Harmadik fejezet Rajzok technikai leírása
„...az lehetetlen valakinek, hogy megkezdje a tanulást amit gondol, már tudja.”- Epletetus
A fenti műszaki rajzok Joseph Newman teóriáját ecsetelik. A két rajz – MÁGNESES MEZŐ TASZÍTÁSBAN és MÁGNESES MEZŐ VONZÁSKOR – leírnak 3 rúdmágnest egy háromdimenziós összeállításban amit körülvesznek és áthatnak a keringő giroszkópikus részecskék, mindegyik spinnel rendelkezik mialatt az „erő (irányába) vonalán (héján)” utaznak, amaz egyfolytában váltogatva a szemközti irányokat. [A két rajz közti különbség az, hogy a középső mágnes fordított.] Mr. Newman szerint ezek a giroszkópikus részecskék a legkisebb ismert részecskék amikből áll az összes atom az univerzumban. A műszaki rajzok ténylegesen létező minőségűek, mennyiségi, trillió olyanfajta giroszkópikus részecske létezik a leírt folyamban, ami a mágneses mezőt alkotja. Habár sub-atomi részecskék, de leárnyékolhatóak a mágneses mező effektusa észlelhető leárnyékolva is. Egyetértésben Mr. Newmannal, ez az első alkalom a fizika történelmében, hogy bemutatják egyértelmű képalakban precízen (keresztül a fogalmakon amit Mr. Newman újított meg), a mágnesség jelenségére mechanikai magyarázattal és az elvét a „térbeli akciónak”. A mágnesességgel kapcsolatos kutatásaiban, James Clerk Maxwell (valamint Michael Faraday) határozottan leírta a mágnest körülvevő mozgási erőt, mechanikus energiát. ( Maxwell az elektromágnesességet „anyag mozgásban”-ként hívta.) Maxwelltől ezt a meghatározást figyelmenkívül hagyták az elmúlt 100 évben. Mialatt Maxwell nem tudta részletesen magyarázni a mágneses jelenséget, felismerte, hogy mechanikus természetű a jelenség. Ahogy egy drót elhalad az elejétől keresztbe a végéig egy rúdmágnesnél, megfigyelhető az áram folyama ahogy elindul egy irányba, majd semlegessé válik és megindul az áramlás az ellenkező irányba. Ez a giroszkópikus részecskék áramlásának természete miatt történik, ahogy a rúdmágnes végeiből áramlanak (nézd a fenti rajzokat). A rúdmágnes déli (S) felének egy oldalán, például, a részecskék amik ki és be folynak az „erő vonala” mentén a spin „fel”, amíg ugyanaz déli pólus másik felén a ki és befolyó részecskék spinje „le”. A pörgő giroszkóp derékszögben akar mozogni az erőre, ami hat rá; ennélfogva ahogy a giroszkópikus részecskék találkoznak a vezeték részecskéivel, azok „fel” és „le” mozognak a vezetőnél (derékszögben az irányra amikor először találkoznak a vezetékkel). Mr. Newman mutatja, hogy ez főként a giroszkópikus részecske pörgése miatt van (és nem a részecskéknek az erővonalon való áramlási iránya miatt) ez határozza meg a mágneses vonzást és taszítást. A részecskék felületi kölcsönhatása ténylegesen ilyen vonzást és taszítást okoz (nézd az „A” bizonyítást). Habár a rajzok lerajzolják a közbeeső teret ahol a részecskék áramolnak az „erő vonala” mentén, valóságban a részecskék több ugyanolyan egyéni spirálon haladnak, mint a felfűzött gyöngyök csavarvonalban amik következménye a giroszkópikus hatás – mindegyik részecske „ütődik a következőnek”. [Mr. Newman szerint minden részecske között nagyon kicsi térköz van, amit a részecskét körülvevő elektromágneses erők hoznak létre.] Ahogy a rajzok ábrázolják, az aktuális „erő vonala” valóban az erő héjai amik beborítják a mágnest a különálló héjai a giroszkópikus részecskéknek körkörösen fekszenek más héjak belsejében. Ezek az „erő vonalai” (ahogy egy síkban szerepel a rajzokon) vagy az erő héjai (valóságban) utazik (forog) az ellentétes irányba viszonylagosan egymáshoz képest. Ilyen mozgás hatása a kölcsönös giroszkópikus részecskék periférikus területe (egy „erővonaltól” a következőig) ellentétesség (vagy taszítás) egymást és minden „erővonal” egymást tartja elszeparálva a szomszédos (körkörös) „erő vonalaitól(héjaitól)”. Ráadásul, ahol ugyanannyi „erővonal” ered mindegyik végéből a rúdmágnesnek ott az atomok mágnesesen rendezettek a mágnes N és S végeinek szélességén és magasságán keresztül. Mert a vasreszelék relatíve nagy méretű a giroszkópikus részecskék sub-atomi méretével szemben, a részecskék az „erővonalon” belül összesűrítik a reszeléket relatíve kevés olyan vonallá (szabad szemmel láthatóan). Több finoman-őrölt vasreszelékkel több „erővonal” lesz látható emberi szemmel. Mindegyik részecske (M) végigutazik az „erő vonalán (héján)” a fény sebességével (C) és ugyancsak az egyéni perdületének a sebessége is C. Következésképpen, ilyenfajta mozgás eredménye az energia (E) ami E=MC2. Ezt szintén figyelembe kell venni, Mr. Newman elméletének alapja, én gondoltam ki a háromdimenziós modelljét a két rúdmágnes tanulmányozásra hogyan hatnak kölcsön a giroszkópikus részecskék. Sima hungarocellt használtam (rúdmágnesnek), huzalt (az „erővonalaknak”) és fa gyöngyöket (a giroszkópikus részecskéknek, én egy hasznavehető modellt szerkesztettem, olyant amit a műszaki rajzok muatatnak. (Ez csak egy analógiai szerkezet. Mr. Newman nem jelentette ki, hogy szilárd részecske pörög a tengelyén mozogva, de valószínűleg a részecske mozog [a jelenségben, pörögve] körkörösen [csavarvonalban] a fény sebességével és előre is mozog fénysebességgel [az általános csavarvonal belsejében]; ilyenfajta mozgáskombináció azonos C2-el. (Nézd 13-G ábrát.)
Egy érdekes megfigyelés történt miközben szerkesztettem és tanulmányoztam ezt a két modellt: amíg két mágnes N és S pólusai (nézd 13-HI ábrát) vonzzák amikor egyenesen helyezkedtek végétőlvégéig, Hasonlóan két ugyanolyan pólushoz (nézd 13-H2 ábrát) összehoz (N-t N-hez vagy St S-hez) – mialatt ők taszítják egymást amikor a pólusok végei érnek össze, a modellek láthatóvá tették a mágnesek vonzani akarják egymást, amikor a végeket kissé oldalra mozgatjuk (egymás mentén és átfedésben ugyanazon síkban). Ebben az írásban, a valós teszt az volt, hogy az aktuális mágnesek hogyan viselkednek a valóságban.
„Ez az egyszerű kísérlet teszteli az érvényességét a korábban meg nem figyelt (vagy megfigyelt, de nem magyarázott) mágneses jelenség hathatós alátámasztásaként Mr. Newman elméletének helyességéről.”
vonzzák amikor egyenesen helyezkedtek végétől-végéig, ha egy egy elmozdul ugyanaz száll szembe egymás oldalára (tartja ugyanazt az oldalt), egy megfigyeli hogy a giroszkópikus részecskék felszíni spinje N és S-ból folynak és kölcsönösen taszítják egymást, egyenletes habár ellentétes pólusok normálisan vonzzák egymást ebben a pozícióban haladva.
Ilyen mágnesek tesztelésénél, én találtam olyan oldalsó vonzást (noha N-N pár volt) és oldalsó taszítást (N-S párnál) ami megfigyelve pontosan Mr. Newman mechanikus leírásában megjövendölt és jelzett volt. Ez az egyszerű kísérlet tesztelte az érvényességét a korábban nem megfigyelt (vagy megfigyelt, de nem magyarázott) mágneses jelenség magyarázatának, ez hatalmas megerősítés Mr. Newman teóriájának a helyességéről.
Műszakilag véve, hasonló egy vizi kerékhez, ami a folyó mechanikus hatását hasznosítja, Mr. Newman ténylegesen megtervezte az alkalmas gépet a fent ecsetelt mágneses energia hasznosításához és használható elektromos energiává konvertálásához. Mindazonáltal, a létrehozott elektromos energia a giroszkópikus részecskékből ered, amikből a mágnes atomjai állnak. A mágneses mező létrejön (ahogy a rajzok mutatják) amikor az adott anyag atomjai rendeződnek. Összhangban Mr. Newmannal, a giroszkópikus részecskék mozgása az „erő vonalánál” körbeölelik a mágnest pontos tükörképeként a belsejében, szerkezeti kölcsönhatással az adott atomban. A nagyobb részecskék (kvark, neutrinó, mezon, elektron, proton, neutron, stb.) többféle konfigurációja van és a giroszkópikus részecskék agglutinációi [„összeragasztásai/több egybe...” – a ford.]. Ahogy az atomok rendezetté válnak a mágnesen belül, elkezdenek hatással lenni (és nagyítani) egymás egyéni, atomi, mágneses mezőket az egyesítéshez egymással míg ilyen mezők teljesen egyesülnek és kiterjednek, hogy a teljes mágnes mágneses mezője legyen. Az ember csodálhatja azt, ha a mágneseket kimerítik a giroszkópikus részecskék miközben Mr. Newman gépében járják az útvonalaikat, ők végülis elveszítik a tömegüket teljesen? A válasz igen, habár Mr. Newman energiagépe 100%-os átalakítási hatékonysággal működik (miközben nincs sugárzás, hő, fény, stb., olyan mint a maghasadásban ami kevesebb mint 1% hatékonysággal működik), és mert trilliónyi giroszkópikus részecske van mindegyik atomon belül, Mr. Newman szó szerint több ezer évre becsüli mire valami kimutatható, lemérhető tömeg vesztés lenne a mágnesen belül. Azt figyelembe kell venni, hogy Mr. Newman 19 éven át dolgozott az ötletein. Mr Newman előterjesztette az elméleti vitát és bizonyításokat a szabadalmi hivatalnak néhány évvel az aktuálisan működő energiagépének prototípusa megalkotása előtt. Mr. Newman teljesen bebizonyította az elméletének helyességét és nincs szüksége működő gépre hogy magának bizonyítsa a helyességet. A perspektívájából, egy olyan gépre volt szüksége, ami mindenki másnak bizonyíték. Ez Mr. Newman helyzete a változatos elméletéből (amelyekről ez a fejtegetés szól amiben [mágnesmező-létrehozás] giroszkópikus részecskék csak egyetlen szempontja az elméletnek) valakinek képesnek kell lenni megérteni hogyan lehetséges energiagépet szerkeszteni, ami alkalmas ennek a (giroszkópikus) energiának a hasznosítására, feltéve hogy eltudja képzelni az anyag valódi konfigurációját ami a jelenség hasznosításához nélkülözhetetlen. Az ilyen konfiguráció maga a szabadalom műszaki szempontja — műszakilag független, de elméletileg függő, a giroszkópikus részecskék természetének megértése és hogyan hatnak kölcsönösen egymásra, különösen hogy az univerzum összes atomját ilyen részecskék alkotják. Habár ez szétválasztott (de fizikailag-összefüggő) elméleti fejtegetés, Mr. Newman sejteti hogy a gravitáció a láthatatlan elektromágneses mezők észrevett jelensége (giroszkópikus részecskék képezik) körbeveszik a testet a térben. [Mr. Newman elméleti fogalmai helyénvalók ebben a témában]. Ahogy szintén jelzik a rajzok, pozitív és negatív elektromos töltést az egyéni részecskék giroszkópikus spinje határozza meg, és ilyen töltések taszítják vagy vonzzák egymást a periférikus vonzásnál (nézd az A-bizonyítást [proof A]). Az alapvető giroszkópikus részecske ezért az egyesítő tényező a nukleáris, elektromos, mágneses és gravitációs mezőknél. Evan R. Soule', Jr. New Orleans, Louisiana (1984)
Jegyzet: Eddig több mint harminc személy megerősítette eskü alatt Mr. Newman találmányának helyességét. Ezek az egyének villamosmérnökök, fizikusok, feltalálók, tudósok, és kifejezték: Mr. Milton Everett (biomasszaenergia-specialista Mississippi Energia Részlegénél), Dr. Roger Hastings (vezető fizikus Sperry-Univacnál St. Paulban, Minnesota), és Mr. Eike Mueller (a Nyugat-Német tudós és Európai Űrügynökség küldetési vezetője a National Aeronautics and Space Administration-nál).
Negyedik fejezet Magyarázat egy dolgozó találmányra
„Amikor egy matematikus vizsgálja a fizikai mechanizmust és eredményeket, saját következtetéseket hoz, amiket nem lehet kifejezni közös nyelven teljesen, tisztán, és határozottan matematikai képlettel? Ha tehát ez nem lenne egy nagy áldás úgyszintén kifejezni őket – hieroglifákból való fordításnál az lehet, hogy kísérletképpen dolgozunk rajta? - Michael Faraday to James Clerk Maxwell, 1857”
Most be fogok mutatni egy magyarázatot egy olyan dolgozó találmányra, ami a mágneses mezőkben lévő energiát hasznosítja és több energiát produkál mint amennyit felhasznál a rendszer a külső energiából. Ezen a ponton ne tükrözd szegényesen magad és vakon „örökmozgónak” kijelenteni. Egyszerű tett, a technológiai eljárás amit meg fogok vitatni, konvertálja a tömeget energiává 100%-os átalakítási folyamatban E=MC2 segítségével. 1. Azthiszem erélyes ha megismétlem, az energia a mágneses mezőben az az energia, ami alkotja az atom elemeit és szó szerint Einstein egyenlete az E=MC2. Ilyen energia giroszkópikus részecske formájában az alapvető építőkockája az összes anyagnak és feltéve az alapja a fogalmi érintkező felületnek az energia és anyag között. A következő tények világosan megmutatják az alapvető megértési képességet az olvasónak az alaposabb felfogóképességért, hogy hogyan tudja megtestesíteni ezt az úttörő találmányt. 14-A: Az előzetes tanítások azt mondják, hogy a réz nem mágneses és a származó mágneses mező a rézben folyó árammal van kapcsolatban, az áram eredménye. 14-B: Azok a tanítások teljesen hibásak. A réz rendkívül mágneses! Ez annyira mágneses, hogy ez becsapja a megfigyelőt. Példa:
Engedd meg az áramot ahogy 14-B1 ábrán és nagyon gyorsan egy mágneses mező fog keletkezni. Elzárva az áramot, mint 14-B2 ábrán a mágneses mező nagyon gyorsan eltűnik és nem marad megfigyelhető mágnesesség a réz anyagban. Ekkor a rézhez közel tett mágnessel nem megfigyelhető mágnesesség. Következésképpen, ez könnyen becsapta a hagyományos, úgynevezett mágneses anyagok által előidézett különböző eredményeket. Példa:
Vasmag réztekercsbe való helyezésével (14-B3 ábrán) és az áram felkapcsolásával, jelentősen erősebb mágneses mező jött létre mint a 14-B1 ábrán [ugyanannyi energia befektetésével]. Most lekapcsolt árammal, mint 14-B4 ábrán, egy kicsi maradék mágneses mező öleli körbe a vasmagot. A vasmag mellé mágnes helyezésével, a mágnes láthatóan megindult. Akárhogy is, valakit könnyűszerrel félrevezetett ez a teszt és megtévesztette, hogy a réz nem mágneses. Pontosan ez történt Hans Christian Oersted-el 1820-ban amikor először felfedezte hogy az elektromos áram mágneses mezőt hoz létre ami a mágnest derékszögbe állítja a vezetékhez képest. Oersted lejegyezte, hogy a mágnes irányba való beállása csak az áram folyása alatt tartott, és ezentúl ilyen mágneses mozgás nem a (réz)huzaltól függött, de az árammal kellett járnia. Egy ugyanilyen téves következtetés még inkább szigorúan megtanít ezen a napon. A következő tények világosan be fogják bizonyítani, hogy a réz nagyon mágneses, viszonylagos az atomok rendeződésének/rendezőtlenedés sebessége továbbá a hatás/ellenhatás energiafelszabadulás effektusa (a giroszkópikus részecskék ebben az alakjában korábban tárgyalt) a rézhuzal atomjaiból.
„Az előzetes tanítások azt mondják, hogy a réz nem mágneses és a származó mágneses mező a rézben folyó árammal van kapcsolatban, az áram eredménye. Azok a tanítások teljesen hibásak. A réz rendkívül mágneses! Ez annyira mágneses, hogy becsapja a megfigyelőt.” 14-C: Az, amit az előző tudomány tanít: Feltételezetten, ha egy impulzus? áram befolyik a tiszta induktivitás (réz*) vezető tekercsébe, ugyanaz az áram fordítva akar visszatérni mint ahogy kezdetben befolyt a (réz*) vezető tekercsbe. (Nézd meg 14-C1 és 14-C2 ábrát.)
[*Ez az eljárás nincs korlátozva csak rézre. Tulajdonképpen minden megfelelő anyag használható vezetőnek, e.g., szuper-vezető (szupravezető?),nióbium, stb.]
Fizikailag szólva, ez azt jelenti, hogy az energia a mágneses mezőben tartózkodott – amikor létrehozott pozitív (+) áramot egy irányba – ez visszatért az összeomló mágneses mező miatt negatív (-) áramként, ami az áram megfordított iránya volt. 14-D: Az előző tudomány szintén tanítja Kirchoff törvényét, miszerint: ugyanaz az áram mennyiség amit a rendszerbe tettek (mint a rézvezetékbe) egy adott pillanatban, ugyanaz a mennyiségű áram jön a rendszerből (réz vezető) ugyanabban a pillanatban. (Nézd a 14-D ábrát.)
14-E: A felsorolt tények 14C és 14D teljesen ellentmondanak annak az előzetes tanításnak, amiben a vezetőben folyó áram által létrehozott mágneses mező csakis az áram következménye és hogy a réz nem mágneses. Nézd meg a tényeket és használd az agyad! A tények a következőket demonstrálják: 14C fent mutatja ha egy adott mennyiségű áram (X) bemegy a réztekercsbe, közben abban a pillanatban, ahogy 14-D leírja, ugyanaz az áram mennyiség (X) jön ki a tekercsből. Kiegészítésként, 14C fent szintén mutatja azt, hogy ha az áram megszűnik és a tekercs méterekkel záródott rövidre a műszerek között, akkor is ugyanaz az árammennyiség (X) fog most jönni a tekercsből. A tények ezért demonstrálják: (X) áram be és (X) áram ki, plusz (X) áram ki újra (önindukció – a ford.), amikor az (X) befolyó áram megáll. Ezek a tények következésképpen egyenértékűek 1(X) mennyiségű tekercsbe (réz) befolyó árammal és 2(X) (réz) tekercsből távozó árammal. KÉRDÉS: Honnan ered az extra (X) mennyiségű áram, ami a réztekercsből származott? VÁLASZ: Az analógia által, az előzetes tanítások mutatták a víz mennyisége egyenértékű az árammal és a feszültség egyenértékű a nyomással. Következésképpen, ennek az analógiának a lényegét valakinek értenie kell, miképpen relatívak a fenti megvitatott tények. (Nézd 14-E1 és 14-E2 ábrát.)
A tények a 14-E1 ábrán világosan demonstrálják, egy „gallon” áram jön a réztekercsből és most egyértelműen nem a kezdetiből lett téve egy „gallon” áram a réztekercsbe. (Ez csak egy analógia. Az elektromos áram tömege vagy mennyisége, bemenő vagy kimenő árama
nem látható vagy mérhető, mert giroszkópikus részecskék alkotják és ez a E=MC2 mechanikai lényege.) 14-F: A régebbi tanítások elferdítik a felsorolt tényeket és jelezni akarják az egy „gallon” áram analógiájában amiben nincs nyomás amikor jön a tekercsből 14-E1 ábrán, és egy „gallon” áram nyomása ami által egyenértékű egy „gallon” bemenő áram nyomásával. Továbbá, ezek a tanítások a tekercsben levő ellenállás és más veszteségek miatt jeleznék, nem egyenletes az utóbbi nyomás a valóságban történve. Ráadásul félrevezettek ezek a tanítások sok éven keresztül, és amikor véglegesen felnyílt a szemem, a réz roppant mágneses a teljesen eltérő eszközök közül, mint körvonalazódott. Ezek az eszközök beleértve: (1) az én általános értelmem amelyik létrehozta a felismerést, hogy az összes anyag alapvető építőkockája a giroszkópikus részecske, és (2) a teszt amiben vezetőnek egyetlen darab 240m hosszú réz huzalt használtam, amiből egy hurkot hajtottam 120m-re a kezdetétől és ráakasztottam a mérőműszerre és egy száraz cellás akkura. (Nézd a 14-F1 és 14-F2 ábrát.)
A teszt megmutatta a 14-F1 ábrán egy párhuzamos pozíciója van a huzalnak 3m távolsággal, noha nincs „láthatatlan erő” a huzal párhuzamos részei között. A 14-F2 ábrán lévő teszten a párhuzamos részek rendkívül közel vannak, bár van „észrevétlen erő” az egyedüli huzal párhuzamos részei között. Ennek a két tesztnek az eredménye demonstrálja, hogy ugyanakkora az áram mindkét tesztnél. Ezen eredmények előtt felismertem, hogy ezek a szavak „munka”, „erő” és „energia” magától értetődőek a mérnöki közleményekben és nincs pontosan bemutatva, tudományos kifejezések alapja a megfigyelhető valóság. Én fogalmilag módosítottam olyan makroszkópikus, mérnöki nyilatkozat a „látható munka”, „látható erő”, és „látható energia”. Én mikroszkópikusan akartam leírni mi történik belül, az anyagban mint „láthatatlan munka”, „láthatatlan erő” és „láthatatlan energia”. (Megmagyarázom később ezeket a fogalmakat ebben a könyvben.) Az ilyen jelentéstani tisztázás lehetővé tette hogy tudjam – fenti teljes teszt 14-F1 és 14-F2 ábrán – hogy a réz rendkívül mágneses. 14-G: Visszatérve a fenti 14-E1 és 14-E2 tesztekre: az én tanításom által, a tények világosan mutatják ebben az analógiában, egy gallon áram „anyag” (giroszkópikus részecskékből áll) amik felszabadultak a rézvezeték atomjaiból! Az extra egy gallon áram (giroszkópikus részecske) a rézhuzal atomjainak alkotórészeiből jön és egyszerűen kihasználja Einstein egyenletét az E=MC2-et. (Én hangsúlyozom, hogy ez csak egy analógia. Az anyag tömege vagy mennyisége a giroszkópikus részecskéken keresztül képviseli az E=MC2 mechanikáját és ezek a részecskék nem láthatóak ill. nem mutathatóak ki hagyományos eszközökkel. Ezek létezése következtetésszerű, akárhogy is, az alap mechanikus viselkedés kombinálva a megfigyelt tényekkel.)
KÉRDÉS: Hogyan létezhet ez az extra gallon áram? VÁLASZ: A bemenő áram (giroszkópikus részecskék) egyszerű katalizátorként hatnak a réztekercs atomjaira – atomok, amelyek rendeződnek és rendezetlenné válnak rendkívül gyorsan, hasonlóan a hagyományos, mágneses anyagokhoz – ezáltal tulajdonképpen mérhetetlen számú giroszkópikus részecskék bocsájtódnak ki a tekercs atomjaiból. Ez a felszabadítás generálja a mágneses mezőt. Amikor a bemenő áram megszűnik, összeomlik a (giroszkópikus részecskék alkotta) mágneses mező a tekercsben, következményképp a giroszkópikus részecskék megkísérlik a visszajutást az atomokba amelyekből kezdetben származtak. Ilyen mechanikus történésnek a következménye a giroszkópikus részecskék nekiütközése valamilyen derékszögben a másik atomoknak a rézhuzalban és mozog derékszögben az erőre.
„Ilyen mechanikus történésnek a következménye a giroszkópikus részecskék nekiütközése valamilyen derékszögben a többi atomnak a rézhuzalban és mozog derékszögben az erőre.” Ez a giroszkópikus mozgás megmagyarázza a további „egy gallon” áram (giroszkópikus részecskék) forrását, amit megtárgyaltunk a fenti vizes analógiában. Ennek az eljárásnak az „átalakítási hatékonysága” miatt E=MC2, a rézhuzal tömegének nem lesz észlelhető változása még évtizedes használat után sem. Nekem hozzá kell tennem, hogy van egy jelentős fogalmi különbség a „hatékonyság (hatásfok? – a ford.)” szó két jelentése között. Az az állítás, hogy adott találmány hatásfoka 8.2, más szóval, az termel több mint 8-szor annyi energiát, mint amennyit elfogyaszt, különbözik attól az állítástól, hogy ez a találmány 100 százalékos hatékonyságú, azaz teljes egészében átkonvertálja a mágnesben található giroszkópikus részecskéket, vagyis a „mágnes tömegét” elektromos energiává. A korábbi eljárásnak előállítási hatékonysága van, az utóbbinak pedig átalakítási hatékonysága. 2. Most megvitatjuk a gyakorlati használatát a giroszkópikus részecskék új megértéséért amiknek az E=MC2 egyenlet a mechanikusan lényeges tulajdonsága és magában foglalja az összes anyagban található atomok alkotórészét, vezetők, és réz. A tanítások megértése által (az úttörő találmánynak), valaki meg tudja építeni az úttörő találmányt testi valójában azáltal, hogy használ egy olyan vezető tekercset ami több kimenő energiát akar létrehozni mint amennyi bemegy a rendszerbe a külső forrásból úgymint akkuból, generátorból, stb. Köszönetet szeretnék mondani Dr. Roger Hastingsnak, a Sperry-Univac legjobb fizikusának, hogy kiszámolta hagyományos matematikával a mennyiségi mérést a következő tesztnél, amelyiket javasoltam. Dr. Hastings különleges természettudós aki közeledik az érdekemben akkor is ha másoknak ez nagyon ijjesztő vagy elvont volt. Az „elme-feltárási célokért” (használj általános szaknyelvet) figyelmesen tanulmányozd a következő két tesztet: 15-A: Fogj egy 40-gauge-s rézhuzalt aminek az ellenállása 1,049 Ohm 300m-en aminek a teljes súlya (giroszkópikus részecskék alkotta atomjai által) 0.02993 lbs., tekercseld fel a huzalt 3m belső átmérővel és 2,43m magasan. Hozzávetőleg 31.8 menet lett a rézhuzalból (réz atomok, azaz, giroszkópikus részecskék). (Nézd a 15-A ábrát.)
100 voltot ráadva a 15-A tekercsre, az áram körülbelül 95mA, így a teljes bemenő energia 9,5W és gyenge mágneses mezőt hoz létre 0.012 Gauss vagy 0.000014 Joule a raktározott energia a gyenge mágneses mezőben. Egy jelentéktelen elektromos áram áramlás történne most, ha a bemenő áramot leállítjuk és a 15-A tekercset rövidre zárjuk, a gyenge mágneses mező összeomlásához és csak 0.003 Henry induktivitással rendelkezik. 15-B: Most végezz egy másik tesztet 5-gauge-s huzallal, aminek az ellenállása 0.3133 Ohm 300m-en. Akárhogy is, hogy egyenlő legyen az ellenállása a 15-A tesztel, most használj 1.020.470m 5 gauge-s huzalt ami elég nehéz, teljes súlya (amit giroszkópikus részecskék alkotnak amik fénysebességgel mozognak és utaznak, azaz a mechanikus lényegük Einstein egyenlete E=MC2) 335.469 lbs vagy 16,77 tonna. Ez a szerkezet hozzávetőlegesen 90.000 menetből áll az 5gauge-s huzalból (rét atomok). Most 100 voltot csatlakoztatva a 15-B tekercsre (nézd a rajzot alul), az áram nagyjából 95mA, így a teljes bemenő teljesítmény 9,5W és az eredménye, elképesztő mágneses mező 23.7 Gauss, vagy 1.905-ször nagyobb az első tekercsénél, és 116 Joule az energia a mágneses mezőben a 15-B ábrán lent. Ez bemutatja, hogy 8 milliószor több az energia a 40 gauge-s huzallal (15-A) szemben.
Elképesztően nagy áram jönne létre, ha a bemenő áramot megszüntetnénk és rövidre zárnánk a 15-B tekercset, az összeomló nagyon nagy mágneses mező miatt a 5 gauge-s tekercsben. Ilyenfajta rövidrezárás generálná a 25,700 Henry induktivitás, amelyik 8 millióször több, mint a 40 gauge-s huzal esetében. Ezek a tények világosan – kombinálva a fenti 1-14 ténnyel – bizonyítják, hogy Oersted következtetése 1820-ban (amikor ezeket tanította): „a mágneses mező csak az áramból ered és nem a vezetőből” teljesen téves. [Habár a következtetése hibás, én hálás maradtam Hans Christian Oerstednek, hogy elsőként magyarázhatom meg a megfigyelt kapcsolatot az elektromos áram és a mágneses mező között.] Amikor egybekapcsoltam a fenti 14 TÉNYT, 15-A és 15-B teszt tisztán mutatta, hogy a létrejött mágneses mezők ereje között rendkívüli eltérés van (magában foglalja az eltérő nagyságú raktározott energiát) és további áram folyás, amikor a bemenő megszűnik (induktivitás), jönni akarnak a giroszkópikus részecskék, amiket a rézhuzal atomjai tartalmaztak. A bemenő áram ugyanannyi volt mindkét tesztben, de az atomok száma (réz súlya)jelentős mértékben változott a 15-A tesztből a 15-B tesztbe, pontos összefüggésben van a létrehozott mágneses mezők erősségének jelentős eltérésével, a raktározott energia extrém különbségével (giroszkópikus részecskék) és a nagy eltéréssel a további áram produkálásával, amikor a bemenő megszűnik (induktivitás). Ez a hatalmas eltérés mutatja a mechanikus valóját az E=MC2: giroszkópikus részecske. Az összes fent felsorolt ténynek (1-15) tudományosan igazolt a helyzete, az alkalmazott matematikai formulák a mágneses térben tárolt energia számításokban (szándékozza mutatni a helyzeti energia vagy tárolt energia Joule-ban a mágneses mezőben) teljesen téves. A TÉNYEK tisztán mutatják, hogy a mágneses mező giroszkópikus-típusú részecskékből áll amiknek mechanikus jellegük van (E=MC2) és bemutatják a kinetikus energia szabályos folyamát. Én messzebb megyek és meghatározom a „helyzeti” energiát, mint olyan, nem létezik! Az összes energia a természetben mozgási, mivel a giroszkópikus részecske folytatódik az összes állapotban, a fénysebességű mozgás és pörgés értelmében E=MC2. A fenti TÉNYEK kétségtelenül bizonyítják, hogy a valódi matematikai egyenlet (a „mozgási” energiára vonatkozólag ami létesítí a mágneses mezőt) arányosnak kell lenni az E=MC2-el. A megfelelő matematikai egyenlet elismerné, hogy a „láthatatlan erő” létrehozza a mutatott „láthatatlan munka” Joule-jait aktiválva abban a pillanatban és a mágneses mező forrásának a tömegének a csökkentését használja egy 100%-os Einstein egyenletének a hasznosításával (átalakítási-hatékonyság), mivel a mágneses mező mozgási energiából áll ami giroszkópikus cselekedettel bír, mutatva az E=MC2 mechanikus lényegét. Elhagyom annak a feladatát, hogy meghatározzam ilyen egyenletek természetét, miközben matematikai elmét kérdezek, mivel nálam nincs meg a matematikai szaktudás. Megjegyzem, akárhogy is, a természeti jelenségek mechanikus felfogása gyakorta megelőzi történelmileg a matematikai modellt. James Clerk Maxwell igazolta Michael Faraday mechanikus és tapasztalati képességeinek fontosságát. Maxwell szintén felismerte , hogy az ilyen mechanikai adottság képezte a jelentős szellemi hozzájárulást a későbbi matematikai teóriáihoz. Az ő írásában „Faradaynak az erő vonalai” a Cambridgei Filozófikus Társaság előtt való elolvasásakor 1855.dec.10-én és 1856.feb.11-én Maxwell nyíltan kijelentette a tartozását Faradaynek: „A módszerek általában azok amiket a gondolkodás menete sugallt, amit Faraday kutatásában találtam, és amiket, noha Prof. Thomson és mások matematikailag értelmeztek, nagyon általánosan azt hiszik határozatlan és nem-matematikai jellemző, amikor összehasonlították a meggyőződéses matematika alkalmazásával. Azáltal a módszer által, remélem hogy az eredmény szemmel látható lesz, hogy én nem próbálok bevezetni valami fizikai elméletet a tudományba amelybe én nemigen csináltam egyetlen kísérletet, és ez a korlátja az én tervezésemnek ami megmutatja miképpen Faraday ötleteinek pontos alkalmazása és módszerei, a jelenségek rendkívül eltérő állapotai közötti kapcsolatot amelyeket ő felfedezett, tisztán helyezkedik a matematikai elme elé.”*
„ ...a mágneses mező giroszkópikus részecskékből áll, amik mechanikus lényege E=MC2 és képviseli a mozgási energia rendes áramlását.” 15-C: 1979-ben én kartotékoltam ennek az úttörő találmánynak a különböző megtestesítéseit, tanultam és felfedtem attól az időtől kezdve. Egy vezető tekercs használata azok közül a megtestesítések közül az egyik és az eredeti szabadalmazott és folytatódó szabadalmazott alkalmazásokat kartotékolták, mielőtt bármilyen testi prototípusokat az elmélet alapján építettek.
A fizikai prototípus az ezt követő időben épült mások javára, nem magamnak, mivel én tudom hogyan üzemel egy ilyen prototípus, ahogy én megjósoltam. Tudományosan, valakinek kellett találnia helyes tény, amikor ezeket a prototípusokat megépítették pontosan úgy működtek, ahogy én fogalmilag megjósoltam a szabadalmi alkalmazásban ezt az úttörő találmányt. Nézd a lenti 15-C1 képet, jellegzetes a korai prototípusokra használt 5 gauge-s szigetelt részhuzal aminek a teljes súlya hozzávetőleg 4.200 lbs. vagyis a réz atomok (vagy két tonna fölött), 300 lbs. a 30. az 5 gauge-s huzalból (atomok), és az állandómágnes atomjai magában körülbelül 600 lbs. (vagy kicsit kevesebb 1/3 tonnánál). [Szándékosan atomonként említem a drótot és leírom a mágnest 600 lbs atomnak szabályszerűen szoktatom az olvasót a mechanikus látásra vonatkozólag a giroszkópikus részecskék viselkedésének természetére, amik minden atomban megtalálhatók.] A masszív állandómágnes megközelítőleg 20inch átmérőjű (elírás az eredetiben – a ford.) és valamivel rövidebb mint 1,2m. A nagy vezető tekercs 1.D 1,2m, körülbelül 90cm magas és nagy üvegszálas csőbe van burkolva. A teljes súlya a rendszernek kb. 5,000 lbs. *L. Pearce Williams, Michael Faraday, Chapman és Hall, Ltd, London, 1965, 510-511 oldal.
15-C1 kép, oldalnézet
fényképezte: Matt Anderson
15-C1 kép, felülnézet A képek 15-C1-en mutatnak egy primitív, kézzel gyártott prototípust (isten háta mögötti területen, Lucedaleben, Mississippi, velem és szerető, oaadó feleségemmel) igazolni
másoknak hogy a műszaki (elméleti) folyamat amit én eredetileg fejlesztettem és tanítottam, működik. Úgy vélem, hogy a műszaki folyamat 10000-szer fontosabb, mint ahogy primitív prototípusokat működtet. Csupán 1,5 watt bemenő teljesítménnyel, a back power (emf) szikrát hoz létre a kommutátoron ami olyan meleget csinál ami káros, egy rövid periódusban, felrobbantja és elpusztítja a kerámia szigetelőt, egy 5 wattos ellenállás kommutátorra való helyezésével az áram azon pontján visszafordítható. Dr. Roger Hastings megbecsülte a back emf-et, és a 80.000 wattot meghaladta. (Back EMF = önindukció – a ford.) A forgó, kézzel gyártott, 600 lb. (az atomok), 1,2m mágnesnek lassú fordulat van megengedve. 200 RPM-nél mások kiszámították, hogy a centrifugális erő 10,000 lbs volna és szétrepesztené a mágnest. Mindenki aki kezdetben megnézte a masszív egységet a 15-C1 ábrán, feltette a kérdést: „A szaktudásod alapján, mennyi energia szükséges a szerkezet egyszerű működéséhez mechanikusan?” Válasz: 200 és 1000 watt között. Más szakavatott egyének – megtanulták a szerkezetben csak réz van a tekercsben – azt a szakértői véleményt állították, hogy nem elég hatékony vasmag nélkül. Mindazonáltal, a készülék működésének tényei (15-C1) tisztán igazolja, hogy a készülék 1,5 wattnál kevesebb energiával működött és rendkívüli hatékonysággal, azaz, messze meghaladta a 100% hatékonyságot a rendszerből kimenő energiát összehasonlítva a külsőleg bevittel, és pontosan 100% átalakítási hatásfokkal vonatkozólag a réz huzal atomjainak tömegének (giroszkópikus részecskék) elektromos és forgó mozgássá való alakításának.
„Emiatt, a teljes rendszerből jövő energia egyenlő egy kis bemenő elektromos energiával (ami katalizátor gyanánt szolgál) plusz a meglévő mágneses energia a rendszerben (giroszkópikus részecske formályában).” Hangsúlyoznom kell, hogy az eljárás nem „örökmozgó”. Valaki aki követi a tanításomat, ez egyszerű átalakítás (100% átalakítási hatékonyságú alappal) tömeget energiává, 100% (vagy több) termelési hatékonysággal. Emiatt, a teljes rendszerből jövő energia egyenlő egy kis bemenő elektromos energiával (ami katalizátor gyanánt szolgál) plusz a meglévő mágneses energia a rendszerben (giroszkópikus részecske formályában). Az energiák ilyenfajta kombinációja miatt azt mondhatják, hogy a külső kimenő energia nagyobb a külső bemenő energiánál. Megint Dr. Roger Hastingshoz fogok fordulni, aki különböző alkalmakkor több tesztet vezetett bárkinek a működő prototípusomnál. Dr. Hastings olyan kivételes tudós, aki bátor és a tudományos igazság érdekli. Végül, amikor nyilvánosságra került, támogatott, míg mások megrémültek vagy elzárkóztak. A 15-C1 egység működési ellenőrzésénél, továbbá más prototípusok, és minőségi tudományos képesség és Dr. Hastings lelkierejével, világosan bemutatja az 5. fejezetben a teszteket. Egy olyan egészséges, tudományos hozzáállás és még inkább példákkal szemléltette a tényeket, Dr. Hastings rekordra ment, ahogy egyszer volt hozzáállása, mielőtt elutazott volna hozzám Lucedale-be, meghallgatta az elképzelésemet, és vezető teszteket, ő volt a hit amikor egy „őrült feltalálóval” akart szembetalálkozni. Szerencsére Dr. Hastings szkepticizmusa eredeti kíváncsisággal van ötvözve. Én felfedeztem, a kíváncsiság nélkül, szkepticizmus gyorsan átvált cinizmusba.
Dr. Roger Hastings nyilatkozatok és tesztek következnek.
