Függelék 1. New Age mozgalom 34. Jos Colin 2. Scientology 43

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 2. Bölcsességirodalom: a szenvedésről (Jób) Tariska Zoltán 3. Engedelmesség vagy engedetlenség Sipos Zoltán 4. Az egyházi élet hanyatlása a középkorban. Előreformátorok György Antal 5. Luther Márton (1432 – 1546) György Antal 6. Tévtanítások pergő tüzében Dr. Bütösi János Függelék 1. New Age mozgalom Jos Colin 2. Scientology ( …. )

Oldal 2. 2. 6. 11. 19. 46.

34. 43.

1

Bevezetés Bölcsességirodalom: a szenvedésről (Jób) Rövid összefoglalás az ószövetségi bölcsességirodalomról. A világtörténelemnek, azon belül a személyes emberi történelemnek 2 világ a tanúja: a látható és a láthatatlan világ. A láthatatlan világ hatása a látható világra. A szenvedő vígasztalást keres. Ez a bibliai könyv egyfajta magyarázatot ad a szenvedés kérdésére, nem csak általában, hanem a kegyesek szenvedéseire is. Az ószövetségi bölcsességirodalomról Mózes öt könyve, majd a próféták írásai mellett az Ószövetség közepén találhatjuk az un. bölcsesség-irodalmat. A legszorosabban ebbe a csoportba Jób könyve, a Példa- beszédek könyve, a Prédikátor könyve és az Énekek éneke tartoznak. A bibliai bölcsesség-irodalom a gyakorlatiassághoz szokott mai embertől első hallásra távol állhat. A keleti ember az Ószövetség korában nem élt olyan hajszolt életben, mint mi ma. Volt ideje elmélkedni nap mint nap (1Móz 24,63). A keleti uralkodók egyenesen maguk köré gyűjtöttek bölcs embereket, akik tanácsát kikérték döntéseik előtt. Ez igaz volt Egyiptomban is, de több száz évvel később a babiloni, majd a méd és perzsa biro-dalomban is (erre a bibliában is megtaláljuk az utalásokat). Jób nevének jelentése: "szorongatott", "üldözött". Saját korának elismert, tisztaság, tisztesség és jómód tekintetében gazdag embere. Talán nem felesleges néhány szót szólni arról is, hogy lakóhelye, Úc földje a Jeremiás Siralmai szerint Edom országában van (4,21). Ez azt jelenti, hogy Jób nem tagja az ószövetségi választott népnek, a zsidó népnek. Még Jézus is szinte megbotránkoztató módon szól a pogányokról, a választott nép sorain kivülről jövő kananeus asszonyról, amikor azt mondja: nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek adni (Mt 15,26). Sokak számára azért elképzelhetetlen, hogy Jób egy valóságos, élő személy lett volna, mert szerintük Isten nem mondhat ilyeneket egy pogány ember felől. Jób szermélye felől maga a Szentírás tesz bizonyságot, amikor Ezékiel próféta és Jakab apostol hivatkoznak rá. Isten azonban már az ószövetségi könyvekben is többször tesz olyat pogányokkal, ami az akkori választott népnek elképzelhetetlen lett volna. Isten megmenti a parázna Ráhábot, s a másik pogányságból jött asszonnyal, Ruthtal együtt beveszi őket Jézus földi őseinek sorába (Mt 1). Így megy túl Isten kegyelme az Izráelnek adott ígéreteknél, emlé- keztetve Isten irgalmára, amit Ábrahámnak jelentett ki: "Tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetségei" (1Móz 12,3). A könyv felosztása 1.) Bevezetés 1 - 2 rész: Jóbnak és családjának rövid bemutatása, Isten és Sátán közti párbeszéd, melyet a Jóbot ért katasztrófák követnek, amik miatt szenved. Ez indokolja 3 barátjának látogatását nála. 2.) A beszédek első köre 4 - 14 rész: Jób barátainak az a véleménye, hogy jób szenvedései valamilyen rejtett bűnére vezethetők vissza. Jób részint kétségbeesetten panaszkodik, részint védekezik barátai állítása ellen. 3.) A beszédek második köre 15 - 21 rész: a barátok vádolják Jóbot, Jób - ha nem is olyan részletesen, mint eddig - védi ártatlanságát. 4.) A beszédek harmadik köre 22 - 31 rész: Elifáz és Bildád rövid beszédére Jób azt válaszolja: nem követett el bűnt tudatosan, összefoglaló magyarázatot ad. 5.) Elihu beszéde 32 - 37 rész: Elihu fiatalságára hivatkozva hallgatott eddig. Most az állítja magáról, hogy mind Jóbot, mind barátait tovább tudja segíteni. Mondanivalója tartalmában semmi újat nem tartalmaz.

2

6.) Isten válasza: Elsősorban Jóbhoz szól, de megfeddi a vígasztalást adni képtelen látogatóit is. Nagyságára, fennségére, alkotásaira, az általa adott isteni rendre irányítja Jób figyelmét. 7.) Befejezés 42. rész: Jób megalázkodik Isten előtt. Isten újra megáldja őt. Földi események - láthatatlan világbeli összefüggések Az első két fejezet eseménydús. Bemutatja Jóbot és családját, gazdagságát, de mind- ennek lelki hátterét is. Jób istenfélő életet él, akit Isten gazdagon megáldott. Épp itt kezdődnek a bajok. A bukott angyalok fejedelme, Sátán, azzal vádolja meg a Min- denható előtt Jóbot, hogy csak az ajándékaiért szereti Istent, nem pedig önmagáért. Így könnyű és érdemes szeretni Istent,- hangzanak a Jób hitének valódiságát megkérdő- jelező szavak. Isten beleengedi a próbába Jóbot. Megengedi, hogy Sátán elvegye gazdagságát, de határt szab Sátán akaratának: őhozzá nem nyúlhatsz! Jób átéli gyerme- kei és nyájai elvesztését. Hite szemével azonban nem az események rettenetes voltát látja csupán, hanem a mindezek mögött álló személyt is: "Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!" (1,21). Sátán nem nyugszik bele vereségébe, újra vádolja Isten előtt Jóbot. Sátán egyik neve a Szentírásban: Vádló (Jel 12,10). Mindannyian átéltük már, hogy gondolatainkon keresztül csábít és csalogat valaki, aztán amikor engedünk ennek a csábításnak, akkor belül ugyanolyan módon elkezdenek vádolni a gondolataink. Jó lenne komolyan venni ezt a valakit, s tudni: akár elbuktatott Sátán, akár nem, mindig vádolni szeretne Isten, emberek és önmagunk előtt. Természetesen ezt senki ne tévessze össze a lelkiismeret vádló szavával, amely azonban Isten szerint megszomorítva a megbánhatatlan megtérés útjára vezet. Sátán itt is emberi értelmet meghaladó logikával vádol: azt állítja, hogy Jóbnak értékesebb a földi élete, mint az Istennel való kapcsolata. Isten ennek próbájába is beleengedi Jóbot, de ismét nagyon világos határt szab Sátán működésének: életéhez nem nyúlhatsz! (2,6). Jóbot Sátán nehéz fekélybetegséggel veri meg. Bizony, a nemrég ereje, jóléte teljében élő embert még környezetének is nehéz látnia szenvedéseiben. Jób azonban most sem feledkezik meg Istenről. Azt mondja "Ha a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennök-é el?" (2,10). Mielőtt tovább mennénk, néhány nagyon fontos megjegyzést kell tennünk. 1.) Az igazi bölcsesség nem az, hogy Isten a jólétet áldásként adja, s ha ez valakinek nincs, az Isten valamiféle büntetése lenne. Isten ott van a jólétben és a szegénységben is (Péld 30,8). Pál megtanult szűkölködni és bővölködni is (Fil 4,12). A hit látása Isten mindenható voltát, hűségét nem a gazdagságtól vagy szegénységtől függőnek látja. Nem igaz az a mostanában sokfelé hangoztatott lelki tanítás, miszerint Isten megváltott gyermekeinek előbb-utóbb gazdaggá kell lenniük. Az un. "jólét-teológia" hamis tanítás. 2.) A földi dolgoknak lelki háttere van. Ma is igaz a Zsid 11,3: "Hit által értjük meg, hogy...ami láthtó, a láthatatlanból állott elő". Földi életünknek két láthatatlan kísérője van. Az egyik Jézus Krisztus, aki eljött, hogy megkeresse és megtartsa az Isten számára elveszett életünket. A másik Sátán. Mindenféle bűnt felkinál, hogy bukjunk bele. Akkor van mivel vádolnia önmagunk előtt is, de Isten előtt is. Mindaddig, amíg valakit Jézus Krisztus meg nem szabadít, addig maga Jézus "rabszolgának" nevezi akkor, amikor kimondja: "Aki cselekszi a bűnt rabszolgája a bűnnek" (Ján 8,34). Így azt kell mondanunk, a földi életben független ember, lélek nincs. Mindenki tartozik a láthatatlan világ valamelyik részéhez. Vagy a kárhozatban, lelki halálban születve Sátánhoz (Rm 5,12), vagy Jézus Krisztus szabadítása által Istenhez (1Ján 5,12). 3.) E két fejezet Isten gyermekei számára komoly vígasztalást jelentenek. Innen is tudhatjuk azt, amit az újszövetség megerősít: Isten tudta nélkül még Sátán sem tehet velünk semmit. Van Isten üdvözítő akarata és van Isten beleegyező, megengedő akarata. Tőle csak "jó adomány és tökéletes" ajándék jön (Jak 1,17). Tudjuk:"Isten go- noszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" (Jak 1,13). Nem véletlenül vallotta az ének írója: "Mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akarja" (272,1). Ezért vallhatjuk Pál apostollal együtt különféle kísértéseink közepette is: "...hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint

3

elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek" (1Kor 10,13). 4.) A mi feladatunk tehát az, hogy mind fényben, mind borúban bízzunk Urunkban feltétel nélkül. Mivel itt a földi életünkben hitben járunk és nem látásban, a hit szemével láthatjuk Isten mindenható voltát, golgotai szeretetét, halál fölötti győzelmét, hűségét. Mindez megerősít abban, hogy "ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig óráig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Kor 4,18). Így dicsőíthetjük a hitetlen világban jó napokban és a próbák idején is mindenható Istenünket. Jóbot meglátogatja 3 barátja, akik megpróbálnak vele beszélni, vígasztalni őt. A 3. fejezettől a 26. részig így következnek a beszédek: elsőnek Elifáz beszél, erre Jób válaszol, majd Bildád szavai következnek, amire Jób mondja el gondolatait, végül Cófár próbálja Jóbot jobb belátásra bírni, amire ismét Jób szavai következnek. Ez 3 nagy körben ismétlődik így. A 2731 fejezetekben Jób végső beszédét olvashatjuk. Ekkor szólal meg egy olyan ifjú, aki valószínűleg szem és fültanúja volt az eddig történteknek és elhangzottaknak. Elihu nagy beszédét a 32-37 fejezetekben olvas- hatjuk. A három barát és Elihu beszédeiben sok részigazságot találunk. Ugyan ki ne kapna vigasztalást l az 5,17-25-ből: "ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak". Igaz az is, hogy "micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?"(15,14). Ám minden baráti szó oda érkezik meg, hogy Jóbot képmutatással vádolja. Jób pedig ezekre a valóban sem megértést, sem igazi együttérzést nem mutató beszédekre válaszul őszintén kiönti szíve keservét Isten és barátai előtt. Még ezekben a panaszos "lelki énekekben" is meg-megcsillan hite, mint l a 19. részben, ahol olyan bibliai igazságot mond ki, ami nekünk újszövetségi embereknek szinte természetes, ám abban a korban messze meghaladta kortársai hitét: "mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom fölött megáll..." (19,25). Az ószövetség egyik legszebb leírását a megtérésről Elihu mondja el a 33. fejezetben, amikor Isten igazságáról és igazságosságáról beszél. A lelkileg maga útját járó embert utoléri minden. Testileg - lelkileg válságba kerül. Isten azonban megszólít ebben az állapotban azért, "hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől,...visszatartja lelkét a romlástól..."17-18 versek). Isten kijelenti neki könyörületét, szabadításával ajándékozza meg. Meglátja bűneit, de kegyelmet és szabadítást kapva dicsőíti Istent. Ám egy nagyon komoly figyelmeztetés is elhangzik, ami az újszövetség mondanivalójával teljes összhangban van: a kegyelmi idő nem végtelen, azt addig lehet és kell kihasználni, amíg erre Isten lehetőséget ad: "Íme, mindezt kétszer vagy háromszor cselekszi Isten az emberrel" (29.vers). Elihu Jób mindhárom barátjánál keményebben támad. "Haragra gerjedt" Jób ellen és 3 barátja ellen (32,2-3). Innentől kezdve bármennyire kegyes is az, amit elmond, haragja Isten igazságát nem munkálja (Jakab 1,20). Lehet, hogy mai kifejezéssel élve Elihu "szuperkegyes", ám soha nem élte át sem testileg, sem lelkileg azokat, amiket Jób, így nem is tud igazán közelébe kerülni. Mondanivalójának summája: Jób szenvedését Isten a fegyelmezés eszközének szánta, hogy világossá tegyen előtte valamit. Nekünk nem ilyen Vigasztalónk van. Jézus Krisztus nem csak hasonlóvá lett hozzánk mindenben, kivéve a bűnt (Zsidók 2,24.következők), hanem "betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta" (Ézsaiás 53,4). Ezért "amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetve, segíthet azokon, akik hozzá hasonlóan megkísértetnek" (Zsidók 2,18). Az Úr maga szólal meg a 38-41 részekben. Isten válaszában az a megdöbbentő, hogy a szenvedésről egy szót sem szól. A Teremtő beszél itt a teremtés csodáiról, az ő megtartó hatalmáról, bölcsességéről, terveiről, s mindezt a szeretet "hangszerelésében". Jób könyvének célja

4

1.)Egy olyan korban, amikor a népek többsége az egy Isten hittől, az Isten által teremtett világ gondolatától egyre jobban távolodtak, Isten egészen különleges módon, személyesen tesz bizonyságot a teremtésről. 2.) Jób nehéz próbatételében a hit győzelmét, Isten emberi értelmet meghaladó megtartó voltát láthatjuk. Így nem teljesült Sátán óhaja, amivel el akarta szakítani Jóbot Istentől. Legyen ez bátorítás mindannyiónknak, hiszen nem tudjuk, kinek az életében milyen szenvedések következhetnek be. 3.) A szenvedés embervoltunk része. Isten szerint bölcs magatartás tehát a szenvedések idején is töretlen hittel bízni benne, mert ő kelben tartja övéi életét mind a jó napokban, mind a szenvedések idején (János 10.28). "Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és a béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Íme, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jób tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jakab 5,10-11) Kérdések: 1.) Hol dőlnek el az emberi élet eseményei? 2.) Meddig mehet el Isten gyermekeinek életében a Kísértő? 3.) Mit tanít a biblia a gazdagságról és a szegénységről? 4.) Csak a bűnösöknek kell szenvedniük? 5.) Miben erősít meg és vigasztal az a tudat, hogy egy személyes teremtő Isten csodálatos alkotása vagyok? Tariska Zoltán lelkipásztor Pécel Felhasznált irodalom: 1.) Sola Scriptura - Kutassátok az Írásokat Iránytű Kiadó Gödöllő 2.) Kelly W: Jób könyve - Isten keze a szenvedésben Evangéliumi Kiadó Bp 3.) Morris H: Jób csodálatos beszámolója (ószövetségi bölcsesség, modern természettudomány és élő üzenet) Evangéliumi Kiadó Bp 4.) Szathmáry Sándor dr: Bibliaismeret I Ószövetség Kálvin kiadó Bp

5

Engedelmesség vagy engedetlenség? Sipos Zoltán E cím alatt Izrael történetének arról a rendkívül eseménydús időszakáról hallhatunk, amelyik Salamon király uralkodásának kezdetétől egészen Júda tagjainak fogságba viteléig terjedt. Ezt a kort szokás úgy nevezni, hogy a “salamoni templom” kora. Ez az elnevezés arra utal, hogy a nevezett időszak Salamon templomépítésétől, egészen addig tartott, amíg a babiloni uralkodó, Nabukodonozor leromboltatta ugyanezt a templomot. (kb. kr.e. 970-586). 1) Elsődleges források E történelmi korszakról legrészletesebben a következő bibliai könyvek szólnak: Királyok két könyve és a Krónika két könyve. A megnevezett bibliai könyvekkel kapcsolatban, hadd utaljak néhány alapvető tudnivalóra. a) A Királyok könyvei: A Királyok két könyve a héber Szentírásban eredetileg egy könyvet alkotott, amelynek “Királyok Könyve volt a neve. A régi görög fordítók osztották két részre. A Királyok könyvei által átfogott történelmi kor Dávid halálától Júda népének babiloni fogságba viteléig tart. Ily módon a Királyok könyvei tájékoztatnak Dávid birodalmának egész történetéről. A Királyok könyvét célszerű három részre osztani: Az első főrész: 1Kir 1-11 részei: Salamon története. A második főrész: 1Kir 12-2Kir 17. Részéig: Júda és Izrael királyságnak párhuzamosan előadott története. A harmadik főrész: 2Kir 18-25. Részei: annak a másfél századnak története, ami Samária pusztulásától Jeruzsálem pusztulásáig telt el. A Királyok könyveinek írója: általában Jeremiás prófétát tartják a könyvek szerzőjének, akinek írnoka is volt, Báruk személyében. Jelentős tény, hogy a könyvek írója írott történelmi forrásokból meríthetett. (2Sám 1,18; 1Kir 11,41; 1Kir 14,19; 1Kir 14,29; 2Kir 18-20.; 1Krón 27,24; 1Krón 29,29; 2Krón 9,29) A Királyok könyveinek Szentlélek által irányított írója jól szemlélteti azt, hogy milyen szoros összefüggés van Izrael népének az Úr iránti hűsége, engedelmessége, illetve hűtlensége és engedetlensége és történelmének alakulása között. Az Úr előtti őszinte bűnbánat és a hozzá való visszatérés után kiáradnak egy népre a szövetséget kötő Isten áldásai, ellenkező esetben egy nép élete tragédiák sorozatává lesz – egészen a végső összeomlásig. b) A Krónikák könyvei: a héber Bibliában egy könyvet alkottak a Krónika könyvei s a következő címmel: “A napok története”. Ennek a névnek jó fordítása az a latin elnevezés, amelyet a nyugati fordítások hatása, illetve Hieronymosnak a Prologus Galeatusban olvasható tanácsa alapján a mi magyar bibliafordítónk is adott a könyvnek. Kevésbé sikerült a régi görög “Paralipomena” = “mellőzöttek” cím, amely úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha a Krónika könyvei egyszerűen azt az anyagot adnák elő, amelyet a Sám. És Kir. Könyveinek szerzői mellőztek. A Krón. Könyvei azonban nem a mellőzött anyag összegyűjtéséből jöttek létre. Hanem Ezsdrás és Nehémiás műveivel együtt egy nagyszabású történeti munka áll előttünk, ami az ígéret népének történetét tárja elénk a világ teremtésétől fogva, egészen Círus, perzsa király rendelkezéséig, aki engedélyezte a zsidók hazatérését ősi földjükre (kb. Kr.e. 538.). A könyv kb. Kr.e 430 körül íródhatott. A Krónika könyvei négy részre oszthatók: első rész: 1Krón 1-9 – A nép története nemzetségtáblázatokban, Dávid fellépéséig. Második rész: 1Krón 10-29 – Dávid uralkodásának története. Harmadik rész: 2Krón 1-9 – Salamon uralkodásának története. Negyedik rész: 2Krón 10-36 – Júda királyainak története a babiloni fogságig.

6

A Krónika könyveinek írója – a zsidó hagyományok szerint – Ezsdrás. Ezt valószínűsíti a könyvek irodalmi stílusa, papi nézőpontja. A 2. Krónika könyvének utolsó szavai és Ezsdrás könyvének első szavai megegyeznek és azt a feltevést erősítik, hogy Ezsdrás könyve a Krónika könyveinek folytatása. A szóban forgó könyvek szerzője biztosan felhasználta Mózes könyveit, Sámuel és Királyok könyveit, valamint kb. 12 kisebb történelmi beszámolót. (1Krón 9,1; 29,29; 2Krón 9,29; 12,15; 13,22; 20,34; 26,22; 27,7; 32,32; 33,19) A héber kánonban a Krónika könyve áll az utolsó helyen. Valószínűleg azért, mert tömören összefoglalja annak a népnek történelmét, amelyiket Isten arra választott ki, hogy általuk Önmagát kijelentse a világnak és amely nép történelmében egyedülálló módon lett nyilvánvaló Isten kijelentése. 2) Fontosabb események Nincs könnyű dolgunk, amikor több száz év történetének fontosabb eseményeit akarjuk összegyűjteni. a) Salamon templomépítése (Kr.e. 967-960; 1Kir 5-8.) E templom tervei istentől származtak és az épület méltó volt Jahwe dicsőségéhez. Ma, a világ hét csodája közt tartják számon. b) Dávid és Salamon birodalmának kettészakadása (kb. Kr.e. 931; 1Kir 12) Salamon halála után két részre szakadt Izrael országa. Az északi rész neve: Izrael, a déli rész neve: Júda. Jeroboám uralkodott északon, tíz törzs felett. Roboám uralma alá tartozott délen két törzs. Az ország szakadásának legalább három oka volt. Lelki természetű ok: Salamon bálványimádása, amit bálványimádó feleségei idéztek elő. (1Kir 11,11) Gazdasági természetű ok: Salamon szigorú adózási törvényei, amiken Roboám még tovább szigorított. (1Kir 12) Politikai természetű ok: az Efraim és Júda közt már régebben fennálló politikai feszültség, amit Jeroboám jól kihasznált. c) Izrael bálványimádása (1Kir 12,25) Jeroboám, az északi országrészben bevezette az aranyborjúk imádását (Bétel, Dán) ezekről azt hirdette, hogy ők szabadították ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Vagyis: Jahwét azonosította a bálványszobrokkal (szinkretizmus). Létrehozott egy olyan papságot, melynek tagjait a “nép aljából” verbuválta. A jeruzsálemi istentisztelet mintájára megszervezte az általa készíttetett bálványok tiszteletét. Mindezzel megszegte Isten törvényeit. Cselekedeteivel láncreakciót indított el: az északi országrészben utána következő királyok mindegyike követte őt a bálványimádás útján. Az északi országrész bálványimádó uralkodói közül kiemelkedik: Akháb és felesége Jezabel. Jezabel intézkedései nyomán elterjedt Baál imádása (1Kir 16,29). Elterjedését segítette a Jezabel királyné által szolgálatba állított 450 Baal és 400 Asera (egy másik bálványisten) próféta. (1Kir 18,19). Ennek a termékenységistennek a tisztelete együtt járt az erkölcstelenséggel. d) Samária városának elfoglalása és az északi országrész lakóinak fogságba vitele (kb. Kr.e. 722; 2Kir 17). Az északi országrész utolsó királya Hóseás király volt, akit Samária városának (azészaki országrész királyi székhelye) meghódítása előtt börtönbe vettetett Salmanassár, asszíria fejedelme. “Hóseásnak kilencedik esztendejében bevette Asszíria királya Samáriát és elhurcolta Izraelt Asszíriába … Ez pedig azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen,

7

az ő Istenük ellen, aki őket kihozta Egyiptom földjéről … és idegen isteneket tiszteltek és jártak a pogányok szerzésében, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai elől és úgy cselekedtek, mint Izrael királyai.” (2Kir 17,7-8). Ez a szomorú esemény figyelmeztetés volt a déli országrész, Júda lakói számára. (Ez 23,11). A déli országrész lakóit három hullámban deportálta a megszálló babiloni világbirodalom hadereje: kb. Kr.e. 606 (Dan 1,1) – kb. Kr. E. 597 (2Kir 24,11-12) – kb. Kr.e. 586 (2Kir 25,811). Jeruzsálem elfoglalása, a jeruzsálemi templom lerombolása mérföldkő Júda népének, illetve Izrael népének életében! Jeruzsálem pusztulásának és Júda fogságának okai közül kettőt hadd nevezzek meg: nem tartották meg Isten törvényeit, amelyeket az Úrral való szövetségkötéskor magukra vállaltak (5Móz 28,58; 2Krón 36,14) és nem figyeltek azokra az intézkedésekre, figyelmeztetésekre, amiket az Úr küldöttei, a próféták hirdettek neki (3Móz 26,14-33; 2Krón 25,4; 36, 15-16). 3) Jelentősebb személyiségek a) Salamon király Köztudott volt az a bölcsesség, amit az Úrtól kért és kapott. Uralkodása idején Isten megáldotta népét: országa békességben élt, a nehéz adók ellenére viszonylagos jólétben. Fellendült a kereskedelem, nagyarányú építkezések folytak, s messzi földről jöttek megcsodálni Salamon gazdagságát. Sajnos, számtalan bálványimádó felesége volt, akik a szívét elfordították az élő Istentől. Így történhetett meg, hogy Salamon, aki az Úr templomát felépítette, bálványoknak is templomokat emeltetett. b) A próféták A királyok korának legjellemzőbb vonása a prófétaság előtérbe nyomulása. A Sámuel által alapított prófétai iskolák mind jobban felvirágoznak s tevékenységük a nemzet és Isten országa jövője szempontjából szinte felbecsülhetetlen. A próféták feladata az volt, hogy abban a korban, amikor a szívek mélyén szinte kiirthatatlan hajlandóság élt a bálványimádásra, hirdessék Isten időszerű akaratát a királynak és népnek egyaránt, sértetlenül fenntartsák az igaz hitet és kegyességet, védjék és magyarázzák az erkölcsi törvényt, támadják a zsarnokságot, igazságtalanságot, kegyetlenséget, egyes egyének és társadalmi rétegek gaztetteit. Általuk elhangzott a zsidó nép tagjai közt – Izrael és Júda történelmének legsötétebb szakaszaiban is – Isten kegyelmének, szeretetének, törvényének világos hirdetése. (Czeglédy S.) A legjelentősebb próféták közül néhányról emlékezzünk meg: Illés próféta (kb. Kr.e. 870-845; 1Kir 17- 2Kir 2) A bálványimádás és az azzal járó erkölcstelenség idején hirtelen felbukkan Illés próféta, aki harcba kezd, Isteni erővel és felhatalmazással, az északi országrészben immár meghonosodott bálványimádás ellen. E próféta által Isten világosan bizonyította, hogy erősebb Baalnál és “társainál”. Az első csoda, amit az Úr Illés által tett: nem volt eső 3 évig. E jel által Isten megcsúfolta Baalt, aki az esőért is “felelős” istenség volt. Elizeus próféta (kb. Kr. E. 845 – 798; 1Kir 19- 2Kir 9) Kétszer annyi csodát tett (14) mint elődje, Illés. Jéhut, a hadsereg parancsnokát királlyá tette, hogy megsemmisítse Akháb házát és kiirtsa a Baal tiszteletét Izraelből. (2Kir 9,6-10) Az északi országrészben hirdették még Isten akaratát: Jónás, Ámós, Hóseás próféták. Ézsaiás próféta (kb. Kr. E. 740-680)

8

Júda népe között végezte prófétai küldetését. Időrendben előtte szolgáltak: Abdiás és Jóel próféták. Hatvan évig hirdette Isten üzeneteit népe tagjainak. Szolgatársa volt: Mikeás próféta. Jeremiás próféta (kb. Kr. E. 627-580) Ő is a déli országrész prófétája volt. Szolgálatát Jósiás király idején kezdte és Júda fogságába való elhurcolása után fejezte be, valószínűleg Egyiptomban. Isten általa figyelmeztette Júda népét a megtérésre, illetve arra az ítéletre, ami a küszöbön állt. Prófétai szavait olvashatjuk Jeremiás könyvében. Kortársa: Zofóniás próféta. c) Júda reformátor királyai Míg az északi országrészben – Isten mércéje szerint – csak istentelen királyok uralkodtak, addig a déli országrészben uralkodó 19 király közül, 9 istenfélő volt. E kilenc közül öt, Isten akaratával egyező reformokat vitt véghez: Asa, Josafát,Joás, Ezékiás és Jósiás. Közülük hármat szeretnék kiemelni: Josafátot, Ezékiást és Jósiást. Josafát (2Krón 17, 7-12) Prédikátorokat és tanítókat küldött ki Júda városaiba, hogy azok tanítsák a népnek Isten törvényeit! Ennek az intézkedésnek áldásos következményei voltak: békesség, jó kapcsolat a szomszédos népekkel, nemzeti jólét és Isten tetszése. Ezékiás (2Kir 18-20; 2Krón 29-32) Ezékiás uralkodása előtt, Júda népe bálványimádásba merült. Ezékiás, Isten akaratával összhangban álló intézkedései gyökeresen megváltoztatták Júda lakóinak életét és istentiszteletét. Jellemzése: “Az Úrban, Izrael Istenében bízott és őutána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai közt, sem azok közt, akik előtte voltak … Mert az Úrhoz ragaszkodott és nem hajolt Tőle és megőrizte az Ő parancsolatait … és vele volt az úr mindenütt és ahova csak ment, előmenetele volt.” (2Kir 18,5-7) Jósiás (2Kir 22-23. És 2Krón 34-35) E fiatal király Isten törvényének megfelelő intézkedései kivezették Izraelt a káoszból, erkölcstelenségből és bálványtiszteletből. Mellette állt Jeremiás, Zofóniás próféták és Hulda prófétanő. Sajnos egészen fiatalon elhunyt és fiai uralkodása idején kárba veszett minden pozitív intézkedése. Ezt olvassuk róla: “Nem volt őhozzá hasonló király ő előtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből. Mózesnek minden törvénye szerint, de utána sem támadott hozzá hasonló”. (2Kir 23,25) 4) Főbb tanulságok a) Emlékezetünkbe kell, hogy véssük, milyen döntő jelentősége van annak egy nép sorsának alakulásában, hogy politikai vezetői, emberi vagy isteni forrásból származó törvényekre figyelve hozzák döntéseiket és irányítják a rájuk bízottakat? b) Tudatosítanunk kell magunkban, hogy rendkívüli fontossággal bírnak egy nép történelmének alakulásában Isten igazi követei, akiknek feladata, hogy megalkuvás nélkül vállalva az ezzel járó súlyos nehézségeket is, tolmácsolják Isten Igéjének, a tévedhetetlen Szentírásnak üzeneteit (törvényt és evangéliumot) népük minden tagjának: vezetőknek és vezetetteknek egyaránt. c) El kell gondolkodnunk azon, hogy egy nép tagjai milyen vallást gyakorolnak: Isten kijelentésével, a Szentírással megegyezőt vagy pedig azzal szembenállót? A szinkretista (különböző vallások tanításait összekeverő) vallások, ezek képviselői és gyakorlói Isten ítélete alatt vannak.

9

d) Meg kell értenünk azt az egyetemes kettős törvényt, miszerint: az Isten kijelentett akaratának való engedelmesség nélkül egy nép erkölcsi-lelki káoszba süllyed, illetve: az Isten kijelentett akaratának való engedelmesség egy nép lelki-erkölcsi-anyagi felemelkedését hozza magával, egyszóval – Isten áldását. e) Látnunk kell, hogy Isten megtérésre hívó szavának időben kell engedelmeskedni! Van egy olyan időszak, amit a szerető és türelmes Isten azért adott, hogy higgyünk az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében: bűnbánattal elfogadjuk azt az érthetetlen kegyelmet, amit Jézus Krisztusért kínál nekünk az Atya Isten és Őt elismerjük egész lényünk és életünk parancsoló Urának! f) Meg kell jegyeznünk, hogy Isten igazságosan ítélő Isten, ezért van ítélet! Eljön egy pillanat, amikor a bűnt és a bűnöst utoléri a megvetett, lenézett, semmibe vett Isten igazságos ítélete! g) Meg kell fontolnunk, hogy ennek a világnak, a történelemnek, s benne az üdvtörténetnek – egyetlen Ura an. Ne legyen kétségünk egy pillanatig sem afelől, hogy Isten a világtörténelem Ura, aki egyetlen pillanatra sem engedte és engedi ki a kezéből az emberiségnek és történelmének irányítását. S ugyanígy: nem engedte és nem engedi ki a kezéből kiválasztott népe, Krisztus testének tagjait és történetük irányítását!

10

Az egyházi élet hanyatlása a középkorban. Előreformátorok Bevezetés Mielőtt a kérdés részletes tárgyalásába belefognánk, szükséges, hogy előbb körülhatároljuk azt a korszakot, amelybe belehelyezhető mai témánk. A középkor, mint az emberi fejlődésnek bizonyos szakasza, a történelem jelentős területét öleli fel. A humanisták a Római Birodalom bukásától (476) a renaisance-ig terjedő időt nevezték középkornak. Mások későbbi időponttól kelteztették és Amerika felfedezését jelölték végső pontnak. Ám akármelyik terminust is vesszük mai témánk a középkornak csak utolsó harmadára tehető; pontosabban a pápai világuralom bukásától a reformációig terjedő időig (1300-1517). Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy az egyházi élet pont ebben a korban hanyatlott meg, - az előző korban pedig minden szép és jó volt. Sajnos a helyzet egészen más. - Ha Krisztus egyházát egy monumentális épülethez hasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy ez a ház hol itt romlott meg, hol amott vált roskataggá. Az Úr Jézus azonban nem hagyta az Ő házát összeomlani. Minden időben küldött tatarozókat, építőmestereket. Hol egy aszkéta életű pápa (Nagy Gergely), hol egy buzgó fejedelem (Nagy Károly), máskor egy egyszerű szerzetes (Odo) vagy éppen egy ledér életű ifjú (Assisi Ferenc) vált az Úr eszközévé. És sokan mások: férfiak és nők vegyesen, ismertek és névtelenek, akiknek szívére nehezedett az Úr fájdalmas kérdése: "Nem látod, hogy házam romokban hever?" - végezték a restaurálás nehéz szolgálatát. Sajnos kevés sikerrel, mert a hatalomvágy és a kincsszomj, amivel egykor a Sátán megkísértette az Urat, az Ő ún. "földi helytartóinál", a pápáknál meghallgatásra talált, sőt egész valójukat annyira betöltötte, hogy szinte már mással sem törődtek. Így vált az Ő egyháza roskataggá és jutott majdnem a teljes összeomlás szélére. Hogy mégsem dőlt össze a roskatag épület, ez egyedül Urunk irgalmas szeretetének köszönhető, aki Wiclif és Husz János személyében két olyan férfiút küldött, akik bátran hirdették: Az egyházi élet hanyatlásának egyik oka a gazdaság- és hatalomvágy, a másik, - és ez döntő -, hogy az egyház régen letért arról az egyenes útról, amelyet a Szentírás kijelölt számára. Mielőtt a reformáció e két jeles előfutárának az életével foglalkoznánk, előbb tekintsük át, hogy jutott az egyház idáig. 1. A pápai világhatalom bukása A XIV. sz. elejétől rohamosan hanyatlani kezdett a pápaság tekintélye. Az öntudatra ébredt polgárság és nemesi osztály most már a saját fejével kezdett gondolkozni és nem vett be mindent, amit az egyház tanított. A királyok is igyekeztek magukat függetleníteni a pápai hatalomtól. VIII. Bonifác (1294-03) megpróbálta a pápaság régi tekintélyét visszaállítani, eszközeit azonban rosszul választotta meg. Az 1302-ben kiadott "Unam sanctam" bullájában megfogalmazott, "két kard elmélet" sikertelen kísérlet maradt. IV. vagy Szép Fülöp elutasította, sőt az egyházat megadóztatta. A pápai átokkal mit sem törődve, egyik vezérét Rómába küldte és a pápát elfogattatta. A nép ugyan kiszabadította Bonifáciust a fogságból, de a kiállott izgalmakba belehalt. Bonifácius megaláztatása szétfoszlatta azt a dicsfényt, ami eddig a pápai udvart övezte. A pápák - ettől kezdve - az erőskezű francia királyok engedelmes eszközeivé váltak. V. Kelemen Avignonba (pápai hűbérbirtok volt) tette át a székhelyét, ezzel is kifejezve alárendelt voltát a királlyal szemben. Ez az avignoni pápaság közel 70 évig tartott (1309-74), amit a történelem a pápák "babiloni fogságának" nevez. A pápák eszközi voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a Templomos-rend szétzúzásában való közreműködése. Az egyház, eretnekség vádjával sokakat kínpadra vont, vagy máglyán kivégeztetett, hogy a rend dél-franciaországi birtokait a király kezére játssza.

11

2.

Kettős pápaság

Róma nem fogadta el a francia pápákat és VI. Orbán személyében új pápát választott. Így aztán az a botrányos helyzet állt elő, hogy az egyháznak egyszerre két pápája volt, amelyik magának követelte a hatalmat és persze az egyházi jövedelmet is. Hogy illetékességüket bizonyítsák, kölcsönösen kiátkozták egymást. Tulajdonképpen ezzel kezdődik a nyugati egyházszakadás, amely közel 37 évig (1378-1415) tartott. A kiátkozás nemcsak a másik pápára vonatkozott, hanem híveire is, ami nem csekély zavart idézett elő a fejekben és szívekben. Kinek van igaza és hol van a sokat hangoztatott pápai csatlakozhatatlanság? Ezt a zavaros állapotot tovább fokozta a pápák pénzügyi politikája. Ugyanis mindkét pápa, fényűző udvartartása költségeire, ugyanannyi jövedelmet igyekezett kicsikarni a hívekből, mint amennyi a szakadás előtt volt. Mindezt csak zsarolással és fenyegetéssel (egyházi átok) tudták elérni. A pápák pénzéhsége következtében a pápai udvar valóságos börzévé vált, ahol "ki ad többet érte" jelszó alapján, hozzá lehetett jutni a legjobban jövedelmező főpapi állásokhoz is. De még ezt is fölözte a bűnbocsánat pénzért való árusítása, a hírhedt búcsúcédulák révén (A búcsú régi magyar kifejezése a bűnbocsánatnak). 3.

Az egyházi élet további hanyatlása

A pápaságnak ez a végzetes eltévelyedése magával rántotta a többi egyházi intézmény züllését is. A püspökök valósággal tobzódtak a földi javakban. A főúri rendet is fölöző fényes udvartartást tartottak. A dús lakomák és nagy vadászatok szinte napirenden voltak. ez az életmód és magatartás méltán váltotta ki a kor humanistáinak éles kritikáját. Igen találóan jellemzi Erasmus a "Balgaság dicsérete" c. munkájában a püspököket, amikor ezt írja: "Csak magukat táplálják és a nyáj gondját Krisztusra bízzák. Nem gondolnak nevük eredetére sem, hogy az episcopus szó, a felügyelő fáradságos gondját jelenti. Bezzeg, ha pénzhalászatról van szó, mindjárt "felügyelnek", méghozzá ügyesen." - Aláhanyatlott a szerzetesi élet is. Még a kolduló rendek többsége is csak a vagyongyűjtéssel és önmaguk hizlalásával törődött. Munkátlanság, tunyaság, a nép lelkigondozásának teljes elhanyagolása jellemezte őket. Erasmus epés kritikával rántja le róluk a leplet. Így ír: "Mindenki úgy utálja őket, hogy már az is rossz előjel, ha az ember véletlenül találkozik velük. Ezek a kegyes férfiak, akik piszkosak, tudatlanok, durvák és tolakodók, az apostolokat játsszák meg előttünk. Különféle magasztos jelzőkkel szeretik magukat megkülönböztetni, mintha bizony nem lenne elég, ha valakit keresztyénnek neveznek?" (i.m. 150) A klérusnak ez az erkölcsi meghanyatlása rossz például szolgált az egyszerű hívőknek. A magára hagyott tömeg beteges csodahitben, babonaságban, boszorkány-hitben keresett kárpótlást. A pestistől és a pusztító járványoktól való halálfélelem gyakorta tömegőrjöngésben nyilvánult meg, amelyiknek egyik formája az önkorbácsolás volt (Segesvári: Az egyháztörténelem alapvonalai). 4.

A középkor misztikája

Az egyházukat szerető és féltő emberek, gyakran felemelték szavukat az egyházi élet ilyen züllése ellen. Ez azonban csak pusztába kiáltó szó maradt. A műveltebb réteg, a hivatalos egyház-tanon (szolasztika) kívül keresett megnyugvást és ezt a misztikában találta meg. Igyekeztek gondolataikat közkinccsé tenni, könyvek egész sorát adták ki, de ezek csekély érdeklődést keltettek a széles néptömegekben. A misztika első jelentős képviselője Eckhart mester és Tauler János volt. Azt tanították, hogy Isten az ember szíve mélyén lakik. Vele csak szemlélődés és elmélyülés útján lehet találkozni. A Bibliát allegorikusan kezdték magyarázni. Nem az a döntő - hirdették, hogy Krisztus hol születetett, hanem az, hogy a szívben szülessék meg. Tévedésük az érzelmek túlhangsúlyozása és az aszkézis útján való

12

önmegváltás. A miszticizmus legjelentősebb képviselője Geert Grote, az ún. Devotio Moderna (korszerű kegyesség) mozgalom atyja volt. A mozgalom Hollandiából indult ki, de nemsokára Európaszerte elterjedt. Ez a Devotio Moderna ezért volt "modern", mert a korabeli egyszerű embereket igyekezett a személyes hit és a saját meggyőződés útjára vezetni és ezzel az igazi emberszeretet törvényét mindennapi gyakorlattá tenni (Colign: Egyháztörténelem) Grote nemcsak hirdette a felebaráti szeretetet, de példát is adott rá, amikor szülőházát magányos nők otthonául felajánlotta. Ő is beszél az "elrejtett Istenről", mint Tauler, aki a szívben lakik. Grote az egyház tanait nem támadta, de hangsúlyozta, hogy az élet igazi forrása a Szentírás. Ez a mozgalom Grote halála után bontakozott ki igazán, Wessel, Agricola és főleg Kempis Tamás (1390-1470) működése folytán, aki De Imitatione Christi, ma is olvasott könyvében, az Úr Jézus követésére buzdít. Jelentős eredményeket ért el a mozgalom a nevelés terén is. Az általuk alapított iskolában tanult Erasmus, Luther és Kálvin is. 5.

Ellenzéki mozgalmak az egyházban

A misztikusok nyíltan nem támadták az egyház tanait, de írásuk és aszketikus főleg életmódjuk élő tiltakozás volt az úrhatnám és kincset gyűjtő egyházzal szemben. Az ellenzéki hangok egyházféltésből fakadtak és főleg a mindennapi gyakorlatot érintették. A koldulórendek hanyatlásával elszürkült a teológia is. Az a kíméletlen harc, ami Aquinoi Tamás és Duns Scotus között folyt, a középkor végére unalmas és fárasztó szőrszálhasogatássá fajult. Alig találunk valamire való teológust, az egy Cusa Miklóst kivéve. A minoriták obszerváns ágának szigorú szegénységi életmódja, botrány volt a dúskálódó egyház szemében. Nem is hagyták őket békében. Eretnekség vádjával sokakat kínpadra vontak, elnémították. - A legélesebb bírálat azonban - az egyház szigorú normái bilincseiből kiszabaduló és önállóságra törekvő humanizmus részéről érte az egyházat. Ez a klasszikus műveltségből újjászülető (=renaisance) irányzat már az újkor kezdetét jelenti. Éles kritikával illeti az elvilágiasult klérust, kigúnyolja a skolasztika szőrszálhasogató meddő vitáit. Ugyanakkor sürgeti a tiszta forráshoz, a Bibliához való visszatérést. Roger Bacon jeles misztikus a Szentírás tanulmányozására biztatja kortársait. A humanizmus meghatározó egyénisége azonban Erasmus Rotterdamus (1464-1536). Kíméletlen kritikával és epés gúnnyal leplezi le kora visszásságait és álszenteskedését. Széles látóköréből nem marad ki a társadalom egyetlen rétege sem. Erőteljesen szorgalmazza az egyház reformációját, anélkül, hogy reformátor lett volna. Jelszava ez: "Vissza a forráshoz!" - Konstantinápoly eleste után (1453) sok jeles görög tudós menekült Nyugatra, akiknek révén megismerték a Biblia eredeti nyelvén és elkezdték tanulmányozni az eredeti szöveget. Több tudományos Biblia kiadást készítettek elő héber, görög és latin nyelven (poliglotta forma). Ez hatalmas lépést jelentett a Szentírás helyes értelmezéséhez. Lefebre, 1530 körül megjelentette az első teljes francia Bibliát, ami ösztönző volt a nemzeti nyelvű bibliafordításokhoz. 6.

Reform-zsinatok

Az egyházi élet megújítására törekvő ellenzéki hangok és irányzatok, végül is egyetlen nagy mozgalomban összegeződtek, amelynek jelszava ez volt: "Reformatio ecclesiae in capite et membris", vagyis az egyház reformációja fejében és tagjaiban. Ennek a reformkövetelésnek a párizsi egyetem volt központja és fő mozgatója. Kétségbe vonták a pápai csalhatatlanság elméletét és kijelentették, hogy az egyetemes zsinat fölötte áll a pápának (Concilium supra papam). A pápák tehát kötelesek alávetni magukat a zsinat határozatainak. A sok sürgetés eredményeképpen, össze is hívták az első reform-zsinatot 1409-ben Pisaban. Ez a zsinat a két versengő pápát megfosztotta tisztségétől és V. Sándor személyében új pápát választott. A két letett pápa azonban semmisnek nyilvánította a zsinat határozatát és továbbra

13

is hivatalban maradt. Így még botrányosabb helyzet állt elő: két pápa helyett most már három pápa versengett és átkozta ki egymást. A reformisták azonban nem nyugodtak bele ebbe a fonák helyzetbe és addig mozgolódtak, míg végül Zsigmond német-római császár és magyar király javaslatára, 1414-ben Konstanzba (Németország, Bodeni-tó mellett) összehívták a második egyetemes zsinatot. Ennek a szinódusnak legnagyobb eredménye, hogy a három pápát lemondásra kényszerítették és V. Márton személyében új pápát választott. Ezzel megszűnt a 37 éve tartó nyugati egyházszakadás. Érvényt szereztek a régen hangoztatott elvnek, hogy a zsinat fölötte áll a pápának. Ez a zsinat foglalkozott Husz János ügyével is. Szégyene a zsinatnak, hogy Huszt úgyszólván meg sem hallgatva, halálra ítélte és kivégeztette. Erről később bőven lesz szó. A konstanzi zsinat reform kísérlete a pápák ellenkezésén megbukott. Ezért 1431-ben újabb zsinatot kellett összehívni. Ez a harmadik egyetemes zsinat, a reformok érdekében, erélyesen lépett fel a pápával szemben és megpróbálta korlátozni a pápai követeléseket. Erre IV. Jenő pápa a zsinatot feloszlatta és Firenzébe ellenzsinatot hívott egybe. IV. Jenőnek sikerül elszigetelnie a bázeli radikális szárnyat, amely végül is eredménytelenül feloszlott. Összegezve az elmondottakat: a reform zsinatok végeredményben kudarccal végződtek, mert a reformok közül alig valamicskét tudott megvalósítani. Mindez mégsem jelentette a reformeszmék kudarcát, amelyek lappangva tovább éltek. 7.

Renaisance pápák

A nép ne tévesszen meg senkit, mert nem újjászületett pápákról lesz szó, hanem csak ebben a korban élőkről. - A XV. századtól a humanizmus és a pápaság kapcsolata egyre szorosabbá válik. A pápák humanista tudósokat gyűjtenek udvarukba. Megszervezik a vatikáni könyvtárat. Bőkezű mecénásai a művészeteknek (festészet, szobrászat, építészet), hogy ezzel is növeljék udvartartásuk fényét. A század második felében már valóságos fejedelemként lépnek föl. Hadsereget tartanak (svájci gárda), amelyet birtokszerzésre és hódításra használnak fel, Inkább államférfiként és hadvezérként viselkednek, semmint a lelkek pásztoraiként. III. Calixtus pápával a katalán származású Borgia család lép színre. Rokonait zsíros állásokhoz juttatja. Érdemeként azonban azt is meg kell említenünk, hogy Hunyadi Jánost hatékonyan segíti a török elleni küzdelmében. Kapisztrán Jánost keresztes had megszervezésére küldi hazánkba. Ő rendeli el a déli harangszót a nándorfehérvári diadal emlékére. A leghírhedtebb Borgia pápa VI. Sándor, aki vérfertőző, erkölcstelen életet él. Orgyilkos fiát Cézárt és parázna életű lányát Lukréciát hercegi rangra emelte. A többi pápa sem volt különb, - II. Gyula inkább hadvezér volt, mint a lelkek pásztora. Egyetlen érdeme, hogy bőkezűen támogatta a művészeteket. (Rómába hívta Michelangelót és elkezdte a Szt. Péter Bazilika építését). Ennyi elég is annak jelzésére, hogy hová süllyedt Krisztus egyháza és mivé lettek az Ő ún. "földi helytartói", a római pápák. Ez ellen az állapot ellen egy dominikánus szerzetes Girolamo Savanarda emelte fel szavát. Apokaliptikus prédikációival igyekezett felrázni a lelkeket: Jön az Úr és megtisztítja a "római Bábelt". Sikerült is a firenzei népet megregulázni, az uralkodó Medicieket száműzni és megteremteni a keresztyén demokráciát. Ez azonban pünkösdi királyságnak bizonyult, mert a francia király - akiben reménykedett - dolga végezetlenül visszavonult, az apokaliptikus próféciák sem teljesültek. A csalódott nép szembefordult vele és kiszolgáltatta a pápa haragjának. Szörnyű kínvallatás után, mint eretneket felakasztották, majd máglyán megégették. (Jegyzet: Jellemző rk. egyház következetlenségére, hogy 50 évvel később a trienti zsinat rehabilitálta, sőt azokat az eszméket valósította meg, amiért Savanarola harcolt).

14

8. Wiclif János (1328 körül - 1384) Savanarola Jeromos történetével tulajdonképpen befejeztük az egyház középkori történetének utolsó fejezetét is és ezzel a reformáció küszöbéhez értünk. Tárgyaltuk a pápai hatalom bukását, a kettős, majd hármas pápaságot, az egyházi élet, főleg a felső papság életének meghanyatlását. Szóltunk az elsőellenzéki hangokról, a reformokat követelő mozgalmakról is. Ezek alapjában véve nem érintették az egyház tanrendszerét, inkább csak "tüneti kezelések" voltak, de az alapbajt nem gyógyították. A bevezetőben már rámutattunk, hogy az egyházi élet hanyatlásának alapoka a Szentírás tanításától való eltérés volt. A Bibliát ugyan nem tették félre, de mellette ugyanolyan érvényű volt a hagyomány és a pápai bullák. Jézus Krisztust szinte fölözte Szűz Máriának az imádata és a szentek tisztelete, az Úr bűnbocsátó kegyelmét a pápai búcsúcédulák. Egyszóval így jellemezhetnénk a középkori egyházat, hogy "ÉS"-vallássá lett. Wiclif és Husz János fellépése azért jelentős, mert kimerték mondani: az egyházi élet hanyatlásának alapoka az, hogy félretették a Szentírást, hitünk és cselekedetünk egyedüli zsinórmértékét. Mindkettő élete még a középkorhoz kapcsolódik, de írásaik már az újkor, a reformáció kapuit nyitogatták. A) Wiclif János oxfordi egyetemi tanár és Lutterworth-i lelkész 1328 körül született, angolszász nemesi családból. Ifjúságáról, megtéréséről alig tudunk valamit. Kiváló képessége hamarosan az oxfordi egyetem tanári székébe emelte. Előbb filozófiát, majd teológiát tanított. Talán megmaradt volna az egyetem hűs falai között, ha egy erőteljes nemzeti mozgalom a tettek mezejére nem szólítja. A mozgalom a pápai zsarnokság és az országot kifosztó zsarolás ellen irányuló erőteljes tiltakozás volt. Ez a pápaellenesség annál meglepőbb, mert régebben az angolszászok voltak a leghűségesebb tagjai a római egyháznak. Soraikból olyan egyéniségek kerültek ki, mint Columba, a frankok evangélistája és Bonifácius a germánok misszionáriusa. A századok folyamán azonban újabb és újabb megaláztatások érték az országot, sőt III. Ince valósággal hűbéressé alázta az angol király, akit méltán neveztek Földnélküli Jánosnak. A pohár lassan betelt. Az önérzetében és nemzeti büszkeségében megsértett nép szembeszállt az ország kirablásával. A fellobbanó nemzeti forradalmat fokozta az a gyanú is, hogy az angoloktól kizsarolt pénzt a pápa a franciáknak adja, akikkel már régóta háborúskodott az angol nép (100 éves háború). Ez a nemzeti mozgalom azonban parttalan tiltakozás maradt volna, ha Isten nem támaszt egy olyan vezért, aki mederbe szorítja és elvi alapot ad a mozgalomnak. Ez volt Wiclif János. "De dominio divino" c. könyvében kimutatta a pápai követelések jogtalanságát, sőt az egyházi javak állami tulajdonba vételét követelte. Írása óriási lelkesedést váltott ki Anglia-szerte, a királytól a nemességen át, a polgárságig az egész ország egy emberként sorakozott melléje és valóságos nemzeti hősként ünnepelték. A főpapság azonnal sorompóba lépett. London püspöke bíróság elé citálta és mint veszedelmes eretneket börtönbe akarta záratni. A nemesség azonban közbelépett és kiszabadította a püspök kezéből. Wiclif ekkor még mint hazafi áll a mozgalom élén és az egyház tanait nem támadta. A király és a nemesség pártfogása új erőt és bátorságot önt a szívébe és most már magát a pápaságot is megtámadja. XI. Gergely pápa elítéli Wiclif tanait, amit újabb per követ, de nemesség és a polgárság újra megvédi. Wiclif most már tovább lép és a pápasággal való vitáját teológiai alapra helyezi. Könyveiben azt hangsúlyozza, hogy minden kérdésben egyedül a Szentírás a mérvadó. A pápai és zsinati döntések a Biblia mérlegén - értéktelenek. A jelenlegi egyház az Antikrisztus egyháza. Az igaz egyház a választottak közössége. (communio praedestinarorum), amelynek egyetlen feje Jézus Krisztus. A pápa maga az Antikrisztus. Az ordináció (papszentelés), az utolsó kenet, a keresztelés ceremóniái (pl. olajjal való megkenés stb.) nem igazolhatók a Bibliából. Az úrvacsora transsubtanciós értelmezése - eretnekség. Szerinte az úrvacsora

15

szimbolikus cselekedet és csak az nyeri el áldását, aki igaz bűnbánattal és szívbéli töredelemmel veszi azt. a fülbegyónás és feloldozás, a búcsú, a szentképek és ereklyék tisztelete Szentírás-ellenesek. A sok egyházi ünnep pedig fölösleges és csak arra valók, hogy dologkerülésre szoktassák az embereket. Wiclif azonban nem elégedett meg azzal, hogy írásaival világosítsa az elméket, hanem arra törekedett, hogy tanait az egész nemzet körében ismertté tegye. Reformeszméi terjesztésére vándorprédikátorokat, ún. lollardokat küldött szerte az országban, hogy hirdessék a tiszta evangéliumot. Sajnos sokan félreértették Wiclif követeléseit és 1381-ben parasztfelkelést robbantottak ki. fokozta az elkeseredést a robotés a fejadó is. A mozgalom John Ball és Wat Tyler vezetésével egész Dél-Angliát forradalmasította a parasztsereg Londont is elfoglalta. A király engedményekre kényszerült. A megrémült nemesség észbekapott, árulás folytán a vezéreket elfogatta és kivégeztette. A felkelésért Wiclifet hibáztatták és bűnbaknak kiáltották ki. Londonban összeült zsinaton, tanait eretnekségnek nyilvánították, oxfordi állásától megfosztották. Személyét azonban nem érte bántalom. Visszavonulhatott lutterworthi plébániájába. De nem tétlenkedett. Barátaival lefordította a Bibliát angol nyelvre, röplapokon pedig tovább terjesztette reformeszméit. Halála után kegyetlen üldözés indult a lollardok ellen és híveit majdnem teljesen kiirtották. Őt sem hagyták békében még holtában sem. A konstanzi zsinat elrendelte exhumálását és elégetését. Ezt a parancsot Fleming londoni püspök 1428-ban végre is hajtotta és Wiclif hamvait a Temzébe szóratta.

16

B) Husz János (1369-1415) Az Angliában üldözött és elnyomott mozgalom új erővel tört fel Csehországban. Hogy miért éppen ott és nem más, jelentősebb nemzet körében, annak az az egyszerű magyarázata, hogy ebben az időben szoros kapcsolat állt fenn a két ország között II. Richárd angol királynak ugyanis cseh királylány volt a felesége. Így aztán sok cseh diák iratkozott be az oxfordi egyetemre, ahonnan aztán nemcsak tudományt vittek haza, hanem azokat a forradalmi eszméket és biblikus tanításokat is, amelyek évtizedeken keresztül lázban tartották Angliát. Hatásukra valóságos népi mozgalom támadt. Mindezt fokozta az az éles ellentét, ami az őslakos cseh és a betelepült németek között fennállt. A cseh nép önérzetét ugyanis mélyen sértette a német származású főpapság és a prágai egyetem német tanárainak fölényeskedő és lekezelő magatartása, akik igyekeztek minden vonalon háttérbe szorítani a cseh tanárokat. A megismert Wiclif tanok tovább növelték az ellenségeskedést. Gyújtó szavú prédikátorok járták az országot és kemény szavakkal ostorozták a főpapságot és a renyhe életű szerzeteseket. Ennek a nemzeti alapon szerveződő mozgalomnak, nemsokára lelkes vezére támadt, egy tiszta jellemű és rendkívül bátor ember - Husz János személyében. Husz János 1369-ben született a dél-csehországi Hussinetzben. Szülei egyszerű falusi emberek minden áldozatot meghoztak, hogy fiuk tanulhasson. Husz Jánost valóban kiváló esze és hallatlan szorgalma 1401-ben a prágai egyetem professzori méltóságára emelte és nemsokára a Betlehem kápolna lelkészévé is kinevezték. A Wiclif eszmékkel azonban már korán (1402-ben) megismerkedett és ettől kezdve tántoríthatatlan hívévé szegődött. Népét rajongásig szerette és kész volt érte életét is áldozni. Írásaiban és prédikációiban kíméletlenül ostorozni kezdte a léha erkölcsű papságot, a népet szipolyozó főurakat és a német patríciusi osztályt. Kikelt az egyházi visszaélések ellen is, különösen az országot hűbéri sorba tartó pápai kizsákmányolás ellen, amely már a paraszti földekre is rá akarta tenni a kezét. A nyílt harc már korán fellobbant közte és a többségben lévő német tanárok között. A tanári kar Husz eszméit eretnekségnek nyilvánítja és mindent elkövet, hogy az egyetemről eltávolítsa. Husz azonban szilárdan ellenáll és a Szentírásból bizonyítja tanításának helyességét. Küzdelmében nincs egyedül. Az egyetemi diákság is neki ad igazat. A harc azonban ezzel nem ért véget, sőt tovább éleződött, amikor a német tanárok, összefogva a főpapsággal, a két egymással vetélkedő pápa párharcában nyíltan XII. Gergely mellé áll, a cseh alsó papság pedig XXIII. Jánost pártolta. Vencel cseh király, hogy véget vessen a további torzsalkodásnak, az új egyetemi alkotmányban többséget biztosít a cseh professzoroknak. A szavazáson alulmaradt németek, sértődötten kivonulnak Prágából és Lipcsében új egyetemet alapítanak. Ez a harc tehát Husz és a cseh nemzeti mozgalom győzelmével végződött. Egy újabb pápai intézkedés azonban rendkívüli módon felháborította Husz Jánost. XXIII. János keresztes hadjáratot hirdetett XII. Gergely és párthívei ellen és ugyanakkor búcsúcédulákat is árultatott az országban, ami újabb terheket rótt az amúgy is kizsigerelt nép nyakába. Husz most már nyíltan szembeszállt a pápai önkénnyel, Antikrisztusnak nevezve a pápát, nem kímélve a népet nyúzó főpapságot sem. Sbynko prágai érsek magánkívül volt dühében. Huszt megfosztotta a plébániájától, eltiltotta az igehirdetéstől, könyveit zár alá helyezte, és amiket kezébe kaparinthatott, elégettette, őt magát pedig egyházi átokkal sújtotta. Ez az intézkedés valóságos forradalmat robbantott ki Prágában. A nép egy szívvel-lélekkel Husz mellé állt. Az átoklevelet széttépte, az utcára vonulva, gúnydalt énekelve, csúfolta ki az érseket. Sbynko érsek elemista, nagyon dühös Husz Jánosra. Könyveit elégettette, pedig maga sem értette. Minden tilalom ellenére a reformeszmék rohamosan terjedni kezdtek az egész országban. A kisnemesség, polgárság és falusi nép valóságos nemzeti hősként ünnepelte

17

Husz Jánost. A pápai egyházi átkot is semmibe vette. Husz János élete azonban mégis veszedelemben forgott, mert a főpapság mindent elkövetett kézrekerítésére. A király tanácsára erre elhagyta a fővárost és a nemesek táborába vonult, Tábor városába. A kettős, majd a hármas pápaság miatti botrány felszámolására, Zsigmond német-római császár és magyar király ösztönzésére végre összehívták a zsinatot a Bodeni-tó melletti Konstanzba 1414-ben. Erre a zsinatra Huszt is megidézték. A király menlevélben biztosította bántatlanságát. A barátok nem akarták elengedni, de ő bízva az igazság győzelmében, elutazott. Alig érkezett meg, máris elfogták és börtönbe zárták. A legkülönfélébb vádakkal illették és tanai visszavonását követelték. Inkább malomkövet kössetek nyakamba és vessetek a vízbe, de Krisztusomat akkor sem tagadom meg. - volt a válasz. Halálra ítélték. Zsigmond ugyan látszólag felháborodott a zsinat döntésén, de végül kisujját sem mozdította megmentésére. Husz János fejére ördögökkel telerajzolt bohócsapkát tettek és mezítláb vitték a vesztőhelyre. Útközben ellenségeiért imádkozott, majd erős hangon énekelte: Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam. Már a máglyára volt kötözve, amikor még egyszer felszólították tanai visszavonására. "Én amivel vádolnak - sohasem tanítottam. Örömmel halok meg az evangélium igazságáért." Husz János mártíromsága lángba borította egész Csehországot. Kitört a véres huszita háború, amely hazánkra is átterjedt. Jelvényükről, a kehelyről calixtinusoknak nevezték őket. Követelték az igehirdetés szabadságát, az úrvacsora kétszín alatt való osztását, az egyházi javak állami tulajdonba vételét, a szigorú egyházfegyelmet és az apostoli szegénységet. Mindent meghagytak azonban, amit a Szentírás kifejezetten nem tiltott. Emiatt azután szakadás állt be a mozgalomban, mert a szigorúbb irányzat minden elvetett, ami nincs benne a Bibliában. A kelyhesek, bízva az olcsó pápai ígéretekben, szembefordultak a szigorúbb párttal, amely táboritának nevezte magát. Véres harcokban felmorzsolta, majd menekülésre kényszerítette őket. A maradék később "Cseh-morva atyafiak" néven külön egyházzá szerveződött. Befejezésül csupán annyit: Wiclif és Husz Jánost el lehetett némítani, poraikat szét lehetett szórni, de az igazságot, amit a Szentírásból tanultak és hirdettek, se bebörtönözni, se megölni nem lehet, mert az igazság örök, az igét nem lehet bilincsbe verni. György Antal

18

Luther Márton (1483 – 1546) Az a hatalmas szellemi mozgalom, amely egy új korszak kezdetét jelentette, és Európa, majd egész Földünk arculatát átformálta, 1517. október 31-én vette kezdetét, egy lánglelkű és bátor szerzetes, Luther Márton fellépésével. Ahhoz azonban, hogy Luther Márton ezt a hallatlan nagy művet véghezvihesse, Isten lelkének előbb az ő egész valóját kellett átformálnia, szívét bátor szívvé tennie, szemeit, az ige által – az igazság felismerésére felnyitni. A reformáció tehát nem emberi mű, hanem Isten Szentlelkének munkája, aki a megromlott egyház fojtó levegőjét elfújta, a gúzsbakötött lelkeket felszabadította és a tévelygő nyájat, az evangélium tiszta forrásához visszavezette. Ennek a nagy műnek lett eszközévé és szolgájává az Úr által kiválasztott férfi, Luther Márton. Mielőtt élete ismertetésébe belekezdenénk, előbb vizsgáljuk meg az akkori egyházi állapotokat, a reformációt előkészítő szellemi mozgalmakat és az európai helyzetet, amelyben ez a rendkívüli esemény kibontakozott és végbement. Az egyház állapota a reformáció előtt a) A pápaság elvilágiasodása A reformzsinatok egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy az egymással rivalizáló pápákat letette, és új pápát választott. Ezzel az egyház egységét újra helyreállította. A fő kérdést: a concilium supra papam (a zsinat a pápa fölött) azonban nem sikerült megoldania. A hatalom továbbra is a pápa kezében maradt, - így a zsinatok ellenőrző szerepe formálissá vált. A pápák önálló fejedelemként viselkedtek, külön hadsereget tartottak, amivel birtokszerző háborúkat viseltek. Hatalmuk kiterjesztése érdekében a legalantasabb eszközöktől sem riadtak vissza. Ellenfeleiket egyszerűen eltették láb alól. Nem egy közülük ágyast tartott, fattyú gyermekeiket a Vatikánban házasították ki és igyekeztek minél jövedelmezőbb pozícióba helyezni. Leghírhedtebb köztük a Borgiák voltak. Egyetlen érdeme ezeknek a pápáknak a művészetek (festészet, szobrászat) pártolása volt. A pápák elvilágiasodott életmódja a főpapok is követték. Fényűző, tobzódó életet folytattak. Egy-egy pápaválasztáskor – voksaikért – tetemes összeget zsebeltek be. A szerzetesek élete sem volt különb. A jó ételt, italt nem vetették meg, a hívekkel keveset törődtek. Méltán érte őket súlyos ítélet – különösen a humanisták részéről. Az elfajult egyházi élet ellen – közvetlenül a reformáció megindulása előtt, Firenzében egy erőteljes mozgalom bontakozott ki, amelynek Savanarola Jeromos dominikánus szerzetes volt az elindítója. Gyújtó beszédében Isten ítéletét hirdette, mire a felizgatott nép elkergette a város urait, a Medicieket. Savanarola ún. keresztyén demokráciát akart létrehozni. Magát a pápát, VI. Sándort is támadta. A pápa bíborosi kalapot ígért, ha elhallgat. A hirdetett világvége azonban nem következett be. A franciák, akikben Savanarola reménykedett, kivonultak Itáliából. A csalódott nép elpártolt tőle. Az inkvizíció 1498-ban elfogta, rettenetesen megkínozta, felakasztatta, majd holttestét máglyán elégettette. (Jellemző, hogy 45 év múlva a tridenti zsinat Savanarolát rehabilitálta és tanítása sok részletét beépítette az egyházi gyakorlatba). b) A nép vallásossága Az önmegtartóztató élet, az aszkézis, amit az egyház mindig hirdetett, de kevésbé gyakorolt, - az egyszerű emberek körében nem talált visszhangra. A vallásos élet jórészt külsőségekben nyilvánult meg. Ezt maga az egyház is táplálta (ereklyetisztelet, zarándoklat,

19

búcsúcédulák). A bűnbocsánat árucikké lett. Aki meg tudta fizetni, az nemcsak a maga számára, de elhalt szeretteinek is bűnbocsánatot vehetett. Így aztán az egyház és a hívek között egyfajta üzleti kapcsolat jött létre. Hasonló szennyes üzletté lett az ereklyék tisztelete is. az ereklyét jó pénzért árusították. A különösen jelentős darabokért busás összeget is elkértek. Ezeket már csak az igen gazdagok tudták megfizetni. Volt olyan fejedelem, akinek 5000 darabból álló ereklye-gyűjteménye is volt. Ezzel aztán nemcsak a maga, hanem utódai számára is több száz évre biztosította az üdvösséget. Hogy az ereklyék többsége durva hamisítvány volt, azt hiszem nem kell bizonygatni, de a hiszékeny nép vakon hitt bennük. Nagyon jó üzletnek bizonyult egy-egy csodatévő helyre való zarándoklat is. Ezt aztán némely harácsoló pap jól kihasználta. A papi pálya általában biztos megélhetést jelentett. Nem csoda, hogy sokan tódultak erre a pályára. Volt olyan helység, ahol a lakosság negyede szerzetes volt. A reformációt előkészítő szellemi mozgalmak A reformációt nemcsak az egyházi élet hanyatlása készítette elő, hanem két olyan szellemi mozgalom is megelőzte, amely rendkívüli hatással volt a reformáció kialakulására: az egyik a devotio moderna, a másik a humanizmus. A devontio moderna megalapítója Geert Grote diakónus, aki a Közös Élet Testvéreinek és Nővéreinek világi szervezetével, a keresztyén élet megújítását tűzte zászlajára. ezt a célt a Szentírás rendszeres tanulmányozásával és az elmélyült meditációval igyekezett megvalósítani. A mozgalom nem sokára egész Európát áthatotta. Egyik jeles képviselője Kempis Tamás, Ágoston-rendi szerzetes, akinek “Krisztus követése” c. műve, az építő irodalom remeke. Jézust állítja a központba és hangsúlyozza a személyes élő hitet. Ez a könyv Lutherre is rendkívüli hatással volt. A devotio modernánál is jlentősebb azonban a humanizmus és a reneszánsz hatása a reformációra. A középkori skolasztikával szemben kibontakozó új mozgalom egész Európában elterjedt. “Az antik irodalom és művészet kulturkincseinek felfedezése, egészen új irányt adott az emberi gondolkodásnak”. Az ember figyelmét a túlvilágról önmaga felé fordította. A központba az ember került. Jelszavával: “vissza a forráshoz” – elkezdődik a Szentírás kritikai tanulmányozása. A görög és héber nyelv lázas tanulásával és a szöveg kritika bevezetésével, a Biblia tisztább és jobb megértését segítette elő. Ezzel egyúttal megteremtette a nemzeti nyelvű bibliafordítás alapjait is. Ez a kor egyébként is a nagy felfedezések ideje. A földközponti világképet felváltja heliocentrikus világkép (Galilei). Amerika felfedezése a gazdaság, a könyvnyomtatás pedig a műveltség felvirágzását hozta magával. A humanizmus fejedelme Rotterdami Erasmus (1466-1536) a deventeri kolostorban a devotio moderna szellemében nevelkedett. Pappá szentelték, de ezt sohasem gyakorolta. Írásaiban lesújtó kritikát gyakorolt a főpapok és szerzetesek fölött. (A balgaság dicsérete). A híres bázeli nyomdában kiadott Újtestamentum kritikai kiadása, a Luther-i német nyelvű bibliafordítás alapjává lett. Erasmus eszményképe a keresztyén humanizmus. Ezért szembeszállt a skolasztika tantételekbe merevedett vallásosságával, elítélte a búcsúcédulák árusítását, az ereklye-imádatot és ezzel mintegy előkészítője lett a reformációnak, bár ahhoz sohasem csatlakozott. Az európai helyzet Nyugat-Európában erős nemzeti államok kezdtek kialakulni. Ezek között a leghatalmasabb Spanyolország, de felfejlődőben volt Anglia és Franciaország is. 1496-ban – házasság révén, a Habsburgok kerültek a spanyol trónra. Miksa halála után, fia Károly

20

örökölte a trónt. Károly nagy tervekkel fogott hozzá az uralkodáshoz. Noha még csak 20 éves volt, szerette volna visszaállítani az egykori hatalmas Római Birodalmat, de tervei között szerepelt a török megállítása és az egyházi ügyek rendezése is. Törekvései azonban ütköztek a francia érdekekkel, aminek több évtizedes háborúskodás lett a vége. Noha megválasztották német-római császárnak is, - hatalma csak névleges volt, a kormányrúd valójában az egyes fejedelmek kezében összpontosult, akik a saját országrészükben korlátlan urak voltak. A világkereskedelemben résztvevő, egyre jobban tollasodó és öntudatra ébredő polgárság is beleszólt az ország ügyeibe. Ezek a tények, vagyis az erős szellemi hatások, a politikai és társadalmi törekvések egymást felerősítve, - bő magyarázatát adják a reformáció gyors elterjedésének. Ám de azt is látnunk kell, hogy az évszázados építmény, amit Róma képviselt, nem omlott volna össze olyan káprázatos gyorsasággal, egy hallatlanul bátor szerzetes gyújtó beszédére, ha ez az építmény nem lett volna alapjáig romlott és korhadt. Már a 14-15. században megmutatkoztak a bomlás jelei. Így a pápaság világuralmának összeomlása, az előreformátorok mozgalma, a reform-zsinatok eredménytelensége, a nemzeti érzés felerősödése, az egyház megújítására való törekvések, a humanizmus erős kritikája, együttesen annyi robbanóanyagot halmozott föl, hogy elég volt egy szikra, hogy az egész építmény összedőljön. – Ezt a szikrát a szentlélek gyújtotta meg egy egyszerű szerzetes, Luther Márton szívében. Luther Márton születése. Családja Luther 1483. november 10-én született Eislebenben. Apja János rézbányász, anyja Ziegler Margit. Luther ritkán beszél apja foglalkozásáról. “Paraszt vagyok, őseim is parasztok voltak igen kiterjedt rokonsággal.” – mondta egyszer az “Asztali beszélgetésben”. A család eredeti neve Luder, csak később, a reformáció megindulása után változtatja nevét Lutherre. A 9 gyermek gyors egymásután jött a világra. Márton volt az elsőszülött. A Luther-házban szigorú takarékosság és vasfegyelem uralkodott. Az apa ugyancsak nem kímélte a pálcát a gyermekeitől. A kisfiúnak már korán megmutatkozott rendkívüli szellemi képessége, úgyhogy apja elhatározta: a fiából urat nevel. A helyi latin iskola elvégzése után, Eisenachba küldi, ahol a Luder rokonság is élt. Hamarosan ő lesz az osztály legjobb tanulója. Tanárai nem győzték dicsérni: “Éles eszénél, csak szorgalma és becsületessége nagyobb.” A 17 esztendős diák eleven, vidám természetű, zenekedvelő fiú volt. Társaival – akkori szokás szerint – házról-házra járva, vallásos éneket énekelt, s illedelmesen megköszönte, ahol énekéért pénzt, vagy élelmet kapott. A vidámság hozzátartozott Márton lényéhez, de a derű tőszomszédságában ott fészkelt az öröklött melankólia, a töprengésre való hajlam is. Amikor apjának sikerült rendeznie terhes adósságát, amivel a rézkereskedőknek tartozott, az első megtakarított pénzét Márton továbbtanulására fordította. Ezért a 18 éves fiút a híres erfurti egyetemre küldi. Márton olyan kiváló eredménnyel vizsgázik, hogy még nincs 22 éves, amikor zsebében van a magister artium, a tanári oklevél. Apja azonban ezzel nem elégedett meg. Abban az időben a jogi pálya volt az, ami fényes jövővel kecsegtetett. Ezért azt mondta: - Szeretném, ha beiratkoznál a jogi egyetemre. Ha elvégzed, bármelyik fejedelem udvari tanácsosa lehetsz. Mártonnak nem sok kedve volt a jogi tudományhoz, de apjának nem mert ellent mondani. A tanulmányai azonban nem elégítették ki. Töprengésre hajlamos lelkét mindig valami szokatlan belső nyugtalanság kínozta. Mi lenne velem, ha hirtelen meg kellene halnom, mint egyik barátja, aki párbajban vesztette életét. - “Óh Istenem örök halál lenne a részem, mert nem tudlak igazán szeretni”. Egyszer, amikor a vakációról visszatérve Erfurt felé haladt, útja egy sűrű erdőn vitt keresztül. Hirtelen szörnyű vihar kerekedett, csakúgy zúgott a szél, zuhogott az eső, csattogott a villám. Halálos rémület szorította össze szívét: “Jaj Istenem végem van, itt kell

21

elpusztulnom” – jajgatott kétségbeesve. Ebben a pillanatban a mellette lévő fába iszonyú csattanással becsapott a villám. Márton, térdre hullva így kiáltott fel: - “Szent Anna segíts, szerzetes leszek.” Alig hangzott el a fogadalom, megszűnt a vihar. Márton rögtön megbánta elhamarkodott fogadalmát. Mit fog mondani szigorú apjának. Biztosan kitagadja, ha megtudja, hogy Isten egyszerű szolgája akar lenni. Arra gondolt; mégsem lesz szerzetes, hiszen fogadalmát úgysem hallotta senki. De szíve mélyén megszólalt egy hang: - De én, a te Istened hallottam. Nem törődött többé a fényes jövővel, nem félt apja haragjától sem. Istennek tett fogadalmához nem akart hűtlen lenni, 22 éves korában belépett az Augustinusról elnevezett koldulórendbe.

22

A szerzetes Ezekről az évekről igen gyér adataink vannak. Az erfurti kolostor – mint általában a kolostorok – hierarchikus felépítésű volt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a rendfőnök, a prior korlátlan úr volt, akinek engedelmeskedni kellett. Helyettese az alprior, főként a gazdasági ügyek intézője volt. Utánuk a tanult szerzetesek következtek, az atyák. A ranglétra legalsó fokán a laikus testvérek álltak, kiket frátereknek neveztek. Ezek végezték az alantas munkát. A rendnek külön regulája (szabályzat) volt, aminek a betartásán a rendfőnök szigorúan őrködött. Luther, mint noviciust (szerzetes-növendék) a vendégházban helyezték el. Mikor apja megtudta, hogy fia szerzetes lett, magánkívül volt haragjában: - “Tudni sem akarok többé róla” – jelentette ki kérlelhetetlen hangon. Mártont egy év után felavatták és pappá szentelték. az áhított nyugalmat azonban a kolostorban sem találta meg. Szíve napról-napra nyugtalanabbá vált. Bűneivel viaskodott szüntelenül. Sokszor szöges korbáccsal verte meztelen hátát és jajgatva kiáltozta: “Óh én bűnöm … bűnöm … bűnöm!” Teste a sok böjtöléstől, virrasztástól úgy lesoványodott, hogy inkább csontváznak, mint embernek nézett ki. Szerzetes társai sokszor félholtan szedték föl cellája hideg kövéről. A rend helyettes főnöke, Staupitz atyai módon igyekezett a fiatal Mártont útbaigazítani: - Márton testvér, mit gyötröd magadat bűneiddel, inkább olvasd a Bibliát és Ágoston írásait és biztosan megtalálod a kegyelmes Istent. Márton megfogadta a jó tanácsot: buzgón kezdte olvasni a bibliát és tanulmányozni Augustinus írásait. Elmondani sem lehet azt az ujjongó örömöt, ami eltöltötte szívét, amikor Pál apostol leveleiben fölismerte a bűnbocsátó Atya Istent. Eddig Istenről mindig azt hitte, hogy könyörtelen bíró, aki megveszi a bűnt az emberen. Óh milyen más ez az isten, aki a bűn átkát egészen Fiára tette és benne mindent nekünk adott. Nem kell böjtöléssel, a test sanyargatásával kiérdemelnünk bűnünk bocsánatát, csak alázatos szívvel elfogadni. – “Ha valaha szerzetes az ő aszkézise által mennybe jutott, úgy én odajutottam volna” – írja egy későbbi emlékezésében. A teológiai doktor Staupitz sokra értékelte a fiatal szerzetestársa buzgóságát, ezért továbbtanulásra Wittenbergbe küldte a teológiára. Wittenberg, Erfurthoz képest szegényes falunak látszott. Az egyetem még egészen új volt, csak néhány évvel előbb alapította Bölcs Frigyes szász választófejedelem. Tanári kara és diákja is csupán néhány főből állott. Az utat Erfurtból Wittenbergbe, szerzetesi szokás szerint – gyalog tette meg. Márton útközben sokat látott, hallott, ami a kolostori zártság következtében – eddig ismeretlen maradt előtte. Az út tehát nem volt minden tanulság nélküli. Márton hallatlan buzgósággal vetette magát a teológiai tudományokba, főleg a héber és görög nyelvben igyekezett minél jobban elmélyülni. Néhány év alatt a teológia doktorává lett. Még az évben kinevezték a biblia-tudományok tanárává. Ez is marad élete végéig. – Staupitz biztatására, a betegeskedő plébános helyett, elvállalja az igeszolgálatot is. Igehirdetése egyszerű, a nép nyelvén hirdeti az evangéliumot. Híre-neve egyre szélesebb körben válik ismertté. A papi ranglétrán is följebb jut: 11 kolostor felügyeletét bízzák rá. A kolostornak volt egy toronyépülete. Itt kapott Márton egy szobát, ahol zavartalanul dolgozhatott. Élete végéig ez maradt a dolgozószobája. A Bibliából felismert igazságot mind szélesebb körben kezdi hirdetni. Tanártársai sokszor beültek előadásaira, aminek az lett az eredménye, hogy néhány tanártársával, köztük Bodensteni Karlstadt Andrással egy új teológiai iskolát alakítottak ki, ami merőben különbözött a skolasztikai merev, szőrszálhasogató tanrendszertől. Az egyetem rektora,

23

Pollich, a kiváló anatómus, egyszer meg is jegyezte: “Meglátjátok ez a szerzetes új tant fog kihozni.” Igaza lett.

24

Római utazása 1511-ben a renden belüli több vitás kérdés elintézése végett, Staupitz – egy rendtársával Rómába küldi. A két szerzetes gyalog tette meg az utat. Az Alpok hágóin, az Appenninek szövevényes útjain hónapokig vándorolnak. Novemberben indultak el, és december végén érkeztek meg Rómába. Az antik Rómának ez a város csak töredéke, romok és szemét mindenfelé. Az összlakosság a 40.000-t sem éri el. Luther négy hetet töltött Rómában. Végigjárja a búcsújáróhelyeket, megcsodálja a pápai …… ügyintézést, az örökös nyüzsgést, de az udvar fényűzése és laza erkölcse rejtve marad előtte. Csak később, amikor a Szentlélek megnyitja szemeit, írja le Rómát elítélő sorait: “Minél közelebb Rómához, annál távolabb Istentől.” Luther összeütközése egyházával. A búcsúcédulák. A búcsú eredete a keresztes háborúkig nyúlik vissza. A csatában elesett vitézek, az egyházi büntetések alól felmentést kaptak. Ezt később azokra is kiterjesztették, akik egy bizonyos összeget betettek az egyházkasszába. Így lett a búcsú az egyház egyik jelentős bevételi forrása. Tanbeli alapját a következőkben határozták meg: A szentek fölös jócselekedetei befolynak a pápai kincstárba, amiből az egyház szabadon “gazdálkodhat”. II. Gyula és utóda X. Leó, hogy nevet adjon a “gyermeknek”, a búcsúcédulák céljául a Szent Péter templom újjáépítését jelölték meg. A pénzügyi célokat szolgáló búcsú azonban Németországban és másutt is, rendkívül nagy fölháborodást váltott ki, különösen azután, hogy szemérmetlen üzleti vállalkozássá fajult. Ugyanis Albrecht mainzi és magdeburgi érsek 10.000 aranyért bérelte a pápától. Ezt az összeget, amit a hírhedt Fugger bankháztól – kölcsönképpen vett föl, szerette volna mielőbb visszanyerni. Ezért a búcsúcédulák árusításával a rendkívül ügyes Tetzel János dominikánus szerzetest bízta meg. Tetzel, hogy kedvében járjon a nagyhatalmú úrnak, a legrafináltabb eszközöktől sem riadt vissza. Városról-városra járva, mint valami vásári kikiáltó hirdette: - “Mihelyt a pénz a ládába hull, a lélek a pokolból szabadul”. Tetzelt ugyan Szászországba nem engedték be, de a hiszékeny nép valósággal tódult a határra, hogy megvehesse a bűnbocsátó cédulákat. Luther a hívek révén értesült Tetzel űzelmeiről, - és merész, sőt istenkáromlásnak is beillő szavairól. Állítólag ilyet is ki merészelt jelenteni: “És ha te Isten anyját ejteted volna is teherbe, nekem olyan felhatalmazásom van a pápától, hogy még ezt is megbocsáthassam neked feltéve, ha annyit teszel a ládába, amennyi dukál.” A későbbi vizsgálatok során azonban Tetzel ezt tagadta. Annyi biztos, hogy Tetzel gyakran használt vaskos kifejezéseket. Egyébként a cédulának megvolt a taksája: főrendű 25 aranyért, közember 1 aranyért juhatott a bűnbocsátó cédula birtokába. A fejedelmek és a városi magisztrátusok tiltakoztak az üzletelés ellen, mert félő volt, hogy ezen a réven rengeteg pénz folyik ki az országból. Luthert azonban nem a búcsú üzleti része háborította fel, hanem az, hogy híveinek gyónása alkalmával tapasztalnia kellett, mennyire semmibe veszik a bűnt, mióta zsebükben érzik a cédulát. Ezért prédikációiban erélyesen kikelt ez ellen a szemérmetlen üzletelés ellen. Ez a küzdelem eleinte meddő harcnak bizonyult. A 95 tétel Amikor Márton belátta, hogy ez puszta szélmalomharc csupán, tollat ragadott és 95 tézisben összefoglalta mindazt, amit a Szentírásból, Isten bűnbocsátó kegyelméről felismert. Nem támadta a pápát. Sőt egyik tételében azt írta: “Föl kell világosítani a keresztyéneket,

25

hogyha a pápa tudna a búcsúárusok üzelmeiről, inkább akarná, hogy a Szent Péter templom porrá égjen, mintsem saját juhainak bőrén, húsán és csontjain épüljön föl.” 1517. október 31én kiszögeztette a wittenbergi vártemplom kapujára. – Másnap mindszentek napja lévén – tízezrek zarándokoltak Wittenbergbe, megcsodálni Bölcs Frigyes ereklyegyűjteményét. Az emberek hamar fölfedezték a téziseket és szájról-szájra adták a nagy újságot. Mindenki lelkesedett. A tételek nemsokára nyomtatásban is megjelentek és két hét alatt egész Németország tudomást szerzett róla. Luther csupán teológia-vitát szeretett volna elérni, ahogy abban az időben szokás volt. (Az egyetemek hasonló módon hívták ki egymást egy-egy teológiakérdés tisztázására.) Hogy ebből mégis országos mozgalom lett, ezt jórészt rivalizáló dominikánusok okvetetlenkedése váltotta ki. Luther nem elégedett meg a puszta tiltakozással. Levelet írt a brandenburgi püspöknek – hivatali főnökének – hogy tiltsa meg Tetzel megbotránkoztató működését. Sőt a mainzi érseket is fölkereste levelével, mit sem sejtve, hogy az egész ügy mögött éppen az érsek húzódik meg. Hogy az egyházi vezetők elolvasták-e leveleit – nem tudjuk, annyi tény, hogy a tételek megjelenése után, a búcsúüzlet jelentősen megcsappant. Érthető, hogy ez érzékenyen érintette az érseket, aki nem is késett följelenteni Luthert a pápánál. Hozzájárult ehhez a dominikánusok aknamunkája is, akik örökös harcban álltak az Ágoston-rendiekkel. Luther kihallgatása Augsburgban X. Leó pápa eleinte keveset törődött az üggyel. Az egészet a két rend közti torzsalkodásnak minősítette. A mozgalom gyors terjedése és az érsek sürgető levele végül is megmozdította a pápát. Elrendelte az eretnekek elleni eljárás megindítását. Mártont Rámába rendelte, hogy adjon számot téziseiről. Bölcs Frigyes azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Luthert Németországban hallgassák ki. A pápa végül is engedett, mert a közeli császár választáskor nagy szüksége volt a fejedelem támogatására. Az ügy kivizsgálására Cajetan bíborost küldte ki, aki Luthert Augsburgba idézte kihallgatásra. 1518. októberében kezdődött a vizsgálat. Márton egyik szerzetestársa kíséretében érkezett meg a városba. Lelke rendkívül nyugtalan, sokat tépelődik. A magas rangú úr előtt – szerzetes módjára – teljes hosszában földre veti magát és csak Cajetan kegyes intésére áll föld. A bíboros megpróbált kegyes arcot erőltetni magára. Luthert kedves fiának nevezi és biztosítja atyai jóindulatáról. Ez a kegyes álarc azonban nemsokára lehull és helyette előlép a kérlelhetetlen bíró szigorú arca. Felszólítja Mártont, hogy azonnal vonja vissza tételeit és ezután óvakodjék, hogy bármivel is megzavarja az egyház jó rendjét és békéjét. Az egyszerű szerzetes, amikor az igazság védelméről van szó, egyre bátrabban viselkedik és kijelenti, hogy semmi olyat nem tanít, ami nincs benne a Szentírásban. Szerinte a bűnbocsánathoz és a megigazuláshoz egyedül az Úr Jézusban való élő hit szükséges. Az egyháznak nem az a dolga, hogy közvetítse a bűnbocsánatot, hanem hogy hirdesse. Cajetan egyre ingerültebben hallgatja és kijelenti: A pápa tekintélye fölötte áll a Bibliának és a zsinatoknak, - különben is Mártont nem vitatkozásra rendelte Augsburgba, hanem engedelmességre. Végül dühösen felállt és kiment a teremből. - “Én ezzel a bestiával, akinek csak csavaros észjárása és szúrós tekintete van, nem fogok vitatkozni.” Félő volt, hogy Luthert elfogatja és börtönbe záratja. A város kapuit valóban bezárták és őriztették. Mártont azonban barátai egy mellékajtón kiengedték és biztosítottak számára egy hátaslovat. Luther ahogy volt, csuhában, lóra pattant és csak Nürnbergben pihent meg, 8 órás lovaglás után. Végre napok múlva megérkezett Wittenbergbe, és föllélegezhetett. Rögtön nekiállt írásba foglalni a vita lefolyását. Újra bátornak és erősnek érezte magát. Egyszerű, világos szavakban kifejtette nézeteit a búcsú kérdésében, a Szentírás alapján. Kemény szavakkal fejezi be röpiratát: “Üldözzenek, mozgassanak meg ellenem eget-földet, de addig, amíg a Szentírás alapján meg nem győznek, téziseimből semmit sem vonok vissza.”

26

Cajetan levélben szólítja föl Bölcs Frigyest, hogy Luthert fogassa el és szolgáltassa ki Rómának. Frigyes eleinte habozott, végül győzött józan esze és Luther mellé állt. A Luther-ügy azonban tovább bonyolódott. Egy Miltitz nevű pápai kamarás próbálta megkörnyékezni Mártont. Hangoztatta, hogy ő bejáratos a pápai udvarba és kijárja Luther bántatlanságát, csak hallgasson. Márton megígérte, hogyha ellenfelei csöndben maradnak, ő is hallgatni fog.

27

A lipcsei vita A dominikánusok azonban nem nyugodtak. Eck János ingolstadti egyetemi tanár vitára hívta ki Luthert, Eck kitűnő szónok és nagy vitatkozó hírében állt. Meglepő, hogy Eck írásaiban ugyanazokat a kifogásokat adja elő, mint Luther. Egy dologban azonban szöges ellentétben áll a nézetük és ez a bűnbocsánat kérdése. Eck a kulcsok hatalmára (Mát. 16, 1819) hivatkozva kijelenti, hogy a pápának hatalma van a bűnök megbocsátására. A vita a buzgó római katolikus “Szakállas” György szász herceg jelenlétében folyt le, 1919. júliusában Lipcsében. Luther érezte, hogy túl kell lépnie a búcsú-kérdésen és a pápai intézmény Szentírásbeli eredetét kell megvitatni. Ez a gyökérkérdés. Határozottan kijelenti, hogy a pápaság emberi találmány. Ezért a pápa is tévedhet. Az üdvösség kérdésében pedig nem lehet döntőbíró, mert a bűnbocsánat egyedül Isten dolga. Luther könyvei A lipcsei vita után lép most már egyértelműen Luther a reformáció útjára. 1520-ban kiadja három fő reformátori röpiratát. A nemességhez írt dolgozatában tagadja, hogy az egyházi hatalom fölötte állna a világinak. Elveti azt a sokat hangoztatott tételt is, hogy a Szentírást – hitelesen – egyedül a pápa magyarázhatja. A második brosúrában “A keresztyén ember szabadságá”-ról c. írásában kijelenti, hogy a “keresztyén ember, hite által úr, de a szeretet által mindenkinek szolgája.” Könyvét X. Leó pápának ajánlja. A pápát barátságos, jóságos embernek nevezi, akit azonban becsvágyó és alattomos emberek vesznek körül. az ellene indított eljárást Eck bosszújának tartja és arra kéri a pápát, hogy vessen véget a civódásoknak és parancsoljon nyugalmat az egyházban. Ez volt utolsó békülési kísérlete. Harmadik brosúrájában, “Az egyház babiloni fogságáról” írt röpiratában véglegesen szakít egyházával. A pápát Antikrisztusnak nevezi, aki a szajha Babilonon uralkodik. Kétségbe vonja a szentségek bibliai eredetét és csak hármat tart meg. Hangoztatja az egyetemes papság elvét és elutasítja azt a felfogást, hogy bitbeli dolgokban egyedül a pápa illetékes. Luther hallatlanul sokat dolgozik. Eleinte latinul ír, de lassan áttér a német nyelvre. Nyelve kifejező, képekben gazdag, olvasmányos. Írásainak zöme Bázelben, a nyomdaipar központjában jelenik meg. Könyveit nemcsak a főrendűek, hanem a művelt városi polgárság is olvassa, sőt még egyházi körök is tanulmányozzák. Írásai néhány hét alatt elkelnek. “Valami különös tavaszvárás uralkodik el lelkében, ami apokaliptikus vonásokkal is ötvöződik”. Az egyházi átok A lipcsei vita után az események fölgyorsulnak. A pápa, bíborosokból és a szerzetesrendek generálisaiból egy bizottságot állított föl, hogy pontról pontra állapítsák meg: Luther mely tételei eretnekek. A szöveget sok hibával fogalmazzák meg. Jellemző, hogy nem Luther eredeti tételeit, hanem a dominikánusok által összeollózott szöveget veszik alapul. A bizottság munkája végeztével, Eck unszolására, a pápa végül kiadja Exurge Domine c. kiátkozó bulláját. Az exkommunikáció kihirdetésével Eck Jánost bízzák meg. Eck útja azonban nem mindenütt sikeres. Volt olyan hely, ahol kicsúfolták, sőt egy helyen menekülésre is kényszerítették. A dominikánusok különben sem voltak népszerűek Németországban. Luther ügye nemzeti üggyé lett. A kiátkozó bullát 1521. januárjában, Witenberg kapuja előtt néhány barátja jelenlétében ünnepélyesen elégette. A diákság ünnepi fölvonulásban tüntetett Luther mellett, éltetve a nemzet nagy hősét.

28

A birodalmi gyűlés Luther további sorsa most már egészen a birodalmi rendek állásfoglalásától függött. A nemrég megválasztott császár, V. Károly 1521-ben összehívta a birodalmi gyűlést Wormsba, részben a választási feltételek pontosítása és a Luther ügy rendezése érdekében. A császárnak azonban nagyon kellett sietnie, mert a spanyolországi polgárháború és a franciák mozgolódása kezdett veszélyesség válni. A pápai követ tiltakozására az volt a válasz, hogy csupán tanai visszavonása végett hívják meg Luthert. A császár udvari futárt küldött Luther elé, biztosítva ezzel bántatlanságát. Barátai féltő szeretettel vették körül és mindenáron meg akarták akadályozni utazását, nehogy Husz János sorsára jusson. Ekkor mondta Márton emlékezetes szavait: “Ha annyi ördög volna is Wormsban, amennyi cserép a házak födelén, akkor is elmennék, és ha akkora tüzet raknának is Worms és Wittenberg között, hogy lángjai az eget vernék, még akkor is nekivágnék. És ha ott egy szörnyeteg tátaná rám a száját, annak egyenes a torkába lépnék, hogy bizonyságot tegyek az én uramról, Krisztusról.” Luther, három barátja kíséretében indult útnak. Amerre kocsija elhaladt, mindenütt ünneplő sokaság fogadta. 1521. április 16-án érkezett meg Wormsba. Szállásán egymásnak adták a kilincset barátok és ismerősök. Mindenkinek volt egy-egy bíztató jó szava. Amikor a birodalmi gyűlés elé vezették, az utca annyira megtelt emberekkel, hogy csak a kerteken keresztül tudták bevezetni a terembe. A trieri püspök megbízottja tette föl a kérdéseket: 1) Elismeri-e, hogy a neve alatt megjelent könyveket ő írta? 2) Fenntartja-e ezeknek tartalmát, vagy visszavon belőlük valamint? Luther halkan és kissé elfogódottan válaszolt a kérdésekre. Elismerte a könyvek szerzőségét. A második kérdés megválaszolására gondolkozási időt kért. Barátai csalódottan hallgatták szavait, ellenségei azonban kezüket dörzsölték: Úgy látszik, hogy inába szállt a bátorsága. – Másnap újra elővezették. Luther sora vette téziseit. Hangja most már erőteljes és bátor volt. Végül kijelentette: “Ha nem győznek meg Szentírásbeli bizonyságokkal, vagy világos észokokkal, úgy lelkiismeretem az Ige foglya, ennélfogva nem tudok és nem is akarok semmit visszavonni, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten legyen segítségemre.” Egyszerre felbolydult az egész terem. A zűrzavaros lárma és közbekiabálások miatt a kihallgatást abba kellett hagyni. A császár fölállt és kiment a teremből. (Évek múlva kijelentette: Bánom, hogy akkor nem ölettem meg Luthert, így aztán iszonyú nagyra nőtt a tévelygés). A fejedelmek ragaszkodtak, hogy Luthert még egyszer hallgassák ki. Ez a kihallgatás is eredménytelen maradt. Most is szilárdan kijelentette, hogy semmit sem von vissza. Luther április 26-án indult vissza Wittenbergbe. Bölcs Frigyes már előbb eltávozott, de előbb megüzente Mártonnak, hogy titokban biztos helyre fogja vitetni. Így történt azután, hogy amikor kocsijuk egy sűrű erdőn vitt keresztül, hirtelen álarcos lovasok vágtattak elő – kísérőik rémülten menekültek. Mártont levetkőztették és lovagi ruhába öltöztetve, meg sem álltak vele Wartburg váráig. Közben Wormsban, hosszú huzavona után, miután már sokan eltávoztak a gyűlésről, megszületett az ediktum, amely Luthert, mint lázadót birodalmi kiközösítéssel sújtja: “Bárki, bárhol élve vagy halva elfoghatja és a hatóságnak kiszolgáltathatja.” Ezt nevezi a történelem wormsi ediktumnak. Junker Jörg A várban kevesen tudták, hogy György lovag tulajdonképpen kicsoda – azt hitték, hogy Frigyes foglya, akit házi őrizetben tart. Akkori arcképe, ahogy a híres festő, Cranach Lukács megfestette, egy szakállas, pödört bajszú, dús hajú férfit ábrázol. Luther közel egy évet töltött Wartburgban, elzárva a világtól. Eleinte sehogy sem találta helyét. Ő, aki szorgos munkához

29

volt szokva, most tétlenségre volt kárhoztatva. Álmatlanságra panaszkodott, de lassan magához tért és munkához látott. Régi tervét igyekezett megvalósítani, a bibliának német nyelvre való fordítását. A héberben és görögben otthon volt, így az eredetiből dolgozhatott. Segítette munkáját Erasmus kritikai kiadása. Az Újtestamentummal el is készült. (Az Ótestamentumot később fordította le). Ez a Biblia lett a német irodalmi nyelv megalapozója. A kinti világból csak kósza hírek jutnak a várba. Senki sem tudja, hogy hova lett a vezér. Egyesek azt hitték, hogy külföldre menekült, mások állították, hogy megölték. Ezeket a híreket Luther legfeljebb megmosolyogja, de amikor fülébe jut, hogy Wittenbergben nagy a felfordulás, Karstadt András és a rajongók valóságos forradalmat robbantottak ki, Luther egyre nyugtalanabbá válik. A wittenbergi fejetlenséget és lázongást sem a városi magisztrátus, de még a fejedelem sem képes lecsillapítani, Luther elhatározza, hogy otthagyja Wartburgot. Frigyes megtiltja, mert a birodalmi kiközösítés fennáll. Luther azonban nem törődik az ediktummal, nem félti életét és Frigyes tiltó szavára csak ennyit válaszol: “Ő nagyobb úr oltalma alatt áll, mint a fejedelem.” Újra Wittenbergben 1522. márciusában újra megjelenik Wittenbergben. Ami látott nagyon elszomorította. Karlstadtot hazaküldi falujába, ő pedig elkezdi az igehirdetést. Az eredmény rendkívüli, a rend újra helyreáll. Kijelenti; ha erőszakhoz akartam volna folyamodni, nagy vérontást idézhettem volna elő Németországban. Olyat, hogy még a császár sem lett volna biztonságban. De mi volna ez? – teszi föl a kérdést, csupa test lélek rontása.” Az egyetemen egyelőre nem taníthat, de a diákok tömegesen keresik föl. És nemcsak a hazai, de a külföldről érkezők is. Kis toronyszobácskájában állandóan dolgozik, ír, és adja ki röpiratait. Közben magaköré gyűjti a tisztafejű, világos látású embereket. Közöttük a legkiválóbb, - későbbi utóda – Melenchton Fülöp, a nagyhíró Reuchlin unokaöccse. Az 152223. év során rohamosan terjed a reformáció. Nemcsak a birodalomban, hanem a határokon túl is, főleg a németajkú lakosság körében. Így a skandináv államokban, lengyel földön és hazánkban is. Megkönnyíti a mozgalom terjedését, hogy a császár másfelé van elfoglalva. A birodalmi gyűlésen a pártolók vannak többségben. A kolostorok lassan kiürülnek. Wittenbergbe egyre több szerzetes és apáca érkezik, akik otthagyták kolostorukat és most ellátatlanok. “Nagyon sajnálom őket – mondta Luther – szánalmas népecske”. A legtöbb apáca nemesi család sarja volt, kiket családjuk – mint lányfölösleget – bedugott valamelyik kolostorba. Luther megpróbálta őket visszahelyezni a családjukba, de a legtöbbje elzárkózott. Nagy gond volt az ellátásuk. Luther maga is igen szerény fizetésből élt. Havi jövedelme mindössze 9 aranyforint volt. Sokan tanácsolták, hogy nősüljön meg. Luther tétovázott, már korosodó ember lévén, elmúlt már 40 éves, ami abban a korban az öregség kezdetét jelentette. Végül rászánta magát és Bora Katalint, a kisnemesi származású volt apácát vette feleségül. Házassága nagy port vert föl. Ellenségei gúnyolódtak: Ugye nagyon szűk a barátcsuha? Katalin rendkívül ügyes háziasszonynak bizonyult. A kolostort vendég- és diákszállóvá alakította. Ellátásáról és belső rendjéről is maga gondoskodott. Volt sörfőzdéje és állatállománya is. Luther apjának nagyon tetszett fia házassága. Most már kedves fiának szólítja. Mártonnak nagy szüksége volt felesége gondoskodására, mert sokat betegeskedett. A parasztfelkelés. Müntzer 1525. a döntések éve. A vándorprédikátorok által felizgatott tömeg sok helyen mozgolódni kezdett. Ezeket a helyi felkeléseket azonban elfojtották. Akkor vált országos méretűvé, amikor az elégedetlenkedők élére Müntzer Tamás – előbb zwickaui, majd alstedti

30

pap állt. Müntzer eleinte Luther szellemében tanított, Zwickauban azonban a “rajongó próféták” hatása alá került és most már nemcsak az egyház hibáit ostorozta, hanem Luthert is megtámadta: hazudozó sültbolondnak, arcátlan csuhásnak nevezte. Müntzer egy új gyülekezetet akart létrehozni, amelyben tökéletesen megvalósul Isten országa. Hirdeti, hogy ezt fegyveres erővel kell megvalósítani. Müntzer röpiratban biztatja felkelésre a parasztokat. Luther megpróbálja lecsillapítani a forrongást. Nem sikerült. A mozgalom egyre jobban szélesedik. Szökött katonák, sőt még nemesek is beállanak a parasztok táborába. Útjukat vér és tűz kíséri. Luther röpiratban felszólítja a fejedelmeket: “A parasztok rabló és gyilkos hada” ellen való fellépésre. Müntzer végül is elbukott. Szekértáborát a fejedelmi csapatok elfoglalják. Müntzert is elfogják és kivégzik. – A parasztfelkelésért sokan Luthert hibáztatják. Így népszerűsége rendkívül megcsappan. Most már nem dicsőített nemzeti hős. A háború zűrzavarai közepette meghal pártfogója is. Frigyes utóda azonban továbbra is védelmezi Luthert. Az 1525 utáni állapotok A wormsi birodalmi gyűlés után a császár elhagyta Németországot. A pápával és a franciákkal folytatott háborúja egészen leköti; így sem kedve, sem ideje nincs a Németország belügyeivel való foglalkozásra. az 1526. speyeri birodalmi gyűlésen a két párt egyenlő erővel vonul fel és ez, valamint az állandó török veszedelem, elősegítette a kompromisszumos megoldást. Abban állapodtak meg, hogy vallási ügyekben minden fejedelem maga dönthet. Luther ellene volt ennek a megoldásnak, mégis a helyzet kényszere alatt, elfogadta. A második speyeri birodalmi gyűlésen azonban már túlsúlyba jutottak a katolikusok és wormsei ediktumot újra megerősítették. Hat fejedelem és 14 város azonban protestált és kivonult a teremből. Innen a protestáns elnevezés. A protestánsok szorult helyzetbe kerültek. Ekkor a hitbuzgó Hesseni Fülöp fejedelem – a reformáció táborának megerősítése végett – megpróbálta összebékíteni a reformáció svájci és witenbergi ágát. A marburgi kollokviumon (1529-ben) azonban az úrvacsora kérdésében nem tudtak egy nevezőre jutni – nagy kárára a reformációnak. Az augsburgi birodalmi gyűlésen (1530) Worms óta először jelent meg V. Károly. Mint buzgó római katolikus megpróbálta helyreállítani az egységet. Ezért lehetővé tette, hogy az evangélikusok részletesen kifejtsék véleményüket az egyházról és a rk. tanokról. Erre gyűlésre készítette el Melanchton Fülöp az Augusta Confessio néven ismert evangéliumi hitvallást. Ez a hitvallás, két részben, pontosan körvonalazza a reformáció táborának nézeteit: a bűn, a megigazulás, a hit és a jócselekedetek kérdésében. Luther nem vehetett részt ezen a gyűlésen (még mindig fennállt az ediktum érvénye) – A közeli Coburgból figyelte az eseményeket és tanácsaival segítette híveit. Végül is az evangélikus fejedelmek erről a gyűlésről is kivonultak. A birodalmi gyűlés után 1531-ben Schmalkaldenben szövetségre léptek. A meginduló harc változó sikerrel tovább folyt. Végül az augsburgi vallásbéke (1555) véget vetett a viaskodásnak. Ez a béke szabadságot adott a reformáció lutheri ágának, egyúttal kimondta a “cuius regio, eius religio elvet”, ami később sok visszaélésnek lett a szülőanyja. A reformátor halála Luther ekkor már nem élt. Súlyos betegen még egyszer hazavitette magát szülővárosába. A fejedelem háziorvosa mindent megpróbált Márton gyógyulása érdekében, de már nem tudott rajta segíteni. Halálos ágya mellett egykori diákbarátja Justus Jonas és a helybeli lelkész áll. Zihálva, hörögve imádkozik és Krisztus kegyelmébe ajánlja “lelkecskéjét” (így nevezte mindig a lelkét). 1546. február 18-án reggelre véget ért a haláltusa.

31

Négy nappal később bevonul Wittenbergbe a gyászmenet. A vártemplomban helyezik örök nyugalomra. Melanchton tartotta a gyászbeszédet. Hogy ki volt Luther Márton, nehéz néhány mondatban összefoglalni jellemét és értékelni azt a hatalmas munkát, amit Isten rajta keresztül véghez vitt. Nem tudom, hogy mit csodáljunk benne jobban, a rettenthetetlenségét, zsenialitását, hallatlan munkabírását, vagy az alázatot, ahogy Krisztust szolgálta. Vele egy egészen új kor veszi kezdetét.

32

Dr. Bütösi János Tévtanítások pergő tüzében

33

Függelék NEW AGE MOZGALOM 1. Mi a “New Age”? A New Age-ről egyre többet hallunk, és sokak szerint a New Age egy olyan mozgalom, amely rövid időn belül meg fogja hódítani az egész világot. Különböző elnevezései vannak: New Age (új korszak), új gondolkodás, a “vízöntő korszak” (Aquaris korszak). Mágikus és természetfeletti dolgokról, misztikáról és tudattágításról beszélnek, alkalmazzák a jógát, meditációt, spiritizmust. Kapcsolatai vannak az okkultizmussal, a szabadkőművesekkel, a buddhizmussal. Vannak, akik egy új gondolkodásmódról, egy új világnézetről beszélnek, vannak, akik egy nagy összeesküvésre vagy az Antikrisztus közeledésére gondolnak. Állítólag hatása van a pszichológiára, az orvosi tudományra, a filozófiára, a szépművészetre. Nem könnyű a New Age-mozgalmat meghatározni, mert nem önálló szekta vagy vallás, nem egy egységes, átláthatóan megszervezett mozgalom képviselői sok olyan témával foglalkoznak, amellyel a politikában és az egyházban is foglalkoznak, csak más szempontból, más meggyőződésből, más céllal. A New Age gyűjtőnév, amely arra utal, hogy a XX. Század végén sokan kezdenek másként gondolkodni, mint korábban. Az emberek öntudata korunkban tagadhatatlanul megváltozik. Számtalan helyen és módon észrevehető, különböző csoportoknál embereknél. Tisztán kell látnunk, hogy a New Age elsősorban ellenmozgalom, reakció – nemcsak a modern társadalommal, hanem a XX. Század nyugati emberének gondolkodásmódjával szemben, amelyet a keresztyénség is formált. A New Age “ellenkultúrát” akar teremteni. Már többször utaltunk a felvilágosodásra és az abból fakadó ipari és különböző tudományos forradalmakra is: az emberek rájöttek, hogy a világ nem “mágikus” módon működik, hanem a természeti törvények szerint mennek a dolgok. A filozófusok szerint nem a külső körülmények irányítják a gondolkodást, hanem fordítva: az ember gondolkodása képes újabb és újabb felfedezéseke jutni, és bizonyos mértékig kézben tudja tartani a természetet és a társadalmat is: az ember szabad lény, aki újraszervezhet mindent a világon. A szekularizáció egyre inkább kiszorította Istent a világból. A New Age képviselői szerint a szekularizációnak a keresztyénség az oka, hiszen amikor az emberek még pogányok voltak, azt hitték, hogy miden fában és erdőben szellemek vannak; hogy az élet nem szabályszerűen folyik, hanem mágikus, isteni erők titokzatos módon befolyásolják az életet: az eső, a termékenység, a balesetek, személyes kapcsolatok – minden lépésünket rejtett erők kísérik. A keresztyén hit viszont azt tanította, hogy Isten a mennyekben van és teljesen különbözik a világtól (transcendens). Ez a tanítás megfosztotta a természetet mágikus erőitől, s azt sugallta, hogy a természet halott. Isten és a világ távol kerültek egymástól, aminek az lett a következménye, hogy az emberek is távol kerültek egymástól. Különösen az ipari forradalom után lett kemény, rideg a világ, amelyben az emberek is tárgyakká váltak. A New Age búcsút vesz a keresztyén vallástól, s új korszakot hirdet. Ezt az asztrológiával is igyekeznek alátámasztani: a bika korszakában Egyiptom uralma teljesedett ki; a bak korszakában a zsidó nép került előtérbe; majdnem kétezer évig a halak korszakában éltünk, most pedig következik a vízöntő korszaka. A hal őskeresztyén szimbólum volt, amely Krisztusra utalt. A New Age ezt a szimbólumot most a “halak” csillagképével azonosítja. A halak korszakában az ellentét, a harc, a háború és a dualizmus (Isten és a világ ellentéte) volt a jellemző. A vízöntő korszakában a keresztyén kultúra eltűnik, és helyette egy világkultúra és világvallás jön létre. Erre az új korszakra a béke, a harmónia lesz jellemző. A világbéke az új világvallás által fog megvalósulni.

34

Egy híres keresztyén filozófus, G.K. Chesterton, a század elején azt mondta, hogy akik elhagyták az egyházat, már nem hisznek semmiben, pedig a valóság az, hogy hajlandók mindent elhinni, ha nem kell komoly döntésre elkötelezni magukat. Éppen ezt látjuk a New Age-nél, amely – a régi mintára – a választ újra a vallásosságban keresi. A “vallásosság” ugyanis azt adja az embernek, amire szüksége van, és amit a tudomány nem nyújthat: átfogó képet az életről, létről, a világot összefogó erőkről; a vallás megmutatja az ember helyét és feladatát a világban. Ezrét akarnak tanulni a különféle vallásoktól, különösen az ősi népi vallásoktól és a keleti vallásoktól, amelyek leginkább megőrizték az ember és a természet közötti harmóniát. A mozgalomba mindenféle vallás és vallásosság belefér, kivéve azok, amelyek személyes döntésre hívják az embert, és azt állítják, hogy csak egy út van Istenhez. 2. A New Age mint új vallás A New Age nem akar visszatérni a “régi ó időkhöz”, hanem a régi mítoszok és ősvallások segítségével, valamint a modern tudomány eredményeit felhasználva, vissza szeretnék állítani a régi “harmóniát” ember és a természet, illetve ember és ember között. A szekularizáció elidegenedést okozott, ezért az embernek újra meg kell keresnie a maga identitását. Az ember egy egydimenziós világ foglya, s el van zárva a világegyetem harmonikus erőitől. Fritjov Capra, a mozgalom egyik jellegzetes alakja, természettudós és az atomok vizsgálatával foglalkozott. A régi tudósok (Newton, Descartes) az általános természeti törvényeket fogalmazták meg, a modern kutatók pedig (Werner Heisenberg, Niels Bohr) azt fedezték fel, hogy újra és újra akadnak “kivételek”: a “természeti törvények” csak az atom mozgásának, “valószínűségét” fejtik ki, de nem annak törvényszerűségeit. Az atomok mozgásában nem törvényeket lát, hanem isteni erőket, amelyek “táncolnak”. Capra a panteizmust hirdeti: Isten nem a magasságban van, távol tőlünk, hanem Isten itt van – bennünk, a természetben, a világegyetemben. Isten nem “külön” létezik, hanem lényegében azonos a léttel. Ahogy Joseph Murphy, a New Age másik nevezetes személyisége fogalmaz: Van egy egyetemes szellemi erő, amelynél semmi sem hatalmasabb a világon. Ez az erő pedig szellemi természetű, és bennünk van. Ez a mi szellemünk, amely része az egyetemes szellemnek, és egy vele. […] A mi szellemünk isten szelleme, a mi lelkünk isten lelke és az élet elve (isten) munkálkodik bennünk. Capra a kínai taoizmusra és más keleti vallásokra hivatkozik. Ezekben a vallásokban az egyetlen “univerzumnak” két pólusa van: egy női és egy férfi pólus, yin és yang, de ez a kettő, egy magasabb szinten – a Tao-ban – mégis egybeforr. Capra holizmus-ról beszél, azonban ez egy régi gondolat új köntösben: ez az, amit monizmus-nak nevezünk, s pl. a hindu vallásban is megtalálható. A hinduizmus ezt az anonim, egységes “mindenséget” Brahman-nak nevezi. A New Age-nél ez azt is jelenti, hogy minden ellentét megtalálható Istenben: a jó és a rossz, a gazdagság és a szegénység, a háború és a béke. Az istenséghez számtalan út vezet, hiszen az istenség bennünk van. Isten egy “végtelen óceán”: minden belőle indul ki és minden vissza is folyik az óceánba. The Dark Crystal (A sötét kristály) című híres gyermekfilmben viszontlátjuk ezt a nézetet: mind minden mesében, kétféle szereplővel találkozunk – a jókkal és a rosszakkal. Az egyik csoport tagjai a misztikusok, akik egész nap meditálnak, énekelnek és jó tanácsot adnak. A másik csoport tagjai a gonoszok és erőszakosak. A történet egy kristály körül zajlik, amelyből hiányzik egy rész. Amikor nagy nehézségek árán megtalálják ezt a részt, és visszaillesztik a helyére, minden megváltozik: jók és gonoszok új néppé válnak, összeforrnak. A jó nem győzi le a gonoszt, mert a rossz éppúgy szükséges, mint a jó. A jó nem is létezhet a rossz nélkül. A New Age szerint ezt az “átkapcsolódási pontot” kell keresnünk, amikor minden ellentét egybeforr és egy új, magasabbrendű állapotba kerül.

35

A New Age-nek tehát két vallásos alapmeggyőződése van: a panteizmus és a monizmus (holizmus). Isten mindenben benne van, és Isten nem különbözik sem tőlünk, sem a világegyetemtől. Mindkét meggyőződés éles ellentétben áll a Biblia tanításával. Azzal, hogy Isten megteremtette a világot, létrejött valami más, ami a Teremtő Istentől különbözik. Sőt maga Isten sem “monisztikus”, hiszen a mi Istenünk Atya, Fiú és Szentlélek! A mi Istenünk nem egy anonim “valami”, nem csak egy “erő”, hanem élő és cselekvő, személyes Isten. Ő nem egy erkölcs nélküli erő, hanem Ő az erkölcs-teremtő Isten, aki útmutatásait és parancsolatait adta nekünk. 3. Az ember istenítése Isten egy óceán. Az embernek az a feladata, hogy újra visszanyerje az óceánnal való korábbi kapcsolatát, és kialakuljon benne az “óceániai tudat”. Az embernek éreznie kell, hogy a világegyetemnek egy része. Ez az “összérzés” az, amely által az ember úgy érzi, hogy az óceánnak egy hulláma ahhoz vezet, hogy az ember egybeforr az istenséggel, másrészt pedig, hogy a saját identitását feladja. Az ember nagyon nagynak érzi magát az élő mindenségben, a makrokozmoszban. Úgy érzi, hogy belül visszatükröződik a makrokozmosz: az ember mikrokozmoszában! Az ember nem az Isten képmására van teremtve – ahogy a Biblia írja -, hanem az ember lényegében nem is különbözik az istenségtől. Az Istennel való beszélgetést tk. Önmagunkkal folytatjuk, mert a szívünk mélyén nem a bűn, hanem Isten rejlik. Az ember elfelejtkezett ezekről az igazságokról. Az új korszakban ébredés és újjászületés lesz: a világegyetem és a kozmosz felébred álmából és kialakul az isteni öntudat. Ez azonban nem történik meg magától: ehhez különféle módszerek szükségesek, pl. jóga, meditáció és pszichoterápia. Az embernek fejlesztenie kell magát. A keresztyén hitben is kell az embernek fejlődnie. Ha a gyermek vagy az ifjú fejlődésében zavarok vannak, akkor mehetünk a pszichológushoz vagy a pszichiáterhez. Itt azonban nem erről van szó. A cél az önistenítés. A keresztyén ember is szeretné az istenképűséget visszanyerni, de tudja, hogy ez csak a Szentlélek által, kegyelemből lehet. A New Age-ben az édenkerti vágy jön elő: az ember Istenné akarja magát tenni. Azt az Istent, aki az emberben alszik, fel kell ébreszteni. Istennel nem kell kibékülnünk, hanem tudatára kell jutnunk, hogy istenek vagyunk. Minden tökéletes a világon és bennünk, csak mi nem vesszük észre. Ezért egy új keresztes háborút akarnak indítani: a szellem háborúját a tudatlanság ellen. A New Age optimista képet fest a világról: jó irányba haladunk, minden rendben lesz. A New Age képviselői ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint bárki közülünk (háborúk, éhínség, a természet romlása és kizsákmányolás). Sokak számára vonzó az, hogy sok nehéz kérdésre megoldását lehet találni. Nem is kell Istenre várni, hanem mi magunk cselekedhetünk: a Messiás bennünk van. A világ problémái napról napra nagyobbak, de a mi lelki erőink szintén növekednek. A világban nagy változás látszik: az emberek másképpen kezdik látni a dolgokat – a pozitív “evolúció” folyamatban van. A New Age sikerétől függ, hogy lesz-e majd egy új, békés világrend, egy egyetemes, egységes világ. A kétezredik évforduló küszöbén sokan pesszimisták, de a New Age világszerte arra indítja az embereket, hogy imádkozzanak, hogy hallgassanak a belső hangra, hogy tágítsák ki tudatukat, és olvadjanak bele a világóceánba! A New Age az antropozófiából és a keleti vallásokból átvette a reinkarnáció tanítását. A reinkarnációban sokan az élet értelmének és céljának a kulcsát látják. A mostani életünk a korábbi életeink összeadódása és eredménye. A megistenülésért már teljesítettek bizonyos dolgokat, de még vannak hiányosságok, amiket pótolni kell. Ezért a tökéletesség eléréséhez mindenki egy következő életlehetőséget kap.

36

Önmegváltásról van szó, amelyben senki nem segíthet nekünk: senki sem helyettesíthet minket, nincs közbenjáró, nincs bárány, aki a világ bűneit hordozza, hanem mindenkinek a saját bűne miatt kell “fizetnie”. A legfeltűnőbb a New Age-ben nem maga a tanítás, hanem azok a “módszerek” és “terápiák”, amelyekkel felderíthetők a korábbi életekben elkövetett tettek és mulasztások stb. Ezek megismerése után válnak érthetővé a jelenlegi élet eseményei és teendői. Hipnózissal sokan “visszautaztak” az időben, mert az így nyert tapasztalatokkal – úgy vélik – az ember képes arra, hogy az önmagában rejlő isteni erőket használatba vegye. 4. Minden vallás lényege ugyanaz A New Age tehát új világvallás akar lenni. Minden létező vallást fel akar szívni magába. Azok a vallások, amelyek erre nem hajlandók, azok a New Age ellenségei. A New Age prófétái azt állítják, hogy a sok külső különbség ellenére is a vallások lényege ugyanaz, ezért a különböző vallásokat egybe kell fogni. Ezt a felfogást szinkretizmus-nak nevezzük. Eszerint Jézus, Buddha, Krisna lényegében mind ezt az “óceáni egységet” érezték. Sok út vezet az egy igazsághoz, és különböző módszereket lehet alkalmazni. Ha a keresztyének azt hiszik, hogy az ő vallásuk más, akkor beképzeltek. A New Age szerint Jézus nem Isten Fia, hanem Istennek egy formája, amelyben az istenség magát sok ezer év folyamán mutatta. Krisztus is arra akarta ráébreszteni az embereket, hogy őbennük rejtőzik az isten. A különböző világvallások “szent könyvei” lényegében ugyanazt az üzenetet tartalmazzák. A vallások a közös óceánból merítenek, a céljuk is ugyanaz és visszafolynak az óceánba. A New Age azért magyarázza újra a különböző vallásokat, mert titokzatos ismerettel, “gnózissal” rendelkezik. Titkos tanításaival ki tudja szűrni a fölösleges dolgokat a vallásokból. A New Age vallás akar lenni, de a keresztyénséget határozottan visszautasítja. A New Age feltűnően sok mítoszt használ fel. Egyaránt merít pl. a görög, a germán, a skandináv és az ázsiai mítoszokból. A sokféle mítosz közös abban, hogy céljuk az önistenítés, amit a keresztyén hit határozottan elutasít. Ez az oka annak, hogy különféle keleti vallások megfelelnek a New Age-nek, míg a keresztyén hit (valamint a zsidó és mohamedán vallás) nem! A jóga-ban, a buddhizmus és a hinduizmus különböző irányzataiban megtalálható az istenséggel történő összeolvadás gondolata. A keresztyén hit alapján az ember nem válik istenné, hanem Isten kegyelméből megbékülhet Ővele, aki továbbra is megőrzi másságát az emberrel szemben. Benjamin Creme szerint várjuk a Matreiya-t (a buddhizmusból származik ez a név). Szerinte a Matreiya nem más, mint a zsidók várva várt Messiása, ill. a keresztyének eljövendő Jézusa vagy a hinduk Krisnája stb. A vallások magyarázatának kulcsát abban látja, hogy lényegében mindenki ugyanazt várja! Ezt magunk is meg tudjuk valósítani, mert a világegyetem isten. Mi is istenek vagyunk. Ezért építsük újra fel Bábel tornyát közösen! Nem kell választani vallás és vallás között, hiszen egy célt akarunk elérni! 5. Összesküvés? Marilyn Ferguson, a New Age mozgalom egyik alapítója, “Szelíd összeesküvés” címmel írt egy könyvet. Ezzel a címmel azt akarja kifejezni, hogy a New Age mozgalom hálójába kerülők szinte menthetetlenek, sőt az áldozat maga is új áldozatokat fog elcsábítani: a New Age követői annak misszionáriusaivá is válnak. A New Age állandóan a világegyetemről beszél, és sok területen szerzett befolyást. A világ szinte valamennyi vallását be tudja valahogyan kebelezni. Világszerte szaporodnak a New Age szellemében dolgozó csoportok, pszichológiai tanácsadók, spiritiszták, jógával foglalkozók.

37

Mindez még nem jelenti azt, hogy valamilyen titkos irányítás útján ezek a csoportok és mozgalmak egymással kapcsolatban állnak. Erre nincs bizonyíték, de valószínűtlen is, mert a különböző csoportok és vallások még nem “kedvelik” annyira egymást, mint ahogy ezt a New Age mozgalom szeretné. Az összeesküvés-gondolat inkább egy érzelmi reakció, egy veszélyes új gondolkodásra való figyelmeztetés. Nincs sok értelme annak, hogy itt összeesküvésről beszéljünk, inkább igyekszünk gyógyítani. Douglas Groothuis mondja az egyik könyvében: ha az orvos a röntgen segítségével diagnosztizálta a betegséget, akkor nem azzal segít a betegen, hogy újabb és újabb röntgenfelvételeket készíttet, hanem ha kezeli a betegséget! Azzal, hogy a New Age mozgalmat meghatározzuk, és állandóan “az ellenség”-ről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemcsak a bűn és a kísértés jelenti az “ellenfelet”, hanem a szívünkben rejlik az ellenfél. Tudomásul kell vennünk, hogy a New Age új gondolkodási módja benne van “a levegőben”, amely a keresztyén egyházat belülről is fenyegeti. Ha már nem merjük elmondani sem pogányoknak, sem zsidóknak, sem más vallásúaknak, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet, és rajta kívül nincs üdvösség, akkor ez lényegében annak a lelkületnek a megnyilvánulása, amely a New Age-ben is látszik. Ha azt hisszük, hogy emberi erőfeszítés árán fel tudjuk építeni a Földön az új világot, ha azt hisszük, hogy az ember magában véve jó, és nem bűnös, akkor az a New Age-lelkület következménye. A New Age-lelkület ezért nem is annyira “új”, mert hasonlít a régi tévtanításokhoz!6. A New Age és az “egészség” A New Age köreiben gyakran szó esik az “új gyógyítási módszerekről”. Vannak “ártatlan” formái, mint a természetgyógyászat (gyógynövényekkel), de súlyosabbak is, mint a szellemgyógyászat, okkultizmus, akupunktúra, bioenergetika stb. Természetesen ezeken a területeken sem mindenki tartozik a New Age-hez, aki ilyen dolgokkal foglalkozik. Inkább azt kell látnunk, hogy a New Age ezeket a módszereket és területeket szívesen felhasználja, mert ezek közel állnak a New Age gondolkodási módjához. A New Age nagy hangsúlyt fektet a “totális egységre”, a “holizmus”-ra. Az ember nem külön egyéniség, hanem a nagy mindenségnek egy része. Ez hozzátartozik a New Age gyógyítási filozófiájához. Az embernek újra kapcsolatba kell kerülnie a mindenséggel, a magában elrejtett istennel: ez a gondolat a panteizmusra épül. A New Age gyógyításának az a célja, hogy az ember ismét összeolvadjon a nagy Egésszel. A New Age keményen bírálja a hagyományos orvosi és egészségügyi gyakorlatot, s abban olyakor igaza is van: - a modern orvostudomány szerintük csak bizonyos betegségekről tud beszélni, de nem a beteg embertől, aki több, mint csak test. A felvilágosodás filozófusának, Voltaire-nek a szavaival kifejezve: az orvosok olyan gyógyszereket adnak, amelyről ők is keveset tudnak, olyan betegségek gyógyítására, amelyekről még kevesebbet tudnak, olyan betegeknek, akiket nem is ismernek. Így alakult ki az a gyakorlat, amely szerint az orvos elvégzi a feladatát, anélkül hogy figyelembe venné az egész embert: a műtét sikerült, a beteg sajnos meghalt; - egészség vagy “jólét”, sokkal több, mint a “nincs betegség” állapota: egészséges az, aki minden tekintetben jól érzi magát; az emberi egészséghez nemcsak a testi, hanem a szellemi oldal is hozzátartozik; - a modern orvostudomány uralkodik az emberen: az orvos megállapítja, hogy ki a beteg és ki nem, milyen gyógyszer kell, egyáltalán kezelésre szorul-e az ember, de az eredmények gyakran kétségesek. Az ember nagymértékben kiszolgáltatott. Mivel az ember magában véve isten – mondja a New Age -, ezért az ember belsejében van az “isteni orvos” is. A modern orvostudomány nem engedi ezt szóhoz jutni, pedig az emberben meg vannak a megfelelő erők az öngyógyításra.

38

Ezért a New Age szerint a modern orvostudomány az emberi egészségnek az egyik legnagyobb ellensége. Inkább lemondanak a gyógyszerekről, amelyeknek sok mellékhatása van. Utalnak arra is, hogy a gyógyítás régen mindig kapcsolatban állt a vallással. A primitív törzsekben a varázslók és sámánok voltak azok, akik kapcsolatban álltak az isteni erőkkel, és akik ezért vállalták a gyógyítást is. A modern embernek be kell látnia, hogy az ember nem gép, hanem a kozmikus erők csomópontja. Ezért, amikor az ember beteg, a különböző erők, amelyek uralkodnak rajta, nincsenek egyensúlyban. Az ember sokkal több, mint a látható test – az ember bőre csak látszólag válaszfal ember és világ között: az ember a mindenség része, és sokféle isteni erő munkálkodik benne. A betegség idején helyre kell állítani a különböző erők közötti egyensúlyt az akupunktúra, a homeopátia, a masszázsok segítségével, vagy a meditáció és a jóga eszközeivel. Utalnak arra is, hogy a betegségeket bizonyos mértékig meg lehet előzni az egészséges életstílus kialakításával. Hozzá kell tenni, hogy mivel az ember nem csak individuum, hanem a mindenség része, ezért szerintük az ember tulajdonképpen halhatatlan. A halál inkább a növekedés csúcspontja – az ember átmegy a tudat egy másik szintjére. Az ember tagja egy végtelen rendszernek, amelyből nem lehet kiesni, ezért nem kell félni a haláltól. Ahogy láttuk: a New Age képviselői általában hisznek a reinkarnációban is. Említettük a szellemgyógyítást, ami az okkultizmusnak az egyik legkedveltebb, de egyben nagyon veszélyes formája is. Régtől fogva ismerős a “ráolvasás”, a betegség állítólagos okainak mágikus megszüntetése. A szellemgyógyítás ennek a “modern” változata, amely pl. puszta kézzel végzett “operációk” formájában is előfordul. Itt is arról van szó, hogy az emberben a mágikus erő helyreállítja az “egyensúlyt.” Kiértékelésként elmondható, hogy a New Age régi kérdéseket tesz fel. Helyesen mutat rá arra, hogy az orvostudomány elfelejtkezett az egész emberről, és az egészség, a gyógyítás több, mint a műtét vagy a gyógyszeres kezelés. Az is igaz, hogy az egészség több, mint “nem beteg”-nek lenni. És végül igaz az az érvelés, hogy az ember felelős a maga egészségéért, és az orvosoknak nincs joguk a betegeknek parancsolni és rajtuk uralkodni; az egészséges életmód a 6. parancsolattal is kapcsolatban áll. Látnunk kell viszont azt is, hogy a New Age gyógyító módszerei keresztyén szempontból nézve elfogadhatatlan állításokból indulnak ki: a monizmusból, a pantheizmusból és a pogány vallásokból, amelyek távol állnak Isten kijelentett igazságától. Azt is észre kell vennünk, hogy a Biblia szerint az egészség nem ugyanaz, mint a megváltás. A New Age az egészséget és a jólétet öncélnak tekinti; a megváltás szerinte csak önmegváltás lehet. A Biblia azonban egyértelműen azt mondja, hogy a teremtett világ először tökéletes volt. A betegség és a halál az ember bűne miatt keletkezett, tehát a betegség és a halál kapcsolatban állnak az eredendő bűnnel is. A beteg embert – a New Age szerint – úgy lehet meggyógyítani, ha magához fordul és az isteni erőket, amellyel rendelkezik, felébreszti önmagában. A keresztyén hit alapján viszont azt valljuk, hogy a betegnek Istenhez kell fordulnia. Betegségnek és halálnak akkor lesz vége, ha Isten vet véget azoknak. A modern ember látja, hogy a tudomány sok mindenre képes, de egészséget nem tud biztosítani. Az ember tragédiája az, hogy az istenhez fordulás helyett, az irracionalizmusban és a varázslásban keresi élete megoldását. 7. Asztrológia Az asztrológia, a “csillagjóslás” szintén azt a célt szolgál, hogy az ember kapcsolatba kerüljön a titkos erőkkel, és rejtett információt nyerjen életpályájáról. Az asztrológia már az ószövetségi időkben előfordult, mint a Nap és a Hold tisztelete. Ábrahám idején a Napot és a Holdat élőlényeknek nézték, akik megszabják az emberek sorsát. Isten az Ószövetségben határozottan megtiltotta az asztrológiát (5Móz. 18,10k; Ézs. 47.), a keresztyén

39

egyház pedig Kr.u. 400-ban kiközösítéssel fenyegetett meg minden olyan keresztyént, aki ilyesmivel foglalkozik. Az első keresztyénekről tudjuk, hogy számukra a keresztyénné létel megszabadulást jelentett a hellenista világban elterjedt asztrológiától (ApCsel. 19,13k). A New Age gondolkodásában új lendületet kapott az asztrológia és sok keresztyén is naiv módon beszél a csillagképéről. A New Age felhasználhatja az asztrológiát, hiszen a spekulációiban használja a makrokozmosz és a mikrokozmosz fogalmát: az emberben, mint mikrokozmoszban, visszatükröződnek a makrokozmoszban működő isteni erők. Az asztrológia abból indul ki, hogy az ember sorsát ki lehet olvasni a csillagokból, hiszen ahogy a csillagok mozognak a makrokozmoszban, úgy fog alakulni az ember élete, a mikrokozmosz. A “horoszkóp” a csillagjóslás térképe, amelynek 12 “háza” van, az emberi élet különböző területeinek megfelelően. Amikor valakinek a "“horoszkópját” felállítják, akkor tulajdonképpen azt állapítják meg, hogy a planéták és az “állatöv” milyen utat járnak be az emberi élet különböző területein. Ez alapján szeretnének útmutatást kapni az ember mikrokozmoszában zajló sorsáról, mert az ember életében is az isteni erő munkálkodik. Ez a spekuláció a mikrokozmoszról és makrokozmoszról éles ellentétben áll a Biblia Teremtő Istenünkről szóló szakaszaival, aki nemcsak megteremtette, hanem fenn is tartja és irányítja a világot. Kálvin szerint a csillagok világa “Isten dicsőségének színháza”. Isten azonban nem a csillagokba írja akaratát, hanem élő Igéjében közli azt. A csillagjóslásban a félő és bizonytalan ember keres segítséget és biztonságot. Akinek nincs vigasztalása életében és halálában Jézus Krisztus által, az fenyegetőnek érzi a jövendőt és máshol keres biztonságot, pl. a csillagokban. 8. Krisztus az Új Időkorszak szektáiban Már említettük, hogy a New Age szerint lényegében minden vallás ugyanaz, mert mindenvallás és minden vallás “tanítója” ugyanazt tolmácsolja: az emberek célja az, hogy visszataláljanak a kozmikus mindenséghez. Jézus ezek szerint nem tanított mást, mint pl. Buddha. A New Age-hez kötődő új keleti szekták fontosnak tartják Jézus személyét. Úgy tűnik, hogy Jézus számukra kapocs a keleti és nyugati világ között. A modern ember gyakran nem tud tájékozódni az egyre nehezebb és bonyolultabb életben. A New Age szerint ez az Aquariusi időszak új világosságot fog hozni az embereknek. Gyakran hivatkoznak Jézusra, bár különbséget tesznek Jézus és Krisztus között: Jézus egy ember volt, aki különböző tanulmányok és tapasztalatok hatására vált Krisztussá. A “Krisztus” szó nem egy személyre utal, hanem egy “tudatállapotra”! Jézus elérte az egységet az egyetemes szentséggel, és így Krisztussá vált. A keresztyénség legnagyobb hibája az volt, hogy Jézust Krisztussal azonosította. De Jézus csak egy személy volt, Krisztus pedig a belső világosság, amely elvileg mindenkiben megjelenik. Istennek nincs “egyszülött Fia”, hanem nagyon sok fia van. A keresztyénség tévedése az, hogy azt hiszi, csak egy inkarnáció (testtélétel) volt és lehetett. Jézus feltámadásáról is beszélnek. Viszont a feltámadásnak elsősorban mitikus jelentősége van: Jézus feltámadása nemcsak akkor történt meg, hanem ma is történik. Mindenkiben rejlik egy “belső Krisztus”. Krisztus egy belső erő, amely mindenkiben, sőt mindenben jelen van, még egy homokszemben is. Jézus feltámadása jel arra, hogy mindenki feltámadhat a Krisztusban. Jézus – Buddhához és más vallásos tanítókhoz hasonlóan – megmutatta, hogy lehet a lelki feltámadást elérni, hogyan lehet a Krisztust megmagunkban találni. A belső Krisztus-ról szóló tanítás olyan szektákban található, mint a baháizmus, a munisták, a transzcendentális meditáció, a baghwan és Teozófiai Társaság. A New Age egyik kézikönyve a “Jézus Krisztus Aquariusi evangéliuma” címet viseli. Ez a mű azt állítja, hogy mielőtt Jézus megkezdte volna palesztinai szolgálatát, sokat

40

utazott Keleten: állítólag járt Indiában, Tibetben, Perzsiában, Görögországban és Egyiptomban. Mindenütt találkozott a nagy tanítókkal, Egyiptomban pedig kapott egy utolsó ösztönzést, ami után Palesztínában végezte gyógyító szolgálatát, meghalt és feltámadott. Több keleti vallás hirdeti, hogy Jézus Keleten tanulta az élet titkait, és ezeket nyugaton hirdette. Ezért Jézus tulajdonképpen Ázsia ajándéka a nyugati világnak. A csillag keleten jött fel! Ezt már a vallások 1893-ban tartott világkongresszusán is állították. Ma több keleti vallás vezetője híreszteli magáról, hogy ő az újonnan született Krisztus (pl. Sai Baba), aki nagyobb Jézusnál. Jézus szerintük az, aki összeköti a különböző világvallásokat. Ezek a vezetők általában okkult tapasztalatokra hivatkoznak, mely szerint Jézustól új üzeneteket kaptak. Jézus szerepe szerintük természetesen nem a helyes elégtétel és a megváltás. Erre nincs szüksége az embernek, sőt ez méltatlan hozzá, mivel az ember magában véve tökéletes. A megváltás azt jelenti, hogy az ember ezt a tökéletességet felfedezi magában. Így az ember lelke egybeforr a legmagasabb Lélekkel, az Atyával. Az ember legnagyobb gondja nem a bűn, hanem a tudatlanság! Egyháztörténetileg nézve világos kapcsolatot találunk a gnoszticizmussal, amelynek képviselői szintén azt állították, hogy titkos kijelentésekkel és információkkal rendelkeznek. A gnózis is úgy vélte, hogy az emberismeret útján ki tudja magát szabadítani a világ bilincseiből. Ezért hivatkozik a New Age előszeretettel a gnózisra. A mellett egyéb evangéliumokról is szólnak. Azokról a gnosztikus evangéliumokról, amelyek Jézus mélyebb tanításait foglalják össze. A gnózis annak idején túl nehéz volt a nép számára, csak kevesen értették meg. A hivatalos egyház ezért nem fogadta el. A New Age szerint, mivel csak kevesen ismerik, biztos, hogy megbízható információk maradtak fenn bennük. Nem zavarja ugyanakkor az, hogy a II. századi gnosztikus evangéliumok nem számolnak be arról – amit a New Age hisz -, hogy Jézus járt volna távol-keleti területeken. 9. New Age és az Istennő Már többször említettük, hogy a New Age szerint kapcsolatot kell teremtenünk a mindenséggel. Ez a mindenség kifejezetten női jellegű. A New Age követői szerint azok az ősvallások, amelyek a keresztyénség előtt léteztek Európában és máshol, inkább istennőket tiszteltek. Az ősvallások közel voltak a földhöz és a testhez: pl. Gaia a Föld istennője, a termékenység és az érzelem jelképe. Amikor a keresztyénség kialakult az Anya-Föld helyett az Atya Isten került előtérbe. A teológiából teljesen eltűnt a női elem és azt Isten “fiai” uralták. A női “teológusokat”, a boszorkányokat, évszázadokon keresztül üldözték. A New Age – a feminizmus színeiben – újra a női elsőbbségért harcol. A boszorkánysággal (witchcraft) egy új természeti vallásosságot akar létrehozni, amely természetközeli és panteista örömökkel teli, hiszen az istennő nem más, mint maga a világ, amely mindannyiunkban megvan. A “boszorkányok” tehát nemcsak a népi vallásosságra hivatkozhatnak, hanem a feminizmusra is. A kulcsszó a “mágia”. A mágia kapcsolatban van a rejtett erőkkel, amelyek összetartják a mindenséget. A mágiával befolyásolni lehet ezeket az erőket. Ez az irányzat a New Age-ben kifejezetten keresztyénellenes, és szívesen állítja magáról, hogy egy “új pogányság” elérése a cél. Természetesen ez az elgondolás nem fedi tökéletesen a vallástörténeti fejlődés menetét. Az a tény, hogy a múlt pogány vallásaiban voltak istennők, még nem azt jelenti, hogy ezek az istennők játszották a vezető szerepet. A Bibliában nem az a kérdés, hogy ki uralkodik: a Bibliában Isten azt jelentette ki nekünk, hogy Ő tiszteletet vár el az embertől. Nem is beszélve arról, hogy Isten magát kijelentette mint “Atyát”, amit ezért nem szabad azonosítani emberi fogalmakkal! Isten Lélek. Idetartozik még egy másik “pogány” szereplő: a sámán. A pogány vallásokban a sámán volt a rajongó, aki mágikus módon közvetlen kapcsolatban állt, az istenekkel. A New

41

Age szerint a sámánok ma is képesek kapcsolatot teremteni az emberek és a mindenség között. Ez is az “új tudat”-hoz tartozik, és tudattágításnak vélik. Az ember sokkal több lelki erővel és pszichikai lehetőséggel rendelkezik, mint ahogy gondolja. Ezeket az erőket csak fejleszteni kell, amire tanfolyamokat és meditációs központokat szerveznek. 10. Befejezés A New Age nagy kihívás a keresztyén egyház számára, mert nemcsak a keresztyén hittől eltérő nézeteket képvisel, hanem egy teljesen más gondolkodásmódot teremt. Azt, ami idáig a nyugati társadalomban egyértelmű volt, azt a New Age elsöpörte. A New Age nem tud és nem is akar különbséget enni a jó és a rossz között. Aki “látta” a mindenséget, az nem tévedhet, annak mindent szabad. Ez látszik a New Age-el kapcsolatban álló szektákban is: rituális gyilkosság, emberáldozat, nemi erőszak és merényletek a New Age ellenfelei ellen – mindent szabad. Az embert nem lehet Istentől megkülönböztetni, ezért nincs senki, aki megítélhetné őt. A mágia és az okkultizmus helyet kapnak a New Age-ben, ami azt jelenti, hogy követőik elérhetetlenek a hagyományos evangélizációs módszerekkel. Nemcsak isten önálló létét, hanem a Sátánt is tagadják, viszont gyakran a Sátán szolgálatában állnak és tisztelik “Lucifert”! A keresztyén ember hite alapján tud a világ kezdetéről és végéről, a New Age-ben egy örök körforgásról van szó. Számunkra alaptétel, hogy Isten akaratából az egyes ember életének is van kezdete és földi életére nézve vége is. Hisszük és valljuk, hogy Isten majd egyszer számon fogja kérni az életünket. A New Age a reinkarnáció gondolata segítségével mindezt tagadja. Szerinte az emberi élet örök körforgás, ítélet nem lesz. Az ember magát igazolja és magát fogja megváltani. Az egyháznak nagy feladata az ellen az új pogányság ellen bizonyságot tenni az élő Istenről, aki teremtette az eget és a földet, és aki percről percre mindent fenn is tart; aki kijelentette magát nekünk érthető és világos módon; aki Krisztus által minket meg akar váltani a bűnös valóságból; az istenképűséget, amit elveszítettünk saját bűneink miatt, Szentlelke által helyre akarja állítani; és új, örök életet akar adni, ami már itt kezdődik, és aminek folytatása lesz az új földön, ahol igazság lakozik.

42

A szcientológia Hazánkban, 1989-ben alakult meg a Dianetika Egyesület, 1991-ben pedig a Magyarországi Szcientológia Egyház, amelynek országszerte több ún. dianetika missziója tevékenykedik. Ismertetésünkben az alapító személyének bemutatása után áttekintést adunk tanításukról, szervezetükről, végül pedig röviden adjuk ezeknek a bibiliai-keresztény alapon álló bírálatát. Az alapító Lafayette Ron HUBBARD az Amerikai Egyesült Államokban született 1911. Március 13-án. Hivatalos életrajzai azt állítják, hogy már hatéves korában Shakespeare műveit és a görög filozófusokat olvasta. Hivatalos életrajza szerint ázsiai és csendes-óciáni körúton járt 1927-29 között, amelynek során megismerkedett a kínai és a buddhista kultúrával. Állítólag mérnöki képesítést szerzett a George Washington Egyetemen, de az egyetem iratai szerint itt csak két évet töltött. Filozófiai doktorátusát “a Sequoia Egyetemen” Kaliforniában szerezte, de ott ilyen nevű egyetem nem létezett abban az időben. 1941-50 között a haditengerészetnél hadnagyként szolgált, magasabb rangot azonban nem ért el. A harmincas években tudományos-fantasztikus (sci-fi) művek írójaként szerez elismerést 1948-ban írta “Dianetika: Az eredeti tézisek” című könyvét, amelyet 1950-ben követett a “Dianetika: A lelki és szellemi egészség modern tudománya.” A könyvet eddig több mint 16 millió példányban adták ki, magyarul 1993-ban jelent meg. Ebben írta le az értelmi, érzelmi és lelki tökéletességre jutás új útjait”, amelyet még továbbiak követtek. Hubbard 1952-ben szcientológia (Scientology) néve3n újjászervezte és vallásnak nyilvánította mozgalmát. A szó a latin scio igéből (tudni) és a görög logosz (beszéd, ige tudomány) főnévből összetett szó, a tudáshoz vezető utat jelenti. A gondolatait terjesztőket kezdetben tanácsosoknak, később auditornak nevezték, ma már lelkészeknek hívják, és papi öltözéket viselnek. Hubbard és családja 1955-ben Angliába költözött és 1959-68 között a London melletti Saint Hill lett a mozgalom főhadiszállása. 1966-1976-ig egy hajón, az Apolló fedélzetén élt. Erre annál is inkább oka volt, mert 1968-ban a szcientológia nem angol állampolgár követőit kiutasították Nagy-Britanniából. A hajón úgy alakította ki szervezetét, hogy szinte áthatolhatatlan fal védte a kíváncsiskodóktól. 1980 óta senki sem látta az alapítót. Hivatalos életrajza szerint 1976-tól Kaliforniában élt, két farmon. Tőle elhidegült fia 1983-ban hivatalosan holttá akarta nyilváníttatni, hogy az örökséghez hozzájusson. A bíróság azonban élőnek nyilvánította Hubbardot. Mozgalma 1986. január 24-ét adja meg halálának dátumaként. A “Time” című amerikai hetilap már 1983. január 31-i számában a következőképpen jellemezte az alapítót: “Elzárkózó multimilliomos, aki legszívesebben éjjel dolgozott. Egy ember aki félt a baktériumoktól, aki egyre növekvő hadrendbe állította hatásos vitamininjekcióit a különböző drogok ellen. Ragyogó és hatalmaskodó alak, aki egy birodalmat épített ki, aki egyszerre volt nagyra becsült és rettegett. Hosszú ideje még bizalmasai sem látták, legalább két esztendeje. Nem tudták, vajon él-e még a maga választotta visszavonultságban, értelme beszámítható-e még, vagy korábbi beosztottjai fogságában van. Néhány idős munkatársa szerint már halott.” A szcientológia főbb tanítása

43

A tanítás visszavezethető L. R. HUBBARD tudományos-fantasztikus regényeire és a dianetikára utaló korábbi gondolataira. A sok változáson átment eszmerendszert végül is “alkalmazott vallásos filozófia”-ként jellemzik hívei. Mindenesetre a tan útja legalább olyan viharos és ellentmondásos volt, mint alapítójáé. A szcientológia célja saját megfogalmazásukban: “Egy őrültség, bűnözés és háború néküli civilizáció, ahol a tehetség virágozhat, a tisztességes emberek jogai megadatnak és ahol az Ember szabadon szárnyalhat egyre magasabbra.” Ezt a célt “kizárólag L.R. Hubbard technikájával lehet megvalósítani”. Minden hittétel, gyakorlat, liturgia egyedül az alapító munkáinak “kinyilatkoztatására” épülhet. Összesen kb. félmillió oldal írott anyag, háromezer előadás és több mint száz film adja a forrásanyagot, amelyhez hozzátenni semmit sem lehet és nem is szabad. Tanításaik szerint az ember maga halhatatlan szelem, amelyet “thetán”-nak neveznek. A szó a görög “téta” (Θ) betűből származik, amellyel a görögök a szellemet jelölték. A “thetán” a test halálakor azonnal újabb testet keres magának. A lélekvándorlás (reinkarnáció) kényszerétől az ember csak Hubbard módszerének segítségével szabadulhat meg. Hubbard az emberiség nyomorúságát – valóban sci-fi regénybe illő módon – a thetánok bukásával magyarázza. A thetánok eredetileg egy távoli tejútrendszerben Xen király (istenség) birodalmában, a Helotrobus nevű bolygón éltek. Harmincöt milliárd éve Xen a bolygó túlnépesedésének gondját úgy oldotta meg, hogy kétmilliárd thetánt küldött a földre. Belehelyezte őket a földi lélekvándorlás, újramegtestesülés körforgásába, és elvette tőlük a korábbi szabadságot és az önmegvalósítás képességét. Így tehát a thetán elvesztette igazi szellemi létét, mert az anyagi világ hálójába gabalyodott – mondják. A túlélésre való törekvés a létezés alapelve. Maga a túlélés a szcientológia szerint négy zónára oszlik: a 0-s zóna az apátiát tartalmazza és a halállal határos; az 1-es zóna az apátiától az erőszakig terjed; a 2-es zóna az erőszaktól a “szerény sikerig”; a 3-as zóna a közepestől a kitűnő esélyig terjed. A zónák számának emelkedésével növekszik a túlélés esélye. A bűn és a gonoszság nem a személy természetének, hanem a múlt fájdalmas és megrázó negatív élményeinek következménye – mondja Hubbard. Az értelem feladata a túlélés elősegítése a memória felhasználásával. Az információk az értelem két részében rögzülnek. Minden, akár fizikai, akár lelki fájdalom a reaktív értelemben (reactive mind), amely nem áll az akarat tudatos irányítása alatt. Efölött van az analatikus érelem (analytical mind), amelyet a tudat irányít. A reaktív értelemben elraktározott képek – Freudtól átvett kifejezéssel – az engrammok, amelyek észrevétlenül az egész személyiségünket befolyásolhatják. Ezek az elraktározott kellemetlen, fájdalmas – a szcientológia szerint többnyire előző életekből származó – tapasztalatok, élmények okozzák a személyiség negatív elváltozását. A túlélés nyolc dinamikája, azaz területe, lehetősége a következő: 1. Maga a személy. 2. A családja. 3. Csoportja. 4. Az emberiség. 5. Minden életforma (az állat- és növényvilág). 6. A fizikai világegyetem. 7. A szellemi világegyetem. 8. A végtelenség vagy istenség. Ezeket egyre növekvő sugarú körökben kell elképzelni, mondják. Minél jobban megismeri valaki önmagát és a világot, annál inkább birtokba veszi a magasabb számú túlélési “dinamikákat”. Az előrehaladás, vagy szellemi megvilágosodás eszköze a szcientológus (dianetikus) gyakorlat középpontjában álló auditálás (meghallás, meghallgatás, ellenőrzés). Az auditor kérdéseivel visszavezeti a megtisztulni vágyó tanulót a tisztátalan (preclear) múltjába, “előző életeibe” és a szcientológia értelmében megszabadítja nem kívánatos engrammjaitól. Így a nyugalom, az intelligencia és a boldogság felé vezeti. A cél a tiszta (clear) állapot, amikor a

44

személyt múltja már nem befolyásolja, amikor teljesen tudatos életet él, egyénisége és alkotóképessége kibontakozhat. Az auditálás szigorúan meghatározott, de mégis személyre szabott eljárás, amelynek során a kérdéseket az alapító Hubbard útmutatásai alapján teszik fel és a kiértékelést is aszerint végzik. A kérdéseket a megtisztulni vágyó személy legbelsőbb ügyeit is érintik. Például: vagyona (pénz, üzleti érdekeltségek, értékpapírok), nemi kapcsolatai, barátai, ellenségei stb. A kérdező soha nem segíthet, mivel az illetőnek magának és magában kell megtalálnia az igazságot, amelynek felfedezése után megkönnyebbül és öntudatosabb lesz. A megváltás itt két ember kapcsolata során valósul meg a szcientológia szerint, az auditor segítségével. Egy bizonyos műszert használhatnak az eljárás során, az ún. elektro-pszichométert (E-métert), amely állítólag segít a múlt eltakart területeit (engrammok) feltárni. E szerkezet segítségével könnyebben megállapítható, melyek a reaktív értelemben elraktározott akármilyen távoli múltból származó fájdalmas élmények, engrammok. Az Eméter valójában a bőr elektromos ellenállását méri, egyfajta “hazugságvizsgáló” készülék. Ára messze meghaladja egy hasonló “hétköznapi” műszerét. A készülék a tenyér izzadását, az újjak hirtelen összerándulását képes érzékelni. Az ezeket kiváltó érzések eredetéről, minőségéről azonban nyilván semmi közelebbit nem jelez. Az auditor leírja az eljárások alatti eseményeket és az auditált személy válaszait, majd a jegyzetet az ún. “esetfelügyelőnek” adja át. Az ő utasításai alapján készül a következő eljárás munkaterve. A tiszta (clear) felett található szerintük a működő/operatív thetán szintje, ahol az egyén eléri a teljes felszabadulást a halál és a születés végtelen körforgásából. Egyébként pedig az érdeklődőknek, a “misszionálandó” személyeknek egy 200 kérdésből álló ún. “oxfordi képességvizsgálatot” (Oxford Capacity Analysis) ajánlanak. Ízelítőül néhány kérdés: “44. Ha egy üzletben olyasmit lát, amelyre nyilvánvalóan tévedésből túl alacsony árat írtak, megpróbálná-e ezen az áron megkapni? 73. Gyűjt-e olyan dolgokat, amelyek később még jók lesznek valamire? 92. Lassan eszik? 129. A faji megkülönböztetés és az osztálykülönbségek mellett van? 140. Mindig ugyanarra a pártra szavaz, ahelyett, hogy a jelölteket és a vitás kérdéseket tanulmányozná? A teszt értékelése ingyenes. Célja az, hogy a jelentkezőt a dianetika=szcientológia szükségességéről meggyőzzék és a drága tanfolyamokra beiratkozzon. Így lesz az “egyház” tagja. A szcientológia nem mást és nem kevesebbet ígér, mint betegségek, bajok, bűnök, háborúk, szenvedés és minden rossz nélkül való életet a földön. Ennek részese az lehet, aki vállalja a tanfolyamok elvégzését. Ebben áll az üdvösség: szerintük mennyre, új égre, új földre nincs szükség. Fontosabb szervezeteik

45

A vallási szervezetet a Nemzetközi Szcientológia Egyház (Church of Scientology International, CSI) irányítja, ez vonatkozik minden helyi közösségre, csoportra. Kampányokat szervez, személyzetet küld, képezi a helyi közösségek küldötteit, fordítja Hubbard műveit. Szolgáltatásaik ára igen magas. Ahhoz, hogy pl. Németországban valaki az összes ajánlott tanfolyamot elvégezze, kb. félmillió márkára lenne szüksége. Emellett természetesen adományokat is elfogadnak, amelyekkel kapcsolatban minden tájékoztató hangsúlyozza az adókedvezmény lehetőségét. A Los Angeles-ben található nemzetközi központ az egész világon mintegy 1200 közösség, misszió és csoport irányítását végzi. A hívek számát nehéz meghatározni, saját képviselőik 7 millióban adják meg. A Tengeri Szervezet (Sea Org.) szcientológia elitcsapata. Hubbard 1967-ben alapította, miután az Apollo zászlóshajóra költözött. Bár a tagok túlnyomó többsége ma már a szárazföldön dolgozik, továbbra is tengerész egyenruhát és rangjelzéseket viselnek. Körülbelül ötezren vannak, ők töltik be a magasabb tisztségeket. Munkaszerződésük – nem tévedés – “az elkövetkező milliárd évekre” szól. A Zászlóshajó Szolgáltató Szervezet (Flag Ship Service Organization, FSSO) az auditálás legmagasabb szintjét (OT VIII) szolgáltatja a Freewinds nevű hajón a Karib-tengeren azoknak, akik teljes figyelmüket “az egyháznak” szentelik. A Zászló Szolgáltató Szervezet (Flag Service Organization) neve is Hubbard zászlóshajójára utal. Szellemi főhadiszállásként a floridai Clearwaterben az egész világról fogadja azokat, akik hosszabb időn át minél magasabb szintre kívánnak eljutni a szcientológában. A Saint Hill Szervezetnek (Saint Hill Organizations – az egykori angliai főhadiszállásról elnevezve) és a Haladó Szervezetek (Advanced Organizations) a magas szintű auditorképzéssel foglalkoznak. Los Angeles-ben, Koppenhágában, Sydneyben és az angliai Sain Hillben találhatók. Az V. Osztályú Szervezetek (Class V. Organizations) a talajdonképpeni “helyi gyülekezetek”, ahol a mozgalmi élet folyik. Itt foglalkoznak a kezdőkkel és a haladókkal, itt képezhetik és avathatják fel “lelkészeiket”, figyelemmel kísérik a “missziók”, csoportok helyi szolgáltatásait. Egyes közösségek (Celebrity Centres) művészek, sportolók, köztisztviselők stb. fogadásával különösen is foglalkoznak. A vasárnapi összejöveteleket, névadási, házasságkötési, temetési szertartásokat is itt rendezik. Az “igét”, a “prédikációt” természetesen Hubbard művei és tanításai szolgáltatják. A szcientológiai missziók olyan helyeken találhatók, ahol korábban még nem volt jelen ez a tanítás. Irányításukról, támogatásukról a Los Angeles-i közponból a Szcientológiai Missziói Szervezetek (Scientology Missions International, SMI) gondoskodik. A területi lelkészek és a dianetikai tanácsadó csoportok a szervezet legalsó szintjén találhatók. Feladatuk a szcientológia minél alaposabb megismertetése. Számos szervezet szolgálja a szcientológia terjesztését, amelyeket többnyire igen nehéz nyilvántartani és céljukat felismerni. Az üzleti élettel foglalkozik a Szcientológia Vállalkozások Világintézete (World Institute of Scientology Enterprises, WISE). Ők alapították az 1991-ben függetlenné vált Hubbard Vezetői Kollégiumot (Hubbard College of Administration).

46

A Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért (Association for Better Living and Education) e tanítás szellemében támogatja a kábítószeresek rehabilitációját (Narconon), az oktatási programot (Applied Scholastics) a bűnözők rehabilitációs programját (Crminon) és az “Út a boldogsághoz” (The Way to Happiness) nevű, a közerkölcsöt javító programot. A Polgári Bizottság az Emberi Jogokért (Citizens’ Commission on Human Rights) az alapvető emberi jogokat kívánja védeni, az elmebetegek jogait is beleértve. A Nemzeti Bizottság a Törvény Betartásáért és a Társadalmi Igazságosságért (National Commission on Law Enforcement and Social Justice) az állam túlkapásainak megszüntetésére alakult. Minden ilyen szervezet – ezt ismételten hangsúlyozzuk – a szcientológia terjesztése érdekében működik. Hubbard azokat, akik tanításait, módszereit bírálják, “elnyomó személynek” (Suppressive Person, SP) sőt antiszociális személyiségnek, bűnözőnek nyilvánította. Azok pedig, akik ilyenekkel szóba állnak, kapcsolatot tartanak, “lehetséges bajforrások” (Potential Trouble Source, PTS). Ha egy szcientológust PTS-nek nyilvánítanak, meg kell szakítania a kapcsolatot az “elnyomóval”, akár a legközelebbi családtagokkal, barátokkal is. Hubbard sokat idézett mondása szerint a szcientológia a teljes (totális) szabadsághoz vezet, ezért teljes fegyelmet követel. “Etikájának” célja éppen ezért igen különös: “el kell távolítani az ellenséges szándékokat a környezetből.” Ha pedig ez megtörtént, akkor az “idegen szándékokat”, vagyis a csoportétól eltérőket is el kell távolítani. Így válik lehetővé mindenki számára a haladás – állítják. A szcientológia tanításának megértéséhez külön szótárt szerkesztett az alapító, amelynek legújabb magyar kiadása 1994 márciusában kelt. E nélkül a különféle nyelvekből és szakmai zsargonból összeszedett “kultikus” kifejezések túlnyomó része érthetetlen lenne. A szcientológia a Szentírás fényében Eddig is többször kellet utalnunk rá, hogy a szcientológiát – híveinek állításai ellenére – nem lehet a kereszténységgel összeegyeztetni. Elsősorban azért nem, mert a kereszténység az önmegváltás minden formáját elutasítja. Istenről ezt mondja L. R. Hubbard: “Vannak istenek az istenek felett és vannak istenek a világegyetem istenei felett.” Ezzel szemben Ézsaiásnál így szól Isten: “Ti vagytok a tanúim … és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító” (Ézs. 43,10-11). Jézus Krisztusról így beszél a szcientológia: “Meg fogod találni a keresztet, mint jelképet a magas univerzumban és a Krisztus-legendát, mint évmilliókkal korábban elültetett precleart.” Itt feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a szcientológia “egyház” által használt “kereszt” kívülállók számára megtévesztő lehet. A “nyolc dinamikát” szimbolizálja, az anyag és a szellem találkozásának jele az egyes ember életében. Hubbard kapcsolatban volt a “Keleti Templom Rendje” (Ordo Templi Orientalis) nevű sátánista szervezettel. Ennek nagymestere, Aleister Crowley ugyanilyen formában használta a keresztet a tarokk-kártya hátoldalán. A szcientológia szerint sem Buddha, sem Jézus nem volt “operatív thetán” (OT), ez magától értetődik. Ők csak árnyékai a clearnek – állítják. Pál apostol pedig azt mondja Jézus Krisztusról, hogy “ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtett minden a mennyen és a földön… minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,15-17)

47

A bűnről Hubbard a következőket mondja: “Megvetésre méltó, az ember teljesen alantas lekicsinylése, ha azt mondják neki: tarts bűnbánatot, mert gonosz vagy.” A Biblia Jézusra nem a bűn semmibevételét tanítja, hanem megoldást kínál: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mk 2,17) Az üdvösségről, szabadságról ezt tanítják: “A szcientológia az ÚT, a totális szabadsághoz.” “… a Dianetika A válasz.” Jézus pedig így szól: “Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Hubbard titkos szervezetet is létrehozott (Operation Snow White), amely több mint ötezer ügynököt foglalkoztat bizalmas információgyűjtés céljából. Egyébként is Hubbard azt tanácsolja híveinek, hogy keressenek fel vállalkozókat és győzzék meg őket, hogy segítségükkel még nagyobb nyereséget érhetnek el. Ha pedig lehetőséget kapnak ennek bizonyítására, fel kell mérniük a szcientológusoknak, hogy a dolgozók közül ki fogékony a tanaikra, és minél több ilyen embert kell alkalmazniuk. Az ellenszegülőket pedig el is bocsáthatják. Idézzük fel a Westminster College filozófiai és bibliai tudományok professzorának, Joseph Hopkins-nak véleményét a szcientológiáról: A szcientológia nem mást ajánl a társadalomnak, mint egy bizonytalan pszichoterápiás módszert, amelynek célja önmagunk tökéletesítése, az önuralom és a személyes boldogság. Az üdvösség ajtaja bezárul azok előtt, akik nem képesek megfizetni az előrehaladás árát. Semmit sem mond a szegénységben, betegségben, hontalanságban, elnyomatásban szenvedőkről… Amint Pál megsiratta a galatákat, akik az egyedül hit által való üdvösség tanításától eltértek, úgy kell az evangéliumi keresztényeknek is sírniuk a hamis tanítások miatt, amelyekkel a szcientológusok eltértek Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelmétől. Naiv feltételezés, hogy emberi természetünk tiszta lenne a gonosztól, hogy az ember computer-agya képes lenne hibátlan megértésre és ítéletalkotásra, hogy a tökéletes tudás automatikusan tökéletes viselkedést eredményez, hogy az emberi bűnbánat és az isteni kegyelem felesleges, mivel a magasságban trónoló Isten közömbös az ember sorsa iránt.” (Walter Martin: The Kingdom of the Cults. Minneapolis, Minnesota, 1985., pp. 349-350.) Mi keresztyének nem önmagunkban keressük a megváltást, szabadulást, hanem a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Ha a szcientológusok “elnyomó személynek” (SP) neveznek is, jogunk és kötelességünk ezt megvallani. 1.

48