FÜGGETLEN RENDŐR SZAKSZERVEZET KÖZPONTI KOORDINÁCIÓS IRODA Cím: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 27/A. Levélcím: 1388 Budapest, Pf.52 Telefon: 06-1-785-00-10, 06-1-785-07-16 Telefax: 06-1-799-27-13 Mobil: 06-70/ 775-17-73 BM: 39-530 E-mail cím:
[email protected] Szám:
Zsinka András úrnak, személyügyi helyettes államtitkár Belügyminisztérium Budapest
Tisztelt helyettes államtitkár úr!
Mellékelten megküldöm a rendvédelmi szervek hivatásos állománya szolgálati viszonyáról szóló törvény tervezetével kapcsolatos véleményünket, észrevételeinket, melyeket a január 16-ai szakértői egyeztetésen szóban is előterjesztettünk. I. Általános megállapítások 1)
A kormányzat képviselői a sajtóban több alkalommal is bejelentették, hogy a közszolgálati életpálya részét képező új szolgálati törvény (a továbbiakban: új Hszt.) bevezetése a rendvédelmi szervek hivatásos állománya számára első lépésben 30 %-os, a következő öt évben összességében 50 %-os illetményemelést fog biztosítani. Az új Hszt. tervezetének szövegéből azonban nem olvasható ki az illetményemelés mértéke! a) A tervezet nem rögzíti az új illetményrendszer alapjául szolgáló, úgynevezett rendészeti illetményalap összegét (azaz nem állapítható meg, hogy a hatályos 38.650 Ft-os köztisztviselői illetményalap emelkedik-e, és ha igen, milyen mértékben). b) Nem tisztázott, hogy a jelenleg rendszeresített tiszthelyettesi (zászlósi) és tiszti beosztásokat az újonnan létrehozni tervezett A-tól E-ig terjedő besorolási kategóriákon belül melyik kategóriába kell besorolni. (Így nem állapítható meg, hogy hová kell besorolni egy rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő járőrt, vagy egy főnyomozót.)
2
c) További bizonytalanságot teremt, hogy a B, C, D, E besorolási kategóriák egy-egy fizetési fokozattal későbbről indulnak (az A-nál még van 1. fizetési fokozat, míg az E már csak az 5.-től indul). Ráadásul a fizetési fokozatok szolgálatban eltöltött időket is takarnak (az 5. fizetési fokozatba így pl. a 17-20 év szolgálati idővel rendelkezők tartoznak). Mindezek alapján joggal merül fel, hogy egy jelenleg, például 10 év szolgálati idővel rendelkező szolgálatirányító parancsnok hova fog besorolódni az új illetményrendszer szerint. Elvileg az E-be kellene, de az az előzőekben leírtak szerint csak az 5. fizetési fokozattól indul, vagyis minimum 17 év szolgálati idővel lehetne odakerülni. Ebből adódik a kérdés, hogy a példabeli kolléga a kezdeti besorolás után majd helyben járásra lesz kényszerítve egészen addig, amíg el nem éri a következő (6.) fizetési fokozatba lépéshez szükséges 21 évet? Azaz a következő 11 évben nem lesz lehetősége előrelépésre és illetményemelést sem kaphat, csak akkor, ha növekszik az illetményalap? d) A 4. és 5. számú mellékletekbe foglalt besorolási táblázatokat javasoljuk kiegészíteni még további egy-egy fizetési fokozattal, és a hozzájuk tartozó szorzószámokkal, amennyiben a hivatásos szolgálat felső korhatáraként valóban az öregségi nyugdíjkorhatárt kívánják meghatározni. A tervezetben szereplő 10 fizetési fokozat ugyanis, nem fedi le a 20 éves korban megkezdett, és 40 évnél hosszabban tartó hivatásos szolgálat időtartamát. e) A hivatásos állomány az esküjében vállalt többlet kötelezettségek, valamint a beosztással járó többlet igénybevétel és terhelés ellentételezését szolgáló hivatásos pótlék rendőri szervenként (vagy beosztásonként) változó mértéke szintén nem ismert. E pótlékról csak annyit lehet tudni, hogy konkrét mértékét a miniszter az illetményalap 50-400%-a közötti értékben állapítja meg, melynek során figyelembe veszi: a szolgálat ellátás sajátosságaiból adódó valós és rendszeresen jelentkező kockázatot (élet, testi épség, egészség), a fegyverrel való szolgálatteljesítés, fegyverhasználattal, vagy annak lehetőségével járó helyzetek gyakoriságát, a szolgálatteljesítés külső körülményeit és a szolgálat ellátáshoz kapcsolódó belső körülmények, rezsim szabályok szigorúságát, kötöttségét. f) A törvény-tervezet nyelvtudási pótlékra vonatkozó 140. §-át javasoljuk kiegészíteni a 66/2011. (XII.30.) BM rendelet 13. § (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározott, ún. ritka nyelvek utáni nyelvtudási pótlékkal, melyet alapfokú nyelvvizsga után is folyósítani kell, az illetményalap 10 %-ának megfelelő mértékben.
3
E pótlékot elsőlegesen az államhatáron szolgálatot teljesítők esetében tartjuk fontosnak fenntartani, mivel a szomszédos országok nyelvének már az alapfokú ismerete is nagymértékben megkönnyíti a szolgálati feladatok ellátását. g) Ugyanez mondható el a preferált településeken szolgálatot teljesítőknek adható, az illetményalap 50 %-ának megfelelő összegű pótlékról Ez a kevés továbbélő pótlék (éjszakai, délutáni, készenléti, nyelvpótlék, sugárzásfertőzés veszélyének kitett hivatásosok veszélyességi pótléka) egyike, amit szintén nem tudni, hogy mely szolgálati helyeken dolgozók fognak kapni. h) A megszűnt hűségpénz ígért kompenzációját nem látjuk biztosítottnak a tervezet rendelkezései között (7. melléklet). Javasoljuk, a 25 év szolgálati idővel rendelkezők a tervezetben szereplő, az illetményalap 150 %-ának megfelelő szolgálati idő pótlékát megemelni és további 5 évenkénti mértékét exponenciálisabban emelni! Véleményünk szerint a fentiekben felsorolt információk hiányában nem lehet érdemi véleményt kialakítani az új Hszt. illetményrendszeréről! Az azonban megállapítható, hogy az új besorolási rendszer a tiszthelyetteseknél 4,5-től 7,6-ig, a tiszteknél 5,5-től 11,3-ig terjedő illetményszorzókkal nem kompenzálja, vagy alig haladja meg a jelenlegi illetményrendszer szerinti bért, amennyiben a rendészeti illetményalap nem lesz a mostani 38.650 Ft-os köztisztviselői alapnál nagyságrendileg magasabb mértékben meghatározva. Az illetménykiegészítés, az illetménypótlékok java része, a rendfokozati illetmény és a tiszthelyettesek 24.000 Ft-os kiegészítő juttatásának megszűntetése ugyanis több tízezer forintot tesznek ki, és ezzel jelentős arányt képviselnek a jelenlegi havi illetményben, amit az új illetményrendszernek nem csak lefednie, de már az első besoroláskor is minimum 30 %-os mértékben meg kellene haladnia! A jogszabály-tervezet szerint: „Az új illetményrendszerre áttéréssel egyidejűleg valamennyi állománytag részére biztosítani kell az illetményemelkedést oly módon, hogy: a) az alapfeladatot ellátó tiszthelyettes, zászlós és tiszt esetében érje el a korábbi rendszeres illetménye és a kiegészítő juttatás összegének 30 %-át, b) a nem alapfeladatot ellátó tiszthelyettes, zászlós és tiszt esetében érje el a korábbi rendszeres illetménye és kiegészítő juttatás összegének 25 %-át, c) vezető esetében érje el a korábbi rendszeres illetménye 15 %-át.”
4
Az idézett rendelkezés ugyan külön paragrafusban garantálja az átlagosan 30 %os bérnövekedést, de kérdésként fel is veti, hogy miért van szükség ilyen részletes szabályokat alkotni ebben a tárgykörben? Amennyiben az új illetményrendszer szerinti besorolás önmagában nem biztosítja az ígért emelést, akkor illetményeltérítést kell majd alkalmazni, ennek szabályairól azonban a törvény-tervezet nem tesz említést. Az illetmény ilyen módon történő megállapítása azonban értelemszerűen csak átmeneti intézkedés lehet, ami magában hordozza annak reális lehetőségét, hogy az érintettek illetménye hosszú évekig ismét befagyasztásra kerül. Ez a befagyasztás pedig nyilvánvalóan mindaddig fenn is maradhat, amíg az illetményalap emelkedése következtében az érintettek illetménye el nem éri, illetve meg nem haladja a 100 %-os bérbeállási szintet. Egy ilyen típusú besorolási- és illetmény megállapítási rendszer azonban véleményünk szerint értelmetlenné tenné az egész életpálya-modellt, mivel éppen annak lényegi elemét, a kiszámítható előmenetelt és az azzal együtt járó illetményemelkedést zárná ki hosszú évekig. Mindezek okán a Független Rendőr Szakszervezet jelenlegi formájában nem tudja támogatni az új Hszt. illetmény besorolási rendszerét! Véleményünk szerint bármilyen életpálya-modell is kerül bevezetésre, az csak akkor lehet időtálló, ha a törvény garantálja az illetmények hosszú távon is folyamatos emelését. Ennek alapján javasoltuk már korábban is az illetményrendszer alapját a minimálbér emelkedéséhez kötni. Feltételezzük, hogy léteznek már próbaszámítások, az új illetményrendszerre vonatkozóan, ezért kérjük, szíveskedjenek azokat is rendelkezésünkre bocsájtani. 2)
Fizetési fokozatban történő előresorolásra a tervezet szerint először 2018. január 1-től kerülhet majd sor, mert addigra lesz kidolgozva a továbbképzési rendszer, ami feltétele a fizetési fokozat előresorolásnak. Ezzel több szempontból sem értünk egyet! a) Nem értünk egyet azzal, hogy a fizetési fokozatban való előrelépés, ami nem más, mint pusztán a munkában töltött idő és az megszerzett tapasztalatok elismerése, továbbképzés teljesítéséhez legyen kötve.
5
b) Az új életpálya kialakítását 2010. óta ígérgetik. Az azóta eltelt időnek elégnek kellett volna lennie egy új képzési – továbbképzési rendszer kialakításához is. Amennyiben erre ez ideig nem került sor, akkor annak negatív következményeit ne a személyi állományra terheljék! Ezt nem csak méltánytalannak, de az egész rendszert tekintve is károsnak tarjuk, mivel – az illetményeltérítés fentiekben említett tömeges alkalmazásához hasonlóan – a értelmetlenné tenné az egész életpálya-modellt, mivel éppen annak lényegi elemét, a kiszámítható előmenetelt és az azzal együtt járó illetményemelkedést zárná ki 2 és fél évig. A kifejtettek alapján javasoljuk a rendfokozat változással nem járó fizetési fokozatban történő előresorolást, előre lépést automatikussá kellene tenni (105. §), mint ahogy az más foglalkoztatási jogviszonyban (pl. közalkalmazotti) van. Ez ugyanis végső soron az azonos beosztásban eltöltött több év szolgálati idő elismerése. A rendfokozat vagy beosztási kategória-váltást ettől meg kell különböztetni. A tervezet szerinti elképzelés fenntartása esetén ragaszkodunk ahhoz, hogy a továbbképzés (kreditpont-szerzés) feltételeit teljes egészében a munkáltató biztosítsa, az ne a kollégák amúgy is kevés szabadidejét és főként ne a pénztárcájukat terhelje. Ezen túlmenően törvényi garanciaként javasoljuk rögzíteni, hogy a továbbképzés munkáltató hibájából történt meghiúsulása miatt joghátrány nem érheti a hivatásos állomány tagját, azaz elő kell sorolni, ha nem neki felróható a továbbképzési feltétel teljesülésének elmaradása. 3)
Az új Hszt-hez kapcsolódó előterjesztés szerint: „A rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottakat a munkakörük jellegének megfelelően át kell minősíteni a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény hatálya alá tartozó kormánytisztviselővé, ügykezelővé, hivatásos állományúvá vagy munkavállalóvá. Ehhez kapcsolódóan a vonatkozó jogszabályok módosítását végre kell hajtani.” Mindösszesen ennyi derül ki az előterjesztésből, holott nyilvánvaló, hogy a közalkalmazottak munkája nélkül a rendőrség hivatásos állománya nem lenne képes megfelelő színvonalon ellátni a saját szolgálati feladatait! Ráadásul a már jelenleg is munkaviszonyban állókról említést sem tesz az előterjesztés, holott közismert, hogy ezen kollégák közalkalmazotti kinevezése csak költségvetési forráshiány miatt maradt el. Példaként szolgálhatnak a fegyveres biztonsági őrök, akiknek a feladatai, munkaidő beosztásuk és kötelmi rendjük is igen közel áll a hivatásosokéhoz, de jelenleg még a közalkalmazotti jogviszonyból származó csekély előnyöket és kedvezményeket sem kapják meg!
6
Nem derül ki az sem, hogy a közalkalmazottak közül kiket fognak kormánytisztviselővé minősíteni, és mely munkakörben dolgozókat minősítenek le munkavállalónak, és mindkét esetben hogy fognak a bérek és a jövőbeni előmeneteli rendszerük alakulni. Ellentmondásos a jogszabálytervezet a tekintetben, hogy bár a vezetői előterjesztés eldöntött tényként kezeli a közalkalmazotti foglalkoztatás megszüntetését, ugyanakkor a közalkalmazotti jogállásra a törvényszöveg több helyen (pl. kamarai tagságnál) utal. Az FRSZ álláspontja szerint nem lehet a már jelenleg is fennálló bérfeszültséget tovább növelni, hanem éppen ellenkezőleg, annak csökkentése irányába kell elmozdulni! A rendvédelmi szervek személyi állománya egy egységet képez, akik az e szervekre rótt jogszabályi kötelezettségeket egymással együttműködve teljesítik. Ennek okán elutasítjuk a közalkalmazottak és a munkaviszonyban foglalkoztatottak másodrendű munkaválóként történő kezelését! Álláspontunk szerint számukra is a rendvédelmi szervek hivatásos állományával azonos nagyságrendű bérfejlesztést kell biztosítani! Kérjük, hogy szíveskedjenek rendelkezésünkre bocsájtani a kormánytisztviselővé, ügykezelővé, hivatásos állományúvá vagy munkavállalóvá történő átminősítésére vonatkozó jogszabálytervezeteket. A közalkalmazotti illetményeket az egymást követő kormányok régebben tartják befagyasztva, mint a hivatásosokét. Mindez oda vezetett, hogy a versenyszféra bérátlaga a KSH adatai szerint tavaly már 28 ezer forinttal haladta meg a közszféráét. Ennek konzerválását az FRSZ elfogadhatatlannak tarja! 4)
A tervezet kevés újdonságot hoz a jogállási törvények közötti átjárhatóság vonatkozásában. A hivatásos szolgálatra egészségileg alkalmatlanná vált rendvédelmisek közszférás továbbfoglalkoztatását véleményünk szerint nem biztosítja megfelelően az új életpálya. Korábban arról volt szó, hogy egy nagy közös törvény alá kerül a közszféra, ami megfelelően rugalmas átjárhatóságot fog biztosítani a különböző jogviszonyok között. Ebből a tervezet alig valósítana meg valamit.
5)
Az új szolgálati törvény egyik legnagyobb hiányosságának tarjuk, hogy nem biztosít megfelelő megoldást hivatásos szolgálati viszony életkor előrehaladásával történő lezárására, a 2011-ben megszűntetett szolgálati nyugdíjrendszer pótlására!
7
2013-ban – az ORFK adatai szerint – a rendőrség állományából 211 tiszt (és főtiszt), valamint 730 tiszthelyettes (és zászlós) szerelt le. Összességében tehát egy kisebb főkapitányságnyi állomány hagyta el a hivatásos pályát, ami véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése nem csökkentette érdemben a fluktuációt és nyilvánvalóan nem javította a rendőrség állománymegtartó képességét. Ennek ellenére az új Hszt. tovább szigorítaná a könnyített szolgálat igénybevételének feltételeit is. Annak korhatárát ugyanis a jelenlegi 52-ről 55 évre emelné, ráadásul a folyósítandó illetmény 10 %-os csökkentését is bevezetné, de még ezt a korlátozott kedvezményt sem biztosítaná feltétel nélküli alanyi jogon, hanem csak akkor, ha a rendvédelmi szervnél éppen van üres, könnyített szolgálatban betölthető szolgálati beosztás. Jelenleg a hivatásos állomány fele a 36 – 50 év közötti korosztályokba tartozik. Amikor majd az, ezen korcsoportba tartozók elérik az 55 éves életkort, a rendszer véleményünk szerint működésképtelenné fog válni, vagy olyan költségvetési forrásokat fog igényelni, amelynek biztosíthatósága erőteljesen megkérdőjelezhető! Mindezek alapján a könnyített szolgálat véleményünk szerint nem jelent valós megoldást a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése miatt várhatóan felmerülő problémákra. A magyar népesség általános erőnléti és egészségi állapotát is figyelembe véve, véleményünk szerint egyértelmű, hogy 55 éves életkor felett a hivatásos állomány tagjai egyre kevésbé képesek megfelelni a szolgálattal együtt járó fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek! Pontosan ezért javasolja az FRSZ a hivatásos szolgálat 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár előtti lezárásának lehetővé tételét. Ennek érdekében javasoljuk, hogy: a) a könnyített szolgálatot a hivatásos állomány bármely tagja alanyi jogon vehesse igénybe 52. életéve betöltésétől kezdődően, az utolsó beosztás szerinti illetménye csökkentése nélkül, b) a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezés korhatára a jelenlegi 60-ról kerüljön leszállításra az 55. életévre, a legalább 30 éves tényleges hivatásos szolgálattal rendelkezők esetében. c) a Hszt. ismerje el a tényleges hivatásos szolgálatban töltött időt az öregségi nyugdíjra való jogosultság szempontjából korkedvezményre jogosító szolgálati időként. A Hszt. 10 év tényleges hivatásos szolgálatban töltött idő után 2 év, minden további 5 év hivatásos szolgálat után 1 – 1 év korkedvezmény szerzésére biztosítson lehetőséget.
8
Javaslatunk elfogadása azt eredményezné, hogy a rendvédelmi oktatási intézményekből 20 – 22 évesen hivatásos szolgálatba kerülők 35 évnyi, tényleges hivatásos szolgálat alapján a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt, már 58 éves korban nyugállományba vonulhatnának. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2006. december 31-ig a fentiekben részletezett javaslattal megegyezően ismerte el korkedvezményre jogosító szolgálati időnek a tényleges hivatásos szolgálatban töltött időt, így a szabályozás ismételt bevezetése az említett időpont előtt és azt követően felszereltek közötti indokolatlan különbségtételt is megszűntetné. 6)
A közszolgálati életpálya eredetileg ígért három „pillére” közül a Hszt. tervezete csak az új előmeneteli és illetményrendszert szabályozza, de említést sem tesz a megtakarítási célú biztosítási konstrukcióról és az új lakástámogatási rendszerről sem. Akkor is hiányoljuk a másik két pillért, ha tudva lévő, hogy ezek kidolgozására, és bevezetésére későbbi határidőt szabott a kormány. Bővebb érdemi információt ugyan ez ideig nem bocsájtott a minisztérium a szakszervezetek rendelkezésére, de abból a kevésből, amit tudunk, az következik, hogy elsősorban a biztosítási konstrukció több ponton is szorosan fog kapcsolódni a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályokhoz. Ennek alapján pedig minimálisan annyit szükségesnek tartunk, hogy mindkét új jogintézményt legalább utaló szabály formájában, az átmeneti, vagy felhatalmazó rendelkezések között nevesítse az új Hszt. Ez egyben garanciális jellegű biztosítéka is lehetne a két kedvezmény későbbi időpontban való bevezetésének.
7)
Elutasítjuk a rendvédelmi szakszervezetek 2012-től fennálló diszkriminatív jogkorlátozásának fenntartását is! 2012. január 01-jén olyan jogszabályi rendelkezések léptek hatályba, melyek mindenféle előzetes egyeztetés és felkészülési idő biztosítása nélkül jelentősen korlátozták a magyarországi szakszervezetek korábbi jogosultságait és egyértelműen hátrányos megkülönböztetést vezettek be a rendvédelem területén működő szakszervezetekkel szemben. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala is kifogásolta, hogy a közalkalmazottakra és a magánszféra munkavállalóira vonatkozó törvények: a) nagyobb számú szakszervezeti tisztségviselő esetében teszik lehetővé a tisztségviselők védelmére vonatkozó szabályok alkalmazását, b) a tisztségviselői munkajogi védelem hosszabb időre áll fenn, c) a szakszervezeti tisztségviselőt hosszabb időtartamú munkaidő-kedvezmény illeti meg, d) biztosítják a tagdíjlevonást és a helyiséghasználat jogát is.
9
A szakszervezeti jogokra vonatkozó szabályok ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait és közalkalmazottait hátrányosan különböztetik meg a többi közalkalmazottal, valamint a munkaviszonyban álló munkavállalókkal szemben. (Ez vonatkozik a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. Tv. hatálya alatt álló közszolgálati tisztviselőkre vonatkoztatva is.) Amellett tehát, hogy a szakszervezetekre vonatkozó hazai szabályozás több, Magyarország által is elfogadott nemzetközi (ILO) egyezményt sért, még indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést is alkalmaz a rendvédelmi szakszervezetek hátrányára. Mindezek alapján csak olyan szabályozást tartunk elfogathatónak, mely megszűnteti a rendvédelmi szakszervezetek indokolatlan és az Alaptörvénnyel is ellentétes diszkriminációját! Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a törvény-tervezet kizárná a rendvédelmi érdekegyeztetés rendszeréből a szakszervezeteket! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) létrehozásáról szóló, 1991. január 22-én megkötött megállapodás a maga nemében egyedülálló volt! Ilyen jellegű, az érdekegyeztetésre vonatkozó, konfliktusfeltáró- és megoldó fórum rendszer akkoriban még nem épült ki más szférákban. Az azóta eltelt időszakban a közös munka – véleményünk szerint – eredményesen járult hozzá a rendvédelmi szféra egészét érintő problémák megoldásához. Mindezek alapján javasoljuk, hogy az új Hszt. kifejezetten rendelkezzen a BÉT működéséről, mint az ágazati érdekegyeztetés fórumáról, mely szervezeti keretet biztosít az alulról szerveződő, önkéntes tagságon és valós munkavállalói támogatáson alapuló szakszervezetek és a munkáltatói oldal képviselői közötti, munkavállalói jogokkal kapcsolatos párbeszédnek. II. Törvénytervezet §-aihoz fűzött észrevételek 1)
A 2. §-ban, az értelmező rendelkezések között, a hatályos Hszt.-hez hasonlóan javasoljuk meghatározni mind az állományilletékes parancsnok, mind a szervezeti egység fogalmát. Ezt a jövőbeni egyértelmű jogértelmezés és jogalkalmazás szempontjából tartjuk fontosnak.
2)
A külföldre utazás 19. § (2) bekezdésébe foglalt, szolgálati érdekre hivatkozással történő korlátozhatóságát, illetve megtilthatóságát nem tartjuk elfogadhatónak. Véleményünk szerint a „szolgálati érdek” túl általános, szubjektív megítélésű fogalma jogbizonytalanságot szül, illetve könnyen a joggal való visszaéléshez vezethet, ezért a szabályozást javasoljuk pontosítani.
10
3)
A véleménynyilvánítás szabadságának 21. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozását nem tartjuk elfogadhatónak. A törvény nem határozza meg, hogy mit kell „pártpolitikai célokat szolgáló” egyesületnek és alapítványnak tekinteni, így tág teret nyit az önkényes jogértelmezésnek, és alaptalan tiltásnak. Nem nyújt elfogadható jogi garanciát, hogy a pártok mellett a pártpolitikai célokat szolgáló egyesületek kategóriát is rendszerbe hozza az új szolgálati törvény, melynek a hivatásos állományú nem lehet tag (21. §). A megfogalmazás túl általános, félreértelmezéshez és önkényes jogkorlátozáshoz is vezethet!
4)
A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása körében konkrétabb körülírást tartunk szükségesnek a 21. § (5) bekezdésében rögzített „internetes felületen történő megnyilvánulás” vonatkozásában is. A jelenlegi megfogalmazást nem tartjuk elfogadhatónak, különös tekintettel arra, hogy a tervezet 89. § (1) bekezdésének a) pontja súlyos jogkövetkezményt, a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűnését írja elő, véleménynyilvánítási szabadság megsértésének esetére.
5)
A tervezet egyesülési joggal kapcsolatos rendelkezései közül a 25. § (5) bekezdésbe foglalt szabályt elnagyoltnak tartjuk. E szerint ugyanis: „A hivatásos állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő szervezettel fennálló , illetőleg az újonnan létesülő tagsági viszonyát előzetesen, az állományilletékes parancsnoknak szóban vagy írásban bejelenteni.” Ez a rendelkezés véleményünk szerint az indokoltnál szélesebb kötelezettséget ír elő, melynek alapján például még a horgászegyesületi, vagy az autóklub tagságot is be kellene jelenteni. Javasoljuk a rendelkezés pontosítását, a kötelezettség szűkítését, mivel ez esetben sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tervezet 89. § (1) bekezdésének a) pontja a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűnését írja elő, az egyesülési jog korlátozására vonatkozó szabályok megsértésének esetére.
6)
Javasoljuk pontosítani a tervezet 32. §-ába foglalt, tulajdonjog gyakorlásának korlátozására vonatkozó rendelkezést is. E vonatkozásban a korlátozást csak a „szükségesség és arányosság” keretei között tarjuk elfogadhatónak. A jelenlegi megfogalmazás azonban véleményünk szerint nem minősíthető ilyennek, mivel lehetővé teszi, hogy a hivatásos állomány tagja által szolgálatban magánál tartható készpénz összegét akár nulla forintra korlátozzák, és megtiltsák a készpénzt helyettesítő eszköz birtokban tartását is. Az ilyen mértékű korlátozást, illetve tiltást életszerűtlennek, indokolatlannak, és az alapvető emberi jogokkal összeegyeztethetetlennek tarjuk. A bankkártya vagy hitelkártya a korrupció lehetőségét eleve kizárja, így e vonatkozásban a tiltás nyilvánvalóan nem szolgálhatja a szabályozással elérni kívánt célt sem!
11
Mindezek alapján javasoljuk a készpénzt helyettesítő eszközöket kihagyni a felsorolásból, a készpénz vonatkozásában pedig egy életszerűnek tekinthető összeghatárt meghatározni. 7)
A tervezet 38. §-ának (2) bekezdése a tartósan távollévő hivatásos állományú helyettesítésének céljából lehetővé teszi az „ismételt hivatásos jogviszony” határozott időre történő létesítését is. E foglalkoztatási formáról azonban a jogszabály a későbbiekben megfeledkezik, és nem szabályozza annak részletkérdéseit, melyek közül különösen a munkavállalói jogokat védő garanciális szabályokat hiányoljuk! Más foglalkoztatási jogviszonyok azonos jogintézményeihez hasonlóan szükségesnek tarjuk szabályozni, hogy átalakulhate a határozott idős hivatásos szolgálat határozatlan időssé, és ha igen, akkor milyen feltételekkel, milyen juttatásra tarthat igényt a határozott idős, ha jogviszonyát a határozott idő letelte előtt szűntetik meg?
8)
A kifogástalan életvitelre vonatkozó szabályok közül elutasítjuk a 40 § (4) bekezdés c) pontjába foglalt rendelkezést! E szerint az életvitel nem kifogástalan, ha: „a hivatásos állomány tagja nem felel meg - különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára - a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének. Ez a megfogalmazás véleményünk szerint túlságosan elnagyolt, és így tetszés szerinti értelmezésre ad lehetőséget, mindezek következtében pedig nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének!
9)
Véleményünk szerint nem egyértelmű a próbaidő (46. §) és a véglegesítés (47. §) egymáshoz való viszonya, ami olyan értelmezésre is lehetőséget ad, mely szerint a véglegesítés elutasítására és ennek alapján a jogviszony egyoldalú munkáltatói döntésen alapuló megszűntetésére a próbaidő letelte után is sor kerülhet. Ennek kiküszöbölése érdekében javasoljuk egyértelművé tenni, hogy az állományilletékes parancsnoknak a véglegesítés kérdésében a próbaidő letelte előtt kell döntést hoznia.
10) A beleegyezés nélküli áthelyezés (50. – 51. §-ok) lehetőségének kiszélesítését és a hivatásos állomány tagjának érdekeit védő szabályok lazítását elutasítjuk! Elfogadhatatlannak tarjuk, hogy a hivatásos állomány tagját beleegyezése nélkül bármikor, akár napi 3 órányi utazásra kényszerítve is át lehessen helyezni! Ehhez képest a munkavállalót védő garancia aránytalanul csekély: „az állomány tagjának méltányos érdekét lehetőség szerint figyelembe kell vennie a munkáltatónak”.
12
Az új Hszt. megalkotásának egyik deklarált célja, hogy tervszerű előmeneteli lehetőséget biztosítson a hivatásos állomány tagja számára. Ezzel azonban véleményünk szerint nincs összhangban az a rendelkezés, mely a munkáltató számára majdnem korlátlan lehetőséget biztosít az állomány tagjának szolgálati beosztások közötti áthelyezésében. Ez, éppen a kitűzött cél ellen hat, nem kiszámíthatóságot, hanem bizonytalanságot teremt! A kifejtettekre figyelemmel javasoljuk: a) a hivatásos beleegyezése nélküli, szolgálat érdekében történő áthelyezésének lehetőségét a hatályos szabályozás szerinti 5 évenkénti egyszeri alkalomra korlátozni, és b) a felmentés szabályainál is irányadó „méltányolható személyi és családi ok” fogalmi kategóriát garanciális korlátként beiktatni az egyoldalú áthelyezés esetére. (A munkahely és a szolgálati hely közötti utazási időn kívül ugyanis véleményünk szerint más tényezőket is figyelembe kell venni a munkaáltatói döntés során. Előfordulhat például, hogy az áthelyezés következtében az utazási idő „csak” annyival növekszik, hogy még nem haladja meg a másfél órát, de az emelkedés miatt a hivatásos állomány tagja már nem tud odaérni gyermekéért az óvodába gyermekéért, mielőtt az bezárna.) 11) A területi és helyi szervek vezetőinek vonatkozásában – az 52. § (4) bekezdésével – bevezetni tervezett, 5 évre szóló (és a szervezeti teljesítményértékelés függvényében 5 évvel meghosszabbítható) határozott idős kinevezéssel nem értünk egyet. Ez véleményünk szerint ugyan úgy ellentétes a törvény céljával, és ugyan olyan kiszámíthatatlanságot eredményez, mint a beosztotti állomány szolgálat érdekében történő, gyakorlatilag korlátlan áthelyezhetősége. Fentieken túl nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a magyarországi társadalmi viszonyok nem biztosítják a munkaerő mobilitásához szükséges feltételeket! A vezető is vásárolhat saját lakóingatlant, gyermekét iskolába járatja, felesége dolgozik, amit egy 5 évente megvalósuló, gyakorlatilag kötelező más helyiségbe áthelyezés esetén meglehetősen nehéz átszervezni. Mi lesz az időközben, vagy már a vezetői kinevezés előtt megvásárolt lakóingatlannal, az arra felvett hitellel, a házastárs munkahelyével, a gyermek iskolai elhelyezésével, a beteg szülők gondozásával? Mindezek a tényezők véleményünk szerint egyértelműen indokolják a határozott idős vezetői kinevezés jogintézményének elvetését. 12) A hivatásos állomány tagja beleegyezése nélkül történő, más helyiségbe vezénylése lehetséges időtartamának évenkénti 4 hónapra való – 55. § (2) bekezdése szerinti – felemelését elutasítjuk.
13
Amennyiben az állomány szolgálati helyek közötti ilyen mértékű mozgatása szükséges, azt véleményünk szerint már nem vezényléssel, hanem a státuszok átcsoportosításával, átszervezés útján indokolt megoldani. Mindezek alapján javasoljuk a jelenlegi szabályozás fenntartását, mely szerint a más helyiségbe vezénylések együttes időtartama 3 évenként nem haladhatja meg a 6 hónapot. 13) A más szervhez vezénylés időtartamának – 56. § (2) bekezdése szerinti – egységesen 5 évben történő maximálásával nem értünk egyet. Az új szolgálati törvény tervezete 5 éves időkorlátot állítana fel, és újabb vezénylést csak a korábbi vezényléssel egyező időtartamú hivatásos szolgálat teljesítését követően tenné ismételten lehetővé. Felhívjuk a figyelmet, hogy az említett személyi körbe, azaz a más szervnél szolgálatot teljesítők közé tartozik egyebek között a rendészeti szakközépiskolák oktatói állománya is! Álláspontunk szerint az oktatók ötévenként több évre történő kivonása a képzési rendszerből az elérni kívánt céllal éppen hogy ellentétesen, negatív hatással lenne a rendőrképzésre. A gyakorlati tudnivalók elsajátítására a szakmai gyakorlat szolgál, melynek levezetésével a hosszú gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezőket célszerű megbízni. Ezzel szemben a tanulmányi időszak célja a tananyag elsajátítása, amihez pedig rátermett oktatókra van szükség, akik képesek elméleti tudásukat átadni és megszerettetni a tanulókkal az élethivatásként választott pályát. A civil pedagógusi pályán se kell meghatározott ideig geológusként, vagy régészként dolgoznia egy földrajz- vagy történelem tanárnak ahhoz, hogy a szaktárgyat oktathassa! Mindezek alapján kezdeményezzük a hatályos Hszt. vonatkozó szabályainak fenntartását. 14) A gyermekgondozás céljából engedélyezett illetménynélküli szabadságon lévők rendelkezési állományba helyezése, és különösen jogviszonyuk munkába álláskor történő rendezésére vonatkozó rendelkezések ellen határozottan tiltakozunk! A törvény-tervezet 68. § (3)-(4) bekezdései ugyanis lehetővé tennék a munkáltató számára, hogy a GYED, GYES lejárta után munkába álló hivatásost ne az illetménynélküli szabadság előtt betöltött beosztásába helyezzék vissza, hanem számára a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységénél a korábbival azonos, vagy ilyen hiányában alacsonyabb beosztást ajánljanak fel, annak elutasítása esetén pedig szolgálati viszonyát felmentéssel megszűntessék.
14
A tervezett szabályozás nem csak nagymértékű szociális érzéketlenségről tanúskodik, de nem is illeszkedik a kormányzat gyermekvállalást támogató politikai irányvonalába. A gyermekvállalási hajlandóságot az mozdíthatná elő érdemben, ha a szülők biztosak lehetnének abban, hogy a gyermek születése után ott folytathatják szakmai karrierjüket, ahol azt korábban megszakították. Indokolatlan a szabályozás azért is, mert a törvény-tervezet éppen az egészségügyi okok, köztük a gyermekvállalás miatt távollévők helyettesítése céljából vezetné be határozott idős hivatásos szolgálati viszony intézményét. 15) Véleményünk szerint a hosszabb szolgálati idő elismerését a végkielégítés mértékében is kifejezésre kellene juttatni (80. §). Ennek okán 25 év szolgálati idő után 10 havi, míg 30 év szolgálati idő után 12 havi távolléti díj biztosítását kezdeményezzük. 16) A tervezet 89. § (1) bekezdés b) pontját javasoljuk pontosítani, mert véleményünk szerint a képzési és vizsgakötelezettség elmulasztása csak akkor vezethet a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűntetéséhez, ha a mulasztás a hivatásos állomány tagjának önhibájából következett be. A felróhatóság hiányában a szolgálati viszony megszűntetésével nem értünk egyet! 17) Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a szolgálatteljesítési időbeosztás meghatározásának, írásbeli rögzítésének és esetenként megfelelő formában történő közlésének hiányosságai a túlórák megváltásával összefüggésben igen sok jogvitát generáltak az elmúlt években. Ennek tükrében nem tartjuk elfogadhatónak a szolgálati időbeosztás előreközlési kötelezettségének – 121. § (5) bekezdésébe foglalt – egy hétre szűkítését. A munkavállalói jogok védelme érdekében, javasoljuk a hatályos szabályozás fenntartását, mely szerint a szolgálatteljesítési időbeosztást és a pihenőnapokat legalább egy hét időtartamra vonatkozóan, ezen időtartam kezdetét megelőzően legalább tíz nappal kell közölni az állomány tagjával. A felesleges jogviták elkerülése és a munkavállalói jogok védelme érdekében javasoljuk az írásbeliség kifejezett előírását is a szolgálati időbeosztás meghatározásával és közlésével összefüggésben. 18) A szolgálatteljesítési időre vonatkozó, 122. § (1) bekezdésébe foglalt szabályt is javasoljuk módosítani, illetve kiegészíteni úgy, hogy a gyermeket nevelők éjszakai szolgálatteljesítésre, illetve 24 órás szolgálatra történő beosztásának tilalma: a) a gyermek 6 éves kora helyett a 14. életévben kerüljön meghatározásra, és b) az egyedülállókon kívül azon szülők egyikére is terjedjen ki, akinek házastársa is hivatásos szolgálatot teljesít.
15
Egy 6 éves gyermeket még nyilvánvalóan nem lehet éjszaka felügyelet nélkül hagyni, ahol pedig mindkét szülő hivatásos szolgálatot teljesít, értelemszerűen ugyancsak problémát okozhat a felügyelet ellátása, ha mindketten váltásos szolgálatban dolgoznak. 19) A túlszolgálat törvénytervezet szerinti szabályozása (124-125. §-ok) ellen több ok miatt is tiltakozunk! a) Az elrendelhető túlszolgálat felső határának 300-ról 360 órára történő felemelését elutasítjuk, mivel tovább növelné a már egyébként is kizsigerelt állomány leterheltségét. b) A túlóra önkéntes vállalásnak lehetővé tételét szintén elutasítjuk! Véleményünk szerint ez a jogintézmény nem működtethető rendeltetésszerűen egy olyan hierarchikus, parancsuralmi rendszerekben, amilyenek a rendvédelmi szervek. Ez a jogintézmény véleményünk szerint csak arra lenne alkalmas, hogy látszólag, statisztikailag csökkentse a munkáltató által kötelező jelleggel elrendelt túlórák számát. Véleményünk szerint a döntési szabadság érvényesülését a minősítési rendszer, és az annak eredményétől függővé tett teljesítményjuttatás is erőteljesen megkérdőjelezi, hiszen reálisan nehezen képzelhető el, hogy a parancsnokok a minősítés elkészítésekor ne vegyék figyelembe a beosztottaik által vállalt önkéntes túlórák számát. Ráadásul a 360 kötelező és a 120 óra úgymond „önkéntes” túlóra teljesítése a hivatali munkaidőben szolgálatot teljesítők esetében a 10 órás munkanap bevezetését eredményezné. c) A túlszolgálat pénzbeli megváltási lehetőségének, illetve kötelezettségének megszűntetése ellen szintén tiltakozunk! A túlórák ugyanis tapasztalataink szerint jelenleg elsősorban nem a rendkívüli eseményekkel összefüggésben merülnek fel, hanem egyszerűen azért, mert a rendőrség létszáma nem elegendő a napi szolgálati feladatok ellátásához. Ezzel a rendőrség és a BM vezetése is nyilvánvalóan tisztában van, hiszen ez a helyzet az elmúlt 25 évben gyakorlatilag folyamatosan fenn állt, és a gyakorlatilag folyamatos átszervezésekkel sem sikerült a problémát orvosolni! Ráadásul az új Hszt. minden előmenetelt valamilyen vizsgakötelezettség teljesítéséhez kötne, mely értelemszerűen csökkenti a szolgálati feladatok ellátására fordítható munkaidőalapot!
16
Amennyiben a rendőrség létszámát ténylegesen nem emelik meg, akkor az összes túlszolgálat szabadidőben való megváltásának bevezetése véleményünk szerint rövid időn belül a működésképtelenség határára sodorhatja a rendőri szervek jelentős részét. Minél kisebb létszámú az adott szervezet, és minél alacsonyabban helyezkedik el a szervezeti hierarchiában, ez a helyzet annál rövidebb időtávon következhet be. d) Nem értünk egyet a megváltás időbeli korlátjának kitolásával sem, ami adott esetben azt is eredményezheti, hogy egy január hónapban teljesített túlszolgálat csak a következő év június hónapjában, azaz másfél évvel később kerüljön megváltásra! Gyakorlati tapasztalat, hogy a teljesítéstől számított 30 - 60 napon belül meg nem váltott túlszolgálat szabadidőben történő megváltására jogvita nélkül később már ritkán kerül sor. Ennek oka pedig az, hogy a megváltást az időközben felmerülő újabb túlszolgálatok ellehetetlenítik, és beláthatatlan távolságba tolják ki. Mindezek alapján javasoljuk, hogy a teljesítéstől számított 60 napon belül szabadidőben meg nem váltott túlszolgálat minden további feltétel nélkül pénzben kerüljön ellentételezésre. e) Nem értünk egyet a rendvédelemi szerv vezetője és helyettese, valamint a szervezeti egység vezetője és helyettese által teljesített túlszolgálat megváltásának időbeli korlátozásával sem, mivel a túlóra esetükben is plusz teljesítményt és többlet időráfordítást igényel, ami nem maradhat ellentételezés nélkül! 20) Javasoljuk a készenlétre vonatkozó szabályok (126. §) módosítását is. a) Javasoljuk az elrendelhető készenléti szolgálat felső határát a heti szolgálatteljesítési idő 50 %-ában meghatározni azzal a korlátozással, hogy készenléti szolgálat csak a heti két pihenőnap egyikén rendelhető el. Erre véleményünk szerint azért van szükség, mert információink szerint a rendőrségnél több szolgálati helyen gyakorlattá vált, hogy a kollégák szinte folyamatos készenlétben vannak: ledolgozzák a napi szolgálatukat, majd a következő szolgálatig készenlétben tartják őket. Ez a jogszerűségében megkérdőjelezhető gyakorlat abszolút tervezhetetlenné teszi a családi, illetve magánéletet.
17
b) Az egyértelmű, hogy a készenlétben elrendelt szolgálat túlszolgálatnak minősül, hiszen a napi rendes szolgálatteljesítési időn felül kerül teljesítésre. Ennek tükrében értelmetlennek és a túlszolgálatra vonatkozó szabályokkal is ellentétben állónak minősíthető, hogy a törvény-tervezet a készenlétben elrendelt túlszolgálatot a megváltás szempontjából csak 50 %-os mértékben rendelné figyelembe venni. Javasoljuk a kifogásolt rendelkezés elhagyását. c) A túlszolgálatra vonatkozó szabályozással kapcsolatban kifejtettekre tekintettel természetesen azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy a készenlét ideje alatt elrendelt és túlórának minősülő szolgálat minden esetben csak szabadidőben kerüljön megváltásra. 21) A 128. § (2) bekezdése szerinti pótszabadságot a szolgálatteljesítés felső korhatárának kitolódása miatt javasoljuk még két további kategóriával kiegészíteni: a) a 36-40 év szolgálati viszonyban töltött idő után 11 nap; b) a 41 év és annál hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után 12 nap pótszabadságra való jogosultság meghatározásával. A szolgálati nyugdíjrendszer eltörlésének hátrányaival szemben ugyanis a kormányzat előszeretettel hivatkozik a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők preferálására, amit a pótszabadságra való jogosultság szabályozásával véleményünk szerint a gyakorlatban meg is tehet! 22) Az előző pontban kifejtett indokok alapján javasoljuk a 128. § szerinti pótszabadságon felüli, 131. §-ban meghatározott 10 nap rekreációs célú pótszabadságra való jogosultságot kiterjeszteni a 25 évnél hosszabb hivatásos szolgálati idővel rendelkezőkre is. 23) A bankszámla-hozzájárulást a törvény-tervezet (142. §-a) jelenleg mérlegelési jogkörben adható juttatásként szabályozza, amivel nem értünk egyet, mivel az illetmény bankszámlára történő átutalása a munkavállalónak többletköltséget nem okozhat! Ennek alapján javasoljuk bankszámlahozzájárulást (alanyi jogon járó) kötelező jellegű juttatásként szabályozni, amennyiben a munkavállaló illetményét nem készpénzben veszi fel, hanem átutalással kéri. Az összegszerűség tekintetében a költségvetési törvényre való hivatkozást elfogadhatónak tartjuk. 24) A jubileumi jutalom (146. §) véleményünk szerint ugyan olyan hatékony eszköze a pályán tartásnak, és a hosszú szolgálati idő elismerésének, mint a korpótlék. Tekintettel arra, hogy a törvény-tervezet egyik deklarált célja a hosszabb szolgálati idő alatt megszerzett tudás és gyakorlati tapasztalat jelenleginél nagyobb elismerése, javasoljuk a jubileumi jutalom intézmények megtartását.
18
25) A fegyelmi eljárás felfüggesztésének időtartamát 18 hónapra korlátozó, 172. § (3) bekezdésbe foglalt rendelkezéssel nem értünk egyet. Az időmúlás nyilvánvalóan nem változtat azon jogi tény jelentőségén, hogy adott esetben a fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekmény megítélése olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik. Amennyiben ilyen esetben a fegyelmi eljárás folytatását felfüggesztik, majd 18 hónap elteltével, a bíróság döntését be nem várva mégis folytatják és le is zárják, értelmét veszíti a jogintézmény egésze. Mindezek alapján javasoljuk a kifogásolt rendelkezést elhagyni. 26) A kegyeleti gondoskodásra vonatkozó szabályok közül nem értünk egyet azzal, hogy a törvény-tervezet (234. §-a) a szolgálati járandóságban részesülők családtagjait – a hatályos szabályozásból visszalépve – kizárja a temetési költségek megtérítésére jogosultak köréből. Ragaszkodunk a jelenleg hatályos szabályozás továbbviteléhez! 27) A szolgálati idő számítás szabályai (248. §) között kérjük egyértelműen lerögzíteni, hogy a Hszt. hatálybalépése előtt felszereltek valamennyi korábban elismert ideje nem csupán szolgálati viszonyban eltöltött időnek számít, hanem tényleges hivatásos időnek is tekintendő. A tervezet megfogalmazásában ez nem egyértelmű, pedig ez például a korpótlék mértékének alakulását, és a könnyített szolgálatra való jogosultság elérését is érdemben érinti. 28) Nem tudjuk elfogadni, hogy a törvény-tervezet – 252. § (5) bekezdésével – a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra is kiterjesztené a hivatásos állományra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. A rendőrségnél dolgozó munkavállalók, köztük a fegyveres biztonsági őrök jelenleg méltánytalanul alacsony díjazással látják el feladataikat. Számukra sem a hivatásos, sem a közalkalmazotti jogviszonyban állókat megillető csekély kedvezményeket sem biztosítják. Amint azt jelen anyag első felében is jeleztük, ezt a hátrányos megkülönböztetést elfogadhatatlannak tartjuk! A jogoknak és a kötelezettségeknek egy jogviszonyon belül egyensúlyban kell lenniük. Ezt a jogelvet azonban a törvény-tervezet nem juttatja érvényre, mivel a rendőrség munkavállalói számára a Munka Törvénykönyvéhez viszonyítva semmiféle többlet jogosultságot vagy juttatást nem állapít meg, ellenben súlyos kötelezettséget róna reájuk. Olyan kötelezettséget, mely a más kereső foglalkozás gyakorlásának korlátozásával még a megélhetésüket is negatívan befolyásolhatja. Javasoljuk mindezek okán a hivatkozott rendelkezés elhagyását.
19
Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr! Véleményünket összefoglalva tájékoztatom, hogy a Független Rendőr Szakszervezet az új szolgálati törvényt, a rendelkezésünkre bocsájtott tervezet szerinti formájában, és a minisztérium által közölt információk alapján egészében véve nem tatja elfogadhatónak! A hivatásos állomány jogainak újabb korlátozására és kötelezettségeinek további növelésére irányuló, fentiekben külön is kiemelt rendelkezések törvénybe foglalása ellen pedig kifejezetten tiltakozunk!
B u d a p e s t, 2015. január 20.
Tisztelettel:
Pongó Géza főtitkár
