GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő; GRÓH ISTVÁN Felelős szerkesztő : MIKULICH

Budapest, 1931 d e c e m b e r 27.

I I I . é v f o l y a m . 24. s z á m .

GÖRÖG KATOLIKUS

SZEMLE

irt

A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség é s k i a d ó h i v a t a l :

Budapest, VIII., Múzeum-utca 19. fdsz. 3. Postatakarékpénztári csekkszámla MAGOSz i 44.980. Megjelenik kéthetenklnt.

Főszerkesztő;

GRÓH ISTVÁN

Felelős szerkesztő : M I K U L I C H

V i d é k i levél.

KÁROLY

Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P. MAQOSz tagjainak egész évre 5 P.

Egyes szám

ára 25 fillér,

Amerikában

50

fillér

lett volna s ma minden intézményünk megle hetne. De azt megakadályozta akkor az egyenet Kelt Hajdudorogon, 1931 dec. 16. lenség éppúgy, mint ahogy azokban a közelmúlt időkben — amikor a kultúrintézmények létesíK a r á c s o n y estéjén ú j r a k i g y u l l a d n a k a Igen tisztelt Főszerkesztő úr! tése szinte a könnyelműségig folyt — szétforgáközel kétezer e s z t e n d ő v e l ezelőtt B e t l e h e m Igen nagy szeretettel olvastam a Szemlében csolt erőnk és az ebből folyó anyagi áldozatra való képtelenség miatt csupán mi, görög-katov á r o s á b a l e h o z o t t jézusi szeretetnek ö r ö m - dávidházi Medvigy István cikkét a gör.-kat. öntudat ébrentartása és fejlesztéséről, amihez likusok maradtunk ki az építés, fejlesztés muntüzei. nincs is hozzátenni vagy belőle elvenni valóm. kájából. Pedig az áldozatkészség, az anyagi erő A lét k ü z d e l m e e g y i d ő r e szünetel, a g o n d Csupán azok védelmére kívánok pár szót emelni, megvolt s még ma sem hiányzik, csak annak akiket velem együtt a cikkíró sem tart jó görög- az ajándéka, aki azt felajánlja s aki adni is tudna, elül, a f á j d a l o m é s s z o m o r ú s á g elcsen- katolikusoknak. nem kell. Pedig addig, amíg létre nem hozzuk és fel Sokan vannak bizony, akik — mert környedesülnek, a g y ű l ö l e t elalszik, s h e l y ü k b e a nem építjük a mi saját Rómánkat, amíg ragyogó zetükben nem ismernek vagy félreismernek benmegelégedés, ö r ö m é s b o l d o g s á g költöznek. nünket — letagadják, hogy görög-katolikusok, szemmel nem emlegetjük saját központunkat, A z élet ú t j á n a k l e g k e l l e m e s e b b á l l o m á s a s egyszerűen csak «katolikusnak» mondják ma- mint a reformátusok Debrecent, Pápát, Patakot, gukat és még ott is latin templomokba járnak, addig ne kívánjunk jobb görög-katolikusokat, a karácsony ünnepe. ahol saját templomunk van és boldogok, hogy mint amilyenek szellemi, lelki adottságunknál, A fehér lepelbe b u r k o l t t e r m é s z e t téli azzal exkulpálhatják magukat, ha véletlenül külső körülményeinknél fogva önerőnkből leheálmát a l u s s z a s a m e g d e r m e d t élet felett görög-katolikus voltuk kitudódik, hogy «hiszen tünk. A püspökség felállítása az erős szellemi papjaink is együtt végeznek a latin papokkal és központtól, Ungvártól, Eperjestől való elszakíhaláltáncát járja a f a g y a s z t ó h i d e g szél. nekünk nincs is külön semmiféle felekezeti in- tás folytán a mai elárvahodott állapotában töbÉ s m é g i s e n a p o n a s z e g é n y e k és k o l - tézményünk». bet használt a latinoknak, mint nekünk. Pedig Nem tudom 100%-ig elítélni ezeket az em- szomorú, de való tény, hogy latin testvéreink dusok kunyhóiban époly ö r ö m és boldogbereket, hiszen oly kevés a 100%-os ember — és sok nehézség elé állították püspökségünk létes á g honol, m i n t a g a z d a g o k f é n y á r b a n mert a magárahagyatottság érzete amint meg- sítését. semmisíti a gyengét, ugyanúgy bátortalanná, ú s z ó palotáiban. És ime, mégis ők nyertek vele ! Megkapták habozóvá teszi a legerősebbet is. kispapjainkat, akik szinte melléktárgyként taK ö z ö s ezen szent ü n n e p e n a z érzelem, m e r t Visszaemlékezem ifjú koromból az Ungvár és nulják liturgiánkat, akik nem látják maguk k ö z ö s a z eredője is — a b e t l e h e m i j á s z o l b a Eperjes légköréből kikerült görög-katolikusokra mellett püspöküket, kanonokjaikat, nem ismerik és szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, kiválóbb papjainkat, világi nagyjainkat. De látleszállt m e n n y e i a j á n d é k — a szeretet. hogy ezek görög-katolikus öntudatát nem volt ják a gazdag latinság minden szemkápráztató E z a z égi a j á n d é k az, m e l y elsimítja a szükséges ébrentartani, pedig még csak ma- pompáját, egyházi dignitáriusok gondtalan, g o n d redőit, felszárítja a f á j d a l o m é s b ú gyar nyelvük oltári használatával sem dicseked- fénylő gazdagságát, a cölibátus anyagi előnyeit hettek. Visszaemlékezem vezető embereinkre, — és amikor öt esztendő után a latin szellem könnyeit s elnémítja a z e m b e r e k s z í v é b e n papjainkra, akik tudatában annak, hogy a római minden vonatkozásával telítetten haza kerülnek a gyűlöletet. M i l y s z é p k i n c s a z e m b e r i Anyaszentegyház fiai, nem igyekeztek minden- és a saját káptalanjukat, püspöküket egy városi élet, h a a b e t l e h e m i m e n n y e i a j á n d é k n e m - ben asszimilálódni latin testvéreinkhez. És na- bérház minden nyomasztó külsőségei között, gyon helyesen, mert addig, amíg Róma a latin szegényes, szűkös viszonyban ismerik meg, v á j csak a k a r á c s o n y i ü n n e p e k e n k ö l t ö z n e a szertartás mellett a görög szertartást is magáé- jon elég erősek lesznek-e lélekben, hogy ki t u d h a l a n d ó k szívébe é s lelkébe, d e ö r ö k h a j - nak vallja, nincs szükség arra a túlzott lojali- ják egyensúlyozni magukban Esztergom vagy tásra, ami a saját rítusunk és rítus szerint való Budapest emlékét úgy, hogy az sohase kísértse lékot találna ott. E z a jézusi a j á n d é k h o z n á megkülönböztetettségünk rovására megy. meg őket életükben. m e g a népek és n e m z e t e k részére a m e g Es ezzel in medias res j u t o t t a m ! Abban Ezenfelül — az erős, irányító központ híján — becsülést, megbékülést é s egyetértést, m e r t látom a görög-katolikus öntudat elsatnyulását, megnyertek sok egyházi és világi lelket. Orgona pusztulását, hogy nincs szellemi, egyházi köz- van már a templomainkban. Csak azért, hogy felszárítaná a z árvák és özvegyek, s z e g é - pontunk — és ennélfogva, de különben is erősen a külső mez r a j t u n k a latin benyomást keltse, nyek é s k o l d u s o k könnyeit s v é g l e g le- orientálódunk saját rovásunkra latin testvéreink mert hiszen komoly zeneértők szerint énekeinket orgonán játszani lehetetlen. m o s n á a m a vért, melyet a n é p e k l e g u t o l s ó felé. A magyar püspökség felállításával nem az Nem is beszélek mindenről, sőt arról sem, n a g y t r a g é d i á j a — a v i l á g h á b o r ú — festett volt a célja sem a magyar kormánynak, sem ne- hogy kizárólag csak latin ünnepen hallottam már az Isten képére teremtett b ű n ö s e m b e r i s é g künk, görög-katolikus magyaroknak, hogy év- görög-katolikus templomban ünnepi misét szolszázadokra menő küzdelmeink eredményeként gáltatni. arculatára. csupán egy székeskáptalan kreáltassék, amely Miért kell nekünk örökké demonstratíve jutÉ s h a a jézusi szeretet v é g l e g e s tanyát kénytelen magát merő adminisztrációban kiélni. tatni kifejezésre, hogy ugyanazok vagyunk, mint A cél egy görög-katolikus egyházi, kultur- és a latinok, holott nem vagyunk ugyanazok, mert" ü t n e a z e m b e r i szívekben, n e k ü n k m a g y a olyan magyar szellemű központ megteremtése elválaszt bennünket egymástól rítusunk és szár o k n a k s e m kellene járni S a j ó , M o h á c s , volt, amely grékus élettartalmat, öntudatot, mos olyan fontos külsőség, aminek megtartását N a g y m a j t é n y , V i l á g o s é s T r i a n o n s z o m o r ú büszkeséget és égő, lobogó irredentizmust tud őseink az unió feltételéül szabták. És elválaszt oltani a görög-katolikus ifjúságba. Ez a püspök- bennünket az, ami legfontosabb, — nemzeti és t ö v i s e s útjait. Mikulich Károly. ség létesítésekor egy csapásra keresztülvihető nyelvünk oltári használata. És éppen ez az, ahol

A szeretet ünnepe*

2

GÖRÖG-KATOLIKUS

a hazafiságban magunkkal szemben előnyt nem adok senkinek és ez az, ami bennünket hazánk jövőjének szempontjából minden más felekezettel szemben különbbé, fontosabb tényezővé tesz. Arról van szó tehát, hogy amennyiben öntudatos görög-katolikusságot akarunk nevelni, a második 19 évet használjuk fel építésre, munkára és legelsősorban arra, hogy teremtsük meg azt a megértést egymás között, ami mindezekhez szükséges. Kívánom, hogy b. lapja áldásos működésével ez irányban is szép eredményeket produkálhasson ! dr. Oláh István ügyvéd.

O
Múlt és jelen. Az az egy gondolat foglalkoztat egyre, amiről a múltkori második cikkünk szólott: a mi évkönyvünk dolga. Volna ennek az évkönyvnek őse is, az 1922. évi naptár, amiből tízezer példányos első kiadás után még ötezret kellett nyomatni. így írja ezt f t . Kozma János barátom, elhárítván magától jó eleve a szerkesztőség gondolatát. Ez a kelendőség, ezek a számok többé vissza nem j ö n n e k ; népünknek nem tudomány kell, hanem vékonyas, olcsó kis füzet, mint a mostani, azt is visszaküldi a papja felbontatlanul több helyről. Immáron a hetedik csomagot t e t t ü k a visszaküldőitekhez. Ott tornyosul az az asztalomon mind, a megnemértésnek, a lelki és anyagi nyomorúságnak szomorú tornya. De feszegessük tovább az évkönyv eszméjét. Valami hasonlót gondoltak mások is. Álmos Zoltán, amint hallottam, a görög-katolikus intelligencia katalógusát kívánná adni egy ilyen k ö t e t b e n ; ennek azonban nagyon személyi íze lenne, meg aztán erősen rávilágítana arra, hogy intellektuális-osztályunk atyáit bizony Ungvárott nevelték, olyanokból, akik az Erdőskárpátok lejtőiről sereglettek oda. Ámbátor én azt tartom, ez a magyar nemzeti eszme dicsősége, erő, amit az amerikai Unión kívül nem mutatott eddig más náció. Büszke lehet rá a beolvasztó, csakúgy, mint a beolvasztott. Végeredményében mégis legjobb lenne az eredeti felvetett eszme mellett m a r a d n i : legyen a mi évkönyvünk a mi társadalmunk, elsősorban klérusunk tudósaitól származó rövidebb és hoszszabb tanulmányok foglalatja és szóljon felőlünk, ismertesse multunkat, jelen állapotunkat vágyainkat, céljainkat. Szaporítsuk a magyar kultúra dokumentumait évente olyan testes kötettel, amelyet komolyan kell, hogy vegyenek és sorakozzunk be általa azok közé, akiket megbecsülnek. Kell, hogy állandó t u d a t á b a n éljünk a magyarságnak, mert rettentő az, hogy átlag minden öt esztendőben újra, meg újra fel kell

TÁ R C A Kántáló

ének

1931-ből.

SZEMLE

fedeztetnünk magunkat és hálálkodnunk azoknak, akik kegyesek észrevenni bennünket. Á szerkesztést pedig — ismétlem — Kozma Jánosra kellene bízni. *

Talán fantazmagória ez, érthetetlen kapaszkodás az Idő kerekébe, hiábavaló tiltakozás az eltipratás, a megsemmisülés ellen. Az az abaúji papunk, aki ugyancsak felbontatlanul küldte vissza naptárunk csomagját, legalább annak fogja tartani. Ez a lelkész úr így ír, levelezőlapon persze, hisz a levél drága : «A Máriapócsi Naptár ügyében hozzám intézett nb. kérdésükre tisztelettel értesítem, hogy újból való megküldését nem kívánom». (Itt egy kritika következik, amin osztozzanak a cikkíró urak, majd a nép nyomorának ecsetelése után így f o l y t a t j a : ) «Csekélységem élhal a görög-katolicizmusért, de annak céljait és feladatait sokkal távolabbi és magasabb szempontok figyelembevételének látnám szükségesnek kijelölni, mert ami társadalmunk érdekében eddig történt, — elismerem, hogy a vezetők nagy erőfeszítése folytán és dicséretükre — az az ismeretlenség és mellőzöttség világába való belekiáltásnál nem több ; mert szertartásunk visszafelé fejlődik, vagy áthasonul a latin szertartáshoz, filiáink lassan lehullanak az anyaegyházak testéről, népünk elveszti tájékozó képességét, mert ősi tradícióink és Róma ellenére nem lehet boldogulásunk». *

Kétségbeejtő vallomások. Gondolkodjunk felőle mi öregek, de ti ifjú lelkészek, akik a minap vettétek fel Nyíregyházán az Egyházi rend szentségét, ne vegyetek át belőle semmit, sőt vigyázzatok, meg ne fertőződjék elmétek a reménytelenséggel. Mert nem az ügy napszámosának szegődtetek, lelket visztek magatokkal népünk közé ; nem megadást, beletörődést, hanem nemes nyughatatlanságot, a jóban, vagy legalább a javítás lehetőségében való bizodalmat. Értsétek meg, bennetek van minden reménységünk. Gróh István. ssssssssssssssssssssssssssssssssss

Szövetségünk tagjainak jogi védelme. Akár gazdálkodásból, akár más intellektuális vagy kézműves munkából élő tagjaink életsorában gyakran előfordulhatnak oly helyzetek, melyek jogi útbaigazítást igényelnek. Sok esetben egy-egy idejekorán való útbaigazító szó többet ér, mint egy terjedelmes, de későn jött jogi elaboratum, vagy mindig bizonytalan per. Sok falusi ember idegenkedik attól, hogy kisebb-nagyobb ügyeiben, még mielőtt azok peres vitává váltak volna, ügyvédhez forduljon. Gyakran nincs is közelében megfelelő jogi tanácsadó, kit bizalommal felkereshetne és így éppen

Éjetszántó, nagy, bús Húllnak. Egyre húllnak.

Behintem a lélekaklot én is Zizegő szalmával. Magamba szívom A Jászol párás melegét. Rámborúl A csillagtalan Éjek-Éjszakája. Nincs Myrrha. Se Arany. Se Tömjén. Fekszem a jöldön. Mellettem A Lelkiisméret kis Puli kutyája. A fejemalja Sajtszagú ködmön.

Útjuk esése Fényfényes Sátor. Csillagmilliárdok Sziporkázó Fénye. Alattuk mérhetlen Mélyek Óceánja. Fönt dal. Zene. Ének. Lent Vérveres tenger. Az új Antikrisztus Rózsás nyoszolyája.

Lelkemben Imbolygó tüzek gyúlnak. Fel-fellobbanó Mélytüzű Fények. S téléji tengerén A betle'mi éjnek Lelkembe Ismétlen belehullnak. Jöttén a Jövőnek. Múltán a Múltnak.

Milliók jajjának örvénylő Sötétje. Céda ártatlanság Vásárra vitt Kékje. Szitkok fergetege. Átkok villanása. Tűnő évezredek Málása, Múlása

suhanással

1931 december 27. a legfontosabb percekben, jogi következményekkel járó elhatározása és nyilatkozata előtt marad kellő útbaigazítás nélkül. A Magyar Görögkatholikusok Országos Szövetségének elnöksége elhatározta, hogy a szövetség hivatalos helyiségében (Budapest, V I I I . ker., Múzeum-utca 19. sz. fsz.) jogvédő és tanácsadó irodát állít fel, mely a szövetség akár személyesen, akár levélben jelentkező tagjai részére díjtalan útbaigazítással szolgál úgy a peres, mint a perenkívüli jogügyekben. Szövetségünk elnöksége tehát ezúton is felkéri tagjait, hogy vitás jogi kérdéseikben keressék meg a Szövetség jogvédő és tanácsadó irodáját, ahol hozzáértő jogi szakember a legnagyobb készséggel áll teljesen ingyenesen rendelkezésükre. Tagjaink személyes látogatását a jogvédő iroda minden pénteken d. u. y 2 6 és y 2 7 óra között kéri. Megjegyezni kívánjuk, hogy szövetségünk a jogvédő és tanácsadó iroda felállításával a Katholikus Népszövetség nemes példáját követi, melynek hasonló nevű intézménye hosszú évek óta a legszebb eredménnyel szolgálja tagjainak érdekeit. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A szláv jövevényszavak rejtélye. Mindazok a nyelvek, melyeket Nyugat-Európában beszélnek, visszavezethetők a latin és a gót nyelvekre. Tulajdonképen ezeknek zsargonjai, hozzáadva azt, hogy az élőbeszédnek ebben az eleven kohójában nyomtalanul olvadnak be az ősi barbár nyelvek : kelta, ibér, alán, teuton, frank stb. nyelvi sajátosságukkal és szókincseikkel együtt. A magyar nyelv Európában kivételes helyet foglal el. Eredeti, ősi nyelv, melynek kialakulása hazánk ősturáni szarmata lakosságával kezdődik és Árpád népének megjelenésével és beolvadásával befejeződik. Közben a hunnok, bolgárok, avarok, nyomukban gepidák, alánok, longobárdok nyelvformáló tevékenységével és szókincseivel gyarapodik. Történelem által ezerszer igazolt törvény, hogy a számra nézve kisebb hódító nép kivétel nélkül minden esetben felvette a nagyobb számú hódított nép nyelvét. így lettek a Rómát és a birodalmat hódító barbár teutonok, vandálok, longobárdok latinokká; a gótokból spanyolok, portugálok, németek; a normannokból franciák, olaszok, angolok, oroszok ; a vandálokból olaszok, spanyolok, arabok stb., stb. Ha elfogadjuk azt a téves nézetet, hogy a honfoglalás idején valóban nagyszámú szlávság lakott hazánk területén, akkor e törvény szerint szláv nyelvűekké kellett volna válnunk. Hogy ez nem történt meg, annyival inkább ténynek kell elfogadnunk Vámbérynek azon — érvek tömegével alátámasztott — megállapítását, hogy mai magyar nyelvünk tulajdonképen az ősi avar

Véres vajúdása . . . Erejével

Sámson

Rázza az aklom. És én Főve, fázva, Fekszem a földön. Kint Rivalgó ének . . . Bent Párameleg. A fejemalja Sajtszagú ködmön S kicsi Puli kutyám Hangtalan Hanggal Nyalja arcom. dr. Simon László barátomnak MelegAzszeretettel Álmos Zoltán.

Könyörgés. Édes kis Jézusunk, leborulva kérünk, Ó, ezerszer áldd meg árva, magyar népünk. Áldd meg az ifjakat, áldd az öregeket, Áldd a híven hozzád könyörgő népeket, A mi elleninket, ó, térítsd jó útra, Hogy egy szívvel áldjunk kis Jézusunk újra. Add a szívekbe a szeretet szent lángját, Hogy békecsók mellett zengjük a Glóriát. Gebri János.

1931 december 27. nyelv, melybe Árpád népe beszédjének minden sajátosságával és szókincsével együtt beolvad. A finn-ugor alapépítményű szarmata-hunn-avar nyelvbe így kerül be a nagyszámú török elem. A magyar nyelv küzdelmes fejlődése ellenére is egyike a legszebb, legkifejezőbb és a legnagyobb szókinccsel bíró nyelveknek. Természetes fejlődésének feltételei ugyanis csak az Árpád-házi királyok és a Hunyadiak rövid ideig tartó uralma alatt voltak meg, tehát abban az időben, mikor tudományos nyelvészkedésről alig lehetett beszélni. Ettől eltekintve hosszú századokon át, egészen a nemzeti megújhodás koráig a latin és a német nyelvek mellett a hamupipőke szerepére van szorítva és szerényen meghúzódik a kisnemesek és a falusi nép tűzhelyénél. Az úgynevezett Kultúr-Európa a magyarság árnyékában nő naggyá. Míg mi vérzünk törökkel, tatárral, némettel elegyesen : nyugat békéjét, tudományos munkálkodását biztosítjuk, magunk pedig oda jutottunk, hogy például nyelvi szempontból az ősrégi Halotti Beszéd sokkal különb magyar nyelv volt, mint a latinnal agyonnyomorított táblabíróvilág zagyvalék szólásmódja. Nyelvünknek őserejét, eredetiségét, hajlékonyságát mi sem igazolja jobban, mint hogy ilyen mostoha előzmények után sem marad el akár az ókori klasszikus nyelvektől, akár a sok századdal régebben fejlesztett nyugati nyelvektől. A mult év nyarán jelent meg évtizedes munka után temérdek költséggel a Nagy Angol Szótár. Majdnem félmillió szót jegyeztek fel ebben a könyvben az angol tudósok. Elképesztően nagy szám ez, ha figyelembe vesszük, hogy a primitív embernek egész életre elegendő ezer szó; ha tudjuk, hogy a nagy szóbőségű Cicerónak összesen tízezer szava van ; hogy Shakespeare drámaíró szókincse mindössze tizenhatezer, hogy a tanult ember is a mindennapi életben nem használ többet két-három ezer szónál. Ha pénzünk volna, ugyanilyen szókincset mi is össze tudnánk hozni a magyar nyelvből. A száz esztendővel ezelőtt kiadott Czuczor-Fogajasi Magyar Szótárban 200.000 szó van összegyűjtve. Ebből csak 20.000 földrajzi név, melyek tehát nem szerves részei magának a nyelvnek. Mennyi lehet az ilyen szó az öt világrészre kiterjedő Angolbirodalomnak száz évvel később megjelent Szótárában? Mennyi ú j fogalommal ismerkedtünk mi meg az elmúlt század alatt, melyek mind bekerülnének az ú j Magyar Szótárba ? Az élőnyelv szókincsének gyarapodása sokféle forrásból ered s ezek között nem az utolsó hely illeti meg a jövevényszavakat, melyeket , más nyelvekből kölcsönözünk. Nincsen is olyan ! nyelv, melynek ilyen jövevényei ne volnának. : A mi jövevényszavaink legnagyobb része a köztudat szerint a szláv nyelvből származik. ' Miklosits szerint 900 szláv eredetű szó került nyelvünkbe. Semmiképen nem indokolható az

De Hol

a Lord?

Humoreszk.

f

Nem dicsekedhetett az angol lordok családfájával, de még két lábon sem járt, hanem négyen ; mert hisz kutya volt. Kutya, mégpedig angol vizsla. Hat hónapos korában lettem birtokosa, tízévi hűséges szolgálat után köszvénye miatt nyugalomba vonult s nyugalomba vonulásának harmadik esztendejében jobblétre szenderült. Mint fiatal vidéki tanár a vadászat szenvedélyének hódoltam. Nem voltam dohányos, sem kártyás, Bacchusnak is ritkán áldoztam s így szabad időmet Diana berkeiben töltöttem hűséges segítőtársammal, mondhatom barátommal — Lorddal. Hidegben, melegben, esőben, sárban szigorúan kitartott mellettem s vadászaton tűrte az éhséget, szomjúságot. Egyszóval az én Lordomban megvolt az igazi, pedigrés vadászkutyák minden jó tulajdonsága. Állta a vadat, az elejtett zsákmányt apportirozta. De Lord szalonképes kutya is volt. Nappal az ebédlő szőnyegén feküdt, nem zavarta őt a hangos beszélgetés, a kacagás, de még az ének sem. Csak két esetben hagyta el a szobát. Kötelességből és önként. Kötelességből akkor, amikor vendég érkezett, önként, ha feleségem ujjai alatt a zongora billentyűinek akkordjai megszólaltak. Ilyenkor felkelt, két, három fájdalmas vonítást hallatott, szemrehányóan

GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 3 ilyen nagyméretű szókölcsönzés, hiszen erre csak akkor lett volna szüksége őseinknek, ha beszélni egyáltalában nem tudtak volna. Vegyük most ehhez a következőket: Őseink a honfoglalás idején magasabb műveltséggel bírtak, mint az itt talált szláv néptöredékek. Az avar nyelv időben megelőzte a szláv nyelvet. És végül, hogy a szláv kölcsönszavaknak nyelvünkbe való beszivárgása oly módon történt volna, hogy az ellenkezik a történelmi kifejlődésnek idvvonatkoztatható törvényeivel. Az élő nyelveknek egymásra való hatása csak idők múlva jelentkezhetik. Egy évezreden át együtt lakunk tótokkal, ruthénekkel, szerbekkel, horvátokkal s ezek az élőnyelvek e hosszú időkön át csak annyira tudták befolyásolni szókincsünk kialakulását, hogy nyomokban mutatható ki azoknak szóképző hatása. Ez a természetes fejlődés képe. Egészen észellenes tehát az a felfogás és feltevés, hogy a honfoglalás korában és az azt követő első században 900 szót kölcsönöztünk volna az itt lakó szlávoktól. Azoktól a szlávoktól, kik nem elődjei a mai szlávságnak, kik fajiságukat száz esztendeig sem t u d t á k megtartani, hanem beolvadnak fenntartás nélkül a magyarság egyetemébe. Az idő rövidsége és az elmagyarosodás gyors lefolyása ezt a feltételezett nyelvi hatást egyenesen kizárja. E megoldhatatlannak látszó kérdésre azonnal világosság derül, ha tüzetes vizsgálat alá vesszük azt, hogy mi volt az ősi szláv nyelv és mi az ú j a b b szláv nyelv. Az ősi szláv nyelvet ószláv nyelvnek hívják és ez az elnevezés nagyon alkalmas arra, hogy tévedésbe ejtse azokat, kik nincsenek tisztában ennek a nyelvnek születési körülményeivel. Ma már csakugyan ó is, szláv is ez a nyelv, de a honfoglalás idején ú j volt, sőt annyira ú j volt, hogy szinte csepegett a friss mázolástól. Nem egészen száz évvel azelőtt csinálta két származására nézve is görög pap, Cyrill és Methód. Époly mesterséges nyelv tehát, mint az eszperantó. Cyrill és Methód téríteni jönnek Pannóniába. Első dolguk tehát az, hogy megtanulják a nép nyelvét. Sőt ezzel nem elégszenek meg. Keleten vagyunk a konstantinápolyi patriarchatus hatáskörében és irányítása alatt, azért a két apostol nem a görög liturgikus nyelvet erőszakolja a pannonokra, hanem azt a nyelv-zagyvalékot, melyet az avarok és szlávok minden valószínűség szerint kölcsönösen beszéltek, rendszerbe foglalják és alkalmassá teszik arra, hogy azon a keresztény liturgia, dogmatika és filozófia minden nehézség nélkül kifejezhető legyen. Hogy ennek a mondvacsinált nyelvnek alapjául a szláv nyelvet tették meg, annak oka kézenfekvő. A tényleges hatalom a frank fegyverek oltalma alatt a szlávok kezében van, kik így könnyen basáskodnak régi uraik, az avarok felett. Elegendő ok arra, hogy a messze idegenből

jövő apostolok, kiknek a világi hatalom jóindulatára és támogatására szükségük van, a szláv nyelv javára döntsenek. De csak az alapvető kérdésekben. Már a szavak kiválogatásánál nem ragaszkodnak a szláv nyelvhez, hanem a Pannónia területén lakó más népek szókincsét is bealkalmazzák az általuk kigondolt nyelvbe, így jutnak a bolgár, hunn, avar nyelvek szavai sok százszámban az ószláv nyelvbe. Az ószláv nyelv tehát nem egyéb, mint egy megfordított klasszikus nyelv. Mint ilyen egyedüláll a világon s már ez is m u t a t j a mesterséges származását. Míg a többi klasszikus nyelvek hosszú századok fejlődésének eredményei, az ószláv Cyrill és Methód fejéből pattan ki. Az a nép-konglomerátum, melynek számára készült az ószláv nyelv, már a fejedelmek kora alatt felolvad a magyarság egyetemében. Hazánk területén tehát létjogosultságát veszti s így magyar szempontból sajnos nem is foglalkoznak vele. Annál nagyobb jelentősége van a körülöttünk zajongó szláv tenger nyelvi kifejlődésében. Az ószláv nyelv alapjává válik az összes szláv irodalmi nyelvnek. Hogy mennyire megelőzte korát ez a nyelv, m u t a t j a az a körülmény, hogy a belőle táplálkozó legkiválóbb — nagyorosz — irodalom is csak egy évezred múlva tudta még mindig nem elérni, csak megközelíteni. Jelentősége e nyelvnek röviden így foglalható össze: Az ószláv nyelv és a pánszlávizmus ugyanazon órában születtek. Az ószláv nyelv csinálódásának módja és helye azt igazolják, hogy a szláv jövevényszavak alatt elkönyvelt szókincsünk nem okvetlenül szláv eredetű. Ellenkezőleg azok a különböző hazai turáni törzsek nyelvi kincsei, melyeknek fennmaradásában az ószlávval való megegyezés elhomályosította az ősi eredetet, így a Miklosits által kimutatott 900 szó rejtélye önmagától megoldódik. Mi az élő avar nyelvből vettük azokat élőbeszédben és az ószláv nyelvbe kerültek be, mint jövevények, mesterséges úton. Vámbéry veszi észre először, hogy az ószláv nyelvben egész sorra való ótörök szónak jelenléte m u t a t h a t ó ki. Fel is sorolja a következőket : Kalap, tekintély, sátor, tolmács, bélyeg, korsó stb. Ezek a szavak csakis az ősi pannóniai turáni törzsek nyelvéből kerültek az ószlávba és semmi szín alatt megfordítva, mert Methódék turáni törzsekkel itt találkoztak életükben először, másrészről az ótörök nyelv időben messze megelőzte a mesterségesen csinált ószlávot. Ennek a kérdésnek alapos megvizsgálása külön tanulmányokat igényel, épen azért csak egynéhány szónak eredetére mutatok rá, melyek ősturáni eredetűek ugyan, de az ószlávval való egyezés folytán szláv jövevényszavaink közé van sorolva. A grád, mint tipikus szláv szó ismeretes. Ma-

nézett nőmre — aki pedig kifogástalanul zongorázott — s kikullogott a szobából. Ajtót nem kellett neki nyitni, mert Lord ügyes volt az ajtónyitogatásban. Egyébként Lord éjjeli ágya az előszoba egyik sarkában volt megvetve. A vadászaton tűrt, szenvedett, még a verést is elviselte, de otthon követelődző, mondhatni kiállhatatlanul finnyás volt. Reggelire három darab zsemlyét evett tejjel, ebédje egy nagy fazék rizseshús volt. Vacsorára megelégedett a maradékokkal. Különben Lordot mindenki szerette, még a cselédleány is, dacára, hogy neki kellett naponként Lord lemosását, szőrének fényesre való kefélését s ha sáros lábbal jött haza a vadászatról, a pedikürözést is elvégezni. No, de Lord ezért hálás is volt. A piacról ő hozta szájában a leány után a kosarat a bevásárolt dolgokkal, amire a leány szörnyen büszke volt. Bocsánat, kedves olvasóim, hogy ily sokáig untatom önöket Lord genealógiájával és jellemrajzával, de mikor anynyira szerettem s ma is annyiszor gondolok kedves v a d á s z t á r s a m r a . . .

A bogarászás kitűnően sikerült. Két nyúl került hátizsákomba s három tőkéskacsa az akasztóra. Háromnegyed nyolckor este már a városba értünk, már mint én és Lord. Tehát pontosan és szép eredménnyel tértünk vissza. Pontosan, mert valahányszor vadászatra indultam, jeleztem feleségemnek visszatérésem idejét. A vadászemberek feleségei ugyanis ilyenkor rémképeket látnak s azért gyakran hangzik el a női kis szájról búcsúzáskor : «Vinné el a fene azt a vadászatot» stb. Tehát pontosan érkeztünk a városba, de haza mégsem, mert közbelépett a fátum, ami inkább pechnek nevezhető. A Bányász-féle vendéglő előtt ugyanis két kedves s rég nem látott barátommal találkoztam, mindkettő törvényszéki jegyző volt s mint én, sárosiak. A viszontlátás örömeinek kölcsönös kifejezése után arra kértek, menjek be velük egy-két pohár borra. Erősen tiltakoztam, mert hiszen nyolcra haza vártak s a feleségemnek adott szó is kötött. Barátaim nem hagyták abban a kapacitálást s végső fegyvernek felém szegezték, ami legjobban sebzi meg a f é r j e k e t : «Hát papucskormány alatt vagy?» Ez a gyanúsítás végtelenül bántotta férji önérzetemet. Aztán a Lord is oly szelíden, hivogatólag nézett reám, mintha csak mondani akarta v o l n a : «Édes gazdám, menjünk be. Neked jól fog esni a séta után egy kis üdítő ital s nekem is jut két-három vizeszsemlye». Egyideig még néztem Lordot s aztán

Szép októberi délután volt. Kedvem kerekedett egy kis bogarászásra. Mezei és sásos területem egy órányira volt csak a várostól. Átöltöztem vadászruhámba. Az öltözködésnél — mint rendesen — ott asszisztált Lord s hogy siettesse készülődésemet, nagyokat csaholt, miközben valóságos körtáncokat járt.

4 gaslatot, hegyet s egyben erődítményt, várat jelent úgy a szláv nyelvben, mint a magyar elgondolásban. Csakhogy ezek nem grádok, hanem garádok s építői szarmaták voltak. Olyanok voltak ezek, mint a római limes vagy a kinai nagyfal. Mikor később a szlávok megjelennek hazánk területén, el sem birják képzelni, hogy ezek emberi alkotások. A leghatalmasabbat ördögároknak nevezik el. Annyit azonban megértettek, hogy védelemre készültek s mint ilyeneket maguk is felhasználják s nevezik grádnak. Jelentése ma is megegyezik az ősi garádok rendeltetésével : elsősorban védett helyet jelent. Ezeket a védelmi vonalakat, mint említettem is, eredetileg garádnak hívták. Érdekes jelenség, hogy az oroszországi nagy Szarmata-síkság ősi város neveinél a garádforma maradt m e g : Ivángorod, Novgorod, ellenben az orosz alapítású ú j a b b városnevek a grád alakot használják : Petrográd, Leningrád. A magyar nyelv is az ősi szarmata garádformát tartotta m e g : jelentése földhányásból készült védelmi mű. A király szavunk sem szláv kölcsönzés. Rosszabbik esetben Kari Major (Nagy Károly) nevéből származik, melyet a szlávok nyelvi sajátságuk szabályai szerint králnak, a magyarok pedig királynak mondanak. Lehet azonban, hogy ősi turáni szó. A krími halászok gírája erre utal. A pán, bán, ispán szavak Baján avar kagánnak, a szlávok nagy urának nevétől veszik eredetüket. Az udvar szó is hozzátartozik az ószláv nyelvkincséhez ; de ez is a hunn-avar nyelvből került ide. Az udvar szóból képzett város- és megyenevek Erdélyben fordulnak elő a székelyek között, kik valamikor Attila népei közé tartoztak. Már pedig Erdélyben szlávok nem laktak. Ha tehát az udvar valóban szláv eredetű lenne, akkor a belőle képzett megye- és városnevek a dunántúli részeken lennének találhatók. A tárnok szavunk a keleti török nyelv szavával azonos. Innen származik az ószláv tovarnik. Nincsen olyan nép a világon, mely saját lakóhelyének megnevezésére kölcsön szót használna. Mikor a némettől megtanultuk a kőházban való lakást, kölcsönvettük tőle a ház szót, de az egyenesen képtelenség, hogy az évezredeken át sátoi ban tanyázó eleinknek saját tűzhelyük megnevezésére ne lett volna saját szavuk és a sátor elnevezést a szlávoktól kölcsönözték volna, kik sárkunyhókban tömegesen húzták meg magukat. A puszta szó is a szláv kölcsönszavak között van elkönyvelve. Épen olyan képtelenség, mint az előbbi. A puszta szó magyar és szláv jelentése is m u t a t j á k ezt. A magyar puszta jelenti a szabad embernek való szabad térséget, amely életet ad. A «zadrugában» élő szlávoknak a puszta kietlent, üreset, lakatlant jelent. Nincsen rá helyem, hogy tovább folytassam ezeket a szómagyarázatokat. Egész tömege van

eszembe jutott valami, amit azonban csak később árulok el. Ott ültünk tehát hárman a vendéglői asztalnál, mert a negyedik, a csábító Lord három kövér zsemlye bekebelezése után az asztal alatt álmodott nyulakról és kacsákról. Folyt a beszélgetés, közben csendültek a poharak, az idő pedig röpült. A szemben levő templom tornyának órája a tizet kongatta. Most már minden rábeszélés ellenére is szedelőzködtem. Én haza indultam, de Lord maradt, mert maradnia kellett. Pórázra kötöttem s ezzel a szavakkal adtam át őt a vendéglősnek : — Tartsa vissza, Bányász úr, Lordot 20—25 percig, aztán eressze ki az ajtón s hagyja sorsára . . . Haza érve, nőm aggódó arccal fogadott. — Hol maradtál ily sokáig? Már a legroszszabbra gondoltam. Bár sohasem találták volna fel azt az átkozott puskaport. Tovább nem folytathatta, mert közbevágtam : — Hagyjuk a komédiát, de hol a Lord? És a nőm mint a visszhang, elhalványulva ismétli u t á n a m : — De hol a Lord? És most én léptem fel fölényesen : — Tudod, fiacskám, mikor haza felé jöttem, az esti homályban hirtelen egy nyúl ugrott fel. Lekaptam puskámat, de elkéstem a lövései s csak sebeztem a vadat. A betyár Lord utána f u t o t t . Hiábavaló volt minden f ü t t y , kürtölés, várás,

GÖRÖG-KATOLIKUS

SZEMLE

még nyelvünkben a bolgár szavaknak (rend, mesgye, rozsda, uda = voda stb., stb.), melyeket szláv eredetűeknek tartanak az ószlávval való közösségük miatt, pedig ezek mind turáni ősi szókincsek. Bolgárul legalább 200 esztendővel, avar nyelven, tehát magyar nyelven meg több mint 300 esztendővel hamarabb beszéltek az emberek, mint ószlávul. Mosolygó József. O <MXHXXKXXHHWXHHXHMKKHKKKMHHHKHHH»«

Intézményeink megvalósítása. Ismét az Internátus. Most egy éve a Görög-katolikus Szemle 24-ik számában egy cikket írtam, melyben szóvátettem görög-katolikus testvéreim közömbösségét, amellyel intézményeinkkel szemben viseltetnek. P e d i g a szerkesztőség erősen feltárja előttünk a nyomorúságot és mi n e m sietünk segítségére. Már a múltkor is hangsúlyoztam : akinek sok adatott, sokat, akinek kevés, az keveset adjon, de mindenki adjon a görög-katolikus intézményekre, mert különben összerogyunk. Ez reánk nézve nagy szégyen lenne. Jó U r a i m ! mindannyian nyitott szemmel járunk, lehetetlen nem látnunk meg, h o g y a többi felekezeti egyházak g y a r a p o d nak, m í g mi visszafejlődünk. A napokban kezembe akadt egyik lap képeslapja és azon láttam, h o g y az evangélikusok a papi özvegyek részére Kistarcsán valósággal palotát építettek. Mikor ezt megláttam, igen elszomorodtam, nem azért, hogy ők ilyen erővel rendelkeznek, hanem azért, h o g y mi n e m h o g y hasonlót tudnánk létesíteni, de m é g internátusunkat sem tudjuk felépíteni, tehát ők mennyivel különb emberek mint mi. Megvan bennünk az élniakarás. Sajnos, mi ezzel nem dicsekedhetünk. M e g vagyok győződve, h o g y nekik sem mannaként hull az ölükbe a kincs. Tudok Budapesten azonkívül egy diákszövetségről; az Üllői-úton van otthonuk, Tahiban nyaralótelepük. O d a úgy télen, mint nyáron kirándulnak, komoly, evangélizáló előadásokat rendeznek. Persze a mi híveink közül azt mondják e r r e : ja, ők gazdagok! Igen, gazdagok: lélekben. Az egész intézményt diákfillérekből és szenioraiknak havonkénti fizetésük tizedéből, mint Istennek járó tizedből tartják fent. Nincs köztük földbirtokos; tisztviselők, egyetemi hallgatók. Most elmondom a mi esetünket, abból igen sok semmivel nem törődő hittestvérünk tanulhat. Ezelőtt jó pár évvel megalakítottuk Szegeden a görög-katolikus egyházat; egy fillérünk sem volt, segélyt sem kaptunk. Pénz nélkül egy lépést sem tudtunk tenni, mi álltunk össze tizen, minden hóban összeadtunk egy bizonyos összeget és kis templomunkat b e b ú -

csak nem került elő. Lehet, hogy tilos területre került s a csősz lelőtte. De erre már életpárom sírásra fakadt. Hogy az ő szegény Lordja, Lordinkója örökre búcsút vegyen a világtól, még elképzelni sem tudta. De én a pityergésre még fölényesebben léptem fel — már t. i. a távollevő Lorddal szemben — s így szóltam : — Ha megkerül, véresre korbácsolom a bitangot — s hogy szavaimnak nagyobb súlya legyen, leakasztottam a szegről a korbácsot. Feleségem hirtelen kivette a kezemből a fegyelmező eszközt s így szólt: — Elvégre mégis csak te vagy a hibás. Miért késtél el a lövései? Vagy miért lőttél egyáltalában a sötétben a nyúlra? Alig hogy e szavak elhangzottak, hirtelen csattanás a kilincsen s teljes egészében és egészségében a lihegő Lord áll előttünk. Feleségem szeme most már örömkönnyekben úszik, ráteszi Lord fejére a korbácsot — oly óvatosan, mint a menyasszonyra a koszorút — s így dorgálja a k u t y á t : — Te haszontalan Lord, milyen fáradságot okoztál a gazdádnak s milyen aggodalmat nekem. Lord pedig hol a feleségemre, hol reám nézett érthetetlenül, miközben én így gondolkoztam : «Istenem! Istenem! De jó, hogy a vadászkutyák nem tudnak beszélni». Mikulich Károly.

1931 december 27. toroztuk, ami cca 1000 p e n g ő b e került. Vettünk felhajtós székeket, a templomot b o r d ó szőnyeggel befuttattuk, szentképeket vásároltunk. Vettünk harangot, ami másik 1000 P körül került; vettünk miseruhákat, van h a r m o niumunk és nem feledkeztünk m e g az Internátusról s e m : arra is adtunk 100 pengőt, amit ősidőktől fennálló egyházak sem tettek meg. Ezenkívül a makói anyaegyháznak 4000 pengőt kölcsön adtunk, sőt m é g a takarékban is van pénzünk. Ha kis templomunkba b e m e gyünk, úgy érezzük, minta mennyországban lennénk. Iia ezt híveink olvassák, azt fogják m o n d a n i : bizonyára ez a tíz e m b e r vagyonos, ők megtehetik. Igen, vagyonosak vagyunk, de csak lélekben. A tíz közül csupán kettőnek van havi 200 pengőnél több jövedelme, a többinek annál kevesebb van. Ezeket csak azért hoztam fel, h o g y lássák a híveink, h o g y nincs lehetetlenség, csak akarni kell. Mi is megsínylettük azt az összeget, amit egyházunknak adtunk, de velünk volt az Isten és megsegített. Nagyon nagy részük volt ebben dr. Juhász István táblabíró, világi elnökünknek és dr. Torna László esperesünknek. Ezt a két jeles embert melegen tudom ajánlani bármely egyháznak: ha nem tudnak boldogulni, r e n d b e fogják hozni az egyházat. Ezek bizonyára nem küldik vissza melegében a Máriapócsi naptárt, mint a Szemle legutóbbi számából olvastam, h o g y falusi lelkészeink, a nekik küldött Máriapócsi naptárokat] fel sem bontották, h a n e m azonnal visszaküldték, de nem egy, hanem egyszerre öt. Ehhez én nem tudok, Uraim, hozzászólni. Aki m é g annyi áldozatot sem akar a saját intézményeire hozni, h o g y egy naptárt megtartson, attól, Uraim, nekünk várnivalónk nincs t ö b b é semmi. Elismerem, h o g y súlyos a mai gazdasági helyzet, de azt kérdem, miért súlyos? Talán a föld nem termette m e g a terményt ? De igen. Ha igen, akkor az e m b e r e k b e n kell keresni a hibát. De bármily súlyos is a gazdasági helyzet, egy naptárt a legszegényebb ember is m e g tud venni. Ha ezt nem veszi meg, akkor a piaci árustól vesz, de naptár nélkül nem tudok elképzelni egy családot sem. De mert saját felekezete akarja neki eladni, — nem kell. Itt az egyház vezetőségében van a hiba. Elkalandoztam, nem erről akartam írni, hanem az internátusról, melynek a hozzám külpött legújabb kimutatását átnéztem, de szomorú dolgokat fedeztem fel benne. Hittestvéreimnek egy része m é g 1927-ben, tehát öt évvel bejelentették az egyesületbe való belépésüket és mint alapítótagok 100 p e n g ő kötelezettséget vállaltak, de m é g egy fillért sem törlesztettek. így, Uraim, internátust felépíteni nem lehet, már p e d i g felépítenünk föltétlenül fel kell. A vidéki egyetemek fokozatosan m e g fognak szűnni, mert ez a maroknyi n é p négy egyetemet fenntartani nem f o g tudni és folyton a nyugdíjasok zsebébe sem lehet nyúlni, ha felbillen az államháztartás egyensúlya. Azért fontos az Internátus létesítése, hogy, ha m e g szűnnék a vidéki egyetemek — ami több mint valószínű, — gyermekeink csak a fővárosban kell, hogy tanuljanak s ha nem lesz internátusunk, nem fognak tudni hol elszállásolni. A vezetőségnek ajánlom dr. Sztankay A n d o r nak a Szemle 21-iki számában tett ajánlatát elfogadásra, mert a jelekből látom, h o g y hosszú időn belül internátusunk nem lesz. A Szemle mult évi 24. számában írtam egy cikket s a többek között azt í r t a m : van m é g ennél — t. i. híveink közönyösségéről volt szó — szomorúbb eset is: azoknak az uraknak, kik az egyesület ügyeit intézik, a neveiket nem látom a kimutatásban feltüntetve, mint fizető tagokét. Most, h o g y megjelent az ú j a b b kimutatás, abból látom, h o g y tévedtem, mert a vezetőség bőség e s e n hozzájárult annak idején az internátusakcióhoz. Ezen kitételemért bocsánatot kérek. Komlósi

Andor.

Nagyon kérjlik olvasóinkat, hogy mindennemű pénzküldeményt kizárólag 44.980. sz. postatakarékpénztári befizetési lapon küldjenek mind a MAGOSz, mind a Szemle számára.

1931 december 27.

„Értsétek meg, nemzetek!" Van valami misztikus értelme és mélységes jelentősége annak, hogy az Isten-ember születésének nagy csodáját hirdető angyali éneket pásztorok hallották először. Ezek az emberek életük egyszerűségében és tisztaságában elevenebbnek, érzékenyebbnek őrizték meg lelküket, gyarló emberi célok nyers harcában nem kérgesedett a szívük, kereszteződő bölcseségek ütköződése nem torzította cinikussá gondolkozásukat, hitük alatt megőrizték az Alkotóval összekötő titkos csatorn á k a t s alázatosságuk elsőnek l á t t a t t a meg velük a testet öltött Istent. Ugyanilyen mély jelentőségű a napkeleti bölcsek útja. Bennük is megvolt a hit és alázatosság, s a hosszú ádvent istent-szomjúhozó várakozása de műveltségük sok kitérítő bölcsességgel vonta be lelkük spontaneitását, ők már nagy, belső harcok tépelődő tüzében tudták csak felszabadítani ember-voltuk isteni részét, hosszú, gyötrelmes és fáradságos út végén találtak rá az isteni Gyermek jászoltrónusára. De r á t a l á l t a k ! Előttük és utánuk sok út indult célkeresésre, az emberiség történetében, de egyik sem vágott neki az oromnak. Az embert lehúzza kettősségének alantasabb része a földre, melyből vétetett, nem tud szárnyalni a magasságok felé, nem tud egyensúlyt tartani ellentétes pólusokra tartó mozgásácan, nem t u d j a a m é r t é k e t : megadni császárnak, ami a császáré, de megtartani Istennek, ami Istené. Betlehem fölött azon a napon megzendült Isten szeretetének kicsordulásától a magasság és zengett minden nemzeteknek. És e nemzetekből néhány pásztor hallotta csupán. Ezen a napon ú j planéta t á m a d t az Isten szeretetének bőségéből, hogy a nemzetek ú j világossága legyen és a nemzetekből három ember indult az új csillag után. És azóta zeng a magasság és szórja fényét Isten szeretetének napja s vájjon hány ember hallja üzenetének szférák-zenéjét, s vájjon hány ember indul minden fények forrása felé? Ezért van tele válsággal a világ. Európa kultúrájának válságárál is nyíltan beszélnek már a sok krízis között s akik erről beszélnek, azt hiszik, hogy az európai kultúra bukása a kereszténység bukása is. Pedig egyetlen oka nyomorúságunknak, hogy életünk mai berendezkedettsége elfeledkezett a kereszténységről. Egyetlen tekintélyt ismer ez a k u l t ú r a ; az észt, a rációt, nem akarja tudni, hogy az ember test és lélek, mesterkélt erőlködéssel és alattomos bújkálással kerüli el az Istent. Az életet csak a földön t u d j a elgondolni a mai kultúra s hogy kényelmessé tegye az arasznyi létet, igájába fogja a természet erőit s magahitten bámulja teremtő erejét ebben a hadjáratban s a technika fényes konstrukcióiban. S a kultúrvívmányok nagy csodálatában hamis önimádattal hiszi, hogy kiélte minden erejét, minden belső adottságát, hiszi, hogy ez a tökéletesség, túltengő önérzetességében nem veszi észre, hogy ezeken túl is van valami. A természet dúsan gyümölcsözik, a technika páratlanul fejlett és mégis-mégis — érzi ország-világ — baj van valahol, hiba csúszott a számításba, valami nincs rendjén ; Kanadában búzával fűtik a mozdonyokat, másutt öldökölve jár körül az éhhalál. S ezek nemcsak mai jelenségek, kezdődnek ott, ahol megszűnik Betlehem harmóniája, s ahová nem jut el az újszövetség csillagsugárzása. Ma azért olyan szembetűnő, mert már nem lehet ennek a földhöztapadó világnézetnek tátongó nyílásait betömni. Érdekes megfigyelni, mint igyekszik ez az Isten-nélküli kultúra éppen krisztusi gondolatkincsekkel pótolni hiányosságait s tragikusan jeljemző, mint torzul kezén a karácsony Istenének parancsa meddő szocializmussá és romboló kommunizmussá. Maga is érzi, hogy nem lehet meg Isten nélkül az ember, de hogy megduzzadt gőgje alázatosságra ne kényszerüljön a Legbölcsebb előtt, hogy ne kelljen találkoznia Valakivel, aki túllakozik a ráció körén, inkább csődöt hirdet, inkább belebukik magaásta sírjába, mert nem tud hinni, mert legnagyobb büszkesége kultúrája, ez pedig érzéketlen a Karácsonnyal szemben. Ezért kell kibővülnie ennek a kultúrának s ezért nem kell féltenünk a kereszténységet, mert ami itt bukik, a kereszténység hiánya miatt bukik s ebből az átértékelésből új, diadalmas kereszténység támad a Teremtő gondolata szerint.

GÖRÖG-KATOLIKUS

SZEMLE

De az embernek addig meg kell járnia gőgös eltévelyedésének kálváriáját, be kell látnia, hogy mindaz, amit felfuvalkodott magahittségében oly hatalmasnak látott, mindaz, amire egész világszemléletét beállította, az nem az «egy szükséges», be kell látnia, hogy a ráció csak egy funkciója a léleknek, s amikor a kataklizmák tüzében elhamvad annyi matéria, hogy a megmaradottal harmóniában áll a lélek, akkor — hosszú út a bölcsek útja ! — akkor belátják a nemzetek, hogy ha békességet akarnak az emberek között, előbb kell, hogy dicsősége legyen Istennek a mennyben és akkor megértik a nemzetek: «Velünk az Isten.» Kozák István =lll=lll=!l!=lll=lll=lll=lli=lll=lil=lll=lll=lli=lll=lll=lll=ltl=lll

Karácsonyi

ének.

Betlehemi pusztán ma a szent szűz Rongyos istállóban kisdedet szült, Kemény földön szalmán barmok között, A kegyes kis Jézus a földre jött! Akinek az Egek és Kerubok, Az összes Angyalok, Szeráfimok Szüntelen szolgálnak énekelve: Szent, Szent, Szent az Isten dicsőítve. A jámbor pásztorok is megtudták, Meny béli Angyalok hírül hozták, Hogy született Jézus a Messiás, Akiről már rég szólt a szentírás. ' A távol keletről a három bölcs Csillagtól vezetve sietve jött, A földre borulva hódolának Kincset hozva ég s föld Királyának. Siessünk Angyali Dicsőség Békesség

ma mi is Betlehembe karokkal, zengedezve: a menyben az Istennek, a földön az embernek!

Amen. Csákó Pál.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A fejedelem hét orcája. Elbeszélés.

I r t a : Gróh

István.

A jött-ment normann, aki tengeri rablóból Rossano fejedelme lett, minekutána megerősödött országában, berendezkedett, fiakat nevelt, megkorosodott és eltelt bölcseséggel, maga elé hivatta a hét legény fiát. — Atyám, a megboldogult — így szólt hozzájuk —, tanítványa volt a három nagy varázsló asszonynak, akiket atyáim hoztak magukkal hajóikon északról. Mielőtt meghalt volna, ép a Lipári-szigetek közt álltunk, magához vont, megölelt s ezt súgta nékem : Hét orcát hagyok rád, azt a hét réteget, amit én viselek képemen ; élj vele okosan, áldott legyen rajtad mind a hét és h a r c o l j . . . Foganatos volt az áldása, földet, várost szereztem vélük, s most, amikor nincs gondom egyébre a lelkem üdvösségén kívül, elosztom köztetek . . . És akkép cselekedett. Giovanni, a legkisebbik kapta az alázatos, imádságos orcát, jól járt véle, Bari püspöke lett. Nicolo, a következő kapta vitézi képét. Sok hasznát vette, most a pápai hadak első hadnagya. Cosiinoé lett az irgalmatlan vad nézés. Ez tengeri rabláson kezdte s a bizánci császár tengeri haderejének parancsolója vált belőle. Lorenzo vette a t y j a örökségéből a szépséget. A nápolyi király fogadt a fiának, ránéz az ország is. Enricot ravasz, koravén orcája főadószedőnek jelölte, az is lett Velence dalmát birtokain. Tommaso az apja képének könnyen olvadó fagyát hordozta szüntelen s nem enyhült a nézése: ciprusi helytartó korában sem. Paolón pedig, a legöregebbnek orcáján az estélinap derűs pírja, az elégedettek nyugalma kelt az apja két keze simogatása nyomán, hogy kormányozza véle a Szigetséget, a tartomány tengerbe szórt gyöngyeit. — így, most élhetek az igazságnak — búcsúzott a király gyermekeitől, amikor elosztotta köztük nagy orcája csudás változatait. Visszahúzódott, elmélkedett naphosszat és nem mozdult két ajaka, akár az agyagos part a Serino folyó kétfélén. A nép pedig tűnődött, sugdolózott, pletykált,

5 de nyugtalankodtak az udvari lovagok is, mondván : mi lett a mi vitézi urunkból. Még mintha a gyóntatója, sőt a hitestársa is elégedetlenkednék véle, látszott rajtuk, hogy nem becsülik meg istenes életéért. Viselte a titkos megalázást az igazak türelmével több esztendeig, végre is megelégelte a lenézést és írt a legkisebbik fiának legelébb. — Jer, Giovanni, legkisebb gyermekem, segíts, add vissza az áhítatos képemet, mert a gyóntató, páter Eusebio, elégedetlen vélem s vádol, hogy közömbös vagyok. — A főpap válaszolt, csillapította a t y j á t , hogy viselje el a félreismerést, majd ő rendbehozza az ügyet páter Eusebióval. Az ájtatos képét pedig akarva sem adhatná, mert az az ő tulajdon képe, azzal teremtődött. Belenyugodott az apa, várt egy ideig, aztán íráshoz ült újra, a szép fiához, Lorenzóhoz intézte : — Zsörtölődik az édesanyád, duzzog s szinte azt érzem a szavából, hogy az elmém gyöngülésétől fél. Jöjj, add vissza szép férfiúi orcámat. Lorenzo kedvesen válaszolt, de a képét — így írta — nem adhatja, az az övé. A fejedelem kesergett, de nem tehetett s e m m i t ; a harmadik levele már könyörgő volt, Nicolót hívta benne, a fő-főhadnagyot, hogy adja vissza vitézi orcáját, mert a lovagjai zúgnak és nem ismerik az engedelmességet, amióta nem látják szemében a harcosok tüzét. Nem adta ez se, azt állítván, hogy az az övé, nem is volt soha az apjáé. Annakutána írt még Cosimónak, az irgalmatlannak, Enricónak a ravasznak, Tommasónak a fanyarnak, meg a vidám Paolónak, aki legközelebb volt hozzá ; kérte, koldulta volna vissza amit elosztott, de nem adta vissza egy sem. Ellenben egy napon megjelent mind a hét testvér az apja udvarában ; Greco, a főudvarmester hívta őket egybe és szánakozó képpel hallgatták az első cseléd beszédét. — Bizony megfogyatkozott elmében a mi urunk és romlik egyre még, a világi dolgokkal törődni se akar. Tenni kéne ez ellen v a l a m i t . . . Tanácskoztak ezután hosszasan, végül is megbízták a becsületes Grecót, hogy viselje gondját az apjuknak, azzal széledtek el. A főudvarmestere gyámsága alá került így a fejedelem és megháborodott lélekkel járt a számára kijelölt szobában. Tükör elé állott gyakorta éjjel és megmegvilágítván orcáját a mécsessel kétfelől — negyvenkilenc esztendős volt éppen —, az öregség bogozódó vonalait követte ujjával. Aztán a csillagos eget nézte, meg a kertje holdvilágos ú t j á t , ahol Greco lépkedett szerelmesen összefogódzkodva az ő hitvesével. íme, ezért nem jő hozzá az asszony, akárhogy is kéreti. Feszegette szívét a régi dac, várt egy holdfordulót, s mikor újra várandóssá lett az ég királynéja, kiszökött a palotájából és ment világgá. A parti erdőkbe vette be magát, felkapaszkodott a hegyre, szemközt a várával, nekifordult és megátkozta fiait, meg a hitvesét. Aztán husángot metszett, kezeügyébe illőt és talpalt egész éjjel. Hajnalban esztenát lelt széles tisztáson ; öreg juhász kavarta nagy üstben a fejést, előtte hét eb marakodott a vályúba öntött savón és szorította el a gyengét. A fejedelem elnézte a marakodókat, s megitta a tejet, amit az öreg öntött neki. — Bojtárod lennék, de add vissza az ifjú képemet, egyiket a hét közül — így szólt a bacsóhoz, de a fejét ingatta az. — Öreg vagy, elmarnának a bojtárjaim, mint ezek itt — s a kutyákra m u t a t o t t ; — hanem erre, feljebb félnapi járóföldre, tanyázik a Filicudo bandája, azok ellopnak mindent, amit lehet. Hátha megszerzik néked is, amit akarsz. Ezzel távoztatta a juhász s a fejedelem megindult Filicudo felé, fel a völgyön. Délben érte el őket, hortyogtak az árnyékban, eltelve étellel, itallal; csak a kapitányuk volt ébren. — Mit keresel erre? ! — rivalt rá s a fegyverét szedte volna, de megnyugodott a botos ember szavára. — Az ifjúságomat, a hét orcám egyikét keresem — szólott ez s elnevette magát a rabló. — A legnagyobb képmutatója a kereszténységnek Bonifácio bankár Bariban, annál meglelsz mindent, amit igaz és nem igaz úton meg lehet szerezni. Megmondhatod neki azt is egyben, hogy megnyúzzuk elevenen, ha a kezünkbe kerül. Orgazdánk volt a b i t a n g . . . A fejedelem nem felejtett semmit a szóból, felhajtott egy cseber vizet, más nem kellett néki

6 a

GÖRÖG-KATOLIKUS

SZEMLE

rablókéból és ment északnak, Bari felé. Har- talán először három esztendő óta —, pedig az madnap este érte el a falát, meghált egy félszer- a kifigurázott érsek az ő tulajdon fia volt. ben, szemben a csukott kapuval s reggel bement a városba. A pénzváltót ott lelte a községháza Fáklyavilágnál kezdték a játékot, de nekiarkádja alatt, nagy halom pénz állott előtte öltöztek már délután. A fejedelem orcáját Anita a padon. pirosította, vértjét a kis Mario csatolta, vagy — Ismerek minden pénzt, amit Ciprus és kötözgette inkább silány madzagokkal. TremiLissabon közt vertek, igazat, hamisat, fogadj tello mester meg tanácsolt neki sűrűn. fel, tőled sem kérek mást, mint a rablóktól. — A sisakodra vigyázz, ezüstös pergamen, Bonifáció csupasz képén megindultak a rán- nehogy a Filippo buzogánya betörje. De vissza cok erre a beszédre és megtorlódtak a két se vágj nagyon, mert a te kardod bádog csupán, szemöldöke felett, elhagyván a szája két végét, a többié fából van ; festett paizsot el ne repessz, ami leereszkedett a csudálkozástól. Aztán vissza- inkább a mellükre üss, azt kitömték jól. Cselekedj áramlott a gyűrődések hulláma, megrengette fürgén, mintha igazán lovag l e n n é l . . . — És az a j a k á t és kacagni kezdett a gummi-orca. öreg vállalta. Megsimogatta az ifjú Mario fejét, — No, azt nem adhatok. Hanem tudod mit, ez volt a fegyverhordozója — mérgesen kacsinitt van a Tremitello t á r s u l a t a : tizenkét szín- t o t t a saracén Filippora festett szemöldöke alól játszó, köztük egy leány ; abból a tizenegy férfi és megcsókolta az Anita kezecskéjét, aki az szakállt ragaszt, hol őszét, hol ifjúnak valót és orcáját szépíti még egyre. megújítja orcáját minden este. Menj csak ki Ment minden gyönyörűen. Nagy komolyan hozzájuk. A mult héten még idebenn játszottak, álltak sorba a Tremitello háta mögé a színpadon de kiseprűztette őket az érsek, három előadás és nem mozdult egy se, amíg ez az üdvözlőután. A szemtelenek kifiguráztak mindent. Most verset szavalta, általkiabálván a lovag urak Coratoban vannak a gróf kastélya tövében. páholya felé, keresztül az udvaron. Amikor elÜgy mondják, annak játszanak. vonultak, Sylvia perdült elő édes dalolással és Üj emberek jöttek s kitolta rekesze a j t a j á n zengett, amíg csak a hét saracén el nem állította a fejedelmet Bonifacio mester, egy rézpénzt a s z a v á t ; de megszabadította ettől is a találós nyomván a markába útravalónak. A vándor esze, meg a Bandolo lovag k a r d j a és másfél óra nem fordult vissza, meg se köszönte, hanem múlván meglettek a játékkal. ment le a kikötőbe, ott sült halat vett a pénzért, Befelé indult most Manfréd, Corato grófja és leült a felhányt móló szélére s evett. Egy sovány kétkézen^vezetvén nemes vendégeit, a gyereb állott meg előtte, kéregető koldusa az oktalan mekorcájú beneventói Rogert, meg a nyurga szenvedőknek, annak n y ú j t o t t a a fele falatot, Loria Ludóvicot, asztalhoz ültette őket a nagyaztán indult a kapu felé, fel a lejtőn. Három óra teremben. Azonkép asztalhoz ült a cselédek járás Baritól a coratói vár ; szép, erős kastély ; házában a tizenkét komédiás és ette-falta, ami megnézte a fejedelem háromfelől, a negyedik lekerült az urak asztaláról. Csak az egy Anitát fala tövében ott lelte Tremitello mestert, meg vonták be a nemesek maguk közé és elvették a népét. Nagy tüzet ültek körül, rizs volt a véle nyugalmát Tremitellonak, meg a komédiásbográcsukban és annak a főlését várták, gitárt fejedelemnek. Ott leste az ajtó nyílását a két pengetve. A mester állott a jövevény elébe, meg- öreg a küszöbön, hogy mi is van a leánnyal. hallgatta szavát és bólongatott. Boroztak"erősen odabenn, de nem bántották. — J ó helyre jöttél — bíztatta őt. — Nagy Vacsora után a saracénok sorakoztak a nagy darab ember vagy, igaz: faképű, de majd be- asztal elé és eljárták kopogósan a pogányok tánfesti orcádat Anita pirosra, te leszel a Bandolo cát. Tetszett nagyon s a gazda Manfréd gróf a lovag a Sylvia szabadításában. Felemeled, által- maga serlegét n y ú j t o t t a Filippónak, úgy itatta. mégy véle a vizén ; ezekre a lókötőkre nem Mikor meg újra kezdték, mind a három nemes bíznám, de néked becsületes az orcád. Délután úr összeverte s a r k a n t y ú j á t az asztal alatt. Akkor már Anita nem volt ott, készült a próbálunk, holnap este adjuk. Sylvia pedig ott húzódott meg az apja háta- hét-fátylas táncra s úgy tipegett be hajladozva, rnögött, állát annak a vállára támasztotta és bebugyolált fejjel. Megsebesedett a zene, hajnevetős szeme, mint két bogár, bujkált pillája totta, pörgette a leányt és eleresztette az repülő fátylait, játszott vélük a két karjával, majd alatt. Az apja könyöke hozta előre. — Te leszel a Bandolo holnap? Ogy-e apám, meg visszaszedte őket rendre s b u j t a t t a orcáját neki adjuk azt a szép fekete p a r ó k á t . . . a für- beléjük, akár a bárányfelhőbe. Felugrott a hátösbe nem hajtom az orcámat, mert birka- rom úr közben, vágyó orcával állotta körül a táncolót s mikor utolsót roppantott a dob, elszagú . . . No jer, megfőtt a rizs . . . Kézen fogta a gyermek a csavargót és ültette kapta Anitát Manfréd, veres képét odanyomta le a közös bográcshoz maga mellé. Azontúl annak orcájához, aztán ölbevette és indult vele fel a lépcsőnek. Bandolonak hívta mindenki. Tremitello ugrott elébe könyörgő szóval. — Ne, uram ne . . . egyetlenem, életem, — II. hiába, nem bír szava a részeggel. Délután próbáltak és a fejedelem megismerAnita meg vergődött sikoltozva és kezét kedett Sylvia meg a hét saracén vitéz történetével. nyújtogatta a komédiások felé. De nem mozdulNéki alig volt beszélgetni valója. A leány, akit tak azok és a két nemes úr kacagása röhögést meglepnek a pogányok, találós kérdésekkel tar- fakasztott a szolgák száján, amíg valaki nagyot tóztatja a rablókat, amíg megjön ő, a szabadító nem kiáltott. és le nem vágja egyenként mind a hetet. Jól Az öreg Bandolo vitéz ugrott az asztal elé. csinálta a dolgát, ügyelt és Tremitello mester — Lovagok vagytok-e, vagy parázna ebek . . . meg is dicsérte. Gyermekes megelégedés töltötte Tedd le a leányt, állok elébde érette — ilyen el, melegség, amit régen érzett és a szabadítás szóval verte az asztalt s az ezüst pergamenes után sem hagyta el a leányt. kesztyűjét odavágta a kancsóik elé. — Szép lovagi kesztyűt varrok néked BanA két nemes úr megharagudott elébb, a karddolo — szólt ez és b a t y u t bontott. — Lásd, ját kapkodta, aztán elnevette magát a kesztyű befoltozom a m u t a t ó u j j a végét, mert lyukas, láttára, mert hogy még ilyent nem dobtak eliaztán ragyogó pikkelyeket varrok rá. De fel- bük. Visszafordította a vár urát is a kettő fulmegy-e a k e z e d r e . . . mutasd. Az öregnek dokló röhögése és megértette hamar a tréfát. kezére húzta a kopott bőrt és locsogott tovább. — F e l s é g e s . . . a játékot f o l y t a t j u k . . . Ki— Ép volt ez még a mult héten, de amikor állunk véled, nemes B a n d o l o . . . a bajvívás kergettek bennünket innen Bariból, a Mario ára ez — szólt és letette a leányt karjából — kezén volt — az ördög tizenkét ötletét adtuk kiállunk véled mind a hárman . . . Aztán rendeléppen — s a fiú kézzel hárította a komodorokat kezett, hogy adjanak fegyvert az öregnek, a lábaszára m e l l ő l . . . K u t y a harapta le. A kicsi válassza ki ő melyiket és a nagy berber mént, a Mario belekiáltott, hogy nem ez volt, más volt, szürkét nyergeljék a számára. Már akkor viramire felugrott Anita és erősködött, hogy bizony radt és kékes világosság tolakodott a bolthajtáleharapta volna az u j j a d a t az eb, ha nem ez a sok alá. A fegyveres kamarába vezették hát a nagy kesztyű van rajtad akkor. A fejedelem nem fejedelmet, a kis Mário öltöztette immáron igazi ú n t a el ezt a beszédet. Telt a nap, m u l a t t a t t a a páncélba, a hét komédiás meg vacogott körünyelvelés s az esti tűznél aztán megláthatta a lötte. Mire meglett, ott kapált a ló is az ajtó kiseprűzés egész történetét. Filippo, az első előtt, ketten fogták a száját kétfelől. A fejesaracén lovag állott ki a gyepre rongyos palást- delem megnézett rajta mindent, hevedert, szüban, szigorú papos orcával, szörnyülködött, gyelőt és a lovagok szokása szerint két ujját csudálkozott és egymást kergette a sok fintoro- dugta a feszítő zabla lánca alá. dás sovány képén. És a fejedelem nevetett^— — Mehetünk — szólott a fél kengyelbe állva,

1931 december 27.

ágaskodott a mén véle, úgy vetette által a másik lábát. A Manfréd gróf fegyverhordozója pedig kiáltozott a páholy a l a t t : elsőnek Roger, Benevento ura áll ki Bandolo l o v a g g a l . . . Az udvar féloldalát veresbe vonta a hajnal, abban állott meg a nemes úr, a komédiás az árnyékból jött elé. A középen köszöntötték egymást és kanyarodott vissza mindegyik a tér sarkába, hogy onnan rontsanak egymásra. A páholyban meg Manfréd gróf odahajolt a leányhoz és sugdolózott: Ni, egész jól ül a komédiás, talán kötélen táncolt valaha . . ., a győztesnek pártádat nyújtod, Anita. Értették a tréfát a nemes urak nagyon, maga az ifjú Roger se fogta szorosan a lándzsát első menetre, nehogy megrövidítse a komédiát. Manfréd még mindig a leányt t a r t j a halk szóval s csak a nagy puffanásra kapja el képét tőle. Az ifjú Roger lenn fekszik a földön, paripáját három lovász hajkurássza az udvaron, három meg az ájultat élesztgeti, hűvös vízzel öntözvén. Rettentő ijedség látszik a gyermek-ifjú képén, mikor feleszmél, nyög valamit s ájul el újra. — Jöjjön a másik — kiált a komédiás és sietve ugrik nyeregbe a szóra Loria Ludovico. Szikár orcája, ami átröhögte az éjjelt, elkomolyodik, amikor ráereszti a rostélyt. A játék igazándivá lesz lassan. Kétszer csapnak össze. Az elsőben Bandolo félrevágja a nemes úr rúdját, pedig torkának szánta ez» Nem állnak meg közbül, vágtatva kerülik meg az udvar keskeny oldalát s úgy rontanak egymásra újra a fele úton. Megint félre üti a Lória Ludovico lándzsáját az öreg, de az övé odafeszül az ellenfele hóna alá és kiveti őt a nyeregből. Ügy marad féllábbal a kengyelben lógva s viszi a lova végig a fél udvaron, amíg el nem fogják. — Megcsúfolt az átkozott komédiás — sziszeg, mikor leszedik sisakját s állna föl, de nem bír, úgy viszik el a szolgák összefont karjukon. Elszakadtak a félbokájának inai. Már akkor fut le a páholyból Manfréd, a vár ura. Félrerugja a fegyver-kamara ajtajából Tremitellot, aki térdenállva mentegetőzik s a leányát kunyorálja ; a legjobb fegyverét, vértjét választja s öltözik sebbel-lobbal. Bandolo pedig, a komédiás, odaáll azalatt lovastul a páholy alá. — Nem sebesedtél meg? — kérdi tőle Anita. — Istenem, úgy félek . . . fuss el, Bandolo . . . Az öreg int nevetve, hogy olyant nem tesz és szemközt fordul Manfréd gróffal. Három hevületben mentek egymásnak és megállottak mindegyik után. Az elsőben olyat taszított a komédiás, hogy megtorpant a várúr paripája, aztán előre bukott és összetörte a fél térdét. Lovat változtatott a gróf, ő maga segített a nyergelőknek s úgy ment a színjátszónak erős lándzsájával. Paizsnak ütődött mind a két vas szörnyű erővel és darabokra törött. Elhajította hát a csonka darabot mind a kettő, kardot vont a gróf, annak a pengéjét n y ú j t o t t a előre s úgy vágtatott a komédiásnak. Ez csak az utolsó pillanatban kapta fel a kardját, de elütötte vele a másikat s ugyanazon szempillantásban vér buggyant a vár gazdájának álla alól. Még a nyeregben maradt kis ideig, de keze eleresztette a kantárt és lefordult holtan az udvar porába. A komédiás átszúrta a torkát. Összeszaladt a cselédnép, vitte be az urok tetemét, Bandolo pedig a páholy alá léptetett, leemelte a leányt s maga mellé ültette a nyeregbe. — Ölelj meg Anita erősen s ü g y e l j . . . el kell érnünk a tengert. — így szólt és vágtatott ki a kapun. Csak akkor eszmélték fel az udvarbéli vitézek ; fegyverkeztek, nyergeltek hamar és vágtatvást üldözték kettejüket a Bari felé vezető úton. — Hányan jönnek, nézz hátra — szólt az öreg Anitához. — Lehetnek vagy harmincan . . . nagy port vernek — válaszolt a leány. A fejedelem belevágta s a r k a n t y ú j á t a lova oldalába és félkézzel karolta a gyermeket, mert megugrott a paripa a szúrásra. — Nézz hátra, Anita, mennyire vannak — kérdezte újra a fejedelem egy idő múlva. — Vagy három nyilas darabra, de közelednek lassan — szólt ez és bólintott rá a fejedelem. Bari kapujáig még kétszer kérdezett az öreg, ott aztán hallhatta maga is a lódobogást a hátamögött. Az utcákon egy kopja-hajitásra voltak

>

•

t

1931 december 27. egymáshoz, a kikötőben meg szinte a lova farkát érték az üldözők. Leugrott a móló innenső végén a fejedelem, levette a leányt és gyalog, kivont karddal állott a keskeny kőhányás elejére. — Fuss, Anita, vagdald el a vitorlások köteleit, azt a legkarcsúbbat pedig oldozd el, jöjj véle ki és állj ide hozzám. Én addig tartom ezeket. . . Ügy t e t t a leány, ahogy rendelték. Végigszaladt a szorosan egymáshoz állított bárkák során, elmetélte á köteleiket s azzal az eggyel, a legjobbal pedig megindult és csáklyázott, evezett által a kikötő száján, ki a móló külső oldalára. Bandolo lovag azalatt b a j t vívott a vitézekkel, megállott keményen s csak lassan hátrált a gáton befelé, amikor új meg új pihent ember állott elébe a leroskadok helyén. Mert csak egy harcos verekedhetett véle egyszerre a keskeny kőhányáson. Mikor aztán meglátta a leányt a vitorlással, odaszólította magához, beugrott hirtelen és belökte lábával a hajót. Ezt a pillantást várta egy nyilas és ügyesen lőtte vesszejét a lovag oldalába, épp a csipője fölé, amikor fordult az, hogy elrúgja a bárkát. Még volt annyi ereje, hogy megfogja a kormányt, felvonta a vitorlát is, kiakasztotta a kötelét, nekifordítván a hajót a nyílt tengernek, aztán Anitát szólította, ennek kezébe adta a rudat és végigesett a hajó fenekén. III. Nem üldözték őket, hasztalan is lett volna, mert igen gyorsjárású volt a hajó, amin menekültek. Anita kibontotta a lovagja drót-ingét, kivonta gyengéden oldalából a nyílvesszőt, aztán valami párnafélét t e t t a feje alá összegöngyölt, öreg vitorlából s úgy kérdezte szeretettel, hogy fáj-e, kíván-e valamit. — Vizet — válaszolt a férfi —, más nem kell — és megsimogatta a gyermek kezét. Fordított hát egy kicsinyt Anita a kormányon, nehogy túlságosan elhagyják a földet s azontúl egyvonalban mentek a parttal délkeletnek Brindisi irányában. Este aztán a száraznak irányította a hajó orrát és éjfél felé kikötött egy erdős helyen. Holdvilágnál keresett forrást, megtöltötte a vitorlás kicsi hordóját s vitte a vizet a betegének. És továbbhajóztak még azon éjjel. Reggelre mintha erősödött volna a sebesült, tanácsokat adott a leánynak, hogyan kerüljék el Brindisit és Otrantót, aztán elhallgatott s csak délben szólalt meg újra. — Mondd, Anita, milyennek látod az orcámat? — Mikor a Filippo mókáit nézted, nevetős volt a képed, de jóságos, akár az a p á m é ; mikor meg a kesztyűdet vágtad a lovagok asztalára, felséges harag látszott rajta, pedig sápadt voltál, akár a hajnal. Kegyetlen volt, amikor leszúrtad Manfrédét és ravasz, amikor a nyeregbe emeltél. Most meg bölcs és ájtatos vagy, én uram, én megmentőm és el nem hagylak soha, feleséged leszek, mert véren vettél meg. így szólt a leány és mosolygott a fejedelem, csókolta boldogan az ő szerzett hitvese kezét. — íme, hát megleltem az én régi orcámat. Hanem az állapota nem javult másnap sem. Megkerülték Otranto félszigetét, közbül Anita valami kevés kenyeret szerzett egy halászbárkáról és Rossano felé fordította hajójukat, úgy, ahogy a férfi m u t a t t a , egyenest nyugatnak. Forró volt a sebesült homloka nagyon és aprókat lélekzett pihegve. Negyednapja voltak a tengeren. — Látod, az ott fönn az én h á z a m . . . szólj a vitézeknek, ha k i s z á l l s z . . . az Isten áldjon meg én édes hitvesem — ez volt az utolsó szava. Halottat hozott Anita Rossano kikötőjébe, parthoz állott a vitorlással és ott siratta benne az urát reggeltől délig hangos jajveszékeléssel, úgy, hogy köréje gyűlt a parton a nép, vitézek, meg közrendűek. Délben aztán fölizent a kastélyba és hívására lejöttek a vitézek, ráismertek urukra és vitték fel a szentmihálylován elhagyott házába, a komédiás leány meg ment utánuk egész a palota kapujáig, tovább nem eresztették. Kiterítették a nagy házban, tizenkét gyertyát g y ú j t o t t a k mellette kétfelől és hét sirató asz-

GÖRÖG-KATOLIKUS

szony panaszolt mellette szünet nélkül egész addig, amíg megjött a megboldogult hét fia, a becsületes Greconak híradására. Köriilállották koporsóját a papok meg a lovagok és nem győzték csodálni a megboldogult orcáját, mert fenséges volt az, mint annakelőtte és lesütötte szemét a láttára az ő házanépe. Nyugtalankodott az özvegy, szólt is Greconak, ám az csillapította s az ő szavába belenyugodtak a fiúk is, mondván : — Bizony, bizony, a legnagyobb képmutató a h a l á l . . . hisz hülye volt szegény három évvel ezelőtt még . . . Megjött az ideje a koporsózárásnak. Sorba odajárultak a halott elé az asszony meg a gyermekei. Hitvese csókolta meg legelőbb és a halott megrándult az ajka érintésére, úgyhogy reszketni kezdett az özvegy. Utána a fiúk hajoltak fölibe, Giovanni előbb, aztán rendre a többi, utolsónak Paoló, a legöregebb és a tetem megborzongott minden csókra. Irtózatos volt a halott illetése, de hallgatott mind, azt hitte, csak ő érzi. Tizennyolc pap énekelt mellette, amíg a temetőbe vitték, a hét sirató asszony a haját tépte, fiai meg kísérték únott, szomorú orcával. Nem látszott áhítat a Giovanni képén, ravaszság az Enricoén, szépség a Lorenzóén, derű a Paolón, bátorság Nicolón, életrevaló zordonság Tomason, meg vadság a Cosimón, elvesztették orcájukat mind az átkozottak, visszavette tőlük a halott. Ilyenek is maradtak holtig. Csak egy fehérszemély tartott ki a sírnál, odaszorulva a kripta vasajtajához, az az ismeretlen leányféle. Ez is csak addig, míg Rossanoba nem jöttek a Tremitello komédiásai. Ezek aztán vitték magukkal, szinte erőszakkal, mert készülniük kellett az ördög tizenkét ötletének előadására. 0000000«HM>

Karácsony. Adjál Uram békességet... . . . Hadd' legyen szép ez az élet. Csendüljön most angyali szó . . . Messze-messze égbe hangzó. Ne fázzon az árvák teste, Legyen szép ez a szent este... Hulljon ránk az égi béke: Karácsony szent ünnepére. Radványi

Sándor.

=lll=lll=lll=lll=lll=lll=!ll=i!l=lieili=lll=lll=lll=MI=lll=lll=lll

Szántó-vető. Porhanyós földbe kedv-magot vetek, — Szívemtől szakadt szép búzaszemek, Elhintem szerte, földdel takarom S pacsirta dalát vígan dalolom. Zöldéi a mező, — érik Minden kis szemje egy Most mosolyt hintek — Kaszát pengetek, vígan

—

Néktek!

telete, fénye, ha átérzed az örökkévalóság nagyszerű h í v á s á t ! Ezért a «bölcs és hősies emberek élete a világról való lemondás, a szenvedélyek megvetése, a lélekmenekülés Isten felé, akit szemtől-szembe lát». Légy bölcs és hősies ! Ragadd ki magad a materialitásból; a hegyek hívnak : repülj ! Küldj üzenetet az égiek s z a v á r a ; küldd el lobogó adventi lelked forró üzenetét: töredelemben, megbocsájtásban, törhetetlen hívő bizalomban, nagy, mindent átfogó szeretetben Isten színe elé. Ez az allelujás meleg áramlat majd felemel a porból, ahova gyarlóságod sújtott, elvisz a hősi szellemek csillagpályájára s ott megtalálod a békességet. Akkor emlékezzél meg róla, hogy a megosztott öröm kettős öröm és hordd széjjel a lelked eleven tüzét. Ne feledkezz meg senkiről: «Vess egy garast szegénységedből a templom kikopott kövére is», oda, ahol a legkisebbek szűkölködnek. «A részvétlenség szeret pesszimista lenni, hogy ne legyen kénytelen semmiben segíteni.» Ne légy részvételen ! Ne mondd, hogy magad is nyomorult vagy és gondokkal küzdői. Nincs az az emberi nyomorúság, aminél nagyobb ne lenne. Ne felejtsd, hogy «életednek egész vonalán krisztusinak kell lenni: mesterségben, iparban, kereskedésben.» «Sugározd ki a virágos, illatos lelket; a világ azt a színt ölti, amibe öltözteted»; öltöztesd az áldozatos, kitartó szeretet aranyába s minden lemondásod aranyos lesz, arany keresztet fogsz viselni a királyi keresztúton — Krisztussal s úgy borul majd föléd az életed, mint egy Isten dicsőségére emelt pompás kupola, amiben muzsikál a fény s az angyalok éneklik a karácsonyi szózatot. Ne légy önző és ne feleld az esengő kérések szavára egy nagy életművésznek nevezett valaki válaszát, hogy a szociális problémák azért megoldhatatlanok, mert senkinek sincs feleslege, mindenki addig emeli igényeit, amennyi a jövedelme. Testvérem, ne, ne mondd ezt soha ! Te nem vagy Epikur, akinek mindent itt kell kiélvezni és tele szájjal kiáltani, hogy szép az élet. Szép! de a mennyország még szebb! «Mily gyarló, ami földi, mily fönséges mindaz, ami isteni . . . mily rövid, ami ideiglenes, mily tartós, ami örökkévaló !» Emlékezzél rá, hogy minden elmúlik : a lemondások, böjtök, áldozatok, keresztviselések ideje is és mi «megérkezünk oda, ahol bennünket várnak». S oda csak szereteted királyi kincseit viheted. Igen, testvérem, «a gyűlölet szegénység, a szeretet a gazdagság. Ügy van ez, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus mondta». T e h á t : «Szeress és áldozz !» S akkor olyan áldott lesz az életed, amilyen áldott ünnepeket kívánok Neked, Testvérem ! Mészáros Gabrielle. O0OOOO4HHHKMHHHH>O<>OO(>

EGYHÁZMEGYEI

a kalász, Isten áldás, és gyűl a marok; aratok.

Asztalomnál most kenyeret szelek, Kezemmel rá egy keresztet vetek S úgy fogyasztom el mint áldozatot, Melyet munkámért az Isten adott. Farkas

„ B é k e s s é g

7

SZEMLE

Antal.

4 4

Testvérem! már zengenek a békeosztó karácsonyi angyalok. Hallod, az életed zúgó, dübörgő tengerzaján keresztül? Fel tudod még emelni a fejed oda, ahonnan ez a szózat hangzik? Vagy a szíved halott közönnyel tompul a napi robotba? Tedd félre egy pillanatra minden keserűségedet, küzdelmedet, nyisd ki szívedet a békének, mert «senki élete nem függ azok bőségétől, amiket b í r ; nem sokat bírni, hanem Istent, erényt bizalmat, szeretetet átélni, mert ezek bőségétől függ az élet». A Te életed Isten létéből folyik, mint egy ujjongó tavaszi áradás. Nem a szokott mindennapiság a Te tereped, téged örökkévalóságra hívtak, ne vidd sekélyes partokra nagyrahivatottságodat. Mit neked a világ bíbora, tisz-

ÉLET

Jubileum. Alább beszámolunk róla, hogy Megyéspüspök úr őnagyméltósága Szeremy Viktor hosszúpályi lelkészt tb. esperessé kinevezni méltóztatott. Ez a kinevezés voltaképen már ez év október 25-én történt, amikor a méltán kit ü n t e t e t t lelkész negyvenéves áldozópapi jubileumát ünnepelte. Ez alkalommal, hogy meleg testvéri szeretetüket és együttérzésüket kinyilvánítsák, eljöttek hozzá Hubán Gyula főesperes és Mosolygó Dezső ker. esperes vezetésével a nagylétai kerület összes papjai. Ünnepélyes társasmisével vette kezdetét a jubileumi ünnepség, melyen jelen volt a község és az egyházak képviselete és az egész intelligencia. A szentmise végén a ker. esperes felolvasta nagyméltóságú Megyéspüspök úr leiratát, aki az érdemekben gazdag és hosszú áldozópapi működés jutalmául Szeremy Viktort tb. esperessé kegyeskedett kinevezni. Majd tisztelgő küldöttségek keresték fel a közszeretetben álló új tb. esperest először hívei, majd a róm. kat. és a ref. egyházak s végül az iskolásgyermekek köszöntötték. Éltesse az Isten szeretett «Viktor bácsit» és kedves neje őnagyságát egyházunk díszére, paptársai örömére még nagyon sokáig! A presbyteri rendet vették föl Megyéspüspök úr őnagyméltósága kezéből szent Miklós püspök ünnepén : Antalóczy Kornél, Fodor Antal, Keresz-

8

GÖRÖG-KATOLIKUS

tes Á d á m , Ladomérszky Béla, Nagy Béla, Révész Dezső és Sztancs Gábor tanulmányvégzett p a p növendékek. Első szentmise. Fodor Antal újdonszentelt áldozópap, a v é r t a n ú Jaczkovics Mihály unokájának férje, december 13-án t a r t o t t a első szentmiséjét szülőfaluja, Nyírderzs t e m p l o m á b a n . A környék sok száza gyűlt össze, hogy az ú j misés áldását fogadja. A m a n u d u k t o r i tisztet Ruttkay Sándor, az éppen e napon búcsúzó nyírderzsi lelkész töltötte be. Ünnepi szónok Kozma J á n o s nyírcsászári lelkész volt.

való állásfoglalása miatt Ernszt Sándor, a vallásés közoktatási és népjóléti miniszter, Sztranyavszky volt belügyi államtitkár pedig kilépett az egységes pártból. Mayer kisgazdaminiszter már előbb lemondott. A megüresedett tárcák egyikét, a vallásügyit Karafiáth J e n ő vette át, a népjólétit a miniszterelnök, á t a d v á n egyúttal a pénzügyminiszterséget, melyet eddig ideiglenesen viselt, Korányi bárónak, aki m á r két ízben volt pénzügyminiszter és most is fontos pénzügyi tárgyalásokat f o l y t a t o t t a k o r m á n y megbízásából a külföldön. — Hitler, a német nemzeti szocialisták vezére, rádión akart szólani híveihez és felvilágosítást akart adni jövő terveiről az amerikai újságíróknak. Mindkét megnyilatkozását azonban betiltotta a rendőrség. — A román parlamentben támadások érték a k o r m á n y t amiatt, hogy a magyar revíziós p r o p a g a n d á n a k nagy sikerét a külföldön nem t u d t a megakadályozni. — Az erdélyi románok elszakadása 1918ban és Romániához való csatlakozásuk egy román újságíró szerint a magyar szociáldemokrata p á r t utasítására történt. Sajtóalapunkra dr. Nóvák Miklós egyet, m.t a n á r (Szekszárd) 7.90 P - t küldött be. Az elszámolás m a r a d v á n y a k é n t jelentkezett összeget ezennel köszönettel nyugtázzuk.

Kinevezések. Megyéspüspök úr őnagyméltósága az érdekeltek kérelmére engedélyezni mélt ó z t a t o t t , hogy Legeza Miklós ajaki lelkész, nyírkarászi ker. esperes és Ruttkay Sándor nyírderzsi lelkész j a v a d a l m a t cseréljenek, kinevezni pedig: Orosz József görömbölyi és Szeremy Viktor hosszúpályi lelkészeket t b . esperesekké; Tóth János kisvárdai lelkészt nyírkarászi ker. esperessé ; Orosz Pál hajdúdorogi segédlelkészt érpataki lelkésszé, Korpos Andor debreceni segédlelkészt leveleki segédlelkésszé, Fodor Antal, Ladomérszky Béla és Nagy Béla újonszentelt áldozásokat pedig Debrecenbe, illetőleg Végardóba és Hajdúdorogra segédlelkészekké, míg Antalóczy Kornél e. m. levéltárnok és Révész Dezső t o k a j i segédlelkész eddigi beosztásukat t a r t o t t á k meg.

OOOOOOOOfrOOOOOÍHKKJOOOOOÖOOOMOOyOO

Tanügyi hirek.

Imatársulati ügyeK.

Kinevezések. Megyéspüspök úr őnagyméltósága kinevezni m é l t ó z t a t o t t : Kardos Mihály bodrogszerdahelyi k á n t o r t a n í t ó t c. igazgatóvá ; Gyermán András, Hriskó István, Hajdú Péter és Pávuk Béla oki. k á n t o r t a n í t ó k a t nyirbogáti, illetve kenézlői, vencsellői és vértesi kántortanítókká, Tóth Andrea oki. t a n í t ó n ő t kisvárdai tanítónővé. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őnagyméltósága a zemplénagárdi görög-katolikus iskolánál szervezett II. tanítói állásra kinevezte Mudri Imre okleveles tanítót segédtanítói minőségben. llllll=III=lll=III=lll=l!i=lll=lll=lll=lll=lll=lll=IIl=lll=lll=lll=lll

HIREK Törzselőfizetőinknek, előfizetőinknek, olvasóinknak, barátainknak, munkatársainknak, a lelkész-, tanító- és egyházgondnoki karnak, minden hittestvérünknek itthon, odaát és a tengeren túl igaz szívből kívánunk boldog karácsonyi ünnepet és újévet! * * *

Jelen számunkkal utoljára látogatunk el t . előfizetőinkhez ebben az évben. Tisztelettel kérjük, hogy a példányokhpoz csatolt befizetési lapok felhasználásával szíveskedjenek előfizetéseiket megújítani. Az előfizetési díjak : egész évre félévre negyedévre MAGOSz-tagoknak . . . . 5 . — 2.50 1.25 P Nem-tagoknak 8.— 4.— 2.— P * * *

Latin szertartású testvérünk e hóban 40 pengővel növelte a l a p í t v á n y á t , mely összeget ezennel hálás köszönettel nyugtázunk. A Vasvári Pál Kör szegénysorsú tagjai segélyalapja j a v á r a 1932. évi február hó i-én t a r t j a tánccal egybekötött X I . kultúrestélyét a Központi Katolikus Kör összes termeiben. A Szent Miklós-Társaság j a n u á r havi vacsoráj á t másodikán, szombaton t a r t j a a szokott helyen : a Szent István-vendéglő különtermében (I., Alagút-u., villamos- és autóbusz-megálló: Krisztina-tér) este nyolc órai kezdettel s azon szívesen l á t j a minden h i t t e s t v é r ü n k e t és vendégeiket. — A hétösszejövetelek szombatonként este h a t órai kezdettel szintén m e g t a r t a t n a k . Ország dolga, világ sorja. — Üjból leszállította a k o r m á n y a tisztviselők fizetését. — Víz nélkül m a r a d t a főváros huszonnégy órán keresztül, minthogy a fő vezetőcső megrepedt és elöntötte a gépházat, amelyben a víznek a magasan fekvő tartályokba való szorítására szükséges gépek v a n n a k . Másnapra az árvizet kiszivattyúzták és a rendes vízszolgáltatás helyreállott. — Fölakasztotta magát Sill (írva : Schill) Ferenc n y u galmazott csendőrtábornok, mert az ismert felkelés tervében való részesség g y a n ú j a m i a t t let a r t ó z t a t t á k . — Debrecen városa megszünteti a híres hortobágyi törzsménest. — Lemondott a kereszténypártnak a nyugdíjrendelet ügyében

Szívgárda. Rovatvezető: Dr. Szász

László.

Karácsonyra. Mint egy szelíd bárány... Úgy várlak, Jézuskám, Karjaim kitárva, Ó jöjj, jöjj el hozzám !

Úgy-e leszállsz hozzánk Betlehemi kisded ?... Bajinkon enyhítve Híveid' segítsed.

Mert Te vapy a remény, Feltámadás, élet, Aki Tebenned hisz, Ha meghal is élhet.

Karácsony éjjelén Szállj le leikeinkbe, Hogy Téged dicsérjünk Földön s a mennyekbe'. Kocsis PHer rg. VIII. o. t.

Gárdaparancs: Minden karácsonyi örömet.

1931 december 27.

SZEMLE

szegénynek

szerezz

* **

Karácsonyi a j á n d é k . Gyermekkoromban t a n u l t a m egy v e r s e t : «Ha most a kis Jézus belépne hozzátok, Karácsonyfátokról Neki mit adnátok?» Ez j u t most eszembe, mikor jelen karácsonykor oly sok helyre ellátogat a kis Jézus szegénység képében . . . A jó gyermekek Neki a d t a k m i n d e n t . . . m o n d j a t o v á b b a vers. Most, mikor a szomorú magyar Adventbe belesivít a nemzeteket próbáratevő orkán : a szegénység; mikor az arra h i v a t o t t a k mindenfelé k a p k o d n a k , kivezető u t a t keresve (csak éppen az Ür Jézustól v á r j á k legkevésbé a megoldást) ; mikor a «világválság» mindenkit érint, sőt számosakat leteper, a nyomorúság erőt vesz a szegényeken . . . most, most kérdezzük meg magunktól, hogy m i t a d t u n k rm a szegénység képében oly gyakran megjelenő Ür Jézusnak ? Az első keresztények idejében is voltak szegények. A többieknek elég volt tudniok, hogy Krisztus Egyházához tartoznak, m á r vitték is feleslegeiket. A későbbi századokban is mindig volt egy-egy kiválófényű reflektor, ki nagy szeretetével felkarolta a szegényeket és megvilágít o t t a a követendő u t a t , mint örök büszkeségünk: Szent Erzsébet. Az ő kora is hasonlított a jelenkorhoz. Szegénység, nyomorúság volt bőven, ő t még gúnyolták, sőt üldözték adakozásáért. Legnagyobb öröme az volt, h a a d h a t o t t , segíthetett. Már mindenét, a köpenyét is odaadta, mégis ú g y érezte, hogy ő még nem t e t t eleget. Nem j u t n a el hozzánk a betlehemi csillag fényessége, h a nem vennénk észre és nem vennénk tudomásul, hogy a jó Isten éppen ilyenkor állítja elénk Szent Erzsébet példáját követendő példának, ha eltűrnénk, hogy közvetlen közelünkben v a g y falunkban egyes családokban nincs meg a legszükségesebb ; nincs, ki vigasztalást vigyen a csüggedőknek, v a g y ha elfelednénk gyakorolni az irgalmasságot. Szemlénk mult számából olvasom, hogy sok Máriapócsi N a p t á r t visszaküldték a kiadóhivatalnak. Azt is t u d o m , hogy nem mindig szegénység az oka a n a p t á r a k mellőzésének, s h a sokan

mást is vesznek, csak azért teszik, mert «az olcsóbb». De v a n n a k igazi szegények is, kiknél nemcsak mentegetődzés a szegénység (hisz pl. iskolánkban nem egy Abc-könyv árát kell előteremteni, pedig t a p a s z t a l a t o m szerint az első könyvet szívesen veszi meg a szülő. (Hogy miből t e r e m t j ü k elő? . . . Bizony, i t t v a n alkalom az áldozatkészségre. Mégis f á j a szívem, hogy nem a d h a t o m asztalukra a «mi naptárunk»-at. Pedig ezzel is nevelhetnénk őket arra, hogy.máskor áldozatok árán is vegyék meg. Ilyenkor eszembe j u t n a k a városon szervezett jótékonyegyesületek, pl. nőegyletek. ( I t t hiába létesítenénk ilyet azokból, kik kilenctizedrészben maguk is segélyre szorulnak.) Pedig mily felemelő érzés és cselekedet lenne ilyenkor karácsony n a p j á r a asztalukra tenni a Máriapócsi N a p t á r t , mert jelentős részük mint gazdasági cseléd keresi kenyerét, kikről köztudomású a szegénység. Mily szép lenne, ha legalább ott, hol akad, előállna egy-egy tehetősebb adakozó, ki még az ú j é v előtt megrendelne 20—30 d r b n a p t á r t (s esetleg féláron) kiosztaná a legszegényebbek között. Ez h á r m a s szempontból is hasznos lenne. Először terjesztenék eszméinket, másodszor segítenének a — m a j d n e m ráfizető — kiadókon, harmadszor pedig példát m u t a t n á n a k a tehetősebbeknek, kik évente egy n a p t á r t sem vesznek. Mitőlünk n e m kívánja a kis Jézus, hogy karácsonyfánkról a legelői említett vers szerint — o d a a d j u n k «mindent», de mégis v á r v a l a m i t : szívünket, mely Iránta való szeretetből észreveszi, hol kell segíteni; oly szeretetet, mely nem vádol o t t , hol segíteni kellene. Éppen azért necsak v á r j u n k , karácsonyi a j á n d é k o t , hanem adni is t u d j u n k s akkor az lesz a legörömteltebb karácsony úgy az adakozónak, mint a reászorulónak, ha még a szent estén vagy legalább n e m elkésve segítünk a szükséget szenvedőkön, mert «kétszer ad, ki gyorsan ad». Hogy kiken segítsünk? Kérdezzük meg szívünket, mely bizonyára megtisztultan v á r j a a kis Jézust és induljunk annak ú t m u t a t á s a szerint felkeresni a szenvedőket, mert személyes tapaszt a l a t u n k k a l győződhetünk meg arról, hogy jó helyre megy-e a d o m á n y u n k . Kisded Jézus kegyelemteljes S z í v e ! Világosítsd meg azok lelkét, akik még a d h a t n a k , hogy most, mikor alkalmas az idő a jócselekedetekre — Szent Erzsébet világosságának (kinek 700-ik évfordulóját ünnepeljük) és a betlehemi csillag ú t m u t a t á s á n a k fényével, mint h a j d a n a három bölcs király, Hozzád t a l á l j a n a k az irgalmasság cselekedeteinek ú t j á n . Tóth Elek tanító, Révleányvár. Szívgárda rovatunk egy része a karácsonyi postatorlódás miatt lekésett. Szerk. 000000000<MHK>000ö

Gazdálkodás. Időjárás. Aránylag enyhe, szeles, esetleg csapadékos jellegű idő várható. Terményárak december 19-én budapesti paritásban, métermázsánként pengőben. Búza tiszavidéki 77 kg : 13.35—85 ; 78 kg : 13.50—14.00 ; 79 kg : 13.65—14.15 ; 80 kg : 13.75—14.25 ; felsőtiszai 77 k g : 12.45—70; 78 k g : 12.60—85; 79 k g : 12.75—13.00; 80 k g : 12.85—13.10; 80 k g : 12.85—13.10; m á s 77 k g : 12.50—75; 78 kg : 12.65—90 ; 79 kg : 12.80—13.05 ; 80 kg : 12.90—13.15. — Rozs: 14.25—14.35. — Árpa: 17.75_24.50. — Zab: 22.50—23.75.— Tengeri 14.40—50. Vágómarha. Felhajtás 461, eladatlan 6. — Bika, magyar : 28—62, t a r k a : 34—60. Ökör, magyar : 48—84, t a r k a : 30—90. — Telién, magyar : 42—44, t a r k a : 40—78. — Növendékmarha 36—60. — Borjú 46. — Sertés. Felhajtás 1076, eladatlan 223. Szedett közép: 8 6 — 9 6 ; könnyű : 82—92, 74—80., 70—95. —Zsír, nagyban 145. — Szalonna: 123. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SZERKESZTŐI

ÜZENETEK

Á. J. Npkr. V e t t ü n k 2.12 P - t és 1.20 P-t. Kér ü n k szíves utasítást, hogyan k ö n y v e l j ü k ? — Bujda Ede, Bpest. Kérünk szíves utasítást, hogyan könyveljük a beküldött összeget? — 0 . K., Hdrg. Volt, az első évben. Aztán nem. Sz. ü. — Lapzárta január 5.

A kiadásért

Kiadja a MAGOSz. f e l e l ő s : Dr. Sztankay István.

Stephaneum nyomda r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. — Nyomdaigazgató: K o h l F e r e n c .