Goldmann Márta JAMES JOYCE KRITIKAI FOGADTATÁSA MAGYARORSZÁGON
Modern filológiai füzetek 59. Szerkesztõbizottság
MÁDL ANTAL, SALLAY GÉZA, SZILI JÓZSEF
Szerkeszti
SARBU ALADÁR
Goldmann Márta
JAMES JOYCE KRITIKAI FOGADTATÁSA MAGYARORSZÁGON
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával
ISBN 963 05 8319 4 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu
Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2005
© Goldmann Márta, 2005
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.
Printed in Hungary
TARTALOM
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
7
BEVEZETÉS
9
1. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KRITIKA Joyce elsõ magyar kritikusai (1926–1935) Út az elsõ magyar Ulysses-fordításig (1935–1947) Az Ulysses elsõ magyar fordításának megjelenése (1947)
17 18 28 43
2. A MARXISTA KRITIKA Az 1934-es Írókongresszus Moszkvában A szocialista realizmus mint mûvészi alkotómódszer Magyarok részvétele a konferencián Lukács György Joyce-kritikája Lukács Németországban Joyce-vita a Szovjetunióban a 30-as években Lukács Joyce-kritikája a 30-as évektõl Lukács 50-es évekbeli tanulmányai Az 50-es évek vége: Joyce-mûvek magyar fordításai (Kamarazene, Dublini emberek, Ifjúkori önarckép) Lutter Tibor tanulmányai A Lukács-tanítványok írásai Egri Péter Joyce-tanulmányai Realizmusvita a 60-as években A 70-es évek marxista kritikája: „enyhülés” Szentkuthy Miklós Ulysses-fordítása A 80-es évek marxista kritikája
53 57 60 73 77 78 80 87 102 108 115 125 133 149 161 165 170
3. A „FÜGGETLEN” KRITIKA Az 1960-as, 70-es évek alternatív kritikája Magyarországi fogadtatás
177 178 178
Határon túli magyar kritika A nyugati magyar kritika A 80-as évek „független” kritikája Joyce fogadtatása az 1990-es évektõl
180 183 185 191
ÖSSZEGZÉS
195
FÜGGELÉKEK 1. sz. függelék. A kritikai fogadtatáson kívüli Joyce-recepció 2. sz. függelék. Joyce mûveinek magyarul önálló kötetben megjelent fordításai Magyarországon 3. sz. függelék. Joyce-tanulmányok válogatott, áttekintõ bibliográfiája a 90-es évektõl 2002-ig
199 201
BIBLIOGRÁFIA
205 207 213
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Szeretnék köszönetet mondani elõször is az ELTE Angol–Amerikai Intézet modern angol–amerikai doktori programja oktatóinak, mindenekelõtt témavezetõmnek, dr. Takács Ferencnek és a program vezetõjének, dr. Sarbu Aladárnak. Külön köszönetet mondok mindazoknak, akik szakmai hozzáértésükkel és észrevételeikkel segítettek kutatómunkámban. Így dr. Balassa Péternek, Békés Pálnak, dr. Csaplár Ferencnek, dr. Egri Péternek, dr. Farkas Ákosnak, dr. Gergely Ágnesnek, dr. Gula Mariannának, dr. Illés Lászlónak, dr. G. Komoróczy Emõkének, dr. Kurdi Máriának, Láng Zsuzsa Angélának, dr. Geert Lernoutnak, dr. Maróthy Jánosnak, dr. Mecsnóber Teklának, dr. Mesterházi Mártonnak, dr. Mesterházi Miklósnak, dr. Mesterházi Mónikának, dr. Donald Morse-nak, dr. David Osmond-Smithnek, dr. Péter Ágnesnek, dr. Poszler Györgynek, dr. Tarján Tamásnak, dr. Tóth Endrének, dr. Tverdota Györgynek, Varga Viktornak és dr. Robert Weningernek, valamint köszönöm a munkahelyi vita két opponensének, dr. Kappanyos Andrásnak és dr. Radnóti Sándornak a dolgozatomnak szentelt figyelmét és hasznos tanácsait. Hálával tartozom mindazoknak az intézményeknek és személyeknek, akik ösztöndíjaikkal támogatták tanulmányaimat és kutatásaimat. Így az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek a doktori ösztöndíjért, a TEMPUS-nak, amely lehetõvé tette, hogy a sussexi egyetemen tanulhassak, valamint a trieszti Joyce-mûhelynek, a zürichi James Joyce Alapítványnak, a British Councilnak, és a Berzsenyi Dániel Fõiskolának, hogy hozzásegítettek a külföldi Joyce-konferenciákon és nyári egyetemeken való részvételhez.
7
Mindenekelõtt külön köszönöm családom minden tagjának és barátaimnak, hogy az írás ideje alatt szeretettel, türelemmel támogattak munkámban, és ötleteikkel, fáradozásaikkal segítettek kutatásaimban. Így köszönettel tartozom szüleimnek és rokonaimnak, valamint Babics Júliának, Baranyai Györgynek, Csalog Gábornak, Dillon Brownnak, Jonathan Goldmannak, Gyulai Zsuzsannának, Hudy Attilának, Ila Ferencnének, Kókai Tamásnak, dr. Krausz Tamásnak, James Leaveynek, dr. Lovrics Lászlónak, Lilienberg Sándornénak, Liptai Ágnesnek, Magyar Krisztinának, Muresán Gábornak, Molnár Stefániának, Nagy Attilának, Patrick O’Connellnek, dr. Pataki Elvirának, Peterdi Nagy Lászlónak, dr. Révay Zsoltnak, dr. Ropolyi Lászlónak, dr. Simkó Györgynek, Sirokmán Katalinnak, Szakács Lajosnénak, dr. Szász Gábornak, dr. Tarnói Lászlónak, Tereh Saroltának, Turányi Hajnalkának, Ugrin Gábornak, Varga Annának, Paul Walshnak valamint a Finnegans Wake olvasókör, a Magyarországi James Joyce Társaság, a Humanista Társadalmi Egyetem és az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa tagjainak, továbbá valamennyi kollégámnak és tanítványomnak.
8
BEVEZETÉS
Dolgozatom tárgya James Joyce kritikai fogadtatása Magyarországon. Ebben az ír szerzõ hazai recepcióját három, egymást idõnként átfedõ korszakban, de egymástól élesen elkülönülõ kritikai irányzatban vizsgálom: (1) a polgári kritika fényében hozzávetõleg a két világháború között, 1926–1947-ig; (2) a marxista kritika megközelítésében a szocializmus elõtt és alatt, az 1930-as évektõl az 1980-as évek közepéig; (3) a „független” kritika megjelenésétõl, a 1960-as évektõl napjainkig. Dolgozatom a fenti – alapvetõen történeti szempontok szerint tagolt – három nagy fejezetbõl áll. A dolgozat célja kettõs. Egyrészt feladatának tekinti az idáig feltáratlan magyarországi Joyce-kritika feldolgozását és értékelését, másrészt megpróbálja ezek tükrében meghatározni Joyce helyét az idõ függvényében változó hazai irodalmi életben és köztudatban. Így a dolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy mely tényezõk vezettek oda, hogy Joyce mára, a nyugati irodalmi köztudatban betöltött helyétõl eltérõen, nem vált klaszszikus modernista íróvá Magyarországon. Míg Nyugaton, más modernista írókkal együtt mára klasszikusnak számít, addig nálunk perifériára szorult, félig ismert szerzõ, akirõl a mûvelt közönség ugyan tud, de mûveit kevesen olvassák, leginkább csak az irodalmárok. Joyce magyarországi kritikai fogadtatását lényegében a 1980as évek végéig tekintem át; nagyjából ekkor ért véget az az ideológiától befolyásolt kritika, amelynek fókuszában fõleg az író elfogadása, illetve el nem fogadása állt. Ezt követõen a kritikai hozzáállás megváltozott. Az elutasítás korszaka véget ért, a kritikákban háttérbe szorult a moralizálás és ítélkezés, majd az ér9
deklõdés fõleg szakmai irányba tolódott el, s az idõközben újra feléledõ érdeklõdésnek köszönhetõen a 90-es évekre Joyce kedvelt kutatási terület lett. A magyar irodalmi közéletben azonban mégsem következett el értõ befogadása, Joyce ezért elszigetelt nyugati modern írónak számít ma is. Annak, hogy Joyce nálunk nem tartozik a klasszikus modernista írók közé, csak részben oka a marxista kritika hosszú ideig tartó elutasítása, hiszen Joyce ennek az idõszaknak a lezárultával sem vált igazán elismert szerzõvé. Szövegeinek a szélesebb olvasóközönséghez való eljutását és megértését az is hátráltatja, hogy nem állnak magyar nyelven rendelkezésre a regényeinek megértését segítõ kézikönyvek, monográfiák, népszerûsítõ életrajzok, így a joyce-i nyelvben rejlõ humort és számtalan kulturális utalást az angolul nem tudó közönség nem igazán értékeli. Mielõtt rátérnék a három, általam megjelölt kritikai korszak rövid jellemzésére, elsõsorban meg kell határoznom, hogy mit is tekintek a kritikai befogadási folyamat részének. A recepciós folyamat fõ alkotóelemének rendszerint a kritikai fogadtatást tartják, ám igazából egy szerzõ mûveinek befogadása ennél sokkal szélesebb területen nyilvánul meg, sokkal többféle módon és közegben fejtheti ki hatását. Egy irodalmi mû legfõbb célpontja az olvasó. Ezért egy ténylegesen a befogadást vizsgáló tanulmánynak az olvasók különbözõ rétegeinek különbözõ idõben történõ reakcióját is meg kellene vizsgálnia. Sajnos ennek a feladatnak a hiányzó adatok és felmérések miatt nehéz eleget tenni, így a kutatónak leginkább a szakmai közönség véleményére kell támaszkodnia. A kritikai fogadtatás mellett azonban más fontos szempontokat is illik figyelembe venni. Így a szerzõ mûveinek az adott országban való megjelenését, a fordításpolitikát, valamint – közvetetten – a szerzõnek más írók mûvészetére gyakorolt hatását, az úgynevezett kreatív recepciót is. Ha még jobban ki szeretnénk tágítani a kört, akkor ide sorolhatjuk a szerzõnek és mûveinek az irodalomoktatásban betöltött szerepét, valamint a szerzõ mûveivel kapcsolatos valamennyi megjelenítést, feldolgozást és rendezvényt: rádiójátékokat, filmadaptációkat,
10
tudományos fórumok, társaságok létrehozását stb., valamint a fordítások részletesebb elemzését. Dolgozatomban elsõsorban a kritikai recepció adataira támaszkodom, de fontosnak tartom tisztázni a Joyce-mûvek magyarországi megjelenésének és magyarra fordításának körülményeit, valamint a közvetett befogadások (rádió, film, fórumok stb.) felvázolását is. Nem, vagy csak részlegesen érintem a kreatív recepció kérdését, valamint a fordítások részletesebb elemzését. Ezek feltárása hatalmas feladatot jelent, ami külön vizsgálódás tárgyát képezi. Kutatásaim során fény derült arra, hogy a hivatalos kritikai vélemény és a kiadáspolitika irányelvei nincsenek teljesen összhangban. Ez történt például az 50-es évek végén, amikor Joyceot hivatalosan még nem ismerhették el nagy írónak, de különbözõ „kiadói bûvészmutatványoknak” köszönhetõen mégis kiadták egyes mûveit. Hasonló módon – és ez fõként a szocializmus idején megjelent mûvekre jellemzõ – a kiadói szándék és a kiadott mûvekhez írt elõ-, illetve utószók értékelése gyakran ellentmond egymásnak. Ilyenkor – a Kelet-Európában bevett gyakorlat szerint – természetesen a sorok között kell olvasni. A magyarországi mellett figyelemre méltó a határon túli, valamint a nyugati magyar folyóiratokban megjelenõ magyar nyelvû Joyce-kritika vizsgálata is. Ez a jövõben további kutatás tárgyát képezheti. Mindezt azért is fontos ismerni, mert a környezõ országokban és nyugaton a szabadabb kritikai légkörnek köszönhetõen több magyar nyelvû folyóirat közölt Joyce-kritikát nemcsak helyi, hanem magyarországi szerzõktõl is, amíg Magyarországon nem lehetett ilyesmit publikálni. Erre jó példa Bíró Endre, aki 1964-ben az újvidéki Híd ban jelentette meg Finnegans Wake-rõl szóló tanulmányát, amely Magyarországon csak 1992ben látott napvilágot, illetve a párizsi Magyar Mûhely, amely 1973-ban Joyce-különszámot jelentetett meg. A Joyce-kritikák középpontjában a Joyce fõ mûvének tartott Ulysses fogadtatása áll. Joyce-szal kapcsolatban azonban különös figyelmet érdemel a többi mû egymáshoz viszonyított értékelése, amely a kritikai értékrend alakulásával összhangban és 11
az idõ függvényében módosult. A Dublini embereket és az Ifjúkori önarcképet kezdetben középszerû ujjgyakorlatnak tartották, melyeket egyfajta elõtanulmánynak tekintettek a fõ mûhöz. Késõbb azonban pozitív példaként állítják szembe ezeket az addigra dekadens burzsoá regénnyé minõsített fõ mûvel, és kiemelik ezen korábbi írások realista jegyeit. James Joyce fogadtatása az elmúlt közel száz év alatt meglehetõsen sokat változott a világ valamennyi országában. Ez azt jelenti, hogy mûvei az idõk során és a különbözõ politikai rendszerek alatt a legszélsõségesebb érzelmeket és megnyilvánulásokat váltották ki. Véleményem szerint ennek egyik oka a mûvek „provokatív” jellegében, a szövegek nehezen olvasható, enigmatikus mivoltában található. Ide sorolom egyrészt a formabontásig merész regénytechnikai és nyelvi újításokat, valamint az addig az irodalomban nyíltan nem tárgyalt témák megjelenítését is (mint például az emberben lejátszódó lelki és testi folyamatok szabad asszociációk segítségével való kibontását), másrészt az író ideológiai függetlenségét. Egy olyan modernista íróval van dolgunk, aki – több kortársával (T. S. Eliot, E. Pound) ellentétben – semmilyen ideológia, politikai irányultság mellett nyíltan nem kötelezte el magát. Joyce ilyen értelemben szabad alkotó volt, aki a legfontosabb történelmi események idején hazájától távol, önkéntes számûzetésben, csak a mûvészetének élt. A nyugati világ kezdetben betiltotta mûveit azok állítólagos pornográf tartalma miatt, majd Joyce-ot hosszú idõn át nemkívánatos személynek tekintették hazájában. A helyzet az idõk folyamán sokat változott, sõt ellenkezõ irányba fordult át. Írországban, ahol istenkáromló és botrányt okozó könyvei miatt egykor nem látták szívesen, mára komoly turisztikai bevételt jelentõ nagy, nemzeti író lett. Néhány kéziratát milliókért vásárolta meg az ír állam Paul Léon fiától,1 s ezeket a legnagyobb nemzeti ceremónia közepette maga a miniszterelnök vette át a dublini 1
A kéziratot 12,6 millió euróért vette meg az ír állam. L. Eoin Burke Kennedy: „State spends 12.6 m euro to bring Joyce manuscripts home”. Irish Times, 2002. máj. 29.
12
repülõtéren 2002-ben. Joyce a világirodalom egyik legfelkapottabb írója lett, akinek mûveit – leginkább amerikai egyetemeken – egy egész „ipar” elemzi, és akit szinte kultikus tisztelet övez világszerte. Joyce kelet-európai fogadtatása, a nyugatihoz hasonlóan, szélsõséges megnyilvánulásokban bõvelkedett, csakhogy itt az elõbb említett negatív szempontokon kívül még a marxista ideológia is jelentõs negatív hatást fejtett ki az író mûveinek szabad befogadására. Felületes dolog lenne azt állítani, hogy Joyce-ot Nyugaton kedvezõen, Kelet-Európában pedig a marxista ideológia miatt kedvezõtlenül fogadták. A helyzet ennél sokkal összetettebb volt, amennyiben Nyugaton és Keleten is érték támadások, igaz, más-más okokból. Keleten részben ideológiai szempontok miatt, részben pedig a nyugati támadásokkal összhangban blaszfémiával és pornográfiával vádolták. A marxista kritika számára Joyce politikai célpont és egyben kiváló iskolapélda volt, afféle bûnbak, akire rá lehetett olvasni a nyugati, „dekadens, nihilista burzsoá” irodalom összes bûnét. Az ortodox marxistáknak azonban, túl az ideológiai alapon, valamilyen kritikai hagyományból is táplálkozniuk kellett. Így nem meglepõ, ha azt tapasztaljuk, hogy a „polgári szkeptikusok” és az ortodox marxisták bírálatai között nagyon sok rokonság van, mind szóhasználatban, mind tartalomban. A magyarországi Joyce-recepciót különösnek tartom, mert bár az ország a szocializmus ideje alatt a térség legszabadabb országának számított, Joyce fogadtatásának tekintetében mégis a legkonzervatívabbnak tûnt. Míg a többi szocialista országban a kritikai enyhülés már a 60-as évek közepén lezajlott, addig Magyarországon ez a folyamat csak a 70-es évek közepén kezdõdött el, és a 80-as évek közepén fejezõdött be. Ennek okát Lukács György és tanítványai (Heller Ágnes, Hermann István, Fehér Ferenc, Egri Péter) szerepében látom, akik akkor kitartóan szemben álltak a joyce-i modernizmussal. Lukács nem a kultúrpolitikában betöltött szerepe, hanem szakmai tekintélye miatt volt ekkora hatással a magyar kritikusokra. Más, sokkal diktatórikusabb szocialista országokban – mint például a Német De13
mokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Romániában – részben amiatt, mert Lukács tekintélye nem volt olyan jelentõs, mint Magyarországon, a kritikusok, más tényezõkbõl is adódóan, már a 60-as években elkezdték felülbírálni korábbi ortodox nézeteiket, így a modernisták megítélése nagy változáson ment át.2 A magyarországi fogadtatás három, általam meghatározott korszaka ezt a változó megítélést tükrözi: az elsõ periódusban (a polgári kritika fényében, hozzávetõleg a két világháború között, 1926-tól 1947-ig) nagyrészt pozitívan értékelik az írót; a másodikban (a marxista kritika megközelítésében a szocializmus korszaka elõtt és alatt, az 1930-as évektõl az 1980-as évek közepéig) alapvetõen elutasítják; a harmadik (a „független” kritika megjelenésétõl, az 1960-as évektõl), máig tartó korszak pedig semleges, de leginkább rokonszenvezõ, feltáró hozzáállással közelíti meg Joyce mûveit. Ekkor jelentek meg az ideológiailag legkevésbé befolyásolt szövegközpontú elemzések, és az addig nem vizsgált kutatási irányzatok, mint például a magyar vonatkozások feltárása Joyce mûveiben. Dolgozatom középpontjában leginkább az elsõ két korszak recepciója áll, de megkísérlem felvázolni a legutóbbi idõk fõbb tendenciáit is. A magyarországi recepciónak különös helyzete mellett több egyedi jellegzetessége van. Az egyik legfigyelemreméltóbb tény az, hogy a legtöbb kelet-európai országgal ellentétben – a két cseh fordítás (1930, 1967) kivételével – az Ulyssesnek két magyar nyelvû fordítása is van: 1947-bõl Gáspár Endre és 1974-bõl Szentkuthy Miklós munkája eredményeképpen. Ezek közül az 1947-es Ulysses-fordítás volt ebben a térségben – az 1930-as cseh fordítás után – a második, amely után a következõ fordítás csak 1957-ben jelent meg szerbhorvát nyelven. Annak ellenére, hogy az 1983/84-es negyedik osztályos gimnáziumi tankönyvben – Európában szinte egyedülálló módon – az ajánlott szerzõk között szerepelt Joyce, és a Finnegans Wake-
2
14
L. Realizmusvita a 60-as években c. fejezetet.
bõl a szöveggyûjteményben részleteket is közöltek, 1982-ben Joyce születésének 100. évfordulójáról jóformán meg sem emlékeztek a magyar folyóiratokban (kivéve a Valóságot, mely közölte Takács Ferenc egyik tanulmányát, valamint a Mozgó Világot, amelyben Békés Pál egyik Joyce ihlette novellája jelent meg). Ami a magyarországi Joyce-szakirodalmat illeti, jóllehet magyarországi szerzõtõl idáig nem jelent meg Joyce-életrajz, és mindössze egyetlen külföldi Joyce-monográfiát adtak ki magyar nyelven, hazánkban idáig mindössze két szerzõ írt könyvet az író munkásságáról, nevezetesen Lutter Tibor 1959-es rövid Joyce-monográfiáját és Egri Péter James Joyce és Thomas Mann, Dekadencia és modernség címû, 1967-ben megjelent mûvét említhetjük, amelyet azóta több nyelvre is lefordítottak. Emellett 2002-ben jelent meg Farkas Ákos angol nyelvû könyve Will’s Son and Jake’s Peer címmel, amely Anthony Burgess Joyce-hoz fûzõdõ meglehetõsen komplex viszonyát tárgyalja. A 1990-es évek óta egyre több magyar kutató publikál rendszeresen nemzetközi Joyce-fórumokon (Gula Marianna, Láng Zsuzsa, Mecsnóber Tekla, Takács Ferenc és mások). A magyar Joyce-kutatásnak az 1990-es évekig tartó viszonylagos nemzetközi elszigeteltsége a magyarországi anglisztika általános helyzetével függ össze. A kutatók évtizedekig nem utazhattak külföldi konferenciákra, és nehezen jutottak nemzetközi publikálási lehetõséghez. A másik, talán sokkal kézenfekvõbb ok az volt, hogy történelmi és kulturális hagyományainkból kifolyólag Magyarországon az angol irodalom, illetve az anglisztika nem volt olyan népszerû, mint a francia és a német irodalom. Mindez megnyilvánult íróink, kritikusaink, filozófusaink preferenciáiban is. (A nyugatosok elsõsorban a francia és a német irodalom iránt lelkesedtek, Lukács sem foglalkozott érdemben – Walter Scottot kivéve – angol irodalommal.) A rendszerváltás óta a helyzet sokat javult, így külföldi ösztöndíjak segítségével több magyarországi Joyce-kutató részt vett a Nemzetközi Joyce Szimpóziumokon (bár a részt vevõ kb. 300 delegált 90 százaléka továbbra is nyugati), nyári egyetemeken (Dublin, Trieszt, Zürich). Ezen külföldi kapcsolatok hatására az 15
utóbbi években Magyarországon is egyre nagyobb figyelem irányul Joyce-ra. Az utóbbi idõk egyik legjelentõsebb eseménye az, hogy 2002. február 16-án megalakult a Magyarországi James Joyce Társaság Kulturális Egyesület, mely egyebek mellett minden évben Joyce-konferenciát rendez Szombathelyen, és ily módon rendszeres szakmai fórumot és publikálási lehetõséget biztosít a magyarországi Joyce-kutatóknak.
16
