I. évfolyam. 4. szám.
Budapest, 1929 május 19.
GÖRÖG KATOLIKUS
SZEMLE
I
A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztffség és kiadóhivatal:
Főszerkesztő s
Budapest, VIII., Múzeum-utca 19. fdsz. 6/d. Megjelenik
kétheienkint.
Hiszek egy Istenben — Hiszek egy Hiszek
egy isteni örök
Hiszek
Magyarország
hazában,
igazságban, feltámadásában.
Amen.
Zichy Gyula gróf kalocsai érsek levele Múltkori számunk vezércikkének tartalma foglalkoztatja most is a legfelsőbb egyházi köröket. Főszerkesztőnket, Oróh Istvánt cikke megjelenése alkalmából több oldalról üdvözölték, a főpapok közül Breyer István felszentelt püspök Esztergomból és Zichy Gyula gróf, Kalocsa érseke. Ez utóbbinak levelét, mint amely alátámasztja az általunk megkezdett mozgalmat s amelynek publikálására az illusztris író egyenes felhatalmazását bírjuk, az alábbiakban hozzuk:
I
Méltóságos Uram! Nagy érdeklődéssel és egyben örömmel olvastam a «Görög-Katolikus Szemle» folyó évi harmadik számát, melyet f. évi május 6-án kelt nagybecsű soraival méltóztatott nekem megküldeni. «A magyarhoni görögkeleti egyházak és az unió kérdésé»-t tárgyaló vezércikk megkapó képét adja a Csonka-Magyarországban levő keleti egyházak töredékeinek, melyek magukra hagyatva előbb-utóbb teljesen megsemmisülnek. Sajátos értékeik megmentése és lelki kultúrájuk fejlesztése céljából felette üdvös volna ama nemes gondolatnak megvalósítása, melyet Méltóságod cikke végén felvet. A Rómával és a magyar görög-katolikusokkal való egyesülés visszatérést jelentene az édesanyához és szorosabb csatlakozást a hazai földhöz, melynek örömét és bánatát évszázadok óta hűségesen osztják. Szívből kívánom, hogy Méltóságod lelkes javaslata visszhangra találjon az összes érdekeltek szíveiben s az Ür kegyelme mielőbb megérlelje a fenkölt szándék megvalósulását. Fogadja Méltóságod őszinte köszönetem és kiváló tiszteletem kifejezését. Kalocsa, 1929 május 8.
Zichy Gyula érsek.
G R Ó H ISTVÁN
Felelős szerkesztő: MI KULICH KÁROLY
Magyar Cambridge. Ez a szállóige-szerű jelszó újkeletű dolog a magyar közvélemény előtt. Egy kultuszminiszteri látogatás alkalmából kelt szárnyra röviddel ezelőtt Sárospatakon, a magyar protestantizmusnak s a magyar oktatásnak ebben az ősi patinájú fellegvárában. Alig pár hete emlékeztünk meg épen e lapokon azokról a számos és hatalmas fegyverekről, melyekkel a református egyháznak módja van részt venni a tudomány terjesztésének mindenek fölött jelentős harcában. Ez az arzenál most még tökéletesebb lesz, még jobban kiépül, az állam hathatós és igen m::szemenő támogatása mellett. Ebből az alkalomból történt a magas látogatás, ebből az alkalomból született meg a magyar Cambridge jelszava s ebből az alkalomból csendült ki az elhangzott beszédek rendén, a sorok között, a tervbe vett intézmények jelentősége nemcsak a csonka-ország határain belüi, hanem azokon túl is. A szónokok képzeletében fölhajnallott a remény, hogy a magyar Cambridge épen ügy fogja magához vonzani az idegen államok református ifjúságát, mint angol névtársa. Ebben körvonalozódott, ha nem is kimondottan, az új kultúr-intézmények magyar nemzeti jelentősége : a vonzerőben, melyet azok még a nem-magyar protestantizmusra is gyakorolhatnak. Széttekintve a magunk üres portáján, parlagon heverő mezőin, bevalljuk-e, hogy irigyeljük református atyánkfiait? Ügy hiszem, bevallhatjuk, bizonyára büszkélkedés nélkül, de egyúttal szégyenkezés nélkül is. Mert ez az indulatunk alacsonyság nélkül vagyon. Nem azért nézünk irigységgel szomszédaink udvarára, mert egy más, egy nem-katolikus felekezet íme, munkálkodik, íme, halad és íme, gyarapodik. Katolikusok vagyunk, ez igaz; mint ilyenek, vallásunk parancsai szerint is fohászkodni tartozunk Istenhez, hogy malasztjával világosítsa meg őket tévelygésükben és vezesse vissza a helyes útra. Igaz szívvel tesszük : nemcsak mint katolikusok, nemcsak mint keresztények, de mint emberek is. Saját vallásunkat tartván legjobbnak minden vallások között, kívánnunk kell, hogy ők is, akiket minden másban testvéreinknek tudunk, részesei legyenek ennek a legjobb vallásnak. Ám ezeken túl mint keresztények, mint emberek és mint magyarok, szerethetjük és szeretjük ő k e t ; hisz maga vallásunk parancsolja, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell. Annál inkább őket, testvéreinket. Örülhetünk tehát minden gyarapodásuknak, minden haladásuknak és szeretettel nézhetjük munkálkodásukat. Hisz ez a gyarapodás, ez a haladás, ez a munkálkodás szolgálhatja és szolgálja — talán elsősorban szolgálja — a protestantizmus érdekeit ; de egész bizonyosan szolgálni fogja a
Előfizetési árak:
Egyes szám ára 30 fillér, Amerikában 60 fillér.
magyarságéit. Tehát a mieinket is, akik szintén magyaroknak valljuk magunkatC s a k h o g y . . . hiszen mi is magyaroknak valljuk m a g u n k a t ! ? — hiszen mi is magyarok vagyunk !? — hiszen nekünk is volna talán föladatunk a magyarság érdekében!? Talán szintén nem csupán idebenn, a csonka ország torzzá nyomorított határain belül, hanem azokon túl is!? És talán ez a föladat nem is alárendeltebb jelentőségű a m a n n á l ; hol van hát — ó, dehogy a magyar Oxford, a magyar Eton, vagy bár a magyar Sorbonne! Csak arányosan az a szépszámú intézmény, mely fölött a magyar református egyház csak az imént tartott oly nemes önérzettel seregszemlét? Vagy annál sokkal, de sokkal kevesebb i s ? . . . Lehetne-e bűnünkül róni föl, ha így állván dolgaink, irigykednénk református atyánkfiaira? Ha féltékenységgel néznők, hogy nékik, íme, megadatott, ami nekünk nem : hogy munkálva saját hitük szerint az Ür szőlejét, munkálhatják egyúttal a közös édes anyának, Magyarországnak javát és boldogulását...? Nem volna ez nemtelen féltékenység, hanem a nemes vetélkedésnek minden tiszteletre méltó vágya. Ám a mi irigységünk forrása még nem is ez. Amit mi irígylünk tőlük, az az a nemes egyetértés, melyben össze tud forrni Sárospatak érdekében Debrecen és Pápa, mint ahogy összefogna Sárospatak akármelyik másodikkal a harmadik érdekében. Az a belátás, hogy akármely városuk erősödik, azzal erősödik egyben az egész magyar reformata religio is. Azt a nimbuszt irigyeljük tőlük, mely az ő kultúr-központjaik mindenike fölött lebegve, testetlenül is oly hathatósan védelmezi azokat, hogy a ma széthúzása nem is képes, de nem is mer ellentik fölállani. Irigyeljük tőlük a Lorántffyakat, a Bethleneket, a tradíciót, mely legfőbb erejük, mert lenyűgöz minden ellentmondást. Ez az, a tradícióknak ez a megszentelő ereje az, ami nálunk leginkább hiányzik. Tanítóképző . . . alig merünk kiejteni egy város-nevet még magunk között is. A szűkecske körben, ahol naponként egymás vállának vetve vállunkat, küzdünk, — talán inkább küzködünk — a görögkatolikusság s ezen keresztül a magyarság érdekei szolgálatában. Szeminárium . . . internátus . . . még emlegetni is alig merjük, nehogy a magunk között, alig néhányunk között is oly nehezen létrehozott egyetértés százfelé szakadjon . . . Mikor lesz az, mikor a görög-katolikus Debrecen és a görög-katolikus Pápa őszinte szívvel fog tudni összefogni egy görög-katolikus Oxford érdekében? Mikor lesznek nekünk tradícióink, melyeknek avult, reszketeg fénye előtt megvakuljon a modern ma széthúzásának szembántó villany-reflektora . . . ? Mégis: ne panaszkodjunk és ne essünk kétségbe. Hiszen az árnyak, melyek ma szentek, a maguk idejében talán épen olyan küzködések
2 GÖRÖG-KATOLIKUS árán szerezték meg fejük köré a gloriolát, mint amily küzködések között vonaglunk ma mi, a késői törpe epigonok. Szabad-e kétségbeesnünk, szabad-e csak aggályoskodnunk is nekünk, akik alig tegnap óta vagyunk szalonképes vallás? Akiknek azelőtt — nem is olyan régen — még csak az előszoba dukált, — ha ugyan nem a tornác alja . . . ? Pünkösd van, a Szentlélek megvilágító malasztjának ünnepe. Emeljük föl szíveinket és erősítsük meg. És reméljünk — a Szentlélek egyetértést adó erejében. Bereghy Albert.
A magyar görög-katolicizmus vallási és nemzeti hivatása. ii. A második kérdés fölvetése helyett: «Van-e a magyar görög-katolikusoknak nemzeti missziójuk?» — egy axiómának látszó tétellel válaszolok: «Amely pillanatban megszűnnék a magyar görögkatolicizmus, az a pillanat a magyarság végének kezdetét jelentené». Csak látó szemmel tekintsünk a világháború utáni világpolitika szövevényébe s azonnal belátjuk állításom helyességét. Nyugaton körülbelül százmilliónyi németség pángermán törekvései ; Keleten kétszázmilliónyi szlávság terjeszkedési vágya, melyet pattanásig fűt a pánszláv eszme. A kettő között a tízmilliós magyarság bátor és elszánt, de megdöbbentően csöppnyi szigete, amelynek majdnem egyharmada még hozzá épen ama pánszláv eszmeket valló rabló nemzetek állami felsőbbsége alá van vetve. Ez ma a mi perspektívánk; — valóban : elég vészes perspektíva ! A pángermán terjeszkedés meggátlása és levezetése évszázadok óta a latin szertartású katolikusok feladata volt és az marad a jövőben is. De a pánszláv kolosszus terjeszkedésének meggátlása egyedül a magyar görög-katolicizmus hivatása lehet; oly hivatás, melyet heroikusan magára is vállalt. Csak futó pillantást akarok vetni e dicső vállalkozás előzményeire. Majdnem egy évszázadig tartó nagyszerű küzdelmet folytattunk csak azért, hogy magyar jellegű, a magyar görög-katolikusokat felölelő hajdúdorogi egyházmegyénket megalakíthassuk. Ke-
TÁRCA Kétezer évvel ezelőtt. Irta: N. Rajnov. * Mikor elítélték azt az embert, aki azt prédikálta, hogy fordítsd oda a jobb arcodat is, ha a balt akarják megütni, meg-megújuló kiabálást hallottam börtönöm ablakán á t : — Bar Abba ! . . . Bar Abba legyen szabad ! És feszítsd meg Jézust, a József f i á t ! 1 . . . Az én nevem Bar Abba. Apámat Abbának hívták. Én Abba fia vagyok. Abba is rabló volt, mint én. Kereszten halt meg. g; — Bar Abba ! . . . Bar Abba legyen szabad ! Ezt kissé különösnek találtam. Miért épen én? Hiszen az a dologtalan, aki egész nap az embereket tanítgatta s idegen kenyeren élt, nem ölt embert. És mégis ! . . . Igaz, hogy dolog nélkül élni nagyobb bűn, mint akár gyilkolni is, de hát ő mégsem ártott senkinek. — . . . és feszítsd meg Jézust, a József f i á t ! Kiszabadítottak... Mikor a Golgotára vitték, hogy felfeszítsék, valaki felvette a keresztjét. Aztán elfáradt az az ember. Akkor meg engem kért, hogy helyettesítsem egy pillanatig. Nem volt messze (a pékek sikátorától a Golgota csak két kőhajítás), de ez nem az én dolgom. Vájjon ha engem feszítenének keresztre, ő helyettesítene engem? Kötve hiszem. Fölfeszítették. Még csak jajszava se volt. Csak egyszer szólított valamiféle Elit, biztosan, hogy * A kiváló bulgár író ebben az érdekes szövésű elbeszélésében a Megváltó helyett a szabadon bocsátott l a t r o t : Barabbást szólaltatja meg. A szereplő Lázár, Márta és Mária neveit is az eredeti szöveg szerint
használom. (Ford).
SZEMLE
gyes emlékű nagynevű elődünk, Szabó Jenő, volt főrendiházi tag részletesen kitér «A magyar görög-katolikusság utolsó Kálvária-útja» c. művében ama nehézségekre, melyek e törekvésünk útjában állottak. Annyi bizonyos, hogy majdnem kizárólag a pánszláv körök igyekeztek Rómát befolyásolni az irányban, hogy az alapítás szankcionálását megtagadja. Mikor pedig ez a «Christi fideles Graeci» bullával mégis megtörtént, megérkezett rá a pánszláv mentalitásra annyira jellemző csattanós válasz is az 1914 február 23-iki debreceni merényletben. Vértanuk vérével keresztelkedtünk, azzal dicsekedhetünk ma is — csak azért, mert magyarok vagyunk és magyar missziót teljesítünk. S azóta is hány eset, hány tény igazolja, hogy az egyetlen komoly gát vagyunk a pánszlávizmus hömpölygő áradata előtt: mint igyekeztek előbb megnyerni, aztán megsemmisíteni, majd mikor ez sem sikerült, legalább meghasonlásba vinni, megosztani a görög-katolikus egyházat. Mert hiszen ez volt az, melynek oltárain ott voltak, föl egészen a Vereckei szorosig, a megengedett magyarnyelvű egyházi könyvek, ennek hívei ajkán dicsőítették a Megváltás fenséges titkát s az Oltáriszentségben Jézus Krisztust az édes magyar nyelven zengő antifónák és énekek. Mint reklamálták oláhokul a görög-katolikus magyar székelyeket, sőt hovatovább már nemcsak a görög-katolikusokat Erdélyben, hogy ezzel is gyöngíteni igyekezzenek azt a maroknyi szigetet, amely maroknyi voltában is oly félelmetesen erős ! . . . Jogos önérzettel állapíthatjuk meg, hogy a ruténajkú görög-katolikus egyház papságának nemes magyar érzése volt az, amely gens fidelissimát nevelt a ruténból a magyarságnak. Jogos önérzettel mutathatunk rá, hogy a Kárpátok s az Adria között ez volt az egyetlen nemzetiség, amely magát soha nemzetiségnek nem tartotta, soha a magyarságtól eltávolodó utakon nem járt. Egy másik mártírnak, egy törhetetlen magyar és törhetetlen protestáns tanúnak bizonyságára hivatkozhatunk itt, néhai Tisza Istvánéra. És mert ez így van ; és mert a ruténség ma is hűséggel és vágyódással tekint az Alföld s a könnyező pócsi szent Szűz felé; és mert ezt a nem vitatható s a sokszázados közös történelmi és érzelmi hagyományokon alapuló vonzalmat kiirtani, megölni nem bírta : azért nem átallotta a megszállók tehetetlen dühe éveken át sanyargatni oly férfiakat, mint egy Papp Antal érsek ! Azért vált üldözötté, börtönviseltté és földönfutóvá
vegye le a keresztről. Lehet, hogy a barátja volt. Persze nem jött semmiféle Éli. Majd bolond is lenne . . . Meghalt az az ember nélküle is. Másnap megviszketett a tenyerem. Borzasztóan éhes is voltam. Jó volna valami «munka» után látni. A búvóhelyemet a jerikói sziklák mellett minden oldalról fel lehetett fedezni: hiszen ott is fogtak el. Hová menjek? Nem akartam hordár lenni. Öreg vagyok már én arra, hogy új mesterséget tanuljak. A Szent Város mellett az Eleoni-hegy lábainál volt a tanyája valami Eliázernek, akiről azt beszélgették, hogy Jézus feltámasztotta. Szép kis ü g y ! Miért nem támasztotta fel saját magát, ha másokat feltámaszt? Ez az Eliázer gazdag ember volt. Hogy uzsorából él-e vagy tán kincseket talált, nem tudom, de az biztos, hogy sok pénzt költött a megfeszített tanítványaira. Még magam is irigyeltem. Nagyon gazdag volt az átkozott! Magára vonta érdeklődésemet. Két nővére v o l t : Márta és Miriam. Azt is megtudtam, hogy együtt laknak. Egy cseléd is lakott n á l u k : Sára, egy öregasszony. Tehát négyen. Kissé sokat kell majd használnom a k a r d o t . . . Arra is jó lesz vigyázni, hogy egyikőjük se kiálthassa el magát. Cinkosokat is találhatnék, hiszen naplopó van bőven, különösen Jeruzsálemben. Ahol az Isten lakik, ott nem töltik munkában a napot az emberek. De azt akartam, hogy senki ne tudjon merényletemről. Nem kellenek segédek . . . Az asszonyokkal könnyen fogok végezni — gondoltam — de az az uzsorás eléggé ki fog f á r a s z t a n i . . . Erősnek látszik (vigye el az ördög!), túlságosan erősnek! Egyszer láttam, hogy egy egész szekér olivát felemelt. Ki tudok-e állni vele erő dolgában? Hja, a feltámasztás jó dolog! Hej, ha engem is fel tudna majd támasztani v a l a k i ! . . . Napokon á f f n y o m á b a n voltam mindenütt.
1929 május 19.
egész légiója a szinte a naivitásig fanatikus Kompordayaknak ! — Ki merné itt állítani, hogy a mi nemzeti küldetésünk m e g s z ű n t ? ! . . . Legföljebb, aki gyáván és botorán belenyugodott Trianonba ! Sőt inkább gondviselésszerű küldetésünk az, hogy a megengedett magyar szertartást minél magasztosabbá téve s az oltárra emelve, halhatatlanná tegyük! Mert e halhatatlansággal a magyar nemzet életét is segítünk egy új ezredévre biztosítani. S ha majdan leomlanak a hamis békék bálványai, a mi hivatásunk lesz előre menni. Visszaszerezni elvesztett, meggyalázott testvéreinket, visszaszerezni elvesztett egyházainkat, beírni minden magyar- és minden rutén-, sőt minden románajkú magyar szívébe, h o g y : «E nagy világon'e kívül, Nincsen számodra hely ! . . . » A terjeszkedni vágyó pánszlávizmusnak pedig megmutatni, hogy a szőke Tisza vize fölött örökké Rákóczi és Bercsényi szelleme lebeg s a szívek mind magyar ütemre dobognak... Emlékezetben visszamegyek történelmi ősünk, Botond vezér hőstettéig, aki Bizánc vára alatt a hivalkodó görög vitéznek rettenetes bárdjával ütött rést a rézkapun, hogy előjöhessen a viadalra. Aztán kezének egyetlen szorításával mutatta meg a magyar virtust, hogy azután az akkor még egységben élő Bizáncból magával hozza a mi h i t ü n k e t . . . Botond örökét kaptuk mi, magyar görögkatolikusok ; örökségünk az, hogy katolikus hitünk dogmáinak erejével rést üssünk az orthodoxia kapuján s utat nyissunk a sok-sokmillió elszakadt léleknek, — nem a viadalra, hanem a testvéri egyesülésre; magyar lelkünk erejével pedig Botondként megküzdjünk a pánszláv óriással. Latin testvéreinktől azt a fokozott segítséget reméljük ehhez, amelyet a bíboros,hercegprímás úr őeminenciája buzdító szavaival kiltásba helyezett. A magyar államtól azt, hogy az ehhez a harchoz szükséges intézményeink és kultúreszközeink létesítését a maga feladatának is tekintse, azokat istápolja. Ha itt nem csalódunk, akkor győzni fogunk — és győznünk kell, m e r t : Velünk az Isten! Sztankay Andor bodrogolaszi g.-k. lelkész. Barátságtalan kinézésű, kissé ráncos ember. A szemeivel majd átszúrt. Ez a koma nem tréfál majd, gondoltam magamban. Nehezen fogja megengedni, hogy kardot márts a húsába, vén lator! Fontold meg a dolgot egy kicsit! Csak úgy játszott a pénzzel. Valamennyi koldus mind hozzá járt alamizsnáért. És ő adott, osztogatott! Egyszer nekem is adott két aranyat. Azt hazudtam nekk, hogy három nap óta nem ettem. Másnap valahol meglátott és rögtön megismert. (Idestova egy hónapja volt már, hogy az az ember meghalt a kereszten.) Megismert. Megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes? Azt feleltem, hogy ennék valamit. Elvitt a házához. Akkor azt mondtam magamnak: «Bar Abba! Most légy figyelmes! Most nézd körül jól a h á z a t : hol mennek be, hol járnak ki, hol feküsznek, csukva vannak-e az ajtók, magas-e a tetőnyílás, van-e kutya a háznál, őrzi-e valaki éjjel az u d v a r t ? . . . Négyszeresen nyisd ki a szemedet!» Mindent láttam. Eliázer megkérdezte : hogy hívnak? Nem titkoltam : — Bar Abba vagyok — szóltam. — Az, akit szabadon bocsátottak a jubileumi húsvét napjára. A rabló. És ránéztem. Igyekeztem megbánást kifejezni tekintetemmel. De ő ügyet se vetett rá. Meghagyta az öreg cselédnek, Sárának, hogy tartson jól, aztán engedjen útamra. Majd este — gondoltam — elintézem ezt az ügyet. Befejeztem az e v é s t . . . Igaz, hogy nagyon erős ember ez az uzsorás, de válogathatok-e? Aztán nekem kardom is van ! Nem bánom, akárhogy üt is ki a dolog. Eljöttem. Napszállta után átmentem a Kidronon, a Getszemáni-kert mellett és elindultam a meredek ösvényen Bethánia felé. Hátulról akartam leereszkedni a házba. Sötét volt, mint a veremben. A házban sincs
1929 május 19.
Mult és jövő. Nem minden aggodalom nélkül számítgatja az előfizetők csendes szaporodását az az öt-hat ember, aki egybeverődik esténként a szerkesztőségben s mindegyik azzal nyit be, hogy: hány új jött ma? Különös — ezt konstatálják mind — milyen kevés köztük az ide való. Ezeket a pesti grékusokat mintha elitta volna a pesti homok, akár a vizet, nincsenek sehol, elhúzódtak tőlünk . . . — Csak az a bajotok? — szólalt meg a legtapasztaltabb munkatársnnk, aki a maga szemével nézegette az egykori nemzetiségi ügyosztályok kulisszáit élőiről és visszájáról is — ide hozom én mind . . . három napot kérek rája. Nem hittünk neki eleivel, de fogadkozott nagyon s végül még mi biztattuk, cselekedje meg, ha tudja. — Vasárnap kezdem templom után . . . Híreket eresztek szerte, halkan, súgva és súgva adódnak majd tovább szájról-szájra. Hétfőn, kedden ne menjetek a szerkesztőségbe; — kitesszük az ajtóra, hogy fontos államügyek miatt nem fogadunk — szerdán már dörömbölni fognak, meglássátok... Olyan meggyőzően játszotta el a megígért szerdai jelenetet, hogy lehetetlen meg nem írnunk már most. Elvégre is a Szemle nem várhat szerdáig. í m e : Szín: szerkesztőségi szoba. I. jelenés. (A Nagyhangú öreg nyit be lármásan. Magas, bikanyakú; gyengén megkurtított bajuszán meglátszik a pedrés.) Nagyhangú: Szervusz öcskös, csakhogy rátok találtam . . . mintha bojkottálnátok. Két hónapig hordtam magamnál a Sajtóalapra szánt kétszáz p e n g ő t . . . a mult héten még a zsebemben v o l t . . . Szerkesztő (szólni akar). Nagyhangú: Nem azt te . . . Tudod szeretlek benneteket, hanem amit azzal a zempléni főispánsággal csináltatok — bocsáss meg — az disznóság. Hallom, titeket bízott meg a kormány . . . Szerkesztő (szemét mereszti). Nagyhangú: Tudod minden idegszálam oda fűz ehhez a vármegyéhez . . . Hát elígértétek . . . nem lehetne ezen változtatni? Szerkesztő (hetykén, mint aki beletalálja magát világosság. Már elaludtak, vagy még korán van? Vagy senki sincs itthon? A csend és a sötétség köröskörül egy kissé megzavart. Nem tudtam mitévő legyek? Átugrottam a kőfalon és könnyedén, nesztelenül az Eliázer szobájának ablaka alá lopóztam. Semmi nesz. Bekukucskáltam. Sötét van, senki sincs odabent. Épen akkor, mikor rátettem az ajtóra a kezemet, hogy bemenjek, különös zaj riasztott meg. Ügy vettem ki, hogy sok ember érkezett a meredek ösvényen és már a kapunál vannak. Elrejtőztem a gránátcserj ék mögé és figyelni kezdtem. Eliázer lépett az udvarra. Utána egy csomó rongyos ember jött. Halászok, otthontalanok, elkergetett írnokok, naplopók. A házigazda vezette őket. Megismertem közülök egyet: Kirenei Simont, Rúfusz apját. Ő volt az, aki felvette annak a fickónak a keresztjét, akit a Golgotán megfeszítettek. Ezek az emberek akadályozzák munkámat. Az ördög Vigye el őket Ezen az estén nincs szerencsém. Annyira sokan vannak: tizenöt-tizenhatan ! Hogy végezhetnék én ennyi emberrel?! Sok káromkodás fagyott a számra ezen az estén. Bementek, be a szobába. A házban nem gyújtottak gyertyát. Bent női hangok hallatszottak. Megismertem a hangokat. Miriam és Márta, Eliázer nővérei voltak bent. Miért nem siettem jobban?! Mostanig minden el volna végezve. Meghúzódtam az ablak alatt. A hangok elhallgattak. Férfiak és nők alakjai merültek a homályba. Semmi se hallatszott a tágas szobából. Szemeimet az ablakra meresztettem. Csak térdelő alakokat tudtam kivenni és babérok, oleanderek sorát a falak mellett, könnyű kővedrekben. Mit csinálhatnak ezek a hallgatag emberek a sötétben. Kihez imádkoznak ebben az órában? Vájjon zsinagóga ez a ház? Semmit sem értettem. És a homálynak és csendnek ebben az órájában egyszerre csak fénylő lángo-
GÖRÖG-KATOLIKUS
3
SZEMLE
a helyzetbe): De igen bátyám, ha ketté vágjuk. Undok egy hosszú vármegye az, Hegyaljától a Kárpátokig . . . Nagyhangú: Komolyan mondod? Szerkesztő: Divat ez, Pest vármegyét most vágják négyfelé. Nagyhangú (bólongat, aztán kezet fog némán és indul az ajtó felé. Onnan int vissza lemondóan): Hanem a polgárerénynek nálatok is befellegzett, úgy látom. (El.) II. jelenés (ugyanott). „ (A mindenhájjalmegkent lép be. Orcája borotvált, hangja monoton, gesztusai lassúk.) Mindenhájjalmegkent: Ügy-e nem ismersz, de én figyellek b e n n e t e k e t . . . reggelenként én fordítom a lordnak a lapotokat. Igaz, elküldte már azt a hétezerháromszáz fontot, amit kieszközöltem s z á m o t o k r a ? . . . Szerkesztő (fejjel int, hogy nem). Mindenhájjalmegkent: Sok a dolga az öregnek . . . No mutasd a hivatalos térképet, hallom, hogy még két üres folt van rajta, a beregszászi polgármesterség, meg a bereznai főszolgabíróság... Szerkesztő (két üres tenyerét tartja elé, hogy nincs). Mindenhájjalmegkent: Természetes, hogy titkolóztok . . . Az enyémmel akarnám összehasonlítani, hogy vájjon arra való embert szántok-e mindenüvé. (Térképet vesz elő és kiteríti az asztalon.) No nézd, én nem kérek semmit az egy máramarosi főispánságon kívül, azt is az öcsémnek kívánnám, hanem azt be kell látnod, szükség van egy mindenekfelett való elmére. Szerkesztő: Értem . . . Mindenhájjalmegkent: Aki politikai rutinnal vezesse az egész tartományt, egy europáer-re. Szerkesztő: Értem . . . Mindenhájjalmegkent: És hogy ilyen ember csak egy van közöttünk . . . hiszen ismertek . . . Ügy-e öregem, ennél maradunk . . . (Mosolyogva, emelt fővel el.) III. jelenés (ugyanott). (A Sunyi osonva ugrik be, de visszafordul nyomban és bereteszeli maga után az ajtót. Hosszú, kissé kopott ferencjóska van rajta, hajlong, típusa az alázatos strébernek.) Sunyi: Bocsánat, tizenheten állnak még künn s nemsokára háromannyian lesznek. (Megáll, kat pillantottam meg a padlásszobában. Fénylő fehér lángok reszkettek a térdelő férfiak és nők feje fölött. Csodálkozásomban meredten bámultam a látványt. Nem, nem volt az gyertya lángja, se fáklyák fénye, sem pedig viaszgyertyáké; tisztán láttam, hogy a lángok a magasból szálltak le, mintha csak a csillagok ereszkedtek volna alá az égről. És ezek a lángok tüzes nyelvekhez hasonlítottak. És egy-egy láng imbolygott minden jelenlevő feje fölött. Nagy félelem fogott el. És arccal a földre borultam. Amikor fölemelkedtem, láttam, hogy az ajtó megnyílik és azok az emberek mindnyájan kijönnek onnan. Előttük egy fehérruhás férfi haladt és vállain nehéz keresztet cipelt. Az arca hasonlított azéhoz, akit láttam, hogy megfeszítettek; szemeiből hatalmas fény áradt, mint valami sugárzuhatag, ruhái mintha csak csillag ezüstjéből és hold fátylából lettek volna szőve. Azoknak feje fölött pedig, akik mögötte haladtak, egy-egy tűznyelv ragyogott és fekete, szőke vagy hófehér hajakat, megbarnult, sovány arcokat világított meg. Asszonyok is voltak köztük, épen ezért nem értettem semmit az egészből. Amikor a tornácot is elhagyták, szinte kővé meredtem a félelemtől, mert nem volt hová rejtőznöm. Megálltam, mintha szoborrá váltam volna attól, amit láttam ; a reszketéstől a csoda látásán és a félelem miatt hogy le fogják leplezni merényletem nagy gyalázatosságát. Ebben a percben egészen összerázkódtam és megátkoztam azt az órát, mikor legelőször kívántam meg gyilkolásból és lopásból élni. Leírhatatlan undort, aztán szaggató könnyözönös bánatot éreztem az én eddigi nyomorult életem és gazságaim miatt. És azok a rongyos emberek, akiknek az Ige fénylő nyelvei ragyogtak a fejük felett, egyszerre olyan messze állóknak látszottak lelkemhez, mint amilyen messze van a ragyogó
a kalapját forgatja, majd elmosolyodik szerényen.) Előfizetés miatt jöttem . . . Szerkesztő: Csak? Sunyi: Meg az ungvári pénzügyigazgatóság m i a t t . . . roppant pénzügyi prakszisom van . . . Tetszik gondolni, hogy eldűl két hónap alatt? mert akkor két hónapra fizetnék elő . . . a többit majd később . . . Szerkesztő (úri méltósággal): Prakszis . . . azt mindenki mondhatja . . . Bizonyítsa be . . . Sunyi (vár egy darabig, aztán hevesen szól): Igen, azonnal, kérek egy ív papirt. (Az előszobába siet s a becsukott ajtón által hallatszik kurjantó szava azontúl.) Urak, a szerkesztő csak előfizetőket fogad, tessék, majd én jegyzem, mentől hosszabb időre . . . (Szünet.) Sunyi (félóra múlva fáradtan nyit be, kívül tompa zúgás): íme száznyolcvanhárom és félesztendő előfizetése d í j a . . . Ki mondja, hogy nem vagyok pénzügyi z s e n i . . . (Függöny.) Gróh István.
Internátus. A nyári hónapok közelsége a tanév lezárásán kívül új és nagy gondokat is jelent azoknak a szülőknek számára, akiknek az új tanévben még egy új sarjadék házon kívüli neveléséről kell gondoskodniok, vagy pedig az első csemete első ízben válik meg hosszabb időre a szülői házból azért, hogy az élet küzdelmeiben szükséges iskolai képesítéseket megszerezze. Nálunk, görög-katolikusoknál, Istennek hála, ismeretlen az egyke fogalma, de még a két gyermek-rendszer i s ; azonban épen emiatt családjaink gazdasági helyzetére nézve fokozott jelentőséggel bír a nevelési költségek minél kisebb összegre való leszorítása. Régen Nagymagyarország görög-katolikus családjaira ez a gond elviselhetetlen nehézséget, szinte megoldhatatlan problémát nem jelentett, mert az ősök áldozatkészségéből két fő szellemi központunkon mindennemű és rangú nevelő-otthon : bőségesen rendelkezésre állntt r ezen kívül B e r e g szász és Munkács városok középiskolái mellett — elsősorban a mi fiaink számára — a magyar állam is állított fel internátusokat. És mindezek mérsékelt díjaikkal, vagy nagyszámú ingyenes
nap a sáros utcai pocsolyától. Elérhetetleneknek, tisztáknak és ártatlanoknak tűntek fel nekem. Elragadtatott lélekkel haladtak előre mintegy a tűznyelvek ragyogásától megvakítva. De az, aki előttük ment, meglátott és megállott mellettem. Hozzám lépett és így szólt: — Bar Abba! Boldogtalan testvérem, mit akartál cselekedni? És én, a lator, Bar Abba, akkor ismét arcra borultam és nem mertem fölnézni, mert hallottam, hogy a megfeszített hangja szól hozzám. De másodszor is megszólított és a hangja nyugodt, csengő volt: — Állj fel, testvérem, Bar Abba ! Tedd hüvelyedbe kardodat és ne vond ki azt többé senki ellen ! Gyilkolni indultál, de én megbocsátok neked, mert átengedted nekem keresztedet és Golgotádat. Ha nem engem feszítettek volna fel, te függtél volna azon, mert a te számodra ácsolták. De én köszönöm neked, testvérem, Bar Abba, hogy átengedted nekem a legkínosabb szenvedés gyönyörűségét. Kelj fel — és menj békével!... Könny patakzott szemeimből. Megcsókoltam mezítelen lábait és láttam azokon a pirosló szöghelyeket. Virítottak, mint valami szép rózsák . . . Mikor hajnal felé bementem a «Juhok-kapuján» Jeruzsálembe, sokan fordultak utánam, hogy megbámuljanak. Mindenki ujjal mutatott rám. Nem mertem senkire se nézni, hanem lesütött szemmel haladtam tovább. Amikor át kellett ugranom útközben egy széles vizet, akaratlanul is megpillantottam a vízben tükörképemet. És megértettem azoknak a csodálkozását, akik ujjal mutogattak rám. Fejem fölött reszketve ott ragyogott egy fehér tüzes nyelv... Eszperantóból: Mátyás József.
t
4
GÖRÖG-KATOLIKUS
SZEMLE
alapítványi helyeikkel még a legszegényebbek szíveskedjenek. Örömmel és megnyugvással jeszámára is lehetővé tették gyermekeiknek közép- lenthetjük, hogy az esperes urak legnagyobb része iskolai nevelését. A nagylelkű, áldozatkész ősök, teljes megértéssel fogadta az egyesület kérelmét kisebb részben a magyar állam áldozatkészségé- és odaadó támogatásáról biztosította a vezetősével létesült emez intézményeknek köszönheti a get. Ezen az alapon bátran remélhető, hogy mai felnőtt görög-katolikus intelligencia 90%-a, be fog mihamarább következni az az ideális hogy megszerezte az élet belépőjegyét, az iskolai helyzet, amikor minden lelkészünk, tanítónk és végbizonyítványt. Viszont azonban ez minden egyházközségünk az egyesület rendes tagja lesz egyes intelligens görög-katolikusra oly elsőrendű és példájuk után a hívek ezrei sorakoznak majd, erkölcsi és anyagi tartozást hárított, amelynek mint pártoló tagok, az egyesület zászlaja alá. kiegyenlítése mindenkinek egyformán köteles- A közelben két örvendetes esemény történt, sége. melyek ezt a reményt megerősítették. A bridgeAmint mi a mi társadalmunkat ismerjük, porti amerikai lelkészeiből három alapítótagsági tudjuk, hogy ennek a kötelezettségnek érzete díjat kaptunk. A bridgeporti görög-katolikus élénken él mindnyájunkban, azokban is, akik magyar egyházközség, a bridgeporti görög-katolikus ily intézményekre rászorulva már nincsenek. magyar Szent Anna-Oltár egyesület és ftdő Gulyássy Tudjuk mindnyájan azt is, hogy az idők mostoha- Emil bridgeporti görög-katolikus magyar lelkész úr, sága tette lehetetlenné, hogy az újonan alapí- egyenként 20—20 dollár befizetésével alapító tott hajdudorogi püspökség mellett a nélkülöz- tagjaink sorába léptek. Idehaza is szépen hetetlen, ránk nézve életkérdés jelentőségével növekszik a tagok száma. így a közelben a sajóbiró ilyen intézmények eddig létrejöjjenek. És vámosigörög-katolikus magyar leány egy ház és annak bár tudjuk azt is, hogy ilyenekről elsősorban lelkes tanítója, Timajfy Miklós úr csatlakoztak a magunk erejéből kell gondoskodnunk, meg- mint rendes tagok az egyesülethez. Sem abridgeállapíthatjuk — sajnos — azt is, hogy ma, porti, sem a sajóvámosi hívek érdemeiből nem egyelőre ily intézetek közeli létesítéséhez kevés tagadunk le semmit, ha megjegyezzük, hogy főt. Gulyássy Emil és tek. Timaffy Miklós urak reményünk lehet. Ez a tudat azonban nem lehet ok, nem szol- nemes példája nélkül valószínűleg elmaradt gálhat ürügyül arra, hogy a kezdeményező lépé- volna a hívek megértő és lelkes áldozatkészsége seket halogassuk, különösen akkor, ha van oly is. Nem akarjuk ezt a gondolatmenetet itt a gondolat, amely a megvalósíthatás reményével nyilvánosság előtt tovább kifejteni, de az emlíbír. Ilyen gondolatnak találjuk mi Legeza Ödön tett két példából tanulhatunk mindnyájan. csékei lelkész úrnak magánbeszélgetés alkalmá- Ismételve keservesen tapasztalhattuk, hogy a val kifejtett azt az ötletét, hogy azok az idegen- mi jövőnkkel, érdekeinkkel nem törődik senki ben neveltető szülők, akik emiatt gyermekeikért sem. Magunkra vagyunk hagyatva. Ha magunk idegen helyen, idegen intézetekben a neveltetés nem tudunk magunkon segíteni, elpusztulunk. teljes költségeit kénytelenek fedezni, sőt, mivel Ha élni akarunk, a görög-katolikus magyarság az erre vállalkozó idegen családok ebből jövede- egyetemes szükségleteire tanuljunk meg áldozatlemhez is akarnak jutni, az intézetek pedig készek lenni magunk és akkor megtanulják azt ingyenes növendékeik ellátási költségeit is ter- tőlünk azok a hívek is, akik vezetésünkre vannak mészetszerűleg fizető növendékeik díjaiból kell bízva. Az Internátus-Egyesület pénztára a közelhogy fedezzék, a mi gyermekeink után tehát ben az egyesület minden alapító- és pártoló legtöbbször a tényleges költségeket is túl kell tagját külön zárt levélben felkérte, postatakaréka szülőknek fizetni, fizessék azt az összeget, pénztári befizetési lapot is mellékelve, a tagsági amelyet másutt fizetnének, olyan görög-kato- díjak kiegyenlítésére. Az egyesület vezetősége likus intézménynek, vállalkozásnak, amely az ez úton is szeretettel kéri azokat, kik e fethívásellátáson kívül biztosítékot nyújt, hogy gyer- nak még eddig eleget nem tehettek, tartsák mekeik a vallásoktatási órákon kívül görög- számon ezt a kérelmét és mihelyt lehetséges lesz, tartüiíktisHtózf nevelést is fognak kapni és nem egyenlítsék ki tagdíjtartozásaikat. lesznek kitéve vallásunk, megszentelt hagyományaink szempontjából az elkallódás, a közöny veszélyének. Ennek az ötletnek gyakorlati keresztülvitele, •— természetesen oly helyen, ahol középiskola van,— nem látszik lehetetlennek. Zarándoklat. Mint a mult évben, úgy az idén Számításunk szerint ugyanis 10—15 első is május 4-én mintegy 160 főnyi csapat zaránközépiskolába lépő gyermekről lehet szó és dokolt Hajdúböszörményből Máriapócsra, hogy bizonyára van olyan görög-katolikus család, a Szűzanya iránt érzett mélységes szeretetét és lelkész, vagy tanító özvegye, aki ilyen létszám- tiszteletét kifejezze. A hívek résztvettek a nak megfelelő konyhai felszereléssel rendel- májusi ájtatosságokon és 5-én a szentmisén, kezik és szerény jövedelem ellenében az ellátásra amikor is Andirkó Gábor volt református hitvállalkozik. A tanulmányi felügyeletet és lelki testvérünket részesítette Véghseő Dániel esperesgondozást elvállalhatná az egyházi hatóság, lelkész a bérmálás szentségében. Ugyanis neveavagy a MAGOSz helyi szervezete ; ez utóbbira zettnek egyenes óhaja volt, hogy Máriapócson nézve a MAGOSz-nak minden számításba jöhető lép nyilvánosan a görög-katolikus egyházba. helyen megfelelő agilis és lelkes helyi csoportja A zarándokoknak P. Zsatkovics atya tartott elővan. adást a máriapócsi kegyképről s az ott történt A többi részletkérdés megvitatása, azt hisz- csodákról. szük, itt felesleges. Most csak arra van szükség, Rádiósmisék. A budapesti templom miséjét hogy a megfelelő kalkuláció és a további teendők április y-én, Tamás vasárnapján és május g-én, megállapíthatók legyenek, minélfogva felkérjük Aldozócsütörtökön közvetítette a rádió legutóbb. lapunk valamennyi olvasóját, hogy amennyiben Április y-én a szentbeszédet dr. Krajnyák Gábor olyan fiúgyermekük van, aki a következő tan- sz.-sz. tan., budapesti s.-lelkész mondta. Párévben kerül a gimnázium első osztályába s akit huzamba hozta a természetes és a természetszüleik e görög-katolikus intézmény útján óhaj- feletti hitet s megállapította, hogy az ember voltatanának iskoláztatni, ezt egy levelezőlapon képen a hitből él. A természetes hiten épül fel a szerkesztőségünknek jelentsék be, egyúttal kö- kultúra, de az ember boldogításához ez nem elég, zöljék azt is, hogy neveltetési díj fejében mily azért kell a természetes hit mellett a természetösszeget volnának hajlandók fizetni,, végül jelöl- feletti, a krisztusi hithez fordulni. Csak a kriszjék meg azt a középiskolával rendelkező helyet, tusi hit nyugtatja meg az örökké célja felé amelyet leendő internátusunk e szerény palán- törekvő lelket. Tamás vasárnapja a természettájának elhelyezésére alkalmasnak vélnek. Ter- feletti hit plauzibilis példája. A mai ember mészetes, hogy e bejelentések sem reánk, sem tamáskodni szeret, de kielégülést nem tud találni az igen tisztelt szülőkre semmiféle kötelezett- a technika minden vívmányában, azért veszti séget nem vonnak maguk után és semmikép el sokszor lelki egyensúlyát. Vissza kell fordulnia sem szabad, hogy a szülők a gyermekeik nevel- a természetfeletti hithez s akkor kitör a lélekből tetéséről való megfelelő gondoskodást emiatt az őszinte meggyőződés szava: Én Uram, én más oldalon elmulasszák. Istenem ! — A misét Melles Emil apátparóchus Szaplonczay Ödön. mondta, a kar Boksay miséjét adta elő. * * * Május g-én. A szentbeszédet Bányay Jenő Itt említjük meg, hogy a Görög-katolikus pápai prelátus, székesegyházi nagyprépost Magyarok Országos Főiskolai Internátus-Egye- mondta. Beszédjének tárgyát az Aldozócsütörtök sületének vezetősége a tél folyamán az gondolatköréből vette. Jézus mennybemeneteösszes kerületi esperes urakat felkérte, hogy lére azért volt szükség — mondta — hogy az kerületükben az egyesület képviseletét elvállalni Atyaisten mellett elfoglalja az őt megillető he-
EGYHÁZMEGYEI ÉLET
1 9 2 9 m á j u s 19. lyet, a jobbon való ülést és hogy ezzel nekünk a helyet előkészítse. Krisztus maga mondta magáról, hogy ő az igazság, az út és az élet. Ezzel életprogrammot adott, melyet követve a földi életben, mindenki megtalálhatja boldogulását. Ezen programm eltévesztése az oka annak, hogy a mai világban oly sokan eldobják maguktól az életet, megunnak élni, mert életüket nem a krisztusi örömökkel és keresztviseléssel töltötték meg. — A misét Szemerszky Myron bazilita szerzetes hitoktató mondta, a kar Boksay miséjét énekelte. A debreceni egyházközség új tisztikara. A debreceni egyház új képviselőtestülete folyó évi május hó 5-én választotta meg új tisztviselőit. A választás eredménye a következő : világi elnök Papp Jenő máv. főintéző,, jegyző Orosz Bálint s.-lelkész, főgondnok : Papp Endre ny. állomásfőnök, gondnok: Jeney Oszkár máv. főtiszt, pénztáros: Csontos György, a számvizsgálóbizottság és; építkezési-bizottság vezetőtagja: Tóvölgyi Béla. A debreceni iparoslányok kongregációjának műkedvelő estje május 5-én, vasárnap este zajlott le igen jó sikerrel. Csontos Ilona prefekta mélytartalmú felolvasása a «Hűséges Szűz»-ről, komoly és humoros szavalatok és egy kedves, fordulatokban gazdag vígjáték töltötték ki a műsort, melyet Papp Gyula szentszéki tanácsos egyetértő összmunkálkodásra buzdító záróbeszéde fejezett be. A műsor után családias poharazás kezdődött a földszinti büffében, a fiatalok pedig az emeleti nagyteremben ropták a táncot. Ritka keresztelő. Megható és kedves jelenet szemtanúi voltak a hajdúböszörményi görögkatolikus hívek április 28-án a templomban. Ekkor keresztelt meg Véghseő Dániel görögkatolikus esperes-lelkész egy zsidó anyát két gyermekével együtt, kik a keresztség és bérmálás szentségének felvétele után a szentáldozáshoz járultak.
Tanügyi hirek. Uj tanítói állások. A penészleki görög-katholikus elemi iskolánál V., a kislétainál pedig Il-ik tanítói állás szerveztetett. Kinevezés. Bodnár Ilona újirázi tanítónő a sajópálfalvai görög-katolikus iskolához neveztetett ki.
Onnan-tulról. Prága kapkod. Legutóbb beszámoltunk már arról a nagyarányú mozgalomról, melyet a cseh kizsákmányolás ellen indítottak az amerikai ruthénok, akiknek lelkiismeretét terheli, hogy ez a kizsákmányolás lehetővé vált. E mozgalom során tervbe van véve egy nagyobbszabású kirándulás is az autonóm területre azzal a célzattal, hogy a résztvevők saját szemükkel győződjenek meg az ott dühöngő visszaélésekről. Alighanem ezzel függ össze a prágai kormány viselkedése, mely nagyon hasonlít a tanácstalan kapkodáshoz. Míg ugyanis egyfelől a minisztertanács és az országgyűlés alkotmányozó bizottsága — teljesen hiteles, sőt meg is cáfolt értesülések szerint — a ruthén autonómia kérdésével foglalkozik, addig másfelől a megszállott terület cseh kormánylapjai egyszerre a «megértés» politikáját kezdik propagálni. Ez a megértés a csehek, magyarok, zsidók, csodarabbik és korcsmárosok frontját volna hivatva összekovácsolni és szembeállítani a ruthénokkal, akikben egyszerre «ellenséges érzületet» és «gyűlölködő magaviseletet» födöznek fel a csehek. Az amerikai ruthénok ilyen Pálfordulását nem szabad lebecsülni, — ezt a cseh állam vezető férfai tudhatják legjobban; az autonómia-tervezetek kidolgozása tehát nyilván porhintésnek van szánva s ha a közvetlen veszély a kirándulók hazatértével elmúlt, valószínűleg ismét eltűnik a politikai színpad sülyesztőiben. Nagy - jelentőséget nem is volna tanácsos tulajdonítani az efféle kóklerfogásoknak. Ami a magyarok összefogását illeti a csehekkel, — nos, mi igazán nem követeljük magunknak a jogot, hogy tanácsokat adjunk a megszállott területi magyar testvéreknek. De egy fronton a csehek, a csodarabbik, a korcsmárosok a inagyarok/caZ és a ruthénok ellen; — az új elnyomók és a hajdan annyira dédelgetett szövetségesek, akik olyan gyorsan megtagadták
1929 május 19.
GÖRÖG-KATOLIKUS
Az újvilágból.
magyarságukat az új korszakban — szemben a ruthénokkal, a mindenkori hűséges testvérnéppel . . . Ez talán még gondolatnak is bizarr. Az amerikai ruthénok mozgalmában vagy Olyan tapasztalatokat szerzett volna a jövevé- szünet állott be, vagy az egész akció ellanyhult. nyek kormánya a megszállott területek magyar- Az utóbbi időben az amerikai magyar és ruthén ságának jellemére nézve, hogy ilyen tervnek sajtó nem foglalkozik vele. Noha az egész mozmég a gondolata is fölmerülhet? . . . Mi itt más- galomnak már eleve nem lehetett nagyon túlkép vagyunk értesülve s a mi véleményünk zott jelentőséget tulajdonítani, kár lenne, ha szerint ez a terv csak még jobban megmutatja, ellanyhulna. Sőt lanyhulna. Sőt inkább, az mi a teendő. Az, amit a terv a kiszipolyozókra egésznek legközvetlenebb és legreálisabb haszna nézve nem kívánatosnak m u t a t : közös front a az volna, ha folytonos és minél gyakoribb jeruthénok/cöí, a csodarabbik és korcsmárosok lentkezésével az amerikai angol sajtó figyelmét nélkül, a csehek ellen!!! is magára tudná vonni. Ennek gyakorlati Cseh gazdálkodás. A munkácsi járás képviselő- hatása volna az amerikai közvélemény nézeteitestülete közelebbről tárgyalta a járás ezévi költ- nek átalakulására, melyet egyelőre még nagyjáségvetését. A 812.000 cseh-koronás előirányzat- ban a cseh propaganda befolyásol. nak több mint a fele, 413.000 korona fedezetlen Búcsú Amerikában. Őszentsége két évvel s a deficit eltüntetésére a törvényesen megengeezelőtt nyolc napos búcsút engedélyezett az dett legnagyobb mértékű 110%-os pótadót kényEgyesült-Államokban, Elmhurst város görögszerülükivetni a képviselőtestület.Megmagyarázza •ezt a képtelen állapotot, hogy a kiadások 25%-a katolikus kápolnájához kötötten. A búcsú ez igazgatási költségekre, vagyis az importált cseh évben május 28-tól június 4-ig tart és a jelek tisztviselők fizetésére, napidíjaira stb. megy el. szerint nagyszámú zarándok látogatására száPravoszláv gyorsfőzö. A munkácsi gimnázium- míthat. ban négyhetes gyorsfőzőtanfolyamot rendeztek a pravoszláv pópák részére, az általános műveltség elsajátítása érdekében. Hogy négy hét alatt mekkora általános műveltséget sajátíthattak el azok, akik pappá lehettek enélkül az alapföltétel nélkül és hogy milyen elemekből kerülhettek ki Első számunk. Amennyiben a főtisztelendő azok a papok,i akiken még négyheti tanfolyam is lelkész uraknál maradtak volna még vissza fölsegíthetett műveltség dolgában, azt mi alig tud- használatlan példányok lapunk első számából, j u k elképzelni a mi más viszonyokhoz szokott kérjük, méltóztassanak azokat nekünk visszaeszünkkel. Jellemző azonban, hogy a snellzider- küldeni, minthogy kiadóhivatalunk csak igen tanfolyamon olyan pópák is vettek részt, akik a mérsékelt mennyiséggel rendelkezik ebből a pravoszláv hierarchiában már magasabb álláso- számból. Itt említjük meg, hogy lapunk jelen k a t töltenek be. De hát, ha úgyis betöltik, minek száma az utolsó, melyet — egyelőre legalább — akkor őket általános műveltséggel terhelni? hat oldalon adunk ki ís propaganda céljából Tanügyi ankét Prágában. A megszállók legfon- nagyobb mennyiségben küldünk szét. A követtosabb tevékenysége az első pillanattól az volt, kező számtól kezdve már csak előfizetőink kaphogy a magyar idők minden berendezkedését ják a lapot, azért kérjük az esetleg még be nem minél alaposabban fölforgassák. Tanügyi téren küldött előfizetési díjak mielőbbi beküldését, ís egymást követték az újabbnál-újabb «refor- hogy a szétküldésében fönnakadás ne álljon be. mok», hogy minél kevesebb emlékeztessen az Esküvő. Folyó hó 7-én esküdött örök hűséget «elnyomás» korszakára. Az eredmény persze Véghseő Dániel esperes-lelkész bájos és kedves nem maradt el s így került a sor újabban egy leánya, Annuska és dr. Simárszky János hajdú ankétre, melyet természetesen Prágába hívtak dorogi egyhm. végzett papnövendék. A templomössze. Itt Vásárhelyi Károly kimutatta, mily ban, mely igen szépen ki volt díszítve és viláelérhetetlen magasságban állottak a magyar gítva, dr. Mihalovics Sándor kanonok-lelkész rendszerű iskolák az új szervezetűekkel szemben várta a jegyeseket és az őket követő násznép és fejtegetéseihez az ankétnak további csaknem hosszú sorát. Az esküvő után magasszárnyalású negyven tagja járult mindenben hozzá, köztük beszédet intézett az eskető pap a fiatal párhoz, nemcsak tótok, hanem kétségbevonhatlan csehek melyben egymásiránti szeretetre s megbecsüis. Szóval: a magyar Galileából is jöhet valami jó. lésre kérte őket. Este fényes lakoma volt, melyen Duchnovich-emlékünnep Eperjesen. Duchno- felköszöntőt mondott Papp János tb. kanonokvics Sándornak, a ruténság kulturtörekvései első lelkész mint násznagy, Medveczky Pál gör.-kat. munkásának százhuszonötödik születésnapját az lelkész és ifj. Kiss Andor papnövendék. A nászeperjesi ruténség emlékszobor állításával akarja nép víg muzsikaszó mellett világos reggelig élmegünnepelni. E célból dr. Szmandray Simon el- vezte a házigazda vendégszeretetét. nöklete alatt szobor-bizottság alakult Eperjesen, A debreceni egyetemi és főisk. hallgatók Vasahol Duchnovics működött. vári Pál Köre a napokban tartotta újraalakuló gyűlését, mely alkalommal új tisztikart választott a plénum. Az új tisztikar tagjai olyan egyéniségek Az ország legnagyobb keresztény textil cége akiktől biztosan remélhetjük és várjuk is, hogy a Kör most már tényleg komoly és értékes munkát fog kifejteni. Árany «Toldi Miklós»-a a képzőművészetben. IV., Petőfi Sándor-u. 3. sz. Nagyon szép munkát végzett Fáy Aladár festőaz udvarban és az emeleten. Telefon : Automata 897—03. művész, iparrajziskolai tanár, aki Arany János legszebb népies elbeszélő költeményét, «Toldi»-t iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii színes tollrajzokban dolgozta fel. Petőfi «János vitéz»-e után, amelyet Sándor Béla festőművész, tanár örökített meg, nemzeti mondaköltészeNői tavaszi kabátok és eső köpetünk illusztrációjának méltó folytatása ez a most nyek, szövet-, bélés-, selyem- és megjelent «Toldi»-sorozat. Művészileg elsőrendű vászonáruk, kész fehérnemű, kömunka ez, amely nemzeti szempontból is nagy tött-, szövött- és divatáru, szőnyeg, értéket jelent számunkra. — A terjesztés munkáfüggöny, paplan, takaró, matrac. jával megbízott ifj. Pataki Mihály hittestvérünk ezzel kapcsolatos hirdetésére ez úton hívjuk fel REVERENDASZÖVETEK, olvasóink figyelmét. TEMPLOMSZŐNYEGEK. Kinevezés. Borsod és Gömör ideiglenesen egyesített vármegyék tiszti főorvosává a napokban Főtisztelendő szerzetes és apácanevezte ki Sóldos Béla dr. főispán dr. Spiry Endre rendek, katholikus intézmények és boldvai körorvos hittestvérünket, aki állását már társadalmi egyesületek szállítója. el is foglalta. A fiatal, 33 éves orvos európai műveltséggel b í r ; németül, angolul, franciául beszél s a külföldi szaklapokban és a napisajtóban IKIIIIKIIIIIIIiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii is gyakran kifejtette nézeteit a legsürgősebb tennivalókról a közegészség terén. A legmelegebKívánatra kedvező fizetési ben üdvözöljük vezető állásában. A debreceni és hajdumegyei elemista énekkafeltételek! rok és tornacsapatok kirándulását Tokajba május 12-ére rendezték meg. örvendetes, hogy az ének-
HÍREK
KOVlCSEVICS MILENKO
5
SZEMLE
csoportok közt szerepelni fog a debreceni gör.kat. elemi iskola gyermekkara is, mely már h a r madik éve az első helyet foglalja el — a vándorzászlós csapat mellett — a száziskolás Debrecen. gyermekkarai közt. A nagyszabású kiránduláson való részvétel legnagyobb akadálya — a mi szegény gyerekeinknél — a 20—40 egyenruha előteremtése, a debreceni főpap közbelépése folytán mégis csak elhárult s úriasszonyaink és úrileányaink, igazgatónénk vezetése alatt tüneményes gyorsasággal szabták-varrták össze a kis hajdúsági egyenruhácskákat. A kiránduló gyerekeket nagyon sok szülő és érdeklődő, sőt a debreceni főpap is elkíséri. A gyermekkar vezetője Puskás János igazgató. Halálozás. Budapesti görög-katolikus társadalmunkat érzékeny csapás é r t e : egyik buzgó hittestvérünk, Moldován Péter ny. posta- és távirda főellenőr f. hó 12-én 75 éves korában elhúnyt. Temetésén, mely 14-én délután ment végbe a farkasréti temetőben, a MAGOSz. hivatalosan képviseltette magát és sírjára koszorút helyezett. — Kizák János,[az eperjesi székeskáptalan kanonokja Eperjesen elhunyt. Halálával nagy veszteség érte az eperjesi egyházmegyét. Mint kiváló tipikista és egyházi karnagy örökké beírta nevét az eperjesi egyházmegye aranykönyvébe. Sokáig tanárkodott az egyházmegyei tanítóképzőben, theológián, majd minden egyházmegyei mozgalomban tevékeny részt vett. Dr. Szémán István pápai prelátus apósát gyászolja az elhunytban. Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város Ifj. Vöröskeresztes Csoportjai május 3—5. napjain nagyszerűen megrendezett, igen tanulságos és szép kiállítás keretében mutatták be a kis vöröskeresztesek kézimunkáit, rajzait, slöjdmunkáit. A kiállításon a debreceni gör.-kat. elemi iskola is résztvett. A helybeli lapok meleghangú cikkekben méltatták a kiállítás nagy sikerét. A görögkatolikus gyerekek hat szép albumjáról — melyek közül három messzi külföldre indul pompás kiállításban, eszperantó-fordítással is ellátva, csupa irredenta vonatkozásokkal — az újságok külön is megemlékeztek. Vasvári Pál centennáriumi bizottság. A belügyminiszter jóváhagyta a gyűjtésről szóló számadást s ezzel a bizottság április 26-án megtartott utolsó végrehajtó-biz. ülésén feloszlott. E l n ö k : Bacsinszky Vladimír, ügyvezető-elnök dr. Krajnyák Gábor. Helyreigazítás. A mult számunkban jelentettük, hogy Gojdics István tb. kanonok, ny. cigelkai lelkész Eperjesen elhunyt. Benne Gojdics Péter Pál eperjesi püspök (és nem kanonok, mint ahogy tévesen szedve volt,) édesapját gyászolja. «Konnersreuth Hírnöke.» E címen adta ki dr. Waitz Zsigmond feldkirchi (Ausztria) püspöknek a konnersreuthi stigmatizáltról szóló munkáját Tóth János soproni r. k. plébános. A Hírnökön kívül a kiadónál kaphatók még Lourdesre, Mária-Cellre ós Limpiasra vonatkozó népies kiadványok is, melyeket remélhetőleg közelebbről követni fognak a magyar kegyhelyekre vonatkozó ismertetések is.
A MAGOSz hírei. Naptár-akció. Minthogy az erre vonatkozó számadásokat lezárni s az eredményről mielőbb beszámolni óhajtanánk, fölkérjük mindazon főt. hittestvéreinket, akik a megküldött naptárak árát még nem küldötték be teljes összegben, hogy azt az elszámolással együtt mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Közöljük egyúttal, hogy a jövő évi Naptár összeállítási munkálatait is megkezdettük és szándékunkban van azt már október hó folyamán t. tagjainknak s az érdeklődőknek szétküldeni. A Naptárban minél részletesebben és kimerítőbben óhajtanánk foglalkozni az évközben történt s a társadalmunk életére vonatkozó eseményekkel foglalkozni. Már most kérjük tehát hittestvéreinket, hogy az ily eseményekre — templomszentelés, iskolaépítés, zarándoklatok, jelentősebb műkedvelő előadások, kirándulások stb. vonatkozó részletes közléseiket és lehetőleg fényképfölvételeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Különösen a fényképek beküldése sürgős a klisék elkészítése miatt. Ahol pedig — akár a naptár-akció kapcsán, akár attól függetlenül — a MAGOSz.-nak tagjai is jelentkeztek, kérjük ezeknek névsorát okvetlenül és sürgősen velünk közölni.
6
GÖRÖG-KATOLIKUS
Kerületi gyűlések. A máriapócsi esperesi kerület f. hó 21-én t a r t j a Nagylétán tavaszi papi gyűlését. A gyűlésen a MAGOSz. képviselője - dr. Szaplonczay Ödön min. titkár is jelen lesz. Az abaújszántói kerület gyűléséről már beszámoltunk ; a többi esperesi kerületekből még nem kaptunk hirt a gyűlés időpontjára nézve. Helyi csoportok. A hajdudorogi és hajdúböszörményi MAGOSz-helyicsoportok a pünkösdi ünnepek folyamán t a r t j á k meg alakulógyűlésüket. Az alakulógyűléseken a központ képviseletében Gróh István, lapunk főszerkesztője és dr. Simon László min. titkár, a MAGOSz. ügyv.-igazgatója is résztvesznek.
Gazdálkodás. Időjárás. A mult számunkban közölni kezdett időjóslás szerint, melyre nézve figyelembe kell mindenesetre venni, hogy hosszabb időre szólván, természetesen csak megközelítő pontosságú lehet s amellett nem hazánkra, hanem DélNémetországra van kidolgozva, a közel jövőben várható időjárás a következőkép alakul: 19-től 24-ig növekvő meleg, aztán 25. és 31. táján átmeneti hűvösebb időjárás. 24., 25. és 29-e táján eső várható. Itt említjük meg Bahrens német egyetemi tanár jóslatát, aki Budapesten átutazva, érdekes kijelentéseket tett a jövőben várható időjárásról. A kiváló meteorológus rámutatott arra, hogy néhány évvel ezelőtt közzétett munkájában már előre jelezte tanulmányai eredményeként azt, hogy a jövőben hosszú és kemény telekre, viszont hirtelenül bekövetkező és rendkívül forró nyarakra van kilátásunk, míg az ősz és a tavasz úgyszólván teljesen eltűnnek. Rámutatott arra is, hogy az elmúlt két év tapasztalatai az ő jóslatát igazolták s ezzel kapcsolatban már azt a tanácsot is adja a mezőgazdaságnak, hogy igyekezzék az így megváltozó időjáráshoz alkalmazkodni. Terményárak május 15-én, budapesti paritásban, mázsánként, pengőben (ha az ár változott, zárjelben a május 7-iki ár). — Búza tiszavidéki 77 k g : (25.30—50) 24.90—25.20; 78 k g : (25.55—75) 25.15—45; 79 k g : (25.85—95) 25.45—55; 80 k g : (26.10—20) 25.70—90; felsőtiszai 77 k g : (24.95—25.15) 24.45—75; 78 k g : (25.20—40) 24.70—25.— ; 79 k g : (25.50—65) 25.00—25.25 ; 80 kg : (25.75—85) 25.25—45; más 77 kg : (24.65—85) 24.25—50; 78 k g : (24—90—25.15) 24.50—80; 79 k g : (25.20—35) 24.80—25.— ; 80 kg : (25.35—50) 24.95—25.15. — R o z s : (21.50—60) 20.80—90. — Árpa: (26.00—29.00) 25.80—28.75. — Zab: (25.00—26.25) 24.50—25.60. — Tengeri tiszai: (29.00—29.40) 27.00—27.20; m á s : (27.20—30) 27.00—27.20. — Vágómarha. Élősúly kilója fillérben. Felhajtás 570, eladatlan 114. — Bika m a g y a r : 70—84; t a r k a : 72—108. — Ökör m a g y a r : 50—110, t a r k a : 56—120. — Tehén m a g y a r : 52—107, tarka : 42—110. — Növendékmarha: 64—69. — Borjú: 110. — Sertés. Felhajtás 4687, eladatlan 418. — Szedett: közép 172—187; öreg: 140—167. — Süldő: 140—162. — Zsír n a g y b a n : 228—230. — Szalonna: 188—194.
SZERKESZTŐI
SZEMLE
1929 május 19.
44.981
ÜZENETEK
lapunk postatakarékpénztári csekkszámlája. Szemle. N. G. Dbcn. Dehogy is, kérem, dehogy! Minden kritikát nagyon szívesen fogadunk, legszívesebben azonban — a közölteknél jobb cikkeket. Sz. üdv. — Dr. K. A. Dptj. Kifogásolni méltóztatik, hogy «autonóm rutén terület»-ről beszélünk. De hát miről beszéljünk? Podkarpatszka Rusz-ról, Kárpátalji Oroszországról? Ennek az elnevezésnek csak az elsó' fele igaz, a második hazugság. Mert az a terület volt — és hisszük az Istent: lesz is — magyar, de nem volt soha Oroszország. Emlegessünk Ruszinszkót? Ennek a kifejezésnek a ruténben körülbelül az az értelme, mint magyarban a Jászság, Kunság, Ormánság, Sárköz stb. szavaknak: az egységes egésznek valamely bizonyos vonásokban eltérő része. Hogy a csehek szeretnék a dolgot így beállítani az autonóm területre nézve, azt nagyon hisszük ; de hogy mi segítsünk nekik benne . . . ? ! Nevezzük megszállott területnek? — ezen, mint magyarok, értjük a szerb, osztrák stb. megszállás alatt lévő részeket is; mint görög-katolikusok, Máramarosszigetet és a görög-katolikus székelyek tízezreit is. Tehát a cseheknek jutott részt azon a néven nevezzük, amelyen emlegetik a békeszerződések, melyek ilyenül és ezzel a kötelezettséggel ajándékozták azt Csehországnak. Annál inkább, mert ezeket a kísérő körülményeket a csehek amúgy is szeretnék mind maguk elfeledni, mind másokkal elfeledtetni. — M, J. Debrecen. A kirándulásról kérünk azért referádát. Köszönet. — Beküldött cikl<ekre. Az előre jelzett lapzárta csak hírekre vonatkozik, melyek részére egy kis helyet fönntartunk. Cikkeket azonban lapzárta előtt jóval kérünk I — B. B. Vts. Sajnos, későn kaptuk: 13-án ! Az igért másokat hálával várjuk. — M. J. Biri. Kívánt címet csak jövő számban közölhetjük. — Az összes vidéki tudósító uraknak. Lapzárta: május 27.
Kiadja a MAGOSz. A kiadásért felelős: Dr. Szaplonczay Ödön.
MEZ
5 kg. postacsomagban bérmentve utánvéttel 12-— pengő.
A MFH" MAGYAR MÉHÉSZEK „1 F 1 Lé 1 1 ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE BUDAPEST, V., ARANY JÁNOS-UTCA l/s. SZÁM.
Mézet, viaszkot, sonkolyt legmagasabb napi áron vásárol. — Kaptár, műlép s az összes méhészeti kellékekről árjegyzéket, szaklapból mutatványszámot kívánatra ingyen küld. a szövetkezet. Szakkérdésekben
díjtalan
felvilágosítás.
Templomfelszerelések, egyesületi zászlók, kegytárgyak jutányosán az
OBERBAUER A. UTÓDA Magyarország legrégibb miseruhák, egyházi szerek, zászlók, oítárépltő és templomberendező vállalata. B U D A P E S T , IV., VÁCI U T C A 41. SZ. Alapítási év: 1863. Telefon: Aut. 833—44.
Felonok, Plascsenicák, kelyhek stb. stb. nagy választékban. Vállalom mennyezetes oltárok, ikonosztázok stb• építését és javítását.
A magyar Irodalom legszebb alkotásai közül eddig képeslevelezölapsorozatban megjelent i Petőfi
•
•
„ J á n o s v i t é z " - e j Sándor Béla festőművész, iparműveszeti iskolai tanár
munkája. A 12 darabból álló sorozat ára P 1.20, albummal P 2 . 2 0 . Arany „ T o l d ! " - j a ; Fáy Aladár festőművész, iparrajziskolai tanár munkája. A 12 darabból álló sorozat ára P 1.20, albummal P 2 . 2 0 . Arany „Toldi"-jaés Petőfi,,János vitéz"-e egy közös albummal együtt P 4 . 0 0 . Amerikában mindkét sorozat, a k ö z ö s albummal együtt 1 dollár. M e g r e n d e l ő c í m :
IFJ. P A T A K I MIHÁLY BUDAPEST, VII. KER., ILKA-UTCA 5. Kívánatra a
sorozatokból
egy-egy jelenetet mint mutatványt küldök.
ECCLESIA R. T.-nál BUDAPEST, IV., VÁCI U T C A 59. HARANGMŰVEK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, MÚZEUM-KÖRÚT 21. Telefon: 8 6 6 - 7 1 .
A legkényesebb izlést is kielégítő l e g tökéletesebb
harangokat
Díjtalan szakértői
gyártja.
kiszállás.
Fizetési kedvezmények!
IIIIIMHUIUIIIIIMIMIIMI1HIMIHUI
elsőrendű gőzmosóda és vegytisztítóvállalatának központja II., Margit-körút 64|b. Telefon; A»tomata 508-92-
SZALONTAY ELEK 2£££
FIÓKÜZLETEK: IX., Mester-u. 5. II., Török-u. 8. IX., Gróf Haller-u. 8-10. VIDÉKEN: Szolnok, Baross-út 25. Sopron, Előkapu-utca 13. Gyula, Korvin-út 11. Nyíregyháza, Holló-utca 1. Gyöngyös, Bruckner-köz. Mezőkövesd, Fő-utca, Szöv. Székház. Sátoraljaújhely, Grőf Somogyi Ilona-utca 3. Bicske, Piac-ter 13. Tisztelettel értesítem a görögkatolikus hittestvéreket, hogy fehérneműtisztító-intézetem, valamint vegytísztító-, kelmefestőyállalatom Budapesten, valamint az ország különböző városaiban tart üzleteket. így tehát mindenütt rendelkezésére állok a görög-katolikus kozonsegnek. Nagy megtakarítást ér el, ha fehernemuje, ferii és női ruhái tisztítását vagy festését nálam vegezteti. „ ,„,, , , . .„, , . . . , . „_*11{w„. • . „ Házilag kezelten, chlor nélkül mos a legnagyobb szakértelemmel kilós ruhát is. Tíz kilón felüli mennyiséget díjtalanul hozat el és szállíttat ismét haza.
Saját speciális eljárás. Gallértörés nincs többé! Nem zománcfény, hanem a legtökéletesebb békebeli gallértisztítás. Sehol ilyen kíméletes kezelés. Simasága páratlan, piszkot nem fog, több napig hordható.
Darabja 12 fillér.
Inget, gallért, kézelőt, függönyt és kelengyét legszebben és legolcsóbban tisztitok.
Kelmefestés,
vegytisztítás.
Pontos és gyors kiszolgálás. Vidéki magánfeleknek külön postaosztály. Költség nincs.
Ha gallérjait vagy egyéb fehérneműjét bármely budapesti üzletembe csütörtök délig leadja, ugy már szombaton délután kivalthatja. Videki uzleteimben kedden estig beadott fehérneműket ugyanott szombaton már kiadhatom. — Ne tessék másnál kísérletezni, mert gőzmosódám szép munkájával és pontosságával vezet. Győződjön meg róla, hogy egy próba után saját érdekében állandóan nálam tisztíttat. Testvéri üdvözlettel SZALONTAY ELEK. Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. — Nyomdügazgató: Kohl Ferenc.
