2007. szeptember Nemzetközi
A HÍRNÖK Nemzetközi Kiadása személyes olvasás, vasárnapi iskolák, információ megosztás, tanúság és általános kommunikáció céljaira készült. Továbbá fontos hírek, hitbeli és elvbeli megállapítások megismertetését és az evangélium terjesztését is szolgálja tagjaink és barátaink számára mindenhol a világban ahol az egyház képviselve van. EBBEN A SZÁMBAN: Becky Savage: “Figyelj a Csend Szavára” Ron Smith: “Sokszín Királyság” Paul Davis: “A Szentlélek Fel Fogja Tenni Kérdéseit” David Brock: “Az Evangelista Áldása” Mark Euritt: „Az Elhívás Szentsége”
Figyelj a Csend Szavára Írta: Becky Savage, az Els Elnökség tagja Amikor megpróbálom szavakba önteni annak a megtapasztalását, miként Isten az életemben munkálkodik, nem találom a kell szavakat. Isten a szavakon túl van. Talán ennek így is kell lennie. Teréz anya mondta egyszer: „Isten a csend barátja.” Emlékeztetett bennünket arra, hogy a természet – a fák, a virágok, a f is csendben n nek, és hogy a lelkeket is a csendben érinthetjük meg leginkább. Isten csendesen érkezett az életembe. Ezalatt azt értem, hogy mindig is ott volt, olyan állandóan, mint ahogy a nap mindig felkél, egy gyengéd er ként jelen volt bennem. Láttam Istent másokban is, néha olyankor, amikor k maguk sem látták. Ez késztetett a szolgálatra. Nagy örömömet lelem abban, hogy másokat segítsek, hogy rátaláljanak Istenre önmagukban. Mások segítése, Istennek a saját életemben való munkálkodására adott, magától értet válaszadás volt. 2006. májusában a Nemzetközi Központ engem választott a Vezet fejlesztési Igazgató újonnan megalakított tisztségére. Kötelességeim közé tartozik a lelkészek, a papság, valamint a nálunk dolgozók fejl désének az el segítése. A Nemzetközi Központ újjáalakítása során az egyházi iskoláink számos feladata is ide sorolódott át. Az egyház Els Elnöksége és az egyháznak az általános tisztségvisel i a Resztoránus Egyház tagságának, vezet ségének, dolgozóinak és önkénteseinek mindent átfogó fejlesztését és formálását támogatják. Jézus Krisztus munkássága szolgáltatja az alapvet mintát a vezet ségi és a lelkészi testület ezen modelljének kialakításához. Ezen túlmen leg Krisztus közösségének a „mindenkit megszólítani” elve a másik alapelv, amely a szolgálat jellegét, mikéntjét alakítja. Hisszük, hogy kegyes Istenünk minden embert megajándékozott valamilyen különleges, egyedi képességgel. Ha ezeket az adottságokat a tanulás útján er sítjük, a szolgálat szinte elképzelhetetlen utakon gördül
tovább. A szolgálatot teljesít k és vezet ik nem csak a tagoknak jelentenek áldást, de azok számára is, akik szomjaznak egy szeret , egymással tör , hitvalló emberi közösség tagjává válni. Az átfogó tanulásnak legalább négy összetev je van: 1. A kereszténység tanainak elsajátítása a Resztoránus Egyház értelmezése szerint. 2. Többféle elméletben is elsajátítani a vezetés és a szolgálat távlatait és azok objektív megítélését. 3. Gyakorlatot szerezni a szolgálat és a vezetés szakmai elemeit illet en. 4. Megmutatni a pásztorrá és vezet vé formálódás stratégiai irányvonalát, mely a következ ket foglalja magában: El ször is, a tanulás tartalmat feltételez, a tartalom pedig a vezetés és a szolgálat érzelmi, intellektuális, szellemi és ezekkel rokon fogalmait. Másodszor, a tanulás egy kiterjedt tervezés. Ez azt jelenti, hogy szilárd teológiai és vezetéselméleti elvek alkotják a tanulási folyamat megtervezésének az alapját, de a tervezés magában kell, hogy foglalja azoknak az alkalmazkodási képességeknek a fejlesztését is, amelyek lehet vé teszik az egyház változatos körülményeihez vagy környezetéhez történ alkalmazkodást. kell, hogy legyen. A teljes Harmadszor, a tanulás könnyen hozzáférhet hozzáférhet séghez hozzátartozik a médiában való megjelenés, a helyi elérhet ség és még sok más, változatos forrás. Negyedszer, az átfogó tanulás eredményeket feltételez. Mi a tanulás eredményeit különféle módon értékeljük, például azoknak a változásoknak a felülvizsgálatával és mérésével, amilyen mértékben az emberek az egyház vezet i és szolgálattev i által nyújtott ismereteket és képességeket alkalmazzák. A tanulás akkor tekinthet hatékonynak, ha az emberek addigi életvitele és viselkedése megváltozik, mély együttérzést és tör dést tanúsítanak, s t maguk is felvállalják a vezetésnek és a szolgálattevésnek az egyházban elfogadott módszereit. Ezen minta szerint ismerjük el, értékeljük és hozzuk összhangba az egyes személyek adottságait a többiekével. Minden ember, vezet és lelkész egyedülálló személyiség, aki Isten hívását másként hallja meg és másként is válaszol arra. Rosemary Crow „Sz ttes” cím dala, egy képzeletbeli sz ttes mintájára azt érzékelteti, miként fonódnak a sokféle anyagból és színb l álló részecskék eggyé, és mint egy hangszer, különféle dallamokat játszanak különféle hangfekvésekben, mégis olyan harmóniát alkotva, melyb l végül egy gyönyör szimfónia születik. Ha megfelel en egyesítjük a bennünk rejl különböz ségeket és képességeket, mi is eggyé válunk a Béke Hercegének nevében. Isten, a takács és karmester mindannyiunkat hív, hogy figyeljünk az irányadó Hangra. A te meghívásod arról szól, hogy fedezd fel magadban az egyedi képességeket és fordítsd azokat a hit közösségének a javára. Csak úgy mint te, én is annak a módját keresem, hogyan egyesíthetném a saját, emberi tapasztalások során szerzett egyedi textúrámat, színeimet és hangszeremet a vezetés új sz ttesébe.
Sokszín Királyság Írta: Ron Smith „Arra vagytok hivatottak, hogy utat törjetek a világban a békességhez Krisztusban, hogy gondolatilag és kulturálisan eggyé váljatok” (Tanok és Szövetségek 163.3a). Ezek a szavak csengtek a fülemben a Világkonferencia egyik napján, amikor el ször hallottam ket, és azóta is magamban hordozom ket, mind a mai napig. Micsoda izgalmas kihívás! Utazó vagyok; imádok utazni. A Dél-Közép Ázsiai és a Dél-Kelet Ázsiai missziós központjainkba való kiküldetéseim során (és korábban az afrikai régióban) igen sok, egymástól különböz kultúrával, nyelvi csoporttal és nemzettel volt dolgom. Borzasztóan élvezem, hogy
2
azoknak a helyeknek a szokásaiban és életének a gyakorlatában részt vehetek. Állandóan felmerül azonban a kérdés, hogy mint lelkipásztor, hogyan lépjek kölcsönös kapcsolatba olyan emberekkel, akik annyira különböznek t lem? Hogyan lehetek pásztor, amihez egyébként komoly elhivatottságot érzek, olyan helyeken, ahol annyira idegennek érzem magam? Mit jelent „kulturálisan egy testté válni”? Mi, mint egyház, hogyan lássunk neki ennek a feladatnak, miben áll a mi egyéni szerepünk ebben? A világkultúrák között olyan alapvet megoszlások és különbségek vannak! Csak egyedül Indiában több, mint kétezer nyelv és dialektus létezik (egyházunk ezek közül mindössze hat vagy hétben érdekelt). Hogyan hidaljuk át ezeket a különbségeket úgy, hogy ezek az emberek eljussanak azokra a helyekre, ahol megtalálják Krisztus békéjét a saját életük üdvösségére, ugyanakkor képesek legyenek ezt a békét Isten szélesebb világa számára kisugározni? Egy ilyen sokszín világban, és az emberek pillanatnyi szeszélyeivel, hóbortjaival is szembesülve, Isten királysága egy állandóan változó tapasztalás. Az emberek és a társadalmak változnak, és nekünk Krisztus békéjét olyan módon kell megosztani velük, amely számukra helytálló és id szer . A T&SZ 163. arra szólít bennünket, hogy legyünk rugalmasak; sohasem lehetünk statikusak. Minden kultúrában számos olyan dolog van, ami a tiszta szeretet útjában áll, olyan dolgok, amelyek az embereket elválasztják egymástól vagy leértékelik ket. Néha ezek a dolgok a dicséretre méltóság jegyében jelennek meg, mint például tisztelet, siség, oktatás, vagy pénzben mérhet teljesítmény. Még csak tudatában sem lehetünk annak a megosztásnak vagy kárnak, amit okozunk. A világon létez számtalan rendszerben – legyen az vallási, gazdasági, faji, oktatási, vagy egyéb – csak annyit tehetünk, hogy olyan helyeket létesítünk, amelyek lehet vé teszik az emberek számára a szeretet gyakorlását és mások értékeinek elismerését az olyan kulturális szokások és feltételek ellenére is, amelyek kizárják az ilyen érzéseket. Nyitottaknak kell lennünk és elfogadni kivétel nélkül mindenkit, még ha ez er feszítésünkbe kerül is. S t, - amint az néha el fordul, - még akkor is, ha az a megszokott kényelem-küszöbünk alá taszít is minket. Én azzal a képzettel n ttem fel, hogy Isten országa olyan gyengéd, szent hely lesz, mint azok az istentiszteletek, amelyeken fiatal koromban részt vettem. Rendezett, csendes sorokban ültünk; igyekeztünk vallásosan odaadók lenni; vártunk arra a „ csendes, alig hallható jelre”; a zajos gyerekeket kitessékeltük, hogy ne zavarják mások istentisztelet-élményét. Most meg azért imádkozom, hogy a világ kultúráinak csodálatos sokszín ségébe sikerüljön betársulnunk. Isten királysága vibráló, izgalmas és színes hely kell, hogy legyen – olyan hely, ahol a sokféle illat, íz és pillantás keveredik. Isten királysága hangos és egzotikus, néha világias is – olyan hely, ahol sokféle ember van, ahol a n k élénk szín virágos ruhát viselnek, szabott szoknyát, gyönyör en hímzett punjabit, selyem szárit, és afrikai köntöst. A férfiak pedig barongot, kurtát, kaftánt, pólót, golf pólót vagy éppen fehér inget, nyakkend vel. Az emberek sokszáz nyelven beszélnek. Legyen az bazár, stermel i piac, felvonulás, imádságos összejövetel, himnusz fesztivál vagy party. A királyság ott van, ahol az emberek vannak és maradnak azok, akik voltak. Ami összeköti ket, az Isten szeretete és a békében való egyesülés.
A Szentlélek Fel Fogja Tenni Kérdéseit Írta Paul Davis, az Elnökl Püspökség tagja „Egy napon Péter és János a templomba tartottak, mivel az imádság órája volt.” Ami megkap engem ebben a mondatban, ami egyébként az Apostolok Cselekedeteinek a kezd mondata, annak hétköznapisága. Ez a mondat feltételezi, hogy tudjuk, Péter és János ebben az id pontban mindig a templomba mentek – hogy ez egy egészen közönséges nap volt. Aztán a történet folytatódik: Barátai egy nyomorék koldust visznek a templom kapujához kéregetni azoktól az emberekt l, akik oda imádkozni tartanak, ahogy más napokon is odaviszik t. Amikor
3
a koldus megpillantja Pétert és Jánost, pénzt kér t lük. Péter és János mondják, hogy nekik nincs pénzük. Eddig a pontig minden a normális mederben zajlik. A történet hétköznapisága drámai – szinte már komikus – ellentétben áll a megel történésekkel. Péter és János a Názáreti Jézus (majdnem) minden lépését követték a számára kijelölt úton. Elhanyagolták kenyérkeresetüket, hátrahagyták családjukat és barátaikat . Látták vezet jüket meghalni és feltámadni. A Szentlélek ciklonként fogta ket közre, és olyan nyelveken beszélt, amely nyelveket k nem értettek. Látták saját testüket lángra lobbanni. Háromezer embert kereszteltek meg egy nap leforgása alatt, és részt vettek egy igen különleges vacsorán. Aztán a következ napon újra a templomban voltak, téve, amit mindig is tettek. A Cselekedetek harmadik fejezetében valódi csodák történnek: Péter és János meggyógyítják a koldust. A koldus hisz nekik és feláll. Az imádságra összegy emberek észreveszik a változást, ami a koldussal történt, és elfogadják a gyógyulás csodáját. Még elképeszt bb a következ két csoda: Amikor a koldus használni tudta a lábait, az els hely, ahová betért, a templom volt, ahol korábban nem látták szívesen. A történet korábbi részében, amikor a koldus pénzt kért t lük, Péter és János szemkontaktust létesítettek vele! Nekem is megadatott a magam átformáló találkozása a Szentlélekkel, és azt hiszem, Péternek, Jánosnak és a névtelen koldusnak is szerepük volt ebben. Az a húsz év, amit Seattle-ben és Los Angeles-ben töltöttem, számtalan lehet séget kínált testi fogyatékossággal él koldusokkal való találkozásra, sokukkal éppen a templom kapujához támaszkodva. Mint a legtöbb ember, akinek pénze van, én is úgy gondoltam arra a pénzre, mint ami csakis az enyém. Én dolgoztam meg érte. Én fektettem be okosan. Akkor adok bel le másnak, amikor én akarom, kell en megfontolva. A tapasztalatok alapján ez jó stratégiának is bizonyult. Minden amink van, vagy a szerencsének köszönhet , vagy isteni ajándék, ki hogy látja. Én sok el nyt kaptam az élett l. Ha úgy teszek, mintha életem minden gyümölcse csakis engem illetne és azt nem kéne megosztanom másokkal is, hát ez egy elég értelmetlen elképzelés. Úgyhogy a kérdés: „Mi célt szolgál mindez?”, rövidesen ahhoz a válaszhoz vezetett el, hogy „Ez nem minden.” Egy bonyolult rendszert kezdetben úgy próbáltam megérteni, hogy csak az egyik oldaláról közelítettem meg. Az a rész olyan volt, mint egy kis doboz, benne magammal és mindazzal, amim van. „Honnan jött mindez?” és „Hova tart?” ezek az igazán izgalmas és a megértést el segít kérdések. Alighanem nagyon sz k látókör en igyekeztem eligazgatni azt a kis „én és ami az enyém” dobozkát. Arra a kérdésre, hogy „Honnan jött?”, máris formálódik a válasz. Az engem körülvev hitközösség nagylelk ségével, tör désével és rólam való gondoskodásával kell kezdenem. (Ez a gondoskodás és lehet ség-teremtés oly mérték és olyan állandó, hogy ha visszatekintek rá, szinte el re megtervezettnek t nik mindez.) Természetesen a közösség ezen cselekedeteiben magának az Isteninek a megnyilvánulását látom. „Istent l származik”, hangzik a rövid válasz. Az Isteni gondviselés sok-sok emberen keresztül áramolva éri el célját, miközben azokat is megérinti és megváltoztatja, akiken keresztül áramlik, ami szintén elmésségének és hatékonyságának egyik megnyilvánulása. Ha az Isten ajándékozási szándéka az, hogy ilyetén áramoljon, annak feltartóztatása megszünteti annak hatékonyságát. „Honnét valók ezek az adományok?” és „Hova tartanak?” – ezek válnak az egyedüli fontos kérdésekké. Péter és János valószín leg igazat szóltak amikor azt mondták, hogy nincs náluk nélkülözni való pénz. Ez helyénvaló válasz is volt ebben az esetben, hiszen a „kis dobozuk” valóban üres volt. Mikor a koldus pénzt kért t lük, átható pillantásukkal azonnal felmérték, hogy a koldusnak valójában nem pénzre, hanem a gyógyulásra van szüksége. És amire a koldusnak szüksége volt, az éppen egybevágott azzal a képességgel, amit Isten Péterbe és Jánosba helyezett. Csak annyit
4
kellett tenniük, hogy meg merjenek nyílni a rajtuk átáramló isteni er számára. Péter azt mondta:”Amim van, azt neked adom” – az áramolni engedés egyszer aktusát, és meg is nevezte Jézus Krisztus rajta átáramló erejét, így nem csúszhatott hiba ebbe a csodálatos történésbe. Igen, ez minden, amit tenniük kellett – felfedezni az adományt, amit Jézustól kaptak, és elegend bátorsággal rendelkezni ahhoz, hogy azt továbbítsák. Ilyen egyszer . S történt ez egy tökéletesen átlagos napon, melyen csak azt tették, amit bármely más napokon is tenni szoktak.
Az Evangelista Áldása Írta: David Brock, Elnökl Evangelista „… ráteszi kezét, hogy a lelki áldást átruházza” Tanok és Szövetségek 125:3 Hiszek a szentségekben. Lehet, hogy éppen a szentségek miatt hiszek. Ebben a hitbéli mozgalmunkban nyolc szent rítussal lettünk kivételesen megáldva. Mindegyikben ott rejlik a lehet ség, hogy az isteni jelenlétet megnyissa számunkra. Mindegyikük elvezethet az Istennel való találkozáshoz és a legigazibb, legértékesebb önmagunkkal való találkozáshoz is. A evangelista áldása valószín leg a legszemélyesebb az összes szentségek közül. Ezek a szimbolikus aktusok f leg olyan események, melyek során az isteni jelenléttel más hittársaink jelenlétében találkozunk. Ez a szentség ugyanakkor egyike azoknak, melynek során gyakran csak egy személy és az evangelista érintettek az áldás kérésében, az evangelista, aki az áldás imáját és a Szentlélek állandó és mindent átható jelenlétét megosztja az érintettel. Ez az áldás egy olyan id be vezet el bennünket, ahol „egyedül lehetünk az Egyedülivel”. Ez nem egy magán jelleg szentség. Egyetlen, a Krisztus testének a nevében végzett vallásgyakorlat sem választhat el bennünket hittársainktól. De az evangelista áldása nagyon személyes. Mint az áldás befogadójának, a hangsúly az én életemen van, az én kapcsolatomon Istennel, az én szükségleteimen, az énbennem rejl lehet ségen, és Urunk Jézus hozzám intézett hívásán, hogy a tanítványává váljak. 1972. január 10-én az Idaho állambeli Boise városában lév gyülekezeti házunk könyvtárába tartottam, hogy fogadjam Cecil Gilmore evangelistának az énrám irányuló áldását. Cecil teenager korom óta ismert engem, mint aki a gyülekezetben n ttem fel. foglalkozott egyházunk ifjúsági csoportjával. Éveken át pasztorált sokunkat a Cascade hegységben megrendezett éves ifjúsági táborokban. Eléggé figyelmes volt ahhoz, hogy ismerje a családomban betöltött helyemet és szerepemet, a sportok iránti lelkesedésemet, de némely egyéni vonásomat is. Ismert engem. Személyesen is id t áldozott rám az áldásra történ felkészülésemben. De az áldás szentségében kitágultak és elmélyültek ezek az ismeretek az isteni Szellem fuvallatának egyesít és megújító ereje által. Mikor visszagondoltam az élményre és az imádság szavaira, újra megérintett az áldás. Azok az igazságok és a belém látás, az adott tanácsok, a tanítvánnyá válásom adottságainak a kifejezése és az azokban való eligazítás a megértés érvényességével ajándékoztak meg és olyan mérték belém látással, amilyenre senki nem lenne képes, magamat is beleértve. Mint újonnan felszentelt evangelista, különösen tisztában vagyok azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket e hívás elfogadásával magamra vállaltam. S habár minden egyes pásztor különböz adottságokkal rendelkezik, vannak olyan tulajdonságok, melyekben sokan osztozunk rendünk tagjai közül. Hiszem például, hogy beleérz nek és megközelít nek kell lennünk anélkül, hogy tolakodókká válnánk. Örömre vagyunk hivatottak, arra, hogy pozitív kisugárzásunkkal friss reményt, meger sítést és bátorítást közvetítsünk az emberek felé. Diszkrétnek és megbízhatónak kell lennünk, érzékenyeknek az emberek egyéni igényeire, hajlamosabbnak az odafigyelésre, mint a szónoklásra. Arra vagyunk hivatottak, hogy a közösségi szellemet és az összehangolódást segítsük el . Arra kértek fel bennünket, hogy Isten szellemének tolmácsolói legyünk és fényt, melegséget és megértést sugározzunk. Arra van meghatalmazásunk, hogy az apostoli lélekbe plántált Lélek ösztönzését szavakba öntsük.
5
A evangelista együtt van a többiekkel, vigyáz rájuk, vállalja a felel sséget értük. Az élet irányában való lelkesédessel tele és magabiztosan tekintve a jöv be, ezrek fájdalmát hordozza a vállán, hogy a többiek szabadok lehessenek. Meger síti az embereket hitükben, beleértve a közösségbe vetett hitet is. Segít az embereknek a napi megpróbáltatások mögé látni és igyekszik az élet eseményeit perspektívába helyezni. Segít másoknak megismerni azt az Egyetlent, akihez tartoznak. Az evangelisták a köztünk töltött szolgálat évei során érdemelték ki a bizalmunkat. Hirdették nekünk a jó hírt az emelvényr l és az el csarnokban, otthonainkban és a helyi éttermekben. El joguk és lehet ségük, hogy olyan mélységben kövessék figyelemmel az életünket, mint amilyen mélyen figyelik az isteni Lélek jelzéseit azt megel en, hogy kezüket a fejünkre helyezik azért, hogy Isten áldásáért könyörögjenek számunkra. Az ilyen szolgálatból ered az evangelista áldásának valódi jelent sége, mint a folyamatos tör dés megkoronázása. A evangelista áldás szentsége, ahogyan azt Everett Graffeo -- korábban elnökl evangelista is mondja -- az ember egész életére szól. Ez a szent és áldásos élmény segítséget nyújt az embereknek felfedezni az isteni érintést önmagukban csakúgy, mint a bennük jelenlév isteni természetet: „Azáltal, hogy reagálunk az isteni jelenlétre, bizonyosságot szerzünk a saját különleges identitásunkról csakúgy, mint arról a bennünket tápláló ösztönzésr l, hogy teljességgel azzá váljunk, akikké Isten, az szándéka szerint, teremtett bennünket. Istenben végleg és örökké értékesek maradunk. Isten mindegyikünknek felajánlja az áldását -- hogy örömben, kiteljesedésben, és boldogságban legyen részünk. Az áldás megszerzésének egyik módja ezen a szentségen keresztül történik. Miként a minket megel generációkat, Isten a mi generációnkat is megszólítja: Hé, ti ott! Mind, akik szomjasak vagytok, gyertek az él vízhez! … Gyertek, fogjátok italotokat, a bort és a tejet, nem kell fizetni érte. Itt minden ingyen van. Miért költitek a nehezen megkeresett pénzeteket haszontalan ételekre? (Vesd össze: Ézsaiás, 55:1-2). A proféták és az evangéliumok szerz i együttesen hangoztatták az isteni kijelentést: „Milyen gyakran gy jtöttelek volna benneteket egybe, mint tyúkanyó a csirkéit, de ti nem jöttetek. Milyen gyakran akartam megnyitni az ég ablakait, hogy rátok öntsem áldásomat, de ti fakó csontokkal megszórt és kiszáradt gazokkal ben tt sivatagban bolyongtatok. Hányszor próbáltam rátok árasztani áldásomat b séggel, de ti nem fogadtátok el; kupák, edények és hordók megtöltve túlcsordulhatatlan tartalommal.” Lehet, hogy felmerülnek kérdéseid a evangelista áldással kapcsolatosan.: Mi is az valójában? Mikorra id zítsem? Hol kapjam meg az áldást? Hogyan készüljek rá? Mire számítsak az áldást követ en? Ha b víteni akarod az ezzel kapcsolatos ismereteidet, lépj kapcsolatba gyülekezeted vezet ivel, vagy a missziós központtal.
Az Elhívás Szentsége Írta Mark Euritt A elhívás szentsége a Resztoránus Egyházban azt a szentséget jelenti, melynek során tekintélyt és felel sséget ruházunk azokra a személyekre, akiket arra a célra választunk, hogy képviseljék Krisztus testét (vagyis az egyházat). A elhívás válasz Istennek a lelkipásztori szolgálatra való hívására mind a felszentelend személy, mind az egyház tisztségvisel i számára, akik feladata annak a felismerése, kinek van elhivatottsága a lelkipásztori szolgálatra. A elhívás mélyen a restaurációs mozgalom tradícióiban gyökerezik. Joseph Smith világos tanúságtétele egy égi küldöttr l, aki Oliver Cowdery-t és t magát is felszentelte, visszhangra talál az egyház korai id szakának emlékeiben. A szolgálatra történ elhíváskor való kézrátétet a korai egyház gyakran alkalmazta és az egyháznak ez a szertartása ma is fontos szerepet tölt be. Maga az „elhívni” szó gyakran el fordul a restaurációs írásokban, a Tanok és
6
Szövetségek 200 alkalommal használja. Megemlítend ugyanakkor, hogy az elhívás gyakorlata nem a mi hitünk mozgalmával kezd dött. Az egyház mindig is rámutatott az Új Testamentumban és a héber írásokban (Ótestamentum) el forduló, a tárgyra vonatkozó élmények elbeszéléseire, mint az elhívás szentségének el zményeire. Érdekes, hogy az Új Testamentum eredeti nyelve (görög) nem használ az „elhívásnak” megfelel kifejezést. Több szó is van, amit „elhívásnak” fordítottak, de nem létezik egy következetes séma a görögb l angol nyelvre fordításban. A Bibliában például az „elhívás” hússzor fordul el . Még a legjobb Új Testamentum magyarázatok sem tartalmaznak egy olyan szót, amelyiket egyértelm en „elhívásnak” lehetne fordítani, amikor err l az aktusról beszélnek. Inkább utalnak a kézrátét gyakorlatára a pásztori szolgálatra való megbízatás esetében. Az írások az elhívás fogalmát olyan szentségnek tekintik, mely szolgálatra hív és tekintélyt ruház át. Az elhívás több annál, mint a kézrátét fizikai aktusa és imádságok felajánlása. Az elhívás mint aktus, egy nagyon elvont rituálé, mely egyházunk alapvet hitelveinek a lelkipásztori szolgálathoz történ hozzáállását, viszonyulását világítja meg. Az egyház olyannak ismeri el az elhívásnak mint szentségnek a rituáléját, mint egy, a Szentlélek által irányított és az isteni tisztánlátást egy maghatározott id re kölcsönz folyamatot. A rituálé minden mozzanata az elhívás szentségének aktusához kapcsolódik. Az elhívási szertartást közös imádság el zi meg. Ennek az a jelent sége, hogy elismerjük a hely és az id szentségét, ami elengedhetetlen velejárója az isteni jelenlétre történ összpontosításnak. Maga a szertartás akkor veszi kezdetét, amikor a közrem köd lelkipásztorok és a felszentelend személy a gyülekezet elé járulnak. A felszentelend félig lehajtott fejjel, szemben a kongregációval foglal helyet. Ez a tisztelettel és alázattal a gyülekezet elé járulás a lelkipásztori munka szolgálati jellegét szimbolizálja. Ebben a kölcsönös tiszteletadásban a gyülekezet szerepe felértékel dik. A gyülekezet már több önmagánál. Már az egész egyházat szimbolizálja és annak nevében fogadja el a jelölt elhívását és az abból ered jöv beni szolgálatait. Ez a megszentelt térbe való lépés ugyancsak szimbolikus jelentés , hiszen hitünk szerint Isten is jelen van ebben a pillanatban. Amikor a jelölt el re lép, azt Isten hívására teszi. Ez a szólítás Jézusnak a Tizenkett ket való megszólítására emlékeztet, megfelelve az Új Testamentum evangéliumi tradícióinak (Máté 10:1-4; Márk 3:13-19; Lukács 6:12-16). A hivatásra szólítás, a resztoránus hit szerint központi jelent ség Istennek az emberiséghez való kapcsolatában. A közrem köd lelkipásztorok kezüket helyezik a jelölt fejére. A kéznek a fejre helyezése az isteni érintés helyettesítése és szemmel látható kifejez dése. Az isteni képviselet az egyháznak azt a hitét emeli ki, miszerint az elhívás a Szentlélek ajándéka és az erejéb l és akaratából történik, amihez a közrem köd pásztorok csak asszisztálnak, tehát nem az saját döntésük eredménye. A kézrátét az egyház számos egyéb szentségével is kapcsolatba hozható, tehát nem csupán az elhívásra jellemz . Bizonyosságok hosszú sora tanúskodik err l mind az Új Testamentumban, mind a héber írásokban, kezdve onnan, hogy Jézus áldás osztás céljából kezét a gyermekek fejére helyezi, egészen addig, hogy olyan embereket gyógyít meg ilyen módon, akik valamilyen fizikai vagy érzelmi sérülést l szenvedtek. Míg az Új Testamentum kézrátéttel kapcsolatos utalásai nem köthet k az elhívás aktusához, fontos utalások vannak a pásztorok kinevezésére és a vezetés átruházására vonatkozóan, amelyek ezen aktus fizikai kifejez désének a jelent ségét emelik ki. Mikor a szolgálat már terhessé vált az apostolok számára Jeruzsálemben tartózkodásuk idején, hét ember lett kézrátéttel arra a speciális szolgálatra szólítva, hogy a jeruzsálemi özvegyek gondjain enyhítsenek (ld. Cselekedetek 6:1-6). Amikor Barnabás és Saul (a kés bbiekben Pálként ismert) azt a megbízást kapták, hogy hirdessék az evangéliumot más helyeken is, ez is kézrátéttel történt (ld. Cselekedetek 13:1-3). A Timóteushoz írt levelek is arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan bánjon a kézrátéttel, amihez pásztori hivatásánál fogva és kötelességeib l kifolyólag volt joga (ld. Timóteushoz I, 5:22 és Timóteushoz II, 1:6). A sokkal régebbi zsidó hagyományban a
7
leviták is kézrátéttel kaptak megbízatást speciális szolgálatuk teljesítéséhez (ld. 4Móz 8:5-12). A zsidó történetekben a kézrátét a vezetés és a hatalom átruházását jelentette és magában foglalta a megbízást is (ld. 4Móz 27:15-23). A kés bi keresztény hagyományokban a kézrátét a hatalom átruházását jelentette, mely imádsággal párosult. Pál és Barnabás küldetését a kézrátétet megel en böjt és imádság el zte meg, és a Cselekedetek 6:1-6 által említett hét ember kiválasztása pontosan leírja a híváshoz kapcsolódó imádságot és kézrátétet. A resztoránus közösségben az elhívási imádság a lelkipásztorkodás jogait és kötelességeit is átruházza, ugyanakkor az áldást és a megbízást is magában foglalja. A pásztorokat különféle szolgálatok elvégzésére „hívjuk el”, úgy, mint elnök, pásztor, pénzügyi megbízott, tanácsadó. Bár ez az egyháznak nem hivatalos szentsége, az „elhívás” mégis a felszentelés kiterjesztését jelenti. Az „elhívás” azt a hatalmat hivatott elismerni, amit az egyház a kiválasztott személyre az egyház m ködésének egy bizonyos területén hivatalosan is ráruház. Ez a gyakorlat kifejezi egyrészt azt az elvárást, hogy Isten Szelleme segíteni fogja az adott vezet t feladatainak ellátásában, másrészt kihívás az egyház számára is az adott vezet nek kötelességei teljesítéséhez szükséges támogatás nyújtására. Végül, az elhívás a lelkipásztorok egyikére olyan hatáskört ruház, mely hatáskör az adott hivatal kötelezettségeinek felel meg. Ez a hatalom ugyan egy szellemi sugallatra adott válasz, de mindenkor alá van rendelve az egyházi szerveknek és procedúráknak. A lelkipásztori munka felügyelete választott egyházi tisztségvisel k feladata. A lelkipásztorok nem m ködhetnek az egyháztól függetlenül, csakis az egyházközösség irányelveivel összhangban. A lelkipásztorrá szólítás egyik fontos eleme az, hogy a szólított egyéneket az egyházközösség tagjai el is fogadják. Elhívás csak a meghatalmazott egyházi vezet k és az erre a célra összehívott egyházi konferencia jóváhagyását követ en végezhet . A Szentlélekkel való egyesülés, az egyház és természetesen a felszentelend személy egyaránt szükségesek egy ilyen ceremónia lebonyolításához. Az elhívás szentsége mint közös élmény teszi még fontosabbá ezt a kapcsolatrendszert. Mint rituálé, az elhívás szertartása lehet vé teszi számunkra az isteni jelenlét átélését és meger sít bennünket abbéli hitünkben, hogy Isten továbbra is szólítja az egyházat, mint az él tanúját és Krisztus példáját ezen a földön.
8
Nemzetközi Hírnök – Az Európa Egyház Hírei „Ne a kitaposott úton menj, inkább arra, ahol nem vezet ösvény és hagyj nyomot.” Amikorra ez a Nemzetközi Hírnök (International Herald) az otthonotokban lesz, addigra én és a családom már az egyházunk Nemzetközi Központja közelében fekv új házunkban fogunk lakni Independence-ben, az Egyesült Államokban. Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy legmélyebb hálámat fejezzem ki mindannyiótok felé. Az utóbbi három évben az Európai Egyház elnökeként szolgáltam és Krisztus Békéjének számtalan kimondott és kimondatlan bizonysága tett boldoggá, szerte Európában. Sok gyülekezetet látogattam, csakúgy, mint családi otthonokat, és elmondhatom, bárhová mentem, mindenütt örömmel fogadtak. Ez a szép a Krisztus Közössége Egyházban. Hogy ugyanazon családnak a tagjai vagyunk akkor is, ha csak az els alkalommal találkozunk. Míg új otthonomat kerestem, a fentiek nagyon sokat jelentettek nekem, segítségül a keresztény kihívásra csakúgy, mint személyes elhívásom szempontjából. Amióta Veazey elnök a 2005-ös Világkonferencián elmondta nyitó beszédét és újfent hangsúlyozta, hogy egyházunk a keresztény üzenet lényegét hivatott újraéleszteni, gyakran forgattam a fejemben a „Jézus Krisztus Békéje” kifejezést és eltöprengtem:” Milyen is lehet ez a béke?” Sokan azt válaszolnák erre, hogy a békesség olyan állapot, amikor az embereknek megadatik, hogy drámai történések nélkül éljék életüket; hogy ez egy olyan érzés, amit az ember egy bizonyos ideig élvezhet. De, kérdezem én magamtól, vajon tényleg ezt jelenti-e Krisztus Békéje, vajon ezt a békét prédikálta, tanította és élte-e Jézus. Hiszen nem azt választotta, hogy otthonában, az kis kényelmi zónájában próbál békében élni. Hiszen nem is maradt a családjával, hogy velük együtt egy kényelmes, békés életet alakítson ki. Nem, ha Jézus életét nézzük, arra a következtetésre jutunk, hogy Jézus Krisztus Békéje egyfajta életforma; hogy Jézus Krisztus Békéje tevékenykedés; hogy Jézus Krisztus Békéje az állandóan mozgásban létet jelenti. Másképpen kifejezve, a béke nem célállomás, nem egy olyan helyzet, amely után vágyakozunk és melynek elérését reméljük, hanem egy egész életre szóló, egy egész életen át tartó utazás. Családom és én úgy döntöttünk, kipróbáljuk az ismeretlent, de a Ti szeretetetek és támogatásotok tudatában indulunk el ezen az úton. Elindultunk hát, hátrahagyva otthonunkat, de magunkkal víve az otthonunkkal és a Veletek kapcsolatos szép emlékeinket. Ezek az emlékek fognak bátorítani és er t adnak majd olyankor, amikor utunk rögössé válik, mint ahogy azt is reméljük, hogy az emlék, amit rólunk riztek, valaha segítségetekre válik. Arra köteleztük el magunkat, hogy Jézus Krisztus Békéjét terjesszük ebben a világban, és köszönjük a nyomot, amit valamennyien hátrahagytatok. Testvéretek a Krisztusban,
Wim van Klinken
Az Európa Egyház vezet ségi utazási terve szeptember,október és november hónapokra Kees Compier, szept 1-10, Oroszország és Hollandia, szept 17-22, Területi gy lés, USA, okt 12-14, Arizona, USA, okt 24-Nov 12, Hollandia és Németország, nov 16-20, California, USA Johannes Egbert Gjaltema, szep 7-9, Fiatal Feln tt Szeminárium, Rotterdam, nov 5-8, Területi Vezet i Gy lés, Dalfsen, nov 12-16, MEADS tanfolyam, Rotterdam
9
A 2008-as Európa Egyházi Konferencia kés bbre tolódik A tavasszal tartott legutóbbi Világkonferencián úgy határoztunk, hogy a következ Világkonferenciát 2010-ben tartjuk, ezután nem kétévente, hanem három éves kihagyás után. Ezért az Európai Egyház vezet sége elhatározta, az Európai Egyház Tanácsával történt konzultációt és az azzal való egyetértést követ en, hogy az Európai Egyház 2008. évi Konferenciáját egy évvel kés bbre teszik, úgy, hogy a Világkonferenciát, az eredeti terv szerint, néhány hónappal el zze meg. Ez azt jelenti, hogy a következ Európa Konferenciát 2009. szén tartjuk majd, ezúttal is Németországban. Amint a pontos dátum és hely ismertté válik, mindenkivel közölni fogjuk azokat. A Területi Missziós Koordinátor Id nként az Úr úgy kívánja, hogy új helyekre menjünk, és én rádöbbentem, hogy 2006. októbere óta nagyon sok helyen jártam. Amint tudjátok, októberben engem jelöltek mind az Európai, mind a Brit Szigetek Misszió Központjába, egyenl mértékben osztozva a két pozíció között. Ugyanakkor, a 2007. évi Világkonferencia döntésének és a Hetvenesek Elnöki elhivatásának köszönhet en most a Területi Missziós Koordinátor is én vagyok, ami az öt Missziós Központot magában foglaló Észak Atlanti Missziós Területet jelenti –Európát, a Brit szigeteket, és három központunkat az Államokban – a Közép-Atlantit, a Chesapeake Bay-it és az Új Angliait (New England). Emiatt „szolgálati id m” is jobban kiterjed. Kihívást jelentenek számomra azok a lehet ségek, melyeket egy ilyen kulturálisan sokszín Missziós Terület nyújt. Az lesz a feladatom, hogy Len Young apostollal szoros együttm ködésben egy Területi Missziós Tervet fejlesszünk ki és foganatosítsunk. Az elkövetkezend négy vagy öt hónap során azon fogunk dolgozni, hogy minden egyes Missziós Központ lehet ségeit felmérjük és kidolgozzuk az annak legmegfelel bb stratégiákat és egy fontossági sorrendet határozunk meg. Egyházunk izgalmas id szaka ez, mivel a Hetvenesek és a Tizenkét Apostol szorosan együtt fognak dolgozni a missziós központokban. Biztos vagyok abban, hogy Isten arra szólít bennünket, hogy minél több embert vonjunk be a Resztoránus Egyházban történ szolgálatra azokon a helyeken, ahol most munkálkodunk és azokon is, ahol még nem. A Szentlélekre kell figyelnünk és válaszunk igenl kell, hogy legyen. Sok helyütt, Nyugat-Európában például, ez nem történhet a szokásos módon, mivel ezt már próbáltuk korábban is, és látható, hol tartunk most. Kreativitásra és képzel er re van szükségünk válaszainkban és bátorságra a tettek mezején. A Kelet-Európában zajló tevékenységünk irányadó lehet közösségeink helyes irányban történ befolyásolására, ebb l kell tanulnunk. Nézzünk új utak után, melyek lehet vé teszik számunkra, hogy minél több embert toborozzunk az apostoli munkára a Resztoránus Egyházba. Hajlandó vagy velünk imádkozni egy Európára szabott missziós terv kifejlesztésében? Megújítod abbéli elkötelezettségedet, hogy Isten országának közösségeit építsd ott, ahol éppen laksz? Te is azokhoz a profétai emberekhez akarsz tartozni, akik válaszolnak Istennek a mi generációnkhoz intézett hívására? Richard James az Észak Atlanti Terület Missziós Koordinátora
Az Európai Egyházban M köd Alapítványi T kér l Ez év március 1-én az Európai Egyház Tanácsa jóváhagyta egy alapítványi t ke megteremtésének a tervét. Ahogyan azt sokan valószín leg tudjátok, az egyháznak eddig is voltak alapítványai egyrészt a költségvetés részét, másrészt a templomi szolgálatot finanszírozandó. Számos missziós központ is létesített az évek során felgy lt pénzalapokat, melyek a költségvetési bevételek egyik
10
forrásául szolgáltak. Egyes illetékességekben a tagok olyan nagylelk en adakoztak, hogy az alapítvány t kéjéb l befolyt pénzösszeg teljességgel fedi a missziós központ költségvetését. Most azt reméljük, hogy egy ilyen alapítványi t ke Európában is kiinduló forrásként szolgálhatna költségvetésünk bevételeinek megalapozásához. Azt is reméljük, hogy az egyház tagjai Európában is nagylelk en adakoznak majd, azzal a szándékkal, hogy ez a t ke minél inkább növekedjen. Ily módon lassanként kevésbé függenénk azoktól az összegekt l, amelyek a világ többi részéb l érkeznek, hogy az európai kiadásokat fedezzék. Az abból a tartalékból származó pénzek, amelyek Európában halmozódtak fel az évek során, erre az alapítványi alapt ke összegre kerültek átutalásra, hogy beindítsák azt. Összesen 24.000 Euro-t utaltunk át ilyen módon, melyet a Világegyház fektetett be számunkra, ahol szakemberek dolgoznak a t ke lehet legjobb megtérüléséért. Az eljárás, amit a Tanács is elfogadott, az, hogy az éves befektetésb l származó jövedelem egy része, pontosabban az Európa Egyházban M köd Alapítvány T kéjének 5%-a, az Európa Egyház m köd t kebevételének forrásaként szolgál. A ke által termelt további , évi 3 % -ot az alapítvány alapt kéjének a megóvására fordítjuk. Mint korábban említettük, reméljük, hogy az egyház európai tagjai is elkezdik az adakozást az Európai Alapítványi T ke számára. Egy ilyen alapítványi t ke létrahozása azt jelentené, hogy adományaikkal az Európa Egyházat nem csak rövid távon segítenék, hiszen az adományokból származó hozamnak csak egy része kerülne felhasználásra, nem az adomány maga. Mint említettük, az adományok összegét még az infláció ellen is védenénk, hogy az ne veszíthessen értékéb l. Hadd próbáljuk másképpen is megmagyarázni. Ez egy olyanfajta konstrukció, ahol a befektetésb l származó jövedelem költhet , míg az eredeti adomány (most éppen 24.000 EUR) érintetlen marad. Ez így egy töretlen bevételi forrást jelent. Azok, akik adakozásukkal hozzájárulnak ennek létrehozásához, biztosak lehetnek abban, hogy pénzük az Európa Egyház folyamatos és örökös bevételi forrásává válik. Évente az alapösszeg 5 %-a kerül felhasználásra mint bevétel, további 3 % az inflációt van hivatva kivédeni. Az átlagosan elvárt éves részesedési arány 8 %, az egyház „A” alap elnevezés számlájáról. Néha több lesz a haszon, néha kevesebb, ezért a hozzáférhet séghez nem nyúlunk hozzá, hogy az esetleges gyengébb éveket azzal egyenlíthessük ki. Amennyiben hozzá kíván járulni az alapítványhoz, lépjen kapcsolatba országának bármely, az egyházunkat képvisel vezet jével, vagy az Európa Egyház vezet ségével. Kees Compier Wim van Klinken
© 2007 Community of Christ Copyright Corporation Minden jog fenntartva. A szövegek részben vagy egészben, írásos engedély nélkül nem reprodukálhatóak. Independence, Missouri, USA
11
Send by/Return to:
Groenezoom 258 3075 GM Rotterdam The Netherlands
2007. szeptember
www.cofchrist.eu
[email protected] Printed in the Netherlands, 2007
