Gergely, Jenő. Created by XMLmind XSL-FO Converter

Gergely, Jenő

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945 Gergely, Jenő A könyv elektronikus változata az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében jelent meg. Az elektronikus kiadás DocBook XML formátuma a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központban (Neumannház) készült. Publication date 1997 Szerzői jog © 1997 Pannonica kiadó Szerzői jog © 1997 Gergely Jenő Minden jog fenntartva. Tilos a nyomtatott kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. A kiadvány elektronikus változata magán és oktatási célokra szabadon felhasználható.

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom 1. Bevezetés ........................................................................................................................................ 1 2. I. A magyar-szentszéki kapcsolatok ............................................................................................... 3 1. I/1. A diplomáciai kapcsolatok létrejötte (1910n1920) ......................................................... 3 2. I/2. Az érintkezés formái és keretei ....................................................................................... 7 3. I/3. A magyarnszentszéki kapcsolatok főbb kérdései az 1920-as években ........................... 9 4. I/4. A főkegyúri jog kérdése körüli bonyodalmak ............................................................... 11 5. I/5. Az 1927-es intesa semplice (a főpapi kinevezések rendezése) ..................................... 13 6. I/6. lZavartalan együttműkődésr az 1930-as években ......................................................... 15 7. I/7. Fény és árnyék között. Az Eucharisztikus Világkongresszustól az összeomlásig (1938n1944) 17 3. II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) ............... 21 1. II/1. A magyar katolikus egyház hierarchiája és az egyházkormányzat működése ............. 21 2. II/2. Trianon egyházkormányzati következményei ............................................................. 25 3. II/3. Menteni a menthetőt (Az 1920-as évek első fele) ....................................................... 31 4. II/4. Az intesa semplicétől az I. bécsi döntésig (1927-1938) .............................................. 38 5. II/5. Remények és kétségek között (A területi revízió egyházkormányzati következményei 19381944) ....................................................................................................................................... 51 4. III. ÁllamnEgyháznPolitika .......................................................................................................... 63 1. III/1. A katolikus egyház és az állam kapcsolatai ............................................................... 63 2. III/2. Katolikus autonómia n egyházközségek .................................................................... 67 3. III/3. Egyház és politika ...................................................................................................... 71 5. IV. Egyház és társadalom ............................................................................................................. 82 1. IV/1. Országos Katolikus Szövetség ................................................................................... 84 2. IV/2. Katolikus Nagygyűlések ............................................................................................ 86 3. IV/3. Katolikus Népszövetség ............................................................................................. 88 4. IV/4. Katolikus nőmozgalmak és szervezetek ..................................................................... 94 5. IV/5. Katolikus ifjúsági szervezetek és mozgalmak ............................................................ 97 6. IV/6. A hivatásrendiség és hazai interpretálása ................................................................. 101 7. IV/4. A magyarországi Actio Catholica ............................................................................ 103 8. IV/8. A KALOT ................................................................................................................ 105 9. IV/9. Az EMSZO .............................................................................................................. 111 10. IV/10. A Hivatásszervezet .............................................................................................. 116 6. V. A szerzetesrendek .................................................................................................................. 121 1. V/1. A férfirendek ............................................................................................................. 124 2. V/2. A női rendek .............................................................................................................. 133 7. VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) ....................................................................... 146 1. VI/1. Hitbuzgalmi egyesüetek ........................................................................................... 146 2. VI/2. Egyházmegyei zsinatok ........................................................................................... 148 3. VI/3. A hitélet elmélyítésének keretei, a pasztoráció ........................................................ 156 4. VI/4. A korszak meghatározó hitszónokai és igehirdetői .................................................. 166 8. VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) ................................................................................ 174 1. VII/1. Az egyházi iskolák ................................................................................................. 174 2. VII/2. A katolikus sajtó ..................................................................................................... 185 3. VII/3. Egyházi műveltség, kultúra és tudomány ............................................................... 187 9. VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) ........................................ 193 1. VIII/1. Az egyházi birtok, mint célvagyon ........................................................................ 193 2. VIII/2. A katolikus egyházi birtokok nagyságrendje és megoszlása a javadalmasok szerint 195 3. VIII/3. Az egyházi és egyházi eredetű alapítványok ......................................................... 216 4. VIII/4. A katolikus egyház bankérdekeltségei .................................................................. 225 5. VIII/5. Javadalom, jövedelmek és terhek .......................................................................... 226 6. VIII/6. Az egyházi uradalmak gazdálkodásáról ................................................................ 237 7. VIII/7. Államsegély és kongrua ........................................................................................ 241 8. VIII/8. A gazdagság alkonya ............................................................................................. 242 10. Utószó ....................................................................................................................................... 245 11. Források és irodalom ................................................................................................................ 246 12. Rövidítések ............................................................................................................................... 252

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

13. Archontológia ........................................................................................................................... 14. Resumé ..................................................................................................................................... 15. Resümee ................................................................................................................................... Irodalomjegyzék .............................................................................................................................

iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

258 271 273 275

A táblázatok listája 3.1. A Trianonnal bekövetkezett változások egyházmegyék és országok szerint ............................. 28 3.2. A papság létszámának alakulása: 1915 és 1920 ......................................................................... 30 3.3. A katolikus egyházszervezet fontosabb statisztikai mutatói 1930n1931-ben ............................ 44 3.4. A plébániák számának változásai 1938 és 1943 között ............................................................. 59 4.1. A felsőház katolikus egyházi képviselete .................................................................................. 73 4.2. A katolikus papság képviselete a nemzetgyűlésben és a képviselőházban ................................ 74 5.1. Felekezeti statisztikák 1920 és 1941 között ............................................................................... 82 6.1. A szerzetesrendek állománya 1913-ban ................................................................................... 122 6.2. A rendházak és az apácák számának alakulása 1920 és 1935 között ....................................... 123 6.3. 1930n1931-ben Magyarországon működő férfi szenetesrendek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint ............................................................................................................................................. 130 6.4. A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az 1943. évi Évkönyv adatai szerint .......... 131 6.5. Az apáciák fő hivatásának %-os megoszlása ........................................................................... 134 6.6. A női rendek Magyarországon 1927-ben ................................................................................. 134 6.7. A női rendek Magyarországon 1943-ban ................................................................................. 137 6.8. A rendek kórházakban való jelenléte ....................................................................................... 144 6.9. A rendek egyéb intézményekben való jelenléte ....................................................................... 144 7.1. Egyházmegyei zsinatok 1921 és 1942 között .......................................................................... 149 8.1. A katolikus egyház intézményeinek száma Trianon után ........................................................ 174 8.2. A tanerők számának megoszlása a különböző iskolákban az 1913-1914-es tanévben ............ 175 8.3. Az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus iskolákról .......................................................... 178 8.4. Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák egyházmegyénként 1930n1931-ben ... 179 8.5. A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint .................................................................. 180 8.6. A Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott királyi katolikus középiskola ......................... 180 8.7. Katolikus leány-középiskolák .................................................................................................. 181 8.8. Fiúgimnáziumok ...................................................................................................................... 182 8.9. Leány-középiskolák ................................................................................................................. 184 9.1. A korlátolt forgalmú birtokok 1928-ban .................................................................................. 193 9.2. A katolikus egyházi birtokok 1895-ben ................................................................................... 195 9.3. Kimutatás a katolikus egyházi főbb javadalmasok földbirtokának a békeszerződés által megállapított határvonal szerinti elosztásáról ....................................................................................................... 196 9.4. Összesítés ................................................................................................................................ 201 9.5. A katolikus egyház birtokai 1925-ben ..................................................................................... 202 9.6. Az 500 kh feletti katolikus egyházi birtokok 1928-ban ........................................................... 203 9.7. A katolikus egyházi birtokok 100 kat. h. felett egyházmegyénként 1925-ben és 1935-ben .... 204 9.8. Főpapi birtokok (Érsekségek és püspökségek) területe 1925-ben és 1935-ben ....................... 212 9.9. Káptalani birtokok területe 1925-ben és 1935-ben .................................................................. 214 9.10. Javadalmas prépostságok és apátságok birtokai 1925-ben és 1935-ben ................................ 214 9.11. Papnevelő intézetek (szemináriumok) birtokai 1925-ben és 1935-ben .................................. 215 9.12. Plébániai birtokok 500 kh felett - terület 1925-ben és 1935-ben ........................................... 216 9.13. A szerzetesrendek birtokai 1925-ben és 1935-ben ................................................................ 217 9.14. A katolikus jellegű vagy eredetű alapítványi birtokok 1925-ben és 1935-ben ...................... 219 9.15. A katolikus egyházi birtokok 1935-ben ................................................................................. 221 9.16. A katolikus egyházi birtokok nagyságrend szerint 1935-ben ................................................ 223 9.17. Az egyház vagyona és annak jövedelme 1926-ban (Glattfelder Gyula) ................................ 226 9.18. Az egyház vagyona és annak jövedelme az 1926/27-es költségvetési évben (Haller István) 227 9.19. A katolikus Vallásalapra háruló terhek az 1936/37-es költségvetési évben .......................... 228 9.20. A katolikus Tanulmányi alap kiadásai az 1936/37-es költségvetési évben ............................ 229 9.21. A 2000 kat. holdnál nagyobb egyházi birtokok és terhek jegyzéke (1928) ........................... 229 9.22. A garantálandó összeg nagysága az egyes egyházi javadalmakban (Drahos János) .............. 232 9.23. A gazdálkodással járó üzemköltségek ................................................................................... 234 9.24. Egyéb egyházmegyei, nagyrészt állanó kiadások .................................................................. 234 9.25. A birtok bevételeit terhelő üzemi költségek .......................................................................... 235 9.26. Az egyházmegyei szükségletek, 50%-kal csökkentve ........................................................... 235 9.27. Az 1933/34-es gazdasági év tényleges kezelési eredménye .................................................. 236 9.28. Az uradalom tervezett és tényleges kezelési eredményei 1930n1937 között ........................ 238

v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

9.29. Ténylegesen elért kezelési eredmény a nagyváradi püspökség esetében ............................... 9.30. A szatmári püspökségi uradalom költségvetési mutatói ........................................................ 9.31. Az egri érseki uradalmak gazdálkodási mutatói .................................................................... 9.32. Bevételek és terhek az 1939-es főkönyvekből ....................................................................... 9.33. Az 1939. évi bevételek alakulása a következő ....................................................................... 9.34. Az egyházi birtokok megoszlása felekezetek szerint (1935) ................................................. 9.35. Az 1945-ös földreform során igénybe vett katolikus egyházi birtokok ................................. 12.1. Rövidítésjegyzék ...................................................................................................................

vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

239 239 240 240 241 243 244 252

1. fejezet - Bevezetés Amikor több évtizedes kutató és publikációs munkánk egyfajta összegzésére vállalkoztunk lA katolikus egyház története Magyarországon 1919n1945r címmel, nem az a szándék vezetett bennünket, hogy a korszak katolikus egyháztörténetének teljességét adjuk az olvasó kezébe. Ezt elsősorban az indokolja, hogy az egyháztörténet katolikus álláspont szerint a teológiai tudományok része, tehát azt csak az egyházon belüli tudósok munkája eredményezheti. A történettudomány nem egyházias felfogása szerint viszont az egyháztörténet a köztörténet része; része a politika-, gazdaság-, társadalom-, kultúra- és eszmetörténetnek; tehát kutatható és vizsgálható eme laikus diszciplínák szabályai szerint is. Mi erre vállalkoztunk, ám nem feledtük az egyház lényegét, evangelizációs küldetését, azt: hogy egy túlvilágra orientált, transzcendens beállítottságú, ám mégis evilági intézményről van szó. Éppen ezért azt is mondhatnánk, hogy minket elsősorban a látható egyház érdekelt, az a történetileg megragadható és nyomon kísérhető intézmény, amely a mindenkori adott társadalom szerves része. Éppen ezért nem elsősorban az egyházon belüli különböző lelki, liturgikus vagy dogmatikai kérdéseket állítjuk munkánk középpontjába, hanem azt a problémát, hogy milyen szerepet töltöttek be az egyház intézményei és az általa vezetett vagy inspirált társadalmi, szociális és kulturális mozgalmak, egyesületek a korabeli magyar államban és társadalomban. A kötet több fejezetének alapját azok a korábbi években megjelent monográfiák, tanulmányok képezik, amelyek először kísérelték meg feltárni a katolikus egyház és az állam kapcsolatait, a Szentszék és a magyar állam viszonyát, az egyházpolitika főbb kérdéseit, az egyház gazdasági állapotát, a katolikus szociális mozgalmakat, a keresztény politikát. A magyarországi katolikus egyház 1919n1945 közötti negyedszázadnyi történetéről n ennek ellenére n nem készült még átfogó igényű, teljességre törekvő monográfia. Ennek a korábbi politikai okokon túl fő akadálya a források jelentős részének, elsősorban a Vatikáni Titkos Levéltárnak a hozzáférhetetlensége volt. (A helyzet e téren jelenleg is változatlan, bizonyos vatikáni források csak 1922-ig, XV. Benedek pápa halálával bezárólag lennének kutathatók az arra érdemesnek minősülők számára.) Ugyanakkor azonban n viszonylag korán születtek olyan kötetek, amelyek a kérdéskör egy-egy aspektusát széles forrásbázisra alapozva és általában szakmailag is kellő színvonalon feltárták és feldolgozták. Rövid bibliográfiai áttekintésük élére kétségkívül Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban (Bp. 1966. Akadémiai K., 442 p.) című műve kívánkozik. A szerző közjogi és kánonjogi ismeretei n valamint gyakorló jogászként szerzett tapasztalatai n alapján tárta fel elsősorban az Országos Levéltár, illetve az Eszter- gomi Prímási Levéltár idevágó forrásait. A jogtörténeti, kánonjogi és egyházpolitikai feldolgozás máig sem avult el. Nagyrészt ugyanerre a forrásbázisra és könyvészeti anyagra építkezett Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt (München, 1975. Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae III. Szerk. Adriányi Gábor. Auróra Könyvek, 148 p.) című monográfiája. Ez a mű azért nélkülözhetetlen, mert bemutatja az államhatárok módosulása nyomán bekövetkező egyházkormányzati változásokat is, kellő kitekintéssel a Vatikánra. (Bár e szerzőnek sem a római, sem az utódállamok levéltáraiban nem volt módja kutatni.) A bonni egyetem egyháztörténész professzora, Adriányi Gábor: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895n1945 (Mainz 1974. Studia Hungarica 6., 186 p.) című kötetében áttekinti a lkatolikus reneszánszr-nak nevezett fél évszázadot. Műve elsősorban a bonni levéltár forrásaira támaszkodik. Nagy értéke, hogy jól dokumentáltan mutatja be a Katolikus Nagygyűlések történetét, a kiemelkedő egyházi személyiségeket, s végül fontos dokumentumokat publikál teljes terjedelmükben. Könyvének példája Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Századunk katolikus megújhodása (Bécs, 1962. Opus Mystici Corporis, 207 p.) című műve lehetett, de míg Nyisztor mint kortárs inkább esszét írt, Adriányi szakszerű történeti munkát. Adriányi Gábor elévülhetetlen érdemeket szerzett azáltal, hogy az elmúlt évtizedekben szerkesztette, szervezte a Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae sorozatot, amelynek immár XIV. kötete is kézbe vehető. A sorozat több szerzője éppen a 19n20. századi magyar katolikus egyház történetét tárgyalja. Az előbb említett Dissertationes XIInXIII. köteteként jelent meg Beke Margit szerkesztésében és gondozásában lA magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919n1944 közöttr (InII. köt. MünchennBp. 1992. Auróra, 520+520 p.), amely forráskiadvány a korszak egyháztörténetében

1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Bevezetés

mondhatni olyan jelentőséggel bír, mint a köztörténetet illetően a miniszterta- nácsi jegyzőkönyvek. Számos említésre méltó munka látott még napvilágot korszakunkat és témánkat illetően, de ezek részletes felsorolása itt lehetetlen. Inkább arra utalnánk, hogy a rendszerváltás hónapjaiban létrejött METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) konferenciái, majd periodikái n a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (Regnum) n Várszegi Asztrik püspök-főapát kiadásában és Zombori István szerkesztésében számos, új kutatáson nyugvó idevágó tanulmányt közölt a közelmúltban. Az egyháztörténeti kutatási segédletek és módszertan terén a legtöbb új publikációt Dóka Klára tette közzé, nélkülözhetetlen levéltári leltáraival és útmutatóival. Bizonyos értelemben ugyanebbe a műfajba tartozik Balogh Margittal készített két kötetes kézikönyvünk: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. címmel. Ennek első része egyháztörténeti kronológia (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 1. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 402 p.); a második része olyan adattár, amelyben archontológia, statisztika, térképek és bibliográfia található (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 4. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1196., 549 p.). Jelen munkánk írásakor erre a két kötetre közvetlenül is támaszkodhattunk. Ami pedig a saját, negyedszázados idevágó egyháztörténeti kutató és publikációs működésünket illeti n amelynek itthon és külföldön egyaránt voltak pozitív és negatív visszajelzései n, úgy véljük, hogy az elsősorban a hazai katolicizmus társadalmi, politikai, szociális jelenlétére vonatkozott és vonatkozik. A közéleti katolicizmus, a keresztény politika (pártok és mozgalmak), főleg pedig a keresztényszocializmus mint eszme és mozgalom kutatása vitt el bennünket az egyháztörténet közelébe. Tehát mi nem az egyháztörténetből mint diszciplínából (netán teológiai diszciplínából) indultunk ki, hanem a köztörténeti témák feldolgozása során értettük meg, hogy ez nem lehetséges az egyháztörténettel való alaposabb megismerkedés nélkül. Talán az is említésre érdemes, hogy ezt a munkát itthon, Magyarországon kíséreltük meg úgy végezni, hogy az ne sértsen senkit, hogy megfeleljen a történettudomány mint szakma szabályainak n és lehetőleg meg is jelenhessen az, amit írtunk. A teljesség igénye nélkül azokat a köteteket említenénk meg, amelyek talán hozzájárultak ahhoz, hogy a korszak katolicizmusáról a forrásokra támaszkodó információk jussanak el az olvasókhoz. Két évtizeddel ezelőtt jelent meg A politikai katolicizmus Magyarországon 1890n1950l című első könyvünk (Bp. 1977. Kossuth K., 302 p.), s még ugyanebben az évben rA keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923l című monográfia (Bp. 1977. Akadémiai K., 358 p.). Ennek folytatása volt rA keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944l című kötet (Bp. 1993. Typovent K., 270 p.). Már az egyháztörténet felé való közeledés terméke volt az rEucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938l című kötet (Bp. 1988. Kossuth K., 194 p.), és még inkább a rProhászka Ottokár. A napbaöltözött emberl című biográfia (Bp. 1994. Gondolat K., 248 p.). Az ötlet, hogy meg kellene jelentetni a Horthy-korszak püspökkari konferenciáinak jegyzőkönyveit, az 1980-as évek elején fogalmazódott meg bennünk. A teljes anyag szakszerű forráspublikációként (megjegyzetelve, mellékletekkel és bevezető tanulmánnyal) el is készült, ám nyilván politikai szándékok miatt amit anyagi érvekkel támasztottak alá n a teljes forrásanyag nem jelenhetett meg. Így került sor lA püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből 1919n1944r című dokumentumkötet kiadására 1984-ben (Bp. 1984. Gondolat K., 393 p.). A kényszerű válogatás szempontja az volt, hogy a köztörténetileg fontos jegyzőkönyvi napirendi pontok jelenjenek meg. (Azok viszont csonkítás nélkül.) A dokumentumkötet elé írt négyíves tanulmányunk képezi jelen monográfiánk gerincét. (A témával foglalkozó publikációinkat nem kell felsorolnunk, hiszen azokra a jegyzetekben hivatkozunk majd.) Amikor a legnagyobb történelmi keresztény egyház 1919n1945 közötti történetének feltárásába kezdtünk és ennek itteni első összefoglaló termését közreadjuk, arra gondoltunk, hogy mindennek önmagában véve annyi értelme van, amennyi örömöt a szerzőnek jelent. De ha ezt az élményét megoszthatja az olvasókkal, az ezt tartóssá is teszi. Könyvünk nyilvánvalóan nem a katolikus egyház lhivatalosr, nihil obstattal ellátott története, ha egyáltalán van, vagy lesz ilyen. Nem is ezzel a szándékkal íródott. Hanem csak azzal, hogy feltárja, bemutassa a magyar nemzet, a magyar társadalom viharos 20. századi történelmének egy meg nem kerülhető, szerves alkotóelemét: a magyarországi katolikus egyház, a katolicizmus helyét, szerepét ebben a történetben.


2. fejezet - I. A magyar-szentszéki kapcsolatok A katolikus egyház világegyház (katolikus=egyetemes), ezért a magyarországi katolikus egyház története sem tárgyalható másként, mint az egész részeként. Bár Magyarország teljes állami szuverenitása csak 1920-ban állt helyre, sem a Habsburg Birodalomban, sem az OsztráknMagyar Monarchiában a hazai egyház nem olvadt bele valamiféle összbirodalmi katolikus egyházba. Különállásának elsőszámú reprezentánsa volt a hercegprímás, illetve a magyar katolikus püspökök konferenciája. Ám mivel az uralkodó közös volt, az Apostoli Szentszék követet (nunciust) a bécsi udvarba küldött, akinek megbízása azonban a magyar egyházhoz is szólt. (A birodalom, illetve a monarchia uralkodója nagykövettel képviseltette magát a Szentszéknél.) Így 1918-ig nem beszélhetünk Magyarország és a Szentszék közvetlen, diplomáciai jellegű kapcsolatairól, hiszen azok a közös külügyminisztériumon keresztül létesülhettek. A magyar püspökök pedig vagy a bécsi nuncius által, vagy közvetlenül érintkeztek Rómával.

1. I/1. A diplomáciai kapcsolatok létrejötte (1910n1920) Az OsztráknMagyar Monarchia formális megszűnése után Bécsben folytatta működését a nunciatúra, hiszen semmi oka sem volt az új osztrák állammal a diplomáciai kapcsolat megszakításának. Így a helyén maradó Valfre di Bonzo bécsi nuncius lilletékességer a magyarországi egyházi ügyekben ezt követően is fennmaradt, ám az új magyar államhoz nem akkreditálták. A Károlyi-féle októbrista köztársaság idején (1918. novembern1919. március) az érintkezés a bécsi nunciatúra és a magyar egyház között nem ütközött akadályokba. A felmerülő egyházpolitikai kérdések n a főkegyúri jog, a szeparáció, a katolikus autonómia és a megszállt területek egyházkormányzata n mind a kormányt, mind Csernoch János bíboros hercegprímást arra késztették, hogy felvessék Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok létesítését. 1918. december 27-én Csernoch tájékoztatta a bécsi nunciust, hogy a Károlyi-kormány diplomáciai kapcsolatot akar létesíteni a Vatikánnal. A lnagyobb bajr elkerülése végett arra kérte, hogy ebben a kérdésben közvetítsen Róma felé, mert la diplomáciai kapcsolatok helyreállítása (sic! n G.J.) nagy előnyére szolgál az egyháznakr.1 1919 tavaszán a Berinkey-kormány már konkrét lépéseket tett a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Az 1919. március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése n ekkor konkréten a váci püspöké n szerepelt. 2 Az első súlyos sérelmek a magyar katolicizmust a Felvidéken érték. Amint a csehszlovák csapatok bevonultak (1918. novembertől), megkezdődött az ottani magyar hierarchia elleni támadás. Ehhez segédkezet kaptak a szlovák lakta területeken az alsópapságtól, amely a budapestiekhez hasonlóan a püspökök engedélye nélkül kezdett szervezkedni. (Lásd a Papi Tanácsot!) A cél a magyar vagy magyar érzelmű főpásztorok eltávolítása volt. Amint a hercegprímás később beszámolt róla, a lnagyobb zavarok elkerülése végett az Apostoli Szentszék avval a tervvel foglalkozott, hogy a kassai püspököt (Fischer-Colbrie Ágost n G.J.) a csehek által okkupált felsőmagyarországi területre kinevezi apostoli adminisztrátorrá, de a prímás ellenkezése folytán a tervtől elállott. Erre a cseh kormány kiutasította a nyitrai és besztercebányai püspököt, valamint a nagyszombati érseki helynököt.r3 Az ötlet a bécsi nunciustól származott, ám az alapjaiban sértette az esztergomi érsek joghatóságát, mivel a főegyházmegye szinte teljes egészében oda esett; de sértette az érsek-metropolita jogát is, hiszen az érintett két püspök az ő suffraganeusa volt; végül sérelmezte mint prímás, akinek joghatósága az egész országra kiterjed. A proletárdiktatúra deklarálta az állam és az egyházak elválasztását, a vallást magánügynek nyilvánította és az egyházakat a szorosan vett hitbuzgalmi térre korlátozta. A közéletileg aktív katolikusokat n papokat és világiakat n pedig üldözték. Ezekben a hónapokban végképp nem beszélhetünk magyarnszentszéki kapcsolatokról. Az egyházzal kapcsolatos események közül csak néhányat említünk. Így pl. XV. Benedek pápa 1919. március 12-én kelt levelében rendelte el a Papi Tanács feloszlatását, amelyet a hercegprímás március 21-e Esztergomi Prímási Levéltár (tovább EPL), 1457/1918.; Országos Levéltár (tovább OL), Mt. jkv. 1919. március 6. Batthyány Tivadar: Beszámolóm. Bp. é.n. (1932) Athenaeum kiad. I. köt. 195. p.; EPL 1522/1919. 3 EPL Püspökkari konferenciákjegyz6könyvei (tovább Ppki jkv.) 1919. augusztus 22. 1 2


I. A magyar-szentszéki kapcsolatok

után foganatosított, s Kun Béláék ebbe nem szóltak bele.4 A másik az új váci püspök, Hanauer Á. István kinevezése volt, amelyre július folyamán került sor (a bulla szeptember közepén érkezett csak meg). Ez azért érdemel figyelmet, mert ez volt az első eset a főkegyúri jog figyelmen kívül hagyásával történt kinevezésre. Csernoch bíboros a magyar egyház számára addig elképzelhetetlen állapotok miatt külső segítségben reménykedett. lA hercegprímás az üldözés szomorú ideje alatt állandóan informálta az Apostoli Szentszéket (a nunciatúrán és az antant misszión keresztül n G.J.). Kérte, hogy Magyarországon, mint missióterület helyeztessék a katolikus egyház valamely nagyhatalom védelme alá. De ennek a kérésnek nem volt eredménye.r5 Az 1919. augusztus 22-i püspöki konferencián Csernoch hercegprímás úgy vélte, hogy lha a békekötés alkalmával nem sikerül Magyarország területi integritását megvédeni, a más államok területére eső egyházi birtokok jogviszonyának és az egyházmegyék határainak megállapítása végett a (bécsi n G.J.) pápai nuncius elnöklete alatt vegyes bizottsági tárgyalást kellene követelni.r6 Ez a korai állásfoglalás jelzi, hogy az impériumváltozás nyomán a püspökök elsősorban az egyházi birtokokért aggódtak, amelyeknek a sorsa kétségtelenül elválaszthatatlan az egyházkormányzati és egyéb egyházpolitikai kérdésektől. A magyar püspöki kar bízva a pápa iránti mindenkori hüségének respektálásában, igencsak számított a Szentszék közreműködésére az igazságos rendezés érdekében. Hamarosan kitűnt azonban, hogy reményeikben jórészt csatlakozniuk kell. 1919 nyarán a magyar püspökök úgy látták, hogy az itteni egyházi ügyekben továbbra is a bécsi nuncius az illetékes, ám ő nem sok megértést mutatott a magyar érdekek iránt. Ezért a püspöki kar megbízásából 1919. augusztus végén Rott Nándor veszprémi és a frissen kinevezett Hanauer Á. István váci püspök Rómába utazott. Rott tárgyalt Gasparri bíboros államtitkárral és más kuriális vezetőkkel. lKifejezte azt az óhajtásunkat, hogy a magyar katolikus egyház adminisztratív egysége változatlanul fenntartassék az ország határainak esetleges változása dacára. Az Apostoli Szentszék az újonnan alakuló államok politikai nyomása miatt aligha teljesítheti ezt a kívánságunkat, de biztosított, hogy az egyházmegyei beosztásban a békekötés után 6 hónapig semmi változás nem történik. A helyzetet Rómában még nem tartják konszolidáltnak, amikor az új rendezés ügyében a tárgyalásokat megindítják, az összes érdekeltet meghallgatjákr n számolt be küldetéséről Rott a püspöki konferenciának.7 A fentebb idézett rövid összefoglalóban benne rejlett a korszak talán legkényesebb egyházpolitikai problémája. A püspökök ellenezték az új államhatárok által szelt egyházmegyék megosztását a már említett gazdasági és egyházkormányzati érdekek miatt. Ebben találkoztak a magyar állam, a mindenkori kormányok, illetve külpolitika érdekeivel: ugyanis ha az egyházkormányzati határok nem követik rövid úton a politikai határokat, úgy ez azt is jelenti, hogy az egyház nem tekinti véglegesnek ez utóbbiakat!8 Az utódállamok érdeke ennek éppen az ellenkezője volt. A Szentszék pedig nyilván az egyetemes katolikus szempontokat kívánta elsősorban érvényesíteni, még ha azok adott esetben a magyar érdekek rovására is mentek. Eredménynek számított viszont, hogy Róma nem akart elébe menni az eseményeknek, tehát a békeszerződés(ek) aláírása előtt, pontosabban azt követő fél évig nem kívánt a dismembratiókról tárgyalni. Fontos ígéret volt, hogy ezekbe a tárgyalásokba bevonják a magyar egyház illetékeseit is. (Az már más kérdés, hogy a későbbiekben mindezt nem feltétlenül tartották be.) Még a román csapatok ki sem vonultak Budapestről, amikor 1919. szeptember végén a Friedrich-kormány legitimista külügyminisztere, gróf Somssich József levelet juttatott el Rómába Gasparri államtitkárhoz, amelyben a diplomáciai kapcsolatok felvételét újólag kezdeményezte. Ezt egy későbbi dokumentum n SimonyiSemadam Sándor miniszterelnök, úgy is mint külügyminiszter 1920. március 22-én Horthy Miklós kormányzóhoz küldött felterjesztése n erősíti meg: lHivatali elődöm (gr. Somssich József külügyminiszter 1920. március 15-ig n G.J.) röviddel külügyminiszterré való kinevezése (1919. szeptember 11. n G.J.) után felvette azokat a fonalakat, amelyek már gróf Károlyi Mihály köztársasági elnöki működésének utolsó napjaiban szövődtek abból a célból, hogy az Apostoli Szentszék Budapesten nuncius által képviseltesse magát.r9

Uo., Az 1919n1944 közötti püspökkari konferenciák jegyzőkönyveit közli Beke Margit szerk.: A magyar katolikus püspökkari tanáakozások története és jegyzökönyvei 1919n1944 köztitt. InII. köt. MünchennBp. 1992. Dissertationes XIInXIII. köt., és Gergely Jenő szerk.: A püspöki kar tanácskozásai 1919n1944. Bp. 1974. Gondolat K. 5 EPL Ppki jkv. 1919. augusztus 22.; EPL 2910/1919. 6 Valfre di Bonzo bécsi nunciusról van szó. 7 EPL Ppki jkv. 1920. március 17., 4. p. 8 Nemzetközileg jól ismert példa erre a II. világháború után az Odera-Neisse vonal kérdése: a katolikus egyház nem tekintette véglegesnek a nyugati lengyel határokat, s a Szentszék a Németországtól átcsatolt terület egyházmegyéit a német egyház részének tartotta. Ide a lengyelnémet lkiegyezésigr ezért nem teljes jogú ordináriusokat, hanem csak adminisztrátorokat neveztek ki. 9 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16. d. 6117/1920. 4



Somssich kezdeményezésére még 1919. októberben a bíboros államtitkár lMagyarországgal szemben nagy jóindulatot tanúsító levéllel válaszolt, melyben közölte, hogy ugyan örömmel és hálával fogadja a magyar kormány kívánságáth, egyúttal azonban utalva az akkori politikai viszonyokra fenntartotta magának, hogy állapítsa meg azt az időpontot, amely ennek a kérdésnek megoldására a legalkalmasabbnak fog mutatkozni.r 10 Tehát amíg nincs legitim kormány és államfő, addig nem lehet szó a diplomáciai elismerésről sem. Ugyanezt erősítette meg a hercegprímás a püspökök előtt: lMagyarország teljes függetlensége óta a hercegprímás ismételten lépéseket tett az Apostoli Szentszéknél és a magyar kormányoknál, hogy a diplomáciai viszony Magyarország és a Szentszék között létesíttessék. Az Apostoli Szentszék kilátásba is helyezte már követének elküldését Budapestre, de szándékának végrehajtását a békekötés utánra, a magyar állam nemzetközi helyzetének tisztázásáig elhalasztotta.r11 A magyar kormánynak, az önállóságát visszanyert magyar államnak egyik fontos lkitörési lehetőségkéntr kínálkozott a nemzetközi elszigeteltségből a vatikáni kapcsolat. Haller István kultuszminiszter már 1919. december 3-án sürgette a külügyet a szentszéki kapcsolatok mielőbbi felvételére. Csernoch hercegprímás pedig 1920. január 28-án kelt levelében kérte Somssich külügyminisztert n akit nem kellett egyébként sürgetni n a diplomáciai kapcsolatok szorgalmazására.12 A sürgetéseknek csak azután volt eredménye, hogy Magyarországot meghívták a békekonferenciára, lezajlottak a nemzetgyűlési választások, lett legitim kormány. Ezeknek lehet betudni, hogy a bécsi nunciatúra ügyvivője útján Gasparri 1920. február 27-én kelt levelében közölte: az 1919. októberi ígéretnek megfelelően a Szentszék kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére jelezve, hogy Lorenzo Schioppa prelátust, a bajor (müncheni) nunciatúra uditoreját szándékoznak budapesti nunciusnak kinevezni. 13 Mindez figyelmet érdemel, hiszen február 27-én még nem volt államfő Horthyt 1920. március 1-jén választották kormányzóvá. A bécsi nunciatúra ügyvivője, Mgr. Ogno Serra március 9-én kelt kísérő levelével küldte Budapestre a bíboros államtitkár üzenetét, amely itt nagy megelégedést keltett. A hírről a külügy még aznap értesítette Csernochot és Hallert.14 Schioppa budapesti apostoli nunciusi akkreditálásához Horthy az előzetes hozzájárulást március 26-án megadta. Erről Simonyi-Semadam miniszterelnök még aznap tájékotatta az államtitkárt és a hercegprímást.15 Megállapítható tehát, hogy a Szentszék már a trianoni békeszerződés aláírása előtt készségét nyilvánította a legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolatok létesítésére. Az időközben nyilvánosságra hozott magyar békefeltételek, valamint a felgyülemlett egyházpolitikai kérdések arra késztették a püspöki kart és a kormányt, hogy közvetlen, személyes tárgyalást kezdeményezzenek a Szentszékkel. Ezért az 1920. március 17-i konferenciában felkérték Csernoch János bíboros hercegprímást, hogy utazzon Rómába, részint a diplomáciai kapcsolatok előmozdítása érdekében, részint a felmerült egyházpolitikai kérdések megvitatására. Sokan úgy vélték, hogy a bécsi nunciatúra rosszindulata, barátságtalan lépései nem felelnek meg az Államtitkárság intencióinak. A bíboros elutazása előtt tájékoztatta a püspököket és a kormányt az 1919. augusztusa óta levélben és más üzenetek formájában a Szentszékkel folytatott tárgyalásairól, amelyeknek célja az országra kiszabott békefeltételek enyhítése és a nyomorgókon való segítés volt. lA Szentatya közbenjárását ismételten kérteh Valfre di Bonzo, Scapinelli volt bécsi nunciusok és Gasparri útján is felkérte a pápát, hogy az ezeréves Magyarország tönkretétele ellen nyilvánosan tiltakozzék. Ő Szentsége helyzete végtelenül nehéz. Jóindulata Magyarországhoz kétségtelenr n szögezte le a hercegprímás.16 A szentszéki döntéseket is a reálpolitika határolta be, ám a pápa fél millió lírát küldött az línséges magyar gyermekek támogatásárar. 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, ezzel Magyarország nemzetközi státusa lrendeződöttr. Ettől kezdve felgyorsult a diplomáciai kapcsolatok felvétele. Magyarország első szentszéki követének a kapcsolatok létrehozásában érdemeket szerzett gróf Somssich Józsefet nevezték ki, aki 1920. július 3-án kapta meg a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter rangot.17 Július 17-én érkezett Rómába és a követség rezidenciáját

Uo. EPL Ppki jkv. 1920. március 17. 16. p. 12 EPL Cat. A 1905/1920. 13 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16. d. 6117/1920.; EPL 356/1920. 14 EPL 356/1920.; Ppki jkv. 1920. március 17. 16. p. 15 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán 16.d. 6086/1920.; EPL 356/1920. 16 EPL Ppki jkv. 1920. március 17. 5. p. 17 Gróf Somssich József 1864. december 19-én született Grácban. 1898-ban lépett a közös külügyminisztérium szolgálatába. 1912n1914 között a párizsi nagykövetség első beosztott tisztviselője. 1919. szeptember 11-tól 1920. március 15-ig n szentszéki követi kinevezéséig n külügyminiszter volt. Fejér megyében 5.349 kh. birtokkal rendelkezett. Követként is arisztokrata életvitelt folytatott. 1924. szeptember 27én mentették fel, legitimista volta miatt. Ezt követően nem játszott közéleti szerepet. 1939. márciusban XII. Pius koronázásakor a magyar kormányküldöttség vezetője volt. 1941. január 22-én hunyt el Budapesten. Ezt és a további életrajzi adatokat nagyrészt Pritz Pál szerk.: Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918n1945. Bp. 1994. Akadémiai K. művéből vettük. 10 11



a Via Boncampagni 15. alatt rendezte be.18 Megbízólevelét 1920. július 26-án nyújtotta át XV. Benedek pápának, s ezzel az aktussal megtörtént a szentszéki magyar követség hivatalos megnyitása.19 A szentszéki magyar követség első kánonjogi tanácsosa, ha formálisan nem is így nevezték, Csiszárik János c. püspök, követségi tanácsos volt, akit Somssich kérésére a külügy ideiglenesen a szentszéki követségre osztott be. Feladatát a követség megszervezése képezte, utána visszarendelték.20 Csiszárikra azért volt szükség, mert ő az egyetlen a külügyi szolgálatban, aki tudta, mi a teendő, hiszen 1918-ig a monarchia szentszéki nagykövetségének kánonjogi tanácsosa volt, és mint ilyen az 1920-as évek egyházpolitikájának vitelében meghatározó szerepet játszott.21 Csiszárik püspök távozása után a külügyminiszter n Csernoch hercegprímással egyeztetve n 1920 szeptemberében Serédi Jusztinián bencés szerzetest bízta meg a követség kánonjogi tanácsosi teendőinek ellátásával.22 Serédi ekkor a Szt. Anselm római bencés egyetem kánonjogi professzora volt és egyben a szentszéki kodifikációs bizottság tagja. Csiszárik javaslatára a külügy nem vette lállománybar, hanem csak felkérte a kánonjogi tanácsosi teendők ellátására. Így megőrizte függetlenségét, ám mint Gasparri bizalmasa, rengeteget segíthetett. Mint közismert, a magyar püspökök vatikáni ügyeik intézésével ún. ágenst bíztak meg. Az 1920. őszi konferenciájuk felhatalmazása alapján Csernoch hercegrímás Serédit kérte fel a magyar ordináriusok római ágensének, aki azt elfogadta. lA magyar püspöki kar nagy hálával és köszönettel fogadja azt az értékes támogatást, melyet ügyeinek intézésében a hivatalos agentúrát irányítani szíves leszr n írta neki 1921. január 4nén a prímás.23 A Budapestre kinevezett első apostoli nuncius, Lorenzo Schioppa megbízólevele 1920. szeptember 10-én kelt24, tehát már a békeszerződés aláírása után. A nuncius szeptember végén érkezett meg, és október 6-án adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak.25 A nuncius átmenetileg a Központi Papnöveldében lakott. Végül is József főherceg Dísz tér 4n5. sz. alatti palotáját a nunciatúra számára a Vallásalap 6 és fél millió koronáért megvette, amely az alap tulajdona lett. A helyreállítási-restaurálási költségeket n újabb milliót n is a Vallásalap viselte. A palota felszerelése, bebútorozása 2,5 millió koronát tett ki, amiből a Vallásalap 800 000-et folyósított, a többit a nagyjavadalmasok és arra érdemes arisztokrata családok adták össze.26 A budapesti nuncius rezidenciája 1920-tól 1945-ig egyfolytában a Várban lévő Dísz tér 4n5. alatti épület volt. Ennél aligha lehetett volna alkalmasabbat találni, hiszen mellette a Sándor palota, közelében a külügy épülete és a hercegprímási palota. A szentszéki magyar kővetségr6l ált. lásd B. Lőrincz Zsuzsa szerk.: A vatikáni magyar követ jelentih Bp. 1969. Kossuth K. Itt szeretnénk összefoglalni, hogy a szentszéki magyar követség a negyedszázad alatt nem vásárolt rezidenciát, hanem bérelte azt. Az 1920-as évek közepén a követség épülete a Villa Ruffo Scaletta (Piazzale di Villa Umberto fuori Porta del Popolo). Innen 1927-ben Barcza kinevezésekor egy másik kertes villába költöztek a Via Pisanello 35. sz. alá. Végül egy modern, ám kiváló elrendezésű palota lett a szentszéki követ otthona, 1936-tól a Villa Mazzoleni, a Via Martiri Fascisti 75. sz. alatt. 19 OL K-105. Vatikáni követség ált. ir. 35. cs. E-I-a-1920. 145/pol. 20 Uo., 1. cs. 1/1920. A külügyminiszter 1920. július 9-i levele Somssichhoz. 21 OL K-59. Küm.ir. 57.cs. Csiszárik János; Pfeiffer János szerk.: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630n1950). München, 1987. Dissertationes VIII. köt. 87n88. p. Csiszárik János 1860. november 16-án született Vörösklastromban (Szepes vm.) 1883-ban szentelték pappá a kassai egyházmegye címére. Teológiai tanár Kassán. 1893-tól tb. udvari káplán. 1906-tól a monarchia szentszéki nagykövetségén a kánonjogi tanácsos titkára, 1907-től pápai kamarás. 1910. december 24-től nagykövetség kánonjogi tanácsosa, 1911-től veszprémi kanonok és pápai prelátus. 1915. májusban távozott Rómából és 1916 elejétől a közös külügyminisztérium egyházpolitikai osztályán dolgozik. Több diplomáciai küldetésben vesz részt. 1917. november 25-én almissai c. püspökké szentelik. 1917. novembertől 1919. szeptember 1-ig rendelkezési állományban. 1919. október 31ntő1 a m.kir. külügyminisztériumban központi szolgálatra rendelik. I. oszt. követségi tanácsosi címmel felruházott kánonjogi tanácsos. 1929. július 29-től rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. 1930. szeptember 30-tól nyugállományban. 1936. január 2-án hunyt el Budapesten. 22 OL K-105. l.cs. 98/1920. Az életrajz 1920-ig terjedő része innen. A továbbiakra a Katolikus Lexikon és a Magyar Életrajzi Lexikon adatai. Serédi György Jusztinián 1884. április 23-án született Deákiban. 1901-ben lépett a bencés rendbe. 1904-től teológiai tanulmányokat végzett Rómában a St. Anselmen. Megismerkedett Gasparrival, aki a kánonjogi kodifikációs bizottság elnöke volt, majd államtitkár lett. Gasparri meghívta a bizottságba, amelynek konzultora volt 1908n1918 között. 1915-ben a Vatikánba vonult (az olasz hadbalépés miatt), ahol Gasparri vendége volt, nála is lakott 32 hónapig. Részt vett a CIC szövegezésében és ő állította össze a forrásokat. 1917. decemberben tért haza. 1918 elejétől tábori lelkész, nyáron leszerelt. 1920. októberben visszatért Rómába, mint az egyházjog tanára, a kodifikációs bizottság tagja és rendi ügyvivő. A Szentszék megbízásából megkezdte a Fontes kiadását. A pápa 1927. november 30-án esztergomi érseknek nevezte ki, december 19-én bíboros. 1928. január 8-án szentelte a pápa püspökké. Január 29-én iktatták be. 1945. március 29-én hunyt el Esztergomban. 23 OL K-105. l.cs. 98/1920.; Ppki jkv. 1920. október 27. 3. pont. Formálisan a hivatalos ágensnek a követség alkalmazottját kellett tekinteni, ezzel Csernoch a követségi titkárt, Boroviczényi Aladárt bízta meg, akinek nevében Serédi az agentúrát valójában vezette. Lásd OL K-105. l.cs. 13/1921. 24 24 OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16.d. 5970/1925. Schioppa, Lorenzo 1871-ben született. A nápolyi érseki szeminárium teológiai tanára, ahonnan szolgálattételre a vatikáni Államtitkárságra rendelték. Ettől kezdve a pápai diplomáciában tevékenykedik. 1912-től a müncheni nunciatúra titkára, illetve uditoreja, pápai prelátusként. Ebben a tisztében érte 1920. augusztus 10-én a budapesti nunciusi kinevezés. 1920. augusztus 22-én szentelték püspökké, ettől kezdve justiniapolisi c. érsek. A külsőségekre sokat adó, hiú ember volt. 1925. április 27-én Hágába helyezték át. 1935. április 23-án hunyt el Hágában. 25 Uo., 32.285/1920. 26 EPL 2850/1921.; Ppki jkv. 1921. február 10., 8. p. 18



2. I/2. Az érintkezés formái és keretei Ami a kapcsolatok mechanizmusát illeti, abból kell kiindulnunk, hogy a szentszéki követet az államfő küldi és a mindenkori pápához akkreditálják. (Ha megbízatása idején a pápa elhalálozik és újat választanak, akkor hozzá ismét akkreditálni kell.) A követ a Szentszéknél a magyar államot képviseli és nem az egyházat (ezért soha nem is egyházi személy). Közvetlen felettese a külügy, azzal érintkezik. Ott az egyházpolitikával a kánonjogi tanácsos és a politikai osztály foglalkozott. A hazai egyházpolitikát azonban elsősorban a VKM intézte, a katolikust annak I. ügyosztálya. A Vatikánban a szentszéki követet a pápa ritkán fogadta, általában protokolláris alkalmakkor. Rendkívüli audienciát csak rendkívül fontos és sürgős kérdések tettek lehetővé. A követ az Államtitkársággal állt kapcsolatban, gyakran fogadta a bíboros államtitkár (korszakunkban Gasparri 1930-ig, majd Pacelli 1939-ig, utána Maglione bíboros). De a követség rendszeresen érintkezett a különböző kuriális hivatalokkal, dikasztériumokkal, főleg a kongregációk vezetőivel. A követ nélkülözhetetlen segítője volt a kánonjogi tanácsos (aki viszont egyházi ember), mert szakvéleménye mellett belső kapcsolatai is mérvadók voltak. A szentszéki követ különleges helyzetben van, hiszen neki nem feladata az adott állam területén élő vagy odaérkező magyar állampolgárok érdekeinek képviselete. (1929-ig egyházi állam sincs!) Elsődleges feladata a magyar kormány egyházpolitikai szándékainak szentszéki képviselete. A másik a Vatikánba érkező magyar államférfiak és közéleti tényezők protokolljának biztosítása; végül a nem-hivatalos személyek, főleg zarándokok pápai fogadásának az előkészítése. De az is tény, hogy egy okos szentszéki követ sok mindent megtudhat a nagypolitikáról. Az apostoli nuncius küldetése viszont lkettősr. Részben a bevett diplomáciai küldetés, akit a pápa küld és az államfőhöz akkreditálják. Mint ilyen közvetlenül a külüggyel érintkezik, utasításait pedig az Államtitkárságtól kapja. Hivatalánál fogva n katolikus többségű országokban n a diplomáciai testület doyenje. A nuncius azonban több is a követnél: küldetése szól az adott ország egyházához is, amely felett azonban így sem gyakorol jurisdictiót, viszont a Szentszék akaratának érvényt kell szereznie. A nuncius és a hazai egyház közötti kapcsolatba az államnak nincs beleszólása. A püspökök közvetlenül fordulhatnak Rómához és viszont. Formálisan pedig 5 évente a kötelező ad limina látogatás a diplomácia kikapcsolásával történik. De kár lenne tagadni, hogy a nunciatúra mégis csak a Szentszék lszeme és füler Budapesten is, ami nem egyszer kínos lehetett a prelátusoknak. A protokoll értelmében a nuncius akkreditálása után a püspökök és nagyobb prelátusok tisztelgő látogatást tesznek nála. Később bizonyos komplikációk arra késztették a magyar kormányt, hogy formálisan is meghatározza a Vatikánnal való érintkezés módozatait. 1925. július 9-én Bethlen István gróf miniszterelnöknél tartott tárcaközi bizalmas egyházpolitikai értekezleten (KÜM, VKM és a hercegprímás képviselője) egy megállapodást fogadtak el a kormánynak a Szentszékkel való érintkezésének módozatairól. Ennek értelmében a következő elvek szerint kell eljárni: 1. lA Szentszékkel a hivatalos tárgyalást a Külügyminisztérium folytatja, akár az itteni nuncius, akár a szentszéki követség útján. 2. Ez nem érinti a Hercegprímás úr Ő Eminentiájának egyházkormányzati joghatóságából kifolyó érintkezését a Szentszékkel. 3. A Külügyminisztérium közli a szentszéki követségnek a kultusztárcát érintő jelentéseit a Kultuszminiszter úrral és érdemi állásfoglalás előtt kikéri hozzájárulását. Az egyházi főhatósággal való szükséges érintkezést a Kultuszminisztérium eszközli. 4. A fontos kérdésekről a Miniszterelnök úr is tájékoztatandó.l27 A hatáskörök precízírozása kapcsán Klebelsberg kultuszminiszter azt is megjegyezte, hogy la most eltávozott nuncius (Schioppa n G.J.) ki akarta kapcsolni a hercegprímást az egyházi kérdések megoldásából; nézete szerint az új nunciust figyelmeztetni kellene, hogy ezt ne tegyer28. Ekkor egyeztek meg abban is, hogy a kinevezendő személyekre teendő javaslat miként történjen. Ha a kultuszminiszter által kezdeményezett javaslatban a OL K-63. 1922-34.t. sz.n. Följegyzés a miniszterelnökségen 1925. július 9-én a miniszterelnök elnökletével tartott bizalmas értekezleten. Jelen voltak: a KÜM részéről Walko Lajos miniszter, Kánya Kálmán követ, gr. Khuen-Héderváry Sándor köv. tanácsos, Csiszárik János c. püspök köv. tanácsos; a VKM részéről Klebelsberg Kunó miniszter, Breyer István h. államtitkár, a hercegprímás képviseletében Lepold Antal prelátus, irodaigazgató. 28 OL K-63. 1922n34.t. sz.n., 45. fol. 27



kormány egyetért, akkor ezt egyeztetik a hercegprímással, és csak utána közlik a nunciussal. Bizonyára így akarták elkerülni, hogy a nunciushoz a mérvadó helyekről egymásnak ellentmondó javaslatok jussanak. Az egyes államok területén élő részegyházak és az illető állam kapcsolatrendszerét, az egyház ottani helyzetét, jogállását n amennyiben szükséges és lehetséges n a Szentszék átfogó jellegű és nemzetközi jogi érvényű szerződésekkel igyekezett, Ígyekszik szabályozni. Bár a pápaság a wormsi konkordátum óta napjainkig majd 200 ilyen szerződést kötött, Magyarországgal erre soha nem került sor. 29 A kánonjog a konkordátum fogalmát a következőképpen definiálja: lA konkordátum az állam és a pápa által képviselt katolikus Egyház között létrejött olyan ünnepélyes megállapodás, amely a mindkét felet érintő ún. vegyes ügyeket (res mixtae) akár teljesen, akár részlegesen egy meghatározott állam területén élő katolikusok részére mindkét szerződő fél érdekeinek figyelembevételével tartósan szabályozza.r 30 Ami a konkordátum alanyát illeti, az Egyház részéről csakis a római pápa, mint a világegyház feje köthet ilyen megállapodást. Konkordátumot, vagy konkordátum jellegű megállapodást nem köthet valamely ország püspöki kara kollektíve, vagy pl. az ország prímása, de egyes püspök sem az állammal, illetve annak közegeivel. Ez kizárólag az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. A konkordátum ugyanakkor nemzetközi jogi érvényű szerződés, amelynél az Egyház nemzetközi jogi személyként szerepel. Az állam részéről az a tényező kötheti meg a konkordátumot, amely az illető állam alkotmánya szerint nemzetközi szerződés kötésére jogosult. Ami pedig a konkordátum tárgyát illeti, azok az Egyház és az állam között felmerült vitás ügyek széles körét szokták felölelni. A lvegyes ügyekr alatt azok értendők, amelyek az Egyházat és államot együttesen érintik. Ilyenek voltak leginkább a házasságjogi kérdések (főleg amíg be nem vezették a kötelező polgári házasságkötést 1895-ben), az iskolai és a vagyoni, pénzügyi kérdések. Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy a konkordátum tárgyát nem képezhetik a változásnak alá nem vethető hittételek (dogmák), a lbelsőr egyházi kérdések, mint pl. a liturgia. Ám a konkordátum kitérhetett a szentszéki kinevezésektől függő egyházi tisztségek betöltésének mikéntjére. Azt a konkordátumot, amely nem átfogó rendezést jelent, hanem egy vitás kérdést rendez, modus vivendinek szokás nevezni. (Magyarországgal ilyen kötésére sem került sor.) A konkordátum külső alakja nincs előírva, de az leggyakrabban formális szerződés, amelyet mindkét fél teljhatalmú megbízottjai írnak alá (parafálnak) és a szerződő felek ratifikálják. Az állam részéről a törvénytárban történt kihirdetésével világi törvénnyé válik; az egyház részéről a bíborosi konzisztóriumban, majd bulla alakjában való kihírdetés után (ami megjelenik az Acta Apostolicae Sedis-ben) egyházi törvénnyé válik. A dolog lényege tehát az, hogy a konkordátum nem az Apostoli Szentszék, hanem jelen esetben a magyar állam és a magyarországi katolikus egyház viszonyát szabályozza, közös ügyeit lrendezir. Joggal merül fel a kérdés, hogy miközben a Szentszék 1918 után számos országgal n így a környezőkkel is n konkordátumot kötött vagy ilyenre törekedett, Magyarországgal erre miért nem került sor? Ez annál szembetűnőbb, mert az 1920-as és az 1930-as évtizedben 20 új konkordátumot írtak alá. Az 1920-as években kötött konkordátumok a régi-új államokban élő katolikus egyház helyzetét kívánták rendezni. 1922-ben jött létre Lettországgal a konkordátum, ezt követte 1925-ben a lengyel, majd 1926-ban a litván konkordátum. A balti köztársaságok mellett a Szentszék szükségesnek látta konkordátumok kötését a Monarchia utódállamaival is, ezek pedig már érzékenyen érintették az ott élő magyar katolikusok érdekeit. 1927. május 10-én írták alá Romániával a konkordátumot, majd szeptember 27-én Csehszlovákiával egy modus vivendit. (Míg az előbbi hamarosan érvénybe is lépett, a csehszlovák szerződés életbelépésére csak a csehszlovák állam felszámolását röviddel megelőzően került sor.) Az 1930-as években Ausztriával (1933) kötött konkordátum magyar érdekeket kevéssé sértett, ám az 1935. július 25-én parafált jugoszláv konkordátum annál inkább. Az is igaz azonban, hogy ezt a belgrádi parlament nem ratifikálta.31 A Vatikán konkordátum-politikája mögött szövevényes érdekérvényesítési mechanizmus húzódott. XI. Pius pápa (1922n1939), aki igazi autokrata módon kormányozta az egyházat, a pápai centralizmus erősítése jegyében mindent elkövetett annak érdekében, hogy kiküszöbölje az egyház életéből a politikai hatalom befolyását, annak bármiféle beleszólását. Ennek volt egyik eszköze a konkordátum. A másik fontos szempont pedig az ekkor Európában végbemenő hatalmi átrendeződés. A cári Oroszország megszűnése, a Monarchia széthullása és egy sor állam önállóságának helyreállása vagy új lnemzetállamokr keletkezése Finnországtól Görögországig, amelyekben több-kevesebb katolikus is élt. Harmadsorban pedig az itteni államok belpolitikai állapotában

Mercari, Angelo: Raccolta di Concordati su materie ecclesiastiche tra ea Santa Sede e le autoritá civili. InII. Tip. Poligl. Vatican, 1954.; Bánk József Kánoni jog I. köt. Bp. 1960. Szent István Tárrsulat K. 325n330. p. 30 Bánk József: Kánoni jog I. köt. Id. mű, 315n316. p. 31 Uo., 330. p. 29



bekövetkező változások n a diktatórikus törekvések vagy szélsőséges nacionalizmusok kibontakozása n késztette a pápaságot az egyház védelmében konkordátumokra. Főleg az 1920-as években esetenként a szentszéki magyar követ előtt is elhangzottak kuriális tisztviselőktől olyan célzások, hogy amennyiben a magyar kormány nem elégedett a szentszékinmagyar viszonnyal, úgy ők szívesen látnának konkordátumi szabályozást. Hivatalos formában azonban ilyen javaslatra nem került sor, mert azt a meglévő kapcsolatrendszer nem tette szükségessé egyik fél részéről sem. Bizonyos vitás kérdések, eseti konfliktusok dacára mind a szentszéki követek összefoglaló jelentéseiből, mind a hazai egyházi és kormányzati férfiak nyilatkozataiból azon vélekedés szűrhető ki, hogy Magyarország és a Szentszék kapcsolatai 1945 előtt nemcsak jók, hanem kimondottan jók, szivélyesek és barátságosak voltak, aminek kapcsán mindig elhangzott a magyarországi egyház különleges helyzetére, pozícióira, az államtól kapott támogatottságára való hivatkozás. A szakirodalom már régen megállapította: az állam és az egyház összefonódása oly tökéletes, hogy Magyarország és a Vatikán között nem volt szükség konkordátumra. A magyar kormány nem tartotta előnyösnek a konkordátumot, mert az kedvezőtlenebb lenne rá nézve a fennálló, tényleges helyzetnél. A lszerződésen kívüli állapotr ugyanis nagyobb szabadságot, mozgásteret jelentett az egyházpolitikában. Így pl. egy konkordátum esetében a Vallásalapot kivonnák az állami ellenőrzés alól, és nem tudnák elérni a kinevezésekbe történő beleszólást sem.32 A kormány számára tehát nem volt kívánatos a konkordátum, mert az a magyar főpapság és a hatalom között kialakult szoros kapcsolatokba formáljogilag a külső, harmadik tényezőt emelte volna be. A konkordátumot a Szentszék sem szorgalmazta. Végül pedig a harmadik érintett fél, a magyar főpapság sem tartotta szükségesnek. Talán a leginkább autentikus Serédi bíboros véleményét idéznénk. Szerinte lmagyar konkordátumot sem innen, sem Rómából nem kívánnak kezdeményezni. Itthon ugyanis azt mondják, hogy az ún. vegyes ügyek konkordátumon kívül úgyis rendezve vannak. A nagyjavadalmak adományozási módja írásban is le van fektetve, a főkegyúri jog csak szünetel, egy részét azonban a kultuszminiszter a főkegyúrtól egyszer s mindenkorra elnyert delegálás alapján gyakorolja; az iskolaügy törvényileg rendezve van; az adókivetési jogunkat elismerik.r A kormány szerint a provizórikus állapot (király nélküli csonka haza) sem alkalmas ilyen szerződés kötésére. lRómában viszont a bizonytalan és átmeneti helyzetre utaláson kívül azért sem lelkesednek a konkordátumért, mert az rendszerint egyoldalú lekötést jelent a gyakorlatban.r 33 Serédi helyzetelemzése inkább áll az 1930-as évek végére és az 1940-es évek elejére, amikorra a Szentszék megtapasztalhatta a konkordátum-politika fonákját, főleg a német és a román konkordátum kapcsán. Az 1920-as években azonban véleményünk szerint a Szentszék hajlott volna a konkordátumra, azt viszont sem a magyar kormány, sem a hazai főpapság nem kívánta. Végül is úgy tűnik, hogy a főbb kérdésekben a fennálló állapot valamennyi félnek megfelelt, a kellemetlen ügyek (pl. vagyonjogi kérdések, vegyesházasságok stb.) bolygatása elől a konkordátumkötés kikerülésével az egész korszakban kitértek.

3. I/3. A magyarnszentszéki kapcsolatok főbb kérdései az 1920-as években Az összeomlás és a forradalmak után új berendezkedését kereső Magyarország számára alapvető fontosságúak voltak a felmerülő egyházpolitikai kérdések, részint a belső rend és konszolidáció érdekében, részint a határokon túlra került magyarság védelme miatt. A Szentszék idevágó álláspontját Csernoch bíboros 1920. júliusi római útja után az illetékesek elé tárta. A kiváló politikai érzékkel bíró hercegprímás világosan látta a magyar érdekek érvényesítésének korlátozott voltát. Útjának célja az volt, hogy elérje: az államhatárok változása miatt szükséges egyházpolitikai tárgyalások során a magyar püspököket hallgassák meg, illetve ezek a tárgyalások időben minél inkább kitolassanak.34 Bizonyos optimizmust eredményezett e téren a trianoni békeszerződéshez mellékelt Millerand-féle kísérőlevél. A prímás Rómában nyert információi szerint la Szentszék az elfoglalt részeken történendő egyházi rendezéssel nem szándékozik sietni, sőt inkább halogatja ameddig csak lehetr. A prímás arra is ígéretet kapott, hogy a békeszerződés ratifikációjától számított hat hónapig nem vetik fel az új rendezést. (Korábban Rottnak az aláírástól számították a hat hónapot.) A Romániával kötendő konkordátum előtt pedig kikérik a latin szertartású OL K-63. 1933n34.t. 482/1933. res.pol.; Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp. 1966. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 108. p. Csizmadia könyve témánkat tekintve alapmű, mert az OL idevágó iratanyagára támaszkodva és az EPL-ben lévőkkel kontrollálva a kérdéskört feldolgozta. 33 EPL 5772/1941. augusztus 16. 34 OL K-105. 35. cs. E-1/a. 1920/7.pot. Csernoch 1920. július 6n16. között volt Rómában. Miszsziójának eredményeit Csiszárik jelentése alapján közöljük, de erről beszámolt a püspöki karnak is. 32



püspökök véleményét. Mivel a Szentszék az utódállamok részéről erős nyomás alatt áll, a hercegprímás a megbeszélésekből azt a következtetést vonta le, hogy a szelt egyházmegyék dismembratiója nem lesz elkerülhető. A lehetőség csak annyi, hogy ennnek az idejét minél inkább kitolják. 35 A korszak egészén végighúzódott a magyarnszentszéki viszonyban a felvidéki és erdélyi magyar katolicizmus védelme, ami nem volt elválasztható a jurisdictionális és vagyonjogi kérdésektől. Az 1920-as években Gasparri államtitkársága idején úgy tűnik, hogy a római Kúria esetenként több megértést tanúsított az utódállamok, mint az ezeréves jogokra és érdemekre hivatkozó magyar egyházi és állami szempontok iránt. Főleg a tervezett román konkordátum váltott ki éles reagálást a magyar főpapok részéről, ami találkozott a kormányzat álláspontjával is. Az 1921. február 10-i püspöki konferencián n a készülő román konkordátum kapcsán n az egyik leginkább érintett gróf Széchenyi Miklós nagyáradi latin szertartású püspök fakadt ki a Vatikán politikája ellen. lMély fájdalommal tapasztalja a Szentszéknek engedékeny politikáját a Magyarország testéből részesedett új államokkal szemben. Magyarország ezeréves katolikus múltjával mit sem törődve, egymás után olyan intézkedéseket tesz a Szentszék, amelyek az új államok erősödését szolgálják.r Ami pedig Erdélyt illeti, lnem a latin katolikusokat (=ti. a magyar katolikus egyházat n G.J.) védik, hanem a román államot és a románokat, mert futnak az unió illúziója után. Itt az ideje, hogy a magyar püspöki kar többé nem a hódolat letompított hangján, hanem nyílt és sértett önérzettel beszéljen a Szentszékkel s figyelmeztesse eddigi politikájának veszedelmeire. Széchenyi javasolta, hogy rsemmiféle egyházmegyei új rendezésbe ne menjünk bele. Tartsuk fenn minden egyházmegyénket, bármilyen kicsiny is lesz.l36 Csernoch hercegprímás sokkal realistább volt, mint az arisztokrata származású, és egykor a leggazdagabban javadalmazott váradi püspök, ezért ezt a hangvételt nem honorálta, ha szíve mélyén egyet is értett vele. Épp ezért, amikor Schioppa nuncius azt kérte a püspöki kartól, hogy adja elő elképzeléseit az egyházmegyék új beosztására, a testület ez elől elzárkózott. Megismételte, hogy ragaszkodnak az integritáshoz és nem működnek közre a meglévő felbolygatásában. A magyarnszentszéki viszonyt kétségtelenül zavarta, hogy a Felvidékről elűzött püspökök kényszerű lemondását a Szentszék szorgalmazta (igaz, kárpótlásul címzetes érsekként szerény javadalmat kaptak). Még inkább zavaró volt, hogy a hercegprímás előzetes megkérdezése nélkül töltötték be az így megüresedett nyitrai, szepesi és besztercebányai püspökséget. Csernoch bíboros a budapesti nunciussal közölte, hogy ezek után a csehszlovák kormány aligha fogja teljesíteni anyagi kötelességeit (ti. az esztergomi érsekség és székesfőkáptalan anyagi kárpótlását az elkobzott birtokokért és egyéb vagyonért), mivel célját enélkül is elérte. Az 1921. februári püspöki konferencián felolvasták XV. Benedek pápa latin nyelvű levelét is, amely a püspöki karnak szólt. A pápa arra intette a püspököket, hogy ne törekedjenek minden áron az addigi állapotok fenntartására, és főként ne az elcsatolt részeken lévő anyagi javaik maradéktalan fenntartására. A püspököket kínosan érintő dokumentumot nem is hozták nyilvánosságra, amely magyarul a következőképpen hangzik. lTi pedig, Kedves Fiunk és Tisztelendő Testvéreink, nem annyira a múltakról emlékezzetek és azokat keressétek, hanem a jelen bajok orvoslására törekedjetek. Figyelmetek és gondoskodástok arra irányuljon, hogy a keresztény erkölcsök a régi fényben ragyogjanak.r37 A Szentszék aggodalommal figyelte a magyar királykérdés körüli bonyodalmakat is, ám abba nem kívánt beavatkozni. Rokonszenve érthetően a koronás uralkodóé volt, amiből azonban csak emberbaráti gesztusok következtek. Gróf Somssich követ közismerten legitimista beállítottságú politikus volt, aki ebbeli meggyőződését követként sem rejtette véka alá. Jelentéseinek terjedelmes ré- sze a királykérdés körül forog, a király sorsa jobban foglalkoztatta, mint az országé. A Vatikán is figyelemmel kísérte a magyar királykérdést, főleg 1922-ig, IV. Károly haláláig. A magyar követ és Gasparri államtitkár a második, 1921. októberi fegyveres visszatérési kísérlet, illetve a detronizáció után tárgyaltak a kérdésről. Kiderült, hogy Schioppa nuncius a távozó királlyal Baján, az angol hajó fedélzetén találkozott. A királyi pár családi ügyeik rendezéséhez kérte a pápa közbenjárását, amit a pápa teljesített is. A nuncius jelentéséből az derült ki, hogy Károly visszatérésének megaka-dályozásában első helyen a magyar kormány ellenséges magatartását nevezte meg, és szerinte az antant a fait accomplival szemben nem emelt volna kifogást. Károly egyben közölte, hogy a detronizációs törvényt ab ovo érvénytelennek tekinti. A nuncius jelentésének van egy elgondolkodtató mozzanata is: lCsodálkozását nyilvánítja n s ebben a felfogásban az Államtitkár is osztozkodik n a fölött, hogy az egész idő alatt a magyar nép, és különösen a budapesti lakosság oly részvéttelenséget mutatott, a Szent István koronájával megkoronázott EPL Ppki jkv. 1920. október 27. Uo., 1921. február 10. 37 EPL Cat.A. 479/1921. Róma, 1921. január 22. 35 36



Király átadása a hatalmak megbízottainak minden tiltakozás elhangzása nélkül ment végbe egyszerűen és minden izgalom nélkül, mint valami üzlet megkötésehr38 Ha ekkor ezen fel is háborodtak annyi konzekvenciát levontak, hogy a későbbiekben nem feszegették a királykérdést.

4. I/4. A főkegyúri jog kérdése körüli bonyodalmak Már Hanauer váci püspök 1919-ben történt kinevezésekor felmerült a király nélküli királyságban a főkegyúri jog gyakorlásának a kérdése. Leegyszerűsítve a problémát azt mondhatnánk, hogy két markáns álláspont feszült egymásnak: az egyik a Szentszéké, a másik a magyar államé. (Mi itt a főkegyúri jog számos jogosítványa közül csak a főpapkinevezést érintjük.) A Szentszék a magyar király főpapkinevezési (pontosabban jelölési, prezentálási) jogát formáljogilag soha nem ismerte el, a gyakorlatban azonban évszázadok óta tudomásul vette. Az I. vatikáni zsinat után kibontakozó, és a 20. században teljessé váló pápai centralizáció azonban oda vezetett, hogy az 1918-ban hatályba lépő egyházi törvénykönyv (a Codex Iuris Canonici) nem ismerte el a főkegyúri jogot, sőt mi több, törvénytelennek minősítette a világi hatalom beleszólását a pápa főpapkinevezési jogába. Úgy is mondhatjuk, hogy ekkor a Szentszék egyértelműen magához vonta a kinevezést. Ez annyival könnyebben volt keresztülvihető, hogy itthon is kérdésessé vált a főkegyúri jog mint olyan. Ha ugyanis azt az álláspontot fogadjuk el, hogy a főkegyúri jog, benne a kinevezés joga, nem a magyar államot, nem a mindenkori magyar államfőt illette meg, hanem a felkent apostoli király személyéhez kötődött, úgy a Szentszék pozíciója győzött: IV. Károly 1918-as eckartsaui nyilatkozata, majd az interregnum, ezt követően 1920-ban a kormányzói jogkör szabályozása n amely nem tartalmazta a főkegyúri jogot n majd végül 1921-ben a detronizáció és 1922-ben az utolsó koronás király halála azt jelentette, hogy a főkegyúri jog ezen jogosítványa kizárólag a pápára szállt vissza. Ami pedig a magyar állam, pontosabban a kormányzat álláspontját illeti, annak a lényege az, hogy a főkegyúri jog nem a személyhez, hanem a Szent Koronához, a magyar államhoz kötődik, annak jogosítványa. Elvileg tehát a főkegyúri jog a király nélküli királyságban is fennáll, sőt annak számos jogosítványát a kormány a VKM-n keresztül gyakorolja. Ami a kinevezési jogosítványt illeti, az ebben a helyzeten látmenetileg szünetelr, nem lévén megkoronázott király és azt a kormányzó nem gyakorolhatja. Ha pedig ez a helyzet az átmeneti (provizórikus) időszakban, addig is, míg ismét lesz király, a kinevezésekre az államnak a fentiek miatt megfelelő befolyást kell biztosítani. A szentszéki magyar követnek tehát az egyik legfontosabb feladata lett a kinevezések körüli egyházpolitikai lépések közvetítése n amiben a budapesti nuncius is kulcsszerepet játszott. Somssich gróf n miután tisztázódott Rómában is, hogy IV. Károly a főkegyúri jogról soha nem mondott le n annyit elért Gasparri államtitkárnál, hogy szóban ígéretet kapott: az esedékes kinevezéseknél előzetesen kikérik a magyar kormány véleményét is a jelölt(ek)ről. Az ambíciózus pap-kultuszminiszter, Vass József kezdeményezte a kérdés lrendezésétr. Az 1922. február 9-i minisztertanács Vass előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy la királyi hatalom szünetelése alatt megüresedő püspöki székek betöltése ideiglenes módjának szabályozása végett a m. kir. kormány részéről az Apostoli Szentszékkel tárgyalások indíttassanak meg. Érdekeink szempontjából ugyanis eredményesebbnek ígérkezik, ha ezen tárgyalások már most indíttatnak meg, amikor egyetlen püspöki kinevezés sem aktuális, sem mint egy esetleges széküresedés kapcsán.r39 Vass szerint a tárgyalásokon semmiféle engedményt nem lehet tenni a magyar királyt megillető főkegyúri jog tekintetében. A tárgyalások a megyéspüspökök és a cum iure succesionis coadiutorok kinevezésére korlátozódjanak. A kezdeményezéssel Csernoch hercegprímás is egyetértett és azt kész volt támogatni a Vatikánban. Vass egy jegyzék szövegét is megküldte Bánffy külügyminiszternek, amit a szentszéki követnek kellene átadni az Államtitkárságon. Ennek lényege az volt, hogy la királyi hatalom gyakorlásának szünetelése idején a megyéspüspökök és az utódlási joggal felruházandó coadiutorok kinevezése előtt a kinevezendő személyét illetőleg a m. kir. kormány külképviselete útján az Apostoli Szentszékkel tárgyalást folytasson és a közös megállapodás alapján történt püspökkinevezés tényéről az Apostoli Szentszék a m. kir. kormányt hivatalosan értesítse.r40 Gyakorlatilag Vass azt szerette volna elérni, hogy adott esetben a Szentszék a kormány részéről megnevezett több egyházi férfiú valamelyikét nevezné ki. Csernoch mielőtt támogató nyilatkozatot adott volna, tárgyalt Schioppa nunciussal, akitől olyan biztatást nyert, hogy lkérelmünk kedvező elintézéséhez

OL K-105. 18. cs. 1921n37.t. Somssich 1921. november 10-i jelentése a külügyminisztetnek. OL K-63. 1933n34.t. 207/1922. alapsz. 40 Uo., Vass József kultuszminiszter 1922. február 23-i levele a külügyminiszterhez. 38 39



alapos reményünk lehetr. Ezt követően 1922. április 13-i kelettel el is küldte a szentszéki követhez a pápának szóló ezirányú felterjesztését.41 A budapesti kezdeményezés azonban a n főként Somssich követ által egyértelműen közvetített nszentszéki elzárkózáson elakadt. Somssich szinte azonnal, már 1922. március 13-án bizalmas úton tájékoztatta a külügyminisztert a kezdeményezés kilátástalanságáról, sőt ártalmas voltáról. A budapesti minisztereknél jobban tájékozott követ rámutatott, hogy a római Kúria eddig is csak tűrte a főkegyúri jog király általi gyakorlását, de soha sem ismerte el. Még kevésbé képzelhető ez el a detronizáció után. Legjobb a dolgot nem bolygatni, mert lokvetlenül elkerülendő volna, hogy egy esetleges vita során a Szentszék nekünk írásban jelentse ki, hogy a főkegyúri jogokat egyszer s mindenkorra megszüntnek tekinti. Ez a veszély pedig határozottan fennforogr, ha hivatalos tárgyalásokat kezdenek és írásbeli megállapodásra törekednek!42 Somssich szerint ezzel ugyanis egy restauráció esetére a jövendő király főkegyúri jogait veszélybe sodornák. Ha pedig hallgatólagosan tudomásul veszik a fennálló eldöntetlen helyzetet, a Szentszék jóindulata biztosítható az egyes, konkrét kinevezések esetén. A követnek kétségtelenül igaza volt, a helyzet nem volt alkalmas a kérdés rendezésére, és ezzel Csernoch is egyetértett. Az időközben bekövetkezett kormányváltozás n Vass helyébe Klebelsberg került a VKM élére n is abban az irányban hatott, hogy a tárgyalásokat nem forszírozták. Hogy végül is a szentszéki követnek nem kellett a jegyzéket benyújtani, abban döntő lehetett Csernoch hercegprímás negatív véleménye. A prímás 1922. szeptember 25-én Klebelsbergnek részletesen kifejtette egyetértését a követtel: két ízben is járt az elmúlt időszakban Rómában és az a benyomása, hogy a főkegyúri jog kérdésében a Szentszéknél nem lesz elérhető a kormány javaslatának elfogadása. Sőt azt a véleményt is osztotta, hogy a hivatalos tárgyalások erről azt a veszedelmet is magukban hordják, hogy a Szentszék annak végleges megszüntét deklarálná. Ha viszont a kérdést nem bolygatják, a jövőre nézve lehet remény annak folytatására. Ezért javasolja, hogy az ideiglenes szabályozást ne sürgessék és a hivatalos tárgyalást ne kezdeményezzék. Szerinte enélkül is módja lesz a kormánynak és a hercegprímásnak arra, hogy a kinevezéseknél befolyásukat érvényesítsék. 43 1923. február 18-án elhunyt Várady L. Árpád kalocsai érsek, és így megüresedett a rangban második legnagyobb méltóság. Ennek betöltése látványosan kiélezte a főkegyúri jog gyakorlása körüli ellentéteket, és végső soron azokat igazolta, akik úgy látták, hogy Róma nem hagy komoly, érdemi beleszólást a magyar kormánynak a kinevezésekbe. Az elhúzódó konfliktus részletes történetét a szakirodalomból ismerjük. A Szentszék jelöltje kezdettől gróf Zichy Gyula kalocsai érsek volt, amiből nem is engedtek, s ha kompromisszum árán n mert előbb csak apostoli kormányzónak nevezték ki n, de keresztülvitték akaratukat. Ugyanakkor a kormány több hibát is vétett. Nem akarták tudomásul venni, hogy Prohászka az index miatt Rómában eleve nem volt posszibilis jelölt. Amikor pedig Glattfeldert erőltették, már itthon is megoszlottak a vélemények. Nehezen vették tudomásul, hogy a Szentszék a hatalomnak lekötelezett püspököket nem látja szívesen. Amikor pedig tudomásul vették volna Zichy kalocsai érsekségét, helyére Pécsre egy aktív politikust (minisztert és képviselőt) Vass Józsefet szorgalmazták. Így aztán Zichy maradt Pécsett püspök és lett Kalocsán kormányzó, majd fordítva, kalocsai érsekként is egy ideig Pécsett mint kormányzó. Végül is kiderült, hogy ha a kormánynak nincs komoly politikai kifogása, és jelen esetben Zichy legitimizmusa nem volt az, akkor nem tudja megakadályozni a szentszéki szándékot. Az pedig komolytalan fenyegetés volt, hogy a beiktatást erőszakkal megakadályozzák, vagy hogy a nemkívánatos módon stallumot kapónak nem adják át a javadalmat. Ilyen kormányzati lépés kultúrharcos helyzetet eredményezett volna, amire a keresztény-nemzeti kormányoknak aligha volt szüksége.44 Kétségtelenül Rómából kellő érdeklődéssel figyelték a magyarországi nagyjavadalmasok anyagi helyzetét, és talán nem járunk messze az igazságtól, hogy a szegény olasz prelátusok szemében igencsak szálka lehetet a több tízezer holdas javadalmakkal rendelkező magyar főpapok gazdagsága. Némileg a magyar belügyekbe való avatkozásnak is tűnik a budapesti nuncius 1923 őszi intervenciója. A Szentszék nevében javasolta, hogy minél több katolikus plébániát létesítsenek, s ezek, illetve más katolikus intézmények dotálására a földreform során mint a protestánsok n igényeljenek földet, ám ajánlotta la katolikus nagyjavadalmakból a plébániák és intézetek földdel dotálásátr. Az ötlet közelről sem nyerte meg a püspökök tetszését, és formális válasszal intézték e1. 45 1925 májusában a Szentszék új nunciust küldött Budapestre, ami azonban nem függött össze a legitimista Somssich 1924 végén történt visszahívásával. Cesare Orsenigo kemény diplomata volt, és nem sokat törődött azzal, hogy a magyar klérus és a hívek megszeressék. Működése idején amúgy is számos feszültség mutatkozott

EPL 2836/1922. OL K-63. 1933n34.t. 12/resn1922. 43 EPL 2836/1922. 44 Csizmadia Andor: Id. mű, 276n300. p. 45 EPL Ppki jkv. 1923. október 10., 15. p. 41 42



a magyarnszentszéki kapcsolatokban.46 Az új nunciustól eleve tartottak, mert a pápa bizalmasa volt. Első megbízásai között pedig igen kínosak is akadtak. Orsenigo tájékoztatta a prímást, hogy az államtitkártól utasítást kapott a püspöki kar soron lévő értekezletén történő megjelenésre, hogy ott bizonyos közléseket tegyen. A nuncius az 1926. március 17-i konferencián kívánt megjelenni. Annak megnyitásakor a püspökök imígyen határoztak: lKellő tisztelettel tudomásul vétetik. A püspöki kar fölkéri az elnököt, hogy a nunciust üdvözölje és közléseit megköszönje. A nuncius jelenlétében a püspöki kar a közlések meghallgatására szorítkozik s tanácskozásait csak a nuncius távozása után folytatja.r47 Ez az eljárás bár abszolúte szabályszerű volt, mégsem a két fél közötti bizalom jeleként értelmezhető. Orsenigo nuncius a szokásos udvarias gesztusok után előadta, hogy a Szentszék lhelyteleníti a túlságos és veszedelmes közösködést a más vallásúakkalr, ti. a protestánsokkal, mert az indifferentizmust szül. Kárhoztatja a gyakori vegyes házasságokat. Kifogásolja, hogy gyakran kötik össze a politikai rendezvényeket egyházi szertartásokkal. Ezek később n főleg Serédi kinevezése után n lmegoldódtakr, de volt a nuncius közléseinek kínosabb, részben az egyházpolitikát is érintő része. lFelolvassa a nuncius a S. Congregatio negotiorum extraordinariorum 1925. november 26-án hozott határozatát s annak alapján kiadott rendeletét, hogy a magyar pűspökök a püspöki és káptalani javadalmak és a papnöveldék jövedelméről és kiadásairól számadást küldjenek. Nem vagyoni kimutatást kíván a kongregáció, mert azt a nuncius már megszerezte, hanem számadást a jövedelmekről és a kiadásokról, mégpedig az utolsó három évről.r 48 Ez szokatlanul barátságtalan lépés volt, és annyiban igaza is volt a püspököknek, hogy az esetleg kiszolgáltatott ilyen adatokkal n ha azok illetéktelenek, pl. az utódállamok politikusai kezébe kerülnek n a hazai egyházi és állami érdekekkel szemben vissza lehet élni. Azon túl pedig a tényleges tiszta jövedelemre háruló terhek rendszeres összeállítása is problematikus volt.49 Ezért úgy határoztak, hogy a kérés elől el nem zárkózván, annak teljesítését elhalasztják. (Ismereteink szerint ilyen kimutatás összeállítására országosan soha nem is került sor.) A Szentszék kívánságáról Csernoch hercegprímás bizalmasan informálta a kormányt is. A közvetítő Csiszárik püspök volt. Csernoch lismételten élesen fakadt ki előttem a mostani nuncius (Orsenigo n G.J.) ellen, a többi között kijelentvén, hogy ez a mostani nuncius Schioppánál is kellemetlenebb, mert a pápának személyes jó embere, aztán pedig abbeli nézetének adott kifejezést, hogy a pápának fentemlített rendelkezése a centralisztikus irányzatnak újabb leszögezése. Csak olyan adatokat adnak ki, amelyek a javadalmakra nehezedő terheket is feltüntetikr n jelentette Csiszárik a miniszternek.50 A korszakban a Szentszék azt sem látta szívesen, ha a lelkészkedő papság egyes tagjai aktív politikai tevékenységet folytatnak, így pl. ha országgyűlési képviselőséget vállalnak. Az ilyen mandátum vállalását egyébként a kánonok eleve a Szentszék vagy az illetékes ordinárius előzetes engedélyéhez kötötték. Magyarországon már 1918 előtt is, de főleg 1920-tól számos katolikus pap vállalt képviselőséget, akiknek száma főleg az első nemzetgyűlésben volt magas. A papság ilyen szerepét a Szentszék 1927-ben formálisan is kifogásolta. lA bíbornok államtitkár figyelmeztette a magyar püspököket, hogy a 139. canon 4. alapján a lelkipásztorkodásban elfoglalt papoknak egyáltalán ne adjanak engedélyt képviselőség vállalására s más papoknak is általában nehezen adjanak ilyen engedélyt.r51 Ennek a határozott tiltásnak a publikussá válása nehéz helyzetbe hozta volna a koalíció keresztény pártját, amelynek rendszerínt 5n6 pap képviselője volt, de találunk katolikus papokat a kormánypártban, majd a felsőházban is mint választott tagokat. A püspöki kar éppen ezért úgy határozott, hogy a szentszéki álláspontot nem publikálja, hanem az indulni kívánó plébánosnak csak abban az esetben ad engedélyt, ha mandátumuk tartamára helyettesről gondoskodnak. (Ettől kezdve 5 plébános kapott csak engedélyt, a többi klerikusnak ilyen nem kellett.)

5. I/5. Az 1927-es intesa semplice (a főpapi kinevezések rendezése) OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16.d. 2508/1930. Orsenigo, Cesare 1873. december 13-án született a Milanó közelében lévő Olginatéban. 1896-ban szentelték pappá és 16 éven át a milanói St. Fedele plébánia segédlelkésze volt. 1912-ben lett a milanói székesegyház kanonokja. Ekkor lett az akkori milanói érsek, Achille Ratti, a későbbi XI. Pius pápa meghitt barátja. A pápai diplomácia szolgálatába lépve 1922-ben hollandiai internuncius. 1922. június 25-én szentelték püspökké, c. ptolomaisi érsek lett. 1922. július 6-tól internunciusként működött Hágában. 1925. május 2-án nevezték ki budapesti nunciusnak. Július 5-én adta át megbtzólevelét a kormányzónak. 1930. február 14-én berlini nunciusnak nevezték ki, ahol a legnehezebb időkben töltötte be a szentszéki követ tisztét. 47 EPL Ppki jkv. 1926. március 17., 2. pont. A konferencián Csernoch betegsége miatt Szmrecsányi Lajos egri érsek elnökölt. 48 Uo., 9. p. 49 Ilyen terhek a kegyúri, a kongruahozzájárulás, a nyug- és kegydíjak stb. A tényleges jövedelem kimutatására tett kísérlet Gergely Jenő: A lgazdag egyházr gazdagsága. Agrártörténeti Szemle, 1986/1n2. sz, 273n327. p. 50 OL K-64. 2l.cs. 1926n54.t. 249/res-1926. Csiszárik 1926. április 30-i jelentése. 51 EPL Ppki jkv. 1927. június 21., 6. p. 46



A Szentszéktől függő stallumok betöltésének problémája újólag 1926 őszén merült fel, amikor is a frankhamisítási botrányba keveredett Zadravecz István tábori püspöknek le kellett mondania. Az új tábori püspök kinevezése körüli tárgyalásokból nőtt ki azután az 1927-es ún. intesa semplice, amelynek genezisét a szakirodalom már feltárta.52 1927 márciusában n hosszas tárgyalások után n létrejött egy szóbeli megállapodás Gasparri bíboros államtitkár és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter között a tábori püspökség és a megyéspüspöki székek betöltéséről. Az óvatos államtitkár, ismerve a budapesti álláspontot, hogy a főkegyúri jogot továbbra is érvényesnek tartják, aminek gyakorlása csupán szünetel n 1927. május 10-én írásbeli jegyzék formájában is átadta Verseghy Nagy Elek követnek a megállapodás szövegét, amelyet a Szentszék következetesen intesa semplicenek, legyszerű megállapodásnakr (németül einfache Verstandigungnak) nevezett. 53 A dokumentum kiemelkedően fontos jelentőségű a korszakban a magyarnszentszéki viszonyt, illetve a főkegyúri jogot illetően, ezért szó szerint közöljük: [I.] lHa a tábori püspök kinevezéséről van szó: 1. A jelölt kiválasztása a Szentszéket illeti meg, amely egyedül illetékes megítélni, hogy az illető személy alkalmas-e gyakorolni egy püspök sajátos funkcióit. 2. Ez nem zárja ki, hogy mielőtt a kiválasztás a Szentszék részéről megtörténne, a kormány egy tagja ne folytathatna bizalmas és titkos megbeszélést a pápai reprezentánssal, mely alkalommal előadhatná azt, amit szükségesnek vagy hasznosnak tart tudatni e tárgyban, és ha akarja, megjelölheti azokat a személyeket, akik a kormány szerint legalkalmasabbak volnának ezen hivatal betöltésére. Fenntartva marad azonban a Szentszéknek a szabad választás akár a kijelölt, akár pedig rajtuk kívüli személyek közül. 3. Ha a Szentszék a kijelölteken kívül eső személyt választ, akkor a kinevezés előtt meg fogja kérdezni a kormányt, hogy az illető ellen kifogása (ragioni in contrario) van-e, és a kormány nemcsak politikai és erkölcsi okokat hozhat fel, ha vannak ilyenek, hanem olyan okokat is, melyek csak egy tábori püspökre nézve érvényesek, pl., hogy a kiválasztott személyt nem látja szívesen a vezérkari főnök, kinek bizalmát pedig a tábori püspöknek élveznie kell. Fenntartatik azonban a Szentszéknek a felhozott kifogások ellenőrzésének és értékelésének joga. 4. Ha a Szentszék a kormány által kijelölt személyek egyikét választja, elég lesz az egyszerű közlés a megtörtént választásról. [II.] Ha egy megürült egyházmegye püspökének kinevezéséről van szó: 1. A jelölt kiválasztása a fenn megjelölt oknál fogva a Szentszéket illeti meg. 2. Ebben az esetben is a kormánynak egy tagja, mielőtt a kiválasztás a Szentszék által megtörtént volna, úgy mint fent, bizalmas és titkos beszélgetést folytathat a pápai reprezentánssal, mely alkalommal előadhatja az illető egyházmegye különleges szükségleteit, egyúttal megjelölheti azokat a személyeket, akik a kormány szerint alkalmasak volnának, azonban mindig fenntartva marad a Szentszéknek a jelölt szabad kiválasztása. 3. Ha ez a választás a kijelölteken kívüli személyre esik, a Szentszék meg fogja kérdezni a kormányt, hogy a kiválasztott személy ellen van-e politikai természetű okból kifogása. 4. A politikai természetű okokon kívül a kormány magánjellegű súlyos és esetleg nem ismert ellenokokat is közölhet a Szentszékkel, pl., ha a kormánynak tudomása van, hogy a jelölt a jelenben vagy a múltban irreguláris viselkedést tanúsított, vagy olyan adósságokkal van terhelve, melyeket saját személyes pénzforrásaiból nem fog tudni soha megfizetni, vagy nem bír azokkal a személyes tulajdonságokkal, melyeket az egyházmegye különleges helyzete megkíván. Úgy, mint fenn, fenntartva marad azonban a Szentszéknek ezen és hasonló okok ellenőrzésének és értékelésének joga. Csizmadia Andor: Id. mű, 301n309. p. Az okmányt Csizmadia szerint a Szentszék következetesen lintesa semplicer-nek nevezte. A német nyelvű irodalomban leinfache Verstandigungr-ként szerepel. Barcza szerint Gasparri a megállapodást lententer-nek tekintette, s lez igen jó és az államtitkár által helybenhagyott megjelölése a megállapodásnakr. (OL K-64. 1927-34.t. 25.cs.) Ám amikor a magyar kormány az laccordor megnevezést használta, ez ellen a Szentszék tiltakozott. 52 53



5. Ha ellenben a Szentszék választása olyan személyre esik, akit a kormány már kijelölt, úgy ebben az esetben is elegendő lesz egyszerű közlés. [III.] Ha a kormány az I., II. alatt említett bizalmas, titkos megbeszélést akarja, ennek rövid idővel a sedis vacantia beállta után kell megtörténnie, vagy két hónapos határidőn belül, melynek leteltével a Szentszék minden további nélkül megejti a kiválasztást az I. és II. alatti kérdéstevés tekintetében. [IV.] A magyar kormány több ízben kifejezte a Szentszék előtt a régi praesentatio privilegium visszaszerzésének óhaját, de én mindig ismételtem, hogy a Szentszék nem engedélyez többé hasonló privilégiumokat olyan kormánynak, mely azokkal nem bír, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy ez a polgári hatóságnak tárgyi incompetenciája mellett végül is mindig káros az egyházra és ezáltal a nemzetre is, még a kormány esetleg jó intenciói ellenére is.l54 Ezt követően kialakult egy jól bevált gyakorlat. A külügy szóban közölte a nunciussal a kormány jelöltjeit, a neveket egy lapra felírva átadta a nunciusnak, aki azt Rómába továbbította. (Tehát nem formális diplomáciai jegyzék formájában, nem hivatalos jelleggel.) 1939-től azonban az eljárás úgy módosult, hogy a külügy hivatalos diplomáciai jegyzék formájában közölte a kormány jelöltjeit n s a Vatikán érdemben ez ellen nem tiltakozott. Az intesa semplice megkötése után a lpuding próbájar váratlanul hamar elérkezett. 1927. július 25-én elhunyt Csernoch János bíboros hercegprímás, és napirendre került az esztergomi érseki szék betöltése. Ennek egyházpolitikai jelentőségét aligha kell taglalnunk. Serédi kinevezésének története is eléggé közismert. A vatikáni követség irataiból egyértelműen megállapítható, hogy ott elhatározott dolog volt: amint megürül az esztergomi érseki szék, azt Serédi kapja. Gasparri bíboros ezt kedves papjának nyilván régen megígérte, és akaratát keresztül is vitte. A magyar kormány ellenkezése eleve reménytelen volt. 55 Az is hamarosan kitűnt, hogy Serédivel a magyar egyház és az állam is inkább nyert, aki széles körű szentszéki kapcsolatait kiválóan kamatoztatta egyháza és hazája javára. Ellene volt mindenféle radikalizmusnak és szélsőségnek, s a politikai közvélemény mást nem igen vethetett szemére, mint a protestáns felekezetekkel szembeni rezervált magatartását. Végül is lmindenki jól jártr: a kormány megkapta az intesa semplicet, aminek az ára Serédi kinevezése volt. Csak a hiúságában sértett Klebelsberg gondolta úgy, hogy az elszenvedett sérelem fejében a kormány javára módosíthatja a megállapodást.56

6. I/6. lZavartalan együttműkődésr az 1930-as években A Serédi kinevezése körüli bonyodalmak gyorsan elmúltak és elmondható, hogy ezt követően a korszak végéig ljól működöttr az intesa semplice. 1927-től 1938-ig egy igen tehetséges karrier-diplomata, Barcza György vezette a szentszéki magyar követséget, akit kizárólag a kormányzati szempontok érdekeltek.57 Serédi esztergomi érseki kinevezése után a szentszéki követségnek új kánonjogi tanácsosra lett szüksége. A választás Luttor Ferenc veszprémi egyházmegyés áldozópapra esett, aki formális szerződés aláírásával 1928. május 1-jétől lépett külügyi szolgálatba, és ezt a követség fennállásának végéig ellátta.58 1930-ban a budapesti apostoli nunciatúrán is váltás történt. A Szentszék 1930. február 24-én Angelo Rottát nevezte ki nunciusnak, aki május 13-án adta át megbízólevelét a kormányzónak.59 Rotta éppen úgy, mint A dokumentumot közli Csizmadia Andor: Id. mű, 305n306. p. Amikor Nagy Elek követ erről bizalmasan értesült, egészségi okokra hivatkozva gyorsan lemondott. Ezzel élete végéig Serédi legbensőbb bizalmasa lett. 56 OL K-63. 1922-34.t. sz.n. 296.cs. Részletesen lásd Csizmadia Andor: Id. mű, 313n322. p. 57 Nagyalácsonyi Barcza György 1888. július 12-én született Pusztazámoron. (Fejér vm.) Jogi doktorátusa megszerzése után a közös külügyminisztérium szolgálatába lépett. 1913-tó1 athéni attasé, majd 1916-tó1 a koppenhágai követségen dolgozott. 1919. október 31-től a m.kir. külügyminisztériumba került, és 1923-ban néhány hónapot ügyvivőként szolgált a szentszéki magyar követségen is. 1925-tól a külügyben a politikai osztály vezetője. 1927. szeptember 22-től szentszéki követ. 1938. május 25-én mentették fel, és londoni magyar követ lett. 1941. augusztusban nyugdíjazták. 1961. április 18-án hunyt el Sydneyben. 58 OL K-105. 2.cs. 292/1928.; Uo. S.cs. 30/1936.; 14.cs. 163/1942. 1886-ban született Székesfehérváron. A háború alatt tábori lelkész. Előbb veszprémi teológiai tanár, majd a konstantinápolyi magyar tudományos intézet tagja. A külüggyel első szerződését 1928. március 1-jén írta alá. 1936-ban kinevezték a Propaganda Fide központi tanácsához consultornak. A külügy szerződését 1942. november 1-jétől szólóan megújította, ekkor havi 3.374 P fizetést kapott. 54 55



mindegyik nuncius, a hazai katolikus klérus és a katolikus közélet egyes, nem is mindig prominens tagjaitól szerezte be bizalmas információit. Visszaemlékezések szerint lSchwartz Elemér (ciszterci pap n G.J.) és Cavallier József voltak Angelo Rotta pápai nuncius legbizalmasabb emberei és fő informátoraih Voltak akkoriban püspökök, akik kinevezésüket nekik köszönhettékh, s olyanok is, akiket miattuk, az ő információjuk miatt nem neveztek ki püspökké.60 Az érdemi dolgok az egyházpolitikában nem a neobarokkos ünnepségeken, hanem a kemény politikai csatákban dőltek el. Az 1932. október 1-jén hivatalba lépő Gömbös Gyula miniszterelnök első külföldi útja Rómába vezetett, jelezve az olasznmagyar együttműködés fontosságát. A Quirinaléban tett látogatást november 12-én a pápai audiencia követte. A Vatikánban megkapta a nem-katolikus kormányfőnek kijáró legmagasabb pápai kitüntetést, a Pius Rendet. A vizit lényegéről ennél többet mond Barcza követ pro memoriája, amelyet az ottani ügyekben járatlan katona-miniszterelnök számára állított össze.61 A követ összefoglalta az intesa semplice lényegét és úgy vélte, hogy a magyar kormánynak inkább lnegatív befolyásar van a kinevezésekre, mert azt nyomós politikai ok alapján megakadályozhatja, de arra alig van mód, hogy a lVatikánt az általunk kívánt jelölt kinevezésére rákényszerítsükr. Bizonyára jól ismerve Gömbös mentalitását, a követ aláhúzta, hogy la Vatikánnal szemben a főelv a rsuaviter in modo et fortier in rel, a forma mindig legyen udvarias, de a lényeg határozott és erélyesr. Fontos megállapítása, hogy mind XI. Pius pápa n akinek autoriter hajlamait Barcza több ízben is fejtegette jelentéseiben n, mind Pacelli bíboros államtitkár lnagy elismeréssel nyilatkoztak a m.kir. Miniszterelnök úr beszédeiben és a kormány programjában nyilvánított tervekrőlr. Tehát Gömbös nemzeti egységre és az öncélú nemzetállam megteremtésére vonatkozó terveit helyesléssel fogadták: Barcza arról is megnyugtatta Gömböst, hogy a Vatikánt a királykérdés nem érdekli. A gazdasági kapcsolatok nyilván nem jelentősek, inkább az érdekesség okán idézzük: lA Vatikán Állam egész évi búza- és lisztszükségletét Magyarországon szerzi be. Érdeklődés mutatkozik más cikkek, úgymint dohányneműek, bor, húskonzervek, zöldségkonzervek stb. iránt is.r62 Barcza feljegyzésének külpolitikai részében a Vatikán nemzetközi befolyására mutatott rá. Ekkor 34 állammal volt diplomáciai kapcsolata. lA világ legjobban értesült nagyhatalmi központja. Minden államban nyílt és talán még hatalmasabb titkos befolyással bír és ezért elsőrendű nemzetközi tényező.r A követ felhívta a miniszterelnök figyelmét a határokon túli magyar nemzeti kisebbségek védelmében kialakult magyarnszentszéki érdekközösségre és együttműködésre. lA legfontosabb a Vatikán szerepe a magyar nemzeti kisebbségek kulturális érdekei körül. A Vatikán volt eddig az egyedüli külföldi fórum, hol kisebbségi kérdésekben megértésre találtunk és támogatást nyertünk.r63 Az elszakított területeken élő magyarság többsége katolikus. A békeszerződésben biztosított kulturális jogaik megóvása tehát épp úgy magyar állami és nemzeti érdek, mint egyházi érdek is. lItt a Vatikán és a m. Kormány érdekei azonosak. Ezt velem szemben a Vatikán mindig elismerte n jelentette Barcza n. A Vatikán a román, a jugoszláv és a cseh uralom alá jutott magyarság kulturális érdekeit valóban messzemenő védelemben is részesíti.r Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nemzeti kulturális érdekek egybeestek a vallási érdekekkel; a nemzeti nyelv, kultúra az egyházi keretekben őrződött meg leginkább. Az utódállamokkal a Szentszék kapcsolatai közelről sem olyan barátságosak, mint Magyarországgal. A kisantant országokból Rómába érkező magyar kisebbségi vezetőket mindig előzékeny fogadtatásban részesítik. Ha Barcza helyzetelemzése kissé optimistára is sikerült n hiszen az 1920-as években közelről sem ez volt a helyzet n megerősíthették Gömböst abban, hogy az olasznosztráknmagyar szövetség találkozik a Vatikán helyeslésével.64

OL K-62. Protokoll Oszt. Vatikán. 16.d. Angelo Rotta dosszié; Beke Margit: Angelo Rotta apostoli nuncius (1930n1945) Magyar Egyháztörténeti Évkönyv, 1994. I. köt. 165n175. p, Angelo Rotta 1872. augusztus 12-én született Milanóban. 1895-ben szentelték pappá. Teológiai tanári működésének elismeréseként 1904-ben a római Lombard Kollégium rektorának nevezték ki. Az index-kongregáció tagja, vatikáni kanonok. Diplomáciai karrierje 1922-ben indult. November 1-jén szentelték püspökké, thébai c. érsek lett. Először közép-amerikai internuncius, majd 1925-től konstantinápolyi apostoli delegátus. 1930. február 18-án budapesti apostoli nunciusnak nevezték ki. Május 8-án érkezett meg, és május 13-án adta át megbízólevelét a kormányzónak. 1945. április 4-én a SZEB parancsára kiutasították. Romában hunyt el 1965. február 1-jén. 60 Fábíán János visszaemlékezése. In: Saád Béla: Tíz arckép. Bp. 1983. Ecclesia K., 95n96. p. 61 OL K-105. 38.cs. M-121/pol.-1932. 1n7.fol. 62 Erre föl Gömbös néhány száz üveg bort és több száz karton cigarettát küldetett a pápának, az államtitkárnak és néhány kuriális bíborosnak. 63 OL K-105. 38.cs. M-121/lpol.-1932. 64 Csehszlovákiával 1927-ben kötöttek modus vivendit, de az csak papíron létezett, nem hajtották végre. A Jugoszláviával folyó konkordátum-tárgyalások a horvát katolikusok miatt elakadtak, majd amikor aláírták, a parlament nem ratifikálta. A román konkordátum (1927) ugyan életbe lépett, de állandó viták tárgyát képezte. Míg Gasparri idejében (1914n1930) a francia politikának megfelelően a Szentszék nagyobb megértéssel volt a kisantant iránt, Pacelli államtitkársága alatt (1930n1939) inkább a magyar érdekeket vették figyelembe. 59



Gömbös igyekezett a katolikus főpapsággal, főleg Serédivel barátságos kapcsolatokat kialakítani, amit azonban zavartak az 1930-as évek első felében felerősödő legitimista törekvések. (Amelyek nem utolsósorban Gömbös diktatórikus módszerei ellen irányultak.) Részint a győri püspöki szék várható megüresedése, részint a kormányzói jogkör tervbe vett kiszélesítése ismét felszínre hozta a főkegyúri jog kérdését. Antal István miniszterelnökségi sajtófőnök 1933 áprilisában Rómába ment és Barcza követtel tárgyalt. Tájékoztatta: la miniszterelnök azzal a tervvel foglalkozik, hogy a főkegyúri kérdést hivatalosan felhozza a Szentszéknél és azt a Kormányzó részére megszerezzer.65 A követnek csak nehezen sikerült meggyőzni az e téren tájékozatlan Antalt, hogy az ilyen lépés nemcsak teljesen célszerűtlen, de veszélyes is. A Szentszék többször közölte, még a lmegkoronázott királyr esetében sem ismeri el felségjogként a főkegyúri jogot. Csupán arra hajlandók, hogy egy esetleges restauráció esetén a kérdést tanulmányozzák. A határozott visszautasítás csak rontana a kialakult jó viszonyon. Barcza szerint egy ilyen kezdeményezésre Pacelli államtitkár lazt mondaná, hogy ha nem vagyunk megelégedve a mostani helyzettel és jó viszonnyal, úgy hajlandó volna velünk úgy mint a többi állammal konkordátumot kötni. Ezzel azután ott volnánk, mint a többi államok, a főkegyúri jogról pedig persze örökre le kellene mondanunk.r66 Felkereste a követet Madarász István a VKM. I. üo. vezetője is, és megerősítette: Gömbös és Hóman meg akarják szerezni a kormányzónak a főkegyúri jogot. Barcza előtte is megismételte a fentieket és azt javasolta, hogy győzzék meg a dolog kilátástalanságáról Gömböst. Mert lsokkal opportunusabb a mostani jó viszony és Pacelli igen nagy megértésének és előzékenységének fenntartásar. Hiába tett Gömbös jó benyomást a Vatikánban és tesz otthon gesztusokat az egyháznak, itt azt tartják, hogy lBudapesten kimondottan protestáns regime vanr, tehát a rövid úton való elutasításra számíthatnak. A kormány végül is elállt a kezdeményezéstől. Barcza idején vált gyakorlattá, hogy a követ az év végén részletes lévi jelentéstr készített a kormány számára a Szentszék elmúlt évi helyzetéről és politikájáról. (Amint a budapesti nuncius is készített ilyent Magyarországról, csakhogy az hozzáférhetetlen.) Az 1933-as évről szóló a magyarnszentszéki kapcsolatok fontosságát igencsak nyíltan és egyértelműen foglalta össze Kánya számára: lA Szentszék jelentősége magyar szempontból kettős. Egyik célunk az országban a római katolikus egyház szervezeteit a keresztény erkölcsök és hagyományok ápolása mellett a hazafias célok elérésére is felhasználni, a másik pedig a Vatikán külföldi befolyását elszakított testvéreink kulturális jogainak védelmére igénybe venni. Ezért nekünk magyaroknak rendkívül fontos a Szentszék hatalmának fennmaradása belső erkölcsi és külső politikai szempontokból.r 67 Az 1930-as években, amikor az olasznmagyar lbarátkozásr kibontakozott, a magyar államférfiak, miniszterelnökök és miniszterek gyakran, évente akár többször is megfordultak Rómában. lMinden alkalommal kihallgatásra jelentkeztek a pápánál is. Elképzelhetetlen lett volna, hogy a Rómába jövő magyar miniszterelnökök ezt meg ne tegyék, hiszen a magyarnszentszéki viszony jó, sőt kitűnő voltr n írja emlékirataiban Barcza.68 Ezt tette a református Bethlen, az evangélikus Gömbös, a református Darányi, majd a katolikus Imrédy és Teleki is. De megjelent pápai audiencián Klebelsberg kultuszminiszter épp úgy, mint Hóman Bálint. Az pedig már unikális eset volt, hogy a Rómában tartózkodó Rőder Vilmos hadügyminiszter is pápai audienciát kért. Barcza volt a tanúja a kormányzói pár egyetlen vatikáni látogatásának is 1936 őszén. Szerinte Horthy jó benyomást tett, formálisan kifogástalanul megfelelt a protokollnak. A kormányzót azonban bizonyos személyi ellenszenvek befolyásolták. Részint az, hogy leányát, Paulettet nem akarták elválasztani (házassági ügy), részint mert nem tekintették a királyokkal egyenrangúnak, lévén a kormányzóság provizórikus. lHorthy egyéni ellenszenve dacára azonban a magyarnvatikáni viszony igen szivélyes volt és az is maradtr n állapítja meg a követ a látogatás kapcsán.69

7. I/7. Fény és árnyék között. Az Eucharisztikus Világkongresszustól az összeomlásig (1938n1944) A 20. századi magyar katolicizmus legnagyobb eseménye az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus volt. A Szent István Jubileumi Évben tartott színpompás, ám mélyreható lelki megújulást is eredményező ünnepségsorozat méreteiben és külsőségeiben a Millenniumra emlékeztetett. Nemcsak az ezeréves Szent István-i Magyarországnak állított méltó emléket, nemcsak azt sugallta, hogy egyház és nemzet ezer éve OL K-105. 1933-3.doboz. Barcza hiv. magánlevelei. Iktatatlan. 1933. április 20-i levél Khuen-Héderváry Sándorhoz. Uo., Még hozzáfűzte: lIgaz, hogy nézetem szerint azt sohasem kapjuk meg, nemcsak most, de még ha király lenne, akkor sem.r Igaza volt. 67 OL. K-105. 21. cs. libiz. 1934. január 4-i összefoglaló jel. Kányának. 14. fol. 68 Barcza György: Diplomata-emlékeim 1911n1945. I. köt. Bp. 1994. Európa-História K. 275. p. 69 Uo., 293. p. 65 66



összeforrt, hanem azt is, hogy mindezt a keresztény nemzetek közösségében és a római pápa, a világegyház egységében élte meg. A sorban 34. Eucharisztikus Világkongresszus lelki előkészítését az ún. Kettős Szentév szolgálta 1937. május 23-1938. december 31. között, amelyben az eucharisztikus gondolatot a Szent István jubileummal kötötték össze.70 Barcza követet az eucharisztikus kongresszus kezdetekor, május 25-én hívták vissza. Az új szentszéki követet, br. Apor Gábort 1938. december 24-én nevezték ki, és megbízólevelét 1939. január 19-én adta át XI. Pius pápának (aki február 10-én elhunyt).71 Magyarország és a Szentszék barátságos kapcsolatai igencsak felértékelődtek 1938 után, amikor megkezdődött a történelmi Magyarország részbeni helyreállítása. Ennek bonyolult egyházkormányzati következményei is voltak, amelynek történetét a szakirodalom nagyrészt feldolgozta.72 A trianoni határok által szelt egyházmegyék dismembratiója magyarnromán viszonylatban 1929ben történt meg (Nagyvárad és Szatmár), míg a felvidéki egyházmegyék megosztására csak 1937-ben került sor (Esztergom, Rozsnyó és Kassa). Az elérhető forrásokból megállapíthatjuk, hogy a magyar állam, a magyar egyház és a Szentszék eredményesen együttműködtek az 1938n1941 között visszatért területek egyházkormányzati reintegrálásában. A Szentszék a budapesti javaslatokat szem előtt tartva rövid úton hatályon kívül helyezte a korábbi dismembratiókat és helyreállította n ahol csak lehetett n az eredeti, 1918 előtti állapotot, illetve az új magyar államhatároknak megfelelően rendezte azokat. Az elmozdítások és az új kinevezések körül sem volt érdemi vita, Róma elfogadta a magyar javaslatokat. Ebben szerepe lehetett Magyarország megnövekedett súlyának, a kisantant széthullásának, de annak is, hogy XII. Pius pápa nagy reményeket fűzött a keresztény Magyarországhoz az újpogány bolsevizmus és náci fertőzés ellenében. A Szentszék az 1939. július 19-i lDiocesium finesr kezdetű bullával visszacsatolta az esztergomi érsekséghez a visszakerült részeit, s megszüntetve a rozsnyói és kassai apostoli kormányzóságokat, azok újraegyesültek püspökségükkel. Ugyanez mondható el a második bécsi döntést követően is, bár az erdélyi helyzet bonyolultabb volt. A Szentszék 1941. október 1-jével visszaállította a szatmári és a nagyváradi egyházmegye önállóságát, megszüntetve a köztük lévő aeque principalis uniót, így mindegyikbe visszatagolták az addigi magyar területen lévő apostoli kormányzóságaikat. Továbbra is gondot okozott az erdélyi román görögkatolikus egyházmegyék reintegrálása. A Délvidéken pedig 1941-től a bácskai apostoli kormányzóságot a kalocsai érsekre bízták.73 Általában közismert a szakirodalomból a Szentszék, illetve Angelo Rotta és a nunciatúra fellépése az üldözöttek érdekében, aktív részvétele a mentésben. Róma azonban kezdettől figyelemmel kísérte a magyarországi zsidótörvényeket is. Ezekkel szembeni diplomáciai fellépésre az 1941-es harmadik zsidótörvény kapcsán került sor, amely egyértelműen faji alapon állt és élesen ellenkezett a keresztény házassági joggal. Rotta nuncius 1941. július 1-jén felkereste a külügyminisztert és közölte vele: lA Pápa Ő Szentsége sajnálattal értesült arról a törvényjavaslatról, amelyet a kormány a házasságkötések ügyében a parlament elé terjesztett és amely a Szentszéket nem érinti kellemesen, mivel a javaslat semmiképpen sem találkozhatik a katolikus egyház tetszésével.r A szóbeli jegyzék közlése után Rotta kifejtette, hogy a fajelmélet politikai érvényesítésének veszedelmes következményei lesznek, és lezzel olyan lejtőre kerülhetünk, amelyen nincs megállásr.74 A nunciust fájdalommal töltötte el, hogy ez éppen itt Magyarországon történik, amely magát kereszténynek nevezi. A nuncius nyilván nem kapott hivatalos választ, és a törvényjavaslatot a főrendiházi ellenzék n köztük valamennyi egyházi n ellenére keresztülvitték. Az államtitkár július 22-én magához kérette Apor követet és közölte: ligen fájlalja, hogy a zsidókérdésben a magyar kormány nem honorálta az egyház álláspontjátr. 75 A törvény kihirdetése (augusztus 8.) után az államtitkár 1941. augusztus 15-én a legünne-pélyesebb formájú jegyzékben tiltakozott az újabb zsidótörvény ellen, amit a követ a kormányhoz azonnal továbbított. Egyben felhívta a külügyet is vezető Bárdossy miniszterelnök figyelmét, hogy az ilyen típusú jegyzéket a diplomáciai

Részletesen lásd Gergely Jenő: Eucharisztikus világkongresszus Budapesten n 1938. Bp. 1988. Kossuth K. OL K-105. l0.cs. 1/1939. Apor Gábor br. 1889. november 6-án született Köröspatakon, Erdélyben. 1913-ban végezte el Bécsben a K.u.K. konzuli akadémiát. 1913n1917 között tart. tüzér főhadnagy. A közös külügyben 1915. augusztus 24-tő1 konzuli attasé. A szervezés alatt álló magyar külügyminisztériumban 1919. január 19-től alkonzul. 1927-től 1934-ig a politikai osztály főnöke. 1934n1935-ben bécsi magyar követ. 1935n1938 között a külügyminiszter hetyettese. 1938. július 3-tól m.kír. titkos tanácsos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. 1939n1945 között szentszéki magyar követ. 1956n1969 között a Máltai Lovagrend szentszéki követe. Rómában hunyt el 1969. február 2-án. 72 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt, München, 1975. Dissertationes III. Az OL-ben mind a vatikáni követség anyagában, mind a külügyi irattárban hatalmas mennyiségű forrás található erről. 73 A háború végén, amikor az 1945. januári fegyverszüneti egyezmény értelmében vísszaálltak Magyarország 1938. január 1-jei határai, az egyházkormányzat rövidesen ugyancsak az 1938 előtti állapotokat követte. 74 OL K-63. 453.cs. 1941-34.t. 4243/1941-54/7. alapsz. 83.fo1. 75 Uo., 85. fol. Számjeltávirat. 70 71



szabályok értelmében nem lehet válasz nélkül hagni.76 A válaszjegyzék augusztus 23-án meg is született. Ebben meglepő módon a kormány arra hivatkozott, hogy annak idején, 1895-ben a katolikus egyház azért ellenezte a polgári házasság bevezetését, mert az lehetővé tette a keresztény-zsidó vegyesházasságot, tehát tulajdonképpen ök már előbb felléptek az ilyen ellen, mint most a kormány. A törvény szükségességét a magyarországi különleges társadalmi helyzettel (a zsidók ltúltengéser) indokolták, s csupán a végrehajtás során ígértek engedményeket.77 A magyarországi zsidóság mentésében való egyházi részvételről a Holocaust félszázados évfordulója kapcsán számos publikáció született. Ezek közül is kiemelhető Angelo Rotta nuncius embermentő tevékenységének szakszerű bemutatása.78 Mint ismeretes, a semleges államok követségeivel együtt a nunciatúra is folytatta működését az ország német megszállása után. (Amint a Vatikán sem utasította ki Apor követet.) A nunciatúra mentési munkálatai két részre oszthatók: a diplomáciai jellegű lépések (jegyzékek, memorandumok, szóbeli tiltakozások, mentesítési kérelmek); a gyakorlati mentési tevékenység (bújtatás, menlevelek, védőlevelek adása). Rotta mint a diplomáciai testület doyenje a svéd, portugál, spanyol és svájci követek nevében is többször eljárt az illetékes magyar és német polgári és katonai hatóságoknál. A nuncius a Szentszék intenciói szerint a magyar főpapokat is ösztönözte az erélyesebb fellépésre.79 A nyilas hatalomátvétel után a gyakorlati mentés került előtérbe (hisz addig a budapesti zsidókat nem hurcolták el). Rotta megszervezte a nunciatúra saját mentési irodáját, ahol magyar segítői révén tömegesen állították ki a bemutatott keresztlevelek alapján a vatikáni védleveleket, szám szerint mintegy 15 000-et. A nunciatúra munkáját segítette a Magyar Szent Kereszt Egyesület is, amely Cavallier József vezetésével Apor Vilmos győri püspök védnöksége alatt működött.80 A nuncius másik hatékony segítője P. Jánosi József S. J. volt. Felállították a nunciatúra oltalma alatt álló ún. védett házakat, amelyek zömmel a Pozsonyi úton és környékén voltak. A házakra kitűzték a pápai zászlót és a kapuban rendőr posztolt. A 12 védett házban egyidejűleg kb. 3000 ember talált menedéket. A Várban, a nunciatúra épületében 200 személy bújt meg, köztük neves közéleti személyiségek és családjuk. Rotta nuncius, amikor megkezdődött a fővárosi zsidóság gyalogmenetben nyugat felé hajtása, BudapestnMosonmagyaróvár között megszervezte a mentőszolgálatot. Így több, főleg kikeresztelkedett zsidót tudtak kiemelni a halálmenetből.81 A háborús években n miután Magyarország hadviselő fél lett n megnehezedett a szentszéki követség helyzete is, amely akkor vált kritikussá, amikor Mussolini megbukott, majd pedig a németek megszállták Rómát. Ezt követően a szentszéki követség telefonon Budapesttel csak a német megszálló hatóság előzetes engedélyével érintkezhetett.82 Különböző állításokkal szemben a fennmaradt követségi iratokból megállapítható, hogy Apor követ Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után nem mondott le, hanem a helyén maradt. Az Államtitkárság 1944. június 12-én szóbeli jegyzéket intézett Aporhoz, amelyben közölték: a szentszéki magyar követség személyzete 48 órán belül költözzön be a Vatikánváros Állam területére. A jegyzék név szerint a következőket sorolta fel: Apor követ, Perczel követségi titkár, Szabó Lajos helyettes titkár és 3 fő személyzet. A listán Luttor és Aradi Zsolt nem szerepelt, akik szerződéses alkalmazásban voltak. 83 A Vatikánba költözés után Apor követ 1944. június 24-én audiencián volt XII. Pius pápánál. A megbeszélés tartalmáról nem maradt feljegyzés, csak annyi, hogy közös megállapodás szerint az Osservatore nem közöl róla híradást.84 A szentszéki magyar követség fennmaradt, és az Országos Levéltárba került iratai között az utolsó kelte 1944. július 12. Ezt követően a kapcsolattartás valószínű lehetetlenné vált. Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt magyar fegyverszüneti egyezmény értelmében n amelynek végrehajtását a Szövetséges EIIenőrző Bizottság (SzEB) irányította n a nyilas kormányhoz akkreditált diplomatáknak el kellett hagyniok az országot. Közismert, hogy a német megszállás, illetve a nyilas hatalomátvétel után is működtek Budapesten a semleges országok követségei, és folytatta tevékenységét az Uo., 92. fot. Uo., 87n88. fot. Beke Margit: Angelo Rottah Id. mű. 79 Lásd Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar és a konvertiták mentése. Tórténelmi Szemle, 1984. 4. sz. 580n616. p. 80 Apor gróf Zichy Gyula halála után, 1943-tól lett a katolikus konvertiták védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület egyházi fővédnöke. 81 Beke Margit: Angelo Rotta, Id. mű, 172n173. p. 82 OL K-105. 17.cs. 3/1944. 83 OL K-105. 17. cs. 89/1944. Aradi a követség lsajtóreferenser volt. 84 OL K-105. 17.cs. 92/1944. Rendes körülmények között az Osservatore Romano, mint a Szentszék félhivatalos lapja, mindig hírt adott a pápai audienciákról. 76 77 78



apostoli nuncius. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány n a SzEB utasítására n 1945. március folyamán távozásra szólította fel az említett diplomatákat; ám közöttük utolsóként, 1945. április 4-én kapta kézhez Rotta nuncius a kiutasítást. Másnap, április 5-én Budapesten találkozott Grősz József kalocsaí érsekkel, a püspöki kar azidőszerinti elnökével. Az érsek naplójában így számol be találkozásukról: az apostoli nuncíus úr lközölte velem a lesújtó hírt, hogy holnap (ápritis 6-án n G. J.) 10 órakor e1 kell hagynia állomáshelyét; a többi Budapesten maradt külföldi követségeknek már előbb el kellett távoznia. Az ok: a jelenlegi kormánynak nincsenek külföldi követei, tehát a külföldnek sem lehetnek itt követei. Az ígazi ok: Moszkva nem akar tanúkat arra, ami itt történik.r85 Az ok nyilván ez volt, de a ljogalapr a fegyverszüneti szerződés, amelyet mindegyik szövetséges hatalom aláírt. A nuncius elutazásának konkrét körülményeiről visszaemlékezésekből értesülhetünk. Eszerint Rotta érseket a ferencvárosi pályaudvarra n mert csak onnan indult vonat n Cavallier József kísérte ki. Rómába a még folyó harcok miatt csak Románián át lehetett eljutni. Cavallier azt is elmesélte, hogy lkísérés közben újra arról beszélt Angelo Rottával, hogy nincs jobb jelölt az esztergomi érseki székre, mint Mindszenty József veszprémi püspökh Mert bátorságot mutatott a nácikkal szemben, mert meg nem alkuvó. rSzaladtam a vonat melletth a nuncius a marhavagon ajtajából a védődeszkára támaszkodva integetett. Akkor is a vonat mellett futva is azt kiabáltam feléje: a veszprémi püspök.lr86 Felmerül a kérdés: a nuncius kényszerű távozása Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolat megszakítását jelentette-e? Tény, hogy a magyar kormány formálisan a diplomáciai kapcsolatot nem szakította meg; a Szentszék követe lszemélyébenr lett persona non grata, de ez sem az Ideiglenes Nemzeti Kormány iniciatívájára, hanem a SzEB álláspontja szerint. Arról nem rendelkezünk forrással, hogy a nyilas hatalomátvétel után volt-e még kapcsolata Apornak Budapesttel. (A vatikáni magyar követség iratai között ennek nincs nyoma.) Az viszont már valóban az abszurdba hajló tény, hogy a nyilas kormány 1945 elején komolyan tervezte a Szentszékkel való konkordátum megkötését. A konkordátum-tervezetet el is készítették, sőt Szálasi még a tárgyalások idejét is kitűzte. Mindez nyilvánvalóan a vatikáni magyar követség tudta nélkül történt. 87 A szentszéki magyar képviselet teljesen mégsem szűnt meg, mert a követség kánonjogi tanácsosa, Luttor Ferenc (akinek, mint egyházi személynek Rómában más funkciói is voltak) a helyén maradt Apor távozása után is. Sőt mi több, a Vatikánban mindaddig hivatalos minőségben járt el (Rotta távozása után is), amíg Budapestről expressis verbis fel nem szólították tevékenységének abbahagyására.88

Grösz József kalocsai érsek naplója (1944n1946). Szerk. Török József. Bp. 1995. Szent István Társulat K. 192.p. Saád Béla: Id. mű, Cavallier József, 69.p. 87 Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején. Századok, 1995. 3. sz. 695n728. p. 88 A kormány nem helyeselte, hogy az előző rezsim embere hivatalos minőségben tevékenykedjen a Uatikánban. Eldször 1946. január 29-én, majd február 1l-én táviratilag tiltották el. OL KÜM. 35/1946. res.pol. és 258/1947. res.pol. 85 86


3. fejezet - II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) A magyarországi katolikus egyház szervezete a kánonoknak megfelelően épült fel. Az egyházkormányzat mondhatni ezeréves kontinuitást mutat, hiszen a Szent István-i egyházmegye alapítások képezik annak gerincét. Ezen radikális változásokat csak a trianoni határok hoztak, majd azok következményei, tehát nem belső egyházkormányzati szándékok, hanem hatalmi-politikai okok. Az egyházkormányzat archontológiai és társadalomtörténeti elemzése arra enged következtetni, hogy a korszakban az egyházi felső vezetésben n a korábbi, főleg a barokk korszak gyakorlatával szemben n a kisemberek, iparosok, kispolgárok gyermekei emelkedtek a prelátusok sorába.1 Az egyházkormányzati és egyházpolitikai kérdések szorosan kapcsolódnak a korszak bel- és külpolitikai törekvéseihez, így tárgyalásuk során ezeket mi sem akartuk szétválasztani.

1. II/1. A magyar katolikus egyház hierarchiája és az egyházkormányzat működése A katolikus egyházban a papi rend (klerikusok) élesen elkülönül a világi hívektől (laikusok). A katolikus klérus jellegét tekintve két nagy csoportra oszlik: világi papságra és szerzetesekre. Nézzük először, hogyan alakult nálunk a világi papság hierarchiája? A hierarchia felülről lefelé a teljes jurisdictionális alá-fölérendeltséget jelenti, és egyben az egyházkormányzat mechanizmusát is mutatja.2 A magyar katolikus egyházi hierarchia élén a hercegprímás állt, aki a mindenkori esztergomi érsek volt. Az érseki joghatóság az ő esetében megkülönböztetendő a prímási joghatóságtól, amely az egész magyar egyházra kiterjedt. Az esztergomi érsek prímás különleges közjogi és egyházkormányzati méltóság volt. Mint esztergomi érseknek, legősibb joga a magyar király megkoronázása és felesketése. 1384 óta Esztergom vármegye örökös főispánja. 1714 óta lrómai szent birodalmi hercegr. (III. Károly király Keresztély Agost esztergomi érsek prímásnak adományozta a rangot, aki 1707n1725 között töltötte be ezt a tisztet, és a szász hercegi családból származott. Azóta a mindenkori esztergomi érsek automatikusan megkapta, és az 1712n1715-ös pozsonyi országgyűlés III. tc.-vel becikkelyezte. A gyakorlatban a hercegi rangot a prímásihoz fűzték. 1951-ben XII. Pius pápa megszüntette az összes főpapok hercegi címét a világegyházban.) Az esztergomi érsek a magyar királyi legfőbb titkos kancellári méltóságot is viselte. Az esztergomi érsekek prímási rangja, és a vele járó egyházkormányzati és közjogi jogosítványok a 13n14. században alakultak ki. Kanizsay János esztergomi érsek (1387n1418) és utódai 1394-től viselték a lprímás és az Apostoli Szék követer méltóságot. A legatus a latere vagy legatus apostolicus megbízást mint esztergomi érsekek kapták a pápától különleges ügyekben. Az esztergomi érsek prímás 1452-től külön pápai kiváltság alapján legatus natus a latere. E kiváltsága alapján a nuncius megkerülésével intézhette ügyeit Rómával, és valamennyi egyházmegyét és kolostort (a pannonhalmi kivételével) szabadon vizitálhatott. Az esztergomi érsek prímás a prímási jog alapján nemzeti zsinatot hívhatott össze és azon elnökölt. A prímási főszentszék volt a harmadfokú egyházi bíráskodási fórum. A prímási joghatóságból következett a püspökkari konferencián való elnöklés joga is. Nézzük meg kicsit részletesebben az esztergomi aulát, illetve annak egyházkormányzati részét, hiszen a többi egyházmegyéjé is lényegében eszerint alakult. Két részre tagolódott: az esztergomi általános érseki helynökségre és ezen belül az 1892-ben felállított budapesti általános érseki helynökségre. (Miután a főváros 1950 előtti területe az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott.) Az érseket a főegyházmegye kormányzásában egy vagy több segédpüspöke támogatta. Az esztergomi általános érseki helynök az adminisztráció élén állt. Az oldalkanonok biztosította a személyes kapcsolatot a székesfőkáptalan és az érsek között, általában a prímás bizalmi emberének számított, és részt vett az egyházkormányzatban is. A prímási és érseki hivatal (Cancellaria Primatialis et Archiepiscopalis) élén az irodaigazgató állt, aki kanonok is volt egyben. Az irodaigazgató után

Lásd Gergely Jenő: A katolikus egyházi elit Magyarországon 1919n1945. Történeti elitkutatások. Bp. 1992. ELTE Szociológiai Intézet. A hierarchia rekonstruálásánál az egyházmegyei schematismusokra, országos almanachokra, valamint Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. História Könyvtár. Adattár. Bp. 1996. archontológiai fejezetére támaszkodtunk. 1 2


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) rangban a prímás titkára következett, aki személyes és bizalmas szolgálatokat végzett. Utána a ceremoniális, a levéltáros és a könyvtáros következtek, akiknek munkáját az irodai segédszemélyzet támogatta. A budapesti általános érseki helynökség vezetője is rendesen esztergomi kanonok volt, személyzete egy titkárból és egy vagy több irodai alkalmazottból állt. Az esztergomi érsekségnél, illetve a pírmási irányításnál kell megemlítenünk, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. (katolikus) ügyosztályának élén is rendszerint egy esztergomi kanonok állt, aki egyben állami rangot (miniszteri tanácsos stb.) is kapott. Hivatali ideje lejárta után az illető legtöbb esetben n szolgálatai fejében n püspöki stallumot nyert. Megjegyezhetjük még, hogy az esztergomi székesfőkáptalan tagjai közül került ki az érsek joghatósága alá tartozó bécsi Pazmaneum igazgatója, illetve a budapesti Központi Papnevelde prefektusa. Az egyes egyházmegyék történetileg kialakult tradíciók szerint egyháztartományokat képeznek. Az egyháztartomány vagy érseki tartomány élén a főegyházmegye főpásztora, az érsek-metropolita áll. Az érseki tartományba tartozó egyházmegyék püspökei pedig az érsek suffraganeusai. A főegyházmegye (nálunk az esztergomi, a kalocsai és az egri) mint felsőbb szervezeti egység, mint érseki joghatóság másodfokú egyházi bíráskodási fórum volt, de nem korlátozta a megyéspüspökök önállóságát. Az egyháztartomány püspökei prezentálhattak jelöltet a tartományon belüli széküresedés esetén, és többnyire ők működtek közre a tartományba kinevezett új püspök szentelésekor is. Az alapvető egyházkormányzati egység az egyházmegye. Ennek élén az egyházmegye területén teljes jurisdictióval bíró ordinárius áll, aki rendesen megyéspüspök. Az egyházmegye kormányzását tartós betegség, aggkor vagy egyéb akadály miatt egyedül ellátni nem tudó megyéspüspök támogatására segítőt (koadjutort n latinosan coadiutor) állítottak. A koadjutor lehet lcum iure successionisr, azaz utódlási joggal felruházott, vagy anélküli, akkor a kódex egyszerűen segédpüspöknek nevezi. A püspökök koadjutorai általában felszentelt püspökök, és korszakunkban a pápa nevezi ki őket. Amennyiben széküresedés következik be, az egyházkormányzati teendőket a püspöki szék újbóli betöltéséig a székeskáptalan tagjai által nyolc napon belül választott káptalani helynök látja el. A káptalani helynök legtöbb esetben a székeskáptalan nagyprépostja. Ritkábban az addigi segédpüspököt választották helynöknek. Nálunk a püspöki székek betöltése 1918-ig, amíg a főkegyúri jogot gyakorolta a király, a következőképpen történt: a főkegyúr nevezte ki a püspököt (nominatio vagy praesentatio), akit a pápa praeconisatiója ünnepélyesen püspöknek hirdetett ki. Az így kinevezett ordináriust n amennyiben addig még nem kapta meg a püspöki rendet n azaz nem volt címzetes (felszentelt) püspök n, úgy a kinevezettet püspökké szentelték (consecratio). A szentelést kivételes esetben a pápa, vagy bármely érsek, illetve püspök végezhette, a püspöktársak koncelebrálásával. Az új püspököt a székeskáptalan közreműködésével beiktatták hivatalába (installatio). Természetesen ha egy püspököt érsekké neveztek ki, ott nem történt újabb szentelés, hiszen ugyanazon ordóról van szó. A befejező aktus az illető egyházmegye székesegyházában történő ünnepélyes székfoglalás (inthronisatio) volt. Ajavadalom leltár szerinti átadásának előfeltétele pedig az volt, hogy az új ordinárius hűségesküt tett az államfő (1918-ig a király, korszakunkban a kormányzó) kezébe. Előfordulhatott az is, hogy a püspöki széket tartósan nem lehetett vagy nem volt kívánatos betölteni. Ilyenkor az egyházmegye élére a pápa teljes joghatósággal bíró apostoli adminisztrátort állított. Az adminisztrátor lehetett egyidejűleg másik egyházmegye püspöke is, lehetett a püspöki méltóságot elérő személy (választott vagy felszentelt püspök), de lehetett ennél alacsonyabb rangú, kanonok vagy akár plébános is. Nálunk a trianoni határok által szelt egyházmegyék egy részénél az itt maradt plébániákból önálló egyházkormányzati egységeket, ún. apostoli adminisztratúrákat különítettek ki. Ezek élén apostoli adminisztrátorok álltak, akik nem tartoztak egyháztartományba, nem voltak érseki alárendeltségben sem, hanem közvetlenül Rómának rendelték alá őket. Abban az esetben, ha a szelt egyházmegye itt maradt (általában kisebb) részéből nem szerveztek adminisztratúrát, akkor az illető megyés főpásztor vikárius (helyettes, helynök) útján kormányozta egyházmegyéjének ezt a részét, a megyés főpásztortól kapott írásbeli meghatalmazás alapján. A megyéspüspököt az egyházmegye kormányzásában a segédpüspök és a püspöki aula segítette, amely az egyházkormányzatban közreműködők összessége. Az aula adminisztratív szervezet is, élén az általános helynök (vicarius generalis) áll. Az öt követő szentszéki elnök (officiális) a püspöki szentszék (bíróság) elnöke. Az ügyintéző apparátus vezetője a püspöki irodaigazgató (cancellarius), akit tevékenységében a titkár és a jegyző[k] segítenek. Minden aulában megtalálható a levéltáros, a ceremoniális, a gazdasági ügyek intézője (nem egyszer éppen egy kanonok), valamint egyéb irodai és gazdasági segédszemélyzet. (Nem bocsátkozunk itt bele az aula egyéb fórumainak ismertetésébe, amelyek az elsőfokú igazságszolgáltatás, tanügyi kormányzat, cenzúra stb. ügyeit intézték.)


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) A megyéspüspök egyházmegyéjének plébániáit időközönként személyesen ellenőrizte, amelyre pl. a bérmautak is alkalmat adtak. A mindenre kiterjedő hivatalos vizsgálatot viszont canonica visitatiónak nevezték, amelyről részletes jegyzőkönyvet vettek fel plébániánként. A megyés főpásztor egyházmegyéje valamennyi világi papját tanácskozásba hívhatta. A törvényhozó jellegű egyházmegyei zsinatok tartására csak ritkán, igen indokolt esetben került sor. A megyéspüspök az Apostoli Szentszéknek megadott formula szerint, háromévente írásbeli jelentéssel tartozott. Püspöktársaival egyetemben pedig öt évente ad limina látogatáson kellett megjelennie a pápa előtt. Nem egyházkormányzati, de egyházmegyei szintnek megfelelő szervezet a székeskáptalan. A főegyházmegye mellett élő káptalan a székesfőkáptalan. Ezek általában nagyobb létszámúak voltak, mint az egyéb káptalanok. 1918-ig több egyházmegyében előfordult, hogy a székeskáptalan mellett (amely helyileg a székesegyház mellett, tehát a püspöki székhelyen volt, egyéb, ún. társaskáptalanok is léteztek, önálló javadalommal és funkcióval. (Így pl. a szombathelyi székeskáptalan mellett a vasvári, a kalocsai mellett a bácsi, az esztergomi mellett a nagyszombati és a pozsonyi társaskáptalan.) A Horthy-korszakban már csak egy egyházmegyében, a győriben működött a soproni társaskáptalan, amelynek öt tagja volt. Az apostoli adminisztratúrák esetében a káptalan a püspöki székhelyen maradt, és újat nem szerveztek. A székeskáptalan önálló javadalommal rendelkezett, és mint jogi személy, nagyjavadalmasnak számított. A káptalanokra kegyúri terhek hárultak (plébániákat tartottak fenn), eredeti funkciójuk a megyés főpásztor segítése egyházi, liturgikus tevékenységének végzésében, valamint a tudományok előmozdítása volt. (Pl. a váradi székeskáptalannak voltak ún. irodalmi stallumai is.) Így a káptalan tagjai, a kanonokok csak részben végeztek lelkipásztori munkát és csak széküresedés esetén volt átmeneti jellegű egyházkormányzati funkciójuk. Korszakunkra már régen megszűnt a káptalan tagjainak együttlakása és egy helyben maradása; a kanonokok önálló házakban és háztartásban éltek. (Székhelyüket azonban csak a megyéspüspök javaslatára a Szentszék engedélyével hagyhatták el tartósan.) A káptalanonként változó létszámú kanonokok a káptalani javadalomból a kanonoki stallumuknak megfelelő rátában jutottak jövedelemhez. A káptalan élén a nagyprépost (praepositus maior) állt A nagyprépost többnyire felszentelt (címzetes) vagy választott püspök volt. Őt és a következő három kanonokot n lector vagy olvasókanonok, cantor vagy éneklőkanonok és custos vagy őrkanonok n nevezték oszlopos vagy kolumnás kanonokoknak. A káptalan többi tagja már nem számított dignitásnak. A kanonokok második csoportjába a prépostok, a kisprépost[ok] n az egyházmegye területén élő társaskáptalan[ok] vezetői n és a főesperesek tartoztak. A nagyváradi székeskáptalan kisprépostja pl. korszakunkban a váradi egyházmegye itt maradt részének adminisztrátora volt. Az esztergomi székesfőkáptalanban pedig a 4 kolumnás kanonokot 3 prépost követte, akiket Esztergom 3 városrészéről neveztek el. A harmadik kategóriába a mesterkanonokok tartoztak, akiknek száma káptalanonként változó volt. Ezek rangsora a stallum bírásának ideje. A mesterkanonokok közé tartozott az oldalkanonok (canonicus a latere), a püspök mellett közvetlenül szolgálatot tevő kanonok, továbbá a püspöki iroda igazgatója és az egyházmegye szemináriumának a rektora. (A tiszteletbeli kanonokok n eltérően a valóságos kanonokoktól n nem tartoztak a káptalanhoz, onnan javadalmat nem húztak.) A káptalan tagjai a fent leírt szigorú rend szerint fokozatos előléptetéssel követték egymást a tisztségekben. A kinevezés, illetve adományozás mindig az így megüresedő utolsó mesterkanonokságra történt. A kanonokok kinevezésének módja az évszázadok alatt sokat változott. A javaslattevés az illetékes megyéspüspök, a kinevezés (adományozás) a király, tehát a főkegyúr joga volt. 1918 után az Apostoli Szentszék igényt tartott a dignitások betöltésére, de ezt csak a nagyprépostok esetében tudta realizálni. (Az esperesek és a plébánosok kinevezése a megyéspüspök joga volt, az illetékes javadalmat adó kegyúr közbenjöttével.) A kanonokok a megyés főpásztor által celebrált liturgikus szertartásokban működtek közre, az oldalkanonok a püspök jobbján. A káptalanok gazdagsága eredetileg a kultúra és a tudományosság emelését szolgálta. Korszakunkban gazdasági és politikai befolyásuk, tevékenységi körük elsősorban egyházmegyei (megyei) szintű volt, de az országos katolikus társadalmi és politikai mozgalmakban, az egyházi tudomány és kultúra művelésében, sőt még a sajtóban is, ők töltötték be a napi politikába ritkán bonyolódó főpásztorok intenciói szerint a közvetlen irányító és végrehajtó szerepet. A világi papság lközéprétegénekr felső részén helyezkedtek el a reális apátok és prépostok. Ezek az apátok és prépostok nem szerzetesek, hanem olyan világi papok voltak, akik javadalmukat a főkegyúrtól kapták. Csak eredetüket tekintve voltak a reális apátságok és prépostságok szerzetesi intézmények, amelyek az idők során szekularizálódtak. A hierarchiában a püspöknél alacsonyabb, de a kanonoknál magasabb rangnak számítottak. (Például a kanonok kaphatott apáti címet, akkor apátkanonoknak hívták.) Közülük néhányan nagyjavadalmasnak is számítottak.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Az egyházmegye alacsonyabb szintű kormányzati egységei a főesperességek. A megyés főpásztor az általa kinevezett főespereseken keresztül irányítja egyházmegyéjét. A főesperességek száma n az egyházmegye nagyságától függően n történetileg alakult ki. Közülük első a székesegyházi főesperesség, amelynek élén az egyházmegye székesegyházának a plébánosa állt, mint főesperes. A főesperességek két-három, vagy akár több esperesi kerületet fognak össze. Az esperesi kerület élén az esperes vagy alesperes áll, aki az adott kerület valamely jelentős plébániájának a plébánosa, mint esperes-plébános. Az esperest a megyés főpásztor nevezi ki. Az esperesi kerületek együttesen alkotják az egyházmegyét. Az esperes (alesperes), illetve az esperesi kerület a középfokú fórum a püspök és a plébánia között. Az esperes érintkezik közvetlenül a lelkészkedő papsággal, a plébánosokkal, ő felelős a megyés főpásztor rendeleteinek a végrehajtásáért. Az esperes egyben a katolikus felekezeti iskolák felügyelője is volt. Az esperes gyűjti össze időközönként a plébánosait és papjait az ún. papi coronára (értekezletre), ahol a közös tennivalókról tárgyalnak. Az egyházkormányzat legalsó egysége a plébánia. A plébánia élén a plébános áll. (Amennyiben érdemeiért apáti vagy préposti címet kapott, akkor címzetes apátplébánosnak vagy címzetes prépostplébánosnak hívták.) A plébánost a megyéspüspök nevezte ki. A plébános közvetlen hatósága alá tartoztak a segédlelkész[ek], a hitoktató[k], a katolikus felekezeti iskola tanítója, illetve tanítói és a kántor (kántortanító). A nagy lélekszámú egyházakból ún. filiális lelkészségek (fiók- vagy leányegyházak) különültek ki. Ezeknek nincs plébánosuk, hanem lelkészeikről felettes hatóságuk, az anyaegyház plébánosa gondoskodik. Az egy esperesi kerülethez tartozó plébániák és egyházközségek száma néhánytól több tucatig terjedhetett. A plébánia mint alapegység mellett, a megkeresztelt hívek összessége jelentette az egyházközséget, amelynek választott elöljárósága a képviselőtestület volt. Létrehozása korszakunk első felében a katolikus autonómia megteremtésének szándékából eredt, de gyakorlatilag egyházi adóztatási szervvé degradálódott. Az egyházi hierarchia elsősorban funkcionálisan tagolódott. Az ordinárius n a rendes egyházi joghatósággal bíró főhatóság n kimondottan egyházkormányzati fogalom volt. (Nevezték ezek betöltőit megyés főpásztoroknak is.) Az ordinárius megjelölés alá nemcsak az érsekek, megyéspüspökök tartoztak, hanem az apostoli adminisztrátorok, a vikáriusok és a káptalani helynökök is, mivel ezek a saját egyházmegyéjükben (vagy annak egy részén) teljes egyházi joghatóságot gyakoroltak. A magyar katolikus püspöki kar konferenciáinak az ordináriusok voltak a teljes jogú tagjai. A világi papság a fent leírt funkcionális tagolódás mellett n a társadalomhoz hasonlóan n losztályokrar is tagolódott. Két alapkategóriát szoktak megkülönböztetni: a főpapságot és az alsópapságot. A kettő közötti távolságot a funkción túl főként a javadalom és a jövedelem, illetve a társadalmi presztízs különbözősége fejezte ki. A főpapok közé sorolták tágabb értelemben a kanonokoktól felfelé a reális apátokat és prépostokat, a püspököket és az érsekeket. (A nem-világi klérusból feltétlenül ide tartozott mint nagyjavadalmas a pannonhalmi bencés főapát, a ciszterci zirci apát, valamint a premontrei kanonokrend jászói és csornai prépostja.) Az alsópapság pedig a lelkészkedő papságból, a plébánosokból, a segédlelkészekből és a hitoktatókból került ki. A főpapság és az alsó papság között jól elhatárolható egy ún. egyházi középréteg is. Ide a kanonokok, a címzetes apátok és címzetes prépostok, esperesek, egyetemi, főiskolai és szemináriumi tanárok, végül a hitszónokok sorolhatók, nem lévén hivatalos és elhatárolt réteg. Bizonyos funkciók betöltéséhez természetesen megfelelő rangra is szükség volt. (Előfordult, hogy előbb szemeltek ki valakit egy funkcióra, és csak utólag kapott hozzá megfelelő rangot is.) Az egyháziak közötti kitüntetéseknek az eszköze a különféle címek adományozása volt, amelyek nem jártak javadalommal vagy jövedelemmel, csupán tiszteleti kiváltságokkal. Ezek között találhatók pápai adományozású címek, a király (a főkegyúr) által adományozhatók és a megyés főpásztor által osztottak. A pápai adományozások közül az érsekeknek és a püspököknek a legmagasabb megtiszteltetést a bíbornoki birétummal való felékesítés jelentette, amit nálunk az újabb korban hagyományosan a mindenkori esztergomi érsek prímás kapott meg, de esetenként más főpap is megkaphatta. (Korszakunkban azonban erre nem volt precedens.) A pápai trónálló címet bizonyos idő elteltével érsekek és püspökök, az apostoli protonotáriusi és a pápai prelátusi rangot kanonokok és mások kapták meg. A pápai titkos káplán és a pápai titkos kamarás cím a papi középréteg tagjainak (pl. teológiai tanároknak) járt. XIII. Leo pápa 1900-ban az esztergomi székesfőkáptalan valamennyi tényleges tagjának a protonotarius ad instra rangot adományozta. A címzetes érseki és címzetes püspöki rangok adományozása is a főkegyúr jogába tartozott. (Az adományozás menete azonos a püspökével.) A címzetes püspök (vagy érsek) valamelyik megszűnt egyházmegye lélérer kinevezett felszentelt püspök. A titulus eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor a mohamedánok kezére került egyházmegyék címére (in partibus infidelium) rendszeresen kineveztek püspököt, a jogfenntartás igényével. Nálunk a magyar korona alá tartozó vagy tartozott országokban egykor létezett, de megszűnt 24 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) egyházmegyék címeit adományozták, amelyeket a Liber regius tartalmazott. 1919 után az elcsatolt területekről kiutasított és lemondatott magyar megyéspüspökök n de pl. a más okból lemondott Mikes János gróf szombathelyi püspök is címzetes érseki titulust kaptak. Az ún. választott püspök nem volt felszentelve, kánonilag tehát nem is tekinthető püspöknek. Mint kitüntető rangot alkalmazták; a választott püspököt a káptalan lválasztottar és a király (a főkegyúr) nevezte ki. 1918 után erre már nem került sor. A címzetes apáti és a címzetes préposti kitüntetésekre a főpásztorok tettek javaslatot, míg a címzetes érseki és címzetes püspöki kitüntetéseket a főpapság között osztották, és viselőik inkább alulisták voltak. A tiszteletbeli (tb.) kanonoki, a címzetes apáti és a címzetes préposti titulust a kanonoktól lefelé, főleg arra érdemes plébánosok kapták. * A magyar katolikus egyházkormányzat struktúrája n alapjaiban n az államalapító és egyházszervező Szent Istvántól származik. Az első Árpád-házi királyok idején kialakult egyházkormányzati szerkezeten lényegesebb módosításokat csak Mária Terézia, II. József és I. Ferenc király eszközölt a 18n19. század fordulóján. A 19. század derekán került sor n korábbi kezdeményezések után és bizonyos politikai okokból is n a magyarországi (román) görögkatolikus hierarchia kiépítésére, illetve a horvát katolikus egyház különállására. 3 A katolikus egyház szervezete Magyarországon 1918-ig a következőképpen alakult: I. Esztergomi érseki tartomány=esztergomi érsekség és suffragán püspökségei: a győri, veszprémi, pécsi, székesfehérvári, szombathelyi, váci, besztercebányai és nyitrai latin szertartású püspökség, továbbá az eperjesi, munkácsi (Ungvár) és hajdúdorogi (Nyíregyháza) görög szertartású püspökség. (Öszszesen 12.) II. Kalocsai-bácsi érseki tartomány=a kalocsai érsékség és suffragán püspökségei: a csanádi (Temesvár), nagyváradi és erdélyi (Gyulafehérvár) latin szertartású püspökség. (Összesen 4.) III. Egri érseki tartomány=az egri érsekség és suffragán püspökségei: a szatmári (Szatmárnémeti), kassai, rozsnyói és szepesi (Szepeshely) latin szertartású püspökség. (Összesen 5.) IV. Gyulafehérvár-fogarasi (Balázsfalva) görögkatolikus érseki tartomány=a gyulafehérvár-fogarasi érsekség és suffragán püspökségei: a lugosi, nagyváradi és szamosújvári püspökség. (Összesen 4.) V. Pannonhalmi bencés egyházmegye (exempt). A négy érseki tartományban (metropóliában) volt 4 érsekség és 21 püspökség, valamennyit Pannonhalmával együtt véve 26 egyházmegye. Meg kell jegyezni azonban, hogy a gyulafehérvár-fogarasi román metropólia alapító bullája román értelmezés szerint ezt az érseki tartományt közvetlenül Rómának rendelte alá, így független lenne a magyar egyháztól. Ha pedig nem Magyarországot, hanem a Magyar Királyság területét vesszük n ide értve Horvát-Szlavonországot n, akkor az V-ik érseki tartomány a zágrábi volt. A zágrábi érsekség suffragán püspökségei: a boszna-szerémi (Diakovár), a zengg-modrusi (Zengg) latin szertartású és a körösi görög szertartású püspökségek. (Összesen 4.) Ebben az értelemben tehát öt metropólia volt, öt érsekséggel és 24 egyházmegyével, plusz a pannonhalmi bencés egyházmegye (30).

2. II/2. Trianon egyházkormányzati következményei A trianoni országhatárok alapvetően új helyzetet teremtettek az ezeréves magyar katolikus egyházkormányzat struktúrájában, bár annak alapvető szerveződési elvét nem változtatták meg. 4 Az új politikai határok az egyházmegyék mintegy felét n szám szerint 13-at n úgy érintették, hogy teljes egészükben a magyar impériumon kívülre kerültek. Ezek az esztergomi érseki tartományból Csehszlovákiába: a nyitrai, besztercebányai és szepesi latin, valamint a munkácsi görögkatolikus egyházmegye, ez utóbbi egyetlen plébániája maradt itt (4). A kalocsai érseki tartományból Romániába az erdélyi püspökség (1). Az egész gyulafehérvár-fogarasi érseki tartomány Romániához került 3 parókia kivételével (összesen 4). Ugyancsak teljes egészében átkerült Jugoszláviába a zágrábi metropólia (4). Összesen tehát két érsekség és 11 püspökség. Az 1918 előtti katolikus egyháztörténetre átfogó jelleggel lásd Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. Dissertationesh I. köt., és Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867n1918. München, 1974. Dissertationesh II. köt. 4 Az 1919 utáni változásokra lásd Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. München, 1975. Dissertationesh III. köt. A szerző a könyvészeti anyag mellett ugyanarra az országos levéltári (KÜM) fondokra támaszkodik, mint Csizmadia Andor idézett műve, illetve amelyeket magunk is használunk. Továbbá lásd Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio, 1991. 3. sz., 65n88. p., és Gergely Jenő: Az erdélyi görögkatolikus román egyház. Regio, 1991. 3. sz., 106n117. p. 3


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Ezzel szemben Magyarországnak érintetlenül csupán négy egyházmegyéje maradt meg: az esztergomi metropóliából Veszprém, Székesfehérvár, Vác, illetve az egri érsekség. Az új államhatárok mentén a többi 13 egyházmegyét két vagy három részre szabdalták. Ezek helyzete és kormányzata jelentette az alapvető problémákat az elkövetkező évtizedekben. A szelt egyházmegyék sorsának alakulását nem érseki tartományonként, hanem államonként vesszük sorra. Közülük a legnagyobb veszteség az esztergomi érsekséget érte. Bár az ősi székhely a Dunán innen maradt, a főegyházmegye szinte teljesen elveszett. Plébániai közül az Esztergom környékiek, a nógrádiak és a szigetköziek maradtak meg. Ha Budapest nem tartozna oda, mondhatni életképtelenné vált volna (89 plébániája maradt). Csehszlovákiába került 404 plébániája, amelyek közül 125 tiszta magyar ajkú volt. A Csehszlovákiához került esztergomi részből 1921. május 11-én állították fel a Nagyszombati Apostoli Kormányzóságot, és azt közvetlenül a Szentszék alá rendelték. Az új határ kettészelte a rozsnyói egyházmegyét is, amelynek székhelyével együtt 115 plébániája került Csehszlovákiához. (A püspökséget 1920 után csak helynökök, majd apostoli adminisztrátorok kormányozták. A prágai kormány nem titkolt szándéka az volt, hogy a zömében magyar lakosú püspökséget felszámolja.) Magyarországon maradt 19 plébániáját a rozsnyói ordinárius helynöke (Sajópüspöki, majd Putnok plébánosa) vezette 1937-ig. A kassai püspökség nagyobbik része ugyancsak Csehszlovákiáé lett, 156 plébániával. Ordinariusa, FischerColbrie Ágoston megyéspüspök n bár számos támadás érte n haláláig (1925) helyén maradhatott, utána az egyházmegyét apostoli kormányzó irányította. A magyarországi csonka részt (49 plébánia) a kassai ordinárius vikáriusa (Sátoraljaújhely plébánosa) kormányozta ugyancsak 1937-ig. Az eperjesi görögkaolikus (ruszin) egyházmegyének 20, a munkácsinak mindössze egyetlen paróchiája maradt Magyarországon. (Megjegyezzük, hogy a munkácsi püspökség 11 paróchiája Románia része lett, a nagyváradi egyházmegyébe tagolták.) A 20 eperjesi és az egy munkácsi plébániából a Szentszék 1924. június 4-én felállította a Miskolci Exarchátust, amelynek első ordináriusa az ugyanekkor lemondott munkácsi püspök, Papp Antal lett, címzetes érsekként. Pappot 1925 szeptemberében kiutasították Csehszlovákiából. Október folyamán áttelepült Miskolcra, és ténylegesen is átvette az exarchátus vezetését. A trianoni határváltozások a legtöbb bonyodalmat a legfiatalabb, csupán 1912-ben felállított hajdúdorogi (magyar) görögkatolikus egyházmegye életében okozták. Már 1919. június 19-én a bécsi apostoli nuncius közölte Miklósy István hajdúdorogi püspökkel, hogy egyházmegyéjének a demarkációs vonalon túl eső (tehát román megszállás alatt lévő) 44 egyházközségét ideiglenesen a nagyváradi görögkatolis püspök kormányzása alá helyezi.5 Az intézkedés kissé elsietettnek bizonyult, mert a trianoni határok megvonásával ebből 14 paróchia visszakerült Magyarországhoz. Sőt mi több, a nagyváradi egyházmegye egy paróchiája (Bedő), a lugosi püspökség egy paróchiája (Battonya) és a szamosújvári görögkatolikus püspökség egy paróchiája (Kölcse) is Magyarországra esett. (Összesen tehát 17 plébánia.) A trianoni határok a hajdúdorogi egyházmegyét három részre szabdalták. Nagyobbik része a székvárossal, Nyíregyházával itt maradt, amelyhez 82 paróchia tartozott. A Bodrogköz 4 paróchiája Csehszlovákiába került, míg az egyházmegye majdnem fele, 75 paróchia Romániáé lett. A Szentszék5 gyorsan hajlott arra, hogy ezt a 75 paróchiát mielőbb reintegrálják azokba az egyházmegyékbe, ahonnan őket 1912-ben, a hajdúdorogi püspökség felállításakor kiszakították. A 75-ből eredetileg 68 tartozott a román görögkatolikus metropóliába, és 7 volt a munkácsi püspökségé. A lrománr paróchiákból 35 a Székelyföldön volt, ezeket a gyulafehérvár-fogarasi érsekség kapta vissza; 28 paróchiát pedig a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye. (Ezeket az ottani ordináriusok apostoli delegátusként kormányozták.) 4 paróchiát visszakapott a szamosújvári püspökség. (Ez öszszesen 67 paróchia. A 68-ik volt az egyetlen nagyváradi ún. rutén plébánia, amelyet az említett 7 munkácsi plébániával egyetemben az 1922-ben Bukovinában felállított görögkatolikus apostoli kormányzósághoz csatoltak.) A konkordátum értelmében 1930-ban a székelyföldi parókiákat a balázsfalvi érsekséghez, a nagyváradiakat a váradi püspökséghez csatolták véglegesen. A hajdúdorogi egyházmegye esetében rendezésre várt a már említett lvisszakerültr 14+3 paróchia jogállása. Ugyanis ezek kormányzására Suciu Bazil gyulafehérvár-fogarasi érsek 1925-ben Siegescu Józsefet lromán vikáriusnakr nevezte ki n s a helynökséget a Szentszék jóváhagyta. Valójában azonban az eredetileg Hajdúdoroghoz tartozó 14 plébánia felett a hajdúdorogi püspök gyakorolt jurisdictiót, ami annyiban volt jogellenes, hogy ezeket a Szentszék formálisan nem csatolta vissza a püspökséghez. Siegescu joghatósága 1929ben megszűnt, ugyanis az ekkor életbe lépő román konkordátum értelmében az államhatárnak egybe kellett esni 5

OL K-63. Küm. Pol. oszt. 298. cs. 34. t. n 1936. 883/1936. alapsz.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) az egyházkormányzati határokka, tehát román egyházi ordinárius joghatósága nem érvényesül Magyarországon. Így a 17 plébánia jogi helyzete 1929 után rendezetlen volt. A helyzet rendezése n az említett plébániák reintegrálása n 1935-ben történt meg. 1935. július 17-én Rotta nuncius értesítette Miklósy püspököt, hogy Kölcsét a miskolci apostoli kormányzósághoz csatolták, a többi 16ot Hajdúdoroghoz. A Szentszék azonban kínosan ügyelt arra, hogy a magyarországi román görögkatolikusok érdekei ne csorbuljanak. Ezért javasolták a püspöknek, hogy a reintegrált plébániáknak legyen egy román esperesük. Miklósy püspök azonban ez elől elzárkózott, mondván, hogy az érintett egyházközségek közül csupán egy tekinthető románnak, egy ruszinnak, a többi magyar. (Nemzetségi megoszlásuk szerint 16.504 magyar és csak 1150 fő a román.)6 A latin szertartású szatmári püspökség területét a határok ugyancsak három részre osztották. 42 plébániája Csehszlovákiába került, s ezt a részt a szatmári püspök vikáriusa, az ungvári esperes kormányozta. 1930-ban ebből a részből Ungvár székhellyel apostoli kormányzóság jött létre. Az egyházmegye 45 plébániája a székvárossal, Szatmárnémetivel együtt Romániához tartozott, élén Boromisza Tibor püspökkel. Halála után (1930-ban) az egyházmegyét egyenrangúan egyesítették a latin szertartású nagyváradi püspökséggel. A Magyarországon maradt kisebb csonka részt (16 plébánia) a mérki plébános 1929-ig mint vikárius kormányozta. Ekkor felállították a Mérki Apostoli Kormányzóságot. A nagyváradi latin püspökség nagyobb része a székhellyel együtt átkerült Romániába. Az 54 plébániából álló (Szilágy megye és Bihar nagyobb fele) egyházmegyét gróf Széchenyi Miklós püspök halála (1923) után a szatmári ordinárius kormányozta az 1930-as egyesítésig. Az egyházmegye itt maradt 24 plébániáját vikárius vezette, majd 1929-ben felállították belőlük a Debreceni Apostoli Kormányzóságot, amelynek adminisztrátora Lindenberger János váradi kanonok, debreceni apátplébános volt. Természetesen ezek az adminisztratúrák is a román konkordátum következményei voltak, hiszen annak életbe lépése után a határon túli ordináriusok semmiféle jurusdictiót nem gyakorolhattak a határon innen. (A konkordátum értelmében az addigi erdélyi püspökség megnevezést el kellett hagyni, és a Királyhágón túli erdélyi egyházmegye neve gyulafehérvári püspökség lett. Románia, Jugoszlávia és Magyarország új határai a csanádi egyházmegyét ugyancsak három felé szelték, azonban ennek sorsa megint csak eltér a többitől. Az egyházmegye nagy része n 153 plébánia n Temesvár székvárossal Romániáé lett. Miután 1923 elején a román hatóságok a megyéspüspököt, Glattfelder Gyulát kiutasították, ő székhelyét ideiglenesen magyar területre, Szegedre tette át. Ezt a Szentszék tudomásul vette, és 1923. március 23-án a romániai részből felállította a Temesvári Apostoli Kormányzóságot. Ez pedig a konkordátum értelmében 1930. június 5-én temesvári püspökséggé emelkedett. A volt csanádi egyházmegye Jugoszláviához került bánáti része n 23 plébánia n 1923. február 10-én alakult át Bánsági Apostoli Kormányzósággá, amelynek székhelye Nagybecskerek lett. A Magyarországon maradt csonka rész 33 plébániából állt, és ez képezte a csanádi egyházmegyét. Az egyházmegye székhelye 1931. június 19-ével véglegesen Szeged lett. (A csanádi egyházmegye ekkori területe 1938n1941 között sem módosult. Ez volt az egyetlen eset, amikor a Szentszék egy utódállamból kiutasított megyéspüspök számára lehetővé tette, hogy a magyar területet továbbra is teljes jogú egyházmegyeként kormányozza.) A kalocsai érsekség nagyobb és gazdagabb része, a Bácska is Jugoszlávia része lett. Az ottani 89 plébániát a kalocsai érsek 1923-ig helynökével kormányozta. 1923. február 10-én azonban ebből is önálló egyházkormányzati egység lett, a Bácskai Apostoli Kormányzóság felállításával, amelynek székhelye Szabadka. Az ősi kalocsai érsekségnek mindössze 33 plébániája maradt. A pécsi egyházmegye déli csücske került jugoszláv impérium alá: a Horvátországhoz tartozó Verőce megyei két esperesség 13 horvát plébániája, illetve a két dél-baranyai esperesség 15 plébániája. Ezekből 1922-ben felállították az Északszerémi és Dél-baranyai Apostoli Kormányzóságot, és adminisztrálását a diakovári püspökre bízták. Az egyházmegye nagy része 178 plébániával megmaradt Pécsnek. A jugoszlávnosztráknmagyar határok háromfelé osztották a szombathelyi püspökséget is. Ebből Jugoszláviához került a muraszombati és az alsólendvai esperesség 18 plébániája. Belőlük 1923. december 1-jén felállították a Muravidéki Apostoli Kormányzóságot és a maribori (szlovén) püspök joghatósága alá rendelték. Az egyházmegye jelentős része, 57 nyugati plébániája került Burgenlandba. A székhellyel itt maradt 118 plébánia. A győri egyházmegyének 99 plébániája került Ausztriához és 137 maradt meg. A Szentszék a burgenlandi 57+99 plébániából 1922. március 18-án felállította a Burgenlandi Apostoli Kormányzóságot Kismarton 6

OL K-63. Küm. Pol. oszt. 298. cs. 34. t./1936n883.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) székhellyel, és adminisztrálásával a bécsi érseket bízta meg. Az 1933-as osztrák konkordátum értelmében az adminisztratúrát praelatura nullius (független prelatúra) rangra emelték, ami újabb lépés volt az önálló püspökséggé válás felé. Végezetül a pannonhalmi bencés egyházmegye n amely nem képezett területileg egybefüggő egységet n vesztesége 3 felvidéki plébánia volt. Milyen következtetések adódnak a fentebbiekben konkréten bemutatott egyházkormányzati változásokból? Először is az, hogy a Szentszék a magyar főpapság kérésének megfelelően a lehető legtovább igyekezett fenntartani az eredeti helyzetet és a kényszerű változtatások kánonilag ideiglenes jellegűek voltak. Ahol és amíg erre nem kötelezte konkordátum vagy más szerződés, a politikai határokon átnyúló megoldások érvényesültek: az ordináriusok székhelyükről vikáriussal kormányozhattak. Amikor a kényszerű dismembratio bekövetkezett, akkor is a függetlenné vált új egyházkormányzati egységekből nem teljes jogú püspökségeket (egyházmegyéket) alakítottak, hanem apostoli kormányzóságokat, az eredeti határok megtartásával. Ezeket pedig nem rendelték metropóliába, hanem közvetlenül a Szentszék alá tartoztak. Végül nem számolták fel n ameddig csak lehetett n a metropoliták joghatóságát sem, amikor pedig ez is bekövetkezett, nem szerveztek új metropóliákat (érsekségeket). Ez elsősorban a Felvidéken volt egyértelmű, ahol nem jött létre új érsekség, illetve a prágai érsek joghatóságát sem terjesztették ki ide. Nyilvánvaló az is, hogy ez a megoldás 1938 után megkönnyítette a Trianon előtti egyházkormányzati helyzet gyors helyreállítását. Ha táblázatosan összefoglaljuk a trianonnal bekövetkezett változásokat, mindez számszerűleg is jól nyomon követhető:

3.1. táblázat - A Trianonnal bekövetkezett változások egyházmegyék és országok szerint Egyházmegye/Ország

Esperesség

Plébánia

Esztergomi érsekség

13

89

Váci püspökség

25

135

Székesfehérvári püspökség

12

92

Győri püspökség

14

137

Szombathelyi püspökség

17

118

Veszprémi püspökség

29

225

Pécsi püspökség

19

178

Hajdúdorogi görög katolikus püspökség

11

83

Kalocsai érsekség

8

33

Csanádi püspökség

5

33

Egri érsekség

30

224

Kassai helynökség

4

49

Rozsnyói helynökség

6

19

Magyarországon:


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Egyházmegye/Ország

Esperesség

Plébánia

Miskolci exharchátus

3

21

Nagyváradi apostoli kormányzóság

3

24

Szatmári apostoli kormányzóság

2

16

Pannonhalma Összesen

15 201

1491

Nagyszombati apostoli kormányzóság

41

404

Nyitrai püspökség

24

156

Besztercebányai püspökség

12

113

Szepesi püspökség

14

165

Rozsnyói püspökség

13

115

Kassai püspökség

16

156

Munkácsi görög katolikus püspökség

30

293

Eperjesi görög katolikus püspökség

20

159

Szatmári helynökség

6

42

Csehszlovákiában:

(Hajdúdorogtól)

4

(Pannonhalmától)

3

Összesen

176

1610

Gyulafehérvári püspökség

16

251

Csanádi (temesvári) püspökség

17

153

Nagyváradi püspökség

9

54

Szatmári püspökség

6

44

[48]

[502]

Romániában: (latin szertartású)


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Egyházmegye/Ország

Esperesség

Plébánia

(görög katolikus) Gyulafehérvár-fogarasi érsekség

669

Lugosi püspökség

165


125

Szamosújvári (kolozsvári) püspökség

492

Hajdúdorogtól

75

Munkácstól

11

Összesen

1537 [együtt] = 2093]

Jugoszláviában: Bánsági apostoli kormányzóság

53

Szabadkai apostoli kormányzóság

11

89

Muravidéki apostoli kormányzóság

2

18

Észak-szerémi és dél-baranyai apostoli kormányzóság

4

28

Összesen

17

188

17(csonka)

156

Ausztriában: Burgenlandi apostoli kormányzóság

Az 1918 előtti 30 egyházmegyéből tehát 4 maradt érintetlenül: Veszprém, Székesfehérvár, Vác és Eger. 8 maradt székhelyével, illetve ezen belül egy (Csanád) új székhellyel, de csonkán: Esztergom, Győr, Szombathely, Pécs, Kalocsa, Csanád, Hajdúdorog és Pannonhalma. Maradt 7 csonkra rész, székhely nélkül: Nagyvárad, Szatmár, Rozsnyó, Kassa és Eperjes. Teljesen elkerült 13 egyházmegye. Ha csak a latin szertartású egyházmegyéket számítjuk n Horvátország nélkül n, akkor 1915-ben ezeknek 3302 plébániája volt és maradt belőle 1204. Ha pedig a papság létszámát nézzük, akkor a helyzet a következő: 7

3.2. táblázat - A papság létszámának alakulása: 1915 és 1920

Levéltári Szemle, 1996. 3. sz. 27. p. Az 1920-as összeállítás egyházmegyénként nem ad bontást. Az itt szereplő 1204 plébánia és az általunk megadott 1491 plébánia között a majdnem 300-as eltérés abból adódik, hogy a mi adatunk az 1930/31-es Almanachon alapul, kb. ennyi új plébánia szerveződött az évtized alatt. 7


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Év

Világi pap

Szerzetes

Apáca

1915

5857

2246

6410

1920

2620

1340

3024

3. II/3. Menteni a menthetőt (Az 1920-as évek első fele) A szlovák származású Csernoch bíboros n úgy is mint akinek egyházmegyéje nagyrészt a Felvidékre esett n minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy a szlovák katolikusok segítségével megakadályozza azok Csehországhoz való csatlakozását, vagy legalább is biztosítsanak a Felvidéknek autonómiát. Így a háború vége óta szoros kapcsolatban állt a felvidéki magyarbarát szlovák vezetőkkel, elsősorban Jehlicska Ferenc és Kmoskó Mihály egyetemi tanárokkal, akik intenzív munkát fejtettek ki a fenti célok érdekében a környező országokban és Rómában is. 1920. február 22-én a bécsi pápai nunciust keresték fel, másnap Piffl bíboros érseknél jártak. Február végén Berlinben a külügyben tárgyaltak, majd a Zentrum Partei vezetői fogadták őket. Március közepén pedig Varsóban tárgyaltak. Mindenütt igyekeztek eloszlatni a fehérterrorral kapcsolatos híreket, és alátámasztani a magyar érdekeket.8 Csernoch hercegprímás pedig elsősorban a Szentszéknél kívánta elérni a magyar egyházi és politikai szempontok nagyobb figyelembe vételét. E téren szorosan együttműködött a magyar kormánnyal. Gróf Teleki Pál miniszterelnök 1920. június 22-én levélben sürgette Csernochot, hogy minél előbb menjen Rómába, hogy lteljes súllyal léphetne most fel a szomszédok ellenr.9 A hercegprímás Teleki miniszterelnöknek viszont kifejtette javaslatait a felvidéki katolikus néppártiak, Jehlicska és Hlinka támogatásáröl. Szerinte ők a magyar álláspontot képviselik a szlovákok között, ezért a Felvidék megtartása érdekében támogatni kell őket. Ugyanis a szlovák autonómia támogatása és hangoztatása a legjobb fegyver a csehekkel szemben. Ezért javasolja Telekinek, hogy fogadják el Jehlicskáék követeléseit, és anyagilag is támogassák őket. A szlovák nemzetiségű terület számára tényleges autonómiát kell ígérni. Ugyanis ha ez megvalósul, akkor vissza lehet szerezni a magyar többségű területeket. Csernoch egyben közölte a miniszterelnökkel, hogy a fenti törekvéseket Rómában Serédi, a bíboros államtitkár bizalmasa közvetíti.10 Amikor pedig a hercegprímás 1920. július közepén lezajlott római útjáról hazatért, azonnal jelezte Telekinek, hogy útja eredményeiről személyesen számol be neki. 11 A fentiek egyértelműen mutatják, hogy az 1920-as évek elején mennyire szorosan összefonódtak az egyházpolitikai, egyházkormányzati érdekek és szándékok a kormányzati politikával és törekvésekkel. Ez természetes volt, hiszen mind a területi integritás megvédése, mind a megosztás és annak következményei egyaránt érintették a két felet. Ám sem a kormány, sem a hercegprímás nem tudták feltartóztatni a fejleményeket. A Szentszéknek ugyanis tekintettel kellett lennie az utódállamok katolikus egyházaira, és nem egyszer a vélt vagy valós magyar egyházi érdekek rovására ezeknek kedvezett. Így történt ez a Felvidéken is. Gróf Batthyány Vilmos nyitrai püspököt a csehszlovák hatóságok 1919. március 27-én Pozsonyból áttették a határon, 1920. december 16-án lemondott és egyidejűleg címzetes érsekké nevezték ki. Radnai Farkas besztercebányai püspököt is ekkor utasították ki, aki ugyancsak lemondott és Batthyányval egyidejűleg címzetes érsek lett.12 Az egri érseki tartományhoz tartozó szepesi egyházmegye főpásztora, Párvy Sándor 1919. március 24-én elhunyt, így az egyházmegye üresedésben volt. A rozsnyói püspök, Balás Lajos 1920. szeptember 20-án halt meg, itt is vakancia lett. A kassai püspök, Fischer-Colbrie Ágost a helyén maradhatott, bár neki is meg kellett küzdenie az új hatalom rosszindulatával. A görögkatolikus eperjesi egyházmegye főpásztora, Novák István járt a legrosszabbul. Ő már 1918 novemberében távozott, tiltakozásul a csehek bevonulása miatt. Miután lönkéntr távozott, a Szentszék 1922-ben felmentette anélkül, hogy címzetes püspök vagy érsek lett volna belőle. A fentiek közül némi bonyodalom Batthyány lemondásával kapcsolatban támadt. A püspök 1920 őszén mind a magyar kormánynak, mind a Szentszéknek azt hangoztatta, hogy soha nem mondott le, hanem áttették a határon. Szerinte arról volt szó, hogy átkerülve az akkor üresedésben lévő váci püspökséget kapja meg. 13 Mint ismeretes, a váci püspöki szék betöltése volt az első olyan eset, ami a főkegyúri jog gyakorlása nélkül történt. Gróf Csáky EPL Cat. 63/732-1920. EPL. Cat. C/1485-1920. 10 EPL. Cat. C/1483-1920. Csernoch 1920. június 23-i levele Telekihez. 11 EPL Cat. C/1691-1920. Csernoch 1920. július 19-i levele Telekihez. 12 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296. cs. 1922/ai4. t. 8167/1920., 8432/1920., 29/21. sz. 13 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296. cs. 1922/34-t. 8167/1920. Somssich 1920. november 29-i jei. 8 9


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Károly váci püspök 1919. február 16-án hunyt el. A Szentszék utódjául Hanauer Á. Istvánt 1919 júliusában nevezte ki, amiről a bulla szeptember 19-én érkezett meg Vácra. A kormány utasítása értelmében Somssich követ Rómában azt képviselte, hogy a nyitrai püspök nem mondott le. Erre elétették azt a lemondó levelet, amelyet Batthyány a kormány tudta nélkül, 1919. április 26-án a bécsi nunciatúrán írt alá. A dokumentumot a Szentszék lemondásként értelmezte.14 Mindenesetre a pápa a két kiutasított, majd lönkéntr lemondott püspököt Batthyányt és Radnayt n az 1920. december 16-i titkos konzisztóriumban címzetes érsekké kreálta. A nyitrai püspökség terhére a volt ordináriusnak nyugdíjat ígértek.15 Ugyanebben a konzisztóriumban jelentette be a pápa, hogy Nyitrára Karel Kmetkót, Besztercére Jan Vojtassakot és Szepesre Marián Blahát nevezte ki püspöknek. Az érintettek valamennyien szlovákok voltak, többségükkel szemben Csernoch bíborosnak sem lehetett érdemi kifogása. Ezzel az aktussal a Szentszék minden esetre kifejezésre juttatta, hogy nem óhajtja fenntartani azt a korábbi ígéretét, hogy a békeszerződés ratifikálásáig nem nevez ki új püspököket. Míg a nyitrai, szepesi és besztercebányai egyházmegyék teljes egészében átkerültek Csehszlovákiába n így az ottani kinevezésekbe a magyar prímásnak vagy a kormánynak aligha lehetett érdemi beleszólása n, addig a szelt egyházmegyék közül a legneuralgikusabb kérdést az esztergomi érsekség jelentette. Ennek ugyanis szinte csak a székhelye maradt itt, területe, hívei és vagyona nagyrészt átkerült Csehszlovákiába. Hogy a főegyházmegye mégsem vált jelentéktelenné, azt elsősorban a milliós hívővel bíró Budapest odatartozása biztosította. A trianoni békeszerződés aláírása után, de még a ratifikálás előtt, illetve érvénybe lépése előtt a Szentszék megkezdte a tárgyalásokat az esztergomi érsekség szlovákiai részéből egy apostoli kormányzóság szervezésére. Ez azt jelentette, hogy az apostoli adminisztratúra Nagyszombat székhellyel közvetlenül a Szentszék alá kerül, és megszűnik ott az esztergomi érsek joghatósága. Az üggyel kapcsolatban Csernoch bíboros 1921. március 31én terjedelmes beadvánnyal fordult Gasparri bíbornok államtitkárhoz, amelyet részletesebben is érdemes ismertetnünk.16 Az államtitkár 1921. február 28-án értesítette Csernochot a Szentszék szándékáról, és a beadvány erre reagált. Abból indult ki, hogy la csehnszlovák kormányt kizárólag politikai és katholikus-ellenes vallási tendenciák vezetik, mikor az én joghatóságom megszüntetését követeli a cseh szlovák állam területénr. Csernoch először is azt sérelmezte, hogy prímási joghatóságát hagyja figyelmen kívül Róma a korábbi esztergomi egyháztartományt, illetve a volt magyar államterületet illetően, azzal, hogy a fentebb már említett három szlovák püspököt kinevezte. Ezzel kapcsolatban Róma leszögezte, hogy a prímási joghatóság csak a mindenkori magyar impérium területére vonatkozik, ami meg is felelt a valóságnak. A magyar prímás e kérdésben a személyével kapcsolatos averzió okaként részint a prágai kormány magyarellenes törekvéseit, részint a hercegprímás közjogi szerepét hangsúlyozta. Ehhez képest Róma az egyházi-vallási érdekekre hivatkozott. Csernoch énrelése a megosztás ellen elsősorban az etnikai térre, a katolikus hívek etnikai összetételére összpontosult. lAz esztergomi egyházmegye csehnszlovák része más megítélés alá esik, mint a nyitrai, besztercebányai vagy a szepesi egyházmegye. Itt nem tótjellegű, hanem magyar többségű területről van szó, amelynek fele színtiszta magyar. Az egész esztergomi főegyházmegye területén van 493 plébánia, 1 657 469 katolikus hívővel. Az országcsonkítás után Magyarországon maradt 89 plébánia, a csehnszlovák köztársasághoz csatoltatott 404 plébánia. Mivel azonban a magyar részen maradt Budapest, amelyben közel 600 000 katholikus hívő él, a magyar területen van 751 360 katholikus az elveszett területen 906 109 katholikus. Az elszakított területnek a magyar határ mentén fekvő része tiszta magyar s csak Nyitra magasságában kezdődik a szlovák többségű terület.r17 Az átkerült 906 109 hívőből 480 000 magyar, tehát több mint a fele. lA tót és a magyar hívek az esztergomi egyházmegyében mindig a legbensőbb barátságban éltek. Ő maga is szlovák származású. A papságot Esztergomban, Bécsben és Budapesten nevelték. Az érsek közvetlen munkatársai és a káptalanok tagjai között mindig nagy számban voltak tótok.r Ha Esztergom nem nevelhet magyar papokat a magyar területek részére, akkor ezek papok nélkül maradnak. lUgyanezért a Szentszéknek számolnia kell avval, hogy a Csehnszlovák köztársaságnak jutott magyarok részére külön magyar adminisztrátort kell adni, ha nem akarja a magyarságot a legnagyobb krízisbe belevinni.r 18 Ugyanakkor a budapesti plébániák, illetve az itt maradt terület ellátása az átkerült vagyon nélkül nem lehetséges. A káptalanjával egyeztetett álláspontját a prímás a következő pontokban foglalta össze:

OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296. cs. 1922/34. t. 8432/1920. sz. Somssich 1920. december 4-i jel. Uo., 29/1921. sz., 1920. december 8-i távirat. 16 OL K-105. Vatikán. Pol.res. 46. cs. 1n3-bi. 271/pol.-1921.; EPL. Cat. A/771-1921. 17 Uo., 3. fol. 18 Uo., 7. fol. 14 15


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) 1. lNem tartom indokoltnak a cseh kormány követelését, hogy az esztergomi érsek joghatóságát a Csehnszlovák köztársaság területén megszüntessék. A metropolitai jogkör Nyitra és Besztercebánya felett nem nyújt alkalmat politikai beavatkozásra.r A magyar papok képzését továbbra is Esztergomban kell végezni. 2. Ha az 1. pont nem tartható, akkor se állítsanak fel új metropóliát, hanem az érintett egyházmegyéket közvetlenül a Szentszéknek rendeljék alá. lMindenképpen tiltakozom az esztergomi főegyházmegye végleges dismembratiója ellen. A határok ugyanis nem tekinthetők véglegeseknekr n szögezte le a hercegprímás. 19 Amennyiben mégis kineveznek apostoli kormányzót, akkor is a magyar jellegű részek maradjanak az érsek joghatósága alatt, vagy legalább a magyar nyelvű hívek részére külön apostoli adminisztrátort adjanak. Kérte, hogy az adminisztrátor(ok) kinevezése előtt mind őt, mind a magyar kormányt kérdezzék meg. 3. lAmi az anyagi kérdéseket illeti, én és esztergomi káptalanom kénytelenek vagyunk ismételten kérni a függő kérdések rendezését, mielőtt a cseh kormány követelésének bármiféle formában is eleget tenne a Szentszék.r Ezt azért tartotta szükségesnek, mert szerinte, ha a prágai kormány elérte egyházpolitikai céljait, utána már nem lesz hajlandó az anyagi kérdések rendezésére. Ebben is Csernochnak lett igaza, ugyanis az ideiglenes megosztás megtörtént, az anyagi rendezésre pedig soha nem került pont. A nagyszombati apostoli kormányzóság felállítására Csernoch érvelése ellenére sor került, és 1921. május 11-én az államtitkár erről értesítette. Június 11-i válaszában ismét sérelmezte, hogy erre az anyagi ügyek rendezésére vonatkozó ígéret nélkül került sor. Ismét kérte magyar kormányzóság felállítását. lAz esztergomi egyházmegye csehszlovák területén a magyarok által lakott vidék egészen precízen elválasztható a tótok által lakott vidéktől. A tót adminisztrátor lakhatnék Nagyszombatban, a szlovákok központjában, a magyar pedig Komáromban, a magyarok központjában. Mindegyikhez akkora terület és hívőszám tartoznék, amely megfelelne más magyarországi egyházmegyék nagyságának.r20 Itt találkozunk először annak a törekvésnek a csírájával, hogy a szlovákiai magyar katolikusok számára Komárom székhellyel önálló püspökség létesüljön. A közismerten politikus-főpap hírében álló Csernoch, akit a javadalmi és politikai kérdések legalább annyira foglalkoztattak, mint a lelkiek, most ez utóbbiakra hivatkozott. lÉn a Szentszékkel szemben objektív egyházi nézőpontból világítom meg a helyzetet. A halhatatlan lelkek érdekéről van szó, amelyet nincs jogunk elpolitizálni. Az egyházban kell hogy meglegyen az erkölcsi bátorság, hogy a szerencsétlen leigázott népek lelki érdekeit védelmezze bármilyen erős politikai presszióval szembenr, amely jelen esetben Prágából érkezik. 21 Az államtitkár ugyanekkor megküldte Csernochnak azon szlovák papok listáját, akik közül a nagyszombati adminisztrátort ki akarták nevezni. A lista élén Pavel Jantausch (Jantausch Pál) állt, de rajta volt Bubnics Mihály, későbbi rozsnyói püspök is. Csernoch a listából Bubnicsot tartotta elfogadhatónak és újabb neveket hozott javaslatba. A magyar kormány ebben az ügyben is együttműködött Esztergommal. Bánffy külügyminiszter 1921. július 11én utasította a szentszéki magyar követet, hogy a prímás memorandumának megfelelően képviselje a Vatikánban a kormány állásporltját, kérve az adminisztratúra felállításának elhalasztását a vitás (anyagi) kérdések megoldásáig.22 Az összehangolt lépéseknek ezúttal nem volt eredménye. A követségi ügyvivő már augusztus 12-én jelentette, hogy értesülése szerint laz esztergomi egyházmegye csehszlovák részére független adminisztrátor kinevezése a legközelebbi időben meg fog történni, mert a Szentszék a hívek helyzete szempontjából kinevezést tovább nem halaszthatja. A kinevezendő adminisztrátor a hercegprímás jelöltjei közül fog kikerülnir.23 Eme ígéret dacára sem a prímás jelöltjét nevezték ki végül 1922. május 29-én, hanem Pavel Jantauscht. Figyelmet érdemel, hogy mindkét fél, Esztergom és Róma is az érintett hívek lelki érdekeire apellált. Mind a magyar püspöki kart, mind a kormányt kezdettől élénken foglalkoztatta a Román Királyság és az Apostoli Szentszék között a békekötések után közvetlenül, 1920-ban kezdődő konkordátum kötéséről szóló tárgyalások tartalma. A konkordátum-tervezet szövegét Serédi Jusztinián szerezte meg az Államtitkárságról és azt átadta a szentszéki magyar követnek, aki annak lényegét továbbította Budapestre. Somssich a külügyminiszterhez intézett magánlevelében rámutatott a Szentszék konkordátumkötési hajlandóságának okaira. lMinden a concordatumra vonatkozó recriminatiora a Vatikánban avval válaszolnak, hogy bár mennyire sérelmes is legyen az, a Szentszéknek, nagyobb sérelmek elkerülése végett, akarva nemakarva meg kell azt kötni. Ha nem engedne bizonyos kérdésekben, úgy a concordatum egyáltalán veszélyeztetve lenne és a román kormány magát teljesen túltéve minden skrupuluson, önkényszerűen csapná el a római katolikus papokat, zárná be az iskolákat, kobozna el minden egyházi vagyont és teremtene oly állapotokat, melyeket később semmilyen Uo. 9. fol. A Szentszék a kassai püspököt szemelte ki felvidéki metropolitának. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 46. cs. 1n3-bi. 298/pol.-1921. Csernoch 1812/1921. sz. 1921. június 11-i levele Gasparrihoz. 21 Uo., 3. fol. 22 Uo., 46. fol. 23 OL K-105. Vatikán. pol.res. 18. cs. 26/1921. Borgognoni alállamtitkár közlése. 19 20


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) concordatum sem tudna többé helyre ütni.r24 A Vatikán tehát a lkisebbik rosszr elvéből kiindulva volt kész a szerződéskötésre, és ezt a logikát kívánta elfogadtatni a magyar féllel is. Az 1920-as évek első felében nemcsak a megváltozott belpolitikai berendezkedés következtében, hanem a szelt egyházmegyék és a határon túlra került magyarság ügyében a korábbiaknál szorosabb és bizalmasabb kapcsolat alakult ki az egyház és az állam, pontosabban ekkor éppen Csernoch hercegprímás és a kormányzat között. Amikor pl. 1922-ben felröppentett hírek szerint a Szentszék azt fontolgatná, hogy lemondásra bírja a magyar prímást n annak hajthatatlan magatartása miatt a csehszlovák kérdésben n Lepold Antal oldalkanonok eljárt a kultuszminisztériumban. (Aki Csernoch legbizalmasabb embere volt.) Ott közölték vele, hogy lCsernoch János teljes mértékben bírja a kormány bizalmát és a katolikusok megfelelő megértéssel viseltetnek a bíbornok hercegprímás iránt, mint akik igen nehéz időkben mindig tapasztalták a prímás bölcsességét.r25 A Csernoch ellen esetleg kelthetö hangulattal szemben a kormány egyértelműen foglalt állást, hiszen itt arról volt szó, hogy legitimista körök kifogásolták az érsek szerepét a második királypuccs idején, mondván, hogy részese volt a király elleni akciónak. A külügy a festiek szeriat informálta a szentszéki követet. A legitimista lzavarkeltésrer csattanós válasz volt Csernoch bíboros szereplése az 1922-es konklávéban, amikor is XV Benedek elhunytával sor került XI. Pius megválasztására. A magyar prímás jó benyomást keltett, s la conclave alatt igen tekintélyes szerepet játszott és bölcs viselkedése által az egész bíbornok testület osztatlan elismerését nyerte el. Egy ízben egy olyan tartalmilag és formailag kiváló latin szónoklatot tartott ex abrupto, aminőt az egybegyűlt cardinalisok közül valószínűleg egyik sem lett volna képes produkálnih A Hercegprímás minden esetre ezúttal is kitűnő, ügyes diplomatának bizonyultr n jelentette a szentszéki magyar követ. 26 1922 folyamán kormányközi tárgyalások indultak Magyarország és Csehszlovákia, illetve Magyarország és Románia között a megváltozott államhatárok okán keletkezett vagyonjogi kérdésekről. A hercegprímás ennek kapcsán arra figyelmeztette a kormányt, hogy laz általános katolikus egyházjog értelmében az egyházmegyék szétválasztására csak az Apostoli Szentszék illetékes (215. canon). Szétválasztás esetén a közös vagyont is az Apostoli Szentszék osztja el az alapítók szándékának, a szerzett jogoknak és a speciális helyi jogviszonyoknak figyelembevételével (1500. canon).r27 Mindebből az következett, hogy a békeszerződés nyomán felvetődött egyházi ügyek a két szerződő állam részéről jogérvényesen el nem dönthetők. Ezért Esztergom azt kérte, hogy ezeket a kérdéseket kapcsolják ki a szomszéd államokkal folyó tárgyalások tematikájából. Ami a saját egyházmegyéjét illeti, Csernoch hercegprímás a nagyszombati apostoli kormányzóval kezdett megbeszéléseket. Lényegében ez egybeesett a Szentszék álláspontjával. A békeszerződés nyomán előállt egyházi vagyonjogi kérdések megoldására a Vatikánban a következő vélemény alakult ki: 1. A magyar kormány intencióinak megfelelően, amíg lehet, mindent a régiben kell hagyni; 2. Ezután jönne az apostoli adminisztrátorok kinevezése, akik a vagyonjogi kérdésekben szigorú utasításokat kapnak; 3. Az érdekelt egyházi felek egymás között egyezzenek meg a kánonok szerint; 4. Ha ez nem sikerül, esetleg a Szentszék közvetít; 5. A békeszerződés nem érinti az egyházi vagyon kérdését, arra nézve egyedül a kánonjog az irányadó; végső soron a kormányok egyezségét is elfogadhatják.28 A felvidéki magyar katolikus egyházi javak körüli bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a csehszlovák állam Pozsonyban székelő egyházügyi referense már 1919. augusztus 11-én rendeletileg zár alá helyezte az összes ilyen ingó és ingatlan vagyont. A vagyon felügyeletét és kezelését a Pozsony székhelyű állami bizottságra bízták, amelynek élén egy kiugrott pap állt. A magyar dignitariusok 1923-ban (a békeszerződés 250. cikkelye alapján) vegyes döntőbírósághoz fordultak a javak visszaadása és az okozott károk megtérítése érdekében. Csernoch János hercegprímás az 1920-as évek közepén is kitartóan harcolt azért, hogy a Csehszlovákiához került egyházmegyerész vagyonjogi kérdéseit számára kedvezően sikerüljön rendezni. Ennek érdekében több ízben is megjárta Rómát. 1924. május 20n25. között népes zarándoklat élén érkezett a Vatikánba, ahol a pápától, az államtitkártól és a mérvadó kuriális vezetőktől kérte a követ útján az audienciát. Megbeszéléseinek fő témája a magyarországi egyházpolitikai viszonyok voltak. lÚjra és újra akarom őket kérni n írta a prímás a szentszéki követnek n, hogy tartsanak ki erősen a csehekkel szemben elfoglalt eddigi helyes álláspontjuk mellett, és semmi újabb engedményt ne tegyenek különösen a dismembratio és az új egyházmegye fölállítása ügyében, mert ha ezt megteszik, akkor minden vagyonunkat elveszítjük. Az újabb engedmények megadása, amint azt a Vatikánba

OL K-105. Vatikán. pol. res. 18. cs. 27/1921. Somssich 1921. október 27-i levele Bánffy külügyminiszterhez. 1-2. fol. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 18. cs. 3/1922. Csiszárik c. püspök 1922. január 10-i levele Somssich követhez. 26 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 2%. cs. 1922/34. t. 1186/1922. sz. Somssich 1922. február 16-i jel. 27 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 36. cs. M-7. g. 452/pol-1922. 4. fol. 28 OL K-105. Vatikán. Pol. res. M-6. j. 1922/492. pol. Csáky ügyvivő 1922. szeptember 9-i jelentése. 24 25


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) ismételten megírtam, az utolsó ütőkártya leszen a kezükben, s melyet ha egyszer kiadnak a kezükből, soha többé el nem érünk semmit a csehekkel szemben.r29 Az 1920-as évek első felében egyetlen püspöki szék sem volt üresedésben, ám a kalocsai vakancia várható volt Várady Lipót Árpád érsek súlyos betegsége miatt, aki végül is 1923. február 18-án hunyt el. Így érthetően megindult a találgatás a leendő új kalocsai érseket illetően, hiszen a stallum a prímásé után következett. A szentszéki követ szerint elsőként Prohászka neve merült fel. A Prohászkával kapcsolatos irodalom ezt a kérdést eddig így nem érintette, ezért erre bővebben kitérünk. A budapesti nuncius, L. Schioppa a szentszéki magyar követ szerint azt jelentette, hogy Prohászka, aki lmindig hű legitimista volt, legújabban a szabad királyválasztók táborához csatlakozott, mert ily módon véli a kalocsai érseki székre irányuló ambitióit kielégítenir30. A nuncius nyilvánvalóan rosszul volt tájékozódva, hiszen Prohászka soha nem volt legitimista, mindenki tudta, hogy a szabad királyválasztó álláspont híve, Horthy mellett nem egyszer exponálta magát. Hogy ambicionálta volna a kalocsai érsekséget n pláne még az érsek életében n ugyancsak elképzelhetetlen. A legitimista követ nem kevés rosszmájúsággal írta Csiszáriknak, hogy a Vatikánban ez a ltényr aligha lfog hozzájárulni ahhoz, hogy Prohászka püspök ilyen reményei n ha ugyan igazán léteznének n teljesüljenekr. Ez a rövid információ mindenesetre már jelezte, hogy Rómában, illetve a nunciatúrán milyen rosszindulattal viseltettek Prohászka iránt. Még elképesztőbb az a levélváltás, amely december közepén történt részben e tárgyban a követ és a minisztérium kánonjogi tanácsosa között. Csiszárik levelét sajnos nem ismerjük, de Somssich 1922. december 19-i válaszát igen. Ebből kitűnik, hogy Csiszárik tájékoztatta magánjelleggel a követet arról, hogy Budapesten Prohászkát jelölnék kalocsai érseknek: lEllenben majd elájultam, midőn P (Prohászka n G.J.) nevét olvastam! Hogy azok akik ily jelöltséget kitalálnak és támogatnak nem jöttek még reá, hogy éppen az említett állásra nem szabad egy ökröt helyezni, ez túl veszélyes, akár mily szimpatikus állat is legyen az különben.r 31 Az elképesztő hangnem a követ és a címzetes püspök között n akik régi bizalmas viszonyban voltak n jelzi a Prohászkával szembeni averziókat. De Somssich nem volt sokkal tisztelettudóbb Csernoch hercegprímás iránt sem. lJános hercegtől (ti. Csernoch János hercegprímástól n G.J.) hosszú levelet kaptam, melyben többi között a következő mondat foglaltatik: rLegfőbb urunk (nyilván Horthy) Exciád püspökét (tehát Prohászkát) szeretné látni azon az érseki széken (Kalocsa), ami nem is volna rossz, mert a gazdag javadalom legalább jó, bőkezű (!) főpásztort kap. Azt hiszem, hogy ha a magyar kormány ügyesen csinálja a dolgot, el is fogja érni a célt.l Eddig a követ idézése Csernoch leveléből. A követ eddig úgy tudta, hogy a kalocsai székre a prímás jelöltje Glattfelder. Csiszáriktól arra kért információt, hogy Horthy valójában kit is szeretne. A követi jelentés lényege azonban a következő volt: lAnnyit már most mondhatok, ami különben Nmgod előtt is ismeretes, hogy Prohászka a Curiánál nem persona grata s az ő jelöltségét keresztülvinni éppen nem lesz könnyű; nem azért mert személyesen sem tudok vele szimpatizálni n ez nem számít és a magam szempontjából nem is sajnálnám, ha Fehérváron más püspök ülne (ti. Somssich birtokai Fejér megyében voltak n G.J.) n, hanem mert tényleg nem szeretik. A nuntius sem barátja, tehát nem fogja ajánlani, a jezsuiták pedig rossz szemmel néznek rá.r32 A legitimista arisztokrata és a Monarchia szentszéki nagykövetségének utolsó kánonjogi tanácsosa n Csiszárik n igencsak lenézték és elutasították Prohászkát, akit viszont érthető módon a kormányzö és a kormány igyekezett előtérbe állítani, mint a keresztény nemzeti kormányzat mellett szinte egyedül kiálló püspököt. Mint ismeretes, ebben az erőpróbában utóbbiak maradtak alul, hiszen Róma sem helyeselte a fehérvári püspök politikai szereplését, bár nem ezt, hanem indexre tételét hangoztatták kizáró okként. Amikor 1923 februárjában elhunyt Várady Lipót Árpád kalocsai érsek, nemcsak a személyi kérdések kerültek előtérbe, hanem a főkegyúri jog mibenléte, állapota is. A Szentszék értésre adta, hogy azt nem tekinti érvényben lévőnek, és csak annyit tett lehetővé, hogy meghallgatja a magyar kormány óhaját a kinevezendő személy(ek)re vonatkozóan.33 Hivatalosan Rómában három jelölt neve forgott: Batthyány Vilmos c. érseké, Prohászkáé, akit a prímás jelöltjeként emlegettek és Glattfelder Gyula csanádi püspöké, akit éppen ez idő tájt utasítottak ki a románok Temesvárról, és 1923. február 17-én kapott engedélyt a Szentszéktől a Szegeden való letelepedésre. Batthyány érsek gyorsan kikerült a jelöltek közül, mert a magyar kormány azzal érvelt, hogy a lemondatott és nálunk letelepedett ordináriusok ne kapjanak kárpótlásul itthon új stallumot. (Már a jogfenntartás végett sem.) Ellenben Prohászka mellett Csernoch erősen exponálta magát: Prohászka legyen a kalocsai érsek és helyére Vass József prelátus, népjóléti miniszter kerüljön.34 E koncepció érdekében Csernoch hercegprímás 1923 OL K-105. Vatikán. Ált. ir. 1. cs. 206-1924. Csernoch 1924. május 1-jei levele Somssich követhez. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 18. cs. 45/1922. Somssich 1922. november 6-i levele Csiszárikhoz. 31 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 18. cs. 47/1922. Somssich kéziratos levélfogalmazványa Csiszáriknak, Róma, 1922. december 19. 32 Uo. 33 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 36. cs. M-6. j. 21/res-1923. Somssich 1923. február 19-i jeletése. 34 Uo., 93/pol-1923. 29 30


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) márciusában Rómába utazott. Küldetése azonban eredménytelenül végződött. A Szentszék nem fogadta el sem Prohászka, sem Vass jelölését, elsősorban politikai exponáltságukra hivatkozva. 35 A részletek taglalása nélkül nyilvánvaló lett, hogy a magyar kormány nem képes érvényesíteni a főkegyúri jogra hivatkozó beleszólását a kinevezésekbe. Továbbá az is, hogy Rómában nem kívánatosak az adott rendszer mellett exponált főpapok. Vass esetében egyértelművé tették, hogy a fő kifogás aktív minisztersége és képviselő volta, szerepe a királypuccsok idején. Őt csak akkor vették volna számításba, ha előtte lemond politikai tisztségeiről. Amit kellő biztosíték híján nyilván nem is tett meg. Glattfelder jelöltségét a Vatikánban ugyancsak gyorsan elvetették, és egyre határozottabban érvényesült az az elképzelés, hogy (az egyébként legitimista) gróf Zichy Gyula pécsi püspököt vigyék át Kalocsára. Budapest végül ezt is kényszerűen, de tudomásul vette volna, ha helyére Vass József kerülhet. Vass kinevezését elsősorban Bethlen miniszterelnök eröltette. Bethlen fenyegetésként még azt is kilátásba helyezte, ha a kalocsai érseki szék betöltése a kormány ellenkezése ellenére történik, akkor megtagadhatják az új ordináriustól a javadalom átadását. A szentszéki követ a külügyminiszternek bizalmas magánlevélben előadta, hogy Vassal szemben Rómában nemcsak politikai működése miatt van elutasítás: la budaörsi expeditio nem volt az egyedüli s valószínűleg nem a döntő ok; van ezen kívül egy egyházi természetű ok is, mely n úgy látszik n elég súlyos arra, hogy az államtitkár nyilatkozata szerint n Vass előmenetele egyszer s mindenkorra el legyen temetver 36. Az iratokból ennél több nem derül ki, ám nagyon valószínű, hogy Vass prelátus magánéletével kapcsolatos problémáról lehetett szó. (A budapesti pletykák szerint intim kapcsolatban állt Biller Irén színésznővel.) Ezt követően Róma azt javasolta, hogy Zichy helyére Pécsre Mészáros János budapesti érseki helynök kerüljön.37 Mészárost a magyar kormány politikai kifogásokkal elhárította. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Zichy püspök nem akart megválni Pécstől, hiszen ott jól érezte magát, javadalma sem volt gyengébb Kalocsánál és nyilván nem óhajtott a hatalom ellenében kalocsai érsek lenni. Végül 1923. november elején megszületett a megoldás: a pápa Zichyt kinevezte kalocsai apostoli kormányzóvá, ám megtarthatta a pécsi püspökséget is.38 A konfliktus mindenesetre jelezte, hogy a trianoni Magyarországon a főpapok kinevezésének kérdése nincs megnyugtatóan rendezve, és konfliktus esetén a Vatikán keresztül viszi a saját akaratát. A legitimista érzelmű gróf Zichy Gyula kalocsai érseki kinevezése elleni kormányfellépés annyi eredménnyel járt, hogy első menetben a Szentszék csak apostoli kormányzóvá nevezte ki. (Ugyanakkor Budapest keresztülvitte, hogy Vass József prelátus megkapta a kalocsai nagy- prépostságot, ami mint javadalom felért egy szerényebb püspökségével.) Bethlenék fenyegetése, hogy Zichynek nem adják át a kalocsai érseki javadalmat, nem vehető komolyan. Ám Zichy püspök is épp úgy tudta mint Róma, hogy a kormányzó kezébe teendő eskü nélkül ez nem megy végbe. Hosszas tárgyalások után megállapodtak a Zichy által teendő eskü szövegében is. Ez azért volt kérdéses, mert a korábbi kinevezésekkor a hűségesküt a király, és nem az ideiglenes államfő kezébe tették. Ez tehát precedens értékű volt. Végül is Zichy Gyula mint a kalocsai főegyházmegye apostoli adminisztrátora 1924. május 29-én az alábbi szövegű esküt tette le Horthy Miklós előtt: lÉn, gróf Zichy Gyula, mint püspökhöz illik, esküszöm a Szent evangéliumokra, hogy Magyarország Főméltóságú Kormányzójának híve leszek és ígérem, hogy sem közvetve sem közvetlenül semmiben részt nem veszek, ami Magyarország jogaival és érdekeivel ellentétben áll. Isten engem úgy segéljen!r 39 Az eskü letételét követően a kultuszminiszter intézkedett, hogy az apostoli kormányzónak adják át a kalocsai érseki javadalmat. Ezt az esküszöveget az Apostoli Szentszék által elfogadott esküszöveg alapján készítették, ám leszögezték, hogy az eskü kivétele az államfő részéről nem jelent főkegyúri tényt és nem érinti a király által gyakorolt főkegyúri jogokat. Jóformán még be sem fejeződött a megnyugtató megoldás, ti. hogy Zichy Gyula pécsi püspök marad és emellett adminisztrálja Kalocsát is, a szentszéki követ irataiból máris kitűnik, hogy a püspök mégis átmenne Kalocsára, így az üresedésbe kerülő Pécsre újabb nevek kerültek forgalomba. Klebelsberg Pécsre Lepold Antal prelátust, esztergomi kanonokot, Csernoch bizalmasát szeretné, vagy Breyer István prelátust, a VKM. I. üo. főnökét. Valójában egyik sem realizálódott. Amikor ugyanis Zichy valóban kalocsai érsek lett, Róma megfordította az addigi helyzetet: most mint kalocsai érsek adminisztrálhatta Pécset. Ebben az eljárásban nemcsak a kormányzat elleni lépést kell látnunk, hanem azt is, hogy a két javadalom jövedelmei együttesen sem voltak elegek ahhoz, hogy Zichy Gyula nagyvonalú alapításait, építkezéseit finanszírozni lehessen. 40 Az ügyet részletesen feldolgozta Csizmadia Andor: Id. mű. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 36. cs. M-6. j. 1923n26. Somssich 1923. május 29~i magánlevele Daruváryhoz. 37 Uo., 2S0/pol.-1923. 38 Uo., 360/pol-1923. 39 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 36. cs. M-6. j. 404/pol.-1924. A VKM 1924. május 12-i levele a KÜM-nek. 40 OL K-64. Küm. Pol. res. 11. cs. 1924/34.t. 511/res. pol-1924. Csiszárik 1924. november 18-i napi jel. 35 36


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) 1925-ben zárult le Papp Antal munkácsi püspök kiutasításának, illetve áttelepülésének az ügye. Az egyházmegye egész területe egyetlen parókia kivételével Csehszlovákiához került. Pappot az új állam nemkívánatosnak minősítette, így 1924. június 4-én lemondott, egyben címzetes érsek lett. A Szentszék azt a megoldást javasolta, hogy az eperjesi görögkatolikus püspökség magyarországi plébániáiból és az egyetlen munkácsiból állítsák fel a miskolci apostoli kormányzóságot (exarchátust), és annak adminisztrátorává a címzetes érsekké előlépő Papp Antalt nevezzék ki. Papp Antalnak 1924. július 1-jén kellett átadnia a munkácsi egyházmegye kormányzását káptalanjának. Azt kérte, hogy Miskolcon gondoskodjanak neki a lakásról és mint apostoli kormányzó is megtarthassa a tapolcai apátságot. (Ti. a tapolcai apátság javadalmát korábban a király a munkácsi püspök javadalmazására rendelte.) 41 A tapolcai apátság évi jövedelme 10 000 forintot ért (az adományozás idején), ám a kormány szerint az csak a munkácsi püspököt illette meg, de a miskolci adminisztrátort nem. Jogilag ugyanis a tapolcai apátság mint javadalom a Vallásalap részét képezte. A magyar kormány politikai megfontolásokból nem kívánt hozzájárulni még ahhoz sem, hogy Papp mint címzetes érsek Magyarországon telepedjék le. Ezzel ugyanis, hogy itt ordinárius lesz és kellő javadalmazást kap, nemkívánatos precedens keletkeznék a jövőben esetleg az utódállamokból kényszerűen távozó főpapok számára. Amint ilyen lehetőséget 1919n1921 között sem kaphattak az akkor áttelepülők.42 A bethleni konszolidáció kiteljesedése az 1920-as évek közepén, pontosan 1925 nyarán lehetővé tette, hogy a kormány átfogó koncepciót alakítson ki az egyházpolitikai kérdésekben, elsősorban is a katolikus egyházkormányzatot illetően. A már említett 1925. július 9-i értekezleten n amelyet a Miniszterelnökségen Bethlen gróf miniszterelnök vezetésével tartottak n, részt vett a külügy részéről Walkó Lajos miniszter, Kánya Kálmán követ, gróf Khuen-Héderváry Sándor követségi tanácsos, Csiszárik János címzetes püspök, követségi tanácsos; a kultuszminisztérium részéről Klebelsberg gróf miniszter és Breyer István helyettes államtitkár, az I. üo. elnöke, valamint Csernoch hercegprímás képviseletében Lepold Antal prelátus kanonok. A névsorból is kitetszik, hogy a bizalmas értekezlet kezdeményezője a Külügyminisztérium volt. A Külügyminisztérium lFüggőben lévő egyházpolitikai kérdésekr címmel egy dokumentumot állított össze, amelyben hat kérdéskör tisztázását javasolta az értekezlet számára mégpedig úgy, hogy egyben jelezte a külügy álláspontját. Ezek mutatják, hogy a magyar kormánypolitika mennyire szem előtt tartotta az elcsatolt területeken lévő katolikus egyházkormányzati kérdéseket, akár azok személyi, akár dologi (vagyon, jövedelem stb.) oldalát vesszük is. Az I. téma a kalocsai érseki szék betöltése volt; a II. a kassai püspökség betöltése (ti. időközben elhunyt Fischer-Colbrie Ágost püspök); a III. a rozsnyói apostoli adminisztrátorság; IV. Papp Antal címzetes érsek ügye; V. a szomszédos országokból menekült vagy kiüldözött egyházi férfiak itteni alkalmaztatása; és VI. a szelt egyházmegyék magyarországi birtokai hozamának hovafordítása. 43 A Külügyminisztérium által beterjesztett napirendből kitűnik, hogy nem annyira a magyarországi egyházpolitikai kérdésekről volt szó, hanem a trianoni határok nyomán keletkezett problémákról, s ami még inkább szembetűnő, hogy egy másik állam területén lévő egyházmegyék kormányzati (személyi) ügyeiről. A bizalmas értekezlet jegyzőkönyve alapján ismertetjük a fejleményeket, amelyek nem mindenben fedték a külügy elképzeléseit, ám ez számított a Bethlen által jóváhagyott lmegoldásnakr. 44 Az I. témát (Kalocsa) illetően a kultuszminiszter nem helyeselte, hogy Zichy egyszerre két javadalmat húz. Javasolta, hogy az esztergomi érsek legyen a kalocsai kormányzó, hogy a budapesti egyházi szükségletek anyagi fedezetét előteremthesse. Ha pedig Zichy Kalocsán akar maradni, úgy Pécsre javasolja Breyert vagy Lepoldot. Bethlen szorgalmazta, hogy a helyzet tisztázására a kormány ragadja magához a kezdeményezést. Megjegyezhetjük azonban, hogy az értekezlet, pontosabban a kormány szándéka nélkül döntött Róma: 1925. szeptember 8-án XI. Pius pápa Zichyt kinevezte kalocsai érsekké, és pécsi apostoli kormányzóvá. 45 Ez az ügy tehát lmegoldódottr és a kormány kényszerűen tudomásul vette. Viszont a felvidéki kinevezésekkel kapcsolatban n Kassa, Rozsnyó és Munkács n mondhatni elvi álláspontot rögzítettek. lA miniszterelnök úr leszögezi a magyar kormány határozott elvi álláspontját, mely szerint elszakadt területbeli egyházi férfiút sem ordináriusnak, sem adminisztrátornak nem fogad el, miután nem járulhat hozzá, hogy az elszakadt magyarság katolikusai egyházi vezetőiktől megfosztassanak, illetőleg az utóbbiak az

OL K-64. Küm. Pol. res. 11. cs. 1924/34. t. 270. res. pol/1924. Csiszárik 1924. június 27-i jel. Uo., 412/res. pol-1924. Csiszárik 1924. szeptember 27-i levele Somssich követhez. 43 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296. cs. 1922/134. t. 44 Uo., 42n50. fol. Az idézések innen. 45 OL K-64. Küm. Pol. res. 16. cs. 1925/34. t. 344/res-1925. 41 42


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) elszakadt területekről kiüldöztessenek. Kéri Lepold prelátust, hogy a hercegprímás úr vegyen ezen elvi álláspontról tudomást.r46 A kassai püspök kinevezésével, illetve a rozsnyói adminisztrátorral kapcsolatban az értekezlet azt vette fontolóra, hogy célszerű lenne-e az említett egyházmegyék Magyarországon maradt részeinek vezetésére apostoli kormányzókat kérnie Rómától? (Ekkor ugyanis ezeket a részeket a túloldalon lévő ordináriusok helynökeik, vikáriusaik révén kormányozták.) Bethlen szerint la magyar kormány sehogyan sem iniciálhatja az egyházmegyék szétválasztásáth Törekedni kellene, hogy a mai állapot maradjon meg. Ezzel ugyanis megmarad az egyházmegyék kánoni egysége, amiből következik a politikai határ provizórikussága is. Ellenben az apostoli kormányzóság a megosztás felé tett fontos lépés. (Amit általában követ az önálló püspökséggé szervezés.) Ám ha mégis sor kerülne apostoli kormányzók kinevezésére, akkor a magyar kormány esetükben is igényli azt a beleszólási lehetőséget, amit az ordináriusoknál. Kassát illetően konkréten úgy döntöttek, hogy egyelőre nem kérnek adminisztrátort. Papp Antal címzetes érsek miskolci apostoli kormányzóvá történő kinevezését a kormány kivételesen tudomásul vette, tehát eltekintett a fentebbi elvi álláspontjától. De rámutattak, hogy ez nem prejudikál, és csak akkor lesz végleges a tudomásul vétel, ha Pappnak a csehek nyugdíjat biztosítanak. (Miután szeptemberben kiutasították, az exarchatus vezetését 1925. október 27-én vette át.) Végül maradtak a vagyonjogi kérdések. Ugyanis az új határok ebben a tekintetben számtalan bonyodalmat okoztak. Volt úgy, hogy az egyházmegye, a káptalan központja átkerült, legtöbb intézményével egyetemben, ám a javadalmak (birtokok) itt maradtak. Vagy a helyzet éppen fordítva adódhatott. Kit illet az itt maradt javadalom jövedelme, avagy hogyan juthat hozzá az itt maradt egyházi jogi személy az átkerült javadalom (birtok) jövedelméhez? Bethlen miniszterelnök szerint a szelt egyházmegyék itt lévő egyházi birtokainak hozamát elsősorban a szelt egyházmegye itt maradt részének szükségleteire kell fordítani. Ha pedig itt apostoli kormányzóság létesül, annak fenntartására kell fordítani. Ha pedig ezen felüli a javadalom jövedelme, úgy azt az elcsatolt részen lévő egyházmegyerész egyházi és vallásos jellegű, kulturális szükségleteiről történő gondoskodás fedezetének kell tekinteni.47 Mielőtt sor került volna az 1927-es intesa semplice megkötésére, a pécsi püspöki szék betöltése jól rávilágít a magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatainak tényleges milyenségére. Amikor Zichy kalocsai érsek lemondott a pécsi apostoli kormányzóságról, a Szentszék n pontosabban a budapesti nuncius n jelöltje Mészáros János esztergomi kanonok, budapesti érseki helynök volt. A magyar kormány azonban politikai okokra hivatkozva ellenezte.48 A nunciussal Csiszárik püspök próbálta megértetni a speciális magyar helyzetet a főpapkinevezések dolgában. A nuncius nem értette, hogy miért nem jelöli meg a kormány a konkrét politikai kifogás okát Mészárossal szemben. Csiszárik kifejtette neki: lMi tisztában vagyunk vele, hogy azok a jogok, amelyek a királyt illették, de ma provizórikus helyzetben nem gyakorolhatók (sic!), de utóvégre is Magyarország egészen speciális helyzetben van, egyrészt magának a történelmi fejlődésnek alapján, másrészt azért, mert nálunk az egyháznak aránytalanul súlyosabb a befolyása politikai téren, mint más államokban.r 49 Véleményünk szerint Csiszárik püspök itt a lényegre tapintott rá, amit az új nuncius nem valószínű, hogy teljesen meg is értett. De minden kánonjogi és egyéb megfontolás, vita mögött ez a kemény valóság állt, már ami a politikát illeti, de ha ehhez még hozzávesszük a vagyoni helyzetet és az oktatásügyi pozíciókat, aligha lehet kérdéses ennek a viszonynak a mélysége és milyensége. Ami pedig a konkrét politikai kifogás(ok) dolgát illeti: Csiszárik nagyon világosan megmondta a nunciusnak, ha a magyar kormány konkrét formában megnevezné politikai kifogásait a Szentszék jelöltjeivel kapcsolatban, úgy lehetőséget adna Rómának arra, hogy beavatkozzon a magyar belpolitikai kérdésekbe. Ezt követően, 1926 márciusában, a nuncius Virág Ferenc szekszárdi plébános pécsi püspöki kinevezését hozta javaslatba a külügynek, amihez a magyar kormány rövid úton hozzá is járult.50

4. II/4. Az intesa semplicétől az I. bécsi döntésig (1927-1938) OL K-63. Küm. Pol. oszt. 1922n34. t. sz. n. 45 fol. (A kassai egyházmegye élére Stefan Carsky címzetes püspök került apostoli kormányzóként. A rozsnyói apostoli kormányzó az ő helyébe lépő Bubnics Mihály címzetes püspök lett. A munkácsi püspök pedig Gebé Péter.) 47 Uo., 48. fol. A kormány állásfoglalását bizonyára befolyásolták az előrehozatott stádiumban lévő csehszlovák modus vivendi, illetve román konkordátumról folyó tárgyalások. Előbbit 1927. december 17-én, utóbbit 1927. május 10-én írták alá. 48 OL K-64. Küm. Res. pol. 20. cs. 1926/a34. t. 563/1926. február 19-i jegyzék. 49 Uo., 100/res. pol. 1926/34.t. Csiszárik 1926. február 19-i napi jel. 50 Uo., 147/res. pol. Csiszárik 1926. március 15-i napi jel. és OL K-105. Vatikán. 37. cs. M-7. m. 226/pol-1926. 46


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) A magyar katolikus tábori püspökség, illetve lelkészség témakörét az állam- és az egyház kapcsolatait elemző fejezetben tárgyaljuk. De az egyházkormányzati kérdések terén 1927-ben bekövetkezett lrendezéstr, a főpapi kinevezések újraszabályozását, éppen a tábori püspökség megüresedése körüli bonyodalmak váltották ki. Az 1926-os frankhamisítási botrányba keveredett P. Zadravecz István tábori püspököt n aki hivatalosan ekkor a VKM I/b. osztályát vezette, ami a tábori ordináriátus lfedőszerver volt n a miniszter már 1926. január 14-én felmentette az osztály vezetése alól. A Szentszék óhaja szerint Zadravecz Rómába utazott, és 1926 októberében az onnan kapott anyagi támogatással hosszabb időre a Szentföldre, Palesztinába távozott. (Így vonták ki a lforgalombólr a botrány elültéig.) A kormányzó pedig n úgy is, mint a tábornoki rangban lévő tábori püspök elöljárója n 1927. január 9-én nyugállományba helyezte.51 A magyar kormány úgy vélte, ez az alkalmas helyzet a kérdés rendezésére, mert ekkor éppen egyetlen megyéspüspökség sem volt üresedésben, tehát konkrét személyi kérdések nélkül lehetett tárgyalni. Kétségtelen, hogy a tábori ordinárius kinevezése esetén a kormány kihasználta azt a lehetőséget, hogy ilyen esetben Rómának figyelembe kell vennie bizonyos katonai szempontokat is, amiket a kormányzat jeleníthet meg. Tehát itt az iniciatívát magához ragadta Budapest. Pedig a Szentszék befejezett tényeket akart: 1927. február 24-én a budapesti nuncius jegyzékben közölte, hogy a Szentszék Horváth Viktor kalocsai segédpüspököt nevezte ki tábori püspökké. Csak a kérdést tették fel: van-e ellene politikai kifogás? A kormány a kinevezés tudomásul vétele elől elzárkózott.52 Az 1927. május 10-én keltezett intesa semplice jelentőségéhez képest az új tábori püspök kinevezésének kérdése és személye igencsak háttérbe szorult. (Végül is Révész István kecskeméti plébános lett a tábori ordinárius.) 1927. április 2-án elhunyt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Az intesa semplice első próbája a szék betöltése volt. Róma megüzente Budapestre, hogy lelkipásztor püspököt szeretnének Prohászka utódául. A szentszéki követ javasolta, hogy ne kandidáljanak újra olyan személyeket, akiknek a kinevezése a korábbiakban már meghiúsult (Vass, Breyer, Lepold, Ernszt). Valóban az említettek exponálták magukat a közéletben és a politikában, közülük a későbbiekben csak Breyerből lett győri püspök. 53 Fehérvárra végül ha nem is egy falusi plébános került püspöknek, az az elvárás teljesült, hogy az illető ne legyen politikailag exponált. Shvoy Lajos mint Prohászka egykori esztergomi növendéke, majd a fővárosi Szent Imre kollégium vezetője, a Regnum Marianum papi közösség tagja, megfelelt a lelkipásztor-főpap követelményeinek. Az intesa semplice igazi próbája azonban az esztergomi érseki szék üresedése kapcsán érkezett el, amely a korszak legsúlyosabb konfliktusa volt a Szentszék és a magyar kormány között. A Vatikában n Gasparri államtitkár révén n elhatározott és befejezett dolog volt, hogy az esztergomi érseki szék várományosa Serédi Jusztinián. Csernoch hercegprímás idős kora és súlyosbodó betegsége ezt kellően reális közelségbe hozta. Ezt támasztja alá az a tény, hogy amikor Prohászka halála után felmerült a fehérvári n egyébként igen szerény n püspökség betöltése, a magyar kormány szóba hozta Serédit, ám Róma ezt nem respektálta. Hogy Serédit akarták minden áron Esztergomba, a hercegprímási funkcióba, igencsak érthető: ő mondhatni Rómában nőtt fel, benne maradéktalanul megbíztak; tudták, hogy soha nem fordul szembe a partikuláris (nemzeti) érdek miatt az egyetemes egyházi érdekekkel. Hozzá képest mindenki más e tekintetben háttérbe szorult. Ráadásul a magyar kormánynak nem lehetett politikai kifogása sem, hiszen Serédi volt a követség kánonjogi tanácsosa, a püspökök ágense, s éppen 1927-ben tisztelték meg magas állami kitüntetéssel, végül fehérvári püspöknek szánták. Serédi műveltsége, szakértelme, korrektsége okán sem lehetett senkinek kifogása. Az egyetlen sokat hangoztatott érv, hogy nem ismeri a hazai helyzetet és körülményeket, sem igen volt tartható. A követségen kellő információkat szerzett a hazai egyházpolitikai kérdéseket illetően. Röviden összefoglalva az eseményeket, a következőképpen rekonstruálható a kinevezés menete: 1927. július 25-én hunyt el Csernoch bíboros. Kora ősszel a magyar kormány első javaslata Szmrecsányi Lajos egri érsek volt. Ő elsősorban a kormányzó bizalmát bírta, és az ő kezdeményezésére került szóba. Ám amikor Szmrecsányi felmérte a helyzetet n és szerintünk valamilyen úton-módon értesülhetett Róma szándékáról is n idős korára hivatkozva elhárította magától a jelölést. Ekkor állt elő a kormány az igazi jelölttel, aki mögött egyértelműen Klebelsberg miniszter és Bethlen álltak: Glattfelder Gyula csanádi püspök jelölésével. Glattfelder a hazai viszonyokat nézve valóban az akkori főpapi karból a leginkább alkalmasnak tűnt a hercegprímási méltóságra, mind személyi kvalitásait, mind a hatalomhoz való viszonyát illetően. Gasparri azonban hajthatatlan volt. Azt a megoldást is elhárította, hogy Glattfelder legyen az esztergomi érsek és Serédi a fehérvári püspök. Azzal érvelt, ha Serédi jó valahova püspöknek, akkor jó lesz esztergomi érseknek is. A kormány további ellenkezése során OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34. t. 122n1927. Uo., és K-105. Vatikán. Pol. res. 43. cs. S-6-1. 5/res/1927. Nagy Elek követ 1927. február 28-i levele a KÜM-nek. 53 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34. t./122-1927. 1885/1927. sz. Nagy Elek 1927. április 27-i távirata KÜM-nek. 51 52


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) felmerült az a lehetőség, hogy Serédit Esztergomba apostoli kormányzónak nevezik ki, és rövid idő múlva lesz érsek. Sőt Gasparri azt is értésére adta a magyar követnek, ha Serédit most megakadályozzák Budapestről, és egy másik stallummal kell beérnie, akkor a Szentszék a legelső alkalmat meg fogja ragadni, hogy esztergomi érseket csináljon belőle. A magyar kormány nyilván presztízskérdést csinált az ügyből, de előbb-utóbb itt is megértették, hogy Róma másra nem hajlandó. Ha pedig itthon azt nehezményezték, hogy egy egyszerű bencés szerzetesből lesz hercegprímás, a pápa erre is talált orvoslást. Serédit 1927. november 30-i kinevezését követően december 19-én a bíborosok közé emelte. Így elmondható volt, hogy a magyar egyház élére a római Anyaszentegyház egy bíbornokát nevezte ki a pápa. A Serédivel szembeni kormányálláspontot Barcza György szentszéki követ jelentése jól összegezte. Annak, hogy Róma Serédit akarja, Barcza szerint két oka van: lA kánonjog kodifikálásának igen nagy és fáradságos munkájáért, melyet Serédi évek óta itt végzett és mely munka immár a befejezés előtt áll, neki ki különben is persona gratissima a Vatikánban, igen nagy jutalmat akartak biztosítani. A másik indok, mely talán elhatározó fontosságú volt, az lehetett, hogy Serédiben a Szentszék oly prímást vélt látni, aki szigorúan dogmatikus alapra helyezkedve, minden megalkuvás és kompromisszum nélkül csakis az Egyház akaratának teljesítőjeként fogja majd teendőit ellátni. Tény az, hogy Serédi azon hosszú évek alatt, melyeket nemcsak Rómában, de a háború alatt bent a Vatikánban is eltöltött, teljesen asszimilálódott az ottani légkörrel, és a Szentszéknek feltétlen, megbízható exponensévé vált volna Esztergomban. Érthető, hogy a Szentszék előtt igen kívánatosnak látszott egy olyan személyiséget ezen fontos polcra juttatni, aki neki mindenben engedelmes és egyházi szempontból szigorúan intranzigens felfogású bizalmi férfia. Azon igen meleg és határozott hangból, mellyel Gasparri bíbornok ismételten bizonyítgatta nekem, hogy Serédi mily kiválóan alkalmas a prímási székre, valamint abból is, hogy ellenérveink a bíbornokot meglehetősen irritálni látszottak, arra kellett következtetni, hogy a bíbornok igen nagy súlyt helyezett ezen kandidatúra keresztülvitelére.r54 Barcza mint szentszéki követ közelről sem volt meghatva a Vatikántól, ő valóban keményen a magyar állami politikát képviselte ott, és jelentéseiben rámutatott a visszásságokra. Ezt tette a Serédi kinevezése körüli konfliktusban is. Szerinte Serédi igencsak aggódott már a procedúra során a hatalommal való esetleges ellentétek miatt. Így pl. felkérte Barcza követet, hogy táviratilag biztosítsa n mielőtt kinevezését hivatalosan is közzétennék n a kormányzót és a kormányt a következőkről: lmáris súlyt helyezek annak kijelentésére, hogy esztergomi érseki és hercegprímási működésemben mindig a magyar haza érdekeit fogom szem előtt tartanir. A követ ezt táviratilag 1927. december 3-án továbbította Budapestre.55 Barcza Serédivel több ízben is beszélgetett az esztergomi érseki kinevezés közzététele n tehát befejezett ténnyé válása előtt. December 4-én Serédi felkereste a követet és a következőket adta elő: ltudja, hogy nem ő volt a kormány jelöltje h tudatában van azon nehéz és kényes szerepnek, mely ő reája várni fog. Kijelentette, hogy mint eddig, úgy a jövőben is mindenben lojális és tapintatos magatartást fog tanúsítani.r 56 Budapesten valóban provokációnak és a tavaszi megállapodás felrúgásának tekintették Serédi ilyetén kinevezését. Bejelentették, hogy Klebelsberg miniszter Rómába utazik. A nuncius azt jelentette, hogy Klebelsberg a magyar kormány a kinevezés elleni vétóját viszi Rómába. Amikor erről Serédi értesült, a követ szerint kétségbe esett. December 5én reggel Barczához ment. lSerédi sápadtan és sírástól vonagló ajkakkal kérdezte tőlem, hogy mit gondolokh A bíbornok sírástól elcsukló hangon biztosított hazafiságáról és arról, hogy ő semmit sem tett kinevezése érdekébenh r57 Barcza láthatóan élvezte az érsek-jelölt bíbornok kínos helyzetét, ám szerintünk Klebelsberg gróf legalább annyira kínos helyzetbe hozta magát, amikor a Vatikánba rohanva azt hitte, hogy a tényeket meg tudja változtatni, vagy pedig tudomásul vételük áraként a kormány javára tudja módosítani az intesa semplicet. Ő ugyanis kudarcot vallott, míg Serédiből esztergomi érsek és hercegprímás lett. A Klebelsberg látogatás egy tekintetben volt eredményes: elérte, hogy Serédi írásba foglalva biztosította a kormányzót és a kormányt a legfontosabb egyházpolitikai kérdésekben való konstruktív álláspontjáról, illetve az együttműködésről. Azt is mondhatnánk, hogy a szentszéki magyar követségen Klebelsberg és Serédi között létrejött egy a magyar politikát és egyházpolitikát felölelő lrészleges megállapodásr, amelynek jelentősége a későbbiekben tűnik ki. Ezért az alábbiakban szó szerint idézzük: lSerédi a királykérdést illetőleg kijelentette, hogy teljesen az 1921. évi detronizációs törvénycikk elismerésének alapján áll, hogy előtte az első az ország és a nemzet létérdeke és csak azután a királyé. Nézete szerint ő Ottó főherceget nem tekinti királynak, szerinte ma nem is lehet tudni vajjon ő avagy más valaki lesz-e majd magyar OL K-105. Vatikán. Pol. res. 37. cs. M-7d/1. 777/pol-1927. Barcza 1927. október 29-i jelentése a KÜM-nek. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34. t./122-1927. 56 OL K-105. Vatikán. Pol. res. M7-dl-96. pol. 1927. Barcia 1927. december 5-i jelentése a KÜM-nek. 57 Uo., 4. fol. 54 55


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) király, mindenesetre azonban az lehet csak király Magyarországon, aki a nemzet akaratából törvényesen lesz azzá. Ő a királykérdésben teljesen osztja azon nézetet, hogy a királykérdés megoldása ma még nem aktuális és ezzé csak majd akkor válhatik, ha erre az eshetőségre úgy a praktikus keresztülvitelre szükséges külpolitikai előfeltételek, valamint a belpolitikai törvényes követelmények adva lesznek. Ami a felekezetek közötti kérdéseket illeti, Serédi programmja a felekezetek közötti béke és harmóniának a közös haza érdekeivel való összhangzásba hozatala. A prímási méltóság történelmi és közjogi privilégiumainak jelentőségével tisztában van és magát ezen törvényes kiváltságok hűséges őrzőjeként tekinti. Teljesen át van hatva annak a tudatától, hogy prímási feladatát csakis úgy végezheti majd áldásosan és sikeresen, ha a magyar királyi kormánnyal együttműködik és a kormány bizalmát bírja. Serédi ezen nyilatkozatai teljesen fedik azon álláspontot, melyet Serédi még régebben, nehány velem ezen kérdésekről folytatott beszélgetéseiben, előttem nyilvánított. Ezen politikai hitvallását Serédi kész egy általa az esztergomi szék elfoglalásakor a Kormányzó Úr Ő Főméltóságához intézendő üdvözlő levélben írásban is megismételni. Amint Serédi velünk közölte, ő ezen nézeteit Gasparri bíbornok tudomására is hozta. Gasparri semmi kifogásolni valót sem talált ezen álláspontban, csupán feleslegesnek tartotta ezen álláspontnak Serédi részéről írásban való lefektetését, melyhez azonban a kultuszminiszter ragaszkodott, azon nézeten lévén, hogy itt egy magyar belügyről lévén szó, ez a kérdés csakis Serédi és a magyar kormány közötti kérdés, melybe a Szentszéknek semmi beavatkozási illetékessége nincsen. Serédi végül belátta ezen argumentum helyességét és kijelentette, hogy hajlandó azt írásba foglalva a Kormányzó Úrnak az előbb említett alkalommal üdvözlő levél alakjában magas tudomására hozni.l58 Serédit a pápa az 1927. december 19-i titkos konzisztériumban nevezte ki bíborosnak. December 21-én kapta meg a birétumot, és 22-én a nyilvános konzisztóriumban hirdették ki. (Ezt megelőzően december 17-én felmentették a követség kánonjogi tanácsosi tiszte alól.) Maga XI. Pius pápa szentelte püspökké 1928. január 8án a Sixtinában, majd hazatérve január 29-én ment végbe az esztergomi bazilikában az inthronizáció. Serédi kinevezésének körülményei valóban viharosak voltak, ám hamarosan kiderült, hogy a kormányzat aggodalma túlzott volt. Ami a politikai konszenzust illeti, e téren az új hercegprímás megfelelő partner volt. Ami pedig a Vatikán elvárásait illette, az egyház és a hit dolgainak integritását tekintve Serédi ugyancsak megfelelt a várakozásoknak. Serédire elődjénél is nehezebb feladatok vártak főegyházmegyéjének kormányzásában. A pápa, miután jóváhagyta a csehszlovák modus vivendi szövegét, azt a Vatikánban 1928. február 2-án Gasparri államtitkár közzétette. A szerződés hat pontból állt. Az I. pont kimondta, hogy la Csehszlovák Köztársaság egyetlen része sem függ olyan egyházmegyei püspöktől, akinek székhelye a csehszlovák állam területén kívül esik, valamint egyetlen csehszlovák egyházmegye sem terjed az állam határain túl.r 59 Az új egyházmegyék határainak és javadalmainak megállapítására a Szentszék és a csehszlovák kormány egy-egy bizottságot állít fel. A II. pont az eddig zár alá vett egyházi javak és ingóságok kezeléséről szólt: ezeket, amíg az I. pont nem realizálódik, a csehszlovák püspöki kar elnökének vezetésével működő bizottság kezeli. A III. pont a szerzetesrendekkel kapcsolatos: az állam területén lévő rendházak nem függnek olyan tartományfőnököktől, akiknek székhelye az állam határain kívül esik. Ha ilyenek vannak, azok közvetlenül a fő rendháznak (tehát az egyetemes központnak) lesznek alárendelve. A tartományfőnökök csak csehszlovák állampolgárok lehetnek. A IV. pont a kinevezésekről rendelkezett, lehetővé téve, hogy a jelöltekkel szemben a prágai kormány politikai kifogásokat emelhet, amilyen pl. az illető irredenta, szeparatista volta. (Ez pedig minden magyar nemzetiségűre ráfogható volt.) Az V. pont az állami hűségeskü szövegét tartalmazta, a VI. pedig az érvényes csehszlovák törvényeknek a modus vivendivel történő összhangba hozásáról szólt. A szentszéki magyar követ időben megszerezte az okmányt és továbbította Budapestre. A modus vivendi életbe léptetése azonban nem történt meg, az elhúzódott egészen 1937-ig. Így a benne kontemplált dismembratio sem ment addig végbe. Serédi hercegprímás a dismembratio kérdésében és a vagyonjogi vitákban maradéktalanul követte elődjének, Csernoch bíbornoknak a magatartását. Amikor 1930 októberében a Vatikánban járt, XI. Pius pápánál is ezt képviselte. Kifejtette a pápának, hogy lmielőtt a modus vivendit keresztül vitetnék, azaz az esztergomi egyházmegye a politikai államhatároknak megfelelően szétszakíttatnék, előbb rendezendők volnának az anyagi 58 59

OL K-105. Vatikán. Pot. res. M-7-dl-100. pol. 1927. Barcza 1927. december 10-ijel. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1938. 154. fol.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) kérdések, azaz hogy a csehszlovák területre eső 51 000 holdnyi prímási birtokok jövedelme részére folyósíttassék, mégpedig visszamenőleg, egészen ezen területeknek a csehek által való megszállásáig.r60 Eddig mindössze annyi történt, hogy a csehszlovák kormány Csernoch bíborosnak 10 millió cseh koronát fizetett ki kárpótlásként. Most Serédi arra kérte a pápát, hogy segítsen a Szentszék ezt az igényét érvényesíteni a csehekkel szemben. Ellenkező esetben ő anyagilag és erkölcsileg is ellehetetlenül, lerkölcsi támasz hiányában nem lesz képes tovább a helyén maradnir. Ez a lemondással való nyílt fenyegetőzés volt és Serédi hangoztatta, hogy véleménye szerint a Szentszék a csehekkel szemben nem eléggé erélyes. A pápai audiencia sem hozott változást e téren. Bármennyire befolyásos volt Serédi a Vatikában, bizonyos nagyobb érdekekkel szemben tehetetlen volt. Azt is el kell ismernünk, hogy a Szentszéknek a csehszlovák kormány presszionálására jóformán semmiféle eszköze sem volt. Ami eredménynek tekinthető az a modus vivendi életbe léptetésének a kitolása, halasztása. Az 1930-as évek első felében Serédi mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyarországi javadalmasok gazdasági követeléseinek Csehszlovákiával szemben érvényt szerezzenek. 1931 decemberében ismét váratlanul Rómába utazott, és ott sikerült elérnie, hogy újólag elhalasztották a modus vivendi életbe léptetését. 61 Annak érdekében, hogy a csehszlovák elutasítást, elzárkózást az anyagi kárpótlás elől megváltoztassák, a magyar kormány 1932 áprilisában elrendelte a szlovákiai püspökségek, egyházi jogi személyek Magyarországon lévő javadalmainak zár alá vételét. Ezt azzal indokolták, hogy a zár alá vett javadalmak jövedelmével az esztergomi érsekséget kárpótolják.62 Serédi a keleti jóvátételi konferencia 1932 őszén esedékes összeülése előtt memorandumban tájékoztatta Gömbös miniszterelnököt azokról a perekről, amelyek a magyarncsehszlovák vegyes döntőbíróság előtt folynak. (Ezeket a békeszerződés 250. cikkelye alapján folytatták.) 1932 novemberében kilenc ilyen per volt folyamatban: csornai premontrei rend (300 kh), győri káptalan (251 kh), zirci ciszterci rend (1476 kh), pannonhalmi Benedekrend (4100 kh), esztergomi érsekség 51 368 kh), esztergomi szeminárium (5112 kh), esztergomi főkáptalan (31 571 kh), budapesti Központi Szeminárium (565 kh), valamint Radnai Farkas címzetes érsek pere elvett egyházi javai miatt.63 Más volt a helyzet magyarnromán viszonylatban. A román konkordátum ugyanis 1929. július 7-én hatályba lépett, és annak is fontos kitétele volt, hogy a román állam határain túli területeken lévő egyházrészeket Romániában székelő ordinárius nem kormányozhat. Itt tehát elkerülhetetlen volt a dismembratio, a nagyváradi és a szatmári egyházmegyék megosztása, és 1929-ben a nagyváradi apostoli kormányzóság felállítása Debrecen székhellyel, illetve a szatmári apostoli kormányzóság felállítása Mérk székhellyel. Ezek az apostoli adminisztratúrák nem tartoztak egyháztartományba, hanem közvetlenül a Szentszéknek voltak alárendelve. (A kormányzók viszont a püspöki konferencia teljes jogú tagjai lettek.) Ezek az új kormányzati egységek életképesek voltak, mert az illető egyházmegye vagyonának, birtokainak kellő nagysága maradt magyar területen. A javadalmak kérdését azonban itt is rendezni kellett. Eddig ezeket ugyanis ideiglenes jelleggel a kultuszminisztérium kezelte. 1930. január 1-jétől az említett javadalmak kezelésére felállítottak egy a püspöki kar által kiküldött vegyes bizottságot, amelyben a kultuszminiszter kiküldöttje is helyet foglalt. (A bizottság elnöke Glattfelder Gyula csanádi püspök lett, és évente részletes zárszámadást nyújtott be a püspöki konferenciának a gazdálkodásról.) A kérdés ilyetén rendezését a Szentszék 1930. szeptember 22-i jegyzékével tudomásul vette.64 Mint már említettük, Glattfelder Gyula csanádi püspök a román kormányzattal keletkezett konfliktus miatt 1923-ban kénytelen volt időlegesen Szegedre költözni. Ettől kezdve megkezdődött Szegeden a püspöki palota, illetve egy új székesegyház építése a magyar kormány, elsősorban Klebelsberg kultuszminiszter hathatós anyagi és politikai támogatásával, valamint Szeged város áldozatvállalásával. 1931-ben Glattfelder püspök elérkezettnek látta az időt, hogy helyzetét rendezze. A csanádi egyházmegye Romániához került nagyobb részéből ugyanis a Szentszék önálló püspökséget állított fel, amelynek székvárosa Temesvár maradt, és azt is elrendelte, hogy az addigi csanádi székeskáptalan Temesváron maradjon. Szegeden éppen ezért nem volt székeskáptalan.

OL K-105. Vatikán. Pol. 30. cs. 71/pol-1930. Barcza 1930. október 19-i jelentése a KÜM-nek. OL K-105. Vatikán. Pol. 30. cs. 112/pol-1931. Barcza 1931. december 5-i jel. 62 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34. t./44-1932. 63 Uo., 412. fol. 64 OL K-105. Vatikán. Pol. oszt. 30. cs. 13/pol-1931. Barcza 1930. évi összefoglaló jelentése. 14. fol. A román konkordátumnak megfelelő egyházkormányzati változtatásokat az 1930. június 5-én kelt lSolemni conventioner kezdetű apostoli konstitúcióval hajtották végre. Ezzel aeque principaliter egyesítették Szatmárt és Nagyváradot, az erdélyi püspökség gyulafehérvári lett, felállították a temesvári püspökséget, a bukaresti metropolóliát, amelybe minden latin egyházmegyét besoroltak. Ettől kezdve a határon túl nem lehetett jurisdictiót gyakorolni, azért a csonka részekből apostoli kormányzóságokat szerveztek. 60 61


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) A csanádi püspök 1931. április 22-én kelt beadványában azt kérte a pápától, hogy Szegedet tegye meg a csanádi egyházmegye székhelyévé, valamint az időközben megépült és a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett, ún. fogadalmi templomot a csanádi egyházmegye székesegyházává. A püspök másik kérése arra irányult, hogy a Szentszék járuljon hozzá ahhoz, hogy Szegeden saját székeskáptalant létesíthessen, amelynek javadalmas stallumairól a püspök gondoskodik, s erre már a város is tett alapítványt. Az új káptalannak 2-3 javadalmas kanonokja lenne, a többiek tb. kanonokok lennének. Ennek kapcsán azt is javaslatba hozta, hogy a magyarrészi, nagyváradi és szatmári kormányzóságok részéről is tagokat venne a káptalanba. Ha Róma a káptalan felállítását nem engedélyezi, úgy kéri egy consultorium felállítását (423. canon). A beadvány legkényesebb pontja arról szólt, hogy Glattfelder javasolta a csanádi, nagyváradi és szatmári egyházmegyék magyarországi részeinek saját kormányzása alá vonását, a részek jogi különállásának meghagyásával. Az ötlet azonban nem tőle származott. lKét esztendővel ezelőtt a Szentszék az Apostoli Nuntius útján hozta szóba a magyar minisztériummal, és megfelelő is volna, hogy a Romániához csatolt csanádi, nagyváradi és szatmári egyházmegyék Magyarországon maradt csonkarészei egyazon püspök kormányzata alá helyeztessenekr n olvasható a beadványban.65 A kormány ezt a javaslatot csak akkor tartotta volna keresztülvihetőnek, ha a három egyházmegyerész legyházjogi függetlenségének épségben hagyásávalr történne. A megoldás mellett szólt a kis kiterjedés, a költséges külön kormányzás. Ellene viszont erősebb politikai érvek sorakoztak: a jogfenntartás elsődleges szempontjai. Így ez a megoldás lekerült a napirendről, és amire Glattfelder kérelme megfogalmazódott, akkorra a Szentszék az említett csonka részekből apostoli kormányzóságokat létesített, ami keresztezte Glattfelder elképzeléseit. (Amiből annyi realizálódott, hogy az adminisztratúrák gazdasági felügyelője mégis csak ő lett, amint fentebb tárgyaltuk.) Glattfelder kétségtelenül korrekten járt el, amikor a Szentszékhez írt felterjesztését egyidejűleg megküldte Serédi hercegprímásnak is. A bíboros rövid úton továbbította azt a külügynek és mellékelte hozzá a saját álláspontját. Ezt azért érdemes részletesen idézni, mert kiváló bizonyítéka annak, hogy a Serédível szembeni korábbi fenntartások mennyire alaptalanok voltak, és a bíboros már az 1930-as évek legelején is szorosan együttműködött a kormánnyal. lMidőn ezen iratokat megfontolás végett Excellenciádnak bemutatom, kötelességemnek tartom rámutatni arra, hogy a folyamodó püspöknek kérelme ellentétben áll azzal a közös állásfoglalással, melyet a külügyi kormányzatunk és elődöm létesítettek és a Szentszékkel ismételten közöltek, s amelyet én is változtatás nélkül magamévá tettem. Ezen állásfoglalás abban csúcsosodik ki, hogy mi magyarok az utolsó lehetőségig ragaszkodunk a régi egyházmegyék határainak fenntartásához.r 66 Serédi szerint nem merültek fel olyan új polítikai szempontok, amelyek okán az eddigi álláspontot meg kellene változtatniuk, sőt mi több, igen veszélyesnek tartaná, ha ezen a pozíción bármilyen okból is rést ütnének. Véleményét Glattfelder kérelmével kapcsolatban eképp összegezte: lHa úgy fogjuk fel a csanádi egyházmegye jogi helyzetét, hogy az egyházmegye a román konkordátum intézkedései következtében nem szűnt meg, hanem egy része dismembráltatott és Temesvári püspökség révén külön egyházmegye lett, akkor eddigi álláspontunkkal nem ellenkeznék Glattfelder püspök úr eme három kérésének teljesítése: 1. Hogy Szeged a csanádi egyházmegye székhelyévé deklaráltassék; 2. Hogy a szegedi nagytemplom székesegyházzá legyen; 3. Hogy a püspök mellé a 423. canon szerint egyházmegyei tanácsosok neveztessenek ki.r 67 Tehát a közös kormányzást és a káptalan felállítását nem helyeselte. A miniszter helyett Khuen-Héderváry utasította Barcza szentszéki követet a Glattfelder-féle felterjesztéssel kapcsolatban. Mondhatni szó szerint követte a Serédi által javasoltakat, és ilyen értelmű eljárásra utasította a követet.68 Az ügy bizonyára aggasztotta Serédit is, ezért gyorsan Rómába utazott. A már említett pápai audiencia mellett hosszasan tárgyalt az új bíboros államtitkárral, Pacellivel. Erről a követ a következőket jelentette Budapestre: lPacelli bíbornok helyesléssel fogadta a Hercegprímás úr fejtegetéseit. A bíbornok államtitkár úr is azon nézetének adott kifejezést, hogy míg Glattfelder püspök felterjesztésének első három pontja, ti. 1. Hogy Szeged a csanádi egyházmegye székhelyévé tétessék meg, 2. Hogy a szegedi nagytemplom székesegyházzá legyen, 3. Hogy Szegeden idővel, de más csonka egyházmegyebeli javadalmasok és javadalmak bevonása nélkül székeskáptalan alapíttassék, addig pedig a megyés püspök mellé a 423. canon szerint egyházmegyei tanácsosok neveztessenek ki, előtte is elfogadhatónak látszanak. Az államtitkár úr azonban maga is kifogásolhatónak találta a csanádi püspök felterjesztésének 4. és 5. pontjában foglalt javaslatot, mely a szatmári és nagyváradi csonkarészeknek a csanádi résszel, Szeged székhellyel való egybeolvasztását célozza.r 69 Serédi tehát már előkészítette a kormány fellépése előtt a talajt az Államtitkárságon, ahol Barcza ugyanezeket adta elő és hasonló

OL K-105. Vatikán. Pol. res. 36. cs. M-6-j. 1931/78. pol. Uo., Serédi 1931. április 28-i levele Károlyi Gyula a KÜM-höz. 67 Uo., 7. fol. 68 Uo., 73/pol-1931. május 10-i levél. 69 OL K-105. Vatikán. Pol. oszt. 30. cs. 52/pol-1931. Barcza 1931. május hó (sic!) jel. KÜM-nek. 65 66


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) ígéreteket kapott. A pápa döntése is gyorsan megszületett, 1931. június 19-én, ami teljes egészében megfelelt a fentieknek, s erről Barcza elégedetten értesítette Budapestet.70 Ezzel az aktussal gyakorlatilag befejeződött a Trianon következtében végbemenő egyházkormányzati változások sorozata. Ezért az 1930n1931-es év kellő alkalom arra, hogy áttekintsük az akkori katolikus egyházi szervezet fontosabb statisztikai mutatóit71:

3.3. táblázat - A katolikus egyházszervezet fontosabb statisztikai mutatói 1930n1931ben Egyházmegye

Plébánia*

Klérus Világi

Hívők

Szerzetes

Apáca

pap Esztergom

105

413

357

1304

728 713

Győr

143

280

107

515

361 541

Hajdúdorog

89

125

4

n

142 000

Pécs

154

291

171

276

460 000

Székesfehérvár

106

178

39

313

316 312

Szombathely

130

200

70

195

320 935

Vác

191

354

72

368

1 000 000 (kb.)

Veszprém

248

345

197

32

700 000

EperjesMunkácsi ap. adm. (Miskolc)

25

84

n

n

83 000

Kalocsa

66

136

67

447

221 645

Csanád

40

88

41

218

239 318

Nagyváradi ap.

33

82

20

101

115 000

Eger

221

361

138

394

809 339

Szatmári ap. adm.

18

33

?

?

24 000

52

86

?

?

87 000

adm. (Debrecen)

(Mérk) Kassai helynökség 70 71

Uo., 72/po1-1931. és uo., 36. cs. M-7-g. 103/pol-1931. Barcza 1931. június 26-i jel. Magyar Katolikus Almanach 1930n1931. Id. mű alapján.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Rozsnyói helynökség

41

Pannonhalma

15 1677

34

3090

?

?

66 397

(16)

n

26 235

1299

4456

5 702 420

* A plébániák számánál beleértve a filiákat is! 1938-ig ezen a helyzeten lényeges változás nem történt. A legnagyobb hívősereggel rendelkező váci püspökség, az egri érsekség és Budapesttel Esztergom képezték a meghatározó egyházkormányzati egységeket. A többi egyházmegyében nagyjából arányosan oszlott meg a plébániák, a lelkészek és a hívek száma. Az 1930-as évek elején várható volt több püspöki szék megüresedése. (Hiszen 1920 óta mindössze három üresedés volt: Kalocsa, Fehérvár és Esztergom.) 1933-ban úgy vélték, hogy várható a régóta betegeskedő Fetser Antal győri püspök halála, de magas kort ért meg Szmrecsányi egri és Zichy Gyula kalocsai érsek is. A győri püspök utódjául Gömbösék Luttor Ferencet, a szentszéki követség kánonjogi tanácsosát szerették volna. Barcza a kinevezést azonban kilátástalannak vélte, hiszen ezáltal olyan precedens keletkezne, hogy a követség kánonjogi tanácsosaiból püspök lesz, hiszen Serédi után ez ismétlődve már precedensértékű lenne, amit a Szentszék eleve el kívánna hárítani. 1933. október 6-án valóban elhunyt Fetser püspök és aktuálissá vált az utódlás. (Bár a dolog nem volt sürgős, hiszen Grősz József segédpüspök kiválóan vezette az egyházmegyét Fetser évek óta tartó betegsége alatt.) A kormánynak három jelöltje volt: Hász István tábori püspök (aki győregyházmegyés pap), Bedy Vince győri nagyprépost (kiváló egyháztörténész) és Madarász István miniszteri tanácsos, a VKM I. üo. vezetője. Serédi hercegprímás 1933. novemberi római útján találkozva a szentszéki követtel, kifejtette véleményét a jelöltekről. Szerinte Hászt a Szentszék eleve elutasítja; Bedy nagyprépost túl sok intim kapcsolattal rendelkezik mint helybeli, ezért nem lenne kellő tekintélye; Madarász pedig azért alkalmatlan, mert politikai pozíciót tölt be. Ezért a hercegprímás azt javasolta, hogy ne sürgessék a szék betöltését addig, amíg valóban nem találnak reális eséllyel bíró jelölteket.72 A megfelelő jelölt végül is Breyer István c. püspök, esztergomi segédpüspök lett, aki korábban a VKM. I. üo-t vezette. Rotta nuncius 1933. december 14-én jegyzékben közölte a külügyminiszterrel, hogy a Szentszék Breyer Istvánt kívánja kinevezni győri püspökké.73 A külügy érdeklődésére, Hóman kultuszminiszter 1933. december 27-én közölte, hogy Breyerrel szemben nincs kifogás.74 Így semmi akadálya sem volt, hogy az új püspök 1934. január 6-án installáltassék. A győri püspöki szék betöltése tehát az intesa semplice szabályainak megfelelően, mondhatni zökkenőmentesen ment végbe. Az 1930-as évek közepén tovább foglalkoztatta a magyar egyházi nagyjavadalmasokat a Trianonnal elcsatolt területeken lévő birtokaik ügye, ami elsősorban Csehszlovákiával vezetett ellentétekhez. Már 1923 óta folytak a tárgyalások a csehszlováknmagyar vegyes döntőbizottság előtt. Az ügyek azonban nem mentek előre, a felek elsősorban az illetékességen vitatkoztak.75 A javak 1/4-ed részét ekkorra már elidegenítették. Az esztergomi érsekség 51000 holdjából 1931-ben csak 38 000 hold volt meg. A vagyon fokozatosan pusztult. Az érintett magyar dignitáriusok ezért a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak. Ezt a lépést a Szentszék n elsősorban Pizzardo bíbornok, az egyházmegyék ügyeivel foglalkozó kongregáció titkára n kifogásolta, mert úgy vélte, hogy a magyar fél így akarja kikapcsolni a megoldásból a Vatikánt. (Holott az 1500. canon értelmében a vagyonjogi kérdések rendezése a Szentszék hatáskörébe tartozik.) A magyar álláspont változatlanul az volt, hogy amíg a dismembratio meg nem történik, a magyar javadalmasok jogosultak javadalmaik élvezetére, tehát ahhoz is joguk volt, hogy jogorvoslatért a Hágai Nemzetközi Bírósághoz forduljanak. (Az érintettek a győri káptalan, az esztergomi érsekség, az esztergomi szeminárium, az esztergomi székesfőkáptalan, a Budapesti Központi Szeminárium, a bencés rend és a zirci ciszterci apátság.) Itt jegyezzük meg azt, hogy Csehszlovákia és Románia mellett hasonló viták voltak Jugoszláviával is. Zichy Gyula kalocsai érsek azért indított pert Jugoszlávia ellen, mert az érsekség ottani birtokait a földreform céljaira kisajátították és szétosztották. Itt a vita akörül folyt, hogy kit illessen meg a kárpótlás: a kalocsai érseket-e, avagy az elcsatolt területén felállított szabadkai apostoli kormányzóságot? 76 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 20. cs. 1933. (Sz. n.) Barcza követ 1933. november 17-i magánlevele Khuen-Héderváryhoz. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34. t./416-1933. 6147/1933. sz. 74 Uo., 6273/1933. sz. 75 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 23. cs. 71/biz-1934. A KÜM 1934. április 21-i feljegyzése Barczához az egyházi perek állásáról. 76 Uo. 72 73


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Visszatérve a csehszlovákiai ügyekhez, ott 1934-ben némi kezdeményezések történtek. A modus vivendi II. cikke alapján felállított vagyonkezelő bizottság elnöke a szepesi püspök lett. A püspök 1934. július folyamán a lefoglalt birtokok megosztásáról szóló tervezetet küldött meg Serédinek, amit egyidejűleg Rómában is eljuttatott. Ebben ami az esztergomi érsekség birtokait illeti, 40%-ot javasolt a magyar félnek és 60%-ot a szlovák területen felállítandó új egyházmegyének.77 Serédi a javaslatokat elfogadhatónak tartotta és erről tájékoztatta a Vatikánt is. Egyben kérte, hogy a magyar kormány is fogadja el a megosztást. A külügyminisztérium azonban ez elől elzárkózott. 1934. november második felében Serédi Rómába utazott, ahol előadóként részt vett a Nemzetközi Egyházjogi Kongresszuson. Ezt követően tárgyalt Pacelli államtitkárral és XI. Pius pápával. Megbeszéléseinek középpontjában most is a birtokperek voltak. Elsősorban azt kellett megmagyaráznia, miért nem vonta vissza a Szentszék kívánsága szerint a Hágában folyó pereit. A tárgyalások után Serédi úgy nyilatkozott a követnek, hogy mind a pápa, mind az államtitkár lelismerte ama követelését, hogy a modus vivendi megvalósítását célzó csehszlovák-szentszéki tárgyalások előfeltételének a Hercegprímás vagyonjogi kérdéseinek igazságos rendezésének kell lennier78. Ez azért volt figyelemre méltó, mert ekkor a csehszlovák kormány ismételten sürgette a Vatikában az 1927-es szerződés életbe léptetését. Valójában a hosszasan elhúzódó vita mögött n legalább is az 1930-as évek elejétől n az a nagypolitikai konstelláció található, hogy a Szentszék, maga XI. Pius pápa és Pacelli államtitkár n inkább rokonszenvezett az autokratikus rezsimekkel, mint a liberális polgári demokráciákkal. Ráadásul a térségben Magyarországon a katolikus egyház nemcsak előjogait élvezte, hanem a hatalom fontos támasza, mondhatni részese volt, míg Csehszlovákiában nem egy, a katolikus egyház érdekeit sértő intézkedésre került sor. Romániában a konkordátum ellenére a katolikus egyház helyzete a nemzetinek számító ortodoxiával szemben igen nehéz volt. Jugoszláviában pedig a katolikus egyházi érdekeket végül is a horvát érdekekkel azonosították. Ha figyelembe vesszük az 1929-es lateráni megbékélést, majd az 1933-as berlini és bécsi konkordátumokat, akkor érthető, hogy a Vatikán a római jegyzőkönyveket szorgalmazó Budapesttel is sokkal inkább megértő volt. Éppen a római jegyzőkönyvek 1934. tavaszi aláírása után Barcza követ Pacelli államtitkárral folytatott beszélgetéseiből arra a következtetésre jutott, hogy a Szentszék az esetenkénti látszat ellenére maradéktalanul a magyar oldalon áll a vitás kérdésekben. lRóma, Budapest és Bécs együttműködése teljesen megfelel a Vatikán politikai felfogásának is, a magyarnlengyel közeledés pedig két kiválóan katolikus államról lévén szó, nagy örömmel tölti el a Vatikánt.r79 Ugyanakkor Pacelli sajnálkozását fejezte ki Németország ezzel ellenkező politikája miatt, holott a kommunizmus elleni harc és az igazságtalan békeszerződések megváltoztatása nélkül a béke elképzelhetetlen. De Pacelli azt is hangoztatta a magyar követ előtt, hogy az Egyház nélkülözhetetlen szerepet tölt be az állam, a kormányzat céljainak megvalósításában is. A belpolitikai együttműködés mellett még inkább figyelmet érdemelnek a külpolitikáról mondottak. Barcza erről a következőket jelentette: lMidőn Ő Eminenciája figyelmét az egyházi szemeknek ama másik nemes feladatára is irányítottam, mely az anyaországtól politikailag elszakított magyarság kulturális érdekeinek megvédésére irányul, az államtitkár úr ezt is helyeslőleg vette tudomásul, megjegyezve, hogy e pontban teljesen megegyeznek érdekeinkh A bíboros államtitkár úr fenti, az udvarias frázisoktól teljesen mentes és a belső meggyőződésből fakadó nyilatkozatai világosan mutatják azt, hogy a Vatikán mily mértékben helyesli és osztja ama politikát, melyet a m. kir. kormány folytat.r80 Barcza azt is megállapította, hogy bár a Vatikán nyíltan meg kell hogy őrizze semlegességét, valójában a békeszerződések igazságos reviziójának követelése megfelel a Vatikán álláspontjának. lXI. Pius a velem e témáról való beszélgetésekben nyíltan a revízió hívének vallotta magátr n közölte a miniszterrel. Az 1928. február 2-án ratifikált csehszlovák modus vivendi életbe léptetéséről 1935-ben ismét tárgyalások kezdődtek Róma és Prága között. Az új helyzet kapcsán Gömbös mininszterelnök arra kérte Serédi hercegprímást, hogy foglalja össze a kormány számára a megoldás lényegét. Eszerint a prágai kormány feloldja a szóban forgó birtokok zár alá vételét (amiket addig a szepesi püspök által vezetett bizottság kezelt), és átadja a birtokokat kezelésre a nagyszombati apostoli kormányzónak (Jantausch Pálnak). Az említett bizottság megszűnik, és a vagyont az adminisztrátor a Szentszék ellenőrzése mellett kezeli. Egyidejűleg a Vatikán végrehajtja a dismembratiót, elvileg elfogadják a szlovákiai területen egy latin és egy görög szertartású érseki tartomány felállítását. A felvidéki egyházmegyék közötti megosztást a Congregatio Concilii intézné. A magyar javadalmasok minden igényükkel ehhez a szentszéki hatósághoz fordulhatnak. 81 A megállapodás elfogadásának előfeltétele volt, hogy Serédinek vissza kellett vonni a Hágában indított pereket. Ezért Rómába hívták, s ő ott bizonyos feltételekkel bele is egyezett a visszavonásba. Ezek lényege az volt, hogy a magyar fél is képviseltesse OL K-105. Vatikán. Pol. res. 22. cs. 199/1934. Hory 1934. november 24-i levele Barcza követhez. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 31. cs. 103/po1-1934. Barcza 1934. november 25-i jel. a KÜMnek. 6. fol. 79 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 31. cs. 101/pol-1934. Barcza 1934. november 17-i jel. a KÜM-nek. 80 Uo., 5. fol. 81 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 300. cs. 34. t./1935. 1985/1935. sz. Serédi 1935. június 12-i levele Gömböshöz. 77 78


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) magát az eljárás során, illetve egy külön szentszéki bizottságot hozzanak létre a vitás kérdések eldöntésére (egy bíborosi lad hocr bizottságot). A Vatikán ezeket el is fogadta, de a prágai kormány ez elől elzárkózott. Végül Serédi belátta, hogy a Szentszék nélkül nem érhet el sikert, ezért visszavonta a hágai pereket. Ezt követően új helyzet állt elő. Ugyanis most már a Vatikántól függött, hogy a nagyszombati adminisztrátorra bízott javak dolgában miként ítél Esztergom és Nagyszombat között. A magyar kormány veszélyes lejtőnek tekintette azt az utat, amivel a Vatikán a politikai érdekek miatt e kompromisszumra hajlandó volt. Éppen ezért nem is járultak hozzá ahhoz, hogy Serédi a hágai pereit visszavonja. 82 A megállapodás elfogadásához a kormány előfeltételként szabta, hogy a felvidéki magyar katollkusok számára külön magyar püspökség és szeminárium létesüljön, a magyar javadalmasok anyagi igényeit elégítsék ki. Mint ismeretes, a magyar kormány igényeit nem vették figyelembe, és a magyar püspökség felállítására máig sem került sor. A fejlemények hátterét n ti. a modus vivendi életbe léptetését és Serédi pervisszavonását n a szentszéki követ, Barcza György egy félhivatalos magánlevélben világította meg báró Apor Gábor, a külügyminiszter helyettese előtt. Eszerint Pacelli közölte vele, hogy a prágai kormány válaszút elé állította a Vatikánt: vagy életbe lépteti a szerződést, vagy ezt érvénytelennek tekintik, és akkor minden kárpótlás nélkül elkobozzák a Csehszlovákiában lévő volt magyar egyházi birtokokat. Általánosságban is kifejtette előtte, hogy a Szentszéknek nincsenek kellő eszközei ahhoz, hogy a kormányok erőszakos, hatalmi fellépéseit elhárítsák. Így van ez a csehszlovák kérdés mellett Romániával is. Barcza szerint a Vatikánt megfélemlítették azok a veszteségek, amelyek Mexikóban, Spanyolországban érték, illetve a náci Németországban a konkordátum ellenére megkezdődött egyházüldözés. Barcza szóhasználatával ezek a Vatikánt lúgy beijesztették, hogy nem mer már ellenkezni és enged azoknak, akik erősekr.83 Mindebből ő azt a következtetést vonta le, hogy a magyar kormánynak is lki kellene mutatnia a foga fehérjétr, tehát erőből politizálni a Vatikánnal, mert az meghajlik az erő előtt. Barcza persze érezte, hogy túlment bizonyos mértéken, ezért kérte Aport, hogy levelét tartsa titokban, mert különben ő a Vatikánban lehetetlenné válik (nem pedig azért, mert véleménye miatt félne az egyház akár kicsi vagy nagy átkátólh) A dokumentum pikantériája az, hogy míg a Gömbös-kormány kifele az egyházzal és Rómával való kitűnő viszonyát hangsúlyozta n gondoljunk csak Gömbös pannonhalmi minisztertanácsára n, addig a foga fehérje egészen másról szólth Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy Gömbös részletes és alapos információkat kért az illetékesektől a magyarországi főpap-kinevezések kérdéséről. Erre tulajdonképpen egy másodrangú ügy adott alkalmat: az új csornai premontrei prépost kinevezése. A dolog lényege az volt, hogy az 1927-es intesa semplice-re hivatkozva a kormány úgy vélte: a reális préposti kinevezés esetében is az lenne a kívánatos eljárás, hogy a kinevezendő személyre vonatkozó megjegyzéseit kellő időben megtehesse. Ne pedig kész tények elé állítsák, hogy van-e az illetővel szemben politikai kifogása.84 Ezt akkor is kívánják, ha az illető egyházi tisztséget választás útján töltik be n mint jelen esetben n és a Szentszék joga ennek a megerősítése. A magyar kormány ragaszkodott hozzá, hogy a megyéspüspöki kinevezéseken túl is vannak olyan magasabb egyházi méltóságok, amelyek betöltése politikailag fontos: így pl. éppen a felsőház tagjai, akik közjogi szerepet is játszanak, államilag támogatott intézményeket igazgatnak, tehát általában az állami életben fontos pozíciót töltenek be.85 Ezek a zirci apát, a csornai prépost és a kegyesrendi tartományfőnök. A kormány végül annyit ért el Rómában, hogy a Szentszék ezen kinevezéseket lelőzetesenr a kabinet tudomására hozza anélkül, hogy a magyar fél velük szemben érdemi kifogásokat tehetne. Valószínű, hogy a fentebb ismertetett diplomáciai lépések után, azok összegzéseként foglalták írásba lA magyar kormány előzetes megkérdezésének gyakorlati módja a joghatósággal bíró püspök, egyházi javadalmasok és szerzetesrendi főnökök kinevezésénélr című dokumentumot: lI. A joghatósággal bíró főpapokat: érsekeket, megyéspüspököket és a pannonhalmi főapátot a Szentszék (Pápa) nevezi ki. A kinevezésnél követendő eljárást illetőleg 1927 májusában a Szentszék és a magyar kormány között egy megállapodás jött létre (az intesa semplice n G. J.), amelynek értelmében a kinevezést megelőzőleg a magyar kormány egyik tagja a Szentszék előtt bizalmas beszélgetés formájában megjelölhet oly személyeket, akiket alkalmasnak tart a kinevezésre. Ha a Szentszék választása a magyar kormány által kijelölteken kívül eső személyre esnék, a Szentszék meg fogja kérdezni a magyar kormányt, hogy a kiválasztott személy ellen nincs-e politikai szempontból kifogása. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 24. cs. 114/res.pol-1935. KÜM 1935. július 11-i levele Barczához. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 24. cs. 1935. sz. n. Barcza 1935. július 1-jei levele Aporhoz. 84 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 26. cs. 1935/97. pol. res. Barcza 1935. október 31-i jel. a KÜMnek. 85 Uo., 105/pol. res-1935. Barcza 1935. november 22-i jel. a Pacellivel való tárgyalásáról. 82 83


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) II. A három érseki [esztergomi, kalocsai és egri] főkáptalan nagyprépostjait, akik n ugyanúgy mint a joghatósággal bíró főpapok n felsőházi tagok, az illető érsek előterjesztésére a Szentszék (Pápa) nevezi ki. A magyar püspöki kar és a kultuszkormány között van egy intern, a Vatikán által nem is ismert megállapodás, amely szerint az érsekek, mielőtt jelöltjeiket a Szentszékhez felterjesztenék, megkérdezik a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a jelölt ellen nincs-e politikai kifogás. III. A javadalmas, vagy javadalom nélküli címzetes apátokat és prépostokat az 1934-ben nyert szentszéki felhatalmazás alapján a területileg illetékes megyés püspökök nevezik ki. A püspöki kar és a kultuszkormány közötti intern megállapodás ezen esetekre is vonatkozván, a kinevezés előtt a megyéspüspökök kérdést intéznek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a tervbe vett kinevezés ellen nincs-e politikai szempontból észrevétele. IV. A kanonokokat a megyéspüspök nevezi ki, kivéve, ha a megüresedett stallum volt tituláriusa a pápai udvartartás tagja [pápai káplán, kamarás vagy prelátus] volt, mely esetben a kinevezés joga a Szentszéket (Pápát) illeti meg a megyéspüspök előterjesztése alapján. A megyéspüspökök mielőtt a megüresedett stallumot betöltik, illetve a betöltésre nézve a Szentszékhez előterjesztést tesznek, kikérik a kormány politikai hozzászólását. Ez a kérdés 1929-ben nyert rendezést, amikor is Klebelsberg kultuszminiszter a megkérdezése nélkül kinevezett Czapik Gyula nagyváradi kanonok kinevezését mindaddig nem vette tudomásul s nem adta ki részére a stallummal járó javadalom élvezését, amíg Lindenberger apostoli adminisztrátor a nuncius utasítására nála meg nem jelent, s utólag nem kérdezte meg, hogy a kinevezés ellen nincs-e politikai kifogása. V. A szerzetesrendek apátjait, prépostjait, vagy tartományfőnökeit [akik közül a csornai prépost, a zirci apát és a piarista tartományfőnök felsőházi tagok] a rend káptalanja választja, Róma, és pedig az illetékes szentszéki kongregáció (sacra congregatio religiosorum) a választást csak megerősíti. Újabban azonban, de csak átmenetileg arra az időre, amíg a szerzetesrendek belső reformja keresztülvitel alatt áll, a kongregáció a kánonjog idevonatkozó rendelkezései alapján a központi rendfőnökség által a választásra kiküldött visitator útján a választást ellenőrzi, ami praktikusan annyit jelent, hogy a legtöbb szavazatot kapott személy helyett mást is kinevezhet a szavazatokat nyert jelöltek közül. Arra nézve, hogy az itt felsorolt egyházi [szerzetesrendi] méltóságok betöltését illetőleg van-e valamelyes oly megállapodás, amely a magyar kormánynak politikai szempontból való előzetes megkérdezését biztosítaná, adat nincsen. Mindenesetre az a körülmény, hogy a csornai prépostság legutóbb történt betöltését 86 megelőzőleg a választásra a szentszéki kongregáció által apostoli vizitátorként kiküldött Noots apát, bár in forma privatissima, tudomására hozta Hóman kultuszminiszternek, hogy a kongregáció Steiner apáttal szándékozik a megüresedett préposti stallumot [akár a választás megerősítése által, akár attól függetlenül] betölteni, arra mutat, hogy az egyház részéről meg van a készség arra, hogy a szerzetesrendi egyházi méltóságok betöltésénél, legalább is azoknál, amelyek felsőházi tagsággal vannak egybekötve, tájékozódást szerezzen a magyar kormány előzetes politikai véleményéről. A római Kuria, bár a szerzetesfőnöki méltóságok betöltésénél elsősorban azt tartja szem előtt, hogy a választott és megerősített rendfőnök a kánonjogi követelményeknek megfelelő képességekkel rendelkezzék, mégis évszázados tapasztalat alapján gondosan figyel arra, hogy az egyes nemzeti provinciák főnökei és tagjai politikai szempontból is kifogástalanok legyenek. A Szentszék az újabban kötött konkordátumokban a római vagy másutt székelő általános rendfőnök szabad látogatási, ellenőrzési és felügyeleti jogának biztosítása mellett expressis verbis kifejezi, hogy a nemzeti rendtartományok (apátságok, prépostságok stb.) főnöke csak az illető ország állampolgára lehet. Ezen megállapításon túlmenőleg azonban semmi privilégiumot az államhatalomnak sehol sem biztosít. Magyarországot illetőleg, mert konkordátum nincs, a Szentszék azt tételezi fel, hogy a kánonjog idevágó rendelkezései s a konkordatarius joggal más országokban alkalmazott gyakorlat szükségszerinti érvényesítése megadja a politikai biztosítékokat. Amennyiben a magyar kir. kormány a felsőházi tagsággal bíró rendfőnökök személyét illetőleg a választás és megerősítés közötti időben valamely határozottabb és hivatalosabb formában óhajt magának hozzájárulási (pozitív vagy negatív) jogot biztosítani, úgy célszerűnek

86

1935-ben történt.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) látszik, hogy miután semmiféle jogalapunk ilyen követelmény felállítására nincsen, mielőtt a Szentszék 1935. július 29-iki jegyzékére adandó válaszban ilyen óhajt bejelentenénk, vatikáni követségünk a szerzetesrendek szent kongregációjánál tapogatódzzék, hogy milyen mértékben hajlandó a római kúria mérlegelni és honorálni azon kétségtelenül fontos nemzeti érdekeket, melyek a szóbanforgó rendfőnökök személyéhez fűződnek, mert 1. azok a tanítás és nevelésben a magyar törvények által biztosított széles körű autonómiával bíró rendtartományok főnökei, 2. mert azok a magyar törvényhozásnak is tagjai, 3. mert a vezetésük alatt álló szerzetesrendeknek a magyar nevelésügyet szolgáló, kiterjedt birtokaik vannak. A további magatartásunkat azután ezen tapogatózás eredményéhez alkalmazhatnánk.l87 A magyar kormány a kinevezéseknél kínosan ügyelt arra, hogy politikailag a neki megfelelő egyháziak kerüljenek a fontosabb stallumokba. Ez a törekvése 1927 után mondhatni maradéktalanul megvalósult. De még arra is adódott precedens, hogy az 1920 előtt kinevezett, ám intranzigensen legitimista főpaptól megszabaduljanak. A hercegprímás az 1936. tavaszi püspöki konferencián bejelentette, hogy lgróf Mikes János szombathelyi püspök betegsége miatt lemondott javadalmáról. A Szentatya a lemondást elfogadta és ez év januárjában publikálta.r88 Az 1911-ben kinevezett Mikes püspök 1935. december 31-ével mondott le, és amikor ezt a pápa elfogadta, egyidejűleg címzetes érsekké nevezte ki. Valójában a lemondás-lemondatás volt, aminek oka nem betegség, hiszen Mikes gróf még majd 10 évig élt a szombathelyi püspöki nyaralóban, Répceszentgyörgyön. (1945. március 28-án halt meg a részeg orosz katonák garázdálkodása láttán.) Távozásának konkrét oka az volt, hogy az egyébként gyengén javadalmazott szombathelyi püspökséget gazdasági csődbe vitte. A javadalmat a kormány zár alá vette és miniszteri biztossal szanáltatta. Eltávolításának politikai oka pedig az 1921-es királypuccsokban való aktív részvétele volt, őt tekintették a karlisták egyik vezérének. Ezzel kivívta Horthy és Gömbös ellenszenvét, akik most elérkezettnek látták az időt a megtorlásra. Utódjául a Vatikán Grősz József győri segédpüspököt nevezte ki apostoli kormányzóként. Az 1930-as években, Pacelli államtitkársága idején az intesa semplice mondhatni kiválóan működött. A titkos egyezménynek volt azonban egy komoly fogyatékossága a magyar kormány szempontjából. Az ugyanis csak a megyéspüspökök, a pannonhalmi főapát és a tábori püspök kinevezése esetére vonatkozott, és nem tartalmazta a többi szerzetesrendi főnök, a reális apátok és prépostok, valamint a címzetes püspökök (segédpüspökök) kinevezését. Ezen belül a vitát a kormány és Róma között az váltotta ki, hogy vajon a megállapodás vonatkoztatható-e a cum iure successionis (utódlási joggal felruházott) segédpüspök kinevezésére? Ugyanis, ha egy segédpüspököt cum iure successionis neveznek ki, akkor az ordinárius elhunytával automatikusan ő lesz a megyéspüspök. A kérdés tisztázására az alkalmat a veszprémi püspök, Rott Nándor mellé kinevezendő segédpüspök ügye szolgáltatta 1937 folyamán. Budapesten elterjedt, hogy a Szentszék a betegeskedő Rott mellé Hoss József veszprémi kanonokot szándékozik kinevezni utódlási joggal segédpüspöknek. 89 A külügyminisztérium utasította a szentszéki követet, hogy az Államtitkárságon tisztázza a kérdést és közölje, hogy a magyar kormány felfogása szerint az intesa semplice szellemének az felel meg, ha a cum iure succesionis segédpüspöki kinevezéseknél is a megyéspüspöki kinevezésnél szokásos eljárást alkalmazzák. (Akkor is, ha az egyezmény betű szerinti értelmezése ezt nem írja elő.) Barcza követ az alállamtitkárral tudott értekezni a kérdésről. A kormányálláspont előadása után Pizzardo érsek a következőket válaszolta: lDacára annak, hogy a megállapodás szövege nem tesz említést az utódlási joggal bíró segédpüspökökről, ő meg van győződve, hogy a kinevezendő személyiségeket illetőleg n úgy mint eddig is n meg fogjuk egymást érteni, hiszen jól tudja, hogy az egyházi és az állami hatalom harmonikus összeműködése különösen a mai időkben milyen fontos.r90 A Vatikán ennél konkrétebb ígéretet egyelőre nem tett, de ez is elég lehetett arra nézve, hogy figyelembe fogják venni a kormány szándékát. Egyébként az ügy kapcsán Barcza azt is megállapította, hogy követsége idején az összes magyar püspöki kinevezésekkel összefüggő bizalmas közlések nem általa a Vatikánban, hanem Budapesten az itteni apostoli nuncius által tétettek. Tehát a szentszéki javaslatokat a nuncius közölte a külügyminisztériummal, onnan ment az információ a VKM-be, a kormányhoz és a kormányzóhoz, illetve a prímáshoz. A prímás, illetve a kormány közlései fordított sorrendben történtek. Így a szentszéki követ feladata inkább az állami szándékok megerősítése, támogatása volt Rómában, de az iniciatívákat nem ő, hanem a nuncius közvetlenül juttatta el az Államtitkárságnak. 1938. február elején Rott püspök hivatalosan is utódlási joggal bíró segédpüspök kinevezését kérte a pápától. Amikor erről Rotta nuncius tájékoztatta a külügyminisztériumot (február 12-én) egyúttal jelezte, hogy a

OL K-64. Küm. Pol. res. 96. cs. 34. t. 523/res. pol.-1935. 153n156. fol. Dátum nélkül. EPL Ppki jkv. 1936. március 18., 1/c. p. 89 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 27. cs~ 1/biz-1937. A külügy 1936. december 23-i levele Barczához. 90 Uo., Barcza 1937. január 2-i jel. Kánya KÜM-nek. 87 88


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) kinevezés esetében a Szentszék az intesa semplice megyéspüspökre vonatkozó eljárását fogja alkalmazni. 91 1938. március 11-én Barcza követ Pacelli államtitkárral is megtárgyalta a kérdést. A bíbornok egyértelműen közölte, hogy laz utódlási joggal felruházott segédpüspökről lévén szó, annak kinevezése a közöttünk fennálló titkos megállapodás logikus értelmében ugyanolyan megítélés alá esik, mintha egy rendes püspöki kinevezésről volna szór92. A Vatikán ebben a kérdésben tehát elfogadta a magyar álláspontot. A külügy április elején közölte Rotta nunciussal, hogy veszprémi segédpüspöknek sorrendben a következőket hozza javaslatba: Madarász István kanonok, miniszteri osztályfőnök; Hamvas Zoltán (sic! nyilván Endre n G. J.) esztergomi prelátus kanonok; Tóth Tihamér egyetemi tanár; br. Apor Vilmos c. apát, gyulai plébános. 93 A pápa 1938. május 28-án Tóth Tihamért, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának professzorát nevezte ki veszprémi segédpüspöknek. 1939. március 3-án elhunyt Rott püspök, és automatikusan Tóth Tihamér lett a veszprémi megyéspüspök. A kérdés tehát zökkenőmentesen oldódott meg. Ebben az időszakban a magyar kormány minden jelöltjét keresztül tudta vinni Rómában. Ha a fenti listát nézzük, valamennyi jelöltből előbb-utóbb püspök lett: Madarász kassai, Hamvas Endre csanádi, br. Apor Vilmos győri megyéspüspök. Ugyancsak gyorsan egyetértésre jutott a kormány és a Vatikán a hajdúdorogi görögkatolikus püspöki szék betöltéséről is, Miklósy püspök 1937. október 29-i elhunyta után. A kormány első helyen Dudás Miklóst, a bazilita rend magyarországi provinciálisát, második helyen Takács Vazul (Bazil) pittsburgi görögkatolikus püspököt jelölte. (Aki ott a magyarországi bevándorló görögkatolikus hívek püspöke volt. 94) A követség értesülései szerint a Vatikánban inkább Takácsot szerették volna Hajdúdorogra kinevezni és Dudás menne Amerikába.95 Végül itt is a kormány szándéka érvényesült: 1939. március 25-én Dudás Miklóst nevezte ki a pápa hajdúdorogi megyéspüspöknek.96 1937-ben megtörtént a felvidéki szelt egyházmegyék dismembratiója. Angelo Rotta budapesti nuncius 1937. augusztus 19-én közölte a Külügyminisztériummal, hogy la Szentszék a cseh modus vivendit életbeléptető bullát közelebbi időben ki fogja adnir.97 Ennek értelmében a birtokokat a cseh kormány átadja az egyházi hatóságoknak és a Vatikán tetszés szerint fogja a magyar egyházat kielégíteni. Ezzel napirendre került részint az esztergomi érsekség, részint a rozsnyói és a kassai püspökség megosztása a politikai határok mentén. Rotta nuncius 1937. szeptember 2-án adta át a Külügyminisztériumban azt a jegyzéket, amely közli, hogy a rozsnyói és a kassai egyházmegyék magyarországi részein apostoli kormányzóságokat állítanak fel, és apostoli kormányzója mindegyiknek Serédi bíboros.98 Egyébként a csehszlovák modus vivendit életbe léptető bullát az Acta Apostolicae Sedis 1937. szeptember 6-i száma közölte. A bulla Magyarországot érintő határozatai a következők voltak: 1. lA rozsnyói és kassai egyházmegyék magyar területre eső részeiből n azoknak Rozsnyó és Kassától való egyidejű elszakítása mellett n ideiglenesen apostoli adminisztratúrák ad natum S. Sedis alakulnak; 2. Az esztergomi egyházmegye azon része, melyből a nagyszombati apostoli adminisztratúra alakult, további rendelkezésig ebben az állapotban marad; 3. A szatmári egyházmegye cseh területre eső 45 plébániája, mint eddig is, további rendelkezésig apostoli adminisztratúrát képez; 4. A kassai, rozsnyói és a szepesi püspökségek az egri érseki egyházmegyéből való egyidejű kiszakítása mellett a Szentszék közvetlen joghatósága alá kerülnek; 5. A besztercei, nyitrai, munkácsi (görög) és eperjesi (görög) püspökségek az esztergomi érseki egyházmegyéből való egyidejű kiszakítása mellett a Szentszék közvetlen joghatósága alá kerülnek; 6. A Szentszék minél előbb Szlovákiában latin rítusú, Ruténföldön görög rítusú érsekséget fog felállítani.l 99 A latin érsekség székhelye Nagyszombat lenne, a görögkatolikusé Ungvár, és szerveznének Huszt székhellyel OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299. cs. 34. t./1938. 481/1938. Uo., 23/biz-1938. Barcza 1938. március 11-i jel. KÜM-nek. Uo., 36/biz.-1938. KÜM 1938. április 4-i levele Barczához. 94 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 118/biz-1937. KÜM 1937. december 22-i levele Barczához. 95 Uo., 62/biz-1938. és OL K-63. Küm. Pol. oszt. 298. cs. 34.t./1937. 3367/1937~ sz. 96 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299. cs. 34. t./1939., 2918-1939. sz. 97 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 27. cs. 69/biz.-1937. 98 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 27. cs. 71/biz.-1937. 99 OL K-105. Vatikán. Pol. res., 27. cs. 45/pol.-1937. Barcza 1937. szeptember 10-i jel. a KÜM-nek; Uez. K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1937. 106n107. fol. [Megjegyezzük, hogy a bullával a Csehszlovákiában lévő 4 hajdúdorogi parochiát a munkácsi püspökséghez csatolták.] 91 92 93


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) egy máramarosi görögkatolikus egyházmegyét is. A felgyorsuló események azonban másként alakították a történelmet.

5. II/5. Remények és kétségek között (A területi revízió egyházkormányzati következményei 1938-1944) Az első bécsi döntés (1938. november 2.) értelmében Magyarországhoz visszatért felvidéki területek egyházkormányzati helyzetének rendezése 1938 őszétől gyors ütemben megkezdődött. Ennek folyamán a Szentszék messzemenő jóindulatot mutatott a magyar érdekek iránt, és részben a Trianon előtti egyházkormányzati helyzet helyreállításában, részben az új rendezésben nem alkalmazta az egyébként onnan megszokott halogató taktikát. Még folytak Bécsben a németnolasznmagyarncsehszlovák döntőbírósági tárgyalások (tehát még a döntés nyilvánosságra kerülése előtt), amikor 1938. november 2-án Pacelli bíbornok államtitkár fogadta Thierry ügyvivőt, hogy a várható fejleményekről tárgyaljanak. Pacelli magatartását kétségkívül erősen befolyásolták az 1938. május végi budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson szerzett benyomások. lKiemelte, hogy az Egyház ezen területi változást élénken üdvözli, mert jól ismeri a m. kir. kormánynak a Vatikánnal és az Egyház érdekeivel szemben elfoglalt álláspontját, mely az átcsatolandó terület katolikusai szempontjából több mint megnyugtató. Többször és kifejezetten hangsúlyozta Ő Eminenciája, hogy a m. kir. kormánnyal szemben a legnagyobb bizalommal viseltetik, és hogy ez nem is lehet másképp, midőn olyan kipróbált katolikusok állanak az élén, mint Imrédy miniszterelnök, Nagyméltóságod (ti. Kánya Kálmán külügyminiszter n G. J.) és Teleki gróf kultuszminiszter. Azon kérdésemre folytatja az ügyvivő n, hogy az átcsatolandó terület egyházjogi elrendezésére vonatkozólag mi lesz az eljárás, Ő Eminenciája azt közölte velem, hogy a visszacsatolt részek természetesen újból régi egyházmegyéikhez fognak kerülni; mivel azonban a cseh modus vivendi ezeket a részeket formailag is kiszakította régi keretükből, csak a Pápa újabb rendelkezése állíthatja helyre a régi jogállapotot.r100 Ám addig is, 1938. november 3-án (tehát másnap) a Szentszék kiterjesztette az esztergomi érsek joghatóságát a visszacsatolt területeire. A Vatikánban nem szokták elsietni a dolgokat, ám a jelen esetben a modus vivendi 1937-es életbe léptetése nem bizonyult szerencsésnek. Nem mérték fel helyesen a várható fejleményeket, pedig a német agresszió iránya és szándékai sejthetők voltak. Így a következő évben végbemenő új határváltozások nyomán az egyházkormányzati állapotok restaurálása nehezebb lett, mint ha maradt volna az 1937 előtti jogi helyzet. Igaz viszont, hogy a Szentszék egészen az első bécsi döntésig nem tett elhatározó lépést a szlovákiai volt magyar egyházi birtokok tulajdonjogi kérdésében. Így az államhatárok változásával nem volt semmi komoly akadálya annak, hogy az érintett egyházi jogi személyek n így elsősorban az esztergomi érsek n visszakapják és élvezzék a visszacsatolt területekre eső javadalmaikat. Már 1938. november folyamán a Vatikánban kialakult a visszacsatolt részek, illetve a Csehszlovákiában maradó részek kormányzatáról az álláspont. Egyértelmű volt, hogy a modus vivendi hatályon kívül kerül, és az illetékes kongregáció (Consistorialis Congregatio) laz új államhatárokhoz alkalmazva írja körül az illetékes egyházmegyei hatóságok területétr.101 Rómában azt is tudomásul vették, hogy a magyar kormány és a hercegprímás egyaránt azt kívánja, hogy a kassai egyházmegye apostoli kormányzója, Carsky (Csárszki) püspök ne maradjon a Magyarországhoz került egyházmegye élén. Hanem az 1938 előtti magyarországi rész, egyesülve a visszatért területtel, mint kassai püspökség képezzen egységet, élén megyéspüspökkel. Ugyanakkor a Csehszlovákiában maradó kassai egyházmegyei plébániákból szervezendő adminisztratúra kormányzója legyen Carsky. A rozsnyói egyházmegye újraegyesült részeinél és a szlovákiai résznél ugyanezt a megoldást kívánták alkalmazni. Az első bécsi döntéssel visszakerült a Kárpátalja déli szegélye, amely a latin szertartású plébániákat illetően a szatmári püspökség részét képezte, a görögkatolikusok pedig a munkácsi püspökséghez tartoztak. A szatmári püspökség kárpátaljai részét egyesíteni akarják a magyarországi résszel (Mérk székhellyel, mint apostoli kormányzóság működne). Ugyanakkor nyitott kérdés maradt, hogy mi legyen a visszakerült munkácsi egyházmegyei plébániákkal. A Felvidék egyházkormányzati újjárendezése tárgyában Serédi 1938. november végén Rómába utazott. Pacellivel folytatott megbeszélései lényegében a fentieket véglegesítették. Megállapodtak abban, hogy la visszakerült területek egyházkormányzati szempontból a régi, Trianon előtti keretükbe kell hogy visszatérjenek. 100 101

OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 96/biz-1938. Thierry 1938. november 3-i jel. Kányának. OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 112/biz-1938. Thierry 1938. november 18-i jel. Kányának.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Ugyanez áll a szerzetesrendek elvesztett és most visszatért telepeire is. Ezt az elvet a bíboros államtitkár mint természeteset elfogadta, és megbízta a prímást, hogy a szerzetesrendek újjárendezését foganatosítsa.r 102 Megállapodtak abban is, hogy a kassai és a rozsnyói egyházmegyék itteni és most visszakerült részei egyesülve önálló egyházmegyét képeznek, míg a Csehszlovákiában maradt részeket adminisztrátorok kormányozzák. Személyi kérdésekben is megállapodtak: Carsky távozik Kassáról (ahová új püspököt neveznek ki), míg Bubnics püspök marad Rozsnyón és Sztojka is a munkácsi püspöki székben. A változásokat rögzítő bulla azonban még nem került kiadásra. Gróf Teleki Pál kultuszminiszter 1938. november 29-én Imrédy Béla miniszterelnökhöz intézett levelében foglalta össze álláspontját az első bécsi döntés nyomán bekövetkezett területi változások egyházkormányzati következményeit illetően. Álláspontja nagyrészt fedi az eddig elmondottakat. 103 Eszerint Carsky felmentését kérik, Kassára új püspököt nevezzenek ki. Az ellen nincs kifogásuk, hogy a szlovenszkói kassai adminisztratúrát Carsky kapja. A rozsnyói apostoli kormányzót, Bubnics Mihályt a kormány elfogadja rozsnyói megyéspüspöknek. Az Ungváron székelő munkácsi püspök, Sztojka Sándor ellen sem emelnek kifogást. Teleki hangsúlyozta, hogy a magyar kormány szükségesnek tartja: a Csehszlovákiában maradó egyházrészek n így a nagyszombati apostoli kormányzóság, a rozsnyói, kassai, eperjesi, szatmári részek kormányzását a Szentszék úgy rendezze, amint tette azt Trianon után. Teleki álláspontja is az volt, hogy az itt maradt rozsnyói és kassai csonka egyházmegyék plébániái egyesüljenek, illetve csatoltassanak vissza a rozsnyói és a kassai egyházmegyéhez. (Tehát az itteni apostoli kormányzóságok megszűnnek.) A szatmári egyházmegyének Kárpátaljáról visszakerült plébániáit egyesítsék a magyar területen maradt apostoli kormányzósággal (Mérk). Az ugyaninnen visszakerült görögkatolikus plébániák is az illető egyházmegyéjükbe tagolódjanak be. Teleki szerint semmi nem indokolja, hogy a Csehszlovákiában maradt öt csonka egyházmegye egyházkormányzatilag új beosztást kapjon. A magyar álláspont az, hogy amint nálunk Trianontól egészen 1937. szeptember 6-ig, a modus vivendi nyomán végrehajtott dismembratióig történt, az eredeti határok között mint adminisztratúrák maradjanak fenn. Így az esztergomi érsekségből kiszakított nagyszombati apostoli kormányzóság maradjon ebben az állapotában, az 1938-ban visszacsatolt plébániák nélkül. Ugyanígy a magyar kormány javaslata, hogy a Csehszlovákiában maradt rozsnyói, kassai, eperjesi és munkácsi csonka egyházmegye alakuljon át apostoli kormányzósággá. Teleki igen aggályosnak nevezte a Huszton felállítandó görögkatolikus püspökséget, mert szerinte az az ukrán befolyást erősítené. Hasonlóképpen ellenezte, hogy jugoszláv területről, a kőrösi püspök, Nyárády kapná a rutén görögkatolikusok apostoli adminisztratúráját, mert ő kimondottan magyarellenes érzelmű.104 1939 márciusában megtörtént Kárpátalja birtokbavétele, miáltal a katolikus egyházkormányzat újabb átszervezése vált szükségessé. 1939-ben jelentős személyi változások történtek a katolikus püspöki kar összetételében. Ugyanis részint betöltésre várt a visszatért kassai és rozsnyói, ugyanakkor üresedésben volt a veszprémi és a szombathelyi püspökség is. A négy kinevezéssel kapcsolatos személyi, kormányzati és vagyonjogi kérdések egyidejűleg kerültek elintézésre. Csáky külügyminiszter felszólítására Hóman Bálint kultuszminiszter Serédi hercegprímással és Teleki Pál miniszterelnökkel történt megbeszélései után egyeztetett javaslatait 1939. június 16-án küldte át a külügybe.105 1. A rozsnyói püspöki székre, amelynek vagyona teljes egészében visszakerült Magyarországhoz, a kormány első helyen a jelenlegi apostoli kormányzót, Bubnics Mihály címzetes püspököt hozza javaslatba. Második helyen Sipos István apát, a pécsi szeminárium rektora szerepel. 2. A kassai püspöki székre első helyen Madarász István pápai prelátus, nagyváradi kanonok, c. apátot javasolják, másodsorban Meszlényi Zoltán c. püspök, esztergomi kanonok, harmadsorban Luttor Ferenc apostoli protonotárius a jelölt. Ugyanakkor kérik, hogy a kinevezendő kassai püspök legyen egyúttal a OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 112/biz. 1938. Thierry 1938. november 28-i jel. Kányának; Uo., K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1938. 103 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 112/biz.-1938. Teleki 1938. november 29-i levele Imrédyhez. 104 OL K-105. Vatikán. Pol. res. 29. cs. 112/biz. 1938. Teleki 1938. november 29-i levele Imrédyhez. Nyárády Dénes a jugoszláviai Kőrös görögkatolikus püspöke volt 1922-től. A Szentszék őt nevezte ki egyidejűleg az eperjesi görögkatolikus püspökség apostoli kormányzójának is, amit 1926-ig töltött be. Amikor az első bécsi döntés értelmében Ungvár visszakerült Magyarországra (amely a munkácsi püspökség székvárosa volt) 35 paróchiával, ez a hatalmas egyházmegyének csak töredéke volt. A többi részint Csehszlovákiában maradt, részint az autonóm Ruszinszkóhoz tartozott. Sztojka munkácsi püspök ezekbe a részekbe egy-egy vikáriust nevezett ki. Ekkor azonban ismét megjelent Kárpátalján Nyárády püspök, s mint Róma által kiküldött apostoli vizitátor át akarta venni a kormányzást. Szlovák részen ez nem sikerült neki, ekkor Huszton rendezkedett be (Volosin uralma alatt). 1939 közepén, Kárpátalja visszacsatolása után, a magyar hatóságok kiutasították. Lásd Salacz Gábor: Id. mű, 28. p. 105 OL K-63. Küm. Pol. res. 452. cs. 54. t./1939. 3178/1939. sz., 452n453. fol. 102


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) szatmári egyházmegye Magyarországon lévő részeinek apostoli kormányzója is. (Tehát egyidejűleg mentsék fel a magyarrészi kormányzót, Székely Gyulát, illetve a kárpátaljai visszakerült terület kormányzóját, Szvoboda Ferencet.) A kassai püspök így megkapná a szatmári püspökség itt lévő birtokainak élvezetét, és ez a javadalom elégséges lenne működéséhez. (Később ezt a Szentszék azzal fogadta el, hogy ugyanakkor a szlovenszkói kassai kormányzóság n Carsky n ellátásáról a kassai püspök gondoskodjon.) 3. Az üresedésben lévő veszprémi püspökségre első helyen Czapik Gyula apostoli protonotárius, nagyváradi kanonok a jelölt, második helyen báró Apor Vilmos c. apátot, gyulai plébános, a harmadik Kriston Endre címzetes püspök, egri nagyprépost. Itt a kinevezendő veszprémi püspök számára kérték, hogy a Szentszék írja elő: a püspöki javadalomból a működésképtelen szombathelyi és székesfehérvári egyházmegyék részére a kormány által kijelölt vagyonrészeket adja át. 4. A szombathelyi püspökségre első helyen Grősz József címzetes püspököt, győri kanonokot, a jelenlegi apostoli kormányzót, utána Luttor Ferencet, majd Apor Vilmost a jelölik. Hóman kultuszminiszter fentebbi javaslatait mind a négy esetről külön-külön összeállított részletes pro memoriával egészítette ki. Ezekben részben kitért a javaslatba hozott személyek érdemeire, de ennél is nagyobb gonddal foglalta össze a vagyonjogi kérdéseket, és konkrét adatokkal támasztotta alá a kormány javaslatait. A külügyminiszter már másnap, 1939. június 17-én mgküldte báró Apor Gábor szentszéki követnek a Hóman-féle dokumentációt.106 A Szentszék és a magyar kormány javaslatai között két tekintetben keletkezett eltérés: az egyik a kassai püspökség esetében, hogy a szlovenszkói rész számára mekkora javadalmat adjon át; a másik, hogy ugyanezen rész apostoli kormányzójául nem akarták Carskyt elfogadni, hanem azt akarták, hogy oda az új kassai püspök nevezzen ki vikáriust. Ezt azonban a Szentszék nem respektálta. Apor Gábor követ 1939. június 7-én jelentette Budapestre, hogy az illetékes vatikáni előadóval megbeszélte a kassai és rozsnyói püspökség betöltésének kérdését. Jelezte, hogy Angelo Rotta budapesti nuncius fogja ezeknek személyi és anyagi vonatkozásait a Külügyminisztériumban megbeszélni. A Vatikánban a követ előtt ismételten hangsúlyozták, hogy la magyar kormány korrekt állásfoglalásából következik, hogy Carsky apostoli adminisztrátor, akinek kormányzása alatt marad a kassai egyházmegye nagy része, megfelelő anyagi ellátást kap majd a püspökség birtokállományából, melynek évi jövedelme Carsky szerint 1 millió cseh koronát tesz ki. Az olasz viszonyokra célozva a referens mosolyogva hozzátette, hogy ebből három püspökséget is fenn lehet tartani, de rpersze nálatok magyaroknál az Egyház még igen gazdag és így ez a jövedelem a kisebbek közé tartozik.l107 A Carsky által Rómába jelzett 1 millió koronás jövedelem a magyar álláspont szerint nem felel meg a valóságnak. A külügy szerint mindössze évi 25n30 000 pengő lehet a tiszta jövedelem, amiből a kinevezendő bizonyára méltányos részt ad az apostoli kormányzónak, de erre előzetesen kötelezni nem lehet, ehhez ne kössék a kinevezést.108 Az 1939-es kinevezéseknél a magyar kormány n nyilván felbuzdulva a Rómában tapasztalt előzékenységen n, szabályos francia nyelvű jegyzékben közölte a budapesti nunciussal a javaslatba hozott személyek nevét. Ez eltért az addig bevált gyakorlattól, és Apor erre fel is hívta a külügy figyelmét. lEddig azt a gyakorlatot követtük n írta Ghiczy Jenő követségi tanácsosnak n, hogy a személyes részét a Miniszter úr a Nunciussal közvetlenül intézte el, úgy hogy szóval megmondta neki kik a kormány jelöltjei, és azután a neveket egy cédulára felírva átadta a nunciusnak. Ha ettől a gyakorlattól eltérünk és írásos Note-ban fordulunk a Szentszékhez és írásban proponálunk jelöltet, könnyen kitehetjük magunkat kellemetlenségeknek. Nekünk a királyi hatalom és főkegyüri jog in suspenso létében presentálási jogunk nincsen. Via facti felhívjuk a Szentszék figyelmét egyes személyekre, azon jogos címen, hogy közös érdeke az Államnak és az Egyháznak a surlódás nélküli együttműködés, aminek természetesen személyes előfeltételei vannak. Eddig a Szentszék még mindig a kormány által javasolt személyekből választott püspököt. Szóval ez a praxis bevált és éppen azért a jövőre nézve ajánlom ezen módszernek további gyakorlását.r109 Ezt a közös érdeket igazolta vissza a szentszéki követ másnapi jelentése arról, hogy la minap betöltött püspökségek javadalmi ügyeit teljesen a magyar kormánynak általam előterjesztett óhaja szerint rendezikr. A kassai püspök megkapja a szatmári egyházmegye magyarországi két adminisztratúrájának (mérki és ungvári) vezetésére a megbízást n ezt a nuncius közli Székely Gyula és Szvoboda Ferenc adminisztrátorokkal. Ezek javadalma a kassai püspöké lesz. Így a kassai püspöknek viszont kellő javadalmi ellátmányt kell átadnia a szlovákiai részre áttelepített Carsky püspöknek, a volt kassai apostoli kormányzónak, aki most az ottani részt vezeti. Felszólította a Szentszék Serédit és a rozsnyói püspököt, hogy a OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1939. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1939. 2664/1939-54. t. 167. fol. 108 Uo., 177. fol. KÜM 1939. június 17-i levele br. Apor követhez. Ugyanez tartalmazza a kormány jelöltlistáját. 109 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t. 2664/1939-54. Apor 1939. július 6-i levele Ghiczyhez. 106 107


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) szlovenszkói részen maradt egyházi intézményeik fenntartásában egyezzenek meg. 110 Ilyen előzmények után perfektuálódott a szóban forgó négy püspökség betöltése. Apor követ 1939. július 21-én táviratozta meg Budapestre a Szentszék kinevezéseit: Rozsnyóra Bubnics Mihály, Kassára Madarász István, Veszprémbe Czapik Gyula és Szombathelyre Grősz József kapott megyéspüspöki kinevezést. 111 A kinevezésekkel egyidejűleg a javadalmi kérdéseket is rendezték. Amennyiben az esztergomi érsek és a rozsnyói püspök nem tudnak megegyezni a szlovenszkói adminisztrátorokkal, úgy a Szentszék fog közöttük közvetíteni. Czapik Gyula, az új veszprémi püspök is ígéretet tett, hogy a javadalomból a szombathelyi és a székesfehérvári püspökség részére kihasítanak részeket.112 Ezt követően azonban a Szentszék nem volt hajlandó respektálni a magyar kormány azon óhaját, hogy Carsky püspököt n a szlovenszkói kassai rész adminisztrálása mellett n ne nevezzék ki a rozsnyói rész kormányzójának. (Hanem bízzák Bubnics püspökre, aki vikáriussal kormányozná113.) A Szentszék valóban messzemenően kedvezett a magyar érdekeknek a felvidéki újrarendezés esetében. Még azt is megérthetjük, ha esetenként a Kúriában ingerültek lettek, ha arra gondolunk, hogy a visszatért területekkel az esztergomi érsek 32 000 kh-t, az esztergomi székesfőkáptalan 13 000 kh-t és a papnevelő 5000 kh-t kapott vissza.114 Ebből igazán telhetett (volna) a túloldalon maradt részek kiadásainak fedezésére is. De itt nyilván az a szempont érvényesült, hogy az ezt megelőző két évtizedben a csehszlovák fél is elzárkózott a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő megoldás elől. Az első bécsi döntés és Kárpátalja visszacsatolásának egyházkormányzati következményei a Szentszék és Magyarország között zavartalanul megoldódtak. Apor követ évi összefoglalójában megállapította, hogy la magyarnvatikáni viszony mint már a múltban, úgy ez évben is kitűnően alakult 115.r A Kárpátalja visszatérésével kapcsolatos egyházkormányzati lépések la magyar kormány javaslatainak figyelembevételével történtekr. A munkácsi görögkatolikus egyházmegye a Romániában maradt töredék kivételével teljesen visszakerült. A szatmári püspökség ottani adminisztratúráját egyesítették a magyarországival és apostoli kormányzója a kassai püspök lett. (Ugyanakkor nem került sor a tervezett huszti görögkatolikus püspökség felállítására sem.) A Szentszék 1939. július 19-én adta ki a lDioecesium finesr bullát, amely rögzítette az 1938n1939-es változásokat, valamint újra az esztergomi metropóliába sorolta a munkácsi görögkatolikus püspökséget, illetve az egribe a rozsnyói és kassai egyházmegyéket. Még jóformán meg sem száradt a tinta a fenti kormányzati állapotokat rendező dokumentumokon, újabb határváltozásokra került sor. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés értelmében visszatért az anyaországhoz a Partium nagy része és Észak-Erdély. Ez a határváltozás a korábbiaknál is bonyolultabb egyházkormányzati problémák egész sorát vetette fel. Így elsősorban az erdélyi román görögkatolikus egyházmegyék státusát, illetve az erdélyi Római Katolikus Státus helyreállításának kérdését. A második bécsi döntés értelmében milliós román görögkatolikus lakosság került Magyarországhoz, esetükben az egyházkormányzati állapot kapcsolódott a nemzetiségi kérdéshez is. Magyarországon nem létezett katolikus autonómia, ami Erdélyben még a román impérium alatt sem szűnt meg teljesen. A kérdés inkább az volt, hogy a római katolikus Státus vagyonát meg lehet-e osztani a román görögkatolikus egyházmegyékkel? (A Státus a Királyhágón túli Erdélyre vonatkozott, tehát az erdélyi vagy gyulafehérvári egyházmegyére.) Vitatott volt a görögkatolikus gyulafehérvár-fogarasi érseki tartomány helyzete is: román vélemény szerint ez közvetlenül a Szentszéknek van alárendelve és rá nem vonatkozik a magyar hercegprímás prímási joghatósága. Ezzel demonstrálták, hogy nem részei a magyar katolikus egyháznak. Problémát jelentett, hogy az 1930-ban felállított máramarosi egyházmegyét (Nagybánya) a magyar törvényhozás nem cikkelyezte be, kvázi ez magyar közjogi szempontból lnem létezettr. (Püspökét nem is hívták be a felsőházba.) Továbbá a román uralom idején n az erdélyi magyar latin szertartású egyház gyengítése okán n a bukaresti kormány javaslatára a Szentszék 1930-ban egyesítette a szatmári és a nagyváradi egyházmegyéket (aeque principaliter). Most ezek szétválasztása is napirendre került. Végül az új magyarnromán határ számos egyházmegyét újabb cezúrák mentén osztott meg. 1940-ben, még a második bécsi döntés előtt a Szentszék P. Napholcz Pál jezsuita atyát nevezte ki szatmárnagyváradi püspöknek. Amikor azonban az impérium-változás bekövetkezett, Napholcz n az új helyzetre való OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. csa. S4. t./1939. 2667/1939-54. t. Apor 1939. július 7-i jelentése a KÜM-nek. Uo., 133. fol. 112 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 452. cs. 54. t./1939. 131. fol. Apor 1939. július 27-i jel. gróf Csáky István KÜM-nek. 113 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299. cs. 34. t./1939. 4153-1939/34. t. Csáky távirata Aporhoz 1939. augusztus 26., és Apor válasza szeptember 5-én. 114 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 300. cs. 34. t./1939. 115 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 453. cs. 54. t./1939. 28. fol. 110 111


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) hivatkozással n felajánlotta lemondását, pontosabban kérte beiktatásának és püspökké szentelésének elmaradását. Mint később kiderült, a jezsuita rend generálisa tanácsolta Napholcznak a lemondást. 116 Észak-Erdély visszacsatolása után a Szentszék már nem volt olyan készséges a magyar igények teljesítésében, mint 1939-ben. Ennek okát Apor követ abban látta, hogy a Congregatio Orientalis és Tisserant bíboros (aki francia volt), az említett kongregáció prefektusa lkáros tevékenységetr folytatnak, mert kedveznek a román görögkatolikusoknak, mégpedig abban a reményben, hogy így lehetne visszatéríteni a román ortodoxokat a katolikus egyházba. Ezt a véleményt látszik igazolni Luttor Ferenc kánonjogi tanácsos feljegyzése is a Tisserant bíborossal történt beszélgetéséről. A bíboros szóba hozta, hogy jó lenne a kolozsvárnszamosújvári román görögkatolikus püspökséget érseki rangra emelni, és így az átkerült három román görögkatolikus püspökség (az említett mellett Nagyvárad és Máramaros) önálló egyháztartományt képezne és függetlenedne a Romániában maradt balázsfalvi érsekségtől.117 Ezt a javaslatot a magyar kormány egyértelműen elutasította. Serédi hercegprímás az 1940. október 16-i püspöki konferenciára teljes jogú tagként meghívta nemcsak a latin szertartású gyulafehérvári püspök (Márton Áron) kolozsvári helynökét, Sándor Imrét, hanem az átkerült román görögkatolikus püspököket is: Iuliu Hossút (Hosszú Gyula) a kolozsvárnszamosújvári és Alexandru Rusút (Rusu Sándor) máramarosi püspököket. A nagyváradi görög-katolikus egyházmegye püspöke, Valeriu Traian Frentiu Dél-Erdélybe ment át, elhagyva székvárosát, így az egyházmegye itteni részét Hossu püspök adminisztrálta. A balázsfalvi görögkatolikus érsekség Magyarországra került parókiáit Josif Pop (Pap József) nagyváradi kanonok mint marosvásárhelyi apostoli kormányzói helynök irányította.118 Az 1940. őszi püspöki konferencián Hossu és Rusu püspökök jelentek meg. (Serédi tehát a közjoggal ellentétben Rusut is elismerte. Főrendiházi tag viszont csak Hossu püspök lehetett.) Már ekkor is, majd főleg az 1941. őszi püspöki konferencián Hossu püspök kifejtette, hogy ők továbbra is a gyulafehérvárnfogarasi metropolita suffraganeusai, amely metropólia közvetlenül a Szentszéknek van csak alárendelve. 119 Serédi hercegprímás szerint a gyulafehérvárnfogarasi érseki tartomány alapító bullája csak az esztergomi érsek mint metropolita joghatósága alól vette ki őket, de nem a prímási joghatóság alól, amely a mindenkori magyar impérium területén érvényes. A vita elmérgesedett, és a román püspökök utólag egy terjedelmes memorandum csatolását kérték a jegyzőkönyv eme pontjához, amelyben saját álláspontjukat fejtették ki és támasztották alá eredeti okmányokkal.120 A jogi értelmezés körüli vita mögött egyértelműen politikai okok húzódtak meg. Az erdélyi román görögkatolikus püspökök különállásuk hangoztatásával nemzeti autonómiájukat kívánták előtérbe állítani. Kánonjogilag egyébként a hercegprímás érvelése hibátlan volt. Átlátva az erdélyi bonyolult egyházkormányzati helyzetet, a magyar kormány 1940. november elején egy részletes lPro memoriátr adott át a budapesti apostoli nunciusnak, illetve Apor követ révén a pápának. A francia nyelvű dokumentumot Hóman Bálint kultuszminiszter irányításával szerkesztették, és azt a kormányülésen is megtárgyalták.121 A memorandum 1. pontja a szatmári és nagyváradi latin szertartású egyházmegyék területi rendezését tárgyalja: lA román konkordatum a régi magyar szatmári és nagyváradi egyházmegyéknek Romániába került részeit aeque-principaliter egyesítette. Az anyaországban maradt részek mint egymástól tényleg és jogilag független szatmári és nagyváradi apostoli adminisztratúrák működtek tovább, a Szentszék által kinevezett apostoli adminisztrátorok (jelenleg Madarász István kassai püspök és Lindenberger János debreceni kanonok-plébános) vezetése alatt. A román területen egyesített egyházmegyéket jelenleg apostoli adminisztrátori minőségben Márton Áron erdélyi (gyulafehérvári) püspök kormányozza. A szatmári egyházmegye Romániába került része teljes egészében, a nagyváradi egyházmegye Romániába került része pedig kilenc plébánia kivételével a bécsi döntés következtében Magyarországhoz visszakerült; ezzel a két régi magyar egyházmegye területi épsége az adminisztratúrák visszakapcsolásával úgyszólván teljesen helyreáll, úgy hogy semmi ok sincs az aequeprincipaliter egyesítés fenntartására.r A 2. pont a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye vezetésének kérdéséről szólt. Ennek hivatalban lévő püspöke, Frentiu Traján Valér a llegélesebb magyarellenes politikát folytatottr, tiltakozott a visszacsatolás ellen, és a bevonuló magyar csapatok elől román területre menekült. Itt maradt segédpüspöke és általános helynöke OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299. cs. 34. t./1940. 5445/1940-34. sz. Apor 1940. szeptember 23-i jel. a KÜM-nek. Uo., 5732/1940n34. t. Luttor 1940. október 11-i feljegyzése. 118 EPL Ppki jkv. 1940. október 6.; Gergely Jenő: Az erdélyi görög katolikus román egyház. Regio, 1991. 3. sz., 106n117. p. 119 EPL Ppki jkv. 1941. október 8., i/f. pont. 120 A memorandumot közli Gergely Jenő: Az észak-erdélyi görög katolikus román egyházmegyék jogállása és sérelmeik 1940n1944. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1993. 3n4. sz., 83n94. p. 121 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299. cs. 34. t./1940. 5958/1940-34. sz. lPro memoria a visszacsatolt keleti és erdélyi részek katolikus egyházi ügyeinek rendezése tárgyábanr. Az átadás dátuma 1940. november 3. 11 fol. (További idézések innen.) 116 117


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) szintén magyarellenes, ezért kérik eltávolítását. A kormányjavaslat: a Szentszék mondassa le Frentiu Traján Valér püspököt és az egyházmegye élére n amelynek székhelye és jelentős számú plébániája Magyarországhoz visszakerült n az intesa semplice értelmében nevezzen ki új ordináriust. A 3. pontban a visszakerült görög szertartású román püspökségek közjogi helyzetét tárgyalták. A nagyváradi és a szamosújvári (Kolozsvár) egyházmegyéket még a magyar király főkegyúri joga szerint hozták létre, így ezek püspökeit az 1940. XXVII. tc. felsőházi tagsággal ruházta fel. A máramarosi egyházmegye közjogi helyzete azonban még tisztázatlan. (Ezt a konkordátum értelmében 1930-ban állították fel.) Püspöke, Rusu Sándor ellen nincs kifogás, de így nem lehet felsőházi tag. Ugyanakkor Serédi hercegprímás őt is meghívta a püspöki konferenciákra, ezzel elismerve annak teljes jogú tagságát. A magyar kormány javaslata lényegében a máramarosi egyházmegye felszámolására irányult: a máramarosi egyházmegyéből csatolják vissza a Trianon előtt Hajdúdoroghoz tartozott plébániákat, a korábbi munkácsi plébániákat pedig a munkácsi egyházmegyébe reintegrálják. Az így megmaradt máramarosi plébániákból álló részt aeque principaliter egyesítsék a nagyváradi görög szertartású püspökséggel.122 Itt a rossz reflex működött: amit a magyar érdekek szenvedtek a román impérium alatt, most ugyanazt ladják visszar a magyar uralom alatt. A 4. pont a székelyföldi görög szertartású magyar plébániák helyzetével foglalkozott. Ez 39 plébánia 40 000 hívővel, akik a hajdúdorogi püspökség 1912-ben történt felállításával kerültek annak keretébe és liturgiájuk az ógörög lett. A román uralom alatt ezeket részben a szamosújvári (4), részben a balázsfalvi (35) egyházmegyéhez csatolták, és liturgikus nyelvük a román lett. Most a kormány javaslata az, hogy a latin rítusra áttérni kívánókat ebben ne akadályozzák, illetve hogy az eredetileg Hajdúdoroghoz tartozott plébániákat oda csatolják vissza és részükre a főpásztor létesítsen székelyföldi vikáriátust. 5. A szamosújvári örmény szertartású római katolikus apostoli kormányzóság néhány ezer hívővel, három plébániával, az adminisztratúra székhelyével, Szamosújvárral visszakerült Magyar-országra. Néhány plébániája viszont Romániában maradt. A megoldás az lehet, hogy az itteni részről az adminisztrátor kormányozhassa a dél-erdélyieket is, vagy pedig az örmény szertartású híveket helyezzék az erdélyi (gyulafehérvári) püspök alá. A 6. pontban az új határok által szelt egyházmegyék kormányzatával foglalkoztak. Az új határok kettészelték az erdélyi latin szertartású püspökséget, továbbá a nagyváradi, a szamosújvári görög szertartású püspökséget, valamint a balázsfalvi görögkatolikus érsekséget. Ezek közül a nagyváradi és a szamosújvári székhelye (Nagyvárad, illetve Kolozsvár) visszakerült Magyarországra, míg az erdélyi püspökségé (Gyulafehérvár), valamint a gyulafehérvár-fogarasi görögkatolikus érsekségé (Balázsfalva) Romániában maradt. Az erdélyi püspökség plébániáinak nagyobbik része átkerült Magyarországra, így a kormánynak nincs kifogása az ellen, hogy a püspök vikáriusa útján kormányozza ezt a részt. A kormány azt is tudomásul veszi, hogy a nagyváradi és a szamosújvári görögkatolikus püspökök innen gyakorolják romániai joghatóságukat vikáriusok révén. Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy a nagyváradi egyházmegye ordináriusa a kánonilag meghatározott helyen, Nagyváradon lakjék. Ugyanakkor a balázsfalvi érsek joghatóságának Magyarországon való gyakorlására nincs szükség, mert fentebb már említett idekerült plébániáit a hajdúdorogi egyházmegyébe csatolnák vissza. 7. Az új határ által szelt egyházmegyék fölötti érseki joghatóság (egyháztartományhoz tartozás) dolgában a kormány tudomásul veszi, hogy az erdélyi püspök továbbra is a bukaresti latin szertartású érseki tartományba tartozzon, ugyanakkor nem fogadja el, hogy a nagyváradi és szamosújvári püspökségek továbbra is a balázsfalvi érseki tartomány részei legyenek. Megoldásként azt javasolják, hogy a görög szertartású katolikus püspökségek az esztergomi érsek joghatósága alá kerüljenek vissza, mint az saját metropóliájuk felállítása előtt is volt. (Itt emlékeztetünk rá, hogy a görögkatolikus egyházmegyék felállításakor a munkácsitól és fogarasitól kezdve n függetlenül attól, hogy földrajzilag hol feküdtek n az esztergomi érseki tartományba soroltattak be.) Javaslatában a magyar kormány e téren is a történeti joghoz és gyakorlathoz akart visszatérni, figyelmen kívül hagyva a román egyház nemzeti érzékenységét. A 8. pont a szentjobbi apátság kérdésével foglalkozott, amely mint titulus Trianon előtt a budapesti udvari és várplébánost illette, mint javadalom pedig a Vallásalap tulajdona volt. Ebből a Vallásalap évi 30 000 koronát utalt át az apátnak. 1918-tól a szentjobbi apátság vagyona román területre került, és ott egy volt egri papot, bizonyos Josif Popot neveztették ki a Szentszékkel szentjobbi apátnak (aki egyben nagyváradi kanonok is lett). Most az apátsági birtokok visszakerültek Magyarországra, a kormány pedig kiutasította Popot az ország területéről mint magyarellenes elemet. E téren is kérik az eredeti jogállás visszaállítását.

122

Uo., 4. fol.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Végül az utolsó, 9. pont a román konkordátum érvényét vetette fel. A magyar kormány álláspontja szerint ez a konkordátum la bekövetkezett területi változással a Magyarországhoz visszacsatolt országrészen minden kétséget kizáróan, sőt még a szóban lévő egyezményeket kötő felek között is hatályát vesztetter. 123 A kilenc pontos pro memoria javaslataiból a Szentszék az elsőt maradéktalanul respektálta és végrehajtotta. (Szatmár és Nagyvárad helyreállításával előbbi az egri, utóbbi a kalocsai metropóliához is visszakerült.) A 2. pont csak részben teljesült: Frentiu Tarján Valér nagyváradi görögkatolikus püspök kormányozta továbbra is az egyházmegye romániai részét n és hamarosan a balázsfalvi érsekség apostoli adminisztrátora is lett; a magyar részre viszont Hossu püspököt nevezték ki apostoli kormányzónak. A 3. pontot n a máramarosi püspökség felszámolását n a Szentszék elutasította. A 4. pont ugyancsak nem teljesült, hanem a balázsfalvi érsekség ide került paróchiáiból felállították a marosvásárhelyi vikáriátust (Balázsfalva joghatósága alatt). Az 5. pontnál maradt az örmény kormányzóság változatlanul. A 6. pontból a Szentszék csak a gyulafehérvári (erdélyi) püspökség átkerült részeinek vikárius általi kormányzását tette magáévá. Ugyanakkor nem szüntette meg a balázsfalvi érsek joghatóságát a Székelyföldön, illetve nem neveztek ki a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye élére új püspököt. A 7. pontot is elutasították és fenntartották a gyulafehérvárnfogarasi (Balázsfalva) metropóliát. A 8. pont kánonilag valószínű nem került végrehajtásra n de facto a vagyon viszont ide került. A 9. pont első része tény volt, de a többit a Szentszék nem mondta fel. A magyar álláspontot a Vatikánban tehát csak részben respektálták. Elsősorban a román nemzetiséget felölelő görögkatolikus egyházkormányzati javaslatokat hagyták figyelmen kívül, és bizonyára figyelve a világpolitika és a háború menetére, nem kívántak gyors lépéseket tenni, amelyeket azután reparálni kell. Még a háború következtében beálló délvidéki területgyarapodások következményeit kell érintenünk. Az 1941 tavaszán visszacsatolt Bácska, a baranyai háromszög, a Muraköz és a Muravidék nem jártak együtt a korábbiakhoz hasonló változásokkal. A Bácskai Apostoli Kormányzóság n amelyet 1923-ban állított fel a Szentszék a kalocsai érsekség Jugoszláviához került részéből Szabadka székhellyel n, teljes egészében visszatért. A kormányzóság megtartotta különállását és a Szentszék a mindenkori kalocsai érsekre bízta adminisztrálását. Zichy érsek Ijjas Józsefet 1941. május 26-án nevezte ki e területre érseki biztosnak. A pécsi egyházmegyéhez visszatérő baranyai háromszög két esperességből (dárdai és baranyavári) és ekkor 18 plébániából állt, ezeket reintegrálták az egyházmegyébe. A szombathelyi püspökségtől Jugoszláviába átkerült területből állították fel a Muravidéki Apostoli Adminisztratúrát, amely most visszakerült, a muraszombati és az alsólendvai esperesi kerülettel és 24 plébániával. Ide a visszacsatoláskor 1941. június 1-én Grősz József akkori szombathelyi püspök küldött püspöki biztost. A katolikus egyház szempontjából az 1938n1941 közötti területgyarapodás igen jelentős változást hozott, hiszen a visszacsatolt területek lakosságának többsége katolikus vallású és magyar anyanyelvű volt (kivéve a Kárpátalja északinészakkeleti részét). A vissza nem került részeken a magyar katolikusok inkább csak szórványokban éltek, Dél-Erdély néhány esperességét kivéve. Az 1938n1941 közötti változásokat a következőkben összegezhetjük.124 Az esztergomi érseki tartományban: Az esztergomi érsekségnek 1938-ig 3 főesperességében 10 esperesi kerülete és 136 plébániája volt. Visszakerült 3 főesperesség (barsi, komáromi, pozsonyi) 13 esperesi kerületben 157 plébániával. Összesen a 6 főesperesség 23 esperesi kerületben 293 plébániával működött. Szlovenszkóban maradt a Nagyszombati Apostoli Kormányzóság 250 plébániával. A győri egyházmegye területe változatlan maradt. A hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye nem kapta vissza erdélyi (székelyföldi) paróchiáit, így eredeti 4 főesperességében lévő 11 esperesi kerülete 98 plébániával rendelkezett, amelyhez csak 4 felvidékit csatoltak (összesen tehát 102 paróchia). A munkácsi görögkatolikus püspökség legnagyobb része visszakerült Magyarországhoz. 5 főesperességben 31 esperesi kerület volt 278 paróchiával. A Szlovenszkóban maradt 64 paróchiáját az eperjesi görögkatolikus püspök adminisztrálta.

Uo., 11. fol. A magyarországi latin és görög szertartású világi és szerzetes papság névtára és az országos hivatalok útmutatója az 1943. évre. Hivatalos adatok alapján összeállította Pilinyi Gyula. Bp. 1943. 123 124


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) A pécsi püspökség visszakapta a dárdai és a baranyavári esperességeket 18 plébániával. Így két főesperességben, 21 esperességben 177 plébániája lett. (Az észak-szerémi 13 plébánia az önállóvá lett Horvátországban maradt.) A székesfehérvári püspökség területe nem változott. A szombathelyi egyházmegyének 1938-ig volt 6 főesperessége, 18 esperesi kerülete 147 plébániával. A Muravidéki Apostoli Adminisztratúra visszatérésével 2 esperesi kerületben 24 plébániát kapott vissza. Összesen tehát 6 főesperességben 20 esperesi kerület és 171 plébánia volt. A váci püspökség területe nem változott. A veszprémi egyházmegye területe sem változott. A kalocsai érseki tartományban: A kalocsai érsekségnek 1941 előtt 3 főesperessége volt, 11 esperesi kerülettel 68 plébániával. A Szabadkai Apostoli Kormányzóság idecsatolásával az érsekség visszanyerte eredeti állapotát. Innen 13 esperesi kerületet kapott vissza, 99 plébániával. Összesen a 24 esperesi kerületben 167 plébániája lett. A nagyváradi latin szertartású egyházmegye székhelyével együtt visszatért. 4 főesperességében 13 esperesi kerülettel (ebből 8 új), 85 plébániával rendelkezett (ebből 36 régi és 49 a visszatért). Az egyházmegye 9 plébániája Dél-Erdélyben maradt. A gyulafehérvári (erdélyi) egyházmegye nagyobb része átkerült a kolozsvári helynökséghez, 9 főesperességben, 171 plébániával. A székváros, Gyulafehérvár Dél-Erdélyben maradt. A csanádi püspökség területe nem változott. Az egri érseki tartományban: Az egri érsekség területe nem változott. A kassai püspökség fele a székhellyel visszatért. Addig 1 itteni főesperessége, 4 esperesi kerülete és 52 plébániája volt. Visszakapott 2 főesperességet 5 esperesi kerületben, 43 plébániával. Összesen 3 főesperességében 9 esperesi kerülete lett, 95 plébániával. Az egyházmegye jelentős része n 96 plébániával n Szlovenszkóban maradt, ahol abból apostoli kormányzóságot szerveztek Eperjes székhellyel, élén Carsky c. püspökkel. A rozsnyói egyházmegyének visszatért a székhelye és plébániáinak nagy része. 1938-ig itt maradt 3 esperesi kerület 24 plébániával, visszatért 5 kerület 44 plébániával. A 3 főesperességben 9 esperesi kerület lett, 68 plébániával. A Szlovenszkóban maradt részeket (38 plébánia) a kassai adminisztrátor mint apostoli kormányzó irányította. A szatmári püspökség szinte teljes egészében visszakerült a székhellyel, Szatmárnémetivel együtt. 1938-ig csak 3 esperesi kerülete volt itt 18 plébániával. Most az 5 főesperességben 11 esperesi kerületet 95 plébániával kapott vissza. Összesen tehát 14 esperesi kerületben 113 plébániája lett. (Szlovenszköban maradt 6 plébániáját a kassai adminisztrátorra bízták.) A gyulafehérvárnfogarasi (Balázsfalva) görögkatolikus metropóliában: A balázsfalvi érsekség Romániában maradt, csak székelyföldi paróchiái kerültek Magyarországhoz. Ez képezte a marosvásárhelyi helynökséget 35 paróchiával. A kolozsvár-szamosújvári püspökségben a székhely, Kolozsvár mellett a paróchiák többsége is átkerült: 17 esperesi kerületben 371 paróchia. A nagyváradi görögkatolikus püspökségnek a székhellyel együtt visszakerült 3 főesperessége, 8 esperesi kerületben 184 plébániával, ami az összes egyházközségnek a fele volt. A marosvásárhelyi püspökségben (Nagybánya) n amelyet 1930-ban alapítottak és teljes egészében Magyarországhoz került n 12 esperesi kerület volt, 244 paróchiával.


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) Az egyháztartományon kívüli egyházkormányzati egységek: A miskolci görögkatolikus exarchátus továbbra is fennmaradt, mert bár az egyetlen munkácsi plébániáját visszaadta, az eperjesi részen nem történt lényeges változás. Az eredeti 3 esperesi kerületben lévő 20 paróchiához kapott további 2 esperesi kerületben 14 paróchiát Eperjesből. Összesen tehát 5 esperesi kerületben 34 plébániája volt. A pannonhalmi bencés egyházmegye addigi 15 plébániájához visszakapta a három felvidékit: Deákit, Komáromfüsst és Dénesdet. Összegezve tehát a magyarországi egyházmegyék közül a területi változások ekkor sem érintettek hat egyházmegyét: a győri, székesfehérvári, veszprémi, váci, csanádi püspökséget és az egri érsekséget. A változások következtében Magyarország katolikus egyháza gyarapodott a rozsnyói, kassai, munkácsi, szatmári, nagyváradi latin, nagyváradi görögkatolikus, a szamosújvári és a máramarosi ugyancsak görögkatolikus püspökségekkel (összesen 8). Az addig szelt, csonka egyházmegyék teljes jogúak lettek, és most a vissza nem tért csonka részek váltak apostoli kormányzóságokká. Magyarországon egyetlen apostoli kormányzóság maradt, a miskolci exarchátus. Ugyanakkor két helynökség is keletkezett: a kolozsvári (Gyulafehérvár) és a marosvásárhelyi (Balázsfalva). 1943-ban így 3 érseki tartományban 3 érsekség és 13 püspökség, tehát 16 egyházmegye volt. A 3 román görögkatolikus püspökség érseki tartománya (metropóliája) Romániában maradt. Ha ezeket is számítjuk, úgy összesen 3 érsekség, 19 püspökség, 1 apostoli kormányzóság, 1 exempt bencés egyházmegye és 2 vikáriátus, összesen 23 egyházkormányzati egység lett. Táblázatosan összefoglalva:

3.4. táblázat - A plébániák számának változásai 1938 és 1943 között Egyházmegye

1938-ig

1943-ban

Hiányzik

Gyarapodás

Plébániák száma I. Esztergomi metropólia 1. Esztergomi érsekség

136

2. Győri püspökség

293

250

157

Nem változott

156

3. Hajdúdorogi püspökség

98

102

75

4

4. Munkácsi püspökség

(1)

278

64

277

5. Pécsi püspökség

159

18

13

177

6. Székesfehérvári püspökség 7. Szombathelyi püspökség

Nem változott

115

147

171

n

24

8. Váci püspökség

172

Nem változott

9. Veszprémi püspökség

261

Nem változott


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) II. Kalocsai metropólia 10. Kalocsai érsekség

68

11. Csanádi püspökség

167

n

99

Nem változott

49

12. Nagyváradi püspökség

36

85

9

49

13. Kolozsvári helynökség

n

171

kb. 80

171

III. Egri metropólia 14. Egri érsekség

Nem változott

230

15. Kassai püspökség

52

95

96

43

16. Rozsnyói püspökség

24

68

38

44

17. Szatmári püspökség

18

113

6

95

(Gyulafehérvárfogarasi metropólia) 18. Marosvásárhelyi helynökség

35

35

19. Kolozsvárszamosújvári püspökség

1

372

kb. 120

371

20. Nagyváradi görög katolikus püspökség

1

185

?

184

21. Máramarosi püspökség

n

244

n

244

20+1

34

n

14-1

23. Pannonhalma

15

18

n

3

Összesen:

776

3197

751

1992

22. Miskolci exharchátus


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) (A táblázat forrásai az 1943-as idézett Névtár mellett Salacz Gábor: Id. mű, továbbá Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio, 1991. 3. sz., 65n88. p.) Az ismertetett területváltozások nyomán bekövetkezett egyházkormányzati átszervezések az 1938 előtti határok visszaállításával érvényüket vesztették. Az 1940-es évek első felében a magyar katolikus püspöki karnak több mint a fele kicserélődött, mondhatni megifjodott. Talán a legszerencsésebb lépés báró Apor Vilmos gyulai plébános győri püspöki kinevezése 1941 elején, amiről a nuncius január 19-én tájékoztatta a külügyet.125 Bár arisztokrata származású volt, több mint két évtizedes gyulai plébánosi működése során igazi lelkipásztorfőpap lett belőle. Apor püspök volt a korabeli főpapok között talán a legérzékenyebb a szociális problémák iránt, ő ismerte fel legvilágosabban a kereszténydemokrata értékeket, és tett is azok megvalósulása érdekében. A társadalmi igazságosságért, a politikai demokráciáért, az emberi szabadság és személyiség tiszteletéért olyan években emelt szót, amikor ez nemcsak közéleti, hanem személyes bátorságot is kívánt. Nemcsak a katolikus egyház, hanem az egész nemzet súlyos vesztesége lett, hogy éppen ez a nagyformátumú főpap esett áldozatául az általa képviselt érdekek védelmében a háborúnak, a részeg orosz katonáknak. Az erdélyi állapotok rendezése terén említhető, hogy 1941 júliusában a Szentszék Frentiu nagyváradi görögkatolikus püspököt, hivatalának meghagyása mellett, a balázsfalvi érsekség adminisztrátorának nevezte ki. Tehát nagyváradi püspök maradt, a romániai részen. Egyidejűleg a Vatikán a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzójává Juliu Hossu kolozsvári görögkatolikus püspököt nevezte ki.126 (A máramarosi püspökség n élén Rusu Sándorral n helyezte magyar közjogi szempontból azonban továbbra sem került elismerésre.) Az 1941. június 28-án kiadott bullával a Szentszék helyreállította a szatmári és a nagyváradi latin püspökségek önállóságát. Észak-Erdély visszacsatolása után Szatmárt apostoli kormányzóként továbbra is Madarász kassai püspök, míg Nagyváradot Márton Áron erdélyi püspök kormányozta. A pápa 1942. március 26-án Scheffler János kolozsvári teológiai tanárt nevezte ki szatmári püspökké, és egy másik bullával ideiglenesen megbízta a nagyváradi egyházmegye adminisztrálásával is.127 1942. első felében megüresedett a váci püspökség és a kalocsai érseki szék (Hanauer, illetve Zichy elhunytával). A váci püspökség betöltése zavartalanul történt, a kormánynak nem volt észrevétele Pétery József kinevezése ellen. (Pétery n eredeti nevén Petró n egri egyházmegyés pap volt, és közel állt Szmrecsányi érsekhez, illetve vitéz Subik kanonok révén a legmagasabb politikai körökhöz, a kormányzóhoz is. Kinevezése valószínű, hogy a kormányzat óhaja szerint történt.) A kalocsai érseki szék betöltése már több gondot okozott. Mielőtt a nunciust értesítették volna, Serédi és Hóman egyeztették javaslataikat. A hercegprímásnál a sorrend: Glattfelder Gyula csanádi püspök, Grősz József szombathelyi püspök és Meszlényi Zoltán c. püspök, esztergomi segédpüspök. Hómannak, illetve a kormánynak a javaslata: Glattfelder, Madarász István kassai püspök és Grősz. 128 A közös listán első helyen mindenképpen Glattfelder szerepelt. Így a Vatikán 1942. szeptember 6-án őt nevezte ki kalocsai érseknek.129 A kétségtelenül legnagyobb közéleti és politikai tekintélynek számító Glattfelder ekkor azonban már súlyosan beteg volt. Igaz, hogy szeptember 23-án még sor került installációjára, érseki székét azonban nem foglalhatta el, hanem maradt Szegeden, érseki címének megtartásával, ahol már helynöke kormányzott. (1943. augusztus végén hunyt el.) A kérdés tehát megint nyitott lett. Ezzel egyidejűleg, 1943 januárjában elhunyt az agg Szmrecsányi Lajos egri érsek is. Így egyidejűleg került sorra a rangban második és harmadik méltóság betöltése. Kalocsára már a korábban is felmerült Grősz József került, míg az új egri érsek Czapik Gyula veszprémi püspök lett. Mindkettőjüket egyidejűleg, 1943. május 7-én nevezte ki XII. Pius pápa. A fenti változások nyomán 1943n1944 fordulójára három püspökség állt üresen: Csanád Glattfelder halálával, Szombathely Grősz kalocsai kinevezésével és Veszprém Czapik egri érsekségével. A háborús viszonyok ellenére az addigi menetrend szerint folytak az előzetes bizalmas tárgyalások, amelyek során már a korai szakaszban felmerült az 1944. márciusban kinevezettek neve: Hamvas Endre esztergomi kanonok, VKM. I. üo. főnökéé, Kovács Sándor kecskeméti plébánosé és Mindszenty József zalaegerszegi plébánosé. Az akkori OL K-63. Küm. Pol. oszt. 300. a. 34. t./1941. 294-1941/34. t. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 300. cs. 34. t./1941. július 23. 127 OL K~3. Küm. Pol. oszt. 453. cs. 54. t./1942. Apor 22. pol./1942. március 21-i jel. 128 OL K-63. Küm. Pol. oszt. %. cs. 1942/34. t. 276. res/1942. július 17. 129 Uo., 329/res-1942. 125 126


II. Az egyházszervezet és egyházkormányzat (Struktúra, perszonália, egyházpolitika) híresztelés szerint Hamvast Serédi szorgalmazta, Kovácsot a kormányzó, hiszen ő volt kenderesi kártyapartnere, Mindszenty pedig minden bizonnyal a nuncius ötlete volt. Rotta nuncius 1944. március 1-jén közölte a kormánnyal, hogy a pápa Hamvast Szegedre, Kovácsot Szombathelyre és Mindszentyt Veszprémbe nevezte ki. Az új püspökök többsége a lelkipásztorkodásban hosszú éveket eltöltő pap volt, és kevesebb a politikai érdemeket is szerzők száma. Az 1940, illetve a revízió előtt kinevezettek közül Serédi hercegprímás mellett az egyre passzívabb Virág Ferenc pécsi, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök említendő (mindhármuk 1926n1927ben lett püspök), valamint a görögkatolikus Dudás Miklós hajdúdorogi püspök, Papp Antal címzetes érsek miskolci exarcha volt hivatalában. (Hász István tábori püspök pedig nem volt teljes jogú tagja a testületnek.) Így elmondható, hogy a korszak végére egy gyökeresen átalakult és személyében kicserélődött püspöki kar volt. (Ami a végjáték során, 1945 tavaszán tovább módosult Serédi halálával és Apor tragédiájával.)


4. fejezet - III. ÁllamnEgyháznPolitika Az 1919 utáni Magyarországot Szekfű Gyula találóan neobarokknak nevezte, ami sokkal plasztikusabban adja vissza a lényeget, mint a keresztény-nemzeti jellegre való utalás. Ennek a neobarokknak a jegyében váltak a Horthy-korszak állami ünnepei is félig-meddig egyházias szertartásokkal egyesített megemlékezésekké, a nagy nemzeti ünnepeket a vallásosság és az áhitat jegyében ülték meg. Amint a barokknak, úgy a neobarokknak is elsősorban a katolicizmus, a katolikus egyház volt a megtestesítője, hordozója. Ebből következik, hogy a korszakban valóban egy katolikus előretörés bontakozott ki, ami elsősorban a szerzetesrendek újabb kivirágzásában érhető tetten. Hiába volt a kormányzó református, miniszterelnökeinek és minisztereinek jelentős része protestáns, ha a mögöttes társadalmi, közéleti és kulturális közegben a katolikus többség dominanciája érvényesült. Ami az egyházak Horthy-korszakbeli helyzetét illeti, abból a tényből indulunk ki, hogy szerepvállalásuk növekedett a liberális konzervatív időszakhoz képest. Ez az államberendezkedés szinte valamennyi területén kimutatható. Ám az arányok a katolikus egyház javára tolódnak el. Ennek oka részint számbeli túlsúlya, intézményeinek ereje, gazdasági erőforrásai, egyetemes háttere. De nem hagyható figyelmen kívül a múltbéli örökség: az egykori államegyháziság, majd uralmi helyzet, az egyházat éltető tradíció. Az egyház szervezete és akkori mentalitása nem állt távol a rendszerétől. Az alábbiakban összefoglaljuk a katolikus egyház és az állam formális kapcsolatrendszerét, s ezen belül részletesen foglalkozunk a katolikus autonómia (egyházközségek) kérdésével. Az egyház és politika tárgykörében nem óhajtjuk n mert nagyrészt ismétlésekbe bocsátkoznánk n bemutatni a korszak keresztény pártjainak történetét, de még az egyes egyházi személyek politikai működését sem. Inkább arra törekszünk, hogy az egyháznak (amely ekkor is leginkább fejében: a püspökökben nyilatkozott meg) a politikához való viszonyáról és a nagyobb sorsfordulók idején, illetve kardinális kérdésekben kifejtett álláspontját világítsuk meg.

1. III/1. A katolikus egyház és az állam kapcsolatai Az állam és a területén élő egyházak kapcsolatrendszerének különböző formái alakultak ki az államegyháziságtól a radikális szeparációig bezárólag. Magyarországon a polgári korban ún. köztes viszony jött létre: nem történt meg a szeparáció, az állam és az egyházak szétválasztása, de megszűnt a katolikus egyház államegyház jellege. Ez a megoldás végső soron mindkét felet kielégítette, hiszen az állam számíthatott az egyház(ak) támogatására, és viszont. Főleg igaz ez a katolikus egyház és az állam kapcsolataira, hiszen az időnként adódó konfliktusok sem hozták meg a problémák konkordátumos rendezését. A Horthy-korszakban az állam és az egyházak (felekezetek) közötti viszony jogi szabályozása lényegében nem változott az 1848-as XX. tc-et továbbfejlesztő 1895-ös egyházpolitikai törvényekhez képest. Ezek jogilag biztosították a teljes vallás- és lelkiismereti szabadságot. Ugyanakkor a szeparáció elmaradása azzal járt, hogy helyette kialakították a felekezetek háromfázisú koordinált rendszerét. Eszerint a felekezeteket három kategóriába sorolták: bevett felekezetek, elismert felekezetek és el nem ismert vagy tűrt felekezetek léteztek. Közöttük az alapvető különbséget az állam hozzájuk való viszonyulásában találjuk. A bevett felekezetek (a latin, görög és örmény szertartású római katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, az ortodox és az izraelita) nemcsak teljes szabadságot élveztek és megtarthatták szerzett jogaikat, hanem működésükhöz lhivatalbólr állami támogatást kaptak, ami részint anyagi, részint jogi, vagy akár politikai természetű lehetett. Az elismert felekezetek (a baptista és az iszlám) ugyanilyen szabadságokkal rendelkeztek, ám nem kaptak működésükhöz állami támogatást. Végül az el nem ismert vagy tűrt felekezetek n amelyeket a köznyelv szektáknak nevezett n szintén működhettek, az egyesülési és gyülekezési jog szabályai szerint. Ezen túl működésüknek törvényesen két korlát szabott határt: nem fejthettek ki érvényben lévő törvényt sértő működést, és nem sérthették a közerkölcsöt.1 A Horthy-korszak jogalkotása ezen a helyzeten egyetlen alkalommal változtatott. Az 1938n1941 között elfogadott ún. zsidótörvények jogi folyományaként 1942-ben az izraelita felekezetet visszaminősítették elismert felekezetté. A katolikus egyház és az állam jogi kapcsolatait a lkirály nélküli királyságbanr a korábbiakhoz képest kényesebbé tette a főkegyúri jog körüli bizonytalanság. Míg az államhatalom egyértelmű érdeke volt ezen 1

Lásd Csizmadia Andor: Id. mű, 103n123. p.


III. ÁllamnEgyháznPolitika

jogosítvány megtartása, vagy legalább bizonyos részének gyakorlása, addig a főpapság helyzetéből adódóan e tekintetben nem volt könnyű helyzetben. Hiszen az egyházat anyagi, erkölcsi és intézményi rendszere az államhoz kötötte, míg egyetemes egyházi és vallási érdekei a Szentszékhez. Persze komoly dilemma ebből akkor adódhatott (volna), ha a hatalom újabb jozefinista kísérletekbe kezdett volna, vagy netán protestáns velleitása lett volna. A kimondottan Rómának fenntartott jogosítványokon túl a korszakban az állam (a kormányok, illetve az államfő) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon keresztül éppúgy gyakorolta a kegyúri jogokat, mint 1918 előtt. Így azután elmondható, hogy 1919 után rendezettnek tekinthetjük az állam és a katolikus egyház kapcsolatrendszerét. Gömbös Gyula miniszterelnöksége (1932n1936) és Hóman Bálint kultuszkormányzata idején némileg változott az állam és a katolikus egyház viszonya. Gömbös arra törekedett, hogy tovább erősítse a végrehajtó hatalmat, s ennek egyik eszköze a kormányzói jogkör újabb kiterjesztése volt. Ennek keretében kísérletet tettek a főkegyúri jog megszerzésére, vagy legalább is az 1927-es megállapodáshoz képest a kinevezésekbe való nagyobb beleszólás elérésére. Ezen törekvések kapcsán merült fel ismét a kormány és az egyházi vezetés közötti viszony kérdése. Antal István, Gömbös bizalmas embere, mint a miniszterelnökség sajtófőnöke már említett 1933. április közepi római látogatásakor a szentszéki magyar követ előtt kifejtette, hogy lGömbös és a felső papság, érsekek, püspökök között a viszony elég jó, sajnos azonban az ellenzék befolyása alatt részben kisgazda, részben pedig a most (Apponyi halála óta) mindinkább megélénkülő legitimista propaganda céljait szolgálja. Ami a miniszterelnök és a hercegprímás közötti viszonyt illeti, úgy Gömbös Serédivel szemben igen nagy előzékenységet tanúsít, Serédi is jóindulatot mutat, azonban környezete, főleg a legitimista Meszlényi (Zoltán n G. J.) kanonok károsan befolyásolják a hercegprímást.r 2 Gömbös elképzelését a főkegyúri jog megszerzéséről a követ kimondottan károsnak és veszélyesnek tartotta, nem csupán azért, mert eleve kilátástalan, hanem mert rontaná a kialakult helyzetet. Szerinte Gömböst megtévesztette, hogy 1932 őszén a Vatikánban igen barátságosan fogadták. lA Vatikánban különben bármennyire is jó benyomást tettek ott úgy Gömbös személye mint a r. kath. egyházról tett előzékeny nyilatkozatai és elismerő gesztusai, még ma is azt tartják, hogy nálunk egy kimondottan protestáns régime van (ebben azt hiszem Serédi is befolyásolja)h Sokkal jobb, ha kihasználva a mostani igen jó viszonyt diplomáciai úton törekszünk a püspöki kinevezések alkalmával velük boldogulni, mikor azt hiszem azt mindig el fogjuk tudni érni, hogy egy nekünk abszolúte nem megfelelő személyt ne nevezzenek ki, míg azt, hogy éppen a kormánynak kívánatos egyént nevezzenek ki már alig tartom minden esetben keresztülvihetőnek.r 3 Barcza követ azt is fontos szempontnak tartotta, hogy szemben Gasparrival, az új bíboros államtitkár, Pacelli ligen nagy megértéstr tanúsít a magyar kormány egyházpolitikai szándékai és érdekei iránt. Hóman Bálint kultuszminiszter 1935. februárban Rómába látogatott, és február 20-án fogadta XI. Pius pápa. Az audiencia önmagában is figyelmet érdemel. Hóman ugyanis a Vatikánban hagyott két dokumentumot, amelyek az állam és az egyház viszonyára vonatkozó tézisszerű információkat tartalmaztak. Hóman a Vatikánban sem tagadta meg történész mivoltát. A pápának átadta a Szekfű Gyulával írt lMagyar Történetr című munka díszes, pergamentbe kötött nyolc kötetét.4 Amikor pedig Pacelli fogadta a minisztert, ő is kapott egy példányt a közös műből. A megbeszélésen a miniszter rámutatott lama nagy erkölcsi és anyagi támogatásra is, melyben a mindenkori és így a mostani m. kir. kormány a rom. kat. Egyházat részesíti. Pacelli bíbornok ezt kifejezetten elismerte, majd kijelentette, hogy a magyarnszentszéki viszonyt ő kitűnőnek tartja, hogy minden kérdésben oly harmonikus és örvendetes együttműködést folytatunkhr 5 Hogy ezek ne maradjanak udvariassági gesztusok, Hóman a bíboros kezébe adta a konkrét kimutatásokat is. Ezeket az alábbiakban szó szerint közöljük: lA magyar állam és a római katholikus egyház viszonya 1. A magyar állam költségvetésileg évenkint 1.700.000 pengő segélyt ad a katholikus egyháznak különféle egyházi célokra (alsópapság, theológiai tanárok, nyugdíjas papok illetménykiegészítése, templomok, zárdák és katholikus iskolák építése). 2. A magyar állam évenkint körülbelül húsz millió pengőt fordít katholikus iskolák dologi és személyi kiadásaira. 3. 1922 és 1931 közt az apácazárdákra és az apácák által vezetett iskolákra 7 millió pengőt fordított az állam. OL K-105. Vatikán. Pol.res. 20. cs. 1933. (sz.n.) Barcza 1933. április 20-i levele Khuen-Héderváryhoz. OL K-105. Vatikán. Pol.res. 20. cs. 1933. (sz.n.) Barcza 1933. április 20-i levele Khuen-Héderváryhoz. 4 OL K-105. Vatikán 23. cs. 18/pol-1935. Barcza 1935. február 20-i jelentése KÜM-nek. 5 Uo., 4. fol. 2 3



4. Minden népiskolában és középiskolában kötelező a vallásoktatás. 5. A szerzetesrendek a megyés püspök engedélyével szabadon telepedhetnek le Magyar-országon, és zárdáik után házadó mentességet élveznek. 6. A theológusok és lelkészek élvezik a rprivilegium foril egy részét, vagyis fel vannak mentve a katonai szolgálat alól. 7. A magyar nemzeti hadseregnek állami fizetést élvező tábori lelkészei vannak. 8. Magyarországon minden rom. kath. egyházközségnek adókivetési joga van. Az állam jogsegélyt ad úgy az adók beszedéséhez, mint pedig a fizetés megtagadása esetén az adónak végrehajtás útján való behajtásához. (Brachium saeculare.) Ugyanilyen jogszegélyt ad az állam a lelkészi párbérek (lecticale), a kegyúri kötelezettségek behajtásához. 9. A megyés püspök hivatalból tagja a magyar törvényhozás felsőházának. A felsőház közoktatási bizottságának elnöke a hercegprímás. Tagja továbbá a megyés püspök a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. 10. A püspök szabadon alapíthat plébániákat, iskolákat, egyesületeket, emelhet templomokat, engedélyt adhat szerzetesrendek megtelepedéséhez. 11. Az egyházi hatóságok 1934 óta teljes szabadsággal kormányozzák a katholikus iskolákat, melyek államjogi érvényű bizonyítványt adnak. A kormány csak legfőbb felügyeletet (suprema inspectio) gyakorol ezen iskolák felett. Az országban lévő összes iskolák közül a katholikus egyház tartja fenn az elemi iskolák: 43%-át (2967 iskola) a középiskolák: 29%-át (47 iskola) a tanító(nő)képzők: 59%-át (35 iskola). 12. A püspökök tekintélyes ingatlannal rendelkeznek, melyet szent királyaink és magánosok adományoztak az Egyháznak. Ezt az ingatlant szabadon kezelik, a kultuszminiszter a püspöki kar hozzájárulásával és az Apostoli Szentszék tudtával csupán felügyeletet gyakorol e vagyon felett. Ugyanígy rendelkeznek vagyonnal a káptalanok és a szerzetesrendek. (Szent Benedek rend, ciszterciták, premontreiek, piaristák s újabban a jezsuita atyák.) M. katholikus vallás- és tanulmányi alap A m. kath. vallás- és tanulmányi alap (128.000 kat. hold szántó és erdő) III. Ferdinánd király által (1650) létesített rcassa parochoruml-ból és II. József által eltörölt szerzetesrendek birtokaiból keletkezett. Ezt az alapítványi birtokot a főkegyúr megbízásából a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, nem mint állami funkcionárius, hanem mint a főkegyúr megbízottja kezeli. Az ellenőrzést a főkegyúr által kinevezett 18 tagból álló Ellenőrző Bizottság végzi. Az Ellenőrző Bizottság elnöke az ország hercegprímása. Az alapítványi birtokok jövedelme az Ellenőrző Bizottság és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter közös elhatározásával a következő célokra fordíttatik: 1. Hozzájárulás az alsópapság kongruájához. Minden önálló lelkésznek évi 2176 pengő jövedelemre van igénye. Ahol ez a helyi forrásokból nincs biztosítva, ott azt a kongruaalap kiegészíti. E kiegészítés a kongrua. A kongruaalap három forrásból tevődik össze: a) államsegély (17/32), b) vallásalap (13/32), c) főpapi hozzájárulás (2/32). 2. 150 plébánia és templom fönntartása (kegyúri plébániák). Ide tartozik a pápai nunciatúra fenntartása is. 3. Szerzetesrendek támogatása.



4. Papnevelő intézetek és hittanárok támogatása. 5. A fönnmaradt felesleg templomépítésre, beteg papok segélyezésére és egyéb kizárólag kath. célokra. (Actio Catholica, S. Stefano Rotondo helyreállítása) fordíttatik. 6. Kath. középiskolák és tanítóképzők fenntartása.l6 Ez az összefoglalás természetesen számszerű adatait tekintve az 1930-as évek közepére igaz, ám a viszonyt illetően a korszak egészére érvényes. * 1937-ben sor került a kormányzói jogkör újabb kiterjesztésére. Ennek során rendezték az utódlás kérdését is, amennyiben a törvény lehetővé tette, bizonyos feltételek mellett, hogy a kormányzó, Horthy Miklós utódot jelölhessen. Részint ez, részint a kormányzóhelyettesről szóló törvény felkeltette a Vatikán érdeklődését is. 1937. július 3-án Barcza követ és Pacelli bíboros beszélgetést folytatott a magyar főkegyúri jog állásáról és a királykérdésről. Egyetértés mutatkozott közöttük abban, hogy a magyar királyt megillető főkegyúri jogot ez idő szerint nem gyakorolják. A bíbornok szó szerint a következőket mondta: lWenn Ungarn wieder einen gekrönten König haben wird, wird dieses Vorrecht wieder auflebenr 7. Tehát ez azt jelenti, hog ay főkegyúri jog automatikusan ismét fel fog éledni, azaz gyakorolható lesz, amint lesz megkoronázott magyar király. Barcza ebben felismerte azt a lényeges változást, hogy az államtitkár nem azt mondta, hogy mihelyt la király meglesz koronázvar, hanem azt, hogy mihelyt llesz megkoronázott királyr! Ugyanis míg előbbi esetben ez azt jelentené, hogy Ottó megkoronázása esetén a király (der König); míg az utóbbi azt jelenti, hogy nem Ottóra, nem is a Habsburg dinasztiára gondolt, hanem a leendő magyar királyra (ein Konig). Ezzel tehát nem zárták ki a lehetőségét, hogy valóban a szabad-királyválasztó álláspontot fogadják el és ne a legitimistákét. Az ilyen fajta kombinációk nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy hírek terjedtek el Horthy dinasztiaalapítási szándékáról. De a vatikáni álláspont atekintetben is módosulást jelentett, hogy annak idején Gasparri államtitkár csupán arra tett semmitmondó ígéretet, hogy ha majd Magyarországnak ismét lesz megkoronázott királya, a Szentszék hajlandó lesz megfontolás tárgyává tenni, hogy azt mily előjogok illetik meg az egyházi kinevezések körül. A megfontolás eredménye természetesen negatív is lehetett (volna). Az egyház és az állam közötti viszony fontos területe volt n a nagyjavadalmasok helyzete miatt n a prelátusok végrendelkezési joga. A korszakban először komolyabb jogi kérdésfelvetést Csernoch János bíboros hercegprímás, esztergomi érsek 1927-ben történt elhalálozása, illetve az ő végrendelete jelentette. (A királyi kinevezésű magyar főpapok végrendelkezési jogát az 1707. június 15-én létrejött Kollonich-féle egyezmény n Conventio Colonichiana n és az ezt megerősítő 1715: XVI. tc. szabályozta. Eszerint a főpapok szabadon végrendelkezhetnek szerzett vagyonuk felett, ha erre a kincstárnak befizetendő bizonyos váltságdíj mellett külön királyi engedélyt szereznek. E tekintetben 1919 után ugyancsak jogbizonytalanság állt be.) A kormány és a püspöki kar között 1919 után laz az ideiglenes megoldás jött létre, hogy a szabad végrendelkezési joghoz az engedélyt a királyi hatalom szünetelésének átmeneti ideje alatt a m. kir. pénzügyminiszter által megállapítandó váltság lefizetése után esetről esetre a VKM adja megr8. Az alkotmányos hatalomgyakorlás területeit tekintve nézzük meg először a törvényhozó hatalomban való hivatalos, illetve eseti katolikus egyházi részvételt. A katolikus egyháziak jelen voltak a nemzetgyűlésben, majd az országgyűlés képviselőházában a politikai pártállás szerint választott pap-képviselők révén. Ezek a klerikusok formáljogilag így nem egyházukat, hanem pártjukat, választókerületüket képviselték, de aligha lehet elvonatkoztatni egyházi jogállásuktól. Hiszen, ha a politikai és az egyházi érdek ütközött, úgy papi voltuknál fogva ez utóbbit kellett képviselniük.9 Az országgyűlés második kamarájában, a felsőházban a katolikus egyházi személyek elsősorban hivataluknál fogva voltak jelen, de rajtuk kívül gyakran előfordult, hogy klerikust választottak az önkormányzatok is felsőházi tagnak. Az országgyűlés felsőházáról szóló 1926: XXII. tc. 4. s-a értelmében hivataluknál fogva és annak tartama alatt tagjai a felsőháznak a katolikus egyház részéről az esztergomi érsek, aki Magyarország hercegprímása, a kalocsai és az egri érsek; a csanádi, a győri, a hajdúdorogi, a pécsi, a székesfehérvári, a szombathelyi, a váci és a veszprémi megyéspüspök; a pannonhalmi bencés főapát, a hazai két premontrei kanonokrend prépostjai (ekkor a csornai), a zirci ciszterci apát, a Magyar Kegyes Tanítórend (piaristák) Uo., 8n10. fol. OL K-105. Vatikán. Pol.res. 27. cs. 82/biz-1937. 8 OL. K-63. Küm. pol.oszt. 297. cs. 34.t. 4360l1928. Csernoch ezt a jogot 1922. március 10-én meg is kapta a VKM-től. 9 Lásd Gergely Jenő: A keresztény pártok és a választások 1920n1947. Századok, 1996. 3. sz., 613n638. p. 6 7



provinciálisa; valamint a székesfőkáptalanok (esztergomi, kalocsai és egri) nagyprépostjai. Egyházi részről azt is szorgalmazták, hogy rajtuk kívül legalább a címzetes érsekek is nyerjenek felsőházi tagságot (amint tagjai voltak a püspöki konferenciának is). Ekkor konkrétan két személyről n Papp Antalról és Radnai Farkasról n volt szó. A kormány ez elől elzárkózott.10 Az 1938-tól kezdődő területi visszacsatolások következtében a felsőházba is lbehívtákr az ide került katolikus megyéspüspököket, illetve a jászói premontrei prépostot. Az egyházfők és egyháziak jelenléte a törvényhozás felsőházában nem tekinthető formálisnak. A második kamara bár lgyengébbr a képviselőháznál, célja és funkciója ennek ellensúlyozása volt esetleges radikalizálódása esetén. A törvényhozásban való hatékony részvételt szolgálta, hogy a katolikus püspökök az évente kétszer n tavasszal és ősszel n tartott konferenciájukon általában előzetesen kézhez kapták a kormányzat azon törvényjavaslatait, amelyek valamilyen formában érintették az egyház érdekeit. Így volt ez az iskolatörvényeknél, a honvédelmi törvénynél vagy az ún. zsidótörvényeknél is. A korszak tekintélyuralmi rendszerében kiemelkedő szerepet játszott a protokoll, a rangsor. A főpapok rangsorát a püspöki kar a következőképpen állapította meg: hercegprímás; megyés érsekek: kalocsai érsek, egri érsek (az érsekség alapításának sorrendjében); címzetes érsekek; megyés-püspökök abc sorrendben; pannonhalmi főapát, premontrei prépost, zirci apát, piarista rendfőnök; a székesfőkáptalanok nagyprépostjai (a kinevezés sorrendjében).11 Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából n a szentszéki diplomácia számára n újólag összeállították az ünnepségek során követendő rangsort a közéleti tisztségek között. A kormányzó után következtek a királyi hercegek, s harmadik helyen állt a bíboros hercegprímás, mint birodalmi herceg és úgy is mint az egyház hercege. Őt követte a pápai nuncius, majd a miniszterelnök. A 20. helyre kerültek az érsekek és a címzetes érsekek; 21.-re a megyéspüspökök és a pannonhalmi főapát; 27.-ikek voltak a címzetes püspökök.12 A végrehajtó hatalomban való részvétel legfontosabb pozíciója a VKM birtoklása volt, amelyet csak hívő katolikus államférfi bírhatott. Ezt indokolttá tette a főkegyúri jogok maradékának általa történő gyakorlása, illetve az állam és az egyház(ak) közötti kapcsolatok hivatalból való ápolása. A VKM I. (katolikus) ügyosztálya élén, amely a katolikus egyház és az állam kapcsolataival foglalkozott, rendszerint egy esztergomi kanonok állt, aki egyaránt bírta a hercegprímás és a miniszter bizalmát. (Jutalmuk végül egy-egy püspöki stallum lett.) De a kultuszminisztérium más osztályain is találkozhatunk katolikus egyháziakkal, elsősorban a középiskolákkal foglalkozók között, a korszakban pl. Kornis Gyulával.13 Az egyház és az állam együttműködésének további fóruma volt a hadseregen belüli pasztorálás. Az önálló magyar haderő létrejöttével szinte egyidejűleg került sor a magyar katolikus tábori püspökség megszervezésére is, amely a katonai lelkészek munkáját irányította.14 A tábori püspök jurisdictióját azonban a Szentszék korlátozta, és nem tekintette egyenrangúnak a megyéspüspökökkel. Így a tábori püspök nem volt egyenrangú tagja a püspöki kar tanácskozásainak, bár ott meghívás alapján megjelenhetett. Az első tábori püspök, Zadravecz István botrányai (pl. részvétele a frankhamisításban) még tartózkodóbbá tették a püspöki kar tagjait a tábori püspökökkel szemben. Hász István tábori püspökkel, aki a korszak végéig ezt a funkciót ellátta, korrekt együttműködést tudtak kialakítani, aki véleményét szinte kizárólag csak a katonai pasztoráció ügyeinél hallatta. Az állam és az egyház kapcsolatrendszere az alsóbb fokokon is kiépült. Így főként a megyei és városi törvényhatósági bizottságokban kaptak helyet klerikusok nagy számban. A törvény-hatóságokról szóló törvény hivatalból tette lehetővé, hogy az 1930-as években a vármegyei bizottságokban 159, a törvényhatósági jogú városokéban 28 katolikus pap foglaljon helyet.15 Az egyház kapcsolata az államapparátussal még fokozottabb volt a szociálpolitika területén. Főleg a szegénygondozásban és a betegápolásban vett részt az egyház, elsősorban a szerzetesrendek és egyéb katolikus szociális szervezetek révén. Az pedig nem katolikus egyháztörténeti specifikum, hogy a kórházakban, szociális intézményekben, börtönökben a kellő pasztorációs tevékenységet a lelkipásztorok elláthatták.

2. III/2. Katolikus autonómia n egyházközségek EPL 479/1941.; OL K-63. Küm. Pol.oszt. 297. cs. 34.t. 2191/1931. EPL 479/1941. 12 OL K-105. Vatikán. Pol.res. 19. cs. 30/1939. 13 Lásd Beresztóczy Miklós: VKM. I. A Magyar Vallás- és Közoktatásügyí Minisztérium katolikus (I.) ügyosztályának története 1867n1947. Bp. 1947. Kapucinus ny. 14 Lásd Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. Bp. 1992. Zrínyi K. 15 Csizmadia Andor: Id. mű, 404. p. 10 11



A katolikus autonómia-törekvések 1848-tól nyomon követhető bonyolult történetében az 1918n1919-es válság hozott konkrét előrelépést. Az autonómia alulról történő kiépítésének kezdeménye a plébánia mellett létrehozott egyházközség. Az egyházközségek mibenléte, működése és funkciója több területét is érinti vizsgálódásunknak: a klérus, a hierarchia kapcsolatát a hívőkkel, az egyház és társadalom kapcsolatrendszerét, a katolikus egyházon belüli önkormányzati törekvéseket, beleértve bizonyos anyagi, pénzügyi vonatkozásokat is. De az egyházközségek fontos szerepet kaptak a korszak hitbuzgalmi életének, a lelkipásztorkodásnak a fejlesztésében is. Így mondhatni ez egy olyan határterület, amelyet nem igen lehet besorolni sehová sem. Éppen ezért az egyházközségek történetének felvázolását az Actio Catholicával kapcsoljuk egybe, hisz annak mintegy előtörténete volt. Mi volt az egyházközségnek, mint a katolikus autonómia alapsejtjének a funkciója? lAz egyház-községek célja az, hogy általuk a hívek szervesebben bekapcsolódjanak a plébánia és az Egyház életébe, érintetlenül hagyva annak szervezetét, alkotmányát, kormányzását és törvényhozását. A hívek szerves bekapcsolódása az Egyház életébe tevékeny hitéletet jelent befelé, Egyházunk védelmét és jogainak biztosítását kifelér n fogalmazta meg precízen Serédi bíboros az egyházközségek létrehozásának tizedik évfordulóján a szervezet szerepét. 16 Serédi definíciójából jól látszik, hogy mennyiben fogható fel az egyházközség a katolikus autonómia alapjának, miben nincs beleszólása: sem a szervezeti, alkotmányi, kormányzati és kánoni kérdésekbe, ab ovo nem is igényelt beleszólást hitelvi, liturgikus stb. ún. belső kérdésekbe! Az egyházközségek tényleges megszervezője és lelkes irányítója Mészáros János érseki helynök volt 1918-tól egészen 1940-ben történt visszahívásáig. Az ő visszaemlékezése e téren a leginkább autentikus forrásunk. Abból a valós kérdésfelvetésből indult ki, hogy a monarchia, a királyság megszűnésével miként alakul az egyház élete, hiszen a főkegyúri jog révén a kettő szorosan egybefonódott. Ha nem akar vele bukni, meg kell találni a működés új kereteit és az új hatalomhoz való viszony formáit. A kérdés a fővárosban hatványozottan merült fel: részint azért, mert az itteni plébániák kegyura a székesfőváros volt, részint azért, mert az itteni hívek szakadtak el leginkább tömegesen az egyháztól. A lelkipásztorkodás plébániai keretei a fővárosban a 19. század eleji állapotot mutatták. Pesten 7 plébánia volt n míg 1822-ben már 5 plébánia működött. A hét plébánia majd félmillió hívőt pasztorált (volna). A Teréz-, Erzsébet- és Józsefvárosi plébániákhoz 80n90 000 katolikus tartozott! (Ehhez képest vidéken 4n500 fős plébániák ezrei működtek.) A plébánosok akár 5n8 segédlelkésszel megerősítve is adminisztrációs robotmunkát végeztek, s ez összefüggésbe hozható a lelkipásztori munka hiányosságaival. Esztergom elhanyagolta a fővárost, az itteni értelmiség szabadelvű, liberális lett; a munkás tömegek pedig szocialista befolyás alá kerültek. Ráadásul a kegyúri jogokat a liberális vezetésű főváros gyakorolta, amelynek nem állt érdekében az itteni katolikusok megszervezése. lAz októberi forradalom utáni napokban világos lett előttem n írja Mészáros János n, hogy ha nem akarjuk katolikus intézményeinket a romboló elemek prédájául odadobni, cselekednünk kell. h Nem számíthattunk senki másra, csak a katolikus Egyházban rejlő belső örök erőkre és emellett önmagunkra: a papság buzgóságára és a hívek hithű ragaszkodására.r17 Az új helyzetben tehát az egyháznak a saját maga fenntartásáról kellett gondoskodnia. Mint annyiszor a polgári korban, most is kézenfekvő megoldásnak az autonómia-szervezet létrehozása, a világiak bevonása kínálkozott. De míg korábban az autonómiát mindig felülről lefelé akarták kiépíteni, előbb az országos szervet létrehozni; most a kényszer szülte helyzetben felismerték, hogy ez fordítva lehetséges: alulról felfelé kell építkezni. Így került napirendre a helyi sejtek megalakítása: az egyház legkisebb közülete a plébánia, tehát eköré kell építeni az egyházközségi szervezetet. Mészáros János prelátus tervezetét 1918. november első felében állította össze, és a hónap végén a prímás elé terjesztette. Az ilyen kérdések iránt fogékony Csernoch bíboros magáévá tette az elképzelést, és 1918. november 30-án kelt leiratában annak végrehajtását rendelte el.18 Ezt a dokumentumot szó szerint közöljük, mert a korszakban meghatározónak tekinthető az egyház és a hívek kapcsolatának milyenségét illetően: lMivel a magyar állam életében történt gyökeres átalakulások az Egyház külső jogrendjében is nagy befolyással lesznek, kellő előrelátással már most ki kell tervezni azokat a jogi alapokat, amelyeken az egyház építhet, ha a régi jogi alapok megdőlnek. Eljöhet az az idő, amikor az egyház az állami és kegyúri segítség nélkül anyagilag is kizárólag saját híveire támaszkodhatik. Most még csak ott tartunk, hogy erkölcsi támasza nincs többé az Egyháznak másutt, mint híveink tömegeiben. Ez utóbbi tény követeli már, hogy a kath. híveket plébániánként szervezzük, s így őket a veszedelmekre és teendőkre jobban kioktassuk, bennük a katolikus öntudatot és

A Budapesti Rk. Egyházközségek első tíz éve. Szerk. Hauser Ignác. Bp. 1930. Kiadja a Budapesti Rk. Egyházközségek Központi Tanácsa, 10. p. 17 Uo., 18n19. p. 18 EPL 4103-1918. 16



összetartást fokozzuk, az érdeklődést és áldozatkészséget növeljük, a lelkipásztor és a hívek viszonyát közvetlenebbé tegyük.r19 Csernoch hercegprímás azt is jól látta, hogy a budapesti kezdeményezésnek országos jelentősége van. lElsősorban a budapesti kath. hívek megszervezésére van szükség. Budapest után indul az egész ország. Ha Budapesten sikerül virágzó hitközségeket teremtenünk, akkor könnyen elérjük azt a vidéken is. Azután Budapesten leginkább szükséges a hívek összetartása. Sokféle társadalmi és politikai szervezet központja van Budapesten, amelyek a katolikus Egyházzal szemben ellenséges indulatot tanúsítanak s a híveket az Egyháztól eltávolítani igyekeznek. Sajnos, különféle érdekek miatt a budapesti hívek jelentékeny része áldozatául esik a folytonos támadásnak és izgatásnak. Hisszük, hogy ha szervezett tábort alkotnának a katolikusok, könnyebben ellenállnának a kísértéseknek s a vallási kérdéstől többnyire távol álló szociális és politikai mozgalmak miatt nem inognának meg hitükben. Óhajtjuk ezért, hogy Budapesten a róm. kat. hívek plébániánként összeírassanak, hitközségi szervezeteket s az egyes hitközségi képviseletekből alakuló központi katolikus tanácsot alkossanak. Nagyobb plébániák területén több hitközségi képviselet is létesíthető, a jövőben alakítandó plébániák szerint csoportosítva. Az összeírások foganatosítása és a hitközségi szervezetek megalakítása végett Méltóságodat (ti. Mészáros Jánost n G.J.) az egész főváros területére érseki biztosnak nevezem ki. Munkájában járjon el a fővárosi plébánosokkal egyetértőleg. Félreértések elkerülése végett magyarázza meg világosan a szervezkedés célját, amely tisztán vallási: a híveknek a hitben való megerősítése, a hit szabad gyakorlatának biztosítása, a lelkipásztorkodás és hitoktatás fenntartása és kiépítése, plébániák szervezése, templomok és katolikus intézmények létesítése. A szervezkedés a kegyúri jogokat és kötelességeket nem érinti. Ezt tanácsos lesz a főváros polgármesterével alkalmas formában közölni, hogy téves következtetéseket ne vonjanak le a szervezkedésből. Minden katolikus hívő saját elhatározásából csatlakozzék a hitközségi szervezethez. Akik katolikusok ugyan, de a hitközséghez való csatlakozást határozottan megtagadják, szintén jegyzékbe veendők, de nem ugyanazon jegyzékbe, amely az önként csatlakozókat tartalmazza. Az összeírásnak ugyanis az a célja, hogy a főváros lakosai vallomást tegyenek hitükről. Tanácsos előzetesen minden plébánia területén, sőt nagyobb plébániákon több helyen is gyűlést tartani, amelyen az ideiglenes hitközségi képviselet megválasztatik, és az összeírás módozatai megbeszéltetnének. Hiszem, hogy a papok és a hívek lelkesedéssel karolják föl a mozgalmat, amely szebb jövőt deríthet a fővárosi katolikus életre. A munka részleteiről tegyen időnként jelentést.l 20 A prímási leiratnak megfelelően folyt a munka a fővárosban. Ezt a szervezkedést az 1919. március 21-i fordulat még sürgetőbbé tette, hiszen a tanácsköztársaság idején a plébániák fenntartása és ellátása teljes egészében a hívekre hárult. 1919. május 20-án Mészáros elnökletével értekezletet tartottak, ahol is döntés született a megtörtént összeírások alapján az egyházközségi testületek (corporatio ecclesiastica) megalakításáról. Júniusra Budapesten már 26 egyházközség alakult meg, és ezek ideiglenesen felállították a Budapesti Katolikus Egyházközségek Központi Tanácsát. A tanácsköztársasági tapasztalatok kellően meggyőzték az egyházi vezetést a mammutméretű fővárosi plébániák gyors dismembratiójának szükségességéről, amelynek keretei korábban kialakultak. Az 1919 utáni új plébánia- és templomalapítási törekvéseket már a korábbi időszakban megelőzte az ún. kisegítő kápolnák létesítése a hatalmas plébániák területén. A Kisegítő Kápolna Egyesület által létesített ideiglenes kápolnák, istentiszteleti helyek lettek a későbbi új plébániák, plébániatemplomok alapjaivá. A megvalósításra a Wolff-féle Keresztény Községi Párt által vezetett főváros támogatásával került sor 1919 nyara után. Az érdekeltség kölcsönös volt: a már működő egyházközségek az 1920-as nemzetgyűlési választásokon, majd a fővárosi törvényhatósági választáson a híveket a keresztény párt mögött vonultatták fel, amely így többséghez jutott. Az a főváros, amely 1919-ben n Horthy szavait idézve n lvörös rongyokba öltözöttr, 1919 nyarától a keresztény megújhodás centruma lett. Az érseki helynök már 1919. augusztus végén a főváros segítségét kérte új plébániák szervezéséhez és fenntartásához. A nagyszabású terveknek azonban az anyagi korlátok szabtak határt. A reálisabb terv 1920 nyarán 8 új plébánia felállítására vonatkozott. A fővárosi egyházközségek anyagi gondjain enyhített Csernoch bíboros 1920. augusztusi egy millió korona ajándéka, amelyet csak egyházközségi és iskolai célokra lehetett fordítani. 21 Csernoch 1920. február 27-én hagyta jóvá a budapesti egyházközségek igazgatási szabályzatát.22 A szabályzat püspöki statútum, tehát nem polgári egyesületnek számít. Ennek 3. s-a kimondta, hogy minden katolikus annak a budapesti egyházközségnek a tagja, amely egyházközség (plébánia) területén ingatlannal rendelkezik, vagy személyét ott állandó lakosként Csernoch itt nyilván arra utal, hogy a katolikus hívek nem voltak szokva az adakozáshoz, az önfenntartáshoz, amint a protestánsok. Mert az anyagi alapokat az egyházi vagyon és a kegyuraság biztosította. A hívek és a klérus között is nagyobb szakadék volt, mint a protestáns egyházakban. 20 Uo., 20n21. p. 21 EPL 1876n1920. augusztus 9. 22 EPL 430n1920. Ezt Haller István VKM megerősítette. 19



tartják nyilván. Az egyházközség három évi időtartamra képviselőtestületet választ. Ennek tagjai közül delegálták az egyházközség tanácsát, amelynek elnöke a mindenkori plébános volt, de mellé három évre világi elnököt választottak, illetve egy tagot küldtek a Központi Tanácsba. Az egyházközségek ideiglenes szervezeti szabályzatában 1920-ban kötelezővé tették minden 21. életévét betöltő katolikus hívő számára az egyházi adó fizetését, ám ennek végleges kidolgozása és állami elismerése, jogerőre emelkedése csak 1924-ben történt meg. (Vidéken pedig még később, az egyházközségek országos szabályzatának elfogadásával, 1938-ban). Az egyházközségi adózás szabályzatát a Központi Tanács 1924. április elején fogadta el, és azt májusban az esztergomi érsek jóváhagyta.23 A kultuszminisztérium júliusban láttamozta a szabályzatot, majd 1925-ben a BM is jóváhagyta.24 Az egyházi adózás szempontjából két kategóriába sorolták a híveket: lAr kategóriába tartoztak azok, akik állami jövedelmi adót (egyenes adót) fizettek. Ők az esedékes évi egyházi adójukat állami közadó módjára a fővárosi adóhivatalban rótták le. Behajtásához hatósági közreműködést vehettek igénybe. Összege elvileg a jövedelem 1%-a volt. Az adóhivatal negyedévente utalta át az egyházi adót az érseki helynökhöz, aki azt az illetékes egyházközséghez juttatta. lBr kategóriába sorolták azokat az egyházközségi tagokat, akik nem fizettek állami jövedelemadót. Az ő egyházi adójukat az egyházközség vetette ki n és több kevesebb eredménnyel hajtotta be. 25 A budapesti egyházközségi adószabályzat 1925. január 1-jén lépett életbe, és addig alig remélt anyagi bázist teremtett az egyházközségek működéséhez. Az lAr kategóriába tartozó hívektől 1927-től évente 500 000 pengő egyházi adó folyt be. A lBr kategóriából is nagyjából ugyanennyire volt kilátás, de ennek csak 60n65%-a realizálódott (ezt nem lehetett hatóságilag behajtani).26 Sipőcz Jenő polgármester szerint a székesfőváros mint kegyúr a legnagyobb terhet azzal vette magára, hogy az új plébániákkal egyetemben épülő templomok építési költségeit vállalta. 1927-ig 6 templom építésére került sor, és a költségek 60n70%-át a főváros viselte. 1928-ban újabb 2 templom építésére 1 millió pengőt szavazott meg a közgyülés. 27 A fővárosi keresztény párti politikusok legtöbbje vállalta az egyházközségi világi elnökséget, hogy ezzel is nyomatékot adjon az együttműködésnek. Ripka Ferenc főpolgármester a krisztinavárosi egyházközség elnöke volt, míg a KKP vezére, Wolff Károly a felsővízivárosi egyházközség elnökeként tevékenykedett. A fővárosi kormányzat konszolidálódásával egyidejűleg, 1921. május 4-én alakult meg a Budapesti Katolikus Egyházközségek Központi Tanácsa, amelynek mandátuma három évre szólt.28 1922-ben Mészáros helytartó újabb javaslatot terjesztett Csernoch érsek elé a fővárosi plébániák átszervezésére vonatkozóan. Ebben 30 plébánia, illetve 4 helyi lelkészség szerepelt. A 30 plébánia egy része a régi volt, a többiek ezek megosztása révén keletkeztek volna.29 Az elképzelés szerint ez a szervezet 555 000 hívőt pasztorálna. A merész terv egyelőre nem valósulhatott meg, ám az egyházközségek szervezése gyorsan haladt előre, mert nem feltétlenül kellett új templomot is építeni, ha valahol új egyházközséget szerveztek. A főváros területét 30 plébániára osztó átfogó tervet Mészáros az érseki jóváhagyás után 1922-ben terjesztette a fővárosi közgyűlés elé. Ott olyan határozat született, hogy a főváros mint kegyúr a létesítendő új plébániák esetében fedezi a személyi kiadásokat (plébános, segédlelkészek, harangozó stb. bérét), ingyenesen építési telket ad a leendő templom és plébániaépület számára, valamint hozzájárul a templom építési költségeihez. Ez is hatalmas segítséget jelentett, de nyilvánvalóvá vált, hogy az egyháznak, illetve a híveknek is anyagi áldozatokat kell vállalniuk. Ez a késztetés volt az egyik kiváltója az egyházközségi adóztatás bevezetésének. (Addig a hívek ún. párbért fizettek, valamint a stoláris szolgáltatásokért kellett fizetni.) A helynök 1923-as jelentése szerint a budai oldalon 11, a pestin 16 egyházközség létesült. A felterjesztésben szerepel az összeírt i hívők létszáma is egyházközségi bontásban. Ezek száma 1500n10 000 között mozgott.30 A fővárosi egyházközségek száma egy évtized alatt, 1930-ra jelentősen megnövekedett. Ekkor a budai oldalon 12, a pestin 24 egyházközség működött. Ezek lényegében átfogták a város egész területét. A templomépítések is előrehaladtak. A fővárosi kegyuraság 1930-ig 13 új plébánia felállítását és 6 helyi lelkészség anyagi fedezetét vállalta. A korszakban a fővárosban 25 év alatt 15 templomot épitettek, a főváros évi 700n800 000 pengővel járult hozzá ennek költségeihez.31 A fővárosi egyházközségi szervezkedés sikerei hatására a többi egyházmegyében is sor került ennek kiépítésére. Az országos szabályzatot 1938ban fogadták el és vezették be. EPL 1524n1924. május 15. VKM 51.283-1924. július 21., BM. 2337/1925. N A B kategórián belül 5 adókategóriát állítottak fel a fizetések figyelembe vételével. Míg pl. egy napszámosnak vagy cselédnek évi 1n3 pengőt róttak ki, a III-I. állami fizetési osztályban lévőknek 30n120 pengőt kellett fizetniük. 26 A Budapesti Rk. Egyházközségek első tíz éve. Id. mű, 60. p. 27 Uo., 40. p. 28 Uo., 56. p. 29 Felsorolásukat lásd Magyar KuItúra, 1923. március. Töttössy Miklós: A fövárosi plébániák ügye. 30 EPL Cat. 9/854-1923. 31 Budapesten ekkor 31 plébániatemplom, 11 szerzetesi templom és 7 helyi lelkészségi kápolna, valamint 44 nyilvános kápolna állt a hívek előtt nyitva. 23 24 25



A területi gyarapodások során a visszatért részeken is megkezdődött az egyházközségek megalakítása.32 Az egyházi adó országossá válásával a párbér és stoláris jövedelmek mellett újabb anyagi erőforrás állt az egyház rendelkezésére. De jelentős támogatást nyújtott a Vallásalap jövedelme is. Az évi vallásalapi segélyt az egyházmegyék között a lélekszám szerint osztották fel, 1939-ben konkréten 230 000 pengőt.33

3. III/3. Egyház és politika A korszak katolikus egyháztörténetében talán a legkényesebb terület az egyház és a politika viszonya. Közvetlen módon ez az egyes felelős posztokon álló egyházi személyiségek politikai magatartásában, megnyilatkozásában, szerepvállalásában lenne tetten érhető, ám ennek nyomon követése messze meghaladná a monográfia kereteit. Az indirekt politizálás már markánsabban megragadható: a magát kereszténynek nevező, de konkrétan a katolikus főpapság elvi és erkölcsi irányítása alá helyezkedő politikai párt működésében. (Ez utóbbiról az elmúlt évtizedekben számos publikációnk jelent meg, ezért itt csak a vázlatos áttekintésre vállalkozunk. 34) A katolikus egyháznak a társadalomban betöltött szerepe, gazdasági pozíciói és az állam-hatalomban való részesedése egyértelműen azt bizonyítják, hogy szerves részét alkotta a rendszernek. Ez szabta meg politikai mentalitását és politikai jellegű tevékenységét is. Az egyház és a keresztény politika az ellenforradalmi korszak három periódusában került válaszút elé: az 1919n1923-as új berendezkedés éveiben; az 1930-as évek első felében és a korszak végén, a háború utolsó szakaszában. A tanácsköztársasággal és a hatalomra jutó ellenforradalommal kapcsolatos autentikus állás-foglalás az 1919. augusztus 22-i püspökkari konferencián és az abból kiadott közös pásztorlevélben történt meg. A püspökkari értekezlet jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a főpapság teljes tekintélyével felsorakozott az új rendszer mellett, és azon belül is a keresztényszocialista pártban látta azt a politikai erőt, amely mögé az egyháznak állnia kell. 35 A keresztény politika irányát és az egyház kívánatos magatartását a konferencia záróaktusaként elfogadott közös pásztorlevél szabta meg. A püspöki kar a rend, a jog és a törvényes számonkérés hangoztatásával elhatárolta magát és a katolikus politikai mozgalmat a fehérterror szélsőséges megnyilvánulásaitól, és a társadalmi béke mielőbbi helyre-állításáért lépett fel. Az 1919 őszén kibontakozó keresztény társadalmi és politikai szervezkedések nem a hagyományos keretek között folytak n így nem a Katolikus Népszövetség, az Országos Katolikus Szövetség vagy a Katolikus Néppárt keretében n, hanem új politikai pártok és tömegszervezetek formájában. A különféle keresztényszocialista, volt néppárti és agrárius elemek 1919. augusztus utolsó napjaiban létrehozták a Keresztény Szociális Gazdasági Pártot (KSZGP) és az egyház erre adta áldását. Ez a párt a katolikus intelligencia, kispolgárság, sőt a dolgozó rétegek bizonyos elemeit is magában foglalta, de felső vezetésében már helyet kaptak a nagybirtokosok és az egyházi nagyjavadalmasok, illetve azok politikai exponensei. Ez a keresztény párt a püspöki kar anyagi támogatását is élvezte. Csernoch prímás 1919. október végén 50 000 koronát adott a pártszervezéshez, illetve bocsátott Ernszt Sándor esztergom-főegyházmegyei pap, pápai protonotárius rendelkezésére, aki a prímás exponense volt a keresztény politikai pártban.36 A püspöki kar lkeresztény koncentrációtr sürgető állásfoglalása értelmében a KSZGP 1919. október 25-én egyesült a FriedrichnCsillérynTeleki vezette Keresztény Nemzeti Párttal, amely legitimista polgári párt volt, és a lkeresztény polgárságr-ot tömörítette. Az új párt a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) lett, amely a Nagyatádi-féle kisgazdapárttal koalícióban birtokolta a hatalmat. A KNEP-en belül biztosították a keresztény kispolgári tömegek alárendelését a nagybirtokos-nagytőkés csoportoknak és garantálták az egyházi felső vezetés Jóváhagyva 3222/1938. ME sz. alatt. EPL Circulares Strigoniensis, 1938. december 15. X/5364. sz. EPL 4214-1940. 34 Elsősorban a keresztényszocializmusról írt, már többször idézett két monográfiánkat, illetve a Politikai katolicizmus Magyarországon 1890n1950. c. 1977-ben megjelent kötetünket kell említeni. A nagyobb lélegzetű idevágó tanulmányaink: A püspöki kar tanácskozásai, id. mű bevezető tanulmányának 6. fejezete (Egyház és politika), amelyre a jelenlegi fejezet is támaszkodik; A katolikus püspöki kar és a konvertiták mentése. Történelmi Szemle, 1984. 4. sz., 580n616. p.; A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus. Századok, 1987. 1. sz., 3n48. p.; A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében. Levéltári Szemle, 1990. 2. sz., 47n63. p.; A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923n1926). Századok, 1990. 5n6. sz., 670n707. p.; Keresztény pártok 1919n1944: hatalom és egyház között. Társadalmi Szemle, 1991. 8n9. sz., 132n141. p.; Mindszenty (Pehm) József apátplébános és a katolikus pártalapítási kísérletek az 1930-as években. Múltunk, 1993. 1. sz., 37n58. p.; A német megszállás és az egyházak. Debreceni Szemle, 1994. 1. sz., 65n80. p.; Az egyházak a nyilas uralom időszakában. Hadtudományi Tájékoztató, 1994. 8. sz., 69n85. p.; Adatok a magyarországi katolicizmus helyzetéről a két világháború között. Levéltári Szemle, 1996. 3. sz., 22n41. p.; A keresztény pártok és a választások 1920n1947. Századok, 1996. 3. sz., 615n638. p.; Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc S. J. Bp. 1996., Távlatok K., 177n204. p. 35 A katolikus egyház politikai magatartásáról és a keresztény politika alakulásáról az 1920-as évek elején Id. Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon. Id. mű, 138n172. p. 36 EPL Cat. C. 2700/1919. Ernszt Sándort 1925-ben a pápa nagyváradi kanonokká, majd pápai prelátussá nevezte ki. 32 33



befolyását (a hierarchiának való alárendelést). 1920 elején került sor az első nemzetgyűlési választásokra, amelyen a KNEP a kisgazdapárt mögött a második helyre szorult. A kereszténypárti képviselők kiválasztásában a püspökök döntöttek, maga a prímás volt különösen aktív. A jelöltek névsorát Csernoch 1919. december 28-án hagyta jóvá. Ez ismét nyilvánvalóvá tette, hogy a KNEP szoros kapcsolatban áll a katolikus egyházzal és irányítása tőle függ.37 Az 1920n1922-es időszak bonyolult politikai küzdelmeinek elemzésébe itt nem bocsátkozhatunk. A katolikus politika ekkor két problémával állt szemben. Az egyik az új berendezkedés formáját illette: a legitimizmusszabadkirályválasztás ellentétben fogalmazódott meg; a másik pedig a rendszer konszolidálásának a kérdése volt, amely a kormánypártiság-ellenzékiség alternatíváját jelentette. A legitimizmus kérdésében a püspöki kar álláspontja jól nyomon követhető. A legitimizmus mögött heterogén társadalmi erők álltak, de jellegüket tekintve konzervatívok és zömmel agrárius elemek voltak. Így a püspöki kar testületileg az elvi legitimizmus alapjára állt, de ezen túl nem volt egységes. A kimondottan aktív, karlista csoport vezetői Mikes szombathelyi, Hanauer váci és Zichy pécsi püspökök voltak. A másik oldalon, a Horthyféle kibontakozást támogatók között találjuk magát a prímást, Prohászka fehérvári püspököt, Zadravecz tábori püspököt. A KNEP egyik belső feszítő problémája szintén a legitimizmus volt. Az 1921. évi királypuccsok kudarca egyben a legitimizmus politikai vereségét is jelentette. A Bethlen-kormány által megkezdett stabilizációs politika 1922 folyamán sikerrel járt: a keresztény párt, a legitimizmus veresége, a keresztényszocialista szervezkedés kudarcai és nem utolsósorban Bethlen ügyes politikai lépései következtében elemeire hullott szét. Az 1922-es második nemzetgyűlési választások idejére a keresztény párt háromfelé szakadt: a legitimista keresztény pártra, amely ellenzéki volt (AndrássynFriedrich-párt); az elvi legitimista, de kormánytámogató keresztényszociális, volt néppárti KNEP-frakcióra (vezetői Ernszt, Huszár és Vass); végül a keresztényszocialista, de ellenzéki csoportra (Haller vezetésével). A püspöki kar és főként Csernoch politikája 1922 folyamán az önálló, ellenzéki és szociális jellegű keresztény párt létezése ellen hatott. Csernoch katolikus szempontból a Bethlenféle megoldást tartotta elfogadhatónak. Ez megegyezett a Vatikán álláspontjával. A prímás a hatalomhoz történő új illeszkedést fogalmazta meg hazai viszonylatban. Ennek megfelelően a keresztény párt többsége is a beilleszkedést, a kormánytámogatást választotta, míg a szélsőséges legitimisták és a keresztényszocializmushoz ragaszkodók n a bethleni konszolidáció ellen berzenkedő csoportok n kívül maradtak a hatalmon, ellenzékbe szorultak. Az 1922-es választásokon a 245 mandátumból a KNEP utódjainak tekinthető keresztény párti csoportok összesen 35 mandátumot szereztek: ellenzéki keresztény párti 20, a kormánytámogatók 15 mandátumot. A kormánytámogató Keresztény Nemzeti Egység Pártja (Ernszt, Huszár, Vass, Wolff Károly stb.) továbbra is tagja maradt a kormánynak, amely így koalíciós alapon, az Egységes Pártból és ebből a keresztény pártból állt. (Vass József előbb kultuszminiszter, majd népjóléti miniszter, egyben a miniszterelnök helyettese is volt, egészen haláláig.) A katolikus politikusok olyan összefogását, amely a főpapság támogatására számíthatott, gróf Zichy János és csoportja kezdeményezte. Zichy 1923. januárnfebruár folyamán kezdte meg az új, egységes legitimista, konzervatív keresztény párt szervezését. A csoport magát Nemzeti Összetartás Társas Körének nevezte. Mint Zichy 1923 februárjában Csernoch prímáshoz írt levelében kifejtette, a Nemzeti Összetartás Társas Kör a jogfolytonosság (legitimizmus) alapján álló lértékes conservatív elemekr csoportja, akik nem hívei a kormány feltétlen támogatásának, de nem is szélsőségesen ellenzékiek, mert nem törekednek a kormány megbuktatására. Ehhez a csoporthoz csatlakozhatnak az ErnsztnHuszárnWolff-pártból az lértékekr.38 A Bethlen-rendszer struktúrájába illeszkedő konzervatív katolikus párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt programadó nyilatkozata 1923. december 19-én jelent meg. A pártalapítás célja: legyesíteni a mai kormánypárton kívül álló mindazon parlamenti erőket, amelyek keresztény, nemzeti és tradicionális alapon, tehát a jogfolytonosság alapján állanak, mindenekelőtt erkölcsileg megalapozott, a nemzeti termelés minden ágát egyforma szeretettel gondozó, s a munka megbecsülését és méltányos jutalmazását célzó erőteljes gazdasági és szociális politikában látják hazájuk felvirágzásátr. 39 Az új párt tehát konzervatív és legitimista volt, amely lmegőrzi önállóságát, és szabad kezet biztosítván magának a kormány minden cselekedetével szemben, kész olyan kormányt támogatnir, amely a párt 10 pontba foglalt programját magáévá teszi. A kormánytámogató

Lásd p1. EPL Cat. 59. 3117/1919, 112/1920, 393/1920. stb. EPL Cat. C. 365/1923. 39 Nemzeti Újság,1923. december 19. 37 38



új keresztény párt megalakulásáról kiadott nyilatkozatot Czettler Jenő, Ernszt Sándor, Huszár Károly, Wolff Károly és gróf Zichy János mint la tárgyaló bizottság tagjair írták alá. A kormánytámogató keresztény pártból kívülrekedt keresztényszocialisták Haller István vezetésével Országos Keresztényszocialista Pártot alakítottak, amely ellenzéki volt. A párt több alkalommal is támogatásért fordult a prímáshoz, de elutasításban részesült.40 A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt nemcsak a kormánytól kapott szubvenciókra támaszkodott, hanem számított a nagyjavadalmasok támogatására is. Ernszt Sándor, aki a pártnak a püspöki kar felé exponense volt, az 1925. október 14-i konferencián adta elö kérelmét.41 Kifejtette, hogy la párt önmagát a néppárt utódjának tartja s a nagyjavadalmasok támogatására méltónak óhajt bizonyulni. Mivel a jelen politikai helyzetben módjában van a keresztény kormányt támogatni, anyagi segítséget remél ugyan a kormánytól is, de politikai akciószabadságát meg akarja óvnir, és ehhez kell a támogatás. Ernszt tehát nyíltan a katolikus főpapság érdekeinek képviseletére vállalkozott a kormánytámogatással egyidejűleg. A kért évi 100 000 aranykorona az 1926-os választási előkészületeket szolgálta. A keresztény párt anyagi helyzete mégsem lehetett túl szilárd. Ernszt 1926 szeptemberében arra kért engedélyt a prímástól, hogy tegye lehetővé a fővárosi egyházközségek megadóztatását a pártpolitikai célokra. A budapesti érseki helynök azonban ez elől határozottan elzárkózott, amit Csernoch respektált.42 A keresztényszocialisták ellenzékisége sem tartott sokáig, 1925 őszén indultak meg a fúziós tárgyalások a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és a Keresztényszocialista Párt között. A keresztényszocialisták beolvadására 1925 decemberében került sor. Az új párt a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (KGSZP) nevet vette fel. Új programját 1926. április 17-én fogadták e1.43 A fúzióval viszszaállt az a helyzet, amit a Katolikus Néppárt jelentett 1918 előtt: a konzervatív és keresztényszociális csoport egy pártban tömörült, amelyből csak a szélsőséges legitimisták maradtak ki. Ez a folyamat 1927 tavaszán ért véget, amikor a legitimista gróf Zichy János átvette a KGSZP elnökségét. A bethleni konszolidáció időszakában a magyarországi politikai katolicizmust az állam n a hierarchia közreműködésével n a legitimista szellemű konzervatív Keresztény Gazdasági és Szociális Pártra korlátozta. A nagybirtokos katolikus arisztokrácia által uralt párt vezetője, gróf Zichy János kezében összpontosult a katolikus közélet legtöbb kulcspozíciója. A párt a katolikus egyház érdekeit is képviselte, de nem tekinthető exkluzív katolikus egyházi pártnak, hanem részben kormánypártnak is. Ez a párt a Horthy-korszakban végig a lkormánytámogató ellenzékiségr fából vaskarika álláspontját képviselte. Szervezetileg és összetételét tekintve is kevés változást mutat. A katolikus főpapság közelről sem volt egységes a politikai pártok támogatása terén. A szélsőségesen legitimisták kevesellték a KGSZP legitimizmusát is. Más egyházfők viszont készségesen támogatták a kormánypártot is. Erre elsősorban az országgyűlési választások alkalmával volt szükség. Egy helyi ügy kapcsán Shvoy Lajos székesfehérvári püspök egyenest Almásy Lászlónál, az Egységes Párt ügyvezető elnökénél kifogásolta, hogy nem vették igénybe a papság közreműködését. lMagam lennék a legboldogabb, ha a jövőben Nagyméltóságod alkalmat adna, hogy a papság erkölcsi erejét állásukhoz méltó súllyal állíthassuk be az Egységes Párt érdekében a választási mozgalmakba.r Almásy válaszában megköszönte la katolikus papságnak és különösen Méltóságodnak a párt számára kilátásba helyezett igen nagy értékű támogatásáth rendkívül nagy súlyt helyezünk arra n írta az Egységes Párt nevében n, hogy pártunk képviselő tagjai az egyház képviselőivel a legteljesebb harmóniában együttműködjenekr.44 Hasonlóképpen vélekedett a püspöki kar jelentős része, így maga Szmrecsányi egri érsek, Virág pécsi és Glattfelder csanádi püspök is. A hercegprímás hivatalból nem exponálhatta magát ennyire egyik politikai párt mellett sem. A Vatikán n legalább is XI. Pius (1922n1939) idején n egyáltalán nem kedvelte a politizáló papokat, még kevésbé az ilyen főpapokat. A lelkipásztorkodást végző papok politikai szerepvállalását külön engedélyhez kötötték a kánonok. A politikus főpapok egyházi előmenetele pedig a Szentszék ellenállásába ütközött. Így pl. az új rendszer mellett elkötelezett Prohászkából nem lehetett kalocsai érsek, Szmrecsányiból nem lett hercegprímás, Vass József kalocsai nagyprépostból n aki maid tíz évig miniszterelnökhelyettes is volt n soha nem lett püspök. A katolikus egyház politikai aktivitásának és a hatalomból való részesedésének fontos színtere volt a törvényhozói hatalomban való részvétele. A felsőház katolikus egyházi képviselete a következőképpen alakult:

4.1. táblázat - A felsőház katolikus egyházi képviselete EPL Cat. 55. 1191/1924. EPL Ppki jkv. 1925. oktber 14. 27. p. 42 EPL Cat. 27. 3055/1926. 43 A Nép, 1925. szeptember 23., szeptember 30.; Népakarat, 1925. október 18., december 13., 1926. április 25. 44 OL K-68. Bethlen István iratai. B/1-1929-148. Sz. Shvoy 1929. január 16-i levele. Közli Bethlen István titkos iratai. Szerk. Szinai Miklós és Szűcs László. Bp. 1972. Kossuth K., 323. p. 40 41



Katolikus egyháziak Hivatalból

Választott

Törvényhoz ási ciklus

Össz.

Püspök

Kanonok (nagyprépost)

Szerzetes

Kanonok

Plébános és egyéb

Össz.

1927–1932

18

11

3

4

3

4

25

1931–1936

18

11

3

4

3

3

24

1935–1940

18

11

3

4

4

3

25

1939–1944

24

16

3

5

6

4

34

A felsőházban a területi revízióig a hivatalból tag katolikus főpapok száma állandó volt. A vármegyék, városok vagy egyéb szervek által delegált papok száma 6n7 között mozgott. A választott tagként bekerült klerikusok a papság középrétegének a képviseletét biztosították a felsőházban. A területi revízió következtében visszakerült egyházmegyék megyéspüspökei is tagjai lettek a felsőháznak, a létszámgyarapodás az utolsó ciklusban ebből következett. A katolikus egyház a nemzetgyűlésben, illetve a képviselőházban nem hivatalánál, hanem választott politikai reprezentánsai révén volt képviselve. Nézzük meg előbb, hogy a törvényhozásnak ebben a választott szervében a katolikus papság személy szerint hogyan volt képviselve:

4.2. táblázat - A katolikus papság képviselete a nemzetgyűlésben és a képviselőházban Pártállás

Katolikus pap Törvényhozási ciklus

Össz.

Püspök

Kanonok

Plébános

Káplán

Kormánypárt

Ker. párt

Ellenzék

1920–1922

10

1

4

3

2

n

9

1

1922–1927

11

n

2

8

1

3

5

3

1927–1932

12

n

3

9

n

4

8

n

1931–1936

9

n

2

6

1

2

6

1

1935–1940

6

n

1

5

n

3

2

1

1939–1944

14

n

1

12

1

7

6

1

A nemzetgyűlésben, illetve a képviselőházban a kanonok, az esperes-plébános, plébános szint volt a jellemző. Politikai állásuk szerint a katolikus papképviselők zömmel a kormánytámogató keresztény pártban foglaltak helyet. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt mandátumainak száma 1927-től a következőképpen alakult: 1927n1932: 32 mandátum, ebből 8 klerikus, 1931n1936: 30 mandátum, ebből 6 klerikus, 1935n1940: 14 mandátum, ebből 2 klerikus, 1939n1944: 8 mandátum, ebből 6 klerikus.



Az utolsó ciklusra a keresztény párt, amely 1943-tól a Keresztény Néppárt nevet használta, jelentéktelen kis csoporttá zsugorodott, és szinte kizárólag csak papképviselői maradtak. 45 A katolikus főpapság az egyes országgyűlési választásokra részben a papoknak adott engedélyek, részben a választási felhívások révén gyakorolt befolyást. Irányadó a prímás állásfoglalása volt. Serédi 1931-ben, 1935ben és 1939-ben ún. választási körlevelet intézett papjaihoz és híveihez, amelyekben az egyház iránt elkötelezett politikusok támogatására szólította fel őket.46 Az 1939-es választásokon a titkos szavazás és a nyilasok készülődése arra késztették a prímást, hogy határozottabb utasítást adjon papjainak és híveinek. 1939. május 12i körlevelében a megfontoltságra, a józanságra, a keresztény alkotmányosságra hívta fel a figyelmet. A bonyolult politikai helyzetben a türelmetlen, meggondolatlan és vesz4~es szólamokat hangoztatók nem szolgálják a lhaza és az egyházr érdekeit.47 Serédi választási felhívása elsősorban a nyilasok ellen irányult, de szólt a kisgazdapártnak is, és a konzervatív kereszténypárti és kormánypárti jelöltek támogatását jelentette. 48 A megyés főpásztorok nemcsak a kereszténypárti, hanem a MEP jelöltjeként induló papoknak is megadták az engedélyt. 1939. március 26-án Zichy Serédihez írt levelében kérte, hogy a többi püspököt is figyelmeztesse: a választásokon papság a régi legitimista kereszténypártot támogassa, és ne az új alakulatokat. 49 Az 1939-es választásokon az egyház már nem zárkózhatott el a kisgazdapárt elismerése elől. Ez Varga Béla balatonboglári plébános képviselőségének ügyében derült ki. Gróf Sigray Antal 1939. április 30-án a következőkről tájékoztatta Serédit: Varga Béla, a kisgazdapárt egyik alelnöke Sigrayt mint Habsburg Ottó magyarországi megbízottját kereste fel, hogy támogassa. Sigray szerint Varga lmegbízható hithű legitimistar. Varga a kecskeméti kerületben indulna a párt jelöltjeként. Tőth Tihamér veszprsö püspök az indulást engedélyezte. Most kérik, hogy Serédi is járuljon hozzá.50 Május 2-án Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt vezére fordult Serédihez, hogy 1 engedje Varga indulását. Előadta, hogy lGaál Gaszton halála után Varga Béla plébánost megboldogult Rott Nándor delegálta pártunkhoz, hogy itt a katolikus egyházat képviselje. Magam mindig a legnagyobb súlyt fektettem (arra n G. J.), hogy a pártban a katolicizmus országos súlyának megfelelően képviseltessék.r Hozzáteszi még, hogy Varga a lkirályi családr teljes bizalmát bírja, ezért van rá a pártnak szüksége. Miután Varga írásban megígérte, hogy megválasztása esetén lemond a plébániáról, május 10én megkapta az engedélyt. Végül is Vargát megválasztották. A prímás a veszprémi püspökre bízta, hogy Varga maradjon-e továbbra is plébános? Varga Béla megtarthatta mandátumát és plébániáját is. Az ügy mindenesetre jelezte, hogy az egyház adott esetben n itt a legitimizmus miatt n többféle politikai variációt is támogathatott. A katolikus társadalmi-politikai mozgalmakban az ellentétek kiéleződését és a differenciálódást az 1930-as évek első felében a nácizmus és a nyilasmozgalom megjelenése okozta. Az 1930-as évek derekától pedig a fasizmus és a demokrácia erői között kibontakozó küzdelem differenciálta a katolikus mozgalmakat. Három alapvető irányzat kialakulását különböztethetjük meg: a konzervatív, a jobboldali radikalizmushoz közeledő és a szociális reformokat sürgető demokratikus irányzatot. A konzervatív katolicizmus fő ereje maga a felsőklérus volt, illetve az irányításával működő Actio Catholica. Ennek politikai vonalát az ErnsztnZichy-féle keresztény párt képviselte. Nem azonosult a diktatúrával, szembenállt a nácizmussal és a nyilasokkal, a fajelmélettel. Programja továbbra is a konzerválás, a nagybirtokrendszer fenntartása és a legitimizmus volt. Alapjában véve azonosult a rendszerrel, és a hatalom egyik konzervatív bázisa volt. A konzervatív katolicizmust a kommunistaellenesség, a demokratikus és liberális irányzatok elítélése jellemezte, ám határozottan az alkotmányvédelem alapján állt. A magyar katolikus egyház és a konzervatív katolikus politika a bethleni korszak után még egy ideig közreműködött a Károlyi Gyula-féle kísérletben, de a Gömbössel kezdődő új éra iránt tartózkodóvá vált. Ennek jele volt, hogy a keresztény párt kivonult a kormányból, és várakozó alapállást foglalt el. Néhány évig inkább a kritika jellemezte politikáját, semmint a kormánytámogatás. Gömbös hatalomra kerülésével a keresztény párt számára új helyzet állt elő: vagy feladja önállóságát és közreműködik a nemzeti öncélúság jegyében hirdetett reformok megvalósításában, vagy ellenzékbe vonul az alkotmányosság védelmében. Gömbös a KGSZP megsemmisítésére törekedett, és a párt pozíciói nagy részét elvesztette az 1935-ös választásokon. Ez év márciusában Ernszt úgy nyilatkozott, hogy a keresztény párt nem kíván részt venni a hatalomban, nem törekszik a hatalom megszerzésére. (Nem is lép a kormánypárttal Forrás: Parlamenti almanachok és Rudai Rezső: A politikai ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a magyar képviselőház és a pártok életében 1861n1935. Bp. 1936. Államtudományi Dolgozatok. Magyar Államtudományi Társulat kiad. Gergely Jenő: A keresztény pártok és a választások 1920n1947. Id. mű. 46 Valamennyit közli az esztergomi Circulares megfelelő kötete. EPL Cat. D/c. 1634, 1698/1931., Cat. 58. 1856/1931., Cat. 59. 774/1935. 47 EPL 3083/a-1939. 48 A választási anyagokat ld. EPL 4270/1939. 49 EPL 2150/1939. 50 EPL 4270/1939. 45



koalícióra.) Ezzel szemben la kereszténypárt az ellenőrző szerepét vállaltah Most egyesek túlságosan nagy hatalomra törekszenek, a mai kormány túlságosan nagy hatalmat akar magának.r51 Az 1935-ös választások után a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt a kialakult nagy kormánytöbbséghez nem is kellett. Zichyék ellenzéki magatartást vettek fel. Zichy nyilatkozatai szerint a párt feladata az alkotmányosság megvédése az alkotmányellenes, diktatórikus törekvésekkel szemben. Így pl. az 1935/36-os költségvetést sem szavazták meg. Gömbös halála után azonban a keresztény párt a Darányi-kormány iránt semleges volt, Imrédyt pedig támogatta. Ettől kezdve a keresztény párt és a kormánypárt (MÉP) kapcsolatai szorosabbra fűződtek, és ez a viszony megmaradt 1944-ig. A keresztény párt a válságból a különböző katolikus politikai csoportok öszszefogásával próbált kilábalni. Megint nem a politika megváltoztatásával, hanem a személyek összefogásával. Az 1935-ben választott új országgyűlésbe csak töredékeiben visszakerült keresztény párt újra megkísérelte a katolikus politikusokat legitimista alapon összehozni. Zichy pártjához csatlakozott a Keresztény Községi Párt, a legitimista Friedrichféle Keresztény Ellenzék és a szintén ellenzéki legitimista Griger-féle Nemzeti Legitimista Néppárt. E csoportok egyesüléséből jött létre 1937. január 26-án az Egyesült Keresztény Párt, gróf Zichy János elnökletével.52 A konzervatív katolikus politika célja a status quo fenntartása volt; legitimizmusának aktuális politikai tartalma azonban átalakult. A majdani Habsburg-restauráció érdekében felléptek az azt kilátástalanná tevő szélsőjobboldali, náci és nyilas irányzatok ellen, de még határozottabban elutasították Horthy dinasztiaalapítási törekvéseit. Ezt a konzervatív katolikus platformot a püspöki karból Serédi prímás képviselte a leghatékonyabban, főleg ami az új dinasztiaalapítás akadályozását illeti. Horthy az 1930-as évek második felétől tett ismételt kísérleteket az államfői hatalom családján belüli örökletessé tételére. Az 1937: XIX. tc. bizonyítja ezt. Főként a legitimisták és a főpapság ellenállása miatt nem sikerült a kormányzói jogkör kibővítésével egyetemben a kormányzóságot is örökletessé tennie. A törvény 3. s-a a kormányzói szék megüresedése esetére egy ún. Országtanács felállításáról rendelkezett, amelynek feladata az új államfő kijelölésében a közreműködés, és a választásig az államfői hatalom gyakorlása. Az Országtanács tagjai között a törvény a miniszterelnök és az országgyülés két házának elnöke után Magyarország hercegprímását nevezi meg, mint az Országtanács negyedik tagját. (A prímási szék üresedése esetén a felsőházi sorrendben következő egyházfő helyettesíti. Az Országtanács tagjai voltak még a Kúria elnöke, a Közigazgatási Bíróság elnöke és a honvédség főparancsnoka.) Serédi és a legitimisták elhárították Horthy dinasztiaalapítási törekvéseit a kormányzóhelyettesről alkotott törvények kapcsán is.53 Mindebből kitűnik, hogy a katolikus főpapság a korszak végén is sikerrel védte meg közjogi pozícióit. A szélsőjobboldali radikalizmus térnyerése és a hitleri birodalom közel kerülése nem maradt hatástalan a politikai katolicizmusra sem. A feléjük nyitó lhitlerizálór katolicizmust a felsőklérus nem nézte rokonszenwel, de nem is lépett fel ellene kellő határozottsággal. Ez az irányzat részben a különféle hivatásrendi mozgalmakban, részben a keresztény párt WolffnCsilléry-vezette fővárosi csoportjában jelentkezett. Bázisát a városi kispolgárság jelentette. Erős szociális demagógiával dolgoztak, ami főleg antiszemitizmusban nyilvánult meg. A szélsőjobboldal felé orientálódó katolikus politikának fő erői a szervezeti különállását részben megőrző Wolff-féle fővárosi keresztény pártban voltak. Wolff Károly 1936-ban meghalt, és a pártban a szélsőjobboldali elemek kerekedtek felül, akik Csilléry András mögött sorakoztak fel. A pártban a vezér halála után zűrzavar támadt, de az irányítást nem sikerült Ernsztnek kézbe vennie, és a szélsőjobboldali orientálódást megakadályozni.54 A Keresztény Községi Párt végül is 1939-ben nyíltan feladta keresztény jellegét, és testületileg belépett a MÉP-be, a kormánypártba. Ezzel a fővárosban a külön keresztény politikai párt megszűnt.55 A katolikus közélet egyes vezetői az 1930-as évek második felében felvetették a nyilasokhoz való viszony újragondolását. Nyisztor Zoltán, a Magyar Kultúra szerkesztője 1938 márciusában fejtette ki a prímásnak a politikai helyzetről véleményüket. Nyisztor előadta, hogy lmár a Gömbös-féle választáskor nyilvánvalóvá lett mindnyájunk előtt, hogy a Keresztény Párt akkori szerkezetében, fejében, tagjaiban, elveiben és politikájában tökéletesen megbukotthr56 Az 1935-ös kudarc után Nyisztor és a lfiatal nemzedékr követelte az őrségváltást a párt élén, de elutasították őket. Nyisztor szerint az elégedetlenséget jól kihasználó nyilas mozgalmat Jövőnk, 1935. március 23. Jövőnk, 1937. január 30. 53 1937: XIX. tc.: A kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról. Magyar Törvénytár, 1937. évi törvénycikkek. Bp. 1938. 165. p.; 1942: II. tc.: A kormányzóhelyettesről, illetve az 1942: XX. tc.: A hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzózhelyettes úr emlékének és a nemzet hálájának megörökítéséről. Magyar Törvénytár, 1942. évi törvénycikkek. Bp. 1943. 14n24., 161n165. p. Ld. továbbá OL Filmtár. EPL 3212. doboz, 799/1942. sz. 54 EPL Cat. 46. 2397/1936. Mihalovics Zsigmond jelentése Serédinek. 55 EPL 4270/1939. Az 1939. február 28-án létrejött párt a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja nevet vette fel. Elnöke Csilléry András lett. Ld. Magyar Nemzet, 1939. március 1. 56 EPL Cat. D/c. 1496/1938. 51 52



lfeltartóztatni most már lehetetlennek látszikr. Főleg azt tartja veszélyesnek, hogy a tisztikar és a közhivatalnokok nagy része nyilas. Nyisztor Szálasival is kapcsolatban állt. 1935-ben Szálasi közös pártalakítást ajánlott fel nekik. Nyisztor a hercegprímás előtt nemcsak Szálasi ljó katolikusr voltát bizonygatta (pl. hogy bevonult a Manrézába és lőszinte alázattal lelkigyakorlatot végzettr), hanem azt javasolta, hogy a katolikus mozgalmak müködjenek együtt a nyilasokkal, a katolikus egyház törvényes úton segítse hatalomra jutni a nyilas mozgalmat, mivel ez a hatalomátvétel úgyis elkerülhetetlen lesz. Ezáltal lhálábólr a nyilasok tekintettel lennének a katolikus érdekekre is. A főpapság azonban 1937n1938 folyamán, amikor is a nyilas nyomás a legnagyobb volt, határozottan helytelenítette a nyilas mozgalomban a papok részvételét vagy annak támogatását. Így pl. az 1937. október 21-i konferencia (1/b. pont) óva intette a papokat a nyilas mozgalomban való részvételtől. A lhitleristar irányzatot a püspöki kar a katolikus diszciplínához való igazodásra figyelmeztette. 57 A fenti irányzatokkal szemben a haladó katolikusok demokratikus csoportja jelentette a reálisabb alternatívát. A kereszténydemokratának nevezhető irányzat a püspöki karban alig talált támogatásra, bár orientálódását nem tiltották meg. Ezek a katolikusok is elfogadták a hierarchia irányítását. Vezetőik közül megemlíthetjük gróf Széchényi György képviselőt, Katona Jenő és Barankovics István újságírót, Almásy József esztergomi plébánost, Szekfű Gyula egyetemi tanárt és másokat. A püspöki karban az 1940-es években elsősorban báró Apor Vilmos győri megyéspüspök rokonszenvére számíthattak. Ez az irányzat élesen szembefordult a német fasizmussal és hazai szövetségeseivel; demokráciát, általános titkos választójogot, demokratikus parlamentarizmust követelt. Olyan katolikus értelmiségiek voltak, akik a katolikus közélet válságából a francia katolicizmus, Maritain, Dru és Mounier kereszténydemokráciája és perszonalizmusa szellemében keresték a kiútat, és határozottan antifasiszta politikai következtetésekre jutottak. A keresztény párttal és a konzervatív katolicizmussal elégedetlen elemek jelentkezésében elsősorban a keresztény középosztály és értelmiség igényei fogalmazódtak meg. Katolikus fiatalok találhatók a Bartha Miklós Társaságban, de még inkább az abból kivált Wesselényi Reform Klubban, amely 1929 novembertől 1930 májusáig működött.58 Az új irányzatok első irodalmi jelentkezése az 1931 elején kiadott Fiatal Magyarország című füzettel történt, amelyben a harmincéves katolikus generáció 15 tagja kért szót, közöttük pl. Oláh György és Sík Sándor.59 A fiatal írók a Prohászka Társaságba tömörültek, és lapjuk a gr. Széchényi György tulajdonában levő, Katona Jenő által szerkesztett Korunk Szava (1931n1938), és az 1935-ben induló, később Sík Sándor nevével fémjelzett Vigília volt. Az első években a kohéziós erő e csoportok között a társadalom hivatásrendi, a Quadragesimo anno kezdetű pápai enciklika szellemében történő megújítása, megreformálása volt. Erről az eszmei alapról el lehetett jutni Gömbös politikájának támogatásához és a szélsőjobboldalhoz, de voltak, akik eljutottak az antifasiszta, demokratikus táborba is. A lreformnemzedékr abban egységes volt, hogy határozottan szembeszállt a kereszténypárti konzervatív tehetetlenséggel, a hierarchiának való szolgai alárendelődéssel és az arisztokratizmussal. Ez a mozgalom részese volt a lnép felé fordulásnakr, a parasztság felfedezésének, egy népies és szociális katolikus politika kialakításának. Nem lehet ezt az irányzatot sommásan minősíteni, még akkor sem, ha egy része (Balla Borisz, Aradi Zsolt és lapjuk, az Új Kor) Gömbös és elvbarátai lreformpolitikájánakr a hívévé is szegődött. Más részük, főleg a gr. Széchényi György és Szekfű Gyula eszmei-politikai befolyása alatt állók (a már említett Korunk Szava, később a Jelenkor, a Vigília, majd a Deák Ferenc Társaság és lapja, a Barankovics István és Dessewffy Gyula gróf által szerkesztett Az Ország Utja) az 1930-as évek második felében n elsősorban németellenessége miatt n az antifasiszta front felé közeledett. Szabó Zoltán pl. a Korunk Szavában publikálta először a lCifra nyomorúságr című szociográfiájának egyes részeit, amelyben élesen bírálta a katolikus főpapság antiszociális magatartását. 1938-ban a Korunk Szava, a Vigília és az Emericana képviselői bekapcsolódtak a Márciusi Front néhány rendezvényébe is. Széchényi György, Szekfű Gyula, Katona Jenő, Griger Miklós és társaik a leghatározottabban a katolikus mozgalmakon belüli jobboldali törekvések ellen léptek fel. A katolicizmus lhitlerizálásakéntr aposztrofálták az Új Kort is. 1937 áprilisában Széchényi a Korunk Szavában nyíltan kifejtette, hogy la hitlerizálás Magyarországon expressis verbis katolikus betegségnek mutatkozott, és mivel komolyan és következetesen s megfelelő erélyességű ellenállás hivatalos egyházi részről nem jelentkezett, amiért is zavartalanul terjeszkedhetett az Actio Catholica égisze alatt is.r60 Széchényi cikke miatt az AC elnöksége a prímásnál tiltakozott és sürgette a gróf megintését. Erre Serédi május 15-én kelt levelében a leghatározottabban visszautasította Széchényi állítását, mondván, hogy az egyház és az AC fellépett a lhitlerizálásr ellen. Széchényi

EPL Cat. 44. 1677/1937.; Egyházi Lapok, 1935. április 116n121. p.; Possonyi László: Tettenérés. Bp. 1980. Ecclesia K. OL K-149. BM res. 1929-VII-8550. 124. cs.; Pesti Napló, 1929. november 7.; Sebestény Sándor: A Bartha Miklós Társaság 1925n1933. Bp. 1981. Kossuth K., 201n207. p. 59 Magyar Kultúra, 1931. 36. köt. 124. p. 60 Korunk Szava, 1937. április 15. 57 58



kénytelen volt meghátrálni, mert nem kívánt a hierarchiával szembeszegülni. Holott éppen Nyisztor javaslata jelezte, hogy állításai nem voltak valótlanok.61 A demokratikus katolikus irányzat potenciális bázisát részben az ifjúsági mozgalmak n a főiskolások Emericana nevű szervezete és a parasztifjúság KALOT mozgalma n, részben a keresztény szakszervezeti mozgalom jelenthette volna. A demokratikus irányba orientálódó katolicizmus következetlenségét jelezte viszont egyes csoportjainak a határozott legitimizmusa, amely révén a konzervatív irányzathoz is kapcsolódtak. A papság közéleti-politikai orientálásának igényét a püspökök közül leghatározottabban Apor Vilmos báró, győri püspök sürgette. Az 1943. október 6-i konferencián (11. pont) Apor a bal- és jobboldali szélsőségekkel szemben kívánt állást foglalni. A prímás most is aggályos volt, és nem tartotta helyesnek a papság és a hívek nyilvános politikai vezetését. Mivel akcióképes keresztény párt nem volt, Apor a Katolikus Népszövetség reorganizálását tartotta erre a célra alkalmasnak. Az AC nem jöhetett számításba, mert formálisan politikamentes volt, de mint a korábbiakból kitűnik, amennyiben politizált, inkább a jobboldali irányzatoknak kedvezett. A Katolikus Népszövetség felélesztésére és átszervezésére tett lépések azonban már elkéstek. 62 A püspöki karhoz lalulrólr is érkezett javaslat ütőképes katolikus politikai párt szervezésére. A KALOT vezetői az 1944. tavaszi püspökkari konferenciától kérték, hogy engedélyezze és támogassa a KALOT-ra és a Hivatásszervezetre támaszkodva a lszélső-baloldali radikalizmusr falusi képviselői, a Nemzeti Parasztpárt (Veres Péter, Erdei Ferenc és Kovács Imre) befolyásának ellensúlyozását célzó, kimondottan katolikus jellegű parasztpárt szervezését.63 Nagy Töhötöm és Kerkai Jenő jezsuita páterek beadványát a konferencia meg is tárgyalta, a javaslattal elvileg egyetértett, de intett a radikális szólamok túlszárnyalásától. Ez a kísérlet is elkésett volt, a hadiesemények megakadályozták a komolyabb szervezkedést, a politikai pártalapítást a KALOT bázisán. Az 1944. tavaszi utolsó püspöki konferencia tárgyalásaiból kitűnik, hogy a püspöki kar részben a demokratikus és antifasiszta parasztmozgalmak, részben az SZDP ellen látta fontosnak a fellépést. Végül is úgy került a katolicizmus a lvégjátékr-ba, hogy nem volt hatékony politikai szervezete. Ez a lkétfrontos harcr az antifasiszta, demokratikus baloldal és a szélsőjobboldal, a nyilasok ellen valójában megakadályozta, hogy tömegméretű katolikus antifasizmus és ellenállás bontakozhasson ki. Az ország német megszállása (1944. március 19.) után a püspöki kar tagjai közötti érintkezés is megnehezült. Az 1944. őszi (október 17-re tervezett) konferencia megtartására pedig n az október 15-i nyilas hatalomátvétel és a hadműveletek Magyarország területére kerülése miatt n már nem került sor. Az egyre bizonytalanabbá váló politikai helyzetben lett volna leginkább szükség az egyházi felső vezetés határozott és világos iránymutatására mind a papság, mind a hívek számára a válságos időben. A püspöki kar állásfoglalásának össztársadalmi súlya és politikai jelentősége is megnövekedett. Az érintkezés és a közös tanácskozás nehézségeit Serédi úgy hidalta át, hogy a püspöki kar még elérhető tagjaival írásban (lkörlevelekbenr) érintkezett. A tavaszi, egyben utolsó konferencia után 1944. május 17-én kelt köriratában értesítette a püspöki kar tagjait a kormány és a közte folyó tárgyalásokról, amelyeknek középpontjában az ún. zsidókérdés állt. 64 E tárgyalások vitelére a püspöki kar hatalmazta fel a prímást, aki széles körű közjogi tájékozottságával és politikai tekintélyével igyekezett eredményt elérni, de megmaradva szigorúan az alkotmányos keretek között. A püspökök többsége, szigorúan jogi alapon állva, ez ügyben sem tartott szükségesnek politikai lépéseket. De akadtak a püspökök között a kérdés erkölcsi és emberi oldalát megértő, a felelősség súlyát felismerő egyháznagyok is. Így pl. az egyébként konzervatív és legitimista gróf Zichy Gyula kalocsai érsek a második zsidótörvény beterjesztésekor azt javasolta a püspöki karnak, hogy közös pásztorlevélben ítéljék el a faji törvényt és határolják el tőle az egyházat. A többség és főként a mindig aggályos prímás ezt a lépést nem tartotta szükségesnek.65 A törvényhozás fórumán azonban nem maradtak passzívak. A képviselőházban a papképviselők, a felsőházban Serédi hercegprímás szólalt fel a törvények ellen, a kikeresztelkedett zsidók védelmében. A püspöki kar erélyesebb fellépésére a katolikus hitre tért, de a második zsidótörvény értelmében zsidónak minősülő hívek érdekében vállalkozott. Az 1939. október 3-i konferenciának (19. pont) a konvertita Kornfeld Móric báró tett javaslatot egy az egyház által is támogatott szervezet létesítésére, amely a kikeresztelkedett zsidók érdekeit védené. Kornfeld mellett Cavallier József, a Nemzeti Újság szerkesztője és Almásy József, a Központi Szeminárium vicerektora megalakították a Magyar Szent Kereszt Egyesületet. A szervezet főtitkára Cavallier, elnöke Serédi megbízásából Almásy József lett. A püspöki kar Zichy kalocsai érseket bízta meg a

EPL Cat. 21. 1613/1937. Ld. EPL 381/1942, 10348/1943, 1614/1944., és a IV fejezetet. 63 EPL 1982/1944. A KDNP 1944. október közepén illegálisan alakult meg. 64 EPL 3795/1944. 65 EPL Ppki jkv. 1940. október 16., 24. pont. 61 62



mentés irányításával. Az 1940. tavaszi konferencián már ismertették a püspökkari bizottság névsorát is. 66 Szerzetes és világi papok mellett főként antifasiszta nézeteikről ismert világiak kaptak benne helyet, így pl. Eckhardt Sándor egyetemi tanár, Katona Jenő és mások. Az egyesület nemes szándékai ellenére sem tudta a helyzetet alapvetően befolyásolni, inkább csak egyéni mentőakciókra volt képes. (Az egyesületet a hatóságok 1944-ben a nyilas puccs után feloszlatták.67) 1944 tavaszától a leginkább égető problémává az egyház és a püspökök számára a magyarországi zsidók deportálásának, illetve a háború értelmetlen folytatásának a kérdése vált. Ilyen körülmények között a katolikus egyház is kilépett addigi rezervált magatartásából. Magyarországról német közreműködéssel 1944. május 14njúlius 6. között 512 554 vidéken élő zsidónak minősített állampolgárt deportáltak, főként Auschwitzba. (Ezek közül mindössze kb. 65 000-en tértek vissza.) Budapesten a gettóba zártak 232 453 zsidót, akik közül a felszabadulásig 105 453-at gyilkoltak meg.68 A tömeges népirtás ellen a Vatikán, a nuncius és néhány püspök, főleg Apor és Hamvas püspökök sürgetésére, Serédi is határozottabban fellépett. Mint az 1944. május 17-i bizalmas körlevélből kitűnik, sorozatos tárgyalásokat folytatott ez ügyben a kormánnyal. A Sztójay-kormány 1944. április 5-én rendelte el a sárga csillag viselését. Ekkor Serédi levélben tiltakozott emiatt a miniszterelnöknél. 1944. április 13-án, majd 23-án ismét találkozott Serédi és Sztójay. A prímás újból tiltakozott a törvényeket sértő intézkedések miatt. A zsidók teljes megsemmisítését előkészítő kormányzattal szemben ez az eljárás eredménytelen maradt. Maga a pápai nuncius is elégedetlen volt a fejleményekkel. Mind ő, mind a püspökök és a lelkiismeretükre hallgató papok saját iniciatívájukból is igyekeztek a tőlük telhetőt megtenni az üldözöttek védelmében. Serédi hercegprímás és a hatalommal való konfrontációt nehezen vállaló főpapok szinte az utolsó pillanatig értelmetlennek látták a nyilvános tiltakozást. Indokaik a következők voltak: a nyílt fellépés a kormány ellen nem az egyház és az üldözöttek javára szolgálna, hanem a katolikusokkal szemben is drasztikusabb fellépést eredményezne. A nyílt és ünnepélyes tiltakozásnak, a templomi elítélésnek nincs értelme, mert csak rontana a helyzeten. Ezért maradt a személyes, bizalmas tárgyalások sorozata, amely eleve a kormánynak kedvezett. A protestáns oldalról érkezett ajánlatokat (Ravasz László dunamelléki református püspök és Raffay Sándor bányai evangélikus püspök javaslatát) a zsidóüldözés elleni közös nyilatkozat kiadására Serédi hercegprímás a fentiek miatt, továbbá merev egyházjogi és felekezeti felfogása következtében, elutasította. (Ti. a protestánsokkal való lközösködésr állítólagos hitbeli veszélyei és kánoni akadályai miatt.) A tömeges deportálások megindulása után a pápa kimondott óhajára, a nuncius és a püspöki kar többségének sürgetésére Serédi is elhatározta, hogy nyilvánosan, közös pásztorlevélben is fellépnek a tömeggyilkossággal azonos deportálások ellen. 1944. június 29-én kelt a tiltakozó pásztorlevél, amelyet Serédi írt alá, de la magyar püspöki kar nevébenr. Ennek a dokumentumnak nagy jelentősége van, mert először emelte volna fel nyilvánosan, hivatalosan és ünnepélyesen az egyház tiltó szavát a zsidóüldözés, az embertelenség, a deportálások és az üldözöttek tömeges megsem-misítése ellen. A körlevél az emberek természetes jogára, az élethez való jogra hivatkozva tiltakozott ezen jog tömeges megsértése ellen. Bár az érvelés itt is a jogi keretek között maradt, de már nem a kikeresztelkedett zsidók (a konvertiták) védelmére korlátozódott, hanem általában az emberiesség és az emberi jogok védelmében tiltakozott mindenfajta faji indoklású megkülönböztetés, jogfosztás, deportálás és tömeggyilkosság ellen.69 Figyelemre méltó az a folyamat, ahogyan ez a körlevél megszületett. Az atrocitásokról és a deportálásokról a prímáshoz érkező jelentések, megrázó emberi tragédiákról tudósító segélykérő levelek és egyéb információk és javaslatok alapján fogalmazták meg az esztergomi aulában a körlevéltervezetet. Ezt a tervezetet megküldték a két érseknek, továbbá a püspöki karban leginkább tekintélynek számító győri, székesfehérvári és csanádi püspöknek, kérve észrevételeiket és további javaslataikat. Ezek be is érkeztek Esztergomba (főként Czapik Gyula érsek tett érdemi módosító javaslatokat), általában annak kinyilvánításával, hogy nagy örömmel és megelégedéssel fogadják a tiltakozást, és egyetértenek vele. (Tehát valóban a püspöki kar megnyilatkozásáról lett volna szó, nemcsak a prímáséról.) Kiegészítő javaslataik is inkább a bátrabb és határozottabb hangvételre buzdítottak. Serédi ezek alapján többször is átjavította, csiszolta a szöveget, mire azt véglegesnek minősítve, július első napjaiban Esztergomba kinyomtatta.70 Az 1944. június 29-re visszadatált körlevél volt a püspöki kar utolsó közös megnyilatkozása, amely a hívekhez szólt. A végén utasította a plébánosokat, hogy a körlevelet minden templomban a megérkezést követő vasárnapon (július 9-én) fel kell olvasni.

EPL Ppki jkv. 1940. március 13., 30. pont. E tisztben Zichy utóda Apor lett. Lásd még Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar és a konvertiták mentése. Id. mű. 67 OL K-26. ME ált. 1942-XXIII. t. sz. n.; Uo. K-150. BM ált. 1944-VII-5-23050.; EPL 2793, 5116, 5882, 8996/1944. 68 Közli Adriányi Gabriel: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895n1945. Mainz 1974. Studia Hungarica 6., 107n108. p. 69 Újabban közölte Szenes Sándor, Kritika, 1983. 5. sz. 21n22. p. 70 EPL 5176/1944. 66



A körlevél felolvasására mégsem került sor, illetve nem mindenütt került sor. (Az egri főegyházmegyében pl. felolvasták.) Ennek okairól a prímás a püspökökhöz írt, 1944. július 9-én kelt körlevelében számolt be, ahol tájékoztatást adott az 1944. május 10. óta tett lépéseiről is. Kiderült, hogy a körlevél, ha megkésve is (hiszen június végére a vidéki deportálások szinte befejeződtek), elkészült és azt szét is küldték egyházmegyénként megfelelő példányszámban. Az esztergomi városi postán n részben a postamester léberséger folytán n az ügyészség az esztergomi főegyházmegyének szánt példányokat foglalta le.71 Az államúgyészség értesítette a belügyminisztert, ő pedig Sztójay miniszterelnököt. A kormány megbízásából július 6-án Antal István igazságügy-miniszter (aki ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt) kereste fel a hercegprímást, hogy a pásztorlevél felolvasásának leállítására bírja. Ellenkező esetben a kormány lemondását, és a hatalomnak a nyilasok előtti megnyitását helyezte kilátásba. Serédi hercegprímás három feltétellel volt hajlandó újabb kompromisszumra: 1. A kormányzat véget vet a törvénysértéseknek, az állampolgári jogok megsértésének; 2. A deportálásokat leállítják és a már deportált keresztényeket visszaszállítják; 3. A prímás és a kormány tárgyalásairól a közvéleményt tájékoztatják. Antal a feltételeket elfogadta, mire Serédi 1944. július 7-én egy körtávirattal a pásztorlevél felolvasását leállította. A hercegprimás írásos beszámolója szerint július 8-án Sztójay miniszterelnököt és Antal István minisztert nyári rezidenciájában, Gerecsén fogadta Czapik Gyula egri érsek, báró Apor Vilmos győri püspök és Drahos János kanonok, esztergomi érseki helynök társaságában. Az egésznapos alkudozás lényegében a főpapok meghátrálásával végződött, miután a kormány esetleges lemondásával a lnagyobb rosszr következett volna be. Sztójay végül is elérte célját: a nyilvános tiltakozás ismét elmaradt, a kormány pedig csak ígéreteket tett. Sovány eredmény volt, hogy a megbeszélésekről és a pásztorlevél létezéséről rádióközleményt olvashattak be. Bár így a közvélemény mégis tudomást szerzett arról, hogy létezik egy ilyen irat! Ellenszolgáltatásként Sztójay újabb ígéretet tett az egyházfőknek, hogy a budapesti zsidók deportálása ltovábbi intézkedésigr szünetel.72 Az egyház tiltakozása n beleértve a pápát és a nunciust is n nyilván hozzájárult ahhoz, hogy Horthy és környezete határozottabban lépett fel a budapesti deportálások ellen, így a gettóba zárt tömeg nagy része megmenekült a Németországba hurcolástól. Serédi hercegprímásnak a püspöki karhoz intézett utolsó körirata 1944. szeptember 19-én kelt.73 Ebben közli, hogy a szokásos őszi konferenciát valószínűleg nem tartják meg. Ezért írásban ad tájékoztatást a napirendre tervezett ügyekről, és az elnöki jelentések alapján utólagos véleményt kér a püspököktől, s az adott esetben kéri, hogy levélben közöljék lszavazatukatr. A jelentések közül a 2/a. pont szerint herceg Esterházy Pál elfogadta az AC világi elnöki tisztét n amely gróf Zichy János elhunytával megüresedett. A 2/d. pont alatt közli a prímás, hogy 1944-ben a katolikus nagygyűlés is elmarad. Szembetűnő jelenség, hogy az egyház legfőbb vezetése továbbra is a katolikus arisztokráciára kívánt támaszkodni. Zichy János gróf elhunytát sem arra használták fel, hogy fiatalabb, és a helyzethez képest posszibilisebb híveket szemeljenek ki a katolikus szervezetek élére, hanem a leggazdagabb arisztokratákkal működtek együtt. A főpapság közéleti tevékenysége azonban ekkor már igen szűk térre szorult vissza. Országos jelentőségű politikai szerepet n közjogi állásából adódóan 1944 októberének és novemberének tragikus napjaiban elsősorban a hercegprímás vállalhatott volna. Serédi bíboros 1944. október 8-án írta meg saját végrendeletét, és nemcsak saját halálára, hanem az ország pusztulására készült. Horthy kiugrási kísérletének előkészületeiről csak kósza hírek jutottak el Esztergomba. lVelem idevonatkozóan semmi közlés nem történt n írja Serédi n, úgyhogy mitsem sejtve október 17-re összehívtam az őszi püspöki konferenciát, amelyet azonban a közbejött események miatt sürgönyileg kellett lefújnom.r74 A hercegprímást a nyilas hatalommal is elsődlegesen annak illegitim, törvénytelen volta állította szembe. A nyilas puccs után a képviselőházban megindult a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének a megszervezése, amelybe a nyilasokat támogató valamennyi törvényhozót egyesíteni akarták. A felsőházban n ahol a főpapság is helyet foglalt n József föherceg toborozta a tagokat a nyilas egységfronthoz. Az akcióval kapcsolatban Serédi a következőket írta: lPüspöktársaimnak és papjainknak, akik a Felsőház tagjai, azt mondtam, hogy ilyen politikai csoportok kialakítását a Felsőház mindig elkerülte; a püspököknek és papoknak pedig a részvételt a 139. és 141.

Az ügyészség úgy szerzett róla tudomást, hogy a kinyomtatott pásztorlevélből a köteles példányt bemutatták neki. EPL 5882/1944. 1n8. fol. Adriányi szerint Sztójayt Gerecsére Antal mellett elkísérték Imrédy és Kunder miniszterek is. A megbeszélésen szerinte részt vett még Grősz József kalocsai érsek is, ugyanakkor Drahost nem említi. Ld. Adriányi Gabriel: Fünfzig Jahreh Id. mű, 111n114. p. (Forrásként nem levéltári dokumentumot, hanem Lévai Jenő publikációit említi.) Bokor Péter újabban megjelent riportkötetében a névsor: Sztójay, Kunder, Antal. Egyik riportalanya úgy emlékezik, hogy csak Antal járt Serédinél, Beresztóczy Miklós kíséretében. Ld. Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Bp. 1982. Minerva-Kossuth K., 121. és 163. p. Továbbá Rosdy Pál: A Duna-menti végjátékról. Új Ember, 1981. április 5. Mi a főszereplő hercegprímás írásos nyilatkozatát tartjuk autentikusnak. 73 EPL 7541/1944. 74 EPL 228/1945. Serédi 1944. október 16nnovember 6. közötti feljegyzései. Közli Rosdy Pál: Önvizsgálat vagy önigazolás? Vigília, 1975. 3. sz. 192n193. p. és Szenes Sándor, Kritika, 1983. 8. sz. 28n32. p. 71 72



kánonok kifejezetten is tiltják. Mi tehát ezért sem léphetünk be a Szövetségbe.r75 Az érvelés ugyanaz, mint az antifasiszta szervezkedés helytelenítése esetén volt. A főpapság többsége követte a prímás útmutatását és passzív maradt, de akadtak köztük a nyilas uralom támogatói is. Zadravecz címzetes püspök az október 30-án megalakult Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetségének alelnöke lett, de belépett Subik Károly egri kanonok, Kolozsvári Mihály váci nagyprépost is. A vezető világi katolikus közéleti személyiségek közül csatlakozott a Szövetséghez gróf Mailáth György, a Szent István Társulat elnöke. (A Nemzeti Szövetség elnöke pedig József főherceg lett.) Serédi aggályai ellenére 1944. október 24-én Esztergomban fogadta a nála megjelenő Szálasit, akit két miniszterén kívül Gömbös Gyula fia kísért el. A prímás utólagos feljegyzéseiből kitűnik, hogy Szálasiban nem a fasiszta diktátort, hanem a lhívő embertr és a jó katolikust szerette volna látni, akinek fő fogyatékossága, hogy nem respektálja a prímás jogi argumentumait. Horthy kormányzó eltávolítása következtében n az 1937: XIX. tc. értelmében n 1944. október 27-én összeült az Országtanács.76 Az volt a feladata, hogy döntsön az államfői jogok gyakorlásáról. Serédi kötelességszerűen megjelent az ülésen, ahol visszaemlékezése szerint ő volt az egyedüli felszólaló.77 A prímás kifogástalan formáljogi érveléssel bizonyította be az új hatalom törvénytelen, alkotmányellenes voltát. Ebből az következne, hogy nem is működik közre törvényesítésében. Ezzel szemben az Országtanács tagjai n közöttük Serédi is n úgy döntöttek, hogy a kormányzóválasztást elhalasztják, de az államfői jogok gyakorlását ideiglenes jelleggel és nemzetvezető címmel Szálasi Ferenc miniszterelnökre ruházzák. Ezzel pedig a nyilasok elérték céljukat. A hercegprímás azonban az ország tragédiájába torkolló lalkotmányos komédiábanr tovább nem vett részt. 1944. november 2-án a képviselőház megjelent töredékével n 372 képviselőből 55 n, majd másnap, november 3án a felsőház foghíjas ülésével elfogadtatták a nemzetvezető jogköréről szóló törvényjavaslatot (1944: X. tc.). Serédi n beszámolója szerint n előbb megjelent a felsőház ülésén, de amikor a törvényjavaslatnak az Országtanács határozatától eltérő szövegét kézhez kapta, a szavazásban nem vett részt, hanem néhány esztergomi papjával együtt, eltávozott. (A felsőházi szavazásban a püspökök közül csak Zadravecz vett részt.) Szálasi ünnepélyes nemzetvezetői eskütételére 1944. november 4-én a Várban került sor. Ezen azonban n Zadraveczen kívül n a püspöki kar nem vett részt. (Serédi bíboros november 3-tól haláláig el sem hagyta többé Esztergomot.78) Az aulájába zárkózó hercegprímás határozottabban, de egyre reménytelenebbül lépett fel az általa is törvénytelennek tartott kormány egyes intézkedései ellen. Így pl. határozott hangon emelte fel szavát Szálasinál a kegyetlenkedések és a túszszedés ellen.79 Serédi a nunciussal egyetemben a háborús pusztulás csökkentése érdekében október és november folyamán többször is a kormányhoz és a németekhez (Veesenmayerhez) fordult, hogy legalább a fővárost és Esztergomot kíméljék meg, nyilvánítsák nyílt várossá. Elkésett és kétségbeesett próbálkozások voltak ezek, amelyektől tényleges eredményt várni aligha lehetett. 80 Az események felgyorsulása, majd Serédi székhelyének a frontvonalba kerülése (1944. december végén) mindenfajta érintkezést lehetetlenné tett püspöktársaival. A katolikus papság, az egyházi intézmények és keresztény szervezetek n legtöbbször spontán és nem központilag szervezett n részvétele az üldözöttek mentésében, az egyéni bátorság szép példái, ám a történettudomány által még kellően fel nem tárt terület. A dunántúli püspökök közösen is felléptek a nyilas uralom nemzetpusztítása ellen. Az 1944. október 31-éről keltezett közös memorandumukat, amelyet Szálasihoz intéztek az esztelen vérrontás és értelmetlen rombolás ellen, Mindszenty József veszprémi püspök fogalmazta. Aláírásával Mindszenty mellett n Apor Vilmos győri, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, illetve Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát látta el. 81 Ez az irat is hozzájárult egyéb okok mellett, hogy Mindszentyt és Shvoyt a nyilasok letartóztatták, majd Sopronkőhidára internálták. Végül soproni háziőrizetükből a szovjet csapatok szabadították ki őket. 82 Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás 1945. március 29-én hunyt el. Ezekben a napokban, pontosan 1945. március 25-én foglalták el a szovjet csapatok Esztergomot. Ez a szimbolikusnak tekinthető véletlen egybeesés is jelezhette, hogy nemcsak a magyar nép, hanem a magyar katolikus egyház történetének is egy igen ellentmondásos szakasza ért véget. EPL 228/1945. OL Filmtár. 14.086. doboz; Teleki Éva: Nyilas uralom Magyarországon. Bp. 1974. Kossuth K., 96n97. p. 77 Felszólalásáról készített feljegyzése EPL 180/1945. Közli Rosdy Pál: Serédi bíboros felszólalása Szálasi hatalomátvétele ellen. Vigília, 1969. 12. sz. 858~60. p. 78 EPL 228/1945.; Rosdy Pál: Önvizsgálat vagy önigazolás? Id. mű, 194n195. p. 79 EPL 8996/1944. 80 EPL 8291/1944. 81 Mindszenty emlékiratai szerint a szombathelyi püspök azért nem írta alá, mert laggályos voltr, Serédi betegsége, Virág pécsi püspök pedig a front miatt nem volt elérhető. A dokumentumot is közli Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto 1974. Vörösmarty K., 40n41. p. Lásd még Gergely Jenő: Az egyházak a nyilas uralom időszakában. Id. mű. 82 Mindszenty okmánytár I. köt. Szerk. Vecsey József. München 1957. (k. n.) Az eseményeket bonni levéltári források alapján ismerteti Adriányi Gabriel: Fünfzig Jahreh Id. mű, 109n116. P. 75 76


5. fejezet - IV. Egyház és társadalom A katolikus egyház társadalmi súlyának és szerepének bemutatásakor célszerű a korszak három népszámlálásának adatfelvételéből kiindulni. Az 1920-as népszámlálás a trianoni terület induló felekezeti statisztikáját mutatja; az 1930-as a korszak közepének állapotát érzékelteti; míg az 1941-es (a délvidéki adatokkal kiegészítve) az országgyarapodás nyomán bekövetkezett változásokat szemlélteti:1

5.1. táblázat - Felekezeti statisztikák 1920 és 1941 között Felekezet

1920

1930

1941 (%-ban)

Lat. szert. katolikus

63,9

64,8

55

Gör. szert. katolikus

2,2

2,3

11,6

Ortodox (gör.keleti)

0,6

0,5

3,8

Evangélikus

6,2

6,1

5

Református

21

20,9

19

Unitárius

0,1

0,1

0,4

Izraelita

5,9

5,1

4,9

Egyéb

0,3

0,4

0,1

A katolikusok a lakosságnak folyamatosan abszolút többségét tették ki, a kétféle szertartást együttvéve a területi változások után is 66%-ot. Figyelmet érdemel, hogy a lakosság felekezeti összetételében 1938 előtt nem mutatható ki jelentős változás, hiszen a katolikusság 1%-nyi növekménye és némi protestáns, illetve izraelita arányszámcsökkenés aligha volt szembetűnő. A korszakban a felekezetek földrajzi elhelyezkedése sem változott az 1918 előttiekhez képest. A Dunántúl továbbra is inkább katolikus, a Tiszántúl protestáns volt. A katolikus Dunántúlon is voltak jelentős protestáns régiók, és ugyanígy a DunanTisza köze, HevesnNógrád, Szabolcs, BékésnCsanád katolikusnak mondható. Budapest egyre növekvő lakosságának felekezeti összetétele megfelelt az országos arányoknak, egyetlen megszorítással: itt az izraelita lakosság messze meghaladta országos számarányát. A felekezetek nemzetiségi összetételében viszont már lényeges módosulás tapasztalható. A katolikusokat illetően a görög szertartású katolikusok szinte csak magyarok voltak 1938-ig; ezt követően a nagy növekedést a ruszin és román görögkatolikusok idekerülése okozta. Az evangélikus felekezeten belül is megnövekedett a magyarok aránya, a korábbi szlovák túlsúly megszűnt, és a korszakban a magyar, német és szlovák evangélikusok 1/3-ad arányban képezték ezt az egyházat. A reformátusok és unitáriusok kizárólag magyarok voltak. A katolikus lakosság abszolút többsége magyar, de jelentős német és szlovák katolikus is található. Az ortodox keleti kereszténység Trianonnal Magyarországon mondhatni szórvánnyá vált, és ezen a helyzeten 1938 után sem történt lényeges változás. Az izraelita felekezetű állampolgárok több mint 80%-a magyarnak, kisebb része német anyanyelvűnek vallotta magát. A korszakban a felekezeti hovatartozás nem igen járt együtt a társadalmi rétegződés identifikálásával. Tehát sem a vagyoni viszonyok, sem a műveltség, sem a foglalkoztatottság tekintetében nem mutathatók ki markáns jellemzők. Inkább csak kivételeket lehetne felsorolni. Így pl. az agrárnépesség, elsősorban a szegényparasztság és földmunkásság döntő többsége katolikus volt, s az arisztokrácia többsége is ide tartozott. A polgári, tisztviselői rétegekben a protestánsok, főleg az evangélikusok, míg a szabadpályákon, kereskedelemben, pénzügyben, sajtóban az izraelita felekezetűek a felülreprezentáltak.

1

Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon. Adattár. Id. mű, 165. p. (9. tábla)


IV. Egyház és társadalom

A Horthy-korszakban a politikai elitben és a közigazgatásban a protestáns vallásúak a korábbit meghaladó mértékben jelentek meg. (Ezért is vélték a Vatikánban, hogy Budapesten protestáns rezsim van.) Ezt a benyomást az a tény keltette, hogy az államfő, számos miniszterelnök és kormánytag, magas közjogi méltóság valamely protestáns felekezethez tartozott. Ám ha tüzetesebben megvizsgáljuk a Horthy-korszak keresztény nemzeti Magyarországát kitűnik, hogy annak mentalitását, keresztény jellegét alapvetően nem a protestáns egyházak, hanem a neobarokk katolicizmus jelentette. Konkréten is megpróbáljuk kimutatni ennek jeleit, eredményeit, alkotásait, előremutató és a fejlődést szolgáló kezdeményezéseit, nem hallgatva el számos anakronizmusát és belső ellentmondását sem. * A különféle katolikus mozgalmaknál, legyenek akár politikaiak, társadalmi-szociális, karitatív vagy hitbuzgalmi jellegűek, bonyolította azok helyzetét az egyházi struktúra sajátossága. Ugyanis a katolikus egyházban ilyen szempontból alapegységnek elsősorban az egyházmegye számít, s azon belül a plébánia, amely felett a megyés főpásztor rendelkezik. Ehhez képest az országos szervezésű mozgalmaknak, szervezeteknek és egyesületeknek ilyenféle egyházi háttere nincs, és azt csak részben pótolhatta a püspöki kar (konferencia), netán a hercegprímás (tekintélye). A mozgalmak, szerveződések igyekeztek országos méretekben dolgozni, és természetes központjuk a főváros, Budapest volt. Ez viszont az esztergomi érsek, hercegprímás egyház-megyéjének része; ilyen szempontból szerencsés az egybeesés, mert az országos központok itteni működése a püspöki kar elnökének joghatósága alá esett. Ám az országos szervezeteknek ahhoz, hogy egy egyházmegyében megjelenhessenek, ki kellett kérniük az ordinárius engedélyét, anélkül nem működhettek és támogatására sem számíthattak. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha egy országos katolikus mozgalom, egyesület, szervezet nem egyházmegyei, hanem közigazgatási (vármegye, város stb.) tagolódásban szerveződött. Mert ha működésének kelléke nem csak az egyházi engedély volt (mint a hitbuzgalmiaknál), hanem kormányhatóságoké is (BM, VKM stb.), akkor az azoknak alárendelt hatóságoktól (főispán, alispán, főszolgabíró, polgármester) is el kellett nyerni az engedélyezést. Ugyanakkor közismert, hogy az egyházmegyék és a közigazgatási megyék határai korántsem estek egybe, sőt mi több, egyegy vármegye akár több egyházmegyéhez tartozott, vagy egy egyházmegye több vármegyére terjedt ki. Végezetül az is bonyodalmak forrása lehetett, hogy bizonyos mozgalmakat, egyesületeket nem is a hierarchia kezdeményezett és vezetett, hanem szerzetesrend(ek). Ilyenkor a rendi elöljáróság engedélye és felügyelete mellett el kellett nyerni az illetékes ordinárius engedélyét az állami-önkormányzati mellett. Minderre a katolikus szemezetek, mozgalmak vezetőinek ügyelniük kellett, ha nem akarták, hogy az illetékes egyházi hatóság megvonja tőlük a katolikus jelleget. A katolikus egyesületek, mozgalmak esetében szembetűnő azok nagy száma, túlméretezettsége, s ugyanakkor az egymás közötti gyakori átfedések, ami óhatatlanul a rivalizálás forrása volt. A szervezetek, mozgalmak országos és egyházmegyei szinten tagolódtak, általában azonban bevett gyakorlat volt az országos központ formális működése, tisztikarral és valamilyen közlönnyel, míg a helyi szervek nem működtek folyamatosan, vagy ha igen, akkor azok előbb-utóbb önállósították magukat a központtól. Az egyesületek közelről sem egyenletesen oszlottak el a társadalmi rétegek, illetve korosztályok szerint. Voltak túlszervezett területek és teljesen érintetlenek. Az egyesületek és mozgalmak többszörösen átfedték az értelmiségi ifjúságot (középiskola), a középosztálybeli nőket és férfiakat és ott is inkább a városi lakosságot. Ugyanakkor gyakorlatilag n a KALOT kivételével n közelébe sem jutottak a lakosság több mint felét kitevő parasztságnak, s az ipari munkásság túlnyomó többségének. A középosztály egyes frekventált rétegeiben pedig szinte bevett volt, hogy egy-egy személy akár tucatnyi egyesületben is jelen volt, akár vezető pozícióban is. Ezen az állapoton az AC próbált változtatni, de nem sok eredménnyel. A katolikus társadalmi, egyesületi mozgalmak n néhány kivételtől (KALOT és Hivatásszervezet) eltekintve n fő jellegzetessége volt a klérus direkt jelenléte a szerveződésekben, az országos csúcsszervektől le egészen a plébániákig. Igen kevés tér jutott a katolikus világiak önmozgására, még kevesebb a hasonló nemkatolikus kezdeményezésekkel való együttműködésre. Ez gyengéjük egyik fő oka, hiszen ebben ismételten kifejezésre jutott a világi hívek kiskorúsága, a hierarchia gyámkodása. Részben ezzel függött össze ezen mozgalmak anyagi instabilitása. Míg a nemkatolikus egyházi(as) mozgalmak és szervezetek saját egyházaik gyakorlatából adódóan természetesnek vették önfenntartó voltukat (amint ugyanerre törekedett pl. a szociáldemokrácia is), addig a katolikusoknál szinte mindent az egyházi nagyjavadalmasok adakozó kedvétől tettek függővé. Az egyesületek és mozgalmak vezetői, tagjai részéről volt is ebben logika, hiszen a javadalmak ilyen célokra is létesültek n az alapvető funkció mellett. Csakhogy a 83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


javadalmak jövedelmei ritkán növekedtek, inkább csökkentek, a pénzügyi támogatásra várók száma viszont állandóan emelkedett. Így a relatíve sokat igen sokfelé kellett (volna) osztani, ami azzal járt, hogy senki sem kapott eleget ahhoz, hogy igazán sikeres legyen. De ezen a helyzeten a hierarchia valószínű nem is akart változtatni, mert a kassza kulcsa volt az alapvető biztosítéka annak, hogy ezek a szervezetek és mozgalmak kellő szorgalommal idomulnak intelmeihez. A katolikus társadalmi szociális mozgalmak, egyesületek életében az 1920-as és az 1930-as évek fordulója jelent az 1918n1919. évihez hasonló cezúrát. Ennek részben van egy elméleti alapja, az 1931-ben megjelent Quadragesimo anno és a hivatásrendiség előtérbe kerülése, de jól megragadható szervezeti-szervezési és mozgalmi téren is. Mégpedig az Actio Catholica szervezésének a megindulása majd megalakulása az 1930-as évek közepén. Így míg az 1920-as években inkább a hagyományos egyesületi-mozgalmi keretek domináltak, az 1930-as években ezek háttérbe szorultak. Arra egy ilyen összefoglalóban nem vállalkozhatunk, hogy az 1919n1945 közötti valamennyi katolikus egyesületről, mozgalomról és intézményről akár csak vázlatos képet is nyújtsunk, hiszen a kellő alapkutatások még nem történtek meg. Inkább a markáns, jellemző irányok feltárását és a fontosabb egyesületek, mozgalmak bemutatását tartjuk lehetségesnek.

1. IV/1. Országos Katolikus Szövetség A katolikus hitbuzgalmi, társadalmi, kulturális és egyéb szervezetek, egyesületek és mozgalmak országos méretű és központi koordináló szervezete az 1930-as évek elejéig az Országos Katolikus Szövetség volt, amely a püspöki kar közvetlen ellenőrzése és irányítása mellett működött. Mint a legtöbb 20. századi katolikus társadalmi-politikai és közéleti szerveződés, az Országos Katolikus Szövetség gyökerei is az egyházpolitikai harcok idejére nyúlnak vissza. A Katolikus Néppárttal szinte egyidejűleg, 1895-ben alakult meg a Katolikus Körök Szövetsége Budapesten, az itteni Középponti Katolikus Körre támaszkodva. Ezek a katolikus körök a kor szokásának megfelelő társadalmi szerveződések voltak, a tagok kulturális és szórakozási igényeit egyaránt kielégítették. Maga a lkörr elnevezés tág teret engedett a benne résztvevők tevékenységének. A hazai közéleti katolicizmus szerveződésének és működésének közvetlen mintája a német volt. Az ott már ekkor sikeres Katholikentag-ok mintájára nálunk is sor került az évi katolikus seregszemle megrendezésére, Katolikus Nagygyűlés elnevezéssel. Az elsőt 1900-ban tartották Budapesten. Ekkor a Katolikus Körök Szövetsége átalakult a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségévé. A szövetség feladata lett az ezt követő évtizedekben az évi Katolikus Nagygyűlés előkészítése, megszervezése. 2 A szövetség keretébe tartoztak a katolikus körök mellett a katolikus munkásegyletek, a gazdakörök, olvasó- és ifjúsági egyesületek, valamint az ekkor szerveződő fogyasztási szövetkezetek is. Amint a közéleti katolicizmus szervezeti hálója bővült, annál fontosabbá vált a szövetség koordináló szerepe, illetve az, hogy a püspöki kar a szövetségen keresztül juttatta érvényre akaratát a különféle szemeződéseket illetően. A szövetség 1908-ban vette fel az Országos Katolikus Szövetség elnevezést, és lett a katolikus társadalmi mozgalmak középpontjává. Célja nemcsak a koordinálás volt, hanem adott esetben bizonyos mozgalmak kezdeményezése is. Eszköze e téren elsősorban az évi Katolikus Nagygyűlés volt, ahol bizonyos programatikus határozatok is születtek, amelyeknek a végrehajtásáért a szövetség vállalta a felelősséget. Az Országos Katolikus Szövetség jogosítványa lett pl. azoknak az országos zarándoklatoknak a szervezése, amelyek Rómába mentek, és a püspöki kar pártfogását élvezték. A szervezet 1918-ig eredményesen betöltötte hivatását. Az összeomlás és forradalmak után gyökeresen megváltozott a katolikus társadalmi mozgalmak és szerveződések helyzete, de struktúrája is. Az ellenforradalom első hónapjaiban, éveiben szinte minden mást háttérbe szorított a pártpolitikai szerveződés, a keresztény párt mint olyan. Amint a dualizmus kori pártszerkezet sem élte túl a változást, épp úgy a közéleti katolicizmusban is mélyreható változások mentek végbe. Megszűnt a korábbi körök, egyletek kellemesnek mondható kulturális működése és funkciója, és helyükbe a harcos, kemény érdekérvényesítésre törekvő szerveződések léptek. Ebben az új helyzetben az Országos Katolikus Szövetség szerepe is jelentős mértékben csökkent, mondhatni leértékelődött. Az Országos Katolikus Szövetség csak 1920 nyarán kezdett lmagához térnir. Elnöke, gróf Zichy János n aki nem vállalt közvetlen szerepet a keresztény kurzusban n 1920 júniusában levélben fordult Csernoch János Magyar Katolikus Almanach I. évf. 1927. Szerk Tibor GerevichnLepold AntalnZsembery István: Kiadja az Országos Katolikus Szövetség. Bp. 1927. 601. p. A nagygyűlésekről külön fejezetben lesz szó. 2



hercegprímáshoz, amelyben javasolta, hogy az ellenforradalomban katolikus részről dominánsnak bizonyuló és nemkívánatosan radikális keresztényszocialista irányzattal szemben a főpapság támogassa a mérsékelt és konzervatív közéleti katolicizmust és az általa vezetett Szövetséget. Szólt ez bizonyos értelemben az interkonfesszionalizmust tételező keresztény jelleggel szemben az exkluzív katolikus és konzervatív mentalitás felélesztésének is. Zichy gróf szerint la mi kimondottan katolikus Szövetségünk azért is szükségesnek véli működését, mert még a mi nyájunkhoz tartozó keresztény szociális mozgalmakban is annyira radikális szocialista, sőt felforgató eszmék (osztályharc, magántulajdon eltörlése stb.) kezdenek elterjedni a vezetésben is, melyek a szeretet és igazságosság tanával ellentétbe jönnek, s az igazi társadalmi béke érdekében is józan mérséklésre szorulnakr.3 Bár Csernoch bíboros rokonszenvezett a keresztényszocialistákkal, a radikalizmust ő is elutasította. Az Országos Katolikus Szövetség rendezésében került sor a háború utáni első Katolikus Nagygyűlésre 1920. október végén, amely már a Zichy által képviselt szellemben lépett fel a keresztényszocialisták és mások radikalizmusa ellen és képviselte a konzervatív alkotmányosság helyreállításának programját. Érthető módon ezt legitimálta a nemrégen Budapestre érkezett pápai követ, a nuncius is.4 Az Országos Katolikus Szövetség tényleges újjáélesztésére és a hagyományos szervezetek és egyesületek működésének normalizálódására csak a bethleni konszolidáció után, illetve nyomán került sor. Az 1922. október 11-i püspöki konferencia is megállapította, hogy la katolikus szerveze-teknek nincs megfelelő központi végrehajtó szervükr. Ez azt jelenti, hogy a Szövetség nem tudta betölteni funkcióját. A pannonhalmi főapát n Bárdos Remig n javaslatára a konferencia egy bizottságot küldött ki Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök elnökletével (Bárdos Remig főapát és Zadravecz István tábori püspök részvételével), hogy léletképes központi végrehajtó szerv létesítése céljából tanácskozásokat folytasson és javaslatot tegyen.r 5 A bizottság az 1923. tavaszi püspöki konferencián terjesztette elő javaslatait, amelyek nem új szervezet létrehozására, hanem a Szövetség működésének hatékonnyá tételére irányultak. Eszerint la nagygyűlések szervezése továbbra is az Országos Katolikus Szövetség kezében maradjon, de a programba aktuális témák vétessenek föl és elnökül lehetőleg minden alkalommal más katolikus vezérférfiú választassék. A nagygyűlés határozatait küldjék el az egyes püspököknek, akik azok végrehajtását egyházmegyei katolikus napokon megtárgyalják a hívekkel és a papsággal. Az Országos Katolikus Szövetségen belül különböző szakosztályok létesültek, amelyekben vezető katolikusok találkoznak és a gyakorlati kérdéseket megbeszélik. Kívánatos, hogy a szakosztályokban minden egyházmegyének képviselői legyenek, akik az egyházmegyében a katolikus szervezkedést irányítják.r6 Az előterjesztés igazolja, hogy a hatékony működés egyik fő gátja az a megoldatlan kérdés volt, hogy miként lehet az országos kezdeményezéseket, akciókat, határozatokat lebontani, érvényesíteni az autonóm egyházmegyékben. A szakosztályi tagolódás pedig annak tudomásul vétele volt, hogy elmúlt az a világ, amikor úgy általában lehetett a katolikus kérdésekről beszélni és határozni; ez lépés volt a közvetlen érdekérvényesítés vagy legalább is annak megfogalmazása felé. A püspöki kar végül is úgy határozott, hogy a javaslatokat elfogadja, a megyéspüspökök megnevezik megbízottaikat, és a szóban forgó püspökkari bizottságot felkérték, hogy a lKatolikus Szövetségben továbbra is mint a püspöki kar megbízottai működjenekr, miáltal közvetlenül is megvalósult az ellenőrzés. Az 1920-as évek második felében az Országos Katolikus Szövetség által kezdeményezett, illetve támogatott egyesületeket az akkori Katolikus Almanach a következőképpen sorolja fel: Mária Kongregációk Eucharisztikus Szövetségek Rózsafűzér Társulatok Szent Ferenc III. rendje Népmisszió Egyesület Egyházmegyei papok népmissziós egyesületei ( 1925-től Unio Cleri pro Missionibus) Katolikus Sajtóegyesület (alakult 1907-ben, kiadja a Zászlónk, Nagyasszonyunk, Kis Pajtás c. ifjúsági folyóiratokat) Regnum Marianum Egyesület = középiskolás fiúknak Rákóczianum = középiskolás fiúknak Szent Imre kollégiumok (főiskolás, egyetemista fiúk) Collegium Marianum (főiskolás lányoknak) Szent Imre Kör EPL Cat. D/a. 1409n1920. Nemzeti Újság, 1920. október 26. 5 EPL Ppki jkv. 1922. október 11., 29. p. 6 EPL Ppki jkv. 1923. május 16., 25. p. 3 4



Szent Margit Kör Katolikus Leányok Országos Szövetsége Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége Kereskedő Ifjak Köre Katolikus Tanoncvédő Egyesület Országos Katolikus Nővédő Egyesület Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége Katolikus Munkásnő Egyesületek Katolikus Tisztviselők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete Katolikus Tanítónők és Tanárnők Országos Egyesülete. A nőmozgalmak országos koordináló szervezete a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége volt. Az Országos Katolikus Szövetség rendezte évente a Katolikus Nagygyűlés mellett az Úrnapi körmeneteket, a Szent István-napi körmenetet, a római országos zarándoklatokat és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokon való kollektív részvételt. Az Országos Katolikus Szövetséghez 1922-ben 1600 tagegyesület tartozott. Ez a szám csak úgy képzelhető el, hogy a keretében lévő országos egyesületek helyi szervezeteit is számba vették. 7 A Szövetség nem csekély anyagi támogatást kapott a Vallás- és tanulmányi alapból. Ha az inflációt leszámítjuk, akkor is a más segélyezettekhez képest jelentős összeg volt 1923-ban a 30, 1924-ben a 230, 1925-ben a 150 millió koronás támogatás. Maga a prímás 1923-ban 50 ezer koronát adott a Szövetségnek.8 A Vallásalaptól 1927-ben és 1928ban évi 10 ezer pengőt kaptak, ami ugyancsak jelentékeny összeg volt akkor. Szóba került az is, hogy a Szövetség fogja össze az egyházmegyénként a plébániákon szerveződő egyházközségeket, mint a katolikus autonómia alapegységeit. Az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az Országos Katolikus Szövetségnél korszerűbb központi organizmusra van szükség. A Szövetség ekkor már csak vegetált. Utolsó rendes közgyűlésére 1932. december 11-én került sor, és egészen 1942-ig formálisan is szünetelt működése.9 Az Országos Katolikus Szövetség reorganizálása az 1940-es évek első felében nyilvánvalóan kapcsolatba hozható a Katolikus Népszövetség és más, hagyományos szemezetek új életre keltési kísérletével. A Szövetség a Vallás- és tanulmányi alapból 1942, 1943. és 1944 folyamán évi 9000 pengős segélyben részesült.10

2. IV/2. Katolikus Nagygyűlések A német és az osztrák Katholikentag példájára szervezték meg Magyarországon is a katolikus ébredés egyik központi megnyilvánulásaként az első ún. Katolikus Nagygyűléseket. 1894-ben Budapesten az egyházpolitikai küzdelem tetőpontján gróf Zichy Nándor irányításával n aki az alakuló Katolikus Néppárt vezére volt került sor az első nagygyűlésre. Rendszeressé azonban csak a 20. század kezdetétől váltak. A valóban országos méretű I. Katolikus Nagygyűlést 1900-ban tartották a fővárosban. A közéleti katolicizmus évi seregszemléjére ezt követően rendszeresen sor került, egy kivétellel mindig Budapesten. 1918 előtt a nagygyűlések jellegüket tekintve inkább országos katolikus kongresszusnak, tanácskozásnak minősültek, semmint demonstrációs jellegű gyűléseknek. Ezek az országos tanácskozások a klérus és a laikusok részvételével határozatokat hoztak, ám minden jogi jelentőség nélkül. Mondhatni a katolikus autonómia egyfajta pótlékát is betöltötték. Főszereplői a kor kiemelkedő katolikusai: Prohászka Ottokár, Giesswein Sándor, Apponyi Albert gróf, Bangha Béla, Glattfelder Gyula és mások voltak. Az összeomlást és forradalmakat követően 1920n1943 között ismét évente megrendezték a Katolikus Nagygyűlést. A sorban XIII-tól a XXXI-ig terjedő rendezvények Budaptesten, koraősszel, általában októberben zajlottak, s azok 3n5 napig tartottak.11 A Katolikus Nagygyűlést az Országos Katolikus Szövetség, majd 1934-től az Actio Catholica szervezte. A szokássá vált koreográfia szerint a gyűlést Veni Sanctéval nyitották meg, és kezdetét a mindenkori hercegprímás ünnepi szózata jelentette. Mellette egy-egy püspök vállalta a központi előadás megtartását, 1927-ig főként FL. Föv. tan. üo. ir. IX-3375/1922. EPL Cat. C/3123-1923. 9 EPL 2749/1942. 10 EPL 78/1944. 11 Történetüket röviden összefoglalja Adriányi Gábor: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte. Id. mű, 81n89. p. A rendezvények jegyzőkönyvét nem tették közzé, a sajtóból rekonstruálhatók. 7 8



Prohászka, majd utána Glattfelder. A központi előadókhoz azután más szónokok is csatlakoztak, az egyes részvagy szakkérdések kifejtésével. A nagygyűlés keretében az egyes szervezetek, egyesületek, mozgalmak külön gyűléseket, értekezleteket tartottak. Főleg az 1930-as évek elejétől az évi Katolikus Nagygyűlés jellegében átalakult. A tanácskozás, tudományos eszmecsere vagy értekezlet helyébe az ünnepélyes demonstráció, mondhatni erőfelmérés és megmutatás került. Arra helyezték a hangsúlyt, hogy a rendezvényeken hány magas méltóság, főherceg, miniszter és más notabilitás jelent meg, illetve a nagygyűlésen és felvonulásokon mekkora tömeget sikerült megmozgatni. A Katolikus Nagygyűlések n azért is, mert éppen az egyházpolitikai harcban fogantak n mint ex cathedra katolikus felekezeti megmozdulások nem egyszer teret adtak a felekezeti villongásoknak is. A katolikus erődemonstráció kiváltotta a protestánsok ellenszenvét. Az 1920-as években n amikor a gyűlések egyben a keresztény párt, a KGSZP politikai jellegű rendezvényei is voltak n, az ünnepelt szónokok élén gróf Zichy Jánost, a párt elnökét találjuk. A keresztény párt, úgy is mint Bethlen koalíciós partnere, inkább a felekezeti megbékélést, a közös keresztény front fontosságát állította előtérbe. Ez pedig egyes klerikus körök nemtetszését váltotta ki. A klérus lapja, az Egyházi Lapok az 1928-as nagygyűlés után nyíltan hangot adott rosszallásának. lNagygyűlésünknek sajátságos jellege alakult ki. Nem tanácskozás a lefolyásának módja, hanem inkább csak tekintélyi megnyilatkozásr n írták. Még inkább kifogásolták Zichy gróf előadását: lGróf Zichy János elnöki megnyitójában tanúsított eljárását nem lehet szó nélkül hagynunk. A protestáns támadásokkal szemben helyesen és komoly határozottsággal, hozzánk illő finom formában adta elő a katolicizmus véleményét. Arra azonban, hogy saját embereinket is megrója és eljárásukat a katolicizmus nevében elítélje, igazán nem volt jogalapja. Eljárása különösen bántó azért, mert már tavaly is így tett, azután meg épp a katolicizmus legmunkásabb és legtehetségesebb reprezentánsait dezavuálta méltatlanul és igazságtalanul.r 12 Az 1930-as évek közepétől a nagygyűléseken csökkent a keresztény párt jelenléte, és a rendezvények középpontjába az AC került, míg a hívő tömegeket az új hivatásrendi mozgalmak vonultatták fel. Az AC központ a korábbiaknál katonásabb rendet teremtett, a nagygyűlések szervezettebbek lettek, és mintegy jelszóként, lvezérmondatkéntr már jóval korábban megfogalmazták és közzétették a soron lévő gyűlés központi témáját. Ezek olyan aktuális, társadalmi, politikai jellegű kérdések voltak, amelyek kiléptek az egyházi keretek közül.13 A korszakban az utolsó Katolikus Nagygyűlést 1943. október 1n6. között tartották Budapesten. A sorban XXXI. seregszemle jegyzőkönyvét, valamennyi előadását kivételesen kötetben is megjelentették. 14 Ez a nagygyűlés is a korábbiak rendje szerint zajlott le. Serédi hercegprímás elnöki megnyitó beszéde emelkedett hangvételű, ám igencsak általánosságokban mozgó előadás volt. A rendezvény politikai alaphangját Homonnay Tivadar, Budapest főpolgármestere, keresztény párti politikus adta meg. A főpolgármester közismert volt németés nyilasellenességéről, az alkotmányos viszonyokhoz való ragaszkodásáról és szociális érzékenységéről. Homonnay a közéleti katolicizmus központi szervének és fórumának az egyházközségeket nevezte meg, amelyek a fővárosban valóban mintaszerűen működtek. A rendezvény tengelyében az AC vezetőinek tanácskozásai álltak, a fáradhatatlan Mihalovics Zsigmond prelátus igazgatóval az élen. Az 1943/44-es munkaévre kiadott jelszó: lCsaládért n Hazáért n Egyházértr volt. A beszámolók szerint ekkorra az AC-nek az összes katolikus egyesület munkáját sikerült beilleszteni saját elgondolásába, tehát megvalósult az eredeti cél, hogy a közéleti katolicizmus két pilléren álljon: az egyik az egyházközségek, a másik az egyesületek. A szervező munkát a főállású munkatársak mellett a sajtó segítette. 1942/43-ban 10 füzetet adtak ki, amelyek aktuális kérdéseket világítottak meg, és mondhatni ingyen terjesztették őket 6n6000 példányban. Az AC keretében és a Quadragesimo anno szellemében, tehát hivatásrendi jelleggel működött a KALOT a KALÁSZ, a KIOE, az EMSZO és DL-DN.15 Figyelmet érdemel, hogy a Hivatásszervezet nem került említésre: mert az nem volt az AC része, hiszen nem kizárólagosan katolikusnak, hanem kereszténynek és nemzetinek nevezte magát. A felsoroltakon túl a nagygyűlés keretében tartott kongresszust a Katolikus Tanítók Országos Szövetsége, a Katolikus Népszövetség Czettler Jenő elnökletével, a Szociális Misszió Társulat és a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége.16 1943-ban azonban a hivatalos katolikus seregszemle hangneme és megnyilatkozásai közelről sem váltottak ki osztatlan egyetértést a katolikus közvéleményben. Ekkorra ugyanis nyilvánvalóvá vált a hivatásendiséggel szembenálló kereszténydemokrata irányzat ereje, amelynek publicitást Az Ország Útja, a Magyar Nemzet és főként a Jelenkor adtak. A haladó katolikus irányzat egyik kiemelkedő személyisége, Almásy József Egyházi Lapok, 1928. október 15. Czékus Gábor: A Katolikus Nagygyűlés nyomán 270n271. p Egyházi Lapok, 1934. szeptember. Czapik Gyula: A Katolikus Nagygyűlés, 249n251. p. 14 XXXI. Országos Katolikus Nagygyülés 1943. október 1n6. Budapest, 1944. AC Országos Elnökség kiadása. 15 Uo., 116. p. 16 1944-ben a német megszállás és a front közeledte miatt a nagygyűlés elmaradt. 12 13



esztergomi-főegyházmegyés pap, a Központi Szeminárium vicerektora foglalta össze véleményüket az utolsó Katolikus Nagygyűlésről. Almásy szerint a náci veszéllyel szemben olyan emberekre lenne szükség, mint volt annak idején Prohászka és Giesswein a liberalizmussal és szociáldemokráciával szemben. lMa nem látjuk ezt a tiszta és erős állásfoglalást. Igaz, végre eljutottunk oda n ez sem ment könnyedén, volt idő, hogy alig egy-ketten fújtuk a riadót és a nagy többség még nem tudott hova lennih mondjuk Imrédy csodálatától. Szóval ma már általános lett a beismerés, hogy a szélsőséges nacionalizmus ugyanolyan materialista, vagy panteista rendszer, mint a marxizmus, s hogy a kollektivista etatizmus pogányság, mellyel semmi közösséget nem vállalhatunkh A pápa és a hercegprímás ismételt megnyilatkozásai által végre eljutottunk oda, hogy ezen már legalább nem kell vitatkoznunk, és nem meri ezeket kétségbevonni senki.r17 Almásy helyesen mutatott rá, hogy az 1930-as évek második felében a hivatásrendiség egyes képviselői szövetségre léptek Imrédyvel, benne látták a katolikus szociális program megvalósítóját. Ezekben az években az AC több vezetője, de olyan közéleti személyek is, mint Nyisztor Zoltán pap-szerkesztő, a nyilasokkal való együttműködésnek, de legalább is a modus vivendi megteremtésének lehetőségét keresték. A rendszer végjátékánál egyre többen ismerték fel a hivatásrendiséggel járó politikai következményeket, s éppen ezért utasították el magát a hivatásrendiséget is. Almásy szerint sokan fanyalogva fogadták a pápa és a hercegprímás intelmeit, és nem elsősorban a jobboldali radikalizmusban látták az egyházra nézve a fő veszélyt, hanem llegdörgedelmesebb szózataikat ma is az önző plutokrata-kapitalista individualizmus és a szociáldemokrácia ellen intézik. Emellett szinte kínos minduntalan ugyanennek a rendszernek propagandájából kölcsönvett terminológiát hallani és trükkjeit katolikus alkalmazásban látni, kínos a katolikus karitász értesítőjében a szociális reformról egeket hasogató együgyűségeket olvasni, több mint kínos új szervezetekben osztályharcos szellemet és stílust találni, egy demagóg, rasszista terminológiába ütközni lépten-nyomon a katolikus sajtó különböző termékeinek hasábjain.r18 Elsősorban a hivatásrendi mozgalmakra, ott is az EMSZO-ra és a Hivatásszervezetre vonatkoztak a szerző által kifogásoltak. A Katolikus Nagygyűlés feladata lett volna, hogy ezekben a kérdésekben autentikus eligazítást adjon a híveknek és az egyesületek vezetőinek. Almásy szerint a katolikus közélet is sodródik a közhangulattal, a zavaros gondolatokkal. lEz a nagygyűlés sajnos megint elmulasztotta, hogy teljesen tiszta helyzetet teremtsen n írta Almásy n. Nem igazított el például a hivatásrendiség nehéz kérdésében. Nem szorította oda vissza, ahová való, a gazdasági életbe. Nem mondta meg pontosan, hol a helyünk, s nem hallatott egy hatalmas, mindenkit felrázó riadót a döntő csata előtt, hogy mindenki megértse végre, milyen támadással kell számolnunk, milyen rohammal szemben kell mindent egy pontra koncentrálva helytállnunk.r A Jelenkor, Katona Jenő, Szekfű Gyula, Barankovics István és társaik sürgetése a nácizmussal szembeni egységes katolikus fellépés érdekében a püspöki karon belül elsősorban Apor Vilmos győri püspök szándékaival találkozott, aki ugyanezt tette szinte minden püspöki konferencián.

3. IV/3. Katolikus Népszövetség A Katolikus Népszövetség szervezésének gondolata 1905-ben vetődött fel, és az Országos Katolikus Szövetségből nőtt ki. Közvetlen példája a németországi Volksverein für das Katholische Deutschland volt, amely az ottani Kulturkampfban megfelelő eszköznek bizonyult a Zentrum Partei mögött a katolikus társadalom szemezésére és mozgósítására. A Népszövetség célja a katolikus társadalmi rend támogatása, a nép erkölcsi, társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása, annak védelme, oktatása, vezetése és szervezése, a katolikus eszméknek a köz- és magánéletben való érvényesítése és a vallás- és államellenes törekvések visszaverése. A Népszövetség volt hivatott arra, hogy egyesítse a szociális és politikai küzdelemben a katolikusokat, pártállásra való tekintet nélkül. Kimondottan tömegszervezet jellegű és hangsúlyozottan katolikus volt. Létrehozását a választójog kiterjesztése (pontosabban annak szándéka) tette indokolttá. Céljait a következő eszközökkel akarta elérni: népgyűlések tartásával, folyóiratok, újságok kiadásával, röpiratokkal, gazdasági iroda müködtetésével, a szövetkezeti mozgalom felkarolásával, biztosító és jogvédő iroda felállításával az ország több pontján. A Katolikus Népszövetség 1907 végén alakult meg 600 községben 10 000 taggal, és alap-szabályait a BM 1908. január 25-én láttamozta. Első elnöke a néppárti Rakovszky István, alelnökei Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és Zboray István néppárti politikus, főtitkára pedig a keresztényszocialista Haller István lett. Hivatalos közlönye az évente 10 alkalommal megjelenő Katolikus Népszövetség című lap. Több százezres példányszámban jelentek meg n a hazai nemzetiségek nyelvén is n a Népszövetség naptárai, brosúrái, az ún. 17 18

Jelenkor, 1943. október 15. Almásy József: A Katolikus Nagygyűlés után. 5. p. Uo.



népiratkák igen olcsó áron. 1909-ben hozták létre a Népszövetség vezérigazgatói tísztét, amelyet Ernszt Sándor töltött be egészen haláláig. Ez a későbbiekben kulcspozíciónak bizonyult nemcsak a szervezeten belül, hanem a közéleti katolicizmus egésze számára is. Ernszt lett a személyi összekötő kapocs a főpapság, a püspöki kar, konkréten a hercegprímás és az egyes szervezetek között. (Elsősorban politikai, de szervezeti, személyi és nem utolsósorban pénzügyi kérdésekben.) A Katolikus Népszövetség virágkorát az 1908n1918 közötti évtizedben élte, s a háború előtti években mintegy 300 000 tagja volt. Ekkor ez volt a legsikeresebb katolikus társadalmi szervezet, amely élvezve a hierarchia támogatását és a Néppárt rokonszenvét, lényegében az egész országban jelen volt. A Népszövetség 1919 utáni jelentőségét az adja, hogy keretei között nőtt fel az a politikus garnitúra, amely a keresztény nemzeti Magyarországon az addigi második-harmadik vonalból az élre került, Haller Istvántól Huszár Károlyon át másokig, akikből miniszterek, sőt miniszterelnökök lettek. De a Katolikus Népszövetséget is ugyanazok a körülmények határozták meg, mint a már tárgyalt Országos Katolikus Szövetséget. 1919 után szerepét egyértelműen átvette a keresztény politikai párt és annak szervezetei, így a Népszövetség gyakorlatilag elveszítette addigi funkcióját és működése formális lett. Ernszt Sándor 1920 májusában vetette fel Csernoch bíboros előtt a Katolikus Népszövetség reorganizálásának a szükségességét. A szervezet 1918n1919 folyamán nem működött. 1920 májusában a vezérigazgató szerint a Népszövetségnek kereken 60 000 tagja volt. Kérte, hogy az újjászervezést a hierarchia támogassa.19 Az újjászervezést főként az évi Katolikus Nagygyűléseken szorgalmazták, ám nem lévén ténylegesen új funkciója, csak lassan mozdult ki a holtpontról. 1922-ben formálisan 80 000 tagot mutatott ki.20 Az egyik ismert keresztényszocialista politikus, Korodi-Katona János nemzetgyűlési képviselő 1923-ban a Katolikus Nagygyűlés kapcsán sürgette a Magyar Kultúrában a Katolikus Népszövetség újjászervezését. A háború előtt 300 ezres taglétszámú, egy hetilappal (Népújság) rendelkező szervezet lenne alkalmas arra, hogy újraegyesítse a politikai pártállás szerint megoszlott katolikus tábort. Szerinte a háború után a reaktivizálásnak elsősorban anyagi akadályai voltak. Ez alig áll helyt, hiszen a Vallásalapból a Népszövetség 1923-ban ötmillió, 1924-ben 40 millió, 1925-ben 300 millió korona támogatást kapott.21 Ernszt vezérigazgatónak sikerült ugyan talpraállítani a Népszövetséget 1920 folyamán, de a háború előtti taglétszámot, illetve a katolikus társadalomra korábban gyakorolt befolyását már nem. Ennek elsősorban politikai okai voltak, amit Korodi-Katona abban látott, hogy la Katolikus Népszövetség vezetését kizárólagosan egy politikai csoport tagjai tartják jelenleg kezükben, akik a Bethlent támogató Keresztény Nemzeti Egység Pártjához tartoznak.r22 A Népszövetség vezetősége nem hagyja szóhoz jutni az ellenzéki n keresztényszocialista és legitimista n keresztény politikusokat, pedig ők is szívesen részt vennének munkájában. A szervezet csakis úgy lehet a régi, sikeres tömegszervezetté, ha a pártpolitikától függetleníti magát. Sürgette, hogy újítsák meg a Népszövetség vezetését, hiszen 1918 óta nem is tartottak közgyűlést. Mindez mögött az a tény állt, hogy Ernszt Sándor és a püspöki kar, főleg Csernoch hercegprímás nem helyeselte az ellenzéki katolikus politikai csoportok működést, hanem ő a kormánytámogató, Huszár-féle párt mögé állt. Ennek pedig az volt az érdeke, hogy a Katolikus Népszövetséget a saját politikáját támogató tömegszemezetként működtesse. A Népszövetség évente jelentést nyújtott be a püspöki karnak működéséről. Az 1923. évről szóló jelentés szerint n amelyet Frühwirth Mátyás főtitkár készített n a taglétszám 118 250 fő volt 1220 helyi szervezetben. A lmozgalmi mutatókr szerint 534 népgyűlést tartottak, 11 megyei értekezletre került sor és 9 országos méretű nagygyűlést rendeztek. Gazdasági, jogvédő és biztosítási irodájuk működött. 23 A Katolikus Népszövetség az 1920-as években élvezte a püspöki kar és a kormány támogatását. Ugyanis a Vallásalapból történő segélyezése a püspöki kar és a VKM közös hozzájárulásával volt csak lehetséges. Ennek eredményeként a Népszövetség 1924-ben 40 millió korona segélyt kapott.24 Az 1925. évről szóló jelentésben megállapították, hogy a taglétszám 80n100 000-re tehető, a többi tag lelpárolgottr. Figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy az új, lterrorisztikusr szervezetekkel szemben a lrégir szervezetek nem tudnak megélni. Az év folyamán a szervezkedés súlypontja vidéken volt: 11 helyen tartottak ún. Katolikus Napot. Az előadók a

EPL Cat. 46/14461920. FL. Föv. tan. üo. ir. IX-3375/1922, és Uo., IV-1428/a. Pol. gy. XI-5099/1922. Irodalom: Katolikus Népszövetség tíz éve. 1908-1918. Bp. 1918. Katolikus Népszövetség kiad. 21 Korodi-Katona János: A Katolikus Népszövetség ügye és a szervezkedés. Magyar Kultúra 1923. október. 22 Uo., 618. p. 23 EPL Cat. 46/1627-1924. 24 EPL Cat. 55/1976-1924. 19 20



korabeli keresztény politika vezetői: Vass József, Huszár Károly, Haller István, Wolff Károly, Ernszt Sándor stb. voltak. A népgyűlések száma 750 volt, elsősorban a Dunántúlon (a hagyományos régióban), illetve a DunaTisza közében.25 A helyzet az 1920-as évek második felében sem változott. A Népszövetség élén továbbra is Ernszt vezérigazgató és Frühwirth főtitkár álltak. Az 1926-os évről küldött jelentésben elismerték, hogy fő céljuk egyáltalán fenntartani a szemezetet, mert most ltöbb új vállalkozás jött azokra a területekre is, amelyeken a Katolikus Népszövetség működött.r26 1927-ben a papság oldaláról n s annak közlönyében, az Egyházi Lapokban merült fel a kimondottan Katolikus Népszövetség új életre keltésének igénye, mégpedig elsősorban felekezeti, hitbuzgalmi szempontokra hivatkozva. Ez az álláspont abból indult ki, hogy 1919 után a Népszövetség alól a talajt a nagy keresztény összefogás, a felekezetek közötti béke húzta ki, a vezetők pedig a politikai tevékenységgel foglalkoztak. A keresztény kurzus múltával viszont általában megcsappant az érdeklődés a szervezetek iránt. A bethleni konszolidáció kiteljesedésének éveiben a katolikus papság lapja úgy vélte, hogy elérkezett ismét az ideje a katolikus felekezeti érdekeket érvényesítők határozottabb fellépésének, és ennek lehet kerete a Népszövetség. Most újra jó lehetőség kínálkozik a tiszta katolikus szervezkedésre. lA nehézségek ilyeténképp eloszlottak, a helyzet pedig megérett a Népszövetség új életre támasztásárah A katolikus érdekek föltétlenül megkívánják a tömegeink szervezésétr n olvasható az Egyházi Lapokban.27 A kezdeményezés nem is maradt visszhang nélkül. 1927 őszén a Katolikus Népszövetségen belül a jezsuita Bangha Béla irányításával felállítottak egy lKulturális és hitéleti szakosztályr-t. Mindez azt jelezte, hogy az új helyzetben a szervezet kereste a helyét, új funkcióját. Ezt próbálta meg segíteni az Ernszt Sándor által írt brosúra is (A Katholikus Népszövetség szükségessége), amely azonban semmitmondásával tűnt csak ki, és közelről sem volt alkalmas valamiféle új program vagy funkció megalapozására.28 A Katolikus Népszövetség kimozdítása a tehetetlenségből az 1930-as évek elején csak a vezető garnitúra cseréjével volt elképzelhető. (Amikor viszont már folytak az Actio Catholica előkészületei, amely ugyancsak keresztezte a Népszövetség funkcióját.) 1931 elején arról kezdtek tárgyalásokat, hogy a Népszövetség munkáját a katolikus agrármozgalmakkal és a kisiparosok szervezésével kellene kibővíteni. Ez a koncepció alapvetően eltért a korábbi, hitbuzgalmi jellegű irányváltás igényétől. 29 A Népszövetség újjászervezését végül is Ötvös Lajos plébános, kereszténypárti országgyülési képviselő vette kézbe, mint Ernszt helyettese. (Ezzel egyidejűleg Frühwirth távozott a főtitkári posztról.) Ez a vezetőváltás azonban nem ment simán. A megszokott magyarországi lgyakorlatr szerint az eltávolított régi vezetőség nem nyugodott bele a vereségbe, és mindent elkövetett az új lejáratására és pozíciói visszaszerzésére. Itt is ez történt, és szinte a rendszer végéig a két irányzat harca n maga mögött bizonyos főpapi segédlettel n megakadályozta, hogy a Katolikus Népszövetség komoly politikai és közéleti szervezetté váljék akkor, amikorra már elfogyott a keresztény politikai párt bázisa, erkölcsi és politikai tőkéje. A Népszövetség újjászervezésének ügye eljutott Esztergomba is. Serédi bíboros 1931. december folyamán Budapesten tárgyalt a fővárosi újjászervezésről br. Kray István kereszténypárti országgyűlési képviselővel. Ennek eredményeként Kray báró a budapesti újjászervezésre vonatkozó írásbeli javaslatát Mészáros János érseki helynökhöz juttatta el először, aki azt véleményezve továbbította Esztergomba. 30 Kray tervezetének az volt a lényege, hogy a budapesti katolikus egyházközségekre támaszkodva szervezzék meg a Katolikus Népszövetsé et. Az legyüttműködésnekr beállított tervezet szerint a népszövetségi helyi szervezetek követnék az egyházközségi struktúrát. A tervbe vett munkamegosztás szerint az egyházközségek végeznék a voltaképpeni hitélettel kapcsolatos munkát. lA katolikus ügy szociális és közéleti, valamint általános társadalmi és kulturális védelme, a katolikus közönségnek szociális és közéleti kérdésekben való, katolikus irányú megnevelése, általában a távolabbi értelemben vett egyházvédelem (pl. egyházi vagyonvédelem), a katolikus érdekek és jogok ellen intézett támadások kivédése, az ellenük (pl. az egyházüldözés, szekularizáció stb.) való nyilvános tiltakozás s hasonló ügyek előmozdításában az egyházközségek szívesen veszik a Katolikus Népszövetség munkáját.r31 Mészáros János érseki helynök 1932. januárban hosszú levélben ismertette a hercegprímással a tervbe vett ilyetén együttműködés akadályait, egyházi szempontból nemkívánatos voltát. Abból indult ki, hogy a fővárosi katolikus egyházközségek Központi Tanácsa részéről lnem mutatkozik különösebb hajlandóság a Népszövetséggel való együttműködésre. Ennek oka főleg abban keresendő, hogy az egyházközségek A Katolikus Népszövetség jelentése az 1925. évi működéséről. Bp. 1926. Kiadja a Katolikus Népszövetség. EPL Cat. 46/1459-1927. 27 Czékus Gábor: Támasszuk új életre a Katolikus Népszövetséget. Egyházi Lapok, 1927. május, 82. old. 28 Ernszt Sándor: A Katholikus Népszövetség szükségessége. Bp. é.n. (1930). Ld. OL. P 1797 cs. 41. t. 29 Egyházi Lapok, 1931. február. A Katolikus Népszövetség, 61. p. 30 EPL Cat. 46. 223/k932. Serédi 1931. december 21-i levélfogalmazványa br. Kray lstvgnhoz. 31 Uo., Kray tervezete, 4. fol. 25 26



intenzívebb működése tulajdonképpen mindazt fölöleli, amit a Népszövetség maga elé célul kitűzött, amit azonban itt a fővárosban elegendő eszközök hiányában csak nagyon csekél mértékben tudott megvalósítani.r Amióta a katolikus egyházközségeket sikerült megszervezni, a lNépszövetség még inkább veszített jelentőségéből és ma néhány helyen létezik ugyan még, de egészen jelentéktelen az a tevékenység, amelyet kifejteni tud.r32 Mészáros helynök feltárta a bíboros előtt a kezdeményezés tényleges hátterét is: lHogy most br. Kray István, Bangha Béla és mások a Népszövetség újraébresztését céljokul kitűzték, arra vezethető vissza, hogy sokan a buzgó kongreganista urak közül, akiknek élén Kray báró, mint az Urak Kongregációjának újonnak választott prefektusa áll, elégedetlenek azzal a szerintük lassú tempóval és nem eléggé eleven élettel, amely több helyen az egyházközségek körében tapasztalható. Másrészt ugyancsak ezek az urak a Keresztény Községi Pártnak működésével sincsenek teljesen megelégedve és különösen azt kifogásolják, hogy Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére, gyakran túlságos engedményeket tesz az ő protestáns barátai befolyása alatt a nemkatolikus felekezeteknek. Ebből a kettős kifogásból táplálkozik br. Kray István táborának mozgolódása, mely a Katolikus Népszövetséget szeretné eszközül felhasználni arra, hogy egyrészt az egyházközségek tevékenységét megélénkítse, másrészt a Keresztény Községi Párt életét és működését közelebb hozza a katholikus érdekekhez.r33 A helynök és az egyházközségi vezetők szerint nincs szükség új, az egyházközségeken kívül álló szervezetre ahhoz, hogy működésüket megélénkítsék, arra alkalmasak a meglévő keretek. Az egyházközségek Központi Tanácsa a Keresztény Községi Párttal és Wolff Károllyal ért egyet abban, hogy Budapesten igen nagy szükség van a katolikus-protestáns politikai összefogásra a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal szemben, mert ellenkező esetben elveszítenék városházi többségüket. Véleményét summázva az egyértelműen elutasító volt: lEzek után még mindig lehetséges, hogy Bangha Béla és Kray báró tábora a Népszövetséget regalvanizálni próbálja, ellenben az nem látszik célszerűnek gyakorlati szempontból, hogy a Népszövetség és az egyházközségek működése közelebbi kapcsolatba hozassék. Mindegyik szervezet haladjon a maga útján és próbálja céljait megvalósítani alapszabályai szerint kifejtendő működésével.r34 A legitimista és kongreganista Kray-csoport, valamint a keresztény fővárosért harcoló Bangha Béla jezsuita atya n aki ezt kimondottan a lelkipásztori és hitbuzgalmi munka révén tartotta elképzelhetőnek n felismerték, hogy e tekintetben inkább számíthatnak Serédire, mint korábban Csernochra. Serédi bíboros ugyanis ellene volt a protestánsokkal való együttműködésnek, jómaga is legitimista érzelmeket táplált és az exkluzív katolikus szervezkedés híve volt. A katolikus egyházközségek azonban már korábban is elhárították azokat a kísérleteket, amelyek rájuk n nem utolsó sorban adójukra n támaszkodva kísérelték meg elakadt mozgalmak felélénkítését. Az 1920-as évek közepén a keresztény párt (Ernszték) álltak akkor a hercegprímás elé a javaslattal, hogy az egyházközségek adójából megfelelő hányadot nekik juttasson. Ezt akkor Esztergom elutasította. Most sem kínálkozott más élő, valóban működő és az egész katolikus társadalmat átfogó szervezet, mint az egyházközség. A későbbiekben, amikor Bangháék már merőben új szemezettel, az Actio Catholicával kísérleteznek, megint csak az egyházközségek kínálkoznak egyedüli alapszervezetekként: az AC helyi szervezeteivé válnak az egyházközségek. Serédi hercegprímás február végén a fentiek értelmében elutasította a br. Kray-féle kezdeményezést. A képviselőhöz írt levelében azt ajánlotta figyelmébe, hogy a Népszövetség alapszabályai szerint működjön, és igen kívánatos volna, ha a vidéken, elsősorban a falvakban aktivizálódna, mert lott igazán nélkülözik ennek a kipróbált kath. szervezetnek jótékony hatásait.r35 A Népszövetség vezetői azonban kitartóknak bizonyultak, és nem adták fel egykönnyen a fővárosi szervezkedést. 1932. október végén n ugyancsak a helynökön keresztül n Ötvös Lajos, a Népszövetség helyettes vezérigazgatója (a vezérigazgató még Ernszt) kérvényt intéztek a hercegprímáshoz. Ebben már szó sem volt az egyházközségekről, a Keresztény Községi Párttal pedig szoros együttműködést helyeztek kilátásba. Hangsúlyozták, hogy nem újabb politikai szervezkedés készül, hanem a Népszövetség az általános katolikus érdekeket kíván szolgálni irodalmi termékeinek terjesztésével, kultúrelőadások tartásával. 36 Ehhez a beadványhoz Mészáros János érseki helynök már támogató véleményt fűzött. Tájékoztatta az ordináriust, hogy Ötvösék nem a Keresztény Községi Párt megosztására törekednek, a Népszövetséget közigazgatási kerületenként akarják megszervezni. Nem pártpolitikáról van szó, hanem a cél a katolikus közönség egységes megmozgatása közéleti, politikai kérdésekben. A maga részéről a Népszövetség ilyen működését kívánatosnak tartja.37 Serédi bíboros helynöke véleményét elfogadva áldását adta a Népszövetség budapesti szervezésére, Uo., 5. fol. Mészáros János 1932. január 21-i levele Serédihez. Uo., 6. fol. 34 Uo., 7. fol. 35 Uo., 10. fol. Serédi bíboros 1932. február 20-i levélfogalmazványa br. Kray Istvánhoz. 36 Uo., 11. fol. Ötvös Lajos 1932. október 29-i levele Serédihez. 37 Uo., 13. fol. Mészáros János 1932. november 11-i levele Serédihez. EPL Cat. D/c-2376/1931. 32 33



lfeltételezve és óhajtva azt, hogy ezen szervezkedés nem fogja a keresztény tábor politikai újabb megosztását céloznir.38 Mire azonban a fővárosi népszövetségi szervezkedés ténylegesen elindult volna, újból aktualitását, funkcióját vesztette, mert elkezdődött az Actio Catholica kiépítése. A Népszövetségnek, mint exkluzív felekezeti szervezetnek a fővárosi megjelenése egyébként nyilván nem volt a Wolff-párt érdeke sem, s az ő ellenállásuk is hozzájárult az újabb kudarchoz. Az 1930-as évek elején a Katolikus Népszövetség újjászervezése más aspektusból: egy hatékonyabb és exkluzívabb keresztény politikai párt létrehozása szempontjából is felmerült. Ennek kezdeményezője gróf Széchényi György keresztény párti képviselő volt, aki az újjászervezést már a lQuadragesimo annor enciklika szellemében, hivatásrendi alapon képzelte el. Javaslataival természetesen ő is a hercegprímást kereste fel. Előterjesztésének 3. pontja e tekintetben az érdekes: lHarmadik feladat a katolikus férfiak megszervezése akár a Katolikus Népszövetségben, akár egyházközségi szervezetekben, azokon belül hivatások és foglalkozások szerint csoportosítva. Erre a belső tagozottságra, a rendi társadalom leendő alapsejtjeire, az egyűvé tartozó tagok összeszoktatására a legnagyobb szükség van.r Ez a javaslat még nyitva hagyta, hogy a Katolikus Népszövetség, ez a régi instrumentum, vagy az egyházközség (az Actio Catholicába beállítva) legyen-e a hivatásrendiség kiépítésének az eszköze. A kezdeményezésre a püspöki kar és a hercegprímás n Ernszt Sándornak, a keresztény párt tényleges vezetőjének álláspontját elfogadva n elutasítóan reagált. Igaz, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 1931 őszén határozatot fogadott el a városi és vármegyei intenzívebb szervezésről, s a szokásnak megfelelően e célból kiküldtek egy bizottságot is (tagjai között a Népszövetség részéről Ötvös Lajossal), ám minden maradt a régiben. Az 1930-as évek végén a Katolikus Népszövetség újjáalakítását Glattfelder Gyula csanádi püspök kezdeményezte. (Erre az adott alkalmat, hogy elhunyt annak tényleges vezetője, Ernszt Sándor vezérigazgató. A szervezet elnöke, gróf Zichy János ekkor már a keresztény párt elnökeként is igen passzív volt, mondhatni épp úgy elaggott, mint maga a keresztény politika.) Glattfelder megbízásából egyik papja, Reibel Mihály eleki plébános vette kézbe a Népszövetség újjászervezését. (Reibel az 1939-es választásokon parlamentbe került 4 keresztény párti képviselő egyike volt.) Reibel azonban ltúllőttr a célon, mert az addigi vezetés felelősségre vonását kezdeményezte, így akarta őket félreállítani. Dokumentálta, hogy a Népszövetség nem alapszabályszerűen működött, s jogorvoslatért a belügyminiszterhez, a fővároshoz és a közigazgatási bírósághoz fordult. Reibel és Makray Lajos plébános mint lújítókr maguk mögött tudták Glattfelder püspöknek, az AC ügyvezető elnökének támogatását. Velük szemben azonban a püspökök és a keresztény politikusok többsége a régi vezetőket n Zichy János elnököt, Ötvös Lajos vezérigazgató helyettest (aki Ernszt örökébe akart lépni) támogatták. Közülük elsősorban Czettler Jenő volt keresztény párti képviselő és Mátéffy Viktor esztergomi plébános, ugyancsak keresztény párti képviselő említendő. E két csoport között folyt a belső harc. Amikor rájuk kényszerítették a kompromisszumot, akkor az elnöki tisztet Czettlerre, az igazgatóságot Makrayra bízták. 39 Miután az 1939-es választásokon a parlamenti keresztény párt gyakorlatilag megsemmisült, óhatatlanul felmerült egy olyan politikai szervezet szükségessége, amelyen keresztül az egyház ilyen szándékait közvetítheti. Az Actio Catholica ugyanis formálisan politikamentes volt, szabályai szerint politikai kérdésekkel nem foglalkozhatott. Ám amennyiben a tiltás ellenére mégis megtette n amint meg is tette n az nem bizonyult szerencsésnek. A katolikus közélet számos szereplője úgy vélte, hogy az Actio Catholica túlzottan elkötelezte magát a hivatásrendi állam eszméje, az autokratikus politikai törekvések mellett. Sőt pl. a kereszténydemokrata Széchényi György határozottan a katolicizmuson belüli lhitlerizálásr eszközének nevezte az AC-t. Így azután az 1940-es évek elejétől maga a püspöki kar kezdeményezte n közvetlen irányítása mellett n a Katolikus Népszövetség felélesztését. Ez a törekvés része annak a koncepciónak, hogy a Horthy-korszakban kompromittálódott szervezetektől visszatérjenek a ltiszta forráshozr, a politikai katolicizmus születéséhez. Így kerül sor majd 1943-ban a Keresztény Néppárt elnevezés felvételére, illetve ennek része az 1918 előtt sikeres Katolikus Népszövetség újbóli felkarolása is. A háborús években a püspöki konferenciákon állandóan napirenden volt az a kérdés, hogy a főpásztorok miként orientálják a papságot és a híveket a felmerülő politikai kérdésekben: főként is a nyilasokkal kapcsolatban. Több püspök n így elsősorban gróf Zichy Gyula kalocsai érsek, bábór Apor Vilmos győri püspök és Bubnics Mihály rozsnyói püspök n szorgalmazták a közös és nyilvános állásfoglalást. Az 1942. évi tavaszi püspöki konferencián Bubnics püspök hozta elő a hatékony, tömegméretű katolikus politikai szervezkedés szükségességét. Javasolta, hogy bízzanak meg egy püspököt a Katolikus Népszövetséggel és a keresztény párttal való tárgyalásokkal. lHa nem is alakulna ki egy kifejezett katolikus politikai párt, a Népszövetség szemezete fogja össze politikusainkat katolikus kérdésekbenr n mondta Bubnics. Apor szerint a 38 39

Uo., 14. fol. Serédi 1932. november 14-i levélfogalmazványa Ötvös Lajoshoz. EPL 381-1942, 10.384/1943., 1614/1944. Cat. 46/5468-1938; EPL 4270/1939.



baj ott kezdődött, hogy az AC nem foglalkozik közéleti kérdésekkel, ugyanakkor mindenféle más szervezet mellette jelentéktelenné vált. Pedig szerinte lha elvi okból szükséges, síkra kell szállnia és megszerveznie a teendőketh A Népszövetség ezért volna fontos, bekapcsolódhatnék az AC munkájába.r Serédi ezzel szemben rámutatott, hogy a Uatikán előírásai szerint az AC politikamentes, ezért is nem tagolódhatott bele a Népszövetség. Uégül is a püspöki kar Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt bízta meg a Katolikus Népszövetség ügyeinek megvizsgálásával és az intézkedések előkészítésével.40 Az 1942. őszi püspöki konferencián Shvoy püspök ismertette vizsgálódásának eredményét. Eszerint a Katolikus Népszövetség működése ellen Reibelék részéről felhozott panaszok jogosak voltak. Az 1941. június 22-én Sopronban tartott népszövetségi közgyűlés botrányos jelenetekben bővelkedett a két tábor vitája miatt. Bár az újítóknak legtöbb kérdésben igazuk volt, mégsem javasolja Ötvös teljes félreállítását, mert ő a szervezet lapját, a Népújságot kitűnően szerkesztette. A lrégiekkelr szemben Reibelék arroganciája igen rossz hangulatot keltett. Shvoy azt javasolta, hogy a püspöki kar nevezzen ki a Katolikus Népszövetség élére egy püspök elnököt, akinek teljes felhatalmazást ad a rendteremtésre, új, legitim vezetőség felállítására. A megbízatást Bubnics Mihály rozsnyói püspök vállalta.41 A katolikus közéletben és szervezetekben uralkodó zavaros állapotokat mutatja, hogy Bubnics püspök lrövid útonr csődöt jelentett. (Megbízása sem volt szerencsés, hiszen 1939 előtt nem élt Magyarországon.) Az 1943. évi tavaszi konferencián visszaadta megbízatását. Ennek részint tartalmi, részint személyi okai voltak. A tartalmiak: ő a Népszövetség munkájában a szociális kérdéseket akarta előtérbe állítani, és az egyesületeket intézményesen összefogni a közös munkára. Ezt részint a vezetőség, részint az egyesületek nem tették magukévá. Problematikusnak látta Ötvös Lajos személyét, akivel lkomoly tényezők nem hajlandók együtt dolgoznir. Ám mégsem tudta eltávolítani, mert védelmébe vette a Népszövetség új elnöke, gróf Esterházy Móric azzal, hogy Ötvös gazdaságossá tette a Népszövetség kiadványait (naptárait és a Népújságot), s ezek révén ma a Népszövetség az egyedüli olyan katolikus szervezet, amely pénzügyileg megáll a lábán. Az is problémát okozott, hogy a Népszövetség autonóm szervezet, és a püspöki kar nem nevezhet ki élére elnököt! Serédi bíboros végül is báró Apor Vilmos győri püspököt kérte fel a megbízatás elfogadására. Apor ezt elfogadta azzal, hogy lmunkáját nem látja könnyűnek, mert egy egyesület felélesztése, melynek munkaköreit már más egyesületek vették át, nehéz.r42 Megbízatását ideiglenes jelleggel vállalta, s az újjászervezést csak az alapszabályok szerint tartja lehetségesnek: amennyiben őt szabályszerűen megválasztják a Népszövetség elnökévé. Apor püspök a töle megszokott lelkiismeretességgel vette kezébe a Népszövetség ügyét, mert a közélet politikai tájékoztatását igen sürgetőnek tartotta. igyekezett megnyerni a megyéspüspökök támogatását az egyházmegyékben folyó szervezkedéshez, és emellett szorgalmazta a budapesti országos központ megerősítését új szetvező titkárokkal, a sajtóban való megjelenéssel stb. Maga a hercegprímás járt elöl jó példával. 1944. február 12-én körlevélben szólította fel a főegyházmegye papjait a Katolikus Népszövetség újjáalakításában való kezdeményező részvételre.43 Az 1944. tavaszi n a korszakban az utolsó n püspöki konferencia, még a német megszállás előtti napokban n részletesen foglalkozott a Katolikus Népszövetség fontosságával. Ez már valóban az utolsó utáni pillanatban történt; a szándék arra irányult, hogy a háború utáni új helyzetben lesz szükség a Népszövetségre. Serédi bíboros rámutatott, hogy lszükség van olyan szervezetre, amely a katolikus elveket és érdekeket társadalmi és politikai síkon is képviselir. A Katolikus Népszövetség nem érinti az AC munkáját, mert az vallási és kulturális vonatkozású, ez pedig a közéleti munkát tekinti feladatának. Kérte az ordináriusokat, hogy egyházmegyéjükben szólítsák fel a papságot a szervezésre, sőt konkréten is bízzanak meg egy-két papot az egyházmegyei szervezés irányításával. Bár Aport nem választották formálisan a Népszövetség elnökévé, a püspöki kar megbízását újabb évre meghosszabbította.44 Apor püspök 1944 nyarán és koraőszén már felismerte, hogy az új helyzetben a régi instrumentumok alkalmatlanok a katolikus közéletben és politikában. Ekkor ő már egy kereszténydemokrata politikai párt szervezését támogatta, amely részese lehet az új világ munkálásának is. Ezért 1944 szeptemberében értesítette a Népszövetség elnökét, gróf Esterházy Móricot, hogy le akar mondani a Népszövetség püspöki-védnöki tisztéről és visszahívja a központból papját is. Az elnök Serédihez fordult kéme, hogy bírja rá Aport lemondási

EPL Ppki jkv. 1942. március 11,. 7. p. EPL Ppki jkv. 1942. október 7., 10. p. 42 EPL Ppki jkv. 1943. március 17., 40. p. 43 EPL Circulares II/10. 642-1944. 44 EPL Ppki jkv. 1944. március 14., 14. p. 40 41



szándékának megváltoztatására.45 Serédi ebben az értelemben írt is Apor püspöknek, ám a nyilas hatalomátvétel ezt a kérdést is idöszerűtlenné tette.46

4. IV/4. Katolikus nőmozgalmak és szervezetek Amennyire igaz a megállapítás a katolikus szervezetekre, hogy azok túlságosan szétaprózódottak, egymást átfedők és részben lhatástalanítókr voltak, úgy ez fokozottan áll a nők közötti szerveződésekre. Ezek teljes egészéről szinte lehetetlen áttekintést nyújtani, mi itt és most ezt meg sem kíséreljük. Helyette inkább azokra a nagyobb vagy markánsabb szervezetekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek folyamatosan működtek és relatíve bizonyos társadalmi támogatottsággal is rendelkeztek. Az életkor, foglalkozás, társadalmi állás, célok és funkciók szerint mélyen tagolt nőmozgalmak országos koordináló szervezete volt a Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. Valójában azonban ez csak egy Budapesten működő központ volt, tényleges összehangoló szerepet nem tudott betölteni. A Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének 1918. decembern1925. február közötti működéséről n a segélykérését megindokolandó n jelentését Szegedy-Maszák Aladárné terjesztette Csernoch bíboros elé. A szövetség 1918. december 18-án alakult meg, Zichy Rafaelné grófnő kezdeményezésére. Ehhez a következő, már működő nőszervezetek csatlakoztak: Katolikus Sajtóhölgybizottság, Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, Katolikus Tisztviselőnők Országos Egyesülete, Siófoki Oltáregyesület, Katolikus Nővédő Egyesület, Katolikus Tanítónők Országos Egyesülete, Szent Margit Kör, Bonyhádi Katolikus Leányszövetség, Székesfehérvári Nővédő Egyesület, Székesfehérvári Oltáregyesület, Újpesti Szent Erzsébet Kör és további 400 egyéni tag. A szövetség 1919. augusztus 25-én újjáalakult, és működéséhez elsősorban a holland és norvég nőszervezetektől kaptak jelentős pénzeket.47 Az életkor szerinti szervezödések közül három szemezet tűnik fontosnak: a Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ), a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) és a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetsége (DL). A Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ) a Katolikus Legényegyletek megfelelője volt: a gyáriparban, kisiparban, kereskedelemben foglalkoztatott katolikus leányok érdekvédelmi és nevelő szervezeteként működött. A falura nem terjedt ki, míg az értelmiségi pályákra készülő vagy ott dolgozó leányok számára szakmai rétegszervezetek álltak rendelkezésre. A KLOSZ az 1920-as években élvezte a püspöki kar támogatását, ami azonban nem tünik bőkezűnek: Csernoch bíboros 1924-ben pl. 25 000 inflációs koronát küldött a szövetségnek.48 Amint a katolikus legényegyletek az 1930-as évek közepétől átalakultak a hivatásrendi mozgalmak szerveivé (lásd a KALOT), úgy a leányok esetében ez 1939-ben történt meg. 1939. november 13-án tartotta alakuló gyűlését n a budapesti érseki helynök elnökletével n a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége. Itt fogadták el a KLOSZ alapszabályának módosítását és a néwáltoztatást.49 A szövetség célja la gyárakban, kézműiparban és kereskedelemben dolgozó nők katolikus egyesületeinek autonómiájuk fenntartása mellett való egyesítése, valláserkölcsi, szakbeli és gazdasági érdekeik előmozdítása és egységes képviseleter (2. s). A Szövetség két szakosztályra oszlik: a Katolikus Dolgozó Nők, illetve a Katolikus Dolgozó Leányok szervezetére. A Szövetség élén egyházi tanácsadó áll, és az AC szellemében működik, annak ifjúsági szervezetébe tagolódik (Magyar Leányok Katolikus Akciója). Célkitűzéseit lelkigyakorlatok és zarándoklatok szervezésével, egyházközségi csoportok alakításával, szakmai képzéssel, jóléti akciók szervezésével, a szociális bajok orvoslásával, segélypénztárral és szaklap kiadásával akarja elérni. Az országos szövetséget egyházmegyei szervezetekre osztották (volna). Két lapja volt: a Dolgozó Nő és a Dolgozó Leány. Az látszervezéskorr a KLOSZ-nak 77 csoportja volt, ebből 29 Budapesten működött.50 Az átszervezés után is a szövetség lényegében megmaradt a dolgozó leányok szervezetének, ún. dolgozó nőcsoport igen kevés lett. Az 1939/40. évi beszámoló szerint a szövetségnek Budapesten 5, vidéken (Szegeden) egy otthona működött. 400 tag vett részt lelkigyakorlaton. A Dolgozó Leányoknak Budapesten 32, vidéken 107 csoportja működött (összesen 139 DL-csoport); a Dolgozó Nőknek Budapesten 6, vidéken 2 (összesen 8 DN-csoport) volt, mind

EPL 7700/1944. Gr. Esterházy Móric 1944. szeptember 27-i levele Serédihez. Uo., Serédi 1944. szeptember 29-i levele Aporhoz. 47 EPL Cat. 46/1799-1925. 48 EPL Cat. C/1114-1924. 49 Az új alapszabályt a hercegprímás EPL 3479/1940., a BM 146.640/1940-VII.a. sz. alatt 1940. szeptember 23-án láttamozta. 50 EPL 8388-1940. 45 46



összesen tehát 147 csoport. Rengeteg előadást tartottak. A csoportoknál ún. takarékperselyek működtek, amelyekből pl. kelengyesegélyt adtak a férjhezmenőknek.51 A szövetség fejlődése nem volt töretlen, hiszen az 1940n1941. évekről készített jelentés mindössze 89 DLcsoportot mutatott ki (29 Budapesten, 59 vidéken és 10 Erdélyben). 52 A területi gyarapodás következtében a DL és DN csoportok összes száma 1941 végére 172-re emelkedett, ebből 50 a fővárosban működött.53 1944 nyarára ez a szám már 230 tagcsoportra és 10 000 tagra növekedett a vezetőség Serédinek küldött jelentése szerint. Ugyanekkor püspök-védőnek Hamvas Endre csanádi püspököt kérték fe1.54 A foglalkozás vagy hivatás szerint szerveződő nőmozgalmak száma is jelentős volt. A Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége évente küldött beszámoló jelentést Esztergomnak a szokásos segélykérésekkel egyetemben. Persze szó sem volt országos szervezetről, inkább a főváros néhány úrihölgyének időtöltéséről. Nem a lháziasszonyokr n tehát egy család háztartását vezető édesanyák problémáival foglalkozott, hanem szociális és karitatív jótékonykodással. Így pl. az állásnélküli cselédlányokat védte az lelzülléstőlr, vagy pedig n már 1944-ben, a háború végén n kórházi lepedők, ruhák foltozását szervezte. 55 Kétségtelenül figyelmet érdemel az a vállalkozása, amit vasúti missziónak neveztek: a fővárosi pályaudvarokra érkező, zömmel falusi cselédlányokat fogadták és segítettek nekik ljobb házakhozr elszegődni. Formálisan ezt a munkát a Szent Zita Körök végezték. A háziasszonyok szövetsége az árvák és hadiárvák felkarolására ún. cselédképzőket is szervezett, megkönnyítendő ezek munkavállalását. A lháziasszonyokr alatt jelen esetben tehát elsősorban a cselédet tartó úri középosztálybeli hölgyek értendők. A szövetség munkáját nemcsak az egyház méltányolta, hanem a székesfőváros is. A közgyűlés 1928-ban és 1929-ben is részükre 2000 pengő támogatást szavazott meg.56 A katolikus tanítónők, tanárnők, tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak egyesületeihez képest az egyházi és világi hatóságok nagyobb figyelmet fordítottak a munkásnők szervezésére. A Magyar Keresztény Munkásnők Országos Egyesülete még 1906-ban alakult meg a keresztényszocialista mozgalom keretei között. Vezetője Geöcze Sarolta volt.57 Annak ellenére, hogy a szervezetnek 1919 után egyetlen nyilvántartott tagja sem volt (hanem mindössze 20 pártoló tag), a székesfőváros tanácsa évi rendszeres segélyben részesítette a szervezetet. 1921-től évi 5000 koronát, 1924-ben 100 000 koronát, 1927-től évi 240 pengő segélyt kaptak.58 A 240 pengő nyilván semmire sem volt elegendő, a szervezet csak formálisan létezett. Éppen ezért az 1920-as évek végén Korányi Sarolta kezdeményezésére nem felekezetközi (keresztény), hanem katolikus felekezeti jellegű munkásnő szervezkedésbe fogtak. Koncepcióját 1928 áprilisában terjesztette Serédi bíboros elé. A katolikus munkásnő egyesületeknek a keresztény szociális szakszervezeteket megelőzően kellene működniük és tagjaikat erre nevelni. A katolikus munkásnő egyesületeket la plébános urakkal egyetértésben és az e házközségek erkölcsi és anyagi támogatásávalr tartotta megszervezendőknek.59 Szembetűnő, hogy ismételten az egyházközségek kerülnek elő, amikor egy katolikus szociális mozgalom indításáról van szó. Az ipari és kereskedelmi téren dolgozó leányokat tartsák nyilván a hitoktatók és hitoktatónők, s kikerülve az iskolából, mint fiatal munkásnők lehetnének beszervezve. A munkásnő egyesületek élén katolikus lelkész-elnökök álljanak. Az országos szövetség egyházi vezetőjének Korányi Sarolta Ernszt prelátust hozta javaslatba. Serédi nyilván nem zárkózott el a javaslat elől, mert Korányi Sarolta még az 1928. őszi püspöki konferencia elé terjesztette kérelmét, részint a kezdeményezés támogatása, részint anyagi segélyezése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a katolikus munkásnők szervezése a plébánosok vezetése alatt, egyházközségenként történne. Kérte, hogy az egyes ordináriusok utasítsák erre a lelkészkedő papságot. A kezdeményezést Ernszt is támogatta. 60 A konferencia megtárgyalta a kérést és azt készséggel támogatta is, sőt azt is jegyzőkönyvbe vették, hogy felszólítják a papságot a szemezkedés támogatására. A kért évi 1000 pengőt azonban kollektíve nem szavazták meg, az anyagi támogatást az egyes ordináriusoktól külön-külön lehetett csak kérni.61 November közepén Korányi Sarolta arról tájékoztatta a prímást, hogy a kért anyagi támogatást csak a pécsi püspök (Virág Ferenc) ígérte meg, a székesfehérvári püspök anyagi nehézségei miatt nem tud adni, a többi ordinárius pedig nem is válaszolt a hozzájuk intézett kérelemre. Korányit azonban ez nem keserítette el. EPL 5839-1940. EPL 4371-1941. EPL 2619-1941. 54 EPL 7512-1944. A Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szösetségének 1944. szeptember 12-i beadványa Serédihez. 55 EPL Cat. 46/1408-1925., és uo., 8602-1944. 56 FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15., 1283. sz., 443. p., és 1929. november 14., 1241. sz., 361. p. 57 Alakuló közgyűlés 1906. április 29. Alapszabály: 91.069/906-III/a. BM. sz. 1906. szeptember 27. 58 FL. Főv. tan. üo. ir. 3014/921-IX. 59 EPL Cat. 46/4268-1928. Korányi Sarolta 1928. április 11-i levele Serédihez. 60 EPL Cat. 55/3318-1938. Korányi Sarolta 1928. október 2-i memoranduma a püspöki karhoz. 61 EPL Ppki jkv. 1928. október 10., 2S. pont. 51 52 53



Apellálva Serédi külön katolikus szervezkedést támogató véleményére, most azt kérte tőle, hogy Hóka Imre fővárosi hittanárt (esztergomi egyházmegyés pap) bocsássa a szervezkedés rendelkezésére: fizetésének folyósítása mellett legyen feladata a katolikus munkásnők szervezésének központi vezetése.62 Serédi bíboros elfogadta a javaslatot azzal a kikötéssel, hogy Hóka Imre hittanári feladatainak ellátása mellett vállalhatja a munkásnő-mozgalom szervezését.63 Hóka a feladatot így is vállalta, és igenlő válaszában már nagyszabású terveket is kifejtett a hercegprímás előtt: valamennyi gyártelepet kataszterbe vesznek, hogy a munkásnők szervezését előbb Budapesten, majd országosan is megkezdhessék. 64 A szervezés azonban Budapesten nem volt keresztülvihető Mészáros János érseki helynök, illetve az egyházközségek Központi Tanácsának közreműködése nélkül. Mészáros csak abban az esetben tartotta támogatandónak a kezdeményezést, ha a katolikus munkásnő egyesületek a területileg illetékes katolikus egyházközségek keretében alakulnak meg. Serédi ezt végül is méltányolta és utasította Ernsztet, Hóka Imrét és Korányi Saroltát, hogy a konkrét kérdéseket Mészáros helynökkel egyeztessék. Korányi Sarolta katolikus munkásnő mozgalma valóban megindult, azonban ez sem lett eredményesebb a korábbi hasonló kísérleteknél. Az 1930-as évek közepén, a hivatásrendiség hatására kezdtek ismét a katolikus dolgozó leányok és nők szervezéséhez. Így jött létre a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége (DN és DL). 65 A Dolgozó Leányok (DL) megszervezésének a mintája n épp úgy, mint az ifjúmunkásoknál n a belga JOC leányváltozata, a JOCF volt. A kezdeményezést felkarolta Mészáros János érseki helynök is. A gyakorlati szetvező munkát és irányítást itt is szerzetesek végezték, mégpedig a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága. A társaság két nővért, Rónai Paulát és Palágyi Natáliát bízta meg ezzel a munkával. Természetesen a Dolgozó Nők (DN) és a DL is betagozódott az Actio Catholicába. Közlönyük, a Dolgozó Leány első száma 1932 karácsonyán jelent meg. Egy év múlva, 1933 decemberében a működő 8 dolgozó leány csoport országos szövetségbe tömörült, amelynek alapszabályait ekkor láttamozták. A szövetség végül is lassan, de eredményesen fejlődött. 1944-re 250 helyi csoportjukban mintegy 10 000 tagot számlált.66 Módszereik a már ismertek voltak: vezetőképző tanfolyamok tartása, tanulmányi napok és kirándulások rendezése, évi seregszemlék stb. Feladataikat ők is kettősnek fogták fel: lelki és erkölcsi nevelő jellegűnek, illetve gyakorlati szociális segítésnek. Az előbbihez tartozott a vasárnap megszentelése, a káromkodás elleni fellépés, a lelkigyakorlatokon való részvétel. A másikhoz a munkaközvetítés, a lakásközvetítés, bizonyos áruk jutányos beszerzése, kelengye és menyaszszonyi ruha közvetítés stb. A DN-DL mozgalom legjelentősebb alkotása a tagok számára létesített otthonok fenntartása és vezetése volt. 1936n1944 között Budapesten 11 otthont nyitottak, átlag 50~0 férőhellyel. Vidéken Szegeden, Győrött és Újpesten volt otthonuk. 1939-ben pedig megnyílt az első katolikus munkásnő-üdülőjük Balaton-Jankovich telepen, majd ezt további három követte, amelyekben a beutaltak önköltségesen pihenhettek. A mozgalom vezetője az 1940-es évek első felében Salkaházi Sára szociális testvér volt, akinek munkáját Bernovits Vilma segítette. A nyilasok tudomására jutott, hogy az otthonokban üldözötteket rejtegetnek. Ezért 1944. december 27-én a Bokréta utca 3. sz. alatti otthonból a menekítettekkel együtt elhurcolták őket, és a Dunába lőtték.67 Bár a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) önálló jogi személyiségként működött megállapítható, hogy mind céljait tekintve, mind szervezését, módszereit illetően a KALOT lnői változatar volt. 68 Amint a KALOT létrejöttére a felvidéki előzmények n a SZKIE és a Prohászka-körök hatottak, úgy a KALÁSZ szervezői tapasztalataikat Stettner Andrea révén n Erdélyből hozták. A keletkezés körülményei is azonosak: míg a KALOT kereteit a legényegyletek szövetsége adta, a KALÁSZ burka a Katolikus Nőszövetség volt. 1934-ben a Magyarországra átjött Stettner Andrea kezdeményezésére és Luczenbacher Rita jelentős anyagi támogatásával vette kezdetét a KALÁSZ szervezése. A Katolikus Nőszövetség n amelynek elnöke gróf Zichy Rafaelné volt n 1935-ben Pécelen, főleg tanítónők részvételével tanfolyamot szervezett, amelynek célja a falusi leányok mozgalmának előkészítése volt. Már itt megfogalmazták a KALÁSZ célkitűzéseit (amelyek ugyancsak a KALOT éra rímeltek): lhitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal leányaiból.r69

EPL Cat. 46/4268-1928. Korányi Sarolta 1928. november 17-i levele Serédihez. Uo., 18. fol. Serédi 1928. november 28-i levélfogalmazványa Hóka Imréhez. 64 Uo., 19-21. fol. Hóka Imre 1928. december 4-i levele Serédihez. 65 Jolsvai Hedvig-Mona Ilona: A Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége: a DN és DL. In: Félbenmaradt reformkor. Miért akadt el az ország keresztény humanista megújulása? Róma, 1990. Katolikus Szemle kiad.,106-110. p. 66 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 107. p. 67 Jelenleg megindult Salkaházi Sára boldoggá avatási eljárása. 68 StettnerAndrea: Katolikus Leánykörök Szövetsége: a KALÁSZ. In.: Félbenmaradt reformkor. Id mű, 111n122. p. 69 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 113. p. 62 63



A KALÁSZ indulásához a kezdő tőkét Luczenbacher Rita biztosította, akinek atyja pettendi földbirtokos volt. A szervezésben fő munkatársa Stettner Andrea lett. A kezdeményezéshez megnyerték Mihalovics Zsigmondnak, az AC országos igazgatójának a támogatását is. Formálisan a szervezkedés központja a Katolikus Népszövetség Faluszervező Irodája volt, és a szükséges tájékoztató anyagot Tarisznya címmel küldték szét havi rendszerességgel. A KALÁSZ-nak először Shvoy Lajos székesfehérvári püspök rokonszenvét sikerült elnyernie, és az egyházmegyében 1936 elején megkezdődhetett a szervezkedés. Az első leánykör Martonvásáron alakult meg. A mozgalom betagolódott az AC-be, és 1937-ben Budapesten már önálló székháza is lett. (Igaz, ezt Luczenbacher családi vagyonából vásárolta.) Az önállósodást jelentette, hogy 1939. február 12-én tartott alakuló gyűlésükön létrejött a Katolikus Leánykörök Szövetsége, a KALÁSZ, amelynek alapszabályait mind a hercegprímás, mind a BM jóváhagyta. Ettől kezdve megszűnt függésük a Katolikus Nőszövetségtől is. 70 A KALÁSZ szervezése a püspökök közvetlen felügyelete és támogatása mellett történt. Egyházmegyénként szerveződött, az egyházmegyei titkárt a püspök nevezte ki és ő fizette. A KALÁSZ jó kapcsolatokkal rendelkezett a szerzetesrendekkel is. A legtöbb női rend tagjai szívesen vállaltak helyi KALÁSZ csoport vezetést, a férfi rendek közül elsősorban a bencések támogatták, ám a szervezet egyiktől sem került függő viszonyba. A Katolikus Leánykörök Szövetségének alapszabályait a hatóságok 1939-ben láttamozták.71 Évente ezt követően 1000 pengő államsegélyt kapott a Földművelésügyi Minisztériumtól, amely összeg, ha nem is nevezhető jelentéktelennek, mindenesetre mutatja, hogy mennyire értékelte a korabeli hatalom a falusi parasztifjúság lelki és testi képzésének, önmüvelődésének a támogatását. A KALÁSZ la hitében erős, erkölcseiben tisztar falusi leányok mozgalmát a hercegprímás és a püspöki kar támogatta.l72 Az Esztergomi Főegyházmegyében 1940. szeptemberben indult el a KALÁSZ szervezése. 1941 nyarára már 69 faluban kb. 5000 tagja volt. A szevezet igen népszerű lett és gyorsan terjedt: 1941-ben 654 egyesületében 60 000 tagja volt.73 Csak az esztergomi főegyházmegyében 1942-re 110 faluban müködött KALÁSZ csoport.74 A KALÁSZ sikerének titka ugyanaz volt, mint a KALOT-é. Jól tudta egyesíteni a vallásos egyesület jelleget és funkciót a hazafias neveléssel, a gyakorlati ismeretek átadásával, a népművészet és népi hagyományok ápolásával. Mint vallásos, katolikus egyesület szorgalmazta tagjai hitéletének elmélyítését, a misén való aktív részvételt, a gyakori szentáldozást. Így tett eleget a hitbuzgalmi feladatainak. De ehhez szervesen kapcsolta a leányok felkészítését az öntudatos női hivatás betöltésére, ám közelről sem valamiféle feminista szellemben, hanem annak tudatosításával, hogy a családanyától függ a család és az egész nemzet jövője. A hazafias nevelés sem elsősorban jelszavakban és külsőségekben nyilvánult meg, hanem a népi hagyományok ápolásában. Felélesztették a már-már elfeledett népdalokat, népmeséket, népviseletet. (A nemzetiségi vidékeken a saját nemzetiségi hagyományokat.) Így érték el, hogy a leányok nem a városból tanult műdalokat énekelték, hanem a saját népdalaikat. A leánykörök, amelyek szinte minden faluban működtek, gyakran rendeztek lszínielőadásokatr, általában a központból kapott anyagok segítségével. A KALOT és KALÁSZ szetvezetek együttműködésével, a tanító segítségével olyan közös élmények születtek így, amelyek mind a szereplők, mind a közönség életében közösségteremtő és megtartó erőnek bizonyultak. A KALÁSZ különös gondot fordított arra, hogy tagjait a háziasszonyi erények fejlesztésére, a háztartási ismeretek elsajátítására késztesse. Ehhez megfelelő anyagot bocsájtott a helyi csoportok rendelkezésére. A magasabb szintű képzést szolgálták a KALÁSZ népfőiskolái. Az első 1941-ben nyílt meg Bodajkon, majd ezt követte a szadai népfőiskola.

5. IV/5. Katolikus ifjúsági szervezetek és mozgalmak A katolikus ifjúsági szervezetek nemek, korosztályok és foglalkozási ágak szerint tagolódtak. Leginkább megragadható a katolikus iskolatípusokban történő szervezet, az elemi iskolásoknak, a középiskolásoknak és a főiskolai-egyetemi hallgatóknak létesült egyesületek. Az elemi iskolás tanulókat a jezsuita vezetésű Jézus Szive Szövetség égisze alatt n a Szívgárdákban szervezték. A Szívgárda közlönye az A Szív című újság volt. A Szívgárda a családi misszió eszköze volt elsősorban, és felhasználta az életkori sajátosságokból adódó valláserkölcsi és hazafias nevelés lehetőségeit. 1922-ben Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 114. p. FL.IV-1402/b.1003/1939. 72 EPL 6056-1941. 73 EPL 4149-1942. 74 EPL 5285-1943. 70 71



országosan 98 csapata működött mintegy 16 000 gyermekkel. Legtöbb helyen a Szívgárda élén lelkész állt. 75 A Szívgárda egyfajta katonás és romantikus formákat hordozott, felkeltve a gyermekek ilyen irányú fantáziáját. De hangsúlyozni kell, hogy ez nem volt valamiféle kényszerszervezet vagy paramilitáris előképzés mint más, ekkor vagy később keletkezett gyermek- és ifjúsági mozgalmak (Levente, Úttörő stb.). A katolikus középiskolai diákszövetségek főleg a szerzetesi gimnáziumok diákjait tömörítették. Ezek részint iskolafenntartókként (bencés, piarista, ciszterci, premontrei és jezsuita), részint területileg (gimnáziumonként) szerveződtek. Kétségtelenül növelték az iskolák kisugárzását, főként a végzett növendékek összetartásával, szellemi és lelki közösségük kidomborításával. Számos főiskolai és egyetemi katolikus diákszervezet is működött, ám ezek már kiléptek az intézményi keretek közül. A Katolikus Főiskolai Diákszövetség célja a különféle főiskolai és egyetemi egyesületek koordinálása volt. Ennél markánsabbak voltak a speciális célokra szerveződött egyesületek. Közülük a legjelentősebb és a leginkább exkluzív az Emericana, amely a hitélet elmélyítésén kívül a bajtársi szellemet ápolta n középkori hagyományokra építkezve n, a hallgatók szociális támogatását is szolgálta diákszociális intézmények fenntartásával. Az Emericánát ciszterci atyák vezették, életrehívója és vezetője Schwartz Elemér volt. A szervezet korporációkra tagolódott és egybefogta a még tanuló diákokat és a végzett, a közéletben, tudományban vagy a gazdasági életben sikeres tagokat. Az Emericana a Szent Imre kultusz szellemében szerveződött és működött, virágkora éppen ezért az 1930-as évek elejére esett. Az Emericana működését a székesfőváros is támogatta. A szervezet Adalbertinumnak nevezett menzája évi 4000 pengő támogatást kapott a fővárostól az 1920-as évek végén.76 Az Emericana Nagyrendjének vezetői az 1940-es évek elején Szekfű Gyula professzor és Schwartz Elemér voltak. Már Teleki Pál, majd Kállay Miklós miniszterelnök is a keresztény és nemzeti összefogás jegyében szorgalmazták a főiskolai és egyetemi diákszervezetek egységes szervezetbe olvasztását. Az Emericana vezetői ezt elutasították, és Serédihez folyamodtak segítségért.77 A hercegprímás az ügyben Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszterhez fordult és leszögezte, hogy egyenesen aggályosnak tartja az említett szervezeteknek egy egységes állami mozgalomba történő betagolását. Amennyiben erre kísérlet történne, úgy a katolikusok ahhoz nem fognak csatlakozni.78 Az Emericana mellett említést érdemel még a Szent Imre Kör, amelynek célja az elméleti és a gyakorlati önképzés volt, a katolikus öntudat fejlesztése és a segélyezés. A kör hatékonyan támogatta a Szent Imre kollégiumok működését is. A Szent Margit Kör ugyanezt végezte a női hallgatók között. A Vasváry Pál Kör pedig a görögkatolikus egyetemi ifjúság szervezete volt. A szakma szerint szerveződő ifjúsági mozgalmak közül a legnagyobb múltra a katolikus legényegyletek tekintettek vissza. Az első legényegylet Magyarországon már 1856-ban megalakult az iparoslegények érdekeinek védelmére. A mozgalom Adolf Kolpingtól eredt, és a legényegyleteket Kolping-egyesületeknek (Kolping-Vereineknek) is szokták nevezni. A Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége a városi, iparos és kereskedő szférában dolgozó, még nem önálló iparos fiatalokat szervezte. Valahol középúton állt a szakszervezet, a szakmai és gazdasági érdekvédelem, valamint a hitbuzgalmi, valláserkölcsi mozgalmak között. Az 1920-as években n szem-ben az 1918 előtti korszakkal ez a szervezet is lidentitás-zavarralr küzdött, bár működését mind az egyház, mind a hatóságok anyagilag is támogatták. Az országos szövetség 1924-ben 5 millió, 1926-ban 100 millió korona segélyt kapott a Vallás- és tanulmányi alaptól. Ez az összeg 1927-ben 10 000 pengőt tett ki. A székesfőváros közgyűlése 1928ban 10 000 pengőt szavazott meg a legényegyletek központjának, míg a budai, ún. Központi Karolilacs Legényegylet 2000 pengőt kapott.79 A fenti összegek jelentősnek mondhatók, ha figyelembe vesszük, hogy a legényegyletek taglétszáma 1928n1929-ben országosan mindössze 1094 fő volt. (Ebből is rendes tag csak 624, pártoló tag 335 és választmányi tag 65 80.) A legényegyletek életében is változást hozott az AC megszervezése, a hivatásrendi mozgalmak megjelenése. Funkcióit átvette a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE, amelynek működését az AC ifjúsági tagozatának ellenőrzése alá rendelték.81 A KIOE példája a belga Joseph Cardijn kanonok által 1925-ben alapított JOC (Jeunesse Ouvriére Chrétienne-Keresztény Munkásifjúság) volt. Ez az újtípusú munkásifjú-mozgalom a katolikus szociális tanításra támaszkodó, korszerű kezdeményezés: az aktív cselekvés híve volt. Hármas A Szív, 1922. március 18. FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15. 443. p., és 1929. november 14., 361. p. 77 EPL 6735-1942. Szekfű és Schwartz 1942. május 26-i levele Serédihez. 78 Uo., Serédi 1942. augusztus 25-i levele a kultuszminiszterhez. 79 FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15. 443. p. 80 EPL Cat. 46/1833-1929. 81 Történetét visszaemlékezés-szerűen megírta Hollai Ferenc: A katolikus ifjúmunkás-mozgalom (KIOE) története (1920n1948) címmel. In: Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 96n105. P. 75 76



jelszava: a láss n ítélj n cselekedj! n ezt találóan fogalmazta meg, mert megóvta a lkívülállór gyámkodó-karitatív megközelítés buktatóitól. Budapesten az 1930-as évek elején n az ekkor éppen kezdődő hasonló vállalkozásokkal egyidejűleg n az egyetemi Mária-kongregáció tagjai tettek kísérletet az embertelen körülmények között élő inasok helyzetének feltérképezésére és megszervezésükre. Kezdeményezésüket egyes jezsuiták karolták fel, nevezetesen P Elsasser Gyula S. J., akinek támogatásával a Józsefvárosban láttak munkához. A KIOE szervezői annyiban tértek el a JOC szellemétől, hogy az ő munkásságukban az apostolkodás, a lelki és erkölcsi nevelés mellett nagy hangsúlyt kapott a tagok szociális helyzetének javítása. Ennek fő eszköze a vidékről fővárosba került tanoncokról való gondoskodás volt, az általuk létesített és vezetett tanoncotthonokban. Az első tanoncotthont a József körúton nyitották meg, majd néhány éven belül ezek száma ötre emelkedett. A KIOE szervezési elve nagyjából követte a többi hivatásrendi ifjúsági mozgalomét. Ennek lényege, hogy különböző intenzitású és intervallumú tanfolyamokon a tagság soraiból, tehát a munkásifjak közül neveltek ki saját vezető réteget, a katolikus papság közvetlen irányításával és felügyelete alatt. A csoportokban először egy elit-magot, ún. úttörőkört szerveztek, amelynek a feladata részint a lelki-erkölcsi vezetés, részint a gyakorlati szervezés volt. Az úttörők plébániáról plébániára járva alakították meg a csoportokat, tehát azoknak az alapja is az egyházközség lett. A szervezés n amely ekkor a fővárosra és környékére korlátozódott n előrehaladtával szükségessé vált állandó központi iroda felállítása, és ez a Mikszáth Kálmán téren egy magánlakásban működött. 1938. március 1-jén indult a Magyar Munkásifjú című lapjuk, amely havonta jelent meg.82 A KIOE létrejöttétől kezdve szoros kapcsolatot tartott a JOC-kal és Cardijn-nel is. 1939 nyarán részt vettek a JOC római kongresszusán, illetve vezetőjét magyarországi látogatásra hívták, aki annak eleget is tett. 83 A KIOE helyi szervezeteit n elsősorban a fővárosban n az egyházközségek keretein belül hozták létre. Éppen ezért fővédnöke Mészáros János érseki helynök lett. A helynök 1938. december végén értekezletre hívta egybe a fővárosi papságot a KIOE támogatásának ügyében. Megállapodtak abban, hogy egy katolikus pap főállásban dolgozzon a szervezetnél, és mellette két ifjúsági titkári állást is létesítettek. Serédi hercegprímás támogatta a mozgalmat, a KIOE központba diszponálta Ikvay László nevű papját, aki szociális ismereteit a freiburgi egyetemen szerezte. Később egy veszprémi egyházmegyés világi pappal és egy jezsuita szerzetessel bővült a KIOE központ. Az érsekség támogatásával saját székházba költözhettek (a ferencvárosi Gát utca 6. szám alá). 1939-ben Budapesten 17 úttörő körben 64 tag, Pest környéken 7 körben 26, vidéken 16 körben 93 tag volt, összesen 40 úttörő körben 183 fő.84 Foglalkoztak munkaközvetítéssel, illetve tanoncinternátusokat tartottak fenn. 1939-ben a fővárosban 3 tanoncotthonukban 120 lakó élt. Sportrendezvényeket szemeztek, filmeket vetítettek és együttműködtek a Dolgozó Leányok szervezetével. 1940 Pünkösdjén a KIOE a budapesti Szent István Bazilikában sikeres lmunkakiállítástr rendezett a tagok munkáiból. Ezen 12 városból 33 csoport mintegy 120 ifjúmunkás tagjának munkája szerepelt. A kiállítást megtekintette gróf Teleki Pál miniszterelnök is.85 A KIOE müködéséről a legteljesebb képet az 1940. évi beszámolóból kaphatunk. Eszerint az egyesület célja: la lelki kultúra, az általános és szakmai müvelődés, az érdekvédelem és a szabadidő síkján mozog, valamint a munkásifjúság lelki és anyagi felemelését kívánja szolgálni.r86 A KIOE tagoknak 1940-ben három ízben tartottak lelkigyakorlatot jezsuita atyák vezetésével. Az ún. úttörőkörök egyben KIOE-kongregációt is képeztek, amelynek prézense a KIOE alapítója, P Elsasser Gyula. A tagok Tóth Tihamér hagyatékából 1000-1000 példányt kaptak a lKrisztus és az ifjúr, illetve a lTiszta férfiúságr c. könyvekből. A szervezők a különféle tanonciskolákat járták végig, hogy tagokat toborozzanak a KIOE-ba. A mozgalmat ismertető füzetük 30 000 példányban jelent meg. 1941-től a szervezet új fővédnöke a Mészárost felváltó érseki helynök, Hamvas Endre lett. A pap-főtitkár pedig Pfeiffer László volt. Ami a szervezettséget illeti, az úttörő körök száma 1940-ben Budapesten 28, Pest környéken 14, vidéken 70, összesen 112 volt. A működő csoportok száma Budapesten 26, Pest környéken 15, vidéken 70, összesen 110. A taglétszámot kereken 4000 főre tették. Munka-közvetítéseik száma több mint 700, a három tanoncotthonban élők száma pedig 110 fő volt. Lapjuk, a Magyar Munkásifjú évi 10 000 példányban jelent meg.87

EPL Cat. 44/969-1938. EPL 687/1939. 84 EPL 2235-1940. 85 EPL 8845-1940. 86 EPL 2096-1941., 2. fol. 87 EPL 9558-1941. 82 83



1942. február 1-jétől a KIOE egyházi elnöke br. Apor Vilmos győri püspök lett. 88 A szervezet működését hatékonyan támogatta Közi-Horváth József győregyházmegyés pap, keresztény párti képviselő, az AC országos titkára. Az 1941. évről szóló beszámoló szerint a tagok közül 150-en vettek részt a Manrézában tartott lelkigyakorlaton. Öt egyházmegyében működött ún. moderátor; olyan pap, akinek a feladata a KIOE szervezése volt. A KIOE központban n társadalmi munkában n 8 lelkész, illetve hitoktató tevékenykedett. 1941-ben a KIOE úttörőkörök száma Budapesten 32, Pest környéken 18 és vidéken 74, összesen 124 körben 550 úttörő volt. A helyi csoportok száma Budapesten 28, Pest környéken 17 és vidéken 75, összesen 120 csoportban kb. 6000 tagjuk volt. Működésük főleg gyűlések tartásában merült ki. Egy év alatt 1200 csoportgyűlést, 3800 szakosztálygyűlést tartottak. A munkaközvetítéseik száma 650 volt. Budapesten 5 tanoncotthonukban már 500 főről gondoskodtak.89 A KIOE ezt a szervezettségi szintet a háborús években is megtartotta. Lapja, a Magyar Munkásifjú 1941-ben 9000, 1942-ben 12 000 példányban jelent meg. A csoportok száma 1942-ben már 180 volt, ebből 55 a fővárosban és környékén.90 A KIOE növekedését mutatja, hogy 1943ban már három központi, függetlenített titkáruk működött. Rendszeresen megtartották a vezetőképzést szolgáló Munkásifjú Akadémiájukat is. 1943. május végén pedig Dunaalmáson tartottak kéthetes tanfolyamot az északdunántúli csoportok számára.91 A katolikus egyház kellően támogatta a KIOE működését. A szervezetet közvetlenül a katolikus lelkészek vezették, tehát szorosan a hierarchia ellenőrzése alatt állt. A papság ilyen irányú felkészítését a püspöki kar is támogatta. 1943 augusztusában és 1944 augusztusában (tehát már a német megszállás idején) a Gömör megyei Csízfürdőn az ottani Papi Otthonban ún. papi vezető tanfolyamot rendeztek, amelyen 11 egyházmegyéből 39 pap vett részt. A tanfolyam vezetöje P. Hunya Dániel S. J., a szegedi szeminárium spirituálisa volt. A tanfolyamot 1944-ben is megtartották.92 A KIOE egyházi vezetői között a hivatásrendi mozgalmakban kiemelkedő szerepet játszó jezsuiták voltak a meghatározók. P. Raoul Plus S. J. írta a Munkásifjú Könyvtár elnevezésű brosúra-sorozat első számát: lElmélkedések katolikus munkás ifjak számárar címmel.93 A kiadványok jelentős része gyakorlati szervezési útmutatásokat adott a KIOE számára, mint pl. a lHogyan indítsunk el egy csoportotr című füzet. Indulásnak azt ajánlják, hogy mivel általában már minden egyházközségben működik valamilyen ifjúsági egyesület, ezekből kiindulva hozzák létre a 17n25 éves munkásifjak helyi KIOE-csoportját. A brosúra konkrét segédletet adott a gyűlések tartásához, programjához, a szervezési fogásokhoz stb. 94 A KIOE kiadványai között meglehetősen igénytelen lművekr is találhatók. Ilyenek voltak pl. a lMűhelytörténetekr, afféle erkölcsi példázatok a KIOE-munkásifjú talpraesettségéről és erkölcsi-ségéről.95 Az lU-Vitaminr című füzet a JOC szellemében vázolta fel a KIOE harcát a szociáldemokrata ifjúmunkás mozgalommal, illetve a nyilasokkal szemben egyaránt. Ez elsősorban a KIOE-úttörők vezérkönyve volt.96 A sorozat utolsó száma n lNevelési elvek a KIOE-banr címmel n a KIOE-t vezető lelkészek számára készült útmutató. Elvi kérdéseket tisztázott, majd gyakorlati módszertani tanácsokat adott. A kötet érdekessége, hogy már nem Budapesten, hanem Veszprémben jelept meg, Mindszenty püspök engedélyével. 97 A KIOE azon kevés katolikus mozgalmak közé tartozott, amely a német megszállás, sőt a nyilas hatalomátvétel után is folytathatta működését. A Magyar Munkásifjú utolsó száma 1944. december 1-jei keltezésű. Esztergomtól pedig 1944 áprilisában 1000 pengő segélyt kaptak a központi épületük karbantartására.98 A KIOEközpont a német megszállás és a nyilas uralom alatt kivette részét az üldözöttek mentéséből. A Gát utcai otthonban száznál több üldözöttet rejtegettek, Ikvay László irányításával. 99 1945 után a KIOE vezetői nagy reményekkel kezdtek a mozgalom újjászervezéséhez. Az egyesület sorsa azonban ugyanaz lett, mint a hasonlóké: 1946 nyarán ezt is feloszlatták, vezetőjét, Ikvay Lászlót pedig a későbbiekben hosszú börtönbüntetésre ítélték.

Magynr Munkásifjú, 1942. február 15. Magyar Munkásifjú, 1942. június 1. A KIOE közgyűlése. 90 Magyar Munkásifjú, 1943. május 1. A KIOE évi közgyülése. 91 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 102. p. 92 Circulares Strigoniensis, V/5192. 1943. július 1. és uo., V/4896., 1944. június 3. 93 Munkásifjú Könyvtár 1. sz. Bp. 1938. Kiadja a KIOE. 94 Hogyan indítsunk el egy csoportot? Bp. 1938. Kiadja a KIOE (szerzg nélkül). 95 Sírunk-nevetünk-dolgozunk. Műhelytörténetek. Írták Bencsik László stb. Munkásifjú Könyvtár 4. Bp. é.n. 96 U-Vitamin. Összeállította Kertész László. Munkásifjú Könyvtár 5. Bp. 1943. KIOE kiad. 97 Nevelési elvek a KIOE-ban. Munkásifjú Könyvtár 13. Veszprém, 1944. KIOE kiad. Nihil obstat! Veszprém, 2011/1944. május 3. 98 EPL 2723/1944. 99 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 148. p. 88 89



6. IV/6. A hivatásrendiség és hazai interpretálása Az 1930-as évek nemcsak a magyar társadalom és politikai közélet, hanem a politikai és szociális katolicizmus alapvető átrendeződésének is a korszaka volt. Elméletileg és ideológiailag a hivatásrendiség előtérbe kerülése jelentette a cezúrát. A katolikus szociális mozgalmakban a keresztény szakszervezetek, a szindikalizmus nyilvánvaló eredménytelensége után a modernebbnek tűnő, a hivatásrendiségen alapuló újtípusú korporatív mozgalmak kibontakozása kínálta az alternatívát. Az európai keresztény közélet történetében fordulópontot jelentett a világgazdasági válság, illetve a fasizmus térhódításának második hulláma, amelynek legnagyobb áldozatai a német, majd az osztrák keresztény pártok és szakszervezetek voltak. Az új helyzetben az egyház is újrafogalmazta szociális tanítását és a lRerum novarumrhoz képest azt modernizálta, a kor követelményeihez igazította. A fentiek tanulságait XI. Pius pápa a leghatározottabban az 1931. május 15-én kiadott lQuadragesimo annor100 kezdetű szociális enciklikájában vonta le. XI. Pius a lRerum novarumr egyes gondolatait megerősítette vagy továbbfejlesztette, másokat viszont figyelmen kívül hagyott. A megváltozott körülményekhez igazította a katolikus szociális és politikai doktrinát, de annak elsősorban a termelésre, a gazdaságra vonatkozó aspektusait részletezte. Ez olyan értelemben is aktuális volt, hogy az 1930-as évek elejétől a gazdaságba történő fokozott állami beavatkozás tapasztalható, illetve ezek a beavatkozások a kollektív gondolat jegyében történtek. Míg a lRerum novarumr egyes szociális reformokat sürgetett n a liberális kapitalizmus igazságtalanságai ellenében n, addig a lQuadragesimo annor átfogó rendszemáltoztatást, strukturális reformot javasolt az állami monopolkapitalizmus, illetve a fasiszta és bolsevik diktatúra ellenében. Bár a hivatásrendi reformok hangsúlyozottan a termelés és elosztás szférájára koncentráltak, s alig érintették a politikai kérdéseket, konzekvenciái nyilvánvalóak voltak. Az egyház politikai tekintetben nem kötelezte el magát, nyitva maradt az a kérdés, hogy ez a strukturális reform megvalósítható-e a parlamentáris, demokratikus politikai keretek között, vagy pedig maga után vonja a politikai intézményrendszer autokratikus átalakítását is? Magát az enciklika tanítását, a hivatásrendiséget az egyház az Actio Catholica, tehát egy apolitikus szervezet révén hirdette és népszerűsítette, így a keresztény politikai pártok elveszítették funkciójukat, feleslegessé váltak. Ez a tény ugyancsak a korporációs berendezkedés antidemokratikus irányába mutatott. Kétségtelen tény az is, hogy a két háború közötti világegyháznak n leszámítva a náci totalitarizmussal támadt konfliktusait n általában jó kapcsolatai voltak az antidemokratikus, konzervatív vagy autokratikus államokhoz. A katolicizmus társadalmi szervezkedéseivel kapcsolatban a pápa azt tartotta természetesnek, hogy akik egy szomszédságban laknak, területi szervezetet vagy testületet (municipiumot) alkossanak, akik pedig ugyanazon szakmában vagy hivatásban dolgoznak, egyesületekbe vagy testületekbe (korporációkba, hivatásrendekbe) szerveződjenek. E szervezeteket közvetlenül ne a külső (értelmiségi, papi) vezetők irányítsák, hanem a saját soraikból kinevelt vezető gárda, azaz szetvesen és alulról szerveződjenek. Mindezek a szemezödések találkoznak az Actio Catholicában, amely az egyház része, annak lkinyújtott karjar a világiak felé, a világiak apostolkodásának a kerete és irányítója. A pápa hasonlóképpen részletesen és konkrétan kifejtette a rendiségen alapuló gazdasági struktúráról vallott elképzeléseit, amelynek lényege a dolgozók, munkások és alkalmazottak önálló, autonóm osztályszervezeteinek, így elsősorban az osztályharcos alapon álló szakszervezeteknek, a szindikalizmusnak a felszámolása, vagy legalábbis a korporációs struktúrába való integrálása volt. A keresztény erkölcsi alapokon nyugvó rendi társadalom megteremtésében a katolikus egyház az eszmei-ideológiai irányító szerepet ragadta magához (legalább is a nem-fasiszta országokban), és papjai, elsősorban a szociológiában jártas jezsuiták dolgozták ki a koncepció részleteit. Az egyház az új helyzetben felismerte az állam megnövekedett szerepét a polgári társadalomban, amely most már nem az léjjeliőr-funkciór volt, hanem a társadalom élete szervezésének akár totális magához ragadásával is járhatott. XI. Pius pápa elődjeit messze meghaladó mértékben, a rendiség keretei között, a korporatív társadalomban megvalósítandó közjó (bonum commune) előmozdítása érdekében, elismerte a laikus állam társadalmi és gazdasági funkcióit, beavatkozásának erkölcsi alapjait. Magyarországon akkor került a katolikus társadalmi mozgalmak és szociális irodalom érdeklődésének előterébe a lQuadragesimo annor-val meghirdetett hivatásrendiség, amikor felbomlott a bethleni korszakban kialakított politikai és gazdasági stabilizáció, és az 1930-as évek elejétől nálunk is jelentkeztek a jobboldali radikális irányzatok, elsősorban a nemzetiszocializmus térhódítása a falusi szegénység között, az agrárfasiszta pártok formájában. Az új szociális enciklika merész kitételei a magántulajdon korlátozásáról, az állam szerepének új értelmezéséről és a dolgozók érdekérvényesítésének eddiginél hatékonyabb eszközeiről, óvatosságra intették a konzervativizmusba merevedett nagybirtokos katolikus püspöki kart. Ennek tudható be, hogy a csanádi Magyarul közli Zsigmond László szerk.: Politikai és szociális enciklikák a XIXnXX. században II. ktit. Bp. 1970. ELTE, 55n117. p.

100



püspököt megbízták egy, a lQuadragesimo annor-t a püspöki kar intenciói szerint értelmező-magyarázó közös pásztorlevél megfogalmazásával, amely 1931 végén minden templomban felolvasásra került. 101 Ebben a magyar egyházfők papjaikat és híveiket óvták a radikális szociális megoldások elfogadásától, és a hatalom iránti lojalitásra intették, a fennálló társadalmi rend igazságosságát legitimálták. A körlevélből úgy tűnik, ha rajtuk múlt volna, akkor a lQuadragesimo annor-ban foglaltak felett is elsiklik a magyar egyház. A fokozódó szociális ellentétek, illetve a jobboldali radikális mozgalmak gyors térhódítása nem tette lehetővé a hallgatást és a hagyományos keresztényszocialista koncepció változatlan fenntartását. A változtatás szükségességét nálunk is elsősorban a jezsuita rend ismerte fel és képviselte. A lQuadragesimo annor-nak megfelelő hivatásrendi katolikus szervezkedések hazai megin-dításában főként német és osztrák egyetemeken szociológiai képzést kapott jezsuiták jártak az élen. (Nem véletlen ez, hiszen a lQuadragesimo annor enciklikát XI. Pius pápa felkérésére az Oswald von Nell-Breuning német jezsuita atya által vezetett munkaközösség dolgozta ki.) Az enciklika hazai népszerűsítésében, magyarázásában, eszméinek a magyarországi körülményekre való alkalmazásában, az adaptációban Varga László jezsuita páter játszott vezető szerepet, mellette több fiatal jezsuita, így főként P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm neve feltétlenül említést érdemel, hiszen ők majd a gyakorlati mozgalmak organizátorai is lesznek. Varga páter művei a hivatásrendiség alapján kibontakozó hazai katolikus szervezkedések kézikönyvei lettek. 102 A lQuadragesimo annor eszméinek propagálásában természetesen szerepet kaptak a világi papok is, közülük a legtöbb ilyen könyvet és brosúrát a győregyházmegyei Közi-Horváth József írta, aki egyben az Actio Catholica országos titkára, majd a korszak végén keresztény párti képviselő is volt. A hivatásrendiséget a világi katolikus tudósok közül a Magyar Kultúra című folyóirat munkatársai és az Actio Catholica szociális szakosztályának vezetői lműveltékr. Közülük említést érdemel Huszár Károly és Mihelics Vid katolikus szociológus, az egri katolikus Jogakadémia szociológia professzora, aki a hivatásrendiséget pl. Portugáliában személyesen is tanulmányozta, vagy Teleki Pál gróf miniszterelnök lhivatalosr szociálpolitikusa, Kovrig Béla professzor. A katolikus sajtóban a legfőbb tanítói hivatal intenciói szerint n nem egyszer a püspöki kar intelmei, vagy akár korlátozó intézkedései dacára n előtérbe került a hivatásrendiség gondolata. Ezt a legszínvonalasabban a Magyar Kultúra művelte, de a katolikus napisajtó épp úgy nagy teret szentelt az ilyen írásoknak, mint a keresztény hivatásrendi szemezetek szakmai közlönyeil. A hivatásrendiséget megvalósítani akaró katolikus mozgalmak életre hívása egyértelműen azt jelentette, hogy az egyház ettől kezdve nem a keresztényszocialista szakszervezetekben, hanem az újtípusú, modernebb mozgalmakban látja a szociális kérdés lkezelésénekr eszközét. A keresztényszocialisták így a szindikalizmus alapján állva, az autonóm szakszervezeti mozgalom, a szakszervezeti típusú érdekvédelem veszélyeztetését is látták bennük, joggal. Hiszen ezek az új katolikus szociális mozgalmak sem elsősorban a már ateista szociáldemokrata rétegeket vonták befolyásuk alá, hanem a keresztényszocialistáknak jelentettek konkurrenciát. A lRerum novarumr megjelenése óta a keresztényszocializmus képviselte a katolikus egyház elveit és érdekeit a munkásság és az alkalmazotti rétegek között. A lQuadragesimo annor megjelenése után az lúj szociális rendr, a hivatásrendi társadalom népszerűsítését az Actio Catholica, illetve a neki alárendelt hivatásrendi rétegszervezetek folytatták. A magyarországi Katolikus Akció megszervezésének időszakában103 a keresztényszocialisták még együttműködtek a hivatásrendiség szószólóival. Úgy vélték ugyanis, hogy egy okos munkamegosztás révén a hivatásrendiség eszméinek hirdetése az Actio Catholica révén lesz hatékony, míg a gyakorlati szerveződéseket a keresztény szakszervezetekre építik majd fel, amint az a szomszédos Ausztriában is történt. A keresztényszocialista szakszervezeti központ, illetve annak lapja, a Jövőnk kezdeményezte 1934ben az ún. Enciklika-Mozgalom megindítását. A mozgalom azt tűzte maga elé, hogy a lRerum novarumr és a lQuadragesimo annor célkitűzéseit népszerűsítse különböző gyűléseken és ankétokon, mégpedig úgy, hogy a keresztényszocializmust (lRerum novarumr) és a hivatásrendiséget (lQuadragesimo annor) ne egymással szembeállítva, mint egyiknek a másik által történt meghaladását, hanem mint szerves továbbfejlesztését mutassák be. A mozgalom fővédnöke gróf Zichy Gyula kalocsai érsek volt, irányítói pedig Tobler János országgyűlési képviselő, a keresztény szakszervezetek központi elnöke, és egy Dsida Elemér nevű győri ügyvéd voltak.104

Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 325n331. p. A hivatásrendiség fontosabb magyar nyelvű irodalma: Mihelics Vid: Világproblémák és a katolicizmus. Bp. 1933. Huszár Károly: Lehet-e segíteni az emberiségen? Bp. 1934. AC kiad. Mikos Ferenc: A Quadragesimo anno gazdasági rendje. Bp. 1934. Pázmány Péter Irod. Társ. kiad. Varga László S. J.: Társadalmi etika. Szeged, 1935. Jézustársasági Kollégium kiad. Közi-Horváth József: Proletárok megváltása. Bp. 1936. AC kiad. Varga László S. J.: Legyen igazság! Bp. 1938. EMSZO kiad. Mihelics Vid: Az új Portugália. Bp. 1939. Franklin. Varga László S. J.: Új társadalmi rend felé. Bp. 1940. Magyar Kultúra kiad. Mihelics Vid: Hivatásrendi társadalom. Bp. 1940. AC kiad. Varga László S. J.: Szociális reform és hivatásrendiség. Bp. 1941. AC kiad. Katolikus karitász és szociális munka. Bp. 1944. AC kiad. 103 Az Actio Catholicáról a következő fejezetben lesz szó. 104 Az enciklika mozgalmat ismerteti: Rerum Novarum. XIII. Leó pápa szociális társadalomújító tanának hatása Szent István magyar birodalmában 1891n1941. Szerk. Dvihally GézanTobler János. Bp. 1941. Rerum Novarum Emlékbizottság kiad. 66n95. p. 101 102



A magyar katolikus egyház is tovább kényszerült lépni a már-már kompromittálóan tehetetlen parlamenti keresztény párton, a megrekedt keresztényszocialista mozgalmon, a különféle kongre-ganista és hitbuzgalmi szervezetek megcsontosodott tömegén, amelyeknek fenntartása óriási anyagi áldozatokat is követelt a hierarchiától. A kiútkeresés ideologikus elemeit a hivatásrendiség, szervezeti kereteit az Actio Catholica jelentette. Közvetlen irányítói pedig általában a fiatalabb katolikus egyházi és világi értelmiségiek voltak, akik egyre türelmetlenebbül követeltek maguknak helyet. A gyakorlati szemezkedés nálunk is a modern tömegmozgalmak egyes fogásait is kisajátító eszközökhöz folyamodott, de célját tekintve kettős volt: úgy kívánt hatékonyabb gátat építeni a baloldali, ateista forradalmi törekvésekkel szemben, hogy egyben gátat építsen a szintúgy lújpogányr náci és nyilas jobboldali radikalizmus ellenében is. Ezek az újtípusú katolikus tömegszervezetek az 1930-as évek közepén jelentek meg, s közülük egyesek még a háborút is túlélték, befolyásuk pedig több százezer katolikusra terjedt ki.

7. IV/4. A magyarországi Actio Catholica A püspöki kar számos határozata és állásfoglalása után végül is az 1933. évi októberi XXIV. Országos Katolikus Nagygyűlés keretében lépett az Actio Catholica a nyilvánosság elé.105 Az AC tényleges tevékenységét 1933 folyamán kezdte meg. Az AC-központ egy-egy munkaévre részletes programot dolgozott ki. Az éves munkaprogram egy vezérgondolat körül állt össze, s ezt részletezték az öt szakosztály profiljának megfelelően. A munkaprogram-tervezetet jóváhagyás végett fel kellett terjeszteni a püspöki karhoz. A program végrehajtásáért az AC központi irodája, egyházmegyénként az igazgató volt felelős. A munkatervhez szakosztályonként végrehajtási utasítást csatoltak. Az ún. vezérgondolatot 1012 témakörre bontották le, amelyhez részletes anyagot küldtek valamennyi egyházközségi szemezethez, amit azok kötelesek voltak megvásárolni. A program ünnepélyes meghirdetésére az évi (őszi) katolikus nagygyüléseken került sor, amelyeket most már az AC rendezett.106 Az Actio Catholica kibontakozása a figyelemre méltó erőfeszítések ellenére lassan haladt. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a magyar katolikus püspöki kar 1935. március 20-i értekezletéből kibocsátott közös körlevele a papsághoz az Actio Catholicáról.107 A körlevél abból indult ki, hogy az Actio Catholica a laikusok mozgalma, mégis hierarchikus szervezettségű lévén, a hierarchia vezetése alatt áll. Mi tehát a papság teendője? A megfelelő szervezettség biztosítása. A központi útmutatások szerint minden plébánián kötelesek megalakítani az egyházközséget, s ezt az esperesek ellenőrizzék. Törekedjenek arra, hogy az egyházközséget hassa át az Actio Catholica szelleme. Az 1936. március 18-i püspökkari értekezlet megtárgyalta a magyar Actio Catholica végleges ügyrendjét és szervezeti felépítését. Az ügyrendet Serédi hercgprímás, az itt hozott határozat alapján, 1936. október 19-i kelettel hagyta jóvá.108 Ezzel lezárult az AC megalakításának időszaka, és megszilárdultak a szervezet keretei is. Az ügyrend részletesen körülírta feladatait, az egyházmegyei és az egyházközségi szervezetek felépítését, illetve azok feladatait is. Az AC szervezetében az egyházi hatóság abszolút főhatalommal rendelkezett. A tisztségviselőket öt évre választották. Az alapszabályok az egyházközségi szervezési elvet erősítették meg, tehát az AC alapszervei tulajdonképpen külön nem léteztek. Az Actio Catholica tízéves (1935n1945) működésének bemutatása meghaladná ennek a fejezetnek a kereteit. Érdemes azonban végigtekinteni azokon az évi lvezérgondolatokonr, amelyeket az AC 1935n1945 között felállított. Az 1934n1935-ös munkaév vezérgondolata a lKrisztus és családr volt, amely XI. Pius lCasti connubiir kezdetű körlevele szellemében hirdette meg a katolikus család eszméjének helyreállítását és védelmét. Az 1935n1936-os év programja ennek folytatásaként a lKrisztus és a gyermekr címet kapta, s az ifjúsági szervezkedés felkarolását jelentette. (Ekkor kezdődött a KALOT, KALASZ, KIOE megszervezése.) 1936n1937-ben lKrisztus és falur jelszóval folyt tovább a KALOTnKALASZ szervezkedése, s a falu felé fordulás egyben reakció volt a falukutatók, a népi irók jelentkezésére is. A program középpontjában a katolikum és a népiség újraegyesítése állt. A püspöki kar az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését az Actio Catholicára bízta. Az 1937n1938-as lkettős szentévr munkaprogramjának jelszava így a lVinculum caritatisr lett. A kongresszus ideológiai és adminisztratív előkészítése, majd gyakorlati lebonyolítása teljes egészében lefoglta az AC Az Actio Catholica nemzetközi történetéről és a hazai szervezés előzményeiről részletesen lásd Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. Id. mű, VII. fejezetét 171n194. p. 106 EPL Circulares, 1934. évi körlevelek. 107 Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 332n334. p. 108 EPL Ppki jkv. 1936. március 18., EPL 3158/1936. 105



energiáit, így mellette másra nem is terjedhetett ki figyelme. 109 Így lett az AC 1938n1939. évi vezérgondolata lSzent István országar, amely az előző év valláserkölcsi megmozdulásait a gyakorlati társadalmi és állami életbe kívánta átültetni. Az 1939n1940-es év munkaprogramjának jelszava lVilágiak Krisztus Országáértr volt. Emögött tulajdonképpen az AC belső megerősítésének célkitűzése állt. Az elnökség felszólította a helyi vezetőket, hogy egyházközségenként 10n14 tagú lelitcsoportotr alakítsanak ki. Ezzel nyilvánvalóan megsértették a hazai AC alapelvét, azt ti., hogy az AC-nek az egyházközségen keresztül minden megkeresztelt katolikus automatikusan tagja. Az intézkedéssel elismerték, hogy ez nem így van, s szükség volt egy tényleges akcióképes elit kiemelésére. Az elit feladata az egyházközségekhez csatlakozó egyesületek irányítása és szervezése, s a rendszeres világi munkatársi gárda biztosítása volt.110 Az 1940n1941-es munkaév programja változatlanul a lVilágiak Krisztus Országáértr címet kapta. Most kimondottan az egyházat állították a tevékenység középpontjába: az egyház lényegének, szervezetének, küldetésének, magyarországi szerepének kifejtése állt a gyűlések napirendjén. Magyarországnak a háborúba lépés idején az AC n nyilván a belső legységfrontr biztosítása végett n semmitmondó programot állított fel: ezt a munkaévet a káromkodás elleni akciónak szentelték. A háborús nehézségek fokozódásakor, a lassan érlelődő társadalmi válság jeleinek sokasodása láttán, az AC a háborús körülményekhez igazodó munkaprogramokat állított össze: az 1942n1943-as év fő gondolata és jelszava: lCsaládmentés-nemzetmentésr volt, azaz a katolikus családok összetartása és egzisztenciális biztosítása az alapja a nemzet háború alatti összetartásának is. 1941 novemberében az Actio Catholica Országos Elnöksége értekezletre hívta össze a kebelébe tartozó katolikus egyesületek vezetőit. A tanácskozáson megjelent Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is, és lelvi irányítástr adott működésükhöz. lMa széltében-hosszában új időket hirdetnek s közöttünk is vannak, akik emiatt feladják a kérdést: mi legyen a katolikus egyesületeinkkel?r n kezdte a bíboros. Ebből is kitűnik, hogy a megbeszélés apropóját elsősorban a nyilas mozgalom adta, illetve a nyilasokhoz való viszony meghatározása. A másik pedig konkrétan a Levente és a katolikus ifjúsági egyesületek kapcsolata volt. Serédi szerint lnyugodtan be kell várni, míg az izgalmat okozó eszmeáramlatok lefutnakr. Szerinte a nyilasok, az lúj eszmékr hirdetői előbb-utóbb eltűnnek; ha már eleve félünk tőlük, akkor inkább megerősödhetnek. A Levente-törvénnyel kapcsolatban pedig a püspöki kar elérte, hogy a katolikus egyesületi élet érintetlen marad, azaz nem olvasztják be a Leventébe. A hercegprímás összefoglalta azt a stratégiát, amely az Actio Catholica megszervezése óta a katolikus egyesületekkel kapcsolatban a püspöki kar érvényesít. lMinden katolikus egyesületnek meg van a maga különleges célja n mondta n. Annak megvalósítására törekedjék, ne a másik gyengítésére. Minden katolikus egyesület végső célja az, hogy az egyház ügyét elősegítse. Ne dolgozzanak egymás ellen. Ne halásszák el egymás tagjait. Az sem helyes, hogy nemegyszer ugyanaz a kétszáz ember alkot különböző egyesületi csoportokat. Egy egyesület se tekintse a maga különleges célját olyannak, mely megelőzi az egyetemes célokat is. Amikor pedig egyetemes célokról van szó, egy egyesület se vonja ki magát alóla és ne szervezzen más vállalkozást.r111 Serédi hangsúlyozta, hogy az egyesületek elvi kérdésekben útmutatást csak a püspöki kartól, a megyéspüspöktől illetve az ő akaratukat közvetítő, az legyetemes érdeketr képviselő Actio Catholicától fogadhatnak el. Itt ismételten kitűnt a hazai katolikus társadalmi, szociális és közéleti mozgalmak szigorú hierarchikus alárendelése. lAz is baj, hogy az egyesületek nem látják maguk előtt világosan az átfogó célt n folytatta a hercegprímás n. A püspöki kar, amikor az AC-t megszervezte, az egyházközséget jelölte meg úgy, mint szükséges alapot. Az egyházközségben látta az AC egyik pillérét. A másik pillérnek pedig az egyesületeket szánta. A püspöki kar ezért bekapcsolta az AC-ba az egyesületeket, az egyházközségekben csak úgy, mint a megyei és országos központokban is. A hasonló célú egyesületeket az egyházközségekben fuzionáltatni kell. Az egyesületek fogadják el az AC irányítását, mert az a püspöki kar megbízásából végzi irányító munkáját. Elvi jelentőségű kérdésekben (hitéleti, erkölcsi, szociális, gazdasági ügyekben) az egyesületek bízzák magukat az AC irányítására. Ne járjanak külön utakon; nem feladatuk, hogy elvi kérdéseket eldöntsenek. Nem az egyesületek dolga, hogy ily ügyekben állást foglaljanak. Ha szükség van állásfoglalásra, kérdezzék meg az AC-t, vagy a püspöki kart, hirtelen felmerült gyakorlati kérdésekben pedig a megyéspüspököt.r 112 Ez az álláspont az

A budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról lásd Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938. Bp. 1938. Kossuth K. 110 Egyházi Lapok, 1939. június. 111 EPL Cat. 46/82.51-1941. 112 Uo., 9. fol. 109



egyesületek számára gyakorlatilag alig hagyott mozgásteret. Nehezen érthető, hogy miért tekintendők a szociális vagy gazdasági kérdések elvieknek a hitéleti és erkölcsiek mellett? A hercegprímás még azt is meg kívánta szabni, hogy az egyesületek kikkel működhetnek együtt, vagy gazdasági-szociális jellegű akcióiknál meddig mehetnek el. lMegállapodásokat se kössenek anélkül, hogy előbb ki ne kérnék az egyházi hatóság jóváhagyását n szögezte le a főpásztor n. Önmaguk lekötése, ha pillanatnyilag előnnyel jár is, nem egyszer hátrányt okozh A szociális és gazdasági kérdéseknél ne menjenek túlzásba, nem vagyunk politikai kortesek. Azt kell hirdetni, ami hirdethető. Vagyis, ami megfelel a természeti és a kinyilatkoztatott törvényeknek és ami a lehetőség határain belül van. Ne foglaljanak olyan dolgokban állást, mely meghaladja hatáskörüket. Ilyen esetekben forduljanak az AC-hoz, vagy a püspöki karhoz, hirtelen felmerült gyakorlati kérdésekben pedig a megyéspüspökhöz.r Aligha kétséges, hogy Serédi ezzel elsősorban azt akarta megakadá-lyozni, hogy egyes katolikus egyesületek ne lépjenek szövetségre a nyilasokkal n átmeneti befolyásszerzés reményében sem. Ugyancsak a nyilas demagógiával szemben óvta az egyesületeket annak utánzásától, a versenyre keléstől. (Ekkor éppen az EMSZO-t intette meg emiatt a püspöki kar.) Ezt a valóban fontos iránymutatást a Magyar Katolikus Akció 1941. decemberi számában publikálták azzal a megszorítással, hogy Serédi a bevezetőben a nyilasokra és a Leventére vonatkozó két bekezdést kihúzta a kéziratból. 113 Az Actio Catholica tevékenysége az 1944n1945-ös munkaévben már teljes egészében az átmentés és átállás jegyében folyt le. Ez jutott kifejezésre a lKrisztussal maradunk-Krisztussal haladunk!r jelszóban. Mint azt a püspöki kar 1944. márciusi, a háború befejezése előtti utolsó konferenciáján megállapították, az elmúlt években az Actio Catholica tevékenységében a hangsúly egyre inkább a vallási és kulturális munkára tevődött át, Zichy gróf elhalálozása után pedig, 1944 elejétől herceg Esterházy Pál lett az AC világi elnöke.

8. IV/8. A KALOT A legsikeresebb katolikus hivatásrendi mozgalom az 1935n1946 között müködő Katolikus Legényegyletek Országos Testülete, a KALOT volt. Történetét kellő mélységben és részletességgel feltárták és feldolgozták, részben publikálták.114 Éppen erre való tekintettel mi itt a lsikertörténetr-nek csak témánk szempontjából fontosabb mozzanatait emelnénk ki. A KALOT forrásvidéke, majd szerveződése, módszerei a hasonló indíttatású, hivatásrendi jellegű mozgalmak példái lettek. Jelen esetben háromféle előzményt kell kiemelnünk. Az első teoretikus: az 1931-es lQuadragesimo annor kezdetű szociális enciklika, és annak hazai intepretálása. A másik kettő inkább gyakorlati, mozgalmi jellegű volt. Az egyik a belga JOC, amelynek újszerűsége abban állt, hogy magukkal az érdekeltekkel együttműködve tett kísérletet helyzetük javítására. Ez jutott kifejezésre a lKöztük, általuk, értük!r jelszóban. A korviszonyokhoz igazodó, újtípusú ifjúsági mozgalom hazai kezdeményezői a közvetlen impulzust azonban a felvidéki, JOC-hoz hasonló SZKIE-től nyerték. A Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület 1934-ben alakult a rozsnyói püspök, Bubnics Mihály támogatásával.115 Ennek magyar tagozata a korábbi, progresszív keresztényszocialista hagyományokra n Prohászka Ottokár, de még inkább Giesswein Sándor örökségére támaszkodva n működött, nyitottan a baloldali mozgalmak, a Sarló felé is. A SZKIE-nek négy év múlva már mintegy 20 ezer tagja volt, közöttük 5 ezer leány.116 A SZKIE a magyar nemzeti öntudat ébrentartását a katolicitással és a szociális érzékenységgel kapcsolta össze, ebben rejlett sikerének forrása. (A népi hagyományok, népdal, néptánc, népviselet és szokások ápolása mellett a fiatal munkások és parasztfiatalok üdültetése, pihenésének és szórakozásának a lehetővé tétele.) Ezen munka kapcsán n és a szlovákiai magyarság összefogásának jegyében n jól együtt tudott működni a már említett, baloldali vezetésű Sarlóval, valamint a katolikus egyházi jellegű Prohászka-körökkel is. Mondhatni, hogy módszereit, fogásait jól tudta hasznosítani a KALOT is. (1938-ban, a felvidéki magyar területek visszacsatolásakor a SZKIE 12 ezer tagja lett a KALOT része.) A KALOT ot szervező jezsuiták P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm reálisan felmérték, hogy esélyük nem a városokban, az ipari munkások és az itteni ifjúság között van, hanem sokkal inkább a még részben érintetlen magyar faluban. Ez eddig igaz is volt, de ugyanebből a helyzetértékelésből fakadt a mozgalom későbbi összes problémája, dilemmája: míg a városi munkavállalók gazdasági-szociális helyzetével az egyház nem állt Uo., 10. fol. Mihalovics Zsigmond 1941. november 22-i levele Serédihez. Balogh Margit: A KALOT története 1935n1946. Bp. 1990. Kézirat, kandidátusi értekezés. Megjelenés alatt. Ennek rövid összefoglalása Balogh Margit: A KALOT története 1935n1946. Történelmi Szemle, 1994. 3n4. sz., 283n298. p. Inkább visszaemlékezésekre alapulú információk Kovács K. Zoltán, Farkas György, Ugrin József, Babóthy Ferenc, Mézes Miklós írásai a Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 19n56. p. 115 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 29. p. 116 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. Id. mű, 48. p. 113 114



kapcsolatban, a falusiéval már igen: ugyanis a katolikus felső klérus az adott struktúra része volt, a nagybirtokos érdekek részese. Autentikus katolikus paraszt-mozgalom miként támaszható ezek megnyerésével, vagy netán ellenükre? Nagy páter emlékirataiban azt mondja, hogy a KALOT eredeti célja sem már csak ifjúsági szervezkedés volt, hanem egy láltalános parasztmozgalomr létrehozása. Ezt a nagy szociális reformok gondolatával akarták életre kelteni, lamely majd elvezet a legfőbb, legtitkosabb célhoz, megtartani őket az egyház számára.r 117 Ehhez a mondhatni transzcendens célhoz a parasztságot a reform gondolatával lehet megnyerni. lEgy nagy földreform lesz a célunk, de erről, ha kell, évekig hallgatni fogunk, mert a sok feudális nagyúr és főpap leállítana bennünket.r Valóban így is történt, a KALOT publikus dokumentumaiban nem található a földreform, a földosztás fogalma. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy erről nem beszéltek a bizalmas esti órákon a rájuk, mint messiásra figyelő legényeknek. De a dolog mégiscsak ambivalens volt: a mozgalom katolikusnak, egyházilag legitimáltnak vallotta magát, elvárta és részben el is nyerte a nagybirtokos főpapság támogatását, miközben ezen vagyon távlati felszámolását kontemplálta. Valakiknek valahol csalódniuk kellett. A súlyosabb konfliktust azonban a történelem loldotta felr: az 1945-ös földreform, amelynek során sem az egyházat, sem a KALOT-ot nem kérdezték meg. A KALOT születése n amint később a Hivatásszervezeté is n Szeged városához és a jezsuita rendhez kapcsolódott. Mi lehetett ennek az oka? A kézenfekvőbb talán a jezsuiták szerepe. A fiatal jezsuita atyák alapos kiképzés után az innsbrucki egyetemen folytatták tanulmányaikat, és az 1930-as évek elején virágzó jezsuita szociológiai iskola anyagát sajátították el. A hazai kléruson belül így a jezsuiták voltak a leginkább felkészültek szakmailag a hivatásrendi jellegű társadalmi mozgalmak vezetésére. A jezsuita rend kellő érzékenységet mutatott a korszakban a társadalmi problémák iránt, és jelentős közéleti aktivitást fejtettek ki Bangha Bélától Csávossy páteren át a fiatalabb nemzedékig, Kerkai Jenő, Nagy Töhötöm, Hunya Dániel és mások neve lehetne említendő. Szeged és környéke mint színhely már bonyolultabb kérdés. Formálisan a kapcsolat onnan adódik, hogy a csanádi püspökség, amelynek székhelye 1931-től hivatalosan is Szeged lett, ekkor szervezte meg szemináriumát, amelynek vezetését a jezsuita atyákra bízta. Szeged 1919 kapcsán is fogalommá vált a keresztény-nemzeti Magyarország életében. De társadalomtörténetileg ennél fontosabb az a tény, hogy az egyetemet kapó alföldi parasztvárosban kialakult egy a korkérdésekre fogékony értelmiségi réteg. A tanyavilággal övezett városban közvetlenül tapinthatók lettek a korszak belső társadalmi feszültségei, ám a fővárosi, budapesti lhagyományosr liberális és baloldali értelmiségi és polgári szempontok és értékek nélkül. Így vált Szeged a falukutatás kiinduló pontjává, a népi írók irányzatának bölcsőjévé és a sokat emlegetett lszegedi gondolatotr korrigáló számos kezdeményezés otthonává. Nem véletlen, hogy a kellő felkészültségű fiatal jezsuita papok ráéreztek erre a helyzetre, és innen indították útjukra sikeressé váló mozgalmaikat. Végül talán az sem elhanyagolható szempont, hogy a csanádi püspök, Glattfelder Gyula volt az 1930-as években n Prohászka halála után n a katolikus püspöki karban a közéleti és szociális kérdések lfelelőser, úgy is mint, 1935-től, az AC ügyvezető alelnöke.118 Amikor Kerkai Jenő S. J. 1935 októberében felkereste a püspököt a munkás- és parasztfiatalság megszervezésének tervével, Glattfelder nem zárkózott el. A szervező munkában a jezsuitáknak n Kerkainak és Nagy Töhötömnek n kezdetben két kiváló világi ember: a jogi végzettségű Farkas György és az autodidakta módon vezetővé vált Ugrin József voltak a segítői. A munkát a csanádi püspök szerény összeggel n havi 50-50 pengő lfizetéssel támogatta.119 A szervezők faluról falura, tanyáról tanyára járva mérték fel azt az emberanyagot, amely számba jöhetett a mozgalom megindításához. A kezdeti gyors eredmények Glattfelder püspököt meggyőzték a támogatás további folyósításáról. 1936 őszén a püspöki kart is tájékoztatták a szervezkedés helyzetéről, jóváhagyást és támogatást kérve.120 Ennek az lett az eredménye, hogy a püspöki kar engedélyével a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségének keretein belül felállíthatták külön titkárságukat az agrárifjúság szervezésére, amelynek élére Kerkai került. Így a legényegyleti szövetség égisze alatt, de megkezdődhetett a szervezkedés továbbépítése a csanádi egyházmegye határain túl is. Véleményünk szerint Kerkaiék kezdeményezése merőben új volt, és nem véletlenül váltotta ki részint egyes püspökök, részint a nagybirtokosok aggodalmát. Ugyanis addig a magyar faluban tartósan és tömegméretekben jelen lenni egyetlen szervezetnek, főleg nem társadalmi és részben politikai, tehát a hitbuzgalmi kereteken Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Szeged, 1990.. Universum K. 110. p. (Első kiad. Buenos Aires, 1965.) Igazságot-szeretettel. Glattfelder Gyela élete és munkássága. Szerk. Zombori István. BudapestnSzeged, 1995. METEM Kiad. 119 Csanádi Püspöki Lt. 2844/1935. 120 EPL Ppki jkv. 1936. október 7. 117 118



túllépő mozgalomnak nem volt lehetősége. A depolitizáltság megőrzése a hatalom és az egyház közös érdeke volt. Nyilvánvalók voltak a veszélyek, amelyek ezen állapot megváltozásával járhattak. A korszakban a KALOT volt az egyedüli olyan katolikus tömegmozgalom, amely nagyjából megállt anyagilag is a maga lábán. Számos brosúrájuk, lapjuk, közlönyük jelent meg. A legnagyobb példányszámú és leginkább népszerű a Dolgozó Fiatalság (némi torzítással a DOFI) volt, amely 1936. januártól jelent meg havonta Szegeden, és decemberben már 7000 példányú volt. A vezetők részére évente négyszer jelent meg a Forrás, először 1937. januárban. A Forrás 1938-tól havonta jelent meg 2000 példányban, a Dolgozó Fiatalság pedig már 20 000 példányszámot ért el.121 Maga a püspöki kar az 1936. őszi konferenciáján hagyta jóvá a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Titkársága) műkődését, a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségének a keretében. A KALOT központi vezetői arra törekedtek, hogy a helyi agrárifjúsági vezetők kezébe világosan fogalmazott, konkrét útmutatókat adjanak a mozgalmi munkához. Ezt a funkciót töltötte be a lVezérkönyv agrárifjúsági vezetők számárar című kötet, amelyet Farkas György országos ügyvezető titkár állított össze 1937-ben.122 A KALOT lszegedi korszakábanr keletkezett lVezérkönyvr előbb bemutatja a KALOT céljait, majd pedig a szervezési módszereit ismerteti. A KALOT céljait n a korszellemnek megfelelően n rövid és közérthető jelszavakban foglalta össze. 1. Krisztusibb embert! 2. Műveltebb falut! 3. Életerős népet! 4. Önérzetes magyart! 123 Nem hinnénk, hogy ezeknek a jelszavaknak valamiféle teoretikus elemzésére lenne szükség. Mögöttük ugyanis egyértelműen a keresztény szellemiség, a nemzeti meggyőződés és a szociális igazságosságra való törekvés (a perszonalizmus n szolidarizmus n szubszidiarizmus) általánosan követett értékrendszere állt. A szervezők találékonyságát dícséri, hogy ezt a viszonylag elvont értékrendszert a falusi fiatalság számára érthető módon lfordították ler a négyes jelszóval. A programot korszerű szervezési módszerekkel terjesztették, s mivel törekvésük végső soron találkozott az adott kormányzati szándékkal is n nemcsak a baloldallal, hanem a nyilasokkal szembeni fellépést illetően n adottak voltak a siker feltételei. Az első agrárifjúsági vezetőképző tanfolyamot 1937. augusztus 2n5. között tartották Szegeden. A lVezérkönyvr az előadások közreadásával azok számára is hozzáférhetővé tette az ismereteket, akik ott nem tudtak megjelenni. Az előadók névsora jelzi a rendezvény magas színvonalát: P. Varga László S. J., Czettler Jenő professzor, Mikos Ferenc a hivatásrendiség jogász szakértője, Wünscher Frigyes a Hangya elnöke, Kiss István, a budapesti egyetem jogi karának tanára (Magyary Zoltán professzor tanársegéde), Közi-Horváth József lelkész, az AC országos titkára stb. Végül is ez a szerzői gárda képezte az 1930-as években nálunk a katolikus szociális mozgalmak teoretikus művelőinek az elitjét. A KALOT lVezérkönyvr II. kötete n amely 1940-ben Ugrin József szerkesztésében jelent meg n inkább gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. Ez már egy tömegméretű mozgalom számára közölte a nélkülözhetetlen információkat, és éppen ezért kevéssé volt teoretikus.124 Az Ugrin-féle lVezérkönyvr elhelyezte a KALOT-ot a hasonló indíttatású katolikus hivatásrendi mozgalmak spektrumában, részletesen tájékoztatott az EMSZO-ról és a Hivatásszervezet tevékenységéről. A KALOT sőt tágabb értelemben a hivatásrendi mozgalmak elméleti kérdéseit egy másik brosúra, a lSzent rendiségr foglalta össze. Ebben a KALOT Érden 1940. augusztus 26n30. között tartott ún. papi nagytáborának előadásait és megbeszéléseit adták közre.125 A papi konferenciára n mondhatnánk a katolikus papság KALOT vezetőinek a továbbképzésére n Kerkai 600 meghívót küldött szét, s ennek eredményeként 45 fő jelent meg az érdi népfőiskolán. Többségük fiatal világi pap, akik már KALOT vezetők voltak; a szerzetesrendeket azonban csak a jezsuiták képviselték 5 fővel. A résztvevők között bár akadtak esperesek és plébánosok is, országosan ismert közéleti nevek nincsenek. A konferenciát Kerkai és Nagy páterek szervezték. Az előadók többsége jezsuita volt, köztük Hunya Dániel és Nagy Töhötöm, a világiak közül pedig Ugrin, Farkas, Magyar Ferenc, Meggyesi Sándor, és nem utolsósorban Kovrig Béla miniszteri tanácsos, professzor. (A papi tábor az osztrák Seelsorger Institut által évente szervezett bécsi Seelsorger Tagung példájára jött létre.) Az elhangzott előadások lényege az volt, hogy a KALOT bár közvetlen egyházi irányítás alatt áll, a lelkészek ezt a háttérből teszik, míg a gyakorlati munkát a parasztfiatalok végzik. Természetesen megismertették a résztvevőkkel a KALOT egész működését, programjait, intézményeit. Az ilyen konferencia jó alkalom volt arra, hogy a főpapság gyakorlati küktatásával a KALOT jezsuita és világi vezetői az egyházmegyei papságot a maguk szándékairól és terveiről lelső kézbőlr informálják és annak megnyerjék. Forrás, 1938. 1. sz. Vezérkönyv agrárifjúsági vezetők számára. (Összeállitotta: dr. Farkas György országos ügyvezető titkár. Kiadja a Kat. Agrárifjúsági Legényegyletek Orsz. Titkársága. Szeged, 1937. 123 Vezérkönyv I., 10. p. 124 Vezérkönyv II. köt. Szerk. Ugrin Józref országos ügyvezető titkár. Bp. 1940. KALOT kiad. 125 Szent rendiség. Bp. 1941. KALOT kiad. 121 122



A KALOT alapszabályait 1938 júliusában Kerkai páter dolgozta ki.126 Az 5. s szerint az egylet célja: lA katolikus nőtlen földműves és földmunkás egyének valláserkölcsi nevelése, nemzeti, szociális érzésük elmélyítése, földmívelő élethivatás s a család gondolatának ápolása; szak- és általános műveltség szolgálata és a nemes szórakozásról való gondoskodás.r A cél elérésének eszközei: közös misehallgatás, áldozás, lelkigyakorlatok; népművelési, vezetői, szövetkezeti, szociális tanfolyamok, előadások, kultúrtevékenység, műkedvelés, dalárda, sport (6. s). Az egylet tagja lehet a 16n24. év közötti, magyar honos, katolikus, földműves vagy földmunkás, aki valláserkölcsi és nemzeti szempontból kifogás alá nem esik. (A tagdíj havi 10 fillér volt az induláskor.) Az egylet élén egyházi elnök áll, aki csak katolikus pap lehet, s akit meghatározatlan időre a megyés főpásztor nevez ki. Mellette működik a tagok közül választott világi elnök vezetésével a tisztikar. Ez az első alapszabály kimondottan hangsúlyozta, hogy a KALOT szervezetek fővédője és teljes felügyeleti joggal rendelkező felettese a területileg illetékes ordinárius. Ezzel nyilvánvalóan eleve el akarták hárítani a püspökök ellenkezését. A 42. s szerint lA Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége megfelelően a magyar Püspöki Kar jóváhagyó elvi döntését magában foglaló 3139/1936. sz. hercegprímási leiratnak, kötelékében ügyvezető szervi minőségben felállította a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságát (röviden KALOT). Keresztes-Fischer belügyminiszter 1938. október 11-én láttamozta a KALOT alapszabályait, és az azzal kapcsolatos teendőkről körlevélben értesítette alárendelt szerveit.127 Ez azért érdemel figyelmet, mert ugyanekkor a kormány több rendelettel korlátozta az egyesületek működését, sőt több tevékenységét be is tiltotta. A szegedi KALOT központ az egységes alapszabályokat sokszorosította, és abba a kipontozott helyekre az alakuló gyűléskor csak be kellett írni a megfelelő adatokat (hely, időpont, vezetőség stb.). A BM körrendelet szerint a lKatolikus Agrárifjúsági Legényegyletek csak az említett egységes szövegű alapszabályokkal alakulhatnak meg, amelyeket az elöl említett titkárság bocsájt az érdekeltek rendelkezésére, és működésüket is csak az alapszabályok kormányhatósági láttamozása után kezdhetik meg. Felhívom Címedet, utasítsa az alája rendelt illetékes helyi hatóságokat, hogy a működési területükön megalakuló illetőleg megalakult Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek fentebb említett egységes szövegű nyomtatott alapszabály példányait abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a 77 000/1922. BM sz. körrendelet és az egyéb jogszabályok rendelkezéseinek, ne vizsgálják.r Az alapszabály jóváhagyási kérelmeket pedig lehetőleg soron kívül terjesszék fel a miniszterhez. Ez a körrendelet tehát messzemenő támogatást jelentett a KALOT helyi szervezeteinek legális megalakításához. 1938 végére a mozgalom valóban országossá vált. A szegedi titkárságon Kerkai mellett már 10 munkatárs dolgozott és kb. 300, alapszabályszerűen megalakult helyi szervezetük volt, mintegy 30 000 taggal.128 A KALOT létével és törekvéseivel kapcsolatos katolikus dilemmákra már utaltunk. Amikor azonban a nagybirtokos arisztokrácia egyes képviselői a hercegprímást a mozgalommal szembeni fellépésre szólították fel, a püspöki karban is tisztázni kellett (volna) a kérdést. Erre Serédi hercegprímás sem mentalitásánál, sem ismereteinél fogva nem tűnt atentikusnak.129 A KALOT pártfogója, Glattfelder püspök megintette a vezetőket a lradikalizmusr miatt, ám lényegében egyetértett velük, és azt közölte is az AC központjával. lVilágos előttem, ha tömegmozgalmat akarunk n főleg szociális vonatkozásban n szalonhanggal nem megyünk semmire. Kétségtelen tény, hogy ezek a keresztény szervezetek sokszor a szociáldemokraták hangját kópiázzák, bizonyára abból a téves elgondolásból kiindulva, hogy csak ezzel lehet hatást elérni n írta a csanádi püspök 1938. november elején Mihalovics Zsigmondnak, az AC országos igazgatójának n. Az tehát a kérdés, komoly és esetleg fájdalmas reformokra és intézkedésekre el vagyunk-e szánva, s akkor biztatni kell a mozgalmat, vagy sem, s akkor csendben kell maradni és ártatlan hitbuzgalmi, meg kulturális próbálgatásokkal megelégedni.r 130 Glattfelder püspök, aki a prelátusok között a gyengén javadalmazottak közé tartozott, világosan fogalmazta meg azt a dilemmát, amit fentebb említettünk. Ám a többség a KALOT ot feljelentő Somssich gróffal és Széchényi grófnővel értett egyet n akik 10 000 agrárproletár 6n600 holdas házhelyhez juttatásának felvetése okán ragadtak tollat n és igyekeztek a mozgalmat megtartani azon keretek között, ahol még nem veszélyezteti az egyházi nagybirtok érdekeit. Feltehető akkor a kérdés: mi volt az oka annak, hogy a püspöki kar 1938-ban, tehát a szegedi helyi mozgalomból történő kilépés pillanatában nem rendszabályozta meg komolyabban a KALOT-ot és nem kényszerítette a hitbuzgalmi-karitatív-kulturális keretek közé az AC segítségével? A mozgalom történetét feldolgozó szakirodalom szerint erre külső körülmény: a nyilasok megjelenése és viharos ütemű térnyerése

Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet Egységes Alapszabálya. Kiadja a Kat. Agrárifjúsági Legényegyletek Orsz. Titkársága. Szeged, 1938. 127 BM 171.688/1938. BM-VII-a. szám. Közli Forrás 1938. 11. sz. 128 Dolgozó Fiatalság, 1938. 3. sz. 129 EPL Cat. 44/3121-1938. 130 Csanádi Püspöki Lt. I/B. fond. AC 1933n1938. Glattfelder 1938. november 3-i levele Mihalovicshoz. 126



késztette.131 Ez eléggé kézenfekvő magyarázat, ám a kérdés mégis bonyolultabb. Több forrás azt támasztja alá, hogy a katolikus közéletben, de magában az AC vezetésében is létezett olyan álláspont, mely szerint a nyilasok nem tekinthetők újpogányoknak, közöttük számos ljó katolikusr van stb. Valóban, a nyilas mozgalom ezekben az években nagy hangsúlyt helyezett keresztény, sőt katolikus voltának igazolására, és bírálata inkább a konzervatív nagybirtokos főpapság ellen irányult. Bár a püspöki kar 1938 októberében leszögezte, hogy laz ún. nyilas mozgalom különbözö árnyalatainak eddig ismeretes programja sem egyházi, sem pedig nemzeti szempontból el nem fogadhatór, nem tiltotta meg a katolikusoknak a benne való részvételt. 132 A KALOT megerősödéséhez és végül egyházi elfogadásához szerintünk ennél is nagyobb súllyal esett a latba az a körülmény, hogy a kormány(ok), előbb Imrédy Béla miniszterelnök, majd gróf Teleki Pál hatékonyan támogatták a mozgalmat, és őket ebben nem befolyásolta a főpapság esetleges nemtetszése. Úgy is mondhatnánk, hogy a KALOT előbb nyerte el Imrédy támogatását, mint a püspökökét, és a kormány segítségével költözött a fővárosba és kezdett terjeszkedni.133 Imrédy, de még inkább Teleki a KALOT-ban már valóban az agrártársadalom nyilas fertőzésének fő gátját látta. Alátámasztotta ezt a felvidéki visszacsatolás után a KALOT-ba tagozódó SZKIE példája, amely az ottani területeken sikerrel akadályozta meg a nemzetiszocialista térnyerést. (És ugyanez igazolódik majd Észak-Erdélyben is.) A kormánytámogatás tényét a főpapság sem hagyhatta figyelmen kívül, és bár jónéhányuk fanyalogva és nem titkolt ellenszenvvel kezelte a KALOT-ot, derékba törni nem tudták. A KALOT központja 1939. február 1-jétől Imrédy támogatásával Szegedről Budapestre, a Cukor utca 3. sz. alá költözött. A probációjáról visszatért Kerkai vette át ismét az elnökséget az 1938-ban őt helyettesítő Nagy pátertől. A szervezetnek ekkor 97 690 rendes és 150 000 pártoló tagja volt. 134 Az 1939 elején kiadott mozgalmi brosúra lÚj harcra fel!r címmel jelent meg és igencsak Imrédy befolyását mutatja. 135 Az ívnyi propagandairat magán hordozza ezen hónapok légkörét, átvéve számos jobboldali radikális mozgalmi fogást és jelszót: ilyeneket, mint lMozgósítunk!r, lHadparancs!r, lIndulás a tűzvonalba!r stb. Ugyanakkor a mondanivaló a már bemutatott lVezérkönyvr gondolatait tartalmazza. Így pl. a Krisztusibb embert-jelszót akként oldja fel, hogy harcolni fognak a kommunisták, a zsidó liberálisok, a nyilasok és a fajmagyarok ellen. 136 Ekkor jelenik meg a KALOT legyenruha-szabványánakr a leírása is: kék ing, árvalányhaj a kalap mellett és a rézfokos. A KALOT emancipálódását a katolikus legényegylettől, még inkább az AC-tól az 1940-ben láttamozott új alapszabálya rögzítette. A szervezet tel esen önálló és független lett, nevében a Titkárság helyébe a Testület szó került.137 A KALOT mint önálló jogi személy alakuló közgyűlésére 1940. november 28-án került sor. Az országos főtitkár, Ugrin József beszámolója szerint 5 év alatt 14 606 vezető került kiképzésre. Az észak-erdélyi székely szervezetek csatlakozásával szerinte a legényegyletek száma meghaladta a 2500-at, a tagság pedig kb. fél millióra tehető. A taglétszámról igen eltérő adatokat közöltek. Van ahol 3000 helyi szervezet szerepel; a taglétszám viszont a 250 000n300 000-től tűnik reálisnak.138 Az újjáalakuló kongresszus, amelynek egyik fő szónoka Kovrig Béla, Teleki bizalmasa volt, határozottan nyilasellenes hangnemben zajlott le. 139 Az ugyanekkor megszűnő Dolgozó Fiatalság helyében Magyar Vetés címmel indult a KALOT hetilapja, 20 000 példánnyal.140 A háború alatt a KALOT továbbra is bizonyos kiváltságokat élvezett. A BM kivette a KALOT-ot a 8110/1939. BM sz. rendeletben foglalt egyletalakítási tilalom alól. Ugyanekkor a KALOT kultúrestjei után nem kellett vigalmi adót fizetniük.141 A KALOT nép felé fordulása, népművelői és népfőiskolai tevékenysége része volt az 1930-as évek hasonló típusú, protestáns vagy nem is feltétlenül egyházi-vallási indíttatású kezdemé-nyezéseinek. A KALOT kultúrmunkáját a Műsorközpont irányította. A helyi szervezeteket, színjátszó csoportokat ez látta el katolikus szempontból lkifogástalanr n műsoranyaggal. De a központ ezen túl szakkönyvekkel és szépirodalommal is igyekezett segíteni a helyi legényegyletek működését. 1941 után, részint a háborús körülmények miatt, részint mert Kállay Miklós kormánya már nem tulajdonított olyan fontosságot a KALOT-nak, mint Teleki, ez a tevékenység megtorpant. Ezekben az években a Balogh Margir: A KALOT története 1935n1946. Tönénelmi Szemle, 1994. 3n4. sz. 288n289. p. EPL Ppki jkv. 1938. október 4.; Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében. Levéltári Szemle, 1990. 2. sz., 47n63. p. 133 Lásd Gergely Jenő: A KALOT indulása és az Imrédy-kormány. Vigília, 1983. 6. sz. 415n427. p. 134 Forrás, 1939. 7. sz.; Veszprémi Püspöki Lt. 5131/1938. 135 Új harcra fel! Kiadja a KALOT Bp. 1939. 136 Uo., 15n16. p. 137 BM 146.894/1940-VII.a. 138 Forrástár, 1941. 4. sz. 139 Dolgozó Fiatalság, 1940. 12. sz. 140 Az első szám 1940. november 28-án jelent meg. 141 BM 153.000/1940-VII.a. és BM 159.886/1941. V sz. Közli Forrástár, 1941. 2. ill. 3. sz. 131 132



tömegméretűvé vált mozgalom helyi vezetőit a már említett vezérkönyvek mellett a folyóiratként kiadott Munkafüzetek, illetve a Forrás, majd Forrástár című kiadványok segítették. Nagy szolgálatot tett a magyar irodalom terjesztésének n közötte a népi írók legfrissebb könyveinek n a KALOT Könyvosztályának 1942-ben történt felállítása. Ez a szó szoros értelmében vett kulturális szolgálat arra törekedett, hogy az egyes KALOT tagok épp úgy, mint a helyi csoportok, saját kis lkönyvtárralr rendelkezzenek. Így került nem egyszer az istállóban alvó parasztlegény priccse fölé a székely fafaragók által készített szekrényében a magyar és a világirodalom gyöngyszemeit tartalmazó tucatnyi könyv.142 Az 1930-as évek elejétől Magyarországon az ún. népfőiskolai oktatást dán mintára a protestáns egyházak kezdeményezték. Ennek célja az iskolából kikerült fiatalok képzése, továbbképzése volt részint az általános műveltségi körben, részint bizonyos gyakorlati, szakmai irányban anélkül, hogy vetekedni akartak volna az ilyen célú oklevelet adó iskolákkal. A KALOT is magáévá tette ezt a formát és 1940. október 1-jén megnyitotta első népfőiskoláját Érden.143 Ettől kezdve a KALOT érdi népfőiskolája lett a mozgalom szellemi-kulturális centruma. A népfőiskolák megválogatott, bentlakó hallgatói színvonalas előadásokon és foglalkozásokon vettek részt. A tanfolyamok célja a helyi és felsőbb vezetők kiképzése volt. Tehát nem kívülről, értelmiségi rétegekből jöttek a vezetők, hanem a mozgalom által kitermelt, arra rátermett fitalokból nevelődtek ki. A KALOT népfőiskolák száma gyorsan növekedett, létesítésüket a főpapok, az állam és magánosok egyaránt támogatták. A korszak végére 20 népfőiskola működött, amelyekben több tízezer parasztfiatal nyert felkészítést a közéleti munkára. A világháború kitörésétől nálunk is előtérbe került az ifjúság katonai előképzése. 1940-ben amiatt alakult ki konfliktus a KALOT és a Levente között, mert ez utóbbi parancsnokai megtiltották a leventéknek, hogy egyidejűleg belépjenek a KALOT-ba is. A püspöki kar közbelépésére sikerült elérni, hogy 1940 márciusában a HM rendeletileg utasította a Levente-vezetőket, hogy a tagok beléphetnek a KALOT-ba.144 Ám ezzel a probléma nem oldódott meg, mert az állam totális igényt tartott az ifjúság nevelésére és szervezésére. A sokat emlegetett Leventeegyesületek Országos Központja (LOK) és a KALOT megállapodását annak idején a Forrástár című KALOT-közlöny is közzétette, s a következőket tartalmazza.145 A honvédelemről szóló 1939: II. tc. szerint a 18. életévüket be nem töltött leventekötelesek a vallásos egyesületeknek, illetve a cserkészetnek is tagjai lehetnek. (Más szervezetnek azonban nem!) A KALOT a vallásos egyesületek körébe tartozik, a levente pedig nem ilyen. lKívánatos, hogy az egész magyar ifjúságot átfogó LOK és az önként jelentkező tagokat magába záró KALOT összhangba hozható legyen, ezért szükségesnek tartjuk a következő pontokra megegyezést kötni: 1. A KALOT a népvezetők érdeklődését a Levente szolgálatába előmozdítja. A szlovák, ruszin és bunyevác tagozata népszerűsíti a Leventét. 2. A KALOT évi munkatervét a LOK nak bemutatja. 3. A KALOT-népfőiskolákat a Levente vezetőképző tanfolyamokra átengedi. 4. A KALOT központi munkatársait Levente programok és propaganda anyagok írására rendel-kezésre bocsátja. 5. A KALOT mint vallási szervezet, tagjait tervszerűen a Levente-egyesületekbe irányítja. 6. A KALOT által alapított Magyar Müsorközpont anyagait a LOK on keresztül a Levente-egyesületek rendelkezésére bocsátja. 7. A KALOT küld a LOK ba egy összekötő munkatársat. 8. A KALOT helyi szervezeteinek programjából törli a sportot és a kifejezetten hazafias ünnepségek rendezését. Ilyenekre a KALOT tagjai a Levente kötelékén belül vonulnak fel. 9. A KALOT helyi szervezeteit szigorúan ellenőrzi, hogy alapszabályaik értelmében a napi politikának még a látszatától is tartózkodnak.l

A könyvosztály vezetője Hajdók János, a kiváló író-költő volt. A hajdani Szapáry-kastélyt a szervezet a jezsuita rendtől vásárolta meg kedvezményes áron. 144 HM 68.279/1940. eln. sz. 1940. március 2. Közli Forrástár, 1940. 4. sz. 145 Forrástár, 1941. 11. sz. 142 143



10. A 10. pont szerint a KALOT kifejtheti mindazt az egyesületi működést, amire a BM által láttamozott alapszabályai jogosítják. A megegyezés értelmében a LOK és a KALOT helyi szervezetei az évi munkaprogramjuk elkészítésekor azt egyeztetik. Vitás esetekben a LOK dönt! Az egyezmény 1941. október 18-án . kelt, és azt P. Kerkai Jenő S. J. a KALOT országos elnöke, P. Nagy Töhötöm S. J. a helyettes elnök, illetve vitéz Béldy vezérőrnagy, és vitéz Kudriczky ezredes, a LOK elnöke írta alá. A megállapodás szövege egyértelműen mutatja, hogy a KALOT-nak a LOK-kal szembeni alárendelődéséről volt szó. Nem is lehet másként értelmezni, mint előremenekülésként: ezzel hárították el a jezsuita atyák a KALOT betiltását, illetve ellehetetlenülését. Hiszen, amennyiben a LOK megtiltja a fiataloknak a KALOTtagságot, akkor az a mozgalom megszűnésével lett volna egyenlő. Ezen lféloldalúr kompromisszum révén viszont tovább folyhatott a munka. A katolikus püspöki kar ebben a helyzetben úgy foglalt állást, hogy az egyház létérdeke a katolikus mozgalmak fennmaradása, autonómiájuk megőrzése. Az 1941. október 8-i püspöki konferencia határozata értelmében n tehát az ominózus egyezmény aláírását közvetlenül megelőzően n közös főpásztori körlevelet bocsátottak ki a katolikus ifjúsági szervezetekről, tartalmát illetően a KALOT-ról és KALÁSZ-ró1.146 A főpapok a honvédelmi érdekek, a Levente fontosságának elismerése mellett rámutattak a külön katolikus, valláserkölcsi szervezetek szerepére és szükségességére. A terjedelmes irat KALOT-ra vonatkozó passzusait a Forrástár is közölte. A püspökkari megnyilatkozás azért volt fontos, mert ez adta meg a lhelyiértékétr a Leventével kötött paktumnak. lNem szabad némán elmenni a falusi legények agrárifjúsági mozgalma mellett, amely a legnépesebb és legfontosabb társadalmi osztály érdekeit képviseli n írták a püspökök n. Többszázezer testben n lélekben ép fiatalember nyer világnézeti, szellemi s gazdasági nevelést és irányítást oly férfiak részéről, akik nem a tömegek hátán felkapaszkodni, vagy politikai szabadcsapatot toborozni akarnak, hanem Krisztusnak s vele a tiszteletreméltó falusi munkásnépnek becsületes zászlaját kívánják diadalra vinni. Mutasson bárki hasonló önzetlen szervezkedésre példát, mint aminőt a katolikus agrárlegénység országos nagy szervezete, a KALOT fejt ki anélkül, hogy vezetői gazdagodni vagy egyénileg érvényesülni kívánnának. S ha nem talál, ne azon akadjon fel, hogy a fiúk egyszer-másszor elszólják magukat, ami sajnálatos, de a hibát jóvátenni mindig készek, hanem adjon hálát Istennek, hogy a magyar földműves legénység zöme annyi hűséget tanúsít Krisztus szent egyházával szemben.r147 Ezt követően a püspökök a KALÁSZ érdemeit méltatták, mint a KALOT testvérszervezetét. A közös pásztorlevél rámutatott a katolikus ifjúsági szervezetek n de mondhatjuk nyugodtan: általában véve a keresztény társadalmi és szociális szerveződések n elvi síkon mozgó fontosságára, szerepére a kötelező, állami és nemzeti mozgalmakhoz képest. lA katolikus ifjúsági szervezetek soraiban nagy erő rejlik nemcsak a keresztény világnézet, hanem a nemzeti szellem számára is n szögezték le n. Amint az ország összeomlása és a forradalmak pusztítása után a mi katolikus szervezeteinkből került ki a fölemelkedést lehetővé tevő ellenakció táborának zöme, éppúgy hagyatkozhatunk ma is szervezett katolikus ifjúságunkra. Az ő lelki és világnézeti beállítottsága nem divat és pillanatnyi jelszó, hanem a vallásos meggyőződés mélységeiből merített komolyság és megbízhatóság. Nincs semmiféle alakulat vagy divatos kísérlet, mely egyenrangú fegyvert állíthatna ezzel a lelki vértezettel szembe, s a nemzet vezetői, jövőnk intézői akkor cselekszenek bölcsen, ha erre a kipróbált lelkiségre építik terveiket.r148 A múlékony divatok n a nyilas mozgalom n elutasítása, és az 1919-es keresztény kurzusra való utalás jelzi, hogy egy esetleges újabb összeomlásban megint csak a katolikus szervezetek és emberek jelentik a kibontakozást. A későbbiekben, 1942n1944 folyamán az erre való készülés még határozottabb kontúrokat kapott. A katolikus mozgalmakon belül a másutt tárgyalt Katolikus Szociális Népmozgalom formájában, amelynek középpontjában a KALOT állt, majd ezt követően 1944-ben már tudatosan egy új kereszténydemokrata párt szervezése során. De a KALOT vezetői más alternatívákat is kerestek, legalább is az 1940-es évek elején. A protestáns indíttatású Szárszó-konferenciákon 1942-ben részt vett a KALOT is, illetve annak nevében Nagy páter, s úgy tűnt, végre létrejön az I összefogás.149 Nem így történt, az 1943-as sorsdöntő Szárszón a KALOT márnem jelent meg, 1944 tavaszán pedig már határozottan a népi baloldallal szemben foglaltak állást.150

9. IV/9. Az EMSZO Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 334n339. p. Forrástár, 1942. 1. sz. 148 Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 336n337. p. 149 Gergely Jenő: Egyházak és népi mozgalom. In: Sipos LeventenTóth Pál Péter szerk.: A népi mozgalom és a magyar társadalom. 1997. Napvilág K., 394n395. p. 150 EPL Ppki jkv. 1944. március 14., 15. pont; EPL 1982/1944. 146 147



Bár az Egyházközségi Munkás Szakosztályok is hivatásrendi jellegű katolikus szociális mozgalom volt, mégis mind jogállását, mind szerepét és működését tekintve alapvetően különbözött a KALOT-tól és a Hivatásszervezettől. E két utóbbi mintegy kiegészítette egymást és egy tőről fakadt, Szegeden indult. Az EMSZO viszont kimondottan a katolikus egyházközségek és az AC keretében maradó szervezet, amelynek nem is volt BM által láttamozott szabályzata. Ezt világi papok irányították és nem a jezsuiták. A fővárosban indult és az érseki helynök pártfogolta őket. Az eredeti szándék nem is gyakorlati szociális szemezkedés volt, hanem a lQuadragesimo annor ismertetése, eszméinek terjesztése, a hivatásrendiségben nevelt egyházközségi tagok felkészítése a keresztény szakszervezeti vagy hivatásrendi tagságra.151 A kezdeményezés az Actio Catholicától indult. 1936 márciusában egy ún. lÚtmutatór-t tettek közzé legyházközségi munkáscsoportok és munkásotthonok szervezéséhezr. 152 Tehát kezdetben a cél az egyházközségen belül a munkástagokból csoport(ok) szervezése, amelyeket EMCS-nek rövidítettek. Abból indultak ki, hogy az egyházzal szemben ellenséges vagy közömbös az ipari és a mezőgazdasági munkásság, a cselédség. Ezek a rétegek kívül esnek a pasztorációs munkán. Pedig XI. Pius pápa a lQuadragesimór-ban sürgette, hogy az egyház külön is foglalkozzon a munkássággal. A munkások között az AC-nek a világnézeti, kulturális munka mellett bizonyos mértékű szociális segítséget is kell nyújtani. Tehát már kezdetben együtt jelent meg a nevelő és védő funkció. Ebben a munkában az AC részt vesz, bár nem foglalkozik pártpolitikával és konkrét szakszervezeti mozgalommal, hanem embereket nevel a katolikus szellemű politika és szakszervezet számára, különösen a munkásság körében. Az AC vezetői ekkor úgy látták, hogy a munkásság megnyerésére két út lehetséges: az egyik, hogy megmarad a szakszervezeti forma, a keresztényszocialista szakszervezetek, akkor ezek számára nevelnek az egyházközségekben lelkileg és szociálisan képzett tagokat. A másik lehetőség az, hogy megvalósul az érdekképviseleti rendszer (a korporációk), akkor a lQuadragesimor szellemében ehhez megfelelő munkásvezetőket kell kinevelni. Az egyházközségi munkáscsoport tehát nem külön egyesületként indult. Az első gyűléseken a lQuadragesimor-t magyarázták a megjelenteknek, és konkrét programként munkásotthonok létesítését jelölték meg. 153 Az EMCS számára adtak egy ügyrend-mintát. Eszerint az Egyházközségi Munkás Csoport az AC szociális szakosztályának vezetése alatt áll. Feladata: 1. katolikus világnézet alapján a munkások valláserkölcsi, szociális nevelése, tanítása, megszervezése; 2. kulturális és szórakoztató foglalkozások; 3. karitatív támogatás; 4. előkészítés az érdekképviseleti szervezkedésre. A munkát az EMCS az egyházközség szociális szakosztályának felügyelete és irányítása, védelme alatt végzi.154 Egy csoport megalakításához legalább 20 tagra van szükség. A csoport mint egyházközségi szervezet nem politizál, politikai kérdéseket nem tárgyal. Már ekkor felfigyelhetünk a keresztény szakszervezetekkel várható konfliktusokra, hiszen az ügyrend azt is leszögezte, hogy la szakszervezeti mozgalom is kívül áll hatáskörénr, és munkaprogramját az AC-központ szabja meg, neki kell évente elszámolni. A szervezkedés ideológiai alapját, a szervező gyűlések konkrét anyagát Közi-Horváth József: lProletárok megváltásar c. brosúrája képezte, amely a lQuadragesimor népszerű ismertetése és magyarázata volt. 155 1936 őszén a Budapesti Egyházközségek Központi Tanácsa Mészáros János érseki helynök javaslatára úgy határozott, hogy addig a Karitász Központnak nyújtott pénzügyi segélyt 1937-től az EMSZO-nak adja. Ez évi 25 000n30 000 pengőt tett ki, ami jelentős összegnek mondható. 156 Az EMSZO hivatalos lapja az Új Szociális Rend volt, amely havonta egyszer jelent meg. Az első szám 1938. februárnmárciusban látott napvilágot, szerkesztője Bihari Ferenc, kiadója Freesz József, a mozgalom vezetői voltak. Októbertől a lap Új Rend címen folytatódott, tehát nevéből lemaradt a szociális jelző. Ekkor havonta 5000 példányban adták ki, ami arra utal, hogy ennél több tagja az EMSZO-nak ekkor nem igen lehetett. A lapban gyakran olvashatók Varga László S. J. és Közi-Horváth cikkei, akik a hivatásrendiséget ismertették. 1938 májusában az EMSZO Budapesten és környékén szervezkedett. Az induláskor, 1936 áprilisban 10 csoportban 400, 1937-ben 30 csoportban 4000, 1938-ban 53 csoportban 8000 tagja volt.157 Az 53 csoportból 44 volt Budapesten és 9 Budapest környékén. A fővárosban a legtöbb csoport, szám szerint 6 a IX. kerületben, Ferencvárosban működött. Az EMSZO gyűlésein és sajtójában viszonylag radikális szociális hangnem lett uralkodó. A mozgalom lforradalmi újszerűségétr hangoztatták, amelynek célja a munkáskamarák felállításával a szociális rendiségl kiharcolása. Egyenruhájuk a kék ing volt, magukat rkékinges hadseregl-ként aposztrofálták.158 Vida István: Az EMSZO-mozgalom és előzményei. In: Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 56n71. p. Útmutató az egyházközségi munkáscsoportok és munkásotthonok szervezéséhez. 10. sz. Klny. a Katolikus Akció 1936. márciusi sz.-ból. Kiadja az AC Országos Elnöksége. 153 Uo., 5. p. 154 Uo., 8n9. p. 155 Közi-Horvárh József: Proletárok megváltása. Bp. 1936. AC kiadása. 156 EPL Cat. 56/3936-1937. Mészáros 1937. december 17-i jelentése Serédihez. 157 Új Szociális Rend, 1938. május 15. Így állunk. 158 Új Szociális Rend, 1938. szeptember. Ezt hozta az EMSZO! 151 152



A szervezkedés komolyra fordultával szükségessé vált legalább egy függetlenített központi munkatárs alkalmazása. Az érseki helynök 1938. október 1-jétől Eglis István csillaghegyi káplánt kérte a hercegprímástól az EMSZO számára. Miután tisztázták, hogy Eglis havi 200 pengős fizetését a budapesti egyházközségek rAl típusú adója terhére folyósítják, Serédi hozzájárult a káplán áthelyezéséhez. 159 Az EMSZO világi vezetője, Bihari Ferenc tanár 1938 májusában a Magyar Kultúrában hosszabb tanulmányban ismertette az EMSZO mibenlétét és eszmei irányát.160 Abból indult ki, hogy nem elégséges a keresztényszocialista szakszervezeti mozgalom. Bár formálisan nem mondta ki annak eredménytelenségét, de a sorokból ezt lehetett kiolvasni. Az AC fővárosi igazgatósága már 1935-ben elindította a katolikus munkásmozgalmat. Az egyházközségekben munkás szakosztályokat szerveztek. Ezek élére országos központot állítottak, amelynek költségeiről az Egyházközségek Központi Tanácsa gondoskodott. Hangsulyozta, hogy az EMSZO nem hitbuzgalmi, hanem szociális szervezet, amely a lQuadragesimor szellemében dolgozik. A keresztény szakszervezetekhez való viszonyt, úgy látta, hogy azokra is szükség van, de a megoldás az, ha a katolikus munkások mindkét szervezetnek egyidejűleg tagjai. A szakszervezet a gazdasági-szociális érdekvédelemmel, az EMSZO a világnézeti, lelki felkészítéssel, neveléssel foglalkozik. Mint hamarosan kiderült, ilyen mesterkélt szétválasztás nem volt lehetséges. Hisz a keresztény szakszervezetekben is folyt oktató-nevelő tevékenység, majd pedig az EMSZO hamarosan a keresztényszocialistáknál radikálisabb gazdasági-szociális érdekvédelembe fogott. Az 1938. őszi püspöki konferencia tárgyalt az EMSZO-ról. Úgy döntött, hogy az EMSZO az Actio Catholica Szociális Szakosztálya ügykörébe tartozik. 161 1939 tavaszán napirendre került az EMSZO programjának pontosabb és részletesebb kidolgozása. A budapesti érseki helynök egy népes konferencia szervezésébe kezdett, és a meghívandók névsorát felterjesztette Esztergomba. Az ismertebb nevek Czettler Jenő egyetemi tanár, Freesz József, az EMSZO központ lelkészvezetője, Heller Farkas egyetemi tanár, Huszár Károly volt miniszterelnök, az AC szociális szakosztályának elnöke, Kovrig Béla egyetemi tanár, Közi-Horváth József lelkész, az AC központi titkára, Krizs Arpád apátplébános, volt keresztényszocialista képviselő, Mihalovics Zsigmond pápai prelátus, az AC országos igazgatója, Mihelics Vid egyetemi magántanár, Mikos Ferenc törvényszéki bíró, Nyisztor Zoltán lelkész főszerkesztő, Pintér József lelkész képviselő, Tobler János képviselő, a keresztényszocialista szakszervezetek országos elnöke, Varga László S. J. főiskolai tanár, Vida István az EMSZO központi titkára, Zibolen Endre ker. szoc. tanügyi főtanácsos.162 A felsoroltak a korszak kiváló katolikus szociológusai, szociálpolitikusai, a keresztény társadalmi és politikai mozgalmak szereplői, világiak és egyháziak egyaránt képviselve vannak.163 Az EMSZO anyagi eszközeit az egyházközségek biztosították, hiszen nem lévén egyesület, tagdíjat sem szedhetett. Az említett 25n30 000 pengőhöz képest szerény támogatást jelentett Serédi havi 150 pengője az esztergom főegyházmegyei EMSZO számára.164 Az EMSZO első korszakának történetét 1940-ben kiadott füzetükben összegezték. Nem lévén a szervezetnek fennmaradt iratanyaga, ennek állításait nehéz lenne ellnőrizni vagy akár cáfolni. 165 Az alakulás pontos dátumát ők sem közlik, csupán az bizonyos, hogy az EMSZO központ 1937. január 1-jén alakult meg. Célja lXI. Pius szociális körlevelében, a Quadragesimo annóban lefektetett hivatásrendi gazdaság diadalra juttatása a jelenlegi liberális kapitalista gazdasági renddel szemben.r166 Ezt a célt kissé részletesebben a lszociális hitvallásban fejtették ki: 1. Olyan társadalmi és gazdasági rendet akarnak, amelynek alaptörvénye a szociális igazságosság. A kapitalista rendszer gyökeres reformja. 2. A keresztény család, a család, a családi bér, a munkások magántulajdonhoz juttatása, lakásról való gondoskodás, a többtermelés biztosítása. 3. A demokratikus gazdasági rendiség megteremtése. Mindehhez rerkölcsi forradalmatl hirdettek, mert az erkölcsi válságot csak erkölcsi forradalommal lehet legyőzni. Erre azért van szükség, mert az igazságtalan liberális gazdasági rend forrása az erkölcsi válságban keresendő. Ez lenne tehát a rmegoldásl konkrét receptje is: az egyes ember erkölcseinek megjavítása, a keresztény erkölcsi elvekhez történő visszavezetése. A szerveződés mibenlétét is tömören összefoglalták: rAz EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztály) az egyes egyházközségeken belül, az egyházközség önkormányzatának alapján alakul. Vezetősége munkásvezetőség. Az egyházközséggel a vezetőséget az egyházközségi tanácsadó köti össze. A csoportok munkáját az EMSZO-Központ irányítja és fogja össze.l167 Tehát az EMSZO nem külön egyesület vagy szervezet, hanem az egyházközség része. Kifelé, a hatóságok felé az egyházközségek működési és szervezeti szabályzata volt a mérvadó. EPL Cat. 9/4222-1938. Magyar Kultúra, 1938. 4. sz. Bihari Ferenc: Az EMSZO mozgalom eszmei iránya. 161 EPL Ppki jkv. 1938. október 4. 162 EPL 2069/1939. Mészáros 1938. március 23-i levele Serédihez. 163 A konferenciáról nincsenek adataink. Serédi a szervezőket az AC illetékes szakosztályához, Huszárhoz irányította. 164 EPL 5289/1939. 165 A mi útunk. Mit tett és mit akar az EMSZO? Bp. é.n. (1940) EMS2O-kiadás. 166 Uo., 1. p. 167 Uo., 2n3. p. 159 160



Az 1936n1940 közötti évek lmozgalmi mutatójar emelkedő gyarapodást mutat. 1936-ban 10, 1937-ben 30, 1938-ban 53, 1939-ben 70, 1940 elején 91 csoport volt. A szervezkedés 1939-ben lépett ki a fővárosi keretekből és alakultak vidéki csoportok is. Évente 5n6 agitátorképző tanfolyamot rendeztek, amelyeken több mint ezer fő vett részt. Kultúrelőadásaik, sportrendezvényeik mellett munkásüdültetéseket szerveztek. 1938-ban három, 1939-ben 14 alkalommal vettek részt a tagok lelkigyakorlaton.168 Bár továbbra is hangsúlyozták, hogy az EMSZO a munkások világnézeti és kulturális mozgalma, fontos volt a gazdasági-szociális segélyezés is: munkába helyezés, jogi és orvosi tanácsadás, lakásügyek és kérvények ingyenes intézése jelentette ezt. Nem mondhatni valami gazdagnak és újszerűnek ez a ténykedés, de mégis nélkülözhetetlen volt, mert enélkül, a pusztán világnézeti agitációval aligha lehetett volna még a hitbuzgó tagokat is megtartani. 1939 végén, 1940 elején nyílt polémia robban ki a keresztényszocialisták és a hivatásrendi mozgalmak, elsősorban az EMSZO között. Az antidemokratikus és jobboldali radikális törekvéseket a keresztényszocialista Tobler János bírálta. Szerinte az eredeti, Prohászka által hirdetett keresztény szociális programtól eltértek, eltévedtek a nyilasok, a hivatásrendiek, az EMSZO-sok.169 A szindikalizmushoz, az alkotmányos parlamentáris jogállamhoz ragaszkodó keresztényszocialisták helyesen mutattak rá a hivatásrendiségben rejlő diktatórikus politikai konzekvenciákra. Egyes szerzők nem is titkolták a hivatásrendi államról, a korporációs lparlamentrőlr vallott nézeteiket. Valójában a lQuadragesimor-ra hivatkoztak, ám abban erről szó sem volt, ott a termelés, a gazdasági élet átszervezéséről van szó, amelynek feltétele az egyéni szabadságjogok tisztelete és a szubszidiraizmus. Az EMSZO lapja, az Új Rend durva hangú cikkben támadt Toblerékre. Szerintük ők az igazi prohászkai gondolatnak, a hungarizmusnak a képviselői. Prohászka óta pedig a lQuadragesimor tovább lépett, a szociálpolitika helyett a gyökeres szociális reformot, a hivatásrendi gazdaságot hirdette meg. lEzt a programot Toblerék nem vállalták, nem tették programukkár, nem propagálták a lQuadragesimor-t, hanem megmaradtak a lRerum novarumr-nál. Elutasítják a hivatásrendiséget, és beérik szociálpolitikai reformokkal. A keresztény szakszervezetek csak egy ltöredék-mozgalomr, amely felett kimondatlanul is n eljárt az idő, nem elég korszerű, nem elég harcias stb.170 Szerintünk ebben a polémiában világosan kirajzolódtak a határvonalak. Az egyik oldalon az ekkor radikalizálódó EMSZO és a kibontakozó Hivatásszervezet állt. A másikon a keresztényszocialisták, illetve a hagyományos katolikus mozgalmak. A KALOT nem vett részt a vitában, és valahol a középen mozgott: bár hivatásrendi jellegű volt, nem ezzel foglalkozott, hanem a gyakorlati szociális munkával. Az EMSZO 1941-ben érte el fejlődésének csúcspontját. Ebben az évben Budapesten 56, vidéken 75 csoportja volt. 1424 előadást tartottak, 86 tanfolyamot és 17 munkásakadémiát. 171 Az Új Rend című közlönyük 1940. december végétől hetilappá vált, ám ettől kezdve meg kellett rajta osztozniuk a Hivatásszervezettel. A lapban éles hangú cikkek jelentek meg a szociáldemokrácia ellen, de ezzel egyidejűleg felléptek a nyilasokkal szemben is. Freesz József pedig egyenesen Marton Bélánál követelte a Nemzeti Munkaközpont EMSZO-ellenes fellépésének megszüntetését. A versenyfutás a különféle szervezetek n EMSZO, Hivatásszervezet, KALOT nyilasok, Nemzeti Munkaközpont n között főleg Észak-Erdélyben érhető tetten.172 1940 nyarán Serédi bíboros felmentette Mészáros János budapesti érseki helynököt, az EMSZO régi pártfogóját, és utödjául Hamvas Endrét, addigi irodaigazgatóját nevezte ki. (1940. július 1-jétől.) Hamvas közelről sem volt barátságos az EMSZO iránt, ő az esztergomi aula véleményét képviselte. A felső egyházi vezetés hozzáállásában bekövetkező fordulat hátterét tárja fel Hamvas érseki helynök 1941 márciusában, valamennyi megyéspüspöknek megküldött levelében.173 Bevezetőben emlékeztette az ordináriusokat az 1938. október 4-i konferenciájukon elfogadott 24. pontra: lA püspöki kar lehetetlennek tartja, hogy minden mozgalom költségeit ő teremtse elő. A vidéki mozgalmak költségeiről az egyes egyházmegyékben az illetékes ordináriusok gondosdkodjanak. Kívánja, hogy az EMSZO az AC szociális szakosztálya kereteiben működjék, továbbá, hogy szélsőséges agitációtól tartózkodva, mindig a lehetőség határain belül maradjon ígéreteivel.r Az ominózus megfeddés felidézése aligha volt véletlen. A változtatást az is szükségessé tette, hogy a mozgalom a fővárosból (amely az esztergomi főegyházmegye része) az egész országra kiterjedt. Továbbá az EMSZO-ból nőtt ki és táplálkozik a hivatásszervezet-mozgaloml, amelynek hetilapja, az Új Rend 25 000 példányban jelenik meg a KSV kiadásában. A hivatásszervezet a munkások gazdasági-szociális helyzetének javítását tűzte ki célul. A kulturális és lelki művelés feladata az EMSZO-é maradt. Ebből pedig az következik, hogy nincs szükség az EMSZO szociális jellegű működésére!

Uo., 5. p. Jövőnk, 1939. december 23. Tobler János: Eltévedtek, álljatok meg egy szóra. 170 Új Rend, 1940. január 5. Válasz Tobler Jánosnak (aláírás nélkül). 171 Új Rend, 1942. február 7. 172 Lásd pl. Új Rendiség, 1941. február 8., március 8., október 18. sz. 173 EPL 2333/1941. Hamvas 1941. március 27-i levele Drahos János prímási irodaigazgatóhoz, mellyel megküldi az egyes püspökökhöz intézendő levél tervezetét. 168 169



Ezzel egyidejűleg az EMSZO fenntartása jelentős összegekbe került. Az 1940-es költség összesen 46 238 pengő volt. Ebből 18 000 pengőt a budapesti egyházközségek Központi Tanácsa adott. 21 000 pengőt la mozgalom nagylelkű és jobbmódú barátai adták, illetve csekély részben a munkások hozták összer. Ám kiderült, hogy a mozgalom anyagilag megalapozatlan. 1941-re a költségek kb. 64 400 pengőre rúgnak. Ebből a Központi Tanácstól 18 000, adományokból 6000, a munkásoktól 7000 pengő várható. Fedezetlen marad 33 400 pengő. lBudapesten kívül a legtöbb EMSZO a váci és a fehérvári egyházmegyében alakult. A hivatásrendi szervezet fenntartásához pénz kell. Maguktól a munkásoktól nem kérhetünk pénzt, mert a mozgalom tagdíjak nélkül indult.r Tehát Esztergom nem vállalhatja a hiányzó összegek fedezését. A székesfehérvári püspökség amúgy is a legszegényebb volt, fizetni az sem tudott. A hatalmas kiterjedésű váci püspökség anyagi erejét nagyrészt lekötötte a pasztoráció ellátása. Milyen kiutat látott Hamvas érseki helynök? Szerinte, lha a hivatásszervezeti mozgalom meg tudja valósítani célját, a hivatásrendi kamarákat, akkor a tagok kötelező megadóztatása be fog következni, ellenkező esetben a mozgalomnak vagy meg kell szűnnie, vagy érdekvédelmi szervezetté kell átalakulni. A kérdésnek rövid időn belül el kell dőlnie. (Hogy hogyan fog eldőlni, az a háború kimenetelétől is függ.)r Valójában egyik alternatíva sem realizálódott, elsősorban azért, mert nem valósult meg a hivatásrendi átszervezés, a kényszertagsággal járó munkakamarák felállítása. Részint pedig az EMSZO nem szűnt meg és nem lett szakszervezetté sem, hanem a háború végéig igyekezett fenntartani működését, ám egyre szűkülő lehetőségek között és fogyó eredménnyel. (A háború kimenetele azután 1945-ben meghozta feloszlatását.) A hadbalépéskor bevezetett gyülekezési tilalom alól a hatóságok az EMSZO szervezeteit nem vették ki (amint tették a KALOT-tal és Hivatásszervezettel). Amikor ezen kivételezés érdekében Esztergom közbenjárt a kormánynál, a kultuszminiszter közölte Serédivel, hogy az EMSZO nem tekinthető egyesületnek, illetve önálló jogi személynek, mivel ügyrendjét nem láttamozta a BM. Így gyűléseihez rendőri engedély szükséges. 174 A hercegprímás az ügyben a budapesti helynöktől kért tájékoztatást. Hamvas megerősítette, hogy az EMSZO tényleg nem egyesület és nem jogi személy, hanem laz egyes rom. kat. egyházközségeknek munkásszakosztálya. Innen az elnevezés is: Egyházközségi Munkás Szakosztályr. Felhívta a kérdésben nyilván tájékozatlan prímás figyelmét arra is, hogy az egyházközségekben másféle szakosztályok is vannak: hitbuzgalmi, sajtó, szervezési, csakhogy ezek nem álltak össze országos szerveződéssé. A szakosztály(ok) működéséért az egyházközség a felelős. Az egyházközségeknek maguknak viszont van láttamozott szabályzata és ügyrendje.175 Egy kecskeméti EMSZO-gyűlés kapcsán, amire nem kértek engedélyt, a rendőri feljelentés nyomán a kormány átiratban közölte a hercegprímással, hogy az EMSZO-nak gyűlései megtartására a 8120/1939. ME sz. rendelet 2. s-a értelmében az illetékes rendőrhatóságtól esetenként kell engedélyt kérni.176 Az EMSZO-központ azonban nem akart belenyugodni ebbe a korlátozásba. Hamvashoz fordultak 1943 elején azzal a kéréssel, hogy ismételten járjon el a hatóságnál arra hivatkozva, hogy a fent említett tilalmi rendelet laz egyházak és hitfelekezetek testületi szerveitr mentesíti a gyűléstilalom alól. Az évi 1200 gyűlés egyenkénti engedélyeztetése lehetetlen volna. Az ötlet nem volt rossz, amennyiben a hatóság elfogadja az EMSZO-t legyházi testületr szervének. Hamvas ebben az értelemben intézett kérést a kultuszminiszterhez. (Ahonnan az iratot áttették a BMbe.) A belügy válasza azonban elutasító volt, mégpedig konkrét megokolással. Rámutattak, hogy az EMSZOügyrend 2. s b. pontja szerint célja: ltagjai gazdasági érdekeinek előmozdításar; c. pontja: la munkásság előkészítése a hivatási érdekképviseletek kiépítésérer, ezek olyan célkitűzések, amelyek megvitatása, tárgyalása a törvényesen elismert vallásfelekezeti testületek szervei gyűléseinek keretében nem illeszthető be és vallásos jellegű gyűlésnek nem minősíthető.l Ezért vonatkozik rájuk is a 8120/1939. ME sz. rendelet, és gyűléseit engedélyeztetni kell.177 A kultuszminisztérium ebben az értelemben tájékoztatta Esztergomot, ahonnan az EMSZO kézhez kapta az elutasítást. Ez az ügy rávilágít annak a kísérletnek a kétélűségére, amit az EMSZO életre hívói megkíséreltek: megmaradni a szorosabb egyházi, jelen esetben egyházközségi keretek között, de túllépve annak formális céljain, messzemenően politikai és közéleti jellegű akciókat lehessen folytatni. Az EMSZO esetében ezt a lmegoldástr már a Kállay-kormány, jelesen Keresztes-Fischer belügyminiszter sem fogadta el. A német megszállás után és a nyilas uralom alatt az EMSZO részt vett az üldözöttek mentésében. A nyilas- és náciellenes katolikus szervezet fővárosi vezetőit a Gestapo 1944 decemberében letartóztatta, majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták őket, ahol közülük két személy meghalt, hárman visszatértek. 178 EPL 10.066/1943. VKM 1941. november 7-i átirata. Jóváhagyva 3222/1938. ME sz. alatt. Hamvas 1941. november 7-i levele Serédiáez. 176 Uo., VKM 1942. november 24-i átirata Serédihez. 177 Uo., BM 1943. november 5-i valasza VKM-hez. 178 Vida István: Id. mű, 69. p. 174 175



10. IV/10. A Hivatásszervezet A katolikus hivatásrendi mozgalmak közül időrendben utoljára jött létre a Hivatásszervezet. Ez a kezdeményezés újabb színfoltot jelentett, hiszen még nevében sem utalt katolicitására n bár katolikus kezekben volt. (Teljes neve Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, tehát sem katolikus, sem keresztény, hanem magyar.) A Hivatásszervezet n más állításokkal szemben n nem az EMSZÓ-ból nőtt ki, hanem Szegeden, a jezsuiták kezdeményezték röviddel a KALOT létrehozását követően, a városi munkásság megszervezésére. A szervezők és a vezetők is egyazon körből kerültek ki. De míg a KALOT ifjúsági és agrármozgalom volt, a Hivatásszervezet célja az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint az értelmiség gazdasági-szociális érdekvédelme, hivatásrendi alapon. 1936-ban a Szegedi Katolikus Legényegylet keretén belül jött létre az első Hivatásszervezet.179 A szegedi Hivatásszervezetnek 1938 őszén már 3000 tagja volt, akik 31 szakma szerinti szakosztályban működtek. Két esetben sztrájkot is folytattak.180 1939ben az Imrédy-kormány támogatásával nemcsak a KALOT központ költözhetett Budapestre, hanem a Hivatásszervezeté is. 181 A Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének alapszabályait a belügyminiszter 1939. május 20-án hagyta jóvá.182 Az alapszabály 6. s-a szerint a szervezet célja ltagjainak, valamint a kötelékébe tartozó helyi (községi, városi) szervezetek tagjainak gazdasági és szociális érdekvédelme és szolgálata az egyetemes nemzeti szempontok, a keresztény szolidaritás és igazságosság szellemébenr. Tag lehetett természetes személy vagy jogi személy (egyesület), azzal a feltétellel, hogy kereszténynek vallja magát. (Ez a Hivatásszervezet interkonfesszionális jellegére utalt.) Az országos szervezetnek helyi csoportjai működnek, amelyek alakításához minimum 20 tagra van szükség. lMinden helyi szervezet kebelében annyi és olyan szakmai csoport alakulhat, amennyi és amilyen foglalkozású összetételűt az országos elnökség jóváhagy.r A fentiek értelmében tehát a Hivatásszervezetbe beléphettek egyének, vagy már működő egyesületek, csoportok. A tagolódás részben területi (központ, országos szervezet és helyi szervezetek), részben szakmai (szakosztályok). A Hivatásszervezet mibenlétét, céljait és működését a KALOT egyik életre hívója, a Hivatásszervezet élére került Farkas György foglalta össze egy brosúrában.183 Az induláskor a Hivatásszervezetet a jezsuita atyák még kimondottan agrárszervezetnek gondolták: míg a KALOT a legényeket szervezi, a Hivatásszervezet a felnőtt parasztságot. Az említett füzetből ez egyértelműen kitűnik. Ezt a keretet azonban a szervezkedés hamarosan kinőtte. A Hivatásszervezet lmozgalmi attribútumair a következők voltak: jelvénye 3 keresztbe tett kalapács, egyenruhája a kék ing, jelszava az Adjon Isten, lapja a Magyar Cél. Ebből az ipari munkásságra csak a három kalapács utalna, a kék ing a hivatásrendiek közös viselete, az Adjon Isten viszont inkább a falusiak köszöntése. 1939 nyarára azután kialakult a Hivatásszervezet tényleges arculata. Anynyiban szakított az eddigi szisztémával, hogy nem osztályonként akarta szervezni a társadalmat, hanem az egész magyar dolgozó társadalmat akarta egy táborba összehozni. Ennek értelmében 3 tagozatot állítottak fel: ipari, agrár és értelmiségi tagozatot. A tagozatokon belül korporatív elrendeződés lenne: azt az egy hivatásrendhez tartozók képezik, függetlenül attól, hogy munkáltatók vagy munkavállalók. A Hivatásszervezetben 1939 nyarán az ipari tagozatnak 14, az agrártagozatnak 6, az értelmiségi tagozatnak 23 csoportja volt. 184 Ugyancsak levéltári források hiányában, a mozgalmi kiadványokra és sajtóra hivatkozva megállapítható, hogy a három tagozat közül gyakorlatilag az ipari tagozat lett a valóban életképes és tömegméretű mozgalommá. Mellette kezdetben az agrártagozat is működött, ami mögött azonban valószínűleg a helyi KALOT-ok álltak. Az értelmiségi tagozat csak formálisan létezett.185 A Hivatásszervezet ipari tagozata 1939. júniustól októberig, tehát 5 hónap alatt n a saját kimutatásuk szerint n 71 lmozgalmatr vezetett és szervezett. A statisztikában megadják a helységet, illetve az üzemet, vállalatot, ahol a mozgalom folyt, és végül annak okát, célját és eredményét. A lista valóban impozáns és mondhatni az egész ország területére kiterjed. Figyelemre méltó azonban, hogy a 71 mozgalomból 34 Szegeden zajlott le. Tehát mintegy a fele. Így eléggé nyilvánvaló, hogy ekkor a Hivatásszervezet ipari tagozata leginkább Szegeden működött, és ha már ki is lépett a város keretei közül, szilárd bázisa itt volt. Az agrártagozat bérharcai, akciói jóval szerényebbek voltak, kimutatásuk szerint 31 eset fordult elő. Földrajzilag ezek a Dunántúlon, illetve Hivatásszervezkedés. Szeged, 1938. c. brosúra, illetve Új Szociális Rendiség, 1938. szeptember. Forrás, 1938. 9. sz. 181 Mégpedig az V ker., Kálmán utca 10. szám alá. 1939 márciusban. 182 BM 106.285/1939-VII.a., 1939. május 20. 183 Farkas Györgynifj. Benárd Géza: Mi a Hivatásszervezet? Bp. 1939. Kiadja a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete. 184 Magyar Kultúra, 1939. 22. sz., Hivatásszervezet. 185 A Hivatásszervezet első négy hónapja 1939. júniustól októberig. Mit tettünk? A három tagozat együttes munkái. Kézirat gyanánt, házi használatra. Kispest, 1939. 179 180



Szabolcs megyében voltak, lényegében azokban a régiókban, ahol az 1920-as évek elején a keresztényszocialista földmunkás mozgalom is bizonyos sikereket ért el. Az értelmiségi tagozat mozgalmairól nem adnak tájékoztatást; valószínű, hogy nem is voltak. Végül az ún. egyéni eseteket sorolják fel n szám szerint 43-at n, amikor magánosok érdekében jártak el. Az lesetekr általában egy oldalas leírásában először rögzítik a tényállást (a panaszt), majd ismertetik a megoldást, illetve az eredményt. A végén pedig levonják a ltanulságotr az akcióból. A Hivatásszervezet országos szervezését hatóságilag csak 1941 májusában engedélyezték. Ekkor mintegy 300 szervezetében 25 000 tagja volt.186 A mozgalmat 25 megyei titkár irányította. A vezetőséget a tagok maguk közül, a dolgozók közül választották, ám a háttérben papok, tanítók, ügyvédek segítették tanácsaikkal a választott vezetőséget. A mozgalom sajtója, gyűlései azt sugallták, hogy a Hivatásszervezet nem katolikus mozgalom, hanem elsősorban magyar, népi mozgalom, amely teljesen a keresztény, krisztusi elvek alapján áll. 187 Farkas György, a Hivatásszervezet főtitkára 1942-ben egy újabb lVezérkönyvr-ben foglalta össze a Hivatásszervezet megalakításának és vezetésének lvezérfonalátr a tagok számára.188 A brosúrában a sikeres szervezés elveit, módszereit és eszközeit mutatta be n a KALOT-ban szerzett tapasztalatait felhasználva. A világosan megfogalmazott célkitűzések is lényegében összhangban álltak a KALOT-éval: 1. A földkérdés egészséges megoldása (ami alatt a földreformot értették); 2. Emberséges munkaviszonyok biztosítása a mezőgazdasági munkások számára; 3. A gazdasági élet fejlődésének előmozdítása; 4. A parasztság közéleti felemelése.189 A Hivatásszervezet a német megszállás előtti utolsó évi rendes közgyűlését 1943 áprilisában tartották, ahol beszámoltak a mozgalom 1942. évi állásáról. A szervezet országos elnöke Meggyesi Sándor (aki a felvidéki SZKIE-vel került át). Az agrártagozat élén Farkas György állt. Ezen tagozatnak 500 helyi szervezete volt, 30 000 taggal. Egy év alatt 45 kollektív szerződést hoztak tető alá, 400 tagnak szereztek házhelyet, 2200 esetben végeztek sikeres munkaközvetítést. Az ipari tagozat főtitkára Vida István volt. Ennek 50 helyi szervezete és 101 helyi csoportja volt, amelyek 20 körzeti titkársághoz tartoztak. Az ipari tagozaton belül 18 szakosztály működött, amelyek további specializálódását 149 szakcsoport jelentette. (A taglétszámról a publikus jelentés nem tájékoztat.190) Vida István visszaemlékezésében egy helyütt azt írja, hogy la HSz a háborús nehézségek közepette is fejlődni tudott és rádiuszát mintegy 100 ezer tagra terjesztette kir. 191 Maga az állítás sem egyértelmű atekintetben, hogy ez alatt 100 ezer tagot kell-e értenünk, vagy pedig azt, hogy a Hivatásszervezetnek kb. ennyi emberre volt befolyása. Bár a Hivatásszervezet a tagjaitól tagdijat szedett, a mozgalom mégis külső, anyagi támogatásra szorult. 1943 nyarán a Hivatásszervezet vezetői Serédi hercegprímáshoz fordultak támogatásért. Indokaik középpontjában az állítólagos baloldali, kommunista térnyerés állt. lUtóbbi hónapokban rohamosan növekedett a munkástömegek rokonszenve a bolsevizmussal szembenr n olvashatjuk a beadványban. 192 Rámutattak, hogy a Szociáldemokrata Párt taglétszáma emelkedik, s az elérte már az értelmiséget és a fiatalokat is. lMozgalmunk ötödik éve fejt ki érdekvédelmi szervezkedést a Rerum novarum és a Quadragesimo anno elveinek harcos megvallása alapjánr n írták a prímásnak. Ez a tevékenységük azonban csak lassú ütemben folyik, mert szerény anyagi és pénzbeli lehetőségeik vannak. Ha nem kapnak gyors anyagi támogatást, lakkor az adott pillanatban országosan nem lesz kombattáns keresztény munkáserőr. Ez a helyzetértékelés valóban reálisnak tűnik, hiszen a háború menetében bekövetkezett fordulat n a várható végkimenetel n a baloldali erők pozícióit javította. Ám a Szociáldemokrata Párt és szakszervezetek, a munkásmozgalom erősödése nem a kommunista veszéllyel volt egyenlő. Az is igaz, hogy a várható háborús vereség idejére nem maradt tömegméretű keresztény munkásmozgalom: sem a keresztényszocialisták, sem az EMSZO, és mint itt kitűnt, a Hivatásszervezet sem bízhatott abban, hogy komoly vetélytársa lehet a szociáldemokrata-kommunista munkásmozgalomnak. Serédi hercegprímás azonban 1943. júliusi válaszában sajnálat,tal közölte, hogy nem áll módjában sem pénzt adni, sem pedig küldöttségüket fogadni.193 1944 áprilisában, már a német megszállás után, a Hivatásszervezet ismét Esztergomhoz fordult segítségért. (Mint ismeretes, a hivatásrendi mozgalmakat és a keresztényszocialista szervezeteket a német megszállás után

Forrástár, 1941. 8. sz. Forrástár, 1941. 9. sz. 188 Farkas György: A Hivatásszervezet megalakítása és vezetése (Vezérfonal agrárvezetők számára). Magyar Dolgozók Népkönyvtára 3. sz. Bp. 1942. Kiadja a Hivatásszervezet. 189 Uo., 7. p. 190 Új Rendiség, 1943. május 15. A Hivatásszervezet évi rendes közgyűlése. 191 Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 83. p. 192 EPL 5400/1943. június 8-i levél. Nyilván nem lszembenr, hanem lirántr. 193 Uo., Serédi 1943. július 2-i válasza. 186 187



sem tiltották be.) Az óvatos prímás még ebben a helyzetben is a budapesti érseki helynökétől kért információkat és véleményt a Hivatásszervezetről.194 lA Hivatásszervezet központi megbízottját meghallgatva megállapítottam n jelentette a helynök . Esztergomnak n, hogy segélyre az ország területén működő 16 hivatásszervezeti titkárság fenntartása szempontjából van szükség. A Hivatásszervezetek anyagi segélyezése főként a magánosok részéről apadt el annyira, hogy két titkársá már be kellett szüntetni. Egy titkárság évi fenntartása 5000 pengőbe kerül.195 A hercegprímás álláspontja azonban nem változott: az iratot rEgyelőre ad actal tették, tehát nem kaptak pénzt. * A hivatásrendi mozgalmak szinte fogantatásuk percétől kezdve arra törekedtek, hogy valamiféle egységes, átfogó programot adjanak és megmozdulást jelentsenek. Ez valószínű azzal kapcsolatos n az azonos ideológián túl n, hogy végül is egyazon kezdeményezés, illetve cél elérésének különböző szegmentumait fedték le. Ezen túlmenően ezek a szerveződések meghaladták a korábbi katolikus egyesületek, egyletek exkluzív katolicitását, a hatalommal szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki. Ez elsősorban Imrédy Béla és gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején mondható el: az általuk meghirdetett össznemzeti és szociális célok megvalósításához csatlakozhattak. Imrédy támogatásával, már 1938 októberében meghirdették a Magyar Cé1 egységes táborának létrehozását az EMSZO, a KALOT és az éppen induló Hivatásszervezet részvételével. Ebből a keresztényszocialisták kimaradtak, csak egyes helyi szervezeteiket sikerült átcsábítani.196 A Magyar Célt lerkölcsi forradalomkéntr hirdették meg, nem új politikai pártként, hanem szellemi frontként. (Amint történt már ilyenre kísérlet Gömbös idejében az Új Szellemi Fronttal.197) Összesen 8 lmagyar céltr fogalmaztak meg: 1. Független Magyarország. 2. A szabadság és tekintély összhangja. 3. A telepítés. 4. Az erős állam. 5. A szociális népállam. 6. A család védelme. 7. Az anyaság védelme. 8. A zsidókérdés megoldása. Nem nehéz felismerni az Imrédy által 1938 szeptemberében Kaposvárott meghirdetett új csodás forradalom és eme erkölcsi forradalom programja közötti hasonlóságot, mondhatni annak egyik változatát. A Magyar Célprogram elfogadása állt a hátterében annak a nemcsak politikai, hanem anyagi támogatásnak is, amelyet Imrédy a katolikus hivatásrendi szervezeteknek nyújtott. A lnászr elmúltával, a kormányfő bukásával a Magyar Cél mozgalom is idejét múlta. A hivatásrendi indíttatású katolikus szociális mozgalmak, így a legsikeresebb KALOT is ellentmondásos helyzetbe kerültek, amikor 1938 végére, 1939 elejére egyértelművé vált, hogy az Imrédy-féle diktatórikus törekvéseket sem tehetik magukévá, így nemcsak a nyilasokkal, hanem az Imrédy-féle jobboldallal is szembekerültek. Ugyanakkor azonban épp ennyire vagy talán még egyértelműbben zártak voltak balfelé, akár a népfrontos törekvések, akár a népieh, vagy a szociáldemokrácia irányában. De még a Független Kisgazdapárttal sem sikerült beszélő viszonybal kerülniök. Veszélyes rkeskeny útl volt ez, hiszen ez utóbbiak tábora nélkülük gyengült, a nyilasok pedig igyekeztek megbontani a katolikus szervezeteket és maguknak megnyerni azok bázisát. Teleki miniszterelnök ezt felismerve hatékonyan támogatta a KALOT-ot és általában a hivatásrendi szerveződéseket n akinek politikáját Kovrig Béla valósította meg velük kapcsolatban. Végeredményben szerintünk a KALOT és a hivatásrendi szervezetek kommunista- és népfrontellenessége sem akadályozta meg, hogy elsősorban a faluban gátat emeljenek a nyilasokkal szemben, akik az 1938n1939-es sikerek után nem egy térségben marginalizálódtak. Teleki miniszterelnöksége idején n közvetlenül Kovrig Béla intenciói szerint újabb összmozgalmi keretek teremtésére került sor. 1940 végén, 1941 elején kezdték meg a Magyar Szociális Népmozgalom szervezését. Ehhez ugyancsak a KALOT, az EMSZO, a Hivatásszervezet, illetve a Prohászka-körök (felvidékiek) csatlakoztak.198 A Magyar Szociális Népmozgalom Teleki miniszterelnök nyilas- és náciellenes elképzeléseit volt hivatva közvetett módon támogatni és előmozdítani. Ennek ellenében n így részben Erdélyben, részben a németség között n meg is kapták a kellő kormánytámogatást. A program a Magyar Célhoz képest annyiban változott, hogy küktatódtak belőle a diktatórikus elemek és a jobboldali radikalizmusra rímelő törekvések. 1941ben Teleki halálával és a háborúba lépéssel ez a kezdeményezés is félbeszakadt. A Magyar Szociális Népmozgalom 1943-ban egészen új helyzetben kelt életre, de ekkor már nem magyar, hanem katolikus jelzővel. Ennek kiinduló pontja a KALOTnEMSZOnHivatásszervezet Munkaközösségének a EPL 2742/1944. A Hivatásszetvezet kérvénye 1944. április 3-án kelt. Serédi levele Witz Béla helytartóhoz 1944. április 12-én. Uo., Witz 1944. április 17-i válasza Serédinek. 196 EPL Cat. 46/4882-1938. Az EMSZOnKALOT politikája. 197 Magyar Cél. Az erkölcsi forradalom programja. Bp. 1939. EMSZOnKALOT-Hivatásszervezet kiadása. 198 Dolgozó Fiatalság, 1940. 12. sz., Forrástár, 1940. 11. sz. 194 195



létrehozása volt.199 1943. június 23-án Meggyesi Sándor, a Hivatásszervezet országos elnöke, P. Kerkai Jenő S. J., a KALOT országos elnöke és Freesz József, az EMSZO központi igazgatója memorandumban fordultak Serédi hercegprímáshoz: lMegalakítottuk az EMSZO, KALOT és Hivatásszervezet vezetőinek munkaközösségét, azzal a céllal, hogy a három mozgalom vezetői egymással állandó érintkezésben a legfontosabb kérdésekben közös álláspontot valljanak és közös taktikával vehessék fel a küzdelmet mindazokkal szemben, akik a nemzet sorskérdéseiben nem a keresztény erkölcstan alapján keresik a megoldást. Úgy gondoljuk, hogy a jelen, de főképpen a jövendő szempontjából igen nagy jelentőségű a három testvérmozgalom munkájának ez a szorosabb összefogása. Ennek a munkaközösségnek elnökévé dr. Kovrig Béla egyetemi tanárt, a kolozsvári egyetem jelenlegi rektorát szeretnők felkérni, aki eddig is a legbarátibb és legszorosabb együttműködésben dolgozott a három mozgalom vezetőivel. A munkaközösség egyházi tanácsadójává pedig báró Apor Vilmos győri püspök urat szeretnők felkérni, aki eddig is a KALOT munkájának országos viszonylatban, a Hivatásszervezet munkájának pedig győri viszonylatban kiváló támogatója. Mind a kettejükkel beszéltünk a munkaközösségről és annak terveiről, mind a ketten helyeselték azt és szívesen vállalnak szerepet ebben a munkaközösségben. Midőn mindezeket Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros Hercegprímás Úrnak legmélyebb tisztelettel bejelentjük, kérjük további munkánkhoz főpásztori áldását és atyai jóindulatát.r 200 A memorandumot Freesz József terjesztette Serédi elé. A prímás jóváhagyó beleegyezése előtt kikérte Apor püspök véleményét, főként ami az ő személyét illette. Báró Apor Vilmos győri püspök 1943. július 15-én tájékoztatta az ügy hátteréről a prímást: lAz EMSZO, a KALOT és a Hivatásszervezet Munkaközössége a vezetők egyik győri látogatása alkalmából ismertette előttem programját és felkért arra, hogy az egyházi tanácsadói tisztet vállaljam. Annak feltételezésével, hogy a Munkaközösség megalakulását és céljait Főmagasságoddal előzetesen ismertetik s ehhez magas hozzájárulását is megszerzik, hajlandónak mutatkoztam arra, hogy konkrét esetekben bármikor szívesen állok tanácsaimmal rendelkezésükre. 201 Ezek után a hercegprímás áldását adta a Munkaközösségre és Apor tanácsadói megbízására. A hivatásszervezetek együttműködéséből nőtt ki végül is az a kezdeményezés, amely 1943. augusztus végén eljutott egy új kereszténydemokrata politikai párt megalapozásáig. Győrött, a püspöki palotában 1943. augusztus 26-án zajlott le az a tanácskozás, amelyen Apor püspök elnökletével 23 egyházi személyiség jelent meg. A megbeszélés célja n hasonlóan Szárszóhoz n sokkal inkább a jövő, mint a jelen kérdései voltak: miként lehet a háború utánra olyan életképes keresztény pártot és közéleti mozgalmat átmenteni, illetve teremteni, amely szakít a rendszer mellett kompromittált és erodálódott keresztény párttal és politikával. Egyetértettek abban, hogy a háborús vereség a küszöbön áll és az ország újabb sorsforduló elé kerül. lMegállapították, hogy az egyház vezetése alatt álló társadalmi tömegmozgalmak, elsősorban a KALOT és az EMSZO hatalmas potenciális erőt képviselnek. Ahhoz azonban, hogy a krisztusi erkölcsi elvek és a pápák szociális tanai érvényre jussanak, koncentrált politikai akcióra van szükség, amire a keresztény párt többé nem alkalmas. Ezért többen egy új tömegpárt megalakítását javasolták. Ennek megvalósítása a keresztény pártra kimondott halálos ítélettel lett volna egyenlő, mivel a püspöki kar két rivális katolikus pártról hallani sem akart. Viszont a keresztény pártot vezetője, gróf Zichy János és más buzgó katolikus tagjai érdemeire való tekintettel a püspökök nem voltak hajlandók ejteni, így a pártalakításról egyelőre le kellett mondani. Helyette a konferencia elhatározta a katolikus szervezetek és mozgalmak egy föderációba való egyesítését Katolikus Szociális Népmozgalom néven. Ennek lelki vezetését és pártfogását Apor püspök vállalta, míg világi elnökéül Kovrig Béla szociológust, a kolozsvári egyetem rektorát választották meg. A mozgalom lelki, szellemi vezére Kerkai Jenő S. J. volt, a KALOT alapítója, aki azonban hivatalt nem vállalt. A mozgalom ideológiai programjának a katolikus szociális tanítás alapján való kidolgozására a győri konferencia Kovrig professzort kérte fel.r 202 Ebből a Katolikus Szociális Népmozgalomból természetesen nem lett semmiféle lmozgalomr, hanem inkább egyféle pártpótlékként működött 1944 nyaráig, amikor az újból változó körülmények között már a püspöki kar, pontosabban Serédi is hozzájárult egy új, kereszténydemokrata párt szervezéséhez, amely lényegében a KALOT-ra támaszkodott (volna). A három hivatásrendi, keresztény, de lényegében katolikus mozgalom 194-ben, már a végjáték folyamán jutott el addig, hogy szorosabb együttműködésre lépett a keresztényszocialistákkal is. 203 1944. március 19-én, a német megszállás napján írták alá a keresztény szakszervezeti központ és a Hivatásszervezet közötti együttműködésről szóló okmányt.204 Az együttműködéshez csatlakozott az EMSZO és a protestáns Evangéliumi Munkásszövetség. EPL 8118/1944. Uo. 201 EPL 5418/1943. 202 László T. László: Adatok a magyarországi katolikus ellenállás történetéhez. I. A Katolikus Szociális Népmozgalom megalakulása és célkitűzései. Katolikus Szemle (Róma), 1978. l. sz., 16n17. p. 203 Részletesen lásd Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Bp. 1993., Typovent K., 184n189. p. 204 EPL 8118/1944., Jövőnk, 1944. március 25., Új Rendiség, 1944. április 1., április 8. 199 200



Ekkor már ezeknek a szervezeteknek is az életben maradásukért kellett harcolniuk, mert a Sztójay-kormány napirendre tűzte az egységes állami munkás érdekképviselet létrehozását. Deklarálták, hogy a végsőkig ragaszkodnak szabadságukhoz. Ekkor ebben egy plattformra kerültek a szociáldemokrata szakszervezetekkel is. A katolikus egyház és társadalom témaköréhez tartozik a keresztényszocialista mozgalom is, annak a korszakban létező három vonulata (az egyesületek, a szakegyletek vagy szakszervezetek és a politikai szervezetek) közül az egyesületek feltétlenül. Am míg 1919 előtt a keresztény szociális egyesületek képezték a keresztényszocialista mozgalom keretét, ezek 1919 után ugyancsak elveszítették funkciójukat: közéleti szerepüket átvette a politikai párt, gazdasági szociális, érdekvédelmi és kulturális funkcióikat a keresztény szakszervezetek. A keresztényszocialista mozgalom nálunk ekkor is kimondottan katolikus jellegűnek mondható, annak ellenére, hogy nevében interkonfesszionális volt. Ám mind teoretikus alapja n a katolikus egyház szociális és politikai tanítása n, mind kötődései a katolikus klérushoz formálissá tették a keresztény jelleget. Követve az eddigi gyakorlatot, monográfiánkban nem kívánunk foglalkozni a keresztényszocializmussal és a keresztényszociális mozgalommal, mert azt másutt és kellő publicitással már megtettük.205

Lásd Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923. Bp. 1977. Atadémiai K. és Uő.: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Id. mű. 205


6. fejezet - V. A szerzetesrendek Könyvünk következő három tematikus fejezete n a szerzetesrendek, a hitélet (hitbuzgalom), valamint az egyházi iskolák, tudomány, műveltség n számos vonatkozásban szervesen összetartoznak, s az összekötő kapocs közöttük elsősorban a férfi és női szerzetesek működése. Bár kiváló tanulmányok jelentek meg szinte valamennyi fentebb említett kérdéskörről, átfogó jellegű, monografikus feldolgozásukra nem került még sor. Ennek objektív akadályát a szerzetesrendek levéltárainak az 1950-es szétszóratáskor bekövetkezett pusztulása, feldúlása jelenti, kivéve néhány szerencsésen megmaradtat (pl. bencések, ferencesek, piaristák). Így mi itteni vázlatos áttekintésünkhöz a publikációk mellett elsősorban a korszakban megjelent katolikus almanachokat és évkönyveket használjuk. A szerzetesrendek esetében a pontos létszám kimutatása esetenként ezekből is nehézkesen végezhető el. Tulajdonképpen átfogó adatsort az 1950-es felszámolás idejéből ismerünk, amikor a hatalom lregesztába vetter az érintetteket.1 A szerzetesség fogalmát az 1988-as lMagyar Katolikus Almanachr a következőképpen definiálja: lA szerzetesek fogadalommal vállalják az evangéliumi tanácsok: az Istennek szentelt szegénység, tisztaság és engedelmesség követését, hogy megszabaduljanak mindattól, ami gátolhatná őket az Isten iránti teljesebb szeretetben. Ezt közösségben, szerzetes-családban valósítják meg. A szerzetesrendek elsődleges célja és feladata tagjaik Istennek szentelt életét védeni és előmozdítani. Elkötelezett életüket, imádságaikat és munkájukat felajánlják az egész egyház javára, tanúságot tesznek a Krisztus megváltása árán szerzett új és örök életről; hathatósan hirdetik, hogy Isten népének nincs itt maradandó hazája, hanem az eljövendő feltámadásra és a mennyei ország dicsőségére kell készülnie.r2 A szerzetesek által vállalt lkülső feladat(ok)r n mint az igehirdetés, a betegápolás vagy a tanítás n nem gátolhatják az önmegszentelődést, hanem azt elő kell ezeknek mozdítani. Tehát a szerzetesi élethivatás lényege a betső lelki élet tökéletesedése. A szerzetesrendek működését, kormányzását és a tagok életét a regula szabályozza. A regulát, ha a pápa erősíti meg, akkor a rend pápai jogú, egyetemes jellegű, ha valamelyik helyi ordinárius, akkor egyházmegyei, lokális. A regulák alaptípusa Szent Benedek regulája, amelynek reformjai képezték a monasztikus rendek szabályzatát. A koldulórendek regulájukat Szent Agoston szabályzatára vezették vissza. Minden rendben a szabályzat írja elő a szerzetesi élet rendjét, és a teljes jogú rendtaggá válás követelményeit is. Egy-egy szerzetesi közösségen belül különböző jogállású tagok vannak. Ezt részben a letett fogadalmak milyensége, részben az elvégzett tanulmányok szabták meg. Leegyszerűsítve a rendtagok két fő kategóriája: a felszentelt papok, illetve a laikus testvérek. A rendbe lépők előbb próbaidőn esnek át, ezt követi a noviciátus. A fogadalmak is lerősségi fokozatukr szerint követik egymást. Ezek lehetnek egyszerű vagy ünnepélyes, időre szóló vagy örök fogadalmak. A női rendek esetében a regula esetenként a megfelelő férfi szerzetesrendét követi. Közöttük az alapvető különbség az, hogy a női rendek tagjait nem lehet pappá szentelni, tehát kánonilag nem lesznek klerikusokká, a papi rend részeivé. A szerzetesrendek életében fontos szerepe van a külvilággal való szakításnak. Ezért pl. új rendi nevet kapnak, és önmegszentelést szolgáló életük sérthetetlenségét a rendházon belüli klauzura szolgálja. A zárt hely küszöbét senki illetéktelen nem lépheti át. A katolikus egyházi hierarchiába nem tartoznak bele a szerzetesrendek, amelyeknek külön szervezetük van, s a legtöbbjüket a pápa által jóváhagyott szabályok szerint, a Rómában székelő központból kormányoznak. A Magyarországon működő rendek kolostorai rendtartományban, provinciában egyesülnek, amelynek élén a tartományfőnök vagy provinciális áll. A szerzetesek egyházi joghatósága az a megyéspüspök, ahol az illető szerzet rendháza van. Kivételt ez alól a bencés rend alkot, amelynek saját hierarchiája van, a pannonhalmi főapáttal az élen, s az alá tartozó négy bencés apátsággal. (A bencés főapátság ún. nullius apátság, nem tartozik püspöki jurisdictio alá, hanem önálló egyházmegyét képeznek az általa irányított n egyébként szétszórt n Magyar Katotikus Almanach. I. évf. 1927. Id. mű. Az Almanach II. évf. 1928-ban, a III. évf. 1929-ben és a IVnV évf. (egy kötetben) 1931ben jelent meg. Ez utóbbi a korszak közepének állapotáról ad áttekintést. A területi gyarapodások nyomán bekövetkezett változásokat az 1943. évi névtárból rekonstruáljuk: A magyarországi latin és görög szertartású világi és szerzetes római katolikus papság Névtára és országos hivatalainak útmutatója. Hivatalos adatok alapján összeállította Pilinyi Gyula prímási tisztviselő az 1943. évre. Bp. Az 1950-es állapotokról Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény. A szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp. 1990., Vigília K, 353n369. p. Az egyes rendek létszámát, konventjeinek, házainak és plébániáinak számát táblázatosan mutatjuk be az 1931-es és 1943-as metszetben. Hitbuzgalmi, lelkipásztori működésükről és e téren kiemelkedő személyiségeikről a VI. fejezetben; míg iskoláikról, tudósaikról, neves személyiségeikről a VII. fejezetben lesz szó. A jelen fejezetben egyenként nem alkalmazunk jegyzeteket, mert forrásaink az előbb felsoroltak. Ha ettől eltérünk, azt természetesen jelezzük. 2 Hervay Ferenc: Szerzetesrendek. In: Magyar Katolikus Almanach II. 1988. Bp. 1988., Szent István Társulat K. 157. p. A terjedelmes tanulmány ismerteti az 1950-ben Magyarországon élő szerzetesrendek rövid történetét, 157n231. p. Mellette lásd még Balanyi György: Szerzetesrendek. Bp. 1933. Magyar Szemle Trsaság kiad.; Schermann Egyed: A szerzetesjog elemei. Pannonhalma, 1930.; Uő.: A magyar szerzetesrendek jogi helyzete és a mostani magyar szerzetek rövid ismertetése. Pannohalma, 1943. Attila ny.; Puskely Mária: Szerzetesek. Bp. 1990. Zrínyi K; Szolnoky Erzsébet: Halálfogytiglan életre ítélve. Szociális tevékenységű szerzetesek. H.n. 1991. (Novadat kiad.) 1


V. A szerzetesrendek

plébániák. A bencés főapátság nem tartozik egyháztartományba, így nincs érseki alárendeltségben sem.) A többi szerzet esetében, pl. a cisztercieknek, a premontrei kanonokrendnek, a ferenceseknek, domonkosoknak és a jezsuitáknak, szintén voltak kis számban plébániáik, de ezek az illető ordinárius (megyés főpásztor) jurisdictiója alá tartoztak. Ugyanez érvényes egyéb szerzetesi intézményekre is. A rendház vagy kolostor élén álló szerzetesi elöljáró n kivételes esetekben n az apát, mint pl. a bencéseknél, a cisztercieknél; vagy a prépost, mint a premontrei kanonokrendnél. Az őt követő elöljáró a perjel. Általában azonban a szerzetesi rendház élén a házfőnök (superior, rektor) áll.3 Az egyes regulákban más-más elnevezés illeti meg a rendi elöljárókat. A premontreieknél a kanonokrend élén a prépost áll. A nagyobb rendházakban konvent működik, amelyet a perjel kormányoz, míg a kisebb házak esetében a házfőnök. A monasztikus rendek n a bencések és ciszterciek n monostorai, apátságai kongregációt képeznek. A magyar bencés kongregáció élén a pannonhalmi főapát áll. Helyettese a perjel. A bencés apátságok élén apát van, akinek helyettese az alperjel. A bencés gimnáziumokban tanító atyák ún. székházakban élnek, amelyeket a házfőnök és egyben gimnáziumigazgató vezet. A ciszterciek zirci kongregációja élén n amely a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok egyesítéséből jött létre n, a zirci apát áll. Helyettese itt is a perjel. A nagyobb rendházakban konvent működik, élén a perjellel. A rendházakat n amelyek az iskolákkal kapcsolatosak n a házfőnök-iskolaigazgató kormányozza. A többi szerzetesrend magyarországi kolostorai, zárdái, rendházai, házai rendszerint rendtartományt, provinciát alkotnak, amelynek élén választott vagy kinevezett tartományfőnök, provinciális áll. (Ezeket fogja össze az általános rendfőnök, a generális, aki rendszerint Rómában székel.) A domonkosoknál a konventtel rendelkező rendházat a prior vezeti, a rendházak, kolostorok élén (ahogy a rendházat a ferenceseknél nevezik) a házfőnök, a szalézieknél igazgató áll. A pappá szentelt szerzetest atyának (páter) nevezik, a laikus testvért fráternek. A szerzetesek hármas fogadalmához egyes rendeknél negyedik is járul. A jezsuitáknál a négyfogadalmas páterek képezik az elitet: a negyedik fogadalom a pápának való feltétel nélküli engedelmességre, szolgálatára vonatkozik. Az irgalmasok pedig a betegápolás végzésére tesznek külön fogadalmat. Az 1920 előtti, történelmi Magyarország területén szinte valamennyi jelentős férfi szerzetesrend megtalálható volt, kivéve az egyetlen magyar alapítású rendet, a pálosokat. A női rendek közül inkább a régebbi alapításúak voltak jelen, a modern apácarendek betelepülése, illetve hazai új alapítások megsokasodása 1919 után következett be. A szerzetesrendek állománya 1913-ban a következőképpen oszlott meg:4

6.1. táblázat - A szerzetesrendek állománya 1913-ban

3 4

A férfi szerzetesházak száma:

214

Összes személyzetük:

2139

Ebből: tanít:

646

nnlelkészkedik:

549

nnbeteget ápol:

114

nnsegítő testvér (fráter):

351

nntanuló:

443

nnelöljáró, ill. agg:

36

Ugyanekkor a női szerzetesházak száma:

418

Összes személyzete:

5451

A szerzetesek létszámáról, iskoláikról, plébániáikról és egyházmegyei elhelyezkedésükről a tábtázatokban adunk áttekintést. Tóth Mike: A szerzetesrendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1913., Jurcsó ny. 239. p.



A férfi szerzetesházak száma:

214

Ebből: tanít:

2848

nnbetegápoló, gondozó:

1862

nnsegítő testvér, agg:

741

A magyarországi szerzetesek n eddig utolsó n nagy korszaka az 1920-as évek elején kezdődött és 1950-ig tartott. Az ország területe Trianon következtében harmadára csökkent, a szerzetesek létszáma ennek ellenére a legtöbb rendben hamarosan túlszárnyalta az 1919 előtti létszámot, új rendek települtek be és keletkeztek, s főként a női rendek növekedtek dinamikusan. A katolikus reneszánszl egyik jele volt a Horthy-korszakban a szerzetesrendek felvirágzása, azaz számbeli súlyuk megnövekedése. Ez különösen a női rendeknél szembetűnő:5

6.2. táblázat - A rendházak és az apácák számának alakulása 1920 és 1935 között Év

Rendház

Apáca

1920

232

3288

1925

266

4003

1930

348

5590

1935

409

6677

Az apácák száma 1920 és 1935 között több mint kétszeresére emelkedett. Történt mindez annak ellenére, hogy Trianonnal súlyos veszteségek érték a szerzetesrendeket is. A rendházak, kolostorok, apátságok jelentős része, valamint a hozzájuk csatlakozó intézmények n iskolák, menhelyek, kórházak stb. n vesztek el a hazai egyház számára. A nagyjavadalmas rendeknél pedig a birtokveszteség is számottevő volt, elsősorban a bencések esetében. Előfordult az is, hogy teljes provincia n a ferencesek erdélyi Szent Istvánról nevezett rendtartománya n került idegen impérium alá. A szerzetesrendek azonban a világi hierarchiánál talán könnyebben vészelték át az impériumváltozást, hiszen új hazájukban vagy új rendtartományt létesítettek, vagy pedig egy ideig a magyarországi provinciához tartoztak; ha ez nem volt lehetséges, közvetlenül római központjuknak rendelték alá őket.6 A két világháború közötti katolikus reneszánsznak, megújulásnak, a hitélet elmélyülésének és fellendülésének elsőszámú tényezői n a néhány történelmileg is kiemelkedő, karizmatikus világi pap és főpap mellett n a férfi és női szerzetesek voltak. A magyar szerzetesség felvirágzásának vannak számszerűen dokumentálható jelei: a meglévő rendek gyarapodása, új rendek betelepedése és korszerű, főleg a szociális munkában tevékenykedő magyar alapítású női rendek kibontakozása. A virágzás másik összetevője ha nem is számszerűsíthető, de az is tetten érhető, a szerzetesrendek aktivitásának megnövekedésében, a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulásában. A szerzetesek közötti reformszellem megerősödése együtt járt a fegyelem megszilárdulásával, ugyanakkor társadalmi téren való aktivizálódásukkal. A korszakban nem igen találkozni olyan szociális, karitatív megmozdulással, akcióval, vagy oktatási, kulturális törekvéssel, ahol nem bukkannának fel a szerzetesek. Mind a férfi, mind a női rendek a korábbinál tevőlegesebben kapcsolódtak be a karitatív és szociális munkába, valamint a lelkipásztorkodásba. Ez kapcsolatos azzal, hogy az állam és az önkormányzatok e téren a korábbiaknál nagyobb terheket vállaltak és ezeket, illetve ezek ellátását a szerzetesekre bízták, nem lévén kellő számú és képzettségű világi munkaerő erre a feladatra. Így kialakult egy sajátos munkamegosztás, ami tovább erősítette az egyház társadalmi-közéleti, a templomot és a hitbuzgalmi szférát meghaladó jelenlétet. Az alábbiakban előbb a férfi szerzetesrendeket mutatjuk be részletesebben, majd a női rendeket, közülük azonban elsősorban a jelentősebb, nagyobb létszámú rendeket ismertetjük. 5 6

András, Emmerich-Morel, Julius: Bilanz des ungarischen Katholizismus. München, 1969., Heimatwerk, 192. p. Lásd Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház szenvedései a szomszédos államok uralma alatt. Id. mű.



1. V/1. A férfirendek A férfi rendek között létezik egy a Codex Iuris Canonici 491. kánonjában megállapított sorrend, amely szerint a hivatalos lPápai Évkönyvr (az Annuario Pontificio) felsorolja a világon működő szerzetesi intézményeket. Ezt követik a magyarországi évkönyvek, illetve a korabeli almanachok is. A korszakunkban világszerte létező férfi rendek száma valamivel több mint harminc volt, s ezek szinte kizárólag pápai alapításúak, tehát egyetemes jellegűek. Közülük n az 1931-es kimutatás szerint n nálunk 19 működött, s ezek száma 1943-ra a pálosokkal 20ra emelkedett. A rendek között lehetne különbséget tenni a szegénységi fogadalom értelmezését illetően: voltak, amelyek ezt szigorúan úgy értelmezték, hogy nemcsak az egyes szerzetesnek, de a rendháznak vagy a rendnek sem lehetett vagyona. Az enyhébb értelmezés szerint a rendnek (apátságnak, prépostságnak stb.) lehetett ingatlan vagyona is, ezek voltak a javadalmas rendek. (Birtokaik nagyságáról az utolsó fejezetben lesz szó.) Meg lehet különböztetni a rendeket a lmásodlagos funkciór szerint is: kontemplatív, pasztoráló, tanító, ápológyógyító, misszionárius stb. rendek.7 A legtöbb férfi rend rendelkezett önálló magyar rendtartománnyal (provinciával). Abban az esetben, ha egy rendnek csak egy vagy néhány magyarországi háza volt kevés szerzetessel, akkor azok valamelyik közeli országban lévő rendtartományba tagolódtak, esetleg a határokon túli anyaházhoz tartoztak. A Codex szerinti sorrendet követve a hazai férfi rendeket a következőképpen csoportosítjuk: szabályozott kanonokok (canonici regulares), szerzetesek (monachi, monasztikus rendek), kolduló rendek (ordines mendicantes), szabályozott (vagy szabályos) papok (clerici regulares), kongregációk, vallásos intézmények (szerzetesi intézmények). Szabályozott kanonokok Magyarországon egy ilyen rend működött, a premontrei kanonokrend (O. Praem.), amelynek két prépostsága volt: a jászói és a csornai. A rendtagok fehér kámzsát viselnek. A papi szolgálatot szerzeteskanonoki közösségben végzik. Az 1802-ben történt visszaállításuk után elsősorban középiskolai tanítással foglalkoznak (ekkortól lett tanítórend), s emellett plébániákat látnak el. A rendek közül a legnagyobb veszteség a premontreieket érte, ugyanis Trianonnal a jászóvári premontrei kanonokrend központjával, a jászói prépostsággal és intézményeivel Csehszlovákiához került. Trianon után Takács Menyhért jászói prépost Magyarországon, a gödöllői koronauradalomból kapott birtokon új rendházat és gimnáziumot épített, amely 1924-ben nyílt meg. A gödöllői premontrei perjelség vezetését is ő látta el egészen a területi visszacsatolásig. 1939-ben a gödöllői perjelséget visszakebelezte a jászóvári premontrei prépostság, és az akkori perjelt, Gerinczy Pált nevezte ki a Szentszék préposttá.8 A rend Norbertinumnak nevezett hittudományi és tanárképző intézete Budapesten működött, amely a csornai prépostsággal közös intézmény volt. A korszak kimagasló jászói prépostja Takács Menyhért, aki állami támogatással elérte a rend itteni felvirágoztatását. A csornai premontrei kanonokrend élén a csornai prépost áll. Működési területük ugyanaz, mint a jászóié. 193Sben újabb konfliktus keletkezett a magyar kormány és a szentszék között az ekkor megüresedett csornai prépostság betöltése körül. Miután a prépost kinevezése korábban a főkegyúr joga volt (a konvent jelölése alapján), most a pápa nevezte ki a prépostot. A magyar kormányt ezt megelőzően nem kérdezték meg. Budapesten úgy vélték, hogy az 1927-es intesa semplice vonatkozik azokra a szerzetesi státusú egyháziak kinevezésére is, akik hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak (a pannonhalmi főapát, a zirci apát, a csornai prépost és a piarista rendfőnök).9 A többszöri jegyzékváltás után a Szentszék ígéretet tett, hogy hasonló esetben a jövőben az intesa semplice szellemében járnak el. Szerzetesek Pannonhalmi Szent Benedek Rend (O.S.B., bencések). A legősibb nyugati szerzetesrend tagjai 996-ban megtelepedtek Szent Márton hegyén, és kolostoruk a magyarországi kereszténység bölcsője lett. A rend 1802ben történt helyreállítása után középiskolai tanítással és plébániai lelkipásztorkodással foglalkozik. A Magyar Bencés Kongregáció élén a pannonhalmi főapát áll, aki nullius apát és exempt (kivett) a püspöki joghatóság alól. Maga is egyházmegyével rendelkező ordinárius, a korszakban a főapát nullius egyházmegyéjében 15 plébánia volt. (A főapát ezen a jogon teljes jogú tagja a püspöki karnak.) Emellett további 10 plébánián is bencések működtek. A kongregációhoz négy apátság tartozott: a bakonybéli, a tihanyi, a dömölki és a zalavári, amelyek élén egy-egy apát állt. Emellett a középiskolákhoz ún. székházak csatlakoztak. A rend központja a pannonhalmi anyamonostor vagy főmonostor. Itt működik a központi kormányzat, a novíciátus (korábban Egy rend tagjai egyidejűleg többféle hivatást is gyakorolhatnak, illetve ez a funkció az idők folyamán változhat(ott). OL K-63. Küm. Pol. oszt. 453.cs. .54.t./1940. 9 OL K-105. Vatikán 1935/105. res. 26. cs. 7 8



Bakonybélben), a rendi teológiai főiskola és tanárképző főiskola, 1939-től az olasz gimnázium. A korszak jelentős főapátja Kelemen Krizosztom (1931n1947), akinek kiváló kapcsolatai voltak a politikai elittel is. 10 A bencés rend szabályai szerint a főapátot a rend teljes jogú felszentelt pap tagjai együttes főapátválasztó gyűlésükben titkos szavazással választják meg életfogytigra. A választás eredményét a főkegyúr, illetve a pápa erősíti meg. 1929-ben Bárdos Remig főapát n betegségére tekintettel n azt kérte a Szentszéktől, hogy nevezzenek ki mellé koadjutort. A nuncius közölte a kormánnyal, hogy a pápa ennek eleget is tesz, de a föapáti koadjutor nem rendelkezik utódlási joggal (cum iure successionis), hanem csak ideiglenes jellegű, s személy szerint Kelemen Krizosztom győri gimnázium igazgató került szóba. A kormány leszögezte, hogy ilyen esetben is igényt tart az 1927-es megállapodás alkalmazására bár abban ez nincs konkrétan megnevezve. Egyébként elfogadták Kelemen Krizosztomot.11 1932. májusban elhunyt Bárdos Remig főapát, és így megüresedett a főapáti szék. A betöltés módja azonban rendkívüli lett. A Szentszék a rend tagjait 1933. január 5-én titokban megszavaztatta, a szavazatokat egyenként, lezárt borítékokban küldték el Rómába. (Ezt az eljárást nevezik lper vota dispersar történő választásnak.) Onnan azután értesítették Kelemen Krizosztomot, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot, tehát őt nevezi ki a pápa főapátnak.12 Az eljárás kánonilag rendben volt, ám mégis kellemetlen bizonytalanságot szült: a rendtagok ugyanis soha nem tudták meg, hogy valójában ki is kapta a legtöbb voksot. Roma locuta, causa finita, vagyis Róma nyilatkozott, az ügy el van döntve. A magyar kormány pedig úgy értelmezte a dolgot, hogy az új pannonhalmi főapátot a Szentszék n az ő megkérdezése nélkül n közvetlenül kinevezte, ami ugyancsak sértette a főkegyúri jogból adódó érdekeit. Nem is Kelemen Krizosztom ellen volt kifogás, hanem az eljárás miatt, és leszögezték, hogy ezt egyszeri esetként tudomásul veszik, de a jövőt illetően nem lehet precedens. A rendtagok többsége a középiskoláikban tanított, mintegy 30 szerzetes lelkipásztori munkát végzett a plébániákon, s az említett apátságokban 6n10 páter élt. A rendben viszonylag alacsony volt a laikus testvérek száma. A bencés paptanárok alapos kiképzést nyertek. A rendbe lépés után, a noviciusi év leteltével ideiglenes fogadalmat tettek, ezután kezdték meg teológiai tanulmányaikat Pannonhalmán. Újabb év elteltével kezdték meg ugyanitt szaktanári stúdiumaikat. A kormánnyal kötött egyezmény értelmében a budapesti tudományegyetemen csak a vizsgák letételére kellett megjelenniük, hogy államilag elismert középiskolai tanári diplomát kapjanak. A bencések rendi viselete a fekete kámzsa. A rend újabb kori történelme során több püspököt adott az egyháznak. A századforduló hercegprímása, Vaszary Kolos korábban pannonhalmi főapát volt, és korszakunkban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is a rend tagjaként ernelkedett a legfőbb posztra. A rend elévülhetetlen érdemeket szerzett 10 középiskolájában az oktatás-nevelés terén és számos, világhírű tudóst bocsátott útjára. A rend az lOra et labora!r jelszavát tökéletesen megvalósította. Az előbbiek mellett n egyébként jelentős nagyságú birtokain n általában példaszerű gazdálkodást folytatott, amelyből számos intézményét tartotta fenn és plébániáit látta el. Ciszterci Rend Zirci Kongregációja (O. Cist. n ciszterciek): Időrendben a bencések után betelepült monasztikus rend, amely a bencések egyik reformágának tekinthető. Ők is az 1802-ben történt helyreállításuk után váltak tanítórenddé, miközben több plébániát is elláttak. A zirci apátság és a neki alárendelt rendházak (konventek: szentgotthárdi, egri) 1923-ban önálló magyar kongregációvá alakultak. Szabályzatuk szerint a kongregáció fejét, a zirci apátot az örökfogadalmas rendtagok életfogytigra választják. Évente Zircen ült össze a rendi káptalan, amely a rendházak elöljáróiból és a konventek egy-egy megbízottjából állt. A rend tanárképző intézete és teológiai főiskolája Budapesten működö,tt és Bernardinumnak nevezték. A rendi növendékek innen látogatták az egyetem bölcsészkarát, és kaptak tanári diplomát. A rend birtokainak központja Előszálláson volt, ahol a rendházban 3n4 rendtag lakott. A jószágkormányzó a sokoldalú felkészültségű Hagyó Kovács Gyula volt, aki tagja lett a felsőháznak is.13 A ciszterciek ruházata fehér habitus fekete skapuláréval és cingulussal, amiről a rend gondoskodott, s az örökfogadalmas rendtagok mind pappá voltak szentelve.14 A rend fő működési területe a középiskolás fiúk oktatása-nevelése volt nagyhírű intézeteikben. De ők álltak az Emericana élén is, amint ugyancsak kitűntek belterjes mezőgazdasági mintaüzemeikkel. A korszakban a zirci apátok közül a tudós Békefi Remig és a mártíromságot szenvedő Endrédy Vendel említendő.

Várrszegi Asztrik OSB: Kelemen Krizosztom (1929n1950). Pannonhalmi fóapátok 1. METEM Bp. 1990. 231n364. p. OL K-105. Vatikán. 43. cs. 622/1929. res.pol. A kinevezés kelte 1929. augusztus 24. 12 OL K-63. Küm. Pol. oszt. 297. cs. 34.t./416-1933. Kelemen Krizosztom 1933. április 2-i levele a KÜM-nek. 13 Hagyó Kovács Gyula teológiai, jogi és agrártudományi oklevéllel rendelkező szerzetes volt. 1951-ben a Grösz-perben súlyos fegyházbüntetésre ítélték, teljesen ártatlanul. 14 A rend történetének kiváló kutatója volt Békefi Renig, a budapesti m. kir. tudományegyetem történész professzora, később zirci apát. Az ő nyomdokain halad a rend mai jeles történetírója, Hervay Ferenc. 10 11



Nagy Szent Bazi1 Rendje (O.S.B.M., baziliták): A görögkatolikus bazilitákat a bencések keleti rítusú változatának is szokták tekinteni. A rend a Nagy Szent Vazul (Bazil) reguláját követő szerzetesi aalád egyik tagja. Aszkétikus gyakorlat és lelkipásztori tevékenység jellemzi őket. 15 A történelmi Magyarországon még kilenc monostoruk volt, Trianon után egyetlen maradt: Máriapócs, amely a rend központja. 1933-ban Hajdúdorogon is házat nyitottak. A két magyarországi rendház a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai monostorokkal együtt alkotta a Szent Miklós Provinciát. A Szentszék 1940-ben a Kárpátaljáról visszakerült 3 monostorból és a hazai 2 kolostorból egy magyar bazilita rendtartományt állított fel. 16 Pálosok (O.S.PPE.): Az egyetlen magyar alapítású, középkori remeterend, amely nálunk nem élte túl II. József egyházpolitikai reformjait. A rend azonban tovább élt Lengyelországban, illetve a lengyel katolikus egyházban. A két világháború között tettek újabb kísérletet visszatelepítésükre. A fehérkámzsás remetebarátok a kontemplatív életmódot lelkipásztori tevékenységgel párosították, főleg kedveltek voltak a búcsújáró helyeken. Lengyel segítséggel 1934-ben telepedtek meg a budai Gellérthegy oldalában épített sziklakápolnában és rendházban, amely a fővárosi hívek kedvelt istentiszteleti helyévé vált. 1935-ben a pécsi kolostor épült fel a Mecsek oldalában, mondhatni remetékhez illő környezetben. (Ide telepítésüket elsősorban Zichy Gyula kalocsai érsek, korábbi pécsi püspök támogatta.) A pálosok új lehetőségeket találtak az Alföldön is; 1940-ben a kiskunfélegyházi tanyavilágban, Pálosszentkúton (búcsújáró hely) telepedtek le. Nagyobb arányú térhódításukat gátolta, hogy az első szerzetesek lengyelek voltak, akik alig tudtak magyarul, meg kellett várni az utánpótlást. Az 1951-es Grősz-per kapcsán a rend valamennyi tagját elítélték, többeket kivégeztek. 17 Koldulórendek A történelmileg korábbi monasztikus rendeket n szinte alakulásukkal egyidejűleg n követték Magyarországon a koldulórendek, amelyek itt is igen gyorsan népszerűek lettek és elterjedtek. Az ebbe a kategóriába tartozó szerzetesrendek korszakunkban elsősorban a pasztorációval, népmissziók tartásával, igehirdetéssel, prédikálással foglalkoztak, de több plébániát is vezettek. A koldulórendek továbbra sem rendelkeztek rendi vagyonnal. Bár mi a korábban jelzett sorrendet követjük, meg kell állapítani, hogy Magyarországon még ekkor is a legnépszerűbb és legnépesebb rend a ferencesek voltak, akiket a nép egyszerűen lbarátr-nak nevezett, míg a nagytekintélyű rendek tagjait a páter (atya) megszólítás illette meg. Szent Domonkos Rend (O.P, domonkosok): A latin megnevezés szerint Ordo Praedicatorum n tehát a prédikálók rendje n arra utal, hogy a domonkos atyák elsősorban a hithirdetésben és a teológiai tudományok művelésében tűntek ki. A rend szabályzatának alapját Szent Ágoston regulája képezi; fő feladata az igazság szellemében való tanulás és tanítás. (Mint a legjobban képzett teológusok, az egyetemek professzorai és az inkvizíció lszakértőir is zömmel közülük kerültek ki.) Ruhájuk a szürke csuha övvel. A rend a középkori Magyarországon igen elterjedt és népszerű volt (ldömésekr-nek nevezték őket), de a török hódoltságot, majd a jozefinizmust igencsak megsínylették. Mindössze három kolostoruk maradt, amelyekhez korszakunkban újak alakultak, és így 1938ban létrejött az önálló magyar provincia. (Addig az osztrákkal együtt képeztek egy tartományt.) A rend központja a budapesti Thököly úti templom és zárda volt. Első magyar tartományfőnöke Badalik Bertalan, a későbbi veszprémi püspök lett. A rend életét szigorú regula szabályozta, igen gyakran bőjtöltek, szinte sze gényesen éltek. A klauzura biztosította számukra a lelki koncentráló képességet, összeszedettséget. A korszakban a domonkosok nem annyira népszerűségükkel, mint kulturáltságukkal tüntek ki. Ők adták a két háború közötti haza teológiai tudomány nemzetközileg elismert képviselőjét, Horváth Sándor prc fesszort. Szent Ferenc rendiek (O.FM., ferencesek): Az első ferencesek már a rendala pító, Assisi Szent Ferenc életében eljutottak Magyarországra, és azóta folyama tosan müködnek. Még a török hódoltságban is pasztoráltak, s túlélték II. József reformjait. Az igehirdetés mellett a későbbiekben alsó és középfokú iskolákban tanítottak. A 19. század végéig 7 rendtartományuk volt a magyar állam területén, Trianon után mindössze kettő maradt: a mariánus és a kapisztránus, illetve 1940-től visszatért a stefanita nagyobb része. A ferences szerzetesek barna csuhát hordanak fehér övvel. A rendben viszonylag jelentős számban éltek laikus szerzetesek (fráterek). Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány (mariánusok): A provincia házai az ország nyugati részén helyezkedtek el. 1900-ban 29 rendházban éltek, s ezek közül csak a központi ház, a pesti esett a Dunán innen, a többi a Dunántúlon és a Felvidéken volt. Trianonnal ebből 15 elveszett. Korszakunkban a rend ismét fejlődött, 5 új rendházuk alakult. A kisebb zárdákban általában 4n6 szerzetes pap, és majdnem ugyanennyi laikus testvér lakott. Fő feladatuknak az egyszerű hívek lelki gondozását tekintették. Templomaikat tömegek látogatták, náluk sokkal szívesebben gyóntak a hívők, mint a plébániatemplomban. Igen népszerűek voltak lelkigyakorlataik és a A görögkatolikusoknál tulajdonképpen csak egyetlen szerzetesrend van a bazilita, amelynek különböző változatai működnek. OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299.cs. 34.t./1940. Apor követ 1940. november 15-i jelentése a KÜM-nek. 17 Nem képezett önálló provinciát, a lengyel tartományhoz tartoztak. 15 16



búcsújáró helyeken bemutatott szentmiséik. Nagy mértékben kivették a részüket az iskolai hitoktatásból, a különböző intézményekben adódó lelkipásztori feladatokból. 1931-ben pedig a rendtartomány megnyitotta korszerű esztergomi gimnáziumát is.18 Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány (kapisztárnusok): A korszakban a legnépesebb ferences provincia házai eredetileg Dél-Magyarországon és a Duna mentén helyezkedtek el, s a török elől menekülő bosnyák ferencesek alapították. Az 1900-ban történt újjászervezés idején ez a rendtartomány kapta meg az akkor megszűnő szalvatoriánus provincia olyan ősi kolostorait, mint a gyöngyösi, a szegedi, a kecskeméti vagy a jászberényi. Trianon előtt 28 rendház tartozott hozzá, amelyből 11 elveszett. A két világháború között a rendtartomány gyorsan növekedett, 8 új kolostora alakult. Az új rendházakhoz plébánia is társult. A provincia központja Budán van, a Margit körúton, rendházai a Dunától keletre helyezkednek el. A rendtagok fele náluk is laikus testvér volt. A tartományi káptalan a provinciálist három évi időtartamra választotta a ferenceseknél. A nagyobb rendházak, illetve konventek élén a guardiánok álltak, a kisebbeknél házfőnöknek nevezték őket. Céljuk nekik is az egyszerű hívek lelki gondozása volt, templomaikat igen kedvelték, gyakran tartottak misét és szinte folyamatosan gyóntattak. n Leginkább őket hívták n országszerte n a nyolc napos missziók és a három napos lelkigyakorlatok (triduumok) vezetésére, így valóban meghatározó szerepük volt a hitélet elmélyítésében. A miséken és lelkigyakorlatokon elmondott prédikációik a hívek számára érthetőek és életszerűek voltak. De foglalkoztak gyakorlati munkával, így pl. könyvkiadással, illetve nyomtatással, valamint folyóirat kiadással. (Váci Kapisztrán nyomda.) A rendtartomány tagjai részt vettek külföldi missziók munkájában is, elsősorban Amerikában és Kínában. Észak-Erdély visszacsatolása után ismét a magyar ferences közösség része lett a Szent Istvánról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány (stefaniták). Ennek központja Kolozsvárott volt és 13 házzal rendelkezett. A rendházak többsége a Székelyföldön található. Konventuális minoriták (O.M.C., minoriták): A minoriták a Szent Ferenc Rend egyik ágát képviselik, mint lkisebb testvérekr. A 17. század elejétől Észak-Magyarországon és Erdélyben voltak rendházaik. Trianon után mindössze négy házuk maradt, közülük a legrégebbi Egerben található. (A konventuális elnevezés onnan ered, hogy a minoriták egy része remetemagányban élt, más részük konventekben [zárdákban] lakott, innen a konvent=konventuális.) Hitoktatással, hitszónoklattal foglalkoztak. Érdekességként megemlíthető, hogy a rend generálisa közülük jelöli ki a római Szent Péter Bazilika magyar nyelvű gyóntatóját. A magyar rendtartomány központja Egerben volt. Kapucinus rend (O.M.Cap., kapucinusok): A kapucinusok a minoriták fiatalabb ága, és a ferencesekkel együtt Assisi Szent Ferenc első rendjét alkotják. A ferences család szigorú ágát képezik, az eredeti regulát szó szerint tartják, szakállt viselnek és hegyes végű csuklyát hordanak. Lelkipásztorkodás és a misszió a fő működési területük. Trianon után 4 házuk maradt, de a Horthy-korszakban további hármat nyitottak. 1934-ig az osztrák rendtartományhoz tartoztak, ekkor önálló magyar provinciát alakítottak 7 házzal és budapesti központtal. Sarutlan Kármelita Atyák (O.C.D., kármeliták): Az eredetileg remeterendet később koldulórendnek nyilvánította a Szentszék. A kármelita lelkiség centrumában a Mária-tisztelet áll. Prédikálnak, népmissziót tartanak, lelldgyakorlatokat vezetnek, . gyóntatnak. Plébánia vezetését nem vállalták. (Szerzetesi ruhájuk a gesztenyebama csuha, bőrövvel, skapuláréval és fehér palásttal.) Legnépszerűbb győri gyönyörű barokk templomuk és a hozzá csatlakozó rendház, amely a hívek lelki központjává vált. A győri után Budapesten is alakult házuk, és 1903-ban megalapították a Szent Istvánról nevezett provinciájukat. A korszakban még egy-két rendházuk létesült, de egyébként nem terjedtek el. Nem is volt ez szándékuk, mert életükben az emlitett lelkipásztori tevékenységet összekapcsolták a remeteséggel. Regulájuk előírta, hogy minden rendtagnak évente be kell vonulnia a rend remete-konventjébe, az idősebbeknek pedig egy egész évet kell ott eltölteniük. Szervita Rend (Szűz Mária Szolgái, O.S.M., szerviták): Az eredetileg remeterend korszakunkban a fentebb tárgyalt koldulórendekhez hasonló feladatokat látott el. (Ruházatuk fekete habitus, bőröv és skapuláré a csuklyával.) A szerzetesközösség működésének középpontjában a fájdalmas Szűzanya tiszteletének terjesztése áll. A pappá szentelt rendtagok örök fogadalmasok. Budapesten (Szervita téri templom), Máriaremetén és Egerben éltek, templomaik igen látogatottak voltak. Nem alkottak magyar provinciát, hanem az osztráknbelga rendtartománytól függtek. Betegápoló Irgalmas Rend (O.S.J. de Deo, irgalmasok): A legjelentősebb betegápoló férfi szerzetesrend, amelyet a sematizmusok ebbe a kategóriába sorolnak. Ez a rend abban különbözik az eddig ismertettektől, hogy A szerzetesrendek tagjai a lelkipásztorkodásban rendszeresen kétféle keretben működhettek: egy egyházmegye területén lévő, a püspök jurisdictiója alá tartozó plébániát láttak el; vagy a szerzetesrend által fenntartott templomban, kápolnában lelkészkedtek, amely nem képezett plébániát. 18



tagjai szinte teljes egészében laikusok; olyan szerzetesi fogadalmat tevő orvosok, gyógyszerészek, segédorvosok, mütősök, ápolók stb., akik rendi keretben élnek és vagy a rend kórházaiban, intézményeiben dolgoznak, vagy más fenntartásúakat vezetnek és ellátnak. Rendházanként csak egy-két felszentelt pap van, akik részint a rendtagok, részint az ápoltak lelki gondozását végzik. Az irgalmasok a hármas szerzetesi fogadalom mellett negyedikként megfogadják, hogy egész életüket a betegek ápolásának szentelik. Magyarországon a 19. század közepén igen elterjedt volt a rend, 13 házban éltek és ekkortól már önálló rendtartományt képeztek. Trianon után 5 házuk maradt: Egerben kórházuk, ideg- és elmegyógyintézetük; Vácott kórház és fogyatékos gyermekek otthona; Pápán és Pécsett kórházuk; Budapesten 420 ágyas kórházuk. Ezek keretében gyógyszertárat is működtettek.19 Kórházaikat és intézményeiket nagyrészt adományokból és alapítványi pénzekből tartották fenn, és a fizetésképtelen, szegény betegeket ingyenesen ápolták. Megjegyezzük, hogy az Irgalmas Rend tagjainak kiváltsága volt, hogy a Szent István napikörmenetben ők vitték a Szent Jobbot. Szabályos papok Jézus Társasága (S.J., jezsuiták): A két háború közötti Magyarországon az ide tartozó jezsuita és piarista rend szellemi kapacitásával, iskoláival és intézményeivel, valamint közéleti, kulturális és tudományos működésével nagyban meghatározta a korszak keresztény-nemzeti szellemiségét. Mindkettő újkori alapítású papi rend, és a korszakban is állták a versenyt a legújabb keletű, lmodernr szerzetesekkel, mert szellemiségükben sikerült ötvözniük a tradíciókat a kor követelményeivel. A Sicietas Jesu az ellenreformáció és a katolikus reform magyarországi kiteljesedésének meghatározó részese volt, a rend legjelentősebb magyar tagjának, Pázmány Péter bíboros érseknek az irányításával. A felvilágosult abszolútizmus és a jozefinizmus a rendet nálunk is felszámolta, és új életre kelése csak a 19. század második felében kezdődhetett meg, amely a századfordulón gyorsult fel. Az új polgári környezetben a jezsuiták gyorsan feltalálták magukat, hiszen a rend nem kötelezte el magát semmilyen állandó munkakörre, hanem mindig a kor szükségleteinek megfelelően vállalta a legfontosabbnak vélt feladatokat. Jellegzetes munkaterületei: lelkigyakorlatok vezetése zárt vagy félig zárt formában, népmissziók vezetése, igehirdetés, gyóntatás, tanítás, a tudományok müvelése, a sajtó fejlesztése.20 A két világháború közötti Magyarországon a jezsuita rend tagjai kitűntek szociológiai, társadalomtudományi műveltségükkel, jó politikai érzékükkel. Így válhattak számos társadalmi, szociális mozgalom kezdeményezöivé és irányítóivá, a korszerű hitbuzgalmi szervezetek vezetőivé. Emellett a modern kommunikáció n a sajtó, a mozgékony és a liberális lapokkal versenyképes és harcias katolikus sajtó megteremtése a fő érdemük. A jezsuita atyák n két nívós gimnázium mellett n részt vettek a felsőoktatásban is. A jezsuita lelkigyakorlatos házban, a Manrézában tartott zárt lelkigyakorlatokon a politikai elit tagjai vettek részt rendszeresen, ami a közéleti befolyásolás egyik lehetősége is volt. De megtaláljuk őket vezető politikusok baráti körében épp úgy, mint a nuncius környezetében. A magyar rendtartomány 1909-ben önállósult az osztráktól és központja Budapesten működött a Mária utcában. A rend adta a korszak csak Prohászkához mérhető jeles hitszónokát és szervezőjét, Bangha Bélát a magyar katolicizmusnak. A katonai szigorral és alapossággal szervezett rend generálisa nevezi ki a provinciálist (tehát nem választják), s ebbe külső tényező nem tudott befolyni. Magyar Kegyes Tanítórend (Sch.P, piaristák): A ferencesek után a legnagyobb létszámú és hozzájuk hasonlóan kedvelt, nemzeti elkötelezettségéről közismert tanítórend, amely eredetileg is annak alakult. Közoktatási szerepük a bencésekével egyenlő nagyságrendű, de attól eltérő, jellegzetes piarista pedagógiát alkalmaztak. Az ő oktató-nevelő tevékenységük átfogja az egész ifjúkort, az elemi oktatástól az egyetemig bezárólag. (Tehát nem az exkluzív gimnáziumokra koncentrálva működtek.) Eszményképük a rendalapító Kalazanci Szent József iskolája: a Scholae Piae n a kegyes iskolák. A 17. század elején alapított rend tagjai már a rendalapító életében megjelentek az akkori királyi Magyarországon, a Felvidéken, majd a töröktől felszabadult országrészekben is fokozatosan tért nyertek. Ezt elősegítette a jezsuita rend feloszlatása; tőlük számos iskolát, rendházat és templomot átvettek. A 19. században a rend oktató-nevelő munkájának súlypontja a középiskola lett, s emellett a rendtagok a legkülönfélébb tudományágak művelésében jeleskedtek. Trianon után 24 középiskolájukból mindössze tíz maradt az országban. Szinger Kornél tartományfőnök 1922-es beszámolója szerint a rendnek 1918. november 1jén 24 rendháza, 284 áldozó pap tagja, 87 egyetemista és gimnáziumi növendéke (azaz papjelöltje), 21 novíciusa volt, összesen 392 rendtag. Ebből Csehszlovákiába került 9 rendház, Romániához 4, Jugoszláviához egy. A

19 20

Szolnoky Erzsébet: Id. mű, 208n209. p. Hervay Ferenc: Id. mű, 184. p.



felvidéki rendházak ekkor még a magyar provinciális joghatósága alatt maradtak, az erdélyiek viceprovinciát képeztek, a jugoszláviai megszűnt.21 A piarista provinciálist a tartományi káptalan vagy a tartományi kisgyűlés választotta meghatározott időre, és ennek alapján a rendi generális nevezte ki. (A választásra több ciklusban is sor kerülhetett ugyanazon személy esetében.) A rend működésének középpontjában az iskolai oktatás-nevelés mellett a tudomány, kultúra művelése állt, számos jeles személyt adva a magyar és egyetemes kultúrának. 22 Az eddig bemutatott férfi szerzetesrendek vagy középkori keletkezésűek, vagy a koraújkorban jöttek létre és jelentek meg nálunk is. A 20. században azonban megjelentek és elterjedtek olyan merőben új szerzetesrendek n a kongregációk és a szerzetesi intézmények kategóriáiba soroltak-, amelyek már a modern kor emberének lelkivilágához, gazdasági és szociális körülményeihez igazodtak. Bár éppen újszerűségük és az idő rövidsége miatt ezek nem tettek szert olyan mértékű befolyásra, mint a bencések, ferencesek, piaristák vagy a jezsuiták, működésük mégis figyelmet érdemel, mert jelzi a magyarországi egyház modernizálódását. Kongregációk Misszióspapok Társasága (Kongregációja) (C.M., lazaristák): A lazaristák elsősorban népmissziók és lelkigyakorlatok tartásával szolgálták a társadalom lelki megújhodását. Első missziós házukat 1898-ban alapították Piliscsabán, majd még kettőt a fővárosban. A mintegy félszáz lazarista szerzetes 1926-ban önálló magyar rendtartományba egyesült. Központjuk a budapesti Nagyboldogasszony úti rendház volt. Nagyobb arányú fejlődésnek az 1930-as években indult a rend, hat további házuk nyílt meg. 1941-től pedig ÉszakErdélyben is megkezdték lelkipásztori működésüket. A missziós papok n eltérően a többi szerzstestől n nem tartoztak a területileg illetékes ordinárius joghatósága alá. Céljuk a saját életük megszentelése mellett a szegények evangelizálása és a világi papság lelld megerősítése. A renden belül igen erősen érvényesült a közösségi szellem és életmód. Szalézi Szent Ferenc Társasága (S.D.B., szaléziak): Bosco Szent János a 19. század közepén Torinó külvárosában alapította ezt az ízig-vérig korszerű szerzetesrendet. Maga köré gyűjtötte az loratóriumbar n mostani kifejezéssel élve n a veszélyeztetett helyzetű fiúkat. Ebből alakult ki a szalézi rend, amelyben a papok és a laikus tagok családi közösséget alkotnak. A rend tipíkus városí alakulat, amely az iparosifjakkal, tanoncokkal foglalkozott. 1900-ban telepedtek le Magyarországon, és 1929-től önálló rendtartományt alkottak. Vezettek gimnáziumot (Nyergesújfalu), árvaházakat, fiúnevelő intézetet, internátusokat, ipariskolát, de még nyomdájuk is működött Rákospalotán, amelyet Don Boscóról neveztek el. Míg az oratóriumokban a valláserkölcsi nevelés volt a cél, az emlitett intézménytípusokban a gyakorlati élethivatásra nevelték a szegény sorsú fiatalokat. Megtelepülésüknek helyszínei zömmel a gyorsan fejlődő ipari régiók: Nyergesújfalu, Óbuda, Rákospalota, Újpest. Az egyház talán éppen a szaléziak révén jutott a legközelebb a városi-iparos ifjúság, a proletár és félproletár rétegek megnyeréséhez.23 Isteni Ige Társasága (S.V.D., verbiták): A 19. század második felében alakult missziós társaság 1916-ban telepedett meg nálunk a Baranya megyei Kéménden. Néhány plébániát vezettek, de gimnáziumuk is volt. 1929ben önálló provinciává váltak. A rend célja elsősorban a nem-keresztény világban való misszionálás volt, de egyfajta lújraevangelizációsr céllal működtek másutt is. A magyar verbiták az 1930-as évek közepétől indultak a távoli missziókba. Kiképzésüket a kőszegi rendházban és újoncházban kapták. A verbiták tekíntélyét jelzi, hogy XI. Pius pápa 1927-ben a magyar verbita rendtartomány-főnököt nevezte ki a magyarországi férfi kolostorok apostoli vizitátorává. Szerzetesi intézmények Keresztény Iskolatestvérek (F.S.C.): Az iskolatestvérek társaságának célja a szegény gyermekek ingyenes tanítása és keresztény nevelése volt. (Fekete talárt viselnek fehér gallérral.) 1896-ban telepedtek meg Budapesten, az Istenhegyi úton. Itteni fiúnevelő intézetükben elemi és polgári fiúiskola működött internátussal. A Szolnok megyei Homokon a Beniczky-fiúotthonuk működött, a novíciátussal, és Újszegeden kir. kat. tanítóképzőt vezettek. A rend mint látható, nem tudott jelentősebben teret nyerni a nagyobb mültú hasonló intézményekhez képest. Az ausztriai rendházakkal együtt képezett egy provinciát.

OL K-63. Küm. Pol. oszt. 296.cs. 34.t/1922.-910. Éppen ezért az idevonatkozó részeket a következő fejezetekben tárgyaljuk. 23 Szolnoky Erzsébet: Id. mű, 210n218. p. 21 22



Kalazantinusok (C.Op.): Osztrák alapítású rend a 19. század végéről; célja a munkásifjúság nevelése, pasztorálá.sa, intézményeikben való elhelyezése. 1920-ban jöttek Magyarországra, és Budapesten létesítettek egy tanoncotthont. Az osztrák provinciához tartoztak. Mária Iskolatestvérek (F.M.S., maristák): Francia eredetű tanítórend, amely 1924-től működött Magyarországon. Kispesten fiúotthont tartottak fenn. Francia és német nyelvtanítással foglalkoztak. Híres intézetük volt a fővárosi lChampagnatr nevű magyarnfrancia tannyelvű fiúiskola. A rendtagok is többségükben franciák voltak. 1944-ben a rendtagok részt vettek az üldözöttek mentésében, szövetséges katonák bújtatásában. A Gestapo kezére kerültek, és többen áldozatul estek a náci terrornak. * Az 1938n1941 közötti területi gyarapodás során a magyarországi szerzetesrendek számos korábbi kolostorukat. rendházukat n és a hozzájuk tartozó intézményeket n visszakapták. A legjelentősebb gyarapodás a ferenceseknél tapasztalható, hiszen Kolozsvár központtal ismét ide került a Szent Istvánról nevezett provinciájuk. Hasonlóképpen fontos változás volt, hogy helyreállt a Jászóvári Premontrei Kanonokrend kormányzati egysége is: a visszakerült Jászói prépostság a rend gimnáziumaival és házaival újraegyesült a gödöllői perjelséggel. 24 A korszak közepén, 1930n1931-ben Magyarországon az alábbi férfi szenetesrendek működtek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint:

6.3. táblázat - 1930n1931-ben Magyarországon működő férfi szenetesrendek a Magyar Katolikus Almanach adatai szerint Plébánia

Szerzetesre nd

Hívők

Rendház

Szerzetes

Konvent

Kolostor Plébánián Jászóvári premontrei

Pap

Laikus

2

1601

2

29

n

1

(perjel-ség)

2

6972

4

39

n

4

1

6

68

n

5

0

16

173

n

1

(főapátság

4

apátság

7

székház

1

apátság

9

3

prépostság Csornai premontrei prépostság (Premontrei 4 ) összesen: Bencések

15

Ciszterciek 15

26 215

52 000

15

184

Baziliták

11

Domonkoso

31

24

n

1 13

A növekedést az 1943-as névtár alapján összeállított táblázatunk mutatja.


4

1


k Ferenceseka 12

167

132

34

22

4

4

Kapucinuso k

18

17

4

Karmeliták

26

15

3

Szerviták

8

1

2

Irgalmasok

8

59

5

Jezsuiták

127

48

7

Piaristák

206

n

11

Lazaristák

27

17

3

Szaléziak

22

5

7

Isteni Ige Társaság

3

Keresztény Iskolatestvé rek

21

2

3

Kalazantinu sok

2

4

1

Maristák

18

n

2

1 142

317

112

Minoriták

19 rend a

105 971

?

2

48

192 759

37

5+5b

A két ferences provincia együtt. Az 5 konvent, illetve 1 főapátság és 4 apátság. Forrás: Magyar Katolikus Almanach IVnV évf. Id. mű, 218n270. p.

b

A 19 férfi szerzetesrend tagjainak összlétszáma n a novíciusok, jelöltek és más növendékek nélkül n 1459 fő volt, a külföldön tartózkodókkal együtt. A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az 1943. évi Évkönyv adatai szerint:

6.4. táblázat - A Magyarországon működő férfi szenetesrendek az 1943. évi Évkönyv adatai szerint Szerzetesa

Rendház, Kolostor

Konvent

Jászóvári premontrei 12 prépostság

89

6

4

Csornai premontrei 2 prépostság

51

4

1

Szerzetesrend

Plébánaia



Premontrei összesen 14

140

10

5

Bencések

223+29c

8

1 főmonostor

18+11b

4 apátság 146+16d

6

Pálosok

11

3

Baziliták

37

10

Ciszterciek

11

Domonkosok

3

50

5

Ferencesek

17

365

59

Mariánusok

n

127

17

Kapisztránusok

17

167

29e

71

13

Stefaniták Kapucinusok

1

39

8

Minoriták

3

47

9

35

6

32

6

9+67f

7

189+107g

12

Piaristák

258

15

Lazaristák

44

8

97

15

Isteni Ige Társasága

11

3

Keresztény Iskolatestvérek

37

4

Maristák

8

4

2150

210

Kármeliták Szerviták

2

Irgalmasok Jezsuiták

Szaléziak

20 rend

3

1

98

3

h

Forrásunkban nem szerepel a szerzetesek által vezetett plébániák hívőinek száma. A névtárban csak a jezsuita rend esetében derül ki a különbség a felszentelt pap rendtagok, illetve a laikusok, a teológusok és a növendékek között. Mi a lszerzetesr cím alatt a név szerint felsoroltakat vettük figyelembe. A létszámban szerepelnek a rendtartományon kívül, ill. külföldön tartózkodók is. b A pannonhalmi bencés egyházmegyének 18 plébániája volt, ahol 18 bencés szerzetes lelkészkedett, ám közülilk három plébániát nem bencés plébános látott el. A további 11 plébánia közül egy a szombathelyi, 10 a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, ezeket bencés szerzetesek vezették, szám szerint 11 fő. c A 223 bencés szerzeteshez hozzá kell számftanunk a plébániákon működő 29 főt, összesen 252 szerzetes. A plébánosok közül négyen egyúttal apátsági konventi tagok is voltak. a


V. A szerzetesrendek A ciszterci rend 16 tagja látta el a 11 plébániát, fgy az összlétszámuk 162. A kapisztránus provincia 29 zárdája közül 17 plébániához kapcsolódott, amelyeken a házfőnök volt a plébános. f Az irgalmasok közül 9 volt pap és 67 a laikus szerzetes, összesen 76 fő. g A jezsuitáknál a felszentelt papok száma 189 fő volt. A laikus testvérek létszáma 107, ez összesen 296 személy. A rendhez tartozott még 74 teológus és papnövendék, összesen tehát 370 fő. h Forrás a Pilinyi Gyula szerk.: A magyarországih Névtára az 1943. évre. Id. mű, 242n265. p. d e

Az 1930n1931-es és az 1943-as táblázat összevetéséből kitűnik, hogy mely rendek erősödtek jelentősen, részint a területi gyarapodás, részint a saját belső növekedésük révén. A premontreiek létszáma megduplázódott; a bencések mintegy 80-nal lettek többen, így 252 szerzetesük volt; míg a régi rendek közül a ciszterciek létszáma némileg csökkent. A koldulórendek közül a domonkosok létszáma változatlan maradt, a ferenceseké viszont jelentősen nőtt: felszentelt pap tagjainak a száma megduplázódott, s nyilvánvalóan jelentősen emelkedett a fráterek száma is. Ha őket is figyelembe vesszük, a 365 ferences pap mellett, akkor messze a legnépesebb szerzetesrend voltak Magyarországon. A szabályozott papok közül a piaristák némi növekedést mutatnak n korábbi házaik egy részének visszatérésével; a jezsuiták viszont látványosan növekedtek. A korszak közepén számlált 175 jezsuitához képest 1943-ban 296-an, kereken 300-an voltak! A teológusokkal és papnövendékekkel együtt pedig 370-en, és így a ferencesek után a második legnagyobb rend lettek. A fiatalabb és újonnan betelepült rendek közül látványosan a szaléziak fejlődtek: a korábbi 30 főhöz képest a korszak végére 100-an lettek. Ha a névtárból nyomon követjük a szerzetesrendek állagának területi változásait, akkor megállapíthatjuk, hogy a növekedés erre a tényezőre elsősorban a jászóvári premontreieknél vezethető vissza, és csak részben a ferenceseknél az erdélyi stefanita provincia visszatérésével. A többi rend esetében a gyarapodás forrása inkább a belső fejlődés volt.

2. V/2. A női rendek A női szerzetesi közösségek sajátos jogállású és szerepű részei a katolikus egyháznak. Mint közismert, a katolikus egyházban a papi rend szentségében csak férfiak részesülhetnek. Így a szerzetesi fogadalmakat tevő nők nem válhatnak klerikussá, még a legszigorúbb regula szerint, klauzurában élők sem. Ug]anakkor mégis egyházi személyeknek számítanak mint a szerzetesi közösség tagjai. Ezek a közösségek szervezeti formájukat, életmódjukat, céljaikat és munkájukat (hivatásukat) tekintve valóban igen sokfélék; jóval gazdagabbak és változatosabbak a nagyszámú női szerzetesrendek, mind a férfi rendek. A női szerzetesi közösségek egy része szerzetesrend, más része ún. kongregáció vagy szodalitás. A nővérek (akiknek megnevezése a fogadalmak fokozatát tekintve is sokféle: mater, soror, laika, általában közös megnevezés az apáca) élhetnek szoros szerzetesi közösségben, klauzurával rendelkező zárdában, klastromban vagy szerzetesi házban, ekkor egységes szerzetesi ruhát viselnek, amely az adott rendre jellemző. A kongregációk és szodalitások tagjai, vagy a tagok egy része nem él szerzetesi közösségben, hanem adott esetben a világiak között marad, akár a családjában. Ők nem feltétlenül hordanak egyenruhát. A legtöbb női szerzetesi közösség lelkiségét valamely férfi rend szabja meg vagy ahhoz igazodik. Ez egyértelmű olyan esetben, amikor a női közösség a férfi rend lnői ágánakr tekinthető. Más esetekben n így főleg a 19n20. században alakult lkorszerű közösségeknél n a szerzetesi közösség létrehozásában és működtetésében játszanak meghatározó szerepet egyes férfi rendek, elsősorban a jezsuiták és a ferencesek. (A nagyobb létszámú rendek itt is rendtartományt képeznek, amelynek központja az anyaház, élén pedig az általános főnöknő áll; az egyes zárdák, házak élén a főnöknő.) A női rendek többsége nem pápai alapítású, hanem egyházmegyei jóváhagyással jött létre, és azt később az illetékes római kongregáció megerősítette. Mivel a női szerzetesi közösségek nem papi társaságok, így alakításuk is jóval könnyebb volt. Lényegében elégnek bizonyult, ha néhány buzgó hölgy társult valamilyen magasztos szándékkal és céllal, s elhatározták a szerzetesi életvitelt, akkor ehhez találtak egy megfelelő egyházi személyt (szerzetest vagy világi papot), aki segített megszerkeszteni szabályaikat, majd azokat a területileg illetékes ordinárius elé terjesztették jóváhagyás végett. Ennek, valamint a már említett szerzetesi reneszánsznak tudható be, hogy a korszakunkban működő 41 féle női szerzetesi közösségből 12 magyar alapítású volt, s ezek közül egy a 19. század második felében, egy a századelőn és tíz a két háború között alakult. További két középkori eredetű, de az idők folyamán Magyarországon megszűnt rendet is korszakunkban szerveztek újjá és lett magyar provinciájuk. Bár a századfordulóig is szép számmal működtek Magyarországon közkedvelt apácarendek, amelyeknek hagyományos munkaterülete az oktatás-nevelés és a betegápolás volt, ám nem fejtettek ki különösebb aktivitást más területeken. Ehhez képest n főként 1919 utántól 1950-ig n meglepő, mondhatni példa nélküli volt 133 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


nagyarányú elterjedésük, aktivitásuknak megnövekedése és merőben új hivatásokban történő megjelenésük, beleértve a társadalmi-szociális kérdéseket, sőt akár a közéletet is (lásd Szociális Terstvérek Társasága). Számszerű növekedésüket jelzi, hogy 1920-ban 232 zárdában 3288 apáca élt 26 rendben, 1927-ben 29 rendben, 288 házban 4772-en voltak, 1935-ben 409 zárdában már 6667 apáca volt. 1943-ban 41 rendben 650 házuk működött. (Ekkori létszámukat nem ismerjük.) 1950-ben pedig női szerzetesi közösségnek 454 zárdája volt 10 213 nővérrel.25 1920 és 1950 között tehát az apácák száma háromszorosára növekedett. Az egyes női szerzetesek között hivatásukat tekintve sem egyszerű különbséget tenni vagy valamely kategóriába sorolni őket. Ez onnan adódik, hogy főként a népesebb rendek, illetve az újonnan alakultak egyidejűleg többféle hivatást is végeztek: iskolai oktatással, iskolán kívüli neveléssel, kórházi ápolással és egyéb gondozással, karitatív és szociális munkával, kulturális tevékenységgel, egyszerű háztartásvezetéssel és hitoktatással, templomi szolgálattal, missziós tevékenységgel egyaránt foglalkozhattak n néhány közülük pedig kimondottan kontemplatív jellegű volt. Így tehát az általunk megkísérelt kategorizálás inkább csak tájékoztató jellegű lehet. (Szolnoky Erzsébet idézett művében pl. a szociális tevékenységű szerzetesek közé a női rendek közül 25-öt sorol a 41-ből, tehát több mint a felét.) Táblázatosan összefoglalva26:

6.5. táblázat - Az apáciák fő hivatásának %-os megoszlása Fő hivatás

Az apácák %-ban

Oktatás+betegápolás

53,8

Oktatás-nevelés

18,2

Szociális szolgálat

11,4

Karitász

10,6

Kontemplatív

5,8

Misszionárius

0,2

A női szerzetesi közösségek felsorolásánál mind a források, mind a feldolgozások az elnevezésüknek megfelelő ábécé sorrendet alkalmazzák. Közöttük ilyen vonatkozásban tehát nincs rangsor. Táblázatainkban mi is ezt az eljárást követjük. Az egyes szerzetesközösségek részletes bemutatásánál azonban jellegük szerinti tematikus egységenként kezeljük őket. A női rendek Magyarországon 1927-ben:27

6.6. táblázat - A női rendek Magyarországon 1927-ben Megnevezés

Jellege

1. Angers-i Jó Pásztor nővédelem Szeretetéről

Ház, Intézmény

Létszám

2

309

Nevezett Miasszonyunk Kongregáció (Bp.) Lásd az alábbi táblázatokat. Az 1927-es adatokból 6 működő rend házainak és tagjainak száma hiányzik. Itt a becsült létszám kb. 300 házban 5000 apáca. Az 1943-as 650 házból 1945 után a trianoni határok visszaállításával nyilvánvalóan sok elveszett. Az 1950-es létszámból két rend tagjai hiányoznak. 26 Frauenorden in Ungarn. In: András, EmmerichnMorel, Julius: Bilanz des ungaroschen Katholizismus. Id. mű, 190n216. p. 27 Magyar Katolikus Almanach 1927. I. évf. A kötetbe azon szerzetek adatait vették fel, amelyek beérkeztek. Látnivaló, hogy néhány fiatal rend adatai hiányoznak. 25



2. Angolkisasszonyok oktatás- nevelés (Bp.)

5

3. Annunciata Nővérek betegápolás (Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálói) gondozás Magyar alapítás: 1920, Szombathely

(1927-es almanachban még nem szerepel)

4. Assisi Szent Ferenc betegápolás kórházakban Leányai (Bp.)

12

148

5. Engesztelő Szűz Mária kontemplatív Társasága (Mária Reparatrix apácák) (Bp.)

1

45

6. Ferences Misszionárius Társasága (Bp.)

1

27

45

552

10

163

6

106

10. Jézus Isteni Szívéről nevelés Nevezett Kármelita Nővérek Kongregációja házi misszió (Bp.)

5

78

11. Jézus Szíve hitoktatás Népleányai Társaság (Magyar jezsuita alapítás, kulturális tev. 1921. Kalocsa) apostolkodás


12. Legszentebb Üdvözítő szegénygondozás Leányai Pozsonyi Kongregációja (Zsira, betegápolás Magyarországon 1925-től nevelés újra.)


13.

22

Mária misszió Nővérek szegénygond.

285

oktatás 7. Isteni Megváltó Leányai nevelés Kongregációja (Sopron) oktatás ápolás 8. Isteni Szeretet Leányai nevelés Társulata (Bp.) oktatás nővédelem 9. Isteni Nővérek nővérek) (Bp.)

Üdvözítő oktatás (Salvátor betegápolás karitász

Miasszonyunkról oktatás


444


Nevezett Szegény nevelés Iskolanővérek (Kalocsa) 14. Miasszonyunkról oktatás Nevezett (Szegedi) Szegény Iskolanővérek nevelés (Szeged)

13

169

15. Miasszonyunkról leánynevelés Nevezett Szent Ágoston Szabályait Kovető Női oktatás Kanonokrend (Pécs)

3

103

16. Notre Dame de Sion tanítás Szerzetesnők Kongregációja (Bp.)

2

44

17. Páli Szent Vince kórházi ápolás Szeretet Leányai (Irgalmas tanítás nővérek) (Bp.)

89

1200

18. Páli Szent Vincéről kórházi ápolás Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek tanítás (Esztergom)

28

304

19. Sarutlan Kármelita kontemplatív Nővérek kontemplatív

2

45a

20. Szegények Kis karitatív Nővérei (Rákospalota)

1

9

21. Szent Domonkos- ifjuság nevelése Rendi Nővérek Kongregációja. Magyar oktatás alapítás: 1868, Kőszeg (domokosok)

5

165

22. Szent Erzsébetről kórházi ápolás Nevezett Betegápoló Nővérek (Bp.)

1

40

23. Szent Keresztről leánynevelés Nevezett Irgalmas árvaházak Nővérek (Zsámbék)

25

309

1

?

karitász

Sopronbánfalva Szombathely

kórházi ápolás 24. Szentlélek Szolgálói kontemplatív Missziós Nővérek (Kőszeg)



25. Szent Orsolya Rend tanítás (Sopron-Budapest) nőnevelés

7

197b

26. Szent Szív Társaság tanítás (Sacé-Coeur) (Bp.)

2

?

27. Szervita Nővérek tanítás Magyar Kongregációja. Magyar alapítás: 1922, szociális gondozás Rákosszentmihály (szerviták)


28. Missziótársulat


Magyar (Bp.)

karitász

alapítás:

29. Szociális Társasága Magyar (Bp.)

Szociális patronázs 1908

szociális munka

Testvérek szociális munka

alapítás:


nőmozgalmak 1923.

Összesen 29 rend

288

4772

A rendházak egymástól függetlenek. A létszámot az Almanach azonban együtt adja csak meg. b A rendnek két tartománya volt: Soproni anyaházzal működött az unióhoz nem tartozó rész, míg Budapesten volt a római unióhoz csatlakozott orsolyita házak központja. Az almanach együttes adatokat szerepeltet. a

A korszak végi, 1943-as állapotokat bemutató táblázatunkban a rendeket az 1927-esnek megfelelő sorrendben szerepeltetjük, majd ezt követően közöljük ugyancsak ábécé sorrendben azon szerzetek adatait, amelyek 1919 után alakultak, de az 1927-es kimutatásban adataik nem szerepelnek, vagy eleve annak megjelenése után jöttek létre. Sajnos az 1943-as Névtár csak a női rendek házait és intézményeit sorolja fel a rendtagok számának feltüntetése nélkül. Ez a hiányt úgy pótoljuk, hogy az 1950-es szétszóratáskor ismert létszámot szerepeltetjük. Az 1927-es kimutatásban szereplő rendeknél az 1943-as táblázatban csak a megnevezést jelöljük a jelleg nélkül.28 A női rendek Magyarországon 1943-ban:

6.7. táblázat - A női rendek Magyarországon 1943-ban Megnevezés

Ház, Intézmény

Létszám

1. Angers-i Jó Pásztor Szeretetéről Nevezett Miasszonyunk Kongregáció

3

226

2. Angolkisasszonyok

9

455

3. Assisi Szent Ferenc Leányai

16

300

Jellege

Az 1943-as idézett névtár mellett lásd az 1950-es adatokra Állami Egyházügyi Hivatal Archívuma. 14. fond; illetve 1948-ra A magyarországi latin- és görögszertartású egyházmegyei és szerzetes római katolikus papság és szerzetesrendek névtárah Bp. 1948. Közli: Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944n1971. Id. mű, 238n241. p. 28



4. Engesztelő Szűz Mária Társasága

1

72

5. Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társasága

1

157

6. Isteni Megváltó Leányai Kongregációja

93

1078

7. Isteni Szeretet Leányai Társulat

20

256

8. Isteni Üdvözítő Nővérek

19

240

9. Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek Kongregációja

7

124

10. Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek (Kalocsa)

59

1331

11. Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek (Szeged)

23

416

12. Miasszonyunkról Nevezett Szent Ágoston Szabályait Követő Női Kanonokrend

4

194

13. Notre Dame de Sion Szerzetesnők Kongregációja

2

80

14. Páli Szent Vince Szeretet Leányai (Irgalmas nővérek)

91

1470

15. Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek

70

561

16. Sarutlan Kármelita Nővéreka

1

21

1

21

1

21

1

10

Sopronbánfalva Szombathely Pécs 17. Szegények Kis Nővérei



18. Szent DomonkosRendi Nővérek Kongregációja

8

269

19. Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek

1

69

20. Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek

40

446

21. Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek

1

?

22. Szent Orsolya Rend

9

262

Római Unióhoz tartozók (Bp.)

3

131

23. Szent Szív Társaság

3

98

24. Annunciata Nővérek

17

175

2

18

12

257

Unióhoz nem tartozók (Sopron)

25. Egyházközségi Nővérek Társasága. Magyar alapítás: 1935.Kalocsa. (jezsuiták)

szoc. munka karitász hitoktatás

26. Jézus Szíve Népleányai Társaság 27. Krisztus Király Nővérek Társulata. Magyar alapítás: 1930., Pécs (jezsuita)

leánynevelés

4

17

28. Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek Társasága. Magyar alapítás: 1931., Eger.

Népművelés

2

14

11

182

6

50

29. Legszentebb Üdvözítő Leányai Pozsonyi Kongregációja 30. Premontrei Női Kanonokrend. Újraalapítva: 1927., Külsővat

kontemplatív oktatás nevelés



31. Segítő Szűz Mária Leányai Társaság (Don Bosco Nővérek)

oktatás, nevelés

3

16

32. Szegénygondozó Nővérek Társulata. Magyar alapítás: 1927., Ludány (ferencesek).

szegénygondozás

41

300

4

33

4

41

1

216?

36. Szervita Nővérek Magyar Kongregációja

11

109

37. Szociális Missziótársulat

16

206

38. Szociális Testvérek Társasága

25 (helyen)

202

1

29

40. Szűz Mária Társasága. karitatív hitoktatás Magyar alapítás: 1926., Bp. (jezsuiták)

1

50

41. Unum Testvérek. Magyar alapítás: 1938., Szeged (jezsuiták).

2

20

650

10213

33. Szent Bazil-Rendi kontemplatív hitoktatás Szerzetes Nővérek (Bazilisszák). Újraindulás: 1935., Máriapócs. 34. Szent Benedek Leányai Társasága. Magyar alapítás: 1927., Tiszaújfalu.

népnevelés

35. Szentségi Jézus Szolgálói Kis Társasága (Klotildliget)

?

39. Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend (Vizitációs rend) 1928-tól Érden.

41 rend összesen a

hitoktatás

kontemplatív

nevelés hitoktatás

A rendnek 1943-ban három, egymástól független háza müűködött, összesen 63 apácával.

A 41 női rend közül összesen 18 volt teljesen új alapítás vagy korábban nálunk is működő rend újraindítása. Közülük a három újraindított: a Legszentebb Üdvözítő Leányai, a Premontrei Nők Kanonokrend és a Bazilisszák. 15 rend teljesen új, korszerű alapítás volt, szinte kizárólag magyar: időrendben a Domonkos-apácák (1868), a Szociális Missziótársulat (1908), az Annunciáta Növérek (1920), a Jézus Szíve Népleányai (1921), a Szervita Nővérek (1922), a Szociális Testvérek Társasága (1923), a Szűz Mária Társaság (1926), a Szegénygondozó Nővérek Társulata (1927), a Szent Benedek Leányai (1927), a Krisztus Király Nővérek (1930), a Krisztus Királyról Nevezett Népművelő Testvérek (1931) és az Egyházközségi Nővérek (1935). Ez összesen 12 magyar alapítású szerzetesi közösség. Ha az alapítókat, illetve támogatóikat nézzük, akkor a döntő többségük férfi szerzet segítségével jött létre. Egy domonkos, egy szervita, egy ferences (a szegénygondozó 140 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


növérek), 5 jezsuita; míg az Annunciáta Nővérek rendje világi papi (Szombathely) alapítás, a Szociális Misszió Társulat, a Szociális Testvérek Társulata, a Szent Benedek Leányai és a Népművelő Testvérek saját kezdeményezés volt. Az adatsorokból az a következtetés is levonható, hogy az új alapítású, sokrétű tevékenységet végző, korszerű rendek kibontakozásához n főleg amelyek az 1930-as években keletkeztek n kevés volt az idő, hiszen az 1940-es évek elejétől a háborús körülmények sem kedveztek fejlődésüknek. Ugyanakkor a hagyományos tanító és betegápoló rendek a korszakban töretlenül növekedtek, kedveltségük változatlan maradt. Továbbra is a legnépesebb női rend az Irgalmasok Rendje volt (több mint 90 házzal és másfélezer apácával). Az ugyanilyen hivatású Isteni Megváltó Leányai ugyanennyi házzal és több mint ezer szerzetesnővel rendelkeztek. A kimondottan tanítórendek közül az élen állt a Kalocsai Szegény Iskolanővérek (mintegy 60 házzal és 1331 apácával), s ha hozzájuk számítjuk a másik ilyen rendet, a szegedieket, a kettő együtt 80 házzal és 1700 szerzetesnővel rendelkezett. A kimondottan betegápolással foglalkozó rendek is erősek voltak. A Szatmári Irgalmas Nővéreknek 70 házuk és 560 tagjuk, a Keresztes Nővéreknek 40 házuk és majd félezer tagjuk volt, összesen 110 házban a kettőnek 1000 nővére dolgozott. De szépen fejlődtek a nagy hagyományú, inkább exkluzív női tanítórendek: az Angolkisasszonyok és az Orsolyiták is: mindkettőnek a létszáma 1927 és a korszak vége között megduplázódott. Ez elsősorban a leányok gimnázium iránt megnövekedő érdeklődéséből fakadt, hiszen ez a két rend tartotta fenn a legtöbb neves leánygimnáziumot. Az új alapításoknál a számszerű növekedés nem ilyen látványos. Esetükben a három, kimondottan szociális feladatokat vállaló szerzetesi közösség fejlődése emelkedik ki: a Szociális Missziótársulaté, a Szociális Testvérek TTársulatáé és a Szegénygondozó Nővéreké. A Szociális Missziótársulat a századelő katolikus nőmozgalmaiból, a Nővédő Egyesületből és a Patronázs Egyesületből nőtt ki. Az alapító Farkas Edit n nem utolsó sorban Prohászka Ottokár korszerű szociális útmutatása nyomán n felismerte, hogy a polgári társadalomban megváltozott a nők helye és szerepe, s a problémák megoldására már nem elégségesek a hagyományos jótékonykodási eszközök. Ehhez már a nőkérdéssel foglalkozó, képzett és hivatásos testvérek közössége szükséges: ez lett a Szociális Missziótársulat. Az 1908-ban alakult társulat első anyaháza Szikszón létesült, amelyet Kassa akkori szociális érzékű püspöke, Fischer-Colbrie Ágoston bocsátott rendelkezésükre. (A rend anyaháza 1913-ban Budapestre költözött.) A Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök által egyházilag jóváhagyott kongregáció lelkiségének középpontjában a Szentlélek tisztelet állt. Konstitúciója Szent Benedek regulája alapján készült. A kongregáció bel- és kültagokat foglalt magában; a beltagok n a missziós nővérek n hármas szerzetesi fogalmat tettek és szerzetesi közösségben éltek, amelynek célja a felebaráti szeretet munkálása egész életükön át. A kültagok a világban élő olyan fogadalmat tevő nők, akik részt vettek a Társulat munkájában. A rendtagok szociális képzésüket a budapesti anyaházban kapták. A nővérek kék ruhát és fátylat hordtak, innen nevezték őket lkék nővéreknekr. A társulat célja a szociális nyomor enyhítése, a szociális gondozás szakszerű végzése volt. A karitatív munka kiterjedt a népgondozásra, a fogházmisszióra, a patronázsra (azaz a rossz útra tévedt lányok patronálására), a kórházi misszióra vagy a gyermekvédelemre is. 1933-ban n az alapítás 25. évfordulójakor n a Társulatnak 150 beltagja és 10 000 kültagja volt.29 1943-ban a beltagok száma elérte a 200-at, a kültagok pedig 456 csoportban 37 000-en voltak.30 A Társulat működése országos méretű lett és igen sokfelé kiterjedt: szeretetházakat, népkonyhákat, árvaházakat, napközi otthonokat, gazdasszony-képzőket, szociális iskolákat vezettek; kórház, börtön és tanyai missziót végeztek; részt vettek az egyházközségek munkájában, a liturgikus mozgalmakban, sőt saját lapjuk és könyvkiadójuk volt. Mindehhez természetesen sok pénz is kellett. Farkas Edit, akinek jó kapcsolatai voltak a kormányzóhoz is, elérte, hogy a székesfőváros polgármestere az állami sorsjáték jövedelméből 1938, 1939. és 1940. évre évente kétszer, alkalmanként 10 000 pengőt, vagyis a három év folyamán 60 000 pengő segélyt utaljon ki a lársulatnak. (Ugyanakkor Szendy polgármester elzárkózott az elől, hogy maga a főváros is 40 000 pengőt adjon.) 31 1924-ben a Társulatból kiváló nővérek n Slachta Margit vezetésével n megalakították a Szociális Testvérek Társaságát. (Ők szürke ruhát és fátylat viseltek, ezért ők lettek a lszürke testvérekr.) A tagok szerzetesek módjára éltek, letették a hármas fogadalmat, de csak mint magánfogadalmat és nem szerzetesi fogadalomként. Működésük a karitatív-szociális szféra egészére kiterjedt, de eltérően a Szociális Misszió Társulattól, ők szükségesnek tartották a közéleti, sőt a politikai tevékenységet is. (Vezetőjük, Slachta nővér volt az első magyar nő a parlamentben, az 1920-as nemzetgyűlésben!) Ott találjuk őket a laikus nőmozgalmak vezérkarában, a

Új Ember, 1997. március 23. Szikora József: Embertársainkban fedezzük fel Istent, 4. p. XXXI. Országos Katolikus Nagygyűlés 1943. október 1n6. Bp. 1944., AC Országos Elnöksége, 157. p. 31 FL.IV-1409/a. 198/1938. 29 30



szegényházakban, árvaházakban, cseléd-otthonokban. A háborús években pedig a női rendek közül ők végezték a legeredményesebb munkát az üldözöttek mentésében. A Szociális Testvérek Társasága, és különösképpen annak főnöknője, Slachta Margit nővér kiemelkedően fontos szerepet töltött be az 1940-es évek első felében a nácizmus és a nyilasok elleni harcban és az üldözöttek mentésében. Rendtársa, Mona Ilona erről szólö publikációi, illetve a róla készült film32 méltó emléket állítanak ennek a nagyszerű asszonynak és rendtársainak. Slachta Margit azt mutatta meg a magyar egyházban és a katolikus nőmozgalmakban, szerzetesi közösségekben, hogy miképpen lehet összekapcsolni az imádságos lelkületet, az önmegszentelést, Krisztus és a Szűzanya szolgálatát az evilági küzdelemmel, akár a napi politikai harcok színterén is. Ez a mentalitás és szándék meglehetősen idegen volt a korabeli magyar egyháztól. 1922-ben Csernoch hercegprímás intette le Margit nővért a közéleti-politikai szerepvállalástól, és kényszerítette válaszút elé. 1943n1944-ben számos prelátust meghaladó bátorsággal állt ki az üldözöttek mellett, megjárta érdekükben Pozsonyt és Rómát a háborús körülmények között. 1944-ben pedig itthon vált rendházuk az üldözöttek menedékévé és esett az embertelenség áldozatául testvére, Salkaházi Sára szociális nővér. 33 1945 után pedig az új hatalom dühe n Mindszenty bíboros mellett n elsősorban Slachta Margit ellen fordult, mígnem sikerült elüldözniük Amerikába. A Szegénygondozó Nővéreknek nevezett magyar női ferences kongregációt egy harmadrendi ferences: Páhók Mária Franciska kezdeményezésére Oslay Oswald volt ferences rendi tartományfőnök 1927-ben alapította, mégpedig Szmrecsányi Lajos egri érsek védnöksége alatt. (A kongregáció szabályzatát XI. Pius pápa jóváhagyta.) Az új alakulat célja a szervezett szegénygondozás megvalósítása volt; a tagok a hármas szerzetesi fogadalom mellé negyedikként az áldozatos szegénygondozást fogadták meg egy életre. Karizmájuk a sajátos ferences szellemű evangéliumi élet: a szegények szegényként való szolgálata. Gyakorlatilag arról volt szó, hogy a városi (községi) önkormányzatok által fi- nanszírozott szegénygondozás feladatait rábízták a Szegénygondozó Nővérekre. Így egy sajátos találkozás jött létre az állami-községi és a szerzetesi közösség között. Az Egri Normának nevezett rendszer és az azt megvalósító Szegénygondozó Nővérek kongregációja ferences elvek szerint szerveződött, és célja a szegénygondozás tervszerű és szakszerű végzése volt. Lényege, hogy a községi (önkormányzati) szegénygondozást, illetve az arra rendelkezésre álló összegek felhasználását a nővérekre bízták, akik erre a célra szakszerűen kiképzett emberek voltak. Így próbálták az utcai koldulást korlátozni és a valóban rászorulókhoz juttatni a szűkös támogatásokat. A szegénygondozásra a lakosságtól is gyűjtöttek, hogy így elkerüljék annak folyamatos zaklatását, a házaló kéregetést. A rend rohamosan elterjedt, a városi önkormányzatok szívesen bízták az apácákra ezt a feladatot. A korszak végére már 43 városban kereken 300 nővér végezte az Egri Normának nevezett munkát. (Az elnevezés onnan van, hogy először Eger városában jött létre ez a munkamegosztás. Egyébként a rend anyaháza Ludányban volt.) A szerzetesnők első csoportja 1943-ban tette le az örök fogadalmat. A Szegénygondozó Nővérek, a ferencesek (pontosabban Oslay atya és környezete), illetve a hivatalos egyházi vezetés n a hercegprímás és a nuncius n között 1938-ban figyelemre méltó konfliktus alakult ki. Ez ugyanis jelzi azokat a nehézségeket, fenntartásokat, amelyeket a hierarchia támasztott a korszerű szociális kezdeményezések iránt. Jelen esetben meglepő módon éppen a kormányzat vette védelmébe az Egri Normát és vezetőit az egyháziakkal, sőt magával a Vatikánnal szemben. A belügyminiszter 1938. február végén átiratot intézett a külügybe: járjanak el annak érdekében, hogy a ferences rendtartomány (ti. a kapisztránus) vezetőjének döntését, miszerint Oslay atyát visszahívják az Egri Norma vezetéséből, változtassa meg a Szentszék. Az iratot érdemes szó szerint idézni, mert pontosan feltárja az Egri Norma keletkezését és jelentőségét. lNéhai dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter kezdeményezésére és dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek pártfogásával 1927. évben a magyarországi Kapisztránói Szent Jánosról nevezett Szent Ferencrendi provinciának egyik kiváló tagja, P. Oslay Oswald volt tartományfőnök a munkaképtelen közsegélyezettek segélyezésének és gondozásának céltudatos és rendszeres kiépítése érdekében az egyházi, felekezeti, hatósági és társadalmi erők összefogása alapján rEgri Normal elnevezés alatt egy oly szegénygondozói rendszert hívott életre, amely nemcsak a rRerum Novaruml szellemében működik, de az ország szociális politikájának is erős pillérét képezi. Ezen európai viszonylatban is ismert és értékelt rendszer szociális kihatásait felismerve hivatali elődöm még 1936. évben a 172 000 számú rendeletével annak az ország összes városaiban való bevezetését és kötelezővé tételét rendelte el.

32 33

Balogh Margit és Tölgyesi Ágnes 1994-ben bemutatott dokumentum filmje. A nővért a nyilasok az általa bújtatott zsidókkal együtt a Dunába lőtték. Boldoggáavatási eljárása most indult meg.



E kötelező bevezetést az is indokolttá tette, hogy e rendszerrel kapcsolatban 1930. évben a Szentszék a szegényápolás ellátására hivatásos, rSzent Ferencrendi Mária Szegénygondozó Nővérek Társulatának szerzetesnői kongregációjal (Sorores Pauperibus Succurrentes 1930. II. 27. Romae) alakulását engedélyezte. Ezen szegénygondozói rendszer, melynek alapítója és rendtartományi igazgatója P Oslay Oswald exprovinciális volt, a magyar városok polgármestereinek egybehangzó megállapítása szerint nemcsak a szegényápolás terén fejtett és fejt ki felbecsülhetetlen értékes tevékenységet, hanem a keresztény világnézet erkölcsi elveinek gyakorlatba való átvitele következtében közvetlenül a szociális közszellem előmozdítását és ezzel az elégedetlenségtől túlfűtött káros világnézeti felfogások romboló hatásának ellensúlyozását és levezetését is szolgálja. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné Őfőméltósága fővédnöksége alatt kifejtett működésükre jellemző, hogy országszerte és a különböző felekezetek részéről is teljes elismerésben és megbecsülésben van részük. Megbízatásom folytán és rendi engedéllyel P. Oslay Oswald ezen szegénygondozási rendszerben, amely az ország szociális igazgatásának egyik intézményévé vált n végezte azon szervezési munkálatokat, amelyek különösen a helyi társadalmi, egyházi és felekezeti erők egyesítésével, buzdításával, lelkesítésével és megfelelő kitanításával kapcsolatban merültek fel. P. Oslay Oswald most bejelentette, hogy ezen rEgri Normal szerinti szegénygondozás munkáltatóitól, illetve az én megbízásom folytán is kifejtett eddigi tevékenységétől a Szt. Ferencrendiek minister Generálisának n mint legfőbb előljárójának 1937. november hó 27-én 19. szám alatt kiadott rendelkezése folytán vissza kell vonulnia. P. Oslay Oswald fentiek alapján folyó évi február hó 10-én munkakörétől megvált. Ezen bejelentés, illetve tény felett nem térhetek napirendre, mert P. Oslay Oswald 10 évet meghaladó pótolhatatlanul kiváló, lelkes, odaadó, szociális kérdésekben mélyen érző és élesen látó, a lelki adottságaiból és képességeiből folyó kiapadhatatlan munkásságára és tevékenységére, mely hivatali elődeimtől és részemről is nyert megbízatás folytán a legszorosabb kapcsolatban volt a közigazgatással n úgy országos érdekből, mint egyházi szempontból is, valamint szociális politikai céljaim megvalósítása érdekében továbbra is szükségem van. Annál is inkább nagy súlyt helyezek P. Oslay Oswald további működésére, mert a fent körülírt szegénygondozás rendszere még teljes kiépítést nem nyert, az fejlődésben van és így annak sikeres tovább fejlesztése és eddigi intézkedéseimnek biztosítása érdekében az e célt szolgáló erőt és értéket az ország szociális ügyének szolgálatában továbbra is megtartani óhajtom. Mindezek alapján tisztelettel felkérem Nagyméltóságodat, hogy külképviseletünk útján közvetlenül a Szentszéknél előterjesztéssel élni méltóztassék, oly irányban, hogy P. Oslay Oswald volt rendtartományi főnök a szerzetesi közös élettől felmentessék, illetve dispenzációban részesüljön, hogy így eddigi szociális működését és tevékenységét megbízatásom alapján haladéktalanul folytathassa.34 A szentszéki magyar követség utána is járt az intézkedés hátterének a Vatikánban. Információit a ferences rend magyar származású fődefinítorától szerezte, amelyek igencsak nyugtalanítók voltak: lA több mint 10 éve alapított szegénygondozó szervezet n melynek lelke Oslay n hátterében olyan jelenségek húzódnak meg, melyek elől (sic!) a Ferencesrend vezetősége már nem tudott szemet hunyni. A szegénygondozó nővérek alapítónője ugyanis egy állítólag látomásokat látott, exaltált nő, kinek hatása alatt Oslay és az őt követő egyes magyar ferencesek n érdemes szegénygondozó munkájuk mellett n már az Egyház tanaival ellentétben álló eszméket is terjesztenek. Ennek következtében a magyarországi ferences tartományban két párt alakult és félő, hogy az ügy további feszegetése botrányra fog vezetni. Eddig a Ferencesrend vezetősége kebelbelileg igyekezett a dolgot elrendezni és annyit el is ért, hogy a S. Offizio még nem avatkozott be az ügybe. Nagyon káros volna, hogy a mi közbenlépésünk folytán okvetlenül felidézett kongregációi beavatkozás éppen az Eucharisztikus Kongresszus előtt egy magyar rendtartományon belül botrányos állapotokat leplezne le. Biztosra vehető továbbá az is, hogy közbenlépésünk nemcsak a fentvázolt állapotok leleplezésére, hanem Oslay és társainak felfüggesztésére, esetleg elcsapatására vezetne, ami ellenkezik intervenciónk céljával. A fentiek előrebocsátása után tehát arra kérlek, fontoljátok meg még egyszer a Vatikánban teendő lépésünk célszerűségét! Amennyiben az ügyben további információkat kívánnátok, úgy vagy a Prímáshoz, vagy a nunciushoz lehetne, de szigorúan személyesen fordulni. Mindkettő tudomásom szerint ismeri az ügyet és hátterét. 34

OL K-105. Vatikán. Pol. res. 28.cs. 26/biz-1938. 1n3.fol. BM. 1938. február 25-i átirata a KÜM-höz.



Miután végül a rendeletben a Kormányzóné is szerepel mint a szegénygondozó szervezet fővédnöknője, talán alkalmas módon Oslay személyét illetőleg a fentiekre figyelmeztetendő volna.l35 A jelenség véleményünk szerint nem egyedülálló: egy sikeresen induló szociális vállalkozás azon siklik félre, hogy vele kapcsolatban hitbéli, dogmatikai problémák keletkeztek, vagy legalább is az egyházi vezetés ilyeneket vélt észlelni. Felmerül a kérdés, hogy a problémát nem okozta-e inkább a ferencesek egy részének ilyen mértékű szociális aktivitása?36 A szerzetesnők élethivatásukat az egyház közösségében gyakorolták. Lelki irányításukat szerzetes vagy világi papok látták el, eközben jól érzékelhető szellemi-lelki kapcsolat alakult ki egy-egy szerzetesi család tagjai között. A lvilágir hivatást az apácák némi leegyszerűsítéssel kétféle ljogi keretr között töltötték be: a saját fenntartású intézményeikben (ez alatt érthetjük a katolikus egyház által fenntartott intézményeket is), mint pl. saját kórházban, szeretetotthonban, aggok menhelyén, gyermekotthonokban, plébániákon, egyházi intézményekben, nem is szólva természetesen a katolikus fenntartású oktatási-nevelési intézményekről, iskolákról, kollégiumokról stb. A másik esetben pedig arról volt szó, hogy az adott intézmény nem volt egyházi, rendi tulajdonban, vagy nem is volt egyházi fenntartású és jellegű, hanem állami, községi, közületi, társulati stb. kézben volt; s ezekben a szerzetesnők látták el a személyzet feladatait. Magyarán munkavállalóként dolgoztak, s ezért fizetést kaptak. (Amit nem személyesen élveztek, hanem ez a rend tulajdonát képezte.) Ezek mellett nagy számban találhatunk a korszakban olyan tevékenységi köröket, amelyek egyik kategóriába sem illenek bele, mint pl. a hitoktatást, a missziót, a kulturális vagy közéleti működést, sajtóapostolkodást, egyesületek vezetését és végül a szigorú klauzurában élők kontemplatív életmódját. Úgy véljük, hogy a fent felsorolt női szerzetesi közösségek működési helyei és területei a korszak végén (1943) a trianoni területet véve figyelembe nagyjából megegyeznek az 1948n1950-es állapotokkal, legalább is ami a tendenciákat és a nagyságrendeket illeti. Eszerint az apácarendeknek összesen 262 iskolaházuk volt, és az ezekben élő szerzetesnők 427 iskolában működtek. (Erről részletesen ld. a VII. fejezetben.) A rendek tulajdonában 5 kórház volt, és a 9 betegápoló vagy azzal is foglalkozó rend tagjai 75 kórházban dolgoztak:

6.8. táblázat - A rendek kórházakban való jelenléte Vincés Irgalmas Növérek

21 kórházban

Isteni Megváltó Leányai

17 kórházban

Assisi Szent Ferenc Leányai

10 kórházban

Szatmári Irgalmas Nővérek

9 kórházban

Keresztes Nővérek

9 kórházban

Annunciáta Növérek

4 kórházban

Salvátor-Nővérek

2 kórházban

Legszentebb Üdvözítő Leányai

2 kórházban

Szent Erzsébet Nővérek

1 kórházban

A karitatív-szociális és ápoló munkát végző nővérek n 9 rend tagjai n összesen 46 helyen végezték áldozatos munkájukat:

6.9. táblázat - A rendek egyéb intézményekben való jelenléte 35 36

Uo., Thierry Heribert ügyvivó 1938. március 11-i jelentése a KÜM-nek. Az ügy további iratait nem ismerjük, de az tény, hogy az Egri Norma majd Magyar Norma egészen 1948-ig tovább működött.



Szegénygondozó Nővérek

31 intézményben

Vincés Irgalmas Nővérek

6 intézményben

Keresztes Nővérek

2 intézményben

Szervita Nővérek

1 intézményben

Szegények Kis Nővérei

1 intézményben


1 intézményben

Szegények Kis Szolgálói(?)

1 intézményben

A lvegyesr szociális intézményekben n gyermek- és leányotthonokban, kollégiumokban, egyházközségekben, női lelkigyakorlatos házakban, üdülőkben és börtönökben n mintegy 50 helyen. dolgoztak apácák. Ehhez kell számítani még további, rendi célokat szolgáló intézményeket is, amelyek száma 64 volt. Az 1950-es szétszóratáskor felvett adatok összesítése szerint 502 női szerzeteszárda és ház tagjai 666 intézményben dolgoztak.37 * Összegezve az elmondottakat egyetérthetünk a neves ferences egyháztörténész, Szántó Konrád atya megállapításával: lA szerzetesi élet felvirágzását a rendházak és rendtagok számának nagymérvű növekedésénél jobban bizonyítja a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulása, valamint a szerzetek aktivitásának fokozódásah A férfi és női szerzetesek a hazai karitatív és szociális munkába, a lelkipásztorkodásba, valamint a magyar kulturális élet legkülönbözőbb területeibe egyre nagyobb számban és növekvő intenzitással kapcsolódtak bele.r38

ÁEH Arch. 14. doboz. Közli Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon. 1944n1971. Id. mű, 243n244. p. Szántó Konrád: Id. mű, 594. p. Általában a női rendekről lásd Puskely Mária: Id. mű, 103n216. p.; Kisgergely József: Női rendek. In: Magyar Katolikus Almanach II. 1988., Id. mű, 199n231. p.; Magyar Katolikus Almanach I. köt. 1927. Id. mű, 257n266. p. Itt jegyezzük meg, hogy az 1930n31. évi IVnV kötetben a női rendek nem szerepelnek. Továbbá Szolnoky Erzsébet: Id. mű, a szociális tevékenységű szerzetesnőkről ad főként a felsoroltakra támaszkodó áttekintést. A kötetből kiemelendő a Szociális Missziótársulatról szóló terjedelmes fejezet, amely történetének első igényes összefoglalása. 37 38


7. fejezet - VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Az egyház evangelizációs küldetésének, igehirdetésének, a klérus lelkipásztori tevékenységének, a hívek hitéletének, valamint a liturgikus mozgalmaknak és törekvéseknek, végül a teológia állapotának autentikus elemzésére és mélyreható vizsgálatára a dolog természetéből adódóan elsősorban az ehhez kellő szakmai felkészültséggel rendelkező és az egyházban élő szakemberek a hivatottak. Mint már a bevezetőben is utaltunk rá, mi elsősorban az egyház lkülsőr megjelenését, szervezetét és viszonyrendszerét mutatjuk be és elemezzük. Monográfiánk azonban féloldalas és csonka maradna, ha szem elől tévesztenők a fent jelzett transzcendens lényegét. Éppen ezért ebben a fejezetben autentikus egyházi szerzők idevágó eredményeit összegezve n valamint kiegészítve általunk feltárt vagy eredetiben használt forrásokkal n adunk áttekintést a korszak katolikus reneszánszának hitéleti aspektusáról.

1. VI/1. Hitbuzgalmi egyesüetek Egyházi meghatározás szerint a lhitbuzgalmi egyesületek csoportjába azok az egyesületek tartoznak, amelyeknek az elsőrendű célja a hitélet fellendítése, a vallásos lelkület elmélyítése: a keresztény hit tartalmának a megismertetése, a vallásos meggyőződés erősítése, az imádságos élet intenzív ápolása, az istentiszteletek fényének és áhítatának emelése, a keresztény erkölcsi elveknek átvitele és megvalósítása a mindennapi életbenr.1 Az alapvető hivatás mellett a hitbuzgalmi jellegű egyesületek és társulatok is végeztek kulturális és nevelő munkát, valamint testületileg részt vettek a katolikus egyház ünnepségein, rendezvényein. 2 A hitbuzgalmi egyesületek első, legjelentősebb csoportját az ún. harmadrendek jelentették. A harmadrendek tagjai szerzetesi szervezetben és fegyelemben éltek a világban, családjuk körében és munkahelyeiken. Így közvetlenül kapcsolódtak ahhoz a szerzetescsaládhoz, amelyek szelleme és lelkisége szerint, illetve természetesen irányítása és lelki vezetése alatt működtek. Mondhatni a harmadrend a közvetlen kapcsolat a szerzetesrend és a társadalom laikus hívői között. A harmadrendiek célja is elsősorban az egyéni megszentelődés és a minél mélyebb vallási buzgalom elérése volt, és ezt egyesítették életükben a társadalomban végzett apostolkodással. A korszak végén (1942-ben) Magyarországon 7 szerzetesrendnek működött harmadrendje: a bencések, a piaristák, a domonkosok, a ferencesek, a kapucinusok, a karmeliták és a szerviták harmadrendje. Összes tagjaiknak a száma meghaladta a 30 ezer főt.3 A legnagyobb múltú és a legnépesebb harmadrend a ferenceseké volt. A legelső harmadrendet a rendalapító Szent Ferenc hozta létre. A jozefinista reformok ezt a lelki közösséget is felszámolták, és csak a 19. század utolsó harmadában indult újabb fejlődésnek. Az 1920-as évek végére már mindegyik magyarországi ferences rendházzal kapcsolatban találhatók szabályszerűen megalakult harmadrendi közösségek, amelyek a hitbuzgalmi működés mellett szociális és karitatív munkát végeztek. De a ferences atyák által vezetett plébániák mellett is működtek harmadrendek. 1927-ben a ferences harmadrendi közösségek száma 42, taglétszámuk 5200 volt.4 A ferences harmadrendek a korszakban nyilvánvalóan gyors ütemben növekedtek, s így fontos részeivé váltak a katolikus megújhodásnak, a hitélet elmélyítésének. 5 A szervita harmadrend eredete is a rendalapítókhoz nyúlik vissza, akik köré sokan csoportosultak a világiak közül. (Érdekességként megemlítjük, hogy a szervita harmadrendnek 1424-ben, V. Márton által történt jóváhagyását követően valamennyi Habsburg uralkodó n németnrómai császár, majd osztrák császár n tagja volt.) A szervita harmadrendnek külön voltak férfi és női csoportjai. Magyarországon az 1920-as években Budapesten 4, Rákospalotán 1, és Egerben (Mezőkövesddel együtt) 2 csoportjuk működött. 6 A további hitbuzgalmi egyesületek és társulatok is általában valamelyik szerzetesrend kezdeményezésére, intenciói szerint jöttek létre és vezetésükkel működtek, de tagjaik nem tartoztak szerzetesi közösséghez. A Póka György: Az egyházközségek és egyesületek. In: Magyar Katolikus Almanach II. 1988. Id. mű, 285. p. A hitbuzgalmi egyesületeket felsorolja és bemutatja Póka György: Id. mű, 285n287. p.; Mihalovics Zsigmond: Világi apostolkodás. Bp. 1942.; Magyar Katolikus Almanach InV köt. Id. mű. 3 Póka György: Id. mű, 286. p. 4 Magyar Katolikus Almanach I. 1927. Id. mű, 267. p. 5 Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. köt. Id. mű, 604. p. A szerző azon állítása, hogy a ferences harmadrendnek 26 ezer tagja volt, túlzásnak tűnik. 6 Magyar Katolikus Almanach I. 1927. Id. mű, 267n268. p. A további harmadrendek adatai az 1927n1931 közötti Almanachokban nem szerepelnek, amint az 1943-as Névtárban sem. 1 2


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) hitbuzgalmi szerveződések n egyéb egyesületekhez és mozgalmakhoz képest n lazább alakulatok voltak. Ezeknél eleve kizárt volt, hogy tagdíjat szedjenek; szabályzatukat az illetékes egyházi főhatóság láttamozta, és ahhoz nem kellett kormányhatósági (BMnVKM) engedélyezés. A különböző források és feldolgozások rendszerint tevékenységi körük, illetve tagjaik korosztálya (neme, foglalkozása) szerint csoportosítva sorolják fel őket.7 Az elemi iskoláskorú gyermekek legnépesebb hitbuzgalmi egyesülete a jezsuiták által megszervezett, elterjesztett és központilag irányított Szívgárda volt. Célja a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő módszerekkel lelki fejlődésük, nevelésük előmozdítása, amelynek középpontjában a Jézus Szíve tisztelet állt. A szívgárdisták rendszeresen részt vettek a nekik tartott lelkigyakorlatokon. Apostolkodásuk jelentős területe volt a katolikus sajtótermékek terjesztése, amire részint saját családjuk körében, részint környezetükben vállalkoztak. A helyi Szívgárdák vagy közvetlenül, vagy az iskolán keresztül csatlakoztak a plébániához, és a plébános gondoskodott a vezetésről (rendszerint fiatal segédlelkész megbízásával). A szívgárdisták nevelésében és irányításában fontos szerepe volt a szervezet lapjának, A Szív című újságnak, amely nagy népszerűségre tett szert, és szinte minden szívgárdista megvásárolta vagy megkapta. (Legnagyobb példányszáma 200 ezer volt!) A Szívgárdának a korszak elején kb. 800 csoportban több tízezer tagja volt. Az 1942-es adat szerint szinte valamennyi katolikus elemi iskolánál működtek: mintegy 2500 gárdában 250n300 ezer taggal. Már közelről sem volt ilyen népszerű és elterjedt az iskoláskorú gyermekek Eucharisztikus Gyermekszövetsége és a Gyermekek Élő Rózsafűzér Egyesülete, amelyek kimondottan az elemi iskolás korúak intenzív imádságos életre nevelésével foglalkoztak. (Nyilván ezek nem feleltek meg kellő mértékben a gyermeki lélek sajátosságainak.) A fiú és leány középiskolás tanulói ifjúság n tehát a 10-től 18 éves korig terjedő korosztály n számára igen sokféle szervezet és egyesület kínálkozott, rendszerint az iskolafenntartó szerzetesrend irányításával. A piarista, bencés, jezsuita stb. diákok szövetségei azonban nem elsősorban hitbuzgalmi jellegűek voltak. A középiskolások között a leginkább elterjedt hitbuzgalmi egyesület a Mária-kongregáció. Ezek az egész katolikus társadalmat (kivéve talán a falusi agrárnépességet és munkásságot) átfogó Mária-kongregációk ifjúsági változatai voltak. A középiskolás fiúknak 200 Mária-kongregációs csoportjában 7000, a leányok 300 csoportjában 16 000 tag tevékenykedett. A kongregáció a Mária-tisztelet ápolását állította lelkisége középpontjába. Célja tagjainak az egyház hűségére való nevelése és apostoli tevékenységre történő buzdítása. Megjegyezhető azonban, hogy míg a korszakban a fiú középiskolások száma többszöröse volt a leányokénak, a kongreganisták esetében éppen fordított a helyzet. Nyilvánvaló, hogy a Máriatiszteletet a leányok magukhoz közelebb állónak tarthatták. A középiskolás kongreganisták a felső évfolyamokról kerültek ki (14n18 évesek), míg a fiatalabbak, a 10n14 évesek inkább a kongreganista életre készülhettek fel a Jézus Szíve Testőrgárda, vagy az Ifjúsági Jézus Szíve Szövetség keretében. A főiskolások és egyetemisták katolikus szervezetei igen sokszínűek voltak, és ha többségük nem is mondható hitbuzgalmi jellegűnek, általános céljuk a tagok hazafias és bajtársi nevelése, összetartása mellett a gyakorlati katolikus életre történő felkészítés volt. Közöttük is a kimondottan hitbuzgalmi szervezet a Mária-kongregáció, amely férfiak és nők szerinti csoportokra tagozódott. A felnőtt katolikus társadalomból elsősorban a középosztály tagjai tűntek ki aktivitásukkal a különböző hitbuzgalmi egyesületekben. Ez elsősorban a férfiakra áll, hiszen a nők esetében voltak olyan hitbuzgalmi egyesületek (pl. a Rózsafűzér Társulat), amelyek falun is elterjedtek és népszerűek voltak. A leginkább elterjedt a Mária-kongregáció, amelyet a jezsuiták irányítottak a budapesti országos központból. Azonos című közlönyük a helyi csoportok munkáját segítette. A Mária-kongregációk a katolikus társadalmat rétegek szerint fogták át: így voltak a tisztviselők, iparosok, urak és úrinők kongregációi. Ügyeltek arra, hogy egy-egy kongregációba az azonos társadalmi helyzetű katolikusok kerüljenek. A kongregációk tagjai a közéletben, a társadalmi életben, de nem egy esetben a politikában és gazdasági téren is igyekeztek együttműködni és egymást támogatni. A katolikus férfiak hitbuzgalmi szervezete a Credo-egyesület volt, amelyet a kor neves hitszónoka, Böle Kornél dominikánus atya alapította 1921-ben. A domonkosok vezette Credót igyekeztek minden egyházközség mellett megalakítani. Az egyesület tagjai ígéretet (de nem fogadalmat!) tettek arra, hogy elemi vallási kötelezettségeiket (mint pl. a szentmise hallgatás, a húsvéti gyónás-áldozás) teljesítik és igyekeznek ljó katolikuskéntr élni. A

Az alábbiakban ismertetett hitbuzgalmi egyesületek létszámát Mihalovics Zsigmond 1942-ben megjelent könyve alapján közöljük, ami nyilván az 1940-es évek eleji állapotokat tükrözi. 7


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Credo főként vidéken volt népszerű a férfitársadalom körében. 1926-ban 34 egyesület működött kb. 5000 taggal, 1942-ben pedig már 352 egyesületükben 60 ezer tag volt.8 A katolikus nők legelterjedtebb egyesülete a Rózsafűzér Társulat volt, amelynek célja a Szűzanya tisztelete és a rózsafűzér rendszeres és buzgó imádkozása. A mozgalommá váló társulást a domonkosok vezették. Kedveltségét mutatja, hogy egyszerű parasztasszonyok akár munkavégzés közben is a kötényük zsebében lévő rózsafűzért morzsolgatva imádkoztak. A társulat helyi egyesületei a plébániákhoz kötődtek, és a korszak végén a legtöbb plébánián működtek (kb. 1500 plébánián másfél millió hívővel). Ugyancsak a nők között, de már inkább városon volt kedvelt az Oltáregyesület, amelyet 1859-ben egy piarista szerzetes alapított. Az egyesületnek kettős feladata volt: részint az Oltáriszentség tiszteletének az előmozdítása (pl. a rendszeres szentségimádásokkal); részint gyakorlati, az oltárok fenntartásának, díszítésének segítése, szegény templomok egyházi felszereléssel történő ellátása. Az Oltáregyesület központja Budapesten volt, de minden egyházmegyében működtek fiókjai, esetenként a nagyobb plébániákon is. 1942-ben 997 Oltáregyesület működött mintegy 100 ezer taggal. Erejüket jelzi, hogy ugyanekkor egy év alatt 108 ezer pengőt adtak az előbb említett célokra. Az Oltáregyesület égisze alatt 1912-ben alakult meg az Eucharisztikus Szövetség (gyermekek, ifjak, leányok és felnőttek szerinti tagolásban), amelynek célja az Eucharisztia tiszteletének elmélyítése és a minél gyakoribb szentáldozás előmozdítása volt. A kevésbé elterjedt hitbuzgalmi egyesületek között említendő még a Szentlélek Szövetség a Szentlélek kultuszának ápolására. A Skapuláré Társulat a Máriakultuszt szolgálta; a Katolikus Férfiliga a hitélet elmélyítésére havonta konferenciákat és közös szentáldozásokat szervezett. Már inkább a hitbuzgalom és a karitász mezsgyéjén álltak a Szent Vince Egyesületek, amelyek célja a szegények, főleg a betegek testi és lelki gyámolítása volt; míg a Szent Gellért Egyesület a katolikus kultúra terjesztésére koncentrált. A gazdag tematikájú hitbuzgalmi egyesületek működésének összehangolására, egyféle csúcsszervként hozták létre a jezsuita atyák a Jézus Szíve Szövetséget, amelyet Imaapostolságnak is neveztek. Ez a kezdeményezés tulajdonképpen az Actio Catholica előzménye volt, hiszen minden réteg, életkor és foglalkozás hitbuzgalmi egyesületeinek összefogását, vagy ha ilyen nem volt, létesítését célozta. Keretében felállították a Családok, a Férfiak, az Ifjak, a Leányok, az Asszonyok Jézus Szíve Szövetségét, illetve ebbe tagolódott a középiskolások már említett Jézus Szíve Testőrsége, illetve a Szívgárda. A hitbuzgalmi egyesületeknek voltak speciálisan a papságot, vagy annak tevékenységét érintő formái is. A Papi Eucharisztia Társulat a papságban ápolta az eucharisztikus lelkületet. Távolabbi célja ezzel az volt, hogy ezáltal a hívek is gyakrabban járulnak az oltárhoz. A hitbuzgalmi egyesületek közé sorolták az ún. missziós egyesületeket (más néven hitterjesztési egyesületeket) is. Ezek célja a missziókban működő papok munkájáért való imádkozás, gyakorlatilag az egyházon belül a missziós gondolat ébren tartása és erősítése. A különféle missziós egyesületek központját 1924-ben állították fel Magyarországon, és a központi tanács elnöke Breyer István kanonok, későbbi győri püspök volt. Ide tartozott a Papok Hitterjesztési Egyesülete (Unio Cleri pro Missionibus), a Hitterjesztés Egyesülete (Pontificium Opus a Propagatione Fidei), Jézus Szent Gyermekségének Műve (Opus a Sancta Infantia), és Szent Péter Apostol Műve (Opus s. Petri) a bennszülött papságért. A Hitterjesztés Művét 1924 után valamennyi egyházmegyében felállították. Végül itt emlithetjük meg a Szent László Társulatot, amely a nagy kivándorlási hullám nyomán azért alakult meg, hogy gondoskodjon az Amerikába szakadt magyar katolikusok lelkipásztori ellátásáról. A Társulat tevékenysége a későbbiekben kiegészült részint a csángó magyarok, majd Trianon után a határokon túlra került magyar katolikusok hitéleti, lelkipásztori és kulturális érdekeinek felkarolásával.

2. VI/2. Egyházmegyei zsinatok A katolikus egyház életének, működésének és szervezetének törvényhozó és tanácskozó intézménye a zsinat. Az egyház legfőbb törvényhozó szerve az egyetemes zsinat (concilium oecumenicum), amelyen a pápa elnököl és döntései a pápa jóváhagyásával lépnek érvénybe. Ehhez képest a helyi (nemzeti, egyháztartományi és az egyházmegyei) zsinatok az adott helyi egyházra nézve hozhatnak érvényes törvényeket és határozatokat, amelyek azonban nem állhatnak ellentétben az egyetemes zsinattal, az egyház egyetemes dogmáival és kánonjaival.9 Az egyházjog a helyi zsinatok között tartalmilag is különbséget tesz. Ha egy ország nemzeti zsinata, tartományi vagy egyházmegyei zsinata törvényalkotó jellegű, akkor ezeket is conciliumnak nevezik. Ilyenekre azonban viszonylag ritkán került sor. Magyar nemzeti zsinatot utoljára 1822-ben tartottak, ám annak

8 9

Szántó Konrád: Id. mű, 604. p.; Póka György: Id. mű, 286. p. Melichár Kálmán: A zsinatok. Bp. 1932. Szent István Társulat K.


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) határozatai sem léptek érvénybe a főkegyúri, illetve pápai megerősítés híján.10 Ha azonban az egyházmegyei zsinatok (synodus dioecesana) feladata nem önálló törvények, határozatok alkotása, hanem a püspöknek tájékoztatást adó és tanácskozó gyűlés n s ehhez a meglévő törvényekből és szabályokból merít és azokat az adott történelmi helyzetre alkalmazza n, akkor nem conciliumról, hanem synodusról van szó. A kánoni előírások szerint az egyházmegyei synodus feladata a püspök és a papság közötti intézményes kapcsolattartás. Lehetőleg a szentségekkel, az istentiszteletekkel, a hitélettel, templomépítésekkel kell foglalkoznia. Szükség esetén foglaljon állást az lúj eszmékkelr kapcsolatban és orientálja a lelkészkedő papságot. Tudatosítsa az egyház hivatalos álláspontját, erősítse a papság fegyelmét és engedelmességét. Az egyházmegyei synodus döntéseit a megyés főpásztor általában a circularéban hozta nyilvánosságra.11 Az 1919n1944 közötti magyarországi egyházmegyei zsinatok a fent ismertetett kategóriába (synodus) tartoztak, éppen ezért tárgyalásukra nem az egyházkormányzati-egyházszervezeti fejezetben tértünk ki, hanem itt, a hitéleti kérdéseknél. Ugyanis a zsinatok tematikájából egyértelműen kitűnik, hogy nagy részük éppen ezt a témát fogta át. A polgári kort, vagy inkább 1919-et megelőzően az egyházmegyékben igen ritkán került sor synodusra. Volt olyan püspökség, ahol négyszáz éve nem tartottak zsinatot! Az 1919 utáni átrendeződés, a rendszerváltásl, a kor új kihívásai egyaránt a zsinattartás irányába hatottak. Úgy véljük, hogy a korszak katolikus egyházi megújulásának, a hitélet elmélyülésének, a lelkipásztori tevékenység hatékonyabbá és intenzívebbé válásának jelentős impulzusokat adtak a korszakban meglepően gyakori és nagy számú egyházmegyei zsinatok. A buzgó főpásztorok és a papság szorosabb kapcsolatának a jelei is ezek, amelyek nem maradtak eredmény nélkül. Az egyházmegyei synodusok kétségtelenül az egyház belső életével foglalkozó kiemelkedő fontosságú események voltak. Ha áttekintjük tematikájukat, csak ritkán történik utalás a papság lkülsőr teendőire, társadalmi-közéleti, netán politikai állásfoglalásaira. Ezek inkább indirekt formában fedezhetők fel a szövegekben. A korszakban megszaporodott zsinatok további lforrásar az volt, hogy az 1918-ban életbe lépett új egyházi törvénykönyv, a lCodex Iuris Canonicir 356. kánonjának l. s-a egyenesen lparancsolóan írja elő, hogy minden egyházmegyében tízévenkint egyházmegyei zsinatot tartsunkr n közölte papságával Rott Nándor veszprémi püspök 1922/XIV sz. körlevelében.12 Ezen kánoni kötelességüknek a megyés főpásztorok szinte kivétel nélkül eleget tettek. A zsinattartásra elsőként azok a püspökök vállalkoztak, akiknek egyházmegyéjét nem érintették a határváltozások. A szelt vagy csonka egyházmegyék esetében ugyanis jogi aggályok vagy akadályok merültek fel. Így például az, hogy az elcsatolt részek papsága miként lehet részese a zsinatnak, annak döntései a határon túl miként érvényesíthetők stb. De az is nyilvánvaló, hogy a szelt egyházmegyék zsinatjain nem annyira a belső pasztorációs kérdések, inkább a kormányzati és vagyoni problémák domináltak volna, ami ellentmondott a synodustartás elvárásainak. Ezért természetes dolog, hogy az első synodusra 1921=ben az egyébként hatalmas kiterjedésű és milliós lélekszámú váci egyházmegyében került sor, majd ezt követte az épségét ugyancsak megőrző veszprémi zsinat 1923-ban és a székesfehérvári 1924-ben. A korszakban összesen 13 synodusra került sor, ebből 2-2 alkalommal Vácott és Egerben, ugyanakkor a csanádi egyházmegyében és a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegyében nem tartottak zsinatot. (Csanád esetében indoklásnak tűnhet, hogy csak töredéke marad itt, székhelye is ideiglenesen volt Szeged 1931-ig, káptalan pedig nem működött benne. Hajdúdorog esetében is talán a püspökség fiatal volta n 1912-ben állították fel n lehetett a zsinattartás elmaradásának oka.) De nem tartottak synodust az esztergomi főegyházmegyében sem addig, amíg annak nagyobbik része idegen impérium alatt állt; az 1938n1939-es területi változások után az érsekség egysége nagyrészt helyreállt, és csak ezt követően került sor a synodusra 1941-ben. A korszakban az alábbi egyházmegyei zsinatokra került sor:

7.1. táblázat - Egyházmegyei zsinatok 1921 és 1942 között 1921: Vác

Hanauer Á. István megyéspüspök

1923: Veszprém

Rott Nándor megyéspüspök

Nagy Konstantin: A magyar katolikus egyház nemzeti zsinatai. Gyöngyös, 1943. Kapisztrán ny. A circulare az egyházmegyei körlevél. Ezen alfejezetnél felhasználtuk Fazekas Csaba PhD ösztöndíjasunk idevágbó tanulmányát: Általános észrevételek az egyházmegyei zsinatokról az 1920-as évek első felében (Az 1921-es váci egyházmegyei zsinat alapján). Bp. 1996. Kézirat (ELTE). 12 Veszprémi Püspöki Levéltár Körlevelek. Az 1922/XIV circulare, 4481. sz. (Egyházmegyei zsinat). 10 11


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet)

1924: Székesfehérvár

Prohászka Ottokár megyéspüspök

1927: Szombathely

gróf Mikes János megyéspüspök

1928: Kalocsa

gróf Zichy Gyula érsek

1930: Vác

Hanauer A. István megyéspüspök

1932: Eger

Szmrecsányi Lajos érsek

1934: Székesfehérvár

Shvoy Lajos megyéspüspök

1935: Győr

Breyer István megyéspüspök

1936: Pécs

Virág Ferenc megyéspüspök

1940: Pannonhalma

Kelemen Krizosztom főapát

1941: Esztergom

Serédi Jusztinián bíboros érsek

1942: Eger

Szmrecsányi Lajos érsek

Természetesen a nem teljes jogú apostoli kormányzóságokban nem kerülhetett sor egyházmegyei zsinatra sem. Az egyházmegyei zsinat előkészületeiről a megyés főpásztor a circularéban tájékoztatta a papságot. A zsinat tisztségviselőinek megválasztásáról, majd az ülések tárgyalásairól felvett jegyzőkönyveket az egyházmegyei levéltárban helyezték el. Ezeket esetenként szó szerint közölték a körlevelekben, vagy önálló kiadvány(ok)ban. A zsinati döntéseket, határozatokat minden esetben publikálták a körlevelekben, és azokból nyomon követhetők a zsinat döntéseinek, határozatainak a végrehajtásával kapcsolatos lépések, intézkedések, utasítások is.13 Arra a jelen keretek között nem vállalkozhatunk, hogy a korszak valamennyi egyházmegyei zsinatát megvizsgáljuk és bemutassuk, vagy tematikájukat és döntéseiket összehasonlítsuk. Sajnálatosan ilyen elemzésre eddig egyházi részről sem került sor. Célszerűbbnek látszik a három első zsinat anyagaira támaszkodó bemutatás: az 1921-es váci, az 1923-as veszprémi és az 1924-es székesfehérvári, Prohászka által összehívott synodus kapcsán. * A Váci egyházmegyei zsinat (1921. június 20n23.) Hanauer Á. István váci püspök 1921. január 1-jén hívta fel egyházmegyéje papságának figyelmét a zsinat összehívását célzó terveire. 14 A bekövetkezett történelmi eseményekkel, a magyar közélet általános állapotával indokolta a zsinat összehívásának szükségességét. Szavaiban nem nehéz felfedezni a vesztett háború, a kommunista diktatúra és Trianon okozta sokk, az általános pesszimizmus hangjait: lNépünk, ahelyett, hogy a sok megpróbáltatás megedzette volna, lélekben megfogyatkozott h Fásult, anyagias, kapzsi, önző élvhajhászó lett a legjobb nép!r A felgyorsult események közepette n hangsúlyozta a püspök n teljesen kiszámíthatatlan, mely politikai erő kerül hatalomra, és hogyan viszonyul a katolikus egyházhoz, a katolikus papságnak pedig mindig a helyén kell lenni és az összefogást kell Az ezzel kapcsolatos irodalom: Torma JózsefnBreyer József Emlékeztető a veszprém-egyházmegyei papság és tanítóság számára. Veszprém, 1933. Decreta synodalia. Az 1924. június 24-től 26-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérvár-egyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. Székesfehérvár, 1924. Kivonat a szombathelyi egyházmegyei zsinat törvénykönyvéből tanítók és kántorok részére. Szombathely, 1927. A szombathelyi egyházmegyei zsinat határozatai. (Statutu dioecesana) Szombathely, 1927. A szombathelyi egyházmegyei zsinat törvénykönyve. Szombathely, 1927. Decreta synodalie. Az 1930. évben tartott II. váci egyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. H.n. é.n. [Vác, 1930.] Kaas Albert: Megjegyzések a zsinattartáshoz. Bp. é.n. Az 1931. évi egri egyházmegyei zsinat határozatai és törvényei. Eger, 1931. Az 1931. évi egri egyházmegyei zsinatnak a kántorokat, kántortanítókat és tanítókat érdeklő határozatai és törvényei. Eger, 1931. Az 1935. évi győri zsinat határozatai. Kézirat gyanánt. Győr, 1935. Statutu synodalia. Pécsegyházmegyei zsinati határozatok Pécs, 1936. Az 1935. évi győri egyházmegyei zsinat határozatai. Javaslat. Győr, 1935. Az 1935. évi győri zsinat határozatai. Tervezet. Györ, 1935. Az Esztergom-főegyházmegyei zsinat (1941. november 11n12.) határozatai. Bp. 1942. Az 1942. évi egri egyházmegyei zsinat határozatai és törvényei. Eger, 1942. CzenknCzistler István: Az esztergom-főegyházmegyei zsinat elé. Sopron, 1940. 14 A Váczi Egyházmegye Hivatalos Közleményei, 1921. 1. sz. l. p. 13


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) megvalösítania. De Hanauer megjegyezte, hogy egyébként is kánoni előírás értelmében tíz évente amúgy is össze kell hívni a tanácskozást. A megnyitó napot június 21-re tűzte ki, vagyis az előkészítésre majdnem fél évet szánt. Kánoni rendelkezés alapján a zsinat résztvevőit a székeskáptalan kanonokjaiban, a kerületi esperesekben, kerületenként egy-egy plébánosban, a szerzetesrendek képviselőiben és az általa megnevezett további személyekben jelölte meg. A tavaszra tervezett kerületi gyűléseknek ezen kívül feladatává tette a zsinati előkészületeket, és a zsinatra delegált kerületi plébános megválasztását. Hanauer püspöki jogánál fogva meghívta a zsinati bírákat, vizsgálókat és tanácsos plébánosokat, és azon óhajának is hangot adott, hogy a nem javadalmas papság (hitoktatók, segédlelkészek) is elküldjék képviselőjüket a zsinatra. Leszögezte, hogy a részvétel a zsinat tagjainak kötelező, helyettesítésüket a zsinaton más nem láthatja el. Hallgatóként (tanácskozási jog nélkül) természetesen bármely pap látogathatta az üléseket. A zsinatot összehívó levélben figyelmet érdemel, hogy a püspöki hatalmat megerősítő passzusokat hangsúlyozta a kánonból. Például kifejtette, hogy a kiadandó dekrétumokat (mint törvényhozó) egyedül a püspök határozza meg és írja alá, mások legfeljebb tanácsaikkal segíthetik munkáját. Utóbbit egyébként szorgalmazta is, hiszen amely dekrétumok kialakításában a papság részt vett, azt szívesebben is hajtja végre. Szintén kánoni hagyomány alapján kétféle ülésezési módot irányzott elő: a székesegyházban tartott ünnepélyes üléseket (sessio) és tanácskozó üléseket (sessio praepatoria). Kifejezetten szorgalmazta továbbá az alapos előkészítést, hogy a zsinat megnyitására kész dokumentumok álljanak rendelkezésükre. Létrehozott egy előkészítő bizottságot is, s kinevezte a tanácskozás fő tisztviselőit (főjegyző, jegyző, főtitkár, ceremóniamester). Hanauer levelének végén azt hangsúlyozta, hogy meghatározott kérdéseket fognak tárgyalni, de a zsinat a menet közben felmerülő kérdésekben fordulhat a Szentszékhez és az állami törvényhozáshoz egyaránt. Elrendelte továbbá, hogy egyházmegyéjében imádkozzanak mindenütt a zsinat sikeréért. Az előkészületek valóban jól haladhattak, hiszen néhány héttel később n pünkösdkor n újabb körlevélben fordult a püspök papságához.15 Ebben megnevezte az általa a zsinaton való megjelenésre felkért papokat és a szerzetesrendek képviselőit. (Végül nyolcvan n szavazati joggal rendelkező n résztvevővel nyílt meg a tanácskozás.) Milyen feladatokat szánt Hanauer a zsinatnak? Azt, hogy lmegalkossuk az egyházmegye statutumát, amely szabályozni fogja életünket, irányt szab működésünknek, összhangzásba hozza az egyházmegyei igazgatás szerveit és hivatva lesz az egyházmegyében a lelkipásztorkodásnak új lendületet adnir. A papságnak küldött üzenetében a zsinat összehívását a püspök és a lelkészkedő plébánosok közös akaratával indokolta: mint az egyházmegye feje igényelte a lelkipásztorok tanácsait, észrevételeit, amint utóbbiak is óhajtották, hogy la megváltozott viszonyok által felvetett kérdések felőlr püspökük meghallgassa őket. A zsinat előkészítő ülését június 20-án délután tartották egy váci katolikus iskola nagytermében. A püspök köszöntötte a résztvevőket, s mielőtt ismertette volna tanácskozásuk munkarendjét, megállapította, hogy lsokak előtt kivihetetlennek látszott a mai még nem konszolidált viszonyok között egyházmegyei zsinatot tartani . Ekkor olvasták fel a zsinati bizottságok és a tisztviselői kar névsorát. Az első ünnepélyes gyűlésre másnap reggeltől már a székesegyházban került sor. Az első tanácskozási napon a katolikus papság mibenlétéről, a lmegváltás művébenr és a társadalomban elfoglalt helyéről tárgyaltak. A főpásztor beszédében ezeket mondta: lAz én tehetségem pillanatnyi hatásokat tud elérni, maradandó csak az, amit Istenre támaszkodva, mint az Ő munkatársa teszek. A felszentelés Krisztus papságában részesít. Minden hatalom, amit az ordóban nyerek, Krisztus hatalma, tekintélye, ereje. A papság életközösség Krisztussal, Miben vagyunk Krisztus munkatársai? A halhatatlan lelkek üdve van kezünkbe letéve. Vajon életünk reggeltől estig a lelkek szolgálatában áll-e? h Lelkek pásztorai vagyunk, tehát keresnünk kell a hívekkel való találkozást. Felhasználjuk-e erre a szószéket, a betegek látogatását? Aki nem szeret gyóntatni, az lehet gazda, szövetkezeti igazgató, de nem lelkipásztor.r16 A valóban lelkipásztor főpap Hanauer püspök különösen átélte ezt a problémát a hatahnas alföldi egyházmegyében, s őt e téren nem befolyásolták az 1918 előtti időszak emlékei sem, hiszen éppen a forradalmak napjaiban, 1919-ben nyerte el a váci püspöki széket. Hanauer az új korszellem veszélyeire figyelmeztetett. Ez n megítélése szerint n elsősorban abban érhető tetten, hogy lszertelen kritikával boncoljuk a személyeket és intézkedéseketr, s az amúgy is elterjedt általános bizalmatlanság megnyilvánulásának nevezte azt a tendenciát, hogy a világiak kritizálják a papokat, a papok a püspöküket. A világias viselkedés és öltözködés elterjedése ennek az egyház tekintélyét aláásó, tevékenységét korlátok közé szorító folyamatnak kirívó példája. A papságnak fel kell vennie a harcot a világiassággal. Az első A Váczi Egyházmegye Hivatalos Közleményei, 1921. 4. sz. 12. p. Idézi Rajz MihálynKorompay Tibor: Megemlékezés dr. Hanauer Árpád István váci megyéspüspökről. Bp. (é.n.). Szent István Társulat K., 48. p. 15 16


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) nap két további tanácskozó ülésén a papság helyzetével összefüggő általános, jobbára igazgatási problémákkal, pl. az egyházmegyei szervezet kérdéseivel (esperességek és főesperességek illetékességi körével), az egyházi szertartásokért fizetendő járulékokkal, a püspöki biztos hatáskörével stb. foglalkoztak. A második napon már sokkal inkább a papság társadalmi-közéleti feladatai kerültek előtérbe. A reggeli ülésen a püspök azt hangsúlyozta, hogy alapvetően a pap hivatásának teljesítésétől függ a hívek lelki állapota; vagyis a lelkipásztor buzgóságának sűrű templomlátogatásban, gyakori gyónás-áldozásban, a kongregációk széles körű tevékenységében kell látszani, és lényegében elutasította a mostoha körülményekre való hivatkozást. Elmarasztalta azon papjait, akik nem használják fel a szószéket az emberek megnyerésére (pedig észrevétele szerint a szociáldemokraták irigykedve tekintenek az egyházra a szószék adta nyilvánosság miatt), akik mást küldenek maguk helyett prédikálni, nincs bennük akkora tűz, mint a munkásmozgalmi vezetőkben vagy könyvekből merítik mondanivalójuk témáját n ez utóbbi a püspök szerint a pap igénytelenségét, mindanivalójának hiányát jelzi. lA szép, tiszta templom áhítatosan neveli a lelkeketr állapította meg, és a gyóntatás gyakoriságára buzdította papjait, mert csak ott ismerhető meg igazán, hogy a lelkipásztor mennyire szereti a lelkeket. A tanácskozó ülések hasonló kérdésekkel foglalkoztak, mint az előző napon. A következő sessión Hanauer püspök az egyház társadalmi szerepvállalásának szükségességét emelte ki, ami együtt járt a papság aktivabb, a kereszténynemzeti értékek elmélyítése terén végzendő munkájával. Beszédét így kezdte: lA mi munkánknak maradandóságát biztosítja a katholikus család és a katholikus iskola. Katholikus család! Lehet-e keresztény kurzus, keresztény politika, keresztény élet, ha nincs katholikus család. Ezért vívja az egyház nagy harcait a házasság szentsége körül. A katholikus családi életet kiegészíti a katholikus iskolah A lelkipásztornak kell az iskolába katholikus szellemet lehelnih A világot megváltoztatni nem tudjuk, a felnőttek nagyjából olyanok maradnak, aminők. De a gyermekeket nevelhetjük.r17 A négynapos zsinat jegyzőkönyvét és a püspök hozzá kapcsolódó körlevelét szintén az egyházmegyei hivatalos közleményekben jelentették meg, közvetlenül a tanácskozás befejezését követően. 18 A törvényerővel felruházott zsinati határozatokat 1921. június 29nvel léptette életbe, s megtartását tette kötelezővévé az egyházmegye valamennyi papja és híve előtt. A tanácskozáson elfogadott határozatok tára19 valóban nem más, mint többségében a katolikus dogmatika alapjainak rögzítése, például az Oltáriszentségről, bérmálásról, az utolsó kenetről stb. Mindezt néhány, a papság személyes életvitelével, vagyonkezelésével, végrendelkezésével stb. kapcsolatos dekrétum egészítette ki. Végül megjegyezzük, Hanauer valóban nagy jelentőséget tulajdo- níthatott az egyházmegyei zsinatnak, mert tartotta magát a tízévenkénti zsinattartást célzó előírásokhoz és saját döntéseihez, amellyel az 1921-ben választott zsinati tisztviselőket meghagyta funkciójukban, 1930-ban ugyanis összehívta a váci egyházmegye II. sorszámmal ellátott zsinatát.20 Hanauer püspök tervezte és előkészítette a harmadik zsinatot is 1941-re, de ennek megtartásában betegsége, illetve halála megakadályozta.21 Hasonló lebonyolítási rend jellemezte a két következő egyházmegyei zsinatot is, 1923-ban Veszprémben és 1924-ben Székesfehérvárott, bár az 1921. éví váci zsinathoz képest a veszprémi és különösen a székesfehérvári a határozatok szintjén is jóval többet foglalkozott társadalmi kérdésekkel. Mindkét egyházmegye dekrétumtára külön fejezetet szentelt például la papság társadalmi tevékenységénekr. * A Veszprémi egyházmegyei zsinat (1923. június 19n23.) Rott Nándor veszprémi püspök, az egyik legősibb és legjelentősebb egyházmegye ordináriusa 1922. évi XIV. sz. körlevelében 22 közölte papjaival, hogy egyházmegyei zsinat összehívását határozta el, amelyet 1923. június 19n23. között tartanak meg. (Egyébként a zsinat 21-én véget ért.) A kánonra történő hivatkozás mellett a papság emlékezetébe idézte XIV Benedek pápa lDe synodo dioecesanar kezdetű dekrétumának (1549) idevágó passzusát: (az ekkor tartott kölni zsinat) lhelyreállította az Egyház egységét a főtől a tagokig; hogy a hitről s a vallásosságról, az istentiszteletről, az erkölcsökről s a fegyelemről, az engedelmességről s mindarról tárgyalt, ami szükséges és hasznos az igazi keresztény élethez. Igazán elmondható tehát, amit az első századokban mondottak a keresztények: A zsinat az egyháznak üdve, az egyház ellenségeinek réme, a katholikus hitnek megerősítése.r A synodust meghirdető A Váczi Egyházmegye Hivatalos Közleményei, 1921. 5. sz. 21. p. A Váczi Egyházmegye Hivatalos Kázleményei, 1921. 5. sz. 15n23. p. 19 Decreta synodalia. Az 1921-ben tartott váczi egyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. H.n. é.n. [Vác, 1921.] 20 A végső döntéseket Id.: Decreta synodalia. Az 1930. évben tartott II. váci egyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. H.n. é.n. (Vác, 1930.] 21 Rajz MihálynKorompay Tibor: Id. mű, 49. p. 22 Litterae circulares and venerabilem clericumdioecesis Wespremiensis anno 1922. Wespremii, 1922. XIV. sz. 4481/1922. Egyházmegyei zsinat. 17 18


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) körlevélben a püspök megjelölte a résztvevők, a meghívottak körét. A szervezés és lebonyolítás tekintetében nem volt lényeges eltérés a korszakban mintának tekintett 1921-es váci zsinathoz képest. Rott püspök az 1923. évi V. számú körlevelében még részletesebben szólt a zsinati előkészületekről és a lebonyolítás technikai kérdéseiről. A veszprémi zsinat jegyzőkönyvét az 1923. évi VII. számú circularéban tették közzé. 23 A napirendeket, pontosabban a tematikát három csoportra osztották: Az elsőbe a személyi kérdések tartoztak: a papság lelki élete, kötelességei; a pap társadalmi kötelességei; a főesperesek, esperesek, plébánosok, hitoktatók, káplánok, szerzetesek. A második tematikus kérdéskör a szentségeké volt: a keresztség, bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet és a házasság szentsége (ez utóbbinál külön is a tiltó és bontó akadályok). A harmadik csoportba egyházkormányzati, egyházigazgatási kérdések kerültek: a szentelmények, a szenthelyek, a temető, az istentisztelet, az igehirdetés, a hitoktatás, iskolák, népmissziók stb.24 A veszprémi zsinat határozatait és törvényeit külön is publikálták. 25 Ezek II. fejezetének 25n34. s-ai foglalkoztak lA pap társadalmi tevékenységévelr. Alapelvként leszögezték, hogy l25. s. Ne elégedjék meg a lelkipásztor híveinek a lelki életben való vezetésével, hanem vegye ki részét a hívek mindennapi életgondjaiból, és segítse elő népe gazdasági boldogulását és szellemi haladását is.r Az ezt követő paragrafusok eme feladatot részletezték. A lelkészek segítsék a híveket állampolgári jogaik érvényesítésében. Különösen is figyelmet érdemel az 1. s 3. pontja: lTermészetes kötelessége a papnak a kath. politikát támogatni, de a pártszenvedélyek fölé emelkedve őrizze meg mindenkor ítéletének pártatlanságát, hogy összes híveinek bizalmát állandóan bírhassa.r Ez az óvatos meg-fogalmazás elvben a katolikus párt támogatását tette kötelezővé, de nem minden áron, hanem a más pártállású hívekre való tekintettel csak. A veszprémi synodus úgy határozott, hogy a plébános tevékenyen érvényesítse befolyását a község életében, a képviselőtestületben. Tartson jó kapcsolatot a tanítókkal és érintkezzen a közösség minden rétegével. Ugyanakkor előírták, hogy a papok ne vállaljanak közvetlen politikai tevékenységet, hanem közvetett módon befolyásolják híveik ilyen nézeteit. A plébánosok fő feladata társadalmi téren a hitbuzgalmi egyesületek szervezése és vezetése. Külön is megemlítették a Szent Család Társulatot, az Oltáregyesületet, a Jézus Szíve Társulatot, a Rózsafűzér Társulatot, a Mária-kongregációt és a Szent Szív Gárdát, mint különösen ajánlandókat. De itt is érvényesült a józan önmérséklet: a lelkipásztor ne alakítson túl sok egyesületet, mert azok elvonják energiáit a lelkipásztori feladatoktól. A plébánosok és a lelkészkedő papság kötelességévé tették a katolikus társadalmi, szociális, ifjúsági és egyéb rétegszervezetek, egyesületek támogatását, felkarolását, adott esetben kezdeményezését is a plébánia területén. Ezeket nem nevesítették, egyetlen szempont volt: azok makulátlan katolicitása. A papság társadalmi tevékenységében még a nem kimondottan városias veszprémi egyházmegyében is külön pontként szerepelt a lelkészek számára a munkáskérdésnek és a munkások egyesületeinek a felkarolása (30. s.). E vonatkozásban részint a keresztény szociális szervezetek támogatását, részint a karitatív munkát jelölték meg. A lelkészkedő papságot társadalmi tevékenységében az Országos Katolikus Szövetség támogatta, s a zsinat is a hozzá való fordulásra buzdította a papokat. * A székesfehérvári egyházmegyei zsinat (1924. június 24n26.) Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, akit nemcsak egyházmegyéje, hanem az egész ország pásztorának méltán neveztek, ugyancsak az új helyzetben, a rendszer konszolidálódásának befejeződésekor tarthatott egyházmegyei zsinatot. Ennek azonban alapos előkészületekkel látott neki. 1922 végétől szinte mindegyik körlevelében tájékoztatta papságát a zsinati előkészületekröl, a feladatokról és azok jelentőségéről. Ennek a zsinatnak az előkészítése és lefolyása is természetesen a kánonok szigorú előírásainak betartisával történt, így ezekre a mozzanatokra nem térünk ki. Az ordinárius 1924. február 7-én kelt circularéjában jelentette be a zsinat pontos idejét (1924. június 24n26.) és annak megnevezte tagjait is.26 A zsinatot összehívó körlevélben Prohászka kifejtette álláspontját a synodus mibenlétéről és aktuális szerepéről. lA zsinaton a püspök és a papság tanácskozik a lelki s az egyházi élet bajairól s szükségleteiről s a papság lelkipásztori teendőiről, fegyelméről s hivatásának nehézségeiről, s a papság s a hívek jó viszonyát megzavaró tünetekről, s ezt azért, hogy életrevaló rendeletek s törvények meghozása által az egyházi élet új kikezdést s új lendületet nyerjen az egyház és a haza javára.r 27 Uo., 1923. VII. sz. 2580/1923. sz. Egyházmegyei zsinat, 59n106. p. Uo., 1922. XIV sz. 89n91. p., Uo., 1923. II. 36. p., Uo., V. 50. p., Uo., 1923. VII. 59n76. p. 25 Egyházmegyei határozatok és törvények. Veszprém, 1923. 26 Littearae enryclicae ad benerabilem clericum dioecesis Alba-Regalensis anno 1924. Alba-Regalensis 1924/I. körlevél, 450/1924. sz. 27 Prohászka Naplójegyzeteiben is foglalkozik a zsinattal. Ezek elemzése azonban szétfeszítené jelen tárgyunk kereteit. 23 24


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Prohászka a zsinat szükségességét a forradalmakkal és Trianonnal közvetlenül is indokolta. lA rettenetes világháború s az azt követő forradalom megrendítették a nép lelkét, sokat ártottak hitnek és erkölcsnek. A háborútól eltekintve pedig a léha korszellem különben is meggyöngítette a tiszteletet, a fegyelmet és rendet s a hatóságoknakjáró engedelmességet s föltúrta az élet tiszta forrásait. Sár és szennyözönt árasztott ránk s megmételyezte a családot, az ifjúságot s a társadalmi s gazdasági tisztességet. Ily időben az egyháznak különb munkát kell teljesítenie s a lelkek üdve egészen más igényeket támaszt a lelkipásztorsággal szemben. A hívek s külön az ifjúság, az iskola, az egyletek, a kulturális törekvések sokszorozott buzgóságot igényelnek. Az istentisztelet, a szentbeszéd, a katekézis, a szentségek kiszolgáltatása új szükségleiek elé vannak állítva. A lelkipásztor anyagi s társadalmi helyzete különféle meghaladott viszonyok rendezését követeli. Ezt a zsinatot sokan várják és sokat várnak tőle n folytatta Prohászka n. Nem mintha az egyházmegye jól bevált szokásait s a lelkipásztorkodás s az ügyvezetés elveit megváltoztatni akarnók: inkább arról van szó, hogy a szokásokba s rendeletekbe új életet s nagyobb rendet akarunk teremteni, bizonyos viszonyokat, melyek még rendezetlenek, rendezni, s a meglazult fegyelmet helyreállítani akarjuk s reméljük, hogy ezáltal föléled majd köztünk az egyházi érzés, a buzgóság, a testvéri szeretet s a hűség s engedelmesség szelleme az egyházi felsőbbség iránt. 28 Prohászka nagybőjti körlevele világosan összefoglalta a papság számára a zsinat célkitűzéseit. A társadalmipolitikai viharok megtépázták az egyházat is, és következményük a társadalom mentalitásának átalakulása lett. A püspök jól látta, hogy az új helyzetben nem elégségesek a korábbi lelkipásztori módszerek és teljesítmények. A lelkipásztori munka lsokszorozott buzgóságar mellett az említett munkaterületeken (iskola, egyesületek, kultúra) kell korszerűsödnie. Figyelmet érdemel, hogy egyébként az anyagiak iránt nem sok affinitást mutató Prohászka mindezt összekapcsolta papjai anyagi és társadalmi megbecsülésének kérdésével. Az 1924. évi II. egyházmegyei körlevélben a főpásztor már inkább a zsinat technikai kivitelezésével, konkrét programjával foglalkozott. Az 1924. évi fehérvári egyházmegyei zsinaton alkotott ltörvényekr 20 fejezetre oszlottak: I. Papi élet és fegyelem. II. Esperesekről. III.

Plébánosok.

IV.

A plébános, káplán és hitoktató viszonya.

V. Kegyuraság, hitközség, hitközségi számadás. VI.

Általános lelkipásztori szabályok.

VII.

A papság társadalmi tevékenysége.

VIII.

Hitoktatás.

IX.

Anyakönyvek.

X. Templom és felszerelése. XI.

Temető, temetés.

XII.

Nyilvános helyen felállított szobrok, keresztek.

XIII.

Szentidők, nyilvános istentisztelet.

XIV.

Szentelmények, búcsú.

XV.

Szentségek:

1. Keresztség. 2. Bérmálás.

Litterae encyclicae ad benerabilem clericum dioecesis Alba-Regalensis anno 1924. Alba-Regalensis 1924/I. sz., 450/1924. (Kelte 1924. február 7.) 28


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) 3. Bűnbocsánat szentsége. 4. Oltáriszentség. 5. Utolsókenet. 6. Egyházi rend szentsége, szemlnárium. 7. Házasság. XVI.

A szerzetesrendek.

XVII.

Egyházi vagyonkezelés:

1. Az egyházi javak kezeléséről általában. 2. Egyes intézmények vagyonkezelése. 3. Plébániák átadása. 4. Templompénztár kezelése és számadása. 5. Egyházmegyei ügyészről. 6. Párbér. XVIII. Végrendelet. XIX.

Elemi iskolák.

XX.

A kántorokról és kántortanítókról:

1. Kántorokról. 2. Kántortanítókról és kántorokról. A tematika llefedter az egyházmegye egész életét, működésének minden területét. A perszonáliától, a személyi kérdésektől haladt a szentelmények és szentségek irányába, majd pedig a gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Vizsgáljuk meg itt is a papság társadalmi tevékenységével foglalkozó fejezetet. l84. s. Általános alapelv gyanánt szögezi le a zsinat, hogy 1. A lelkipásztori kötelesség nem merül ki csupán a templomban és iskolában. A hitbuzgalmi tevékenységen kívül népművelési, jótékonysági, család-, gyermek-, ifjúság-, munkásvédelini s gazdasági stb. intézmények és mozgalmak az új idők lelkipásztori eszközei és aki ezektől távoltartja magát, lelkipásztori mulasztást követ el. 2. Óvakodjék a lelkipásztor a fölös számú egyesületek felállításától, hogy a vezetők erejét feleslegesen ne terhelje s a hívek egységét szükség nélkül szét ne forgácsolja.r 29 A paragrafus első pontja a korszerű lelkipásztorkodás kritériumát tisztázta. A második pont azért figyelemre méltó, mert eszerint a püspökök is felismerték a korszakban elburjánzó egyesületalapítás veszélyeit. E téren azonban nem igen értek el változást, hiszen nehéz volt a lelkes vállalkozókat lebeszélni az egyletalapításról. A fejezet következő paragrafusai lényegében a fentebb megfogalmazott elvárásokat konkretizálták. Az egyházmegyei papság társadalmi tevékenységének irányítására már korábban felállították az lEgyházmegyei egyesületek központi bizottságátr, amelynek elnökét a püspök nevezte ki, s tagjai a kerületi esperesek. A Bizottság betagolódott az Országos Katolikus Szövetségbe.30 A pap e téren első kötelességeként a népművelést jelölte meg a zsinat. Ez alatt az iskolán és a templomon kívüli népművelést értették és előírták, hogy minden népiskola mellett szervezzenek egy ún. népakadémiát, amely a már meglévő egyesületekre támaszkodna. Ezek tanfelügyeletét az egyházmegyei tanfelügyelőség látja el. Ezt követően a zsinat bizonyos lrangsortr állított fel atekintetben, hogy a lelkipásztornak elsősorban is mely társadalmi rétegekkel való foglalkozásra kell különös figyelmet fordítania. Itt első helyre az iparos osztály Decreta synodalia. Az 1924. június 24-től 26-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérvár-egyházmegyei zsinaton hozott egyházi törvények. Székesfehérvár, 1924. 34. p. További idézetek is innen. 30 A Bizottságot Prohászka 1915-ben állította fel. Lásd az 1915. évi körleveleket, 50. p, 1525/1915. sz. 29


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) került: laz inas, legény és mesteriparos olyan irányú gondozására van szükség (inasotthon, legényegylet, ker. iparos szövetség, ker. szoc. szakszervezet stb.), mely őket a romboló irányú szervezetektől elvonja és a versenyben szakképzettséghez és önvédelemhez segít.r Az agrárnépesség számára a különféle szövetkezetek szorgalmazását írták elő, s ezek állásáról az esperesi látogatási jegyzőkönyvekben az ordinárius előtt számot kellett adni. Az egyébként zömmel agrárius lakosságú egyházmegyében Prohászka püspök láthatóan kiemelten kezelte a forradalmi szocialista eszmékkel szembeni fellépést, és a különböző egyházmegyei zsinatok ilyen témájú döntvényeihez képest csak itt szerepel konkréten is a keresztényszocialista szakszervezetek alakításának és támogatásának említése. A lelkipásztori tevékenységnek már inkább hagyományos terepe volt a szegénygondozás. Ennek gazdája a kiépítés alatt álló egyházközség lehet, de amíg az nem müködik, addig valamelyik hitbuzgalmi egyesület (Szent Erzsébet, Szent Vince, Rózsafűzér, Mária-kongregáció) működésébe illessze be a plébános a szegénygondozást. A zsinat a plébánosok kötelességévé tette a gyermekvédelem kiépítését. Ennek két fő területe volt: az egyik az iskola, ahol ennek gazdája hivatalból is a plébános; a másik iskolánkívüli, amit egyesületek végezhetnek. Ezen egyesületek vezetésére, illetve szervezésére meg kell nyerni az adott községben dolgozó tanítókat. A lelkészkedő papság további társadalmi kötelességei már inkább közéleti, részint politikai természetűek: a pap vegyen részt a község ügyeinek intézésben, és akkor elvárhatja, hogy a község mint hatóság támogassa hitéleti törekvéseit. Itt is figyelmet érdemel, hogy a zsinat konkréten megnevezte: a lelkipásztor mozdítsa elő plébániája területén a levente ifjúsági szervezet működését. Ugyanide sorolható az a paragrafus is, amely szerint la lelkipásztorkodás egyik legfontosabb feladata a kath. sajtó támogatása és a romboló sa tótermékek irtása.r (91. s.) Ez a kötelességszerű sajtótevékenység szokatlan a zsinati dokumentumokban. Főként akkor szembetűnő ez, ha arra emlékeztetünk, hogy az egyházmegyében a székvároson kívül nem igen található n a főváros környékétől eltekintve n olyan nagyobb város vagy település, ahol az úgymond romboló liberális és destruktív sajtótermékek megjelentek volna. A megyar faluba ritkán jutott el újság, és ha eljutott is, akkor az ottani intelligencia révén. Nem egészen érthető, hogy miért kellett volna egy Isten háta mögötti pilisi falucskában a plébánosnak erre különösen figyelnie és őket lirtaniar. Bizonyára ez is összefügg Prohászka püspök országos szerepével és tapasztalataival, a katolikus sajtó érdekében kifejtett erőfeszítéseivel. Ezek azonban nem mindig voltak egy az egyben alkalmazhatók az egyházmegyére. Végül is a papság társadalmi aktivitásának és munkálkodásának alapjaként a zsinat a hitélet állapotát nevezte meg. lA kath. társadalmi munka sikerének biztos alapját az igazi evangéliumi élet adja meg s ezen élet kitűnő nevelői a hitbuzgalmi egyesületek.r (93. s.) Az 1924. évi székesfehérvári zsinat ékes tanúsága annak, hogy az ország apostolának tekintett Prohászka Ottokár milyen alapossággal, féltő gonddal és körültekintéssel gondoskodott papjairól és híveiről. A katolikus egyház 1919n1944 közötti történetének egészéhez hozzátartoznak a korszakban lezajlott egyházmegyei zsinatok. Ha arra gondolunk, hogy éppen napjainkban, az újabb lrendszerváltásr időszakában a pápa ugyancsak a zsinattartásra buzdította a magyar főpásztorokat n és ezek már folyamatban is vannak n, akkor még inkább világos, hogy fontos lehetne a fél századdal vagy majd egy századdal korábban elvégzett munka elemzése.

3. VI/3. A hitélet elmélyítésének keretei, a pasztoráció Az egyházmegyés papság plébániai keretekben folyó lelkipásztori tevékenységének új mozzanatairól a zsinatokkal kapcsolatban már szóltunk. A következőkben a korszak új pasztorációs irányzatairól, a lelkipásztori konferenciákról és lelkigyakorlatokról, a pasztoráció rétegekre irányuló törekvéseiről (bányászok lelkészei, munkás-lelkészek, családmentés stb.) lesz szó. A korszak kiemelkedő katolikus ünnepségei n az 1930-as Szent Imre Ev és az 1938-as Szent István Év és Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten n részint fontos ösztönzői voltak a katolikus tömegek lelki megújulásának, részint már mintegy lvisszaigazolták az addigi erőfeszítések eredményeit. * A világi papság lelkipásztori működésének új lehetőségeket nyitott és tág kereteket biztosított az 1920-as évek derekától országosan kiépülő egyházközségek szervezete, amelyek területileg a plébániákhoz igazodtak. Az egyházközségekkel kapcsolatban a pasztorációs kérdések sem kerülhetők meg. A kor kihívásaira érzékeny


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) egyháziak elsősorban a munkáspasztoráció problémáit vetették fel. Ez logikusan következett a lQuadragesimo annor igényéből, az új szociális mozgalmak sürgetéséből.31 Az egyházközségi, plébániai munka és a korszerű pasztoráció kapcsolatait n az előbbi éles kritikájaként is n Mihalovics Zsigmond fogalmazta meg az 1920-as évek végén, akinek véleménye szerint a módszerek eredménytelenek és korszerűtlenek. Mindez azért érdemel figyelmet, mert Mihalovics lesz az újtípusú mozgalmak fő szorgalmazója, elsősorban mint az AC országos igazgatója. A nagyvárosi, budapesti lelkipásztorkodás problémáiról a klérus lapjában n az Egyházi Lapokban n a szerkesztőség egyet nem értésének jelzésével 1929-ben közreadott tanulmánya szerintünk a valós helyzetet tárta fel és reálisan mutatott rá a teendőkre, s mindez túlment a fővárosi kereteken, általában véve az egyház és társadalom kapcsolatainak lkórképétr mutatta. Mihalovics szerint külsőleg és látszólag lminden rendben vanr, népes körmenetek, rengeteg egyesület, új templomok stb. jelzik a katolikus reneszánszot. A felszín alatt azonban aggasztó valóság rejtőzik: az egyháztól elidegenítettek, a közömbösök száma óriási és egyre növekszik, s ezt nem feledtetheti a plébánia körül lzsibongór néhány száz fős hívő mag. lValljuk be őszintén, hogy valláserkölcsi csődbe jutottunkr n írta Mihalovics.32 Az egyházközségi munka ellenére a regisztrált hívők 20%-a járul csak a szentségekhez. Az elvallástalanodás fő okának az addigi lelkipásztori metódust tekintette, tehát elsősorban ezen kell változtatni. lSzavunk a semmibe vész. Az Egyház nincs a nagyvárosban, csak a templomok állnak a nagyváros házai közötth Az elavult lelkipásztori metódus nem tudta bementeni a fővárost az egyházba.r A lelkipásztorkodást az önámítás jellemzi. A biztonságérzetet és a kényelmességet az okozza, hogy laz állam kezet nyújt az egyháznakr, az iskola valláserkölcsi alapon nevel, a hittan kötelező, az egyesületek szabadon és ugyancsak állami-községi támogatással működnek stb. Ezzel szemben a húsvéti gyónók száma 15n20%-a csak a híveknek. Mihalovics rámutatott arra is, hogy az egyház állításával ellentétben a szociáldemokrácia csődjéről nem lehet beszélni, hanem ellenkezőleg, a munkásság töretlenül hisz a szocializmusban, s megkondítja a vészharangot: la látóhatáron egyre sűrűsödik a szocializmus vörös felhőjer. Szerinte a magyar egyházban a pasztoráció még nem találta meg a modern nagyvárosi körülményekhez alkalmazkodó módszereket. A nagyváros jelenségeit csak elítélni tudja. lA főváros s a kereszténység között megszakadt a bizalom. A szerzetesrendek puritán működése még tiszteletet ébreszt, a plébániák munkája ugyanakkora bizalomra nem találh Az egyháznak ismét szavahihetővé kell magát tennie a nagyváros előttr, meg kell értenie a nagyvárosi ember lelkivilágát. Valóban megdöbbentő kép ez a keresztény Budapestről szóló politikai frázisokhoz képest, amelyeket szívesen használt a Wolff-párt. A megoldást abban látja, hogy először is fel kell mérni a fővárosi, nagyvárosi tömegek főbb problémáit. Gondot okoz, hogy az egyház egyszerűen nem ér el széles rétegekhez: ennek oka a fluktuáció is, az ideiglenes itttartózkodás, a plébániától való távolmaradás. A vidékről fővárosba jövő ember régi vallási közösségéből kiszakadt, az újat nem találta meg. A másik probléma a gyors életritmus, az örökös hajsza, rohanás, valamint az erkölcsi veszélyek, elsősorban a szexualitás mindennapi kihívásai. Ugyancsak fővárosi gond a széles tömegek nehéz szociális és gazdasági helyzete, a kényszerű szegénység, amely fogékonnyá teszi őket a szocializmus iránt. Az egyház és a munkásság között bekövetkezett tragikus szakadásban az egyház is hibás: lNem merjük megvallani, hogy ez a mai gazdasági rend boldogtalan, istentelen, nincs kanonizálva, azért nem is bízik bennünk a munkás. Nemcsak barátot nem lát bennünk, de egy kalap alá fog minket tőkéssel, uralkodó osztállyal.r 33 Ebben is igaza volt Mihalovicsnak: az egyház nem határolódott el kellő mértékben az igazságtalan társadalmigazdasági berendezkedéstől, inkább a vele való azonosulás volt érzékelhető. A tanulmány számba vette a teendőket. Gyorsított ütemben kell folytatni a templomépítést, hogy a fővárosi templomhiány mielőbb megszűnjön. Javasolta, hogy a katolikus szervezkedés súlypontja helyeződjék át a plébániára, amely az egyház alapsejtje, s annak kerete legyen az egyházközség. A plébánia szervezze és irányítsa a hitoktató munkát. Racionalizálni kell a városi lelkipásztorkodást: legyen modernebb az istentisztelet, a családlátogatás legyen kötelező és rendszeres. lAz egyházközségek sok reményt ébresztő kikezdéseit tovább kell fejleszteni. Ne engedjük, hogy adókivető és beszedő gyűlöletes intézménnyé süllyedjen, hanem ébredjen fel benne a kor legnagyobb szükséglete: a világiak apostolkodása.r34 A világi apostolok munkáját körzetenként, házanként (házmegbízott) kell megszervezni. Az egyes emberekkel való személyes foglalkozás mellett lszociális lelkipásztorkodásrar is szükség van. Ez alatt az egyházközségi adókból befolyt összegek

Lásd pl. Egyházi Lapok, 1930. március, 5n6. sz. Toma Imre: A munkáspasztorációh; Uo., 1934. május. Geosits Lajos: Pasztorációnk a szolidarizmus szolgálatában; Uo., 1941. szeptember. Hóka Imre: A munkáspasztoráció az AC programjában. 32 Egyházi Lapok, 1929. március 1n15. Mihalovics Zsigmond: A nagyvárosi lelkipásztorkodás problémái, 66. p. 33 Uo., 68. p. 34 Uo., 69. p. 31


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) felhasználását érti: nyissanak napközi otthonokat, nyaraltassanak, szervezzék az ifjúságot, pl. sportpályák, tornatermek épüljenek. Az AC későbbi szervezöjének és igazgatójának fenti helyzetelemzése és megoldási javaslatai mintegy megelőlegezték az 1930-as években az AC irányításával folyó ilyen munkálatokat. A fővárosban a Regnumos fiatal papok, akik nagyrészt Prohászka növendékei voltak, már ebben a szellemben pasztoráltak. A katolikus reneszánsznak, a hitélet elmélyülésének és intenzíwé válásának nem utolsó sorban előfeltétele és llelker a kor megváltozott feltételeihez és a 20. századi ember lelkivilágához igazodó, azt megértő papság. A liberális és posztjozefinista korban nevelődött papság felfogása meglehetősen világias volt, a kelleténél is többet fuglalkoztak a gazdasági kérdésekkel, szívesen forogtak a társaságokban, nem egyszer a színházban, mint sem a gyóntatószékben. Ezen a mentalitáson akart változtatni a fiatal Prohászka, aki mintegy két évtizedig az ország legnépesebb papnevelő intézetének, az esztergomi érseki szemináriumnak volt a spirituálisa. Az általa bevezetett reformok a papnevelésben n pl. a gyakori gyónás és áldozás, a megadott szempontok szerinti meditáció és önvizsgálat, a lelkipásztorkodás új, korszerű módszereinek a kialakítása n elsősorban Budapesten éreztették hatásukat 1919 után, hiszen a főváros egyházkormányzatilag Esztergomhoz tartozott, és Prohászka növendékeinek jelentős része itt kapott lelkipásztori, hitoktatói és egyéb egyházi feladatokat. De Prohászka nyomán más egyházmegyékben is sor került a papnevelés reformjára. A korszakban n a hajdúdorogi görögkatolikus püspökség kivételével n minden egyházmegyében működött teológiai főiskola és szeminárium. Emellett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karát látogatók az itteni Központi Szemináriumban éltek (és itt kaptak helyet a hajdúdorogiak is), de a férfi rendeknek is volt saját teológiai főiskolájuk. (Ezek mellett természetesen továbbra is igen kedveltek voltak a külföldi intézetek n Bécsben a Pázmáneum és az Augusztienum, Rómában a Collegium GermaniconHungaricum. A legnagyobb kihívást a lelkipásztori tevékenységgel szemben a századelőre hirtelen világvárossá nőtt Budapest jelentette. Éppen ezért itt jött létre a fiatal lelkipásztorok újszerű közössége, a Regnum Marianum. Valószínűleg 18%-ban a fővárosban Prohászka egykori tanítványai közül kilencen, lfelismerve, hogy a fiatalok lelki gondozásában megannyi fogyatékosság tapasztalható, létrehozták a Néri Szent Fülöpről elnevezett Philippinum papi egyesületet. Ez volt a későbbi Regnum Marianum szellemi elődje. Az esztergomi egyházmegyés, fővárosban dolgozó hittanárokat az a közös szándék vezérelte, hogy valamiképpen megújítsák a hitoktatás gyakorlatát, s egy olyan ifjúságcentrikus tanítási módszert dolgozzanak ki, amely túlmutat a didaktikus kereteken, s az ifjak egész életterére nyújt valláserkölcsi mintát. Az egyesülésnek másik fontos eleme volt a modern nagyvárosi szent papi életforma kialakításának eszméje.r 35 A volt spirituális, Prohászka Ottokár bár nem lakott együtt a közösség tagjaival n hiszen munkája Esztergomhoz kötötte n, de állandó kapcsolatot tartott fenn tanítványaival, azoknak továbbra is lelki vezetője maradt. A Philippinum tagjai tehát nem plébániákra beosztott fiatal káplánok voltak, hanem területhez nem kötött hittanárok. A vállalkozást Prohászka mellett felkarolta és támogatta Mailáth Gusztáv Károly, akkori erdélyi segédpüspök (később megyéspüspök), Fischer-Colbrie Ágost és Glattfelder Gyula. Glattfelder ekkor a Központi Szeminárium tanulmányi felügyelője volt. A lkilencekr szellemi vezetője Krywald Ottó, aki az első házfőnökük. Damjanich utca 50. alatti székházukat Mailáth püspök vásárolta meg részükre. A Philippinum közösségben élő papjai nem voltak szerzetesek, nem tettek fogadalmakat, tehát nem szerzetesi közösségként laktak és dolgoztak együtt. Ezt a formát oratoriánusnak nevezik (fogadalmat nem tett világi papi közösség). A Damjanich utcai ház felszereléséhez jelentős összegekkel járult hozzá Kanter Károly várplébános, aki ugyancsak sokat tett a fővárosi lelkipásztorkodás fellendítése érdekében. A hely megválasztása sem volt véletlen: a VII. kerület külső részét a pesti Chicagónak nevezték; itt munkásgyermekek tömegei éltek, számos fiatal csavargott az utcákon, akikhez valóban csak Néri Szent Fülöp szellemében lehetett közel kerülni. A közösség első fontos alkotása az internátus, azaz bentlakásos intézmény kialakítása volt. Ehhez azonban már formális szabályzattal ellátott egyesületre mint jogi személyre volt szükség. A Regnum Marianum Egyesület szabályzatát 1903-ban fogadták el. Eszerint a Regnum célja a katolikus ifjúság körében a valláserkölcsi élet felélesztése és emelése. Ennek eszközei iskolák állítása, könyvtárak létesítése, folyóiratok, könyvek kiadása, szegénysorsú tanulók felkarolása és kiképzésük támogatása, és különösen a Mária Kongregációk szervezése és vezetése. A nevelés és tanítás jól bevált formája lett a kongregáció. A kongreganisták legalább havonta gyóntakáldoztak és évenként egyszer részt vettek 2n3 napos lelkigyakorlaton. A Regnumos kongreganisták hét csoportra oszlottak, a tagok kora, műveltsége szerint. (Így külön-külön a gimnazisták, a reáliskolások a polgárisok stb.)

35

Dobszay János: Így n vagy sehogy! Fejezetek a Regnum Marianum életéből. Bp. 1991. Regnum Marianum kiad., 10. p.


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) A Regnum által fenntartott internátus n Fiúnevelő Intézet n feladata középiskolás fiúk magas színvonalú nevelése a katolikus elvek alapján. Az internátusi neveltetés azonban meglehetősen költséges volt, így oda szegénysorsú tanulók csak egyházi támogatással kerülhettek be. A Regnum tevékenységének harmadik nagy területe a lap- és könyvkiadás. A legnépszerübb ifjúsági lap, a Zászlónk 1902-ben indult útjára. A lap ünnepi cikkeit évtizedeken át Prohászka írta. A Regnum vállalkozása volt az Élet című irodalmi folyóirat, amelyet ugyancsak egy Prohászka tanítvány, Andor József szerkesztett. Az 1909-től megjelenő Élet szerzői között számos lnyugatosr írót is találunk Móricz Zsigmondtól Kosztolányi Dezsőn át Juhász Gyuláig. 1911-től ők adták ki a Nagyasszonyunk, illetve a Kis Pajtás című lapokat is. Mindezt saját nyomdájukban, az Élet Nyomdában állították elő. A saját nyomda és kiadó nyereséges vállalkozás lett, és önálló könyvsorozatokkal is jelentkezett. Anyagilag 1919 után rendült meg, és a csődtől csak a püspöki kar közbenjárására sikerült megmenteni.36 1919 után némileg módosult a Regnum helye és szerepe a fővárosi lelkipásztorkodásban. Az esztergomi érsekség ugyanis 1919-ben új plébániát alapított a Damjanich utcai regnumos kápolna körül. Első plébánosa az ugyancsak Prohászka tanítvány regnumista Shvoy Lajos lett. A plébániai tevékenység azonban nem fedte egészen a Regnum eredeti célját és munkamódszerét, s ez bizonyos feszültségek forrásává vált. Amikor pedig 1927-ben Shvoy fehérvári püspök lett, a székesfőváros mint kegyúr nem regnumos papot, hanem egy lkülsőtr választott plébánosnak. Ez szakadást idézett elő a közösségben. Röviddel kinevezése után az új plébános elhagyta a regnumi székházat és külön plébániaépületbe költözött. 1931-ben pedig a hercegprímás már felszentelte a Városliget szélén az új Regnum Marianum templomot és plébániát. Így a Regnum mint papi közösség és a plébánia jogilag is szétvált. A Regnumosok házfőnöke pedig Witz Béla lett, akit a közösség szívesen fogadott. A korszerű és főleg a nagyvárosi lelkipásztori munkának egyre nagyobb részét képezte az iskolás korú ifjúság rendszeres hitoktatása. Ezt a munkát a plébániai papság túlterheltsége miatt csak részben vállalhatta. Így n elsősorban Budapesten n jelentős számú lfőfoglalkozásúr hittanárra, illetve hitoktatóra volt szükség. A hittanárok felszentelt papok voltak, míg a hitoktatást erre a célra szakszerűen kiképzett világiak is végezhették. A hitoktatók iránti igény késztette a jezsuita Bernhard Zsigmond és Bíró Ferenc atyákat arra, hogy az 1920-as évek elején létrehozzanak egy főiskolai jellegű hitoktatóképző intézetet. Az intézetbe csak érettségivel vagy tanító(nő)i oklevéllel rendelkezőket vettek fel. A kezdeményezést Csernoch hercegprímás is jóváhagyta, így az Angolkisasszonyok pesti (Váci utcai) épületében kapott helyet a főiskola. A rend alapítójáról, Ward Máriáról pedig Ward-kollégiumnak nevezték el. Az oktatók a főváros kiváló teológus szakembereiből kerültek ki. Az iskolai hitoktatásban a hitoktatónők száma az 1930-as évektől fokozatosan növekedett, és jelentősen tehermentesítették a lelkipásztorokat. * A lszakirányúr lelkipásztori tevékenység elsőként az 1920-as évek második felében a bányamunkások között kezdődött. Ennek a korszerű pasztorációnak Nyugat-Európában, elsősorban Franciaországban és Belgiumban voltak komoly eredményei, amelynek tapasztalatait az ottani magyar munkásemigráció gondozását végző lelkészek hozták haza, mint pl. Uhl Antal a párizsi magyarok lelkésze. 37 A bányavidékek közül a tatabányai és a dorogi az esztergomi érsek, a bakonyi a veszprémi püspök, a baranyai a pécsi püspök egyházmegyéjének területére esett. Így főként ezek a főpapok tartották fontosnak a bányamunkás mozgalom felkarolását. Rott Nándor veszprémi püspök 1929. januárban körlevelet adott ki papságának, a keresztényszocialista munkásszervezkedés támogatása ügyében. A hívők és papok figyelmét felhívta arra, hogy ne legyenek a mozgalommal szemben közömbösek. lLépjetek tehát érintkezésbe a különböző keresztény szervezetek központjával. Csak néhányat akarok itt felemlíteni: ilyenek a Keresztényszocialista Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségeh r38 Ez a lépés nem maradt elszigetelt jelenség. Az 1920-as évek második felében került sor egy átfogóbb intézkedésre: a katolikus bányalelkészi hálózat kiépítésére. A bányalelkész hálózat kiépítése és a keresztényszocialista bányamunkás szövetség támogatása több ponton érintkezett egymással. 1927. szeptember 1-jén Pécs-Bányatelepen tartották meg a hivatásos bányamunkás lelkipásztorok első országos konferenciáját. A tanácskozáson megjelentek Pécs, látabánya, Tokod, Dorog, Salgótarján és Diósgyőr-Pereces bányavidékének lelkipásztorai. A kezdeményezés célja az volt, hogy a bányászok pasztorálását a katolikus lelkészek a plébániák megerősítésével és ilyen specifikus feladatok megoldásával lássák el. A hatékony Lásd EPL Ppki jkv. 1925. október 14., 3. pont. Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 118. p., s ennek 1. sz. lábjegyzete. 37 Lásd Herényi Varga Károly: Akiket üldöztek a szabadságért. Bp. 1985. Ecclesia, 451n500. p. 38 Magyar Bányamunkás, 1929. márciusnáprilis. 36


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) lelkipásztori működés érdekében felméréseket készítettek az illetékes plébániákhoz tartozó bányászhívek szociális körülményeiről és politikai magatartásáról. Az adatok összegyűjtéséhez lvilági apostolok közreműködését vették igénybe, amihez a keresztényszocialista szervezet adott embereket. 39 A bányamunkás lelkészség szervezője Bartinai Ferenc pécsi esperes plébános volt. 1927. szeptember 9-i jelentésében számolt be Esztergomnak a szervezés eredményeiről és egyben kérte a mozgalom támogatását. A prímás rteljes támogatásátl helyezte kilátásba.40 Ez érthető volt, hiszen éppen az esztergomi érseki székhely környezetében számos bányaüzem működött, és nem volt mindegy, hogy ezeken milyen befolyással tud tevékenykedni egy-egy katolikus lelkész. A kezdeményezés azonban nemcsak az egyház, hanem a bányaüzemek részéről is támogatásra talált. Serédi hercegprímás az 1928. őszi püspöki konferencia elé vitte a bányalelkészek támogatásának kérdését. A napirendről készült szűkszavú jegyzőkönyv szerint ra bányavidékek lelkészei különleges lelkipásztori feladatok megbeszélésére összejöveteleket rendeznek, amelyeknek összehívója és rendezője jelenleg Bartinai Ferenc pécsi esperes-plébános. A lelkészek kérik ennek kegyes tudomásul vételét.l41 A kegyes tudomásul vétel mellett természetesen az erkölcsi támogatás volt a legfontosabb. A határozat szerint ra püspöki kar helyeslőleg tudomásul veszi. Határozataik az egyes érdekelt ordináriusnak jóváhagyása alá terjesztendők.l 42 Az akció tehát a megyés főpásztorok szigorú egyházi ellenőrzése alatt folyt, és a megyéspüspök döntötte el, hogy a bányavidék lelkészei milyen formában vegyenek ebben részt. A bányamunkás lelkészek mozgalma az 1920-as évek végére országos méretűvé vált. Az 1929. május 23-i értekezletükön már 21 lelkész vett részt. Az akció célját úgy fogalmazták meg, hogy lbányamunkás híveinket Krisztusnak, és Krisztust híveinknek visszaadjuk.r43 Lényegében a bányamunkások re-evangelizációjáról volt itt szó, azt a célt tűzték maguk elé, hogy az egyház számára elveszett bányamunkásokat ismét hívővé tegyék. Az 1929. évi bányalelkész konferencia a keresztényszocialista mozgalommal való szoros együttmüködést határozta el. lAz újonnan megindult keresztényszocialista szervezkedéssel kapcsolatban (ti. az 1920-as évek végén újjászervezett bányamunkás mozgalomról van szó n G. J.), ugyancsak többek hozzászólása után az a vélemény alakult ki, hogy a szervezkedést pártoljuk, támogatjuk, mert hazafias és vallásos alapon nyugszik, de mivel politikai is a szervezkedés, azért ne exponáljuk magunkat.r 44 A határozatból nemcsak az tűnik ki, hogy az egyházi apparátus és a keresztényszocialisták együttműködtek, hanem az is, hogy a klérus a háttérben maradva igyekezett befolyásolni a mozgalmat. Az ipari munkások és a parasztfiatalság közötti speciális lelkipásztori feladatokat az EMSZO és a KALOT által szervezett lelkipásztori konferenciákon beszélték meg. Ezeken a mozgalomban tevékenykedő lelkészek vettek részt, és a két-három napos konferenciákon egy-egy kérdéskör avatott szakemberei tartottak előadásokat, majd a hallottakat megvitatták és a konkrét cselekvési terveket megbeszélték. A lelkészkedő papság társadalmi kérdésekben való jártasságát növelték az 1930-as években az Actio Catholica Szociális Szakosztálya által évente rendszeresen megtartott ún. Szociális Hetek. 1938 júniusában n közvetlenül az Eucharisztikus Világkongresszus után n került sor a budapesti Központi Katolikus Körben a katolikus papság Szociális Hetének megrendezésére. Az elnöki megnyitót, amely a konferencia lstratégiájátr megfogalmazta, Glattfelder Gyula csanádi püspök mint az AC ügyvezető elnöke tartotta. Szózatát az egész ország papságához intézte, nemcsak a jelenlévőkhöz.45 Abból indult ki, hogy a hívek természetes és természetfeletti igényei n tehát az anyagiak és a lelkiek n öszszefüggenek, és éppen ezért la papság felsőbb utasítás nélkül is az élet mostoha gyermekeinek oldalán állr. Könnyű felismerni ebben Prohászka fél századdal korábbi intelmét: az emberek anyagi érdekeinek előmozdítása nélkül a lelkieket sem lehetséges eredményesen istápolni. Glattfelder azt is megemlítette, hogy egyesek a korszerű katolikus szociális mozgalmakban részt vevő papokat izgatással, felforgató tevékenységgel vádolják. Nem hagyott kétséget afelől, hogy Prohászka szellemében kíván cselekedni és erre buzdította a papságot. Felidézte, hogy annak idején Samassa bíboros közölte a szegények apostolának bizonyuló Prohászkával, hogy ő bizony a gazdagoknak is püspökeh Kétségtelen, hogy az egyházban nem vagyoni állapot szerint részesek az emberek, de Glattfelder úgy látta, hogy eme kétségtelen igazság dacára laz emberiség felsőbb igényeinek védelmére és ápolására rendelt Egyház nem nézheti némán nagy tömegek kirekesztését az emberi jogokból és javakból, s anélkül, hogy a gazdasági rend részleteit szabályozni kívánná, kötelessége az erkölcstan örök elveit, melyek a felebarát megsegítését nemcsak alamizsna formájában, hanem intézményesen előírják, képviselni és érvényesíteni.r A stratégiai változás az egyháziak szociális munkájában tehát az alamizsnától, a karitásztól az intézményes munkának, mondhatni a Lásd Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Id. mű, 79n80. p. EPL Cat. 46/2276-1927. 41 EPL Ppki jkv. 1928. október 10., 37. pont. 42 Uo., 9. fol. 43 PL Cat. 9/2516-1929. 44 Uo. 45 Éppen ezért közölte a Nemzeti Újság, 1938. június 25. száma, de külön brosúraként is terjesztették. 39 40


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) struktúra megváltoztatásának az igénye. A részleteket illetően Glattfelder püspök óvott az irreális tervektől és elképzelésektől, mert ezek könnyen a demagógia talajára csúszhatnak át, és ez épp olyan veszélyes, mint a lvörös izgatásr. A realitásokhoz és mérséklethez való ragaszkodást tette szükségessé szerinte az a jelenség, hogy legyesekr a szükséget szenvedő néprétegek elégedetlenségét egyéni és pártérdekekre használják ki, és totalitárius hatalomra törekednek. Nyilván mindenki tudta, hogy jelen esetben legyesekr alatt nem a kommunistákat, hanem a nyilasokat értette. Az 1938-as lelkipásztori értekezlet tehát részben lhelyükre tetter a hivatásrendi katolikus szociális mozgalmakat, élesen elhatárolódott a nyilasoktól, és a lelkipásztorok kötelességévé tette az egyház tanítása és törvényei szerinti közreműködést a szociális mozgalmakban. Erre a szózatra és konferenciára nagy szükség volt, hiszen a hatalomra törő nyilasok elsősorban éppen a katolikus szegénységet, és esetenként korábban a keresztény mozgalmakban már szerepelt csoportokat vették célba. A teljesség igénye nélkül vizsgálva a társadalmi-szociális kérdések és a lelkipásztorkodás kapcsolatrendszerét, még egy hasonló rendezvényre térünk ki. Már a háborús években, 1942. június 30njúlius 2. között tartottak Budapesten az AC rendezésében egy lelkipásztori konferenciát, amelynek témája a családmentés, illetve a családmentéssel kapcsolatos lelkipásztori feladatok voltak.46 Hivatalánál fogva a megnyitót itt is Glattfelder mondta, de ez a konferencia már sokkal inkább a szakszerűség irányába ment el. Erdemes áttekinteni a fő referátumokat. Közi-Horváth József pápai kamarás, országgyűlési képviselő a családok válságát a rossz házassági joggal hozta összefüggésbe: ti. a polgári házassággal. Ehhez képest a Serédi Jusztinián bíboros által készített idevágó törvényjavaslatokat tartotta megoldásnak.47 Halász Pál kanonok-plébános a család védelme, ti. a házasság tartóssága szempontjából azt emelte ki, hogy a házasságra való alapos előkészítés és felkészülés a későbbi bajoknak nagyrészt elejét veheti. Ezért a lelkészek fontos feladata a jegyesoktatás végzése. Nyisztor Zoltán pápai kamarás, a Magyar Kultúra szerkesztője a család válságának okait kereste és megállapította, hogy azok nagyrészt a társadalmi jelenségekből következnek, de összefüggenek a keresztény házassági ideál elhalványulásával, mert azt az emberek nem eléggé ismerik. Éppen ezért a lelkipásztor kötelessége, hogy a szószékről ismertesse, tudatosítsa híveiben azokat az alapelveket, amelyeket az egyház a házasság szentségével kapcsolatban tanít. Szunyogh Xavér Ferenc bencés szerzetes a közös családi ima fontosságát emelte ki a családi élet harmóniája szempontjából. Ezzel kapcsolatban a szülők természetjogból következő jogaira és kötelességeire irányította a figyelmet. A családvédelmi lelkipásztori konferencia további előadói n P. Csávossy Elemér jezsuita, P. Badalik Bertalan domonkos, Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök és Kiss István a budapesti tudományegyetem tanársegéde n a családlátogatások fontosságáról, családi napok rendezéséről, a családok anyagi megsegítéséről, az AC idevágó feladatairól szóltak. Valóban kényes etikai témát dolgozott fel Badalik atya, aki lA házasság a gyóntatószékbenr címmel tartott előadást. Milyen tanácsokat adhat a lelkipásztor, a gyóntató a családi problémákkal küszködő hívének? A páter meglepő részletességgel és precizitással sorolta elő a gyóntatószékben elhangzó problémák milyenségét és azok kezelésének mikéntjét. Szerinte a lelkiatyának a gyóntatószékben mint bírónak, mint tanítónak, mint orvosnak és végül mint latyánakr kell szerepelnie. Badalik Bertalan abban a korban bátran és egyértelműen mutatott rá a családi, élet problémáira és határozottan megfogalmazta e téren a szentségi házasságból adódó kötelességeket és jogokat, mind a papot, mind a házasfeleket illetően. * Az igehirdetésnek hatékony módja volt a lelkigyakorlat és a népmisszió. A lelkigyakorlatoknak két formája volt. Az egyik külön erre a célra szolgáló lelkigyakorlatos házban tartott zárt rendezvény, amely három napig tartott; innen nevezték triduumnak. A másik a hívek szélesebb rétegei számára a templomban tartott nyílt lelkigyakorlat, amely 3n8 napig tarthatott. A népmissziókat általában egy-egy egyházközség számára tartották, s 8n10 napon egymást követő istentiszteletekből, litániákból, gyóntatásból, szentáldozásból, igehirdetésekből állt. A lelkigyakorlatok és missziók vezetéséből leginkább a szerzetesek vették ki részüket, így a jezsuiták, a lazaristák, a ferencesek és mások. A zárt lelkigyakorlatok tartását elsősorban a jezsuták végezték. A férfiak számára 1928-ban nyitották meg a jezsuiták Budapest-Zugligetben az első magyarországi zárt lelkigyakorlatos házat, a Manrézát.48 A Manrézában 1928-tól annak felszámolásáig, 1948-ig, tehát két évtized alatt 1250

Pro ara et focis. Az 1942. június 30. És július 1n2. tartott lelkipásztori konferencia anyaga a családmentés lelkipásztori feladatairól. Összeállította Mihalovics Zsigmond. Bp. 1942. AC Országos Elnökség kiad. 47 Serédi az 1934. évi XXV. Katolikus Nagygyűlésen ismertette a polgári házassági törvény módosítására irányuló javaslatait. Lásd EPL. Cat. D/C-674/1935. A javaslatok azonban nem kerültek az országgyűlés elé. Csizmadia Andor: Id. mű, 124. p. 48 Manrézának hívták eredetileg azt a helyet, ahol a rendalapító Loyolai Szent Ignác elvonulva a világtól megtért és elhatározta, hogy fegyveres katonából Krisztus katonája lesz. 46


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) lelkigyakorlat volt 57 696 résztvevővel.49 A nők számára egy évtizeddel később, 1938-ban nyílt meg Pécelen a lelkigyakorlatos ház. Ezt a jezsuiták által irányított Jézus Szíve Népleányok társulata tartotta fenn. A KALOT szervezésében az egész országban elterjedt az ún. Falu-Manréza mozgalom, amelynek célja a falusi hívek lelki tökéletesedése volt. (Míg a zugligeti Manrézában inkább az elittel foglalkoztak.) A jezsuiták zugligeti Manrézája az XII. ker. Labanc u. 57. sz. alatt működött. Hogy miként is történt egy-egy lelkigyakorlat megszervezése és kivitelezése, arra nézzük meg az 1938 tavaszán a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagjai számára rendezett triduumot. Ez már érthetően a soron lévő Eucharisztikus Világkongresszusra való felkészülés jegyében történt. A Manréza igazgatója ekkor P. Révay Tibor S. J. volt. A pátert Ripka Ferenc, korábbi főpolgármester tájékoztatta arról, hogy Karafiáth Jenő főpolgármester la szent év alkalmából örömmel üdvözli a székesfőváros töményhatósági bizottságának lelkigyakorlatát.r 50 Itt tehát a törvényhatósági bizottság katolikus tagjainak testületi bevonulásáról volt szó a Manrézába. A lelkigyakorlatot 1938. április 1. (péntek este 7 órától) április 5. kedd reggel 8 óráig tervezték. Az igazgató közölte a fővárossal, hogy la résztvevők csak toilette cikkeket hozzanak magukkal. Szappant, törülközőt a Manréza ad. Orvosi rendelésre diétás élelmezés kapható. A részvételi díj az ellátás szerint különböző. A 3,5 napra urak rendszerint 22 P-t fizetnek, a felsőházi és képviselőházi tagok 30 P-ös ellátást szoktak igényelni. Az egész házban vízfűtés van.r51 Ezt követően a fővárosi közgyűlés tagjaihoz a főpolgármester levelet intézett, amelyben felszólította őket a Manrézába való bevonulásra. Az 1938. március 21-ig visszaérkezett válaszok szerint először listába vették azokat, akik ligentr mondtak, szám szerint 25 tag. Ők kivétel nélkül a Keresztény Községi Párt vagy a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja (NEP) tagjai voltak. Rajtuk kívül a NEP központja további 11 személy jelentkezését közölte, akik azonban nem voltak közgyűlési tagok, ám szerettek volna részt venni a lelkigyakorlaton. Jóval többen voltak a nemmel válaszolók, a lista szerint 54-en. Közülük is a többség keresztény párti és kormánypárti volt. Az érthető, hogy a szociáldemokrata Peyer Károly vagy Millok Sándor nemet mondott. Egy sor liberális n Payr Hugó, Rupert Rezső, Ugron Gábor ugyancsak elzárkózott, mint Ripka Ferenc volt főpolgármesier is. Nem állt kötélnek a budapesti rendörfőkapitány (Éliássy Sándor) és az OTI elnöke, Huszár Aladár sem. Az viszont meglepő, hogy a katolikus közélet jeles szereplői is nemet mondtak: a keresztény pártból Bednárz Róbert plébános, gróf Esterházy Móric, Friedrich István, Kossalka János, Krizs Árpád plébános, a később nyilassá lett Mohai-Mohaupt Gyula, Müller Antal, Petrovácz Gyula, Tauffer Gábor, de még az AC országos igazgatója, Mihalovics Zsigmond is. Az ismételt sürgetésre sem adott választ maga Homonnay, de gróf Apponyi György, Rassay Károly vagy a keresztény párt prelátus-vezére, Ernszt Sándor sem.52 A lelkigyakorlatot közvetlenül megelőzően a főpolgármesteri hívatal a Manrézával közölte, hogy 28 bizottsági tag + 13 más fővárosi közéleti személyiség kíván részt venni a lelkigyakorlaton. A triduum befejezödése után összeállított beszámolóból kitűnik, hogy Karafiáth Jenő főpolgármester vezetésével végül is csak 20 bizottsági tag vett részt a lelkigyakorlaton, a lkülsőkr közül pedig 5 személy, összesen tehát 26-an. Az ismertebbek vitéz Csik László, a keresztényszocialista Szabó József, Usetty Béla és Zsitvay Tibor. A lelkigyakorlatot P Zborovszky Ferenc S. J. vezette, s az szentáldozással végződött. A résztvevők elhatározták, hogy a következő évben megismétlik a katolikus bizottsági tagok csoportos lelkigyakorlatát. Az ilyen típusú lelkigyakorlat hitbuzgalmi célja mellett kétségtelenül arra is alkalmas lehetett, hogy a három napig együtt élő és gondolkodó közéleti személyiségek között az összetartozás érzetét erősítse, és adott esetben nem kizárólag lelki problémákat is megbeszéljenek. Ugyanakkor feltűnő a neves fővárosi közéleti emberek távolmaradása. Ez még a papok esetében érthető is; ám kérdés, hogy a keresztény elkötelezettségüket mindig hangoztató politikusok miért maradtak távol. Még az is megkockáztatható, hogy mintegy bojkottálták a lelkigyakorlatot, mert valószínű nem elsősorban hitbéli kételyekről lenne esetükben szó. Az ezt követő években n 1939n1943 folyamán n a fővárosi bizottsági tagok évi lelkigyakorlatának szervezését az Actio Catholica Központi Csoportbizottsága, vitéz József Ferenc főherceg társelnök irányította. A tagok mozgósításához ők is a fővárosi vezetés segítségét vették igénybe. Az 1930-as években az egyházmegyékben is megnyíltak a lelkigyakorlatos házak, és ezeket is jezsuita atyák vezették. A ferencesek első lelkigyakorlatos házát pedig Oslay Oswald egri házfőnök létesítette Egerben. 1938ban Nyíregyházán, majd MátraverebélynSzentkúton nyílt újabb házuk. A lelkigyakorlatok és népmissziók tartása általában kapcsolódott valamely nagyobb egyházi ünnephez. Így az 1930-as Szent Imre Év folyamán és

Szántó Konrád: Id. mű, 603. p. FL. IV-1402/b. 250-1938. Révay Tibor S. J. 1938. január 24-i levele Karafiáthoz. 51 Uo., Révay 1938. február 23-i levele Karafiáthoz. Ti. központi fűtés. 52 Uo., 1938. március 21-i ívek. 49 50


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) 1938-ban az ország szinte minden katolikus templomában tartottak lelkigyakorlatot vagy népmissziót. A buzgóbb plébánosok minden évben, az adventben vagy a nagybőjt idején tartottak híveik számára lelkigyakorlatot. A 8n10 napos népmisszióra általában tíz évenként került sor egy-egy plébániatemplomban. Ezek a lelkigyakorlatok nemcsak a hívek hitéletét tették intenzívebbé és mélyítették el, hanem a papságét is. Hiszen ezek megtartása, vezetése részükről is alapos felkészültséget és példaadó életet kívánt. * A Horthy-korszak neobarokk jellegének egyik megnyilvánulási formája volt, hogy a jeles állami-nemzeti ünnepeket egyházi-vallásos ünnepekkel, pontosabban szertartásokkal kapcsolták össze. Megnyilvánult ebben egyfajta historizálási törekvés, nosztalgia a történelem, a dicső múlt iránt; és a valóban folyamatosan jelenlévő és szilárd valláserkölcsi értékrendszernek a nemzeti, hazafias érzéssel való szoros összefonódása. Éppen ezért a korszakban egy úrnapi körmenet még kimondottan katolikus egyházi szertartás volt, de az augusztus 20-i István király napi ünnepség n istentisztelet és körmenet n már túlmutatott az egyházi-vallási kereteken; össznemzeti, mondhatni össznépi megnyilatkozás volt. Az egyházi jelenlét és frazeológia tompította az esetleges politikai mondanivalót, és fordítva: a közéleti, politikai és a nemzeti jelleg erősítette a katolicizmus ilyen irányú elkötelezettségét. (Gondoljunk arra, hogy milyen hosszú viták folytak akörül, hogy a katolikus istentisztelet, a szentmise végén lehet-e, kell-e énekelni a nemzeti Himnuszt; azt a pap megvárja-e az oltár előtt vagy sem?) A korszakban két olyan országos méretű és nemzetközileg is visszhangot kiváltó ünnepségsorozatra került sor, amelyek nagyban hozzájárultak a fentiek megerősítéséhez és tudatosításához. Az elsőre, az 1930-as Szent Imre Évre a rendszer megszilárdulása időszakában, ám nemzetközi elszigeteltségének éveiben került sor, s aminek sötét hátteret festett a kibontakozó gazdasági válság. A másik, az 1938-as Szent István Év és a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus, megint csak baljós viszonyok között rendeztek meg. Bár ekkor Magyarország még a béke nyugodt szigetének tűnt Európa közepén, de már megtörtént az Anschluss, a hatalom megragadásáról harsognak a nyilasok és elkészült az első zsidótörvény. Szent Imre herceg halálának 900 éves jubileuma alkalmából 1930. május 1n1931. május 1. között rendezték meg az ún. Szent Imre Évet. Az előkészületekről a kormány a szentszéki követ útján a Vatikánt is tájékoztatta. A magyarság és a kereszténység együvé tartozásának, továbbá a világegyház és a magyar katolicizmus egységének demonstrálását jelentette az 1930-as Szent Imre Év. Serédi bíboros 1930. május 18-án nagyszabású máriabesnyői férfi zarándoklattal nyitotta meg a jubileumi év rendezvényeit. Az ünnepségekbe bekapcsolódott a frissen kinevezett nuncius, Angelo Rotta is. A püspöki kar 1929. november 5-én, Szent Imre ünnepén közös főpásztori szózatban jelentette be az 1930-as ünnepségeket.53 XI. Pius pápa kellő figyelemben részesítette az eseménysorozatot, és legátusaként Sincero bíborost küldte Budapestre. Kíséretében helyet kapott Luttor Ferenc prelátus, a Keleti Egyházak Kongregációjának konzultora, aki egyben a szentszéki magyar követség kánonjogi tanácsosa is volt. A küldöttségért a MÁV különvonatot küldött Olaszországba, és az utazás teljes költségét a magyar kormány fedezte. A legátus budapesti tartózkodása idején egyébként gróf Károlyi József Szentkirályi utcai palotájában lakott. A Szent Imre Év rendező bizottságának élén Serédi bíboros állt mint fővédnök. A szervező bizottság elnöke Huszár Károly volt miniszterelnök, az egyházi elnök Hász István tábori püspök. A nagyszabású ünnepségsorozat protokoláris menetrendjét szinte percnyi pontossággal kidolgozták, főleg ami a nuncius, a pápai legátus, a külföldi főpapok és az itthoni elit mozgatását illeti. A főünnepségek augusztus 16-án kezdődtek, amikor a Déli pályaudvarra megérkezett Sincero bíboros pápai legátus. Fogadására a püspöki kar számos tagja és több miniszter is megjelent. Délben átnyújtotta megbízólevelét a kormányzónak, délután pedig a nunciatúrán fogadta a magyar egyházi és politikai elit tagjait. Másnap, augusztus 17-én délelőtt az akkori Horthy Miklós téren leleplezte a ma is álló Szent Imre szobrot, délben pedig Gödöllőn lreggelizettr Horthynál.54 Az ünnepségek csúcspontját az augusztus 19-i, Vérmezőn bemutatott legátusi szentmise jelentette, amelyen több százezres tömeg vett részt. Este kivilágított hajókon az elit részvételével lkörmenetr úszott le a Dunán. Augusztus 20-án az Országház kupolatermében az országgyűlés két háza együttes ülést tartott, a rákövetkező Szent István napi körmenetben pedig mintegy 800 ezer hívő követte a Szent Jobbot. Mint már utaltunk rá, az ünnepségsorozatnak részben politikai lhozadékar részben ennél is lényegesebb hitbuzgalmi hatása volt. A politikait illetően valóban figyelemre méltó a Szentszék egyértelmű elismerése, s az a tény, hogy a legátus mellett további hat bíboros és mintegy 100 püspök vett részt külföldről a rendezvényeken,

53 54

lSzent Imre tisztelőinek üdv az Úrbanr c. körlevél. OL.K-105. Vatikán. 45. cs. Szent Imre Év. A szinpompás eseményeket illusztrálva bemutatja a Magyar Katolikus Almanach 1930n1931-es évfolyama. Id. mű.


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) köztük Michael von Faulhaber müncheni bíboros érsek és Hlond lengyel prímás, vagy Giuseppe Roncalli címzetes püspök, a későbbi XXIII. János pápa. A szentszéki követ pedig az 1930-as évről készített összefoglalójában ezeket írta: lAz elmúlt év legfontosabb egyházi eseménye a Szent Imre jubileum volt, miáltal alkalom nyílt arra, hogy a Szentszék és Magyarország között fennálló, hagyományos jó viszony az egész világ előtt demonstrálódjékh Az ünnepek zavartalan és fényes lefolyása a lehető legjobb benyomást keltette a Vatikánban.r55 Az örömbe azonban némi üröm is vegyült. A közép-európai, kárpát-medencei viszonyokat valószínűleg alaposan aligha ismerő legátus egyes kijelentéseiben, beszédeiben Magyarország történelmi nagyságát, itteni vezető szerepét és hivatását is megemlítette. Aligha állt emögött bármiféle olyan szándék, hogy valamiféle magyar revíziós törekvéseket igazoljon. A kisantant éberen figyelő diplomatái azonban azonnal tiltakoztak. A Szentszéknél kifogásolták Sincero bíboros budapesti szereplését. 56 A szomszédok azért voltak idegesek, mert ez volt az első eset Trianon után, hogy egy nemzetközi visszhangot kiváltó ünnepségen az ezeréves Szent Istváni Magyarországra emlékezzenek. A Szent Imre Év llelki hozadékar nyilvánvalóan maradandóbb. Bár kétségtelenül a pompás ünnepségek aktív résztvevői számára ez egy életre szóló élményt jelenthetett (főleg az egyszerű, vidéki hívek számára), legalább ilyen fontos volt a hitélet szempontjából a nagy ünnepre történő lelki előkészület. A népmissziók, a triduumok, lelkigyakorlatok, búcsújárások, szentség-imádások, illetve a kulturális és más rendezvények is tömegeket mozgattak meg. A budapesti plébániatemplomokban rendezett nyolcnapos népmissziókon 130 ezer hívő vett részt és nagy részük gyónt és áldozott. Így végső soron szerencsésen kiegészítették egymást az lintimr lelki mozzanatok a látvánnyal és az ünnepi felvonulásokkal. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy az 1930-as Szent Imre Év az 1938-as Szent István Év és az Eucharisztikus Világkongresszus főpróbája volt. Az 1930-as Szent Imre Év Budapestre és a nyári hónapokra koncentrálódó rendezvényei után, de még az év jegyében és szellemében rendezték meg a szegedi jubiláris ünnepségeket, a VII. Alföldi Katolikus Nagygyűlés keretében. 1930. október 22n26. között került sor a városban Klebelsberg és Glattfelder közös munkálkodása eredményeként a Nemzeti Megújhodás és Nemzeti Nagyjaink emlékművének a felavatására, az egyetemi épületek zárókövének elhelyezési ünnepélyére, valamint a Fogadalmi templom felszentelésére. 57 Míg a Szent Imre ünnepségek a 900-as jubileum kapcsán inkább a dicső múlt felidézését kötötték össze a jelen teendőivel, a szegedi ünnepségsorozat a lszegedi gondolatr szülőhelyén, a keresztény nemzeti Magyarország, a Horthyrendszer szimbólumává vált városban inkább a jelen alkotásaira és eredményeire koncentrált. Amint innen indulva épült újjá a csonka ország, úgy a csanádi püspökség is ezen szegletében megkapaszkodva ekkorra jutott székesegyházhoz, új székhelyhez, új otthonhoz. A haza és az egyház, amint alapításukkor egybetartoztak, így volt ez 1919n1920 után is. Ezt ünnepelhették a decimális évfordulón, 1930 októberében Szegeden. A Horthy-korszak katolikus egyháztörténetének legkiemelkedőbb eseménysorozata az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus volt, amely méreteiben és pompájában csak az 1896-os millenniumhoz hasonlítható. A 19. század második felétől rendszeressé vált Eucharisztikus Világkongresszusok célja az Oltáriszentség (az eucharisztia) tiszteletének elmélyítése, s ennek segítségével a katolikus hitélet és hitbuzgalom erősítése. A lokális nemzeti méretű eucharisztikus kongresszusokhoz képest a világkongresszusok n amelyekre rendszerint két évente került sor n egyben a világkatolicizmus, az egyetemes egyház egybetartozásának és erejének demonstrálását is szolgálták. 1912-ben, közvetlenül a háború előtti világkongresszust Bécsben rendezték, amelyen számos magyar főpap és hívő is részt vett. Magyarországon 1938-ban került sor elöször Eucharisztikus Világkongresszusra, amelynek elnyerésében jelentős szerepe volt Serédi bíboros szentszéki kapcsolatainak. A budapesti Eucharisztikus Világkongresszus sajátossága volt (azon túl, hogy Bécshez hasonlóan ez is egy nagy világháború előtti utolsó ilyen ünnepség volt), hogy szerves részét képezte az 1938-as ún. Szent István Evnek, amelyet első szent királyunk halálának 900-ik jubileumán tartottak. Így ún. kettős szentév képezte a hitbuzgalmi és hitéleti keretét a nemzeti és egyházi ünnepségsorozatnak, amelynek egyik csúcspontja a május végi Eucharisztikus Világkongresszus, a másik az augusztus 20-i Szent István nap volt.58 A sorban XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust megelőző lkettős szentévr célja az volt, hogy előkészítse a katolikus magyarság lelki megújhodását. Az előkészületek 1937. május 24-én kezdődtek meg (rá pontosan egy évre nyílt meg a kongresszus). Az egész országban minden templomban lelkigyakorlatokat tartottak, amelyeken százezrek vettek részt. Ezek hatékonysága érdekében n főként a nagyobb településeken, városokban n a lelkigyakorlatokat lehetőleg társadalmi rétegek szerint különkülön tartották. A kongresszusi előkészületek a szeretet és a béke OL K-105. Vatikán. Pol. 30.a. 13/pol-1931. OL K-105. Vatikán Pol. 304/1930. 57 Szegedi Új Nemzedék, 1930. október 19. 58 Minderről lásd részletesen Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938. Bp. 1988. Kossuth K., c. kötetünket. Mivel itt feldolgoztuk a kongresszus előkészítését, megszervezését, lefolyását és utóéletét, itt inkább hitbuzgalmi mozzanataira térünk ki. 55 56


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) jegyében zajlottak, hogy az Oltáriszentség Krisztus békéjében egyesítse az egyes embereket és a nemzeteket. A háborús feszültség azonban nem kedvezett ezeknek a céloknak. A magyar katolicizmus vezetőit joggal aggasztotta a németországi egyházüldözés, illetve Berlin és a Vatikán igencsak elmérgesedett viszonya. Hitler kijelentette, hogy a német katolikusok nem mehetnek el a budapesti kongreszszusra. Pedig a magyar szervezők elsősorban innen várhatták a tömeges zarándoklatokat. 1938 elejétől a Vatikánban a szentszéki magyar követ több tárgyalást folytatott annak érdekében, hogy elhárítsák a német katolikusok budapesti zarándoklata elől az akadályokat. Von Papen, volt bécsi német követ azt a közvetítő javaslatot tette, hogy a Vatikán garantálja: Budapesten nem hangzanak el politikai nyilatkozatok. Ez esetben a német katolikusok is utazhatnak. Tardini helyettes államtitkár közölte, hogy a Szentszék ilyen garanciát nem adhat, és a németek nélkül is biztosítható a kongresszus sikere. 59 A kettős szentév egyházi-vallási mozzanatai mellett figyelmet érdemelnek a Szent István Év méltó megülésének előkészületei is, amelyek a Szent István-i gondolat jegyében, az állam és az egyház egybefonódását, együttélését hangsúlyozták. Ismét felelevenítették a millenniumon elhangzott, szállóigévé vált hercegprímási szózatot: Vaszary bíboros mutatott rá, hogy a kard szerezte, de a kereszt tartotta meg a hazát ezer évig. A világegyház, a Szentszék kitüntető figyelme annak a keresztény és nemzeti Magyarországnak szólt, amely 1938-ban a forrongó Európában, ismét a két pogány n de most a bolsevizmus és a nácizmus n ellenében bizonyult a katolikus egyház számára is a hit bástyájának, az európai keresztény kultúra egyik végvárának. Magyarországon a katolikus egyház pozíciói imponálóan erősek; főpapjai, intézményei, iskolái, szerzetesrendjei már kiheverték a trianoni veszteségeket. A valóban békésnek és derűsnek, gazdagnak és erősnek látszó országban csak a figyelmesebb szemlélő látta meg a leselkedő gonosz szellemét, az egyre harsányabb nyilasok és a készülő első zsidótörvény képében. XI. Pius pápa bíboros államtitkárát, Eugenio Pacelli bíborost küldte legátusaként Budapestre. (Aki egy év múlva már XII. Piusként ült a pápa trónra.) A legátus május 25-én érkezett Budapestre. Mellette 14 további bíboros, 48 érsek és 197 püspök jött Magyarországra az ünnepségekre. Elmondható, hogy a világegyház reprezentánsai jelentek meg a magyar fővárosban. De az is az árnyoldalak közé tartozott, hogy Hitler nem engedte el Budapestre a német és az osztrák főpapokat, amint az onnan várt jelentős zarándoklatokat sem. Bizonyára ennek hátterében a katolikus egyház ottani üldözése, a Vatikán és Berlin kapcsolatainak megromlása, XI. Pius pápa 1938. márciusi lMit brennender Sorger kezdetű, a náci újpogányságot elítélő enciklikája állt. Nem véletlen, hogy a budapesti ünnepségsorozaton mind a pápai legátus, mind más szónokok, ha nem is nyíltan és direkt módon, de mindenki számára érthetően elmarasztalták nemcsak a kommunista ateizmust és egyházellenességet (ebbe beleértve Sztálin diktatúráját épp úgy mint a spanyol népfrontot), hanem a nemzetiszocializmus egyházüldözését és vallásellenességét is. Az eucharisztikus kongresszus rendezvényeinek központi színtere a Hősök tere volt, amely természetes dekorációját képezte a szertartásoknak. (Még a városligeti tó vizét is leengedték, hogy minél több hívő elférjen a téren.) A két múzeum impozáns lépcsőfeljárója természetes páholyként kínálkozott az egyházi és világi notabilitások számára. A tér centrumában, a millenniumi emlékmű mögött felállították a római Szent Péter bazilika főoltárának, Bernini ismert alkotásának hű mását. Ez volt a főoltár, amelynél a legátus misézett és szentbeszédet mondott. Az egyes rendezvényeken több százezer hívő vett részt. A kongresszus megnyitására 1938. május 25-én délután öt órakor került sor, amikor Budapest valamennyi katolikus templomában egyszerre szólaltak meg a harangok. A Hősök terén felállított oltáron felolvasták a május 12-i pápai bullát, amelyet a Szentatya a legátusához intézett. A nyitó beszédet Serédi hercegprímás tartotta, az állam nevében Hóman Bálint kultuszminiszter köszöntötte a legátust és a kongresszust. Pacelli bíboros nagy beszédben méltatta Magyarország és a magyar egyház történelmi érdemeit és rámutatott az egyházra és nemzetekre leselkedő új veszélyekre, a kommunizmusra és a nemzetiszocializmusra. (Este a királyi Várban Horthy kormányzó adott vacsorát a vendégek tiszteletére.) A kongresszus első napján, május 26-án (áldozócsütörtökön) a Hősök terén a gyermekek és fiatalok szentmiséjén, mintegy 300 ezren tartottak szentségimádást, és tömeges szentáldozásra került sor. Délután a Szent István Bazilikában a papság eucharisztikus gyűlését tartották meg. Este pedig a kongresszus leglátványosabb eseménye zajlott le: az eucharisztikus hajóskörmenet a Dunán. A második nap, május 27-e inkább az áhítaté és a szakszerű tanácskozásoké volt. Délelőtt a katonák tábori miséjére került sor a Hősök terén. A kongresszus tanácskozásait szakosztályokban folytatták különböző hitbuzgalmi, kulturális és szociális feladatokról. Este ugyancsak a Hősök terén volt mintegy 150 ezer férfi éjszakai szentségimádása, amelynek keretét a Csávossy Elemér jezsuita atya által irányított misztériumjáték képezte. A május 28-i harmadik napon 59

OL K-63. Küm. Pol. oszt. 299.cs. 34.t./1938-185. sz. Barcza 1938. február 25-i jelentése a KÜM-nek.


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) ismét a szakosztályüléseké volt a főszerep. Este pedig az Operaházban Liszt Ferenc Krisztus oratóriumát adták elő. A budapesti eucharisztikus világkongresszus záró napján, május 29-én vasárnap Pacelli bíboros legátus a Hősök terén mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen mintegy félmillió hívő vett részt és végezte el a szentáldozást. A mise végén a legátus szózatot intézett a magyar nemzethez és a világegyház híveihez, amelyet több rádióállomás is egyenesben közvetített. Délután a Bazilikából indult a kongresszust lezáró eucharisztikus körmenet, amelyben az Oltáriszentséget több százezer hívő kísérte az Andrássy úton végig a Hősök terére. A menet pompája n a világi és szerzetes papság, a világi előkelőségek, katonák és rendőrök n, a sugárút eleganciája és a Hősök tere impozáns és harmonikus kerete, valamint az út két oldalán felsorakozó kíváncsi tömeg egyértelműen a régi dicsőséget, az ezeréves Magyarországot idézte fel egy pillanatra, az új világégés előestéjén. A kongresszust szervező Actio Catholica vezetői n és a szetvezés két llelker: Bangha Béla S. J. és Mihalovics Zsigmond n jó érzékkel ismerték fel a katolikus egyházi ünnepségsorozat és a nemzeti jellegű Szent István Év összekapcsolásának a lehetőségeit. Már május elején távozott a protestáns Darányi miniszterelnök és helyébe a buzgó katolikus Imrédy Béla került, de hát az államfő és a közélet számos vezetője protestáns volt, akik az Eucharisztikus Világkongresszus egyes mozzanataiból n így annak elsősorban hitéleti részeiből n eleve ki kellett hogy maradjanak. Nem így a Szent István Év ünnepségeiből, amelyekben már együtt találhatók a protestáns és a katolikus egyháziak. Május 30-a volt a jubileumi év megnyitása, amikor is a Szent István Bazilikából a szokásos katolikus egyházi körmenet keretében kísérték a Szent Jobbot az Országházba, pontosabban a főlépcső előtt felállított oltárhoz. Itt egyházi részről a főszereplő a hercegprímás volt, aki felajánlotta Jézus Szent Szívének a magyar nemzetet. Az oltárnál a pápai legátus is rövid imát mondott, majd másnap, május 31-én elutazott Rómába.60 Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus a résztvevő százezrek lelkében n akik jelentős részben a fővárosi hívek közül kerültek ki, de sok zarándok érkezett vidékről és a környező országok magyarjai közül is n életre szóló élményt jelentett. A rendezvénysorozat megmutatta nemcsak az állam és az egyház szoros kapcsolatát és jó viszonyát, hanem a magyar katolicizmus erejét, belső tartását, híveinek és papjainak buzgóságát. Míg 1938 újévkor a nyilasok azt harsogták Budapest utcáin, hogy l1938 a miénk!r, 1938. május végén kiderült, hogy Budapest nem a nyilasoké volt, hanem a katolikusoké. Am felmerült már a kortársakban is a kérdés: valóban így volt-e? Hiszen éppen az eucharisztikus kongresszus félmilliós tömeget megmozgató záró napján, május 29-én hirdették ki az első zsidótörvényth A budapesti kongresszus napjaiban a világegyház figyelme néhány napig Magyarország felé fordult, ám a feszült nemzetközi helyzetben nem válthatta ki a várt visszhangot. Inkább a magyar külképviseletek igyekeztek felfedezni ilyeneket. A pozsonyi konzul jelentése szerint a szlovák katolikusokra nagy hatással volt a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus és az a térségben növelte Magyarország tekintélyét. 61 A zágrábi konzul szerint a jugoszláv hatóságok akadályozták a zarándokok budapesti utazását. A kongresszuson részt vevő Stepinac zágrábi érsek elragadtatással szólt hazatérve a kongresszusról, amely lnézete szerint hatalmas propaganda volt Magyarország mellettr. Hasonlóképpen vélekedett Saric szarajevói érsek is. A konzul megjegyezte, hogy a budapesti eseményekről szóló tudósításokat a lapokban erősen megcenzúrázták. 62 Kétségtelen, hogy az Eucharisztikus Világkongresszus nagy mértékben hozzájárult a katolikus hitélet elmélyüléséhez, erősítette az egyház egységét és a hívek egyűvé tartozását, közösségét a világegyházzal, a pápával. Ugyanakkor belpolitikailag erősítette a kormányzat tekintélyét, a külpolitikában pedig az ország stabilitásának a benyomását kelthette.

4. VI/4. A korszak meghatározó hitszónokai és igehirdetői A katolikus reneszánsz elindítói és kiteljesítői a széles katolikus tömegekre ható hitszónokok, igehirdető lelkipásztorok voltak (világi papok és szerzetesek egyaránt), ám maga a katolikus megújhodás is lkitermelter a maga markáns személyiségeit, megtestesítőit és továbbfolytatóit. Közülük nem egynek a működése és hatása túlmutat az egyház, a katolicizmus keretein és az össznemzeti kultúra, műveltség szerves részévé vált. A valóban maradandót alkotó szellemóriások, mint a jéghegy csúcsai jelentették ennek a hitbuzgalmi tevékenységnek egy-egy fontos állomását. Az ő működésük sem érte volna el azonban ezt a hatást a mögöttük Az eseményeket idézett könyvünk alapján ismertettük, ezért a részletes jegyzeteléstől eltekintettünk. OL K-64. Küm. Pol. oszt. 299.cs. 34.t./1938-185. 1938. június 14-i jelentés. 62 Uo., 1938. június 1. és 3-i jelentés, 19n21. fol. 60 61


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) álló, kevéssé látható és látványos lnapszámosokr, a lélek napszámosainak áldozatos munkája nélkül. Lelkipásztorok, hitoktatók, szerzetesek százait kellene elösorolnunk, akiknek emléke egyik vagy másik területen, szűkebb régióban az általuk egykor vezetett közösségben ma is köztiszteletnek örvend. Amikor az 1960-as évek elején a római emigrációban élő Nyisztor Zoltán, úgy is mint a katolikus megújhodás egyik markáns és tevékeny részese számba vette az 1895n1945 közötti ötven esztendő történetét, a személyi feltételeket és a tárgyi eszközöket,63 ez utóbbiakhoz az általunk korábban tárgyalt egyesületeket, szervezeteket, mozgalmakat sorolta. A lperszonáliar részben összesen 38 név szerepel önálló fejezetként vagy bekezdésként. Közülük 30-an papok, és 8 világi közéleti személyiség Zichy Nándortól Czettler Jenő professzorig bezárólag. A 30 egyházit négy kategóriába sorolta: a hódítókra, a hódítók nyomában járókra, akik utánuk következtek és végül a politikai katolicizmus kiemelkedő papi vezetőire. Érdekes módon e csoportosítás közelről sem kronológiai, hanem nagyrészt kortársakról van szó. Valószínű a szerző a legnagyobbaknak a hódítókat tartotta, hiszen nekik külön-külön alfejezetet szentelt. Ide mindössze hatan kerültek, sorrendben: Prohászka Ottokár, Bangha Béla S. J., Tóth Tihamér, Glattfelder Gyula, Schütz Antal piarista egyetemi tanár és Bíró Ferenc S. J. A nyomukban járók és rákövetkezők között vannak neves püspökök, mint gróf Mailáth Gusztáv Károly vagy Zadravecz István; híres szerzetes hitszónokok, mint Böle Kornél vagy Hunya Dániel jezsuita; a világi pap KöziHorváth József és az AC más vezetői. De a többség mégis szerzetes, ami jelzi, hogy a reneszánszban nekik meghatározó szerepük volt. A keresztény politika jelesei közül Molnár Jánost, Giesswein Sándort, Vass Józsefet és Ernszt Sándort emelte ki. Nyisztor könyve arra is jó példa, hogy a kortársi válogatás mennyire szubjektív lehet. De nem igen találunk arra sem mentséget, ha újabb fél század távolából most is lválogatunkr. Mi jó két évtizeddel ezelőtt az itt szóban forgó ötven esztendőből három meghatározó személyiséget hasonlítottunk össze: Prohászka Ottokárt, Giesswein Sándort és Bangha Bélát.64 De ha vizsgálódásunkat az 1919 utáni negyedszázadra korlátozzuk, akkor ebből Giessweint el kell hagynunk, hiszen 1923-ban elhunyt és munkásságának érdemi része 1918 előttre esett. Így egyetértve Nyisztorral, az általa első helyen említett Prohászka, Bangha és Tőth Tihamér idevágó működésének rövid összefoglalására teszünk kísérletet. Igaz, hogy Prohászka is túl lévén élete delén, 1927-ig már gyakran inkább élő program és kútfő; alkotó erejének teljében a századfordulón és a század első két évtizedében volt, s ezekben az évtizedekben fejtette ki valóban az lálló vizeketr felkorbácsoló szélvészként hatását a katolikus életben. Bangha működése is 1919 előtt kezdődött, de munkásságának érdemi része 1919-től 1940-ben bekövetkezett haláláig tartott. Tóth Tihamér már a fiatalabb generációhoz tartozott, az ő hatása az 1930-as évek második felében bontakozott ki. lKétségtelen hogy sok más kitűnő szónok mellett h ők hárman emelkedtek a legmagasabbra és vitathatatlanul országos népszerűségre és tartós hatásra. A dolog annál csodálatosabb, mert e három férfiúban szinte semmi közös vonás nem volt és sok tekintetben ellentétei is voltak egymásnak jellemben, tudásban és kifejezési módjukban.r65 Kétségtelenül Prohászka a 20. századi magyar katolicizmus legnagyobb alakja, legeredetibb gondolkodója és legnagyobb hatású apostola, akinek korszerűsége máig érezteti hatását, aki nélkül nincs modern katolicizmus. Bangha Béla széles körű ismereteivel, éles logikájával és hatalmas szemező erejével alkotott maradandót. A maguk módján mindketten zseniálisak voltak és megkerülhetetlenek a korszak eszmetörténete, sőt köztörténete számára is. Tóth Tihamér lett viszont közülük a legnépszerűbb és legismertebb, bár semmi rendkívüli tehetséget nem mutatott, művei aligha bizonyulhattak volna maradandóknak. Míg Prohászka és Bangha írásai, szónoklatai a releváció erejével hatottak, Tóth Tihamérnál nem az intuíció, hanem a szorgalom és rendszerezés, a problémák leegyszerűsített, az egyszerű, nem csak értelmiségi emberek számára érthető megfogalmazása a népszerűség titka. * Prohászka Ottokár (1858n1927). Igencsak meghaladná könyvünk ezen fejezetének kereteit n és ugyanakkor méltánytalan lenne Prohászkával szemben is n, ha itt akarnánk összefoglalni az ő korszakos szerepét és jelentőségét századunk magyar katolicizmusában, akár csak a hitélet, a hitszónoklat, a pasztoráció terén. Megtettük ezt korábban és másutt, ezért itt csak néhány, az 1919n1927 közötti évekre vonatkozó megjegyzésre szorítkozunk.66 Működésének, munkásságának és szerepvállalásának számos mozzanatát kötetünk más helyein már érintettük. Nyisztor Zoltán: Ötven esztendd. Századunk magyar katolikus megújhodása. 1962. Bécs. Verlag Opus Mystici Corporis. A szerző katolikus pap és publicista, a Magyar Kultúra szerkesztője volt. 64 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus. Id. mű, első három fejezete. 65 Nyisztor Zoltán: Id. mű, 75. p. 66 Számos tanulmányunk mellett elsősorban lProhászka Ottokár. A napbaöltözött emberr című, 1994-ben a Gondolat Kiadónál megjelent monográfiánkra utalnánk. Számos korszerű Prohászka-elemzést talál az olvasó a Szabó Ferenc S. J. szerkesztette lProhászka ébresztéser c. kötetben. Bp. 1996. Távlatok szerk. kiad. Ebben mi Prohászka közéleti munkásságáról írtunk tanulmányt. 63


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Az 1919 utáni Prohászka értékelésének leginkább neuralgikus része a lkeresztény kurzusr hónapjaiban vállalt közvetlen politikai szereplése. Kétségtelen, hogy 1918n1919-ben összeomlott a régi világ, maga alá temetve a történelmi Magyarországot. Prohászka a forradalomban is kereste a kereszténységgel rokon emberi lényeget, amint a magát kereszténynek és nemzetinek mondó ellenforradalomtól is azt remélte, hogy valóra váltja a keresztény szociális programot. Mindkettőben gyorsan csalódnia kellett, mert kiderült kereszténytelenségük. A Horthy-korszak katolikus egyháza és közéleti katolicizmusa pedig n ha néha meg is lengette tiszta zászlóként Prohászka nevét n nem az ő szellemében működött. Az 1930-as években ismét a megújulást, a szociális és demokratikus Magyarországot kereső katolikus mozgalmak nyúltak vissza Prohászkához n először a Felvidéken a Prohászka-körök, majd itthon a nagy szociális mozgalmak, elsősorban a KALOT. Prohászka püspök 1919 után a magyar püspöki karban kétségtelenül az elsőszámú szellemi meghatározó lett. A társadalmi-politikai kérdésekben őt nem lehetett megkerülni. Ezt bizonyítja, hogy 1919 augusztusától egészen 1927. április 2-án bekövetkezett haláláig a katolikus püspöki kar valamennyi közös pásztorlevelét ő fogalmazta meg. Az is üzenetértékű, hogy a magyar parlamentarizmus történetében ő volt az első megyéspüspök, aki képviselőséget vállalt (s az már más lapra tartozik, hogy később igencsak megbánta, hogy a lkis akarnokok nagy gyülekezetéber keveredett). Tagadhatatlan, hogy Prohászka szerepet vállalt az 1919 utáni rendszer kialakításában, bár az nem szándékai szerint alakult. Amikor ez nyilvánvalóvá vált számára, visszavonult a politikától és a közélettől. Nem azonosult azzal a rendszerrel, amelyben a kereszténység csak program maradt, de ténylegesen élő kereszténység nélkül. Ha eltekintünk az 1919 utáni aktuálpolitikai cikkeinek csokorba gyűjtött köteteitől, az 1920-as években született írásai már egy befelé forduló, a lélek örök titkait fürkésző, bölcs ember vizsgálódásai. A lPilis hegyénr megfogalmazódó gondolatok a transzcendencia felé mutatnak, és azokban már nem kínált fogódzókat a konszolidált ellenforradalmi rendszer problémáival küzdő embernek. Prohászka jelenléte, ünnepi lapszámokba írt cikkei, katolikus nagygyűlési felszólalásai inkább a szimbólumnak szóló tiszteletkörök voltak. Ekkor már mindenki elismerte, hogy Prohászka püspök nemcsak fehérvári híveinek volt pásztora, hanem egy ország apostola lett. Közben 25 kötetnyi időtálló mű született tollából (már amelyeket sikerült számba venni), milliók lettek rajongóivá és nem kevesek ádáz ellenségeivé. Prohászka Ottokár működése és hatása, gondolatai és eszméi messze túlmutatnak egyháza és kora keretein. Nélküle nincs 20. századi modern katolicizmus, de megkerülhetetlen lesz a jövőt illetően is. A piarista Sík Sándor szerint lProhászka legnagyobb egyetemes jelentősége az a nagyszerű szintézis, amellyel harmonikus egységbe fogta az egész tradicionális kereszténységet és a huszadik század egész eleven kultúráját, amellyel kibékítő feleletet adott a korabeli ember legégetőbb problémáira.r 67 Prohászka teológiájában és filozófiájában szintézisalkotó módon mutatkoznak meg az új természet- és társadalomtudományi eredmények, valamint a legmélyebb, dogmatikai integritáson alapuló hit lkiegyezéser. Sokan állítják, hogy e tekintetben messze a II. vatikáni zsinat előtt járt, annak nem egy gondolata csírájában felfedezhető az ő életművében (így pl. az ökumenizmus, a népnyelvi liturgia, a világiak szerepe az egyházban, a nő hivatásának értelmezése stb.). A szuperlatívuszok ismétlése helyett azt szeretnénk kiemelni Prohászka magyar katolicizmuson belüli szerepéből, hogy elméletileg ő képviselte a modern gondolkodást, de nem a modernizmust. Politikailag pedig a keresztény szociális reformokat az alkotmányos parlamentáris demokrácia keretei között vélte csak megvalósíthatónak. Ha pedig ezt a mai terminológiákkal akarjuk leírni, úgy a kereszténydemokráciában megvalósuló szociális piacgazdasággal lenne egyenértékű. Korszerű-ségének és aktualitásának titka azonban ennél általánosabb: az ő gondolataival, hozzáállásával és módszerével lesz csak képes a mai egyház megérteni a 21. század emberének lelkivilágát, elbizonytalanodott lelkének nyomasztó problémáit. Ebben ismerték fel a kortársak és értik az utódok az lörök Prohászkar titkát. * Bangha Béla S. J. (1880n1940). Munkásságának méreteit, a katolikus megújhodásban betöltött szerepét tekintve minden kétség nélkül Prohászka Ottokár után közvetlenül említendő. Bár a fiatal Prohászka is vonzódott a jezsuita rendhez (többször elhatározta belépését), annak mentalitása, munkamódszere mégis távol állt az ő működésétől. Bangha Béla az ecclesia militans katonája volt, míg Prohászka ideálja az ecclesia orans et laborans. Valóban arról volt szó, hogy Prohászka és munkatársai vívták meg a döntő ütközeteket a liberalizmussal és a kor egyházellenes áramlataival, mondhatni ő vitte vissza a templomba a magyar katolikus intelligenciát. Az ő nyomdokain, az általa előkészített talajon Bangha Béla és más szerzetesek vitte ki őket az utcára a körmenetekben és lszervezte hadoszlopokkár: azaz a gyakorlati szervező munkának, az akciónak az embere volt a páter. 67

Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Bp. 1928., Pallos, 296. p.


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Bangha Béla elsősorban apologeta volt, igazi területe a hitvédelem, legyen az akár az egyesületi élet, a sajtó, vagy a tudományos élet. Szekfű Gyula írja egy helyütt, hogy Bangha számára az egyedüli szempont az volt, hogy az adott területen és szituációban mennyire érvényesül a katolicitás. Az ő lhódító munkájar az egyházból indult és egyházias is maradt, ő úgy akarta Budapestet kereszténnyé tenni, hogy előbb katolikus legyen. Szekfű Gyula szerint laz az egyéniség, aki a Trianon utáni keresztény Budapest gondolkodásának legenergikusabb kialakítója volt, a jezsuita Bangha Béla, eredményeit elsősorban vallásos tevékenységével érte el, a kereszttel a kezében hódította vissza az embereket, s amennyiben lépései elvitték a politika területére, itt sikert szintén csak a vallásos erők szereztek számára.r68 Amikor az 1910-es évek elején a fővárosban nyert elhelyezést, havonta a Jézus Szíve Templomban tartott apologetikai (hitvédelmi) előadásainak témája lKrisztus és a modern társadalomr volt. Apologetikus hajlama kiváló vitázó és érvelő készséggel párosult, amit szóban és írásban egyaránt mesterien alkalmazott. Közvetlen munkatársa és nagy tisztelője, életrajzi monográfiájának szerzője, 69 Nyisztor Zoltán a következőképpen jellemezte Bangha páter helyét és szerepét a katolikus reneszánszban: lEgész élete folytonos polémia és állandó harc. Támadás és védekezés felváltva, de mindig harch Vérbeli harcos volt, akinek életeleme a fegyverben állás és a küzdelem.r70 Ha Nyisztor egy kicsit lmilitánsrar is rajzolta Bangha páter portréját az tény, hogy fáradhatatlan szervező, fáradhatatlan hitszónok és igen termékeny író volt. Apolgetikai működésének középpontjában a beszédek tartása mellett a sajtó állt, a maga alapította, szerkesztette és nagyrészt írta napi, heti és havi lapok sora. De emellett jutott ener- giája nagy összefoglaló munkák írására épp úgy, mint az Actio Catholica vezetésében való aktív részvételre. A gazdag életműből itt csak egy-egy jellemző momentumot tudunk kiragadni. A fiatal jezsuita első természetes működési területeként a Mária Kongregációk szervezése és irányítása kínálkozott. Az Egyetemi Mária Kongregáció és az Úrinők Mária Kongregációjának vezetését bízta rá a rend 1910-től. Ettől kezdve ő szerkesztette a kongregációk országos szövetségének lapját, a Mária Kongregációt is. Ebből a munkásságából nőtt ki 1911-ben a Katolikus Sajtóegyesület budapesti hölgybizottsága. A kezdeményezés két dolgot jelez: Bangha korán felismerte az akkor leghatékonyabb tömegkommunikációs eszköz, a sajtó stratégiai fontosságát az apologetika, a hitvédelem szempontjából; illetve azt is, hogy a sajtó terjesztésének, anyagi bázisa megteremtésének egyik lehetséges eszköze a női társadalom mozgósítása (agitációra és gyűjtésre). Bangha Béla sokoldalú sajtószervező munkálkodásából két mozzanatot kell kiemelnünk: az egyik 1912 decemberében a Magyar Kultúra című folyóirat megindítása, a másik a Központi Sajtóvállalat (KSV) 1918n1919 folyamán történt megszervezése és lapjainak megindítása volt. A negyedszázadon át (havonta kétszer) megjelenő Magyar Kultúra az egyik legszínvonalasabb katolikus kulturális, tudományos, hitvédelmi, mondhatni közéleti folyóirat volt. Bár tagadhatatlanok egyoldalúságai, mégis megmozgatta szinte az egész korabeli katolikus értelmiséget, akár szerzői gárdáját, akár olvasótáborát nézzük. Így méltó ellenfele lett a liberális-demokrata, baloldalinak minősülő Huszadik Századnak és a vele rokon folyóiratoknak. A Magyar Kultúrát a páter nemcsak megteremtette, hanem nagyrészt maga szerkesztette, később olyan munkatársakkal, mint Czapik Gyula vagy Nyisztor Zoltán. Az általa vezetett rovat a lPajzs és kardr címet viselte, megfelelően a fentebb már idézett módszerének. lA kereszténység lényegében harc n jelentette be Bangha a Magyar Kultúrában n. Ezért van szükség harcos kereszténységre és ecclesia militansra.r 71 A folyóiratban a páter széles frontot nyitott mindenféle lvallásellenes irányzatr ellen, a liberalizmustól a radikalizmuson át a szociáldemokráciáig. Bangha Béla teremtette meg a forradalmak előestéjén, illetve 1919 nyarán a korszak katolikus sajtójának legfontosabb bázisát, a Központi Sajtóvállalatot. A részvénytársaság szervező bizottsága n miután elnyerte Csernoch hercegprímás jóváhagyását n 1917 decemberében küldte szét a részvényjegyzésre szóló felhívását. Bangha elképzelése az volt, hogy egy politikai párt(ok)tól és egyesületektől független, exkluzív katolikus, de korszerű és mozgékony napisajtó szolgálhatja hatékonyan a katolikus érdekeket. Éppen ezért kezdeményezése a Katolikus Néppárt ellenkezésébe ütközött, hiszen annak napilapja, az Alkotmány újabb konkurrenciát kapott volna. Ám az alsópapság, a katolikus társadalom nagyobb része a KSV mellé állt. Maga a prímás 100 ezer korona értékű részvényt jegyzett, s e téren több főpásztor is követte. 1918 áprilisáig kb. 8 millió korona értékű részvényt jegyeztek, túlhaladva a tervezettet.72 A közbejött öszszeomlás és forradalmak azonban megakadályozták a meglévő tőke ellenére az új lap(ok) megindítását. A páter pedig a várható letartóztatás elől Pozsonyba menekült. Idézi Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Bp. 1941. Pázmány Péter Irodalmi Társaság kiad. 390. p. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Id. mű. 70 Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Id. mű, 58. p. 71 Bangha Béla: Összes Művei 9. köt. Bp. 1943. Szent István Társulat K., 39. p. 72 Az 1918. június 12-i alakuló gyűlés szerint 16 ezer részvényes 61 410 részvényt jegyzett. Ekkor az alaptókét 12 millió koronára emelték. 68 69


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) 1919 nyaránnőszén az új helyzetben már a maradék katolikus sajtó erőinek összefogására volt szükség. Maga a Néppárt épp úgy megszűnt, amint lapja, az Alkotmány is eltűnt. A Központi Sajtóvállalat lapjai végül is a román cenzúra enyhültével, 1919. szeptember 28-án jelenhettek meg: a Nemzeti Újság reggeli, félhivatalos katolikus napilapként; az Új Nemzedék déli, koradélutáni napi bulvárlapként; a Neue Post a németajkú híveknek ugyancsak napilapként. Továbbá a részvény-társaság adta ki a Képes Krónika című hetilapot és a Magyar Jogi Szemle című folyóiratot. A KSV napilapok példányszáma azonban csak töredéke volt a napi sajtónak, annak 1920-ban mintegy 1/6-odát tette ki a 140 ezres példányszámmal. A KSV tulajdonjoga a részvénytársaságban három csoport között oszlott meg: a Bangha-vezette egyházi csoport (1013 részvény), a gróf Zichy János által képviselt keresztény párti pakett (1448 részvény) és a legitimista gróf Károlyi József csoport (1601 részvény) között.73 A KSV szinte az egész korszakban anyagi problémákkal küzdött, és rendszeresen rászorult az egyház és a kormányzat segélyezésére. Végül is nem bizonyult versenyképesnek a mozgékonyabb liberális vagy semleges lapokhoz képest. Amikor 1933-ban a püspöki kar vizsgálatot rendelt el a KSV nél, a megbízott Czapik Gyula is erre a következtetésre jutott.74 1923-ban a rendi vezetés Bangha pátert Rómába rendelte a Mária Kongregációk nemzetközi titkárságának a megszervezésére. Ez elismerése volt annak a munkának, amelyet a rend, illetve maga a páter itthon a Mária Kongregációk fejlesztése terén végzett. De maga Bangha és közvetlen munkatársai ezt lrómai száműzetéskéntr élték meg. Rómából 1925-ben tért haza, és a Magyar Kultúra szerkesztése mellett ekkor látott neki tudományos munkájának, a lexikonszerkesztésnek. Bangha Béla vállalkozása egyedülálló volt, hiszen az addigi magyarországi lexikonok nem valamely világnézet vagy vallás lmenténr szerveződtek. Az is igaz, hogy a közkézen forgó lexikonokban a katolikus egyház és szervezetei nem mindig voltak súlyuknak megfelelően reprezentálva. A lexikonszerkesztés kemény munkájában Bangha páter erényei jól érvényesültek. Az 1931-ben megjelent négy kötetes lKatolikus Lexikonr természetesen tükrözi a korabeli katolikus tudományosság állapotát. Fogyatékosságai nem is elsősorban ebből adódnak, hanem esetenkénti indokolatlan felekezeti elfogultságaiból és túlzásaiból. Az pedig már szakmai részkérdés, hogy pl. az adatok pontosságához is sok kétség fér, s a szerzők és szerkesztő megelégedtek általában az év megadásával (a születésnél, halálozásnál, esemény jelzésénél). 75 Az 1930-as években Bangha irányításával és szervezésében került sor egy összefoglaló jellegű katolikus szempontú egyetemes egyháztörténet megírására. A vállakozásban jeles szakemberek működtek közre, általában egy-egy nagy korszak szakértői. Bangha segítője ebben a munkában az igen termékeny és népszerű Ijjas Antal egyháztörténész-publicista volt. Így született meg nyolc kötetben az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején a lKeresztény Egyház Történeter című sorozat.76 A korszak katolikus egyházi írói és hitszónokai között véleményünk szerint Bangha Béla volt a legtermékenyebb. Összegyűjtött Munkáit 30 kötetben adták közre közvetlenül halála után, az utolsó 1942-ben jelent meg.77 Ilyen volumenű életmű itteni elemzésére aligha lehetne vállalkozni. Inkább két markáns, a pálya szempontjából meghatározó alkotásra térünk csak ki. Az egyik az 1919 Kará- csonyán megjelent lMagyarország újjáépítése és a kereszténységr című kötet78, illetve az utolsó na mű, a lVilághódító kereszténység. A társadalom visszavezetése Krisztushozr.79 A történelmi Magyarország összeomlása, az 1918n1919-es forradalmak után a kibontakozást kereső lkeresztény-nemzetir ellenforradalom kézikönyvévé vált Bangha Béla lMagyarország újjáépítése és a kereszténységr című kötete. Általában úgy vélték a kortársak, hogy a keresztény nemzeti megújulás kalauza volt ez a könyv, amelyben a jezsuita atya átfogó, rendszeres eszmei, ideológiai és politikai irányt mutatott a gyakorlati cselekvés számára is. A magyar polgári kori fejlődés értelmezésében számos onton találkozott Szekfű Gyula lHárom nemzedékr-ének mondanivalójával. Ő is egy antiliberális újkonzervatív platformról gyakorolta kapitalizmus-kritikáját és fogalmazta meg a keresztény nemzeti programot. S mivel ez a kapitalizmus-kritika nálunk objektív okokból óhatatlanul egybefonódott a zsidó nagytőke bírálatával, maga a program is antiszemita felhangokat kapott, bár le kell szögeznünk, hogy ez nem faji argumentációkkal, hanem történeti és valláserkölcsi érvekkel fogalmazódott meg.

A többi részvény kisebb jegyzés volt. Összesen 6026, egy arany pengő névértékű részvény volt. Jelentését lásd EPL Ppki jkv. 1934. március 21. 18. pont. melléklete. (Közli Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Id. mű, 214-222. p.) 75 Katolikus Lexikon InIV. köt. Szerk. Bangha Béla S. J. Magyar Kultúra kiadása. Bp. 1931. 76 A Keresztény Egyház Története InVIII. köt. Szerk. Bangha Béla és Ijjas Antal. Bp. 1941. Szent István Társulat. 77 Bangha Béla Összegyűjtött Munkái 1n30. köt. Bp. 1942n1943. Szent István Társulat kiad. Sajtó alá rendezte Bíró Bertalan. A gyűjteménybe valószínű nem is került be valamennyi Bangha-írás. A kötetek nagyrészt elhangzott beszédeket, sajtóban megjelent írásokat tartalmaznak. 78 Bangha Béla: Magyarország újjáépítése és a kereszténység. Bp. 1919. Szent István Társulat Összegyűjtött Munkái 28. köteteként jelent meg harmadszor. 79 Bp. 1940. I. kiad. A kötet 1941-ben már III. kiadást ért meg, és az Összegyűjtött Munkái utolsó, 30. kötetként jelent meg. 73 74


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Bangha abból indult ki, hogy Szent István óta a kereszténység és a nemzet szervesen egyesült, a keresztény és a nemzeti gondolat tartotta meg ezer évig az országot. 1848-ban a nemzet letért erről a szerves fejlődési útról és idegen, liberális, radikális és forradalmi megoldásokat választott. Az ennek nyomán kibontakozó polgári fejlődésben a szabadverseny következtében a lzsidó plutokráciar, s a modernizálódó társadalom másik meghatározó eleménél, a munkásságnál a nemzeti gondolattól idegen n és szerinte ugyancsak zsidó befolyás alatt álló n szociáldemokrácia vált meghatározóvá. A kultúrában mindez magával hozta a nyugatimádatot. A dualizmus kori liberális rendszer nem volt képes feloldani a társadalmi és nemzeti ellentéteket, és logikusan torkollott az 1918n1919-es katasztrófába, amely maga alá temette az ezeréves Magyarországot is. Az érvelés és okfejtés eddig megfelel a polgári korszakot illető újkonzervatív kritikának, attól csupán annyiban tér el, hogy nagyobb súlyt helyez a valláserkölcsi mozzanatokra. Mit kell és lehet tenni 1919 őszén? Bangha szerint nem megoldás a megtorlás, a fehérterror, a tisztogatás (ebben rímel mondandója Prohászkáéval, aki ugyancsak nem akart vörös Lenin fiúk helyett fehér Lenin fiúkat); hanem a mélyben megbúvó lkórokozóktólr kell megtisztítani a társadalmat egy egészséges fejlődés érdekében. Ezért először az eszméket kell tisztázni. Szigorú kritikának vetette alá a liberalizmust és a szocializmust, majd pedig kifejtette, hogy miként lehet a kereszténység mint olyan egy konstruktív (ahogy ő írta: rekonstruktív) ideológia elméleti alapja. 1919 öszén úgy tűnt sokak számára, hogy a lkeresztényr jelszó és jelző nem más, mint antiszemitizmus: hiszen mi értelme lenne másként a kereszténység hangsúlyozásának, mert ugyan ki nem keresztény? Az, aki izraelita vallású, vagy azok a kevesek, akik felekezeten kívüliek. Bangha úgy vélte, hogy a kereszténység lényege nem az antiszemitizmus, hanem a pozitív megújulási program, de mégsem iktatható ki belőle az löntudatos önvédelem a zsidóság túlkapásaival szembenr. 80 Bár Bangha Béla 1919 után sem vállalt közvetlen politikai szerepet, írásai és szónoklatai befolyásolták a politikai életet. Úgy vélte, hogy a keresztény ország, keresztény társadalom, munkásmozgalom, kultúra, irodalom, sajtó stb. csak eredmények lehetnek: alapjuk a vallásos élet és a keresztény erkölcsök. Tehát a hitélet, a vallásos meggyőződés elmélyítése az előfeltétele mindennek. Valójában úgy tűnik, neki volt igaza: a vallásos meggyőződés, erkölcsi szilárdság nélkül a keresztény nemzeti politika csak talmi lehet. Nagyjából egyidőben Prohászkával, 1921-ben már ő is rámutatott arra, hogy a keresztény kurzus: kurzus kereszténység nélkül. lA mi kereszténységünket túlságosan az események teremtették meg n írta 1921-ben a Magyar Kultúrában n. Nagyon kevesen lehettek, akik midőn a keresztény Magyarország jelszavát kiadták, teljesen tudatában voltak annak, mit is jelent ez a szó: keresztény ország, keresztény reneszánsz, keresztény társadalmi újjászerveződésr. Szerinte ez számos félreértést eredményezett. Így történt, hogy sokan a kereszténységet faji alapon, antiszemitizmusként értelmezték, mások felekezeti alapon akartak politizálni. A fő baj az lett, hogy az új rendszer első főszereplői inkább csak azt tudták, hogy mit nem akarnak, hogy mit tagadnak, ám negatívumokkal országot építeni nem lehet. lKeresztény Magyarországot akarunk n írta n, de minél kevesebb kereszténységgel.r 81 Kétségtelen igaza volt ebben Banghának, és a lpozitív programotr majd Bethlen István fogalmazza meg, amelyben már csak marginális helye lesz a keresztény nemzeti gondolatnak. Bangha Béla az 1930-as évek második felében megélhette azt is, hogy milyen gyökeres változások mennek végbe a lkeresztény nemzeti Magyarországonr. Az új kihívásoktól sem rettent vissza, és elmondható, hogy már az 1930-as évek elejétől egyik tevékeny szervezője volt az Actio Catholicának. Ugyanakkor képes volt arra is, hogy szembenézzen a nemzetiszocialista újpogányság, itthon a nyilas mozgalom egyház- és vallásellenes törekvéseivel. E téren valóban levonta a konzekvenciákat, leszámolt az 1919-es ellenforradalom antiszemita attitűdjével, és a keresz-ténységnek a bolsevik és náci újpogányság ellenében meglévő világtörténelmi feladataira, mondhatni küldetésére irányította a közvélemény figyelmét. Bangha utolsó könyvét lmódszertani tanulmányr-ként jellemezte. Ezzel arra utalt, hogy a hódítás alanyi és tárgyi feltételeinek precíz számbavétele mellett elemezte annak technikai eszközeit: a bizonyítás, az érvelés, az érzelmi és értelmi ráhatás, a jelszó és ismétlés, a sajtó, a rádió és a film alkalmazásának lehetőségeit is.82 Bangha páter igazi jezsuitaként, talán érezve is a közeli halált, három évtizedes működésének tapasztalatait összegezte ebben a könyvben, előtérbe állítva a tudós, a hitszónok, a szervező és agitátor tapasztalatait. Ami valóban lenyűgöző ebben a műben: az egyetemes jelleg, az egyetemes keresztény hódítás programja. Bangha ezt az 1919 utáni Magyarország tapasztalataiból szűrte le elsősorban, és olyan stratégiát javasolt a világegyház számára, amely harmóniában állt a pápák társadalmi, szociális és politikai tanításával.83 *

Bangha Béla: Összegyűjtött Művei 28. köt. 257. p. Magyar Kultúra, 1921., 14. p. 82 Bangha Béla: Világhódító kereszténység. A társadalom visszavezetése Krisztushoz. Bp. 1940. Pázmány Péter Irodalmi Társaság kiad. 83 Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Id. mű, 329n330. p. 80 81


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Tóth Tihamér (1881n1939). Egri főegyházmegyés pap, pápai kamarás, 1935-től pápai prelátus, 1938-tól utódlási joggal felruházott veszprémi segédpüspök, s néhány hétig, 1939. március 3-tól haláláig, 1939. május 5-ig veszprémi megyéspüspök volt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt főpásztor boldoggá avatása iránl röviddel halála után már mozgalom indult. Mindszenty József bíboros hercegprímás 1946. április 24-én nevezte ki Tóth Tihamér boldoggá- és szenttéavatási perének bíróságát, az eljárás azonban a későbbiekben elakadt. 84 Az első világháború frontjait tábori lelkészként megjárt Tóth Tihamér 191i szeptemberétől lett a Központi Szeminárium tanulmányi felügyelője, majd a; 1920-as években a teológiai kar professzora, 1931-től pedig a szeminárium rektora. Bár oktató-nevelő munkáját az egyetemista életkorú fiatalok között végez te, sikert és hírnevet a középiskolás korú ifjúság lelki és testi, nem utolsósorban szexuális problémáit közérthetően tárgyaló könyveivel érte el. Ezek a kötetel rövid lélegzetű olvasmányok, mentesek a tudományos okfejtésektől és filoze fálástól. Híressé vált ifjúsági könyveinek elsó ciklusa, a lLevelek diákjaimhoz című kézirata már 1918 nyarára elkészült, és az első kötet, a mindenki által ismert és olvasott rTiszta férfiúságl 1919 októberében jelent meg először és irdult mondhatni rvilághódító útjáral.85 A rTiszta férfiúságl sikere az irodalomban is szinte példátlan volt: 19 magyar kiadása jelent meg, 20 nyelvre lefordították, angolra és kínaira egyaránt. Angolul, csehül és lengyelül négyszer jelent meg. A rTiszta férfiúságl-ot követte a rDohányzol?l (8 kiadásban), a rNe igyál!l (ugyancsak 8 kiadásban). A rtrilógial elképesztő sikere folytatást kívánt. Így következtek rA művelt ifjúl, rA jellemes ifjúl, rA vallásos ifjúl két kötetben, majd rKrisztus és az ifjúl című kötet. Ezek a könyvek több tízezres sorozatokban jelentek meg és a legtöbb középiskola diákjainak kötelező olvasmányként írták elő őket. (Tegyük hozzá, enélkül is olvasták őket.) Mi lehetett a siker titka? Valószínű a kor lelkületének, pszichológiájának megfelelő hangvétel és okfejtés. Nyisztor szerint la sikert Tóth Tihamér egyéni művészete és varázsa hozta meg. Az a mód, ahogyan az élet nagy kérdéseit kezelni tudta, az a művészet, amibe gondolatainak vázát beleszőtte, az a mélységes lélektan, amellyel az ifjú lelkeket kezébe fogta s az új hang, amelyet megszólaltatott.r 86 Úgy érte el mindezt, hogy nem volt hivatásos hittanár, nem is foglalkozott tudományos igénnyel a pedagógiával. Az is tény azonban, hogy Tóth Tihamér hatását elsősorban a gimnáziumi tanulóifjúság között érte el: a korszak középiskolájában, ahol társadalmi helyzetüket tekintve elsősorban a középosztály gyermekei voltak jelen. Így ennek a rétegnek a nevelésére gyakorolt meghatározó befolyást, és közelről sem a milliós paraszti és munkásfiatalság számára jelentett erkölcsi vagy lelki útmutatást. Tóth Tihamér tudományos munkássága már jóval szerényebb sikereket hozott, bár számos jeles társaságnak tagja vagy vezetőségi tagja volt. Összegyűjtött munkáiból ilyen jellegű mindössze 5 kötet, ezek is inkább hitbuzgalmi tematikájúak. A hagyaték legterjedelmesebb részét n 11 kötetet n szentbeszédeinek gyűjteménye teszi ki, amelyek ugyancsak több kiadásban megjelentek. Ezek a szentbeszédek elsősorban az Egyetemi templomban hangzottak el, amelynek hitszónoka 1920-tól két évtizeden át Tóth Tihamér volt. A mindig egyszerű papnak mutatkozó Tóth Tihamér pl. szeretett gyóntatni, s ezt szolgálatnak fogta fel. Személyében ideálisan egyesült a pap, az író és a szónok. Írói működése három irányú volt: lelkipásztorkodástani (pasztorális), neveléstudományi és szónoklati. Előadásai n amelyek rendszerint sorozatot képeztek n csevegő jellegűek és nem deklamálók, nem rapszodikusak, inkább elbeszéli mondandóját. Szövegei egyszerűek és magyarosak, fordulatai logikusak. Tóth Tihamérnak az országos ismertséget és az igehirdetésnek addig nem ismert széles körű lehetőséget a rádió adásainak rendszeressé válása és a vevőkészülékek gyors elterjedése hozta meg. A tömegkommunikáció modern eszköze óriási lehetőségeket kínált e téren is. (Igehirdetésre történő igénybevételét azonban számos egyházi vezető ellenezte, és csak hatékonyságának nyilvánvalóvá válása után vették tudomásul.) A Magyar Rádió és Tóth Tihamér szerencsésen egymásra találtak, és így lett belőle az első magyar lrádiós apostolr. Ezzel az igehirdetés kilépett a templom falai közül, s az eljutott hívőhöz és nemhívőhöz, katolikushoz és protestánshoz egyaránt. 1926. január 31-én a belvárosi plébániatemplomból Tóth Tihamér tartotta az első magyar rádiós szentbeszédet. Ennek első, a rádióban elhangzott szavai: lGloria in altissimis Deor voltak. 87 A kezdeményezés valóban korszakos volt, hiszen ez a rádiós szentbeszéd az egész világon az elsők közé tartozott. Ezt követően Tóth Tihamérról a halátát követő évben, 1940-ben már terjedelmes monográfia jelent meg; Péterffy Gedeon: Tóth Tihamér. Élet- és jellemrajz. Bp. 1940. Szent István Társulat, majd Zakar András: Tihamér püspök élete. Bp. 1941. Egyetemi ny. Életének és működésének alapos dokumentálását az említett bíróság 1945 után kezdte meg, és azok egy részét publikálták. Ezek közül lásd pl. Tihamér püspökről kortársai. Bp. 1947. Szent István Társulat; továbbá Marczell Mihály és Boér Miklós posztulátor publikációit. Ezek mellett Tóth Tihamér 23 kötetből álló műveinek gyűjteménye említendő, amely nagyságrendjét tekintve hasonló Prohászka és Bangha összegyűjtött életművi sorozatához. 85 Némi túlzással ezt is olyan mérföldkőnek nevezhetjük a katolikus ifjúsági irodalomban, mint Prohászka 1918-as lKultúra és terrorr-ját, Szabó Dezső 1919-ben megjelent lElsodort falur-ját, Szekfű Gyula ugyanekkori lHárom nemzedékr-ét és Bangha lMagyarország újjáépítése és a kereszténységr című művét. Mindegyik szerző és mű a maga területén bizonyult mérvadónak. 86 Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Id. mű, 73. p. 87 Péterffy Gedeon: Id. mű. Más források szerint a szentbeszédet a Gloria in excelsis Deo szavakkal kezdte. 84


VI. Az egyház belső élete (Hitbuzgalom, hitélet) Tóth Tihamér csütörtökönként az ifjúság számára mondott szentbeszédeit közvetítette a rádió. Az Egyetemi templomból először 1927. március 13-án közvetítették szentbeszédét. Jelképesnek is tekinthetjük a helyszínt, hiszen évtizedekkel korábban Prohászka Ottokár is ezen a szószéken mondta el konferencia-beszédeit a fővárosi katolikus értelmiség tömegei előtt. A megváltozott korviszonyokat mutatja, hogy Tóth Tihamért már százezrek hallhatták a modern technika segítségével. A tömegkommunikáció már a kezdet kezdetén a siker csúcsaira tudta röpíteni kedveltjeit, s ez történt Tóth Tihamérral. Rendszeresen elhangzó vasárnapi szentbeszédeit az egész ország hallgatta és várta, majd pedig azt megvitatták. De őt hallhatták a jelesebb egyházi ünnepeken is. Valóban mestere volt a rádiós szónoklatnak, ami részben természetes adottság kérdése: közvetítésre alkalmas, tiszta hanggal rendelkezett; beszéde tagolt, érthető, szép magyar beszéd volt. Így az éter hullámain meg tudta teremteni a szinte személyes kapcsolatot hallgatóival, amit az itt is alkalmazott találó, életből vett példákkal fűszerezett. Valóban behízelgő hangja, megválogatott és színesen előadott példái élményszámba mentek a vasárnapi ebéd mellett, vagy ha nem akarunk profánok lenni, megszentelték a rádióhallgatók vasárnapjait. Ha a századfordulón és századelőn Prohászka azt kereste-kutatta, hogy miként lehet megérteni a modern ember lelkivilágát és kibékíteni az örök kereszténységgel, s e téren maradandó megoldásokig jutott; úgy az 1930-as években Tóth Tihamér már egy más korszak, a technika és a tömegkommunikáció korában legyeztette összer sikerrel az igehirdetést, a pasztorációt, a keresztény értékek közvetítését a társadalom széles rétegei felé a modern, llélek nélkülir technikával. Ezért is tartjuk Prohászka és Bangha mellett a korszak katolicizmusa harmadik leginkább nagy hatást gyakorló alakjának.


8. fejezet - VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) A katolikus egyház meghatározó részét képezte a Horthy-korszak oktatási rendszerének, jelen volt a napi sajtóban, a folyóiratok kiadásában, jeles képviselőivel találkozhatunk a tudományos életben, és értékes alkotásokkal járultak hozzá a magukat hívő katolikusnak valló írók, művészek a nemzeti kultúra egészének gazdagításához. Az egyház kultúrateremtő és ismeretközvetítő szerepében méreteit, eredményeit és hatását tekintve kétségtelenül a legfontosabb a katolikus iskolák átfogó rendszere volt, amely az óvódától a felsőfokú tanulmányokig az oktatás-nevelés minden szintjére kiterjedt.

1. VII/1. Az egyházi iskolák A katolikus egyház, illetve egyháziak jelenléte az oktatásügyben alapvetően háromféle módon nyilvánult meg: részint maga az egyház tartott fenn iskolákat és az iskolákhoz kapcsolódó egyéb nevelési intézményeket (kollégiumokat, otthonokat stb.); részint egyháziak n elsősorban a női rendek tagjai n látták el a nemegyházi fenntartású ilyen célú intézményekben a pedagógusi feladatokat; és harmadsorban az egyháziak részt vettek az oktatásügy irányításában és a tanfelügyeletben. Magyarországon az első iskola alapítása egybeesik az állam- és egyházszervezés időszakával: a Szent Márton hegyén megtelepülő bencés szerzetesek nyitották meg hazánkban ezer esztendővel ezelőtt az első iskolát. Azóta folyamatosan n eltekintve az 1948n1989 közötti negyven évtől n érvényesült a katolikus egyház meghatározó szerepe az oktatásban és a nevelésben. Így maradt ez 1777, a lRatio Educationisr kiadása után is, amely bár az oktatást közoktatásnak minősítette, tehát a köz feladatának, annak végzését meghagyta az egyház(ak) kezében. Nem történt másként 1867 után sem, amikor a liberális állam, bár számos iskolapolitikai törvényt alkotott, arra nem vállalkozott, hogy az oktatásügyet szekularizálja, és arra sem tellett erejéből, hogy kellő számú állami iskolát állítson. Így a polgári kor oktatásügye is döntő mértékben egyházi kézben maradt, a kultuszkormányzat törekvése inkább az egyházi iskolák hatékonyabb ellenőrzése volt.1 Ez az állapot alapvetően a Horthy-korszakban sem változott, bár az kétségtelen tény, hogy lassan emelkedett az állami, községi és egyéb, nem-egyházi fenntartású oktatási intézmények száma. Az iskolafenntartótól függetlenül azonban az oktatás-nevelés minőségét, világnézeti tartalmát az idevágó törvények írták elő. Valamennyi, a korszakban érvényes vagy éppen akkor alkotott iskolatörvény preambuluma leszögezte, hogy az adott iskolatípusban folyó oktatás-nevelés célja a tanulók (hallgatók) valláserkölcsi és hazafias nevelése. Ennek pedig elsőszámú eszköze a felekezet szerint kötelező vallásoktatás volt. Nyilvánvaló, hogy a katolikus egyházi iskolákban az oktatás-nevelés a katolikus egyház hitelveinek megfelelően történhetett, s annak biztosításáról az illetékes egyházi főhatóság gondoskodott. A katolikus egyház iskolái Trianonnal hatalmas veszteséget szenvedtek. 1913/1914-ben az egyház Magyarországon 5678 római katolikus jellegű tanintézetet tartott fenn, melyekből a békeszerződés 2826-ot szakított el úgy, hogy Magyarországon mindössze 2852 katolikus tanintézet maradt. Részletezve: 2

8.1. táblázat - A katolikus egyház intézményeinek száma Trianon után Sorszám

Intézet neve

Az ország egész területén

A meg nem szállt területen

A megszállt területen

1.

Kisdedóvó

233

103

120

2.

Elemi népiskola

5158

2587

2571

3.

Polgári fiúiskola

1

n

1

1000 éves a magyar iskola. A kötet szerzői: Kardos József, Kelemen Elemér. Bp. 1996. Korona K. OL K-105. Vatikán 37.cs. M-8-256/pol-1920. Pálosi Ervin idézett memoranduma. A táblázatban a jogakadémiák tévesen szerepelnek. Csak egy veszett el, az egri Magyarországon maradt. 1 2


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség)

4.

Polgári leányiskola

91

53

38

5.

Felső népiskola

1

1

n

6.

Óvónő képző intézet

7

4

3

7.

Tanítóképző

11

5

6

8.

Tanítónőképző

22

9

13

9.

Gimnázium

70

39

31

10.

Reáliskola

n

n

n

11.

Leány középiskola

11

5

6

12.

Jogakadémia

2

n

2

13.

Hadtudományi főiskola

26

12

14

14.

Tanárképző

1

n

1

15.

Polgári isk. tanítónőképző

7

4

3

16.

Szakiskola

5

4

1

17.

Árvaház

40

24

16

18.

Javító intézet

1

1

n

19.

Menedékház

1

1

n

A róm. kath. jellegű iskolák számának óriási megcsappanásával rendkívüli mértékben csökkent az iskolákban foglalkoztatott tanerők száma, s ezzel arányosan lefokozódott az a befolyás is, melyet ezen személyzet a jövő nemzedék szellemének irányítására kifejtett.l Az 1913n1914. tanévben a tanerők száma a különbözö iskolákban a következőképpen oszlott meg:3

8.2. táblázat - A tanerők számának megoszlása a különböző iskolákban az 1913-1914-es tanévben Az intézet neme

3

A tanerők száma 1913–14. évben

A tanerők száma CsonkaMagyarországon

Elemi iskola

10 333

5 303

Polgári iskola

685

278

Középiskola

747

369

Jogakadémia

18

18

Uo. A megmaradt egri jogakadémia tanárainak száma 1926-ban mindössze 7 fő volt.



Hittudományi főiskola

158

71

A római katolikus egyház a fentieken kívül számos kórházat, lelencházat, árvaházat, nevelőintézetet és jótékony intézményt tartott fenn, és támogatott feldarabolása előtti időkben. A még így is jelentős katolikus egyházi iskolai intézményrendszer fenntartása különböző anyagi forrásokból volt lehetséges. Az egyik szilárd bázist maga az egyházi vagyon, a birtokok jövedelme jelentette. Részint az iskolafenntartó javadalmas szerzetesrendek (bencések, premontreiek, ciszterciek) birtokai; részint azon ordináriusok jövedelmei, akik iskolafenntartók is voltak. Egyházi forrásnak tekinthető n az eredete szerint kimondottan katolikus n Tanulmányi Alap birtokainak jövedelme, amelyet katolikus iskolai célokra lehetett csak fordítani. Az iskolák fenntartásához az állami költségvetés is jelentős mértékben hozzájárult, amely az iskolák gyarapodásával rendszeresen emelkedett. Az államtól kapott évi iskolai segélyek részben személyi kiadásokat (bér, nyugdíj stb.), részben dologi költségeket fedeztek. Az is figyelemre méltó, hogy a bevett felekezetek hitoktatóit az állam fizette. A harmadik forrás a katolikus iskolákat látogatóktól (illetve szüleiktől) befolyó tandíjakból és egyéb költségekből adódott. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az elemi iskolai oktatás ingyenes volt.) A katolikus egyházi iskolák esetenként rendelkeztek inkább kisbirtoknak tekinthető 20n50 holdnyi iskolai, illetve tanítói (kántortanítói) földdel is, amit általában a tanító fizetéskiegészítésének tekintettek. A katolikus tanügyi igazgatás. A polgári kori magyar kormányzatban n mint már utaltunk rá n a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter katolikus vallású volt, és a minisztérium I. ügyosztálya foglalkozott a katolikus egyház és az állam kapcsolataival, illetve a kormányzat egyházzal kapcsolatos feladataival. A katolikus iskolák igazgatásilag a minisztérium megfelelő ügyosztályainak hatáskörébe tartoztak, az iskolatípusnak megfelelően. A kormányzat ezen régióiban is gyakran találunk jeles egyházi személyiségeket. A katolikus egyház azonban a maga sokrétű és sokféle iskoláinak kormányzására felállította a saját igazgatási szerveit, amelyek a püspöki karnak voltak felelősek. Ezek az országos katolikus tanügyi hatóságok összehangolták a különböző jogállású katolikus iskolafenntartók n egyházmegyék, szerzetesrendek n oktatási intézményeinek igazgatását és tanfelügyeletét. A legrégibb ilyen szerv a hivatalosan 1908-ban megalakuló Katolikus Tanügyi Tanács volt, amelynek az 1919 utáni viszonyoknak megfelelő újjászervezéséről a püspöki kar 1921. november 17-i konferenciája határozott.4 A Tanács a püspöki kar véleményadó szerve volt nevelési és oktatási (iskolapolitikai) kérdésekben. A püspöki kar fennhatósága alatt állt, és előterjesztéseit a hercegprímáson keresztül tehette meg, mind a püspöki karhoz, mind a kultuszminisztériumhoz. Korszakunkban elnöke Hanauer Á. István váci püspök volt; a 40 tagú Tanács neves egyházi és világi szakemberekből került ki. Az elnök mellett négytagú elnökség és 12 előadó tanácsos irányította a Tanács munkáját. Megbízatásuk öt évre szólt.5 A Katolikus Tanügyi Tanács hatáskörébe tartozott az egyházi iskolában érvényben lévő tantervek felügyelete, gondozása. Az elemi népiskolák számára a kultuszminisztérium 1925-ben adott ki új tantervet, amely szükségessé tette, hogy a katolikus elemi iskolákban 1905 óta változatlan tantervet is átdolgozzák. Erre a munkára a Tanács 1925 októberében létrehozta a Katolikus Tantervszerkesztő Bizottságot, amely 1926-ra el is készítette az új tantervet, amelyet a püspöki kar 1926. márciusi konferenciáján jóváhagyott és az év szeptember 1-jétől érvénybe is lépett. (Természetesen a VKM jóváhagyásával.) A katolikus iskolák életére, pedagógusainak működésére egyes szakmai egyesületek is befolyást gyakoroltak. (Mint ismeretes, 1945 előtt a magyar iskolákban, illetve a pedagógusok között nem működhettek szakszervezetek, hanem inkább a lkarir jellegű, kamaraszerű alakulatok.) Ilyen volt a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület, amely a gimnáziumok és reálgimnáziumok tanárait tömörítette. A másik a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetsége volt, amely a különféle katolikus tanítóegyesületek egyesítéséből 1922ben jött létre. Ezekben az egyesületekben a szerzetes paptanárok színe java épp úgy részt vett, mint a katolikus iskolák világi pedagógusai, hogy a sok ismert név közül pl. Öveges Józsefet említsük. A Katolikus Tanügyi Tanácsban az iskolatípusoknak megfelelő szakosztályok működtek: óvodai, elemi iskolai, óvónő- és tanító(nő)képzői, középiskolai, főiskolai és szakiskolai szakosztály.6 A katolikus iskolák igazgatási szervezete az 1930-as években lett bonyolultabb, s ez elsősorban a Klebelsberg, majd Hóman miniszterek által bevezetett reformokat igyekezett követni. A püspöki kar döntése értelmében felállított Katolikus Középiskolai Főhatóság7 elnöke a hercegprímás, tagjai az ide delegált püspökök, illetve egyes tanítórendek főnökei. A

EPL Ppki jkv. 1921. november 16n17. 18. pont. Magyar Katolikus Almanach 1927. Id. mű, 335n336. p. 6 Beke Margit: A katolikus egyház oktatási és nevelési intézményei 1948-ig. In: Magyar Katolikus Almanach II. 1988. Id. mű, 232. p. 7 EPL Ppki jkv. 1934. március 20n21. 2/a. pont. 4 5


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) Főhatóság szakmai kérdésekben a Katolikus Tanügyi Tanács középiskolai szakosztályára támaszkodott. Hatáskörébe a katolikus gimnáziumok és a leánylíceumok tartoztak. Az iskolák személyi és anyagi ügyeit az illetékes ordináriusra (szerzetesrendnél a rendfőnökre), ha a katolikus középiskolát más tartotta fenn (pl. a Tanulmányi Alap), akkor az iskolafenntartóra bízta; míg a nevelési és oktatási kérdések irányítását a Katolikus Tanügyi Tanács javaslatai alapján maga a Főhatóság végezte. Így a Katolikus Középiskolai Főhatóság égisze alatt egyfajta egységes igazgatást nyertek a gimnáziumok, de úgy, hogy megőrizték az iskolafenntartók autonómiáját, így a szerzetesekét is. Hóman Bálint minisztersége alatt arra törekedett, hogy a korábbiakhoz képest az állam nagyobb befolyást gyakorolhasson a nem-állami iskolákra. Ezt részint a tanügy további központosításával, részint az állami tanfelügyelet megerősítésével (jogkiterjesztésével) akarta elérni. Ennek ellensúlyozására is jött létre a katolikus középiskolák tanfelügyeleti rendszere 1938-ban. Az országot három katolikus tankerületre osztották: a budapestire, a dunántúlira és a Dunán innenire. A tankerületek élén elnök-főigazgatók álltak. Központi végrehajtó szervük a Katolikus Középiskolai Főigazgatóság lett. (A szervezet a Főhatóság jogkörét nem csorbította, mert ez a tanfelügyeletre vonatkozott.8) A katolikus iskolák felett az állami tanfelügyeletet a VKM gyakorolta az általa irányított tankerületi főigazgatók révén. Így a katolikus középiskolák kettős tanfelügyelet alatt álltak (az említett egyházi és állami tanfelügyelet). A szerzetesrendek gimnáziumai fölött ezen túl még a rendi kormányzat iskolafelügyeleti fórumai is autentikusak voltak. Ebből a rendszerből következett, hogy ezekben az intézményekben pl. az érettségi vizsgabizottságai kettős elnöklés (egyházi és állami) mellett működtek. 1940-ben a Katolikus Középiskolai Főigazgatóság hatáskörébe vonták a katolikus tanítóképzőket és a gyakorlati irányú középiskolákat (szakiskolákat) is.9 Ennek megfelelően meg kellett változtatni az eddigi elnevezéseket. A Katolikus Középiskolai Főhatóság átalakult Katolikus Iskolai Főhatósággá, illetve a Katolikus Középiskolai Főigazgatóság felvette a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság nevet. (Mert hatáskörük ezentúl nemcsak a középiskolákra terjedt ki.) A katolikus iskolaigazgatás sajátossága volt, hogy az alsóbb szintű iskolatípusokra n az óvodákra, a hat osztályos elemi népiskolákra és a polgári iskolákra n a központi kormányzati szervek joghatálya nem terjedt ki. Ezeket a nagyszámú iskolákat célszerűbb volt egyházmegyei szinten irányítani. Felügyeletüket és kormányzatukat az egyházmegyei főtanfelügyelőségek látták el, amelyek esperesi kerületenként tanfelügyelőségekre oszlottak. A helyi népiskolákat pedig a plébános elnökletével működő iskolaszék kormányozta. Az ordináriussal a kapcsolatot a főtanfelügyelők tartották, s itt csak közvetve képezett a püspöki kar felügyeleti joghatóságot.10 A katolikus oktatásügyhöz csak tágabb értelemben sorolhatók azok az intézmények, amelyekben a papi utánpótlás képzése folyt, hiszen azok nem képezték 4 a közoktatás részét, felettük nem gyakorolt az állam ellenőrzést. A katolikus papi utánpótlást az ún. papi szemináriumok biztosították. Ezek felállításáról minden egyházmegyében a Tridenti Zsinat rendelkezett. Ténylegesen azonban csak a 19. században létesült szinte valamennyi hazai egyházmegyében önálló szeminárium. A papképzés egyes egyházmegyékben az ún. kisszemináriumban kezdődött. Ide azok a még nem érettségizett tanulók kerültek, akik papi pályára készültek. (Tehát a gimnazista tanulók szemináriuma volt.) Az érettségi után innen kerültek át a nagyszemináriumba, a tényleges papneveldébe. Az egyházmegyei szemináriumba érettségi letétele után kerültek a papjelöltek. A képzés és ellátás ingyenes volt; éppen korszakunkban tettek kísérletet a tandíj bevezetésére. A papi pálya továbbra is az egyik fontos felemelkedési, továbbtanulási lehetőség volt a szegényebb néprétegek előtt. A papi utánpótlásról gondoskodva 23 egyházmegyei, illetve szerzetesrendi hittudományi főiskola működött. A növendékek száma állandóan emelkedett. Így 1940-ben 872, 1948-ban már 1079 papnövendék tanult. Ehhez kell számítanunk a rendi főiskolák 700 növendékét, összesen tehát mintegy 1800 fő. A budapesti Központi Szemináriumban az itteni egyetemre jövők, a külföldön működő, de magyar egyházi tulajdonban lévő intézményekben (a Pázmáneum és az Augusztineum Bécsben, mindkettő az esztergomi érsekség fenntartásában) az ottani teológiai kart látogatók éltek. Ezek mellett továbbra is fogadtak magyar papvendékeket a római pápai egyetemek, vagy pl. a jezsuiták népszerű innsbrucki egyeteme. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem a polgári korban elveszítette eredetét tekintve katolikus jellegét. Ugyanakkor a kebelében működő Teológiai Kar a katolikus egyház n konkrétan az esztergomi érsek joghatósága alatt állt. Itt is érvényesült azonban a kettős felügyelet. Professzorait a miniszter előterjesztése alapján az államfő nevezte ki, és a karra is érvényesek voltak az egyetem tanácsának és a rektornak a döntései. (Amelyek természetesen a tananyagra nem vonatkoztak.) EPL Ppki jkv. 1938. október 16. EPL Ppki jkv. 1940. október 16. 10 Beke Margir: A katolikus egyház oktatási és nevelési intézményei, Id. mű, 233. p. 8 9


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) A közoktatás különböző fokain: az iskoláskor előtti nevelésben a katolikus óvodák vettek részt, amelyek száma nem volt túl jelentős. A népiskola három változatában: a 6 osztályos elemiben, a három osztályos tanítóképzésben és a négyosztályos polgári iskolában a katolikus egyház eltérő mértékben volt jelen. Az elemi népiskolák abszolút többségét a katolikus egyház tartotta fenn, és ugyanez áll a tanító(nő) képzésre is. A polgári iskolát a katolikus egyház 1918 előtt nem különösebben preferálta. 1920 után, és főleg Klebelsberg idevágó törvénye nyomán, gyors ütemben szaporodtak a katolikus polgári iskolák is. 11 A középszintű iskolák közül a katolikus egyház hagyományosan a gimnáziumokban játszott meghatározó szerepet, a nagymúltú szerzetesrendi gimnáziumok révén. Kisebb érdeklődést mutatott a szakirányú képzést adó ipari és kereskedelmi iskolák iránt. Az egyes rendek vállalkoztak saját tanárképzésre is, illetve megemlítendő az egyetlen itt maradt Egri Jogakadémia. A katolikus egyházi iskolai struktúrának szerves részét képezték az intézetekhez tartozó internátusok, kollégiumok. 1930-ban 26 katolikus internátus és kollégium működött, melyek a főiskolásoktól az elemisekig adtak otthont a tanulóknak; a rászorulóknak kedvezménnyel vagy akár ingyenes ellátás mellett. A katolikus internátusok közül a legismertebbek a Glattfelder Gyula által alapított Szent Imre Kollégiumok voltak, amelyek közül az első még 1918 előtt nyílt meg Budán, majd a második Pesten; a korszak második felében pedig Szegeden és Sopronban is létesült Szent Imre Kollégium. Az 1927n1931 közötti katolikus iskolák statisztikáját az 1927-es és az 1931-es lMagyar Katolikus Almanachr segítségével próbáltuk meg összeállítani. Az 1927-es évfolyam megyénként felsorolta a katolikus elemi népiskolákat. Ha azokat összeszámoljuk (amit az almanach szerkesztői nem tettek meg), úgy összesen 3147 iskolát kapunk. Ezzel szemben az 1930n1931. évi IVnV. évfolyamban már nem sorolták fel egyenként az elemi iskolákat, viszont összefoglaló táblázatukban lkatolikus elemi iskolar címszó alatt 2751 iskola szerepelt. 12 Ilyen nagy eltérés nyilván nem lehetséges; az elemi népiskolák száma 1927 és 1931 között lényegesen nem változott. A különbség valószínű abból adódik, hogy az 1927-es kimutatásban minden olyan elemi népiskola szerepel, amely katolikus jellegű volt, míg az 1931-esben a katolikus egyházi fenntartásüak kerültek csak be. A lbeérkezett adatokr szerint az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus iskolákról a következők:

8.3. táblázat - Az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus iskolákról Gimnázium

14

Reálgimnázium

23

Leánygimnázium

7

Kereskedelmi

6

Polgári iskolai tanárképző

5

Tanítóképző

20

Polgári iskola

61

Óvónőképző

1

Női ipariskola

1

Gazdasági iskola

1

Menhely és óvoda

33

11 12

1927. XII.tc. a polgári iskolákról 1927. május 27. Magyar Katolikus Almanach IVnV, Id. mű, 286. p.



Elemi iskola

2751

Ezek az iskolák egyházmegyénként a következőképpen oszlottak meg: Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák egyházmegyénként 1930n1931-ben:13

8.4. táblázat - Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák egyházmegyénként 1930n1931-ben Egyházmegye

Népiskola

Középfokú iskola

Főiskola

(polgáritól felfelé)

(teológia)

Esztergom

114

15

2

Győr

246

14

1

Hajdúdorog

101

n

n

Pécs

352

17

1

Székesfehérvár

136

9

1

Szombathely

274

7

1

Vác

210

23

1

Veszprém

543

3

1

Kalocsa

52

8

2

Csanád

15

5

n

Nagyváradi ap. adm.

180

8

n

Eger

875

12

2

Szatmári ap. adm.

?

?

n

Kassai helynökség

?

Rozsnyói helynökkség

27

Pannonhalma

22

3

1

3147

124

13

Eperjes-Munkács ap. adm.

Összesen

A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint:14 Uo., az egyházmegyei rész adatai szerint. A katolikus középiskolákat (fiúgimnázium, fiú reálgimnázium, leánygimnázium, leánylíceum és a reáliskolák) a fenntartók szerint részint az 1930n1931-es Almanach, részint Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996n1948. Bp. 1988. Akadémiai K., 113n115. p. alapján soroljuk fel. 13 14


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) Fiú középiskolák

8.5. táblázat - A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint Iskolafenntartó

Gimnázium

Jászóvári Premontrei kanonokrend

Reálgimnázium

Összesen

Gödöllő

1

Csornai premontrei Kanonokrend

Szombathely

Keszthely

2

Bencések

Esztergom

Budapest

6

Győr

Pápa

Kőszeg Sopron Ciszterciek

Budapest

Baja

Eger

Pécs

5

Székesfehérvár Ferencesek (mariánus) Jezsuiták

Esztergom Kalocsa

1 2

Pécs Piaristák

Budapest

Debrecen

Kecskemét

Magyaróvár

Vác

Nagykanizsa

Veszprém

Sátoraljaújhely

9

Tata Összesen tehát 26 férfi szerzetesrendi gimnázium működött. A legtöbb, 9 a piaristáké, majd a 6 bencés, az 5 ciszterci és a 3 premontrei, a 2 jezsuita és egy ferences következett. Ugyanakkor azonban a szegedi városi fenntartású római katolikus gimnáziumot a piarista atyák vezették, tehát ezt is ide lehet sorolni, így 27 szerzetesi gimnázium volt. A katolikus fiúgimnáziumok sajátos típusát képezték az ún. királyi katolikus középiskolák, amelyeknek fenntartója a Katolikus Tanulmányi Alap volt.

8.6. táblázat - A Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott királyi katolikus középiskola Iskolafenntartó

Gimnázium

Reálgimnázium

Királyi katolikus

Miskolc

Budapest (érseki)


Összesen


Nyíregyháza

Budapest (egyetemi) Dombóvár Jászapáti Mezőkövesd

A felsorolt 7 gimnázium, illetve reálgimnázium közül az öt vidéki város mellett a budapesti érseki katolikus reálgimnázium jellegében sincs vita. Problematikus azonban a budapesti királyi egyetemi katolikus reálgimnázium státusa. Ez ugyanis a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem (később a Pázmány Péter Tudományegyetem) kötelékébe tartozott, mint gyakorlóiskola. Ha az egyetem katolikus jellegét nem ismerik el, akkor a szervezeti részét képező gimnáziumot sem tekinthetjük katolikusnak. Végül a katolikus fiúközépiskolákhoz tartozott két városi fenntartású reálgimnázium: a kiskunfélegyházi és a gyulai, amelyet az ottani katolikus egyházközség tartott fenn. A fenti adatokat összegezve megállapítható, hogy a katolikus fiúközépiskolák száma 35 volt. (Ebből 26 szerzetesrendi fenntartású, illetve 27 szerzetesek által vezetett, 6 királyi katolikus és 2 katolikus jellegű városi középiskola. Közülük gimnázium 14, reálgimnázium 21 volt.15) Hogy az arányokat érzékeltessük jellezzük, hogy ekkor az összes fiúközépiskolák száma 117 volt (28 gimnázium, 72 reálgimnázium és 17 reáliskola). A katolikus egyháznak reáliskolája nem volt. A katolikus gimnáziumok tették ki az összes gimnáziumnak (más felekezetűeknek és államiaknak együtt) a felét, illetve a reálgimnáziumoknak majdnem a harmadát. Katolikus leány-középiskolák

8.7. táblázat - Katolikus leány-középiskolák Iskolafenntartó

Gimnázium

Líceum

Összesen

Angolkiszasszonyok

Budapest

Nyíregyháza

4

Eger Kecskemét Orsolyiták

Budapest

2

Sopron Isteni Megváltó Leányai(redemptoristák)

Budapest (Szt. gimnázium)

Sacre Coeur

Budapest

Isteni Szeretet Leányai

Budapest Hungarie)

Notre Dame Apácák

15

1

1

Miasszonyunkról Nevezett Pécs ÁgostonosKanonokrend gimnázium) Szatmári Irgalmas Nővérek

Margit

(Patrona

1

(Erzsébet

1

Esztergom

1

Budapest

Az egyetemi gimnáziumot nem számitjuk be, amint Mészáros sem teszi.


1


Szegény Iskolanővérek Összesen

10

Debrecen

1

3

13

A Szegény Iskolanővérek debreceni Svetits Intézetét (líceumát) a debreceni római katolikus egyházközség tartotta fenn. Az adott 1931-es iskolaévben Magyarországon összesen 21 leánygimnázium működött, és ennek felét, 10-et a katolikus egyház, illetve a női rendek n elsősorban az angolkiszasszonyok és orsolyiták n tartották fenn. A leánylíceumok száma is 21 volt, a 3 katolikus líceume téren nem volt meghatározó. A statisztika egyértelműen igazolja, hogy a katolikus egyház iskolai struktúrájában kiemelkedően fontos szerep jutott a férfi szerzetesrendek klasszikus gimnáziumainak és az ugyancsak nagytekintélyű leánygimnáziumoknak, amelyeknek a szerepe elsősorban a két világháború között nőtt meg (a leányok növekvő továbbtanulási igényeivel). A középiskolai oktatás kérdéséhez tartozik, hogy az itt működő szerzeteseknek is államilag elismert egyetemi diplomával kellett rendelkezniük. Tehát valamely tudományegyetem megfelelő szakán szerezhettek oklevelet. Kivételt képez a bencés rend, amelynek Pannonhalmán működött saját középiskolai tanárképző főiskolája, illetve az angolkisasszonyok, akiknek Budapesten volt hasonlö főiskolájuk. Az itt hivatásukra készülőknek nem kellett látogatni az egyetemi előadásokat, hanem csak vizsgázni ljelentek megr, hiszen . diplomát csak az egyetem adhatott. Az 1930/31-es iskolai adatsorokat a területi revíziót közvetlenül megelőző 1937/38-as adatokkal célszerű először összehasonlítani. Az 1930-as években a katolikus iskolák további gyarapodása mutatható ki. Az 1937/38-as iskolaévben a katolikus elemi iskolák száma 2995, a polgári iskoláké 80, az óvónőképzőké 3, a tanító(nő)képzőké 32, a gimnáziumoké változatlanul 45, a felsőkereskedelmiké 7, a felső mezőgazdasági iskoláké 1 és jogakadémiáké 1, a polgári iskolai tanárképzőké 1 volt. (Ugyanekkor 22 hittudományi főiskola működött.16) Megállapítható, hogy az elemi népiskolák száma mintegy 200-zal emelkedett, a 60 polgári iskola száma 80-ra nőtt. Ezek mellett egyes szakirányú középiskolák száma gyarapodott (a kereskedelmiké elsősorban), illetve harmadával emelkedett a tanító(nő)képzők száma is. Ez nyilván kapcsolatban volt a lakosság számának növekedésével, valamint a különböző népiskolai programok megvalósulása nyomán létesült új iskolák megnyitásával, az osztálylétszámok csökkenésével. Ugyanakkor a klasszikus középiskolák száma gyakorlatilag stagnált. Ennek egyik oka lehetett, hogy a katolikus középiskolák a trianoni területen már korábban is lefedték azt az igényt, amely az ilyen irányú továbbtanulás iránt a társadalomban jelentkezett. Tehát nem növekedett az előbbiekkel egyenes arányban az érettségizni, és kvázi felsőbb tanulmányokat folytatni akarók aránya. Ez jelzi a társadalom mobilitásának lassúságát, a kialakult kasztosodást, a társadalmi különbségek megmerevedését. Ezen az állapoton bizonyos módosulásokat a területi revízió hozott, hiszen az országhoz visszatért, zömmel magyarajkú és vallását tekintve többségében katolikus lakosság ilyen iskolák iránti igényét ki kellett elégíteni. Az 1943-as évkönyv már idézett adatfelvételére támaszkodva a fiú- és leányközépiskolákról tudunk statisztikát összeállítani. (Az évkönyv az elemi iskolákat nem sorolta fel, csak a polgáritól felfelé.) 1943-ban a Hóman Bálint-féle középiskolai törvény értelmében már egységes (nyolc osztályos) középiskola, azaz gimnázium működött: Fiúgimnáziumok17

8.8. táblázat - Fiúgimnáziumok Iskolafenntartó

Gimnázium

Összesen

Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllő (francia) Kassa Nagyvárad

16 17

Csizmadia Andor: Id. mű, 425n426. p. Az aláhúzottak n kurzívak n az újak, illetve visszakerültek.


4


Rozsnyó Csornai Premontrei Kanonokrend

Szombathely

2

Keszthely Bencések

Budapest

8

Esztergom Győr Komárom Kőszeg Pápa Pannonhalma (olasz) Sopron Ciszterciek

Eger

5

Székesfehérvár Pécs Baja Budapest Ferencesek (marianus)

Esztergom

1

Jezsuiták

Kalocsa

2

Pécs Piaristák

Budapest

14

Debrecen Kecskemét Kolozsvár Máramarossziget Magyaróvár Nagykanizsa Nagykároly Sátoraljaújhely Szabadka Szeged Tata 183 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Vác Veszprém Szaléziek

Nyergesújfalu

1

Összesen

37

Ehhez az adatsorhoz hozzá kell még számítanunk az 1931-esnél is figyelembe vett királyi katolikus és városi katolikus középiskolákat. Ilyen státusúak a területi revízió nyomán újak nem létesültek. Így tehát a 37 szerzetesrendi gimnázium mellett 6 királyi katolikus és 2 városi katolikus, összesen 45 fiúgimnázium. Ez kereken 10-zel több az 1930/31. évinél. Leány-középiskolák

8.9. táblázat - Leány-középiskolák Iskolafenntartó

Gimnázium

Angolkisasszonyok

Budapest

Líceum

Összesen 5

Kecskemét Eger Nyíregyháza Orsolyiták

Budapest

Budapest

Sopron

Kassa

5

Nagyvárad Sacé Coeur

Budapest (Sophianeum)

1

Isteni Szeretet Leányai

Budapest (Patrona Hungariae)

1


Esztergom

3

Szatmárnémeti Máramarosszigeta

Notre Dame de Sion

Budapest

1

Isteni Megváltó Leányai (redemptoristák)

Budapest

Budapest

Érsekújvár

Érsekújvár

Miasszonyunkról Nevezett Szeged Szegény Iskolanővérek Debrecen

Szeged

4

5

Debrecen

Kolozsvár Miasszonyunkról Nevezett Pécs

Pécs 184 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

4


a

Szent Ágoston Rendi Kanonokok

Nagykanizsa

Nagykanizsa

Összesen

21

8

29

Az iskolát a nővérek vezették, de állami fenntartású volt.

A női szerzetesrendi középfokú intézmények esetében csak részben állítható, hogy a gyarapodás elsősorban a területi változások következménye; 1931 után 7 volt a visszatért területeken és 8 a trianoni területen alakult. Az apácarendek által fenntartott intézményekre n már ami a nagyobb méretűeket és kellő anyagi alappal rendelkezőket illeti n az volt a jellemző, hogy igyekeztek kialakítani egy komplex nőnevelési struktúrát. Egy helyen, egy rendház mellett szerveztek gimnáziumot, líceumot n amelyet már a gimnázium alsó 4 osztályához is lehetett csatolni, polgári leányiskolát, valamilyen szakirányú képzést adó ipari vagy kereskedelmi iskolát, még tovább menve gyakorlóiskolát vagy elemi népiskolát, tanító vagy óvónőképzőt. Ezeket a különböző szintű iskolákat egységes szervezetbe rendezték, egységes irányítás alatt és ami legalább olyan fontos: egységes szellemiségben és nevelési-oktatási rendszerben működtek. A magyar polgári fejlődés egyik sajátossága volt, hogy az oktatásügyben az egyházak megőrizték korábbi meghatározó pozícióikat, illetve hogy a polgári állam elsősorban velük osztotta meg a közoktatás feladatait. Az így évszázadok óta folyamatosan működő kollégiumok, iskolacentrumok, iskolavárosok a magyar kultúra, műveltség és tudomány szerves részét képezték; ezek nélkül az nem létezhetett. Mindegyik iskolatípusnak, iskolafenntartónak, szerzetesrendnek és iskolának megvolt a maga egyéni stílusa, nevelési értékrendje, módszerei. Mindezt az iskolatörténettel és pedagógiával foglalkozó irodalom az elmúlt évtizedekben nagyrészt feltárta, és igazságát éppen ezek hiányán tapasztalhatta meg a társadalom. 18

2. VII/2. A katolikus sajtó A korszak tömegkommunikációjának meghatározó eszköze a sajtó volt. Ennek jelentőségét a közéleti katolicizmus jeles személyiségei n így a már sokszor említett Prohászka Ottokár vagy Bangha Béla idejekorán felismerték. A katolikus egyházi tulajdonban lévő, vagy a katolikus elkötelezettségű újságok, lapok és folyóiratok a 19. század közepétől egyre növekvő számban láttak napvilágot, de ekkor még a szószék volt az egyházi kommunikáció elsődleges eszköze. A századvégen, századfordulón azonban n összefüggésben a politikai katolicizmus megjelenésével kibontakozásával n a harcos katolikus sajtónak egyre nagyobb jelentősége lett.19 A katolikus sajtó- és könyvkiadás csak részben függött külső nyomdai és kiadói kapacitásoktól. A Szent István Társulat égisze alatt jött létre még a dualizmus korában a Stephaneum nyomdai RT, amely a legtöbb katolikus kiadványt gondozta. 1919 után mellette új kiadók, illetve nyomdák is létesültek. A már szintén említett Regnumos Élet irodalmi és nyomdai RT., a Korda RT, valamint a ferencesek váci Kapisztrán nyomdája és a szaléziek Rákospalotán működő nyomdája és kiadója (a Szalézi Művek). A katolikus jellegű sajtó minőségének, színvonalának elemzése itt aligha lehetne feladatunk, mert egy-egy sommás értékelés félreértésekre adhatna lehetőséget. Véleményünk szerint nem elsősorban a katolikus újságok, hetilapok, folyóiratok szellemi nívójával volt probléma, az szerintünk megfelelt a kor követelményeinek. A versenyképesség terén mutatkoztak problémák: a katolikus sajtó nem volt olyan mozgékony, sokoldalú és színes, mint a liberális, vagy akár politikailag és világnézetileg lsemlegesr sajtótermékek. Ennek sok oka lehetett, az anyagiaktól a kellő felkészültségű publicisták hiányáig bezárólag. Az sem utolsó szempont, hogy a keresztény valláserkölcs a katolikus újságírókat és általában a katolikus sajtót visszatartották a szenzációéhes, gyakran szélsőséges és amorális megközelítésektől. (Az sem tagadható, hogy a keresztény és nemzeti társadalom értelmiségi elitjében nem volt túl vonzó pálya az újságírás, így annak lmerítési mélységer eleve elmaradt a konkurrenciától.) A katolikus egyház társadalomformáló tevékenységének fontos területe volt a katolikus sajtó. Nem volt 1919n1944 között talán egyetlen olyan püspökkari értekezlet sem, amelyen valamilyen formában ne került 1945-ben a trianoni határok visszaállásával a Katolikus Iskolai Főhatóság fennhatósága alá az alábbi intézmények tartoztak: Tánítónőképzők n 24, Tanítóképző n 6, Gimnázium n 30, Leánygimnázium n 15, Keresk. középiskola n 9, Mezőgazd. középiskola n 3, Ipari leányközépiskola 3, Női ipari iskola n 4, Tanárképz6 főiskola n 2 (Angolkiszasszonyok, bencések), Jogakadémia 1 (Eger). Lásd Beke Margit: Katolikus tanügyi hatóságok iratai. In: IskolanEgyháznMűvelődés. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990., Új Magyar Központi Levéltár kiad., 86n89. p. 19 Dersi Tamás: A századvég katolikus sajtója. Bp. 1973. Akadémiai K. 18


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) volna szóba a sajtó ügye. Ez is jelzi, hogy a püspökök többsége tisztában volt a tömegkommunikáció akkor legfontosabb eszközének jelentőségével. Ennek megfelelően többen, ha nem is szívesen, de jelentős áldozatokat hoztak a katolikus sajtó fenntartására. A szétaprózódás és a gyengébb hatékonyság itt épp úgy korlátot jelentett, mint az egyesületek esetében. A katolikus sajtó nemcsak konzervativizmusa, felekezeti jellege miatt nem volt versenyképes a liberális lapokkal vagy a kormánylapokkal, hanem azért is, mert egyszerre több érdeket próbált szolgálni. Képviselnie kellett az egyházi érdekeket, de úgy, hogy a kormánynak is megfeleljen. Színesnek kellett lennie úgy, hogy ne sértse a klérus ízlését. A szociális kérdéseket is tárgyalnia kellett úgy, hogy tőkés pénzforrásai ne duguljanak be. A Központi Sajtóvállalat megalakításáról már korábban volt szó. Lapjai azAlkotmány utódjaként megjelenő kereszténypárti Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, valamint a heti Képes Krónika című magazin voltak. A KSV dotációiból tartották fenn az Új Lap című, katolikus középosztálynak szóló újságot is. Az 1920n1944 közötti püspöki konferenciáknak állandó napirendi pontja volt a Központi Sajtóvállalat pénzügyi helyzete, annak anyagi támogatása. A szubvencióra a viszonylag kis példányszám és ugyanakkor alacsony ár miatt volt rendszeresen szüksége. A pénz részint a katolikus alapokból, részint állami támogatásból, a nagyjavadalmasok esetenkénti adományaiból és végül az egyházhoz közel álló pénzügyi csoportoktól származott.20 A KSV adóssága 1934 tavaszán kereken fél millió pengő volt. A lapok példányszámai: Nemzeti Újság hétköznap 21 000 pl., vasárnap 24 700 pl., az Új Nemzedék hétköznap 77 500, vasárnap 78 000, szombaton 85 000 példány. A nyomtatott példányok 80n85%-át sikerült eladni. (A Nemzeti Újságot Tóth László, az Új Nemzedéket Cavallier József szerkesztette.) A KSV lapok évi kiadása összesen 1 896 000 pengő volt, míg a bevétel 1 392 000 pengő, tehát az évi deficit 504 000 pengő. 21 Az ún. kultuszadóból n amit plébániánként a hívektől szedtek be n a KSV évente 100 000 pengő feletti támogatást kapott. A püspöki kar döntése értelmében a nagyjavadalmasok által a kar közös pénztárába befolyó összegekből 1928-ban havi 6000 pengőt, 1929 elejétől havi 12 000 pengőt, 1929 őszétől havi 14 200 pengőt kapott a KSV. 22 A Katolikus Vallásalapból évi 72 000 pengőt kaptak. Az adósság törlesztésére egyéni adományokból került sor. Így pl. 1929-ben a Khuen-Héderváry Károly-csoporttól 100 000 pengőt kapott egyszeri rendkívüli segélyként a részvénytársaság. 1934-ben pedig még a Bangha-féle jelentésben sem nevesített cégektől és bankoktól 192 000 pengőt kapott a KSV. Mindez azért érdemel figyelmet, mert mutatja, hogy a katolikus sajtó sem tudott megállni a saját lábán, hanem a korszak nagytőkései anyagi támogatására volt szorulva. Ez természetesen a katolikus közvélemény előtt titokban maradt, különben nehezen lett volna hitele a katolikus sajtó gyakori nagytőkeellenes támadásainak. Még rosszabb anyagi helyzetben volt a másik katolikus könyv- és lapkiadó, az Élet RT. Annak idején, 1914-ben a püspöki kar óhajtotta, hogy az Élet című folyóiratot a katolikus tanintézetek tanítói és tanárai a könyvtár részére fizessék elő. Az ifjúsági lapoknak n a középiskolásoknak szóló Zászlónknak és Nagyasszonyunknak a járatását a középiskolai hittanároktól és a zárdák elöljáróitól lelvárjar. Végül az elemi iskolásoknak szóló Kis Pajtás című hetilap megrendelését minden katolikus elemi iskola számára előírta az 50 filléres könyvtári illetékek terhére. Ezzel szemben a lapok igen alacsony példányszámban keltek el. Már közvetlenül Prohászka halála előtt is csődbe került az Élet RT, amelyet a bukástól a kultuszminisztérium segítségével mentettek meg. 23 1932 tavaszán az Élet RT a püspöki kar döntését kérte: vagy rendelje el ismét, hogy a szerzetesrendek és katolikus iskolafenntartók kötelesek a felsorolt sajtótermékeket megrendelni, vagy járuljon hozzá a deficitesek megszüntetéséhez. Ugyanis a Zászlónkat a 36 ezer középiskolás katolikus fiú közül mindössze 10 ezer járatja, az Életnek a havi példányszáma csupán 1000; a Nagyasszonyunknak a 35 ezer középiskolás leány közül 2600 előfizetője volt. A legrosszabbul a Kis Pajtás állt, amelyet a 600 ezer elemista közül mindössze 1100 fizetett elő, és a 2800 katolikus elemi népiskola közül n amelyek egyébként kötelesek lennének az előfizetésre n mindössze 200 járatta. A püspöki kar végül is úgy döntött, hogy ezekre a lapokra szükség van, és ezért megismételte az 1914-ben hozott idevágó határozatát.24 Ahol tehát a bankok, a pénzemberek nem voltak érdekeltek és így adakozásra bírhatók, ott a püspöki kar kényszerítette rá az iskolákra az előfizetést.Ez az eljárás nem tette népszerűbbé és így olvasottabbá sem ezeket a sajtótermékeket. A sajtó esetében csupán a fővárosi, katolikusnak mondott sajtóról tudunk keresztmetszetet nyújtani az 1930-as évek elejéről. Eszerint napilapok: a Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Új Lap. Tudományos folyóiratok: Katholikus Szemle, Magyar Kultúra, Religio. Szépirodalmi lapok: Élet, Képes Krónika. Hitbuzgalmi lapok és folyóiratok: A Szív, Crédó, Ferences Közlöny, Rózsafűzér Királynője, Jézus Szíve Hírnöke, Mária Virágoskertje, Keddi Posta, Szent Terézke Rózsakertje. Katolikus szaklapok: Keresztény Nő, Katolikus Nők Lapja, Nemzetnevelés. Ifjúsági A KSV gazdálkodásáról és lapjainak irányáról alapos jelentést terjesztett a Püspöki Kar elé P. Bangha Béla S. J., akit a hercegprímás bízott meg az RT látvilágításávalr. EPL Ppki jkv. 1934. március 21. 18. p. A KSV felügyeletével a püspöki kar Czapik Gyulát bízta meg. 21 Uo., Hangha jelentése. 22 EPL Ppki jkv. 1928. október 10., 34. p.; Uo., 1929. március 13.; Uo., 1929. október 25., 23. p. 23 EPL Ppki jkv. 1925. október 14. 24 EPL Ppki jkv. 1932. március 16., 34. p. 20


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) folyóiratok: Kis Pajtás, Zászlónk, Nagyasszonyunk. Hetilapok: Népújság (Kat. Népszövetség lapja), Görögkatolikus Szemle.25 Ez a felsorolás sem teljes, hiányzik pl. az Egyházi Lapok, a központi kőnyomatos lap, a Magyar Kurír, a keresztényszocialisták központi lapja a Jövőnk és a legtöbb érdekvédelmi és szakmai lap (pl. a keresztényszocialistáké). A legtöbb egyházmegyének volt hivatalos napilapja, és egy sor időszaki kiadványa, köztük nem egy országos jelentőségű is. A legtöbb katolikus egyesületnek n beleértve a hitbuzgalmi jellegűeket n is voltak saját lapjai, periodikái, rendszeresen vagy rendszertelenül, időszakonként megjelenő újságja, folyóirata, netán lszakmair közlönye. Hasonlóképpen megjelentek a keresztény párt helyi szervezeteinek lapjai (hogy néhányat említsünk pl. a Pápa és Vidéke, a Fejérmegyei Napló, Pécsett a Dunántúl, az Esztergom stb.).26 Az 1930-as években új, a korábbiakhoz képest mozgékonyabb és olvasottabb katolikus folyóiratok indultak. A már említett Magyar Kultúra szerkesztését 1936-ig Bangha szellemi irányítása mellett Czapik Gyula mint felelős szerkesztő végezte. 1936. januártól a felelős szerkesztő Nyisztor Zoltán lett (ő is világi pap), akinek a kezében a havonta kétszer megjelenő Magyar Kultúra visszatért az eredeti, Bangha által meghirdetett harcos, militáns katolikus irányhoz. Ez a harciasság nemcsak a baloldal, hanem a szélsőjobboldal, a náci újpogányság ellen is irányult.27 A francia neokatolicizmus szellemében indult útjára 1931-ben Katona Jenő szerkesztésében a Korunk Szava című közéleti katolikus folyóirat. A szerkesztőségben mellette Aradi Zsolt, Balla Borisz, Possonyi László említhető. Pártfogójuk gróf Széchényi György keresztény párti képviselő, aki egyik élharcosa volt a keresztény párt megújulásának és határozottabb antifasiszta irányváltásának. A Korunk Szavából 1935ben n nem utolsó sorban Gömbös biz- tatására n kiváltak a lfiatalokr: Balla, Aradi és Possonyi, és megindították az Új Kor című folyóiratukat, amely radikálisan szakított a konzervatív legitimista keresztény politikával, nem rendelte alá magát a klérus irányításának, és a közéletben a gömbösi reformpolitika támogatója lett. Ezzel szemben a Korunk Szava kereszténydemokrata irányultsága tovább erősödött, Szekfű Gyulától Barankovics Istvánig számos neves szerzőt tudhatott magáénak. Nem véletlen, hogy 1939-ben n a hírhedt sajtótörvény alapján n a Korunk Szavát is betiltották. Katona Jenő azonban a folyóiratot Jelenkor címmel újraindította. Meg kell említenünk még az ugyanehhez a szellemi körhöz tartozó irodalmi folyóiratot, a máig élő Vigíliát (amelyet Possonyi pénzén alapítottak). A Vigília a kor katolikus irodalmának nívós fóruma volt, és a haladó közéleti katolicizmus irodalmi hátterét képezte.28

3. VII/3. Egyházi műveltség, kultúra és tudomány A kultúra, műveltség, művészetek, irodalom és tudomány szférájában csak bizonyos erőszakkal lehet lgettósítanir, az egész magyar nemzeti kultúrától elkülöníteni valamilyen egyházi(as), felekezeti jellegű lrésztr. A neves piarista professzor, irodalmár és író, Sík Sándor következetesen amellett állt ki, hogy a magyar kultúra és műveltség, irodalom egy és egységes, bár azon belül megkülönböztethetők bizonyos markáns áramlatok, irányzatok. Mi az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy az egyház, mint intézmény szerepét mutassuk meg egyes említett területeken; akár úgy, mint irányítóét vagy szervezőét, esetleg megrendelőét. A teljesség igénye nélkül a tudományok közül részletesebben az egyházi történetírással kívánunk foglalkozni; bemutatjuk az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetemet, illetve a katolikus egyházművészet irányító szervezetét és annak eredményeit. Serédi bíboros maga is híres tudós lévén, e területekre különös gondot fordított. A katolikus tudományos életnek, könyvkiadásnak továbbra is központi szerve a Szent István Társulat. A nagymúltú intézmény, úgy is mint az Apostoli Szentszék magyarországi kiadója, jelentős apparátus és nyomdai kapacitás birtokában meghatározó volt e téren. A katolikus tankönyvek kiadására monopóliumot kapott. Évi közgyűlésein a mindenkori hercegprímás a Társulat hatókörén messze túlmutató, nemegyszer politikai hatású elnöki megnyitót mondott. Különösen Serédi hercegprímás élt ezzel a lehetőséggel az 1940-es évek első felében, lévén a Társulat politikailag semleges terep. A Szent István Társulat egyházi elnöke a mindenkori hercegprímás, világi elnöke a korszakban gróf Zichy Aladár, majd gróf Mailáth György voltak. A Szent István Társulat filozófiai és irodalmi szakosztálya 1916-ban önállósult, és Giesswein Sándor prelátus kanonok elnökletével létrejött belőle a Szent István Akadémia. (Giesswein Sándor 1923-ban történt elhunyta után elnöke gróf Apponyi Albert, majd maga Serédi bíboros lett.) A Szent István Akadémia a katolikus tudósok összefogására törekedett, szabályos tagválasztással és székfoglaló előadásokkal, osztályülésekkel és publikációkkal. Nem akart a Magyar Tudományos Akadémia versenytársává válni n hiszen neves tagjai közül nem egy az MTA nak is tagja volt n, hanem a hazai tudományos közéletben a markánsan katolikus vonulatot Budapesti katolikus útmutató az 1931. évre. Bp. 1930. Ennek az áttekinthetetlen tömegű sajtónak egyelőre még a felmérésére sem került sor. Egy kutatócsoport segítségével végezzük Prohászka Ottokár sajtóban megjelent írásainak az öszszegyűjtését. Eddig több mint 60 olyan lapra, folyóiratra találtunk, amelyek közöltek Prohászkától, és jellegüket tekintve katolikusnak mondhatók, ha nem is voltak egyházi kézben. 27 Magyar Kultúra, 1936. január 5. XXIII. évf. 1. sz. 28 Possonyi László: Tettenérés. Bp. (é.n.) Ecclesia K. 25 26


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) reprezentálta. (Négy szakosztálya volt: hittudományi és bölcseleti; történelem-, jog- és társadalomtudományi; nyelv-tudományi és szépirodalmi; végül mennyiségtani és természettani osztály. 29) Bár a katolikus teológusok helyet kaptak az MTA-ban és a Szent István Akadémiában is, külön, speciális szakmai területük volt az Aquinói Szent Tamás Társaság, amely a katolikus filozófia és teológia művelőit tömörítette. Mint elnevezése is jelzi, fő feladatának a kor hivatalos katolikus irányzatának, a neotomizmusnak a művelését tekintette. A két világháború közötti magyar egyházi teológiai és filozófiai tudomány nem bővelkedett nemzetközi rangra szert tevő szakemberekben. Ezt a szintet leginkább a dominikánus Horváth Sándor professzor érte el, aki előbb a freiburgi, majd a budapesti egyetem tanára volt. Művei a tomista filozófia és dogmatika maradandó alkotásai. A dogmatikában ugyancsak kiemelkedő tudású szakember volt a piarista Schütz Antal, a budapesti egyetem professzora (Prohászka műveinek sajtó alá rendezője). A katolikus írók és hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete nem annyira egyfajta irodalmi stlust vagy irányzatot követő szerzőket fogott össze, hanem célja inkább a szerzők erkölcsi és anyagi érdekeinek védelme volt. Megalakulásától elnöke Prohászka Ottokár, alelnöke Mihályfi Ákos egyetemi tanár. A Pázmány Egyesületben tartott felolvasások a katolikus irodalmi élet kedvelt eseményei voltak. A magyar katolikus irodalom korabeli kiemelkedő személyiségei megbecsült alkotói a nemzeti irodalomnak. Ezért pl. egy Babits Mihályt, Gárdonyi Gézát vagy Rónay Györgyöt nem lenne célszerű mint lkülön katolikus irodalmatr kezelni. Talán inkább az lehetne egy szempont, hogy az alkotók státusuk szerint voltak-e egyháziak, azaz papok. A korszak legnépszerűbb pap-költője kétségkívül a premontrei Mécs László volt, aki fehér reverendájában, lila övvel a derekán, kiállva a függöny elé a reflektorfénybe maga szavalta el költeményeit a tomboló közönség előtt. Magával ragadó jelenség volt, de ez nem ment költészete színvonalának a rovására. A másik népszerű papköltő Harsányi Lajos rábapatonai plébános, győri tb. kanonok, aki a dunántúli magyarság gazdag nyelvkincsét alkalmazta verseiben. A már többször említett piarista Sík Sándor igen sokoldalú tudós, író és költő volt. Mint egyetemi tanár a szegedi bölcsészkaron, majd a fővárosban kitűnő irodalomtörténeti előadásokat tartott, amelyek egy része könyv alakban is megjelent.30 A tudós professzor ugyanakkor maga is jeles író és költő, akinek művei a korszerű katolikus irodalom legszebb darabjai. Ráadásul a piarista szerzetes egyházkormányzati feladatokat is vállalt (igaz, már 1945 után, mint provinciális). A katolikus egyház által szorgalmazott és közvetlenül is irnyított tudományos fórum, felsőfokú liskolán kívülir, de nem népfőiskola-típusú kezdeményezés volt a Serédi Jusztinián hercegprímás érdemének betudható, rendszeressé váló Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem.31 Az Esztergomi Nyári Egyetem azért is figyelmet érdemel, mert annak llelker, szervezője és irányítója Szekfű Gyula professzor, a Pázmány Péter Tudományegyetem Újkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője volt. Így az ő személye biztosította a nyári egyetem színvonalát, a hivatalos egyetemi képzés és a katolikus továbbképzés közötti szerves kapcsolatot. Serédi bíboros a Katolikus Nyári Egyetem szervezését az 1933. március 22-i püspökkari értekezleten terjesztette elő. A nyári egyetem funkcióját a következökben jelölte meg: lHogy azokon a vallási, tudományos, szociális és gazdasági problémákon, melyeket a modern élet felvet, a társadalom közép- és felsőbb rétegei eligazodhassanak, és idevonatkozóan katolikus irányítást nyerjenek, a hercegprímás több szakemberrel történt beható tanácskozás alapján katolikus nyári egyetemek megszervezését határozta el. Az egyetem az országnak erre alkalmas városaiban fog működni. Az idén Esztergom lesz működési helye.r 32 A nyári egyetem előkészítő bizottságának elnökévé Serédi Szekfű Gyula professzort nevezte ki. A jelzett tematika évente eltérő súllyal szerepelt; általában volt egyegy központi téma, amit több előadó járt körül. Ami a hallgatóságot illeti, a prímás kérésére az ordináriusok körlevélben hívták fel papjaik és híveik figyelmét az előadássorozatra, illetve ajánlották nekik a részvételt. Elsősorban egyetemistákra, papnövendékekre, a katolikus értelmiségi elit részvételére számítottak, mint később kitűnt, a környező országokból is. Az első nyári egyetem megrendezésére 1933. június 25 július 15. között került sor. Az előzetes jelentkezés szerinti igényekhez képest Esztergomban 200 internátusi hely (szállás) állt rendelkezésre, s a lakásért és a teljes ellátásért napi 3n4 pengőt kellett fizetni. (A gyakorlati lebonyolítást Lepold Antal kanonok végezte.) Az első nyári egyetem előadói között egyházi és világi szakemberek szerepeltek: a piarista Baranyay Jusztin professzor, a bencés Kühár Flóris, a domonkos Horváth Sándor; a világiak között maga Szekfű, a művészettörténész Gerevich Tibor, a néprajzos Eckhardt Sándor, a jogász Eckhart Ferenc, a szociológus Heller Farkas és Mihelics Vid. A névsor valóban impozáns. A püspöki kar áldását adta a kezdeményezésre. Az őszi Magyar Katolikus Almanach, 1927. Id. mű, 633. p. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában. Id. mű. 31 Az egyetem részletes bemutatását a püspöki konferenciák jegyzőkönyvei teszik lehetővé, ahol az elnöklő Serédi bíboros részletesen előadta annak szervezését, lefolyását és eredményeit. 32 EPL Ppki jkv. 1933. március 22., 21. pont. Mint látszik, ekkor még változó színhelyeken tervezték az évente ismétlődő nyári egyetemet. Csak később lett ezek állandó helye Esztergom. 29 30


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) püspöki konferenciának Serédi megelégedéssel számolt be a nyári egyetemről, azt sikeresnek minősítette. A 271 előzetes jelentkezőből 150-en vettek részt az előadásokon. A hallgatók 40%-a egyetemista (általában végzős tanárjelölt), 25% tanár és tanító volt. Az egyházmegyékből azonban meglehetősen szerény volt a részvétel és az érdeklődés.33 Ekkor határozták el, hogy a jövőben a katolikus nyári egyetem állandó székhelye Esztergom lesz. A következő években rendszeresen sor került az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem megrendezésére. 1934ben a modern természettudományi kérdések álltak a középpontban (az ember származása, örökléstan, fajkérdés, eugenika stb.); de szerepeltek irodalmi és művészeti előadások is. (Előadók pl. Tóth Tihamér, Kecskés Pál, Alszeghy Zsolt, Gerevich Tibor, Lepold Antal.) A hercegprímás különösen szorgalmazta a teológus hallgatók nagyobb arányú részvételét. A napidíj 3 pengőre csökkent, és a kispapoknak napi egy pengőért adtak teljes ellátását.34 Az 1934. évi nyári egyetemen már 300 hallgató vett részt. Serédi az eseményt lkétségkívül jelentékeny katolikus megmozdulásnakr minősítette, és a püspöki kar előtt külön is kiemelte Szekfű Gyula érdemeit, akinek a siker tulajdonítható.35 Az 1935. június 23 július 11. közötti nyári egyetem elsősorban a történettudománynak szentelte elöadásait. Lehet, ennek volt a következménye, hogy az egyházmegyék részéről alig mutatkozott iránta érdeklődés. 36 Az 1935-ös nyári egyetemen 80%-ban egyetemisták és főiskolások vettek részt. A hercegprímás nehezményezte, hogy az egyházmegyékben nem történik kellő szervezés annak érdekében, hogy a katolikus értelmiség a nyári egyetem iránt érdeklődjön. Az Actio Catholica ajánlotta fel lsegítségétr; esperesi kerületenként az ordinárius bízzon meg egy-egy felelőst azért, hogy onnan legalább egy világi katolikus értelmiségi részt vegyen a nyári egyetemen. A szokásos rossz sztereotípia érvényesült megint: ha nincs lspontánr érdeklődés, akkor a hierarchia tekintélyének kényszerével kell biztosítani a közönséget.37 Az 1936. évi nyári egyetem kapcsán már mutatkoztak a pénzügyi nehézségek is. Ezen 40 esztergomi lakos és 346 lidegenr vett részt. A szállást és ellátást igénylőktől azonban a napi 2 pengőt sem tudták beszedni, és 80 főnek teljesen ingyen ellátást adtak. A rendezvény így kereken 2200 pengő deficittel zárult, amit Serédi bíboros egyenlített ki.38 1937-ben a nyári egyetem gazdag tematikát kínált: az egyház rendeltetése és szervezete, az egyház és a nacionalizmus (Kovrig Béla), egyház és művészet, katolikus néprajz, vallásos színjátszás, egyetemes egyháztörténet stb. (Előadók pl. Kühár Flóris, Schwartz Elemér, Gerevich Tibor, Bálint Sándor, mind neves professzorok).39 Ennek ellenére az egyházmegyékből csak 35 résztvevő akadt. A 234 hallgató közül 15 Romániából, 12 Csehszlovákiából érkezett.40 A püspöki kar határozata értelmében 1938-ban nem rendezték meg az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetemet, mert az Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István Év keretébe ezt nem illesztették, s az energiákat ezek amúgy is lekötötték. Az 1939-es nyári egyetemről sem találunk említést a püspöki konferenciák jegyzőkönyveiben, így valószínű, hogy ekkor sem tartották meg. Az 1940. tavaszi püspöki konferencia pedig úgy határozott, hogy la nehéz és bizonytalan időkre való tekintettelr az évi nyári egyetemet nem tartják meg.41 A katolikus nyári egyetem újraindítására 1941-ben került sor. Ennek is gazdag tematikája volt, és igazodott a változó körülményekhez. A fő témák: Szent István állameszméje, a lRerum novarumr félévszázados jubileuma kapcsán a szociális kérdések, a kereszténység és a keleti vallások, a visszatért országrészek problémái. Az előadók a korábbi gárdából kerültek ki: Kornis Gyula, Szekfű, Gerevich, Eckhardt Sándor, Kovrig Béla, Brandenstein Béla, Nizsalovszky Endre, Kecskés Pál, Ibrányi Ferenc, Pfeiffer Miklós, Scheffler János. 42 A rendezők (ti. az esztergomi érsekség) a visszacsatolt területekről érkezőknek ingyenes ellátást ajánlottak fel. Az előadássorozat zavartalanul folyt le és a résztvevők igen fegyelmezetten vettek részt a munkában. A háborús körülmények azonban egyre nehezebbé tették a nyári egyetem megtartását. 1942 tavaszán a püspöki konferencián Serédi jelezte, hogy Esztergomban az élelmezési nehézségek miatt aligha kerülhet sor a nyári egyetemre. (Valóban nem is rendezték meg.) 1943. július 18n31. között zajlott le az utolsó katolikus nyári egyetem, mégpedig Kassán, a kassai püspök és a kultuszminisztérium anyagi támogatásával. 43 A háború azonban mindennek véget vetett. 1944-ben már gondolni sem lehetett ilyen rendezvényre. Az 1933n1937 közötti időszakban azonban az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetemen felvonult a korabeli hazai katolikus

EPL Ppki jkv. 1933. október 11., 25. p. Uo., 1934. március 21., 16. pont. Uo., 1934. szeptember 26., 1/3. pont. 36 Az 1935. évi rendezvényre a későbbiekben az egyháztörténetírás kapcsán még visszatérünk. 37 EPL Ppki jkv. 1936. március 18. 14. pont. 38 Uo., 1936. október 7., 8. pont. 39 Uo., 1937. március 17., 25. pont. 40 Uo., 1937. október 21., 27. pont. 41 Uo., 1940. március 13. l/e. pont. Valószínű ez volt az 1939-es elmaradásának is az oka. 42 Uo., 1941. március 12., 22. pont. 43 Uo., 1943. október 6., 14. pont. 33 34 35


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) tudományosság szinte valamennyi mérvadó személyisége. Előadásaik, amelyeket elsősorban egyetemisták, főiskolások előtt tartottak, fontos eszközét képezték a katolikus értelmiségi elit kialakításának. Ami a katolikus egyháztörténetírást illeti, meg kell különböztetnünk a magukat katolikus történészeknek vallók munkásságát a katolikus egyház történetének kutatását, feltárását és megírását végző szakemberek működésétől. Ugyanis az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a korszak meghatározó történész személyiségei, így elsősorban Hóman Bálint és Szekfű Gyula, bár mindketten elkötelezett katolikusok voltak n és mint láttuk, Szekfűnek kimondottan szoros kapcsolatai voltak Serédihez nem, vagy ritkán vállalkoztak csak egyháztörténeti tematikájú munkálatokra. A historiográfiában még az is vitakérdés, hogy a két háború közötti katolikus egyháztörténetírás miként minősíthető. Vannak, akik a katolikus egyháztörténetírás újabb reneszánszáról beszélnek; maga Szekfű is nagy reményeket keltően nyilatkozott a teendőkről és a lehetőségekről. Mások, így elsősorban Hermann Egyed sokkal pesszimistábban látták a helyzetet, és a katolikus egyháztörténet művelőit a szakmában csak a második vonalba tartozónak tekintették. 1927-ben Szekfű számba vette a magyar katolikus egyháztörténetírás állapotát és feladatait. Abból indult ki, hogy a szakmát először Timon Sámuel, Hevenessy Gábor, Pray György és Katona István (a jezsuiták), tehát a tudós szerzetesek alapították meg a 18. században. A felvilágosodás és liberalizmus kora után, a 19. század végén és a 20. század elején jött a második nagy katolikus történész nemzedék: Fraknói Vilmos, Knauz Nándor, Bunyitay Vince, Békefi Remig, a fiatalabbak közül Karácsonyi János. 44 Az 1920-as évek végén szerinte la magyar katolicizmusnak kétségtelenül megvan az ereje, hogy új munkások nagy számát állítsa be ezen a téren is, amely mintha egy ideig kikerülte volna a sok és fontos problémával foglalkozó vezetők figyelmét. Az új munkások folytatni fogják az elődök munkáját, azon eszközökkel, melyeket a modern történettudomány bocsát kutatóinak rendelkezésére és éppen ez, a modern szaktudomány az, amelynek segítségével egyúttal a katolicizmus szempontjából legégetőbb, legsürgősebb problémákat is megjelölhetjük.r 45 A szakmai kérdések taglalásának mellőzésével n mert Szekfű a legsürgetőbb hiányok pótlására is rámutatott n inkább azt emelnénk ki, hogy szerinte az egyháztörténeti monográfiák megszületésének előfeltétele a plébániatörténetek megírása, a lelkészkedő papság érdeklődésének felkeltése az egyháztörténet iránt. Ugyanakkor a Szekfű által szervezett és irányított, fentebb tárgyalt nyári egyetem is azt szolgálta, hogy az egyetemisták között felkeltse az érdeklődést az egyháztörténeti vagy más, katolikus szempontból fontos diszciplína iránt. Hermann Egyed professzor, a jászóvári premontrei kanonokrend tagja, a szegedi egyetem tanára a magyarországi katolikus egyház történetét 1914-ig tárgyaló, már 1945 előtt elkészült monográfiájához később írt előszavában megállapítja, hogy a két világháború között pangott az egyháztörténetírás, és a katolikus egyházi történetírók nem tudtak beleszólni a történettudomány vitáiba sem. Szerinte főleg azért nem, mert nem ismerték az új kutatási módszereket és a tudomány új eredményeit. Így a korszakban nem támadt méltó folytatója Horváth Mihály vagy Fraknói Vilmos életművének. Hozzáteszi még, hogy megfelelő világi katolikus történész sem igen akadt, aki autentikus katolikus egyháztörténet-írásra alkalmas lett volna. Mindez akkor történt, amikor neves protestáns kollégáik n Révész Imre, Mályusz Elemér és mások n színvonalas alkotásokkal írták be nevüket a tudomány történetébe.46 Kétségtelen, hogy a lnihil obstatr-tal megjelenő, egyházi szerzőktől származó hivatalos katolikus egyháztörténetek n így a Bangha Béla, Ijjas Antal, Meszlényi Antal és mások által írt vagy szerkesztett terjedelmes munkák n elsődlegesen apologetikus jellegűek voltak, és nem feleltek meg a Hermann Egyed által említett követelményeknek.47 Igazságtalanul járnánk el azonban, ha sommásan minősítenénk a korszak katolikus egyházi szerzőit és műveiket. Karácsonyi János lMagyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900igr című, 1929-ben megjelent összefoglaló kézikönyve ma is megkerülhetetlen. A tudós nagyváradi kanonok mellett elsősorban szerzetesek jeleskedtek, főleg rendtörténetek publikálásával. Így a ciszterci Békefi Remig (aki egyúttal a pesti egyetem történész professzora is volt) írta meg a rend magyarországi történetét. Erdélyi László bencés egyetemi tanár irányításával készült el a hazai bencés rendtörténet 12 kötetben. (Erdélyi egyben az MTA-nak is tagja volt.) A piarista Balanyi György nemcsak rendje hazai történetét dolgozta fel, hanem számos egyetemes egyháztörténeti művet is publikált. Valószínű ő volt a legtermékenyebb egyházi szerző: több mint 50 önálló kötet és 200 értekezés maradt utána.48 Szekfű professzor 1935-ben hozta létre n nagyrészt tanítványaiból n a Magyar Katolikus Történészek Munkaközösségét, amelynek ő lett az elnöke. A Munkaközösség az 1935. június végén, Péter Pálkor, az Lásd Ronler Ferenc szerk.: Egyház, műveltség, történetírás. Bp. 1981. Gondolat K. Magyar Katolikus Almanach 1927. I. évf. Id. mű, Szekfű Gyula: A katolikus történetírás Magyarországon. 698. p. 46 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. Dissertationes I. köt. München, 1973., 487. p. 47 Lásd Gergely Jenő: Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae. Századok, 1983. 3. sz., 647n650. p. 48 Szántó Konrád: Id. mű, 598. p. A korszak egyháztörténeti irodalmára lásd Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak a polgári Magyarországon 1790n1992. II. köt. Id. mű, bibliográfiai fejezetét. 44 45


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) esztergomi nyári egyetem keretében sorra kerülő ltörténész kongresszusonr alakult meg. A kongresszust megelőzően Szekfű a sajtóban is közzétette, hogy elsősorban a fiatal, tehetséges katolikus történészek részvételére számít. Felhívta a figyelmet az egyháztörténetírás nehéz helyzetére: megszűntek a katolikus történeti kiadványok, a korábbi sikeres periodikák; alig van publikálási lehetőség. (Még leginkább a Vigília vagy a Katolikus Szemle adott erre lehetőséget.) A Szent István Társulat, a Szent István Akadémia is közömbös az egyháztörténet művelői iránt, miközben a protestáns egyháztörténetírás fellendült. Hiányoznak az olyan nagy személyiségek, mint Ipolyi Arnold vagy Fraknói Vilmos.49 A Munkaközösséget létrehozó esztergomi nyári egyetem történész előadói, illetve előadásai a következők voltak: Csapodi Csaba: Katolikus és protestáns történetírás; Ortutay Gyula: A magyar falukutatás új útjai; továbbá Lukcsics József, Balanyi György, Szekfű Gyula, Hermann Egyed, Tóth László tartottak előadást. A történész-tanácskozást megtisztelte jelenlétével Serédi hercegprímás is.50 A kongresszuson létrejött Munkaközösség szerzői gárdájára támaszkodva 1936-tól jelent meg a lRegnum. Egyháztörténeti Évkönyvr című periodika. Ez adott nyilvánosságot az egyháztörténetírás új eredményeinek. A lRegnumr-ban megjelent írások mintegy műhelytanulmányok voltak egy tervbe vett, átfogó magyar katolikus egyháztörténet megírásához. A munkát maga Serédi kezdettől igencsak pártfogolta. Szekfűék elképzelése szerint a katolikus egyháztörténet 5 kötetben jelent volna meg. 51 Szekfű közvetlen munkatársai, részint mint szerzők, részint mint szerkesztők Balanyi György és Galla Ferenc egyetemi tanárok voltak. A tervezet előterjesztői elsősorban azzal próbálták megnyerni a püspöki kar jóváhagyását és megkapni anyagi támogatását n az évi 10 000 pengőt, hogy rámutattak a lprotestáns veszélyrer: Mályusz vezetésével ők már írják a maguk egyháztörténetét.52 A sorozat összköltsége 50 000 pengőt tett volna ki. A püspökök nem fogadták nagy lelkesedéssel Szekfű javaslatát. Inkább azt szerették volna, ha az egyházmegyei levéltárak anyagának feltárására koncentrálnának, és egyházmegye-történetek készülnének az átfogó monográfia megírása előtt. A püspöki kar 1940 őszi tanácskozásában végül is úgy határozott, hogy az egyháztörténeti sorozatra évente 2000 pengőt ad, ám a lRegnumr egyháztörténeti évkönyv kiadását anyagilag nem támogatja. Pedig Szekfű ekkor már a püspököknek bemutatta az első két kötet tematikáját is. Egy kötet költségei 7000 pengőre rúgtak.53 A munkálatok a háborús körülmények közepette lassan haladtak elöre. 1941-ben az első kötetre a püspöki kar kiutalta a 2000 pengőt. Ám időközben Szekfű a Szent István Társulattal szerződést kötött a sorozat megjelentetéséről, s az vállalta a honoráriumok kifizetését is. Így az évi 2000 pengőt a Regnuml-ra fordíthatták.54 A történelem vihara ezt a vállalkozást is elsodorta s így a mai napig adós a történettudomány ennek teljesítésével. A Horthy-korszak katolikus reneszánszának velejárója volt az egyházi művészetek fellendülése is, hiszen az új plébániák alapítása és az új templomok építése, régiek átépítése vagy felújítása számos lehetőséget kínált e téren mind az építészetnek, mind a festészetnek és a szobrászatnak. Ráadásul maga XI. Pius pápa, mint korábban kiváló tudós könyvtáros, számos megnyilatkozásában sürgette az egyházművészet szakszerű fejlesztését és egyházi felügyeletét.55 XI. Pius pápa 1924 szeptemberében elrendelte, hogy egyházmegyénként, de legalább országosan létre kell hozni egy ún. egyházművészeti tanácsot. A püspöki kar 1926 őszén határozott és úgy vélte, hogy nálunk elégséges egy országos egyházművészeti tanács alakítása, amellyel megbízták a hercegprímást. Egyben szorgalmazták, hogy a Központi Papnövelde növendékei n tehát a budapesti egyetem teológus hallgatói n hallgassák Gerevich Tibornak a keresztény arheológia és művészettörténet tárgykörében hirdetett előadásait. 56 Az egyházművészeti tanács felállítására csak Csernoch halála után, Serédi szorgalmazására került sor. Megbízásából Shvoy Lajos székesfehérvári püspök az 1928. őszi püspöki konferencia elé egy terjedelmes memorandumot vitt, amelyben átfogó tervet dolgozott ki laz egyházművészet fejlesztését, az egyházi műemlékek és műkincsek védelmét és gondozását célzó intézményekrőlr.57 Ebben egy központi irányító szerv, az Egyházművészeti Tanács felállítását javasolta, amely az egyházmegyei egyházművészeti bizottságok működését hangolja össze. Ennek végrehajtó szerveként állítsák fel a Központi Egyházművészeti irodát, amely a későbbiekben Központi Egyházművészeti Hivatal néven létre is jött. A következő püspöki tanácskozásban az

Nemzeti Újság, 1935. június 26. Szekfű Gyula: Az esztergomi történész kongresszus. 3. p. Nemzeti Újság, 1935. július 2. A katolikus történész kongresszus. EPL Ppki jkv. 1940. március 13., 22. pont. 52 Mályusz könyve csak 1971-ben jelent meg. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. Akadémiai K. 53 EPL Ppki jkv. 1940. október 16., 40. pont. 54 Uo., 1943. október 6., 31. pont. 55 Gerevich Tibor: A modern egyházművészet és a Szentatya legújabb egyházművészeti rendelkezései. In: Magyar Katolikus Almanach 1927. I. köt. Id. mű, 724n730. p. 56 EPL Ppki jkv. 1926. október 8., 38. p. A művészettörténetben Gerevich ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a történettudományban Szekfű. 57 EPL Ppki jkv. 1928. október 10. 49. p. Melléklet. 49 50 51


VII. Iskola és kultúra (Egyházi műveltség) egri érsek által átdolgozott javaslatot fogadták el. Ez azt is tartalmazta, hogy egyházmegyénként vegyék lajstromba az egyházi műemlékeket, a listát és másolatait küldjék meg a Hivatalnak.58 Az Országos Egyházművészeti Tanács felállításáról az 1930. március 3-i püspöki értekezlet határozott. A hercegprímás előterjesztése alapján n a szabályzat értelmében n a tanács mindenkori elnöke a hercegprímás, alelnöke a püspöki kar egy tagja. Ügyvezető alelnöke n 5 évre szólóan n Gerevich Tibor professzor. Előadója pedig a Központi Egyházművészeti Hivatal vezetője, Szőnyi Ottó. A Hivatal működtetésére a Vallásalapból évi 12 000 pengőt folyósítanak. A Tanács tagjaira Gerevich tett javaslatot, amit a püspökök elfogadtak. Eszerint liturgikusok: Lepold Antal prelátus, esztergomi kanonok, Mihályfi Ákos ciszterci apát, egyetemi tanár; egyháztörténészek: Kollányi Ferenc jáki apát, Martin Aurél egyetemi tanár; régészek és irodalomtörténészek: Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Hóman Bálint egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Madarász István apát, min. tanácsos (VKM I. üo. vezetője), Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, továbbá Radisich Jenő, Szmrecsányi Miklós, Varjú Elemér és Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója; építészek többek között Árkay Aladár, Foerk Ernő, Hültl Dezső műegyetemi tanár, Kertész K. Róbert h. államtitkár; szobrászművészek: Damkó József és Zala György kormányfőtanácsos; festőművészek: Leszlovszky György, Nagy Sándor és Unghváry Sándor; iparművészek: többek között Gróh István, az ötvös Helbing Ferenc és Tóth Gyula, a fővárosi iparrajziskola tanára. 59 Az Országos Egyházművészeti Tanács alakuló ülésére 1930. július 4-én került sor, ahol a fenti listát további n kevésbé ismert n nevekkel egészítették ki. Az egyházművészet felügyeletének kellő intézményes keretei tehát létrejöttek, kérdés azonban, hogy ezek működése mennyire volt hatékony. 1937-ben a Központi Egyházművészeti Hivatal elnöke, Szőnyi Ottó beterjesztette a püspöki karnak a Hivatal 1934n35. évről szóló jelentését. Ebből kitűnik, hogy 1931ben még csak évi 156 ügyirat keletkezett nálunk, ezek száma 1935-ben már 306-ra emelkedett. Ugyanakkor lsajnálattal említi, hogy sok templom épült vagy újíttatott meg, sok művészi feladat nyert elintézést anélkül, hogy az Egyházművészeti Hivatalt (illetőleg az Orsz. Egyházművészeti Tanácsot) megkérdezték volna. Így az Egyházművészeti Hivatal nem tudta a mutatkozó laicizáló törekvéseket és a liturgiához nem értő, sokszor nem is katolikus képzőművészek kontárkodásait kellőleg ellensúlyozni.r 60 A püspökök a jelentést tudomásul vették de leszögezték, hogy szükségesnek tartják a Műemlékek Országos Bizottságában egyházművészethez értő katolikus szakemberek kellő meghallgatását; illetve azt, hogy a kormányrendelet szerint 150 000 pengőnél nagyobb volumenű lközépületekr (ide tartoznak a templomok is) tervének felülbírálásakor a Hivatalt kérdezzék meg. Az egyházi zene, festészet, szobrászat és egyéb területek szakszerű elemzésére és ismertetésére nem vállalkozhatunk, de nem is tűnik ez itt szükségesnek, hiszen az alkotók életművét a szakirodalom kellően tárgyalja. Talán egyedül az építészet területén kell röviden kitérnünk a korszakban épült új templomokra. E téren alapvetően két irányzat figyelhető meg: az egyik a különböző történeti stílusok utánzása, utánérzése (neoromán, neogót, neobarokk, neoreneszánsz). A historizmus jegyében épült templomok (pl. a Lehel téren vagy Szegeden a Fogadalmi Templom) markáns részévé váltak a városképnek, életünk mindennapjainak. A valóban modern építészeti irányzatok elsődleges anyaga a vasbeton volt. A nemegyszer meghökkentő külső megjelenésű, ám belül tiszta, egyszerű és tágas teret nyitó templomok az 1930-as évek elejétől kezdtek épülni Magyarországon. Ide sorolható az 1933-ban felszentelt Budapest Városmajori Jézus Szíve Templom, vagy a következő évben szentelt Budapest-Pasaréti (ferences) Szent Anna templom.

Uo., 1929. március 13., 9. pont. Uo., 1930. március 3., 7/a. pont. 60 Uo., 1937. március 17., 29. pont. 58 59


9. fejezet - VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) A magyar polgári társadalom szekularizációjának egyik neuralgikus kérdésköre volt a magyarországi katolikus egyház feudális korból átörökített, de a polgári korszakban is megőrzött földbirtokvagyona. Ennek az ingatlanvagyonnak a jellegéről, szerepéről, funkciójáról a magyar közélet és a magyar politika szereplői ritkán szóltak indulatok nélkül. A főleg protestáns velleitású, esetenként liberális indíttatású polgári kritika ritkán emelkedett a felekezeti érzékenység által motivált előítéletek szövevénye fölé. A katolikus egyház és a katolikus közélet szóvivői n amennyiben e kérdéskört érinteni voltak kénytelenek n védték e nagybirtokos státus erkölcsi, politikai és társadalmi jogosságát és történelmi szükségszerűségét. Az antagonisztikus megközelítési módok következtében a gyakran fellángoló viták a felekezetieskedés és a meddőség jegyében zajlottak. A tradicionálissá váló értékítéleteket okkal, ok nélkül, de részben átvette a történetírás is. Volt korszak, amikor a lklerikális reakciór elleni harc legfőbb argumentuma a lfeudális egyházi nagybirtokr előtérbe állítása volt. Szinte máig kísért n ha nem is a gazdaságtörténeti vagy agrártörténeti munkákban n a sommás elmarasztó ítélet a katolikus egyházat illetően a nagybirtokkal való rendelkezés miatt. Differenciált vizsgálatra, az egyházi jellegű birtokok funkcionális elemzésére, jövedelmezőségük felmérésére, a belőlük származó jövedelem hovafordításának kutatására nem vagy alig került sor.

1. VIII/1. Az egyházi birtok, mint célvagyon Az egyházi birtokok jogállásuk szerint a kötött vagy korlátolt forgalmú birtokok közé tartoztak. A kötött birtokok között a hitbizományok után nagyságrend szerint a második helyen álltak. Az 1920-as években az összes kötött birtok 23,9%-a volt egyházi tulajdon, ezen belül 22,2% volt a katolikus egyház részesedése (1. táblázat). Az egyházi javadalmasok nem rendelkeztek szabadon birtokaikkal, hanem afelett a főkegyúr (a király), vagy a kegyúr vagyonfelügyeletet gyakorolt. A főkegyúri jog egyik jogosítványát jelentő vagyonfelügyeleti jog eredete a feudális korba nyúlik vissza. Az 1848-as törvényhozás, illetve 1867 után a király a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium útján gyakorolta a vagyonfelügyeleti jogkörét. Ez a gyakorlat a királyi hatalom megszűnte után is megmaradt, s miután a kormányzó a főkegyúri jogot nem gyakorolhatta, a főkegyúri jog vagyonfelügyeleti jogosítványával a vallás- és közoktatásügyi miniszter élt. Mi volt ennek a vagyonfelügyeletnek a tartalma? Jelentette a javadalom törzsvagyonának a fenntartását. Ha ez veszélybe került, a miniszter zár alá vehette, szanálására miniszteri biztost küldhetett. Ellenőrzést gyakorolt a vagyonkezelés felett. Így pl. a birtok megterhelése, még inkább elidegenítése csak a VKM előzetes jóváhagyásával és a püspöki kar hozzájárulásával volt lehetséges. Hasonlóképpen ebből a jogból következett, hogy széküresedés (sede vacante) idején a javadalmat miniszteri biztos kezelte, és az ekkori (interkaláris) jövedelem a Vallásalapot illette meg. Végül korlátozta a javadalmas végrendelkezési jogát is, amennyiben az magánvagyonáról csak abban az esetben végrendelkezhetett, ha előtte a kincstárnak a megfelelő illetéket lerótta. A katolikus felsőklérus egészen 1945-ig, a demokratikus földreformig fenntartotta a feudális korból a polgári korszakba is átmentett kiváltságos gazdasági helyzetét. A katolikus egyház gazdasági helyzetének elsődleges haszonélvezői a főpapok voltak, akik lhmaguk is nagybirtokosok, s e minőségben az állam vezetését jelentős részben kézben tartó nagybirtokos osztály tagjaihoz tartoztak. Sokkal szerényebb gazdasági helyzettel kellett megelégedni az alsópapságnak. Noha a pasztorizáció terhes munkáját ez a réteg vállalta, őket a főpapság rendszerint sehogy vagy csak igen kis mértékben részesítette dús jövedelmeiből.r 1 1. táblázat

9.1. táblázat - A korlátolt forgalmú birtokok 1928-ban

1

Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Id. mű, 195. p.


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek)

Területe, kh

%

Kincstári birtokok

200 587

5,2

Községi birtokok

717 852

16,8

Közbirtokossági birtokok

761 371

19,2

Vallásalap

83 319

2,2

Tanulmányi alap

31 885

0,8

Iskolai és egyéb alapítvány

68 406

1,8

Róm. kat. egyházi birtok

848 378

22,2

Összes egyházi birtok

915 982

23,9

Hitbizomány

916 836

24,0

Részvénytársasági

130 780

3,4

3 827 028

100,0

A birtok jellege

Összesen

Forrás: Karner Kóroly: A felekezetek Magyarorsaágon a statisztika megvilágításában. Debrecen 1931. 57.p., XIV tábla. Az alsópapság eltartása az államra, az egyházi nagyjavadalmasokra és a hívekre hárult, ez utóbbiakra az egyházi adó és egyéb szolgáltatások (a stóla és a párbér) révén. A gazdaságtörténet differenciáltan értékeli az egyházi birtokok jellegét, természetét és funkcióját. Az kétségtelen, hogy az egyházi birtokok eredetüket tekintve a feudális korba nyúlnak vissza. A polgári korszakban, így a Horthy-korszakban is, részint személyi, részint egyháztestületi célokat szolgáltak. Nem kapcsolhatók konkrétan egyik társadalmi réteghez sem, bár a legnagyobb egyházi birtoktestek a katolikus főpapság személyi céljait is szolgálták, azaz a főpapság főúrinak mondható háztartásának, reprezentálásának, közéleti szereplésének a kiadásait is fedezték. Az egyházi birtokok olyan kategóriái, mint pl. a szemináriumok, iskolák birtokai célvagyonok voltak: az adott intézmény fenntartását szolgálták. Az egyházi birtokokon kegyúri terhek is voltak; bizonyos plébániák fenntartása rájuk hárult. Végül az is kétségtelen, hogy az egyházközségi birtokok n amelyek inkább a kisbirtok, ritkán a középbirtok kategóriájába tartozak n az alsópapság megélhetésének alapjait képezték. Az esetenként jól javadalmazott plébánosok mellett a káplánok többsége egzisztenciális gondokkal küszködött. Megállapítható az is, hogy laz egyházi birtokok jövedelmének nagyobb részét vallási és közoktatási célokra fordítottákr.2 Az egyházi apparátus fenntartása mellett a legnagyobb terhet a közoktatási kiadások képezték. Közismert, hogy az alsófokú népoktatás ebben a korszakban is túlnyomórészt az egyházak, azon belül is a katolikus egyház kezében volt. Bár ezek az iskolák igen szerény dotációt kaptak (nagy részük egy-két tantermes és tanerős iskola volt, s a tanító fizetése a létminimum körül mozgott), fenntartásuk összességükben jelentősebb kiadást tettek ki. Ugyanide sorolhatjuk a közoktatás egyéb szféráiban, főleg a középfokú oktatásban vállalt szerepből fakadó kiadásokat is, nem beszélve a papi utánpótlás biztosításának költségeiről. A kimondottan hitbuzgalmi, vallásos szervezetek, egyesületek segélyezése, az állandóan deficites katolikus sajtó fenntartása szintén permanens teher volt az egyházi birtokon. Végül ide tartozik az egyéb politikai és társadalmi célzatú szervezetek, párt(ok) anyagi szubvencionálása is, amely azonban közelről sem érte el a karitatív, vallási és közoktatási kiadások mértékét. Nyilvánvaló tehát, hogy éppen ezen terhek és célok miatt az egyházi birtokokat lnem köthetjük egészében egyértelműen meghatározott társadalmi rétegekhezr, 3 így a nagybirtokos Kolossa TibornPuskás Júlia: A 100 kh-on felüli birtokterület tulajdonosai és birtokkezelési struktúrája Magyarországon 1911-ben. Agrárörténeti Szemle, 1978. 3n4. sz., 449. p. 3 Uo. 2


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) osztályhoz sem. Végső soron azonban a katolikus egyház nagyjavadalmasai n nem egy esetben az egyház jól felfogott érdekei ellenére is n a nagybirtokos uralkodó osztállyal azonosultak, a nagybirtokrendszer integritásának őrei maradtak egészen 1945-ig. Úgy vélték ugyanis, hogy az egyház végső romlását okozná, ha nagybirtokaitól meg kellene válnia, mert ebben látták nemcsak anyagi egzisztálásuk alapját, hanem társadalmi, közéleti, politikai szerepük biztosítékát is. Ezt a képet csupán árnyaltabbá teszi az a tény, hogy egyes prelátusok a korszak végén készek voltak a birtokok parcellázására is. A vagyonjogi kérdések megoldása azonban az Apostoli Szentszék nélkül és a kánonok figyelmen kívül hagyásával lehetetlen volt.

2. VIII/2. A katolikus egyházi birtokok nagyságrendje és megoszlása a javadalmasok szerint Az egyházi földbirtokvagyon nagyságának vizsgálatakor célszerű az 1919 előtti helyzetből kiindulni. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felmérés adataiból (2. táblázat) kitűnik, hogy a katolikus egyház Trianonnal elveszítette földbirtokainak több mint a felét. 2. táblázat

9.2. táblázat - A katolikus egyházi birtokok 1895-ben Területe, kh

A birtok jellege Rk. egyházi birtok összesen

1 696 769

Ebből: Érseki és püspöki birtok

709 193

Káptalani és papneveldei birtok

476 999

Apátsági, prépostsági és szerzetesi birtok

272 160

Templomi és lelkészi birtok

197 420

Iskolai, tanítói, kántori birtok

40 997

Gk. egyházi birtok összesen

279 336

Ebből: Érseki és püspöki birtok

151 175

Káptalani és papneveldei birtok

2 418

Apátsági, prépostsági és szerzetesi birtok

2 513

Templomi és lelkészi birtok

103 165

Iskolai, tanitói, kántori birtok

20 065

Vallás- és tanulmányi alap birtokai

290 644

Valamennyi összesen:

2 266 749

Forrás: Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában. München 1974. 233. p.


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) A VKM kérésére Csernoch hercegprímás 1921-ben az egyházi nagyjavadalmasoktól bekérte a földbirtokoknak a békeszerződés által megállapított határvonal szerinti megoszlását. A kimutatás (3. táblázat) még Burgenland átadása, illetve a szerbek által megszállt Baranya felszabadulása előtt készült.4 A vagyonvesztés mértékét illetően kétségtelenül első helyre az esztergomi érsekség kerül, de a kalocsai érsekség, az esztergomi székesfőkáptalan is igen jelentős veszteségeket szenvedett. Az érintett ordináriusok, illetve egyházi jogi személyek a korszakban többféle kísérletet tettek a vagyonjogi viták rendezésére. Próbálkoztak kétoldalú megegyezéssel a kormányok közbejöttével; közvetített a Vatikán is a legsúlyosabb esetekben. Ám amikor ezek nem vezettek eredményre, az esztergomi érsek a hágai bírósághoz nyújtott be keresletet a Csehszlovák állam ellen. A vagyonjogi kérdések bonyolult volta tükröződik a csehszlovák modus vivendi, a román és a jugoszláv konkordátum körüli vitákban, amelyekben a magyar egyház és állam is érdekelt volt. A trianoni határok által szelt egyházmegyék esetében tehát nemcsak egyházkormányzati, lelkipásztori, iskolai, alapítványi problémák merültek fel, hanem igen komoly gazdasági, pénzügyi kérdések is. (Ezek feltárása és feldolgozása teljesen hiányzik a szakirodalomból.) Amikor tehát a magyar ordináriusok a szelt egyházmegyék dismembratiója ellen voltak, illetve azt igyekeztek minél messzebbre kitolni, nemcsak a jurisdictionális szempont vezette őket, hanem az itt maradt részek gazdasági ellehetetlenülése, valamint az utódállamokban a magyar egyházi javak szekularizálása vagy nem magyar katolikus egyházi célokra történő fordítása. Ám míg ezek a gazdasági-pénzügyi szempontok találkoztak a magyar állam érdekeivel és támogatásával, kevés megértésre találtak a Vatikánban. 3. táblázat

9.3. táblázat - Kimutatás a katolikus egyházi főbb javadalmasok földbirtokának a békeszerződés által megállapított határvonal szerinti elosztásáról Érsekségek Terület a régi Csonkaés állapot Magyarorsz püspöksége szerint ágon k megmaradt

Román

Cseh-tót

Jugoszláv

Osztrák

Jegyzet

Állam kötelékébe soroltatott K a t a s z t r á l i snnnh o l d Egri érsekség

40 546

40 546


88 804

37 489

51 315

Gyulafehérv ári érsekség

3 335

..

..

Kalocsai érsekség

81 705

*66 387

..

Besztercebá nyai püspökség

28 282

..

28 282


14 264

6 837

..

3 335

15 318

. . *Ebből 15 686 h. szerb megsz. alatt

7 427

A kimutatást a VKM 1922. június 17-én küldte meg a külügynek, ahonnan azt a szentszéki magyar követségre továbbították. (Rövidítések az eredetiben.) 4



Erdélyi rk. püspökség

12.510

..

Győri püspökség

17 025

12 162

Kassai püspökség

7 281

6 127

1 154


195 661

12 456

..

Nyitrai püspökség

23 008

..

23 008

Pécsi püspökség

26 591

*26 591

..

Rozsnyói püspökség

7 210

707

6 503


27 671

27 630

..

7 435

7 435

Szepesi püspökség

25 932

1 658

Szombathel yi püspökség

4 750

4 750

Váci püspökség

24 628

24 628


54 335

54 335

Munkácsi gk. püspökség

3 583

3 509

74

Eperjesi gk. püspökség

1 139

..

1 139

Nagyváradi gk. püspökség

139 328

..

..

Székesfehér vári püspökség

..

12.510

*4 863 *Még magyar államhatóság alatt

183 205

..

41

24.274

139 328


..

. . *Ebből 20.000 hold szerb megszállás alatt


Hajdúdorog i gk. püspökség

1 803

11

..

1 792

Összesen:

836 825

333 257

135 749

347 638

Egri főkáptalan

105 184

105 184

Esztergomi főkáptalan

53 170

22 183

30 987

Esztergomi papnevelő

6 822

1 710

5 112

Pesti központi Szemináriu m

9 454

8 888

566

Kalocsai főkáptalan

20 593

20 593

Besztercebá nyai káptalan

4 985

..

4 985

Csanádi káptalan

4 297

..

..

4 297

Erdélyi rk. káptalan

3 259

..

..

3 259

Győri káptalan

14 517

11 303

255

..

Nagyvárai lat. sz. káptalan

79 014

22 879

..

56 135

Nyitrai káptalan

8 471

..

8 741

Pécsi káptalan

20 069

20 069

..

Rozsnyói káptalan

2 760

..

2 760

Szatmári káptalan

13 099

13 099

..


15 318

..

..

4 863

*2 959 *Még a magyar állam hatósága alatt

. . *Szerb megszállás alatt


Székesfehér vári káptalan

11 837

11 837

Szepesi káptalan

6 318

1 849

Szombathel yi káptalan

6 598

6 598

Váci káptalan

3 365

3 365

51 573

51 573

106

..

106

Pozsonyi káptalan

3 458

..

3 457

Eperjesi gk. káptalan

1 120

..

1 120

430 069

301 130

62 289

63 691

..

1 741

*1 741

..

..

..

70

70

3 013

3 013

471

471

Szentjobbi apátság

2 234

..

..

2 234

Nagyv. lat. sz. kis. prépostság

3 446

3 355

..

91

Nagyv. lat. sz. nagyprépost

7 003

1 921

..

5 082

Veszprémi káptalan Nagyszomb ati társas káptalan

Összesen:

4 469

2 959

Apátságok; prépostságo k Vaskaszent mártoni apátság Peczöli apátság Felsőörsi prépostság Csatári apátság


. . *Szerb megszállás alatt

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) ság Murakereszt esi apátság

678

675

Pápoczi prépostság

2 827

2 827

Hatvani prépostság

304

304

Pozsonyi prépostság

584

..

Rátóti prépostság

2 569

2 569

Egervári prépostság

1 814

1 814

..

3

674

..

Kapornaki apátság

4 331

4 331

Összesen:

31 759

23 091

1 258

7 407

3

Csornai premomtrei rend

12 938

12 938

Jászóvári premontrei rend

38 464

*11 157

21 707

5 600

..

. . *Ebből 700 k.h. román megszállás alatt

Magyar Kegyes Tanító rend

24 838

*24 838

..

..

..

. . *Ebből 2.120 k.h. szerb megszállás alatt

Pannonhalm i Szt. B. rend

64 092

59 866

4 226

Ciszterci rend

50 228

*48 397

1 455

..

..

376 *Ebből 7 k.h. szerb megszállás alatt

Irgalmas rend

308

*41

66

121

80

. . *Ebből 11 k.h. szerb megszállás alatt

Lekéri apátság

..

584

674



Szt. Domokos rend

436

268

158

..

..

10

Kapucinus rend

52

46

6

Szt. Ferenc rend

254

*162

44

48

..

. . *Ebből 88 k.h. szerb megszállás alatt

Minorita rend

2 617

220

373

2 018

6

..

Szervita rend

12

12

Szt. Bazil rend

2 674

1 057

1 117

500

Összesen:

196 913

159 002

29 152

8 287

86

386

150 448

93 196

7 180

50 072

Tanulmányi alap

46 534

29 626

8 374

8 378

156

Egyetemi alap

28 457

13 478

14 979

Összesen:

225 439

136 300

30 533

58 450

156

Alapok: Vallásalap

9.4. táblázat - Összesítés Terület a régi Csonkaállapot szerint Magyarország on megmaradt

Cseh-tót

Román

Jugoszláv

Osztrák

Állam kötelékébe soroltatott Kat.hold % Érsekségek és püsp. Káptalanok

Apátságok és

Kat.hold %

Kat.hold %

Kat.hold %

Kat.hold %

Kat.hold %

836.825

333.257

135.749

347.638

15.318

4.863

100

39,83

16.27

41.51

1,79

0,60

430.069

301.130

62.289

63.691

……………

2.959

100

70,00

14,42

14.84

31.759

23.091

1.258

7.407


0,70 3

……………


prépostságok

100

74,18

3,23

22,58

0,01

196.913

159.002

29.152

8.287

86

386

100

81,12

14,80

4,03

0,01

0,04

225.439

136.300

30.533

58.450

156

……………

100

60,44

13,52

25,78

0,25

1.721.005

952.780

258.981

485.473

15.563

8.208

100

55,23

14,92

28,49

0,90

0,46

Szerzetes rendek

Alapok

Összesen:

Forrás: Magyar Országos Levéltár. Külügyminisztérium iratai. K-63. Politikai Osztály ir. 300.cs. 1935n34.t./31-1924. Sz. 880n884.fol. A latin és görög szertartású római katolikus egyházi földbritokvagyon nagyságának és megoszlásának fő forrásaként az 1925. és 1935. évi lGazdacímtárr-at használtuk. Ezek csak a 100 kat. holdat meghaladó birtokokat vették figyelembe, így a globális összesítéseknél számba vesszük a más forrásokból származó adatokat is (4/a. és 4/b. táblázat). Először egyházmegyénként közöljük azoknak az egyházi birtokoknak a listáját, amelyeknek javadalmasai püspöki (érseki) joghatóság alá tartoztak. (Tehát az érseki és püspöki, a káptalani, a reális prépostsági és apátsági, végül a szemináriumi birtokokat. Kivételesen besoroltuk azokat az egyházközségi, plébániai birtokokat is, amelyek területe meghaladta az 500 kat. holdat.) A táblázat tartalmazza a birtok 1925-ös összeterületét és ebből a szántót, illetve az 1935-ös valamennyi birtokstatisztikai adatot (5. Táblázat). 4/a. táblázat

9.5. táblázat - A katolikus egyház birtokai 1925-ben Területe, kh

A birtok jellege

összesen

Aranykorona kat. tiszta jövedelem szántó

I. Rk. Egyházi és iskolai földbirtok összesen

815 771

274 701

4 283 484

Ebből:

602 968

206 333

3 146 857

Főpapi birtok* Szerzetesek birtokai

(3 138 499) 160 554

68 368

1 136 627 (1 147 000)

Egyéb egyházi és iskolai**

52 249

14 533

?

II. Gk. egyházi és iskolai földbirtok (összesen)

4 707

1 538

?

Ebből:

3 680

836

?

Főpapi birtok



Szerzetesrendek birtoka

1 027

702

?

(?)

(?)

(?)

Összesen

820 478

276 239

4 283 484

Vallásalap

88 704

44 363

784 831

Tanulmányi alap***

46 267

19 371

308 666

Valamennyi összesen

955 449

339 973

5 376 981

Egyéb egyházi és iskolai**

Forrás: 1925-ös Gazdacímtár. * Beleértve a káptalani birtokokat, valamint a reális apátságok és prépostságok birtokait is. ** Ezt az adatot Haller István: Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély, Bp. 1928. Apostol ny. közli, együtt az rk. és gk. iskolai és plébániai vagyont. *** A tanulmányi alap a hozzácsatolt három apátsággal együtt. 4/b. táblázat

9.6. táblázat - Az 500 kh feletti katolikus egyházi birtokok 1928-ban Kategóri a

Területe, kh

összesen

Érseki és 322 432

szántó

szőlő

kert

rét

Aranykor ona kat. tiszta jövedele m legelő

erdő

nádas

földadó alá nem eső

96 472

781

376

21 860

35 572 146 908

1 704

18 759 1 636 587

Káptalan 271 549 102 917 i

507

477

21 965

59 519

54 596

2 509

29 060 1 435 373

püspöki

Préposts ági, apátsági

13 707

7 813

36

13

619

1 879

2 485

113

Szerzete si

162 152

69 517

575

414

10 591

19 555

44 017

747

17 010 1 136 627

Vallásés tanulmá nyi alap

134 971

63 734

254

131

6 359

21 940

31 380

400

10 773 1 093 497

52 249

14 533

214

103

3 043

5 311

26 868

226

Egyéb


749

1 881

74 897

?


Összese n:

607 688 207 202

1 321

866

44 444

96 970 203 991

4 326

48 568 3 146 857

Forrás: Haller István: Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély. Id. mű, 31n33. p. Az egyházmegyénkénti csoportosítás azért fontos, mert így képet alkothatunk az egyes egyházmegyék közötti különbségekről; illetve láthatjuk, hogy a közös (egyetemes) egyházi terhek behajtását az illetékes ordinárius (az egyházmegye teljes jogú vezetője) kikkel szemben érvényesítette. Egyben jelzi az egyes egyházmegyéken belül is az arányokat az egyházi birtokok különböző típusai között. Ezek után az egyházi javadalmasok típusai szerint csoportosítottuk a birtokokat. Először a világi papság javadalmait vettük számba. (A kimutatásokban a javadalmas megnevezése után a birtok 1925., illetve 1935. évi összterülete következik.) A főpapi (érsekségi és püspöki) birtokok statisztikája jól mutatja az egyes főpapok rendelkezésére álló javadalmak közötti különbségeket. Ezek az aránytalanságok zömmel történelmi okokkal magyarázhatók. Ugyanis az egyházszervezés idején alapított érsekségek és püspökségek birtokai eleve nagyok voltak és majd egy évezred alatt növekedtek, míg az újabb n főként 18. századi alapítások eleve gyengébben javadalmazottak voltak. Az arányokat lényegesen módosították a trianoni határok. (Az országhatáron túl került egyházi birtoktestek felett az itt maradt egyháziak nem rendelkeztek és viszont.) Ha a püspökség a határokon kívül került, itt maradt birtokai a magyarországi plébániából szervezett apostoli adminisztratúra vagy püspöki helynökség céljait szolgálták. A káptalani birtokok összterülete mintegy 50 000 kat. holddal kisebb a főpapi birtokokénál. Ezek esetében, ha a káptalan a határokon kívül került, az itt maradt birtokok jövedelméből a káptalan székhelyén maradó kanonokoknak vagy a stallumuknak megfelelő részt szolgáltatták ki a jövedelemből, vagy pedig segélyezték őket (mint pl. a szatmári káptalan esetében). Jóval szerényebb méretű birtokokkal rendelkeztek az ún. reális apátságok és prépostságok, amelyek eredetüket tekintve szerzetesi intézmények voltak, de a polgári korra már főkegyúri adományozású javadalmakká llaicizálódtakr. Közöttük is nagy aránytalanságok találhatók, így pl. a felsőörsi prépostság 2959 kat. holdat, a rábaszenttamási apátság pedig csak 132 kat. holdat tett ki. (Valamennyire lásd a 6/a, b, c táblázatokat.) Kimondottan célvagyonnak számított az esztergomi érsek, hercegprímás fennhatósága alá tartozó Központi Papnövelde (Bp.), illetve az egyes egyházmegyei szemináriumok (papnöveldék) birtokai. Ezek meglehetősen szerény birtokok voltak, amelyek jövedelméből az intézmények aligha voltak önfenntartók. Végezetül közöljük annak a néhány egyháznak a listáját is, amelyek 500 kh feletti birtokállománnyal rendelkeztek. (Lásd 6/d, e táblázatok.) A katolikus egyházi nagybirtok következő kategóriáját a szerzetesrendi birtokok alkotják. (A kimutatásban az 5. táblázatot követjük.) A Szent Benedek rend (pannonhalmi főapátság, bakonybéli apátság, tihanyi apátság és zalavári apátság), a zirci ciszterci apátság, valamint a csornai és jászói premontrei prépostság középkori alapítású, javadalmas rendek voltak, amelyek közül a jászói premontreiek birtokaik nagy részét 1919 után elvesztették. (Maga Jászóvár is a határokon kívülre került.) A tanítórendek közül a Magyar Kegyes Tanítórend, azaz a piaristák rendelkeztek jelentős nagybirtokkal. A főként tanítással foglalkozó jezsuiták nagykapornaki apátsága érdemel még említést; a többi szerzetesrend, illetve egyes rendházak birtoka alig haladta meg a 100 kat. holdat (7. táblázat). 5. táblázat

9.7. táblázat - A katolikus egyházi birtokok 100 kat. h. felett egyházmegyénként 1925ben és 1935-ben Javada lmas

A birtok területe kat. holdban


Kataszt eri tiszta jövedel em aranyk oronáb

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) an 1925

1935

Össze Szántó Össze Szántó Kert sen sen

Szőlő

Rét

Legel ő

Erdő Nádas Földa Haszo dó alá nbérbe nem adott eső

Eszter gomi főegyh ázmeg ye Eszter 36 209 6 254 36 008 6 060 gomi érseks ég

100

108

917 1 935 24 375

65 2 448 3 539

132 916

Eszter 20 788 6 521 19 848 5 346 gomi főkápt alan

46

53

871 1 273 11 036

3 1 220 2 769

126 005

144

3

1

Közpo 8 874 3 086 8 594 3 072 nti papnö velde (Bp.)

Eszter gomi papnö velde

119

?

596

n

29

227

n

165

115

2 716

16

19 1 240 1 331 2 718

n

198

n 67 695

Győri 15 010 4 889 14 003 4 574 püspö kség

74

19

612 4 409 1 892 1 482

811 107535

Győri káptal an

27

31 1 027

862

867

275

535

662 81 447

n

n

n

n

Győri egyhá zmegy e

Győri papnö velde és pápóci prépos tság

9 593 5 145 8 349 4 725

673

286

n

n

n

n

941

n


n

n


Pápóci 2 139 1 675 2 492 1 641 prépos tság

2

n

30

161

617

n

41 1 633 23 326

Szt. Adalb erti prépos tság

623

3

n

3

31

1

n

31

Váci 24 289 7 022 22 215 5 254 püspö kség

30

34

5

n

55

197

869

n

55

572 15 360

695

597

692

692

9 289

194 1 299 5 072

119 852

Váci egyhá zmegy e

Váci káptal an

2 824 1 656 2 591 1 410

830 1 198 13 376

Váci káptal an és püspö kség

542

481

539

437

n

n

7

n

n

n

95

539

4 386

Ceglé di rk. egyhá z

614

364

629

364

59

51

73

50

n

n

32

629

6 643

Kecsk eméti rk. egyhá z

175

120 1 401 1 053

2

3

84

64

40

70

Kisku nmajs ai rk. egyhá z

286

179

319

2

11

67

75

31

2

22

7 931 2 506 7 494 2 580

29

11

830

848 2 730

19

447

529

88 1 170 11 113

n

1 158

Székes fehérv ári egyhá zmegy e Széke sfehér vári püspü


n 67 113

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) kség Széke 11 518 4 766 10 806 4 446 sfehér vári káptal an

12

8

379 2 539

555

549 2 318 5 185 70 178

Szomb athelyi egyhá zmegy e Szom bathel yi püspö kség

4 541 2 612 4 200 2 475

41

n

187

233 1 173

n

91 3 182 41 825

Szom bathel yi káptal an

6 035 2 556 5 285 2 169

41

3

393

735 1 803

n

Szom bathel yi papnö velde

2 731 2 039 2 814 2 079

10

3

56

185

439

n

42 2 357 33 242

Jáki apátsá g

1 017

721

889

588

3

n

38

41

204

n

15

889

5 436

Rábas zentta mási apátsá g

?

?

132

54

5

n

17

3

53

n

n

n

828

579 2 984

554

2

n

478

449 1 360

18

141

24 31 128

Munk ácsi és eperje si admin isztrat úra (Misk olc) Munk 3 263 ácsi gk. püspö kség (Tapol


123 1 583 15 428

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) cai apátsá g) Hajdú dorogi egyhá zmegy e Hajdú dorogi gk. püspö kség

417

257

824

629

n

n

n

114

n

n

81

824

4 295

Hajdú dorogi gk. káptal an

n

n

444

335

n

n

34

16

18

n

41

444

3 184

Kaloc 65 509 21 358 59 242 18 644 sai érseks ég

96

64 2 918 10 128 19 459

686 7 247 12 279

355 488

Kaloc 19 239 5 067 16 426 5 819 sai főkápt alan

41

144 1 137 2 845 4 373

Kaloc sai főegyh ázmeg ye

Kaloc sai rk. egyhá z

825

n

319

247 1 820 8 800 77 903

282

n

n

36

n

n

n

6 548 5 468 5 177 4 222

18

13

88

632

50

8

1

319

4 687

Csaná di egyhá zmegy e Csaná di püspö kség Pécsi egyhá zmegy e 208 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

146 1 451 85 538


Pécsi 23 533 7 228 21 918 6 089 püspö kség

123

18

505 1 546 13 011

Pécsi 19 208 5 992 18 248 4 894 káptal an

86

41

956 1 471 9 290

Pécsi székes egyhá z

6 191 1 227 6 295 1 196

19

11

87

265 4 649

n

68

37 24 134

Pécsi papnö velde

5 459 1 040 5 183 1 110

19

18

163

222 3 596

n

55

315 21 436

9

617 4 238

133 910

118 1 392 7 128 88 116

Vaska szent márto ni apátsá g

813

418

803

411

1

n

65

121

n

n

205

474

3 252

Pécsi őrkan onoks ág

707

385

706

391

7

3

10

25

265

n

5

706

6 563

Veszp 52 137 12 589 50 513 11 515 rémi püspö kség

109

76 1 931 3 555 30 041

23 2 903 7 409

214 835

Veszp 49 018 9 383 47 683 8 963 rémi káptal an

125

91 1 320 5 344 13 031

Felsőö 2 959 1 812 2 919 1 771 rsi prépos tság

4

n

192

Rátóti 1 999 (gyula firátóti ) prépos tság

3

n

57

Veszpr émi egyhá zmegy e

235 2 020

285

302

146 18 663

171

97

404 1 260

n


6

232 780

382 2 569 27 021

11

n

7 452


Murak ereszt úri apátsá g

681

312

621

295

6

n

63

44

203

n

10

n

5 873

Csatár i apátsá g

546

179

477

111

1

7

21

220

112

n

5

477

2 024

Hahóti apátsá g

436

170

533

162

1

3

149

115

95

n

8

n

3 257

Nagyv 11 446 8 285 8 244 5 938 áradi püspö kség

17

3

253 1 584

30

71

Nagyv 26 925 16 253 16 936 9 100 áradi káptal an (Bp.)

62

20

929 3 704 2 927

9

815

160

137 853

436

n

n

8

506

4 938

Nagyv áradi ap. Admin isztrat úra (Debr ecen)

Nagyv áradi papnö velde

506

429

506

Nagyv áradi kispré postsá g

?

? 2 826 1 442

5

Nagyv áradi nagyp répost ság

?

? 1 380 1 024

5

57

n

n

5

n

207 1 054

4

1

1

128

n

n

184

Egri főegyh ázmeg ye


348 7 988 85 186

113 2 799 16 647

38

684 12 703


Egri 40 269 6 208 38 078 5 148 érseks ég

93

103 1 505 1 848 28 695

Egri 89 953 34 246 67 447 25 814 főkápt alan

81

59 6 774 21 938 9 131

Egri papnö velde

49

22

9 711 1 356 9 690 1 356

252 1 325 6 348

n

n

135 750

381 3 266 4 584

391 676

n

686

338

17 26 282

Egerv 1 706 1 246 1 359 ári prépos tság

951

12

n

48

306

n

n

41 1 359 12 588

Hatva ni prépos tság

379

305

393

357

1

n

2

28

n

1

4

16

4 505

Polgár i rk. egyhá z

192

135

531

401

4

3

34

72

2

n

15

n

3 317

Kassai püspö kség

5 834 2 546 5 226 2 117

17

18

380

507 1 999

6

182 3 259 31 520

Kassai káptal an

2 972 2 273 2 498 1 807

9

n

186

427

n

n

69 2 498 22 260

Kassai püspö ki helynö kség

Sárosp ataki egyhá z

220

157

575

332

n

n

108

69

42

17

7

527

3 490

637

96

428

103

2

n

19

5

290

n

9

428

1 620

Rozsn yói püspö ki helynö kség Rozsn yói püspö kség



Rozsn yói káptal an

646

8

646

10

n

n

Szatm 23 345 8 161 21 749 7 208 ári püspö kség

16

Szatm 10 062 8 180 9 763 8 151 ári káptal an

4

n

9

5

621

n

1

646

1 238

14 1 006

n

104 141

Szatm ári ap. admin isztrat úra (Mérk ) 11 3 366 4 457 5 671

178 1 044

144

n

242 9 551 71 596

(Szepe si egyhá zmegy e)* Szepe si püspö kség

689

218 1 478

381

7

24

163

131

712

n

60

213

5 282

Szepe si káptal an

876

232 1 762

527

18

31

88

129

880

n

89

285

6 607

Szepe si püspö kség és káptal an

1 828

n

n

n

n

35

115

n

2

n

151

426

152

Forrás: 1925-ös és 1935-ös Gazdacímtár. *Teljes egészében Csehszlovákiához került, de ezek a birtokai Magyarországon maradtak. 6/a. táblázat

9.8. táblázat - Főpapi birtokok (Érsekségek és püspökségek) területe 1925-ben és 1935ben



Főpapi birtokok (Érsekségek és püspökségek)

Területe, kh

1925

1935

Kalocsai rk. érsekség

65 509

59 242

Veszprémi rk. püspökség

52 137

50 513

Egri rk. érsekség

40 269

38 078

Esztergomi rk. érsekség

36 209

36 008

Váci rk. püspökség

24 289

22 215

Pécsi rk. püspökség

23 533

21 918

Szatmári rk. püspökség

23 345

21 749

Győri rk. püspökség

15 010

14 003

Nagyváradi rk. püspökség

11 446

8 244

Székesfehérvári rk. püspökség

7 931

7 494

Csanádi rk. püspökség

6 548

5 177

Kassai rk. püspökség

5 834

5 226

Szombathelyi rk. püspökség

4 541

4 200


3 263

2 984

Szepesi rk. püspökség és káptalan

1 828

152

Szepesi rk. püspökség

689

1 478

Rozsnyói rk. püspökség

637

428

Hajdúdorogi gk. püspökség

417

824

323 435

299 933

Összesen:

Az egyházi közterheket n mint pl. a kongruahozzájárulás, a katolikus sajtó segélyezése, közös püspökkari segélyezések stb. n az ún. egyházi nagyjavadalmasok viselték. (Természetesen nem számít ide a kegyúri teher, amely az egyházi birtokok mindegyik kategóriáját valamilyen mértékig érintette, vagy a szemináriumok fenntartása, ami viszont a megyéspüspökre hárult.) Kik számítottak a nagyjavadalmasok közé? Ezek listáját utoljára a kongruahozzájárulási kulcs 1907-ben történt megállapításakor a püspöki kar és a főkegyúr közösen határozták meg. A nagyjavadalmasok első kategóriájába tartozott valamennyi érsekség és püspökség, a második kategóriába valamennyi székeskáptalan. A Horthykorszakban is mindezek nagyjavadalmasnak számítottak, tekintet nélkül meglévő vagy megmaradt birtokai nagyságára. A többiek közül a korszakunkban is nagyjavadalmas maradt: a felsőörsi prépostság, a jáki apátság, a nagyváradi kisprépostság, a nagyváradi nagyprépostság, az egervári prépostság, a pápóci prépostság, a pécsi őrkanonokság és a rátóti prépostság. (A


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) tapolcai apátság javadalmát a miskolci görögkatolikus apostoli adminisztrátor kapta meg, aki így nagyjavadalmas lett. A kisebb birtokú javadalmas apátságok és prépostságok nem voltak nagyjavadalmasok.5) 6/b. táblázat

9.9. táblázat - Káptalani birtokok területe 1925-ben és 1935-ben Káptalani birtokok

Területe 1925

1935

Egri főkáptalan

89 953

67 447

Veszprémi káptalan

49 018

47 683

Nagyváradi rk. káptalan

26 925

16 936


20 788

19 848


19 239

16 426

Pécsi káptalan

19 208

18 248

Székesfehérvári káptalan

11 518

10 806

Szatmári káptalan

10 062

9 763

Győri káptalan

9 593

8 349

Szombathelyi káptalan

6 035

5 285

Kassai káptalan

2 972

2 498

Váci káptalan

2 824

2 591

Szepesi káptalan

876

1 762

Rozsnyói káptalan

646

646

Váci káptalan és püspökség

542

539

n

444

270 199

229 271

Hajdúdorogi gk. káptalan Összesen: 6/c. táblázat

9.10. táblázat - Javadalmas prépostságok és apátságok birtokai 1925-ben és 1935-ben Javadalmas prépostságok és apátságok birtokai

Területe, kh

Az 1907-es kulcsot lásd EPL Ppki jkv. 1932. március 16., 33. pont. A Horthy-korszakbeli felsorolásukat uo., 1922. március 22. és 1926. október 8. 5



1925

1935

Felsőörsi prépostság

2 959

2 919

Pápóci prépostság

2 139

2 492

Rátóti (gyulafirátóti) prépostság

1 999

2 020


1 706

1 359

Jáki apátság

1 017

889

Vaskaszentmártoni apátság

813

803

Pécsi őrkanonokság

707

706

Szt. Adalberti prépostság

695

692

Murakeresztúri apátság

681

621

Csatári apátság

546

477

Hahóti apátság

436

533

Hatvani prépostság

379

393

Nagyváradi kisprépostság

?

2 826

Nagyváradi nagyprépostság

?

1 380

Rábaszenttamási apátság

?

132

14 077

18 242

Összesen: 6/d. táblázat

9.11. táblázat - Papnevelő intézetek (szemináriumok) birtokai 1925-ben és 1935-ben Papnevelő intézetek (szemináriumok) birtokai

Területe

1925 Központi papnövelde (Bp.)

1935 8 874

8 594

Esztergomi papnövelde

119

569

Győri papnövelde és pápóci prépostság

673

n

Pécsi papnövelde

5 459

5 183

Szombathelyi papnövelde

2 731

2 814



Nagyváradi papnövelde (Debrecen) Egri papnövelde Összesen*:

506

506

9 711

9 690

28 073

27 356

*A többi egyházmegyei szemináriumnak nem volt jelentősebb földbirtoka. 6/e. táblázat

9.12. táblázat - Plébániai birtokok 500 kh felett - terület 1925-ben és 1935-ben Plébániai birtokok 500 kh felett

Területe, kh 1925

Pécsi rk. székesegyház

1935 6 191

6 295

Kalocsai rk. egyház

825

319

Ceglédi rk. egyház

614

629

Kiskunmajsai rk. egyház

286

529

Sárospatakirk.egyház

220

575

Polgári rk. egyház

192

531

Kecskemétí rk. egyház

175

1 401

3. VIII/3. Az egyházi és egyházi eredetű alapítványok A katolikus egyházi vagyon részének szokták tekinteni a különféle alapítványi vagyonokat, amelyek ingatlanokból és tőkékből álltak. Korszakunkban négy ún. közalapítványi jellegű, de eredetét tekintve katolikus vagyon volt (8. táblázat): 1. A Vallásalap, 2. A tanulmányi alap (ezt a kettőt együtt is emlegetik, mint korszakunkban is icatolikus alapot), 3. Az egyetemi alap és 4. A teréziánumi alap.6 Ezek az alapok eredetük szerint Mária Terézia, illetve II. József uralkodásának idejére nyúlnak vissza, és az általuk feloszlatott szerzetesrendek birtokaiból keletkeztek, amely birtokokat egyesítve, az állam saját kezelésébe vett. A kiegyezés után az alapokat a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezelte. A kezelésért a miniszter volt felelős a király előtt. 1881-ben 15 tagú ellenőrző és felügyelő bizottságot szervezett a király, a püspöki kar delegáltjain kívül a minisztérium által megnevezett személyekből. A Horthy-korszakban is ez a vegyes bizottság ellenőrizte a Vallás- és tanulmányi alapok kezelését. Az alapítványi birtokokjövedelme az Ellenőrző Bizottság és a VKM közös elhatározása szerint volt felhasználható. 7. táblázat

6

Keletkezésüket részletesen ismerteti Csizmadia Andor: Id. mű, 186n193. p.



9.13. táblázat - A szerzetesrendek birtokai 1925-ben és 1935-ben A birtok területe kat. holdban

Szerze tesren dek

1925

Kataszt eri tiszta jövedel em aranyk oronáb an

1935


Szőlő

Rét

Legel ő


Panno 36 376 15 541 60 315 19 405 28 nhalm i bencés főapát ság*

181

4 33

7 838 19 024 470

9 278 1 091 361 627

Tihan 17 205 3 180 – yi bencés apátsá g

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Zalavá 8 902 1 989 – ri bencés apátsá g

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Zirci 46 416 23 417 49 93 26 656 208 ciszter ci apátsá g

100

2 915 6 649 12 053 236

1 114 2 934 486 992

Jászóv 9 559 5 640 11 463 687 ári premo ntrei prépos tság (Gödö llő)

39

27

610

1 541 1 771 109

489

38

Csorn 12 447 7 805 12 334 7 366 52 ai premo ntrei prépos

36

812

1 061 2 735 3

269

4 031 118 035


75 801

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) tság Magy 25 308 9 952 26 439 10 977 65 ar Kegye s Tanító rend

122

996

2 870 5 280 49

6 080 96

187 874

Nagyk 4 341 978 aporna ki apátsá g (Jézus Társas ág)

4 185 875

12

13

175

8

3 060 –

42

–

19 719

Szent 1 027 702 Bazil Rend (gk.), Mária pócs

1 031 763

15

30

80

9

116

–

18

–

5 743

Kloste 10 379 4 011 9 596 3 540 42 rneub urgi ágosto nos kanon okrend (Auszt ria)**

50

302

993

3 894 22

753

–

52 432

Össze sen:

171 73 215 960

175 76 459 294

433

559 10 220 20 969 47 933

889 18 043 8 190

1 308 223

Kloste rneub urg nélkül

161 69 204 581

165 72 919 698

391

509 9 918 19 976 44 039

867 17 290 8 190

1 255 791

Forrás: 1925-ös és 1935-ös Gazdacímtár. *A három bencés apátságot az 1935-ös Gazdacímtár együtt adja meg. **Nem tekinthető a magyar egyház vagyonának. A Vallás- és tanulmányi alapok kezelését a minisztérium azzal kapta meg, hogy azok jövedelméből egyrészt kiegészítést ad meghatározott arányban az alsópapság jövedelméhez (kongrua), másrészt közoktatási célokat támogat belőle. Közelebbről ezen alapok jövedelméből fedezték a kongrua 13/32-ed részét; 150 plébánia kegyúri terheit; a budapesti pápai nunciatúra költségeit; támogatták belőle a javadalmakkal nem rendelkező szerzetesrendeket; segélyezték a papnevelést és a hittanárokat; fenntartottak néhány középiskolát és tanítóképzőt. A megmaradó összegekből jutott katolikus közéleti célokra: a sajtó támogatására, az Actio


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) Catholica, a katolikus hitbuzgalmi, valláserkölcsi és társadalmi mozgalmak segélyezésére, végül templomok építésére és restaurálására.7 A budapesti tudományegyetem n amelynek alapítója Pázmány Péter volt céljait szolgáló Egyetemi alap korszakunkra elvesztette katolikus jellegét. Törzsvagyonát Pázmány, Lósy és Lippay prímások alapítványai alkották, amelyhez Mária Terézia királynő több birtokot adományozott. Az Egyetemi alap egy része tehát katolikus egyházi, más része állami eredetű volt. Bár az egyház ragaszkodott az egyetem és az alapok katolikus jellegéhez, a kormányok az egyetemet már az 1870-es években állami intézménynek tekintették, és fenntartásáról az állami költségvetés keretében gondoskodtak. A püspöki kar a Horthy-korszakban itt is jogfenntartással élt, és ennek a Felsőházban évente a költségvetési vitában hangot is adott. Végül is elérték, hogy 1933-tól az Egyetemi alapot a kormány nem vette fel a kultusztárca költségvetésébe. A Tereziánum alapítvány szintén elvesztette katolikus jellegét és a korszakban a bátaszéki uradalom jövedelméből gyakorlatilag állami ösztöndíjakat fedeztek. (Mária Terézia 1751-ben a megüresedett bátaszéki apátsági javadalmat nemes származású magyar katolikus ifjak tanítási és nevelési költségeinek fedezésére kötötte le. Az alapítványt Ferenc József készpénzzel növelte, ebből a bécsi Tereziánumban tanuló magyar ifjak ösztöndíját fedezték, származásra és felekezetre való tekintet nélkül. 1919 után az intézménynek a magyar állammal való jogi kapcsolata megszűnt, az alapítvány jövedelme állami ösztöndíjjá változott.) A püspöki kar szinte évente kérte a kultuszkormányzatot a bátaszéki uradalom visszaadására. A mai történeti felfogás szerint ezeket a lközalapítványokat voltaképpen az állami birtokok egy speciális formájának lehet tekintenir.8 Ezzel annyiban lehet egyetérteni, hogy kezelésüket illetően állami birtokok, de céljukat illetően sokkal inkább egyházi birtokok voltak. Katolikus jellegüket garantálta maga a minisztérium, az ellenőrző bizottság s ezeken a fórumokon keresztül a püspöki kar, amely éberen őrködött afelett, hogy a jövedelmeket szinte kizárólag a katolikus egyházi célokra n áttételesen a főpapi vagyonokra nehezedő terhek csökkentésére n használják fel. 8. táblázat

9.14. táblázat - A katolikus jellegű vagy eredetű alapítványi birtokok 1925-ben és 1935ben Alapít vány

A birtok területe kat. holdban

1925

1935


7 8

Kataszt eri tiszta jövedel em aranyk oronáb an

Szőlő

Rét

Legel ő


Magy 88 704 44 363 87 319 45 312 ar kat. vallás alap

251

91 2 997 12 678 23 017

105 2 868 62 419

775 836

Magy 32 833 13 665 28 657 10 782 ar kat. tanul

84

22 1 399 2 642 5 695

334 7 699 21 021

222 771

OL. K-63. KüM. Pol. oszt. 298. cs. 1885/1935-34.t. 5n7. fol. Kolossa TibornPuskás Júlia: Id. mű, 450. p.


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) mányi alap Zselic szentj akabi (lakóc sai) apátsá g (tanul mányi alapé)

6 768 2 691 6 755 2 489

17

3

520

Teleki apátsá g (tanul mányi alapé)

4 762 1 928 4 745 1 931

8

3

83

49

Kapos 1 904 1 087 1 852 1 061 fői (szent bened eki) prépos tság (tanul mányi alapé)

4

–

72

361

Magy 16 158 7 137 16 128 7 879 ar kir. Terézi ánumi alapítv ány (Bátas zéki apátsá g)

28

Magy 14 708 3 613 14 994 3 700 ar kir. Tudo mánye gyete mi alap

47

30

Bükk 2 630 1 379 2 635 1 416 Sebeféle rk. árvaalapítv ány

14

–

6 1 360

–

328 3 226 37 494

2 58

–

84 2 128 37 446

315

–

39 1 221 13 464

390 3 008

612 4 759

166 1 318 9 431

342

302 8 900

122 1 551

363

698


86

2

122 684

4 52 58 222

56 2 289 19 708

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) (Eger) Össze sen:

168 75 863 467

163 74 570 085

453

155 7 136 17 732 48 403

Tanul 46 267 19 371 42 009 16 263 mányi alap együtt :

113

Vallás - és tanul mányi alap együtt

134 63 734 971

129 61 575 328

Valam ennyi alap a Bükk Sebe árvaal ap nélkül

165 74 474 837

160 73 154 450

723 13 943

106 262

1 287 625

28 2 074 3 442 11 605

334 8 150 27 956

311 175

364

119 5 071 16 120 34 622

439 11 018 90 015

1 087 011

439

155 6 773 17 034 48 317

721 13 887

1 267 917

103 973

Forrás: 1925-ös és 1935-ös Gazdacímtár. Ezek a jelzett három javadalmat nem számították a tanulmányi alaphoz. 9. táblázat

9.15. táblázat - A katolikus egyházi birtokok 1935-ben Terület kat. holdban

A birtok

Kataszte ri tiszta jövedele m aranykor onában

jellege

Összes en

I. Rk. egyházi és iskolai földbirt ok

Szántó

Kert

Szőlő

Rét

Legelő

Erdő

Nádas

Földad Haszon ó alá bérbe nem adott eső

862 348 322 704

4 377

2 688

53 176

102 213

273 441

5 947 72 540

170 098

5 811 764

561 180 309 046

1 528

1 082

31 014 77 305

218 628

4 814 50 766

105 899

3 237 877

Ebből: a) Főpapi


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) birtoko k* b) Szerzet esrende k

175 547

77 276

971

679

10 517 20 313 47 898

885 17 008

c) Egyéb egyházi és iskolai

126 111

90 737

1 878

927

11 045

248

II. Gk. 14 590 egyházi és iskolai földbirt ok

9 720

103

74

1 295

725

1 857

32

784

5 852

95 261

4 595 11 915

9 121

1 329 438

4 766 55 078

1 244 449

Ebből: a)Főpa pi birtoko k

4 322

1 562

3

2

512

603

1 378

18

244

2 917

23 627

b) Szerzet esrend( ek)

1 030

763

15

30

78

9

116

–

19

–

5 742

c) Egyéb egyházi és iskolai

9 238

7 395

85

42

705

113

863

14

521

2 935

65 892

877 358 032 294

4 480

2 762

54 471

102 938

275 298

5 979 73 324

351 900

5 907 025

Összes en: Vallása lap

87 319

45 312

251

91

2 997 12 678 23 017

105

2 868 62 419 775 836

27 816

10 780

85

22

1 399

2 639

5 695

334

6 862 21 021 222 276

992 414 124 429

4 816

2 875 118 255

118 255

304 010

Tanulm ányi alap Alapok kal együtt* *

Forrás: 1935-ös Gazdacímtár, 193n195. P. *Beleértve a káptalani, a javadalmas apátsági és prépostsági birtokokat is.


6 418 83 054

435 340

6 905 137

VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) **Az állami statisztikai hivatal csak e két alapot tekintette katolikusnak. Az államilag is elismerten katolikus jellegű Vallás- és tanulmányi alapok közvetlen gazdasági-pénzügyi irányítását a Horthy-korszakban a Nemzeti Hitelintézet Rt. végezte. Az intézet részvénytöbbségét az alapok képviseletében gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter vette meg, így az lényegében az alapok bankja lett. (Klebelsberg meglehetősen szabadon rendelkezett az egyébként állandóan deficites alapok jövedelmével.) A Nemzeti Hitelintézet elnökségének hivatalból állandó tagja volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke. Az egyházi birtokok méreteiről adott áttekintést összefoglaló táblázatok zárják le (4/a és 9. táblázat). Az egyházi javadalmak nagyságrend szerinti sorrendje (10. táblázat) az egyházi birtokok megoszlásának arányait érzékelteti. 10. táblázat

9.16. táblázat - A katolikus egyházi birtokok nagyságrend szerint 1935-ben Javadalom

Területe, kh Javadalom

Területe, kh

Magyar kat. vallásalap

87 319 Győri káptalan

8 349

Egri főkáptalan

67 447 Nagyváradi rk. püspökség

8 244

Pannonhalmi bencés főapátság

60 315 Székesfehérvári püspökség

7 494

Kalocsai érsekség

59 242 Zselicszentjakabi (lakócsai) apátság (tanulmányi alapé)

6 755


50 513

Zirci ciszterci apátság

49 951 Pécsi rk. székesegyház

6 295


47 683 Szombathelyi káptalan

5 285

Egri érsekség

38 078 Kassai püspökség

5 226


36 008 Pécsi papnövelde

5 183

Magyar kat. tanulmányi alap

28 657 Csanádi püspökség

5 177

Magyar Kegyes Tanítórend

26 439 Telki apátság (tanulmányi alapé)

4 745

Váci püspökség

22 215 Szombathelyi püspökség

4 200

Pécsi püspökség

21 918 Nagykapornaki apátság (Jézus Társaságé)

4 185


21 749


19 848 Munkácsi gk. püspökség (Tapolcai apátság) 223 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

2 984


Pécsi káptalan

18 248


16 936 Felsőörsi prépostság

2 919


16 426 Nagyváradi kisprépostság

2 826

Magyar kir. teréziánumi alapítvány

16 128 Szombathelyi papnövelde

2 814

Magyar kir. tudományegyetemi alap

14 994 Bükk Sebe-féle árvalapítvány (Eger)

2 635

Győri püspökség

14 003 Váci káptalan

2 591

Csornai premontrei prépostság

12 334 Kassai káptalan

2 498

Jászóvári premonrei prépostság

11 463 Pápóci prépostság

2 492


10 806 Rátóti (gyulafirátóti) prépostság

2 020

Szatmári káptalan

9 763 Kaposfői (szentbenedeki prépostság (tanulmányi alapé))

Egri papnövelde

9 690

Klosterneuburgi apátság

9 596 Szepesi káptalan

1 762

Központi Papnövelde

8 594 Szepesi püspökség

1 478

Kecskeméti rk. egyház

1 401 Sárospataki rk. egyház

575

Nagyváradi nagyprépostság

1 380 Esztergomi papnövelde

569


1 359 Váci káptalan és püspökség

539

Szent Bazil Rend (Máriapócs)

1 031 Hahóti apátság

533

Polgári rk. egyház

1 852

531

Jáki apátság

889 Kiskunmajsai rk. egyház

529

Hajdúdorogi gk. püspökség

824 Nagyváradi papnövelde (Debrecen)

506

Vaskaszentmártoni apátság

803 Csatári apátság

477



Pécsi őrkanonokság

706 Hajdúdorogi gk. káptalan

444

Szt. Adalberti prépostság

692 Rozsnyói püspökség

428

Rozsnyói káptalan

646 Hatvani prépostság

393

Ceglédi rk. egyház

629 Szepesi püspökség és káptalan

152

Murakeresztúri apátság

621 Rábaszenttamási apátság

132

4. VIII/4. A katolikus egyház bankérdekeltségei Kétségtelen, hogy a katolikus egyházi vagyon döntő többsége földbirtokvagyon volt, és igen jelentős értékeket képeztek az egyéb ingatlanok, így elsősorban az épületek. Nehezebb annak a megállapítása, hogy milyen tőkével, értékpapírokkal, bankbetétekkel rendelkezett az egyház. Altalában jellemző volt, hogy az egyháziak ritkán fektették tőkéjüket ipari vagy kereskedelmi vállalkozásokba. Inkább saját kezelésű takarékpénztárakban vagy egyéb megbízható pénzintézetekben vállaltak részesedést. A katolikus egyházat 1919 után érzékeny veszteség érte pénzügyi téren is, a háborús vereség és az infláció következtében. Elveszett a sok millió korona értékű hadikölcsönbe fektetett ingó vagyon, és az infláció következtében a bankokban levő pénztőke is jelentős részben veszendőbe ment. Becslések szerint az infláció következtében a főpapság kb. 100 000 000 aranykorona, a szerzetesrendek 12 000 000 aranykorona, az alapok 84 000 000 aranykorona banktőjéje veszett el.9 Kimondottan a katolikus egyház, illetve a Vallás- és tanulmányi alap (tehát részben az állam) intézményének számított a Nemzeti Hitelintézet Rt. Ennek alaptőkéje 1929. december 31-én 2 000 000 pengő volt, amit az 1930-as évek végén 4 millióra emeltek fel (részben az állam, részben az említett alapok segítségével). Saját tőkéje 2 603 225 P míg az általa kezelt idegen tőke 25 463 839 P volt.10 A céget 1920-ban alapították. Igazgatósági tagjai között számos megbízható katolikus világi (Gévay-Wolff Nándor, Hindy Zoltán, SzinyeiMerse Jenő, Zsembery István) található, de helyet kapott benne n a prímás exponenseként Lepold Antal esztergomi kanonok is. A Nemzeti Hitelintézet intézte a katolikus egyház szinte valamennyi országos pénzügyi akcióját, kezelte a különféle befolyt összegeket stb. Egyszóval az egyház, az egyes nagyjavadalmasok és a püspöki kar lházi bankjar volt. A központi, fővárosi pénzintézetek közül az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején még kettőnek a vezetésében találkozunk katolikus papokkal: a Magyar Földhitel Intézet felügyelő bizottságában ült Glattfelder Gyula csanádi püspök (gróf Zichy János, gróf Zichy Aladár, gróf Sommsich József, gróf Apponyi Albert és más arisztokraták társaságában). A Gazdák Biztosító Szövetkezetének pedig Bárdos Remig pannonhalmi főapát volt az alelnöke (az agrárius Bernát Istvánnal együtt). A felsőklérus szoros kapcsolatban volt továbbá a Magyar ÁItalános Hitelbankkal, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárral és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal. A főpapság n értve most ez alatt a püspököket n nem exponálta magát a pénzintézetekben, nyilván nem is foglalkozott közvetlenül ilyen ügyek intézésével. A pénzintézetek vezetőségeiben szereplő egyháziak inkább az legyházi középrétegbőlr kerültek ki, leginkább kanonokok voltak, akik a helyi takarékpénztárakban vittek vezető szerepet. Ez arra is utal, hogy az egyházmegyék vagyonukat (beleértve a püspöki jövedelmeket és a káptalani jövedelmeket is), leginkább a helyi szervezetekben lévő tőkésekkel együttműködve forgatták, pénzügyeiket ott intézték. természetesen az ilyen szerepvállalásnak nemcsak gazdasági, hanem társadalmiközéleti aspektusai is voltak. A kalocsai és az egri érsekségnek, továbbá a pécsi, a váci és a szombathelyi püspökségnek saját bankja, egyházmegyei takarékpénztára volt. A Kalocsai Főegyházmegyei Takarékpénztár Rt. 1924-ben alakult, átszámítva 300 000 pengő alaptőkével. (Igazgató elnöke Simonyi-Semadam Sándor, volt kereszténypárti miniszterelnök.) Az Egri Főegyházmegyei Takarékpénztár 1920-ban alakult, alaptőkéje 450 000 pengő volt. Szoros kapcsolatban állt a fent említett fővárosi bankokkal. Igazgatótanácsának elnöke Török Kálmán

9

Haller István: Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély. Id. mű, 34. p. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1930n1931. évre. Szerk. Kallós János. Bp. 1930. További adatok innen.

10


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) prépostkanonok, alelnöke Vencell Ede prépostkanonok volt, tagjai között további négy egri kanonok foglalt helyet. A Pécsi Egyházmegyei Takarékpénztár 1913 óta működött, 300 000 pengő alaptőkéje volt 1929-ben. Elnöke ennek is Simonyi-Semadam volt, alelnöke pedig Szilvek Lajos nagyprépost, igazgatósági tagjai Hanuy Ferenc és Komócsy István pécsi kanonokok. Szilvek egyben a Pécsi Takarékpénztár Rt.-nek is igazgatósági tagja volt. A Váci Egyházmegyei Takarékpénztár Rt. 1922-től működött, elnöke ugyancsak Simonyi-Semadam Sándor. A Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár Rt. 1912-ben alakult, elnöke ennek is SimonyiSemadam. Igazgatósági tagja volt Rogács Ferenc kanonok, majd nagyprépost. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. igazgató tanácsában helyet kapott Fehér Gyula nagyprépost és Turi Béla kanonok. Az Esztergom-vidéki Kereskedelmi és Hitelbank Rt. még inkább az érsekség érdekeltsége volt. Ennek elnöke az említett Fehér Gyula nagyprépost, aki nagyprépost elődjét, Walter Gyula címzetes püspököt követte ebben a tisztségben. A bank igazgatója Mátéffy Viktor Teofil kanonok, felügyelő bizottsági tag Lepold Antal kanonok volt. (Alaptőkéje 1929ben 200 000 pengő.) A veszprémi püspökség jelentős érdekeltséggel rendelkezett a Veszprém vármegyei Alapítványi Takarékpénztárban. A Győrvárosi és Megyei Takarékpénztár igazgatósági tagja volt Bedy Vince kanonok, később nagyprépost. A banknak jelentős egyházi részvényesei voltak. A Moson megyei Takarékpénztárnak pedig Pintér László rajkai plébános, később soproni, majd nagyváradi kanonok volt igazgatósági tagja. A Debreceni Takarékpénztár Rt. elnöke maga Lindenberger János nagyváradi kisprépost, debreceni plébános, a váradi egyházmegye itteni részének apostoli adminisztrátora volt. 11

5. VIII/5. Javadalom, jövedelmek és terhek Nézzük meg ezek után, hogy maga az egyház mit mond saját vagyonáról és annak jövedelméről? A püspöki kar megbízásából Glattfelder Gyula csanádi püspök az 1926 október 8-i konferencia elé terjesztett memorandumában tárta fel a helyzetet.12 A püspök az egyházi vagyon kiszámításánál csak a főpapi, illetve a közalapítványi birtokokat vette számításba. Az egyházi nagyjavadalmasok és alapok tehermentes kataszteri tiszta jövedelmének aranykorona-kimutatását az 1907-es felmérés alapján állította össze, amelyet annak idején a kongruabizottság hajtott végre. A kataszteri tiszta jövedelem aranykorona-értékéből a tényleges jövedelem mértékét a Vallás- és tanulmányi alap 1926/27. évi költségvetési előirányzata szerint számította ki. Ez a költségvetés pedig a Vallásalap esetében az aranykorona-értéket 1,44-gyel, a Tanulmányi alap esetében 1,53mal szorozta be, és így kapta meg pengőben az előirányzott (várható) tényleges jövedelmet. Glattfelder a főpapi birtokok és a Vallásalap esetében az 1,44-es szorzószámot, a Tanulmányi alap és a szerzetesrendek (tanítórendek) birtokainál az 1,53-as szorzót alkalmazta. Az így kapott pengőösszegekhez hozzászámította az 1926/27. évi állami költségvetésben előirányzott globális katolikus államsegélyt és az ezen felül kimondottan iskolai célokra az államtól kapott katolikus iskolai segélyt. Táblázatosan ezeket az adatokat így lehet összefoglalni.

9.17. táblázat - Az egyház vagyona és annak jövedelme 1926-ban (Glattfelder Gyula) Birtok jellege

Aranykorona tiszta jövedelem, P

Szorzó

Tényleges jövedelem, P

Főpapi vagyon

3 138 499

1,44

4 500 000

784 831

1,44

1 135 906

1 147 000

1,53

1 756 000

308 666

1,53

474 795

Vallásalap vagyona Tanítórendek vagyona Tanulmányi alap vagyona Összesen

5 378 996

7 866 701

Államsegély

n

n

1 436 153

Iskolai segély

n

n

12 079 141

11 12

Uo. és Csizmadia Andor: Id. mű, 175. p. EPL Ppki jkv. 1926. október 8., 9. pont; EPL Cat. D/a. 3 577n1926.




5 378 996

21 381 995

Glattfelder kimutatását azonban sem a kormány, sem a kortárs közvélemény nem fogadta el. Ennek a fő oka az, hogy a szorzószám nem volt reális. Általában ugyanis a korszakban az átszámítási kulcs pengőre (tényleges jövedelemre) nem 1,44 vagy 1,53 volt, hanem 2,6! (A Vallás- és tanulmányi alap szorzóját tudatosan ilyen alacsonyra állapították meg, hogy leplezzék a rossz gazdálkodást.) Ha pedig a 2,6-os szorzót vesszük, akkor a Glattfelder által is elismert 5 378 996 aranykoronát 2,6-del szorozva 13 985 389 pengőt kapunk! Ehhez jön kereken 1,5 millió államsegély és a kereken 12 milliós iskolai segély, összesen tehát 27,5 millió pengőről van szó. Ez a számítás természetesen nem tükrözi a tényleges tiszta jövedelmet, hiszen az aranykorona-érték a korszakban már csak adókivetési kulcsként szolgált. De megemlíthetjük pl., hogy Gaál László az Esterházy hercegi hitbizomány (1939-ben 49 333 kh) n amely jellegében hasonló az egyházi nagybirtokhoz n 1939. évi gazdálkodási eredményét vizsgálva megállapította, hogy a holdankénti aranykorona-értéknek a kétszerese volt a tényleges jövedelem.13 Saját kutatásaink és számításaink is ezt igazolják. A katolikus-protestáns felekezeti villongások is főként az anyagiak körül erősödtek fel. Haller István, a keresztény kurzus első propagandaminisztere, majd kultuszminiszter egyik, a katolikus egyház lszegénységétr és a protestánsok túlzott állami segélyezését bizonyítani hivatott írásában az 1926/27-es költségvetési évre nagyjából a Glattfelder-féle kimutatást igazolja. Eszerint az 1926/27-es költségvetési évben:

9.18. táblázat - Az egyház vagyona és annak jövedelme az 1926/27-es költségvetési évben (Haller István) Katolikus egyházi segély

1 027 332 pengő

Katolikus iskolai segély

13 186 793 pengő

Összes katolikus segély

14 214 125 pengő

Vallásalap jövedelme

1 135 906 pengő

Főpapi jövedelem

4 635 288 pengő


19 985 319 pengő

Haller kimutatása n tehát a kimondottan tanítási célokat szolgáló tanítórendek és tanulmányi alap jövedelmét figyelmen kívül hagyva n nagyjából azonos Glattfelder adataival. 14 Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy a katolikus egyház jövedelme az ingatlan földbirtokaiból és az államsegélyből n a gazdasági válság éveitől eltekintve n tovább növekedett. Az 1935-ös lGazda-címtárr adatai szerint az egyházi birtokok az alapokkal együtt 992 429 kat. holdat és 6 905 137 aranykorona tiszta jövedelmet mutatnak ki. Ez pedig 1925-höz képest 36 980 kh terület és 1 526 168 aranykorona értéknövekedést jelent. Mindez azt mutatja, hogy az egyház a földreform során rosszabb minőségű földjeitől szabadult meg, és veszteségeit sikerült pótolnia. Glattfelder előbbi kimutatásában azt olvashatjuk, hogy a katolikus egyházi javadalmasok a földbirtokreform és a vagyonváltság céljaira addigi birtokterületüknek 15n20%-át adták le. Ezt kétkedve kell fogadnunk, csak egyes nagyjavadalmaknál (főként főpapi birtokoknál) közelíthette meg ezt az arányt. A katolikus egyházi birtokok vesztesége valójában az igénybevétel során csak 3,6% volt. A földreformnovella (1924: VII. te.) ugyanis külön elbánás alá vette az alapítványokat, a tanítórendek birtokait és egyéb célvagyonokat. Esetükben a megváltást nem föld leadásával, hanem kishaszonbérletbe adásával kellett végrehajtani.15

Gaál László: Az Esterházy hercegi hitbizomány gazdálkodása 1930n1940. Agrártörténeti Szemle 1972. 3n4. sz., 475n518. p. Haller István: Id. mű, 37. p. 15 A vagyonváltságról lásd EPL Ppki jkv. 1922. március 22.; Berend T. IvánnRánki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919n1929. Bp. 1966. Akadémiai K., 73. és köv. p.; Csizmadia Andor: Id. mű, 173. p. 13 14


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) Időközben a globális katolikus államsegély is 1,5 millióról 3 millió pengőre emelkedett. (Szerényebb mértékben nőtt az iskolai segély.) Végül 1938 után, újabb birtoktestek visszatérésével, a földbirtokjövedelem ismét emelkedett, ha kis mértékben is, hiszen az utódállamok a katolikus egyházi nagybirtokokat a földreform céljaira erősen igénybe vették. Nézzük meg ezek után, hogy milyen globális terhek hárultak a katolikus egyházi javadalmakra, illetve a jövedelemre? Fontos adatokat közölt Glattfelder püspök a főpapság megélhetési költségeiről. Eszerint a főpapi javadalmakra hárult 14 egyházmegyei központ költségeinek a terhe (aulánként, azaz főpapi udvaronként 50n60 egyházmegyei alkalmazottal, megfelelő szolgaszemélyzettel és dologi kiadásokkal, az alkalmazottak nyugdíjterheivel), továbbá a 14 érsek és püspök (beleértve az apostoli adminisztrátorokat is), a 140 kanonok és egyéb dignitás (egyházi méltóság) személyi kiadásai. Ezekre a felsorolt kiadásokra Glattfelder 1,5n2 millió pengő évi összeget jelölt meg.16 Konkrétan tudjuk pl., hogy az 1930. március 3-i püspökkari konferencia a szatmári apostoli adminisztrátor évi honoráriumát (személyes jövedelmét) 24 000 pengőben, a nagyváradi adminisztrátorét 18 000 pengőben szabta meg.17 Az egri érseki aula udvartartási költségei 1939-ben pedig 103 061 pengőt tettek ki.18 A hajdúdorogi görögkatolikus püspökség 1912-es alapításakor a püspök fizetését 3000 kh ljobb minőségűr földbirtok évi jövedelmében állapították meg. (A földreform során, 1927-ben a hajdúdorogi püspökség 781 kh, a káptalan 433 kh birtokot kapott, 4540, illetve 2680 aranykorona minőségben. 19) A Horthykorszakban a püspökségek évi jövedelme ennek sokszorosa volt, átlagot véve a javadalmak aranykorona-értéke a 100 000 felett volt, így tiszta jövedelmük csak a földvagyonból ennek a duplája lehetett. Ha most globálisan nézzük, hogy az egyházkormányzati apparátus, a szerzetesrendek és az iskolák milyen volumenűek voltak, az alábbi adatokat kapjuk: 3 érsekség, 11 püspökség (és ugyan-ennyi káptalan), 19 férfi, 22 női szerzetesrend 28 szerzetesi gimnázium, 11 papi szeminárium, 21 férfi és női tanítóképző intézet, 113 férfi és 273 női zárda, 58 fiú és leány polgári iskola, 6 felsőkereskedelmi iskola, 2548 elemi iskola, 1500 plébánia és kb. 3700 szerzetes és világi pap.20 Ha az iskolákat kiemeljük, az 1937/38-as tanévben 80 polgári, 3 óvónőképző, 32 tanító- és tanítónőképző, 45 gimnázium, 7 felsőkereskedelmi iskola, 22 hittudományi főiskola, 1 jogakadémia, 1 polgári iskolai tanárképző és 2995 elemi népiskola fenntartása hárult részben az egyházra. 21 Milyen terhek hárultak mindebből a katolikus Vallásalapra? A Vallásalap az 1936/37. költségvetési évben 1031293 pengővel rendelkezett, ebből ingatlanainak bevétele 298 500 pengő volt. A kiadások így alakultak:

9.19. táblázat - A katolikus Vallásalapra háruló terhek az 1936/37-es költségvetési évben Hitoktatók illetményei

76 034 pengő

Papnevelés

68 813 pengő

Szerzetesrendek

30 008 pengő

Illetménykiegészítések

119 444 pengő

Kongrua

352 000 pengő

Kegyúri terhek

151 436 pengő

Nyugdíj

18 580 pengő 6 432 pengő

Templom Egyéb

60 000 pengő

EPL Cat. D/a. 3 577n1926. EPL Ppki jkv. 1930. március 3. 18 Heves megyei Levéltár. Egri érsekség gazdasági iratai. VII. Class. 2 376/Főkönyv 1939. 19 OL K-26. ME ált.ir. 1929 n XXIII n 1877. sz. 20 Haller István: Id. mű, 33. p. 21 Magyarország közoktatásügye 1938. VKM kiadás. Idézi Csizmadia Andor: Id. mű, 425n426. p. 16 17



Összesen

882 747 pengő

A fennmaradó felesleget egyéb katolikus célokra fordíthatták. 22 A Tanulmányi alap 1936/37. évi költségvetése 1 160 878 pengő bevétellel és 1 220 481 pengő kiadással számolt. (A bevételekből csupán 173 300 pengő tiszta haszon származott az alap birtokaiból, a többi államsegély volt.) A Tanulmányi alap kiadási tételei a következők voltak.23

9.20. táblázat - A katolikus Tanulmányi alap kiadásai az 1936/37-es költségvetési évben Katolikus középiskolákra

662 240 pengő

Vegyes középiskolákra

93 320 pengő

Tanítóképzők

132 860 pengő

Népiskola

4 698 pengő

Nyugellátás

239 837 pengő

Ügyigazgatóság költségei

48 094 pengő

Összesen

1 181 049 pengő

Az egyházi intézmények és személyek, illetve az iskolák fenntartása csak részben hárult a nagyjavadalmasokra. A célvagyonok mellett az állami támogatás és az egyházi és iskolai adók képezték e hatalmas apparátus gazdasági alapjait. Mégis, az állandó terhek, a gyakran nem kielégítő gazdálkodás, továbbá a javadalmakra háruló ad hoc kiadások a legtöbb birtok viszonylag nagy arányú eladósodásához vezettek. Pontos püspökkari kimutatás készült 1928-ban a 2000 kat. holdat meghaladó egyházi birtokok tőkésített (állandó) nyugdíj- és kegyúri terheiről, illetve az egyéb pénzintézeti terhekről (11. táblázat). Kitűnik, hogy a birtok nagyságához és jövedelméhez képest a leginkább eladósodott (megterhelt) az egri székesfőkáptalan, a kalocsai érsekség, a pannonhalmi főapátság és a jászóvári premontrei prépostság. A fizetésképtelenné vált egyházi birtokokat általában az állam szanálta. A kalocsai érsekség 1925-ben 3 milliárd korona kölcsönt vett fel, aminek terheit nem tudta kiheverni, és 1937-ben szanálni kellett. A szombathelyi püspökség készpénzadóssága 1936-ban már 39 210 pengő, a betáblázott adóssága 300 000 pengő volt. A javadalmat csődbe vivő gróf Mikes János püspököt lemondatták, és az állam a püspökséget Grősz József apostoli kormányzó segítségével szanálta. A szatmári püspökség itt maradt birtokain 210 000 dolláros kölcsön volt, aminek évi törlesztési összege 106 800 pengőt tett ki. Ez nagyjából a javadalom évi jövedelme körül mozgott.24 Az egyházi nagyjavadalmasok teherbíró képességéről jó áttekintést kaphatunk egy 1933-ban készült felmérésből. A kormány az 1933. évi állami költségvetés deficitjét részben belső, önként megajánlott kölcsönökből kívánta fedezni. A kölcsönből mintegy 15 millió pengő megajánlását kérte a hazai nagybirtokosoktól. A pénzügyminiszter 1933. február 15-re összehívta a nagybirtokosok képviselőit; a megbeszélésen az érsekségi és püspökségi birtokosokat Glattfelder Gyula csanádi püspök, a káptalanokat Drahos János esztergomi kanonok, a szerzetesrendeket Sebes Ferenc piarista rendfőnök képviselte. Ez az értekezlet egy szűkebb bizottságot küldött ki, amelynek vezetője gróf Károlyi Gyula, volt miniszterelnök, egyházi résztvevője pedig Drahos kanonok lett. 11. táblázat

9.21. táblázat - A 2000 kat. holdnál nagyobb egyházi birtokok és terhek jegyzéke (1928) EPL 1 763/1938. A Magyar Katolikus Vallásalap 1936/37. évi zárszámadása. Uo., a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap 1936/37. évi zárszámadása. 24 Uo., Ppki jkv. 1930n1937 között; Csizmadia Andor: Id. mű, 181. p. 22 23



Név

Birtok területe kh

Kat. tiszta jövedelem aranykoronában

Nyugdíj, kegyúri terhek tőkésített összege

Pénzintézeti stb. teher

Összes teher


5 116

83 680

–

429 018

429 018


11 389

109 700

740 000

–

740 00

Egri érsekség

38 519

142 776

3 738 809

57 221

3 796 030

Egri székesfőkáptala n

75 177

406 692

4 638 913

5 651 093

10 290 006


36 146

132 904

2 512 632

1 264 652

3 775 334

Esztergomi székes főkáptalan

19 117

123 575

1 815 200

852 026

2 667 226


2 728

24 635

232 340

10 300

242 640

12 607

103 210

2 455 273

80 000

2 535 273

7 886

78 524

589 731

83 317

673 048

Kalocsai rk. érsekség

58 499

352 260

6 285 952

2 285 000

9 110 952

Kalocsai rk. székesfőkáptala n

17 140

81 163

720 300

192 792

913 092

Kassai rk. püspökség

5 170

31 383

84 000

–

84 000

Kassai rk. székeskáptalan

2 429

22 260

–

11 623

11 623


3 165

15 312

27 770

7 792

35 562

Nagykapornaki apátság

4 250

20 190

?

?

?


15 888

138 205

635 060

1 316 000

1 951 060

Győri püspökség Győri székeskáptalan



Nagyváradi rk. kisprépostság

2 850

16 900

36 000

1 525 000

1 561 000


8 077

83 186

768 640

25 000

793 640

54 943

356 514

6 866 400

2 785 000

9 651 400


2 474

23 019

143 400

–

143 400

Pécsi rk. püspökség

22 561

112 866

1 256 442

533 059

1 789 501

Pécsi székeskáptalan

18 195

98 305

550 864

348 763

899 627

Piarista rend

25 543

179 939

1 110 000

–

1 110 000

Jászóvári premontrei prépostság

11 622

76 705

1 860 000

7 760 000

9 620 000


2 019

7 656

23 000

10 100

33 100


21 437

102 687

740 000

1 160 820

1 900 000

Szatmári székeskáptalan

9 833

70 698

132 800

–

132 800


7 131

66 282

971 553

730 395

1 701 448

Székesfehérvári székeskáptalan

11 044

65 588

192 000

294 000

486 000

Szepesi püspökség és káptalan

2 003

?

?

?

?


3 914

40 625

–

361 996

361 996

21 315

119 667

1 555 640

521 461

2 077 101

Váci székeskáptalan

2 724

16 884

–

4 042

4 042

Vasvárszombathelyi káptalan

6 133

24 876

83 030

134 522

217 552

Pannonhalmi főapátság

Váci rk. püspökség




47 744

201 977

238 190

219 054

457 244

Veszprémi székeskáptatan

29 669

225 904

62 274

2 557 519

2 619 793

Zirci apátság

47 831

524 873

2 159 680

–

2 159 680

Forrás: Esztergomi Prímási Levéltár. Püspökkari konferenciák jegyzőkönyvei. 1928-as tavaszi és őszi konferencia közé beiktatott gépelt lap. A dokumentumot eredeti formájában közöljük. Az összeállítás valószínűleg az új prímás Serédi számára készült, és a nagyjavadalmasok tényleges jövedelméről szóló Glattfelder-féle memorandum dokumentációja volt a forrása. Lásd az 1926. október 8-i jegyzőkönyv 9. pontját. Drahos előadta az egyházi nagybirtokok aránylag nagy eladósodásának okait: az igen jelentékeny törzsvagyonnak és az alapok hasonló vagyonának elértéktelenedését, a jelentős kegyúri és nyugdíjterheket, végül a székesegyházak, szemináriumok és más tanintézetek fenntartási költségeit. A bizottság abban állapodott meg, hogy a kölcsön nyújtásában n illetve pénz nem lévén, annak garantálásában n azoknak a nagybirtokoknak kell részt venniök, amelyek legalább 10 000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkeznek, és területük 1000 kh felett van. Azok esetében, amelyek a kataszteri tiszta jövedelem tízszeresén felül vannak terhelve, a jegyzéstől el kell tekinteni. A kataszteri tiszta jövedelem 0n5-szöröséig megterheltek a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresét, az 5n10-szereséig megterheltek egyszeresét garantálják. A bizottság által megállapított kulcs szerint Drahos kanonok figyelembe véve az egyházi birtokok eladósodásának mértékét, kiszámította a garantálandó összeg nagyságát. Ha az aranykorona tiszta jövedelmet vették volna alapul, a bizottsági álláspont szerint 6 millió pengő garantálása telt volna az egyháziaktól. Drahos azonban a speciális egyházi terhekre való tekintettel ennek csak a felét, 3 milliót vett tekintetbe és osztott szét. A püspöki kar ezt a számítást elfogadta.25 (12. táblázat.) 12. táblázat

9.22. táblázat - A garantálandó összeg nagysága az egyes egyházi javadalmakban (Drahos János) Garantálandó összeg (P)

Javadalom Zirci apátság

524 000


201 000

Piarista rend

179 000

Pannonhalma (Bencés rend)

178 000

Kalocsai érsekség

176 000

Egri érsekség

142 000

Váci püspökség

119 000

Pécsi püspökség

112 000


112 000

25

EPL Ppki jkv. 1933. március 22. 15. p.




109 000

Győri püspökség

103 000

Pécsi káptalan

98 000


83 000


83 000


81 000

Győri káptalan

78 000

Szatmári káptalan

70 000


69 000


66 000


66 000


65 000


61 000


351 000

Kassai püspökség

31 000

Szombathelyi káptalan

24 000


24 000


23 000

Kassai káptalan

22 000


20 000

Váci káptalan

16 000


15 000


7 000

Egri főkáptalan

(Eladósodása a kat. tiszta jövedelem tízszeresén felül)

Jászóvári premontreiek

(Eladósodása a kat. tiszta jövedelem tízszeresén felül)

Összesen

3 008 000


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) Forrás: EPL Ppki jkv. 1933. március 22. 15. pont. Nyilvánvaló, hogy a legkevésbé eladósodott és a legnagyobb tényleges jövedelemmel rendelkező egyházi javadalmak tudták a legmagasabb kölcsönösszeget garantálni. Eszerint a leginkább teherbírónak az intenzív gazdálkodást folytató szerzetesrendek bizonyultak. Ez az abszolút számokból is kitünik, de még inkább így van, ha a táblázatbani sorrendet a birtok nagyságával vetjük össze. Végezetül vizsgáljuk meg egy püspökségnél n jelen esetben a nagyváradi apostoli adminisztratúránál n, hogyan alakult az évi költségvetés az 1930n1937 közötti években, különös tekintettel az egyházmegye terheire. A nagyváradi püspökség itt maradt részéből Debrecen székhellyel apostoli adminisztratúrát szemeztek. Birtokállománya 1925-ben 11 446 kh, ebből 8285 szántó; 1935-ben 8244 kh és ebből 5938 kh szántó volt. Aranykorona kataszteri jövedelme 85 186. (A területcsökkenés a földreform során történt igénybevételből adódott, mert egyébként a birtokot a kormány zár alá vette, és csak 1930-tól adta át egy püspökkari bizottságnak a felügyeletet.) A nagyváradi püspöki javadalom 1930/31. gazdasági évi bevétele 194 860 pengő volt, ezzel szemben az összkiadás 184 241 pengő. Az 1931/32. évi költcégvetésben n 14 pengős búzaár alapul vétele mellett n 148 770 pengő bevételt és 148 636 pengő kiadást irányoztak elő. 26 A kiadások két csoportra különíthetők el: a gazdálkodással járó üzemköltségek és az egyházmegyei kiadások. Az előbbiek leszámításával maradt meg az a tényleges tiszta jövedelem, amellyel az ordinárius rendelkezett. Jelen esetben a munkadíjakat már eleve levonták a bevételekből, így az üzemköltséghez sorolhatjuk:

9.23. táblázat - A gazdálkodással járó üzemköltségek Főügyész járandósága és útiköltségei

16 521 pengő

Számadási és épületi ellenőrzés

13 680 pengő

Gazdatiszti nyugdíjak

31 736 pengő

Az egyházmegye egyéb, nagyrészt állandó terhei a következők:

9.24. táblázat - Egyéb egyházmegyei, nagyrészt állanó kiadások Kegyuraság

12 088 pengő

Egyházmegyei nyugdíjalaphoz hozzájárulás

3 000 pengő

Kongruajárulék

2 972 pengő

Papnevelésre

12 000 pengő

Gyulai gimnáziumra

9 280 pengő

Túzbiztosítás és kisebb kiadások

863 pengő

Rendkívüli kiadások, többnyire kegyúri építkezések

42 009 pengő

Apostoli kormányzó tiszteletdíja

18 000 pengő

Apostoli kormányzó hivatali költségei

13 680 pengő

26

Uo., 1931. október 14. 15. p.


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) Ezekből a kiadási tételekből állandó nagyságú összeg volt a kegyúri teher és a kongrua-hozzájárulás, illetve a kormányzó tiszteletdíja. Az 1932/33. költségvetési évre a javadalom jövedelme 94 594 pengő, a kiadások 85 825 pengőre voltak kalkulálva.27 Az 1933/34. költségvetési előirányzatokat 11 pengős búzaár mellett állapították meg. 28 Eszerint a birtok hozama 77 410 pengő és a törzstőke jövedelem 2861 pengő lenne. A birtok bevételeit a következő üzemi költségek terhelik:

9.25. táblázat - A birtok bevételeit terhelő üzemi költségek Uradalmi főügyész illetményei

8 922 pengő

Uradalmi főügyész útiköltségei

1 200 pengő

Zárszámadások, műszaki ellenőrzés

745 pengő

Illeték-egyenérték

2 481 pengő

Magtár tatarozása

1 810 pengő

Ha ezeket levonjuk a birtokhozamból, az egész uradalmi tíszta jövedelem 62 252 pengő. Ehhez jön a 2861 törzstőke jövedelem, összesen 65 113 pengő. Az összjövedelem kiegészül még a múlt évi 4000 pengő hátralékkal. Ez a kimutatás tehát a birtokjövedelmet már a munkabérek és az adók kifizetése után tartalmazta. Az egyházmegyei szükségleteket pedig 50%-kal csökkentve a következőkben szabták meg:

9.26. táblázat - Az egyházmegyei szükségletek, 50%-kal csökkentve Apostoli kormányzö tiszteletdíja és fűtés

10 000 pengő

Irodaigazgató fizetés

2 400 pengő

Levéltáros és segédtanfelügyelő díja

825 pengő

Egyházmegyei hivatal dologi kiadása

3 000 pengő

Kegyúri járandóságok

6 057,50

Állandó kegyadományok

3 410,40

Egyházmegyei papi nyugdíjpénztárnak

3 000 pengő

Kongruahozzájárulás

4 600 pengő

Tiszti nyugdíjak

21 408 pengő

Kegyúri épületek helyreállítása és tűzbiztosítása

2 698,50

Papnevelésre

8 000 pengő

Gyulai reálgimnázium fenntartási segélye

4 000 pengő

27 28

Uo., 1932. október 19. 20/a. p. Uo., 1933. október 11. 22. p.



Összesen

69 426,40 pengő

(A kimutatásban a gazdatisztek nyugdíjterheit is az egyházmegyei és nem az üzemi kiadások közé sorolták.) Nézzük ezek után, hogyan alakult az 1933/34-es gazdasági év tényleges kezelési eredménye.29 Az összes bevétel 104 646,52 pengő volt, ezzel szemben a kiadási tételek a következők:

9.27. táblázat - Az 1933/34-es gazdasági év tényleges kezelési eredménye Előző évi túlkiadás

18 617,17 pengő

Uradalmi ügyész és kezelői költségek

9 063,35 pengő

Számadások ellenőrzése és szakértői vizsgálat

1 031,60 pengő

Adók

9 776,60 pengő

Tűzbiztosítás

776,17 pengő

Épületfenntartás

691,52 pengő

Gazdatiszti nyugdíjak

20 034,46 pengő

Nyug- és kegydíj segélyek

3 145,58 pengő

Keresztényszocialista Országos Szövetségnek

619 pengő

Kisebb kiadások

192,47 pengő

Késedelmi kamat és kezelési díj

947,62 pengő

Az apostoli kormányzóság szükségletei

36 432,70 pengő

Összesen

101 328,24 pengő

A maradvány, mintegy háromezer pengő átkerült a következő évre. Ez a részletes kimutatás a tényleges kiadásokról csak a munkadíjakat nem tartalmazza. Jól kitűnik belőle, hogy a szűkebb értelemben vett gazdasági (üzemi) kiadások, illetve magának az egyházmegyének a kormányzati szükségletei mellett még hányféle teher volt egy-egy egyházi javadalmon. Az 1934/35-ös gazdasági évben a javadalom összbevétele 108 664,77 pengő volt, az összkiadás pedig 103 518,17 pengő. Ebből az apostoli kormányzóság költségei 67 251 pengőt tettek ki. 30 Az 1936/37-es költségvetési évben az összbevétel 143 386,54 pengő, az összkiadás 129 533,54 pengő volt. Ebből az egyházmegye szükségleteire 82 067,80 pengő jutott, míg a tiszta nyereség (maradvány) 13 853 pengő volt. 31 Az adatok azt mutatják, hogy a válság elmúltával az összbevételek növekedtek, de ennek arányában a kiadások is emelkedtek, bár ez a püspöki javadalom általában nem volt veszteséggel gazdálkodó. Mekkora volt az egyházmegye, amit ebből az összegből kormányoztak? A nagyváradi apostoli adminisztratúrához az 1930-as években 33 plébánia, 82 világi pap, 20 szerzetes és 101 apáca, illetve 115 000

Uo., 1934. szeptember 26. 11. p. Uo., 1935. október 2. 16. p. 31 Uo., 1937. október 21. 29. p. 29 30


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) katolikus hívő tartozott.32 Nagyságrendjét tekintve tehát a kisebbek (Kalocsa, Csanád, többi adminisztratúrák) közé sorolható.

6. VIII/6. Az egyházi uradalmak gazdálkodásáról Tekintsük át ezek után röviden, miként is gazdálkodhattak az egyházi nagybirtokokon, milyen művelési ágak voltak ott a jellemzők. A birtokok területének alig több mint harmadrésze volt megművelt szántó, egy töredék kert, gyümölcsös és szőlő, ugyanakkor majd harmaduk volt erdőbirtok. Jelentős volt a rét és a legelő részaránya is, ami az állattenyésztés szempontjából volt fontos. A birtokok egy kisebb hányada földadó alá nem eső, kvázi hasznot nem hajtó terület. Az egyházi nagyjavadalmasok tehát elsősorban külterjes gazdálkodást folytattak; a nagy legelőkön és erdőkben a nem istállózó állattartás dominált, míg az értékes erdők révén az erdőgazdálkodásban és a fakitermelésben voltak érdekeltek. A birtokok nagyobb hányada házi kezelésben volt. 1929-ben 29,6%-uk, 1935ben 26%-uk volt haszonbérbe adva; ez utóbbi esetben az alapok 72%-a, az egyéb egyházi birtokoknak pedig a 20%-a.33 A bérlők inkább nagybérlők voltak, akik évi egy összegben fizették a bérleti díjat. Ennek nagyságát leginkább a kataszteri holdanként megállapított búzaátlagban szabták meg, aminek kurrens ára volt a bérlet összege. (A katolikus alapoknak kb. a fele viszont kisbérlők kezében volt.) Az egyházi nagybirtokok feudális eredetű kötöttségeikkel, állandó terheikkel általában nem mondhatók korszerű üzemeknek. lA Horhy-korszakban a mezőgazdaságot ért megrázkódtatások nem kerülték el az egyházi birtokokat sem, ahol n kevés kivételtől eltekintve n egyáltalán nem folyt korszerű gazdálkodás. Az egyházi birtokok fokozott kötöttsége megnehezítette a hitelnyújtást, a hitelhiány akadályozta a birtokok korszerűsítését.r34 A legtöbb főpapi birtok e kedvezőtlen feltételek következtében eladósodott, aminek mértékéről már korábban volt szó. A káptalanok gazdálkodása is permanens válsággal küzdött. A kultuszminiszter 1930-ban figyelmeztette a püspöki kart és a nagyjavadalmasokat a nagyarányú eladósodás veszélyeire. 1937-ben pedig n a gazdasági fellendülés éveiben n központi tervet dolgozott ki a kormányzat a káptalanok szanálására, amit azonban a püspöki kar nem fogadott el. (A káptalanok eladósodásának egyik oka az volt, hogy a kanonokok stalluma után járó összegeket nem hozták arányba a tényleges jövedelemmel.) Az egyházi birtokokon a gazdálkodás extenzív formái domináltak. A külterjesség okai a tradíciók mellett a tőkeszegénység, illetve a hitelnyújtás kedvezőtlen feltételei voltak. Természetesen itt is nagy eltérések tapasztalhatók az egyes nagyjavadalmak, sőt azok egy-egy uradalma között is. A gazdálkodásban a modernebb, intenzívebb formákat egyes szerzetesrendek uradalmai jelentették. Nézzük meg, hogy a Magyar Kegyes Tanítórend (piaristák) hogyan gazdálkodott az 1930-as évek második felében? A rend birtokállománya (a kusztodiátus) ekkor 25 747 kh volt. Ebből a szántó 10 900 kat. holdat tett ki. Balatonmeder és egyéb földadó alá nem eső terület 6075 kh, a többi rész pedig egyéb művelési ágak között oszlott meg, tó- és erdőgazdasággal. Az uradalom gazdaságai Somogy, Zala és Tolna vármegye területére estek. 12 gazdasági kerületet hoztak létre belőlük, amelyeknek központi igazgatóságát ellátó jószágkormányzósága Mernye községben (Somogy vm.) volt. A jószágkormányzóságot 3 okleveles gazda (akik rendtagok voltak) irányította. Az egész uradalom saját kezelésben volt. A gazdálkodás fő iránya a földművelés és az állattenyésztés volt, az utóbbin belül is a tenyészállat- és haszonállattartás. Taszáron 1887 óta törzskönyvezett angol félvér ménes volt, ménjeiket, hátas- és kocsislovaikat külföldön is elismerték. A szarvasmarha-tenyésztés is jövedelmező ágazat volt. Marhahizlalással foglalkoztak, évi 500n600 göbölyt vittek piacra. Sertésállományuk mangalica (3n4000 db), juhállományuk pedig fésűs juh volt (9n10 000 db). Államilag ellenőrzött gümőkórmentes tejjel látták el a környéket. (Állattenyésztésük tehát intenzív, istállózó volt.) Jelentős szőlő- és pincegazdaságuk is működött Dörgicsén, boraikat többször kitüntették. Az uradalomnak volt gőzmalma és olajsajtoló üzeme is. A gazdaságban 19 gazdatiszt és egy erdőmérnök dolgozott (saját tiszti nyugdíjintézménnyel). 679 állandó éves cselédjük volt 2013 családtaggal. Az időszaki munkákat sommásokkal végeztették. A munkások évi munkadíja pl. 1939-ben 1 296 232 pengőt tett ki. A rend 10 elemi népiskolát és 2 pusztai elemi iskolát tartott fenn. Kegyurasága alá tartozott 4 templom a plébániákkal, továbbá 2 templom iskolákkal és tanítólakkal. Az említettek mellett a rend részben saját Magyar Katolikus Almanach IVnV évf.. 1930n1931. Id. mű, 187n188. p.; EPL Pplti jkv. l9Tft. október 15. Az 1935-ös Gazdacímtár alapján. 34 Csizmadia Andor: Id. mű, 181n182. p. 32 33


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) jövedelméből tartotta fenn hittudományi főiskoláját Budapesten, ugyanitt tanárképző főiskoláját, valamint a fővárosban és vidéken összesen 10 gimnáziumát, 4963 tanulóval. A rendtagok száma 291 fő volt, a rend által alkalmazott világi tanerők száma 22. A piarista rend fenntartási költségeinek kb. 65%-a a kusztodiátus jövedelméből származott. A javadalom 1935ös jövedelmi kulcs szerint (az aranykorona érték 2,6-del szorozva) évi 488 472 pengőt eredményezne. A jószágkormányzóság 1939-ben a földművelési ágazatból 183 993 pengő tiszta jövedelmet mutatott ki, amihez járult az állattenyésztés ennek nyilvánvalóan többszörösét kitevő haszna. 35 Az egyik leggazdagabb székeskáptalan a veszprémi volt. Az 1930-as évek végén 45 826 kh birtokából 8565 kh szántó, 125 kh kert, 89 kh szőlő, 13 133 kh erdő és 18 000 kh Balaton volt. Birtokai Veszprém, Somogy, Zala és Fejér vármegyére terjedtek ki. 11 intézőség és 3 erdőgondnokság irányította. A központi jószágfelügyelőség Veszprémben volt; itt 8 fő dolgozott. A lkülsőr irányító munkatársak: 2 főintéző, 9 intéző, 3 erdőmérnök, 2 segédtiszt, továbbá 2 pusztai tanító, 7 állandó orvos, 7 állatorvos. A veszprémi káptalani uradalmak összesen 570 állandó éves cselédet foglalkoztattak, kb. ugyanilyen számban arató-cséplő és sommás munkásokat, részben féléves, részben éves szerződéssel. A káptalani uradalomban intenzív állattenyésztés folyt (szarvasmarha- és sertéstenyésztés, tejgazdálkodás, szarvasmarha- és sertéshizlalás). Juhállományuk kb. 20 000 darabból állt, s az ország egyik legnagyobb juhászata volt. Mivel a birtokok nagy része Balaton volt, így adott volt a halgazdálkodás is: három halgazdaságuk közül a csopaki pisztrángos volt a leghíresebb. Az állandó terhek között szerepelt a 14 kegyúri plébánia fenntartása, a hozzá tartozó templommal és iskolával, továbbá 2 pusztai iskola. Gazdatisztjeiknek nyugdíjat, cselédjeiknek kegydíjat fizettek.36 Ha az ország másik végéből, a szatmári káptalan birtokait vizsgáljuk, a következő képet kapjuk: a káptalan birtoka 1935-ben 9763 kh, ebből szántó 8151 kh, aranykorona-értéke 71 596. (A javadalom n eltérően a nagy átlagtól n szinte teljes egészében szántó volt.) A birtokot 1919-től 1930-ig a kormány zárgondnoksága kezelte, 1930-tól ismét egyházi kézbe került. A javadalom teljes egészében kisbérlőknek volt kiadva, 1930-ban 11 pengős búzaárral számítva 100 875 pengő évi bérletért. (Fél, illetve egész bolettával együtt, 10 130 q búza.) 1930n1937 között az uradalom tervezett és tényleges kezelési eredményei a következőképpen alakultak. 37

9.28. táblázat - Az uradalom tervezett és tényleges kezelési eredményei 1930n1937 között Gazdasági év

Bevétel tervezett

1930/31

Kiadás

tényleges

tervezett

153 134,84

Maradvány tényleges

tervezett

93 134,83

tényleges 60 000

1931/32

153 000

93 000

60 000

1932/33

158 472

73 472

85 000

1933/34

113 075

123 513

70 075

58 343

43 000

65 170

1934/35

165 236,70

159 595,56

65 432,70

66 595

100 000

93 000

1935/36

171 686

66 686

1936/37

105 000 84 224

Szentiványi Béla: A piarista kusztodiátus gazdaságtörténete. Bp. 1943. Szent István Társulat; Tóth Tibor: Nagybirtoktól nagyüzemig. A mernyei uradalom. Bp. 1977. Közgazdasági és Jogi K. Keresztény magyar közéleti almanach. Szerk. Hortobágyi Jenő. Bp. 1940. II. k. 1285. p. 36 Keresztény magyar közéleti almanach, II. k. Id. mű, 1282. p. 37 EPL Ppki jkv. 1931. október 14., 15. p.; 1932. október 19., 20/a. p.; 1933. október 11., 22. p.; 1934. szeptember 26., 11. p.; 1935. október 2., 16. p.; 1937. oktbber 21., 29. p. 35



1937/38

128 722

68 722

60 000

A bevételi rovat fő tétele az évi bérleti díj volt, mint bérjövedelem, ami a kurrens búzaártól függően alakult. 1930/31-ben 14 pengős mázsánkénti árral számoltak. 1933/34-ben a gazdasági jövedelmet 11 pengős búzaáron 100 875 pengőbe várták, valójában több, 111 513 pengő lett. Ehhez járult a törzstőke kamatjövedelmeként 12 000 pengő, összesen tehát 123 513 pengő. Az 1934/35-ös gazdasági évben az előirányzat haszonbérletből 10 130 q búza 15 pengőjével 152 086 pengő, vadászati haszonbér 1150 pengő és a törzsvagyon kamata 12 000 pengő. Ezzel szemben haszonbérként az előirányzottnál valamivel kevesebb, 147 595 pengő folyt be. A káptalan birtokát terhelő kiadások az üzemi költségek után az adók (évi átlag 54n58 000 pengő), a kongrua (évi 1840 pengő) és a kezelési költségek (évi átlag 8n10 000 pengő) voltak. A megmaradt tiszta jövedelemből fizették ki a szatmári nagyprépost évi járandóságát, ami 1930/31-ben 11 400 pengő, 1934/35-ben 11 000 pengő volt, 1933/34-ben pedig 3 kanonokkal együtt 21 000 pengő. 1930/31-ben öt szatmári kanonok kapott segélyként összesen 30 000 pengőt, 1934/35-ben és 1936/37-ben a még élő 3 kanonok összesen 6000 pengő segélyt. A megmaradó készpénzt bankban kamatoztatták. Ugyanitt megjegyezhetjük, ha a káptalan évi átlagjövedelmét vesszük az 1930-as években, 138 747 pengőt kapunk. Ez egy holdra kivetítve 14,21 pengő, az aranykorona-értékhez viszonyítva pedig annak 1,92-szerese. A káptalan tehát még a gazdasági válság éveiben is nyereséggel gazdálkodott. A főpapi birtokok közül a nagyváradi és a szatmári adminisztratúra gazdálkodásáról rendelkezünk adatsorral az 1930-as évekből.38 A ténylegesen elért kezelési eredmény a nagyváradi püspökség esetében:

9.29. táblázat - Ténylegesen elért kezelési eredmény a nagyváradi püspökség esetében Gazdasági év

Bevétel, P

Kiadás, P

Maradvány, P

1930/31

194 860

184 241

10 619

1933/34

104 646,52

101 328,24

3 318,28

1934/35

108 664,77

103 518,17

5 146,60

1936/37

143 386,54

129 533,54

13 853

A nagyváradi javadalom tehát még a válság éveiben is egyensúlyban tudta tartani költségvetését. Nehezebb helyzetben volt a nagy dollárkölcsönnel terhelt szatmári püspökségi uradalom. Ennek költségvetési mutatói a következők:

9.30. táblázat - A szatmári püspökségi uradalom költségvetési mutatói Gazdasági év

Bevétel, P

Kiadás, P

Maradvány, P

1930/31

158 111,96

201 804

–43 692,04

1932/33

102 665

1933/34

340 884

223 782,19

117 102,81

1934/35

233 183

114 466,51

118 716

1936/37

231 826

190 006

41 820

38

Mindkettő forrása uo.


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) A javadalom adósságai a válság éveiben tovább nőttek, és csak az 1930-as évek derekától volt képes a dollártörlesztésre, amire az itt kimutatott maradvány szolgált. Egyébként ha az évi átlagjövedelmet n 202 269 pengő n egy kat. holdra vetítjük, 9,30 pengőt kapunk, ami a holdankénti aranykorona-érték 1,94-szerese. Végezetül vizsgáljuk meg az egri érseki uradalmak gazdálkodási mutatóit 1928-ban és 1939-ben, az uradalmi főkönyvek alapján. 1928-ban az eredményszámla nyitó összege (előző évi áthozat) 71 244 pengő volt. Záróvagyonként viszont 1928 végén a mérlegszámla 917 853 pengőt mutatott. A gazdálkodási eredmény táblázatosan összegezve a következő:

9.31. táblázat - Az egri érseki uradalmak gazdálkodási mutatói Ágazat

Összbevétel, P

Kiadás, P

Eredményszámla, P

(bruttó nyereség)

(veszteség)

(tiszta nyereség)

Állatattartás

536 025

350 503

185 522

Növénytermesztés

156 092

113 339

42 753

Erdészet

767 894

247 770

520 124

4 372

903

3 469

184 794

n

177 635

1 649 177

712 515

929 503

Haszonbér Ingó törzsvagyon Összesen

Az érsekség esetében a legnagyobb hasznot az erdők hozták. Az eredményszámlán szereplő majdnem egymillió pengő tiszta jövedelemre hárultak az érsekség terhei.39 A bevételekről és terhekről az 1939-es főkönyvekből a következő képet kapjuk:

9.32. táblázat - Bevételek és terhek az 1939-es főkönyvekből Kegyúri teher

163 245 pengő

Nyug- és kegydíj

71 987 pengő

Adó- és közteher

370 223 pengő

Füzesabonyi házalap

306 pengő

Törzsvagyon (ingatlan)

77 927 pengő

Bér és haszonbér

40 821 pengő

Kamatszámla

6 398 pengő

Udvartartás

103 061 pengő

Összesen

833 968 pengő

A terhekről szóló kimutatásban a kongruahozzájárulás az adó- és közterhek tétel alatt szerepel. Az 1939. Évi bevételek alakulása a következő: 39

Heves megyei Levéltár: Egri érsekség gazdasági iratai. VII. Class. 2 375/Fgkönyv 1928.



9.33. táblázat - Az 1939. évi bevételek alakulása a következő Ágazat

Összbevétel

Tiszta haszon (eredményszámla)

Növénytermesztés

103 733

29 520

Mellékhaszonállat

9 731

2 150

970 221

14 581

Erdészet

1 699 912

928 552

Terményszámla

1 198 158

416 001

Állattartás

Holtleltár

423 851

Összegezve az érseki uradalmak eredményszámlája 1939 végén 2 787 195 pengőt, a folyószámla pedig 3 140 377 pengőt mutatott.40 Az 1920-as évekhez képest a gazdasági fellendülés és a háborús konjunktúra éveiben az egyházi nagybirtokok jövedelme növekedett.

7. VIII/7. Államsegély és kongrua Az egyház anyagi helyzetéhez kapcsolódó, de az állam és az egyház kapcsolatait is jelző kérdéskör volt az államsegély és a kongrua. Az állam és az egyház összefonódásának egyik gazdasági megnyilvánulása a költségvetésbe felvett katolikus egyházi és iskolai segély volt. Ezek mértéke n a Glattfelder-memorandum szerint is n tekintélyes volt. Az 1930-as évek elején n a gazdasági válság hatására n az állami költségvetés megnyírbálása révén igyekeztek ltakarékoskodnir. Itt többek között számba jött az egyházaknak nyújtott évi segély összegének a csökkentése is. Az 1930. március 3n4-i püspökkari konferencia tiltakozott az esetleges csökkentés ellen. A határozatot Serédi hercegprímás továbbította gróf Klebelsberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, illetve Bethlen István gróf miniszterelnökhöz is. Klebelsberg válasza szerint az állami kiadások redukálása alól a katolikus egyházi állami segélyek sem vonhatók ki. De léppen az egyházi segélyek redukciója a legmesszebb menő kímélettel történikr n nyugtatta meg a prímást a miniszter. Ezeket valóban kisebb arányokban csökkentették, mint az egyéb kiadásokat. Ezzel szemben Klebelsberg leszögezte: lkétségtelen viszont, hogy a kat. egyházi és iskolai célok támogatására az 1931/32. évi költségvetés végeredményben nem kisebb, hanem nagyobb összeget irányoz elő az előző évinél. Ez a tény n az adott pénzügyi viszonyok között legjobban dokumentálja azt a megértést és méltánylást, amellyel a magyar állam az egyház erkölcsi és kulturális munkájával szemben viseltetik.r 41 Ez a lmegértés és méltánylásr főleg a Horthykorszakban volt egyértelmű, amit az is demonstrált, hogy Klebelsberg kultuszminiszter állította be először a katolikus egyház államsegélyét az állami költségvetésbe. A főpapok természetesen nem közvetlenül, személy szerint kapták az államsegélyt, hanem azzal, hogy laz állam a főpapi vagyont terhelő különböző kiadásokból jelentős részt, sőt egyre nagyobb összeget átvállal, a főpapok terhein könnyít. Különösen a pénzügyi stabilizáció n a pengő bevezetése n után évről évre visszatérő jelenség a katolikús államsegélyek felemelése. 1943-ban a katolikus iskolai és egyházi segély összege elérte a 30 millió pengőt.r42 Hóman Bálint kultuszminiszter 1935-ben a szentszéki magyar követ számára egy kimutatást készített a magyar állam és a katolikus egyház lviszonyárólr, amelyet korábban már szó szerint idéztünk; itt abból a számszakilag megnevezett összegeket említjük meg: 1. Az állam költségvetésileg évente 1 700 000 pengő segélyt ad a katolikus egyháznak, kimondottan egyházi célokra; 2. Ugyancsak a költségvetésből évente kb. 20 000 000 pengőt kap az egyház iskoláinak dologi és személyi kiadásaira; 3. 1922n1931. között az apácazárdákra és az általuk vezetett iskolákra 7 000 000 pengőt fordított az állam. 43 Az alsópapság jövedelmei között a párbér, a stóla (mint a liturgikus tevékenységért kapott juttatás) mellett a stabil jövedelem a plébániai birtok hasznán túl n ami igen változó n az ún. kongrua volt. Jelentése: a lelkész Uo., VII. Class. 2 376/Főkönyv 1939. OL K-26. ME ált. 1930 n XXIII n 1 304. Gr. Klebelsberg Kúnó VKM 1931. június 19-i levek. 42 Csizmadia Andor: Id. mű. 176. p. 43 OL K-63. Küm. Pol.oszt.ir. 298. cs. 193.5-34.t. 1885/1935. sz., 5n7: fol: 40 41


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) fizetésének pótlása egészen az illő (congrua) ellátásig. A polgári korban a kongrua alatt az államilag megállapított legkisebb lelkészi javadalmazást értették.44 Modern jogi szabályozására a dualizmus idején került sor. A király 1881-ben felállította a Katolikus Központi Kongruabizottságot, amelynek tagjai a minisztériumok, a püspöki kar képviselői és egyéb egyházi és világi vezető katolikusok voltak. A bizottság munkáját a lelkészi jövedelmek felmérése, összeírása képezte, a katolikus püspöki karral azonban csak nehezen sikerült a kérdést rendezni. A felmérések szerint a lelkészi jövedelem kiegészítéséhez (1907-ben) évi 3 200 000 korona hiányzott. Ezt a kongruaszükségletet úgy osztották el, hogy az állam 1 300 000 koronát fedezett (13/32 rész), a Vallásalapot megterhelték 1 200 000 koronával (12/32 rész), és a nagyjavadalmasok vállalták a fenn- maradó évi 700 000 korona (7/32 rész) fizetését. Az országgyűlés 1909-ben iktatta törvénybe, hogy a képesítéssel rendelkező lelkészek kongruája 1600 korona, a segédlelkészeké 1000 korona. Ugyanez a törvény (1909: XIII. tc.) életre hívta az Országos Katolikus Kongruatanácsot, amelynek 15 tagjából 4-et a püspöki kar, 5-öt a Vallásalap, 6-ot pedig a szakminisztériumok küldtek. Ennek feladata a jövedelmek kezelésének ellenőrzése, jellegét tekintve javaslattevő szerv volt, a hatósági jogkört a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyakorolta. A Tanács mellett korszakunkban is fennállt a Katolikus Központi Kongruabizottság, amely a lelkészi jövedelmek általános rendezésével foglalkozott. Újjáalakítását Csernoch János hercegprímás a kultuszminiszter felkérésére 1923-ban hajtotta végre.45 A nagyjavadalmasok kongruahozzájárulási kulcsát 1907-ben állapították meg (rendezték újra), ez a kulcs volt érvényben 1919n1944 között is. Ennek értelmében a hercegprímásnál 40 000 korona, az érsekeknél 30 000 korona, a püspököknél 20 000 korona minimális kongruális jövedelmet mentesítettek. Az ezen felül maradó tehermentes jövedelemből az első 50 000 korona után 10%, a második 50 000 korona után 15% és a további jövedelem után 20% hozzájárulást állapítottak meg. A javadalmas prépostságoknál és apátságoknál a tehermentes jövedelemből 4000 korona minimális jövedelem nyert mentesítést. Az ezen felül maradt tehermentes jövedelem után szintén progresszív volt a hozzájárulás: az első 10 000 korona után 10%, a második 10 000 korona után 15%, a további jövedelem után 20%. A káptalanoknál a tehermentes jövedelemből kanonokonként 3000 korona minimális jövedelmet mentesítettek. Az így maradó összjövedelemből az első 50 000 korona után 10%, a második 50 000 korona után 15%, a további jövedelem után 20% volt a kongruahozzájárulási arány.46 A kongruahozzájárulás globális összege a Horthy-korszakban a nagyjavadalmasok részéről relatíve csökkent, és az állam fokozott részt vállalt magára. Az 1600 koronás lelkészi kongrua 80 q, az 1000 koronás segédlelkészi 50 q búza mindenkori árának felelt meg. A Horthy-korszakban a főpapi birtokok jelentős veszteségeire és az inflációs veszteségekre való tekintettel, a rájuk eső korábbi 7/32 részt 2/32-re csökkentette a kormány. 1935-ben az államsegély képezte a kongrua 17/32-ed részét, a Vallásalap adta 13/32-ed részét. Az önálló lelkésznek havi 2176 pengős jövedelemre volt ekkor ligényer, ahol ez a helyi forrásokból és javadalmakból nincs biztosítva, ott azt a kongruaalap az említett összegre kiegészíti. (Ez a kongrua. 47) 1937-ben a kongruahozzájárulás összege 1 036 555 pengő volt. Ebből a főpapság 91 310, a Vallásalap 405 856, az állami költségvetés pedig 539 389 pengőt viselt. 1943-ban az egyházi javadalmasok kongruahozzájárulásának globális összege 92 000 pengő volt. 1927-ben egyébként a búzaárat métermázsánként 23 pengőhen állapították meg. Így a lelkészi kongrua 80x23, azaz 1840 pengő (havi 153 pengő), a segédlelkészi kongrua 50x23, azaz 1150 pengő (havi 95 pengő) volt.48 A búza ára korszakunkban állandóan változott. 1928-ban pl. 1 q búzáért 30 pengőt is adtak. 1930-ban a válság hatására hivatalosan már 17n18 pengőre zuhant az árfolyam, ténylegesen azonban csak 13n14 pengőt adtak 1 q búzáért. A válság mélypontján a mázsánkénti ár 10 pengő alá is ment. 1934/35-ben a kezdődő konjunktúra hatására ismét 16 pengő lett az árfolyam.49 A püspöki kar egyes tagjai a hozzájárulási kulcs állandó revízió alá vételét szorgalmazták. Ennek oka a vagyoni helyzet változásaiban rejlett. A kalocsai érsek javaslatát, hogy a tényleges jövedelem legyen az új hozzájárulási kulcs alapja az aranykorona tiszta jövedelem helyett n figyelembe véve a birtokok nagyságának változásait és az eladósodás mértékét n, a püspöki kar következetesen elutasította.50

8. VIII/8. A gazdagság alkonya Történetét lásd Csizmadia Andor: Id. mű, 198n199. p. Lásd EPL Ppki jkv. 1923. május 16., 22. p. 46 Uo., 1943. október 6., 7. p. 47 OL K-63. Küm. Pol.oszt.ir. 298.cs. 1935-34.t. 1885/1935. sz. 6. fol. 48 EPL 3 589/1936; Csizmadia Andor. Id. mű, 205n206. p. 49 Az 1929n1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1955. Akadémiai K., 80. p. 50 A kérdést utoljára az 1943. október 6-i konferencián tárgyalta, és a régi kulcs fenntartása mellett döntött. Megjegyezzük, hogy a VIII. fejezet nagyrészt az Agrártörténeti Szemle 1896. 1n2. számában megjelent A lgazdag egyházr gazdagsága. Adatok a katolikus egyházi birtokvagyon kérdéséhez a Horthy-korszakban c. tanulmányunkat (272n327. p.) követi. 44 45


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) Az 1848: XX. tc. vetette meg a polgári Magyarországon a vallások közötti jogi egyenlőség alapjait. A közjogi egyenlőség nem járt együtt a gazdasági egyelősítéssel, azaz a katolikus egyház államegyház voltának felszámolását nem követte a nagybirtokállományában megtestesülő gazdasági kiváltságainak a megszüntetése. Erre többek között azért sem kerülhetett sor, mert az egyházi vagyon szekularizációja, netán felosztása súlyos csapást jelentett volna a feudális eredetű hazai nagybirtokrendszer integritására. Az egyház gazdagságát legtöbb esetben az abszolút számokkal szokták érzékeltetni; különösen úgy kapott ez élt, ha összehasonlították más egyházak és felekezetek birtokállományával (13. táblázat). Kétségtelen, hogy nemcsak nagyságrendi különbségek voltak, hanem a birtokok jellegét és funkcióját tekintve is lényeges eltérések tapasztalhatók. Így a görög rítusú és a protestáns egyházak esetében a földbirtokvagyon differenciáltabban oszlik meg; elsődlegesen lelkészi és iskolai vagyon volt, kevésbé szolgálta a püspökök (a felső vezetés) céljait. 13. táblázat.

9.34. táblázat - Az egyházi birtokok megoszlása felekezetek szerint (1935) Felekezet

Birtok összterület

Szántó

Kat. tiszta jövedelem aranykoronában

kat. holdban Róm. kat. egyház

862 704

348 322

5 811 764

14 590

9 720

95 261

102 755

78 491

936 239

21 055

15 858

234 401

3 711

3 154

52 087

Unitárius

302

254

3 692

Izraelita

1194

700

11222

1 006 311

456 499

7 144 666

Gör. kat. Református Ág. Evangélikus Görögkeleti

Összesen:

Forrás: Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp. 1966. 424. p. Az is kétségtelen, hogy az újabb korban hierarchiává szervezett magyarországi görög szertartású katolikus egyház nem rendelkezhetett jelentős földbirtokkal, mert részben hívei is szegény (román és más nemzetiségű) parasztok, kispolgárok voltak; részben mert az állam sem látta el őket ilyennel. Ahhoz sem fér kétség, hogy az izraelita egyház anyagi eszközei elsődlegesen nem a földingatlanok jövedelmeiből származtak. A Horthy-korszakban a katolikus egyház nem sok megértést mutatott a különféle politikai irányzatok földreform-elképzelése iránt. Ahhoz, hogy sem a kormányok, sem az ellenzéki politikai erők nem tudták ezt a kérdést komoly formában felvetni, még kevésbé megoldani, a katolikus egyház elzárkózása nagymértékben hozzájárult. Az 1930-as évek második felének katolikus reformmozgalmai nem utolsósorban éppen ezért bírálták a hivatalos egyházi vezetést. Az 1938-tól kezdődő revízió viszont csak részben váltotta valóra a felső klérus elképzeléseit az 1920-ban elvesztett vagyonának visszaszerzését illetően. Ennek több oka is volt, de első helyen azt említhetjük meg, hogy az ún. utódállamok kormányai n még az 1920-as években n a magyarországinál messzebbmenő földreformok során közelről sem voltak tekintettel a katolikus egyház birtokaira. Így a visszakerült területek püspökségei korábbi vagyonuknak csak romjait kapták vagy hozták vissza. A magyarországi katolikus egyház gazdasági státusának megváltoztatását alapvetően az 1945-ös demokratikus földreform hajtotta végre. A földreform során a katolikus egyház n a vele összefonódó nagybirtokos osztállyal együtt megszűnt alapvető gazdasági tényező lenni (14. táblázat).


VIII. Az egyház gazdasági helyzete (Javadalom, jövedelem, terhek) 14. táblázat

9.35. táblázat - Az 1945-ös földreform során igénybe vett katolikus egyházi birtokok Összesen

Szántó

kat. h. öl

kat. h. öl

Érsekségek és püspökségek

275 296, 29

89 996, 382

Káptalanok

190 803, 912

80 897, 629

Szerzetesrendek, prépostságok,

203 756, 903

86 004, 297

apátságok

29 340, 430

8 709, 1013

699 195, 2274

265 603, 2321

Birtokos

Papneveldék Összesen:

Forrás: Beresztóczy Miklós: A VKM I. története, Bp. 1948. 107. p.


10. fejezet - Utószó A nyilas hatalomátvétel, a front megérkezése és nyomában az újabb megszállás átmenetileg lehetetlenné tették a katolikus egyház normális működését. Az ország pusztulásával együtt veszett az egyház számos értéke, javai, intézményei és hívei egyaránt. A kataklizmából azonban nem egy megújuló, szabadon élő egyház állhatott talpra, hanem megkezdődött annak szisztematikus felszámolása. A majd félszázados egyházüldözés, illetve korlátozás után, a demokratikus körülmények közepette visszapillantva az 1919n1945 közötti negyedszázad katolikus egyházának történetére n ha elfogultságok nélkül próbálunk lsommázór véleményt formálni n, közelről sem vagyunk könnyű helyzetben. Éppen a kötetünkben feldolgozott tényanyag alapján, azok ismeretében kell óvatosan fogalmaznunk. Tagadhatatlan, hogy intézményes formájában, működésében, társadalmi, politikai, erkölesi és kulturális befolyásában tetten érhető a reneszánsznak a megnyilvánulása; a virágzás, a fejlődés, sőt a megújhodás is. Ennek eredményeit: a valláserkölcs érvényesülését, a keresztény és hazafias szellemiséget, az egyház társadalomszervező és megtartó erejét messzemenően méltányolni lehet. Az egyház meghatározó és igen eredményes szerepet játszott az oktatásban és nevelésben, a szociális problémák kezelésében. A katolikus egyházi intézmények és egyháziak kivették a részüket a nemzeti kultúra műveléséből és fejlesztéséből, számos alkotót és alkotást pedig erkölcsileg és anyagilag támogattak. Az egyház lehetővé tette, sőt bizonyos mértékig támogatta a keresztény (katolikus) és hazafias alapon szerveződő szociális, karitatív, ifjúsági és érdekvédelmi mozgalmakat, egyesületeket, amelyek a korabeli lúri Magyarországonr a civil társadalom szerveződésének lehetőségei voltak. Az igen gazdag hitbuzgalmi egyesületekben és mozgalmakban sikerült egyes társadalmi rétegek lelkiismeretét felkelteni a kor ugyancsak társadalmi méretű bajainak orvoslása iránt. Ugyanakkor nem valamiféle dialektika mondatja velünk, hogy a neobarokk Horthy-korszak katolicizmusát számos belső ellentmondás feszítette, amelyekre elemzéseinkben szintúgy felhívtuk a figyelmet. Természetesen nem kérhetjük számon az 1919n1945 közötti magyarországi katolikus egyházon a II. vatikáni zsinat szellemét, nem hibáztathatjuk a triumfáló pozíció miatt n hiszen ekkor ez jellemezte a világegyházat is. Ám ezen túlmenően számos olyan kötöttség és kötődés terhelte egy Prohászka Ottokár vagy Giesswein Sándor által építeni akart egyházat és közéleti katolicizmust, amelyek nem utolsósorban már lmagyar sajátosságokr voltak. Úgy tűnik, hogy bizonyos érdekek jelentőségét túlértékelve az egyházi felső vezetés n és nyomában a hierarchia n a kívánatosnál szorosabban illeszkedett a hatalomhoz; az államhatalomhoz épp úgy, mint a gazdasági, politikai vagy a társadalmi struktúrához. Így bár számos katolikus mozgalom éppen ezeken a struktúrákon akart változtatni, az egyház pozíciója a struktúra megszilárdítása vagy megmerevedése irányába hatott. Az egyházi vezetés n tisztelet a nem kevés kivételnek n nehezen tűrte el a világi hívek önálló kezdeményezéseit és törekvéseit, mondhatni nem ismerte el nagykorúságukat; inkább gyámolítása mellett vagy alatt működhettek közre az egyház küldetésével harmóniában lévő társadalmi-közéleti kérdések megoldásában. Valószínű éppen ebben a jelenségben rejlik a keresztény politikai párt és a szociális mozgalmak többségének eredménytelensége. De magán az egyházon belül is túl nagy volt a tekintélyelv szerepe, a szakadék vagy legalább is a távolság a prelátusok és a lelkipásztorok, még inkább a klérus és a világi hívek között. Túl gyakran döntöttek el vitás kérdéseket a tekintély szavával, paranccsal és nem a szeretetteljes meggyőzéssel, netán párbeszéddel. Végül, de nem utolsósorban behatárolta az egyház pozícióját a rendszeren belül vagyoni állapota: nagybirtokai és az ahhoz való töretlen ragaszkodása. Talán sikerült rámutatnunk könyvünkben is a lgazdag egyházr problémájának igencsak bonyolult voltára, ám ez sem változtat magukon a puszta tényeken. Prohászka, a KALOT és jezsuita vezetői, majd a korszak végén a leendő hercegprímás, Mindszenty József akkori veszprémi püspök is felismerték, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell(ene). Magyarország 1919n1945 közötti negyedszázadának történelme aligha érthető meg a magyarországi egyházak, főleg nem a többségi katolikus egyház történelmének objektív feltárása, elemzése és bemutatása nélkül. Ugyanakkor e korszak eredményeiben és kudarcaiban, útkereséseiben és zsákutcáiban híveinek millióival együtt osztozott a katolikus egyház is.


11. fejezet - Források és irodalom Könyvünket a mintegy két évtizedes egyháztörténeti vonatkozású kutatásaink és publikációink összegzésének szántuk. Így természetes, hogy forrásainak az eme publikációkat lehetővé tevő adatbázist tekintjük, amelynek itteni megismétlése nem szükséges. Kézenkfekvő megoldásnak tűnt volna, ha számos tanulmányunkat egy tematikus kötetbe gyűjtjük össze. Ám az utóbbi évek részint saját, részint mások által elért új kutatási eredményei, publikációi inkább azt a megoldást tették szükségessé, hogy egy új monográfiát írjunk. A magyarországi katolikus egyház 1919n1945 közötti történetének levéltári forrásairól: Az archív anyagok elsősorban az egyházmegyei levéltárakban találhatók. Az országos vonatkozású anyagok azonban a püspöki konferencia elnökének, az esztergomi érseknek, Magyarország hercegprímásának lirattárábanr: az Esztergomi Prímási Levéltárban maradtak fenn. Így munkánk primer forrásbázisát ezen levéltár képezi: az érsekek (Csernoch János és Serédi Jusztinián) magánlevéltára, illetve még inkább az egyházkormányzati iratok hatalmas folyama. Itt jegyezzük meg, hogy a prímási levéltárban 1938-ig az iratokat kategóriákra osztva (Cat.) rakták le, 1939-től azonban megszűnt a kategorizálás. A többi egyházmegyei levéltár iratait esetenként használtuk, és ismételten szomorúan kell megállapítanunk a forrásokon alapuló egyházmegye-történetek fájó hiányát. A szerzetesrendek levéltárai közül pedig csak az 1950 után léletben hagyottakr-é maradtak fenn. A korszak katolikus egyháztörténetének kutatását, illetve megírását nem teheti teljessé egy további objektív akadály: a Vatikáni Titkos Levéltár 1922-től való zárolása sem. Így nem állt módunkban kutatni a budapesti apostoli nuncius jelentéseit, beszámolóit, vagy a hozzá érkező szentszéki anyagokat. Az egyéb kongregációk ezeknél még kényesebb irataiba pedig az 1922-es korszakhatárt megelőzően sem lehet betekintést nyerni. Az egyháztörténetnek fontos forrásai találhatók az állami levéltárakban is, elsősorban az országos dikasztériumok irataiban. A Magyar Országos Levéltárban azonban sajnosan megsemmisült az e vonatkozásban illetékes Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levéltára. Ehhez képest a belügyi anyagok, illetve a miniszterelnökség iratai másodlagosak. Viszont éppen újabb kutatásaink eredményeként igen hasznos forráscsoportokat sikerült feltárni a Külügyminisztérium iratai között: A Politikai osztály általános iratait (K63), a reservált iratokat (K-64), valamint a szerencsés módon a levéltárba került szentszéki magyar követség terjedelmes iratanyagát (K-105). Ez azért jelentős, mert a kormányzat a külügyön keresztül érintkezett a nunciussal és a szentszéki követtel, tehát valamilyen stádiumban itt az ügyek iratai lecsapódtak. Ezért amikor munkánkban a külügyi iratokra hivatkozunk, azok közelről sem külpolitikai jelentőségűek ebben az esetben. Azonban e téren is sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem nyílt lehetőségünk Csiszárik János címzetes püspök, veszprémi kanonok, a Külügyminisztérium kánonjogi tanácsosának iratait kutatni, amelyek jelenleg a Veszprémi Érseki Levéltárban találhatók. (Az anyag állítólag lrendezés alatt állr.) A nem-egyházi levéltárak közül még fontos forrásokat kínált a Budapest Székesfőváros Levéltára, elsősorban a közgyűlési jegyzőkönyvek, anyagok, illetve a témánkat érintő ügyosztályi iratok révén. Forrásaink másik csoportját a korabeli sajtó képezi. A korszak egészére fontos forrás a katolikus Nemzeti Újság, amely reggeli politikai napilapként jelent meg (1919n1944). Az 1920-as évek első felére az A Nép című napilap, az 1930-as évek végétől 1944-ig a Magyar Nemzet című politikai napilap kínált információkat. A keresztényszocialista mozgalom hetilapja 1931-től 1944-ig jelent meg Jövőnk címmel. A katolikus jellegű folyóiratok közül elsősorban az Egyházi Lapok, a Jelenkor, a Katolikus Szemle, a Korunk Szava, valamint a Magyar Kultúra évfolyamait tekintettük át. Ezek mellett számos hitbuzgalmi, egyesületi és szakmai közlönyt, lapot, folyóiratot is hasznosítani tudtunk. A teljesség igénye nélkül említjük a Religiót, a Mária Kongregációt, A Szív, a Zászlónk, a Nagyasszonyunk című hitbuzgalmi sajtót. Rengeteg, a nőegyesületek kiadásában megjelenő lap, folyóirat is hasznosítható volt a Keresztény Nőtől a Magyar Asszonyig bezárólag. Ugyancsak valamennyi hivatásrendi szervezetnek megvoltak a maga sajtótermékei, így a Magyar Munkásifjú, a Forrás, majd Forrástár, a Dolgozó Fiatalság, az Új Szociális Rend, majd Új Rend, illetve Új Rendiség. Miután a katolikus társadalmi, politikai, szociális és hitbuzgalmi egyesületeknek, mozgalmaknak nem maradt fenn irattára, azok történetét archív anyagokban esetlegesen előforduló iratokból ismerhetnénk csak, így esetükben valóban nélkülözhetetlennek bizonyult a sajtó mint forrás használata. A könyvészeti anyagból első helyen a forrásértékű kiadványokat kell említenünk: az egyházmegyei sematizmusokat és névtárakat, valamint az ordináriusok körleveleit (Litterae circulares adh), illetve a közös püspökkari körleveleket. Az országos összesítő adatokat a lMagyar Katolikus Almanach 1927n1931.r közötti 246 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Források és irodalom

InV. évfolyamai, illetve az 1943. évi lNévtárr tartalmazza. Kiválóan kiegészíti ezeket a lMagyar Katolikus Almanachr 1988-ban kiadott II. kötetében található forrás-értékű publikációk sora. Ebbe a forráscsoportba tartozik a Bangha-féle négy kötetes lKatolikus Lexikonr, a statisztikai évkönyvek népszámlálási összesítő adatsorai, a lGazdacímtárr 1925-ös és 1935-ös kötete. A lCorpus Iuris Canonicir az egyházi törvényeket (kánonokat), míg a lCorpus Iuris Hungaricir az idevágó magyar törvényeket közli. Végül hasznosítottuk a törvényhozás: a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés Képviselőházának és Felsőházának naplóit, hiszen ez utóbbiban a püspökök hivataluknál fogva jelen voltak. (Bibliográfiai adataikat itt nem ismételjük meg, hiszen a szövegben a jegyzetekben előfordulnak.) A felhasznált irodalomból az egész kötetre vonatkozóan az alábbiakat emeljük ki: Adriányi, Gabriel: Beitrage zur Kirchengeschichte Ungarns. München, 1986. Studia Hungarica 30. Adriányi, Gabriel: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895n1945. Mainz, 1974. Studia Hungarica 6. Adriányi, Gabriel: Geschichte der Kirche in Osteuropa im 20. Jahrhundert. Paderborn-München-Wien-Zürich, 1992. Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. Kronológia. História Könyvtár l. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. História n MTA Történettudományi Intézet kiad. Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. Adattár. História Könyvtár 4. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1996. História MTA Történettudományi Intézet kiad. Beke Margit szerk.: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919n1944. között InII. köt. München. Bp. 1992. Dissertationesh XIInXIII. köt. Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthykorszakban. Bp. 1966. Akadémiai K. Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae. Sorozatszerk. BudapestnMünchen. I. köt. (1973. n jelenleg XIV köt., 1997.)

Adriányi Gábor.

München,

majd

Egyházak a változó világban. A nemzetközi egyháztörténeti konferencia előadásai. Esztergom, 1991. május 29n31. Szerk. Bárdos IstvánnBeke Margit. Esztergom, 1991. Felekezeti egyházjog. Szerk. Rácz Lajos. Bp. 1994. Unió K. Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai 1919n1944. Bp. 1984. Gondolat K. Gergely JenőnKardos JózsefnRottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig. Bp. 1997. Korona K. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (Regnum). Szerk. Zombori István. Bp.Szeged. I. köt. 1989. n (Kiadja a METEM, Várszegi Asztrik püspök-főapát. Megjelenik évente négyszer.) Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Századunk magyar katolikus megújhodása. Bécs, 1962. Opus Mystici Corporis. Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története InII. köt. Nyíregyháza, 1990. Görögkatolikus Hittudományi Föiskola kiad. Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt München, 1975. Dissertátionesh III. köt. Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. köt. Bp. 1986. Ecclesia K. * Ezen túlmenően az egyes fejezeteknél az alábbi könyvekre, illetve szakfolyóiratban megjelent (lektorált) tanulmányokra hívjuk fel a figyelmet: I. fejezet (A magyarnszentszéki kapcsolatok) 247 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


B. Lőrincz Zsuzsa szerk.: A vatikáni magyar követ jelentih (Dokumentumok). Bp. 1969. Kossuth K. Barcza György: Diplomata-emlékeim 1911n1945. I. köt. Bp. 1994. Extra Hungariam. Európa n História K. Beke Margitt: Angelo Rotta apostoli nuncius (1930n1945). Magyar Egyháztörténeti Evkönyv 1994. I. köt. Bp. 1994. 165n174. p. Gergely Jenő: A huszadik században (1918n1995). In: Magyarország és a Szentszék ezer éve. Szerk. Zombori István. Bp. 1996. METEM kiad. 255n292. p. Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum tervezete 1945 elején. Századok, 1995. 3. sz., 695n728. p. II. fejezet (Az egyházszervezet és egyházkormányzat) Balássy László: Apor Vilmos, a vértanú püspök. Bp. 1989. Ecclesia K. Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. Bp. 1992. Zrínyi K. Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. A lnapbaöltözött emberr. Bp. 1994. Gondolat K. Gergely Jenő: A katolikus egyházi elit Magyarországon 1919n1945. Bp. 1992. ELTE K. Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890n1950. Bp. 1977. Kossuth K. Gergely Jenő: Adatok a magyarországi katolicizmus helyzetéről a két világháború között. Levéltári Szemle, 1996. 3. sz. 22n41. p. Gergely Jenő: Az észak-erdélyi görögkatolikus román egyházmegyék jogállása és sérelmeik 1940n1944. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1993/3n4. sz., 8394. p. Gergely Jenő: Az erdélyi görögkatolikus egyház. Regio, 1991. 3. sz. 106n117. p. Grősz József kalocsai érsek naplója. Sajtó alá rendezte Török József. Bp. 1995. Szent István Társulat K. Igazságot-szeretettel. Glattfelder Gyula élete és munkássága. Szerk. Zombori István. Bp.nSzeged, 1995. METEM K. Lepold Antal: Csernoch János. Emlékezés Nagymagyarország utolsó hercegprímására. Bécs, 1963. Opus Mystici Corporis. Megemlékezés Hanauer Á. István váci püspökről (1869n1942). Összeállította Rajz Mihály és Korompay Tibor. Bp. (é.n.) Szent István Társulat K. Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata (1707n1945). Bp. 1970. Szent István Társulat K. Meszlényi Antal: Magyar szentek n szentéletű magyarok. München 1976. Dissertationesh V. köt. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Bp. 1941. Korda K. Péterffy Gedeon: Tóth Tihamér. Élet- és jellemrajz. Bp. 1940. Szent István 1ársulat K. Saád Béla: Tíz arckép. Bp. 1983. Ecclesia K. Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio, 1991. 3. sz. 65n88. p. Szolnoky Erzsébet: Fellebbezés helyett. Apor Vilmos püspök élete és vértanúsága. Szeged, 1990. Szent Gellért Egyházi K. III. fejezet (Államnegyháznpolitika) Beresztóczy Miklós: VKM I. A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. (katolikus) ügyosztályának története 1867n1947. Bp. 1947. Kapucinus ny.



Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. Id. mű. Félbenmaradt reformkor. Róma, 1990. (A Katolikus Szemlében megjelent tanulmányok gyűjteménye. Szerk. és kiadó nélkül.) Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. Id. mű. Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923. Bp. 1977. Akadémiai K. Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Bp. 1993. Typovent K. Gergely Jenő: Katolikus egyház-magyar társadalom 1890n1986. Bp. 1989. Tankönyvkiadó. László T. László: Szellemi honvédelem. Róma, 1980. Katolikus Szemle kiad. (Továbbá a III. fejezet 34. jegyzetében felsorolt tanulmányok.) IV. fejezet (Egyház és társadalom) Az egyház társadalmi tanítása. (Dokumentumok.) Szerk. Goják János és Tomka Miklós. Bp. 1993. Szent István Társulat K. (Szociális enciklikák.) Balogh Margit: A KALOT története 1934n1946. Bp. 1990. Kézirat. (Kandidátusi disszertáció, MTA Könyvtár.) Balogh Margit: A KALOT története 1935n1946. Történelmi Szemle, 1994/3n4. sz., 283n298. p. Csapodi Csaba: Társadalmi kérdés és katolicizmus Magyarországon. Bp. 1941. Egyetemi ny. Demokrácia-kereszténység-humanizmus. Giesswein Sándor, a modern kereszténydemokrácia közép-európai előfutára. Bp. 1994. Barankovics István Alapítvány kiad. Félbenmaradt reformkor. Id. mű. Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903n1923. Id. mű. Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924n1944. Id. mű. Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. Id. mű. Gergely Jenő: A KALOT indulása és az Imrédy-kormány. Vigília, 1983. 6. sz. 415n427. p. Giesswein-emlékkönyv. (Tanulmányok.) Bp. 1925. Stephaneum. Mihalovics Zisgmond: A viági apostolkodás kézikönyve. Bp. 1942. Szent István Társulat K. Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Szeged, 1990. Szent Gellért K. Petró Kálmán: Az egri norma. Eger, 1932. Kapisztrán ny. Rerum novarum. XIII. Leó pápa szociális és társadalomújító szózatának hatása Szent István magyar birodalmában 1891n1941. Szerk. Dvihally Géza. Bp. 1941. Rerum Novarum Emlékbizottság kiad. (A hivatásrendiségről szóló irodalmat lásd a IV fejezet 102-es jegyzetében.) V. fejezet (A szerzetesrendek) Balanyi György: A szerzetesség története. Bp. 1923. Szent István Társulat K. Balanyi GyörgynBíró ImrenBíró VencelnTomekVince: A magyar piarista rendtartomány története. Bp. 1943. Kiadja a Rendtartomány. Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra 1n2. köt. Bp. 1970. Ecclesia K.



Dobszay János: Így n vagy sehogy! Fejezetek a Regnum Marianum életéböl. Bp. 1991. Kiadja a Regnum Marianum. Hervay Ferenc: A ciszterci rend története Magyarországon. Bp. 1991. Szent István Társulat K. Petruch Antal S. J.: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. 1859n1950. InII. köt. Kecskemét, 1992., 1994. Korda K. Puskely Mária: Szerzetesek. Bp. 1990. Zrínyi K. Schermann Egyed: A magyar szerzetesek jogi helyzete és a mostani szerzetek rövid története. Pannonhalma, 1943. Attila ny. Slachta Margit: Sugárzó élet. (Válogatás írásaiból.) Bp. 1993. Szociális Testvérek Társasága kiad. Szolnoky Ensébet: Halálfogytiglan életre ítélve. Szociális tevékenységű szerzetesek. Győr, 1991. Novodat K. Várszegi Imre Asztrik: Kelemen Krizosztom (1929n1950). Pannonhalmi Főapátok 1. Bp. 1990. METEM kiad. Zadravecz püspök, a szegedi Kapisztrán 1n2. köt. Szerk. Nagymihály Sándor. Bp. 1942. Helikon Kft. kiad. VI. fejezet (Az egyház belső élete) Bangha Béla összegyüjtött munkái 1n30. köt. Sajtó alá rendezte Bíró Bertalan. Bp. 1942n1943. Szent István Társulat K. Dobszay János: Így n vagy sehogy! Id. mű. Emlékkönyv Szent Imre herceg 900 éves jubíleumára. Szerk. Balanyi György és Schütz Antal. Bp. 1930. Szent Imre Jubileumi Főbizottság kiad. Eukarisztikus Emlékkönyv. (1938n1988). Szerk. Benkő Antal. Eisenstadt, 1988. Prugg Verlag. Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten n 1938. Bp. 1988. Kossuth K. Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. Id. mű. Melíchár Kálmán: A zsínatok. Bp. 1932. Szent István Társulat K. Mihalovics Zsigmond: A világi apostolkodás kézkönyve. Id. mű. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla. Id. mű. Péterffy Gedeon: Tóth Tihamér. Id. mű. Póka György: Az egyházközségek és egyesületek. In: Magyar Katolikus Almanach II. Bp. 1988. Szent István Társulat K. Prohászka ébresztése. Az 1995. október 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga. Szerk. Szabó Ferenc. Bp. 1996. Kiadja a Távlatok szerk. Prohászka Ottokár Összegyűjtött munkái 1n25. köt. Sajtó alá rendezte Schütz Antal. Bp. 1928n1929. Szent István Társulat K. Tóth Tihamér Összegyűjtött művei 1n20. köt. Bp. 1935n1936. Szent István Társulat K. VII. fejezet (Iskola és kultúra) Beke Margit: A katolikus egyház oktatási és nevelési intézményei. In: Magyar Katolikus Almanach 1988. II. köt. Id. mű. Egyház, műveltség, történetírás. Válogatta, sajtó alá rendezte és bev. Rottler Ferenc. Bp. 1981. Gondolat K. 1000 éves a magyar iskola. A kötet szerzői Kardos József és Kelemen Elemér. Bp. 1996. Korona K. 250 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996n1948. Bp. 1988. Akadémiai K. Mészáros István: Sík Sándor, a pedagógus. Bp. 1989. OPKM kiad. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Bp. 1929. Pallas. VIIL fejezet (Az egyház gazdasági helyzete) Feketekuty László: Magyar katolikus egyházi vagyonjog. Bp. 1943. Egyetemi ny. Fülöp Éva Mária: A magyar bencés kongregáció birtokainak gazdasági szervezete és irányítása (1848n1949). Bp. 1995. METEM kiad. Gergely Jenő: A lgazdag egyházr gazdagsága. (Adatok a katolikus egyházi birtokvagyon kérdéséhez a Horthykorszakban.) Agrártörténeti Szemle, 1986/1n2. sz., 273n327. p. Pilinyi Gyula: Az egyházi és egyházközségi vagyonkezelés. Bp. 1935. Stephaneum ny. Szentiványi Béla: A piarista kusztodiátus története. Bp. 1943. Szent István Társulat K. Tóth Tibor: Nagybirtoktól nagyüzemig. A mernyei uradalom. Bp. 1977. Közgazdasági és Jogi K. * (Amennyiben a Tisztelt Olvasó további szakirodalom után érdeklődik, úgy figyelmébe ajánljuk a Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. II. kötet teljességre törekvő bibliográfiai fejezetét.)


12. fejezet - Rövidítések 12.1. táblázat - Rövidítésjegyzék AC

n Actio Catholica (Katolikus Akció)

ÁEH

n Állami Egyházügyi Hivatal

ált.

n általános, általában

ált. ir.

n általános iratai

Ap. (ap.)

n Apostoli (apostoli)

ap. adm.

n apostoli adminisztratúra (adminisztrátor)

ap. korm.

n apostoli kormányzó(ság)

b.

n benedikális

BM.

n Belügyininisztérium (Belügyminiszter)

Bp.

n Budapest

c.

n címzetes, című, consecratio

Cat.

n Categoria

CIC.

n Codex Iuris Canonici (Egyházi Törvénykönyv)

C.M.

n Congregatio Missionis (lazaristák)

C. Op.

n Congregatio pro Operarüs Christianis a S. Josepho Calasantio (kalazantinusok)

cpp.

n címzetes püspök

d.

n doboz

DL.–DN.

n Dolgozó Leányok – Dolgozó Nők

EMCS

n Egyházközségi MunkásCsoport

EMSZO

n Egyházközségi MunkásSzakOsztály

é.n.

n év nélkül


Rövidítések

EPL

n Esztergomi Prímási Levéltár

FL.

n Fővárosi Levéltár

FM.S.

n Instilutum Fratrum Maristarum a Scholis (maristák)

fol.

n folio

Főv.tan. üo.ir.

n Fővárosi Tanács ügyosztályának iratai

FS.C.

n Institutum Fratrum Scholarum (Keresztény Iskolatestvérek)

g.k. (G.k.)

n görögkatolikus

gör.kat.

n görögkatolikus

gr.

n gróf

h.

n helyettes

helyn.

n helynök(ség)

hiv.

n hivatalos

h.n.

n hely nélkül

H.Sz.

n Hivatásszervezet (Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete)

Id. mű .

n Idézett mű

ill.

n illetve

ir.

n irat(ai)

inst.

n installatio (beiktatás)

inth.

n inthronisatio (ünnepélyes székfoglalás)

jel.

n jelentés(e)

j kv.

n jegyzőkönyv(ek)

JOC

n Jeunesse Ouvriére Chrétienne

JOCF

n Jeunesse Ouvriére Chrétienne Femine


Christianorum

Rövidítések

K.

n Kiadó, korona

k., köt.

n kötet

KALÁSZ

n Katolikus Leánykörök Szövetsége

KALOT

n Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága (majd Testülete)

kath. (kat.)

n katholikus (katolikus)

kb.

n körülbelül

KDNP

n Keresztény Demokrata Néppárt

ker.

n keresztény

KGSZP

n Keresztény Gazdasági és Szociális Párt

kiad.

n kiadása (kiadványa)

kh., kat.hold.

n kataszteri hold

KIOE

n Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete

KKP

n Keresztény Községi Párt

Klny.

n Különlenyomat

KLOSZ

n Katolikus Leányok Országos Szövetsége

KNEP

n Keresztény Nemzeti Egyesülés Keresztény Nemzeti Egység pártja is)

köv.

n követségi

KSV

n Központi Sajtóvállalat

KSZGP

n Keresztény Szociális és Gazdasági Párt

K.u.K.

n Kaiserliche und Königliche

Küm.

n Külügyminisztérium

KÜM.

n Külügyminiszter

l.sz. (lat. szert.)

n latin szertartású (római katolikus)

ld.

n lásd

ME (ált. ir.)

n Miniszterelnökség (általános iratai) 254 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Pártja

(majd

Rövidítések

MÉP

n Magyar Élet Pártja

m.kir.

n magyar királyi

MTA

n Magyar Tudományos Akadémia

Mt. jkv.

n Minisztertanács jegyzőkönyve(i)

n

n nominatio (kinevezés)

NEP

n Nemzeti Egység Pártja

O.C.D.

n Ordo Fratrum Discalceatorum B. Mariae Virginis de Monte Carlo (sarutlan kármeliták)

O.Cist.

n Ordo Cisterciensis (ciszterciek)

O.F.M.

n Ordo Fratrum Minorum (ferencesek)

OL.

n (Magyar) Országos Levéltár

O.M.C.

n Ordo Fratrum Minorum (konventuális minoriták)

Conventualium

O.M.Cap.

n Ordo Fratrum (kapucinusok)

Cappuccinorum

O.P.

n Ordo Praedicatorum (domonkosok)

O.Praem

n Ordo Praemonstratensis (premontreiek)

O.S.B.

n Ordo Sancti Benedicti (bencések)

O.S.B.M.

n Ordo S. Basilii Magni (baziliták)

O.S.J. de Deo

n Ordo Hospitaliarius S. Joannis de Deo (irgalmasok)

O.S.M.

n Ordo Servorum Mariae (szerviták)

O.S.P.P.E.

n Ordo Fratrum S. Pauli Primi Eremitae (pálosok)

Oszt.

n Osztály

OTI

n Országos Társadalombiztosítási Intézet

p.

n pagina (oldal), praeconisatio (pápai megerősítés)

P.

n Páter, pengő


Minorum

Rövidítések

pl.

n például

pol.

n politikai

Pol. gy.

n Politikai gyűjtemény

pp.

n püspök(ség)

Ppki jkv.

n Püspökkari konferencia jegyzőkönyve

res.

n reservált (bizalmas)

R.k., róm.kat(h)

n római katolikus

RT.

n Részvénytársaság

Sch.P

n Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum (piaristák)

S.D.B.

n Salesiani di Don Bosco (szaléziek)

S.J.

n Societas Jesu (jezsuiták)

spp.

n segédpüspök

stb.

n és a többi

S.VD.

n Societas Verbi Divini (Isteni Ige Társasága)

sz.

n szám

SzDP

n Szociáldemokrata Párt

SZEB

n Szövetséges Ellenőrző Bizottság

szerk.

n szerkesztette

sz.n.

n szám nélkül

Szt.

n Szent (szent)

t.

n tétel

tb.

n tiszteletbeli

tc.

n törvénycikk

ti.

n tudniillik 256 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Rövidítések

ún.

n úgynevezett

Uo.

n Ugyanott (ugyanott)

üo.

n ügyosztály

v

n választás

VKM

n Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (Miniszter)

vm.

n vármegye


13. fejezet - Archontológia Római pápák XV. BENEDEK (Giacomo della Chiesa márki) (Genova, 1854. november 21. n Vatikán, 1922. január 22.) v. 1914. szeptember 3. inth. 1914. szeptember 6. XI. PIUS (Achille Ratti) (Desio, 1857. május 31. n Vatikámáros Állam, 1939. február 10.) v. 1922. február 6. inth. 1922. február 12. XII. PIUS (Eugenio Pacelli) (Róma 1876. március 2. n Castel Gandolfo, 1958. október 9.) v. 1939. március 2. inth. 1939. március 12. Apostoli nunciusok Budapesti apostoli nunciatura SCHIOPPA, LORENZO c. érsek 1920. október 6. n 1925. április 27. ORSENIGO, CESARE c. érsek 1925. július 5. n 1930. február 14. ROTTA, ANGELO c. érsek 1930. május 13. n 1945. április 4. (kiutasítva) Szentszéki követek A Magyar Királyság Szentszéki követei SOMSSICH JÓZSEF Gr. 1920. július 26. n 1924. szeptember 27. BORNEMISZA GYULA br. 1924. november 23. n 1925. február 27. (betegség miatt lemondott) BALÁSY ANTAL követségi titkár, ideiglenes ügyvivő 1925. február 27. n 1926. március 25. NAGY ELEK, verseghy 1926. március 25. n 1927. augusztus 21. (betegség miatt lemondott) BARCZA GYÖRGY 1927. szeptember 22. n 1938. május 25. THIERRY HERIBERT br. követségi titkár, ideiglenes ügyvivő 1938. május 25. n 1939. január 19. APOR GÁBOR br. 1939. január 19. n 1945 (?) (1944. március 19. után is a helyén maradt) Vallás- és közoktatásügyi miniszterek IMRE SÁNDOR helyettes államtitkár megbízva a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ideiglenes vezetésével 1919. augusztus 7. n 1919. augusztus 15. HUSZÁR KÁROLY 1919. augusztus 15. n 1919. november 24. HALLER ISTVÁN 1919. november 24. n 1920. december 16. VASS JÓZSEF 1920. december 16. n 1922. június 16. KLEBELSBERG KUNÓ gr. 1922. június 16. n 1931. augusztus 24. ERNSZT SÁNDOR 1931. augusztus 24. n 1931. december 16.


Archontológia

KARAFIÁTH JENŐ 1931. december 16. n 1932. október 1. HÓMAN BÁLINT 1932. október 1. n 1938. május 14. TELEKI PÁL gr. 1938. május 14. n 1939. február 16. HÓMAN BÁLINT 1939. február 16. n 1942. július 3. SZINYEI MERSE JENŐ 1942. július 3. n 1944. március 22. ANTAL ISTVÁN mint igazságügy-miniszter, ideiglenesen 1944. március 22. n 1944. augusztus 29. RAKOVSZKY IVÁN 1944. augusztus 29. n 1944. október 16. RAJNISS FERENC 1944. október 16. n 1945. március 7. SZÁLASI FERENC mint miniszterelnök, ideiglenesen 1945. március 7. n 1945. március 28. A Vallás- és Kőzoktatásügyi Minisztérium egyházakkal foglalkozó ügyosztályai VKM I. üo. (római katolikus egyházi ügyek) osztályfőnökei BEYER ISTVÁN (1917-től) esztergomi kanonok, miniszteri osztálytanácsos 1915n1922 helyettes államtitkár: 1922n1928 MADARÁSZ ISTVÁN c. apát, (1932-től) pápai prelátus, (1933-tól) nagyváradi kanonok, miniszteri osztálytanácsos 1928. szeptember 12. n 1935 miniszteri osztályfőnök: 1935n1939. július 19. BERESZTÓCZY MIKLÓS (1946-tól) esztergomi kanonok, miniszteri tanácsos 1939. szeptember 1. n 1945. november miniszteri osztályfőnök: 1945. november 1947. december 16-án fél év szabadságot kért, majd ennek letelte után nyugdíjazását kérte. Esztergormi érseki tartomány Esztergomi főegyházmegye CSERNOCH JÁNOS (Szakolca, 1852. június 18. n Esztergom, 1927. július 25.) n. 1912. november 20. p. 1912. december 3. inth. 1913. január 1. [bíboros 1914. május 25.] SERÉDI JUSZTINIÁN GYÖRGY (Deáki, 1884. április 24. n Esztergom, 1945. március 29.) n. 1927. november 30. c. 1928. január 8. inth. 1928. január 29. [bíboros 1927. december 19.] Győri egyházmegye FETSER ANTAL (Nagykároly, 1862. január 14. n Győr, 1933. október 6.) n. 1914. december 6. p. 1914. december 11.


Archontológia

inst. 1915. március 25. BREYER ISTVÁN (Budapest, 1880. augusztus 4. n Győr, 1940. szeptember 28.) n. 1933. december 14. inst. 1934. január 6. [c. pp., esztergomi spp. 1929. május 19.] APOR VILMOS br. (Segesvár, 1892. február 29. n Cryőr, 1945. április 2.) n. 1941. január 21. c. 1941. február 24. inst. 1941. március 22. Veszprémi egyházmegye ROTT NÁNDOR (Bodenstadt, 1869. december 23. n Veszprém, 1939. március 3.) n. 1917. május 16. p. 1917. július 12. c. 1917. szeptember 23. inst. 1917. szeptember 30. TÓTH TIHAMÉR (Szolnok, 1889. január 14. n Budapest, 1939. május 5.) spp. cum iure successionis: 1938. május 28. n 1939. március 3. c. 1938. június 29. megyéspüspök: n. 1939. március 3. CZAPIK GYULA (Szeged, 1887. december 3. n Budapest, 1956. április 25.) n. 1939. július 19. c. 1939. július 26. inst. 1939. szeptember 26. nr 1943. május 7-től egri érsek. MINDSZENTY JÓZSEF (Csehimindszent, 1892. március 29. n Bécs, 1975. május 6.) n. 1944. március 3. c. 1944. március 25. inst. 1944. március 29. nr 1945. augusztus 16-tól esztergomi érsek. Pécsi egyházmegye ZICHY GYULA gr. (Nagyláng, 1871. november 7. n Kalocsa, 1942. május 20.) n. 1905. október 17. c. 1905. december 21. nr 1925. szeptember 5-től kalocsai érsek kalocsai érsek, pécsi apostoli kormányzó: 1925. szeptember 5. n 1926. március 21. VIRÁG FERENC (Bonyhád, 1869. augusztus 22. n Pécs, 1958. március 2.) n. 1926. március 27. c. 1926. május 6. inst. 1926. május 19. [pápai trónálló]


Archontológia

Váci egyházmegye HANAUER ÁRPÁD ISTVÁN (Pápa, 1869. december 28. n Vác, 1942. január 15.) n. 1919. július [1919. szeptember 19-én jött az értesítés.] c. 1919. október 5. inst. 1919. december 19. PÉTERY JÓZSEF (MiskolcznMindszent, 1880. június 21. n Hejce, 1967. november 25.) n. 1942. szeptember 24. c. 1942. november 8. inst. 1942. november 12. 1953. április 6-tól akadályozva. Munkácsi gőrög katolikus egyházmegye PAPP ANTAL c. püspök (Nagykálló, 1867. november 17. n Miskolc, 1945. december 24.) apostoli kormányzó cum iure successionis: n. 1912. április 3. p. 1912. áprílis 29. c. 1912. október 14. megyéspüspök: n. 1912. június 1. 1924. június 4-én lemondott, c. érsek, 1925. szeptember 1-jén kiutasítva nr1924. júníus 4-től miskolci görögkatolikus exarcha. Székesfehérvári egyázmegye PROHÁSZKA OTTOKÁR (Nyitra, 1858. október 10. n Budapest, 1927. április 2.) n. 1905. október 17. p. 1905. december 1 l. c. 1905. december 21. inth. 1906. január 21. SHVOY LAJOS (Budapest, 1879. március 9. n Budapest, 1968. január 21.) n. 1927. június 20. c. 1927. augusztus 1. inth. 1927. augusztus 8. Szombathelyi egyházmegye MIKES JÁNOS gr. (Zabola, 1876. június 27. n Répceszentgyörgy, 1945. 28.) n. 1911. november 15. p. 1911. december 16. c. 1912. január 1. inst. 1912. január 6. 1935. december 31-én lemondott, c. érsek GRŐSZ JÓZSEF c. püspök (Féltorony, 1887. december 9. n Kalocsa, 1961. október 3.) apostoli kormányzó: n. 1936. január 10. n 1939. június 19. megyéspüspök: n. 1939. június 19. inst. 1939. július 10. nr 1943. május 7-től kalocsai érsek szombathelyi püspök, muravidéki apostoli kormányzó: 1942n1943 szombathelyi apostoli kormányzó, mint kalocsai érsek: 1944. március 25-ig 261 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

[c. pp., győri spp. n. 1928. december 7. c. 1929. február 24.] KOVÁCS SÁNDOR (Kecskemét, 1893. június 11. n Budapest, 1972. december 24.) n. 1944. március 3. c. 1944. március 25. 1972. március 23-án lemondott Hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye MlKLÓSY ISTVÁN (Rákócz, 1857. augusztus 22. n Nyíregyháza, 1937. okt ber 29.) n. 1913. április 21. p. 1913. június 23. c. és inst. 1913. október 5. BÁNYAI JENŐ (Hajdúdorog, 1865. május 22. n Nyíregyháza, 1954. április 28. káptalani helynök: 1937. november 1. n 1939. május 14. DUDÁS MIKLÓS (Máriapócs, 1902. október 27. n Nyíregyháza, 1972. július 15.) n. 1939. március 25. p. 1939. április 7. c. és inst. 1939. május 14. Kalocsai érseki tartomány Kalocsai főegyházmegye CSERNOCH JÁNOS (Szakolca, 1852. június 18. n Esztergoin, 1927. július 25.) n. 1911. március 8. p. 1911. április 20. inth. 1911. június 1. nr 1912. november 20-tól esztergomi érsek VÁRADY LIPÓT ÁRPÁD (Temesvár, 1865. június 18. n Kalocsa, 1923. február 18.) n. 1914. május 4. inst. 1914. június 29. ZICHY GYULA gr., pécsi püspök (Nagyláng, 1871. november 7. n Kalocsa, 1942. május 20.) apostoli kormányzó: n. 1923. december 10. inst. 1924. január 27. érsek: n. 1925. szeptember 5. inth. 1926. március l. GLATTFELDER GYULA (Budapest, 1874. március 18. n Budapest, 1943. augusztus 30.) n. 1942. szeptember 6. inst. 1942. szeptember 23. (Székét nem foglalta el.) [c. érsek) GRŐSZ JÓZSEF (Féltorony, 1887. december 9. n Kalocsa, 1961. október 3.) 262 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

n. 1943. május 7. 1951. május 18. n 1956. május 19. között akadályozva. Erdélyi egyházmegye [Kolozsvári püspöki helynőkség] SÁNDOR IMRE kanonok (Csíkverebes, 1893. augusztus 23.) n Rimnicu Saral [Románia] 1956. február 29. püspöki helynök: n. 1940. október n 1945 Nagyváradi (latin szertartású) egyházmegye SZÉCHENYI MIKLÓS gr. (Sopron, 1868. január 6. n Budapest, 1923. deeember l.) n. 1911. március 18. p. 1911. április 20. inst. 1911. május 30. [Nagyváradi egyházmegye magyarországi helynöksége] LINDENBERGER JÁNOS kanonok (Gyula, 1869. június 22. n Nagyvárad, 1951.) püspöki helynök: 1919n1921. augusztus 28. BRÉM LŐRINC kanonok (Mezőfény, 1877. június 5. n Orosháza, 1930. december 2.) püspöki helynök: 1921n1923. december 1. LINDENBERGER JÁNOS debreceni plébános (Gyula, 1869. június 22. Nagyvárad, 1951.) apostoli kormányzói helytartó: 1924. február 16. n 1929. július 17. Ettől kezdve a magyarországi rész apostoli kormányzóság 1941-ig. A Romániában lévő nagyváradi püspökség 1930n1941 között egyesítve a szatmárival. 1941. június 28-án a Szentszék helyreállította a Nagyváradi és a Szatmári Egyházmegyék önállóságát. Az egyházmegye apostoli kormányzója Márton Áron erdélyi püspök maradt SchefflerJános szatmári püspök kinevezéséig. SCHEFFLER JÁNOS szatmári püspök (Kálmánd, 1887. október 29. n Jilava, 1952. december 6.) apostoli kormányzó: n. 1942. március 28. c. 1942. május 17. inst. 1942. május 19. nr 1948. április 9-től ismét egyesítve Szatmárral. Akadályozva: 1948. szeptember 3. (lnyugdíjr) 1949. május végén deportálták. Kényszerlakhelye 1950. május 20-tól: Körösbánya. Csanádi egyházmegye GLATTFELDER GYULA (Budapest, 1874. március 18. n Budapest, 1943. augusztus 30.) n. 1911. március 18. c. 1911. május 14. inth. 1911. május 28. RASKÓ SÁNDOR (Felsősimánd, 1869. december 21. n Szeged, 1954. október 18.) apostoli kormányzó:


Archontológia

n. 1943. augusztus 25. inst. 1943. augusztus 30. n 1944. március 30. HAMVAS ENDRE (Piszke, 1890. február 27. n Kalocsa, 1970. április 3.) n. 1944. március 3. c. 1944. március 25. inth. 1944. március 30. nr 1964. szeptember 15-től kalocsai érsek. Egri érseki tartomány Egri főegyházmegye SZMRECSÁNYI LAJOS (Sárosdaróc, 1851. április 26. n Eger, 1943. január 28.) n. 1912. augusztus 20. [c. pp. 1904. c. érsek 1912. március 4. 1912. március 20-tól utódlási joggal koadjutor.] CZAPIK GYULA (Szeged, 1887. december 3. n Budapest, 1956. április 25.) n. 1943. május ?. inth. 1943. június 30. Rozsnyói egyházmegye BALÁS LAJOS (Becske, 1855. augusztus 20. n Rozsnyó, 1920. .) n. 1905. október 17. p. 1905. december 11. c. 1905. december 21. 1920. szeptember 18-án lemondott. [Rozsnyói egyházmegye magyarországi helynöksége] FORRAY JÁNOS sajópüspöki plébános ( 1854. november 22. n ?) apostoli kormányzói helynök: 1921n1928. január PÁJER JÁNOS putnoki plébános (?) apostoli kormányzói helynök: 1928. januárn1937. szeptember 2. Ekkor a Szentszék apostoli kormányzósággá emelte, amely 1939-ig állt fenn. 1939. július 19-én kelt pápai bullával n amelyet október 5-én kellett érvényesíteni, reintegrálták a rozsnyói püspökségbe. BUBNICS MIHÁLY (Borostyánkő, 1877. május 22. n Rozsnyó, 1945. február 22.) n. 1939. július 19. inst. 1939. október 1. [c. pp. (c.) 1925. december 8. apostoli kormányzó: 1925. december 15.] 1948-tó1 1952-ig a magyarországi rész ismét apostoli kormányzóság, utána betagolódott az egri érsekségbe. Kassai egyházmegye FISCHER COLBRIE ÁGOST (Zseliz, 1863. október 16. n Kassa, 1925. május 17.) n. 1907. május 22. p. 1907. június 10. 264 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

c. 1904. december 9. [c. pp. cum iure successionis: c. 1905. január 12.] [Kasssi egyházmegye magyarországi helynöksége] PÁYER FERENC sátoraljaújhelyi plébános (Sárospatak, 1867. november 5. n ?) püspöki helynök: 1920n1937. szeptember 2. Ekkor a Szentszék apostoli kormányzósággá emelte, amely 1939-ig állt fenn. 1939. július 19-én kelt bullával n amelyet október 5-én kellett érvényesíteni, reintegrálták a kassai püspökségbe. MADAR.ÁSZ ISTVÁN (Nagyszombat, 1884. július 10. n Hejce, 1948. augusztus 8.) n. 1939. július 19. inth. 1939. szeptember 16. 1945. február 26-án kiutasítva, kényszerlakhelye: Hejce. 1948 és 1952 között a magyarországi rész, ismét apostoli kormányzóság, utána betagolódott az egri érsekségbe. Szatmári egyházmegye BOROMISZA TIBOR (Kalocsa, 1840. július 18. n Szatmárnémeti, 1928. július 9.) n. 1906. június 3. p. 1906. június 20. c. 1906. október l. inth. 1906. október 7. A szarmári püspökség 1930n1941 között egyesítve a nagyváradival. 1941. június 28-án a Szentszék helyreállította a Szatmári és a Nagyváradi Egyházmegyék önállóságát. MADARÁSZ ISTVÁN kassai püspök (Nagyszombat, 1884. július 10. n Hejce, 1948. augusztus 8.) apostoli kormányzó: 1939. július 19. n 1942. március 26. [Helynöke Pakocs Károly kanonok.] SCHEFFLER JANOS (Kálmánd, 1887. október 29. n Jilava, 1952. december 6.) n. 1942. március 26. inst. 1942. május 19. Akadályozva: 1948. szeptember 3. (lnyugdíjr) 1949. május végén deportálták, kényszerlakhelye 1950. május 20-tól: Körösbánya. 1948-tól 1952-ig a magyarországi rész ismét apostoli kormányzóság, utána betagolódott az egri érsekségbe. GyulafehérvárnFogarasi görögkatolikus érseki tartomány Nagyváradi görögkatolikus egyházmegye FRENTIU, VALERIU TRAIAN [Frentiu, Traján Valér] (Resicabánya, 1875. április 25. n ? 1952. július 11.) n. 1922. január 17. p. 1922. február 25. inst. 1922. május 3. nr 1941. július 25-től gyulafehérvár nfógarasi ap. kormányzó HOSSU, IULIU [Hosszu GyulaJ szamosújvári görögkatolikus püspök (Mezőnyulas, 1885. január 30. n Bukarest, 1970. május 21.) apostoli kormányzó: 1941n1945 265 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

Szamosújvári görögkatolikus egyházmegye HOSSU, IULIU [Hosszu Gyula] szamosújvári görögkatolíkus püspök (Mezőnyulas, 1885. január 30. n Bukarest, 1970. május 21.) n. 1917. március 3. c. 1917. december 14. inst. 1917. december 16. 1948. október (lemondott?) Máramarosi görögkatolikus egyházmegye* RUSU, ALEXANDRU [Rusu Sándor] (? n 1963) n. 1930. október 17. c. 1931. január 30. inst. 1931. február 2. 1948. október (lemondott?) * 1940n1945 között a Magyarországhoz került egyházmegyét a magyar állam nem ismerte e1, mert azt a román impérium alatt állították fel. Egyháztartományon kívüli kormányzati egységek Szent Benedek-rendi egyházmegye JÁNDI BERNARDIN GYÖRGY (Darázsi, 1863. november 29. n Pannonhal ma, 1952. augusztus 28.) kormányzó perjel: n. 1918. október 21. 1920. május 18-án lemondott. BÁRDOS REMIG SÁNDOR (Ipolyság, 1868. február 25. n Balatonfüred 1932. május 12.) n. 1920. május 19. b. 1920. június 29. KELEMEN KRIZOSZTOM FERENC (Hahót, 1884. január I0. n Pittsburg [USA], 1950. november 7.) főapáti koadjutor: n. 1929. június 29. n 1933. március 16. főapát: v. 1933. január 10. (per vota dispersa = a szavazatok megoszlásával) n. 1933. március 17. b. 1933. április 17. 1947. március 18-án külföldre távozott. Miskolci görögkatolikus exarchátus PAPP ANTAL c. érsek (Nagykálló, 1867. november 17. n Miskolc, 1945. decermber 24.) n. 1924. június 4. inst. 1925. október 27. Nagyváradi apostoli kormányzóság LINDENBERGER JÁNOS kanonok (Gyula, 1869. június 22. n Nagyvárad, 1951) apostoli kormányzó: 1929. július 17. n 1941. június 28. 1941. június 28-án reintegrálták a nagyváradi püspökségbe, majd annak a szatmári püspökséggel történő újabb egyesítése nyomán 1948. április 9-től ismét önálló apostoli kormányzóság. 266 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

Szatmári apostoli kormányzóság SZÉKELY GYUL A kanonok, mérki plébános apostoli kormányzó: 1929. július 21. n 1938 SZABÓ IMRE kanonok apostoli kormányzó: 1939. október n 1941. október 1941. június 28. n 1948. április 9. között reintegrálva a szatmári egyházmegyébe. Kassai és rozsnyói apostoli kormányzóság SERÉDI JUSZTINIÁN GYÖRGY esztergomi érsek (Deáki, 1884. április 24. n Esztergom, 1945. március 29.) apostoli kormányzó: 1937. szeptember 2. n 1939. július 19. [helynöke: Meszlényi Zoltán c. pp. (Hatvan, 1892. január 2. n Budapest, 1953. január 11.)] A Szentszék az 1939. július 19-én kelt bullával reintegrálta őket a kassai, illetve a rozsnyói püspökségbe. 1945 után azonban ismét helyreállt külön kormányzásuk. Örmény katolikus apostoli kormányzóság LENGYEL ZOLTÁN apostoli kormányzó 1939n1945. Bácskai apostoli kormányzóság BUDANOVIC, LAJCO (Budanovich Lajos) c. püspök (? 1873 n ? 1958) apostoli kormányzó: n. 1923. február 27. 1941. május 26-án lemondott. ZICHY GYULA gr., kalocsai érsek (Nagyláng, 1871. november 7. n Kalocsa, 1942. május 20.) apostoli kormányzó: n. 1941. május 26. GRÖSZ JÓZSEF kalocsai érsek (Féltorony, 1887. december 9. n Kalocsa, 1961. október 3.) apostoli kormányzó: n. 1943. május 7. 1946. június 13-án lemondott. érseki biztosa: Íjjas József (Baja, 1901. november 5. n Kalocsa, 1989. április 29. ) n. 1941. május 26. n 1944. december 20. vicarius generalisa (általános helynöke): Budanovic, Lajco (? 1873 n ? 1958) 1944. december 20. n 1946. június 13. Katolikus tábori püspökség P. ZADRAVECZ (JÁNOS) ISTVÁN OFM (Csáktornya, 1884. [június 20.] n Zsámbék, 1965. november 15.) n. 1920. március 22. c. 1920. augusztus 24. 1927. március 1-jén nyugállományba. ÁRVAY-NAGY BÁLINT vezéresperes,


Archontológia

helynök 1927. március l. n 1928. március 3. RÉVÉSZ ISTVÁN c. püspök (Vác, 1862. november 12. n Budapest, 1929. január 18.) n. 1928. március 3. c. 1928. június 17. inst. 1928. március 20. HÁSZ ISTVÁN c. püspök (Kisbér, 1884. december, 22. n Untersegen [Svájc], 1973. január 27.) n. 1929. február 28. c. 1929. április 28. inst. 1929. március 1. 1945. márciusban külföldre távozott. Szerzetesrendek Premontreiek A) Jászóvári premontrei kanonokrend (Helyreállította 1802. március 12-én a Diploma restitutionale.) TAKÁCS MENYHÉRT (Sátoraljaújhely, 1861. szeptember 3. n Budapest, 1933. november 29.) koadjutor prépost cum iure successionis: v. 1893. május 25. b. 1893. augusztus 8. n. 1900. április 15. prépost: n. 1900. július 2. b. 1900. augusztus 12. GERINCZY PÁL LÁSZLÓ (Odvas, 1906. május 8. n Kraszna, 1965. novembet 11.) gödöllői kormányzó perjel: n. 1937. június 26. b. 1937. július 3. jászói adminisztrátor: n. 1938. novemher 15. prépost: n. 1939. február 10. b. 1939. június 24. n 1950. szeptember 7. B) Gödöllői premontrei perjelség (1937n1938, 1989. november 30-tól helyreállítva.) Kormányzó perjel GERINCZY PÁL LÁSZLÓ (Odvas, 1906. május 8. n Kraszná, 1965. navember 11.) n. 1937. június 26. b. 1937. július 3. n 1938. november 15. C) Csornai premontrei kanonokrend (Helyreállította 1802. március 12-én a Diploma restitutionale.) BURÁNY GERGELY IMRE (Esztergom, 1852. február 6. n Csorna, 1929. augusztus 16.) n. 1906. május 20. 268 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Archontológia

b. 1906. július 26. GERGYE IPOLY (Győrvár, 1883. december 17. n ? 1958. május 6.) n. 1929. október 21. 1935. március 29-én lemondott. STEINER MIKLÓS HUBERT (Szentkút, 1872. március 12. n Csorna, 1942. május 6.) n. 1935. június 1. SIMONFFY JENÓ ANDRÁS (Söjtör, 1885. szeptember 7. n Győr, 1954. szeptember 13.) adminisztrátor: n. 1942. június 24. prépost: n. 1943. április 28. b. 1943. június 15. n 1950. szeptember 7. Ciszterci rend zirci kongregációja (Helyreállította 1802. március 12-én a Diploma restitutionale.) BÉKEFI REMIG (Hajmáskér, 1858. augusztus 3. n Eger, 1924. május 21.) v. 1911. szeptember 19. WERNER ADOLF VILMOS (Tiszafüred, 1867. május 14. n Zirc, 1939. február 5.) n. 1924. június 25. avatás 1924. június 27. ENDRÉDY VENDEL KÁLMÁN (Fertőendréd, 1895. január 19. n Pannonhalma, 1981. december 29.) 1939. március 18. n 1950. szeptember 7. Magyar kegyes tanítórend SZINGER KORNÉL (Hőgyész, 1863. augusztus 8. n Eger, 1950. december 24.) v. 1918. július 19. n 1923. szeptember 1. HÁM ANTAL (Mindszent, 1865. július 10. n Budapest, 1927. június 20.) v. 1923. szeptember l. SZÖLGYÉMY JÁNOS (Esztergom, 1852. október 21. n Budapest, 1929. október 15.) helyettes tartományfőnök (nem fogadta el megválasztását) SEBES [STREITER] FERENC (Vác, 1883. április 18. n Budapest, 1941. jún. 26.) v. 1928. július n 1940. július 6. ZIMÁNYI GYULA (Makó, 1879. április 10. n Budapest, 1953. december 10.) n. 1940. július 6. 1946. augusztus 10-én lemondott. *


Archontológia

(Az archontológiát Balogh MargitnGergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790n1992. Adattár. Id. mű I. fejezetéből vettük át.)


Chapter 14. Resumé Jenő Gergely The History of the Catholic Church in Hungary (1919n1945) Resumé In the period between the two World Wars, about two thirds of Hungaryas population confessed to the Catholic religion. The Catholic Church held central positions in the structures of the social-political system that defined itself as Christian-national. At the same time, catholicism was experiencing its 20th century Renaissance. This meant that a political and social demand coincided with an ecclesiastic revival, and, as a result of this, state, society and the Catholic Church cooperated and became intertwined in a manner unparallelled up to that time in the modern age. Scholarly literature has been lacking a monography on the history of the Hungarian Catholic Church between 1919 and 1945. Today an unprejudiced treatment of the subject seems possible as a historic perspective can be taken on the matter, and as the greater part of source materials is available. Such a monography has to avoid both an apologetic glossing over and an inimical, anti-clerical stand. In our opinion, ecclesiastic history is not a branch of theology, instead it is a specialised field of study of historical scholarship. Thus, on the one hand, the transcendent nature of the essence of the Church and its evangelical mission has to be respected and taken into consideration, whereas on the other hand it is also true that by applying scientific methods, the Church can be taken and interpreted as an institution fitted into and functioning in the larger framework of society and politics. In the first chapter, the Hungarian Church is analysed in the context of the international Catholic Church. This includes an examination of the relations between the national Church and the Apostolic Holy See, as well as a presentation of the diplomatic liasions of Hungary and the Vatican based on the documents of the Hungarian embassy in the Papal State which have, fortunately enough, survived. This part is followed by a detailed description of ecclesiastic institutions and self-government, with a special regard to the complex questions surrounding the Trianon Treaty (1920) and the repeated shifts of borders between 1938 and 1941. The case of the divided dioceses and the tentative solutions offered to the problems of jurisdiction and economic disparities are also laid out. The size and span of ecclesiastic institutions and their lpersonnelr is illustrated by statistical data. The ordinaries of the time are listed according ecclesiastic personal records. On a final note, a specifically Hungarian issue is discussed: the exercising of the ius patronus regü in a monarchy without a king. The highly complex and far reaching legal connections of Church and state make up chapter three. The Church and its members were represented in the branches of executive and legislative power on all levels. Political Catholicism, eferred to as the lChristian Partyr for the sake of simplicity, played a considerable role in the epoch, as it was at all times a very real force in Parliament. In the first decade of the era it was even in power, either as the main governing party itself or as a coalition partner of the governing party. This political force was, in its nature, predominantly conservative and agrarian, with its Christiansocialist wing becoming more and more marginalised. From the middle of thirties on, a Hungarian Christian democratic movement also appeared on the scene, eventually organising itself into a party at the end of 1944. The Catholic Church of the period controlled organisations that framed and influenced the whole of the society. In Hungary, it was this network that first and foremost meant (or rather substituted) lcivic societyr. The fourth chapter attempts to present the social and cultural organisations, youth and womenas movements and economic unions that covered practically every segment of the Y Catholic part of the population. At first, these were organised by or at least around the ecclesiastic districts drawn up in 1919. From the middle of the thirties on, after the Actio Catholica had been launched, this latter became the general frame for the greatest part of such initiatives, and functioned as a kind of spiritual guiding light even in the few other cases. Behind them stood the episcopal body which used the Actio Catholica as means of communicating its opinions and preferences, but which also took a public stand if such action was esteemed to be necessary. The most effective pillars of the Catholic revival of the time were the monastic orders, male or female, which saw their ranks multiply and flourished as never since the age of baroque. (This also contributes to the conviction of those who label this era lneo-baroque.r) In chapter five, the funetioning of all male orders is described, as well as that of the most 271 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Resumé

important sisterhoods. Comparative statistical data from the early 1930as and 1943, the end of the era, showing the number of monasteries, monks and the different institutions upheld by monastic orders are also presented. A separate chapter (Ch. 6) deals with the internal life of the Church, its devotional activities, the movements and organisations concentrating their activities on such work, as well as with related special events. The modernisation of the concept of the pastoras role and task, the practice of recollections, missionaries and the greatest figures of preaching (Ottokár Prohászka, the Jesuit Béla Bangha and Tihamér Tóth) are discussed here. The Saint Emerich Memorial Year in 1930 and the Eucharistic World Congress of 1938 in Budapest are also profiled. The Church fulfills its evangelical mission in any society in part by making efforts for the common good of the people. Thus education, pedagogy, social care, scholarly research and work, in short: contributions to culture make up an integral part of its activities. In the era, an elaborate and effective set of institutions rose out of previous traditions and n relying on its schools and devoted activists n exerted a definitive influence on the spiritual life and culture of the period. (Ch. 7.) In order to support itself, its various institutions and to be able to fulfill the social role it had taken up, the Church obviously required considerable financial means. State subvention through direct funds from the budget and, indirectly, through diverse rebates and discounts was offered on a regular basis. And even though it had not been customary for the members of the congregations to make larger donations, the Church and its branches received considerable financial support from its followers as well. In spite of the above factors, the main source of income for funding organisations and actions were ecclesiastic latifundia. About the resources and their distribution (regarding various encumbrances and obligations) the final chapter attempts to give a detailed analysis, once again supported by statistics. The history of the Catholic Church is an integral part of our national history, and without an account of it no portrait of the era can be complete. For this reason, our purpose was to contribute to the process of eliminating the sore need that the past fifty years had built up.


Kapitel 15. Resümee Jenő Gergely Geschichte derkatholischen Kirche in Ungarn 1919n1945 (Resümee) Etwa zwei Drittel der Bevölkerung Ungarns bekannten sich zwischen den beiden Weltkriegen zum katholischen Glauben. Die katholische Kirche spielte in der Struktur des sich als lchristlich-nationalr identifizierenden gesellschaftlich politischen Systems eine entscheidende Rolle. Sie erlebte zugleich die Renaissancc ihrer neuesten Geschichte. Das gesellschaftlich-politische Bedürfnis fiel glücklicherweise mit der Erneuerung der Kirche zusammen, dessen Ergebnis eine im bürgerlichen Zeitalter noch nie erfahrene Verflechtung und Zusammenarbeit zwischen Staat, Gesellschaft und katholischer Kirche war. Aus der Fachliteratur fehlte bisher die monographische Bearbeitung der Geschichte der katholischen Kirche zwischen 1919 und 1945. Heute haben wir die notwendige Perspektive und auch dic meisten Quellen sind zuganglich. Es ist leichter geworden, sowuhl von den apologetischen Beschönigungen als auch vom bösartigen Antiklcrikalismus Ahstand zu nchmen, und die fachgemase Bcarheitung der Frage scheint mciglich zu sein. Unserer Auffassung nach ist die Kirchengeschichtc keine theologischc Disziplin, sondern ein spezifisches Gchiet der Geschichtswisscnschaft, wo das transzendente Wesen, die evangelisierende Sendung der Kirchc wcitgchend zu herücksichtigen ist, wo jedoch die Kirche, als eine in der realen Sphaire der Gesellschaft waltende Institution, sogar System von Institutionen, zugleich mit den Mcthoden der Geschichtswissenschaft begriffen und untersucht werden kann. Im ersten Kapitel bestimmcn wir dic Lage der Kirche im Koordinatensystem der Wcltkirche. Wir untersuchen teils dic Beziehung der ungarischen Kirche zum Apostolischen Stuhl, teils stellen wir aufgrund der glücklicherweise erhalten gehlicbcnen Schriften der ungarischen Gesandtschaft am Heiligen Stuhl das System der Beziehungen zwischen dem ungarischen Staat und dem Vatikan dar. Im weitcren befasscn wir uns mit dem ungarischen Kirchensystem und der Kirchenverwaltung, mit hesonderer Rücksicht auf die Frage, wie die Kirche sich zu Trianon (1920) und den neueren Grenzdndcrungen zwischen 1938 und 1941 verhielt. Wir setzen uns mit den Prohlemen der entzweigerissenen Diözesen auseinander, und auch damit, wie die Verwicklungen in der Jurisdiktion und der Wirtschaft aufgelöst wurden. Wir stellen die Aushrcitung der Kirchenorganisation bzw. ihres Personalhestandes auch statistisch dar. Mit Hilfe der personalia stcllcn wir die Ordinaricn der Zeit vor. Schlicslich erörtern wir das spezicll ungarische Prohlem, die Ausübung des küniglichcn Patronatsrechts im lKönigtum ohne Köinigr. Die rechtlicihen Beichungcn zwischen Staat und Kirche (3. Kapitel) warcn weitverzweigt. Dic Kirche und die Geistlichen waren auf den verschiedensten Stufen der Legislative und Exckutivc anwcsend. Zugleich spielte der politischc Katholizismus, den wir hicr der Einfachhcit halber christliche Partei nennen, eine wichtige Rolle: er war eine parlamentarische Kraft, im ersten Jahrzehnt der Periode sogar Regierungspartei bzw. Koalitionspartner der Regierungspartei. Seinem Charakter nach war er eher konservativ und agrarisch, seine christlichsoziale Richtung wurde marginal. Die ungarische Christlichdemokratie entfaltete sich erst seit Mitte der 1930er Jahre und wurde Ende 1944 zu Partei organisiert. Die katholische Kirche verfügte zu dieser Zeit über Organisationen und Vereine, die die ganze Gesellschaft umfasten. Dieses Netzwerk ersetzte gewissermasen die lZivilgesellschaftr. Im 4. Kapitel stellen wir die sozialen, kulturellen, Jugend- und Frauenorganisationen sowie die teilweise wirtschaftlichen Vereine und Organisationen dar, die beinahe die ganze katholische Gesellschaft umfasten. Diese wurden nach 1919 im Rahmen der zu dieser Zeit entstandenen Kirchengemeinden oder um sie organisiert, und wirkten spáter, ab Mitte der 1930er Jahre, nach Errichtung der Actio Catholica in deren Rahmen, unter ihrer geistigen Führung. Hinter ihnen stand der Episkopat, der durch die Actio Catholica oder nötigenfalls direkt die Richtung bestimmte. Der wirksamsten Diener der katholischen Renaissance aren die Mönchs- und Nonnenorden, die nach der Barockzeit wieder florierten und auch die Zahl ihrer Mitglieder vervielfachten. (Keine Zufall, das die Epoche von vielen als lNeobarockr bezeichnet wird.) Im 5. Kapitel stellen wir die Tátigkeit sámtlicher Mönchsorden, bzw. der grösseren Nonnenorden dar. Über die Zahl ihrer Mit- glieder, über ihre Háuser und Institutionen geben wir eine vergleichende Statistik in zwei Schnitten: vom Anfang der 1930er Jahre und vom Ende der Epoche, aus 1943. 273 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Resümee

Ein besonderes Kapitel (6.) widmen wir dem inneren Leben der Kirche, ihrer religiösen Tátigkeit bzw. den diesbezüglichen Vereinen, Bewegungen und Ereignissen. Wir setzen uns auch mit der Modernisierung der pastoralen Tátigkeit, den geistlichen Übungen, den Missionen, den grosen Predigern (Ottokár Prohászka, Béla Bangha S. J., Tihamér Tóth) bzw. mit dem Sankt-Emmerich-Jahr von 1930 sowie dem 1938 in Budapest vcranstalteten Eucharistischen Weltkongrel3 auseinander. Die Kirche erfüllt ihre evangelisierende Sendung in der Gesellschaft und betátigt sich dabei für das Allgemeinwohl. Organische Teile ihrer Tátigkeit sind der Unterricht, die Erziehung, die Sozialfürsorge, die Pflege der Wissenschaft und die Förderung der Kultur. Zu diesem Zweck entstand in Ungarn ein weitverbreitetes und wirksames System von Institutionen durch die Weiterentwicklung der Traditionen, und so übte die Kirche mit ihren Schulen, ihren opfermütigen Arbeitern auf das moralische und geistige Leben der Zeit einen entscheidenden Einflus aus (7. Kapitel). Zur Selbsterhaltung der katholischen Kirche und ihrer zahlreichen Institutionen, zur Erfüllung ihrer sozialen Sendung waren auch erhebliche Finanzmittel nötig. Die Kirche erhiclt vom Staat eine regelmásige Unterstützung (direkt aus dem Budget oder in Form von Vergünstigungen). Die katholischen Glaubigen waren zwar nicht an die Mildtatigkeit gewöhnt, die Kirche und ihre Institutionen erhielten aber auch von den Glaubigen eine betráchtliche finanzielle Unterstützung. Die entscheidende Basis ihrer Tátigkeit bildeten die regelmásigen Einkommen ihrer Landgüter. Über das Einkommen und ihre Venvendung (über die Lasten und Verpflichtungen) geeben wir im Schluakapitel eine mit Statistiken untermauerte Analyse. Die Geschichte der katholischen Kirche ist ein organischer Teil unserer nationalen Geschichte, ohne deren Kenntnis unser Bild von der Epoche nicht vollstandig sein kann. Mit unserem Buch wollten wir zur Beseitigung des in den letzten fünfzig Jahren entstandenen Mangels beitragen.


Irodalomjegyzék


Gergely, Jenő. Created by XMLmind XSL-FO Converter

Recommend Documents