GÖRÖG OLDAL. Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata. A Szent Korona napkorong ábrázolása

GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata IV. évf. 4. (14. sz.) 

2013. december

A Szent Korona napkorong ábrázolása

A Magyar Szent Korona eredetéről, történetéről, ábrá­ zolásairól, több könyvtárnyi irodalom létezik. A komoly tudományos kutatásoktól kezdve, a fantasztikus felte­ vésekig, megalapozott elem­ zésektől a fantáziadús bele­ magyarázásokig, óceánnyi az olvasnivaló. Az azonban biztos, hogy a magyarság­ nak, a magyar történelemnek és kultúrának, összefoglaló, legjelentősebb, és legszen­ tebb tárgyi, és spirituális em­ lékéről van szó. A Görög Oldal 2012 hús­ véti számában írtam, a nyolc­ ágú csillag jelképi jelentő­ ségéről. Azóta, egy könyv méretű kézirat keletkezett, (KIÁLTÁS ÉJFÉLKOR. Ta­ nulmányok a teremtés nyol­ cadik napjáról). Megjelente­ tése a jövő év feladata. Ez év október 29-én, a Vasvári Pál

Társaság meghívására, rész­ letesen is kifejtettem a témát. Úgy tűnik, hogy a Szent Ko­ rona egy apró ábrázolásának is köze van a témához. A gondolatmenet végső következtetése, hogy a vilá­ got hat nap alatt teremtő, és a hetedik napon megpihenő Teremtő Isten, a NYOLCA­ DIK napon újra teremti, vég­ leges, harmonikus állapotába helyezi a világot. Ennek a le nem nyugvó, örökké tar­ tó nap kezdete a feltámadás napja, a Húsvét. Csak jelzés­ képpen idézem az Újszövet­ séget: „Bizony mondom nektek, az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják, az uralmával elérkező Emberfiát”. (Mt. 16, 28). Nagyszabású vízió­ ját a világ végéről, így fejezi be: „Bizony mondom nektek, el nem múlik ez a nemzedék,

amíg mindez meg nem történik”.  (Mt. 24, 35). A Katolikus Egy­ ház Katekizmusa így fogalmaz a Hús­ véttal kezdődő új korszakról: „Már elérkezett a végső idő, le van rakva a világ megújulásának alapja”. A legjelentősebb egy­ házatyák egyike, Nagy Szt. Bazil, így fogalmaz a feltáma­ dás napjáról: „Valóban, ez a nap egyúttal a nyolcadik is” A modern gondolkodók és teológusok hosszú sora is ezen a véleményen van. Ne­ künk görög katolikusoknak speciális üzenetet hordoz a liturgikus rend: a nyolchan­ gú énektár, a nagy ünnepek oktávája, és a húsvéti him­ nuszok. A fentieket erősítik a templomépítészet alkotásai: a nyolccikkelyes kupolák, a szentélyzáródások, a nyolc­ szögletű keresztelő kápolnák hosszú sora. Tavaly írtam a Hágia Szófia, és más templo­ mok mozaikjairól, amelyek nyolcágú keresztet (csilla­ got) formáznak.  A távoli, és sok évszázad­ dal ezelőtti emlékek üze­ netét erősíti, és számunkra közvetlenebbé teszi a Ma­ gyar Szent Koronán látható napkorong vizsgálata. Né­ hány héttel ezelőtt tűnt fel

egy jelentéktelennek tűnő mozzanat: a keresztpántok metszésénél, ahol a ferde kereszt is van, a trónon ülő Krisztus látható. (1. kép).  Feje mellett jobbra és balra, a Nap, és a Hold, amelyek a világegyetem Urára utalnak. A napkorong tüzetes vizsgá­ lata azt mutatja, hogy inkább egy nyolcágú keresztről van szó, amely a keresztény Ke­ let leghíresebb temploma­ iban is szerepel. (2. kép). A kis kör a közepén a világ­ mindenség, a nyolc gem­ más, (ékkövekkel kirakott) sugár a teremtés nyolcadik napjának szimbóluma, úgy mint a Hágia Szófia, vagy a Kora templomok esetében, Isztambulban. A téma természetesen to­ vábbi vizsgálatokat igényel, a felvetett gondolatot először a Görög Oldal olvasóival osztom meg. Dr. Nagymihályi Géza

2

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

ISMERTETŐJELÜK: A SEGÍTŐ SZERETET

Az utóbbi években sokszor hallható az elektronikus médiában a Baptista Szeretetszolgálat neve, no meg a tevékenysége. Ha természeti katasztrófa történik bárhol a világon, elsőként van jelen. Ha drogosokról, árva gyerekekről, szenvedélybetegekről, hajléktalanokról van szó: szinte biztos, hogy felbukkan mellettük a Baptista Szeretetszolgálat. Kik ők? Mit és hogyan tesznek? Mit képviselnek? Erről szól az alábbi összefoglaló cikk. A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány 1996-ban került bejegyzésre a Fejér Megyei Bíróságon. Alapítója a Magyarországi Baptista Egyház, „ki­ találója” és jelenleg is elnöke Szenczy Sándor baptista lelkész. Az alapítvány célja – az alapító okirat tanúsága szerint – kezdetektől fogva az volt, hogy Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segít­ sen a rászorulókon itthon és külföldön. Az első ötezer forintos adomány óta eltelt hosszú évek alatt, a Baptista Szeretetszolgálat mára az egyik legnagyobb magyarországi segélyszervezetté érett. 2300 főállású munkatárssal, több száz önkéntessel dolgozó, kiemelkedően köz­ hasznú szervezetként, munkánk értéke ma már milliárdokban mérhető. A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány a világ 18 országában nyújt rend­ szeres segélyt, élelmet, humanitárius és lelki segítséget, és hajt végre fejlesztési programokat szükségben élő és szociáli­ san perifériára szorult emberek számára, így könnyítve nehéz helyzetükön, és le­ hetőséget biztosítva számukra egy em­ beribb élethez. A Szeretetszolgálat célja – származástól, nemzetiségtől, vallástól és bőrszíntől függetlenül a hazánkban és más országokban élő rászoruló emberek lelki és anyagi szükségleteinek alkalmi és rendszeres betöltése. A Baptista Szeretetszolgálat tevé­ kenységi köre a humanitárius segít­ ségnyújtástól a katasztrófamentésen, a hátrányos helyzetű romák, menekültek, drogfüggők megsegítésén át a fogya­ tékkal élők rehabilitációs programjáig számos egyéb humanitárius és fejleszté­ si szakterületet fog át: rászorulók támo­ gatása, katasztrófa sújtotta személyek támogatása, családsegítés, időskorúak gondozása, hátrányos helyzetű csopor­

tok társadalmi esélyegyenlőségének elő­ segítése, üdültetés, menekültek támoga­ tása, integrációja. Mindezek megvalósítása érdekében a Baptista Szeretetszolgálat Magyarorszá­ gon és nemzetközi téren is versenyképes és jól képzett szakembergárdát állított fel, akik folyamatosan biztosítják a Szeretetszolgálat fejlődését, ezáltal pedig humanitárius segélyezési és fejlesztési tevékenységük újabb célcsoportokra és célországokra való kiterjesztésének le­ hetőségét is.

A Szeretetszolgálat szakterületei CIPŐSDOBOZ AKCIÓ „Százszorosát kapom vissza annak, amit adok” Arany Mónika 2007 óta a Cipősdoboz Akció szervezésével foglalkozik. „Egy gyűjtőpontnál közel százan dolgozunk, az adakozók száma pedig több száz! Rengeteget dolgozunk azért az egyetlen, utolsó pillanatért, amikor a gyerekek kibontják az ajándékot, és megcsillan a szemükben a fény!” A szír menekültek ellátásához is nyúj­ tanak segítséget: a polgárháború sújtotta országból elmenekült gyerekek részére meghirdették a „Cipősdoboz Akciót”. Andrea Bocelli, a világhírű énekes hét év után újra Magyarországon adott kon­ certet. Az olasz művész a koncert előtt találkozott Szenczy Sándorral, a Bap­ tista Szeretetszolgálat elnökével, akinek cipősdoboz ajándékot adott át. A kilenc­ éves kisfiúnak szánt ajándékcsomagot egy magyar rászoruló gyermeknek állí­ totta össze: itáliai édességekkel és játé­ kokkal töltötte meg. A csomagon kívül egy dedikált képeslapot és egy CD-t is küldött a magyar kisfiúnak. A mű­ vész ezzel csatlakozott az idén tízéves Cipősdoboz akcióhoz. MOBIL TŰCSERE PROGRAM – „Ha már leszokni nem is tudnak, legalább ne közös tű továbbadásával nem terjesszék a fertőzést” UTCAFRONT – A tavalyi év egyik ered­ ménye az, hogy télen nem volt az általuk vállalt dél-pesti körzetben a hajléktala­

nok között fagyhalál. Az önkéntesek hét műszakban, huszonnégy órán át járták az utcákat, átmeneti melegedőket állítottak fel, figyeltek a legszegényebbekre. Idén 100 új férőhely létrehozásával és a krí­ zisautó elindításával, az EXPO csarno­ kainak megnyitásával készülnek a télre. OKTATÁSI KÖZPONT 2012-ben 43 közoktatási intézmény került a Magyar Baptista Szeretetszolgálat fenntartásába Ez közel 17 000 diákot, és 2000 pedagó­ gust jelent. Az intézmények között van­ nak óvodák, általános iskolák, alapfokú művészeti intézmények, gimnáziumok, szak- és szakközépiskolák. A diákok 36%-a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű. RESCUE 24 Szeptemberben sikeres nemzeti minősítő vizsgát tett a Baptis­ ta Szeretetszolgálat Rescue 24 speciális mentőcsapata. A szakemberek számot adtak tudásukról és megfeleltek a ma­ gyar katasztrófavédelem elvárásainak. Ezzel országosan bevethető nemzeti minősítéssel rendelkező csapat lett a Rescue 24 magyar csapata. Az ő képvi­ selőik voltak ott elsőként a Fülöp-szige­ teki katasztrófa kárvallottjainak segít­ ségnyújtásában.

Közösen munkálkodni „Az ember képes a lehetetlenre, ha oda tudja ajándékozni az idejét, erejét, tehetségét, ki-ki azt, amije van” – mond­ ja Szenczy Sándor. „Sokszor átélhet­ tem, hogy nekünk sikerülhet az, ami a politikának szinte soha. Mára 36 ezer ember ellátásáról gondoskodunk na­ ponta gyerekotthonokban vagy a házi segítségnyújtás keretében. Négyszáz or­ vos önkéntesünk van, közülük azokat a szakembereket hívjuk be, akikre az adott feladathoz szükség van. Az adakozásnak az évek során nálunk is kultúrája lett, mára ez már senki előtt nem ismeretlen fogalom. De szeretnénk elérni, hogy az önkéntességnek is legyen kultúrája Magyarországon. Az emberek ritkáb­ ban vállalkoznak arra, hogy idejüket, a figyelmüket, a tehetségüket áldozzák mások javára.” Füstös Gyula lelkész

Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13.34-35

GÖRÖG OLDAL • 2013. december Tudjuk-e, hogy hazánkban évente kb. kétmillió ember ke­ rül kórházba? Tudjuk-e, hogy országunkban naponta kb. négyszáz ember hal meg? Be­ tegség, öregség, halál… Súlyos fogalmak ezek… Megfigyelhet­ jük, hogyan viszonyulnak ezen emberi sorsunkhoz kapcsolódó tényekhez felebarátaink. Van, aki kétségbeesik, van aki fél, összeroppan, menekül, lázado­ zik. Később talán megbékül, be­ lenyugszik sorsába, állapotába. Önző, hit nélkül élő környezeté­ ben ritkán talál vigaszt és meg­ nyugtató választ vívódásaira. Kétségtelen, hogy korábban sem szerették a gyógyíthatat­ lan betegeket, mert vesződni kellett velük. Munkájukra meg már úgysem lehetett számítani. Jézus Krisztus megjelenésével megváltozott a helyzet az Új­ szövetségben. Pl.: „Megesett a szíve rajtuk, és ezért meggyógyította betegei­ ket.” (Mt. 14, 14) Továbbá Jézus megérinti és meggyógyítja a gyógyíthatatlan leprást (Mk 1, 40-42) Amerre járt kitették a betege­ ket a terekre és kérték, hogy leg­ alább a ruhája szegélyét érint­ hessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. (Mk. 6, 54-56) Amikor Jézus a tizenkét apos­ tolt kettesével szétküldte, azok hirdették a bűnbánatot és olajjal megkenve sok betegeket meg­ gyógyítottak. (Mk. 6, 7-12) Az apostolok korában a bete­ gek kenete, mint szentség, már a legtermészetesebb dolgok közé tartozott, ugyanúgy, mint a keresztelés és az eucharisztia. Szent Jakab apostol így ír róla: „Beteg valamelyiktek? Hívassa az Egyház elöljáróit (püspö­ keit), és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jakab. 5, 13) Tisztelettel adózunk az or­ vosok és ápolók éjjel-nappali szolgálatának, akik életüket arra szentelik, hogy toldozzákfoldozzák nagyon is sérülékeny és törékeny életünket. Imádkoz­ ni is szoktunk értük, mert meg­ érdemlik. Ugyanakkor tudjuk, hogy ők is csak emberek, tudo­

A betegek kenete

(SACRAMENTUM EXTREMAE UNTIONIS)

mányuk véges. Halál ellen nincs orvosság. Nem ritka esemény, hogy valakit elvisz a mentőau­ tó a kórházba, és napok múlva visszahoz a halottas kocsi… Jézus figyelmeztetése minden­ kinek szól, és mindig aktuális: „állandóan készen legyetek!” Ez azt jelenti, hogy Istennel és emberekkel kibékülten kell élni. Teológiai kifejezéssel élve: a kegyelem állapotában kell len­ nünk. Sajnos, ez az élet eléggé leér­ tékelődött. Az örök élet, az örök üdvösség pedig elhomályosul, nemegyszer kétségbe vonják létezését is. Igen tisztelt őseink gyakran nyilatkoztak egy beteg­ ség kapcsán így: „Meglátogatta őt a Jóisten!” Vagy haláleset al­ kalmával így: „A Jóisten magá­ hoz szólította őt!” Manapság ritkán hallunk ilyen, hitből fakadó megnyilat­ kozást. Korunk „kórképéhez” tartozik a hitben való megfo­ gyatkozás, melyet szintén „gyó­ gyítani” kell. Az élet egyedüli értelme: a lét tejessége, mely az üdvösségben teljesedik be, amit isten minden embernek felkínál, ha kegyelmével együttműködik a Miatyánk szellemében. Szent Ágoston szavai is fi­ gyelmet érdemelnek: „Ember? Isten megteremtett téged, akara­ tod és közreműködésed nélkül, de nem fog üdvözíteni akaratod és közreműködésed nélkül.” Jézus Krisztus isteni bölcses­ sége és egyetemes szeretete vi­ lágosan elénk tárul a Bibliában és az Egyház tanításában. Földi életünk minden helyzetében Is­

ten kegyelmét, áldását és aján­ dékát közvetíti felénk. A kato­ likus hittankönyvek világosan kifejtik a hét szentségről szóló tanítást és annak a gyakorlat­ ban való alkalmazását. Valahol láttam egy szép képet megfest­ ve, melyen egy kereszt tövéből eredően hét patakocskából tisz­ ta forrásvíz folydogált. Belőle báránykák oltották a szomjukat. A kép érzékeltetni akarta, hogy minden kegyelem Krisztusból, mint egyedüli és kimeríthetet­ len forrásból származik. Az Úr Jézus kétezer eszten­ dős egyháza, mint Máter et Magistra – anyánk és tanítónk – hitelesen elénk tárja a hét szent­ ségről szóló tanítást. Ezekben való részesedés által juthatunk el az örök életbe, a boldog ha­ zába. Régebben a betegek kene­ tét sacramentum extremae un­ tionis-nak nevezték latinul. Nem volt szerencsés a magyar nyelvben az utolsó kenet elfe­ jezés. Némelyek gátlással és félelemmel gondoltak reá. Ma már a Püspöki Kar rendelkezése folytán a járó betegeknek is ki­ szolgáltatják. Nem feledkezve meg róla, hogy ez is szorosan kapcsolódik az egyházi közös­ séghez. A hittankönyvek min­ denütt a betegek kenete elneve­ zést hozza. A Katolikus Egyház halottak anyakönyvébe be kell jegyezni, hogy az elhunyt ré­ szesült-e betegek szentségében. Súlyos betegségekben, pl. operáció előtt és idős korban, 70 éves kor felett ajánlja az egyház annak felvételét. Előtte szüksé­

3 ges a bűnbánat szentségében, a gyónásban részesülni. Ha azon­ ban ez már nem lehetséges, pl. eszméletlen a beteg, indítsunk vele bűnbánatot. Ilyenkor a szentség eltörli a bűnöket. A sú­ lyos beteg legnagyobb ellensé­ ge az a közeli hozzátartozó, aki „kíméletből” nem figyelmezteti a beteget, hogy papot kell hív­ ni. Tegyük fel, hogy a beteg tényleg megijed, ostoba vagy téves, hamis információ miatt. Aki figyelmetlenül autó elé akar lépni a gyalogjárdáról, arra is ráijesztünk, amikor elkiáltjuk magunkat. Állj meg! Az illető nem fog megsértődni, sőt meg­ köszönheti. Így a beteg is, ha meghal, a másvilágon hálás lesz annak, aki figyelmeztetésedre papot hívott és megmenekült az örök kárhozattól. A Magyar katolikus Katekiz­ mus többek között ezt tanítja: A betegek kenete az a szentség, amellyel az Egyház a betegség­ ben szenvedő híveit a szenvedő és megdicsőült Úrnak ajánlja, hogy megenyhítse és megment­ se őket. (198) A betegek kenete úgy segíti a szenvedőket, hogy erőt ad a szenvedésben, megerősíti a kí­ sértések ellen, és felkészíti a jó halálra. (200) A betegek kenetét az a hívő veheti fel, akinek élete betegség vagy öregség miatt veszélybe került. (202) Mint gyakorló lelkipásztor többször találkoztam olyan esettel, mikor lelkiismeret-fur­ dalás és nyugtalanság gyötörte a családtagokat, mert elhunyt hozzátartozóik betegágyához nem hívtak papot. Tegyük meg bátran, amit a szeretet parancsa vár tőlünk. Azt se feledjük, hogy vannak vissza nem térő alkalmak. Min­ den jó, ha a vége jó! – mondja a régi közmondás. Ez nagy hang­ súlyt kap földi életünk végén. „A váratlan és készületlen ha­ láltól ments meg Uram minket! – imádkozzuk gyakran. A piarista szerzetes-költő, Sík Sándor szavaival fejezem be: „Testvéreimhez, kik az éjben járnak. Az Isten küldött szentjános­ bogárnak.” Szenes József ny. esperes-plébános

4

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

Böszörményi emlékeim

Gyakran előfordul, hogy csak átsza­ ladok a városon. Ha arra járok, lassítok a temető mellett és beköszönök édes­ apámnak és a népes rokonság itt pihenő tagjainak. Az autópálya aztán végképp lecsökkentette az átutazó nosztalgiázási esélyeit. De azért ott is lassítok… Mert jó emlékezni! Majd 19 éves ko­ romig Hajdúböszörmény, a világ köze­ pe volt. Talán volt – és van is – ebben egy adag „hajdú öntudat”, de valóban élhető kis város volt Böszörmény. Nem túl nagy, hogy személytelen legyen, de elég kiterjedt, hogy minden korosztály megtalálhassa benne az életteret. Lehe­ tett itt sportolni, fürdőbe járni, tanulni és szórakozni. Vásárolhattál, dolgoz­ hattál úgy, hogy hónapokig ki sem tet­ ted a lábadat a városból, és mégsem voltál földhözragadt… Az Újvárosi utcai óvoda Ficzek óvónénije, Gaál Sándorné tanító néni a lányiskolában, akitől nem ritkán kap­ tam egy-egy józanító nyaklevest. Isten áldja meg érte! Későbbi gimnáziumi ta­ náraim közül sokan mély nyomot hagy­ tak bennem. Egyáltalán nem mondhat­ tam magam a helyi gimnázium legszor­ galmasabb diákjának, ennek ellenére – hasonszőrű társaimmal – olyan alapot kaphattunk, amellyel helyt lehetett állni a későbbiekben.

Egyedül Istené a dicsőség. De a Megváltó földi életé­ ben nem ezt tartotta elsődle­ gesnek, hanem a szolgálatot, az alázatot. Szolgálta Istent és az embert! Igen a bűnös embert, mert ahogyan írva van Isten a bűnt ítéli el, nem a bűnöst. Hiszen „Jóságos és emberszerető”… Jézus Krisztus földi életé­ ben talán kétszer-háromszor nyilvánult meg isteni dicső­ sége. Először az Úrjelenés vagy vízkereszt alkalmával, amikor is a Szentháromság kinyilvánítása is történik. De ekkor is fő jellemző az alázat. Megkeresztelkedik, mint a bűnös emberek és ez­ zel megszenteli a vizet! (Ld. Mt. 3, 13-15) Másodszor a színeváltozás tanúskodik a dicsőségről.

Volt egy másik, sokkal zártabb vilá­ gom. Ebben a hatalmas és nagy múltú református közegben, kicsi és viszony­ lag zárt közösség volt a görögkatolikus egyház. Olyan tágabb családba szü­ lettem – akkor sok ilyen család volt – akikkel vasárnap délelőtt biztosan találkozhattam a templomban. Val­ lásosnak lenni, evidencia volt. Nem kényszer, nem szégyelleni való, nem erőltetett. Bár irigykedve néztem oly­ kor templomba menet, a 2 forintos

„matinéra” siető iskolatársaimra – ma már bevallanám –, de egyszer sem szöktem el velük.. Nagy tisztelettel gondolok vissza egykori parókusaimra és az ott szolgá­ ló papokra, mégis biztosan állíthatom, hogy a papi hívatáshoz vezető úton in­ kább ez a közösség volt, aki igazán ins­ pirált: Bőrcsizmás parasztemberek és fejkendős parasztasszonyok, az „orosz oldal”-ról. Ott voltak közöttük a nagy­ szüleim, szüleim, nagybátyáim és nagy­ nénéim, unokatestvéreim és mindazok a környékbeli ismerősök, akiket valaho­ gyan mindig egy kicsit rokonnak érez­ tem: Hiszen együtt jártunk templomba! A harc azért, hogy ki ministrálhasson, a Máriapócsi zarándoklatok a ZIL pla­ tóján, a pászkaszentelések, a betlehe­ mezések mind bevésődtek nem csak az emlékezetembe, hanem az egész későbbi életembe is, meghatározó mó­ don. Mára már jóval többet éltem a szü­ lővárosomon kívül, mint ott. Azonban nincs az országnak olyan települése, amelyen áthaladva ugyanazt érezném, mint amikor Böszörménybe érkezem. Ilyen meghatározó volt az első 18 év. Köszönet érte! Kocsis Antal görögkatolikus lelkész

Dicsőség és alázat

De itt is csak a kiválasz­ tott apostolok láthatják ezt. (Mt. 17, 1-8 és Lk. 9, 28-36) (Egyébként is sokszor kéri tanítványait, hogy maradja­ nak titokban (jó) cselekede­ tei. Tehát nem a földi dicső­ séget keresi…) Harmadik (talán) a ke­ reszthalál pillanatában be­ következő természeti csoda, melynek hatására a százados (és a többiek),felismerése következik be hogy: „Ez valóban Isten fia volt” (Mt. 27,54) (Csak, aki tudja az egyensúlyt felismerni és megfelelő alázatot tud tanú­ sítani – az az igazi ember. A rend feltétele is ez.) Az alá­ zat nem megalázkodás.

Jézus erről tesz tanul­ ságot és mutat példát: A Filippiekhez írott levél (2, 5-9.) így szól: „Ugyan az az érzés legyen bennetek, mint Krisztus Jézusban volt. Ő is­ teni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvé­ ve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember: megaláz­ ta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a ke­ reszthalálig.” De erről az alázatról szól a születés-történet. Isten gyer­ mekként az emberek kezére

adja magát! Emberré lesz, hogy segíthessen. Az alázat felülírja a dicsőséget. Ez a születés, a megváltás előze­ tese. Krisztus születik! Di­ csőítsétek! – mondjuk ezért is Karácsonykor. Szolgálatra int tanításai­ ban: Ő mondja: „ Az Ember­ fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és váltságul oda­ adja életét sokakért.” (Mt. 20, 28) Az utolsó vacsora előt­ ti lábmosás (Jn. 13,1-11) is ezen alázat példája. Van tehát mit tanulnunk Tőle. Isten így szereti te­ remtményét az embert. Jár neki a viszontszeretet és vele szemben (is) az alázat… Balla Sándor Attila

GÖRÖG OLDAL • 2013. december Egyre gyakrabban gondolok vissza gyermekkoromra. Már pozitívvá nemesült bennem a legrosszabb is. 1944-ben tör­ tént. Könnyen tragikussá válhat­ tak volna a bombázások ször­ nyű élményei. Éjszakánként felöltözve aludtunk – a „Sztá­ lin-gyertyákkal” megvilágított – szinte nappalai fényességben. Ha riadó volt, szaladtunk a kertünk végében lévő, L-alakú földalatti árokba. Ezt anyai nagyapám építette, aki orosz fogságból tért haza, az I. világháború után. Ács­ mester volt, így szakszerűen helyezte el az ülőpadokat, vé­ gezte a tetőfedést, az állványo­ zást, a „bunkernek” nevezett búvóhelyen. Nagyon izgalmas és félelmetes, sőt egészségtelen volt a szellőzetlen levegőt szív­ ni a föld alatt. Mégis, gyerek­ szemmel még gyönyörködni is tudtam a fényes „tűzijátékban”. Ez az élmény maradt meg leg­ inkább bennem. Karácsonykor a csillagszórók illata is ezt jut­ tatta eszembe.

A következő eseményre már úgy emlékszem vissza, hogy én gyerekfejjel is hőstettet kö­ vettem el!!! Hajdúböszörmény elfoglalásakor az utcánkba el­ szállásolt, jó illatú német ka­

Gyermekkori emlékeim

tonák édességet és cukorkát osztogattak a gyerekeknek. Mikor eltávoztak, a bevonuló kevésbé jó szagú orosz kato­ náktól is azt vártam, hogy fi­ nomsággal kényeztetnek majd el. Csokoládé helyett a fel­ nőttek azt beszélték, hogy az oroszok az asszonyokon és lá­ nyokon „átmentek”. Egyszerre több is! Hát szegény nőket ak­ kor agyonnyomták?? Azok az orosz katonák a bakancsukkal, a puskájukkal együtt nagyon nehezek lehettek! – gondoltam és sajnálkoztam. Féltem, hogy a nálunk tartóz­ kodó, 23 éves „felnőtt” nagy­ néném – akit nagyon szerettem – is így járhat. Már a megszál­ lás első napján bejött az udva­ runkba egy magas katona, aki megfogta Rozika néném kezét, és kihúzta őt az utcára. Erővel, mivel Rozika néném nem akart menni. Ösztönösen éreztem, hogy az én pótmamámnak te­ kintett kedves, szép nagyné­ némmel is valami szörnyűség történhet, ha elviszik tőlünk. Belekapaszkodtam a szoknyá­ jába, és ahogy a számon kifért, „ordítottam, toporzékoltam”, ahogy József Attila Mama című versében olvasható. Az orosz tiszt (vagy más magasabb rangú katona) egyedül volt. (A közkatonák csoportokban jár­ tak...) Azt gondolhatta, hogy én a saját édesanyámat védem, te­ hát a gyermeke vagyok. Csoda történt! Visszafordult, a kapu­ ajtón mindkettőnket belódított, és belelőtt a földbe. Gondolom, így vezette le a bosszúságát. Ha rosszindulatú, gonosz em­ ber lett volna, nyilván min­ ket vesz célba. Anyukám és a nagyszüleim dermedten nézték a jelenetet. (Apukám a fronton vagy már fogságban volt.) Ettől

Mindig örülök, ha a pap mellett a minist­ ránsokat látom. Kicsit olyan ez, mint az angyalok Jézus Krisztus mellett. A ministránsok így szolgálják Istent, az oltárt, a liturgiát és a híveket. Mert szol­ gálat ez, Szent szolgálat. A pap (Alter Christus) körül ők az angyalok megfelelői. (Csak megjegyzem, hogy a miniszter szó is szolgát jelent ezért „érdekes” mikor a szolgálat helyett a hatalmat hangsúlyoz­

kezdve minden éjjel elbújtunk. Karácsonyra véget ért az ost­ romállapot. Hajdúböszörmény­ ben, 1944-ben. A következő évben szerencsére édesapám is hazakerült a fogságból. Volt miért hálát adni az Istennek.

A görögkatolikus iskolába járhattam. Elsőáldozó lettem. Anyukám szép kis fehér, „ma­ gyaros” ruhát varrt nekem. Vé­ gül kiegészítésképpen egy naiv kis történet. Első gyónásomon történt: Hittanórán megtanultuk a tízparancsolatot. Nagyon ko­ molyan vettem, hiszen szorgal­ mam jutalmaként sok jó jegyet kaptam. Év végén könyvet is átvehettem Véghseő Sándor hitoktató úrtól. Címe: Szívgár­ disták volt. Még ma is őrzöm. Dedikációja a következő volt: Gizikének, Jézuska kedven­ cének, az elemi gör. kat. iskola legjobb hittantanulójának, má­ sodik osztályos korában Szeretettel: a Te Tisztelendő bácsid Hajdúböszörmény, 1945. júl. 8. Emiatt is döbbenthette meg első gyónásom szegény hitok­

Ministránsok

zák.) A pap egyedül is lehet, illetve ő akkor sincs egyedül, ha éppen nincs ministráns. Jelen van Jézus Krisztus és jelen vannak a hívek. Ez nem lehet magány, amint Isten sem magányos. Magányos csak az ember lehet, ha elhagyja Istent! Mégis nekem a magányos papról a ke­ reszten függő Krisztus magánya jut eszem­ be. „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál

5 tatómat. Becsületesen, igaz­ mondóan, ahogy kell… Többek között bevallottam egy félrelé­ pésemet. „Paráználkodtam!” Ennél a szónál nagyot nézett a gyóntatóm. Szokatlan volt ez egy hétéves gyerek szájából. Mi gyerekek, ugyanis nem voltunk tisztában a szó jelenté­ sével. Magyarázatot meg nem kaptunk... Gyónásom magyarázata a következő volt: Én nagyon sze­ rettem a szederbefőttet, amit anyukám betegségem, lázas torokgyulladásom idején adott nekem. Bementem a kamrába, és titokban felbontottam egyet. Meg is ettem egy kis üveggel, vagyis torkoskodtam. Meg is kérdezte anyukám: Ki garáz­ dálkodott a kamrában? Ezt a két szót tévesztettem össze: „garázdálkodtam” és „paráználkodtam”. Évek múlva jöttem rá arra, miért nézett rám, a kisgyermekre olyan döbbenten Véghseő atya a gyóntatószék­ ben… Veressné Takács Gizella

el engem?” (Mt. 27,46) Ezért is örülök a ministránsok jelenlétének. De – mint mondtam – a pap sem magá­ nyos. Magányos és vigasztalan csak a hi­ tetlen ember lehet. Szolgálni szép dolog – Krisztusi példa. Azt hiszem az emberi jellem formálásában is része van. Gyerekek, legyetek ministránsok! Balla Sándor Attila

6

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

7 1892-ben kezdték a temp­ lom építését és akkor ké­ szültek ezek a képek. A középső képen látható: Varga László esperes hí­ vei körében. Az eredeti képekről Nagy István készíttetett máso­ latot, így bocsájtotta köz­ szemlére a tablót. Kérjük, ha a tablón levők közül a tisztelt Olvasó felismer valakit, akkor azt jelezze Nagy István világi elnöknek.

A tablóról a fotót készítette: Kovács Gábor www.gaborapu.hu

8 1944. október 22-én özön­ lötte el Hajdúböszörményt a Szovjet Vörös Hadsereg. Sztálin engedélyével három napig rabolhattak, fosztogat­ hattak. Karácsony László családja és rokonsága az Arad utca 60. szám alatti házban és a pincében húzták meg magu­ kat. Itt találtak rájuk az orosz katonák. Bor nem volt a ház­ nál, ezért elküldték a család­ főt, hogy szerezzen nekik. Néhány óra múlva, amikor visszaérkezett, azt tapasz­ talta, hogy családja minden tagját fejlövéssel kiirtották, a pár hónapos csecsemőt és az aggastyánt is. A csoport fele NŐ volt! Szemtanú nem ma­ radt. Ki tehette? Ez a szörnyű mészárlás 1944. október 26-án történt. Nem is olyan nagyon ré­ gen, 2007-ben készítette el a világhírű Andrzej Wajda, a lengyel Oscar-díjas filmren­ dező, Katyń című megrázó erejű játékfilmjét. 1940 tavaszán Lengyel­ ország „felszabadulásának” hajnalán több mint húszezer lengyel tisztet és értelmisé­ git „valakik” tarkólövéssel

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

Fejlövés idegen kéz által!

(A Karácsony-Láda-család tragédiájáról)

kivégeztek. A mészárlás a katyni erdőben történt, innen a film címe. A kivégzettek között volt a filmrendező saját édesapja is. Évtizede­ kig nem volt szabad az ese­ ményről beszélni. Ha mégis megemlítették, csak úgy te­ hették, hogy ezt a szörnyű tettet a németek követték el. Holott, már a háború idején exhumálták a tömegsírokat. Egy bizottság megállapí­ totta, hogy a németek a bű­ nösök. Ezt a hazug jegyző­ könyvet csak Orsós Ferenc magyar professzor nem írta

Ahogy megláttam őt, éreztem, hogy a végét járja. Fáradtan feküdt előttem, törődötten, semmi új ötletre nem rea­ gált már, s a „Múlt” sem izgatta. Szeme sem rebbent, mikor lelkesen meséltem neki a terveimről, olyannak tűnt, mint aki végképp elvesztette a befogadó ké­ pességét. Hiába próbáltam kivezetni a közöny zsákutcájából, ő egykedvűen a plafont bámulta, mintha ott se lennék, úgy fe­ küdt ott, mint akit már semmi sem ér­ dekel. – Figyelj rám! – kiáltottam dühösen. – Nem hagyhatod el magad! Emlékezz az együtt töltött napokra! Jusson eszed­ be az a tengernyi öröm, amiben osztoz­ kodtunk! Emlékezz az első tavaszi rétre, az avarzsákból kukucskáló hóvirágra, az ibolyaillatra. Gondolj a fakadó rügyekre, a márciusi virágfesztiválra, április vad szélcsatáira. Jusson eszedbe az a piros tulipánokból készített virágkarika, amit

alá. Állásvesztéssel fizetett meggyőződéséért. Ma már nyilvánvaló, hogy a kivégzéseket az oroszok követték el a katyni erdőben, tarkólövéssel. A parancsot erre személyesen Sztálin adta ki. Feltűnő a hasonlóság a Karácsony-család 9 tagja és a lengyel tisztek tragédiája közt. Ezért én a KarácsonyLáda-család kiirtását a bö­ szörményi katyni tragédiá­ nak tartom. Éppen úgy nem volt ildomos erről beszélni, mint Katynról.

Búcsúzás

veled együtt csodáltunk május reggelein. Talán elfeledted a júniusi fényeket? A tavi aranyhidat, a záporeső utáni szivár­ ványt, s a part mentén huncutul bukfen­ cező apró halakat az alkonyi csöndben? Nem! Te nem lehetsz ilyen kegyetlen! Minden napom a te napod volt, minden időmet rád pazaroltam. Veled szakítottuk le az első szőlőfür­ töt, kóstoltuk a kékülő szilvát, s hány és hány szilva hasát simogattuk, amíg megtaláltuk a legédesebbet, a mézízűt. Mindezt felednéd? Gombaszakértőm voltál az ősszel. Ez sem hevít föl? A lila pereszke kalapja sem jut már eszed­ be? Nekem ne mondd, hogy már elfe­ ledted az októberi tárlatot, a zempléni tarkaszoknyás bokrokat, a pirosodó csipkebogyót, a tüskék között bújócská­ zó kökényt, s a zúzmara csillogását az útszéli gazon… Nem tagadhatsz le en­ gem! Igenis velem jártál, igenis együtt

Nálunk ugyan nem a néme­ tekre kenték az ügyet, 1944. október 26-án ők már messze jártak innen. Ennél egy még képtelenebb történetet talál­ tak ki. Azt állították, hogy a családirtást a 33 éves fiatal­ asszony, Karácsony Lászlóné követte el. Ő végzett ro­ko­ nai­val, sőt 14 hónapos saját fiával is. Kezdettől hittem, hogy ez képtelenség. Köztu­ dott, hogy filmet is készítet­ tem az esetről, Fejlövés ide­ gen kéz által címmel. Nagy segítségemre volt az akkori temetőgondnok, Dobó Sándor. Ő mutatta meg a tömegsírt is, ami egy jelzés nélküli, gyomokkal benőtt domb volt. A sírt senki sem látogatta, gondozta. A túlélő, Karácsony Laci bácsi is csak annyit mondott nekem: Ők a háború áldozatai lettek. Ma már, a rendszerváltás­ nak hála, ízlésesen körül van kerítve, gondozott a sír. Ha­ láluk nem csak az ő tragédi­ ájuk, hanem a böszörményi nőké is. Minden évben megemléke­ zünk a tragédiáról, az évfor­ duló idején, a temetőben. Dr. Oláh Imre

jártunk, most meg fekszel itt előttem tehetetlenül, egykedvűen, mint aki be­ letörődött a halálába. Mindkét vállát megragadtam, és tel­ jes erőmből rázni kezdtem… Azért is fölkeltelek! Nem engedlek meghalni! Abban a pillanatban, ahogy a vállához értem, megrémültem. Borzadva tapasz­ taltam, hogy a bal válla dagadt, vastag, sebekkel teli, míg a jobb, akár egy árva levél vagy apró madárszárny, elsuhan a kezem közül. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem segít a kiabálás, semmit sem ért az emlékezés, s felesleges beszélnem a jövő rejtelmeiről… Ő befejezte a pá­ lyafutását, bejárta rábízott utat, ezen a földön nincs már tennivalója. Elmegy mindörökre! Megsimogattam és elbú­ csúztam tőle. Ahogy vállait szép szelíden egymás­ hoz igazítottam, utoljára még megmu­ tatta arcát: Határidőnapló, 2013! Hűséges társam volt! Béke poraira! Nagyenyedi Zoltán

9

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

Kihívások és ölelések

Idén nyáron, egy júniusi estén túlzás nélkül mondha­ tom, hogy egy életemre nagy hatást gyakorló telefonhívást kaptam. A vonal másik vé­ gén Fülöp püspök atya volt, aki közölte: szeretné, ha az új tanév kezdetével Nyíregyháza – Huszártelepen, más néven a Guszevben teljesítenék szol­ gálatot. A hír teljes mértékben váratlanul ért, s egyszerre volt

megtisztelő és némi aggoda­ lomra okot adó. Tudtam, hogy hova helyez Püspök atya, hiszen szemi­ náriumi éveim alatt számos alkalommal jártam itt, Nyír­ egyháza inkább hírhedt, mint híres szegletében. Tudtam a szegénységről, a romos há­ zak falairól rám szegeződő kiúttalanságot én is éreztem magamon, s olyan volt, mint­ ha a Nap is fakóbban sütne errefelé. De tudtam azokról az itt élő emberekről is, akik mindezek ellenére hétről

hétre lelkesen részt vettek a felnőtt hittanos foglalkozáso­ kon, tudtam a ragyogó szemű gyerekekről, akik mit sem sejtenek a felnőttek világának összevisszaságából, és volt, hogy bepillantást nyerhet­ tem az itteni görögkatolikus iskolában dolgozók áldoza­ tos munkájába, mikor egy esti órában azon kaptuk őket Zoltán atyával, hogy épp a

gyerekeknek készítenek va­ lamilyen meglepetést. Na­ gyon örülök annak, hogy Püspök atyán keresztül az Úr ide helyezett, itt adott fel­ adatot nekem. A Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában dolgozom, a fent említett lelkes tanító nénik immáron a kolléganőim. Feladatom, hogy az órákon, közösségi programokon és a személyes kapcsolatokon ke­ resztül is közelebb vezessem a gyerekeket, szüleiket és az itt élőket Istenhez. Gyerme­

keink valóban nehéz életkö­ rülmények közül jönnek, s az így szerzett sérülések sokszor a szélsőségesen fegyelme­ zetlen viselkedésben öltenek testet. Ugyanakkor szinte lehetetlen úgy végigmenni a folyosón, hogy az ember ne kapna tőlük egy mosolyt, egy jó szót, vagy ami talán a leg­ gyakoribb, egy nagy ölelést. Iskolai kápolnánk is egyre szebbé válik, s miután Fülöp püspök atya november 21én, az Istenszülő templomba vezetésének ünnepén meg­

örömében nem osztozik min­ denki velünk, ugyanis egy jogvédő szervezet „szegregá­ ció” jelszóval beperelte isko­ lánkat. A per már évek óta hú­ zódik, s legrosszabb esetben az iskola bezárását vonhatja maga után. A mindennapi kihívások, a sikerek és kudarcok mellett utat mutatnak számunkra Jé­ zus Krisztus szavai, melyeket iskolánk állandó és éves jel­ mondatául választottunk: „Ne félj, csak higgy!” Lk 8,50

áldotta, lehetőség nyílt az itt „S én veletek vagyok min­ élők számára, hogy minden den nap, a világ végéig.” Mt vasárnap részt vehessenek 28,20 Boros András görögkatolikus szertartáson. Sajnos telepi jelenlétünk görögkatolikus papnövendék Hazudni akkor sem szép do­ log, ha tudjuk igen fejlett ideg­ rendszer kell hozzá. Vagyis magasabb rendű idegműködés. Az állatok többsége nem is tud hazudni, csak a legfejlet­ tebbek. A gyerekek is kezdetben

A hazugságról

őszinték csak lassan tanulják meg, hogy ne a valóságot kö­ zöljék környezetükkel. A hazugság fakadhat tu­ datlanságból, önvédelemből („ nem én voltam…”) tehát félelemből és a legrosszabb,

rosszindulatból. Ez utóbbi már nem gyermeki dolog. Ez ártó hazugság. Az erkölcstan azt ta­ nítja, hogy elhallgatni szabad, de hazudni nem. ( Ez a helyzet az ún. „kegyes hazugsággal” is.)

A hazugság gyakran az el­ nyomást szolgálja és a félel­ met mutatja. Semmiképpen nem a jellem jele. Ne feledjük a parancsolatot: (8) „Ne hazudj, mások becsüle­ tében kárt ne tégy!” Be kellene tartani! Balla Sándor Attila

10

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

Betlehemi csillagóra

Zarándoklat Bécsbe

„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. A szegény legénynek utat mutassatok. Mutassatok utat a szegény legénynek, Nem találja házát a szeretőjének.” Népdal A természeti népek, a pásztoremberek jól tudják, hogy a csillagok megbízható útikalauzok. Bizonytalanságukban csak feltekintenek az égre, és a csillagok útba­ igazítják őket. Advent estéin azon gondolkodom: a ma embere csillagkereső-e? Csöndben dúdolom a népdalt, mert izgat a csillagok feladata. Mi lehet a csillagok dolga? Mi a munkájuk? A dalköltő szerint a csilla­ gok arra valók, hogy ragyogjanak, utat mutassanak és hazavezessenek. A csillag elsősorban azért van, hogy ragyogjon. A gagyogás nem könnyű feladat. A betle­ hemi csillag fényességéhez is évezredek készülődése kellett. Kezdetben aprócska fényjel tűnt föl az emberiség egén, a bűn éjszakájában. A bűn: áramszünet, sötét­ ség. Isten ebben a sötétségben megígéri, hogy újra barátságába fogadja az embert. Prófétákat küld választott népéhez, hogy századokon át a világosság dajkái legye­ nek, s a végül betlehemi csillagra bízza üzenetét. Karácsony arról is tanúskodik, hogy az Ég szolidaritást vállalt a földdel. „velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten” – énekeljük karácsonykor. Különböző karácsonyaink vannak. Gyermekien szépek, havat hozók, szelíd csengőhangúak, angyalszárnyúak és fé­ nyesek, Jézust melengető boldogságúak, de vannak iszonyúan magányosak is, szo­ morúsággal teltek, jéghideg – szárazak, némák és könnyesek… Karácsony a csilingelő öröm ünnepe – és karácsony az önemésztő bánat rekorde­ re. Karácsony ünnepén minden másképp működik, mint hétköznapokon. Az öröm százszorta pirosabb, a bánat ezerszerte feketébb, mint máskor. Karácsony a száz­ húszat verő szívek napja. A gyermekek iz­ gatottan várják az ajándékozás pillanatát, a felnőttek a készülődés fáradtságától lá­ zasak, a magányosakra pedig minden más esténél ijesztőbben települ az egyedüllét súlya. Karácsony az az ünnep, amelyet nem lehet elválasztani a romantikától: akár hívő valaki, akár nem, ez a nap meg­ változtatja a hangulatát. Stefan Zweig, „csillagóráknak” nevezi az emberiség történelmének azon kivéte­ les időpontjait, amikor egy felfedezés, egy

11

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

hódítás vagy egy győztes csata évezredek­ re megváltoztatta a világot. Történelmünk legfényesebb csillagórája a betlehemi csil­ lag megjelenése volt. Ez a csillag „ketté­ szakította” az időt /időszámításunk előttire és időszámításunk utánira./ Jézus születése új fejezet történelmünkben. S ez a ragyo­ gó csillag nem öncélú fény. Nem fennen pompázó égi díszlet. Miközben világít, utat mutat a föld vándorainak. Szanaszét tévelyegnek az emberek, ha égi fényének útján nem vezérli őket az Üdvözítő. Ő maga az út, aki a létünk értelmét megha­ tározó „honnan-hová”-ra is válaszol. Jézus hazavezet minket szeretteinkhez, hazave­ zet Istenhez. Ez a csillagok küldetésének végállomása, az a boldogító perc, amikor az élet sok-sok szegény legénye otthonra lel, megtalálja a „házat”, ahol életének ér­ telme várja. A hívő ember Jézus születésnapját ünnepli karácsonykor: karácsonyfával kedveskedik az újszülöttnek, betlehemet készít, „Mennyből az angyalt” énekel, ör­ vendezik a Megváltónak. A nem hívő em­ ber, aki ugyanabban a kultúrában nőtt fel, mint hívő társa, fenyőfát díszít gyerme­ keinek, s mivel a „Kiskarácsony – Nagy Karácsony” kezdetű kalácsos dal rövid­ nek bizonyul, ő is felteszi a lemezjátszó korongjára a „Mennyből az angyal” című nagylemezt, s ajándékozó kedvvel készít ünnepi vacsorát. A karácsony a születésnapok csúcsa. A keresztények azért ujjonganak, mert eljött a Messiás, a Szeretet istene, a várva-várt Üdvözítő. „Mindez azért történt, hogy be­ teljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, és Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” /Mt. 1, 22-23./ A nem keresztények pedig a sze­ retetnek tapsolnak, mert tudják, szeretet nélkül nem lehet teljes életet élni. Ebből az ünnepre hangolt szívből ered

öröm és bánat egyaránt. Ha szerettei kö­ rében él valaki, akkor boldog a karácso­ nya. Ha közönyös, idegesítő, ellenséges társaságba kényszerül, akkor keserű. A karácsony felfokozza a szív érzéseit. A jót bőkezűen szórja ránk, de a szomorúságot is szaporítja. Ünnepek idején sebezhetőbb az ember, mint máskor. Erősebb az ujjon­ gás, de erősebb a jajongás is. … Falu Tamás, „Karácsonyeste” című ver­ se ezt az érzésizzítást szorítja nyolc sor­ ba..: „Karácsonyeste, gyertyafény Szív a szívhez most oly közel, Sok fenyőág: sok kar, mely Egész világot átölel. De van szív, mely nem lel szívet, Van seb, melyre nincsen ír, Nincs ember annál szomorúbb, Mint ki karácsonyeste sír.” Nagyenyedi Zoltán

Istenképiségünk

Gen.1,26: „Isten újra szólt: teremt­ sünk embert képmásunkra, magunk­ hoz hasonlóvá.” Ezért minden ember, aki van, volt vagy lesz Hozzá, vagyis Fiához Krisztus Jézushoz hasonló. De hát az emberek sokfélék-mondhatjuk. Igen és ebben is benne van Isten nagysá­ ga. Mert hogyan is fogalmazta meg a IV. Lateráni zsinat? „A Teremtő és teremtmény között nincs olyan nagy hasonlóság, hogy ne lenne felfedez­ hető a köztük levő még nagyobb mér­ vű eltérés.” Igen Isten az ősforrás a Teljesség. Az emberiség csak keresi és talán köze­ lítheti őt Krisztus által. Balla Sándor Attila

Tavaly Rómába zarándokol­ tunk, a hajdúdorogi egyházme­ gye száz éves évfordulója al­ kalmából. Idén Bécsbe zarándo­ koltunk el, egy görögkatolikus konferenciára. Lukács Imre atya szervezé­ sében 2013. november 8-án in­ dultunk zarándokutunkra. Nagy várakozással néztünk az út elé. Hajdúböszörményből ketten indultunk el. Nagy örömünkre, várakozásunk be is teljesedett. A zarándoklat Vásárosna­ ményból indult, Nyíregyházán szálltunk fel a buszra. Még többen is csatlakoztak hoz­ zánk, Bökönyből, Nyírtelekről, Nyírmihálydiból. A mi buszun­ kon húszan utaztak. Egy másik

…hogy egy egyetemista a menzán le szeretett volna ülni, de egyetlen egy üres helyet ta­ lált, éppen az egyik tanára mel­ lett. Ezért megkérdezte, hogy leülhet-e mellé, de a tanár így válaszolt: Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak! Jó akkor majd továbbrepü­ lök! – válaszolt a diák.

buszon Máriapócsról hatvanan indultak el, hozzájuk csatlakoz­ tunk. Együtt haladtunk tovább. Kényelmesen utaztunk. Elő­ ször Pannonhalmán pihentünk meg, ahol az atya Szent Litur­ giát végzett. Megtekintettük a papnövendékek képzési helyét. Az esti órákban érkeztünk meg Bécsbe. Aki akart, elment vacso­ rázni, a többiek addig elfoglalták szállásukat. A szálloda szép és jó volt, a következő napon svéd­ asztalos reggelit kaptunk. Másnap bécsi városnéző sétán vettünk részt. Megtekintettük a városházát, amely egy né­ met származású osztrák építész munkája. Megnéztük a parla­ mentet is. Az Osztrák Postata­

karékbank épülete, az Osztrák Nemzeti Könyvtár, a Bécsi Ope­ raház, a Természettudományi Múzeum került sorra ezután. A nyírpazonyi atya jóvoltából végül a Sissi Múzeumba is be­ mentünk. Ezen a délelőttön igen sok szépet és érdekeset láttunk a császárvárosban. Délután 15 órakor a Szent István dómban Parakliszt imád­ koztunk, amit Atanáz exarcha püspök atya végzett és Fülöp püspök atya prédikált. Felhívta figyelmünket arra, hogy zarán­ doklatunk fő témája: „Siessünk buzgón az Istenszülőhöz” 18 órakor ószláv nyelvű Szent Liturgiát hallgattunk, melyet a Schönborn bíboros által szer­ vezett, európai görögkatolikus konferencia zárásaként celeb­ ráltak. A Szent István székesegyház­ ban (Stephansdomban) őrzött máriapócsi ikont a főoltáron helyezték el. A liturgia képcsó­ kolással ért véget, ami felemelő érzés volt. Ez az első kegykép, ami 1696 novemberében, Má­ riapócson elkezdett könnyezni. A liturgia után a kegyképet vis�­

Olvastam valahol…

A tanár ezen vérig sértődött, és elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja, ezért a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban parádésan válaszolt, ezért a tanár – hátha mégis el­ buktathatja – mindent eldöntő kérdést tett fel: Mégy az úton, találsz két zsákot, az egyikben

arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod? Az aranyat! – vágta rá gon­ dolkodás nélkül a diák. Ez nem bölcs válasz, én a má­ sikat választanám, az ésszel teli zsákot, mert az fontosabb, mint a pénz. Mindenki azt választja, ami neki hiányzik! – vágta ki

szahelyezték eredeti helyére a székesegyházban. A harmadik napon, 11 órakor is Szent Liturgiát hallgattunk, a Bécstől mindössze 15 kilo­ méterre levő Heiligenkreutzi cisztercita apátságban. Ez Eu­ rópa legnagyobb ciszterci ko­ lostora. A Szent Liturgiát most Fülöp püspök atya végezte, és Atanáz püspök atya prédikált. A mise után vasárnapi agapéra invitáltak bennünket. Mi, közel félezren, zarándokok, igazi test­ véri közösséget alkotva zártuk zarándoklatunkat. Kardos Sándorné

magát a diák. A tanár majdnem megőrült, és azt írta a dolgoza­ tára: „Szamár”. A diák, anélkül, hogy belenézett volna, fogta a dolgozatát, és kiment a terem­ ből. Rövid idő múlva visszajött, visszatette a dolgozatát a tanár elé, és így szólt: Elnézést tanár úr, a dolgoza­ tot aláírta, de nem írt rá jegyet! Nagyenyedi Zoltán

Jótékonysági hangverseny

Az adventi készülődés időszakát a tet­ tekben megnyilvánuló jó cselekedetek jellemzik, ezt tette a Városi és Pedagógus Kórus is mikor egy jótékonysági hangver­ sennyel ajándékoztak meg bennünket. Az elmúlt hónapokban sok böszörmé­ nyi ember kérdezte, hogy mi az az épület a templomunk udvarán? Ez bizony egy Ifjúsági Szálló, melyet tavaly december végén szentelt fel püs­ pök úr. Maga a létesítmény teljesen ké­ szen van, azonban a berendezési tárgyak még hiányoznak. 2013. november 17-ére egyházközsé­ günk jótékonysági koncertet szervezett, hogy ennek a bevételével segíteni tudjuk

a szálló bútorzatainak megvásárlását. A koncert meghívottja a Városi és Peda­ gógus Kórus, helye a templomunk volt, ideje pedig a görög katolikus advent megkezdésére esett, vagyis a karácsonyt megelőző hatodik vasárnapra. Műsoruk­ ban elsőként hangzott el Kodály Zoltán: Adventi éneke, ezzel megnyitva a Jézus születésének ünnepére való várakozás időszakát. Több szakrális ének csendült fel, a Tőlük megszokott igényes, feleme­ lő, lelket tápláló egy órában. Szeretettel megköszönjük a Kórusnak és vezetőjének Gáll Péter karnagynak ezt a nagyon szép ünnepi hangversenyt. A kö­ zönségnek pedig adományaikat, mellyel

közelebb kerültünk ahhoz, hogy a szálló mielőbb be tudja tölteni azt a funkciót, amire rendeltetve lett. Békés, reményekkel teli várakozást és örömteli, meghitt készülődést kívánunk mindenkinek. Debreceniné Erdős Ibolya

12

GÖRÖG OLDAL • 2013. december

Igazságok és hazugságok – egy magyarellenes memorandum kapcsán

1646-tól, vagyis a megalakulástól kezdve folyamatosan maradtak fenn magyar nyelvű imádságok és szenténe­ kek a görög katolikus egyházban. Már a XVIII. században is, de főként 1868 után felvetődött, hogy a szertartásokat a nép nyelvén, magyarul tartsák meg a görögkatolikus templomokban. Mint a magyar görögkatolikus hívek körében közismert, a hajdúdorogi magyar nyel­ vű egyházmegyét 1912. május 6.-án alapították meg, Ferenc József császár és király rendeletére Egy hónappal ké­ sőbb, X. Szent Pius pápa ünnepélyesen kiadott bullájával elismerte és jóvá­ hagyta a döntést. Ezzel a több évtize­ des harc, melyet a magyar liturgikus nyelvért vívtak a magyar anyanyelvű görögkatolikus hívők, sikerrel zárult le. Addig ugyanis a mai magyar egyház­ megyében lakó magyar hívek kényte­ lenek voltak az ószláv illetve a román liturgikus nyelvet használni szertartá­ saikon. Az ószlávot a munkácsi és az eperjesi, a románt a gyulafehérvári, a szamosújvári és a nagyváradi egyház­ megyében használták. Az új egyházmegyét 162 parókiából alakították ki. Hetven egyházközség a munkácsi egyházmegyéből került át, nyolc Eperjesről, 44 Nagyváradról, 35 Gyulafehérvárról és Fogarasról, négy Szamosújvárról és egy Esztergomból. Az első püspököt, Miklósy Istvánt, 1913. október 5.-én szentelték fel Haj­ dúdorogon. Azt hinnénk, hogy az új egyházme­ gye felállítása mindenkit boldogsággal töltött el, hiszen ez nagy és fontos ered­ mény volt. Ám akadtak, akik a szertar­ tások liturgikus nyelvének kérdését aktuálpolitikai kérdésekkel kapcsolták össze. Az új egyházmegye kialakításá­ ban az elmagyarosítás eszközét látták. Éppen ezért, tiltakoztak is, a legmaga­ sabb fórumon, a pápánál. A románok tiltakozását maga Gheorghe Pop de Basesti jogászpro­ fesszor (1835–1919) vezette. 1872-ben beválasztották őt a magyar parlament­ be. Kilenc évig képviselte Szilágycsehi

választóit az országgyűlésben. Auto­ nómiát követelt az összes románnak a Monarchiában és Magyarországon. A Román Nemzeti Párt vezetője volt. 1918-ban ő elnökölt azon a gyulafehér­ vári gyűlésen, ahol kimondták Erdély csatlakozását Romániához.

Egy tiltakozó memorandumot írt, 1912. május 29.-én, román nyelven a pápának. Ebben kifejtette, hogy milyen érvek szólnak szerinte a hajdúdorogi magyar liturgikus nyelvű görög katoli­ kus egyházmegye felállítása ellen. En­ nek részeként jellemezte az új egyház­ megyébe átkerülő egyházközségeket. Nézzük csak, hogy mit írt memoran­ dumában Hajdúböszörményről: Szerinte, már a 18. századtól a római katolikusokkal együtt, a böszörményi görög katolikusok is az egri egyház­ megyéhez tartoztak (tehát nem kell új egyházmegye) Szerinte, 1761. július 12-én Emanuil Olsavszky munkácsi püspök (17431767) biztosított az egyházközség számára ószláv szertartási könyveket (vagyis nem kell új, magyar nyelvű szertartási könyv) A memorandum írója szerint, 1816 óta már munkácsi, vagyis ószláv mi­ sekönyveket használtak a hajdúböször­ ményi egyházközségünkben (ismét ki­ jelenti: nem kell magyar misekönyv a böszörményiek számára)

A professzor kijelentette: Hajdú­ böszörmény neve régebben RáczBöszörmény volt, s a XVIII században, a Rákóczi-szabadságharc idején foglal­ ták el a rácoktól, vagyis a délszlávoktól a várost a hajdúk. Odáig nem is magya­ rok, hanem szerbek lakták településün­ ket, akiket még Brankovics György fe­ jedelem telepített le ide. Ők csak azért álltak át a magyar hajdúkhoz, mert megalakult a magyar Hajdúkerület. Úgy vélte, hogy minden görög ka­ tolikus magyar Hajdúböszörményben tulajdonképpen rác anyanyelvű, azaz szerb származású. (azaz nem magyar nyelvűek a hívek) Szerinte már 1715-ben is ószláv nyelven imádkoztak a törökök elleni háború ideje alatt Nagy Péter orosz cár és seregei sikeréért Hajdúböszörmény­ ben. Láthatjuk, hogy alig néhány eszten­ dővel a trianoni békeszerződés előtt, már teljes fegyverzetben, készen állt a magyarellenes propaganda. Féligazsá­ gok és teljes hazugságok váltották egy­ mást az alaptalan memorandumban. Ehhez illeszkedett az is, hogy 1914. február 23-án Miklósy István püs­ pök ellen bombamerényletet hajtottak végre. Ő maga nem, de több közvet­ len munkatársa is meghalt vagy meg­ sebesült a merényletben. Hamarosan kiderült, hogy a merényletet román nacionalisták követték el, tiltakozá­ sul az új, magyar liturgikus nyelvű, görögkatolikus egyházmegye kialakí­ tása miatt. Trianon után 75 egyházközség Ro­ mániába került át a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegyéből, négy pedig Csehszlovákiához. Az eperjesi egyház­ megyéből 21 egyházközség került át Magyarországhoz. Ezek alkották a mai Miskolci Apostoli Exarchátus magvát. A memorandum ma is megtekinthe­ tő a Román Nemzeti Levéltárban, s az Interneten is. (Köszönettel tartozom Czirmay Ár­ pádnak, a román nyelvű memorandum egyes részeinek lefordításáért.) Borók Imre

GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu