Dr. Dulovics Dezső, PhD. okleveles vízépítő mérnök, címzetes egyetemi tanár 1935 – 2016 Dulovics Dezső Rimaszombaton született 1935. március 6-án. A rimaszombati gimnáziumban érettségizett 1954ben, majd okleveles vízépítő mérnök képesítését a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerezte meg 1959-ben. Egyetemi doktori fokozatot a BME-n 1979-ben, PhD fokozatot ugyanitt, 1995-ben szerzett. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2009ben Arany Diplomával jutalmazta több mint fél évszázados szakmai munkájáért. 1960-tól 1970-ig a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar, Egészségügyi- Mérnöki Tanszékén, először tanársegédként, majd adjunktusként oktatta a közművesítés, vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás témaköreihez tartozó tantárgyakat. Áttelepülése után, 1971-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán a VízellátásCsatornázás Tanszékén adjunktusként vett részt a mérnökképzésben, nevezetesen a vízellátás, víztisztítás, csatornázás és szennyvíztisztítás tantárgyak oktatásával. Önállóan irányította a csatornázás és a szennyvíztisztítás gyakorlati óráit. 1997-től már docensként oktatta a Szennyvíztisztítás és a Szennyvíztisztító telepek tantárgyakat. Évenként átlagosan 4-6 diplomatervező diplomamunkáját segítette konzulensként, és számos országos díjjal is kitűntetett, eredményes tudományos diákköri munkát vezetett. Továbbá részt vett a tanszék oktatói tananyagainak fejlesztésében, és több évtizeden át irányította a vízellátás-, csatornázás- és egészségügyi szakmérnöki képzést. Konzulensként 1971 óta számos szakdolgozat és tudományos diákköri munkát segített a Szent István Egyetem – Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Közmű és Mélyépítési Tanszékének jogelődjénél. 1987 óta pedig részt vett a Közműfenntartási és a Környezetgazdálkodási Szakmérnöki szakok oktatásában, ahol a Környezetvédelmi technológiák II. (Szennyvíztisztítás) tárgy előadója volt. A 2004-2006-os években egyetemi docensként a Víztisztítás – szennyvíztisztítás és a Szennyvíztisztító telepek tantárgyakat oktatta a nappali és levelező tagozatokon. Az Óbudai Egyetemen a Települési Szennyvízgazdálkodási Szakmérnök Képzésben a Szennyvíztisztítás tárgyat oktatta. A BME VKKT-n rendszeresen tagja volt a graduális és szakmérnöki, továbbá az Óbudai és Szent István Egyetemen a szakmérnöki Államvizsga Bizottságoknak. A Szent István Egyetem Szenátusa címzetes egyetemi tanári cím adományozásával ismerte el munkáját. Sokéves oktatói munkásságának elismeréséért Felsőoktatásért emlékéremmel jutalmazta.
2005-ben
az
Oktatási
Minisztérium
Alapítója a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetségnek, és szakmai és társadalmi tevékenységének köszönhetően, mérhetetlen kitartással volt aktív részese mindennapi működésének.
Szakmai tevékenysége: Már Pozsonyban, a Szlovák Műszaki Egyetem (SVST Bratislava) Egészségügyi Mérnöki Tanszékén (Katedra Zdravotného Inzinierstva) kiterjedt szakmai munkát végzett elsősorban a közművesítés teljes tudományterületén. Nevéhez fűződik a Modra- Harmonia üdülőterület közművesítésének tervezése, a vízigények vizsgálata és számos szennyvíztisztító létesítmény üzemelésének elemzése. 1970 és 1971 között a VODOROZVOJ (Vízgazdálkodási Fejlesztési Intézet) tudományos főmunkatársaként a műanyagtöltetű biológiai csepegtetőtestek szennyvíztisztításban történő alkalmazhatóságának kutatásáért felelt. 1971-es áttelepülését követően is folytatta a műanyagtöltetű biológiai csepegtetőtestes szennyvíztisztítás hazai alkalmazásának kutatását, és ebben a témában írta meg disszertációját és szerezte meg egyetemi doktori címét is 1979-ben. Többéves kutatást folytatott a szennyvíztisztító kisberendezések technológiai, módszertani és alkalmazástechnikai kérdéseinek terén, bekapcsolva ebbe a munkába az Ybl Miklós Műszaki Főiskola társtanszékét is. A csatornázás-szennyvíztisztítás-befogadó rendszer kölcsönhatásait vizsgálva, az országban elsőként mutatott rá ezen kapcsolat rendkívüli fontosságára. A korábbi kutatások eredményei, valamint az egyetemi doktori fokozata alapján védte meg PhD téziseit és szerezte meg 1995-ben a PhD fokozatot. A vízgazdálkodási stratégiai kutatásokban munkatársként vett részt: az utóbbi időben az országos jelentőségű klímaváltozás települési vízgazdálkodásban jelentkező hatásainak elemzése és ezek alapján a megfelelő stratégiák kidolgozásában működött közre. Kutatási munkája mellett ápolta az egyetemi és a társfőiskolai tanszékek szlovákiai együttműködését, melynek keretében vízellátási és csatornázási tervezési munkákat vezetett a pozsonyi és a nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornaművek megbízásának keretében. Példaképpen megemlíthető Pozsony (Bratislava) vízellátási keretterve, amelyért a tervező kollektíva nívódíjában részesült, valamint a Galgóc (Hlohovec) és Tapolcsány (Topolcany) vízellátási-, csatornázási- és szennyvíztisztítási rekonstrukciós tervei. Nevéhez fűződik a Hurbanovói (Ógyallai) Sörgyár csatornázási és szennyvíztisztítási rekonstrukciós tervezési munkák szakmai értékelése is. Kiemelkedő szerepvállalásának eredményeként rész vett és irányította a szakterület hazai szabványainak és műszaki irányelveinek kidolgozását: a rendszerváltás óta az Európai Uniós szabványok hazai honosítása (Magyar Szabványügyi Testület 130 MB. Szakbizottságában), majd a gyökérzónás természetközeli szennyvíztisztítás szabvány kidolgozása (MaSzeSz), valamint további útmutatók (természetközeli szennyvíztisztítás, iszapkezelés, stb.) készítése képezték munkájának gerincét. A Szent István Egyetem „Természeti erőforrásokra alapozott környezeti ipari kutatások és fejlesztések” második alprogramjában végzett vízminőség-védelmi kutatásai megalapozták a vízbázis-védelmi stratégiának a kialakítását. A hazai jelentős szennyvíztisztítási és csatornázási beruházások szakértője és tervezőjeként részt vett többek között a balatonfüredi, a délbudapesti, a dunaújvárosi, a győri, a pécsi, a soproni, a szegedi, a zalaegerszegi, és a Csepel– központi szennyvíztisztító-telepek megvalósításának folyamataiban. Elismertségét és megbecsült hozzáértését mi sem példázza jobban, mint hazai és nemzetközi publikációinak és előadásainak a száma (több mint 120), valamint szaktanácsadásai, ami csak az utóbbi tíz évben meghaladja a 25-öt.
Tevékenysége tudományos és szakmai szervezetekben: 1997 tavaszán kezdeményezésére megalakult a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség – 2015-től Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz). A német, cseh és lengyel testvérszervezetekkel együttműködve irányította az „Ismeretek és technológiák átadása a szennyvíz- és hulladékkezelés területén” című hároméves, a DBU (Német Környezeti Alapítvány) által támogatott programot, amely közös kiállításaival és konferenciáival, valamint a HÍRCSATORNA periodika megjelentetésével – melynek haláláig főszerkesztője volt – megalapozta a MaSzeSz jelenlegi tevékenységét. Nevéhez fűződik a minden évben megrendezésre kerülő MaSzeSz Országos Konferenciája is (utóbbi években Lajosmizsén), amely kiváló lehetőséget biztosít a vizes és szennyvizes szakma számára a tapasztalat- és információcserére. A szervezet megalakulása óta – 17 éven át – a MaSzeSz elnökségének tagja és 2015-ig a főtitkári tevékenységet is ellátó ügyvezetője. Együttműködése a Magyar Víziközmű Szövetséggel biztosította a szakmai rokonszervezettel való töretlen és zavartalan munkavégzést, amiért a MAVÍZ 2007-ben a Reitter Ferenc díjjal tüntette ki. 8 évig a Magyar Hidrológiai Társaság Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztályának volt az elnöke. Munkáját „Pro Aqua” díjjal (1987) és „Tiszteleti tagsággal” (1995) ismerték el. Az MHT konferenciáin és előadó ülésein gyakori vendég volt előadóként és szekcióelnökként egyaránt. A Magyar Mérnöki Kamarának alapító tagja, melynek megalakulása óta részt vett a Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat Elnökségének munkájában. Munkáját a szakmai elkötelezettség, korrektség és önzetlenség jellemezte, éppen ezért véleményét – a szakszerűség, racionalitás és jobbítás érdekében – kötelességének érezte tudatni a szakmával. Munkáját a Signum Aquae díj (2005) és „A környezet védelméért” díj (2007) adományozásával értékelték. Tevékenyen részt vett a MTA Vízellátási és Csatornázási Bizottság munkájában, majd a Nemzeti Víztechnológiai Platform „Korszerű kommunális szennyvíztisztítás és iszapkezelés”, valamint a „Kistelepülések vízgazdálkodása” munkabizottságokban tevékenykedett, illetve tagja volt a Platform Tudományos Tanácsadó Testületének is. A Német Vízügyi Szövetség (DWA) tagjaként hosszú időn keresztül koordinációs feladatokat látott el, és biztosította a DWA hazai testvérszervezeteivel való együttműködést. Kiemelkedő szakmai és a tudományos szervezetekben végzett munkájáért 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésében részesült. Dr. Dulovics Dezső az elmúlt 46 évben a hazai szennyvíztisztítás több generációját átívelő oktatásával, szakírói munkásságával, szakmai-társadalmi közösségekben végzett önzetlen szervező- és irányító munkájával a legnagyobb elismerést tudhatta magáénak. A víztudomány átfogó, komplex és részletes szakismeretével, mérhetetlen segítőkészségével a „szennyvizes” szakma zászlóshajójaként méltán érdemelte kis a vizes szaktársadalom tiszteletét és megbecsülését.
A nekrológot összeállította: Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr. Dombi Mária
Szakmai életrajz Tanulmányok - Képesítések Érettségi: Rimaszombati Gimnázium,1954 Okl. vízépítő mérnök: Szlovák Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, 1959 Egyetemi doktor, Budapesti Műszaki Egyetem, 1979 PhD.: Budapesti Műszaki Egyetem, 1995 Arany Diploma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2009
Munkahelyei 1960 – 1970
1970 – 1971 1971 – 1997
1997 – 2005
2004 – 2006
2006 – 2016
Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar, Egészségügyi - Mérnöki Tanszék egyetemi tanársegéd, majd adjunktus VODOROZVOJ (Vízgazdálkodási Fejlesztési Intézet) tudományos főmunkatárs Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar, Vízellátás – Csatornázás Tanszék, majd jogutódja a Vízi Közmű- és Környezetmérnöki Tanszék egyetemi adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi- Közmű és Környezetmérnöki Tanszék egyetemi docens Szent István Egyetem – Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Közmű és Mélyépítési Tanszék egyetemi docens, 2011-től pedig címzetes egyetemi tanár Macro Solid Bt. ügyvezető igazgató
Szakmai jogosítványok
Igazságügyi műszaki szakértő: 2832 IM. 2015-ig. Vízügyi tervező (01-1183): VZ-T (VZ-TEL, VZ-TER, VZ-VKG, érvényessége 2016.11.30) Vízgazdálkodási építmények szakértése: SZÉM 3. (érvényessége 2016. 11.30)
Szakmai tudományos és társadalmi egyesületi tagságok, tisztségek
a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Vízellátási-és Csatornázási Bizottságának tagja, Magyar Hidrológiai Társaság, Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztályának elnöke (1990-1998) és szakosztályi vezetőségi tagja Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja és alapítása óta a Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnökségi tagja Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) alapító tagja, elnökségi tagja és a Hírcsatorna főszerkesztője Német Vízügyi Szövetség (DWA) tagja Magyar Szabványügyi Testület 130-as Műszaki Bizottságának tagja
Kitüntetések Magyar Hidrológiai Társaság – Pro Aqua díj (1987) és Tiszteleti tag (1995) Magyar Mérnöki Kamara – Signum Aquae díj (2005) és A környezet védelméért díj (2007) Oktatási Minisztérium – Felsőoktatásért (2005) Magyar Víziközmű Szövetség – Reitter Ferenc díj (2007) Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2011) Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség – Arany Fedlap Díj és Örökös Tag (2015)
