A CSEND NYIRKOS KÖVÉN A csend nyirkos Kövén üldögélek zajtalan Hátamon a hideg borzongás futkos Kövér lábaival dübörög Végig a gerincemen Közben, mint szül vén hörög És torkában (mely lepusztult ezüstbánya) Összegy jtött száraz nyála Mint jeges izzadságcsepp Indul el homlokomról Barázdáimon verekszi át Magát – kitartó vándor Bátor, mint egy gladiátor Kezem nem bántja És bár csiklandoz – nem bánja Hosszú útja aztán véget ér Az orrom hegye a végállomás És máris jön a zuhanás Sikoly nélküli pusztulás Síremlék se áll neki Átlátszó – elvész a színek közt Valahol én is elvesztem Pedig mi mindent elneveztem Most mégse ismer meg Semmi, amit alkottam Semmi, aminek a része voltam A vers is idegenkedve néz rám Beleborzong, mikor megérintem Vagy könnycseppel hintem Meg-megremeg gyerekcipell s Aprócska hitem Hisz mindent nekem adtál Néha mégis csak a halál Amit közelinek érzek Helyet adok a félsznek A bánatnak, a kétség árjának Villanásaim szürkeségben járnak Elkomorul a lélek-tükör A b n-sereg meggyötör Ördögi íjászok tüzes nyilai El l menekülnék Néha csak magam megadva A csatatér közepére ülnék És mégse… Pajzsom magam elé rántom
És megvéd engem az Isten Megadsz nekem mindent Mégis azt kiáltom Nincs senkim Gyenge és szerencsétlen vagyok Pedig csak ostoba… Mert itt a csoda A felismerés: megvan mindenem Te vagy a minden: a bánat A könny, a mosoly és az öröm Minden Én csak köszönöm 2006. június 2.
ANGYALSZÁRNYAK Születtem Mint b g árva Omladozó falak közé zárva Otthonom volt a jászol Mely ma már gyászol Réseket ütöttek a falakba Jót akaró szentek és jómagam Kint robbant sok-sok akna Elhalkult a lépések zaja Nesztelenül jöttek Fejvadász tömegek B nvessz kkel l ttek És dörögtek az egek Mint meggyújtott gyutacsok Átfúrták b röm a b nök És hiába t rök Mérgeznek, amíg élek Amíg sóhajt hallat a lélek Világ: Ma romlott, hervadó virág G gösen elhagyta Istenét És azt hiszi: üdvözülni fog Neki elég az alkohol, a drog Nekem nem kell ez az egész Elég az az apró rész Melyben ott ragyog Jézus Abban a szemben Láttam más szemet is Hirtelen jött metamorfózis Nem az ember volt benne A sátán kutyái táncoltak Minden jót lesáncoltak Én nemet mondok Azt hiszitek: bolondok Akik ezt teszik Tévedtek Egy nap Majd megtudja minden nép Hogy csak az a szép Ami az égb l jön Legyen az áldás vagy könny Én tudom már rég De küzdök a b nökkel még
Harcom elkeseredett De beragyogja az angyal-termet Szárnyaim megtépték Ellenséges lépést meglépték Most kezd dik a csata Sejtjeim azonban készek Akár a jó, daliás vitézek A hét parancsszót tudom Felvettem pajzsom, kardom Melybe ezt vésték a mennyben: Gy löld a b nt, De szeresd az elesett b nöst Így indul az árva Angyalszárnyak közé zárva A végs csatába És tudom: nem hiába… 2005. október 23.
BELEREMEG A MINDENSÉG Zuhanó cseppek Csapódnak a végtelenbe Beleremeg a mindenség Felsír a föld és az ég A teremtett világ megretten Mi is, mi ketten Zokogunk Pedig még nem is létezünk Csak isteni gondolatot képezünk De semmi többek Nem vagyunk Messze még az életre hívás Az els sírás Messze még az els érzés Az els öröm, az els kudarc Messze még az els harc Az els szerelem Mégis megszületik a kegyelem Nem létezünk Mégis Meghalsz értünk, Jézus Fel nem foghatja emberi agy Hogy milyen csodás vagy Szívünk belészakadna Ha a túlzott Megértés mezején szaladna Sehol nem vagyunk Te mégis ránk gondolsz Hozzánk szólsz Értünk szenveded el Amit el kell Mert meg akarsz váltani Hozzánk kiáltani A szeretet dübörg szavaival Halálod nekünk az élet Szereteted éget S valóra válik az ígéret És kegyelmed által élünk Csak miattad remélünk Csodálatos a kegyelmed S nem kérsz érte semmit Csak hit lehet a válaszunk Nem cselekedet Csak hit lehet a felelet Nem tett
Sokszor félek Mert az enyém ilyen lélek De jól tudom Hogy ha Rád szegez dik A tekintet Akkor a szeszélyes ihlet Örömr l és Rólad szól Örökké Emeld fel szemem Hogy Rád nézzek 2006. április 13.
CSAK KÖSZÖNJÜK Köszönjük, Uram a csillagokat Fényeiden tekintetünk andaloghat S közben énekelhetünk dics ít dalokat Köszönjük Uram a kegyelmed A mindeneket elsöpr szerelmed Mely a hozzád vezet útra terelget Köszönjük Uram az éjszakát A csillogó Duna furcsa szagát Melyet a parton érezhetünk id kön át Köszönjük Uram a segítséged Melynek ereje lelkünkben éget S minek nem állíthat semmi se féket Köszönjük Uram 2005. június 27.
ÉJFÉLI KIÁLTÁS — SZESZÉLYES KILÁTÁS Szaténszalag csavarodik A leveg dohos virágai között Az id és a tér közé költözött Emlék-kapukat dönget Álmodozó elméknél Halkan, dallamosan csönget Csak a költ k nyitnak ajtót Szeszélyes lelkek Hagyják magukat felrobbanni Szívüket utolsókat dobbanni Ostoba szeszély Brutális veszély Ma is átéltem Így most is megértem Üvegemberek szeszélye Elég mindegyik papír-reménye Összetörik ket Nélkülözik az röket Illetve Miket beszélek? Hiszen amelyik lélek Jézust vallja Urának Életét adja Isten Fiának Annak nem kell r Se pisztoly, se t r Semmilyen fegyver Vagy mérgezett vegyszer Megvéd minket a mi Urunk Utunkon Vele futunk Új er re kapunk S ha bölcsek vagyunk Az egész maraton alatt Lelkünk Benne marad Elkapjuk a szaténszalagot Lelkünk felrobban De ett l csak jobban Tudjuk: jó úton járunk S újfent Feléd kiáltunk 2006. április 19.
HAJNALI IMA Pislákoló hajnalon Mikor még alszanak a fák Izzani kezdenek a szempillák És felpattan a szemhéj Pedig még uralkodik az éj Nagy szemekkel nézek a tájra És a mindenható Királyra Hitem által látom t A Teremt t Én nem vagyok több Csak egy zavarodott teremtmény Egy bonyolult, elvont költemény Szemem könnybe lábad És eltörik a mécses: látom hibámat Gyertyát gyújtok S vérz szívet nyújtok A kegyelmet adó Úrnak Imám mégsem magamért szól Hanem egy lányért Aki Téged jobban ért Neki er t és boldogságot kérek És, hogy a félelem-féreg Ne rágja lelkét soha Én nem kérek mást, elég a csoda A kegyelem t led Istenem Sz kül szemem lecsukódik A gyertya csonkig ég Egyetlen csillag világít még Jézus rajtam tartja tekintetét És vigyázza lelkem szerelmét Aki még mély álmot alszik És a szeretet patakzik Alszom és nevetek Veletek angyalseregek… Köszönöm, Uram 2005. július 5.
HELLÓ, VISZLÁT Hatalmasnak t n kísértések Veszik körbe aprócska fényem Halni készül az utolsó reményem Végéhez ér a regényem Úgy érzem Mézparancs minden szavuk Jó érzés és édes Mint a cukorban tocsogó krémes Nagyot harapnék bel le Ha nem tudnám: méreg A cukormáz mögött féreg Rejt zik Mocsokban hemperegve ejt zik És várja Hogy b n árja Torkomon lecsúszva A lelkemig úszva pusztítson el Mindent, amit az Úr épített fel Csorog a nyálam Ostoba vagyok De mégsem, mégsem harapok Mert riadóznak az alapok Szólnak az angyalharangok Érces hangjai hallatán Messze hajítom a mérget Jön a többi… Mind nézeget, méreget Helló, viszlát b nök Jöttök s gyorsan elt ntök Mert én a Lélekben fürdök Nincs esélyük Néha-gyakran elbukok mégis Gyenge vagyok – egyszer tézis Szívem gyakran hideg El-elpattan az ideg De harcolok tovább A fény katonái segítik utam A sötétség völgyén át Átrajzolják az éjszakát Vezet a fényed, Uram Mutatod az utam A b nöknek: helló, viszlát Az olvasónak: fényes éjszakát! 2006. június 1.
HIT, REMÉNY ÉS… Voltam már értetlen bölcs Éretlen és savanyú gyümölcs Mindig lázadó tanítvány És apró folyadékkristály Most Hogy barázdáim Kusza gödreiben húsz év Ássa sírját A kór szépen meghámozza testem Kése durva és életlen A helyzet képtelen De mégis Ahogy testem romlik Lelkem is egyre omlik Mert egyek k ketten Ma még Amíg a láz ég a szellem körül Leválik a héj Amint eljön az éj Taszítanak azt árnyak És újra kin nek A megcsonkolt szárnyak Egy–egy lehulló pihe vagy toll Ha fekete: vágy volt Ha szürke: álom De a fehér, a szeretet Akár a Hold Megmarad örökké Velük repülök, az Isten által Voltam étel és ital Öreg és fiatal Mégse voltam semmi Csak akkor léteztem Mikor szeretet volt szívemben 2005. november 19. „1 Korinthus 13 — az Úr Igéje által megihletve”
ISTEN-SZERELEM Isten-szerelemmel teli szívvel A lélek felfelé ível Boldog mintha most születne Els pillanatok felé ügetne Szaladna a tisztás felé Ugrana a mesebeli nagy halak mellé Pedig messze van már A jászol Mégis, mégis játszol Elcsodálkozom az Úron Túlcsordul a szeretete Szemcsarnokom szintén megtelt Addig sok mindent elnyelt De most ömlik a könny Ne lep dj meg: örömkönnyek Nyílnak az élet-könyvek Hetven éves költemények Átíródnak Jézus el tt hódolnak Fordulat állt be a mesében Mégse a Góliátok gy znek Mégse Hiába is ütköznek-üvöltöznek A kegyelem ellen nincs esélyük Fikarcnyi reményük Csak ez a szertelen szív Amely ellenük harcot vív Gyenge Mégis hiába a mérgezett penge Hit-pajzs védi és minden fegyver Nincs ellenszer Sokszor elbuktunk Mégis gy ztünk Mennybe jutunk Néha a vereség is gy zelem 2006. április 25.
MAGAMBAN Csend van Csak néhány gép Zakatol halkan De munkájuk szép A magány Mint h kísér Úgy követ, mint él Semmit l sem fél árnyék Kinevetne, ha társra vágynék De nincsen nekem Vágyam semmi most Nem kívánok mámorost Se szenvedélyest Olyat, akit az éj fest Nincs vágyam szavakra Ezernyi bet s alakra Nincsen nekem vágyam Csak egy jégcsapos ágyam S diderg álmaim kínlódnak k vágyakoznak De a Lélek üres Most nem, nem keres Csak rettent módon talál Léptei mögött ódon halál Akasztott vágyak sora Melyen megpihen az út pora S keresztez déshez érve Hullok most térdre Hull a lelkem eléd ó Isten Kinél csodásabb nincsen Most mi legyen? A magány felnevet És elsorol sok ezer nevet Kiket elmartam, el ztem Fejük lándzsámra t ztem Persze jogtalanul Apró böjt után mégis Kegyelmet remélek? Hát még az ég is Kacagna, ha nem sírna Ha szólni bírna Ne is reméljek én Poroszkálva az utak szélén Kegyelmet, irgalmat…
Hogy ez így jó? Nem, ez a kígyó Hazudik, hazudik, hazudik Ez egyetlen esélye Aprócska reménye Hátha hiszek neki De ebb l nem eszik Társam, árnyékos magányom Ember-karddal gy zöm le S újfent térdre esek Kegyelmet remélve Akár halva, akár élve Nem tudom és csak lassan Fogom fel Hogy csak nekem kell Elfogadni a kegyelmet Mert azt már régen megadták Bizonyítják égi akták Csak fogadd el… Csak fogadd el… 2005. január 20.
Ments meg, Uram Ments meg önmagamtól Mely megismerésedben gátol Néha-gyakran a b nt választom Mert gyenge lelkemben a hit Amely most is Mégis er vel feléd vitt És lesütött, kisírt szemekkel Bocsánatod, kegyelmed kérem A feldobott érem Az Írásra mutat, Igédre Tudom, mit kell tennem Szavaiddal kell lennem Kend fel, Uram A Te Igédet ma este Hogy megértse azt Krisztus teste 2006. február 18.
NAGYON FÁJ Meghalni, Uram Ez az egyetlen vágyam Csupán ett l súlyos az ágyam Te vagy velem De mindenki ellenem Sík mez a csatatér Minden remény hazatér Az egyik oldalon: mindenki A másikon: Te és egy senki Egyedül vagyok Pedig velem vagy, Uram De mégis ködbe vész az utam Még sincs esélyem Ölj meg, csak ezt kérem Vedd az életem Folyjék ki sötét vérem Pusztítsd el teremtményed Mert bennem csak Halványul a fényed Nincsen nekem erény-seregem Csak mérgezett tengerem Nincs senkim És nincs semmim Tudom: életem annyi Mint néhány lyukas garas Vékony papír s nem er s vas De ne hagyd Ne hagyd itt, kérlek El soha nem érlek Ha nem viszel el Ragadj el a széllel Törj össze Ostorozz meg Szabadíts fel Ölj meg, Uram Mert ha nem teszed Apró szolgád felemeli a kezet Hogy átvágjon néhány eret S meghaljon végre… Szeretlek, Uram De a fájdalomnak mikor lesz vége??? 2006. május 18.
NEM FÉLEK „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy” (Zsoltárok 23, 4) Démonokkal teli sikátorban Érzem igazán Mily forró a földi katlan Nem vehetem lazán Hiszen farkasok között várom Én elveszett bárány Hogy véget érjen az álom Elmúljon a hiány És megtaláljon a pásztor Mint már sok százszor Körbevesz a sötétség Hirtelen nem is látszik az ég A vakság nem fogad magába Így is megroggyant már lába De elt ntetné fényem hamar És ahogy a földet az avar Betakarna örökké S hideg méreggel oltaná el Fáklyám, melynek égni kell Érces hangok marják fülem És b nnel táncoló ütem Menekülnék messze Ha lelkemnek nem lenne esze Tudja jól: hiábavaló futni De csak egyet kell tudni Elég egyet, ami az Egyetlen biztos tény Egyetlen felemel fény Démonok, farkasok között Mikor a világba tél költözött Nem félek, nem félek én Lehetek a szakadék szélén Már nem félek Bátor lett a gyenge lélek És csodálatosan er s Nem félek, mert Te velem vagy Jöhet hó, jöhet fagy Nem félek Mert Te velem vagy 2006. január 27.
SISTERG LÉPÉSEK A metróállomásról jövök Léptek laza zaja mögöttem Bátorságban apróvá növök Közeled léptek Oszlophirdetést téptek De mellém sosem értek Elhalkul Majd távolodik a zaj Szívverésem nyugodttá alakul Már nincs mit hallani De a félelmet meg lehet vallani Hisz ott volt Ostobaság – kacag a hold Van, aki vigyáz rám Földbe taposott üvegszilánkok Hunyni készül virágok És furcsa, kénes szag kísér Az utamon Megkísért a harag Mérgezett gondolat De valahol is lemarad Vagy csak irányt vált Hiába vetett, hányt Minden mocskot rám Védett és véd az Úr Kóbor macskák t nnek fel Árnyékom láttán h lnek el Riadtan menekülnek Vagy unottan az aszfalton ülnek Szemük követ Tágra nyitva kérdéseket lövet Lépteim után Nincs válasz Néznek tovább bután Hosszú még az út Mely az otthonig fut De én most is otthon vagyok Hiszen nincsenek fagyok Jézus bennem él És éget Félelemnek vetett véget Forró, túlcsorduló szeretet Amit belém ültetett
És sisterg lépéseink nyomát Meg rzi majd a betontenger 2006. április 22.
TENGERPARTI SÉTA Olvadt aranyban úszó lábnyomok Kacag a tengerparti homok A partra sodort napfény csak úgy ropog Szívünk kattog-zakatol-dobog A szereteted, Uram, éget Mámoros most az élet Játékos szélbe kap a haj Forró fémhúrokon születik a zaj Zenélnek a távolban a vének Idáig hallatszik az ének Téged dics ítenek Ezernyi hangszert összecs dítenek Hol er södik, hol elhal a dallam Menjünk közelebb Hogy jobban halljam 2006. április 14.
ÚJJÁSZÜLETÉSNAPRA Szemhéjam tágra Nyílt hirtelen Rápillantott a világra Majd Egyetlen Urára Hunyorognom kellett Mert a fény csípte sötét lelkem De az is lehet Csak a szeretet égetett Akár sötét a lélek, akár nem S szereted, Uram elsöpör Hiába a pokoli r Kinyílt a szemhéj És hunyorogtam rád Furcsán vibrált az éj Éjszaka volt De máshogy világított a Hold Más lett minden A hatalmas Isten Munkája kivirágzott szememben Hiszen rájöttem Te vagy minden: A megtisztító fény Végs kig kitartó remény Te vagy az éjjel és a nappal Az alkonyat és a hajnal Te vagy az élet Te vagy minden És Hozzád hasonló nincsen Homályosan, hunyorogva látok De már nem fog az átok Veled vagyok És védenek az angyalok Most Rögös, és keskeny úton futok De tudom: ha nem térek le S nem tévedek el: hozzád jutok Már vár a szoros kapu És a sok ezer angyal-tanú Futok feléd Térképem a jelek Megengeded, hogy utolérjelek
2006. április 30.
ÚT, IGAZSÁG, ÉLET Azt hiszed, hogy elhagyott Azt hiszed, szíve megfagyott Elveszett és nincs veled Az Egyetlen, aki kincs neked Ne légy ostoba Az élet lehet mostoha Vagy áldással teli Amely tetszésed nyeri akkor is ott lesz veled Csak kiáltanod kell Hogy nyissa a szemed fel az egyetlen Út Amely a mennybe fut az Igazság Amelyt l összetörik Minden borzasztó gazság És az Élet Amely eltörli a véget Jézus Akinek szeretete éget És aki meghalt érted Hogy te élj És már soha ne félj Kegyelme nem hagy el Csak a karjaiba vesz fel A Szentlelke betölt S minden b nt elsöpört Szeretlek Jézus Az életem tiéd 2006. február 24.
ÚTVESZT BEN Hittem Hogy tombolnom kell Hogy méreg töltsön el Hogy éljek úgy Mint a többi állat Lerángatva g gös láncokat Eljárva izzadó táncokat Könnyebb utat járni Könny életre várni De eltörtek a karjaim S kin ttek karmaim Állat lettem Mindent elvesztettem Amit egykoron Hajdanán magaménak hittem Most nincs más: por és korom A hamut csak elhintem Hazugság lenne mondani Hogy nem új utat kutattam Másoknak mást mutattam Én mégis ráléptem a b nre Biztos lábakkal lángoló f re Hittem Szép lesz, jó lesz Aztán mégis robbant a repesz És csattant a retesz Az ajtó bezárult Eddig volt mesés a múlt Dörömbölt, ordított a lelkem Testembe zárva Sírdogált a megvakult árva Kinek rémálom lett az álma A b n láncait hordta Ostorral csapkodták De nagy volt benne a dac Nem, nem A g g volt nagy benne Pedig csodás angyal lenne Most próbálok, harcolok Igét karcolok b römbe És csomagolok a b röndbe Visszatérek az útra Amit mutattál Visszatérek újra És el nem hagyom soha Hisz csak neked köszönhetem Hogy létezem Hogy itt van e csoda
Bocsáss meg Tékozló fiú vagyok Kit most megtaláltak Az angyalok Bocsáss meg Leteszem lelkem eléd A tiéd A tiéd vagyok 2005. október 13
VÁNDOROK Szakadatlan ég a tábort z Szikrák csatáznak körbe-körbe Gyermekfejek fúródnak anyai ölbe Gitározni tanulnak az ifjak Meghátrált szúnyog-sereg A forróságban elmereng Szárnyuk a szell ben megremeg Messze Az erd ben vándorok ballagnak Tücsökkoncertet hallanak Útjukat keresik Holdfény mellett lesik Hátha el kerül az irányjelz tábla Eddig hiába Értük is szól az ima Hogy elillanjon a hiba Megtalálják a kegyelmet Az életet, az egyetlen utat: Az Urat 2006. április 15.
ZENÉLÉS UTÁN, ÁLMODÁS EL TT Tömzsi ujjaim már elkoptak A felforrósodó fémhúrokon S most úgy látta jónak A fájdalom, hogy arrébb kullogjon Dühét töltse ki apró szúnyogon Akkor az találkozik a tenyérrel Amíg vígan betelne a vörös kenyérrel Nem éli túl szegény A randevút – nem volt elég Kemény legény Ezért íródik a gyászregény Elpusztult a rovar És zokog az egész udvar Felsír minden szép és minden ótvar Távolról végignézem a jelenetet Csóválom a fejemet Nem is fogom fel Nem is foghatom fel az életet Csak nézek ki belülr l Nekem ütközik egy szellemi gyorsvonat Megfogan benne a gondolat: Teremtmény vagyok A hatalmas és szent Úr alkotása Istené, kinek hívása Édes szó, még ha fáj, úgyis jó Szeretetéhez nincsen hasonló S kegyelme betölt és felemel Szárnyakat ad – így szabadít fel B n-láncok és nehéz hazugságok Egykoron pikkelyként ragadtak rám Ma lepattogzanak b römr l Most beszélhetünk Igazi, mennyei örömr l Bevon engem ez a szent zománc Indulhat a zene s a dics ít tánc Elveszve az Úrban És benne megtalálva lenni: Így érdemes élni 2006. május 9.
