GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata IV. évf. 2. (12. sz.)
2013. május
Szentekre, boldogokra, szent életű emberekre emlékezünk Egy édesanya mondta korábban szülői értkezleten. Két gyermeke van. Kislánya hetedikes, fia ötödikes. Ruháikat mosva leánya zsebében színésznők, énekesek, fia zsebében labdarúgók és autóversenyzők fényképeit találta. Újságokból vághatták ki. Megmutatta a férjének. Az mosolyogva mondta: – Ilyenek a mi kis csemetéink. Ezekért lelkesednek, ezek a példaképeik… Kétségtelen, nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek is keresnek példaképeket, akiket megcsodálnak, példaképnek tartanak és követésükre is gondolnak. Ez így volt régen, és így lesz ezután is. Anyaszentegyházunk, aki „máter et magistra” anyánk és tanítónk nem késlekedik tanácsot adni ezen a téren is. A szenteket és boldogokat ajánlja példaképül. Akik naggyá nőttek Isten és emberek szeretetében. Világítanak, mint égbolton a csillagok. Biztatnak is minket. – Mi is ott éltünk a földön, mint most ti is. Dolgoztunk, imádkoztunk, sírtunk és szenvedtünk, küzdöttünk és harcoltunk – üzenik. A szentek tudták, és mi is tapasztaljuk, hogy földi létünk küzdelem. A lélek három ellenségével kell szembesülnünk és harcolnunk. 1. Az ősbűn által megromlott emberi természet ellen. Ahogy az apostol is mondja: Akarom a jót, de a rosszra vagyok hajlandó. Az értelem elhomályosult, az akarat meggyöngült. Lásd például: alkoholista felebarátaink küzdelmét. 2. A világ csábítása ellen. Amikor a mulandó rész javakat rózsaszínben tárja elénk. Ezek bárminemű birtoklása legkésőbb a halál órájában cserbenhagyja az embert. 3. A gonosz lélek és a sátán kísértése ellen. Istennek és embernek igazi ellensége. A bibliai példák mellett a saját életében mindenki tapasztalhatja. Jézus a „hazugság fejedelmének” is nevezi őket.
A szentek és boldogok az isteni kegyelem segítségével győzedelmeskedtek és eljutottak a végső célba. Az emberek törekvését látva eszünkbe jut a népdal szövege: „Hullámzik a búza tenger, oly kevés a boldog ember.” Miért? Azért, mert nem Istennél, a boldogság forrásánál keresik azt. Korábban templomunkban karácsonyi pásztorjátékot adtak elő a gyermekek. Egy hortobágyi pásztorruhába öltözött kisbojtár ezt a köszöntőt mondta el a kis jászol előtt: „Én csak szegény pásztor vagyok, kincset néked nem adhatok. De amerre szemem látott, leszedtem a vadvirágot. Mit a magyar mező ringat, csupa szépség, csupa illat. Kis virágok bólogatnak lágy hangján a hódolatnak. Az súgják a virágocskák, de szép ország Magyarország. Ó Jézusunk, halljad újra, milyen is a magyar róna. Ne vesd meg a magyar földet, nevelt neked sudár tölgyet. Szép jegenyét, felleg jávort, István királyt és Szent Lászlót. Köztük kúszó viráginda Imre herceg lilioma. Szent Margit és Szent Erzsébet, szebb virágod nem is lehet. Múltunk miatt bízunk benned, megsegítesz ugye minket?” Amint tudjuk, magyar népünk napjain-
Batthyányi-Strattmann László
kig bővelkedik szentek, boldogok s vértanúk példájával. Szentek köztük azok, kik valamelyik erényt hősi fokon gyakorolták. Pl: hit, szeretet, imádság. Esetleg még életüket is feláldozták érte, vértanúk lettek. Ezek a szentek hosszú vizsgálódás után jutottak erre a fokra. Akiket az Egyház, a Pápa, és az általa kijelölt személyek méltónak ítéltek erre. Tiszteletük az egész világegyházban kötelező: pl. Szent István, Szent Erzsébet. Boldogok közülük azok, akik szent életet éltek. Példájuk, tiszteletük, csak egy országban, egy földrészen kötelező: pl: Meszlényi Zoltán, Scheffler János. Vannak tiszteletre méltó, szent életű személyek, akik példája világít, de eddig még nem avatták őket boldoggá vagy szentté: pl. Márton Áron. A Szentírásban ezt olvassuk róluk: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti istenetek szent vagyok” (Léviták könyve 19, 1.) Közülük hozzám legközelebb ezek a szentek, boldogok, tiszteletreméltó emberek állnak: – Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, Magyar szemorvos, 14 gyermek édesapja volt. Két kórházat alapított, Köpcsényben és Körmenden. Térítés nélkül operálta és gyógyította a szegényeket. Hálapénzt nem ismert, és nem fogadott el. Műtőjében kereszt volt a falon, és operáció előtt közös imát mondott betegeivel a műtét sikeréért. Húszezer szemműtétet végzett életében. Gyógyító híre bejárta nemcsak a magyar földet és Ausztriát, hanem egész Európát is. Szívesen emlegette egy szegény asszony köszönetét és háláját. „Azt kívánom, hogy ahogy a Doktor Úr megnyitotta a szemem világát, úgy nyissa meg a jó Isten egykor számára mennyország kapuját. Példája arra is szolgál, hogy gyermekeinek nemcsak apja, hanem „papja” is volt, aki élő hitével Isten szeretetére is nevelte (Folytatás a 2. oldalon.)
2
GÖRÖG OLDAL • 2013. május
(Folytatás az 1. oldalról.)
őket. Kedvelt mondása volt: „Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá.” II. János Pál pápa, tíz évvel ezelőtt, 2003. március 23-án avatta boldoggá őt Rómában, körülbelül hatezer magyar jelenlétében. Kérdezhetjük: e könnyel és vérrel áztatott, drága magyar földön vannak-e most ilyen orvosok? Akik ilyen viszonzásnak is örülnének? Bizonyára vannak, de talán kevesen. A boldoggá avatott Doktor Úr sokaknak lehet ma is példaképe. – Bogdánffy Szilárd vértanú püspök
II. Rákóczi Ferenc alakja úgy beívódott a magyar történelmi emlékezetbe, hogy ma már az egyik legismertebb történelmi személyiség. Utcákat, tereket, iskolákat neveztek el róla, nem véletlenül. A több nyelven is folyékonyan beszélő, nagy műveltségű Rákóczi korának kiemelkedő államférfia volt. Sokan csodálják ma is kitartását, hazaszeretetét, az alacsonyabb társadalmi osztályokkal rokonszenvező lelkületét. Ám ha igazán meg akarjuk érteni az ő személyiségét, túl kell látnunk a történelemkönyvek és a róla szóló legendák felszínes megállapításain, és el kell mélyednünk személyes hangvételű vallomásiban. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született az észak-magyarországi Borsiban. Visszaemlékezéseiben arról ír, hogy kisgyermekként udvari emberek nyüzsgő tömege vette őt körül. Ezüstkádban fürösztötték, és a legdrágább ruhákban járatták. Az egymillió-kétszázezer hold nagyságú birtok és számos kastély örökösének számító kisfiút sokan csak „kis úr”-nak szólították. Édesanyja a dúsgazdag családból származó Zrínyi Ilona volt, édesapja pedig a már kisgyermekként Erdély fejedelmévé választott
1911. február 21-én született Feketetó községben, Torontál vármegyében. Amikor az egyházellenes kommunista harc Romániában is a tetőfokára hágott, szükségesnek látszott, hogy titokban ugyan, de püspökké szenteljék. Ez 1949. február 14-én következett be. A román kommunisták ellenséget láttak minden egyházi személyben, akik nem voltak hajlandóak meghunyászkodni előttük. Egyházhűsége miatt még ugyanabban az évben, 1949-ben, az új püspököt börtönbe vetették. Embertelen, hírhedt megsemmisítő táborokban szenvedett. Végezetül Nagyenyeden, a kegyetlenségéről ismert börtönben, kínzások közepette, testileg megtörve
halt meg, 1953-ban. Hűsége Krisztushoz és az Egyházhoz sohasem ingott meg. 2010. október 30-án avatták őt boldoggá a nagyváradi székesegyházban. A boldoggá avatáson Hajdúböszörményt is képviseltük néhányan, egy kisbusznyian jelen voltunk. Kik a szentek és boldogok? – kérdezhetjük. Akik Istenhez tartoznak. Szent az, akivel ha találkozunk, nincs kétségünk afelől, hogy van Isten… A boldogokkal és szentekkel együtt mondjuk: „Regnáre Christum volumus! (Azt akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék!” Szenes József ny. esp. plébános
Rákóczi pünkösdje
egykori katonájának lelki békéjét, szívének tisztaságát. Már ő sem vágyott másra, csupán egy csöndes helyre, hogy távol a világ zajától, minden bűnét megvallhassa Istennek. Három napra eltávozott az udvari életből, a kamalduli szerzetesek közösségébe. A francia kamalduliak a katolikus egyházon belül olyan szigorú kegyességi irányzatot képviseltek, amely élesen szemben állt a köznép világias életfelfogásával. Nagy hangsúlyt helyeztek a Bibliaolvasásra, a személyes megtérés fontosságára és a bűnöktől való megtisztulásra. A híres francia matematikus, Blaise Pascal is ennek az irányzatnak a hatására jutott élő hitre, néhány évtizeddel korábban. Rákóczi őket választotta, s azt a három napot imádkozással, Bibliaolvasással és a szerzetesekkel való ismerkedéssel töltötte. „Te jobban tudod, Uram, mint én, hogyan töltöttem el azt a három napot. Én csak azt tudom, és ezért téged mindörökké dicsérlek, hogy ettől az időtől kezdve megszabadítottál engem minden gyalázatomtól, megtisztítottad lelkiismeretemet, és más emberré kezdtél alakítani. Elhatároztam, hogy segítségeddel fölhagyok tisztátalanságaimmal, és az éjszakai órákban megszakítom álmomat, hogy dicséretedet zengjem. (…) Búcsút mondtam a kártyának, és minden szerencsejátéknak, és miután húsvét nyolcadik napjának elteltével szokás szerint Marlybe mentem a királlyal, ott egész idő alatt kerültem a hosszas és haszontalan társalgásokat, melyekkel korábban egész éjszakákat szoktam tölteni.” Személyiségének megváltozása nagy feltűnést keltett arisztok-
I. Rákóczi Ferenc. A „kis úr” rangjához illő neveltetéséről a családtagok és felkészült tanítók gondoskodtak. A fiatal Rákóczi élte a főúri gyermekek kiváltságos életét, ám épphogy betöltötte a tizenkettedik életévét, mikor az osztrák kormányzat nővérével együtt elválasztotta édesanyjától, akit soha többé nem láthatott viszont. Ferencet egy csehországi kisvárosba, Neuhausba szállították, hogy az ott lévő jezsuita atyák a bécsi udvar szellemében, hűséges alattvalóvá neveljék. A szigorú erkölcsi fegyelemre szoktatott kamasz fiú azonban tanulmányai befejezése után átadta magát a világnak: szenvedélyes kártyajátékos lett, s az éjszakai élet is vonzotta. Színház, kártya, szerencsejáték, evészetek és ivászatok váltották egymást. Miután megnősült hazatért Magyarországra, ahol tovább folytatta semmittevő életét: ivászatok, lakomák és vadászatok követték egymást nap mint nap. Sőt, még házas emberként is kacérkodott a nőkkel: „…asszonyok szerelmére vadásztam, így latrok képében jártam a világban nyomorultul, és henteregtem a sárban.” – írja később egykori önmagáról. Mindeközben az ország nyomora és az osztrák önkényuralom láttán egyre többet gondolkodott Magyarország helyzetén, és próbált megoldást találni az ország bajaira. 1703ban felkérték, hogy álljon az osztrák ellenes felkelés élére, s ennek a hívásnak nem tudott ellent mondani. Sok bátorságot és erkölcsi erényt tanúsított a háború ideje alatt, ám mindezen pozitívumok mellett személyi-
ségének ellentmondásos jegyei továbbra is fennálltak: vallásossága csupán külsőségekben nyilvánult meg, ahogy erről vallomásaiban oly szenvedélyesen beszámol, és bár házas ember volt, mégis viszonyt folytatott a lengyel Sieniawska hercegnővel. A szabadságharc bukása után emigrációba vonult, s egy időre Párizsban talált menedéket, ahol XIV. Lajos francia király örömmel fogadta. A király minden vadászatára magával vitte Rákóczit, akit ezen túlmenően is főúri rangjának megfelelő ellátásban részesített. A Párizs környéki kastélyok és a főúri paloták váltak a bujdosó fejedelem ideiglenes otthonává. A francia nemes urak és hölgyek társaságában a szabadságharc előtt megszokott pazarló és tékozló élet újból behálózta őt. Az édes semmittevés, a céltalan szórakozások és a nőkkel való kacérkodások miatt lelkileg megcsömörlött. Ekkor kezdett komolyan gondolkodni az élet végső kérdéseiről, saját magáról, addigi tetteiről. Számot vetett önmagával, s felismerte életének visszás dolgait. Egyre többet olvasta a Szentírást, s részt vett a királynak tartott prédikációkon is. Érezte, ahogy az Úr szava lelke mélyéig hatol és megítéli őt. Egy különös véletlen folytán összetalálkozott egykori tüzértisztjével, akivel beszédbe elegyedett: „Amikor a fölismeréstől megdöbbenve faggatni kezdtem, hát milyen események zajlottak le életében, elbeszélte, hogy az Úr kegyelme fényének egy hirtelen fölragyogásától megérintve, fölhagyott azzal a bűnös élettel, amit addig folytatott.” Rákóczi megirigyelte
3
GÖRÖG OLDAL • 2013. május rata körökben, akiknek nem tetszett új életmódja. Megpróbálták visszatéríteni, de ő szilárdan tartotta magát döntéséhez. Mindezt jól tükrözi Gualterió olasz bíborosnak írt egyik levele, melyben így fogalmaz: megtérésem egész életemre szól. Közben élénken figyelte a nagypolitika eseményeit is. Rákóczi azt remélte, hogy tekintélyét és befolyását felhasználva, a távolból is hasznára tud lenni hazájának. Ilyen megfontolásból kiindulva utazott Törökországba, hogy a Portával tárgyaljon, de csalódnia kellett. Annyit tudott elérni, hogy hű követőivel és barátaival együtt rendszeres ellátásban részesült. Így élete hátralévő idejét egy törökországi kisvárosban, Rodostóban töltötte. A bujdosók kis csapata nem hagyta el magát. Élükön Rákóczival megszervezték életüket. A fejedelemmel együtt lakó bujdosók minden reggel dobszóra ébredtek, s ezután az egész napjuk meghatározott rend szerint telt el: időt hagytak maguknak az imádkozásra, a közös étkezésekre, de még a kikapcsolódásra is.
Rákóczi délelőttönként egykori ismerőseinek, barátainak szóló leveleit fogalmazta, vagy éppen a Bibliával kapcsolatos gondolatait vetette papírra. Sokat foglalkozott az emberi bűn kérdésével, Krisztus megváltói művével és a keresztény fejedelmek kötelességeivel és életvitelével. Rákóczi Ferencet kedves és barátságos, ugyanakkor erős jelleme, erkölcsi tartása és Istenhez való őszinte ragaszkodása miatt sokan szerették. A nála fiatalabbak szinte atyjukként tisztelték. Nem csoda, ha Rodostóban ő tartotta a lelket a többiekben. Keresztény magatartása, mellyel a megpróbáltatásokat is békésen tűrte, példaként állt mindenki előtt. Amikor életének utolsó napja elérkezett, s már szólni sem tudott a gyengeségtől, barátai megrendülve állták körül az ágyát. „Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. Végtire szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék. Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten
vigasztaljon minket.” – írja Mikes Kelemen Rákóczi Ferenc végakarata rendhagyó, egyben jelképes volt: szívét a Párizs közelében lévő kamalduliak kolostoránál kellett eltemetni, azon a helyen, ahol elfogadta Jézus Krisztust élete Urának. „Ki vagyok, Uram, hogy méltó köszönetet tudjak mondani neked én, a féreg és hamu mindazért, amit nekem nyújtottál? (…) Tudom, Uram, te semmivel nem tartozol nekem, én viszont mindennel neked tartozom, és ezért nem kérem, hogy érdekemben tégy valamit, hanem önmagadért, mert a te teremtményed vagyok, akit a te fiad drága vére váltott meg, és aki oly sok mindenért tartozom neked. Atyám akartál lenni, hogyne reménykedném benned, ha fiad maradok, a szeretet folytonos félelmével járván a te színed előtt. (…) arra késztetsz, hogy érezzelek a szívemben, melyben szentségházadat elhelyezted, attól kezdve, hogy megszabadítottad a bűntől. De még mindig sáros, mocskos, szennyes ez a lakhelyed, jóllehet oly sok viszontagságban szün-
telenül söprögeted. (…) Méltó voltam minden földi büntetésre, és gyötrelemre, viszontagságra, ínségre és nyomorúságra és te, Uram, még ezredrészükkel sem látogattál meg engem. Az a méltányos tehát, hogy örvendezzem irgalmasságod miatt, nem pedig az, hogy panaszkodjam azért, amit elszenvedek. (…) Mindent tégy meg tehát lelkem, mivel úgy érzed, hogy az élet oly sok és oly nagy nyomorúsága, kínja közepette megoltalmazott a magasságos karja: fájlald a múltat, rettegj a bűntől, félj önmagadtól és vesd magad Atyád karjába. Ő sosem fog elhagyni téged, ha te sem hagyod el őt. Ne bízz magadban, bízzál benne, mivel mindenható. (…) Erősíts meg rendeléseid útján, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így fiadat követve elérkezzem oda, ahova ő is érkezik, hogy vezessen engem, és általa egyesüljek veled örök szeretetben.” Az idézetek II. Rákóczi Ferenc: Vallomások, Emlékiratok c. kötetéből származnak. Vágvölgyi Zoltán (Szentes)
„Meghalni Krisztusért – annyi, mint örökké élni” (Részlet Romzsa Tódor leveléből) Kétszeres évfordulója következik el hamarosan az egyetlen boldoggá avatott görög katolikus magyar vértanúnak, Romzsa Tódor munkácsi püspöknek (1911-1947) Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1998. június 3.-án találta meg Puskás László atya, a mártír egyházfő ereklyéit. 2003. június 26-28.-án, tíz évvel ezelőtt szállították át ünnepélyes keretek között az ereklyéket Ungvárra, Kárpátaljára. Itt helyezték végső nyugalomra, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában. Romzsa Tódor 1911. április 14-én születettaz akkoriban még Magyarországhoz tartozó nagybocskón, Kárpátalján. 1944. szeptember 24-én szentelték görög katolikus püspökké Ungváron. Munkássága az etnikumok közötti ellentétek kibékíthetőségének szép példája volt. Tódor püspök magyar ember volt, ám mivel hét nyelven beszélt, minden hívével, papjával azok anyanyelvén tudott beszélgetni. A háború után, hívei és papjai akaratának megfelelve, határozottan visszautasította a Kárpátaljai Görög Katolikus Egyházmegye beolvasztását az Orosz Ortodox Egyházba, megtagadta a Rómával való szakítást. Békés ellenállásával, meg nem alkuvásával, kitartásával példát mutatott mindenkinek. A görög katolikus rítust, a hitet védte élete árán is. Megpróbáltatásaiban kitartó volt,
az üldöztetést és szenvedéseit méltósággal viselte. Néhány évvel később, 1947, október 26.án merényletet követtek el ellene. Lóska községének felújított templomát szentelte fel. Hazatérőben Hruscsov, akkori ukrán párfőtitkár személyes utasítására gyilkolták meg a KGB emberei, Szudoplatov tábornok vezetésével. Előbb merényletet követtek el
ellene, teherautóval ütötték el a lovaskocsit, melyen utazott. A merénylők agyba-főbe verték őt. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba került. Majd a súlyosan sebesült, de gyógyulófélben lévő Tódor püspök ellen ismét merényletet követtek el: kuráréval, dél-amerikai indián nyílméreggel mérgezték meg. Tíz percen belül meghalt, 1947 november 1.-én. Halálát tüdőgyulladásnak tulajdonították. Holtában sem hagyták békén, holttestének jelentős részét ellopták, szétszórták, megsemmisítették. Mindez nem egy kalandregényben, krimiben, dél-amerikai szappanoperában történt meg, hanem a valóságban, alig 66 évvel ezelőtt. Ám Tódor püspök helytállásának emlékét nem lehetett kiirtani az emberek szívéből. Paptársai, szerzetesei, akik közül sokakat munkatáborokba hurcoltak a szovjetek, hívei, ismerősei fenntartották tiszteletét. S még egy fontos dátum: 2001. június 27.én II. János Pál pápa avatta Romzsa Tódor püspököt és 28 kárpátaljai görögkatolikus vértanú társával együtt boldoggá, Aranyszájú Szent János liturgiájának keretében Lembergben, ukrajnai látogatása során. Magyarországon egyik fontos ereklyéjét Nyíregyházán őrzik. Lakitelken szobor örökíti meg alakját, 2001. március 24-től. Borók Imre
4
GÖRÖG OLDAL • 2013. május
„Hogy szülőföldemre visszatérek, / Az a remény szívemben örök, Ha elérem az aggkort, ott élek, / És ott hulljon rám a néma rög” (Szülőföldem)
Veress Ferenc (1908–1983) emlékezete halálának 30. évfordulóján
Nagy ívű élete 1983. február 2-án szakadt meg Budán, a Márton-hegyi otthonában, majd végakarata szerint örök pihenésre a böszörményi Nyugati temetőbe hozták. Idősebbek, távoli rokonok még emlékezhetnek a Vár utca elején élő, népes, görög katolikus Veress családra. Az apa Hajdúdorogról származott Veress György, eredetileg kerékgyártó mester, de többnyire meszet, szenet fuvarozott. Anyai nagyszülei Pintye István és Orosz Erzsébet a helyi görög katolikus közösség meghatározó személyiségei voltak. Az édesanya Pintye Klára ismert piaci
Veress Géza: Anyám
kofa volt. Kézügyessége révén a maga készítette, szenteket ábrázoló szobrocskákat is árulta. A családjához végtelen szeretettel kötődő Veress Ferenc anyját többször megidézi, pl. a Szülőföldemen című, 1935-ből való versében: „Vár ucca! – vén varázsló ucca…/Már selypítem is friss gyermek számmal / s én: a maszatos, kicsi fiúcska, / az „orosz ódalra” megyek Anyámmal, / piacizsebes köténye csücskét /fogom és kocogok egyre szipogva, / s egy törött lábú, árva kis szöcskét / szorongatok, marokra fogva.” Nyolcan voltak testvérek. A legidősebb fiú, Géza eljutott a Képzőművészeti Főiskolára. Amikor az első világháborúban az olasz fron-
ton megsebesült, egy ideig az apa szabadon álló kerékgyártó műhelyéből kialakított helyen festettek barátaival; Maghy Zoltánnal, Káplár Miklóssal, Boromissza Tiborral. Veress Ferenc mecénásnak nevezte édesanyját egyik önéletrajzában, hiszen a nagycsalád mellett a művészbarátokat is etette. Ferenc ekkor tíz éves, tudásra éhes, értelmes fiúcska, akinek a művészetek iránti elköteleződése egész életére megalapozódott, bár kenyerét az iparban kereste meg. A Désány utcán özvegy Oláh Ferencné vette fel lakatos tanulónak 1922 végén. Kiválóan tanult, Iparkamarai kitüntetéssel szabadult. Tanulótársai között emlegette Fehérvári Istvánt, Forgács Jánost, Tóth Lászlót, mesterének Rudy Lajost. Későbbi alkalmazója Oláh Barna megengedte, hogy a Felső Fémipari Iskolában tanuljon. Hosszabb ideig dolgozott az Arad utcán Kiss Sándor műhelyében. A művészi én-jét először 1928ban Szárnyalás előtt címmel kiadott verseskötetében mutatta meg. A verselő lakatos állandó vendég volt bátyja debreceni lakásán, aki addigra bejárta Afrikát és Törökországot is. A művészeti élet jeles alakjaival itt ismerkedett meg, maga is részt vett a Tiszántúli Figyelő szerkesztésében, tagja volt az Ady Társaságnak. 1933-tól folyamatosan jelentkezett műszaki találmányokkal: higiénikus fogvájótartó, paprika só adagoló, a Zephir kályha. Ez utóbbi annyi pénzt hozott, hogy álmainak megvalósulását gondolva, 1936-ban elhagyta szülővárosát. Felesége és 3 éves Zoltán fia nem követték Budapestre. Művészvilág címmel elindított egy folyóiratot, de megélhetést megint a kalapács és reszelő adott. A gazdasági válság és a háború éveiben a Danuvia Gépgyárban, lassan emelkedve a vállalti ranglétrán, önmagát meg nem tagadva, találmányokat szabadalmaztatott és kiadott Az Úr sátorában címmel egy újabb kötetet. Verseiben gyakran megvallva mély hitét, az Úrhoz fordult. Találmányaiban pedig a gyermekek felé, számtalan guruló, ugró játékfigurát tervezett. A háború után még Angliába is vitték az olcsó fajátékokat. A Pajtás Újságban gombból, zsinegből, papírból, fából otthon elkészíthető játékszerek leírását és tudo-
Veress Géza festőművész
mányos cikkeket közölt, vízről, tűzről, gépekről, a színek birodalmáról. Gyermekeknek szól verses meséje az Évike megmentője, a rajzokat Veress Géza készítette. Második házasságából született gyermekeinek szülei nevét adta: Klára, György. Az ötvenes években gazdaságilag is fontos találmányai voltak: klimatikus gyógykamra, gabonatároló hűtőtorony, hengeres testeket feliratozó nyomdagép és az asztali foci. Ez utóbbiakról a korabeli filmhíradókban is láthattunk tudósításokat. 1963-ra készült el a nemesfémeket forgácsmentesen daraboló gép. Évtizedes küzdelmet folytatott Veress Ferenc, hogy a milliárdos megtakarítást eredményező eljárást elfogadják. A Lipcsében és Londonban rendezett kiállításokon világsikert aratott, itthon csak öt gyár alkalmazta. A magyar állam 1968-ban a világszabadalomért egymillió dollárt kapott. Újságcikkek tömkelege foglalkozott a találmány körül kialakult helyzettel, a feltaláló pedig a világhírnév és az anyagi siker mellé komoly szív problémákat is kapott, és tökre ment a házassága. A világsikert az jelentette, hogy meghívták Veress Ferencet a gépek üzembe helyezésére, járt a fejlett európai országokon kívül az USA-ban és Kanadában is. Festményeiből először Zürichben rendeztek kiállítást, majd Montrealban életmű-kiállításon mutatkozott be. Nyugdíjazása után keresett újra kapcsolatot szülővárosában ifjúkori ismerősein túl a múzeum munkatársaival, melynek eredményeként 1974-ben itthon is megismerkedhettünk életművével. Kiállítás volt a Hajdúsági Múzeumban, találkozók az író, a festő és a műszaki ember iránt érdeklődőkkel. Megjelent A rászedett ember című kötete, melyben versei mellett a vibratív stílusú
festményeit is láthatjuk. A böszörményi bemutatkozáson találkozott Takács Gizellával, aki társa lett élete hátralévő részében. 1976-ban a magyar televízióban Színek, szavak, szabadalmak címmel portréfilmen bemutatták be Veress Ferenc küzdelmes, de sokoldalú életét. Tudományos cikkeket írt a Vízgazdálkodás című folyóiratba, a Dél-Alföldön és Székesfehérvár környékén kiállításokon mutatkozott be, 1979-ben kiadta a Harc a barlangi medvével című, verseket és tudományos ismertetéseket tartalmazó gyermekkönyvét, Zórád Ernő művészi rajzaival.
Az iskolai kiállítás részlete
Gyakran keresték újságírók, látogatták a böszörményi és debreceni barátok, szoros családi kapcsolatokat ápolt. Nagyon büszke volt arra, hogy bátyjáról – akinek festménye most is látható a görög katolikus templomban-, utcát neveztek el Böszörményben. Tele volt tervekkel, főleg az informatika kibontakozó hazai világa érdekelte. Megviselt szíve azonban megálljt parancsolt 75 éves korában. „Testem már föld alá került / mégsem vagyok sehol / Pedig biztos, hogy létezem, / de hol?” Amikor a Síron túl című versében ezeket leírta nem tudhatta, hogy nem csak alkotásaiban marad fenn a neve, hanem egy iskola névadójaként az utódok ápolják emlékét. Bagossi Gáborné
5
GÖRÖG OLDAL • 2013. május
A kispapok életéről Adódik a kérdés, hogy hogyan is lesz valakiből kispap? Nos, mindnyájunknak egyedi útja van, hiszen van aki már gyerekkora óta tudja, hogy pap szeretne lenni, olyanok is akadnak – többek között én is – akikben csak később tudatosul ez. Ami közös mindnyájunkban, az az a belső vágy, ami arra ösztönöz bennünket, hogy elinduljunk ezen az úton. Ez a belső vágy a hivatás legfőbb jele, melyet a püspökön keresztül az Egyház tesz teljessé úgy, hogy igent mond a felvételét kérő jelöltre, s 7-8 év felkészülési idő után az Egyház a hivatás mellé küldetést ad a szentelésben. Ha tehát valaki érzi magában ezt a vágyat, legjobb, ha beszél erről egy hozzá közel álló atyával, majd az érettségi megszerzése után jelentkezik a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolára. Sikeres felvételi után elkezdődhet a 0. év, ami egy bevezető évnek tekinthető. Ezt követi két év a nagy szemináriumban, ekkor teszünk szert a teológia alapjaira, majd következik egy ún. szabad év, amikor a kispap fél évet belföldön, fél évet pedig külföldön tölt el valamilyen szociális mun-
kát végezve az általa választott helyen. Ideiglenesen kikerülve a szeminárium falai közül, ekkor már a saját lábunkon kell megállnunk. Ez jó alkalom arra, hogy megszokott környezetünkből kiszakadva gondolkozzunk életünk további menetén. Amenynyiben folytatjuk megkezdett utunkat, úgy négy év tanulás vár ránk a főiskolán. Az 5. év végén már lehetőség nyílik a nősülésre, akik megházasodnak, azok már diakónusként fejezik be az utolsó évet valamelyik egyházközségben
kivé kell válnunk az Isten kezében, akiket használni tud tervei véghezvitelében, s bizony ez a formálódás olykor nehézségekkel, fájdalmakkal jár. Ez a formálódás természetesen minden keresztény
szolgálva. A kiemelkedően jó tanulóknak lehetősége nyílik külföldön folytatniuk tanulmányaikat, többnyire már a 2. év után. Nyolc év hosszú idő, kérdezhetné a kedves olvasó, hogy mit lehet ennyi ideig csinálni? A válaszom az, hogy formálódni. Olyan vala-
életében jelen van, hiszen mindnyájan eszközök lehetünk Isten kezében, nekünk ez különleges módon történik a szeminárium falai között, s természetesen nem is fejeződik ott be. Mindazonáltal nem kell arra gondolni, hogy egy természetestől teljesen elru-
Gondolatok az ikonosztázion előtt
HODIGITRIA az útmutató Istenszülő A művészettörténet kutatási eredményei szerint az az ábrázolás, amelyen az Istenszülő a gyermek Jézussal szerepel, az ókeresztény korból való, Napkeleti bölcsek imádása kompozícióból való kiemeléssel jött létre, majd önállósodott. Az ikonosztázion alapképei között is felismerhetjük a Hodigitria (= Útmutató) ikonját. Az Istenszülő Mária rád néz, és jobb kezével Jézusra mutat, aki mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut-
hat az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). Az Istenszülő utat mutat, amikor eltévedtél. Közben jár érted, segít neked, ha nem találod az utat, legyen az akár egy földrajzi hely, akár egy spirituális út, akár egy kommunikációs út valaki felé. Az Istenszülő oltalmaz és védelmez, ha úton vagy; legyen az egy konkrét út, vagy egyszerűen életutad. Az Útmutató Istenszülő előtti hódolat Krisztus előtti hódolat, aki „az út, az igazság és az élet”. Nem neki van szüksége a hódolatra, hanem neked!
Tartsd magadnál a Hodigitriát medálon, képen, vagy ikonon, hogy emlékeztessen arra, aki „az út, az igazság és az élet”. Ha Útmutató-ikont látsz, ne menj el mellette érzéketlen szívvel, mondj magadban imát, és ha tudsz, gyújts előtte gyertyát vagy mécsest, mert az ikon nem dísz, hanem – ahogy Nagy Szent Bazil tanítja – írott képmás, amely tisztelete annak eredetijére száll át. Mutassa meg neked a HodigitriaKrisztust, aki „az út, az igazság és az élet”!
gaszkodott életet élnénk a szeminárium évei alatt, épp ellenkezőleg, igyekszünk megtalálni a természetes életet! A tanulás és a mindennapi szertartások mellett megannyi színes programon veszünk részt, az országos kispapi focibajnokságon szinte verhetetlenek vagyunk, a görögkatolikus papok csapatával is rendre megmérkőzünk! Ifjúsági programokon veszünk részt, kirándulunk, bálozunk, járjuk az országot, és még hosszan sorolhatnám, egyszóval éljük a fiatalok színes életét, amennyire tőlünk telik Isten jelenlétében, a vele való kapcsolatban, s azt hiszem ettől lehet valami igazán természetes, eredeti és harmonikus. Boros András VI. évf. papnövendék További információk: http:// szeminarium.gorogkatolikus.hu/
6
GÖRÖG OLDAL • 2013. május
„Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” (Lk 1,45) „Mind a köztudat, mind pedig a domonkos hagyomány azt mondja, hogy a rózsafüzér imádságát a XIII. században a rendalapító Szent Domonkos magától a Szűzanyától kapta az eretnekség elleni eszközként. Valószínű, hogy ez a hagyomány a XV–XVI. században kapcsolódott a rendalapító személyéhez. (...) Az Élő Rózsafüzér Társulat tagjai egy hónapon keresztül egy tizedet mondanak el. II. János Pál pápa 2002-ben egészítette ki a rózsafüzér (örvendetes, fájdalmas, dicsőséges) titkait a világosság titkaival, amely szó szerint megegyezik a csíki rózsafüzérrel, amit még a két világháború között jegyeztek fel Székelyföldön.” (Barna Gábor néprajzkutató, Magyar Kurír, 2012. 10. 26.)
Gondolatok a rózsafüzérről
A rózsafüzér elmélkedő ima; Jézus életét öleli át. A leghatékonyabb imádság, és a jelenésekben a Szűzanya is mindig azt kéri, hogy ezt imádkozzuk. Vajon miért ilyen hatékony ez az ima? Először is azért, mert nem egyedül mondjuk, hanem a Szűzanyával. A Szűzanya soha sincs egymaga, Ő mindig Jézussal van (mint ahogy a keleti egyházban Máriát soha nem
ábrázolják egyedül, csak Jézussal együtt). Ahol Jézus és Mária van, ott van a Mennyország, az összes szent angyalokkal együtt. Tehát az egész Mennyország jelen van, amikor imádkozunk! Aki a rózsafüzér imát naponta végzi, derűs, boldog és kiegyensúlyozott ember lesz. Sokan monotonnak, unalmasnak tartják, pedig nem az! Ezt az ellenség, a gonosz lélek sugallja. A rózsafüzér nem unalmas ima, hanem a legértékesebb elmélkedő ima. Ha a titkokat jól elmélkedjük át, és szeretjük a Szűzanyát, elmélkedésünkből szemlélődés lesz, ami csak a Jóisten által jöhet létre. Ez a legmagasabb fokú ima. Sokan azt a kifogást említik, hogy nem érnek rá imádkozni.
Ha valaki valamit nagyon szeretne, azt az időt kiszakítja arra a szeretett dologra. II. János Pál pápa erre a jó példa. Neki nagyon sok dolga volt, az egész Egyházról kellett gondoskodnia, és mégis: 4 rózsafüzért mondott el minden nap, a Szent Mise és más teendői mellett. Vajon miért? Mert ő tudta, hogy milyen ereje van a rózsafüzérnek. Mi is mondjuk naponta, ahogy a Szűzanya kérte Fatimában, legalább egyet! Ha mindennap mondjuk a Szent Olvasót, Mária megtanít bennünket elmélkedni a titkok fölött; az Ő iskolájába járunk, és ha engedjük, Ő egészen átváltoztat minket. Most lássunk egy nagyon rövid elmélkedést az Örvendetes rózsafüzérből (5. titok): „...Jé-
Egyháztörténet Többször elhangzott már szóban és írásban is, hogy a hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyház közel 600 éves múltra tekint vissza. Manapság sok közösség fordul a múlt felé és ezzel legalizálja a jelenét. Városunk görög katolikus közösségének a szóbeli hagyomány mellett írott forrása is van. Ha nem is eredetiben, de egy 1705-ből való másolat formájában ad hírt az egyház történetének kezdetéről. Ezt az írott anyagot szó szerint olvashatjuk az alábbi idézetben eredeti írásmóddal és fogalmazással. „A Böszörményi Görög Rendü Ekklézsiának volt Állapotjáról. Ezen Nemes Rátz Böszörmény várossában már 1424 esztendöben Görög Rituson lévö Rátz keresztények laktak, amint a Templomban írott könyvek és a nálunk lévő Protocolium bizonyittyák. Mely keresztényeknek kétségen kívül lelkipásztoroknak is kellett lenni. Ekkor a kálvinista vallásnak még hire sem volt, vagy ha volt még az üszőkében volt. A fent említett esztendőben jött Böszörménybe valamely Brankovics György Ratzok fejedelme Angyelina nevezetü feleségével, és Lázár nevű fiával, aki Böszörményben templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek falai most is megvannak, azaz a Böszörményi
Kálvinisták rész szerint megújították, rész szerint tódtak hozzá, s tornyot építtettek reá, de a parochiális ház hol volt légyen nem tudatik. De 1565-ikesztendőtöl fogva, azon a helyen s telken volt a Paróchia, amely telket és házat mostan tőlünk az idén minden törvény nélkül a Böszörményi Magistratus erőszakosan a néhai Tisztelendő Kovács Simon successorinak adta, azok pedig a Magistrátusbeliek nagyobb részének eladták. Holott azon a parochiális telken laktak régtől fogva a Paróchusok, úgymint Anno 1654-ik esztendőben Basilius Bustik, 1660 Lazarevits Kiril 1678-ik, Dragon Stefan 1691-től, Regatci istván 1730-ban, Egressi János nevű Paróchus. Ezek után lett Paróchussá Tisztelendő Kovács Simon 1740-ben, kinek számára a régi Paróchiális udvarból az épületek a mostani paróchiális udvarba hozódtak által. A régi Paróchiális ház pedig Kántor Háznak maradt, a kántorok gyermekeket tanítottak benne.” (Feljegyzés a Görög Katolikus Irattárból, 1705) Ezt a régi paróchiális házat vette el törvénytelenül a Nemes Tanács, az iskolásokat kitiltották és a telket az írottak szerint eladták. Nagy István
zus, akit Te, Szent Szűz a templomban megtaláltál...” A Szűzanya bűn nélkül való volt, semmilyen bűn nem terhelte a lelkét, mégis elveszítette Jézust. Sajnos mi, gyarló, bűnös emberek is gyakran elveszítjük Jézust. Mária megtalálta. Hol? A templomban. Ennek az eseménynek azért kellett megtörténnie, hogy az Írások beteljesüljenek, és mi is tanuljunk belőle. Bármikor, bármilyen körülmények között is veszítjük el Jézust, a templomban, az Eukarisztiában (Oltáriszentségben) mindig megtalálhatjuk! Ő a Világ Világossága. Ha Őt megtaláljuk, többé nem járunk sötétben. Adja Isten, hogy minél több ember megtalálja Jézust a templomban, és eljusson a szentségre. Ámen! Borsó Péterné
Kis gondolatok Ima Uram dicsőség Néked! Köszönöm, amit életemben adtál, köszönöm, hogy segítettél és nem tagadtad meg kegyelmedet tőlem. Kérlek, öregségemben is segíts, hogy ne szoruljak mások segítségére, hanem én segíthessek másokon. Kérlek kímélj meg a szenvedésektől, hogy környezetem ne szenvedjen miattam és ne legyek senkinek soha terhére. Add, hogy könnyen lépjek át az életen és fogadj magadhoz az Úr Jézus megváltó tevékenysége miatt! Ámen
Élet Nagyon mechanikusan (sőt leegyszerűsítve) értelmezik egyes csillagászok az életet, az evolúciót (vagy a teremtést.) Életet keresnek az űrben. Ez még nem baj, de… Az élet több, mint egyszerű fizikai, kémiai és biológiai törvényszerűségek összessége! Az élet csoda. Keresni (más helyeken) is több alázat kellene! (A teremtmény nem múlhatja felül alkotóját!)… Nem tudom, van-e, lehet-e élet a Földön kívül. De ha van az is csoda! (no és az sem tagadná, hanem még igazolná, kiszélesítené a teremtést!)… Balla Sándor
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu
