Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Matematika
PER ASPERA AD ASTRA – MATEMATIKUSSORSOK 1956 VIHARÁBAN –
készítette: Viola Beáta 10. F.
Csurgó, 2007.
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Dolgozatom témáját megismerve sokan meghökkentek és meg fognak hökkenni: miért éppen ezzel foglalkozom? Valóban, miért is? Az 1956-os forradalom nagyon régen felkeltette érdeklődésemet, s ez az évforduló miatt adott volt. Mivel ez egy iskolai dolgozat, viszonylag rövid terjedelemmel, ki kellett választanom egy szempontot/csoportot/személyt. Diák vagyok, tehát leginkább az értelmiségiek állnak hozzám közel a forradalom szereplői közül. A humán és reáltudományok művelőit érdemes elkülöníteni, hiszen a racionális illetve érzelmi alapon döntő embereknek más nézőpontjaik vannak, ezért eltérően cselekedhetnek azonos helyzetben. Itt sietett segítségemre a szerencse: szülővárosomban, Csurgón több mint kétszáz éve működik a Csokonai Gimnázium, 45 évig állami, előtte és utána egyházi vezetés alatt, s az öregdiákok közül később többen lettek sikeres matematikusok (pl. Nemetz Tibor, Turczi Gyula, Hosszú Miklós), és néhányan külföldön élnek (pl. Berzsenyi György). Ebben meghatározó szerepe volt a nagyszerű matematikatanároknak, például Nemetz Tibor gimnáziumi tanárának, Horváth Lajosnak, és feleségének, a szintén matematika szakos Horváth Lajosnénak. Ez segített a döntésben. Nehézséget jelentett, hogy a témában alig találtam anyagot. Először a lexikonokban kutattam: árulkodó nyom lett volna, ha az illető matematikus 1956-ban elvesztette állását, nem folytathatta tanulmányait, külföldre távozott, esetleg börtönbe zárták. Ilyen utalást azonban keveset találtam. Valószínűleg azért, mert a lexikonok nagy része a rendszerváltás előtt készült. Az interneten sem bukkantam sok mindenre, két írás azonban segítségemre volt: a Magyar Tudomány 2003/7-es számából Filep Lászlónak A 20. századi matematikus emigráció című tanulmánya és Gömöri György Magyarok Oxfordban az 1956-os forradalom után című írása az Európai Utas 45. számából. Miután láttam, hogy kevés forrásból táplálkozhatok, nagy lépésre szántam el magam. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi honlapján tanulmányoztam a matematikus tagok névsorát. Azoknak, akik koruknál fogva tevékenyen részt vehettek a forradalomban, egy levelet és egy, a forradalomra vonatkozó kérdőívet küldtem el e-mailben. Ezen kívül szüleim segítségével megpróbáltam felvenni a kapcsolatot csurgói öregdiákokkal. Így első kézből tehettem szert információkra. Azok közül, akik csurgói diákok voltak egykor, a fent említett Turczi Gyula, Hosszú Miklós és Nemetz Tibor meghalt. Berzsenyi Györggyel azonban sikerült felvennem a kapcsolatot. 24 Akadémia-tagnak küldtem el a levelet és a kérdőívet. Közülük 7 matematikus él az USA-ban, 4 Kanadában, 13 pedig hazánkban. 17-en egyáltalán nem jeleztek vissza. 7 választ kaptam. Hárman töltötték ki a kérdőívet. A másik négy levél tartalma röviden: visszautasítottak, az okok: időhiány, nem matematika a kérdések témája, nem akar visszaemlékezésekkel foglalkozni (Leindler László) a címzett kollégája értesített a címzett haláláról (címzett: Tandori Károly, munkatársa Viharos László) a matematikus segített volna, de még jóval a forradalom előtt, 1947-ben hagyta el az országot (Horváth János) időhiány miatt nem vállalta a feladatot, de adott új nevet (Korányi Ádám). Nem minden matematikus válaszolt hasonló terjedelemben, és nem mindenki ajánlott ugyanakkora mennyiségű anyagot magáról, ezért nem egyformán hosszan írok róluk. Úgy gondolom, egy embert akkor ismerünk meg teljesebben, ha nem csak egy adott helyzetben vizsgáljuk tetteit. Ezért nem csak a forradalomról írtam, hanem a matematikusok egész életéről, hogy ennek fényében szemléljük cselekedeteiket. Bár foglalkozását tekintve nem kapcsolódik dolgozatom témájához, mégis szeretném megemlíteni Turczi Gyuláné Csomasz-Tóth Évát. Az ő férje matematikus volt, s abban az -1-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
időben Budapesten éltek, ám férje azóta meghalt, így ő nem kerülhetett bele dolgozatomba. Éva néni nagyon gyorsan válaszolt nekem, megírta saját 56-os élményeit, sőt eredeti újságcikkeket juttatott el hozzám, s ezzel segített ráhangolódni a témára. Tőle kaptam az első pozitív visszajelzést, segítőkészségéből erőt merítettem, amikor úgy látszott, nem gyűlik össze elég anyag a pályamunkámhoz. Berzsenyi György Számomra azért volt nagy élmény megismerkedni vele, mert ugyanabban a városban, Csurgón járt gimnáziumba, ahol én kezdtem az életemet. Ő is kapcsolatban áll a ciszterekkel. Négy gyermeke van, ahogy a szüleimnek is. S a matematika mellett az irodalom a kedvence, de foglalkozik családfakutatással is, és rám is szánt időt. Segítőkészsége a forradalomban is megmutatkozott. 1938. augusztus 17-én született Budapesten, szentlászlói és balatonfüredi Vargha Miklós tüzértiszt és Berzsenyi Kornélia; Berzsenyi Dániel dédunokájának fiaként. A hadifogságból hazatérő édesapát munkája Szombathelyre köti, ezért gyakran utaznak. A család többi tagja: György, Zoltán öccse és édesanyjuk Niklán él a nagy múltú Berzsenyibirtokon. Helyzetük romlik: a birtokot az államosítás miatt kénytelenek feladni, az édesapa csak segédmunkásként tud elhelyezkedni. György Niklán végzi az elemi iskolát, majd amikor apja Budapesten jut álláshoz, egy évig a budapesti Irányi utcai iskolában tanul. Bár utolsó két niklai évében is kitűnő, nem veszik fel a marcali gimnáziumba, nemesi származása és földbirtokos családja miatt. A marcali iskola igazgatója, Kővári Ferenc és az okatásügyi miniszterhelyettes, Jóboru Magda jóvoltából azonban felveszik a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumba, melyet addigra már elvettek a református egyháztól. „… sok nagyszerű tanárom közül a magyartanárom, Ütő Mihály emelkedett ki. Az ő hatására, valamint az iskola névadójának, Csokonainak és Berzsenyi Dániel ükapámnak a nyomdokait követve eredetileg irodalmi pályát választottam volna. De jött az 1956-os forradalom…(…) El kellett hagynom hazámat, s minthogy Amerikában nem lett volna célszerű a magyar irodalmat tanulmányozni, második kedvenc tantárgyamra, a matematikára váltottam át.” 1 „1956. október 23-án a kollégiumban lázas figyelemmel hallgattuk a rádiót, és többen nagy lelkesedéssel szurkoltunk Budapest népének. (…) Mint negyedikes gimnazista és az iskola egyik jól ismert és megbecsült diákja, én is csatlakoztam a tüntetőkhöz. Később, amikor Kincses Ferenc igazgatónk összehívta a tanulókat és tanárokat, hogy megnyugtasson minket arról, hogy rövidesen minden visszatér majd a normális mederbe, azaz a kommunista kormány rendet teremt majd, én egyike voltam azoknak, kik hangosan tiltakoztak ellene. Akkor már sok gyerekért eljöttek szüleik, hogy hazavigyék őket a bizonytalan időkben, és én jónak láttam ideiglenesen becsukni az iskolát, hogy a többiek is hazamehessenek. Igazgatónk erre nem volt hajlandó, és így én álltam fel és nagy éljenzést keltve „bezártam” a gimnáziumot.”2 Hazaérve niklai barátaival és ismerőseivel, többek között Miseta Györggyel, az osztálytársával és Androsics Károly boltossal élelmiszergyűjtést szerveznek a fővárosiaknak, s a marcali katonai parancsnokságon kapott teherautóval, egy fiatal tiszt társaságában indulnak Budapestre november 3-án. Az élelmiszer kiosztása után a kocsivezető nagynénjénél szállnak meg. „… másnap hajnalban az orosz tankok dübörgésére ébredtünk. Rövidesen a forradalmárok elvitték a teherautót, és mi a külvárosból követtük az eseményeket…(…) Nem voltunk otthon a pesti utcákon, és ezért nem csatlakoztunk a fegyveres ellenállókhoz. És nem is láttuk semmi értelmét annak, jól tudván, hogy a magyar nép nem lesz képes fegyvertelenül győzni a hatalmas szovjet katonai erő ellen. Gyuri és én talán vakmerőbbek lettünk volna, de idősebb társaink óvatosságra intettek minket. Mind nagyon el voltunk keseredve, azon pár 1 2
Miért lettem matematikus? Visszaemlékezések. Szerk. Róka Sándor, Bp., Typotex Kiadó 2003 28. o. Berzsenyi György: Visszapillantás 50 év távlatából
-2-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
nap végleg kiölt belőlünk sok hitet és idealizmust. Azóta sajnos még jobban bebizonyosodott, hogy a magyarság hősi kiállása a kommunizmus ellen hiábavaló volt.” 3 Hazaindulnak. Székesfehérvárig gyalog mennek, ott sikerül feljutniuk egy vonatra. A hazaút a szembejövő orosz katonai szerelvényektől való félelem jegyében telik, de november 9-e körül már otthon vannak. „Gyuri és én rájöttünk, hogy a forradalom leverését követően szörnyű megtorlások lesznek, és nem lesz könnyű megmagyaráznunk a győztes kommunista hatóságoknak viselt dolgainkat. Ezért elhatároztuk, hogy Ausztriába menekülünk.”4 „A csurgói kiállás nem volt nagy dolog, de részt vettünk ott több forradalmi gyűlésen is, melyek ugyancsak antikommunisták voltak. A niklai nép is félremagyarázhatta volna önzetlen kiállásunk Budapest népéért, és engem azzal vádolhattak volna, hogy zsaroltam őket. És a forradalmároknak átadott katonai teherautóért is felelős voltam. Valamint nyilván nehéz lett volna bárkivel is elhitetnem, hogy a Budapesten töltött napokat nem fegyverrel a kezemben töltöttem. Féltünk a valószínű megtorlásoktól, és ezért jöttünk el.”5 Három héttel később indulnak. Berzsenyi György édesapja is velük megy, mint a határátlépésben jártas egykori hadifogoly. 1956. november 29-én lépik át az osztrák határt. Berzsenyi holmija közt ott vannak a KöMal még el nem olvasott példányai. Az emigráció a pályaválasztásban meghatározó volt számára. „A matematika mellett az irodalom volt a kedvencem, és talán nehéz lett volna a választás, ha otthon maradok. De jött a forradalom, és az megoldotta dilemmámat.”6 Egy hónapnyi várakozás után utazhatnak Amerikába. Itt, az USA-ban, 1961-ben veszi fel a Berzsenyi nevet. Gyári munka mellett kétszer próbálkozik egyetemi diploma megszerzésével: St. Louisban három, Los Angelesben két szemesztert tölt el sikertelenül. Ennek okáról így ír: „…sem angolul nem tudtam elég jól, sem az akaraterő nem volt meg bennem ahhoz, hogy „közepes” jegyekért küszködjek, míg hajdanában még a „jeles” jegyekért sem kellett túl sokat tanulnom. Utólag tudom, hogy túl fiatal voltam a nagy önállóságra, túl sok időt töltöttem magyar társaságokban, és hogy fárasztó munka után nem könnyű a tanulás.”7 1961 nyarától apjára támaszkodik anyagilag, s így végzi el egyetemet és az University of Dallason és a Texas Christian University-n. A University of Dallas egyetem alapításában magyar cisztercieknek is nagy szerepe van. Berzsenyi György matematika tanszékvezetője, Theodosius Demen is ciszterci szerzetes volt, ő eskette össze feleségével, Kay Markey-vel, akit szintén az egyetemen ismert meg. Farkasfalvy Dénessel, a jelenlegi dallasi apáttal pedig akkor ismerkedett meg, amikor doktorátusán dolgozott. Máig élő a kapcsolatuk. Berzsenyi György 21 évig tanít Louisianában és Texasban, eközben cikkei jelennek meg szakfolyóiratokban; szakterülete a komplex analízis. Majd Indianában a Rose-Hulman Institute of Technology matematika tanszékének vezetője 6 évig, ezt követően újra tanít. Mindeközben országos versenyeket szervez, pl. Mathematical Olympiad, American Invitational Mathematics Examination (AIME), American High School Mathematics Examination (AHSME), Americal Regions Mathematics League. Számos gimnáziumi és egyetemi matematikai lapban vezet rovatot: Mathematics Student, Arbelos, Consortium, Quantum, Math Horizons, Mathematics and Informatics Quarterly. Munkásságáért a Nemzeti Matematikaversenyek Nemzetközi Szövetségétől 1996-ban megkapja az Erdős-díjat. 32 évi tanítás után megy nyugdíjba „professor emeritusként”. „Az évek során többször is volt alkalmam írni arról, hogy Magyarország mennyi sok kiváló matematikust adott a világnak, hogy mi továbbra is nagyhatalom vagyunk a 3
Berzsenyi György: Visszapillantás 50 év távlatából B. Gy. i. m. 5 Berzsenyi György levele 6 Berzsenyi György: Visszapillantás 50 év távlatából 7 B. Gy. i. m. 4
-3-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
matematika terén, hogy a Kürschák Matematikai Verseny volt a példakép minden matematikai verseny részére, és hogy mennyire fontos lenne, ha a KöMaL példájára más országok is kiadnának egy matematikai folyóiratot a tehetséges diákok nevelésére. Matematikai pályafutásom fő célja az utóbbi volt, de sajnos nem akadtak utódaim a matematika terén, kik átvették volna a munkát. A Math Horizons feladat-rovatát sikerült továbbadnom, de a Mathematics Student, Quantum, és az Arbelos megszűntek létezni. Az IMTS-t nem sikerült elterjesztenem. Mindössze a USAMTS maradt meg programjaimból. De részben megvigasztal annak a tudata, hogy egy negyedszázadon át rovataim és más programjaim nagy hatással voltak az amerikai diákokra, és hogy legalább ideiglenesen sikerült ide átmentenem a magyar tehetség-kutatás és tehetség-gondozás módszereit. Mint emigráns, ebben láttam hivatásom beteljesülését.”8 Jelenleg Coloradóban él feleségével, négy gyermek édesapja és kilenc unoka nagypapája. Győry Kálmán 1940. február 23-án született Ózdon. Szülei Győry Kálmán tanító és Kisiday Mária. Általános- és középiskoláit Ózdon végzi 1946 és 1958 között. 1956-ban Ózdon is tüntetéseket szerveznek, a tanárokkal és a diákokkal ő is felvonul. (Ekkor harmadikos gimnazista volt.) Édesapját, a dolgozók iskolájának igazgatóját beválasztják a munkástanácsba – tudtán kívül. 1957-ben a KöMal legjobb feladatmegoldói között közlik a fényképét. Következő év júliusában az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakára felvételizik Surányi János bizottsága előtt. Maximális pontszámot ér el, a felvételi vizsgára betévedő Fejér Lipótnak is tetszik bizonyítása. Ennek ellenére nem veszik fel, édesapjának az ellenforradalomban tanúsított magatartása és a család vallásossága miatt. Kénytelen évet halasztani. „Ami eliramlott mellettem, az egy mostoha korszak volt. Erről azonban nem tehettem. Arról sem, hogy huszonéves koromban, amikor az ember a legfogékonyabb, nem mehettem külföldre, nem szerezhettem tapasztalatot néhány nagy kutatócentrumban, konferenciákon. Még a nyolcvanas években is a Nemzeti Bank engedélye kellett ahhoz, hogy mi külföldön jelentessük meg a cikkeinket.” 9 Nikodémusz Antalnak, a miskolci egyetem docensének és egykori érettségi elnökének tanácsára Debrecenbe felvételizik a Kossuth Lajos Tudományegyetemre- sikerrel. Aczél Jánosnál tanul analízist. „Érdekes módszerrel igyekezett kiszűrni az évfolyam tehetséges hallgatóit. Minden előadásán egy-két olyan feladatot is feladott, amely túlmutatott az egyetemi anyagon. A következő órán megkérdezte, hogy ki oldotta meg. Losonci Laci évfolyamtársammal jelentkeztünk, hogy mi igen. Több ilyen ismétlődő eset után magához hívott…” 10 1964-ben szerzi meg tanári diplomáját, ott marad az egyetemen. „Soha, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy kinn maradjak, külföldön éljek tovább.” 11 Ledoktorál, majd 1973-ban kandidátusi fokozatot ér el. Szakterülete: a diofantikus (diophantoszi) egyenletek. 1985 óta egyetemi tanár. A Debreceni Egyetem, Matematikai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékének tanszékvezetője 1988-tól 2005-ig. Az MTA rendes tagja 1998-tól. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztályának elnöke 1999 óta. A Bolyai János Matematikai Társulat alelnöke. 8
Berzsenyi György: Visszapillantás 50 év távlatából Staar Gyula: Az ember és a számok törvényei. Beszélgetés Győry Kálmánnal. In: Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk: Beszélgetések. Vince Kiadó 2002 83. o. 10 Staar Gyula i. m. 67-68. o. 11 Staar Gyula i. m. 71. o. 9
-4-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
1999-ben munkásságáért megkapta Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Két fia közül az idősebb, Máté képét szintén a győztes feladatmegoldók között közölte a KöMal. „A megbecsülés és a szeretet elgyengíti, ugyanakkor megerősíti az embert. Arra buzdít, hogy másokat segítve tegyem a dolgom, minél jobban és hasznosabban. Vannak adósságaim, megírásra váró cikkek, egy-két befejezetlen könyv... Időm pedig egyre kevesebb. Arra azért mindig marad, hogy a tehetséges fiatalok útját egyengessem.”12 Aczél János 1924. december 26-án született Budapesten, Aczél Dezső és Adler Irén vállalkozók fiaként. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett le 1943-ban. „1943-tól 1947-ig nehéz időkben, szegényes tanítási körülmények között, de jó társaságban végeztem a Pázmány Péter Tudományegyetemen a matematika-fizika tanári szakot…”13Császár Ákossal, Fuchs Lászlóval, Gaál Istvánnal és Horváth Jánossal „matematikai titkos társaságot” alakítottak „Big Five” néven. Előadtak egymásnak és a nagyközönségnek is, önálló kutatásokba kezdtek. Aczél János első cikke 1946-ban jelent meg az általánosított konvex függvényekről. Ebből írta doktori disszertációját is, 1947-ben doktorált Riesz Frigyesnél és Fejér Lipótnál. 1947-1950 között Szegeden tanársegéd Kalmár László mellett. Majd tanszékvezető docens 1950-től 1952-ig a miskolci egyetem matematikai tanszékén, 1952-től a debreceni tudományegyetem analízis tanszékén. Itt érte a forradalom. Figyelemmel kísérte a debreceni tüntetéseket, de nem vett részt rajtuk, bár egyetértett a felkelőkkel. A forradalom után, mint sok más társa, ő sem volt hajlandó visszalépni a pártba. Az University of Florida 1963-ban meghívta egy tanévre előadónak. Tíz hónapra engedték el, majd nyolc hónap után visszahívták. Néhány hét késéssel érkezett haza, ezért fegyelmivel fenyegették, kiutazási tilalommal sújtották. Mégis utazhatott: jó kapcsolat kiépítése érdekében 6 hétre Kínába ment előadni, ezért jutalmul Ausztriába indulhatott síelni családjával. Nem tértek haza, őt és feleségét kétévi börtönre ítélték távollétükben „visszatérés megtagadása” miatt. „A kellemetlenségekről, melyek magyarországi rokonaimat, velem kapcsolatot tartó tanítványaimat és barátaimat érték, az ellenem távollétemben lefolytatott „perről”, újságcikkekről stb. inkább nem írok részleteket, de azt megemlítem, hogy még akkor beszéltük egy hasonló helyzetben lévő barátommal az Egyesült Államokban: igaz, nem kellemetlen, hogy itt rendesen fizetnek minket, de csak ha békében hagytak volna az akkori Magyarországon, eszünkbe sem jutott volna végleg elmenni.” – írja a Magyar Tudományban. Pár hónapos bécsi és fél éves kölni tartózkodás után Kanadába költöztek, Aczél János a Waterloo Egyetemen tanított 28 évig. 1993-ban vonult nyugalomba mint „distinguished professor emeritus”. Tagja a Kanadai Tudományos Akadémiának, a spanyol Tudományos Kutatási Főtanács Cajal-érmének tulajdonosa és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A debreceni, miskolci, grazi, katowicei és karlsruhei egyetem díszdoktora. A „Big Five” tagjaival tartják a kapcsolatot, Magyarországra is gyakran ellátogatnak. Utoljára 2004ben, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztályának „Big 5x80=400” őket ünneplő születésnapi konferenciáján találkoztak, amelyet Győry Kálmán nyitott meg.
12
Staar Gyula: Az ember és a számok törvényei. Beszélgetés Győry Kálmánnal. In: Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk: Beszélgetések. Vince Kiadó 2002 90. o. 13 Kérdések az MTA külső tagjaihoz: Aczél János matematikus (Kanada) Magyar Tudomány 1991/1 12-14. o.
-5-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Zádor Pál Korányi Ádám válaszolta azt levelemre: sajnos időhiány miatt nem nagyon tud segíteni, de adott egy másik nevet: Zádor Pálét. Ennél nagyobb szerencse aligha érhetett volna: Zádor Pál aktív résztvevője a forradalomnak, rendkívül izgalmas kalandokat tudhat maga mögött, s ráadásul szívesen osztotta meg velem élményeit, sőt másokkal is: két, a témával kapcsolatos interjúra hívta fel a figyelmemet. 1936. július 7-én született Debrecenben. Édesapja Zádor Béla kiskereskedő, édesanyja Kohn Mária. Édesapját zsidó származása miatt deportálták, ő a pesti gettóban élte túl a vészterhes időszakot. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban, a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte, és a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett le egy évvel korábban, mint kortársai. 1953-ban felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1955-ben kizárták. Okai: „x-es származás”, kisebb szervezkedés, politikai indiszkréció (például: egy alkalommal a matematika fakultás képviselőjeként egy vezetőknek rendezett szemináriumon megkérdezte, miért nem rehabilitálták Rajk Lászlót). „Több diákújság meghurcolta a nevemet, mint bajkeverőét.”14 Egy másik „politikai fekete báránynak” köszönhetően bekerülhetett a debreceni egyetemre. Debrecenben részt vett az október 22.-ei és 23.-ai tüntetéseken a diákszövetség tagjaként, mint szervező. Egy diák-munkástanács értekezlet után, ahol 12 pontba foglalták össze követeléseiket, társaival mint diákdelegátusok Pestre indultak hogy felvegyék a kapcsolatot a Nemzeti Tanáccsal. November 4-ét a Forradalmi Diáktanácsban töltötte. „Úgy emlékszem, azon a szerdán szembesültem a választással, hogy kapcsolódjak-e egy harcoló csoporthoz, akik a közeli épületet védték kézifegyverekkel, vagy engedelmeskedjem a parancsnak, amely elrendelte a saját épületünk kiürítését. Egy órán keresztül töprengtem így, míg végül a nyílt harc ellen döntöttem. Noha nem voltam pacifista, nem gyűlöltem annyira az oroszokat, hogy ölni készüljek őket. Csak azért, mert ott vannak. Továbbá tisztában voltam azzal, hogy a fegyveres ellenállás legföljebb kitolja a vereség idejét. Ám a küzdelmet nem adtam fel.” 15 Krassó Györggyel, Krassó Miklóssal és Konrád Györggyel – a „Diákbizottsággal” röpcédulákat, sztrájkra buzdító kiáltványokat fogalmaztak és terjesztettek. Pest még kitartó fegyveres csoportjait keresték fel, buzdítva és információt gyűjtve további röplapokhoz. Egy ízben „… társam a csoport fegyveres felkészültségéről tudakozódott; ez gyanút keltett, és bezártak mindkettőnket két közeli fürdőszobába.(…) Aztán a parancsnok kihallgatott és hitt nekünk. Szabadon engedett, sőt nógatott, hogy az elkövetkező csatában vegyünk részt.” November 12-én a fent említett Krassó Miklóssal Csepelre mentek, egy „a forradalom nevében kölcsönzött” autóval. Az éppen együtt ülő helyi munkástanácsnak javasolták, hogy egyesítsék az újpesti és csepeli munkástanácsot. Az Egyesült Budapesti Munkástanács delegációjának tagjaként ő is részt vett a november tizennegyedikei parlamenti tárgyaláson. „(…) Órák múlva megjelent Kádár kíséretével és az asztalfőre ült. (…) Az ülés teljes lefolyására nem emlékszem, de mindenesetre átadtuk követeléseinket. Kádár hosszan beszélt, kitérőkkel.(…) A szovjet csapatok visszavonásának kérdését, mint nem odavaló ügyet, elutasította. Az ülés 5 óra után, már a kijárási tilalomba benyúlóan ért véget, páncélkocsikba ültetve szállítottak minket haza. Különös, hogy akkor nem tartottam attól, hogy más helyre visznek, mint haza, hiszen nem volt, aki megakadályozhatta volna a sofőrt, hogy ne éppen egy Szibériába tartozó csoporthoz csapjanak bennünket.” 16
14
Zádor Pál: Húszévesen 56-ban: ötvenéves emlékek In: Pannon Tükör. 11. évf. 5. sz., 2006. szept.-okt. 12.o. 15 Zádor Pál i. m. 13. o. 16 Zádor Pál i. m. 14. o.
-6-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
November 15-én, a Budapesti Munkástanács ülése alatt kisebb szolgálatokat végez, majd eldönti, hogy elhagyja az országot. „A forradalom további kilátástalansága, az attól való félelem, hogy a hozzám hasonló diák aktívákat elfogják majd, a pozitív tennivalók hiánya (az egyetemeket is egy időre bezárták), a pénzhiány és sejtésem, hogy bátyám már külföldön lehet- mind-mind tényezők voltak elhatározásomban. Nem kalandra vágytam, a véletlenek forradalmárából a véletlenek emigránsa lettem.” 17 Krassó Miklóssal indult Bécs felé. December 18-án egy győri hotelben keresték először őket, reggelre az összes disszidensjelöltet elvitték, ők egy hamis igazolvány segítségével menekültek meg. „Krassó Miklós és Zádor Pál, az Írószövetség kiküldöttjeiként Sopronba utaznak, ahol kötelességük megállítani a nyugatra távozni akaró erdészeti egyetem diákjait.”18 - állt az igazolványon. Reggel megkeresték Szigethy Attilát, a parasztpárt egykori képviselőjét, majd állami gazdasági igazgatót, aki 1956-ban a Dunántúli Forradalmi Tanács vezetőjeként segített sok embernek, így Zádor Istvánnak, Zádor Pál közgazdász bátyjának is, aki addigra már Ausztriában tartózkodott. Szigethy, aki Zádor Pál szerint „figyelemre méltó ember volt. Egyike azon keveseknek, kiben a komolyság és az életvidámság jól keveredett, humorral fűszerezve.”19nekik is segített. (Azóta utcát neveztek el róla Győrben.) A sors fintora, hogy egykori megfigyelőjét kérte fel Zádor Pál és Krassó Miklós kijuttatására. Másnap „Hat-hét kilométert gyalogoltunk a fagyos földön, holdvilágos ég alatt. Alaposan átfagytunk, mire egy keskeny folyóhoz értünk, amely a határt jelentette. (…) A csónakos intett nekünk, beszálltunk, a csónak orrát az osztrák rész felé irányította és –néhányszor meghúzva az evezőt-az osztrák oldalon tett partra minket. Nem fogadott bennünket piros szőnyeg. Csak évtizedekkel később jöttem rá, hogy a határőr katonák másként is viselkedhettek volna.” 20 „December 5-6-án Londonba szállítottak bennünket repülővel, Düsseldorfon keresztül. (…) Aztán Oxfordba vittek busszal.(..) Történt, hogy Erdős Pál, a híres matematikus Oxford terein sétálgatott és ott elbeszélgetett velem. Senki sem árulta el Erdős véleményét, de ő elmondhatta az Oxford Egyetem embereinek, hogy otthoni képesítésem valós és vegyenek fel 1957-ben, hivatalos magyar egyetemi papír nélkül is.”21BA diplomát szerzett matematika szakon, majd valószínűség számítást tanult. A Stanfordi Egyetemen doktorált matematikai statisztikából. 1960 óta él az USA-ban, jelenleg is alkalmazott statisztikuskén dolgozik.
17
Zádor Pál i. m. 14. o. Zádor Pál i. m. 14. o. 19 Zádor Pál i. m. 15. o. 20 Zádor Pál i. m. 15. o. 21 Zádor Pál i. m. 15. o. 18
-7-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Összegzés E témáról sokat lehetne még írni. Az én dolgozatom terjedelme ennyit engedett, de ez is jól érzékelteti, hogy az 1956-os forradalom alapvetően megváltoztatta sok tehetséges matematikus sorsát és ezáltal a magyar matematika történetét. Zádor Pál életét gyökeresen megváltoztatta a forradalom, ahogy ő is hozzátett a forradalomhoz, ezzel változtatott rajta, a matematika mellett azonban végig kitartott. Berzsenyi György eredetileg humán pályára készült, a forradalom hatására kénytelen volt emigrálni, mint emigráns áttért a matematikára. Tulajdonképpen egy matematikusi pályát is köszönhetünk 1956-nak. Győry Kálmán életét nagyban megnehezítették az akkori események, talán másképp alakult volna a sorsa, de szívós munkával behozta az őt ért hátrányokat. Aczél János életében a forradalom nem volt döntő jelentőségű, mert bár egyetértett a felkelőkkel, nem vett részt közvetlenül a rendszer megdöntésére irányuló cselekményekben. Talán nagyobb biztonsággal vonhatnék le következtetéseket, ha több választ dolgozhattam volna fel. Érdekes a válaszok aránya. Az itthon élő matematikusok közül hárman válaszoltak: negatív válasz: Leindler László visszautasított pozitív válaszok: Győry Kálmán kitöltötte a kérdőívet, Viharos László értesített Tandori Károly haláláról (ez nem a levél tartalma miatt pozitív, hanem mert tájékoztattak, válaszoltak). Külföldről öt levelet kaptam: negatív válaszok: pozitív válaszok: Horváth János segített volna, de 1956 előtt elhagyta az országot, Korányi Ádám nem ért rá, de adott új nevet, Aczél János, Zádor Pál és Berzsenyi György kitöltötték a kérdőívet. A válaszok arányának alakulásához talán csak három dolgot fűznék: 1. A matematikusok még idős korukban is nagyon elfoglalt emberek 2. Olyan embereknek is írtam, akik esetleg nem tartották méltónak magukhoz a feladatot 3. Még csak 16 év telt el a rendszerváltozás óta. „Magyarország két legjobb exportcikke a szalámi és a matematikus”22–így kezdődik Filep László tanulmánya. Ez a mondás helytálló, s oka nyilvánvaló és elszomorító: külföldön jobban megbecsülik az értelmiségieket. Nem akartam, hogy munkám abból álljon, hogy tíz könyvből egy tizenegyediket állítok össze. Döntésemet nem bántam meg: sok örömet találtam dolgozatom megírásában. Nagy élmény volt, ahogy a rangfokozatok, képletek, eredmények halmazából kibontakozott az ember, aki mindezt elérte, és a cél, ami vezérelte. S nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy elismert matematikusokkal levelezhettem, akik emberileg is példaként állnak mások előtt.
22
Filep László: A huszadik századi matematikus emigráció In: Magyar Tudomány, 2003/7
-8-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Felhasznált irodalom 1. Filep László: A 20. századi matematikus emigráció. In: Magyar Tudomány, 2003/7 2. Gömöri György: Magyarok Oxfordban az 1956-os forradalom után. In: Európai Utas 2001/4 3. Horváth János: Visszapillantás az elmúlt 62 évre Matematikai Lapok 11. évf. 2006/1 43-54. o. 4. Kérdések az MTA külső tagjaihoz: Aczél János matematikus (Kanada) Magyar Tudomány 1991/1 12-14. o. 5. Lőwy Dániel: Legnehezebb döntésem: hogyan folytassam november 4-e után? Beszélgetés Zádor Pállal In: Magyar Panoráma 2006/5 http://www.pano-rama.hu/0605zador_pal.htm 6. Miért lettem matematikus?: Visszaemlékezések. Szerk. Róka Sándor Bp., Typotex Kiadó, 2003. (Aczél János: 10-14. o.; Berzsenyi György: 27-31. o.) 7. Staar Gyula: Az ember és a számok törvényei. Beszélgetés Győry Kálmánnal In: Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk: Beszélgetések. Bp., Vince Kiadó, 2002. 58-90. o. 8. Zádor Pál: Húszévesen 56-ban: ötvenéves emlékek In: Pannon Tükör. 11. évf. 5. sz., 2006. szept.-okt. 11-15. o. 9. História 2006. 28. évf. 8-9. szám: Tüntetés, felkelés, forradalom 10. szám: A magyar ’56 és a világ, Megtorlás 10. Magyar Függetlenség: A magyar nemzeti forradalmi bizottmány lapja 1956. november 2. 11. Népszava: A magyar szociáldemokrata párt központi lapja 1956. november 3. 12. Szabad Nép: A magyar dogozók pártjának központi lapja 1956. október 23. 13. Magyar Világ: Független politikai napilap 1956. november 3. 14. Igazság: A forradalmi magyar honvédség és ifjúság lapja 1956. november 2.
-9-
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Mellékletek
Aczél János
Zádor Pál
- 10 -
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Győry Kálmán
Berzsenyi György és felesége
- 11 -
Gábor Ferenc pályázat, 2007.
Per aspera ad astra
Kérdőív A dőlt betűvel írt kérdések a legfontosabbak, kérem,ezekre válaszoljon a legrészletesebben! 1. 2. 3. 4.
Személyes adatok – teljes név, születési hely, idő, szülők neve, foglalkozása Tanulmányok röviden Életpálya rövid ismertetése 1956-ig Korábban származott-e hátránya a kommunista rendszerben származása, munkája, egyéb miatt, szembekerült-e a rendszerrel? 5. Hol élt, mit dolgozott Ön 1956-ban? 6. Kérem, vázolja fel az 1956-os eseményeket akkori tartózkodási helyén! Önnel mi történt a forradalom alatt? 7. Egyetértett-e Ön a felkelőkkel, vagy ellenezte tetteiket? 8. Ha igen, részt vett-e Ön 1956-ban a rendszer megdöntésére irányuló cselekményekben? 9. Ha igen, volt-e ebből később hátránya (börtön, munkahelyi nehézségek, fenyegetettség, kitelepítés, stb.)? Emigráció esetén: 10. Miért döntött úgy, hogy elhagyja az országot? 11. Milyen körülmények között, mikor, milyen útvonalon hagyta el az országot? 12. Hol telepedett le? Kérem, vázolja röviden későbbi sorsát, pályafutását! 13. Megőrzött-e Ön 1956-ból dokumentumot (okmány, fénykép, újság, egyéb), vagy tárgyi bizonyítékot? Ha igen, kérem fénymásolatát küldje el a kérdőívvel együtt postai címemre, vagy a róla készült képet a következő e-mail címre:
[email protected] ! 14. Van-e matematikus ismerőse, akinek életét szintén befolyásolta az 1956-os forradalom, és válaszolna erre a kérdőívre? Segítene a vele való kapcsolatfelvételben? 15. Ismer-e különösebb összekötő kapcsot 1956 és a matematika, a matematikusok között, vagy a matematikusok mint az értelmiségiek egy csoportja vettek részt a forradalomban? Tud-e olyan intézményről, kiállításról, szervezetről, csoportosulásról amely a matematikusok és 1956 kapcsolata miatt jött létre? 16. Megjelent-e Önről/Öntől publikáció munkája vagy az 1956-os események kapcsán, amelyből ezen felül informálódhatok? 17. Van-e valami, amit a fentieken kívül megosztana velem? Nagyon köszönöm a segítségét!
- 12 -