f Folytatás a 3. oldalon

evangélikus hetilap „Nem mondanám, hogy a megszokott »fokhagymaszagú« témák, mint migráció, mobilitás, család, házasság, szexualitás, struktúrák, arányos képviseletek, ökumené, ilyen-olyan csoportok jogai és így tovább hiányoztak volna, de az alaphangot a házigazda pomerániai püspök, HansJürgen Abromeit által szervezett missziói nap adta meg.” f Valami mégis megmozdult – eppur si muove – 3. oldal

73. évfolyam, 39. szám – 2008. szeptember 28. – Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap „Lehet ezt papírhiánnyal magyarázni, lehet a szegénységgel, ám a profán bejegyzések csak azt hangsúlyozzák, hogy a Biblia központi helyet foglalt el az egykori családok életében, mindig kéznél volt.” f Missziós napok a csángó házban – 4. oldal

„A verseny izgalmait és fáradalmait hamar fölváltotta az esküvõt megelõzõ várakozás. Párjával, Hoffmann Ervinnel szeptember 20-án kötötték össze életüket a szentendrei evangélikus templomban.” f Párosban révbe érve – 5. oldal

SEMPER REFORMANDA

Kulturális programok áradata tetõzött a múlt hét végén országszerte: Budapesten és vidéken egyaránt hihetetlenül gazdag programkínálat várta az érdeklõdõket a kulturális örökség napjain. E kontinentális mozgalom célja, hogy azok a kiemelkedõ, érdeklõdésre méltán számot tartó intézmények, mûemlék épületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség elõtt, néhány napra megnyissák kapuikat, és ingyen, szakszerû vezetéssel fogadják a látogatókat. Immár tizedik éve hazánkban is szeptember harmadik hétvégéjén rendezik meg ezt az egyre népszerûbb eseményt. A 2008. évi örökségnapokhoz idén több mint háromszáz település csatlakozott.

Hálanap Pesterzsébeten és Soroksáron b A lakótelepi környezetben élõ pesterzsébeti evangélikusok a nagyvárosi misszió kihívásai közepette nehéz feladatot vállaltak magukra. A panelházak gyûrûjén túlra tekintettek, és Pest legdélebbi részén, a XXIII. kerületi Soroksáron egy évvel ezelõtt gyülekezetépítõ munkába kezdtek. A magvetés azóta szárba szökkent, és Soroksáron immár új evangélikus közösség formálódik. Ezért is hálát adtak a pesterzsébetiek azon a szeptember 21-én megrendezett „hálanapon”, amelyen templomuk külsõ felújításának befejezése alkalmából tartottak istentiszteletet. Az ünnep igehirdetõje Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke volt.

többször épületfelújítások, valamint lelkészmozgások kapcsán. Az apostol a már meglévõ gyülekezetért való hálaadással kezdte levelét, s nem azért tette, mert a közösség tökéletes volt, hanem mert Isten igéje, szeretete és kegyelme mûködött benne – figyelmeztetett a hálaadás jelentõségére Gáncs Péter. Ha Isten munkája folyik a gyülekezetben, akkor annak gyümölcseként lesz jele a növekedésnek, gyarapodásnak, gazdago-

dásnak – nem feltétlenül anyagiakban, hanem hitbeli ismeretekben, a Krisztusról szóló beszédben és bizonyságtételben. Ilyen növekedésnek lehetünk tanúi Soroksáron, ahol a pesterzsébetiek gyülekezetépítési erõfeszítéseinek gyümölcsei most kezdenek beérni. Az ünnepi közgyûlést Drüszler Ferenc, a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség felügyelõje nyitotta meg. A felújítási munkálatokról és a költségekrõl Helfrich Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája Ingatlanrendezési Osztályának vezetõje számolt be. A templom, a parókia felújítása és a gyülekezeti ház kialakítása, bõvítése több éve zajlik már az egyházközségben. A munkálatok összköltsége 171 millió forintot tesz ki, amelybõl 123 millió forint pályázatokból származik, 48 millió pedig a gyülekezet saját erejébõl, áldozatkészségébõl. f Folytatás a 3. oldalon

Tudomány és keresztény élet Tanévnyitó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen b „Be kell vallani, egyedül nem megy! A Szentlélek nélkül nem juthatunk elõre sem a keresztény életben, sem a tudományban” – mondta Ittzés János elnökpüspök az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) szeptember 19-én tartott tanévnyitó istentiszteletén a budapest-zuglói evangélikus templomban.

Lehet a prédikáció briliáns, ha a Szentlélek nem teszi elevenné, ha nem hat a krisztusi beszéd. Ha azonban szívünket megtölti az Úr félelme, akkor az ige személyes és hatékony üzenetté válik – mutatott rá igehirdetésében Ittzés János, majd emlékeztetett a Biblia szavaira: mennyei Atyánk ad Szentlelket azoknak, akik kérik tõle. Az istentisztelet utáni ünnepi ülésen a mentori megbízólevelek átadására is sor került. (Mint ismeretes, a végzõsök a lelkésszé avatásukat megelõzõ évet egyegy gyülekezetnél töltik; ez idõ alatt bekapcsolódnak a szolgálatba, s a helyi lelkész mentorként kíséri õket.) Idén hat fi-

házakra, no és arra, hogy 2008 Magyarországon egyúttal a Biblia éve is. Jóllehet a katolikus kezdeményezéshez más felekezetek is csatlakozhattak, a protestáns egyházak igen szerény mértékben éltek a kínálkozó lehetõséggel.

Látogatók az Üllõi úton, a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtárban

A gazdagodás jelei

Az istentisztelet liturgiai szolgálatát Gyõri János Sámuel pesterzsébeti lelkész végezte, aki egy új életért is hálát adhatott, az istentiszteleten ugyanis keresztelõre is sor került. Gáncs Péter püspök 1Kor 1,4–9 alapján hirdette Isten igéjét, és úgy mutatkozott be, mint az egyházkerület „leghálásabb embere”, hiszen a püspöki szolgálat a vasárnapokon mindig a gyülekezetek különféle hálaadásaival telik, leg-

Egykori felügyelõnek állítottak emléket f 3. oldal Hálaadás Sandon és Paton f 4. oldal „Apróságok” f 8. oldal Szakítópróba f 9. oldal Bonyhádi önképzõkör-történet f 10. oldal

Kulturális örökség – szakrális mûvészet

FOTÓ: LUKÁCS GABI

„Az meglehet, hogy e kincset mi nem tudjuk oly szilárdan tartani s hinni, mint Keresztelõ János és Pál apostol, de a kincs ugyanaz. Olyan ez, mint mikor ketten emelik ugyanazt a serleget: az egyiknek reszket a keze, a másiké meg nem. Vagy mikor ketten tartják ugyanazt a telt erszényt: az egyik erõs kézzel, a másik hanyagul. A kéz, ha erõs, ha gyenge, semmit sem ad hozzá az erszény tartalmához. Így az apostolok és köztünk nincs más különbség, mint hogy õk ugyanazt a kincset erõsebben tartják. Mindazáltal tudnom kell, hogy ugyanazt a kincset kaptam, amit a szent próféták, apostolok és minden szentek kaptak.” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)

Ára: 199 Ft

atal lelkészjelölt és mentora fogadta az áldást, s véshette szívébe az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészének, dr. Orosz Gábor Viktornak a szavait: a közös munkában, tanításban-tanulásban ne feledjék, hogy mindketten az egyetlen Jézus tanítványai. Dr. Csepregi András rektor beszéde után az elsõévesek fogadalomtételére került sor. „(…) Az evangélium szolgálatában és Krisztus Urunk követésében törekszem a tanulás, az élet és a hit egységére. Ehhez kérem Isten segítségét!” Teológus-lelkész szakon tizennyolcan, katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon pedig hárman kezdik meg tanul-

mányaikat. A tavaly négy fõvel indult kántor szakra idén csupán egy hallgató jelentkezett, ebben a tanévben ugyanakkor összesen húszan folytatják levelezõ tagozaton a katekétaképzést. Az elsõévesek túl vannak már egy pasztorálpszichológiai blokkszemináriumon, illetve görög nyelvi elõkészítõ órákon, és az évnyitót követõ hétvégén Piliscsabán csendesnapokat is szerveztek a számukra, melyek keretében – a felsõévesek által elõkészített – „bagolytúra” kalandjai várták õket. A 2008/2009-es tanévben négy doktoranduszhallgató kezdi meg tanulmányait az egyetemen: Kerepeszki Anikó, Kovács Áron, Sándor Jenõ és Udvardi Andrea. Az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetõjét, dr. Szentpétery Péter docenst pedig várhatóan decemberben habilitált professzorként köszönthetik. g – szevagi –

A központi téma a reneszánsz éve volt. Mindemellett a katolikus egyház Esztergom–Budapesti Fõegyházmegyéje – a tavaly ilyenkor nagy sikerrel debütált Városmisszió folytatásaként – missziós hetét is „rászervezte” a rendezvénysorozatra. Ennek jegyében szeptember 14–21. között a szakrális mûvészetek hete, a hónap utolsó két napján pedig a nyitott templomok éjszakája irányította a figyelmet különösképpen is a hazai történelmi egy-

Evangélikus egyházunk kulturális örökségét csupán néhány vidéki városban tárták az érdeklõdõk elé a gyülekezetek, és többnyire a fõvárosban sem egyházi szervezésben érintettek lutheránus szakrális objektumokat a városi séták keretében túrázók. Megnyitotta viszont kapuját a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium és templom, az Országos Iroda Üllõi út 24. alatti épületében pedig most elõször láthatta a nagyközönség az úgynevezett Podmaniczky–Degenfeld-könyvtárat. Ilyesformán egyházunk mégis szolgálhatott igazi kuriózummal az idén, hiszen – a keszthelyi Festetics-kastélyon kívül – hazánkban ez az egyetlen megmaradt fõúri családi gyûjtemény. g Sz. Á. Összeállításunk a 6–7. oldalon

Meghívó Szeretettel meghívjuk az Október a reformáció hónapja elnevezésû programsorozat megnyitóünnepségére és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) alapítása 65. évfordulójának a megünneplésére

október 1-jén, szerdán 14 órára az ökumenikus tanács kápolnájába. Cím: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.; tel.: 1/371-2690; fax: 1/371-2691; e-mail: [email protected].

Program: a megnyitóáhítatot a MEÖT tagegyházainak püspökei, vezetõ lelkipásztorai végzik. Az Október a reformáció hónapja nevû rendezvénysorozatot D. Szebik Imre, a MEÖT és a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) elnöke nyitja meg. Ünnepi elõadást dr. Márkus Mihály, a MEÖT alelnöke, korreferátumot pedig dr. Hafenscher Károly professor emeritus tart. Ökumené és az újabb lelkipásztori generációk címmel dr. Szabóné Mátrai Marianna intézetvezetõ, Ökumenikus Ifjúsági Misszió – Közös Pont címmel pedig Turcsik Ferenc egyetemi lelkész tart elõadást. Az alapításról megemlékezõ emléktáblát dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke és Ittzés János evangélikus elnök-püspök leplezi le. Az ünnepségen – amelyen a Deák Téri Evangélikus Gimnázium énekkara, valamint a Cantores Ecclesiae rézfúvósegyüttes szolgál – gazdag bibliakiállítás is megtekinthetõ.

2

e

2008. szeptember 28.

A BIBLIA ÉVE

Az Elsõ thesszalonikai levél – feltámadás Pál munkatársaival, Szilvánusszal és Timóteussal körülbelül Kr. u. 50-ben vethette papiruszra ezt a levelet, amely így az egész Újszövetség legkorábbi irata. Ezt valószínûsíti az Apostolok cselekedeteinek idevonatkozó elbeszélése és a levélben ábrázolt gyülekezeti szituáció is. Ez az elsõ korabeli „pillanatfelvétel” egy keresztény gyülekezetrõl. Pál apostol sikeres missziója a zsidó vallással szimpatizáló görögök között elõbb megbotránkozást, majd nyílt lázongást okozott a zsinagógában. Tovább kellett mennie Athénba, ahonnan aggódással figyelte, hogy a tapasztalatlan keresztény közösség vajon fennmarad-e ellenséges környezetében. A visszaküldött Timóteus jó híreket hozott a thesszalonikaiakról, ezért az apostol õszinte hálaadással írt levelet nekik, és egyúttal válaszolt is néhány õket foglalkoztató kérdésre. Vannak, akik szerint a thesszalonikaiaknak az evangélium iránti érdeklõdését a környéken virágzó millenarista mozgalmak is elõsegítették. E mozgalom követõi közeli világvégére készültek, és könnyen elképzelhetõ, hogy megragadta õket az, amikor Pál arról beszélt: Krisztus biztosan megmenti övéit az eljövendõ haragtól. A levelet olvasva eleven gyülekezeti élet bontakozik ki szemünk elõtt: karizmatikus jelenségek, csodák és jelek és általában a Krisztus második visszajövetelére való várakozás jellemezték a theszszalonikai keresztényeket.

„Nem szeretném, ha tudatlanok lennétek…” Mivel a thesszalonikaiak meg voltak gyõzõdve arról, hogy még a saját életükben megérik Krisztus visszajövetelét, érthetõ módon megdöbbentette õket, amikor az idõ múlásával néhány idõsebb gyülekezeti tag meghalt. Nem értették, hogyan lehetséges ez. Egyáltalán, mi lesz a sorsuk azoknak a testvéreknek, akik nem érték meg Krisztus visszajövetelét? Róluk elfeledkezett Krisztus? Pál megnyugtatta õket. Õ is osztozott abbéli reményükben, hogy Krisztus már nem késlekedik sokáig, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmüket, hogy Isten órarendje nincs a mi rendünkhöz igazítva: Krisztus feltámadásának ereje visszajövetelekor elér mindenkit, akár élõ, akár halott. Amikor visszajön, élõk és holtak egyaránt „elváltoznak”, hogy részeseivé váljanak Krisztus újjáteremtett közösségének. A holtak feltámadnak, és az élõkkel együtt felemeltetnek Jézushoz, hogy azontúl örökké vele maradjanak. „…amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,16–17) „Ne alázzuk meg Istent: metafora, / Halovány hasonlat és transzcendencia, / Erõltetett, régmúlt idõk kifogyott hitével festve… / Hajolj be az üres sírba!” (John Updike) d Magyar Bibliatársulat

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 9 . V A S Á R N A P – Ef 4,20–28

Megtérés: megújulás lélekben és elmében „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint… [õk] erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban” (Ef 4,17.19) – írja Pál apostol közvetlenül a kijelölt rész elõtt. Ezután mondja: „Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust…” (Ef 4,20) A folytatásból nyilvánvaló, hogy a gyülekezetben voltak, akik – mintha a Krisztust így tanulták volna – állandóan hazudoztak, és munka helyett lopásból éltek. Ne idealizáljuk az apostoli kor egyházi életét! Már akkor is voltak, akik úgy gondolták, hogy hitüknek nem kell befolyással lennie hétköznapi életükre. Félreértették, sõt szándékosan félremagyarázták Pál tanítását arról, hogy amíg földi testben élnek, a hívõk sem lehetnek érintetlenek a bûntõl. Félreértették az apostol panaszát a Római levél 7. fejezetében: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bûn tagjaimban lévõ törvényével. (…) Én magam tehát értelmemmel az Isten

törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bûn törvényének.” (Róm 7,21–25) Úgy gondolták, hogy ha az apostol is bevallja, hogy testével változatlanul a bûn törvényének szolgál, akkor õk miért ne élhetnének tovább régi bûneikben: miért ne hazudozhatnának és lophatnának? Nem értették Pál mondanivalójának lényegét: éppen azért, mert a test nem képes Isten törvényének alávetni magát, és csak a bûn törvényének képes szolgálni, õ testét – képletesen szólva – szüntelenül keresztre feszíti (Gal 2,20), hogy ne a test, hanem a lélek törvénye szerint éljen: hiszen a lélek és az elme már ebben az életben is képes megújulni és Isten törvényét szolgálni a Szentlélek uralma és vezetése alatt. Erre emlékezteti õket az apostol, amikor így ír: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,22–24) A „régi élet szerinti óember” levetése azonban nem olyan egyszerû, mint egy télikabáté. Ezt Pál is tudja. A Galata levélben ezért beszél az ó ember keresztre feszítésérõl. Mert az óember levetése egyet jelent annak szüntelen megöldöklésével.

A keresztre feszítés jó kép, mert a folyamatos agóniát fejezi ki. A keresztre feszített ember nem azonnal hal meg. Így az óemberünk sem hal meg egészen addig, amíg a fizikai testünk életben van. De addig is agóniára: haldoklásra kényszeríthetõ a Krisztusban való hit erejével, a Szentlélek által. És ami ugyanilyen fontos: cselekvésképtelenné tehetõ. Ezt is jól fejezi ki a megfeszítés képe. A keresztre feszített kezét szögek rögzítik: bármilyen soká húzódik még haldoklása, többé semmit sem tud tenni. Így érti Pál, hogy a szüntelen agóniára kényszerített, keresztre feszített óemberünk többé nem képes cselekedeteinket irányítani, bár ösztönzését – amíg élünk – szüntelenül érezni fogjuk. Viszont a Szentlélek – megújult lelkünk és elménk fölötti uralmát kifejtve – lehetõvé teszi, hogy az új ember, aki nem más, mint a hit által bennünk élõ Krisztus, irányítsa cselekvésünket, sõt õ maga cselekedjék. Az így véghezvitt cselekedeteink éppen azért fognak Isten elõtt igaznak bizonyulni, mert Isten az egyetlen Igaznak, Krisztusnak a cselekedeteire ismer bennük, bár kegyelembõl mégis nekünk tulajdonítja õket. Pál apostol így tanította Krisztust a

A VASÁRNAP IGÉJE

gyülekezeteknek. Ezt a tanítást elevenítette fel Luther a 16. században. Ez a tanítás a mi lelki örökségünk is. A kérdés csak az, hogy egyéni életünk és egyházi közéletünk ezt a tanítást tükrözi-e. Hazugság, nyereségvágy, lopás – e három bûnben látja Pál a világ szerinti élet megnyilvánulását, s a Korinthusi levélben a házasságtöréssel és paráznasággal egészíti ki õket. Ha õszinte önvizsgálat után úgy találnánk, hogy mégsem vagyunk mindettõl mentesek, ma még megfogadhatjuk Pál apostol intelmét: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. (…) Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” g Véghelyi Antal

Imádkozzunk! Urunk, megvalljuk, hogy nehezünkre esik követni azt a tanítást, amelyben apostolaid és mindenkori követeid által részesülünk. De légy segítségünkre, és Szentlelkeddel újítsd meg lelkünket és elménket, hogy mindenkor készek legyünk a test bûnös késztetésének ellenállni, hogy cselekedeteink a hitben elnyert igazságot tükrözzék. Ámen.

Oratio œcumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki teremtetted és fenntartod ezt a világot, és arra hívtál el bennünket, embereket, hogy értelmes életünkkel gondozzuk és õrizzük, amit teremtettél, hallgasd meg könyörgésünket. [Lektor:] Atyánk! Te látod, mennyire célt tévesztetten éli az emberiség az életét. Te látod, hogy szándékainkkal, tetteinkkel nem gondozzuk és õrizzük teremtésedet, hanem gondtalanul feléljük az életteret mások, a jövõ generációi elõl. Adj, Urunk, tevékeny felelõsségérzetet mindenkinek azért a világért, amelyet ajándékként otthonunkul adtál. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!

[Lektor:] Értelmes életért, értelmes feladatokért, életkedvért, kreativitásért könyörgünk minden embernek. Segíts meg mindnyájunkat, hogy ne fásuljunk bele mindennapi teendõinkbe. Segíts, hogy ha gépies, lélektelen feladatot kell is végeznünk, megtaláljuk a megújulás forrásait. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik munkájuk rabjai, akik nem tudják letenni a felelõsséget egy pillanatra sem, és akiknek emiatt nem jut idejük, erejük emberi kapcsolataikra. Kérünk, láttasd meg velünk, hogy nem kívánsz senkitõl embertelen és emberfeletti

életet, és jól végzett munkánk gyümölcsét megadod idejében. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik munka nélkül élik mindennapjaikat. Segítsd meg azokat elszánással, akik már nem is keresnek értelmes célokat. Nyiss új lehetõségeket azok elõtt, akik elveszítették munkahelyüket. Ne engedd, hogy megszokják az egyik napról a másikra való túlélés perspektíváját. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért is, akik nyugdíjas éveiket töltik. Te segíts a nyugalom éveiben is változatos, aktív

életet élniük. Ne engedd, hogy elhagyják magukat, tanítsd õket, hogy ajándékként élhessék meg, hogy több idejük marad családjukra, barátaikra és gyülekezetük közösségére is. Segítsd meg közösségeinket, hogy meglássuk idõs testvéreink értékeit, és mindannyiunkat gazdagíthassanak. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, mennyei Atyánk, és erõsíts mindnyájunkat azzal a reménységgel, hogy életünk útja örök országod felé vezet, ahol megpihenhetünk, és áldhatunk téged örökké a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Adj békét a mi idõnkben Új élet nincs az ó- és az új ember tusakodása nélkül. Ezért biztatja és bátorítja a Szentháromság ünnepe utáni tizenkilencedik vasárnap epistolája (Ef 4,20–28) a keresztség szentségében újjászült híveket, hogy járjanak új életben, és ne adjanak helyet az ördögnek: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (22–23. vers) Ezért hirdeti az evangélium (Mt 9,1–8) a béna meggyógyításáról szóló történetben – „…van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bûnöket a földön…”; „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bûneid” –, hogy új életben járásunkat egyedül Krisztus valóságos bûnbocsánata teszi lehetségessé. Ez a bûnbocsánat reális Krisztus-cselekedet, és egészen személyes. Ebbõl a bûnbocsátó kegyelembõl valóban új élet születik, amely egészen más, mint a régi. E heti graduálénekünk, az Adj békét a mi idõnkben (EÉ 291) énekeskönyvünk leggyakrabban énekelt Luther-énekei közé tartozik. Eredetileg egy versszakos: egy óegyházi antifóna fordítása. A 2–3.

ÉNEKKINCSTÁR

strófa Túrmezei Erzsébetnek az 1982-es énekeskönyv számára készített kiegészítése. Ezek a versszakok jól kapcsolódnak a nap témájához: Járjunk elhívásunkhoz méltóan – a munkában! Az ének 1528 végén vagy 1529 elején íródott. A dallam is Luther szerzeménye; újra átdolgozta a Veni redemptor gentium himnuszt (az elsõ verzió a Jöjj, népek Megváltója – EÉ 131). Hogy miért éppen ezt választotta, arról csak feltevéseink lehetnek. Talán a népek viharában a fenyegetettség ellen a népek Megváltóját akarta segítségül hívni? Vajon tudta-e, hogy Ambrosius ezt a költeményét az ariánusokkal folytatott vita idején írta? Nem lehet véletlen, hogy Luther 1543-ban, a másik, török veszélyben írott imádságos énekéhez – Tarts meg, Urunk, szent igédben (EÉ 255) – is ezt a himnuszt választotta mintának. (A két ének ezt követõen

hosszú ideig egymáshoz kapcsolódva jelenik meg a német és a magyar énekeskönyvekben.) Ez a dallam két, feltûnõen különbözõ variánsban hagyományozódott ránk. Az egyik tisztán szillabikus, ezzel szemben a másik, követve a mintát, több helyen melizmatikus. Ezek szerint Luther ebben az esetben is elõször szinte változtatás nélkül vette át a himnuszdallamot, majd alaposan átdolgozta, leegyszerûsítette. Még egy fontos momentumot meg kell említeni. Az óegyházi antifóna és Luther éneke ötsoros, a himnuszdallam viszont négy. Az ötödik sor Luther bõvítése. Túl azon, hogy ügyes muzsikuskéz szükségeltetik ahhoz, hogy egy sor, mely egy zárt versszakhoz kapcsolódik, ne függeléknek hasson, hanem az egész forma szerves része legyen (mint ebben az esetben), ez a sor, mivel az általánosan ismert himnuszdallamból nõ ki, kiemelt súlyúvá, fontosságúvá válik. Ez is volt Luther szándéka. Ezzel a hangsúlyos „denn du, unser Gott, alleine” sorral, amelyet el is hagyhatnánk anélkül, hogy a mondat értelme csorbul-

na, Luther a mondanivaló lényegére mutat rá. A strófa utolsó szava pedig – „alleine” – a latin forráson túllépve, mint utolsó megerõsítés áll elõttünk: csak Isten, egyedül Isten tud most segíteni. Az ének mindkét említett dallamvariánsa eol modusú, a hangterjedelme hexachord: az alaphang kvintjéig emelkedik, és érinti az alaphang alsó váltóhangját. A sorok szinte észrevétlen emelkedése és süllyedése, a hangterjedelem ügyes kihasználása azt a gondolatot ébreszti az emberben, hogy ilyen egyszerû, kiegyensúlyozott dallamot õ maga is ki tudna találni, holott épp az ilyen egyszerûség és természetesség eltalálása a legnehezebb. Luther szövegét Heinrich Schütz saját dallamával zenésíti meg a Geistliche Chormusik címû, motettákat tartalmazó gyûjteményben (1648). Végül következzék az ének egy korai fordítása Huszár Gál 1560-as énekeskönyvébõl: „Adj békességet, Úr Isten, / a mi idõnkben e földön, / mert nincsen nekünk több senki / bajvívónk, hadakozónk, / hanem csak te, Úr Isten.” g Ecsedi Zsuzsa

L A P U N K A V I L Á G H Á L Ó N A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .


evangélikus élet

Hálanap Pesterzsébeten és Soroksáron e Folytatás az 1. oldalról A templom renoválása 2001-ben kezdõdött, külsõ felújítása pedig idén fejezõdött be; összköltsége 45 millió forint volt. A Déli Egyházkerület nevében Rados-

Pestszentlõrincrõl a Kákay István által vezetett Poézis együttest és a Lõrinci Grádicsok énekkart. Bemutatták Kákay István saját szerzeményét, a Hét ima címû, istenes verseket megzenésítõ mûvet, amit vastapssal hálált meg a közönség.

Gáncs Péter püspök itt Gyülekezetépítés a fõvárosban címmel elõadást tartott; a városi gyülekezetplántálás nehézségeirõl és kihívásairól beszélt. A falvak pusztulását és elnéptelenedését állította szembe a városi lakosság növekedésével, ezzel kapcsolatban pedig rámutatott a nagyvárosi misszió és gyülekezetépítés speciális feladataira. Az alkalom ökumenikus jellegét mutatta, hogy a katolikus és a református egyház is képviseltette magát rajta: katolikus részrõl Szerencsés Zsolt tiszteletbeli kanonok, esperes, a soroksári Nagyboldogasszony Fõplébánia plébánosa üdvözölte az Otthon Közösségi Ház vendégeit, majd Péterffy György, a Soroksári Református Egyházközség beosztott lelkésze mondott köszöntõt. Az ökumenikus köszöntések után Gyõri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese végezte a záróáhítat szolgálatát. A pesterzsébetiek és a soroksáriak egész napos rendezvénye szeretetvendégséggel ért véget. g Petri Gábor

Hálaadás délután – a Poézis és a Lõrinci Grádicsok együttes Kákay István Hét ima címû szerzeményét adja elõ a soroksári Otthon Közösségi Ház színpadán

Nyolcvanéves a budafoki egyházközség Megalakulásának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte a Budafoki Evangélikus Egyházközség. 1928 õszén történt, hogy Törökbálint, Budaörs, Budatétény, Nagytétény, Baross Gábor-telep, Kelenvölgy és Budafok evangélikus hívõi összefogtak, és Petrovics Pál lelkész vezetésével, elsõ lépésként saját templom megépítését kitûzve célul, egyházközséget alapítottak.

Emléket állítottak az egykori felügyelõnek

Ihász Lajos, aki egyébként felesége, Jókai Etelka révén rokonságban állt a nagy íróval, Jókai Mórral, Hathalom földbirtokosaként állt a bakonytamási gyülekezet élén. Ez a kicsiny település ugyanis Ba-

A temetõbõl a gyülekezet autókkal indult tovább Bakonytamásiba, ahol a templomban istentisztelettel folytatódott az esemény. Az oltári szolgálatot Ittzés János mellett Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese és Szakos Csaba helyi lelkész végezte. Az igehirdetésre készülve a gyülekezet azt az éneket énekelte, amelyet Gyurátz Ferenc püspök világi elnöktársának, Ihász Lajosnak a temetésére írt. Ittzés János Zsid 13,7–8 alapján prédikálva kiemelte, hogy milyen nagy szerepet játszott Ihász Lajos a kõszegi leánynevelõ intézet létrehozásában és megerõsítésében. Méltatta az egykori kerületi felügyelõ Isten- és egyházszeretetét. „Élete olyan példa volt, amelyet magunkkal vihetünk a hétköznapokba is” – hangsúlyozta a püspök. Az igehirdetés után Ittzés János leleplezte és megáldotta a templom falán elhelyezett emléktáblát, majd többen megkoszorúzták. Az istentisztelet utáni közgyûlésen el-

konytamási filiája volt, ma közigazgatásilag hozzá tartozik. (Egyébiránt a gyülekezet több felügyelõje is az Ihász családból került ki.) Az egykori földbirtokos felügyelõ családi kriptája Hathalomban az évtizedek során méltatlan állapotba jutott, ezért a leszármazottak úgy döntöttek, hogy a nyár folyamán felújítják a síremléket, a bakonytamási templomban pedig emléktáblát készítenek neves elõdjüknek. Az emléktábla elkészítését a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület hat egyházmegyéjébõl négy anyagilag is támogatta. A kegyeletes megemlékezés a Hathalom temetõjében álló családi kriptánál kezdõdött, ahol elõször Ördög Róbert olvasta fel erre az alkalomra írt versét, majd Ittzés János rövid áhítat végén megáldotta a frissen felújított síremléket. Ezután a leszármazottak, az önkormányzat és Ihász Lajos mai tisztelõi helyezték el az emlékezés koszorúit.

sõként a Jókai–Ihász család nevében Jókai Károly mondott köszönetet mindazoknak, akiknek a fáradozása és anyagi tehervállalása lehetõvé tette a megemlékezés létrejöttét. Ezután Németh Tibor, a gyülekezet egyik tagja méltatta Ihász Lajos munkásságát, középpontba helyezve azt a kilenc évet, amelyet a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület élén töltött el (1899–1908). Ihász Lajos nemcsak áldozatos munkása volt szeretett kerületének – mondotta –, hanem bõkezû mecénása is, aki az evangélikuson kívül a református egyháznak is bõségesen adott javaiból egyházi célokra. Végrendeletében is nagy vagyont hagyott az egyházkerületre. A Jókai Alapítvány nevében Bereczky Zoltán református lelkész, az alapítvány elnöke szólt az egybegyûltekhez. A közgyûlés után a helyi kultúrotthonban szerény szeretetvendégséggel zárult a megemlékezõ alkalom. g Kiss Miklós

b Felújított síremlékének megáldásával és emléktábla-avatással emlékeztek meg halálának századik évfordulója alkalmából Ihász Lajosról, az egykori Dunántúli Evangélikus Egyházkerület és a bakonytamási gyülekezet felügyelõjérõl szeptember 20-án Bakonytamásiban. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, a Jókai család, a pápai Jókai Kör és Jókai Alapítvány, a nagydémi és a bakonytamási önkormányzat, valamint a helyi egyházközség által szervezett alkalmon Ittzés János püspök végezte az igehirdetés szolgálatát.

A SZERZÕ FELVÉTELEI

né Lengyel Anna kerületi felügyelõ köszöntötte az ünneplõ pesterzsébeti híveket. Az istentiszteleten jelen volt Kákay István, az MEE Országos Irodájának igazgatója, aki szintén üdvözölte a gyülekezetet. A pesterzsébetiek hálanapja délután a soroksári Otthon Közösségi Házban folytatódott, amely a katolikus egyház tulajdona, de a formálódó evangélikus közösség alkalmai számára is rendelkezésre bocsátják, mert a pesterzsébeti egyházközségnek nincs ingatlana Soroksáron. A hálanap házigazdájának, Gyõri János Sámuelnek a köszöntése után Geiger Ferenc, Soroksár polgármestere üdvözölte a rendezvény résztvevõit. A soroksári hálanapra meghívták

A templom felszentelésére hét évvel késõbb, november 3-án került sor – a kaput dr. Raffay Sándor püspök nyitotta ki ünnepélyesen a gyülekezet elõtt. A budafoki piac mellett álló hetvenhárom éves épület máig a kerület egyetlen evangélikus temploma. A szeptember 21-ei ünnepi istentiszteleten – Solymár Gábor helyi lelkész felkérésére – dr. Szabó Lajos, az Evangélikus

Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetõje prédikált. Kiemelte, milyen fontosnak tartja, hogy az emberek fogékonyak legyenek egymás problémái iránt, örüljenek egymás sikerének, és odafigyeljenek a gyermekek eredményeire. A professzor az istentisztelet után részt vett az egyházközség bibliakiállításának megnyitóján is. g Walkó B. György

Valami mégis megmozdult – eppur si muove Jó másfél évtizede, amikor kezdõ lelkészként egyházvezetésünk jóvoltából kijutottam életem elsõ nemzetközi ökumenikus konferenciájára, még abban a naiv hitben ringattam magam, hogy ott igazán nagy és fontos dolgok dõlnek el az egyházak életét illetõen. Emlékszem, micsoda zöldfülûekre jellemzõ, naiv lelkesedéssel, megfeszített pontossággal, „csupa fülként” jegyzeteltem a plenáris ülések száraz elõadásait, igyekeztem mindenütt jelen lenni és bekapcsolódni a munkába. Aztán egy adott pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a hangzatos elõadáscímek mögött többnyire rendszerbe kényszerített üres kliséken kívül nemigen hangzott el semmi. Akkor arra gondoltam, hogy talán a csoportmunkák keretében fognak rátérni a lényegre, s majd jönnek a világmegváltó gondolatok, kerül sor a nagy döntések elõkészítésére, s legfõképp következik majd az egyház életének fölpezsdülése. Miután észrevettem, hogy itt is folytatódik az üres klisék jobbra meg balra tologatása, az udvarias mellébeszélés, megpróbáltam egy lelkes szónoklattal meggyõzni csoporttársaimat a misszióra, evangélizációra való küldetésünk kérdésének fontosságáról. Elhangzott nem több mint tízperces, misszionáriu-

3

FOTÓ: NÉMETH TIBOR

Hálaadás délelõtt – a pesterzsébeti gyülekezet énekkara szolgál

f

sokat is megszégyenítõ, lelkes beszédem a „lényegrõl”, az egyház missziói küldetésérõl, az evangélizálás imperatívuszáról, s azt láttam, hogy a többiek – leszámítva az alvókat –, a nálam lényegesen idõsebb, tapasztaltabb, „profi ökumenikusok” kissé leereszkedõ mosollyal jutalmazzák ezt az odacsöppent kelet-európai csodabogarat. Néhány szóval, a mimikával rögtön tudtomra adták, hogy nemcsak az a régió elmaradott, afféle második világ, ahonnan jöttem, hanem én is valami 19. századi relikvia agyával gondolkozom, s mindaz, amit mondok, nem túlzottan szalonképes. Nos – tudatták velem leereszkedõ, testvéri jóakarattal –, az egyház már rég letárgyalta és jegelte az olyan idejétmúlt, anakronisztikus témákat, mint a miszszió, evangélizáció, gyülekezetplántálás, netalán a hiteles Krisztus-követés vagy az evangélikus identitás kérdése. Vannak azonban korszerû, divatos témák, jó lenne ezekrõl tájékozódnom és róluk bizonyos elvárásoknak és standardoknak megfelelõen szólnom. A többit gyorsan felejtsem el, és ne zavarjam köreiket, különben nem leszek „klubtag” a nagy ökumenében. Azóta hosszú távon letettem arról, hogy néhány súlytalan szövegen és egyegy hasznos személyes találkozáson túl

ÉGTÁJOLÓ

valami lényeges is el fog hangzani vagy fog történni ezeken a konferenciákon. Felfogásom a Krisztus egyházában történõ szolgálat lényegérõl azóta sem változott, csupán megtanultam és igyekeztem a dolgokat más tálalásban elmondani, annál is inkább, mert a kelet-európaiaknak járó, nyugatiak által „meghitelezett bónusz” kezdett lejárni. Az ilyen találkozók sok év alatt megszokott forgatókönyvei után kellemes meglepetést okozott a Greifswaldban szeptember 15–17. között a Lutheránus Világszövetség szervezésében megtartott európai egyházvezetõi konferencia, mégpedig leginkább az a része, amely az egyház missziójának kérdésérõl szólva megadta az összejövetel alaphangját. Ha nem jelentett is a tanácskozás forradalmi áttörést, korszakalkotó paradigmaváltást, de jelentõs szemléletváltást mindenképpen. Nem mondanám, hogy

a megszokott „fokhagymaszagú” témák, mint migráció, mobilitás, család, házasság, szexualitás, struktúrák, arányos képviseletek, ökumené, ilyen-olyan csoportok jogai és így tovább hiányoztak volna, de az alaphangot a házigazda pomerániai püspök, Hans-Jürgen Abromeit által szervezett missziói nap adta meg. Végre nem kizárólag arról szóltak az elõadások, tájékoztatók, hogy mibõl is áll az egyház mai krízise, hanem sokkal inkább arról, hogy a mélypont ellenére miként épül hittel, hivatástudattal, céltudatosan a gyülekezet, az egyház, a hit, a keresztény lelkiség ott, ahol évtizedekig semmi más nem történt, mint lélek-, tudat- és személyiségrombolás. Ez a hang határozta meg az egész találkozó szellemiségét. Többé senki sem állította, hogy a misszió, az evangélizáció, a hit, a kereszténység terjesztése történelmileg terhelt fogalmak, amelyeket nem jó használni, amelyeket nem szeret a világ. Sõt valamennyi résztvevõ éppen arról tett bizonyságot, hogy mindenütt Európában, régióktól függetlenül, ugyanaz a feladat, hasonló kihívások várnak ránk, és nekünk cselekednünk kell. Az egyház, a mi lutheránus nagy családunk sem maradhat többé mozdulatlan, merev, bezárkózott, hanem Krisz-

tus parancsának engedelmeskedve „mennie kell”, mozgásba kell lendülnie. Az emberek közé kell mennie, oda, ahol élnek, dolgoznak, örvendeznek vagy sírnak. Oda, ahol valamikor volt élõ gyülekezet, de mára elfogyott, oda, ahol soha nem volt gyülekezet, de Isten ígéretében bízva lehet majd bõséges aratás. A lényeg az, hogy mozgásba kell jönni, hogy valóban ki kell menni a nagyvilágba, hogy az evangélikusok európai nagy családjában újra idõszerûvé, fontossá lettek a korábban feledésre ítélt fogalmak, mint evangélizáció, misszió, gyülekezetplántálás, lelki-szellemi megújulás. Kívánom, hogy Isten áldja meg törekvéseinket!

Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület


keresztutak

Családi ünnep a sandi anyagyülekezetben…

Növekedni, vezetni, alakítani A Lutheránus Világszövetség egyházvezetõi konferenciája

b „Amiképpen az anyák napja sem egyházi, hanem családi ünnep, úgy egy gyülekezet anyagyülekezetté válásának évfordulóján is egy családi közösség ad hálát” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Deméné Smidéliusz Katalin helyi lelkész a sandi gyülekezet ünneplõ közösségét anyagyülekezetté válásuk száznegyvenedik évfordulója alkalmából. A Vas megyei településen élõ evangélikusok templomának szószékérõl szeptember 21-én, vasárnap délelõtt Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét.

FOTÓ: MENYES GYULA

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje 1Kor 1,4–9 alapján hangsúlyozta, hogy Pál apostol is hálát adott a korinthusi gyülekezetért. Nem azért, mert tökéletesek voltak, hanem azért, mert Pál felfedezte, hogy a gyülekezet Isten által

b Negyvenkét egyház közel száz vezetõje találkozott szeptember 11. és 16. között az északkelet-németországi Greifswaldban, hogy részt vegyen a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) háromévente megtartott egyházvezetõi konferenciáján. A kora szeptemberben szokatlanul hûvös idõt ellensúlyozta a meleg fogadtatás, amelyben a szervezõk és a Hanza-város helyi egyházi és világi képviselõi részesítették vendégeiket.

lenc fordítását, átdolgozását találjuk.) Róla – halálának nyolcvanadik évfordulóján – külön, az ünnep elõestéjén emlékezett meg a gyülekezet. A vasárnapi ünnepi alkalom végén az egybegyûltek az évfordulók tiszteletére, az élõ reménység jelképeként a templomkertben elültettek egy cédrusfát (képünkön). g M. Gy.

megajándékozott közösség. A püspök hozzátette: az elmúlt száznegyven év alatt Sandon szolgáló lelkészek is hálát adhattak közösségükért. A reménység ugyanakkor nem a számokban, hanem a meggyõzött szívek csodájában rejlik, hiszen az egyház jövõje nem a fiatalság, hanem Jézus, aki a kövekbõl is tud fiakat teremteni. „Adjatok hálát a múltért, formáljátok a je-

…ünnep a pati filiában b A ma félszáz lelket számláló pati evangélikusság a Somogy-Zalai Egyházmegye egyik legkisebb filiája. Ma is álló templomukat 1863-ban építették. 2001ben az önkormányzat kezdeményezésére kívülrõl, most pedig – fennállásának száznegyvenötödik évfordulójára – belülrõl szépülhetett meg az épület. Ebbõl az alkalomból adtak hálát a patiak az elmúlt vasárnap ünnepi istentisztelet keretében, melynek igehirdetõje Ittzés János püspök volt.

A pati gyülekezet 1819-ben létesült, és sokáig Iharosberényhez tartozott. 1895ben Sand leánygyülekezete lett. Az egyre gyarapodó közösségben a két világháború között felmerült az anyagyülekezetté szervezõdés gondolata, hiszen 1933-ban háromszáznegyvenöt evangélikus lakott a faluban. A háborúban komoly károkat szenvedett templomukat 1947-ben újjáépítették, ám az államosítás és az elvándorlások miatt a gyüleke-

zet hanyatlani kezdett. A megmaradni akarás bizonyítéka, hogy a templomon 1967-ben és 1988-ban is végeztek komolyabb felújítást. Prédikációjában Ittzés János püspök Jn 4,21–24, a samáriai asszony története alapján elmondta, hogy nem jelölhetünk ki a világban néhány négyzetmétert, amely fontosabb lenne Isten tisztelete szempontjából, mint más helyek. Õt lélekben és igazságban lehet imádni, s igazi imádata Jézushoz van kötve; a Jézusról szóló igehirdetések pedig a templomokban zajlanak, itt, Paton is. Deme Dávid lelkész az istentisztelet utáni közgyûlésen elmondta, hogy a több mint kétmillió forintos belsõ renoválás költségeit – adományok, társadalmi munkák és pályázatokon nyert összegek mellett – egy gyülekezeti tag fedezte telkének eladásából. A közösség terveirõl szólván megemlítette, hogy folytatni kívánják az építkezést, hiszen a tetõzet felújítása és az ereszcsatorna elkészítése még várat magára. Mint mondta, érdemes szépíteni a templomot és környékét, hiszen szép táborozóközpontot is építettek a templom árnyékában. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Manninger Jenõ országgyûlési képviselõ, a Zala Megyei Közgyûlés elnöke, aki maga is támogatta anyagilag a patiak tervét. g Menyes Gyula

Greifswald napjainkban az õt magába foglaló Mecklenburg–Elõ-Pomeránia tartomány, egykor pedig a volt KeletNémetország egyik legészakibb egyetemi székhelye, ma virágzó kisváros; az összesen ötvennégyezer fõs lakosságra mintegy tizenkétezer egyetemista és ötezer egyetemi dolgozó jut. Greifswald címerében a mesebeli griffmadár látható, amely a város nevében is megtalálható greifen – „megragadni” – szóra vezethetõ vissza. (Hadd kapjon helyet egy kis német grammatika: a greifen ige múlt ideje: griff, hat gegriffen.) A tartomány és benne a Pomerániai Evangélikus Egyház történelmét érdekes módon csupa olyan személyiség határozta meg, akinek a neve B betûvel kezdõdik: Otto von Bamberg püspök 1128-ban missziói útja során alapította az elsõ keresztény gyülekezeteket, ezért „Pomeránia apostolaként” tisztelik. Késõbb Johannes Bugenhagen, azaz dr. Pomeranus – a reformáció egyik atyja, Luther gyóntatója – teljesítette ki itt a reformáció tanait, az egyházi rend megújításával. (Róla olvashattunk már az Evangélikus Élet múlt vasárnapi számának Égtájoló rovatában.) Végül pedig Dietrich Bonhoeffer 1935-ben

Greifswaldból indította útjára a Hitvalló Egyház mozgalmát, amely a nemzetiszocialisták befolyása alá került Német Keresztények ellenpólusaként mûködött. Történelmi környezetben ülésezhettek tehát az idei egyházvezetõi konferencia résztvevõi, akik európai szinten tárgyalták meg a konferencia öt fõ témáját. Ezek közül kettõ emelkedett ki jelentõségét tekintve: a püspöki szolgálat és az egyházak álláspontja a házassággal és a családdal kapcsolatos szexuáletikai kérdésekrõl, ezen belül a homoszexualitásról. „A rossz vezetõ sok millió ember életére lehet évekig kihatással” – hangzott el az egyik elõadásban; gondoljunk csak a hazai gazdasági vagy politikai életre. Az egyház sem vonhatja ki magát azonban a hasonló helyzetek alól, ezért is elsõdle-

Újszövetségben. Mindenki vezetõ azonban a saját helyén, akár püspök, zsinati tag, lelkész vagy presbiter, és ha mindnyájan saját képességeik legjavával szolgálnak, a vezetés egyfajta szinergiája, egymást erõsítõ hatása valósulhat meg. A nagy véleménykülönbségeket felszínre hozó téma, a szexuáletika kérdésköre utolsó nap került napirendre. A skandináv országok egyházai és néhány északnémet egyház valamelyest szabályozta a homoszexuális párok egyházi megáldásának lehetõségét. Nagy nézetkülönbség volt azonban az úgynevezett nyugati és a keleti, volt szocialista államokbeli egyházak képviselõi között: utóbbiak elutasították a homoszexualitás egyházi elismerését. A legkifejezõbben prof. Hans Klein, a romániai német ajkú evangélikus egyház képviselõje, a téma

ges a jó vezetõ e két tulajdonsága: a szavahihetõség és a szervezet jövõjét meghatározni tudó képesség. A püspöki vezetés az egyház egészét határozza meg, nem véletlen, hogy a latin ministerium a görög diakonia fordításaként szerepel az

egyik elõadója fogalmazta meg a probléma mibenlétét Pál apostol szavaival: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23) A szeretet mindig talál új megoldásokat. g Cselovszkyné Tarr Klára

FOTÓ: LVSZ

len terveit, és ajánljátok jövõtöket Isten irgalmába!” – zárta igehirdetését a püspök. Az istentisztelet után Teke Ilona felügyelõ, a gyülekezet korábbi lelkészének lánya nyitotta meg az ünnepi közgyûlést, melyen Deméné Smidéliusz Katalin ismertette az egyházközség történetét. A török megszállás után az ország elnéptelenedett részeit új telepesek vették birtokba. 1743-tól telepedtek le itt a Vas vármegyei Hodos és Battyánd vidékérõl érkezettek, akiket egy ideig Kuzmics István surdi lelkipásztor gondozott. 1799ben Sand az iharosberényi anyagyülekezet filiájává szervezõdött, 1806-ban tornyos téglatemplomot építettek. Az istentiszteleteket kezdetben vend nyelven tartották. Az anyagyülekezetté válást az egyházkerület 1868-ban engedélyezte. Elsõ lelkészük Sántha Károly énekköltõ volt. (A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület által 1911-ben kiadott Keresztyén énekeskönyvben százöt énekét és hatvanki-

Missziós napok a csángó házban b Az elsõ nagyobb egyházi rendezvényre került sor az elmúlt hét végén a hosszúfalusi Keresztyén Csángó Házban. A Biblia éve alkalmából a Brassó melletti Négyfalu öt evangélikus gyülekezete tartotta itt missziós napjait.

„Kell-e missziós tevékenységet folytatni a saját gyülekezetekben?” – kérdezte Kajcsa László hosszúfalu-fûrészmezei lelkész, amikor köszöntötte az egybegyûlteket. A válasz egyértelmûen igen volt, és erre a tevékenységre kiváló alkalom a Biblia éve. Igaz, a Szentírásról bármikor lehet beszélni, hiszen örök érvényû olvasmány, tanítás. A tematikus évben mégis másképp tekintett mindenki a könyvek könyvére. A nap nyitóáhítatát Daragus Endre belmissziói elõadó tartotta. Fülöp Károly egyházmegyei felügyelõ rövid bibliatörténeti bevezetõ után gyerekkori emlékeirõl beszélt. Arról, hogy hol is volt a helye a Bibliának egy székelyzsombori család életében, miként használták az Írást. Fülöp Károly kiemelte azt a fontos tényt is, hogy az egykori családoknak a Biblia nemcsak a tanítások könyve volt, nemcsak életük mértékadójának számított, hanem a fontos családi események krónikásává is elõlépett. Az egykori Bibliákban családi adatokat is találunk: ki mikor halt meg, ki mikor született, melyik gyerek mikor házasodott. De elõfordult, hogy a kölcsönadott pénzt jegyezték fel a borító belsõ fehér lapjaira, vagy éppen a rendkívüli idõjárást, állatszaporulatot, kedvenc éneket, netán halotti búcsúztatóverset. Lehet ezt papírhiánnyal magyarázni, lehet a szegénységgel, ám a profán bejegyzések csak azt hangsúlyozzák, hogy a Biblia központi helyet foglalt el az egykori családok életében, mindig kéznél volt. A közös ebédet követõen Kajcsa László érdekes történeteket olvasott fel a Bibliából, a Bibliáról.

Másnap közös istentisztelettel folytatódott a rendezvény; dr. Kozma Zsolt nyugalmazott református lelkész, egykori teológiai tanár hirdette az igét, illetve tartott elõadást az istentisztelet után. Bár a professzor – nem elõször – korunk problémáival szembesítette az egybegyûlteket, az elhangzottak mégsem hatottak közhelyszerûen. A mindennapi életbõl vett példái inkább elgondolkoztatóak voltak, nem hangzottak elviselhetetlen morális „kioktatásként”, aminek korunk fiataljai érzik manapság a szüleik, nagyszüleik értékrendjét, egyházhoz, hithez való viszonyát tükrözõ beszédeket. A vasárnapi közös ebédet Török László áhítata zárta. A csernátfalusi lelkész pozitívan értékelte a rendezvényt, és kollégái nevében is ígérte, hogy lesz még folytatása. Zárómozzanatként a sepsiszent-

missziós napok sikerességérõl. Mint ahogy az is, hogy az elõadások kérdéseket vetettek fel a hallgatókban, s ha nem beszélték is meg õket nyilvánosan, a szünetekben itt is, ott is azt hallottam, hogy boncolgatják a hallottakat: az öregek elemezgetik, hogy miként lehetne a gyerekeket is bevonni, legalább annyi idõre elmozdítani a számítógép elõl, míg egy bibliai idézetet elolvasnak. Néhányan pedig éppen az elõadások hatására ébredtek annak tudatára, hogy a régi, szinte már semmire sem becsült, elrongyolódott Biblia talán éppen a bejegyzései miatt lehet érték. Mindent egybevetve a végkövetkeztetés az, hogy ilyen rendezvényekre a jövõben is szükség van, s talán nemcsak négyfalusi, hanem hétfalusi szinten is. Ha pedig valamit kifogásolni lehet, az

györgyi Tamási Áron Színház négy mûvésze – B. Piroska Klára, Krizsovánszky Szidónia, Darvas László és Debreczi Károly – Wass Albert mûveibõl válogatott egy csokorra valót A láthatatlan lobogó címmel. Valóban jó volt látni, hogy a gyülekezetekbõl bejelentkezett hívek többsége, mintegy másfél száz evangélikus el is jött a rendezvényre, sõt mindkét napon részt vett. Az emberek nem széledtek szét egy-egy elõadás után, hanem együtt maradtak, és ez sokat elárult a

csak az a tény, hogy tulajdonképpen ugyanazokkal az emberekkel találkozhattunk, akik egyébként is járnak templomba, bibliaórákra, szeretetvendégségekre. Vajon mi kell ahhoz, hogy a fiatalabbak is részt vegyenek az ilyen összejöveteleken? Az – mint egy korábbi interjúalanyom mondta –, hogy megöregedjenek, és ismét legyen idejük az egyházra? A kérdés most költõi marad, a lelkészeknek pedig örök feladat és kihívás. g Veres Emese-Gyöngyvér

A SZERZÕ FELVÉTELE

e


4


kultúrkörök

Párosban révbe érve

Kialudt a pekingi láng

Beszélgetés Kovács Katalin olimpiai bajnokkal több van. Körülbelül százharminc vendéget várunk. – Ha jól tudom, már hosszú ideje tart a kapcsolatuk a võlegényével… – Így igaz. Edzõtáborban ismerkedtünk

ményt. Ahogy közeledik a nagy nap, érezzük, hogy ettõl kezdve sokkal nagyobb a felelõsségünk egymás iránt… – Evezzünk más vizekre: milyen motivációval teszi legközelebb vízre a kajakot?


b Mi máson gondolkodna az ember lánya az esküvõje elõtt egy hónappal, ha nem azon, milyen ízû legyen a torta, hány szálból álljon a menyasszonyi csokor, vagy hogy milyen pezsgõvel koccintson élete nagy napján? Kovács Katalint augusztus közepén azonban korántsem az esküvõszervezés ügyes-bajos dolgai foglalkoztatták. A kajakozónõ ekkor ugyanis éppen pályafutása harmadik olimpiájára készült. Ma már tudjuk: hatodik olimpiai érmét, egyben második olimpiai aranyát szerezte meg Pekingben. Ám a verseny izgalmait és fáradalmait hamar fölváltotta az esküvõt megelõzõ várakozás. Párjával, Hoffmann Ervinnel szeptember 20-án kötötték össze életüket a szentendrei evangélikus templomban.

Amikor még jegyben jártak – jegyesoktatáson Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkésznél Jegyesoktatás keretében utolsó alkalommal fogadta a házasulandókat hivatalában Horváth-Hegyi Olivér szentendrei lelkész. Mikor megérkeztem, a szertartás

össze, Ervin ugyanis kenuzott. Tizenegy éve élünk együtt. A házasságkötést eddig egyikünk sem tartotta annyira fontosnak, de mindketten meg akarjuk élni ezt az ese-

Kovács Katalin a pekingi ötkarikás játékokon egyéniben negyedik helyet ért el, kajak négyesben ezüstérmet szerzett, Janics Natasával párban pedig a dobogó legfelsõ fokára állhatott. A huszonháromszoros világbajnok a magyar kajak-kenu sport egyik legkiemelkedõbb személyisége.

– Ez nehéz kérdés, mert valójában még nem tudom, hogyan tovább. Az biztos, hogy nagyon szeretek kajakozni. Ezenkívül van egy kis hiányérzetem, mert nem minden úgy sikerült ezen az olimpián, ahogy szerettem volna. Ez azt mondatja velem, hogy folytassam a kajakozást. De nem szeretnék elhamarkodottan dönteni. Mert tudom, ha már döntök, akkor megingás nélkül kell végigcsinálnom az újabb négy évet. – Jól sejtem, hogy egy egyéni olimpiai aranyérem a célja? – Ezt nem szeretném így kimondani, mert tényleg rengeteg örömöm volt a sportban eddig is. Fantasztikus dolognak tartom, hogy már hosszú évek óta a felnõtt kajak-kenu válogatott tagja vagyok. 2002 óta csupán néhány alkalommal nem lógott aranyérem a nyakamban egyegy világverseny után. A legfontosabb, hogy örömömet leljem abban, amit csinálok. Akkor sem szabad megállni és föladni, ha a célomat mégsem sikerül elérni. Igenis tovább kell dolgozni érte. – Sok boldogságot és Isten áldását kívánom közös életükre! A leendõ férjre és feleségre egy különleges feladat vár még: a lelkész arra kéri õket, írjanak egy szerelmes levelet egymásnak – ott helyben, negyed óra alatt. Ezt a levelet azonban nem mutathatják meg a másiknak. Borítékba zárják, és öt év elteltével kapják majd kézhez… g Szeverényi Ágnes

Szeretem a sportot. Négyévente mindig lázba hoz az olimpia, és hangosan buzdítom honfitársaimat. Idén már a gyerekeim is „csehlacikásat” játszottak a fürdõkádban, és a parkettán csúszva hátúsztak. Gyerekkoromban ritkán láttam az utcán mozgássérülteket. Kamaszként gondolkodni kezdtem: vajon miért? Most, hogy már pár éve gyakorlom a babakocsis közlekedést: tudom. Tehát ott tartottam, hogy az egész család olimpiázott, egyszer hajnalban is felkeltem egy ezüstérem kedvéért. Aztán jött a paralimpia. Gondoltam, figyelemmel követem ezt is, nézek pár izgalmas döntõt, olvasok a neten az eredményekrõl. Elhûlve tapasztaltam, hogy a királyi tévé valamikor kora délután foglalkozott fél órácskát a témával, majd pedig legközelebb éjfél körül. Persze nem érheti szó a ház elejét, a híradóban biztos bemondták, hogy nyertünk egy aranyat világcsúccsal, aztán kész. Mert ugyan kit érdekelnek a paralimpiások?! Tehát ott tartottam, hogy a járdaszegélyek magasak, az üzletek elõtt lépcsõk… Nekünk semmi az a pár lépcsõfok, a tolókocsisoknak viszont leküzdhetetlen akadály. És vajon tudjuk-e, kik utaztak el Pekingbe a paralimpiára? A sajtó annyira hallgat róla, hogy egyesek talán azt sem tudják, már tizenharmadik alkalommal rendezték meg a játékokat. Pedig ha jobban belegondolunk, ezek a „más” emberek naponta legyõzik sérült testüket, és hatalmas akaraterõvel olyan eredményeket érnek el, amelyek egészségeseknek is dicsõségére válnának. Mi, egészségesek „hálából”

lépcsõket építünk nekik, amelyeken elakadhatnak, és meg sem említjük õket a fontosabb híreink között. Szomorú látni, ahogy eltorzult világunk csak a „tökéletesre” figyel. Ami külsõleg sérült, az már selejt. Megváltozik-e egyszer a magyar szemlélet, elõfordulhat-e valamikor, hogy ugyanúgy soroljuk a paralimpikonok nevét, mint egészséges társaikét? Megvalósul-e valami az akadálymentesítésbõl, hogy ne gátakat, hanem hidakat építsünk a mozgásukban korlátozottaknak? Tehát ott tartottam, hogy bízom benne, mások is szeretik a sportot, szeretik az embereket. És így talán elõbb-utóbb felnövünk a kerekes székesekhez… g ma-ma-szek

A teremtés ünnepe Tanulmányok, képek, liturgikus szövegek A könyv címében ünneplésre hív, mégpedig teremtésünneplésre. De vajon tudunk-e még igazán ünnepelni? Van-e egyáltalában okunk és jogunk az ünneplésre? Egyre inkább fenyegetett, vészterhes világban élünk: a nagyvárosokban alig kapunk levegõt, néha már csak palackos vizet merünk inni, lassan félünk kifeküdni a napra… A föld minden tájáról naponta zúdulnak ránk aggasztó hírek a természet pusztulásáról, az egyensúly felbomlásáról, a teremtett világ szenvedéseirõl. Az ökológiai krízis nem csupán sürgetõ gazdasági, politikai kihívás, hanem égetõ morális és teológiai kérdés is. Vajon fel tudjuk-e újra fedezni, hogy teremtmények vagyunk? A teremtés koronái, akiket az alkotó és gondviselõ Úr jó gazdaként küld a teremtett világba, „hogy azt mûvelje és õrizze”?! (1Móz 2,15) Bizonyára érezzük a téma – a teremtett világ megõrzése – szorító aktualitását. Azt is érezzük, hogy ez a keresztény közösség témája. Helye van ifjúsági táborokban és hittanórákon, bibliaórán és a gyülekezeti élet mindennapjainak konkrét gyakorlatában. Manapság lehetetlen keresztény emberként élni úgy, hogy ne érdekeljen a teremtett világ jövõje, s hogy a teremtõ Istenbe vetett hit ne határozza meg fogyasztói szokásainkat, felelõs vagy felelõtlen életmódunkat. A kötet teológiai tanulmányai, a hozzájuk kapcsolódó fotókkal együtt, megnyithatják szemünket, hogy újra rátaláljunk helyünkre, felelõs küldetésünkre a teremtménytársak között. A kidolgozott istentiszteleti rend, a Lutheránus Világszövetség 2008-ra ajánlott LVSZ-vasárnapi liturgiája segíthet, hogy gyülekezeteinkben az ügyhöz méltó tartalommal, illõ formában ünnepeljük a Teremtõt és ajándékait, bekapcsolódva a világkereszténység sokszínû, gazdagító családjának éltetõ vérkeringésébe. Hiszem,

hogy az ilyen ünneplés igazi erõforrás lehet a hétköznapok feladataihoz, hiszen ma különösen is aktuális az apostoli figyelmeztetés: „…a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19)

E válogatás segítségével közkinccsé tesszük a Déli Evangélikus Egyházkerület teológiai és fotópályázatára beérkezett értékes munkák színe-javát. A pályázat sikere bátorít arra, hogy csatlakozzunk a Lutheránus Világszövetség kezdeményezéséhez, és éljünk meg egyházunkban egy szeptemberi hetet a teremtés ünnepeként. Adjunk hálát a Teremtõnek a Földért és a világért, éljük meg emberségünket a teremtett világ részeként, és merjünk olyan életstílust felvállalni, amely hálásan és a teremtmény alázatával õrzi és mûveli azt a környezetet, amelyben a Teremtõ élni engedi.

Luther Kiadó, Budapest, 2008, 167 oldal, B5, ragasztókötött, 1950 Ft

HIRDETÉS

„…a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” – teremtésünnep a Deák téren FOTÓ: TUMBÁSZ HÉDI

részleteit tárgyalták éppen, közben a võlegény telefonja gyakran megcsörrent – sok még az elintéznivaló. „De mikor csókoljuk majd meg egymást…?!” – kérdezi a menyasszony nevetve. Amint hallom, a fiatal pár jókedvvel készülõdik… Három nap múlva esküvõ. Nem akartam Katit föltartani, inkább én vettem megtiszteltetésnek, hogy idõt szán rám, s életének nagy eseménye elõtt megoszt néhány gondolatot az Evangélikus Élet olvasóival. – Hiszek Istenben, s ezért fontosnak tartom, hogy templomban keljünk egybe. Gyerekkoromban a szentesi nagymamámnál nyaraltam minden évben, aki egyébként evangélikus, õ ismertetett meg a kereszténységgel – meséli. – Egyértelmû volt számomra Isten létezése, sosem kételkedtem benne. Nagyon sokat fohászkodom mind a mai napig Istenhez, és érzem, hogy áldása kíséri életemet. – Nem ebben a városban laknak, miért esett a választásuk épp a szentendrei templomra? – Mindenképpen a Duna-parton szerettünk volna esküvõi helyszínt találni, mert itt lakunk a közelben. A konkrét templomra az interneten keresgélve találtunk rá. Egyszer csak ezt dobta ki a keresõ. Eljöttünk, megtetszett, azt mondtuk, hogy igen, ez az a hely, ahol össze kell házasodnunk. Az egyszerûségétõl olyan szép. – Hogyan ünnepelnek majd? – Nagyon…! – feleli felszabadult örömmel Kati. – A templomi szertartás után lesz a vacsora és a buli a barátokkal. Sajnos sem Ervinnek, sem nekem nem túl népes a családom, de barátunk annál

f

2008. szeptember 20., Szentendre

Összhangban az egyházi világszervezetek (EVT, LVSZ, EEK) felhívásával, teremtésünnepi istentisztelet lesz szeptember 28-án, 11 órakor a Deák téri evangélikus templomban az alkalomra kidolgozott liturgiával, Gáncs Péter püspök és Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes szolgálatával. Bemutatják a Luther Kiadó gondozásában megjelent, A teremtés ünnepe címû könyvet, amely a Déli Egyházkerület teremtésvédelmi teológiai és fotópályázatára érkezett munkák színe-javát tartalmazza.

5

e


panoráma

A kulturális örökség napjai – szakrális mûv Öt templom

Belvárosi templomtúra – h

Gyõrött egy nappal hosszabb lett a szakrális mûvészetek hete. Az Öt templom fesztivál záróalkalmának 22-én adott helyet a református istenháza, ahol Gryllus Dániel és zenésztársai a Pál apostol levelei címû koncerttel koronázták meg az Újváros templomaiban idén is sikert aratott rendezvénysorozatot. A hétfõ esti mûsor narrátora Ittzés János gyõri lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt, aki bevezetõ elõadásában röviden ismertette az apostol életét, szolgálatát, illetve leveleinek a keletkezési körülményeit. g Menyes Gyula felvétele

b „Ebben a rendezvényben nemcsak fantázia van, hanem nagy-nagy lehetõség is” – mondta Hiller István oktatási és kulturális miniszter a kulturális örökség napjainak idei programját ismertetõ sajtótájékoztatón. És valóban, szeptember 20–21-én olyan fõvárosi és vidéki helyszíneket is térítésmentesen fel-

kereshettünk, ahová máskor „idegeneknek tilos a bemenet”. Sajnos sokan vélnek látni templomok ajtaján is efféle feliratot, s noha ennek éppen az ellenkezõje az igaz, kétségtelen, hogy a belépésre bátorító, mindenkit hívogató táblák nem túl gyakoriak Isten hajlékainak kapuin… Az elmúlt hétvége példát-

10 óra 2 perc, Nagy Ignác utcai unitárius templom. Körülbelül huszonöt tagú, az idõsebb korosztályhoz tartozó, fõként hölgyekbõl álló alkalmi csoporttal léphetek be abba a templomba, amelynek az épülete elõtt már nagyon sokszor elhaladtam, de amelybe még sosem jutottam be. Ezért is örültem ennek a templomtúrának: a felkeresendõ kilenc templomból hatot még sosem láttam belülrõl – most végre lehetõségem nyílik meglátogatni õket!

napi történetét (lásd az Evangélikus Élet 2008. február 24-ei lapszámát). 11 óra 45 perc, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Szombat van, ezért – bár az épület már nem funkcionál zsinagógaként – nem mehetünk be. 11 óra 57 perc, Deák tér, evangélikus templom. Titokban már büszkén készülök arra, hogy a szemmel láthatóan nem evangélikusokból álló alkalmi csoport hogyan fog örülni, amiért végre bemehet egy újabb templomba, nem is mellesleg a lutheránus berkekben „az ország templomaként” emlegetett, püspöki székhelyként is mûködõbe! De csalódnom kell: a templom, amely egész nyáron szervezett „templomõrséggel” várta a betérõket, ezen a hétvégén – a szakrális mûvészetek hetének és a kulturális örökség napjain – zárt ajtókkal fogadja az érdeklõdõket… A Deák tér felé haladva a csoport két tagjának beszélgetését hallva megtudom, hogy egyikük már volt itt egy esküvõn, és a „Képzeld! Egy papnõ adta össze a párt!” mondattal adta a másik tudtára, hogy ebben az egyházban nõk is lehetnek lelkészek.

Szakrális dzsessz egyházi mûveket is idéztek. Nem utolsósorban pedig a hang, az a fényes nõi hang… – igen, az a mennyországot idézõ ének. Szent dallam modern ritmusra. g SzevÁgi

zene volna túl profán. Mert ez azért mégiscsak dzsessz – igazi dzsessz. De talán a szakralitás volt tetten érhetõ abban is, hogy istenadta tehetségeket hallhatott a közönség, és mert programjukban reneszánsz és barokk

A Nagy Ignác utcai unitárius templomban FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES

Dzsessz és szakralitás egy partitúrában? Bizony. A Balázs Elemér Group a szakrális mûvészetek hete elnevezésû rendezvénysorozat hatodik napján, szeptember 19-én, pénteken este 19 órától adott koncertet a Pilinszky Caféban. Mûsorukban közremûködött Oberfrank Pál színmûvész; az irodalmi kávéház egyik tulajdonosa Pilinszky- és Weöres-verseket olvasott föl. Telt ház. A kávéház asztalainál elegáns társaságok vacsoráznak, a bárszékeken és a karzaton fiatalok, diákok hallgatják a dzsesszmuzsikát. Lüktetõ ritmus kíséri a templomi melódiákra emlékeztetõ éneket. A zene felemel, magával ragad, örvénybe sodor. Csupán az evõeszközök és a borospoharak csörömpölése, no meg az utcáról néha beszûrõdõ szirénahang zavarja meg a zenei gondolatok befogadását. Kár. Szakrális térben ugyan nem lennének zajos asztaltársaságok, ott viszont ez a

Elõtérben az együttes énekesnõje, Hajdu Klára

A kereszt az ökumené jegyében A szeptember közepén tartott rendezvénysorozatnak, a szakrális mûvészetek hetének egyik tárlatára, a budavári Szent Mihály-kápolnában rendezett, A kereszt címû biblikus kiállításra ballagunk. Bukdácsolva a Vár meredek útjain akaratlanul is Juhász Gyula A tápai Krisztus címû versének gyönyörû sorait idézzük: „Az ország útján függ, s a földre

megdöbbentõ és megrázó, ezernyi hajlítással formázott drótkeresztje, a Pietà II. Körben a falakon remekmûvek sora. Az elsõ Búza Barna márvány Pietàja, Házi oltár címû mûvének a mása. (Az eredetit Mádl Ferenc köztársasági elnök 2001-ben tett vatikáni látogatása során ajándékozta II. János Pál pápának.)

FOTÓ: BODA ZSUZSA

6

néz, / Arcán szelíd mosoly a szenvedés. (…) És ki segít már, ha õ nem segít?” A csigalépcsõn nehézkes lejutni a kicsiny kiállítótérbe, de a csodálatos látvány mindent feledtet. Elõttünk áll Szöllössy Enikõ

Sokan állnak Szmrecsányi Boldizsár – mûvésznevén Boldi – biblikus jelképe, A hal különlegesen érdekes és szép márványszobra elõtt, mely mintegy az õsi keresztény hitvallás akrosztichonja.

Nehéz volna minden mûvet külön bemutatni, de legalább a szívvel-lélekkel alkotó mûvészek neve legyen itt is olvasható! Aknay János, Bohus Áron, Csikai Márta, Czóbel Marianna, Kacsóh Cecília, Kovács-Gombos Gábor, Lugossy Mária, Mátyássy László, Olescher Tamás, Pálos Anna, Sulyok Gabriella alkotásai sem csak tehetségükrõl tanúskodnak, hanem hitükrõl, történelmi múltunk értékeinek megbecsülésérõl, megmentésük fontosságáról. A kezdeményezés sikerét látva meg kell dicsérnünk az Ars Sacra Alapítvány munkatársait, akikben tavaly merült fel elõször az ötlet, hogy a budapesti Városmisszió keretében rendezzék meg a szakrális mûvészetek hetét. Ez évben már országos kiállítássorozatról beszélhetünk; legnagyobb városaink is bekapcsolódtak felbecsülhetetlen értékeikkel, a múlt és napjaink alkotóinak munkáival vagy kutatómunkájuk egy-egy darabjával. A fõvárosban pedig a legnagyobb múzeumok mellett több kulturális intézmény is csatlakozott az ismereteket bõvítõ kezdeményezéshez. Kívánjuk, hogy sikeres legyen a folytatás is – és lehetõség szerint hosszabb ideig fogadja a látogatókat! g Schelken Pálma

A túravezetõ fiatal mûvészettörténész lényegre törõ, de fontos részleteket sem nélkülözõ összefoglalást ad az erdélyi gyökerû unitárius vallás kialakulásáról, a templom történetérõl, illetve az épület építészeti stílusjegyeirõl. Segítõtársa eközben fénymásolt anyagokat ad körbe. Gyönyörû a templom faragott berendezése. Az emeleten kedves hölgy fogad, és készségesen válaszol az érdeklõdõk kérdéseire. 10 óra 30 perc, Hold utcai református templom. Elõre örülök, hogy ide is bemegyünk, ugyanis 1999-ben voltam benne utoljára, amikor még a Magyar Televízió jelmeztára és varrodája mûködött az épületben. Felújítása óta nem jártam itt – ám most sem jutok be. Túravezetõink állítólag nem tudták megszervezni, hogy legyen ott valaki a gyülekezetbõl, aki beenged. Így az amúgy korrekt tudnivalókat a zárt épületen kívül hallgathatjuk csak meg.

A Szent István-bazilika 10 óra 50 perc, Szabadság téri református templom (Hazatérés temploma). A teret körülvevõ, sõt félig már le is záró kordonok elõrevetítik a tapasztalt fõvárosiban, hogy a délutánra meghirdetett rendezvények nem a kulturális örökség napjainak programjához tartoznak. Az irodaház kinézetû külsõ grandiózus belsõt takar. A gyülekezet történelmi gyökerei is indokolják – a trianoni békeszerzõdéssel elszakított országrészekbõl ideérkezettekbõl alakult ki az elsõ világháború után –, hogy a falak között látványosan fejezõdik ki a magyarságtudat. Bárhova néz az ember, a festett üvegablakokon, a mennyezet fakazettáin, az úrasztala és a szószék mögött nemzeti szimbólumok – vármegyecímerek, történelmi zászlók… Ezáltal inkább érzem magam egy világi szervezet üléstermében küldöttként, mint Isten házában egyszerû hívõként. De a sokszínû kereszténységben ennek is lehet létjogosultsága. 11 óra 30 perc, Szent István-bazilika. Az ország második legnagyobb templomába sem megyünk be, csak kívülrõl idézzük fel építésének nem minden-

A Hold utcai református templom 12 óra 7 perc, Szervita tér, belvárosi szervita templom. Kívül-belül megtekinthetjük, sok érdekességet megtudva a szervitákról, a tér és a templom történetérõl. 12 óra 25 perc, Petõfi tér, Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyház. Ezt is csak kívülrõl nézhetjük meg, nem jutunk be. Csalódottságommal nem vagyok egyedül a csoportban, és arra gondolok, a templomtúra meghirdetésekor arról nem szólt a fáma, hogy valójában – néhány kivételtõl eltekintve – csak az épületek külsejét vehetjük majd szemügyre. 12 óra 30 perc, Március 15. tér, belvárosi fõplébániatemplom: a fõváros legrégebbi temploma ugyan nyitva van, de ismertetésére ajtaja elõtt kerít sort az ezután el is búcsúzó idegenvezetõ. Aztán ki-ki eldöntheti, hogy belülrõl is megnézi-e, vagy sem. Megsúgom, a csoportból mindenki élt a lehetõséggel. Hívõ és nem hívõ egyaránt.

Dr. Hegedûs Lóránt nyugalmazott református püspök


panoráma

f

7

vészetek hete – nyitott templomok éjszakája lanul gazdag programkínálatában ezért is fedeztük fel örömmel azt a budapesti templomtúrát, amely a Belváros sokszínû vallási életének ismert és kevésbé ismert épületeit ígérte bemutatni – „hívõknek és nem hívõknek”. Mi elsõsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a mintegy háromórás séta során

Az általunk választott programra (is) invitáló honlap (www.oroksegnapok.hu) tájékoztatása szerint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (akkori nevén Országos Mûemlékvédelmi Hivatalt) bízta meg a kulturális örökség napjainak megszervezésével. E koordináló munkát azóta is õk végzik, de honlapjukon hangsúlyozzák, hogy az „igazán nagy feladat” azon objektumok tulajdonosaira, mûködtetõire, kezelõire hárul, akik vállalják, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetõvé teszik épületeiket, gyûjteményeiket. Mint azonban megtudjuk, a vasárnap már mintegy nyolcvan fõvel indult „templomtúrát” egy – társasági formát egyelõre még nem öltött – lelkes vállalkozócsapat vetette fel a hivatalos programba. Ezt az alapvetõ információt ugyanakkor sem az említett központi honlap, sem a programfüzet, sem a

érintett templomokban miként fogadják a kívülrõl érkezõket egy olyan hétvégén, amelynek egyik programja a nyitott templomok éjszakája. Lukács Gabi fotóriporter társaságában szombaton Boda Zsuzsa, vasárnap délután T. Pintér Károly vett részt a „belvárosi templomtúrán”.

ves-motívumokra, egy kérdésre válaszolva pedig elmondja, hogy az unitárius vallás fõként abban „haladja meg” a többi protestáns felekezet tanítását, hogy Jézust csupán embernek tekinti… Reménykedem, hogy a Hold utcai református templomban is akad majd egy presbiter (netán lelkész), akit meg-

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában csoportot vezetõ (idegenforgalmi tanulmányokat folytató) ifjú hölgy nem tartotta fontosnak dobra verni, így sokan abban a tudatban vágtak neki az útnak, hogy „a hivatal” embere vezet bennünket a Belvárosban. Nem biztos, hogy jobban jártunk volna, de ettõl függetlenül sem értem, miért a szemérmesség, hiszen többen is megjegyezték, hogy az idei kínálatból nekik is ez a program tûnt a legvonzóbbnak. (!) Amúgy a csoport kétharmadát most is nyugdíjkorhatár feletti hölgyek alkotják. Mindazonáltal az újabb (már nem feltétlenül ingyenes) városnézõ séták iránti igényt tudakoló kérdõívre szinte valamennyien az e-mail címüket firkantják… Az 1890-ben épült Nagy Ignác utcai unitárius székház, püspöki palota és templom ideális kiindulópontja a túrának. Odabenn ugyanis az egyházközség egyik presbitere egészíti ki az idegenvezetõ rövid, tárgyszerû ismertetõjét. Felhívja a figyelmet a színes üvegablakokon látható szabadkõmû-

az evangélium lényegét, de oly töményen (és oly hosszan) zúdítja ránk e szakrális hely profán vonatkozásait, hogy kérdésekre már nem marad idõ. Sietnünk kell (a Szent István-bazilika elõtt is csak egy percre állunk meg), mert a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába idõre kell érkeznünk.

Azt ugyan nem tudni, hogy a vallási célokra 1959 óta nem használt épületben mikor nyílik meg a tervezett Kárpát-medencei Zsidó Néprajzi Múzeum, nekünk mindenesetre már most fizetnünk kell a belépésért… Pontban ötkor érkezünk a Deák téri evangélikus templom zárt ajtaja elé, de itt legalább harangjáték fogad. A Petõfi téri Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházban viszont úgyszólván az orrunk elõtt csukják be a kaput, pedig idegenvezetõnk állítja, velük többször is próbáltak egyeztetni. Nem nehéz kitalálni: a bazilika és az evangélikus templom „bejárásá-

A Deák téri evangélikus templom elõtt kérdezhetek „maradiságunk” teológiai okairól, de erre az 1940-ben felszentelt Hazatérés templomában sem nyílik lehetõség. Pedig az elõzõ este több száz „randalírozónak” menedéket nyújtó Szabadság téri református hajlékba beléphetünk, sõt nyugalmazott püspök fogadja csoportunkat. Dr. Hegedûs Lóránt beleszövi ugyan mondandójába

Mise a Szervita téri Szent Anna-templomban

val” eleve nem számoltak a szervezõk. Igaz, azzal sem, hogy a Szervita téri katolikus templomban, illetõleg a belvárosi fõplébánia-templomban épp ottjártunkkor zajlik majd a mise. Istentiszteletnél méltóbb befejezése éppenséggel nem is lehetne egy templomtúrának, de ezt már csak hívõknek ajánlják…

Hét végi forgalom az Üllõi út 24.-ben b Múlt szombaton és vasárnap a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllõi úti székháza is megnyitotta kapuit a látogatók elõtt. Közel háromszázan voltak kíváncsiak az épületben rejlõ értékekre. Kertész Géza lelkész, Horthy Ákos felügyelõ és Pencz Péter gyülekezeti tag szakszerû vezetésével és felügyeletével a látogatók megismerkedhettek az épület történetével és a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomával. Az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója, dr. Mányoki János és e sorok írója a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtárat mutatta be, megismertetve a látogatókat a könyvtár egyiptológiai, egyháztörténeti, családtörténeti és egyéb ritkaságaival.

A Podmaniczky–Degenfeldkönyvtárat az evangélikus kiskartali báró Podmaniczky Géza (1839–1923) és felesége, a református gróf Degenfeld-Schomberg Berta (1843–1928) hozta létre. A

könyvtár története szorosan összefonódik az eredetileg Aszódon élõ Podmaniczkyakkal. A 18. század elején Podmaniczky János és felesége, Osztroluczky Judit virágoztatta fel a családot. Képmásukat jól ismerhetjük Mányoki Ádám festményeirõl. Õk építtették az aszódi kastélyt, az aszódi evangélikus templomot. Külön történet, hogy Aszód benépesítése, polgári fejlõdése érdekében milyen hatalmas munkát végeztek a Podmaniczkyak. Fiaik, Podmaniczky János és Sándor a kastély két szárnyát lakták, s megalapítói lettek a család úgynevezett idõsebb és fiatalabb ágának, illetve egyben egyegy könyvtárnak is. A család elszegényedése után a 19. század második felében el kellett adniuk az õsi fészket, de a tehetõsebb vagy jól házasodó Podmaniczkyak más Podmaniczkybirtokon új kastélyokat építtettek. Így Podmaniczky Géza Kiskartalpusztán emeltetett vadászkastélyt, ahol, mint egy Tusculanumba visszavonulva, feleségével, a Baden-Württembergbõl származó Degenfeld-Schomberg Bertával együtt könyvtárat alapított, csillagvizsgálót létesített. A kiskartaliak elõször megszerezték 1889-ben a család if-

lyuktól. A Podmaniczky–Degenfeld házaspár háromezer forintért vette meg a könyvtárat.

tatta a gyûjtemény gyarapítását: a hungarikumok közül azt vette meg, amely más könyvtárban nem volt fellelhetõ. Mindennapi kapcsolatban álltak a magyar és bécsi antikváriusokkal. Degenfeld Berta áldozatos munkával maga rendezte a könyvtárat, írta meg a szerzõi betûrendes és a tárgyszókatalógust, szinte haláláig vezette a gyarapodási jegyzéket. A Podmaniczky–Degenfeld házaspár gyermektelen maradt, így az unokaöcs, Degenfeld Pál örökölte a könyvtárat. Õ Prónay Dezsõ útján felajánlotta az evangélikus egyháznak ajándékként mind a könyvtárat, mind a díszes könyvszekrényeket. Ahogy Kiss István püspök írta: „A legkevesebb, amit ezzel a hatalmas ajándékkal szemben cselekednünk kell, hogy annak megfelelõ elhelyezésérõl, megõrzésérõl és rendezésérõl a legkiválóbb szakértõk igénybevételével gondoskodjunk.” Schulek János építész tervezte meg az úgynevezett zöld és barna termek Üllõi úton való felépítését. 1930–1933 között zajlottak ezek a munkák. Mindegyik könyvbe a következõ szövegû bélyegzõt nyomták: „A Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára”. Egyike azon ritkaságszámba menõ magyar fõúri könyvtáraknak, amelyek épségben vészelték át a világháborút és az 1945 utáni idõket is. Az Evangélikus Országos Könyvtár legértékesebb könyveinek nagy része ebbõl a különgyûjteménybõl származik: számos õsnyomtatvány és 16–17. századi könyv. Kutatók a könyvtár olvasótermében helyben olvashatják a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtár könyveit, s elõzetes bejelentkezés után látogatók is megnézhetik a mûemlék könyvtárat. A termek felújítása után pedig remélhetõleg nemcsak egy hétvégén, hanem rendszeresebben is látogatható lesz.

1890-et tekinthetjük a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtár hivatalos megalapítási évének, amikor is a barokk kor mintájára elkezdõdött a teremkönyvtár építése. A kezdetben pár ezer kötetet tartalmazó állomány az aszódi és a tóalmási könyvtárak megvásárlásával jelentõsre, mintegy huszonhétezer kötetesre duzzadt. A Podmaniczky–Degenfeld házaspár késõbb is foly-

A két alapító, Podmaniczky Géza és Degenfeld-Schomberg Berta a Salgótarján melletti hajdani birtokon, a Krakkópusztán lévõ kriptában nyugszik. Áldozatos munkájuknak a gyümölcse nemcsak a kutatókat, hanem a szélesebb közönséget is megörvendeztette ezen a hétvégén, öregbítve a család és egyházunk hírnevét. g H. Hubert Gabriella

jabb ágához tartozó Podmaniczky Lajos-féle könyvtárat. Ennek az eredete a 18. századra nyúlik vissza. Az 1803–1872 között élt Podmaniczky Lajos kiemelkedõ zenész volt, õ honosította meg a házi muzsikálást Aszódon, zenedarabjai nyomtatásban is megjelentek. Kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn az európai könyvkereskedõkkel: széles mûveltséget tükrözõ könyvtárat hozott létre, amelyben a klasszikus auktoroktól kezdve a magyar irodalomig válogatott anyagot gyûjtött össze. Egy másik evangélikus fõúri család könyvtárát is megmentették a kiskartaliak: Prónay Sándor tóalmási kollekcióját. A Prónay család központja Acsán volt; az ott 1775-ben létrehozott könyvtár mintegy tizenötezer darabból állt, és a második világháború során megsemmisült. A tóalmási könyvtárat az 1760–1839 között élt Prónay Sándor alapította, aki többek között az evangélikus egyház felügyelõjeként is ismert. A külföldi egyetemeken tanult fõúr történeti tanulmányokkal foglalkozott. A Prónayak 1891-ben kénytelenek voltak megválni tóalmási kasté-

FOTÓK: LUKÁCS GABI

hívõknek és nem hívõknek


e

Közlemény A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének illetékes bizottsága által Budapesten 2008. szeptember 18-án lefolytatott parókusi alkalmassági vizsgálatot Pelikán András (Budapest-Fasor), Szántó Enikõ (Budapest-Fasor), Szabó B. András (Pestújhely) és Mónus Györgyi (Komló) beosztott lelkész eredményesen megállotta. Ugyanezen a napon Nánai László Endre (Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat) eredményes lelkészvizsgát tett. A bizottság megállapította, hogy nevezett lelkészeink az önálló gyülekezeti lelkészi szolgálat végzésére alkalmasak, erre a szolgálatra megválaszthatók vagy meghívhatók. HIRDETÉS

Gyógyító csendeshét „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tõled az Úr!” (Mik 6,8) Az Evangélikus Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentõ Misszió gyógyító csendeshetet tart a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezet középhalmi missziójában október 6-tól 11-ig. Szeretettel hívjuk a lelki gyógyulást, megerõsödést keresõ, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszióban érintett testvéreinket. Lelkész testvéreinket kérjük, biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy az alkalmon részt vehessenek, szükség esetén családtaggal együtt. A részvételi díj 7500 Ft személyenként. A rászorulókat lehetõség szerint támogatjuk. Mindenki hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát, jegyzetfüzetet! Érdeklõdni és jelentkezni október 2-ig lehet dr. Sárkány Angyal orvosnál (20/824-6669) és Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznél (34/383-819 és 20/8243011). Az étkezés biztosítása végett arra kérjük az érdeklõdõket, hogy tartsák be a jelentkezési határidõt! HIRDETÉS

Meghívó a nõi misszió országos találkozójára Szeretettel hívjuk testvéreinket a Nõi Missziói Szolgálat országos találkozójára október 4-ére, szombaton 10 órára a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomába (az Országos Iroda épületében, Budapest VIII., Üllõi út 24. II. em.). Program • 10.00: Nyitóáhítat • 10.30: Reánk bízott idõ – Balczó András olimpiai bajnok öttusázó és Faragó Laura énekmûvész bizonyságtétele • 12.30: Ebéd (az országos egyház szerény vendéglátásával) • 13.30: Reánk bízott szolgálatok – A tíz éve alakult Nõi Missziói Szolgálat munkaterületeinek bemutatása • 15.00: Záróáhítat Tekintettel a tizedik évfordulóra bátorítjuk a férfi testvéreket is, hogy vegyenek részt a találkozón, ahol az érdeklõdésre méltán számot tartó délelõtti programon túl lehetõség nyílik arra, hogy bepillanthassanak szolgálatainkba. Nõi Missziói Szolgálat

fókusz

„Apróságok” Játszótéri örömök Nehéz lenne eldönteni, kinek szerzett nagyobb örömet az irsai Mustármag Óvoda új játszóterének szeptember 21-ei ünnepélyes átadása. A gyermekeknek, akik az óvodafenntartó egyházközség ötödik gyülekezeti napja keretében tartott alkalmon – mit sem törõdve az elmúlt napok esõzéseinek következményével, a sárral – lelkesen megrohamozták, és rögtön „minõségellenõrzés” alá is vonták a fából készült hintát, mászókát, babaházat és így tovább, vagy a tér életre kelését mosolyogva-meghatottan figyelõ dr. Demeter Jánosnak és munkatársainak, akik elõzõ nap saját két kezükkel szerelték össze és állították helyükre a játékokat? A budapesti székhelyû – egyébként klinikai kutatásokkal foglalkozó – M. E. Trial Masters Kft. ügyvezetõ igazgatója az egyházközség egyik presbiterétõl, Tokai Tibortól szerzett tudomást a gyülekezetrõl. A cég nyár elején döntött úgy,

hogy játszóteret adományoz a közösségnek; helyszínéül a nemrégiben felújított és kibõvített óvoda udvarát választották. Talán maguk sem gondol-

Születésnapos az égbõl pottyant óvoda Tavaly szeptemberben nagy lépésre szánta el magát a kicsi hódmezõvásárhelyi evangélikus gyülekezet: óvoda-

fenntartó lett. Ennek immár egy éve, így a közösség elérkezettnek látta az idõt, hogy istentisztelet keretében ad-

HIRDETÉS

„Egyház a humorban, humor az egyházban” Rendhagyó, vidám konferenciára hívunk Révfülöpre, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba október 10–12-ig. PROGRAM Október 10., péntek • Érkezés • 18.00: Vacsora • 19.30: Humor nélkül lehet élni, de minek – Hafenscher Károly • 20.00: Az Ószövetség népének humora – dr. Riszovannij Mihály docens • 21.30: Áhítat – Lackner Pál tábori püspök Október 11., szombat • 9.30: Humor az Újszövetségben – dr. Fabiny Tamás püspök • 10.30: Humor a katolikus egyházban – dr. Márfi Gyula érsek • 15.00: Az egyháztörténet humora – dr. Csepregi Zoltán rektor • 16.30: Evangélikus hilaritás – Véghelyi Antal lelkész • 19.30: Beszélgetés, filmvetítés Október 12., vasárnap • 10.00: Istentisztelet – Lackner Pál Részvételi díj teljes ellátással: 8500 Ft. Jelentkezni lehet a révfülö[email protected] vagy az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ – 8253 Révfülöp, Füredi u. 1. címen október 4-ig. HIRDETÉS

Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet a kaposszekcsõi Evangélikus Diakóniai Otthon (7361 Kaposszekcsõ, Táncsics M. u. 28.) intézményvezetõi álláshelyének betöltésére. Az intézményvezetõ által ellátandó feladatok: az egyház intézményeirõl szóló 2005. évi VIII. tv. 19. §-ában meghatározott feladatok. Pályázati feltételek: a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és mûködési feltételeirõl szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet 3. számú mellékletében meghatározott szakirányú szakképzettség; a szociális ellátás területén szerzett 5 év gyakorlat; szociális szakvizsga vagy annak hiányában e szakvizsgának a kinevezést követõ 2 éven belül történõ megszerzése; magyar állampolgárság; büntetlen elõélet; felhasználói szintû számítógépes ismeret. Elõnyt jelent: idegennyelv-tudás; evangélikus egyháztagság; B kategóriás jogosítvány; idõsek otthonában szerzett hosszabb idejû (vezetõi) gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: önéletrajzot és részletes szakmai életrajzot; iskolai végzettséget igazoló okiratot; az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzetelemzésre épülõ elképzeléseket; szociálisszakvizsgabizonyítványát vagy a pályázó nyilatkozatát arról, hogy a kinevezést követõ 2 éven belül vállalja a szociális szakvizsga letételét; 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; keresztlevelet; lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétõl; a pályázó nyilatkozatát arról, hogy a pályázati anyagban foglalt személyes adatainak a pályázati eljárással összefüggõ kezeléséhez hozzájárul. A magasabb vezetõi megbízás idõtartalma: 6 év. Az álláshely betölthetõ: 2009. január 1-jétõl. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázat benyújtási határideje: 2008. november 1. A pályázat benyújtásának helye és módja: a pályázatot a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda titkárságának címezve (1085 Budapest, Üllõi út 24. I. em.), zárt borítékban, 3 példányban, melybõl 2 darabot papíron, 1 darabot pedig a pályázatot tartalmazó adathordozón kell benyújtani. A borítékra, kérjük, írják rá: „Evangélikus Diakóniai Otthon, Kaposszekcsõ, intézményvezetõ”. A pályázat elbírálásának határideje: az egyház intézményeirõl szóló 2005. évi VIII. törvény szerint. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhetõ munkaidõben Buda Annamária diakóniai osztályvezetõtõl a 20/770-3643-as telefonszámon.

ták, hogy a megközelítõen kétmillió forint értékû adománnyal nem csak a gyermekeknek szereznek örömet… g V. J.

FOTÓ: VITÁLIS JUDIT

8

jon hálát Istennek gondviselõ szeretetéért. A szeptember 20-ai alkalom fényét növelte, hogy március óta megszépült a Hódmezõvásárhelyi Égbõlpottyant Evangélikus Óvoda épülete, megnövekedett az egyik csoportszoba területe, és hogy a bejárati kapu homlokzata is megújult (képünkön). Az istentiszteleten Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a kenyérszaporítás története alapján hirdette az igét, a gyermekekhez is közel hozva az evangélium üzenetét. Ezután püspöki áldással indította óvodai szolgálatába e sorok íróját. A jelenlegi és egykori óvodások a kezdõ szolgálatban vállaltak szerepet, majd az igehirdetés elõtt gyermekénekekbõl összeállított csokorral ajándékozták meg a jelenlevõket. g Nagy Ervinné „óvodapásztor”

Templomi évnyitó a Nagyváradi EvangélikusÓvodában Rendhagyó módon kezdõdött el szeptember 15-én, hétfõn az új tanév a Nagyváradi Evangélikus Óvodában: a szervezõk megpróbálták a népes gyermeksereget is bevonni az istentiszteletbe, hogy hozzájuk csakúgy eljusson az ige üzenete, mint a felnõttekhez. A gyermekek az oltár elõtt, térdeplõkön és matracokon foglaltak helyet. Õk gyújtották az oltáron a gyertyákat az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében, majd az igehirdetés rendjén a nagyokkal együtt követték nyomon Ábrahámot (Abrámot), amint elindult, és Istennek való engedelmességbõl, az ígéretet beteljesítõ Úrban való hitbõl elhagyta Háránt, a kultúrvárost, hogy veszélyeknek kitéve magát eljusson Kánaánba, az ígéret földjére. Az elsõ alkalommal ide érkezõ gyermekek helyzete hasonló Ábraháméhoz, aki elindult Isten szavára, de nem tudta, hogy hová megy, és mi minden vár rá. Az út Ábrahám számára a hit és az élet nagy iskolája volt. Azt szeretnénk, hogy óvodásaink is Istennel járjanak, szeretnénk megtanítani a gyermekeknek, hogy egész életünk során a mindenható Isten oltalmában vagyunk, amikor az õ akaratát cselekedjük, és neki engedelmeskedünk, még akkor is, ha a világ és az emberek furcsának tartják ezt az engedelmességet. Hinni és a hitben megmaradni nem mindig könnyû dolog, állhatatosságra van szükség. De a hit nem önzõ, hanem

mindig közösségre vágyik, és miközben mindig az ígéretekre néz, nemcsak magának megtartani, hanem továbbadni is igyekszik õket. Az óvoda is ebbõl az

lóban ilyen értékeket tudjunk közvetíteni a ránk bízott gyermekeknek, hogy mindnyájan épülhessünk és erõsödhessünk ezáltal.

igénybõl született: hogy a hitet megosszuk egymással, és gyermekeink is ebben a létformában nevelkedjenek, hiszen közösségünknek és egész társadalmunknak is hitüket vállaló, aszerint élõ, erkölcsös emberekre van szüksége. Nem önzõ, saját érdekeikért mindent és mindenkit feláldozó, hanem közösségépítõ és értékteremtõ emberekre. Imánkban együtt kértük Isten segítségét, hogy az elkövetkezõ tanévben is áldja meg az itt folyó munkát, és engedje meg, hogy va-

Az igehirdetés utáni egyetemes imádságot a gyerekek hitoktatójukkal együtt mondták el, majd két énekkel is bizonyságát adták annak, hogy Istenhez fordulni minden helyzetben és korban valamennyiünk kiváltsága és lehetõsége. Az istentisztelet után az óvodások birtokba vehették a felújított, kifestett és számukra elõkészített termeket, ahol ezen az elsõ napon még szüleikkel együtt játszhattak. g Csabay Árpád


élõ víz

Szakítópróba „Meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38–39) – Bizony, hosszú a lista arról, ami vagy aki megpróbál elválasztani bennünket Istentõl. Pál apostol a római gyülekezetnek írta biztatásként ezen sorokat, amikor Isten gyermekei próbás idõszakot éltek meg. Velünk is megeshet, hogy úgy érezzük, mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellenünk. Hol van Isten? Szeret-e még minket? Ha szeret, mit kezdjünk azzal az akadállyal, amely elõttünk tornyosul? Halál: a bûneset óta életünk természetes velejárója. Halljuk a szenvedõ sóhaját, hogy már nem bírja elviselni a fájdalmat. Megállunk szeretteink koporsója mellett. Érezzük szívbe markoló hiányát annak, aki elõrement. Szembesülünk saját mulandóságunkkal. Törékeny az életünk, bármikor történhet valami tragikus… De még a halál sem választhat el Isten szeretetétõl. Élet: levegõt veszünk. Szavak hagyják el ajkunkat. Cselekedetek bizonyítják létünket. Érzések töltik el szívünket. Gondolatok, tervek visszhangoznak bennünk. Kapcsolatok határozzák meg életünket – Istennel, önmagunkkal, a másik emberrel való bensõséges vagy éppen ri-

Végtelenség Ki ismeri a madarak röptét? S ki a szeleknek útját? Ki követi felhõk vonulását? A gyermek mosolygását, búzamezõben fénynek játékát, esõcseppek hullását, az egész világ õszi énekét: ért gyümölcs koppanását? Szegény lehetnél és öreg, míg mindezeknek nyomában járnál. Munkál örök hatalom. Kicsinyben a határtalanság vár. Albrecht Goes (Fordította: Deméné Smidéliusz Katalin)

Vallomás Hirtelen újra megmozdul a vér a halottnak hitt mellkasban. Hol csupán egy élettelen szikla volt már, pumpáló, lüktetõ szív ver megint, amely képes és vágyik megbocsátani és szeretni. Uram, köszönöm! A te szíved megszakadt, hogy életem lehessen, a te véred folyt, hogy hússzívem verhessen. Általad és érted! „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükbõl a kõszívet, és hússzívet adok nekik…” (Ez 11,19) „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekbõl a kõszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26) g Rab Ferenc Levente

Kérgesre karcolt-karmolt szívemmel állok eléd, Uram. Kõvé vált, s benne maradtak a sebek, míg másokéban az általam osztottak. Gyermeteg vágy volt csak az öngyógyítás. A kezelés csak tõled jöhet. De kellhetek-e még így is? Ily szennyesen, szétmart és acsarkodásba belefásult lélekkel? Még így is? Szelíd szemed sírásra indítana, de kõszívvel nem sírhatok. Bár prédikálnak a papok, és zúg a harang, nem megy, nem megy. Száraz marad a szem, s már vér serken ki az erõlködésben összeszorított száj szélén. Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani! Uram, ha akarod… legyen meg…

Az ima ereje

Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR

2. – A mennyek országa A megfejtéshez olvassátok el Máté evangéliumának a 13. fejezetébõl a 24. verstõl az 52. versig terjedõ részt! 1. Kenyéralapanyag. 2. …-mag. 3. „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot … a szántóföldjébe.”

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

4. Ebbe gyûjtik a jó halakat. 5. Jézus segítõi. 6. Élesztõ, más szóval. 7. Halfogó eszköz. 8. A példázatban a világvége, más szóval. 9. Így nevezte magát Jézus. 10. Az elrejtett kincs helye. 11. Ezt talál a példázatbeli kereskedõ. 12. Madarak otthona. Milyen jó dolog történik a mennyek országában? …………………………………………

RAJZ: JENES KATALIN

b Két hete indult hétrészes sorozatunkban Jézus példázataihoz kapcsolódó keresztrejtvényeket oldhattok meg. A megfejtéseket egyben, összegyûjtve küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

H E T I Ú T RAVA LÓ

lenség, aki Isten gyermekeit pusztulásba akarja vinni… A hatalmak sem választhatnak el Isten szeretetétõl. Magasság: a szárnyalás idõszaka. A siker. A túlcsorduló boldogság. Az önfeledtség. A gondtalanság. A megelégedettség. A csodálatos tapasztalat, ahogy életünk belesimul Isten tenyerébe. Amikor hitünk erõs, és a gyötrõ kérdésekre választ kapunk az igébõl. Az elsõ lépések azon az úton, amelyen az Úr vezetésével megyünk… A magasság sem választhat el Isten szeretetétõl. Mélység: testi-lelki betegség. Fizikai fájdalmak. Lelki problémák. Kudarcok. Könnyek. Vívódások. Kísértés. A „nincs kiút” tapasztalata. Amikor megfogalmazzuk: „Ennél rosszabb már nem jöhet” – és mégis jön… A mélység sem választhat el Isten szeretetétõl. Mindenféle teremtmény: mindaz, ami a fenti felsorolásból kimaradt. Az, ami él, mozog, hat, befolyásol. Ami azonban bármily erõsnek látszik is, mégiscsak alá van vetve Istennek… Semmiféle teremtmény nem választhat el Isten szeretetétõl. Ezek egyike sem választhat el Isten szeretetétõl – biztat Pál. Miért? Mert az Isten szeretete megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, a Megváltóban. Ez kétségbevonhatatlan tény. Ha vele járunk, benne bízunk, és õ él bennünk, akkor ez személyes tapasztalattá válik mindannyiunk számára. g Hulej Enikõ

deg viszonyunk. Munka, pihenés, szórakozás jellemzi napjainkat… Az élet sem választhat el Isten szeretetétõl. Angyalok: Isten követei. Mennyei lények, Isten udvartartásának tagjai. Emberek, akiket az Úr küld hozzánk, hogy akaratát közvetítsék számunkra. Olyanok, akik a gondviselés eszközei… Az angyalok sem választhatnak el Isten szeretetétõl. Fejedelmek: azok, akik vezetõ pozícióban vannak, és jól vagy rosszul irányítják a rájuk bízottak sorsát. A miniszterelnök. Az államfõ. A polgármester. A vezérigazgató. A fõnök a munkahelyen. A családfõ… Õk sem választhatnak el Isten szeretetétõl. Jelenvalók: mindaz, ami a mához tartozik. Ami most betölti a szívünket, kitölti a gondolatainkat. Az, ami felett tudunk uralkodni, de az is, amit képtelenek vagyunk befolyásolni. Érzések, emberek, feladatok, adottságok, örömök és terhek… A jelenvalók sem választhatnak el Isten szeretetétõl. Eljövendõk: a biztos és a bizonytalan. A tervek és a váratlan helyzetek. Az izgalmas és a félelmetes. A szórakoztató és az életünket gyökeresen megváltoztató. A közeli és a távoli jövõ. A holnap, amely számunkra talán el sem jön… Az eljövendõk sem választhatnak el Isten szeretetétõl. Hatalmak: akik politikai vagy gazdasági hatalommal bírnak. Akik a lelkeket befolyásolják. Akik e világ urai. Az õsel-

f

„Légy velem, hogy veled lehessek!” – egy hitben erõs kedves testvérem imarészletét idéztem. Megkapó gondolat. Hát nem rajtunk múlik, hogy kivel akarunk együtt lenni? Látszólag igen. Barátaimat, rokonaimat felhívhatom telefonon, s ha ráérnek, találkozhatunk, együtt lehetünk, ha nem ma, akkor holnap. De hogy találjuk meg az Istennel való együttlét lehetõségét? Tudjuk, hogy Jézus Krisztuson keresztül. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki nem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14,6; Károli-fordítás) Mit tegyünk ahhoz, hogy Jézussal lehessünk? Jézus emberré lett értünk. Minden szenvedést vállalt, még a halált is. Az õ kereszthalála a mi életünk záloga. Többet tett értünk, mint bármelyik embertársunk, akivel módunk van együtt lenni itt a földi életben. Õket egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük, de Jézus akkor is velünk van. Nem támasztja fel halott szeretteinket, mint tette például Lázárral, de erõt ad gyászunkban. Ránk méri a betegséget is, de soha nem hagy többet szenvedni bennünket annál, mint amit elviselünk. Nehéz lenne receptet adni a Jézussal való együttlét formáira vagy arra, hogy egyéni életünkben hogyan ismerjük fel a jelenlétét. Az egyik legcsodálatosabb forrás az imádság. „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Sokan gondolják: „Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, nem hallgatta meg az imámat.” Ez nem így van. Idõvel világossá válik, mi miért történik velünk. Ne legyünk türelmetlenek, ne féljünk, csak higgyünk! Aki csak egyszer megtapasztalta a Jézussal való együttlét áldásait, az folyamatosan keresni fogja a jeleket, felismeri bölcs terveit, s elfogadja nemcsak a fényt, hanem az árnyékot is. „Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) g Csaba Piroska

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi tanítást és példát adnak: járjunk elhívásunkhoz méltóan – munkában! „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” – figyelmeztet Urunk (Jn 5,17). Sõt Isten angyalai is ezt teszik, hiszen szolgáló lelkek õk (lásd Zsid 1,14!). Jézusnak a teljes embert két mondatával megmentõ munkája válik nyilvánvalóvá a béna meggyógyításakor. Megszabadította lelkét: „Fiam, megbocsáttattak a bûneid.” S meggyógyította testét: „…kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.11) S ha átéltem már munkádat az életemben, Uram, „felidézem egyenként minden tettedet, elmélkedem mûveiden”, csak téged dicsérlek (Zsolt 77,13; LK)! Mik a következményei az új ember felöltözésének? Aki engedi magát megújítani, annak a számára a tisztességes életfolytatás kizárólagossá válik; így például „inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szûkölködõknek” (Ef 4,28). Reformátorunk úgy véli: „Nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert Isten szerint teremtett új ember õ, sõt Isten valóságos képmása, melyen maga az Isten akar fényleni.” (Szent) Mihály fõangyal ünnepe emlékeztet: „Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett, és megmenti õket.” (Zsolt 34,8; LK) A sátán trónfosztása a mennyben már befejezett tény; ezt elõre látta Jézus („Láttam a Sátánt villámként leesni az égbõl” – Lk 10,18), a próféta (Ézs 14,12–15) és az apostol is (Jel 12,7–12). Tanítványai megtapasztalták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” A mindenkori christianusoknak ennél fontosabb, hogy a nevük „fel van írva a mennyben” (Lk 10,17.20). A Szentírás elsõ könyvében négyszer (!) szólt Hágárhoz az Úr angyala; õáltala maga a látás Istene beszélt: „Honnan jössz…? (…) Térj vissza…! …megsokasítom a te utódaidat…(…) …fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek…” (1Móz 16,8–11) A Biblia utolsó könyvében három angyal jelenti be az ítéletet. Az elsõnél az örök evangélium volt, és így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsõséget…” (Jel 14,7) A Jézusban hívõ gyermekek s az eltévedt juh példájának azonos az üzenete: „…a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” „…mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,14.10) „Mondom néktek, öröm lészen Isten angyali között egy megtérõ bûnösön.” (GyLK 692) Az Emberfiának nem tizenkét sereg, de Isten összes angyala szolgál! „De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt 26,54) Pál hitt Istennek, aki küldötte által bátorította. Ezt mondta egy éjjel az angyal: „Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod…” (ApCsel 27,24) Minden reggel és este kérhetjük: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erõt ne vehessen rajtam!” (Luther) „Kisebbé tettél bár az angyaloknál, / De bennünket is te felmagasztaltál…” (EÉ 44,4) g Garai András

Harmadik hívás az országos evangélizációra Légy alázatos Isteneddel szemben! Egy régi kínai mondás szerint a folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek náluk. Amikor egy folyó meghallotta ezt az évezredes bölcsességet, arra gondolt: „Lám, kénytelenek meghajolni elõttem a hegyekben csörgedezõ patakok. Valóban nagy fegyver a mélyre hajló alázat.” Ettõl fogva szelíd hömpölygését egyre gyakrabban váltotta fel hullámainak szertelen csapongása. Csónakokat borított fel, örvényeivel a mélybe húzta a rajta átkelõket, és olykor a falvakat is elöntötte. Az emberek megelégelték a folyó szeszélyes játékát, levágták kanyarulatait, és vizét gáttal rekesztették el. Légy alázatos Isteneddel szemben… Urunk, taníts minket a helyes alázatra! g Bõjtös Attila

9

e


krónika

Kölcsén kutattak, Itáliában vulkánokra kaptattak A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium diákjai ezen a nyáron is több táborozási lehetõség közül választhattak. Nagy sikere volt az olaszországi vulkántúrának, a Tisza-túrának, a nyelvi és a sporttáboroknak is. Az ökológia-biológia tábor vezetõje, Nagy Andrea elkészítette hivatalos beszámolóját, melyben a huszonegy résztvevõ hatnapos programját összegezte. A kölcsei turistaházban volt a szállásuk, és bár az idõjárás nem volt mindig kegyes hozzájuk, mégis sok-sok élménnyel és tudnivalóval gazdagabban tértek haza. Esténként elõadást hallhattak a fiatalok a Szatmári-, illetve a Beregi-síkságról, a parlagfûrõl és az allergiás betegségekrõl, a gyógynövények gyûjtésérõl és felhasználásáról, illetve a környék néprajzi és földrajzi jelentõségérõl. Megtekintették Kölcse nevezetességeit, megnézték a vízimalmot és a halászati eszközöket, valamint a nagy bukógátat, ahol a Túr-csatorna a Tiszába ömlik. A szatmárcsekei temetõben megkoszo-

rúzták Kölcsey sírját, megcsodálták a csónak alakú sírfákat, és a Petõfi-fánál megemlékeztek a gimnázium névadójáról. Tarpán megismerkedtek a szárazmalom mûködésével, Csarodán megnézték a világhírû református templomot, az ÖregTúron kalandos csónaktúrát tettek. E tábor utolsó napjának reggelén részt vettek Sonkádon az Europa Nostra díjas templomban a református istentiszteleten, zárásképp pedig vetélkedõt tartottak a héten tanultakból. A szicíliai vulkántúrán a gimnázium tizenöt diákja vett részt. A Gruber László tanár által vezetett csoport hatezer kilométert tett meg tizenhat nap alatt. Többek között felkaptattak az Etnára, a Lipari-szigeteken megnézték Európa legaktívabb vulkánját, a Strombolit, továbbá ellátogattak a Vezúvhoz és Pompejibe is. Kultúrtörténeti sétáik alkalmával toscanai városokat kerestek fel, természetesen Velence és Ravenna megismerése is szerepelt a programjukban. g – mr –

Nyílt nap a nyíregyházi evangélikus alma materben „Nagy az érdeklõdés a kompetenciaalapú oktatás, az interaktív tanítás, a magas színvonalú technikai felszereltség és a Kossuth-gimnáziumra jellemzõ diákélet iránt. Az elmúlt három-négy év munkájának gyümölcsét most látjuk beérni” – mondta el Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatónõje az intézmény nyílt napján. A több mint száz érdeklõdõt vonzó szeptember 18-i eseményen az igazgatónõ hangsúlyozta: az elmúlt évek feszített munkatempója azt eredményezte, hogy a humán tantárgyak mellett a diákok a reál és a természettudományos tantárgyakból is komoly versenyeredményeket értek el, sõt a továbbtanulási mutatók is módosultak. Többen választják a mûszaki, természettudományi területeket, és kiemelkedõ a pedagógusképzésben felvételt nyerõk száma. Nagy eredmény, hogy az elmúlt években folyamatosan nõtt a továbbtanulók aránya, és hogy országosan is szép eredményeket mondhat magáénak az iskola. A jövõre indítandó nyolc és hat évfolyamos gimnáziumi képzésben a nem szakrendszerû és kompetenciafejlesztõ módszerek nyújtanak alternatívát a diá-

koknak, míg a nyelvi elõkészítõ, illetve a négy évfolyamos gimnáziumi képzésben az emelt óraszámú nyelvoktatás és a nyelvvizsga-felkészítõk segítik õket. Mindemellett számos szakkör, tehetséggondozó és felzárkóztató program, valamint tömegsport-lehetõség várja a gimnáziumba jelentkezõ diákokat. Különlegessége a nyíregyházi alma maternek, hogy évtizedek óta mûködik a külföldi kapcsolatok rendszere, így az ide jelentkezõ diákok lehetõséget kaphatnak Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, továbbá Székelykeresztúron és Técsõn európai projektekben való részvételre, az idegen nyelvek anyanyelvi környezetben való elsajátítására. A diákok gimnáziumba jutását felvételi elõkészítõ tanfolyamokkal segítik, melyekre szeptember 25-ig jelentkezhettek az általános iskolások magyarból, matematikából és idegen nyelvekbõl. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium vezetõsége büszke arra, amit a gimnáziumban az elmúlt években elértek; dinamikus, fiatal, magasan képzett és mindenre nyitott tantestülete folytatja az eddigi munkát. g Kecskeméti Zsuzsa

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. szeptember 28. Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 9,1–8; 2Móz 34,1–10. Alapige: Ef 4,20–28. Énekek: 291., 47. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter, Szabóné Mátrai Marianna; du. 6. (orgonazenés) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 6. (úrv., ifjúsági) Pelikán András; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., szószékcsere) Horváth-Hegyi Olivér; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

A bonyhádi gimnázium önképzõköre 1908–1948 Révai nagy lexikona szerint „az önképzõkör speciális magyar intézmény”. A II. József 1784. évi németesítõ nyelvrendelete ellen tiltakozók magyar társaságokat szerveztek. Példájukat követték a demokratikusabb légkörû protestáns gimnáziumok – Sopron, Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, Selmecbánya, Pozsony, Pápa – diákjai. A gimnáziumi „társulati alakulatok” szervezését a Habsburg-abszolutizmus évtizedeken át akadályozta, korlátozta, mert – mint mondották – „a vitatkozás tévútra vezeti az ifjúságot”. A reformkor, majd az 1848-as forradalom után jóval késõbb, az 1867. évi kiegyezést követõ évtizedekben gyorsult fel a diákönképzõkörök alakulása. A nyolc évfolyamossá fejlesztett fõgimnáziumok V–VIII. osztályos tanulói önkéntesen szervezték õket – Bonyhádon is. Az 1806-ban alapított sárszentlõrinci evangélikus algimnáziumot az egyházmegye 1870-ben áthelyezte Bonyhádra, a járási székhelyre. A népszerû iskolát 1906-ban nyolc évfolyamú fõgimnáziummá fejlesztették; az intézmény megkapta az érettségiztetést jogát, és új, emeletes épületbe költözhetett. 1908. szeptember 30-án megalakult a – sárszentlõrinci kisdiákról elnevezett – Petõfi Sándor önképzõkör. „A mag, mit Sárszentlõrinc ültetett, / Száz ágú, lombos viruló fa lett, / S mely szép növésnek indult hajdanán, / Megizmosult itt Bonyhád talaján.” (Sántha Károly) A kört tizenegy tagú választmány irányította vezetõ tanár segítségével. Kéthetente tartottak gyûléseket, amelyeken a diák szerzõk jeligés irodalmi dolgozatai, elbeszélései, novellái és versei szerepeltek. A „névtelen” szerzõ alkotásának bemutatására és minõsítésére „hivatalos bírálót” kért fel a választmány. A kör

tagjai is kifejthették a véleményüket, olykor vitatkozva a hivatalos bíráló megállapításaival. Végül nyílt szavazással döntöttek a minõsítés fokozatáról: érdemkönyvi dicséret, dicséret, méltánylás, elfogadás, elvetés. A legszínvonalasabb alkotásokat az úgynevezett érdemkönyvben örökítették meg. A gyûléseket szavalatok, zene- és énekszámok színesítették.

pángermán eszméket elutasító, „Hûséggel a hazához!” nevû, bonyhádi kezdeményezésû mozgalom tagjai is. Az önképzõkör fennállásának négy évtizede során sok diák tehetsége csillant fel. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említünk. Egyházi íróvá vált Schmidt János, Schlitt Gyula, Zulauf Henrik, Wolf (Ordass) Lajos, Allinger János. Az irodalom és a nyelvészet területén elismert

FOTÓ: MÁTÉ RÉKA

10

Félkörben a mai önképzõk – növénymeghatározás Kölcsén A bonyhádi gimnázium önképzõköre igen népszerû lett, ugyanis 1908-tól évenként négy-öt nyilvános díszgyûlést rendeztek. Ekkor az iskola tornacsarnoka zsúfolásig megtelt a község vezetõivel, társegyesületek tagjaival, szülõkkel és öregdiákokkal. Ilyen alkalom volt március 15-e, október 6-a (e két napra hivatalosan csak 1928 óta emlékezhetünk!), decemberben az irodalmi est, farsangkor pedig a diák színjátszók bemutatkozása (többek között hat õsbemutató elõadásával). Kiemelkedõ volt az 1944. március 20ai rendezvény: a német megszállás másnapján – a gyülekezési tilalom ellenére – az önképzõkör megemlékezett Kossuth Lajos halálának ötvenedik évfordulójáról. E díszgyûlésen részt vettek a hitleri

alkotó lett Kardos Tibor, Gál István, Lotz János, Bachát László, Fáy Ferenc. A történettudományt Máté Károly, Béki Ernõ, Érdy Miklós, Bárdi László és Szita László gazdagította. A mûvészetek kitüntetettje volt Bokor Vilmos, Merész Károly, Kerti Károly, Mõcsényi Mihály és Mezõ Lajos. 1948 júniusában államosították az egyházi oktatási intézményeket. A bonyhádi gimnáziumban megszûnt az önképzõkör, a szavalókör, a cserkészet. Helyére lépett a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége (Madisz), majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), végül a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). A mozgalmi túltengés egyrészt karrierizmust, másrészt passzivitást váltott ki a diákokból. g Dr. Kolta László

Száz éve született dr. Csipkay Sándor fasori tanár Dr. Csipkay Sándor 1908. szeptember 1-jén született a Gömör megyei Csetneken, a 14. században épült, gyönyörû evangélikus templomáról híres településen, Csipkay János és Nagy Eleonóra fiaként. A csodálatos táj varázsa már gyermekkorában felébresztette benne azt a természetszeretetet és lelkületet, amely tanári tevékenysége és cserkészmunkája során egyaránt kiteljesedett. Elemi iskolai tanulmányait szülõfalujában végezte, míg az 1920-as évek elejét Hollandiában töltötte, Julianna holland királynõnek az I. világháborút követõ segélyakciója révén. Az 1922/23-as tanévtõl dr. Hittrich Ödön igazgatósága alatt a Budapesti Evangélikus Gimnázium II. b osztályos tanulója volt. A magyar nyelv iránti érdeklõdését osztályfõnöke, dr. Loisch János keltette fel, a latin iránt dr. Remport Elek hatására kezdett érdeklõdni. Kiváló tanulmányi eredménye következtében a felsõbb osztályokban is tandíjmentes volt. VI. és VII. osztályos korában az Arany János kör könyvtárosa és az Ifjúsági Gyámegylet ellenõre. 1927/28-ban a cserkészcsapat legjobb õrsét Nádasdy-zászlóval tüntették ki; az õrsvezetõ: Csipkay Sándor. Nyolcadikos gimnazista korában a cserkészcsapatban rajparancsnoki tisztet töltött be, és az állami köztisztviselõk Róth-Teleki Johanna grófnõ által alapított tanulmányi ösztöndíját kapta. 1929-ben, már Mikola Sándor igazgatósága alatt, jeles eredménnyel érettségizett. (Kitûnõ érdemjegy akkor még nem volt!) A késõbbiekben híressé vált osztálytársai közül itt Scholz László evangélikus lelkész nevét említjük meg. 1934-ben a gödöllõi, 1937-ben pedig a hollandiai világdzsemborin vett részt. 1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán

szerzett magyar–latin szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. A magyar–holland irodalmi kapcsolatok kezdetei (Laskai János) címû doktori értekezését az akkori elõírásnak megfelelõen 1935-ben nyomtatásban is kiadta.

Eszményi módon került a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári karába. Csipkay Sándor mint volt fasori diák azokkal a tanárokkal lépett egy közösségbe, akik nevelték, tanították. Tanártársai maguk közé valónak tekintették és fogadták el. Az 1936/37-es tanévben dr. Koch István igazgatósága alatt helyettes tanárként az I. a osztályfõnöke és cserkészcsapattisztként a 16-os Evangélikus Gimnázium Cserkészcsapat parancsnoka. 1938. március 14-én Magyar–holland irodalmi kapcsolatok címmel tartotta meg székfoglaló elõadását, melyre a Hollandiában töltött hónapok és doktori érte-

kezése is predesztinálta, hollandnyelvtudása is onnan eredt. Székfoglalójának részlete a gimnázium 1937/38. évi Értesítõjében nyomtatásban is megjelent. Az 1938/39-es tanévben az Arany János önképzõkör társelnöke, õsszel Fülek térségében részt vett a felvidéki bevonuláson. Az 1939/40-es tanévben rendes tanárrá választották, és õ lett az internátus eforusa. Tanári tevékenységét és a kapcsolódó feladatokat a fasori szellemnek megfelelõen, a kiváló tanároktól kapott és a saját egyéniségébõl fakadó szellemiségével, ugyancsak alapos felkészültséggel és az ifjúság iránti szeretettel végezte. Tanári és cserkészvezetõi elkötelezettségének és adottságainak csodálatos bizonyítéka volt, hogy mint tanár a gimnáziumban és mint cserkésztiszt a cserkésztáborban meghitt összhangot teremtett diákjaival, akik ugyanakkor cserkészfiai is voltak. 1942. január 7-én esküdtek egymásnak örök hûséget Jakab Erzsébettel a fasori evangélikus templomban, Kemény Lajos esperes szolgálatával. Az 1942/43-as tanév végétõl 1945. évi megsebesüléséig tartalékos hadnagyként hadmûveleti területen szolgált. Budavár védelmében, a Vérmezõhöz közel szerzett sebesülése következtében hunyt el 1945. február 13-án az Alkotás utcai 11. Helyõrségi Kórházban. Neve a fasori gimnázium II. világháborús emléktábláján több fasori diákéval együtt szerepel. Dr. Csipkay Sándor életének vezérfonala mindenkor a tíz cserkésztörvény betartása volt. Ez akkor is megmutatkozott, amikor 1944 karácsonya körül barátai a katonai szolgálatból történõ dezertálásra próbálták rábeszélni, de õ hazafias elkötelezettségébõl fakadóan utolsó leheletéig harcolt. Emléke legyen áldott! g Dr. Vitális György


mozaik

Égetõ kérdés: mi legyen az õszi avarral? ÜZENET AZ ARARÁTRÓL b Hangulatos õszi sétánkat többnyire egy dolog rontja el: az utak mentén gomolyogva felszálló, orrfacsaró füst. Az avarégetés amellett, hogy kellemetlen órákat okozhat a szomszédoknak, a természet védelme szempontjából sem ideális megoldás. Mi tehetünk tehát?

Elõször is érdemes megvizsgálnunk, miért is hasznos az avar egy természetes élõhelyen. Télen a lehullott levelekbõl álló takaróréteg a természetben fontos szerepet betöltõ apró élõ szervezetek (egysejtûek, gombák) számára nyújt védelmet, és gilisztáknak, rovaroknak, csigáknak, apróbb hüllõknek is búvóhelyül szolgál. Sõt a hideg beköszöntével egyes madarak is benne kutatnak táplálék után. A természet mintájára kertünk egyes részein – például a fás, bokros részek alatt vagy az ágyásokban – nyugodtan ott hagyhatjuk a lehullott lombot, amely tavaszra szép lassan lebomlik. (A megmaradt halmocskákat a párolgás, gyomosodás megakadályozása céljából esetleg használhatjuk talajtakarásra is.) Ügyeljünk rá, hogy a lombréteg egyenletes eloszlású legyen, és ne legyen túl vastag. Az avar tehát hasznos tényezõ a kertünkben is végbemenõ természetes körforgásban. Egyes gazdák azt javasolják, hogy a lehullott lombot közvetlenül forgassuk be a talajba, így a korhadó levelek tavasszal humuszként gazdagítják a földet.

Ha kertünkben nincs lehetõség az összes lehullott lomb talajtakaróként történõ felhasználására, akkor az önkormányzatoknál beszerezhetõ (megvehetõ), kifejezetten zöldhulladék gyûjtésére szolgáló zsákokba helyezhetjük. A zsákokat ingyenesen elszállítják a járda szélérõl. Ennél jobb megoldás azonban a komposztálás. A kész komposzt talajba forgatásával biztosítjuk a talaj, így a benne élõ növények számára a szerves tápanyagok utánpótlását, elkerülve a mûtrágya használatát. Kertes házaknál ma talán már nem ritkaság a kert megfelelõ részében kialakított komposztáló, amelyben a háztartásban keletkezett szerves hulladékokat (sok egyéb mellett a lenyírt füvet, a gyümölcs- és zöldséghéjat) gyûjtik. Ekkor elegendõ beforgatni az avart a már meglévõ komposzthalomba. Kialakíthatunk kifejezetten csak a lomb gyûjtésére szolgáló úgynevezett komposzthálót is. Elõnye, hogy nem kell rendszeresen átforgatni a komposztot, csak jól be kell locsolni a lomb belehelyezése után. Kapható magyar gyártású, kész komposztáló is, ám a háló házilag is egyszerûen összeállítható: néhány

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: [email protected]

cölöp és a barkácsboltokban beszerezhetõ drótháló kell csak hozzá, igazodva a levelek mennyiségéhez. Fontos megjegyezni, hogy mindenféle levél komposztálható, nyugodtan összekeverhetjük õket, figyelembe véve eltérõ lebomlási idejüket. Hosszabb idõ (két év) alatt ugyan, de még a dió és a vadgesztenye levelében található növekedésgátló anyag, a csersav is lebomlik a komposztálás során, így ezeket a leveleket is érdemes gyûjteni. Szintén körültekintõen kell bánni a viaszbevonatú levelekkel; csak kis mennyiségben keverjük a többi levél közé vagy külön komposztáljuk õket! Beteg, fertõzött növényi részeket ne keverjünk a halomba! Ha betartjuk a komposztálás néhány alapvetõ szabályát, akkor biztosan sikerrel járunk, kímélve egészségünket és környezetünket. A komposztálás eljárásáról, kivitelezésérõl további hasznos információk olvashatók a http://www.komposztalj.hu/ oldalon. g – JCsCs –

Regionális felügyelõi konferencia Szarvason b Pontosan egy esztendeje Orosházán, a Nyugat- és a Kelet-Békési Egyházmegye felügyelõinek találkozóján fogalmazódott meg az a gondolat, hogy 2008-ra bõvítsék a kört a bács-kiskuniakkal, azaz a Déli Egyházkerület három egyházmegyéje együtt tartson regionális felügyelõi konferenciát. Az ötletbõl az elmúlt szombaton Szarvason valóság lett. A Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda látta vendégül a harminc gyülekezetbõl érkezett félszáz felügyelõt és az egyházközségek más felelõs tisztségviselõit.

Az összejövetel a kezdeményezõ Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ üdvözlõ szavaival és megnyitó gondolataival kezdõdött, majd a házigazda ótemplomi gyülekezet igazgató lelkésze, Lázár Zsolt kívánt eredményes tanácskozást a jelenlévõknek. A vendéglátó iskola tanulói Istent dicsérõ énekekkel és szép versekkel köszöntötték az érkezõket, majd Molnár Istvánné igazgató beszámolt a 2000-ben alapított, azóta dinamikusan fejlõdõ, jelenleg négyszázötven gyermeket tanító iskola és a hetven apróságot oktató-nevelõ óvoda munkájáról.

A felügyelõk himnuszának nevezett 475. ének eléneklése után Gáncs Péter püspök Lk 10,1 alapján tartotta nyitóáhítatát. Az Úr szolgálatba állított hetvenkét tanítványát kettesével küldte minden városba – mondta, és kérte, hogy a lelkészek és a felügyelõk közösen képviseljék Krisztus ügyét, továbbá mint a gyülekezetek társelnökei találják meg az „összjáték” lehetõségeit. Az elsõ vitaindítót – a lelkészcsaládból származó ifj. Zászkaliczky Pál programozó matematikus elõadását – élénk érdeklõdés kísérte. Az elõadó szólt arról, hogy háromévnyi elõkészítõ munka elõzte meg az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló 2007. évi IV. törvény zsinati elfogadását. Elmondta, hogy szükségessé vált törvényi szinten szabályozni az evangélikus lelkészek és más egyházi személyek nyugellátásának, özvegyi nyugdíjának, betegségi ellátásának biztosítását. Az alapnak kötelezõen tagja minden lelkész, aki a lelkészi névjegyzékben szerepel. A járulék mértéke harminc százalék; a rendes tag járulékának felét maga a tag fizeti, másik felét a foglalkoztató egyházközségek, egyházi intézmények. Az egyház nyugdíjosztálya megszûnik, helyét átveszi az Evangélikus Szolidaritási Alap. Szükség volt erre a találkozásra, hiszen kiderült, hogy a 2009. január 1-jén hatályba lépõ törvényt a jelen lévõ gyülekezeti vezetõknek eddig mindössze

Papot játszott a lelkész Na jarmoku (A vásárban) címmel rendezték meg szeptember 19. és 21. között Békéscsabán a dél-alföldi szlovákok találkozóját. A fesztiválon zenés programokkal, kiállításokkal és gasztronómiai bemutatókkal várták az érdeklõdõket. Péntek este a helyi Balassi táncegyüttes (képünkön) elõadására került sor. A szlovák és magyar népzenei és táncmotívumokból koreografált, több táncosgeneráció részvételével színpadra állított mûsor azt a kort idézte meg, amelyben a vasárnapi istentisztelet után táncmulatságokat rendeztek a csabai Kistemplom elõtt. Az esten evangélikus lelkész is fellépett: Aradi András történetesen éppen a szlovák igehirdetõt alakította. A találkozó zárásaként vasárnap a nagytemplomban ünnepi istentiszteletet tartottak, melyen Kutyej Pál Albert lelkész hirdette az igét szlovákul, majd megáldották az idei termést. g László Jenõ Csaba felvétele

egytizede tanulmányozta. Többen megfogalmazták, hogy különösen a kisebb gyülekezeteknek nincsen forrásuk a járulékok befizetésére. Mások elõrevetítették, hogy komoly konfliktusok lehetségesek, elengedhetetlen lesz a törvény többszöri módosítása. A második elõadást dr. Rück András, a Kelet-Békési Egyházmegye felügyelõje tartotta Mi a felügyelõ feladata a korszerû gyülekezet vezetésében? címmel. Érdekfeszítõ vitaindítójában szólt a felügyelõvé válás lépcsõfokairól, a gyülekezeti béke fontosságáról, a lelkészekkel való jó együttmûködésrõl. Kiemelte annak szükségességét, hogy a lelkész és a felügyelõ erõt és hitet tudjon adni egymásnak. A felügyelõ tudjon meghallgatni, motiválni, ha kell, tudja módosítani a véleményét. A testvéri közösség résztvevõi egymás után emelkedtek szólásra, kérdéseket tettek fel, megosztották egymással a felügyelõi munka során szerzett tapasztalataikat, szóltak a gondokról és az örömökrõl. Az idõ jócskán elszaladt, az elnöklõ Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ azzal zárta az összejövetelt, hogy a témát nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Cél, hogy a felügyelõk hasznosítsák tapasztalataikat az egyházközségek építésében, a gyülekezeti munkában, így készülve az újabb, 2009. évi békéscsabai konferenciára. g Koszorús Oszkár

f

11

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Hol lakik Isten? Tisztelt Szerkesztõség! Sajnos csak megkésve reagálok Szeverényi tisztelendõ úr Hol lakik Isten? címû írására (EvÉlet, 2008. augusztus 31.). Ha még így is tudják hasznosítani, az jó. Egyébként szíveskedjenek eljuttatni Szeverényi tisztelendõ úrhoz. A feltett kérdésre adott válasszal teljes mértékben egyetértek. A templomban egymás mögötti padokban elhelyezkedõ hívekkel kapcsolatban azonban más a véleményem. Az istentisztelet alatt a hívek ne egymást nézzék (ezzel még nem látják meg a másikban élõ Krisztust), hanem csak az igére, az imádságokra, az énekekre, az igehirdetésre figyeljenek! Ha újonnan épül templom, jó lehet a mozgatható ülõhelyek alkalmazása, elõsegítendõ az istentiszteleten kívüli hitmélyítõ alkalmak tartását (bibliaóra, ifjúsági foglalkozás és így tovább). A lelkész oltártérben való liturgikus forgásáról is más a véleményem. A gyülekezet felé fordulása az Isten szavának közlését, az oltár felé fordulása a gyülekezet Istenhez szóló szavát jelképezi. Ezt megszoktuk, nem zavaró. A többcélú termekre a leírtak szerint valóban szükség van. Erõs vár a mi Istenünk! Tisztelettel: Légrádi György (Pécs)

Helyreigazítás Tisztelt Szerkesztõség! Az EvÉlet ez évi 36. számában interjú jelent meg Schulek Csabával Csapatban gondolkodni címmel. A tévériporter a fontos emberi teljesítmények között említi „a kalapácsvetõ Fazekas Róbert negyedik” helyét. Fazekas Róbert diszkoszvetõ, és Pekingben a nyolcadik helyen végzett. A kalapácsvetés negyedik helyét – a versenyben – Pars Krisztián szerezte meg. (Megjegyzem, hogy Pars Krisztián utólag megkaphatja az ezüstérmet, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – utólag – törli a két, pozitív doppingmintát produkáló fehérorosz versenyzõ eredményét.) Üdvözlettel: Bence István (Budapest)

Kommentár nélkül Kedves Szerkesztõk! A megalapozott és tudatosan megélt keresztény hit embere bátran néz körül az õt körülvevõ világban, és nem tart a más vallásokkal való értekezéstõl sem. Ugyanakkor mindennek megvan a maga helye és ideje. Furcsállom, hogy az Evangélikus Élet szeptember 21-i száma helyt adott a Százötven éve kezdõdtek a Mária-jelenések Lourdes-ban és a Sztúpát avatnak Palócföldön címû hírnek. Ezeket a híreket az MTI tudósításaként idézi evangélikus hetilapunk. A nem keresztény vallások egyre inkább teret nyernek Európában, eközben a kereszténységen belül is akadnak a Szentírás zsinórmértékétõl eltérõ tanítások és gyakorlatok. Erre érzékeny rugalmassággal és ha kell, önkritikától sem visszariadva szükséges reagálnunk. Azt azonban nem tartom helyesnek, hogy a gyakran anyagtorlódással küzdõ Evangélikus Élet e – hozzánk máshonnan is elérõ – híreket közli. Ha e hírekhez rövid biblikus kommentár kapcsolódna, akkor lenne igazán helyük és értelmük újságunkban. A keresztény hit bátorságából fakadó nyitottság egyik oldala a megértés szándéka egyetértési kötelezettség nélkül, másik és nélkülözhetetlen oldala viszont a hitünkbõl fakadó látás felvázolása. E kettõ együtt értékes és építõ. Ez a második lépcsõ esetünkben hiányzik, így a két híradás akár az egyházon belüli és más vallások felé való ökumenikus nyitottságunk bizonygatásaként is értékelhetõ. Utóbbi pedig egyre nagyobb teret kap hivatalos teológiai szinten és a „népi kegyességben” egyaránt az „egy az Isten, mindegy, melyik vallás módján imádjuk” gondolatában. Kovács László lelkész (Dunakeszi)

A „hitetlenek” se ebédeljenek a ramadán alatt? Megtiltaná az arab országok muzulmán vallású lakosságának többsége a nem muszlimoknak, hogy ételt vagy italt vegyenek magukhoz nyilvános helyen a böjti hónapban. A dubaji Maktub Research közvélemény-kutató intézet hatezer fõs mintán végzett felmérése szerint a térségben élõ muszlimok hatvankét százaléka tiltáspárti, vagyis egyetért azzal az állítással, hogy a környezetükben élõ nem muzulmánoknak (például a keresztényeknek) meg kellene tiltani, hogy nyilvános helyen egyenek vagy igyanak ramadán idején napközben. A közel-keleti muzulmánok ötvenkét százaléka azt is szeretné, ha a böjti idõ-

szakban nappal nem is nyitnának ki a vendéglõk és a kávéházak. Ez több országban – például Kuvaitban és SzaúdArábiában – így is van, máshol – Jordániában például – pedig a szállodai éttermek felmentést kapnak. Marokkóban, Libanonban és Egyiptomban sok hely egész nap nyitva van, de alkoholt ramadán idején nemigen szolgálnak fel. A muzulmán országok többségében idén szeptember elsején kezdõdött a böjti hónap. A mintegy 1,3 milliárd hívõ ilyenkor napközben nem étkezhet, csak napnyugta után napkeltéig. Kivételt képeznek a várandós asszonyok, a betegek, a gyerekek és akik éppen úton vannak. d MTI

Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 865 forintért

fél évre: 5170 forintért

három hónapra: 2585 forintért

egy évre: 10 340 forintért

Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a [email protected] címre küldheti el.

12

e


HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatában szeptember 28-án, vasárnap 18 órakor Beharka Pál orgonál. Mûsorán Bach és magyar mesterek mûvei szerepelnek. A Serkenj fel, aki aluszol! – A magyar evangélikus ébredés kiemelkedõ egyéniségei a 20. században címû sorozat keretében az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) következõ havi alkalma október 9-én, csütörtökön 17 órakor kezdõdik az Országos Iroda utcáról nyíló földszinti termében (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Az alkalmon Gáncs Aladár testvérünk életét és szolgálatát ismerhetjük meg közelebbrõl. Elõadó: Gyõri Tamás József iskolalelkész (Budapest-Fasor). Az õszi csendesnap november 22én lesz Kispesten.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Szeptember 28-án, vasárnap 10.04tõl istentiszteletet hallhatunk az MR1 – Kossuth rádió hullámhoszszán Tatabányáról. Igét hirdet Schermann Gábor lelkész.

HIRDETÉS

Vasárnap

HIRDETÉS

„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” (1Kor 12,4–5) Meghívó a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület pedagógus-csendesnapjára. Idõpontja: október 11., szombat. Helye: Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola, 8500 Pápa, Árok u. 12. (tel: 89/313-483; 20/824-6566; e-mail: [email protected]). Jelentkezni az iskola címén lehet október 5-ig.

A Keszthely és Környéke Evangélikus Egyházközség örömmel értesíti, hogy megválasztott lelkészét, Honthegyi Zsoltot október 5-én, vasárnap 16 órakor a keszthelyi evangélikus templomban ünnepi istentisztelet keretében iktatja be szolgálatába Szemerei János esperes. Az istentiszteleten igét hirdet Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Szeretettel hívjuk ünnepi alkalmunkra. Erõs vár a mi Istenünk! Az egyházközség vezetõsége

HIRDETÉS

A Medicopter Alapítvány kéri az Ön támogatását céljai megvalósításához Az alapítvány célja: az egész országra kiterjedõen elõsegíteni a hatékonyabb légi mentést és e tevékenység ellátásához biztosítani a szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételeket. Ahhoz kérjük a segítségüket, hogy a légimentõ-szolgálat szállítóeszközei megfelelõ mûszerekkel rendelkezhessenek. A mentõszolgálat dolgozói nap mint nap emberfeletti küzdelmet folytatnak életüket kockáztatva a bajbajutottak megmentéséért. A legkisebb anyagi segítség is sokat ér! Bankszámlaszám: 11705008-20477873.

HIRDETÉS

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL

Következõ számunkban:

MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve!

Utcazenészek

Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

Új nap – új kegyelem

APRÓHIRDETÉS Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail: [email protected].

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból szeptember 28-ától október 5-éig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

10.00 / m1 Evangélikus magazin 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Tatabányáról Igét hirdet Schermann Gábor lelkész. 10.25 / m1 Evangélikus ifjúsági mûsor 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 13.00 / PAX Raffay Sándor (magyar dokumentumfilm, 2007) (36') 20.40 / PAX Lélek és építészet (portréfilm) (20') Benczúr László 21.15 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/52. rész

4.50 / m2 Arborétumok, gyûjteményes kertek (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat) A soproni botanikus kert 11.34 / M. Katolikus Rádió Gospelkrónika 14.30 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Kósa Éva: A média szerepe a gyerekek fejlõdésében 17.30 / PAX Tegnap, ma és mindörökké (68') Pintér Béla és a csemeték koncertje 20.40 / Duna Tv Úton (olasz dokumentumfilm, 1983) (62') 22.30 / Duna II. Autonómia Chaplin szereti a zenét (magyar zenés film, 2007) (25') Fabula Rasa: Csindratta 1.

8.50 / Duna Tv „A magok oltalmára…” – Erdélyi erõdtemplomok (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2001) (11') Nagyajta 13.30 / Bartók rádió Soproni régi zenei napok 2008 Mozart: A-dúr zongoraverseny K. 414. 18.05 / m2 Napló. Pilinszky János: Egy lírikus naplójából 20.00 / Filmmúzeum Vissza az úton (magyar játékfilm, 1940) (70') 22.55 / m1 Az utókor ítélete Varnus Xavér mûsora 23.40 / m1 A senki földjén (brazil dráma, 2001) (89')

14.05 / m2 Rajnán innen, Dunán túl… (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat) (33') 1. rész Bajorország 15.50 / m2 A világörökség újabb kincsei (holland ismeretterjesztõ filmsorozat, 2004) (15') A roskildei székesegyház 17.00 / PAX Fejezetek a magyar kereszténység történetébõl (26') Reformáció 20.00 / Duna Tv Belsõ fény (magyar koncertfilm, 2008) (70') Éjjeli zene Érdi Tamással Szatmárnémetiben 20.00 / Duna II. Autonómia Blanka (magyar dokumentumfilm, 1999) (48')

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. Jer 17,14 (Zsolt 118,24; Mk 2,28; Mk 2,1–12; Ef 4,22–32; Zsolt 109) „Csak egészség legyen!” – nagyon sokszor hangzik el ez a mondat a szánkból. Azt gondoljuk, hogy erre van igazán szükségünk a nyugodt, békés élethez. Ezért rettegünk annyira a betegségektõl, és mindannyian azt kérjük Istentõl, hogy adjon szabadulást testi bajainkból, szenvedéseinkbõl, a mindennapi küzdelmekbõl. Hol van ehhez képest a lelkünk gyógyulása, a bûneiktõl való szabadulás vágya? A testi egészségnél sokkal nagyobb szükségünk van arra, hogy a lelki életünk megújítását kérjük Istentõl, és õszinte szívvel imádkozzuk: „…ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…” (Mt 6,13a)

Hétfõ Isten elküldi szeretetét és hûségét. Zsolt 57,4b (Mk 1,13; Lk 10,17–20; Jer 39,1–18) Szeretet és hûség – ez az emberi kapcsolatokat igazán meghatározó két élmény hiányzik a mi életünkbõl. A „Szeretlek, mert szeretlek…” egyszerûségét felváltja a „Szeretlek, mert…”, és soroljuk is feltételeink hosszú listáját. Az érdekekhez kapcsolt szeretetnek jellemzõ vonása, hogy a hûség is kiveszik belõlünk általa. Arra hajlunk személyes kapcsolatainkban, amelyik irányba érdekünk megkívánja. Isten azonban olyan szeretetrõl és hûségrõl tesz bizonyságot Jézus Krisztusban, amelybõl nekünk is táplálkoznunk kell, hogy egészséges emberi kapcsolataink legyenek.

Kedd Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonába vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket. 1Pt 2,9 (Zsolt 57,10; 1Móz 16,6b–14; Jer 40,1–16) Sokszor bezárkózunk a biztonságunkat jelentõ négy fal közé, és magunkkal visszük oda saját hitéletünket is. Magunknak élünk, és magunkban õrizzük az Istennel való személyes élményeinket. „Hitem magánügy” – halljuk gyakran, és közben elfeledkezünk arról, hogy nem erre hívattunk el. Mindannyian kaptunk talentumokat, amelyekkel építhetjük közösségeinket. Ezek abból a kapcsolatból fakadnak, hogy Istenhez tartozunk, és õ feladattal bíz meg bennünket, ahogy tette ezt Jézus a missziói parancsban is: „Menjetek (…), tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19)

Szerda Istennél van segítségem és dicsõségem. Zsolt 62,8 (1Pt 2,2–3; Jel 14,6–7/13–16/; Jer 41,1–18) Hétköznapjaink egyik legnagyobb kérdése az, hogy ki tud segíteni nekünk. Legtöbbször önmagunkban bízunk, abban, hogy saját erõnkbõl képesek vagyunk megoldani a problémáinkat. Túlzott önbizalmunk következtében hátat fordítunk annak, aki valóban segíteni tud rajtunk. A zsoltáros õszinte vallomása nekünk is biztatást adhat, amikor érezzük, hogy erõnk végéhez értünk: nincs tovább, nincs más lehetõségünk, mint Istenben bízni.

Csütörtök Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. Zsolt 33,10 (1Kor 1,28–29; Mt 18,10–14; Jer 42,1–22) Ember tervez, Isten végez! Életünk során számtalan tervünk van, amelyet igyekszünk megvalósítani. Közülük sokat saját erõnkbõl teljesítünk, de vannak olyanok, amelyekért hiába küzdünk, mégsem valósulnak meg. Mindazok a tervek, amelyekbõl kihagyjuk Istent, rövid távon ugyan hozhatnak sikert, de hosszú távon nem tesznek boldoggá. A legjobb terv az emberi életben Istenre bízni magunkat és az õ útján járni.

Péntek Szeressétek az igazságot és a békességet! Zak 8,19b (Jn 3,21; Mt 26,51–54; Jer 43,1–13) Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága.

Szombat Aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésbõl. 1Kor 9,10 (Zsolt 32,10; ApCsel 27,16–25; Jer 44,1–14) Pesszimista életszemléletünket, amelybe gyakran beleragadunk, cseréljük le, és reménységgel induljunk neki az elõttünk álló feladatoknak! Lássuk meg, hogy a feladat ugyan nehéz, és megpróbáltatások is várnak ránk, de mindvégig ott áll mellettünk az, aki a gyümölcsöt érleli. Isten munkatársai vagyunk, így azzal a reménységgel élhetünk, hogy megízlelhetjük munkánk igazi gyümölcseit. g Csorbáné Farkas Zsófia

FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA!

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

9.30 / m2 Mátyás király és a reneszánsz (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2008) (22') Mindennapok Mátyás udvarában 13.26 / Bartók rádió XIX. miskolci kamarakórus-fesztivál A nyíregyházi Cantemus kórus énekel 13.34 / M. Katolikus Rádió Szépkorúak klubja 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Cseh László úszó 14.35 / m2 Négyszázezer nap. Csatlakozás a keresztény Európához 16.00 / m2 Bence meg a többi jómadár (magyar ismeretterjesztõ film, 2007) (26')

9.25 / m2 Hétmérföld (35') Székelykeresztúr 13.30 / Kossuth rádió Örüljetek az Úrban mindenkor! A metodista egyház félórája 13.40 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/53. rész: Carissimi: Ábrahám és Izsák (oratórium) 17.00 / Duna II. Autonómia Rendhagyó történelemóra (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2002) (39') Erdély népe és vallásai 18.00 / Bartók rádió A jövõ hét muzsikusa Szokolay Sándor zeneszerzõ 20.00 / M. Katolikus Rádió Keresztény Közéleti Akadémia (aktuálpolitikai elemzõmûsor)

12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') Ferencesek Gyöngyösön 12.05 / m1 Szeszélyes nyár (csehszlovák vígjáték, 1968) (72') 16.10 / PAX Jobbítsd a nemzetöt! Szokolay Sándor mûve 21.04 / Kossuth rádió Magyar honvédsorsok – A fegyverletétel Simon László dokumentumjátéka 21.35 / Spektrum Churchill és a háborús döntések (dokumentumfilm) 22.05 / Duna Tv Assisi Szent Ferenc (olasz–NSZK filmdráma, 1989) (150')

8.00 / Civil Rádió Napkelet (keresztény zenei mûsor) 10.35 / m1 Evangélikus ifjúsági mûsor 11.35 / m1 A Promise zenekar 12.01 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 15.05 / Bartók rádió Beszélgetések az egyházzenérõl Szent szöveg, kötött szöveg 21.15 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/54. rész J. Ch. F. Bach: Die Kindheit Jesu (oratórium) 23.00 / Duna Tv A nap vége (svéd filmdráma, 1957) (87')

E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected]

Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/3175478, 1/486-1228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]).

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, európai országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.

f Folytatás a 3. oldalon

Recommend Documents