f Folytatás a 6. oldalon A kor mány pár ti ér ve lés sze rint ha zánk

evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu „Bócsa és Tázlár újraélesztéséről folyt az izgalmas tanácskozás, a »konzílium«. Nem az a helyzet, hogy az említett két kis gyülekezet már a halálán lenne. Ellenkezőleg: éppen hogy élni szeretnének!” „Konzílium” a Puskin utcában f 3. oldal

78. évfolyam, 30. szám g 2013. július 28. g Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap

„Mindannyian önként vállalták, hogy verőfényes nyári reggeleken, munka előtt vagy után bekapcsolódnak a hol franciául, hol németül vagy éppen örményül zajló zenei folyamatba.” CEC-visszatekintés f 4–5. oldal

„Néhány szemesztert valamelyik nagy egyetemen töltenek, majd visszatérnek, hogy itt készüljenek fel a nagy megmérettetésre, az egyházi záróvizsgára.” Főtitkári tanulmányút az EHE bajorországi partnerintézményében f 7. oldal

Ára: 275 Ft

„Majd tíz éve olasz fiataloktól hallottam először az Útról. Jól emlékszem egyikük szavaira: amikor benned már megszületett a vágy, hogy valamikor eljuss Szent Jakab sírjához, már akkor elindultál, már akkor úton vagy.” Beszélgetés az El Caminóról f 8–9. oldal

Vál­to­za­tos­élet­raj­zok

K á r o ly G yö r G y ta m á s f e lv é t e l e

g Prőhle Gergely

Lesz­te­tő­a­fe­jünk­fe­lett! Aki a napokban be akart hajtani az Üllői út 24.-be, az országos iroda épületének udvarára, rögtön észrevehette, hogy nagy a sürgés-forgás. A múlt hét második felében aztán ki-

nőttek a földből az állványok, s megérkezett az e-mail az építési osztálytól: türelmet kérnek, kezdődik a tetőfelújítás. Az már eldőlt, hogy nem lesz tetőtér-beépítés, főként azért,

mert egy ilyen átalakításhoz a falszerkezet teherbíró képessége nem megfelelő. f Folytatás a 3. oldalon

Egy­ház­ügyi­tör­vény:­új­ra­sza­bá­lyo­zva b Áder János köztársasági elnök átgondolásra visszaküldte az Országgyűlésnek az egyházügyi törvény módosítását – szóltak a hírek néhány héttel ezelőtt. A parlament ezután július 5-én újra elfogadta a törvénymódosítást – figyelembe véve az államfő kifogásait –, majd Áder János alá is írta a jogszabályt. De hányadik módosítást is fogadta el a törvényhozás? – tehetnénk fel a kérdést. Már több mint három éve, hogy választott képviselőink nekiláttak az új egyházügyi törvény megalkotásának. Úgy tudjuk, a törvény tartalmát kibontó, most készülő végrehajtási rendeletről az elmúlt hetekben is egyeztetések zajlottak. Minderre azért volt szükség, mert a rendszerváltás után született törvény nagyvonalúságának következményeként már közel négyszáz egyházat tartottak nyilván.

A kormánypárti érvelés szerint hazánk kuriózum lett az egy főre jutó egyházak száma tekintetében Európában. Egyszerűbb volt egyházat alapítani, elegendő volt száz személy megállapodása. Az anyagi kedvezmények pedig az egyházi státus elnyerésére ösztönözték a gazdasági szervezeteket. Így kialakultak a „bizniszegyházak”. f Folytatás a 6. oldalon

t é m a : K r i t i K u s é s K r i t i K át l a n s z o l i d a r i tá s a m a G ya r m é d i á b a n

M e g ­h í v ­ ó ­ M é ­d i a ­M ű ­h e l y ­r e Protestáns­ médiaműhely­ –­ Mátraháza,­ szeptember­ 20–22.­ aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdései iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók szövetsége (Prúsz). a szeptember 20–22. között tartandó médiaműhely alapkérdése az, hogy az egyre felszínesebb és igénytelenebb tömegmédia korában miként lehet komoly, hiteles, minőségi munkát végezni akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. ezen a területen egyáltalán lehetséges-e ma magyarországon politikai vagy/és gazdasági érdekektől, elvárásoktól függetlenül tevékenykedni, saját szakmai, erkölcsi, világnézeti elveket érvényesíteni? másfelől: hogyan lehet kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző partneri viszonyt kialakítani és fenntartani a média és a politika, illetve az üzleti élet szereplői között? a mátraházi konferencián ezeket a kérdéseket készülünk több aspektusból megvilágítani tapasztalt kollégák és közéleti szereplők közreműködésével. vendégeinkre tehát – hagyományainkhoz híven – nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. akik­már­el­fo­gad­ták­meg­hí­vá­sun­kat: Ba­lázs­Gé­za nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár • Prőh­le­Ger­gely külügyi helyettes államtitkár, a magyarországi evangélikus egyház országos felügyelője • Sza­bó­Ist­ván református lelkész, a dunamelléki református egyházkerület püspöke • Sző­nyi­Szi­lárd újságíró, a He­ti­Vá­lasz főszerkesztő-helyettese • Zsolt­Pé­ter médiaszociológus, a méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója. A­rész­le­tes­prog­ram­–­szep­tem­ber­1-jé­től­–­a­Prúsz­hon­lap­ján­lesz­ol­vas­ha­tó.

»

a­pro­tes­táns­mé­dia­mű­hely­hely­szí­ne: ráday Konferencia-központ (mátraháza, Üdülőtelep 1.). idő­pont­ja:­2013. szeptember 20–22. rész­vé­te­li­díj­(péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 ft, Prúsz-tagoknak: 7500 ft. elhelyezés háromágyas szobákban, a jelentkezés sorrendjében. Je­lent­kez­ni­szep­tem­ber­15-ig a [email protected] e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobilszámon lehet.

Néhány hete egy szentföldi túrára induló ismerősöm feldúlt telefonhívásából értesültem arról, hogy a TelAvivba tartó repülőjáraton „olyan újságot osztogatnak, amiben Luther Mártont szidják”. Kisvártatva elektronikus postafiókomba is jutott néhány, olykor értetlenkedő, olykor háborgó levél a Lutherről szóló – mint azóta kiderült – cikksorozattal kapcsolatban, amely a Hetek című hetilap hasábjain és elektronikus változatában is megjelent. A terjedelmes írások a reformátornak a 20. század politikai eszméire gyakorolt hatásáról szólnak, amit akár üdvözölhetnénk is, ha az egész írásfolyam nem rögtön egy Adolf Hitler-idézettel nyitott volna. De elég pusztán a címekre vetni egy pillantást ahhoz, hogy kiderüljön: az idézett szakirodalom mennyisége és minősége ellenére az üzenet egyértelmű. Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy a náci gondolat alapvetése Luther írásaiban keresendő. A Hetek a Hit Gyülekezetének lapja, amely ugyanakkor – amúgy dicséretes egyházi igyekezet – a piacról is igyekszik megélni. A blikkfangos címválasztás – mint például Luther, a keresztényüldöző; Luther, az első modern antiszemita? vagy Luther, a német szellem harcosa – lehet egy furmányos üzletpolitika része, erősen megkérdőjelezhető ugyanakkor az a módszer, amely az évszázadokkal későbbi borzalmas történelmi események árnyékában mutatja be a reformátor gondolatainak akár csak egy részét. A Hit Gyülekezetének nagyjából negyedszázaddal ezelőtti indulása idején számos feszültség eredt abból, hogy evangélikus gyülekezeteinknek jó néhányan hátat fordítottak a karizmatikus közösség kedvéért. Mára csendesedtek az indulatok, valamelyest konszolidálódott a helyzet, éppen ezért igyekeztem a gyülekezet egyik vezetőjétől megtudni, hogy vajon változott-e valami közösségeink mostanra békésnek mondható viszonyában. Ő a tőle megszokott kedvességgel biztosított arról, hogy semmilyen központi rossz szándékról nincs szó – a cikksorozat persze, mintha mi sem történt volna, folytatódott. De hagyjuk is most az ügy „egyházdiplomáciai” vonatkozását, a leegyszerűsítő címekért számoljon el tudományos és keresztyéni lelkiismeretével a szerző, szerkesztő, gyülekezeti elöljáró! Az viszont tagadhatatlan, hogy érdemes foglalkozni Luther Márton antiszemita írásaival is. Az sem kétséges, hogy a reformátor terjedelmes életművéből mindig és mindenkor ki-ki politikai szándékainak megfelelően válogathatott. Emlékezhetünk, megtette ezt az ideológiailag oly „szigorú” Német Demokratikus Köztársaság is – akkor éppen Luther szociáletikai gondolataira helyezve a súlyt.

A nagy és változatos életműveknek – de a jóval kisebb hatású személyes életutaknak, hagyatékoknak is – gyakran az a sorsuk, hogy csak azt idézzük belőlük, amit szeretünk, amire büszkék lehetünk, vagy ami éppen szükséges aktuális érvelésünkhöz. A politikai iránytű ilyenkor a lehető legrosszabb segédeszköz, hisz a leegyszerűsítő kommunikáció világa nem tűr meg semmiféle differenciált okoskodást. A tudományban, oktatásban viszont annál inkább el kell mondani, hogy bizony nagyon sok minden belefér egy életbe, életműbe. Friss élményem ebből a szempontból a tavaly felújítva megnyílt József Attila-emlékház Balatonszárszón, amely már nem csak a korábban sulykolt „proletár költőre” emlékezik. De gondolhatunk a Nyirő Józseffel vagy akár a Horthy Miklóssal kapcsolatos vitákra is: olvashatjuk-e az Uz Bencét, ha a szerzője politikailag végzeteset tévedett, vagy becsülhetjük-e a kormányzónak a Trianon utáni konszolidációban nyújtott teljesítményét, miközben tudjuk, hogy hamis nézetei, tévedései nagyon sok emberéletet követeltek? Vagy gondoljunk csak az egyházunkon belüli, a szocializmus időszakára vonatkozó tényfeltárásra, különös tekintettel az ősszel megjelenő újabb Háló kötetre! Hány kiváló lelkész, egyházi ember vált a rezsim áldozatává és/vagy tettestársává! De még a saját családomban is találok köztiszteletben álló templomépítő lelkészt, akinek politikai nézetei legalábbis zavarosnak mondhatók – s ez a tapasztalat aligha egyedülálló. Differenciáltan, a részletekre is odafigyelve tekinteni egy életműre vagy akár kortársaink teljesítményére sokkal több erőfeszítést követel, így aligha bízhatunk e törekvés általános sikerében. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve ugyanakkor egyre szaporodnak azok a publikációk, amelyek a legújabb kutatási eredmények ismeretében elemzik Luther Márton írásait, gondolatait, beleértve a zsidósággal kapcsolatosakat is. A német sajtóban élénk eszmecsere folyik arról, hogyan is lehet majd négy év múlva okosan ünnepelni. A Luther Kiadó viszont már közel tíz éve kiadta – a mai elnök-püspök ajánlásával – Csepregi Zoltán Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című könyvét, melynek bevezető tanulmánya nem engedi, hogy az Ószövetség-fordító Luther portréja elhalványodjon antiszemita írásainak tükrében. S bár se képek, se blikkfangos címek nincsenek benne, ezzel az olvasmánnyal mindenki közelebb kerülhet az igazi Lutherhez, nem is beszélve a kerek évfordulóra készülő új szöveggyűjteményről. Igaz, a Luther Kiadó könyveit – egyelőre legalábbis – nem osztogatják ingyen a Szentföldre tartó repülőgépek fedélzetén.

A szerző egyházunk országos felügyelője, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára

 e 2013. július 28.

Oratio œcumenica Teremtő Istenünk! Mennyei Atyánk! Köszönjük hűségedet, amellyel életet adsz, és azt fenntartod; amellyel az élethez adsz életjeleket is, amelyek túlmutatnak a halál és a bűn körülöttünk és bennünk romboló erőin. Köszönjük, hogy nem öntudatlanul vagyunk teremtményeid, hanem tudatos gyermekeid lehetünk, hogy értelemmel csodálhatjuk teremtett világod gazdagságát, és hálás örömmel élhetjük át az emberi összetartozás boldog pillanatait. Köszönjük hűségedet, amely által felelős életre hívsz; köszönjük, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva körülményeinknek, hanem adsz erőt, tehetséget úrrá lenni korlátainkon, és a nehéz próbák, kihívások által erősíted akaratunkat, formálod értelmünket és láttatod határainkat. Áldott légy, hogy kudarcainkat is javunkra fordítod, így általuk mélyülhet önismeretünk, világlátásunk, a másik elesettsége iránti érzékenységünk. Köszönjük hűségedet, amellyel óvó, tápláló, otthont adó közösségekbe helyezel, és ott megtartasz. Köszönjük családjainkat, azt az érzelmi otthont, ahová a legbensőségesebben tartozunk, ahonnan jó elindulni, s ahová jó újra és újra megérkezni. Köszönjük a közösségeket, amelyekhez munkánk, tanulásunk vagy éppen aktív pihenésünk köt. Áldott légy, hogy egyházad, a gyülekezet közössége is otthonunkká válhatott, hogy benne társakra találtunk, akikkel közös a hitünk, s akikkel megoszthatjuk kételyeinket is. Köszönjük Jézus Krisztusban megtestesült hűségedet: hogy benne örökre eljegyeztél magadnak, hogy általa beszédessé válnak életünk eseményei, hogy az ő műve révén életünket és annak minden ajándékát az élet jegyében láthatjuk. Bocsásd meg, hogy hűségeddel naponta visszaélünk, azt újra és újra meghazudtoljuk indulatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal. Te Jézusban értünk adtad magad, mi mégis – a másik baján és ínségén átnézve – minduntalan a magunk javát munkáljuk. Irgalmadból élünk; segíts, hogy éljünk is vele. Add, hogy hűséged láthatóvá váljon személyes életünkön éppen úgy, mint egyházad életén, s így mind többeknek nyíljon fel a szeme atyai szeretetedre, a veled való közösség örömére, a Krisztusban nyert életre. Add, hogy ha az élet minden jele elfogyott mellőlünk, akkor is hűséged reménye vezessen. Ámen.

Fizessen elő lapunkra!

Az Evangélikus Élet 2005–2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.

Evangélikus élEt. élEd?

forrás

Nagyapám sajátos testtartásban guggol a celldömölki udvaron. A földön deszkák hevernek. Nagyapám erősen szorítja szájában a cigarettát. Nyár van, az idő mintha állna. Nagyapám szögeket ver a deszkába. Bátyám, aki ekkor olyan hét-nyolc éves lehetett, mellette térdel a földön. Kezében egy hozzá képest túlságosan nagy harapófogó. Alig várja, hogy használhassa. Hamarosan erre is sor kerül. Nagyapám ugyanis azért ütögeti be a szögeket, hogy megtanítsa a bátyámat arra, hogyan kell őket kihúzogatni a harapófogóval. Én távolabb ülök. Alig érdekel a dolog, nem is nekem szól. A kép mégis megragadt valahogy az agyamban. *** Mintha belehallgatnánk egy idegen pár szerelmi vallomásába. Szégyenlősen fordítjuk el a fejünket, és feleslegesnek, illetéktelennek tartjuk a jelenlétünket. Így olvassuk Mózes ötödik könyvéből ezt a szakaszt, benne Isten és az ő népének, a zsidóságnak összetartozásáról. Első érzésünk az, hogy ebben nincs számunkra elhangzó mondat, és tiltakozunk minden olyan értelmezés ellen, mely rövidzárlatosan ezt az üzenetet a keresztyénségre vonatkoztatja. Másfelől a zsidóság története kézzelfogható valóság. Senki sem fordíthatja el a fejét attól a ténytől, hogy van itt egy nép, mely magát Isten népének tudja. A keresztyénségnek mindig szembesülnie kell azzal, hogy központi eseményeinek gyökere a zsidóság történetébe nyúlik. A Biblia egyik legfontosabb információja ennek a népnek a sorsa. Küzdelme, állhatatossága vagy szétszóratása, virágzása vagy széthullása mind része Istennel való kapcsolatának. Kihagyhatatlan ennek a népnek az életéből, hogy feltűnt benne a zsidó Jézus a maga tanítványi körével, az első keresztyén gyülekezetekkel, a zsidó-pogány kérdésekkel – és ez oda vezetett,

Evangélikus Élet

s Z e n t H á r O M s á g Ü n n e p e U tá n 9. va s á r na p – 5 M ÓZ 7 ,6 – 12

Mo­del­lek hogy ezek a gyülekezetek a választottságot magukévá tették, és készek voltak megfosztani a zsidóságot ettől. Iz ra el né pe Is ten vá lasz tott ja, amelyről mai igénk sorai elsődlegesen szólnak. *** Ahogy fölidézem a régi történetet magamban, ennyi év után is megragad nagyapám felelősségteljes szeretete, amellyel legidősebb fiúunokája felé fordult. Tudta, hogy a harapófogóval bánás fontos tudás. Kész volt kis gyakorlatokat kitalálni az ezekhez hasonló ismeretek megtanítására. Végtelen türelme volt hozzá. Bár nem én tartottam a fogót, nem nekem ütötték be a szögeket, talán kicsit sértődött is lehettem ezért, mégis kirajzolódik az ő jellemvonása, amely más helyzetekben nyilván nekem is megmutatkozott. *** A keresztyénség igénk bensőséges szavait csak modellként értheti meg. A zsidóság sorsában modelleződik Isten kommunikációja az emberrel. Ebben a nép sem passzív. Az elhívás, a szövetség, az elhajlások kezelése, a törvény, a büntetés és az irgalom – Isten közeledése az emberhez. Egy nép a hordozójává válik ennek, kapcsolatuk modellé válik. Ennek a népnek a mai napig követett sorsában ott van a kérdés: mit akar Isten, hogy hagyhatta ezt Isten, mi a szándéka a történelem bizonyos fordulóinál – de egyidejűleg számunkra is elmondja, hogy milyen indulattal, szándékkal és változásokkal találkozik velünk. A mondatok ugyan nem nekünk szólnak közvetlenül, de megláthatjuk

bennük azt az Istent, aki egy nép életén keresztül mutatja be az emberhez való közeledését. *** Aztán ott van a bátyám, aki türelmesen várja, hogy a feladatot elvégezhesse. Nem unatkozik, figyel. Amikor rá kerül a sor, próbálja minden erejét összeszedni, hogy ügyes legyen. Elsőre persze nem megy, de aztán rátalál arra a mozdulatra, amellyel majd egész életében, amikor szöget kell kihúznia, forgatja a harapófogót. Életre szóló élmény ez. A szögek kihúzása egyidejűleg beszél a nagyapám és a bátyám kapcsolatáról. Sok hasonlóság van a jellemükben, sőt még a kinézetükben is. Az akkor kisgyerekként ott térdelő fiú egy életen át hordozza öregapja tiszteletét, sokszor idézi fel a tőle tanultakat, és számon tartja például azt is, hogy ő tanította meg szöget kihúzni. Tárcájában van egy fénykép, melyen ő – akkor már serdülőként –, az apja és a nagyapja látható. Kicsit mindig irigyeltem ezt az összetartozást. Másfelől magam is közvetetten része vagyok, hiszen egy vér vagyunk. *** Így jutunk el Jézus életéhez. De vajon szabad-e a számunkra oly személyes, emberileg közel álló názáreti Jézus sorsát is ilyen távolságtartással vizsgálnunk? Szabad-e az ő szerteágazó mondanivalóját, cselekedeteit – és elsőrendűen kereszthalálát és feltámadását ilyen modellként kezelnünk? Ha mindezt nem távolságtartásként, hanem éppen hogy Isten hozzánk közel lépő, magát felfedő cselekedeteként értékeljük, akkor

„Hal­le­lu­ja,­mert­ural­ko­dik­az­Úr,­ a­mi­Is­te­nünk,­a­Min­den­ha­tó!” b Georg Friedrich Händel Messiás oratóriumát elemző sorozatunkban a második rész második felének tételeihez érkeztünk: ezt a szakaszt a közismert és népszerű Halleluja-kórus koronázza meg. Írásunkban újra támaszkodtunk Tallián Tibor elemzésére.

Az első recitativo-kórus tételpár (a 31/32. tételtől) episztolai igeszakasza Krisztusra vonatkoztatott zsoltárokat idéz: „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!« (…) »Imádja őt az Isten minden angyala!«” (Zsid 1,5–6) A D-dúr kórustétel témája éppen fordítottja annak a motívumnak, amely a Halleluját indítja. A következő négy tételt a megszólalás és az örömhír hirdetésének gondolata fűzi egybe. Az első két tétel kapcsolatát az azonos zsoltár – melynek témája Isten megjelenése – teszi még szorosabbá: „Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten!” (Zsolt 68,19) „Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének…” (Zsolt 68,12) A d-moll altária (más felvételen g-moll szopránária) hármas lüktetésű, lágyabb zenei anyaga után a B-dúr kórus akkordjai az isteni nagyságot sugallják. Egyes bibliafordítások (például a Lutheré) Zsolt 68,12 mellett feltün-

a va s á r na p i g é j e

tetik az utalást Ézs 52,7-re: ez következik most a Messiásban is ringató, siciliano ritmusú, g-moll szopránária formájában. „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” Róm 10,15 is erre utal: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” A szakaszt záró, erőteljes Esz-dúr kórus szövege szintén megtalálható két helyen. Pál apostol parafrázisa: „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” (Róm 10,18) Az eredeti zsoltár: „…eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” (Zsolt 19,5) Újabb négy összetartozó tétel: szövegük a második zsoltárból származik. „Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen” (Zsolt 2,1–2) – hangzik a viharos basszusária; az énekes a hármashangzat-felbontás lépcsőin jár, a hegedűk tizenhatodokkal sisteregnek. Ez a dráma – egy változat szerint rövid recitativo után – ugrásra kész, szinte villámló kórusba torkollik (mindkettő C-dúrban): „Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!” (Zsolt 2,3) A tenor recitativo világossá teszi, mennyire hiábavaló ez a próbálkozás. „A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.” (Zsolt 2,4) Az a-moll tenorária érzékletesen bemutatja,

mekkora lehet az Úr ereje, ha haragra gerjed a lázadó ember ellen: „Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!” (Zsolt 2,9) A hegedűk megállíthatatlan motívuma a legmagasabb és a legmélyebb húr között csapódik ide-oda. Az énekes szólama éppen visszafogottságával érzékelteti a kérlelhetetlen helyzetet. A Messiás második részének zárókórusa a Jelenések könyvének három részletével János apostol vízióit tárja elénk. A tétel első része: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” (Jel 19,6) Händel tömbszerűen építkezik, rövid, pregnáns motívumokkal, olyanformán nagy léptékű formai gondolkodással, amely már-már a formátlanságot súrolja. Ebben és a többi kórustételben a legszembetűnőbb egy kvart ambitusú, négyhangos motívum, plagális, óriási erejű kadenciákkal, orgonapontokkal. A folytatásban több szöveget és zenei anyagot hallunk felváltva vagy egy időben. Először egy lefelé irányuló skálamenet hangzik fel; ezt nagy lépésekből építkező fúgatéma követi: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, / és ő fog uralkodni örökkön-örökké.” (Jel 11,15) Ebbe a fúgába épül be az újabb felkiáltás, ismétlődő hangokon, állandóan emelkedve: „Királyoknak Királya és uraknak Ura.” (Jel 19,16) Eddig nem ejtettünk szót Händel oratóriumának hangszereléséről. Azért nem, mert a megszokott ba-

benne vele találkozhatunk. Ebben a kapcsolódásban ráadásul nem is vagyunk teljesen kívülállók, mert bár igaz, hogy Jézus mondanivalójában sokszor számunkra elérhetetlen tartalommal szól korának zsidóságához, szavainak univerzalitása minden kor és minden nép számára kinyitja Isten országát. *** Ülünk a kertben, és figyelem, ahogy bátyám az unokáit tanítja. Nem szögeket vernek be, egy pecabotot szednek szét éppen, de ugyanaz a türelem, ugyanaz a felelősségtudat, ugyanaz a szeretet. A hordozott minták újabb jellemeket rajzolnak körül. Nem veszek részt benne, mégis formálnak. Nem pusztán róluk szólnak, hanem arról, mit jelenet nagyapának és unokának lenni. Mi a tanítás, a tanulás, az ajándékozás és elfogadás. Megértem a nemzedékek összetartozását. Felfedezek néhány elveszített kincset, és másokat megtalálok. *** És végül a magunk élete. Igen, a minket körülvevő világ, benne a saját sorsunk is válhat Isten szándékának modelljévé. Boldog vagy tragikus történeteink Isten akaratáról beszélnek. Az, amit Isten megmutat a zsidóság sorsában, lehetőségeiben, küzdelmeiben, csodálatos kultúrájában, tartásában, de tragédiájában is, Jézus személyében nyer igazi értelmet. Az értünk szenvedő, meghaló és feltámadó Krisztus pedig saját életünk és halálunk megoldójává lett. Rá figyelve bontakozik ki életünk titka, mutatkozik meg értelmességünk és célunk. g Koczor Tamás

C a n tat e

rokk apparátust alkalmazta: énekes szólistákat, négyszólamú vegyes kart, vonószenekart (két hegedű és brácsa) basso continuóval (gordonka és nagybőgő; csembaló és orgona), valamint két oboát és két fagottot. Az oboák a kórus szoprán és alt szólamát vagy a hegedűket, a fagottok a basso continuót erősítették. Jel 11,15-ben a vers elején viszont ez áll: „A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben…” Ez az összefüggés és a zárókórus mondanivalójának jelentősége igényli, hogy a partitúra két trombitával – és a vele együtt járó timpanival (üstdobbal) – bővüljön. A barokkban pedig a trombitával kiegészült hangzás magával hozza a királyi, fényes D-dúr hangnemet. Ezek a – technikainak tűnő – körülmények segítették elő annak a tételnek a megszületését, amelyet az angolok szinte himnuszukként tisztelnek, és amelynek népszerűsége a popszámokéval vetekszik. A Halleluja az apoteózisa minden közösségi diadal- és dicsőítő éneknek. Azt, amit a Messiás a rokon jelentésű, de a hasonlóságtól jelentőségüket nem vesztő tételek során eldalol, a híres kórus tömörítve mondja újra. A zenei szimbólumok oly nyíltak, hogy már nem is szimbólumok: a szoprán hangonként emelkedő, tartott „Királyok királya” kiáltása a mennyekbe vezető utat rajzolja ki, ahová Megváltóját ujjongva-tolongva követheti a sokaság. g Dr. Ecsedi Zsuzsa

2013. július 28. f 

evangélikus élet

H í r a dá s a Z Ü l lő i ú t r Ó l

Jö­ve­vény­let­tem…

Lesz­te­tő­a­fe­jünk­fe­lett! f Folytatás az 1. oldalról

a felső szinten, az ifjúsági osztályon évek óta lavórok között dolgoztak. Akkor fóliákat fektettek a padlóra, de ez nem jelentett komoly védelmet, hiszen a víz átfolyt az egyik helyről a másikra, semmi sem maradt szárazon. Közel tízéves probléma oldódik meg tehát a tetőfelújítással – remélhetőleg novemberig. Az Üllői úti szárny eredeti része 1870 körül épült Buzzi Bódog tervei alapján. 1904-ben jelentősen átépítették, jellemzően kollégiumi használatra. A Szentkirályi utcai épületrész 1905–1906-ban készült Francsek Imre tervei szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház székházának. Az épület dísze az udvari kapubejárat boltíves kialakítása, valamint az Evangélikus Országos Könyvtár Podmaniczky–Degenfeld Könyvtárának gyönyörű belső tere, Podmaniczky Géza báró hagyatéka. Az Üllői úti épületrész utolsó, jelentősebb átalakítása a Magyar Szabványügyi Hivatal igényei szerint történt 1977–79-ben ifj. dr. Kotsis Iván építész és Bámer Imre statikus tervező irányításával. d EvÉlet-infó

b Lelkésziktatást tartottak július 21-én, vasárnap délután a Nógrád megyei Lucfalván. A három éve már itt szolgáló Malik Péter Károlyt iktatta be hivatalába az egyházmegye esperese, e sorok írója. A liturgiában – a stafétabotot mintegy átadva – Megyaszai László, a gyülekezet volt lelkésze, valamint Györfi Mihály, a beiktatott lelkész apósa szolgált.

Az esperes a Prédikátor könyve, Salamon szavai (11,1–8) alapján két fontos üzenetet helyezett Malik Péter Károly szívére. Egyrészt azt, hogy Isten országában, a szolgálatban vállalni kell a kockázatot – úgy, ahogy a hajózó kereskedők vagy éppen a magot vető földművesek teszik. Olyan időket élünk, amikor a régiek mellett szükségesek a kockázatosnak tűnő, újszerű és szokatlan szolgálati formák. A lényeg azonban változatlan: a lelkészi szolgálat teljes embert, egész életet és szívet kíván. Másrészt azt, hogy nem a szélre és felhőkre kell figyelni, hanem a napra, Krisztusra kell tekintenie az Isten szolgájának. Ha a missziói munkát blokkoló áramlatok helyett arra tekintünk, aki elhívott minket az új életre és kiküldött a szolgálatra, ma is bőséges lesz az eredmény. Urunk hatalmas, mindent megtehet, ezt egy pillanatra sem szabad elfelejteniük azoknak, akik lelki szolgálatban állnak. Malik Péter Károly Ef 2,19 és Ef 5,8 alapján szólította meg a népes gyülekezetet. A mögötte álló három (szolgálati) év egy pillanat alatt elrepült. Nem sok idő, de Jézusnak éppen elegendő volt ugyanennyi, hogy tanítványait felkészítse a szolgálatra. „Jövevény lettem, de az Úrban nem vagyok idegen” – vallotta a beiktatott lelkész.

K á r o ly G yö r G y ta m á s f e lv é t e l e

A tetőhéjazat cseréjéről lesz szó, merthogy a cserepek teljesen elhasználódtak, átengedik a nedvességet. Reménység szerint a mintegy százéves ácsolat, a fedélszék kis javítások árán épségben megmaradhat. Ehhez át kell vizsgálni a faszerkezetet, mert a beázások csúfos meglepetéseket okozhatnak. Ott, ahol az eredeti homokágyban nem érte víz a gerendákat, nagyobb problémák nem lehetnek, de még a kiváló minőségű faszerkezet is károsodik, ha tartósan víz éri. Ezeken a helyeken biztos javítani kell az ácsolatot. A cserepezésről régóta tudják, hogy nagyon beteg. Kétfajta cserép fedi a tetőt: az egyik szakaszon a cserepek nem illeszkednek a takarásoknál, itt folyamatos az ázás, a másik részen pedig szivacsossá váltak a cserepek. Biztosra vehető, hogy teljesen lecserélik a már kiszolgált, elhasználódott héjazatot. Szakaszosan dolgoznak majd a szakemberek, fóliákkal védik azt a részt, ahol esténként az épület felett a csillagos égbolt lesz látható. Nagyobb esők idején a csillárból is víz folyt

Malik Péter Károly beiktatása Lucfalván Hálát adott Istennek, megköszönve a lucfalviaknak, hogy részükről kezdettől fogva testvéri el- és befogadást tapasztalt, jövevény mivolta ellenére nem kell „jöttmentnek” éreznie magát. Közös útra hívta a gyülekezetet, ez pedig nem más, mint a Krisztus világosságának megélése a mindennapokban. Maga is a világosság gyermekeként szeretné a fényforrást, Krisztust hirdetni – mondta. Nem lehet részletezni, még csak felsorolni sem azt a sok köszöntést, amelyek a közgyűlésen elhangzottak. Hatalmas szeretet és várakozás veszi körül a bővülőfélben lévő Malik családot (hamarosan megszületik második gyermekük).

a s z e r ző f e lv é t e l e

Evangélikus Élet

Kedves és megható pillanat volt a nyírszőlősi, görögszállási roma testvérek énekes köszöntése: „Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben, / Lángja lobogjon elevenebben!” A szeretetvendégség után ők a kultúrházban folytatták szolgálatukat, átadva a lucfalvaiaknak mindazt, amit Krisztusban ők is kaptak, hogy lobbanjon közöttük is a tűz… g Szabó András

Malik Péter Károly 1983. szeptember 8-án született. Monoron, pedagóguscsaládban nőtt fel. Bekapcsolódott az evangélikus gyülekezet életébe, ott keresztelték meg, ott konfirmált, és elkezdte az EKE bibliaiskoláját. Az ELTE fizikus szakán tanult tovább, de úgy érezte, nem ez az ő útja. Jelentkezett az evangélikus teológiára, és párhuzamosan mindkét szakot elvégezte. Társával, Györfi Eszterrel 2009-ben kötötték össze életüket erre az igére építve: „Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33,14) Malik Péter Károlyt 2010-ben szentelte lelkésszé Monoron dr. Fabiny Tamás püspök, és Lucfalvára küldte ki, hogy Szabó András esperes felügyeletével, de lényegében önállóan végezze a szolgálatot.

„Kon­zí­li­um”­a­Pus­kin­ut­cá­ban Különleges munkaülésre került sor július 19-én a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában. Vajon miért találkozik a nyár közepén Lupták György esperes, Homoki Pál lelkész, Deák László egyházkerületi missziói lelkész, valamint László Lajos lelkészjelölt a püspökkel? Orvosi kifejezéssel élve: „életmentő beavatkozásról”, két gyülekezet, Bócsa és Tázlár újraélesztéséről folyt az izgalmas tanácskozás, a „konzílium”. Nem az a helyzet, hogy az említett két kis gyülekezet már a halálán lenne. Ellenkezőleg: éppen hogy élni szeretnének! Ha lehet, újra önállóan, saját lelkészük által pásztorolva. Mindez nem rajongás, nem álmodozás, hiszen a feljegyzések szerint már 1949. szeptember 13-án felkereste hat bócsai presbiter – Erényi János, Font Mikós, Gáspár István, Hachbold Imre és János, illetve Meskó János – az akkori soltvadkerti esperest, Sikter Andrást a gyülekezet önállósulási szándékával. Ennek nyomán 1950ben Bócsa és Tázlár levált Soltvadkertről, és önálló lelkészt választott Mezősi György személyében (aki jóval később az Evangélikus Élet szerkesztőjeként is működött). A Bócsán lakó utolsó lelkész Széll Bulcsú volt, aki 1975 tavaszáig szolgált a két faluban. Ezután a súlyos lelkészhiány miatt Bócsa visszakerült Soltvadkerthez, Tázlárt pedig Kiskunhalashoz csatol-

ták. Így nem maradt ugyan pásztor nélkül a két település mintegy százszáz főnyi evangélikus népessége, de megritkultak a szolgálatok: jelenleg Bócsán havonta kétszer, Tázláron pedig egyszer van istentisztelet. Tudom, hogy ez is valami – a lelki éhhaláltól talán megment, de a növekedéshez biztosan kevés… Már hosszabb ideje melengettük a tervet, hogy jó lenne kísérletet tenni az „újraélesztésre”, hiszen két életképes faluról van szó, ahol ma is adottak a feltételek a gyülekezetépítéshez. Van istentiszteleti helyünk, felújítható lelkészlakás, működő óvoda és iskola. De vajon mit akarnak a helyiek? Sajnos, sokszor sok helyütt tapasztalom a lelki leépülés tüneteit, a sivár igénytelenséget: „Nekünk ennyi is elég, nincs erőnk többre…” Pedig nyilvánvaló, hogy éppen azért fogy el az erőnk, és fogynak el gyülekezeteink, mert nem élünk rendszeresen és bőségesen az életadó lelki kenyérből, Isten élő és ható igéjéből. Amint erről lapunk április 7-i számában is beszámoltunk, húsvétvasárnap Bócsán szolgáltam, hogy felmérjem a gyülekezet élni akarását. Jó volt megtapasztalni éppen a feltámadás ünnepén, hogy a bócsai evangélikusok – Vida György felügyelőtől Szőke-Tóth Mihály polgármesterig – bíznak az újrakezdés, az önállósulás esélyében. Természetesen ennek egyik leg-

fontosabb emberi előfeltétele, hogy találjunk valakit, aki kész felvállalni a két gyülekezet újraplántálásának nem könnyű feladatát. S itt lép a képbe ifjú szolgatársunk, László Lajos, akinek ordinációja éppen lapunk hivatalos megjelenési napján, július 28-án, vasárnap délután lesz a pestszentlőrinci templomban. Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon nem felelőtlenség-e pályakezdő fiatalt ilyen mély vízbe dobni? Nem vitás, hogy kockázatos a döntés, amelyre azonban egyrészt maga Lajos is kimondta az igent, másrészt pedig igyekszünk minden lehetséges emberi támogatást megadni, hogy ne érezze magát egyedül ebben az igazi missziói helyzetben. Ezért ült össze a „konzílium”, hogy a szükséges lelki, szellemi és anyagi segítséget minden szintről idejében biztosítani tudjuk. A legfontosabb, hogy legyen a közelben olyan tapasztaltabb szolgatárs, akinek helyismerete is segíthet. Így Lajos beosztott lelkészként a Bócsát eddig ellátó soltvadkerti lelkész, Homoki Pál mellé kerül. A következő szint az egyházmegye támogatása. Lupták György esperesnek, aki egyben az országos evangélizációs és missziói bizottság elnöke, kifejezetten szívügye, hogy BácsKiskunban ne csökkenjen, hanem növekedjen az evangélikus gyülekezetek száma. Ennek érdekében az

egyházmegye komoly anyagi segítséget nyújt a bócsai lelkészlakás felújításához, hogy közel négy évtizedes kényszerszünet után újra megfelelő körülményeket tudjanak biztosítani az odaköltöző lelkésznek. A tatarozás költségéhez természetesen hozzájárul az egyházkerület is. De az anyagiak mellett igyekszünk folyamatos lelki, szakmai támogatást is biztosítani a gyülekezetépítéshez. Itt lép be a történetbe az egyházkerület missziói lelkésze, Deák László, aki kvázi mentorként szeretné segíteni Lajos gyülekezetépítő munkáját. Melyek a legsürgősebb és legfontosabb feladatok? Az imaközösséggel záruló „konzílium” a következő lépéseket vázolta fel: A folyamatos lelkigondozói, látogatói pásztorolás mellett mindkét faluban lehetőleg már szeptembertől el kell indítani a minden vasárnap délelőtti istentiszteleti életet és a rendszeres hétköznapi igei alkalmakat. Fontos a személyes lelkipásztori megjelenés az óvodák és iskolák életében. Első perctől kezdve figyelni kell az ökumenikus együttműködésre, különösen is református testvéreinkkel, akikkel mindkét helyen közösen használjuk a templomot. Konkrét terveket készítettünk, hogy havonta legyenek olyan nyitott, vonzó missziói alkalmak, amelyekre nem csak az evangélikusokat lehet meghívni…

é g tá j O lÓ

Deo volente, a tervek szerint augusztus 18-án kerülhet sor az ünnepélyes nyitányra. Ezen a vasárnapon szeretnénk megköszönni Tázláron Honti Irén kiskunhalasi lelkész szolgálatát, aki eddig gondozta a gyülekezetet. Bócsán pedig püspöki áldással örülhetünk majd a felújított lelkészlakásnak és a két kis gyülekezet éledő feltámadási reményeinek. De természetesen egy pillanatra sem feledjük a konzílium alatt is többször idézett apostoli figyelmeztetést: miénk az ültetés, az öntözés lehetősége és felelőssége, de a növekedést Isten adja!

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

 e 2013. július 28.

keresztutak

Evangélikus Élet

E u ró Pa I­E g y H á z a K­ b Előző számunk címoldalán röviden beszámoltunk arról, hogy az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) július 3–8. között Budapesten ülésezett közgyűlése üzenettel fordult a tagegyházakhoz. Most közzétesszük az üzenet teljes szövegét.

Beszélgetés­fa­ze­kas­Lász­lóval,­ a­Szlo­vá­ki­ai­református­Ke­resz­tyén­Egy­ház­püspö­kével – Püspök úr szerint mi volt a konferencia általános célja, hogyan tud a szervezet válaszolni a változó világ növekvő kihívásaira?

a CeC 14. nagygyűlésének üzenete minden tagegyházhoz

„Változzatok meg értelmetek megújulásával…” (róm 12,2) Hívásunk arra szól, hogy „az evangéliumhoz hűen keressük az egyház küldetéséhez való közös hozzájárulásunk lehetőségét az emberi élet és az egész emberiség létének védelmében” (új CEC-alkotmány). Minden keresztény egyház tagjait hívjuk az ebben a küldetésben való részvételre az emberi méltóság tisztelete, a vallásszabadság, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti igazságosság szem előtt tartása mellett. Hisszük, hogy feladatunkat csak bűnbánattal és a Jézus Krisztusban való személyes belső átalakulás révén tudjuk betölteni. Az átalakulás szolidaritásra is hív. Megerősítjük keresztény elhívásunkat az idegenek befogadására, hogy vendégszeretetet és fedelet nyújtsunk az ínségben élőknek. Hangsúlyosabbá kívánjuk tenni a keresztény tanúságtételt a szekularizálódó Európában. Enyhítjük az elnyomottak szenvedéseit, törekszünk az igazságra, építjük a megbékélést, és ápoljuk a békét. Most különösen is imádkozunk a Közel-Keleten élő testvéreinkért.

– Első alkalommal vettem részt az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlésén. Természetesen igyekeztünk bekapcsolódni a munkába, tájékozódni minden fontos fejleményről. 2009-ben a lyoni konferencián nagy vitát váltott ki, hogy mi tekinthető a szervezet fő céljának, és tulajdonképpen mi a társulás értelme. Hogyan lehet meghatározni a fő irányvonalat, amely mentén a konferencia tovább élhet, továbbléphet. Ekkor regionális csoportokat alakítottak ki, amelyek az alkotmánymódosítást előterjesztették, kidolgozták.

b Habár tudvalevő, hogy nem a ruha teszi az embert, az egyházi protokollban korántsem mindegy, hogy koláré vagy okuláré. Miseruha vagy kabát. Stóla vagy palást.

„Kelj fel…” (apCsel 22,16) A „Most tehát miért késlekedsz?” kérdésre azonnal választ kapunk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben: „Kelj fel (…) segítségül híván az Úr nevét.” A határozott felszólítás arra hív, hogy ne várjunk, hanem menjünk, és teremjük a Szentlélek gyümölcseit – itt és most. Most, amikor felkelünk, és elindulunk Budapestről, magunk mögött hagyjuk a reménytelenség és a döntésképtelenség érzéseit. Az átalakulás lelkét visszük magunkkal, reménységgel tekintünk spirituális életünk megújulására, a közös ökumenikus úton járásra, a látható egység felé való törekvésünkre, etikai és politikai szerepvállalásunkra és az egész teremtett világra. Mindezt nem a magunk erejéből tesszük, hanem a Krisztus lelke által, aki azt mondja: „Íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5)

Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) tizennegyedik, budapesti nagygyűlése nem csupán alkotmányozó ülés volt. A résztvevők feladata nem csupán a tolmácsoló alkalmatosságokkal ellátott bársonyszékek elfoglalása és a voksolás volt, hanem hazájuk, felekezetük – kívül-belül – méltó képviselete is. Mondhatjuk, protokolláris, mégis testvéries alkalom volt a CECnagygyűlés. Magas egyházi méltóságok köszönthették egymást, és tudakozódhattak testvéregyházuk képviselőinek hogylétéről, terveiről, véleményéről – és persze szokásairól: süvegemeléséről, stólaredőzéséről és így tovább. A helyszíni szemlén nem meglepő módon elsősorban az ortodox egyház képviselőit lehetett beazonosítani – minthogy a katolikusok ebben a szervezetben is csak megfigyelőként vannak jelen –, akik civilben is liturgikusnak mutatkoztak. Az ortodoxoknál a liturgikus ruházatok sokaságának szimbolikus, lelki jelentése van. A ruhák felöltése a mennyei testbe való beöltözést szimbolizálja. A ruházat árulkodik a szolgálatot végzők eltérő funkciójáról. A papság minden tagja viselheti a hosszú, földig érő, inghez hasonlító alsóruhát, a szticháriont. A nagy papi felsőruha, a felónion felvétele az igazságosság ruhájára utal, amelybe a szenteket öltöztetik. A diakónusok a sztichárion fölött csak egy hosszú, keskeny, földig érő szalagot (orárion)

viselnek a bal vállukon. A püspökök a sztichárion fölött a szakkoszt viselik, egy szűkebb felsőruhát, és mindkét vállukon a nyugati palliumnak megfelelő omofóriont (keresztekkel vagy szentképekkel díszített széles szalagot). A püspökök nyakában jól látható görög kereszt lóg, fejükön fejfedő, a korona alakú mitra látható. (Forrás: Bevezetés az ortodoxia világába. Szerk. Reinhard Thöle. Kálvin Kiadó, Budapest, 2001, 59–60. o.) Nálunk, evangélikusoknál a re-

K á r o ly G yö r G y ta m á s f e lv é t e l e i

Zajlik a munka a konferencián

keletre. A többi hét pedig magyar ajkú. Vannak vegyes gyülekezetek is, ahol szlovákul és magyarul egyaránt szól az ige, ezekben a közösségekben mindig a lelkész és a presbitérium feladata, hogy biztosítsa mindenki számára a megfelelő igehallgatást, lelki épülést és pasztorációt. Egyházunkban kétszáztizenegy anyaegyházközség és száznégy leányegyházközség működik. Az elmúlt időszakban zsinatunk fontos törvényt hozott az egyházközség jogállásáról, illetve társulásáról. Érezhető Európában a gyülekezetek taglétszámának csökkenése, ezzel párhuzamosan a lelkészi állások fenntartásának veszélyeztetett helyzete. Mi ezért lehetőséget kívántunk adni több – pillanatnyilag kettő – gyülekezetnek, hogy két anyaegyházközség létrehozhasson, illetve könnyebben fenntarthasson egy lelkészi állást. A 2001-es statisztika alapján egyháztagjaink száma száztízezer fő volt, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint ez kilencvennyolcezer-néhányszázra csökkent. Én úgy gondolom, nincs olyan nagy veszély. Több mint hétszázezren nem adták le nyilatkozatukat, ezért ezekből az adatokból nem lehet mélyreható következtetéseket levonni… g Kinyik Anita

Ko­lá­ré­vagy­oku­lá­ré?

K á r o ly G yö r G y ta m á s f e lv é t e l e

„Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének” (préd 3,2) Az előző nagygyűlést 2009-ben tartottuk a franciaországi Lyonban: akkor ültettük el a CEC megújulásának reménységét. Az intenzív budapesti tanácskozást követően most alkotmányos megújulást ünnepelhetünk, mely megalapozza egy hatékony és korszerű ökumenikus szervezet jövőjét. Itt az idő, hogy missziói lendülettel szolgáljuk testvéreinket Európában és az egész világon, választ adva a körülöttünk élők spirituális igényeire. Európa lakói kétségbeesett és reménytelen helyzetekkel szembesülnek, és több millió fiatal keresi a helyét a társadalomban. Keresztény felelősségünk és alázatunk nyomán szeretnénk felemelni a szegényeket és elnyomottakat, megszólítva azokat, akik hiába várnak a szükségleteikre választ adó tettekre és egy szebb jövő reménységére. Felhívunk minden, európai országokban működő egyházat, hogy erősítse meg ökumenikus kapcsolatrendszerét a Krisztusban velünk összekapcsolt testvéreink iránti tisztelet és elfogadás jegyében. Az Európai Egyházak Konferenciája a jövőben is nyitott fórumot kínál a kontinensen működő egyházak és partnerszervezetek együttműködése számára. Erősítsük meg a CEC küldetését: tanúskodjunk az evangéliumról, és gyakoroljuk a diakóniát az európai közös-

ségben, amint azt már az Ökumenikus charta is kifejezte. A 2001-ben elfogadott európai ökumenikus irányelv szerint „azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek.” (7. cikkely, fordította dr. Békefy Lajos.)

P e t r i G á b o r f e lv é t e l e

2013. július 3–8. között Budapesten gyűlt össze az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlése. A Krisztusba vetett hit által összekapcsolt testvérek vezérigéje az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből származott: „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.” (ApCsel 22,16) Áldjuk az Urat ezért a lehetőségért, és köszönetet mondunk a magyar házigazda egyházaknak és a hivatalos szerveknek a vendégszeretetért és munkánk támogatásáért. A budapesti nagygyűlés fő feladata a CEC alkotmányának megújítása volt, kifejezve az ökumenikus párbeszéd elmélyítése iránti elkötelezettségünket és a látható egység munkálását Krisztusban, mely tanúságtétel Európa és az egész világ felé. A társadalmi és gazdasági válság hatásai minket sem kerültek el, de Isten kegyelméből és a CEC ötvenéves tapasztalatára építkezve a szervezet megújulása azt a bibliai felismerést tükrözi, hogy „az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad”. (Mt 9,17b)

A vita most Budapesten alkotmánymódosítással zárult. A konferencia szerepet akar vállalni a legsürgetőbb európai kérdésekben. Nekem az a meglátásom, hogy vissza kell térni azokhoz a bibliai alapokhoz, amelyek a keresztény egyházak életének töltetét, lényegét adják. – A konferencia mottója idézet a Bibliából: „Most tehát miért késlekedsz?” A szervezők miért gondolták úgy, hogy a konferencia a feladatok teljesítését illetően késésben van? – Nehéz kérdés. Én nem látom át teljes mértékben a szervezet működését. Azok a munkacsoportok, amelyek eddig dolgoztak, talán nem tudtak megfelelő válaszokat adni bizonyos kérdésekre, talán ebből fakad az említett „megkésettség”, lemaradás. Az európai keresztény egyházaknak szorgalmazniuk kell, hogy a kereszténység jelen legyen a világban, és a maga missziójával segítse az emberek munkáját, életét. A missziónak nyilvánvalóvá kell válnia. – Milyen az Ön egyháza, milyen erő van mögötte, hány híve van? Hogyan jellemezné az Önök lelki irányvonalát? – A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kilenc egyházmegyéből áll. Két szlovák egyházmegyéje van, ahol szlovák nyelven folyik az igehirdetés: az egyik Kassán, a másik attól

formátori időkben sok port kavart wittenbergi professzori talár – amelyben Luther kezdett egykor prédikálni – vált lelkészi öltözékké. Maga a reformátor nem csak ezt használta: 1524. október 24-étől „doktori talárban prédikált, de az általa bevezetett »Deutsche Messe« alkalmával egészen haláláig miseruhát öltött” – írta Keveházi László lapunk 2005. évi 19. számában (A Luther-kabát története hazánkban, 3. o.). Ma a Lutherkabát (vagy – például Észak-Amerikában jellemzően – az alba, amelyet a 2005-ös püspöki körlevél óta a mi lelkészeink is bátran és „legálisan” viselhetnek) csak liturgikus szolgálat végzése során használatos. Püspökeink privilégiuma a nyakban hordott aranykereszt, a többi felszentelt lelkész – a kabáton – a két mózesi táblát jelképező kétágú, fehér gallért viseli. Civilben lelkészeinket „papi ingen” kaphatjuk, ezt a fekete, szürke vagy fehér inget (illetve püspököknél lila színűt) úgynevezett koláréval, körgallérral hordják. Lehetséges, hogy kálvinista testvéreink „nyakas” jelzőjüket – következetes hitvalló attitűdjük mellett – viseletüknek is köszönhetik, hisz magas mellénnyel vagy más, ezt imitáló, nyakba kötött ruhadarabbal jelzik református identitásukat. Hasonlóságot mutatnak a lutheránusokkal annyiban, hogy civilben fekete ingen klerikális gallér viseletével jelzik „egyháziasságukat”. A primer lelkészi szolgálat során fekete palástot viselnek a szolgálattevők, amely elsősorban nem az egyházi méltóságot, hanem a szolgálatra való felkészültséget jelzi, illetve – a lutheránus viselethez hasonlóan – egyfajta „akadémikusságot”, tudományban való jártasságot is kifejez. g – kanyika –

Evangélikus Élet

2013. július 28. f 

keresztutak

­KonfErEncIáJa V I S S Z A T E K I N T É S A nagygyűlés slágerré vált himnusza dán és valdens egyházzenész kollégák alkotása, a tanácskozás vezérigéjére íródott: „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.” (ApCsel 22,16)

Peter Andreas Arendt dán evangélikus egyházzenész, Pap Kinga Marjatta, cikkünk szerzője, Kéri Csenge, a kelenföldi evangélikus gyülekezet kórusának tagja és Caterina Dupré valdens lelkész

gyó­gyí­tó­csend Pillanatképek a nagygyűlés liturgiai munkájából

Robert Jones anglikán kanonok és Iina Jokilaakso finn steward, a liturgiai bizottság tagja

va várt jelzés: megszületett az egészséges kisleány (a CEC új alkotmánya még néhány napig váratott magára…). Hatvan perc. Ennyi időbe kellett besűríteni a már nevében is szimbolikus összegyülekező és küldő istentisztelet sokszínű mondanivalóját. A magyar televíziós stáb körültekintő munkája nyomán az élő televíziós közvetítés valódi ünneppé formálódott a résztvevők számára: a nyelvek és liturgiai hagyományok sokasága fontos helyet kapott az istentisztelet menetében, akárcsak a helyszínül szolgáló Pozsonyi úti református templom színvonalas énekkara. A kezdetet személyes keresztelői emlékeztető, a hazaindulást az egymásért érzett felelősséget kifejező, összefogódzva elmondott imádság tette igazán személyes élménnyé. Fél óra (…múlva áhítat). Sorra érkeznek az ülésterembe a magyar kórusénekesek: fesztiválszervező, újságíró, turisztikai és kulturális szakember, színháztörténész, fonetikus, gyógypedagógus – mindannyian önként vállalták, hogy verőfényes nyári reggeleken, munka előtt vagy után bekapcsolódnak a hol franciául, hol németül vagy éppen örményül zajló zenei folyamatba. A kora reggeli órán az éneklés megelevenítő ereje átjárja a küldöttek, a végletekig leterhelt háttérmunkások, a fiatal segítők lelkét. Két perc. Az imádság csendje megdöbbentő kontrasztja a tanácskozás feszült légkörének. Az ebéd előtti ima és az éjszakai zárás idején különösen is átéltük, ahogy az emberi ellentétek, a kiúttalanság helyét betölti Isten jelenléte. Ahogy ő kezébe veszi a néha keményen, szeretetlenül szóló vagy éppen jogaikért elszántan küzdő feleket, és újra saját képére formálja őket. Az áhítatok gesztusai, szavai és dallamai mind-mind erre az Úrra irányították a figyelmünket. Ezért volt értelme a munkánknak. g Pap Kinga Marjatta

REFRÉN: Indulj és meg ne állj, indulj és meg ne állj, hagyd el, mi visszahúz. Egyek vagyunk Krisztusban, az Úr hív, meg ne állj! 1. Kitárja előtted kegyelmét, megszólít, hallhatod igéjét, és megmutatja, hogy merre járj: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN 2. Elhívott ő, hát dönts, válaszolj, kezéből fogadd el, hogy mit szólj, tanúkra vágyódik a világ: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN 3. Neveden szólított, hív téged, erejét kínálja, ha kéred, előtted megy, már nincs akadály: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN

K á r o ly G yö r G y ta m á s f e lv é t e l e

tatos vezetés (moderátorunk nemhiába volt a nagygyűlés egyik kinevezett lelkigondozója) megkönnyítette a közös döntéshozatalt. Így nem csupán gazdag szakmai tapasztalatokkal, de a mély testvéri közösség élményével búcsúzhattunk egymástól. Kilenc hónap. „Budapest az újjászületés helye” – Emmanuel metropolita így értékelte a nagygyűlés „állapotát” még a döntő szavazás előtt. A CEC ekkor hivatalban lévő elnöke egyben reményét fejezte ki, hogy a viták hevében nem „vetél el” a születendő gyermek, hanem testet ölthet a szervezet jövőjét megalapozó új megoldás. A konferencia szempontjából sorsfordító vajúdás sokféle izgalommal és feszültséggel járt, de mi, zenészek örömteli várakozásban éltük ezeket a napokat, hiszen román testvérünk éppen a nagygyűlés napjaira várta harmadik gyermekük megszületését. Amint lecsengett az ortodox reggeli áhítat utolsó akkordja, már sietett is haza az övéihez. Hosszú autóútjain eleget aggódtunk már fáradhatatlan zenész kollégánkért, de most az egész családért fohászkodtunk. Péntek reggel aztán megjött a vár-

f otó K : P e t e r K e n n y ( C e C )

Egy év és két hónap. A CEC-nagygyűlés lelki programjainak előkészítése már jóval a budapesti találkozó előtt megkezdődött. Ahogy az Evangélikus Élet olvasói akkor értesülhettek róla, anglikán, valdens és román ortodox papok, cseh és dán egyházzenész kollégák összefogásával alakítottuk ki a lelki alkalmak szerkezetét és tartalmát. Jómagam a magyarországi evangélikus és református egyház képviseletében vettem részt a liturgiai bizottság munkájában. Istentiszteleti és áhítatformák szerkesztése, énekek gyűjtése és írása, énekelhető fordítások, négyszólamú kórusletétek készítése, liturgikus könyv szerkesztése a nagygyűlés három hivatalos nyelvén, a reggeli, napközi és éjszakai áhítatok, istentiszteletek vezetése, aktív zenei szolgálat… A külföldi kollégák egytől egyig társadalmi munkában, saját hivatásuk mellett végezték az előkészítő feladatokat: a tavaszi, őszi és téli ülések és a nagygyűlés hete volt az éves „szabadságuk”. A felekezeti érzékenységek mellett sokféle temperamentum is színezte a csapatmunkát, de a megvalósíthatóság praktikus szempontjai és a tapin-

Kalota József, a Konstantinápolyi Patriarchátus protopresbitere és érseki vikárius az általa a konferencia idejére felajánlott neobizánci stílusú ikonnal. Az ikon Dimitris Sirengelas mai görög ikonfestő alkotása

 e 2013. július 28.

fókusz

Evangélikus Élet

Egy­ház­ügyi­sza­bá­szat Az egyházügyi törvény újraszabályozása mérlegelést igénylő, egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a bíróságnál lenne a helye, „az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptör vénnyel”. (A tör vény ere de ti, KDNP által kidolgozott változatában egyébként még a bíróságé lett volna az egyházként való elismerés joga, de a Fidesz javaslatára az alkotmányügyi bizottság ezt az utolsó pillanatban, a zárószavazás előtt átírta.) A döntés értelmében a korábbi, az egyházként történő elismerés elutasításáról szóló országgyűlési határozathoz „joghatás nem fűződhet”, vagyis az elutasított egyházak a jogállásukat nem veszítették el, egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki. Az Alaptörvény negyedik módosításával a törvényhozó beemelte az alkotmányba a parlamentnek az egyházak elismeréséhez fűződő jogát is. Az AB többek között éppen emiatt találta alaptörvény-ellenesnek februárban az egyházi törvényt. Ugyanakkor az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak helyet biztosít az alkotmány. Továbbá rögzítette a vallási szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként a huzamosabb idejű működést, a társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot.

Módosított alaptörvény: az egyházi státusról a parlament dönthet A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény nemzetközi és magyar viszonylatban is többször került górcső alá. A Velencei Bizottság – a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán őrködő, az Európa Tanács égisze alatt működő, független alkotmányjogászokból álló testület – szakértői, az alapvető jo-

f otó : m t i

A kedvezmények (vám- és adókedvezmények, költségvetési támogatás, a személyi jövedelemadó 1%-a) finanszírozása tetemes költséget jelent a költségvetés számára, ezekből a terhekből faragni kívántak. Így hát a törvényhozó hozzáfogott a koncepcionális átalakításhoz. Három évvel ezelőtt, épp júliusban született meg az első eredménye a törvényhozás munkájának. Az új jogszabály alaposan leszűkítette az elismert egyházak körét, összesen tizennégy egyház kapta meg

tartásba vételről való döntés jogát továbbra is magának tartotta fenn. Az utóbbi értelmében azok a vallási közösségek, melyek nem kaptak állami elismerést, a szakminiszternél kezdeményezhették jogállásuk fenntartását, így január 1-jével nem veszítették el egyházi státusukat, arról február végéig kellett döntenie a parlamentnek. A többi, korábban egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működött tovább 2012 elejétől. Mivel egyesület a hatályos törvény szerint nem tulajdo-

az egyházi státust. A katolikus, református, evangélikus, baptista és unitárius felekezeten kívül három zsidó, öt ortodox vallási közösség, valamint a Hit Gyülekezete lett bevett egyház. Az igen rövid felsorolás alapján kimondható: a jogalkotó drasztikusan szűkre szabta az elismert egyházak körét. Kimaradtak az egyházi jogállásból az újprotestáns egyházak is, mint például a metodista, az adventista és a pünkösdi felekezetek. A törvény, illetve a törvényalkotás szépségét más „szépséghibák” is elcsúfítják. A 2011 júliusában elfogadott egyházügyi törvényt közjogi érvénytelenség miatt még 2011 decemberében megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB). Az Országgyűlés még az ABhatározat hatálybalépését megelőzően hatályon kívül helyezte a jogszabályt. elismert egyházak: bővült a kör A 2011 decemberében elfogadott új törvénnyel nem orvosolta a jogalkotó a hatályon kívül helyezett törvény tartalmi hiányosságát. Megerősítette korábbi döntését: továbbra is tizennégy egyházat ismert el, és a nyilván-

nolhat földet, az egyházügyi törvénybe belevették azt a rendelkezést, hogy az egyesületként tovább működő korábbi egyházak jogutódlással megszerezhették a jogelődeik tulajdonát képező termőföld tulajdonjogát. Mielőtt lejárt volna a törvényben megszabott határidő, az Országgyűlés döntött egyes vallási közösségeknek az egyházként való elismerést kezdeményező kérvényeiről. Februári határozatával kibővítette az elismert egyházak körét. Tizennyolc vallási közösségnek szavazott meg egyházi jogállást, míg hatvanhatnak a kérelmét elutasította. E döntéssel kapott egyházi elismerést többek között a metodista, az adventista és a pünkösdi felekezet. Az egyházak létszámán túl vitás, érzékeny, sebezhető pontot jelent az egyházügyi törvény az egyház elismeréséhez szükséges feltételek meghatározása és az elismerésre jogosult szerv tekintetében. Az egyházi jogállás elnyerésének kritériumai között szerepel a legalább százéves nemzetközi működés vagy a Magyarországon legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként való működés.

gok országgyűlési biztosa, valamint az Alkotmánybíróság több kérdésben is hasonlóan foglalt állást. Mindhárom intézmény az egyházi státusról való döntés politikai jellegét, illetve az indokolásnak és a jogorvoslatnak a hiányát emelte ki a törvény gyengeségeként. Szabó Máté ombudsman alaptörvény-ellenesnek találta, hogy az Országgyűlés döntése egyedi és megfellebbezhetetlen az egyházi jogállás elismerését illetően; álláspontja szerint ez kikezdi a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos alapelvét. Tavaly augusztusban közzétett állásfoglalása szerint törvényben kell szabályozni a mérlegelés szempontjait. Az ilyen elvek, rendelkezések hiányoznak a törvényből, ez a tény pedig a döntéshozatalt politikai alkuk tárgyává teheti. Az Alkotmánybíróság ez év februárjában visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az egyházügyi törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján a korábbi egyházak a jogállásukat elvesztették. Az alkotmánybírók szerint a jogi

„vallási tevékenységet végző szervezet” versus „bevett egyház” Az egyházügyi törvény újabb módosításának kezdeményezésére az Alaptörvény módosítását követően, az Alkotmánybíróság döntése következtében került sor. A parlament júniusban elfogadott módosítása értelmében vallási közösségek a Magyarországon vallási tevékenységet végző szervezetek és a bevett egyházak lehetnek. A jövőben a vallási tevékenységet végző szervezeteket a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba, míg a bevett egyházak elismerésének joga az Alaptörvény felhatalmazása értelmében az Országgyűlést illeti. A parlamenti döntést – elutasítás esetén – indokolni kell, a jogorvoslat lehetősége is biztosítva van. Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés egyházként történő elismerésre irányuló eljárásának törvényességét vizsgálja felül. Szimbolikus jelentőségű, hogy minden vallási közösség használhatja az egyház megnevezést, a törvény zárószavazása előtt pedig az is bekerült a szövegbe, hogy hivatalosan sem kell egyesületnek nevezniük magukat az elismerésből kimaradók-

nak. Továbbra is csak a bevett, a törvény által elismert egyház élvezi a különböző jogszabályokban biztosított kedvezményeket, támogatásokat. Ugyanakkor a kormány megállapodást köthet a jelentős társadalmi támogatottságú, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet önmaga vagy intézménye útján ellátó vallási közösséggel – működése biztosítása érdekében. A vallási közösségek tényleges társadalmi szerepét, tevékenységét figyelembe veheti az állam a vallási közösségek társadalmi szerepéhez kapcsolódó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartásnál. politikai vétó és ultimátum A közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság – mint az elismerés szubjektív követelménye – tekintetében leszögezi a jogalkotó: az állami elismerést kérő egyháznak kell bizonyítania, hogy szándékában áll az együttműködés, és képes is hosszú távon fenntartani. Ezzel lényegében a törvényhozó az egyházak oldalára tolja át a felelősséget: ha elutasítanak egy közösséget, az nem a parlament hibája, csak nem bizonyították, amit a törvény előír. Az elismerési feltételeket megtoldották a taglétszámhoz kötött kritériummal, Magyarország lakosságának 0,1%-át elérő taglétszámmal kell bírnia a vallási közösségnek. A köztársasági elnök politikai vétója után az Országgyűlés újratárgyalta az egyházügyi törvényt. Áder János azért küldte vissza megfontolásra a június 26-án elfogadott jogszabályt, mert az egyházak nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezések jogbizonytalanságot eredményezhettek volna. Az államfő kifogásának figyelembevételével elfogadott törvényt július 5-én jóváhagyta a törvényhozás. Miután a köztársasági elnök aláírta a politikai vétója után elfogadott, kifogásainak megfelelően módosított egyházügyi törvényt, az MSZP bejelentette: újabb alkotmánybírósági vizsgálatot szeretne, s ennek érdekében Szabó Máté ombudsmanhoz fordul. Bár tart még a „huzavona”, a látszólag érthetetlen jogalkotási ellentmondások, kuszaságok és visszásságok ellenére a sokadszor átszabott egyházügyi törvénynek – úgy tűnik – sikerült elérnie a kitűzött célt, melyet a Velencei Bizottság is elismert: „az olyan, ártalmas célokra irányuló, illetve személyes nyerészkedést célzó tevékenységek megszüntetését, amelyek a vallási szerveződés lehetőségével élnek vissza”. g Balla Mária

a n d r z e j ot r ę b s K i f e lv é t e l e

f Folytatás az 1. oldalról

Evangélikus Élet

2013. július 28. f 

fókusz

Evan­gé­li­kus­fő­is­ko­la­képez­szociális­szakembereket Darmstadti beszélgetés dr. Winfried Seelisch professzorral

– Professzor úr, mennyiben van jelen a főiskolai oktatásban a vallás? – Minden szakirány hallgatói részére kötelező az úgynevezett etikai modul: ez biztosítja a párbeszédet a teológiai és a szociális munka között. A keresztény vezérfonal nagyon nagy különbséget jelent az állami szociális főiskolákhoz képest. Ha valaki be akar hozzánk iratkozni, elfogadja ezt az elméleti és lelki alapot. Ugyanakkor az itt tanuló mintegy ezerhétszáz diák számára nem kötelező a vallásos életvitel vagy a gyülekezeti életben való részvétel. Csupán a keresztény értékrend és értelemszerűen az ezzel foglalkozó tantárgyak tanulása fontos – és persze adott esetben az ezekkel összefüggő vizsgák letétele. Ilyen témakör lehet a Biblia szociális üzenete, Jézus szegényekre, elesettekre és más rászorultakra vonatkozó példázatai, valamint a németországi egyházak szociális munkájának ismerete. A tanárok esetében viszont követelmény a gyülekezethez való tartozás, hiszen így mutatunk példát. – Németországban nem minden-

ki a keresztény kultúrkörben nőtt fel. Milyen esélyeik vannak Önöknél a más vallásúaknak?

Dr. Winfried Seelisch főiskolai tanár – Örömmel várjuk őket! Ha például valaki mohamedán, semmi gond: az egyik szemináriumunkon éppen ezzel a vallással ismertetjük meg diákjainkat. Mindenképpen szükséges ez, hiszen Németország lakosságának török és arab rétege egyre jobban szélesedik. Ezzel együtt ők is

– Ön a főiskola külkapcsolatainak ápolásában is nagy szerepet játszik: Kelet-Közép-Európa az illetékességi területe. Ez ugyan – mint megtudtam – főleg Oroszországot érinti, de Magyarországra is gyakran jár. Milyennek látja a magyarországi egyházak és oktatási intézményeik helyzetét? – Két partnerintézményünk van Magyarországon: Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara, illetve a Debreceni Egyetem. Én minden országban szükségesnek tartanám,

hogy az egyes egyházak, melyek karitatív, avagy diakóniai munkát végeznek – márpedig mindegyik végez –, megfelelő szociális szakembereket képezzenek a maguk számára. Emellett ezen országoknak számos olyan szociális munkásra volna szükségük, akiket keresztény etika vezérel, akár egy világi munkahelyen is. A diakónia minden keresztény egyháznak olyan szent feladata, amelyre a jóléti társadalomban éppolyan nagy szükség van, mint a szegényebb országokban. g Ifj. Káposzta Lajos

Effata: arám szó, jelentése „nyílj meg”. Jézus ezt mondta a dadogó süket meggyógyításakor (Mk 7,32–35): „Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: »Effata, azaz: nyílj meg!« És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.”

a s z e r ző f e lv é t e l e i

megjelennek a szociálisan rászorultak, illetve fogyatékosok között. De gondolom, Magyarországon is oda kell figyelni, mivel – ahogy értesültem róla – a növekvő létszámú cigányság egészségügyi és mentális állapota az átlag alatt van… Ha pedig megnézzük tantárgyaink listáját, fontos helyet foglal el a nálunk élő idegenek, a bevándorlók és a menekültek problematikája. Mert ha valahol szükség van a szociális segítségre, akkor ezeknél az embereknél van leginkább. – Melyek azok a tényezők, melyek korunk kihívásaiként ugyancsak megjelennek a tanórákon? – Munka, szegénység, eladósodás, fiatalkori bűnözés, konfliktuskezelés… és nem csupán elméleti, de gyakorlati síkon is. Ugyanis éppen Hessen tartományban található az az intézmény, melyben iskolánk kihelyezett ta go za ta is mű kö dik. Ez a Schwalmstadtban lévő Hephata (a magyar bibliafordítás szerint Effata) Otthon. Itt, illetve innen kiindulva több ezer szenvedélybeteget, mozgáskorlátozottat, valamint szellemi és testi fogyatékkal élőt gondoznak munkatársaink. Ez az intézmény sokrétű módszerekkel segíti például a volt alkoholisták és kábítószeresek visszatérését a társadalomba. Akiknek pedig ez már nem sikerül, azok belső vagy külső műhelyekben dolgozhatnak, és felügyelet mellett lakóotthonokban, illetve közösségi lakásokban élhetnek. A sokrétű szakmai gyakorlatra tehát megvan a megfelelő terep a hallgatók részére.

b Nemrégiben a németországi Darmstadt városában jártam (Hessen tartományban), az ottani evangélikus főiskolán folyó munkával ismerkedhettem meg. A több évtizede működő intézmény egyházi felügyeletét külön kuratórium garantálja, melyben az egyházkerület püspöke is helyet foglal. Fő profilként szociális szakembereket, szociális munkásokat képez a főiskola, természetesen megfelelő háttérrel. Működéséről beszélgettem dr. Winfried Seelisch professzorral, aki több szakterületen – szociálpolitika, politológia, élménypedagógia, médiapoltika – oktatja a diákokat.

A Darmstadti Evangélikus Főiskola főépülete

Er­dei­(fő)is­ko­la Főtitkári tanulmányút az EHE bajorországi partnerintézményében b Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a neuendettelsaui Augustana Hochschule (Augustana Főiskola) a bajor–magyar egyházi partnerség keretében már az 1990-es évek eleje óta rendszeres kapcsolatban van egymással, az elmúlt mintegy húsz évben számos egyéni és csoportos találkozásra is sor került a két intézmény oktatói és hallgatói között. A Tempus/Erasmus programba való bekapcsolódás pedig újabb lehetőségeket nyitott: a megélénkült hallgatói és oktatói mobilitás mellett az idén először adódott alkalom arra, hogy az úgynevezett személyzeti képzés keretében az EHE főtitkára – e sorok írója – is személyes tapasztalatokra tegyen szert.

köszönhetően a főiskola vezetőivel, oktatóival, lelkészével és hallgatóival való személyes beszélgetések mellett ízelítőt kaphattam a főiskola mindennapi életéből is.

f o r r á s : au G u s ta n a . d e

Az előzetesen benyújtott tanulmányi terv alapján a fogadó intézmény részéről dr. Markus Mülke docens a legnagyobb körültekintéssel készítette elő az egyhetes programot, ennek

Jurtakápolna a főiskola parkjában

Az első benyomás, majd a négyszemközt, illetve szélesebb körben folytatott beszélgetések egyre több hasonlóságról győztek meg: a két intézmény hallgatói és oktatói létszáma nemcsak nagyságrendileg, de szám szerint is azonosnak mondható. A szervezeti felépítés, a campus szigetszerű elhelyezkedése, a napi időbeosztás, a családias hangulat, a bentlakó és a menzán étkező hallgatók közvetlensége, a „mindenki mindenkit ismer” jelenség az otthonosság érzetét keltette. Beszélgetőpartnereimmel hol meglepődve, hol evidenciaként állapítottuk meg: „ez nálunk sincs másképp”, „ezt mi is ismerjük”, „mi is küzdünk ezzel a problémával”. A ma mintegy hétezer lakosú Neuendettelsau fejlődésében meghatározó szerepet játszott a Wilhelm Löhe által a 19. században alapított evangélikus diakóniai központ. Ennek szomszédságában jött létre 1947ben az Augustana Hochschule, amely egy korábbi fegyverraktár területét és épületeit kapta meg – erre az ősparkban álló felújított épületek láttán ma már senki se gondolna. Az épületegyüttes az 1970-es években két új elemmel, a kör alaprajzú, jurtára emlékeztető kápolnával és az arra rímelő könyvtárral egészült ki, amelyek elhelyezkedésük és funkciójuk tekintetében is a campus központját képezik. *** Az intézmény fenntartója a bajor tartományi egyház, de az oktatási, kutatási feladatok ellátása során eleget kell tennie minden, a felsőoktatással szemben támasztott tarto-

mányi, illetve országos állami előírásnak is. Németországban a teológiai képzés jellemzően az állami egyetemeken működő teológiai fakultásokon folyik, az Augustanához hasonló, egyházi fenntartású főiskolák száma igen alacsony. A németországi lelkészképzés hagyományaihoz hozzátartozik továbbá, hogy a hallgatók – az egykori céhlegényekhez hasonlóan – „vándorolnak” egyik fakultásról a másikra, egyik tartományból a másikba vagy akár külföldre is, annak érdekében, hogy minél többféle szemlélettel, ismeretanyaggal találkozzanak, minél több tapasztalatra, minél szélesebb látókörre tegyenek szert. Így van ez az Augustana Főiskolán is: sokan vannak, akik a nyelvi modul (héber, görög, latin intenzív kurzus), a bibliaismereti alapozó modul, valamint az ó- és újszövetségi, egyház- és dogmatörténeti, rendszeres teológiai, gyakorlati teológiai és interdiszciplináris bázismodul elvégzése után néhány szemesztert valamelyik nagy egyetemen töltenek, majd visszatérnek, hogy itt készüljenek fel a nagy megmérettetésre, az egyházi záróvizsgára. Ez a több napig tartó, írásbeli és szóbeli részeket tartalmazó, a teljes ismeretanyagot felölelő vizsga, amelyet egyházi vezetőkből és meghívott professzorokból álló bizottság előtt egy erre kijelölt vizsgaközpontban kell letenni, több szemeszterig, olykor több évig tartó felkészülést igényel. Ehhez a felkészüléshez ideális színteret kínál a százötvenezer kötetes, rendkívül gazdag és jól felszerelt könyvtár, a neves professzorok által

vezetett kurzusok, valamint a teljes ellátást nyújtó kollégium, ahol a hatalmas parkban elszórtan elhelyezkedő házakban, lakóközösségekbe szerveződve élnek a hallgatók. A főiskolának joga van a doktoráltatáshoz is. Nem csoda, hogy sokan választják ezt az elmélyült munkára kiválóan alkalmas helyet a disszertáció megírására, illetve a doktori vizsga letételére. *** A sok hasonlóság mellett természetesen vannak nyilvánvaló különbségek is. Ilyen a fent említett vizsgarendszer, a nagyobb mobilitás vagy az a tény, hogy Bajorország – a német szövetségi tartományok között utolsóként – ez év szeptemberétől megszünteti a felsőoktatási tandíjat, amelyet eddig infrastruktúra-fejlesztésre használhattak fel az intézmények. És hiába a felsőoktatás globalizálódása és az ezzel járó változások, a csökkenő hallgatólétszám vagy a fajlagos ráfordítások nagysága, a főiskola – miközben részesül a törvényes állami juttatásokból (ezek az intézmény éves költségvetésének mintegy egyharmadát teszik ki) – maga mögött tudhatja a bajor tartományi egyház teljes szellemi és anyagi támogatását is. Ez a biztonságérzet lehet az egyik oka annak a kiegyensúlyozottságnak, amelyet egyformán tapasztaltam az oktatókkal, hallgatókkal és alkalmazottakkal folytatott beszélgetések során, és alighanem ez az, ami a jól tervezett és szervezett, tehát hatékony munkát lehetővé teszi. Főtitkári szemmel nézve ez volt a tanulmányút legfőbb tanulsága. g Szűcsné Prőhle Lívia

 e 2013. július 28.

panoráma

Evangélikus Élet

E L E n g E d n I, Beszélgetés az El Caminóról Kovács Áronnal és Mézes Zsolttal

b A katolikus hagyományban július 25. az utasok, zarándokok védőszentjeként is számon tartott Szent Jakab ünnepe, Santiago de Compostela pedig Jeruzsálem és Róma mellett a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A tradíció szerint itt, a nevét viselő katedrálisban van „idősebb” Szent Jakab apostol sírja. Évente több tízezren járják végig a féltucatnyi útvonal valamelyikét – vagy legalábbis egy részét –, hogy eljussanak a galiciai nagyváros szívének is tekinthető templomba. A szépszámú magyar zarándok között evangélikusokat is találni, sőt vannak, akik teológuséveik alatt teszik meg az utat – mint például két beszélgetőtársam. Az egyszerűen csak El Caminóként (jelentése: az Út) ismert Szent Jakab-zarándokúton szerzett tapasztalatairól kérdeztem – a zarándokok között szokásos módon, tegeződve – Kovács Áront, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség másodlelkészét és Mézes Zsoltot, a debreceni Láthatatlan Színház művészeti vezetőjét.

– A katolikus lexikon szerint a zarándokok jámborságból, fogadalomból vagy vezeklésből indulnak útnak…

Mézes Zsolt: Majd tíz éve olasz fiataloktól hallottam először az Útról. Jól emlékszem egyikük szavaira: amikor benned már megszületett a vágy,

hogy valamikor eljuss Szent Jakab sírjához, már akkor elindultál, már akkor úton vagy. Ténylegesen 2006 júliusában László Virgil barátommal együtt indultam útnak. Harminchárom éves voltam… Isten-keresésemben és életem alakulásának irányában határozott válaszokat és irányokat kerestem akkor, és ezeket vittem magammal az Útra. Kovács Áron: Én is tíz évvel ezelőtt hallottam először erről a zarándokútról. Egy német barátom mesélt az élményeiről. Magával ragadott, amilyen lelkesedéssel számolt be az ő Caminójáról. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne végigjárni. Jó pár év telt el, amíg ez megvalósulhatott. 2008 augusztusában indultam el, azzal a szándékkal, hogy kilépek a hétköznapokból, és csak az igazán lényegesre figyelek. Nem voltak konkrét elvárásaim a Caminóval kapcsolatosan. Az út során egy zarándoktársam ezt a gondolatot fogalmazta meg: „Az Út nem azt adja, amit vársz tőle, hanem azt, amire szükséged van.” Mézes Zsolt: Egyetértek, úgy gondolom, ha valaki elég nyílt, elég harcos, elég elfogadó és befogadó, akkor azt kapja az Úttól, amire leginkább szüksége van… Ezzel együtt szerintem jó, ha van elvárása a zarándoknak, mert ez ösztönözi, ez viszi előre. De ami ennél is fontosabb, az az, hogy tudnia kell elengedni ezeket az elvárásokat – sokszor ugyanis pont az elvárásaink, a képzeteink, az álmaink akadályoznak meg bennünket a céljaink elérésében; a jövőben élünk, ahelyett hogy a következő lépcsőfokra koncentrálnánk. Az Úton egy nap egy élet volt. Nem tudtuk, este hol fogunk nyugovóra térni, nem tudtuk, lesz-e fedél

Kovács Áron

a fejünk fölött, de nem is ez volt a lényeg. Csodálatos érzés volt azt megtapasztalni, hogy mindenki (!) ugyanabba az irányba megy. Belső céljaink, kérdéseink különbözőek voltak – noha a mélyben talán még azok sem voltak annyira mások –, de testi valónkban mindegyikünk egy irányba, Szent Jakab sírja felé igyekezett. St. Jean Pied de Portból, azaz Szent Jánostól indultunk, a szeretett tanítványtól, akiről a legenda azt tartja, hogy nem halt meg (vö. Jn 21,23), és azt hagyta híveire, hogy „szeressétek egymást”. Tőle jutottunk el Santiago de Compostelába Szent Jakabhoz, az apostolok közötti első vértanúhoz, a férfiasságot is megtestesítő harcos szenthez. A Camino a

szeretet, a lágyság, a szív és az erő, a kard, a harc útja. És nem ugyanez az élet? A szeretet és harc kettőssége? Harc saját magunkkal, a sorsunkkal, a helyünk és Isten megtalálásával, ugyanakkor sokszor harc a szeretettel, szeretetért, elfogadásért önmagunkban, önmagunkkal. Az út során a legnagyobb harcot nem kint vívjuk, az elemekkel – esővel, hőséggel, széllel, fájdalommal –, hanem bent, a lélekben: a kérdéseinkkel, az elengednivalóinkkal, a szeretnivalóinkkal, a szeretettelenségünkkel… Szent Jánostól, a szeretettől eljutni a harcon, az erőn, Szent Jakabon keresztül Istenig – a megbékélésig. – Eső, hőség, szél, fájdalom… Miként készültetek a fizikai kihívások-

Evangélikus Élet

2013. július 28. f 

panoráma

m é z e s z s o lt f e lv é t e l e i ( j e l e n l e t m u h e ly. h u / a z u t )

a M I ­ E M ­B E ­r I

ra? Egyáltalán: egy több száz kilométeres gyalogos zarándoklat miként válhat a kikapcsolódás, sőt a feltöltődés, a lelki fejlődés egy formájává? Mézes Zsolt: Mindig figyelni kell a test jelzéseire: ha valami fáj, álljak meg, ha fáradt vagyok, pihenjek, ha éhes vagyok, egyek pár falatot, ha szomjas, igyak. Meg kell találni a szükség és a vágy közötti határvonalat, fel kell ismerni, hogy melyikről van szó, és annak ismeretében cselekedni. Lelkileg mindenképpen érdemes eldönteni, hogy mi a célom. Nem baj, ha valaki „sportként” fogja fel, és teljesíteni akarja ezt a nem kis távot. Semmi baj, mert így is el lehet indulni. És az is lehet, hogy ugyanazt éli majd meg, mint amit attól a német férfitól hallottam, aki eredetileg csak az üzleti világból akart kiszakadni néhány hétre: „Pár nap múlva már önként fordultam imádsággal Istenhez…” Kovács Áron: Szerintem nem lehet teljesen felkészülni a fizikai és lelki kihívásokra. Ezek hozzátartoznak az úthoz. Két-három hét után belerázódik az ember. Átáll a testünk a folyamatos mozgásra és a nagyobb fizikai igénybevételre, a lelkünk pedig nyugodtabb ritmust vesz fel. Az esetleges makacs vízhólyagok és a begörcsölt lábak valóban meg tudják keseríteni a zarándok mindennapjait, de az élmények és a megtapasztalások sokasága más fénybe helyezi ezeket a nehézségeket. A táj szépsége és az új meg új emberi találkozások önmagukban is képesek feledtetni ezeket a fájdalmakat, de amikor az ember rádöbben, megtapasztalja, hogy Valaki – itt is – „velünk vándorol”, az más dimenzióba helyezi a zarándokút nehézségeit.

Mézes Zsolt: Ha tudod, hogy mit akarsz az úttól, hogy miért indulsz el, akkor tudnod kell azt is, hogy minden egyes lépéssel – legyen az harminc vagy hetven centiméter hosszúságú – e kérdés megválaszolásához jutsz közelebb… A közelebb kerülés persze nem törvényszerű. A kegyelmet nem lehet kiérdemelni. De egy biztos: ha nem várom és nem készülök fel rá – és magát az Utat lehet egy hosszú felkészülésnek is tekinteni –, akkor lehet, hogy elsuhan mellettem, és észre sem veszem. Amíg nem engedem el azt, ami emberi – az „én”-t, a magammal cipelt gondolatokat, érzéseket, bajokat, fájdalmakat –, addig nincs tere neki. Nincs hová jöjjön, nincs mit és kit megérintsen – annak ellenére, hogy ott halad velem végig az Úton. Nem tud megérinteni, ha nem hagyom. – Többhetes távollét után még akkor is nehéz hazaérkezni, ha kevésbé intenzív tapasztalatokra tesz szert az ember az utazása alatt… A Camino idejére kiszakadtatok a korábbi rutinból, mindennapokból. Milyen volt a visszatérés a „való” életbe? Kovács Áron: Számomra egyértelműen a hazatérés volt a legnehezebb. A testem és a lelkem negyven nap alatt egészséges ritmust vett fel – és aztán egyik pillanatról a másikra visszacsöppentem a „mókuskerékbe”. Nagyon megviselt a visszaállás. Mindenkinek ajánlom, hogy egy hosszabb útról „zsilipelve” érkezzen haza, legyen ideje arra, hogy lelkileg is akklimatizálódjon régi-új élethelyzetéhez. Mézes Zsolt: Egy lány az út vége felé azt kérdezte: vajon ha véget ér a zarándoklat, hol lesznek ezek a sárga nyilak, amik itt Compostela felé vezetnek minket? Ki mondja meg nekünk,

Mézes Zsolt

hogy merre menjünk tovább? A kérdés a szavak szintjén persze megválaszolhatatlan… Amikor visszatérsz – és ezt sokan mondják –, az igazi Út akkor kezdődik. Hiszen a zarándoklat kicsiben maga az élet, a keresztény élet mása. De ahhoz a nehézséghez, ami az élet, s ahhoz a szépséghez is, ami az élet, ez az Út erőt és szeretetet tud adni. De csak akkor, ha figyelsz rá. Ha figyelsz magadra, Istenre, befelé. Akkor és csak akkor tud erőt adni. – Hogyan változtatott meg benneteket a Camino? A lelkészi szolgálatotokban érzitek hatását? Kovács Áron: Nehéz ezt szavakba önteni, nem is tudom meghatározni, hogy miben változtam a Cami-

no során. Részemmé váltak az ott megtapasztalt közösségélmények, Isten-élmények. Ha valamit mégis mondani kell erről, akkor én azt emelném ki, hogy közelebb kerültem a jézusi mondathoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És az út során a keresztyén közösség fogalma is jobban kibontakozott számomra. Negyven nap alatt sok minden letisztult bennem, és hangsúlyossá vált, és ez elválaszthatatlanul az életem részévé lett. Mézes Zsolt: Csak évekkel később tudatosult bennem, hogy amit én a lelkészi munkáról, a lelkész feladatáról gondolok, az valahogy így szól: valamilyen tapasztalatot lelki zarándoklatként elvinni azokhoz,

akik nem tudnak erre az Útra elmenni. Ez a lelki zarándoklat nekem a láthatatlan színház és mindaz, ami e műfajban és a műfaj mögötti módszerben rejlik. Mások kísérése révészként, lelkészként, lelkigondozó szakemberként, teológusként – ez az én feladatom. – Mit tanácsoltok azoknak, akiknek nincs lehetőségük elmenni a Caminóra: hogyan tehetik a nyári szabadság napjait igazi töltekezéssé? Mi az, ami itthon, „házilag” is megvalósítható, és mi az, amit csak a tényleges zarándoklat adhat? Kovács Áron: Nem minden nyáron indulhat az ember nyolcszáz kilométeres útra, de az fontos, hogy ki tudjunk lépni a hétköznapokból. Idén egy bencés monostorban szeretnék eltölteni egy hetet, számomra ez is zarándokút. Mézes Zsolt: A zarándoklat, a lelkigyakorlat, az ima – mind olyan eszközök, amelyek sűrítve foglalják magukba az Istenhez közeledés gyakorlatát, tapasztalatát. Minden a belső hozzáállásunktól függ: hogy miként élünk meg egy egyszerű asztali áldást, egy Miatyánkot a templomban vagy a Jézus-imát magunkban. Az élet gyakorlata is lehet zarándoklat, sőt az élet élése igazán a zarándoklat. Egy filmben hangzik el a mondás: „Mindenki meghal, de nem mindenki él.” Az életben ez az igazi zarándoklat: élni, megélni mindent. Fájdalmat, örömöt, bánatot, szerelmet, szeretetlenséget, Istent, bort, derűt, szomorúságot, üdvöt. A Camino segíthet ebben – de nem feltétlenül kell elmenni ehhez „kint” sehová. A harc és a szeretet bennünk van. Ezeket kell felfedezni, megélni, és mindezt Isten felé emelni. g Vitális Judit

 e 2013. július 28.

kultúrkörök

Evangélikus Élet

Szind­bád­óbu­dai­sé­tái Krúdy Gyula kettős évfordulójára

személyes életünk jövője Egész emberi létünk értelme vagy éppen értelmetlensége ezen fordul meg: bizonyos vagyok-e saját feltámadásomban. Van-e jövője, örök távlata az életemnek? Isten személyes életünkre nézve legfontosabb, drága ígérete az, hogy igen, van. igehirdetések Csütörtök este: Mi a halál a Biblia szerint? (1Móz 2,17; 1Móz 3,17–24; Róm 6,23) Péntek reggel: Van-e létezés a testi halál után? (Lk 16,19–31) Péntek este: Jézus halála (Róm 6,1–11; Jn 19,28–42) Szombat reggel: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” (Jn 11,11–44) Szombat este: Jézus feltámadása (Lk 24,36–49) Vasárnap, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával – A test feltámadása; mennyei üdvösség (Lk 20,33– 40; Jel 7,9–17) Fórumbeszélgetések – az utolsó idők jelei Mt 24 alapján Csütörtök délután: A vajúdó világ jelenségei Péntek délután: Jelek az egyházban (Pt 2,1–22) Szombat délután: Az utolsó idők emberi jelei (2Tim 3,1–14; Lk 17,22–37)

Krúdy élet-képek címmel az Óbudai Múzeum rendhagyó köztéri kiállítást rendezett az óbudai Krúdy-évhez kapcsolódóan. A kiállítás helyszíne: 1033 Budapest, Fő tér – Kórház utca. A kiállítás megtekinthető október 15-éig.

Eg­ri­bort­az­ün­nep­re

Fébé-konferencia piliscsabán A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület augusztus 22–25. között tartja hagyományos nyári konferenciáját, ezúttal az EKE és a Fébé Egyesület közös szervezésében. Helyszín: Piliscsaba, Béthel Evangélikus Missziói Otthon. Érkezés csütörtökön 15 órától, elutazás a vasárnapi ebéd után, kb. 13 órától. Részvételi díj: 3500 Ft/nap + (igény esetén) 500 Ft ágynemű-használati díj. Jelentkezés a Fébé Egyesület email címén ([email protected]), illetve Berkes Jenőné Fenyvesi Juditnál a 20/824-7863-as egyházi flottás telefonszámon. Helyet a jelentkezések sorrendjében tudunk biztosítani.

lányi, Móricz, Márai) a legnagyobbak között tartották számon. Több mint hatvan regényt, mintegy háromezer novellát, több száz ifjúsági elbeszélést és négy színművet írt. Annak ellenére, hogy örökös szegénységtől és korai haláltól szorongatott életet élt. Fáradt szívvel teremtette utolsó, legtisztább alakmását, Szindbádot. Írt, bár egyre jobban elszigetelődött, kiszorították őszi zsoltáros könyveit a harmincas évek sikerkötetei. Nyolcvan esztendeje, 1933-ban halt meg, ötvenöt évesen. A 20. századi regény és novella történetében talán Móricz Zsigmond versenghet vele. Ha európai mércével mérjük, Prousthoz, Joyce-hoz, Kafkához nem sorolhatjuk, nem futotta erejéből nagyregényre. Mégis jelentős alkotó. Talán Féja Géza fogalmazott a legpontosabban: „Nem értette kora, a konzervatívok éppen úgy nem tudtak mit kezdeni vele, mint a forradalmárok. Krúdy a holnapután írója, alakja egyre növekszik, s a jövendő talán a legnagyobb magyar prózaírót szemléli majd benne.” g Fenyvesi Félix Lajos

forrás: óbudai mÚzeum

A százharmincöt éve született és nyolcvan évvel ezelőtt – 1933. május 12-én – meghalt Krúdy húsz esztendőn át bolyongott, kereste föltámadó emlékeit. Észrevétlenül összeszőtte a jelent és a múltat, a nehéz valóságot és a könnyű álmot. A Szindbád-film maradéktalanul megidézte a nagy író feledésbe hulló világát. Latinovits Zoltán, mintha érezte volna korai halálát, egyik legnagyobb alakítását nyújtotta. Sokféle szín, hangulat kelt életre, veszendő szavak és különös ízek. Nemcsak a koravén kapitányt, de egy kicsit Rezeda Kázmért és Szomjas Gusztit is viszontlátjuk. Ámuló szívvel hallgatjuk az új és új meséket, véget nem érő történeteket. Krúdyt találóan nevezték magányos lovagnak. Különös, büszke férfi volt; távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól. Sok keresés, kísérlet után A vörös postakocsi hozta meg számára a közönségsikert. A forradalmak idején közírói szerepet is vállalt. Az 1920-as évektől a realizmus irányába nyitott, míg végleg meg nem találta a valóság és képzelet határán mozgó ábrázolást. Kortársai (Ady, Schöpflin, Koszto-

Gárdonyi Géza születésének százötvenedik évfordulójára Fiatalon sokat bolyongott, hosszú éveken át tanítóskodott, az újságírás robotosa volt Győrött és Szegeden. Olcsó kalandregényeket kezdett írni, élclapokba humoros sorozatokat. Az 1894-es év hozta meg első irodalmi sikerét: A lámpás című kisregény hőse a nyomorúságos sorsú néptanító. Az 1898-as Az én falum írásaiban szülőföldjét, a hétköznapokat festi. Hiába a megtalált hang, biztató kezdet, űzött vadként élt Gárdonyi Géza. Szerencsére rátalált Egerre, ahol ifjúságában sokat nélkülözött. Jól választott. Most, hogy újból ellátogattam arra, meggyőződtem a táj szelíd szépségéről, kék hegyeiről, ahogy óvják a törékeny csendet. Szinte ma is az akkori nyugalom és békesség mindenütt, mint 1897 körül, mikor az író a vár közelében letelepedett. gárdonyi emlékmúzeum Az író egykori otthona. Két hatalmas hársfa fogadja a látogatót, a sűrű kertben sok olyan növény van, amelyet még a szorgos gazda ültetett. A kis előszobában a magas szekrényben az író könyvei, a külföldi kiadások. Tetején a várban gyűjtött ágyúgolyórepeszek. Jobb oldalon a dolgozószoba: magas vaskályha, mellette az íróasztal, rajta Shakespeare-t ábrázoló tintatartó. Gárdonyi itt vetette papírra A láthatatlan embert, az Ida regényét. Itt fejezte be remek kisprózáit, novelláit, verseit. Körben a falak mentén a könyvtár (körülbelül négyezer kötet maradt meg). Üveges szekrényben gyönyörű régi kötetek, A magyar nemzet története. Vitrinekben a Titkosnapló, a titkosírásos notesz, dohánybarna fotók, levelek. Az Egri csillagok nyomdai levonata az író jegyzeteivel. Zongorája, hegedűje, olajképei arra utalnak, hogy az íráson kívül a festészettel és a zenével is mélyrehatóan foglalkozott. A városra néző hálószobában rézágy, mellette porcelán mosdótál. Az ablaknál a faragott asztal, ezen készült

legnépszerűbb könyve: „Egy tavaszi napon fölvezettem a fiamat az egri várba. Azt mondtam neki: Hunyd be f otó a s z á z a d f o r d u ló i d e j é b ő l

Valamikor sokat jártam az író utolsó la ká sá nak kör nyé kén. Óbu da Templom utcájának ódon-szép földszintes házai között gyakran láttam elsuhanni a szavak búcsúzó varázslóját. Kedves barátom lakott ott, így sokszor emlegettük Krúdy Gyula föltámadó regényalakjait, színes kalapos hölgyeit. Rengeteget dolgozott Krúdy, virrasztó éjjeleket töprengett át, mégis filléres gondokkal küszködött. Lakbérhátraléka szaporodott, kikapcsolták a villanyát, végrehajtók és hitelezők zavarták. Elhagyva rég a Margit-szigeti szállodát-szanatóriumot, ősplatánlombos csendjét, már a halállal élt együtt. De nagy lánggal égette magát, itt-ott kiegészítve a kivételes életművet, örök hajósként készült utolsó útjára. „Szomorúfűzfehéren” – ahogyan Czine Mihály írta Huszárik Zoltán csodás filmje kapcsán. Krúdy-novellákat vászonra vinni nyaktörő vállalkozásnak tűnt, de kivételesen sikerült. A Szindbádnak, mint a legtöbb Krúdy-regénynek, alig van cselekménye, valóságos alakjai is időtlenné lesznek, és álombeli tájak felé sodródnak.

a szemedet, és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az 1552-ik esztendőbe. S élénk színekkel festettem eléje az ostromot. Dobót, Mekcseyt, a hős egri asszonyokat, a bombahányó és falromboló törököt, a halottakat, a sebesülteket, a harmincnyolc napig tartó nagy ostrom minden jelenetét. A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében (…). Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek.” Az igaz történelmet megörökítő regény 1901-ben jelent meg kötetben, s kezdte el máig nem szűnő diadalútját. gárdonyi sírja Az egri vár déli oldalán, a Gergelybástya közelében pihen az író. Vihar hajlította öreg fenyők, nagy ecetfa alatt. Alacsony kő téglalap, a fejénél barna fakereszt, rajta fölirat: Gárdonyi Géza 1863–1922. Felkötve koszorúk, a piros-fehér-zöld szalagokat fújja a délutáni szél. A sírhely kemény földjében virágok: huszonegy tő bor-

dó jegecske. Míg ott voltam, nagy örömömre iskolások jöttek az ország minden tájáról. Gárdonyi haláláig Egerben élt. Hűséges maradt a kisvároshoz, mely befogadta, s megadta munkájához a békét és a biztonságot. Tordai Ányos javaslatára a várban temették el, nagy pompával. Sírjánál – mely azóta zarándokhellyé vált – Kosztolányi Dezső mondott búcsúbeszédet. A Nyugat nagy alakja többször is írt az „egri remetéről”. Olykor bírálatának is hangot adott. De A Pesti Hírlap emlékkönyvében (1928) a megbecsült barátról tett bizonyságot: „Vidékinek hirdette magát, büszkén és dacosan. Pedig nem volt az. Szemhatára tág, szelleme új és nyíló. Titkokat hordott magában, melyet titkosírással készített el, asszír betűkkel. A hajdani tanító ma a magyarság mestere. Nem lehet letenni könyveit. Prózája maga a természetesség; a sugárzó melegség.” Gárdonyi az írás szeplőtlen művésze, akár a francia Jules Renard, akinek kiadatlan naplójában olvassuk: „Annyi nagy író van, aki nem tud írni. Én a legnagyobb kis író szeretnék lenni.” Gárdonyi nagy író volt a kicsik között, s nagy író maradt a nagyok között is.

az emlékház Gárdonyi születésének másfél száz éves évfordulóján ne feledkezzünk meg Agárdról. A meszes oldalú, hosszú gerincű cselédházról. A szélverte nádtetős épületről, ahol 1863. augusztus 3án látta meg a napvilágot. Apja, Ziegler Sándor a szabadságharc lelkes támogatója, édesanyja, Nagy Terézia egyszerű, sötét kendős asszony… És a többi hely: Sály, Sárospatak, Karád, Devecser, Sárvár, Dabrony, a pesti Kálvin téri református gimnázium, mind adott valamit, hogy örök hazaszeretete, történelmi búvárkodása, istenkeresése elkísérte egész életében. „Kövek alatt nőtt fűnek” mondta magát, s ennél pontosabban nem fogalmazhatott volna. És magányának foglya is volt. Az idő itt-ott kikezdte hatalmas életművét, ahogy másokét is. De a legtöbb, a nekünk legkedvesebbek állják a meg-megújuló próbát. Alig említjük Az én falumat: a magyar nyelv teljes gazdagságával írt könyvét nehéz paraszti világunkról. És itt a csoda is: az Egri csillagok. Nincs magyar ember – idős vagy fiatal –, aki ne ismerné, akinek emlékezetébe ne vésődött volna egy-egy mondata. Az egyszerű néptanító, Gárdonyi Géza őriz és formál bennünket az új évszázadban is. g FFL

Gárdonyi Géza szülőháza Agárdon – a Gárdonyi-emlékház

Evangélikus Élet

uram,­hall­gasd­meg­imád­sá­go­mat! az úr látogatása Zakariásnak, Keresztelő János édesapjának vallomása: „Áldott az Úr, hogy meglátogatta népét.” (Lk 1,68) Sok könnyes vallomás kezdődik így: „Jaj, nagyon meglátogatott az Isten!” A folytatás pedig megrázó beszámoló átélt tragédiákról, szenvedésekről és lelki kilátástalanságról. Pedig Isten látogatása nem bajt, hanem áldást hoz. Jézus szívesen lépte át otthonok küszöbét, és ahova betért, oda áldást vitt. Meggyógyította Péter anyósát, Zákeus lelkét megszabadította a pénz fogságából, Kánában megmentette a lakodalmas házat kínos helyzetéből, egy farizeus házában egy szerencsétlen asszonyt ajándékozott meg bocsánatával, Emmausban feltámadásának örömével töltötte el Kleopás és társa szívét, és ki tudja, még hány otthont látogatott meg, hogy áldása örömöt fakasszon. A feltámadott Jézus ma is otthonok ajtaja előtt áll, és várja, hogy kinyíljék otthonunk ajtaja és a szívünk. Uram, ma köszönöm otthonomat. Kérlek… áldott függőség Ha embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Gal 1,10) – A legkevésbé törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem. Aki felettem ítélkezik, az az Úr. (1Kor 4,3–4) Krisztus tanítványa nem mások véleményének kiszolgáltatottja. Magatartását nem az határozza meg, hogy megtapsolják vagy kifütyülik. Nem sodorja jobbra vagy balra a többség, a hatalom, a divat, a reklám, a média manipulációja. Nem igaz, hogy „a nép szava Isten szava”. Pál apostol magatartása egyedül Jézus Krisztustól függ, nem pedig mások kritikájától. Uram, ma azért imádkozom, hogy csak a te tetszésedet keressem. Kérlek… védelmet adó szeretet Ezt mondja Jézus: „Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit.” (Mt 23,37)

s e M p e r r e F O r M a n da

„Aki egészsége érdekében értelmét nem használja, amivel felebarátja veszélyeztetése nélkül élhetne, az elhanyagolja a saját testét, és vigyázzon, nehogy az Isten elítélje majd őt, mint aki saját magának gyilkosa. Ezen az alapon mondhatná azt is valaki, hogy félredob ételt, italt, ruhát és házat, és hitében vakmerő lesz, és azt mondja: ha az Isten őt éhségtől és hidegtől meg akarja óvni, akkor azt élelem és ruházat nélkül is meg tudja tenni. Így önmaga gyilkosa lenne. Ráadásul az a még borzasztóbb, hogy valaki, aki a saját testét elhanyagolja, és nem védekezik a pestis ellen, amennyire csak lehet, az sokakat megmérgezhet és megfertőzhet, akik különben egészségesek maradhatnának, ha saját testét – amiért ő felelős – gondozná. Ebben az esetben ő lenne felelős a felebarátaiért, és az Isten előtt többszörös gyilkos lenne. Valóban, az efféle emberek éppen olyanok, mint azok, akik amikor a városban egy ház kigyullad, nem tesznek semmit, és hagyják leégni az egész várost, és azt mondják: ha Isten akarná, megóvná a várost víz és tűzoltás nélkül is. Kedves barátaim, ne így

2013. július 28. f 

élő víz

A tyúkanyó, látva a magasban köröző héját, kárálva adja le vészjelzéseit, hogy szárnya alatt megvédje szétszéledt kiscsibéit. A hasonlat Jézus védelmező szeretetét és a mi helyzetünket tükrözi: egyedül vagyunk, ismert és ismeretlen hatalmak fenyegetnek. Ragadozó madárként akarnak lecsapni ránk pusztító erők. Jézusnál azonban az elrejtettség biztonságát találhatjuk meg! Uram, ma köszönöm neked védelmet adó szeretetedet. Kérlek… Biztos alap Ászáf imádságából: „Kicsodám van az egekben? Szívemnek kősziklája te maradsz, Istenem, örökké.” (Zsolt 73,25–26) Pletykáló szomszédok vagy munkatársak sokszor mondogatják: „Ennek lehet valakije.” Mindegy, hogy protektorra vagy éppen szeretőre gondolnak. Ászáfnak van valakije. Imádságában arról vall, hogy Istene van, aki olyan biztos alap, mint egy kőszikla. Életünkben sokszor elbizonytalanodunk, mintha ingoványos talajra lépnénk. A legrosszabb, amikor nemcsak a környezetünk hagy magunkra, hanem önmagunkban, szívünkben is kérdésessé lesz minden. Düledezik, amit felépítettünk. Félő, hogy maga alá temet. De ha van valakid, akkor tudhatod, hogy szeretete és hűsége olyan, mint a szikla: bátran építhetsz rá! Nem pletyka, hanem a hit fehérizzású vallomása: van valakim, az élő Isten! Uram, ma azokért imádkozom, akiknek senkijük sincs. Kérlek…

gát megszabadítani, nem tud kitörni a saját maga által emelt falak mögül, ezért nem tud bejutni a kastélyba. Hasonló életérzést fejez ki Babits A lírikus epilógja című versében: „Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.” Ki szabadít meg? Egyetemes keresztény hitünk azt vallja, hogy Jézus a szabadító, aki nyolcnapos korában kapta az Immánuel nevet, amely magyarul ezt jelenti: szabadító. Jézus ellenségei is erről tanúskodnak: „Másokat megszabadított!” Nem a hatalom, nem a pénz, nem a tudás, nem az emberi jó igyekezet, egyedül Jézus a szabadító! Uram, ma megköszönöm, hogy nekem is Szabadítóm vagy. Kérlek…

egyedül jézus! Pál apostol jajkiáltása: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg?” (Róm 7,24) Franz Kafka A kastély című, nyomasztó, sötét tónusú könyvét sokféleképpen értelmezték. Egy biztos: ez az írás megdöbbentő dokumentuma annak, hogy az ember nem tudja ma-

egy formabontó rendező Igyekezzetek a szeretetre! (1Kor 14,1) Jézus azt akarja, hogy a szeretet rendezze át életünket. Ne a régi, megszokott stílusban éljünk, a már beidegződött szokásaink és bevált játékszabályok szerint. A szeretet meglepően új, a magunk és mások számára is szokatlan rendezői felfogása érvényesüljön életünkben. Ebben a rendezésben nem én vagyok a főszereplő, aki a reflektorok fényében tetszelegve kimondja a döntő szót, és tapsot várva áll a színpad közepén. A szeretet rendezésében nincs smink, jelmez, álarc. Nélkülözhetetlen az őszinteség. Nem mutathatok mást vagy többet annál, mint aki vagyok. A szeretet még statisztának sem alkalmazza a farizeusokat. Tündöklő magánszám helyett a szeretet rendezésében a hangsúly a kapcsolatokra kerül, amelyeket nem az érdek, hanem a segítőkészség határoz meg. Az ilyen kapcsolatokban felértékelődnek, tartalmassá lesznek a pillanatok. Jézus akarata szerint a szeretet új rendezésében éljünk tovább! Uram, ma azért imádkozom, hogy elfogadjam rendezői utasításaidat. Kérlek… g Madocsai Miklós

tegyétek, mert ez így nem jó, hanem használjatok gyógyszereket, vegyétek be mindazt, ami segít, füstöljétek be a házat, az udvart és az utcát. Kerüljétek el azokat a helyeket és embereket, ahol nincs rátok szükség, vagy már meggyógyultak. Viselkedjetek úgy, mint aki egy hatalmas tüzet el akar fojtani. A pestis olyan, mint egy tűz, amely nem fát és szalmát, hanem testeket és életeket emészt föl. Gondolkodj így: ám legyen! Az ellenség az Isten engedélyével mérget és halálos ragályt küldött ránk. Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyiségektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős. Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó. Nézd, ez egy igazi istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő. Megfordítva: aki a pestisben meg-

betegedett, de már új erőre kapott, az kerülje el az embereket, hogy szükségtelenül ne tegye ki őket veszélynek. Bár támogatni kell őt a bajban, és nem szabad cserbenhagyni, amint azt már írtuk, de ha már túl van a veszélyen, akkor megfordul a dolog, és akkor már neki kell úgy viselkednie, hogy senkit se sodorjon veszélybe, nehogy más halálát okozza. »Aki kihívja maga ellen a veszélyt – mondja a bölcs –, el is vész annak következtében.« (Sir 3,26) Abban a városban, ahol hitben merészen viselkednek akkor, amikor a felebarát állapota azt megkívánja, és megfordítva, ha már nem szükséges a segítség, akkor mindenki elővigyázatos, ezekben a városokban kevesebben halnak meg. Ha pedig ez úgy történik, hogy egyesek elcsüggednek, és a veszélyben elmenekülnek a felebarátjuktól, mások meg vakmerőségükben nem megfékezni, hanem terjedni segítik a ragályt, ott a halottak száma gyarapodik, és jó dolga van az ördögnek. Mindkét oldal, az isteni és az emberi is, a legnagyobb mértékben csorbát szenved, itt az istenkísértés, ott a kétségbeesés miatt. Így üldözi az ördög azokat, akik menekülnek, mindamellett fogva tartja azokat, akik helyben maradnak, így karmaiból senki sem szökhet meg.” d Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása)

Múlt heti lapszámunkban, a Thesaurus rovatban volt olvasható a somogyzalai evangélikus lelkészek irodalmi munkáit bemutató sorozatban dr. Jáni János írása Sárkány András Tiborról. Ezúttal e lelkész költő néhány versét tesszük közzé.

a­hegy­alatt… Ahogy állok a hegy alatt… Úgy érzem, rám dől, leszakad! Egy pillanat csak az egész, S én ezalatt oly csenevész Törpének érzem magam. Megnémultam, Nincsen szavam… Mellette az én gyér időm, Az én súlyom, az én erőm, Az én munkám, az én karom S az én korom – füst és korom… Ahogy állok a hegy alatt, Szikrát vet bennem e pillanat, És rám szakad, úgy rám szakad Sok gondolat… száz gondolat. Feléd tartva a fél-úton Sok tév-úton, Óh, Jézusom… Lélekben gyakran állok így. S a gondolat-hegy elborít. Amikor zúg az orgona… S végigver igéd zápora, Feltornyosulsz, mint piramis, Előttem, ki zúzott kavics… S én úgy vágyódom, hogy legyen Találkozásunk a Hegyen, Mint akkor… ama Tizenegy, Mint ama boldog Tizenegy.

a­kis­asz­tal­ mel­lett Hallgattunk némán a kis asztal mellett, Odakünn a szél falevelet kerget, S mintha anyánkat mellettünk a széken Látnánk kaláccsal ölbe tett kezében, És egy piciny morzsát szája széliben Kávézgatás közben, ahogy elpihen… Merengve néz a csendes félhomályban, Szemében szelíd sugarazó nyár van, S nagy szenvedések őszi bús beszédje Felszáradt könnyek színtelen visszfénye… Búcsúzó csókját a nap ideszórja, S olyan megint e kedves alkonyóra, Régi meghittségek jól ismert kora, Mintha nem változott volna meg soha… Pedig az évek mindent kicseréltek, Azóta egymást kergették a képek, Csak a kis asztalkánk melletti békét Élvezzük, s nézzük a nagymama székét Uzsonnatájon így alkonyat fele, S míg halkan szálldos kint a fa levele, Csillogó emlék színes fátyolán át Anyánk megbékélt szelíd szeme párját Látjuk ragyogni pár tűnő perc alatt, Ahogy ideszórja aranyát a nap.

Em­lé­kek­szo­nett­je Perdül-iramlik, mint sebes kerék, Fut a gondolat – melletted vagyok, S látom a szemed, amint felragyog, Hallom halk-puha lépteid neszét…

Suhan utánad – de nem érhet el, S száz emlék csordul… majd életre kel, Egy régi hang szól: „Drága kisfiam!”

Eszelős ez a kóbor gondolat, Eldől, sikamlik, mint a részegek, Felhők futását, fénylő kék eget Merengve nézi – mégis vak marad.

A lélek sír – miközben térdepel, S a balga vágyak rímben égnek el Emlékezések bús óráiban…

HE­TI ÚT­ra­Va­Ló „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéi új életfolytatásra hívnak e világban Krisztussal közösségben, hűség és engedelmesség által. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre” (1Kor 1,9; LK), aki Isten mindenek iránti szeretetének tanúja e világban. Valljuk is: „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) Azok jutnak asztalközösségre Isten országában, kik engedelmeskedve akaratának a tőle kapott testi-lelki képességeikkel, talentumaikkal csak neki szolgálnak. S a számadáskor ezt hallják: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21) Pál megvallja: „…ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.” Miért? „Hogy kitűnjék rólam őáltala: …a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől…, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét…, hogy eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3,7.9–11) Salamon bölcs és értelmes szívet nyert Istentől; ezt a talentumát jól hasznosítva tudott igazságos ítéletet hozni: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja!” (1Kir 3,27) A próféta mai őrállói hivatása is Isten igéjével figyelmeztetni mind a bűnös úton járó, mind az igaz útról letért embert: „Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad…, és te is megmented a lelkedet.” (Ez 3,21) A farizeusok kísértő kérdéseire az elválásról Isten eredeti teremtő szándéka szerint felelt Jézus: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. (…) aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. (…) Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott.” (Mt 19,6.9.11) Pál is figyelmeztet: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen.” S az igazi ünneplés: „…adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,15.20) Az Úr Jézust elítélőtől s elítéltetőktől is többet kérnek majd számon; ők a császár barátságát választották az ő királyi uralma helyett. „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked…” (Jn 19,11) Mi ne jussunk a hűtlenek sorsára! „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap…” (Vö. Mt 25,30) „Ki tehát a hű és okos sáfár…? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,47 és 42–43) Dr. Luther szerint: „Mindig marad szolga, aki zúgolódik ura ellen. De akkor azt vallja is be, hogy Isten ellen vétkezett. De jó is volna nékünk, ha soha el nem felejtenénk: munkánk nem embereknek, hanem Istennek szól, ő a mi gazdánk!” Kérd Uradtól: „Jöjj… / Adj erőt utad járnom, / Hogy azt tegyem hűségesen, / Amit kívánsz, Megváltóm!” (EÉ 375,2) g Garai András

 e 2013. július 28.

ifjúsági oldal

Evangélikus Élet

pa l a C K p O s ta

Ta­lál­ko­zás­Krisz­tus­sal­ és­egy­más­sal Kedves ifjú testvérek! Mikor János 8-ban az írástudók és a farizeusok előhozzák a házasságtörésen kapott asszonyt, azt olvassuk, hogy „középre állították”. Az érdekes ebben az, hogy valójában Krisztus volt a középpontban. Nem az asszonyt vádolták, illetve nem ő számított nekik. Mégis, a felületes szemlélő az asszonyt látta a középpontban, neki úgy tűnhetett, erről az asszonyról szól az ügy. A mi mindennapjainkban is így megy ez: mikor megvádolnak, úgy érzed, te vagy a középpontban, holott Krisztus természete áll a fókuszban és van megkérdőjelezve. Ha felismered ezt, nem védened kell magad, hanem őbenne megállni. Amikor támad egy kísértés, akkor a valódi kérdés az, hogy elégséges válasz-e az Úr a szükségre az életedben, vagy sem. Amikor a fáradtság visszatartana attól, hogy az Urat szolgáld, akkor is ő a központ, és amikor a sértődöttség eltávolít egy testvéredtől, lényegileg akkor sem ő van, és nem is te vagy a középpontban, hanem az Úr… Augusztus 1. és 4. között a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház első nemzetközi ifjúsági találkozóját rendezzük meg Sepsiszentgyörgyön. A jövő egyháztagjai, a ma gyermekei, ifjai sajnos elég gyakran a lehetőségek piacának hamis útvesztőibe tévedve eltávolodnak a keresztyén értékektől. Nagy kihívást jelent a keresztyén útmutatás, nevelés egy olyan világban, ahol például a demagógia zavart és bizonytalanságot keltő jelenségeivel találkozik az egyén. Minden téren jelen van az uniformizálási szándék is. És a középpontba került a 21. század „übermensch”-e vagy – ha úgy tetszik – „superman”je, aki nem tudja, hogy honnan jön, és merre tart. Azt képzeli magáról, hogy minden az övé lehet, és hogy ő maga a középpont. Sátáni szándéka elkápráztatni a keresgélőket, majd megnyerni, rabul ejteni őket, akiknek zavaros vagy

egyáltalán nincs jövőképük, és teher számukra az Isten rendje, a keresztyén értékek, a család, az utódok vállalása. A Köz-ép-pont találkozó célja, hogy felhívjuk ezekre a veszélyekre a fiatalok figyelmét. Tudatosítsuk bennük, hogy többszörösen felelősek a keresztyén társadalom fenntartásáért. Elmondjuk nekik minden alkalommal, hogy ők Krisztus örökségének, az örök életnek hirdetői, hordozói népük között. Ezért követségében járván egymás iránt irgalomra és az egységre törekedjenek, hídverők legyenek, Krisztus tanítását alapul véve egymással élő kapcsolatokat alakítsanak, vagy a már meglévőt erősítsék. Jézus Krisztus az, aki testté és vérré lett értünk, hogy mi testvérek lehessünk. Isten az, aki elrendelt egy középpontot az idők teljességében, aki rendszerezte a világmindenség alkotóelemeit és -erőit. Ő az, aki a Krisztus keresztjét mélyen beledöfte a gyarló, mulandó, durva világba, és ezzel meghatározta az örök élet forrását. Ez a középpont, az újjáteremtés helye. Innen hangzik naponta felénk: „Ne félj!” Ő tesz naponként értékessé téged a Köz-ép-pontban, és ne feledd, ő veled van minden napon a világ végezetéig. g Koszta István

névjegy: Koszta istván Evangélikus lelkész vagyok Brassóban. Mint a Köz-ép-pont találkozó főszervezője kérem Isten áldását a programokra, hogy lelkiekben gazdagodva tudjunk majd hálát adni Istennek a közösségért, az alkalomért.

KöZ - é p- p O n t

Ezt­nem­le­het­ki­hagy­ni! A Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó szervezői hetek óta gőzerővel készülnek, hogy augusztus 1. és 4. között Sepsiszentgyörgyön mindenből a legjobbat tudják nyújtani, hogy mindenkinek kedvére valót találjanak, és a tartalmasat a kellemessel úgy hangolják össze, hogy mindannyiunk arcán a megelégedettség, jókedv tükröződjön. Az igazi jókedv és megelégedettség legmélyebb forrása nem lehet más, mint mindannyiunk Ura és Teremtője. Így a Köz-ép-pont találkozó sem kezdődhet másként, mint az előtte való leborulással és az ő dicséretével. „Értékes vagy!” – mondja ő. Igen, minden rossz tulajdonságunk ellenére nagyon értékesek vagyunk Istenünk számára. A találkozó első teljes napján Hankó Szilamér és Koszta István, második teljes napján pedig Mesterházy Balázs és Réz-Nagy Zoltán lelkészek vezetnek bennünket a Szentírás lámpásával egyéni és közösségi értékeink felfedezésében. A vasárnapi, találkozózáró Tamás-mise pedig legnagyobb értékünket mutatja fel keresőknek és kételkedőknek: azt, hogy Istenéi vagyunk. Hiszen így szólt hozzánk: „Neveden szólítottalak, enyém vagy.” Délelőttönként Kalóz János György pszichológus és Lá-

zárné Skorka Katalin lelkésznő érdekes előadásait hallgathatjátok meg. Ezeket fórumbeszélgetések követik, ahol püspökök, anyák, lelkészek, politikusok, tanárok, művészek vallanak arról, hogy mit jelent számukra az érték, majd interaktív csoportfoglalkozások keretében a résztvevők is körüljárhatják az érték kérdését. Délutánonként változatos kulturális programok közül válogathatnak a résztvevők. Ízelítőül nézzünk néhányat közülük! Már a megérkezés napján egy egyedi koncert meghívottjai lehetünk: az Equinox lép színre. A szentgyörgyi zenekar igényes magyar és külföldi rockmuzsikát játszik, egyik énekese és szólistája, Ráduly Botond (Manó) a 2011es Erdély Hangja tehetségkutató verseny nyertese és a 2013-as magyarországi X-faktor továbbjutottja. Szín pad ra lép a HMIK Band, azaz a Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub hat tagból álló zenekara is. A folyamatosan gyakorló, egyre feljebb törekvő bandatagok ifjúsági-vallásos énekeken kívül világi dalokkal is szórakoztatják majd az érdeklődőket. A tábor ideje alatt megtekinthető lesz az a passiói élménykiállítás, amely 2012 tavaszán Kolozsváron óriási sikert aratott (mintegy ezer ér-

Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit

deklődő látta), és amely különleges időutazásra ad lehetőséget. Az interaktív módszerek kel ki vi te le zett tár lat a nagyböjti események átélésére szolgál: Krisztus szenvedését tapasztalhatjuk meg, és elkísérhetjük őt a feltámadáshoz vezető úton. A kézműves-foglalkozásokon népi kultúránkat, székely és erdélyi értékeinket láttatjuk és népszerűsítjük. Így például lehetőség nyílik megismerkedni a bútorfestés csodás világával, egyedi motívumainkkal, szimbólumainkkal is. A HMIK szervezte Barcasági értékek című kiállításon pedig a csángó ruha, szövés és tojásírás titkaival ismerkedhetnek meg a kíváncsiskodók. Délutánonként városnézésre is alkalom adatik. A kisváros számos érdekességet, látványosságot kínál – célszerű ellátogatni a Székely Nemzeti Múzeumba, ugyanis a határon túl itt található a legnagyobb magyar közgyűjtemény. A Szélrózsára járók már tudják, hogy egy ilyen találkozón nem le het unat koz ni. Megtisztelő és felemelő érzés, hogy idén első alkalommal egy hasonló rendezvénynek mi adhatunk otthont. Mi már nagyon várjuk! g Line Ibolya, a Köz-ép-pont találkozó sajtós önkéntese

nem­zet­kö­zi­if­jú­sá­gi­ve­ze­tő­kép­ző­Innsb­ruck­ban b A Salzburg-Tiroli Egyházmegye evangélikus ifjúsági szervezete (Evangelische Jugend Salzburg-Tirol) július 8tól 12-ig nemzetközi ifjúsági vezetőképzőt tartott három ország – Magyarország, Ausztria és Románia – fiataljainak részvételével. A találkozó célja a kölcsönös megismerésen túl az egyes országokban zajló evangélikus és református ifjúsági munka bemutatása volt. A rendezvénynek az innsbrucki Christuskirche és a városban működő Magyar Diákotthon és Kultúrcentrum adott otthont.

tapasztalatcsere tagja minden évben december az ifjúsági munkáról elején elutazik a Brassó megyei A találkozót Oliver Binder egy- Apácára, hogy kis csomagokházmegyei ifjúsági referens, kal örömöt szerezzenek a heClarissa Breu innsbrucki se- lyi gyerekeknek). gédlelkész és e sorok írója, az Erdélyi résztvevőink a MarosInnsbrucki Egyetem hallgatója szervezte. A pár napos prog ram cél ja a részt vevő országok ifjúsági munkájának köl csö nös megismerése volt. Min den na pot áhítattal indítottunk és zártunk. Az első napon a nyolc résztvevő bemutatta a hazáját. Hallhattunk – többek között – ausztriai művészekről, ma gyar ta lál má nyokról és erdélyi tájakról, az egyházak, a fiatalok helyzetéről és sztereotípiákról is. A találkozó résztvevői A továbbiakban az egyházi ifjúsági munkával is- vásárhelyi Főiskolások Kereszmerkedtünk meg. Témaköreink tény Egyesületének (MIFIKE) a konfirmandus- és ifjúsági gazdag kínálatáról, a Válts irányt! programok, az ifjúsági vezető- keresztény ifjúsági fesztiválról, képzés, a fiataloknak szóló sza- valamint a Kárpát-medencei badidős tevékenységek, nem- egyetemi lelkészségek tavaszi zetközi találkozók, valamint a találkozójáról számoltak be. Erika Mischitz tiroli EU ifjúnemzetközi találkozók finanszísági koordinátor az Európai rozási lehetőségei voltak. Unió nyújtotta finanszírozási lehetőségeket mutatta be. Előegymástól tanultunk Az innsbrucki fiatalok lehető- adása közben rá kellett döbségeiről tematikus városnézés bennünk, hogy sajnos egyáltakeretében hallhattunk. Sétán- lán nem ismerjük a pályázati lekon a város néhány magyar hetőségeket, pedig számos ifvonatkozású emlékéről, 1956-os júsági rendezvényre komoly múltjáról is szó esett, végül egy támogatást lehetne szerezni hangulatos belvárosi kávézó közösségi forrásokból. Az utolsó délután a további teraszán beszélgettünk az egyházi munkatársak képzéséről. együttműködés lehetőségeiről Az osztrák résztvevőktől beszélgettünk, sok ötletet, kezmegtudhattuk, hogy a bécsi deményezést osztottunk meg gyülekezetek közösségépítés egymással. A résztvevők családoknál céljából minden évben röplabda- és kisautóversenyt szervez- voltak elszállásolva. Utolsó esnek. Gyakran új barátságok szö- te velük együtt vacsoráztunk. vődnek ezeken az alkalmakon. Ekkor derült ki, hogy több résztHallottunk a Karintiában meg- vevő kiválóan tud főzni: magyarendezett tartományi kiállítás- ros pörköltet, osztrák almás ról, amely a tartomány ötszáz rétest és smarnit készítettek éves múltra visszatekintő evan- mindannyiunk nagy örömére. gélikus közösségének történetét mutatta be fiatal tárlatvezetők- egyházi programok kel a célból, hogy a fiatal korosz- és anyagi lehetőségek tályok számára közelebb hozzák Ausztriában és Magyarországon az összlakosság tíz-tizenaz egyház helyi történetét. A magyarországiak a Szélró- két százaléka jár templomba, zsát és a református Csillag- Erdélyben ez az arány magapontot ismertették, amelyekhez sabb. Persze mindenhol vannak hasonló, bár kisebb léptékű üdítő kivételek. Az evangélikezdeményezés a Salzburg-Ti- kusság mindhárom országban roli Egyházmegyében megren- kisebbségben van. Osztrák résztvevőink eldezett J-Motion. Szó esett a balatonboglári strandmisszióról, mondták: többször találkoztak az Újfehértói Református Egy- olyanokkal, akik nem is hallotházközség gitártáboráról és az tak az evangélikus egyházról. apácai Mikulásról is (a buda- Az erdélyiek pedig kiemelték, pesti Deák téri ifjúság néhány hogy Trianon óta a helyi refor-

mátus és evangélikus egyházak egyik fontos jellemzőjévé vált az önszerveződés. A történelmi és gazdasági körülmények erősen meghatározzák a helyi egyházak fiataloknak szóló kínálatát. Ausztriában sokszor az a gond, hogy egy fiatalnak nagyon sokféle lehetősége van a szabad ideje eltöltésére. Ez azt jelenti, hogy az egyházi rendezvényeknek versenyezniük kell a többi szabadidős lehetőséggel. Sokan nem is küldik el egyházi táborba a gyermeküket, ha a tábor díja nem ér el egy bizonyos szintet. Erdélyben más a helyzet. Itt

gyakran nagyon le kell szorítani az árakat ahhoz, hogy a szülők el tudják küldeni csemetéjüket egy táborba. A költségeket a feltételekhez kell igazítani: egy ausztriai háromnapos hétvégi program körülbelül hatvan euróba kerül, egy erdélyi tízbe. Beszéltünk a fiatalok erősen eltérő lehetőségeiről is: egy osztrák tizenéves gyakran egy erdélyi család havi jövedelmének megfelelő zsebpénzt kap (ez akár kétszáz euró is lehet). alpesi rózsa, mormota, szalamandra Az egész napos kirándulás igazi feltöltődést jelentett. Felvonóval kétezer méter magasra mentünk fel, hogy láthassuk az Alpok legnagyobb cirbolyafenyő-ligetét. A festői látványt fokozta a sötét rózsaszín alpesi rózsa virágzása, a hatalmas kőrengetegek, az utolsó hófoltok és a gazdag növényzet. Az útról az Inn völgyében és a szemközti hegyláncokban is gyönyörködhettünk. Túránk végén egy vendégházba tértünk be. Az étterem tulajdonosa nagy meglepetésünkre saját készítésű süteményével lepett meg bennünket. A nap során láttunk mormotát, szalamandrát és mélykék enciánt is, így igazi tiroli hangulatban volt részünk. Végül lefelé háromnegyed órás libegőzéssel zártuk a kirándulást. A résztvevők sok új információt, ötletet kaptak az egyházi munkával kapcsolatban, és hasznosnak érezték a közösen töltött időt. Reméljük, hogy lesz folytatása. g Szentpétery Miklós

Evangélikus Élet

2013. július 28. f 

mozaik

Pa P P j á n o s f e lv é t e l e

To­le­ran­cia­az­egy­ház­ban?

Egymásra­találnak­a­szív­be­te­gek b A pesthidegkúti evangélikus gyülekezet régóta aggódva figyelte lelkésze, Fodor Viktor harcát alattomos szívbetegségével. Nemrég örömmel hallhatta, hogy javulás tapasztalható: Viktor hangja erőteljesebb lett, jobban be tudja osztani a belélegzett levegőt, igehirdetéskor szinte szárnyaltak a korábban néha akadozó mondatok. A túlélésbe vetett hitről, a gyógyulásért folytatott közös küzdelemről szól cikkünk, amelyet Széles László, a Veleszületett Szívbetegek Közhasznú Egyesületének elnöke küldött szerkesztőségünknek.

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) illetékes orvoscsoportjának szervezésében 2010 nyarán – mintegy felvilágosító jelleggel – edzésprogram indult a veleszületett szívbetegek számára. Ennek keretében az érintett betegeknek (köztük az egyesület későbbi alapítóinak) és családtagjaiknak lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék egymást, és a szakértőktől válaszokat kapjanak mindennapos problémáikra. Az akkor még újdonságnak számító program az első pillanattól nagy érdeklődésnek örvendett. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszú, kellemes beszélgetések mögött segítő szándék húzódik meg. Ezt követte a felismerés: létre kell hozni egy civil szervezetet, amely a kezdeményezés folytatója és összetartója is egyben. Hosszas tervezgetés következett, majd az országos kardiológiai intézet orvosainak javaslatára megalapítottuk a Veleszületett Szívbetegek

Közhasznú Egyesületét. Ezek után nagy erőbedobással kezdtünk neki a szervezésnek. Az egyesület a veleszületett szívbetegek összetartását, lelki támogatását, társadalmi életbe való beilleszkedésének elősegítését tűzte ki legfőbb céljául. A GOKI-ban 2012 szeptemberében egy rövid dokumentumfilmet is forgattunk egyesületünkről, melyben betegek és kardiológusok fejtették ki véleményüket a betegek társadalmi életbe való beilleszkedésének fontosságáról. Később elkészült honlapunk is, mely a www.egyszivdobbanas.hu címen érhető el. Tavaly sikeresen megtartottuk egyesületünk első találkozóját. A jeles alkalomnak Fodor Viktor betegtársunk, evangélikus lelkész parókiája adott otthont. A találkozó családiasan, oldott hangulatban telt. Az összejövetel alkalmával folytatott kellemes beszélgetésekből csakhamar

ki de rült, hogy a ta gok éle té ben mennyire fontos szerepe van a gyógyulásba, a túlélésbe vetett hitnek. Noha nem mindenki gyakorolja a vallását aktívan, majd mindenki egyetértett abban, hogy az ember számára létfontosságú a hit. Ez egyfajta kapaszkodó betegségeink leküzdéséhez, elviseléséhez, másrészt pedig „étel”, gondoskodás a Lélek számára, annak megerősödésére. Miután a találkozóra meghívott két kiváló orvos előadását meghallgattuk, elfogyasztottuk a házigazda gondoskodó szeretetével készült finom ebédet. Késő délutánig beszélgetett, ismerkedett a kis közösség, amely egyesületként itt, a nem hivatalos közegben szilárdult meg igazán. Első nagyobb szabású, országos orvos-beteg találkozónkat 2013 őszén tervezzük megtartani. Ezen három szakmai előadást hallgathatnak meg a meghívottak, valamint kötetlen beszélgetéseken vehetnek részt. Helyszíne a hűvösvölgyi Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon temploma lesz. Ennek létrejöttéért ezúton is köszönjük az evangélikus egyház és sorstársunk, Fodor Viktor evangélikus lelkész támogatását! Reméljük, az előzőekhez hasonlóan ez a találkozó is sikeres lesz, az egyesület újabb tagokkal bővül, és új barátságok szövődnek. g Széles László

A tolerancia ma pozitív hangzású fogalom. Jó, ha toleránsak vagyunk. A Biblia azonban ezt így nem ismeri. Jahve nem toleráns! Nem tűri a hazugságot, az önzést, a képmutatást, még akkor sem, ha az a helyes istentisztelet mellett fordul elő (lásd Ézs 1,13 és Ám 5,21–24). Jézus sem volt toleráns. Nemcsak az árusokat űzte ki a templomból, de nem viselte el a képmutatást sem, és világossá tette, hogy az ítélet napján zéró tolerancia lesz – sírás és fogcsikorgatás. Ez a mai korban, mikor emberi jogokra hivatkozunk, nagyon ellenszenves kijelentés. Az egyház is igyekszik a toleranciára. Fogadjuk el egymást a békes-

ség kedvéért, csak semmi vita ne legyen, inkább hunyjunk szemet afölött, ami helytelen. Jézus nem volt toleráns. Élesen fogalmazott, és követőit arra tanította, hogy szeressék embertársaikat, sőt ellenségeiket – és ez sokkal nehezebb, mint a tolerancia. Isten nem toleráns. Ütötte-verte népét, mert szerette. Ha toleráns lett volna, a zsidó nép már régen eltűnt volna a népek sokaságában. Én sem lehetek toleráns! Küzdenem kell minden ellen, ami hazug, önző és képmutató. Nem tudok mindent elfogadni úgy, ahogy van, csak azért, hogy békesség legyen. g Szilas Attila nyugalmazott evangélikus lelkész

ava­tás­fel­ső­fo­kon­ a­Páz­má­nyon­ Múlt pénteken két munkatársunk is átvehette diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Kinyik Anita a Bölcsészettudományi Kar esztétika szakán végzett; ez már a második diplomája a magyar szakos oklevél után. Anita osztatlan képzésben tanult, ötéves egyetemi tanulmányait zárta le.

Szerkesztőségi titkárunk péntektől jogi doktor: dr. Balla Mária. Gyakorlati idejét az Alkotmánybíróságon töltötte. Családjában a jogászpálya iránti fogékonyság természetes: felmenői között többen is jogászok voltak, unokatestvére is jogi egyetemet végzett. d EvÉlet-infó

Kór­há­zi­le­let,­avagy­a­jobb­lá­bam Hála a figyelmes konyhalányokért, akik a diétás ételeket is olyan szívesen szolgálták fel, hogy az ember el is felejtette, mi mindent nem ehet. Hála a csodás pszichológusi képességekkel bíró betegszállító fiúnak, aki a huszonnegyedik szolgálati órájában az utolsóként szállított beteget – engem – is megnevettetett és ellazított, míg a műtőbe értünk. Hála a biztatóan rám kacsintó altatónővérért, a becsületesen dolgozó orvosokért, akik segítették a gyógyulásomat, és még humorérzékük is volt. Hála a gyors és hatékony altatószerekért; jó, hogy ma már nem fejbe vágják műtét előtt az embert, mint a filmekben… Hála az ébredésért. Néha elfelejtem, hogy ez mekkora csoda! Hála az infúziós állványért, amelyről annyi jó játék jutott az eszembe – ezeket majd közelgő táborunkban fel tudjuk használni. Hála az ébren töltött éjszakáért: végre minden ismerősömnek jó lelkiismerettel elmondhatom, hogy imádkoztam érte. Hála az egyetlen fáradt nővérért, aki nem mosolygott, de hihetetlenül gyorsan és ügyesen adott injekciót.

Hála sokat beszélő szobatársamnak, aki elterelte a figyelmemet az otthoniak miatti aggódásról. Hála az ablak alatt nőtt fáért, amelynek a lombja olyan szépen táncolt a szélben, hogy szabályosan el lehetett benne gyönyörködni, míg az ember nem tudott mozdulni. Hála a néniért, akinek kinyithattam a mosdó ajtaját, így hasznos lehettem. Ráadásul megláthattam azt is, milyen jó nekem másokhoz képest. Hála a gyógytornásznak, aki le tudta nekem fordítani a járókeret használatának fortélyát érthető nyelvre: „Egy-két-hár’, mint a keringő.” Hála a férjemnek, aki nem hagyott vagánykodni, hanem autóba ültetett, bevitt és hazahozott. Hála az itthoni ágyamért, amely – most tudom csak igazán, mennyire – kényelmes! Hála a barátokért, rokonokért, akik távollétemben helytálltak helyettem, és vigyáztak a csemetéimre, sőt egy kicsit el is kényeztették őket. Hála a jobb lábamért, amellyel Isten megint oda terelt, ahol mindezeket az ajándékokat elrejtette a számomra. g Füller Tímea

Kinyik Anita, kezében frissen megszerzett bölcsészdiplomájával

f otó K f o r r á s a : C s a l á d i a r C h í v u m o K

Mindenkinek van gyenge pontja. Az enyém bizonyosan a jobb lábam. Folyton éri valami: lehorzsolom, kificamítom, megcsípi egy darázs, ismeretlen eredetű dudorok és foltok nőnek rajta, kétszer el is tört. Már gondolkodtam rajta, hogy le kellene cseréltetni, de hát össze vagyunk nőve. Mi több, jó szolgálatot is végez ez a láb. Mindig elvisz engem a megfelelő helyre. Ez a hely nemrég a kórház volt. Magamtól sose mentem volna arra, de a lábam odahúzott. Szabályos kalandba keveredtem. A végzősökhöz hasonlóan én is tablót készítettem magamnak a kórházi három nap szereplőiről emlékbe. Ez a tabló az én kórházi „leletem”, vagyis annak listája, mi mindent leltem benn. Hála Istennek a műtét előtti időért, amikor nagyot pihenhettem egy szép tiszta ágyban. Hála Istennek a kórház szép kertjéért, a csendes zugokért, ahol zavartalanul figyelhettem a rigókat meg a mókusokat. Hála a fáradhatatlanul derűs, empatikus nővérekért, akik mindig készek voltak segíteni, ha kellett, és még egy-egy mosoly, jó szó is jutott tőlük az infúzió meg a lázmérő mellé.

Dr. Balla Mária átveszi diplomáját

 e 2013. július 28.

krónika

Evangélikus Élet

Meghívó lelkészavatásra „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. (…) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (…) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” (Zsolt 139,1.3.6) Istennek hálát adva tudatom, hogy augusztus 10-én, szombaton 16 órakor a kaposvári evangélikus templomban ünnepi istentisztelet keretében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Szeretettel várom Önt és kedves családját erre az ünnepre és az istentiszteletet követő szeretetvendégségre. Pongráczné Győri Boglárka

Felvétel a luther Otthon – szakkollégiumba a 2013/2014-es tanévre

a s z e r ző f e lv é t e l e

A Luther Otthon – Szakkollégium felvételt hirdet Budapesten felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgatóknak a 2013/2014-es tanévtől. A felvételi jelentkezési lap letölthető a www.lutherotthon.hu címen a Felvételi 2013 menüpontban. A jelentkezési laphoz lelkészi ajánlást és kézzel írott önéletrajzot kell mellékelni. A kitöltött felvételi jelentkezési lapot július 29-i beérkezési határidővel a [email protected] e-mail vagy a Luther Otthon – Szakkollégium, 1138 Budapest, Vizafogó u. 2–4. postacímre várjuk. A felvételi tábort – amelynek része a szóbeli felvételi – augusztus 2–4. között rendezzük meg. Részletes információ a [email protected] címen, illetve a 20/557-2070es telefonszámon kérhető Csatári Tamarától. e r ő s vá r a K

a­lend­vai­vár

evangélikus műsorok a Magyar televízióban evangélikus magazin Július 28-án, vasárnap egyházunk műsorát láthatják a Magyar Televízióban, az M1-en 9.30-kor. Az Evangélikus magazint július 31-én, szerdán a Duna World csatornán 13.15-kor megismétlik. Szerkesztő: Nagy László. Mai hitvallások – látogatóban szeverényi jános missziói lelkésznél Július 28-án, vasárnap az M1-en 10.05-kor kezdődő, Mai hitvallások című műsorban Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész portréját láthatják. Az adást a Duna World csatornán július 29-én, hétfőn 13 órakor megismétlik. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Horváth Tamás.

istentiszteleti rend • 2013. július 28. Szentháromság ünnepe után kilencedik vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 16,1–9; 1Kor 10,1–13. Textus: 5Móz 7,6–12. Énekek: 395., 439. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Lászlóné dr. Agod Anett; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Lászlóné dr. Agod Anett; du. 6. Horváth Ferenc; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9.; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) dr. Lászó Virgil; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) Gáncs Tamás; du. 6. Rezessy Miklós; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Rezessy Miklós; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kertész Géza; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. dr. Bácskai Károly; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. dr. Bácskai Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Horváth-Csitári Boglárka; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Horváth-Csitári Boglárka; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. Keczkó Pál; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7–9., Fébé Názáret-temploma de. fél 12. Helfrich Péter; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.).

istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse, Fő u. 43. de. 11.; Balatonakali, Templom tér du. 2.; Balatonaliga, Club Aliga üdülőközpont, Balatonvilágos, Aligai út 1. du. 6.; Balatonalmádi, Bajcsy-Zs. u. 25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Balatonfenyves, református imaház, Bem u. 9. du. 6.; Balatonföldvár, Bajor Gizi Közösségi Ház, Kőröshegyi út 1. du. 2.; Balatonfüred, Bajcsy-Zs. u. 15. de. 9.; Balatonszárszó, Széchenyi u. de. fél 9.; Evangélikus Konferencia és Missziói Otthon, Jókai u. 41.; Balatonszemes, Fő u. 1. de. fél 10.; Balatonszepezd, Árpád u. 2. de. 9.; Hévíz, Helikon u. 6. du. fél 5.; Kapolcs, Kossuth u. 26. du. fél 4.; Keszthely, Deák F. u. 18. de. fél 11.; Kötcse, Templom u. 7. de. 10.; Kővágóörs, Arany J. tér 2. de. fél 12.; Mencshely, Kossuth L. u. de. 11.; Nagyvázsony, Temető u. du. 2.; Révfülöp, Villa Filip tér 2. de. 10.; Siófok, Oulu park de. 10.; Szentantalfa, Fő u. de háromnegyed 10.; Taliándörögd, Petőfi u. 1. du. 2.; Tapolca, Darányi u. 1. de. fél 9.; Veszprém, Kossuth u. 4. de. 10.; Zánka, Rákóczi u. de. fél 9. Összeállította: Balla Mária

A Zala megyei járási székhelyet, (Alsó-)Lendvát a trianoni döntéssel csatolták a – később Jugoszláviának nevezett – Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz. A revíziós lépések eredményeként 1941-ben a Muravidék rövid időre visszatért az anyaországhoz. A második világégést követően ismét Jugoszlávia, majd a független Szlovénia részévé vált. Mértékadó vélemények szerint a Kárpát-medencében a magyar kisebbség helyzete itt tekinthető a legjobbnak. Egy biztos: e sorok írója a történelmi Magyarország területén tett barangolásai során máshol nem látott olyan helységnévtáblákat, amelyeken azonos betűmérettel szerepelt volna a szöveg az államalkotó nép és a kisebbség nyelvén. Szlovénia gazdasági értelemben is vezető szerepet tölt be a térségben. Ennek gyökereit a Habsburg-időhirdetés

szakban kell keresni. A szlovénok által tömbben lakott területek az osztrák birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában közvetlenül a „sógorok” fennhatósága alá tartoztak. Ez jól érzékelhető a településen járva: ha nem látnánk a (kétnyelvű) feliratokat, arra tippelnénk, Ausztriában járunk. A tizenegyezer lakosú városka számos nevezetességgel bír. Érdemes megtekinteni evangélikus és katolikus templomát, egykori zsinagógáját vagy az újabb keletű, Makoveczféle kulturális centrumot, melynek színházi és hangversenytermi funkciója is van. Lendva legjellegzetesebb műemléke a vár. Első okleveles említése 1192-ből származik. Az 1200-as évektől a Bánffy család bírta. A török hódítás időszakában az erődítmény végvári szerepre kényszerült. A környék legnagyobb ütközete 1603-ban

zajlott, de a várat soha nem tudták ellenőrzésük alá vonni az ottománok. A vár az 1600-as évek végén az Esterházyak kezébe került. Mai, várkastélyszerű alakját és formáját 1717-ben az általuk végzett átépítés során nyerte el. Falai között 1973-tól működik a Lendvai Galéria-Múzeum. Kiállítási tárgyai között régészeti, történelmi, valamint néprajzi emlékeket találunk, magyar és szlovén vonatkozásúakat egyaránt. Időszaki képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad az intézmény. Külön emlékszobát szenteltek a város neves szülöttének, Zala Györgynek. A szobrászművész legismertebb alkotásai a budapesti Hősök terén álló millenniumi emlékmű több szobra, illetve az aradi Szabadság-szobor. Zala nevét viseli a lendvai kulturális centrum előtti tér, szobra az épület főbejáratánál áll. g Rezsabek Nándor

2013. július 28. f 

mozaik

a­gyü­mölcs­fák­is­lé­le­gez­nek Nincs annál nyomasztóbb érzés, mint amikor szárnyalhatunk, mégis be vagyunk zárva. Minden repülőút alapvetően ilyen: üvegházban repülünk, amelyben egy többtonnás gép felemelkedése miatt egyre több oxigént használunk el. Az Európai Egyházak Konferenciá já nak ti zen ne gye dik, bu da pes ti nagygyűlésére érkezők is tudták ezt. Volt, aki vonattal, volt, aki autóval jött, de a legtöbben repülővel érkeztek. Más nemzetközi konferenciákhoz hasonlóan itt is lehetőségük volt a résztvevőknek arra, hogy ha már mindenképpen utazniuk kellett, akkor az üvegházhatást valamilyen módon ellensúlyozzák. A konferencia egyébként több módon is ügyelt arra, hogy ne növelje nagyon karbonlábnyomát. 1. Ahol csak lehetett, újrapapírt használtak. Az újrapapír használatával fákat menthetünk meg, amelyek a szén-dioxidot oxigénné alakítják, ezzel csökkentik az üvegházhatást. 2. Törekedtek arra, hogy a konferencián az étkezéseknél a menüben kevesebb hús szerepeljen. A húsfogyasztás nagyban hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához. Ennek legfőbb okai az intenzív ipari marhatenyésztés, illetve a marhatakarmányként használt nagyszámú szójaültetvény miatti tömeges erdőirtás, valamint a hús feldolgozása és szállítása. A húsfogyasztás csökkentése tehát fontos eszköz a klímaváltozás elleni küzdelemben. 3. Önkéntes adományokkal támogathatták az ökumenikus Gyümölcsfák a papkertben programot, amellyel újabb fák ültetését segítik elő. A Gyümölcsfák a papkertben program 2011 szeptemberében indult. A kormány, az evangélikus és a református egyház, valamint szakmai szerve-

zetek (Génbank Tanács, Kárpát-medencei Gyümölcsészeti Hálózat) képviselői egyezményt írtak alá arról, hogy igyekeznek elősegíteni a Kárpátmedence őshonos gyümölcsfáinak megóvását. Az egyezményhez később a római katolikus egyház is csatlakozott. A parókiák kertjeiben így őshonos gyümölcsfákat ültethetünk, amihez most – megfelelő adottságok esetén – ingyenesen biztosítja a facsemetéket a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ. Az őshonos gyümölcsfás papkertekkel természetes génbankot hozhatunk létre. Ebben a hosszú távú programban az egyház azért lehet partner, mert a fák ültetését és gondozását nem a fakitermelésből nyerhető profit reményében teszi – a gyümölcsfák egyébként is lassabban nőnek –, és a parókia földjének az eladásától (ennek következtében a gyümölcsfák kivágásától) sem kell igazán tartani. A program mottója az a Luther Mártonnak tulajdonított idézet, mely szerint „ha vége lenne is holnap a világnak, én ma mégis ültetnék egy almafacsemetét”. Talán soha nem volt annyira időszerű ez a mondat, mint ma. Az egész világon folyamatosan nő a szén-dioxid-kibocsátás, amely átlagosan mintegy 4,7 tonna/fő/év. Ezzel szemben egy fa húsz-harminc kilogram szén-dioxidot tud feldolgozni, így elég nagy erdőre lenne szükségünk ahhoz, hogy eltakarja karbonlábnyomunkat. Ugyan ak kor egy ál ta lán nem mindegy, hogy milyen fát ültetünk. Ha nem a táj adottságainak megfelelő erdőtelepítés történik, az rövid távon ugyan gyors haszonnal kecsegtethet, de távlatokban csökkenti a fajok sokszínűségét, és megváltoztatja a talaj és a környezet jellemzőit. Előbb-utóbb így kihalnak a termé-

Ü Z e n e t a Z a r a r át r Ó l

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla [email protected] szetes, őshonos fafajták; különösen őshonos gyümölcsfákat nehéz találni a faiskolákban. A lutheri mondatot ennyivel egészíthetnénk ki a program szerint: „Ha vége lenne is holnap a világnak, én ma mégis ültetnék egy őshonos almafacsemetét.” Ebben a mondatban a már igen és a még nem feszültsége jelenik meg, a keresztyén felelősségvállalással. Egyrészt furcsa reménység lüktet itt, amely a holnapi világvége előtt még csak azért is ültet egy fát, bár ennek felnövekedését nem érné meg a világ. Ha viszont az agyonvegyszerezett és génmódosított világ vége előtt egy nappal lesz még őshonos almafacsemeténk, az azt jelenti, hogy volt, aki óvta a teremtett világot. Ami kor vár juk Jé zus Krisz tus visszajövetelét, nemcsak az a kérdés, hogy mikor jön el, hanem az is, hogy mivé lesz a jónak teremtett világ, amelybe visszajön. Ez a múlt és a jövő különös összekapcsolását jelenti. Lehet, hogy a papkertben a gyümölcsök érését nem érjük meg, lehet, hogy a facsemeték elsőre nem is maradnak meg. „Igaz, hogy van egyfajta buta és patetikus optimizmus, amelyet el kell ítélnünk. Viszont azt az optimizmust, amely a jövőt akarja, soha nem szabad lebecsülni. Még akkor sem, ha századjára is tévesnek bizonyult.” (Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek, 1945) g Kodácsy Tamás

Má­tyás­ki­rály­és­czin­ka­Pan­na­fa­lu­já­ban Vendégségben sajógömöri evangélikusoknál Természetesen voltak a hangosbeHogy hol is van ez a mesébe illő, különleges múltú és megkapó jelenű mondón is közzétett, igehirdetéses, falu? Hát Gömörország ma Szlová- bizonyságtévő alkalmaink Sajógökiához tartozó részében. És miért mörben és a közeli, csak cigányok mesébe illő? Többek között azért, lakta Csoltón (ahol a csapatunkban mert ahol Mátyás király járt, és lévő cigány testvérek is csak ámultak Czinka Panna született, az más nem is lehet – ott az ember őket is keresve jár-kel napjainkban is. Közben pedig egy szé pen kar ban tar tott közkertben rátalál a csillogóan fényes, monumentális Mátyás-szoborra és a mindenképpen egyedi és ötletes, valamikor mutatós, mára viszont kissé megkopott Czinka Panna-emlékműre egy romos szocreál épület előtti elhanyagolt, gazos téren. Ám ha nyitott szemmel és szívvel töltünk el pár napot a faluban az életet figyelve, az ott lakók közt forgolódva, királyokba és cigányprímásokba ütközünk. Sárszentlőrincről öten indultunk Sajógömörre július 8án, hogy néhány napot el- Hugyar Attila töltsünk az ottani evangélikus gyülekezet vendégszeretetében fü- és csodálkoztak, mert a rendet, diszkrödve – szolgálattal és a falu, vala- rét jólétet látva nem akarták elhinni, mint a környék kulturális, természeti hogy cigány faluban járnak). Ezeken kincseinek megismerésével. A falu- a templomi, de közvetlen hangvéteban egyre több, a csodálatos palóc lű alkalmakon, ahova a vártnál töbtájszólásban csak magyarul beszélő ben jöttek el, erővel szólt az ige, a cigány él, és a néhány éve köztük el- megváltozott életekről szóló bizonyindult cigánymissziót szerettük vol- ságtétel, az ének, alázatosan az ima. na jelenlétünkkel, szolgálatunkkal Csodákat éltünk át! erősíteni. De ahogy ez általában történni szo-

kott, mi jóval többet kaptunk, mint adni tudtunk. Mert találkoztunk olyan mai királyokkal, akik a mindennapi küzdelmeik közt méltósággal viselik sorsukat, és tudnak győzni, mivel Isten királyi papságához tartoznak. Találkoztunk olyan Czinka Pannákkal, akiknek a kezében élni kezd a síró-kacagó hegedű, akik irigylésre méltó tisztelettel beszélnek cigány őseikről, a tőlük kapott látás, hagyományok megőrzéséről, akiknek Istenbe vetett letisztult hite példaértékű. Így ajándékozott meg minket Isten Hugyar Attilával, aki ragyogó személyiségével, magával ragadó hegedűjátékával, Istenre mutatásával igaz szolgája az Úrnak. Felvidéki testvéreinknek adjon az Isten kitartást magyarságuk megőrzéséhez és növekvő hitet, reménységet a jövőre nézve! Erősítse meg őket, hogy jó úton járnak, amikor megnyitják szívüket és templomajtóikat a cigányok előtt; nekünk pedig adjon nem lankadó kedvet az ottaniak támogatására imádságainkkal, bárminemű gyakorlati segítségnyújtásunkkal. Odalátogatva pedig ne lepődjünk meg, ha Mátyás királyokkal és Czinka Pannákkal találkozunk, akiktől többet kaphatunk, mint amennyit mi adhatunk nekik. g Bakay Péter országos cigánymissziói referens

fel­vé­te­li­a­ro­ma­ szak­kol­lé­gi­um­ba b Közzétette felvételi felhívását az Evangélikus Roma Szakkollégium. A Nyíregyházi Főiskola campusán 2011 óta működő intézménybe augusztus 15-ig várják azok jelentkezését, akik szeptembertől a szabolcsi megyeszékhely valamelyik felsőoktatási intézményének hallgatói lesznek.

Mint ismeretes, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot a hazai történelmi egyházak és a kormány megállapodása hívta életre a roma kisebbség társadalmi integrációjának előmozdítása érdekében. A kezdeményezés abból a felismerésből fakadt, hogy a magyar társadalom fejlődéséhez hiányzik az a szakmailag, morálisan, többes identitásában megerősödött fiatal roma generáció, amely érti a többségi társadalom elvárásait és saját közössége szükségleteit is, és tagjai elkötelezettnek érzik magukat a párbeszéd és a kapcsolat pozitív formálása iránt. A Magyarországi Evangélikus Egyház a Nyíregyházán létrehozott felsőoktatási műhellyel teljesíti vállalását. Ehhez biztos anyagi alapot teremt, hogy az Evangélikus Roma Szakkollégium képzési programját 2013. február 1-jétől az Európai Unió is támogatja a Társadalmi megújulás operatív programja keretében. Az Evangélikus Roma Szakkollégium célja, hogy hozzájáruljon a közéleti feladatvállalás iránt elkötelezett, aktív társadalmi párbeszédet folytató, sikeres magyar (cigány és nem cigány) értelmiségiek formálásához, akik a szakmai kiválóságot ötvözik a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenységgel, így küzdve a hazai cigányságot sújtó előítéletek ellen. Olyan – elsősorban cigány/roma származású – hallgatókat keresnek, akik felsőoktatási tanulmányaik elvégzése mellett azonosulni tudnak az intézmény keresztény értékrendjével, vállalják a cigány, valamint magyar identitásra építő tanulmányi, kulturális és közösségi programokat felekezeti hovatartozástól függetlenül. A szakkollégiumi programok egy része kötelező, más része önkéntes, illetve szabadon választható. A képzési program három modul köré szerveződik.

A spirituális modul a közösségi és gyülekezeti alkalmak mellett a kereszténység történetét és lényegét tárja fel a hallgatók előtt, egyházi és teológiai jártasságukat hivatott segíteni. A közismereti modul belépő az értelmiség, a szellemi elit világába, multikulturális, szociológiai ismeretekkel szolgál, és hozzásegít az idegen nyelvi tudás fejlesztéséhez. A kulturális modul cigány népismeretet, kisebbségvédelmi, esélyegyenlőségi elemeket tartalmaz, legfontosabb része a fiatalok kettős identitásának megerősítése. Szakkollégiumi kötelezettségeik mellett a felsőfokú tanulmányokkal kapcsolatos egyéb elvárásoknak is meg kell felelniük, ami nem kis kihívást jelent a leghátrányosabb helyzetű roma fiataloknak. Akik bejutnak a szakkollégiumba, azok a személyre szóló mentori és tutori segítség mellett anyagi támogatást is kapnak céljaik eléréséhez. Ennek összege a tanulmányi előmeneteltől, a szociális rászorultságtól és a közösség érdekében tett erőfeszítésektől függ. A szakkollégisták a Nyíregyházi Főiskola kollégiumában kapnak elhelyezést. A felvételi bizottság ezúttal is másfél-két oldalas esszét vár a jelentkezőktől. Témája választható: vagy az asszimilációról-integrációról, vagy a Biblia egy igeverséről: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Lk 16,13), vagy arról kell szólnia, hogy mi a jelentése ma a becsületnek és a bizalomnak. A képzésről és a jelentkezés további feltételeiről a szakkollégium honlapján részletes információk olvashatók, és a szükséges űrlap is letölthető (meersz.hu). Az Evangélikus Roma Szakkollégiumba a 2013/14-es tanév első félévére is húsz hallgatót vesznek fel. g (vesi)

f o r r á s : h i r a d o. h u

Evangélikus Élet

Roma fiatalok tanulnak

egyetemi kollégiumi nevelőtanári állás A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány (MPTA) budapesti egyetemi szakkollégiumába keres diplomás, agilis, protestáns vallású, rendezett gyülekezeti háttérrel rendelkező, megbízható személyt nevelőtanári munkakörbe bentlakással. A jelentkezéseket – szakmai önéletrajz kíséretében – az alábbi címre várjuk: MPTA, 1121 Budapest, Eötvös út 35. vagy [email protected]

 e 2013. július 28.

Evangélikus Élet

GyÁSZ HÍR „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh, Uram, hűséges Isten.” (Zsolt 31,6) Fájó szívvel, de Isten vigasztaló szeretetében megerősödve tudatjuk, hogy Solymár Péter nyugalmazott evangélikus lelkészt életének 73. évében, július 18-án rövid szenvedés után hazahívta Teremtő Ura. Július 27-én, szombaton 17 órakor veszünk búcsút tőle a csömöri evangélikus templomban, majd végső nyughelyére kísérjük a csömöri evangélikus temetőbe. A gyászoló család

Meghívó lelkészszentelésre „Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” (Péld 23,26) Isten iránti hálával tudatom, hogy július 28-án, vasárnap 16 órakor a pestszentlőrinci evangélikus templomban (1183 Budapest, Kossuth Lajos tér 3.) Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé szentel. Szeretettel várom Önt és kedves családját az ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. László Lajos Gergely

ha­ran­gon­tes.hu­–­harangontode.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, rákóczi u. 121. Mobil: 30/948-9575, fax: 28/361-770. e-mail: [email protected].

APRÓHIRDETÉSEK Templomok, templomtornyok felújítása, villámvédelem kiépítése. 29 év referenciával. Bede László, 30/943-5089. *** Gyakorlattal, tapasztalattal 54 éves özvegyasszony idősgondozást, házvezetést, takarítást vállal ott lakással is. Tel.: 70/260-0472.

Július 22-én hajnalban 2890 grammal, 54 centiméterrel megszületett Milán, Vass Viktória és Walkó Csaba első gyermeke. A kisfiú és édesanyja egészséges.

VaSárnaPTóL­VaSárnaPIg Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból július 28-ától augusztus 4-éig VASÁRNAP

HÉTFŐ

KEDD

SZERDA

5.55 / Duna World Hagyaték A Szentírás magyarul – A vizsolyi Biblia küldetése 7.50 / Duna Tv Elfeledett magyar irodalom (ismeretterjesztő műsor) Szenczi Molnár Albert 8.00 / Civil Rádió (Budapest) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (civilradio.hu, ismétlés: 22.00) 8.30 / Régió Rádió 1485 Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora 9.30 / M1 Evangélikus magazin 10.05 / M1 Mai hitvallások Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész

13.30 / Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája 17.50 / M1 15. FINA vizes-világbajnokság 2013 Úszás, döntők 21.05 / Duna Tv Másik Magyarország (magyar dokumentumfilm) 21.40 / Duna World Oldás és kötés (magyar játékfilm, 1963) (90’) 22.05 / Bartók rádió Dzsesszfesztiválok Debreceni Dzsessznapok 2012 22.55 / M1 Aranyfeszt Nyári fesztiválajánló 23.00 / Rádió 17 (Budapest) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora

5.25 / M1 A rejtélyes XX. század Kun Miklós történész műsora 9.15 / M1 Balatoni nyár (magazinműsor) 13.30 / Nemzetiségi rádió Nemzetiségek zenéje Válogatás a Vujicsics együttes repertoárjából 19.40 / Kossuth rádió Balaton Az Alma együttes zenél 19.55 / Duna Tv A világörökség kincsei (német ismeretterjesztő sorozat) 20.00 / Corvinus Rádió Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (corvinusradio.hu) 21.15 / Duna Tv A nejem és a feleségem (olasz tévéfilm, 2010) (99’)

13.00 / Duna World Református ifjúsági műsor 13.10 / Duna World Evangélikus magazin 13.15 / Pax Tv Szebik Imre püspök (portréfilm) 13.30 / Kossuth rádió ,,Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’ A református egyház félórája 18.35 / Bartók rádió Alekszandr Puskin versei 21.20 / Duna Tv Szabadság (francia játékfilm, 2009) (106’) 22.55 / HBO Kismadarak (amerikai filmdráma, 2011) (92’) 23.05 / Duna Tv Az élet egy napban (angol–amerikai dokumentumfilm)

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

8.35 / Duna Tv Mesélő cégtáblák Balaton Gőzhajózási Társaság 9.15 / M1 Balatoni nyár (magazinműsor) 10.00 / Bartók rádió Hang-fogó Benne: André Isoir orgonál 13.00 / Duna World Élő egyház (vallási híradó) 13.25 / M1 Vízi túra (életmódmagazin) 17.50 / M1 15. FINA vizes-világbajnokság 2013 Úszás, döntők 22.40 / Duna Tv Gyermekkorok (francia játékfilm, 2007) (80’)

11.25 / Agnus Rádió Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (agnusradio.ro) 18.50 / M2 Magyar népmesék (magyar rajzfilmsorozat) 19.55 / Duna World Hogy volt!?... Kubik Anna felvételeiből 21.00 / M1 Egri csillagok (magyar történelmi film, 1968) (66’ + 79’) 21.15 / Duna Tv Macska és az egerek (francia tévéfilm, 2010) (98’) 22.00 / Bartók rádió Celluloidák – a legjobb filmzenék 23.45 / Duna Tv Vers Weöres Sándor: Fuga

8.45 / Duna Tv Élő egyház (vallási híradó) 9.30 / Rádió 17 (Budapest) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (radio17.hu, ismétlés: 23.00) 12.40 / M1 Másfél millió lépés Magyarországon – 32 év múlva (magyar ismeretterjesztő sorozat) 19.30 / Kossuth rádió Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin mesejátéka folytatásokban 21.15 / Duna Tv A rejtelmes sziget (francia–olasz–spanyol tévéfilm, 1973) (120’) 21.35 / M1 15. FINA vizes-világbajnokság 2013 Férfivízilabda, döntő

6.00 / Bartók rádió Muzsikáló reggel Vasárnapi orgonamuzsika 8.30 / Régió Rádió 1485 Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora 9.30 / Rádió 17 (Budapest) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (radio17.hu) 10.25 / M1 A Biblia a magyar képzőművészetben Munkácsy Mihály: Ecce homo 11.10 / M1 A Korál-sziget együttes 13.03 / Petőfi rádió Harmincak társasága – EU TOP 30 22.00 / Duna Tv Édes Anna (magyar játékfilm, 1958) (84’)

evangélikus élet – A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected]. • EvÉlet on-line: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: [email protected]. Előfizetés: [email protected]. • Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108, 20/824-5519; fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Balla Mária ([email protected]). Főszerkesztő: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Fedor Sára ([email protected]). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Károly György Tamás ([email protected]). Munkatárs: Kinyik Anita ([email protected]). Rovatvezetők: dr. Ecsedi Zsuzsa – Cantate ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Horváth-Hegyi Áron, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Károly.

Új­nap­– új­kegyelem vasárnap (július 28.) Szabadításodra várok, Uram! 1Móz 49,18 (Zsid 9,28; Mt 25,14–30; Fil 3,7– 11/12–14/; Zsolt 14) Sóhajtás, hitvallás, könyörgés ez Jákób ajkáról, aki búcsúzik, áldást mond, összegez. A lényeg: nem önmagában, nem a családjában, hanem egyes-egyedül Istenben bizakodik. Mi is szeretünk arra gondolni, hogy baj esetére van anyagi tartalékunk, életbiztosításunk, vannak rokonaink. Azután az élet hoz valamit, és rádöbbenünk: nincs semmink, ha nincs mélyen Istenben gyökerező hitünk. Ha emberbe (bankba, biztosításba) vetjük bizalmunkat, ha más ember kezébe tesszük a jövőnket, a boldogulásunkat, a sorsunkat, bármilyen jó, szeretett személy legyen is, keservesen csalódhatunk. Még édesanyánk is elmegy egyszer, és nem tudja tovább fogni a kezünket – de a szabadító Isten velünk van és marad mindörökké. Hétfő (július 29.) Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Lk 8,17 (1Móz 3,8b; 1Kir 3,16– 28; ApCsel 26,1–23) A bulvárlapok az olvasóiknak is fizetnek az olyan fotókért, amelyeken ismert emberek tilosban járnak, kínos helyzetben láthatók: tiltott helyen parkolnak, ittasak, nem a házastársukkal andalognak. A mobillal készített fotók és az internet világában minden ilyesmi azonnal kiderülhet. Ez mégsem tart vissza senkit attól, hogy tilosban járjon… Isten törvényét is naponta megszegjük, pedig tudjuk, Atyánk azt is látja, mi van a szívünkben. Hol a hiba? A hívő ember tudja, hogy Isten valamennyi törvénye, parancsolata jó, érte van, és megtartása örömöt, békés életet eredményez. Aki ezt tagadja, az nem ismeri Istent és azt a szeretetet, amellyel életünket vezérli. Nyugalommal álomra hajtani a fejünket – tudjuk, milyen isteni áldás ez? Kedd (július 30.) Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Zsid 10,35 (Dán 6,24b; Ez 3,16–21; ApCsel 26,24–32) Jutalom. Bűvös szó… Milyen nagy örömöt szerez a jutalom a jól végzett munkánk után! Van, aki egész életén át nem kap efféle jutalmat, és ettől szívében megkeseredik, hivatásában elfásul. Istenünknél semmiféle teljesítményre, cselekedetre nincs szükség, hogy megkapjuk tőle azt a jutalmat, amelyet készített számunkra: a bűnbocsánatot és örök életet. „Csak” hitre és feltétel nélküli bizalomra! Az Atya nem a világ által „jóknak” titulált embereknek adja ajándékait, hanem mindenkinek, aki leteszi kezébe életét, és hozzá tér. Olyan bűnösöket jutalmaz, mint én, és mint te, kedves Olvasó. szerda (július 31.) A Krisztus lakjék szívetekben a hit által, és legyetek a szeretetben meggyökerezve és megalapozva. Ef 3,17 (5Móz 13,7.9a; Mt 19,/4–7/8–12/13–15/; ApCsel 27,1–12) Gyökere és alapja életünknek az a szeretet legyen, amelyet nap mint nap megkapunk Krisztustól. Amelyet soha elvenni nem lehet tőlünk, és amely megtart a józan úton akkor is, amikor az életünk boldog és sikeres, de akkor is, amikor baj, bánat, gyász, betegség jön. Csütörtök (augusztus 1.) Krisztus hatalmas közöttetek. 2Kor 13,3c (4Móz 14,17; Ef 5,15–20; ApCsel 27,13– 44) Ha Pál apostol sorait olvasom, s közben életének tényeire gondolok, mindig újra erőt nyerek belőle. A Saulból lett Pál megtérése után már mindig látta ezt a hatalmas Krisztust, akit ebben az igében is hirdet. Ki lehet alkalmas eszköz? Pálnak még erőtlenségét is felhasználta az Úr, és ő szenvedései közepette is képes volt evangéliumot hirdetni és hálát adni. „Látjuk” ezt a hatalmas Krisztust? Elegendő időt töltünk „négyszemközt”, személyesen, a magunk csendjében Jézussal? Ha még nem, törekedjünk rá! Hatalmas a mi életünkben is, engedjük, hogy formáljon, vezessen, hogy áldásos eszközei lehessünk mi is! péntek (augusztus 2.) Én, az Úr vagyok a szőlő őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa. Ézs 27,3 (1Thessz 5,23; Jn 19,9–16a; ApCsel 28,1– 16) A szőlőt számtalan betegség, kórokozó, kártevő támadhatja meg. Némelyiktől elsorvad, kipusztul az egész növény. A másik alattomosan támad: rügyet, hajtást, levelet, majd a végén fürtöt rongál. Ebben az igében közvetlenül az Úr szól hozzánk. Ő maga őriz. A legfontosabbját nem bízza másra! Oltalmában biztonságban vagyunk, senki és semmi nem vehet ki az ő kezéből. szombat (augusztus 3.) Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? 2Móz 10,3b (Lk 18,14b; Lk 12,42–48; ApCsel 28,17–31) A tíz csapás közepette hangzik el ez a kérdés; Mózes és Áron szól így a fáraóhoz. Olvastam pár figyelemre méltó mondatot a napokban, amely elgondolkoztatott, ez az ige most ezeket idézte fel bennem: „A történelem pulzusa lassú. Az ember órákban méri az időt, míg a történelem nemzedékekben. Van, amikor a történelem pulzusa gyorsabb, van, amikor az ember egy nap alatt éveket öregszik.” Nép és ember sorsa szorosan összefügg azzal, hogy tiszteli-e az Istent, megtartja-e törvényét, hiába akarja elhitetni az ellenkezőjét a sátán. Ha nem alázzuk meg magunkat Isten előtt, s nem térünk meg, elveszünk. S elvész nép, nemzedék, birodalom, királyság, hatalom, egyén, család ott, ahol nem a mindenható Isten az Úr. g Kőháti Dorottya

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/486-1228, 20/824-5518; fax: 1/4861229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48 100 Ft (172 euró), egyéb külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.

1 133130 213305

HÍREK, HIRDETÉSEK

50 éve harangöntés Őrbottyánban GOM­BOS­MIK­LÓS arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő­mes­ter Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk (harangjátékokat is) a harangokkal kapcsolatos bármely munkához.