HEF OP 1.2. Szolgáltatásfejlesztés, Stratégiai tervezés Kutatás 1.2.2. projekt A kompetencia alapú foglalkozási kódrendszer kidolgozása a bejelentett munkaerıigényeknél és az állást keresı személyeknél
Résztanulmány a kompetencia alapú képzés szakképzés keretében történı alkalmazhatóságáról
Készítette: Petrovics Nándor
Budapest, 2006. június
Tartalomjegyzék Az NFT I. HEF OP 3.2.1 központi programjának végrehajtása során kialakított kompetenciarendszer és a kompetenciaelemzés módszere A sajátos kompetenciarendszer kialakításának indokai Az alkalmazott kompetenciafogalom és rendszer illeszkedése a közoktatás, a szakképzés és a foglalkoztatás fogalmaihoz A kompetenciarendszer felépítése, tagolódása A feladatkompetenciák és a tulajdonságkompetenciák összefüggései Az elemzési módszer további alkalmazási területei A szakképesítések feladatprofiljának értelmezése és elkészítése A szakképesítések tulajdonságprofiljának értelmezése és elkészítése A szakképesítések modularizációja során követett alapelvek és módszerek A szakképesítések egyes típusaitól függı specifikumok Az kompetencia-elvő modularizált szakképesítési követelmények A rendszer lehetséges fejlesztési irányai Az 1993 elıtti szakképesítések tartalmának rendszerbe illeszthetısége
2
Az OKJ 2006. kompetenciarendszerének kialakítása A sajátos kompetenciarendszer kialakításának indokai: A kompetencia mint az embernek illetve a cselekvésének leírására használt fogalom alig több mint egy évtizede született meg és vált mindennaposan használttá. Amellett, hogy a kompetenciának mint általános fogalomnak többé-kevésbé kialakult az értelmezése, a róla szóló szőkös hazai és nemzetközi szakirodalomból egyetlen dolog látszik világosan. Nincs olyan általánosan elfogadott és használt kompetencia rendszer, és nincs a konkrét kompetenciáknak olyan listája, amely minden célra alkalmas lenne. A meglévı és a szakirodalomban fellelhetı modellek, a már alkalmazott rendszerek, fogalomkészletek, sokfélék és minden változathoz találunk hasonlókat és attól jelentısen eltérıket is.Valamennyi ilyen ismerete és elemzése nélkül is valószínősíthetı, hogy mindegyik a saját céljára orientált szemléletmódot tükröz, és a saját feladatára megoldást kínáló eszközrendszert képez. A fentiek további kérdéseket vetnek fel: 1. Ha egy évtized alatt nem alakult ki, akkor létezik-e egyáltalán ilyen univerzális kompetenciarendszer? 2. Ha létezik, akkor a valóság leírásához eddig használt modelljeink és algoritmusaink alkalmasak-e ennek leírására is, vagy gyökeresen új modellre lenne szükség? 3. Szükségünk van-e egyáltalán ilyen univerzális rendszerre, vagy az eddigi példákhoz hasonlóan egy célra orientált rendszer és eljárások lesznek használhatóak? Az általában és az ember egységében szemlélt kompetencia-összesség kontinuumként, folytonos közegként modellezhetı. Az egyes rendszerek megnevezések készleteinek alkalmazásával megkísérlik a kontinuumot diszkrét elemek halmazává tenni. Ezen készletek azonban gyakran önmagukban is, egymás között azonban mindenképpen többszörösen átfedı, gyakran hierarchikus kapcsolódású, sztochasztikusan szervezıdı elemekbıl állnak. Olyanokból, amelyek feltételei és egyben eredményei is a cselekvésnek, amelyek keletkeznek és átalakulnak, amelyek közül bármelyik összetehetı más elemekbıl, közülük számosnak a hiánya pótolható másokkal, mőködésükben valószínőleg mindig konkrét helyzetekhez, körülményekhez, személyekhez kötıdnek. Szemléltetni leginkább folyton változó szálak olyan szövedékeként lehet, amely a korlátain belül mindig célnak megfelelıen alakul át. A „Kompetencia alapú kódrendszer kidolgozása a bejelentett munkaerıigényeknél és az álláskeresı személyeknél” a kompetenciákról szóló kutatási projekt. A feladatainak megoldásához a kompetenciát az emberi tanulás, tudás és munka terében kell súlyponti fogalomként meghatározni. Ebben az eleve leszőkített térben a tételesen megfogalmazott konkrét feladat feltétlenül egy speciális, célszerően kialakított rendszer megalkotását és ennek megfelelı eljárások alkalmazását teszi indokolttá. Ez a kompetenciarendszer szigorúan pragmatikus alapon, arra a célra jött létre, hogy a FEOR 3-8. (esetenként 9.) foglalkozási fıcsoportjaiban megnevezett, tehát a középfokú szakképesítések birtokában végezhetı munkatevékenységeknek megfelelı kompetenciákat, mint létezı halmazt leképezze, rendszerbe foglalja, valamint hogy ehhez illeszthetıvé tegye a szakmai vizsgát és az iskolai rendszerő képzéseket.
3
Az alkalmazott kompetenciafogalom, és rendszer illeszkedése a közoktatás, a szakképzés és a foglalkoztatás fogalmaihoz
A kompetencia fogalmának értelmezése
A kompetencia fogalma ezen feladat terében kétféle szemlélet alapján definiálható. Az egyik a forrás, az eredet, azaz a cselekvı személy sajátosságaként, tulajdonságaként határozza meg, a másik szemlélet a cselekvés eredménye, produktuma, a személy megnyilvánulása, teljesítménye felıl. (Ld. Nemzeti alaptanterv 2003, ...definíciók) A hazai pedagógiai szakirodalomban, valamint és egyes jogszabályokban (pl. felnıttképzési tv., közoktatási tv.) található értelmezések, fogalomhasználat inkább a cselekvés eredete, azaz a tudások és személyi tulajdonságok alapján való, a szakképzés közelmúltjának fejlesztései (világbanki program) inkább a cselekvés eredményei, azaz a tevékenységek és az elvégzendı feladatok oldaláról közelítı definíciót használják. Több fogalomrendszer törekszik a kétféle értelmezés valamiféle “egymásba kötegelésével” (pl. a NAT kulcskompetenciák megnevezése), vagy nyelvi megfogalmazás révén megjeleníteni a személy cselekvéseiben szervesen összekötıdı mindkét vetületet. Törvényszövegben is fellelhetı definícióként a felnıttképzési törvény megfogalmazásában a kompetencia „a személy ismereteinek, készségeinek, képességeinek, magatartási, viselkedési jegyeinek összessége, mely által képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére”. A „Kompetencia alapú kódrendszer kidolgozása a bejelentett munkaerıigényeknél és az álláskeresı személyeknél” végrehajtása során feltétlenül szükséges a kompetencia fogalmának egy ehhez hasonló kettıs értelmezését alkalmazni, amely kezdettıl fogva koherens a jelenleg folyó más fejlesztésekkel, és illeszkedik valamennyi oktatási terület (közoktatás, szakképzés, felnıttképzés, felsıoktatás, nem formális tanulás), valamint a munka világa, a foglalkoztatás, gazdaság, és a kultúra területein szokásos fogalomhasználathoz. A kifejlesztett és alkalmazott módszer a tevékenységek, feladatok részletezése által adott egyik értelmezés mellett a kompetenciákat a „személy ismeretein, készségei, képességei, magatartási, viselkedési jegyei” szerinti értelmezésében tehát a kompetenciák „személyes tulajdonságok” vetületében is közvetlenül, konkrétan jeleníti meg. A projekt során a tulajdonságkompetenciákat a foglalkozási kompetenciák Európában is használt és elfogadott rendszere szerint tagoltuk (szakmai, módszer, társas és személyi kompetenciák). A munka világában a dolgozóval szemben támasztott követelmények már konkrét feladatok megoldására való alkalmasságként jelennek meg, ezért a kompetenciák feltárásakor feltétlenül szükséges a munkakör-elemezésekbıl, és a munkaszakértık által megadott tudásokból, személyes tulajdonságokból kiindulni. A kompetenciák két vetületének együttes alkalmazása révén már a munkahelykereséskor, a munkavállaláskor is pontosabban megbízhatóbban megítélhetı egy munkakör és az ellátására jelentkezı dolgozó megfelelése.
4
Az egyén tudásai, személyes tulajdonságai, valamint ezeknek a szakma követelményei és a foglalkozás feladatai közötti közvetlen összefüggések nem csupán a szakmát, foglalkozást ismerık, hanem a „laikusok” számára is érthetıek lesznek, az életpálya tervezése is könnyebbé válik. A kompetenciaprofilok kettıs vetülető rögzítése megteremtheti az oktatási, képzési folyamatok egységes volta miatt szükséges egyik illesztı-felületet a közoktatási és a szakképzési folyamatok között. Konkrétabban válik megfogalmazhatóvá, hogy mely közoktatási és nevelési folyamatok, illetve milyen eredmények hasznosulhatnak jól a szakképzés során. Amellett, hogy a Lifelong Learning” sem csupán a szakképzésben való egész életen át tartó részvételt, hanem az általános mővelıdést, új eszköztudások megszerzését, új motivációk kialakulását, az egyéni innovációk, a kreativitás kibontakozását és munkatevékenységgé való fejlıdését is jelentik, a tulajdonságkompetenciák minısége az egyéni boldogulás és a személyes életminıség jelentıs tényezıi is. Így a szakképzésben való részvétel ezekkel a személyes aktivitásokkal, illetve teljesítményekkel együtt teszi lehetıvé az alkalmazkodást, a szakma, szakterület váltását, az életpálya alakítását.
A kompetenciarendszer felépítése, tagolódása A foglalkozásokhoz, munkakörökhöz illetve szakképesítésekhez rendelt kompetenciák a dolgozótól elvárható munkához kötıdı tudást rögzítik, a munkafeladatok elvégzésére való képességet, alkalmasságot jelentik. Részletesen egyrészt a feladatoknak, mint a munkatevékenység megnyilvánulásának, másrészt a dolgozóban, a személyben benne rejlı tulajdonságoknak, mint a munkatevékenység feltételeinek felsorolásaként jelennek meg. A szakképesítés kompetenciaprofilja így a személy egységes kompetenciakészletének két vetületébıl, a feladatprofilból és a tulajdonságprofilból áll. A kompetenciaprofil egyes tartományai a feladat- illetve tulajdonságkompetencia megnevezése mellett annak fejlettségére, minıségére, a gyakorlottságra, a munkateljesítményre utaló számmal jelzett szintek, illetve betővel jelzett típusok jelölése is tartozik. Ez ad a listához egy „második dimenziót” amely által az „profil”-nak tekinthetı. A szakképesítések feladatprofiljában a kompetenciák megnevezése tartalmazhat a szintre való utalást, a tulajdonságprofil szakmai kompetenciák kategóriájában ezek várhatóan adottak lesznek, a módszer, a társas és a személyes kompetenciák esetében a további tipizálás és szintezés még jelentıs kutató fejlesztı munkát igényel. A feladatprofil A feladatprofil a foglalkozás illetve szakképesítés feladatait háromszintő ágszerkezetbe rendezve adja meg. Az ágszerkezet szintjei halmaz-részhalmaz kapcsolódásúak, az elemek szokásos decimális számozással jelölhetık. Az elsı számmal jelöl legnagyobb győjtıszint a feladatcsoport, a középsı a feladat, a legkisebb szint a feladatelem, mővelet szintje. (definíciók „A szakképesítések feladatprofiljának értelmezése és elkészítése” címő fejezetben)
5
A munkatevékenységek leképezése során alapegységként a feladat szintet célszerő használni. A feladatokból feladatcsoportok többféle elven készíthetık például technológiai elven, produktum elven, idıbeli sorrend alapján. Ezeken kívül a szakképesítésekbıl alkotott csoportokon belüli modularizációs célú összehasonlíthatóság is meghatározza a feladatcsoportok kialakítását. A feladatokon belüli tagolás során párhuzamos illetve soros jellegő mőveletek, feladatelemek nevezhetık meg. Ezek megadása a feladat pontosítása, szakképesítéshez, foglalkozáshoz, munkakörhöz való hozzárendelése miatt lehet szükséges. Egy átlagosan összetett foglalkozás tevékenysége mintegy 50-60 feladattal leképezhetı, a feladatprofil összesen mintegy 100 sorból áll. Az egyes foglalkozásoknak munkaköröknek megfelelı szakképesítések feladatprofilja tartalmilag esetlegesen kapcsolódnak. A projektnek nem volt feladata egy olyan, feltehetıleg néhány tízezer egyedbıl álló feladatkészlet definiálása, amelybıl a szakképesítések feladatlistája azonos tartalommal felépíthetı. A projekten belül a modularizáció az egyes, tartalmuknál, átfogó jellegüknél fogva hasonló (teljes) szakképesítések közötti azonosságok, átfedések megállapítása révén lehetséges. Foglalkozások illetve munkakörök esetében természetesen sokféle alapelv alkalmazásával illetve tagolással is elkészíthetı a feladatprofil, feladatlista. Az ezek közötti átfedés illetve azonosság „A tulajdonságkompetenciák származtatása a feladatkompetenciákból” címő fejezetben (egyébként más célra való alkalmazásban) ismertetett összetevıs elemzési módszerrel állapítható meg, amellyel egy meglévı feladatlista egy más rendszerő, de összesített tartalmában azonos, azzal egyenértékő listává konvertálható. A tulajdonságprofil A tulajdonságprofil a személyt jellemzı tulajdonságok kategóriákba csoportosított, egyes kategóriákban adott készletbıl választott, a teljesítmény, minıség szintjét is tartalmazó megnevezéseinek a rendezett felsorolása. A projekt kezdeti foglalkozás/munkakör elemzésekre szolgáló idıszakában nem állt rendelkezésre elfogadott választék. Az elemkészlet , a szakképesítések összehasonlítása nem tekinthetı sem teljes körőnek, sem optimális összetételőnek. A tulajdonságprofilok összeállításához használt tagolódás illetve kategorizálás: I. Szakmai kompetenciák, azon belül Alkalmazott szakmai ismeretek Szakmai készségek, képességek ezen belül az információs készségek II. Módszerkompetenciák III. Társas kompetenciák IV. Személyes kompetenciák
6
Alkalmazott szakmai ismeretek (I. Szakmai kompetenciák) A kompetenciaként megnevezett alkalmazott szakmai ismeretek az információtartalomból és az alkalmazás típusából, szintjébıl tevıdik össze. Az információtartalmak szorosan kötıdnek a munkafeladatokhoz. Szükséges az összes szakképesítés összes alkalmazott szakmai ismeretére vonatkozóan az információtartalmak tovább nem bontandó egységekké (itemekké) való alakítása. Az ebbıl keletkezı halmaz azonban az egységek méretét, minıségét, definíciós szempontját stb. tekintve egyenetlen lesz, és minden bizonnyal jelentıs arányban redundáns, egymással részben vagy egészben átfedı elemeket fog tartalmazni. A készlet használhatóságát csak részben fogja javítani a szakképesítések modularizálása során elvégzett egységesítés, ezért az adatbázisba való feldolgozás szempontjából ideális „elemkészletbıl való visszaépítés” ezen körben egyenlıre nem alkalmazható. Az „alkalmazott szakmai ismeretek” kompetenciák másik eleme az alkalmazás típusát illetve szintjét (mint a cselekvés minıségét, jellegét) adja meg. A rendszer 5 típust/szintet használ. Az egyes típusokba/szintekbe sorolás az ismeretalkalmazás önállósága, sebessége és elvárt hibátlansága alapján, a három szempont együttes megítélése alapján történik. Részletes ismertetése a „A tulajdonságprofil értelmezése és a meghatározására vonatkozó alapelvek, módszerek, a szakmai ismeretek alkalmazási típusai (szintjei)” fejezetben. Szakmai készségek (I. Szakmai kompetenciák) A feladatok végrehajtása során használt eszköztudásként értelmezett szakmai készségek megjelenítésére a kompetenciaprofil készletbıl választott és szintezett kompetenciákat tartalmaz. A kompetenciacsoportok, szintek és a kompetenciamegnevezések áttekintése: Számítógép-használat 1 szint Alapszintő számítógép-használat 2. szint
ECDL 1. modul: IT alapismeretek ECDL 2. modul: Operációs rendszerek ECDL 3. modul: Szövegszerkesztés ECDL 4. modul: Táblázatkezelés ECDL 5. modul: Adatbázis-kezelés ECDL 6. modul: Prezentáció ECDL 7. modul: Információ és kommunikáció Egyéb alkalmazások
3. szint
ECDL AM3 modul: Szövegszerkesztés – Haladó szint ECDL AM4 modul: – Táblázatkezelés – Haladó szint ECDL Képszerkesztés modul ECDL CAD modul Egyéb alkalmazások
4. szint
A szakképesítésnek megfelelı alkalmazások
7
5. szint
A szakképesítésnek megfelelı alkalmazások
Nyelvhasználat Köznyelvi nyelvhasználat olvasott szöveg megértése, 3-5. szint fogalmazás írásban, 3-5. szint kézírás, 3-5. szint hallott szöveg megértése, 3-5. szint beszédkészség, 3-5. szint egyéb, 3-5. szint Szakmai nyelvhasználat olvasott szöveg megértése, 1-5. szint íráskészség, fogalmazás írásban, 1-5. szint hallott szöveg megértése, 1-5. szint beszédkészség, 1-5. szint egyéb, 1-5. szint Idegen nyelv használata olvasott szöveg megértése, 1-5. szint fogalmazás írásban, 3-5. szint kézírás, 3-5. szint hallott szöveg megértése, 3-5. szint beszédkészség, 3-5. szint telefonálás idegen nyelven, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint Egyebek Gépírás , 3-5. szint Gyorsírás , 3-5. szint Információforrások kezelése, 3-5 szint egyéb, 1-5. szint Rajzi készségek képességek Képi jellegő, ábrázoló mőszaki rajzok "A" (például gépészeti) rajz olvasása, értelmezése, 1-5. szint "A" rajz készítés, 3-5. szint "B" (például építési) rajz olvasása, értelmezése, 1-5. szint "B" rajz készítés, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint Hálózati, kapcsolási jellegő mőszaki rajzok "A" (pl. elektromos) rajz olvasása, értelmezése, 1-5. szint "A" rajz készítés, 3-5. szint "B" (pl. csıhálózati) rajz olvasása, értelmezése, 1-5. szint "B" rajz készítés , 3-5. szint Folyamatábrák olvasása, értelmezése, 1-5. szint Folyamatábrák készítése, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint Diagram, nomogram olvasása, értelmezése, 1-5. szint kitöltése, készítése, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint Jelképek "A" jelképek értelmezése, 3-5. szint "B" jelképek értelmezése, 3-5. szint
8
egyéb, 1-5. szint Szabadkézi rajzolás, 3-5. szint Komplex jelzésrendszerek, 3-5. szint
Egyéb (szintezett) készségek, képességek matematikai készségek képességek elemi számolási készség, 3-5. szint mennyiségérzék, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint testi, mozgásos készségek képességek kézügyesség, 3-5. szint testi ügyesség, 3-5. szint testi erı, 1-5. szint egyéb érzékelési készségek képességek tájékozódás, 3-5. szint térérzékelés, 3-5. szint egyéb, 1-5. szint Komplex eszközhasználati készségek, képességek például: tevékenységi jelleghez kötıdı kéziszerszámok használata, 1-5. szint irodatechnikai eszközök használata, 1-5. szint kémiai laboratóriumi eszközök használata, 1-5. szint stb. A módszer, a társas és a személyes kompetenciák A módszer, a társas és a személyes kompetenciák elemkészletbıl kiválasztott szintezés nélküli kompetenciákként jelennek meg a szakképesítések kompetenciaprofiljában. A kiválasztás a feladatkompetenciák összetevıs elemzése keretében történik. Számolási eljárás segíti, amely figyelembe veszi a feladatok fontosságát és az egyes kiválasztható kompetenciák összetevıként való gyakoriságát. A választható elemek készlete: Módszerkompetenciák Gondolkodás Absztrakt (elméleti) gondolkodás Áttekintı képesség Logikus gondolkodás Kritikus gondolkodás Rendszerezı képesség Kreativitás, ötletgazdagság Ismeretek helyén való alkalmazása Új ötletek, megoldások kipróbálása Általános tanulóképesség Emlékezıképesség (ismeretmegırzés) Felfogóképesség
9
Numerikus gondolkodás, matematikai készség Információgyőjtés Következtetési képesség Egyéb
Problémamegoldás
Hibakeresés (diagnosztizálás) Problémaelemzés -feltárás Problémamegoldás, hibaelhárítás Tervezés Értékelés Kontroll (ellenırzıképesség) Lényegfelismerés (lényeglátás) Okok feltárása Helyzetfelismerés Egyéb
Munkamódszer-munkastílus Rendszerekben való gondolkodás Módszeres munkavégzés Gyakorlatias feladatértelmezés Intenzív munkavégzés Körültekintés, elıvigyázatosság Figyelem összpontosítás Figyelem megosztás Nyitott hozzáállás Eredményorientáltság A környezet tisztán tartása Egyéb Társas kompetenciák Együttmőködés Kapcsolatteremtı készség Kapcsolatfenntartó készség Interperszonális rugalmasság Udvariasság Kezdeményezıkészség Határozottság Meggyızıkészség Konszenzus készség Empatikus készség Segítıkészség Motiválhatóság Motiváló készség Visszacsatolási készség Irányíthatóság Irányítási készség Tolerancia Egyéb
10
Kommunikáció
Konfliktuskezelés
Fogalmazó készség Nyelvhelyesség Tömör fogalmazás készsége Kommunikációs rugalmasság Közérthetıség Prezentációs készség Hatékony kérdezés készsége Adekvát metakommunikáció Egyéb
Kompromisszum-készség Konfliktuskerülı készség Rivalizáló készség Konfliktusmegoldó készség Engedékenység Egyéb
Személyes kompetenciák Fizikai adottságok Állóképesség Erıs fizikum Külsı megjelenés Egyéb Fiziológia adottságok
Látás Hallás Szaglás Ízérzékelés Tapintás Egyensúlyérzékelés Térlátás Térbeli tájékozódás Kézügyesség Stabil kéztartás Mozgáskoordináció Egyéb
Pszichológiai adottságok Érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság Tőrıképesség Egyéb Jellemvonások Elhivatottság, elkötelezettség Fejlıdıképesség, önfejlesztés Felelısségtudat Kitartás
11
Kockázatvállalás Megbízhatóság Monotónia-tőrés Önállóság Döntésképesség Önfegyelem Pontosság Precizitás Rugalmasság Stressztőrı képesség Szervezıkészség Szorgalom, igyekezet Terhelhetıség Türelmesség Egyéb
A feladatkompetenciák és a tulajdonságkompetenciák összefüggései, a feladatelemzés Valamennyi szakképesítés szakmai követelményei a megfelelı munkatevékenységi tartalmak alapján, a korábban némileg heterogén tartalmú és szerkezető szakmai és vizsgakövetelmények figyelembevételével az összes szakképesítés esetében alkalmazott munkamódszer és eljárásrend következtében nem szövegként fogalmazódnak meg, hanem táblázatos cellatartalmakként készülnek el. Ezáltal az új OKJ szerinti szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei egyrészt leképezik a felsıfokú végzettséget nem igénylı munkatevékenységeket, másrészt közvetlenül beintegrálhatók egy olyan adatbázisba, amely a szakképzésnél szélesebb körben is alkalmazható. A tulajdonságkompetenciák származtatása a feladatkompetenciákból A feladatkompetenciák a cselekvéseket írják le, azon belül is elsısorban a cselekvés eredményei felıl közelítve, azaz termékeknek, szolgáltatásoknak, technológiai mőveleteknek és a cselekvéseket meghatározó körülményeknek a megfogalmazásával rögzíthetık. Egy ilyen feladatkompetencia általában több összetevıbıl áll, azaz a feladat elvégzésére való alkalmasság, – amellett, hogy maga a feladat is részekre bontható – más szempontok szerint, mintegy másik dimenzióban is leírható. Megadható, hogy milyen, a személyben benne rejlı, feladattól függetlenül létezı, és más feladatok elvégzése során is mőködıképes tudás szükséges ahhoz, hogy a személy a feladatot el tudja végezni. Ezek a feladatvégzésre való alkalmassági összetevık kategóriákba, azokon belül jelentıs részben elemkészletekbe rendezhetık. Egy foglalkozás/szakképesítés valamennyi munkafeladatát összetevıkre bontva számtalan összetevı lesz, amely több feladat elvégzéséhez is szükséges lesz. Ezek rendszerezhetık és összegezhetık, azaz a hasonló, az átfedı, az egymásba ágyazott tartalmú összetevık kevesebb és kezelhetı mennyiségő, de tartalmilag pontosan megfelelı elemmel leírhatók. Az összegzés során minden öszszevonás, elemhelyettesítés során a bıvebb tartalmú, azaz a több dologra kiterjedı, illetve magasabb szintő kompetenciát jelölı megnevezést kell választani, hiszen van olyan feladat amelyhez arra van szükség, és ha a személy azzal a kompetenciával rendelkezik, akkor egyértelmően rendelkezik a benne lévı szőkebb tartalmú, illetve alacsonyabb szintő kompetenciával is.
12
Jelentısen megkönnyíti az elemzést, ha az összetevık elemkészletbıl való választással határozhatók meg. Az eljárás vektor-, illetve halmazmatematikai modellnek is tekinthetı, amelyben az alaphalmaz (feladatkompetenciák) ekvivalens annak minden elemének minden összetevıje által alkotott halmazzal, ez utóbbi pedig az összetevık más rendszerben képzett összegeivel. Az összetevıs elemzést táblázatos adatszerkezetben célszerő végrehajtani. Van-e (és ha igen mi) a sornak megfelelı feladat elvégzéséhez az oszlopnak megfelelı szempontnak megfelelı, abba tartozó összetevıje. Az eljárás eredményeképpen meghatározható a munkát végzı személynek mindazon tulajdonságkompetenciái, azaz „alkalmazásképes” szakmai ismeretei, szakmai készségei, módszer társas és személyes kompetenciái, amelyek által a foglalkozás/szakképesítés munkafeladatait el tudja látni. Az egy adott feladathalmaz elvégzéséhez szükséges tulajdonságkompetenciák révén a személy biztosan képes azt a feladathalmazt elvégezni. Emellett azonban általában feltételezhetı, hogy ugyanezen tulajdonságkompetencia készlet (tudás) alapján számtalan olyan feladat elvégzésére is alkalmas, amely a munkája során nem szükséges. Ebben mutatkozik az összetevıs elemzés, illetve a tulajdonságprofil egy másik jelentıs használhatósága. Jelentısen eltérı feladatprofilok (munkatevékenységek) esetén pusztán a tulajdonságprofilok összehasonlítása révén elvileg jó közelítéssel megítélhetı, hogy egy adott foglakozásban dolgozó/adott szakképesítéső személy mennyire tud megfelelni egy másik foglalkozás/szakképesítés szempontjából, illetve milyen kompetenciákat kell még a megfeleléshez megszereznie. Az elemzési módszer további lehetséges alkalmazási területei Az itt bemutatott összetevıs elemzési módszer hatékonyan alkalmazható minden olyan esetben, amikor összefüggı, de más elven tagolt, más jelentéső, más célra készült halmazokat kell egymásnak megfeleltetni. Az elemzés elıtt feltétlenül szükséges a célnak megfelelı mértékben strukturálni, azaz a kontinuumból (folytonos, ömlesztett halmazból) diszkrét elemekké tagolni a halmazokat. A munkatevékenységek esetében ez a feladatprofil elkészítését, a tulajdonságok esetén a kategóriák, szempontok, illetve az elemválaszték meghatározását jelenti. A „Kompetencia alapú kódrendszer kidolgozása a bejelentett munkaerıigényeknél és az álláskeresı személyeknél” végrehajtása során a módszer az alábbiak projektfeladatok során alkalmazható: – foglalkozásokhoz kötött munkafeladatok elemzése a tulajdonságkompetenciák elemkészletének összeállításához – munkatevékenységek (tetszılegesen elkészített) leírásából a kompetenciakészletnek megfelelı kompetencia-elvő leírás készítése – eltérı elven tagolt feladatprofilok összehasonlítása (pl. mővelet-elv és produktum elv) – a szakmai követelményekben megjelenı tulajdonságkompetenciák (tulajdonságprofil) meghatározása a feladatkompetenciákból (feladatprofilból) – szakmai követelménymodulok leképezése vizsgaszakaszokba
13
– a szakképesítés szakmai követelményeinek leképezése képzési folyamatokba (pl. iskolarendszerő szakképesítésekhez készülı központi programhoz) – különbözı tantervek (képzési tematikák, pl. régi OKJ szerinti szakma és vizsgakövetelmények, illetve központi programok) összehasonlítása.
A szakképesítések feladatprofiljának értelmezése és elkészítése A feladatprofil értelmezése A feladatprofil a szakképzés megszerzését követı munkába álláskor a munkavállaló személyéhez köthetı és „különösebb nehézségek nélkül” ellátható cselekvéseket, munkafeladatokat, elvárható tudást tartalmazza, mellızve az esetenként a konkrét munkahelyi betanulás keretében megszerzendı kompetenciákat. A feladatprofilt a szakmai szokásoknak, szabványoknak, jogszabályoknak megfelelı munkatevékenység alapul vételével, de konkrét teljesítményszintek, minıségi és mennyiségi jellemzık megadása nélkül kell meghatározni. Ez utóbbiakat részben a vizsgakövetelmények, részben az ezek alapján készülı vizsgafeladatok értékelési útmutatói tartalmazzák majd. A feladatprofilban a szorosan vett „cél szerinti” szakmai munkatevékenység feladatait kell megjeleníteni. Az ezeken kívülieket (például értékesítés, gazdálkodási feladatok) csak akkor, ha azok a cél szerintitıl nem különíthetık el, azzal szervesen összekapcsolódnak és a szakképesítés szokásos szervezeti keretei következtében a dolgozók meghatározó többségének személyes munkafeladatot jelentenek. A feladatprofil azoknak a munkafeladatoknak a rendezett felsorolása, amelyeket egy dolgozó a szakképesítés megszerzése, birtoklása révén tud elvégezni. A szerzı a szakképesítés feladatprofilját az együttmőködı szakértıkkel együtt, de azon belül önállóan a rendelkezésére álló forrásokat alapul véve, szükség szerint azok tartalmát módosítva, azokból elhagyva, azokat kiegészítve, átszerkesztve készíti el. Ezáltal a szerzı feladata és felelıssége a szakképesítésnek megfelelı tényleges munkatartalom pontos és részletes meghatározása is. Eközben figyelembe kell venni – a szakképesítés munkaerı-piaci helyzetét, a szakképesítésnek megfelelı munkatevékenység szokásos szervezeti kereteit, – a szakképesítések között érvényesülı horizontális és vertikális munkamegosztást, azaz a kapcsolódó szakképesítések feltételezhetı követelményeit, – az érintett dolgozók, célcsoportok feltételezhetı sajátosságait, – szakképesítés szintjét, képzési idejét és más adatait, – a szakképesítés tagolódását (a modulárisan kapcsolódó, valamint a rész-szakképesítéseket, továbbá az elágazásokat és ráépüléseket). A szerzıi munka során egyensúlyban kell tartani – a specializációt és a széles alapozást, – a kapcsolódó szakképesítések elkülönítését és integrációját, – a hagyományok megırzését és a változtatást célzó törekvéseket, továbbá – a szakképzési követelményekkel kapcsolatos differenciált munkaadói és a munkavállalói érdekeket, az ezeket érvényesítı törekvéseket.
14
A feladatprofil elkészítése A feladatprofil elkészítését célszerő a feladatok meghatározásával kezdeni, majd a feladatokat munkamőveletekre, feladatelemekre bontani és ezután végezni el a csoportokba sorolásukat.
Feladatok a feladatprofilban A feladatprofilban a feladatelemekbıl, munkamőveletekbıl felépülı középsı szintő egységek a feladatok. Ezek általában – feladatelemekbıl, mőveletekbıl idıben egymás után, kötött sorrendben, lineárisan épülnek fel, – termék, szolgáltatás elıállítását célzó munkafolyamat lezárható szakaszai. A feladatot a munkafolyamatban gyakran más technológiával, máshol, máskor, más dolgozó által végzett munkafeladat elızheti meg, illetve követheti, – valamilyen átadható, értékesíthetı, elszámolható eredményt hoznak, funkcionális céljuk, értelmük van, – a szervezeti keretektıl és a munkamegosztástól függıen a dolgozó munkájában ismétlıdhetnek, vagy munkafolyamatot alkothatnak. A késıbbiekben a tulajdonságprofil elkészítése során a feladatvégzési alkalmasság összetevıit a feladatokhoz hozzárendelve kell meghatározni. Ezért a személy feladatvégzési alkalmasságának egyes összetevıiben jelentısen eltérı feladatokat külön kell megjeleníteni, viszont célszerő összevonni és győjtıfogalmakkal leírni azokat, amelyek az összetevıkben nem, csupán például mőszaki paraméterekben, környezeti, szervezeti stb. feltételekben térnek el egymástól. A feladatprofilban a feladatot nem feltétlenül szükséges feladatelemekre, mőveletekre bontani. A feladatot viszont el kell helyezni egy feladatcsoportban. Amennyiben nem szerves része egyik feladatcsoportnak sem, illetve nem alkotható az ilyen feladatokból egységes feladatcsoport, akkor egy „egyéb feladatok” feladatcsoportba kell elhelyezni. A feladatokat egyes szám harmadik személyben, a „Mit csinál?” kérdésre válaszolva kell megfogalmazni. A megfogalmazások tartalmazzák – a munkatevékenység tárgyát és/vagy a cselekvés célját, – a dolgozónak a feladat elvégzésében betöltött szerepét, funkcióját, valamint – a szükséges további, a feladat, feladatelem azonosítását szolgáló információkat (pl. a mővelet szempontjából fontosnak ítélt produktumok, eszközök megnevezését).
Munkamőveletek, feladatelemek a feladatprofilban A feladatprofilt felépítı legkisebb egység a munkamővelet, feladatelem. Ezek(nek) általában – a teljes munkafolyamatot lineárisan felépítı, idıben elkülönülı munkaszakaszok (a dolgozó egy adott pillanatban többnyire egy mőveletet, feladatelemet végez), – a munka produktuma (termék, szolgáltatás) állapotának megfogalmazható változását eredményezik, – meghatározható kiindulási és végállapotuk, elkülöníthetı szerepük, funkciójuk van, – eredménye mennyiségileg és minıségileg jellemezhetı, – nélkülözhetetlenek a produktum létrejötte szempontjából. A feladatprofil elkészítésénél a mőveleteket, feladatelemeket fogalmilag meg kell különböztetni a feladatkompetenciák (a feladat elvégzésére való alkalmasság) összetevıitıl. A feladat15
kompetenciák összetevıit majd a tulajdonság profilok elkészítésekor kell feltárni, azok meghatározásához fognak alapul szolgálni. A feladatprofil elkészítésekor összevontan célszerő megjeleníteni azokat a mőveleteket, feladatelemeket, amelyekben a személy cselekvései azonosak (a feladatvégzési alkalmasság öszszetevıi sem különböznek). Például mőszaki paraméterekben, környezeti, szervezeti stb. feltételekben eltérı változatokat, anyagokat, munkadarabokat stb. győjtıfogalommal kell jelölni. A mőveleteket, feladatelemeket egyes szám harmadik személyben, a „Mit csinál?” kérdésre válaszolva kell megfogalmazni. A megfogalmazások tartalmazzák: – a munkatevékenység tárgyát és/vagy a cselekvés célját, – a dolgozónak a munkamőveletbeli szerepét, funkcióját, valamint – a szükséges további, a mővelet, feladatelem azonosítását szolgáló információkat.
Feladatcsoportok a feladatprofilban A feladatcsoportok a szakképesítés feladatprofiljának legnagyobb egységei, feladatokból célszerően képzett részhalmazok. Meghatározásukhoz objektív és kötelezı kategóriaképzı jellemzıt a Programiroda nem ad meg. Az elızetesen már meghatározott feladatokból való kialakításuk során az alábbi fontossági sorrendben figyelembe kell venni a szakképesítés – csoportos és páros moduláris kapcsolódásait (ld. „A feladatprofilok modulos felépítése” címő fejezet), – tagolódását (rész-szakképesítések, elágazások, ráépülések), – tevékenységbeli, elsısorban mőveleti elvő jellemzıit, – birtokában végzett munkatevékenység produktumait (termékek, szolgáltatások), – szokásos szervezeti körülményeit, végül – a hasonló jellegő, modulárisan nem kapcsolódó szakképesítéseknél feltételezhetı csoportosítási megoldásokat. A fentieken belül csoportképzı feladatjellemzı lehet például: – a feladatok munkamőveleteinek jellege, körülményei, helye, – a feladatok produktumainak mibenléte, értékesítése, hasznosulása, – a munka idıbelisége (napi, heti, évszakos stb. lefolyása), – a munkafeladatok gyakorisága, hierarchikus rendszere, valamint ezek vegyes alkalmazása. A feladatok csoportosítása során („A feladatprofilok modulos felépítése” címő fejezetben foglaltak megtartásával) kiemelhetık olyan feladatok, amelyek több, más feladatcsoportban is jelen vannak (például „Felméri a munkát”, „Elvégzi a számításokat”, „Kikérdezi az ügyfelet” stb.), ezek megnevezésénél utalni kell a hovatartozásukra.
16
A szakképesítések tulajdonságprofiljának értelmezése és elkészítése A tulajdonságprofil értelmezése A tulajdonságprofil a szakképesítésnek megfelelı munkafeladatok elvégzésére való alkalmasságot, azaz a szakmai tudást, a személyt jellemzı tulajdonságok rendszerében írja le. Ebben a rendszerben kategóriaként a személy által birtokolt és alkalmazott szakmai ismereteket, készségeket-képességeket, valamint a személy viselkedésének, cselekvéseinek milyenségét jellemzı módszer, társas és személyes kompetenciákat alkalmazzuk. A tulajdonságprofil a szakképesítés megszerzését követı munkába álláskor szükséges, elsısorban a képzés, illetve munkatapasztalat révén megszerezhetı kompetenciákat tartalmazza, illetve tartalmazhat egyes, a tevékenységhez nélkülözhetetlen további kompetenciákat is. Ezeket a kompetenciákat akkor is meg kell határozni, ha ezek némelyike a vizsgákon a szokásos eszközökkel nem mérhetı, nem értékelhetı. A tulajdonságprofilban csak a munkával, a munka cél szerinti tevékenységeivel közvetlenül összefüggı tulajdonságokat kell szerepeltetni. A munkaviszony, a munkahelyi környezet szakmai munkatevékenységtıl független vonatkozásaira nem kell kitérni. Nem kell megadni az egészségi alkalmasság körébe tartozó tulajdonságokat sem. A tulajdonságprofilt csak a szakképesítés teljes feladatprofiljának ismeretében, annak alapján lehet elkészíteni. Szakmai ismeretek (I. Szakmai kompetenciák) értelmezése A feladatkompetenciák elemzése során – elsısorban a feladatokhoz tartozóan – a szakértınek meg kell állapítania, hogy a sorban megadott feladathoz, mővelethez/feladatelemhez mely szakmai ismeretek közvetlen alkalmazására és milyen szinten van szükség. A szakképesítés szakmai követelményei között a tulajdonságprofil részeként kizárólag a munkatevékenység során közvetlenül használt, alkalmazott ismereteket kell szerepeltetni. A munka során közvetlenül alkalmazott ismeretnek tekintendı egyebek mellett – a mőveletek sorrendje, technológiai szabályok, – az összetettebb eszköz-és forráshasználat, – az alkalmazott számszerő paraméterek és minıségi jellemzık – stb. továbbá – a munka közben szokásosan elıforduló, szükséges döntéseket meghatározó, – a mőveletek során használt anyagok, tárgyak, eszközök viselkedésére vonatkozó, – a munkavégzés feltételeire és hatásaira, a mőveleti elıírásoktól, munkabiztonsági szabályoktól való eltérés kockázataira és következményeire vonatkozó – stb. adatok, információk.
17
Mellızendık: – a tulajdonságprofilban szereplı komplexebb, illetve magasabb szintő kompetenciák összetevıjeként közvetlenül hasznosuló, egyszerő, elemi - a tudat közvetlen irányítása nélkül (készségszinten) alkalmazott - ismeretek. Ilyenek lehetnek például, hogy mely kéziszerszámok alkalmasak egy feladat elvégzésére, a helyesírási szabályok stb. – a szakképesítés szintjéhez igazodó az általános mőveltség körébe tartozó, közismereti jellegő, a szakmai munkatevékenységtıl függetlenül szükséges, nem szakmaspecifikus ismeretek. – a közvetlenül alkalmazottakat megalapozó, a képzés során szükséges ismeretek, Ez utóbbi ismeretek a képzési folyamat során a közvetlen szakmai ismeretek megtanulásakor, a készségek elsajátításakor szükségesek, a tanulási folyamatban hasznosulnak. Tapasztalati úton szerzett, – a munkavégzés során egyébként azonos értékő – tudás esetén a megalapozó ismeretek akár teljesen hiányozhatnak is, hiányuk azonban a tényleges munkateljesítményt nem befolyásolja. A szakmai ismeretek tartalmát háromszintő ágszerkezetbe kell rendezni, legátfogóbb szintként ismeretköröket, azokon belül témákat, azokon belül ismeretegységeket kell képezni. Az ismeretrendszer tagolására, illetve az ismeretek csoportosítására szolgáló győjtıegységeket, és azok elnevezését (ismeretkörök, témák stb.) a szerzı – célszerően a feladatok elemzése közben – adja meg. Az ismeretrendszer tagolásakor, az ismeretelemek csoportosításakor elsısorban az ismeretek tartalmi összefüggéseit kell figyelembe venni. El kell kerülni azt, hogy az ismeretek csoportosítása egyoldalúan egyik szélsıségként például a tudományos alapokhoz, másik szélsıségként a feladatcsoportokhoz igazodjon. Az ismeretrendszer tagolásakor, az ismeretek csoportosításakor tekintettel kell lenni az alkalmazási szintre is. Egy ismeretegységben összevonhatók eltérı tartalmú alkalmazások, ha azonos a szintjük. Az ilyen ismeretegység megnevezése fedje le az egyes alkalmazások tartalmát. Egy ismeretegységbe összevontan ne kerüljenek szintben jelentısen (egy szintnél többel) eltérı elemek. „Témá”-ba és „Ismeretkör”-be természetesen kerülhetnek eltérı szintő alkalmazások, illetve ismeretegységek. Ezáltal elkerülhetı, hogy alacsony szinten alkalmazandó ismeretek túlzott mértékő követelményként, illetve magas szinten alkalmazandók túl könnyen teljesíthetı követelményként fogalmazódjanak meg. A feladatelemzés után a tulajdonságprofilba szövegként a fejlécben lévı, az egyes feladatsorokban lévı bejegyzések, illetve feladatra való utalások összegzéseként értelmezendı megnevezések kerülnek.
18
A szakmai ismeretek alkalmazási típusai (szintjei) a tulajdonságprofilban A tulajdonságprofilban kizárólag alkalmazott ismereteket kell megadni. Az egyes szakképesítések követelményeinek összehasonlíthatósága, azonosságaik megítélése érdekében meg kell adni az adott ismeret alkalmazásának jellegét, minıségét tükrözı szintet is. A feladatkompetenciák összetevıiként feladatsoronként lehet megadni a szükségesként meghatározott szakmai ismeretek feladathoz köthetı szintjeit. A tulajdonságprofilban az egyes feladatokhoz rendelt ismeretekbıl összegzett szint meghatározása kerül. Az ismeretegységek alkalmazási szintjének megállapításakor az egyes feladatok esetében megállapított alkalmazási szintet kell alapul venni. Az azonos tartalmú és különbözı szintő alkalmazások egy ismeretegységbe összevonhatók. Ez a magasabb szintő alkalmazások jellemzı szintjelét kapja. Például egy ismeretegység azonos tartalommal az egyes feladatokban a 3,4,4,4,5 szintő alkalmazású. Ebbıl a 4. szint javasolható, de a szerzı belátása szerint választhatja az 5. szintet is. Az ismeretek alkalmazási típusának (szintjének) megállapítása A feladatkompetencia (azaz a munkafeladatok elvégzésére való alkalmasság) összetevıjeként az ismeret alkalmazásának képességét kell tekinteni, és ennek megfelelıen az alkalmazást kell minısíteni (nem az ismeretet). Egy ismeretalkalmazás szintjének megállapításakor alapvetıen – az önállóságot (vezetıi illetve szakmai irányítás, külsı közremőködés, segítségek, források, eszközök igénybevételének lehetısége), – a sebességet (idıfelhasználás lehetıséget) és – az eredményességet (a tévedés nélküli alkalmazást, a hibátlanságot, az elvárt minıséget) kell vizsgálni, és az ismeretalkalmazást a három szempont együttes mérlegelése után az 5 szint valamelyikével minısíteni. Konkrét ismeretalkalmazások (feladatokhoz kötött ismeretek) esetén a szintet meghatározhatja a munkatevékenység – kockázata (munkabiztonsági, környezeti, kártételi stb.), – a teljes munkafolyamat szempontjából értelmezett fontossága, – gyakorisága, egyszerősége vagy bonyolultsága, az hogy szokásosan mennyire jelent problémát annak megoldása; valamint az, hogy – a szokásos szervezeti körülmények között mennyire pótolhatatlan a kompetencia, – szokásosan mennyire ismerhetı elıre a munkahelyzet, mennyire lehet arra felkészülni, (elıre ismerhetı helyzetekben szükséges, egyszerő ismeretek, illetve nehezen kiváltható alkalmazás esetében magasabb szintet kell megkövetelni), – stb. Az ismeretalkalmazás szintjének megítélésekor nem kell figyelembe venni, hogy az ismeret mennyire bonyolult, megtanulásához milyen alapismeretekre van szükség, milyen tudományterülethez hogyan kötıdik stb.
19
Az egyes típusok (szintek) értelmezése 5. típus, (legmagasabb) szint Önálló, gyors és hibátlan ismeretalkalmazás. Ilyen szintő ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerő megkövetelni ahol a munkafeladat – kockázattal jár (baleseti, környezeti, kártételi stb.) – egyszerő, elıre tervezhetı, ismerhetık a körülmények, feltételek valamint – a kompetencia pótolhatatlan, hiánya vagy hibázás esetén meghiúsul a munkatevékenység – stb. 4. típus, szint Az 5. és a 3. közötti, illetve egyes szempontokból az 5.-nek, más szempontokból a 3.-nak megfelelı ismeretalkalmazási szint. 3. típus (középsı) szint A szokásos munkahelyi körülmények között – közvetlen személyes vezetıi, szakmai irányítás, közremőködés nélkül, de források, segédeszközök igénybevételének lehetısége mellett, – tájékozódásra, elızetes próbára, segédtevékenységekre is elegendı idı alatt, – összességében, illetve önellenırzés és javítás után megfelelı minıségő eredménnyel történı ismeretalkalmazás. Ilyen szintő ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerő megkövetelni, ahol a munkafeladat(ok) – nem jár munkabiztonsági, környezeti, illetve jelentıs anyagi kártételi kockázattal, – összetettek, de meghatározó elemeikben elıre tervezhetık, ismerhetık a körülmények, feltételek, valamint – a kompetencia nehézségek árán kiváltható, hiánya vagy hibázás esetén általában nem meghiúsul a munkatevékenység, – stb. 2. típus, szint Az 1. és a 3. közötti, illetve egyes szempontokból a 3.-nak, más szempontokból az 1.-nek megfelelı ismeretalkalmazási szint. 1. típus, (legalacsonyabb) szint A szokásos munkahelyi körülmények között – vezetıi, szakmai irányítás mellett, személyes, a feladatra célzott segítség lehetısége mellett, – kérdésfeltevésre, feladat közbeni értelmezésre, tájékozódásra, eszközhasználatra elegendı idı alatti – a hiba ismeretében javított, legalább egyes meghatározó részleteiben megfelelı minıségő ismeretalkalmazás. Ilyen szintő ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerő megkövetelni, ahol a munkafeladat(ok) – nem jár munkabiztonsági, környezeti, illetve anyagi kártételi kockázattal, – összetettek, csak egyes elemeikben tervezhetık, ismerhetık a körülmények, feltételek; valamint – a személyes szerep közremőködésre, részvételre korlátozódik, – stb.
20
Szakmai készségek, képességek (I. Szakmai kompetenciák) értelmezése A készségek a cselekvés automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül mőködı összetevıi, elemei. A személy szándéka szerint egyébként képes a „készségszintő” cselekvések közvetlen irányítására is. A készségek általában kevéssé összetett cselekvések, kisebb cselekvési egységek. Többnyire egy hosszabb folyamat eredményeképpen, jellemzıen tanulás, gyakorlás révén fejlıdnek ki. Több komponensbıl, például tanult ismeretekbıl, más készségekbıl, más rutinok, képességek mőködése révén állnak össze, alakulnak ki. A képességek az egyénnek a tevékenységekben, cselekvésekben megnyilvánuló tudása. Az adottságok alapján és tevékenység gyakorlása révén fejlıdnek ki. A készségekkel összevetve a képességekben jelentısebbek a gondolkodási összetevık és a tudati irányítás. A munkatevékenység, a feladatkompetenciák összetevıkre bontása, elemzése során a készségek inkább a cselekvés, a képességek pedig inkább a személy jellemzıjeként fogalmazhatók meg. Nehezen elkülöníthetıek, az alkalmazott kompetenciarendszer mellett a tulajdonságprofil meghatározásához éles és pontos elválasztásuk nem szükséges. A készségek és képességek jellemzıen a cselekvés, a munkatevékenység során tartósan, több más összetevıvel párhuzamosan, azokkal egy idıben mőködnek. A szakmai készségek között megadható készségszinten, tehát automatikusan elvégzett rövid, egyszerő cselekvés is, amelylyel egy idıben ugyan a dolgozó nem végez más cselekvést, de a gyakorlottság révén nem jelent számára feladatot, nem okoz megoldanivaló problémát. Emiatt a feladatprofilban külön soron való szerepeltetése sem indokolt, kompetenciaként való szerepeltetése viszont szükséges. A szakképesítés szakmai kompetenciái között az alkalmazott szakmai ismeretek mellett másik csoportként a szakmai készségeket, azon belül külön az információs készségeket kell megjeleníteni. Ennek keretében kizárólag azokat a készségeket kell megadni, amelyek a szakmai munkafeladatok elvégzéséhez nélkülözhetetlenek és a személytıl a szakképesítés tartalmától, munkafeladataitól függetlenül – a szakképesítés adott szintjét is figyelembe véve – nem lennének elvárhatók. Szakmai készségek és képességek a tulajdonságprofilban A szakmai készségek és képességek rendszerben szereplı választékát a „A kompetenciarendszer felépítése, tagolódása” címő fejezet tartalmazza. A tulajdonságprofilban a lehetséges szakmai készségek, képességek nagy részét az egyes szakképesítések követelményeinek öszszehasonlíthatósága és a modulok képzése céljából szintekkel együtt kell megállapítani. A szakmai készségek szintjének megállapítása A munkatevékenység során a feladat elvégzéséhez a tulajdonságkompetenciák – amellett, hogy összetételük is eltérı – eltérı szintő megnyilvánulásai szükségesek. A feladatok elemzése során kizárólag a szakmai készségek, képességek szakmaspecifikus szintő megnyilvánulásait kell figyelembe venni, tehát az olyanokat, amelyek – a szakképesítés jellegét és adott szintjét is figyelembe véve – meghaladják a szakmában nem dolgozó személyek „hétköznapi” kompetenciáit.
21
A szakmai készségekhez, képességekhez általában öt szint adható meg, az olyanok esetén azonban, amelyek szükségesek ugyan a munkavégzéshez, de elvárt szintjük nem haladja meg a „hétköznapit”, a választható szintek a felsı három értékre korlátozódnak. A feladatkompetenciák összetevıiként feladatonként megadható a szükségesként kiválasztott készségek és képességek feladathoz köthetı szintje. A tulajdonságprofil részeként meg kell adni minden egyes szükségesnek ítélt szakmai készséget, képességet és a hozzá tartozó összesített szintet. Összesített szintként a magasabb és jellemzı szintet kell megadni. Például egy szakmai készség, képesség azonos tartalommal az egyes feladatokban 3,4,3,4,4,5,4,4,4,5 szintő. Ebbıl a 4. szintet célszerő megadni. A szakmai készségek képességek szintjeinek értelmezése A szakmai készségek, képességek öt szintjét értelmezzük. Az 1. szintet az alapszintnek, a 3. szintet a közép szintnek, az 5. szintet a felsı szintnek, a 2. és a 4. szintet ezek közötti szinteknek tekintjük. Egyes információs készségek, képességek esetében a tartalom és a szint konkrétan meghatározott, illetve részletesen kidolgozott követelményeket jelent (ECDL modulok). A többi esetben a szerzık az elemzı táblázatban közölt (pótlólag beírt megnevezés esetén az 1.-5.) szintek közül választhatnak. A kiválasztott szintek a követelménymodulok tartalmának meghatározásához szükségesek. A követelménymodulokba az átfedések, azaz a két szakképesítés azonosnak tekinthetı kompetenciái kerülnek. Az azonosság megállapításához az érintett szerzık konkrétan egyeztetik az egyes tulajdonságkompetenciák tartalmát. Ezen túlmenıen a kompetencia tartalmának szöveges meghatározása a jelenlegi projekt keretében nem szükséges. A tartalmában nem meghatározott szakmai készség, képesség szintjének megállapításakor alapvetıen egymással kell összehasonlítani a szakképesítés-csoporton, a szakmacsoporton, gazdasági ágazaton belüli, illetve hasonló jellegő munkatevékenységnek megfelelı szakképesítések esetében szükséges szinteket. Az egyes szakmai készségek, képességek és egyes szintek tartalmát szöveges formában a vizsga értékelési szempontjai tartalmazzák majd. A tulajdonságprofil és a módszer, társas és személyes kompetenciák értelmezése A módszer- a társas és a személyes kompetenciák között felsorolt szinte valamennyi kompetencia kisebb-nagyobb mértékben szükséges bármelyik szakember számára. Feltételezhetı az is, hogy a szakmai képzésbe kerülık illetve a munkába állók addigi tanulmányaik és élettapasztalataik révén már rendelkeznek a kompetenciák egy átlagos szakmájától független szintjével. A szakképesítések tulajdonságprofiljában azokat a szakmaspecifikus módszer-, társas és személyes kompetenciákat kell szerepeltetni, amelyek kiemelten szükségesek az adott szakma feladatainak ellátásához. Szakmaspecifikusnak az a kompetencia tekinthetı, amely: − elengedhetetlen a (szakmai) munka valamely fı feladatának ellátásához, − fejlettsége nagymértékben befolyásolja a szakember teljesítményét, eredményességét. 22
A fenti kritériumok miatt a szakmaspecifikus kompetenciák szakmai kulcskompetenciáknak is tekinthetık.
A tulajdonságprofilba kerülı módszer, társas és személyes kompetenciák kiválasztása A feladatok súlyozása A tulajdonságprofilba kerülı kompetenciák kiválasztásához meg kell határozni az egyes feladatoknak a feladatprofilban szereplı többi feladathoz képest értelmezett súlyát. Ez a súly egy 1 és 2 közé esı számmal jellemezhetı. A súlyozó számot aszerint kell meghatározni, hogy mennyire fontos az adott feladat a szakmában. Fontos lehet például, ha: − nagyon szakmaspecifikus a feladat (csak a megfelelı szakember tudja elvégezni); − gyakori a feladat (a munkaidı jelentıs részében végzi a szakember); − a munkafeladat kockázattal jár (nem megfelelı teljesítése esetén baleset, egészségkárosodás, környezeti kár, súlyos anyagi kár stb. keletkezik). A feladat elvégzéséhez szükséges kompetenciák kiválasztása A súlyozást követıen a kompetenciák oszlopába és a feladat sorába írt 1-es számmal kell jelölni azokat a kompetenciákat, amelyek a feladat elvégzéséhez az „átlagosnál” nagyobb mértékben, vagy fejlettebb formában szükségesek. A kompetenciák megjelölése után minden kompetencia esetében össze kell adni a vele összerendelt feladatoknak a súlyszámait. Ezáltal azok a kompetenciák kapnak magas értékszámot, amelyek sok feladat esetében szükségesek illetve nagyon fontos feladatokhoz szükségesek. Az így kapott rangsor alapján kiválaszthatók illetve a szükséges módosítás után meghatározhatók a szakképesítéshez legfontosabb kompetenciák. Eközben célszerő az egyes kategóriákon belül külön is mérlegelni. A módszer-, a társas és a személyes kompetenciáknak a rendszerben szereplı választékát „A kompetenciarendszer felépítése, tagolódása” címő fejezet tartalmazza A szakképesítések modularizációja során követett alapelvek és módszerek A „Kompetencia alapú kódrendszer kidolgozása a bejelentett munkaerıigényeknél és az álláskeresı személyeknél” végrehajtása során megszületı valamennyi szakmai és vizsgakövetelmény moduláris felépítéső lesz. Feltétlenül meg kell különböztetni a képzési-tanulási folyamat végeredményét jelentı, kimeneti szabályozásként mőködı követelménymodulokat a folyamatbelsı tagolódása révén létrejövı folyamatmoduloktól. A követelménymodulok az egyes teljes szakképesítések munkatevékenységek elemzése alapján meghatározott követelménytartalmának összevetése és az azonosságok behatárolása révén jönnek létre, így közvetlen leképezés jellegő megfelelés csak a szakképesítés teljes követelményhalmaza és egy ennek megszerzését célzó teljes képzési folyamat között lehet, és ezek között is csak akkor, ha a képzésben részt vevı személy „nulláról kezdi” a képzést, azaz nincsenek a képzési folyamatba, illetve a vizsgába beszámítható kompetenciái. A modularizált szakképesítések vizsgarendszere várhatóan lehetıvé fogja tenni a képzés utáni vizsgaidıszakot megelızıen is egyes követelménymodulokból a vizsga letételét, ha ennek tartalma és körülményei, feltételei megfelelnek a szakmai vizsgának.
23
A követelménymodulok kialakítása A szakképesítések szakmai követelményeinek átfedéseit szakképesítés-párok és legalább 3 szakképesítésbıl álló csoportok esetében vizsgálják és állapítják meg a szakértık. A szakképesítés-csoport valamennyi szakképesítésében érvényes követelményekbıl a szakképesítéscsoport alapmoduljai, az ezt meghaladó páros (vagy esetleg többes) átfedésekbıl kiegészítı modulok keletkeznek. Modult alkotnak a szakképesítésnek azok a követelményei is, amelyek nem érvényesek az adottal modulosan kapcsolódó egyik szakképesítésben sem. Egyes -- egyedinek nevezett – szakképesítések követelményei nem mutatnak jelentıs átfedést más szakképesítésekkel, ezek követelményei nem tagolódnak modulokra. A szakképesítések szakmai követelményeit készítı szakértık elkészítik a szakképesítés feladatprofilját, megállapítják az egyes szakképesítésekben azonos követelményeket, elkészítik a tulajdonságprofilt, majd ezen belül is megállapítják a közös követelményeket. A követelménymodulok az így keletkezett feladat és tulajdonsághalmazok egyesítésébıl keletkeznek. A modulok szerinti tagolásban felsorolt feladat- és tulajdonságprofil sorrendje az eljárás következtében természetesen eltér a tematikus követelménylistától. A feladathalmaz összes tartalma viszont – lévén egy állapot adott idıponthoz, a vizsgához köthetı leképezése – a sorrendtıl független. A központi programok és képzési tematikák a tematikus követelménylista, a szakképesítés vizsgájának leírása a modulos követelménylista alapján készíthetı el. A vizsgák során az egy követelménymodulhoz hozzárendelt egy vizsgaszakasz, annak tartalma, feladatai, értékelése, egyformán érvényesek minden érintett szakképesítés esetében. A vizsgaszakaszok számát 7-8 körül maximálni kell. A vizsgaszakaszok ideális száma -- a képzési idıtıl is függıen -- ennél kevesebb kb. 5. Ennyi szakasz esetén szervezhetı meg olyan szakmai vizsga, amely nehézségek árán, de még beilleszthetı a jelenlegi szakképzés és vizsgáztatás tárgyi, anyagi és személyi feltételei közé.
A követelménymodulok képzésének itt ismertetett módszere magában hordozza, hogy szélesebb körbıl vett nagyobb számú szakképesítés követelményei esetében a követelménymodulok nem tartalmazhatják az egyes szakképesítések között szórványosan meglévı valamennyi átfedést. Ezek a vizsgán nem érvényesíthetı átfedések azonban a felnıttképzési átképzési folyamatok személyhez igazodó további racionalizálását teszi lehetıvé.
A szakképesítések egyes típusaitól függı specifikumok A szakképesítéseknek megfelelı munkatevékenységek elemzése útján az új OKJ-ben szereplı szakképesítések körében, illetve mellett alap-szakmák, rész-szakképesítések, elágazásos szakképesítések és ráépülı szakképesítések kerültek. Alapszakma A szakképesítés-csoporton belüli legjellemzıbb szakképesítés, amely a munkaerıpiacon általánosan ismert és elfogadott, követelménytartalma nem haladja meg jelentısen a szakképesítés-csoport közös kompetenciáit, és nem tartalmaz speciális kompetenciákat.
24
Rész-szakképesítés A rész-szakképesítés a munkaerıpiac által elismert, többnyire egyszerő, kevésbé összetett munkatevékenység elvégzésére szóló alkalmasságot tanúsít. Követelményei valamelyik szakképesítés kompetenciáiból részhalmazként származtathatók. Kompetenciaprofilja feladatprofilból és tulajdonságprofilból tevıdik össze. A rész-szakképesítés feladatkövetelményeit a szerzı a szakképesítés feladatkövetelményei közül való kiválasztással határozza meg. Elágazás Egy szakképesítés elágazásainak kompetenciaprofilja jelentıs részben azonos, illetve hasonló. Az elágazás-specifikus tartalmak nem képezik a feladat-, illetve tulajdonságkompetenciák meghatározó arányú részét, hanem becsülhetıen csupán mintegy 15-20%-át alkotják és az eltérı részek jellege ezen belül is hasonló. Ezt a szakképesítés típust a közös tartalom sokkal nagyobb aránya jellemzi. Az elágazó szakképesítések közös része csak egy elágazásmodullal (modulcsoporttal) alkot teljes szakképesítést. Az egyes elágazások megnevezései egy általános, nagy számban gyakorolt szakmai munkatevékenységnek számossága és jelentısége miatt önállósult, a többi elágazás tartalmától többé-kevésbé elkülönülı szokásos szervezeti keretét, alkalmazási területét, termék, illetve szolgáltatási körét stb. különböztetik és határozzák meg. Ráépülés A ráépülés adott szakképesítés birtokában szerezhetı meg, annak követelményeihez hozzá adódó modult (modulcsoportot) jelent. A munkatevékenység többnyire valamilyen önálló, elkülöníthetı specializáció, konkrét részterület, jelleg stb. által határozható meg. Az kompetencia-elvő modularizált szakképesítési követelmények adatbázisba való szervezésének lehetıségei A korábbi években a szakképzésben használt dokumentációs rendszert a HEFOP 3.2.1 Központi programjának végrehajtása során végrehajtott fejlesztés alapvetıen megváltoztatta. A szöveges jellegő dokumentumok helyett minden munkafázisban Excel formátumú dokumentumok születtek, amelyek lehetıvé teszik az információk nagy részletességő adatbázisba való integrálását. A projekt keretében megkezdıdött az információk leképezésére és rögzítésére alkalmas elemkészletek definiálása, amelyek nélkülözhetetlen alapul szolgálnak az adatbázisos kezeléshez.
A projekt eredményei illetve dokumentumai közül nem jelentıs mérvő adaptáció után a munkaerı-közvetítésben közvetlenül használhatók a feladatprofilok, amelyek az elızetes munkaelemzéséi eredményeit is felhasználva a szakképesítés birtokában végezhetı szakmai munkatevékenység leírásaként készültek el. A szakképesítés teljes feladatprofiljából – ha ilyen a szakképesítés -- Exceles szőréssel közvetlenül kinyerhetık a rész-szakképesítések, elágazásos szakképesítések és a ráépülı szakképesítések követelményei. Szintén egyszerően adatbázisba integrálhatók és a közvetítésben használhatók a tulajdonságprofilok, amelyek akkor is megteremtik az egyes feladatprofilok összehasonlításának lehetıségét ha a munkatevékenységek feladat oldali leírása a megfogalmazások különbözısége révén ezt bizonytalanná teszi.
25
A szakértık a munka során a feladatelemzı táblázatot segédeszközként használják, ezek várhatóan csak részlegesen lesznek kitöltve. Utólagosan azonban ezek is feltölthetık, ami által pontos összefüggés teremthetı a feladatkompetenciák és a tulajdonság-kompetenciák között. Ez az adatszerkezet egy adott szakképzettség alapján megadhatja, hogy egy munkavállaló elvileg milyen feladatokat képes elvégezni, illetve hogy milyen „alkalmazásképes” szakmai ismeretei, szakmai készségei, képességei és bizonyos valószínőséggel milyen módszer, társas és személyes kompetenciákkal rendelkezik. Az szakképesítések így strukturált szakmai követelményei a FEOR-leírásoknál és a munkaköri megnevezéseknél sokkal pontosabban és a két vetület használata révén sokkal megbízhatóbban tudják megadni a munkaadó és a munkavállaló kontaktusának tartalmát. Ha a közvetítés során a munkaadó az igényeit, a munkavállaló pedig a tudását, munkakompetenciáit a szakképesítések kompetenciaprofiljában szereplı elemkészletbıl (feladatokból és tulajdonságokból) állítja össze, akkor az adatok révén elvileg szakképesítésektıl függetlenül is kimutatható az összevetésben az átfedés. A rendszer lehetséges fejlesztési irányai A munkafeladatok mint az elsıdleges adatbázis-egyedek azonosítása, az optimális számosságú elemkészlet összeállítása, egységes szempontok szerinti leírása. A 416 OKJ szerinti szakképesítés esetében szakképesítésenként mintegy 50 feladattal számolt körülbelül 25 ezer munkafeladat a projekt végén a moduláris egyezıségek következtében becsülhetıen 10 különbözıként lesz rögzíthetı. A feltáratlan illetve modulárisan nem kihasznált egyezıségek illetve további tipizálás követeztében ez a szám tovább csökken. Így feltételezhetıen kb. 5-8 ezer munkatevékenységi egységgel, azaz munkafeladattal kellıen pontosan és árnyaltan de a különbözı munkákban fellelhetı azonosságokat is jelzı elemkészlet készíthetı. A munkafeladat egyedek tulajdonságainak és relációinak rögzítése, például -- hálózatos, horizontális és vertikális, hierarchikus kapcsolódásaik feltárása, -- termékhez szolgáltatáshoz (produktumhoz) kötött munkafolyamatokká, illetve -- munkamegosztáshoz, munkahelyhez kötött személyes munkakörökké való szervezıdések feltárása. A tulajdonságkompetencia-egyedek körében: -- a szakmai ismeret-alkalmazások valamennyi szakképesítésre vonatkozóan egységes szintezett elemkészletének összeállítása, -- a nem rögzített tartalmú szakmai készség kompetenciákhoz standard mérési, értékelési eszközrendszer (tesztek stb.) illesztése, -- a módszer a társas és a személyes kompetenciák szintezése, tartalmi definíciói, munkakörnyezethez kötıdı változatainak azonosítása, -- a kompetenciák idıbeli változásának, elévülésének, frissíthetıségének, átalakulásának, a formális tanulás és a tapasztalati tudás kapcsolódásainak rögzítése stb., a tulajdonságkompetenciák összegzési algoritmusának kidolgozása.
26
Valamennyi kompetencia esetében a leképezés oktatási képzési folyamatokba (különös tekintettel a munkavállaláshoz hiányzó egyes kompetenciák célzott és gyors megszerzésére), tárgyi és személyi feltételekbe, mérési-értékelési lehetıségekbe, vizsgáztatásba. Az adatbázis kiterjedésének bıvítése, azaz a kompetencia feltárása a feladatok és tulajdonságok vetületében a felsıfokú végzettséget igénylı, továbbá más, szakképzettséghez nem köthetı munkatevékenység körében. A rendszert kezdettıl fogva célszerő alkalmassá tenni az elemkészlet elméleti és tapasztalati alapú folyamatos módosítására aktualizálására. Az 1993 elıtti szakképesítések tartalmának rendszerbe illeszthetısége A HEFOP 3.2.1 központi programjának végrehajtása során az egyik szakértıi munkafázis célja a 2005-ben hatályos OKJ szerinti szakmai és vizsgakövetelményeknek és a foglalkozások/munkakörök elemzési eredményeinek tételes összevetése volt. A projekt során ennél régebbi szakképesítési tartalmak elemzésére nem volt lehetıség. Már ezen munka során is nehézséget okozott, és a régebbi dokumentumoknál még inkább nehézséget okoz, hogy a korábbi dokumentumok -- tartalma szövegként funkcionált, -- nem kompetenciaként fogalmazódtak meg, hanem ismeretközpontúan, -- a munkavállaló tulajdonságaként megfogalmazott követelmények szinte egyáltalán nem tartalmaztak -- konkrét szakmai tartalmuk számos esetben elavult, érvénytelenné vált. Fentieken kívül feltételezhetı, hogy az 1993. elıtt szakképesítést szerzett személyek szakmai tudása az azóta eltelt idıszakban oly mértékben – részben szervezett képzések révén, részben spontán módon, tapasztalati tudássá -- alakult át, hogy az ı esetükben a régi, dokumentált szakképesítés már nem releváns. Az egyes szakképesítésekhez egyedi mérlegeléssel megválasztott módszerrel elvégzett formális megfeleltetés -- a szakképesítések elnevezése, vagy a dokumentumok részletes elemzése, kulcsszavak azonosítása, részletes súlyozás és százalékos becslések alkalmazása stb. révén -- természetesen lehetséges. Közvetítés, illetve képzésbe való bevonás alkalmával azonban -- javasolhatóan interjúkészítés módszerével -- célszerőbb egyfajta kompetencia térképet felvenni. Ehhez az új OKJ szerinti szakképesítések feladatkészletét lehet alapul venni. A munkavállaló által ezek közül megnevezett feladatok, illetve az ezekhez tartozó tulajdonságkompetenciák összesítése révén valószínőleg a jelenleg lehetséges legpontosabb kép kapható a munkavállaló által birtokolt kompetenciákról.
A változások felgyorsulása, a növekvı rugalmasságigény miatt eltolódik a súlypont a képességközpontú követelmények irányába, ez a folyamatok esetében a fejlesztı célú pedig a kész tudás helyett a tudásszerzésre való alkalmasság. Ellentmondásban is van ez egy adott munkaáltató esetében is: szeretne minél készebb tudású munkavállalót, de szeretne minél alkalmazkodó-képesebbet is. A képzési célokban megfogalmazva nehezen összehangolható ellentmondó célok. A tulajdonságkompetenciák feltárására vonatkozó rendszerszegmens beillesztése és ennek integrálása és szoros összekapcsolása a konkrét munkaadói igényekben s megfogalmazódó feladatprofillal, jelentıs lépés.
27
A közvetítésbıl kifelé, de az ÁFSZ-en belüli funkcióra mutat: a hiányzó kompetenciák pótlása célzott fejlesztésekkel, képzésekkel, munkatapasztalattal. Prevenció, felkúszás: Az egyéni LLL támogatás: mondd meg mit tudsz, mondd meg mennyit és mit tanulnál még, és én (a rendszer) megmondja, hogy konkrétan mit érdemes és mely cél eléréséhez tanulnod. Ez persze összeilleszthetı a munkaerı-keresleti prognózisokkal is. Ezáltal az egyéni felkúszás célcsoportok felfelé szívódás... többen kerülhetnek kicsivel feljebb. (ez kívánatosabb lenne, mint a felugrás, mert több ember helyzete javulna, szervesebb folyamat lenne kevesebb frusztrációval járna a mobilitásból kiszorulók „lelkében”) Régebbi OKJ szerinti és más szakképesítésekbıl hasonló (adatbázisba való) adatok kinyerése. Minden egyes szakképesítés esetében mérlegelni kell, hogy a lehetıségek közül melyik, vagy melyek kombinációja ad esélyt egy pontos eredményre. A szakmai leíráshoz kapcsolódó anyag szerves mellékletét képezi a CD-re írt excel illetve ACCESS táblázatok.
28
