2.3. A H-ATOM SPEKTRUMÁNAK RÉSZLETEI A KÍSÉRLETEK ALAPJÁN
1. A hidrogénatom spektrumának fő jellemzői H atom → centrális szerep a kvantummechanika kidolgozásánál pontos kísérleti eredmények (sok állapot, sok átmenet) pontosan ismert kölcsönhatás (E.M.) zárt kétrészecske-rendszer [Összehasonlítás: magfizika: – ismert a módszer – ismeretlen a kölcsönhatás – két-részecske rendszerek kísérleti vizsgálata ott nehéz] H atom jó kiindulás más atomoknál fellépő jelenségekhez általánosításhoz Eddig: Bohr elmélet → termséma kijött Milyenek az egyes n-hez tartozó sajátállap.? Módszer: Schrödinger-egyenlet a kvantummechanika megmutatja
2m u ' ' 2 E V u 0 Ha l ≠ 0 → fellép rotációs energia is
1 l l 2 2 2 2 2 r2 2
Erot
2
2
e2 l2 V r r 2 r2
az n. állapot energiája és hullámfüggvénye: d 2u n r 2 e 2 l l 1 2 u n r 0 2 En 2 2 r dr 2 r
→ a kvantummechnika megoldja Most: n mellett l és m fellépte érdekes Enlm En
e4 1 2
2
n2
n = 1, 2, 3….
; a függv.: unlm főkvantumszám
l = 0, 1, 2, 3….(n-1) mellékkvantumszám m = -l, -l+1,….+l mágneses kvantumszám n 1
n-hez 2 l 1 n különböző hullám2
l 0
függvény tartozik
En ugyanaz → l és m szerint degenerált
Degeneráció: l szerint: Coulomb-törv. alakja az oka [ – Cb.-tér → E ~ 1/n2 – harmonikus oszc. pot.→ E ~ (n+1/2) – négyszögpotenciál: → E ~ n2] m szerint: mágneses térben felhasad (elnevezése innen)
1.2 A H-vonalak finomfelhasadása Bohr leírás → jó egyezés a kísérlettel Ok → fő jelenség a Cb.-kölcsönhatás Nagyobb felbontású spektrométerrel: H (+ sok atom) vonalak kettősek → finomfelhasadás → mellékjelenségek Finomfelhasadás oka: a) a mágneses energia különböző ↑↑, ill. ↑↓ spin – pálya impulzusmom. beállásra b) relativisztikus korrekció a) A spin-pálya kölcsönhatás Lényeg: elektron mozgása miatt Bl mágn. tér → spinje beállásától függ az energia .
.
1 2
Vls = μB σ Bl (s = ) Bl pontos meghatározása nehéz Magyarázat: a proton (sok-elektronos atomoknál a töltött részek átlagosan) elektromos teret hoz létre → ebben a térben v sebességgel mozgó el.-hoz kötött koordinátarend.ben mágn. tér lép fel (pr. mozog –v seb.gel)
1 B vx E c r dV r 1 E r dr e 1 r dV r B vx ; l r xm0 v ce r dr 1 dV r B l m0 c e r dr
Nehézség v nem egyenletes a koordinátatengelyek forognak → korrekt levezetés: nehéz Szemléletesen: a protonról nézve az el.-hoz kötött koordinátarendszer egyszer tengelye körül megfordul minden körbe-menetelkor (Thomas-precesszió) Most bizonyítás nélkül: 1 Bl B 2
→ helyes transzformáció eredménye: 1 2 -es Vls
[
faktor→ Thomas-faktor) B 1 dV r B l r s l
r
B
l
2 m0 e c r
1 1 dV r 2 m02 c 2 r dr
dr
r helyfüggő operátor
Mágneses energiát → ezzel Ψ ismeretében V(r) meghatározható leárnyékolt elektronra is igaz H atomnál (nincs árnyékolás) e2 e2 1 V r r r 2 m02 c 2 r 3
]
Spin-pálya csatolás → energia függ l és s beállásától → Forgatónyomaték: M = Blxμs l, s → vektorok precesszálnak j = l + s → mozgásállandó j z l z s z m j ml ms m j ml ms ; j m j j j
2
2 j j 1
j = l + ½ → párhuzamos beállás j = l - ½ → ellentétes beállás 2 2 2 egyszerre megfigyelhető: j , l , s , j z m j (l, s → z-komponense a precesszió miatt nem mozgásállandó → s, l-nél határozott fázisviszonyok) Pontosan: kvantummechanika [Atommagoknál, kvarkrendszereknél stb. → hasonló spin-pálya tagok lépnek fel]
H atom finomfelhasadása: mágneses tér nagysága Vls ≈ μB . Bl kiszámítva: Bl ≈ 1 Tesla → (~labormágn.) 2 (l . s) megbecslése s l Kiszámítva: Vls ≈ 10-4 eV kicsi: legkisebb gerjesztési energia ~ eV
Vls l s
ljm j
r nl
l s j l s l s l s 2 l s 2
ls
2
2
1 2 2 2 2 j l s ; j j j 1 2 2
2 l s j j 1 l l 1 s s 1; 2 1 3 3 s s 1 2 2 4 3 Els j j 1 l l 1 nl 4 2 nl r nl 2
j → l + ½ → ΔEl+1/2 = l . γnl j → l - ½ → ΔEl-1/2 = - (l+1) . γnl minden l ≠ 0 nívó két nívóra hasad pl.: 2p (l=1) nívó Enl
l.γnl
(2j+1)=4 2p
-(l+1).γnl
+γnl
2p3/2
-2γnl
2p1/2 (2j+1)=2 Általában igaz: j szerinti degenerációval súlyozva az energiákat → súlypont nem változik m0 c 2 4 nl Z 4
e2 ; c 1 n 3 l l 1 l 2 1
Kísérlet: nagyságrend jó (ΔE/E ~ 10-5) nincs egyezés
Ok: relativisztikus korrekció kell
T m0 c
2 2
p c 2
1 2 2
p2 p4 m0 c .... T0 T 2 m0 8 m03 c 3 2
ΔT/T0~10-5 (H-re) nehéz atomokra nagyobb, ≤ 10%; p4 En 8 m03 c 2 E FS Els Erel
1 1 1 3 4 m0 c 2 Z 3 2 n j 1 4n 2
≈1
→ a felhasadás nagyságát α határozza meg α → finomszerkezeti állandó
e2 1 c 137
dimenziótlan → az EM kölcsönhatás erősségére jellemző természetes egységben ΔEFS → csak j-től függ (l-től nem függ) Ez a Dirac-elmélet eredménye Dirac-egyenlet így írja le a H-t
Példa: 2s, 2p nívók H-ban 2p3/2 2s, 2p n=2, l=0,1
perturb.lan
2s1/2
2p3/2
2p1/2
2p1/2, 2s1/2
csak l.s
+rel. korr.
H. atom energiaszintjei:
(nem méretarányos)
3. A hiperfinom felhasadás Ok: a mag és az elektronburok kölcsönhat H-atom: proton mágneses momentuma és az elektron mágn. mom. hat egymásra Becslés: me
1 e mp ; B 1836 2 me c
Proton → anomális mágneses momentum 658.|μp| = |μel| → g = 5.58 A két momentum kölcsönhatása: EHF ~
1 2 r3
r ≈ a0/2 → ΔEHF ≈ 5.10-6 eV << ΔEls A spin-pálya energia sokkal nagyobb: l és s csatolása marad a proton spinje j-hez igazodik → mag kicsi → az EM tér konstans B0 → mágneses tér az elektrontól
J B0 B0 ; B 0 j ,m j j B j ,m j j d 0 j Az el. spinje és az általa létrehozott mágn. tér ellentétes irányúak
VHF=-μp.B0 → a pr. spinje és J csatolódik F sp J F
2
2 F F 1; Fz mF
H alapállapotra: 1 1 j s ;sp 2 2 1 F j j sp 2
F=0 → ↑↓;
F=1 → ↑↑
s p p MAG s p p g p MAG sp g p 5.58; p 2.79 MAG
Innen: VHF p B 0
p MAG B 0 sp j
2
p MAG
s p J
EHF VHF A
p MAG B 0 sp j
sp
B0 sp J j
p MAG B 0 sp j
2
F J sp 2
2
2
A F F 1 j j 1 s s 1 2
(intervallumfaktor)
H-atom (alapállapot): sp j
1 A 4 p MAG B 0 2
F=1 → ΔEHF(1) = A/4 F=0 → ΔEHF(1) = -3 . A/4
B 0 → általában nehéz kiszámítani Elektrodinamika: pl. tér a gömb közepén, ha a felület egyenletesen mágnesezett: M MÁGNESEZÉS e n 0r 8 B0 3 n 0r
2
2
2 8 0 M d r g el B 3 n0r
Z3 a03 n 3
Kvantummechanika számolása szerint → → ΔEHF (n=1, j=1) = h.1418.9 MHz Kísérlet: mikrohullámú tartomány νkís = 1420.2 MHz Ez a λ = 21 cm-es sugárzás! Rádiócsillagászat méri: az ionoszféra átengedi Nincs egyezés! → Hiányzik még egy korrekció! gel ≈ 2 → nem egészen pontosan a Dirac-elmélet eddig ír le jól
4. A Lamb-féle vonaleltolódás Itt: vázlat → pontosan a kvantumelektrodinamika tárgyalja [WILLIS EUGEN LAMB (1913-2008), Nobel-díj: 1955] A jelenség fontos → EM kölcsönhatás általános szerkezetével kapcsolatos Láttuk: részecske-hullám dualizmus → mikrofizikában ált. jelenség EM tér kvantumtulajdonságai → kv.el.din. EM kölcsönhatás: fotonok emissziója és abszorpciója → kicserélődési jelleg (fotonok cseréje) Töltött részecske körül: állandóan fotonok emissziója és abszorpciója Pl.: e → e + foton → e E t ~ 2 → megengedi → virtuális foton
Kölcsönhatás: virtuális fotonok cseréje
(Cb. törvény helyfüggése) (ampl. Klein-Nishina-hoz)
Képben: magasabb rendű effektusok → virtuális e- e+ párkeltés (vákuumpolarizáció) Eredmény: → az effektív töltés a térforrás körül kisebb → Cb. törvény nagy r-re igaz, de → kis távolságon eltérés van Atomfizikai konzekvenciák: gel ≠ 2 (nem pontosan 2, ~10-6 eltérés) 2s1/2 és a 2p1/2 nívók felhasadnak a Hatomnál → Lamb-eltolódás (Lamb-shift)
Most a H atom 2s1/2 és a 2p1/2 nívóinak felhasadásával foglalkozunk Kimutatás → csak igen pontos kísérlettel lehetséges → Lamb-Retherford kísérlet (1947) A felhasadás fizikai oka: s állapot → 0 imp. mom. → nagy sűrűség kis távolságokon Az s állapotra az effektív töltés kisebb → Es < Ep (a 2s1/2 és a 2p1/2 nívóknál) ΔE2s1/2 és a 2p1/2 ~ 10-6 eV Kísérlet: nagyfrekvenciás módszer, optikai úton igen nehéz
τ~10-4 sec
(B térre szükség van → már kis el. tér is s-p átmenetet okoz) 2s1/2 – 1s1/2 átmenet tiltott, mert Δj = 0 2p – 1s megengedett
Lényeges: ha el nem bomlott 2s1/2 állapotú H érkezik az a volfrámból az elektront vált ki Mérendő: ν frekvencia (B minimális elektron áram)
számolás vákumpolarizáció nélkül ●●● mérések eredménye vákuumpolarizációval →: kiváló egyezés
Vizsgált a Hα-vonal: n1=2, n2=3, a Balmer-sor első tagja → λHα = 656.28 nm
A H-atom spektrumát a kísérleti pontosságig tökéletesen értjük!
2.4. A TÖBBELEKTRONOS ATOMOK 1. A többelektronos atomok és ionok elektronszerkezetének empirikus vonatkozásai 2. Atomok Röntgen-spektruma 3. Összetett atomok és ionok spektruma Cél: fizikai háttér megbeszélése Korrekt tárgyalás: kvantummechanika és kvantum-elektrodimnamika Elvileg: jó elmélet soktestprobléma nehézségei 1. A többelektronos atomok és ionok elektronszerkezetének empirikus vonatkozásai Megértendő: alapállapot tulajdonságai gerjesztett állapotok rendszere A megértésnél a koncepció: elektronokból álló felépítés; az elektron-állapotok fizikai valósága (láttuk, pl. el.-atom ütközéseknél)
Az elektronszerkezetet alakító tényezők: 1. Cb. vonzás mag ─ el.-ok között 2. Cb. taszítás el.-ok között 3. Spin-pálya energiák 4. Spin-spin (el.-é) mágn. mom. kölcshat. 5. El.ok pályájából adódó mágn. momentumok KH. 6. El. spin ─ magspin KH. 7. El. pályamom. ─ magspin KH. 8. Relativisztikus korrekciók 9. Hullámfüggvény antiszimmetriájából következő energiaeltolódások (→ Pauli elv + határozatlansági. reláció következménye → kvantummechanika) Általában nehéz feladat: centrális tér + maradékkölcsönhatás Ebben fontosak: 9, 2 (elhagyott rész), 3 (nagy Z-re fontos)