GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata III. évf. 4. (10. sz.)
2012. december
KARÁCSONY – AJÁNDÉK – SZERETET
A Karácsony az Isten szeretetének a kifejeződése. A jónak teremtett ember a sátánra hallgatva bűnbe esett és elfordult az Istentől. Ezzel elveszítette az örök boldogságot, az Isten országába, a mennyország-
ban mutatkozik meg igazán a jóságos és emberszerető Isten kegyelmi ajándéka. Megújította benne a mi bűn által megromlott emberi természetünket, benne újjászületett az igazi, Istennek tetsző ember.
ba való bejutás lehetőségét. Mégsem a kárhozat, az örök szenvedés és boldogtalanság a végső sorsunk, mert az Isten, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1 Tim 2,4) , elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Az egyik karácsonyi énekben énekeljük: „Isten Fia született ma …”. Az érettünk emberré lett Krisztus-
Önmagával ajándékozott meg minket és ez felülmúl minden mást, még a legnagyobb, a legbecsesebb emberektől kapott ajándékot is. Az egyéni ajándékok mellett, gondoljunk egy kicsit a közösségi ajándékra is, amit az egyházközség kapott. Hála Istennek, hogy éppen az egyházmegyénk megalapításának 100.
évfordulóját ünnepelve teljesülhetett két régi nagy álmunk, ajándékot kaptunk. A templomunk külsőleg megújult, az udvara és környéke is megszépült. Elkészült az ifjúsági szálló, ami majd később közösségi ház és parókia lesz. Szükséges volt hozzá saját erő is, de mégis nevezhetjük mindkettőt Isten ajándékának. A templom felújítását a NOVA-BAU 89. KFT. (Hajdú böszörmény,Külső Debreceni út 31.) az ifjúsági szálló építését az Euró-Mádi Kft. (4400 Nyíregyháza, Hatzel tér 5.) végezte. Mindkét kivitelező lelkiismeretes, gyors és szép munkát végzett. Köszönjük szépen mindannyiuk munkáját. De már a régi közmondás is azt tartja: Hasztalan az ember iparkodása, ha nincs rajta az Isten áldása. Mindvégig érezhettük az Isten gondviselő szeretetét, hiszen csodálatos, szép időnk volt végig. Talán mások panaszkodnak emiatt, de nekünk ez is isteni ajándék volt. Örvendező lélekkel imádkozhatjuk
a 138. zsoltár szavait „Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből..” Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a sok-sok adományozóról sem, akik imádságaikkal, anyagi hozzájárulásukkal támogatták a munkákat. Hála és köszönet érte mindenkinek. A jó Isten bőségesen jutalmazza meg jótevőinket! Hátra van még a számlák kifizetésének egy része és az ifjúsági szálló berendezése. Ehhez kérem a kedves testvérek további jó szándékú adakozását. Kérem, hogy egyházközségünk iránti szeretetüket ezzel az áldozatvállalással is mutassák meg. Az adományokat csekken tudják befizetni, amit a templomban megtalálnak az újságos asztalkán, vagy átutalhatják az OTP banknál lévő egyházközségi számlára: 11738060-20002413 vagy a CIB banknál lévő egyházközségi számlára: 1070119749650400-51100005. Minden adományt hálásan köszönünk! Sási Péter esperes parochus
2 Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
Az igazi szeretet (a szeretet himnusz karácsonyi változata)
vagyonomat segélyként elajándékozom, de az emberek felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
Ha a szegénykonyhán A szeretet félbeszakítja segédkezem, az öregek a sütést, hogy megölelje otthonában karácsonyi énekeket énekelek, és minden gyermekét.
A fiatal legényke lelkesen készült a szeptemberi tanévnyitóra. Egész nyáron türelmesen hallgatta az ismerősök és rokonok kérdéseit, mosolyogva válaszolt az ismétlődő faggatózásra. Megszokta, hogy ebben az évben – mivel kinőtt az óvodából – mindenki arra kíváncsi , szívesen megy-e az iskolába. Jól tudta – okos kis lurkó lévén – , akkor szabadul könnyen a felnőttek zaklatásaitól, ha azonnal igennel felel. Akkor a „komoly emberek” boldogan simogatják a buksiját és dörmögik vagy ciripelik, hogy ez így van rendjén, ilyen jó kisfiú csak repeshet az örömtől, hogy végre iskolába járhat. Magányos perceiben a legényke sokszor töprengett a kérdés furcsaságán: hogyan kérdezhetik iskolával kapcsolatos jókedvéről, ha még egyszer sem volt ott? A cukrászdáról nem kérdezik, a Vidám Park felől nem érdeklődnek, állatkerti látogatásainak benyomásaira senki sem kíváncsi, strandélményeit csupán barátaival oszthatja meg – pedig ezekről a helyekről hiteles beszámolót tartana, ezeket a helyeket jól ismeri. Ám környezetében minden-
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, a házastársát. mindent eltűr. A szeretet barátságos az idő A szeretet soha el nem múlik. szűke ellenére is. A videojátékok A szeretet nem irigyel tönkremennek, a másokat házukért, amiben gyöngysorok elvesznek, a jól kiválasztott karácsonyi számítógépek elavulnak. porcelán és hozzáillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak
VENI SANCTE
kit az iskola érdekli, ahová majd megy, tehát most még nem tudhatja, hogy szereti-e vagy sem. Ifjú barátom azért várta csupán a szeptembert, hogy megtudja, miért annyira fontos a felnőtteknek, hogy ő szereti-e az iskolát, szívesen jár-e oda vagy utálkozva. A tanévnyitó ünnepségen külön köszöntötték az elsősöket – ez tetszett neki –, de az igazgatói köszöntőből az már gyanúsnak tűnt, hogy „itt majd többet kell tanulni, mint az óvodában”. Ez utóbbit fenyegetésnek érezte. Két hét sem telt el a tudományokkal való ismerkedésből, amikor kis emberkénk azzal a bejelentéssel lepte meg édesanyját, hogy többé nem akar iskolába járni! Az anya tágra nyílt szemmel nézte gyermeke sírásra görbülő száját, érezte, hogy valami baj van, sejtette, hogy a gyermek kiábrándult valamiből. Ha most tennék fel a kisfiúnak azt a bizonyos kérdést az iskola szeretetével kapcsolatban , akkor ismereteinek birtokában azonnal „nem”- mel válaszolna. Miért? Miért, kisfiam?
ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
Az első osztályos gyerek az anyjához bújt és elmesélte tapasztalatait. Elmondta, hogy miért nem szereti az iskolát. Osztálytársai durvák, csúnyán beszélnek, gúnyolják őt, mert nem tart velük a verekedésekben. Az édesanya bement az iskolába, beszélgetett az illetékes pedagógussal(?), szelíden közölte vele aggodalmait. A tanító néni nem esett kétségbe a szülő bejelentésétől, sőt! Azt válaszolta az aggódó anyának: „Sajnos anyuka, az ön gyermeke hátrányos helyzetű, nem életrevaló, ha így folytatja, akkor ő lesz az osztályban a kopasznyakú csirke, akire mindenki rászáll!” Tanácsot is adott a tanító néni. A gyereket meg kell tanítani a verekedésre, hogy védekezni tudjon, „vagány” gyerekké
De a szeretet ajándéka megmarad.
Áldott Karácsonyt és Isten kegyelmében gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! Sási Péter esperes parochus
kell formálni, hogy megállja helyét az életben. Manapság ez a „trendi!” Az édesanya bánatosan ment haza, s útközben azon töprengett, mit ért eddigi nevelési módszere. Gyermekét őrizte az erőszaktól, szeretetre tanította, óvta a horrorfilmek szörnyűségeitől, s azt tanította neki, hogy „…Boldogok a szelídek…” Érezte, hogy ebben a világban az ő gyermeke valóban „hátrányos helyzetű”… Olyan jól nevelte, hogy azzá vált! Régen Veni Sancte (Jöjj Szentlélek) ünnepséggel és liturgiával vette kezdetét az új tanév. Nem is volt annyi „hátrányos helyzetű”! Napjainkban itt-ott ismét tetten érhető a régi jól bevált „recept” terjedése. Biztosan segíteni fog! Nagyenyedi Zoltán
Olvastam valahol...
… hogy Tompa Mihály A gólyához című verse miatt néhány hétig katonai börtönben ült. Szabadlábra helyezésekor tört magyarsággal így figyelmeztette őt – a biológia tudományában minden bizonnyal járatlan hadbíró: – Most az egyszer még pardon magának. De nekem több gólyát nem csinálni! Nagyenyedi Zoltán
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
A HIT ÉVE
3
(2012. október 11. – 2013. november 24.) A XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit éve két fontos célt jelölt meg a katolikus keresztények számára. Az első önmagunk felé mutat: mélyedjünk el jobban hitünk lényegében, térjünk meg újból és hitelesen, s teljes szívből keressük a Krisztussal való élő kapcsolatot – elsősorban az imádság, az Oltáriszentség és a Szentírás által. A második cél embertársaink felé fordítja figyelmünket, hogy a megtalált kincset, Jézus Krisztust, minél több testvérünkkel megoszthassuk. Ennek legfontosabb eszközei: hitünk reménységgel való megvallása és a karitatív szeretettel való tanúságtétel. A Hit évében még inkább érezzük személy szerint nekünk szóló felhívásnak Jézus szavait: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt. 28,19). Értékvesztett világba jutottunk. Tisztázni kell alapvető értékeinket, melyek az ember életét jó irányba terelik és meghatározzák. A világ sorsáért felelősséget érző emberek így is fogalmaznak: A háromdimenziós ember rendezze kapcsolatát: 1. A transzcendenssel Istennel. 2. Embertársaival, szeretetben igazságban. 3. A természettel, amíg nem késő. Istennel való kapcsolat az jelenti, hogy megtérünk. Ez az út a keresztséggel kezdődik (vö. Róm. 6,4), minek következtében Atyánknak szólítjuk Istent, és a halállal fejeződik be, amelyen át belépünk az örök életbe, az Úr Jézus feltámadásának köszönhetően, aki azt akarja, hogy a Szentlélek ajándékai által mindazok akik benne hisznek, részesüljenek az Ő dicsőségében (vö. Jn. 17,22). Megvallani a Szentháromságba – az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe – vetett hitet annyi mint hinni az egy Istenben, aki a Szeretet (vö. I Jn. 4,8) az Atya, aki az idők teljességében elküldte Fiát a mi üdvösségünkért, Jézus Krisztus, aki halálának misztériumával és feltámadásával megváltotta a világot, a Szentlélek aki vezeti az Egyházat a századokon át, amíg csak várjuk az Úr dicsőséges visszatérését. Szeretni minden embert, mint testvérünket. Jézus példája és parancsa szerint. A nagy dilemma gyorsan érlelődik: Vagy megtanulja az emberiség Jézus főparancsát „novum mandátumot” vagy elpusztul. Nincs harmadik lehetőség!
A természet a teremtő Isten ajándéka az embernek. Ezt nem rombolni, szen�nyezni és mérgezni, hanem ápolni és védeni kell. Más szóval harmóniába kell lenni vele, mert úgy védi életünket. „Csak egy valami menthet meg minket: Az Igazság melletti radikális kiállás. Akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ahogy Urunk Jézus mondja: Veritás liberábit vos. Az Igazság szabaddá tesz titeket.” (Ján. 8,32). Az Igazságot a Biblia értékrendjében kell érteni: „Jézus az Igazság” (Jn. 14,16). Ő pedig mint Isten csodálatosan kapcsolja a szeretettel. A hit valójában Isten kegyelmi adománya. De szükséges a szabad akaratú ember elfogadása, közreműködése a megtérés által, mely életre szóló értékrend változást jelent, ahol Istené az elsőség. „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hisz elkárhozik.” (Mk. 16,16). A kinyilatkoztatás a személyes élő Isten jóságát és szeretetét tárja elénk. Olykor azonban szigorúnak látszó, keményen is fogalmaz. Pl. „A pogányok számára azonban nincs mentség, ha látják a teremtett világ fönségét és nem dicsőítik annak Alkotóját.” (Vö: Bölcsesség könyve 13,8 és a Római levél 1,21-el). Isten az Atya elvárja főleg azt, hogy higgyünk az Ő Fiában küldöttjében akit szeretetből küldött hozzánk megváltásunkra. Valójában nem is élhetünk anélkül, hogy az emberekben is higgyünk. Pl. orvosban, kenyérsütő pékben, tanítóinkban stb. Furcsa és csodálatos, hogy a pogányok mai szóval ateisták, éppen a világot teremtő és fenntartó Istenben nem hisznek, vagy nem akarnak hinni. Hinni röviden azt jelenti, hogy igaznak tartani mindent, amit Isten kinyilatkoztatott az Anyaszentegyház által hitelesen tanít és aszerint élni. Ha széttekintünk, sok hitre vezető és hitre segítő van körülöttünk. Már az igazság utáni vágy is lehet. Pl. aki az igazságot keresi Istent találja meg. Csakhamar belátjuk, hogy Istenre szükségünk van, mint vándornak az ösvényre, halnak a vízre és körnek a középpontra. Hitre vezető számunkra a Biblia, mely isteni üzenetet, kinyilatkoztatást hordoz és annak helyes értelmezése. Sorolhatnánk a bibliában szereplő személyeket. Pl. Jézus Anyjához Máriához mondatik: „Boldog vagy mert hittél” (Lk. 1,45). A feltámadt
Jézus mondja Tamásnak: „Azért hiszel mert láttál engem. Boldogok akik nem látnak mégis hisznek” (Jn. 20,29). Hitre vezető lehet számunkra a természetben megnyilvánuló törvények. Hitre vezető, serkentő lehet a nagy gondolkodók tanúságtétele. Pl. Amper, Beethoven, Alexis Carel Nobel-díjas orvos, Dosztojevszkij, Albert Einstein, Tolsztoj Lev. Pasteur, Gárdonyi Géza, Michelangelo stb. Felsorakoznak még tisztelt őseink, akik a hitben előttünk jártak. Szent Ágoston szavai is mindig aktuálisnak tűnik, ezzel fejezem be: Önmagadhoz teremtettél minket ó Istenem, és szívünk nyugtalan míg benned nyugalmát meg nem találja. Templomainkban így is szoktunk imádkozni a Hit évében: Szentháromság egy Isten! Hálát adunk neked szereteted vonzásáért és a hit kegyelméért, amely által megismerhetünk téged, irgalmas és igaz Istenünket. Köszönjük, hogy Jézusban megmutattad a hit győzelmes erejét, és Őt követve növekedhetünk az Isten- és az emberszeretetben. A szentmisében szemléljük hitünk szent titkát, és merítünk az éltető Forrásból, amely gyümölcsözővé teszi életünket. Kérünk, növeld bennünk a hit bátorságát, erősítsd hűségünket Egyházad iránt, és add, hogy tevékeny hitünkkel munkatársaid lehessünk családunk, nemzetünk és az égész világ megszentelésében. Szűz Mária. Magyarok Nagyasszonya, Hitvalló apostolok és vértanúk, magyar szentek és boldogok, könyörögjetek érettünk! ÁMEN. Szenes József ny. esp. plébános
4
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
Adventi – karácsonyi írások
ŐRSÉGBEN
„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” Első adventi vasárnap! Első gyertya, amely lángját táncoltatja az adventi koszorún, és hirdeti a Reményt, Hitet, Szeretetet – az Úrvárást! Szent Máté evangéliumának szavaival az mondja Jézus, hogy az Ember Fiának eljövetele olyan lesz, mint a vízözön érkezése Noé idejében. Vagyis: az emberek semmitől sem tartottak, – de nem is volt ítélőképességük a valóság megértésére; felelőtlenek voltak – mert úgy viselkedtek, mintha Isten nem is létezne. Pont, mint ma. És a vízözön pont olyan hihetetlen volt, és pont olyan váratlanul kezdődött, mint amilyen hihetetlen és váratlan lesz Krisztus visszajövetele! Ezzel szemben Noé jól döntött, amikor Isten jelenlétében élt; Istennel beszélt, jól ítélte meg a jelen idők jeleit – mert így tudta megmenteni a jövőt! Bárkát készített, amely befogadta, és biztonságban megőrizte övéivel, épp úgy, miként Krisztus, a mi Bárkánk befogad, kegyelmet és biztonságot adva. „Vigyázzatok, tehát!” – azaz legyetek éberek, virrasszatok, őrködjetek! Legyetek készen, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok! „Vigyázzatok, tehát” – azaz legyetek tudatosak, legyetek felelősek, legyen józan ítélőképességetek! Mindez csak úgy lehet valósággá, ha Isten közelében – sőt: jelenlétében – éltek. És mindez a változás belülről, belőlünk kezdődik el! John Henry Newman mondta: „Nem elég a hit: kell az éberség; nem elég az istenfélelem: kell a virrasztás; nem elég szeretni: kell a józan ítélet; nem elég igét hallgatni: kell a jó döntés is. A jó keresztény hallgat Ura intésére:
” Ajándékozz meg Urunk az éberség lelkületével, szeretetedre való odafigyeléssel; úgy, hogy miközben szívünk őrködik, a jelen jeleit kutatja, bölcsen dönt melletted – eközben örömmel várja érkezésed!
PICI SZÁJACSKA, PICI LÁBACSKA Isten. Gyermek-isten. A menny szépséges gyermeke. Aki fogantatott isteni kegyelem és emberi kegyvesztettség egyesüléséből. Aludj jól. Sütkérezz e hűvös csoda-éjszaka gyémánt-ragyogásában. Aludj jól, mert a harag heve, égető tüze már közel. Élvezd a jászolágy csendjét, mert a félreértések pokoli zaja a jövőd ajtaján dörömböl. Ízleld karjaimnak édes biztonságát, mert közel a nap, amikor én már nem tudlak megvédeni. Nyugodjatok, kicsi kezek. Mert jóllehet, egy király tulajdona vagytok, nem fogtok bársonyt simogatni, sem aranyat érinteni. Nem fogtok tollat, ecsetet ragadni. Nem, ezek a kicsiny kezek más, értékesebb munkát fognak végezni: leprások nyílt sebét érintik, özvegyek égő könnyeit törlik majd, a Gecsemáné-kert földjét kaparják a rettenetes fájdalom kínjával. Ezeknek a kicsiny, fehér, gyöngéd kezecskéknek nem az a sorsuk, hogy jogart szorongassanak, vagy az erkélyről integessenek a tömeg felé. Ehelyett arra vannak fenntartva, hogy vasszögek szögezzék őket egy római kereszthez.
Aludjatok mélyen, pici szemecskék. Aludjatok, míg tudtok. Mert hamarosan homály száll reátok, és csak azt a felfordulást látjátok, amit mi emberek végeztünk ezen a világon. Ó, szemecskék, melyek látni fogjátok a pokol legsötétebb bugyrát és annak csúf hercegét… aludj, kérlek, aludj, míg teheted. Pihenj, kicsi szájacska. Pihenj száj, melyről az örökkévalóság igéi fognak szólni. Nyelvecske, mely hamarosan felszólítod a halált, hogy engedje el foglyait; mely meghatározod a kegyelem értelmét, mely lecsendesíted a mi nevetséges emberi esztelenségünket. Rózsás ajkacskák – rólatok száll el hamarosan a megbocsátás csókja azok felé, akik hisznek benned; és a halál csókja azok felé, akik megvetnek téged – nyugodj csendben. És ti lábacskák, akik itt fekszetek a tenyeremben – nyugodjatok. Mert számtalan akadály vár rátok a földi út során Pihenjetek, lábacskák. Pihenjetek ma, hogy holnap erőteljesen lépjetek. Mert milliók fogják követni nyomotokat. És kicsiny szívecske… szent szív… az élet vérét pumpálod a világmindenségbe: hányszor fognak téged összetörni? Vádjaink tüskéje fog megszúrni téged. Bűneink rákfenéje fog feldúlni téged. Saját bánatunk súlya présel össze téged. És visszautasításunk nyila fúródik beléd. Ebben az átdöfésben, az izmok és hártyák eme utolsó széthasadásában, a vérnek és víznek eme utolsó rohamában találod majd meg végső nyugalmadat. Ekkor kezeid kiszabadulnak, szemeid igazságot látnak, ajkaid mosolyra nyílnak, és lábaid hazavisznek minket. És ott újra megnyugodhatsz – ezúttal a te Atyád ölelő karjaiban. (Max Lucado nyomán)
Mire van szükségünk igazán? Statisztikusok mondják, hogy körülbelül 6 milliárd ember él ezen a földön. 40%-ának nem áll rendelkezésére rendszeres villanyáram. A népesség fele több mint 2 órányira lakik a legközelebbi telefonvonaltól. Az otthonoknak kevesebb, mint 20%-ában van csak televízió. Minden évben emberek milliói halnak éhen. Még többen szenvednek hihetetlen szegénységben. De Isten mégsem egy villanyszerelő szakembert küldött, és nem indított útjára egy új telefontáraságot, még televíziókat sem készített. Nem küldött egy mezőgazdasági szakembert vagy egy kiváló közgazdászt. Helyette azonban Megváltót küldött Isten. Azért, mert tudta, hogy Ő az, Akire a világnak legnagyobb szüksége volt. Őt, aki nem fényt adott, hanem Aki maga volt a Fény; nem csak beszélt az Atyáról, de össze is kötött Vele; nem izgalmas műsorokkal feledtette az élet bánatát, hanem új életet adott; nem szaporította a gabonát, de maga volt az Élet Kenyere; nem osztotta-szorozta az államadósságot és a GDP-t, hanem az életét adta az emberekért. Az emberiségnek ma is Jézus Krisztusra van a legnagyobb szüksége. Az oldalt készítette(írta): Füstös Gyula
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
In memoriam dr. Simon Sándor
Nem életrajzot akarok írni. Csak megemlékezni egy emberről, egy papról, akit szerintem legjobban két szó jellemez: Hűség és lelkiismeretesség. De talán egy harmadik is: szerénység. Sajnos rég nincs már közöttünk. Ott van Annál, hitünk szerint, akihez hűséges volt. Lelkiismeretességét megtapasztalhattam a templom romlása, bontása, majd újjáépítése során. Igen sok lelkiismeret furdalást és lelkiismeret vizsgálatot ért meg, míg döntött. A régi nem újítható, új templom kell. Sokan kritizálták e miatt, hiszen szép, monumentális és megszokott volt a régi. Ma már talán a technika fejlődésével másképp döntene. De akkor az volt a lényeg, hogy legyen templom! Ő döntött. Jól, vagy legalább is lehe-
tő legjobban. Aztán együtt tisztította a téglát a hívekkel, cipekedett, végzett piszkos munkát. Itt ezt szó szerint kell érteni, mert ma ennek már pejoratív értelme is van. Végül megépült, a remélhetőleg maradandó (amennyiben ez a Földön lehetséges) templom. Megérte- már betegen a felszentelését. Aztán csendben elment… Dolgos és szerény volt. Sosem dicsekedett címereivel: kanonok, esperes… Pál apostolt juttatja eszembe. Sokszor beszélgettünk. Nem volt modern felfogású- és ezt dicsérőleg mondom. Nem rontotta el kor. Családjával, illetve gyermekeivel baráti viszonyba kerülhettem. Endre agrármérnök és az ő felesége Hajdúnánáson kollégám volt. Így egyszer, mikor ők is hazajöt-
tek elkísértem őket. Az volt az első találkozásom Sándor bácsival… Attila fia éppen valami gyümölcsöt szedett (a régi parókia kertjében). Vele később együtt kezdtük a teológiai tanulmányokat. (Éva lánya pedig egy barátom öccsének felesége lett). A kedvességre emlékszem, mellyel akkor, az első találkozásunkkor fogadott. Szóval nem éreztem idegennek magam. Aztán a templom romlásától újjáépítéséig fotóztam a fázisokat. Ekkor már gyakran találkoztunk, mondhatom, barátjául fogadott (mint Jézus az apostolokat)… Ő küldte a képeket olyan helyekre, ahonnan támogatást, pénzt várt. Örömmel számolt be az eredményekről nekem… Talán neki is köszönhető,
hogy itt ragadtam római katolikus létemre is. Utódja dr. Nagymihályi Géza is kitüntetett barátságával. Mikor pedig ő visszaköltözött nyugdíjazása után Budapestre, örököltem az általa alapított Vasvári Pál Társaság vezetését. A régi parókia helyén is új épület áll. A templom megújult- új festést kapott. Vagyis valóban városképi nevezetesség. No meg, ne feledjük, kulturális központ. (Toronygaléria, koncertek, előadások) De az építés Dr. Simon Sándornak köszönhető. Az ő emlékét is őrzi az emberi emlékezet. Főleg pedig az Úr könyvébe van beírva a neve. Emlékezzünk rá kegyelettel és szeretettel ma is… (Az Úr áldása kísérjen minket!) Balla Sándor
Kiss Attila Gellért: A lelki atyaságról
Mindannyian vágyunk az Istennel való mély, személyes szeretet kapcsolatra. Talán ez még nem tudatosult mindenkiben. De mit is jelent ez? Többek között határtalan biztonságot és személyem feltételek nélküli elfogadását. Ha nap, mint nap vállalkozol erre a kalandra és kész vagy ezért áldozatokat is hozni, akkor megtapasztalod azt, hogy szívedben erősödik az Isten és az emberszeretet, amely elválaszthatatlan egymástól. A Szentlélek feléd áradó szerelméről van szó, amely az élet forrása, és amelyet ott a csendes mélyben ad tudtodra. Erre a „szóra” éhezel teremtésed első pillanatától. Nem egy misztikus naplójából idéztem, hanem az életedről írtam. El kell fogadnunk a kritikát: egyházunk túl intézményessé és személytelenné vált az elmúlt időszakban. Óriási az igény a személyesebb és a közösségibb lelki életre. A lelki atya ezen a téren nagyon sokat
tud segíteni. Hogyan? Mindenekelőtt a lelki gyermekéért mondott imádságával, hiszen az Úristen felhasználja őt, mint kegyelem közvetítőt. A szívén keresztül kell engednie az isteni kegyelmet, befogadva és továbbítva azt. Aztán tapasztalataiból merített tanácsaival is segíti gyermekét a lelki fejlődésben. Kívülről objektív módon látja a rábízottat. Némely lelki vezető megkapja a megkülönböztetés karizmáját, ami azt jelenti, hogy
világosan meg tudja különböztetni azt, hogy melyik gondolat, vagy érzés származik Istentől, vagy a kísértőtől. Minden ember megkapta Istentől azt a képességet, hogy, bár korlátozottan, de az ő természetfölötti jelenlétét „érzékelje”. Nevezhetnénk ezt a szívünkben lévő intuitív látásnak is. A racionális gondolkodás nem képes a valóság teljességét megragadni, csak korlátozott mértékben. Nem a jól ismert tudat alattiról, vagy
5
tudattalanról van szó, hanem arról a tudat fölötti dimenzióról, vagy létmódról, ahol a Szentlélekkel személyesen találkozhatunk. Itt nem az ember a cselekvő, hanem a Lélek, aki megtisztít és megvilágosít. A lelki élet a Szentlélek élete bennünk, amihez hatalmas segítséget kaphatunk a lelki atyánktól. Végezetül egy – két tanács egykori lelki atyáktól: – elégedj meg lelki atyáddal, bárki is legyen az, mert a te alázatod és engedelmességed sokkal többet ér, mint az atyád szentsége, vagy karizmája! – te keresd meg atyádat, ha rászorulsz a segítségére! Néma gyereknek anyja / atyja/ sem érti szavát. – te is imádkozz atyádért, mert rászorul! (Kiss Attila Gellért a nyíregyházi görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituális vezetője, lelki atyja) Forrás: www.parochia.hu
6 A családom neve eredetileg Olasz Szabó, ezért nem lehet véletlen az Itália iránti különleges vonzódásunk. Lányom, aki olasz szakos tanár, gyakorlatilag egyedül tanulta meg a nyelvet, a család pedig, amikor csak teheti, Olaszországot választja utazási céljául. Én, ahogyan annak idején Magyarországot, Olaszországot is tudatosan járom. Idén szeptemberben ismét sikerült három barátommal egy hetet tölteni Rómában. Tudom, hogy sokak szintén szép élményekkel tértek haza a római zarándokútról. Négy főtemplomban vettek részt a miséken: látták a Szent Péter, Szent Pál és Szent János sírjai fölé épített bazilikák csodáit és a Santa Maria Maggiore ragyogó belső világát. Mindegyik páratlan élmény! Átéltem én is, hiszen az ókori emlékek mellett ezekkel kezdjük ismerkedésünket Rómával. Amikor azonban többször megfordulhatunk az Örök Városban, újabb felfedezések várnak. Róma megszámlálhatatlan temploma közül saját élményeimből ajánlom eljövendő utazásaikhoz a következőket: A Capitoliumon bizonyára megfordulunk. Az Aracoelilépcső leküzdésével juthatunk a Mennyei Oltár Szűz Máriájának templomába, ahol a 22 oszlop, a men�nyezet lepantói csatát ábrázoló képei, a gyermek Jézus csodatévő szobra és számos síremlék kápráztat el bennünket. Ha a Piazza Veneziáról a Pantheon irányába sétálunk, ejtsük útba a Gesu-t, a jezsuiták első római, túláradóan pazar barokk templomát, benne Szent Ignác kápolnájával. A Pantheont, Róma egyik jelképét Hadrianus emeltette. Az építészeti remekművet Raffaello sírja miatt is érdemes meglátogatni. A szomszédos terecskén egy elefánt
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
Róma templomai – ahogyan én látom (járom) –
a hátán obeliszket tart, s mögötte találjuk a Santa Maria sopra Minerva, Rómában ritka, gótikus stílusú templom bejáratát. Benne pápák és hírességek síremlékei, nevezetes műalkotások. A Piazza Navona is célja minden utazónak. Sajátos hangulatú a négy folyamra emlékeztető szökőkút mel-
A Circus Maximus Tiberis felé eső végénél turisták tömege teszi próbára magát az Igazság Szájának nevezett dombormű előtt, de a románkori harangtorony a mozaikpadlós, emelt kórusú, középkori hangulatú Santa Maria in Cosmedin templomba hívogat. Szemben a templommal a Forum Boariumon
Santa Sabina
lett a Sant’ Agnese in Agone barokk külső és belső világa. Innen sétálhatunk el, a Campo de’ Fiorira, de közben térjünk be a Viktor Emanuel korzón levő Sant’ Andrea della Valle templomba, mert itt játszódik a Tosca című opera első felvonása. A Spanyol-lépcső fölött magasodik a franciák által épített Trinitá dei Monti templom, innen a rálátás Rómára kitűnő. A Popoló tér ikertemplomainál értékesebb a reneszánsz remekműveit felvonultató Santa Maria del Popoló. Amikor átmegyünk a Tiberisen és a Trastevere városrészben bóklászunk, keressük meg a Santa Maria in Trasztevere-t, hogy a 12. századi mozaikjaiban gyönyörködhessünk. A környéken több figyelemre méltó templom található, közülük legjobban a Santa Cecia-t szeretném látni!
apró, ókori templomocskákat láthatunk. Innen sétáljunk fel az Aventinusra, ahol egymás mellett három csodát is megtekinthetünk. Különösen nagy élményt nyújt a Santa Sabina kék és arany fényárban úszó főhajója. Mellette a Santi Bonifacio e Alessio egy családi történet emlékét őrzi, és itt van még a Máltai Lovagok neoklasszicista temploma is. A Colosseum és a Lateráni-
bazilika közötti területen fedezhetjük fel az évszázadok egymásra épített emlékeit bemutató San Clemente templomot, közelében a várszerűen magasba emelkedő kolostorával a Santi Quatro Coronati-t. Ez utóbbi nevét valószínű, négy pannoniai mártírról kapta. A szomszédos dombon, az Esquilinuson (a metró Cavur megállójától a lépcsőn megközelítve) kereshetjük meg Michelangelo Mózesét a San Pietro in Vincoli templomban. Ha a Termini pályaudvar közelében járunk, nézzük meg a Republica téren a Santa Maria degli Angeli templomot. Michelangelo Diocletianus fürdőjéből alakította át, látványossága a Meridián-vonal jelzése a padozaton. Egy sarokkal odébb, a Mózest ábrázoló kút után a Mária della Victoria templomot a Bernini alkotta Szent Teréz eksztázisát ábrázoló szobor miatt is érdemes felkeresni. Ha borzongani kívánunk, látogassuk meg a Via Veneton levő Santa Maria della Concezione templomhoz tartozó kapucinus kriptát, ahol az emberi csontokból kirakott, rokokó díszítésű temetőkápolnákban barangolhatunk. Ettől egy kicsit emberibb, ha a Via Appián felkeressük a katakombákat. Mi a vatikáni zarándoktemplomok közé tartozó Szent
Szent Sebestyén szobra a San Sebastiano bazilikában a Via Appia Anticán
7
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
A falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika (San Lorenzo fuori le Mura)
Alapvető emberi jog. De nemrég (sokszor ma is) azt jelentette, hogy szabad vallástalannak, ateistának lenni –vallásosnak pedig nem. A vallást ki lehet gúnyolni, a vallásos hívő embert meg lehet hurcolni, meg lehet alázni. Meg is teszik az ultraliberális elemek. Pedig az embert(!) tisztelni kell. Nem „illendő” más vallásokról sem félvállról nyilatkozni (ez egyébként is mindig tájékozatlanságot, sőt tudatlanságot jelez) és nem szabad kigúnyolni sem szóban sem írásban sem rajzban! A MoA falon, az ágyam fölött van egy ceruzarajz. Én készítettem. Címe az én szerencsém. Egy bőségszaruból kinyúló nagy fityisz. Jogos a dolog, hiszen soha semmilyen szerencsejátékban nem nyertem. Ha egy árúra, mondjuk egy csokoládéra rá van írva, hogy „minden negyedik nyer”, akkor én biztos a harmadikat vettem meg. Vagy a „minden ötödik” esetben, ha ötöt vettem az mind második vagy negyedik volt. Nem mondom, vetélkedőt nyertem ifjabb koromban, de az csak részben szerencse. Mármint azért, hogy olyan ellenfelek voltak, akiket le lehetett tudásban győzni.
Sebestyén templomát és katakombáit jártuk végig. A templomban őrzik Szent Péter és Jézus találkozásának emlékére a lábnyomokat. A falakon túli templomok közül a San Paulo-t sokan látták, ha tehetik, nézzék meg a Szent Ágnest is. Én –az unokám Lőrinc – a San Lorenzo fouri le Mura-ban a szent sírja fölött emelt ókori és középkori emlékek között különös élményt kaptam. Bár nem lehet mindent
látni és befogadni, de segít a modern technika, hiszen a fotón, videón megörökített emlékeket felidézhetjük, olvashatunk, tájékozódhatunk utólag is.1992-ben voltam először, azóta talán tízszer, de nem tudok betelni a Várossal! Ha valaki utat tervez, saját tapasztalatimmal és összegyűjtött anyagaimmal (könyv, térkép, prospektus) szívesen segítek a felkészülésben. Bagossi Gáborné
Vallásszabadság
jutna eszembe csúfolni, durván kigúnyolni híveit. Párbeszéd kell és az ember teljes tisztelete Jézus Krisztus példája és tanítása alapján. Aki mást nem tisztel az embert nem tiszteli. Ő akkor hogy érdemelne tiszteletet és hogyan lenne hiteles? Mi az igazságot tudjuk, de az igazság szerető és szerény, nem durva és kirekesztő. Terjeszteni kell az igazságot, de nem erőszakosan. „Én vagyok az út, az igazság és az Élet” (Jn.14,6) Kövessük! (2012.) Balla Sándor
Az én szerencsém
szerencsés vagyok. Mondják sokan, hogy:”csak egészség legyen”…Fontos ez is. Így nyugdíjas korban már tudom, illő köszönés a „Jó egészséget”. De tudom, ettől is fontosabb a lélek üdvössége. „Suprema lex salus anima rum.”Az Úr segít. Ismernek és remélhetőleg nem mint a rossz pénzt. Szóval mégis csak szerencsésnek vallhatom magam. A bőségszarut és a fityiszt én rajzoltam. De a fityisz mögötti dolgokat azt mégis csak megkapom a Gondviseléstől… Mert van, ami ingyen van, ajándék és nem nyeremény – ez a Kegyelem! Balla Sándor
hamed rajzokra gondolok. Az ilyen gúnyolódó sohasem a béke, a világosság embere, hanem az intrika, a sötétség megszállottja. Vigyázni kell ezekkel a csapdákkal! A vallás különben is gyógyító (K. G. Jung és Viktor E. Frankl) előremutató, segítő erő. Vagyis emberi- a sátánival ellentétben!(2008.) „Senkit meg ne botránkoztassatok!” Az igen fontos, hogy tiszteljük egymást. Isten nem személyválogató – olvashatjuk
Az életben sem volt mindig szerencsém, de azért meg csak magamat okolhatom, ha valamit rosszul választottam. Sokszor lehet, rosszul választottam. Karrier lehetőségeket, nagy kereseteket hagytam ki. De ezt nem bánom. Néha meg kellett volna alkudnom, de az meg nem az én stílusom. Talán nem minden sikerült az életemben úgy, ahogy szerettem volna. De így is elmondhatom, mindig azt tettem, amihez inkább kedvem volt. Más szerencséjét soha nem irigyeltem. Amit a sors rám
több helyen. A szeretet, mint fő parancs és Jézus Krisztus János által (Jn. 13, 34-35.) leírt üzenete kötelez. Az ige magvai minden vallásban megvannak, mondja ki a II. Vatikáni Zsinat. Szabad-e tehát más hitét kicsúfolni? Nem megbotránkoztatható-e? Ezért ítélem el az iszlám gyalázóit is. A Mohamed karikatúrákat, az aljas és megbotránkoztató filmet… Bár keresztényként nem tartom a „próféták pecsétjének” Mohamedet mégsem
szabott elviselem. Alapjába véve nem is rossz. Jó barátaim vannak. Családi problémáim (szinte) nincsenek. Rokonaim rendesek. Fontosabb dolgokban nem szenvedek hiányt. Látva és nem csak nézve a világ bajait viszonylag jól élek. Segítek, ahol és amit tudok, megteszem amit az erkölcs parancsol. Sajnálom a szegényeket, elnyomottakat, szükséget szenvedőket. Próbálok nem csak passzív együttérzést tanúsítani. Amennyi tőlem telik. Ha tehát én segítek másokon és nem rajtam kell segíteni,
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal.
8
GÖRÖG OLDAL • 2012. december
Papp Miklós: A karácsonyi ikon etikája Az ikonnal meg kell küzdeni. A teológiai igazságok sem adják könnyen magukat, velük is meg kell küzdeni, hozzájuk kell igazítani az életünket, s akkor ragyog fel életerejük. Egy megküzdött igazsággal és egy megküzdött ikonnal végig lehet élni egy egész életet. A karácsony ikonja nem egyszerűen feltárni akar valamit az értelem és az érzelmek, a megragadhatóság számára, hanem a misztériumot ragyogó mivoltában is meg akarja
mutatni. Egy életen át forgathatjuk a szívünkben, a végső szó akkor is a leborulásé. Az ikon célja sohasem az, hogy vizuálisan pontosan, fényképszerűen ábrázoljon, hanem hogy mély gondolkodást indítson el, amely imádáshoz és igaz élethez vezet. Sok mindent tudunk már a karácsony szent titkáról, sok élményünk és érzelmünk, tudásunk és misztikus sejtésünk is van róla. Most váljunk jól előkészített, fehérre kent táblává, amelyre az egyház hite festi fel az ala-
kokat, a színeket, a formákat. Ha nem meglévő tudásunkhoz igazítjuk a karácsonyi ikonról szóló fejtegetést, ha nem puszta többletinformáció lesz, hanem üres lappal kezdünk, akkor varázslatos mélységekbe vezet minket az ikon részleteinek imádságos átelmélkedése. Ekkor fogunk magunk is átalakulni. A természetes alapanyagból ikon lesz, az emberből hitében és erkölcsében elmélyült, Istent dicsőítő képmás.” (980 Ft, Új Ember Kiadó, 2011.)
Legeza József: Könyvespolc mellett Két évtized munkássága egybefűzve
„Rájöttem, hogy Isten olyan, mint a jó apa. Nem azt akarja, hogy ez vagy az legyek, hanem hogy boldog legyek. Én így lettem az. Utólag kiderült, helyesen döntöttem. Nem tipródtam volna annyit, ha már akkor tudom, mennyi öröm vár majd. Sokszor megtapasztalom, hogy minden el-
képzelésemet felülmúlva adja a boldogságot, amiről nem is álmodtam. Milyen jó, hogy nemcsak a vágyainkat teljesíti! Ő sose lesz senkinek adósa. Később megtapasztaltam, hogy a teológia milyen csodálatos tudomány. Isten mindig a tenyerén hordozott, olyan helyeken vol-
tam, ahol mindig jól éreztem magam. Nincs annál jobb, mint hogy az Isten mellett élhet az ember. Azért lettem pap, hogy elvezessem az embereket az Úrhoz.” (Ára: 1.700 Ft, Kiadta: a Hajdúdorogi Egyházmegye, 2012.)
Krisztus születik! Dicsőítsétek! Karácsony
„Krisztus születik. Dicsőítsétek!” Születésnap ez. A Megváltó születésnapja. A szeretet, de az Isteni szeretet napja. A megtestesülésé. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne ves�szen, hanem örökké éljen.” (Jn. 3,16.) De Jézus parancsba is adja apostolainak a szeretetet (Jn. 13,34.) Az igazi szeretet példáját (Jn. 15,13.) is megmutatja. A legbensőségesebb ünnep, az igazi Szeretet ünnepe. A szeretet nem mérhető pénzzel! Ajándékozni szabad, de ne „Különös és dicsőséges tikot látok: mennyet és istállót, királyi széket és Szűzet, feledjük Isten ajándékánál jászolt, melyben a befogadhatatlan Krisztus Isten nyugovék, kit énekekben nincs nagyobb!!! Adjunk hálát magasztalunk.” Neki! B. S. (karácsonyi kánon)
