett a talajok kötöttsége, illetve agyagtartalma és humuszkészlete is meghatározó az egyes elemek viselkedése szempontjából. A talajtulajdonságok egész komplexuma változik. Ebből adódóan más lesz az elemek megkötődése, felvehetősége, toxicitása. A kísérletes vizsgálatokat tehát legalább négy talajváltozaton szükséges elvégezni, melyek magukban foglalják a meszes és savanyú, valamint a homokos és kötöttebb talajokat. E célból savanyú és meszes homoktalajokkal, illetve savanyú és meszes kötött talajokkal célszerű beállítani tenyészedénykísérletet és szabadföldi tartamkísérleteket. Ilyen tenyészedényes kísérleteket állítottunk be korábban bőrgyári és városi szennyvíziszappal 1999 – 2001 között. Bár a maximális iszapterheléssel az éves szinten kiadható, illetve engedélyezett Zn-, Cu-, Cr- és Cd-mennyiségeket 10–14-szeresen léptük túl három éven át, a tavaszi árpa átlagos szemtermése közel 5-szörösére, a szalma termése 3,5-szeresére nőtt a kontrollhoz képest a harmadik évben, depresszió nem jelentkezett (Kádár és Morvai 2007; 2008a, b,c, d, e; 2009a, b, c). Szabadföldi terhelési tartamkísérleteket kell beállítani eltérő hazai talajokon, illetve termőhelyeken. E kísérletekben meg kell állapítani az alkalmazható optimális adagokat, a fellépő talajterhelés mértékét, a szervesanyag lebomlásának, illetve az ásványi összetevők felszabadulásának éves mértékét. Hogyan változhat pl. az egyes talajok „összes” és „oldható” elemtartalma egy hosszabb periódus alatt? Továbbá vizsgálni szükséges a szennyvíziszapnak mint szerves trágyaszernek hatását a főbb gazdasági növényeink fejlődésére, termésére, minőségére, ásványi elemtartalmának változására. Hasonló trágyaszerekkel végzett kísérleteink módszertani, agronómiai és környezetvédelmi szempontú eredményeit korábbi munkáink tekintik át (Kádár et al. 2002, 2009; Ragályi és Kádár 2008a,b; 2009). Szükséges volna a szennyvíziszap elhelyezéséhez a megfelelő területet biztosítani. Ideális lenne az 1000 ha körüli mezőgazdasági földterület. Az iszap termékennyé tehetné a tápanyagokban, szervesanyagban szegény savanyú homoktalajainkat. Az Egyesült Államokban az ilyen, nehézfémekkel nem szennyezett „jó” kommunális iszapok felhasználása kiteljesedett. New York város szennyvíziszapját mint trágyaszert külön vonattal szállítják Colorádó és Texas földjeire (Chaney et al. 1997, Chang et al. 1992, Schmidt 1997, Visser 1993, KabataPendias és Adriano 1995, McGrath et al. 1994). Célszerű és elengedhetetlen a BKSZT Telepet iparvágányokkal ellátni és az iszapot vasúton a célterületekre eljuttatni. Egyébként az elmúlt évtizedekben gazdag kísérleti tapasztalat halmozódott fel Magyarországon, ami a különböző eredetű szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön való alkalmazását illeti. A szerzők általában hangsúlyozzák e szerves trágyaszerek fontosságát

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. a talajtermékenység megőrzésében és a költséges műtrágyák kiváltásában (Debreczeni és Izsáki 1985, Izsáki 2000, Izsáki és Debreczeni 1987,1989, Vermes 1989, 1992,1998, 2003).

Felhasznált irodalom 1. 50/2001.(IV.3.) KORM. RENDELETE a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól. Magyar Közlöny. 2001/39:2532-2543 2. BKSZT (2011): Fenntarthatósági Jelentés. Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep. BKSZT. Budapest. 3. CHANEY, R.L. - RYAN, J.A. - BROWN, S.L (1997): Development of the US-EPA limits for chromium in land-applied biosolids and applicability of these limits to tannery by-product derived fertilizers and other Cr-rich soil amendments. In: Chromium environmental issues. 229-295. Eds.: Canali, S. - Tittarelli, F. - Sequi, P. Franco Angeli. Milano. Italy. 4. CHANG, A.C. - GRANATO, T.C. - PAGE, A.L. (1992): A methodology for establishing phytotoxicity criteria for Cr, Cu, Ni and Zn in agricultural land application of municipal sewage sludges. J. Environ. Quality. 21:521-535. 5. DEBRECZENI, I.- IZSÁKI, Z. (1985): Bőrgyári szennyvíziszap hatása a növények elemi összetételére. Növénytermelés. 31:551-559. 6. DIEZ, TH.- ROSOPULO, A. (1980): Schwermetallaufnahme verschiedenen Getreidearten aus hochbelasteten Böden unter Feldbedingungen. Kézirat. 1-8. MTA TAKI. Budapest. 7. DIEZ, TH. (1982): Landwirtschaftliche Klärschlammverwertung in Ballungsräumen, dargestellt am Beispiel der Stadt München. Z. f. Kulturtechnik und Flurbereinigung. 23:149-163. 8. DIEZ, TH. ET AL. (1992): Schwermetallaufnahme und Austrag von extrem belasteten Böden unter Pflanzenbaulicher Nutzung. Lanw. Jahrbuch. 60:51-71. 9. IZSÁKI, Z. (2000): Mezőgazdasági hulladék gyűjtése, ártalmatlanítása hasznosítása. Tessedik Sámuel Főiskola. Szarvas. 10. IZSÁKI Z.- DEBRECZENI I. (1987): Bőrgyári szennyvíziszappal végzett trágyázás hatásának vizsgálata homoktalajon. Növénytermelés. 36:481-489. 11. IZSÁKI, Z. – DEBRECZENI, I. (1989): A bőrgyári szennyvíziszaptrágyázás hatása és utóhatása kalászos gabonákra homoktalajokon. Növénytermelés. 38:231-239. 12. JUHÁSZ, E. (2008): A csatornázás története, MaVíz, Budapest 13. KABATA-PENDIAS, A.- ADRIANO, D.C. (1995): Trace Metals. Chapter 4. In: Soil Amendments and Environmental Quality. Ed.: J.E. Rechzigl. 139-167. Lewis Publischers. Boca Raton-New YorkLondon-Tokyo. 14. KÁDÁR, I. – HÁMORI, V. – MORVAI, B. – PETRÓCZKI, F. (2002): Talajterhelési és szennyezettség határértékek; szennyvíziszap és vágóhídi komposzt hatása a cukorrépára. In: Cukorrépa termesztési/ termeltetési tanfolyam és tanácskozás. 37-40. Szerk.: Várnainé J.A. Cukoripari Egyesülés. Budapest. 15. KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2007): Ipari kommunális szennyvíziszapterhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben. Agrokémia és Talajtan. 56: 333-352. 16. KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2008a): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben.II. Agrokémia és Talajtan. 57(1): 97-112. 17. KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2008b): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben. III. Agrokémia és Talajtan . 57(2): 305-318. 18. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2008c): Bőrgyári szennyvíziszap vizsgálata tenyészedény kísérletben. A Ca-, a Na- és a Cr-elemek forgalma. Növénytermelés. 57: 35-48.

17

19. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2008d): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a K, Sr, S, P, Fe, Mn és Al elemek forgalmára különböző talajokon. Növénytermelés. 57: 123-134. 20. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2008e): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a Zn, Mo, Cd, Pb, As, Se elemek forgalmára különböző talajokon. Növénytermelés. 57: 291-304. 21. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2009a): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. IV. Agrokémia és Talajtan. 58: 91-104. 22. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2009b): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a tavaszi árpa B, Ba, Ni, Co, Cu elemeinek forgalmára tenyészedény kísérletben. Növénytermelés. 58(2): 41-57. 23. KÁDÁR, I. – MORVAI, B. (2009c): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. V. Agrokémia és Talajtan. 58(2): 343-358. 24. KÁDÁR, I., PETRÓCZKI, F., HÁMORI, V., MORVAI, B. (2009): Kommunális szennyvíziszap, illetve vágóhídi hulladék komposzt hatása a talajra és a növényre szabadföldi kísérletben. Agrokémia és Talajtan. 58(1):121-136. 25. KSZGYSZ (2001): Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége által 2001.09.19-20.-án rendezett „Szennyvíz, szennyvíziszap” c. konferencián elhangzottak alapján a szervező bizottság által megfogalmazott állásfoglalás (kézirat) MTA ATK TAKI, Budapest. 26. MÉM (1990): Szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön történő elhelyezése. Ágazati Műszaki Irányelv. MI-08-1735/1990. Budapest. 27. MSZ-10-509-1991: Magyar szabvány. Kommunális szennyvíziszapból készült komposztok vizsgálata és minősítése. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. 8. p. Hatálybalépés időpontja: 1992. 07. 1. 28. MCGRATH, S.P. CHANG, A.C. - PAGE, A.L.(1994): Land application of sewage sludge: scientific perspectives of heavy metal loading limits in Europe and the United States. Environm. Reviews. 2:1-11. 29. RAGÁLYI, P.- KÁDÁR, I. (2008a): Komposztált vágóhídi melléktermékek hatása szántóföldi növények terméshozamára. In: Talajvédelem Különszám. 497-506. Szerk. Simon L. Talajvédelmi Alapítvány. Bessenyei György Könyvkiadó. Nyíregyháza. 30. RAGÁLYI, P.- KÁDÁR, I. (2008b): Processed slaughterhouse waste application on calcareous sandy soil. Acta Agron. Óváriensis. 50(1):95-101. 31. RAGÁLYI, P. – KÁDÁR, I. (2009): Feldolgozott vágóhídi melléktermékek többéves utóhatása a tritikálé terméshozamára. In: Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében. 281-286. Szerk.: Berzsenyi Z. – Árendás T. MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet. Martonvásár. 32. SCHMIDT, J.P. (1997): Understanding phytotoxicity thresholds for trace elements in land applied sewage sludge. J. Environ. Qual. 26:410. 33. VERMES, L.-SZLÁVIK, I. (1982): Települési szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezését és hasznosítását célzó kísérletek értékelése. Összefoglaló jelentés 1975-1980. VITUKI. Budapest. 34. VERMES, L. (1989): A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának kelet-európai tapasztalatai. Melioráció, öntözés és talajvédelem. 2:48-66. 35. VERMES, L. (1992): Hulladékgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 36. VERMES, L. (1998): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 37. VERMES, L. (2003): Szakirodalmi áttekintés a szennyvíziszapok elhelyezésével és hasznosításával foglalkozó publikációkról. Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar. Budapest. 38. VISSER, W.J.F. (1993): Contaminated land policies in some industrialized countries. Technical Soil Protection Committeee. The Hague. The Netherlands.

18

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

KA Abwasser-Abfall 06/2012 Tartalomjegyzék A kiadó elŐszava

Nincs megállás a víz- és hulladékgazdálkodásban ........................................................................................................... 529 Frank Bringewski

Beszámolók

IE expo 2012: Az új vásárszerkezet sikeres bemutatkozása ..................................................................................................................... 536 Iszaprothasztás az aerob stabilizálás helyett – a jövő irányvonala? A Kaiserslauterni Műszaki Egyetem szakmai konferenciája .......................................................................................... 538 Oliver Gretzschel és Theo G. Schmitt (Kaiserslautern) A German Water Partnership (Német Vízügyi Partnerkapcsolat) és a Fejlesztési Együttműködés összefogása .... 541

Kutatás és fejlesztés

A DWA (Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall, Német Víz-, Szennyvíz- és Hulladékgazdálkodási Szövetség) partner a BMBF (Bundesministerium für Bildung und Forschung, Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium) FONA-tudományos évében ............................................................... 542

Vízelvezető rendszerek

Decentrális csapadékvíz-kezelés elválasztott rendszerű csatornahálózatokban – az Észak Rajna-Westfáliai Elválasztási Rendelet végrehajtása 2. rész: A decentrális és a központi tisztítóberendezések összehasonlíthatósága ........................................................ 543 Henning Werker (Köln), Theo G. Schmitt (Kaiserslautern), Klaus Alt, Janine Hofmann (Düsseldorf), ­ Eckhart Treunert (Köln), Christoph Bennerscheidt (Gelsenkirchen), Stephan Ellerhorst (Köln), ­ Andrea Kaste (Düsseldorf) és Arnold Schmidt (Köln)

Kommunális szennyvíztisztítás

Az Európai Víz Keretirányelv átültetése a kommunális szennyvíz szakterületen A nitrogén- és foszforkibocsátások csökkentése Brandenburg tartomány kiválasztott szennyvíztisztító telepein .................................................................................................................................................................................. 551 Oliver Merten, Christiane Koll (Potsdam), Ellen Werner és Olaf Große (Freital)

Vízgazdálkodás

Az energiaválság következményei a vízgazdálkodásban ................................................................................................. 560 Jochen Flasbarth (Dessau-Roßlau)

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

19

Gazdaság

Fenntartható koncepciók a számítható költségek kordában tartásához ....................................................................... 563 Michael Bone (Düsseldorf)

Jog

Az anyagkörforgás-gazdálkodási jog és a hulladékjog új rendszere .............................................................................. 569 Michael Scheier (Köln)

DWA

Irányelv .................................................................................................................................................................................. Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................................ Tartományi szövetségek . ..................................................................................................................................................... Hidrológiai Tudományok szakmai közösség ....................................................................................................................

578 579 580 582

KA Abwasser-Abfall 07/2012 Tartalomjegyzék A kiadó elŐszava

Víz: küzdelem számtalan ponton ....................................................................................................................................... 615 Frank Bringewski

Beszámolók

Megalakult a német IWA Young Water Professionales Chapter (Nemzetközi Vízügyi Szövetség Fiatal Vízügyi Szakemberek tagozata) .......................................................................................................................................... 622 Norbert Jardin (Essen) Biológiai szennyvíztisztítás a levegőztetés hatékonysága és az energiafogyasztás közötti feszültségtérben – 3. IWAR Szennyvíztechnika Információs Nap Darmstadtban . ..................................................................................... 623 Martin Wagner és Stephan Sander (Darmstadt)

Vízgazdálkodási kutatóközpontok

Tíz évig szakértői központ a Wasser Berlin nemzetközi szakmai vásáron – tíz évnyi kutatás a vízügyi gyakorlatban ......................................................................................................................................................... 626 Bodo Weigert (Berlin)

20

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

Vízelvezető rendszerek

A szennyezőanyag-terhelés szimulációja a települési vízelvezetésben – az ES-2.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolójának rövid kivonata . ............................................................................................................................ 628

Kommunális szennyvíztisztítás

A megbízhatóság-orientált karbantartás (Reliability-Centered Maintenance, RCM) sikeres kivitelezése az Emscher szövetkezetnél és a Lippe szövetségnél ......................................................................................................... 635 Angelika Kraft, Wolfgang Preiß, Deetje Wiese, Andreas Najelski (Essen) és Hans-Jürgen Taag (Monheim)

Ipari szennyvizek

Gyakorlat-orientált szimuláció az anaerob szennyvíztisztításban ................................................................................. 641 Richard Moosbrugger (Bizau/Ausztria)

Jog

Műszaki szabályok a vízjogban – szabványok állami és magán felhasználása a változások idején ........................... 648 Michael Reinhardt (Trier)

Gazdaság

Az átfogó vízhasználati díj előnyeiről és hátrányairól 1. rész: Megbízás és határok ................................................................................................................................................ 652 Erik Gawel (Lipcse)

DWA

Meghívó a DWA-taggyűlésre ............................................................................................................................................... U2 Az ES-2.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolója ...................................................................................................... 628 Irányelv .................................................................................................................................................................................. 662 Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................................ 662 Tartományi szövetségek . ..................................................................................................................................................... 663

21

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

Az 1875-ös nagy budai felhőszakadás után egész Európában gyűjtést szerveztek a károsultak megsegítésére* Bevezetés „Napjainkban sokszor érezzük kiszámíthatatlannak az időjárást. Értetlenül állunk a hirtelen jött lehűlések, a váratlanul ránk törő jégesők előtt. Panaszkodunk és emlékezni vélünk, hogy régen nem volt ilyen szeszélyes az idő. Pedig a múltban is történtek hasonlók, amire példaként az egyik legpusztítóbb vihart idézzük fel, ami valaha a kerületet érte (Balázs 2012).” Persze ezt a visszapillantást nem azért jelentetjük meg, mert klímaszkeptikusok lennénk, hanem emlékeztetni kívánunk az Ördög-árok vízgyűjtőjét érő csapadékvíz okozta katasztrófára, és felhívni a figyelmet arra, hogy a napjainkban tapasztalt csapadéklefolyásokat nem elegendő 1-2 éves gyakoriságra a ma alkalmazott csapadékfüggvényekkel vizsgálni. Ennek a HÍRCSATORNA számos alkalommal hangot is adott már (Dulovics, D-né 1999, 2003, 2004, 2005, 2008, 2009, 2011), (Dulovics, D-né, et al. 2005, 2008, 2009), (Ferencz, M. et al. 2008), (Kiss, K. et al. 2009), (Asztalos, T. 2011), felhívva a figyelmet a települési vízgazdálkodás és az ezzel összefüggő integrált szemlélet fontosságára a csapadékcsatornázás és a vele összefüggő települési lefolyás minden elemének vizsgálata során, valamint a vizes települési klímastratégia kidolgozásának időszerűségére.

Az 1875-ös budai nagy csapadék és az általa okozott károk „Minden idők egyik legnagyobb felhőszakadása lepte meg a budaiakat 1875. június 26-án hat óra tájban. Kellemes meleg esővel kezdődött, még örültek is neki az itt lakók. Miután elállt, a házukból előmerészkedők döbbenten néztek fel a budai hegyvidék irányába, ahol sötét, fekete felhőkből villámlás fénye látszott el messzire. A Tabánban és a Krisztínavárosban élők szájtátva bámulták az égi jelenséget, azonban akkor még nem gondolták mi vár rájuk. A budai hegyekben néhány perc leforgása alatt olyan mennyiségű csapadék hullott le, ami végzetessé vált a víz útjában lévő valamennyi épület számára. A vihar központja éppen az Ördög-árok vízgyűjtőterületét érte, a patak vize alig egy órán belül hirtelen emelkedni kezdett. Akkor még nem volt teljesen beboltozva az Ördög-árok, ami ma felszín alatt fut le a Hűvösvölgytől a Városmajoron át, a Maros utca vonalán, átszelve a Vérmezőt, végül is az Erzsébet híd lábánál a Dunába ömlik. A gyorsan hömpölygő saras áradat ellepte a Városmajort és a Vérmezőt. A Tabán vonalában 1875-re már befedték a patakot, de az már a sok hordaléktól eldugult, és a víz új medret vájt magának a Tabán épületei között. A víznyomás olyan hatalmas volt, hogy a feliszapolódott csatorna, mintha dinamittal felrobbantották, volna a levegőbe repült, elpusztítva a felette álló házakat. A Városmajor szomszédságában, a mai Széll Kálmán téren működő Drasche téglagyár gőzgépének kazánja a rázúduló víztől felrobbant és felgyújtotta a környező házakat. Az áradat mindent elmosott, ami az útjába került.” (Balázs, 2012) Halálos áldozatokról is beszámoltak a híradások. „Az áldozatok számát nem lehetett felmérni pontosan. A Szent Rókus Kórházban tizennyolc, a Szent János Kórházban kilencvenkét halott feküdt. A hajósok is számtalan holttestről beszéltek.”

Jókai Mór visszaemlékezése

Tabán árvíz után *

A Hegyvidék 2012. július 3-diki száma alapján

Jókai Mór, aki ez idő tájt a Svábhegyen, a Költő utcába lakott, a Hon c. lap hasábjain a következők szerint számolt be a viharról. „Hat óra után váltam meg a szerkesztőségtől. Mire az Alagúthoz értem, már elkezdett esni az eső. Jó meleg eső volt, zivatar szél kísérete nélkül, még jólesett, hogy elver-

22

2012. 7–8.

te a port. A Szervita gunyhóig vezető veszedelmes mély úton minden baj nélkül átjutottunk, itt leptek meg a villámlások, s azokkal együtt a zápor teljes erővel megeredt. Az út közepén állt két gyalogszekér, az egyik vassal, a másik boros palackokkal terhelve, mindegyiket két suhanc vontatta volna, ha lehetett volna. Ezeket egyenesen az árba hajtva kellett elkerülnünk, hogy mi lett a gyalogszekerekből öt perc múlva, azt az Isten tudja. Lovaink meg voltak rémülve nem akartak a vízárral szemben haladni, és ha egy perccel elkésünk, nem jutunk el a házhoz, mert a lefelé vezető út a rohanó hegyi-patak medrévé változott. Öt perc múlva elkezdett jég esni, eleinte apró, mogyoróalakú, majd tyúktojás nagyságú darabokat szedtem föl. Irtózatos pusztulás volt. Egy óra múlva arasznyi jég borította a hegyeket. A Mártonhegy, Orbánhegy, Sashegy, Kis Svábhegy fehérek voltak, mint télen. A Vérmező egy nagy fehér lapot mutatott. S a hegyről egyre omlott alá az ár, a mennydörgést utánzó robogással betemetve a szőlőket, elseperve gátakat úgy, hogy némely szőlőt a romhalmaz és iszap alól, soha nem lehetett többé kiásni.” ( Balázs, 2012).

HÍRCSATORNA

A tragédiáról egész Európa tudomást szerzett, Londonban, Bécsben és Párizsban is gyűjtést szerveztek a károsultaknak. London polgármestere, ottani bankárok, kereskedők jelentős adományokat juttattak el a helyreállításhoz, és komoly támogatást adott Egyiptom angol alkirálya is. A segélyekből újjáépülhetett a Tabán, valamit erősebb boltozatot kapott az Ördög-árok, és 1876-ra meghosszabbították a befedését a Maros utca mentén a Városmajorig”. (Balázs, A. 2012). A Maros utcai rekonstrukciónál, a közeli múltban látni lehetett az új boltozat gyönyörű acélbetét szerelését, melyet a távolabbi múltbeli tapasztalatok alapján végeztettek el a jelen mérnökei.

A beszakadt Ördög-árok

Az Ördög-árok torkolata a Dunánál a tragédia után

Érdemes meggondolni azt is, hogy mit jelentett volna napjainkban a lefolyási tényező ilyen mértékű növekedése a jelenlegi vízgyűjtőn, a hasonló katasztrofális lefolyás esetén. Talán azonban a lemosott hordalék kevesebb lett volna a fedettség növekedése következtében, kisebb tragédiákat okozva a feliszapolódás során. Érdemes lenne szimulációs vizsgálatot végezni a múltbeli, illetve a jelenlegi lefolyási viszonyok mellett modellezve az eseményt, az Ördög-árok hidraulikai adottságainak figyelembe vételével.

Összefoglalás

Felhasznált irodalom:

„A felhőszakadás miatt komoly károk keletkeztek a fogaskerekűben is. Egy évvel korábban, 1874-ben indult el az első járat a Városmajorból, a tulajdonosoknak a vihar 8 200 forintos számlát okozott. Az áradás elvonulása után a Duna közelében álló Rác fürdőt egy méteres iszapréteg fedte.

Balázs, A. (2012): ” S a hegyről egyre omlott alá az ár” Hegyvidék július 3. pp.11. Jókai , M. (1875): Visszaemlékezések, Hon. Budapest, Dulovics, D-né (1999): Aktuális csatorna feladatok, HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp. 3-7.

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Dulovics, D-né (2003): Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, HÍRCSATORNA, november, december, pp.15-21. Dulovics, D-né (2004): Az MSZ-EN 752, „A települések vízelvezető rendszerei” c. szabványsorozat és a jövőben várható továbbfejlesztése, HÍRCSATORNA, szeptember, október, pp.3-14. Dulovics, D-né (2005): Csatornahálózatok megfelelősége, HÍRCSATORNA, március, április, pp.3-15. Dulovics, D-né, Dulovics, D. (2005): A csapadékterhelés hatásai és csökkentésük egyes módszerei, HÍRCSATORNA, szeptember, október, pp.7-17. Ferencz, M., Horváth, CS., Kovács, K. (2008): „Áldás, vagy átok” a települési csapadékvíz gazdálkodás pénzügyi vonzatai, mi legyen a csapadékkal, HÍRCSATORNA, január, február, pp.10-13. Dulovics, D-né (2008): Változások a csatornarendszerek mértékadó üzemállapotaiban, HÍRCSATORNA, március, április, pp.3-8.

23 Dulovics, D-né, Dulovics, D. (2008): A klímaváltozás hatásai a települési vízgazdálkodás egyes elemeire, HÍRCSATORNA, szeptember, október, pp.3-12. Kiss, K., Asztalos, T., Patziger, M. (2009): Meglévő csapadékcsatorna hálózatok hidraulikai felülvizsgálata és lefolyási viszonyainak javítása, HÍRCSATORNA, március, április, pp. 3-8. Dulovics, D-né, Dulovics, D. (2009): Pomáz város települési vízgazdálkodási klímastratégiája, HÍRCSATORNA, november, december, pp.16-29. Asztalos, T. (2011): A csapadékvíz használatának vizsgálata és az ivóvízigény csökkentése, HÍRCSATORNA, május, június, pp. 3-15. Dulovics, D-né (2011): A továbbfejlesztett MSZ-EN 752 „A települések vízelvezető rendszerei” c. európai szabvány, HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp. 3-15. A visszapillantást sszeállította: Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr.

24

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

A 3. Európai Víz Konferencia legfontosabb üzenetei Fordította: Kabódi Vera, ösztöndíjas gyakornok – Vidékfejlesztési Minisztérium

A Konferenciáról A 3. Európai Víz Konferenciát 2012. május 24-25-én rendezték Brüsszelben azzal a céllal, hogy a Blueprintről (Blueprint to Safeguard Europe’s Water Resources) zajló konzultáció és vita fórumaként szolgáljon a különböző érintettek, a tagállamok és az Európai Bizottság számára. A Konferenciáról készült részletes jelentés, az előadások és a beszédek videó anyaga elérhető a http:// waterblueprint2012.eu honlapon. Az európai vizek állapota és a vízpolitika kihívásai • J elenleg az európai felszíni víztestek több mint fele nem éri el a jó ökológiai állapotot, illetve 2015-re nem teljesülnek teljes mértékben a Víz Keretirányelv (VKI) környezeti célkitűzései. A felszín alatti vizek állapota szintén aggasztó. E téren a főbb kihívások a mezőgazdasági tevékenységből, a klímaváltozásból, hidromorfológiai terhelésekből és szervezeti problémákból (pl. kommunikáció és adatmegosztás) származnak. • Emellett az uniós vízgyűjtők jelentős részét vízhiány jellemzi, arányuk 2030-ra tovább fog nőni. Bár bizonyos intézkedések végrehajtásra kerülnek, ezek nem lesznek képesek a közeljövőben visszafordítani ezt a folyamatot. Európai léptékben van szükség a víztakarékosság maximalizálására, ebben alapvető szerepet kaphat az innováció és a kutatás. A VKI első szakasza egyértelmű sikertörténeteket hozott (az ökológiai szemlélet integrációja a vízgazdálkodásba, a nemzetközi együttműködés erősödése, az érdekeltek és a társadalom részvétele, a tudásbázis gyarapodása, a kémiai vízminőség javulása). Ugyanakkor hosszú út áll még előttünk ahhoz, hogy az európai vízpolitika ambiciózus célkitűzéseit elérjük (pl. eddig nem minden tagállam nyújtott be vízgyűjtő-gazdálkodási tervet, az elkészült terveket alacsony szintű ambíció jellemzi, hiányzik az összehasonlíthatóság és a konkrétum, a „business as usual”-t, vagyis az eddigi gyakorlatot a VKI végrehajtásaként próbálják eladni). A legígéretesebb intézkedések támogatása  iemelten fontos az összetett intézkedéscsoportok • K alkalmazása az európai vízügyi kihívások kezelésére. Azokat a tevékenységeket kell támogatni, melyek

•

•

•

•

•

különböző problémákra koordináltan nyújtanak megoldást, mivel egyetlen önálló intézkedés sem képes önmagában kezelni a fennálló problémákat. A víz-, a mezőgazdasági és az energia politikák között erősebb integrációra, valamint lényeges politikai reformokra van szükség [pl. a Közös Agrárpolitika (KAP) terén]. Az Európai Bizottság kulcsszerepet játszhat az integrálás további segítésében, és helyi szinten a vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges további eszközök és gyakorlati útmutatók biztosításában. Lényeges, hogy rendelkezésre álljon a mezőgazdasági ágazat számára olyan megfelelő intézkedéscsomag, amely kötelező és önkéntes teendőket egyaránt tartalmaz. Ugyanakkor nem támaszkodhatunk kizárólag szabályozásra a politika erősítésében. Az intézkedések végrehajtásának nélkülözhetetlen alapja a megbízható finanszírozás (magán és állami). A gazdálkodók és vízszolgáltatók közti megállapodások sikeres elképzelés, ezt továbbra is támogatni kell. Egyes érintettek támogatják a víz újrahasználatáról szóló EU szabványok kidolgozását, hangsúlyozva, hogy közös minőségi paraméterek szükségesek a víz EU szintű újrahasználatáról. Az újrahasznált vízre felhasználókként különböző minőségi szinteket kell tudományos alapon és a releváns ágazatokkal (mezőgazdaság, vízszolgáltatók, ipar) együttműködve felállítani. Más érintettek szerint azonban az országok és ágazatok közötti nagy eltérések miatt az EU szabványok nem jelentenének megoldást. A vízi ökoszisztémák védelme érdekében szükséges a nyertes-nyertes intézkedések további támogatása, mint például a vizenyős területek helyreállítása (nyertes-nyertes a VKI, az árvízvédelem, az Élőhely és a Madárvédelmi Direktívák szempontjából). Több figyelmet kell fordítani a stratégiai megközelítésekre, mint például a vízgyűjtőszintű zöldfolyosó stratégiákra. Az érintettek kiemelték, hogy további cselekvés és európai szabályozás szükséges a vízben található gyógyszerszármazékokra vonatkozóan. Emellett a Környezetminőségi Előírásokról szóló Irányelv összefüggésében még további lépésekre is szükség van: elsőként a szigorú jogszabályi előírások végrehajtására, másodszor a gyógyszerszármazékok keletkezésnél (eredetüknél) való csökkentési lehetőségének kutatására és a kritikus helyek kezelésére (pl. kórházi kibocsátások).

25

HÍRCSATORNA 2012. 7–8. Gazdasági ösztönzők a hatékonyabb vízkészlet-gazdálkodásért • A  vízárazást az egyéb politikai eszközökkel kombinálva kell végrehajtani, de ehhez bizonyos előfeltételek szükségesek: o A gazdasági eszközök csak akkor működnek jól, ha a tervezésükhöz és a végrehajtásukhoz szükséges háttéradatok (pl. ökológiai vízigényre vonatkozó információk) és előfeltételek (pl. vízkivételi engedélyek) rendelkezésre állnak. o A vízi jogszabályok és tulajdonjogok megerősítése és ellenőrzése is szükséges feltétel. Az illegális vízkivételeket vissza kell szorítani. o Az európai vízárpolitika végrehajtásához szükséges a mérések kötelezővé tétele. o A vízárazást oktatás, figyelemfelkeltés kell, hogy kísérje, a vízigény-gazdálkodással összefüggésben. • Az árak helyes megállapításához elengedhetetlen az érintettek bevonása. Minden érintett szereplő (mezőgazdaság, ipar, háztartás) együttműködése szükséges a vízpolitikai célok eléréséhez. • A szociális díjszabást illetően amellett hangzottak el érvek, hogy mindenki ugyanazt az árat fizesse a víz használatáért. Ez biztosítaná a következetességet. A kormányok más politikai eszközökkel támogathatnák az alacsony jövedelmű csoportokat. • Az EU alapok felhasználását (Vidékfejlesztési, Kohéziós Politikai) feltételekhez kell kötni. Amellett is elhangoztak érvek, hogy a VKI célkitűzései bekerüljenek a KAP kölcsönös megfeleltetési követelményei közé. • Igazságtalan, hogy a helyreállítás költségei nem a szennyezőket terhelik. Ezek a költségek egy friss OECD jelentés szerint igen jelentősek. Szükség van tehát a szennyező fizet elv alkalmazásának megerősítésére. • Az Európai Bizottság gyakorlati útmutatására van szükség a környezeti és készletbeli költségek értelmezéséhez. Intézményrendszer és tudásbázis • E  lfogadása óta a VKI volt a fő hajtóerő az európai vízgazdálkodás kormányzásának (intézményrendszerének) fejlesztése mögött. Javult a társadalmi részvétel, a határokon átnyúló együttműködés és a tudásbázis. A meglévő vízpolitikai keretrendszert és a VKI Közös Végrehajtási Stratégia folyamatát továbbra is fenn kell tartani. • A vízpolitika végrehajtása sok esetben nehéznek bizonyult az intézményi széttagoltság miatt. A magasabb szintű koordináció és együttműködés érdekében közös célok meghatározása szükséges.

 tagállamok számára nehézséget okoz az ágazatközi • A intézkedések végrehajtása, mivel a vízpolitika alakítóinak nincs beleszólásuk a többi ágazat tevékenységébe (pl. mezőgazdaság, energia). Emellett eddig nem bizonyult megfelelőnek a vízminőségi és hidromorfológiai szempontok közötti, valamint a vízpolitika és a természetvédelem közötti koordináció. • Leginkább a vízügyi és a mezőgazdasági ágazatok között elégtelen az intézményi együttműködés, főként a párbeszéd kezdeményezési nehézségek, valamint a mezőgazdasági támogatási rendszerek miatt. Politikai szándék szükséges a KAP és a VKI közötti további együttműködés előmozdításához. • Az illegális vízkivétel problémájának kezeléséhez szükség lenne a vízgyűjtőn működő hatóságok és irányítók befolyásának erősítésére az illegális kivételek azonosítása és büntetése terén. Olyan megfelelőségi/teljesítési mechanizmusok szükségesek, melyek az összes vízgyűjtőre alkalmazhatóak. Európa egyes részein a vízjogi engedélyezési rendszer rugalmatlansága még mindig jelentős probléma, mely korlátozza a hatóságokat a kivett víz mennyiségének mérésében, nyomon követésében. • Fontos, hogy a politika igényeihez alkalmazkodó, megbízható, tudományos eredmények egy fejlett Tudomány-Politika Interfészen keresztül jussanak el a döntéshozókhoz. Kutatómunkával azonosíthatóak a kulcs intézkedések támogatásához (pl. vízhatékonysági célok felállításához) megfelelő adatgyűjtési módok, emellett a kutatásoknak koncentrálniuk kell a vízpolitika céljainak elérését gátló okokra is. Innováció és globális szempontok • A  z EU-nak számolnia kell az Európán kívüli vízügyi kihívásokkal is, így a Blueprint tárgyalások során ki kell térni a víz globális vonatkozásaira is. • Az Európai Vízügyi Innovációs Partnerség jó lehetőség arra, hogy új megoldásokat találjunk az előttünk álló vízügyi kihívásokra. Egyúttal ez egy esély az uniós vízipar számára is, hogy versenyképesebbé váljon, és az európai vízügy elképzeléseit piacképes megoldásokká alakítsa. • Az Innovációs Partnerség hatáskörének és céljainak további tisztázása az ipari és állami szektorral közösen történik meg 2012 végéig, amikorra esedékes a Partnerség stratégiai végrehajtási terve. • Az Európai Víz Kezdeményezés (EUWI) sikeres eszköze annak, hogy a vízügyi fejlesztések napirendre kerüljenek, az érintettek támogatják a folytatását. Folyamatban vannak az EUWI folytatásáról szóló stratégiai tárgyalások, különös hangsúllyal a vízügyi ágazatra gyakorolt hatásának és a politikai támogatottságának növelésére.

26

2012. 7–8.

HÍRCSATORNA

MaSzeSz Oktatási program tervezete Programvezető: Dr. Patziger Miklósa PhD. I. II.

III. IV. V. VI. VII. VIII.

 ODUL: Csapadékvíz gazdálkodás és csatornázás (integrált csatornázás, csapadékvíz gazdálkodás M bel- és külterületeken, a vizes klímastratégia, regionális csatornázás problémái ) Modulvezető: Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr., MODUL: Szennyvíztisztítás és befogadók kapcsolata (felszíni- és felszínalatti befogadók vízminőség védelmi kérdései, biotechnológia a szennyvíztisztításban, biológiai szennyvíztisztítás kémiai intenzifikálása) Modulvezető: Dr. Clement Adrienne, PhD. moduL: Iszapkezelés és elhelyezés (iszap-víztelenítési technológiák, aerob iszapkezelés és -rothasztás, iszap elhelyezés módjai) Modulvezető: Dr. Juhász Endre, CSc. MODUL: Co-rothasztás és csurgalékvíz kezelés (folyékony hulladékok co-rothasztásának tech­nológiai feltételei, iszapvíz többletterhelése, telepi, ill. mellékáramú terhelése) Modulvezető: Dr. Kárpáti Árpád, PhD. MODUL: Kis szennyvíztisztító berendezések és kistelepek (szennyvíztechnikai megoldások a < 50 LE és az 51-2 000 LE nagyságrendben, tervezés, üzemeltetés, újszerű szaniter rendszerek) Modulvezető: Dr. Dulovics Dezső, PhD. Modul: Ivóvíz-tisztítási technológiák (hálózati vízminőségi problémák, mélységi vizek tisztítása, felszíni-víz tisztítási technológiák) Modulvezető: Dr. Laky Dóra, PhD. modul: Víziközmű fenntartás és fejlesztés aktuális kérdései (vagyon­érté­ke­lés, dinamikus költség­elem­ zés, gördülő fejlesztési terv) Modulvezető: Kovács Károly, okl. mérnök MODUL: Korszerű szennyvíztisztításai biotechnológiák (bio­degra­dációs folyamatok – szervesanyag lebontás, - nitrogén, foszfor eltávolítás, bioreaktor optimalizálása) Modulvezető: Dr. Jobbágy Andrea PhD.

Megjegyzés: A Modulok részletes programjának kidolgozása folyamatban van. Az oktatási programban való részvétel feltételeit a HÍRCSATORNA következő, szeptember – októberi számában közöljük. Kérjük előzetes jelentkezését, hogy a Program, ill. Modulok időbeli beosztását meg tudjuk tervezni. A MaSzeSz titkárságában bekövetkezett változás miatt a jelentkezést kérjük [email protected] email címre megküldeni szíveskedjenek.

HÍRCSATORNA 2012. 7–8.

MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI ZÁRTKÖRŰEN MŰKÖDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Címe: 1012 Budapest, Várfok u. 14. Telefon:+36-1-214-0380 Fax:+36-1-375-4616 E-mail: komplex@ melyepterv.hu www.melyepterv.hu A MÉLYÉPTERV Komplex Zrt. fő tevékenysége a műszaki tervezés. Elsősorban a mélyépítési ágazat területén tevékenykedik a víziközművek hálózati rendszereinek, azon belül pontszerű és telepszerű létesítmények megvalósításában, a meglévők bővítésében, átalakításában és rekonstrukciójában. Erőssége a rendszerszemléletű tervezés és a komplexitás, mely több kapcsolódó szakágazat együttműködésében jelenik meg, beleértve a mérnöki előmunkálati (hidrogeológia, geodézia, talajmechanika, stb.) tevékenységeket és az üzembehelyezést is. Tevékenységi kör A Társaság felkészültsége, szakmai gyakorlata alapján magas színvonalon képes teljesíteni a megbízói igényeket: • • • • •

Döntést előkészítő tanulmánytervek, koncepciótervek, ajánlati tervek, tendertervek készítésével, Európai Uniós és egyéb pályázatokhoz megvalósíthatósági tanulmányok összeállításával, Rekonstrukciós és új létesítményekhez elvi építési és vízjogi engedélyezési, építési és vízjogi létesítési engedélyezési tervek, környezetvédelmi hatástanulmányok kidolgozásával, engedélyek beszerzésével, Kiviteli tervek, próbaüzemi tervek, ideiglenes-, és végleges kezelési utasítások, megvalósulási tervek szolgáltatásával, Szakértésekkel, szaktanácsadásokkal, tervezői művezetéssel, próbaüzem irányításával.

Fő szakterületek: • • • • • • • • • •

Vízellátás, vízgazdálkodás; Csatornázás, vízelvezetés; Víz- és szennyvíztisztítás; Energetikai célú vízellátó rendszerek; Vízszállítás-technológia, speciális szivattyútelepek; Mélyépítés, magasépítés, szerkezetépítés; Különleges mérnöki műtárgyak; Környezetvédelem, Villamosenergia ellátás, műszer-automatika; Épületgépészet, gázellátás.

Speciális szakterület: •

Szennyvíziszap energetikai hasznosítása

MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS A SZENNYVÍZISZAP Az Európai Uniós követelményeknek megfelelő szennyvíztisztító és iszapkezelő berendezések működtetése egyre több energiát igényel. Az üzemeltetési költségek csak a rothasztás melléktermékének, a biogáznak a hasznosításá-val csökkenthetők. A biogáz teljeskörű hasznosításának egyik lehetséges módja a gázmotoros hasznosítás. A biogázt gázmotorban elégetve mechanikai munka nyerhető és a motor hűtővizében, kenőolajában és a kipufogógázában lévő hőenergia is hasznosítható. A mechanikai munka generátorok közbeiktatásával villamosenergia előállítására, a hulladékhő pedig fűtési célokra használható fel.

A biogáz teljeskörű hasznosítására a tervezési közreműködésünkkel kivitelezett dél-pesti, debreceni, kecskeméti és a Tierney Clark díjatt kapott nyíregyházi, valamint a győri, soproni és szombathelyi szennyvíztisztító telepen találunk példát. Ezeken a telepeken a generátorral egybeépített gázmotorokkal villamos energiát állítanak elő, a motorok hulladékhőjét pedig fűtési célokra használják fel. Az így előállított villamos energiával a vásárolt energia mennyiségét felére-harmadára csökkentik.

A MÉLYÉPTERV KOMPLEX ZRT. a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetségének tagja

27