GKI Gazdaságkutató Rt. Az egészségügy makrogazdasági összefüggésrendszere. Budapest, december

GKI Gazdaságkutató Rt.

Az egészségügy makrogazdasági összefüggésrendszere

Budapest, 2003. december

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 78. Internet hálózati cím: http:// www.gki.hu Székhely: 1052 Budapest, Semmelweis u. 9. Tel: 318-1284; 318-1868 Fax: 318-4023 E-mail: [email protected] Telephely: 1052 Budapest, Gerlóczy u. 11. Tel: 266-8250; 266-8251 Fax: 266-2118 E-mail: [email protected]

Készítették: Kutatásvezető: Vanicsek Mária Akar László Adler Judit Boros Julianna Borbély Szilvia Barta Judit Fekete Győr László Pogány Csilla Rigler András Tompa Tamás Szakmai lektorok: Bordás István Bródy András Munkácsy Ferenc

Copyright: GKI Gazdaságkutató Rt. A tanulmánynak vagy részeinek bármely módon való sokszorosítása tilos. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

Tartalomjegyzék

Vezetői összefoglaló I. Az egészségi állapot és a gazdasági növekedés teoretikus és gyakorlati összefüggései I.1 Növekedés elméletek és az egészségügy fejlesztésének teoretikus összefüggései I.1.1 Neoklasszikus növekedés elméletek és az emberi tőke I.1.2. Endogén gazdasági növekedés: egészség, emberi tőke és gazdasági növekedés I.1.2.1 Az endogén növekedés elmélet Schumpeter-i változata. Dinamikus növekedés és innováció I.1.2.2 A fogyasztás és a növekedés összefüggései. Az egészségügyi fogyasztás (kereslet) hatása a belső piacra I.1.2.3 A schumpeter-i változat tovább fejlesztése: Peter Howitt, David Mayer Foulkes, Phillip Aghion I.1.2.4 Új endogén növekedéselmélet: P. Romer I.1.2.5 Endogén növekedéselmélet: R.E. Lucas, középpontban a humántőke I.1.3 Barro: az egészségtőke I.1.3.1 Az egészségtőke és a gazdasági növekedés összefüggése Barro modelljében I.1.3.2 Egészségtőke és jövedelemelosztás I.1.4 A munkaerő-kínálat minőségének javulása, mint növekedési tényező I.1.5 Egészségügyi szolgáltatások súlyának és szerepének növekedése I.1.6 WHO: az egészségbe történő beruházás a gazdasági növekedés céljából I.1.7 Az egészségügyi beruházások, mint a szegénység ördögi körét megszakító eszközök I.1.8 A többtényezős termelékenység szerepe a fejlett országokban I.1.9 Alternatív mutatók I.1.9.1 Nordhaus és Tobin: Gazdasági jólét mutató (Measured Economic Welfare (MEW)) I.1.9.2 Cobb és Daly: Index of Sustainable Economic Welfare, (ISEW) I.1.9.3 A Valódi fejlődés mutató (Genuine Progress Indicator (GPI)) I.1.9.4 ENSZ: Emberi Fejlődés indexe (Human Development Index (HDI)), az élettartam figyelembevételével I.1.9.5 Egyéb mutatók I.1.9.6 Nordhaus: Health income I.1.10 Kornai- Michale: többletköltés a posztszocialista országokban

I.2 Az egészségi állapot és a gazdasági növekedés kapcsolatát vizsgáló kutatások eredményei I.2.1 Egészség és gazdaság kapcsolata: melyik az ok, melyik az okozat? I.2.2 Az abszolút jövedelem és az egészség kapcsolata I.2.3 A relatív gazdasági helyzet és az egészség kapcsolata

4 15 16 16 17 18 20 22

23 25 26 27 28 29 31 32 36 38 40 41 41 44 44 47 48 48 50 50 51 54

1

II. A lakosság egészségi állapota és a gazdasági fejlettség, valamint a gazdaság szervezési módjai között feltárható összefüggések II.1. Az egészségügyi állapot szerepe a munkaerő minőségi és mennyiségi jellemzőinek alakulásában II.1.1. A magyar lakosság egészségi állapotának bemutatása II.1.2 A magyar lakosság egészségi állapota önértékelés alapján II.1.2.1 Az elmúlt 20 év jelentősebb önértékelő felmérései II.1.2.2 A munkavégzésen kívüli, leglényegesebb, egészséget befolyásoló tényezők II.1.2.2.1 Táplálkozás II.1.2.2.2 Testedzés II.1.3 Egészség - munka – nyugdíj II.1.3.1 A megváltozott munkaképességűek lehetőségei a munkaerőpiacon II.1.3.2 Munka és társadalombiztosítás

II.2 A gazdaság állapotának hatása a lakosság egészségére II.2.1 A demográfiai tényezők szerepe II.2.2 A társadalmi-gazdasági tényezők szerepe II.2.2.1 Gazdasági fejlettség, növekedés II.2.2.2 Iskolázottság, kulturáltsági szint II.2.2.3 Munkaerő-piaci helyzet II.2.2.4 Munkavégzés mennyisége II.2.2.5 A jövedelem, kereset alakulása II.2.3 A foglalkoztatás következtében bekövetkező balesetek és egészségkárosodások jellemzői

66

69 69 84 84 87 87 89 92 92 95 98 98 100 100 103 106 108 110

114 II.3 Környezeti tényezők 117 II.3.1. Levegőszennyezés

117 II.3.2. Ivóvízminőség, szennyvíztisztítás

119 II.3.3. Zaj

121 II.4. Az egészségi állapot önértékelése a munkatevékenység szempontjából

122

II.5 Szenvedélybetegségek

145

II.6 Következtetések

153

2

III. Modellek az egészségi állapot gazdaságra gyakorolt hatásvizsgálatára

156

III.1. Makrogazdasági összefüggésrendszer (megyei szint)

157

III.2 Az egészségügyi és a gazdasági helyzet kölcsönhatása a települési szintű adatok tükrében

167 III.2.1 Keresztmetszeti vizsgálat 167 III.2.2 Fajlagos mutatók 169 III.2.3 Keresztmetszeti regressziós modellek 171 III.2.4 Komplex gazdasági és egészségügyi mutatók 173 III.2.5 Az egészségügyi és a gazdasági helyzet kapcsolata az összevont mutatók alapján 177 178 III.2.6 Településtipológia

III.3 Az ágyszám kapacitás

181

Mellékletek

184

Bibliográfia

212

3

Vezetői összefoglaló

1.

A

jelen

kutatás

tárgya

az

egészségügy

makrogazdasági

összefüggésrendszerének vizsgálata volt. A kutatása során kiemelt feladatunk volt választ keresni a következő kérdésekre, lehetőleg adatokkal alátámasztottan, verifikálható módon: A gazdasági növekedés, a gazdasági fejlettség és a lakosság egészségi állapota között milyen kölcsönhatás áll fenn, mind a kapcsolat szorosságát, mind a kapcsolat természetét illetően. A vizsgálódás fő iránya az volt, hogy a lakosság és szorosabban véve a gazdaságilag aktív korú népesség egészségi állapota miként befolyásolja a gazdasági eredmények elérését. Nem hagyhattuk azonban figyelmen kívül a másik irányt sem, vagyis hogy a gazdaság állapotának milyen hatása van a lakosság egészségére, és az egészségi állapotnak a szerepe a munkaerő minőségi és strukturális jellemzőinek alakulásában. Érintőleges témának gondoltuk a gazdaságnak a munkaerővel kapcsolatos elvárásainak és az egészségügy fejlesztésének összefüggését, amely azonban modellalkotásunkban fontos tényezővé lépett elő. Az egészségügy működésének, fejlesztésének kölcsönhatásai a gazdasági növekedéssel részleteiben ugyan nem elemzett kérdése az anyagnak, de mint a morbiditás és a gazdasági fejlettség összefüggésének meghatározó faktora van jelen. A munkaerőként (már vagy egyáltalán) szóba nem jövő népességcsoportok egészségi állapotának jelentősége a gazdaság szempontjából. 2.

A kutatás fő eredményei a következőképen összegezhetők: A népesség egészségi állapota a gazdaság jelenlegi fejlettségi szintjén csak nagyon kevés befolyással bír a gazdasági fejlődés alakulására. Ez egyrészt a csökkenő hozadék elvének érvényesülésével magyarázható, vagyis azzal, hogy azonos befektetéssel egyre kisebb általános egészségi állapot javulás érhető el, másrészt

azzal,

nemzetgazdasági

hogy

a

humán

költségekből.

tőke Ez

részesedése az

eredmény

viszonylag

kicsi

összecseng

a az

4

egészséggazdaság teoretikus megállapításaival, kutatásunk során azonban magyar adatokon, ellenőrizhetően számszerűsítettük a kapcsolatot. Az egészségügy működése, az általa teremtett keresleten keresztül, képes dinamizáló hatást kifejteni a gazdaságra. Az egészségi mutatók (amelyek az egészségi állapot mellett az egészségügyi intézmények igénybevételét is mutatják) közepesen erős pozitív kapcsolatban vannak a gazdasági változókkal. Az egészségügy jelenlegi állapotában, amikor még korántsem piaci elvek alapján működik (sem a bérek színvonala, sem az eszközök felhasználása, sem a finanszírozás tekintetében) ez egy váratlanul erős kapcsolat. Ennek alapján meg vagyunk győződve arról, hogy jóllehet Magyarországon az egészségügy még nem vált a gazdaság dinamizálójává de piacteremtő képessége bár korlátozott, de létezik. A fajlagos egészségi ráfordítások növekedésével, ez a kapcsolat erőteljesebbé válik, kiteljesedik és az egészségügy a gazdaság értékteremtő folyamatai között számon tartott, növekvő súlyú ágazattá válhat. Ez azt is jelenti egyben, hogy a társadalomban növekszik a nyilvántartott betegek száma. Nem elhanyagolható „mellékhatásként” mindez azonban egy egészségileg jobban karbantartott népességet is eredményez. A kutatás során ezt a hatást többféle módszerrel- és adatbázison ellenőriztük és modelleztük.

3.

A kutatási munka folyamatában számos további eredmény született. Ezeket a

következőkben mutatjuk be összefoglalóan, úgy hogy röviden összegezzük magát az elemzési folyamatot és az alkalmazott módszertant is. 3.1. Az elemzést az idevonatkozó közgazdasági elméleti anyag áttekintésével kezdtük. A humán tőke jelentőségére és állapotának (egészségi, képzettségi állapotának) fontosságára az endogén növekedéselméletek irányították rá a figyelmet. A schumpeter-i

növekedési

modellben

az

innováció

által

kiváltott

konfliktusok,

egyenlőtlenségek, stressz egyrészt negatív hatással van az emberek egészségi állapotára, másrészt az innováció a humán tőke teljesítőképességének magas fokát követeli meg.

5

3.1.1. A humán tőke szerepének központba helyezése az oktatás mellett az egészségi állapot fontosságára is ráirányította a figyelmet. Barro modelljeiben az egészséget a közjavak körébe sorolta és az egészségügyi szolgáltatásokat közszolgáltatásként kezelte. Az 1960-as évektől megszaporodtak az egészségi állapot és a termelékenység összefüggéseit feltáró vizsgálatok. Ezek főként a gyengén fejlett országokra jellemzőek. Itt ugyanis erős közvetlen hatást lehetett kimutatni a két tényező között. A fejlettség növekedésével a kapcsolat szorossága lazul, a járványok háttérbe szorulnak és egy-egy megnyert életév, már mind nagyobb ráfordításokat igényel. A születéskor várható élettartam túlhalad a gazdaságilag aktív koron, előtérbe kerülnek a költséges, degeneratív betegségek, életbe lép az egészségügybe történő beruházások esetében is a csökkenő hozadék elve. Beindultak az empirikus kutatások főként a közepes és alacsony jövedelmű országok szegényei körében. A WHO tevékenysége és az OECD Health Project eredményeként egyre inkább elismertté válik az a korábban alábecsült tény, hogy az egészségbe történő beruházások a gazdasági fejlődés eszközei. A több tényezős termelékenység elemzése (Multi-factor Productivity) előtérbe helyezte a gazdasági fejlődést mind teljesebben kifejező indexek összeállítását: megszületett a MEW (Measured Economic Welfare), ISEW ( Index of Sustainable Economic Welfare), a GPI (Genuine Progress Indicator), a HDI (Human Developement Index) és még sokan mások. Egészen friss eredmény Nordhaus 2002-ben bevezetett egészségjövedelem fogalma, amely magába foglalná mindazon javulást, amely az egészségi állapottal kapcsolatban előfordul. Kornai-Michale többletköltést állapított meg a posztszocialista országokban a GDP és az egészségügyi kiadások összehasonlításánál, amely alól Magyarország kivétel volt, ahol a vizsgált évtizedben az egészségügyi kiadások üteme elmaradt a GDP-étől. 3.1.2. Külön

figyelmet

fordítottunk

a

legújabb,

e

tárgyra

irányuló

empirikus

kutatásokra és az alkalmazott módszertanra. E kutatások három dimenzió mentén csoportosíthatók: (1) az adatok típusa szerint: egyéni – ökológiai; (2) a vizsgálati idő tartama

szerint:

keresztmetszeti

–

longitudinális;

valamint

(3)

az

adatok

„keletkezésének” és beszerzésének ideje szerint: prospektív – retrospektív vizsgálatok.

6

Az „egyéni vizsgálatok” az egészséget vagy a gazdasági fejlettséget/növekedést mérő változók némelyikében vagy mindegyikében egyénekre vonatkozó adatokat használtak. Az egészségi állapot esetében ez általában a vélt egészségre, a testtömeg- indexre ill. a táplálkozásra; a gazdasági változók esetében pedig az egyéni/háztartási jövedelemre és foglalkoztatottságra vonatkoztak. Az „ökológiai vizsgálatok” országokra vagy azok régióira aggregált adatokkal vizsgálták az egészség és a gazdaság összefüggéseit. Az egészség esetében a leggyakrabban használt

változók

a

korra

standardizált

összhalálozás,

csecsemőhalandóság,

születéskor várható élettartam, felnőtt túlélési ráta, fertilitási ráta voltak, míg a leggyakoribb gazdasági változók a jövedelmi egyenlőtlenség, munkanélküliségi ráta, foglalkoztatási arány, egy főre jutó GDP (PPP), és a GDP növekedési ráta. Az áttekintett kutatásokban leggyakrabban alkalmazott statisztikai eljárások a Pearsonkorreláció, a logisztikus regresszó, a Cox regresszó és a többváltozós regresszió. A tanulmány elemzési körébe bevont 16 kutatásból hét keresztmetszeti, nyolc longitudinális vizsgálat volt, ez utóbbiakat a 7,5 – 28 év közötti követési idő jellemezte. Egy kutatást találtunk, amely ötvözte a keresztmetszeti és logitudinális vizsgálati elvet. 3.2.

A tanulmány központi kérdése az, hogy a magyar gazdaság és társadalom

milyen válaszokat ad a fentiekben megfogalmazott kérdésre: a gazdaság és a népegészségi

állapot

közötti

viszonyra.

Az

erre

vonatkozó

teoretikus

hatáselemzések sokdimenziós, több irányba ható összefüggés rendszerről számolnak be. Ahhoz, hogy Magyarország helyzetét ebben a vonatkozásban definiálni lehessen, az egészségi állapotjelzők és a gazdasági fejlődés indikátorai közötti kapcsolat jellemzésére modelleket állítottunk fel. 3.2.1. Az elemzést két szinten: megyei és települési szinten végeztük el. A gazdasági helyzet jellemzésére megyei szinten a reál GDP, reálberuházás, reálkereset fajlagos, egy főre jutó értékeit választottuk ki, a települési szinten az önkormányzatok költségvetési adatait használtuk fel. Az egészségi helyzet jellemzésére a születéskor várható élettartamot, a csecsemőhalandóságot és a kórházi morbiditási adatokat (betegszám, esetszám, kórházi napok száma, meghaltak száma) használtuk fel. A 7

többszintű és többféle adatokból nyert hasonló következtetések a gazdasági és egészségi

kapcsolatok

természetére

vonatkozó

eredményeink

helyességét

valószínűsítik. A születéskor várható élettartam, mint a legfőbb egészségi állapotot jelző mutató kapcsolata az egy főre jutó reál GDP-vel gyenge és leginkább a férfi élettartamra korlátozódik. A gazdasági fejlődést legáltalánosabban kifejező egy főre jutó reál GDP alakulását az egészségi állapotot leginkább kifejező születéskor várható élettartam csak nagyon kismértékben befolyásolja, alakulására más tényezők (életmód, környezeti hatások, iskolázottság stb.) jobban hatnak. Kissé erősebb kapcsolat figyelhető meg a beruházásokkal, és az átlagkeresettel. A csecsemőhalandóság és a gazdasági állapot gyakorlatilag egymástól független változók. Ez az eredmény az egészség-gazdaságtani várakozásoknak megfelel. Gazdaságunk jelenlegi fejlettségi szintjén a gazdasági fejlődésre számos tényező hat erőteljesebben, mint az egészség. Ennek egyik oka többek között az, hogy nemzetgazdaság költség szerkezetében a személyi kiadások aránya kicsi, 10% körül van, a másik, hogy a csökkenő hozadék elve érvényesül az egészségügyi ráfordítások vonatkozásában. Ma már egységnyi egészségjavuláshoz nagy ráfordítások szükségesek. 3.2.2. A kórházi morbiditási adatokat használva egészségi állapotjelzőként azt találtuk, hogy közepesen erős pozitív kapcsolatot mutatnak a gazdasági változókkal. Vagyis a több beteg, hosszabb kórházi ápolás és még a meghaltak számának növekedése is a reál GDP, az átlagkereset és a beruházások növekedésével jár együtt. Ez az első megközelítésben szokatlan és alig hihető volt. Mélyebben elgondolkodva a jelenségen, összevetve a saját elemzésünk kezdetén tapasztaltakkal a következő okokat állapíthattuk meg. A

vizsgálatba

bevont

kórházi

morbiditási

változók

az

egészségügyi

intézményrendszeren (a kórházakon) keresztül tükrözik, mutatják a népesség egészségi állapotát. Alakulásukban nemcsak az egészségi állapot, hanem az egészségügyi intézményrendszer helyzete is kifejezésre jut. Ezek a változók egyben az egészségügyi 8

intézményrendszer inputjai és outputjai. Az hogy hányan kerülnek kórházban, és ott milyen hosszan tartózkodnak, nemcsak attól függ, hogy mennyien betegek, hanem attól is, hogy milyen a kórházak kapacitása, ellátó képessége, és milyen az a mechanizmus, amely oda juttatja a betegeket. A több beteg és az ápolási napok számának növekedése javítja az egészségügyi intézmények kihasználtságát, több bérkiáramlást, gyógyszerfogyasztást stb. eredményeznek és ez által pozitívan hatnak a gazdasági változókra. Az aktív koron túli halálozási arány változása nem hat közvetlenül a gazdaság állapotára, hiszen a hatvan éven felüli korosztály már akkor sem vonható be a termelésbe, ha egészséges, hanem közvetetten az egészségügyi intézményrendszer számára

teremtett

keresleten

keresztül.

A

különböző

állami

és

magán

egészségbiztosítási rendszerek különböző módokon támogatják ennek a keresletnek a kielégítését. Most nem megyünk bele a szolidaritási elven, illetve a tőkefedezeti elven működő

biztosítási

rendszerek

értékelésébe,

a

társadalombiztosítás

és

a

magánbiztosítás működésének sajátosságaiba, csak annyit jegyzünk meg, hogy minél jobban támogatják a különböző biztosítási áttételek a növekvő egészségügyi kereslet kielégítését, annál erőteljesebb az egészségügy hatása (ami nem azonos az egészségi állapottal) a gazdaság mutatóira. A kórházi morbiditási adatokból képzett változók (betegszám, esetszám, kórházi napok száma, meghaltak száma korcsoportos bontásban) nemcsak a népesség egészségi állapotát mutatják, hanem az egészségügy működésének dinamikáját is, és ez utóbbinak erősebb a kapcsolata a gazdasági mutatókkal, mint az előbbinek. Ezt támasztja alá az is, hogy a két egészségi állapotjelző változócsoport: a születéskor várható élettartam és a kórházi morbiditási adatok közötti korreláció is gyakorlatilag elhanyagolható. Négy megfelelően erős kapcsolatot felmutató lineáris regressziós modellt állítottunk fel megyei szinten, a gazdasági és morbiditási egészség változók közötti kapcsolat jellemzésére. A kiválasztott három gazdasági változó közül mindegyik szerepel valamelyik modellben és az egészségi változók közül is a legtöbb bevonásra került. Reziduális változók bevezetésével sikerült a változók függetlenségét biztosítani és olyan

9

modelleket felállítani, amelyek a lineáris regresszió matematikai feltételrendszerét kielégítik. 3.2.3. A települési szintű elemzéshez az önkormányzatok fajlagos, költségvetési adatait használtuk, mint gazdasági változókat, és a fajlagos, kórházi, morbiditási adatokat korcsoportos bontásban, mint egészségi változókat. Eltérően a megyei elemzési szinttől nemcsak az egészségi állapotot, hanem a gazdasági helyzetet is többdimenziós térben értelmezzük, és az egészségi állapotnak nem az egyes gazdasági mutatókra, hanem az összetetten értelmezett gazdasági helyzetre gyakorolt hatását vizsgáltuk. A gazdasági változókból főkomponenst hoztunk létre, az egészségi mutatókból pedig, két egymástól jól elkülöníthető faktor jött létre. A gazdasági főkomponens mindkét egészségi faktorral pozitív kapcsolatban áll, az elsővel, amely a betegségcsoportokra vonatkozik közepesen erős kapcsolatban van, a másik általános egészségi faktorral gyenge összefüggést mutat. Ugyanannak a jelenségnek a többféle típusú gazdasági változókon, több elemzési szinten, más módszerrel végzett elemzés hasonló eredményeket mutat: a kórházi morbiditási adatok és a gazdasági helyzet pozitív összefüggését. Ez arra utal, hogy jóllehet Magyarországon az egészségügy még nem vált a gazdaság dinamizálójává és piacteremtő képessége korlátozott, de létezik. A fajlagos egészségi ráfordítások növekedésével, ha a reális szükségletek képezik az egészségügyre fordítható erőforrások mértékét, ez kapcsolat erőteljesebbé válik, kiteljesedik és az egészségügy a gazdaság értékteremtő folyamatai között számon tartott ágazattá válhat. Nem elhanyagolható „mellékhatásként” mindez egy egészségileg jobban karbantartott népességet is eredményez. 3.2.4. A településszintű elemzés további hozadéka volt az a településtipológia, amelyet a gazdasági helyzet és az egészségi mutatók együttes alakulása jellemez. Négy településcsoportot határoztunk meg:
Gyenge gazdasági mutatók, alacsony morbiditási értékek. Ez jellemzi az ország középső és keleti részét, az összes település mintegy egyharmadát.
Átlagnál jobb gazdasági helyzet, alacsony morbiditási értékek, főként a Dunántúli települések tartoznak ide.

10


Az átlagos gazdasági helyzet, magas morbiditási értékekkel párosul. Dunántúlon és az ország északi-keleti peremén jellemző helyzet.
Átlagnál jobb gazdasági helyzet, magas morbiditás mutatók. Ez a helyzet leginkább a városokat jellemzi, ahol a kiterjedt gazdaság mellett jó és könnyen elérhető a betegellátás, ugyanakkor erős szennyező hatásoknak, felgyorsult életvitelnek kitett a lakosság, ami a kiemelt betegségcsoportok magas értékében mutatkozik meg leginkább.

4.

A magyar helyzet áttekintése nem lenne teljes a lakosság egészségi

állapotának és ezen belül a munkaerő kvalitatív és kvantitatív jellemzőinek vizsgálata nélkül. A lakosság egészségi állapotát a gazdaság fejlettségét koncentráltan kifejező egy főre jutó GDP alakulásán túlmenően igen jelentősen befolyásolja az egészségügyre fordított kiadások volumene, a lakossági jövedelmek színvonala és eloszlása, a népesség iskolázottsági színvonala stb.. A hatás azonban nem egyenes vonalú és páronként érvényesülő. A változásokat időben egy spirál mentén lehet elképzelni,

ahol

a

nemzetgazdaság

növekvő

jövedelemtermelő

képessége

folyamatosan bővülő lehetőségeket teremt a lakosság mind szélesebb rétegei számára, a létminimumot lényegesen meghaladó jövedelmek szerzésére, egyre magasabb iskolai végzettség elérésére, fejlett egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. A gazdagabb országok tendenciájában a GDP magasabb hányadát fordítják egészségügyi kiadásokra. A magas színvonalú, a népesség nagy részére kiterjedő egészségi ellátó rendszer maga is keresletet teremt a gazdaság számára, mint felhasználó és egyben munkahelyeket is tart fenn a képzettségi szintek széles spektrumában. Tehát az egészségügyi ellátó rendszer maga is része a gazdaságnak, GDP-t termel, hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A lakosság egészségi állapotát a fejlettség bizonyos szintje fölött sokkal inkább befolyásolja az életmód, mint az egészségügy. Az életmód bizonyos elemei társadalmilag determináltak, mások az egyén által meghatározottak. A felnőtt népesség életmódját legerősebben a végzett munka jellege határozza meg. A nemzetgazdaság működésének fizikai hatásai az ország különböző térségeiben eltérő betegségek, elváltozások forrásai. A foglalkoztatottak egészségét a munkahelyi ártalmak közvetlenül

11

befolyásolják. Mind a munkavégzésből, mind annak hiányából lelki betegségek alakulnak ki, amelyek viszont korlátozhatják a munkavégző képességet. 4.1.

Magyarország a vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP az EU

átlagának valamivel több, mint 50%-át éri el, ugyanakkor az egy főre jutó egészségügyi kiadások nagysága csak 40%-os (777 euró). Ez a ráfordítás a csatlakozó országok között sem számít magasnak. Magyarország a nemzeti össztermék 5,7%-át költi az egészségügyre, míg az EU-15-ök átlagosan a GDP 7%-át. A magyar arány 1995 óta majdnem 2 százalékponttal esett, az Unióban viszont nem változott. A gyógyítás tárgyi feltételei közül a 100 ezer lakosra jutó ágyszám jelentősen csökkent 1990 és 2001 között (1009-ről 806-ra), de így is meghaladja az EU átlagot. A személyi feltételek közül a 100 ezer lakosra jutó orvosok száma alacsonyabb az EU átlagánál, a nővéreké pedig drámaian alacsony (485/100 ezer lakos). 4.2.

Az egészségügy minden erőfeszítése ellenére a tartósan beteg, illetve

fogyatékos személyek számára ritkán van visszaút a munkaerőpiacra, mivel a munkaerő-kereslet könnyen kielégíthető egészséges, fiatalabb korosztályhoz tartozó populációból.

Az

esélyegyenlőség

társadalmi

értékrendjének

kiépülése

még

gyermekcipőben jár. A fogyatékosok és tartósan betegek tipikus útja a rokkantnyugdíj, vagy a segély, ami nem írható az egészségügy rovására. A foglalkoztatottak igyekeznek csak a feltétlenül szükséges mértékben igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, azonban ez nem mondható el az ezen kívüli körről. 4.3.

A ’90-es évek magyar gazdaságának két nagy vesztese volt ágazati

szempontból: a mezőgazdaság és az egészségügy. Az ezredfordulót követően megindult részleges forrás visszapótlás csak hosszú idő alatt lesz képes korrigálni az előző időszak rombolásából származó károkat. Az egészségügyben a szűkölő források mellett a belső feszültséget fokozta az is, hogy ez idő alatt egy erőteljes technikai fejlődés (műszerek, gyógyszerválaszték) ment végbe az ágazatban. Az erre fordított többletforrás a „tömeggyógyítás” helyzetét tovább rontotta. Az alacsony makró szintű ráfordításokhoz képest az egészségügy elfogadhatóan teljesített, de a gazdaság dinamizálásában nem töltött be optimálisnak tekinthető szerepet.

12

4.4.

A gazdasági mikró szférában még nem érvényesül általánosan a

dolgozókkal szembeni szociálisan érzékeny magatartás. Ebből a szempontból is igen nagyok a differenciák. A multinacionális vállalatok „hozták magukkal” az anyagcég normáit. Ezek a cégek törekedtek a fiatal, jó egészségi állapotú munkaerő „kimazsolázására”, az általuk alkalmazott munkaerő átlagos életkora, mintegy 10 évvel fiatalabb a nemzetgazdasági átlagnál. Ugyanakkor a magas munkaintenzitást ellensúlyozzák széleskörű szociális, rekreációs ellátással. Ezen a szinten belép az egyén önálló egészségtudatos magatartásának fontossága. Saját magának kell karbantartania egészségi állapotát, nem bízhatja magát az állami ellátórendszer gondoskodására. A magyar tulajdonban lévő kis és középvállalatokról ez kevésbé mondható el tőke és tradíció hiányában. A magyar vállalatok közül alig akad olyan, amely évenként elkészíti jelentését szociális tevékenységéről, illetve amelyik tudatosan törekedne arra, hogy munkavállalói egészségesen érjék el a nyugdíjkorhatárt. Az élettartam hosszánál is fontosabb, hogy a népesség mennyi ideig képes egészséges maradni. Az egészségben várható élettartam aránya az átlagos élettartamhoz viszonyítva Magyarországon 85%, az EU-ban Portugália kivételével mindenhol 90% fölött van. A csatlakozó országok közül az emberek Litvániában élhetnek várhatóan legrövidebb, s Máltán a leghosszabb ideig egészségesen. 4.5.

Kutatásunk is azt támasztja alá, hogy Magyarországon már viszonylag fiatal

korban jelentkeznek az egészségi problémák, melyek az életévek emelkedésével növekednek. Az egészség megőrzésének esélye társadalmilag erősen determinált a szociológiai jellemzők mentén (iskolázottság, területi, foglalkozási hovatartozás szerint). A végzett munka jellege (szellemi-fizikai), a beosztás szintje, a végzett tevékenységhez kapcsolódó fizikai és mentális terhelések jelentősen determinálják az egészséget. Ugyanakkor az egészségi állapot meghatározza a munkaerő-piacon történő megjelenés esélyeit. Tehát ebből a mikrogazdasági megközelítésből van kapcsolat az egészségügy és a gazdaság között. 4.6.

Makrogazdasági megközelítésben ennél sokkal lazább a viszony. A tartósan

alul finanszírozott egészségügyi rendszer alacsony keresletet teremt a gazdaság számára, kisebb munkaerő felszívó hatást fejt ki, mint azt megfelelő működés esetén tehetné. Ezért Magyarországon az egészségügy eddig még csak korlátozott mértékben 13

vált a gazdaság dinamizálójává, piacteremtő képessége korlátozott. A fajlagos egészségi ráfordítások alacsonyabbak a fejlett ipari országokhoz viszonyítva, abszolút összegben pedig még rosszabb a helyzet. Az elmúlt 12 évben is elsősorban politikai kérdés volt az egészségügyre fordítható erőforrások mértéke, s nem a valós, reális szükségletek képezték annak alapját. Így igazi közgazdasági összefüggések fellelése nehéz vállalkozás.

5.

Megvizsgáltuk a kórházak ágyszám kapacitásának változását. A kórházak

országos, átlagos kihasználtsága 1993 és 1996 között egynél magasabb értéket mutatott (a folyosón is feküdtek), 1997 óta viszont stabilan 94-99 % között van, ami arra enged következtetni, hogy a meglévő kapacitás megtermi a maga betegét. A kórházaink többsége régi. Létesítésük a centralizált gazdaságirányítás viszonyai között, vagy még régebben, a háború előtt történt. Helyüket sokkal inkább a hagyományok, mint a mostani gazdasági viszonyok határozzák meg. A budapesti adatok kiszűrésével a kapcsolat az ágyszám és az egy főre jutó reál GDP között gyakorlatilag eltűnik.

14

I. Az egészségi állapot és a gazdasági növekedés teoretikus és gyakorlati összefüggései

15

I.1 Növekedés elméletek és az egészségügy fejlesztésének teoretikus összefüggései

I.1.1 Neoklasszikus növekedés elméletek és az emberi tőke A neoklasszikus növekedési modellek (Solow (1956), Swan (1956), Cass (1965), Koopmans (1985)) témánk szempontjából fontos állítása az, hogy minél alacsonyabb egy országban az egy főre eső GDP, annál gyorsabban növekedhet a gazdaság, s a feltételezések

szerint

ez

a

sajátosság

teszi

lehetővé,

hogy

a

gazdaságok

konvergáljanak egymáshoz. 1A számításba vett csökkenő tőkehozadék következtében azok az országok nőnek gyorsabban, amelyeknél a fajlagos termelő tőke alacsonyabb. A neoklasszikus modellben, olyan tényezők mellett, mint a megtakarítás, a konvergencia feltétele a népesség megfelelő növekedése is. E feltétel – főleg az alacsony fajlagos jövedelemmel rendelkező országokban - megfelelő kormányzati politikát igényel, különösen, ha nem csak a népesség puszta számosságáról van szó. A neoklasszikus növekedési modellekben hosszú távú gazdasági növekedés csak akkor lehetséges, ha valamely exogén erő (exogén technikai fejlődés, vagy a munkaerő bővülése) ezt lehetővé teszi. A gazdaságok a teória szerint – mint az előbb szó volt róla - a közös növekedési ütemhez konvergálnak. Az ábrán k* jelöli a tőkeállomány egyensúlyi szintjét. „Ha k > k*, akkor a reálkamatláb nem eléggé magas, és ezért a fogyasztó nem takarít meg. Mivel a tőkeállomány maga is jövőbeli fogyasztást testesít meg, ezért a háztartások negatív megtakarítóvá válnak. Emiatt a tőkeállomány csökken, és a gazdaság az egyensúlyi állapot felé tart.” (Valenitny (1995)).

1

Egyes empirikus OECD kutatások szerint egy fejlettségi szint elérését követően a növekedés lelassul, a túlságosan eltérő fejlettségű országok között azonban a konvergencia helyett a divergencia érvényesül (Baumol, W. J. (1986): Productivity Growth, Convergence, and Welfare: What the Long Run Data Show. American Economic Review, 76. 1072-1085. o. és Körmendi, R. C.-Meguire, P. G. [1985]: Macroeconomic Determinants of Growth. Journal of Monetary Economics,16.141-163. o. )

16

1. ábra: A neoklasszikus egyensúlyi modell

A neoklasszikus modell egyfajta továbbfejlesztett változatában a tőke fogalmán belül már megkülönböztetik a fizikai tőkeállományt a humán tőkétől, s ez utóbbinál az oktatás- és az egészségügy szerepét. (Lásd Lucas (1988), Rebelo (1991, Barro és Sala-i-Martin (1995a, 5. fejezet)). A fizikai tőkeállományt és a humán tőkét megkülönböztető

modelleknél

a

gyorsabb

növekedést

a

fizikai

tőkeállomány

növekedése teszi lehetővé. Ezt könnyebb növelni, pótolni (pl. egy háborút követően, amikor a lerombolt fizikai tőkeállomány pótlásáról van szó), mint a humán tőkét növelni, fejleszteni, minőségét javítani.

I.1.2. Endogén gazdasági növekedés: egészség, emberi tőke és gazdasági növekedés A globális verseny kihívásaira választ keresve, a versenyképesség hangsúlyozásával a fejlett

országokban

előtérbe

került

az

endogén

növekedés.

Az

egységes

versenyképesség képlete alapján a fajlagos GDP felbontható a munkatermelékenység és a foglalkoztatottsági ráta szorzatára. Hosszú távon a növekedési ráta a műszaki fejlődés függvénye.2 2

Peter Howitt: Research and Development Implementation and Stagnation: Schumpeterian Theories of Convergence Clubs, Health, Human Capital and Global Convergence: The View from Schumpeterian Growth Theory, Peter Howitt, Brown University PAHO Seminar – Washington, October 4, 2002

17

Az endogén növekedéselméletek egyik változata (AK) szerint a műszaki-technológiai tudás olyan, mint a tőke bármelyik válfaja. A tőkeakkumuláció egyformán vonatkozik a fizikai tőkeállomány mellett a tudásra és a humán tőkére. E változat szerint tehát a műszaki fejlődés a megtakarítás és beruházások következménye, és csak annyit kell tennünk, hogy sarkalljuk az embereket arra, hogy minél többet takarítsanak meg. Ennek eredménye a műszaki fejlődés és a gazdasági növekedés. A schumpeter-i változat – ezzel szemben – világosan megkülönbözteti a fizikai és humán tőkébe történő beruházásokat a technológiai beruházásoktól.

Howitt

(2002/október) is ide sorolja magát. I.1.2.1 Az endogén növekedés elmélet Schumpeter-i változata. Dinamikus növekedés és innováció A technikai fejlődés, innovációk elsődlegessége merül fel Schumpeter-nel. Nem a megtakarítás és a rendelkezésre álló munkamennyiség gyarapodása változtatta meg a világgazdaság arculatát - mondja - hanem a más alkalmazás. (Schumpeter (1980), p. 114) Joseph Schumpeter értelmezésében a fejlődés "a folyamat pályájának spontán, lökésszerű megváltozása, az egyensúly zavara, amely egyszer s mindenkorra módosítja, áthelyezi a korábban létező egyensúlyi helyzetet" (Schumpeter (1980), p. 109)… "A közgazdasági szemléletmód abból az alapvető tényből indul ki, hogy minden termelés célja a szükséglet kielégítés, és hogy a mindenkori gazdasági helyzetet is ebből a szempontból kell megérteni. A gazdaságban általában mégsem úgy mennek végbe az innovációk, hogy először spontán módon új szükségletek lépnek fel a fogyasztók körében, és ez kényszerít a termelőapparátus átszervezésére. Nem tagadjuk ennek a kapcsolatnak az előfordulását sem, a gazdaságban azonban rendszerint a termelő kezdeményezi a változást, és ő az aki - ha szükséges - ráneveli a fogyasztókat az új szükségletekre: úgyszólván megtanítja őket arra, hogy új dolgokat vagy olyan dolgokat kívánjanak, amelyek valamilyen vonatkozásban eltérnek azoktól, amelyek használatához hozzászoktunk. Ezért, bár a körfolyamat elméletében megengedhető, sőt szükséges, hogy a fogyasztói szükségleteket független, sőt

18

alapvető hatóerőnek tekintsük, amint a változás elemzéséhez fogunk, másképpen kell megközelítenünk a kérdést…A termelés meglevő dolgok és erők kombinációja…” A fejlődés tehát (ami minőségileg más, mint a folyamatos alkalmazkodást jelentő növekedés) az innovációk – azaz a folyamat pályájának lökésszerű megváltozása, a termelési tényezők új kombinációi – útján megy végbe. A fejlődést az új kombinációk megvalósításaként definiálhatjuk. Ez a fogalom a következő öt esetet foglalja magába: 1. Új - tehát a fogyasztók körében még nem ismert - javaknak vagy egyes javak új minőségének az előállítása. 2. Új, tehát a kérdéses iparágban még gyakorlatilag ismeretlen termelési eljárás bevezetése, amelynek azonban semmiképpen nem kell új tudományos felfedezésen alapulnia, és amely valamely áruval kapcsolatos újszerű kereskedelmi eljárás is lehet. 3. Új elhelyezési lehetőség, vagyis olyan piac megnyitása, amelyen a kérdéses ország kérdéses iparága ez ideig még nem volt bevezetve, akár létezett ez a piac már korábban, akár nem. 4. Nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési forrásának meghódítása; ismét mindegy, hogy ez a beszerzési forrás korábban is létezett, csupán nem vették figyelembe, illetve nem tartották megfelelőnek, vagy pedig először ki kell alakítani. 5. Új szervezet létrehozása - például monopolhelyzet teremtése trösztösítéssel - vagy megszűntetése." (Schumpeter (1980), p. 111) A biológiai forradalom, a géntechnika, az informatikai fejlődés következtében is megújuló és létrejövő új orvosi eljárások mind olyan tényezők, amelyek következtében az egészségügyi, orvosi ellátás, a gyógyszergyártás napjainkban az egyik leginkább innováció-gazdag terület. A neoklasszikusoknál is felvetődik, hogy a munka és a tőke többletráfordításai - mint kínálati

tényezők

–

nem

elegendőek

a

növekvő

gazdasági

teljesítmény

magyarázatához, mivel hosszú távon a csökkenő határhozadék törvénye érvényesül. Éppen ez utóbbit ellensúlyozhatják azonban az innovációk. Az innovációk teszik lehetővé, hogy amikor a termelékenység növekedése megáll, vagy lanyhul a gazdaság növekedése újból beinduljon. 19

Az innováció talán legfontosabb eleme a K+F. A kutatás-fejlesztési tevékenységet aszerint csoportosítjuk, hogy a termelés melyik szakaszával hozható összefüggésbe. Témánk szempontjából fontos megemlítenünk, hogy a gyógyszergyártás tipikusan olyan ágazat, ahol az innováció valamennyi fajtájának (alapkutatás, alkalmazott kutatás, stb.) óriási szerepe volt az elmúlt évtizedekben. Aláhúzzuk,

továbbá,

hogy

Magyarországon

a

kilencvenes

évek

közepén

a

gyógyszeripari kutatások bizonyultak a legjelentősebbeknek, a teljes feldolgozóipari vállalati körben a K+F kiadások több mint háromnegyedét a vegyiparban költötték el, a gépipar csupán 19 %-kal részesedett. Egy összesítés azt mutatja, hogy a külföldi tulajdonú vegyipari vállalatok költötték az árbevételük legnagyobb hányadát kutatásra és fejlesztésre.3 I.1.2.2 A fogyasztás és a növekedés összefüggései. Az egészségügyi fogyasztás (kereslet) hatása a belső piacra A

személyes

fogyasztás

főbb

szerkezeti

csoportjait

a

következőképpen

csoportosíthatjuk: •8 nem tartós javak, folytonos keresletű javak; •8 tartós fogyasztási cikkek, diszkrét keresletű javak; •8 szolgáltatások (fő tételek lakbér és egészségügyi kiadások), •8 lakásépítés, mint speciális elem, felhalmozás és egyben a tartós javak és a szolgáltatások vásárlásának húzóereje. A fogyasztás elmélete különböző elemzési módszerekkel vizsgálja a különböző jószágcsoportok rugalmassági együtthatóit. Ezek alapján megkülönböztetik az inferior, 3

A magyarországi gyártók közül a Richter Gedeon Rt. költ legtöbbet kutatás-fejlesztésre. A Richter 2001-ben 16 százalékkal növelte kutatás-fejlesztésre szánt kiadásait, s így ez az összeg elérte a 6.517 MFt-ot (22,7 MUSD), amely a teljes árbevétel 7,3 százalékát jelentette. 2002 első három hónapjában 2.209 MFt-ot (7,9 MUSD) értek el szemben az előző év azonos időszakában megvalósult 1.823 MFt-tal (6,3 MUSD). A Richter árbevételének közel egynegyedét - 18 százalékát - originális készítményeik adják, ami egyedülálló Közép-Kelet-Európában. A Társaság az elmúlt 50 évben tíz saját felfedezésű originális készítménnyel jelent meg a piacon, melyekre számos országban nyert szabadalmi védelmet. Az eredeti gyógyszerkutatás fenntartása a cég stratégiájának szerves részét képezi. 2001-ben a Richter-ben 621 kutató dolgozott. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy pl. a Chinoin Rt-ben a K+F-ben foglalkoztatottak száma 180 fő körül stabilizálódott.

20

az alapvető szükségletet kielégítő, valamint a magas rendű szükségletet kielégítő javakat.

(Ennek részletes elemzését ld. Kovács Ilona és Szilágyi György

tanulmányaiban.)4 A gazdasági fejlettség lényeges módon meghatározza az országok fogyasztási szerkezetét. 1995-ben az OECD szervezett egy fórumot, amelyen az OECD-tagországok és nem tagországok vezető gazdasági szakértői, gyakorlati szakemberek és kutatók egyaránt részt vettek, azt vizsgálva, hogy melyek voltak az elmúlt 30 évben a gazdasági növekedés fő motorjai és mik lesznek feltételezhetően a fő tényezők az ezredforduló után. Az egyes országok tapasztalatai alapján leszűrhető, hogy keresleti oldalról a közép-, és főként a hosszabb távú gazdasági növekedést a (1) magán és a közösségi beruházások és a (2) külkereskedelem mellett a (3) magán és a közösségi fogyasztás befolyásolja, időszakonként változó hangsúllyal. A gazdasági növekedés tehát függ a keresleti oldaltól (is). Az egészségügyi fogyasztás magában foglalja a végső felhasználáson belül helyet foglaló személyes és közösségi fogyasztáson túl a – gyógyszergyártás, gyógyászati kellékek és segédeszközök gyártása során - úgynevezett termelő fogyasztást is. Megállapíthatjuk, hogy a belső fogyasztás részeként vizsgálva, az egészségügyi szolgáltatások és termékek fogyasztása a keresleti oldalról fejtheti ki ösztönző hatását a gazdaságra. Ugyanakkor, egy más megközelítési mód alapján az egészségügyi kiadások más – esetleg a gazdasági növekedésre erőteljesebben ható – ráfordításoktól való elvonást is jelenthetnek. Különösen ez lehet a helyzet, ha – pl. a gyógyszerek, gyógyszerkészítmények esetében – a fogyasztásban magas az importtermékek aránya.

4

Szilágyi György (1990), A fogyasztás nemzetközi összehasonlításban (Statisztikai Szemle 1990./2. szám 123-131.old.) Kovács Ilona (1987), A lakossági fogyasztás nemzetközi összehasonlítása (Kandidátusi értekezés 1987.)

21

I.1.2.3 A schumpeter-i változat tovább fejlesztése: Peter Howitt, David Mayer Foulkes, Phillip Aghion Hosszú távon a műszaki innováció folyamatát megkülönböztetik a tőkefelhalmozásétól. Schumpeter az elmaradottság előnyének tekintette azt, hogy az elmaradott országok technológiai beruházásaiknál a másutt kifejlesztett innovációkat alkalmazhatják. Témánk szempontjából lényegesek a humán tőkére vonatkozó törvényszerűségek, azaz a humán tőke is termelési tényező (input), az aggregált fizikai és humán tőkeállomány részét képezi. Az output pedig megoszlik a fogyasztás, valamint a fizikai és humán tőkébe és a technológiai fejlesztésbe, K+F-be történő beruházások között. De maga a humán tőke is generálója a technológiai fejlődésnek. A

schumpeter-i

növekedési

modellben

az

egészségügy

szerepe

azoknak

a

változásoknak, konfliktusoknak, egyenlőtlenségeknek, stressznek a következtében is hangsúlyossá válik, amelyet a szakadatlan (és tegyük hozzá periodikusan gyorsuló) innovációs folyamaton alapuló növekedés okoz. A folyamatos változás okozta stressz, az un. technológiai munkanélküliség, az erőforrások folyamatos újra allokálása, stb. hatással van az emberek egészségi állapotára. Másfelől,

maga

az

innováción

alapuló

növekedési

modell,

a

humán

tőke

teljesítőképességének magas fokát követeli meg, amely viszont – mint később látjuk – nemcsak a felnőtt, munkaképes korú lakosság megfelelő szintű egészségi állapotát igényli, hanem a gyermek megfelelő idegi-agyi fejlődését születésétől kezdve. A neurológia utóbbi 10-15 évben végbemenő viharos fejlődése5 lehetővé tette, hogy kimutassák

a

korai

idegi

fejlődés

meghatározó

voltát

bizonyos

képességek

kialakulására. Így a kisgyermek első három éve a legfontosabb idegi fejlődése szempontjából, s ez a három év bizonyul meghatározónak abban, hogy milyen lesz a későbbiekben a stresszre adott reakcióképessége. 6 5

Canadian Institute for Advance Research, McKennan Mostar: The EarlyYear Study, Ontario government McKennan Mostar „The Early Year”-ben aláhúzza, hogy „We now know there’s a tremendous amount of brain development that takes place in the first three years of life, starting with conception, and that a lot of this really determines to a large extent the course of a person’s health. development for particular neural functions, and if you miss those periods, it becomes very difficult to compensate for it later in life.” 6 McCain- Mustard Early Years Study – www. ciar. ca

22

A műszaki fejlődés következtében a felnőttkorban az emberek képességeik, szakértelműk erkölcsi kopását kell elviselniük (kreatív pusztítás). Ez megnöveli a kreativitás és az alkalmazkodóképesség fontosságát. (Helpman (1998)). Ezek a felismerések arra ösztönöznek, hogy a schumpeter-i növekedés lehetőségeit nemcsak az egészségügy irányából kell vizsgálni, hanem a táplálkozás- és neveléstudománnyal összefüggésben is. (Howitt (2002)). I.1.2.4 Új endogén növekedéselmélet: P. Romer P. Romer kimutatta, hogy az országok között a növekedés üteme a tőkeállomány növekvő függvénye7. Romer (1986), Lucas (1988), Rebelo (1991) modelljeiben Knightig visszanyúlva (1944), Arrow -ra (1962) is építve utal arra, hogy a növekedés megszakítás nélküli is lehetséges. Ennek az az oka, hogy a humán tőkét is magába foglaló tőkejavak széles skálájába történő beruházás hozadéka nem feltétlenül csökken a fejlődéssel párhuzamosan. (Barro (1996)). „Az endogén növekedéselméletet lényegében azért nevezik endogénnek, mert a technikai fejlődés, a humántőke felhalmozás explicit modellezésével elemzi a gazdasági növekedés összefüggéseit. A neoklasszikus modellekkel ellentétben a technikai haladás többé nem exogén változó, hanem racionális gazdasági döntéshozók tevékenységének eredménye. Ezek az endogén mechanizmusok akadályozzák meg, hogy a tőke határterméke a neoklasszikus modellekhez hasonlóan a szubjektív diszkontráta alá essen.” 8 Marshall (1890) elméletének, illetve az Arrow (1962) és Sheshinski (1967) "learning by doing" modelljeinek újraértelmezése alapján, míg a vállalatok csökkenő skálahozadék mellett működnek, a

gazdaság egészét a növekvő hozadék jellemzi. Ez utóbbi

valamilyen olyan külső hatás formájában jelentkezik, amelyet a vállalatok nem tudnak 7

ROMER, P. [1987]: Crazy Explanation for the Productivity Slowdown. Megjelent: NBER Macroeconomic Annual (Szerk.: S. Fischer), MIT Press, Cambridge. ROMER, P. [1989]: Capital Accumulation in the Theory of Long-Run Growth. Megjelent: Modern Business Cycle Theory. (Szerk.: R. Barro), Basil Blackwell, Oxford. 8 Valentiny Ágoston, Endogén növekedéselmélet, Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 6. sz. (582-594. o.)

23

külön-külön befolyásolni, a profitmaximalizálás tehát továbbra is fenntartja a versenyegyensúlyt. 9 Ezt a megoldást javasolta Romer 10 (1986). Ábra: A endogén növekedési modell

két fajtája (állandó skálahozadék és változó

skálahozadék) mellett

„ A 2. ábra mutatja az (aszimptotikusan) állandó skálahozadékkal működő gazdaság egyensúlyi helyzetét. Láthatjuk, hogy a szubjektív diszkontráta egyáltalán nem metszi az egyensúlyi kamatláb egyenesét. Ezért itt nem létezik a tőkeállomány egyensúlyi szintje, hanem mind a fogyasztás, mind a tőkeállomány azonos ütemben, a (7) összefüggésnek megfelelően bővül. Tehát itt csak a tőkeállomány egyensúlyi növekedési üteméről beszélhetünk.” (Valentiny (1995))

9

Marshall, A. [1890]: Principles of Economics. MacMillan, London. Arrow, K.-J. [1962]: The Economic Implication of Learning by Doing. Review of Economic Studies, 29. 155-173. o. , Sheshinksi, E. [1967]: Optimal Accumulation with Learning by Doing. Megjelent: Essays in the Theory of Optimal Growth. (Szerk.: K. Shell) MIT Press, Cambridge. 10

Romer P. [1986]: Increasing Return and Long Run Growth. Journal of Political Economy, 94. 10021037. o.

24

„Ha k < k', akkor a reálkamatláb kisebb, mint a szubjektív diszkontráta, és ezért a háztartások megtakarítása negatív. Tehát nem hogy növekedne a tőkeállomány, hanem inkább tovább csökken. Ha k > k', akkor a megtakarítások pozitívak, és a gazdaság növekedési üteme emelkedik. Ez az eredmény alapvetően különbözik a neoklasszikus modellekétől, hiszen képes megmagyarázni, hogy egyes országok miért nem növekednek, illetve más országok miért kezdtek hanyatlani.” (Valentiny (1995)) Az endogén növekedéselmélet szerint egy külső sokk kedvezőtlen hatása – melynek következtében k < k' lesz, megváltoztatható, pl. tőkebeáramlással. Ugyanakkor témánk szempontjából fontos figyelembe venni, hogy az aggregált tőkeállomány a fizikai és humán tőkeállomány összessége. I.1.2.5 Endogén növekedéselmélet: R.E. Lucas, középpontban a humántőke A humán tõkének a gazdasági növekedésben betöltött szerepét Lucas után számos kutató elemezte. „Becker-Murphy-Tamura (1990) megmutatta, hogy a kevés humán tőkével rendelkező gazdaságokban a társadalom tagjainak döntései nem vezetnek ennek a helyzetnek a megváltoztatásához, tehát a növekedés továbbra is alacsony marad. Azariadis-Drazen (1990) modelljében a humán tõkének el kell érnie egy kritikus szintet ahhoz, hogy a gazdaság növekedhessen. A küszöbszint alatt a humán tőke nem segíti a növekedést. A jövedelem egyenlőtlenségek és a növekedés kapcsolatának elemzéséhez is kiinduló pontot szolgáltat a humán tõkének a társadalmon belüli

25

megoszlása, amint azt Glomm-Ravikumar (1992), Tamura (1991), (1992) elemzései megmutatták.” (Valentiny (1995)). Ugyanakkor „A beruházási rátán és a külkereskedelem volumenén kívül egyetlen változó sem bizonyult robusztusnak. Kivételt csak a pénzügyi szektort leíró változók jelentették (King-Levine (1993)), ami ennek a szektornak a növekedésében játszott fontos szerepét húzza alá. Legújabb "empirikus csapás" az elméletet onnan érte, hogy az egyik munka az egész elmélet egyik alapvető predikcióját kérdőjelezte meg: nevezetesen a megtakarítások előfeltételei a növekedésnek. Caroll-Weil (1994) kimutatta, hogy a felzárkózó országokban a növekedést nem megelőzte, hanem követte a megtakarítások növekedése. Az endogén növekedéselmélet számos kérdést új megvilágításba helyezett, és sikerült néhány gazdasági fejlődés néhány összefüggését feltárnia. Eredményei azonban az empirikus kutatások fényében több ponton ellentmondásosak, és sok esetben elméletileg is támadható. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis (lásd például BanerjeeNewman (1993), Benabou (1993), Quah (1994)) lényegében homogénnek kezeli az egyes

gazdaságokat

és

magát

a

világgazdaságot

is.

Valószínűleg

számos

közgazdasági probléma elemzésénél ettől eltekinthetünk, de a gazdasági fejlődés vizsgálatánál valószínűleg nem.” (Valentiny (1995)).

I.1.3 Barro: az egészségtőke

Barro (1995) 1965-75, 1975-85 és 1985-1990 között vizsgálta több országban (latinamerikai, ázsiai, afrikai országok) különböző tényezők lehetséges hatását a növekedésre. A népesség általános egészségi állapotának jellemzésére valamennyi periódusra a születéskor várható élettartamot választotta. A regressziós függvény jelentős pozitív korrelációt mutatott ki a születéskor várható élettartam és a növekedés között. A születéskor várható élettartamnak 50 évről 70 évre történő emelkedése a növekedési rátát (GDP) évente 1,4 százalékkal emelte. (Barro (1995), p. 14). Azaz Barro empirikusan kimutatta az általa vizsgált ország csoportokat illetően népesség egészségi állapota és a gazdasági növekedés közötti szoros pozitív korrelációt.

A

fertilitási ráta ugyanakkor negatívan korrelál a GDP növekedésével. A népesség

26

növekedése a vizsgált országokban azt jelentette, hogy növekvő mértékű erőforrást kell a gyermekek felnevelésére fordítani. A fertilitási ráta erőteljesen csökken a nők iskolázottságának és egészségi állapotának javulásával. A népegészség javulása egy másik szempontból is közvetlenül hat a növekedésre. A halálozási ráta csökkenése ugyanis lejjebb viszi a termékenységi rátát, ez pedig - mint az előzőekből láttuk - a növekedési ráta javulásához vezet. I.1.3.1 Az egészségtőke és a gazdasági növekedés összefüggése Barro modelljében Barro hangsúlyozza, hogy az eddigi elméleti megközelítésekben az emberi tőkével kapcsolatban az oktatás szempontját vizsgálták, és az egészségi állapot szerepét általában elhanyagolták. Barro modellje a neoklasszikus növekedés elméletnek egyfajta – az egészségtőkével (health capital) történő – kiterjesztése.

Az egészségi állapot és a gazdaság között

kölcsönhatás áll fenn, azaz a jó egészségi állapot különféle módozatokon hat a gazdasági növekedésre, miközben a gazdasági haladás ösztönzőleg hat az egészség tőke „felhalmozására”. A modell szerint az egészségi állapot közvetlenül hat a termelékenységre. Az egészségi állapot javulása – ugyanúgy, mint a munkaerő iskolázottsága vagy a fizikai tőke növekedése emeli a termelékenységet. E közvetlen hatáson túlmenően, az egészségi állapotban bekövetkező javulás csökkenti a halálozási rátát és a megbetegedéseket, és ezáltal az emberi tőke értékcsökkenésének valóságos rátáját. Azaz ez azt jelenti, hogy az egészségi állapotban bekövetkező javulás növeli az emberi tőke iránti igényt. Barro egyik modelljében az egészség magánügy és az egyén saját maga finanszírozza az ezzel kapcsolatos kiadásait. Ennek egy továbbfejlesztett változata az, hogy bár az egészség magánügy, de a köz által támogatott, sőt vannak közvetlenül az állam által finanszírozott szolgáltatások. Barro ennek két változatát említi. Az egyik változat szerint az állam minden állampolgárnak biztosít bizonyos mennyiségű egészségügyi

27

szolgáltatást. A háztartásoknak lehetőségük van ezt kiegészíteni a piacon történő egészségügyi szolgáltatás vásárlásával. A másik verzió szerint viszont a kormány az árakat jóval az egészségügyi szolgáltatások határköltsége alatt állapítja meg. Ezzel lehetővé teszi, hogy az emberek annyi szolgáltatást vásároljanak, amennyit csak óhajtanak. Az állam közvetlen kiadásait mindkét esetben az adókból finanszírozza. Barro

egy

további

modellje

szerint

az

egészségügyi

szolgáltatásoknak

közszolgáltatásként történő kezelését az indokolja, hogy aktuálisan ezek közjavak. Például a víz és a levegő minősége vagy az oltási programok a spillover-hatáson keresztül érvényesülnek. A spillover-hatás alapján egy-egy – az egészségi állapot javítására irányuló – intézkedés hatása nemcsak a célzott körben, hanem annál sokkal szélesebb körben érvényesül.11 A beruházások növekedésével a visszatérülés javul. A közjavak egy másik csoportját képezik az egészségügy területén a gyógyászati termékekkel és eljárásokkal kapcsolatos alapkutatások. Ezek drágák, és sokszor eredménytelenek. Ugyanakkor az eredményes kutatást követő gyártás alacsony határköltségű, nem térülnének meg a kutatás költségei, ha a szabadalmaztatás nem biztosítaná az ex post monopol profitot. (Barro és Barro (1998, II rész.) Az e típusú egészségügyi javak esetében a háztartások egészségi tőkéjének felhalmozása (vagy más szóval az egészségi állapot) nem a magán költésektől függ, hanem a teljes gazdaság költéseitől. I.1.3.2 Egészségtőke és jövedelemelosztás Caselli és Ventura (1996) - a háztartások jövedelem különbözőségét is számításba véve - az egészségügyi politikáknak a jövedelemelosztásra kifejtett hatását vizsgálja. Úgy találták, hogy az egészségügyi kiadások hatása hasonló a jóléti és oktatási kiadásokéhoz.

A közegészségügyi programok vagy a térítésmentes egészségügyi

ellátás a szegények felé tereli a jövedelmek újraelosztását. Azonban csak akkor lesz az egészségügyi ellátásoknak megkülönböztetett szerepe a jövedelmet illetően, ha a a szóban forgó szegények képtelenek hatásos döntéseket hozni egészségükkel 11

Lásd részletesen: The Spillover effect. How quality improvement efforts by large employers benefit health care in the community (1998, June), The Business Roundtable, The association of Chief Executive Officers Committed to improving Public Policy

28

kapcsolatban, és jobb számukra, ha a kormány diktálja, hogy jövedelmük mekkora részét költsék az egészségügyi szolgáltatásokra! Az államnak természetesen fontos szerepe van olyan dolgokban, mint a betegségekkel, higiéniával, táplálkozással, stb. kapcsolatos információ eljuttatása mindenkihez. Ugyanakkor Caselli és Ventura szerint kétséges, hogy a szegények jobban járnak azzal, hogy az állam szolgáltatásokat nyújt számukra készpénz helyett, illetve – hozzátehetjük, - hogy ennek egy további változata az, amikor az állam emeli a jövedelmeket terhelő adót, vagy esetleg a jövedelmet terhelő új adó vezet be (csökkentve ezáltal magát az elkölthető jövedelmet), az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása céljából.

Különösen kétséges ennek a

hatása akkor, amikor az újabb forrás egy amúgy is pazarló és átalakításra szoruló rendszert táplál. 12

I.1.4 A munkaerő-kínálat minőségének javulása, mint növekedési tényező T. W. Schultz (1961)13 után a hatvanas évektől számos közgazdász kutatta, milyen hatással volt a gazdasági növekedésre a nyugati országokban az emberi munka minőségének javítására tett erőfeszítés. Jellemző azonban, hogy döntően az un. educational capital-ra összpontosítottak. T.W. Schultz és Gary Becker arra hívták fel a figyelmet, hogy az egészségi állapot és a tanultság az emberi tőke két alapvető meghatározója, s ezektől függ az egyén gazdasági kapacitása. Az egészségügyi politika és az egészségügybe történő befektetések, ezek hatása a munkaerő minőségére azonban korábban nemigen, vagy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból alábecsülten szerepeltek a vizsgálatok és elméletek lényeges elemeként. Újabban főleg az alacsony jövedelmű országokban végzett empirikus kutatások az egészségi állapot és a termelékenység közötti közvetlen összefüggésre mutattak rá. Háztartási felmérések Indonéziában kimutatták, hogy az anémiában szenvedő férfi lakosok termelékenysége 20%-kal alacsonyabb, mint az egészségeseké. Tehát a feljavított táplálkozás jelentősen megnövelheti a háztartás bevételeit. Hasonló empirikus 12

Lásd Mihályi Péter megjegyzését az 1%-os ápolási adó bevezetésének terve kapcsán, Népszabadság, 2003. július 19. 13 T.W. Schultz: Investment in Human capital, American Economic review, 51, 1961.1.

29

kutatások alapján mutatták ki Elefántcsontpart és Ghána esetében a rossz egészségi állapot negatív következményeit a termelékenységre.14 A korábbi kutatások – mint említettük – főleg a háztartások oktatási kiadásaira vonatkoztak. Újabban az oktatási és az egészségügyi kiadások kölcsönös összefüggésének kimutatása is napirenden van. Így pl. a gyermekek egészségi állapota és tápláltsága függvénye az anya tanultságának is. A gazdasági növekedést vizsgáló nemzetközi összehasonlítások általában olyan tényezők hatását vizsgálják, mint az oktatási színvonal, termékenység, egyéb demográfiai tényezők, megtakarítások, természeti erőforrások, stb. Az egészségi állapotot is változóként beiktató makroökonomiai modellek arra mutatnak rá, hogy a népesség egészségi állapotában beálló akár csekély javulás ezt meghaladó mértékű növekedést eredményez a termelékenységben. Így pl. a maláriának 1965-1990 közötti visszaszorítása jelentős gazdasági növekedéssel járt. Az alacsony jövedelmű országokban egyelőre még számos olyan betegség tarol, amelynek visszaszorítása érezhető mértékben befolyásolná a gazdasági növekedést. A fejlett gazdaságokban viszont az időskorral kapcsolatos krónikus betegségek negatív hatásával kell számolni, tekintettel arra, hogy jelenleg ezekben az országokban él a 65 éven felüli lakosság fele, 2030-ban pedig váratóan 70%-a. Ezen túlmenően – ezekben az országokban – a jóléttel összefüggő betegségek negatív hatása is erősödik (szív- és érrendszeri betegségek, depresszió, mozgásszervi elváltozások, stb.) Valójában a 40 év feletti populáció növekvő hányada válik rokkanttá még a nyugdíjkorhatár elérése előtt. (Healthy People (2010))

14

Ezeket az empirikus felméréseket megemlíti a következő kutatási felhívás háttéranyaga: Healthy People 2010, Public Health Service, The Request for Applications International Studies on health and Economic development, www.health.gov/healthypeople/

30

I.1.5 Egészségügyi szolgáltatások súlyának és szerepének növekedése Kunets a modern gazdasági növekedés sajátosságai a között említi15 a gazdaságban végbemenő gyors szerkezeti változásokat, s ezen belül is a szolgáltató szektor erősödését. Ez egyrészt a gazdasági fejlődés következménye. Másfelől viszont az egészségügyi szolgáltató szektor növekedése hozzájárul a gazdasági növekedéshez, túl azon, hogy humántőke minőségi változását eredményezi. Minél fejlettebb egy ország, annál kiterjedtebb szolgáltató szektorral rendelkezik, és az egészségügyi szolgáltatások köre is szélesedik. A fejlett országokban megfigyelhető, hogy az un. nyugati orvoslás mellett egyre nagyobb teret hódít az alternatív gyógyászat és annak különböző változatai.

Ez a jelenség ma már megfigyelhető Magyarországon is, a

természetgyógyászati

rendelések,

vagy

a

nem

hagyományos

diagnosztikai

szolgáltatások jelentős mértékben terjednek, annak ellenére, hogy nem vehetők igénybe a társadalombiztosítás terhére.

A fejlett országokban gyorsuló mértékben nő az

egészségügyi szolgáltatások egy másik köre, amely többnyire a nem betegekre irányul, hanem az életminőség javítására (pl. a plasztikai sebészet, szépítő, fiatalító kúrák, tisztító kúrák, stb.)

Kuznets (1971) a következő hat tényezőt említi: 1. Az egy főre jutó termelés és a népesség alakulásának rendkívül magas növekedési rátái 2. Valamennyi termelési tényező magas hatékonyságú (output/bármely termelési tényező) 3. A gazdaságban végbemenő gyors szerkezeti változások, amelyek a következők: a) a nem agrárszektor erősödése az ipar rovására b) újabban a szolgáltató szektorok erősödése az ipar rovására c) a termelőegységek nagyságának növekedése d) a személyhez kapcsolódó vállalkozás helyét a személytelen szervezeti formában működő gazdasági vállalkozás foglalja el e) a foglalkozási struktúra megváltozása 4. Társadalmi és ideológiai struktúrák változása (urbanizáció) 5. Világrendszer kialakulása 6. A fejletlen országok gátolják a modern gazdasági növekedés terjedését. E hat sajátosság kölcsönösen összefügg egymással.

31

I.1.6 WHO: az egészségbe történő beruházás a gazdasági növekedés céljából

Jeffry Sachs vezette a Makroökonomia és Egészségügy Bizottságot és terjesztette elő ennek jelentését a WHO főigazgatója, Gro Harlem Brundtland elé, 2001 decemberében. A jelentés valamennyi alacsony jövedelmű ország számára a mindenki számára igénybe vehető alapvető egészségügyi ellátás megvalósítását javasolja. A kiinduló pont az, hogy a kormány a civil szervezetekkel együtt határozza meg, mely szolgáltatások is tartoznak ebbe a körbe. Enne elősegítésére a javaslat szerint 2002-re minden alacsony jövedelmű országban létre kell hozni a Makroökonomia és Egészségügy Nemzeti Bizottságot. A WHO bizottságának vizsgálata egyrészt az alacsony jövedelmű országokra, másrészt a közepes jövedelmű országok szegényeire fókuszál. Rámutat arra, hogy a szegénység visszaszorításánál és a hosszú távú növekedésnél az egészség szerepe sokkal jelentőségteljesebb, mint azt általában feltételezik. Az elemzők általában – bár e tényt nem tagadják – azonban alábecsülik az egészségi állapot jelentőségét. A kutatók számos alacsony jövedelmű ország esetében, az 1965-1994-ig tartó periódust vizsgálva,

az országokat az 1965 évi jövedelmük és ugyanezen évben a

gyermekhalandóság alapján csoportosítva azt találták, hogy az eredetileg is alacsonyabb gyermekhalandóság által jellemzett országokban az adott időszakban tapasztalt növekedés meghaladta az eleve magasabb gyermekhalandósági rátával jellemzett országok növekedését.

32

1. sz. táblázat

1965-1995 év közötti egy főre eső jövedelem éves átlagos növekedési rátája, jövedelmi csoportok és gyermekhalandóság szerinti bontásban Kezdeti Gyermekhalandóság Gyermekhalandóság Gyermekhalandóság Gyermekhalandó jövedelem, meghaladja az 50‰- nagyobb, mint 100 ‰, de kisebb vagy ság meghaladja 1965 (1990-es et, de kisebb vagy kisebb vagy egyenlő egyenlő, mint 50‰ a 150‰-et PPP USD-ben) egyenlő, mint 100‰ 150‰- nél GDP< vagy 3,7 1,0 0,1 egyenlő 750 7506000 1,9 -0,5 Forrás: The Commission report (2001), p. 23)

A vizsgált 30 éves időszakban a legalacsonyabb – 750 USD-t meg nem haladó - egy főre eső jövedelmű, de maximum 100‰-es gyermekhalandóság által jellemzett országok éves átlagos növekedési rátája 3,7% volt. Ugyanakkor a hasonlóan alacsony egy főre eső jövedelmű, de legalább 150 ezrelékes gyermekhalandóságú országokban az éves átlagos növekedés csupán 0,1% volt. A gyorsabb növekedési ráta ebben az esetben az alacsonyabb gyermekhalandósággal függött össze. Hasonló eredményre jutunk, ha az országok növekedésének összehasonlításakor más szempontokat is figyelembe veszünk. Így pl. egyes becslések szerint a születéskor várható élettartam 10%-os növekedése – más faktorokat változatlannak tételezve fel - legalább 0,3-0,4%-os gazdasági növekedést jelent. Így egy olyan ország, ahol a születéskor várható élettartam 77 év, évente 1,6%-kal gyorsabb növekedésre számíthat, mint egy olyan, ahol a születéskor várható élettartam mindössze 49 év. (The Commission report (2001)) Persze tipikusan az előző árható élettartam a gazdag országokra, míg az utóbbi a szegény országokra jellemző. Hosszú időszakot figyelembe véve ez a különbség jelentős eltérés növekedéshez vezet. Azaz, az egészségi állapot – a születéskor várható élettartam hossza - az országok közötti eltérő növekedés nem elhanyagolható

tényezője.

Más

számítások

szerint

viszont

a

legszegényebb

országokban a felnőtt halandóság 1%-osjavulása a gazdasági növekedést 0,5%-kal

33

gyorsítják (Bhargava (2001)). 16 Bloom és Sachs ökonometriai módszerekkel lefolytatott vizsgálata (1998) szerint az afrikai növekedésnek a fejlett országokétól történő lemaradása fele részben a betegségeknek, a demográfiai okoknak tudható be, s nem annyira az olyan szokványos változóknak,

mint

a

gazdaságpolitika

és/vagy

a

politikai

hatalom mibenléte.

Nevezetesen a malária és az AIDS jelentette terhek a gazdasági növekedés jelentős csökkenéséhez vezetnek. A szerzők statisztikai módszerekkel kimutatták, hogy egy jelentős malária-járvány a gazdasági növekedést évente legalább 1%-kal veti vissza. A születéskor várható élettartam másik fontos következménye az élet-megtakarítás. Egy magas jövedelmű országban az egy főre eső jövedelem ötször, az élet megtakarítás – a hosszabb élettartam következtében – viszont tízszer magasabb, mint egy átlagosan alacsony jövedelmű országban. A várható hosszabb élettartam közvetett következménye tehát nemcsak az, hogy az emberek jövedelmük nagyobb részét költik tanulásra, hanem többek és hosszabb időtartamon keresztül takarítanak meg. A tapasztalatok szerint az egészségügyre fordított kiadások nem önmagukban a leghatékonyabbak, hanem egy átfogó fejlesztési stratégia keretében. A gazdasági növekedés nemcsak egészséges egyéneket követel meg, hanem oktatást is, és egyéb komplementer beruházásokat, a magánszektor és a közszektor közötti megfelelő munkamegosztást, jól működő piacokat, jó kormányzást és a műszaki és tudományos haladást segítő, megfelelő intézményeket. Tehát – a jelentés – nem azt állítja, hogy az egészségügyi kiadások önmagukban megoldanák a gazdasági fejlődés problémáját, hanem azt, hogy egy átfogó fejlesztési stratégiának és a szegénység csökkentésére irányuló stratégiának központi részét kell, hogy képezzék. Az alacsony jövedelmű országokban számos olyan tennivaló van, ami a fejlett országokban

már

megoldott.

Így

pl.

jelentős

javulást

lehet

elérni

a

gyermekhalandóságot illetően az anyák analfabetizmusának megszűntetésével, de a tiszta víz és csatornázás is sokat lendíthet az állapotokon, vagy az olyan egyszerű dolgok, mint pl. a kézmosás és szappan használata szokásának kialakítása. 16

Bhargava. A, Jamison, D.T., Lau L.J., Murray C.J.L. (2001) Modelling the effects of health on economic growth, Journal of Health Economcs, Vol. 20, pp.423-440

34

2000-ben a Milleneumi Csúcson elfogadott Milleneumi fejlesztési célok között szerepel, pl. 2015-re az 1990-es gyermek halandósági rátának a kétharmadra történő csökkentése, az anyák 1990 évi halálozási rátájának negyedére történő visszafogása 2015-re, az AIDS és egyéb nagyobb betegségek terjedésének megállítása, a malária visszaszorítása és a TBC megállításának programja. 4. sz. ábra

Az egészség, mint a gazdasági fejlődés inputja Gazdaság politika és intézmények, közjavak

Emberi tőke: Oktatás, munkahelyi képzés Fizikai és szellemi fejlődés

Egészség

Technológia: Termelést segítő tudományos ismeret Innovációk a nemzetgazdaságban, Külföldi innovációk hazai adaptálása

Gazdasági fejlődés Magas egy főre eső GNP Az egy főre eső GNP növekedése Szegénység csökkentése

Vállalati tőke: Állótőke Team munka és munkaszervezet Beruházási lehetőségek Munkaerő és tőkevonzó képesség

35

I.1.7 Az egészségügyi beruházások, mint a szegénység ördögi körét megszakító eszközök A WHO pánamerikai szervezete (PAO) Health, Human Capital and Economic Growth: Theory, Evidence and Policies

címmel rendezte meg 2002 októberében

szemináriumát Washingtonban. A szeminárium fő célja, hogy megvizsgálja az emberi tőkébe történő beruházás (táplálkozás, egészség és oktatás), a hosszú távú gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés (a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése). A következő kérdésekre keresték a választ: -

Befolyásolja-e

a

humán

tőkébe

történő

beruházás

(beleértve

az

egészségügyet, oktatást, táplálkozást) a hosszú távú gazdasági növekedést és a társadalmi fejlődést? -

Mit mondanak az endogén növekedéselmélet új változatai az emberi tőke minőségének és a várható élettartam növekedésének a hosszú távú gazdasági növekedésre kifejtett hatásáról?

-

Melyek

azok

a

transzmissziós

mechanizmusok,

amelyek

által

a

táplálkozásban és az egészségi állapotban bekövetkezett változások megjelennek

az

oktatás

hozamában,

a

munkatermelékenység,

a

változásokhoz való alkalmazkodóképesség és magának a gazdasági növekedésnek az erősödésében. -

Melyek az emberi tőkébe történő beruházás és a megtakarítási és beruházási ráta optimális egyensúlyának kritériumai?

Az OECD Health Project nevű projektje a WHO közreműködésével vizsgálja az OECD tagállamokban az egészségügyi rendszerek működését. A DAC Reference Document (OECD-WHO 2003) vizsgálja, hogy milyen gazdasági előnyök származnak az egészségügyi beruházásokból. „Egyre inkább elismertté válik az a korábban alábecsült tény, hogy az egészségügyi beruházások a gazdasági fejlődés eszközei.”17 A fejlődő országok esetében a szegénység ördögi köre megszakítására alkalmas eszköz.

18

17

DAC Guidelines and References Series: Poverty and Health, OECD, WHO (2003), p. 21. WHO (2001) Macroeconomics and Health: Investing in Health for Economic development, Report of Commission on Macroeconomics and Health, WHO Geneva 18

36

Az OECD-WHO közös elemzése szerint a megfelelő egészségi állapot a következő okozatokon keresztül hat: -

A munka termelékenységének megnövekedése. Azaz az egészséges munkaerő termelékenyebb, kevesebb lesz a hiányzás. Ennek következtében nő a vállalat eredményessége. Ez lehetővé teszi a bérek növekedését is.

-

A hazai és külföldi beruházások növekedése, ami viszont a termelékenység emelkedésének a következménye lehet. Azaz a tőke számára kívánatosabb beruházási terep lesz a magasabb termelékenység és megbízhatóbb munkaerő által jellemzett terep.

-

A humán tőke minőségének javulása. Az egészséges gyermekek tanulási képességei jobbak, mint a beteg és alultáplált gyerekekéi. Az egészségi állapot javulásával csökkenek a hiányzások, az iskolából való kimaradások, a gyerekek jobban tanulnak.

-

A megtakarítások növekedése. Az egészséges embereknek több forrásuk marad, hogy megtakarítsanak, továbbá hosszabb élettartamuk miatt tovább tudnak megtakarítani. A fejlett országokban ezekből a megtakarításokból tevődnek össze a beruházási tőkealapok.

A makrökonomiai hatás mellett az egészségi állapot javulása generációk közötti spillover hatással is jár, ez különösen a mikroökonomia, és különösen a háztartások szintjén mutatkozik. Ugyanis, a szegény családoknál tapasztalható, hogy hajlamosak arra, hogy sok gyerekük legyen, s kevesebbet költsenek egy-egy gyerek oktatására vagy egészségügyi ellátására. Az egészségügyi ellátás és az oktatás javulása azonban a családméretek

csökkenését

hozza.

A

gyerekek

így nagyobb

valószínűséggel

menekülnek meg a gyermekkori megbetegedéseknek az értelemben és a fizikai állapotban létrejövő következményeitől, és jobban teljesítenek az iskolában. Nagy valószínűséggel ezek a gyerekek a későbbiekben sem kell hogy szembenézzenek valamilyen komolyabb betegséggel s jelentős orvosi kiadások takaríthatók meg, továbbá keresőképességük várhatóan maximális lesz. Ekkor viszont, mivel egészséges és munkaképes felnőttekké válnak, nagyobb lehetőségük lesz a megtakarításra, illetve saját gyermekeik egészségügyi ellátásába és oktatásába történő beruházásra. (OECDWHO (2003), p. 21-22)

37

Az alacsony jövedelemmel rendelkező emberek egészségi állapotának javítására törekvő politikáknak figyelembe kell vennie, hogy számos tényező együttesen hat az egészségi állapot alakulására. Ezek döntően a következők: -

jövedelem

-

iskolai végzettség

-

élelembiztonság

-

környezeti körülmények, egészséges környezet

-

tiszta vízhez való hozzájutás, higiéne, stb.

Ugyanakkor a jövedelmeket és a táplálkozást olyan tényezők is befolyásolják, mint a gazdaságpolitika, kereskedelempolitika, költségvetés.

I.1.8 A többtényezős termelékenység szerepe a fejlett országokban A The Sources of Economic Growth in OECD countries c. kiadványban (OECD (2003)), a fejlett gazdaságok esetében a többtényezős termelékenység (MFP) vizsgálatára került sor 1980-2000 között. A vizsgálat nem különíti el az egészségi állapotot, mint befolyásoló tényezőt a humán tőke általános állapotán belül, és az egészségi állapot javulását célzó beruházásokat sem a termelékenység növekedésének vizsgálatán belül. Feltételezhető az, hogy ezekben az országokban eleve jobb egészségi állapotból történik a kiindulás, mint a szegény országokban, s egységnyi beruházás az egészségi állapot további javulásába alacsonyabb hozammal jár a humán tőke minőségének javulását és a termelékenység növekedését illetően. A modern technológia és anyagok nemegyszer az egészségre káros hatásai – mint ahogy a munkaegészségügy adatai mutatják -, a civilizációs betegségek, vagy a jólétből fakadó megbetegedések (elhízás és következményei, depresszió, stb.) azonban negatívan hatnak a termelékenységre. Azaz az ezek kiküszöbölésére irányuló lépések, akár a munkavédelemmel kapcsolatos berendezésekbe történő beruházás, akár a civilizációs ártalmak kiküszöbölését segítő oktatás, akár az orvosi ellátás során a profilaktikába történő beruházás végső soron a humán tőke minőségének javulását és a termelékenység növekedését eredményezi.

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk,

hogy a fejlett országokra is állnak azok a megállapítások a humán tőkébe és az

38

egészségi állapota javításába történő beruházásokat illetően, amelyek a fejlődő országokra érvényesek. A különbség viszont az, hogy a fejlett ipari országokban már nem

az

alapbetegségek,

fertőző

betegségek

és

az

alultápláltságból

eredő

következmények kiküszöbölése van napirenden, hanem a civilizációval, a jóléttel, az iparosítással,

a

környezetszennyezéssel

vagy

éppen

a

túlságosan

magas

munkaintenzitással, túlterheltséggel kapcsolatos megbetegedéseké. Vagy fordítva, a humán tőkébe történő befektetések következtében létrejövő termelékenység növekedés és ennek folyományaként a gazdaság növekedése – egyebek mellett – a lakosság egészségi állapotának javításába történő befektetésnek is következménye. 2. sz. táblázat

A többtényezős termelékenység növekedés (Multi-factor Productivity, MFP) megtestesült és meg nem testesült összetevői, éves átlagos növekedési ráták, százalék verseny szektor, 1980-2000

Összesített intézkedések (műszaki haladás+humán tőke) Emberi tőke (megtestesült és meg nem testesült műszaki változás) Emberi tőke, (csak a meg nem testesült műszaki változás ) Megtestesült műszaki haladás

Év

USA

Japán

Németország

1980-85 1985-90 1990-95 1995-2000 1980-85 1985-90 1990-95 1995-2000 1980-85 1985-90 1990-95 1995-2000 1980-85 1985-90 1990-95 1995-2000

0,82 1,03 0,96 1,31 0,67 0,87 0,79 1,15 0,46 0,65 0,50 0,75 0,2 0,22 0,29 0,40

1,92 2,38 1,24 0,74 … … … … … … … … 0,14 0,20 0,23 0,23

1,16 1,82 1,05 0,84 1,15 1,82 1,07 0,87 1,01 1,65 0,88 0,66 0,14 0,17 0,19 0,22

Forrás: OECD, The Sources of Economic Growth in OECD countries c. kiadvány (OECD (2003)), p.50

Megjegyezzük,

hogy 1995-2000-es

időszak

MFP

növekedését nagymértékben

befolyásolta az egyre inkább tért hódító infokommunikációs technológiai tényező (ICT). A fejlett országok hosszú távú növekedésének faktorait vizsgálva az OECD elemzés egyfajta endogén növekedési modellt követve - a következő tényezőket említi, mint alapvetőket:19 19

OECD, The Sources of Economic Growth in OECD countries c. kiadvány (OECD (2003)), p. 59

39

-

Fizikai

tőkeakkumuláció

(durva

megközelítésben

a

GDP-nek

beruházásokra fordított hányada, hosszú távon és nagy átlagban 10-20 %) -

Humán

tőkefelhalmozás.

Az

oktatásba

és

szakképzésbe

történő

beruházások hatását erősíti, ha ezeket az innovációba (R&D-be) történő beruházások kísérik. Ugyanakkor a hatás fordítva is létrejön: az oktatás (ebben az esetben döntően a felsőfokú) fejlesztése hatással van az innovációra. -

Kutatás és fejlesztés, azaz tudás tőke felhalmozás.

-

Gazdaságpolitika (monetáris és költségvetési politika) és intézmények

-

Nemzetközi kereskedelem

-

Bankszektor, pénzügyi szektor fejlettsége.

A fejlett országokban nem egyszer megkérdőjelezik az egészségügyi ellátásra fordított kiadások és az egészségi állapot közötti pozitív kapcsolatot. Bunker et. Al. (1994) elemzése szerint, bár a XX. században Svédországban 20-25 évvel nőtt a születéskor várható élettartam, azonban ebből csak öt év tudható be az egészségügyi ellátásba történő befektetéseknek.20 Ugyanakkor Nixon (2000) azt találta, hogy az EU tagállamokban az egy főre eső egészségügyi kiadásokkal a gyermekhalandóság csökken. Kevésbé meggyőző eredményekre jutott ugyanakkor ő is a várható élettartam és a fajlagos egészségügyi kiadások növekedése kapcsán.21 I.1.9 Alternatív mutatók Az utóbbi évtizedekben számos – a gazdasági fejlődést érzékeltetni óhajtó index született. Paul Streeten, aki egyúttal az UNDP tanácsadója is – megjegyezte, hogy az indexek önmagukban leginkább arra jók, hogy a figyelmet fókuszálják és a problémát egyszerűsítsék (Streeten 1994).

20

Bunker, J. P. Frazier , H.S. és Mosteller, F. (1994) Improving health:measuring effects on medical care”, Milbank Q, Vol. 72, pp. 225-258 21

Nixon, J (2000), Convergence of health care spending and health outcomes in he European Union, 1960-95, Discussion Paper 183, the University o York, Centre for Health economy

40

I.1.9.1 Nordhaus és Tobin: Gazdasági jólét mutató (Measured Economic Welfare (MEW)) Nordhaus és Tobin a hetvenes években tette fel a kérdést, megfelelően jellemzi-e a növekedés a jólétet ? (Nordhaus-Tobin (1972)). Céljuk szerint a nemzeti jövedelmet úgy kellene kiegészíteni, hogy az tükrözze a teljes gazdasági jólétet. Válaszképpen kifejlesztették a Measured Economic Welfare -t (MEW), ami egyfajta közvetlen jóléti mutató lett volna. A MEW kiszámítása során az egészségügyi kiadásokat és az oktatást a humán tőkébe fektetett beruházásnak vették. Olyan tételeket is figyelembe vettek (imputáltak), mint a tulajdonos által lakott lakás, a tartós fogyasztási javak szolgáltatásai, a szabadidő értéke és a nem-piaci termékek egyes fajtái. Egyes kiadásokat viszont – melyek önmagukban nem járulnak hozzá a jólét növeléséhez – pl. a rendőrség fenntartását "köztes" kiadásnak nevezték. Az urbanizáció bizonyos költségeit levonták. E mutatónak a GNP-vel való korrelációját vizsgálták az 1929-1965-ös időszakot illetően. Megállapították, hogy a GNP és a MEW pozitív korrelációja jelentős, a GNP minden hategységnyi növekedésére átlagosan négyegységnyi MEW növekedés jutott az adott hosszú távú időszakot illetően. Ez viszont – úgy vélték – szükségtelenné teszi a MEW alapján történő mérést, és a GNP mellé vagy helyett a MEW bevezetését is (Daly (2001)). A MEW továbbfejlesztett változata a Nettó Társadalmi Jólét (NEW: Net Economic Welfare) mutató volt, azonban ez a mutató sem vált be. I.1.9.2 Cobb és Daly: Index of Sustainable Economic Welfare, (ISEW) 1989-ben az alternatív gazdasági mutatókról tartott caracas-i konferencián a résztvevők döntően egyetértettek abban, hogy a GDP túlságosan egysíkúan jellemzi a gazdasági fejlődést, ezért szükség van egy komplex mutatórendszerre, amely mind gazdasági, mind környezeti és mind társadalmi mutatók csoportjait tartalmazza, elismerve ugyanakkor azt is, hogy nem lenne egyszerű leváltani a olyan, mindenki által használt

41

és megszokott mutatót, mint a GDP.22 Az un. Caracas Jelentés (The Caracas Report on Alternaive Development Indicators (1989) alapvető fontosságú az indikátorcsoportok kérdésével kapcsolatban. A caracas-i konferencia „megihlette” a résztvevőket. John és Clifford Cobb, valamint Hermann Daly23 átfogó, aggregált gazdasági jóléti mutató, a fenntartható gazdasági jólét indexének (Index of Sustainable Economic Welfare, ISEW) kidolgozására tett kísérletet, Tobin és Nordhaus Measured Economic Welfare-jét mintegy felülvizsgálva. „Felfedeztük, hogy ha az õ idősoruknak csak a későbbi felét vesszük (ez az 1947 és 1965 közötti 18 év), akkor a GNP és a MEW közötti pozitív korreláció drámaian esik. A legutóbbi szakaszban - amely bizonyosan a leghelytállóbb a jövőbeli előrejelzések számára - a GNP hategységnyi növekedése átlagosan csak egyegységnyi növekedést eredményezett a MEW-ben.” Az ISEW pozitív összefüggésben volt a GNP-vel körülbelül 1980-ig, utána viszont a korreláció egy kissé negatívba fordult. „Ez azt sugallja, hogy a GNP növelése az Egyesült Államok történelmének ebben a szakaszában meglehetősen hatástalan módja a jólét növelésének - bizonyosan kevésbé hatásos, mint a múltban volt.” (Daly (2001)) Az ISEW a MEW-vel szemben tartalmaz már környezeti költségeket, figyelembe veszi a jövedelem eloszlásban beálló változásokat, a szabadidőt.

22

GNP/GDP mutatók közötti különbséget célszerű figyelembe venni attól függően, hogy tőkeexportőr vagy inkább tőkeimportőr országot vizsgálunk, hiszen a GDP esetében területi alapon történik az összesítés, így a külföldi érdekeltségű vállalatok által az ország területén megtermelt javak piaci értéke a mutató részét képezi, a hazai gazdálkodó szervezetek külföldön megtermelt javait nem. A GNP az termelő/értékesítõ vállalat nemzeti hovatartozását veszi alapul. 1991-es az első év, amikor a nemzetközi gyakorlatban a GDP használata felváltotta a GNP-ét. Ezzel a multinacionális vállalatok telephelyeiként szolgáló (alacsony munkabérű, életszínvonalú, stb.) országok növekedéséről a valóságosnál kedvezőbb képet kapunk, míg a multinacionális vállalatok anyavállalatainak székhelyét képező országokéról kedvezőtlenebbet. Mindezen jelenségek ismerete ellenére a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap továbbra is a GDP mentén alakítja fejlesztési politikáját, mert számukra az jelenti a sikeres gazdasági fejlesztést, ha kielégítő az egy főre jutó GDP nagysága (Daly-Cobb (1994), 63. old.) 23

Herman Daly a Világbank közgazdásza volt.

42

Az ISEW mutató alapja tehát a jövedelem egyenlőtlenség indexével korrigált lakossági fogyasztás. Ehhez aggregálják a mutató kidolgozása során 1. az egészségügyi és oktatási közkiadásokat, 2. a háztartási munka értékét, 3. a tartós fogyasztási cikkek éves szolgáltatásainak értékét, 4. az utak, országutak nyújtotta szolgáltatások értékét. Levonják az aggregált értékből viszont a következő tételeket: 5. a tartós fogyasztási cikkek vásárlására fordított éves összegét; 6. a jóléthez hozzá nem járuló egészségügyi és oktatási magánkiadásokat; 7. az országos szintű reklámkiadásokat; 8. az ingázás - munkába járás - közvetlen költségeit; 9. az urbanizáció költségeit; 10. a motorizált közlekedés baleseteinek költségeit; 11. a vízszennyezés költségeit; 12. a légszennyezés költségeit; 13. a zaj okozta károkat; 14. a mocsarak és lápok elvesztéséből fakadó károkat; 15. a mezőgazdasági területek csökkenéséből fakadó károkat; 16. a nem megújítható erőforrások kimerüléséből eredő költségeket; 17. a hosszú távú környezeti károk költségét. A mutatóhoz további két - változó előjelű - tétel is tartozik: 18. a nettó tőkenövekedés, és 19. az ország nettó nemzetközi tőkepozíciójának alakulása. „Sem a MEW, sem az ISEW nem vette azonban figyelembe egy adott ország GNPnövekedésének

a

globális

környezetre,

következésképpen

más

országok

állampolgárainak jólétére gyakorolt hatását. Nem volt levonás sem a legális káros termékek, mint az alkohol vagy a dohány, sem az illegálisak, mint a kábítószerek miatt. Nem

vonták

le

a

jövedelemnövekmény

utolsó

egységének

idővel

csökkenő

hasznosságát sem (noha az elosztás figyelembevételével beszámították a szegények jövedelemnövekményének magasabb hasznát). Az ilyen megfontolások még inkább negatívba vinnék a GNP és a jólét közötti korrelációt. A jólét mérése nehéz, és sok

43

önkényes megfontolást tartalmaz, ezért a merész következtetéseknek ellen kell állni. Mindenesetre tisztességesnek látszik azt állítani, hogy az Egyesült Államokra vonatkozóan 1947 óta empirikusan nemigen bizonyították, hogy a GNP növekedése fokozta a jólétet, és 1980 óta talán nem is létezik ilyen összefüggés. Következésképpen a GNP-t növelő intézkedéseknek gyenge vagy semmilyen jóléti hatása nem lenne. Más szavakkal: a "nagy haszon", amelynek érdekében a környezet, a közösségi normák és a nyugodt termelőmunka feláldozására ösztökélnek minket, valószínűleg nem is létezik.” (Daly (2001)) I.1.9.3 A Valódi fejlődés mutató (Genuine Progress Indicator (GPI)) A Genuine Progress Indicator-t 1995 szeptemberében fejlesztette ki Ted Halstead, Jonathan Row és Clifford Cobb. (Cobb-Halstead- Row (1995)). Nem véletlen tehát, hogy ez a mutató az ISEW továbbfejlesztésének is tekinthető.

A mutatót csak az

Egyesült Államokra számolták ki. A GPI – a GDP-hez és az ISEW-hez hasonlóan - a személyes fogyasztásból indul ki. Figyelembe veszik a jövedelem egyenlőtlenségeket, majd hozzáadják vagy levonják a társadalmi vagy környezeti károkat, illetve hasznokat képviselő elemeket. Bevezetik a -

defenzív kiadások (a múltbeli károk kompenzálása),

-

társadalmi költségek,

-

a környezeti tőke és a természeti erőforrások amortizációja

kategóriáját. I.1.9.4 ENSZ: Emberi Fejlődés indexe (Human Development Index (HDI)), az élettartam figyelembevételével A liberalizmus eszméjén állva "Human development is a process of enlarging people's choices" írja az ENSZ 1990-ben kiadott Human Development Report-ja az első oldalon. 24

A korábbi felfogások a fejlődés mérését a fogyasztási javak és a vagyon

növekedésén keresztül ragadták meg, az emberi fejlődés jelen felfogása viszont újra az

24

A Human Development Report szerzõi Arisztotelészt említik, mint a koncepció mögötti filozófiai gondolat forrását (Human Development Report (1990) p. 9).

44

embert helyezi a probléma középpontjába (Human Development Report (1990) p.105), Husz (2001)). Az Emberi Fejlődés Mutatója (Human Development Index, HDI) az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme (UNDP)) által 1990ben kidolgozott mutatószám. Megalkotásának célja az volt, hogy a GDP által nem mért fontos értékek alapján rangsorolhatóvá tegye az egyes gazdaságokat. Számos korábbi problémára keres megoldást: -

a GDP abszolút értékének helyettesítése egy a változás irányát mutató, korábbi értékhez képesti viszonyszám segítségével;

-

a nemzeti valuta dollárárfolyama segítségével történő torz egységesítés elkerülése az egy főre jutó GDP adott gazdaságon belüli vásárlóerejének összehasonlításával;

-

az oktatás és a közegészségügy, mint érték beemelése a mutatóba.

Egyharmad-egyharmad súllyal figyelembe veszi -

az egy főre eső vásárlóerő paritáson mért GDP-t

-

a várható élettartamot,

-

az iskolázottsági szintet (az írni-olvasni tudók és az oktatási rendszerben részt vevők kétharmad-egyharmados súlyozott átlagaként).

Hiányossága, hogy a jövedelmi, elosztási egyenlőtlenségeket nem tudja kezelni. Az új mutató módszertani újdonságai a hagyományos GDP számításhoz képest: -

A

csökkenő

határhozadék

alkalmazásával

változtat

a

jövedelem

megítélésén, a jövedelem logaritmusát alkalmazza. -

Az élettartamot és a tudást is figyelembe veszi. A módosított jövedelmet aggregálja a két humán fejlődési mutatóval. A három szempont azonos súlyt kap, s a HDI három részből tevődik össze:

-

az egy főre jutó GDP, vásárlóerő paritáson számolva;

-

az iskolázottság szintje (a felnőtt lakosság olvasási aránya kétharmados, az iskolában eltöltött évek átlagos száma is egyharmados súllyal);

-

a születéskor várható élettartam.25

25

Az ENSZ HDI statisztikájában 1999-ben pl.162 ország szerepel. Magyarország a lista 36. helyét foglalta el, közvetlenül Csehországot, Argentínát és Szlovákiát követve. A nyugati országokhoz való

45

Az index kidolgozói 1994-tõl minden mutató esetében rögzítették a szélsőértékeket, és e maximum- és minimumértékekhez viszonyították az egyes országok aktuális adatait. Ezek a szélső értékek a következők: - születéskor várható átlagos élettartam: 25 és 85 év, - felnőtt írni-olvasni tudás rátája: 0 százalék és 100 százalék, - kombinált bruttó beiskolázási arány: 0 százalék és 100 százalék, - egy főre eső GDP (vásárlóerő-paritáson): 100 USD és 40000 USD.26

felzárkózásunkhoz az egy főre eső GDP-n kívül a várható élettartamon kell javítani. Miután a felnőtt lakosság több mint 99%-a tud írni-olvasni - e téren megelőzünk több, a mienknél magasabb egy főre eső GDP-vel rendelkező országot is. Az alapfokú és a középfokú iskolákba beiratkozottak arányában is kedvező a mutatónk. Kristóf Tamás (2002): Magyarország gazdasági fejlettsége az elkövetkezendő években, E-Világ, http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/08/evilag-02.html 26

A HDI számításának jelenlegi módszere

(3) ahol y az adott ország egy főre eső reál-GDP-jének vásárlóerő-paritáson vett értéke, ymin és ymax pedig rögzített értékek (100, illetve 40000 USD). A második komponens indikátora a születéskor várható átlagos élettartam, amelynek értékét egy adott országra a következőképpen számoljuk:

(4) ahol y az adott ország születéskor várható élettartama, ymin és ymax pedig elõre rögzített értékek (25, illetve 85 év). A harmadik komponens mérőszámát két indikátor: a felnőtt írni-olvasni tudás aránya és a kombinált (alap, közép- és felsőfokú) bruttó beiskolázási arány súlyozásával kapjuk. Először mindkét indikátorra a (4) képlet analógiájára egyenként kiszámítjuk az adott ország deprivációs indexét, majd a kapott értékeket kétharmad és egyharmad súllyal összeadjuk. Mindkét indikátorra a szélsőértékeket egyaránt nulla és 100 százalékban rögzítették. A HDI-t a három deprivációs index egyszerű számtani átlagaként kapjuk, azaz

A számítást Magyarország példáján illusztráljuk (1997-es adatok, lásd HDR 1999): - egy főre eső GDP: 7200 (PPP$) - születéskor várható élettartam: 70,9 év - felnőtt alfabetizációs ráta: 99 százalék - kombinált beiskolázási ráta: 74 százalék

46

I.1.9.5 Egyéb mutatók Physical Quality of Life Index (PQLI), Morris (1979) - a csecsemőhalandóság, - az egy éves korban várható élettartam és - az írni-olvasni tudás indikátorainak értékeiből számították (idézi HDR 1990: 105. Weighted Index of Social Progress, WISP Estes (1984) által kidolgozott index a kis komponensszámból fakadó problémák kiküszöbölésére 46 jelzőszám értékét foglalta egy mutatóba. International Human Suffering Index A Camp és Speidel alkotta index tíz mérõszámot tartalmaz, pl. - a jövedelem, - csecsemőhalandóság, - táplálkozás, - felnőtt alfabetizáció, - személyes szabadság stb. - segítségével állítottak össze (idézi Srinivasan 1994).27 Life Product Index (LPI) Lind (1993) dolgozta ki. - az egy főre eső reál-GDP, - a teljes élethosszon belül a gazdasági aktivitásban töltött idő arányának és, - a születéskor várható átlagos élettartamnak az értékein alapul

Mivel az index kidolgozói 0,8-nél húzták meg a magas fejlettségi szint határát, így Magyarország ez érték szerint jelenleg a közepesen fejlett országok közé tartozik. Forrás: Husz Ildikó (2001) Az emberi fejlődés indexe, Szociológiai Szemle 2001/2. 72-83 27

Továnbbi indexekről lásd: Johnston (1988)

47

Advanced Quality of Life Index-ek Diener (1995) külön-külön fejlesztette ki indexét a fejlődő és a fejlett országokra. Mindegyik 7-7 változót tartalmazott. Carlucci és Pisani (1995) 13 indikátor kombinálásával próbálta a HDI-t felváltani. I.1.9.6 Nordhaus: Health income Nordhaus (2002) a hagyományos elméletek buktatóit elemezve javasolta, hogy egy új fogalmat kellene bevezetni, mégpedig az egészségjövedelem (health income) fogalmát.28

Ez a fogalom magába foglalná mindazon javulást, amely az egészségi

állapottal kapcsolatban előfordul. Ez a fogyasztás- és értékelméletek sorába is beilleszthető lenne. Nordhaus szerint az egészségre fordított kiadások sokkal inkább hozzájárultak az utóbbi ötven évben a gazdasági jóléthez, mint bármilyen más kiadás.

I.1.10 Kornai- Michale: többletköltés a posztszocialista országokban Kornai- Michale (2001)

29

azt tapasztalta, hogy a fejlett országokban az egy főre eső

jövedelem növekedési ütemének kb. másfélszeresével emelkedtek meg átlagosan az egy főre eső egészségügyi kiadások az 1970-1994 közötti időszakban. A teljes egészségügyi kiadás állami részaránya szignifikáns negatív korrelációt mutat az egy főre eső jövedelemmel és a nők munkaerőpiaci részvételével, pozitíven korrelál azonban az idősebbek részarányával és az urbanizációs rátával. A fejlődő országokban az egy főre eső egészségügyi kiadások nagyjából az egy főre eső jövedelemmel azonos ütemben növekszenek. Saját tapasztalatunk alapján a legtöbb OECD országban a GDP növekedés üteme meghaladja az egészségügyi kiadások növekedését. A hazai egészségügyi kiadások növekedése a maga éves átlagos 2%-ával a vizsgált országok közül csupán az eleve

28

Nordhaus (2002), The Health of Nations: the contribution of improved health to living standards, National Bureau of Economic Research Working Paper 8818 Cambridge,Ma 29 Kornai János-John Michale: ltérnek-e a nemzetközileg szokásostól a posztszocialista országok egészségügyi kiadásai? Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évfolyam, 2001 július-augusztus

48

magas színvonalú ellátórendszerrel, az ellátásnál a hangsúlyt a közismerten “gazdaságosabb”

profilaktikára

helyező

Finnországot,

Dániát,

Kanadát

és

Olaszországot előzi meg. Ez megfelel a Kornai-Michale cikk megállapításának is. Ugyanakkor - írja Kornai és Michale - a jövedelemszint és a demográfiai változók hatását figyelembe véve az egyes regressziókban a kapott eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb postszocialista ország a szokásosnál többet fordít egészségügyre, bár megjegyzik, “Meg kell győződni arról, hogy az 1990-1994-es periódusra vonatkozó megállapítások érvényben maradnak-e”? “A vizsgált OECD-országok esetében az egészségügyi kiadások állami rész arányában megmutatkozó variancia közel felét négy fejlettségi mutató magyarázza meg. A többi magyarázatához politikai változók nyújtanak segítséget. Ha a posztszocialista országok gyakorlata a piacgazdaságokra jellemző minta felé mozdul el, a kiadások állami részaránya csökkenni fog, de mindenképpen 50 százalék felett marad.” Kornai és Michale a jövedelemszinttel és a demográfiai változók hatását illetően állapítja meg a

többletköltést,

posztszocialista

sőt

országaiban

másutt az

azt írják, hogy “Közép- és Kelet-Európa

egészségügyi

kiadások

aránya

a

GDP-ben

alacsonyabb az OECD-átlagnál”. Ez viszont - tehetjük hozzá - éppen arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy az egészségügyi kiadások növekedése haladja meg a GDP növekedését. Az egészségügyi kiadások valóságos állami részaránya pedig feltehetően alacsonyabb, mint a számított, mivel a lakosság magán egészségügyi kiadásai számos esetben nem jelennek meg. Nehéz tehát megállapítani a valóságos egészségügyi kiadásokat, s ez vonatkozik a kilencvenes évtized teljes egészére. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az egészségügyi kiadások színvonala, az ország jövedelméhez viszonyított aránya, a növekedéshez viszonyított dinamikája, az egészségügyi források vizsgálata önmagában még nem ad választ az egészségügyre fordított források felhasználásának hatékonyságára. Tehát lehet, hogy a GDP 49

növekedésénél jóval lassabban növekvő egészségügyi kiadások, vagy kevesebb rendelkezésre álló forrás hatékonyabb egészségügyi ellátást biztosít, mint több. Lehet a több és gyorsan növekvő pénzzel pazarlóan bánni, és a kevéssel hatékonyan. A megfelelő mértékű (színvonalú) hatékony felhasználásnak jelen esetben nem nehéz indikátorokat találni, ilyenek pl. a várható életkor növekedése, a lakosság egészségi állapotának javulása, stb.

I.2. Az egészségi állapot és a gazdasági növekedés kapcsolatát vizsgáló kutatások eredményei

A gazdasági helyzet, mint az egészséget befolyásoló tényező I.2.1 Egészség és gazdaság kapcsolata: melyik az ok, melyik az okozat? Az egészség – gazdaság közötti ok-okozati összefüggés kétirányú: az egyén egészsége befolyásolhatja társadalmi-gazdasági helyzetét, de az utóbbi szintén befolyásoló tényezőként hathat az egészségre. Nyilvánvaló, hogy nem kizárólag az egészség határozza meg a gazdasági helyzetet, hiszen ebben az esetben a rossz egészségi állapot mindenképpen maga után vonná többek között a társadalmi hierarchiában betöltött alacsonyabb pozíciót, a szociális kirekesztettséget, a nem megfelelő munkát vagy éppen a munkanélküliséget, a deprivált lakókörnyezetet, az alacsony társadalmi tőkét. Ugyanakkor valószínű, hogy például a munkaerőpiacon az egészséges emberek előnyt élveznek a betegekkel szemben: a betegek kisebb eséllyel találnak képességeiknek és elképzeléseiknek megfelelő munkát. A földrajzi szempontból eltérő megbetegedési és halálozási adatok viszont arra engednek következtetni, hogy (hacsak nem feltételezzük, hogy létezik egyfajta szelektív migráció, amely az egészséges embereket mind a „jó”, míg a betegeket mind a „rossz” halálozási adatokkal jellemzett régiókba irányítaná), a szociális-gazdasági környezet is jelentős mértékben hozzájárul az egészségi állapot minőségéhez. (Marmot- Wilkinson, 1999)

50

A gazdasági helyzet egészségre kifejtett hatásának vizsgálata során két irányzat képviselői ütköztetik nézőpontjaikat. Az egyik irányzat szerint a gazdasági helyzet mutatói közül az abszolút jövedelem az a tényező, amely önmagában meghatározza az egészséget: a kedvezőbb anyagi helyzet jobb lehetőségeket biztosít, például az egészség megőrzését, illetve betegségekkel való hatékonyabb megküzdést lehetővé tevő eszközök tekintetében, míg a rosszabb anyagi helyzetűek nem vagy csak nagyobb nehézségek leküzdésével jutnak hozzá az egészséget befolyásoló javakhoz. A másik irányzat szerint a relatív jövedelem az abszolút jövedelemnél jelentősebb mértékben befolyásolja az egészséget, vagyis az egy-egy területet, régiót vagy országot jellemző jövedelmi egyenlőtlenségek fejtenek ki jelentős hatást a lakosság egészségi állapotára (ld. pl Chiang 1999). Véleményük szerint a társadalmi helyzetben megmutatkozó egyenlőtlenségek nemcsak közvetlenül, de közvetetten, pszichoszociális tényezőkön keresztül is hatnak az egészségi állapotra: a másokhoz viszonyított rossz társadalmi helyzet, a javaktól való megfosztottság érzése hosszútávon csökkenti a szervezet ellenállóképességét a betegségekkel szemben. Léteznek ugyanakkor átmenetet jelentő kutatások is, amelyek szerint bizonyos helyzetekben az abszolút, míg más helyzetekben a relatív jövedelem számít fontosabbnak.

I.2.2 Az abszolút jövedelem és az egészség kapcsolata Govindaray (1994) 166 országra kiterjedő vizsgálatában azt próbálta meg megállapítani, hogy az államok politikai berendezkedése miképpen befolyásolja az adott országban élők egészségét. A politikai berendezkedés két dimenzióját állították kutatásuk fókuszpontjába, nevezetesen a kommunizmust és a demokráciát. Bár e kutatás célja első pillantásra távol esik jelen áttekintésétől, amiért mégis említésre kerül, az az a tény, hogy az elemzésükben használt kiindulási modellbe gazdasági háttérváltozókat is bevontak. Kimeneti változókként két, egy populáció egészségi állapotát általában jellemző mutatót, a csecsemőhalandóságot (IMR) és a születéskor várható élettartamot (LEB), illetve egészen pontosan ezen mutatók némileg transzformált változatait [Ln (IMR-3), -Ln(80-LEB)] használták. Fő magyarázóként két dummy változót alkalmaztak: az egyik a demokráciára, a másik pedig a kommunista rezsimekre vonatkozott. További magyarázó változóként a dollárban mért egy főre jutó GDP-t, illetve a vásárlóerő51

paritást figyelembe vevő GDP-t szerepeltették a modellben. A többváltozós regressziós elemzés eredményeként erős pozitív kapcsolatot észleltek az egy főre jutó GDP természetes alapú logaritmusa és a csecsemőhalandóság, illetve a születéskor várható élettartam között (R2 LEB- jövedelem USA dollárban és PPP USA dollárban: 0.72; R2 IMR- jövedelem USA dollárban és PPP USA dollárban: 0.69). Az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozó longitudinális vizsgálatot végeztek Lantz és munkatársai (1998), akik egy 3617 fős felnőtt mintát követtek hét és fél éven keresztül, azt figyelvén, hogy az egyéni jövedelem miként befolyásolja a halálozási esélyeket. A magyarázó változók között szerepeltették még az életkort, a nemet, a rassztípust, az iskolázottságot, az urbanizáció mértékét, a dohányzási, alkoholfogyasztási szokásokat, a fizikai inaktivitást és a relatív testtömeget. Eredményeik szerint a legalacsonyabb jövedelműek körében a halálozás veszélyhányadosa (hazard rate ratio) 2,77-szeres, a középső jövedelmi csoportba tartozók esélye pedig 2,14-szeres volt a legjobb jövedelmi helyzetűekhez képest. Lévén, hogy az elemzésben számos esetleges zavaró tényező hatását kiszűrték, a kapott eredmények mindenképpen figyelemreméltóak. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a halálozási arányok természetesen önmagukban nem elegendőek egy adott népesség egészségi állapotának jellemzésére, hiszen számos olyan, népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségű betegség létezik, amelyek alacsony mortalitásúak, mégis nagy arányú életminőség-csökkenést vonnak maguk után, amely természetesen visszahathat a gazdaságra, mind individuális, mind pedig populációs szinten (elég csak az egészségügyi kiadásokra gondolni). Ruhm (1996) az USA-ban folytatott longitudinális kutatásában a 20 éves és idősebb lakosokra

vonatkozó,

1972-1991

közötti

populációs

adatokat

felhasználó

az

összhalálozás, illetve 10 speciális haláloknak köszönhető halálozás kapcsolatát vizsgálta különböző gazdasági mutatókkal, mint például a munkanélküliségi ráta, a foglalkoztatási arány, vagy az egy főre jutó jövedelem, figyelembe véve a kor, a nem és az etnikum szerepét is. Az elemzéshez úgynevezett „rögzített hatás modellt” (fixed effect model) alkalmazott, amely a következő egyenlettel írható le: Hjt=α1+ Xjtβ+ Ejtγ+ Sjt+ εjt ahol j és t az adott tagállamot és időtartamot jelöli, H és E az egészségre illetve a makroökonómiai körülményekre vonatkozó proxy, X a többi magyarázó változóból képzett vektor, ε a regressziós zavaró hatás. S az államok közötti, időben nem változó 52

különbségekre, α pedig az egészséget befolyásoló, időben változó, az egész országra jellemző változókra korrigál. Az egészségi állapot jellemzésére ebben az esetben a korra standardizált halálozási ráta természetes alapú logaritmusát használták. A regressziós elemzés eredményeként azt kapták, hogy a munkanélküliség statisztikailag szignifikáns módon negatív kapcsolatban állt a halálozással: 1 %-os munkanélküliségi ráta-emelkedés 0,5%-kal csökkentette az összhalálozást. Ez az eredmény még akkor is meglepő, ha tudjuk, hogy a munkanélkülivé válásnak az egészség szempontjából nemcsak negatív következményei lehetnek, mint például a jövedelemcsökkenés vagy (az USA-ról lévén szó) a munkáltató által fizetett egészségbiztosítás megszűnése és ily módon az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés korlátozása, hanem olyan pozitívumai is, mint a fizikai és lelki munkaterhelés csökkenése, felszabaduló szabadidő, ezáltal lehetőség az időigényes testmozgásra, stb. Magyarországon történt ugyan már néhány kísérlet a gazdasági helyzet és az egészségi állapot közötti összefüggések megállapítására (pl. KOMOV, KSH Egészségi Állapotfelvétel, TÁRKI-felmérés) ezek a vizsgálatok azonban többnyire megmaradtak az egyszerű kereszttáblák felállításánál, nem végeztek bonyolultabb összefüggésvizsgálatokat. A 2000-ben végzett Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF2000) során, amelynek kérdőívét a 18 éves és idősebb, nem intézményekben élő lakosság mintegy 5500 fős mintáján vették fel az ország 440 településén, viszont regressziós elemzéseket is végeztek a kutatók. A felmérésben képet kaphattak a lakosságot érintő fontosabb krónikus betegségekről, a korlátozottságról, a mentális egészségről, az életmód több tényezőjéről, az egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről, a lakosság egészségre fordított kiadásairól és természetesen számos befolyásoló tényezőről is. Ez utóbbiak között jelentős szerepet játszott az anyagi helyzet mutató, amelyet a kérdezettek önbevallása alapján a jövedelem és a vagyoni helyzet (autótulajdonlás, ingatlanvagyon, megtakarítások) valamint a tartós fogyasztási javak birtoklása alapján képezték. A többváltozós logisztikus regressziós elemzések eredményei szerint az egészségi állapot mutatói közül a funkcionális korlátozottság összefüggést mutatott az anyagi helyzettel. Az anyagi helyzet és a korlátozottság közötti kapcsolat negatív irányú volt, azaz az 53

anyagi helyzet javulásával csökkent a korlátozottság esélye. A leggazdagabbak között kevesebb, mint kétharmada (64 %) volt az esélye a korlátozottság előfordulásának a referenciakategóriának tekintett, a legrosszabb anyagi helyzetben levőkhöz képest. Az

anyagi

helyzet

összefüggött

az

alap-

és

szakellátás

igénybevételének

gyakoriságával is: a legszegényebbekhez képest az összes többi kategóriában közel 30%-kal nagyobb volt az esélye az alapellátás igénybevételének. A legjobb anyagi helyzetűek másfélszer akkora valószínűséggel vették igénybe a járóbeteg szakellátást. Összefüggést találtak az anyagi helyzet és az egészséghelyreállító összkiadások között is: az anyagi helyzet javulásával párhuzamosan nőtt az egészség megtartására fordított kiadások mértéke. A legjobb anyagi helyzetűek egészségmegtartó kiadásai éves szinten csaknem 27 ezer Ft-tal haladták meg a legszegényebbekét. Természetesen a vizsgálat keresztmetszeti jellegéből, valamint abból fakadóan, hogy az anyagi helyzetre vonatkozó mutató önbevalláson alapult, óvatosan kell bánni a számszerű eredményekkel, de arra mindenképpen felhívja a figyelmet a vizsgálat, hogy kapcsolat van az anyagi helyzet és az egészség között. I.2.3 A relatív gazdasági helyzet és az egészség kapcsolata A jövedelmi egyenlőtlenségek egészségre kifejtett hatásának vizsgálatát számos kutatás célul tűzte ki. Evans és munkatársai tanulmányukban a relatív gazdasági helyzet és a halandóság összefüggéseire hívják fel a figyelmet több kutatás, köztük Marmot és munkatársai 1988-ban megjelent Whitehall-tanulmányának bemutatása segítségével. Ez tízezer brit közalkalmazott életútjának húsz éven át való követéséből származó adatok eredményeit foglalja össze. Az így elemzett longitudinális adatok egyben személyspecifikusak is. Megállapítják, hogy a (korspecifikus) halálozás – a 40-64 éves korosztály körében – 3,5szer magasabb volt az irodai vagy fizikai munkát végzők, mint a felsőszintű igazgatási munkatársak körében. Tehát, annak ellenére, hogy általánosságban egyik csoport sem „szegény” vagy „hátrányos helyzetű”, a halandósági rátájukban összefüggés mutatható ki a munkakör jellegével. Ily módon e vizsgálat inkább azt az elméletet látszik

54

alátámasztani, miszerint a relatív gazdasági helyzet jobban befolyásolja az egészségi állapotot mint az abszolút gazdasági helyzet. Ez az eredmény azért is figyelemreméltó, mert a 20. századból rendelkezésre álló történelmi adatokat vizsgálva – Black és munkatársainak azonos évben megjelent tanulmánya alapján – a halálozási különbségek 1911 óta folyamatosan fennállnak a brit közalkalmazottak körében. Evans ezt a halálozási rátákban jól ismert különbséget – más, például „egyéb” főemlősök egészségi

állapotával

foglalkozó

kutatások

alapján

–

elsősorban

az

élet

stresszhelyzeteire adott egyéni válaszokkal magyarázza. Az USA-ban folytatott vizsgálatot Kennedy munkacsoportja (1998), akik felmérésen alapuló egészségi adatokat próbáltak meg összefüggésbe hozni a jövedelmi egyenlőtlenségekkel. Az 1993-94-ben 205245 fős, nem intézményekben élő, 18 éves és idősebb amerikai lakosok mintáján felvett felmérésből a vélt egészséget tekintették kimeneti változónak, míg a fő magyarázó változó a Gini-koefficiens volt. Az egyéb magyarázó változók között szerepeltek az életkor, a nem, a rassz, az iskolázottság, a háztartás jövedelme, a háztartás összetétele, az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés (biztosítás megléte, volt-e orvosnál az elmúlt 2 hétben), a dohányzás és az elhízás. Statisztikai módszerként egyrészt kétváltozós elemzéseket használtak, másrészt logisztikus regressziót, három modellben. A modellek a következők voltak: 1. rossz/nagyon rossz vélt egészség és az állami jövedelmi egyenlőtlenség kapcsolata, korrigálva az egyéni háztartási jövedelemre; 2. rossz/nagyon rossz vélt egészség és az állami

jövedelmi

egyenlőtlenség

kapcsolata,

korrigálva

az

egyéni

háztartási

jövedelemre, korra, nemre és rasszra 3. rossz/nagyon rossz vélt egészség és az állami jövedelmi egyenlőtlenség kapcsolata, korrigálva az egyéni háztartási jövedelemre, korra, nemre és rasszra, a biztosítás meglétére, arra, hogy volt-e orvosnál, a dohányzásra, elhízásra, háztartás összetételére és az iskolázottságra. A kétváltozós elemzések eredményeként megállapították, hogy a jövedelem és vélt egészség erős összefüggést mutatott: legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozók (<10000$) 32%a, legmagasabb jövedelmi kategóriába (>35000$) tartozóknak pedig csak 6.3%-a vélte rossznak vagy nagyon rossznak saját egészségét. A logisztikus regressziós elemzés eredményei szerint pedig 30%-kal nagyobb volt az esély a rossz vagy nagyon rossz vélt egészségre a nagyobb jövedelmi egyenlőtlenséggel jellemzett államokban élők esetén.

55

A szakirodalmi ajánlások szerint a vélt egészség, annak ellenére, hogy szubjektív változó, mégis megbízható képet fest a lakosság egészségéről, ezért használata egyre gyakoribb az egészségfelmérésekben. Ugyancsak

a

vélt

egészség

és

a

jövedelmi

egyenlőtlenségek

kapcsolatát

tanulmányozták Shibuya és munkatársai (2002), csak éppen nem az Egyesült Államokban, hanem Japánban. Az 1995-ben 80899 fős, 15 éves és idősebb lakosokat érintő mintán felvett felmérésben a vélt egészség mellett mint esetleges magyarázó változókról, adatokat gyűjtöttek többek között az életkorról, nemről, családi állapotról, arról, hogy volt-e orvosnál az elmúlt évben és a háztartás éves adózás előtti jövedelméről.

A

fő

magyarázó

változónak

a

lakóhelyek

közötti

jövedelmi

egyenlőtlenséget tekintették. A logisztikus regressziós elemzések eredménye szerint a jövedelmi egyenlőtlenség összefüggést mutatott a vélt egészséggel, de korrigálás után az egyéni jövedelem erősebb kapcsolatot mutatott a vélt egészséggel, mint a Ginikoefficiens. Ha el is fogadjuk a relatív jövedelem hipotézist, valószínűleg nem mindenhol alkalmazható fenntartások nélkül, nem lehet kizárni a kultúrafüggőségét: a világ egyes részein működik, más részein kevésbé. Kaplan és munkatársai (1996) az USA 50 tagállamában végzett longitudinális vizsgálatukban az 1980-1990 közötti időszakra vonatkozó, a teljes lakosságot lefedő adatokból indultak ki. Vizsgálatuk célja annak megállapítása volt, hogy a jövedelmi helyzet befolyásolja-e, és ha igen, akkor milyen módon a populációs egészségi állapotot. Kimeneti változóként a korra standardizált összhalálozást választották, míg a legfontosabb magyarázó változónak a háztartások közötti jövedelmi egyenlőtlenségeket tekintették. További magyarázó változókként bekerültek még a modellbe az egy-egy területet jellemző, a munkanélküliek arányára, a szociális segélyekre, a bebörtönzöttek arányára, iskolázottságra, a műveltségre (matematikai és szövegértési felmérések eredményei alapján, illetve a kikölcsönzött könyvtári könyvek száma alapján), az egészségbiztosítás hiányára, az egy főre jutó egészségügyi, közbiztonsági, oktatási kiadásokra vonatkozó adatok, valamint a lakosság körében megfigyelhető dohányzási és fizikai inaktivitási prevalenciák. A jövedelmi egyenlőtlenségeket az aggregált háztartási jövedelmek alapján definiálták, mégpedig úgy, hogy az 1980-as és az 1990-es népszámlálási adatok alapján (mindkét 56

esetben a népszámlálást megelőző évre vonatkozóan) meghatározták a 10-es és a 90es centiliseket külön-külön minden tagállamra, illetve összességében az Egyesült Államokra. (A dollárban megadott éves háztartási jövedelmeket 1979-ben 17, míg 1989ben 25 intervallumra osztották, és az egy-egy intervallumra jutó háztartások eloszlásának segítségével meghatározták a 10-es és a 90-es centiliseket.) A jövedelmi egyenlőtlenségek és a halálozás közötti összefüggés megállapításához Pearson-féle korrelációs koefficienst számoltak mind az 50 tagállamra, férfiakra és nőkre külön, illetve a teljes lakosságra vonatkozóan is. Azért, hogy az államok közötti abszolút háztartási jövedelmi egyenlőtlenségekre korrigáljanak, a medián jövedelmekre korrigált parciális korrelációs koefficienseket is kiszámolták. Mivel a medián jövedelem és az egy főre jutó egészségügyi kiadások erősen csúcsos eloszlást mutattak, a korrelációszámítás előtt logaritmikus transzformációt alkalmaztak. A statisztikai számítások eredményeként kimutatták, hogy azokban az államokban, amelyekben nagyobb volt a jövedelmi egyenlőtlenség, 1980 és 1990 között kisebb mértékben csökkent az összhalálozás. A jövedelmi egyenlőtlenségek és a korra standardizált összhalálozás közötti kapcsolat valamivel alacsonyabb volt 1980-ban mint 1990-ben (r=0.45; P<0.001 v r=0.62; P<0.001). Muller (2002) az USA 50 tagállamára vonatkozóan kísérelte meg a korra standardizált halálozás és a Gini-koefficienssel jellemzett jövedelmi egyenlőtlenségek közötti összefüggések feltárását. Elemzéséhez az 1989-90-es populációs adatokat használta fel. A Gini-koefficiens mellett magyarázó változóként használta még az egy főre jutó jövedelmet, illetve az érettségivel nem rendelkező 18 év felettiek arányát az adott tagállamban. A többváltozós regressziós elemzés eredményeként megállapította, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség hatása a halálozásra eltűnt, amikor az iskolázottság is bekerült a modellbe. Annak ellenére, hogy ugyanabban az országban végezték a vizsgálatot, mint Kennedy, és hogy mindkét esetben figyelembe vették az iskolázottság hatását, eltérő eredményre jutottak a relatív jövedelem egészségbefolyásoló szerepét illetően, igaz, alapvető különbség, hogy más-más változót használtak az egészség jellemzésére.

57

Osler (2002) két, Dániára vonatkozó longitudinális kutatás eredményeit ötvözve próbált meg arra a kérdésre választ találni, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek befolyásolják-e az egészségi állapotot. Az Appleyard által három hullámban (1976-78, 1981-83, 199394), 14223 20 éves és idősebb koppenhágai lakos körében végzett „Copenhagen City Heart Study” és a Hagerup által 1964-1992 között 10092 Koppenhága kertvárosi részében élő lakos körében végzett „Glostrup Population Study” egyaránt a korra standardizált halálozást vizsgálta a lakóterületek közötti jövedelmi egyenlőtlenségek tükrében. A magyarázó tényezők között szerepeltek még a regiszterekből, egyéni azonosítók segítségével beszerzett adatok a jövedelemről, a foglalkozásról, az iskolázottságról és a családszerkezetről; valamint önkitöltős kérdőívekből nyert adatok a testtömeg-indexről, a dohányzásról, az alkoholfogyasztásról és a fizikai aktivitásról. Elemzési módszerként Cox-regressziót alkalmaztak. Eredményeik szerint a korra standardizált halandóság a legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségű területeken volt a legmagasabb, de az egyéni rizikófaktorokra történt korrigálás után a jövedelmi egyenlőtlenség nem mutatott összefüggést a halandósággal, míg a háztartási jövedelem és a halandóság között szignifikáns volt a kapcsolat. Sajnos

a

dán

vizsgálathoz

hasonló

regiszter-egyéni adatok

összekapcsolása

elképzelhetetlen lenne Magyarországon, egyrészt a megfelelő regiszterek hiánya, másrészt pedig adatvédelmi okok miatt.

Az egészség, mint a gazdaságot befolyásoló tényező A megfelelő egészségi állapot alapul szolgálhat a személyes fejlődéshez és a jövőbeli gazdasági biztonsághoz. Az egészség az alapja a munkatermelékenységnek, az intellektuális, fizikális és emocionális fejlődésnek. Az egészség és az oktatás az emberi tőke két sarokkövét jelentik. Amint a háztartások gazdasági jólétéhez hozzájárul az egészség, úgy a populáció egészsége is forrása a szegénység leküzdésének, a gazdasági növekedésnek és a hosszú távú gazdasági fejlődésnek. Számos nagy gazdasági robbanáshoz (például Anglia gyors gazdasági növekedéséhez az ipari forradalom idején, vagy Japánéhoz a 20. század elején) nagymértékben hozzájárult a népegészség jelentős javulása.

58

Az elkerülhető betegségek meglehetősen magasak, költségeket terhelnek mind az egyénre, mind a társadalomra. A betegségek csökkentik a társadalom éves jövedelmét, az egyének teljes életpályájuk során nyert jövedelmét és a gazdasági növekedés esélyét. A legszegényebb országokban a GNP akár több tíz százalékát is kiteszik a betegségek kialakulásának és a korai halálozásnak köszönhető veszteségek. A legrosszabb egészségi állapotú és legkevésbé képzett népességgel rendelkező országoknak sokkal több időre van szükségük a hosszan tartó gazdasági növekedés eléréséhez, mint a fejlettebb országoknak. Az egészségi állapot a WHO jelentése szerint a következő módokon képes befolyásolni a gazdasági fejlődést (WHO 2001): 1. az elkerülhető betegségek csökkentik a várható egészséges életévek számát, tartós korlátozottság vagy korai halálozás révén •8 a betegségek csökkentik az egyéni jövedelmet (orvosi kezelés költségei, kiesett munkanapok miatti jövedelemcsökkenés, gyermekek betegsége miatt kiesett munkanapok, a korai halálozás miatt elmaradó jövőbeli jövedelmek) •8 a betegségek csökkentik a teljes életút során megkeresett jövedelmet •8 a betegségek csökkentik a mentális jól-létet 2. az oktatásba fektetett szülői beruházás értéke: a magzatfejlődési rendellenességek és a gyerekkori betegségek az egész életre kiható következményekkel járhatnak. A rossz egészségi állapot direkt módon csökkenti a kognitív képességeket és indirekt módon csökkenti a formális oktatás hatékonyságát az iskolai hiányzások, a tanulási nehézségek és a korai kiesések révén, ezáltal a szülői befektetések hatékonysága is csökken. Másrészt, a szülő esetleges betegsége is visszahathat a gyermekei oktatására: a csökkent jövedelmek miatt esetleg nem tudja kellő mértékben finanszírozni a taníttatást, így a gyermek felnőve rosszabb munkaerő-piaci pozícióból indulhat. 3. az egyéni munkatermelékenység visszahat az üzleti életre és az infrastrukturális beruházásokra: a rossz egészségi állapotú dolgozók kisebb termelékenységgel tudnak dolgozni és többet hiányoznak a munkából, ez pedig csökkenti a vállalati profitot.

59

A várható élettartam növekedése és a betegségterhek csökkenése növeli a humán tőkébe való befektetés hatékonyságát, növeli a háztartási megtakarításokat, a külföldi befektetések mértékét, nagyobb szociális és makroökonómiai biztonságot teremt. A WHO adatai szerint– számos fejlődő ország 1965-1994 közötti gazdasági növekedését vizsgálva – az azonos jövedelemkategóriába eső országok közül ott, ahol a csecsemőhalandóság alacsonyabb volt, a gazdasági növekedés sokkal magasabbnak mutatkozott. Például a legszegényebb, 750 $/fő éves jövedelmű országokban, az 1000 élveszületésre jutó 50-100 csecsemőhalálozású államokban az éves gazdasági növekedés 3,7% volt, míg az 1000 élveszületésre több mint 150 csecsemőhalálozású országokban mindössze 0,1%. A WHO jelentése által idézett statisztikai becslés szerint a születéskor várható élettartam 10%-os javulása legalább 0,3-0,4 százalékpontos gazdasági növekedésjavulással jár, amennyiben a gazdasági növekedést befolyásoló többi tényező változatlan marad. Egy extra várható egészséges életév gazdasági szempontból jóval értékesebb, mint az egy év alatt megszerzett piaci jövedelem: becslések szerint az éves keresetek mintegy háromszorosát éri (a szabadidő hozzájárulása a piaci fogyasztásokhoz, a továbbélés tiszta hatása valamint a betegséghez kapcsolódó fájdalom és szenvedés elkerülése révén). Például, ha valaki 20 éves korában meghal, akkor éves keresetének több mint százszorosa a gazdasági veszteség. (WHO) A WHO összefoglaló tanulmányán túl természetesen számos önálló kutatásra sor került ebben a témakörben. Bhargava és munkatársai által készített modell regiszteres adatokon nyugszik: a Penn World Table és a World Developement Indicators 125 országra kiterjedő GDP adatait használták modelljükben. Elsősorban a „felnőtt túlélési ráta” (adult survival rate [ASR] = 60. életév betöltésének valószínűsége 15 éves kor elérése után) gazdasági növekedésre

tett

gyermekhalandósági

hatását rátára

modellezték. és

a

World

Az Bank

ASR

kevésbé

érzékeny

demográfia-fájljaiból

a

könnyen

konstruálható. 60

A longitudinális vizsgálatba bevont további változók a fertilitási ráta, a születéskor várható élettartam, az átlagos iskolai osztályok száma a 15 és 60 év közötti populációban, az ország trópusokon elhelyezkedő területeinek aránya, a malária prevalenciája, valamint a kereskedelmi nyitottság indexe. A gazdasági növekedéssel pozitív kapcsolatot mutató változók: a trópusi területek aránya, a gazdaság nyitottsága, beruházások GDP-hez mért aránya; míg statisztikailag szignifikánsan negatív kapcsolatot mutatott a log-fertilitási ráta. Az ASR és a GDP interakciója a gazdasági növekedésnek szignifikáns mutatója. Míg az ASR hatása magas az alacsony GDP-vel rendelkező országok esetén, 2 474 nemzetközi dollár GDP esetén predikciós hatása megszűnik. A legszegényebb országokban az ASR 1%-os növekedése 0,05%-os gazdasági növekedést von maga után. Barro (1996), mielőtt felállítja az egészség és a gazdasági növekedés kapcsolatának modelljét, ismerteti egy korábbi empirikus longitudinális kutatását, amelyben a kimeneti változó a GDP logaritmusa. Sok más változó mellett, a populáció egészségi állapotát a születéskor várható élettartam logaritmusával mérte. A születéskor várható élettartam logaritmusának regressziós együtthatója 0,042 (p=0,014) volt. Eredményei hasonlóak voltak más alternatív mutatókkal is: csecsemőhalandósági ráta, gyermekhalandósági ráta, illetve az öt éves korban várható élettartam. Annak ellenére, hogy sem a World Bank által kifejlesztett DALY (disability adjusted life years) sem más „életérték” megközelítésű változók szerinte nem mutatnak direkt kapcsolatot az egészség és a gazdasági növekedés összefüggésével, további megfontolásra javasolja az általános egészségi állapot olyan indikátorainak bevonását az elemzésekbe, amelyek a betegségek nem kívánt hatásait is figyelembe veszik. Barro egy hasonló, korábbi kutatásában a fertilitási ráta logaritmusának szignifikánsan negatív hatását mutatta ki a gazdasági növekedésre (-0,016, p=0,005). Ezt a hatást azonban más tényezők is befolyásolják: a férfiak iskolázottsága, a várható életkor, a mortalitási ráták.

61

A Pan American Health Organization több kutatást is finanszírozott „Health, Nutrition, Human Capital and Economic Growth” címmel Latin-Amerikában a lakosság egészségi állapotának a gazdasági növekedésre tett hatása vizsgálatára. Flórez és munkatársai (2003) 1995 és 2000 között kutatást végeztek olyan, nem állapotos, 25-49 év közötti nők körében, akiknek 1995-2000 között legalább egy élveszülésük volt. Az anyák magasságát és test-tömeg indexét, a gyermekeknek a növekedési arányát használták vizsgálatukban, amelyben a táplálkozási szokások és az egészségi állapot egyenlőtlenségeit mutatták ki társadalmi-gazdasági státusz szerint, kimutatták a táplálkozás kapcsolatát az egészséggel, az iskolázottsággal, a gazdasági produktivitással, valamint megfigyelték a táplálkozás intergenerációs átviteleit is. A Mexikóban elvégzett egyik felmérés (Mayer-Foulkes 2000) a táplálkozás „szegénység csapdában” betöltött szerepét vizsgálta. Az alultápláltság befolyásolja a kognitív képességet, oka a gyakori megbetegedéseknek, így az iskolai hiányzásoknak, s ezáltal hatással van a későbbi elhelyezkedési esélyekre, a jövedelemre. Mayer-Foulkes a mexikói Nemzeti Egészségfelmérés adatait (ENSA 2000) vette alapul, amelynek segítségével kimutatta a gyermek- és kamaszkor táplálkozás szintjének, minőségének hatását az elvégzett iskolai osztályok számára, valamint az átlagos testmagasság generációk közötti megváltozására. Campino és munkatársai Brazíliában végeznek hasonló kutatást, amelynek során a táplálkozás és az egészségi állapot hatását szeretnék kimutatni a hosszútávú gazdasági növekedésre és ezen belül a társadalmi fejlődésre. Kutatásukban az 1974 és 1975-ben végzett ENDEF (Családi Kiadások Országos Kutatás), valamint az 1989-ben végzett PNSN (Egészség és Táplálkozás Országos Kutatás) adatait használják. Az egyén egészségi állapota, iskolázottsága, jövedelme valamint az egyén testmagassága (amely szoros összefüggésben van a táplálkozási szokásokkal, annak szintjével) között szándékoznak összefüggést kimutatni a Cobb-Douglas függvény segítségével. A CobbDouglas függvény értéke az egyes változók százalékos növekedését mutatja a testmagasság 1%-os növekedése mellett. Maceira és munkatársai (2002) Mexikóban, Peruban és Argentínában végeznek jelenleg is hasonló kutatást, amelyekben a táplálkozás és a szegényég, illetve a 62

jövedelem kapcsolatát vizsgálják. Argentínában a háztartás társadalmi-gazdasági jellemzői (jövedelem, urbanizáltság, hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz) és a testmagasság, a testsúly és az iskolázottság között szeretnének összefüggést kimutatni. Mexikóban a korábban már ismertetett kutatást végzik jelenleg is. Peruban szintén az egyén testmagassága és jövedelme közötti összefüggést, valamint az anyák iskolázottságának és egészségi állapotának és gyermekeik táplálkozását vizsgálják. Mindhárom

kutatásban

regiszteres

adatokat

használnak

az

összefüggések

kimutatására. Bloom és Malaney tanulmánya (1998), amely a Szovjetunió felbomlása után Oroszországban fellépő halálozási válság makroökonómiai következményeit vizsgálja, átmenetet képez a fejlődő és a fejlett országokra vonatkozó kutatások között. Oroszországban a 90-es évek első felében 70-ről 65-re csökkent a születéskor várható élettartam. Ez a mortalitási krízis a kutatók hipotézise szerint számottevő hatást gyakorolt Oroszország gazdasági növekedésére és az egy főre eső jövedelemre. A hipotézis tesztelését két különböző módszerrel kísérelték meg. Az első modell a betegség-költségek humán tőke- módszeren alapuló becslésére épült. A módszer, amelyet a 60-as években fejlesztettek ki egészségügyi közgazdászok, egy adott betegségnek mind a közvetett, mind a közvetlen költségeit igyekszik számításba venni. A közvetlen költségek közé tartoznak az ellátással kapcsolatos személyes és társadalmi kiadások, ez utóbbiba beleértendők az oktatásra és az alapkutatásokra fordított összegek is. A közvetett költségek az adott betegségnek köszönhető mortalitás miatt csökkent termelékenység becslését és a betegség miatti fájdalom és szenvedés becsült értékét tartalmazzák. A betegség-költségek kiszámításakor két feltételezéssel éltek a kutatók: 1. a korspecifikus halálozási arányok megegyeznek az 1989-es adatokkal, 2. az 1989-et követő korspecifikus halálozási arányok követik minden ötéves korcsoport halálozási arányaiban az 1959-től 1985-ig megfigyelhető trendet. A trendeket 36 kor-nem csoport halálozási arányainak regressziós elemzésével becsülték. Az első feltétel alapján 1,57 milliónak, míg a második feltétel alapján 1,68 milliónak számolták a többlethalálozást. A mortalitási krízis sajátossága volt, hogy a többlethalálozás csaknem kétharmada a férfiakat érintette, hetven százaléka pedig 20-65 közötti korosztályt, tehát a munkaerőpiacon leginkább érintett csoportokat. A többlethalálozásnak köszönhető 63

betegség-költségek kiszámításakor a halálozási válság előtti kor- és nemspecifikus túlélési valószínűségeket, munkaerőpiaci részvételi arányokat és átlagkereseteket vették figyelembe. A becslés eredménye szerint a GDP 1,8-4,7%-ának megfelelő mértékű volt a többlethalálozások miatti gazdasági veszteség (attól függően, hogy 4 vagy 10%-os diszkont rátát használtak). A becsült veszteség értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hivatalos statisztikák által tartalmazott átlagkeresetek valószínűleg alulbecsültek, valamint hogy a betegség miatt kiesett munkanapokról nem volt elérhető megfelelő információ, így azt a számításokkor figyelmen kívül hagyták (holott valószínűleg további jelentős terheket jelentett volna.) A humán tőke-modell gyengeségei miatt alternatív megközelítésként a gazdasági növekedés standard neoklasszikus modelljét alkalmazva is megpróbálták kiszámítani a halálozásnak köszönhető gazdasági veszteségeket. Mivel nem álltak rendelkezésre speciális orosz adatok, ezért egy 78 országra kiterjedő keresztmetszeti elemzés segítségével kísérelték meg a várható élettartam hosszában és a korstruktúrában bekövetkezett változások hatását kimutatni. A becsléshez a standard Ramsey-modell Bloom-Williamson-féle módosított változatát használták, amely figyelembe veszi mind a gazdaságilag aktív, mind az inaktív populációt. Feltételezték továbbá, hogy a gazdasági növekedést az iskolázottság, a természeti erőforrások, a kormányzati megtakarítások, a kereskedelmi politika, az intézmények minősége és a földrajzi adottságok, valamint a várható élettartam határozzák meg. Az elemzés eredményeként azt kapták, hogy Oroszország egy főre jutó jövedelem éves növekedése 0,31%-kal lassult a mortalitási krízis miatt. Lévén, hogy az 1990-1995 közötti időszak folyamán évi 9%-os volt a egy főre jutó jövedelem éves csökkenése, a szerzők szerint a halálozási többlet gazdasági hatása nem tekinthető különösebben jelentősnek. E fejezet célja az egészségi állapot és a gazdasági növekedés kapcsolatát vizsgáló nemzetközi kutatások áttekintése volt. E kutatások három dimenzió mentén csoportosíthatók: (1) az adatok típusa szerint: egyéni – ökológiai; (2) a vizsgálati idő tartama

szerint:

„keletkezésének”

keresztmetszeti és

–

beszerzésének

longitudinális; ideje

szerint:

valamint

(3)

prospektív –

az

adatok

retrospektív

vizsgálatok. 64

Az „egyéni vizsgálatok” az egészséget vagy a gazdasági fejlettséget/növekedést mérő változók némelyikében vagy mindegyikében egyénekre vonatkozó adatokat használtak. Az egészségi állapot esetében ez általában a vélt egészségre, a testtömeg- indexre ill. a táplálkozásra; a gazdasági változók esetében pedig az egyéni/háztartási jövedelemre és foglalkoztatottságra vonatkoztak. Az „ökológiai vizsgálatok” országokra vagy azok régióira aggregált adatokkal vizsgálták az egészség és a gazdaság összefüggéseit. Az egészség esetében a leggyakrabban használt

változók

a

korra

standardizált

összhalálozás,

csecsemőhalandóság,

születéskor várható élettartam, felnőtt túlélési ráta, fertilitási ráta voltak, míg a leggyakoribb gazdasági változók a jövedelmi egyenlőtlenség, munkanélküliségi ráta, foglalkoztatási arány, egy főre jutó GDP (PPP), és a GDP növekedési ráta. Az áttekintett kutatásokban leggyakrabban alkalmazott statisztikai eljárások a Pearsonkorreláció, a logisztikus regresszió, a Cox regresszió és a többváltozós regresszió. A tanulmány elemzési körébe bevont 16 kutatás fele keresztmetszeti, fele longitudinális vizsgálat volt, ez utóbbiakat a 7,5 – 28 év közötti követési idő jellemezte.

65

II. A lakosság egészségi állapota és a gazdasági fejlettség, valamint a gazdaság szervezési módjai között feltárható összefüggések

66

A lakosság egészségi állapota és a gazdaság helyzetét leíró gazdasági fejlettségi mutatók, valamint a munkaerő kvantitatív és kvalitatív jellemzői között – mint azt a korábbi fejezetek elemzései is bemutatták – nincsen közvetlen, könnyen tetten érhető egyértelmű kapcsolat. Ennek az az oka, hogy az egészségügyi állapot alakulására nagyszámú egymás hatását, esetenként erősítő, máskor keresztező, semlegesítő tényező hat, ezek kiszűrése, a pontos kereszthatások bemutatása igen bonyolult feladat. A korábbi kutatások ráirányították a figyelmet arra, hogy a lakosság egészségi állapotát a gazdaság fejlettségét koncentráltan kifejező egy főre jutó GDP alakulásán túlmenően igen jelentősen befolyásolja a GDP-ből az egészségügyre fordított hányad, a lakossági jövedelmek színvonala és eloszlása, a népesség iskolázottsági színvonala, hogy csak a legfontosabb meghatározó tényezőket említsük. A hatás azonban nem egyenes vonalú és páronként érvényesülő. A változásokat időben egy spirál mentén lehet elképzelni, ahol a nemzetgazdaság növekvő jövedelemtermelő képessége folyamatosan bővülő lehetőségeket teremt a lakosság mind szélesebb rétegei számára a létminimumot lényegesen meghaladó jövedelmek szerzésére, egyre magasabb iskolai végzettség elérésére, fejlett egészségügyi szolgáltatások igénybe vételére. Eközben a felsorolt tényezőkben megnyilvánuló kedvező változás visszahat a nemzetgazdaság magasabb jövedelemtermelő képességére, ugyanakkor egymásra is hatással vannak. Például a magasabb iskolázottsági színvonal az állampolgárok egészségtudatos magatartását nagyban segíti, az egészségesebb népesség pedig nagyobb teljesítményekre képes a tanulásban és a munkában. A magasabb lakossági jövedelmek színvonalasabb egészségi ellátás iránti igényt generálnak, de csak akkor, ha a rendelkezésre álló jövedelmek megfelelő tudati viszonyokkal is párosulnak. A gazdagabb országok tendenciájában a GDP magasabb hányadát fordítják egészségi kiadásokra. A magas színvonalú, a népesség nagy részére kiterjedő egészségi ellátó rendszer maga is keresletet teremt a gazdaság számára, mint felhasználó és egyben munkahelyeket is tart fenn a képzettségi szintek széles spektrumában. Tehát az egészségügyi ellátó rendszer maga is része a gazdaságnak, GDP-t termel, hozzájárul a gazdasági növekedéshez.

67

Az Európai Bizottság felmérése szerint napjainkra az egészségügy az európai gazdaság egyik legdinamikusabb ágazata lett. 1995 és 2001 között az egészségügyben több mint 2 millió új munkahelyet hoztak létre, ami az újonnan létesített munkahelyek egészének 18%-át teszi ki. Az ágazatban az Európai Unió munkavállalóinak közel 10%-a dolgozik.

30

Magyarországon az egészségügyi és szociális ágazatban foglalkoztatottak aránya alig haladta meg a 6%-ot 2001-ben, bár 1995-höz képest az ágazatban dolgozók száma 1,4%kal emelkedett a munkaerő-felmérés adatai szerint. Magyarországon a dinamizáló hatás még alig érvényesül.

A lakosság egészségi állapotát általános megfogalmazásban annak életmódja határozza meg, s csak alacsony hányadban befolyásolja maga az egészségügy. Minél fejlettebb egy ország ez az összefüggés annál inkább érvényesül. Az életmód bizonyos elemei nagymértékben az egyén által is meghatározottak a társadalmi, családi körülményeken

túlmenően

(pl.

káros

szenvedélyek,

mozgásszegény

életvitel,

táplálkozási szokások, stb.). A felnőtt népesség életmódját legerősebben végzett munkája31 határozza meg - mely általában erős összefüggést mutat a képzettségi színvonalával

–

vagy

a

munka

világából

való

kizártsága

(munkanélküliség,

fogyatékosság, stb.). A foglalkoztatottak egészségét a munkahelyi ártalmak közvetlenül befolyásolják az ott töltött idő alatt. Számos gazdasági szervezet azonban olyan tevékenységet folytat, melynek környezetkárosító hatásai nem kímélik a környék lakosságát sem. A nemzetgazdaság működésének fizikai hatásai az ország különböző térségeiben eltérő betegségek, elváltozások forrásai. Mind a munkavégzésből, mind annak hiányából lelki betegségek alakulnak ki, melyek szintén korlátozhatják a munkavégző képességet. Ebben a fejezetben, a fentiekben említett kérdésköröket mutatjuk be részletesebben, a rendelkezésünkre álló információk alapján, összesített hatásait pedig a modell írja le.

30

Forrás: http://europa.eu.int/comm/empoyment_social/publications/index_fr.html. A munkavégzést az egészségi állapot szempontjából tágan értelmezzük, beleértjük a fekete, a háztartásban, a saját gazdaságban kisegítőként, az alkalmilag végzett tevékenységeket is, bár a későbbiekben a regisztrált munkavégzés hatásairól tudunk csak számszerű hatásokat bemutatni. 31

68

II.1. Az egészségügyi állapot szerepe a munkaerő minőségi és mennyiségi jellemzőinek alakulásában II.1.1. A magyar lakosság egészségi állapotának bemutatása A magyar lakosság egészségi32 állapota évtizedek óta kedvezőtlen. Ennek közvetlen és közvetett hatásai sújtják az egyes embereket, a családokat, és a társadalom egészére nézve is hatalmas terheket jelentenek. Itt nem csak a megbetegedések és az ebből következő

halálozások

nagy

számára

kell

gondolni,

hanem

mindazokra

a

körülményekre, amelyek valamilyen módon akadályozzák azt, hogy teljes testi és szellemi erőben hosszú és elégedett életet élhessenek az emberek.

Míg az elmúlt néhány évtizedben Európa jelentős részén tartósan és nagymértékben javult a lakosság egészségi állapota, addig Magyarországon az utóbbi évtizedekben inkább romlás következett be az egészségi állapot tekintetében, ami azt eredményezi, hogy a legfontosabb egészségügyi mutatókat figyelembe véve az európai országok sorában az utolsók közé kerültünk. Magyarországon a halandóság általános szintje nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen, a standardizált arányszámok értékelése alapján a férfiaké 1,8-szor, a nőké 1,7-szer nagyobb, mint az EU országok átlaga. Ez azt jelenti, hogy a különböző okok miatt 100 000 lakosra Magyarországon közel kétszer annyi halálozás jut, mint az Unióban. Az úgynevezett idő előtti halálozást – azaz a 0 – 64 évesek - halandóságát tekintve még hátrányosabb a magyar lakosság helyzete: a férfiak halandósága 140, a nőké pedig 90%-kal múlja felül az EU átlagát.

2001-ben az idő előtti halálozások száma és aránya igen magas, az összes meghalt férfi 39,7%-a, a meghalt nők 19,8%-a 65 éven aluli volt. Mind a férfiak, mind a nők nyers (standardizálatlan) halálozási arányszáma emelkedett 1980 és 2001 között, a standardizált halálozási arány viszont csökkent. Ez azt jelenti, hogy a növekedést a lakosság korösszetételének változása, az idősebb korcsoportok arányának növekedése 32

Az egészség nem pusztán a betegség hiányát jelenti, hanem mindazon feltételek meglétét, amelyek fizikailag és mentálisan egyaránt egy társadalmilag és gazdaságilag produktív élet lehetőségét biztosítják. Ez a fajta megközelítés annál is inkább indokolt, mert az elmúlt száz és során a legfenyegetőbb fertőző betegségek megelőzésével, a technika fejlődésével megváltozott az emberek életminősége, és egyre inkább az általános „jól lét” igénye kerül előtérbe.

69

okozta. A férfiak és a nők halálozási mutatói között jelentős mértékű különbségek vannak minden korcsoportban. Ez a különbség mutatkozik meg a nemek között várható élettartamokban is.

Az alábbi táblázatból látható a magyar lakosság egészségi állapotának romlása. Egyes szakértők szerint ez már a 60-as évek közepén megkezdődött, de nem volt általános. Főleg a felnőtt férfinépességet sújtotta, amely odavezetett, hogy a 90-es évek elején a férfiak életesélyei hasonlóak vagy rosszabbak voltak, mint a 20-as, 30-as években és csak a 90-es évek közepétől kezdett el javulni. Az egészségi állapot romlása

a

daganatos

betegségek,

a

szív

és

érrendszeri

betegségek,

a

májzsugorodások megnövekedett számában jutott kifejezésre, s ezen betegségeknek igen magas a halálozási aránya. Emelkedett az erőszakos eredetű mortalitás is.

Valószínűsíthető, hogy a rendszerváltás okozta bizonytalanság is hozzájárult a lakosság

átlagos

egészségi

állapotának

a

romlásához.

Ugyanis

nemzetközi

megfigyelések szerint a túl gyors, radikális változások a népesség egészségi állapotának rosszabbodását okozhatják, mivel nem mindenki tud alkalmazkodni a túl gyorsan kialakuló, új viszonyokhoz. A társadalmi beilleszkedési zavar az ilyen gyors, radikális változások gyakori velejárója. A változások vesztesei nem ritkán egészségüket is elveszítik. Mint az az elemzés későbbi részeiben látható lesz, a rendszerváltás okozta gazdasági traumát mind a mai napig ki nem hevert térségek népessége ma is betegebbnek érzi magát, mint az ország más területein élők, s a gazdaságilag elmaradt térségekben a legalacsonyabb a születéskor várható átlagos élettartam.

A modernizáció folyamatában a magas iskolai végzettségű, professzionális alsóközéposztály a nyertes, míg az alacsony iskolai végzettségű, fizikai munkát végzők, főleg segédmunkások, kerülnek a vesztes oldalra. Következésképpen megnőttek a halandóság társadalmi különbségei és minden bizonnyal magasabbak, mint a fejlett országokban. A fentieken túl még azt is érdemes figyelembe venni, hogy a halandóság megemelkedése tulajdonképpen akár egy évtizeddel korábban megemelkedő arányú betegségek következménye.

70

3. sz. táblázat

A születéskor várható átlagos élettartam (év) nemek és terület szerint, 1980, 1990, 2001 Férfi 1980 1990 2001 Megyék, főváros Budapest 66,46 66,30 69,35 Bács-Kiskun 64,35 63,77 67,45 Baranya 66,04 65,46 68,32 Békés 67,06 65,79 69,04 Borsod-Abaúj-Zemplén 65,91 63,38 66,66 Csongrád 67,04 65,60 68,64 Fejér 65,22 65,37 68,57 Győr-Moson-Sopron 67,48 66,81 69,53 Hajdú-Bihar 66,72 65,72 68,14 Heves 65,44 65,18 66,85 Jász-Nagykun-Szolnok 66,40 65,60 67,57 Komárom-Esztergom 65,79 64,71 67,98 Nógrád 66,14 64,76 67,14 Pest 64,49 63,81 68,77 Somogy 65,53 65,12 67,31 Szabolcs-Szatmár-Bereg 64,91 63,34 65,83 Tolna 65,27 64,85 68,09 Vas 67,28 66,00 68,93 Veszprém 66,43 65,62 69,06 Zala 65,98 65,77 68,28 Ország összesen 65,96 65,13 68,22 Eu-átlag 70,30 73,50 75,20 Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyv 2001, KSH Bp.2002.

1980 72,77 73,11 72,62 73,39 73,26 73,73 73,52 73,83 73,49 73,84 73,56 73,34 73,76 72,41 72,53 73,00 73,79 74,87 73,48 73,58 73,21 77,48

Nő 1990 73,78 73,64 72,94 74,35 72,72 73,64 73,81 75,02 73,63 75,16 73,24 72,52 73,88 73,33 73,34 73,25 74,23 73,94 74,95 74,56 73,71 79,79

2001 76,69 76,92 75,85 76,73 76,22 76,73 76,55 78,15 76,77 77,05 76,32 76,48 76,12 76,76 75,52 75,90 76,71 77,27 76,37 76,95 76,62 81,24

A születéskor várható átlagos élettartamok magyarországi értékei a férfiak esetében 7 évvel, a nők esetében 4,5 évvel maradnak el az EU átlagtól. Az mindenesetre biztató, hogy a különbség csökken. Mivel az EU-ban a várható átlagos élettartam az utóbbi években már csak igen lassan emelkedett (a férfiaké stagnált), feltételezhető,

hogy

az

általuk

elért

társadalmi

és

gazdasági

fejlettséghez

tulajdonképpen az elért átlagos várható élettartam mutatók tartoznak, vagyis az egészségügyi és szociális kiadásaik további növelése az életkor-kilátásokat csak egyre inkább romló hatékonysággal tudná befolyásolni. (Az EU-ban a férfiak átlagosan 75 évig, a nők pedig 81 évig éltek 2000-ben.) Ugyanakkor Magyarországon az élettartam mutatók elmúlt évekbeli gyorsabb emelkedése jelzi, hogy a társadalmi és

gazdasági

fejlettségünk

alapján

az

ország

lakosságának

kedvezőbb

életkilátásai is lehetnének.

71

5. sz. ábra

A 60 éves férfiak és nők várható élettartama

Forrás: KSH, 2002-es munkaerő-felmérések másodelemzése

Magyarországon a férfiak születéskor várható élettartama 1980 és 1990 között csökkent, és csak ezután kezdett enyhén emelkedni. Az országon belül jelentős különbségek alakultak ki az egyes területek között: Győr-Moson-Sopron megyében (69,53 év) és Budapesten (69,35 év) volt a legmagasabb 2001-ben. A legrosszabb pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg (65,83 év) és Borsod-Abaúj-Zemplén (66,66 év) megyében volt. A legnagyobb növekedés az elmúlt 11 évben Pest (4,96 év), BácsKiskun (3,68 év), Veszprém (3,44 év) megyében alakult ki. Legkevésbé Heves (1,67 év) és Jász-Nagykun-Szolnok megyében emelkedett a várható élettartam.

A nők születéskor várható élettartama 1980 és 1990 között alig változott, utána viszont a férfiakénál némileg magasabban emelkedett. Az országon belül a nők esetében is jelentős különbségek vannak az egyes területek között. A mutató értéke Győr-Moson-Sopron (78,15 év), Vas (77,27 év) és Heves (77,05 év) megyében volt a legmagasabb 2001-ben, a legalacsonyabb élettartam pedig Baranya (75,85 év) és

72

Somogy (75,52 év) megyében várható. 1990 és 2001 között a nők születéskor várható élettartamának növekedése Komárom-Esztergom (3,96 év), Borsod-Abaúj-Zemplén (3,5 év), Pest (3,43 év) megyében emelkedett leginkább, legkevésbé pedig Veszprém (1,42 év) és Heves (1,89 év) megyében változott.

Az élettartam hosszánál is fontosabb, hogy a népesség mennyi ideig képes egészséges maradni. Az egészségben várható élettartam aránya az átlagos élettartamhoz viszonyítva Magyarországon 85%, az EU-ban Portugália kivételével mindenhol 90% fölött van. A csatlakozó országok közül az emberek Litvániában élhetnek várhatóan legrövidebb, s Máltán a leghosszabb ideig egészségesen.

A csecsemőhalálozási arányszám – amely érzékeny mutatója egy ország társadalmigazdasági fejlettségének, szociális viszonyainak, valamint az egészségügyi ellátás színvonalának – ugyan jelentős mértékben csökkent az elmúlt két évtizedben (2002-ben 1000 élveszülöttre számítva 7,2 volt), de még így is lényegesen meghaladja az EU átlagot (5,0). 4. sz. táblázat

1000 élveszülöttre jutó 1 éven aluli meghaltak száma,

EU-átlag és Magyarország Megnevezés

1980

1990

2002

EU – átlag

12,4

7,6

5,0

Magyarország

23,2

14,8

7,2

Forrás: KSH EU - Számunió 2003. aug. 8.

A magyarországi magas csecsemőhalandóság a kis súllyal (2500 gr alatt) születettek magas arányából következik, ugyanis a 2500 gr alatti születési súlyú koraszülöttek halálozása többszöröse a 2500 gr-on felüli születési súlyú csecsemőkének. A 2500 g alatti súllyal született gyermekek aránya nálunk 8,5%, míg az Unióban 6,6%. Ez a legmagasabb arányt képviseli mind a jelenlegi tagországokhoz, mind a csatlakozókhoz viszonyítva. A valamilyen rendellenességgel született gyermekek aránya 100 000 élveszülésre hazánkban 3312 volt 2001-ben; ez az arány az Unióban jóval alacsonyabb

73

(Ausztriában pl. 415). A gyenge egészségi állapot – mint azt a későbbiekben bemutatjuk - erősen rontja a munkaerőpiacra történő bekerülés esélyeit. A csecsemőhalálozásban Magyarországon belül jelentős területi eltérések vannak. A legkedvezőbb mutatóval Hajdú-Bihar, Csongrád és Veszprém megye rendelkezik. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala és Somogy megyében a 10‰-et meghaladta az 1 éven belül meghaltak aránya. A legnagyobb mértékű javulás Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Csongrád megyében következett be, viszont alig változott a csecsemőhalálozás Nógrád, Zala és Heves megyében. 5. sz. táblázat

A csecsemőhalálozás területi adatai∗ Megyék, főváros Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Ország összesen

1979-1981 24,5 21,7 19,3 21,9 21,5 18,0 20,0 20,6 19,0 26,1 22,2 18,9 23,9 26,8 23,1 24,3 27,6 18,6 22,9 24,2

1989-1991 13,8 14,8 14,9 18,4 18,1 13,9 16,6 12,3 15,0 12,6 13,7 15,2 11,8 15,9 17,1 20,9 15,7 12,8 15,0 12,8

22,7

15,4

1999-2001 9,1 8,2 8,6 8,5 9,7 7,2 8,6 8,2 6,7 7,6 7,9 8,6 7,5 8,2 10,3 10,6 8,6 8,7 6,4 10,1 8,6

Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyvek KSH, Bp. Eddig három mutató (halandóság, születéskor várható átlagos élettartam, ill. csecsemőhalandóság) nemzetközi összehasonlításával szemléltettük, hogy az ország lakosságának egészségi állapota elmarad az EU átlagától, azaz a fejlett országokétól. A következőkben a magyar lakosság jellemző betegségeit mutatjuk be a rendelkezésre álló morbiditási adatok alapján, amelyre kétféle forrásból nyílik lehetőség. Egyrészt a háziorvosok jelentéséből, másrészt a kórházi és gondozóintézeti jelentések, adatszolgáltatások felhasználásával.

∗

Tekintettel arra, hogy évenként jelentős ingadozások vannak egy-egy terület csecsemőhalálozásában, ezért három éves átlagokkal szerepelnek a táblázatban.

74

A háziorvosok nyilvántartásai alapján a magasvérnyomás-betegség gyakorisága kiemelkedően nagy Magyarországon: a lakosság 17,36%-a szenved ebben a betegségben.

A

hipertónia

betegség

már

fiatal

serdülőkorban

is

előfordul,

tulajdonképpen a betegség megelőzését ebben a korban kellene elkezdeni. A fiatal fiúknál gyakoribb ez a betegség, mint a lányoknál, azonban 19 éves kortól a már a nőknél nagyobb a gyakorisága. A betegek száma és aránya a kor előre haladtával kifejezetten növekszik, a 45-64 éves, középkorú lakosság 20-35%-át, a 65 éven felüli lakosság 45-55%-át érinti. A magasvérnyomás-betegség szövődményei az agyi érbetegségek és az ischaemiás szívbetegségek. Ezeknek a betegségeknek a hazai halálozási arányai jóval az EU-átlag felett vannak, ami azt jelzi, hogy a hipertónia betegség gyakorisága is kiemelkedően magas Magyarországon. 6. sz. táblázat

A háziorvosi szolgálathoz bejelentkezett 19 éves és idősebbek magasvérnyomásés ischaemiás betegsége megyék szerint, 2001 (10 000 lakosra jutó megbetegedés) Terület Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

Férfiak

Nők

Magasvérnyomás 1917,5 2101,5 2000,9 2723,0 2260,9 2816,3 1964,6 2844,7 2034,8 2699,9 2014,0 2632,7 1781,9 2332,6 1929,7 2442,8 1927,3 2451,4 2021,4 2465,5 1857,7 2347,9 1836,8 2338,7 1843,4 2720,1 1639,6 2041,3 2374,8 3339,2 1843,7 2550,0 2100,8 2902,2 1792,7 2415,5 1857,6 2397,9 2103,2 2918,1 1928,1 2462,7

Férfiak

Nők

Ischaemiás szívbetegség 874,0 843,8 819,3 977,4 1038,0 1189,0 738,9 867,0 845,2 1030,3 751,3 820,0 751,3 839,5 614,7 615,5 1057,4 1312,6 839,1 903,8 778,5 813,1 842,0 945,8 592,5 680,4 648,2 725,3 984,0 1206,9 887,5 1102,8 827,4 1034,3 723,3 760,8 744,8 753,6 765,8 878,5 813,2 906,7

Ország összesen Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2001

75

1999-ben 389 ezer beteget∗ ápoltak fekvőbeteg gyógyintézetben szív- és érrendszeri betegségek miatt, ez az összes ápolási eset 15,2%-át tette ki. Magasvérnyomásbetegség miatt 30296 beteget kezeltek kórházakban, 61,1%-uk nő volt. 7. sz. táblázat

A magasvérnyomás, az ischaemiás szívbetegség és az agyérbetegségek kórházi morbiditási adatai nemek és terület szerint, 1999 (10 000 lakosra jutó megbetegedés) Férfiak Nők Férfiak Nők Magasvérnyomás Ischaemiás szívbetegség Budapest 33,7 48,1 151,9 126,2 Bács-Kiskun 22,1 25,6 114,6 103,2 Baranya 35,7 59,0 125,6 99,9 Békés 23,5 32,2 104,1 93,8 Borsod-Abaúj-Zemplén 27,2 43,6 114,4 120,0 Csongrád 16,6 26,0 99,4 73,1 Fejér 26,4 40,3 112,1 105,0 Győr-Moson-Sopron 28,0 39,4 64,2 51,1 Hajdú-Bihar 32,0 46,1 109,3 109,5 Heves 38,2 43,4 96,7 95,5 Jász-Nagykun-Szolnok 24,6 37,7 152,5 141,5 Komárom-Esztergom 31,0 42,6 115,8 100,3 Nógrád 18,7 33,4 81,5 73,3 Pest 26,2 39,2 98,1 90,4 Somogy 27,6 34,5 134,0 113,8 Szabolcs-Szatmár-Bereg 24,5 35,9 112,0 131,6 Tolna 24,3 33,4 133,5 98,9 Vas 20,8 29,5 94,9 79,7 Veszprém 17,9 34,7 136,6 116,6 Zala 18,9 28,5 93,7 63,4 Ország összesen 27,9 40,7 120,3 107,4 Forrás: Életminőség és egészség, KSH Bp. 2002 Terület

Férfiak Nők Agyérbetegségek 84,5 89,6 85,6 98,3 73,7 75,1 87,1 90,5 83,7 86,8 78,2 77,1 74,5 76,6 54,8 50,9 62,6 65,6 73,3 74,7 63,8 54,9 85,1 75,6 93,1 85,6 73,5 77,6 78,6 79,5 73,4 80,0 69,2 60,8 65,6 61,5 87,4 83,8 70,7 75,4 78,8 80,6

Ischaemiás szívbetegség miatt 1999-ben 105329 beteget utaltak kórházba. Ez a betegség is viszonylag fiatal korban jelentkezhet, azonban 45 éves kor felett válik igen gyakorivá. E betegségcsoport egyik meghatározó betegsége a heveny szívizomelhalás (infarktus), mely a halálozásban is jelentős szerepet játszik. Az agyi érbetegségeknek is jelentős szerepük van a halálozásban, a várható élettartam alakulásában. Az agyvérzés következtében kialakult bénulásoknak és egyéb defekt állapotoknak igen nagy jelentősége van az idős korú lakosság életminőségében. 1999-ben 74561 beteget ápoltak különböző eredetű agyi érbetegségben. A betegségcsoport meghatározó

∗

Ez a szám nem feltétlenül jelenti a betegek számát, mivel előfordulhat, hogy ugyanazon személy az év folyamán több esetben is kezelésre szorul.

76

kórképe az agyvérzés és az agyértrombózis, melyek a 45 éves életkor után jelentkeznek tömeges méretekben. A háziorvosok 2001-ben 470348 cukorbeteget tartottak nyilván, azaz a lakosság 4,61%-a volt érintett ebben a betegségben. A cukorbetegség prevalenciája az életkor előrehaladtával

jelentősen

növekszik.

Népegészségügyi

jelentősége

a

súlyos

szövődményei miatt alakult ki. Ugyanis a cukorbetegek körében jóval gyakoribb az érelmeszesedés, a magasvérnyomás, az ischaemiás szívbetegség, a szem-ideghártya betegsége, a fertőzések, az idegrendszeri elváltozások. 8. sz. táblázat

A háziorvoshoz bejelentkezett 19 éves és idősebb cukorbetegek, valamint a kórházi cukorbetegek adatai nemek és terület szerint, (10 000 lakosra jutó megbetegedés) Terület Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Ország összesen

Férfiak Nők Háziorvosi szolgálat, 2001 680,2 704,6 524,0 589,7 583,2 638,4 491,9 611,6 476,5 558,3 567,3 655,7 518,2 607,1 590,3 680,2 441,0 547,0 499,1 556,7 441,6 546,1 539,7 613,1 499,1 605,1 524,0 604,5 614,5 697,7 399,4 514,7 592,1 689,6 519,0 603,5 482,0 589,0 605,9 702,4 543,3

622,4

Férfiak Nők Kórházi adatok, 1999 34,9 37,9 32,1 34,3 35,3 47,2 24,4 33,8 29,8 33,8 19,3 24,5 22,6 32,2 17,1 21,9 21,4 29,4 28,9 27,7 26,7 39,6 29,3 33,9 34,9 48,9 35,7 39,9 30,8 39,4 24,9 31,6 30,8 40,4 22,7 28,0 17,8 22,2 24,6 32,5 29,4

35,5

Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2001, KSH Bp. 2002.; Életminőség és egészség, KSH Bp. 2002

A jelentős területi eltéréseket részben az is okozhatja, hogy különbségek vannak a cukorbetegek ambuláns gondozásának lakossági hozzáférhetőségében, a gondozás szakmai színvonalában és ezáltal a szövődmények fellépésének gyakoriságában.

77

A tüdőasztma a leggyakoribb idült légzőszervi betegség, mely minden korosztályt érint. A betegség 2/3 részben allergiás eredetű, leggyakrabban valamilyen környezeti tényező, pl. levegőt szennyező kémiai anyag, növényi pollen, a lakásporban lévő szerves anyag váltja ki; ritkábban táplálkozási (tej, tojás, stb.) vagy egyéb tényezővel szembeni túlérzékenység okozza a betegséget. A tüdőasztma bár igen gyakori betegség (háziorvosi nyilvántartás szerint 160617 beteg volt 2001-ben), azonban megfelelő orvosi kezelés esetén általában nem igényel kórházi felvételt, ezért a kórházi morbiditási

adatok

meglehetősen

alacsonyak

(22536

beteg),

ugyanakkor

a

tüdőgondozókban nyilvántartott betegek∗ száma (141786) évről évre folyamatosan emelkedik. Az idült alsólégúti betegségek (az idült hörghurut és a tüdőtágulat) a férfiaknál jóval gyakoribbak. Legfőbb kiváltó oka a dohányzás, emellett a porbelégzésnek is van szerepe. A légzőszervi halálozás zömét az idült alsólégúti betegségek teszik ki. Elsősorban idős korban gyakori, a 75 éven felüli férfiak 17%-a szenved ebben a betegségben. Az alsólégúti betegségek (2001-ben a háziorvosoknál 276281 beteg jelentkezett ezzel a betegséggel) közül az obstruktív bronchitisben szenvedőket a tüdőgondozók tartják nyilván, számuk 2001-ben 49069 volt. Ez utóbbi betegség légzési elégtelenséghez vezethet, ezért a halálozásban is jelentős szerephez jut. A betegség előfordulási gyakorisága növekszik: 1980-ban 22910 beteget tartottak nyilván, számuk 1990-ben 33297-re, 2000-ben 48795-re emelkedett. Az emésztőrendszer betegségei közül öt betegségcsoport érdemel figyelmet. A gyomor- és nyombélfekély az emésztőrendszer egyik leggyakoribb betegsége, a háziorvosok adatai szerint a 19 éven felüli férfiak 3,4%-a (127377 beteg), a nők 2,6%-a (109925 beteg) szenved ebben a kórban. A fekélybetegség minden életkorban előfordulhat, azonban a 45 éven felülieknél a leggyakoribb. A férfiak körében jóval gyakrabban fordul elő, mint a nőknél. A betegségnek súlyos szövődményei lehetnek (vérzés, átfúródás), melyek halálhoz vezethetnek. A féregnyúlvány betegségek szinte teljes egészét a féregnyúlvány gyulladása (vakbélgyulladás) teszi ki, évente 10-12 ezer személy kerül kórházba ezzel a diagnózissal. A különböző hasi sérvek miatt gyakran szükséges kórházi kezelés, elsősorban sebészi beavatkozás. 1999-ben 29816 esetet

∗

A tüdőgondozókban nyilvántartott betegek valószínűleg szerepelnek a háziorvosok nyilvántartásaiban is

78

regisztráltak a kórházak, és az esetek 2/3-a férfi volt. Magyarországon kiemelkedően magas a májbetegségek okozta halandóság. A morbiditási arányszámok is e betegség nagyfokú elterjedését mutatják. A 19 éven felüli férfiak 3%-a, a nők 1%-a szenved ebben a súlyos betegségben, de az 55-64 éves férfiak korcsoportjában e betegség aránya meghaladja a 6%-ot. A betegség kialakulásában a túlzott alkoholfogyasztás mellett a fertőző májgyulladásnak is van szerepe. A férfiak 2-3-szor gyakrabban betegszenek meg ebben a betegségben, mint a nők. Az epehólyag és az epeutak betegségei között a leggyakoribb az epekő betegség, valamint a betegség szövődményei.

Kifejezetten

a

nők

betegsége

ez,

már

fiatal

felnőttkorban

megmutatkozik: 19-24 éves korban a férfi/nő arány 1:6, 25-34 éves korban 1:5. A mozgásszervek betegségeinek népegészségügyi jelentőségét az okozza, hogy a panaszok nagy mértékben korlátozhatják a megszokott életvitelt, a munkavégzést, és sok esetben akadályai az önellátásnak is. Ennek következtében a mozgásszervi betegségek a keresőképtelenség leggyakoribb okai. Epidemológiai jelentősége miatt a csigolyák izületeinek elfajulásos betegségét kell kiemelni. A háziorvosok 746 ezer ilyen beteget tartanak nyilván, és a 65 évesnél idősebbek között a betegség előfordulási gyakorisága 30%. A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei miatt 1999-ben 153044 beteget utaltak kórházba, akiknek 61,6%-a nő volt. Az izületi betegeknek tehát csak igen kis hányada részesül kórházi kezelésben. A tbc hosszú ideig népbetegség volt Magyarországon, jelentős szerepet játszott a halálozásban, a várható élettartam alakulásában. 1950-ben 45757 új tbc-s beteget vettek gondozásba, 1970-re számuk 9914-re, 1990-re 3588-ra csökkent. 1990-től 1995ig a tbc-s megbetegedések száma átmeneti emelkedést mutatott, majd ismét csökkent, 2001-ben 3320 új beteget vettek nyilvántartásba, ami immár kevesebb, mint az 1990. évi minimum volt. Nemzetközi vonatkozásban a hazai tbc-morbiditás így is igen kedvezőtlen, az EU átlag 2,8-szerese. A betegség elsősorban a 45 éven felüli lakosságot érinti, 2001-ben az összes beteg több mint 80%-a ehhez a korcsoporthoz tartozott, a 35-44 évesek aránya 10%, a 19-34 éveseké 7% volt. A tbc-s megbetegedések döntő részét, 93,7%-át a tüdő-tbc teszi ki.

79

9. sz. táblázat

Az új tbc-s betegek területi adatai Új tbc-s eset/100 000 lakos

Terület

1980 56 56 70 31 51 44 30 36 64 44 51 51 58 49 43 62 69 44 41 49 51

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

1990 41 29 29 27 43 19 24 30 36 33 29 29 27 37 33 46 37 23 22 31 34

2001 44 34 31 22 29 22 28 16 36 16 34 32 26 41 27 52 27 18 20 22 33

Ország összesen Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyvek KSH

A

rosszindulatú

daganatok

közül

a

leggyakoribb

a

tüdőrák.

A

tüdőrák

megbetegedések száma pedig jelentősen megnőtt az elmúlt 20 évben: 1980-ban 3961 új tüdőrákos beteget regisztráltak, 2001-ben pedig 6252-t. Bár egyelőre a tüdőrákos betegek 3/4-e férfi, ijesztő mértékben nő a nők megbetegedési gyakorisága. 1980 és 2001 között a férfiak körében 36%-kal nőtt a betegek száma, a nők esetében a növekedés 176%-os volt. A lelki egészség fogalmának meghatározása az egységes elméleti háttér hiánya miatt nehézkes.

Ennek

jelentőségét

nemcsak

az

orvosi

gyakorlatban,

hanem

az

egészségpolitikában is egyre inkább felismerik. A hagyományos biomedikális szemléletben a lelki egészség problémái a mentális zavar fogalmára korlátozódnak: a mentális zavar olyan meghatározott tünetek együttes jelenléte, melyek az egyén számára jelentős szenvedést és/vagy jelentős teljesítménycsökkenést okoznak. Ugyanakkor a lelki egészség problémái funkcionalitás-csökkenést eredményezhetnek diagnosztikus tünetminták - mentális zavar - hiányában is. A mentális zavarok felelősek a tartós korlátozottság jelentékeny részéért. 80

Összességében a depresszió, a mentális retardáció és a szkizofrénia a világon az összes tartós korlátozottság közel 30%-áért tehető felelőssé. Magyarországon a korszerű diagnosztikai rendszerek által a szorongásos zavarokba sorolt állapotok kapcsán még nem történt epidemiológiai felmérés. Kopp és munkatársai a Juhász-féle neurózis skálával végeztek reprezentatív mintán felmérést, mely szerint 1988-ban a 16 évnél idősebb lakosság 34 %-a panaszkodott neurotikus tünetekről, közülük 16% volt súlyos, kezelésre szoruló neurotikus. Az OLEF 2000. évi felmérése alapján a lakosság 12,8%-a (a nők 16,3%-a, a férfiak 8,8%-a) olyan lelki egészségproblémákkal küzdött, amely funkcionalitás-csökkenést (lásd az önértékelésről szóló fejezetet) jelentett számára. A kezelést igénylő lelki betegségek magyarországi jelenlétét a következő adatok reprezentálják. A pszichiátriai gondozók több mint 130 ezer beteget tartanak nyilván, a gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozókban ápoltak száma meghaladja a 16 ezret. A nyilvántartott betegségek közül a leggyakoribb a skizofrénia, mely a 20-65 éves korúak körében fordul elő leginkább, és a nők megbetegedési aránya jóval nagyobb a férfiakénál. Ugyancsak gyakoriak a hangulatzavarok (ide tartoznak a különböző depressziós állapotok). A pszichiátriai betegségek a középkorú nők között a leggyakoribbak.

81

10. sz. táblázat

A pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegek száma és aránya, 2001

Terület Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Ország összesen

Nyilvántartott gondozottak aránya tízezer száma lakosra 23708 136,3 7328 134,2 10215 251,4 3021 75,7 4880 65,1 12710 296,9 2433 56,7 4339 99,7 7568 137,0 4568 139,8 8508 203,2 4942 155,8 3572 161,9 17000 156,0 2304 68,4 2644 44,9 2820 112,6 2009 74,8 4305 114,9 3845 128,5 132719

130,4

száma ifjúsági gondozókban 1529 2187 558 98 285 428 1176 1641 124 1361 395 1141 754 376 1156 713 691 992 595 16200

Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2001 KSH Bp. 2002. Nemzetközi összehasonlításban az látható, hogy a keringési rendszer betegségei a halálozások 41%-áért felelősek az EU-ban, ez az arány a csatlakozók többségében jóval nagyobb, hazánkban 51%. A rosszindulatú daganatok a halálozások negyedét okozzák mind az Unióban, mind Magyarországon. Az öngyilkosság Magyarországon kétszer gyakoribb halálok, mint az Unióban. A balesetek haláloki szerepe is magasabb – 4,5%-os – hazánkban, mint az EU-ban – 3,2%- , ami nyilván összefügg a munkavégzés biztonsági feltételeivel is.

Összességében az elmúlt bő egy évtizedben a gazdasági és politikai struktúrák átalakulásával járó bizonytalanság a népesség egészségi állapotának romlásához vezetett. Számos megfigyelés bizonyítja, hogy aki tartósan elveszíti állását az könnyebben veszíti el egészségét is. A gyakran betegeskedők kiszorulnak a munkaerőpiacról, s ezzel anyagi lehetőségeik is szűkülnek egészségük helyreállítására. A további fejezetekben látni fogjuk, hogy bár a közvetlenül a munkavégzéshez köthető betegségek, balesetek a súlyos betegségek és fogyatékosságok csak mintegy 20%-áért felelősek, de számos betegség esetén igen nehezen bizonyítható a közvetlen kapcsolat a munkavégzés és az egészségkárosodás között, főleg, ha az időben késleltetve

82

jelentkezik. A munkáltatóknak elemi érdeke fűződik hozzá, hogy ezek az összefüggések ne derüljenek ki. A munkajogi szabályozás is a munkáltatók érdekeinek megfelelően változott, s még azt sem tartják be sok helyen. A hosszú munkaidő, a többes munkaviszony, az egyéni vállalkozók önkizsákmányolása, a gyakran nem megfelelő munkakörülmények, biztonsági viszonyok is hozzájárulnak az előzőekben bemutatott betegségek tömeges előfordulásához.

II.1.2 A magyar lakosság egészségi állapota önértékelés alapján Az élet minőségének egyik kifejezője az egészségi állapot önértékelése, az egyének véleménye saját egészségi állapotukról. A vélt egészség nem függ össze szorosan a tényleges (orvosilag megállapítható) egészségi állapottal, az önértékelést jelentősen befolyásolja az egyén társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete: társadalmi rétege, iskolai végzettsége, foglalkozása, jövedelme, lakóhelye (város/falu) és még sok más tényező. A hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó, az alacsonyabb műveltségi fokú, szerényebb jövedelmű, a kis településeken élő emberek kedvezőtlenebbül ítélik meg saját egészségi állapotukat, mint az ezekből a szempontokból jobb helyzetben lévők. II.1.2.1 Az elmúlt 20 év jelentősebb önértékelő felmérései Három felmérés (1984. évi mikrocenzus, 1994. évi egészségi állapotfelvétel, 2000. évi egészségfelmérés) alapján a következők állapíthatók meg. A nők kedvezőtlenebbül ítélik meg egészségi állapotukat, mint a férfiak, kisebb arányban tartják egészségi állapotukat jónak/nagyon jónak, többen tartják rossznak/nagyon rossznak. Az idősebb korúak életminőségének javulását jelzi, hogy 2000-ben a 60 éven felüliek körében nem emelkedett olyan mértékben az egészségi állapotukat rossznak vélők aránya, mint az a korábbi felméréseknél tapasztalható volt.

83

6. sz. ábra

Egészségügyi állapotukat jobbnak vagy rosszabbnak vélők aránya, 1984. mikrocenzus vizsgálat 60 nő

az átlagosnál rosszabb 50

férfi 40

% 30

férfi 20 nő

az átlagosnál jobb

10

0 20-24

25-29

30-34

35-39

40-44

45-49

50-54

55-59

60-64

65-69

70-74

75-79

80-84

85-x

Korcsoport

7. sz. ábra

Egészségügyi állapotukat nagyon jónak vagy rossznak/nagyon rossznak vélők aránya, 1994. évi állapotfelvétel 60 meglehetősen rossz/nagyon rossz

nő

50 férfi

40 férfi nő

% 30

20 nagyon jó

10

0 -19

20-29

30-39

40-49

50-59

60-64

Korcsoport

84

8. sz. ábra

Egészségügyi állapotukat jónak/nagyon jónak vagy rossznak/nagyon rossznak vélők aránya, 2000. évi egészség-felmérés 80 jó/nagyon jó

férfi 70 nő 60

50 nő

% 40

30

férfi

20

rossz/nagyon rossz

10

0 18-19

20-24

25-29

30-34

35-39

40-44

45-49

50-54

55-59

60-64

65-74

75-x

Korcsoportok

Az egészségfelmérések egyik fő célja, hogy információt szolgáltassanak a lakosság egészségi állapotáról. Ugyanakkor attól függően, hogy az egészség fogalmát, hogy definiáljuk, a lakosság egészsége többféleképpen jellemezhető. A biomedikálisnak nevezett hagyományos egészség-modell az egészséget a betegségek hiányaként értelmezi. Napjainkban azonban egy összetettebb szemlélet kezd terjedni, amely szerint egy személy egészségét annak alapján lehet megítélni, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani, részt venni a társadalom életében - beleértve a szűkebb és a tágabb közösséget - harmonikusan alkalmazkodni a környezetéhez. A korszerű egészség modellben a funkcionalitás-csökkenésnek három kategóriája különböztethető meg: zavar: a test anatómiai szerkezetét és/vagy valamely funkcióját érintő probléma akadályozottság: valamely (fizikai vagy mentális) tevékenység végrehajtásában jelentkező probléma korlátozottság: valamely feladat végrehajtásában, a társadalmi szerep betöltésében megnyilvánuló probléma

85

Egyszerűsítve

a

zavar

a

szervezetben

magában,

az

akadályozottság

a

tevékenységben, a korlátozottság pedig a társadalmi életben való részvétel során jelentkező problémákat jelenti. Az OLEF 2000 kérdőívre adott válaszok alapján a felnőtt magyar lakosság több mint

20%-a,

a

középkorú

felnőttek

negyede,

az

idősek

majd

fele

egészségproblémái miatt tartósan korlátozott volt a társadalmi életben való részvételben. A mindennapi élethez majd minden 10. otthonélő időskorú embernek segítséget kellett igénybe vennie, közülük minden 4. segítség nélkül az ágyból sem tudott felkelni.

II.1.2.2 A munkavégzésen tényezők

kívüli,

leglényegesebb,

egészséget befolyásoló

Az egészségügyi ellátás szerepét az egészségi állapot alakulását illetően a WHO és az egyéb szakirodalom 11-18%-osra becsüli. Sokkal nagyobb jelentősége van – mint arról már szóltunk - az életmódnak, melybe a testedzés, a táplálkozás a végzett munka mennyisége és minősége, a környezeti ártalmak is szerepet játszanak. Ebben a fejezetben a táplálkozás és a testedzés szerepét és helyzetét mutatjuk be az egészség és ezáltal közvetve a munkavégzés alakulásában. II.1.2.2.1 Táplálkozás A táplálkozás összetett módon befolyásolja az egészségi állapotot. Az elfogyasztott élelmiszerek mennyisége, azaz a bevitt energia, az élelmiszerek minősége, a táplálék összetétele, az ételek elkészítési módja, a táplálkozás rendszeressége vagy rendszertelensége mind olyan tényezők, melyek az egészségben fontos szerepet játszanak. A táplálkozás kedvező alakulása nagyban hozzájárul az egészség megőrzéséhez, ugyanakkor bizonyos táplálkozási szokások kockázati tényezőként szerepelnek több betegség kialakulásában. A táplálkozási szint összefügg az egészségi állapottal. Az elmúlt 2-3 évtizedben a fejlett országok lakosai körében egyre nagyobb arányban fordul elő a túlsúly, illetve az

86

elhízás, egyes vizsgálatok szerint arányuk ötévenként megduplázódik. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, az elhízás lesz a fejlett országok egyik legsúlyosabb egészségügyi, társadalmi és gazdasági problémája. A túlsúlyos, különösen az elhízott egyének között gyakoribb a magas vérnyomás betegség, az ischaemiás szívbetegség, az agyérbetegség, a cukorbetegség. Magyarországon az 1994. évi Egészségi Állapot Felvétel szerint a népesség 44,6%-a normál súlyú, 12%-a alacsony súlyú, 30,3%-a túlsúlyos, míg 13,1%-a elhízott volt. A 2000. évi Országos Lakossági Egészségfelmérés adatai alapján különösen az elhízottak aránya emelkedett az elmúlt években, elsősorban a nők körében. A felnőtt lakosság 1/5-e elhízott, azaz csupán a tápláltsági szintje alapján is betegnek minősíthető. Az elhízás Magyarországon is elsőszámú népegészségügyi problémává lépett elő, hiszen 1,5 millió embert érint, további 2,7 millió ember túlsúlyos, akik nagyobb eséllyel halnak meg keringési betegségek következtében. Az elhízás oka, hogy a tápanyagokkal bevitt napi átlagos energia-bevitel a 18 éves és idősebb férfiaknál 13,7 megajoule (MJ), ami jóval magasabb, mint az optimális 11,3 MJ. A nők napi energia-bevitele 10,0 MJ, az optimális 8,4 MJ. Az adatok az átlagokat tükrözik, nem fejezik ki azt, hogy a személyek bizonyos hányada ennél jóval több táplálékot fogyaszt. Az elhízás aránya csak a 18-30 éves korban tér el a két nem között, az elhízottak férfiak aránya magasabb ebben a korcsoportban. Ez az arány mind a férfiak, mind a nők körében fokozatosan nő, eléri a 30%-ot. 65 éven túl meredeken csökken az elhízottak aránya, feltételezhető, hogy ezt a kort az elhízottak már ritkábban érik el. A férfiak a magasabb társadalmi-gazdasági rétegekben kövérebbek, míg a nők inkább az alacsonyabb társadalmi-gazdasági rétegekben. Az 1994-es egészségügyi felmérés alapján erős korreláció tapasztalható az elhízottság és a rossz egészségi állapot között. A testtömeg index lényegesen magasabb volt azoknál, akik valamilyen betegségben szenvedtek. A magukat egészségesnek tudó férfiak között az elhízottak hányada 8,5% volt, míg a valamilyen betegségben szenvedő férfiak körében a kövérek részaránya 21,6%. A női népességben a megfelelő értékek 6,1 és 22,2%.

87

A táplálkozási szokások csak nagyon lassan változnak Magyarországon. A táplálkozási szokásokat főleg a hagyományok alakítják, melyek nagyon erősek, és általában az emberek azt szeretik enni, amit gyermekkorukban megszoktak, másrészt a táplálkozási szokások az anyagi helyzettől is függnek. Az emberek 26,1%-a hagyományos étrend szerint, 26,7%-a az egészséges táplálkozás irányelveit szem előtt tartva étkezik; 47,2% azt eszik, ami éppen van és nem törődik azzal mikor, mit és hogyan eszik. A „tudatosan” táplálkozók 27,8%-a a fővárosban él, 46,5 %-a más városban és 25,7%-a községben. Az értelmiségiek 9,8%-a táplálkozik „hagyományosan”, 42,9%-a „tudatosan” és 47,3%-a „rendszertelenül”. A nem mezőgazdasági segédmunkások táplálkoznak leggyakrabban „rendszertelenül” (57,2%) és a mezőgazdasági fizikai foglalkoztatottak követik leginkább a „hagyományos” étrendet. Iskolai végzettség szerint is hasonló tendencia figyelhető meg; a legfeljebb 8 osztályt végzettek 31,8%-a a „hagyományos” táplálkozási szokásokat követi, míg a felsőfokú végzettségűeknek mindössze 10,1%-a. Másrészt a legmagasabb iskolai végzettségűek közel fele „tudatosan” táplálkozik, s ez az arány annál kisebb, minél alacsonyabb az iskolai végzettség, a 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek körében alig több, mint ötöde. A táplálkozás terén az uniós tagállamok lakossága és a magyarok között nincs jelentős eltérés; 2000-ben a magyarok naponta 138 g zsírt vettek magukhoz, míg az uniós állampolgárok általában valamivel többet. A gyümölcs- és zöldségfogyasztásban azonban meglehetősen lemaradt Magyarország: a hazai népesség naponta fél kilót fogyaszt ezekből az élelmiszerekből, az uniós átlag 65 dekagramm. Ez egy napra vetítve nem olyan nagy különbség, de éves szinten 46 kiló a differencia. II.1.2.2.2 Testedzés A munkafolyamatok döntő részének gépesítése, illetve automatizálása következtében az emberek napi munkatevékenységének jelentős részét ülő helyzetben végzik, többségük

még

a

szabadidejében

is

mozgásszegény

életmódot

folytat.

A

mozgásszegény életmód következtében az izmok gyengülnek, sorvadnak, a testsúly megnő, a légzési kapacitás csökken, a szövetek vér- és oxigénellátása romlik. Mindezek a tényezők kedveznek a magasvérnyomás, az ischaemiás szívbetegség, a cukorbetegség kialakulásának. Ez ellen egyedüli védekezési, illetve megelőzési mód a rendszeres testedzés.

88

Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint a 6 éves és idősebb népesség 16%-a végzett rendszeres testedzést, ezen belül a férfiak 19%-a, a nők 13%-a. Az 1994-ben végzett egészségiállapot-felvétel tanúsága szerint ezek az arányok alig változtak: a 15-64 éves népesség 17,3%-a, ezen belül a férfiak 21,4, a nők 13,5%-a sportolt több-kevesebb rendszerességgel. A kép még lehangolóbb, ha a sportolás gyakoriságát nézzük: tíz felnőttből csak egy sportolt hetente kétszer, a megfelelő egészségi állapot, a szív, a tüdő és az izomzat fittségének fenntartásához minimálisan szükségesnek tartott heti három alkalommal pedig mindössze 6%. A sportolási szokásokat legerőteljesebben a demográfiai tényezők, az életkor és a nem befolyásolják. A rendszeres sportolás csak az iskolás korúakra jellemző. Az, hogy a rendszeres testmozgás körükben is gyakran csak a kötelező iskolai testnevelést jelenti, korántsem kielégítő s valószínűsíti a felnőttkori mozgásszegény életet. Az iskolás koron túl a sportolók hányada meredeken csökken. A 20-29 éveseknek még egynegyede, a 30-39 éveseknek csak 15%-a sportol rendszeresen.

11. sz. táblázat

A szabadidejükben sportolók aránya nemek és korcsoportok szerint, 1994 Korcsoport 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 Összesen

Férfi 52,9 30,7 26,8 17,2 20,7 10,8 8,4 9,6 9,7 9 21,4

Nő 29,4 31,1 16,5 13 7,3 10,2 7 9 5,7 2,7 13,4

Forrás: Egészségi Állapot Felvétel, 1994

Mint a táblázatból kiderül az életkor emelkedésével csökken a sportolók aránya. Ez a meredek csökkenés azonban nem magyarázható pusztán biológiai tényezőkkel. Ezt támasztja alá az is, hogy a magasabb társadalmi státuszúak között a sportolók aránya alig

függ

az

életkortól

és

a

sportolók

aránya

huszonévesen

csökken

a

legerőteljesebben, amikor pedig még nem valószínű, hogy az életkorral járó

89

egészségromlás akadályozná a fizikailag aktívabb életvitelt. A házasságot követően a korábban sportolók - különösen a nők - jelentős része felhagy a rendszeres testmozgással. A szabadidős testmozgás inkább a városokban lakókra jellemzőbb, mint a falusiakra, s a sportolók aránya Budapesten a legmagasabb. Itt azonban figyelembe kell azt is venni, hogy a munkatevékenységek falun többnyire nagyobb fizikai igénybevétellel járnak, mint a városokban. Az időmérleg vizsgálatok alapján megállapítható, hogy jelentős változás történt a magyar társadalom időfelhasználásában az elmúlt tizenöt évben. A munkavállalók számának csökkenéséből eredő kereső-termelőmunka csökkenés eredményeképpen a népesség egészére vetítve egyötödével növekedett a szabadon rendelkezésre álló idő∗. A szabadidős tevékenységeket vizsgálva megállapítható, hogy a televíziózás, videózás tölti ki a szabadidő csaknem 60%-át, míg tizenöt évvel ezelőtt még csak 45%-át foglalta el, vagyis a megnövekedett szabadidő döntően televíziózással, videózással telik el. Ugyanakkor kedvező, hogy a sportolásra fordított idő valamelyest emelkedett 1986hoz képest, és némileg nőtt a testedzők aránya is, de mindez nem számottevő. A magyar népesség 15%-a hódol valamilyen sportnak, mozgásformának. Összességében a rendszeresen edzők aránya alig változott 1986-hoz képest, akkor a népesség 3,5%-a volt érintett, de arányuk 2000-ben sem haladta meg a 15 év feletti népesség huszadát (4%). A testedzés a férfiak körében népszerűbb: az erre fordított idejük - napi átlagban 60%-kal haladja meg a nőkét. A fővárosiak jelenleg több mint kétszerannyi időt töltenek fizikai rekreációval, mint a községekben lakók, ám korábban a különbség háromszoros volt, tehát figyelemre méltó a felzárkózás. A jelenlegi állapotot szemlélve is - akárcsak az 1986-ban - a sportolásnál elválik egymástól az ország keleti és nyugati része - ámbár a dél-dunántúli régió is inkább az ország keleti részeivel mutat hasonlóságot - és továbbra is a nyugati régiók az aktívabbak. Mindezek alapján az egészséges életmód részeként számon tartott mozgás helyett össztársadalmilag egy mozgásszegény társadalom kontúrjai körvonalazódtak ki.

∗

A szabadon rendelkezésre álló idő magában foglalja a szórakozást, a pihenőidőt, a játékot, az egyes rekreációs formákat, kikapcsolódási tevékenységeket.

90

II.1.3 Egészség - munka – nyugdíj Az egészség alapfeltétele a munkaerőpiacon történő részvételnek, betegséggel, fogyatékkal élők foglalkoztatási esélyei sajnálatos módón igen gyengék. Ugyanakkor az egészségi állapotuk miatt a munkaerőpiacról kiszorulók általában valamilyen – általában meglehetősen alacsony összegű – társadalombiztosítási ellátásban részesülnek. A folyamatok intenzitása nagymértékben függ a munkaerőpiac helyzetétől is. Kínálati piac esetén – ami Magyarországon is jellemző a rendszerváltás óta – viszonylag kisebb egészségkárosodás is kiszorító hatású, nagy nyomást gyakorol a társadalombiztosítási ellátó rendszerre, miközben annak bevételei ugyanezen okra (alacsony számú foglalkoztatott, viszonylag alacsony keresettel) visszavezethetően szűkösek.

II.1.3.1 A megváltozott munkaképességűek lehetőségei a munkaerőpiacon Az 1997-es amszterdami megállapodás egyik pillére a munkaerő-piaci esélyegyenlőség biztosítása volt. Az egészségi problémával, fogyatékkal élők képezték az ezzel kapcsolatos intézkedések kiemelt célcsoportját. Az ő munkaerő-piaci helyzetük, speciális igényük volt a témája az uniós tagországok számára a munkaerő-felméréshez kapcsolódóan kötelezően előírt 2002. II. negyedévi felvételnek. A következőkben e felmérés – témánk szempontjából legfontosabb megállapításait foglaljuk össze. A magyarországi 15-64 évesek több mint 11%-a válaszolt úgy, hogy van olyan egészségi problémája, fogyatékossága, mely a vizsgálatot megelőző félévben akadályozta normál életvitelében. Ez összességében 748,2 ezer főt, 365,6 ezer férfit és 382,6 ezer nőt jelentett. Az egészségi problémák az életkor előre haladásával nőnek: a problémát jelzők 88%-a 40 éves, vagy idősebb volt. A felvétel egyértelműen igazolta, hogy a tartós egészségi problémával küzdők munkaerő-piaci jelenléte marginális. A felvétel időpontjában érvényes magyar nyugdíjba vonulási szabályok szerint, a 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémával küzdő személy közül kevesebb, mint 95 ezer (15%-uk) volt jelen 2002. II. negyedévében a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. Az egészségi probléma fiatalkorban történő jelentkezése erősen rontja az elhelyezkedési esélyeket, míg idősebb korban elsődlegesen a munkaerőpiac végleges elhagyását vonja maga után. A minta elemszáma miatt a területi adatokat nagy óvatossággal kell kezelni, de így is szembetűnő, hogy a főváros népessége, de különösen annak foglalkoztatotti része

91

lényegesen egészségesebbnek vallotta magát az országos átlagnál, míg kiemelkedően nagy arányban nyilatkoztak tartós egészségi probléma fennállásáról az ország munkaerő-piaci

szempontból

legkritikusabbnak

minősülő

megyéiben,

Szabolcs-

Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. A fővárosban az összes 15-64 éves népesség 6,3%-a, Szabolcsban 22,6%-a, Borsodban 17,7%-a minősítette magát tartósan

fennálló

egészségi

problémával

küzdőnek.

A

beteg,

fogyatékos

foglalkoztatottak egyharmada feldolgozóipari munkahelyen, 14%-a a kereskedelemben dolgozott. Az érintett kör kevesebb, mint 20%-a dolgozott speciális (ún. védett, támogatott) munkahelyen, mely munkahelyekből a legtöbb az érintettek számához viszonyítva a fővárosban található. A munkavállalási korúakból az érintett körhöz tartozók többségét (75%-át) alkották azok, akiknél az egészségi probléma legalább öt éve fennáll, ezen belül azonban a veleszületett

rendellenességgel

élők

hányada

alacsony

(7,5%).

Az

életkor

előrehaladtával a legalább 10 éve egészségkárosodottak aránya csak némileg növekszik, vagyis már a viszonylag fiatal (30-34 éves) korcsoporttól kezdődően magas a hosszú ideje egészségi problémával küzdők aránya. A teljes érintett kör és abból a foglalkoztatottak megoszlása az egészségi probléma, fogyatékosság eredete (oka) szerint lényegében azonos. Bár mindkét nem esetében különböző, de a munkavégzéssel közvetlenül össze nem függő betegségek okozzák legnagyobb arányban az egészségi problémát. A munkával összefüggően viszont

a

férfiak

egészségkárosodás,

esetében mint

a

gyakrabban nőknél.

A

fordul

elő

veleszületett

munkahelyi

baleset,

rendellenességgel

élő

megkérdezettek mintegy 10%-a dolgozik.

92

12. sz. táblázat

Az érintettek megoszlása az egészségi probléma, illetve a fogyatékosság oka szerint, nemenként, százalék Ok Veleszületett rendellenesség Munkahelyi baleset Közlekedési baleset Egyéb baleset Munkavégzéssel összefüggő betegség Egyéb megbetegedés Az okot nem tudja Összesen

férfiak 9,5 4,0 2,5 1,4

15-64 éves nők összesen 7,9 8,7 0,8 2,4 1,4 1,9 0,9 1,1

Ebből: foglalkoztatott férfiak nők összesen 7,1 8,5 7,8 4,3 0,4 2,3 3,1 2,9 3,0 0,7 1,1 0,9

20,7

16,2

18,4

19,4

18,0

18,7

46,4 15,4 100,0

53,6 19,6 100,0

49,9 17,6 100,0

44,9 20,5 100,0

49,2 19,9 100,0

47,1 20,2 100,0

Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév KSH,BP. 2002.

Az egészségi problémával, fogyatékkal élők döntő többsége rokkantsági nyugdíjban, illetve járadékban részesül. A tartósan munkaerő túlkínálattal küzdő magyar munkaerőpiac nem érdekelt és motivált a fogyatékkal, betegséggel élők számára is ellátható munkahelyek kitermelésében. Az érintettek számára akkor van remény az álláshoz jutásra, ha problémájuk nem érinti munkavégző-képességüket, de ez viszonylag ritka. Az érintett populációból hozzávetőlegesen 170 ezer fő igényelne segítséget annak érdekében, hogy munkát tudjon vállalni, illetve munkában tudjon maradni. A helyzet annak ellenére elég siralmas, hogy a 20 főnél többet foglalkoztató gazdasági szerveztek kötelesek létszámuk 5%-ának erejéig megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatni, ennek hiányában rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a Munkaerő-piaci Alapba. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a jelenlegi szabályok szerint a tárgyévet megelőző második évben realizálódott átlagbér 3%-a, 2003-ban 37 300 Ft/év/fő. 2004től ezt a háromszorosára tervezik növelni. Az így összegyűlt forrásból támogathatók az 5%-nál magasabb arányban sérült embereket alkalmazó munkáltatók, illetve a célfoglalkoztatók. A célfoglalkoztatók – azok a munkáltatók, amelyek létszámuk 60%-át elérő mértékben foglalkoztatnak fogyatékos, illetve súlyosan fogyatékos személyeket – dotációt kapnak e tevékenységük után, sávos rendszerben. A súlyosan fogyatékosok után jelenleg a minimálbér 3,5 szerese adható, azonban az EU-ba történő belépés után ez a magas

93

arány nem tartható fenn. A célfoglalkoztatók a jelenlegi dotációs szint mellett is súlyos gazdasági problémákkal küzdenek.

II.1.3.2 Munka és társadalombiztosítás A társadalombiztosítási ellátás és a munkaerőpiac között a gyakorlatban van átjárás, bár ez hivatalosan nem deklarált, sőt esetenként tiltott. A rendszerváltást követő gazdasági struktúra átalakítás a munkahelyek számának drámai csökkenésével járt, néhány év alatt másfélmillió álláshely szűnt meg. A teljes mértékben megszüntetésre került cégektől elbocsátott emberek egy része rokkant nyugdíjba menekült, más része részben táppénzen igyekezett átvészelni az új munkaalkalom bekövetkezésének időszakát. A rokkantosításhoz is először ki kellett meríteni az egy éves táppénz időszakát. 13. sz. táblázat Összefoglaló táppénzes adatok* Egy Táppénzre Táppénzesek Táppénzes Táppénztáppénzes jogosultak Év nap millió kiadás** napra jutó Napi átlagos létszáma Aránya % kiadás, Ft 1000 fő 1980 4230 244 5,8 75,2 7395 98 1985 4164 254 6,0 66,5 9982 150 1990 4540 272 6,0 99,4 24319 245 1995 3827 173 4,5 63,1 39805 631 1996 3720 123 3,3 45,2 32977 730 1997 3558 119 3,3 43,3 36138 835 1998 3530 114 3,2 41,7 41255 989 1999 3433 115 3,3 41,9 49205 1173 2000 3465 112 3,2 41,2 56140 1364 2001 3475 117 3,4 42,6 64206 1508 * A MÁV adataival együtt, 1989-ig az OEP-pel külön megállapodást kötők adatai nélkül. 1999-től a fegyveres testületek, rendvédelmi szervek hivatásosainak adatai nélkül ** Összes táppénz kiadás, mely 1996-tól tartalmazza a munkáltatót táppénz-hozzájárulást. Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyv 2001 KSH Bp. 2002.

Azóta is folyik a vita arról, hogy mennyire voltak jogosak ezek a táppénzes állományok, s mennyi volt bennük a csalás, azonban a halálozási adatok inkább arra utalnak, hogy a magyar népesség esetenként későn, kényszerből fordul orvoshoz, ezért joggal feltételezhetjük, hogy az esetek többségében volt valós indok a táppénzes állomány mögött.

94

Hasonló

események

tanúi

vagyunk

napjainkban

is.

A 2002-ben lezajlott

gyárbezárások során elbocsátott dolgozók egy része táppénzes állományba vonult, mert annak összege lényegesen magasabb a nevetségesen alacsony munkanélküli járadékhoz viszonyítva.

Az érvényben lévő szabályozás szerint a munkavállalót naptári évenként 15 munkanap betegszabadság, majd ennek kimerítése után táppénz illeti meg betegsége esetén. Mivel a betegszabadság idejére jutó járandóság teljes összegét, ezenkívül a táppénznek egyharmadát a munkaadó fizeti, a keresőképtelen munkavállaló meglehetősen nagy terhet jelent alkalmazója számára.

2001-ben valamivel több, mint kétmillió volt a betegszabadságra, és közel három és fél millió volt a táppénzre jogosultak száma. Ez 20, illetve 14%-kal kevesebb, mint 1992-ben. A betegszabadságon lévők napi átlagos száma közel 30%-kal csökkent (2001-ben 35 ezer), a táppénzen lévőké pedig több mint 40%-kal lett kevesebb (2001-ben 117 ezer). A csökkenés mindkét esetben jóval nagyobb ütemű volt, mint a jogosultak számának mérséklődése. A kilencvenes évek munkanélkülisége a munkavállalókat arra késztette, hogy amennyire lehetséges, betegségeikkel ne maradjanak otthon, illetve minél gyorsabban igyekezzenek munkába állni. A betegszabadságon levők aránya 1992 óta 19%-ról 1,7%-ra, a táppénzen levők aránya 5-ről 3,4%-ra csökkent a jogosultak körében. 2001-ben a jogosultak

közül

az

észak-magyarországi

és

az

észak-alföldi

régióban

kényszerültek a legtöbben táppénzt igénybe venni. A táppénzen levők 4,8%-a üzemi balesetet szenvedett, illetve valamilyen foglalkozási megbetegedés miatt vált képtelenné a munkára. Nem saját jogon, hanem gyermeke betegsége miatt volt távol munkahelyétől a táppénzesek 3,4%-a. A 2001-es táppénzkiadás 64 milliárd Ft volt, ami alig több mint fele volt az 1992-es reálértéknek.

95

14. sz. táblázat

A saját jogon újonnan nyugdíjba vonulók száma (ezer fő) Év

Új öregségi*

1985 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Öregségi jellegű KorengedElő- Bányász ményes

83,2 68,9 59,2 48,2 47,3 43,6 41,6 33,2 38,1 41,6 43,0

43,3 28,2 17,1 11,6 11,2 15,0 13,0 6,0 3,3 3,3 3,7

0,3 17,8 25,9 29,4 22,9 29,0 29,5 10,6 0,0 0,0 0,0

2,1 1,0 0,6 0,3 0,3 0,3 0,4 0,4 0,3 0,2

Öregségi együtt 93,8 90,3 90,4 111,1 126,8 117,2 103,2 89,9 81,7 87,9 84,3 50,2 41,7 45,2 47,0

Rokkant, baleseti rokkant 41,2 45,6 53,2 61,3 66,4 64,4 62,7 62,4 61,0 62,0 55,4 49,3 48,0 54,2 58,4

Saját jogú mindösszesen 135,0 135,9 143,6 172,4 193,2 181,6 165,9 152,3 142,7 149,9 139,7 99,5 89,7 99,4 105,4

Forrás: ONYF Statisztikai Évkönyvek

A táblázatból nemcsak az figyelemre méltó, hogy a foglalkoztatási nehézségek esetén megemelkedik a rokkantnyugdíjba vonulók száma, hanem az is igen kedvezőtlen fejlemény, hogy 1998 óta a saját jogon nyugdíjazottak több mint a fele évről évre rokkantosítás által válik nyugdíjassá. Feltételezve, hogy nem minden esetben volt ez teljesen indokolt, ez az arány akkor is elképesztően magas, különösen, ha figyelembe vesszük a rokkant nyugdíjak összegének kedvezőtlenebb kondícióit is. 2002-ben a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok átlagos egy főre eső ellátása 80%-át tette ki az öregségi nyugdíjasokénak. Alaphelyzetként

a

rokkantnyugdíjas

nem

vállalhat

legálisan

munkát

a

nyugdíjkorhatár eléréséig, bár ez alól mentesít egy gumiszabály, de erre itt most nem térünk ki. Mindebből az látszik, hogy a rokkantnyugdíjasok egy biztonságos, de alacsony jövedelmi

színvonalú

élethelyzetbe

kerülnek,

ahol

egészségük

javítására,

konzerválására kevés a forrásuk. Esetleges munkavégzésük a fekete gazdaságba szorul vissza.

96

II.2 A gazdaság állapotának hatása a lakosság egészségére II.2.1 A demográfiai tényezők szerepe A népesség általános egészségi állapotát meghatározó tényezők közül jelentős befolyással bírnak egyes demográfiai tényezők: a népesség korösszetétele, valamint a népesség településjelleg szerinti megoszlása. Magyarország népessége az elmúlt két évtizedben fokozatosan fogyott, és jelentősen megváltozott a korcsoportok aránya: a 014 éveseké 22%-ról 16%-ra csökkent. Ha kisebb mértékben is, de csökkent a 15-29 évesek és a 30-39 évesek száma, ugyanakkor a magasabb korosztályok száma és aránya

emelkedett,

azaz

a

lakosság

fokozatosan

elöregedik.

A

lakosság

korösszetétele, öregedése jelentősen befolyásolja az adott területen élők életminőségét, a terület lakosságának megbetegedési és halálozási helyzetét. Minden életkornak megvannak a sajátos megbetegedési viszonyai, a megbetegedési arányokat befolyásoló veszélyeztető tényezői. 15. sz. táblázat

A népesség korösszetétele terület szerint, (százalékban) Terület 0-14 Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

17,4 20,6 20,1 20,2 22,3 19,5 22,4 21,3 22,3 20,1 21,6 21,4 20,2 21,0 20,2 24,2 21,2 20,4 22,0 20,6

15-64 évesek 66,9 65,7 67,7 64,8 65,8 66,1 67,1 66,2 65,8 65,7 65,1 67,6 66,3 66,9 66,1 64,6 65,8 65,8 66,4 65,5

Ország összesen

20,5

66,2

1990 65-x

összesen

0-14

15,7 13,7 12,2 15,0 11,9 14,4 10,5 12,5 11,9 14,2 13,3 11,0 13,6 12,0 13,7 11,2 13,1 13,8 11,6 13,9

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

12,7 16,8 15,9 16,3 18,6 15,8 17,0 15,7 18,3 16,1 17,3 16,6 16,5 17,6 16,5 20,1 16,5 15,8 16,2 15,3

13,2

100,0

16,3

2002 15-64 65-x évesek 69,5 17,9 67,6 15,6 69,0 15,1 67,0 16,8 66,8 14,6 68,6 15,7 69,3 13,7 69,7 14,6 68,0 13,8 67,3 16,6 67,1 15,7 69,5 13,9 67,5 16,0 69,3 13,1 68,0 15,5 66,9 13,0 68,1 15,4 68,9 15,3 69,3 14,5 68,6 16,1 68,4

15,3

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Demográfiai Évkönyvek, KSH Bp.

97

A magyarországi népesség korösszetételében jelentős területi (megyék, illetve főváros) eltérések vannak. A 2002. január 1. állapot szerint a 65 éves és idősebb népesség aránya a fővárosban, illetve Békés és Heves megyében a legnagyobb. Viszonylag alacsonyabb ez az arány Pest, Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Komárom-Esztergom megyében. A gazdaságilag aktív lakosság aránya Győr-MosonSopron megyében a legmagasabb, míg a munkaerő-utánpótlás leginkább SzabolcsSzatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származik. Az elöregedő fejlett térségek állnak szemben a gazdaságilag elmaradottabb dinamikusabb népszaporulatú megyékkel. A demográfiai tényezők közül a családi állapot is befolyásolja az egészségügyi állapotot, a megbetegedési és a halálozási viszonyokat. Az elmúlt két évtizedben megváltozott a családi állapot megoszlása Magyarországon. Növekszik az élettársi kapcsolatban élők száma, egyre kevesebb gyermek születik, a nők későbbi életkorban vállalkoznak első gyermekük világra hozatalára, és növekszik a házasságon kívül született gyermekek száma. A népesség településjelleg szerinti megoszlásában szintén lényeges változások történtek az elmúlt húsz évben. 1980-ban a népesség 53,2%-a élt városban, 2001-ben pedig már 58,1%. Ebben ugyan a várossá nyilvánítások is szerepet játszottak, de megítélésünk szerint a várossá nyilvánítás előbb-utóbb a település minőségét is megváltoztatja. Az életminőség szempontjából még jellemzőbb az, hogy hányan, illetve milyen arányban élnek az emberek különböző nagyságú (lélekszámú) településeken. Például az aprófalvak lakóinak helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja az infrastruktúra fejletlensége (hiánya), a különböző szolgáltatások színvonala, illetve hiánya. 2001-ben az 1000 fő alatti települések száma 1702 volt, ahol 778 ezer ember, a lakosság 7,6%-a élt. A lakosság majd tizede (9,1%-a) élt 1000-1999 lélekszámú községekben, ezek száma 648 volt. A nagyobb népességszámú községekben, a városokban élők életminősége az említett szempontokból egyre kedvezőbb.

98

II.2.2 A társadalmi-gazdasági tényezők szerepe II.2.2.1 Gazdasági fejlettség, növekedés

A népesség egészségügyi állapotát a demográfiai tényezőkön kívül nagymértékben befolyásolja még a társadalmi-gazdasági környezet. A gazdasági fejlettség, a gazdaság szervezettsége, a munkaerő-piaci helyzet, az iskolázottsági szint, a keresetek, a jövedelmek színvonala és egyenlőtlenségei szoros kölcsönhatásban befolyásolják a népesség életmódját, egészségmagatartását, fogyasztási szokásait, egészségügyi kiadásait, stb. A gazdasági fejlettség legáltalánosabban használt mutatója az egy főre jutó GDP. A bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme az elmúlt években nemzetközi összehasonlításban jelentős volt, bár értéke az 1993-as mélypont után csak 1999-ben érte el az 1989-es szintet. Jelenleg a növekedés üteme visszafogottabbá vált, ugyanakkor a fejlett országok növekedésével összehasonlítva még így is kiemelkedő.

99

16. sz. táblázat

Az egy főre jutó GDP nemzetközi összehasonlítása, 2001 Ország, országcsoport Kanada Mexikó USA Ausztrália Japán Korea Új-Zéland Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Izland Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svédország Svájc Törökország Nagy-Britannia OECD-átlag EU-átlag

Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritás alapján USD OECD= 100 28900 118 9100 37 35200 144 27500 112 26700 109 15900 65 21200 87 28200 115 27700 113 15100 62 29200 119 26500 108 26400 108 26300 107 16300 67 13400 55 28900 118 30000 122 26200 107 50000 204 29200 119 36800 150 9900 40 17600 72 12000 49 21400 87 26000 106 29900 122 5700 23 26400 108 24500 100 25600 105

Forrás: OECD statisztika

Az egy főre eső GDP Magyarországon vásárlóerő-paritáson alig több mint fele az EU15-ök átlagának. Az ország közepes fejlettsége korlátozza az egészségügyi ráfordításokat. A gazdasági fejlettség területi különbségeit a megyék egy főre jutó GDP-jének országos átlaghoz viszonyított arányával vizsgálva megállapítható, hogy tovább nőtt a különbség a legfejlettebb és a legelmaradottabb területek között 1994 óta (ekkortól rendelkezünk területi GDP adatokkal). Budapest esetében időbeli lefutását tekintve folyamatosan növekvő, s minden évben kiugróan magas volt a mutató értéke. 100

17. sz. táblázat

A megyék fejlettségi szintje az egy főre jutó GDP alapján

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

Egy főre jutó GDP, ezer Ft 1994 1998 2001 765 1858 2977 329 713 999 356 783 1102 338 691 962 299 690 936 402 889 1180 410 1234 1497 440 1204 1750 353 754 1085 310 726 1093 335 720 1012 341 838 1343 263 565 819 324 773 1213 325 686 1000 262 567 826 401 861 1219 439 1162 1461 339 803 1218 401 901 1234

Egy főre jutó GDP a megyék átlagának százalékában 1994 1998 2001 221,6 230,9 260,5 95,2 88,5 87,4 103,2 97,3 96,4 98,0 85,8 84,2 86,7 85,7 81,9 116,4 110,5 103,2 118,8 153,3 131,0 127,5 149,6 153,1 102,2 93,8 94,9 89,7 90,2 95,6 97,2 89,4 88,5 98,9 104,1 117,5 76,1 70,2 71,7 94,0 96,1 106,1 94,1 85,2 87,5 75,8 70,5 72,3 116,3 107,0 106,6 127,2 144,4 127,8 98,1 99,8 106,6 116,2 112,0 108,0

Országos átlag

425

997

1458

123,2

123,9

127,6

Budapest nélkül

345

805

1143

100,0

100,0

100,0

Terület

Forrás: Statisztikai Évkönyvek KSH 9. sz. ábra A megyék fejlettségi szintje az egy főre jutó GDP alapján 3500

3000

2500

2000 Ezer Ft 1500

1000

500

1994

1998

2001

Országos átlag, 1994

Országos átlag, 1998

Za la

s Va

na To l

y m og

Pe st

So

es H ev

ra Ba

Bu d

ap

es t

ny a

0

Országos átlag, 2001

101

Az ország különböző földrajzi térségei közötti eltérés a jövedelemtermelő képességben szoros összefüggést mutat az egészségi állapotot leíró mutatókkal. A szegénység következménye a gazdasági elmaradottságnak, az iskolai végzettségben kifejeződő tudás és információ hiánynak, s egyik okozója a gyenge egészségi állapotnak, mely aztán

rontja

a

gazdasági

fejlődés

esélyeit

is.

Beavatkozni

a

folyamatba

leghatékonyabban a tudatos térségi gazdaságfejlesztési programokkal lehetne.

II.2.2.2 Iskolázottság, kulturáltsági szint

A lakosság általános kulturáltsági szintjének jellemző mutatója az iskolai végzettség. Azt, hogy a legfontosabb értékek listáján hol helyezkedik el az egészség nem csak az egyén lehetőségei határozzák meg, hanem erőteljesen befolyásolják az egészségről, egészséges életmódról gyűjtött ismeretei is.

Az 1990. évi népszámlálás és az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint növekszik a középfokú és a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező népesség aránya, és egyre kisebb azoké, akik az általános iskola első osztályát sem végezték el. Az ország egészét tekintve a 10 éves és idősebb népesség körében 1990-ben 1,2% (109 449 fő), 1996-ban pedig 0,7% (66 608 fő) volt azok aránya, akik nem végezték el az általános iskola első osztályát sem. A nők aránya minkét felmérésben magasabb volt mint a férfiaké.

102

18. sz. táblázat

Az iskolázottsági szint alakulása megyénként, 1990, 1996, a népesség százalékában Általános iskolát végzettek aránya

Középiskolát végzettek aránya

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

1990 87,0 73,2 78,2 72,6 76,9 77,6 79,3 80,9 74,7 73,3 72,8 79,4 73,0 77,1 73,8 71,6 73,6 79,2 77,9 75,0

1996 92,2 80,7 86,1 81,6 83,1 85,5 86,1 87,6 82,8 81,0 79,9 86,7 79,3 85,2 82,7 79,9 82,4 85,8 85,9 84,7

1990 45,2 21,6 26,7 23,4 26,8 28,6 26,3 29,8 25,7 25,8 23,5 26,5 23,2 24,0 23,2 21,4 23,0 28,3 25,8 25,3

1996 54,1 26,8 32,4 28,2 31,0 33,3 29,9 36,3 30,0 28,7 28,0 30,8 26,3 31,2 27,3 24,4 28,9 33,6 31,1 31,7

Országos összesen

78,1

85,2

29,2

34,7

Terület

Felsőfokú iskolai végzettségűek aránya 1990 1996 19,1 22,9 7,0 8,6 8,7 10,8 6,6 8,3 7,9 8,8 9,4 11,2 8,7 10,2 9,2 11,3 8,7 10,6 7,8 9,7 7,2 7,9 7,9 9,5 6,7 7,5 7,4 9,9 7,5 9,5 6,7 7,8 7,3 9,3 8,3 9,7 8,4 9,9 7,9 8,9 10,1

12,1

Forrás: KSH Életminőség és egészség, 2002

Ami a területi különbségeket illeti a legmagasabb iskolázottsági arány Budapesten figyelhető meg, a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya kiugróan magas a megyeiekhez képest. A megyék közül Győr-Moson-Sopron és Csongrád megye lakossága

emelhető

iskolázottsági

szint

ki

magasabb

iskolázottsági

Szabolcs-Szatmár-Bereg,

aránnyal.

Bács-Kiskun,

A és

legalacsonyabb Nógrád

megye

lakosságára jellemző. Nemek szerint vizsgálva megállapítható, hogy a nők közül kevesebben végezték el az általános iskolát, mint a férfiak. A helyzet a középiskola elvégzése után megfordul, a nők aránya magasabb, mint a férfiaké. A felsőfokú végzettségűek tekintetében ismét a férfiaké a magasabb arány. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy a nők iskolai végzettsége a két időpont között nagyobb mértékben emelkedett, mint a férfiaké. A legutóbbi 2001. évi népszámlálás adatait szintén célszerű a korosztályok iskolai végzettség szerinti megoszlása alapján is megvizsgálni. Sajátos „töréspontokat” 103

érzékelhetünk a népesség iskolai végzettsége és a korcsoportok szerint az 50 és 60 évesek esetében. A legalább általános iskola 8. évfolyamát is elvégzettek arányát vizsgálva, a mai 50 évnél fiatalabbak esetében ez az arány 97% felett van, ami gyakorlatilag általánosnak tekinthető a teljes populációban. Ez az arány 90% alá csak a 60 év felettiek esetében csökken. A középiskolai érettségivel rendelkezők aránya ugyanakkor az 50 évesek és fiatalabbak esetében 35-40% közötti arányt mutat, ami még értelemszerűen nőhet. Feltételezhető, hogy ez az arány azonban a következő években csak lassan fogja az 50%-ot megközelíteni, ami egy–másfél évtized múlva a 30-40 éves korosztály iskolázottságát jellemezheti. A népszámlálási adatok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy az egyetemi és főiskolai oklevéllel rendelkezők száma – a jelentős felsőoktatási részvétel ellenére – lassan nő. A 45 évesnél idősebb korosztály esetében 14-16,6% közötti – valójában jelentős - arányú a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, azonban ez a szint a következő években az adatok elemzése alapján számottevően nem változik. Érzékelhető ugyanis egy sajátos különbség a felsőoktatási növekvő részvétel, s a sikeresen diplomát, végzettséget szerzők között. 19. sz. táblázat

A népesség iskolai végzettség és korcsoport szerint (A megfelelő korú népesség százalékában)

Korcsoport

Általános iskola 1. évfolyamát sem végezte el

Legalább az ált. isk. 8. évf. elvégezte

Legalább Egyetem, középfőiskolai iskolai oklevéllel érettségivel rendelkezik rendelkezik

Általános iskola 1. Legalább az ált isk. Évfolyamát 8. évf. sem elvégezte végezte el

fő 10-11 1 243 12-14 1 622 15-19 2 150 316 249 20-24 2 064 405 194 25-29 2 044 392 014 30-34 1 989 348 050 35-39 1 835 297 586 40-44 2 112 339 185 45-49 2 079 390 399 50-54 1 779 325 553 55-59 1 775 264 656 60-64 1 910 205 162 65-69 1 747 163 600 70-74 1 220 120 166 75-x 1 690 106 880 Összesen 27 259 3 674 694 *18-19 éves Forrás: Népszámlálás 2001. KSH

46518 * 180 220 148 495 132 967 113 535 121 322 143 537 134 979 106 937 73 049 58 206 49 425 49 540 1 312 212

Legalább Egyetem, középfőiskolai iskolai oklevéllel érettségirendelvel renkezik delkezik

százalék

48 842 47 275 42 660 46 532 55 906 53 095 46 471 30 737 28 162 23 600 22 896 446 176

1,0 0,8 0,6 0,5 0,5 0,6 0,6 0,6 0,5 0,5 0,6 0,8 0,9 0,7 0,8 0,6

92,7 97,7 97,9 98,0 97,8 97,5 97,7 97,0 94,7 89,3 80,8 71,3 52,4 92,3

32,8 43,5 37,1 37,4 37,3 34,9 35,9 40,2 38,3 31,8 28,8 39,3 24,3 35,9

12,2 13,3 14,0 13,4 14,0 15,8 16,6 13,4 13,9 14,0 11,2 13,8

104

Tehát az iskolai végzettségi szint növekedéséből adódó egészségtudatosabb magatartás csak lassan képes áthatni az egész lakosságot, mert a kedvező folyamatok elsősorban a fiatal korosztályokat érintik. II.2.2.3 Munkaerő-piaci helyzet Az elmúlt évtized a magyar munkaerőpiac feszültséggel terhelt, gyors változások által jellemzett korszaka volt. Az 1980-as évek végéig megvalósult teljes foglalkoztatás után az 1990-es évek elejére a munkaerőpiac teljesen átrendeződött: vállalatok sokasága szűnt meg, ezáltal sokan így elveszítették a munkahelyüket, míg mások a létszámleépítések áldozataivá váltak. A munkaerőpiac drasztikus szűkülése elsősorban a valamilyen szempontból problémásnak minősülő rétegek számára eredményezte a legnagyobb arányú munkavesztést, illetve nehezítette meg az újbóli foglalkoztatottá válást.

Az

évtized

közepére

a

munkaerőpiac

összehúzódása

lelassult,

a

foglalkoztatottság alacsony szinten stabilizálódott, a munkanélküliség csökkenése mellett

azonban

folyamatosan

emelkedett

a

munkaerőpiactól

távol

maradó,

gazdaságilag nem aktívak tábora. A

gazdasági

átstrukturálódást

kísérő

tömeges

munkahelyvesztés

éveiben

a

foglalkoztatási arány is hirtelen esett vissza. A 15-74 éves népességre számított 1992 évi 52,8%-ról egy év alatt 49,3%-ra zuhant, majd kisebb mértékű csökkenés, a későbbiekben pedig némi emelkedés következett be. A részben demográfiai tényezőkből következő foglalkoztatottsági rátaemelkedés ellenére a magyarországi foglalkoztatottság szintje még számottevően alacsonyabb az uniós országok szintjénél. A férfiak foglalkoztatási aránya jóval magasabb a nőkénél.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem alakult ki a férfiak családfenntartó szerepe, s a nők eltartott státusza, mint társadalmi alapváltozat. A nők többsége ugyanis dolgozik, mivel a családok döntő többségében a férj keresete önmagában nem képes biztosítani a család megélhetését, illetve a mind gyakoribb szingli életmódból ez következik. A foglalkoztatott nők alacsonyabb aránya inkább arra utal, hogy a létező foglalkoztatási formák a férfiak számára adnak nagyobb lehetőséget. Egyenlőre még hiányoznak azok a jelentős számú és ösztönző kereseti szintet biztosító foglalkoztatási

105

formák (pl. részmunkaidő), amelyek Európa-szerte módot adnak a nők sokaságának a kereső foglalkozásra.

Az 1990-es évtized első felében a munkaerőpiac drasztikus szűkülése az egész országot sújtotta, azonban a nyugati és a keleti országrészben a foglalkoztatási helyzet már a folyamat elején is jelentős eltéréseket mutatott. A nyugati határhoz közeli térségek iránt érdeklődő külföldi tőkével, elsősorban a nagy multinacionális cégek ottani beruházásaival, néhány éve pedig az ezekhez tartozó beszállító cégek sokaságának lehetőleg a közvetlen közelükbe telepedésével, Vas, Győr-Moson-Sopron, valamint Zala megye kiváltságos helyzetbe került. Ezekben a megyékben a foglalkoztatási mélypontot jelentő 1995-1997. években is 50% felett maradt a foglalkoztatási arány. Hasonlóan kedvező helyzetbe csak Budapest került a három nyugati megyén kívül. A legtöbb megyében azonban a 90-es évek derekán a 15-74 éves népesség 50%-a sem volt foglalkoztatott a keleti országrészben, a foglalkoztatás szempontjából leginkább problémásnak tűnő megyékben pedig még 40%-a sem (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 38,7%-os, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 39,7%-os, Nógrád megyében pedig 39,9%-os volt a foglalkoztatási arány a mélypont évében). Az évtized vége felé az általánosságban javuló munkaerő-piaci helyzet ellenére a területi különbségek érdemben nem változtak.

106

20. sz. táblázat

A foglalkoztatottság megyénként, 2001 Foglalkoztatottak

Terület Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

763,8 203,1 142,7 134,5 226,5 166,9 180,4 181,3 189,8 117,1 142,8 124,4 75,7 430,7 115,7 173,9 90,0 116,7 155,9 127,6

Országos összesen

3859,5

Gazdaságilag nem aktívak

Munkanélküliek Száma, ezer fő 33,5 13,9 9,9 8,6 23,6 6,2 9,1 7,7 13,1 8,3 11,3 5,9 7,0 20,3 12,5 18,5 7,0 6,4 5,7 4,4 232,9

Munkanélküliségi ráta %

Foglalkoztatási arány %

597,0 185,8 155,7 153,2 295,2 146,2 141,4 138,8 202,8 121,6 156,0 111,4 83,5 348,6 124,6 230,2 89,4 80,7 126,4 95,8

4,2 6,4 6,5 6,0 9,4 3,6 4,8 4,1 6,5 6,6 7,3 4,5 8,5 4,5 9,7 9,6 7,2 5,2 3,5 3,3

54,8 50,4 46,3 45,4 41,5 52,3 54,5 55,3 46,8 47,4 46,0 51,5 45,5 53,9 45,8 41,1 48,3 57,3 54,1 56,0

3584,3

5,7

50,3

Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv, 2001

2002-ben a regisztrált munkanélküliek száma évi átlagban 344,7 ezer fő volt, 29%-uk – mintegy 100 ezer fő - 45 éven felüli. A 45 éven felüliek közel fele a 45-50 éves korosztályból tevődik ki, akik számára még több mint 10 év van hátra a nyugdíjkorhatár eléréséig. 2000-2002 között a munkanélküliek száma összességében 12%-kal csökkent, a 45 éven felüli munkanélkülieké azonban csak 7%-kal, ezért a munkanélküliek között emelkedett az idősödők és idősek részaránya. Általános megfigyelés, hogy aki tartósan elveszíti munkahelyét az előbb-utóbb elveszíti egészségét is. Fokozottan így van ez idősebb korban. A betegek pedig végképp esélytelenek a munkaerőpiacra történő visszakerülésben. II.2.2.4 Munkavégzés mennyisége A munkára fordított idő személyes adataira az időmérleg felmérések adnak információt. Az

1986/87-ben

és

az

1999/2000-ben

végzett

átfogó

időmérleg-felvétel

összehasonlítása előtt a következőkre is tekintettel kell lenni. Az 1986/87 felvétel idején

107

teljes foglalkoztatottság volt, a 90-es évek elejétől jelentős méreteket öltött a munkanélküliség és a gazdasági szerkezetváltás következtében a termelés volumene 1994-ig csökkent és csak 2000-ben érte el az 1989. évi szintet. A két felvétel között tehát erősen csökkent a foglalkoztatottak aránya (a legutóbbi felvétel idején a teljes népesség 36%-a volt, addig 1986-ban 47%-ot tett ki. Mindezek mellett átalakult a munkaerőpiac szerkezete is, ennek legjellemzőbb területe a szektorok, ágazatok közötti arányeltolódás volt. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 6%-ra csökkent, ezzel szemben nőtt a szolgáltatási szektorban alkalmazottak aránya (2000-ben a foglalkoztatottak közel 60%-a dolgozott e szektorban). Kisebb horderejű változásnak tekinthetjük a munkavállalók szabadnapjainak és munkaszüneti napjainak növekedését, az atipikus foglalkoztatási formák lassú terjedését is. Mindezek a munkaerő-piaci változások tükröződnek az időmérleg adatokban is. A kereső-termelő tevékenységre fordított idő egy átlagos napon 1986-ban a tevékenységet ténylegesen végzők körében 390 perc volt, 2000-ben ez az érték (375 perc) alig maradt el a korábbi szinttől, a csökkenés mindössze 4%-ot tett ki. Vagyis a munkát

ténylegesen

végzők

időráfordítása

országosan

alig

módosult,

a

fővárosban több mint negyed órával még nőtt is a munkát végzők napi terhelése. Mindez az egészségügy szempontjából azt mutatja, hogy a napi tevékenység meghatározója továbbra is a munkavégzés maradt, ezért a munkavégzés egészségügyi körülményei változatlanul igen fontosak. 21. sz. táblázat

A kereső-termelő tevékenységet ténylegesen végzők időráfordításának alakulása, perc Régiók Budapest Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen Forrás: Életmód – időmérleg KSH, 2002

1986 401 399 385 393 386 376 393 387 390

2000 422 404 387 381 346 346 355 381 375

Változás 1986 = 100 105 101 100 97 90 92 90 98 96

A területi különbségek visszaigazolják a szociológia felmérések azon megállapítását, hogy akinek van munkája az igen sokat, sőt egyre többet dolgozik, a munkahellyel

108

gyéren ellátott térségekben viszont csökken a munkaráfordítás. A jelenlegi feltételrendszerben mindkét jelenség egészségkárosító hatású. II.2.2.5. A jövedelem, kereset alakulása A gazdasági helyzet egészségre kifejtett hatásának tekintetében a szakértők kétféle irányzatot képviselnek. Az egyik szerint a relatív jövedelem befolyásolja leginkább az egészséget, vagyis a társadalmi helyzetben megmutatkozó egyenlőtlenségek mind közvetlenül, mind közvetetten hatnak az egészségi állapotra. A másik irányzat szerint pedig az abszolút jövedelem az a tényező, amely önmagában meghatározza az egészséget: a kedvezőbb anyagi helyzet jobb lehetőségeket biztosít az egészség megőrzésére, illetve a betegségek leküzdésére. Véleményünk szerint az egészség megőrzéséhez nemcsak anyagiak, hanem megfelelő tudati viszonyok is kellenek, s a magas jövedelem nem szükségszerűen jár együtt megfelelő tudati viszonyokkal. Ezért az igazi dilemma nem a relatív, illetve abszolút jövedelem mentén van, hanem ott hogy az anyagi erőforrások párosulnak-e egészségtudatos viselkedéssel. Magyarországon a munkavállalók munkajövedelmének mintegy 95%-át adja a kereset. A gazdaság teljesítőképességének csökkenésével, a külső és a belső piacok összeomlásával párhuzamosan a bérből és fizetésből élők jövedelmi pozíciói az elmúlt évtizedben romlottak. A munkavállalók keresetének reálértéke 1989 és 2002 között meglehetősen hektikus mozgást követett. Az időszak első részében – egy év kivételével - folyamatosan csökkentek a reálkeresetek, ez 1996-ig a keresetek reálértékének 25%os mérséklődését idézte elő. Ezt követően megindult a reálkeresetek növekedése, melynek eredményeként az 1989-2000 közötti időszak reálérték vesztése 15%-ra tompult.

Az

ezredforduló

gazdasági

prosperitásának

utóhatásaként,

valamint

kormányzati beavatkozások nyomán (magas dinamikájú minimálbér emelések, a költségvetési szférát érintő bérpolitikai intézkedések) 2000-2002 között jelentős, összességében 21%-os reálkereset emelkedést keletkezett. Ennek nyomán sikerült elérni, illetve kicsit meghaladni az 1989-es bérszínvonalat volumenben.

109

22. sz. táblázat

Az átlagkereset és a reálkereset alakulása, 1990-2002 Teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete Reálkereseti index bruttó nettó előző év azonos időszaka = 100,0 1990 128,6 121,6 94,3 1991 130,0 125,5 93,0 1992 125,1 121,3 98,6 1993 121,9 117,7 96,1 1994 124,9 127,3 107,2 1995 117,4 113,7 88,7 1996 119,2 116,7 94,4 1997 122,7 124,5 105,2 1998 118,5 118,5 103,7 1999 116,3 112,6 102,4 2000 113,8 111,6 101,6 2001 117,9 116,1 106,3 2002 118,3 119,6 113,6 Forrás: KSH statisztikai évkönyvek Év

A kereseti viszonyokat megyénként vizsgálva láthatóak az erős területi különbségek. Az infrastruktúra fejletlensége távol tartja a befektetőket és az átlagtól való lemaradást mélyíti az ország elmaradott térségeiben. A megyei bérszínvonal eltéréseknél meghatározó súlya van a gazdasági tevékenység struktúrájának is. A mezőgazdaságra korábban is jellemző, az átlagtól messze elmaradó kereset a jelenben is konzerválódott. A fővárosban, illetve vonzáskörzetében kiemelkedőek a kereseti lehetőségek – a Budapesten munkát vállalók bruttó keresete már az évtized elején 25%-kal, az utóbbi években közel 34%-kal volt magasabb az országos átlagnál -, ezzel szemben a bruttó átlagkereset Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében nem éri el az országos átlag 78%-át, a Budapestinek pedig az 58%-át. A korábban döntően szovjet piacra termelő iparvállalatok, mezőgazdasági üzemek gazdasági nehézségeik miatt sorra zárták be kapuikat, a befektetők pedig elkerülték a gyenge infrastruktúrával rendelkező térségeket. E nehézségek jellemzik Borsod-AbaújZemplén megyét is. A magas munkanélküliséget kihasználva gyakori a vállalkozásoknál a minimálbéren történő foglalkoztatás. A korábban tekintélyes nehézipari potenciállal rendelkező térségben az ipari, elsősorban kohászati üzemek leépítése egyrészt kedvezőtlenül hatott a foglalkoztatásra, másrészt tovább csökkentette a megye kereseti pozícióját az is, hogy ebben a megyében (illetve a keleti térségben) a települt ipar vált 110

jellemzővé, azaz a nagyvállalkozások központi irodái, kereskedelmi részlegei a fővárosba települtek, csökkentve ezáltal a relatíve magas keresetű szellemi foglalkozásúak

arányát

a

megyében.

Komárom-Esztergom

megye

a

bányák

bezárásával került nehéz helyzetbe, a megye átlagkereseti színvonalát nagymértékben befolyásoló magas bányászkeresetek kiesése tükröződik az átlagkereseti arányok visszaesésében. Jelentős lemaradással, de a többi megyéhez képest számottevő előnnyel követi Budapestet Fejér, Győr-Moson-Sopron, majd a főváros közelségéből adódó kedvező helyzete miatt Pest megye. E területek átlagosnál jobb helyzetét a fejlettebb infrastruktúra és a kedvező földrajzi elhelyezkedésből adódó magas tőkebefektetések eredményezték. 23. sz. táblázat

A havi bruttó, nettó átlagkereset terület szerint, 1992, 2001 Terület

Bruttó átlagkereset Az országos átlag 1992 2001 százalékában Ft 1992 2001 28 562 138 278 128,1 133,9 19 072 82 290 85,5 79,7 20 058 87 745 90,0 85,0 18 829 80 081 84,5 77,6

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj20 136 86 831 90,3 Zemplén Csongrád 20 480 87 625 91,9 Fejér 22 222 104 718 99,7 Győr-Moson20 187 100 575 90,5 Sopron Hajdú-Bihar 19 553 85 424 87,7 Heves 19 748 89 781 88,6 Jász-Nagykun18 789 84 006 84,3 Szolnok Komárom21 399 93 459 96,0 Esztergom Nógrád 18 670 80 913 83,7 Pest 20 777 101 815 93,2 Somogy 18 655 79 669 83,7 Szabolcs18 557 79 380 83,2 Szatmár-Bereg Tolna 20 513 90 430 92,0 Vas 19 197 91 705 86,1 Veszprém 20 949 89 180 94,0 Zala 20 322 87 294 91,2 Országos átlag 22 294 103 254 100,0 Forrás: KSH Területi Statisztikai Évkönyvek

Nettó átlagkereset Az országos átlag 1992 2001 százalékában Ft 1992 2001 19 054 82 634 121,9 127,9 13 841 53 786 88,6 83,2 14 409 56 546 92,2 87,5 13 730 52 732 87,9 81,6

84,1

14 464

56 090

92,6

86,8

84,9 101,4

14 656 15 625

56 526 65 408

93,8 100,0

87,5 101,2

97,4

14 508

63 290

92,8

97,9

82,7 87,0

14 122 14 241

55 382 57 633

90,4 91,1

85,7 89,2

81,4

13 682

54 817

87,5

84,8

90,5

15 188

59 655

97,2

92,3

78,4 98,6 77,2

13 644 14 804 13 621

53 274 63 896 52 522

87,3 94,7 87,2

82,4 98,9 81,3

76,9

13 529

52 287

86,6

80,9

87,6 88,8 86,4 84,5 100,0

14 603 13 956 14 923 14 555 15 628

58 180 58 913 57 449 56 543 64 624

93,4 89,3 95,5 93,1 100,0

90,0 91,2 88,9 87,5 100,0

111

1996-1997-től az életszínvonal csökkenése megállt, a növekedési pályára állt gazdaság eredményei megmutatkoztak a foglalkoztatás és a reáljövedelem emelkedésében. Bár minden megye fejlődésnek indult önmagához képest, de az ütemkülönbségek miatt a különbségek folyamatosan nőnek. Kérdés, hogy az EU tagság nyomán rendelkezésre álló területfejlesztési források ésszerű, magas hatékonyságú felhasználásával sikerül e a folyamatot megállítani. A különböző társadalmi rétegek másként élték meg a társadalmi-gazdasági átalakulást. A reáljövedelem átlagos csökkenésével egyidejűleg felerősödött a társadalom polarizálódása differenciálódása.

is.

Különösen 1995-ig

az a

évtized

első

felében

reálérték-csökkenés

nőtt mellett

a

jövedelmek végbement

jövedelemátrendeződés legsúlyosabban a jövedelmi skála alsó fokain elhelyezkedőket érintette, ami a szociális jövedelmek értékvesztéséből adódott. A jövedelemegyenlőtlenség alakulásáról a KSH jövedelem-felmérései adnak képet. 1987-ben a népesség egy főre jutó nettó jövedelme alapján sorba rendezett felső 10% jövedelme 4,6-szer volt magasabb, minta legalsó 10%-é, addig ez 1995-re 7,5szeresére nőtt. Más szóval ez azt jelentette, hogy amíg 1987-ben az 1. tizedbe tartozó népesség összes jövedelemből való részesedése 4,5% volt, addig ez 1995-re 3,3%-ra zsugorodott. Ugyancsak csökkenés mutatkozott a 2-3. decilisbe tartozóknál is, bár az előző decilisbelieknél kisebb mértékben. A 4-9. tizedbe tartozók összes jövedelemből való részesedése alig változott a vizsgált időszakban, addig a 10. decilisbe tartozóké 20,9%-ról 25,0%-ra emelkedett. Tehát az 1980-as évek végétől az 1990-es évek közepéig a társadalom 60%-a az átlagoshoz hasonló reáljövedelem-csökkenést élt végig, az alsó 20-30% jövedelmének reálértéken mért vesztesége ennél lényegesen nagyobb volt, míg a felső tized, ezen belül is vélhetően a lakosság pár százaléka jelentős reáljövedelem-növekedést regisztrálhatott. E tendencia az 1990es évek második felében is folytatódott, de már csillapítottabb mértékben. Az egyenlőtlenség 1997-re

mintegy 9-szeresre emelkedett. A kialakult jövedelmi

különbségek hasonlók, mint az Európai Unió országaiban, ahol átlagosan 9,2-szeresek, de vásárlóerő paritáson számolva is háromszor magasabb bérszínvonal mellett. A vizsgált évek alatt Magyarországon folyamatosan átalakult azok köre, akik a legszegényebbek, illetve a leggazdagabbak közé tartoznak. Míg az 1980-as évek végén 112

a legalsó tizedben a szegényebb nyugdíjasok és az alacsony szakképzettséggel rendelkező aktív keresős sokgyermekes családok voltak, addig az 1990-es évek közepén-végén a legalsó jövedelmi szinten az aktív kereső nélküli, fiatalabb – munkanélküli, gyermekgondozási ellátással rendelkező – sokgyermekes családokat találhatjuk. A legfelsőbb jövedelmi tizedben pedig a jórészt gyermekeiket már felnevelt idősebb, magasabb iskolai végzettségű alkalmazotti háztartások mellett napjainkra a sikeres vállalkozók, a fiatalabb korosztályhoz tartozó menedzserek csoportja jelent meg. Nemzetközi összehasonlító33 vizsgálatok rámutattak arra, hogy a megfelelő egészségi állapot is fontos szerepet játszik a termelékenység javításában, ezért az egészséges munkavállalók 15-30%-kal keresnek többet, mint rosszabb egészségi állapotban lévő társaik az EU-ban. II.2.3.

A foglalkoztatás következtében egészségkárosodások jellemzői

bekövetkező

balesetek

és

A lakosság többsége felnőtt életének harmadát munkában tölti. A munkakörnyezet pedig minden más környezetnél veszélyesebb. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) felmérése szerint a munkakörnyezetben több mint 100 000-féle vegyi anyag, 50-féle fizikai, 200-nál is több biológiai, 20 ergonómiai kórokozó akad. Az ILO becslése szerint mindezek miatt a világon évente 58-150 millió foglalkozási betegség fordul elő. A becslés széles határok között mozog, ami azért van, mert a betegségek kialakulását gyakran nem lehet egyértelműen egyetlen okhoz kötni. Az ILO jelentése alapján évente 120 millió munkabaleset történik a világban, közülük 200 ezer halálos kimenetelű, s egy millió okoz maradandó rokkantságot. A balesetek és a munkakörnyezet

okozta

betegségek,

egészségkárosodások

az

országok

költségvetései, illetve a nagy társadalmi elosztórendszerek számára jelentős anyagi megterhelést jelentenek. Ennek megelőzésében meghatározó szerepet játszhatnának a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok. Mégis, a fejlett országokban a dolgozó népesség 20-50%-a (Magyarországon 35%), a fejlődő országokban 80-90%-a nem jut megfelelő foglalkozás-egészségügyi szolgáltatáshoz.

33

Éves jelentés a Szociális Menetrend végrehajtásáról 2003. február

htpp://europa.eu.int/rapid/start/cgi/guesten.ksh

113

Magyarországon a hagyományos baleseti statisztika a munkáltatók bejelentési kötelezettségén alapul. A bejelentési kötelezettséget, illetve az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit az 1993. évi XCIII. a munkavédelemről szóló törvény szabályozza. A munkavédelmi előírások betartását a jelenlegi gazdasági környezet nem segíti. Számos ágazatban évtizedekkel ezelőtti állapotok uralkodnak. A multinacionális cégeket leszámítva a vállalkozók többsége alig fordít figyelmet a dolgozók egészségére, testi épségére. Nem épült be a munkavédelem, mint szempont a gazdálkodó szervezetek irányítási és oktatási rendszerébe. A munkáltatók nagy része nem foglalkoztat munkavédelmi szakembert, még akkor sem, ha rendelet írja elő. A magyar munkáltatók jelentős része többek között a munkavédelmen próbál spórolni. Magyarországon elterjedt az a foglalkoztatási forma, hogy a korábbi munkáltató által megszabott feltételek mellett azonos feladatot látnak el egyéni vállalkozóként. A vállalkozói szerződéssel folyamatosan munkát végzők többsége a munkavégzés során keletkező esetleges balesetek következményeit is gyakran egyedül kénytelenek viselni. Amennyiben a munkáltató „feketén” (bejelentés nélkül) foglalkoztatja a munkavállalót, határozott érdeke fűződik ahhoz, hogy a balesetet eltitkolja, a nem munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén pedig nincs bejelentési kötelezettség. Mindezek eredményként a balesetek jelentős részét (becslések szerint harmadát esetleg a felét) nem jelentik be. A felmérések és a becslés alapján évente kb. 60-70 ezer lehet a munkabalesetek száma. Ezer foglalkoztatott férfi közül 22-t ért baleset a munkavégzés során, illetve a munkahelyén, míg a nők közül csak 8-at. A munkabalesetet szenvedők jobbára a férfiak, hiszen a férfiaknál magasabb a veszélyes munkahelyen dolgozók aránya. A balesetek a 40-44 éves korú foglalkoztatottak körében voltak a leggyakoribbak (23‰). A fiatalok (25-29 évesek) is az átlagosnál nagyobb arányban szenvedtek balesetet (18‰). Az ok az, hogy a veszélyes munkaköröket általában ezek a korosztályok töltik be. Az idősebbek sérülései gyakran arra vezethetők vissza, hogy sokan képzetlenségük miatt a korszerűtlen és veszélyes munkahelyeken dolgoznak. A balesetek fele az iparban történt, ezek többnyire égési sérüléssel, baktérium- vagy vírusfertőzéssel

végződtek.

A

foglalkoztatottak

számát

figyelembe

véve

a 114

mezőgazdaságban, az építőiparban és a feldolgozóiparban dolgozóknál a legnagyobb a veszélye annak, hogy a dolgozó munkabalesetet szenved. A mezőgazdaságban a törés, a ficam és a rándulás volt a legjellemzőbb, s a szolidnak számító szolgáltatási szektorban is szedi a baleset az áldozatait. A szolgáltatási szférában az első helyen a ficammal végződő sérülések állnak (49,4%), majd ezt követik a csonttörések (48,2%). A kereskedelemben a munkavédelem területén a szélsőségek az uralkodóak, a nagy bevásárlóközpontokban kevés a munkavédelmi hiányosság, míg a kisebb üzletekben a korszerűtlen

eszközök

(kéziszerszámok,

szeletelőgépek,

üvegek)

használatából

erednek a balesetek. A kedvezőtlen munkakörülmények azonban nemcsak balesetek okozói lehetnek, hanem hozzájárulhatnak különböző betegségek s azok szövődményeinek a kialakulásához. A foglalkozással, befolyásolják

munkavégzéssel a

munkavállalók

kapcsolatos közérzetét,

egészségi munkavállalási

problémák

jelentősen

képességét,

további

életvitelét. A kedvezőtlen munkakörülmények tehát rendszeres egészségügyi ellátást, kezelést igényelhetnek, amelyeknek költsége magas, gyakran szövődmények merülnek fel, amelyeknek következményeit a munkavállaló, illetve családja élete végéig viseli. Az egészségkárosodások jellemzően korspecifikusak, előfordulásuk valószínűsége a korral növekvő. A 40-49 éves korban minden ezer munkavállaló közül 21-29 küszködik valamilyen egészségi problémával. A munkával kapcsolatos egészségkárosodások mind a férfiakat, mind a nőket egyformán sújtják. Leggyakoribbak a csontváz, ízületi- és izomrendszer betegségei, a férfiaknál az egészségkárosodások 44,7%-a, a nőknél pedig 34,2%-a tartozott ehhez a betegségcsoporthoz. A férfiaknál gyakoriak még a légzőrendszer betegségei, a nőknél pedig a fejfájás és a különböző szembetegségek (15,3%). Ami az egészségkárosodások súlyosságát illeti, munkaképtelenséget okozó egészségkárosodás csak az esetek 3%-ában fordult elő. A

nemzetgazdasági

ágak

közül

a

mezőgazdaságban,

az

iparon

belül

a

feldolgozóiparban foglalkoztatottak számíthatnak leginkább arra, hogy egészségük a munkahelyi körülmények miatt károsodjon. Minden 31. mezőgazdasági dolgozó, és minden 42. feldolgozóiparban munkát vállaló szenved egészségkárosodástól. Ami a foglalkozási ártalmakat illeti, a fizikai foglalkozásúak kétszer olyan veszélyeztetettek, mint a szellemiek.

115

A munkavédelemről szóló törvény elrendeli, hogy minden munkáltató foglalkozásegészségügyi szolgáltatást köteles nyújtani valamennyi munkavállalója számára. Ez elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése. 2001-ben 3300 foglalkozás-egészségügyi szakorvos több mint 83 ezer gazdálkodó egység munkavállalóját látta el. A betegforgalom meghaladta a 4.4 milliót, ennek 57%-a szűrővizsgálat volt. A 83 ezer gazdálkodó egység az alkalmazottal rendelkező, működő gazdasági szervezetek 74%-át képviseli. A magyar munkavállalók munkaegészségügyi ellátása korántsem teljes körű, mint azt az adatok mutatják, főleg a kisebb cégeknél nem

megoldott

a

probléma.

Hazai

szokás

szerint

a

munkavédelmi

és

a

munkaegészségügyi szervezetek közötti munkakoordináció nem igazán működik, pedig kettő

összehangolt

tevékenysége

valószínűleg

növelné

az

egészségvédelem

hatékonyságát. II.3. Környezeti tényezők II.3.1. Levegőszennyezés Általánosan ismert, hogy a környezet állapota, szennyezettsége, a lakáshelyzet és a közmű ellátottság hatással van az egészségi állapot alakulására. A WHO adatai szerint a környezeti hatások mintegy 20%-ban felelősek az egészségi állapot milyenségéért. Az emberi egészségre leginkább ható környezeti elemek a levegő, a víz, a hulladék és a talaj. Magyarországon a levegőszennyezettség súlyos probléma. Az ország területének mintegy 3,9%-a szennyezett, 9,3%-a mérsékelten szennyezett területnek minősül. Ezen az alig több mint 13%-nyi területen él azonban az ország lakosságának közel fele. Bár az ipari termelési szerkezetváltás következtében egyes szennyező anyagok kibocsátása jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, a főváros és az észak-dunántúli iparvidék terhelése levegőszennyezettség tekintetében továbbra is kiemelkedő. A nagy forgalmú utak környezetének, és a nagyobb városok levegője pedig a közlekedésből származó kibocsátások miatt jóval szennyezettebb az átlagosnál.

116

10. sz. ábra

A levegő kén-dioxid szennyezettsége a fővárosban, a megyeszékhelyeken és néhány ipari településen 80

70

60 Egészségügyi határérték

50

40 ug/m3 30

20

10

A Vá jka Za rpa la eg lota er sz eg

Bu

da p

es t Pé cs K Ke om cs ló Bé k e m ké é sc t sa ba Ka Mis k zi nc olc b Ti arc sz aú ika jv ár os Ó zd Sz S ék z e g es ed fe Du hé r v na á új r vá ro s G y D eb őr re ce n Eg Sz e r o Ta lno k ta bá ny a D Sa oro g lg ót ar já n V Ka ác N pos yí re vár gy Sz ház ek a Sz s om zár ba d t Ve hel sz y pr ém

0

Város Az 1987-1990. évek átlaga

2001. nem fűtési félév

2001/2002. fűtési félév

11. sz. ábra

A levegő nitrogén-dioxid szennyezettsége a fővárosban, a megyeszékhelyeken és néhány ipari településen 70 60 50 Egészségügyi határérték

40 ug/m3 30 20 10

Az 1987-1990. évek átlaga

2001. nem fűtési félév

rs ze g

Za

la e

ge

Aj ka

Sz om ba th el y

og or D

ce n Eg Sz er ol no k

re D eb

ed Sz eg

Ka M zi isk nc o ba lc rc ik a

Bu d

ap

es

t

0

2001/2002. fűtési félév

117

12. sz. ábra

A levegő porral való szennyezettsége a fővárosban, a megyeszékhelyeken és néhány ipari településen 30

25

g/m3/30nap

20 Egészségügyi határérték 15

10

5

Az 1987-1990. évek átlaga

2001. nem fűtési félév

Aj ka Za la eg er sz eg

Sz om

ba th el y

Do ro g

ec en Eg Sz er ol no k

eb r D

Sz eg ed

Ka Mis k zi nc olc ba rc ik a

Bu da pe s

t

0

2001/2002. fűtési félév

Mint a grafikonokból is látszik, a kéndioxid, a nitrogéndioxid és a por kibocsátás csökkent az elmúlt tíz évben. A csökkenést elsősorban a lakossági és a fűtési eredetű ipari kibocsátás jelentős visszaesése eredményezte, amit szerencsére a közlekedés egyre növekvő kibocsátása sem tudott visszájára fordítani. II.3.2. Ivóvízminőség, szennyvíztisztítás A települések vezetékes vízzel való ellátottsága teljesnek mondható (99,9%). Azonban a lakott lakások 10,4%-ába nincs bevezetve a víz, ami annyit tesz, hogy országszerte még mindig 382 ezer olyan lakást és üdülőt használnak lakás céljára, ahol nincs vízvezeték. A közegészségügyileg nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések száma 1990 és 2001 között fokozatosan csökkent, míg 1990-ben 475 ilyen település volt Magyarországon, addig 2001-ben már csak 13. A háztartások 372 millió m³ vizet használtak fel 2001-ben, ez az összes szolgáltatott ivóvíz mennyiségének 70%-át tette ki. Ez az évtized elején felhasznált mennyiségnek valamivel kevesebb, mint kétharmada. A szolgáltatás rendkívül gyors ütemű és nagy arányú drágulása nyomán

118

az egy főre jutó fogyasztás is hasonló mértékben csökkent, 2001-ben 37 m³/fő, ami országosan fejenként napi 101 liter fogyasztásának felel meg. Valamennyi OECD tagországban több vizet használnak a háztartások, átlagosan a hazai másfélszeresét. Ezt az értéket csak Budapesten éri el a fogyasztás (170l/fő/nap), a községekben 76, a városokban 92 liter/fő fogy naponta. Vidéken számos régi ásott és artézi kút is közreműködik a vízellátásban, de ezekből ma már általában nem isznak. 24. sz. táblázat

A nemzetgazdaság víztermelése és fogyasztása (millió m³) 1992 1994 1995 1996 1997 7867 7222 6971 6723 6618 6874 6163 6790 5916 5669 Szennyvízkibocsátás a tisztítás igénye szerint Tisztítást nem igénylő használt víz 4354 4308 4396 Tisztítást igénylő szennyvíz 829 874 800 Ebből: kellően tisztított 225 287 310 részlegesen tisztított 439 417 219 nem tisztított 165 170 271 Víztermelés összesen Vízfogyasztás összesen

1998 6674 5610

1999 6227 5194

4803 814 303 243 268

4866 832 370 215 247

2000 2001 6819 6568 5494 5284

Forrás: KSH Környezetstatisztikai adatok, 2001

Európa gazdaságilag fejlett országaiban a közüzemi ivóvíz- és a szennyvízvezeték hossza közel azonos. Magyarországon 1 km ivóvízvezetékre 2001-ben 435 m szennyvízcsatorna-hálózat jut. A lakások csatornázottsága Budapesten a legmagasabb arányú (96%), a városokban 60%-os, a községekben pedig csak 20,2%-ot ér el. A közüzemi ivóvíz-vezetéken szolgáltatott 535 millió m³ vízből 519 millió m³ került a csatornarendszerbe. (A különbséget a háztartások öntözése és a derítőkbe jutó szennyvíz teszi ki.) Az elvezetett szennyvíz mennyisége – a vízfogyasztás csökkenése miatt

-

2001-ben

41%-kal

volt

kevesebb,

mint

1990-ben.

Ugyanakkor

a

szennyvíztisztítás minősége javult, mivel a biológiailag vagy III. tisztítási fokozattal tisztított szennyvíz aránya az 1990. évi 35%-hoz képest 2001-ben 54%-ra nőtt. A megyénkénti eltérő elvezetett szennyvíz mennyiségeket, illetve a magasabb minőségű tisztítás arányát a következő táblázat szemlélteti.

119

25. sz. táblázat

A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyiségének változása

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

Közcsatornán Biológiailag vagy III. tisztítási fokozattal elvezetett tisztított szennyvíz mennyisége (millió m³) szennyvíz aránya (%) 1990 2001 1990 2001 1990 2001 447,6 240,8 45,3 40,6 10,1 16,9 23,9 14,0 9,4 10,3 39,3 73,6 23,4 11,0 21,6 10,9 92,3 99,1 13,6 13,4 12,9 13,4 94,9 100,0 43,0 19,8 15,6 19,5 36,3 98,5 25,7 23,9 6,2 6,2 24,1 25,9 27,7 15,4 19,3 12,2 69,7 79,2 35,1 23,5 9,9 23,0 28,2 97,9 38,0 22,2 5,3 20,7 13,9 93,2 14,8 10,4 14,4 10,3 97,3 99,0 15,9 13,5 5,7 12,7 35,8 94,1 31,5 14,6 19,2 12,8 61,0 87,7 7,2 4,6 6,6 4,6 91,7 100,0 28,4 29,4 20,9 24,0 73,6 81,6 16,1 9,3 14,5 9,2 90,1 98,9 20,3 13,0 19,1 12,4 94,1 95,4 8,6 4,9 8,3 4,7 96,5 95,9 14,2 9,4 11,7 9,4 82,4 100,0 25,3 15,4 22,9 15,1 90,5 98,1 17,0 10,9 14,7 10,9 86,5 100,0

Országos összesen

877,3

Terület

519,4

303,5

282,9

34,6

54,5

Forrás: KSH Környezetstatisztikai adatok, 2001

Mint a táblázatból látszik a megyékben és feltehetően a településeken is a közcsatornán elvezetett szennyvíz tisztításának minősége megfelelőnek nevezhető. Csak Budapesten és Csongrád megyében alacsony a biológiailag vagy III. tisztítási fokozattal tisztított szennyvíz aránya. Sajnos Budapesten a közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége az országos szennyvíz elvezetésnek közel felét teszi ki. II.3.3. Zaj A zaj- és rezgésterhelések túlnyomó többségéért a közlekedés a felelős. Becslések szerint a lakosság közel 40%-a él olyan területen, ahol a közlekedésből származó zaj károsíthatja

az

egészséget.

A

zajterhelési

határértékek

túllépése

helyenként

meghaladja a 20 dBA-t.

120

26. sz. táblázat

A közúti közlekedés által okozott zajterhelés (dBA) Az útszakasz jellege Autópálya bevezető szakasz Városi főforgalmi utak Városi forgalmi utak Kisebb településeken átvezető főútvonalak

Egyenértékű A-hangnyomásszint nappal éjjel 75-78 68-71 70-79 63-72 68-75 61-68 70-75 66-70

Határérték Nappal éjjel 65 55 65 55 65 55 65 55

Forrás: KSH Környezetstatisztikai adatok, 2001

II.4 Az egészségi állapot önértékelése a munkatevékenység szempontjából Kutatásunk szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az érdekeltek minként ítélik meg egészségi állapotukat a munkatevékenység szempontjából. A kérdés körbejárása érdekében felmérést végeztünk a Szonda-Ipsos segítségével 2003 októberében. A kérdőíves kutatásnak a munkaegészségügyi tapasztalatok és vélemények felmérése volt a célja. A kapott válaszok koncentráltan tükrözik az egyén szemszögéből az egészség és munka egymásra hatását. A vizsgálat során egy 1500 fős, a felnőtt lakosságot a legfontosabb társadalmidemográfiai jellemzők – életkor, nem, lakóhely típusa – szerint reprezentáló mintából azt a 874 személyt kérdeztük meg, akiknek az elmúlt öt évben kereső foglalkozásuk volt.34

34

A mintaadatok pontosságát jelző mintavételi hiba 4%, ami azt jelenti, hogy az 50% körüli mért adatok az alapsokaságban 46 és 54% között mozognak. Az 50%-tól nagy mértékben eltérő, tehát például a 10% vagy a 90% körüli adatok mintavételi hibája kisebb, 2-3% körüli. Ha nem a minta egészére, hanem annak valamely csoportjára vonatkoznak az adatok, tehát például csak a budapestiekre vagy a diplomásokra, a mintavételi hiba a csoport létszámától függően nagyobb. Így például 50% körüli adat és 500 fő esetében +-6% az adat pontosságának intervalluma a mért adat körül. Csak a pontossági intervallumon kívül eső különbségek tekinthetőek statisztikai értelemben jelentős különbségnek. Például egy 200 fős és egy 600 fős csoport gyakorisága közötti különbség csak akkor számít statisztikailag szignifikánsnak, ha az meghaladja a 10 százalékpontot. Átlagok esetében a mintavételi hiba a csoport nagyságától és az átlag értékétől függ. A jelen kutatásunkban alkalmazott ötfokú skála esetében általában 3 tizedtől tekinthetők a különbségek két csoport adatai között jelentősnek. Az adatokat kerekítettünk, s emiatt a százalékok összege 1-2 százalékponttal eltérhet a 100-tól. A táblázatokban – jellel jelöljük, ha egy válaszlehetőséget senki sem választott vagy említett. A 0 jelentése más, a 0,5%-os gyakoriságot el nem érő, de 0-nál nagyobb adatokat jelöljük így. A táblázatokban és az ábrákon helyhiány miatt egyes kérdések és válaszlehetőségek szövegét értelemszerűen lerövidítettük. A kerekítési eljárás miatt a kutatási jelentésben és a mellékletben közölt adatok kis mértékben (1 százalékponttal, illetve átlagok esetében 1 tizeddel) eltérhetnek egymástól.

121

27. sz. táblázat

A minta összetétele százalékos megoszlás, N=874 A kérdezett neme szerint Férfi

52

Nő

48

Életkora szerint 18-33 év

35

34-49 év

39

50-65 év

23

65 év felett

3

Iskolai végzettsége szerint Alapfokú

20

Középfokú

64

Felsőfokú

16

Gazdasági aktivitása szerint aktív kereső GYED-en lévő Nyugdíjas tanuló, eltartott, háztartásbeli, munkanélküli

74 3 21 3

Jelenlegi/utolsó foglalkozása szerint Szakképzetlen fizikai

27

szakképzett fizikai

34

beosztott szellemi

16

vezető, értelmiségi, vállalkozó

22

nincs válasz

2

Egy főre eső havi családi jövedelem szerint 30 ezer Ft alatt

25

30-49 ezer Ft

21

50 ezer Ft vagy több

35

nincs válasz

20

Lakóhely településtípusa szerint Budapest

19

megyeszékhely

19

vidéki város

29

község

33

122

A vizsgálat résztvevőinek csaknem a fele érezte magát teljesen egészségesnek az elmúlt

évben,

küszködtek. hátráltatták

a

többiek

Kétötödüknek a

pedig olyan

munkavégzésüket.

kisebb-nagyobb kisebbfajta

egészségi

problémái voltak,

Jelentősebb,

a

problémákkal amelyek

munkavégzést

nem

gyakran

megnehezítő egészségi problémával 9%-uknak kellett szembenézniük, s 5%uknak egészségkárosodás miatt fel kellett hagyniuk a munkavégzéssel. (13. ábra) 13. sz. ábra

Milyen volt az Ön egészségi állapota az elmúlt egy évben? százalékos megoszlás

teljesen egészséges 46% kisebb problémák, nem hátráltatták a munkavégzést 40%

egészségkárosodás miatt abba kellett hagynia a munkát 5%

jelentős problémák, gyakran hátráltatták a munkavégzést 9%

123

28. sz. táblázat

Milyen volt az Ön egészségi állapota az elmúlt egy évben? százalékos megoszlás Teljesen egészséges voltam az elmúlt évben Neme szerint férfi

Jelentős Kisebb problémák, problémák, gyakran nem hátráltatták a hátráltatták a munkavégzést munkavégzést

Egészségkárosodás miatt fel nincs válasz kellett hagynom a munkával 4 0 5 1

53 39

35 45

8 10

Korcsoportja 18-33 szerint

60

34

3

1

1

34-49 50-X

48 24

38 48

10 16

3 11

0 1

30

45

14

11

1

középfokú felsőfokú

50 51

37 43

9 4

4 1

1 0

aktív kereső

53

40

6

1

0

GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott

60 24

31 40

6 17

0 17

4 1

34

31

17

15

4

39

39

15

8

0

50

37

8

4

0

43

43

7

5

2

53

41

4

1

0

47

33

6

0

13

43

39

12

6

0

50-X ezer Ft 50-x

48 46

38 40

9 9

4 5

1 1

Budapest

48

37

10

4

2

megyeszékhely város község

43 48 46 46

43 38 41 40

11 7 9 9

3 7 4 5

0 0 1 1

nő

Iskolai végzettsége alapfokú szerint

Jelenlegi gazdasági aktivitása szerint

Foglalkozási Szakképzetlen csoportja munkás szerint

szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint

Lakóhelye szerint

Együtt

124

Egy hosszabb időszakra, az elmúlt öt évre visszatekintve a megkérdezettek kétötöde úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem volt beteg, s 37%-uknak néha-néha, legfeljebb egy hónapig tartó betegségei voltak. Szintén ritkán előforduló, de nagyobb egészségi problémákról 6%, gyakori, kisebb bajokról ugyancsak 6%, gyakori, nagyobb betegségekről pedig 2% számolt be. Olyan folyamatosan fennálló betegsége, ami mellett tudott azért dolgozni, 6%-nak, ami mellett nem dolgozhatott, 3%-nak volt. (14. ábra)

14. sz. ábra

Milyen volt az Ön egészségi állapota az elmúlt öt évben? százalékos megoszlás

nem volt beteg ritkán, kisebb jelentőségű problémák

40% 37%

gyakran, kisebb jelentőségű problémák ritkán, nagyobb jelentőségű problémák gyakran, nagyobb jelentőségű problémáik

1% 3%

5%

2%

6%

6%

folyamatosan fennálló betegség, dolgozott mellette folyamatosan fennálló betegség, nem dolgozott mellette nincs válasz

125

29. sz. táblázat

Milyen volt az Ön egészségi állapota az elmúlt öt évben?

Neme szerint

nincs válasz

Egyáltalán nem voltam beteg Ritkán, kisebb jelentőségű egészségi problémáim voltak Gyakran voltak kisebb jelentőségű egészségi problémáim Ritkán, de nagyobb jelentőségű egészségi problémáim voltak Gyakran voltak nagyobb jelentőségű egészségi problémáim Tartós betegségem volt, de tudtam mellette dolgozni Tartós egészségi probléma miatt nem tudtam dolgozni

százalékos megoszlás

Korcsoportja szerint

férfi nő 18-33 34-49 50-X

45 35 50 41 26

35 40 40 37 33

5 6 4 6 7

7 6 4 6 11

2 3 1 1 5

4 6 0 4 11

2 4 1 3 5

1 1 1 1 1

Iskolai végzettsége szerint

alapfokú

27

41

8

6

4

8

5

1

középfokú felsőfokú

44 41

35 42

5 4

6 7

2 0

4 4

3 1

1 0

aktív kereső

45

40

5

5

1

3

1

0

GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott szakképzetlen munkás szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz

50 23

35 27

0 9

9 11

0 7

3 10

0 11

4 1

25

33

6

10

6

12

4

4

33

37

7

8

3

6

5

0

44

37

4

7

2

4

2

0

38

37

6

5

4

5

3

2

45

37

5

6

0

5

1

0

47

31

4

4

0

0

0

13

36

37

8

8

3

4

5

1

46 41 39 37 46 38 40

34 36 35 41 32 40 37

3 5 5 7 5 6 6

8 6 9 6 5 6 6

3 2 3 3 2 2 2

4 7 5 3 6 5 5

1 3 2 2 4 3 3

0 1 3 0 0 0 1

Jelenlegi gazdasági aktivitása szerint

Foglalkozási csoportja szerint

Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye szerint Budapest megyeszékhely város község Együtt

A nők, az idősebbek és az alacsony társadalmi státusúak (alapfokú iskolai végzettségűek, szakképzetlen munkások, alacsony jövedelműek) gyakoribb és súlyosabb egészségi problémákról szóltak, mint a férfiak, a fiatalok és a közepes vagy magasabb társadalmi státusúak. Így azok aránya, akik az elmúlt egy évben teljesen egészségesek voltak, a férfiak körében 53%, a nők körében csak 40%. Ugyanezen arány a 18-33 éves korcsoportban 61%, az 50-65 éves korcsoportban pedig 25%. Az alapfokú végzettségűek 30%-a, a szakképzetlen munkások 39%-a érezte tökéletesnek az egészségi állapotát ebben az időszakban, míg a diplomásoknál 52%, az értelmiségiek, vezetők és vállalkozók körében 54% ez az arány.

126

Az elmúlt öt esztendőben egészségi problémáról beszámolók 35%-a nyilatkozott úgy, hogy összefüggés van a betegségük és a munkájuk között. Közülük legtöbben a munkahelyi stresszel (70%), a munka mennyiségével, intenzitásával (57%)

és

a

nehéz

fizikai

munkával

(45%)

hozzák

összefüggésbe

az

egészségromlást. (15. ábra) 30. sz. táblázat

Véleménye szerint munkája jelentősen hozzájárult-e egészségének megromlásához? százalékos megoszlás azok körében, akiknek volt egészségi problémájuk az elmúlt öt évben Neme szerint Korcsoportja szerint

Iskolai végzettsége szerint

férfi nő 18-33 34-49 50-X alapfokú középfokú felsőfokú

Jelenlegi gazdasági aktivitása aktív kereső szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási csoportja szerint szakképzetlen munkás szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye szerint Budapest megyeszékhely város község Együtt

nem 63 60 72 57 57 49 64 72

igen 29 26 18 32 31 36 27 16

részben nincs válasz 5 3 10 4 6 5 7 4 10 2 11 4 6 3 9 3

63

25

8

4

88 54 60 51 66 66 68 35

12 35 31 35 26 27 19 27

0 7 0 11 4 4 10 38

0 3 9 4 4 3 3 0

49

38

8

5

61 66 72 56 64 56 61

27 26 16 29 28 33 28

6 5 7 11 5 8 8

6 2 5 4 3 3 4

127

15. sz. ábra

A következők közül melyek voltak azok a munkavégzési tényezők, amelyek hozzájárultak egészségének megromlásához? százalékos említési gyakoriságok azok körében, akiknek volt egészségi problémájuk az elmúlt öt évben és összefüggést látnak a munkájuk és az egészségromlás között % 0

10

20

30

40

50

munka mennyisége, intenzitása

80

90

100

45

magas/alacsony hőmérsékletben való munkavégzés

37

zajos munkahely

36

vegyi anyagokkal való munkavégzés

20 16

rossz világítás 3

30

egyéb kedvezőtlen fizikai behatás stressz

70 30

vezetők viselkedése monotónia kellemetlen munkahelyi légkör

70

57

nehéz fizikai munka

sugárveszélyes munkakör

60

26 22

128

31. sz. táblázat

Iskolai végzettsége szerint

Jelenlegi gazdasági aktivitása szerint

Foglalkozási csoportja szerint

kellemetlen munkahelyi légkör vezetők viselkedése miatti problémák

vegyi anyagokkal való munkavégzés sugárveszélyes munkakör magas v. alacsony hőmérséklet egyéb kedvezőtlen fizikai behatás

rossz világítás

zajos munkahely

monotónia

Korcsoportja szerint

stressz

Neme szerint

nehéz fizikai munka

munka mennyisége, intenzitása

A következők közül melyek voltak azok a munkavégzési tényezők, amelyek hozzájárultak egészségének megromlásához?

férfi nő

59 55

46 38 16 21 44 34 16 19

6 1

47 28

27 32

67 72

20 31

25 20

36 25

18-33

40

32 23 15 14

0

32

16

71

28

17

25

34-49 50-X

61 61

43 38 15 29 55 41 18 13

5 2

42 35

37 29

73 66

31 18

28 19

35 27

alapfokú

69

60 39 19 19

4

48

32

62

21

23

28

középfokú felsőfokú

51 49

44 35 15 23 3 29 10 6

4 0

36 10

31 17

70 90

31 11

24 12

33 23

aktív kereső

54

41 33 16 23

3

38

27

75

24

24

30

GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott

48 61

48 0 0 0 51 41 17 15

0 5

100 48 35 37

48 60

0 28

48 21

48 33

86

64 55 0

14

0

25

19

74

30

0

0

szakképzetlen munkás

66

59 38 15 22

3

40

33

61

21

19

23

szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz

55 52

56 41 23 29 21 27 11 11

7 0

51 26

34 32

70 69

27 41

30 26

40 35

48

7

0

19

18

87

19

18

29

0

0

24

0

100 24

0

24

68

60 47 16 25

5

48

34

63

26

26

31

51 52 63 56 53 58 57

50 29 33 46 39 53 45

6 1 5 2 2 4 3

40 29 39 29 36 42 37

31 25 27 33 30 29 30

85 62 55 86 56 74 70

32 27 39 18 22 27 26

18 18 16 14 17 33 22

35 28 24 21 30 38 30

Egy főre jutó családi jövedelme 30 ezer Ft alatt szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye szerint Budapest megyeszékhely város község Együtt

31 13 11

17 100 24 0

35 25 33 35 31 40 36

17 18 12 16 13 19 16

12 20 29 15 15 23 20

129

A fizikai ártalmak közül több mint egyharmadnyian említették a magas, illetve alacsony hőmérsékletet és a zajt. Egyötödük dolgozott vegyi anyagokkal, 16% rossz megvilágításban

és

3%

sugárveszélyes

munkakörben.

Az egészségromláshoz

hozzájáruló viszonylag gyakori pszichikai tényező a vezetők viselkedése (30%), a monotónia (26%) és a kellemetlen munkahelyi légkör (22%) is. A férfiak valamennyi fizikai ártalomra gyakrabban panaszkodtak, mint a nők, s a különbség főleg a hőmérsékleti ártalom esetében jelentős. A nők a stresszt és a monotóniát említették sokkal többször, mint a férfiak. Általában véve az alacsony iskolai végzettségűek, s kiváltképpen a szakképzetlen munkások körében az intenzív, nehéz fizikai munka játszik az átlagosnál nagyobb szerepet az egészségromlásban. A hőmérsékleti ártalom a szakmunkások körében is kiemelkedő gyakoriságú. A munkahelyi stresszt a diplomások, illetve az értelmiségiek, vezetők, vállalkozók nevezték a leggyakrabban a betegségük egyik kiváltó okának.

Az egészségkárosodás korai megállapítására lennének hivatottak a szűrővizsgálatok. A megkérdezettek mindössze 5%-a mondta azt, hogy nem szokott részt venni egészségügyi szűrővizsgálatokon. A túlnyomó többség (82%) igénybe veszi a társadalombiztosítás, nyújtotta tüdő- és rákszűrést. A munkáltató által szervezett, a munkakör betöltéséhez elengedhetetlen szűrésre 44%, szintén a munkáltató által szervezett, de nem kötelező szűrésre 8% szokott elmenni. A válaszolók 59%-a saját elhatározásából is részt szokott venni szűrővizsgálatokon. Ez utóbbi tekintetben jelentős a különbség a nemek között: a nők 71%-a, a férfiak 48%-a megy el a saját kezdeményezésére szűrővizsgálatra. (A nőknél feltehetően a nőgyógyászati rákszűrés okozza a magasabb arányt.)

130

32. sz. táblázat

Részt vesz-e Ön rendszeresen egészségügyi ellenőrzővizsgálatokon? százalékos említési gyakoriságok Igen, mert a munkakörömhöz elengedhetetlen Neme szerint

Az államilag Igen, bár a szervezett Magamtól is Nem veszek munkaelmegyek részt szűrővizskörömhöz ez szűrővizs- szűrővizsgágálatokon nem feltétlenül latokon részt szoktam gálatokra szükséges venni

férfi

45

8

82

48

5

nő

44

9

82

71

4

47

6

79

53

7

43 43

11 8

82 86

60 66

5 3

42

9

84

62

6

45 45

9 7

81 84

55 68

4 6

47

10

81

57

5

37 34

9 3

83 85

72 65

4 6

39

0

75

41

6

45

10

84

60

4

48

6

83

53

4

38

10

78

62

6

42

8

83

64

6

40

20

71

54

10

46

9

85

59

3

46 46

8 9

82 85

58 62

5 4

32

9

70

61

10

41 43 55 44

12 9 6 8

80 83 90 82

57 52 64 59

4 5 2 5

Korcsoportja 18-33 szerint 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási szakképzetlen csoportja munkás szerint szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye Budapest szerint megyeszékhely város község Együtt

131

A társadalombiztosítás által szervezett szűrésekre az idősebbek és a kisebb településeken élők gyakrabban járnak, mint a fiatalok, illetve a nagyvárosok lakói. Akiknek volt valamilyen egészségi problémájuk akár az elmúlt egy, akár az elmúlt öt évben,

jelentősen

nagyobb

arányban

mentek

a

maguk

elhatározásából

szűrővizsgálatokra, mint azok, akik tökéletesen egészségesnek érezték magukat. A munkáltató vagy a társadalombiztosítás által szervezett szűrések tekintetében nincs ilyen éles különbség egészségesek és betegek között, hiszen e szűrővizsgálatok a betegségek, a diagnosztikai lehetőségek csekély részét fedik le. Kialakult egészségi probléma esetén vizsgálatunk résztvevőinek egynegyede szokott azonnal orvoshoz fordulni, 36%-uk házilagos kezeléssel próbálkozik, 35%-uk állapotuk rosszabbodása esetén, 4%-uk pedig csak krízishelyzetben kér orvosi segítséget. (16. ábra) Az 50 éven felüliek körében gyakoribb, mint a fiatalabb korcsoportokban, hogy azonnal orvoshoz fordulnak, ha betegnek érzik magukat. A középkorúaknál a legjellemzőbb a házilagos kezelés, a fiatalokra pedig az, hogy csak akkor mennek orvoshoz, ha súlyosnak találják az állapotukat. 16. sz. ábra

Mit szokott Ön általában tenni, amikor egészségügyi problémája támad? százalékos megoszlás

m egpróbálja házilag kezelni 36%

azonnal orvoshoz fordul 24%

nem tudja 1% krízishelyzetben fordul orvoshoz 4%

állapota rosszabbodása esetén fordul orvoshoz 35%

132

33. sz. táblázat

Mit szokott Ön általában tenni, amikor egészségügyi problémája támad? százalékos megoszlás

Neme szerint férfi nő Korcsoportja 18-33 szerint 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási szakképzetlen csoportja munkás szerint szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye Budapest szerint megyeszékhely város község Együtt

Megpróbálom házilag kezelni

Azonnal orvoshoz fordulok

Csak állapotom rosszabbodása esetén fordulok orvoshoz

Csak krízishelyzetben fordulok orvoshoz

nincs válasz

37 36

22 25

37 34

4 4

1 0

36

21

39

3

1

42 29

21 31

32 35

5 6

1 0

34

29

32

5

0

36 38

20 31

38 30

5 1

1 1

39

20

37

4

0

33 26

18 37

34 31

12 5

4 1

34

35

31

0

0

33

25

36

5

0

39

20

34

5

1

35

24

38

2

1

38

25

34

4

0

30

32

31

0

7

37

24

34

5

0

39 35

16 29

39 31

5 4

1 0

30

28

36

6

0

45 35 36 36

18 25 22 23

31 36 36 35

5 3 4 4

1 0 0 0

A házi kezelés elsősorban azoknál fordul elő, akik egészségesek voltak az utóbbi években. Azonnal orvoshoz fordulni főleg azok szoktak, akiknek krónikus betegségük van, vagy gyakran voltak súlyos betegek. Akik saját elhatározásukból is szoktak szűrővizsgálatra menni, szintén az átlagosnál gyakrabban veszik igénybe azonnal az

133

orvos segítségét, ha egészségügyi panaszuk van. Az orvoshoz fordulás sürgőssége – úgy tűnik – racionális szempontok, korábbi tapasztalatok alapján dől el a foglalkoztatottak körében. A jövedelemcsökkenés és a kínálati munkaerőpiac is arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy igyekezzenek elkerülni a betegállományt (38%), illetve csak akkor menjenek betegállományba, ha az feltétlenül szükséges (43%). Csak 15%-uk szokott azonnal táppénzre menni, ha az orvos azt javasolja. (17. ábra) A betegállomány tehát valós funkcióját tölti be, visszaszorult a más tevékenységek végzése céljából történő távolmaradás. (A munkáltatók is alkalmazkodtak a dolgozók ilyen típusú igényeihez: pl. a tavaszi-őszi mezőgazdasági munkák idején biztosítanak egy-egy hét szabadságot.) A főbb társadalmi csoportok között e tekintetben egyedül abban van különbség, hogy a fiataloknál gyakoribb, mint egyébként, hogy orvosi javaslatra azonnal a betegállomány mellett döntenek. Ebben az egészség megőrzésével kapcsolatos eltérő attitűdök mellett az is szerepet játszhat, hogy a keresetkiesés náluk, akik többnyire még nem családosok, kevesebb nehézséget okoz. Főként azok választják a betegállományt, akiknek súlyos, tartós betegségük van. A kisebb jelentőségű betegségekkel leginkább akkor mennek táppénzre, ha az feltétlenül szükséges. 17. sz. ábra

Mit szokott Ön tenni, amikor egészségügyi problémája támad? százalékos megoszlás

h a az orvos javaso lja, azo nn al b eteg állom ányb a m eg y 15%

csak akko r m egy b eteg állo m ányba, h a feltétlenü l sz ükség es 43%

nem tu d ja 4%

ig yeksz ik elkerülni a betegállo m án yt 38%

134

34. sz. táblázat

Mit szokott Ön tenni, amikor egészségügyi problémája támad? százalékos megoszlás

Neme szerint férfi nő Korcsoportja 18-33 szerint 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási csoportja szakképzetlen munkás szerint szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye Budapest szerint megyeszékhely város község Együtt

Csak akkor Ha az orvos megyek betegIgyekszem javasolja, azonnal állományba, ha elkerülni a nincs válasz beteg- állományba feltétlenül beteg-állományt megyek szüksége 17 41 39 3 13 46 36 4 20

42

36

2

13 13

45 41

39 37

3 8

15

40

40

5

17 11

43 48

37 37

3 5

14

45

39

1

16 18

52 34

32 36

0 12

15

49

25

11

20

41

36

3

14 17

44 47

37 32

4 4

9

43

44

4

26

22

44

7

17

50

31

2

11 17

40 45

45 34

4 4

19

41

36

5

12 14 16 15

42 48 41 43

40 35 40 38

6 3 3 4

135

A

betegállománytól

való

tartózkodást

azonban

nem

életszerű

a

munkaadó

magatartásának rovására írni a felmérés szerint. A munkáltatók többnyire semlegesen viszonyulnak a dolgozóik egészségi problémáihoz, tudomásul veszik azt. Azoknak a 68%-a felelt így, akiknek volt valamilyen problémájuk az egészségükkel az elmúlt öt év során. Egytizedükkel fordult elő, hogy a munkáltató a lehetőségeihez mérten segítette a felépülésüket. 8%-uk viszont úgy érzi: büntették egészségi problémájuk miatt, például úgy, hogy elmaradt a fizetésemelésük vagy az előléptetésük, 5%-uknak pedig megszüntették a munkaviszonyát, nem hosszabbították meg a szerződését. (18. ábra) 18. sz. ábra

Jellemzően hogyan viszonyult a munkáltatója az Ön egészségi problémáihoz? százalékos megoszlás azok körében, akiknek volt egészségi problémájuk az elmúlt öt évben

tudomásul vette 68%

nem tudja 8%

elbocsátotta 5% büntette az egészségi problémái miatt 8%

lehetőségeihez mérten segítette a felépülését 11%

136

35. sz. táblázat

Jellemzően hogyan viszonyult a munkáltatója az Ön egészségi problémáihoz? százalékos megoszlás azok körében, akiknek volt egészségi problémájuk az elmúlt öt évben Úgy érzi, Elbocsátotta, Lehetőségeinem büntette Tudomásul hez mérten egészségi hosszabbította nincs válasz vette segítette meg a problémái felépülését szerződését miatt Neme szerint

férfi

nő Korcsoportja 18-33 szerint 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási szakképzetlen csoportja munkás szerint szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye Budapest szerint megyeszékhely város község Együtt

70

10

8

5

6

67

12

7

5

9

74

9

5

4

9

66 67

11 13

10 8

4 6

8 6

62

12

12

8

6

69 77

10 13

8 1

4 1

8 8

73

11

8

1

8

75 58

19 12

0 10

6 13

0 8

64

14

0

12

10

63

11

13

10

4

70

9

8

4

10

67

16

6

3

9

78

10

1

1

10

48

25

27

0

0

62

10

11

10

8

65 76

6 14

13 4

7 2

8 5

62

15

6

6

11

76 65 70 68

7 14 9 11

5 10 9 8

1 5 6 5

12 5 6 8

137

Az egészségi problémák miatti hátrányos megkülönböztetés, kiváltképpen az elbocsátás főleg a szakképzetlen munkásokat sújtja. A munkáltató viszonyulása és az egészségi állapot jellemzői vagy a betegállománnyal kapcsolatos szokások között nem találtunk összefüggést. A felmérésből a foglalkoztatottak racionális hozzáállása érhető tetten az orvoshoz fordulás és a táppénz igénybe vételét illetően. A felvételi eredmények értékeléséhez természetesen azt is látni kell, hogy az 1990-es évek elején bekövetkezett munkaerőpiac szűkülés nagy vesztesei a sokat betegeskedő, gyenge egészségi állapotúak, a szenvedélybetegek voltak. A jelenlegi válaszok az egészségi állapot szempontjából már kontraszelektált munkavállalói körtől származnak. A megkérdezettek 57%-ának munkahelyén működik orvosi rendelő, s 27%-uknál szakrendelő. Külső szakrendelővel 30%-uk munkáltatójának van szerződése. E háromféle ellátás közül legalább egyet 58% említett. 19. sz. ábra

Mit tesz, mit tett az Ön munkáltatója a dolgozók egészségének megőrzéséért a következők közül? százalékos említési gyakoriságok % 0

10

20

30

40

50

60

80

90

100

57

munkahelyi orvos

52

befizetés egészségpénztárba

30

szerződés külső szakrendelővel

27

munkahelyi szakrendelő

19

üdülés

egészségmegőrző intézmények igénybevételének támogatása

70

9

138

36. sz. táblázat

Mit tesz, mit tett az Ön munkáltatója a dolgozók egészségének megőrzéséért a következők közül? százalékos említési gyakoriságok

Neme szerint férfi nő Korcsoportja 18-33 szerint 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalkozási szakképzetlen csoportja munkás szerint szakmunkás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi 30 ezer Ft alatt jövedelme szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye Budapest szerint megyeszékhely város község Együtt

egészségkülső pénztárba Munkahelyi munkahelyi szakrenorvos szakrendelő befizetés a delővel biztosítása fenntartása dolgozók szerződés számára 56 29 30 55 57 25 29 49

regeneráló intézmények üdülési igénybelehetőség vételének biztosítása támogatása 7 18 10 19

51

24

30

53

7

14

60 60

26 33

27 32

54 47

8 11

18 26

59

26

30

53

5

15

55 59

28 23

29 31

52 50

7 20

17 31

57

26

30

53

9

19

55 55

19 31

29 29

63 48

16 7

22 18

62

43

16

39

11

14

60

28

26

58

5

14

59

30

32

50

5

14

59

29

31

51

13

24

51

20

29

48

15

27

25

10

20

44

13

10

61

31

30

58

5

10

52 61

24 30

27 31

50 49

6 13

19 25

51

27

22

40

14

21

54 57 61 57

23 23 33 27

30 28 35 30

48 50 63 52

14 5 6 9

25 20 12 19

139

Üdülési lehetőséget 19%-uk munkahelye biztosít, s 9%-uk munkáltatója támogatja egyes rekreációs intézmények igénybevételét (például uszodabérlet formájában). Vizsgálatunk résztvevőinek 52%-a szerint munkahelyük befizet a dolgozói számára valamilyen

egészségpénztárba.

A

legtöbben

bizonyára

a

munkavállalók

társadalombiztosítási kötelezettségeire gondolnak. (19. ábra) Az ipari, a szállítási-hírközlési, az egészségügyi, az oktatási-kulturális és a közigazgatási ágazatban dolgozók többsége olyan munkahelyen dolgozik, amely orvosi rendelővel rendelkezik vagy szerződik. A vállalati üdültetés szempontjából a közigazgatás. a szállítás, a pénzügyi szolgáltatások és az egészségügy területén dolgozók vannak előnyös helyzetben. A rekreációhoz való munkahelyi hozzájárulás a pénzügyi és a közigazgatási szférában szokásos. 37. sz. táblázat

A munkáltató hozzájárulása a dolgozók egészségének megőrzéséhez a nemzetgazdasági ágazatokban, százalék ipar építõipar mezõgazdaság, erdõgazdálkodás szállítás, hírközlés kereskedelem személyi szolgáltatás pénzügyi szolgáltatás egyéb szolgáltatás egészségügy kultúra, oktatás közigazgatás, közszolgálat

orvos 67 45 56 75 48 40 48 38 79 63 65

üdülés 20 6 7 33 12 2 26 13 25 16 50

rekreáció 5 5 2 4 6 – 29 9 11 15 25

Mint ahogyan ez az ágazati megoszlásból is sejthető, elsősorban a nagyvárosokban élők dolgoznak olyan jellegű és nagyságú vállalatnál, intézményben, amely hozzájárul a dolgozók egészségének megőrzéséhez, orvosi ellátás, üdülési, rekreálódási lehetőség biztosítása révén. A magasabb társadalmi státusúak is felülreprezentáltak azok körében, akik számára e lehetőségek adottak. A munkavédelmi törvény előírásai szerint minden munkáltatónál kellene üzemorvosi szolgáltatásnak lennie. Mint arra később kitérünk a felmérés reális arányokat tükröz az előírás tényleges betartásáról.

140

Az egészség megőrzése szempontjából fontosnak tekinthető tényezők közül egyedül az étkezés mennyisége tűnik kielégített szükségletnek a munkavállalók körében. (20. ábra)

20. sz. ábra

Véleménye szerint a következő szempontok milyen mértékben járulnak hozzá az egészsége megőrzéséhez, javításához? a felmérés szerinti átlagok ötfokú skálán 0

1

2

3

4

5

4,3

jobb anyagi körülmények

4,1

több pihenés kiegyensúlyozottabb emberi kapcsolatok

3,9

jobb munkakörülmények

3,9 3,8

rendszeres orvosi ellenőrzés, kezelés

jobb minőségű táplálkozás

3,6

jobb munkahelyi légkör

3,6 3,5

rövidebb munkaidő

3,2

kevésbé intenzív munkavégzés rendszeres rekreációs programokban való részvétel nagyobb mennyiségű táplálkozás

3,1 2,3

141

38. sz. táblázat

Válaszadóink

a

jobb

anyagi

jobb munkahelyi légkör

több pihenés

3,2 3,3 3,2 3,2 3,3

3,9 3,9 3,9 3,9 3,8

3,5 3,6 3,5 3,5 3,5

3,6 3,7 3,7 3,7 3,6

4,1 4,2 4,0 4,2 4,2

3,4

4,0

3,5 3,6 4,2 2,6 3,8 3,9 4,5 3,9 2,9

3,2 3,0

3,9 3,7

3,6 3,6 4,1 2,3 3,6 3,9 4,3 3,7 3,1 3,4 3,7 4,2 2,1 3,7 4,1 4,1 4,0 3,5

3,2

3,9

3,5 3,6 4,1 2,2 3,6 3,9 4,3 3,7 3,1

2,7 3,3

4,0 3,7

3,5 4,1 3,9 2,1 4,0 4,3 4,1 4,0 3,2 3,5 3,6 4,2 2,6 3,8 4,0 4,4 4,0 3,2

3,1

3,8

3,3 3,3 3,9 2,5 3,6 3,6 4,2 3,7 3,0

3,5

4,0

3,6 3,5 4,1 2,5 3,7 3,8 4,4 3,8 2,9

3,1 3,3

3,9 3,9

3,5 3,6 4,0 2,3 3,6 3,9 4,3 3,7 3,1 3,6 3,7 4,3 2,3 3,6 3,9 4,4 3,8 3,3

3,1

3,7

3,4 3,7 4,3 2,1 3,7 4,1 4,2 3,9 3,3

3,4

3,8

3,6 3,4 4,1 2,5 4,2 4,0 4,0 3,9 3,4

3,3

3,9

3,5 3,6 4,0 2,5 3,6 3,9 4,4 3,9 2,9

3,1 3,2 3,1 3,3 3,3 3,2 3,2

3,9 3,9 3,7 3,9 3,9 3,9 3,9

3,5 3,5 3,5 3,6 3,4 3,5 3,5

3,8 3,7 3,5 3,8 3,7 3,6 3,6

körülményeknek

4,1 4,2 4,1 4,4 4,1 4,1 4,1

nagyobb mennyiségű táplálkozás jobb minőségű táplálkozás kiegyensúlyozottabb emberi kapcsolatok jobb anyagi körülmények rendszeres orvosi ellenőrzés rendszeres rekreációs programok

rövidebb munkaidő

férfi nő Korcsoportja szerint 18-33 34-49 50-X Iskolai végzettsége alapfokú szerint középfokú felsőfokú Jelenlegi gazdasági aktív kereső aktivitása szerint GYED-en lévő nyugdíjas tanuló, munkanélküli, eltartott Foglalko-zási Szakképzetlen munkás csoportja szerint Szakmun-kás nem diplomás szellemi értelmiségi, vezető, vállalkozó nincs válasz Egy főre jutó családi jövedelme 30 ezer Ft alatt szerint 50-X ezer Ft 50-x Lakóhelye szerint Budapest megyeszékhely város község Együtt

jobb munkakörülmények

Neme szerint

kevésbé intenzív munkavégzés

Véleménye szerint a következő szempontok milyen mértékben járulnak hozzá az egészsége megőrzéséhez, javításához? a felmérés szerinti átlagok ötfokú skálán

2,5 2,1 2,4 2,3 2,3

2,5 2,2 2,4 2,2 2,2 2,4 2,3

3,6 3,7 3,6 3,6 3,7

3,8 4,0 4,0 3,8 4,0

3,7 3,7 3,7 3,9 3,6 3,6 3,6

3,9 4,0 3,9 4,1 3,8 3,9 3,9

tulajdonítják

a

4,3 4,4 4,3 4,3 4,4

4,3 4,3 4,2 4,4 4,2 4,4 4,3

3,7 3,9 3,6 3,8 4,0

3,0 3,2 3,0 3,2 3,0

3,7 3,9 3,7 3,9 3,7 3,8 3,8

3,0 3,2 3,2 3,2 3,0 3,1 3,1

legnagyobb

jelentőséget az egészségük megőrzése, javítása szempontjából, s közel ugyanilyen fontosnak

látják

a

pihenés,

a

kiegyensúlyozott

emberi

kapcsolatok,

a

jó

munkakörülmények és a rendszeres orvosi felügyelet szerepét is. Valamivel kevésbé

142

fontosnak tűnik a számukra a táplálkozás minősége, a munkahelyi légkör és a rövidebb munkaidő. Ezek után a kevésbé intenzív munkavégzés és a rekreációs programokban való részvétel következik a rangsorban. Bizonyos tényezők tekintetében eltér a főbb társadalmi csoportok vélekedése, de alapvetően több pénzre és időre lenne szükségük a válaszolóknak egészségtudatosabb életmód folytatásához. Az egészségmegőrzés feltételeiben az iskolai végzettség, illetve a végzett tevékenység jellege szerint vannak leginkább különbségek: A jobb anyagi körülmények szerepét másoknál jobban hangsúlyozzák az alapfokú iskolai végzettségűek. A nagyobb mennyiségű táplálékot a férfiak, az alapfokú iskolai végzettségűek, a szakképzetlen munkások, az alacsony jövedelműek fontosabbnak tartják, mint a komplementer társadalmi csoportok. A jobb minőségű táplálék szempontját a nagyvárosokban élők emelik ki. A kevésbé intenzív munkavégzést az alapfokú képzettségűek, a szakképzetlen munkások fontosabbnak tartják, mint a képzettségi, foglalkozási hierarchiában felettük állók. A több pihenés a szellemi foglalkozásúak rangsorában előkelőbb helyen szerepel, mint a fizikai dolgozókéban. A rekreáció a nők, a magasan képzettek, a szellemi foglalkozásúak, a magas jövedelműek szemében nagyobb jelentőségű. A rendszeres orvosi ellenőrzés, kezelés az idősebbek, a magasabb iskolai végzettségűek számára fontosabbnak tűnik, mint más társadalmi csoportoknak. E tényezők közül egyedül az orvosi kezelés szerepét ítélik meg eltérően az egészségesek és a betegek. Akiknek akár az elmúlt egy, akár az elmúlt öt évben súlyosabb, tartós egészségi problémáik voltak, sokkal jelentősebbnek látják e tényezőt, mint azok, akiknek semmilyen vagy csak múló, kisebb betegségük volt.

143

II.5 Szenvedélybetegségek

Az egészségügyi statisztikák szerint a szenvedélybetegségek előfordulási gyakorisága nem túl magas. Úgy a járóbeteg-, mint a fekvőbeteg-ellátás szintjein a közvetlen adatokat tekintve az előfordulási gyakoriság nem jelentős. A szenvedélybetegségek egészségügyi, gazdasági és társadalmi terhei azonban jóval súlyosabbak, mint amit a közvetlen betegség-besorolás megmutat.

Az alkohol és a dohányzás okozta

egészségkárosodás, valamint idő előtti halálozás igen jelentős mértékben kiterjed a munkaképes korú népességre. Főként a 35-50 éves férfi korosztályokban találhatók meg a betegség tipikus áldozatai, azaz a munkavállalói ciklus csúcspontja felé közeledők körében esnek ki a munkavégzésből időlegesen, vagy teljesen az alkohol- és a

dohányzás

egészségügyi

következményei ellátás

miatt

költségeinek

megbetegedettek, tetemes

része

illetve jut

meghaltak.

ezen

Az

szenvedélyek

következményeinek gyógyítására, miközben a termelés területén, a háztartások kiadásaiban

jelentős

mennyiségű

anyagi

terhet

is

okoznak,

s

pénzben

a

szenvedélybetegségek egyéb következményeit (pl. családi közösségek felbomlása) kis sem lehet fejezni. A főbb betegségcsoportok szerinti bontású kórházi statisztikák35 szerint az F00-F99-es számú, „Mentális és viselkedészavarok” elnevezésű betegségcsoporthoz tartozó kórházi ápoltak és ápolási esetek aránya 1999-ben és 2001-ben is 5-6% között változott. Ezen nagyobb csoporton belül a „pszichoaktív szer használata által okozott mentális és viselkedészavarok” elnevezésű (F10-F19) betegségcsoport kb. 15-25 ezer beteget jelentett, amelynek döntő része az alkohol okozta megbetegedés. A

járóbeteg-ellátás

szintjén

a

„Mentális

és

viselkedészavarok”

elnevezésű

betegségcsoporthoz tartozók aránya jóval kisebb, mint a fekvőbeteg-ellátás esetében, 2001-es adatok alapján az ilyen betegséggel kezeltek aránya 3%-ot alig haladja meg. Nyilván jóval nagyobb lenne a betegséggel érintettek köre, amennyiben az alapellátási adatokat is figyelembe lehetne venni.

35

A fekvőbeteg- és a járóbeteg-szakellátás morbiditási adatainak felhasználási lehetősége a lakosság egészségi állapotának vizsgálatában. KSH Budapest, 2003. 12. 10.

144

A kórházi adatok alapján elmondhatjuk, hogy a szenvedélybetegségek kórházi előfordulása erőteljes mérséklődést mutatott az elmúlt 6 év folyamán. A mérséklődés jóval meghaladta az összes betegszám csökkenését, de más vizsgált adatok szerint is ezen a területen a visszaszorulás érezhetőbb. Ennek okai sokrétűek lehetnek, hiszen jelentheti a változás az egészségi állapot javulását, de a statisztikai számbavétel módosulását, illetve az egészségügy-politika változását is. 39. sz. táblázat

A kórházi ápolási adatok alakulása Betegszám

Esetszám

Ápolási nap

Meghaltak száma

493895 380573 359514 362590 73,4

434 483 395 363 83,6

23102969 21875525 21371504 21579773 93,4

74830 77835 76789 75776 101,3

Szenvedélybetegségek 1996 1998 2000 2002 2002/1996 %

27976 24414 22659 19877 71,1

34555 33711 33629 31745 91,9

Összes ápolási eset 1996 1998 2000 2002 2002/1996 %

1882476 1798936 1779618 1797700 95,5

2513904 2679518 2795808 2914593 115,9

Forrás: GYOGYINFOK adatbázis

A bemutatott adatok szerint a szenvedélybetegségek körében ápolt betegek száma 6 év alatt mintegy 30%-kal csökkent, míg az esetek száma csak 8%-kal mérséklődött. Ez a változás arra utalhat, hogy a betegszám mérséklődése az újabb esetek számának mérséklődését jelzi, míg az ápolt betegeket kevéssé sikerül meggyógyítani. A szenvedélybetegségekhez viszonyítva az összes betegszám 6 év alatt csak 4,5%-kal mérséklődött és az egy betegre jutó esetek száma gyorsabban emelkedett az összes betegségcsoportban, mint a szenvedélybetegségeknél. Mindkét csoportban világosan kimutatható az egészségügyi kormányzat azon törekvése, hogy csökkentsék az ápolási napok számát, a szenvedélybetegségeknél – érthető módón – az egy esetre jutó ápolási napok száma jóval magasabb.

145

40. sz. táblázat

A szenvedélybetegek és az összes kórházi beteg ápolási mutatói Év 1996 1998 2000 2002

Szenvedélybetegségek Összes kórházi beteg 1 betegre 1 esetre jutó 1 betegre jutó 1 esetre jutó jutó esetszám ápolási napok száma esetszám ápolási napok száma 1,24 14 1,34 9 1,38 11 1,49 8 1,48 11 1,57 8 1,60 11 1,62 7

Forrás: GYOGYINFOK adatbázis

A szenvedélybetegségek körében 100 beteg közül kb. 20 tért vissza még azon az éven belül 1996-ban, 2002-re ez az arány feltornászta magát az országos átlagra, azaz 100 beteg közül 60 visszatérővé vált. A szenvedélybetegségek körében az egy esetre jutó ápolási napok száma 14-ről 11-re mérséklődött 6 év alatt, az országos ápolási adatok szerint ott 9-ről 7 napra mérséklődött az ellátási átlag. A mérséklődés százalékban kifejezve ugyanakkora, azaz itt inkább az egészségpolitika törekvése jelentkezik, mint valamilyen speciális ápolási technika javulása. Az adatbázis és a gazdaságstatisztika csak korlátozott lehetőségeket nyújt a szenvedélybetegségek

és

a

gazdaság

egy-egy

mutatója

közötti

kapcsolatok

vizsgálatára. A települési szintű adatokat megyei adatokká aggregálva nem mutatható ki összefüggés (korrelációs kapcsolat) a megyei GDP, vagy a megyei bontású keresetek és a szenvedélybetegségek előfordulásai között. Természetesen 19 adat alapján nem igazán lehet statisztikai értelemben vett korrelációról beszélni, de még a rang-korreláció sem mutatott érezhető összefüggést. A jövedelmi viszonyok erősen eltérnek a településszerkezet mentén. Általában igaz, hogy a városok-nagyvárosokban élők jövedelmi helyzete, a keresetek színvonala magasabb, mint a kisebb városokban, községekben élőké. A népesség 37%-a élt községekben 1992-ben, 1997-ben ez az arány 36%-ra mérséklődött, s 2002-ben ez az arány már csak 35%. Amennyiben a korházi adatok város-község szerinti megbontása

146

nem tükrözi vissza a népesség általános lakóhelyi szerkezetét, akkor ez utalással szolgálhat (de nem bizonyítékkal) arra, hogy mely életszínvonalú rétegek szorulnak rá jobban a kórházi ellátásra. Az összes kórházi beteg, illetve a szenvedélybetegségek miatt kórházban ápolt betegek számának megoszlása nem mutat lényeges különbséget, ha a településszerkezet mentén vizsgáljuk. A községekben élők tehát sokkal magasabb és növekvő arányban szerepelnek a kórházi betegek között, mint a népességszám alapján ez indokolt lenne. Ennek természetesen számos oka van, melyek között a legvalószínűbb az, hogy a járóbeteg-ellátási kezelési forma a községeken belül kevéssé megoldható. Ezzel együtt érdemes lenne vizsgálatot indítani arra, hogy a községekben élők egészségi állapota, s ezen belül a szenvedélybetegségekben ápoltak száma miért magasabb, mint a népesség lakóhely szerinti megoszlása. Az is nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb jövedelmi szint befolyással van az egészségállapotra, s ez pedig indokolhatja a magasabb arányú kórházi ellátást. 41. sz. táblázat

A kórházi betegek aránya az egyes településcsoportokban

5 nagyváros Többi város Község 5 nagyváros Többi város Község 5 nagyváros Többi város Község

Szenvedélybetegségek Összes kórházi beteg Betegszám megoszlása 1992 23,4 23,2 23,2 22,7 53,4 54,1 1997 27,6 26,0 15,0 16,8 57,3 57,1 2002 27,4 25,2 13,3 15,2 59,2 59,6

Forrás: GYOGYINFOK adatbázis

Látható tehát, hogy a betegségek és a településszerkezet sajátos kölcsönhatásban van egymással. A betegségek magasabb községi gyakorisága azt is jelenti, hogy a munkaerőpiacon amúgy is hátrányos helyzetű csoportot a betegség-gyakoriság, illetve a

147

kezelés formája jobban sújt. Éppen ezért a megelőzés, illetve a járóbeteg-ellátás színvonalának fejlesztése jelentősen segítheti ezen réteg egészségi állapotának javulását, ezzel is javítva a munkaerő-piaci pozíciókat. A szenvedélybetegségek és a szenvedélybetegségből fakadó egészségkárosodás két területen jelentős: ez a dohányzás és az alkoholizmus. Az utóbbi néhány évben széleskörű vizsgálatok indultak annak megállapítására, hogy milyen társadalmi-gazdasági terhet jelent a dohányzás, illetve a mértéktelen alkohol fogyasztás. A hazai és a nemzetközi kutatások egyaránt azzal az átfogó eredménnyel záródtak, hogy a dohányzásból és a túlzott alkoholfogyasztásból fakadó betegségek és társadalmi problémák egyre növekvő súlya miatt jogos a piaci folyamatokba való beavatkozás annak érdekében, hogy ezen szenvedélyeket visszaszorítsuk. Általában a társadalom, de főképp az egészségügy sokkal többet fordít a szenvedélybetegek gyógyítására, mint amelyet a népességen belüli arányuk képvisel. Az utóbbi időben a dohányzás visszaszorítása érdekében Magyarországon is több törvény született. Ennek hatása (dohányzás gyakorisága és a dohányzásból fakadó betegségek számának mérséklődése) természetesen csak huzamosabb idő elteltével fejlődik ki, azonban a törvény alkalmazása során már most kedvezőbb lett a nemdohányzók helyzete, illetve az adóbevételek jelentősen megemelkedtek. (Sajnos a begyűjtött jövedéki adó kicsiny része sem szolgálja közvetlenül a dohányzás miatti betegségek gyógyítását, illetve a felvilágosítást.) Sajnos ugyanezt az alkohol esetében nem lehet elmondani. Semmilyen egészségügyi, kormány, vagy egyéb program nem született az alkoholizmus visszaszorítása érdekében, sőt az egészségügy alkoholbetegeket ellátó szervezeteinél inkább leépítés és bezárás történt, mint bővítés. A kutatások megállapították, hogy a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás közvetlen gazdasági terhei (1-1 év adatai alapján) közel állnak, de általában mérsékeltebbek, mint a dohányzásból, illetve az alkoholfogyasztásból származó közvetlen gazdasági bevételek, főképp itt az állam bevételeit kell érteni. A közvetett terheket is figyelembe véve (ide számítva az idő előtti halálozás, illetve munkaképesség

148

elvesztés miatt kieső jövedelmeket) azonban az összes teher messze meghaladja az alkoholfogyasztásból, illetve a dohányzásból származó bevételeket.

A szenvedélybetegségek közvetlen és közvetett gazdasági hatásai erőteljesen befolyásolják az egyén, illetve az érintett család jövedelmi szintjét, foglalkoztatási lehetőségeit. A szenvedélybetegek magyarországi magas aránya (jóval magasabb a dohányzási és túlzott alkoholfogyasztási gyakoriság, mint Nyugat-Európa országaiban, bár Kelet-Európa egyes országaihoz viszonyítva jobban állunk) összességében rontja a magyarországi munkaerőpiac megítélését és a munkakultúrát.

149

21-23. sz. ábra

Az alkohol okozta halálozás részaránya 1970-ben és 1999-ben az összes halálozásban (%) 13% 7%

93% 87%

a 70 év alattiak idő előtti halálozásában (%)

21% 10%

90% 79%

A 35-64 éves férfinépesség halálozásában

13%

73%

27%

87%

alkoholspecifikus halálozás

egyéb halálozás

Forrás: Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon 1970-1999. KSH Budapest, 2003.

150

24-26. sz. ábra

A dohányzás okozta halálozás részaránya 1970-ben és 1999-ben az összes halálozásban (%)

20% 16%

84% 80%

a 70 év alattiak idő előtti halálozásában (%)

26% 19%

74%

81%

A 35-64 éves férfinépesség halálozásában

31%

65%

35%

69%

dohányzásspecifikus halálozás

egyéb halálozás

Forrás: A dohányzás hatása a halandóságra Magyarországon 1970-1999. KSH Budapest, 2003.

151

A szenvedélybetegségek súlyos társadalmi terheit a halálozási arányszámok alakulása igen meggyőzően jelzik. Az alkoholbetegség alakulásában fontos, kiemelendő jelenség, hogy fentebb hivatkozott adatok szerint a vizsgált három évtizedes időszakban az iszákosság miatt bekövetkezett halálozások gyakorisága sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint a dohányzás-specifikus halandóság. Különösen a munkaképes korú férfi népesség veszélyeztetett. „Az alkohol okozta többlethalálozásból származó várható élettartam-csökkenés mértéke a 35 éves korban még várható élettartam süllyedésében jelenik meg látványosan; valójában ettől az életkortól emeli a mortalitás nívóját a szenvedélybetegség. 1999-ben az alkoholizmus közel tizenkét évvel rövidítette meg a még várható élettartamot. Ennek (is) következménye, hogy a 35 éves korban még várható élettartam 1970 és 1999 között csaknem három évvel csökkent.”36 A dohányzás is jelentősen rontja a férfi népesség születéskor várható, illetve 35 éves és idősebb életkorban még várható élettartam hosszát. „A dohányzó férfiak …születéskor várható élettartamuk 1970-ben 5,7, 1999-ben már 7,5 évvel volt rövidebb a nem dohányzóéknál. A dohányzás okozta várható élettartam-veszteség valójában a 35 éves és idősebb életkorban bekövetkezett halálozásból származik.”37

II.6 Következtetések Összességében megállapítható, hogy Magyarország a vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP az EU átlagának valamivel több, mint 50%-át éri el, ugyanakkor az egy főre jutó egészségügyi kiadások nagysága csak 40%-os (777 euró). Ez a ráfordítás a csatlakozó országok között sem számít magasnak. Magyarország a nemzeti össztermék 5,7%-át költi az egészségügyre, míg az EU-15-ök átlagosan a GDP 7%-át. A magyar arány 1995 óta majdnem 2 százalékponttal esett, az Unióban viszont nem változott.

36 37

Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon 1970-1999. KSH Budapest, 2003. p.36. A dohányzás hatása a halandóságra Magyarországon 1970-1999. KSH Budapest, 2003. p.31.

152

A gyógyítás tárgyi feltételei közül a 100 ezer lakosra jutó ágyszám jelentősen csökkent 1990 és 2001 között (1009-ről 806-ra), de így is meghaladja az EU átlagot. A személyi feltételek közül a 100 ezer lakosra jutó orvosok száma alacsonyabb az EU átlagánál, a nővéreké pedig drámain alacsony (485/100 ezer lakos). Az egészségügy minden erőfeszítése ellenére a tartósan beteg, illetve fogyatékos személyek számára ritkán van visszaút a munkaerőpiacra, mivel a munkaerő-kereslet könnyen kielégíthető egészséges, fiatalabb korosztályhoz tartozó populációból. Az esélyegyenlőség társadalmi értékrendjének kiépülése még gyermekcipőben jár. A fogyatékosok és tartósan betegek tipikus útja a rokkantnyugdíj, vagy a segély, ami nem írható az egészségügy rovására. A foglalkoztatottak igyekeznek csak a feltétlenül szükséges mértékben igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, azonban ez nem mondható el az ezen kívüli körről. A ’90-es évek magyar gazdaságának két nagy vesztese volt ágazati szempontból: a mezőgazdaság és az egészségügy. Az ezredfordulót követően megindult részleges forrás visszapótlás csak hosszú idő alatt lesz képes korrigálni az előző időszak rombolásából származó károkat. Az alacsony makró szintű ráfordításokhoz képest az egészségügy elfogadhatóan teljesített, de a gazdaság dinamizálásában nem töltött be optimálisnak tekinthető szerepet. A gazdasági mikró szférában még nem érvényesül általánosan a dolgozókkal szembeni szociálisan érzékeny magatartás. Ebből a szempontból is igen nagyok a differenciák. A multinacionális vállalatok „hozták magukkal” az anyagcég normáit. Ezek a cégek törekedtek a fiatal, jó egészségi állapotú munkaerő „kimazsolázására”, az általuk alkalmazott munkaerő átlagos életkora, mintegy 10 évvel fiatalabb a nemzetgazdasági átlagnál. Ugyanakkor a magas munkaintenzitást ellensúlyozzák széleskörű szociális, rekreációs ellátással. A magyar tulajdonban lévő kis és középvállalatokról ez kevésbé mondható el tőke és tradíció hiányában. A magyar vállalatok közül alig akad olyan, amely évenként elkészíti jelentését szociális tevékenységéről, illetve amelyik tudatosan törekedne arra, hogy munkavállalói egészségesen érjék el a nyugdíjkorhatárt.

153

Az élettartam hosszánál is fontosabb, hogy a népesség mennyi ideig képes egészséges maradni. Az egészségben várható élettartam aránya az átlagos élettartamhoz viszonyítva Magyarországon 85%, az EU-ban Portugália kivételével mindenhol 90% fölött van. A csatlakozó országok közül az emberek Litvániában élhetnek várhatóan legrövidebb, s Máltán a leghosszabb ideig egészségesen. Kutatásunk is azt támasztja alá, hogy Magyarországon már viszonylag fiatal korban jelentkeznek az egészségi problémák, melyek az életévek emelkedésével növekednek. Az egészség megőrzésének esélye társadalmilag erősen determinált a szociológiai jellemzők mentén (iskolázottság, területi, foglalkozási hovatartozás szerint). A végzett munka jellege (szellemi-fizikai), a beosztás szintje, a végzett tevékenységhez kapcsolódó fizikai és mentális terhelések jelentősen determinálják az egészséget. Ugyanakkor az egészségi állapot meghatározza a munkaerő-piacon történő megjelenés esélyeit. Tehát ebből a mikrogazdasági megközelítésből van kapcsolat az egészségügy és a gazdaság között. Makrogazdasági megközelítésben ennél sokkal lazább a viszony. A tartósan alul finanszírozott egészségügyi rendszer alacsony keresletet teremt a gazdaság számára, kisebb munkaerő felszívó hatást fejt ki, mint azt megfelelő működés esetén tehetné. Ezért Magyarországon az egészségügy még nem vált, nem is válhatott a gazdaság dinamizálójává, piacteremtő képessége korlátozott. A fajlagos egészségi ráfordítások alacsonyabbak a fejlett ipari országokhoz viszonyítva, abszolút összegben pedig még rosszabb a helyzet. Az elmúlt 12 évben is elsősorban politikai kérdés volt az egészségügyre fordítható erőforrások mértéke, s nem a valós, reális szükségletek képezték

annak

alapját.

Így

igazi

közgazdasági

összefüggések

fellelése

is

meglehetősen abszurd vállalkozás.

154

III. Modellek az egészségi állapot gazdaságra gyakorolt hatásvizsgálatára

155

III.1. Makrogazdasági összefüggésrendszer (megyei szint) A modell alkotás első lépéseként megvizsgáltuk a két legáltalánosabban használt indikátor: a gazdaságban az egy főre jutó reál GDP és az egészségügyben a nők és a férfiak születéskor várható élettartama közötti kapcsolatot. A kérdés az, hogy volt, hogy van-e értékelhető kapcsolat a két változó között és az milyen erős. Az adatok 1994-2000 között álltak rendelkezésünkre összehasonlíthatóan, megyénként. Így a vizsgálat során két dimenzió a regionális és az időbeli együtt jelenik meg. A kapcsolatot a női illetve a férfi élettartam felől vizsgáltuk (ezek voltak a független változók), hiszen ez a tanulmány alapirányultsága. A vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP esetében az inflációs hatást kiküszöböltük, viszont veszítettünk 40 adatot, miután a KSH ezeket az értékeket csak 1996-tól számította ki. Az 1996 és 2001 között számított GDP/fő PPP változó csak a férfi élettartammal mutat kapcsolatot R2= 0,421 1993-as értéken egy főre jutó reál GDP-t számolva a várható élettartammal mutatott kapcsolat gyenge: R2= 0,246. A kapcsolatban a férfi élettartam játszott szerepet, a női élettartam változónak gyakorlatilag nem volt szerepe. Nem javult a kapcsolat szorossága a változók logaritmus alakjainak alkalmazásával sem. 27-28. sz. ábra y = 1641,6x - 99096 Férfi élettartam hatása R2 = 0,3712 a vásárlőerő paritáson számított GDP-re

Férfi élettartam hatása a reál GDP-re

y = 47,819x - 2781,6 R2 = 0,2434

1200 1000 800 600 400 200 0

30000 20000 10000 0 60 60

62

64

66

68

70

62

64 GDP PPT

66

68

70

Lineáris (GDP PPT)

Az inflációtól megtisztított GDP változók esetében a kapcsolat szorossága a születéskor várható élettartam változókkal gyenge és a férfi élettartam változóra korlátozódik,

a

női

várható

élettartam

változó

kiesik

az

értelmezhető

tartományból.

156

A modellek heteroszkedasztikusak és ez a hatvan év feletti tartományban mutatkozik meg (lásd az ábrákat). Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a munkaképes koron túl az életkor növekedésének nincs közvetlen hatása a gazdasági teljesítményre. Kiszámoltuk a nettó átlagkereset, és a beruházás reál értékeit. A reálkereset esetében a kapcsolat erősödött a várható élettartammal (mindkét nem várható élettartam változója szerepel a modellben), R2= 0,52. Itt a változók logaritmusai nem mutattak erősebb korrelációt. A beruházás reál értékei esetében a kapcsolat erőssége R2=0,469, a reálberuházás változó kapcsolata az élettartam változók logaritmusával viszont kissé erősödött, R2= 0,49. A többi gazdasági változó nem mutatott értékelhető kapcsolatot az élettartam változókkal. A gazdasági állapotot jelző modellbe bevont változók közül a beruházások és a nettó átlagkereset a születéskor várható élettartam változására legérzékenyebben reagáló változó. Az egészségi állapotjelzők közé bevontuk a csecsemőhalandóság mutatóját. Az egy főre jutó reál GDP-vel gyenge negatív R2= 0,017 kapcsolatot találtuk. A reálberuházást és a reálkeresetet véve magyarázó változónak a kapcsolat kissé erősödött (R2=0,385:0,382) és továbbra is negatív maradt. A következő lépésben a változók másik körét vontuk be a vizsgálódásba. A kórházi morbiditási (egészségi státuszt jelző) adatok közé a betegszám, az esetszám, a kórházi napok és a kórházban meghaltak száma került, korcsoportos bontásban, és a fő betegségcsoportok szerinti dimenzióban. Először a kórházi morbiditási változók adatait vetettük össze egyenként a három kiválasztott gazdasági állapotjelző változóval ( reál GDP, reál beruházás, reál kereset) betegségcsoportonként. A modell alkotást először stepwise módszerrel végeztük, a korcsoportos adatok közül azt választva, amely értékelhető kapcsolatot mutat, majd összevontuk egy változóba a korcsoportok értékeit és azt vetettük össze a gazdasági változókkal.

157

Amikor a kórházi morbiditási változók (betegszám, esetszám, kórházi napok, meghaltak száma) és a gazdasági állapotjelzők között kerestünk kapcsolatot, a következőket tapasztaltuk: A magyarázó változók (a kórházi morbiditási változók korcsoportos bontásban) és a gazdasági állapotjelzők között különböző erősségű, de pozitív korreláció áll fenn. Az elsődleges volumenértékekkel számolva a kapcsolat szoros, helyenként nagyon szoros volt a két változó csoport: a morbiditási és a gazdasági változók között (2. sz. melléklet), ezt azonban egy külső változó a megyénként eltérő lakosságszám okozta, amely mindkét változót erősen befolyásolta. A fajlagos értékekkel (egy főre jutó GDP, beruházás, kereset és morbiditási

adatok)

számolva

a

kapcsolat

differenciálódott,

helyenként

negatívvá vált és átlagosan kevésbé szoros értékeket mutatott (3. sz. melléklet). Regressziós modellek azonban nem voltak felállíthatók, mert a kórházi morbiditási változók között erős multikollinearitás volt tapasztalható, a változók között erős belső kapcsolat miatt. A

multikollinearitás

kiszűrésére

technikai

változókat

hoztunk

létre

a

rezidumokból, amelyek csak azokat a részeket tartalmazták, amelyet a többiek nem magyaráztak. Olyan

modelleket

állítottunk

fel,

amelyből

kiszűrtük

a

változók

közötti

multikollinearitást és alkalmasakká váltak az előrejelzésre. Egy kórházi egészségi státuszt jelző állapotjelző (betegszám, esetszám, kórházi napok száma, meghaltak száma) nyolc korcsoportban (0-14,15-19,20-24, 2529, 30-39, 40-49, 50-59, 60-99) jelent meg és öt betegségi csoportváltozója volt (keringési

betegségcsoport,

betegségcsoport,

daganatos

baleseti betegség

betegségcsoport, csoport,

összesen

szenvedély diagnosztizált

betegségcsoport). A korcsoportok közötti multikollinearitás kiszűrését úgy végeztük el, hogy először a korrelációs mátrix, illetve faktormatrix segítségével megállapítottuk, hogy mely korcsoportok között erős a belső kapcsolat, ezekből csoportokat képeztünk, és a csoport legerősebb tagjából kiindulva a többiek rezidumából új változókat hoztunk létre. Ilyen módon a morbiditási adatokból képzett változók és a gazdasági változók között multikollinearitás mentes 158

modelleket tudtunk létrehozni, amelyek a többi lineáris regresszió által előírt feltételt is teljesítették. 29. sz. ábra k o r c s o p o rt o k

Betegségcsoportok: Keringési, baleseti, szenvedély, daganatos, összesen

Kórházi egészségi státuszt jelző változók: Betegszám, esetszám, napsz.,meghaltak száma

A modell alkotásba bevont változók a következők voltak: A morbiditási adatok egy főre jutó értéke, illetve az azokból képzett rezidumok a fenti dimenziók (korcsoport, státusz, betegségcsoportok) szerinti bontásban . Egy főre jutó reál GDP, egy főre jutó reálkereset, egy főre jutó reálberuházás. A kapcsolat a kórházi egészségi állapot jelzők és a gazdasági változók között a legtöbb esetben pozitív. Vagyis a több beteg, hosszabb kórházi ápolás és még a meghaltak számának növekedése is a reál GDP, az átlagkereset és a beruházások növekedéséhez vezet. Ez az első megközelítésben szokatlan és alig hihető. Mélyebben elgondolkodva a jelenségen, összevetve a saját elemzésünk kezdetén tapasztaltakkal a következő okokat állapíthattuk meg. Magyarország túl van az un. epidemológiai korszakváltáson. „Amíg egy populációban a járványos betegségek jelentik a fő halálokot, addig kis ráfordítással hatalmas eredmény érhető el. Amikor a járványok eltűnnek, előtérbe kerülnek a krónikus-degeneratív betegségek. Ilyenkor hatalmas kiadások is csak csekély eredmény érnek el. …..a populációs szintű egészségi állapot vagy annak javulása csak a gazdasági fejlettség egészen alacsony szintjén bír számszerűen is kimutatható hatással a GDP

159

növekedésére, ott ahol a felnőtt lakosság átlagos várható élettartama 60 év alatt van.” (Mihályi 2003) Ezt láttuk a reál GDP és a születéskor várható élettartam kapcsolatának vizsgálatakor, amikor is gyenge pozitív kapcsolatot találtunk. A gazdasági fejlődést legáltalánosabban kifejező egy főre jutó reál GDP alakulását az egészségi állapotot leginkább kifejező születéskor várható élettartam csak nagyon kismértékben befolyásolja, alakulására más tényezők (életmód, környezeti hatások, iskolázottság stb.) jobban hatnak. A kórházi morbiditási adatok és a születéskor várható élettartam közötti kapcsolat vizsgálatakor azt találtuk, hogy a kapcsolat nagyon gyenge R2=0,052:0,066 között ingadozik. Érdekessége a két változócsoport közötti kapcsolatnak, hogy a parciális korrelációs együtthatók a férfi élettartam és a kórházi státusz adatok között mindig pozitívak, a női élettartammal viszont mindig negatívak. A

vizsgálatba

bevont

kórházi

morbiditási

változók

az

egészségügyi

intézményrendszeren (a kórházakon) keresztül tükrözik, mutatják a népesség egészségi állapotát. Ezek a változók egyben az egészségügyi intézményrendszer inputjai és outputjai. Az hogy hányan kerülnek kórházban és ott milyen hosszan tartózkodnak, nemcsak attól függ, hogy mennyien betegek, hanem attól is, hogy milyen a kórházak kapacitása, ellátó képessége, és milyen az a mechanizmus, amely oda juttatja a betegeket. A több beteg és az ápolási napok számának növekedése javítja az egészségügyi intézmények kihasználtságát, több bérkiáramlást, gyógyszerfogyasztást stb. eredményeznek és ezáltal pozitívan hatnak a gazdasági változókra. Az aktív koron túli halálozási arány változása nem közvetlenül hat a gazdaság állapotára, hiszen a hatvan éven felüli korosztály már akkor sem vonható be a termelésbe,

ha

egészséges,

hanem

közvetetten

az

egészségügyi

intézményrendszer számára teremtett keresleten keresztül. A különböző állami és magán egészségbiztosítási rendszerek különböző módokon támogatják ennek a keresletnek a kielégítését. Most nem megyünk bele a szolidaritási elven illetve a tőkefedezeti elven működő biztosítási rendszerek értékelésébe, a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás működésének sajátosságaiba, csak annyit jegyzünk meg, hogy minél jobban támogatják a különböző biztosítási áttételek a növekvő egészségügyi 160

kereslet kielégítését, annál erőteljesebb az egészségügy hatása (ami nem azonos az egészségi állapottal) a gazdaság mutatóira. A kórházi morbiditási adatokból képzett változók (betegszám, esetszám, kórházi napok száma, meghaltak száma) nemcsak a népesség egészségi állapotát mutatják, hanem az egészségügy működésének dinamikáját is, és ez utóbbinak erősebb a kapcsolata a gazdasági mutatókkal, mint az előbbinek. A kapcsolatok erőssége alapján a következő regressziós modelleket állítottuk fel: a) Az egy főre jutó reálkeresetre és a fajlagos összes esetszámra építettünk regressziós modellt az egyenkénti korcsoport változókkal. A korcsoportok belső korrelációja alapján két csoportot képeztünk, majd a multikollinearitás kiszűrése után hét életkori csoport alkotta a modellt, az R2=0,864. Két életkori csoport: a 15-19 és a 30-39 korrelációs együtthatója negatív, a legmagasabb parciális korrelációs együtthatót a 0,6 az 50-59-es korcsoportban találtuk. 42. sz. táblázat

Modell összefoglalás Model

R

R négyzet

7

0,929

0,864

Adjusted R Square 0,858

Standardizált becslési hiba 4,5318

g Független változók: (Constant), T3039ER, TOT5059E, T1519ER, T2024ER, T6099ER, T0014ER, T2529ER 43. sz. táblázat

Együtthatók Model: 7 Standardizálatlan (Constant) -0,938 T3039ER -3,832 TOT5059E 1,271 T1519ER -5,013 T2024ER 1,651 T6099ER 0,328 T0014ER 0,452 T2529ER 1,121

Std. Error Standardizált 1,962 0,259 -0,728 0,071 0,624 0,545 -0,329 0,583 0,172 0,063 0,200 0,129 0,122 0,524 0,087

t -0,478 -14,787 18,015 -9,197 2,832 5,202 3,501 2,140

Sig. 0,633 0,000 0,000 0,000 0,005 0,000 0,001 0,034

a Függő változó: REÁLKER

161

Megjegyzés: T3039er = Összes kórházi esetszám reziduális változója 30-39 éves korcsoportban. Tot5059e= Összes kórházi esetszám változó 50-59 éves korcsoportban T1519er= Összes kórházi esetszám reziduális változója15-19 éves korcsoportban T0014er= Összes kórházi esetszám reziduális változója 0-14 éves korcsoportban REÁLKER= Egy főre jutó reálkereset

b) Az egy főre jutó reál GDP és a fajlagos összes esetszámra építettünk regressziós modellt az egyenkénti korcsoport változókkal. A korcsoportok belső korrelációja alapján két csoportot képeztünk, majd a multikollinearitás kiszűrése után négy életkori csoport alkotta a modellt, az R2=0,472. Két életkori csoport: a 15-19 és a 20-24 korrelációs együtthatója negatív, a legmagasabb parciális korrelációs együtthatót (0,4) a 60-99 –es csoport esetében találtak. 44. sz. táblázat

Modell összefoglalás Adjusted R Standardizált becslési Square hiba 4 0,687 0,472 0,458 99,8897 d Független változók: (Constant), T6099ER, T2024ER, T2529ER, T1519ER Model

R

R négyzet

45. sz. táblázat

Együtthatók Model: 4 Standardizálatlan Std. Error (Constant) 431,713 11,389 T6099ER 8,636 1,301 T2024ER -40,641 9,118 T2529ER 51,336 10,853 T1519ER -30,423 10,981 a Függő változó: REÁLGDPF

Standardizált

0,467 -0,375 0,353 -0,176

t 37,905 6,639 -4,457 4,730 -2,771

Sig. 0,000 0,000 0,000 0,000 0,006

Megjegyzés: T6099er = Összes kórházi esetszám reziduális változója 60-99 éves korcsoportban. T2024er= Összes kórházi esetszám reziduális változó a 20-24 éves korcsoportban T2529er= Összes kórházi esetszám reziduális változója a 25-29 éves korcsoportban T1519er= Összes kórházi esetszám reziduális változója a 15-19 éves korcsoportban REÁLGDPF= Egy főre jutó reál GDP

c) Az egy főre jutó reálberuházás és a fajlagos keringési betegségben meghaltak számára építettünk regressziós modellt az egyenkénti korcsoport változókkal. A korcsoportok

belső

korrelációja

alapján

két

csoportot

képeztünk,

majd

a

162

multikollinearitás kiszűrése után hét életkori csoport alkotta a modellt. Az R2=0,580 a legmagasabb parciális korrelációs együtthatót a 0,5 az 00-14–es csoport esetében találtuk. 46. sz. táblázat

Modell összegzés Model: 7 R 0,762

R négyzet 0,580

Adjusted R Square

0,561

Standardizált becslési hiba 0,1434

g Predictors: (Constant), KER0014H, K3039HR, K2529HR, K5059HR, K1519HR, KER6099H, K2024HR 47. sz. táblázat

Együtthatók Model: 7 (Constant) KER0014H K3039HR K2529HR K5059HR K1519HR KER6099H K2024HR

Standardizálatlan Std. Error Standardizált -2,990E-02 0,058 8,384E-02 0,009 0,501 0,247 0,045 0,297 0,236 0,045 0,281 -0,492 0,090 -0,297 0,230 0,068 0,181 5,983E-02 0,024 0,138 -0,173 0,083 -0,111

t -0,514 9,190 5,473 5,252 -5,488 3,353 2,477 -2,080

Sig. 0,608 0,000 0,000 0,000 0,000 0,001 0,014 0,039

a Függő változó: REÁLBPFŐ Megjegyzés: Ker0014H= Keringési betegségben meghaltak száma a 0-14 éves korcsoportban K30-39HR= Keringési betegségben meghaltak számának reziduális változója a 0-14 korcsoportban K2529HR= Keringési betegségben meghaltak számának reziduális változója a 25-29 korcsoportban K5059HR= Keringési betegségben meghaltak számának reziduális változója az 50-59 korcsoportban K1519HR= Keringési betegségben meghaltak számának reziduális változója a 15-19 korcsoportban KER6099H= Keringési betegségben meghaltak számának a 60-99 éves korcsoportban K2024= Keringési betegségben meghaltak számának reziduális változója a 20-24 korcsoportban REÁLBPFŐ= Egy főre jutó reál beruházás

éves éves éves éves éves

d) Az egy főre jutó reálberuházás és a fajlagos daganatos-meghaltak számára építettünk regressziós modellt az egyenkénti korcsoportváltozókkal. A korcsoportok belső korrelációja alapján két csoportot képeztünk, majd a multikollinearitás kiszűrése után hét életkori csoport alkotta a modellt. Az

R2=0,520, a legmagasabb parciális

korrelációs együtthatót (0,4) a 0-14–es csoport esetében találtuk.

163

48. sz. táblázat

Modell összefoglalás Model: 5 R 0,721

R négyzet 0,520

Adjusted R Square Standardizált becslési hiba 0,504 0,1524

Függő változók: (Constant), DAG0014H, D5059HR, DAG6099H, D1519HR, D2024HR 49. sz. táblázat

Együtthatók Model: 5 (Constant) DAG0014H D5059HR DAG6099H D1519HR D2024HR

Standardizálatlan Std. Error Standardizált -0,108 0,052 7,716E-02 0,010 0,468 -0,446 0,070 -0,371 0,234 0,058 0,253 0,315 0,086 0,204 -0,238 0,094 -0,145

t -2,075 7,614 -6,355 4,056 3,646 -2,529

Sig. 0,040 0,000 0,000 0,000 0,000 0,012

a Dependent Variable: REÁLBPFŐ Megjegyzés: DAG0014H= Daganatos betegségben meghaltak száma a 0-14 éves korcsoportban D5059HR= Daganatos betegségben meghaltak számának reziduális változója az 50-59 éves korcsoportban DAG5059HR= Daganatos betegségben meghaltak száma az 50-59 éves korcsoportban. D1519HR= Daganatos betegségben meghaltak számának reziduális változója a 1519 éves korcsoportban D2024HR= Daganatos betegségben meghaltak számának reziduális változója a 20-24 éves korcsoportban REÁLBPFŐ= Egy főre jutó reálberuházás

A négy bemutatott lineáris regressziós modell megfelelően erős kapcsolatot mutat fel a függő (gazdasági) és független (egészségi) változók között. A kiválasztott gazdasági változók közül mindegyik szerepel a modellekben, és az egészségi morbiditási változókból is – a modellektől függően – a legtöbb bevonásra került. A reziduális változók bevezetésével sikerült biztosítani a változók függetlenségét és a modelleket alkalmassá tenni az előrejelzésre is.

164

A megyei szintű elemzés módszertani háttere A települési szintű egészségi és gazdasági adatok elemzésén túl egy sor olyan gazdasági állapotjelzőt is vizsgáltunk kutatásunk során, amelyek települési szinten vagy nem értelmezhetők, vagy nem állnak rendelkezésre. Annak érdekében, hogy az egészségi állapot és a gazdasági helyzet ezen mutatói közti összefüggéseket is elemezhessük, szükséges volt, hogy az egészségügyi adatokat is megyei szintre aggregáljuk. Tekintve, hogy az eredeti, nyers települési adatok dimenziója minden esetben az elemszám volt (kórházi napok száma, megbetegedések száma stb.), ez a lépés sem technikai, sem elvi akadályba nem ütközött. A származtatott, 1000 főre vetített

fajlagos

adatokat

értelemszerűen

a

megfelelő

nyers

mutatók

és

a

népességszám megyei szintű aggregátumának hányadosaként számítottuk, és ugyanígy képeztünk fajlagos mutatókat a rendelkezésünkre álló megyei szintű gazdasági állapotjelzőkből is. A megyei szintű elemzés során nehézséget jelent, hogy az egyes mutatókból egy évben mindössze húsz adatponttal rendelkezünk. Ez az elemszám ahhoz túlságosan alacsony, hogy korrelációs és regressziós típusú elemzéseket végezzünk rajta. E probléma megoldására az évenkénti adatokat egyesítettük, így 8 év (1994 - 2001) adatait elemezve összesen 160 adatponttal végezhettük el a modellek illesztését. Természetesen ekkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az adatokban egyszerre jelennek meg a területi dimenzió szerinti különbségek és az időbeli változások. Minthogy azonban nem végeztünk idősoros elemzést, azaz nem a megfigyelt jelenségek közti összefüggések időbeli alakulását vizsgáltuk, jelen elemzésünkben

csupán

a

gazdasági helyzet és az egészségi állapot közti

összefüggések eredője a fontos számunkra, és ebből a szempontból lényegtelen, hogy ez az eredő a területi és az időbeli hatások együtteséből állt elő. Az időbeli és a térbeli dimenziók együttes bevonására a megfigyelt adatpontok elemezhető elemszámúvá tétele miatt volt szükség, és ebből a célból jelen esetben nem csak szükségesnek, hanem módszertanilag is elfogadhatónak tartjuk ezt az egyébként technikainak nevezhető megoldást.

165

III.2 Az egészségügyi és a gazdasági helyzet kölcsönhatása a települési szintű adatok tükrében Az egészségügyi és a gazdasági helyzet kapcsolatának vizsgálatakor az egyik elemzési szintünk a település volt. Ekkor a rendelkezésünkre álló egészségügyi adatok az adott településen állandó lakóhellyel rendelkező népesség kórházi ellátási adatai (betegszám, kórházi esetek száma, kórházi napok száma, meghaltak száma) voltak az 1992-2002. évekre vonatkozóan, betegségtípus és korcsoport szerinti bontásban; a mértékegység mindegyik egészségügyi mutató esetében a fő. A betegségtípusok közül az összes megbetegedés mellett kiemelten vizsgáltunk négy betegségcsoportot: a baleseti megbetegedéseket, a keringési rendszer betegségeit, a szenvedélybetegségeket és a daganatos megbetegedéseket. A korcsoportok meghatározásánál követtük a KSH demográfiai adatközlésének öt éves korcsoportjait, azonban ezekből nagyobb csoportokat vontunk össze: 0-14, 15-19, 20-24, 25-29, 30-39, 40-49, 50-59, valamint 60 éves és idősebb korcsoportokkal dolgoztunk.

A települési szintű gazdasági helyzet mutatóiként a települések önkormányzatainak a forintban kifejezett költségvetési adatait alkalmaztuk (ezek listáját a 4. sz. melléklet tartalmazza).

Ezek

az

adatok

az

1995-2001.

évekre

vonatkozóan

álltak

rendelkezésünkre, azonban 2001. előtt viszonylag jelentős részük egyáltalán nem, vagy csak hiányosan (csak a települések egy részére) volt meg. A leginkább teljes körű adatokkal a 2001. évre vonatkozóan rendelkeztünk, ezért az alábbi települési szintű elemzésben ennek az évnek az adatai alapján végeztünk keresztmetszeti elemzést. Az elemzésnek ebben a részében természetesen a rendelkezésünkre álló egészségügyi adatokból is csak a 2001. év adatait használtuk.

III.2.1 Keresztmetszeti vizsgálat A keresztmetszeti vizsgálat első lépéseként megvizsgáltuk az egészségügyi és a gazdasági helyzet mutatói között számított korrelációs együtthatókat. Az összesen 160 darab egészségügyi és 84 darab gazdasági mutatót tartalmazó korrelációs mátrixban az eredeti mértékegységek megtartása mellett igen szoros összefüggést tapasztalhatunk a

166

két vizsgált tényezőcsoport között: az abszolút értéken vett korrelációs együtthatók átlaga 0,7, a legnagyobb mért korreláció értéke pedig 0,99 – ezt az értéket egyébként a 60 év feletti összes meghaltak száma és a „működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre” nevű gazdasági mutató között mértük. Negatív korrelációt mindössze egy gazdasági mutató esetén számítottunk: a „költségvetési kiegészítések és visszatérítések” erős negatív kapcsolatban áll mindegyik vizsgált egészségi mutatóval (a 160 mutatóval mért korrelációs együtthatók átlagos értéke -0,75). Az egészségi mutatókkal gyenge átlagos kapcsolatot a 89 gazdasági mutatóból mindössze tíz esetben mértünk:










Egyéb bevételek Tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok adósságrendezése Működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Termőföld bérbeadásából származó adó Céltámogatás Működésképtelenné vált helyi önkormányzatok támogatása Önhibán kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) helyi önkormányzatok támogatása
Céljellegű decentralizált támogatás

A kapcsolatok akkor sem veszítettek erősségükből, amikor a vizsgált 160 darab egészségügyi mutatót a korcsoportok mentén összevontuk, így eredményül 20 darab mutatót kaptunk, amelyek mindegyike a teljes (0-X éves) népességen belül mutatták az egyes betegségcsoportokban valamely eredeti mutató (betegszám, kórházi esetek száma, kórházi napok száma, meghaltak száma) összevont értékét. Az ezekből számított korrelációs együtthatók értékét a 4. sz. melléklet tartalmazza. E korrelációk abszolút értékeinek az átlaga 0,71, a maximális érték pedig itt is 0,99 – amely értéket szintén a „működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre” és az összes meghaltak száma között mértünk. A korcsoportos bontásban mért egészségi mutatókhoz hasonlóan az összevont mutatók is kivétel nélkül negatív korrelációt mutattak a „költségvetési kiegészítések és visszatérítések” mutatóval, az együtthatók átlaga itt -0,77. Ugyanaz a tíz gazdasági mutató, amelyek nem mutattak összefüggést a korcsoportos egészségi adatokkal, gyakorlatilag függetlennek mutatkozik az összevont adatoktól is: ezekkel vett korrelációs együtthatóik átlaga 0,03. Az összes többi gazdasági mutató azonban szignifikáns pozitív összefüggést mutat az egészségügyi adatokkal.

167

A részletesebb elemzés azonban megmutatta, hogy a fentebb vázolt kapcsolatok a gazdasági és az egészségügyi helyzet között pusztán látszólagos összefüggések, amelyek nagyon kevés kivétellel annak köszönhetők, hogy mindkét változócsoport szoros összefüggést mutat a települések népességszámával: a lélekszám a gazdasági mutatókkal átlagosan 0,72, az egészségügyi mutatókkal 0,95-os korrelációs együtthatót mutat. Ez röviden annyit jelent, hogy minél nagyobb lélekszámú egy település, annál többen betegszenek meg a lakosok közül, és annál nagyobb az önkormányzat pénzforgalma is. Ezt a feltevést megerősíti, hogy a gazdasági mutatók közül ugyanaz mutat negatív korrelációt a lakónépességgel, amelyik az egészségügyi adatokkal is negatív kapcsolatban áll, és a lélekszámtól függetlennek is ugyanaz a tíz gazdasági állapotjelző mutatkozik, amelyek az egészségügyi adatokkal is gyenge korrelációt mutattak. A további elemzések elvégzése előtt ezért szükségesnek tűnt, hogy bevezessük a fajlagos egészségi és gazdasági mutatókat, amelyek 1000 főre vetítve mutatják a különféle megbetegedések számát, illetve az önkormányzatok költségvetési sorainak forintban kifejezett összegeit. III.2.2 Fajlagos mutatók A fajlagos mutatók alkalmazása az eredeti, természetes mértékegységben mért mutatóknál jóval alkalmasabbnak bizonyult arra, hogy kiválasszuk, mely egészségügyi és gazdasági állapotjelzők között kell közelebbről megvizsgálnunk az összefüggéseket. A lélekszám hatásától megtisztított mutatók többsége esetében a gazdasági helyzet gyakorlatilag függetlennek mutatkozik az egészségi állapottól: a két változócsoport közötti korrelációs együtthatók abszolút értékeinek az átlaga 0,05. A legmagasabb mért korreláció értéke 0,56 – ezt az értéket a „Keringési rendszer kórházi esetszám a 20-24 éves korcsoportban” és a „Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak” mutatók között mértük, míg a legerősebb negatív kapcsolatot a „Daganatos megbetegedés betegszám a 0-14 éves csoportban” és a „Normatív támogatások” mutatók között mértük, a korrelációs együttható értéke itt -0,37. Hasonló

eredményeket

kapunk,

ha

az

egészségügyi

mutatókat

nem

korcsoportonkénti bontásban, hanem összevontan vizsgáljuk. Ekkor az abszolút értéken vett korrelációs együtthatók átlaga 0,01, ami gyakorlatilag teljes függetlenséget jelen a gazdasági és az egészségügyi mutatók között. Néhány 168

kivétel azonban természetesen itt is akad (a fajlagos mutatók korrelációs mátrixát az 50. sz. táblázat): a legmagasabb együttható értéke 0,57 – ezt az értéket a „Daganatos megbetegedés meghalt összesen” és a „Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak” mutatók között mértük, de ugyanez a gazdasági mutató a többi betegségcsoportban is erős összefüggést mutat a meghaltak számával. A legerősebb negatív kapcsolatot a „Normatív támogatások” és a „Daganatos megbetegedés meghalt összesen” között mértük, a korrelációs együttható értéke itt -0,38, és a meghaltak száma a többi betegségcsoport esetén is hasonló mértékű negatív összefüggést mutat a normatív támogatások mértékével. A fajlagos gazdasági mutatók között mindössze hat olyan található, amely átlagosan is értékelhető korrelációt mutat az egészségügyi adatokkal. Amint az 0 mutatja, e hat mutatóból kettő esetében negatív, négy esetben pedig pozitív összefüggés mutatkozik a gazdasági helyzet és az egészségi állapot mérőszámai között. 50. sz. táblázat Fajlagos gazdasági mutatók átlagos korrelációja az egészségügyi adatokkal Átlagos korrelációs együttható Megnevezés Korcsoportonkénti

Összevont

-0.17 -0.17 0.21 0.31 0.36 0.37

-0.16 -0.15 0.26 0.30 0.38 0.39

Nem rendszeres személyi juttatások Normatív támogatások Egyéb folyó kiadások Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Személyi jövedelemadó Átengedett bevételek

A gazdasági helyzet és az egészségi állapot modellezésére vonatkozóan tehát az eddigiek alapján három következtetést vonhatunk le. Egyfelől megállapíthatjuk, hogy a további modellezésbe mind az egészségügyi, mind a gazdasági állapotjelzőket fajlagos (ezer főre vetített) formában kell bevonnunk az elemzésbe, mivel természetes formájukban a népesség létszámának torzító hatása miatt hamis összefüggéseket mutatnak. Másfelől a fajlagos gazdasági mutatók közül kiválasztottuk azokat, amelyeket érdemes lehet bevonni a modellezésbe, míg a többi mutató esetében már az egyszerű korrelációszámítás sem mutatott olyan szintű kapcsolatot,

amely

mögött

összetettebb,

további

vizsgálódásra

érdemes

169

összefüggésrendszert

sejthetnénk.

Végül

az

egészségügyi

mutatókra

vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy a korcsoportonkénti bontásban vizsgált mutatók hasonlóan viselkednek az összesített mutatókhoz, ezért a további modellezésben nem tűnik szükségesnek a korcsoportos bontás megtartása, hanem

kezelhetjük

az

adatokat

összevont

formában,

így

áttekinthetőbb,

könnyebben értelmezhető modellekre juthatunk. III.2.3 Keresztmetszeti regressziós modellek A gazdasági helyzet és az egészségi állapot kapcsolatát vizsgáló regressziós elemzések első lépéseként a kiválasztott hat gazdasági állapotjelzőre egyenként lefuttattunk egy-egy regressziós modellt, amelyben a magyarázó változók a fajlagos egészségügyi mutatók korcsoportonként összevont értékei voltak. Az egyes modellekbe beépítendő

magyarázó

változók

körét

a

stepwise

modellépítés

választottuk ki a rendelkezésre álló húsz egészségügyi mutató

38

módszerével

közül. Az első

eredmények alapján a bevont húsz mutató közül hat olyan volt, amelyik mindegyik regressziós

modellből

kiesett,

mivel

beépítésük

a

modellbe

túlzott

mértékű

multikollinearitást okozott volna. Ez a hat mutató a következő volt:






Baleset betegszám összesen Baleset kórházi esetszám összesen Keringési rendszer meghalt összesen Daganatos megbetegedés betegszám összesen Összes diagnózis kórházi napok összesen

Ezekből a mutatókból a multikollinearitás kiszűrése céljából olyan technikai változókat (reziduálisokat) hoztunk létre, amelyek az eredeti változóknak a többi egészségügyi mutató által meg nem magyarázott részét testesítették meg. Az elemzés következő lépésében az eredeti húsz magyarázó változóból ezt a hat mutatót kivettük, és helyettük a belőlük képezett reziduálisokat építettük be. A hat vizsgált gazdasági állapotjelzőre, mint függő változóra lefuttatott modellek illeszkedése ennek hatására valamelyest javult, mivel a reziduálisok már nem estek ki a modellből a multikollinearitás miatt, így – amennyiben volt nekik – ezek magyarázóereje is beépülhetett a modellbe. (Természetesen, mivel itt is stepwise modellépítést alkalmaztunk, a reziduálisok továbbra is kieshettek a modellből,

38

(négy betegségcsoport + összes diagnózis) * négy mutató

170

amennyiben magyarázóerejük nem bizonyult szignifikánsnak.) Az eredményül kapott modellek illeszkedése a következő volt: 51. sz. táblázat Gazdasági mutatókra épített modellek illeszkedése Függő változó Nem rendszeres személyi juttatások Normatív támogatások Egyéb folyó kiadások Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Személyi jövedelemadó Átengedett bevételek

Modell illeszkedése R 0,367 0,407 0,315 0,598 0,550 0,559

R2 0,135 0,166 0,099 0,358 0,302 0,313

Ezen eredmények birtokában már megfogalmazhatjuk azt a hipotézist, hogy, amennyiben az egészségi állapotot nem egy-egy kórházi mutatószámmal operacionalizáljuk, hanem komplex, több dimenzióból álló fogalomként kezeljük, akkor egyrészt valószínűleg közelebb is járunk a valósághoz. Másrészt erőteljesebben megmutatkozik a gazdasági helyzetre gyakorolt hatása, hiszen az itt bemutatott többszörös korrelációs együtthatók (R) mind a hat vizsgált gazdasági állapotjelző esetében magasabbak, mint az 0ban látható átlagos korrelációs együtthatók, amelyek a megfelelő gazdasági mutatók és a külön-külön vizsgált egészségügyi mutatók páronkénti korrelációinak az átlagai. Ugyanakkor ezek a modellek önmagukban még nehezen értelmezhetők, hiszen azt nem gondolhatjuk egészen komolyan, hogy mondjuk az ezer főre jutó normatív támogatások összege felírható például az összes baleseti betegszám és a keringési rendszerben meghaltak számának függvényeként. Valószínűnek látszik, hogy értelmesebb eredményekre juthatunk, ha nem csak az egészségi állapotot, hanem a gazdasági helyzetet is többdimenziós térben értelmezzük, és az egészségi állapotnak nem az egyes gazdasági mutatókra, hanem az összetetten értelmezett gazdasági helyzetre gyakorolt hatását vizsgáljuk. Ráadásul ezekben a modellekben még mindig meglehetősen magas maradt a multikollinearitás, hiszen azt csak azokból a változókból szűrtük ki, amelyek mind a hat gazdasági állapotjelző esetében kiestek a modellből. Ha azonban a magyarázó változók között fennálló multikollinearitást modellenként mindenhol kiszűrnénk, akkor eredményeink nem lennének egymással összehasonlíthatók, mivel az egyes modellekben más és más változószettet használnánk eredeti, 171

illetve reziduálissá konvertált formában. Ugyanakkor a modellekben szereplő változók közti kohézió még segítségünkre is lehet, amennyiben az eredeti egészségügyi

mutatókat

komplex

mutatókká

próbáljuk

összevonni,

és

hasonlóképpen járunk el a gazdasági állapotot mérő mutatóinkkal is. III.2.4 Komplex gazdasági és egészségügyi mutatók A hat vizsgált gazdasági mutatót – mivel azok szórása nagy mértékben különbözött – a komplex mutató kialakítása előtt standardizálással egységes formára hoztuk, és az így keletkezett „z-score” értékeket elemeztük tovább. A hat változóból faktoranalízissel nem lehetett egymással korrelálatlan faktorokat létrehozni, ezért következő lépésben főkomponens-elemzést végeztünk. Ennek eredményeképpen három változó volt összevonható

egyetlen

főkomponenssé,

míg

a

másik

három

az

alacsony

kommunalitások következtében kiesett. A három változóból képezett főkomponens az eredeti változók varianciáját 73 százalékban magyarázza, így azok megfelelő összevont mutatójának tekinthető. Az egyes változók faktorsúlyát a főkomponensen a 0 tartalmazza .52. sz. táblázat Gazdasági mutatók főkomponens-elemzése Mutató Zscore: Személyi jövedelemadó Zscore: Átengedett bevételek Zscore: Működési célú pénzeszköz átadás Extraction Method: Principal Component Analysis.

Faktorsúly 0,969 0,967 0,575

A főkomponens-elemzés során létrehozott új változó már eleve standardizált formában jött létre, így átlaga 0, szórása pedig 1. Ennek következtében az elemzésbe bevont fajlagos gazdasági mutatók mentén átlagos gazdasági helyzetű településeknek tekinthetjük azokat, ahol a főkomponens értéke 0 körüli, míg a negatív faktor-score az átlagosnál rosszabb, a pozitív értékek pedig az átlagosnál jobb gazdasági helyzetet jeleznek. A faktor-score eloszlását mutatja az alábbi ábra.

172

30. sz. ábra

A gazdasági helyzet főkomponens eloszlása 600

500

400

300

Frequency

200

Std. Dev = 1,00

100

Mean = 0,00 N = 2560,00

0

00 4, 50 3, 00 3, 50 2, 00 2, 50 1, 00 1,

0 ,5 00 0, 0 -,5 0 ,0 -1 0 ,5 -1 0 ,0 -2 0 ,5 -2 0 ,0 -3 0 ,5 -3 0 ,0 -4 0 ,5 -4 0 ,0 -5

Fõkomponens: Gazdasági helyzet

A gazdasági mutatókhoz hasonlóan az egészségügyi adatokat is standardizáltuk, majd faktoranalízis segítségével összevont egészségügyi mutatókat képeztünk. A gazdasági adatokkal ellentétben az egészségügyi állapotjelzőknél az ULS (Unweighted Least Squares) módszerrel végzett faktorelemzés két, egymástól jól megkülönböztethető faktort különített el, amelyek együttesen az eredeti változók varianciájából 80 százalékot testesítenek meg, az eredeti változók közötti erős multikollinearitást így nem csupán kiküszöböltük, hanem egy erős összevont mutató elkészítéséhez fel is használtuk. Az eredeti változók faktorsúlyát a két faktoron az 53. sz. táblázat mutatja.

173

53. sz. táblázat

Egészségügyi mutatók faktorelemzése Faktorsúly Faktor 1 Faktor 2 0,967 0,149 0,966 0,145 0,962 0,133 0,959 0,184 0,957 0,134 0,949 0,142 0,940 0,165 0,938 0,179 0,936 0,247 0,928 0,077 0,903 0,356 0,853 0,435 0,763 0,268 0,538 0,396 0,065 0,944 0,046 0,914 0,068 0,866 0,294 0,708 0,434 0,445 0,373 0,374

Mutató Szenvedélybetegség kórházi esetszám Szenvedélybetegség betegszám Szenvedélybetegség meghalt Daganatos megbetegedés betegszám Daganatos megbetegedés meghalt Keringési rendszer meghalt Baleset betegszám Baleset kórházi esetszám Daganatos megbetegedés kórházi esetszám Baleset meghalt Keringési rendszer betegszám Keringési rendszer kórházi napok Szenvedélybetegség kórházi napok Baleset kórházi napok Összes diagnózis kórházi esetszám Összes diagnózis betegszám Összes diagnózis kórházi napok Keringési rendszer kórházi napok Daganatos megbetegedés kórházi napok Összes diagnózis meghalt Extraction Method: Unweighted Least Squares. Rotation Method: Equamax with Kaiser Normalization.

Amint a táblázatból látható, az első faktoron azok a mutatók szerepelnek magasabb

faktorsúllyal,

amelyek

valamely

specifikus

betegségcsoportra

vonatkoznak, míg a második faktoron az összes diagnózis mérőszámai jelentik a nagyobb tényezőt. Így az első faktort tekinthetjük az egyes betegségcsoportokhoz köthető egészségügyi mutatónak, míg a másodikat egy általános mutatónak kell tekintenünk, amely magában foglalja az itt vizsgált betegségcsoportok mellett az összes egyéb, külön nem vizsgált betegségcsoportok hatását is.

174

Az egészségügyi faktorok faktor-score eloszlásait mutatják az alábbi ábrák: 31. sz. ábra

Az 1. egészségügyi faktor eloszlása 600

500

400

300

Frequency

200

Std. Dev = 1,00

100

Mean = 0,00 N = 2463,00

0

00 4, 0 5 3, 0 0 3, 0 5 2, 0 0 2, 0 5 1, 00 1, 0 ,5 00 0, 0 -,5 0 ,0 -1 0 ,5 -1 0 ,0 -2 0 ,5 -2 0 ,0 -3 0 ,5 -3 0 ,0 -4 0 ,5 -4

Egészségügyi faktor 1

32. sz. ábra

A 2. egészségügyi faktor eloszlása 600

500

400

300

Frequency

200

Std. Dev = 1,00

100

Mean = 0,00 N = 2459,00

0

00 5, 00 4, 00 3, 00 2, 00 1, 00 0, 0 ,0 -1 0 ,0 -2 0 ,0 -3 0 ,0 -4 0 ,0 -5

Egészségügyi faktor 2

Az

első,

betegség-specifikus

egészségügyi

faktor

esetében

az

eloszlás

meglehetősen ferde, vagyis többségben vannak az átlagnál alacsonyabb, de attól csak kis mértékben eltérő morbiditási értékeket mutató települések, míg az átlagtól fölfelé való eltérések alacsonyabb esetszámban fordulnak elő, de nagyobb eltérések is megfigyelhetők. Ezzel szemben az általános egészségügyi faktor eloszlása szimmetrikus.

175

III.2.5 Az egészségügyi és a gazdasági helyzet kapcsolata az összevont mutatók alapján A fent bemutatott összevont mutatók segítségével a gazdasági helyzet és az egészségügyi mutatók közötti kapcsolat már sokkal áttekinthetőbb formában is vizsgálható. A páronkénti korrelációk azt mutatják, hogy a gazdasági helyzet pozitív kapcsolatban áll az egészségügyi helyzet mindkét dimenziójával, azonban az első, betegség-specifikus dimenzióval kapcsolata erősebb, míg az általános egészségügyi helyzettel viszonylag gyenge összefüggést mutat. 54. sz. táblázat

A gazdasági főkomponens és az egészségügyi faktorok korrelációja Egészségügyi faktor 1 Egészségügyi faktor 2

0,528 0,174

Tekintve, hogy a faktorok egymással korrelálatlanok és standardizáltak, a korrelációs együtthatók elvileg azonosak a regressziós együtthatókkal. Mivel azonban a faktorok létrehozását a teljes adatbázison végeztük, míg a további elemzéseket csak a 2001. év adataira szűkítve, ezért a regressziós és a korrelációs együtthatók között kis mértékű eltérés figyelhető meg. 55. sz. táblázat

Regressziós együtthatók

Konstans Egészségügyi faktor 1 Egészségügyi faktor 2

Standardizálatlan B -0,061 0,510 0,158

Standardizált Beta 0,532 0,166

Sig. 0,000 0,000 0,000

A két egészségügyi faktorra, mint magyarázó változóra és a gazdasági helyzetet mérő főkomponensre, mint függő változóra illesztett modell illeszkedése: R2=0,312. Ennek alapján a gazdasági helyzetet az egészségügyi állapot viszonylag gyengén befolyásolja, ezen belül erősebb a hatása a kutatásban kiválasztott betegségcsoportoknak, míg az összes diagnózist magukba foglaló mutatók gyengébb hatással bírnak.

176

III.2.6 Településtipológia A településenként meghatározott faktor-score értékek a regressziós elemzés mellett kiválóan alkalmasak arra, hogy az egyes településeket csoportokba soroljuk aszerint, hogy az átlagosnál magasabb, vagy alacsonyabb értékekkel rendelkeznek a gazdasági és az egészségügyi faktorok mentén. A csoportokba sorolás kézenfekvő módszere lenne,

hogy

a

faktor-score

értékeket

bizonyos

osztályközökbe

soroljuk,

megkülönböztetve például átlag alatti, átlag körüli és átlag feletti értékeket. Ez a módszer legalább három hátránnyal járna. Egyrészt az osztályközök kijelölése önkényes lenne, másrészt elmosná az egyes osztályokon belüli különbségeket, így nem tudnánk, hogy átlagosan milyen értékek jellemzők az egyes osztályokba sorolt településekre. Végül a rendelkezésünkre álló két faktort és egy főkomponenst különkülön kellene osztályközökbe sorolnunk, így a településtipológiában szereplő kategóriák száma hatványozódva növekedne, és mivel az osztályközöket egymástól függetlenül állapítanánk meg a három dimenzióban, az sem biztos, hogy összességében a leghasonlóbb települések kerülnének egy csoportba. A folytonos mérési szintű változók (mint például a faktorok) mentén történő tipológiaalkotásra leginkább megfelelő módszer a klaszterelemzés, ahol az egyes elemzési egységek csoportba sorolását az összes mért dimenzió együttes figyelembevételével megfelelő

számított

statisztikai

távolságok

eljárások

minimalizálásával

alkalmazásával

a

végezzük,

csoportok

számát

és is

optimalizálhatjuk. A csoportok jellemzésére az eredeti, folytonos változók csoportonkénti átlagát használjuk. A települési szintű adatok alapján klaszterelemzést végeztünk az egészségügyi faktorok és a gazdasági főkomponens mentén. A településeket így négy csoportba soroltuk. A legtöbb település abba a csoportba került, ahol mind az egészségügyi, mind a gazdasági mutatók az átlagnál alacsonyabbak, vagyis egy relatíve gyengébb gazdasági helyzet átlag alatti morbiditási értékekkel* párosul. Ugyanakkor az átlagtól való eltérés ebben a csoportban egyik dimenzió mentén sem jelentős. A térképre pillantva ez a helyzet az ország középső és keleti részét jellemzi leginkább. *

Az alacsony morbiditási értékek oka kettős: egészségesebb népesség és/vagy nehezebben elérhető egészségügyi intézmények.

177

A második csoportban csaknem egy szórásnyival az átlag alatt marad a második, általános egészségügyi faktor értéke, míg a többi dimenzió mentén kis mértékben, de az átlaghoz képest fölfelé mozdulnak el a faktor-score értékek. Ebben a csoportban tehát az átlagosnál valamivel jobbnak mondható gazdasági helyzet mellé összességében az átlagnál jóval alacsonyabb morbiditási értékek társulnak, ugyanakkor a vizsgált betegségcsoportok vonatkozásában már ez a csoport átlag feletti morbiditási értékeket mutat. Ezek a települések legnagyobb számban a Dunántúlon találhatók. A harmadik, a másodikkal közel egyező létszámú csoportban a gazdasági helyzet főkomponense, valamint az első (betegségspecifikus) egészségügyi faktor csoportátlaga gyakorlatilag elhanyagolható mértékben tér csak el az országos átlagtól, ugyanakkor az általános, összes diagnózisra vonatkozó morbiditási mutató több, mint egy szórásnyival haladja meg az átlagos értéket. Itt tehát az átlagos gazdasági helyzet magas morbiditási értékekkel párosul. A Dunántúl mellett ez a helyzet mutatkozik az ország északi és keleti peremén levő településeknél. Végül a negyedik csoportba azok a települések tartoznak, ahol az átlagnál kiemelkedően jobb gazdasági helyzet mellé még inkább kiemelkedő morbiditási értékek társulnak a kiemelt betegségcsoportokban, míg az általános egészségügyi értékek csak kis mértékben térnek el az országos átlagtól. Ez a helyzet a városokat jellemzi leginkább, ahol kiterjedt gazdaság mellett jól és könnyen elérhető a betegellátás, ugyanakkor erős fizikai és mentális szennyező hatásoknak kitett a lakosság, ami a kiemelt betegségcsoportok magas értékében mutatkozik meg leginkább. A térképen a 4-es Cluster és a nem besorolt térségek együttesen jelzik ezeket a településeket.

178

Az alábbi ábra a három dimenzió átlagait mutatja az egyes település-kategóriákban. 33. sz. ábra

A településcsoportok gazdasági és egészségügyi mutatóinak átlaga 2 Faktor: Egészségi állapot 1 Faktor: Egészségi állapot 2

1,5

Főkomponens: Gazdasági helyzet

Faktor-score

1

0,5

0 Cluster1 (N=1063)

Cluster2 (N=504)

Cluster3 (N=591)

Cluster4 (N=286)

-0,5

-1 Településcsoportok

34. sz. ábra

179

III.3 Az ágyszám kapacitás A kórházi ágyak tényleges számának vizsgálatával és összevetésével a betegek által igénybevett kórházi napokkal arra kerestünk választ, hogy a meglévő kapacitások mennyiben kihasználtak, és teremtenek – esetleg – keresletet az egészségügyi szolgáltatások iránt. A kórházi mortalitási változók közül az 'összes diagnózis' kórházi napok száma az ágyszámmal összevethető adat. Kihasználtság = kórházi napok száma / (365 * ágyszám), vagyis az így kapott mutatók azt mutatják, hogy az ágyak mennyire vannak kihasználva (ez akkor 100%, ha minden ágyon az év minden napján fekszik valaki, ekkor a kórházi napok száma tényleg 365*az ágyak száma, vagyis a hányadosuk éppen 1). Ezt persze meg lehet csinálni összesen, meg korcsoportonként is (az egyes korcsoportok hány %. Az 'összes diagnózis' kórházi napok száma értelemszerűen az összes ágyszámmal összevethető adat. 56. sz. táblázat

A kórházi ágyak kihasználtsága (kórházi napok száma/ágyszám*365) Budapest Bács-K Baranya Békés Borsod Csongrád Fejér Gyôr Hajdu Heves JKSzolnok Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs Tolna Vas Veszprém Zala Országos átlag

1992 0,428 1,135 1,158 1,096 0,816 0,58 0,827 0,643 0,517 0,868 1,148 1,019 1,61 0,99 0,762 0,895 1,083 0,982 0,845 0,81 0,91

1993 0,487 1,09 1,17 0,763 0,941 0,756 0,919 0,517 3,085 0,953 1,114 0,953 1,897 0,902 0,725 1,042 0,989 0,903 0,929 0,78 1,05

1994 0,536 1,064 1,078 0,935 0,892 0,744 0,935 0,565 3,017 0,885 1,116 1,104 1,844 0,915 0,879 1,002 0,932 0,896 0,826 0,732 1,04

1995 0,534 1,022 1,091 0,91 0,813 0,736 0,923 0,638 3,303 0,858 1,052 1,075 1,784 0,902 0,82 0,97 0,877 0,801 0,803 0,696 1,03

1996 0,511 0,993 1,226 0,855 0,829 0,706 0,904 0,598 3,293 0,87 1,007 0,961 1,773 0,865 0,749 0,954 0,894 0,789 0,748 0,685 1,01

1997 0,462 0,961 1,177 0,898 0,826 0,687 0,927 0,629 3,361 0,832 0,98 0,897 1,701 0,858 0,761 0,935 0,88 0,736 0,72 0,671 0,99

1998 0,453 0,902 1,119 0,798 0,789 0,664 0,886 0,483 3,468 0,805 0,924 0,857 1,632 0,778 0,708 0,882 0,824 0,694 0,691 0,628 0,95

1999 0,461 0,899 1,113 0,778 0,748 0,653 0,925 0,551 3,599 0,771 0,954 0,849 1,634 0,754 0,709 0,869 0,848 0,672 0,711 0,616 0,96

2000 0,474 0,904 1,075 0,781 0,733 0,659 0,852 0,44 3,745 0,764 0,929 0,833 1,66 0,748 0,711 0,857 0,825 0,679 0,684 0,608 0,95

2001 0,466 0,89 1,044 0,752 0,733 0,645 0,903 0,422 3,737 0,738 0,927 0,824 1,657 0,743 0,764 0,854 0,833 0,691 0,673 0,603 0,94

2002 0,476 0,907 1,024 0,768 0,744 0,659 0,92 0,427 3,839 0,735 0,937 0,859 1,694 0,763 0,784 0,846 0,836 0,712 0,678 0,635 0,96

180

A megyénként csoportosított érték sajátos kapacitás kihasználtságot mutat. Nevezetesen azt, hogy a megyei lakosság mennyiben tölti meg a megyében lévő kórházakat. Nem mutatja azt, hogy más megyéből „átfekvő” betegek mennyiben terhelik a kórházak kapacitását. Ezért érthető pl. hogy Budapesten ez a mutató csak 40-50%-os értéket mutat. Itt ugyanis nagyon magas egyrészt a kórházi kapacitás, másrészt az ország minden részéről ellátnak betegeket. Ennek komplementere az, hogy Pest megyében 80-90%-os a kihasználtság, mert itt kevés a kórház, amit Főváros elérhetősége érthetővé is tesz. 1997 óta a kórházak saját lakosaik általi kihasználtsága stabil, egyedül Győr-MosonSopron

megyében

tapasztalható

a

kihasználtság

mintegy

22

százalékpontos

csökkenése. Baranya, Hajdú és Nógrád megyében azt látjuk, hogy a kapacitáskihasználások rendre magasabbak 1-nél, vagyis a megyében lakók nem fértek el a megye kórházaiban, hanem máshova mentek gyógyulni. Különösen szembeötlő ez Hajdú megyében, ahol tartósan háromszoros az igénybevett kórházi kapacitás a megyeinél. A kórházak országos, átlagos kihasználtsága 1993 és 1996 között egynél magasabb értéket mutatott (a folyosón is feküdtek), 1997 óta viszont stabilan 94-99 % között van, ami arra enged következtetni, hogy a meglévő kapacitás megtermi a maga betegét. Érdekessége a jelenségnek, hogy a „nagy ágyszám csökkentés” 1996-ban volt. Igaz ugyanakkor az is, hogy ezt követően történtek központi erőfeszítések a járó betegellátás irányába terelni a betegeket. Az ágyszám és az egy főre jutó reál GDP között közepesen erős pozitív kapcsolatot találtunk. R2 = 0,536 . 57. sz. táblázat

Együtthatók Model 1

ans Reál GDP/fő

Standardizálatlan B Std. Error Standardizált Beta

-5324,754

709,188

23,567

1,743

,732

t

Sig.

-7,508

,000

13,523

,000

Függő változók: ÁGYSZÁM

181

A modell azonban csalóka, mert a Budapesti hatás (magas kórházi ágyszám és magas egy főre jutó GDP) túldimenzionáltan érvényesül benne. 35-36. sz. ábra

y = 23,567x - 5324,8 R2 = 0,5365

Reál GDP és ágyszám összefüggése

Reál GDP és ágyszám y = -2,9158x + 3796,1 összefüggése R2 = 0,0561 6000

reálGDP/fő

20000

ágyszám

15000

Lineáris (ágyszám)

10000 5000 0 -5000 0

reálGDP/fő

25000

5000

ágyszám

4000

Lineáris (ágyszám)

3000 2000 1000 0

500

1000

ágyszám

1500

0

200

400

600

800

ágyszám

A budapesti adatok kiszűrésével (jobboldali ábra) a kapcsolat az ágyszám és az egy főre jutó reál GDP között gyakorlatilag eltűnt. A kórházaink többsége régi. Létesítésük a centralizált gazdaságirányítás viszonyai között, vagy még régebben, a háború előtt történt. Helyüket sokkal inkább a hagyományok, mint a mostani gazdasági viszonyok határozzák meg.

182

Mellékletek

184

1.sz. melléklet

Adatbázis

Megyei szint 1994-2000 8*20= 160 adat Egy főre jutó GDP (KSH) Egy főre jutó reál beruházás (KSH) Egy főre jutó reál kereset (KSH)

Születéskor várható élettartam (KSH) Csecsemő halandóság (KSH) 1000 főre jutó kórházi napok, betegszám, esetszám, meghaltak száma (KSH) keringési, daganatos, balesetek, szenvedélybetegségek, (korcsoportos bontásban) (Gyógyinfók)

Települési szint 2001 3158*4*8= 101056 adat (GKI –FÁKISZ adatbázis) Önkormányzatok költségvetési adatai

GYÓGYINFOK 1000 főre jutó kórházi napok száma 1000 főre jutó keringési, daganatos, balesetek, szenvedélybetegségek (korcsoportos bontásban)

185

2. sz. melléklet Korrelációs kapcsolat (R2) a gazdasági változók és az egészségi állapotjelzők között Betegszám Esetszám Baleseti betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Keringési betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Szenvedély betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Daganatos betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Összes betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset

Napok száma

Meghaltak száma

0,871 0,392 0,399

0,885 0,429 0,430

0,967 0,504 0,509

0,417 0,255 0,258

0,824 0,403 0,352

0,885 0,426 0,322

0,888 0,542 0,561

0,704 0,374 0,349

0,691 0,241 0,338

0,665 0,258 0,237

0,727 0,275 0,191

0,671 0,374 0,413

0,883 0,241 0,296

0,913 0,326 0,389

0,880 0,457 0,526

0,752 0,084 0,049

0,907 0,517 0,685

0,929 0,706 0,705

0,903 0,574 0,687

0,847 0,556 0,478

186

3. sz. melléklet Korrelációs kapcsolat (R2) a gazdasági változók és az egészségi állapotjelzők fajlagos változói között Betegszám Esetszám Baleseti betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Keringési betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Szenvedély betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Daganatos betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset Összes betegségcsoport reálGDP beruházás reálkereset

0,416

Napok száma

Meghaltak száma 0,435

0,405

0,456

0,580

0,222

0,141

0,276

0,215

0,276

0,520

0,472 0,864

187

4. sz. melléklet A rendelkezésre álló települési szintű gazdasági mutatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege

Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

188

Korrelációs együtthatók az eredeti gazdasági és egészségügyi mutatók között Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Összes diagnózis betegszám

kórházi esetszám

0.99 0.97 0.97 0.82 0.99 0.98 0.81 0.67 0.89 0.91 0.23 0.06 0.83 0.64 0.56 0.21 0.55 0.87 0.86 0.81 0.78 0.63 0.97 0.05 0.00 0.01 0.96 0.06 0.04 0.10 0.20 0.98 0.97 0.27 0.69 -0.78 0.98 0.39 0.98 0.97 0.97 0.90 0.90 0.40 0.00 0.99 0.90 0.98 0.05

0.99 0.97 0.97 0.82 0.99 0.98 0.81 0.67 0.89 0.91 0.23 0.07 0.83 0.65 0.56 0.21 0.55 0.87 0.86 0.81 0.78 0.63 0.97 0.05 0.00 0.01 0.95 0.06 0.04 0.10 0.20 0.98 0.97 0.26 0.69 -0.78 0.98 0.40 0.98 0.97 0.97 0.90 0.90 0.40 0.00 0.99 0.90 0.98 0.05

kórházi napok száma 0.99 0.96 0.98 0.82 0.99 0.98 0.81 0.66 0.88 0.89 0.20 0.06 0.82 0.63 0.54 0.20 0.54 0.87 0.85 0.79 0.77 0.62 0.97 0.05 0.00 0.01 0.96 0.06 0.03 0.08 0.18 0.98 0.98 0.25 0.68 -0.78 0.98 0.39 0.98 0.97 0.97 0.91 0.90 0.40 0.00 0.98 0.90 0.99 0.05

meghaltak száma 0.98 0.96 0.98 0.81 0.99 0.98 0.81 0.66 0.87 0.89 0.20 0.06 0.81 0.62 0.54 0.21 0.53 0.86 0.84 0.78 0.76 0.62 0.97 0.05 0.00 0.01 0.96 0.05 0.03 0.08 0.17 0.98 0.98 0.25 0.67 -0.78 0.97 0.39 0.97 0.97 0.97 0.91 0.90 0.40 0.00 0.98 0.90 0.98 0.05

189

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Összes diagnózis betegszám

kórházi esetszám

0.96 0.95 0.97 0.95 0.96 0.96 0.94 0.98 0.98 0.97 0.89 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.48 0.98 0.94 0.86 0.98 0.99 0.79 0.28 0.97 0.48 0.98 0.48 0.96 0.04 0.97 0.78 0.99 0.80 0.98

0.96 0.95 0.97 0.95 0.96 0.96 0.94 0.98 0.98 0.97 0.90 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.48 0.98 0.95 0.86 0.98 0.99 0.79 0.28 0.97 0.48 0.98 0.48 0.96 0.05 0.97 0.78 0.99 0.81 0.98

kórházi napok száma 0.95 0.95 0.97 0.95 0.95 0.95 0.93 0.98 0.98 0.97 0.88 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.48 0.98 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.26 0.97 0.47 0.98 0.47 0.97 0.04 0.97 0.78 0.98 0.80 0.99

meghaltak száma 0.95 0.94 0.96 0.94 0.95 0.95 0.93 0.98 0.98 0.96 0.88 0.97 0.96 0.96 0.91 0.76 0.47 0.98 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.25 0.97 0.47 0.97 0.46 0.97 0.03 0.97 0.78 0.98 0.80 0.98

190

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Baleset betegszám

kórházi esetszám

0.98 0.96 0.97 0.82 0.98 0.98 0.81 0.66 0.89 0.91 0.23 0.06 0.83 0.64 0.55 0.24 0.55 0.86 0.86 0.81 0.79 0.63 0.97 0.06 0.00 0.01 0.96 0.05 0.04 0.10 0.21 0.98 0.97 0.28 0.69 -0.77 0.97 0.40 0.98 0.97 0.96 0.90 0.90 0.40 0.00 0.98 0.91 0.98 0.06

0.98 0.96 0.97 0.82 0.98 0.98 0.81 0.67 0.89 0.91 0.24 0.06 0.83 0.64 0.55 0.24 0.55 0.86 0.86 0.81 0.79 0.63 0.97 0.06 0.00 0.01 0.96 0.05 0.04 0.10 0.21 0.98 0.97 0.28 0.69 -0.77 0.98 0.40 0.98 0.97 0.96 0.90 0.90 0.40 0.00 0.99 0.91 0.98 0.06

kórházi napok száma 0.99 0.96 0.97 0.82 0.99 0.98 0.81 0.67 0.88 0.90 0.22 0.06 0.83 0.63 0.55 0.21 0.55 0.87 0.85 0.80 0.77 0.63 0.97 0.05 0.00 0.01 0.96 0.06 0.04 0.09 0.19 0.98 0.98 0.26 0.68 -0.78 0.98 0.39 0.98 0.97 0.97 0.90 0.90 0.40 0.00 0.99 0.90 0.98 0.05

meghaltak száma 0.78 0.79 0.76 0.64 0.78 0.78 0.62 0.49 0.75 0.77 0.22 -0.01 0.65 0.50 0.41 0.40 0.45 0.66 0.74 0.70 0.72 0.56 0.78 0.15 -0.01 0.03 0.83 0.01 0.03 0.08 0.23 0.81 0.81 0.37 0.57 -0.65 0.79 0.32 0.80 0.76 0.76 0.70 0.74 0.28 -0.01 0.80 0.82 0.77 0.14

191

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Baleset betegszám

kórházi esetszám

0.96 0.95 0.97 0.95 0.96 0.96 0.94 0.98 0.98 0.97 0.89 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.47 0.97 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.29 0.97 0.47 0.98 0.48 0.96 0.04 0.96 0.77 0.98 0.79 0.98

0.96 0.95 0.97 0.95 0.96 0.96 0.94 0.98 0.98 0.97 0.89 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.47 0.98 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.29 0.97 0.48 0.98 0.48 0.96 0.04 0.96 0.77 0.98 0.80 0.98

kórházi napok száma 0.96 0.95 0.97 0.95 0.95 0.96 0.94 0.98 0.98 0.97 0.89 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.48 0.98 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.27 0.97 0.48 0.98 0.48 0.97 0.04 0.97 0.78 0.98 0.80 0.98

meghaltak száma 0.80 0.80 0.79 0.78 0.80 0.80 0.79 0.80 0.80 0.78 0.69 0.78 0.80 0.76 0.72 0.60 0.35 0.77 0.73 0.67 0.82 0.81 0.61 0.34 0.79 0.35 0.80 0.38 0.76 0.01 0.76 0.60 0.80 0.59 0.78

192

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Keringési rendszer betegszám

kórházi esetszám

0.98 0.96 0.98 0.81 0.99 0.98 0.80 0.65 0.88 0.89 0.20 0.05 0.82 0.63 0.54 0.20 0.54 0.86 0.85 0.79 0.76 0.62 0.97 0.04 0.00 0.01 0.96 0.05 0.03 0.08 0.17 0.98 0.98 0.25 0.68 -0.78 0.98 0.38 0.97 0.97 0.97 0.91 0.90 0.40 0.00 0.98 0.90 0.99 0.04

0.99 0.96 0.98 0.81 0.99 0.98 0.80 0.65 0.87 0.89 0.19 0.05 0.82 0.63 0.54 0.19 0.54 0.86 0.84 0.78 0.76 0.62 0.97 0.04 0.00 0.01 0.96 0.05 0.03 0.07 0.17 0.98 0.98 0.24 0.67 -0.79 0.98 0.38 0.97 0.97 0.98 0.91 0.90 0.40 0.00 0.98 0.90 0.99 0.04

kórházi napok száma 0.98 0.95 0.98 0.80 0.99 0.98 0.80 0.64 0.85 0.87 0.16 0.04 0.80 0.61 0.52 0.17 0.52 0.85 0.82 0.76 0.73 0.60 0.97 0.03 0.00 0.01 0.96 0.05 0.02 0.06 0.14 0.98 0.98 0.21 0.66 -0.79 0.97 0.37 0.97 0.98 0.98 0.92 0.89 0.40 0.00 0.98 0.89 0.99 0.03

meghaltak száma 0.97 0.94 0.97 0.79 0.98 0.97 0.79 0.63 0.85 0.87 0.16 0.03 0.79 0.59 0.51 0.23 0.51 0.83 0.82 0.76 0.74 0.60 0.96 0.05 0.00 0.01 0.97 0.04 0.02 0.06 0.15 0.98 0.98 0.24 0.65 -0.78 0.96 0.37 0.96 0.96 0.97 0.90 0.89 0.39 -0.01 0.97 0.90 0.97 0.05

193

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Keringési rendszer betegszám

kórházi esetszám

0.95 0.95 0.96 0.94 0.95 0.95 0.93 0.98 0.98 0.97 0.88 0.97 0.97 0.96 0.91 0.76 0.48 0.98 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.25 0.97 0.46 0.97 0.47 0.97 0.03 0.97 0.78 0.98 0.80 0.98

0.95 0.94 0.96 0.94 0.95 0.95 0.93 0.98 0.98 0.97 0.88 0.97 0.96 0.96 0.91 0.76 0.48 0.99 0.94 0.85 0.98 0.99 0.78 0.24 0.96 0.46 0.97 0.47 0.97 0.04 0.97 0.78 0.98 0.81 0.99

kórházi napok száma 0.94 0.93 0.95 0.93 0.94 0.94 0.92 0.97 0.97 0.96 0.87 0.97 0.96 0.96 0.91 0.76 0.48 0.99 0.94 0.85 0.97 0.99 0.77 0.21 0.96 0.45 0.97 0.45 0.98 0.03 0.98 0.79 0.97 0.80 0.99

meghaltak száma 0.93 0.93 0.95 0.93 0.93 0.93 0.91 0.97 0.97 0.95 0.85 0.96 0.95 0.94 0.89 0.75 0.46 0.98 0.93 0.83 0.97 0.99 0.76 0.23 0.96 0.45 0.96 0.44 0.97 0.02 0.96 0.78 0.97 0.78 0.98

194

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Szenvedélybetegség betegszám

kórházi esetszám

0.97 0.94 0.97 0.78 0.98 0.96 0.79 0.62 0.85 0.87 0.16 0.02 0.78 0.58 0.53 0.24 0.51 0.82 0.82 0.76 0.75 0.60 0.96 0.05 0.00 0.01 0.97 0.03 0.02 0.06 0.14 0.97 0.97 0.25 0.64 -0.78 0.96 0.36 0.95 0.96 0.97 0.90 0.89 0.39 0.00 0.97 0.90 0.97 0.05

0.97 0.94 0.97 0.79 0.98 0.97 0.80 0.63 0.85 0.87 0.16 0.02 0.79 0.59 0.53 0.22 0.52 0.83 0.83 0.76 0.75 0.60 0.97 0.05 0.00 0.01 0.97 0.04 0.02 0.06 0.14 0.97 0.97 0.24 0.65 -0.78 0.96 0.37 0.96 0.96 0.97 0.90 0.89 0.39 0.00 0.97 0.90 0.97 0.05

kórházi napok száma 0.98 0.95 0.98 0.81 0.99 0.98 0.81 0.66 0.86 0.88 0.19 0.04 0.81 0.61 0.52 0.18 0.53 0.86 0.83 0.77 0.74 0.60 0.96 0.04 0.00 0.01 0.95 0.06 0.03 0.07 0.15 0.97 0.97 0.22 0.67 -0.76 0.97 0.38 0.97 0.98 0.97 0.91 0.88 0.40 0.00 0.98 0.89 0.98 0.04

meghaltak száma 0.94 0.91 0.93 0.75 0.95 0.93 0.76 0.59 0.83 0.85 0.16 0.00 0.75 0.56 0.51 0.28 0.49 0.79 0.81 0.75 0.74 0.59 0.94 0.07 0.00 0.01 0.96 0.02 0.01 0.06 0.13 0.95 0.95 0.27 0.61 -0.77 0.93 0.35 0.93 0.93 0.94 0.87 0.87 0.37 0.00 0.94 0.90 0.93 0.07

195

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Szenvedélybetegség betegszám

kórházi esetszám

0.93 0.93 0.94 0.93 0.93 0.93 0.91 0.96 0.96 0.94 0.85 0.95 0.95 0.94 0.89 0.75 0.45 0.97 0.92 0.82 0.97 0.98 0.76 0.24 0.95 0.44 0.95 0.43 0.97 0.01 0.96 0.77 0.96 0.77 0.97

0.93 0.93 0.95 0.93 0.93 0.93 0.91 0.97 0.97 0.95 0.85 0.96 0.95 0.95 0.89 0.76 0.46 0.98 0.93 0.83 0.97 0.99 0.76 0.23 0.96 0.44 0.96 0.44 0.97 0.02 0.96 0.78 0.97 0.78 0.98

kórházi napok száma 0.94 0.93 0.95 0.94 0.94 0.94 0.92 0.97 0.97 0.96 0.87 0.97 0.96 0.96 0.91 0.75 0.47 0.98 0.94 0.85 0.97 0.99 0.77 0.23 0.96 0.47 0.97 0.46 0.97 0.03 0.97 0.78 0.97 0.80 0.98

meghaltak száma 0.91 0.90 0.92 0.90 0.91 0.91 0.89 0.93 0.94 0.92 0.82 0.92 0.92 0.91 0.85 0.73 0.43 0.94 0.89 0.79 0.95 0.96 0.73 0.25 0.93 0.41 0.93 0.41 0.94 0.00 0.93 0.75 0.94 0.73 0.94

196

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Daganatos megbetegedés kórházi kórházi betegszám napok esetszám száma 0.98 0.99 0.99 0.96 0.96 0.96 0.97 0.97 0.98 0.81 0.82 0.82 0.99 0.99 0.99 0.98 0.98 0.98 0.80 0.81 0.81 0.66 0.67 0.66 0.88 0.88 0.87 0.90 0.90 0.89 0.21 0.22 0.20 0.05 0.06 0.06 0.82 0.83 0.82 0.63 0.64 0.63 0.55 0.56 0.55 0.21 0.20 0.19 0.54 0.55 0.54 0.86 0.87 0.87 0.85 0.85 0.84 0.79 0.80 0.79 0.77 0.77 0.76 0.62 0.63 0.62 0.97 0.97 0.97 0.04 0.04 0.04 0.00 0.00 0.00 0.01 0.01 0.01 0.96 0.96 0.96 0.05 0.06 0.06 0.03 0.03 0.03 0.08 0.09 0.08 0.18 0.19 0.18 0.98 0.98 0.98 0.98 0.98 0.98 0.25 0.25 0.24 0.68 0.68 0.68 -0.78 -0.78 -0.78 0.98 0.98 0.97 0.39 0.39 0.39 0.97 0.98 0.97 0.97 0.97 0.97 0.97 0.97 0.98 0.90 0.90 0.91 0.90 0.90 0.90 0.40 0.40 0.40 0.00 0.00 0.00 0.98 0.99 0.98 0.90 0.90 0.89 0.98 0.98 0.99 0.04 0.04 0.04

meghaltak száma 0.96 0.93 0.96 0.77 0.97 0.95 0.78 0.60 0.84 0.86 0.15 0.01 0.77 0.57 0.50 0.24 0.50 0.81 0.81 0.75 0.73 0.59 0.95 0.06 0.00 0.01 0.96 0.03 0.02 0.05 0.14 0.97 0.97 0.25 0.63 -0.78 0.95 0.36 0.94 0.95 0.96 0.89 0.87 0.38 -0.01 0.96 0.90 0.96 0.06

197

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Daganatos megbetegedés kórházi kórházi betegszám napok esetszám száma 0.95 0.96 0.95 0.95 0.95 0.94 0.97 0.97 0.96 0.95 0.95 0.95 0.95 0.95 0.95 0.95 0.96 0.95 0.93 0.94 0.93 0.98 0.98 0.98 0.98 0.98 0.98 0.97 0.97 0.97 0.89 0.89 0.88 0.97 0.97 0.97 0.97 0.97 0.97 0.96 0.96 0.96 0.91 0.91 0.91 0.77 0.77 0.77 0.48 0.48 0.48 0.98 0.98 0.98 0.94 0.95 0.95 0.85 0.85 0.85 0.98 0.98 0.98 0.99 0.99 0.99 0.78 0.79 0.78 0.26 0.27 0.25 0.97 0.97 0.97 0.47 0.48 0.47 0.98 0.98 0.97 0.47 0.48 0.47 0.97 0.97 0.97 0.04 0.04 0.04 0.97 0.97 0.97 0.78 0.78 0.78 0.98 0.98 0.98 0.80 0.81 0.80 0.98 0.98 0.99

meghaltak száma 0.92 0.91 0.93 0.91 0.92 0.92 0.90 0.95 0.95 0.93 0.83 0.95 0.94 0.93 0.88 0.74 0.45 0.96 0.91 0.81 0.96 0.98 0.74 0.23 0.94 0.43 0.94 0.43 0.96 0.01 0.95 0.77 0.95 0.76 0.96

198

Korrelációs együtthatók a fajlagos gazdasági és egészségügyi mutatók között Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Összes diagnózis betegszám

kórházi esetszám

0.01 -0.02 0.00 -0.01 0.00 0.04 0.00 0.00 0.27 0.26 0.02 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.01 0.00 -0.03 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.01 0.00 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 -0.02 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 -0.02 0.00 0.02 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.01 -0.03 0.06 -0.01

0.01 -0.02 0.00 -0.01 0.00 0.04 0.00 0.00 0.27 0.26 0.02 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.01 0.00 -0.03 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.01 0.00 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.00 -0.02 0.00 0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.01 -0.03 0.06 -0.01

kórházi napok száma 0.01 -0.02 0.00 -0.01 -0.01 0.04 0.00 0.00 0.27 0.27 0.02 -0.01 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.03 0.00 0.00 -0.01 0.00 -0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.00 -0.02 0.00 0.02 0.00 0.00 0.01 0.00 0.00 0.00 0.01 -0.03 0.06 -0.01

meghaltak száma 0.01 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 0.04 -0.01 0.00 0.31 0.31 0.00 0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.00 -0.02 -0.06 -0.05 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.00 0.02 -0.01 -0.01 -0.02 -0.03 -0.01 0.00 0.00 -0.02 0.00 0.01 0.00 0.00 0.00 0.02 -0.01 -0.01 0.01 -0.04 0.09 0.00

199

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Összes diagnózis betegszám

kórházi esetszám

0.04 0.06 -0.03 0.02 0.05 0.03 0.11 0.03 0.02 0.01 0.29 -0.01 0.04 -0.01 -0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.01 0.00 0.01 0.01 -0.01 0.00 0.01 0.00 0.00 0.21 0.10 0.00 0.02 0.01 0.01

0.04 0.06 -0.04 0.02 0.05 0.03 0.10 0.03 0.02 0.01 0.28 -0.01 0.04 -0.01 -0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.01 0.00 0.01 0.01 -0.01 0.00 0.01 0.00 0.00 0.21 0.10 0.00 0.02 0.01 0.01

kórházi napok száma 0.04 0.06 -0.04 0.02 0.05 0.04 0.11 0.04 0.02 0.01 0.29 -0.01 0.05 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.01 0.00 0.01 0.01 -0.01 0.00 0.01 0.00 0.00 0.21 0.10 0.00 0.02 0.01 0.01

meghaltak száma 0.01 0.03 -0.08 0.02 0.01 0.00 0.09 0.03 0.02 0.01 0.29 -0.02 0.02 0.00 0.00 -0.01 0.00 0.01 0.04 -0.01 0.00 0.00 0.01 0.00 -0.03 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 0.22 0.17 0.00 0.02 0.01 0.02

200

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Baleset betegszám

kórházi esetszám

-0.03 -0.04 0.00 -0.02 -0.03 0.00 -0.01 0.01 0.43 0.42 -0.06 0.04 0.00 0.00 -0.01 -0.02 0.01 -0.01 -0.03 -0.16 -0.01 -0.01 0.02 0.07 0.00 0.03 -0.02 -0.01 0.06 0.03 -0.04 -0.01 -0.07 0.05 0.02 0.01 -0.03 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.05 -0.01 -0.01 0.01 -0.04 0.10 0.07

-0.03 -0.04 0.00 -0.02 -0.03 0.00 -0.01 0.01 0.42 0.41 -0.05 0.04 0.00 0.00 -0.01 -0.02 0.00 -0.01 -0.03 -0.15 -0.01 -0.01 0.01 0.06 0.00 0.03 -0.02 0.00 0.05 0.03 -0.04 -0.01 -0.06 0.04 0.01 0.01 -0.03 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.04 -0.01 -0.01 0.01 -0.03 0.10 0.06

kórházi napok száma 0.00 -0.02 0.00 -0.01 -0.01 0.03 0.00 0.00 0.29 0.29 0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.00 0.00 -0.01 -0.03 -0.04 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.02 -0.02 -0.01 -0.01 0.00 -0.02 0.00 0.02 0.00 0.00 0.00 0.01 0.00 0.00 0.01 -0.03 0.07 0.00

meghaltak száma

-0.08 -0.04 0.00 -0.04 -0.05 -0.09 -0.03 0.02 0.42 0.42 -0.16 0.10 0.00 0.00 -0.02 -0.03 0.02 -0.02 -0.04 -0.35 0.05 -0.02 0.04 0.17 -0.01 0.09 -0.03 0.00 0.15 0.08 -0.07 0.02 -0.12 0.13 0.05 0.02 -0.02 -0.02 0.00 -0.02 -0.01 0.00 0.09 -0.02 -0.01 0.00 -0.03 0.09 0.17

201

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Baleset betegszám

kórházi esetszám

-0.05 -0.03 -0.17 0.02 -0.04 -0.07 0.08 0.02 0.01 -0.01 0.30 -0.05 -0.02 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 0.02 0.06 -0.01 0.03 -0.02 0.00 0.06 -0.07 -0.01 0.00 -0.02 -0.01 0.19 0.33 -0.01 0.01 0.00 0.05

-0.04 -0.02 -0.16 0.02 -0.04 -0.06 0.08 0.02 0.01 -0.01 0.30 -0.04 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 0.02 0.06 -0.01 0.03 -0.02 0.00 0.05 -0.06 -0.01 0.00 -0.02 -0.01 0.20 0.31 -0.01 0.02 0.00 0.05

kórházi napok száma 0.02 0.04 -0.06 0.02 0.03 0.01 0.10 0.03 0.01 0.00 0.29 -0.02 0.03 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.01 0.00 0.01 0.01 -0.02 0.00 0.01 -0.01 0.00 0.21 0.13 0.00 0.02 0.00 0.02

meghaltak száma -0.19 -0.16 -0.30 0.02 -0.17 -0.20 -0.02 0.00 0.00 -0.04 0.10 -0.08 -0.12 0.01 -0.01 -0.02 -0.01 0.04 0.15 -0.01 0.06 -0.06 -0.02 0.12 -0.13 -0.02 -0.02 -0.03 -0.02 0.02 0.53 -0.01 0.00 -0.02 0.10

202

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Keringési rendszer betegszám

kórházi esetszám

-0.01 -0.03 0.00 -0.02 -0.02 0.01 -0.01 0.00 0.36 0.36 -0.03 0.02 0.00 0.00 -0.01 -0.02 0.00 -0.01 -0.02 -0.10 -0.02 0.00 0.00 0.03 0.00 0.02 -0.01 0.00 0.03 0.02 -0.03 -0.01 -0.05 0.02 0.01 0.00 -0.03 0.00 0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.03 -0.01 -0.01 0.01 -0.03 0.09 0.03

-0.01 -0.02 0.00 -0.01 -0.02 0.02 -0.01 0.00 0.33 0.33 -0.02 0.02 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.00 0.00 -0.02 -0.07 -0.02 0.00 0.00 0.02 0.00 0.01 -0.01 0.00 0.02 0.01 -0.02 -0.01 -0.04 0.01 0.01 0.00 -0.03 0.00 0.01 -0.01 0.00 0.00 0.02 -0.01 -0.01 0.01 -0.03 0.08 0.02

kórházi napok száma 0.00 -0.02 0.00 -0.01 -0.01 0.03 0.00 0.00 0.27 0.27 0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 -0.01 -0.02 -0.03 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 -0.01 -0.02 -0.01 0.00 0.00 -0.02 0.00 0.01 -0.01 0.00 0.01 0.01 0.00 0.00 0.01 -0.03 0.06 0.00

meghaltak száma

-0.07 -0.05 0.00 -0.03 -0.06 -0.07 -0.03 0.01 0.51 0.50 -0.14 0.10 0.00 0.01 -0.02 -0.04 0.02 -0.03 -0.04 -0.32 0.03 0.00 0.02 0.14 0.00 0.08 -0.04 0.00 0.13 0.09 -0.08 0.00 -0.13 0.11 0.04 0.02 -0.03 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 -0.02 0.09 -0.01 -0.02 0.00 -0.04 0.13 0.14

203

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Keringési rendszer betegszám

kórházi esetszám

-0.01 0.01 -0.12 0.02 -0.01 -0.02 0.09 0.03 0.01 0.00 0.29 -0.03 0.01 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 0.01 0.03 -0.01 0.02 -0.02 0.01 0.04 -0.05 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 0.20 0.23 0.00 0.02 0.00 0.03

0.00 0.02 -0.10 0.02 0.01 -0.01 0.09 0.03 0.01 0.00 0.29 -0.03 0.02 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 0.01 0.02 -0.01 0.01 -0.01 0.01 0.03 -0.04 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 0.20 0.19 0.00 0.02 0.00 0.03

kórházi napok száma 0.03 0.05 -0.05 0.02 0.03 0.02 0.10 0.03 0.02 0.01 0.27 -0.02 0.04 -0.01 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.01 0.01 0.00 0.01 0.01 -0.02 -0.01 0.01 -0.01 0.00 0.20 0.12 0.00 0.02 0.00 0.01

meghaltak száma -0.17 -0.13 -0.30 0.01 -0.15 -0.17 0.02 -0.01 -0.01 -0.03 0.21 -0.08 -0.10 0.01 -0.01 -0.03 -0.02 0.05 0.14 -0.01 0.05 -0.06 0.00 0.11 -0.13 -0.01 -0.02 -0.02 -0.02 0.11 0.52 0.00 0.01 0.00 0.09

204

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Szenvedélybetegség betegszám

kórházi esetszám

-0.08 -0.06 -0.01 -0.04 -0.07 -0.07 -0.03 0.02 0.53 0.53 -0.15 0.12 -0.01 0.00 -0.03 -0.04 0.01 -0.04 -0.05 -0.30 0.04 0.00 0.03 0.14 0.00 0.08 -0.04 -0.02 0.12 0.09 -0.10 -0.02 -0.15 0.11 0.03 0.02 -0.03 -0.01 -0.01 -0.03 -0.01 -0.01 0.09 -0.02 -0.01 -0.01 -0.03 0.13 0.14

-0.07 -0.06 -0.01 -0.04 -0.06 -0.07 -0.03 0.02 0.53 0.52 -0.14 0.11 -0.01 0.00 -0.03 -0.04 0.01 -0.04 -0.04 -0.29 0.03 0.00 0.03 0.13 0.00 0.07 -0.04 -0.02 0.11 0.09 -0.09 -0.02 -0.14 0.10 0.03 0.02 -0.03 -0.01 0.00 -0.03 -0.01 -0.01 0.09 -0.01 -0.01 -0.01 -0.04 0.13 0.13

kórházi napok száma -0.01 -0.03 0.00 -0.01 -0.02 0.02 -0.01 0.01 0.36 0.35 -0.02 0.02 0.00 0.00 -0.01 -0.01 0.01 0.00 -0.01 -0.06 -0.01 0.00 0.00 0.03 0.00 0.02 -0.01 0.00 0.03 0.02 -0.03 -0.01 -0.04 0.02 0.01 0.00 -0.02 0.00 0.02 -0.01 0.00 0.00 0.02 -0.01 0.00 0.02 -0.03 0.08 0.03

meghaltak száma

-0.09 -0.06 -0.01 -0.04 -0.07 -0.09 -0.03 0.02 0.53 0.52 -0.17 0.14 -0.01 0.00 -0.03 -0.05 0.01 -0.04 -0.05 -0.33 0.04 0.00 0.03 0.15 0.00 0.08 -0.04 -0.02 0.13 0.10 -0.10 -0.02 -0.16 0.12 0.03 0.02 -0.03 -0.01 -0.01 -0.03 -0.02 -0.01 0.10 -0.02 -0.01 -0.01 -0.03 0.13 0.15

205

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Szenvedélybetegség betegszám

kórházi esetszám

-0.16 -0.12 -0.31 0.01 -0.14 -0.17 0.03 -0.01 -0.02 -0.04 0.23 -0.09 -0.10 0.00 -0.02 -0.03 -0.01 0.04 0.12 -0.02 0.06 -0.06 0.00 0.12 -0.14 -0.01 -0.03 -0.03 -0.02 0.13 0.53 0.00 0.00 -0.01 0.09

-0.14 -0.11 -0.29 0.01 -0.13 -0.16 0.04 -0.01 -0.01 -0.04 0.25 -0.08 -0.09 0.00 -0.02 -0.03 -0.01 0.04 0.11 -0.02 0.06 -0.05 0.00 0.11 -0.13 -0.01 -0.03 -0.03 -0.02 0.14 0.51 0.00 0.00 -0.01 0.09

kórházi napok száma 0.02 0.04 -0.09 0.03 0.02 0.01 0.11 0.03 0.02 0.00 0.31 -0.03 0.03 0.00 0.00 -0.01 0.00 0.01 0.02 0.00 0.03 -0.01 0.00 0.04 -0.04 -0.01 0.01 -0.01 -0.01 0.22 0.19 0.00 0.03 0.00 0.03

meghaltak száma -0.18 -0.14 -0.33 0.01 -0.16 -0.19 0.01 -0.02 -0.02 -0.04 0.20 -0.09 -0.12 0.00 -0.02 -0.03 -0.01 0.05 0.13 -0.02 0.06 -0.06 -0.01 0.12 -0.15 -0.01 -0.04 -0.03 -0.02 0.10 0.56 0.00 -0.01 -0.01 0.10

206

Korrelációs együtthatók

Saját folyó bevételek - intézményi tevékenységek bevételei - kamatbevételek - ÁFA bevételek - illetékek - helyi adók - osztalékok, koncessziós díjak - egyéb sajátos bevételek, bírságok Átengedett bevételek - személyi jövedelemadó - gépjárműadó - termőföld bérbeadásából származó adó Felhalmozási és tőke jellegű bevételek - tárgyi eszk., föld és immat. javak értékesítése, egyéb saj. b. - részvények értékesítése - vállalat értékesítéséből származó bevételek - államháztartáson belüli felhalmozási bevételek - államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek Állami hozzájárulások és támogatások - normatív támogatások - normatív, kötött felhasználású támogatások - központosított előirányzatok - helyi önkormányzatok színházi támogatása - önhibán kívül hátr. helyz. lévő (forráshiányos) helyi önk. tám. - tartósan fizetésképt. helyzetbe került helyi önk. adósságr. - működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása - címzett támogatás - céltámogatás - területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás - céljellegű decentralizált támogatás - egyéb központi támogatás és árvízi katasztrófa miatti átcsop. Államháztartáson belüli átutalások - Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök - elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök - központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök - költségvetési kiegészítések és visszatérítések Államháztartáson kívülről származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, igénybevétele GFS rendszerű bevételek összesen Hitel bevételek Értékp. értékesítéséből származó bev., államkötvény, egyéb pü-i befiz. Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Fejlesztési célra átvett pénzeszköz helyi önkormányzattól Egyéb bevételek Tárgyévi bevételek összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó bevételek Nyitó pénzkészlet Működésképtelenné vált helyi önk.-ok támogatása

Daganatos megbetegedés kórházi kórházi betegszám napok esetszám száma -0.04 -0.01 0.01 -0.04 -0.03 -0.02 0.00 0.00 0.00 -0.03 -0.02 -0.01 -0.04 -0.02 -0.01 -0.03 0.02 0.05 -0.02 -0.01 0.00 0.02 0.01 0.00 0.47 0.37 0.28 0.46 0.36 0.28 -0.08 -0.02 0.02 0.07 0.03 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 -0.02 -0.01 -0.01 -0.03 -0.02 -0.01 0.00 0.01 0.00 -0.01 -0.01 0.00 -0.03 -0.02 -0.01 -0.22 -0.10 -0.01 0.00 -0.02 -0.04 0.00 0.00 0.00 0.01 0.00 0.00 0.09 0.03 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.05 0.02 0.00 -0.03 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 0.09 0.04 0.00 0.06 0.02 0.00 -0.06 -0.03 -0.01 -0.01 -0.02 -0.02 -0.09 -0.05 -0.02 0.07 0.02 -0.01 0.02 0.00 -0.01 0.01 0.00 0.00 -0.03 -0.03 -0.02 -0.01 0.00 0.00 0.01 0.01 0.02 -0.02 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 0.06 0.03 0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 0.01 0.01 0.01 -0.04 -0.03 -0.03 0.12 0.09 0.07 0.09 0.03 -0.01

meghaltak száma -0.09 -0.05 0.00 -0.04 -0.07 -0.11 -0.03 0.03 0.47 0.46 -0.18 0.12 0.00 0.00 -0.03 -0.05 0.03 -0.02 -0.03 -0.38 0.06 0.00 0.02 0.18 0.00 0.10 -0.04 0.00 0.17 0.11 -0.09 0.01 -0.15 0.14 0.05 0.02 -0.03 -0.02 0.00 -0.03 -0.02 -0.01 0.10 -0.01 -0.02 0.00 -0.03 0.12 0.18

207

Korrelációs együtthatók

Személyi juttatások - rendszeres személyi juttatások - nem rendszeres személyi juttatások - külső személyi juttatások Társadalombiztosítási és munkaadói jár. eü. hj. - TB jár., munkaadói és egyéb munkaadókat terhelő jár. - Eü-i hozzájárulás Dologi és egyéb folyó kiadások - dologi kiadások - működési célú ÁFA - egyéb folyó kiadások - kamat kiadások Folyó (működési) kiadások összesen Felhalmozási és tőke jellegű kiadások - tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása - részesedések vásárlása - államháztartáson belüli felhalmozási célú átutalás - államháztartáson kívüli felhalmozási célú átutalás - nagy értékű tárgyi eszközök felújítása - felhalmozási ÁFA Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre - működési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre - társadalom és szociálpolitikai juttatások - ellátottak pénzbeli juttatása Kölcsönnyújtás és törlesztés GFS rendszerű kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvények, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Működési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Fejlesztési célú pénzeszköz átadás helyi önkormányzatnak Tárgyévi kiadások összesen Kiegyenlítő, függő, átfutó kiadások Záró pénzkészlet

Daganatos megbetegedés kórházi kórházi betegszám napok esetszám száma -0.09 -0.01 0.04 -0.06 0.01 0.06 -0.22 -0.12 -0.04 0.02 0.02 0.02 -0.08 -0.01 0.04 -0.10 -0.02 0.03 0.06 0.09 0.11 0.01 0.03 0.04 0.00 0.01 0.02 -0.02 0.00 0.01 0.28 0.30 0.30 -0.06 -0.03 -0.01 -0.05 0.01 0.04 0.01 0.00 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 -0.02 -0.01 0.00 -0.01 -0.01 0.00 0.03 0.01 0.00 0.09 0.03 0.00 -0.01 -0.01 -0.01 0.04 0.02 0.00 -0.03 -0.01 0.00 0.00 0.00 0.00 0.08 0.03 0.00 -0.09 -0.05 -0.01 -0.01 -0.01 0.00 -0.01 0.00 0.01 -0.02 -0.01 0.00 -0.02 -0.01 0.00 0.17 0.21 0.21 0.40 0.23 0.11 -0.01 0.00 0.00 0.01 0.02 0.02 0.00 0.00 0.01 0.07 0.04 0.01

meghaltak száma -0.22 -0.18 -0.34 0.00 -0.20 -0.22 -0.03 -0.03 -0.03 -0.05 0.12 -0.08 -0.15 0.02 0.00 -0.03 -0.01 0.05 0.16 0.00 0.07 -0.06 0.00 0.14 -0.15 -0.02 -0.02 -0.03 -0.03 0.02 0.57 -0.01 0.00 -0.01 0.12

208

5. sz. melléklet Lakossági kérdőív a II.3.3. fejezet Az egészségi állapot önértékelése a munkatevékenység szempontjából című vizsgálathoz1 1. Milyen jelenlegi (elmúlt egy évi) egészségi állapota? Teljesen egészségesnek tartja magát Vannak kisebb egészségügyi problémái, de ezek alapvetően nem hátráltatják a munkavégzésben Jelentősebb egészségi problémái vannak, melyek gyakran hátráltatják a munkavégzésben Egészségkárosodása miatt fel kellett hagynia a (rendszeres) munkavégzéssel 2. Mi jellemzi általában egészségi állapotát? Egyáltalán nem volt beteg Ritkán, kisebb jelentőségű egészségi problémái voltak (max. 1 hónapig tartott) Sűrűn kisebb jelentőségű egészségi problémái voltak Ritkán nagyobb jelentőségű egészségi problémái voltak (pl.: műtétek, hosszan gyógyuló balesetek, 1 hónapnál hosszabb ideig tartó) Sűrűn nagyobb jelentőségű egészségi problémái voltak Folyamatosan fennálló betegsége volt, de tudott mellette dolgozni (pl cukor, vérnyomás, stb.) Folyamatosan fennálló egészségi probléma miatt nem tudott dolgozni. 3. Munkáltatója hogyan viszonyult egészségi problémáihoz, amennyiben voltak ilyenek? Tudomásul vette A munkáltató lehetőségeihez mérten segítette felépülését Úgy érzi büntette egészségi problémái miatt (pl.: fizetésemelés mértékének csökkentése, esetleg elmaradása, előléptetés elmaradása, perifériára szorulás a munkavégzésben) Elbocsátotta, nem hosszabbította szerződését 4. Véleménye szerint megromlásához?

munkája

jelentősen

hozzájárult-e

egészségének

Igen Nem Részben

1

A kérdőív része volt a Sonda-Ipsos Omnibusz felmérésének. Itt csak az egészségre vonatkozó kérdések szerepelnek, a minta összetételére és statisztikai jellemzőire vonatkozók nem.

209

5. Melyek voltak azok a munkavégzési tényezők, amelyek hozzájárultak egészségének megromlásához? A munka mennyisége, intenzitása Nehéz fizikai munka Kedvezőtlen munkakörülmények Zaj Világítás Vegyi Sugár Hő Egyéb fizikai behetás Pszichés terhelés Stressz Monotónia Munkahelyi légkör Vezetők viselkedése 6. Mit tesz munkáltatója a dolgozók egészségének megőrzéséért? Munkahelyi orvos biztosítása Munkahelyi szakrendelő fenntartása Külső szakrendelővel szerződés Egészségpénztárba befizetés a dolgozók számára Különböző egészségmegőrző, regeneráló intézmények támogatása (pl.: uszoda bérlet, fitness terem, stb.) Üdülési lehetőség biztosítása Semmit

igénybevételének

7. Részt vesz-e Ön rendszeresen egészségi ellenőrző vizsgálatokon? Igen Mert a munkakörömhöz elengedhetetlen Mert a munkáltatóm szűrővizsgálatokra küld, bár a munkakörömhöz ez feltétlenül szükséges Részt veszek az államilag szervezett szűrővizsgálatokon (tüdő, rák) Saját kezdeményezésemre Nem 8. Amennyiben egészségi problémája támad mit tesz? Megpróbálja házilagosan kezelni Azonnal orvoshoz fordul Csak állapota rosszabbodása esetén fordul orvoshoz Csak krízis helyzetben fordul orvoshoz Igyekszik minél gyorsabban betegállományba kerülni Csak ha feltétlenül szükséges vonul betegállományba Igyekszik elkerülni a betegállományt

210

9. Véleménye szerint az alább felsoroltak közül melyik tényező, milyen mértékben járul hozzá egészsége megőrzéséhez, illetve javításához? Rangsorolja 1-5 skálán, ahol az 1-es jelenti a legkevésbé, az 5-ös a legfontosabb tényezőt) Kevésbé intenzív munkavégzés Jobb munkakörülmények Rövidebb munkaidő Jobb munkahelyi légkör Több pihenés Nagyobb mennyiségű táplálkozás Jobb minőségű táplálkozás Kiegyensúlyozottabb emberi kapcsolatok Jobb anyagi körülmények Rendszeres orvosi ellenőrzés/kezelés Rendszeres rekreációs programokban való részvétel

211

Bibliográfia

212

I.

fejezet

Azariadis, C.-Drazen, A. (1990): Thershold Externalities in Economic Development. Quarterly Journal of Economics, 105. 501-526. o. Banerjee, A.-Newman, A. F. (1993): Occupational Choice and the Process of Development. Journal of Political Economy, 101. 274-298. o. Barro, Robert J. and Barro Jason R. (1996) Three Models of Health and Economic growth, Harvard University, September Barro, Robert J. és Xavier Sala-i-Martin (1995), Economic Growth, New York, McGraw Hill Becker, G. S.-Murphy, K. M.-Tamura, R. (1990): Human Capital, Fertility, and Economic Growth. Journal of Political Economy, 98. 512-537.o. Benabou, R. (1993): Workings of a City: Loaction, Education, and Production. Quarterly Journal of Economics, 108. 619-652. o. Bunker, J. P. Frazier , H.S. és Mosteller, F. (1994) Improving health:measuring effects on medical care”, Milbank Q, Vol. 72, pp. 225-258 Carlucci, Francesco-Stefano Pisani (1995). A multiattribute measure of human development. Social Indicators Research, 36: (2), 145-176. Caselli, Francesco and Ventura, Jaume (1996), A representative Consumer Theory of Distribution, Harvard University Cobb, C. W. - Cobb, J. B. Jr. et al. (1994): The Green National Product; University Press of America, New York Cobb, C. W. - Halstead, T. - Rowe, J. (1995): If the GDP is Up, Why is America down?; The Atlantic Monthly, október, magyarul Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé?; Kovász, 1997/1, tél, 30-47. o. Commission Staff Working Paper on Health and Enlargement (SEC99-713 of June 1999 Dabóczi, Kálmán (1998) A mérhetõ balgaság, avagy miért nincs olaj a közgazdaságtan lámpásában? Kovász, II. évfolyam, 2. szám 1998. Nyár (32-57. oldal Daly, H. E. - Cobb, J. B. Jr. (1989): For the Common Good; Beacon Press, Boston (a könyv második kiadása 1994-ben jelent meg) Daly, H. E. (1996): Beyond Growth: The Economics of Sustainable Development; Beacon Press, Boston, MA Diener, Ed (995): A value based index for measuring national quality of life. Social Indicators Research, 36: (2), 107-127.

213

G. Becker (1964): Human Capital. A Theoretical and empirical Analysis with Special reference to education, Columbia UP, new York, 1964 Glomm, G.-Ravikumar, B. (1992): Public versus Private Investment in Human Capital: Endogenous Growth and Income Inequality. Journal of Political Economy, 100. 818-834. o. Helpman (ed.) (1998): GPTs and Economic Growth MIT Press Heltai László, Alternatív Gazdasági mutatók, Eszmélet, http://eszmelet.tripod.com/39/alternativ39.html Herman E. Daly (2001): A gazdaságtalan növekedés elmélete, gyakorlata, története és kapcsolata a globalizációval, Kovász, V. évfolyam, 1-2. szám Tavasz-Nyár (5-22. oldal) http://korny10.bke.hu/kovasz/kov10/daly.html Howitt, Peter (2002, October) Health, Human Capital and Global Convergence: The View from Schumpeterian Growth Theory, PAHO Seminar – Washington, October 4, 2002 Human Development Reports 1990,..,1999. New York-Oxford: UNDP Husz, Ildikó (2001) Az emberi fejlődés indexe, Szociológiai Szemle 2001/2. 72-83 Jevons, W. S. (1871): The Theory of Political Economy; London Johnston, J. (1988) Toward a comprehensive Quality of Life Index. Social Indicators Research, 20: (4), 473-496. Kornai János-John Michale: ltérnek-e a nemzetközileg szokásostól a posztszocialista országok egészségügyi kiadásai? Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évfolyam, 2001 júliusaugusztus Kristóf, Tamás (2002): Magyarország gazdasági fejlettsége az elkövetkezendő években, E-Világ, http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/08/evilag-02.html Kuznets, S. (1971) Modern Economic Growth: Finding and Reflections, 165-184 és Nobel Memorial Lecure, 1971 dec. Kuznets, S. (1981) Struktúra és növekedés a modern gazdaságban, KJK Lind, Niels C. 1992. Some thoughts on the Human Development Index. Social Indicators Research, 27: (1), 89-101. Lucas, R. E. (1988): On the Mechanics of Economic Development. Journal of Monetary Economics, 22. 3-42. o. Lucas, R. E. (1990): SupplySide Economics: An Analytical Review. Oxford Economic Papers, 42. 293-316. o.

214

Lucas, R.E. (1988), On the Mechabics of Economic development, Journal of Monetray economics, 22, 1 July, 3-42 Max-Neef, M. (1995): Economic Growth and Quality of Life: A Threshold Hypothesis; Ecological Economics 15, 115-118. o. Meadows, D. H. - Meadows, D. L. - Randers, J. (1992): Beyond the Limits: Confronting Global Collapse, Envisioning a Sustainable Future; Chelsea Green Publishing Co., Post Mills, Vermont Nixon, J (2000), Convergence of health care spending and health outcomes in he European Union, 1960-95, Discussion Paper 183, the University o York, Centre for Health economy Nordhaus, W. (2002), The Health of Nations: the contribution of improved health to living standards, National Bureau of Economic Research Working Paper 8818 Cambridge,Ma Nordhaus, W. - Tobin, J. (1972): Is Growth Obsolete?; in. Economic Growth, National Bureau of Economic Research, Columbia University Press, New York OECD (2003) The Sources of Economic Growth in OECD countries c. kiadvány OECD-WHO (2003) DAC Guidelines and References Series: Poverty and Health, Peter Howitt and David Mayer- Foulkes “R& D, Implementation and Stagnation: A Schumpeterian Theory of Convergence Clubs,”, NBER Working Paper #9104, July 2002. Philippe Aghion and Peter Howitt (1998): Endogenous Growth Theory, by MIT Press, QUAH, D. (1994): Ideas Determining Convergence Clubs. Kézirat, London School of Economics Rebelo, Sergio (1991), Long-run Policy Analysis and Long-Run growth, Journal of Political economy, 99, 3 June, 500-521 Redefining Wealth and Progress - New Ways to Measure Economic, Social and Enviromental Change - The Caracas Report on Alternative Developement Indicators. The Bootstrap Press, New York, 1989. Robert J. Barro, Health and Economic Growth, (1996) PAHO, WHO Romer, P. (1986): Increasing Return and Long Run Growth. Journal of Political Economy, 94. 1002-1037. o. Romer, P. (1987): Crazy Explanation for the Productivity Slowdown. Megjelent: NBER Macroeconomic Annual (Szerk.: S. Fischer), MIT Press, Cambridge.

215

Romer, P. (1989): Capital Accumulation in the Theory of Long-Run Growth. Megjelent: Modern Business Cycle Theory. (Szerk.: R. Barro), Basil Blackwell, Oxford. Romer, P. (1994): The Origins of Economic Growth. Journal of Economic Perspectives, 8. 3-22. o. Srinivasan, T. N. (1994): Human development: a new paradigm or reinvention of the wheel? The American Economic Review: Papers and Proceedings, 84: (2), 238-243. Streeten, Paul (1994): Human development: means and ends. The American Economic Review: Papers and Proceedings, 84: (2), 232-237. T.W. Schultz (1961): Investment in Human capital, American Economic review, 51, 1961.1. The Association of Chief Executive Officers Committed to improving Public Policy (1998, June) The Spillover effect. How quality improvement efforts by large employers benefit health care in the community (1998, June), The Business Roundtable Valentiny, Ágoston (1995): Endogén növekedéselmélet, Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 6. sz. (582-594. o.) Van der Wee, Herman (1986) A lefékezett jólét, KJK WHO (2001) Macroeconomics and Health: Investing in Health for Economic development, Report of Commission on Macroeconomics and Health, WHO Geneva World Development Report 1992: Development and the Environment; Published for the World Bank, Oxford University Press World Resource Institute et al. (1997): Natural Resource Flows: The Material Basis of Industrial Economies; April, Washington, DC Bambas A. Casas JA. Drayton HA. Valdés A. (Eds.) (2000). Health and Human Development in the New Global Economy: The Contributions and Perspectives of Civil Society in the Americas. Washington, DC: Pan American Health Organization (PAHO/WHO). Barro RJ. Health, Human Capital and Economic Growth. PAHO. Health and Economic Growth. 66p. http://www.paho.org/English/HDP/HDD/barro.pdf. Bhargava A. Jamison DT. Lau L. Murray CJL. MODELING THE EFFECTS OF HEALTH ON ECONOMIC GROWTH. GPE Discussion Paper Series: No. 33. Evidence and Information for Policy. World Health Organization. http://www.econhist.de/ehb/conference/bhargava.pdf Bloom DE, Malaney PN. Macroeconomic Consequences of the Russian Mortality Crisis. CAER II Discussion Paper No. 32 May 1998. http://www.cid.harvard.edu/caer2/htm/content/papers/paper32/paper32.htm 216

Boros J, Németh R, Vitrai J. (szerk) Országos Lakossági Egészségfelmérés Kutatási jelentés. Országos Epidemiológiai Központ, 2002. Brinkley G. The Impact of Improving Health upon Economic Growth: An Economic Analysis of the Southern Hookworm Eradication Campaign, 1910-1920. University of California, Davis. http://trc.ucdavis.edu/glbrinkley/dosc/eradication.pdf Campino ACC. Monteiro CA. Research on Health, Human Capital and Economic Growth in Brazil. http://www.paho.org/english/hdp/hdd/campino-menteiro.pdf Chiang TL. Economic transition and changing relation between income inequality and mortality in Taiwan: regression analysis. BMJ 1999;319:1162-5. Evans RG – Barer ML – Marmor ThR: Miért egészségesek egyesek, mások meg nem? A népességek egészségi állapotának meghatározói. Flórez CE. Ribero R. Samper B. Health, Nutrition, Human Capital and Economic Growth. Evidence for Colombia 1995-2000. Final Report. PAHO. Health and Economic Growth Phase II: Case Studies. Bogotá. http://www.paho.org/english/hdp/hdd/ecsws02.htm Galor O. Moav O. Health and Human Capital Accumulation in the Process of Developement. PAHO. Health and Economic Growth Research Project. http://www.paho.org/english/hdp/hdd/ecs-ws02.htm Govindaraj R. Rannan-Eliya R. Democracy, Communism and Health Status: A CrossNational Study. Data for Decision Making Project. Department of Population and International Health. Harvard School of Public Health. Boston. http://www.hsph.harvard.edu/ihsg/publications/pdf/no-7-2.pdf Heller RF. McElduff P. Edwards R. Impact of upward social mobility on population mortality: analysis with routine data. BMJ.COM 2002;325:134. Jabbour S. Health and developement in the Arab world: which way forward? BMJ 2003;326:1141-3. Kind P. Dolan P. Gudex C. Williams A. Variations in Population health status: results from a United Kingdom national questionnaire survey. BMJ 1998;316:736-41. Kmietowicz Z. Smaller families aid economic growth, says UN report. BMJ.COM 2002;325:1318. A Komplex Országos Morbiditási Vizsgálat összefoglaló eredményei. Egészségügyi minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1983.

217

Központi Statisztikai Hivatal: Egészségi Állapotfelvétel. Budapest: KSH, 1996. Lantz PM, House JS, Lepkowski JM, Williams DR, Mero RP, Chen J. Socioeconomic factors, health behaviors and mortality. Jama, 1998; 279:1703-1708. Maceira D. Mayer D. Valdivia M. Health and Growth: an International and Regional Analysis. PAHO. Health, Human Capital and Economic Growth in Latin America and the Caribbean (Phase II) http://www.paho.org/english/hdp/hdd/ecs-ws02.htm Macroeconomics and Health: Investing in Health for Economic Development. Report of the Commission on Macroeconomics and Health. WHO. 2001. http://www3.who.int/whosis/cmh/cmh_report/e/pdf/cmh_english.zip Marmot M, Wilkinson RG (eds). Social Determinants of Health. Oxford University Press 1999. Marshall A. (ed.) State of world population 2002. People, poverty and possibilities: making development work for the poor. United Nations Population Fund, 2002. http://www.unfpa.org/swp/2002/index.html Mayer-Foulkes D. Market Failures in Health and Education Investment for Mexico’s Youth 2000. http://www.paho.org/english/hdp/hdd/ecs-ws02.htm Raleigh VS. World population and health in transition. BMJ 1999;319:981-4. Rosen HS. Wu S. Portfolio Choice and Health Status. Princeton’s Center for Economic Policy Studies. http://academics.hamilton.edu/economics/swu/portfolio.pdf Ruhm C. Are recession good for your health? Working paper. National Bureau of Economic Research. Cambridge, Massachusetts, USA. 1996. Sidley P. Health, poverty and sanitation to feature highly in world summit. BMJ 2002;325:405. TÁRKI: Empirikus felmérés a népesség egészségi állapotának meghatározottságáról. 1998, Budapest. World summit on sustainable developement. BMJ 2002;325:399-400.

218

II.

fejezet

Benedek András: A szakképzés és EU csatlakozásunk. Európai Tükör, 1999. 2-3. szám. Benedek András: Változó szakképzés. A magyar szakképzés szerkezetének változásai a XX. század utolsó negyedében. OKKER, 2003. Benedek András: Life-long learning in transition to the knowledge-based econom – the Hungarian case.II. Knowledge Economi Forum, Helsinki, March 25-28. 2003. Bondár Éva: Az emberi tőke beruházások – felismerések és kérdőjelek Egészségügyi Gazdasági Szemle 2001. 6.szám Bondár Éva: Mekkora a magyar egészségügyi kapacitás összehasonlításban? Egészségügyi Gazdasági Szemle 2000. 6. szám

nemzetközi

Bondár Éva: Az egészséggel összefüggő fogyasztás jövedelmi helyzet szerinti differenciáltsága Egészségügyi Gazdasági Szemle 2001. 5. száma Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév KSH Budapest, 2002 Életminőség és egészség KSH Budapest, 2002 Egészségügy az Európai Unióban KSH EU-számunió11.sz. Budapest, 2003. augusztus 5. Egészségügyi helyzetkép KSH EU-számunió15.sz. Budapest, 2003. szeptember 24. Európai szociális körkép http://europa.eu.int/comm/employment_social/publications_fr.html. Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, 6.21 Összefoglaló adatok II. kötet KSH Budapest, 2002 Munkakörülmények a tagjelölt országokban http://www.eurofound.ie/working/ccseminar.htm Prof. Dr. Ungváry György, Dr. Nagy Imre, Dr. Szakmáry Éva, Dr. László Anna, Dr. Kastélyi Edit: Bejelentett foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek – 2002 FOGLALKOZTATÁS-EGÉSZSÉGÜGY 2003/3. Szám Ki fizeti meg a szociálpolitika árát? http://www.europa.eu.int/comm/employment_social/social_agenda5_fr.pdf Betegség-egészség http://www.eurofound.ie/newsroom/newsletter.htm

219

Változóban a foglalkoztatás-egészségügy Munkaadók Lapja 2003. Február Gyorsjelentés az országos lakossági egészségfelmérésről 2000 Magyar Gallup Intézet, Budapest http://www.gallup.hu/olef/tart.htm Egészségi Állapot Felvétel, 1994 KSH Budapest, 1996 Morbiditási Adattár 2001 KSH Budapest, 2003 A munkabalesetek és a munkával kapcsolatos egészségkárosodások (A munkaerőfelméréshez kapcsolódó 1999. II. negyedévi kiegészítő felvétel alapján KSH Budapest, 2000 A halandóság földrajzi különbségei Magyarországon 2001 KSH Budapest,2002 Területi Statisztikai Évkönyv 2001 KSH Budapest, 2002. Demográfiai Évkönyv 2002 KSH Budapest, 2003 Környezetstatisztikai adatok 2001 KSH Budapest, 2003

III.

fejezet

Gyógyinfok Központi Statisztikai Hivatal (www.ksh.hu) Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságába. Veszprémi egyetemi Kiadó, 2003. július

220