STUART WILDE: A CSEND HATALMA

A CSEND H A T A L M A E R Ő

STUART W I L D E

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2003

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Stuart Wilde: Silent Power Hay House, Inc., P.O.Box 5100, Carlsbad, California, USA Stuart Wilde: The Force Nacson & Sons Pty, Ltd., P.O.Box 5100, Brighton-Le-Sands NSW 2216, UK Minden jog fenntartva

Fordította Trethon Judit Az eredetivel egybevetette és szerkesztette Nemes László

Copyright © Stuart Wilde, Silent Power: 1996, The Force: 1984 Hungarian translation © Trethon Judit, 1997 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment, 1997,2000,2003 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 1997,2000,2003

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó a Kiadó igazgatója Műszaki vezető Erdélyi Anna Tipográfia SZŰCS BT., Dunakeszi Borítót készítette El Greco Kft. Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató A Kiadó on-line támogatója az Origó ISBN 963 528 676 7

Tartalomjegyzék

A CSEND HATALMA E L S Ő FEJEZET

A bölcsesség megszerzése

11

M Á S O D I K FEJEZET

A hataloméhség - a vészes hatalomvágy

17

HARMADIK FEJEZET

A csendes erő megszilárdítása

21

NEGYEDIK FEJEZET

Hangtalan beszélgetés

30

ÖTÖDIK FEJEZET

A nem-cselekvés bölcsessége

43

HATODIK FEJEZET

A finom érzések fejlesztése

50

HETEDIK FEJEZET

A természetes én

58

NYOLCADIK FEJEZET

Az éteri test érzékeken túli érzékelése

62

KILENCEDIK FEJEZET

Lelki védekezés

69

TIZEDIK FEJEZET

Összefoglalás

71

ERŐ 1. FEJEZET

Reinkarnáció, vezetők és a Felsőbb Éri

77

2. FEJEZET

Az erő megértése

98

3. FEJEZET

Az Erővel történő kommunikációs folyamat kifejlesztése

113

4 . FEJEZET

A beavatás négy diszciplínája

118

5. FEJEZET

Ha szereted az Erőt, szabad leszel

147

6. FEJEZET

Életed végső célja

163

A KIADÓ ELŐSZAVA Jellemző a mai emberre, hogy kevés gondot fordít érzelmeire. Nem képes elmélyedni egy ember, vagy akár egy tárgy keltette érzésekben. Ha kifejlesztjük e képességünket, megítélhetjük embertársaink belső világát akár egyetlen pillantással csupán. A fejlődés négyszintű fegyelmet igényel: a testi (érzéki), a táplálkozási, az érzelmi, és az egyensúly fenntartásának fegyelmét. Természetes énünk közvetlen kapcsolatban áll a világegyetem minden részével és tartozékával, legyen az állat, ásvány, növény vagy csillag. Mindenről tudhatunk, ami a világegyetem valamely pontján történik. A rejtélyes tapasztalat feletti érzékelés nem is olyan különleges. Könnyen kifejleszthetjük magunkban azt a képességet, hogy éteri testünkkel szinte „átnyúlunk" embertársunk éteri testébe, hogy hozzájussunk ahhoz az információhoz, amire kíváncsiak vagyunk. Figyelemmel kísérhetjük belső érzelmi folyamatait, változásait. Ez azonban nem játék. Tudatában kell lennünk, hogy bármit teszünk is, változást idézünk elő mind magunkban, mind embertársunkban. Ne állj ellen a gonosznak: utasít bennünket Jézus. Lelkünket úgy védhetjük meg mások ártó szándékától, ha nem állunk ellen, ha hagyjuk őket rajtunk átfolyni. Mint a láthatatlan energiamező, ami addig marad láthatatlan, amíg nem akadályoz meg valamit. Lelkünket erre kell edzeni!

A csend hatalma

ELSŐ FEJEZET

A bölcsesség megszerzése Gyakran találkozunk olyasvalakivel, aki a többi embertől nagyon különbözőnek tűnik. Nem tudnád megmondani, mi is az, ami olyan hatást gyakorolt rád, de az illetőből titokzatosság és erő árad, valami különös és ámulatra késztető csendes hatalmat sugároz magából. Mi lehet ez a láthatatlan erő? Hogyhogy egyesek rendelkeznek vele, mások pedig nem? Ebben a kis könyvben erről az erőről beszélek, annak rejtélyéről, és arról, hogyan juthatsz a birtokába. Csupán egy egyszerű trükköt kell megtanulnod. Ha ez sikerül, kimondatlanul is a csendes erő birtokába jutottál. Olyan karizma ez, ami fokozatosan fejlődik és növekszik körülötted. Ezen keresztül kifejezheted azt a speciális jóságot, ami segít az embereknek - és ennek a bolygónak -, hogy a legjobb irányba változzon meg. A csendes erődből sugárzás árad ki, ennek következménye a szív őszintesége, s a tiszta szív eredménye, hogy elégedett leszel. Néhányan, mint például a harcművészetek mesterei, évek munkájával szerzik meg a csendes erőt. Ezt érzelmeik szabályozásával, testük fegyelmezésével sikerül elérniük, ugyanis mindez természetesen vezeti le energiáikat. Könnyed, erőfeszítés nélküli erő árad belőlük. A csendes erő fejlesztésében nagyon lényeges a testgyakorlatok elvégzése és az önfegyelem, mivel ezek segítsé-

gével lehet féken tartani az ego destruktív oldalát. Ám többre van szükséged, mint csupán az állóképesség és a jó fizikai állapot, nem nélkülözheted a tudatosságot sem. Es most próbálkozzunk meg egy kis hókuszpókusszal. Nem számít, ha nem hiszel benne, hiszen az elgondolás lényege elég valóságos. Nem kell aggodalmaskodnod a technikai részletek miatt. Tedd félre az ésszerű gondolkodást, és vágj bele a működő technológiába. Én legalábbis így jártam el. Körülötted titokzatos elektromágneses energiatömeg van, amit néha finom testnek neveznek, és amely puszta szemmel nem észlelhető. A régi görögök éteri testnek nevezték. Itt lakozik az igazi éned, s itt találhatók a valódi érzelmeid is. Képzelj el egy finom energiamezőt, ami a színtelen ködre hasonlít, de a lassan lebegő ködtől eltérően az éter gyorsan, nagyon gyorsan mozog. Apró energiavillámok csapkodnak benne, és minden irányból lángszerű, éterikus napkitörések nyilai lövellnek ki. E villanások alapját fel s alá, s olykor kifelé gördülő, hánykolódó, forgolódó nagy energiahullámok képezik, mintegy az érzelmek válaszaként. Csodálatos, ragyogó fénygömbben sétálsz, ami néha egy-két méterre is kivetül belőled. Az éteri anyag csodálatos látványt nyújt. Én nagyon lenyűgözőnek találom, mert az ember titkos énje tükröződik benne, spirituálisán meztelen identitásaként. Ebben a sebezhetőségben lakozik emberi tapasztalataink lényege, amit a belőled kir

vetülő elektromágneses cikázások és gomolygások, a fényes villámlások testesítenek meg. Az éteri anyagban látható, milyen bonyolulttá teszi az embert az ego, a személyiség, s ez komoly részvétet is ébreszthet benne. Mert az ember nemcsak értelem, test, vagy érzelem, hanem fény is. Ennek az emberi fénynek a ragyogása az, ami elhomályosítja a személyiség emberi gyarlóságból eredő jellemvonásait és gyengeségét. A fény életerejében mutatkozik meg az örök spirituális lény legszentebb tulajdonsága. Az éteri test csodálatos adományának jelenléte biztosítja számodra a csendes erőt, amely olyan ősi, mint az idő. Ez az a spirituális örökség, amely az Isteni Erővel való kapcsolatodból ered. Egy kis gyakorlással elérheted, hogy karosszékbó'I szemléld ama lenyűgöző éteri kavargást, amelynek mindannyian résztvevői vagyunk. Gyanítom, hogy ebben megtalálható számos nagy, megoldatlan metafizikus rejtély is. A későbbiekben több olyan gyakorlatot fogok ismertetni, melyek segítségével növelheted éterikus érzékelésedet. Ám maga az éteri test látványa nem is annyira fontos, mint annak tudomásulvétele, hogy az jelen van, hogy pontosan el tudod képzelni, és a finomabb érzékelés révén megtanulod, hogyan ismerheted fel. Az emberek megfigyelésében tizenkét év alatt szerzett tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a fény valóban jelen van. Tulajdonképpen sosem láttam olyan embert vagy állatot, aki ne rendelkezett volna éteri testtel. Ez bizonyos energiaszinten

az igazán emberi fénymásolata. Számomra elég lassú folyamat volt, amíg rájöttem, mi az ami éterikusan működik, és mi az ami nem, de megérte az erőfeszítést, mivel az éter titokzatos világa az utolsó, még fel nem fedezett területek egyike. Ebben a birodalomban mindenre magyarázatot kaphatunk; a kézrátétes gyógyításra, a tudatküszöb alatti energiákra, a karizmára, az erőre, a telepátiára, az érzéken túli érzékelésre, és talán magára az élet és halál misztériumára is. Ma már meg vagyok győződve arról, hogy egy bizonyos szinten, tudat alatt mindenki elfogadja az éteri test létezését. Ha kinyúlsz a tudatoddal és megérinted mások energiáit, azok érezni fogják azt. Gyakran hátra fordulnak, pislognak vagy más módon válaszolnak. Reagálnak rád, bár nem tudják, miért teszik. Amikor ketten találkoznak, megfigyelheted a közöttük lezajló éteri folyamatot. Az egyének között lévő űrben szinapszis keletkezik, az energiájuk pillanatnyilag összekeveredik, a másodperc töredéke alatt mindketten információmorzsák trillióit képesek kicserélni egymás között. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy mások reagálnak ránk, bár gyakran úgy tűnik, ebben nincs semmi logika. De az emberek tulajdonképpen felfogják a belőlünk áradó finom energiát - még akkor is, ha nem látják azt, vagy nem képesek szavakba önteni - érzik, és tudat alatt tudják, hogy jelen van. Igennel, nemmel vagy talánnal szavaznak rá, az általunk kibocsátott energia minőségétől és erősségétől függően.

r

Éteri tested ereje számos tényezőből tevődik Össze: függ a rezgési sebességétől, az energia intenzitásától (azaz mi minden történik ugyanabban a pillanatban), attól, hogy visszatartod áramlását vagy megszilárdítod a jelenlétét az adott szinten. Gyakorlatlan személy esetében az energiájának apró éteri nyilacskái szerteszét áradnak, megérintenek másokat, megbolygatják őket, gyakran elszívják az energiájukat, összeütköznek velük. A sebesség lassul, az intenzitás gyengül, néha az energiaháló felfeslik, általában túlzott kábítószervagy alkoholfogyasztás hatására, s ezért nem is lehet pontosan meghatározni. Ez rengeteg érzelmi reakciót vált ki, remeg és ide-oda lötyög, mint egy hatalmas kocsonya a tálon, rázkódik és görcsösen ugrál előre és hátra. Ahhoz, hogy kezelni tudd az éteri testedet megjavítsd ha megsérült, vagy megerősítsd ha úgy látod jónak nem szükséges látnod is. Hiszen azt fejezik ki, ami te magad vagy, a te egész állapotod befolyásolja, beleértve a testi kondíciódat, mentális és érzelmi egyensúlyodat, továbbá a lelkierődet. Mindez a közérzetedben nyilvánul meg, ez dönti el, hogy milyen elevennek érzed magad, milyen a biztonságérzeted, hogyan látod a benned lakozó, állandó spirituális énedet. A csendes hatalom titokzatos birodalmába való behatolás első lépése tehát a pszichológiai és érzelmi magatartásod megerősítése, ez fokozza majd a jó közérzetedet. Külsőleg is segítséget fog nyújtani, hiszen a testbeszédből, abból, amit mondasz, és általános viselkedésedből mások is észre-

veszik, hogy erős vagy. Intellektuálisan azt gondolják, erős vagy, de belül, a tudattalan szinten érezni és tudni fogják ezt, ezért automatikusan pozitívan reagálnak rád. Az emberek kedvelik az ellenőrzés alatt tartott erőt, ez biztonságérzetet nyújt nekik. Csatlakozz hát hozzám, derítsük fel együtt, hogy valójában mi ez az erő, aztán megbeszélhetjük, alkalmazkodsz-e hozzá vagy sem. Olyan nyilvánvaló dolgot fogok bemutatni neked, amelyet a népesség kilencvenkilenc százaléka meg sem lát.

MÁSODIK FEJEZET

A hataloméhség - a vészes hatalomvágy Az, amit hétköznapi értelemben hatalomnak vélünk, általában nem tekinthető igazán annak. A pénz utáni hajsza, a dicsőség, a szex, az uralkodni akarás mások fölött - akár politikai, akár katonai hatalom segítségével -, mind az ego kifejeződései. Ezek többnyire a kérkedés megszépített formái, amelyek a köznyelvben egónak nevezett valamiben lakoznak, és gyakran csak mások egóira gyakorolnak hatást, éppen ezért mások szeszélyeinek alanyai. Lehet valaki gazdag és sikeres, de mégis gyenge ember. A pénz nem ad igazi erőt, csak a kényelmedet biztosítja, miközben át kell élned működési zavaraidat. Az ego világa törékeny és bizonytalan, az én sosem érzi magát biztonságban és nincs tartós értéke. Az én világa haldoklik. Gyakran önmagát semmisíti meg. A média robbanásszerű elterjedésével az információs szupersztrádán az öncélú ragyogás, a feltupírozott látszatteljesítmény és a magamutogatás helyettesíti az igazi értékeket. Egy, a tévé műsorába bevágott harminckét másodperces politikai reklámszöveg fontosabb, mint a valódi tények. Az embereknek csupán az élet valamiféle lecsupaszított, csillogó formájára jut idejük abban a másokkal folytatott versenyben, amellyel a maguk pillanatnyi helyét akarják biztosítani a nap alatt. Sok ember esik áldozatul saját egójának, hataloméhséget éreznek, és éppen ezért vágyakoznak

arra, hogy különlegesek legyenek. Természetesen a maga spirituális módján mindenki különleges lény, de a média nyomása egyre inkább arra kényszeríti az embereket, hogy híressé akarjanak válni, és felhívják magukra a figyelmet. Az ego hatalmi vágyának értelmében szomjúhoznak a hatalomra, ezért nevetséges módon igyekeznek fontossá lenni, megpróbálnak különlegessé válni mások szemében, hajhásszák a dicséreteket, a státust. Ez a frenetikus hajsza elszívja és megsemmisíti energiáikat. Mivel az ego bizonytalan, el kell nyomnia a félelmeit, ezért ez az érzés eluralkodik az egész pszichénken, s meg kell felelnünk a végtelen számú követelménynek is. Az ego kétségbeesetten követelődzik - itt és most van mindenre szüksége - s ha megkapja, jobban fogja érezni magát. Már gyermekként arra vagyunk programozva, hogy fontossá tegyük az egót, és megpróbáljuk állandóan boldoggá tenni. Ez szinte megigéz minket, hogy azonnal reagáljunk minden igényére. Nem jövünk rá arra, hogy az ego fegyelmezése sokkal egyszerűbb, mint az, ha mindenkor megpróbáljuk kielégíteni. Ha kielégítjük az egót, rövid haladékot kaphatunk sóvárgásától és követelésétől - egészen a soron következő kielégítéséig. Az ego mindig többet akar. Ez az élet mókuskerékben zajlik, mindig gyorsabban próbálunk szaladni, hogy egy helyben maradhassunk. Az eredmény: vég nélküli erőfeszítés, elpazarolt illúziók. Láthatod, mi az oka, hogy em-

berek erre vannak programozva: pszichológiailag éretlenek. Mindez kicsit szomorú. „Megpróbálni valakinek lenni" - ez a vágy a bizonytalanságból ered, ami az egonak az érdeklődők és csodálok iránti igényéből származik. Az egónak elismerésre és ösztönzésre van szüksége, hogy erősnek érezze magát. De lelkileg és érzelmileg kihajolni a világba, igényelni, hogy észrevegyenek, megpróbálni hűvösnek látszani, elismerést és egyetértést hajhászni, megkísérelni jó benyomást tenni, dicséretre és tiszteletre áhítozni - mindez kiegyensúlyozatlanságot és gyengeséget eredményez. Tulajdonképpen azt igazolja: „Valami nincs rendben velem. Ahhoz, hogy magabiztosságot érezzek, mások helyeslésére van szükségem." Pszichológiailag szemlélve a dolgot, saját magad gyengíted. Képzeld csak el, hogy kinyújtott kézzel állandóan ugyanabban az éles szögben kellene előre hajolnod - a szakadatlan egyensúlyozás után mindenképpen lezuhannál. Hiábavaló és gyengeségre utal, ha megpróbálod folyton megnyerni magadnak az embereket, és azt remélni, hogy a világ elismeri, milyen bámulatos lény vagy. Elpusztítja az igazi erődet; előbb-utóbb megbetegít a stressz. Még ha megkapod is amit akarsz, ritkán tart sokáig. A ma sikere a holnap elutasításává válik. A vágyakozás pszichológiailag csődöt jelent, aláássa, ami valójában vagy. Fokozatosan más emberek valóságának kivetülésévé válsz - olyan alannyá, aki azok állhatatlan szeszélyei, hangulatai és erőpróbái játékszere lesz. Az ego ily módon való alkalmazko-

dásával elsodródsz a benned lakozó valódi spirituális éntől - ami tartalmas és erős - egy olyan hamisítvány felé, ami törékeny, önmagával szemben elnéző, és erőtlen. Elmondhatod mindenkinek, milyen csodálatos vagy, százak zenghetik dicséretedet, és felfújhatják az értékeidet, de mindez csupán propaganda, üres reklámozás. Végül is csak annyit érsz, ami az általad kisugárzott éteri érzés. Ez spirituális, metafizikus valóság, minden más csak illúzió és álfunkció. Ha azt akarod, hogy elfogadjanak, fogadd el te is magad. Ha azt kívánod, hogy elismerjenek, ismerd el te is magad. Ilyen egyszerű az egész. Hagyj fel az üres dicsekvéssel és fecsegéssel, ami csak gyengeség, és vegyél irányt a kevésbé nyilvánvaló - a csend - felé, amelyben a szilárdság és a valódi erő rejlik.

HARMADIK FEJEZET

A csendes erő megszilárdítása Most beszéljünk a pszichológiai konszolidációról, aztán essék szó más gyakorlati kérdésekről a megbízható valóság és nyugalom kapcsán. Harcművészeti oktatóm szerint, amikor az emberek sétálnak, az a mozgás, amit közben végeznek, lényegében féken tartott esés. Felső testükkel előre törekszenek, és éppen a kellő időben nyújtják ki az egyik lábukat. Ezért aztán, ha akár csak egy kis repedésbe lépnek a járdán, máris eleshetnek. Lélektani és érzelmi szempontból az élet a legtöbb ember számára ugyanolyan, mint a séta. Folyamatosan törekednek előre az életben, sóvárognak, álmodoznak, epekednek. Gyakran elégedetlenek magukkal és azzal, amivel rendelkeznek. Ehelyett keresnek valakit vagy valamit, ami felemelhetné őket. Azt akarják, hogy különlegesnek minősítsék őket, tálcán kínált könnyű életre áhítoznak. A vágyakozás folyamatában sutba hajítják az érzelmi egyensúlyukat, és egyik kielégülésből a másikba sodródnak. A kézben tartandó egyensúlyuk és képességük peremén éldegélnek. Ha fellép valami váratlan körülmény - egy csak odavetett megjegyzés, egy apró kudarc -, energiájuk összeomlik. Lélektanilag és érzelmileg egyaránt orra esnek.

Csendes erőd megszilárdításának kiindulópontja tehát a magad megfegyelmezése legyen, hogy hagyd abba a sóvárgást. Amikor a legkétségbeesettebben vágyakozol arra, hogy másokra támaszkodj, akkor kell megpróbálnod ezen úrrá lenni. A játék neve: „Húzd ki magad! Allj a talpadra ebben az életben!" Nem sokan hallottak még róla... Először, ne sóvárogj olyasmik után, amikkel nem rendelkezel. Helyette légy inkább határozott, működjék a fantáziád és cselekedj. Másodszor; ne ábrándozz állandóan a jövőről, ne beszélj és ne is gondolkozz róla folyton. Ehelyett minden nap szakíts időt arra, hogy különlegessé tedd a „mostot", méltányold azt, amid van és amit elértél. Kerüld el azt, amit én „tervezgetés betegségnek" nevezek. Szüntelenül terveket készíteni és mindig beszélni róluk - „egyszer majd, valamikor..." -, beszennyezi az erődet és sehová sem vezet, nem fogsz cselekedni és nem is jutsz eredményre. Harmadszor; kezdd el úgy alakítani az életedet, hogy nem a mások dolgaira vágyói. Próbálj úgy élni, hogy csak olyasmikre legyen szükséged, amiket magad is megszerezhetsz. Ne szipolyozd az embereket sem érzelmileg, sem intellektuálisan. Amikor lelkileg vagy érzelmileg másokra számítasz, az a bizonytalanság biztos jele, s kényelmetlen érzéseket kelt az illetőkben. Rossz néven veszik azt, hogy rájuk nehezedsz, és vissza fognak utasítani. Nem kedvelik, hogy mindig magaddal foglalkozol, bizonytalanságod a saját sebezhet

tőségükre emlékezteti, majd pedig zavarba hozza őket. Ellenérzést vált ki. Tudatosan és tudat alatt érzik a másokra hagyatkozásod által teremtett gyengeséget. Ez energiát von el tőlük, szorongatja őket, mert részt kell vállalniok a szükségleteidben és érzelmeidben, holott inkább a sajátjaikra koncentrálnának. Nem szeretik a megterhelést, gyakran negatívan reagálnak rá, még akkor is, ha konkrétan nem mondják ki. Az is előfordul, hogy elfogadják ezt a megterhelést, ám aztán úgy érzik, hogy érzelmileg, szexuálisan vagy anyagilag hasznot húzhatnak belőled. Felhatalmazva érzik magukat arra, hogy kihasználjanak, elítéljenek vagy valamiképpen rossz híredet keltsék. Ne feledd, amikor energiád megérint másokat, azok tudat alatt tudják, erős vagy gyenge - ez befolyásolja, hogy milyennek látnak téged. Biztos vagyok benne, hogy érted, mit akarok ezzel mondani. Képzelj el valakit, aki tebeléd kapaszkodik. Játszd vissza elmédben azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket ez a kapaszkodás keltett benned. Emlékezz rá, hogyan reagáltál néha kétségbeejtő szükségleteikre. Jusson eszedbe, hogyan foszt meg gyakran a saját energiádtól, s ettől egy ideig milyen kimerültnek érzed magad. Ne tedd ezt másokkal, ez téged is elgyengít. Bizonyos körülmények között egy kis érzelemmentes támaszkodás valakire - vannak akik, meglehet, szíves örömest támogatnak vagy segítenek.

De ha túlságosan rájuk akarsz hagyatkozni, biztos a nemleges válasz. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kérhetsz segítséget - néha megteheted -, de nagy különbség van a nyugodt, tárgyilagos kérés, és mások állandó érzelmi kiszipolyozása között, ahogyan kiköveteled tőlük, hogy ők segítsenek alkalmatlanságod vagy bizonytalanságod leküzdésében. Tehát a csendes erő megszerzése érdekében tett első lépés: ne támaszkodj másra. Ez nyilvánvaló, bár a legtöbb ember nem tudja, hogy ezt kell tennie. Amikor őrülten odavagy valakiért, az, hogy szükséged van valamire, egyszerűen kétségbeesésnek látszik az pedig csak gyengébbé tesz és taszító. Volt már olyan szenvedélyes érzelmi kapcsolatod, amikor a másik őrülten odavolt érted és kétségbeesetten kapaszkodott beléd? Mit csináltál akkor? Az első napokban valószínűleg élvezted a megkülönböztetett figyelmet, de a harmadik napon már megnehezítetted az illető férfi vagy nő életét, és az orránál fogva kezdted vezetni. Ezt egy darabig még élvezted is, de végül ez a kétségbeesett elszántság és bizonytalanság az idegeidre ment, és a legvégén te magad tetted lapátra őt. Amikor szerelmes vagy, sóvárogsz valaki után, és az bizonyos távolságot tart vagy elhúzódik tőled, a vágyad csak növekszik. Ha az illető túl készséges, a vágyad csökken vagy teljesen meg is szűnhet. Ha valamit szörnyen el akarsz érni és kétségbeesetten nekigyürkőzöl, egyre távolabb kerülsz tőle és/vagy nagyobb árat kell fizetned érte. Ez az

úgynevezett „nagyon akarom"-adó. Mielőtt bármi alkut kötsz, állj meg egy pillanatra a küszöbön, és gondolj arra, hogy nincs is szükséged rá. És ha megkötöd az alkut, az a te feltételeid szerint fog megtörténni, és nem kell túl nagy árat fizetned érte. Ha természetes hajlamod azt diktálja, hogy emberek között szeretsz lenni - mondjuk, társasági lény vagy ne akaszkodj rájuk. Tartsd magad ehhez a szabályhoz. Kapaszkodás nélkül is közösségi ember lehetsz. Erősíts egy cédulát a hűtőszekrényed ajtajára: „Ha kétséged támad, állj ki a sorból!" A csendes erő gyakran megkívánja az ellentétes megközelítést is. Ha mások kapaszkodnak, te húzódj vissza, ha kiabálnak, maradj csendben, ha ők szaladnak, te sétálj. Uralkodj magadon, sugározz állhatatosságot, akkor is, ha még nem vagy biztos magadban. Ne mutasd ki gyengeségedet. Légy erős. Légy bátor. Rejtsd magadba nyugtalanságodat, és foglalkozz vele később. Lehet, hogy kezdetben belsőleg nem vagy teljesen erős, de kifelé akkor is annak kell látszanod. Amint cselekszel, aszerint jön meg a belső erő, amely az erődet és önuralmadat bizonyítja. Saját erődön keresztül segíthetsz másokon, hogy azok biztonságban érezzék magukat. Meg fognak keresni, az életed könnyebb lesz, és sokkal jobban fogod magad érezni. Légy te a bölcs, mindig higgadt, maradj csendben, éterikusan állj szilárdan a talpadon. Tartsd meg magadnak, amit

tudsz, légy elégedett, ne legyenek nagy igényeid. Fejleszd saját magadat. Egyébként is, bizonyára erősebb vagy, mint gondolod. Meglehet, sokan akikkel találkozol, első látásra erősnek tűnnek fel. De hamar leleplezik magukat, és megláthatod, hogy valójában csendes krízisben leledzenek, saját egójuk áldozataivá váltak. Igazi erejük gyenge és szennyezett. Az pedig sérülékennyé teszi őket és kiszolgáltatottá az élet megpróbáltatásainak. Állandóan kölcsönvett éteri energiára szomjúhoznak, kiszívnak minden életerőt, amihez csak hozzájutnak. Szobanövényeik haldoklanak, kedvenc háziállataik gyakran betegeskednek. A fizika törvénye szerint léteznek olyan szubatomi részecskék, amelyek a másodperc ezredrészéig energiát kölcsönöznek a másiknak. A részecskék ideiglenesen gyorsabb pályán mozognak, de egy pillanattal később vissza kell adniuk a kapott energiát, s visszaesnek (bomlanak) az alapállapotba - lassabban rezegnek, amit jobban tudnak kiállni. Eterikusan az ember ugyanezeket a törvényeket követi. Kölcsönözhetsz ugyan energiát másoktól, de nem tarthatod meg örökre. Egy kis fellendülés, és aztán visszajutsz oda, ahol voltál. Az étert szipolyozok elkapják az erődet, amint elhaladsz mellettük. Ez alacsonyabb szintre visz le. Mély, tudatalatti szinten az élettől ragadnak el, és közelebb sodornak a halálhoz. Am mielőtt méltatlankodnál ezen, meg kell mondanom, hogy alkalmanként mindannyian elszívunk másoktól r

r

r

energiát, különösen ha fáradtak vagy érzelmileg kimerültek vagyunk. Amint az energiánk apadni kezd, teljesen emberi dolog, hogy a legközelebbi életet hordozó alkalmatosság felé nyúlunk. Ha azt kérdezed, „Hogyan óvhatnám meg az energiámat?", erre a kilencedik fejezetben adok néhány ötletet. De most térjünk vissza a csendes erőhöz. Az emberek általában nem törődnek a csendes erővel, mivel az életben a biztonságot tartják a legfontosabb dolognak. Az ego funkciója az, hogy az életben maradásra összpontosítsa a figyelmedet - azon van mindenki mindenekfölött, hogy ezt megtegye. A biztonság témája dominál benned, mindenben, amit teszel és nagyrészt mindabban, amit mondasz. Ez aláássa az erődet. Mindenkit ez foglalkoztat mindenekfölött, és aggódik valami miatt, így az éteri energia szétszóródik, és összezavarodik, egyeseknél jobban, másoknál kevésbé. Az embereket aggasztja a halál és az erőszak; aggódnak a dolgok, és nem csak a testük megváltozása vagy elhalása miatt is. Bármi, ami potenciálisan megváltozhat, aggasztja őket egy kapcsolat vége, egy állás megszűnése, életük megszokott napi ritmusának felborulása, egy kivételezett helyzet megváltozása, és így tovább. Amint azt Weight Loss for the Mind (Az ész súlyvesztése) című könyvemben írtam: a dolgok halála az ami megrémíti az embereket. Az értelem a következőképpen működik: „Ha ez a kapcsolat felbomlik, én is szétesem, elveszthetem az állásomat, ezzel együtt az életstílusomat is, és ezt követően a testem is elevenből holttá

válhat." Mély, tudatalatti szinten a kedveseddel folytatott vitád fenyegető veszedelemmé válik életre-halálra menő küzdelemmé -, nemcsak a vitát képező kérdés megtárgyalásává. Ezért borulhatnak ki az emberek annyira jelentéktelen dolgok miatt. Energiaháború folyik, mindenki meg akarja tartani az éterikus életerejét, miközben tudatosan vagy tudat alatt, titáni küzdelmet vív a bizonytalanság démonaival. Amikor viszont nem a halál miatt aggódnak, általában önmagukkal foglalkoznak, önmagukat megnyugtató gondolatokkal szépítgetik az egójukat, és próbálják azt csillogóbbá tenni, magukat pedig a lehető legkülönlegesebb lénynek feltüntetni. Ha nem gondolkodnak magukról, akkor beszélnek róla, izgalmas életútjukkal szórakoztatnak másokat. Többnyire gyakran csak azért mennek el valakihez, hogy az meghallgassa őket, felfigyeljen rájuk, elismerje őket. Ez nagyon kimerítő lehet. Meg ne tedd ezt másokkal te magad is. Maradj az erődön belül, ott, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad. Igyekezz kézben tartani az egódat. Fegyelmezd meg, így annak törékeny világából a lélek halhatatlan bizonyosságáhozjuthatsz el. Ott meg fogod érezni önmagadban az öröklétet, és bizonytalanságod fokozatosan el fog oszlani. Olyannak fogadod el az életet, amilyennek találod, ahelyett, hogy küzdenél ellene, s rájössz majd, hogy ott nincs sem halál sem kudarc. Törődj bele tehát az élet forgandóságába,

csak csekély ellenállással és nagy örömmel emelkedj arra, ami a legjobb neked. Minél jobban uralkodsz az érzelmeiden és a személyiséged reakcióin, annál szilárdabb és erőteljesebb lesz az éteri tested. Amint nem rángatóznak ide-oda az éteri energiáid, nem ingadoznak, nem izegnek-mozognak, és bukdácsolnak egymáson át, valami nagyszerű, kellemes szilárdság fog képződni körülötted. Képes leszel keresztüllátni saját éteri testeden, a mögötte lévő tiszta energia világába. Ugrásszerű mennyiségi eltolódás jön létre odabenn, és óriási érzékelőképesség birtokába jutsz. De ne feledd, hogy a csendes erő olyan hatalom, amit csak nyugodtan fejezhetsz ki, nem olyan, amit harsányan gyakorolhatsz. A csendes erő az önuralomból sarjad. A Tao Te King szerint: Másokat megérteni tudást jelent, Önmagad megértése megvilágosodást. Mások legyőzése erőt követel Önmagad legyőzése még nehezebb. Ha megelégszel azzal, amid van, gazdag vagy...

NEGYEDIK FEJEZET

Hangtalan beszélgetés A másokra hagyatkozás elkerülését részben a beszélgetéseid kézben tartásával érheted el. A legtöbb ember túl sokat beszél, s mindaz, amit mondanak, gyakran csupán üres lárma, vagy önmagukat szórakoztató zavaros fecsegés. A csendes erő megszerzésének egyik kulcsa az, hogy megfegyelmezed a közlésvágyadat. Ennek szabályai a következők: Ne beszéld meg magánügyeid részleteit másokkal. Mutatkozz titokzatosnak, életed titkait illetően légy szűkszavú. Ne hagyd, hogy mások belelássanak legbelsőbb énedbe. Persze, lehet olyan barátod, akivel időről időre meg akarsz tárgyalni bizonyos dolgokat. De általában ne beszélj magadról. Ha mégis meg kell tenned, csak általánosságokban fogalmazz, és csak akkor, ha kérdeznek. Természetesen előfordulhat néha olyan helyzet, ami megköveteli, hogy szót ejts magadról, például a munkahelyen a felvételi beszélgetés során, amikor körvonalaznod kell képességeidet. De az esetek többségében maradj csendben. Ha utasításokat kell adnod - vagy talán szükségét érzed, hogy megoszd érzéseidet valakivel, amikor bizalmas kapcsolatot létesítesz vele gondosan válogasd meg a szavaidat. Az erős személyiség nem beszél a levegőbe, nem hord össze hetet-havat, hanem átgondolja, mit akar mondani,

és tömören, lényegre törően fejezi ki magát. A leghatásosabb a rövidre fogott mondanivaló. Amikor párbeszédre bocsátkozol másokkal, próbálj lélektanilag nem fölébük kerekedni, ne akard túlbeszélni, sem lekezelni őket. Hadd magyarázzam meg ezt. Ha fölényeskedve beszélsz az illetőkkel, kisebbrendűnek fogják érezni magukat, azt hiszik, el akarod nyomni őket, vagy rájuk kívánod erőltetni a saját gondolataidat. A társalgás saját tapasztalataid végtelen ecsetelésébe torkollik, s teljesen kisajátítod magadnak a terepet. Ha a társaságodban lévők azt mondják, már jártak Kínában, te pedig kijelented, hogy már tizenkilencszer megfordultál ott, azzal fölébük akarsz kerekedni, és kihívónak tűnik a viselkedésed. A bölcseknek nincs szükségük arra, hogy bár, kivel is összecsapjanak, ők örökkévalók és végtelenek, a mindenség részét képezik. A„mindenségben" nem létezik fent és lent, így nem kell versenyezniük. Ok csak léteznek. Es ez elegendő. A Tao szerint: Aki tud, az nem beszél, aki beszél, az nem tud. A továbbiakban azt mondja, hogy amikor valaki már önuralommal, a „rejtélyes szintezéssel" rendelkezik, ezt követően eljuthat a Végtelen En érzékeléséig, ahol az élet határát nem a te szavaid szabják meg, sem a te szükségleted, hogy értelmezzed, neked pedig, ennek megfelelően, nincs szükséged arra, hogy az határozzon meg téged Mindörökre. tr

f

ATao így ír az önkontroll folyamatáról: „...Ezt nevezzük „ rejtélyes szintezésnek Aki ezt elérte, azt sem baráti kötelékbe vonni, sem visszataszítani nem lehet. Nem lehet jutalmazni, sem ártani neki. Nem lehet felemelni vagy megalázni, és mindezen okból ő a teremtmények legmagasabbrendűje az ég alatt. " Ez azt jelenti, hogy a bölcs - akár férfi, akár nő —, van a legmagasabb szinten, mivel az Énje fölötti uralmával (a rejtélyes szintezéssel) a legmélyebbre tud süllyedni - és eltűnni helyette a Végr

telei) Énben. A legtöbben, akik az énről beszélnek, azért szólalnak meg, hogy hallják a saját hangjukat. Általában nem érdekli őket, hogy neked mi a mondanivalód. Mialatt beszélsz, arra várnak, hogy valami nagyobbal és jobbal rukkoljanak elő. Ha például megemlíted, hogy szabadságra mégy, ők beszámolnak minden eddigi vakációjukról. Ezek az illetők sivár lelkületűek, mivel bizonytalanok, és azzal akarnak fölébed kerekedni, hogy megpróbálnak hatást gyakorolni rád. A legtöbb dolog, amit mások mondanak neked, nem igazán hat rád, ugye? Sőt, többnyire untat is. Ha a vakációjukról szóló történet érdekes, szórakoztató vagy tanulságos, akkor rendben van a dolog. De általában, ha szabadságukról mesélnek, csak önmaguk kedvére tesznek azzal, hogy megpróbálnak megmérkőzni veled. Üdülni készülsz, de ők hosszabb, jobb és drágább vakációkat töltöttek valahol. Tehát légy óvatos a beszélgetés so-

rán. és ne igyekezz konkurálni a többiekkel. Ha Franciaországban tett utazásukról beszélnek, te pedig húsz évig éltél a gallok földjén, meg se említsd. Csak hallgasd őket. Ily módon kifejlesztheted magadban azt a társalgási stílust, amely nem akar túlszárnyalni másokat. Ha egód nem akar másba kapaszkodni, nem tolakszik és nem akarja rájuk erőltetni magát, sokkal többet megtudhatsz az emberekről, megkedvelheted és támogathatod őket. Ha így teszel, szilárd, erős személyiségnek fogsz mutatkozni. Ezáltal a többiek is úgy érzik, hogy hasznos számukra a te társaságod, ez pedig valami csendes karizmát ad neked: a csendes erőt. A csendes beszéd során először figyelj és hallgass másokat. Ez aztán azzal jár, hogy az illető felé, akit hallgatsz, szeretet, megértés, illetve részvét sugárzik. Az emberek hangszínéből meg tudod állapítani, mennyi bizonytalanság lakozik bennük. Ha egód igényeit pillanatnyilag aláveted az övéknek, ezáltal föléjük magasodsz. Hátborzongatóan hangzik, nem? Felettük állva nézel fel rájuk... Am ez valójában társalkodásod fölötti uralkodásod eredménye: a másik fél nyugodtabban beszélhet hozzád, és magabiztosabbnak érezheti magát. Nem kell, hogy uralkodj, mivel versengened sem kell. Es az sem szükséges, hogy biztonságban érezd magad, mert állandóan biztosan állsz a lábadon. Tehát ne fecsegj összevissza. A legtöbben kitalálnak dolgokat, aztán felnagyítják azokat, vagy azt sem tudják, miről is beszélnek egyáltalán. Ritkán értenek valójában a beszélgetés tárgyához, r

r

így csak azt szajkózzák, amit az újságban olvastak, vagy előhoznak valamit, amit a tévében láttak, és azt kérődzik vissza a kedvedért. Többségüknek nincs lehetősége arra, hogy valódi információkhoz jusson, ezért tehát az állásfoglalásaik többsége, meg a birtokukban lévő információ is másodkézből származó. Maradj annak a körén belül, amit tudsz. Ha valaminek szakértője vagy, az remek. Ha kérdeznek, beszélhetsz róla. De általában ne fecsegj, és ne próbálj másokban bámulatot kelteni. Szavakkal nagyon nehéz hatni valakire, nem? Még ha hihetetlen tetteket hajtottál is végre, attól, hogy másoknak elmeséled, negatívan fognak reagálni rá. Összehasonlítják magukat veled, és vagy rossz fényben tűnnek fel önmaguk előtt - amitől dühösek lehetnek vagy különbnek tartják magukat nálad, így hát semmiképpen sem tudtál imponálni nekik. Ha szavakkal akarsz jó benyomást kelteni valakiben, azzal valami versengést indítottál el. Ez roppant ingerlő lehet. Minden bizonnyal téged is bosszantott már, ha fél órát kellett ücsörögnöd, hogy végighallgasd valakinek a franciaországi vakációjáról szóló meséjét. Erőt és megbecsülést szerezhetsz magadnak, ha nem beszélsz sokat. Legfeljebb olyasmit mondj: „O, igen. Természetesen. Tudom. Hát persze. Ertem." A csendes erőt kifejezheted egy fejbólintással, állad megdörzsölésével, egy futó mosollyal, vagy azzal, hogy a másik szemébe nézel. Sose fe-

ledd. egészen addig zseni vagy, amíg szóra nem nyitod a szádat. Amíg tehát mások beszélnek, te csak nézed őket és fogd fel, amit mondanak. Figyeld, nem tágul-e ki a szemük, figyeld a gesztusaikat, a bőrszínük változását. Észre fogod venni, ha hirtelen nyelnek vagy pislantanak, meglátod arcizmaik rándulásait, tapasztalhatod, hogyan változtatják néha a testtartásukat, ha kényelmetlen helyzetbe kerültek. Ha látod, hogy pillantásuk váratlanul lefelé irányul - általában bal felé ebből tudhatod, hogy akkor éppen kényelmetlenül érzik magukat, ami azt jelentheti, hogy hazudnak. Ha a magad csendjén belül maradsz, kapcsolatba kerülsz a pillanat hangulatával, felfoghatod és megértheted, hogy mit is mondanak éppen. Részt vehetsz a beszélgetésben úgy is, ha roppant ritkán szólalsz meg, mondjuk csupán egyszerű kérdéseket teszel fel. így aztán, ha azt akarod, hogy a társalgás egy bizonyos mederben folyjon, kérdéseiddel a kívánt irányba terelheted. Ha kérdezel, ezzel a mások iránti érdeklődésedet bizonyítod, és őket támogatod vele. Aztán, ha valami különös negatív dologgal hozakodnak elő, vagy kiderül a bizonytalanságuk, megerősítheted a helyes álláspontot, mindössze néhány szóval szeretetedről biztosíthatod őket, véleményt mondhatsz az életről. rf

Ok pedig talán rájönnek, milyen rémes szituációba kerültek, mire te azt mondhatod: „Nem is olyan rossz a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy megoldódik. Idővel minden megtörténhet." Éreztesd velük, hogy rád számíthatnak.

Légy agyafúrt. Ne hagyd, hogy ki kelljen adnod magadat az ego színpadán. Nyugtasd meg magad, és figyeld a többieket. Amikor csendesen szemlélődsz, érints meg másokat az érzelmeiddel. Kérdezd meg magadtól - némán, természetesen -, hogyan éreznek ezek az emberek? Mi az, amit igazán mondani akarnak? Kicsodák ők? Mi a legerősebb oldaluk? Ha kérdeznek, mi a legjobb válasz, amit adhatok? Ha kérdést tesznek fel neked, például mit gondolsz, elutazzanak-e Franciaországba, vagy megmásszák-e a Sziklás-hegységet, ne felelj azonnal, ne mondd meg rögtön azt, amiről gondolod, hogy számukra a legjobb lenne. Tarts egy perc szünetet. Érintsd meg őket az érzelmeiddel. Tapogasd ki a választ a te saját legkifinomultabb érzelmeid közt, azt a feleletet, amelyet az ő valóságuk mélyéből közvetítettek tehozzád. Saját kérdéseire mindenki tudja a megfelelő választ, bár néha nincs tudatában, mert olyan mélyen van elrejtve benne. Legjobban teszed, ha csak azt közlöd másokkal, amit már úgyis tudnak. A „logikus" válaszod nem lesz szükségszerűen a helyes felelet. Ha az érzelmeik mélyében kutakodsz, meg fogsz lepődni, milyen gyakran fordul elő, hogy olyan válasszal állsz elő, amelyben sem Franciaország, sem a hegységek nem szerepelnek, hanem valami egészen más. Valami olyasmi, hogy „Ugy érzem, számodra legjobb lenne, ha egy hónapig otthon maradnál, alaposan kitakarítanád a házadat, rendbe tennéd az életedet, kifizetr

néd a számlákat, és elintéznéd folyamatban lévő ügyeidet." Ha tehát csendben maradsz, nemcsak szerénységed fejeződik ki ezzel, hanem a másik iránti törődésed, szereteted. Ez az a fortély, amely abból ered, hogy nem kell vezető szerepre törekedni. Olyan szakértelem ez, amire akkor tehetsz szert, ha megérted, hogy te magad lélek vagy, nem pedig ego. A hangtalan beszélgetés másik részeként azt kell megemlítenem, ha egyszer megállapodtál, meg fogod tanulni, hogy passzívan és páratlanul beszélj. Sokan, akik nyugtalanok és nincsenek kibékülve az élettel, szívesen gázolnak bele mások érzelmeibe, akár megtorlóként lépnek fel, akár bírói szerepben tetszelegnek és kritizálnak. Visszaélnek helyzetükkel, és verbális agresszióval próbálják meg az embereket elítélni. Ezzel persze le is lepleződik éretlen és kóros valódi énjük. Ne bánts meg senkit verbális agresszióval, és ne kicsinyeld le őket. És ne légy cinikus. A cinikusok az antik görög filozófia egyik iskolájához tartoznak. Megvetették őket az arroganciájuk miatt, és amiért semmibe vették az őszinteséget és az érdemeket. A cinikusok csúfneve kutyaember volt, ugyanis elnevezésük a görög künikosz - kutya szóból származik. Ismeretesek voltak arról, hogy indulatosak, és gyűlölik a társadalmat, amit úgy is kifejezésre juttattak, hogy nyilvánosan az utcán vizeltek, mint a kutyák. Innen ered a kutyaember elnevezés. Ne légy tehát kutyaember, aki vizel az emberek álmaira és reményeire.

Jusson eszedbe, bárki, akit bírálsz vagy elítélsz, személy szerint feltétlenül ugyanazon az energiaszinten van, mint te. Ha nem lennének ugyanazon a szinten, jelenlétük vagy nem is tudatosulna benned, vagy mivel te magasabb szinten rezegsz, nem is törődnél azzal, hogy bármi megjegyzést tégy rájuk. Próbálj mindig építő kritikát gyakorolni, vagy legalábbis légy semleges. Másokat elítélni nem tiszteletreméltó viselkedés, nem is szükségszerű, csak a saját rejtett dühödet bizonyítja, és lesüllyeszti az energiaszintedet. Mostantól kezdve hagyj fel vele. És most vizsgáljuk meg a hangtalan beszéd ezoterikusabb fogalmát. Mindannyian rendelkezünk a szótlan kommunikáció képességével. Nem csupán a testbeszédre és a mimikára gondolok, hanem a bensőnkben folytatott kommunikációra is. Amikor megszólítanak, hangtalan párbeszédbe is bocsátkozhatsz az illetők gondolataival. A tudatalattijuk sokszor nem azt közli veled, amit szavakban mondanak el. A hangtalan dialógusnak számos módja van. Először megismertetlek egy egyszerűbbel, majd bemutatom a sokkal kifinomultabb változatokat is. Persze, nem szoktunk hozzá, ahhoz a gondolathoz, hogy csak úgy behatolhatunk másvalaki agyába, ám ha egyszer rájövünk, hogy megtehetjük, akkor már könnyű dolgunk lesz. Mindössze meg kell kérdezni tőle azt, amit tudni akarunk. Nézz az illető homlokára, irányítsd az összpontosított figyelmedet előbbre, befelé, az agyára, oda, ahol a memóriabankja található. Te magad csakis tiszta fejjel láthatsz neki a

dolognak. Aztán gondolatban, egyszerű szavakkal tedd fel neki a kérdést. Nem történik más, mint hogy mentálisan kifürkészed, vagyis lehallgatod az illető fejét, s a válasz napnál világosabban megérkezik az agyadba. A felelet mindig jelen idejű lesz, mivel a kérdezettek tudatalatti énje, az igazi én nem ismeri a jövő fogalmát. Ha az általad feltett kérdés intellektuális természetű, a válasz rövid és nyelvtanilag helyes lesz. Amennyiben olyasmit kérdezel, ami inkább érzelmi vagy jellegében térbeli választ vált ki, a felelet gügyögés formájában fog megérkezni. Vajon miért? Azért, mert az érzelmi és térbeli információk az agyban, annak az intellektualitás fészkével átelleni részében helyezkednek el. Mint tudod, a legtöbb embernél ez a jobb agyfélteke. Ez csupán az alapvető kommunikációra képes, míg a bal félteke főként a beszéd és beszédképesség székhelye. Ajobb agyfélteke válasza tehát rövid, gyerekes és általában nyelvtanilag helytelen. r

r

r

^

„En boldog. En fél. En nem szeret. Próbáld meg, meg fogsz lepődni, milyen egyszerű a hangtalan párbeszéd. De arra ne használd képességedet, hogy megérts vele másokat. Csak gyűjts információkat, és közeledj az illetőkhöz vagy távolodj el tőlük attól függően, milyen feleletet kapsz. Ne erőltesd őket egyik vagy másik irányba. Akkor cselekszel a leghelyesebben, ha csupán a kérdések feltevésével irányítod őket, és hagyod, hogy leljenek rá a maguk útjára. A hangtalan beszéd kifinomultabb módja a következő: képzeld el, hogy éterikusan kilépsz a tes-

tedből, és szembenézel önmagaddal. Ekkor az éteri tested ugyanabba az irányba fordul, mint az előtted álló személy, akivel éppen beszélgetsz. Aztán lépj hátra az éteri lényeddel, olvadj bele a másik testébe, és koncentrálj állandóan a fejére, ahol a memória található. Most, hogy éterikusan az illető személy testén belül vagy, és az agyadat teljesen kiürítetted, tedd fel neki a hangtalan kérdésedet, majd a válasszal együtt lépj ki belőle. A hangtalan beszéd jóval többet jelent, mint az a kevés információ, amit megoszthattam veled e kis könyv lapjain. Ám ha eltűnődsz az olvasottakon és gyakorolod a leírtakat, felfedezheted saját módszereidet. Ne feledd, mi minden időkben, mindannyian hangtalan kommunikációs kapcsolatban állunk egymással. Ezen adott kérdéskör összegezéseképpen, hadd tegyek fel neked egy kérdést: Amikor egy gondolat kiszáll az agyadból, vajon kinek a gondolata volt az? A legtöbben azt felelnék: az enyém. De honnan tudhatod, hogy azt a bizonyos gondolatot te teremtetted? Hogyan jelentheted ki kategorikusan, hogy az nem valahonnan máshonnan jött? Az emberek persze nem szoktak ilyen kérdéseket feltenni, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy az általunk teremtett gondolatok a mieink, mivel értelmünk így van programozva. Ez nem veszi figyelembe azt, hogy gondolataink tartományára mások is hatást gyakorolhatnak. Mi több, az agyadnak nincsenek tapasztalatai arról, hogy más emberek gondolatai is megszülethetnek a fejed-

ben Ezért feltételezi azt, hogy az ilyesmi meg sem történt. Ez nem így van. Az én elméletileg független gondolataim, és a te független gondolataid csak látszólag vannak elkülönítve egymástól. Ez az értelem illúziója, ami annak korlátolt perspektívájából, és abból az óhajából ered, hogy érezze: más, mint a többiek, és elkülönült tőlük. Ami azt illeti, egyszerűen ki sem deríthető, hogy eredetileg mely gondolat a tiéd és melyik nem. Mások gondolatai, a tieidnek álcázva, állandóan behatolnak a valóságodba, bejelentés nélkül beugranak az agyadba. De te tudod, hogy így történik. Milyen gyakran előfordul az, hogy egy összejövetelen tartózkodsz, de gondolataid egészen máshol járnak, azon tűnődsz például, hogy ideje lenne sítúrára utazni. Akkor a melletted ülő illető felteszi azt az egyáltalán nem nyilvánvaló kérdést, hogy jártál-e valaha a coloradói Aspenben? Ezek egyszerű mentális ugrások, amelyekben már mindannyiunknak volt részünk. De mélyen a tudatalattiban felszedegeted az összes gondolatformákat, amelyek feléd áramlanak. Antenna vagy, mások pedig a te szellemi tevékenységedet fogják fel. A levegő tele van a hangtalan beszéd folyamatos, előre-hátra cikázó áramlataival. A mélytudatban, a globális értelem mélyében mindannyian összeköttetésben állunk egymással. A globális értelem csupán a tudatosság egyetlen molekulája, amely önmaga minden részével érintkezik. Először intellektuálisan fogadtam el ezt a

premisszát, de végül megértettem mélyen, a belső érzéseimben. Intellektuális hajlamú emberek, akik az elme működését illetően szakértőnek mondhatók, azt fogják mondani neked, hogy a hangtalan beszéd színtiszta badarság. De tévednek. Nem tudják, mert semmit se láttak. Ha egyszer látni fogsz, a tudás sincs már messze tőled. Az értelem túlságosan elválik az éterikus életerőtől - minden dolgok örökkévalóságától -, túlságosan önmagára összpontosít, ezért nem tudja megérteni a koordinátarendszerén kívül lévő dimenziók és jelenségek létezését. Amikor azt mondják nekem, hogy ezek a más világok hamisak és nem is léteznek, én mindig fontosnak tartom, hogy egyetértsek velük. A csendes hatalom egyik követelménye az, hogy ne vitatkozzunk. A vita és az okoskodás az én betegsége, ami az önteltségből vagy a bizonytalanságból, többnyire mindkettőből ered. Boldog vagyok, ha kikapcsolhatom az értelmet. Az emberek meggyőzésével próbálkozni, megkísérelni megtéríteni őket, roppant hálátlan feladat. Legjobb a belső kommunikációt alkalmazni, és várakozni. Végül egyet fognak érteni veled, de az is lehet, hogy nem. Ez egyáltalán nem számít. Az egész örökkévalóság rendelkezésünkre áll, hogy elrendezzük a dolgokat. A lényeg, hogy mindannyian a kollektív emberi álom részei vagyunk. Ez az álom lehet lidércnyomás, vagy a tökéletes szépség égi látomása. „Te adod a pízt és te választasz."

• •

ÖTÖDIK FEJEZET

A nem-cselekvés bölcsessége A régi taoista tanítók írásaiban találkozhatunk a vu vej fogalmával, ami a nem-cselekvés eszméjét jelenti. Elsőre elég nehéz megérteni ezt. A vu vej tanítása szerint, a nem-cselekvés révén a bölcs mindent megszerez. A nyugalom, a meditáció és az érzelmi higgadtság segítségével birtokába jut az Isteni Erőnek, az örökkévaló taónak. Ebben az örökkévalóságban megvan mindene, így nincs szüksége arra, hogy az elismerés vagy anyagi dolgok megszerzéséért küzdjön vagy tolakodjék. A modern környezetben a taoista egyszerűség nem működik ilyen jól. Általában fenn kell tartanunk önmagunkat, muszáj fizetni a lakbért, részt kell vennünk azokban a modern folyamatokban, amik Krisztus születése előtt 500-ban, amikor a Tao íródott, még nem is léteztek. Mi most ebben a sajátos időben testesültünk meg, és át kell élnünk a modern világ csodáit. Szükségünk van ezekre a tapasztalatokra, hogy fejlődhessünk. Modern kontextusban tehát a nem-cselekvés eszméjét némileg módosítanunk kell. Átvehetjük a taoista vu vej szellemét, hogy mintegy további megerősödésként ültessük át az életünkbe. A vu vej olyan folyamat, ami nem követel erőfeszítést. A fogalom rögtön világossá válik, ha megnézzük, mi a különbség a törekvés és a munkálkodás között. A törekvés érzelmi dolog, sóvárgás egy cél elérésére, vágyakozunk utána, nyor

r

maszt bennünket a hiánya, csak rohangászunk, mint a csirke, amelynek levágták a fejét. Ez a törekvés. A munkálkodás a cél irányába való szakadatlan mozgást jelenti, lépésről lépésre, szervezett, fegyelmezett módon. Az erőfeszítés és a küzdelem közti különbségben is felfedezhetjük a vu vej-1. Az élet nem küzdelem című könyvemben írtam arról, hogy sokan azt hiszik, a küzdés tiszteletre méltó dolog. Ez enyhén szólva is ostobaság. A küzdelemben nincs semmi tiszteletreméltó. Amikor küzdesz, akkor általában valami nincs rendben. A küzdelem és az erőfeszítés között nagy különbség van. A küzdelem negatív érzelmekkel fűszerezett cselekvés, küzdesz azért, hogy befejezd a munkát, hogy előrejuss, hogy elismerjenek, hogy másokat megnyerj magadnak, hogy különböző céljaidat elérd. Az erőfeszítés az emberi létezés természetes része. Nem sétálhatsz be egy üzletbe erőfeszítés nélkül, hiszen elégetsz néhány kalóriát, amíg odaérsz, megveszed az élelmiszereket és hazaballagsz. Az erőfeszítés természetes dolog. A küzdelem mindenképpen érzelemmel fűszerezett erőfeszítés, tehát nem a vu vej szerinti minimális cselekvés és folyamat. Ha úgy találod, hogy küzdesz valamiért, azonnal nézz körül, milyen érzelem rejtőzik a dolog mélyén. Általában rájössz, hogy azért küzdesz, mert célodat nem elég gyorsan éred el. Például olyan fizetési kötelezettség terhel, aminek teljesír

téséhez gyorsan fel kell hajtanod a pénzt. Azért is küzdhetsz, mert cselekedeteid helytelenek. Néha megpróbálod megnyerni az embereket, vagy meggyőzni őket valamiről, de nem állnak kötélnek. A küzdelem néha abból adódik, hogy túl sok mindent kell elvégezned egyszerre, ez azt jelenti, hogy szervezetlen az életed. A frusztráció is küzdelemre késztethet, amikor egy bizonyos időn belül elérendő célt tűztél magad elé, úgy, hogy végül rá kell jönnöd, ezt bizony az élet megtagadta tőled. Ahogy megtanultad a csendes erőd megszilárdítását, ugyanúgy magadévá teheted a vu vej eszméjét is. Ez valójában türelmet és bizonyos folyamatot jelent, eltávolodást az ellenállástól, és az egyszerűség felé haladást, célod szakadatlan, tudatos megközelítését, a szükséglet szerint szabályozott cselekvést, vagyis érzelemmentes, túlságos megerőltetés nélküli előrehaladást. Őrizd meg egyensúlyodat és képességeidet, bízzál az Egyetemes Törvényben, a taóban, hogy birtokába juss mindannak, amire szükséged van. A nem-cselekvés a türelem képessége, az önmaguktól megoldódó problémák kivárása. Azt is megtudhatod belőle, melyik a legerősebb oldalad. Nem olyan bonyolult, mint hinnéd. Tekintsd át meditációd során a választási lehetőségeidet, és döntsd el, melyik út a legelérhetőbb számodra. Ne csak értelmedre hagyatkozz, engedj utat érzelmeidnek is. A vu vej a visszafordulás képességének kifejeződése. Eszköztáradban néha a visszavonulás lehet a legalkalmasabb megoldás. Ha nem mennek

rendben a dolgok, egyszerűen sétálj el, ha egy kapcsolat nem működik, lépj ki belőle, amikor mások olyasmibe akarnak belevonni, ami lealacsonyíthat téged, ha a cselekedet nem illik spirituális eszméidhez, a helyénvaló cselekedetről vagy jóságról vallott elképzelésedhez, akkor tudj nemet mondani. Ha képes vagy nemet mondani, akkor szabad vagy. Amikor szükséged van a munkára, szükségleteid rákényszerítenek, hogy egy bizonyos módon cselekedj, amikor el kell nyerned valaki barátságát, amikor a következő keddig ötezer dollárt kell szerezned, nem vagy szabad. Börtönben vagy. A vu vej tehát elfogadja az életet, de nem erőlteti. Tudatában van az évszakok váltakozásának, minden dolog spiritualitásának, annak, hogy az Isteni Erő óriási birodalmában nem létezik az idő. Egyszerűen tudod, mikor cselekedj, és nem cselekszel, amíg nem tudod, hogy lehet. Akár örökké is képes vagy várakozni, ha szükséges. Örökkévaló vagy. A vu vej azt jelenti, érd be azzal, ami vagy, azzal, aki vagy és azzal, amid most van. Azt jelenti, hogy tudod, a jólét, a tapasztalatok és a valóban értékes kapcsolatok csak akkor valósulnak meg, amikor megállapodtál. Ha kiegyensúlyozott vagy, a világegyetem gondoskodik rólad, s egyre gyarapodsz. De a vu vej törvénye szerint nem megengedett az erőszak és a törtetés. Légy te az a csendes, önmagán uralkodni tudó ember, aki rendíthetetlenül megy előre a szabad-

ság felé, s távolodik szüntelenül mindattól, ami korlátozza - lépésről lépésre közelítsd meg a céljaidat, meggondoltan, türelmesen. A vu vej tesz képessé arra is, hogy kikerüld azokat az akadályokat, amelyek eszméid és céljaid megvalósítása közben utadat állják. Ha az élet nem akar úgy táncolni, ahogy fütyülsz, akkor tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Jó helyen vagyok? Nem jöttem túl korán, vagy nem késtem el? Talán túl gyors vagyok? Több türelemre van szükségem? Szükségem van-e még némi időre, hogy elég szilárd és erős legyek, és olyan energiát teremthessek magamban, amely összeegyeztethető a célommal? Nem olyasvalamivel próbálkoztam-e, ami a kelleténél nagyobb távolságban van? Nem kellene-e pillanatnyi helyzetemhez közelebbi célt tűznöm magam elé? Kérdezd meg magadat: Helyénvaló az, amit akarok? Nem sért a tervem másokat? Nem kényszeríti-e őket olyasmire, amit nem akarnak, nem kell-e olyanná válniuk, amilyenek nem akarnak lenni? Ha másokat is bevonok a terveimbe, mi a jó ebben nekik? (Az ellenállás talán abból a tényből ered, hogy elfelejtetted számításba venni őket.) Gondoskodtam-e mindenkiről, megbecsültem-e őket, megbizonyosodtam-e, hogy szívesen megteszik, amit akarok? Nem csak saját vágyaim kielégítése a célom? Segít nekem a fejlődésben, a jobb emberré válásban, és egy teljesebb élet kialakításában az, amit el akarok érni? Vagy csak elnéző vagyok magam iránt?

Ne feledd, hogy sok minden, amit akarsz, valójában nem más, mint holtsúly - börtönök, melyeket önmagadnak építesz. Az anyagi dolgok az esetek többségében csak rád nehezednek, mivel törődnöd kell velük és aggódsz miattuk. Néha a mélyebb spirituális részed, a benned lévő végtelen én óv meg téged a katasztrófától. Visszafordulsz, amikor olyasvalamit próbálsz elérni, amit a belső spirituális éned, a mélyebb tudatalattid tulajdonképpen nem is akar. Gondoskodik róla tehát, hogy elkéss, hogy az illető, aki meg akar találni, ne legyen ott, csekkedet ne fogadják el, és általában bizonyos dolgok ne működjenek. Ha a dolgok valóban nem mennek simán, vagy kiderül, hogy teljesen összezavarodtak, el kell gondolkodnod rajta, hohó, nem azért történik-e mindez, mert valami, mélyen a bensőmben tehet róla - és akarom-e igazán azt, amiről azt hiszem, hogy akarom? Elköteleztem-e magam mellette vagy sem? Mik lehetnek a következményei, melyek a velejáró kötelezettségek, a belé fektetendő energiák? Nem dobtam be magam túlságosan az ügybe? Ha megszerzem, talán már nem is fog olyan sokat jelenteni nekem. Biztos vagyok benne, volt már olyan tapasztalatod, amikor teljesen odavoltál azért, hogy megszerezz valamit, majd rájöttél, hogy nem érte meg a belé fektetett energiát, és csalódást jelentett számodra. Légy tehát óvatos, ne vágj bele valamibe anélkül, hogy meggondolnád, valóban fontos-e neked, csak azért, hogy bebizonyítsd, milyen belevaló gyerek vagy.

A másik kérdés, amit fel kell tenned magadnak: hathatósak és helyénvalók-e a cselekedeteim? Nem vesztegetném velük fölöslegesen az időmet? Az egyik filozófiai iskola tanítása szerint, ha akadállyal szembesülsz, fejjel menj neki, amíg szét nem törik. Aztán menj a következő akadályhoz, és rugaszkodj neki azzal, ami még megmaradt a koponyádból. A magam részéről nem nagyon lelkesedem ezért az elgondolásért, hiszen minden ötletességet nélkülöz. Ha akadály magasodik előtted, lépj hátra és vess rá egy hosszú, átható pillantást, amíg ki nem derül, mit akar mondani neked. Gyakran megesik, hogy egyszerűen tudomásul veszed és kikerülheted. Néha várakoznod kell egy ideig, amíg feltöltődsz annyi energiával, ami elegendő arra, hogy erőfeszítés nélkül átsuhanj az akadály fölött. Ne menj fejjel a falnak. Allj meg. Belül összpontosítsd az erődet. Tervezd meg, hogyan kerülheted ki, miként szerezheted meg mindazt, amire szükséged van, és hogyan adhatod tovább az információkat másoknak. Nem, ne menj fejjel a falnak, ne erősködj, ha előre akarsz jutni. Használd inkább okosan a fejedet, fürkészd ki, hogy számodra melyik út a legjárhatóbb. Ez a csendes erő. Most pedig a nemcselekvésről térjünk át a csendes, finomabb természetű érzésekre. r

HATODIK FEJEZET

A finom érzések fejlesztése Amint az első fejezetben említettem, mindannyian kisugárzunk valami finom, éteri érzést. Ez pontosan azonosítható, akár az ujjlenyomat, komplex energiahálót mintáz. Az emberek tudat alatt érzékelik ezt, és eszerint válaszolnak rá. Az általad kibocsátott tudatalatti érzés az igazi éned. Az élet pontosan arra a tudatalatti érzésre reagál, amit kisugárzói. Ezért fordul elő néha, hogy tudatosan egy valamire számíthatsz, ám az élet mást nyújt helyette. Az érzelemnek van egy másik metafizikai definíciója is, amely némileg eltér az általában használatos meghatározástól. Ha az ujjaddal megkopogtatod a kézhátadat, az érintésből származó impulzus eljut az agyba - ez az, amit „érzésnek" nevezünk. Az érintés impulzusa tulajdonképpen nem érzés, hanem érzet. Ha valamilyen problémával foglalkozunk, az értelem azt mondhatja: „Ugy érzem, ezt vagy azt kell tennünk." De ezt nem úgy érti, hogy „érzem\ mivel ez valójában azt jelenti, hogy „gondolom". Amire az értelem úgy reagál, „érzem\ az többnyire ténylegesen nem igazi érzés, hanem érzékelés. Érzelmeinket érzéseknek szoktuk nevezni, de ez sem pontos meghatározás. Érzelmeink valójában reakciók, amik az ego/személyiség által kiváltott pozitív vagy negatív válaszok. A személyir

r

r

ség szabályokat állít fel. Ha az élet kiegészíti ezeket az elveket, a személyiség boldog (pozitív érzelem). Amikor azonban a személyiség a körülmények miatt szembekerül velük, boldogtalan lesz (negatív érzelem). Amennyiben a személyiséged nem szereti, ha fázol és vizes vagy, te viszont éppen beleesel a folyóba, ez érzelmi választ vált ki. Az érzelmek a személyiségnek egy nagy színpadon megjelenő, s az ész színháza számára átírt reakciói. Hadirokkantak számára szabadjegyek a pénztárnál! Az érzelmek a vélemények és a preferenciák felszínre jutását jelentik. Ha nincs véleményed vagy különös kívánságod, az élet az meg se tagadhatja tőled, így hát meg se tapasztalod a negatív érzelmeket. A nyugalom kulcsa természetesen nem szükségszerűen az, ha kielégíted az egód legfontosabb kívánságait. Inkább az, ha csökkented a kívánságokat, és redukálod az abszolútumaidat. Valódi érzések, éteri érzések keletkeznek és fejlődnek ki az éteri testben, amikor az agyadat irányítod. A nyugodt elmén keresztül érik el a végtelen tudást, amely ott visszhangzik minden dolgok örökös együttlétében. Ott lelheted meg azt az árulkodó lenyomatot, amelyet minden ember hátrahagy, abban található minden emberi cselekvés metafizikai magyarázata. Ennek a Szuper Tudásnak a memóriabankja a spirituális evolúció legmélyebb szintjén rögzíti az emberi - egyedi és kollektív - érzelmeink történetét a szellemi fejlődés legmélyebb szintjén. Rólad is minden adat megtalálható benne. Sokan úgy vé-

lik, hogy mások ilyen intim adatainak ismerete tilos információ. Látszólag mágikus és érzékeken túli természete miatt, ijesztőnek is találják. Tulajdonképpen azonban, ez is a mi nagyobb memóriánk - az isteni memóriánk - természetes része, amellyel az Isteni Erőn keresztül te is össze vagy kapcsolva. Nem tagadható meg tőled, hogy hozzájuss bármihez, amit meg akarsz tudni, és megtudj dolgokat bárkiről, akit meg akarsz figyelni. Feltéve persze, hogy az információ benne van abban a bizonyos Szuper Tudásban, vissza is keresheted. Ezek szerint nem bukkanhatsz olyan tudományos formulára, amit még sosem találtak fel, de megtudhatod, hogyan éreznek egyesek ezzel kapcsolatban, bármely adott pillanatban, még akkor is, ha ők maguk nagyon távol vannak. A folyamat okkultnak és érzékeken túlinak tűnhet, de valójában ez érzékeken belüli észlelés. Mindenki számára elérhető, a metafizikai tapasztalásból, a konszolidációból, a nyugalomból és az önuralomból származik. Mindannyian részei vagyunk a globális memóriának, ami saját, pontos kollektív érzelmei szerint rezeg, tehát egy csoportérzésen belül fejlődünk. Minden az Isteni Erőt sugározza magából, még az élettelen tárgyak is. Ráadásul mindenen, ami emberi lényekkel kerül kapcsolatba, megtalálható a gondolataink, érzelmeink és éteri testünk finom lenyomata. Szinte semmi sem vész el, de néha átalakul. Ha lejátszol egy CD-lemezt, a muzsika lenyomatokat hagy a szoba falain. A hanghullámok rétegesen te-

lepszenek egymásra. Tulajdonképpen le is fejthetnénk a hangokat, és visszajátszhatnánk az évszázadokkal korábban elhangzott beszélgetéseket. A szuper memóriában található, emberi lényektől származó értelmi/érzelmi lenyomatokhoz sok ezerszer könnyebb hozzáférni, mint a falon lévő hanghullámokhoz. Bárki lenyomatához hozzáférhetsz, és megtudhatod róla a legintimebb dolgokat is. A végtelen értelembe pillantva tisztába jöhetsz vele. De a legtöbben nem képesek erre, mert fogalmuk sincs róla, hogy a lenyomat ott van, és mert túlságosan lefoglalja őket a saját énjük, minden túlságosan összekuszálódott bennük. Képzelj el valakit, akinek egy kilencven tagú rézfúvós banda játszik a fején. Az „umtatta, umtatta" olyan hangos, hogy másra nem is tud koncentrálni, mentális tornádó közepén éldegél. Egója erős, személyisége uralkodó jellegű, a finomabb érzései el vannak nyomva. A személyiség szeret olyasmit látni, hallani és érezni, ami tetszik neki vagy ami őt igazolja. Az értelem arra összpontosít, ami megegyezik a vágyaival, és minden mást kirekeszt. Az érzékelés így, e válogatással beszűkül. Ha be akarsz jutni a rejtélyes globális memóriába, és ki akarod bővíteni a csendes hatalmadat, a következőket kell tenned: Először is, hagy abba az agyad üres locsogását - meditálással, fegyelemmel, agy kontrollal. Jót tesz a koplalás is, ha nem eszel, elméd nyugodtan működik. Megpróbálkozhatsz a huszonnégy órás „beszéd-böjttel", amikor egy napig meg sem szó-

lalsz. A csend, a magadra szánt idő, a testgyakorlatok és a könnyű, fehérjeszegény és szűkre szabott étrend mind segít energiaszinted általános megemelésében. A fegyelem önbizalmat, higgadtságot és erőt ad neked. Aztán kezdd azzal gyakoroltatni az érzékelésedet, hogy megparancsolod az agyadnak, vegyen észre mindent, még a leglényegtelenebb részleteket is. A fegyelmezés része az álomból való felébredés is. Szoktasd rá az agyadat, hogy újra észrevegye az apró finomságokat, holott az évek során arra programoztad be, hogy azokat figyelmen kívül hagyja. Az ősi, atavisztikus képességeinket elveszítettük, amikor az élet túl kényelmessé, az intellektus pedig túlságosan uralkodóvá vált. Fordítsd igényeidet a finomabb erő felé. Próbáld ki a következőt: menj el egy bevásárlóközpontba, és ülj le egy padra. Jegyzed meg magadban környezeted minden legapróbb részletét. Amikor közlöd az agyaddal, hogy meg akarod jegyezni a dolgokat és emlékezni is akarsz rájuk, arra kényszeríted, hogy inkább a külső életre, és ne önmagára koncentráljon. A belső tudás hatodik érzéke eredetileg a szokásos öt érzékszerv felfokozott érzékenységéből és tudatosságérzékéből ered. Figyelj meg mindent a bevásárlóközpontban. Ha egy óra múlva megkérdezném tőled: „Milyen színe van a fagylaltozó mellett álló szeméttartónak?" - tudni fogod, sőt, arra is emlékszel, hogy üres volt vagy már megtelt. Aztán azt is megjegyzed, hogy „Arra is emlékszem, hogy volt rajta

címke, amin az állt: Príma Hulladékgyűjtők; Minnesota, és volt ott még egy kis csomagolópapír, amelyet rózsaszínű rágógumi tapasztott a szeméttartó északi oldalához, mintegy tíz centire a szemeteskanna tetejéről, közvetlenül a belekarcolt „rohadt munka" felirat mellett. „Jól van" - mondanám én - „És hány lámpa volt az üzletközpontnak azon a részén, ahol voltál?" Erre azt felelnéd: „Tizenhét", mivel biztosan megszámoltad őket, és arra is emlékeznél, hogy három izzó ki volt égve. Most figyeld meg jól az arra járókat. Alaposan nézd meg őket. Ne alkoss róluk véleményt, csak figyeld őket. Mielőtt belemennénk abba, mit éreznek meg az emberek a hozzájuk való emocionális, metafizikus viszonyulásból, először figyeljük meg, hogy néznek ki, s hogy ez mit is jelent. Az, hogy hogyan fest valaki, gyakran megegyezik azzal, ahogy érez. Az évek múlásával arcod az uralkodói érzelmeidet is kezdi visszatükrözni. A rémült embereknek ijedt a tekintetük. Az aljasság szokatlanul vékony felső ajakban, és összeszűkült szemben nyilvánul meg. Az önteltség jele a felszegett áll, és meglátszik az orr meg a felső ajak között. A düh az orr hegyén látszik. Megláthatod, ha az orrnyereg felhúzódik, és észreveheted, hogy a két szemöldök között barázda képződik. A gond és a fájdalom vonalakat húz a külső szemzug köré. A haragot, a vállakon is megláthatod. A dühös emberek előre görnyednek, mintha oltalmazni próbálnák a haragvó szívüket, részben mert tudat

alatt tisztában vannak azzal, hogy negatív érzéseik valószínűleg hamar megállíthatják a ketyegőjüket, részben pedig meg akarják védeni magukat a mellkasban tapasztalt fájdalomtól. A szexualitás felismerhető a felsőtest tartásán, a csípő ugyanis hátrahajlik. így tudja ugyanis mintegy felkínálni vagy megmutatni a medence tájékát azáltal, hogy ha mégoly kevéssé is, de előretolja. Az ilyen szexuálisan önmutogató emberek járás közben kénytelenek forgómozgást végezni a csípőcsontjaik fölött - először balra, aztán jobbra -, hogy ellensúlyozzák a medence előrenyomását. Ez a mozgás komikus módon emlékeztet a kacsa totyogására. Tudom, ezzel senkinek sem akarnak ártani, ám a szexuális kalandkeresők csípőmozgatása végtelenül mulatságos és szórakoztató tud lenni, igazi pantomim. A másik mulatságos dolog az, hogy az embereknek eszükbe sem jut, valaki figyelheti őket hiszen jobbára magukkal vannak elfoglalva éppen ezért nincsenek is tudatában ennek. El sem tudják képzelni, hogy keresztülláthatsz rajtuk. A szellemi aktivitás kavargásában a személyiség megvakul, és azt képzeli, hogy más sem lát, ezért biztonságban érzi magát. Az emberek olyan apró, titkos mozdulatokat is tesznek, amikről vagy nem is tudnak, vagy úgy vélik, azokat csak ők vehetik észre. Tudatalatti kényszerük vagy vágyaik, és az a szellemi aktivitásuk, amelyet az ilyen kényszerek idéznek elő, az izmaikban apró testmozdulatokban mutatkoznak. Ezek elárulják őket.

A séta, a testtartás és az arckifejezés belső éned külső lenyomatát jelentik. A gyenge, bizonytalan emberek felső teste védekező tartást vesz fel, pillantásuk balra és jobbra, felfelé és lefelé pásztázza a környéket, sokkal gyakrabban nézegetnek körbe, mint az erősek. Ha valódi bölccsel találkozol a bevásárlóközpontban, arról ismerheted fel, hogy lassan tekint előre és hátra, vagy egyenesen előre néz. A környező területről periférikus látásuk segítségével gyűjtik be az információkat, és ez a periférikus látás az évek múlásával egyre jobb lesz. Ha fejleszteni akarod érzékszerveidet, olyan információkat kell kérned magadtól, amikre egyébként nem tartasz igényt - vizuális és auditív információkat -, és természetesen az emberek szagából is sokat megtudhatsz. Általában nem szoktunk szimatolni másokat, kivéve persze ha az illetőnek borzasztó testszaga van. De ha szaglóérzékedet is gyakoroltatod, egyre érzékenyebb leszel az illatokra, és rá fogsz jönni, hogy szag tekintetében is mindenki különbözik egymástól. Ez is sok mindent el fog árulni neked. Amint megfigyeléssel fokozod érzékszerveid teljesítményét, nagyon gyorsan fogsz tanulni - és most már készen állsz arra, hogy fejleszd a finomabb érzékelésedet is. Most tekintsük át csendes hatalmad érzékszerveken túli részét, azt, ami a természetes éneden belül lakozik. t

HETEDIK FEJEZET

A természetes én A természetes én kifejezés a növények, állatok és ásványok birodalmával való mélységes, belső spirituális kapcsolatodat jelenti. Ennek megértése része a hatalom tágabb értelmű fogalmának. Tested csillagporból áll. Azért létezel, mert évmilliárdokkal ezelőtt született és meghalt egy csillag, s az adott neked életet. A véred hemoglobinjában található vas sok trilliószor trillió mérföldet utazott az űrön át, hogy létfontosságú szerepet játszhasson az anyagcseréd fenntartásában. A véredben lévő vas több, mint 15 milliárd éves. Tulajdonképpen annak a halott csillagnak az evolúció egy magasabb fokán lévő reinkarnációja vagy. A sziklák, a föld, az állatok, a földi létsík minden teremtménye ugyanabból a csillagporból keletkezett. Azonban nemcsak azért vagyunk kölcsönös kapcsolatban egymással, mert ugyanabból az anyagból gyúrtak minket, hanem spirituális kapcsolat is van közöttünk. Hiszek abban, hogy az élettelen tárgyaknak, akárcsak az állatoknak, rovaroknak és növényeknek megvan a maguk szellemi fejlődése. Ugy vélem, mind a vízipatkánynak, mind a hangyának, mind a sasnak és így tovább, mindnek van kollektív szelleme. Minden fajta ugyanúgy fejlődik és növekedik, mint te. A természetes én minősíti a metafizikai síkon lévő kölcsönös kapcsolatodat az összes fizikai lénnyel. r

Egy nagy evolúciós történet része vagy. Ember létedre még nem hagytad el teljesen az alacsonyabb, például állati fejlődési szintet, ám szabad belépned a szellem magasabb birodalmaiba is, mivel egy részed már ott található. Tulajdonképpen ott vagy, szétszóródva az örökkévalóság széltében-hosszában lebegő megszámlálhatatlan dimenzióiban - és ott fejlődsz, ott lebegsz az örökös, mindenütt jelenvaló, végtelen én mérhetetlen összhangjában. Az állatok birodalmának fejlődése a tiszta lélek ősi, egyszerű evolúciója, amit nem zavart össze az ego. Az állatok a maguk módján sok mindenre megtaníthatnak minket. Emlékeztetnek arra az időre, amikor természetes egyszerűség és áramlat uralkodott a világon, a modern kor előtt, amelyben az ént koronázták e fizikai dimenzió királyává. A csendes erő és a magad fejlődése szempontjából létfontosságú, hogy tudatosságodat kiterjeszd ezekre a kisebb dimenziókra is. Közeledj csendesen a természet szellemeihez - kérj tőlük segítséget, hogy gyógyítsanak meg, adjanak tanácsot, útmutatást a maguk létének egyszerűsége és szentsége felé. Ha megállsz egy fa mellett, energiát vehetsz át belőle, hogy azzal tisztítsd meg éterikusan a testedet. Ha egy tó partján pihensz, meggyógyíthatod vele a benned uralkodó zűrzavart, gyötrődést és nyugtalanságot. Ha magasabb rendeltetésedre vagy kíváncsi, azt megtudhatod egy égiháború erején át, a tűz hatalmával pedig akár az érzelmeidet és eszméidet is megtisztíthatod és magasabb szintre emelheted. És természe-

tesen ott van még a fold ereje, ha a talajon ülve felszívod mélységes magjából származó hőjét és energiáját. Bolygónk belseje a maga forgó mozgásával villanymotorként működik. Óriási mennyiségű erőt bocsát ki magából. Ez az erő, ha egyszer felfedezed, a tiéd lehet. A természetes én szélesebb megértése felelősséggel is jár, aminek kevesen vannak tudatában. Ez a felelősségünk azért, hogy energiát sugározzunk olyan spirituális szintekre, mint az állatoké, amelyek sokkal lassabban rezegnek, mint mi úgy is mondhatjuk, kevésbé bonyolult módon vibrálnak. Szeressük és tiszteljük tehát a természet szellemeit, a különböző fajtájú fákat, a földön mászó és nyüzsgő lényeket, a vizek lakóit és a madarakat - töltsük fel őket energiával, és segítsük fejlődésüket. Miként az említett dimenziók gyógyulást, nyugalmat és felfrissülést nyújtanak neked, ugyanúgy te is segíthetsz az állatoknak a fejlődésben. Ha egy állatra összpontosítod a figyelmedet, vagy megérinted, az fejlődni fog. Ha a növényekre koncentrálsz, a vízben és a levegőben élő lényekre, azok növekedni fognak. Ha kedvelsz egy madarat és csak nézed, hogyan repül, ezzel fokozod az evolúcióját. így tehát a természetes énen át szellemi hidat építünk - az ésszerű, érzelmi, fizikai létből kivezető utat -, az alacsonyabb evolúciós szinthez visszavezető utat és a fölöttünk álló, magasabb fejlődési szintekhez előrevivő utat. r

A csendes énen át végtelen, az isteni én dimenzióin keresztülívelő hidat építesz. Azzal, hogy mind az elemek és mind az éteri része vagy, számos evolúciós szinten veted meg a lábadat, emberin és nem-emberin egyaránt. A természetes én szépsége az időszakokhoz igazodik, a mértékletességben, a nyugalomban, az örökkévaló, végtelen fejlődésben mutatkozik meg. Ott, a természetes énben találod meg az örök taót, minden dolgok egyszerűségét. Ott van, olyan fokon, ahogy a halált fogadod, amikor visszaadod csillagporodat a földnek. Tehát ha a természetes énhez igazodunk és tiszteljük azt, megértjük a víz, a föld, a levegő, a tűz spirituális fejlődését - és természetesen, a szent éteri dimenziót. Tiszteld a szellem hierarchiáit, az állatok csoportlelkeit, és kérd meg őket, hogy tanítsanak. Viszonzásképpen ajánld fel nekik a szeretetedet és segíts nekik, hogy jelenlegi helyükről tovább jussanak - pontosan úgy, ahogy eónokkal ezelőtt valaki minket embereket szeretett és segített, hogy eljussunk a fejlődésben oda, ahol most tartunk. Légy kegyes. Tiszteld a gyengébb szellemeket, és támogasd őket. Ily módon megvalósíthatod az éntől a szellemhez vezető utazásodat, a zűrzavartól a világosságig, a bizonytalanságtól a csendes hatalom megszilárdításáig. Légy könyörületes.

NYOLCADIK FEJEZET

Az éteri test érzékeken túli érzékelése Ha meg akarod pillantani az éteri testet, kiváló periférikus látásra van szükséged. A szem közepén elhelyezkedő sejtek, az úgynevezett csapok érzékelik a közvetlen fényt és a színeket. Az oldalt található sejtek, a pálcikák színvakok, de sokkal érzékenyebbek, mint a csapok. Az elmúlt több tízezer év alatt mi, emberi lények elvesztettük a periférikus látás képességét, mivel nincs már szükségünk arra, hogy annak révén éljünk biztonságban az erdőben... Az éterikus anyag túl halvány, és nagyon gyorsan mozog ahhoz, hogy a szemben a csapok érzékelni tudnák. Ráadásul igen finom szerkezetű. Mivel ragyogó napsütésben vagy erős mesterséges megvilágításban, például neonfényben nehezen látható meg, ezért az éteri testet leginkább az alkonyat szórt fényében lehet megpillantani. Periférikus látásodat gyakorlással fejlesztheted - ami csupán annyit jelent, hogy kijelented magadban: vissza akarod szerezni ezt a képességet, és időről időre arra összpontosítod a figyelmedet, ami tőled balra, illetőleg jobbra van. Tartsd a két kezedet mintegy negyvenöt centiméternyire az orcáidtól, majd húzd vissza a háta mögé, és közben folyamatosan nézd mindkét kezedet, anélkül, hogy akár jobbra, akár balra mozdítanád a szemedet. Figyeld meg, mennyi időt vesz igénybe, amíg a két kezed kikerül a látóteredből. Amennyiben

hatékonyabbá fejleszted periférikus látásodat, idővel megláthatod az éteri testet. A másik dolog, ami ebben segítségedre lehet, az a komoly diéta. Ez fokozni fogja érzékenységedet. Tehát ha nagyon könnyű ételeket eszel, vagy vegetáriánus vagy, képes leszel arra, hogy jobban érzékeljed az élet finom energiáit. Az éteri anyag megpillantásának másik módja a koplalás. Amikor böjtölsz, az agyhullámaid lassulni kezdenek, a metafizikai energiád felgyorsul; és amint az anyagcseréd lelassul, az agyad lecsillapszik. A koplalás kiemel az én tudatos életösztönéből és kezdesz megbarátkozni a metafizikai dimenziókkal. Ezek közül az éteri dimenzió az első. Az energiád lecsillapítása képessé tesz arra, hogy kikukkants a saját energiabuborékodból, és meglásd mások energiáit. Azt tapasztaltam, ha pusztán vágyakozunk arra, hogy meglássuk az éteri anyagot, az nem elegendő. Ahhoz, hogy megpillanthasd, magadnak is éteri lénnyé kell válnod, el kell jutnod egy - két világban létező energiaszintre, ami, hogy úgy mondjam, azt jelenti: a tudatodat az egótól a lélek felé irányítod, a végesből a végtelenbe. Azt is észrevettem, ha valaki hisz magában és ezekben a rejtélyes belső világokban, az nagymértékben segít az illetőnek abban, hogy kitáruljon előtte az éteri dimenzió kapuja. Valamikor régen azt gondoltam, hogy hiszek, aztán reméltem, hogy hiszek, de néhány évvel később már tudtam, hogy hiszek az éteri világokban. Ez hasznomra volt.

Ám nem azért kell elsajátítanod az éteri meglátásának a képességét, hogy az tudatosuljon benned, hanem azért, mert képes vagy megérezni az éterit. Gondolatban kinyújthatod a kezed és megérintheted az embereket. Ez a te éteri testednek, vagy valamely részének akaraterőddel történő mozgatását jelenti. Ezt az állításomat igazolja az is, hogy amikor transzban vagy, képes vagy példának okáért lefelé nyújtani a lábadat, és azt fogod érezni, hogy az áthatol a padlón. Ez nem a hétköznapi ertelemben vett érzékelés, hiszen a fizikai, vagyis testi tested, lábad mozdulatlan. Az éteri lábad mozdulásának megtapasztalása nem gondolati vagy érzelmi reakció, hanem valódi érzet. Térjünk vissza a bevásárlóközpontba. Ott ülsz egy padon, emberek haladnak el melletted, s te készen állsz arra, hogy miközben mennek előtted, éterikusan megérintsd az érzéseiket. Ha mégsem teszed, annak az az oka, hogy nem akarod, hogy túlságosan befolyásoljon az illetők külseje vagy az öltözködésük. Ez az eljárás az emberekbe való behatolás lehetőségeinek egyike. Amint valaki elmegy melletted, képzeld el, hogy meghosszabbodott a karod. Nyúlj bele az illetőbe a háta közepén át, és valahol a szív környékén ragadd meg az egyik érzelemmolekuláját. Tekints el minden előítélettől, egyszerűen kérdezd meg magadtól: hogy érzi magát ez az ember? Az első válasz, ami beugrik neked, az lesz a helyes felelet. A bizonyítékot először is az illető személy egyszerű érzelmeiben: a dühében, félelemben, zavaró-

dottságában, unalmában, boldogságában és az örömében keresd. Később már sokkal komplexebb keverékek is befutnak hozzád, és a nyilvánvalóbb anyagok mellett bizalmasabb részleteket is kezdesz felfedezni. Ne korlátozzanak az észlelések hiányosságai. Teljesen mindegy, hogy igazad van, vagy tévedsz. Azzal, hogy gondolatban kinyúlsz feléjük, máris erősíted a kívánt érzékelőképességedet. Ez a mennyiségtől is függ. Először próbáld ki ötszáz emberen, aztán tízezren. Végül már ki se kell nyújtanod a kezed, ha meg akarod érinteni őket, elég, ha csak rájuk nézel, és tudni fogod, amit akarsz. Ez roppant elképesztő eljárás, melynek révén óriási spirituális tanulságra teszel szert, nagyon alázatossá válsz tőle. Ez az emberi evolúció óriási, félelemmel vegyes tisztelettel tölt el. r

Es most nézzük az úgynevezett távolbalátást. Ha a megfigyelni kívánt személyek nincsenek jelen, a dolog kissé bonyolultabb, de idővel megszerezheted ezt a képességet is. Akkor érheted el a legjobb eredményt, ha az illető éppen alszik, főleg, ha az éjszakai alvás utolsó előtti, kilencven perces szakaszában van. Az alvási ciklus ezen részében az agyhullámok általában lelassulnak, ekkor kerülünk legközelebb belső, spirituális énünkhöz, a valódi énhez, amelyet ilyenkor nem zavar össze az értelem. Ha valaki általában reggel hatkor szokott felébredni, az illető vizsgálatának legalkalmasabb ideje a hajnali három és fél öt közötti időszak. Vedd figyelembe, hogy milyen az illető férfi vagy nő érzelmeinek lenyomata, tehát ahhoz, hogy megtaláld, azt kell felidézned, hogy érez,

nem pedig azt, hogy az illető hogyan néz ki. Ez segít abban, hogy betájold a megfelelő földrajzi irányt, de nem létfontosságú. Most irányítsd figyelmedet a célszemélyre, és gondoskodj arról, hogy teljesen tiszta legyen az agyad. Inkább őt vond magad felé, mintsem hogy te menj őfelé, vagy a magad tudatát irányítsd őhozzá. A belső világokban minden fordítva van, a bal jobb oldalon, a jobb pedig bal felé található, s az előre, illetve hátra forgalmát tekintve is különös törvények vannak. Mentálisan állítsd magad elé az illetőt. Vajon hogy érzi magát? Általában milyen az érzelmeinek skálája? Mit válaszol arra a kérdésre, amit feltettél neki? Várd meg, amíg belső énje mentálisan felel neked. A belső én nyitott, őszinte, s mindig válaszol. Ha megkaptad a feleletet, engedd el őt, szeretettel kívánj neki minden jót, erőt és egészséget. A távolbalátás kifinomult művészet. Abból a csendes hatalomból ered a fejlődésed során, amelyeket, mint tudod, te magad fejlesztesz ki egy örökkévaló, globális érzelem-molekulán belül. A csendes erő lehetővé teszi számodra, hogy több világba is bejuss. Ezek mindegyikét nem tudom bemutatni e kis könyv keretein belül, de kezedbe adom a hozzájuk vezető ajtó kulcsát, és otthagylak, hogy úgy mondjam, az útkereszteződésnél. Első: a megtanulandó anyag, aztán jöhetnek a keresztutak. A megtanulandó anyag: Tekintsd a világot energiának, és érezz felelősséget a sajátodért Vedd tudomásul, hogy mindarra, amit hiszel, vagy t

mondasz, mindenre, amit megérintesz, vagy ami mellett elhaladsz - még ha csak egy futó pillanatra is hatást gyakorolsz és megváltoztatod. Befolyással bírsz a növényekre és az állatokra, a vízre, a levegőre és az épületekre, továbbá az emberekre is. Mindegyikük energiaszintje emelkedik vagy süllyed, hogy így tükrözze a rájuk ható finom éteri nyomást. Ha dühös vagy, ez hatással van a szobanövényekre is, és hervadni kezdenek. Ha rettegsz valamitől, a kutyád a maga éteri anyagán át magába szívja a félelmedet, és megbetegszik. Ha aljas vagy és gyűlölködő, az energia az illető helyiségben, ahol éppen tartózkodsz, ingadozni kezd és kaotikussá válik, majd metafizikai értelemben az összeomlás szélére kerül. Aki csak a közelben van, energiát veszít és legyengül. Negatív kisugárzásod örvénye mindent magába szippant. A külső valóság összezsugorodik és eltűnik - a te számodra mindenképpen. Ezért olyan gyakoriak az autóbalesetek, ha a vezető dühbe gurul. Az ilyenek nem érzékelik a külső realitást, pillanatnyilag megvakulnak, nem látják a közeledő autókat, és a helyzet valósága összeütközteti őket. Az érzékeléssel együtt jár a felelősség is. Meg kell értened, ha örökkévaló vagy, akkor ott vagy mindenütt, ott lehetsz bárhol, benne létezel minden dologban, és hatást gyakorolsz rájuk. Úgy vélem, eleget beszéltem erről. Ami a keresztutakat illeti, jusson eszedbe, hogy a világ valósága csupán illúzió, amit az atomok rezgésének sebessége teremtett. Ha csak egy ki-

csit is lelassulnának, keresztül tudnál menni a falakon. A testen kívüli, úgynevezett „out-of-body" élmény során a tudatod olyan éteri testben van, mely úgy gondoljuk, négy grammot nyom. Képes vagy arra, hogy egyszerűen átmenj a falon. Gyakorlatilag a fizikai valóság egyaránt átlátszatlan és éteri - csak egy kollektív érzés. Te is csak érzés vagy. Csupán szokásból tekinted magad szilárdnak. Bizonyos értelemben részecskék gyűjteménye vagy, de mihelyt kikerülsz a világ érzelmi tartományából, már nem vagy megfigyelhető; kevésbé vagy szilárd. A fizikai lét szilárd részecskéjű állapotából átalakulsz az éteribb hullámzás állapotában lévő lénnyé. (A metafizikában használatos részecske-hullám funkciók magyarázatát lásd Whispering Wind of Change [A változás suttogó szele] című könyvemben.) Hullámállapotban alaktalan rezgés vagy csupán, az idő vagy tér nem valamely meghatározott pontján létezel, és konkrétan az emberi meghatározás sem illik rád. Ebben a hullámállapotban benne van a tudatod, amit akaraterőd segítségével irányíthatsz. így mérhetetlen lehetőséged nyílik arra, hogy befolyást gyakorolj a globális érzés éteri valóságára. A hullám tud mozogni, így hát te is mozogsz. Ott van mindenütt, így hát a te elméd is ott lehet mindenütt. A hangtalan beszéd egyidejűleg eljuttat téged a globális érzés minden részébe. Ez jóval egyszerűbb és olcsóbb, mint a reklám, vagy a szédelgő feldicsérés, vagy akár a repülőút, hogy mások gondolatvilágával kommunikálhass.

KILENCEDIK FEJEZET

Lelki védekezés Beszéljünk egy keveset a lelki és éteri védelemről. Nagyon nehéz szilárd védelmi falat emelni mások mentális, érzelmi és szexuális kisugárzása elé. Az éteri világnak oly nagy része kívül esik látóhatárunkon, és mi mindannyian a globális értelem, és annak kollektív értelme egyetlen molekuláján belül vagyunk. Egy és ugyanazon emberi energiában létezünk, metafizikai értelemben sorsunk és energiáink összekeverednek. És mégis, amikor két ember egészen közel halad el egymás mellett, én már láttam, amint az egyikük éteri teste odább taszította a másikat. így jutottam ezekre a következtetésekre; ha erős, jól körülhatárolható egyéniség vagy, s belső éned jó érzékével uralkodsz az érzelmeiden, olyan önbizalomra teszel szert, amely megszilárdítja az energiádat, és az általában várható kaotikus jellegűtől eltérővé teszi. Védelmed a megszilárduláson és a csendes hatalmon múlik. Továbbá a fegyelmezettségen és az önuralmon. Akkor más éteri testek nem fogják akadályozni a tiédet - egyszerűen visszapattannak rólad. Ráadásul, ha szeretetet sugárzol magadból, és csekély ellenállást tanúsítasz, a hozzád érkező energia gyakran egyenesen áthalad rajtad, sehol se tud megtapadni. Az általad kivetített spiritualitás és szeretet miatt, rezgéseid szintje nem egyezik meg az ego világának alacsonyszintű, értékte-

len energiával. Ha például szüzességi fogadalmat tettél, vagy nem árasztasz magadból szexuális energiát, senkiben sem támadhatnak veled kapcsolatos szexuális képzetek, legfeljebb csak egy múló pillanat erejéig. Úgy csúszik le rólad még a gondolata is, mint a síkos felületre nyomott késhegy. A legjobb védekezés az, ha nem nagyon kritizálsz vagy bírálsz másokat, és nincs benned sem rosszakarat, sem gyűlölet vagy ellenséges érzület. A legjobb védelem az, ha nincs mit megvédened. Annál áthatolhatatlanabb leszel, minél kevésbé szorulsz a bírálat és pontos meghatározás révén a valóság korlátai közé. Ez egyfajta láthatatlanságot jelent. Ott vagy és mégsem vagy ott, része vagy az evolúciónak és mégis eltávolodtál tőle. Bízzál az Isten végtelen jóságában, ami megoltalmazhat. És meg is teszi. Végül, legyen napi feladataid egyike, hogy sugározz szótlanul szeretetet és békét mindazokra, akikkel találkozol. Amikor elmész az utcán az emberek mellett, nézz a szemükbe és mondd csendesen, „szeretet", és ültesd a szívükbe azt a szeretetet. Tedd meg ezt mindenkivel, ne hagyj ki senkit sem, és fokozatosan kifejleszted magadban a feltétel nélküli belenyugvás magasztos, zengő érzését. Ez a legjobb védekezés.

TIZEDIK FEJEZET

Összefoglalás Tudom, nagyon nehéz magabiztosságot árasztani magadból, ha nem érzed magad tökéletesen erősnek. De színlelheted, amíg nem kerül rá valóban sor. Csak ha nyugodtan maradsz - nem tülekedsz, nem törtetsz, nem áhítozol semmire magad irányítod az érzelmi reakcióidat, akkor uralkodhatsz a lelki életeden. Nyugodt erő árad belőled, akkor is, ha a lelked mélyén talán még nem is talált teljes visszhangra. Ne add ki magad. Munkálkodj némán gyenge oldalaid javításán, légy tartózkodó és titokzatos, szervezd meg a dolgaidat, légy önálló, őrizd meg az életed titkait. A tudás hatalom. Az a tudás, amiről sosem ejtesz szót, a csendes erő. Egyél keveset, uralkodj magadon, válj eggyé belső éneddel és természeteddel. Tedd tisztába az életedet, állandóan tisztogasd, távolítsd el belőle, hántsd le róla, ami fölösleges, egyszerűsítsd. Aztán egy reggel, amikor felébredsz, egyszerre csak ott van az erő, a maga teljességében. Nem kell nyugtalanságodat leplezned, az magától fog szétoszlani. Amikor fokozatosan tudatára ébredsz annak, hogy alárendelt helyzeted ellenére uralkodni tudsz a magad emberi fejlődésén, az óriási megvilágosodást jelent majd számodra. Nem kell szupersztárnak lenned. A szupersztárok gyakran akkor mutatják ki gyengeségüket,

amikor ki kell lépniük a reflektorfénybe és páváskodva, peckes járással próbálják álcázni, milyen aggodalmaskodók és bizonytalanok. A nagy csinnadratta többnyire arra való, hogy leplezzék vele a belső énjüket, ami éppenséggel mindennek, csak túl erősnek nem nevezhető. Tedd a következőt: húzz egy vonalat a homokba és döntsd el, ha átléped azt, akkor más módon fogod bonyolítani az életedet. Jelölj ki magadnak egy szent hetet. Imádkozz Istenedhez, fohászkodj Végtelen Énedhez, a természet szellemeihez, és mindazon hatalmakhoz, amelyek segíthetnek a számodra szükséges változások elérésében. Meditálj minden nap, böjtölj egy vagy két napig, jelölj ki huszonnégy órát, amikor teljes némaságba burkolódzol. Olvass, fürödj, pihenj, tisztulj meg, tégy az erdőben éjszakai sétát, szippantsd be a föld energiáját, barátkozz meg a vízzel, engedd, hogy a lég szellemei szétfújjanak minden zűrzavart. Használd a tűz erejét, meríts belőle új reményt és bátorságot, kérd a lángokat, hogy adományozzák neked a jövőbelátás képességét. Hadd mutassa meg neked a tűz, miként melegítheti fel az Isteni Erő a szívedet, hogyan tesz majd olyan elfogulatlanná, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt ember váljék belőled. Es te - igen, te - régen tévelygő semmirekellő, itt az idő, hogy visszatérj a szent helyre, ahová tartozol, és megtaláld helyedet a Nagy Istenség jóságos ölelésében. r

f

Ne feledd, eónokkal ezelőtt voltak olyan idők, amikor az emberek érzékenyek voltak, mielőtt még ez a képesség elsüllyedt volna a fecsegés, a bizonytalanság, az öncsalás mocsarában. Követeld ki magadnak ezt a felfogóképességet, tanuld meg, hogyan kerülhetsz érintkezésbe az éterivel, használd ki az életerőt, és éleszd újra magadban a régi szokásokat, hogy másoknak is eszébe jussanak. Válaszd habozás és félelem nélkül, a mindennapi indulatokon túl az alternatív evolúciót; lépj be most, azonnal ebbe az ősi tartományba. Az se baj, ha még nem látod. Csak hidd el, hogy létezik, és menj be oda. Biztosíthatlak, szívesen lát majd, és az elkövetkező években sokat tanulhatsz belőle. Sok mindent tanulhatsz meg o t t - e hihetetlen utazás számos különös megjelenését, amit kevesen értenek meg igazán. Világokat a világokon belül, önmagukba visszatérő, átlátszatlan dimenziókat, amelyek hátrafelé mozognak az időben. A még láthatatlan kreativitást, ami épp hogy az értelmen túl lebeg és csak arra vár, hogy felszedjék és kifejezésre juthasson. Rengeteg bölcsesség, és még sok minden vár rád, nem utolsósorban az a roppant áhítat, ami az én örökkévalóságának érzékeléséből árad. Amikor szent hetet tartasz, imádkozz magadért, az egész emberiségért, az állatokért és az apró dolgokért, és kérd, hogy a Nagy Szellem őrködjön mindannyiunk felett. Fohászkodj hozzá, hogy segítségével visszaszerezhessük a szent, csendes hatalmat. Kérd meg, hogy nyissa fel szemeinket,

hogy a Nagy Istenségből áradó, időtlen világosság megteremthesse az egyszerűség világát, amely a megnyugodott szív szeretetében fürdőzik, ahol minden emberi lélek barátságos és tisztelettudó, és minden egyes teremtmény, a maga szerény módján kiveszi a részét abban, hogy jobban megértsék e különös, de dicsőséges emberi élményt. Az elkövetkező évtizedekben az ego világa változáson fog átesni, és néhány száz év múlva, újfajta felfogás születik e mostani fejlődési szokások kiégett hamvaiból. Az emberek vissza akarnak majd térni a rég múlt idők szent útjaihoz, ez természetesnek és szükségesnek fog tűnni. Végül egy becsület és kiegyensúlyozottság átitatta, és a feltétlen szeretet és derű egyszerű ruhájába öltözött világot fogunk megpillantani. Élj csendes hatalmaddal. Jöjj! Légy bátor. Nagyszerű ráébredés lesz a kérdéseid jutalma. Aztán ajánld fel mások szolgálatára felismerésedet és csendes erődet. Légy tapintatos, semmit se erőltess rá a többiekre. Jó példával járj elő. Hátulról irányítsd őket, fokozatosan, itt egy érintéssel, amott egy szóval. Vezesd ki őket a fájdalmakból, a sötétségből, vidd őket át a láthatatlan hídon az örökkévaló fény hazájába, ahol a Nagy Istenség lenyűgöző hatalma lakozik, és vár türelmesen minden egyes ember érkezésére. Jöjj. Tégy egy lépést előre. Eljött a te időd.

Erő

„Az Egyetemes Törvény megértése lehetővé teszi számodra, hogy elhajlítsd a valóságot és a tudás végül is szabaddá tesz."

1. FEJEZET

Reinkarnáció, vezetők és a Felsőbb Én Születésedkor a lélek, ami az igazi énedet hordozza, egy rövid időre belépett a földi síkra, hogy speciális kiképzést kapjon. A tapasztalatszerzést a spirituális cél szélesebb értelemben vett megértése részének tekintette, mivel tudta, hogy azt nem érheti el a fizikai síkon való áthaladás nélkül. Mielőtt ide születtél volna, tudtad, mi ez a spirituális cél, és megvolt a képességed, hogy (földi síkon túli dimenzióban) áttekintsd következő létezésed általános körülményeit; a testet, amelyben a szellemi energiád lakozni fog, a szülőket, akik segítenek neked a fejlődésben, a földrajzi területet, ahol élni fogsz, kapcsolataidat, az embertársaiddal, karmikus kötődéseidet, és a földi evolúció azon szakaszát, amelybe éppen belépni készülsz. Te, vagyis mindenképpen a spirituális részed, mindezt áttekintette, és tudatosan választott. Hogy alaposabban megértsük ezt az elképzelést, beszéljünk az igazi énedről, arról a lelki entitásról, amely jelenlegi, a földi síkon való létezésed előtt is megvolt. Mivel nyelvünkben nincsenek megfelelő szavak ezen energia leírására, ezért Felsőbb Éntdnek fogjuk nevezni. Bár ez a kifejezés félrevezető lehet, mivel az igazi spirituális éned nem valahol nálad magasabban helyezkedik el, hiszen te magad vagy az. Az egyszerűség kedvéért azonban fogadjuk el ezt a fogalmat, s így máris tovább léphetünk.

r

Felsőbb Ened kollektív energiatest. Mérhetetlen és kortalan, mindaz ami te valaha is voltál, visszanyúlik egészen az örökkévalóság pereméig. Megtalálható benne mindaz a tudás, amire valaha ís szükséged lesz, és rajta keresztül korlatlan tapasztalatokat szerezhetsz magadról és a fizikai síkról ugyanügy, mint a közvetlen közeledben lévő láthatatlan dimenziókról. A Felsőbb Énedet egy nála is nagyobb valódi energia tartja fenn. Ezt a fenntartó energiát fogjuk Erőnek vagy Élő Szellemnek nevezni. Az Erő, ugyanúgy, mint a Felsőbb Éned, energia, ami fejlődésen megy keresztül. Leírhatatlanul hatalmas, derűs és nagylelkű energia ez, akár Istennek is nevezhetnéd. Nem mozdulatlan, ahogy sokan szeretnék elhitetni veled, hanem növekszik, dinamikus, és belső késztetés vagy vágy dolgozik benne, hogy több lehessen, mint önmaga. Ennek érdekében egyre több és több különálló részre vagy fogalomra osztja önmagát; azért teszi ezt, mert tudja, hogy osztódással és terjeszkedéssel nagyobb erőre tehet szert, és ha nagyobb az ereje, akkor növekedni fog. Az Erő a természeti síkon része mindenkinek és minden egyes dolognak. Ez magában foglalja a bolygónkat, a csillagokat és galaxisokat, és a fizikai univerzumot, amely az űrben a felfogóképességünkön túli távolságba nyúlik. Az Erő termeszeiéből következően halhatatlan és végtelen, és mivel ez a minden dolgokban benne lakozó belső fény vagy „elevenség", ezért univerzálisnak nevezzük. Minél több életerőt fejez ki valami, annál i

bonyolultabb vagy nagyobb a benne lévő Erő kiterjedése. Éppen ezért egy kis madár sokkal több Erőt fejez ki, mint egy szikla, egy emberi lény pedig a madárnál is többet. De mindenben jelen van az Erő, és ez a kulcsa az egyén megértésének. A Felsőbb Éned szellemi energiáján belül szintén ott lakozik az Erő, és az is növekedni akar. A Felsőbb Én az Erőtől való elkülönüléssel kezdte önálló létezését, és rájött arra, hogy ahhoz hasonlóan kiterjedhet, ha egyre több tapasztalat megszerzésére osztja szét magát. Mindazok között, ami volt ez a Felsőbb Én, ott vannak a te előző életeid is, de még mielőtt beköltözött az emberi testedbe a Felsőbb En, számos tapasztalatot szerzett, amelyek segítik abban, hogy alkalmazkodjék a fizikai sík rezgési erejéhez. Mindeddig legalább húszezer, vagy talán még több élményben kellett részesülnie. Tapasztalatait energia és fény, vagy elektromosság és hang, és alacsonyabb létformák alakjában szerezhette meg, ami lehetővé tette számára, hogy fokozatosan idomuljon a földi síkhoz. A Felsőbb En ugyanis nem léphetett be komplex alakban a fizikai megismerések univerzumába, előbb energia-élményeken kellett átmennie, akárcsak valami óvodában. Érdekes belegondolni abba, hogy minden dolog mélyén valamiféle spirituális fejlődés megy végbe, hogy a sziklán átbucskázó kavics koppanásának hangjában, vagy egy virágban az evolúció számtalan dimenziója van jelen, Felsőbb Enek, tapasztalatok, gyakorlás, amelyek arra rendeltettek, hogy egyszer majd talán emberivé váljanak. Lehet, hogy a te Felsőbb r

r

•

r

Éned hatszáz életidővel ezelőtt tehénként szerzett valamilyen tapasztalatot, és apránként tanulta meg, hogy az energiáját a fizikai síkhoz idomítsa. S amint elsajátította ezt, sokkal bátrabb lett. Végül úgy érezte, készen áll arra, hogy emberi alakba költözzön, és meg is tette, mivel a földi síkon az Erő legmagasabb szintű kifejeződése az emberi lény, tehát számára ez jelentette a természetes fejlődést. Emberi lényként leélt élete során nem volt olyan felelős pozícióban, mint például egy multinacionális vállalat elnöke. Egyszerű társadalmi helyzetben volt: valamilyen törzs tagjaként élt a szabadban, vagy olyan körülmények között, hogy szinte csak az oldalvonalon álldogálhatott és figyelhette az eseményeket. A mongoloidok vagy szellemi fogyatékosok érdekes példái annak, amikor a Felsőbb Én első alkalommal lép be a fizikai szintbe: gyakran rövid életűek, általában szeretet és gondoskodás övezi őket, s csak nagyon kevés elvárásnak kell megfelelniük. Amint első életed beteljesedik, az a szellemi részed, amelyik elkülönült a Felsőbb Éntől, hogy a testedbe belépjen, most visszatér a forráshoz, és számba veszik tapasztalatait. Azt az időszakot vagy dimenziót, ami a fizikai szint és a között van, amikor az energiád visszaköltözik a Felsőbb Énbe, némelykor „spirituális világnak" nevezik. Ez is az Erő tapasztalatainak egyik része, és ugyancsak növekszik és terjeszkedik, mint azok a spirituális energiák, amelyek abban a dimenzióban vannak.

A szellemi világ az Erőnek őt éltető gondolatformáiból és energiáiból áll. A spirituális világba kivetített gondolatformáid képezik azt, amit tapasztalni fogsz. Ha mohamedánként halsz meg, mecseteket és minareteket fogsz látni, s a körülötted fejlődő lelkek is muzulmánok lesznek. Ha hitedet tekintve dogmatikus vagy, csak azt fogod látni, amiben hiszel, a spirituális világ tehát könynyűszerrel tud mindenkinek igazat adni. Ez a világ olyan természetű, hogy a gondolataid és érzéseid azonnal felerősödnek körülötted. Éppen ezért, ha nyugtalanul lépsz be a spirituális világba, a gondolatok szövevényének súlyosbított változatát tapasztalod, s a szubjektív megfigyelő azt mondhatná, hogy a pokolba kerültél. Fordítva viszont, ha az életed kiegyensúlyozott amikor kiszabadulsz a fizikai testből, akkor egy békés, harmonikus, gyönyörű szép spirituális világba lépsz, s a szubjektív megfigyelő azt mondaná: a mennyben jársz. A szellemi világ rezgésének természetéből következtek a mennyről és pokolról szóló történetek, amelyek helyet kaptak számos vallás hitvilágában. Amikor belépsz a spirituális világba, a külső tapasztalataid valójában belső éned megnyilvánulásai, és ez az a tárgyiasítás, ami a szent könyvekben „utolsó ítéletként" szerepel. Ez persze nem a szónak abban az értelmében ítélet, hogy létezik-e valóban helyes vagy helytelen. Ez olyan ítélet, melynek során saját magadat tapasztalod meg, s ily módon automatikusan belesodródsz a spirituá-

lis világnak abba a szakaszába, amelyik a te energiarendszerednek paraszimpatikus, vagyis megnyugtatását és táplálását szolgáló része. Mivel nemcsak saját gondolataidnak és érzéseidnek vagy tudatában, hanem másokénak is, ennek megfelelően ők is érzékelik, hogy te valójában mi vagy. Minden érzés, amelyik a belső éntd része, azonnal nyilvánvalóvá lesz számodra, ám kényelmetlenné és teljesen összefüggéstelenné, ha a spirituális világnak olyan részében próbálnál elhelyezkedni, amelyik nem hasonlít a te energiádra. A gondolatok és érzések a földi síkon lassabban térnek vissza hozzád. A fizikai síkot éppen az teszi számodra olyan megejtő gyakorlótereppé, hogy következmények azonnali meglátása nélkül irányíthatod az energiáidat és figyelheted a reakcióit. így van időd arra, hogy elrendezd magadban a dolgokat, mielőtt átlépnél a magasabb létsíkba, ahol az energiarendszerek gyorsabban materializálódnak, ennélfogva nehezebb kezelni őket. Ez a fizikai síkon történő időeltolódás teremti meg annak illúzióját, hogy életed eseményeit nem a te saját gondolatformáid irányítják, hanem sokkal inkább valamilyen külső erő vezérli, nevezhetjük akár istennek, szerencsének, vagy bánni másnak. Mivel az energia olyan lassan áramlik, úgy tűnik, hogy nem te magad teremted meg saját valóságodat. Elpepecselhetsz egész sor olyan negatív gondolattal, ami csak két év múlva fog valóságként jelentkezni az életedben, mire te azt fogod mondani: „Isten tette ezt velem". Ám ha növeled energiaszintedet, azonos spirituális szintre r

kerülsz egy magasabb evolúciós rendszerrel, és tapasztalni fogod, hogy a gondolatformák és érzések majdnem azonnal manifesztálódnak előtted. Olyan ez, mintha - bár még mindig itt, a földön tartózkodva - egy másik dimenzió életörömét élveznéd, és megérted, hogy te magad teremted meg az általad tapasztalt eseményeket, mindennapi annak a visszatükröződése, ami valójában te magad vagy egy belső szinten. Ez a reflexió folytatódik a spirituális világban. Ebből következően a fejlődés nem a halál előtti élettel összefüggő kérdés, és valami más a halál után, hanem örök folyamat. Minél többet nyilvánítasz ki Erődből a földön, annál többet tapasztalsz majd a halál utáni életben. Amikor belépsz a szellemi világba, energiád kihangsúlyozódik, és megtapasztalod a belső éned kiterjedését. Ellenkező esetben az energiád egyre csökken vagy alacsonyabb szintre kerül - ezért szokták a pokolról azt mondani, hogy az ember oda „lekerül", már amennyiben ez az, amiben hiszel. A pokol tulajdonképpen csak az egyik dimenzió a többi mellett, kevesebb rezgéssel mozog vagy oszcillál, mint azok a dimenziók, amelyekben több fejeződik ki az Erődből. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne foglalkozz túl sokat a halál utáni élettel, hanem életed vége előtt teremtsd meg az Erő kifejezésének hatásos módját. Ami ebben a pillanatban vagy, azt tapasztalnád meg a szellemi világban, ha ma kellene belépned oda. Sokan úgy élik az életüket, mintha a világ r

minden ideje rendelkezésükre állna, és ez bizonyos szempontból így is van, ám a Felsőbb En itt is csak nagy nehezen tudta elérni őket, s a legkisebb kiegyensúlyozatlanság elszakíthatná őket egymástól. Legjobb az életet a fejlődés lehetőségének tekinteni, hihetetlen kalandnak, és senkinek sem lenne szabad kihagyni akár egyetlen napot is, hogy meg ne próbálkozzék az érzékelésének kiterjesztésével és az Erő személy szerinti kifejezésével. Első életed után az energiád folytatta útját a szellemi világon át, és végül visszatért önmagába, ahol megtelepedett a Felsőbb b e d b e n . Az eddigiek számbavételének időszaka után a Felsőbb Ened már türelmetlenül várta, hogy tovább fejlődhessék. Belső vágy hajtotta, hogy folytassa utazását egy újabb élettapasztalat megszerzése céljából, így hát hozzáfogott, hogy áttekintse az erőforrásait. Tudta, miféle életre van szüksége, ha az energiát illetően újabb tapasztalatokra akar szert tenni, és más Felsőbb £>?ekkel együtt várt és leste azt az életidőt, amelyik megfelel az evolúciójának és további fejlődésének. Amikor két ember szexuális kapcsolatot létesít, az általuk teremtett energia leolvasható a Felsőbb En dimenziójában. Ez az energia egyedi jellemzőkkel bír, pontosan úgy, mint az ujjlenyomat, és amikor a Felsőbb En a fejlődéséhez illő jellegzetességre akad, előlép, hogy megszerezze magának ezt az energiát. Mindig akad olyan Felsőbb Éti amely valamelyik másiknál jobban illik az adott r

r

r

r

f

képződményhez, időnként az is előfordulhat, hogy egynél több olyan Felsőbb Én is létezik, amelynek megfelelne egy bizonyos test. Némelykor, az egypetéjű ikrek fogantatása esetében lehetséges, hogy két Felsőbb Én egyidejűleg lépjen be a földi síkba, hogy ott hasonló tapasztalatokat szerezzen. De általában a fizikumukban teljesen hasonló ikrek nagyon különböző személyiséggel rendelkeznek, mivel különböző Felsőbb Ényjk van, és a fejlődésük is eltér egymástól. Amikor Felsőbb Éned kiválaszt egy lehetséges testet - a szülők általi fogantatás révén részletesen áttekinti az elkövetkező születés körülményeit. Megtudhatja, leendő testének milyen testi gyengeségekkel kell számolnia, de karmikus fejlődése részeként elfogadja. A Felsőbb Éntn belül ugyanis a betegség nem valami negatív tapasztalat, hanem egyfajta, a jobb megértés érdekében kikóstolandó növekedési jellegzetesség. Felsőbb Entd a földi síkon nem a kényelem vagy anyagi jólét alapján választ magának inkarnációt, hanem kiszemel magának egy energiamintát, amely lehetővé teszi számára az űr kitöltését. A szellemi fejlődés nem létrán való kapaszkodást jelent. Olyan, mint valamiféle kirakós játék darabjainak az összeszerelése. Az egyik tapasztalatszerzés során választhatod a remete életét, míg máskor, ha külvilágibb kifejeződésre van szükséged, akár kalandozó banditák csapatához is csatlakozhatsz. Bár az ilyen élet negatív tapasztalat lehet, Felsőbb Ened számára lehetővé tehetné egy r

r

külső világ felé forduló létforma rövid forgatagát, amire szüksége lehet egy hosszú remeteélet után. Az életutakon történő fejlődésed betetőzése érdekében, a maga teljességében kell megtapasztalnod a földi síkot. Háború, éhínség, betegség; mind a karmikus tapasztalat részét képezi. Es most megkérdezheted, miért kell a Felsőbb Énnek a fájdalom és a szenvedés dimenziójába való belépést választania? Erre csak azt felelhetem, olyan ez, mint úszni a folyóban, nem juthatsz át a túlsó partra anélkül, hogy vizes ne lennél. Felsőbb Ened nem juthat el a fizikai szint egyensúlyának megértéséig anélkül, hogy ne szenvedné el a földi élet néhány összeütközését és sérülését. A fizikai lét közvetlen tapasztalatok szerzését teszi lehetővé, amelyek a Felsőbb Énen belül azonnali fejlődést eredményeznek. Számos negatív élménynek vagy kitéve, ez a „kemény csapások" iskolája. Az élet eseményei a maguk nyers valóságában nyilvánulnak meg, s ez serkenti gyors fejlődésre a Felsőbb Ént A spirituális világban általában nem ez a helyzet. Ott nincs idő, minden fejlődés fokozatosan, belülről megy végbe. Mondhatják némelyek, hogy a föld durva és kíméletlen, de örökkévaló értelmében nem az, hiszen a negatív tapasztalatok, ha a magad teljes fejlődése szemszögéből tekinted, pozitív tudássá válnak. Ezért nem lehet kimondani arról, amin mások keresztülmennek, hogy az jó vagy rossz: egyik sem. Eletük annak a szövedéknek része, amit ők választottak, mielőtt idejöttek, vagy olyan szövedér

r

t

kek, amelyeket ők maguk hoztak létre itt-tartózkodásuk során, akár - kiegyensúlyozottságuk, akár annak a hiánya révén. A fejlődés tökéletesen páratlan. Bármit tapasztalsz, azt a belső éned kivetíti. Éppen ezért nincsenek véletlen születések, vagy sorsfordulatok vagy balszerencsék. Mindaz, amit magad körül látsz, világosan érthető álom, amit rövid ideig élsz át, hogy erősítsd a felfogóképességedet. Igazán izgalmassá az teszi a dolgot, hogy megtanulhatod, miként változtasd meg ezt az álmot a magad javára úgy, hogy csak a legeredményesebb növekedésedet és fejlődésedet éled át. De bármi körülmények közé kerültél is, a Felsőbb Entd mindent előre látott, hiszen kozmikus áttekintésével nem csak azt a testet tudta érzékelni, amelyben inkarnálódni fog, hanem annak általános földi életkörülményeit is, legalábbis ami az első tizenhárom életévet illeti. Azt is láthatta, milyen kapcsolatban vannak a szüleid, és kiszemelte azt az egyensúlyt vagy kiegyensúlyozatlanságot, amely mindenben a karmikus rendszerének megfelelően működik. Azt is tudta, milyen földrajzi helyre kerül majd beleértve a családod anyagi viszonyait is, amelyek mind hozzájárulnak a Felsőbb Entd fejlődéséhez. Életkörülményeid, hazád és annak tradíciói, családi kötődéseid, mind a szélesebb megértés részét képezik, és bármi nehézséget okozhatott is egyikük vagy másikuk, mind egy-egy eleme volt a te Felsőbb Éntd kibontakozásának, amely igyekezett mind többet kifejezésre juttatni az Erőből. A Felsőbb Én tudta, hogy mibe megy bele, és vállalta is. r

f

r

r

Eleted spirituális célja az, hogy megtapasztalj bármely körülményt, amibe kerültél, és felülkerekedj azokon. Bármi, amit bonyolultnak vagy fáradságosnak találsz, az majdnem mindig a fő karmikus kihívást jelenti számodra, annak kell a végére járnod, hogy maradéktalanul hozzájuss a fizikai megismeréshez. Ezt el kell kezdened, bárhol vagy is, és bármi erőforrások állnak is rendelkezésedre. Értelmetlen azt kívánnod, hogy bárcsak erősebb lenne a tested és szerencsésebbek lennének a körülményeid, hiszen ha valami másra lenne szükséged, a Felsőbb Éned azt választotta volna. Ha azzal foglalkozol, ami vagy, amit magad előtt látsz, és felelősséget vállalsz a tetteidért, akkor nincs szükséged arra, hogy kitapasztald a negatív oldal kihívásait. Ha egyszer tökéletesen elfogadod azt a tényt, hogy nem a végzet vezérli az életedet, hanem te magad irányítod azt, akkor anélkül, hogy észrevennéd, csendesen feltárul benned egy ajtó, és máris megkezded a magasabb fejlődésedet. Amennyiben a negatívumok nem lennének életpályánk részei, a Felsőbb Énnek nem volna oka a megtestesülésre, hiszen tanulási folyamat se létezne. A filozófusok századokon át küszködtek az Isten fogalmával, aki feltehetően jóságos, és úgy tűnik, mégis eltűri az emberiség szenvedéseit. Ezt az önellentmondást még senkinek sem sikerült kielégítően megmagyarázni. Általában csak zavaros, sántító válaszokat kapsz Isten szándékáról,

ami a filozófusok nyelvén annyit jelent, hogy „Nem tudom a feleletet". A fájdalom és szenvedés tulajdonképpen nem szerepel Isten szándékai között. Azok a fizikai szint rezgési mezője durvaságának a tényezői. Az Erőnek ahhoz semmi köze sincs. Valójában nem tudatosul benne közvetlenül a negativitás. Hiszen ha úgy volna, ő maga kellene, hogy az legyen, márpedig az Erő nem lehet negatív energia. Képzeld el a következőt: milliónyi éhező ember szenvedéséről szóló filmet nézel, és átérzed a szenvedésüket. Ám ebben az életben a te sorsod nem úgy alakult, hogy megtapasztald milyen az, meghalni egy nyomornegyedben, az árok szélén. Mivel előtted pereg a film, tudomásul veszed az éhező emberek körülményeit, de az egész dolog a hatáskörödön kívül esik, és semmit sem tehetsz ez ügyben anélkül, hogy ne csorbítanád az emberek jogát, hogy kitapasztalják a maguk választotta fejlődést, bármi légyen is az. Ami az Erőt illeti, vele ugyanez a helyzet. Látja és érzi, hogy mi történik, de az nem tartozik magához a szerkezethez. Leírhatatlan erejű energia ez, amely a negatív élmény rezgési hullámsávján kívüli fejlődést éli át. Hasonlóképpen, amikor a filmet nézed, te magad egy éhhalálon kívüli életet élsz át. Akkor értheted meg az életet és energiaszerkezetét, ha kivetíted saját energiádat, és kitapasztalod a folyamat eredményét. Számos életed során latolgatod, hogy valójában ki vagy, míg végül megérted, hogy mi volt a kutatás igazi értelme, és nyilvánvalóvá válik számodra a helyzeted: az Erő

őrzője vagy. Amikor ez bekövetkezik, már nincs szükséged arra, hogy továbbra is a földi szinten maradj, és természetesen lépsz előre, más létdimenziók más evolúciójába. Hajói belegondolsz, a fizikai síknak van valami beépített irányítórendszere: amikor az élet különösen kemény és durva tapasztalatokat szerez, a test állapota romlik, az élmény gyorsan véget ér, a belső spirituális energia visszahúzódik, és visszatér a Felsőbb Énhez. Ez teszi lehetővé, hogy a fizikai sík fenntartsa a kifogástalan, kiegyensúlyozott evolúciót. A modern technika gyakran évekig benn tartja a romló testben a fejlődő szellemet, holott az a bensőjében ordítva követeli, hogy kijuthasson, hogy visszatérhessen az igazi énjébe. Ez szintén a tanulási folyamat részét képezi. Nincs lehetőség arra, hogy lerövidítsd földi tapasztalatszerzésed teljességét. Mindent át kell élned, hiszen metafizikusán csak akkor juthatsz valami mögé, ha keresztülmentél rajta. Életed megszerkesztett mintára épül, és végül ez a séma tesz f

szabaddá. Átélhettél több életet nagy szegénységben vagy választhatta azt is a Felsőbb Ened, hogy egy fogyatékos fizikumú test életét tapasztalja ki, de kerülhetsz akár valamely társadalmi rendszer, vagy szigorú vallási környezet korlátai közé zárva, ahol lehetetlen eltérni a normáktól. A Felsőbb Éned mindezt a növekedés és fejődés kitapasztalására használja fel. A korlátozást például azért választja, hogy kitapasztalja a gyors energiakoncentrációt. Képzeld el, hogy ez egy akkora felhő, ami befed egy egész rétet. Egyszer csak a felhő elr

határozza, hogy belebújik egy kis bádogkannába a mező távoli bal sarkában. Hogy ezt megtehesse, koncentrálnia kellene az energiáját, ami pedig az energiát gyorsabb mozgásra késztetné. Ez aztán lehetővé tenné számára, hogy nagyobb Erőt fejtsen ki, miáltal növekedni fog. Ugyanez vonatkozik rád is. Minél jobban összpontosítod az energiádat, annál gyorsabban rezeg, és egyre több Erőt tudsz kifejteni. Miközben ez megtörténik, a nálad némileg gyorsabban rezgő világok és dimenziók válnak nyitottá az érzékelésed számára. Ez a kitárulás az élet kulcsa, és ez teszi lehetővé, hogy megértsd a benned lévő Erőt, hogy ezáltal a saját erőfeszítésed révén, az akkori körülményeidből fokozatosan előbbre léphess. Bármit teszel is, amivel önmagadon segíthetsz, az a Felsőbb b e d n e k segít abban, hogy a célja felé haladjon, és ahogy közeledik a célhoz, meg fogod érezni a megragadó elevenségét azoknak a világoknak, amelyek létezéséről addig fogalmad sem volt. Első hat energiagyakorlatodon vagy életidődön át két szellemi lényt vagy karmikus angyalt jelöltél ki magad mellé. Ezek a szellemi tanítások szintén fejlődnek, s a tapasztalataik az elvégzett szolgálati feladataik révén gyarapodnak. A számodra kijelölt őrangyalok gondoskodnak arról, hogy befejezd a megkezdett kísérletedet, és ne sodródj messzire a célodtól, amire esetleg hajlamos lennél. Ne feledd, a veled azonosult Felsőbb En nem szokott hozzá azokhoz a korlátozásokhoz, amelyekben éppen részed van, s az általa válaszr

tott földi élet roppant izgalmas, és nagy erőpróbát jelentő lehet. Mondjuk például, hogy negyedik inkarnációd egy nő volt, abban a korban, amikor az asszonyok szerepe nagyon korlátozott volt. Apád férjhez adott egy helyi zsarnokhoz, s a házimunka és gyermeknevelés fárasztó mindennapi robotján túl, nem tudtad önmagadat kifejezésre juttatni, és tizenegy gyereket hoztál világra. Talán még az öngyilkosság is megfordult a fejedben, hogy megszabadulj a korlátozásoktól. Az angyalok erre energiát sugároztak rád, amivel egy kis ösztönzést adtak ahhoz, hogy úrrá tudj lenni a helyzetedből fakadó nehézségeken, s ez az inspiráció bizonyulhatott elegendőnek ahhoz, hogy kitarts abban a létformában addig, amíg befejezed a tapasztalatgyűjtést. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a karmikus angyalok irányítják a sorsodat. Energiát sugároznak, de az, hogy mit kezdesz vele, már rajtad áll. Az angyalok szerepe csak annyi, hogy lehetővé teszik neked egy bizonyos megismerés teljes végrehajtását. E felderítő jellegű életek befejezése után - ez átlagosan hat életidőt jelent - automatikusan olyan élet felé hajiasz, ami nagyobb szabadságot biztosít neked. Férfiként választhatod akár egy felfedező életét, vagy nőként azt, hogy egy gazdag földbirtokos egyetlen lányaként szüless újjá, akitől nagy felelősséggel járó pozíciót örökölhetsz. A földtulajdon anyagi stabilitást nyújthat majd számodra, és a földbirtokos helyzetéből kö-

vetkezően, változatos lehetőségek révén fejlesztheted ki önmagadat. Első hat életidőd után alapvetően a földi létsík evolúciós folyamata megismerésének befejező szakaszaiba kerülsz, s az inkarnációid sokkal gyorsabban követik egymást. Ezen a ponton még hatalmasabb energiával kerülsz kapcsolatba. Ez a felszabaduló energia, amit vezetődnek is nevezhetünk, miután letöltötte életidejeit a földi tapasztalatok megszerzésében, már rendelkezik azzal a felfogóképességgel és megértéssel, hogy segítségedre legyen az életcélod elérésében. Még egyszer felhívom a figyelmedet arra, hogy ne hagyd magad félrevezetni a fogalmak által. Az, amit vezetőnek nevezünk, ösztönző energiának tekinthető, egyfajta ösztönös szellemi megérzésnek, amelynek mélyén ott van a te fejlődésed. Ha hagyod, hogy az értelmed túl sokat foglalkozzék ezekkel a definíciókkal, elsüllyedhetsz a mocsárban, de sose fogod igazán megérteni a fogalmat. Képzeld el úgy, mintha egy sötét barlangban volnál, és valaki világosságot gyújtana odabent. Téged nem érdekelne, mi a neve annak a fénynek, a lényeg, hogy láthatod, mit csinálsz. Halandó emberekként arra törekszünk, hogy apró skatulyákba rakva definiáljuk a dolgokat, ám hogyan határozzuk meg a meghatározhatatlant? Az energia vagy a vezető, ami segít abban, hogy elérd életed célját, minden egyes életidőd számára más és más. Gyakran olyasvalaki lehet, akihez az elmúlt életedben közeli kapcsolat fűzött, az édesanyád, a bátyád, egy jó barát vagy

szerető, valamilyen most a földi síkon túli energia, amely magára vállalja a vezető szerepét, hogy téged és az Erőt szolgálhassa. Ezt a maga felfogóképessége kiterjesztéseként hajtja végre. Az, hogy vezetőd hogyan szerepel, elkerülhetetlenül összefügg azzal, hogy te magad miként teszed a dolgokat. Minél több energia befogadására vagy képes, annál jobban jut előre ő is, és annál jobban fejlődsz te magad is. De a vezetőnek meg kell várnia, amíg te végzed el a magadét. Annak megértése is nagyon fontos, hogy a vezetőnek nem áll rendelkezésére minden felelet, amikre szükséged van, csak azért, mert ő a földi síkon túl van. Ugy kell dolgoznia az energiával, mint nekünk, többieknek: semmi sem eleve elrendeltetett. Mi több, ha nem áll össze minden pontosan, a vezető olyan helyzetbe kerülhet, hogy másoknál lesz kénytelen megismételni az irányítás folyamatát, mindaddig, amíg világossá nem lesz számára, hogy mi az energia, az egyensúly és a kiegyensúlyozatlanság kisugárzásának leghelyesebb módja. Fejlődésed során tehát a vezető veled fejlődik, fokozatosan egyre több és több energiát gerjeszt körülötted, hogy eljuss arra a szintre, ahol már képes vagy befogadni az erejét. Mélyen a bensődben különleges alkotóképesség rejlik, ez lehet képzőművészeti hajlam, vagy akár az állatokkal való bánás képessége, bujkálhat benned nagy tanító, béketeremtő, diplomata vagy bármi más tehetség. Lehet, hogy korlátaid miatt ezek a tehetségek sosem kerülnek felszínre, csapdában tartja őket a fér

lelem, a lustaság, vagy valami szellemi ügyetlenség. Ám ha felélénkülsz és hozzálátsz, hogy kibontakoztasd az alkotóképességedet, a vezetődnek lesz mivel foglalkoznia, és be fog vonni más, a te érdeklődési körödben járatos vezetőket és energiákat is. Egyszerre két, három vagy esetleg több vezető is segít neked, és amikor tudatára ébredsz ennek, hirtelen elhatározhatod, itt az ideje, hogy tested állapota érdekében is tégy valamit. Amikor ezzel foglalkozni kezdesz, a vezetőd gyógyító energiát von be, ami megmutatja, mire van szükséged az optimális erő eléréséhez, és ezáltal még erősebb leszel. Minél tovább haladsz a fény felé, annál több energiával rendelkezel. Amint a folyamat felgyorsul, már néhány hét elteltével életed javulását fogod észlelni. Az Erő megértése egyben Felsőbb Éned megértését is jelenti. Vezetőd veled van, de a fejlődési folyamat sokkal inkább, mint bármi más, az avult eszmerendszerek hulladékainak, a rossz szokásoknak, a hanyag munkának és szőrszálhasogató gondolkodásnak a felszámolását jelenti. Ha mindazt, ami vagy, gátolják a negatív érzelmek, előítéletek és a testi kiegyensúlyozatlanság, nem lehetsz alkalmas csatorna az energiaáramlás számára. A világmindenség készen áll, hogy továbbfejlesszen, mert amiként te fejlődsz, úgy fejlődik veled együtt az Erő egésze is. Ha kiterjeszted tudatodat, mindenki másnak is segítesz a kiteljesedésben, mivel, először is, az Erő mindnyájunkban benne van, másodszor pedig, ha az emberek érzékelik fejlődése-

det, akkor kezdenek magukba nézni, és mindenki emelni fogja a többiek energiaszintjét is. Az univerzumban semmi sincs előre megszabva vagy biztosítva. Vezetőd nem irányitja sorsodat, és azt sem dönti el, hogy mit reggelizzél. Csupán energiát sugároz, ami kedvező lehetőséget, új perspektívát tár fel. Például, amikor az utcán sétálsz, ahol már vagy tucatszor jártál, és egyszer csak meglátsz egy facsoportot, amelyről azelőtt azt se tudtad, hogy létezik. Ez az, amire a vezető a Felsőbb Éntd révén megtanít. Mily magával ragadó, ha arra gondolunk, hogy az univerzumban, ebben a pillanatban is minden ott van körülötted, minden dimenzió, minden láthatatlan szellem, minden magasabb rendű sugallat. A fizikai, érzelmi és mentális kakofónia uralja a mindennapi életet, és aztán hirtelen egy kattanással halkan feltárul egy kapu, és előtted egy másik világ - egy világ, ami ott volt a kezdetektől, a beavatottak világa, amely mindenki számára nyitva áll, de csak kevesen jutnak el oda. A kulcsa a benned lévő Erő. Ennek a felismerésével, és a közted és a Felsőbb Éntd közötti kölcsönhatás megértésével kezded irányítani a sorsodat. Addig ugyanis nem juthatsz túl a földi síkon, amíg tudomásul nem veszed, hogy te vagy az, aki megteremti életed eseményeit, és nem a sors, hogy a tapasztalataid, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek, csupán e belső éned kivetülései. Akkor emelkedsz a tömegek gondolkodása fölé, ha egyértelműen magadévá teszed ezeket a tényeket, és félrehajítod az

„elfogadott korlátokat", mintha csak egy ócska cipőt dobnál ki. De nem könnyű dolog belépni oda, ami ezen a világon túl van. Állandóan szembesülnöd kell belső éneddel, annak bizonytalanságaival, illúzióival és kihívásaival. Lépésről lépésre kell lehántanod a különböző rétegeket, míg végül szabadon kommunikálhatsz a Felsőbb Éneddel, és ezután mindaz az erő és tudás, ami ott felhalmozódott, neked is rendelkezésedre áll. Olyan információkat leszel képes felhasználni, amelyekről sose tudod, hogy ott vannak. Amint ez az energia kiárad, annak élénksége lépésről lépésre visz előre, és egyszerre csak varázslatosan feltárul előtted az élet. Aztán megfordulsz és visszanézel, és csak csodálkozol, ez miért következett be ilyen sokára.

2. FEJEZET

Az Erő megértése Az Erő univerzális, ez azt jelenti, hogy mindenben megtalálható. Az Erő egyúttal végtelen; nemcsak a mögötted lévő örökkévalóságba nyúlik vissza, hanem kiterjed a határtalan jövőbe is. Az Erő mindentudó is, hiszen mivel mindenben benne van, ismeri is mindet a saját tapasztalataiból. Életed célja az, hogy kiterjeszd magadban az Erőt, így azt is képes leszel majd érzékelni, ami jelenlegi létezéseden túl található. Először is fel kell ismerned, hogy az Erő benned van. Aztán el kell ismerned, hogy te magad Isten vagy, úgy is mint a benne lévő Eleven Lélek része. Nem számít, hogy mi vagy fizikailag, milyen kiegyensúlyozatlanságoktól szenvedsz, miféle helyzeteket teremtettél magad körül, ezekkel együtt az Erő része vagy. Ha ezt felismered, aztán elismered belső jóságodat és szentségedet, akkor megnövekszik a benned lévő Erő, hiszen összpontosítasz rá, és tudomásul veszed, „hogy annak része vagy". Bizonyára szívesen kezded a napodat azzal a személyes állítással, hogy: „En vagyok a belső Erő. Ami én vagyok, az örökkévaló, halhatatlan, univerzális és végtelen. Mindaz, amim van, az szép és erős. Ez a nap az én napom, és mindaz, amihez hozzányúlok, a legmagasabbrendű fejlődésemet és növekedésemet szolgálja." Mondd el mindezt kora reggel, és az Erő hatalma fokozódni fog. Oltalmazóddá lesz az elkövetkező nap során.

Ha felismered az Erőt, és nem teszel engedményeket a jelenlegi helyzetednek, akkor olyan különleges energiatartományba jutsz, ami lehetővé teszi, hogy fény áradjon belőled azok felé, akikkel valami dolgod van. Mások is kezdik megérezni ezt az energiát, és mint a víziló, amely tunyán tápászkodik fel a maga víziló álmából, óriási erő mozdul meg és figyel fel a tennivalóira. Ha elegendő Erő lakozik benned, készen állsz arra, hogy kilépj belső lényedből. Bizalommal fogadhatsz új kapcsolatokat és helyzeteket, és mivel teljes felelősséget vállalsz magadért, az emberek megérzik az energiát, és arra kérnek, vállalj felelősséget az ő terveikért is, és így tovább. Ha így teszel, sosem leszel munkanélküli, mivel a legtöbben úgy irtóznak a felelősségtől, mintha az valami egzotikus betegség lenne! Ha rájössz, hogy benned van az Erő, és te magad irányítod az életedet, nem a sors és nem is az Isten, akkor készen állsz a következő lépés megtételére, ami alapjában hozzászoktat a Felsőbb Énedhez, és ahhoz az energiához, amely belőle áramlik az életedbe. Mintha valamiféle királyi udvarban mutatkoznál be, úgy kell megtanulnod az energiaszerkezet formaságait és jellegzetességeit, hogy mennyiben hatnak az életedre, és miként fejeződnek ki benne a legjobban. A gyakorlásnak eme formájában örömöd telhet, hiszen mindennapi életed a fejlődésed szimbólumává válik, és nem mehetsz el semmi mellett úgy, hogy fel ne fogd annak belső üzenetét. Ez a párbeszéd valamiféle jelképes lelepleződésben manifesztálódik, .és ha az állomásra

menet megszólít a sarkon álldogáló csavargó, számodra ő már nem egy csavargó, hanem szimbólum, egyetlen szó valamelyik kozmikus közleményből, amely téged oktat önmagadról. Amint megtanulod így, mint önnön tanítód szemlélni a világot, rá fogsz ébredni, hogy Felsőbb Éned gyengéden visszavezet önmagadba. Azt szokták mondani, ha a tanuló készen áll, majd akkor jelenik meg a tanár. Ám neked önként kell elindulnod afelé, amit el akarsz érni, mindannak felhasználásával, ami jelenleg rendelkezésedre áll. Ha nem így teszel, alkalmatlanságod a padlóhoz szögezi kedvező kilátásaidat. Minden, ami körülötted van, azért létezik, hogy segítsen egy lépéssel előbbre jutnod, de automatikus előrelépésről szó sem lehet. Hiába mormolsz varázsszavakat, hasztalan ugrándozol misztikus szimbólumok fölött az éjszaka közepén, azt mondogatva: „én vagyok a beavatott", és hiába várod az Erő válaszát - az nem fog felelni neked. De ha elindulsz felé, és felelősséggel vállalod az életedet, máris megtetted a következő lépést Ha meg akarod érteni az Erő kivetüléseinek lényegét, meg kell értened a tudatalatti mibenlétét, ami olyan, mint egy nagy térkép, amelyben az elmúlt életed eseményei mind fel vannak tüntetve. A te éber valóságod olyan, mint a zseblámpa fénye, amely a térképnek csak egyetlen kis részletét világítja meg. Csak a körülötted zajló eseményeket láthatod, a térkép többi része változatlanul sötétségben marad, tudatos érzékeléseden túl terül el. Hipnotikus állapotban áttekintheted mindazt, amit va-

laha is véghezvittél, minden szót, amit kiejtettél, minden tapasztalatot, amit megszereztél, mindez ott van a tudattalan térképén. Felidézheted, hány lépést kellett tenned ma, hogy a munkahelyedre érj, vagy visszaemlékezhetsz az első összefüggő mondatodra is. Semmi sem veszett el, mivel mélyen az elmédben sok milliárdszor milliárd információegység van elraktározva, és ezek az információdarabkák vagy jellegzetességek alkotják a belső énedet A rögzítéseknek ez a rendszere a születéskor kezdődik. Az agy beprogramozza és elraktározza minden gondolatodat és érzésedet, és befogad, bármi megkülönböztetés nélkül minden érzelmet, félelmet és korlátozást, amire megtanítják. Ha az anya azt mondja gyermekének: „Vedd fel a kabátodat, különben halálra fázol", a gyerek tudatalattija ezt tekintélyelvű bizalomszerkezetként fogadja be, és ha legközelebb kabát nélkül megy ki a hidegbe, agya előhozza azt az energiát, és azt mondja: „kabát nélkül: betegség", és a kisfiú vagy kislány máris megfázik. Kiépül az ilyesfajta negatív programozás, és élete első tizenhárom évében a gyermekek teljes mértékben elfogadják azt, amit szüleik vagy nevelőik mondanak nekik. Elfogadják az idősebbek hiedelmeit, beállítottságát, érték- és gondolatrendszerét. A tizenharmadik év után szellemileg érettebbé válnak, kezdik megtapasztalni és továbbfejleszteni a már létrejött energiát. Az, ami tizenéves korukban kibontakozik bennük, gyakran igen kellemetlen, amikor a hiedelemrendszerüket valami-

lyen összefüggő énazonosságba próbálják beilleszteni. Az elmével, annak negatív oldalaival, érzelmeivel, érzéseivel és állásfoglalásaival való foglalkozás folyamata a spirituális növekedés kulcsa. Az önmagaddal kapcsolatos minden egyes érzés és gondolat a belső síkon energiaként nyilvánul meg, kölcsönhatásban áll az Egyetemes Törvénnyel, megteremti életed eseményeit és körülményeit. Ezt a belső energiát azáltal figyelheted meg, hogy megnézed, mi van körülötted. Csak szépség és gazdagság van az életedben? Vagy vannak olyan területek is, amelyeken javítani szeretnél? Ha belső énedbe nézel, fejlődni fogsz, és ezáltal tágítod az általad kifejezett Erő szintjét. Ahogy mondottuk, az Erő teljesen pozitív energia. Nem lehet a negativitás része, mivel fejlődése túlmutat azon. Ha egy nagy bunkóval a kezedben egy sikátorban lapulsz, leütöd és kirabolod az első szerencsétlent, aki utadba kerül, az Erő nem része ennek a cselekedetnek. Az Erő megtalálható a bunkóban, a kicsorduló vérben, az általad ellopott tárcában, de nem felelős a tettért, és nem is tapasztalja meg negatívumként az eseményt. Az Erőnek nincsenek érzelmei, csupán isteni energia, megfigyelő, de nem résztvevő, a fizikai dimenzión túli érzékelés tartományában fejlődik, és mégis része annak. Minél többet gyakoroltatod az elmédet és érzelmeidet, hogy előtérbe helyezd a pozitívumot, annál inkább hasonlóvá válsz az Erőhöz, valamilyen isteni megfigyelőhöz, aki érzelmileg nem kapcso-

lódik az emberi élet gyarlóságaihoz. Mindazonáltal többről van szó, nem csak az élethez pozitív módon való viszonyulásról. El kell kezdened utánanézni annak, miféle korlátozások rejlenek a belső énedben, mivel az Erő korlátlan, és minél kevésbé leszel korlátok közé szorítva, annál több Erőt fogsz kifejezésre juttatni. Valahányszor szembenézel önmagaddal, és megvizsgálod a reakcióidat és az érzéseidet, alapvetően elsöpörsz az útból egyegy újabb darabkát a felhalmozódott törmelékből. A Szent Grál legendában az embernek ezt a szembekerülését a saját bizonytalanságával jelképezi a sárkány megölése. Ha úrrá leszel a korlátaidon, közelebb kerülsz a következő dimenzióhoz - a semmivel össze nem hasonlítható életörömhöz, ami a hétköznapi érzékelésen túl létezik. Valójában kezdesz eltávolodni a földi síktól, mert ha tested még ott tartózkodik is, a belső energiád eltávolodik a fizikaitól. Ettől valami erőből és szépségből álló sziget épül köréd, és erről a szigetről csendes megfigyelőként nézel vissza a világra. Ugyanazzá válsz, mint az Erő a bunkóban, a sikátorban végrehajtott rablótámadás esetében, nem reagálsz mások érzelmeire, egy távoli, magad teremtette világban élsz. Na, de nem kellene segíteni másokon? - tehetnéd fel a kérdést. Ha mélyen magadba nézel és kitakarítod onnan a negativitást, azzal növelni kezded az energiádat. Ha ezt megteszed, ezzel segítesz másokon, nem azért, mert anyagilag támogatod őket, hanem mert megnövelted tudatosságodat. Ez a megállapítás zavarosnak tűnhet, de az kozmikus

tény, hogy előbb magadat kell meggyógyítanod, meg kell találnod a Grál-kelyhet, mielőtt egyáltalán hasznára lehetnél másoknak. Ha akarod, küldhetsz nekik egy zsák rizst, ám ezzel jottányit sem növeled meg azt a képességüket, hogy az Erőt kifejezhessék. Ha igazán segíteni akarsz az embereken, meg kell mutatnod nekik, hogyan növelhetik erejüket, ám ha te nem jártad végig a magad útját, ugyan mi az, amit megmutathatsz nekik? A zűrzavart? Ha megnövelted energiaszintedet, az emberek automatikusan vonzódni fognak hozzád. Nem kell kiállnod és felhívást intézned: „Gyertek ide, meggyógyítlak benneteket". Az emberek odamennek hozzád, mert azok, akik spirituálisán fejlődnek, az Erő példamutatására vágynak, annak az Erőnek a példájára, amely gyorsabban mozog náluk, mert az ilyen példák erősítik a saját képességüket a szépség kifejezésére azáltal, hogy gyorsabb mozgásra serkentik az energiájukat. Fejlődésed során egyre fokozódik érzékelésed élessége. Érzékeken túli erőket tapasztalsz meg, látnoki vagy hallhatatlan hangok meghallásának képességét, vagy még inkább valami felfokozott érzékenységet, melynek révén olyan helyre vagy helyzetekbe kerülsz, hogy egyszerűen tudod, mi fog történni a következőkben. Ez az érzékelő erő igen nagyfokú, és arra csábíthat, hogy ezzel az újonnan felfedezett képességeddel imponálj az embereknek, és mielőtt észbe kapnál, máris felállítottad a „Madame Zora"-féle jósnő vásári bódéját, ahol mindenkinek tanácsokat osztogatsz. Ez nagyon kellemes, egészen addig, amíg rá

nem jössz, hogy a pszichikai erő csapda is lehet. A valódi metafizikai érzékelés a csendes erőben rejlik. Minél több kölcsönös kapcsolatban állsz a közönséges világgal, annál jobban tart meg téged e világ a fizikai szférában. A „pszichikain" túl egy másik dimenzió van, de sokan, akiket elkapott a dicsőség és hírnév varázsa, amiért a megszokottnál valamivel több erővel rendelkeznek, ezt a dimenziót sohasem érik el. Ha túl sokáig maradsz a pszichikus érzékelés világában, metafizikai értelemben lemaradsz a hajóról, és nem éred el az Erőnek azt a dimenzióját, ahonnan nézve a pszichikus képesség kimutatása semmivel sem tűnik fontosabbnak, mint amikor a kisgyermek a járókában összeütöget két kődarabot. Ha fejlődésed csendben zajlik, önmagadnak tartasz meg erőt, és minél inkább jársz ezen az úton, annál több ajtó nyílik meg előtted, ám keresztül kell hatolnod a csenden, meglehet sok éven át, és bíznod kell abban, hogy még több is vár rád. A modern médiumok közül sokan néhány röpke benyomást a képességük kiteljesedésének tekintenek, és mivel folyamatosan megjelenítik energiájukat mások előtt, belső szintjükön gyorsan kiégnek. Aztán már nem marad bennük elég erő ahhoz, hogy más szintekre vigyék át magukat, és végül is ez a visszaélés saját energiájukkal, valamiféle betegségben nyilvánulhat meg náluk. Ha legközelebb meglátogatsz egy látnokot vagy médiumot, aki évek óta űzi ezt a tevékenységet, jól nézd meg a testét. Aztán eldöntheted, megéri-e, hogy az ember gondolatolvasásnak szentelje az

életét, hiszen az illetők nagy többsége teljesen elnyűtt, elhasználódott. Azért említem meg ezt, mert az emberek hajlamosak arra, hogy egójuk ostobaságának csapdájába essenek. Amint előre haladsz az Erő felé, rá fogsz jönni, hogy az ego közben haldokolni kezd, és felülkerekedik a tudatalatti, hogy a valódi éned irányíthassa az életedet. Természetesen az ego küzdelem nélkül nem adja meg magát. Ha fontolóra veszed, hogy éveken át energiát fektettél a tudatalattidba, rá fogsz jönni, hogy erőfeszítést és fegyelmet igényel, ha ezt abba akarod hagyni. Lesznek kudarcaid és „a lélek sötét éjszakái" is, amikor úgy érzed, hogy leküzdhetetlen akadállyal állsz szemben. Ám ez csupán a tudattalan elme lázadásának energiája, amely nem hajlandó feladni az uralkodó helyzetét. Felhasznál minden lehetséges trükköt, mert amint egyre több és több Erőt nyilvánítasz ki, az agyad fokozatosan kikerül a hatalma alól, és egy ideig akár még azt is érezheted, hogy haldokolsz. Az olyan, beavatottakról szóló történetek, mint például Lázáré, ezért foglalják magukban a halált és a feltámadást. Amikor ezek íródtak, még nem léteztek szavak a pszichológiai, metafizikai, belső események leírására. Éppen ezért a szerzők azt mondták, Lázár meghalt, majd a metafizikai képességgel való kapcsolata révén, amit az ő esetében Názáreti Jézus képviselt, visszatért az élők közé. Az egyiptomi Nagy Piramis beavatandó papjait hasonlóképpen egy koporsóba vagy szarkofág-

ba helyezték, ahol szimbolikusan meghaltak. Mindenféle gyógyfüvek és különböző agykontroll technikák alkalmazásával a főpap segédkezett a jelölteknek abban, hogy belső látomásuk támadjon, és megtapasztalják a földi síkon túli dimenziókat. Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, a jelöltnek katatonikus transzba kellett esnie, hogy tudatalattiját megfelelően összpontosíthassa arra, hogy érzékelje a fizikai síkon túli világot. Az akkori idők írástudói, bár teljesen nem értették, hogy mi történik, leírták addig a határig, amíg ők maguk megértették. Ezért tapasztalható, hogy a különböző vallásokban és kultuszokban felbukkannak olyan történetek, amelyekben a beavatott befekszik a sírba vagy a szarkofágba, meghal, majd három nap múlva feltámad. Számos ilyen történet, mint az egyiptomi misztériumok vagy a Mithras-kultusz már általánosan ismertek voltak a Názáreti Jézus feltűnése előtt is. Mivel a zsidó törzsek sok évet töltöttek Egyiptomban, a zsidó szerzőknek tudomásuk volt a Nagy Piramis rejtélyeiről, a Szentföld római hódítóinak vallásában pedig szerepelt a Mithras-kultusz. így hát magad is rájöhetsz, hogy a Názáreti Jézusról szóló történetek szorosan követik a Mithras-történetek és az ősi egyiptomi tradíciók vonulatát. A háromnapos periódus végére a jelölt megértette igazi kozmikus valóságát, s ahogy mondták, életre kelt, hogy beavatottként térjen vissza a világba, ahol titoktartási fogadalmat tett. Valójában, amint az elme negativitása elveszti uralkodó befő-

lyását a mindennapi ügyes-bajos dolgaid felett, meghal az, aminek hiszed magad, és fokozatosan életre kél a valódi éned. Amint a Felsőbb Éned energiája erősebb szerkezet létrehozásába kezd, te magad a szó szoros értelmében beavatottá válsz, ám a folyamat fokozatos; a belső objektivitások között zajló küzdelem. Elsőrendű spirituális feladatod, hogy megnyerd ezt a csatát. Tudatalattidra való összpontosítással, és annak fegyelmezésével lehetővé teszed az Erő energiájának áramlását. Először úgy érzed, nincs is ott, mivel a Felsőbb Ened által kifejezett erő nem olyan erő, amit valaha is megérinthetnél, megízlelhetnél, meghallhatnál vagy láthatnál. Lehet, hogy érzed valami halvány hatását annak, hogy ott van veled, és hogy valamiképpen befolyásolja életedet, de közvetlenül nem tapasztalhatod meg. Ugy kering a tudattalan körül, mint a szellő. Tudni fogod, hogy valami történik veled, de nem leszel biztos abban, hogy mi is az. Amint fokozatosan emelkedik energiaszinted, tudni fogod, hogy az Erő benned van, mert valami életöröm tölti el az énedet, de konkrét bizonyítékod sosem lesz rá. Csak azt fogod észrevenni, ha valaha is eltávozik vagy csökken. Ha egyszer létrejött, ez a Felsőbb Enböl folyamatosan áradó energia, akkor rabjává leszel. Valóban, megrémíthet az, hogy nem képezed a részét, mert elhagyottnak fogod érezni magad a világban, annak minden félelme és bizonytalansága közepette. De ha fenntartod energiaszintedet, nem engeded, hogy bármi is hatást gyakoroljon életed r

r

alakulására, naponta tudatában vagy az erődnek, és használod is azt, akkor tulajdonképpen láthatatlan energiafuggönyt húzol magad köré. Ez az erő gyorsabban mozog, mint a mindennapi életben általad tapasztalt energia, így a rád vetített negativitások lepattannak rólad, mivel birtokodban van a tökéletes hatalom pajzsa. Ez a pozitív erő kifelé is árad, ott van előtted is. Amint a közelébe érsz, minden egyensúlyba jut, és folyamatosan áramlik, és azonnal felismersz minden kelepcét, mert az életben nincsenek sem véletlenek, sem ártatlan áldozatok. Életed minden eseményét a kiegyensúlyozottság vagy annak hiánya irányítja. Az a férfi, akit a sikátorban lebunkóztak, valami belső szinten maga is jelentősen hozzájárult a történetekhez, mivel energiája, kiegyensúlyozatlansága, gondolatvitele juttatták oda, hogy éppen ott legyen abban a sikátorban, ahol aztán leütötték és kirabolták. Ha több lett volna benne az Erőből, balra fordult volna és nem jobbra, és azt láttuk volna, hogy ott ül fél mérföldnyire a sikátortól és süteményt eszeget egy cukrászdában, és a rablás energiaszövedéke egy másik személy növekedésének és fejlődésének részévé lesz. Na, de mi lenne, ha...? Mi lenne, ha a sikátorban ólálkodó ember késett volna? Az Erő hatalmán belül nem létezik a „mi lenne, ha..." Te vagy az, csak te magad, aki megteremted életed minden egyes mozzanatát. Bármit élsz is át, azt te magad idézted elő. Ha spirituálisán fejlődésre áhítozol, el kell fogadnod ezt a tényt. Veszélyes világban élsz, bármelyik pillanatban kifoszthatnak. Felelősség-

gel tartozol azért, hogy gondolataidban, érzelmeidben, érzéseidben és fizikai testedben megtartsd az egyensúlyt. Ha nem így teszel, olyan energiaszerkezetben találod magad, amit nem tudsz befolyásolni. Ez kis dolgokban is megnyilvánulhat, például egy munkahelyi nézeteltérésben, de lehet sokkal fenyegetőbb aspektusa is, mondjuk valami őrült áthajt a tiloson és hozzávágja a kocsidat a buszmegálló épületéhez, és az energiád máris átmegy a szellemvilágba. Az emberek az mondják: „Szegény Harry, milyen szerencsétlen balesete volt, minden bizonnyal Isten akaratából." De ez nem Isten akarata, nem kell megsértened az Erőt, hiszen annak ehhez az ügyhöz semmi köze sincs. A dolog Harry energiáján múlt, azon, hogy milyen érzései voltak az életet illetően, azon, hogy nem volt elég ereje, meg a veszekedésen, amit indulása előtt a feleségével folytatott, meg azon, hogy előző este két whiskyvel többet döntött le a torkán, és hogy nem tisztelte a testét, meg az évek során felgyülemlett energiáján, meg ahogy azt az energiát felhasználta az életben; mindezek vitték abban az adott pillanatban ahhoz a közlekedési lámpához, hogy egy bizonyos növekedési rendszer tapasztalatában részesüljön. Amikor Harry visszatér a Felsőbb isijéhez, meg fogja érteni, hogy mi volt a felelőssége az életében. Tudomásul fogja venni, de nem gyötrődve, szívfájdalommal, hanem tanulságként. Mert a Felsőbb Énben minden lúgos kémhatású és pozitív, nincs benne bűn. Semmi olyat nem cselekedhetsz, ami metafizir

kai értelemben bűnnek minősül. Létezik magas szintű energia, ami kifejezi az Erőt, és van alacsonyabb szintű energia is, de ez minden. Bármit alkotsz, tapasztalatot szerzel általa. Hatásai ott lesznek körülötted halálod órájában is, amiként ott vannak életed során is, és életed abból áll, hogy megtanuld miként kell bánni velük. Az, aki megsérti mások jogait, beavatkozik a szabadságukba, és korlátozó energiákat hoz létre maga körül, annak fejében olyan személyeket vonz magához, akik az ő jogait fogják megsérteni. Ez nem bűn és bűnhődés a vétek megtorlása értelmében, hanem, ha úgy tetszik inkább mozgásban lévő energia, vagyis annak a következménye. A bűn az elme tudatalatti terméke. Erkölcsi kódex, ami különböző törzsi szokásokon alapul, és ha valaki megszegi ezeket a törvényeket, azt a törzs tagjai bűnnek minősítik. Akárhogy is, ami számodra bűnt jelent, azt más nem tartja annak. Van Afrikában, a Serengeti magasfennsíkján, sok éve egy kis törzsi falu. Minden reggel, amikor a falucska férfijai felkelnek, kimennek a falu szélére, egy bizonyos fához, és rávizelnek. (Isten tudja, hogyan hat ez a fára!) Ez elfogadott viselkedés, és a törzs asszonyai nem is reagálnák rá. Most pedig, menj néhány barátoddal holnap reggel nyolc óra körül a helyi autóbusz-állomásra, és tegyétek meg ugyanezt, aztán megírhatjátok nekem a börtönből, hogyan reagáltak erre a ti helyi „falusi lakosaitok". Abűnök az elme termékei, szokások, szabályok, és hagyományok elmozduló tengere. Az Erő törvényei túlmutatnak az érzelmeken.

Mivel az Erő csak energiából áll, nem alkot ítéletet a viselkedésedről. Az Erő tökéletes szeretet, semleges. Rendelkezik bizonyos szimmetrikus szerkezetekkel, amelyek, úgy látszik, hogy megnyílnak, aszerint, hogy milyen energiát helyezel beléjük, de ezek a formák nem ítélkeznek fölötted. Csupán az általad birtokolt egyensúly szintje szerint bontakoznak ki előtted. Tehát a fizikai evolúció során keríthetsz sort az Erő megértésére, az egyensúly és az irányítás működtetésének megtanulására, a neked megfelelő körülmények között, egészen addig a pillanatig, amíg készen nem állsz arra, hogy feljuss a magasabb szintre. Amikor ez megtörténik, melléd áll a vezető energia, amely elősegíti a gyorsabb fejlődésedet. Ez a vezető erő van veled most is, amikor ezt a könyvet olvasod, és gondoskodik arról, hogy rendelkezésedre álljon mindaz, amire a fejlődésedhez szükséged van. Tekintsük át a dolgokat: az Erő megértéséhez tudatosítanod kell magadban, hogy az létezik. Aztán fel kell ismerned, hogy mivel mindenben benne van és benned is megtalálható, megvan benned az az erő, amellyel minden dolgodat irányíthatod. Ha uralkodsz az elméden, minden dolgot érzékelhetsz. A fegyelem felszabadít, lehetővé teszi, hogy saját érdekedben sugározd magadból az Erőt, és ezek a céljaid fokozatosan fognak elvezetni a jelenlegi evolúciós szinteden túlra. És ez az, ami olyan fontos.

3. FEJEZET

Az Erővel történő kommunikációs folyamat kifejlesztése Ha egyszer megértetted, hogy az Erő minden dologban benne van, és a javadra tudod fordítani ezt, akkor azt is meg kell tudnod, miképpen nyilvánul meg, és milyen energiaszintek állnak rendelkezésedre. Beszéljünk részletesebben a vezetődről és arról, hogy a fejlődése hogyan kapcsolódik a tiédhez. A szellemi vezető fogalma gyakran egy viktoriánus szeánsz látomását idézi fel, amikor egy fehérhajú idős hölgy sipítozva azt kérdezi a mennyezettől: „Van ott valaki?" A vezető effajta képmása zavart okoz. A vezető nem valamiféle egyiptomi herceg, vagy egy vörösbőrű indián főnök, nem is apáca a reneszánsz korából, hanem energia, ami a fizikai sík reinkarnációs szerkezetén túl fejlődik, és mivel energiája némileg túl van érzékelésed határain, a tudatalattid teremt egy olyan szimbólumot, amit a tudatalattid megért, és megjelenít mondjuk, egy rézbőrű indiánt, mert azt érzi megfelelőnek. Ezután ezt az energiát el is kell nevezni, és az elme kitalál egy nevet, és így tovább, a tudatalatti folyamata olyan képmásokat teremt, amiket képes megérteni. Ha az erdőben sétáltál és megpillantottad a természet valamely szellemét, ésszel nem foghattad fel annak energiamintázatát, mivel a természet szellemi energiája fellobbanó, vibráló életerő, és

gyorsabban mozog annál, minthogy szemmel normálisan érzékelhetnénk, s meghatározhatatlan a tudatalatti számára is. De mivel az agyad nem szívesen fogadja be azt a vizuális mintázatot, ami nem ismerős számára, automatikusan átszervezi az információt és olyan szimbólumba önti, amit megért, te pedig ekkor kijelented: „Láttam egy kis manót, zöld kalapot viselt, egy sziklán üldögélt, és furulyázott." Ilyen az agy és szimbólumainak sajátossága. Vezetőd egyben a vibráló életerő spontán felvillanása is, és ezt a rezgését arra használja, hogy elősegítse a fejlődésedet. Mivel vezetőd szorosan kapcsolódik Felsőbb Emdhez, kezedbe adja a kulcsot az érzékelés raktárához. Ez az információ létfontosságú a fejlődésedben, de egészen addig nem jön elő, amíg egy bizonyos energiaszinten készen nem állsz a befogadására. Vezetőd ugyanis nem akar felrobbantani azáltal, hogy túlterheli az áramkört. Sokkal több ereje van, mint amennyire valaha is szükséged lesz, de egyebek közt azt is megtanulta, hogy az összes erőt összeillessze anélkül, hogy bármit is kihagyna, aztán olyan mennyiségekben adja át neked, ami még nem okoz kiegyensúlyozatlanságot nálad. Egyszer részt vettem Londonban egy agykontroll tanfolyamon. A hallgatók egyike hétköznapi fickó volt, akiből valami megnyerő természetesség áradt. A kurzus több mint két hétig tartott, s ezalatt az illetőnek nagy szellemi megvilágosodásban volt része. Sok mindent megtanult az agyról, az ember rejtett képességeiről, az ősi bölcses-

ségekről, s mindez nagyon megihlette. Kétségtelen, hogy a vezetőjének ez nagyon tetszett, és még több energiát bocsátott ki. A fiatalemberben kezdett valamiféle crescendo kialakulni. Gyorsan és igen intenzíven került kapcsolatba belső erejével, és hamarosan legyőzhetetlennek képzelte magát. Úgy érezte, ő a leghatalmasabb spirituális lény a földi síkon. Egy szimbólum öltött testet tudatalattijában, ami azt mondta neki: „A valaha is élt legnagyobb spirituális lény a Názáreti Jézus volt." Éppen ezért a legény, úgy érezte, hogy kétségtelenül ő maga Jézus. Két héttel később részt vett egy „ismétlő" foglalkozáson. Amint belépett a tanterembe, rögtön közölte, hogy ő Jézus, és legyőzhetetlen energiával rendelkezik. A többiek szolidan kuncogtak körülötte, és nem igazán figyeltek rá oda. Ezután az ifjonc úgy érezte, demonstrálni kell azt a nagy erőt, amit magában érez, ezért kijelentette, hogy tud repülni. A többiek még mindig semmibe vették. Néhány perc múlva, a jelenlévők legnagyobb megrökönyödésére, a fiatalember kivetette magát a második emeletről, egyenesen az épület udvarán álló szökőkútba. Érdekes módon a ház gondnoka éppen azon a napon határozta el, hogy ideje elvégezni a szökőkút évente egyszer esedékes kitisztítását, ezért leeresztette belőle a vizet! Ifjú „kvesztorunk" mintegy tizenkét méter magasságból repült le, és a szilárd betonon találta magát. Vezetője lemondott a tisztéről! Azért meséltem el ezt a történetet, hogy rámutassak arra, ha az energiával foglalkozunk, lehet-

séges, hogy túlterheljük magunkat. A vezetőnek kell biztosítania, hogy megtartsd a fejlődésednek megfelelő egyensúlyt, gondoskodnia kell arról, hogy hozzájuss az erőhöz, de te magad vagy a határ. Éppen ezért ennek kulcsa az, hogy mekkora teret tudsz nyitni az Erőnek, annak a jóindulatú hatalomnak, amely az idők kezdete óta várakozik rád. Sokan szeretnének nagy közvetítőkké válni, hogy magasabb szintű energiát juttassanak önmagukon át az Uj Korszakba, ám mégsem értik meg, hogy energia csak olyan mennyiségekben tud áramolni, amennyit ők be tudnak fogadni. Ez nagyon egyszerű szabály, de sokan mégsem értik meg. Ha tanítani akarsz, hozz erőt, gyógyírt az Új Korszaknak - kezdd el magadnál, kezdd azzal, hogy megvizsgálod az életed energiáját. Nézd meg, mi az, ami visszatart; talán régi kapcsolatok, tévutak, silány étkezési szokások, céltalanság, bátortalanság. Ha felméred a helyzetedet, akkor valószínűleg rájössz, hogy megvan mindened, amire szükséged lehet, és életcélod ott van előtted: ha nem lenne ott, már valamikor korábban elhagytad volna a földi létsíkot, és valahol másutt próbálnád kitapasztalni az evolúciót. A vezetőddel és a Felsőbb iveddel folytatott párbeszéd főleg fegyelem kérdése. Be kell vágnod, mintha az életed függne tőle. Elméd erős, sok éven át ő parancsolt, és nem vonul vissza mindaddig, amíg rá nem kényszerül. Az erőfeszítés olyan, mintha ár ellen úsznál a folyóban, és amint megszabadulsz a törmeléktől, egyre erősebr

t

r

ben sugárzik rád a fény, és ereje felbátorít arra, hogy mélyebbre hatolj. De először fel kell ráznod azt, akinek tartod magad. Agyad számos merev formát teremtett ha úgy tetszik, szokásokat -, és úgy fog ragaszkodni ezekhez a szokásokhoz, mintha az élete függne tőle, ami bizonyos szempontból így is van. Rázd meg a fát! Szakíts a megszokottal. Hadd élénkítsen fel az állandó változás friss levegője. Kelj fel hajnali háromkor, reggelizz meg, és bár agyad tiltakozik ellene, lepd meg, vidd el egy jeges tóhoz és hajítsd bele. Ha gyökeresen megváltoztatod a létformákat magad körül, agyad elbizonytalanodik és kienged az értelem szorító markából, és ez lesz számodra a kulcs a magasabb szintű erők teljesebb kiismeréséhez. Most még az elméd ereje, az érzelmeid és az, amit magadról képzelsz, áthatolhatatlan gátat képez, amin az Erő nem képes átáramlani. De ha megfegyelmezted az agyadat, és úrrá lettél az érzelmeid fölött, akkor a Felsőbb Éned energiája át fog áramlani, és minél több energia áramlik, annál több fény világítja meg az utadat, a gondok szertefoszlanak, és tökéletesen meg fogod érteni, mit is jelentett az, hogy „aranykor". Fegyelem nélkül igen csekélyek az esélyeid, valójában semmi esélyed sincs. ¥

4. FEJEZET

A beavatás négy diszciplínája Csak említsd meg a fegyelem kifejezést tudatalattidnak, s az máris veszi a kalapját! Vajon miért? Mert az elméd tisztában van azzal, hogy ha fegyelmet tartasz, kicsúszik a kezéből a hatalom, és ezért csak akkor fog meghátrálni, ha feltétlenül rákényszerül. Ha meg akarod nyerni a csatát, energiádnak olyan erősnek kell lennie, amennyire csak lehetséges, oltalmaznod kell, gondosan vigyázni rá, hogy folytonosan megmaradjon benned. Ameddig sok energiád van, tiéd az irányító szerep, ám amikor hagyod, hogy csökkenjen a szintje, a tudatalattid veszi át a hatalmat. A fizikai sík igazi természetéből következően azon mesterkedik, hogy lenyomjon téged, részben hitványságából következően, részben pedig azért, mert elfáradsz, vagy az étkezési szokásaid nem megfelelőek, vagy hagyod, hogy negatív érzelmek lopózzanak az életedbe. Az evolúciós tanulási folyamatodat döntően az a képességed szabja meg, hogy mennyire tudod felismerni és irányítani a körülötted lévő energia árapályát. Hiszen a többi energiához hasonlóan a metafizikai energia is illanó, és sosem marad mozdulatlan: ha éppen nem emelkedik, akkor süllyed. Bár konkrétan sosem fogod megtapasztalni az Erőt, belső érzéseid megsúgják neked, hogy mi-

kor van veled és mikor nincs, és egy kis gyakorlás árán hamarosan felismered majd az életedre hatást gyakoroló energia szövevényes természetét. A négyszemélyes diszciplína, amelyek a régi időkben a Beavatottak Négy tantárgyaként voltak ismeretesek, a következők: * Fizikai fegyelmi szabályzat * Táplálkozási fegyelmi szabályzat * Érzelmi fegyelmi szabályzat * A kiegyensúlyozottság fegyelmi szabályzata. Ezek mindegyike önmagában is megérne egy könyvet, de ha röviden megtárgyaljuk őket, az is némi alapot ad, a többivel pedig már magad is képes leszel megbirkózni. A fizikai fegyelemre úgy tehetsz szert, ha megismered saját testedet. Ha alaposan tisztába jöttél a fizikai képességeiddel, túl tudsz lépni rajtuk, és automatikusan kitárul előtted egy kapu. Am addig nem tehetsz szert magasabb szintű tapasztalatra, amíg úrrá nem lettél azon, amelyben benne élsz. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal ki kell gyógyulnod minden betegségedből. A szabályzat csak azt követeli meg, hogy vállalj felelősséget a testedért, ismerd meg, gyakorold, hogyan uralkodhatsz felette, gyakoroltasd és tartsd tiszteletben, győződj meg arról, hogy a fizikai tapasztalat megszerzése nem ragadtat-e olyan túlzásokra, amikor már a tested irányít téged, nem pedig te a testedet. Ha valami betegség gyötri a testedet, ne fordíts hátat neki, ne hagyd cserben. Ehelyett szögezd le: „Én a bennem lévő Erő vagyok, nem per

r

dig a testem, sem az érzelmeim, sem az eszem. Örökkévaló, halhatatlan és végtelen vagyok, ami én vagyok, az szép és erős és nincs olyasmi, aminek az irányítását én ne tudnám elsajátítani." Számos mód kínálkozik arra, hogy megismerd a testedet és megtanulj uralkodni fölötte: a jóga, a testgyakorlás, a meditáció, a szótlan üldögélés, a csendes séta, a koplalás, megtisztulás és a tanulás. Válaszd azt, amelyik tetszik, de szemelj ki egyet, mivel nagyon fontos számodra, hogy tudd, mit csinálsz. Csak a tréfa kedvééit, tedd le ezt a könyvet és nyomd az ujjadat pontosan a hasnyálmirigyedre. Ha nem tudod biztosan, hol van, tedd az ujjadat oda, ahol szerinted megtalálható. Aztán fogj egy anatómiakönyvet és biztosan jót nevetsz majd, mert a megkérdezettek többségének fogalma sincs, hol van a hasnyálmirigy, vagy egyáltalán, mi a funkciója. A mostani tanfolyamon egy hölgy egyenesen a jobb fiile mögé tette az ujját! (Csak emlékeztetőül: a hasnyálmirigy a gyomor alatt helyezkedik el, átlósan a lép és a nyombél között.) Ez a gyakorlat nagyon fontos, mivel jól illusztrálja azt, hogy a legtöbb ember igen keveset tud arról a testről, amelyben lakik. Ennek következtében, ha valami elromlik benne, agyuk tudatlanság táplálta félelemmel reagál rá. Minden fájdalom traumává válik, ahelyett hogy jelzésnek tekintenék, miszerint itt az ideje, hogy elkezdjék a megfelelő öngyógyítást. Ha tudod, hogyan működik a tested, milyen vitaminokra és ásványi sókra van szüksége, és hogyan működnek a különböző

összetevői, akkor képes leszel arra, hogy magabiztos erőt hozz létre magad körül. Ettől az erőtől fogod úgy érezni, hogy nem az orvosok, nem a gyógyszerek, s nem valami külső erő uralkodik a testeden, hanem megvan benned az erő, hogy bármilyen körülmények között meggyógyulj, és hogy félelem nélkül élhess. Ha ezt a tényt tudomásul vetted, elmédet más dolgok felé fordíthatod. Ám roppant bonyolult elérni, hogy tökéletesen uralkodj a testeden, ha azt hiszed, hogy hasnyálmirigyed a füled mögött van. Szánj időt arra, hogy fiziológiailag is megértsd önmagad: az emésztésedet, a nyombelet, a hasnyálmirigyet, a vastagbelet, az epehólyagot, a májat, a vesét. Hogyan működnek a különböző testi funkcióid? Hogyan működik a vérkeringésed? Hogyan áramlik az energia az idegrendszereden át? Miből jönnek létre egészséges fogak, a haj, a foghús, a szem és így tovább? Ha egyszer megérted hordozód sajátosságait, akkor olyan helyzetbe kerülsz, hogy uralkodni tudsz fölötte. Ezt követően határozottan meg kell értened, hogy te nem a tested vagy, hanem a Felsőbb Éned energiája, az Isteni Erő része. Azért vagy ebben a testben, mert te választottad, és amivé lett, az nem Isten akarata. Az, amit te teremtettél a gondolatformáidból és az eddigi tapasztalataidból. Semmi sincs, amit ne tudnál visszafordítani, de az emberek néha a szokások csapdába ejtett rabjai lesznek. Javasolhatod valakinek, hogy ne fogyasszon annyi sót és lehet, hogy attól fogva naponta csak hat zacskó sózott burgonyaszirmot fog elrágcsál-

ni, és aztán csodálkozik, miért bünteti őt az ég, amikor minden a fejére szakad - hát így gondolkodik az átlagember. Az ösvény, amelyre lépni akarsz, különös eltökéltséget követel. Teljes önuralmat, mert amint növeled az energiádat, az ösvény egyre keskenyebbé válik: a legkisebb megcsúszás, és máris óriási magasságból zuhanhatsz alá. Nincsenek köztes területek. Vagy uralkodsz magadon, vagy nem, az Erő, mivel tökéletesen elfogulatlan, nem törődik azzal, melyik utat járod. Az emberiség történelme tele van olyan egyének históriáival, akik úgy érezték, hogy az Isten vagy valami más, az utolsó pillanatban majd megmenti őket. De hol vannak ezek? A következő dimenzióban, ahol mindent másképpen értelmeznek. Ha több akarsz lenni annál, ami jelenleg vagy, a feladat megvalósítása érdekében frontális támadást kell indítanod. A szabad akaratnak ezt a módját „Az erő ösvényének" vagy „A harcos útjának" szokták nevezni. Ezek meglehet, érzelmileg színezett elnevezések, feltétlenül erőre van szükséged ahhoz, hogy áttörd az elméd kényszereinek falát, és utazásod első lépéseként uralkodni tudj a testeden. Ha ennek az uralomnak birtokában vagy, akkor automatikusan egy exkluzív dimenzióba kerülsz, mert a külvilág nem nagyon ismeri a kiegyensúlyozottságot, ezért aztán az energiád az univerzum részévé válik, ahol érezhető az Erő hatalma, és ez majd másokra is vonzerőt gyakorol. A legtöbb ember kényelmesen éli életét, olyanok, akár

a tócsába pottyant medúza, sehová se mennek onnan és végül, amikor a pocsolya kiszárad, ők is befejezik fizikai létüket. Ha uralkodsz a testeden, ki tudod húzni a medúzádat a pocsolyából, és egy tóba helyezheted, onnan pedig az óceánba, ami ebben az esetben az Erő energiáját jelenti. A következő elsajátítandó tantárgy a táplálkozási fegyelem, ami szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Ugyanis mindazt, amivé lenni akarsz, a testeden keresztül kell, hogy kifejezésre juttasd, és azt a testet persze táplálnod is kell. Energiaszinted növelésének leggyorsabb módja az, ha betartod a helyes étkezési szokásokat. Az olyan ételek, mint a só, a cukor és a finomított termékek, hajlamosak az energia csökkentésére, míg a gyümölcsök és zöldségfélék növelik azt. Ha a tested fölött való uralkodásra összpontosítasz, annak fizikai szükségletei is világossá válnak előtted, és fokozatosan önmagad gyógyítójává válhatsz. Am ez a gyógyító folyamat nem következhet be anélkül, hogy meg ne tartanád az általad fogyasztott élelmiszerek lúgos egyensúlyát. Ha étrended túl savas, vagy túlságosan sokat eszel, testednek sosem lesz esélye rá, hogy újjáépítse és meggyógyítsa önmagát, hanem következésképpen fokozatosan leépül. A fehérjék, az alkohol, a diófélék, gabonafélék és tejtermékek - kivéve a joghurtot akárcsak a só és a cukor savas ételek. A gyümölcs- és zöldségfélék, a gyümölcslevek lúgosak. Az optimális egyensúly elérése érdekében étrendedben nyolcvan százalék lúgos kémhatású ételnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy főleg gyíir

mölcsöt fogyassz, nyers zöldségeket, és csak kis mennyiségben fehérjét, amikor energiára van szükséged. Annak, aki úrrá tud lenni az életszükségletei fölött, naponta csupán 50 gramm fehérjére van szüksége. Ez a fehérje mintegy húsz deka hús, vagy annak vegetáriánus megfelelője, vagy a márkájától függően mintegy két-három pohár joghurt proteinjéből állhat. Étrended többi összetevője legyen inkább lúgos jellegű. E szabály alól természetesen akad néhány kivétel is. Ha például nagyon kimerítő vagy nehéz fizikai munkát végzel, akkor naponta 50 grammnál több fehérjére is szükséged lehet. Számos könyvben találhatsz táplálkozási tanácsokat, s minél többel ismerkedsz meg, annál jobban szabályozhatod étkezésedet. Általánosságban, az emberek túl sok savas élelmiszert fogyasztanak, ez pedig a betegségek melegágyául szolgál. Sajnálatos módon a csomagolt, üveges kiszerelésű vagy konzervált ételek között szinte nem is találhatunk olyat, ami ne tartalmazna sót vagy cukrot. Cukrot azért használnak, hogy azzal az érzelmeidre hassanak, míg a sót tartósítószerként alkalmazzák, és hogy az étkezés befejezése után is hatást fejtsen ki. Az így kezelt élelmiszerek nehezen emészthetők, lassan szívódnak fel a testben, temérdek salakanyag marad utánuk, és végül meg is betegíthetnek. Lásd be, nem szabad ilyesmiket vásárolnod, fogyassz inkább gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket és nem előrecsomagolt termékeket. Az ilyen ételek elkészítése egy kicsivel több munkát igényel, de akkor is így kell dön-

9

tened. Eleted minden pillanatában olyan elhatározásokra jutsz, amik befolyásolják fejlődésedet, és ezen döntések kombinációja jelenik meg az életkörülményeidben. Amit megeszel, abból áll össze a tested, szokták mondogatni. Minél inkább hagyatkozol a friss ételekre, amelyekben életerő van, annál több lesz az energiád. Szomorú, de igaz: a pizzában nagyon kevés az életerő. Összefoglalásul, tehát az a legelőnyösebb számodra, ha étrended lúgos hatású ételekből áll: kerüld a cukrot és a sót, és amíg alkohollal, cigarettával vagy kábítószerrel nem követsz el erőszakot a testeden, megszűnnek a panaszaid és fájdalmaid. Ez időbe telik. A rossz egészségi állapot gyakran sok tíz és tízezer kiegyensúlyozatlan étkezés következménye, és ezt nem lehet egyetlen nap alatt jóvátenni. Türelmesnek kell lenned önmagadhoz. Ha már rajta vagy ezen az úton, megismerted a testedet, és tudomásul vetted, hogy felelős vagy érte, akkor már felkészültél a következő diszciplínára, az érzelmi fegyelem elsajátítására. Ez magától következik. Amikor a testeddel és a táplálkozásoddal foglalkozol, és távolodni kezdesz a fizikai szféra durvaságaitól, az agyad erre érzelmileg reagál, márpedig mind közül a szellemi fegyelem a legnehezebb. Azt hiszed, hogy már kézben tartod az energiádat, és akkor egyszerre csak bekövetkezik valami izgalom, és minden összeomlik. Ez azért van így, mert az elmének megvan a maga sajátos beállítottsága. Az eseményeket és körülményeket valóságosnak tartja, és annak

megfelelően viselkedik. Ha lezuhan az energiaszinted, az elméd szeszélyes és vitatkozó kedvű lesz, és ésszerűtlen követelésekkel áll elő. Ami az energiaszinten végbemegy, az a következő: az aurádnak, vagyis a belőled kisugárzó hatásnak a narancsszínű, vagyis érzelmi része belefúródik a vörösbe (a fizikaiba), a sárga pedig (a gondolati) annak valamelyik oldalán helyezkedik el. A tested fizikailag reagál, az agyad szenvedélyesen, és te egyszeriben ott állsz pörlekedve a világgal és önmagaddal. Ha azt akarod, hogy a tiéd legyen az irányító szerep, minden egyes nap bizonyos részét teljesen egyedül kell töltened. Szánj rá időt, hogy áttekintsd érzéseidet és a dolgaidat, hagyd, hogy érzelmileg elég éretté válj annak megértéséhez, hogy semmi sem valóságos, hogy nem létezik halál, mindez csupán evolúció. Ezáltal elszakadhatsz az események érzelmi késztetésétől, és érzel magadban olyan erőt, amely a nap mint nap folytatott apró küzdelmeken túlra vezet. Ha mások kibillentenek az egyensúlyodból, csak rajtad múlik, hogy odébbállj és megőrizd mindig az önuralmadat. Kétszeresen is fontos az összeütközés elkerülése, hiszen az életed olyan, mint a folyón úszó faág, és ha másokkal viszályba keveredsz, az zátonyra futtatja, s ezáltal leállítja a további fejlődésedet. A régi taoista bölcsek, akik megértették ezt az energiaáramlást, arra oktatták tanítványaikat, hogy térjenek ki az összeütközések elől, mivel ez az áramlás fűti az egót, és erősíti a tudatalattid ha-

talmát az ügyeid fölött. A bölcs odébb áll, a balga ott marad és verekszik. Ha valaki akar tőled valamit, add oda neki. Egy univerzális, mindenre kiterjedő áramlás, hiszen ha így cselekszel és nem makacsolod meg magad, azáltal az energiád szabadon áramlik, és te is nyitott maradsz a más területekről érkező energia befogadására. Ha kiegyensúlyozatlan kapcsolatban élsz, szilárdítsd meg azt. Ha nem vagy képes rá, lépj ki belőle. Ha a pénzhiány gátol valamiben, bízz az Erőben, és mindenképpen menj tovább a céljaid felé. Ez az áramlat lényege: ha egyensúlyban vagy önmagaddal, az lehetővé teszi, hogy az Erő együttműködjék veled, az életedben továbbra is minden rendelkezésedre áll, és mindig lehetőséged lesz a fejlődésre, és az emberek keresni fogják a társaságodat. Bemutatok egy gyakorlatot, amit akár ki is próbálhatsz. Kelj fel hajnalban, sétálj egy órát a szabadban, és csendesen gondold át mindazt, ami esetleg nyugtalanít. A séta végén válassz ki egy nagy és erős fát. Háttal dőlj neki, és támaszd hozzá a hátad mögött a kezedet. Végy mély lélegzetet, és lazítsd el az egész testedet. Kezdetnek végy tudomást a szellemi evolúcióról a természetben. Végy még egy mély lélegzetet, és mialatt kifújod a levegőt, mondd azt, hogy: „Eleven Lélek, tedd lehetővé a természet szellemeinek fejlődését." Aztán végy ismét egy mély lélegzetet és fohászkodj a tűz, a levegő és a víz szellemeihez. Ily módon kommunikációt létesítesz a természetes éned-

del, és ha érzékeny vagy, meg fogod érezni az elemek válaszát. Aztán érezd meg, ahogy a fa energiája, annak törzséből átáramlik a testedbe. Ahogy ezt kezded megjeleníteni, valami gyengén ringó mozgást érezhetsz a saját energiádban. Ha érzékeny vagy, ténylegesen érezni fogod, amint a fa ereje metafizikusán megtisztítja energiádat, mivel a természet magába szívja az érzelmeket. Néhány pillanat múlva a mozgás megáll, és te már nem tudsz többet magadba fogadni. Tudatosítsd magadban a fa és a természet erejét, és vedd tudomásul, hogy kölcsönhatásként a te erőd is elősegíti a fa fejlődését, így misztikus szinten kölcsönös csereviszony létesült köztetek. Ezután csendben térj haza. Feszültség csak akkor támad benned, ha az éitelmed meg van kötve. Ha a csend és a természet révén felfrissíted magad, állandóan újraéleszted a belső énedet A hajnali órákban vagy a legerősebb. Ha időben fel tudsz kelni, hogy így kezdd a napot, ez az erőfeszítés olyan rendszereddé válik, amit az irányítás megalapozására használhatsz fel. A nap bármely órájában. Szánj rá huszonnégy percet, vagyis jelképesen a nap minden órájának egy-egy percét, a meditációra vagy a csendes sétára, de egyedül. Használd ki ezt az időt arra, hogy gondold át előre a napodat. Amikor összr

pontosítod az értelmedet, a Felsőbb Eneá kilép belőled és körülveszi a rád váró eseményeket, egyfajta szellemi előőrsként szolgál, és felélénkíti előtte az energiát. Képzeld el folyamatában a

napodat, lásd magad előtt az embereket, akikkel foglalkozni fogsz, és akik pozitívan reagálnak rád; lásd meg, hogy tested erős és egészséges, lásd meg az előtted álló napot a maga termékeny ragyogásában, és lásd meg a szépséget minden dologban. Rázd le magadról az előző nap minden érzelmi problémáját, és hagyj időt arra, hogy valóban megérezd a belső énedet. Mondd el a saját szavaiddal: „Ma csodálatos nap vár rám. Én irányítom azt a lényt, ami én vagyok, és amiben szépség és erő van, és amit megszerzek magamnak, az mind a legmagasabb rendű evolúciómat és javamat szolgája." Végül iktasd be a napi életrendedbe a tornát, mondjuk húsz percnyi szívpumpáló aerobicot. Ez segít érzelmeid szabályozásában, mivel a torna olyan endorfinoknak nevezett, különleges vegyi anyagokat termel az agyban, amelyek természetes módon nyugtatnak meg. Azzal, hogy megalapoztad a napodat, mielőtt a világ többi része felébredt, olyan energiát hozol létre, amit nem tud legyűrni a mások negatív hozzáállása. Ha ezt a technikát alkalmazod, rá fogsz jönni, hogy amint mások is megsejtik a te láthatatlan erődet, rögtön eltűnik minden bírálgatás és személyeskedő összezördülés. Minél több energiát sugárzol magadból, annál több belső tudást fogsz megtapasztalni, ami megtanít arra, hogyan kell fejlődnöd, hogy túljuss a földi síkon. Hogy elhagyhasd a földi síkot, és átlépj az öt érzéken túli dimenziókba anélkül, hogy ténylegesen meghalnál, azt a negyedik diszciplína, a kiegyensúlyozottság tudománya révén érheted el.

Ez teszi lehetővé számodra, hogy anélkül élj a világban, hogy annak része lennél, megszabadít a felsőbb szintű érzékelési funkcióktól, mivel az a dimenzió, ami felé tartasz, maga a tökéletes egyensúly, és nem tárul fel előtted, ha szétesőfélben vagy. • Ha sikerült megteremtened a fizikai, táplálkozási és kiegyensúlyozott érzelmi hozzáállásod fegyelmét, akkor még némi finom felhangolásra van szükséged. A napi huszonnégy perces meditáció kiegyensúlyozottá lesz, ha naponta nyolc órán át végzed, felborítja az egyensúlyodat. A spirituális növekedés nem azt jelenti, hogy visszahúzódsz az életből, hanem a benned lévő erő fejlesztését, és aztán annak bizonyos módon történő kifejezését. Azért vagy itt, hogy élettapasztalatokat szerezz, nem azért, hogy elmenekülj előlük. Hasznos emlékeztetned magad arra, hogy az energiát finoman kell egyensúlyoznod, és amint szintje növekszik és érzékelésed fejlődik, nagyon oda kell figyelned arra a keskeny ösvényre. Minden, ami körülvesz, energiával rendelkezik, ennek jellege lehet savas, lúgos, vagy semleges. Életednek olyannak kell lennie, mint az ételeidnek, azaz mintegy nyolcvan százalékban lúgos jellegűnek. Az egyensúly elérése érdekében persze némi savas hatásra is szükséged van, de ebből több mint elegendőhöz jutsz hozzá akkor is, ha egyszerűen végigsétálsz egy városi utcán, vagy a szokásos napi gondolatokkal foglalkozol. A lúgos jelleg szimpatikus energiával vesz körül, amitől a vezetőd szabadabban kommunikál-

hat veled, és segíthet a tested öngyógyításában. Nézz végig az életeden és bizonyosodj meg róla, hogy egyensúly van körülötted, nem csak abban, amit eszel, hanem a társaságodban, azokon a helyeken, ahová járni szoktál, a körülötted lévő színekben és anyagokban, a szórakozásban, amiben örömödet leled, és a zenében, amit hallgatni szoktál. Mindezek vagy savas, vagy lúgos tulajdonsággal rendelkeznek, s nagyon egyszerű azonosítani őket. Kérdezd meg magadtól, vajon a petrezselyem vagy a kávé savas-e vagy lúgos? A válaszok maguktól kínálkoznak. És mi a helyzet a színekkel? Savas-e a piros? Természetesen igen, ugyanúgy, ahogy a narancsszín, a sárga és a fekete. Ezeket a színeket is alkalmaznod kell ez ellentétek kihangsúlyozására, de nem szabad engedned, hogy eluralkodjanak akár az otthonodban, akár az öltözékeden. A vörös, a narancs és a sárga a fizikai, érzelmi és értelmi energia tartományához tartoznak, és azáltal, hogy szellemileg igazodnak az Erőhöz, te megpróbálsz túllépni ezeken a szemléleteken. A fekete a fejlődés színe, lefojtott energia, de nem negatív, hanem alapvetően olyan energia, amely önmagát erősíti. Ez a szín főleg azokra gyakorol hatást, akik negatívan állnak hozzá a dolgokhoz, erőszak lakozik bennük, az ilyen személyek ugyanis félelmet sugároznak, s a fekete lehetővé teszi számukra, hogy megérezzék az emberek reakcióit, ami a mások fölött gyakorolt hatalom érzését sugallja nekik. Végül azonban azt kell tapasztalniuk, hogy a negatív érzések állandóan

visszaáramlanak rájuk, felgyülemlenek, míg egy napon valami szörnyű eseményben nyilvánulnak meg. Ezért szokott előfordulni az, hogy a fekete mágiát művelők közül sokan szörnyű véget érnek, mivel nem képesek szétoszlatni az általuk gerjesztett energiát. A fekete szín kedvelőinek másik csoportja az „éjszaka hölgyei", akiknek érezniük kell az ügyfeleik szexuális reakcióit; ők azért öltöznek feketébe, hogy csábítóak legyenek. A fekete nem rossz és nem jó, egyszerűen önmagára hat, ezért ajánlatos korlátolt mértékben alkalmazni vagy viselni. A zöld semleges és passzív, ez a nagy megnyugtató. A régi időkben a színpad mögötti helyiséget zöldre festették, hogy fellépésük előtt megnyugtassák a lámpalázas színészeket. Manapság ez a hely olykor „zöld szobaként" ismeretes, még akkor is, ha egészen más színre festették. A zöld szín a természet csillapító hatását kelti. A kék, az indigó vagy a lila lúgos jellegűek, mert segítenek abban, hogy kapcsolatba kerülj a Felsőbb Éneddel. A fehér szín szintén lúgos, a fehér ruha alkalmas viselet, ha sok emberrel foglalkozol, ugyanis megóv mások energiájától, és visszatükröz minden feléd irányuló negatív hatást vagy kiegyensúlyozatlanságot. A legtöbb pasztellszín lúgos, mivel nagyon lágyak, és még ha fizikai, érzelmi és ésszerű színek felé hajlanak is, valamiféle visszafogott szépséggel fejezik ki a fényt és a színt. A szövetek tulajdonságait könnyű megkülönböztetni. A pamut, a gyapjú, a selyem és más, természetes anyagok lúgosak, míg a mesterségesen

előállított szövetek, mint a poliészter és különféle műselymek savas hatásúak. Ez utóbbiak rengeteg statikus elektromosságot halmoznak fel magukban, és fokozatosan gyengítik az energiádat, ugyanúgy, mint a neonvilágítás. Az egyensúly a zenében is megtalálható. A rock and roll vajon savas vagy lúgos jellegű? Debussy Clair de Lune-je savas vagy lúgos? Nem nehéz eldönteni. A rock, a soul zene és a dzsessz alapvetően savas, míg a klasszikus muzsika általában lúgos. Az opera viszont változó, a mű hangulatától függően időnként roppant savas, és érzelmi hatást kelt, máskor azonban lelkesítő, lúgos jellegű. Mit gondolsz, milyen tulajdonságú a country és a western zene? Ha azt mondod, „savas", igazad van. Ez a muzsika általában valamilyen történet, a fickó nem képes egyenesbe jönni, a lova elpusztult, szíve hölgyét egy másik szerelem a városba vitte - csupa érzelem, narancsszín, zenében kifejezve, energiája tehát a közönségesebb formák felé visz. Es erre fel kell figyelned. Ha olyan helyen dolgozol, ahol állandóan rockzene szól, nagyon nehezen tudod megőrizni kiegyensúlyozottságodat, a muzsika folyamatosan vörös és narancs színekkel bombáz, nem leszel képes kipihenni magad, és egy idő múlva már nem tudod kiegyensúlyozni belső erődet sem. Ha fogékony vagy a környezetedre, az segít abban, hogy kiegyensúlyozottá válj, és bármily módon fegyelmezed is magad a benső éned keresése közben, az mindenképpen megerősít téged. Természetesen ez nem kötelező, de ha komolyan a r

hétköznapok valóságán túlra szeretnél jutni, fogékonynak kell lenned a körülötted lévő világra. Ha nem vagy biztos benne, vajon egy bizonyos dolog hasznos és lúgos hatású-e, vedd figyelembe a következő útmutatót: ha az a valami fizikai, érzelmi vagy szellemi jellegű, akkor valószínűleg savas, ha semleges, vagyis természetes vagy filozofikus, esetleg spirituális (nem vallási értelemben), akkor lúgos, és segít abban, hogy érintkezésbe léphess önmagaddal. Ha hozzávetőlegesen így cselekszel, megalapozod azt az erőt, amivel megszerezheted magadnak mindazt, amire valaha is szükséged lehet, és az Erő oly nagy mértékben nyilvánul meg benned, hogy saját energiaközpontoddá válhatsz. Kreatív képességeid ezután elvegyülnek az Egyetemes Törvénnyel, és életed a továbbiakban valami különleges spontaneitással zajlik: pénz áll a házhoz, ha szükséged van rá, munkádban számíthatsz az emberek támogatására, és olyan lehetőségek bukkannak fel, amelyek egy-egy lépéssel előbbre visznek. Véletlen találkozások, szokatlan események - és a kiegyensúlyozottság révén bekapcsolódsz a világmindenség energiájába, és lehetőségeid a végtelenségig érnek. A kiegyensúlyozottság lehetővé teszi, hogy sem az emberek, sem a politika, sem a kínálat és a kereslet ki ne zökkentsenek magadból, energiád ezektől függetlenül létezik, s a spiritualitása fokozatosan megváltoztat. Belső ragyogásod révén automatikusan magadhoz vonzod mindazt, amire szükséged van. A világ problémái nem küldenek a padlóra, hiszen te mindezen már túl vagy, és az ol-

dalvonalról szemléled az életet, és ezáltal hagyod, hogy mások is megfelelően fejlődjenek, mindvégig annak tudatában, hogy elkötelezett lévén, erőt adsz belülről önmagadnak és a környező világnak. Lehetetlen megállapítani, mekkora hatást gyakorolsz másokra, de erőfeszítéseid metafizikusán hozzájárulnak a világ evolúciójához, mivel a felsőbb hatalmak az energiádat a fejlődés további ösztönzésére használják fel. A bölcsnek soha sincs tudomása arról, hogy az ő ereje másokban miként idéz elő valami változást, és éppen ez az, ami bölccsé teszi őt. Erőd abból ered, hogy megérted, a többiek pontosan ott vannak, ahol szükségszerűen lenniük kell, és bármit tesznek is, azt fejlődésük érdekében teszik, és azt te nem ítélheted el. Ha tökéletesen elfogadod mások valóságát, valódi, univerzális szeretetet fejezel ki, és erősíted a saját fejlődésedet, mivel az ítélkezés nem süllyeszt vissza a hitványabb fizikai szintre. Negativitás, éhínség, atombombák, egyének közötti viszálykodás, mind a fizikai tapasztalás tananyagának részét képezik - ezt te sose fogod megváltoztatni, ezen soha, senki sem változtatott. Megfigyelőként a karma ingoványa fölé emelkedsz, és ez teszi lehetővé, hogy a kiegyensúlyozottság révén te is közreműködj ebben. Ez egy belső hozzájárulást jelent, amit igen kevéssé értenek meg, és semmi elismerésben nem részesül, de az erő jelen van, és lehetőségeket teremt nem csak magad, hanem mások számára is. Ez nagyon kü-

lönleges erő, a te ajándékod, a te önfegyelmed, a te felajánlásod az Erőnek. A harciasság csapda. Nem emelkedhetsz felül a világon, ha haragban vagy vele. Amint öntudatra ébredsz, körülnézel és azt mondhatod: „A világ rettenetes hely. Javítanom kell rajta. Küldjünk némi rizst az éhező millióknak!" Ez természetes reakció, de megakadályozza, hogy a dolgokat a maguk végtelenségében szemléld. Azt hiszed, hogy az Erő, a vezetők és mindazok az erők, amelyek szemmel tartják a földi síkot, ha akarnák, nem tudnának egy pillanat alatt változtatni a dolgokon? Természetesen megtehetnék. De ha megtennék, többé nem lennének földi tapasztalatok, semmiféle kihívás, hogy ezek fölé emelkedjünk. Olyan lenne ez, mintha a kötéltáncos a földön fektetné végig a kötelét. Ki fizetne azért, hogy lássa ezt? A szenvedés minden ember spirituális fejlődésének részét képezi. Te magad is keresztülmentél ezen, talán nem ebben az életben, hanem az előbbiekben. A szenvedés értékes tanulság, és akkor átélik a fizikai kínokat, magasabb fokra érnek általuk. Nem vagyunk képesek arra, hogy pontosan megítéljük másvalaki életét, mivel nem ismerjük igazán az összes körülményeket, amelyekből az illető belső lénye felépül, és ha erőszakkal beavatkozunk a sorsába, akkor egyszer majd valaki más a mi fejlődésünket fogja megzavarni. Milyen gyakran előfordult, hogy amikor éppen csak belekezdtél valamibe, egy jóakaród kivette a kezedből a szerszámokat, és te máris ott álltál egy zöldre mázolt kapuval, pedig valójában csak a

forgópántot akartad kicserélni. Ez az a frusztráció, ami kozmikus értelemben történik napjainkban a világgal, amikor a jóakarók úgy rendezik át az emberek körülményeit, hogy az a rend beleilljen abba az elképzelésbe, ahogyan szerintük a dolgoknak lenniök kellene. Ha meg akarod változtatni a világot, változtasd meg önmagadat, és akkor mások is vonzódni fognak ahhoz, ami te vagy, ők is változtatnak magukon és mindenki eljut valamiféle fokozatos megértésig. A megfigyelés ugyanis hatalom, az elítélése gyengeség. Ha fegyelmezetten valami célt tűzöl magad elé, és egy ideig kitartasz mellette, a vezetőd és a Felsőbb Ened energiája áramlani kezd benned, érezni fogod a jelenlétét. Persze, ez nem valami égi hang lesz, hanem egy belülről jövő kommunikáció. Nagyon fontos, hogy hitelt adj ennek a párbeszédnek. A bölcs és az átlagember közötti különbség abban áll, hogy amikor az előbbi megkapja a belső üzenetet, máris cselekszik, az utóbbi viszont nem hisz abban, hogy amit odabentről hall, az igaz. Ha benne vagy és része vagy az Erőnek, akkor képessé válsz arra, hogy érzékenyen felfogd a belső sugallatokat. Lehet hogy ezek csak halvány érzések, ám minél többet megtudsz az üzenetekből, annál többet továbbít feléd a vezető. Néhány évvel ezelőtt egy éjszaka az ágyamban feküdtem. Nagyon hosszú nap állt mögöttem, s ekkor megjelent előttem egy belső jel, és azt mondta: „Kelj fel és légy ott éjfélre a hegyi vízesésnél." Semmi kedvem se volt, hogy megmozduljak, fáradt voltam, a vízesés negyven mérföld-

re volt a házamtól. Ott feküdtem, és megpróbáltam tudomást se venni az egészről, ám valahogy mégis fontosnak tűnt, ezért erőt vettem magamon, és elindultam. A vízesés egy mérföldre volt az úttól, és miközben felfelé kapaszkodtam a hegyre, minden tagom sajgott, s a hegyi állatok bömbölése megrémített. (Megjegyzés: Azt mondtam, „hegyi állatok." Városi ember lévén fogalmam sem volt róla, miféle állatok lehettek, de azt tudtam, ha egy állat ordít, akkor akar valamit, és az volt az érzésem, hogy a környéken én vagyok az egyetlen „valami".) Megpróbáltam gyorsabban haladni, de a sötétségben mindig megbotlottam és elestem. Boldogan fekve maradtam volna ott, ha a félelem és az éjszaka hidege nem hajszolt volna tovább, mint valami kozmikus tevebőrt. Öt perccel éjfél előtt értem a vízeséshez, és leültem a zuhatag mellett egy lapos kőre. Csodálatosan szép élmény volt, a Hold valami kísértetiesen foszforeszkáló fényben fürdette az egész tájat. Amint ott ültem és várakoztam, azon mosolyogtam, mennyire megváltozott az életem az elmúlt évek alatt. Pontban éjfélkor megéreztem, hogy valami hatalmas, láthatatlan, de roppant erős energia örvénylik körülöttem. Úgy tűnt, a megilletődéstől moccanni se tudok, s lenyűgözött valami áhítatos félelem, igazán nem ijedtem meg, mert valahogy tudtam, az energia alapjában véve az én érdekeimet szolgálja. Azzal kezdte, hogy megmagyarázta életem bizonyos eseményeinek jelentését, amelyek éveken át fejtörést okoztak nekem, a jövőt illetően is megjövendölt egyet s

mást. Az energia velem való kommunikálásának folyamata magas szintű, „gondolatátvitel" volt, de olyan erős, hogy úgy tűnt fel, az átadott üzenet egyszerre kavarog bennem és rajtam kívül is. Képtelen voltam megállapítani, vajon, „erős belső hang" szól hozzám, vagy valóban szavakat hallok. Pillanatnyilag úgy éreztem, minden dolog része vagyok. Én és az energia egyidejűleg egyek s különállók is voltunk. Az energia sajátos instrukciókat adott, és azt sugallta, menjek a közeli városba és keressek fel egy ott lakó idősebb hölgyet, és ha szükséges, bármikor álljak rendelkezésére. Miközben visszafelé autóztam a hegyről, az öreg hölgy jelentőségén tűnődtem. Másnap a feleségem és én azért mindenképpen elmentünk abba a közeli városba, és az utasítás szerint meg is ismerkedtem az asszonnyal. Az öreg hölgy közölte, hogy már várt engem: most alapított egy kis egyházat, és szeretné, ha segítségére lennék a működésében. Beleegyeztem, hogy a közösség elnöke leszek, feleségem pedig játszik a templomi orgonán. Egyikünknek sem volt fogalma róla, hogy miben hisz az az egyház, de ez nem is számított, mi egyszerűen utasításokat követtünk. Két évig tartott, amíg rájöttem az öreg hölggyel és templomával való kapcsolatom jelentőségére. Az asszonnyal való kapcsolaton keresztül eljutottunk Európába, ahol olyan metafizikai megbízatást vállaltunk, ami sokkal többet jelentett számunkra, mint bármi más, amit valaha is átéltünk. Ha nem mentünk volna el abba a kisvárosba, és

nem ismerkedünk meg a hölggyel, egészen más úton jártunk volna, és a sorsunk talán még mindig valami régi energiában botorkálna. Nagyon fontos, hogy hidd el azt, amit hallasz vagy érzel. Az intuíció nagy erő: ő a hozzád szóló Felsőbb Ened, amely megmutatja neked, hogy melyik útra lépj. Ez a hang, amelyik megmondja, amikor felszállsz a repülőgépre, hogy ide ülj, és íme, pontosan amellé kerültél, akivel már tíz éve szerettél volna valahogyan kapcsolatba kerülni. Ez az az erő, amelyik ott jár előtted, amelyik ajtókat nyit meg és megtisztítja az ösvényt, de egy úton végigmenni neked, magadnak kell, és neked kell, hogy úgy mondjam, a terhet is cipelned. De ott van, vezérel téged, és ezt időről időre már mindenki tapasztalta. Amikor nyitottá válsz a vezető számára, tartós kötelékre lépsz vele, olyan kapcsolatba, ami lehetővé teszi számodra másik létsíkok érzékelését is. Ez az érzékelés nem valami égi hang, hanem belső értesítés, ami sokkal nagyobb rezgéssel mozog, mint amit megszoktál. Éppen ezért általában nem is vagy tudatában a jelenlétének. Amint energiaszinted növekszik, fokozatosan egyre erősebben kezded hallani, látni és érezni az üzenetet. Ez nem máról holnapra történik, előrehaladásod attól függ, mennyire sikerül megalapoznod életedben a négy diszciplínát. Ha már elsajátítottad az önfegyelmet, és kiegyensúlyozottá váltál, közelebbről megismerheted a kommunikációs módszert is. Mivel egész életed szimbólum, a belső energiád egyidejű kölr

r

csönhatása, bárhonnan érkezhet az üzenet. Amint fokozod az energiádat, automatikusan összekapcsolod mindazzal, ami körülötted van. Az utca embere számára semmit sem jelent, ha a magasban tizenkét vadkacsa repül fejjel lefelé északról délre, de számodra ez egy roppant horderejű kérdés válaszát hordozhatja magában. Néhány évvel ezelőtt bonyolult anyagi helyzetbe kerültem. Döntenem kellett, hogy megelégszem kevesebbel annál, amit eredetileg akartam, és otthagyok egy bizonyos terepet, vagy kitartok a nagyobb követelésem mellett, és kivárom, amíg az ügy magától megoldódik. A tengerparton sétáltam, latolgattam a kérdést, amikor egyszer csak a lábam elé került egy gyerekjáték kártya. Felemeltem a lapot, az egyik oldalán a szokásos geometriai mintázat volt, a másikon pedig a nyolcas szám. Tudatalattimban a nyolcas szám az ogdoadot jelképezi, a pénz szimbólumát a püthagoraszi numerológiában. Nagyon megörültem, és úgy véltem, a kártyalapnak az a jelentése, hogy fogadjam el a pénzt és szálljak ki az üzletből, és mint utóbb kiderült, ez volt a helyes döntés. Bárki azt mondhatja erre, hogy véletlen volt, és bizonyos szempontból igazuk is lehet. De ha benne vagy az áramlatban, elkerülhetetlenül az egész kozmosszal vagy kapcsolatban, semmi de semmi sem tekinthető véletlennek. Jelzések és feladatok vannak mindenütt, mindabban, amit az emberek mondanak, az életben kialakuló körülményekben, mindabban, amit jártadban-keltedben látsz.

A.Felsőbb Én finom. Nem vág fejbe egy léccel. Amint felfedezed a körülötted lévő világ mind mélyebb és mélyebb jelentését, lehetővé teszi fokozatos fejlődésedet. A dimenziók belül vannak, úgy tárulnak fel az energia határára, mint a Matrjoska babák, ha kiemeled az egyiket, megtalálod benne a következőt, és így tovább. A dimenziók végtelen belső űrt képeznek, és az egyetlen dolog, ami megakadályozhat abban, hogy az egészet kiismerd, az az energiád és a megismerni kívánt dimenzió közötti összeegyeztethetetlenség. A dimenziók ugyanis behatolnak a fizikai valóságba, és bár meglehet, hogy létezésük nem tudatosul benned, a melletted álló bölcs talán felismeri. Elméd jelenti a gátat. Ez magasodik közted és a kozmikus tapasztalat teljes dicsfénye között. Mindazonáltal létfontosságú funkciót lát el, mivel az értelem korlátozó mivolta és annak testi lakhelye, az agy nélkül túlterhelnének a beérkező és érzékelt információk. Agyad gátlószerként szolgál, elég hosszú ideig tart a fizikai síkon, hogy kitapasztalhassad, ha földi életciklusod végéhez érkezel, elméd megszabadul az agytól, és nem lesz már annyi ereje, hogy korlátozhasson. Felfedezed a Felsőbb Énedet, és hogy úgy mondjam, nekivágsz a világnak. Ez az Erő várakozik rád, és mit se számít, melyik szinten vagy, akár bölcs, vagy csak járatlan kezdő, még sok minden van előtted. De ha álldogálsz és úgy gondolod, hogy már eleget tettél, akkor nyilvánvalóan nincs. Óvakodj az olyan tanítóktól, akik azt mondják: „Felfedeztem r

a nagy kozmikus utat, kövessetek engem." Akik ezt mondják, azok nem mondanak igazat, nem érheted el a Felsőbb Éned dimenzióját, ha egy hiedelmet követsz, másvalaki tudatalattija által teremtett energiaszerkezetet, bárki legyen is az. Jól vagy rosszul, de egyedül kell megtenned: ez a te életed, a te döntéseid, a te tapasztalataid az eseményekről. A taoista filozófiában van egy mondás, amely szerint: „Ami van, az nincs, ami nincs, az van." Ez találóan foglalja össze a különbséget a között, hogy ha éppen csak vagy a fizikai világban, vagy ha a Felsőbb Én illúziójában vagy, ami az igazi valóság. Ha a Felsőbb Énedben vagy, rá fogsz jönni, hogy irányíthatod a saját sorsodat, de nem érheted el a metafizikai képességnek ezt a szintjét, ha másvalakit követsz. Ki kell lépned magadból, el kell fogadnod a saját sugalmaidat, s saját belső üzeneteidet, s mindezt csendben kell megtenned. Gyakran reagálni fognak rá azok, akiket magad mögött hagysz. Azt akarják majd, hogy helyeseld a nézeteiket és támogasd a rendszerüket. De ha bekerülsz a Felsőbb Énedbe, ott valami sajátos függetlenséget teremtesz meg. Ha aztán a harciassághoz folyamodsz, mondván, hogy amit magad mögött hagytál, az nem jó, a társadalom felköt az első fára, könnyen azon kaphatod magad, hogy már valahol egy következő dimenzióban szerzed a tapasztalatokat a Felsőbb Énedről. Amíg bíráljuk, nem emelkedhetünk felül a földi síkon, hiszen minket szolgál, mint ahogy minden korlátozás is. A földi szint éppen addig tart r

r

magánál, amíg kitapasztalhatjuk magunkat, ami által megértjük a szabadság igazi természetét. A rendszer szolgálja azokat is, akiket ma magánál tart, mivel holnap azok már fölfelé fognak emelkedni. Ha túl akarsz jutni a földi síkon, először képesnek kell lenned arra, hogy elfogadd azt, hogy meglásd a szépséget bármiben is, és hogy tökéletesnek lásd. És akkor kifejleszted magadban azt a szellemi érettséget, hogy hagyd a dolgokat olyannak, amilyenek, mert megérted, hogy az Erő tudja, mit csinál és a fájdalom, a szenvedés és a fizikai bezártság csupán ideiglenes állapotok, amelyekre az embereknek valójában a szellemi fejlődésük érdekében van szükségük. Ha túljutsz ezeken, és felhagysz mások bírálatával, nem akarsz beavatkozni az éltükbe, nem próbálod megmenteni őket (semmire sincs kevésbé szükségük, mint hogy valaki megmentse őket), az önfegyelmed révén készen állsz arra, hogy kiemelkedj a fizikai síkból. Ez a folyamat már halálod előtt is végbement, és a szó szoros értelmében felfoghatod a fizikai síkon túl lévő dolgokat már akkor, amikor még itt vagy. Nem a halál az egyetlen kivezető út, de ezt csak kevesen fedezték fel maguknak. Akiknek viszont mégis sikerült, azok nincsenek itt, a közelben, hogy beszélhessenek róla. Amikor Lót felesége visszanézett Szodomára és Gomorára, és sóbálvánnyá változott, az metafizikusán azt jelentette, hogy a hús-vér, fizikai léthez igazodsz, energiád olyan közönséges és durva lesz, mint mindaz, ami körülvesz. A történet le-

jegyzője számára a sóoszlop a lehető legfizikaibb valóság volt, és ezért mondta, hogy Lót felesége sóbálvánnyá változott, ami azt jelenti, az energiája annyira fizikai jellegű volt, hogy az asszony nem volt képes kitapasztalni azt a magasabb spirituális szintet, ahová a társai tovább mentek. Őt pedig ott hagyták. Ugyanez a szituáció játszódik le újra, mindenütt a világban, amikor minden egyes ember ilyen vagy olyan utat választ magának. Lehet, hogy néhány embernek éppen valamiféle Szodomában és Gomorában való tartózkodásra van szüksége, mivel kozmikus értelemben talán ebben a fizikai közegben kell meghempergődzniök, hogy belekóstoljanak, visszaéljenek vele, hogy megtapasztalják, amint az a fejükre omlik. Amint túl vannak rajta, készen állnak egy új tapasztalat befogadására, egy újabb kísérletre, hogy kiegyensúlyozzák az energiájukat. Mindez az Erő és működése megértésének részét képezi, s a Felsőbb En számára nem kínálkozik kedvezőbb mód annál, mint hogy szálljon a fizikai síkra és kipuhatolja azt. Ezért olyan fontos, hogy most mi vagy. Ez egy magasabb energiaszinten végbemenő kísérlet, és minden eddigi és jövőbeli tapasztalatod a tanulmányi rendszered részévé válik, ami nem fog eltűnni a halál után, hanem fokozatosan átalakul, így aztán egy kedvesebb és nagylelkűbb kontextusban ismerheted meg önmagad. Univerzális értelemben tehát ezért sincs bűn. Amikor a Felsőbb En különböző tapasztalatokban r

r

részekre oszlott, tisztában volt azzal, hogy lehetősége lesz a beavatkozásra, korlátozásra, viszályra, ítélkezésre és így tovább. Elfogadta ezt, és az energiája számára tanulásnak, gyakorlatnak tekintette. Nincs más büntetés, csak amit te magad érzel a tetteid miatt, és ha az Egyetemes Törvénnyel ellentétesen cselekszel, megtapasztalhatod az azonnali karmát - azt, hogy energia tér vissza hozzád. Ez talán nem is válik rögtön nyilvánvalóvá, mivel lassú rezgési mezőben tartózkodunk, de kozmikus értelemben azonnal bekövetkezik. Spiritualitásod tulajdonképpen azzal mérhető, menynyire tudsz nagylelkű lenni, milyen nyitott vagy mindenki számára, hogy híven fejezhesd ki a benned lévő határtalan végtelenséget.

5 . FEJEZET

Ha szereted az Erőt, szabad leszel Kisgyerek koromban arra tanítottak, hogy Isten szeret engem. Aztán egy nap leestem a fáról, és fájdalmat éreztem. Tovább tartott a fájdalom, és egy darabig nem értettem, miért hagyott cserben az Erő. Mindegyikünkkel történt már ilyen eset. Még kicsi voltam, amikor megkérdeztem egy papot, mi a véleménye a dilemmámról, és nagyon csalódott voltam, amikor nem adott kielégítő választ, csak motyogott valamit Isten szándékáról. Próbáld megmagyarázni Isten szándékát egy kisfiúnak, aki éppen leesett a fáról! Emlékszem, hogy igazságtalanságnak tartottam a dolgot, a pap magyarázata pedig egyáltalán nem elégített ki. Arra tanítanak minket, hogy az Erő szeret bennünket, és ezt kell összhangba hoznunk a körülöttünk tapasztalható erőszakkal és sérelmekkel. Csak nézzük, hogy a különböző vallások hívei hogyan csatáznak egymással Isten nevében, és mindegyik csoport egyedül magának követeli a jogot az Erőhöz, mi pedig azon csodálkozunk, miféle Isten lehet az odafent, aki megengedi, hogy ilyesmik történjenek. A válasz az Erő mélyebb megértésében és az energiaáramlás módjában rejlik. Az Erő szeret téged. Ezt azonban nem fogták fel tökéletesen azok a bölcsek, akik a szent könyveket írták, s ezzel zavart keltettek. Az Erő irántad való szeretete nem olyan érzelmi szeretet, ahogy mondjuk egy ked-

ves nagybácsi szeretheti az unokahúgát, vagy az anya a gyermekét. Ez a szeretet abból a tényből ered, hogy az Erő önmagát szereti. S mivel az Erő benned van, szeret téged, és ebből az következik, hogy a szeretet azt jelenti: szereted önmagadat. Ha így teszel, tudatosan összpontosítasz az Erőre, amely ettől terjeszkedni kezd benned. Persze nem nárcisztikus, egoista szeretetről van szó, hanem olyanról, ami abból ered, hogy tiszteletben tartasz mindent, ami él. A legnagyobb élőlény a te közvetlen uralmad alatt pedig te magad vagy. Ez vajon azt jelenti, hogy nem szerethetsz másokat, vagy ne térj le az utadról, hogy segíts rajtuk? Egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy magadat Istennek kell tekintened, a végtelen életerőnek, amit olyan erősen kell kifejezned, ahogy csak képes vagy rá. Az ember fejlődésében természetesen megvan a maga helye a jótékonysági munkának is, ám ez nem növeli az abban résztvevők Erejét. Ha elküldesz egy zsák rizst egy indiai falucskába, cselekedeteddel érzelmi örömöt okoztál magadnak, míg a falusiak fizikai gyönyört találnak az evésben - amennyiben a küldemény egyáltalán eljut hozzájuk! de egyik fél sem ért el valami nagy haladást az Erő érzékelésében. Az Erő, amely felette áll minden negatív dolognak, nem része a falusiak szükségleteinek, és a te érzelmi örömödnek sincs tudatában. A jóságos cselekedeten keresztül nagylelkűséget gyakorolunk, és a megajándékozottak érzik, hogy van valami üdvös hatalom, túl az ő nyomorúságukon, de ez minden. Ezek az akciók, hol sikeresek, hol siker-

telenek, de kívül maradnak az Erő közvetlen érzékelésén, ezért nem fejlesztik igazán az egyén önkifejezési képességét. A jótettek inkább külső fizikai illúziókkal kapcsolatosak, nem pedig a belső valósággal. Éppen ezért, ha egy magadon kívüli Istenre összpontosítod a gondolataidat, rossz irányba fejtesz ki erőt, és ez végül is inkább elfecsérli és gyengíti, ahelyett hogy erősítené azt, ami vagy, te magad. Ha szereted önmagadat, és tiszteletben tartasz mindent, megszerzed a szeretet ezoterikus megértését, ami növeli erődet, és segít a fejődésedben. Valódi énedtől legtávolabb fizikai tested fejlődése esik, ám mivel benne lakozol, az dominál életedben. Mivel szereted és törődsz vele, azt mondod: „Az, ami vagyok, gyönyörű, amim van, az értékes. Tisztelem azt, aki vagyok, és tudom, hogy életem minden egyes pillanata az Erő kiterjedése." Tudatosságod fejlesztésében az első lépés önmagad szeretete és tested megbecsülése. A legtöbb ember, aki rádöbben a tudatosság magasabb rendű értelmére, ezt a táplálkozás és az egészséges életmód segítségével érte el. Szemügyre veszik a testüket, és érezni kezdik, hogy úrrá tudnak lenni a földi síkon folytatott életükön és tapasztalataikon. Ez az első lépés az Erő szeretetének megértésében. Ezért a fizikai fegyelem, a beavatás első diszciplínája nem mintha bárki is törődne azzal, hogy tönkremegy-e a tested, hanem mert ha fizikumodra koncentrálsz és tiszteletben tartod azt, ez lehetővé teszi, hogy kiterjeszd a belső énedet.

Ugy tisztelheted a testedet, ha megismered és vigyázol rá. Az átlagember többet törődik a vagyonával. Bepiszkítja a testét, visszaél vele, és végül betegség ver fészket benne. Még ennél is rosszabb az, ha anélkül múlik el az illető élete, hogy valaha is megtapasztalta volna énjének igazi emelkedett erejét. Tunya testén, gyarló érzelmein, szegényes gondolkodásán keresztül érzékeli a világot, és azt mondja: „Hát így van ez". A beavatott az erő helyzetéből érzékeli a világot. Látja az összes fizikai eseményt, de meglát néhány nem fizikai jellegű történést is. Öt érzéke kibővül, hogy több információ befogadására is képes legyen. Mivel fegyelmezi a testét, annak ereje gyorsabban rezeg, mint a többi test ereje; a beavatás titka a rezgés sebessége, semmi egyéb. A beavatottak láthatatlan világai itt vannak, pont melletted, áthatolnak a fizikai valóságon. Amint fejlődsz, hogy részükké válj, meglepődve tapasztalod majd, hogy egyáltalán nem olyanok, mint amilyeneknek feltételezed őket. Ez azért van így, mert jelenlegi hiedelmeink az emberi agy korlátai közül jönnek elő. Amint átmész a másik világokba, azt tapasztalod, hogy az Erőnek az a sebessége vagy mennyisége, amit azok a dimenziók kibocsátanak, látja el őket azzal a felvillanyozó spontaneitással, ami mellett a mi hétköznapi világunk lomhának látszik. A te feladatod az, hogy növeld energiaszintedet, mivel az Erő magasabb rezgése nem képes leereszkedni hozzád. Ez az Erő páratlanságának a szépsége, és ez az, amiért az emberiség fejlődése, annak minden megráz-

kódtatásával egyetemben olyan nagy ébredés, ily módon az ember végül is megértheti, hogy az egyetlen, aki segíthet rajta, az nem más, mint önmaga. Persze lehet támogatni másokat, de csak úgy, ha az elfogadók többet segítenek magukon, mint amennyit a jótékonyság nyújt nekik, ami valójában csak késlelteti azt a napot, amikor rájönnek arra a kozmikus felismerésre, hogy ők a sorsuk irányítói.; Ha egyszer megérted az igazi spirituális felelősség lényegét, már könnyen szeretheted önmagad, mivel felfogtad, hogy te irányítod a dolgokat. Ha csökkented az energiaszintedet, mondjuk, azáltal, hogy túl sokat iszol, nem kárhoztathatod az Erőt a magad által előidézett kiegyensúlyozatlanságod miatt, mivel az a kiegyensúlyozatlanság része annak az energiaszerkezetnek, amelyet te magad állítottál elő. Amikor két autó összeütközik, az eseménynek metafizikai energiamintája van. Mindkét vezető a saját kifejezésmódja, érzései és érzelmi egyensúlya, illetve kiegyensúlyozatlansága révén jutott el az adott időben arra a pontra: az eseménynek ereje van. Az összeütközésnek, a sérülésnek, a pusztulásnak vibráló rezgése van, a másodperc milliomod részével mérhető, tényleges metafizikai sebessége. Ugyanez vonatkozik a testedre és az életedre is. Összességében vibrációs szintről beszélhetünk, ami a hangulatod és a testi kondíciód szerint csökken, illetve növekszik, méghozzá olyan mértékben, ahogy az energiádra ügyelsz. Elméletileg té-

telezzük fel azt, hogy az utca emberének átlagos rezgési skálája 18 000-24 000 rezgés milliomod másodpercenként. Ha az illetőnek erős az energiája, vibrációs skálája 24 000 körül lebeg, ha alacsony, akkor mikromásodpercenként 18 000-re tehető. A skálán vagy a hullámhosszon több millió valószínűségi forma vagy esemény található, amelyeknek azonos a rezgési frekvenciája. A pozitív, ösztönző eseményeknek magasabb a frekvenciájuk, mint a negatív, korlátozó jellegűeknek. Például egy, barátaink és szeretteink társaságában, kinn, a szabadban eltöltött piknik rezgési frekvenciája átlagosan 24 000 ciklus mikromásodpercenként. Ám ha a piknik heves családi veszekedésbe torkollik, a résztvevők energiaszintje hirtelen lezuhan, mondjuk 18 000 ciklusra mikromásodpercenként. Eleted metafizikai energiája állandóan fel s alá mozog azon az energia hullámhosszon belül, amit képes vagy fenntartani. Ezért, ha egy autóbaleset metafizikus rezgési frekvenciája mondjuk, mikromásodpercenkénti 18 000, a te energiád pedig 18 000-24 000 közötti tartományban fel-le mozog, ebből az következik, hogy az autóbaleset egyike a sorsod palettáján szereplő lehetőségeknek. Ez tehát azon esetek közé tartozik, amik megtörténhetnek veled, ám amíg magasan tartod energiaszintedet, sosem fog bekövetkezni. Ha hagyod, hogy lezuhanjon az energiád, a szerencsétlenségek esélye drámaian megnövekszik.

Természetesen ez nem szerencse kérdése, hanem azon múlik, hogy az energiád az adott pillanatban összeegyeztethető-e az autóbaleset energiájával. Mármost, ha éppen a tengeren hajózol, és az energiád lezuhan, autóbalesetre semmi esélyed sincs, de átélhetsz valami más, alacsony energiaszinthez kötődő esetet, mondjuk, ha egy cápa kezdi harapdálni a lábadat. Az energia spontánul jut kifejeződésre. Tehát nem jelenthetjük ki biztosan, hogy valaki majd egy bizonyos esemény részesévé válik. De azt leszögezheted, hogy egy bizonyos tartományon belüli eseményeknek igen nagy a valószínűségi szerkezete, mivel a kérdéses személy ahhoz hasonló energiaszinttel rendelkezik. Életedben az energia az uralkodó tényező, sem több, sem kevesebb. Ha eljutottál oda, hogy szeresd önmagadat, és tiszteld a benned lévő Erőt, az energiának, ami te magad vagy, a hullámsávja egyre gyorsabban és gyorsabban fog mozogni. Ha mondjuk 30 000 ciklus fölé emelkedik, bármilyen veled történő baleset lehetősége csökken. Energiád belép a pozitívabb dimenzióba. Tíz perccel később fogsz odaérni ahhoz a kereszteződéshez, ahol a baleset bekövetkezhetett volna, vagy valamilyen ok miatt más útvonalat választasz. Ez azért van így, mivel a belső spiritualitásod vagy rezgési értéked elirányít a negatív eseményektől. Felteheted a kérdést: hogyan lehetséges ez? Olyan energiatényezőről van szó, ami a saját szintjét keresi. Nem rendelkezhetsz két, egymás mellett különböző szinten rezgő energiával. Ha egy

mikromásodpercenként 18 000 ciklusú energia próbál egy beavatott személy, mondjuk 100 000res ciklusa mellett rezegni, a lassabb energia igyekszik némileg felgyorsulni, de előbb vagy utóbb képtelen lépést tartani és visszaesik saját szintjére. Eleted során olyan személlyel kerülsz kapcsolatba, vagy foglalkozol, akiknek a frekvenciája 18 000, és bár felélénkíti őket a te rezgési szinted, nem sokáig fognak követni téged. Ha azt mondom nekik: „Keljünk fel hajnalban, ússzunk egyet a tóban, aztán reggelizzünk valami zöld salátát", akkor zavarba jönnek, elnézést kérnek, és máris hallhatod távolodó lépteik egyre halkuló zaját. Hát így szoktak menni a dolgok. Mindenki a számára kényelmes utat követi, és teljes egészében ki kell tapasztalnunk a lassabb energiamintákat, mielőtt túlléphetnénk rajtuk. Végül is mindnyájan rájövünk, valójában hogyan is működik az energia, de szerencsére senki sem kér arra, hogy maradj a helyeden, és várd be a többieket. Ennek így is kell lennie. Ha energiaszinted egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, és már mondjuk a 100 000 ciklus/mikromásodperces rezgési skálán vagy, bár még mindig a földi síkon tartózkodsz, máris felülemelkedtél rajta, és az energiád olyan gyors, hogy az átlagos megfigyelő egyszerűen meg se lát téged. Ez az alapja azoknak a beavatottakról szóló történeteknek, amelyekben az illető egyszerűen felbukkan és eltűnik akarata szerint. A megfigyelő nem látja a beavatottat addig, amíg az egy tudatos /

aktus révén nem koncentrál az illető személyére. Tehát a kereszteződésnél összeütközött autók vezetői nem láthatják a beavatottat. Ám amikor az odasiet, hogy bekötözze sebeiket, akkor már látják. Bármire összpontosítasz is az agyad működtetésével, abban a dimenzióban vagy, amire összpontosítasz. Ha szereted a testedet, és a benne lakozó Erőre koncentrálsz, maga az a koncentrálás távolítja el az energiádat fokozatosan a földi síktól. Ez azért van így, mert felülemelkedtél a fizikai, az érzelmi és a mentális dimenziókon, az átlagemberen, aki nem képes meglátni mindenben a szépet, aki nem vállal felelősséget saját életéért, aki hajlamos arra, hogy körülményei miatt másokat hibáztasson. Ha fejleszteni akarod magadban az Erő iránti szeretetet, ezt ki kell terjesztened másokra is, és becsülnöd kell őket. Ha spirituális értelemben tiszteled a többieket, az azt jelenti, anélkül járulsz hozzá spirituális kiteljesedésükhöz, hogy beavatkoznál az életükbe - ugyanúgy, ahogyan téged is tiszteltek a vezetők és a felsőbb hatalmak, és hozzásegítettek, hogy a korábbinál magasabb szintre emelkedj. Ha a beavatott kirohanna az útkereszteződéshez, és megpróbálná megelőzni a balesetet, beleavatkozna az autók vezetőinek sorsába, és valószínűleg ő maga is megsérülne. Tehát jóindulatú szemlélőként félre áll. Ha a baleset már bekövetkezett, és a vezetők megtapasztalták a, fejlődési folyamatuk" következő szakaszát, a beavatott előrelép, és segít rajtuk, amikor meghallja a segélykiáltásukat. Mialatt bekötözi a sebeiket, a sé-

rültek pillanatnyilag megérzik felsőbbrendű energiáját, és érzékelésük apránként növekedni kezd. De ha a beavatott megpróbálja ráerőltetni az illetőkre a felfogóképességet, akkor csak kiégne, és a maga felfogóképességét is megzavarná. A tárgyilagos megfigyelőenergia olyan erős, hogy ha még a semmit el nem ítéléssel is párosítod, azonnal érezheted a saját erőd növekedését. De sokaknak, főleg azoknak, akik a nyugati tradíciókon nevelkedtek, nagyon nehezére esik, hogy így járjanak el, mivel az egész zsidó-keresztény etika arra összpontosul, hogy menj oda hozzájuk, terelj be másokat is a nyájba, tápláld, majd zárd be őket a kialakított hitformák szerkezetébe, ami egyfajta szellemi vesztőhelyként működik. A korai inkarnációjukban lévő lelkek esetében ez jól működik, mivel időt hagy nekik arra, hogy megértsék önmagukat. Ezért vannak jó helyzetben a dogmatikus vallások a szegény országokban, amelyek lakosai az első néhány életidejüket töltik a földi síkon, és ez a struktúra pontosan az, amire szükségük van. Ám amikor végül szellemileg bölcsebbé válnak, befogadják azokat a különböző hitformákat, amelyek a szellemi individualitásukra összpontosulnak, távol az egyházaktól, a dogmáktól, a struktúrától és a formaságoktól. Szükségük van arra, hogy megtapasztalják a szabadságot, hiszen már készen állnak, hogy örökre elhagyják a földi síkot, ők már túljutottak a korlátozásokon. Ok szabadok. Kétezer éve, amikor a keresztény egyház megkezdte működését, még nem a szabadság volt nac

rr

pirenden. A korai éveikben sok minden fenyegette az egyházat, egy darabig úgy látszott, mintha teljesen kihalna - nagyon nagy szüksége volt a támogatókra. Az akkori idők uralkodói és a vezető réteg vagy római volt, vagy azok, akiket Róma gazdasági függésben tartott, így inkább arra hajlottak, hogy a római Mithrasz vallást kövessék, vagy egyéb római kultuszok híveivé váljanak. Ezek a társadalmi vezetők nem kívánták felborítani a status quot azzal, hogy egy radikális új vallás mellé állnak, ami egyaránt fenyegette volna a megélhetésüket és a római társadalomban elfogr

lalt helyüket. így tehát, általánosságban szólva, az egyháznak a kitaszítottak, a szegények között és az alacsonyabb néposztályokból kellett híveket toboroznia. Ezért lett az irgalmas szamaritánusról szóló történet alanya egy idegen ember, nem pedig zsidó vagy római. Az egyház azt mondta, rendben van, ha nem a felső rétegből származol, veled van az Isteni Erő, ami nem ismer rangot vagy státust, Isten szemében mindenki egyenlő. Es ez természetesen igaz is, mert az Erő nem lehet önmagánál, mivel mindenkiben benne van, mindannyiunkat egyenlővé tesz. Azokban az időkben nem léteztek hirdetések vagy reklámcédulák. A hitek terjesztésének egyetlen módja az élő beszéd volt. Rá kellett venned az embereket, hogy jöjjenek el a gyűlésekre, méghozzá a napvilágnál tartott találkozókra, amikor a legtöbbjük a nyáját terelgette, vagy bármi egyéb olyasmivel foglalatoskodott, amivel a bibliai időkben szoktak. A szervezőknek kettős problér

mával kellett szembenézniük. Az egyiket ügyesen megkerülték azzal, hogy ennivalót adtak az embereknek, hogy eljöjjenek a gyűlésre. Az éhezőknek nincs idejük filozofálni, de ha megeteted őket, fogékonyabbak lesznek a szavaid befogadására. Ez jól működött, ezt bizonyította a megjelentek létszáma is, ezért születtek aztán történetek ötezer lélek táplálásáról, a kenyérről, a halakról és így tovább. Amikor ezek a technikák finomultak, a szervezők beiktatták az ennivaló adományozását vagy a jótékonyságot az alapvető tervükbe, nagyjából úgy, ahogy manapság az áruház-igazgató adja át az üzletkötőknek a jól megszerkesztett üzleti útmutatókat, beleértve még a reklámajándékokat is. A lényeg az, hogy a dolog működött, és az egyház javára vált. És így aztán láthatod, hogy az ételosztást, szimbolikusan vagy szó szerint, ber

iktatták számos keresztény szertartásba. Éppen ezért a lelkünk mélyén gyökeret vert az az elképzelés, hogy kötelességünk összehívni a szegényeket és a kitaszítottakat, és táplálni őket, bár az eredeti törekvés nem az volt, hogy magunkra vegyük a világ terheit, hanem, hogy az egyház „eladja" a gyűléseit. Ez nem jelenti azt, hogy ne végy tudomást a mások kívánságairól. Am a világhoz való viszonyodban spirituális tisztaságnak kell lenni. Mindent, ami vagy és mindazt, amivel rendelkezel, csak rövid időre kaptad kölcsön az Erőtől. Ezért ha valaki arra kér, hogy adj neki valamit, add oda neki, ellenkező esetben megcáfolod azt a képességedet, hogy meríteni tudsz a körülötted lévő bőr

ségből. De ha kimégy az utcára, és véletlenszerű jótékonykodással beavatkozol mások életébe, azzal ugyancsak megtagadod az Erő nagyszerűségét, mert nem hagyod, hogy az illetők önmaguk tapasztalják meg annak teljességét. E fogalmak némelyikét nehéz elsőre elsajátítani, mivel eltávolítanak az elfogadott normáktól, a közgondolkodástól, ám a spirituális fejlődés mindig magában foglalja az ár ellen úszást. Ez nem mindenkinek szóló bölcsesség, hanem az erő ösvénye azok számára, akik teljesen más elv szerint akarnak túllépni a fizikai síkon. A taoista bölcs szenvedélymentes nyugalommal szemléli a világot. Ha valaki jó cselekedetet hajt végre, nem dicséri, a gaztett elkövetőjét nem kárhoztatja, mert hagyja, hogy mindenki beavatkozás nélkül szerezze meg tapasztalatait. Ha nem ítélsz meg másokat, a benned lévő Erő szeretet azáltal, hogy a másokban lévő Erőt is szereted, és elég erős vagy ahhoz, hogy felülemelkedj az érzelmeken, amikor hagyod, hogy mindenki a maga módján boldoguljon. Lehet, hogy mindezt érzéketlenségnek tartod. Nem az a feladatunk, hogy segítsünk másokon, bekötözzük a sebeiket, élelmiszert küldjünk nekik és így tovább? Ha így érzel, hát tedd meg. Az Univerzális Elmében nem létezik jó vagy rossz. A jótékonyság csak a fizikai szükségletekkel foglalkozik, és ha túlságosan belekeveredsz mások dolgaiba, akkor arra ítéled magad, hogy a teljes képességeidnél alacsonyabb, valószínűségi szerkezet szintjére süllyedsz. Ami fontos, ne hagyd, hogy

félreértelmezett kötelezettségtudatod visszatartson. Számos ember metafizikai fejlődése siklik félre azért, mert valami egyebet helyeznek a saját fejlődésük elé, legyen az akár az egyház, az állam, vagy a család. Ha így tesznek, megtagadják a magukban lévő Erőt, mivel azt mondják: „Értéktelen ember vagyok. Ez az egyház, ez az állam, ez az ügy sokkal fontosabb, mint ami én vagyok." Ez nem az a legmagasabb ösvény, amin járnod kell. Születésed jogán végtelen lehetőség áll rendelkezésedre, és semmi sem állhat az utadba^ Egyéniség vagy. Azért inkarnálódtál ide, hogy megértsd önmagad, és ennek a folyamatnak része az is, hogy megtanuld, miként viszonyulsz másokhoz, a családodhoz és szeretteidhez, de végül is rád marad a döntés kötelessége. Mások fejlődéséért nem tartozol felelősséggel. A te felelősséged a benned lévő Erőre vonatkozik, és annál többet soha nem tehetsz a világért, mint, hogy erre összpontosítod a gondolataidat. Még ha a te közreműködésed talán nem is olyan szembetűnő, belső szinten komoly erővé válik. Ha valakinél gyorsabban fejted ki az Erőt, az illető energiaszintje jelenlétedtől is növekszik. Ez az úgynevezett „isteni kegyelem", a belő rezgő mozgás. Egyfajta erő, bizonyos skálán mozog, és bár nem tudjuk megmérni, növekszik és csökken, és gyakorlattal arra is képes leszel, hogy érzékelhessed. Mindazoknak, akivel valaha foglalkoztál, aki mellett elhaladtál, javára volt a te energiád, amennyiben az az energia erős volt, és az Erő tisztaságának szolgálatában állt. Sosem fogod meg-

tudni, hogy az erőd milyen hatással volt másokra. Te csupán erőteljesen kibocsátod, az pedig fenntart és oltalmaz téged. Ez az elhivatottság valami titokzatossággal vesz körül, és az energiád összevegyül másokéval. Ez a te ajándékod az emberiségnek. Lesznek, akik rizst fognak küldeni, ebben biztos lehetsz. A te adományod viszont nagyobb, csendes, láthatatlan. Csak ritkán számíthatsz köszönetre, mint ahogy mi is ritkán köszönjük meg a Napnak, hogy ránk árasztja sugarait. Éppen ezért, ha nem ítélsz meg másokat, azzal jóváhagyod, hogy szép a világ, minden fejlődik, túl fogsz lépni mindezen. Ez fokozatosan elválaszt a földi síktól, s amint elhagyni készülsz azt, szükségét érzed, hogy megoldd az összes belső konfliktust, nem csak az önmagaddal, hanem másokkal szembenieket is. Ha úgy találod, hogy nem vagy képes megoldást találni valamelyik, más személlyel kapcsolatos helyzetre, menj tovább, hagyd, hogy az illető maradjon amilyen, ami végül is a tökéletes megoldás, ha tekintetbe vesszük az adott időt és az ő helyét az evolúciója végtelenségében. Az Erő Univerzális Törvénye mozgásban van. Nem várja el tőled, hogy szenvedj egy olyan kapcsolatban, ami nem hagyja, hogy fejlődj. Ami azt illeti, valami szenvedélymentes módon azt akarja, hogy szabad légy, hiszen a csomók megoldásával megtisztítod az utat a Felsőbb Énedből áradó egyre több energia számára. Az emberek a te belső spirituális értékeid miatt vonzódnak hozzád, nem attól, hogy ha elmondod nekik, hogy te ki és mi vagy. Ha fokozatosan kifejr

leszted magadban azt a képességet, hogy ne ítélj és ne kerülj konfliktusba, akkor a legmagasabb szinten nyilvánítod ki az Erőt, és ez segíti a fejlődésedet. Amint elkezded növelni önmagadban az Erőt, állandóan tisztogatnod kell az energiádat. Ez azt jelenti, hogy óvatosan bocsásd ki az érzelmeket, óvakodj a negatív energia kialakulásától, és amikor az életre koncentrálsz, hagyd, hogy gondolatformáid fokozatosan megerősödjenek. Lehet, hogy szeretnél kilépni a jelenlegi körülményeidből, hogy mások keretein belül kiegyensúlyozottabban élhess. Tedd meg. Rájössz, hogy magától a változástól kreativitás fog áramlani, és a körülötted lévő újdonságok még több lehetőséget nyújtanak. Sokan csak ülnek és várják, hogy a világ felfedezze őket, ami pedig ritkán fordul elő. Ha a céljaid felé haladsz, minden erőd kifejtésével, a kedvező alkalom cselekvésed eredményeként is megtalál. Ha meglovagolod energiádat, ha tudod és hiszed, hogy a Felsőbb Éned veled van, akkor a megfelelő időben, a megfelelő helyen leszel. De tedd meg az első lépést, állandóan gondosan tisztítsd meg és vizsgáld felül az életedet; a negatív szokásokból lépj át a fény erődjébe. A fegyelem az a ló, amit meglovagolhatsz. Az Erő itt van, készen áll és várakozik, semleges. Ha felkészülsz a magasabb erő befogadására, a tudatosság rendkívüli állapotába kerülsz, és azt roppant kihívónak és izgalmasnak fogod találni, mert egyre gyorsabban és gyorsabban mozogva, mindig azon túl terül el, ahol vagy.

6 . FEJEZET

Életed végső célja Tekintsük át újra: te nem vagy azonos sem a fizikai testeddel, sem az érzelmeiddel, sem az érteimeddel. Te vagy a Felsőbb Ened végtelen, határtalan energiája, ami a testeden belül lakozik, és rövid tapasztalatszerzésre érkezett a földi fejlődés folyamatába. Az Erő és te azonosak vagytok, s minél jobban azonosulsz a pozitív, határtalan, tiszta éneddel, annál többet tudsz az Erőből kifejezésre juttatni. Ha fejleszted magadban annak energiáját, megtanulhatod az ismeretek végtelen forrásával való kommunikációt. Ez lehetővé teszi a spirituális növekedésed felgyorsulását, mivel nem csak a múltból szerezhetsz információt, hanem a jelenből és a jövőből is. Ez a tudás vár rád, hogy felhasználd, és a megszerzéséhez szükséges kulcs a te személyes kiegyensúlyozottságod. A kiegyensúlyozottság révén egy ajtót nyithatsz ki önmagadban, amely mögött feltárulnak előtted a más világok, ezek érzékelése létfontosságú, hogy végigjárhass az utadon, és megtaláld, amit keresel. Mielőtt fizikai testedben inkarnálódna, Felsőbb Énednek lehetősége van arra, hogy áttekintse azt a szituációt, ahová belépni készülsz, és a te életkörülményeidet heroikus célja részeként fogadta el. Tudta, hogy sikere lesz ebben a létformában, az lehetővé teszi számára, hogy tovább lépjen az Erő még hatalmasabb kifejezése felé. r

A Felsőbb Énedhez való tartozás olyan energia, amely felelős azért, hogy segítse a fejlődési folyamatodat. Ezt az energiát nevezzük vezetőnek. A vezető tulajdonképpen szellemi entitás, amely számos emberi élet során tökéletesítette fejlődését, s most segítőként kíván résztvenni a spirituális tapasztalatszerzésben azáltal, hogy energiát áramoltat a fizikai síkra. Mivel fejlődése elkerülhetetlenül összekapcsolódik a te előrehaladásoddal, ezért a vezetőnek érdeke, hogy jól menjenek a dolgaid. A vezető gyakran olyasvalaki, akivel előző életedben közeli kapcsolatban álltál, aki ismeri az energiádat és annak igényeit. A vezető rendeltetése az, hogy energiát vagy ihletet sugározzon, és ezzel* lehetővé tegye számodra, hogy ebben a létedben a lehető legjobban kibontakozhass, és ezáltal elérjed életed emberfölötti célját. Ezt a célt csak te ismered meg a vezetőd, és persze a Felsőbb Éned. Ha fiatal vagy, valószínűleg ott van, ha öreg vagy, valószínűleg nagy részét már át is élted, de mindig van idő arra, hogy finomítsd azt, ami valójában vagy, hogy mindent összegyűjts egy végső energia crescendóban, mielőtt végül örökre elhagynád a földet, hogy más dimenziókban tapasztald meg a létezés magasabbrendű formáit. Hogyan fedezheted fel életed céljának mibenlétét? Ez általában annak az elhatározása, hogy mi az, amit önmagadban akarsz megoldani - többnyire erről van szó, nem pedig a világ megmentésére irányuló küldetésről. Kiszemelt célod, vagy az azzal való szembesülés mindig a legnehezebb

dolog kell, hogy legyen, amivel összeütközöl vagy túl kell lépned rajta. Ilyesmik például a pénzszerzéssel kapcsolatos megpróbáltatások, vagy önmagad szeretetének a problémája, vagy amit esetleg számos inkarnáción keresztül nem tudtál feldolgozni magadban, például a szexualitás természetes tudomásul vétele, és most itt az idő, hogy kitapasztald a fizikumod állapotát, esetleg az anyaságot, vagy hogy miként foglalkozhatsz sikeresen a testeddel, úgy, hogy ne élj vissza vele, és lehetőleg bűntudatod se legyen. r

Eleted céljában néha más személy is benne foglaltatik. Talán azért kerültél ide, hogy megoldd valakivel egy, már több életidőn keresztül megvolt konfliktusodat. És most ez az illető anya és fiú, fivér és nővér, vagy férj és feleség kapcsolatba került veled. De most más családtagokkal egyenlően kell bánnod egy illető személlyel, és egész idő alatt emlékezned kell arra, hogy metafizikailag magasabb síkon tartózkodsz, nem engedheted meg magadnak többé, hogy beavatkozz mások életébe. Hagynod kell, hogy fejlődésük a maguk ütemében bonyolódjék, és egyedül hozzák meg a döntéseiket. Ha valami bonyolult kapcsolatba kerülsz valakivel, biztos lehetsz benne, hogy ez a viszony is életed céljának részét képezi. Meg kell tanulnod, hogyan viselkedhetsz vele becsületesen és kedvesen, miként tudod a lehető legjobb módon megoldani a köztetek felmerülő konfliktusokat, és hagynod kell, hogy az illető elérje fejlődése csúcsát anélkül, hogy ez téged visszatartana. Az is elkép-

zelhető, hogy nehéz helyzetbe kerülsz, például egy szellemi fogyatékost kell ápolnod, vagy egy tökéletlen testben fejlődő léleknek van szüksége a gondoskodásodra, esetleg egy családtag számít anyagi támogatásodra. Az illető megsegítése valószínűleg életcélod lényeges része lesz. Annak, hogy miért kerültél ebbe a helyzetbe, spirituális oka lehet, de ha elfogadod, és szolgálatkészen, szeretettel teljesíted a feladatot, a szituáció valamiképpen megváltozik, túllépve a nehézségeken, eljutsz a szabadságig. Saját belső éned, a lélek, az erő dicsőségében sütkérezel, készen arra, hogy tovább lépj, hogy elfogadj egy új és nagyszerűbb feladatot. Néhány ember életcélja az, hogy kifejeződésre juttassa kreatív törekvéseit, ami lehet művészeti vagy üzleti téren, a mezőgazdaságban, vagy bárhol másutt, ahol az alkotóképességed valami kihívással találkozik. Azért vagy itt, hogy megtanuld a legfelsőbb szintig fejleszteni belső, kreatív energiádat anélkül, hogy az kiegyensúlyozatlanságot okozna benned. Éppen ezért, ha festeni, írni vagy zenét szerezni kezdesz, vagy más módon fejezed ki magad, biztosnak kell lenned abban, hogy életed rendes mederben folyik. Hiába vagy a „nagy mester", ha harminchárom éves korodban halálra iszod magad és anyagi zűrzavart hagysz magad után. Kreativitásod olyan mértékben kell mérsékelned, hogy az egyensúlyban legyen életed más területeivel, ne zavarj másokat, ne kényszerítsd őket arra, hogy az egyszerűbb ügyeket, amiket

képtelen vagy kezelni, elintézzék helyetted, például befizessék a lakbéredet. Ha az adott időszakban tehetségedből nem tudsz megélni, szállítsd le a kötelezettségeidet a minimális szintre, vagy párosítsd a kreativitásodat másfajta törekvésekkel, amelyek anyagi stabilitást biztosítanak számodra, amíg tökéletesíted mesterségbeli jártasságodat, és elismerést szerzel magadnak. Sokak életcéljában benne rejlik a testükkel való foglalkozás is. Akár maguk okozták testi hiányosságaikat, akár örökölték azokat, meg kell tanulniuk, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Ha tested szerinted egyáltalán nem tökéletes, akkor spirituális énednek is gyenge pontja az a bizonyos vélt vagy valós testi hiba. Ha felismered és uralkodsz rajta, képes vagy eltekinteni tőle, mivel tulajdonképpen magadra kell koncentrálnod. Ha így teszel, láss csodát, észre sem fogod venni, ám a csodálkozáson keresztül megtanulod megérteni az energiát és észreveszed, ha visszaélsz vele, az kiegyensúlyozatlanságot okoz. Amennyiben felfogtad ezt, segítségedre lesz abban, hogy felülemelkedj a földi síkon. Spirituális éned gyengesége gyakran különböző érzelmi energiák formájában tör elő, amik egyértelműen rámutatnak testi vagy fizikai problémáidra. Ha végigpillantasz a testeden, sokat tanulhatsz belső énedről is. Ez némileg ahhoz a folyamathoz hasonlít, amikor egy héber nyelvű könyvet görögre, majd latinra, aztán angolra fordítanak. A fordítás során persze elvész egy kevés a szövegből, de a veleje megmarad. Ha munkál-

kodsz fizikai éneden, szembesülnöd kell a tested által okozott érzelmi problémákkal, amik akár meg is betegíthetnek, ám fokozatosan kijavíthatod őket, és ezzel együtt spirituális éned is erősebbé válhat. Ha ez sikerült, akár meggyógyultál, akár elhagyod a földi síkot, ezt tökéletes entitásként kell megtenned, olyan spirituális erő formájában, amely az univerzum javát szolgálhatja azzal, hogy segíti mások fejlődését. Valójában senki sem képes meghatározni a rá várakozó én csodáját, ezt saját erőfeszítéseiden keresztül, magadnak kell kitapasztalnod. Bárminek is fogsz neki az én szeretete nevében, az azonnal kifizetődik a benső síkon, és azt tapasztalhatod, hogy ez a jutalom életedben és életed után is érvényesül. Ha meg akarod alapozni spirituális fejlődésedet, uralkodnod kell az elméden. Egyébként annak ésszerűsége be fog csapni, hogy sokkal kevesebbet fogadj be, mint ami a legjobb lenne. Nem akar szembesülni életed fő céljával, mert kényelmetlennek találja azt. Sajátosságából következően fegyelmezetlenség ösvényére térít, hiszen tudja, ha gyenge vagy, ő kerekedik felül. Célod tehát az, hogy erődre koncentrálj, higgy magadban és szeresd önmagadat, ne avatkozz mások életébe, és hatolj azon dolgok mögé, amikkel a legnehezebb megbirkózni. Fogadd el, hogy a cél kitűzése csak félig megnyert csata, a magad iránt érzett felelősség a dolog másik fele. Ha szilárdan a kezedben tartod az életedet és azt mondod: „Erő, vezetők, Felsőbb En, az életemben teljes r

mértékben én parancsolok, és én gyakorlok hatást azokra az apróságokra is, amiket nem kedvelek", akkor elértél a kozmikus érettség fokára, a körülötted zajló események annak szimbólumaivá válnak, ami vagy, és az Erő segít rajtad, mivel metafizikai értelemben nem támaszkodsz másokra. Ezzel máris egy elit csoport tagjává válsz. Ha eltakarítod utadból az évek alatt felhalmozódott törmeléket, képessé válsz az Erő fejlesztésére az Új Világban, abban, amit fokozatosan azok teremtettek meg, akik tudják, miben rejlik valójában az ember sorsa. Tehát mi is az emberiségnek szánt ajándékod? Az, hogy örökkévalóságod tudatában ki tudod fejezni erődet és szépségedet? A veréb is szépséges, mivel természetesen nyilvánítja ki az Erőt. Vajon a lényeg vagy madár mivolta az, ami elbűvöli az embereket? És mi a jelentősége ennek? A veréb nem más, mint egy pici csont- és tollkupac, két fogpiszkáló láb és buta csipogás, és anélkül gyönyörködtet, hogy tudatában lenne ennek. Erejét nem tartja fogva az értelem és az érzelem, ezért képes szépséget adni másoknak. Tiszta, önkéntelen példát nyújt a mozgásban lévő életerőre. Képzeld el, mennyi lappangó Erőt nyilváníthatnál meg, ha sikerülne elérned a madárka letisztult egyszerűségét? Mekkora hatalmad lenne, hogy örömet és ösztönzést nyújts másoknak? Mérhetetlen lehetőség lenne, ugye? Erőfeszítéseiden keresztül mások újrateremthetik önmagukat, mivel a zűrzavar és káosz közepette dalol egy madár, hat rájuk egy erő, és a mocsárból kivezet egy ösvény.

Képesek lennének látni téged, amint előttük ballagsz, és azt mondanák, ha neki sikerült, nekem is menni fog. Ez a te adományod. Az általad kifejezett puszta én, a mosolyod, ahogyan sétálsz, amit csinálsz, ahogy vezeted az autódat, ahogy bánsz a gyermekekkel, s naponta felajánlod magad a körülötted lévőknek. Ez az ajándékod. Amint spirituálisán fejleszted magadat, az emberek odamennek hozzád, mert az Erő tudja, miként tegye magát hasznossá hívei számára, és belső spirituális energiád értékein át lehetővé teszi, hogy tovább haladj, hogy még fényesebben sugározz. És egyre mélyebben megérted majd, hogy te magad vagy az Isten. Nincs semmi olyan tett, amit ne vihetnél véghez. Képességeidnek nincsenek valódi határai. Az az örökséged, hogy képes vagy megnyilvánítani erődet a magad, majd mások hasznára, és hatalmad szótlan kifejezésével lehetővé teszed újjászületésedet. Van az emberiségnek egy régen elfeledett álma arról az időről, amikor a lélek tisztasága uralkodott a Földön, az emberiséget szeretet töltötte el, amikor mindenki tetszése szerint fejlődhetett, amikor az én egyéniségét tiszteletben tartották, nem voltak kormányzatok, egyházak, mindenki felelősséget érzett másokért, nem létezett beavatkozás, közgondolkodás, senkire nem erőltették rá a beilleszkedést. Jellemző volt viszont a spontán megvilágosodás, az ösztönös kreativitás, és min-

denfelől boldog emberek kacagásának hangját hozta a szellő. Tudásod és erőd segítségével visszahozhatod ezeket az időket. Persze nem az emberiség egészének, csupán a magad és azok számára, akik ugyanúgy hatást gyakorolnak az egyénekre, mint te, akik erőteljesen juttatják kifejeződésre magukat. A legsötétebb korszakokban az Erő mindig gondoskodott egy szikráról, aminek fényét csupán néhányan hordozták, és később továbbadták a többieknek. Örökséged, életed heroikus célja az, hogy addig a pontig munkálkodj önmagadon, amíg az Erő átruházza rád a fény hordozásának jogát. Ha egy darabig végzed ezt a feladatot, kiérdemled azt a jogot is, hogy más dolgok felé fordulj. Amikor visszanézel a világra, egy pipaszár lábú csontkollekció csiripelését fogod hallani, és valahol egy ember nevetése hallatszik a nyugodt légkörben, és akkor azt mondhatod magadnak: „Én segítettem ennek megteremtésében." És akkor már tudni fogod, mit is jelent az „Aranykor".