Gombák Biológia-ökológia alapok 6. előadás 2007. október 17.
A gombákról általában •
Testfelépítés
– –
– – –
Klorofill nélküli, típusos sejtmaggal rendelkező, szerves anyagokkal táplálkozó (heterotróf), telepes szervezetek. A gombafajok száma a világon kb.100.000.
Általában egyszerű, teleptestű, szövetalakulást nem mutató élőlények Egysejtűek vagy többsejtűek Testszerveződésük nagyon változatos: 1. plazmódium – soksejtmagvú plazma 2. sarjadzó (vagy élesztőtípus) – laza sejtláncok, a sejtekben gyakran sok sejtmag van (= polienergidás sejt).
1. Soksejtűek csúcsnövekedéssel létrejött fonalai a hifák – összességük a micélium – A gombák tulajdonképpeni teste a tenyésztest – talajban, fában, korhadékokban rejtve – Felszínen csak a nagyon változatos alakú szaporítóhifák jönnek (termőtest) – itt a gombafonalak végei spóratermő szervekké alakulnak, ez összetapadva a hymenium – Lehetnek egylakiak és kétlakiak, van, hogy az ivarszervek alakilag eltérnek, van, hogy nem
– Az alacsonyabb fejlettségűek sejtfal nélküliek – amőboid mozgással, bekebelezéssel táplálkoznak – A fejlettebbeknek van sejtfaluk (kitin!) – táplálékukat csak vizes oldatból tudják felvenni – Az ősibbek víziek, nyirkos helyen élők – Tengerekben ritkák
• Életmód – Szaprofiton – anyagkörforgás! (+;0) – Parazita (+;-) – Szimbiofiton (+;+) – zuzmók
•
Szaporodás 1. Vegetatív úton 2. Ivartalanul •
Bimbózással vagy sarjadzással – élesztőgombák
•
Hifafeldarabolódással, telepdarabok leválásával
•
Spórákkal - ez az ivartalan főszaporodásmód
3. Ivarosan – sokféle szaporodásmód • • •
Gametogámia – mozgó ivarsejtek egyesülése. Az alacsonyabbrendű gombákra jellemző Gametangiogámia – egy vagy soksejtű ivarszervek egyesülése. A magasabb szerveződésűekre jellemző Szomatogámia (= hifogámia) – hiányoznak a gaméták vagy az ivarszervek. Az ivaros folyamat a szomatikus sejtek egyesülése. A fejlettebb gombákra jellemző.
– A legegyszerűbb struktúrájú egysejtű gombák egész tenyésztestje (egész sejtje) szaporítószervvé alakul – Fejlettebbeknél: a tenyésztest és a szaporítószerv térben és időben jól elkülönül – a tenyésztest egy rész megmarad, más része szaporítószervvé alakul
• Rendszertani helyük Növényi tulajdonságok
Állati tulajdonságok
• sejtfonalas vagy telepes felépítés
• nincs színanyaguk • heterotrófok
• állandó növekedés • nincs mozgás
Egyikre sem jellemző
• spórás szaporodás
• az egyszeres és kétszeres infotartalmú sejtek szabálytalanul váltakoznak • sejtfaluk kitin • lebontók
• Jelentőségük – – – – –
Mineralizáció Társnövények Kártevők, kórokozók – védekezés! Táplálkozás Biológiai védekezés
•
Rendszerezésük – –
A gombák rendszertani helyzete máig vitatott 4 nagy csoportjuk van: 1. 2. 3. 4.
Nyálkagombák Ostoros gombák Moszatgombák Valódi gombák
1. Nyálkagombák törzse – – –
Szaprofitonok – kiemelkedő szerep az elhalt szerves anyag, elsősorban az avar lebontásában Egyszerű felépítésű, ősi, sejtfal nélküli gombák Életmód: Életmód • •
– – – –
Endoparazita Szaprofita
Rajzóspóráin két ostor, a fejlettebbeken nincs – közeli rokonság az ostoros moszatokkal Az állat- és növényvilág határán – fejlődés zsákutcái Legismertebb: káposztafélék gyökérgolyvája 500 faj, Mo-on több mint 100
2. Valódi gombák törzse • Plazmódiumuk nincs • Sejtfaluk kitinből áll • Testüket hifák alkotják, ezek szövedéke a micélium • Előfordulhat ostoros alak – ostorok száma 1 vagy 2 • Szaporodásuk nagyon változatos
2/1. Moszatgombák osztálya • Egyszerű felépítés, mindig van sejtfaluk • Egyszerűbbek: – Kis méretűek – Egysejtűek és egymagvúak – Fonalaik nem vagy alig ágaznak el
• Fejlettebbek: – Fonalai dúsan elágaznak – micéliumot alkotnak – Soksejtmagvúak (polienergidásak), de egysejtűek
• Származásuk: ostoros és fonalas zöldalgákból • Vízben, talajban, szárazföldi növényekben és növényeken, korhadékban él
• Szaporodás: Szaporodás – Telepük vegetatív és generatív részre különül – Ivartalan: rajzóspórákkal (vízben), konídiumokkal (szárazföldön) – Ivarosan: oogámia, konjugáció
• Sok köztük a kórokozó – főbb fajok: – Halpenész: vízi szaprofita – Szőlőperonoszpóra, dohányperonoszpóra szárazföldi paraziták – Fejespenész – Mucor-fajok, szaprofitok – Indáspenész – Rhizopus nigricans, „penészes kenyér”
Peronoszpóra/Plasmopara viticola
2/2. Tömlősgombák (aszkuszos gombák)/ Ascomycetes osztálya – Gazdagon elágazó telepek – Soksejtűek, kitin sejtfal – Nevük: szaporító sejtjeik a mozdulatlan tömlő(aszko) spórák – hifavégeken kialakuló tömlőkben (aszkuszokban) 8 db aszkospóra – ivaros szaporodás – Ivartalan: sarjadzás, konídiumokkal – Főleg szárazföldiek – Fajszám: 20 000, Mo-on 2700
• 2/2a. Élesztőgombák – Egysejtűek vagy laza, láncszerű kolóniákat alkotnak – Főleg ivartalanul, sarjadzással szaporodnak. Ivaros folyamat rendkívül ritka! – Fontosabb csoportok: • Sörélesztő • Borélesztő • Candida (borvirág)
Szeszgyártás, gyógyszeripar
• 2/2b. Penészgombák – A hifák soksejtűek – Fontosabb csoportok: • Kannapenész: nedves kenyéren, lekváron • Ecsetpenész: leggyakoribb, ételen, bőrön
Élesztőgomba/Saccharomyces
Kannapenész
• 2/2c. Csészegombák – Termőtestük fiatalon zárt, később csésze alakúan felnyílik (apothécium = felnyíló termőtest) – Aszkuszok a termőtest belső felületén – termőréteget (hymenium) alkotnak – Korhadékbontók és élősködők – Méret: néhány mm – 10-15 cm – Fontosabb csoportok: • Szürkepenész (Botrytis cinerea), - a szőlő rothadását okozza esős időjárás esetén, száraz melegben pedig a szőlőszemek aszúsodását • Monilia – alma, szilva, körte, birsalma „penészvánkos” • Számos ehető gomba is ide tartozik: ízletes kucsmagomba, piros csészegomba
Csészegomba/Peziza
Morchella esculenta/ízletes kucsmagomba
• 2/2d. Szarvasgombafélék
– A termőtest – amely a nyitott és a zárt közötti átmenet – a talajban fejlődik – Általában 4 aszkospóra képződik – a termőtest szétesése után kerül a szabadba – Lombhullató fákkal, főleg tölgyekkel él mikorrhiza kapcsolatban – Kitűnő zamatúak, kevés vizet tartalmaznak, értékes gombák – Mo-on: • Nyári szarvasgomba – idősebb tölgy-és bükkerdőkben a fák gyökereivel szimbiózisban • Téli szarvasgomba – meszes talajú lomboserdőkben
Szarvasgomba/Tuber sp
2/3. Bazídiumos gombák / Basidiomycetes • Termőtestük nagyon változatos megjelenésű • Szaporodásuk a fonálvégekről négyesével lefűződő bazidiospórákkal • Soksejtűek, legfejlettebbek • Valamennyien szárazföldi szervezetek • A fajok száma több mint 20 000, Mo-on kb. 2000
• 2/3a. Lemeznélküliek – Taplógombák – Korallgombák – Farontó gombák
Bükkfatapló/Fomes
Sárga korallgomba/Clavaria
Lepketapló/Trametes versicolor
• 2/3b. Kalapos gombák – A bazidiumok termőréteget alkotnak a kalap alján, amely lehet: • Csöves – tinórugombák (vargányafélék) • Lemezes – lemezesgombák
– Többségük szaprofiton, ritkábban paraziták, sok fákkal, fűkkel mikorrhizában élő – A fejlettebbeknél a bazídiumok termőrétegbe (hymenium) tömörülnek – ezek változatos termőtesteken – A termőréteg szabadon, a kalap alján van, néhol burok vagy fátyol védi – Nagy spóratermő felület – akár több milliárd spóra is lehet – Boszorkánygyűrű – Több mint 14 ezer faj, Mo-on 1400
Tinórufélék
Izletes vargánya/Boletus edulis
Sátántinóru/Boletus satanas
Izletes vargánya
Farkastinóru/Boletus pachypus)
Lemezes kalapos gombák • Pereszkék • Galócafélék – Gyilkos galóca (Amanita phalloides) • Csiperkék • Őzlábgombák • Pókhálósgombák • Tintagombák • Galambgombák • Szegfűgombák
Galócafélék
Gyilkos galóca/Amanita phalloides
Csiperkék/Agaricus-fajok
Óriás őzlábgomba
Szegfűgomba
Tölcsérgombák Pöfetegek
Óriáspöfeteg/Langermannia gigantea Gyűrűs tölcsérgomba/Armillariella mellea
