Hargitai Henrik A GYŰLÖLETRÁDIÓK KORREKTÚRÁZATLAN KÉZIRAT

Hargitai Henrik A GYŰLÖLETRÁDIÓK KORREKTÚRÁZATLAN KÉZIRAT AZ ELFOGADOTT CIKK MEGJELENT: In: Stachó László – Molnár Bálint (szerk.) A MÉDIAERŐSZAK. Tények, mítoszok, viták. Századvég Kiadó, 2009 Amikor az erőszak médiamegjenéseit vizsgáljuk, a televízióra vagy mozira gondolunk. Kevéssé figyelünk fel az erőszak rádiós megjelenésére, holott erőszak prózai és zenei műsorszámokban is előfordulhat. A gyűlöletet szító rádiókat az 1990-es évek közepe óta hate radio (gyűlöletrádió), a hasonló dalszövegű zeneszámokat hate music (gyűlöletzene) néven említik. Az alábbiakban azokat az idegen és magyar nyelvű médiumokat és terjesztési csatornáikat tekintem át, melyek gyűlöletbeszédet tartalmaznak. Az idegen nyelvű tartalmat túlnyomó részt szakirodalom és internetes leírások alapján, a magyar nyelvűeket elsősorban saját tapasztalat alapján ismertetetem. Nem tárgyai az írásnak a gyűlöletbeszédet tartalmazó kazettán/CD-n terjesztett prózai és zenei anyagok valamint weboldalak, csak ha azok valamiképp ilyen rádióhoz kötődnek. Csak lábjegyzetben tárgyalom a szólásszabadsággal ill. emberi jogok védelmével kapcsolatos kérdéseket. Ezzel kötetünkben Szilágyi-Gál Mihály és Molnár Péter fejezete foglalkozik. A gyűlölet hangjai A gyűlöletbeszéd (hate speech) összefoglaló néven jelölt tartalom nem írott, hanem beszélt (hangzó) formában befogadásakor erőteljesebb hatású lehet, mint az írott szó. Ez esetben ugyanis a beszélő hangjával sokkal többet, meggyőzőbben közvetíthet, mint pusztán leírt szavakkal. Mindez különösen azokra lehet nagy hatással, akik alapvetően nem írásos forrásokból alakítják ki nézeteiket az általuk közvetlenül nem ismert dolgokról. Szélsőséges politikai csoportok a rádió felhasználásával nem egy esetben járulhattak hozzá humanitárius katasztrófához. „A gyűlöletrádió az utóbbi évtizedben több mint 800 ezer embert ölt meg. Hatása nem hagyható figyelmen kívül” – írja a Holland Rádió gyűlöletrádiókat bemutató oldala (Radio Netherlands, 2005) A szám az 1994-es ruandai népirtás áldozataira utal. A ruandai RadioTélévision Libre des Mille Collines (RTLM) műsorainak célja valóban a népirtás elősegítése volt, de kérdés, hogy a 800 ezer személy halála valóban közvetlenül a rádióműsorok számlájára írhatóe (az RTML szerepéről részletesen lásd: Thompson 2007). A „gyűlöletrádió” fogalma nehezen definiálható. Lehet egy egész rádióállomás vagy egy rádióállomás egyetlen műsora; vagy független műsorkészítő műhely más állomás műsoridejét pénzért bérbe vevő adása; a műsor megjelenhet az állami, belföldre irányuló politika vagy külföldi, közösséget célzó propaganda részeként; ugyanakkor állhat egyetlen személy vagy egy szervezet irányítása alatt is. Az elhangzott tartalom lehet közvetlen gyűlöletkeltés, felszólítás erőszakos cselekedet, akár gyilkosság végrehajtására. Mozoghat valamely népcsoport vagy személy ellen irányuló általános, valamilyen szempontból sértő kijelentések mentén vagy állhat olyan bújtatott állításokból, melyek az adott kontextusban a rádió hallgatói számára „összekacsintva” egyértelműek, ám más kontextusban ugyanazok a szavak máshogy is értelmezhetők – ezt az eszközt a ruandai RTLM is bőségesen alkalmazta –, és lehet a rádió 1

politikájától eltérő, egy mikrofon elé került személy „egyéni akciója”. A rádióműsorok hatása attól függően is eltérhet, hogy milyen politikai-közéleti környezetben és mikor hangoznak el (például polgárháborús vagy valamilyen szempontból kiélezett helyzetben); illetve az adott kijelentések a műsorszámon belül milyen szövegkörnyezetben hangoznak el. A gyűlöletrádió fogalma megragadható a műsorkészítő oldaláról: gyűlöletrádió az, amit gyűlöletkeltés szándékával készítenek, ezt akár nyíltan, akár bújtatva helyezik el a műsorban. A hallgató szempontjából viszont az a gyűlöletrádió, melyről a hallgató a saját szempontjai szerint azt tartja, hogy gyűlöletet kelt. A két kategória sokszor nem esik egybe, s ez a gyűlöletkeltésre vonatkozó törvényi szabályozásban is tükröződik1. A közismertté vált példák azt mutatják, hogy közvetlen gyűlöletkeltés csak szélsőséges esetekben fordul elő, ahogy ez a náci birodalmi rádióban vagy a ruandai népirtás alatt az RTLM rádióban tapasztalható volt. Pontosabban: ezek azok az esetek, melyek – különböző, részben politikai okokból – közismertek lettek. Minden bizonnyal számtalan olyan példát is fölkutathatnók, melyben egy periférikus ország nem világnyelven sugárzott rádióadásaiban hangoznak el gyűlöletkeltő adások. A gyűlöletzene sem feltétlenül tartalmaz közvetlen uszítást vagy becsmérlést, sokszor „kifelé” látszólag semleges szövege mégis alkalmas lehet a szöveget „értve hallgatók” számára a gyűlölet szítására vagy megerősítésére. Ezért a gyűlöletzene kategóriába sorolás - akárcsak a gyűlöletrádió esetén - a létező extrém esetektől eltekintve sokszor szubjektív művelet lehet, ahol a hallgatói környezetet vagy akár a szerzőknek az adott számban közvetlenül meg nem jelenő, de egyes hallgatók által ismert szándékát is esetenként figyelembe kell venni. (1. ábra)

1

A magyarországi szabályozás szerint amíg a hanganyag nem tartalmaz gyűlöletre uszítást, védi a véleménynyilvánítás szabadsága.. Ma a Közösség elleni izgatás címszó alatt a következő szerepel: „269. § Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Mivel az éterbe sugárzott rádióállomások a mennyiségében korlátozott nemzeti frekvenciakincset használják, működtetésük engedélyhez kötött. Az ezt a tartalomterjesztési lehetőséget használni kívánó tartalomszolgáltatók véleménynyilvánítási szabadsága Magyarországon ma korlátozott. A médiatörvény szerint ezen médiumokban nem sugározhatók olyan műsorok, melyek büntetőjogilag még nem büntetendők, így például gyűlölködnek. (médiatörvény 3. §). A sértő, gyűlöletkeltő tartalmat más csatornán (pl. interneten) terjesztő tartalomszolgáltatókat a Btk. alapján védi a szólásszabadság joga. Ugyanakkor ezen csatornák fenntartói (pl. webhely vagy domain név szolgáltatók) is korlátozhatják az ilyen tartalomszolgáltatásokat: persztízsük megőrzése érdekében (etikai okból) vagy kereskedelmi érdekeikkel ellentétes hatásuk miatt.

2

1. ábra. Rádióadások cél–hatás térben történő elhelyezése. A hallgatói megítélés a gyűlöletrádiókat a jelentéktelen / komolytalantól a veszélyesig minősítheti. Az RTLM az egyik végletből a másikba ment át működése során – legalábbis ez egy lehetséges megítélés. Egyik tengely sem objektív mérő, így a konkrét rádiókategóriák e koordinátarendszerben történő elhelyezése sem tekinthető objektívnek.

Gyűlöletrádiók a múltban Birodalmi rádiók. A gyűlöletrádiók története szinte egyidős a rádiózáséval. A gyűlöletrádiók első európai „motorját” a Harmadik Birodalom Joseph Goebbels által irányított náci birodalmi rádiója adta, mely propagandagépezetük fő eszköze volt. Működtetésében jelmondta volt, hogy miután a tömeg „befogadó képessége alacsony, értelmi képessége csekély, s ugyanakkor igen feledékeny, a propagandának néhány kérdésre kell korlátozódnia s azt állandóan ismételni” (idézi Boros 1975). A II. világháború idején a német birodalmi rádiótársasághoz (Reichs-RundfunkGesellschaft) tartozott a regionális Reichsender és az országos Deutschlandsender, a külföldre szóló „Die Deutschen Europasender” (1941–) páneurópai adása, melyet jórészt az elfoglalt területekről sugároztak, valamint a tengerentúlra sugárzott „Die Deutschen Überseesender” (1943–). A rádió külföldieknek szánt programjában 1938-tól szerepelt egy náci ideológiát „ismeretterjesztő” jelleggel bemutató program, s míg a belföldi adások nagyrészt zenét közvetítettek, a külföldre sugárzottak 70%-a prózai műsor volt (Bergmeier és Lotz, 1997). Térségünk nyelvein – így magyarul is – a bécsi Donausender adása sugárzott. Az elfoglalt belgrádi rádiót Soldatensender Belgrad néven működtették tovább, melyet a Lili Marleen c. dal sugárzása tett népszervé a fronton szolgáló katonák körében (Brock 2007). A zene az ellenségnek szánt műsorokban is fontos volt: „Az Angliába célzott adásoknak sok, a briteket megnyerő zenei anyagot kell tartalmazniuk, hogy minél gyakrabban minket hallgassanak, amikor a saját állomásaiktól nem kapják meg [azt a zenét], amit akarnak” – írta Hitler 1942-ben (idézi Bergmeier és Lotz, 1997, 136.). Ez a zenei recept azóta is széleskörűen használatos. 3

Miközben a náci Németországban a belföldre sugárzott műsorokban be volt tiltva a jazz vagy a swing, titkos katonai zenekarok (pl. a Charlie Orchestra) készítettek ilyen stílusban, de megfelelően átdolgozott dalszöveggel zenéket a külföldre (például Nagy-Britanniába vagy az USA-ba) sugárzott náci birodalmi propagandaműsorokhoz. A náci birodalmi rádió külföldre sugárzott adásai közül az angol nyelvű volt a legfontosabb. Ennek készítőjét, bemondóját William Joyce-t (aki Goebbelstől a Lord Haw-Haw fedőnevet kapta, s e néven vált ismertté), 1945-ben – mivel egy ideig brit útlevél birtokosa volt – hazaárulásért ítélték el és 1946-ban kivégezték. Nagy-Britanniában többen ellenezték kivégzését. A német birodalmi rádió Észak-Amerikába sugárzott programjainak adásidejét amerikai rádióújságok is közölték, megemlítve: „Az amerikaiak, a tengelyhatalmaktól eltérően, még mindig azt hallgatnak, amit kívánnak. (…) A demokrácia védelme nem a rádióhallgatás megtiltása, hanem a hallgató informálása”. A szövetséges vagy nácikkal szimpatizáló rádiók műsoráról egy korabeli amerikai rádióújság a következőket írja: „Tömve vannak a tengelyhatalmak szokásos zagyvaságával”2 (Movie-Radio Guide, 1942, 10, 14-15). A ruandai esetben az RTLM rádió működésének első évében a hasonlóan túlzó „zagyvaságok” miatt nem vették komolyan a rádió műsorait. A valódi veszély felmérése tehát nem egyszerű feladat ilyen esetekben. Magyar rádiók. A Magyar Rádiót 1925-ben többek között e szavakkal indította útjára Kozma Miklós: „A Broadcasting hivatása … [hogy] dokumentálja a magyar kultúrfölényt olyan nemzetekkel szemben, amelyek hatalmasabbnak hiszik magukat, mint mi, de amelyeknek kultúrája a miénknek nyomába sem léphet.” (Rádióélet, 1930, 86.) (Ez a beszéd nem került adásba) (Buzinkay, é.n., 176.). A Magyar Rádió a II. világháborúban nem volt összemérhető a német birodalmi rádió propagandagépezetével: inkább szórakoztatás, s nem a propaganda volt fő funkciója. (A Magyar Rádió Őszinte beszéd c. sorozatában elhangzott előadásokat tartalmazó kiadvány példányait (megj.: 1943) azonban később az Ideiglenes Nemzeti kormány „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről” szóló 530/1945. sz. rendeletében (Magyar Közlöny 1945. II. 17) bezúzásra ítéli.) 1944. márciusa, a német megszállás után némileg változott a helyzet. Korábban elképzelhetetlen hangvételű műsorok kerültek adásba 1944 tavaszán, mint pl. a vasárnap délutáni Világnézeti Akadémia (pl. az akkor a sajtót irányító Kolosváry-Borcsa Mihály előadásával) vagy a Bosnyák Zoltán szerkesztette sorozat, mely az általa vezetett Zsidókérdést Kutató Intézet „tudományos” munkásságát ismertette (Kolosváry-Borcsa Mihályt és Bosnyák Zoltánt is halálra ítélték és kivégezték). A hírkommentárok a német birodalmi rádió hangnemét utánozták. Ez a periódus azonban csak pár hónapig tartott. (Boros 1975). A Horthy-proklamációt beolvasó Tavaszy Sándor bemondó viszont hónapokig bujkálni kényszerült 1944/45 telén (Tertinszky 2001, 138.). A háború után népbíróság elé állt Szigethy Vilmos, aki a bécsi Donausender magyar nyelvű híreit olvasta fel (Népbírósági Közlöny 1945. XII. 8.); és Gróf László, a „nyilas rádió [Rádió Budapest] uszító szpíkere”, aki „reggel, délben és este a mindenki által jólismert és gyűlölt nyilas propagandaszöveget ... mondta mikrofonba” (Népbírósági Közlöny 1946. II. 16.). Vád alá került Fedák Sári is, aki a Donausender, „a kizárólag uszító propagandára és a német célokért való háborús kitartás gondolatának elterjesztésére alakult rádió” munkatársa volt színészként és íróként egyaránt (Népbírósági Közlöny 1946. III. 10.). Másodfokon 8 hónap börtönbüntetésre ítélték 1946-ban, ám a Legfelsőbb Bíróság 1995-ben (VI. 12.) fölmentette (Heltai 2004): „A terhelt a Donausender rádiónál lényegében bemondói feladatot vállalt, vagyis a 2 „Stuffed with the usual Axis nonsense”.

4

mások által összeállított híreknek, anyagoknak és egyéb írásműveknek a felolvasására vállalkozott. A hírverés fogalma azt jelenti, hogy az elkövető... önálló szellemi tevékenységet fejt ki, ezért nem tekinthető ilyennek a más által összeállított rádióközlemény puszta felolvasása, ismertetése. (idézi Krausz 2007). A ruandai népirtás és az RTLM Terminus technicusként a hate radio elnevezést először a ruandai RTLM 1994-es adásaira alkalmazták. A rádió működésének - valószínűleg azért is, mert világnyelven (franciául) sugárzott - kiterjedt nemzetközi irodalma van (Article 19, 1996; Chrétien, 1995, Radio Netherlands (2005). A Szaharától délre fekvő országokban a rádió a legfontosabb médium, a szóbeliség jelentősége, a nagy fokú írástudatlanság és a tévé hiánya miatt (Hargitai, 2000). A vidéki lakosság mobilitása is alacsony. A nagy területű, gyéren lakott, elmaradott, általában nem demokratikus berendezkedésű országokban az áramszolgáltatás a nagyvárosokon kívül rosszul megoldott, ezért az egyébként naponta néhány órát sugárzó televízió sokszor eleve elérhetetlen, így a legtöbb területen az akár elemmel is üzemeltethető rádió az egyedüli, nagy tömegek számára elérhető médium. Ezekben az országokban a rádió állami kézben lévő, szórakoztatópropagandisztikus műsorokat sugárzó, formális adásokból áll. Bár egyes országokban engedélyezett néhány kereskedelmi és nemzetközi szervezetek által üzemeltetett közösségi rádió is, ezek vételkörzete csak nagyon kis területet érint; máshol pedig a kereskedelmi adók is a kormány irányítása alatt állnak. A helyzetet bonyolítják a helyi nyelvek. Ruanda esetében az állami Radio Rwanda sugárzott egyedül kinyarwanda nyelvű műsorokat, melyet mindenki beszélt az országban (az angolt és franciát vidéken csak kevesen beszélik), így a hírek közvetítésében abszolút monopóliuma volt. Két titkos propagagandaadó törte meg a Radio Rwanda monopóliumát: a hutu RTLM és a tuszi Radio Muhabura. Mindkét adó jelentős szerepet játszott az országban kialakult konfliktus elmérgesítésében játszott szerepet3. Az RTLM rádió Ruandában a mindkét oldalon népirtásba torkolló nemzetiségi konfliktus ideje alatt sugárzott a tuszi kisebbség ellen uszító műsorokat. A magánkézben lévő, de a kormány vezetőihez kötődő rádió 1993 júliusától működött (Article 19, 1996, 40.). A rádiót azért hozták létre, mert az állami/közszolgálati Radio Rwandára az adások kiegyensúlyozottsága érdekében mind nagyobb ellenzéki nyomás nehezedett. A hutu kormányerők ezért biztosítani akartak egy 3

Ruandában két etnikum él: a többségi hutu és a kisebbségi tuszi. Mindkettő azonos nyelvet beszél. A belga gyarmati uralom alatt a tusziké volt a hatalom, emiatt a hutu többség ellenségesen tekintett rájuk. A 1970-es években aktív tusziellenes politika folyt; valószínűleg a tuszik által hutuk ellen Burundiban elkövetett 1972-es tömeggyilkosságok miatt is. A kormány 1973-tól Juvénal Habyarimana (hutu) elnök és pártja (MRND – Mouvement républicain national pour la démocratie et le développement) kezében volt. A tuszik Ugandában működő Rwandan Patriotic Frontjának (RPF) 7000 fős katonai szervezete 1990-ben megtámadta az országot, ezzel kívánva nyomást gyakorolni a hatalomra, hogy 600 ezer tuszi száműzött visszatérhessen az országba. 1990 és 1993 között több tusziellenes mészárlás is lezajlott, nem központi, hanem helyi vezetők szervezésével. 1992-ben olyan átmeneti kormány alakult meg, amely az ellenzéket is magába foglalta. Az RPF és az MRND 1993-ban megegyezést kötött, mely a parlamentális demokrácia megteremtését is megcélozta. Ennek életbe lépését az elnök megakadályozta. 1994. április 6-án az elnök repülőgépét máig ismeretlenek lelőtték, s az elnök életét vesztette. Már a következő órákban kezdetüket vették a szisztematikus gyilkosságok, melyek során a kormányerők először az ellenzéki erők vezetőit és független újságírókat végeztek ki, majd az öldöklés hamar kiterjedt a civil lakosságra is. Egy kisebb francia akciótól eltekintve nem történt nemzetközi beavatkozás; a három hónappal későbbi amerikai beavatkozásra már véget értek a gyilkosságok, amikor végül az RPF került hatalomra.

5

garantáltan az ő kezükben lévő (és maradó) rádiót. A tulajdonosok között az MRND párttagjait, félkatonai csoportok vezetőit, bankvezetőket vagy az elnök rokonait is megtalálhatjuk. Kezdetben az állami közszolgálati Radio Rwanda segítségével, infrastruktúrájukat felhasználva sugároztak, később, 1994 júliusától, amikor az ellenzéki RPF átvette a hatalmat a fővárosban, mobil FM adóról sugároztak tovább a Ruanda–Zaire határ mentén. Az RTLM francia nyelvű műsorában elhangzottak olyan kijelentések, mint „végezzetek a tuszi csótányokkal” és az adásban név szerint is említettek tuszikat, akiknek előrejelezték halálukat. Azokat, akik menekülni próbáltak az országból, az adásokban megnevezték és megjelölték, hol találhatók, esetenként autóik rendszámát is ismertetve, ezzel segítve a katonai erőket abban, hogy megtalálják őket. „A gyerekeket is meg kell ölni, a sírgödrök még nincsenek tele” - hangzott el (Fachot, 2002), s valójában ekkor figyeltek fel komolyan az RTLM működésére a nyugati világban. Május 3-án került sor a tusziknak és ellenzékieknek menedékül szolgáló Hôtel des Mille Collines kiürítésére. Az eseményen számos újságíró volt jelen, köztük az RTLM-é. A kiürítés után a rádió bemondta a hotelből távozó 62 személy nevét és utasította a milíciát, hogy támadják meg az őket szállító buszkonvojt. Az egyik buszt megállították és sok utast megvertek, a másiknak sikerült visszafordulnia. Máskor a rádió közvetlen utasításokat adott a hadsereg erőinek arról, hogy hová menjenek. A rádió azzal érte el óriási népszerűségét, hogy – a hivatalos, formális (és ezért sokak számára nem is érthető) hangvételű állami rádióval szemben – szerkesztői a nyugati (nálunk kereskedelminek is nevezett) stílusú rádiózást részesítették előnyben: popzenei műsorok, betelefonálós talkshow-k és a kereskedelmi rádiózásból ismert, etikai megfontolásokat és kíméletet nem ismerve viccelődő stílusban szerkesztették a műsorokat. Ezen kívül számos jegyzet, kommentár és hosszú élő interjú hangzott el adásaikban. Egyik műsorvezetőjüket azért bocsátották el, mert erősen ittasan vezetett műsort. Az adások nyelvezete sokszor volt vulgáris és erősen sértő. Ez ugyan felháborított egyes hallgatókat, másokat - különösen a fiatalokat - viszont rendkívül vonzott. Az öldöklésre buzdító adások is ebben a „DJ-stílusban” hangzottak el („discjockey-style presentation to promote the killings” – Article 19, 1996, 70.). A rádió műsorainak minőségét, veszélyességét nehéz volt megítélni, s az a tény is ezt támasztja alá, hogy a ruandai francia és amerikai nagykövet ellenezte a rádió betiltását, amikor a népirtásba torkolló politikai konfliktust megelőzően felmerült. Utóbbi, David Rawson a legjobb információforrásnak nevezte a rádiót, megjegyezve, hogy az adásaiban elhangzott eufemizmusok sokféleképp interpretálhatók (Millwood, 1996, Book 2, Part I. Endnote 45.). A kanadai nagykövet Lucie Edwards szavai rávilágítanak arra, hogy miért nehéz annak eldöntése, hogy mi a teendő egy ilyen helyzetben: „Annyi kőkemény hülyeség hangzott el ezen az állomáson, annyi egyértelmű hazugság, hogy nehezen lehetett komolyan venni. Mintha a National Enquirer, egy szupermarketekben vásárolható bulvárlap határozná meg a űrkutatási politikánkat. Tuszik [tehát a megtámadott kisebbség] mondták nekem, hogy az adásokat egyfajta morbid hitetlenkedéssel hallgatták, de mindenki hallgatta, mert ez sugározta a legjobb zenéket.4” (Millwood, 1996, Book 2, Part I. Endnotes 37.) Hozzá kell tenni, hogy ekkorra már szinte megszokottak voltak a hasonló hangvételű, tuszikat támadó cikkek a nyomtatott sajtóban. A rádió működése nem volt ismeretlen az amerikai kormány előtt. Az amerikai védelmi minisztérium (Department of Defense) röviden tárgyalta az ügyet, felvetve a rádió zavarásának lehetőségét, de mivel ezt „másik állam belügyeiben való illegális beavatkozásnak” minősítette, Ruanda nem számított az USA ellenségének és egy FM adó zavarásához helyi bázis kellett volna, ahonnan erős adók vagy repülőgépről sugárzott jelek szükségesek, elvetették ezt a megoldást5 4 5

Szóbeli közlés az idézett cikk szerzőivel 1995. október 27-én. 1995-ös interjúk.

6

(Millwood, 1996, Book 2, Part I. Endnote 45.) Az ENSZ és a jelen lévő francia katonai erők sem döntöttek a rádió zavarásáról. Az ENSZ 1995 februárjától 1996 márciusáig, azaz bevonulása időtartama alatt sugározta Ruandában Radio Unamir néven békerádióját. Az RTLM három vezetője elleni ügyet az ENSZ égisze alatt felállított, a ruandai népirtás során elkövetett bűnökkel foglalkozó International Criminal Tribunal for Rwanda tárgyalta. Az RTLM igazgatója, Ferdinand Nahimana elleni vádak között szerepelt, hogy „1994 során az RTLM olyan adásokat sugárzott, melyeket előre megfontoltan a nemzetiségek közötti gyűlölet szítására készítettek és a tuszikkal és a politikai ellenzékkel szembeni erőszakos cselekedetek, gyilkosságok és kivégzések elkövetésére bátorították a lakosságok; és a rádió működésének időszakában az RTLM adásainak hatására tuszikat és másokat öltek meg ill. szenvedtek fizikai vagy mentális sérüléseket.” (kiemelés tőlem – H. H.) Nahimana nem vallotta magát bűnösnek. Védelmére hozta fel, hogy a rádió csupán ellen-adója kívánt lenni az őket támadó RPF által működtetett Radio Muhaburának. Ezen kívül, mint mondta, mások voltak azok, akik az állomás konkrét adásainak kialakításában részt vettek. Elmondta továbbá, hogy az RPF által felügyelt területeken ugyanúgy ezrével öltek meg hutukat, mint az ő területükön tuszikat. A gyilkosságokra felszólító újságírókat azzal védte, hogy a polgárháborúban súlyos lelki trauma érte őket, ezért mondhattak ilyeneket adásban. A bíróság 2003-ban életfogytilganra ítélte Nahimanát, az elhangzott uszító adások miatt (Radio Netherlands 2005c). Az ítéletet Temple-Raston (2002) Julius Streicher esetéhez hasonlítja, a pert afrikai Nürnbergnek nevezve.6 A polgárháborúk és a hatalom gyűlöletrádiói Háborús vagy polgárháborús időkben több, egymással szemben álló hatalmi központ működik. Egy részük külföldről, általában egy szomszédos országból sugároz a célterületre (target broadcast). Jellemzően mobil adókból sugároznak, hiszen tudják, hogy lesznek, akik el akarják hallgattatni az adót7. A politikai okból engedély nélkül vagy egy adott területre külföldről irányítottan sugárzó rádiókat földalatti (clandestine) rádiónak nevezik. Nem mind gyűlöletrádió: sokuk valóban a szólásszabadságért, egy diktatórikus hatalom ellen küzd. Vannak azonban olyan rádiók is, amelyek egyes „ellenséges” népcsoportok vagy az általuk ellenzett hatalom mellett állók elleni gyűlöletrádióként működnek. A polgárháborús gyűlöletrádiók közül jó néhány a béke és igazság szószólójaként jellemzi ömnagát, leglábbis névleg: „A rádió, mely az igazat mondja” (Radio Rutomorangingo), ill. „Rádió Demokrácia” volt a neve a Zairéből (Kongóból) burundiba sugárzó tusziellenes rádiónak, melyet 1994-ben monitoroztak először, de hasonlóan „béke”, „igazság”, „a nép hangja”, „remény hangja”, „demokrácia”, „szabadság” elnevezésekkel működnek az emigráns kormányok, nemzetközi szervezetek és az amerikai kormány adásai is (nem is beszélve a Szabad Nép, Népszabadság, Pravda és hasonló lapcímekről). Gyűlöletkeltés elhangozhat legálisan működő állami rádiókban is, ahol a gyűlöletkeltő műsorok nem egyéni véleményeket képviselnek, hanem a szólásszabadságot korlátozó állami politika részei. Kubában a korábbi rendszer megdöntésében és Fidel Castro gerillacsapatainak katonai sikereiben jelentős szerepe volt a Radio Rebelde propagandaadásainak. A rádió ma is működik – immár nemzeti főadóként –, s a forradalomban betöltött szerepe miatt ma is jelképe a Fidel

6

Az 1946-os nürnbergi perek során az alpári hangvételű zsidóellenes írásairól hírhedt Julius Streichert, a Der Stürmer c. lap főszerkesztőjét ítélték kifejezetten gyűlöletbeszéd miatt halálra. 7 A Rádió Budapest is használt ilyeneket a II. világháború végén.

7

Castro Kubájának. Az USA-ban pedig számos olyan legális vagy kalózrádió működik, mely adásaiban különféle kriminális akciókra szólít föl (pl. cukornádültetvények felgyújtása). Nem állami gyűlöletrádiók A nemzetközi gyűlöletrádiózásról szóló egyik internetes forrás a Holland Nemzetközi Rádió honlapján található. A hate radio-„dosszié” európai gyűlöletrádiókat bemutató oldalán első helyen a Tilos Rádió szerepel (Radio Netherlands, 2005). A weblap a Budapest Sun cikke alapján ismerteti az esetet, melynek során 2003. december 24-én az egyik műsorvezető azt mondta élő adásban: „kiirtanám az összes keresztényt” (részletesen lásd: ORTT, 2004, 47.). Az esetet ismertető, fent említett médiumok keveset foglalkoznak a rádió múltjával, céljaival és az adott kijelentés kontextusával8. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a rádiót 30 napos kikapcsolással és „utolsó figyelmeztetéssel” büntette, azaz bármilyen további törvénysértés a rádió műsorszolgáltatási engedélyének visszavonásával jár. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete a döntést így minősíti: „Úgy tűnik, a médiahatóság a nagy médiákat kis mértékben, a kis médiákat nagy mértékben bünteti” (Giczey, 2004). A közösségi rádiók azóta sokszor öncenzúrával is próbálják megelőzni az ORTT-büntetést. E rádiók mindennapi gyakorlatukban pl. tartózkodnak a „szőke nős” viccek beolvasásától; egy közösségi rádióban pedig, mely csak a kiskorúak „védett” óráiban sugároz (azaz éjszaka nem), emiatt „szexualitásról, erőszakról nem lehet beszélni, s ezért kialakul egyfajta diákrádió” (EPER, 2005). A Tilos Rádió esete után következő beszámolóiban a Radio Netherlands honlapja a dán neonáci Radio Oasen, majd a rövidhullámú, holokauszt-tagadó műsorairól híres, különféle rádiókban felbukkanó Ernst Zündel esetét mutatja be, ezután a lengyel Radio Maryja katolikus magánrádió következik. Figyelemre méltó, hogy az 1991 óta a szólásszabadságért küzdő Tilos Rádió hogyan kerül a gyűlöletbeszédről szóló nemzetközi honlap első helyére, neonáci rádiók társaságába. Mindez azt mutatja, hogy a kontextus ismerete nélkül egyetlen, elszigetelt kijelentés alapján is gyűlöletrádióvá minősíthető egy állomás és figyelmeztet a helyi viszonyokat nem ismerő nemzetközi irodalmi hivatkozások óvatos kezelésének fontosságára. Az említett honlapon más magyar példa nem található. A gyűlöletrádiók forrásterületeiként még Izraelt említi, ahol az Arutz-7 szélsőséges nacionalista kalózadását a Knesszet 1999-ben legalizálta. Izrael területén 1997-ben 115 kalózrádió volt, melyek közül 40-et szélsőséges csoportok üzemeltettek. Dél-Afrika egyes szélsőséges afrikáner rádiói egy másik központ, ahol a korábbi hatalom apartheidre épülő eszmeisége jelenik meg az adásokban. Mai neonáci rádiók A gyűlöletbeszéd legjobban dokumentált, klasszikus esete az antiszemitizmus, ezért a számtalan gyűlöletrádió közül ezzel foglalkozom részletesebben. Az 5,4 millió lakosú Dániában jelenleg kb. 240 szervezet működtet kb. 430, közepes teljesítményű rádióadót (WRTH, 2007: 186). Közülük egy az „Európa egyetlen neonáció rádiójaként” tekintett Radio Oasen, melyet a Dán Nemzetiszocialista Mozgalom (Danmarks Nationalsocialistiske Bevægelse – DNSB) üzemeltet (Jewish Policy Research, 1996). Mivel ezt egy demokratikus országban működő valódi gyűlöletrádió típuspéldájának tekintem, részletesebben ismertetem történetét.

8

A műsorvezető részeg volt, műsorvezető-társa azonnal elhatárolódott tőle, végül ő maga is bocsánatot kért.

8

A dán jogszabályok alapján még a rasszista műsorok közvetítését is védi a szólásszabadság joga. A magát nemzetiszocialista rádióként definiáló állomás a helyi hatóságok tiltakozása ellenére 1995-ben megkapta a rádióengedélyt. 1996-ban indult 20 W (vagyis néhány km-es körzetet besugárzó) teljesítménnyel – de nem az eredetileg tervezett adóantennáról, mert a helybéliek megakadályozták, hogy az antennapóznához hozzáférjenek. Miután 1996 szeptemberében Hitler Mein Kampfjából olvastak be részleteket, a rádió engedélyét a helyi hatóságok felfüggesztették, és ügye bíróság elé került. Bár a Mein Kampf felolvasása ellentétes a dán antirasszista törvénnyel, a rádió újraindulhatott. A szólásszabadság joga ugyanis „erősebbnek” bizonyult. A rádió teljesítménye később 160 W-ra nőtt. A rádió működése – honlapjuk (Radio Oasen, 2005) szerint – szerepet játszott abban, hogy az 1997-es választásokon indulhatott a DNSB, mely 0,5%-ot kapott (a mozgalomnak 100-200 fős tagsága van). A rádió 1998-ban 31000, később évi 78000 dán korona állami támogatást kapott, ami kb. 70%ban fedezte költségeiket. Ez a fix összegű támogatás minden egyes nem nyereségérdekelt rádiónak automatikusan járt, műsorától függetlenül. 2005-re megszüntették, mivel bevezettek egy olyan elosztási rendszert, mely esetenként dönti el egy rádióról, hogy kap-e támogatást (Jauert, 2005; Jerusalem Post, 2003). A rádió – akárcsak a mozgalom – továbbra is legálisan működhet. Az adásban az etnikailag tiszta Dániát, a fehér „faj” felsőbbrendűségét hirdetik, a náci ideológiát ismertetik (honlapjuk megfogalmazásában adásuk témája „különféle problémákra adott nemzetiszocialista megoldások”). A műsorok le is tölthetők.9 A zenei palettáról Jonni Hansen, a rádió és a DNSB vezetője így nyilatkozott: „célunk [a prózai adásokon kívül] hitleri zenék és náci rock játszása volt” (Radio Netherlands 2005b), avagy honlapjuk eufemisztikusabb megfogalmazásában „dán nemzeti dalok és klasszikus zene”(Radio Oasen, 2005b).10 Hansent 2000-ben másfél év börtönre ítélték, amiért a háza előtt tartott antifasiszta tüntetésen autójával – szerinte önvédelemből – a tüntetők közé hajtott (CRW, 2001). Amerika: rasszista talk-show-k Mivel az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése különösen szigorúan védi a szólásszabadságot, az USA szövetségi médiaszabályozó hatósága, a Federal Communications Commission (FCC) a műsorok tartalmában elsősorban a trágárság visszaszorítására törekszik.11 A rádióban közvetített vulgáris megnyilatkozást legföljebb 2 éves szabadságvesztéssel büntethetőnek mondja ki. Az amatőrrádiósok műsoraira azonban ez nem vonatkozik (lásd pl. Littell, 2005). A rádiókat így főként saját kereskedelmi érdekei vagy etikai megfontolásai (ön)korlátozhatják. Amerikában nem új jelenség a gyűlöletrádió. Már az 1930-as években működött egy antiszemita műsor az USA-beli országos CBS hálózaton, melyben Charles Coughlin („a gyűlöletrádiózás atyja” – Warren 1996: 384) kanadai római katolikus pap beszélt hetente. Adásaiban a nácikat támogatta – s mint kiderült, ők is támogatták, pénzzel, Coughlint – és a 9 Egy internetes „fehér nacionalista” fórumon levő beszélgetésből kiderül, hogy az angol nyelvet ismerő felhasználók lelkesen keresték fel a rádió honlapját, ahol a műsorok mp3-ban is elérhetők. A topik egyik bejegyzése: “Yes, they broadcast online! But they speak Danish!” (Stormfront 2004). 10 A DNSB egyébként 24 órás telefonos „hate line”-t is üzemeltet, melyen az üzenetet hetente frissítik. Ők adják ki a Fædrelandet (Szülőföld) c. kiadványt, mely korábban az amerikai NSDAP/AO lapja volt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, Auslands-Organisation; ez a tény azért figyelemre méltó, mert a NSDAP/AO magyar nyelvű lapjából nőtt ki az SS Hungária neonáci internetes rádió is, melyről lásd később). A szervezet NS.88 néven csomagküldő szolgálatot is fenntart, melyen többek közt szkinhed zenéket lehet rendelni (Jewish Policy Research, 1996). 11 Erre a 18/I/71/1464 sz. jogszabály vonatkozik.

9

zsidókat okolta a politikai és gazdasági bajokért. Műsorai 40 milliós közönséget vonzottak, egyes heteken 80 ezer levelet kapott, míg 1942-ben püspöke el nem tiltotta a rádiózástól (Buffet 2003). Amerikában a legszélsőségesebb hangok rövidhullámon hallhatók, melyet nem képes fogni a legtöbb vevőkészülék; a „célközönség” azonban tudja, mikor és milyen hullámhosszra hangoljon. A műsorok így lényegében viszonylag szűk, az adást tudatosan kereső közönséghez jutnak el. Szélsőségesen nacionalista vélemények azonban középhullámú, hálózatos mainstream konzervatív talkshow-kban is hallhatók (Rush Limbaugh, Bob Grant, Bo Gritz (a műsor címe: Freedom Calls), Jeffrey Baker, Norm Resnick (USA Patriot Network), Tom Valentine (Radio Free America) (Intelligence Report, 1998) Rasszista megjegyzéseik könyvnyi terjedelmet tesznek ki (Hillard és Keith, 1999). A szélsőjobboldali gyűlöletrádiózás jelenségéről 1999-ben jelent meg könyv az USA-ban, melyet Clinton akkori elnök is felvett 1999 nyári kötelező olvasmánylistájára (New York Times, 1999). Szerzője szerint a könyv célja, hogy „felhívja a figyelmet ezekre a rádióadásokra, hogy ezáltal elősegítse az adások megszűnését.” A gyűlöletrádiók jelentőségét abban látja, hogy még akkor is, ha kis csoportokról van szó, hozzájárulhatnak az évi több ezer, gyűlöletből elkövetett bűncselekéményhez (hate crime) (Smith 1998). A Rágalmazásellenes Szövetség (ADL) az FCC számára külön jelentést is készített ezekről a rádiókról (ADL, 2002). Ebben a rövidhullámú adásokra nézve azt javasolja, hogy arra hivatkozva szabályozzák ezeket, hogy nemzetközi sugárzásra jogosító rövidhullámú engedélyükkel ellentétben, tartalmuk alapján egyértelműen hazai (USA-béli) közönséghez szólnak műsoraik.12 A legismertebb holokauszt-tagadó rádiós Ernst Zündel, aki német műsorait Kanadában készítette – jelenleg német börtönben ül. Nyomtatott publikációkat is megjelentet. Már több rádióállomásnál (pl. WRNO; WGTG; WWCR – „World Wide Christian Radio”) bérelt műsoridőt „Voice of Freedom” (Szabadság Hangja) című műsorával – míg el nem tanácsolták. Évről évre több eset kelt feltűnést a helyi FM állomások talk-showműsoraival kapcsolatban is. Az egyik legújabb esetben a philadelphiai Power 99 rádió egyik műsorában a műsorvezetők egy indiai nőt hívtak telefonon, akit az adásban becsméreltek. A rádió a hallgatói vélemények hatására bocsánatot kért – de csak azért, hogy a felvételt az internetre is kitehesse (Mistry, 2005). Magyar neonáci rádió online: az SS Hungária Sajátos jelenség egy kortárs neonáci rádió megjelenése. Az ilyenek interneten, hangfájlok formájában terjednek, igen szűk körön belül, így hatásuk semmiképpen sem nevezhető jelentősnek; ennek ellenére tanulságos lehet a jelenség elemzése. Egyetlen olyan, rendszeresen jelentkező internetes rádióadás ismert, mely magyar nyelven közvetít(ett) együttesen angol és magyar nyelvű gyűlöletzenét, újnyilas-hungarista, revizionista, fajvédő, rasszista tartalmat. Az adás – több más online neonáci oldaltól eltérően – nem azonosítja sem készítőjét, sem a műsorkészítés helyét vagy időpontját, amit a műsorban azzal indokolnak, hogy nem szeretnének börtönben ülni – mint a műsorban hozzáteszik: „cigányok társaságában”. E fejezet írásának kezdetekor az adatok csak fájlcserélő programokban voltak hozzáférhetők az interneten, 13 és a rádió nem működött.14

12 Lásd a nemzetközi rádiók FCC által meghatározott 47CFR / 73.701(a) sz. definícióját (FCC 2004). 13 Az elemzéshez a 9., 10., 11., 12., 14. sorszámú adásokat használtam fel14 „Az SS Hungária az egy hungarista rádió volt” (kiemelés tőlem - HH.) (Forrás: Google tárolt változat. Az eredeti jobbik.net-en tárolt forrás hackertámadás során ki lett törölve: http://www.google.co.hu/search?hl=hu&q=%22ss+hung%C3%A1ria%22&meta= )

10

A magyar neonáci internetes jelenlét központi figurái bizonyos Szacsi és SS Hunyadi. Szacsi honlapja15 „.tk” domain-nevű, melyen személyazonossága nem visszakereshető. Oldala angol és magyar nyelvű. Linkjei között szerepel egy ugyancsak „.tk” domain nevű oldal, mely az SS Hungária nevű rádió anyagait tartalmazza (de e sorok írásakor, 2007 tavaszán ez az oldal már/még üres). Ezek azok a rádióadások, melyek valószínűleg mindenben megfelelnek a gyűlöletbeszéd kritériumának, de szerkesztője nem uszít a programban. A rádióadás letölthető – a hazai szkinhed zenék teljes választéka mellett – P2P fájlmegosztó programban egy SS Hunyadi nevű felhasználótól.16 Az SS Hungária rádió 14. adássorozatában hangos bejátszásokat közöl egy nem azonosított New York-i magyar nyelvű rádió műsorából („Egy amerikai barátomtól kaptam egy hangkazettát. Ez egy levegőn át adó adásból lett felvéve egy középhullámú, vagyis AM adóról”). A bejátszásban egy Erdéllyel kapcsolatos, ismeretlen dátumú tüntetés patetikus hangvételű élő közvetítése hallható: „Minden készen áll. New York-ban a román ENSZ-misszió propagandaépülete előtt. ... Remegnek a román diktátor itteni ügynökei.” Az SS Hungária rádióban egy „kedves öregúr” beszél nyugodt és igen meggyőző hangon, mintha csak unokájának mesélné el a világ dolgait. Adásaiban tegezi hallgatóját. Az öregúr angol kiejtése kiváló. Több megjegyzése is utal arra, hogy korábban Amerikában élt; de most az adást Magyarországon készíti. (Egy esetben Budapesten, az Astoria aluljárójában lezajlott eseményeket ismertet.) Jellegzetes becsmérlő jelzős szófordulatait egy keresőbe beírva megkapjuk az amerikai, Gerhard (Gary) Lauck által vezetett neonáci NSDAP/AO szervezet magyar nyelvű kiadványának, az Új Rend „Harcos Nemzetiszocialista Sajtóorgánum”-nak az oldalait (Lauck 2005). Ugyanitt rábukkanhatunk néhány, a rádióműsorban elhangzott hírre is. Ha az amerikai NSDAP/AO magyar nyelvű oldalain továbbmegyünk, olyan írásokat találhatunk, mint pl. „Hogyan Használd Eredményesen A Hálót, Mint Propaganda-Fegyvert” (sic!) és a sok nyelven, többek között magyarul is közvetítő, hangfájlokból álló „Nazi Internet-Radio” oldalát is. A „rádió” „az NSDAP/AO online hangos híradója” bemondással kezdi adásait. A műsort ugyanaz a hang olvassa fel, mint aki az SS Hungária rádió műsorvezetője, de sokkal több tévesztéssel. (4 felolvasás készült el, egyike Michael Storm 2000 tavaszán az Új rendben is közölt írása). Az SS Hungária adásában elhangzik, hogy az adás szerverét a műsorvezető egy amerikai barátja biztosítja. A műsort – mint egy adásban elhangzik – hárman készítik: egy Ayane (magyarul: árja) nevű lány, a műsor szerkesztője, és aki az interneten is gyűjt anyagokat; Penge, a hangtechnikus; és a bemondó, aki magát Démon becenéven azonosítja: ő ír is a műsorba és „fordít az internetről”. A műsor adásai során valószínűleg egyre szélesebb körben lettek ismertek. Szerkesztése sokszínű; érezhetően rádiós műsorkészítésben jártas csapat készíti. Az adásokban sem konkrét név, sem évmegjelölés nem hangzik el, de minden műsornak sorszáma van (14-ig). Frissként olvas be olyan híreket, melyek az Új Rendben 2000. tavaszán jelentek meg. Az adások felépítése és stílusa a rövidhullámon klasszikus nemzetközi propagandaműsorokét követi. Minden műsor pontosan 28:35 perc (± 5 mp.) műsoridejű. Az adások kezdő- és zárószignálja minden műsor előtt azonos: néhány taktusnyi részlet Liszt Les Préludes-jéből, melyet a náci filmhíradók is használtak. Az adás bejelentkező szövege: „SS Hungária. A hazáért mindhalálig. Üdvözöljük bajtársainkat és minden magyart, éljenek a megcsonkított anyaországban, szétszórva a világban, vagy idegen elnyomás alatt az elszakított országrészekben. Nekik műsorainkkal a legtöbbet: a reményt küldjük. Kitartás! Az SS Hungária internethíradót halljátok.” (Az említett „remény” a revízióra utal.) Az adások végén mindig elhangzik: „Kérjük: hallgasd, terjeszd ezt a műsort. Kitartás!”

15 http://www.14hungary88.tk/. 2005. decemberében már tartalom nélkül. 16 SS Hungária és SS Hunyadi: a két nyilas páncélgránátos hadosztály neve a II. világháborúban.

11

Mind az, hogy a műsorvezető hallgatókat tegezi, mind az, hogy sok olyan információ is elhangzik, mely mintha a „kezdő hungaristákat” tanítana, arra utal, hogy a célközönség a fiatalabb, náci ideológiával már megismerkedett korosztály. A neonáci vicceken kívül más, „humoros elemek” is elhangzanak a műsorban, pl: „Akartam még valamit mondani, csak kiment a fejemből... ja, megvan:” (bejátszás, ahol kisebb csoport kiabálja: „Mocskos zsidók”) „Ez jó...” Az egyik adásban (14.) elhangzik egy hangos üzenet, mely az egyetlen közlés a műsor hallgatóiról. Egy középkorú női hang beszél, hallhatóan felolvas: „Az irodában, ahol dolgozom, ott hallottam először az SS Hungáriát tavaly Karácsonykor. Az egyik kollégám hallgatta. Én meg nem hittem a fülemnek. Ilyen rádió is van már? Sajnos tévedtem, még nincs ilyen rádió, de ez a kéthetenkénti félóra többet ér, mint amit a magyar rádiók és tévék hazudoznak 24 órán át minden nap. Azóta nem mulasztok el egyetlen műsort sem. Számomra az SS Hungária adásai egy kis elégtételt nyújtanak azért, amit a kommunisták a családom több tagjával is műveltek. S ezt a többi hallgatónak: örülük hogy vagytok, ne adjátok fel soha. Tiétek a jövő.” Az adásfájlok elterjedségéről nincs adat, de a vizsgálat időpontjában a DC++ fájlmegosztó hálózat összes magyar hubjának minden felhasználóját beleszámítva csak egy felhasználónál (a „forrásnál”) volt letöltésre felkínálva. Az adások zenei részében korábban angolszász hate rock uralkodott, az újabb (=nagyobb sorszámú) adásokban egyre több magyar szkinhed zenekar is szerepet kap. Az adások tematikája nem ismétli egymást: sorban következnek revizionista, antiszemita, fajvédő, hungarista, EUellenes elemek, náci ideológiai „ismeretterjesztés”, történelmi események „hivatalos verziótól” eltérő magyarázatai (pl. a II. világháború kitörésének közvetlen okairól), Hitler és Szálasi életének idealizált bemutatása, az aktuális évfordulókra való emlékezések, hungarista viccek, képzelt riport Mengelével stb. A feketék – a műsorbéli megnevezéssel: „niggörök” – elleni megjegyzések, kommentárok feltűnően gyakoriak, ami szintén utal a műsorkészítő amerikai voltára. Néhány adásrészlet: (Romantikus szimfonikus zene alatt): „A Führer elhatározta, hogy szeretete és hűsége jutalmául Eva Braunt örökre Németország első asszonyává teszi ... Néhány perc múlva két angyal szállt le a bunkerba, két oldalról gyengéden belekaroltak Evába és felszálltak vele a mennybe. A Führer pár perc múlva követte. A fehér árja faj utolsó reményének és védelmezőjének kezéből kihullott a fegyvert. Ezt a fegyvert mi vettük fel és születésnapi ajándékként egy igéretet küldünk neki: vezérünk, amit te elkezdtél, mi befejezzük” (fanfár) (12. adás) „Hiszünk benne, hogy 15 éven belül megkezdődnek a népszavazások az EU-ból való kilépésről (...) és a csak a francia zsidóság érdekeit szolgáló [EU] romjain egy új, igazságosabb, remélhetőleg nemzetiszocialista Európa fog kiépülni.” (9. adás) „Amerika északnyugati államaiban tevékenykedik az Order, azaz Rend nevű fajvédő csoport. Ők nem csak beszéltek, de de cselekedtek is. (...) 1980-ban megöltek egy Alan Burke17 nevű zsidó uszítót, akinek az egyik denveri rádióban volt talkshowja. Az Order csoportból egy embert sikerült nekik letartóztatni, egy David Lane nevű bajtársunkat.” (9. adás) A fejezet írásának befejezésekor (2007 márciusában) az adás feltámadt egy 16., „forradalmi” különkiadás erejéig, mely a www.horogkereszt.com oldalról („A Magyar Nemzeti Szocialisták Honlapja”) volt elérhető.18 Az adás melletti szöveg: „Márciusban újra kezdjük”. Az adásból kiderül, hogy „2004 őszétől 2005 nyaráig működött egy internetes hungarista rádió, SS Hungária néven. 2005. júniusában megszűntünk, illetve megszünetttek minket. (...). Bár mindhárman ... elhatárouztuk, hogy többé nem indítjuk újra a rádiót, ... most mégis úgy döntöttünk, hogy egy 17

Az 1960-as években népszerű amerikai talkshow műsorvezető. Ez az oldal a 2007. március 15. utáni napokban vált végleg elérhetetlenné. A weboldal bejegyzője magyar nevű, kaliforniai címről. Az alábbiakban az idézetek helyesírása a forrást követi. 18

12

kivételt mégis kell tennünk. (...) Ennek az oka a forradalom. (...) Az új, 2007-es márciusi forradalomról [van szó].” Az adás végén: „Találkozunk az új barikádon, a dicsőség barikádján, ami 2007. márciusában a budapesti utca. te sem ülhetsz otthon pizsamában a számítógéped előtt, miközben az ország népe Budapest utcáin harcol [A horogkereszt.com 2007. március 15-én nyitólapján – egy hungarista zászló mellett – ezt közölte: „2007 március 15. 0 óra 1 perctől a honlapot ideiglenesen szüneteltetjük. Nem akarjuk, hogy bárki is a számitógépe előtt ülve drukkolja végig a Forradalmat. ... Mindenki az utcára! Kapcsold ki te is a számitógépedet és indúlj.”]. Öltözz, vedd a kabátod testvér. Már csak rád várunk. Add a kezed, bajtárs. A hazáért”. Az adásban fiktív interjú hallható Gyurcsány Ferenccel, melyet beszédeiből vágtak össze, a műsorvezető pedig mértéktelen gyalázkodások közepette „interjúvolja” meg. Egyébként a horogkereszt.com internetes fórumán is szinte példátlanul erőteljes szitkozódások olvashatók a szájtot támadók részéről. Egy sajátos eset: kutyaharapást szőrivel? Ha már kezdenénk azt hinni, hogy értjük, mikor beszélünk gyűlöletrádióról, érdemes elgondolkodni a WMAL amerikai talk radio egyik betelefonálós műsorán, melyben 2006. november 26-án Jerry Klein liberális műsorvezető azt vetette fel témának, hogy szerinte, mivel a muszlimok fenyegetést jelentenek az USA-ra, minden muszlimnak valamiféle jelzést kellene viselni, pl. egy félhold alakú, jól látható helyen elhelyezett tetoválást. A műsorba egyetértő és bíráló véleményekkel is telefonáltak, mígnem a műsorvezető az adás végén bejelentette: el nem tudja képzelni, hogy hogyan vehették egy másodpercig is komolyan, amit mond. „Hogy is vehették be mindezt? Vicceltem, amikor azt mondtam, hogy az arabokat ... meg kell jelölni vagy koncentrációs táborba csukni” Épp azért készítette a műsort, hogy felhívja a figyelmet az extrém véleményekre, melyeket fogadott műsorában. „Szégyellem magam azok helyett, akik betelefonáltak és nem érezték, hogy csak vicceltem. Tudom, hogy ott vagytok, és hogy túl sokan vagytok”. Az adás országos botrányt okozott (WMAL 2007). Negatív ellenakciók a gyűlöletrádiók ellen A gyűlöletrádiók elleni negatív típusú akciók között szerepel a műsor hallgatásának megakadályozása. Ilyen az internet használatának korlátozása Kínában, vagy az adott politikai környezetben ellenségesként meghatározott rádióadók zavarása vagy hallgatásának rendeleti betiltása (pl. hazánkban a nyilas uralom és a kommunizmus alatt), ami a véleményekhez való hozzáférés szabadságát sérti. Ugyanakkor ez nem is túl nagy hatékonyságú módszer: a rövidhullámú zavaráshoz nemzetközi együttműködés is szükséges, mert ezek a rövidhullámú terjedés sajátosságai miatt csak távolból zavarhatók (ezt tudta hatékonyan alkalmazni a KGST a nyugati adások kölcsönös zavarásához). Az FM adók zavarásához viszont közeli adó kell, amit a NATO rádiós repülőgépek („US EC-130 Commando Solo”) berepülésével old meg abban az időszakban, amikor harci cselekedeteket végez az adott térségben. Gen Romeo Dallaire, aki 1994-ben ENSZ parancsnok volt Ruandában, azt állítja, hogy “a hutu adások egyszerű zavarásának és helyette megbékélésről szóló adások sugárzásának jelentős befolyása lehetett volna a ruandai események folyására” (Fachot, 2005). 1997-ben Jamie F. Metzl, az ENSZ emberi jogi szakembere felvetette, hogy az ENSZ-nek egy monitorozó szervezetet kellene létrehozni, melynek joga lenne az adások zavarásáról is dönteni. Ezzel a költséges katonai beavatkozásokat kellene megelőzni, és így akár elkerülhetők is lennének ilyen katonai akciók (Metzl, 1997). 1999-ben a NATO már részben alkalmazta is módszerét, hiszen repülő zavaróadókkal együtt szálltak fel bombázógépei. 13

A műsor forrása részéről leállítathatják a rádióműsort rendőri akcióval vagy megvonhatják a sugárzási engedélyt. Extrém esetben lebombázhatják a rádió adóit vagy a rádió épületét (NATO).19 A horvát rádió védelme érdekében például a zágrábi rádióépületet aknákkal vették körbe a jugoszláv háború idején.20 Legnehezebb azonban a mobil kalózadók elhallgattatása. Pozitív és propagandisztikus ellenakciók: békerádiók Pozitív ellenkampány is lehetséges: ilyen a külföldről sugárzott békerádiók (peace radio vagy humanitarian radio) működtetése vagy helyileg működő békerádiók külföldi létrehozása, finanszírozása (ENSZ, amerikai kormány, alapítványok) és működtetése. Mivel utóbbihoz a helyi kormány rádióengedélye is szükséges, ez sokszor nem lehetséges – vagy a kormány hamar visszavonja az engedélyt21 –, egy hirtelen konfliktus esetén pedig gyakorlatilag lehetetlen. A békerádió kifejezés is új, gyakorlatilag a gyűlöletrádióval együtt született, de ilyen rádióknak is nagy múltja van. A BBC, a Vatikáni Rádió, a Moszkvai Rádió és az Amerika Hangja már a II. világháború során igyekezett a náci propaganda ellenében rádiót működtetni. Az ilyen, más országból sugárzó rádiók esetén a kiindulási és célország aktuálpolitikai helyzetének pontos ismerete nélkül nagyon nehéz megállapítani a „semleges, pártatlan” és a „propagandaadó” határvonalát, ha egyáltalán ilyen helyzetben elvárható a semlegesség. Műsorpolitikai kérdés, hogy egy békét és párbeszédet elősegíteni szándékozó („mindenki mellett álló”) rádió adásai mennyiben képesek ellensúlyozni az ellentéteket kiélező (egyik vagy másik fél elleni) rádióműsorokat - vagy akár csak közel megegyező számú hallgatósághoz eljutni. 1968-ban a csehszlovákiai rádió (akkor már nem legális, de „legálisnak” nevezett) magyar adása felszólította a magyar katonákat, hogy békében „menjenek haza”. A háborús ill. megszállt területeken (pl. Koszovóban, Boszniában, Mianmarban, Burundiban, Tibetben, Szomáliában, Libériában, Ruandában, Afganisztánban, Irakban) nemzetközi szervezetek – az UNESCO, a svájci Hirondelle Alapítvány stb. –, helyi alapítványok működtetnek békerádiókat (Fachot, 2005; Biener, 2005). 1999-ben a Hirondelle Alapítvány az ENSZ felkérésére indította el Koszovóban Radio Blue Sky néven békerádióját, mely 2000-ben a koszóvói közszolgálati rádió (RTK) második csatornájává vált (Biener 2005b). A békefenntartás szándékával konfliktuszónában állomásozó hadseregek is sugároznak békerádiókat a környező lakosságnak: zenét, nemzetközi és helyi híreket és operatív jellegű közleményeket. Ilyen pl. Boszniában a NATO SFOR erőinek 1997 óta működő Radio Mir és Accord FM (Mostar) nevű állomásai. Utóbbi állomás vezetője szerint „Célunk, hogy megértést hozzunk ebbe az országba, innen nevünk is” (Vincente, 2002). A Radio Mir jelentőségét mutatja, hogy a Boszniai Újságírószövetség a 2000. év legjobb boszniai rádiója díjjal tüntette ki (Hardy, 2001). A békerádiók jó része száműzött vagy emigráns kormányok, szervezetek vagy más kormányok propagandarádiója. Az észak-afrikai Eritreába például 2004-ben a bonni székhelyű Demokratikus Eritrea Hangja, a svédországi Eritreai Nép Hangja sugárzott. A dél-koreai titkosszolgálat működteti a Remény Visszhangja Rádiót, mely Észak-Koreába sugároz adásokat. A sort sokáig folytathatnánk.

19

A belgrádi bombázáskor így bombázták le azokat az adókat is, melyek az állami Szerb Rádió és Televízió magyar nemzetiségi műsorát sugározták. Ezeket akkor kis teljesítményű adókkal cseréltek föl, melyeket ma, a demokratikus szerb kormány idején sem sikerült visszaállítani a régiekre. 20 Szóbeli információ, Zágráb, 2005. 21 Mint a Radio Agatashya (Ruanda) vagy a Star Radio (Libéria) esetében történt.

14

Meglehetősen nehéz megítélni az amerikai kormány propagandarádióinak működését, mely az Amerika Hangját (Voice of America, VoA), a Szabad Európát, a Szabadság Rádiót és ezek társrádióit (Radio Democracy for Africa, Radio Sawa, Radio Free Afganistan, Radio Free Asia, Radio Free Iraq, Radio Martí stb.) foglalja magába. Ezeket a Broadcasting Board of Governors (BGG) nevű szervezet, az adókat pedig az International Broadcasting Bureau működteti. Ezek közül csak egy a Voice of America, mely 52 nyelven sugároz külföldi célterületekre műsorokat. Az adások az adott ország uralmon lévő erői szempontjából amerikai érdekeket szolgáló propagandaadásoknak számíthatanak. Természetesen nem minden kormányzati propagandaadó tekinthető offenzívnek, hiszen például a kínai rádió magyar adásában a kínai kommunista párt értékrendszerét és a kínai kultúrát ismeretető adások nem irányulnak senki ellen, nem céljuk a célterület „demokratizálása”22. Semlegességre és pártatlanságra törekszik a BBC World Service, mely számos konfliktus-zónában vagy zónába sugározza műsorait. Az afrikai Great Lakes Service és a Somali Service a polgárháborús országokban valódi közszolgálatként működnek: a háborúban eltűnteket keresik műsoraikban családtagjaik, a helyi és világpolitikai történésekről nyújtanak a helyi hatalom torzításaitól mentes tájékoztatást. Szerepük jelentőségét mutatja, hogy több millióan hallgatják adásaikat (Fachot, 2005). Erőszak a rádióban A rádió és az erőszak kapcsán még egy esetet érdemes említeni: H. G. Wells Világok Harca c. regényét, melyben marslakók támadnak a Földre. A regényt 1938-ban Howard Koch és Orson Welles alkalmazta rádióra. Az áldokumentum a negyvenes évek során Chilében és Equadorban is bemutatásra került, s előbbi esetben egy ember szívrohamban meghalt, utóbbi esetben pedig húsz ember a rádióállomás felgyújtása során – az igazi zavargások azonban akkor törtek ki, mikor a pánikszerűen menekülő embereknek bejelentették, hogy csak rádiójátékot hallottak (Moore 1992). Mindez jól jelzi egy hitelesnek elfogadott tömegkommunikációs eszköz erejét és felelősségét. Összefoglalás A legnagyobb online „gyűlöletbeszéd-tartalomszolgáltatók” az USA-ban találhatók, ahol védi őket az Első Kiegészítés. Az amerikai neonáci NSDAPO/AO-val mind az éterbe sugárzó dániai Radio Oasen, mind az online terjesztett magyar nyelvű SS Hungária kapcsolatba hozható, melynek azonban hallgatottsága nem lehet jelentős. A gyűlöletrádiók egyik receptje a népszerű zenék sugárzása: ennek olyan országokban van nagy hatása, ahol a média állami monopólium alatt van. A már nevetségesen túlzásba vitt gyűlölködés sokak szemében komolytalanná teheti a rádiót, így nem tekintik veszélyforrásnak; ez azonban a visszájára fordulhat egy krízishelyzetben. A gyűlöletrádióknál sokszor eleve problematikus, hogy ki mit tekint gyűlöletrádiónak, de vannak esetek, amikor nem bújtatottan, hanem nyíltan gyűlöletet közvetít az adás. Ez polgárháborús vagy ahhoz közeli helyzetben a legveszélyesebb. Egy, a túlnyomó többség által gyűlöletrádiónak ítélt állomás esetén ennek negatív vagy pozitív ellenkampánya is lehetséges: a skála a rádió stúdiójának lebombázásától és munkatársai bebörtönzésétől a legális békerádiók működtetéséig széles határok közt mozog. A békerádiók megítélése még nehezebb, mert előfordul, hogy a békerádióként sugárzó adó valójában az „ellentábor” bújtatott üzeneteit hordozza. 22

Pontosabban „kommunizálása”.

15

Irodalom ADL (2002) Poisoning the Airwaves: The Extremist Message of Hate on Shortwave Radio. Anti-defamation League. 23 p. [jelentés az FCC számára] http://www.adl.org/PresRele/DiRaB_41/2655_41.asp Article 19 (1996) Broadcasting genocide: censorship, propaganda and State-sponsored violence in Rwanda 19901994. London, Article 19 http://www.article19.org/pdfs/publications/rwanda-broadcasting-genocide.pdf Bergmeier, H. J. P., Lotz, R. E. (1997) Hitler’s Airwaves. Yale University Press 368 p. Biener,

H. (2005) Radio for Peace, Democracy erlangen.de/pesc/PESC-peaceradio.html

and

Human

Rights.

http://www.evrel.ewf.uni-

Biener, H (2005b) Radio for Peace, Democracy and Human Rights - Former Yugoslavia. http://www.evrel.ewf.unierlangen.de/pesc/peaceradio-YU.html#YU-RTK Boros Zsuzsa (1975) A Magyar Rádió a német megszállás és a nyilas uralom idején (1944). in: Frank Tibor (szerk.): Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből: 1925-1945. Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtár, 30. 438 p. Buffet, B. A. (2003) La carriere de Charles E. Coughlin: Pretre catholique, star de la radio, politicien et demagogue de la grande depression: 1926-1942. Szakdolgozat. Université Stendhal, Grenoble III. Département d'Etudes Anglophones. http://dimension.ucsd.edu/~flonidier/publications/Students/Carriere_Charles_E_Coughlin.pdf Buzinkay Géza (évsz. n.) A magyar sajtó története 1849-től 1948-ig. In: Kókay Gy.-Buzinkay G.-Murányi G.: A magyar sajtó története. MÚOSZ. Brock, Gordon (2007) The Official Lili Marleen Home Page 2007.09.02.

http://ingeb.org/garb/lmarleen.html Letöltés:

Chrétien, J-P (1995) Rwanda: Les médias du génocide Párizs, Éditions Karthala CRW (1999) Schoech M., Grace N. (szerk.) Clandestine Radio Watch 025., 1999. márc. 19. http://www.schoechi.de/crw/crw025.html CRW (2001) Behörden verbieten nationalsozialistischen Radiosender, Der Standard 2001. nov. 8. in: Clandestine Radio Watch 087. Demokrata (2005) „Szabadítsátok http://www.demokrata.hu/zundel

ki

Zündelt!”

Magyar

Demokrata,

2005.

április

19.

Demokrata (2005b) Ismét Magyar Sziget. Magyar Demokrata, 2005. július 23. Domokos Endre János (2005): A Vér és Becsület rövid, de zivataros története. Vér és Becsület Kulturális Egyesület honlapja, http://veresbecsulet.uw.hu/irodalom/vbkestory.html EPER (2005) Első Pesti Eperszüret – Beszélgetés a kisközösségi rádiókról. Elhangzott: Első Pesti Egyetemi Rádió, 2005. június 23. 17-19h Fachot, Morand (2002) Hate Radio - the Technology of Intolerance. in: World Radio TV Handbook 2002. Fachot, Morand (2005) Survey of "hate" and "humanitarian" broadcast media operating in zones of conflict. Fondation Hirondelle http://www.hirondelle.org/hirondelle.nsf/0/c584cdc24a63e9e6c12568e4005f1463?OpenDocument Letöltés: 2005. dec.

16

FCC

(2004) Code of Federal Regulations, Title 47, Volume 4, 2004. okt. 1. http://a257.g.akamaitech.net/7/257/2422/12feb20041500/edocket.access.gpo.gov/cfr_2004/octqtr/47cfr73.7 01.htm

Federation of Young European Greens (2005) No racist radio transmission in Europe! 2005. jún. 3. http://www.fyeg.org/index.php?option=content&task=view&id=169&Itemid=2 Fleischer, Tzvi (2000) Sounds of Hate. http://www.aijac.org.au/review/2000/258/sounds.html

The

Review,

2000.

augusztus.

Giczey Péter (2004) A nagyokat kicsit, a kicsiket nagyon? SZARÁMASZER sajtóanyag, Debrecen, 2004. január 22. Hardy, K (2001) Radio Mir named best among peers. http://www.nato.int/sfor/indexinf/116/p07a/t0107a.htm

SFOR Informer 116., 2001. június 27.

Hargitai Henrik (2000) Rádiózás és televíziózás Afrikában. Előadás, ELTE BTK Afrikanista Tudományos Diákkör, Élő Afrika. http://www.visszaaradiohoz.hu/cikk.phtml?cim=kal/afrika.html Hargitai

Lilla (2002) Politikai hirdetések 2002/polhird_osszehas_20021115.doc

Heltai Gyöngyi

összehasonlítása.

2002.

11.

15.

www.ortt.hu/elemzesek/

(2004) Fedák Sári mint „emlékezeti hely. Korall 17., pp. 167-192.

Hilliard, Robert L.; Keith, Michael C. (1999): Waves of Rancor: Tuning in the Radical Right (Media, Communication, and Culture in America) M.E. Sharpe Inc. Intelligence Report (1998) The Voices of Radical Radio http://www.splcenter.org/intel/intelreport/article.jsp?sid=298

in:

Souther

Poverty

Law

Center

Jauert, Per (2005) szóbeli közlés, 2005. június Jerusalem Post (2003). Danish neo-Nazis want to keep their radio station. 2003. nov. 12. Jewish

Policy Research (1996) Antisemitism and Xenophobia Today: Denmark http://www.axt.org.uk/antisem/archive/archive1/denmark/denmark.htm. Letöltés: 2005. december

Kincsem Rádió (2004) Io-Kor: 2004. július 20., Egészséges Fejbőr: 2004. július 13. [elhangzott rádióműsorok] Kincsem Rádió (2005) 2005. július 04. http://www.kincsemradio.hu/archivum.php?ev=2005&het=27. Krausz Viktória (2007) Utolsó befutók. 168 óra, 2007. 04. 16. http://www.168ora.hu/cikk.php?id=7562 Lauck, G. (2005) Nazi Lauck NSDAP/AO http://www.nazi-lauck-nsdapao.com/ Letöltés: 2005. december Levin, Brian (2003) Hate International. Intelligence Report, 2003. tél. in: Southern Poverty Law Center. http://www.splcenter.org/intel/intelreport/article.jsp?aid=155 Letöltés ideje: 2005. nov. Littell, J. (2005) (W4EPA) Profanity Needs to Be Stopped -- So Confront It! 2005. ápr. 22. http://eham.net Metzl, J. F. (1997) Information Intervention: When Switching Channels Isn't Enough. Foreign Affairs 1997 nov-dec. http://www.foreignaffairs.org/19971101facomment3808/jamie-f-metzl/information-intervention whenswitching-channels-isn-t-enough.html Millwood, D. (szerk.) - Steering Committee of the Joint Evaluation of Emergency Assistance to Rwanda (1996) The International Response to Conflict and Genocide: Lessons from the Rwanda Experience Journal of Humanitarian Assistance, 1996 március. http://www.reliefweb.int/library/nordic/

17

Mistry, Kalpana (2005) Racist radio show in USA raises censorship issues. Asians in Media. 2005. jan. 21. http://www.asiansinmedia.org/news/article.php/radio/782 Movie-Radio Guide, Schoeder. C. A. (szerk.) 1942. ápr. 11-17. [USA] Moore, Don (1992) The Day the Martians Landed. 199. Okt., Monitoring Times http://www.swl.net/patepluma/south/ecuador/martians.html New York Times (1999) 1999. aug. 24. Hivatkozás itt: http://www.amazon.com/gp/product/0765601311/1025341130-6480156?v=glance&n=283155 ORTT (2004) J/8505 Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2003. évi munkájáról. 2004. február 26. http://www.ortt.hu/ogyb/ogyb_2003.pdf ORTT (2005) 23-3-261/2005 sz. vélemény a Rádió 1 2005. február 24-i 15:24 órakor sugárzott zenei műsorszámával kapcsolatban. http://www.ortt.hu/panasziroda/nyilatkozatok/radio1_20050301_23-3-261_2005.pdf Őrjárat (évsz. nélk.) Üdvözlünk az Őrjárat zenekar hivatalos honlapján! http://orjarat.uw.hu/main.htm Radio

Netherlands (2005a) Radio Netherlands Media Network: Counteracting http://www2.rnw.nl/rnw/en/features/media/dossiers/hateintro.html, Letöltés: 2005. nov.

Hate

Radio

Netherlands (2005b) Radio Netherlands Media Network: Hate Radio: http://www2.rnw.nl/rnw/en/features/media/dossiers/hateradioeur.html Letöltés: 2005. dec.

Radio

Netherlands (2005c) Radio Netherlands Media Network: Hate www2.rnw.nl/rnw/en/features/media/dossiers/rwanda-h.html Letöltés: 2005. dec.

Radio:

Radio.

Europe

Rwanda

Radio Oasen (2005) http://www.radiooasen.dk/ Letöltés: 2005. december Radio Oasen (2005b) The History of "Radio Oasis" http://www.radiooasen.dk/ Rádióélet (1930) A Magyar Rádió öt esztendeje. A Rádióélet kiadása, Budapest. Reclaim the Media (2005) Hip hop activists confront racist radio at NY conference Reclaim the Media 2005. ápr. 27. http://www.reclaimthemedia.org/stories.php?story=05/04/27/4644273 Letöltés: 2005. dec. Rockszerda (2005) http://www.rockszerda.hu/magazin.php?pid=letolt&oid=zene Smith, S (1998) Hate Radio. Communication's Keith tunes in to the radical right and reveals how fringe groups use media. in: The Boston College Chronicle, 1998. 7/5 (okt.29) http://www.bc.edu/bc_org/rvp/pubaf/chronicle/v7/o29/keith.html Stormfront (2004) Stormfront White Nationalist Community http://www.stormfront.org/archive/t-99187. Bejegyzés dátuma: 06-02-2004. Sztankóczy András (2003) Sziget a parton. Magyar Hírlap, http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=70882&archiv=1&next=0

2003.

aug.

14.

Temple-Raston, Dina (2002) A landmark case in Rwanda raises the issue: Can words kill? How much press freedom is too much? Columbia Journalism Review 2002/5. http://www.cjr.org/issues/2002/5/rwanda-temple.asp Tertinszky Edit (szerk). (2001) A rádióművészet mestere: Cserés Miklós Dr. Tarsoly Kiadó, Budapest. Thompson, Allan (szerk.) (2007) The media and the Rwanda genocide. Pluto Press/Fountain Publishers/IDRC.

18

Vincente P. F. (2002) Accord FM, The voice of SFOR. SFOR Informer 131., 2002. január 31. http://www.nato.int/sfor/indexinf/131/p02a/t02p02a.htm Warren D. (1996) Radio Priest: Charles Coughlin, The Father of Hate Radio. Free Press. WRTH (2007) Gilbert S. (szerk.) World Radio TV Handbook, WRTH Publications Ltd, Oxford. WMAL

(2007) The Jerry Klein Show http://wmal.com/showdj.asp?djid=19978

[szöveges

19

leírás

és

a

műsor

audio

fájlja]