A Miért nem haladunk egyről a kettőre? Az önkormányzati választás eredményét mindenki ismeri, ezt különösebben nem kell magyarázni. Az egyhelyben topogás okát én abban látom, hogy a nyertes(ek) nem fogadják be azoknak az ötleteit, javaslatait, akik a választásokon kiestek. Pedig ha összegeznénk a kampányígéreteket, melynek megvalósításának nem lenne akadálya a vezetői székből, ha elfogadnánk a kiesettek ötleteit, Uram bocsá’ bevonnánk őket az építőmunkába, ha összetartanánk, és a szemétbe kerülnének a valós és vét sérelmek, nem itt tartanánk! Nagyon jó csapat lenne a polgármester úr és a másik öt nem nyert polgármester jelöltből. Nagyon jó segítők lennének azok az ifjak is, akik nem kerültek be az új testületbe, ha ötvöznénk a tapasztalatot az ifjú hévvel. Milyen szép álom is ez! A legautentikusabb személynek végre ki kellene nyújtani a baráti jobbot és a többieknek el kellene ezt fogadni! Mi lenne, ha átnéznénk a szomszéd falvakba, mennyi jó ötletet lehetne tőlük is átvenni. A szomszéd falvak összefogásával – tudom ez a gondolat már egyszer megbukott- többet tenni gyönyörű településünkért. Jó lenne hallani, mi lesz a stranddal? Megtörtént-e a pályázati kiírás? Milyen konkrét terve van a vezetőinknek a községünk felvirágoztatására? Lesz-e Hidegkúti út végre? Keres-e rá valami megoldást a falu vezetése? Bevonhatná az érintetteket is a döntések előkészítésébe, hátha együtt sikerülne! Jó lenne megint együtt örülni az ünnepeknek, a hétköznapoknak. Örömmel és nem kötelességből üdvözölni egymást és közösen építeni, szépíteni a Mátra gyöngyszemét, Parádot! Ehhez kívánok mindenkinek erőt, kitartást, bátorságot és szeretetet! Péter Gitta
Boglárka, Katinka és Kund 2011. január 5-én Budapesten látták meg a napvilágot Csortos Ibolya és Halász Gábor parádi házaspár hármas ikrei. A picik édesanyjukkal együtt jó egészségnek örvendenek. Már több, mint két hete vannak idehaza az otthonukban. Önkormányzat szárítógép adományozásával és gondozónő alkalmazásával segíti a családot. A gyermekek ellátásában Csortos (Szusza) Anett napi négy órában lesz az édesanya segítségére. Gratulálunk a babákhoz, és jó egészséget kívánunk az egész család számára! Polgárné Megjelenik: havonta. Kiadja: Parád Jövőjéért Baráti Kör. Felelős kiadó: a kör elnöke. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Telefon: 70/5848-530. E-mail:
[email protected] Főszerkesztő: Polgárné Tatár Krisztina.
HELYI LEVÉL Ingyenes, parádi közéleti havi lap II. évfolyam 2. szám
2011. február hó
Haladjunk a korral A Helyi Levél első számának negyed évvel ezelőtti megjelenése óta számolatlanul kapja a szerkesztőség az elektronikus leveleket. Sok, parádról elszármazott család kérte, hogy az egyes számokat az általuk megadott címre postázzuk. Ezen ok is közrejátszott abban, hogy már a világhálón is elérhető a Helyi Levél. Mától tehát a www.helyilevel.hu web-oldalon is olvashatók cikkeink. Minden egyes lapszámot felteszünk az internetre, tehát –a korábbiak is- egy kattintással elérhetővé válnak. Így a technika segítségével a világ bármely pontjáról, bármelyik napszakban is olvasható. A velünk rendszeres e-mailos kapcsolatban (
[email protected]) állók kérték, hogy legyen az oldalunkon fórum, hiszen Parád Önkormányzata a hivatalos weblapjáról eltávolíttatta a vendégkönyvet. Kérésüknek megfelelően helyt adunk a hozzászólásoknak is. Ez egyben lehetőséget ad a közvetlenebb kontaktusnak, hiszen egy-egy személy hozzászólását bárki, bárhonnan láthatja és erre mások is elmondhatják a véleményüket. Ezáltal tényleg szabadabb és gyorsabb lesz az információáramlás, igazi nyilvánosságot teremtve a helyi közéletben. Lehetőségük lesz a külföldre szakadt parádiaknak jobban bekapcsolódni az itteni történésekbe. (Lesz még számos más jele is a megújulásunknak, fejlődésünknek.) Nagyon „érdekes”, hogy bizonyos körök reggeltől estig halálra aggódták magukat kicsiny hazánkban és a világot is teli kürtölték aggodalmukkal a szólás szabadságát féltve az új médiatörvény miatt. Az már komikus, hogy ezen körökhöz ideológiai nézeteivel kapcsolódó egyes tagok a parádi önkormányzat döntéshozói közül megmerték az tenni, hogy Parád internetes oldalán megszüntették az emberek hozzászólási lehetőségét a vendégkönyv likvidálásával. Úgy látszik, a szabad véleménynyilvánítás csak addig terjedhet olvasatukban, amíg az adófizető állampolgár földnek szegezett fejjel az a dalt dalolja, amire előzőleg betanították. December közepén láttam először és utoljára a mára már nem létező önkormányzati vendégkönyvet. Szerencsére az érdekesebbnek vét bejegyzéseket elmentettem a szerkesztőség számára, így ez nem semmisült meg. Ekkor nem igazán volt benne dicséret a hivatali munka tekintetében sem. Január elején néztem volna meg újra, de már hűlt helyét találtam. Vajon mi verte ki a biztosítékot ennyire a vezetőknél, hogy nincs helye a szabad véleménynek? Polgárné
A segítség
„Oly távol, messze van hazám….” nem csak térben, időben is.
Tudom, hogy emberek tucatjai élnek manapság nagyon rossz körülmények között. Ettől is rosszabb helyzetben vannak a hűséges négylábú társaink. Az emberek rossz életkörülményei kihatással vannak az állatokra is. Azonban az ő helyzetük még rosszabb, hiszen teljesen az emberre vannak utalva. Nem tudják – nem érik, hogy miért marad el a rendszeres eledelük, vagy ami még rosszabb, hogy a gazdájuk szélnek ereszti őket. Nekik is szükségük van a rendszeres étkezésre és olyan helyre, ahol nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. Sajnos ők abban a helyzetben vannak, hogy nem tudnak menni segélyért sehová sem. Az egri Állatokat Védjük Együtt Alapítvány felvállalta azoknak a kutyusoknak a menhelyi elhelyezését és gondozását, akik korábban hűségesen védték a gazdájukat és a portát, most pedig elárvulva az utcákon, tereken várják-várták sorsuk jobbra fordulását. A menhelyen élő állatoknak nagy szükségük van az élelmezésük megoldására és az eledelekre. Mindenféle száraz kutyatáp, konzerv, kutyaszalámi, ételmaradék, ami az ebek számára táplálékul szolgálhat. Amennyiben bárkinek lehetősége valamiféle segítségre, az alapítvány szívesen fogadja! A táplálékon kívül szükség lenne edényekre az etetéshez, itatáshoz. Ez lehet már nem használt háztatásbeli edényzet is. Kellenének kidobásra ítélt plédek, takarók, szőnyegek a kennelek aljzatának szigeteléséhez. Szívesen fogadjuk az építkezésből visszamaradt anyagokat, kutyaháznak, kennelnek, kerítésnek valókat és a pénzadományokat is. Pénz szükséges az állatok alapvető egészségügyi ellátására. Hirdetés lehetőséget is köszönettel vesszük. Most, a személyi jövedelemadó bevallási időszakban fordítsunk figyelmet arra, hogy adónk kétszer 1%-áról saját akaratunknak megfelelően rendelkezhetünk.. Az egyik 1% csak valamelyik egyháznak adható, míg a másik 1% bármelyik szervnek, alapítványnak, amelyik jogosult azt fogadni. Az egri székhelyű Állatokat Védjük Együtt Alapítvány jogosult az adó 1%-os felajánlásaira. Adószáma: 18576339-1-10. Ezúttal szeretnék köszönetet mondani Szabó Gázáné, a menhely elnöke és a magam nevében, mint adománygyűjtő azoknak az embereknek akik eddig is segítették a menhely munkáját és ezáltal a kutyusok életkörülményeinek a jobbítását: Bolyki István, Csikós József, Gál István, Gál Szilárd, Ivicz Gábor, Kerezs Gábor, Kissné Varga Erzsébet, Kívés Gábor, Kívés László, Kucsera György, Lengyel Attila, Id. Papp József, Praveczki Dénes, Püski Krisztián, Szabó András, Szabó Gábor, Szászi Ágnes, Tarjányi László, Tóth Endre. További adományokat -a menhely bezárását elkerülendően- parádi Gyopár Sörözőbe várjuk. (Kossuth út 270.) Benedek Tímea Kitti
Mondhatom –jó néhány éve is van már, hogy ilyen kendőzetlenül őszinte és nyílt gondolatokat olvashattam, közkézen megfordult írásban. Hát, nem semmi ember ez a Risko János! Még akkor sem, ha igaz a mondás a „messziről jött ember”-ről. Vagy talán éppen azért láthat tisztán, mert elég messziről nézi? Mi meg „nem látunk tovább az orrunknál”? (Vagy nem akarunk!) Pedig az eleink sok bölcsességet adtak át nekünk azokkal a bizonyos népi mondásokkal, csak ma már nem „trendi” ezekről tudni, gondolkodni és főként használni. Itt van például az, hogy „Suszter maradjon a kaptafánál”! Szinte mindenki ismeri, de igazság-magvát és napjainkra való adaptálási lehetőségét már kevésbé. Pedig megoldás lehetne minden olyan problémára, amely főként abból adódik, hogy nem hozzáértő emberek kerülnek pozícióba –legyen szó a falu vezetéséről, vagy akár egy ország irányításáról. És akkor még a felkészültség mellett nem beszéltünk a szándék (cél), akarat, érzelmi viszonyulás és cselekvés jelentőségéről. Ha mindenki a saját „kaptafájánál” maradna, akkor csak olyan helyen és abban tevékenykedne, amelyhez ért, amiben értéket teremthet. Nem lenne annyi kártékonykodás sem kicsiben, sem nagyban. Ehhez persze emelkedett lélekkel kell rendelkezni, hogy ne az alantas, hatalomra törő szándékok, illetve tudatlan naivitás vezérelje az embert, hanem a szolgálatra való elhivatottság céltudatossága és eltökéltsége. Ezen a téren is még sokat kellene fejlődnünk. Risko Jánosnak érezhetően erősek a Parádhoz kötődő gyökerei; úgy is mondhatnám: nála a „vér nem vált vízzé”. Jól látja a falu eltűnt értékeit és azt is, hogy ezek helyére újak nem –vagy alig teremtődtek. Parád népességének csökkenését az elöregedés okozza, mert a fiataloknak a település perspektívát nem nyújt. Vegyük már számba, hogy hány új munkalehetőség létrejöttét segítette elő a húszéves önkormányzás nálunk? Az eredmény szégyenteljes! Akkor mire is lehetünk büszkék? A pusztuló, vagy elherdált természeti adottságainkra? Az „állóvíz”-re? A megválaszolatlan kérdésekre? Az agyonhallgatásra? Az álságos megvezetésekre? Arra, hogy tehetséges, ambiciózus fiataljainkat sorra ellehetetlenítve elüldözik? Arra, hogy Parád lassan elnéptelenedik, mert élhetetlenné vált? A legmegrázóbb személyes tapasztalatom az, hogy a még itt élőket a „fortélyos félelem” izgatja, ami idővel megingatja az emberek közösségbe vetett hitét és vezetőivel szembeni bizalmát. Így hát: Akinek vállalt kötelezettsége van ezzel a faluval szemben, vegyék és tegyék a dolgukat! És lássuk végre a kézzelfogható eredményeket! A kifogásokat nem tudjuk elfogadni, mert –maradva a mondásoknál- „lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség”! Abigél
Én nem tudom…. Én nem tudom, tudják-e az itt élők, hogy milyen gazdag a környékünk természeti értékekben!? Szintén nem vagyok tudatában, hogy volt-e valamiféle tájékoztatás, mielőtt a falu vezetése „elkótyavetyélte” egyik jelentős természeti értékünket, a széndioxid gázfeláramlást, mely megjelent falunk határában, a legszebb helyen, a parádfürdői park sarkában, az Erzsébet Szálló alatti területen. Ezt a hatalmas kincset Mátraderecskén az önkormányzat kihasználja, egész egészségügyi központ épült köréje, a falu és az ott élők hasznára. Ez a természeti jelenség, amelyet a szaknyelv „mofetta”-nak, vagy „szárazfürdő”-nek nevez mintegy 1000 méter mélységből feltörő nagy szén-dioxid tartalmú, gyógyhatású gáz, benne szintén gyógy koncentrációban fellelhető radon tartalommal. Ez különösen hatásos elsősorban a verőérbetegségekben (különböző eredetű és súlyosságú alsó végtagi érszűkületek), cukorbetegség érszövődményei, különféle reumatikus betegségek, súlyos érrendszeri érintettséggel járó autoimmun betegségek, köszvény, csontritkulás, egyes nőgyógyászati betegségek, meddőségi és impotencia problémák, vegetatív idegrendszeri eredetű belgyógyászati panaszok kezelésében. E különleges természeti kincset Európában a népi gyógyászatban, természetgyógyászatban csak néhány helyen, (mivel kevés helyen található meg) de már régóta alkalmazzák. A szén-dioxid mellett megtalálható radon gáz a sejtek anyagcseréjének fokozására, a szabad gyökfogók (rákos sejtek kialakulását gátolja) termelődésére, az immunrendszer működésére van jó hatással. A szén-dioxid hatásnak köszönhetően javul a bőr alatti keringés, mely segíti a szervezet méregtelenítési folyamatát. A kezelés ezért kifejezetten jó kiegészítője lehet a különböző léböjtkúráknak, fogyókúráknak, eredményes a narancsbőr kezelésében is. Szaunával, masszázzsal, pezsgőfürdővel, a hegyi levegőn végzett bármilyen mozgással kombinálva alkalmas lehet a stressz oldására is. A mofettát egészséges emberek is igénybe vehetik, hisz a gáz teljesítményfokozó hatása miatt egyfajta természetes doppingszerként is viselkedik. A fentiek tükrében én nem tudom, hogy ez az érték miért nem a községünknek használ… Farkas Gábor
A testületi ülés Bő másfél hónapos szünet után február 2-án tartotta következő rendes üléstét közgyűlésünk. Ezen az ülésen döntés született arról, hogy 2011-ben 5%al csökken a szemétszállítás díja, hiszen tavaly előtti szerződésben ezt vállalta a szolgáltató. Sok családtól etikátlan szerintem pénzt kérni, hiszen több utcában meg sem jelenik a kukás autó, pláne Hutában. Az itt lakók hordják a szemetet a
gyűjtő pontra. Ez lenne a közszolgáltatás? (Jövőre jelentősebb drágulás várható, mert a PEVIK áraiban már érvényesítheti a költségeit: üzemanyag árak emelkedése, stb. Egyébként hová lett a pályázatból megvalósuló, ingyenes, szelektív hulladékgyűjtés?) Megvitatták képviselőink a 2011-13 közötti uniós pályázatok irányelveit. Ezek szerint: pékség fejlesztése, benzinkút és szerviz építése a felvégben, kemping korszerűsítése, Erzsébet Szálló és a kórház gyógy turisztikai fejlesztése, közvilágítás, óvodagyermekjóléti szolgálat, parkoló helyek, szálláshelyek fejlesztése, a Cifra Istálló fedett lovardájának kialakítása és gépkocsi beszerzés. (A fentiekből világosan látszik, hogy a jelenlegi vezetés a korábbi irányvonalat képviseli, nem várható változás a szemléletben és a fellendülésünkre is várni kell. Strand építésére nem óhajt a falu pályázni, erre nem akar 30% önrészt biztosítani. Arra viszont volt több millió forint költségvetési pénz, hogy üzleti vállalkozások részére parkolóhelyeket alakítson ki a falu az adózók pénzéből!) Parádfürdő gyógy-idegenforgalmi hasznosítását is megszavazta a testület. Ebben a pontban áttételesen elhangzott a Freskó, Ybl Szálló és a strand területének az eladása. (Sajnos félek tőle, hogy a nagy fejlődésünk megreked azon a szinten, hogy ezektől az ingatlanoktól is megszabadítanak végleg minket. Netán el is túratják!? Ezután tényleg nem lesz több gondja a falunak ezzel sem!) A lapos ABC-t tulajdonosa pékségként kívánja működtetni, ehhez kérte a testülettől a hozzájárulást, amire valamennyi képviselő a polgármesterrel együtt rá akart bólintani. Jegyző Úr kérésére elhalasztásra került a végleges döntés ebben. (Kíváncsi lennék, hogy hatástanulmány nélkül miért bólintottak volna rá a honatyáink. A kórház és a szálló szomszédságában ez nem biztos, hogy jó ötlet. Az előző kórházigazgatók regnálása alatt több külföldi, együttműködésre kész vállalkozás megfordult Parádfürdőn. Mikor meglátták, hogy a kórház szívében megy keresztül a fő út, elálltak az együttműködéstől. Most még pékség is! Még fűrésztelep is kellene hozzá, hogy nappal folyamatos legyen a zaj, aztán tényleg nem lesz esélye a gyógy túrizmusnak sem!) A hivatal faláról lekerült a bronz, címeres tábla. Ezt a készítője tízen évekkel korábban ajándékba adta. Most azonban olyan anyagi helyzetbe került idős kora és rossz egészségi állapota miatt, hogy kért érte 200.000 Ft-ot. A testület nem szavazta meg. (Több, mint tíz évig viszont jó volt ingyen használni? Az új alumínium tábla sem lesz olcsóbb.) Ha olyan ember fordult volna segélyért, akiből még nem volt soha haszna a falunak, annak minden bizonnyal adnak. Ha olyan körülmény következik be az ember életében, ami korábbi döntését ilyen irányú felülvizsgálatára készteti, annak nagyon nyomósnak kell lennie! Ez érthetetlen lenne? (Valamennyi képviselő jelen volt az ülésen, a döntések egyhangúlag születtek.) Szakács Zalán
Az idegenforgalom a kitörési pontunk Két évtizede hallom folyamatosan -az éppen aktuálisan regnáló községi vezetők a szájából- a fenti kijelentést, a könyökömön jön is már ki. 20 év alatt sem haladtunk egyről a kettőre ezen a téren, pedig mennyit tettek már az ügy érdekében! Szinte számolatlanul mentek el a pénzek falumarketingre, -a testvérvárosi kapcsolaton keresztül is- eredmény nélkül. Áldásos tevékenységük eredményeképpen nincs már Turista, csakúgy, mint a Boróka és a Metró sem. Üresen áll a Freskó és az Ybl Szálló is. A Kakukk is más funkcióval bír, mint amire épült. A szoba kiadással foglalkozók a megmondhatói, hogy az e tevékenységből befolyó pénz az szinte egyenlő a nullával, még fizetés kiegészítésre is kevés. Fejlesztés zászlaja alatt adták el az Erzsébet Szállót. Ez a vásár a befektetőnek jó volt, a falunak kevésbé előnyös. Nem láttam meghirdetve sehol, az „egyet fizet, kettőt vihet” akciót. A mofettára gondolok (lásd: Én nem tudom… című cikket.) Itt megjegyzem, hogy az Erzsébet sokkal szebb lett, mint ami volt korábban, de korántsem az a pompája, mint a régi, béke időkben. Újra elővette a vezetőség a Freskó, Ybl Szálló és a strand terület eladását! Kívánatos lenne, ha a konkrét elképzeléseket a hatástanulmányokkal együtt kifüggesztenék közszemlére és feltennék a honlapra is! (Én egyébként eladásellenes vagyok!) Majd ezt követően a falu teljes lakosságával együtt is megvitatnák a terveket! Jó lenne, ha végre ki mernének állni azon emberek közé, akiknek a nevében nap-nap után meghozzák a döntéseket! A szemünkbe nézve kellene elmondani, hogy mit tesznek a mofetta visszaszerzéséért, miért nem kell strand és azt is, hogy nektek, önöknek parádiak nincs beleszólás semmibe! Négy évig a szájak alapállásban, aztán meg újra megszavazhattok minket! Jó lenne, ha megmagyaráznák végre, hogy honnan merték venni a bátorságot, hogy éveken keresztül nem volt közmeghallgatás!? Miért zárták el az információt azoktól az emberektől, akinek a nevében állandóan beszéltek!? Milyen erkölcsi alapokon állnak ahhoz, hogy a másként beszélőkkel szemben (akár) nyílt megalázást és megfélemlítést is megpróbálják alkalmazni? (Most még csak) figyelmeztetés ellenére is merik venni a bátorságot a törvénytelenséghez? Mi alapján merik a másként gondolkodókat megbélyegezni? Mi alapján mernek össze-vissza handa-bandázni? Van ezeknek egyáltalán tükrük? A fentiekre az egyszeri János gazda jut eszembe, akinek már nagyon kehes volt a lova és nem akarta senki sem megvenni. Ezért bement a kocsmába és 1000 Ft-ért sorsjegyeket árult a lovára. Megtörtént a sorsolás, majd a nyertessel indult haza a lóért. Igen ám, de mire a hazaértek a ló elpusztult. Nagyon leteremtette a nyertes János gazdát. Te ilyen-olyan ember, nem sül le a képedről a bőr? –Korholta. Nem volt mit tenni, János gazda visszaadta az 1000 Ft-ot. Erre mondta neki a nyertes, hogy jó-jó, de mi lesz a többiek pénzével? Így az sem illet téged! Mi lenne? Kérdezett vissza János Gazda. Az, az
enyém, hiszen ők nem nyertek! Válaszolta. Azt érzem, sajnos Parádon sem a választók nyertek! Én azt gondoltam, a polgármester olyan közszereplő, aki közpénzért és a közért végzi a munkáját. Azt jól látom, hogy a havi majd’ fél milliós javadalmazásával nagyon jól el van! Demokráciában minden hatalomnak van ellenzéke, ez így normális. Ez azt jelenti, hogy minden olyan dologban, amiben a másik oldalnak más a véleménye, abban úgy hallatja a hangját, hogy az ne legyen a jog szerint becsületsértő, vagy rágalmazó! Ez nem azt jelenti, hogy 4 évig csendben vagyunk, és csak a választások alkalmával fogalmazunk meg ellen véleményt! Parádon eddig ez volt, 4 évente megfogalmazódtak ilyen-olyan kritikák, majd sűrű csend. Most is várták, hogy eltűnjön az ellen vélemény, de ez már hiába. Még nem is olvassák ennek a lapnak a tartalmát, elég a megjelenés híre a hidegrázáshoz. Tudom, rám kiabál az az oldal tücsköt, bogarat. Engem tényleg nem zavar, bár én nem vagyok közszereplő! Nem okoz csalódást sem!Sőtt…! Én ugyan még Parádtól, a parádi emberektől nem vittem még egy fillért sem el soha, semmilyen címen, biztosítást sem köttettem magamra más pénzéből, nem is szívtam a vérüket sem. A mai napig igyekszem segíteni, ahol csak tudok. A faluban mára már két személy is a szó szoros értemében az életét köszönheti nekem! Meg is akarták tenni, de nem kell ezt köszönni! Sokat adtam, midig név nélkül. Ezért erről többet nem is beszélek! Ha valaki ezeknek ellenkezőjét állítja, az álljon elém és mondja is a szemembe! Az, hogy kimondom, amit gondolok? Ebben nincs sértődöttség, csak a másik oldal próbálta ezt sulykolni. Én most ezt tudom önkéntesen megtenni. Nem kell semmilyen tisztség ahhoz, hogy az emberekért tegyen valaki! Hová lettek a többi tenni akarók? Én őszinte voltam mindig, legjobb igyekezetem szerint cselekedtem álság és számítás nélkül. Vagy ez nem trendi, netán nem keresztény dolog? A kereszténység nem hülyeséget, és nem is feltétlen, elvtelen megalkuvást jelent! Tudjuk, hogy Jézus is ostort font mikor kiűzte az árusokat a templomból és az asztalaikat is felborogatta! Ezért nem mehetünk el szó nélkül a legújabkori genocídium legborzasztóbb módja mellett, amikor az emberek múltjukat hátrahagyva „menekülnek” szülőföldjükről önként egy szebb jövőbe, mert már nem hisznek vezetőiknek! Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy saját földünkön, most éppen pozícióban levő embertársainak akarnak minket –akár tudatlanul is- kifosztani, dobra verni közös javainkat! Ha valaki ennyire hiányában van a józan észnek, talán jobb lenne a tisztes, önkéntes visszavonulás. Üzenetként most még „csak” egy idézetet választottam: „Az vagy, ami a munkád, nem több és nem kevesebb. Az eltűnő időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot. Arcod redőibe vési fel nevedet, amelyet te hordasz, amely te vagy magad egyedül, a munkád által örökké.” Szakács Zalán
