Fertőtlenítés Dr Tombácz Zsuzsanna Megyei tisztifőorvos
Fertőtlenítés története A legrégebben ismert, az emberiséget leginkább pusztító betegségek a járványok voltak. Az emberi civilizáció történetében sok pusztító járványról maradtak fenn leírások, adatok. (himlő, pestis, hastífusz, stb.) Elődeink a járványok keletkezéséért a megromlott levegőt okolták. Az orvosok arra a megfigyelésre jutottak, hogy az epidémiák a betegek és az egészségesek közötti érintkezés következménye. Járványtan: a fertőző betegségek elterjedtségével, terjedésük törvényszerűségeivel, és megelőzésük lehetőségeivel foglalkozó tudomány.
A fertőtlenítés fogalma régen ismert, a legrégebben alkalmazott járványügyi prevenciós eljárás. Hippokratész az V. században a járványok ellen a helyiségek és az utcák füstölését ajánlotta borókabogyóval. XVI. Sz-ban előtérbe került az a szemlélet, hogy a fertőző betegségek terjedése fertőzött tárgyak útján is történhet. A fa égése során keletkező füstöt használták, mondván, hogy a „fertőző állatkák szárnyait el kell égetni és ártalmatlanná tenni.” 1665. évi pestis járvány idején (lakosság 20%-a halt meg) olyan rendelkezést hoztak, hogy a „ fertőzött házak használati tárgyait és ingóságait, a betegek ágyneműit, öltözékét, valamint a függönyöket újból használatba vétel előtt tűz alkalmazásával és a fertőtlenítéshez szükséges füstölőszerek égetésével kell megfüstölni. A fertőtlenítést az egészségügyi ellenőr szerint kell végezni.” XVII. Sz-ban a fertőző betegségben elhunytak elföldelésénél már az antimikrobiális hatású „mészvizet” alkalmazták.
1835-ből fennmaradt porosz fertőtlenítési utasítás szerint a szellőztetésen kívül a száraz meleg alkalmazását, a klórgázt, a klórmeszet és a szappanlúgot is javasolták. 1840-es évekből fennmaradt írás szerint Párizs halottas házaiban lévő tetemek rothadásának megelőzésére a „nátriumhipoklorit és kálciumoxid” használatát javasolták. A fertőző betegségek a korabeli kórházakban, kóródákban fekvő betegeket is tizedelték. A fertőző kórházártalmak a kórházakkal egyidősek. Semmelweis (1819-1865) magyar szülész orvos világjelentőségű munkássága ismert.
Semmelweis még a mikrobiológiai tudomány kialakulása előtt, a mikróbák ismerete nélkül megteremtette az aszepszis és a dezinfekció alapjait. A gyermekágyi láz a szepszis egy fajtája, melyet a belső vizsgálatot végző orvos vagy bába idéz elő. A veszély elhárítható, ha a vizsgálatot végző megóvja kezét a fertőző anyagtól, „higiénés kézfertőtlenítést végez”. Klórmeszes kézmosás vizsgálat előtt! Semmelweis korában tanait nem fogadták el. Baktériumok felfedezése hozta meg a semmelweisi tanok győzelmét, a szemlélet váltást.
Pateaur (1822-1862) fedezte fel, hogy a -- levegő tele van láthatatlan, élő kórokozókkal -- a mikróbákat vegyi vagy fizikai úton (pl. hővel) el lehet pusztítani, melyet dezinfekciónak nevezett. XIX. Sz. második felében élő kutatók eredményei alapján került sor a fertőtlenítés tudományos alapokon történő alkalmazására. Egész sor fertőtlenítőszer, eszköz és eljárás jut a tudomány bírtokába (pl. karbólsav –szövetroncsoló hatású, sublimát) A fejlődés során a dezinfekció kilép a szülészet és sebészet köréből, és a nosokomiális fertőzések elleni küzdelem a közegészségügy – járványügy feladatává válik. Fodor József (1843-1901) az első közegészségtani tanszék vezetője (OKI) Területi járványügyi – fertőtlenítési munka végzésére megalakultak a KÖJÁL-ok Szakember képzés megindult Kórházhigiénikus hálózat kifejlődése 1991. évi XI. Tv. ÁNTSZ megalakulása
Járványtan, epidemiológia Járványtan: Fertőző betegségek és járványok - elterjedésével, - terjedésének törvényszerűségeivel és - megelőzésük lehetőségeivel foglalkozik. Fertőző voltuk miatt többnyire csoportosan fordulnak elő. Az ellenük való küzdelemhez szükséges ismerni a - szervezetben lezajló kórfolyamatokat, - az emberi szervezeten kívüli tényezőket is, amelyek a fertőzés bekövetkeztére, a járványfolyamatra hatnak.
Járványfolyamat közvetlen (elsődleges) mozgató erői Járványfolyamat létrejöttéhez szükséges: fertőző forrás fertőzés terjedésének lehetősége (terjedési mód) fogékony emberi szervezet Kórokozó elhagyja a fertőzött szervezetet (fertőző forrást) --- közvetlenül vagy külső környezeten át valamilyen alkalmas tényező közvetítésével más élő szervezetbe jut.
Kórokozók kijutása a szervezetből Fertőzött szervezetből a kórokozók az ürülékkel váladékokkal, vérrel, testnedvekkel kerülnek ki a külvilágba A fertőzést okozó mikroorganizmusok a fertőző forrástól a fogékony szervezetig terjedő útjából egy rövidebb – hosszabb szakaszt a külső környezetben töltenek, különböző eszközökön, tárgyakon, anyagokban
A külső környezetbe kikerült kórokozó hosszabb – rövidebb ideig életben marad, megőrzi aktivitását, -- különböző terjedési módokon juthatnak el egy másik emberbe és fertőzést okozhat (közvetlen érintkezés, cseppfertőzés, tárgyak, talaj, élelmiszer, víz, stb.)
A külső környezetbe került kórokozók életben maradása, aktivitása számos tényezőtől függ, (hőmérséklet, kiszáradás, ozmotikus viszonyok, fény és más sugárzások, vegyhatás, vegyi anyagok jelenléte, ionösszetétel, stb).
A vízben, szennyvízben a Salmonella typhi, kolera baktérium hetekig, hónapokig életképesek maradhatnak. Tejben, élelmiszerekben a különböző baktérium fajok el is szaporodhatnak és az ilyen fertőzött élelmiszer, víz elfogyasztása súlyos fertőző betegségeket, járványokat okozhatnak. Baktériumspórák (pl. C.tetani) az élő szervezeten kívüli életben (pl.talajban) évekig megtartják szaporodó- ill. fertőző képességüket.
Kórokozó, kórokozó képesség A betegség előidézésére képes mikroorganizmusokat kórokozó (patogén) mikroorganizmusoknak nevezzük. (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták) Patogenitás (kórokozó képesség): egy mikróba azon veleszületett (sui generis) sajátossága, amelynél fogva képes betegséget okozni.
Járványfolyamat megszakadása Ha a járványfolyamat elsődleges mozgatóerőiből bármelyik hiányzik fertőző betegség nem keletkezik, a járványfolyamat megszakad. A fertőzés megelőzésének fontos láncszeme a terjedés megakadályozása, melyet a külső környezetben lévő kórokozók elpusztításával érhetünk el.
Fertőtlenítéstan Fertőtlenítéstan, Dezinfekció: a fertőzés terjedésével, megszakításával foglalkozó tudományág. Ahhoz, hogy az élő szervezetből a külső környezetbe kikerült patogén mikroorganizmusokat hatásosan el tudjuk pusztítani, feltétlenül szükséges megismerni azokat az utakat, melyet a mikroorganizmusok -- a gazdaszervezetből a külső környezetben, -- a környezetből az újabb gazdaszervezetbe megtesznek. (fertőzés útjának elvágása)
Bélfertőzések (enterális infekciók) A kórokozók a bélben tartózkodnak Széklettel jutnak a külvilágba Innen különböző módokon kerülnek szájon át ismét az emberbe Kórokozó terjedése – székletszóródással Terjedési mód: Kontakt út – emberi kézzel (székeléskor, szennyezett ruhanemű, tárgyak kezelésekor) „ piszkos kéz” Ivóvízzel – vezetékes, ásott, fúrt kút – fertőződik Tejjel, egyéb élelmiszerrel – termeléstől a fogyasztó asztaláig fertőződhet Tárgyak, ruhanemű, textília, játékok átvivői lehetnek a kórokozóknak Rovarok – ürülékről az élelmiszerre viszi át a kórokozót
Légúti fertőzések (cseppfertőzés) A kórokozók a légutakban és azok váladékaiban vannak Köhögéssel, tüsszentéssel, beszéd alkalmával kijutó cseppekkel jutnak a külvilágba
Terjedési mód: Cseppek a levegőben lebegve kiszáradnak és porszemekként vagy Földről származó porszemekhez tapadva jutnak ismét a levegőbe (por útján közvetített fertőzések)
Vér és nyirok fertőzések (haematogén fertőzések) A kórokozók a vérben lokalizálódnak Külső környezetből a bőrön keresztül vérszívó rovarok és egyéb ízeltlábúak révén jutnak be a szervezetbe Emberből a kórokozó az ízeltlábú vektorba kerül, onnan ismét az emberbe Fertőzési lánc megszakítása: egészségre káros rovarok elleni védekezés
Kültakaró fertőzések A kórokozók a bőr és képleteiben (haj, köröm), valamint a külső nyálkahártyákon (szem, ivarszervek) találhatók A kórokozók levált hámpikkelyekkel, letöredezett hajszálakkal, gennyel, sebváladékkal kerülnek a külvilágba Használati eszközök, tárgyak közvetítésével, elemi higiénés magatartásbeli hibák elkövetésével kerülnek át más személyre Egészséges és fertőzött szerv közvetlen érintkezése révén is terjedhet (pl. nemi betegségek)
Állatról emberre terjedő fertőzés (antropozoonózis) A kórokozók terjedése: Állatokkal vagy azok váladékaival való közvetlen érintkezés Levegő közvetítésével Állatok harapásával, karmolásával (Lyssa – veszettség)
Ízeltlábúak közvetítésével (pl. kullancs-encephalítis) Állati eredetű élelmiszerek fogyasztásával (trichinella – borsóka)
Kórházi fertőzések (Nosokomiális fertőzések) Azon fertőzések, melyek a beteg kórházi ápolása során alakulnak ki Nosokomiális fertőzések 80 – 90 %-a négy fertőzési csoportba tartozik: - Húgyuti fertőzések - Műtét utáni sebfertőzések - Tüdőgyulladások - Szepszisek Terjedési mód: - Kontakt úton - Levegőn keresztül (aerogén) - Közös fertőzött tárgyakkal
Fertőtlenítés, dezinfekció Fertőtlenítés: minden olyan eljárás, amely a fertőző forrásból a külső környezetbe kikerült kórokozók elpusztítására, ill. fertőzőképességük megszüntetésére irányul Fertőtlenítő hatás: azok a kémiai, fizikai, fizikai-kémiai tényezők, amelyek a mikroorganizmusokkal közvetlenül érintkezve, megfelelő intenzitás, aktivitás mellett, meghatározott időtartam (behatási idő) alatt azok pusztulását, inaktiválódását idézik elő.
Fertőtlenítő ágensek Fizikai ágensek: hőenergia, túlnyomásos vízgőz, forrásban lévő víz, ibolyán túli (UV) sugárzás Kémiai ágensek: antimikrobiális tulajdonsággal rendelkező vegyületek – oldat, aerosol, gázhalmazállapotban kifejtett mikróbaölő hatása Kombinált ágensek: kémiai és fizikai hatások együttes alkalmazása
Fertőtlenítő eljárások hatáserőssége Csíraszám csökkentő hatás Baktérium szaporodást gátló hatás Baktériumölő hatás Spóraölő hatás Vírus inaktiváló hatás Gombaelemek szaporodását csökkentő hatás Gombaelemeket pusztító hatás Mikroorganizmusokat pusztító hatás
