GKI Gazdaságkutató Rt

GKI Gazdaságkutató Rt.

Az euróhoz vezető optimális út megtervezése

Készült a

Pénzügyminisztérium megrendelésére

Budapest, 2004. április

2

GKI Gazdaságkutató Rt. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 78. Internet hálózati cím: http:// www.gki.hu Székhely: 1052 Budapest, Semmelweis u. 9. Tel: 318-1284; 318-1868 Fax: 318-4023 E-mail: [email protected] Telephely: 1052 Budapest, Gerlóczy u. 11. Tel: 266-8250; 266-8251 Fax: 266-2118 E-mail: [email protected]

Készítették: Akar László Balassa Ákos Barta Judit Karsai Gábor Losoncz Miklós Vértes András

Copyright: GKI Gazdaságkutató Rt. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

3

Tartalomjegyzék

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

I

BEVEZETÉS

1

I. A GMU KÖVETELMÉNYEIHEZ VALÓ ALKALMAZKODÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK FŐ SZEMPONTJAI 1. A magyar gazdaság euró-övezeti csatlakozási kritériummal érintett jellemzőinek jelenlegi helyzete és a megfelelés elérésének mozgástere 2. A kritériumoknak való megfelelést szolgáló lehetséges lépések ellentmondásai 3. A nemzetközi tapasztalatokból adódó fő következtetések 4. A GMU csatlakozáshoz vezető program megvalósításának gazdaságpolitikai következményei II. AZ EURÓ-CSATLAKOZÁS JAVASOLT FORGATÓKÖNYVE 1. A lehetséges csatlakozási forgatókönyvek 2. A 2007-2008-as megfeleléshez tartozó gazdasági pálya különös tekintettel az államháztartásra 3. A csatlakozási törekvés kommunikálási lehetőségei 4. A program meghirdetésének következményei III. AZ EURÓ BEVEZETÉSE UTÁNI IDŐSZAK GAZDASÁGPOLITIKÁJA 1. A sokkok kezelése a fiskális politikával 2. Az aszimmetrikus sokkok kezeléséhez szükséges változások az áru és munkaerő piacokon 3. Az euró bevezetésének hatásai (verseny, átláthatóság, stb.) a gazdaság egyes szektoraiban, a lehetséges befolyásoló intézkedések

3 3 13 19 22 27 27 31 41 43 48 48 49 50

I

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

1. A magyar gazdaságpolitika fő törekvései nem önmagában a GMU csatlakozás szándékából vezethetőek le. A fő cél egy dinamikus és egyensúlyi szempontból megfelelő növekedési pálya követése, amely a versenyképes gazdaságon, a foglalkoztatás bővülésén, az EU csatlakozás adta lehetőségek maximális kihasználásán alapul. A GMU csatlakozás igazán mint e fő törekvés megvalósításának egyik jelentős eszköze került a napirendre. Abban a szakértők között jellemzően egyetértés van, hogy az euró-zónában Magyarország fejlődési lehetőségei jobbak, mint azon kívül. Ugyanakkor a GMU-hoz vezető út negatív hatásokkal, veszteségekkel is járhat, miközben a hosszúra nyúló alkalmazkodás is extra kockázatokat hordoz. Mindezek miatt olyan csatlakozási stratégia kialakítása kívánatos, amelyik elkerülhetővé teszi a komolyabb alkalmazkodási veszteségeket (puha landolást biztosít), miközben minimalizálja az alkalmazkodási időszak kockázatait is. 2. A GMU csatlakozás mellett szólnak különösen az alábbiak : − A liberalizált devizagazdálkodást folytató, a világgazdaságra nyitott kis országok devizái nagyságrendi összefüggések miatt különösen alkalmas célpontok spekulációs támadásokra. A lehetséges árfolyamrendszerek elemzése arra enged következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas e jelentős kockázatok kivédésére és a viszonylagos árfolyamstabilitás biztosítására. Ez az euró-övezethez való gyorsabb csatlakozást indokolja. − Magyarország folyó fizetési mérlegének hiánya nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas (bár a közgazdaságilag indokolt, de a befektetőknél nem szokásos módon, a vásárlóerő paritáson mért GDP-hez viszonyítva ez már kevésbé igaz). A klasszikus gazdaságpolitikai felfogás szerint a fizetési mérleg hiány csökkentéséhez az államháztartási deficit jelentős mérséklésére, a belső kereslet korlátozására lenne szükség. Az államháztartási hiány fokozatos csökkentése egy jó ideig mindenképpen elkerülhetetlen. Paradox módon a belátható időn belüli eurócsatlakozásból fakadó fizetési mérleg korlát gyengülés valószínűleg kisebb kiigazítást tesz szükségessé, mint a csatlakozás távoli jövőbe helyezése.

II

− A lakossági hitelállomány piacgazdaságokban szokásos GDP hányadra való felnövése hosszabb távon – a teljesen liberalizált tőkepiacon, az EU tagjaként – elkerülhetetlen, de már rövid távon is csak hellyel-közel, még leginkább a jövedelmek által behatárolt hitelfelvételi kapacitás révén fékezhető. Az ebből fakadó, a fizetési mérleg hiányában megjelenő kockázatok kezelésére is csak az euró közelebbi átvétele jelenthet biztos megoldást. − Az euroizáció spontán módon is gyorsan halad előre. Jelenleg a vállalati hitelállomány mintegy 40%-a euróban áll fenn és az áruhitelezés egyes hagyományos területein túl meglódulóban van a devizában történő lakáshitelezés is. Mindez leszűkíti a monetáris politika hatókörét, ill. azért is gondot jelenthet, mert az egyoldalú euroizációhoz az EU nem járul hozzá. 3. A GMU csatlakozáshoz megkívánt feltételek teljesítése az államháztartási hiány, az infláció és az ERM-2 árfolyamrendszerben bizonyításra váró árfolyam-stabilitás területén igényel alkalmazkodási erőfeszítést. − A 2004-re kialakuló 4,6%-os államháztartási hiány mögött különösen a további költségvetési konszolidációs folyamat szempontjából - komoly feszültségek húzódnak meg, ezért a kritérium teljesítéséhez szükséges 1,7 százalékpontnyi hátralévő hiánycsökkentés a beruházási kiadások szükségszerű emelése, az adócsökkentések indokoltsága és a folyó kiadások racionalizálásának lassú előrehaladása miatt a jelzett számszerű eltérésnél jóval nagyobb feladatot jelent. További nehezítő tényező a politikai ciklusból fakadóan 1,5 évre beszűkülő mozgástér a költségvetés-politika számára. − 2005 elején az infláció várhatóan jelentősebben esik, márciusra 5% alatti értékek várhatóak. Egy „görög-pálya” másolására tett feltételezések mellett Magyarország akár 2006-ra is teljesíteni tudhatná az árstabilitási kritériumot, egy természetesebb pályán haladva viszont legkorábban 2007 elejétől lehetne egy 3% alatti inflációt elérni. A végső fázisban egyszeri (pl. hatósági árváltoztatásokat érintő ütemezési) tényezők is felhasználhatóak. − Az ERM-2 csatlakozás önmagában is bizalomerősítő lépés lehet, de a bizalom erősödése jó eséllyel e nélkül is bekövetkezik. Így az ebbe a rendszerbe való belépés legkorábban 2005 elejétől, legkésőbb pedig a csatlakozási céldátumot 2,5-3 évvel megelőzően

III

aktuális. A gyorsabb, 2005 évi belépés akkor előnyös, ha nem jár a forint túlzott felértékelődésével (azaz ha a jelenlegi sávközép alapvetően megőrizhető). 4. A GMU csatlakozás időzítésére vonatkozóan három markánsan eltérő forgatókönyv adódik. A kulcskérdés az államháztartási hiányra vonatkozó megfelelés időzítése. Ezek közül a fő, a GKI Rt. által javasolt változat a követelményeknek való 2007-2008. évi megfelelés. Emellett nem javasolt lehetőségként adódik egy 2006. évi megfelelés, illetve egy távoli jövőbe (2010 utánra) kitolt megfelelés esete is. 5. A gazdasági növekedés a fő GMU alkalmazkodási változat mellett a 2005-2008 közötti években várhatóan elsősorban a javuló külső konjunktúra hatására fokozatosan gyorsul, éves átlagban 4-4,5% között lesz. A foglalkoztatás évi 0,5-1%-kal emelkedik. A gazdasági egyensúly javul. Az államháztartási deficit számottevően csökken, de a választási évben nem lesz szükség erőltetett deficit-csökkentésre. A teljes belső felhasználás a GDP-vel párhuzamosan (de ezen belül a fogyasztás 3,5-4%-kal, a beruházás 10% feletti ütemben) nő. A bérpolitika a makroszintű termelékenység javulásával arányos, 3,5%os reálkereset emelkedést enged meg. (A statisztikai adatok összehasonlítása alapján ezen felül nem indokolható a magyar munkajövedelmek még gyorsabb EU felzárkóztatásának igénye.) A folyó fizetési mérleg hiánya a korábbi elszámolási rend szerint is magas marad, de a GDP százalékában kisebb lesz. A külföldi adósságállomány nominálisan emelkedik, de a GDP-hez mérten ugyancsak mérséklődik. 6. A javasolt pálya mellett a GDP arányában az államháztartás hiánya évi 0,5 százalékponttal csökken, de a 2007 évi megfelelés esetén a 2007 évi javulási ütem 0,7 százalékpont. Ebből átlagosan évi 0,2 százalékpont származik a kamatkiadások mérséklődéséből. Az elsődleges egyenleg javulása a gazdasági növekedésből fakadó évi 1,6 százalékpont bevételi többlet egy kisebb részét igényli. Eközben az adóterhelés enyhén csökkenhet, a beruházási kiadások aránya nő, a folyó kiadásokat érintő racionalizálások és reformok lehetővé tehetik ezen kiadások csak mérsékelt reálérték-növekedését. Az adócsökkentést jelentős belső átrendezések eredőjeként, egy 2008-ig szóló adóreform program keretében lenne célszerű megvalósítani.

IV

7. Az infláció csökkenésének forgatókönyve felülvizsgálatot igényel, 2005 végére elégséges a különben is várható 4,5% megvalósulása. Innen is elérhető a 3% alatti infláció 2008 elejére. Az infláció csökkentésére nem alkalmas a túlzott felértékelődés és felértékelődés esetén különösen keresztező hatású a jelentős árfolyam volatilitás. 8. A céldátum kommunikációját tekintve előnyösebb a költségvetési megfelelési időpontra helyezni a hangsúlyt. A megfelelési és a csatlakozási céldátum egyidejű megjelölése is lehetséges. Az alkalmazkodási programot szélesebb összefüggésekben (gazdaságpolitikai elgondolások, államháztartási reformok, stb.) lenne előnyös bemutatni. A hitelességet növelné a minél nagyobb támogatottság (ÉT megállapodás, ideális esetben többpárti egyetértés kinyilvánítása pl. országgyűlési határozat elfogadásával is. ) 9. A 2007-2008. évi megfelelési időszakon belül a GKI Rt. a 2007. évi költségvetési megfelelést javasolja. A megfelelésig hátralévő idő ebben az esetben lényegesen rövidebb, ami jótékonyan hathat a befektetők magatartására. A belépést követő, azonnali (az átváltási költségek és kockázatok megszűnéséből, a fokozódó működő tőke beáramlásból, stb. fakadó) növekedésgyorsító hatás így előbb jelentkezik. Ambiciózusabb célt jelent a visegrádi országokhoz viszonyítva, ami támogatja a működő tőke beáramlást.

1

BEVEZETÉS Az euró bevezetése nyilvánvaló előnyöket jelent a bevezetést követő időszakra nézve. Ugyanakkor az euróhoz, ill. egészen pontosan a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) vezető út, a felvételi követelményekhez való alkalmazkodás megtervezése már egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. A meghirdetett követelményekhez való alkalmazkodás során ugyanis különböző gazdaságpolitikai szempontok és maguk a követelmények is részben ütköznek, a követelmények között nem szereplő gazdaságpolitikai célok (növekedés, fizetési mérleg) sérülhetnek. Az alkalmazkodás közben ráadásul később maguk a felvételi kritériumok is változhatnak. Tovább nehezíti a folyamat tervezését, hogy az alkalmazkodási időszakra vonatkozóan ma még csak bizonytalanul jelezhető előre az európai gazdasági konjunktúra alakulása, márpedig ez alapvetően befolyásolja a magyar gazdaság fejlődését - és ezzel az alkalmazkodás nehézségeit - is. A GMU-hoz eddig csatlakozó országok tapasztalatai nyilván értékesek, ugyanakkor ezek az országok – Görögország kivételével – a sok tekintetben sajátos indulási hullám keretében váltak az euró-zóna részeivé. ( A kezdetben kimaradó 3 EU tagország viszont továbbra sem kíván belépni.) A magyar alkalmazkodás körülményei az ő példájuktól némileg eltérőek. Így pl. az alkalmazkodási folyamat által kiváltott reakciók (pl. a lakossági nettó megtakarítások változása vagy az euroizáció spontán előrehaladása) aligha vezethetőek le pusztán a nemzetközi tapasztalatokból. A magyar euró csatlakozás megvalósítása egy több évig tartó, bonyolult gazdaságpolitikai és kormányzati lépéssorozat eredményeként lehetséges, amit ezért is érdemes előre jól megtervezni. Ugyanakkor nem lehet mindent előre látni, az alkalmazkodást segítő innovatív döntésekre később is szükség lesz. A folyamat egy hajó kikötőbe kormányzásához hasonlítható, csak bonyolult kormánymozdulatok sokaságával vihető sikerre. Ezért is az alkalmazkodási program a későbbiekben folyamatos karbantartást igényel majd. A jelen tanulmány első része áttekinti az alkalmazkodási stratégia kialakításakor mérlegelendő fő szempontokat: az egyes jelenlegi csatlakozási kritériumoktól való 2004-es távolságot és a megfelelés elérésének mozgástereit, az egyes kritériumokhoz való közeledést szolgáló lépések esetenként máshol jelentkező ellentmondásos hatásait,

2

a nemzetközi tapasztalatokat és az euró-csatlakozási folyamat gazdaságpolitikai következményeit. A második rész az euró-csatlakozás elvileg lehetséges forgatókönyveit mutatja be, majd a reálisnak tekintett változatot fejti ki, kitérve ennek kommunikálási lehetőségeire és a döntés gazdaságpolitikai következményeire is. A harmadik rész az euró bevezetését követő időszak gazdaságpolitikájára vonatkozón fogalmaz meg néhány megállapítást.

3

I. A GMU KÖVETELMÉNYEIHEZ VALÓ ALKALMAZKODÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK FŐ SZEMPONTJAI 1. A magyar gazdaság euró-övezeti csatlakozási kritériummal érintett jellemzőinek jelenlegi helyzete és a megfelelés elérésének mozgástere A GMU csatlakozás kritériumait tekintve az államháztartás hiányával, az államháztartás eladósodottságával, az inflációval, a hosszú-távú állampapírkamattal és az árfolyam ingadozással indokolt foglalkozni. A további felvételi kritériumok teljesítése nyilvánvalóan nem okozhat problémát, ill. ezek nem gazdaságpolitikai jellegűek. a) Az államháztartás tavalyi, a GDP-hez mérten 5,9%-os hiánya fenntarthatatlanul magas, 3 százalékponttal magasabb a maastrichti kritériumnál. A tavaly év végi pénzpiaci események, a vártnál nagyobb 2003. évi hiány, az ezekre reagáló kormánydöntések átírták az idei költségvetést. Az új idei cél a hiány leszorítása 4,6%ra, miközben az eredeti költségvetéshez képest a bevételek tartósnak tekinthető elmaradása, a megugró kamatkiadások és több kritikus terület bizonyosra vehető túlköltése komoly feltételromlást jelentenek az államháztartásra nézve. Az adó- és járulékbevételek esetében idén a szokásosnál is sokkal jobban eltérnek a pénzforgalmi és az ESA-95-nek megfelelő eredményszemléletű adatok. (Ennek fő oka az áfa-szabályozás csatlakozáskor bekövetkező változása.) A 4,6%-os ESA-95 hiány 5,8%-os GFS hiánynak felel meg. A GKI Rt legújabb előrejelzése szerint idén (eredményszemléletben) az adó- és járulékbevételek legalább 150 milliárd forinttal elmaradnak a tervezettől, s mintegy 40-50 milliárd forintos túllépés várható az eredményszemléletű nettó kamatkiadásoknál. Emellett számos más tételnél is (főleg a lakástámogatásoknál, a gyógyszer-támogatásoknál, a nyugdíjkiadásoknál, az önkormányzatok egyenlegében, valamint az agrártámogatásoknál) bizonyosra vehető az előirányzatok összesen további mintegy 150 milliárd forintos túlteljesülése. Ugyanakkor a februári (illetve a korábbi) korrekciós csomag mintegy 180 milliárd forintos bruttó kiadási megtakarítást eredményez. Mindez összesen az eredeti deficit-előirányzat mintegy 170 milliárd forintos túllépését jelenti, ami összhangban van a kormány által újonnan megcélzott

4

4,6%-os GDP-arányos deficit-céllal. Ha az évközi adatok ennél nagyobb hiány kialakulására utalnának, akkor várhatóan további bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő lépésekre kerül sor. A 2004-re kialakuló 4,6%-os hiány mögött azonban - különösen a további költségvetési konszolidációs folyamat szempontjából komoly feszültségek húzódnak meg. − Az államháztartási beruházások egyensúlyi okokból végrehajtott 2003. évi jelentős megkurtítását a 2004. évi költségvetés eredetileg szerette volna visszakorrigálni, erre azonban a februári költségvetési csomag hatására alig kerül sor. Így – az EU programokra, de a már folyamatban lévő hazai infrastruktúra fejlesztésekre is tekintettel- elkerülhetetlen lesz legalább jövőre az államháztartási beruházási kiadások lényeges emelése. − Az újraelosztás kedvezőtlenül magas szintre emelkedett és idén várhatóan kissé emelkedik az adócentralizáció is. A beruházási tevékenység fellendülésének segítése, a foglalkoztatás bővítése, a versenyképesség erősítése a vállalkozások adóterheinek mérséklését sürgeti. − Az államháztartás kiadásait tekintve a tartós megtakarításokat megalapozó, a működési színvonalat emelő reformok előkészítése az egyes kiadásokat érintő költségvetési üzemgazdasági megtakarításokat hozó intézkedések megtétele vontatottan halad. Ez behatárolja a tartós kiadáscsökkentések lehetőségeit. 2004 után a folyó államháztartási hiányra vonatkozó kritérium teljesítéséhez szükséges hátralévő hiánycsökkentés a GDP arányában matematikailag csak 1,7 százalékpont, de ez az előzőekben említett belső feszültségek miatt a számszerű érték által jelzettnél jóval nagyobb feladatot jelent. Némi enyhülést csak a gyorsabb - bérekre és fogyasztásra is kiterjedő -gazdasági növekedés és a költségvetési kamatkiadások csökkenése hozhat. Mindehhez adódik a politikai ciklusból következő 2005-2006. évi várható késztetés a kiadások felpörgetésére, ami az eddigi választások előtt mindig jellemző volt. Külön problémát jelent az önkormányzati szféra várható jelentősebb hiányt mutató mérlege 2006-ra, az őszi önkormányzati választásokra tekintettel. Ugyanakkor az EU tagságból következően Magyarországra már érvényesek a Növekedési és Stabilitási Paktum előírásai,

5

konvergencia-programot is kell Brüsszelnek benyújtani és annak végrehajtását a nyilvánosság előtt értékelni fogják. Az EU dokumentumok szerint a magas államháztartási hiánnyal rendelkező országoknak legalább évi 0,5 százalékpontos egyenlegjavulást kell megvalósítaniuk. Noha e követelmény nem teljesítésének nincs azonnali szankciója, de a programban ennél kisebb javulás aligha fogadtatható el, másrészt egy esetleges alulteljesítés kritikája kedvezőtlenül befolyásolná a befektetői magatartást is. A javulás kényszere a belső összefüggések oldaláról is jelentkezik, hiszen csak így lehet elfogadható fizetési mérleg hiány mellett helyet csinálni a vállalati beruházási expanziónak. Ezért az évi 0,5 százalékpontos javulásnál kevésbé szigorú politika nem vállalható, ennél számottevően gyorsabb alkalmazkodás viszont – legalábbis a választások előtt – kevéssé valószínű, de nem is szükségszerű. A 0,5%-os szabály alkalmazása esetén 2006-ra 3,6, 2007-re 3,1%-os hiány adódna (ami már könnyen 3% alatti értékké alakítható) . Így költségvetési deficit oldalról legkorábban 2007-re várható a megfelelés a kritériumnak. b) Az államháztartás eladósodottsága 2003 végén – az ESA-95 metodika szerint – a GDP mintegy 59%-át érte el. Ez némi emelkedést jelent a megelőző évihez képest, amiben a magas folyó költségvetési hiány mellett a privatizációs bevételek tervezettől elmaradó teljesítése és a forint gyengülése miatt forintban növekvő devizaadósság játszott fontos szerepet. Várhatóan 2004 végén az adósságállomány ugyancsak 59% körül lesz. Amennyiben 2004 után sikerül a folyó államháztartási hiány fokozatos csökkentését elérni és a gazdasági növekedés gyorsul (további forint leértékelődés pedig nem várható), a ráta fokozatos javulására lehet számítani. Ezért az eladósodottságra vonatkozó 60%-os maastrichti kritérium teljesítése várhatóan nem okoz problémát. Ráadásul még abban az esetben is teljesíthető lenne az igazából árnyaltabban megfogalmazott kritérium, ha a mutató az egyik közeli évben átlépné a 60%-os arányt. Ugyanis ez is megengedett, ha a 60% feletti értékről a folyamatos határozott csökkenést tudja a GMU belépési kérelem elbírálásakor az adott ország bizonyítani (ami a megkövetelt folyó államháztartási hiány és a várható gazdasági növekedési ütem mellett Magyarországnak nem jelent gondot).

6

c) Az infláció 2003 közepén átmenetileg nem volt nagyon messze a maastrichti kritérium teljesítésétől. 2003 második felében azonban fokozatos és jelentős árszínvonal-emelkedés bontakozott ki. A változás egyrészről külső eredetű (olajárak emelkedése), másrészről belső eredetű (mezőgazdasági, főképp növényi termékek árának emelkedése piaci oldalról, a korábban folyamatosan halogatott lépések végrehajtása miatt a villamos energia tarifáinak kétszeri és a földgáz tarifáinak egyszeri emelése a regulált árak oldaláról), harmadrészt a monetáris politikából, illetve a pénzpiaci helyzetből fakadó (külföldi utazások árának emelkedése, egyes szolgáltatások árának emelkedése). 2003 végén a 12 havi infláció 5,7%-ra emelkedett. 2004-re további, de csak átmeneti gyorsulás várható, főképp a költségvetés hiányának mérséklése érdekében végrehajtott áfa és jövedéki adó mérték emelések, továbbá a szabályozott áraknál bekövetkezett további tarifa-emelések következtében. Ezek révén a költségvetés viszont bevételi többletet ér el, s az infláció segít a megelőző két év igen gyors jövedelem-emelkedését követő kiigazításban. 2004 februárjában az euró-zónában az árstabilitási követelménykritériumnak megfelelő referencia-érték 1,1% volt (2002 március-2003 február között), a szabály szerint 1,1%+1,5%, azaz jelenleg 2,6% alatti infláció lenne szükséges a kritérium teljesítéséhez. A későbbi években viszont az EU infláció - a javuló konjunktúra vagy az erősödő dollár miatt - várhatóan enyhén emelkedhet, ezért a kritérium várhatóan néhány tizedponttal magasabb lesz. (A pontos érték ismeretének hiányában a 3% alatti inflációt tekintjük a követelménynek.) Ehhez képest a magyarországi infláció februárban 6,9%-os volt. 2004-re a különböző előrejelzések szerint (Reuters) 6,5-7,7%-os éves átlagos fogyasztói árindex várhat. A GKI Rt. számításai szerint a várható éves áremelkedési mérték 6,7%-os lesz, a 2004 végi december/december index pedig 6% körül alakul. Az infláció jövőbeli alakulásának szempontjából az egyik legfontosabb tényező az, hogy az adóemelések, ill. a szabályozott árak változásai mennyire gyorsítják fel a piaci folyamatokat, illetve a piaci verseny árkorlátozó hatása mennyiben érvényesül. 2005 elején az infláció várhatóan jelentősebben esik (hiszen kikerül a bázisból az idei adóemelések hatása és várhatóan hasonló adóemelésekre nem kerül sor), márciusra 5% alatti értékek várhatóak.

7

Az „euró-övezeti csatlakozás történelem” legmagasabb inflációjával Görögország rendelkezett: egy évvel a referencia-időszak előtt még 2 százalékponttal volt magasabb az infláció, s 3 évvel a referenciaidőszak előtt a különbség több mint 5 százalékpont volt. A „görögpálya” egyben azt is tartalmazza, hogy a referencia-időszak előtti évben igen jelentős mértékű mesterséges árcsökkentés történt (adócsökkentés, árszabályozás és informális alku). A fenti mértékek és egy „görög-pálya” másolására tett feltételezések mellett Magyarország akár 2006-ra is teljesíteni tudhatná az árstabilitási kritériumot, egy természetesebb pályán haladva viszont legkorábban 2007 elejétől lehetne egy 3% alatti inflációt elérni. Az infláció mesterséges eszközökkel való durva csökkentése a költségvetésnek és a hatékonysági folyamatoknak is árt. Emellett az EU álláspontja az euró-övezeti csatlakozásról jelenleg már más, mint az övezet megalakulása időszakában. Ma sokkal valószínűbb, hogy a folyamatok fenntarthatóságát is sokkal szigorúbban fogják vizsgálni és értékelni, egyszersmind kevésbé lesz fontos a taglétszám gyarapítása. Ezért is a 2007 tavasza előtti megfelelés nem látszik reálisnak. d) A hosszú lejáratú állampapírok hozama az elmúlt 1-1,5 évben igen viharosan változott. 2003 elején a nagyfokú portfoliótőke beáramlás miatt a hozamok mélypontra süllyedtek, majd az év későbbi részében pénzpiaci problémák, valamint a forint leértékelődése miatt 3-4 százalékponttal emelkedtek. A 2002 végi - 2003 eleji hozamok alakulásából arra lehetett következtetni, hogy a piac egy 2008-2009es euró-övezeti csatlakozást feltételezett. Idén év elején a megemelkedett hozamszint alapján inkább úgy látszott, hogy a befektetők 2010 utáni csatlakozást prognosztizáltak. Természetesen ez a piaci hangulat gyorsan változhat, majd a kormányzat által újra meghatározott csatlakozási menetrend is befolyásolja. A hosszú lejáratú hozamok alakulására jelentős mértékben hatnak a külföldi befektetők törekvései és várakozásai. Az eddigi euró-övezeti csatlakozásokból az a tapasztalat szűrhető le, hogy a befektetők várakozásai segítenek a hozamok csökkenésében és ez feltételezhetően Magyarországon is érvényesülni fog. A tavalyi pénzpiaci események egyben azt is jelzik, hogy a hosszú lejáratú kamatok (és a befektetett pénzmennyiség) alakulása viszonylag függetlenebb a rövidtávon befolyásoló tényezőktől, azonban igen érzékeny a monetáris politika változásaira és a bizalom megrendülése okozhatja a legsúlyosabb változásokat.

8

A kamat-konvergencia eddigi teljesítése tekintetében Magyarország viszonylag jól állt a korábban csatlakozott országok által befutott konvergencia-pálya szerint, bár az eltérés az utolsó időszakban megnőtt. Az elmúlt 3 hónap hozamalakulása alapján várható, hogy a befektetések ismételt megindulásával visszaáll a korábbi hozamszint különbség, természetesen az általános hozamszint és a jegybanki kamatok csökkentésétől függően. A magyarországi 10 éves lejáratú állampapírok következőképp alakult az elmúlt néhány évben:

hozama

a

A 10 éves lejáratú euró és magyar kötvény- referenciahozam alakulása 12

10

8

6

4

2

febr.04

okt.03

dec.03

aug.03

jún.03

ápr.03

febr.03

okt.02

dec.02

jún.02

aug.02

ápr.02

dec.01

febr.02

okt.01

jún.01

aug.01

ápr.01

febr.01

okt.00

dec.00

jún.00

aug.00

ápr.00

febr.00

okt.99

dec.99

jún.99

aug.99

ápr.99

dec.98

febr.99

0

Euró-övezeti 10 éves lejáratú állampapír (benchmark) hozama Magyar állmpapírpiaci referenciahozam 10 éves lejárat Különbség

Forrás: ECB, ÁKK

A kritériumok teljesítésének évenkénti vizsgálata az EMU-ban azt jelzi, hogy legtöbbször ezen a területen nincs probléma a teljesítés tekintetében. Nyilvánvalóan a közösségen belül a kamat-konvergencia erős, másrészt a kritériumok szerint meghatározott eltérési lehetőség igen jelentős, 2 százalékpont. Az euró bevezetése óta az euró-övezeten kívüli EU tagországok sem tértek el 2 százalékpontnyi mértékben az euró-övezeti átlagtól.

9

A fenti jelenség azzal függ össze, hogy a hosszú távú hozamok alakulása az infláció, az árfolyam és a költségvetési hiány alakulásának függvénye. A várható inflációs kilátások befolyásolják főképp a hosszú távú hozamok szintjének alakulását, az árfolyamváltozások és a költségvetés helyzete pedig elsősorban rövid távú ingadozásokat okozhatnak. Magyarország stabilabb költségvetéssel és a mérséklődő infláció időszakában bizonyosan teljesíteni tudja a kamatkonvergenciakritériumot (ez 2002 tavaszán néhány hónapig már sikerült is), azonban arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a rövid lejáratú kamatoknál huzamosabb ideig az euró-övezetet jellemzőnél magasabb kamat lehet Magyarországon, ami főként az inflációs különbségekből és a pénzpiaci bizonytalanságokból fakadhat. (Ez a különbség azonban nyilvánvalóan jóval kisebb lesz a jelenleg rendkívüli okokból következően érvényesülőnél.) e) A Gazdasági és Monetáris Unióba belépni kívánó országoknak a konvergencia-folyamat keretében legalább két évet el kell tölteniük az ERM-2 árfolyamrendszerben. Az ERM-2 rendszerben való részvétel mellett a konvergencia további feltétele az árfolyam stabilitás, azaz az árfolyamot a központi paritás körüli normál ingadozási sávban (ez jelenleg ±15%), sőt esetleg azon belüli szűkebb tartományban kell tartani súlyos feszültségek, azaz jelentős intervenció és a sávközép leértékelése nélkül. Az árfolyam euróval szembeni stabilitásának értékelése elméletileg annak a vizsgálatára koncentrál, hogy a piaci árfolyam milyen messze helyezkedett el a központi paritástól. Az árfolyam erős sávszél felé történő elmozdulását kedvezőbben bírálják el, mint a gyenge irányba történő mozgást. Elképzelhető, hogy az ERM-2-be való belépéskor aszimmetrikus sávszéleket fognak kívánatosként meghatározni, gyenge irányban 2,25%-os, erős irányban pedig 15%-os értékkel. Ez minősülhet a széles sávon belüli nemzeti kérdésnek, de a standardnál szűkebb sávnak is. Mindkettő az ERM-2 rendszerben részt vevő országok és az EKB közötti megállapodás tárgya1. Közös megállapodáson nyugvó szűk intervenciós sávot az eddigi gyakorlat szerint csak a konvergencia-folyamat vége felé lehetett alkalmazni. (Dánia például ±2,25%-os intervenciós sávval vesz részt az ERM-2-ben.) Az intervenciós sáv nagysága nem szerepel az árfolyam-stabilitás értékelési szempontjai között. A súlyos feszültség megállapításához a piaci árfolyamnak a központi paritástól való eltéréseit, a szóban forgó 1

European Central Bank: Policy position of the Governing Council of the European Central Bank on exchange rate issues relating to the acceding countries, December 2003

10

ország és az eurózóna rövid lejáratú kamatlábai közötti különbségeket, valamint a devizapiaci intervencióknak az árfolyam fenntartásában játszott szerepét vizsgálják. A közgazdasági elméletek tanításai és a megvalósult árfolyamrendszerek elemzése arra engednek következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas egy világgazdaságra nyitott, kis ország devizája elleni támadások kivédésére és a viszonylagos árfolyam-stabilitás biztosítására. Az árfolyamrendszer megválasztásában Magyarország számára nincs számottevő mozgástér. A legfontosabb, hogy az árfolyamrendszer nem függetleníthető a monetáris politikától, azon belül a jegybanki kamatláb-politikától. Ebből az következik, hogy a 2003. januári felértékelődésre, illetve a júniusi és november-decemberi leértékelődésre játszó spekulációkhoz hasonló támadások, illetve a közép- és kelet-európai régió és az azt alkotó országok némelyike megítélésében bekövetkezett árfolyamhatások végleges kiiktatása érdekében Magyarországnak minél előbb célszerű csatlakoznia a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Természetesen igaz, hogy a spekulációs támadások oka nem kizárólag az árfolyamrendszer. Magyarország esetében a leglényegesebb gazdasági egyensúlyhiány, a fizetési mérleg deficitje és e mögött az államháztartás hiánya és a lakosság alacsony nettó megtakarítása. A spekulációs támadások alapját képező egyensúlytalanságok megszüntetéséhez jellegében ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelni, mint a GMU-csatlakozáshoz. A jelenlegi magyar és az ERM-2 szerinti árfolyamrendszer között két különbség van. Az egyik az, hogy a jelenlegi rendszerben a központi paritást (az intervenciós sáv közepét, amely jelenleg 1 euró = 282,36 Ft) a Magyar Nemzeti Bank nem az Európai Központi Bankkal együttműködve, hanem egyoldalúan határozta meg. A másik különbség az, hogy az intervenciós sáv szélein az MNB egyedül interveniál, azaz semmilyen esetben sem nem támaszkodhat az EKB támogatására. Az intervenciós sáv mindkét árfolyamrendszerben ±15% a központi paritás körül. (Az azonosságok miatt tekinthető a magyar árfolyamrendszer „kvázi ERM-2” rezsimnek.) A forint / euró árfolyam ingadozása (10 napos átlagokkal számolva) igen jelentős, az ingadozások erőteljesen meghaladják az euró bevezetését már megvalósító országokban tapasztaltakat, az egyedüli kivétel Írország volt.

11

Az euró-csatlakozási, ill. a konvergencia-program elfogadása, ennek gyakorlati megvalósítása, a jegybank árfolyamkilengéseket nem gerjesztő rugalmas kamatpolitikája, majd az ERM-2-be való későbbi belépés nyomán valószínűleg a későbbiekben csökkenhet a volatilitás. Az árfolyam és az árfolyam-ingadozások alakulása Ft/euró

százalék 5

270

4 3

260

2 250

1 0 -1

240

-2

árfolyam (bal tengely)

04.03.01

03.12.01

03.09.04

03.06.11

03.03.13

02.12.13

02.09.18

02.06.26

02.03.29

02.01.03

01.09.28

01.07.05

01.04.09

-3 01.01.11

230

ingadozás* (jobb tengely)

*ingadozás= két 10 napos időszak közötti változás a bázis időszak százalékában

Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az árfolyam-stabilitási kritérium pontos kidolgozására az ERM-2-ben még nem került sor. A jelenlegi meghatározás szerint a magyarországi árfolyamrendszer megfelel az ERM-2 elveinek, a sávközép közös meghatározása lehet a legnagyobb változás az övezetbe való belépéskor. Ha azonban bármikor leértékelés történik, a 2 éves mérési időszak ettől számítva újra kezdődik. A korábban csatlakozott országok esetében az árfolyam ingadozások mértékének változását először időszaki átlagokkal vizsgálták, s az akkor legerősebb valuta, a német márka ingadozásaihoz viszonyították.

12

Az euró bevezetésére való felkészülés során más mérési rendszert dolgoztak ki annak érdekében, hogy ne hangsúlyozzák egy valuta árfolyamát a többivel szemben. Minden nap kiszámították az ERM-2-ben résztvevő országok valutáinak az ECU-höz viszonyított középárfolyamától/sávközepétől való eltávolodását. Ezen százalékos mértékek közül kiválasztották azt a valutát, amelyik a medián értékű eltérést mutatta. Ezután – nap mint nap – megvizsgálták, hogy a többi valuta hogyan változott a medián valutához viszonyítva, a középárfolyamot/sávközepet most a medián valutában kifejezve. Azt vizsgálták, hogy ezek az eltérések a +/- 2,25%-os sávban maradtak-e. Az euró létrehozása előtti utolsó vizsgálati időszak az 1996 március-1998 február közötti időszak volt. A +/- 2,25% az ERM korábbi ingadozási sávja volt, 1993-ban szélesítették ki a sávot +/-15%-ra. A vizsgálatok azt is tudomásul vették, ha egy valuta huzamosabb időn keresztül pozitív irányban tért el a sávközéptől (pl. az ír font), a negatív irányban a 2,25%-ot meghaladó eltérést tekintették úgy, hogy az valamilyen pénzügyi feszültség indikátora. Kérdés, hogy az újonnan csatlakozó országok esetében bevezetik-e ugyanezt a mérési módszert, s együtt vizsgálják-e valutáik mozgásukat a dán, illetve svéd koronával a jövőben. Az ERM-ben 1996-1999 között szerepelt valuták esetében előfordult többször és huzamosabb ideig, hogy egy-egy ország valutájának a medián valutához mért ingadozása meghaladta a 2,25%-ot. Főképp igaz volt ez az ír fontra, az olasz lírára és a finn márkára. Az is tény, hogy az ír font nélkül számított ingadozások 1997 őszétől kezdve folyamatosan mérséklődtek és a +/-2,25%-on belül maradtak. Az euró-övezetbe való csatlakozásnál egyetlen ország esetében sem merült fel az kizáró okként, hogy a vizsgált két év folyamán túlzott mértékű negatív irányú ingadozás jelentkezett. Formálisan csak a letöltött két évet vizsgálták, illetve azt, hogy történt-e leértékelés a vizsgált időn belül. (Sőt a finn márka és az olasz líra 2 évet sem töltött el az ERM-ben.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az újonnan csatlakozók távoltartása érdekében ne használnák ezt fel kizáró okként.

Az EU jelenlegi döntései nem teszik kikerülhetővé az ERM-2 rendszerben való, legalább 2 éves részvételt, illetve nem engedélyezik az euró egyoldalú átvételét (ami pl. a potenciálisan tag Horvátországnál részben már megvalósult). Sajátos ellentmondás keletkezik azáltal, hogy egyes kevésbé fejlett, de potenciálisan EU és GMU-tag európai országok csendben egyoldalúan az eurót teszik fő valutájukká, a középső fejlettségi kategóriába tartozó új EU tag- országok az un. valutatanács intézményéből ugyancsak viszonylag könnyen juthatnak el az euró-övezetbe, míg a legfejlettebb új tagországok csak igen nehéz árfolyam-ingadozási szabályok teljesítése után lehetnek a GMU tagjai.

13

Az ERM-2-be való belépés az eddigiekhez képest csak annyiban jelent magyar kockázatot, hogy a középárfolyam elmozdulhat és ennek további változtatása már csak az EU intézményeivel együtt lesz lehetséges. Ha a középárfolyam a jelenlegihez közeli (pl. 280 forint/ euró), akkor nincs érdemi változás. Egy ilyen árfolyamot azonban nem lehet alátámasztani a mostani piaci folyamatokkal, lehet viszont hivatkozni a mesterségesen magasan tartott kamatok árfolyamot deformáló hatásaira, ill. a fizetési mérleg hiányára, az egyensúlyi árfolyamot közelítő egyes számításokra. Ha azonban a középárfolyam a jelenlegi piaci értékek közelében alakul (pl. 250 forint/euró), akkor csak a korábbiaktól lényegesen eltérő jegybanki kamatpolitika mellett válhat elkerülhetővé a forint esetleges, a konvergencia sikeres előrehaladása mellett túlzott megerősödése (hiszen a beavatkozási kényszert jelentő legerősebb árfolyam ekkor a mai 240 Ft helyett csak 212,50 Ft lenne.) Az ERM-2 csatlakozás önmagában is bizalomerősítő lépés lehet, de a bizalom erősödése jó eséllyel e nélkül is bekövetkezik. Így az ebbe a rendszerbe való belépés legkorábban 2005 elejétől, legkésőbb pedig a csatlakozási céldátumot 2,5-3 évvel megelőzően aktuális. Az államháztartási és az inflációs kritériumokkal szemben ugyanakkor az ERM-2 szabályrendszer alkalmazásának nincs igazi közgazdasági indokoltsága. A megkívánt követelménynek egyébként maga az euró sem tudott eleget tenni a dollárhoz képesti árfolyammozgásai során. A megfelelő átváltási árfolyam meghatározása az ERM-2 mechanizmusban való több mint 2 éves tesztelés nélkül is lehetséges lehetne. Ezért is érdemes felvetni e kritérium megváltoztatását az EU fórumain.

2. A kritériumoknak való megfelelést szolgáló lehetséges lépések ellentmondásai Az egyes előzőekben tárgyalt un. maastrichti kritériumoknak való megfelelést szolgáló lépések esetenként ellentmondásokkal, a megfelelést nehezítő mellékhatásokkal járnának más kritériumokra, vagy a gazdasági fejlődés egyes fontos céljainak alakulására nézve. Ezeket az összefüggéseket mindenképpen mérlegelni indokolt és a megfelelést szolgáló esetleges említett lépések kialakításakor józan kompromisszumok kialakítása szükséges a különböző szempontok és hatások figyelembe vételével. Különösen az alábbi lehetséges lépések ellentmondásos hatásainak számbavétele szükséges:

14

a) Az infláció csökkenésének egyes eszközei kedvezőtlenül hathatnak az államháztartási hiányra és a növekedésre (ez utóbbin keresztül a foglalkoztatásra is) − A bérek esetleges erőteljes visszafogása (a versenyszféra és a költségvetési szféra azonos béremelését feltételezve) segít (a bér-versenyképesség javításán túl) az infláció csökkentésében is, de ennek túlzott mértéke nehezíti a költségvetési konszolidációt és a gazdasági növekedést is. A bérek alakulása elsősorban a szolgáltatások jelentős körében áll közvetlen kapcsolatban az árváltozásokkal, itt kevésbé érvényesül a bőséges kínálat árnövekedést visszafogó hatása. A bérek inflációs hatása közvetetten az aggregált kereslet alakulásán keresztül mutatkozik meg, a piac a kereslet megemelkedése idején könnyebben tudja elismertetni a növekvő költségeket. A bérek visszafogása a belső kereslet alakulásán keresztül csökkenti a gazdasági növekedés ütemét, a túlzott béremelkedés viszont rontja az export versenyképességét és emiatt fogja vissza a növekedést. Az államháztartás bevételeinek alakulása – a közteherviselés jelenlegi struktúrája mellett - elsősorban a bérek és a fogyasztás növekedésétől függ. Mindezek miatt a bérpolitikában a többféle hatást figyelembe vevő józan kompromisszum követése lenne kívánatos. Sajnos az elmúlt évtizedet hatalmas kilengések jellemezték. Az utolsó ilyen hullámban, a 2000-2003-as időszakban a reálkeresetek 30%-kal emelkedtek a GDP alig 10%-os növekedése mellett. A közvélekedés szerint Magyarországon a bérek jobban elmaradnak az EU átlagától mint a teljesítmények, ezért is gyors bér felzárkóztató programra lesz szükség, nyilván a GMU alkalmazkodási időszakra kiterjedően is. A statisztikai adatok szerint viszont egyértelműen nincs a gazdasági fejlettségből következőnél nagyobb lemaradás a munkajövedelmeknél Magyarországon, igaz nálunk statisztikailag a munkajövedelmek máshol szokásosnál nagyobb része származik a hivatalos béreken kívüli jövedelemelemekből. 2002-ben Magyarország a reál-konvergencia alapvető mutatóját, a vásárlóerő-paritáson átszámított GDP/főt tekintve az EU-átlag 53%-án állt. A KOPINT Rt. számításai szerint a hazai munkajövedelmek

15

(fogyasztói vásárlóerő-paritáson számított) relatív reálértéke viszont 2002-ben az EU-15 átlagának jóval nagyobb hányadát, 62%-át tette ki.

16

A 2002-ben elért hazai munkajövedelem-szint valószínűleg mégsem fenntarthatatlanul magas. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy – ugyancsak az EU adatai szerint – a hazai munkatermelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó GDP) relatív szintje 2002-ben megközelítette az EU 61%-át. Ez szinte megegyezik a relatív munka-jövedelemszint már jelzett 62%-os arányával. Magyarországon szokatlan mértékben haladta meg a termelékenység a fejlettség szintjét, valószínűleg amiatt, hogy nálunk igen alacsony a foglalkoztatottak száma. 2003-ban a bérek további gyors emelkedése folytán a relatív magyar munkajövedelem túl magas lett, de a gazdaságpolitikai kiigazítás hatására ez 2004-re korrigálódik. A következő évekre nézve így nem indokolhatóak az EU és a magyar munkajövedelmek közötti arányokat a gazdasági fejlődés eredményeitől függetlenül változtató lépések. Ha a gazdaság növekedése a következő években 4-4,5% körüli lesz, a foglalkoztatás 0,5-1%-kal bővül, akkor a termelékenység éves átlagban 3,5% körül emelkedik. Ez egyben a reálkeresetek még egészséges növekedési dinamikájának 2004 utáni felső határát is jelzi. A fogyasztás növekedési ütemének - mely 1989-hez képest 2002-re magasabb szintet ért el, mint a GDP - egy modernizálódó gazdaságban hosszabb távon el kell maradnia a gazdaság növekedési ütemétől. Mindez azt jelenti, hogy a 2004. évi 1% körüli reálkereset-növekedés után a bér-konvergencia folytatódhat, azonban ennek forrása az EU átlagánál gyorsabb magyar gazdasági növekedés lehet. − A hatósági áraknál a költségnövekedések mesterséges visszafogása átmenetileg segíthet az infláció leszorításában, de előbb-utóbb többlet költségvetési kiadást vagy az infláció felugrását okozza. A hatósági áras termékek és szolgáltatások esetében az áremelkedés szabályozása hathatós eszköz az infláció befolyásolására, mivel ezen termékek és szolgáltatások súlya a fogyasztói kosárban viszonylag nagy. A hatósági áras kör esetében a visszafogott áremelés számos területen a gazdálkodási problémák súlyos kiéleződéséhez, illetve az elfojtott inflációs nyomás kiszabadulásához vezetett. Az semmiképp nem vállalható megoldás, hogy a közüzemek tartósan veszteségesek legyenek, s a veszteségeket az adófizetők pénzéből fedezzék. Ez ráadásul a versenyszabályozással érintett területeken már nem is lehetséges.

17

Mindezért az inflációcsökkentő politika nem alapozhat mesterséges eszközökre. Legfeljebb az inflációs kritérium teljesítését vizsgáló mérési időszakra vonatkozóan ajánlható néhány hatósági intézkedésnél időbeli csúsztatás megvalósítása. − Az infláció csökkentését szolgáló túlzott forint felértékelődés növekedési veszteséget és fizetési mérleg romlást eredményezne, ami nehezíti a költségvetési konszolidációt is. A kis és középvállalkozások kivitele árfolyam érzékeny, sőt az olcsó import - különösen az EU csatlakozás utáni könnyebb és finanszírozási oldalról kisebb terhet jelentő behozatali lehetőségekre tekintettel – számos hazai termelő versenyhelyzetét nehezítheti meg. Ezért túlzott felértékelődés esetén növekedési veszteség (és az ebből adódóan kisebb államháztartási bevétel) következik be és romlik a fizetési mérleg helyzete is. Ráadásul a felértékelődés dezinflációs hatása (az import fogyasztói kosárban való kisebb szerepe miatt) nálunk viszonylag mérsékelt. A tartós fogyasztási cikkek zöme, s az üzemanyag sorolható egyértelműen e körbe, ezen termékek a fogyasztói kosárban csak kb. 12%-ot képviselnek. De még ezeknél sem bizonyos a teljes árcsökkentő hatás. Jó példa, hogy a személygépkocsik és pl. a külföldi utazási szolgáltatások árindexe 2001-ben és 2002-ben, az árfolyam felértékelődésének éveiben a két év alatt összesen 1, illetve 7,3 százalékkal emelkedtek, miközben éves átlagos mértékekkel számolva a forint árfolyama kb. 7%-kal erősödött és ezen termékek és szolgáltatások körében a fő piacokon inkább árcsökkenés, mint emelkedés jelentkezett. Ezzel szemben az árfolyam kb. 3%-os leértékelődésekor 2003 nyarán azonnali áremelés jelentkezett a személygépkocsiknál, de főképp a külföldi üdülésszolgáltatásoknál. Ez is inkább az árak „lefelé ragadósságának” tételét igazolják, s így a felértékelődés árindexet mérséklő hatása kevéssé tud érvényesülni. Az azonban megállapítható, hogy az erősödő árfolyam fontos területeken árnövekedés kevésbé engedett meg. Az árfolyam felértékelődése ugyanakkor kedvezően hat az üzemanyag, a villamos energia, a földgáz és a táv-hő árának megállapításánál is és nyilván van tovagyűrűző hatása a gazdaság jelentős részében. Sajátos problémát keletkeztet a jelentős volatilitás mellett megvalósuló időszakonkénti forinterősödés. Ez ugyanis

18

végképpen nem tud kiváltani anti-inflációs hatásokat, hiszen a nem tartósnak vélelmezett import árcsökkenéshez a vállalatok nem alkalmazkodnak az árképzés során. Ezért egy gyengébb de stabil árfolyamnak a hatása kedvezőbb az infláció mérséklődésére. Összegezve az erős és különösen a nominálisan is felértékelődő forint aligha lehet a dezinfláció hatásos fő eszköze. b) Az államháztartási hiány túl gyors csökkentése kedvezőtlenül hathat a növekedésre (és ezzel a foglalkoztatásra) Az államháztartási hiány csökkentésének makrogazdasági hatása mindenekelőtt a hiány mérséklődés megvalósulásának módján, belső összetételén múlik. − A kamatkiadások csökkenése várhatóan szerepet tud játszani az egyensúlyjavulásban, főleg a hozamgörbék (inflációtól, a választott csatlakozási pályától, bizalomtól függő) alakulásának következtében. A kamatkiadások csökkenésének nincs kedvezőtlen növekedési hatása, de a hiánycsökkentés fő terhe a közeli években az elsődleges egyenleg javulására hárul. − Az elsődleges államháztartási egyenleg javulásának a gazdasági növekedés alakulására gyakorolt hatása nem kizárólag az elsődleges egyenleg számszerűleg kimutatott változásán, hanem az egyenlegjavulás mögött lévő bevételi és kiadási politikák növekedésre gyakorolt hatásain is múlik. A növekedési szempontból legkedvezőbb egyenlegjavulás a kiadási oldalon való olyan megtakarítások elérése, amelyek a kieső költségvetési kereslet szűkítő hatását - a költségvetési egyensúly szaldóban bekövetkező javítása mellett - a gazdaság számára többszörös növekedési hatást generáló adócsökkentésekkel, vagy a növekedésre a korábbiaknál jobban ható egyes államháztartási kiadási programokkal túlkompenzálják. Ha azonban ez a megoldás nem bizonyul járhatónak, azaz ha az adócsökkentés elmarad, sőt adóemelés következik be, ha a kiadások közül a gazdaság szempontjából legelőnyösebbeket (pl. az infrastrukturális beruházásokat) kurtítják meg, akkor a költségvetési konszolidációnak jelentős növekedési veszteség lehet a következménye, ami a bevételek kiesése miatt tovább nehezítheti az egyensúlyjavulás helyzetét is.

19

3. A nemzetközi tapasztalatokból adódó fő következtetések a) Az euró bevezetésének egyik leglényegesebb kérdése a nemzeti valuta konverziós árfolyamának a meghatározása. Ehhez első lépésként azt döntik el, hogy a szóban forgó ország milyen központi paritás mellett lép be az ERM-2 árfolyamrendszerbe. E kérdéssel kapcsolatban igen tanulságos néhány Magyarországhoz hasonló méretű ország tapasztalata. Görögország 1998-ban alulértékelt sávközép mellett csatlakozott az ERM-2-höz. Az ERM-2-ben eltöltött idő alatt a görög valuta fokozatosan felértékelődött az euróval szemben. Ilyen körülmények között a felértékelődés növekedési veszteségek nélkül mozdította elő az infláció mérséklését. Ezzel a megoldással a leértékelődési nyomásnak, illetve spekulációnak is elejét vették, illetve csökkentették a valószínűségét. (Némileg ennek a megközelítésnek felelne meg pl. az ERM-2 belépésnél a jelenlegivel megegyező magyar sávközép alkalmazása.) Az euró bevezetése előtt a versenyképességi szempontokat szem előtt tartva Finnországban, Írországban és Portugáliában mindent megtettek annak érdekében, hogy a konverziós rátát ne túlértékelt árfolyamon rögzítsék. E három ország a versenyképesség fenntartásának szem előtt tartásával kerülte nemzeti valutája dezinflációs célú nominális felértékelődését. A reálárfolyamok alakulását tekintve elsősorban az egységnyi munkaerőköltség alapú felértékelődést kívánták megakadályozni, miközben a fogyasztói ár alapú felértékelődést esetenként megengedték. A hasonló országok tapasztalata mindenképpen arra int, hogy érdemes elkerülni a forint túlzott felértékelődésére alapozott alkalmazkodási stratégiát. b) A GMU jelenlegi tagországainak felkészülést az is támogatta, hogy a nagy csoportos csatlakozás miatt a nemzeti politikai vezetések bizonyos mértékig nemzeti büszkeség kérdésévé tették a maastrichti kritériumok teljesítését (Igaz nemzeti motívumok miatt döntött három ország a kívülmaradás mellett is.) Az egymást követő kormányok a konvergencia szempontját fontosabbnak tartották, mint a belső politikai rivalizálást, főképp azután, hogy eldöntötték az euró bevezetésének időpontját. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz vezető konvergencia-kritériumok teljesítése során a kulcskérdés mindenütt az

20

államháztartási hiány mérséklése volt, ami viszonylag rövid idő alatt pozitív változásokat eredményezett más területeken, így a kamatlábak és az árfolyam körében. c) Az újonnan csatlakozó EU országok helyzetét áttekintve az infláció csökkenése az utóbbi években számottevő mértékű volt. 2003-ban az újonnan csatlakozó országok felében az EU-átlagnál alacsonyabb volt az infláció. Csehországban, Litvániában és Lengyelországban a harmonizált fogyasztói árindex zéróhoz közeli vagy egyenesen negatív volt. A 4,7%-os magyar érték a szlovák és a szlovén után a harmadik legmagasabb. Szlovákiában a szabályozott árak felszabadítása emelte meg az árszínvonalat 5 százalékponttal 2003ban. A dezinfláció terén egyes országokban elért eredmények ellenére minden újonnan csatlakozó országban némi pótlólagos inflációs nyomást közvetít a Balassa-Samuelson-hatás. A harmonizált fogyasztói árindex a csatlakozó országokban (Százalékos változás az előző évhez képest) Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelország Szlovákia Szlovénia AC-10 EU-15

2001 2,0 4,5 5,6 9,8 2,5 1,3 2,9 5,3 7,0 8,6 5,7 2,2

2002 2,8 1,4 3,6 5,2 2,0 0,4 2,2 1,9 3,3 7,5 2,7 2,1

2003 4,0 -0,1 1,4 4,7 2,9 -1,0 1,6 0,7 8,8 5,7 2,0 2,0

Forrás: European Central Bank Monthly Bulletin 2004. február, 47. Oldal.

A GDP-arányos államháztartási deficit tekintetében a balti államok helyzete a legkedvezőbb. A magyarnál 2003-ban Csehország, Málta és Ciprus értéke volt magasabb.

21

Az államháztartási hiány a GDP százalékában Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelország Szlovákia Szlovénia AC-10 EU-15

2001 -3,0 -5,0 0,2 -4,1 -1,6 -1,9 -7,0 -3,5 -5,4 -2,5 -3,8 -0,9

2002 -3,5 -6,7 1,3 -9,4 -3,0 -1,7 -6,2 -3,8 -7,2 -2,4 -5,1 -1,9

2003 -5,4 -7,6 0,4 -5,9 -2,9 -2,4 -7,4 -4,1 -5,0 -2,0 -4,7 -2,7

Forrás: European Central Bank Monthly Bulletin 2004. február, 47. Oldal. ,ill. GKI Rt

A jelenlegi állapotot tekintve a balti államok a legfelkészültebbek a Gazdasági és Monetáris Unióba való belépésre. A többi újonnan csatlakozó közép-európai ország nem sietteteti a belépést. Mindegyik ország a lehető legrövidebb időt kívánja tölteni az ERM-2 árfolyamrendszerben. Mindebből következően a valódi versenytárs visegrádi országoknál egyáltalán nem ígérkezik könnyebb feladatnak az euró-zónához való csatlakozás, mint Magyarországon. A konvergencia-folyamat időzítése és kihívásai Ország Csehország

Konvergencia-problémák

Költségvetés, kvázifiskális terhek A monetáris eszköztár közelítése, Észtország inflációs veszélyek Emelkedő költségvetési hiány, Lengyelország gyenge strukturális konvergencia Lettország SDR helyett euróhorgony A monetáris eszköztár közelítése, Litvánia inflációs veszélyek Magyarország Költségvetési hiány, infláció Szlovákia Államháztartási hiány, infláció

Monetáris integrációs stratégia ERM-2 € ERM-II hossza átvétele 2007-2008 Minimális 2009-10 2005 Bizonytalan

?2008 Minimális

2008

2005

2008

2005

?2008

? 2005-2007

? Minimális

? 2009-10 Nincs Szlovénia Dezinflációs tervek, kamatok céldátum Forrás: Bebesy Dániel – Orbán Gábor: Csatlakozók: konvergencia és stratégia. In: Euró, érvek és ellenérvek. Stratégiai Füzetek, 16.szám, 2003. december, 124. old.

22

4. A GMU csatlakozáshoz vezető program megvalósításának gazdaságpolitikai következményei A GMU csatlakozáshoz vezető program meghirdetése és fokozatos megvalósítása az euró bevezetését megelőzően is lényeges hatással lesz a gazdaságpolitikára. Ez akkor jelenthet pozitív hatásokat, ha a program hiteles és a megvalósítás lényegében annak tartalma szerint halad. Ha azonban a programot később félreteszik, alapvetően felülvizsgálják, az jelentős hitelvesztést okoz. Ezért a konvergenciaprogram meghirdetése komoly szándékokon és lehetőleg minél szélesebb támogatottságon kell alapuljon. A hatások különösen az alábbi összefüggésekben jelentősek: a) A gazdaságpolitikai célrendszeren belül a fizetési mérleg korlátozó szerepének a jelentősége enyhül. Ez különösen fontos Magyarország számára, hiszen a hiány idén a GDP 8,5%-a (a régi módszertan szerint 5,4%-a) körül alakul. Ugyanakkor a vásárlóerő-paritáson számított GDP-hez viszonyítva a hiány csak 4,5 (ill. 2,9)%. A nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják ezt a változást. A Nizzai Szerződés 121. Cikke (1) bekezdése értelmében az Európai Bizottság és az EKB jelentései a konvergencia-folyamatról egyéb tényezők mellett tekintetbe veszik a folyó fizetési mérlegek helyzetét és fejlődését is, ez azonban a kifejezetten puha szempontok közé tartozik. Pl. Portugália esetében a folyó fizetési mérleg GDP-hez viszonyított aránya az 1997. évi 5,7%-ról 1998-ban 6,9%-ra, 1999-ben 8,5%-ra, 2000-ben 10,9%-ra nőtt, 2001-ben 9,4%-ot, 2002-ben 7,1%-ot tett ki. Az euró-zónához történt 1999. évi csatlakozás után a korábbi alacsony szintről számottevő mértékben emelkedett. Hasonlóan magas volt Görögország fizetési mérleg hiánya is, 6,3 és 7% között alakult. Ez első megközelítésben arra utal, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió reménybeli és tényleges tagjaként az egyes országok nagyobb GDP-arányos folyó fizetési mérleghiányt engedhetnek meg maguknak, azaz a gazdasági növekedés külső egyensúlyi korlátai is mérséklődnek, illetve eltűnnek.

23

Magyarország számára ebből az a következtetés adódik, hogy a belátható időn belül történő, hiteles konvergencia-program szerinti GMU csatlakozás esetén a gazdasági növekedés külső egyensúlyi korlátja felpuhul. A GMU csatlakozás után pedig a magyar külkereskedelmi, illetve folyó fizetési mérleg egyenleg az Európai Unió, illetve a Gazdasági és Monetáris Unió külkereskedelmi, illetve folyó fizetési mérlegének részévé válik, így az ország a korábbinál is nagyobb mértékű hiányt engedhet meg magának. Az euró-zónán belüli kereskedelem speciális külkereskedelem, amely euróban kerül elszámolásra. Magyarország külkereskedelmi mérlege már ma is többletet mutat az Európai Unióval szemben, a deficit harmadik országokkal — az energiahordozó-import miatt Oroszországgal és az iparcikk-import miatt Kínával és több távol-keleti országgal - szemben áll fenn. A Gazdasági és Monetáris Unió tagjaként Magyarországnak az 1970-es és 1980-as évtized folyamataitól eltérően külső egyensúlyi okok miatt nem lesz szüksége a gazdasági növekedés visszafogására. A folyó fizetési mérleg hiányát a GMU csatlakozásig is a nem adóssággeneráló külföldi működő tőke beáramlással összevetve indokolt megítélni. A valódi problémát csak az adósságnöveléssel történő finanszírozás jelenti, de ennek megítélése is kevésbé szigorú a belátható időn belüli GMU csatlakozás esetén. Közgazdasági szempontból pedig a szokásos aktuális árfolyamokon számított GDPhez való viszonyítás helyett, a vásárlóerő paritáson számított GDPhez való viszonyítás az indokoltabb. A folyó fizetési mérlegegyenleg a GDP százalékában

Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelország Szlovákia Szlovénia AC-10 EU-15

2001 -4,3 -5,4 -6,0 -3,4 -9,6 -4,8 -4,4 -2,9 -8,4 0,2 -3,9 0,3

2002 -5,3 -6,0 -12,2 -4,0 -7,6 -5,3 -1,3 -2,6 -8,0 1,4 -3,9 1,0

2003 -4,4 -6,6 -15,2 -5,7 -8,6 -5,7 -6,6 -2,9 -3,8 0,5 -4,4 0,5

Forrás: European Central Bank Monthly Bulletin 2004. február, 47. oldal., MNB

24

A 2003-ban 5,7%-os GDP-arányos magyar folyó fizetési mérleghiány nem különösebben magas több újonnan csatlakozó ország megfelelő értékével összehasonlítva. Az új módszertan szerinti 8,8%-os érték már látszólag magasnak minősül, de a működő tőke beáramlás is jelentős. A két deficit szám között nincs érdemi megítélésbeli különbség. b) A kamat-konvergencia fokozatosan élénkíti a hitelfelvételt és fékezi a megtakarítást A lakossági nettó megtakarítások szintje Magyarországon 2003-ban kritikus szintre, szinte 0-ra csökkent. Többféle magyarázat született már erre, a legvalószínűbb a sok éven át elhalasztott kereslet, illetve a fogyasztói társadalommá való átalakulás, továbbá a lakásfinanszírozásban megnyílt kedvező lehetőségek. A lakásfinanszírozás szigorítása és a visszafogott 2004. évi jövedelemnövekedés vélelmezhetően javít valamit a helyzeten, a nettó lakossági megtakarítások a GDP 2%-ára emelkedhetnek. A tavalyi kamatcsúcsokat követő korrekciók, majd a fokozatos kamatkonvergencia miatti alacsony nominális kamatok minden bizonnyal tovább fékezik a bruttó megtakarításokat és sokkal könnyebben vállalhatóvá teszi a hitelfelvételt. E folyamatot a lakásfinanszírozásban még fennálló kamattámogatás – alacsonyabb piaci kamatok esetén lehetséges - leépítése sem tudja majd igazán fékezni, legfeljebb a hitelezés kizárólag üzleti alapra helyeződése jelenthetne némi visszafogó hatást. A fogyasztási hitelek piacán kialakult irreális kamatszint nagyot eshet (akár a hitelek nyújtóinak az EU csatlakozást követő külföldre kerülése miatt is), ami az állomány további gyors felfutását eredményezheti. Ezért is szükséges az államháztartás hiányának csökkentése, a hosszú távú megtakarítások (nyugdíjpénztári, életbiztosítási, lakáscélú) adózási eszközökkel való ösztönzése. (A fizetési mérleg hiány kockázat mérséklését pedig részben éppen a konvergencia-program meggyőző végrehajtása segíti.) Természetesen az euró-övezeti csatlakozással, (de már az Unióhoz való csatlakozással is) a pénzpiac többé-kevésbé egységessé válik, tehát a belföldi források külön vizsgálata fokozatosan veszít jelentőségéből és végül az „uniós megtakarítás” válik a finanszírozóvá. Ezt a folyamatot a külföldi tulajdonú pénzintézetek és a külföldi tulajdonú társaságok elősegítik. A pénzpiacok integráltságának következménye az is, hogy a kereskedelmi banki kamatok az euró-zónában egymáshoz közeledtek.

25

Ez nálunk is érvényesülni fog, ami mindenképpen hátrányosan hat majd a hazai megtakarítások alakulására, hiszen az átlag kamatszint az európai átlaghoz közelálló, míg a magyar infláció várhatóan magasabb lesz. A magyar inflációhoz viszonyítva pedig a hitelkamatok még kedvezőbbé válnak. Mindebből is következik, hogy érdemes fenntartani a hosszabbtávú megtakarításokat ösztönző adózási kedvezményeket. c) Az euroizáció jelenleg mindenképpen előrehalad

is

számottevő

és

várhatóan

Az euró szerepének előretörése néhány területen már jelentős. Így a vállalati és lakossági hitelfelvételnél a devizahitelek alacsonyabb kamata vonzó, s 2003-ban ez különös hangsúlyt kapott. 2003 elején a vállalati hitelek 35%-a, idén év elején már 40%-a volt euró hitel. A lakosságnál ez az arány természetesen sokkal alacsonyabb, a teljes hitelállomány 4,5%-a devizahitel, aránya azonban növekvő. A legmagasabb arányban a fogyasztási hitelek közül az 5 éven túli lejáratú hiteleknél szerepel a devizahitel, ott közel azonos a forint és a devizahitel állománya. A megugró lakáshitel-kamatok miatt a bankok 2004-től már ezen a területen is nyújtanak devizahitelt, s az érdeklődés is jelentős, így e forma gyors elterjedése megindult. (A kihelyezett lakáshitelek akár fele is rövid időn belül euró alapú lehet) A banki betétek azonban olyan sajátos terület, ahol a devizák szerepe csökkent. Az utóbbi néhány évben igen jelentősen mérséklődött a lakosság devizaállománya, ma már főképp a „biztonság” érdekében tartják pénzüket a háztartások devizában, a rendkívül alacsony kamatok és a felértékelődő, magasabb kamatozású forint mérsékli ezen befektetések iránti igényeket. Természetesen ez a folyamat akkor indul meg újra, ha a forint és az euró-kamatok között kicsi lesz a rés. Az euró-övezeti csatlakozás átárazza majd a hosszú lejáratú hitelek kamatozását, ez fontos könnyebbség lesz a háztartásoknak és a költségvetésnek. Bizonyára hosszú egyeztetési folyamat lesz a hitelek átárazása, amely számos gondot fog felvetni. Az euroizáció másik jelentős területe az ingatlanfejlesztés, azon belül is az iroda és raktárpiac. Itt az árak, a bérleti díjak már hosszú ideje euróban kerülnek meghatározásra, s ez a gyakorlat esetenként a ténylegesen fizetett bérleti díjakra is érvényes lesz.

26

A turizmus esetében hasonló jelenség látható, a külföldiek miatt a hotelárak márkában, majd euróban kerültek meghatározásra, s csak a beáramló turizmus szerepének visszaszorulásával és a belföldi turizmus előretörésével hangsúlyozódnak a forint árak is. Az euroizáció elterjedését az is jelzi (de ez már a kötött devizagazdálkodás esetében is így volt), hogy a magán szállásadók is euróban határozzák meg a szobaárakat. Hasonlóképp, a turizmus által érintett területeken a kereskedelmi egységek euróban is közlik (átszámítják) áraikat (gyakran eléggé egyéni árfolyamon), ez is növeli az euró elterjedését. Még mikor a devizatörvény nem tette lehetővé, már akkor is számos vállalkozói szerződést (márkában) euróban kötöttek. Ez főképp az exportáló cégek, a nemzetközi vállalatoknak beszállító cégek esetében volt jellemző, s elsősorban az erőpozícióban levő szerződő fél kérésére alakult így. A folyamat a teljes devizaliberalizáció után, a forint árfolyam óriási volatilitása miatt érzékelhetően halad előre. Az eddigi EU pályázatok is euróban lettek meghatározva és várhatóan ez a pályázati lehetőségek kiszélesedésével tovább erősödik, bár egyes pályázatoknál az árfolyamkockázatot most az állam átvállalja. Az internet, ill. az internetes vásárlások elterjedésével egyre gyakoribbak a könyvek, hangfelvételek, számítástechnikai programok internetes, devizával kiegyenlített vásárlásai. A határ menti kereskedelem miatt már most az érintett háztartások jelentős része tudja, hogy hol, s milyen terméket és szolgáltatást érdemes külföldön vásárolni, amely segíti az árak megismerését és a közeledését is. Egyre terjed a kiskereskedelemben az euró elfogadása és egyes szegmensekben az árak euróban való feltüntetése is. Az euroizáció előrehaladása láthatólag megállíthatatlan. Mindez csökkenti a monetáris politika befolyásoló szerepét, hiszen a forint kamatok változtatása már csak kevéssé tud hatni a beruházások szintjére (még leginkább a kis és középvállalatoknál, a mezőgazdaságban és a lakásfinanszírozásnál – noha éppen ezeken a területeken az állami kamattámogatás is szerephez jut). Az euró egyoldalú átvételét viszont az EU nem engedi meg.

27

II. AZ EURÓ-CSATLAKOZÁS JAVASOLT FORGATÓKÖNYVE 1. A lehetséges csatlakozási forgatókönyvek Az újonnan csatlakozó országok számára nincs választás abban a kérdésben, hogy csatlakoznak-e a Gazdasági Monetáris Unióhoz (GMU), az viszont már a csatlakozó országokon múlik, hogy mikorra tervezik ennek megtételét. Ehhez össze kell vetni a felkészülés terheit a csatlakozással szerezhető előnyökkel, s mindezt a hazai gazdaságpolitikai és politikai elgondolásokba beágyazva lehet meghatározni az adott országnak megfelelő távlatú beilleszkedési programot. A Stabilitási és Növekedési Paktummal szemben a csatlakozó országok nézőpontjából a fő kifogás az, hogy az abban előírt gazdaságpolitikai kombináció az egyes országok szempontjából messze nem optimális, ez is magyarázhatja a 3 régi tagország konzekvens távolmaradását. Így a hosszú távon egyensúlyban lévő (sőt többletet létrehozó) államháztartási egyenlegre való törekvés gátolja a közepesen fejlett országok költségvetésből finanszírozott beruházásainak növelését, ezáltal a reál konvergenciát. (A GMU csatlakozáskor a maastrichti követelmény igazság szerint még nem a kiegyensúlyozott, hanem csak a 3% alatti hiány.) Emellett az EUROSTAT legutóbbi döntése a kötelező nyugdíjpénztárakban a felfutás évtizedeiben keletkező többletek kezeléséről (az államháztartáson kívüli kezelés előírásáról) az államháztartási hiány számításában viszonylag szigorúbb államháztartási egyensúly követelménnyel sújtja a nyugdíjreformot végrehajtó országokat. A monetáris politikával szembeni fő kifogás az, hogy az Európai Központi Bank 2 százalék körüli inflációs célja túlságosan szigorú, nincs összhangban a GMU-országok jelentős részének adottságaival, gátolja a gazdasági növekedést, egyes tagországokban deflációs irányzatokat erősít. A kemény pénzpolitika különösen olyan időszakban növekedés-visszafogó hatású, amikor az euró erős a főbb devizákkal szemben. Mindebből az a következtetés is levonható lenne, hogy Magyarországnak nem kell siettetnie a GMU-hoz történő csatlakozást, hanem célszerű megvárnia a Stabilitás és Növekedési Paktum folyamatban lévő reformjának és az Európai Központi Bank monetáris politikája felülvizsgálatának eredményeit, és azok függvényében meghatároznia a GMU-csatlakozás menetrendjét. Egyébként lehet, hogy

28

feleslegesen hoznánk áldozatokat olyan célok érvényesítése érdekében, amelyek később esetleg kevésbé szigorúvá módosulhatnak. Ugyanakkor az ország helyzetének más szempontból történő elemzése alapján ettől gyökeresen eltérő következtetésre indokolt jutni. − A liberalizált devizagazdálkodást folytató, a világgazdaságra nyitott kis országok devizái nagyságrendi összefüggések miatt különösen alkalmas célpontok spekulációs támadásokra. A lehetséges árfolyamrendszerek elemzése arra enged következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas egy világgazdaságra nyitott kis ország devizája elleni támadás kivédésére és a viszonylagos árfolyam-stabilitás biztosítására. Ez az euró-övezethez való gyorsabb csatlakozást indokolja. − Magyarország folyó fizetési mérlegének hiánya meglehetősen magas. A klasszikus gazdaságpolitikai felfogás szerint ennek csökkentésére az államháztartási hiány jelentős mérséklésére, a belső kereslet korlátozására lenne szükség. Paradox módon a közeli euró-csatlakozás, a fizetési mérleg korlát gyengülése valószínűleg kisebb kiigazítást tesz szükségessé, mint a csatlakozás belátható időn kívülre helyezése. − A lakossági hitelállomány piacgazdaságokban szokásos GDP hányadra való felnövése hosszabb távon – a teljesen liberalizált tőkepiacon, az EU tagjaként – elkerülhetetlen, de már rövid távon is csak hellyel-közel, még leginkább a jövedelmek által behatárolt hitelfelvételi kapacitás révén fékezhető. Az ebből fakadó, a fizetési mérleg hiányában megjelenő kockázatok kezelésére csak az euró gyors átvétele jelenthet biztos megoldást (noha maga az átmeneti időszak maga is súlyosbíthatja a problémát, ezért is indokolt ennek a lerövidítése). A csatlakozás időpontjának meghatározása ugyanakkor a politikai szférában meghozandó döntés. Ezért nem lehet nem tekintettel lenni arra, hogy a választások közeledtével, lényegében 2005 eleje és 2006 nyara között a kormányzat aligha képes komolyabb áldozatokkal járó további kiigazítások végrehajtására, viszont 2006 nyara után - főleg 2007-2008-ban - ideális a helyzet az alkalmazkodás befejezésére. Másfelől a politikai naptár szempontjából a 2010-es euró bevezetés ellen szól a más országokban tapasztalt kerekítési infláció jelentkezése, ill. az összemérhetőbbé váló jövedelmek által kiváltott nem feltétlenül mindenben kedvező társadalmi fogadtatás.

29

A politikai és a közgazdasági viták középpontjába ugyanakkor nem önmagában a GMU-csatlakozás, vagy a feltételeknek való megfelelés időzítését, hanem a fenntartható fejlődést és a GMU-ba való belépést egyaránt lehetővé tevő alkalmazkodási folyamat megvalósítását indokolt állítani. A magyar gazdaságpolitika fő törekvései nem önmagában a GMU csatlakozás szándékából vezethetőek le. A fő cél egy dinamikus és egyensúlyi szempontból megfelelő növekedési pálya követése, amely a versenyképes gazdaságon, a foglalkoztatás bővülésén, az EU csatlakozás adta lehetőségek maximális kihasználásán alapul. A GMU csatlakozás igazából, mint e fő törekvés megvalósításának egyik jelentős eszköze került a napirendre. Abban a szakértők között jellemzően egyetértés van, hogy az euró-zónában Magyarország fejlődési lehetőségei jobbak, mint azon kívül. Ugyanakkor a GMU-hoz vezető út negatív hatásokkal, veszteségekkel is járhat, miközben a hosszúra nyúló alkalmazkodás is extra kockázatokat hordoz. Mindezek miatt olyan csatlakozási stratégia kialakítása kívánatos, amelyik elkerülhetővé teszi a komolyabb alkalmazkodási veszteségeket (puha landolást biztosít), miközben minimalizálja az alkalmazkodási időszak kockázatait is. A GMU csatlakozás időzítésére vonatkozóan három markánsan eltérő forgatókönyv adódik. A kulcskérdés az államháztartási hiányra vonatkozó megfelelés időzítése. Ezek közül a fő, a GKI Rt. által javasolt változat a követelményeknek való 2007-2008. évi megfelelés. Emellett nem javasolt lehetőségként érdemes említeni egy 2006. évi megfelelés, illetve egy távoli jövőbe (2010 utánra) kitolt megfelelés esetét is. A tényleges GMU tagság a költségvetési megfelelést követő második év elejétől lehetséges. a) 2006-os költségvetési megfelelés (2008-as belépés) a politikai ciklus természetéből adódóan legfeljebb a GDP akár 1,5%-át elérő 2006-os (önkormányzatok nélküli) államháztartási egyenlegjavulás és az önkormányzatokra vonatkozó eladósodási szabályok jelentős szigorítása mellett lehetne esetleg elérhető. Ez is valószínűleg csak a választások utáni külön költségvetési csomaggal lenne alátámasztható, ráadásul az erőfeszítés végeredménye - az önkormányzatok kritikus éve miatt - akár 2007 tavaszáig is bizonytalan maradna. Egy ilyen erőteljes kiigazítás mellett a beruházások felfutása csak részleges lenne (akár az EU források beragadását is okozva), ill. aligha lenne adócsökkentés, sőt emelés is elképzelhető. Mindez már növekedési áldozatot is jelentene. Nőne a

30

mesterséges (nem fenntartható) intézkedések bevezetésére való hajlam. Mivel az EU a 3% alatti költségvetési hiány fenntarthatóságát is vizsgálja, az is előfordulhat, hogy a korrekciós csomagban elfogadásra kerülő rendkívüli intézkedések vizsgálata alapján esetleg egy részben formális teljesítés mégsem mutatkozna elégségesnek. b) A 2007-2008-as költségvetési megfelelés következik az évi 0,5 százalékpontos egyenlegjavulást előirányozó költségvetési politikából. A különbség a gazdaságpolitikai pálya tekintetében a két említett év között elhanyagolható (a 2007. évi deficit 3,1, vagy 2,9%). A változat jól illeszkedik a politikai ciklushoz és mentes az önkormányzati költségvetési egyenleg kilengésének várható problémájától is. Az államháztartási egyenleg javulása - a kamatkiadások megtakarításaira is tekintettel - némi adócsökkentést és a beruházások felfutását is lehetővé teszi, az alkalmazkodás növekedési vesztesége - ha sikerül az államháztartás kiadási oldalán reformok, ill. racionalizálások legalább részleges megvalósítása minimális maradhat. Valószínűleg az árfolyam volatilitása - főleg a 2007-es változat mellett - még kezelhető maradna. Miközben a gazdaságpolitikai pályát tekintve nincs érdemi eltérés a 2009-es és a 2010-es céldátum között, egyéb összefüggésekben van. A GKI Rt. inkább a 2009-es dátum elfogadását javasolja az alábbiak miatt: − A megfelelésig hátralévő idő ebben az esetben lényegesen rövidebb, ezért jobban képes megnyugtatni a befektetőket. − A belépést követő, azonnali (az átváltási költségek és kockázatok megszűnéséből, a fokozódó működő tőke beáramlásból, stb. fakadó) növekedésgyorsító hatás előbb jelentkezik. − Ambiciózusabb célt jelent a visegrádi országokhoz viszonyítva, ami támogatja a működő tőke beáramlást.

31

c/ A 2010 utáni megfelelés lényegében a saját lábon való megállás, és jelentős eséllyel a sokáig elhúzódó bizonytalan pénzügyi konszolidáció stratégiáját jelenti. Ebben az esetben az infláció akár 4-5 százalékos szinten is maradhat és a kamat-konvergencia is megakad. A kulcskérdés a fizetési mérleg hiánya és ezzel összefüggésben a lakossági nettó megtakarítások alakulása. Ezek és az un. konvergencia befektetők várható negatív reakciói az államháztartás hiányának akár gyors leszorítását és a belső kereslet újabb korlátozását is kikényszeríthetik. Ebben a változatban az árfolyam jelentős volatilitása elkerülhetetlen. Érdekes módon egy ilyen változat az EU tanácsára is bekövetkezhet, Solbes biztos úr ugyanis a friss sajtóhírek szerint felvetette a 3%-os hiánykövetelmény új tagok részére való átmeneti elengedését. Nem lehet tudni, hogy ezt a vélekedést mennyiben osztják a tagországok, de valószínűleg számunkra ez a formula - elfogadása esetén - a GMU csatlakozás elhalasztásával is járna. A következő évtizedre halasztó politikával kapcsolatos említett kockázatok és aggályok ekkor is érvényesek lennének, legfeljebb a piaci reakciói lehetnének esetleg némileg megértőbbek.

2. A 2007-2008-as megfeleléshez tartozó gazdasági pálya különös tekintettel az államháztartásra A gazdasági növekedés a következő években várhatóan elsősorban a javuló külső konjunktúra hatására fokozatosan gyorsul. Üteme éves átlagban meghaladja a 2001-2003 közötti dekonjunktúrás időszakét, de elmarad az 1998-2000-re jellemző dinamikától, s éves átlagban 4-4,5% között lesz (valószínűleg inkább a felső határhoz közel). A GDP 2004ben 3,7%-kal nő, majd 2005 és 2008 között éves átlagban 4-4,5%-kal emelkedik. (Egyes években, a konjunktúra csúcspontján az 5%-ot is elérheti, de az időszakon belüli lefutás ma aligha prognosztizálható.) Arra jelenleg nem lehet válaszolni, hogy a 2007-es vagy a 2008-as év növekedési kilátásai lesznek-e a kedvezőbbek, bár a közelebbi év esélye (a kedvezőnek várt 2005-2006-os európai konjunktúra után) erre talán kicsit nagyobb. A gazdasági növekedés gyorsulását főleg a világgazdasági élénkülés és a befektetők által végrehajtott térbeli átcsoportosítás hatására jó szerkezetben bővülő gépipari export, ezzel is összefüggésben a beruházások dinamikájának fokozódása eredményezi, miközben a fogyasztás növekedési üteme az elmúlt évekhez képest mérséklődik. A folyamatot az EU-csatlakozás is támogatja. A magyar gazdaság továbbra is az EU átlagánál legalább 2 százalékponttal gyorsabb

32

növekedésre lesz képes, mindenekelőtt - ha csak versenyképességét a további túlzott béremelkedés illetve felértékelődés nem rontja tőkevonzó-képességének javulása, az EU-ban működő tevékenységek olcsóbb hazai elvégezhetősége révén. E folyamat része lesz az egész régió átlagosnál gyorsabb, multinacionális cégek és beszállítóik által szervezett fejlődésének. Ezzel is összefüggésben ismét felgyorsul - ha nem is a korábbi mértékben - a 2000 előtti évekre jellemző strukturális átrendeződés: a GDP húzóereje ismét az ipar (ezen belül a feldolgozóipar) lesz. Emellett nő az építőipar, a távközlés és egyes üzleti szolgáltatások aránya is. Modernizálódó ágazat lesz a nagy átalakulás előtt álló mezőgazdaság is. A növekedési esélyeket fokozhatja, ha sikerül a vállalkozások adóterheit mérsékelni és felfut az államháztartás beruházási tevékenysége, ill. hatásosabbá válik az állam befektetéseket elősegítő tevékenysége. Ezen lépések hozzájárulhatnak a foglalkoztatás emelkedéséhez is. A gazdasági egyensúly javul. Az államháztartási deficit számottevően csökken, de a választási évben nem lesz szükség erőltetett deficitcsökkentésre. A teljes belső felhasználás a GDP-vel párhuzamosan (de ezen belül a fogyasztás ennél lassabban, a beruházás igen dinamikusan) nő. A folyó fizetési mérleg hiánya a korábbi elszámolási rend szerint is magas marad, de a GDP százalékában csökken. A külföldi adósságállomány nominálisan emelkedik, de a GDP-hez mérten ugyancsak mérséklődik. A nemzetgazdasági szintű munkatermelékenység átlagosan évi 3,23,5%-kal nő. A foglalkoztatottak száma évi 0,5-1%-kal emelkedik. A foglalkoztatottság szerkezetének lassú módosulása folytatódik. A munkanélküliség összességében a jelenlegi szinten marad, a munkanélküliségi ráta 5,8% körül (nagy valószínűséggel kissé alatta) lesz. A monetáris politika meghatározó célja az infláció mérséklése lesz. A forint árfolyama feltehetően tendenciaszerűen kismértékben erősödik (ami a forint reálfelértékelődését jelenti). A nominális kamatok csökkennek. Az éves átlagos infláció az egyensúlyjavító – főleg forgalmi adókat növelő – intézkedések hatására 2004-ben átmenetileg 6% fölé – egyes hónapokban 7% fölé – emelkedik. 2005-2006-ban azonban ismét csökkenés várható; ezt a külgazdasági folyamatok, valamint a költségvetési és a monetáris politika is elősegíti. 2005-ben kb. 4,8%-os, 2006-ban kb. 3,5%-os átlagos fogyasztói árszínvonal-emelkedés valószínű. 2007-2008-ra elérhető a 3% alatti infláció.

33

A beruházások terén mind az üzleti szféra, mind az állam fejlesztései esetében 2004-től gyorsulás várható és 2005 után már évente több mint 10%-os ütem valószínű. A kormány és az önkormányzatok beruházási tevékenysége a források bővülése nyomán számottevően emelkedhet, de egyensúlyi okoknál fogva a gazdaságilag kívánatos (és a társadalom által várt) szint alatt fog maradni. Az üzleti szférában a szükséges tőke fő forrása a hazai vállalkozások (ideértve a részben vagy teljesen külföldi tulajdonban levőket is) saját belső felhalmozása lesz. Az elmúlt két évben (2003 közepéig) erősen mérséklődött a versenyszféra beruházási tevékenysége, így a cégek nagy részének a fejlesztések beindításához felhasználható tartalékai vannak. A következő években a konjunktúra javulása és a bérek teljesítményeknél lassúbb növekedése erősíteni fogja a vállalkozások felhalmozási képességét. Egyes állami intézkedések szintén javítják a cégek pénzügyi lehetőségeit. A hitelhez jutás terén különösebb nehézségek nem várhatók. Bővülni fognak és a biztonságosan jól jövedelmező befektetésekhez mindenképen rendelkezésre fognak állni a (jelentős részben külföldi eredetű) banki hitelek. Számos vállalkozás fejlesztéseihez állami támogatások és uniós források is biztosíthatók lesznek. Az intézményi befektetők közül a biztosítók díjtartalékai a bankok tovább-hitelezéséhez számottevő forrást fognak jelenteni, s a nyugdíjpénztárak befektethető alapjai is gyorsan növekszenek. A külföldi működő tőke nettó beáramlása 2003-ban –a régi módszertan szerint - igen alacsony, 0,2 milliárd euró volt. A bruttó beáramlás 1,5 milliárd körül volt, azonban igen jelentős a magyarországi vállalkozások tőkekivitele is. 2004 után több tényező a külföldiek működő tőke befektetéseinek növekedése irányába fog hatni. Ilyen a világgazdaság élénkülése, számos, a fejlettebb országokban már nem gazdaságos termelés Magyarországra telepítése, a munkaerő még most is viszonylag alacsony ára, az ország szolgáltatási és kutatás-fejlesztési lehetőségei stb. Másfelől a folyamatot több tényező hátráltatja. Ilyen az európai élénkülés lassúsága, az EU országok tőkekivitelének belpolitikai gátja, hazánk tőkevonzó képességének számos negatív eleme, a tőkebefogadásra kész és képes EU-hoz csatlakozó és más (kelet-európai és távol-keleti) országok részéről várható konkurencia. A tényezők mérlegelése nyomán összességében Magyarország tőkevonzó képességének némi javulását, a bruttó beáramlás mértékének növekedését valószínűsítjük. Ugyanakkor a hazai vállalkozások is folytatni fogják külföldi terjeszkedésüket.

34

A lakosság jövedelme az előző évekénél mérsékeltebben emelkedik. A nemzetgazdaságban a reálkereset 2004-ben 1%-kal, ezt követően éves átlagban bő 3,5%-kal nő (ha megvalósul a gazdaság 4-4,5%-os növekedési üteme). A lakosság fogyasztásának dinamikája előbb jelentősen mérséklődik, majd enyhén gyorsul: 2004-ben 2%, majd 20052008-ban 3,5-4% lesz. A külgazdasági kapcsolatok szerepe a gazdaság fejlődésében továbbra is kiemelkedő lesz. Az árukivitel dinamikája gyorsul, de a korábbi csúcsévekét nem éri el, átlagosan évi 10% lesz. A behozatal növekedési üteme a kivitelével azonos lesz. Az áruforgalmi mérleg hiánya ezért folyamatosan tovább nő. A folyó fizetési mérleg deficitje 2005-ben nominálisan emelkedik, azt követően stagnál. Az időszakban a hiány (a régi módszertan szerint) a GDP 5%-a körül várható. A deficit finanszírozásához a külföldi működő tőke élénkülő nettó beáramlása mellett EU-források is hozzájárulnak; de a bruttó és a nettó külföldi adósságállomány is számottevően nő. Alapvető gazdaságfejlődési mutatók, 1998-2008 Mértékegység GDP százalék Ebből: ipar százalék Lakossági fogyasztás százalék Beruházás százalék Folyó fizetési mérleg/GDP százalék (eddigi módszertan szerint) Külföldi működőtőke beáramlása (EU-transzferekkel) - bruttó milliárd euró - nettó milliárd euró Foglalkoztatottak számának százalék változása Munkanélküliségi ráta százalék Államháztartás egyenlege/GDP százalék (EU módszertan szerint) Infláció százalék

1998-2000 2001-2003 éves átlag 4,8 3,4 8,3 1,5 4,8 7,2 8,9 4,6

2003 2004-2008 tény éves átlag 4-4,5 2,9 7 3,5* 3,5 7,0* 10 3,0

-5,4

-4,5

-5,8

-4,5**

1,8 1,4

1,8 1,3

1,5 0,2

3,5** 2,5**

1,8

0,5

1,5

0,8**

7,1

5,8

5,8

5,8**

3,9

6,4

5,9

2,6**

11,3

6,4

4,7

2,9**

* GKI Rt. becslése ** 2008-ban

Az államháztartás hiánya 2004-ben a GDP 4,6%-a körül várható. Részben a kamatkiadások mérséklődése révén, részben pedig némi adócsökkentés és a GDP-nél lassabb kiadásnövelés eredőjeként 2005re a deficit 4,1%-ra, 2006-ban 3,6%-ra megy le. Ez lehetővé teszi a hiány 3% alá csökkentését akár 2007-re is.

35

Az államháztartás bevételei 2004-ben a GDP-nél gyorsabban, majd ezt követően kissé lassabban nőnek. A kiadások körében a takarékosság erősödik, 2005-ben kisebb reformlépések, majd 2006-ban remélhetőleg érdemi reformok kidolgozása, 2007-ben bevezetése várható. Ehhez a választási időszakban sem tehetők a későbbi döntéseket keresztező, ellehetetlenítő elígérkezések. Ezért is jó lenne ha az euró-csatlakozás programja széleskörű politikai támogatást kaphatna. Kiemelt fontosságú az infrastruktúra-fejlesztési kiadások emelése. 2005-2006-ban valószínűleg a jóléti kiadások is kissé újra emelkedni fognak, ez 20072008-ban kevésbé lesz lehetséges. A kamatkiadások folyamatos csökkenése prognosztizálható. Részleteiben az alkalmazkodás fő jellemzőiről az alábbiak mondhatók: − A kamatkiadások területén érdemi megtakarítási lehetőségek adódnak. Az államháztartási hiány mérséklődése önmagában csökkenti a hozamszintet, mivel az állampapír-kibocsátás mérsékeltebb ütemű, vagy jó esetben a lejáró állampapírok állománya nagyobb, mint az új kibocsátás. Az államháztartási hiány fokozatos mérséklése mellett a tartós befektetői érdeklődés is nagyobb lehet. Jelen helyzetben a hozamgörbe elmozdulása elsősorban a bizalom helyreállításától függ. A bizalom visszatérésére jelenleg jó eséllyel számíthatunk, 2004 első egy-két hónap egyensúlyi adatai viszonylag kedvezőek. Erre alapozva megnőtt a külföldiek állampapír-állománya, növekedett a tőzsde forgalma. A rövidebb lejáratú hozamok lejjebb szálltak, de minden időtávon jellemző volt a csökkenés. A hozamgörbe alakulása 2004 első 3 hónapjában 1 3,00

1 2,00

1 1,00

1 0,00

9 ,00

8 ,00

7 ,00 3 hónap

6 hónap

2003.12.31

Forrás: ÁKK

1 év

2 év

20 04.01 .30

3 év

5 év

2004 .02.27

10 év

15 év

2004.03.3 1

36

A csökkenés először a 3 éves és az azon túli hozamoknál jelentkezett, s csak márciusban mozdultak meg a rövid lejáratú hozamok. 2 hónap alatt (január végétől március végéig) legjelentősebben,1,8 százalékponttal a 3 éves, s 1,7 százalékponttal az egy éves papírok hozama mérséklődött, s legkevésbé a legrövidebb lejáraton jelentkezett a csökkenés. Az egyensúlyi adatok javulása okozza tehát a bizalom erősödését, amely a hosszú lejáratokon jelentkezik elsősorban. Ezt követően sokkal inkább az infláció és az irányadó kamatok változása veszi át a vezérlő szerepet, s az infláció tartós és érezhető mérséklődésével megfelelően javuló egyensúlyi helyzetben a rövidebb lejáratokon mérséklődhetnek a hozamok. A költségvetés kamatkiadásai az átlagos hátralevő futamidő alapján csökkenhetnek, s mivel az állomány jelentős része a hosszabb lejáratokhoz kapcsolódik, ezért a kamatok lemorzsolódásának hatása viszonylag lassúbb lesz. A jelenleg gyorsabb csökkenést mutató hosszabb lejáratok ugyanis lassabban cserélődnek a portfolióban, s a rövid lejáratú hozamok viszonylag magasan maradnak és csak a távolabbi időszakban csökkennek érezhetően. Külföldi tapasztalatok csak kevéssé segítenek a későbbi lefutás módjának megválaszolására, mivel az euró-zónához csatlakozó viszonylag magas inflációjú országokban általában növekvő hozamgörbe volt jellemző, s a konvergencia előre haladásával lefelé tolódtak a hozamok. Ez alól Görögország bizonyos fokig kivétel. Másrészt az euró-zóna megalakulása előtti időszakot a folyamatos dezinfláció jellemezte világszerte, ez természetes módon mérsékelte a kamatokat. Magyarországnak viszont a történelmi mélyponton levő kamatokhoz kell igazodnia, amely jóval nehezebb feladat.

37

A rövid és a hosszú lejáratú kamatok alakulása Görögországban

Írországban

2003

2003

2002

2002

2001

2001

2000

2000

1999

1999

1998

1998

1997

1997

1996

1996

1995

1995

1994

1994

0,0

5,0

10,0

Rövid lejáratú kamatok

15,0

20,0

25,0

Hosszú lejáratú kamatok

0,0 2,0 4,0 Rövid lejáratú kamatok

Olaszországban

Portugáliában

2002

2002

2000

2000

1998

1998

1996

1996

1994

1994

0,0

3,0

Rövid lejáratú kamatok

6,0

9,0

6,0 8,0 10,0 Hosszú lejáratú kamatok

12,0

Hosszú lejáratú kamatok

0,0

2,0

4,0

Rövid lejáratú kamatok

6,0

8,0

10,0

12,0

Hosszú lejáratú kamatok

Forrás: European Economy 5/2003.

Az államháztartás kamatkiadásai tavaly a GDP 3,9%-át jelentették, ez 2004-re minimálisan mérséklődhet. Ha a hosszú távú kamatkonvergencia hirtelen bekövetkezne, a régi állomány kifutása után a GDP 2,5%-ára csökkenhetne a kiadások szintje. Mivel a kamatkonvergencia csak fokozatosan tud előrehaladni és a forintban kibocsátott állomány cserélődése is csak fokozatos lehet a hiány mérési időpontig, a GDP-hez viszonyítva évi 0,2 százalékpontos átlagos nettó kamatteher-javulással indokolt számolni. − Az államháztartási reformok és a kiadásracionalizálás jelenthetik a kívánatos alkalmazkodás legkedvezőbb útját. A politikai ciklusból adódóan komolyabb reform döntések már csak legfeljebb 2004-ben és 2006 nyarától várhatóak, s ezek tartalmánál is tekintetbe kell venni, hogy az aktuális magyar kormánynak nincs és várhatóan nem is lesz 2/3-os parlamenti többsége. Az EU-csatlakozás pozitív hatásait, az ország fejlődési lehetőségeit, az állami szolgáltatásokkal

38

való megelégedettséget javító lépések azonban néhány területen még 2004-ben is lehetségesek. A közigazgatás működése nemzetközi összehasonlításban is viszonylag drága, a bürokrácia igen elterjedt. Ez részben az intézményrendszerből fakad. Az országos közigazgatásban a minisztériumok száma nem sok, de a különböző háttérintézmények, elrejtett közhasznú és egyéb társaságok, továbbá a megyei szintre telepített központi intézmények méretezése túldimenzionált. Az önkormányzati rendszerben pedig a 3200 önkormányzat sok, legalább az őket támogató szakigazgatási tevékenységet, illetve több más helyi szolgáltatást kistérségenként kellene biztosítani. Hosszabb távon hatékonyabb működést jelenthet a megyei szint helyett a regionális szint bevezetése is. Az egyes minisztériumokhoz tartozó különböző szervezetek áttekintése és racionalizálása indokolt. A területi megjelenést biztosító minisztériumi szervezeteket regionális alapon célszerű összevonni. A kistérségi társulások elterjedését pénzügyi eszközökkel is elő lehet mozdítani. Az egészségügy reformja nyilvánvalóan igen aktuális. A végrehajtott jelentős bérfejlesztés stabilizálta a nővérállományt és enyhített az orvostársadalom egzisztenciális gondjain. Ugyanakkor az EUcsatlakozás után az egészségügyben valószínűleg megerősödik a külföldi munkavállalás, hiszen a jövedelemkülönbségek – legalábbis a kevésbé hálapénzes területeken – óriásiak és ez élezi a helyzetet. Az irányított betegellátási kísérletnek vannak eredményei, de ez önmagában kevéssé változtat a rendszer alapvető problémáin. A kórház-privatizáció újraszabályozása elbukott, a kórházak vállalati feltételrendszerben való működtetésére való áttérés alig halad. Egy átfogó reform szakmai körvonalai nem látszanak, de a különböző elképzeléseknek (és az őket képviselő lobbiknak) elég erejük van szinte bármilyen komolyabb változtatási javaslat blokkolására. Jó lenne egy hosszabb távra szóló reformprogram kidolgozása és konszenzusos elfogadása, de ennek valószínűsége mérsékelt. Több lépés azonban így is tehető lehet. Ilyenek: = A kórházak vállalati formában való működtetésének elősegítése. A kórházi osztályok önálló gazdálkodási egységként való kezelése és az eredmények alapján (más kórházakkal való összehasonlítás után) a kapacitások racionalizálása. A gyógyítási folyamatot figyelemmel kísérő hatékony minőség-ellenőrzés kiépítése.

39

= A szakrendelések privatizálása, ami akár koncessziós formában is történhet a vállalkozó orvos csoportok részére. = Az egészségügyi finanszírozásban a jelenlegi pontrendszer aktualizálása, az amortizáció elismerése. = A kiegészítő egészségpénztárak szerepének növelése. = A gyógyszer túlfogyasztást, illetve az áremelkedést korlátozó lépések megtétele. A haderőreform és ennek keretében a hivatásos hadseregre való átállás előkészítése jól halad. A rendőrségnél is folyamatban van az átszervezés, ami a vezetési szintek egyszerűsítését és a tényleges végrehajtó állomány erősítését szolgálja. A nyugdíjreform volt az elmúlt évtized szinte egyetlen igazán jelentős reformlépése, ezzel együtt bizonyos korrekciós lépések itt is indokoltak. Mindenekelőtt a nyilvántartási, információs rendszer igen nehézkesen működik, ennek javítása az első és a második pillér esetében egyaránt szükséges. Hiányzik a nyugdíjpénztári megtakarítások nyugdíjszolgáltatásra való átváltási mechanizmusa (nincsenek ilyen ajánlatok), noha ez az önkéntes pénztáraknál már lassan aktuálissá válik. A magánpénztári tagdíj, illetve az egyéni nyugdíjjárulék adókedvezményének idei megszüntetése elvileg nincs összhangban a nyugdíjak későbbre tervezett személyi jövedelemadóztatásával. A felsőoktatásban a tanulólétszám nemzetközi összehasonlításban is igen magasra futott fel, miközben hiány van a szakmunkásképzésben, s a felnőttoktatásban is alacsony a részvétel. Az oktatási rendszernek jobban kellene igazodnia a munkaerőpiac igényeihez. A közoktatásban ugyanakkor a kapacitások jóval meghaladják az igényeket, a középiskolák eltérő képzési ideje pedig eleve rontja az általános iskolák működésének gazdaságosságát. Ezért lenne komoly gazdasági előnye lenne az egységesítésnek. Az államháztartás szinte minden területén van lehetőség kisebb vagy közepes méretű ésszerűsítésekre. Szinte mindegyik kiadási sorral kapcsolatban érdemes feltenni azt a kérdést, hogy az adott közpénz felhasználásával mit lehet elérni, a haszon összhangban van-e a ráfordítással, nem lehetne-e jobban célozva (és olcsóbban) elérni az eredetileg szándékolt célt. Számos lehetőség lenne a költségvetési, önkormányzati intézményrendszeren belüli üzemgazdasági jellegű racionalizálások megvalósítására is.

40

Az államháztartás kiadásait érintő fentiekben említett reformoktól elvárható, hogy tegyék lehetővé a kiadások folyó áras GDP-től elmaradó emelkedését úgy, hogy eközben megvalósuljon a beruházások javára történő átrendeződés. Mindez a hiánycsökkentési követelmény elsődleges egyenleget érintő részét is figyelembe véve - lehetővé teheti az adóterhek némi mérséklését is. Ezen összefüggések alapján azonban az államháztartás valószínűleg csak szerény mértékben tud lemondani bevételekről. Az adórendszer belső átalakítását, átrendezését ezért is érdemes napirendre tűzni. − Az adórendszer további változtatásai belső megfontolásokból, a versenyképesség erősítésének követelményeiből adódnak, s kevés kivétellel (pl. cigaretta jövedéki adója) nem vezethetők le EU előírásaiból. A jelenlegi adó és járulékrendszer legfontosabb problémái a következők: = Az élőmunka közterhei túlzottan magasak, ez a foglalkoztatás bővítése ellen hat és táplálja a szürke-fekete munkavégzést. A foglalkoztatás terheinek további csökkentése erősítené a versenyképességet (némileg ellensúlyozva a korábbi gyors béremelkedések hatásait is) = A személyi jövedelem adó rendszerében továbbra is igen alacsony jövedelemnél lép be a legmagasabb adókulcs, a magas jövedelműek ugyanakkor számtalan adókedvezményt élveznek, miközben a kettős (alkalmazotti és gyermekek utáni) adójóváírás (kellő adó hiányában) indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza az alacsony jövedelmű családokat. Az szja kedvezmények rendszere egészében is túlzottan kiterjedt. = Az iparűzési adó kivetésének alapja joggal vitatható (költségvetési szempontból viszont annyiban előnyös, hogy erre a kötelezettségre automatikusan nem érvényesíthetőek a társasági adókedvezmények, illetve a nyereséget nem kimutató vállalkozásokat is bekapcsolja a közteherviselésbe). Emellett az ezen adóból származó bevétel az önkormányzati finanszírozás egyik alapelemévé vált. = A hazai forgalmiadó-rendszerben a 25%-os felső kulcs a környező országokénál jóval magasabb, ami átmenetileg fenntartható, de hosszabb távon (a származási ország szerinti adókivetésre való áttérésnél mindenképpen) megszüntetésre vár.

41

A fenti problémák enyhítésére a következő időszak csak részben lehet alkalmas. Az áfa 25 és 15%-os kulcsát távlatilag fokozatosan egységesíteni kellene. Az iparűzési adó esetében a befizetett iparűzési adó társasági adóból való egyre növekvő leírási lehetősége jelentheti a legkisebb konfliktussal járó racionális megoldást, legalábbis az önkormányzati rendszer átfogó reformjáig. Célszerű lenne legalább a 38%-os szja-kulcs jövedelemhatárának lényeges emelése, az szja kedvezmények szűkítése, továbbá az egészségügyi hozzájárulás megszüntetése (ami különösen a kis és középvállalkozásoknak lenne előnyös). Minderre részben az egyéni egészségügyi járulék emelése adhatna fedezetet. Külön kérdés a családi adókedvezmény probléma ügye, ami vagy un. negatív szja bevezetésével, vagy az adókedvezmény családi pótlékosításával lehet kezelhető. Célszerű lenne egy hosszabb távra szóló adóváltoztatási programcsomag felvázolása is, amely például 2008-ra tűzné ki egy mainál kívánatosabb közteherviselési helyzet elérését. Összegezve a lehetséges folyamatokat a vázolt növekedési pálya mentén az államháztartás bevételei 2005-2008 között reálértékben évi 4% körüli mértékben emelkedhetnének (a reálkeresetek, a foglalkoztatás és a fogyasztás előzőekben prognosztizált, ill. a nyereség várható bővülése alapján). Mindez évi mintegy 1,6 százalékpont GDPnek megfelelően növekvő államháztartási tortát jelent. Ennek egy lehetséges, sokféle szempontra tekintettel lévő elosztása 0,3 százalékpont adócsökkentésre, 0,3 százalékpont beruházás növelésre, 0,3 százalékpont egyensúlyjavításra és 0,7 százalékpont folyó kiadásnövelésre való fordítása lehet. A folyó kiadások ilyen alacsony növekedése csak az említett jelentősebb kiadási megtakarítások, átcsoportosítások realizálódása esetén fedezheti a különböző determinációkat és az ésszerűen aktualizált elkötelezettségeket.

3. A csatlakozási törekvés kommunikálási lehetőségei A legfontosabb az, hogy a kormány hitelesen, a cél megjelölése mellett a konvergencia-program elfogadásával is nyilvánítsa ki elkötelezettségét a GMU-ba való belátható időn belüli belépés mellett. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank közötti együttműködés ugyancsak fontos. Előnyös lenne a politikai pártok közötti konszenzus elérése is, legalább a megfelelési időpontra és az államháztartási egyensúly számaira vonatkozóan. Az lenne az ideális, ha ez a kérdés (a forint

42

árfolyamát is beleértve) nem képezné belpolitikai viták tárgyát. A jelenlegi belpolitikai légkör ugyan nem kedvez a konszenzuskeresésnek, de ez talán ebben az ügyben változtatható. Konszenzusra lenne szükség az érdekképviseletekkel is, már csak azért is mert a társadalmat is fel kell készíteni a GMU-hoz való csatlakozásra. ÉT megállapodás is születhetne az ügyben. A Gazdasági és Monetáris Unióba való belépés hazai és külföldi kommunikációját célszerű kiterjeszteni a gazdaságpolitikai célrendszer és a növekedési pálya ismertetésére, valamint a megfelelési és a céldátum meghatározására. Igazából az alkalmazkodás szempontjából az államháztartási megfelelési dátumnak van jelentősége. A gazdasági helyzet értékelését és a gazdasági növekedési pályát illetően a makrogazdasági egyensúly és a magyar gazdaságpolitika iránti nemzetközi bizalom helyreállítása, azaz a kialakult egyensúlyhiányok kezelése, valamint a bérfelzárkózás ügyében is célszerű lenne egyetértést kialakítani a politikai és a gazdasági szereplők között. A makrogazdasági egyensúly és a gazdaságpolitika iránti bizalom helyreállítása a kormány kiigazítást célzó intézkedései eredményeként megkezdődött. Társadalmi konszenzus látszik kialakulni arról, hogy a korábbi, a főleg a fogyasztási kereslet dinamizálásán alapuló fenntarthatatlan gazdasági növekedést a beruházások és az export expanziójára támaszkodó, a 2004 után is csak a teljesítmények javulásával arányban álló fogyasztásbővülést megengedő növekedési pályának kell felváltania. A bérfelzárkózás esetében arról kellene konszenzust kialakítani, hogy a bérfelzárkózás hosszú távú kollektív cél, de a bérek csak a gazdaság várható teljesítményével összhangban emelkedhetnek. A relatív nemzetközi versenyképességgel kapcsolatban az a legfőbb dilemma, hogy a termelékenységet csak anyagilag megfelelően motivált munkaerővel lehet javítani. Ez természetesen minden országra igaz. A kérdés a mérték. A nemzetközi szakirodalomban és a gazdasági gyakorlatban az a követelmény honosodott meg, hogy az egységnyi munkaerőköltség növekedésének legalább valamivel lassúbbnak kell lennie a termelékenységnövekedésnél. Ezt a követelményt fejezhetné ki egy, a bérdinamikára vonatkozó, a kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti átfogó megállapodás. A Gazdasági és Monetáris Unióba való belépést széles körű társadalmi vita előzte meg az Európai Unió tagállamaiban. Egyes tagországokban

43

népszavazást is tartottak a kérdésről. Ott azonban ez a belépés egy európai méretű közös vállalkozás megvalósítása volt, mi viszont már egy kész működő rendszerhez csatlakozunk. (Még Görögország esetében is az indulásról való lemaradás gyors korrekciója volt a fő politikai motívum) Az első körben távol maradók viszont azóta rendre elutasították a belépést. Magyarországon egyelőre nincs jele annak, hogy társadalmi vita bontakozna ki erről a kérdésről. A társadalom nagy része közömbös a problémával szemben, sokan pedig ellenzik a belépést. Ezért is szükséges a gondos felkészülés. Népszavazás nem indokolt az ügyben.

4. A program meghirdetésének következményei Az új csatlakozási vagy megfelelési céldátum meghirdetése, a konvergencia program hazai vitája, majd Brüsszelnek való benyújtása és a gyakorlati megvalósulás önmagában is hatással lesz a gazdasági folyamatokra. A 2009-es (2010-es) céldátum nyomán az alábbiak várhatóak: a) Az ERM-2–höz való csatlakozás ügye új megvilágításba kerül Az ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépés a jelenlegi helyzethez képest kissé mérsékelné a spekulációs veszélyt az intervenciós sáv gyenge oldalán, mert a külföldi piaci résztvevőknek elvileg adott esetben akár az EKB intervenciójával is számolniuk kellene. Az EKB a megfelelő közösségi jogszabály szerint csak akkor köteles interveniálni, ha az intervenció nem veszélyezteti az árstabilitást, mint elsődleges célkitűzést, illetve az intervenció szükségességét külső sokk, nem pedig a szóban forgó ország hibás gazdaságpolitikája okozza. Többek között e korlátozó feltételek miatt kérdőjelezi meg sok szakértő az ERM-2 hitelességét. Mások szerint viszont az EKB nem nézné tétlenül egy, az ERM-2-ben részt vevő ország valutája elleni spekulációs támadást, nem utolsósorban azért, mert tartana a folyamat más országokra történő átterjedésétől. Az új tagok gazdasági súlya elég csekély a kibővült Európai Unióban, ezért egy intervenció költsége sem lehetne számottevő. A sávszél erős oldala elleni, azaz a felértékelődési spekuláció ellen már kevésbé nyújt védelmet az ERM-2, sőt a rendszer táplálhatja is az ilyen irányú folyamatokat. Ennek egyik hosszú távú alapja a BalassaSamuelson-hatás érvényesülése. A felértékelődésre irányuló nyomás

44

vagy spekuláció gazdaságpolitikai kezelése ugyanakkor más konvergencia-kritériumok (például infláció és kamatlábak) érvényre juttatását akadályozná. A felértékelődési nyomást, illetve spekulációt a jelenlegi intervenciós sáv fenntartása mellett a központi paritás (sávközép) felértékelésével is lehet kezelni, a sávközép felértékelése nem ellentétes az ERM-2-ben való részvétellel. Ha a felértékelt új sávközép nincs összhangban a reálgazdasági fundamentumokkal, akkor ez leértékelődési nyomást és spekulációt generálhat a piaci hangulat megváltozása estén. Mindezek alapján az ERM-2 árfolyamrendszerben nagy a veszélye a számottevő árfolyam volatilitásnak. Az ERM-2-ben való részvétel önmagában, ceteris paribus nem csökkenti az árfolyam volatilitását. A volatilitással kapcsolatos kérdés az, hogy mi a célja az ERM-2-ben való magyar részvételnek, figyelembe véve azt a tényt, hogy az árfolyamot nagy számú gazdasági tényező alakítja, ezek eredője kiemelkedő mértékben határozza meg aktuális értékét és mozgásának irányát. Ha az ERM-2-ben való részvétel konzekvens gazdaságpolitikával és egymással összhangban lévő fiskális és monetáris politikával párosul, akkor az árfolyam volatilitása mérsékeltebb marad, stabilizáló funkciója erősebb lehet. Ebben az esetben az árfolyam a konzisztens gazdaság-, monetáris és fiskális politika eredménye. Az EKB is azt hangsúlyozza, hogy az ERM-2-ben való részvétel az általános gazdaságpolitikai keretnek csak egyik elme, nem lehet elszigetelten kezelni összhangban kell lennie a monetáris, a fiskális és a strukturális politikával. Az ERM-2-be való belépés időzítésénél abból célszerű kiindulni, hogy Magyarországnak 2009-es céldátum esetén legkésőbb 2006 elejétől, tavaszától kell belépnie a rendszerbe. Ez a belépés- a piac mostani megnyugvását követően és annak fennmaradását feltételezve akkor hozható indokoltan előre, ha a belépési forint / euró árfolyam eléggé magas lehet, vagy erősebb forint árfolyam mellett a monetáris politika és a gazdaságpolitika meg tud egyezni a túlzott felértékelődés elkerüléséről (akár szűkebb belső sáv alkalmazása révén is). Ennek az önbizalmat kifejező, más visegrádi országokat megelőző lépésnek sikeres államháztartási konszolidáció mellett lennének az alkalmazkodási folyamatot erősítő (kamatfelárakban mérhető) előnyei. Az is lehetséges, hogy a forint a lehető legkevesebb időt, azaz a közösségi jogszabályokban meghatározott két évet töltsön csak el

45

ebben az árfolyam-mechanizmusban (sőt a két évnél rövidebb időre is van precedens). b) A csatlakozás programjának meghirdetése és megvalósítása jelentős mozgásokat indukálhat a pénzpiacon, a kamatkonvergencia felgyorsulhat. Fontos annak mérlegelése, hogy a céldátum változása igényel-e módosítást a 2005 végére kitűzött inflációs cél tekintetében. Érdemben egy 3% alatti 2008 tavaszi inflációhoz nyilván nincs szükség egy 2005 végi 4% mindenáron való elérésére, ez 2006 végére elégséges. Ezért elfogadható egy 4,5%-os 2005 végi inflációra való törekvés, ami a jelenlegi előrejelzések szerint jó eséllyel – jelentős kamatcsökkentések mellett is - bekövetkezik. Indokolt lenne ebben a törekvésben megegyezni az MNB és a PM között. Az inflációs célkövető rendszert alkalmazó jegybankok a nemzetközi tapasztalatok szerint általában elkerülik az inflációs cél formális módosítását, így ez nálunk sem szükségszerű. A gyakorlati kamatpolitika szempontjából a tolerált inflációs eltérésekkel való operálás is lehetséges lehet. A program, az alkalmazkodás sikeres előrehaladása esetén határozottan meglódulhatnak az állampapír-piaci befektetések, amelyek az állampapír-piaci árfolyamok emelkedését akarják kihasználni, illetve élvezni a viszonylagosan magas hozamokat. Ez – kedvező esetben – viszonylag gyors kamat konvergencia-folyamatot indíthat el és erőteljes különbségek alakulhatnak ki a rövid és a hosszú lejáratú kamatok között. A program meghirdetése és megvalósítása következtében a pénzpiaci folyamatok mellett a vállalati hitelkamatok közelíthetnek igen gyorsan az euró-övezeti kamatokhoz, mivel a nemzetközi kapcsolatok, illetve az egységes piac ezt hamar lehetővé teszi. Ehhez hasonlóan jelentős változás feltételezhető az áruvásárlási hiteleknél is, ahol az igen magas THM fokozatosan mérséklődik. Erre egyébként az is rákényszeríti a magyar bankokat, hogy egyre több kereskedelmi egység kínál kedvezőbb fizetési feltételeket, illetve 2004. május 1. után a nagyobb értékű áruértékesítés terén erősödni fog a külföldi kereskedők, ill. pénzintézetek által támasztott verseny is. A program meghirdetése azt is eredményezi, hogy a magyar befektetők egy része néhány év múlva külföldön keresi a kedvezőbb

46

hozammal kecsegtető befektetési lehetőségeket, így pl. a második körben csatlakozó országok piacán, vagy akár a távoli piacokon. c) Az alkalmazkodási program jelentősen befolyásolja az árfolyam alakulását. A siker legfontosabb feltétele az (és ezt önmagában az ERM-2 tagság sem biztosítja), hogy a monetáris és fiskális politika hitelessége megteremtődjön. Amennyiben a költségvetési hiány mérséklődése folytatódik, s a fizetési mérleg, ill. annak finanszírozása is egy kedvezőbb egyensúlyi helyzetet mutat, akkor a piac elfogadja, sőt maga után húzza a jegybanki irányadó kamatok csökkentését, amely további befektetéseket vonzhat. Az árfolyam alakulása terén a spekuláció is jelentősen befolyásolhatja a kitűzött program megvalósítását. A forint-euró végleges árfolyamának meghatározásánál is a spekulációs roham szerepet játszhat. A korábban belépő országok esetében ilyen támadás (semmilyen irányban) nem volt, bár bizonyára segítették egymást, illetve kisegítették egymást. Ez a folyamat kevéssé várható most az EMU országok pénzpiacaitól, talán az EKBtől. Az ERM-2-ben eltöltött idő alatt vélhetően meghatározódik egy olyan egyensúlyi árfolyam, amely az exportőröknek és a monetáris politika céljainak is többé-kevésbé megfelelő. Fontos elkerülni (akár jegybanki vagy költségvetési beavatkozással is) a túlzott erősödést, mert ez a jövőbeli versenyképességünket rontja. Magyarország számára sokat segíthet a most csatlakozó országok azon csapata, amely az euró mihamarabbi bevezetését választja. A folyamat megfigyelése számos tanulság leszűréséhez vezethet, pl. modellezni lehet az EKB, az euró-övezeti befektetők és az egyéb befektetők viselkedését. d) A meghirdetésre kerülő céldátum valószínűleg későbbi, mint a balti országok és esetleg Szlovénia hasonló célja, viszont nem jelent elmaradást a visegrádi országokéhoz képest. Mivel az euró bevezetése növeli a versenyképességet és erősíti a működő tőke beáramlását, minimális cél a számunkra valódi versenytársat jelentő visegrádi országokhoz képesti időbeli elmaradás elkerülése. Ugyanakkor a némileg korábbi – és a piac által hamar beárazott – belépésnek lennénk gazdasági előnyei. Ez a megfontolás is inkább a 2009-es céldátum mellett szól.

47

e) A konvergencia program hitelességét nagymértékben javítaná, ha az összekapcsolódna a következő évekre vonatkozó költségvetésekre, a tervezett reformlépésekre, kiadási megtakarításokra, adózási változtatásokra vonatkozó (az anyag korábbi részeiben kifejtett vagy ahhoz hasonló tartalmú) elgondolások meghirdetésével. f) A konvergencia program meghirdetése igazából a politikai szférán belüli olyan megegyezést, ill. egyetértést feltételez, hogy a 2006-os választások előtt és után a kormányzati szerepben lévő pártok tartózkodnak a korábbi választásokat kísérő, a gazdasági növekedés teremtette lehetőségeken túlmutató költségvetési osztogatástól. Ez szolgálná a gazdasági fejlődés és hosszabb távon a társadalom érdekét is. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy a mostani GMU csatlakozási szándékoktól való lényegesebb – belső okokból származó - eltérés a későbbiekben kockázatos, egyrészt a borítékolható piaci reakciók, másrészt Brüsszel nyilvános kritikája miatt.

48

III. AZ EURÓ BEVEZETÉSE UTÁNI IDŐSZAK GAZDASÁGPOLITIKÁJA Az euró bevezetése után a nemzeti gazdaságpolitika számára adottságként jelenik meg az EKB monetáris politikája. Szigorú – még ha némileg változó - követelmények érvényesülnek majd a fiskális politika egyensúlyi céljára vonatkozóan. A 3%-os hiány limit fennmaradása esetén is el kellene érni, hogy az állami beruházási feladatokra és a nyugdíjreform második pillérének pénzügyi hatásaira tekintettel a normál konjunktúra melletti kívánatos magyar államháztartási egyensúlyi cél a GMU-n belül hosszabb átmeneti időre 1,5-2%-os deficit legyen. A gazdaságpolitikai alkalmazkodásban megnő az államháztartás és a jövedelempolitika szerepe. A bér-versenyképesség szempontjából döntővé válik a bérmegállapodások tartalma és azok pontos végrehajtása. A versenyképesség elvesztése munkahelyek megszűnésében, költségvetési bevételek kiesésében mutatkozik meg, s ez árfolyam-politikai eszközökkel nem korrigálható. Cégek csődje esetén az állam nem, vagy csak szigorú feltételekhez kötött és hosszú eljárások után megadott EU jóváhagyással tehet valamit. Az új feltételek között érdemes kiemelni néhány további lehetséges sajátos probléma kezelési módját.

1. A sokkok kezelése a fiskális politikával Az önálló monetáris politika feladásával a fiskális politikára hárul az aszimmetrikus sokkok makrogazdasági szinten megjelenő hatásainak semlegesítése vagy ellensúlyozása. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok szerint a magyar gazdaság nagyfokú európai integráltsága miatt az ilyen sokkok bekövetkezésének esélye viszonylag csekély. A mégis szükséges fiskális alkalmazkodás az automatikus stabilizátorok működésén és a fiskális intézkedéseken keresztül történhet. Mivel Magyarországon az adóbevételek nagy részét a bérek és a fogyasztás alakulása generálja, ezért az automatikus stabilizátorok hatása részleges. A bér és a fogyasztás alakulása ugyanis csak részben és némi időbeli késéssel követi a konjunktúra-ciklus mozgásait. A költségvetés kiadási oldalának a konjunktúra-érzékenysége viszont igen csekély. Mindezek alapján az alkalmazkodás fő terhe a diszkrecionális intézkedésekre hárul. Az alkalmazkodást rövidtávon teszi lehetővé a

49

költségvetési tartalék felhasználása, hosszabb távon hat bizonyos állami vagy állami támogatást élvező beruházások visszafogása, valamint az a körülmény, hogy a költségvetési tervezés során bizonyos kiadási tételek nagyságrendje rugalmasan változtatható. Végső esetben pótköltségvetés is készíthető.

2. Az aszimmetrikus sokkok kezeléséhez változások az áru és munkaerő piacokon

szükséges

A magyar árupiac rugalmassága nemzetközi összehasonlításban megfelelő, az OECD egy összehasonlító elemzése alapján a termékpiaci szabályozás mértékékét kifejező összesített mutatót tekintve Magyarország 1998-ban megelőzte Finnországot, Belgiumot, Spanyolországot, Görögországot, Olaszországot és Portugáliát. Az aszimmetrikus sokkok kezelését a hatósági árszabályozás körének és mértékének a csökkentése és a versenyjogi szabályok következetes érvényesítése (erőfölénnyel való visszaélés stb.) tovább javítaná. A munkaerőpiac rugalmasságát a munkaerő vállalatok közötti mobilitásával, az új munkahelyek teremtésével, a bérek rugalmasságával és a munkaerő-felvétel és elbocsátás adminisztratív szabályozásával lehet mérni. A munkaerő vállalatok közötti mobilitásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Az új munkahelyek teremtése terén Magyarország helyzete kedvezőtlen nemzetközi összehasonlításban. Egyrészt a foglalkoztatás színvonala alacsony, a foglakoztatási ráta 54% körüli a 65%-os OECD átlaggal szemben. Másrészt a foglakoztatás hosszabb ideje stagnál Magyarországon. Az aszimmetrikus sokkok kezelésének lehetőségeit javítaná minden olyan intézkedés, amely a foglalkoztatást javítja (aktív munkaerő-piaci politikák, a bérek közterheinek mérséklése stb.). A magyar bérek rugalmassága is kedvező nemzetközi összehasonlításban. A béralku decentralizált, a reálbérek dinamikája normális körülmények között a versenyszféra legtöbb területén lépést tartott, illetve tart a termelékenység javulásával. A bérnyomást egyrészt a minimálbér központilag végrehajtott növelése, másrészt a hatósági árak emelése táplálta. A foglalkoztatottságot védő jogszabályok indexe alapján is kedvező Magyarország helyzete a nemzetközi rangsorban.

50

3. Az euró bevezetésének hatásai (verseny, átláthatóság, stb.) a gazdaság egyes szektoraiban, a lehetséges befolyásoló intézkedések Számos területen a már GMU tagországok tapasztalata segíthet a várható hatások megítélésében. Már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy a gazdaság egyes ágazatai közül leginkább a banki szektor esetében keletkezik jelentős veszteség, mivel a deviza és valuta konverzió nagy része megszűnik és hasonlóképp a fedezeti műveletek köre is szűkül. Emellett az euró bevezetését, az átállást a banki szektor ingyen végezte, azaz nem számíthatott fel konverziós díjat a számlák átárazása, a készpénz cseréje miatt. Nyilvánvalóan itt a kormányzatnak és az MNB-nek segítséget kell majd nyújtania. Mivel az euró bevezetése Magyarországon az EU csatlakozás után 5-6 évet is igénybe vehet, ezért a hazai védett iparágak, kedvező helyzetű tevékenységek nem az euró bevezetésével, hanem már a csatlakozás után megerősödő verseny miatt veszíthetnek piaci pozíciójukból. Ezért az euró-övezeti csatlakozás kevés gazdasági területen jelenthet módosuló versenyhelyzetet. Az euró bevezetésével nyilvánvalóbbá válhatnak Magyarország előnyei, amelyek az alacsonyabb tényezőárakból fakadnak. Ezek az előnyök azonban viszonylagosak és hamar eltűnhetnek. Más oldalról viszont nyilvánvalóbbá válnak a hatékonyság területén jelentkező hátrányaink, amelyek leküzdésében vállalati szinten szervezéssel és technológiai fejlesztéssel, kormányzati szinten pedig az államháztartás modernizálásával lehet segíteni. Az euró bevezetésének fontos „veszélyterülete” a burkolt áremelések megjelenése. Ezt főképp a dél-európai országokban lehetett tapasztalni, de szinte mindenütt panaszkodtak miatta. Ezért is igen fontos az átállás jó megszervezése és adminisztratív támogatása. Erre sok jó példát szolgálnak az e tárgykörben végzett felmérések (EUROBAROMETER). Segítség és támogatás kell a lakosság számára, hiszen a fillérről, de gyakran már a forintról is leszoktunk, s az euró bevezetésekor ennek gyökeresen meg kell változni. Ezért már jóval a GMU csatlakozás előtt fel kellene tüntetni euróban is az árakat, a számlákon, vásárlási blokkokon szerepelnie kell mindkét árnak, s a csatlakozás után jó darabig megmaradhatnak a régi árak, illetve a kézi számológép

51

segíthetné a vásárlókat a régi és az új árak közötti kiigazodásban. A statisztika szerepe megnő, mivel az euró elfogadása csak akkor biztosított, ha az embereknek minél kevésbé lesz olyan érzése, hogy az euró bevezetése drágulást okozott. Az euró valóban segíti a versenyt az árak jobb összehasonlítási lehetőségével, azonban ez a folyamat GMU-ban is lassan megy végbe. Az árak között még huzamosabb ideig megmaradnak a különbségek, különösen ott, ahol ezeket nem, vagy csak lassan lehet kereskedelemmel, szállítással, versennyel kiegyenlíteni. Azaz Magyarországon az euró-övezeti csatlakozáskor is a magyarországi bér és jövedelmi színvonalra tekintettel alakulnak majd a legfontosabb fogyasztási cikkek és főleg szolgáltatások árai, s csak ezek függvényében képzelhető el a folyamatos konvergencia.