f Folytatás a 4. oldalon

evangélikus hetilap „»Régi álmom vált valóra« – fogalmazott beszélgetésünk kezdetén D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, akit abból az alkalomból kerestünk fel, hogy március 30-án véget ért az elsõ gyülekezetimunkatárs-képzõ tanfolyam.” f Valóra vált álom – 3. oldal

73. évfolyam, 15. szám – 2008. április 13. – Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)

„1829-tõl lakott Pesten, és lett tagja a pesti evangélikus gyülekezetnek. Gyülekezeti, egyházi tisztséget sohasem vállalt. Õ »fedezte fel« azonban Székács Józsefet – kétszeresen is.” f Százötven éve hunyt el Bajza József – 5. oldal

„Azt a feladatot tûztem ki magam elé, hogy a kommentár egyszerre legyen segítség a teológusnemzedék számára, és az Isten igéje után vágyakozó gyülekezeti tagok is találjanak benne a maguk számára eleven mondanivalót. Tudományos és népszerû magyarázatot szerettem volna írni.” f Beszélgetés dr. Cserháti Sándor teológiai tanárral – 7. oldal

Tartani a lelket

g Dr. Prõhle Péter

Képünkön a nyitó elõadást tartó Orbán Viktor és az ülést vezetõ Balog Zoltán

Állam és egyház viszonya norvég és magyar tükörben Dies Academicus a hittudományi egyetemen b Egyházi harc és biztonságpolitika egykor és ma címmel rendezték meg április 2-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) a már hagyományosnak számító Dies Academicust, a tudomány napját. Az idei konferencia tematikus keretét a norvég egyháznak a náci megszállókkal folytatott harcát feldolgozó, a Luther Kiadó gondozásában frissen megjelent könyv nyújtotta – így az elõadások mindegyike valamilyen módon az állam és egyház viszonyát elemzõ örökzöld kérdésekre igyekezett reflektálni.

A konferenciát dr. Korányi András, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének adjunktusa nyitotta meg. Ezután dr. Csepregi Zoltán rektor saját egyháztörténeti kutatásai-

nak a kontextusába ágyazva meggyõzõen érzékeltette a téma jelentõségét, utalva arra, hogy pont a Norvégiában lezajlott események tükrében miképp váltak a skandináv teológiai reflexiók ma már megkerülhetetlenné Luther politikai teológiájának az értelmezésében.

Politikai vallások Az elsõ elõadó – dr. Balogh László, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Politikatudományi Tanszékének oktatója – a probléma vizsgálatát megalapozó elméleti háttérnek, a totalitárius rendszerek politikai természetrajzának a bemutatását tûzte ki célul Politikai vallások címû prezentációjával. Érdeklõdésének homlokterében az a kérdés állt, hogy a hagyományos leírások – történelmi alapú levezetés, démonizálás és így tovább – kudarcával szembesülve mégis miképpen kerülhetnénk közelebb a totalitárius

ideológiák megértéséhez. Az értelmezés kulcsát az elõadó – elsõsorban Eric Voegelin politikai filozófiájának gondolataira építve – ezen rendszerek vallásos vonatkozásainak a felfejtésében találta meg. A totalitárius ideológia vonzereje eszerint abban áll, hogy az ember legitim vallásos várakozásaira épít, ezeket a vágyakat azonban a saját politikai céljainak megfelelõen csatornázza. Ezeknél az úgynevezett belsõ világú vagy politikai vallásoknál a transzcendencia kikapcsolódik, megtörténik „Isten lefejezése”, helyére pedig a mozgalom áll. Míg tehát a vallás szekularizálódik, a politikai szféra szakralizálódik: a történelem helyébe egyfajta szekularizálódott üdvtörténet lép. A politikai vallás az emberi történelmet már befejezettnek tudatja, hiszen a megváltás helye átkerült a mennybõl a földre – ahol kizárólag a politika válthat meg. f Folytatás a 6. oldalon

A kommunikáló egyház és szellemi mûhelyei b A mai magyar közélet viszonyai között, az egyház és a szekuláris világ egymáshoz való viszonyulására tekintettel egyházunk értelmiségi tagjainak speciális feladatokkal és kihívásokkal kell szembesülniük. A 2005-ben alakult Magyar Evangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) egyik fõ céljának tekinti, hogy az egyházi közélet legaktuálisabb témáiról konferenciák keretében szervezzen elõadásokat és fórumbeszélgetéseket. Az evangélikus értelmiség idei találkozóját április 5-én rendezték meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.

A konferencia elõadásai és fórumbeszélgetései két nagy témakört igyekeztek körüljárni Egyház és kommunikáció, valamint Evangélikus szellemi mûhelyeink címmel.

Középpontban az iskolalelkészi szolgálat f 3. oldal Quo vadis, evangélikus értelmiség? f 6. oldal A pokol tornácán f 7. oldal Börtönmissziós imahét f 8. oldal Tisztesség és hitelesség f 9. oldal Növekszik a Szélrózsa-bimbó f 10. oldal

Galilei galaxisa

FOTÓ: GÉCZY LAJOS

b Közel hét év után ismét lelkipásztorok – köztük egyházvezetõk – népesítették be a Parlament felsõházi termét. 2001. június 28-án A vidék lelke az egyház címmel rendezett tanácskozást az Orbán-kormány miniszterelnöki kabinetje. Az elmúlt héten a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Barankovics István Alapítvány szervezésében invitálták a felekezetek képviselõit az Országházba – többségükben – a hét évvel ezelõtti rendezvény életre hívói. Az április 2-i konferencia címe így hangzott: Az ország lelke és az egyház. f Folytatás a 4. oldalon

Ára: 199 Ft

A tanácskozást megnyitó áhítaton Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese szolgált igei alapozással. Az elsõ elõadást Krámer György, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese tartotta. Az evangélikus egyház kommunikációjának elemzését a másik két keresztény felekezettel való összehasonlítással kezdte; megállapította, hogy a római katolikusok és a reformátusok sokkal komolyabban, szervezettebben és magasabb színvonalon foglalkoznak ezzel a témával (katolikus médiakonferenciák, a Károli-egyetem kommunikáció szakja és így tovább). Az evangélikus egyház lépéshátrányból indul ezen a téren.

Isten és ember – kommunikációs helyzetben Krámer György két nagy területet különített el a témán belül: a kommunikáció teológiáját és a kommunikáló egyházra

vonatkozó ismérveket. Referátumában kifejtette, hogy a teológia felõl közelítve Isten a teremtés aktusában eleve kommunikációs szituációba helyezte magát és az általa önkifejezésként teremtett világot, illetve az embert. A kommunikációelmélet alapfogalmai minden további nélkül – ám fontos többletjelentéssel – alkalmazhatók a teológiai alaphelyzetre is: az adó (Isten) és a vevõ (ember) között egy sajátos tartalmat hordozó kód, egy speciális nyelv a közvetítõ, amelyet a teológia „Isten igéjének” nevez. Ez nem egyszerûen szó, hanem cselekvéssel együtt járó szó (cselekvõ szó, ezért hívjuk a magyarban igének). Az Isten és ember közötti kommunikáció nem önmagáért való, célja a szeretetközösségnek a teremtõ és a teremtmény közötti helyreállítása, valamint ember és ember közötti megteremtése. A kommunikáció ezért szervesen összefügg a kommunió teológiai fogalmával. f Folytatás a 6. oldalon

Napilapokban röppent fel az a hír, hogy a Vatikán emlékmûvet készül állítani Galileo Galilei olasz csillagász-fizikusmatematikusnak, akit 1633-ban VIII. Orbán pápa vezetésével elítéltek. Szárnyra kelt az a hír is, hogy a Vatikán honlapján ezt cáfoló nyilatkozat olvasható. A röpködõ híresztelések ellenõrzésébe bele sem kezdtem, mert van viszont egy régi tévedés, amely ezekkel kapcsolatban ismét lábra kapott. Napilapokban terjed ismét, félrevezeti az embereket a tudomány és hit kapcsolatának kérdésében, táplálva a tudományos ateizmust. Idézem: „A heliocentrikus világkép szerint a Nap az Univerzum központja, s körülötte kering a bolygónk. Az egyház a kopernikuszi elképzelést mint matematikai modellt elfogadta. Galilei azonban túlmenve ezen nem matematikai eszközként, hanem a valóság leírásaként tekintett a tanokra.” Ez utóbbi mondatnál nehéz tömörebben összefoglalni azt a tévedést, amely melegágya a tudományos ateizmusnak. Tévedés összekeverni egy matematikai modellt, egy matematikai eszközt a valóság leírásával, a valósággal. Érzékelteti a tévedést, ha példaképp a valóságos idõjárásra gondolunk. A mai idõjárás éppen olyan, amilyen, és a milyenségérõl sok, de nem mindenre kiterjedõ adatunk van. Korábbi napok idõjárásával hasonló a helyzet, de évszázados messzeségben már kevesebb adattal kell beérnünk. A holnapnak is megvan a maga valóságos idõjárása, de ez csak holnap lesz valóságszerûen hozzáférhetõ, a távolabbi jövõ pedig még tovább várat magára. Az idõjárás-elõrejelzés, pontosabban -elõretalálgatás nagy üzlet. Az egymással versengõ szolgálatok különféle matematikai modelleket használnak. Mindegyik abban reménykedik, hogy rövid távon az õ modellje a versenytársaknál jobban megközelíti a valóságot. Hosszabb távon már nem egy-egy adott nap idõjárása a kérdés, hanem az éghajlat alakulása. Közismert, hogy e tekintetben milyen mértékû a bizonytalanság. Az eltérõ vélemények mögött eltérõ matematikai modellek vannak. A ma emberében fel sem merül, hogy „nem matematikai eszközként, hanem a valóság leírásaként” tekintsen egy meteorológiai modellre. A modell nem azonos a valósággal. A holnapra vonatkozó elõrejelzés nem a holnapi valóság mintegy „látnoki” megvizsgálása útján készül, hanem a már ma is létezõ modell alapján. Éppen ezért lehetséges, hogy az elõrejelzés „mellétalál”. Ráadásul több modell is létezik, így a mellétalálás lehetõsége is többféle. A modellek csak bizonyos mértékig hasonlítanak a valóságra, és jelentõs pontokon jelentõs mértékben eltérhetnek tõle. A jövõ felõl a múlt felé fordulva matematikailag nincs igazi változás; a modellek általában nemcsak a jövõ megjóslására, hanem a múltbeli hiányzó adatok „megtippelésére” is alkalmasak. De a jövõ felõl a múlt felé fordulva az emberek ösztönös hozzáállása megváltozik, és ezt a tudományos ateizmus ki is használja.

A múlttal kapcsolatos szemléleti csapda mûködése pofonegyszerû. A múlt valahogyan megtörtént. A vizsgált kérdéssel kapcsolatban van egy modell, amely minden hozzáférhetõ ténnyel egybevág. Mond valamit a nem hozzáférhetõ tényekkel kapcsolatban is. Ha a hozzá nem férhetõség oka a jövõbeliség lenne, akkor az emberek ösztönösen éreznék, hogy a kezünkben csak modell van, és a jövõ nem feltétlenül a modell jóslata szerint fog bekövetkezni. A múlt esetén viszont, amikor tehát a múltbeli adatok hiánya miatt nem férünk hozzá egyes tényekhez, sokan már hajlamosak arra gondolni, hogy a modell végre tudósít az eddig hozzáférhetetlen tényekrõl. Ráadásul megtörtént tényként kezdik tisztelni a modell szolgáltatta választ. Azaz úgy tekintenek a modellre, mintha közvetlenül magát a múlt valóságát látnák. Ha egy témakörben két modell is van, akkor egy kicsit jobb a helyzet, mert legalább az egyikkel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy az nem azonos a valósággal. Azonban mennél átfogóbb a modellezendõ kérdéskör – például az élõvilág vagy a fizikai világ a maga teljességében –, annál inkább kénytelenek vagyunk beérni több helyett egyetlen modellel is, mert már az is hatalmas tudományos elõrehaladásnak számít, ha a tudósok képesek legalább egy lehetséges modellt felállítani. Ha hatalmas, az egész tudományos világra kiterjedõ közös erõfeszítés eredményeként végre megszületik egy lehetséges modell, akkor kevesen vannak, akik rögtön felvetik, hogy keressünk egy másik lehetségeset is. A tudományos erõfeszítéstõl lenyûgözött emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az erõlködés eredménye csupán egy lehetséges modell. A megtalált modell az „egy lehetséges”-rõl átminõsül „az egyetlen lehetséges”-sé, és az ember alkotta modell hamarosan a „valósággal azonos” szerepében tetszeleg. A modellben hívõk pedig kissé hasonlatossá válnak az ember faragta bálványokban hívõkhöz. Keresztény családok fiataljai válhatnak kételkedõvé iskolai tanulmányaik során. A kémiaórán tanultakba nem fér bele a víz borrá válása. Az iskolai fizika sem teszi érzékletesebbé a vízen járást. De az evolúció vagy az õsrobbanás modelljét sem tekinthetjük az iskolai misszió csodafegyverének. Nem az iskolai tananyaggal, nem a tudománnyal van baj, hanem a helytelen magyarázatával, a modell és a valóság összekeverésével. Zárszóként hitvallom, hogy a természettudomány a teremtéshez tartozó isteni gondoskodás. Hívõ kötelességünk a természettudomány felhasználása és továbbfejlesztése. Amit a tudós újszerû ötletként, meglátásként él át, az valójában Teremtõnk személyes és jelenbeli segítsége. Ahogy Jézust egyesek félreértették, úgy ma is vannak tudósok, akik Teremtõnk segítségét saját ötletnek hiszik, ráadásul õellene magyarázzák, õellene fordítják. Hívõ õrállói szolgálatot teljesít, aki a természettudományokat az Istent dicsõítõ egzaktsággal mûveli, és tudományos õrjáratai során felfedi a pontatlanságból adódóan tudományosnak tûnõ tévhiteket.

2

e

2008. április 13.

A BIBLIA ÉVE

Jób könyve – a szenvedés Jézus egyszer a tanítványaival Jeruzsálemben meglátott egy embert, aki már születése óta vak volt. A tanítványai megkérdezték tõle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus azonban válaszában tagadta, hogy közvetlen összefüggés lenne az ember szenvedései és bûnei között. Ezzel a kérdéssel vívódik Jób könyve is. Egy olyan korban keletkezett (a perzsa és a hellén uralom idõszakának határán), amelyben az egyén már nem talált támaszt és magától értetõdõ világmagyarázatot az õt hordozó közösségben. A saját és környezete sorsát kritikusan szemlélõ ember a tapasztalatai alapján többé nem tudta elfogadni azt a régi tanítást, hogy a sorsunk a tetteink eredménye. Az élet ugyanis nem azt mutatja, hogy aki elég okos, és Istennek engedelmes életet él, annak csak jól mehet a sora.

Tanköltemény a szenvedésrõl Jób könyve szélsõséges példán mutatja be, hogy néha az ember bûnének csekély volta vagy éppen az illetõ ártatlansága nincs arányban az õt ért szerencsétlenségekkel. Az olvasók a könyv nyitójelenetébõl tudhatják, hogy Jób „ártatlan”: Isten mennyei udvartartásában megjelenik a vádló sátán, aki szerint az istenfélõ Jób csak addig szereti és imádja Istenét, amíg boldog, áldott élete van. Isten engedi, hogy a sátán válogatott szenvedésekkel sújtsa Jóbot, aki vétlensége tudatában teljesen értetlenül áll az õt ért szerencsétlenségek elõtt. Türelmes hite is csak akkor válik keserû, Istennel szembeni lázadássá, amikor sorra meglátogatják régi barátai, és el akarják vele fogadtatni, hogy a szenvedést „biztosan megérdemelte”. A „vigasztaló” barátok és a szenvedõ Jób hosszú oldalakon át ívelõ meddõ vitájának Isten megjelenése vet véget. Mennydörgõ szavaiból kiderül, hogy Jób minden vakmerõ lázadásával együtt is sokkal közelebb áll hozzá, mint a barátok a maguk elõre gyártott teológiai igazságaival. Ugyanakkor Jóbnak is be kell látnia, hogy gõgös az az ember, aki ítélkezni merészel Isten tettei felett. Õ bölcsen rendezte be ezt a világot, és bölcsen uralkodik is felette. Ezt mindnyájunknak el kell fogadnunk, még akkor is, ha saját pillanatnyi sorsunkban képtelenek vagyunk felismerni jóságát és szeretetét. Jób könyve arról beszél, hogy Isten nem „kiszámítható”, ugyanakkor hûséges szeretetében reménykedve nincs más lehetõségünk, mint hogy rábízzuk magunkat, még akkor is, ha sokszor homályos, fájdalmas és érthetetlen utakon vezet bennünket. „Krisztus szenvedése magában foglalja azt a kérdést, amely radikális módon jutott kifejezésre Jób könyvében. Krisztus azonban nemcsak magával viszi ugyanezt a kérdést, hanem hordozza a kérdésre adható legtökéletesebb választ is. Krisztus nemcsak az evangéliummal felel a szenvedést s annak értelmét kutató kérdésre, hanem mindenekelõtt saját szenvedésével, amely szervesen és elválaszthatatlanul épül be az örömhír tanításába.” (II. János Pál pápa) d Magyar Bibliatársulat

forrás

H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 3 . V A S Á R N A P ( J U B I L A T E ) – 1Móz 1,1–4.26–31;2,1–4a

Ó, Adamo! Csakhogy megtaláltalak! – Ó, Adamo! Csakhogy megtaláltalak! Robert Merle regényében Tetahiti és Purcell elvesznek a viharban. Tetahiti, a tahiti bennszülöttek vezetõje kegyelembõl csak számûzi volt barátját. Purcell hajót épít. Már éppen elkészül vele, amikor a törzsfõnök úgy dönt, hogy vele együtt próbálja ki a tengeren, mert nem engedheti, hogy rossz hajóval induljon el. Így aztán együtt mennek ki. Hatalmas vihar támad. A két férfi vállvetve küzd az elemekkel. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy elveszítik a szigetet. Annyira távol kerültek tõle ugyanis, hogy a vihar sötétjében könnyen lehet, hogy elmennek mellette, és soha többé nem találják meg. Ahogy felidézem a könyv régi emlékeit, újra elér ez a félelem: mi lesz, ha soha többé nem találjuk meg a szigetet? *** Hogy tudnék nektek írni bármit is az azelõttrõl? Ha a világ kezdetérõl szól, hol van az a kor? Ha az emberi lélek fejlõdésérõl szól, hol van az ártatlanságnak bármi nyoma bennem? Végképp elveszett. Fertõzöttek vagyunk. Már átestünk az Istentõl elválasztottság éden nélküli partjára, a bûnök világában járunk. Emlékeink sincsenek az odaátról. Mint valami gyönyörûséges napfölkelte a vízparton, úgy bontakozik ki a Föld szépsége, a világ számtalan színe. Szinte látjuk, ahogy gondosan fölé hajol a Teremtõ, arcán szeretetteljes mosoly, minden mozdulatnak értelme van, minden szava új csodát ébreszt. Ez a tökéle-

*** – Ó, Adamo! Csakhogy megtaláltalak! Azelõtt barátok voltak, most ellenségek. Adam Purcell hadnagyként szolgált egy angol hajón, de kénytelen volt a fellázadt legénység mellé állni kegyetlen kapitányuk ellen. Így kerültek a szigetre. Jól alakultak a dolgok, de néhányan a legénységbõl embertelenül viselkedtek a bennszülöttekkel. Háború lett. A bennszülöttek megölték a fehéreket. Tetahiti és Purcell, akik közben jó barátok lettek, külön táborba kerülnek. A bennszülött törzsfõnök már ellenségének tekinti az angolt. A barátság emléke és Purcell ártatlansága, harca a békességért elég azonban ahhoz, hogy meghagyja az életét. De a szigetet el kell hagynia. Ahogy felidézem a könyv régi emlékeit, újra elér ez a magányosság: menni kell, és soha többé nem lehet visszatérni a szigetre? *** Valaki azt mondja, ez a világ teremtésének története. Igen, kellett, hogy legyen ez a romlatlan szépség, amikor minden ilyen rendben volt. Én csak a vágyat érzem: bár lenne még valaha! Valaki azt mondja, az

életünkben, bennünk játszódott le ez az ártatlanság, a gyermekkor felhõtlen gondtalansága, ez a boldog éden, amikor még nem bántott semmi, nem féltünk semmitõl, szabadok voltunk. Volt szép gyerekkorom, de az ártatlanságára nem emlékszem. Hol keressem Isten teremtésének makulátlanságát? Múltban vagy jövõben? Emlékezzem, vagy várjam? *** – Ó, Adamo! Csakhogy megtaláltalak! Már lemondanak arról, hogy valaha visszatérhetnek. Éheznek, halálosan fáradtak, majd megfagynak, és azt sem tudják, hogy elõttük van-e a sziget, vagy máris elmentek mellette, és hajóznak bele a végtelen óceánba. Amikor beszélnek, az angol hazudozik, a tahiti frázisokat mond. Mindegyik vigyázni akar a másikra. Mindketten nagyon félnek. Aztán egyszer csak megpillantanak egy halványan fénylõ pontot. A sziget asszonyai hatalmas tüzet raktak, hogy õk vissza tudjanak térni. Valahogy partot érnek, de a ködben elszakadnak egymástól. Kétségbeesett keresgélés után találkoznak újra, a bennszülött és az angol, a két volt barát, aki ellenséggé lett, a két ellenség, aki testvérré lett. Végül egymásra lelnek a szigeten. – Ó, Adamo! Csakhogy megtaláltalak! Ahogy felidézem a könyv régi emlékeit, újra elér ez a megkönnyebbülés: mégiscsak haza lehet érkezni. ***

A VASÁRNAP IGÉJE

Mint elveszett szigetet keressük teremtettségünket. Folyton azt kérdezzük magunktól: hol a helyem? Ki is vagyok én? Egymás arcába nézve keressük identitásunkat, egymástól várva válaszokat. És mert a válaszok soha nem hangzanak el, vagy nem elég jól, egymás ellen fordulunk mi, teremtmények. Hogy is lehetnének válaszaink, amikor elveszítettük a teremtettség szigetét, talán örökre?! A válasz nem a történetiségben és nem a fejlõdésben van. Istennél van. A teremtés Isten álma az emberrõl. Ilyennek akart látni kezdettõl, ilyennek akar látni a jövõben, ilyennek lát minket most is. Mint az édesanya, aki újszülöttjét látja abban a „szokott pimaszban” is. Vagy a szerelmes, aki kész nem tudni párja hibáiról, pedig pontosan ismeri õt. Isten reménykedik. Errõl a reményrõl szól Jézus halála. Errõl a reményrõl szól Jézus feltámadása. Miközben mi az elveszett édent keressük, õ minket keres fáradhatatlanul. *** Isten akkor majd ezt mondja: – Ó, Adamo! Ó, ember! Csakhogy megtaláltalak! g Koczor Tamás

Oratio œcumenica Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy te atyánkként gondoskodsz rólunk, és ezért eléd hozhatjuk kéréseinket. Hallgasd meg könyörgésünket, amikor önmagunkért imádkozunk. Munkáld bennünk az igyekezetet a tiszta életre, hogy ne a világi értékekhez és saját vágyainkhoz igazodjunk, hanem a te igédhez. Add, hogy meglátsszon rajtunk, hogy a te gyermekeid vagyunk. Segíts, hogy tisztességesebben éljünk. Segíts, hogy ne legyünk önzõk, és ne helyezzük saját érdekeinket mások elé. Segíts, hogy munkánkat hûségesen végezzük. Emlékeztess arra, hogy a testünk a te Lelked temploma, és segíts, hogy ne romboljuk mértéktelen evéssel-ivással, igénytelen életmóddal és neked nem tetszõ kapcsolatokkal. Segíts, hogy hitünk valóban Krisztusban való hit legyen, és ne keveredjen bele semmi a horoszkópokra, táltosokra figyelõ tanításokból. Könyörgünk az ünnepnapokért, a vasárnapokért,

mert te szentelted meg a hetedik napot. Segíts, hogy valóban ünneppé lehessen számunkra, amikor igédet a gyülekezetben hallgatjuk, és együtt dicsérünk téged. Emlékeztess bennünket arra, milyen csodálatos módon munkálkodtál az életünkben, és segíts, hogy hálás szívvel tudjunk neked mindig köszönetet mondani ajándékaidért, vezetésedért, segítségedért. Add, hogy ne váljunk munkánk rabjává, és segíts, hogy tudjunk megállni, töltekezni, erõt gyûjteni, amikor elhozod a pihenés idejét. Hallgasd meg könyörgésünket, amikor gyülekezetünkért, egyházunkért imádkozunk. Add meg, hogy igéd valóban tisztán hangozzék, és a szentségekkel helyesen éljünk. Könyörgünk a gyülekezetekben szolgáló munkatársakért, a lelkészekért, a felügyelõkért, a presbiterekért, valamint az egyházmegyék, az egyházkerületek és az országos egyház felelõs vezetõiért, hogy akaratod és igéd szerint végezzék hivatásukat a te di-

csõségedre és mindannyiunk épülésére. Adj újulást, ébredést, hitben való növekedést. Hallgasd meg könyörgésünket, amikor országunkért, népünkért imádkozunk. Segítsd meg azokat, akik az utóbbi hónapokban különösen is nehéz körülmények közé kerültek, és küzdenek a megmaradásért. Segítsd meg a társadalom peremére szorultakat, a kicsinyeket, gyengéket, hátrányos helyzetûeket. Segítsd meg a pedagógusokat, a szülõket és mindazokat, akikre gyermekek, fiatalok nevelését bíztad. Segítsd a vezetõket, hogy felelõsséggel cselekedjenek, hitelesen szóljanak, és javunkra váljék munkálkodásuk. Segíts, Urunk, hogy rend lehessen ott, ahol most káosz van. Urunk, jelenléted, áldásod nélkül semmire sem jutunk. Könyörgünk hát hozzád, légy velünk, és áldj meg bennünket a következõ héten is! Fiadért, a mi megváltó utunkért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

Öröm van nálad! b A húsvét utáni vasárnapokat még olyan erõteljesen áthatja a feltámadás öröme, hogy a középkorban ezeken is a húsvéti mise liturgiáját ismételték, s a nap sajátját csak egy nappal késõbb, hétfõn tartották meg. Mai liturgikus rendünkben természetesen nincs ilyen „eltolódás”: a húsvét utáni vasárnapok amellett, hogy hétrõl hétre újból felelevenítik a feltámadás örömét, megtartották önálló mondanivalójukat és saját nevüket is.

SEMPER REFORMANDA

„Minden azon fordul meg, hogy bízni tudjunk a mi szeretõ Urunkban, a Krisztusban, s igéjét igaznak tartsuk. Megpróbáltatások közepette se csüggedjünk, hanem vigasztaljuk magunkat. Hiszen nem juthat örömhöz az, aki elõbb nem szenvedett.” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)

tesség zavarba ejtõ. Annyira távolról látom, hogy nem is értem. Irigykedve nézem, mint a rossz tanuló a jó füzetében levõ ötösöket. Ez a világ soha nem lehet az enyém, ez a világ soha nem is volt az enyém. A vízpart csodálatos ébredésérõl álmodom a piszkos utcákon baktatva.

„Jubilate Deo omnis terra – Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Az istentisztelet bevezetõ zsoltáráról elnevezett vasárnap fordulópont húsvét és pünkösd között. A húsvét utáni vasárnapok közül elsõként ezen a napon fordul figyelmünk a mennybemenetel felé. Errõl az evangélium (Jn 16,16–23a) ad hírt, melyben Jézus mennybemenetelérõl és utolsó eljövetelérõl szól: „Egy kis idõ még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idõ, és megláttok engem.”

A nap liturgiája nemcsak a két nagy ünnepre, húsvétra és mennybemenetelre mutat rá, hanem a jelen felé is fordítja tekintetünket. Az epistola (1Pt 2,11–20) arra tanít, hogyan kell itt, földi közösségeinkben élnünk: „…a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” Jubilate vasárnap minden jellegzetes vonása visszatükrözõdik abban a lendületes, táncos karakterû dallamban, mely az istentisztelet graduáléneke (fõéneke): Öröm van nálad (EÉ 364). Ez az ének eredetileg nem egyházi dallam, hanem olasz táncdal, Giovanni Giacomo Gastoldi (1550–1622) szerzeménye. Az itáliai zeneszerzõ 1591-ben Velencében táncdalkötetet adott ki Balletti a cinque voci con li suoi versi per cantare, sonare e ballare címmel. A kötet igazi ismertséget hozott Gastoldinak, röviddel a megjelenése után olyan népszerûségre tett szert, hogy még tíz újranyomtatást ért meg. Ebben jelent meg a 364-es ének dallama eredeti, világi örömöket éltetõ szövegével: A lieta vita. A kötetben szereplõ darabok ötszólamú kórusra íródtak, de amint a címében olvashatjuk, a szerzõ „éneklésre, hang-

ÉNEKKINCSTÁR

szeres játékra és táncra” szánta mûveit. A darabok mûfaja balletto, a kor egyik kedvelt tánca, melynek jellemzõje a gyors hármas ütem és a felütéses jelleg, azaz hogy az elsõ három tánclépés még súlytalan, az akcentus csak az ez után következõ hangra esik. A súlyos és súlytalan részeknek ez a gyors egymásutánja igazi lendületet ad a táncnak. A balletto e fontos stílusjegyeit, valamint az eredeti olasz világi vers hangulatát hûen megtartotta a dalhoz költött német nyelvû egyházi szöveg, az In dir ist Freude, mely egy vallásos énekszövegeket tartalmazó gyûjteményben látott napvilágot 1598-ban: Zwanzig Liebliche und gantz Anmutige Lateinische und Deutsche Gesenglein. Sajnos máig sem tudjuk biztosan, ki a szöveg szerzõje, de valószínûleg – a hiedelemmel ellentétben – nem maga a kötet kiadója, Johann Lin-

demann, hanem Cyriakus Schneegaß, a friedrichrodai lelkész és zenetudós. Az énekszöveg spontán válasz Pál apostol szavaira: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4) Az eredetileg a világi örömökrõl szóló tartalmat tehát a Krisztusban való örvendezés váltja fel (a magyar fordítás Túrmezei Erzsébet munkája). Mindkét versszak örömteli „Halleluja” felkiáltással végzõdik, mely az olasz madrigálokban jellegzetes „fa la la la” szövegû refrén helyére tökéletesen illeszkedik. Az In dir ist Freude kevés feldolgozása közül a legismertebb J. S. Bach korálelõjátéka (BWV 615), mely az Orgelbüchlein címû gyûjteményben található. Aki énekelte már a Gastoldi-féle kórusmûvet, tudja, hogy bár öt szólamra van szükség hozzá, mégsem nehéz megtanulni. Hogy miért? Mert a reneszánsz madrigálokra jellemzõ módon sok ismétlõdõ dallamfordulatból és egyszerû harmóniákból építkezik. Minden templomi kórus számára szép feladat lehet ez a mû, hiszen táncra serkentõ erejével nemcsak Jubilate ünnepét, hanem hétköznapjainkat is örömtelibbé teheti. g Fekete Anikó

L A P U N K A V I L Á G H Á L Ó N A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .

2008. április 13.

evangélikus élet

Konferencia kérdõjelekkel

– Ha jól emlékszem, püspök úr mintegy másfél évvel ezelõtt írt elõször a gyülekezetimunkatárs-képzés fontosságáról az Evangélikus Élet hasábjain. Amikor elszánta magát a megszervezésére, a cikkében is említett német mintát követte? – Valóban, 2006-ban Gyülekezetépítés új módszerekkel címmel az EvÉlet egyik decemberi számában összegeztem a brémai vezetõképzõ kongresszuson szerzett tapasztalataimat, hangsúlyozva a jól képzett munkatársi gárda szükségességét. Ebben a cikkben hangot adtam abbéli meggyõzõdésemnek, hogy „amelyik egyház nem él hívei aktív szolgálatba állításával, az nem tud élõ közösségként megmaradni a posztmodern világ ezernyi kísértése között. Az általános papság elvének érvényesítése korunk kihívása is.” – Attól tartok, ehhez képest nálunk inkább az a jellemzõ, hogy a gyülekezeti tagok „elvárják” lelkipásztoruktól, hogy szinte mindenhez értsen… – Rosszul teszi, aki ehhez az irreális elképzeléshez ragaszkodik. A gyülekezeti élet és szolgálat egyre színesebb és sokrétûbb, egyetlen ember képtelen arra, hogy mindent kézben tartson. A lelkészeknek mindenképp szükségük van a hozzáértõ és elkötelezett munkatársakra. Nemcsak Németországban – nálunk is. Tagadhatatlan, hogy a jól mûködõ német példa is inspirált arra, hogy nyugalmazott püspökként „végre” megszervezzem a gyülekezetimunkatárs-képzést a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Hogy valóra váltsam azt az elképzelésemet, amit „aktív koromban” – bár már akkor nagyon szerettem volna – kellõ idõ hiányában nem tudtam megtenni. Az igazsághoz tartozik, hogy bár ehhez a németországi élmények adták meg a „végsõ lökést”, de a mi képzésünk mégsem egy az egyben olyan, mint az övék, mert természetesen alkalmazkodnunk kellett a hazai igényekhez és lehetõségekhez. – Ráadásul, ha jól tudom, a történelmi egyházak közül Magyarországon elsõként… – Ilyen jellegû képzést eleddig még

sem a római katolikus, sem a református egyházban nem tartottak. Református testvéreink már jelezték érdeklõdésüket, a tanfolyamon pedig jelen volt a bencés Arnold atya is Ménfõcsanakról. – Honnan és hogyan „verbuválták” a jelentkezõket a tanfolyamra? – Gyülekezeteket és lelkipásztorokat megszólító toborzó levelet fogalmaztunk, és a televízió, illetve a rádió vallási mûsoraiban, valamint az Evangélikus Életben is meghirdettük a lehetõséget. Az Országos Egyházi Iroda anyagi segítségének köszönhetõen a képzés – a szállást és az ellátást is beleértve – mindenki számára szinte ingyenes volt. Így még Erdélybõl is érkeztek résztvevõk. – Összesen hány fõvel indult meg a képzés? – Nyolcvannégyen jelentkeztek az ország minden részébõl; közülük végül hetvennégyen érkeztek a helyszínre, a piliscsabai Béthel Missziói Otthonba. A résztvevõk tizennyolc és hetven év közöttiek voltak, többségük nõ. – Volt-e valamiféle alkalmassági vizsga? Úgy értem, a jelentkezõknek meg kellett-e felelniük bizonyos kívánalmaknak? – Hogy valaki gyülekezeti munkatársként megfelel-e vagy sem a lelkiismeretes és áldozatos szolgálatra, azt a jelentkezõ elõzetesen elküldött életrajzából bajos lett volna teljes bizonyossággal kideríteni. Mindenkitõl kértünk viszont lelkipásztori ajánlást is, hiszen saját lelkészüknek mégiscsak ismerniük kell a környezetükben élõ aktív, avagy leendõ munkatársakat. A jelentkezõk mintegy fele ugyanis már végzett vagy végez valamilyen szolgálatot a gyülekezetében, ugyanakkor örvendetes, hogy szép számmal akadtak, akiket ez a tanfolyam indított arra az elhatározásra, hogy aktívabban bekapcsolódjanak közösségük életébe. – Kérem, püspök úr avassa be olvasóinkat a tanfolyam „tanrendjébe”. Hogyan zajlott a program? – A németországi, többhetes képzéssel ellentétben a mi tanfolyamunk résztvevõi „csupán” háromszor háromnapos – összesen hatvanhat órás –, ám igen intenzív felkészítésben részesültek. Bibliaismereti, egyháztörténeti, ökumenével kapcsolatos alapinformációk elsajátítására éppúgy lehetõségük nyílt, mint az egyház mai életének és szervezetének megismerésére, valamint konkrét pasztorálpszichológiai tréningre. Bár a hallgatók számos elméleti ismerettel gazdagodhattak, a hangsúly értelemszerûen a családlátogatásra, a szeretetszolgálatra, valamint a lelkigondozói munkára esett. Ez utóbbi területek modellezése során kis csoportokban dolgoztunk fel elképzelt élethelyzeteket.

A SZERZÕ FELVÉTELE

Interjú D. Szebik Imre nyugalmazott püspökkel b „Régi álmom vált valóra” – fogalmazott beszélgetésünk kezdetén D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, akit abból az alkalomból kerestünk fel, hogy március 30-án véget ért az elsõ gyülekezetimunkatárs-képzõ tanfolyam. Mint ötletgazdát kértük: összegezze tapasztalatait, és beszéljen a jövõre vonatkozó tervekrõl.

– Az egyházi levelezõlistán a napokban már lehetett olvasni az egyik résztvevõ elismerõ sorait. Személyesen, közvetlenül a tanfolyam végén milyen visszajelzéseket kapott? – Zárásként ismét tíz-tizenkét fõs csoportokat alakítottunk ki, s ezek tagjaival egyenként is elbeszélgetett egy-egy elõadó. Általában mindenki pozitívan értékelte a látottakat-hallottakat, de természetesen kaptunk „kritikát” is. Volt, aki az egyház tanításának részletesebb ismertetését hiányolta, és volt, aki azt nehezményezte, hogy a lelkész elõadók – dr. Fabiny Tamás, Hafenscher Károly, Ittzés István, Jánosa Attila, dr. Korányi András, Percze Sándor, Pintér Károly, Szeverényi János, Takács Eszter és jómagam – mellé miért nem hívtunk meg például képzett pszichológust is. – Hogyan összegezné saját benyomásait? – A személyes beszélgetések még inkább megerõsítettek abban, hogy nagyon nehéz ma hiteles keresztény életet élni: nõ a válások száma, a házasság helyett inkább az élettársi kapcsolat a „divat”, a munkahelyeken egyre többet várnak el a munkavállalótól úgy, hogy a kenyérkeresete emellett még bizonytalan is; a vallások piacán bõséges a kínálat, sokan még mindig félnek hitüket megvallani – olykor nem ok nélkül –, és még sorolhatnám… – Ez azonban reménység szerint nem szegi kedvét, és tervezi a tanfolyam folytatását… – Igen, idén novemberben szeretnénk újra elindítani a kurzust. Figyelembe véve a visszajelzéseket, eszközlünk apróbb változtatásokat, és már elõzetesen meg fogjuk kérdezni a jelentkezõktõl, hogy a „kötelezõkön” kívül milyen témában hallgatnának szívesen elõadásokat. De alapvetõen õsszel is a mostanihoz hasonló módon tervezzük lebonyolítani a gyülekezetimunkatárs-képzõ tanfolyamot. Az ugyanis nem kérdés, hogy továbbra is a diakóniai munkára, a családlátogatásra és a lelkigondozásra kell helyezni a hangsúlyt. Ezeken a területeken bõven találhat mindenki magának személyiségéhez illõ, számára leginkább testhezálló, konkrét feladatot. – Az egyház Urának áldása kísérje püspök úr további fáradozását! g Gazdag Zsuzsanna

b Egyházunk mindhárom püspöke, az országos felügyelõ és helyettese, az országos irodaigazgató és helyettese, nem utolsósorban pedig a hittudományi egyetem – püspökhelyettesi tisztet is betöltõ – képviselõje tett eleget az Evangélikus Pedagógiai Központ invitálásának, és utazott a hét elsõ napján Balatonszárszóra, hogy részt vegyen az oktatási intézmények vezetõinek konferenciáján. Rögvest érthetõvé válik e megkülönböztetett érdeklõdés, ha elõrebocsátjuk, hogy ebben a körben elsõ ízben irányult a figyelem az iskolalelkészi szolgálatra.

A zsinat a 2007/2008-as tanévtõl tette kötelezõvé egyházunk – több mint háromszáz diákot oktató – általános és középiskoláiban iskolalelkész alkalmazását. Sokak régi, imádságban hordozott

Oktatási Osztályának vezetõje. Lapunk kérdésére válaszolva Mihályi Zoltánné a feloldandó feszültségek között említette az iskolalelkészek alkalmazotti jogviszonyából eredõ hátrányokat, nevezetesen a gyülekezeti lelkészekétõl eltérõ adózási kötelmeket. A törvény szolgálati lakás biztosítását sem írja elõ, jóllehet az iskolalelkészi állás püspöki kiküldéssel is betölthetõ… A konferenciát mindazonáltal nem a gondok, hanem az örömök és a lehetõségek számbavétele jellemezte. Sokrétû feladatait a státust legrégebben létrehozó soproni líceum iskolalelkésze, Mesterházy Balázs összegezte. Prezentációját izgalmasan egészítette ki aszódi gimnáziumunk igazgatójának referátuma. Dr. Roncz Béla azt a kérdést igyekezett megválaszolni, hogy valójában mit is várnak az iskolák, illetve az intézmények vezetõi az iskolalelkészektõl. Sajátos nézõpontból, esperesi szemszögbõl vizsgálta meg ugyanezt a kérdést

Mihályi Zoltánné bemutatja az új országos irodaigazgatót, Kákay Istvánt vágya valósult meg ezzel a döntéssel, csak épp a vonatkozó törvény jó néhány, korántsem apró technikai feltétel tisztázásával maradt adós. Ezek többsége is terítékre kerül(t) a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban hétfõn kezdõdött (és lapzártánk után is tartó) konferencián. A kétnapos együttlétet azonban még nem annyira a konkrét megoldási javaslatok kidolgozásának, mint inkább a kérdések tisztázásának szándékával indítványozta a Magyarországi Evangélikus Egyház

Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye lelkészi vezetõje, míg a tudósításunk legelején említett meghívottaknak a kérdés már úgy szegezõdött: mit vár az egyházvezetés az iskolalelkészektõl? Mindezek ismertetése mellett a közeljövõben arra is választ keresünk majd lapunkban, hogy az érintett tizenöt oktatási intézményben mit várnak a szülõk és a diákok a tantestület Luther-kabát viselésére jogosult új tagjától. g – TPK –

Jogerõsen országos irodaigazgató Kákay István A Magyarországi Evangélikus Egyház bírósága másodfokon elutasította az országos ügyész által benyújtott panaszt, amelyet az országos irodaigazgató választásának tárgyában a zsinat február 16-i határozata ellen emelt. Az indoklás szerint a választás eredménye egyértelmû, a törvénysértés arra nem hatott ki. Az ítélet jogerõs.

Kiskorú felnõttek – nagykorú gyermekek Úton a spirituális nagykorúság felé címmel olvashattunk tudósítást a közelmúltban a Déli Egyházkerület Bonyhádon tartott gyülekezetvezetõi konferenciájáról (Evangélikus Élet, 2008/11. szám). Most, hogy az egyházi esztendõ zarándokútján vándorolva lassan félúton vagyunk húsvét és pünkösd, a feltámadás és a Lélek ünnepe között, vessük fel újra a kérdést: vajon mit is jelent a spirituális nagykorúság, és mikor, hogyan juthatunk el erre az oly gyakran áhított állapotra? Ebben az összefüggésben elõször tisztázandók az alapfogalmak: mit is értünk kis-, illetve nagykorúságon? A kiskorú szótárának kulcsszavai: én, enyém, nekem… Állandóan önmagával van elfoglalva, ugyanakkor képtelen gondoskodni magáról, így állandó külsõ segítségre szorul. Ebbõl adódóan önzõ és felelõtlen, és – éppen kiskorúsága „jogán” – felelõsségre sem lehet vonni. Ezzel szemben a nagykorú, a felnõtt azonkívül, hogy már képes gondoskodni önmagáról, mások szükségét is meglátja és felvállalja. Szótárában helyet kap az én mellett a te/ti, az õ/õk és a mi összefüggése. Nemcsak jogait tartja számon, de kötelességeit is elismeri, így felelõsséget hordozó s egyben felelõsségre is vonható szociális lény.

Ha így vizsgáljuk meg egyházunk, gyülekezeteink és a benne élõk „érettségi szintjét”, igencsak vegyes, ellentmondásos képet kapunk. Nyilvánvaló, hogy a nagykorúság nem az évek múltával automatikusan beérõ gyümölcs. Jócskán akadnak olyan infantilis, kiskorú felnõttek, akik „érett” fejjel is csak önmaguk körül forognak, és a másik ember csupán addig számít, amíg valami érdek köti õket hozzá. Sajnos ez az önközpontú, önmentõ életstílus nemcsak egyes emberek, de gyülekezetek, egyházak kísértése is lehet. Éppen az elmúlt vasárnap, a jó pásztor vasárnapján találhatott szíven minket a döbbenetes erejû, ítéletes prófécia az önmagukat legeltetõ, hizlaló pásztorokról (Ez 34). Hátborzongató kép: „Kiragadom szájukból juhaimat…” Gyakran ahelyett, hogy táplálnánk a másikat, felfaljuk egymást. Egy önpusztító országban, fogyó egyházban élve aligha rázható le könnyedén a sziklazúzó prófétai szó. Remélhetõleg tovább dolgozik bennünk az élõ és ható ige. De az ítélet kemény szava mellett meghallhatjuk az evangélium gyógyító hangját is: „Majd én magam keresem meg juhaimat…” Ennek az áldott keresésnek és megtaláltatásnak ígéretes idejét élhetjük

3

FOTÓ: T. PINTÉR KÁROLY

Valóra vált álom

f

ÉGTÁJOLÓ

meg húsvét és pünkösd ünnepe között. Így válhatunk felelõtlen kiskorúakból felelõs, nagykorú közösséggé: örvendezõ (Jubilate!), éneklõ (Cantate!), imádkozó (Rogate!) gyülekezetté. Ennek a terápiás folyamatnak a nyitánya a húsvét hajnali „õsrobbanás”, amelynek révén nemcsak a sziklasír, de a vaksi, hitetlen szemek és az önzõ, magukba forduló, bezárkózó szívek is kezdenek megnyílni. Az emberiség történelmének ezt a legnagyobb fordulatát XVI. Benedek pápa egyik homíliájában az evolúcióelméletbõl vett képpel szemlélteti: „Krisztus feltámadása a legnagyobb mutáció, a legdöntõbb ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet és annak fejlõdése hosszú történelmében valaha is történt, ugrás egy teljesen új rendbe.” Ezt a fordulatot jelzi a tanítványok látványos tempóváltása. A csüggedt, kiégett vánszorgók hirtelen friss lendületet

nyernek. Mindenki szalad: az asszonyok a nyitott sírtól a tanítványokhoz. Péter és János rohan a sziklasírhoz, hogy ellenõrizze a döbbenetes hír hitelességét. A fáradtan poroszkáló emmausiak is új erõre kapnak a kenyér megtörése után, és hevülõ szívvel azonnal indulnak a Feltámadott evangéliumával a többiekhez. Nemcsak a tempó, hanem a mozgás iránya is gyökeresen megváltozik. Nagypénteken még úgy tûnt, mindennek vége, a tanítványi közösség széthullik, mindenki visszazuhan régi énjébe, életébe. De húsvét hajnalával valóban minden újjá lesz: újra van értelme elindulni egymás felé, van mondanivalónk, adnivalónk egymásnak! Ez a gyógyulás, ez a spirituális növekedés teljesedik ki a pünkösdi csodával, amikor már nemcsak egymás felé fordulnak a Mester tanítványai, hanem a Lélek erejével elindulnak egy egészen más ember, más emberek, más népek felé is. A Lélek kiûz minden félelmet: nincs többé gátlás, elõítélet, kirekesztés. Az erõ, a szeretet és a józanság Lelke – a Feltámadott parancsa és ígérete szerint – elindítja az apostolokat a misszióba: minden néphez, a föld végsõ határáig, minden napon, a világ végezetéig… Valahol itt kezdõdik, ide gyökeredzik

a sokat emlegetett „spirituális nagykorúság”, a címben említett, paradoxnak tûnõ „nagykorú gyermekség”. A Szentlélek, a Spiritus Sanctus segítségével gyermeki bizalommal felismerem és vallom: „Abbá, Atyám!” De egy lélegzettel, ugyanazzal a Lélekkel, lelkülettel fordulok, indulok a másik felé, aki testvérem, fele-, sõt egészen barátom lehet Jézus Krisztusban, akkor is, ha még a nevét sem tudom. Szeretném hinni, remélni, hogy valóban efelé vagyunk úton – legalábbis már félúton – húsvét és pünkösd között. Van hát okunk és jogunk együtt örülni, énekelni és imádkozni: Jöjj, égi szent láng, nagykorú gyermekség Lelke! Oldj fel az önzõ kiskorúságból, a felelõtlen felnõttségbõl! Tölts el, küldj el!

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

2008. április 13.

keresztutak

Tartani a lelket

Forberger-emléknapot rendeztek Bonyhádon e Folytatás az 1. oldalról A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban az 1800-as évek második felében itt tanító Forberger Lászlóra emlékeztek április 4-én. Ezzel a

Az elõadók közül kilencen tanítottak, illetve tanítanak a bonyhádi gimnáziumban; rajtuk kívül a Néprajzi Múzeumból és Sárszentlõrincrõl érkezett elõadó. A

Szabó Vilmos Béla esperes, a rendezvény fõvédnöke, Nagy István, a bonyhádi evangélikus gyûjtemény gondozója, Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató és dr. Szacsvay Éva néprajzkutató Bonyhádi Öregdiák-szövetség budapesti csoportjának hagyományát elevenítették fel; azt tudniillik, hogy minden közgyûlésen megemlékeztek egy tanárról, akinek az arcképét is elhelyezték az akkori díszteremben. A Forberger-emléknapon a diákok tornaversennyel, illetve a sportudvaron elhelyezett, „Forberger pálya” feliratú tábla avatásával emlékeztek a neves tanárra. Az öregdiákok és a pedagógusok egy tizenegy elõadásból álló konferencián vehettek részt, miután elhelyezték a tanári arcképcsarnokban Forberger portréját. A konferencián olyan elõadások hangzottak el az iskola történetébõl, amelyek eddig még nem jelentek meg nyomtatásban, de a Bonyhádi Öregdiák-szövetség májusi közgyûlésére kiadják õket.

jelenlévõk többek között hallhattak a bonyhádi diáknyelvrõl, a magyartanítás múltjáról és jelenérõl, Lotz János nyelvészrõl, a gimnázium kulturális életérõl, valamint a cserkészcsapat és az öregdiák-szövetség múltjáról. g – mr –

Forberger László a Felvidékrõl, Késmárkról került Bonyhádra az 1860as években. Történelem–német szakos tanárként a helyi gimnáziumban testnevelést is tanított. Közéleti tevékenységével nagy szerepet játszott a kisváros fejlõdésében, elõsegítette a tejszövetkezet, a jéggyár, a strand és a tûzoltó egyesület létrehozását is.

Sírpróba Megdühödött a sajtóra az a lelkész, aki sírba fekvést ajánlott feszültségoldásnak a híveknek Németországban. A lelkész természetesen nyitott sírban végeztette a gyakorlatot, amelynek a mindennapi stressztõl kellett megszabadítania a vállalkozó szellemûeket. A düsseldorfi temetõ sajátosságára ráharapó sajtó azonban – a lelkész szerint – lehetetlenné tette a próbálkozók ellazulását, mert állandóan kérdésekkel zaklatta õket, holott síri csendre lett volna szükség a megbékéléshez. A lelkész hiába kérte fel távozásra az újságírókat, õk nem tágítottak. A lelkipásztor elmondása szerint ugyanakkor nem mindenkit zavartak a kérdések, akadtak, akik rajongással meséltek elképzelt feltámadásukról. A helyi sajtó viszont beszámolt arról is, hogy egy férfi a sírból kikecmeregve még húsz perc múlva is remegett, annyira megviselte az élmény. d MTI HIRDETÉS

Meghívó Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát lesz a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség vendége április 20-án, vasárnap 15 órakor a Budapest XVII., Bakancsos utca 2. szám alatti gyülekezeti teremben. A fõapát Fortitudo mea Deus – Erõsségem az Isten címmel tart elõadást, ezt követõen disputa és áhítat zárja a rákoskeresztúri alkalmat. Az áhítat szolgálatában részt vesz a gyülekezet március 30-án megválasztott lelkésze, Nagyné Szeker Éva is. HIRDETÉS

Hirdetmény Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) meghosszabbította a jelentkezési határidõt a 2008/2009-es tanévre. Mindazok, akik jelentkezésüket 2008. május 30-áig benyújtják az EHE rektori hivatalában, részt vehetnek a július 7–8-án sorra kerülõ felvételi vizsgán. A képzés lehetõségei a következõk: A) Nappali tagozaton teológus-lelkész osztatlan mesterszakon (MA) a lelkészi szolgálatra felkészítõ teológiai tanulmányok. A tanulmányi idõ hat év. A képzés helye: Budapest. B) Nappali tagozaton bachelor (BA) szintû katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak. A tanulmányi idõ három év. A képzés helye: Budapest. C) Nappali tagozaton bachelor (BA) szintû katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak. A tanulmányi idõ három év. A képzés helye az EHE-nek a Nyíregyházi Fõiskolára kihelyezett tagozata. D) Nappali tagozaton bachelor (BA) szintû kántor alapszak. A tanulmányi idõ három év. A képzés helye: Budapest. E) Levelezõ tagozaton bachelor (BA) szintû katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak. A tanulmányi idõ három év. A képzés helye: Budapest. A felvételi feltételek megtalálhatók az EHE honlapján (http://teol.lutheran.hu/, Tanulmányi információk, Felvételizõknek), illetve az Evangélikus Élet 2008. január 13-ai számában.

A megjelenteket – házigazdaként – Balog Zoltán református lelkész, az országgyûlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke köszöntötte. Az ország-egyház-lélek összefüggéseit a nyitó elõadásban Orbán Viktor elemezte. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke az egyház pótolhatatlanságáról szólva leszögezte: lelki vezetõk nélkül egyetlen ország sem oldhatja meg a problémáit. „Nekünk, politikusoknak az egyházat sem dicsérni, sem bírálni nem illendõ. A politika ne akarja elõírni az egyházaknak, mégoly udvarias formában sem, hogy mit tegyenek, és mit ne tegyenek. Nincs fontosabb, mint hogy Magyarországon legyenek olyan autonóm közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki elõírná, belsõ szabadságból, nem figyelve a hatalom tetszésére” – hangsúlyozta a szövetség elnöke. „Nem fogunk tudni kijutni a mostani válságból, ha nem jön létre a népi-nemzeti egység – folytatta. – Ehhez egyezséget kell kötni a tekintetben, hogy mit várunk el az államtól.” Orbán Viktor szerint három dologban mindannyian egyetérthetünk: az állam legyen pártatlan, ne a „rész”, hanem a „köz” érdekét szolgálja. Legyen feddhetetlen, vagyis az állampolgáraival szemben megfogalmazott jogi és erkölcsi szabályokat magára nézve is tartsa kötelezõnek. Végül pedig vezetõi legyenek tiszteletre méltóak. A pártelnök úgy látja, hogy az egység megteremtésében sokat segíthet a történelmi egyházak közössége. „Ha egyesek politikai és kulturális veszélyként értelmezik is az egyházakat, az nem változtat az Önök küldetésén” – zárta szavait Orbán Viktor. De mit is adhat az egyház az országnak? A délelõtt további részében egy-egy katolikus, illetve református álláspontot ismerhettek meg a jelenlévõk. Blanckenstein Miklósnak, az Esztergom–Budapesti Fõegyházmegye püspöki helynökének, az esztergomi szeminárium rektorának a kérdésre adott rövid válasza így hangzott: „Jézus Krisztust.” Bõvebben kifejtve úgy vélte, az egyház társadalmi önazonossággal bíró, érett személyeket adhat az országnak, akik a jézusi ellenségszeretet megélésére (is) képesek. Kuti József szomódi lelkipásztor az országot mint „Istentõl rendelt közösségünket” határozta meg, amelyben az egyház feladata – Isten igéjének hirdetése mellett – a megbékélés, a kiengesztelõdés és a bocsánatkérés szolgálata. A szünet után Semjén Zsoltnak a keresztény szociális tanításról szóló elõadásával folytatódott a program. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke három dolgot szögezett le. Az egyház a létéhez és küldetéséhez szükséges eszközöket Istentõl kapta, önálló valóság, és mint ilyen, se nem alárendeltje, se nem

nyeit. Az államnak biztosítania kell továbbá a vallásszabadságot, amelybe az is beletartozik, hogy az egyház – az evangélium egyetemes, mindenkor és mindenhol érvényes voltából kifolyólag – elmondhassa a maga igazságát az élet

volna, a „Mit adhat az egyház az országnak?” kérdés „wittenbergi válaszát” is elmondta. Ebben az általa kegyelmi tõkének nevezett spiritualitást igyekezett – mintegy a politika nyelvére lefordítva – a hasznosság oldaláról megközelíteni. Ha a hívõ ember – miként azt kutatások is bizonyítják – kiegyensúlyozottabb, megbízhatóbb, hatékonyabb munkaerõ, akkor az egyház mérhetõ módon is hozzájárul a társadalmi tõkéhez. Saját témájáról, a diakónia „szent kényszerérõl” szólva a szociális szféra hányatott sorsára hívta fel a figyelmet. Arra, hogy ez a terület folyamatos változtatások és támadások kereszttüzében áll. A szociális törvény január 1-jén életbe lépett módosítása az idõsotthoni ellátást gondozási szükségletet igazoló szakvéleményhez köti. Szerinte itt lenne az ideje az „idõsombudsmani” intézmény felállításának, avagy a szépkorúak államtitkári szinten való képviselésének. Kitért arra is, hogy az egyházi intézményeknek szerepet kell vállalniuk a kistelepülések lakosai életminõségének a javításában, amihez állami támogatást is kell kapniuk. A konferencia központi témájához visszakanyarodva befejezésül Gregersen-Labossa György így fogalmazott: „Az egyház dolga a társadalmi neurózis enyhítése, gyógyítása. Az ország lelke a tiszta vizet szomjazza; tiszta forrás kell, hogy legyünk.” A továbbiakban Marik József – a rendezvény világi felelõseként – a tavaly szeptemberi, Városmisszió Budapest 2007 elnevezésû programsorozatról számolt be, Kósa István szanki református lelkipásztor a szórványban élõ keresztényekre hívta fel a figyelmet, Hofher József jezsuita szerzetes rendje cigánypaszto-

minden területén, így a társadalmi összefüggések és a politika terén is. A folytatásban az egyház egy-egy speciális feladata került az elõadások középpontjába; ezek közül a szociális ellátásról és egyházi szeretetszolgálatról szóló referátum megtartására Gregersen-Labossa Györgyöt kérték fel a szervezõk. Mielõtt azonban a szombathelyi evangélikus igazgató lelkész a konkrét tárgyra tért

rációs munkacsoportjának tápiószecsõi komplex felzárkóztató programját ismertette, Molnár Teréz jánosházai iskolaigazgató pedig Templom és iskola címmel szólt az egybegyûltekhez. A konferencia zárszavában Balog Zoltán az egyházak, illetõleg egyháztagok imádságos támogatását kérte az ország lelki megújulásához. g Vitális Judit

alrendszere az államnak; az egyház és az állam viszonyában csakis a mellérendeltség fogadható el. Ebbõl következõen az államnak teljességében kell elismernie az egyházak szolgálatát, például ugyanúgy kell finanszíroznia a közfeladatokat átvállaló egyházi intézményeket, mint az ugyanolyan feladatot ellátó önkormányzati-állami fenntartásúakat. Más szóval nem kényszerítheti állampolgárait kettõs adózásra, azaz nem várhatja el tõlük, hogy miután befizették állami adóikat, teljes mértékben fenntartsák keresztény közösségeik intézmé-

Gregersen-Labossa György

FOTÓK: GÉCZY LAJOS

e

FOTÓ: MÁTÉ RÉKA

4

„Csodatevõk” világszerte Száz esztendeje mûködik a Christoffel Vakmisszió b Százezer csoda elnevezésû kampányát a múlt év novemberében indította útjára a világszerte tevékenykedõ, bensheimi (Németország, Hessen tartomány) székhelyû Christoffel Vakmisszió (www.cbm.de). Céljuk, hogy idén, fennállásuk századik évfordulóján az eddiginél százezerrel több embernek adják vissza a szeme világát. A szervezet 2006-ban száztizenkét országban összesen tizennyolcmillió asszonynak, gyermeknek és férfinak nyújtott szemorvosi segítséget.

A vakmisszió igazgatója, Martin Georgi szerint reális esély van az akciójuk keretében kitûzött cél megvalósítására. A CBM segítségével tavalyelõtt világszerte hatszáznegyvenezer olyan embert mûtöttek meg, akinek szürke hályogja volt – ez a betegség vezet a leggyakrabban vaksághoz –, a mûtét költsége mindössze harminc euró… A „csodára” az egyik példát Albrecht Hennig szemész szolgáltatja. Az orvos a szervezet megbízásából 1982-ben alapított egy szemészeti klinikát a nepáli La-

hanban. Néhány üres terembõl és áram nélküli sátorból a világ második legnagyobb szemészeti klinikáját építette fel, négyszáz ággyal, négy mûtõvel és mobil orvoscsoportokkal. Maga Hennig az elmúlt huszonöt évben több mint százezer operációt végzett. A Christoffel Vakmisszió igazgatója szerint a vakság az esetek háromnegyedében elkerülhetõ vagy gyógyítható. Az a véleménye, hogy a vakságot a szegénység okozza, és a vakság szüli a szegénységet. A vakok kilencven százaléka

fejlõdõ országokban él, ahol az A-vitamin, az orvosi ellátás, valamint a gyógyszerek hiánya jelenti a problémát. A WHO szerint a segélyszervezetek fáradozásainak köszönhetõen a vakok száma elsõ ízben 2000 és 2005 között csökkent – 45 millióról 37 millióra –, annak ellenére, hogy a munkát pénz- és orvoshiány is nehezíti. A vakmisszió a szervezetet életre hívó Ernst Jakob Christoffel protestáns lelkészrõl kapta a nevét, aki 1908-ban utazott nõtestvérével Törökországba, és Malatyában otthont alapított vakok, sérültek és árvák számára. 1925-ban a misszionárius Iránba költözött, és itt is otthonokat nyitott. 1946-ban a németországi, Köln melletti Nümbrechtben hozott létre egy intézetet vak és látássérült idõseknek. Christoffel az iráni Isfahanban hunyt el 1955-ben. A Glaube und Heimat írását fordította: g Gazdag Zsuzsanna

2008. április 13.

kultúrkörök

AZ ISTENES KÖLTÉSZET NAPJA NYÍREGYHÁZÁN

Verselõk versenye

Erdélyi, székelyföldi tájak mesélnek a mûvészrõl és szülõföldjérõl dozik a csúszós, kemény hóban. Külön-külön mennek, de egyfelé. Hazafelé visz az útjuk… Páll Lajos életteli alkotásain érezni, hogy Erdély tiszta levegõjébe a megpróbáltatások nyomot hagyó pillanatai is belevegyültek. Megviselt arcok, házak, udvarok, otthonok belsõi beszélnek errõl a korondi születésû „Laji” színekben gazdag festményein, rajzain, dallamos verssoraiban. Hangulatos képei, lélekkel teli versei egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítik. Külön ki kell emelni a budapesti Vármegye Galériában rendezett jubileumi kiállítás szép katalógusának borítójára került festményét – önarcképének részletével. Félig lecsukódó szemével, erõteljes arcvonásaival nem csak saját életét tárja elénk. A téli képen a magas hóba süppedõ nagy csizmában bandukoló, vastag kendõbe burkolózó falusi néne arca is beszél az élet szép, de nehéz pillanatait is megnyugvással fogadó embernek a hittel teli mindennapjairól, a székelység összetartó erejérõl. Csodálatos, ahogy a mûvész képei, rajzai mindezt ecsettel mondják el nekünk. A jubiláló mûvésszel együtt köszöntsük az Erdély Mûvészetéért Alapítványt is huszadik születésnapján! Szívbõl, szeretettel vállalt feladatuk teljesítéséhez olvasóink és a tárlatok rendszeres látogatói nevében is sok erõt és munkájuk fontosságába vetett további hitet, bizakodást kívánunk! g Schelken Pálma

„Suttog a Küküllõ – hajlik a nádszál, seregélycsapatok gyûlnek a gátnál.” Festményeit nézve, a szelíd lankás földek, az éltetõ nap sugaraitól virágba boruló kertek vagy az ég felé nyújtózkodó mélyzöld fenyõfák láttán mindig mottóként idézett kedves versének dallamos sorai jutnak eszembe. És soha

nem tudom, hogy a tornácos, kedves régi otthonok, a kis házsorokból kiemelkedõ – sok örömet, megnyugvást, de még több vigasztalást nyújtó – templomok világító fehér tornya, a szûk, lejtõs korondi utcák látványa, líraisága a tollat vagy az ecsetet adta-e elõbb a kezébe Páll Lajosnak, a hetvenéves festõmûvész-költõnek. Bár az is lehet, hogy éppen az elkészült mû új-

bóli átgondolása, mélyebb átérzése késztette a másikfajta mûvészi megörökítésre is. A gyönyörködést, hosszabb nézegetést kívánó, színpompás, hangulatos festmények elõtt öröm volt egy, a Vármegye Galériába elõször látogató fiatal mûvészetbarátot hallgatni: „Festményei, rajzai élnek, beszélnek az ember és a természet összetartozásáról. A földeken, falvakban mindenütt ott az ember, feltûnik egy-egy állat vagy csak egy éneklõ madár. Mûvein keresztül betekinthetünk a családok életébe. Szinte jó lenne belépni a százados hagyományokat õrzõ udvarokba, kertekbe, megsimogatni a gazdájuk szavára figyelõ kis állatokat. Ha tájképeit újból nézzük, azt érezzük, mintha már jártunk is volna ott…” Egyik festményén havas tájban, a buckás úton ember és három ló botla-

A kiállítás május 16-ig tekinthetõ meg a Vármegye Galériában (Budapest V., Vármegye u. 11.) keddtõl péntekig 10 és 18 óra között.

b A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium újabb jubileumához érkezett. Április 4–5-én a nagy múltú iskola már tizenötödik alkalommal adott otthont Az Úr érkezése elnevezésû ökumenikus szavalóversenynek.

A kétnapos versenyen egy Ratkó Józsefvagy Rákos Sándor-verset, illetve az 1945 utáni magyar irodalomból egy szabadon választott istenes költeményt kellett a diákoknak elszavalniuk. A zsûri – Pregitzer Fruzsina, a Móricz Zsigmond Színház színmûvésznõje, Krug Ferenc, az Evangélikus Pedagógiai Központ szakértõje és Kósa Árpád, a Kölcsey Televízió fõszerkesztõje, ügyvezetõ igazgatója – a pénteki elõdöntõbõl a legjobb tizenöt diákot juttatta tovább a szombati döntõbe.

Bába Ildikó A nemes versengésen olyan erõs volt a mezõny, hogy a zsûri több mint egyórás tanácskozás után is csak megosztott elsõ helyet tudott kiadni. Antal Ádám, az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Gimnáziuma, Szakképzõ Iskolája és Kollégi-

umának végzõs tanulója és Bába Ildikó, a hajdúdorogi Görög Katolikus Oktatási Központ tanulója végzett az elsõ helyen. A második helyezett Csizmadia Kristóf, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és

Antal Ádám Gimnázium tanulója, a harmadik pedig Dömök Krisztina, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium diákja lett. A jubileumi szavalóverseny különlegessége volt, hogy részt vett rajta özvegy Ratkó Józsefné. A költõ – egykori kossuthos diák – versét szavaló Marosi Máriának, a budapesti Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanulójának õ adta át a Ratkó család különdíját. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium különdíját Gáspár Csaba, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákja vehette át. A Bessenyei Társaság is különdíjat adományozott tíz szavalónak. A verseny szüneteiben a nyíregyházi alma mater diákjai komolyzenei, népzenei és egyházzenei elõadásokkal kedveskedtek a vendégeknek, az eredményhirdetés elõtt pedig a gimnázium B 31 nevû könnyûzenei együttese oldotta a feszültséget. d EvÉlet-infó

A reformkor egyik evangélikus közkatonája Százötven éve hunyt el Bajza József b A reformkor nagy kulturális, nemzeti fellendülésének „közkatonái” között jó néhány evangélikust találunk. Õk nem halhatatlan remekmûvekkel – mint Petõfi – vagy jelentõs politikusi teljesítményekkel – mint Kossuth – járultak hozzá a kulturális és politikai nemzet kialakításához, hanem a fellendüléshez nélkülözhetetlen háttérmunkát végezték tehetséggel és kitartással. Kis János (1770–1846) dunántúli püspök az irodalmi tehetségek felismerésében és támogatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Döbrentey Gábor (1786–1851) a Magyar Tudományos Akadémia elsõ titkáraként végezte a tudományszervezés aprómunkáját. Az õ tevékenységüket folytatta Bajza József (1804–1858) is.

Bajza József a forradalom és szabadságharc áldozata lett. Bár politikai szerepet nem vállalt, szerkesztõi és publicisztikai tevékenysége bõven elég volt ah-

MORELLI GUSZTÁV METSZETE

A reformkor intézményeinek kialakításában Bajza József maradandót alkotott. Bár költõként figyelt fel rá Kisfaludy Károly, lapszerkesztõként, a Nemzeti Színház igazgatójaként és mindenekelõtt kritikusként alkotott maradandót. 1831-ben Toldy Ferenccel együtt indították el a Kritikai Lapok címû irodalmi folyóiratot, 1837-ben, Kisfaludy halála után az Athenaeumot szerkesztette. Lapjaiban a korszak legjelentõsebb költõi, írói publikálhattak. Harmadik lapja az 1848 tavaszától ugyanazon év végéig megjelenõ Kossuth Hírlapja volt, amely határozottan és radikálisan támogatta a magyar forradalom és szabadságharc ügyét. 1837–38-ban, majd 1847–48-ban a Nemzeti Színház igazgatója volt. Elsõként töltötte be ezt a tisztet, õ szervezte meg a színház mûködését. Az irodalomtörténészek a magyar irodalomkritika megteremtõjét tisztelik Bajza Józsefben. A fellendülõ irodalmi élet minõségének emeléséhez nagyban hozzájárultak Bajza kritikái, „mert elûzte a szépnek oltárától a kontárokat” – ahogyan Székács József mondta róla. Kíméletlen õszinteségével, radikálisan demokratikus nézeteivel, gátakat nem ismerõ irodalmi és nyelvi reformlendületével sok ellenséget szerzett magának. Rövid színigazgatói karrierje is ezzel függött össze.

hoz, hogy elõször Pest elfoglalása után, 1849 januárjában, majd a szabadságharc leverése után menekülnie kelljen. Bujdosásában társa sógora és költõ barátja, Vörösmarty Mihály volt. Haynau bukása után, 1851-ben térhetett vissza Pestre Bajza József. Az üldözés és bujkálás azonban felõrölte idegeit, 1858. március 3-án bekövetkezett haláláig csak nagyon ritkán volt magánál. (Nem õ volt az egyetlen „megkésett” áldozata a szabadságharcot követõ megtorlásnak.)

Bajza József evangélikus birtokos nemesi családból származott, a Heves megyei Szûcsiben született. Katolikus iskolákba járt, Gyöngyösön és Pesten a piaristákhoz, majd a pesti – akkor katolikus – egyetemen fejezte be tanulmányait. 1829-tõl lakott Pesten, és lett tagja a pesti evangélikus gyülekezetnek. Gyülekezeti, egyházi tisztséget sohasem vállalt. Õ „fedezte fel” azonban Székács Józsefet – kétszeresen is. Elõször mint mûfordítónak adott teret lapjában az ifjú Székács Józsefnek, aki 1831-tõl 1833-ig házitanítóként tartózkodott Pesten. Valószínûleg Bajza József ismertette meg Székácsot a pesti szellemi élet jeleseivel is. Másodszor a pesti evangélikus gyülekezet számára „fedezte fel” Bajza Székács Józsefet. Amikor 1836 elején a pesti magyar evangélikusok küldöttei megkeresték az akkor huszonhét éves, lelkészi tapasztalattal még nem rendelkezõ Székács Józsefet, hogy tartson bemutatkozó prédikációt, õ Bajzához fordult jó tanácsért. Ekkor derült ki, hogy maga Bajza ajánlotta az irodalmi életben már ismert Székácsot a gyülekezet figyelmébe. Az ifjú gyülekezet megválasztotta az ifjú teológust, így lett Bajza közvetítésével Székács József az „ország papja”, a pesti gyülekezet pedig az ország egyik legjelentõsebb evangélikus közössége. Bajza József koporsójánál két igehirdetés hangzott el. A Nemzeti Színházban lévõ ravatalnál Székács József, a Kerepesi temetõben lévõ sírnál pedig Török Pál református lelkész hirdette az igét. Megemlékezésünket Székács József már idézett temetési beszédének soraival zárjuk, amelyben Bajza jellemét méltatta: „…nagy volt õ mint ember, mert megszoktuk szavát tett, ígéretét teljesedés gyanánt tekinteni, és nem csalatkozánk – sõt megszoktuk nála nem a szókat, hanem a tetteket, melyekben beszélt.” g Kertész Botond

5

FOTÓK: RUBÓCZKI BÉLA FELVÉTELEI

Páll Lajos festõmûvész hetvenéves

f

Nyugat kávéház címmel tartott elõadást április 4-én a Deák Téri Evangélikus Gimnázium TüKörSzín színjátszó köre. Az intézmény dísztermében bemutatott irodalmi összeállítás a Nyugat címû folyóirat indulásának századik évfordulója alkalmából készült Korompayné Sebestyén Nóra tanárnõ rendezésében, az iskola diákjainak szereplésével. g Gazdag Zsuzsanna felvétele HIRDETÉS

Április 16-án, szerdán 15 órától szeretettel várunk minden érdeklõdõt a BudapestFasori Evangélikus Gimnázium dísztermébe, ahol egyik önképzõkörünk, az Ordass-klub szervezésében Darwin fekete doboza – az evolúciós elmélet biokémiai kihívása címen hallható elõadás. HIRDETÉS

Bibliát és könyvet a gyerekek kezébe! A Parakletos Könyvesház a Biblia éve 2008 elnevezésû programsorozat keretében pályázatot hirdet az alábbi két témában: 1. „Biblia és könyv missziós célra”: Képes Biblia és más bibliai témájú könyvek eljuttatása hátrányos helyzetû gyerekeknek, felnõtteknek. Missziós szervezetek, gyülekezeti missziók támogatása szétosztható könyvekkel. 2. „Gyermekkönyvtár” (kizárólag határon túli szervezetek részére): Gyülekezeti, közösségi könyvtárak bõvítése keresztény gyermekkönyvekkel. Bátorítani kívánjuk a gyülekezeteket, hogy hozzanak létre gyerekkönyvtárakat, segítsék a gyerekek olvasási kultúrájának fejlõdését, hogy minél több gyermek anyanyelvén olvashasson gyerekbibliát és más evangéliumi könyveket. További információ kérhetõ: Parakletos Könyvesház, telefon: 76/463-106, e-mail: [email protected], honlap: http://www.parakletos.hu/.

e

2008. április 13.

panoráma

Dies Academicus a hittudományi egyetemen evangélikus, illetve a szentszéki reakciók tartalma és nyelvezete mégis alapvetõ hasonlóságokat mutat.

e Folytatás az 1. oldalról Ez a folyamat természetesen együtt jár a hagyományos társadalmi intézmények lerombolásával, „az egyén tömegként való újjászervezésével”, az „új ember” megalkotásával, a tömeg és a „Vezér” misztikus egyesülésével, illetve az erõszak megszentelésével – hiszen a politikai vallás (melyben a vallásos lényeg e világi jelleggel párosul) természetébõl fakadóan tart igényt a valóság kizárólagos értelmezésre, ami viszont nem tûri az eretnekségeket.

Egyházi ellenállás evangélikus és katolikus módra Az ideológiai háttér tisztázása után az MTA Történettudományi Intézetében dolgozó Fejérdy András, aki egyben az ELTE történettudományi doktori iskolájának PhD-hallgatója, Állam és egyház viszonya a totalitárius rendszerben – Egyházi ellenállás norvég és szentszéki dokumentumokban címmel tartott elõadásában megpróbálta konkretizálni és egy adott történelmi szituáción keresztül megvilágítani az addig hallottakat. A szemléletes, diavetítéssel kísért prezentáció komparatív módon, az egyes kérdéskörökben egymás mellé állítva mutatta be a nemzetiszocialista fenyegetésre adott norvég evangélikus, illetve a szentszéki válaszokat. Az elõadásból világosan körvonalazódott, hogy bár a kiindulópontnál (a norvégok esetében gyakorlatilag az életben maradás volt a cél) és a megoldáshoz vezetõ irány megválasztásában (a norvégok a lutheri gyökerekhez nyúltak vissza, míg a katolikusok a saját filozófiai tradíciójukból és a természetjogból merítették az ellenálláshoz szükséges érveket) ugyan adódtak különbségek, a norvég

A szociáletikai dimenzió Dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora még tovább ment a kérdés aktualitásának a kibontásában Az állam felelõsségének határai szociális kérdésekben címû, aktuálpolitikai utalásokkal sûrûn átszõtt elõadásában. Bevezetõjében arról a jelenségrõl beszélt, hogy korunkban, amikor az emberi élet szinte minden szegmense átpolitizálódott, és világos érvelések helyett gyakorlatilag szakmai köntösbe bújtatott hitvitákat hallunk nap mint nap akár a társadalombiztosítás, akár az egészségbiztosítás területén, menynyire égetõen fontossá válik az állam, az egyház és az egyén felelõsségi köreinek pontos megkülönböztetése a mindannyiunkat zsigerileg érintõ szociális kérdésben. Elemzésébõl kiderült, hogy napjainkban még a jóléti országokban is a szociális állam krízisét figyelhetjük meg, éppen ezért a reformok mindenképpen szükségesek, de nem ideologizálódhatnak, és nem válhatnak a napi politikai csatározások színterévé. A professzor az állam szerepét a szubszidiaritás (kisegítés) elvének – amely egyébként az Európai Unió mûködésének is az egyik legfontosabb alapelve – megfelelõen elsõsorban a szociális biztonsághoz való jog garantálásában, az alulról jövõ kezdeményezések segítésében, valamint az igazságosság és a szolidaritás fölötti õrködésben látja; ami viszont nem szünteti meg az egyén önmagáért viselt felelõsségét (akár a túltápláltság, a túlzott stressz vagy a különbözõ függõségek területén).

Fazakas Sándor kitért arra is, hogy az állam és az egyház kapcsolatának szintén a szubszidiaritás elve alapján kellene strukturálódnia, ami komplementer viszonyt feltételez. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az államnak nem állhat érdekében az egyház jogainak a csorbítása, hiszen az egyház napjaink fogyasztói társadalmában mind igehirdetésével, mind szociális tevékenységével egy élhetõ életforma alternatíváját („új aszkézis”, mértékletesség és így tovább) nyújtja az erõforrásait egyre gyorsabban felemésztõ világnak.

Magyar küzdelmek A rövid szünet után dr. Reuss András, az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetõje sajátos, mindmáig kevés publicitást kapott mûfaj keretében mutatta be, miként vívta küzdelmét a II. világháborút követõ kritikus években a magyar evangélikus egyház az erõsödõ kommunista ideológiával szemben. Egyházi harc Magyarországon – 1945–48 az egykori püspöki körlevelek tükrében címû elõadásában szemelvényeket olvasott fel Ordass Lajos, Kapi Béla, Szabó József és Túróczy Zoltán körleveleibõl, valamint a rendszeres teológus szemüvegén keresztül, szociáletikai oldalról közelítette meg az egyházi harc eme dokumentumokban megjelenõ különbözõ területeit (a háborús összeomlás értékelése, a lelkészi szolgálat kérdései, a németek kitelepítése, az iskolák államosítása). A professzor végsõ értékelésében kiemelte, hogy a közjóért síkraszálló püspökeink éltek mindazon, a kor színvonalán modernnek számító eszközökkel, amelyek a számukra adva voltak, és nyitottak voltak egy jó értelemben vett demokratikus átalakulásra (azzal szemben, ahogyan a köztudatban él, nem sírták vissza a status quót) – nem rajtuk

múlott, hogy csak igen korlátozott eredményeket tudtak elérni.

Méltatások és laudációk Ezután került sor a Luther Kiadó gondozásában megjelent, A norvég egyházi harc – Küzdelem az ideológiával 1940–1945 címû kötet ünnepélyes bemutatójára. Elõször dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi adjunktus, megbízott egyetemi lelkész, az alkalom egyik fõszervezõje – sorozatszerkesztõi minõségében – segített elhelyezni a kötetet a Szociáletikai Füzetek darabjai között; a sorozat deklaráltan az állam és az egyház közötti eszmecsere segítését tûzte ki célul. Ezután Reuss András a könyv tartalmi vonatkozásairól beszélt, majd Korányi András felolvasta a norvég nagykövetség ügyvivõ asszonyának levelét, és a klasszikus retorikai hármas szerkesztés alapján – „igazi értelmiségi, lelki és egyházi könyv” – méltatta a kiadványt. Végül Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója olvasott föl egy, a kötetbõl vett hosszabb idézetet. Az ebédszünet után az EHE énekkara dr. Finta Gergely zongorakíséretével és Wulfné dr. Kinczler Zsuzsa vezetésével az alkalomhoz illõen egy norvég, illetve egy magyar éneket adott elõ, majd Finta Gergely professzionális csembalójátéka zárta a zenei programot. A Dies Academicus idén is doktori, illetve habilitációs oklevelek átadásával ért véget. A doktorrá avatott Süll Tamásról dr. Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Tanszékének oktatója, a habilitációs oklevelüket ez alkalommal átvevõ dr. Kustár Zoltánról és dr. Hodossy-Takács Elõdrõl pedig Reuss András mondott laudációt. g Nánai László Endre

A kommunikáló egyház és szellemi mûhelyei e Folytatás az 1. oldalról A kommunikálni kívánó egyház tagjainak a küldetés minél hatékonyabb betöltése érdekében a kommunikáció szakértõivé kell válniuk, és munkájuk során e szakterület szakembereinek a segítségét kell igénybe venniük – tért rá az elõadó a kommunikáló egyház sürgetõ feladataira. Tisztázásra várnak olyan alapkérdések, mint például: Ki az adó? Kik a vevõk, a megszólítottak? Mi a kód, a tartalom? És milyen a csatorna közvetítõ nyelve? A püspökhelyettes rámutatott: nem tudnánk válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan kik az evangélikusok. A fõ feladatot abban jelölte meg, hogy tudományos igényességgel kell megismernünk az egyház célcsoportjait; tudományos szociológiai felmérés és kutatások nélkül ugyanis az egyház nem

Hogyan kommunikáljunk? címû, vetített képes elõadásában a PR- és marketingkommunikáció alapjaiba vezette be hallgatóságát. Az egyházban ma még ismeretlennek számító marketingmódszerek bemutatásán túl azt a kérdést intézte az egyházi értelmiség képviselõihez, hogy – céljait szem elõtt tartva – az egyház vajon mely módszereket és stratégiákat veheti át a PR-szakmából, és melyeket nem. Mihályi Norbert felmutatta annak a lehetõségét, hogy az egyház hatékonyabban tudna kommunikálni a környezetével bizonyos fogások elsajátítása révén, azt a kérdést azonban nyitva hagyta, és megválaszolását az egyháztagokra bízta, hogy hol az a határ, ameddig az egyház önellentmondás nélkül vehet át módszereket a PR-kommunikáció és a reklámszakma eszköztárából.

Szellemi mûhelyeink – a jelen kilátásai és lehetõségei Az ebéd után kezdõdõ szekcióülést Evangélikus szellemi központok címmel Ittzés János elõadása vezette be. Egyházunk elnök-püspöke referátumában a protestantizmus polgári jellegû kulturális fejlõdést elõsegítõ szerepének összefüggésében átfogó történelmi képet nyújtott a szellemi örökségünk becses részévé vált régi evangélikus szellemi mûhelyekrõl, valamint ebbe a perspektívába helyezte a jelenben mûködõ és számottevõ hatást kifejteni hivatott szellemi központjainkat. Ittzés János helyzetelemzésében mind a szekuláris világgal fennálló viszony, mind az ökumenikus helyzet, mind pedig a gyülekezetek jövõbeli kilátásai tekintetében reális összképet vázolt fel, s a hallgatóságra hagyta annak a következtetésnek a levonását, hogy szellemi mûhelyeink mekkora mozgástérrel, milyen erõvel és hatékonysággal képesek elõmozdító hatást kifejteni és eredményeket elérni az egyház- és gyülekezetépítésben… Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és

Kollégium igazgatója Több mint diákévek címmel egy evangélikus középiskola mindennapi életének szemszögébõl beszélt arról a szellemi közösségrõl, amelyet egyházunk intézményének sajátos atmoszférájában és értékrendjének köszönhetõen élhetnek meg a diákok. A szekció felkért hozzászólói mind evangélikus oktatási intézmények képviselõi voltak: dr. Bácskai Károly adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének megbízott vezetõje, Fellegvári Zoltán, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatója, dr. Roncz Béla, az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Sándor Gimnáziuma és Kollégiumának igazgatója és Martinovszky István, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium igazgatója számolt be az általa vezetett intézményben folyó szakmai munkáról, a „szellemi mûhellyé válás” nehézségeirõl, eredményeirõl és lehetõségeirõl. A hozzászólásokat követõ fórumbeszélgetés moderátora Schulek Ágoston volt. A Mevét idei konferenciája Kondor Péternek, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének áhítatával, valamint Mihályi Zol-

Ördög Endre esperes tánnak, a Mevét elnökének összegzõ zárszavával fejezõdött be. A konferencia ideje alatt a Luther Kiadó végig kedvezményes könyvvásárlási lehetõséggel állt a résztvevõk rendelkezésére. g Petri Gábor

Quo vadis, evangélikus értelmiség? A SZERZÕ FELVÉTELEI

6

lesz képes elérni azokat, akiket meg akar szólítani küldetése során. Emellett szükség van a kód, azaz az egyházi nyelv megújítására is, mert az üzenetet érthetõvé kell tenni a világ számára. Az isteni kommunikáció kódjának, az igének a mintájára pedig elengedhetetlenül fontos a beszéd és a tett egységének komolyan vétele, hiszen önértelmezésébõl fakadóan az egyház mondanivalója csak így lehet hiteles a világ szemében.

Egyházi PR-kommunikáció és értékközvetítõ médiamunka A délelõtti szekció második elõadója Mihályi Norbert PR-menedzser volt, aki

Az Egyház és kommunikáció témában ezután felkért hozzászólók – az egyházi és a világi média területén tevékenykedõ újságírók – osztották meg tapasztalataikat a résztvevõkkel. Három médiaszakember – Schulek Csaba, a Telesport fõszerkesztõje, Kõháti Dóra rádiószerkesztõ, az Országos Egyházi Iroda Médiamunkaágának médiareferense és Gauland Ágnes, a HírTv szerkesztõje – saját szakterületérõl és munkájának sikereirõl, nehézségeirõl, a médiamunka értékközvetítõ szerepérõl számolt be a hallgatóságnak. A hozzászólásokat fórumbeszélgetés követte, amelyet Radosné Lengyel Anna rádióriporter, egyházunk országosfelügyelõ-helyettese moderált.

A minap levelet kaptam egyik unitárius ismerõsömtõl. Az egykori kalákák mintájára kíván létrehozni egy honlapot: mindenki kölcsönösen segítsen hitsorsosának. Egy helyen lenne munkát keresõ és kínáló, ügyintézõ és bárki, aki a közösség tagjait támogatná. Mondhatnánk: „Könnyû nekik! Õk csak maroknyian vannak, akár meg is valósíthatják az ilyesmit.” Ez a levél jutott eszembe, amikor a hétvégi értelmiségi konferencián merengtem. Néhány éve létezik hasonló adatbázisunk. Helyesebben a kínálat része. Többtucatnyi evangélikus értelmiségi ajánlotta fel szakértelmét. De kérdem én: kinek? Ráadásul a kérdés keserûségi foka nagyon magas. Elsõsorban azért, mert a Mevét témaválasztása igencsak aktuális volt. Ebben a feje tetejére állt és értékeit hovatovább elvesztõ világban már a kommunikációt is tanítani, tanulni kell. Beszélnünk kell egymással körön belül, és meg kell mutatnunk magunkat körön kívül. Ez alól az egyház sem kivétel. Éppen egyik elõadónk (szándékosan nem kívánok nevesíteni, mivel a témák a fontosak) világított rá önmaga példáján keresztül

– akaratlanul is – a kérdés szükségességére. Az a lelkész, aki a szószékrõl „csak” Isten igéjét hirdeti, a hétköznapokban pedig a templom ajtaját nem találó evangélikusokat keresi, ne csodálkozzon, ha a hozzá forduló és az elõadására kíváncsi újságíró félreértelmezi mondatait. De ne tárjuk szét karunkat újságíróként sem, hogy csak mondvacsinált sztárokkal tudunk nézettséget elérni, az irodalom, a mûvészet nem érték. Ez már tudatos választás. Aki az érdekest és értékest keresi, biztosan megtalálja a módját, hogy összepárosítsa. Aki nézettségi adatokat hajszol, az csak kiszolgál, s mentegetõzik közben, hogy erre van igény. Pedig az igényt mi formáljuk. Lelkészként, egyházi vezetõként, újságíróként, szerkesztõként. Helyesebben: nekünk kellene. De kérdem én ismételten: kiben? A keserûség nem véletlen. Konferenciákat szervezünk évrõl évre. Értelmiségit, nemzetiségit, néprajzit Budapesten, vidéken, városon és falun. Egy-egy tematikához kapcsolódóan az arcok majdnem mindig ugyanazok. Átjárás a különbözõ szakterületek között alig van. Mûhelyeket próbálunk ki-

alakítani. Író-olvasó találkozókat, elõadóesteket, tudományos elõadásokat szervezünk. A helyzet igen sokszor a nézettségi mutatókhoz hasonlítható. Egy felkapott név vonzza a közönséget. Egy, a közösséget is érintõ kérdés azonban – ha ismeretlen az elõadó – néha még a lelkészt sem. Tehát kivel akarunk kommunikálni? Kikkel és kiknek akarunk szellemi mûhelyeket kialakítani? Az értelmiség – jelen esetben a Mevét – soraiból sok egyházi vezetõ hiányzott. Hiányoztak lelkészek, tanárok, urambocsá – ha már a teológia épületében voltunk – a teológusok, netán diákújságírók, kommunikáció szakos hallgatók, akik az egyházi – írott és elektronikus – sajtóban kívánnak majd dolgozni. Folyamatosan a dicsõséges evangélikus múltról beszélünk. Magyar kultúra nem létezett evangélikus lelkészek, tanárok, tudósok, mecénások nélkül. Visszasírjuk, de jelenkori evangélikus identitásunkért alig teszünk valamit. Akkor sem, amikor segítene a szakértelem. Néhány éve létezik egy adatbázis… g Veres Emese-Gyöngyvér

2008. április 13.

panoráma

Kommentár a kommentárhoz

A pokol tornácán

Beszélgetés dr. Cserháti Sándor teológiai tanárral

Konferenciát rendezett az EPMSZ Erdélyi Köre

– Professzor úr, már a kommentár keletkezése is „kész regény”… E sorok írója jó tíz éve, még a teológia padjában ülve, évfolyamtársaival egyetemben rendre kérdezgette a Korinthusi levelet magyarázó professzorát: hogy áll a munka, vajon az év végi szigorlatra megjelenik-e már? Hány év munkájának az eredményét tarthatjuk most kézben? – Nem ez az elsõ kommentár, amelyet Pál apostol egy-egy levelérõl írtam: a Filippi-, a Kolossé-, a Galata-levélhez írt magyarázatom az az elõzmény, ami után – mintegy húsz évvel ezelõtt – Káldy püspök megkért, hogy a korinthusi leveleket vegyem elõ, mivel õ is úgy értékelte – s én is úgy láttam –, hogy ezek a legfontosabb levelei Pálnak. Olyanok, amelyeknek nagyon sok közük van mindennapjainkhoz, keresztény életünkhöz, szolgálatunkhoz. Hogy ilyen régóta készül ez a könyv, annak számos oka van – személyes próbatételek is –, de az Úristen mégiscsak úgy akarta, hogy kikerüljek egy nagyon nehéz szituációból. Ezért hálás vagyok; éreztem, hogy ha életet adott még nekem az Úristen, akkor ezt kamatoztatni kell, felhasználva azt, ami az én lehetõségem, adottságom. Az biztos: sokat jelentett, hogy teológiánkon, az újszövetségi tanszéken oktatva többször is elõ kellett adnom, magyaráznom évrõl évre ezt a levelet, így benne van az a munka, amelyet a hallgatókkal végeztünk – a kérdéseik is –, és mindaz, amirõl úgy láttam, hogy tovább kell adnom az utánam következõ nemzedékeknek. – A próbatételek a könyv elsõ oldalán, nagyon diszkréten, finom utalásszerûen, benne is vannak pár rövid kis szóban: „munkám minden akadály ellenére is nyugvópontra juthatott”. – Igen, és tudom, nemcsak nekem vannak ilyen próbás idõszakaim, hanem mindannyiunknak. De hogy ezen túl lettem, az hatalmas lendületet és kitartást is adott. Kellett is, hiszen sok aprólékos munka is volt vele – titkárnõm sem volt, aki segített volna a komputerhasználatban, a hibák keresésében. Elsõsorban a magam erejére voltam utalva. De megkaptam Istentõl az egészséget és a kedvet is – és különösen szeretõ hozzátartozókat –, hogy ezt a munkát elvégezzem. – Izgalmas kérdés, hogy mi ennek a levélnek az aktualitása 2008-ban. Mit üzen, hogyan ragadható meg a mában ez a levél? Az elõszóban professzor úr így fogalmaz: az írásmagyarázó feladata a szerzõ, Pál és az olvasó mint két pillér között kiépíteni a megértés hídját… – Az a tapasztalatom a Korinthusi levéllel, hogy pásztorlevél, s olyanoknak szól, akik már döntöttek Jézus Krisztus mellett. Akik az õ gyülekezetében, az általa létrehozott közösségben éltek, de hozzánk hasonló, botladozó emberek voltak. Pásztori szolgálatra szorulók, akárcsak mi. Olyan közösség volt a korinthusi gyülekezet, amely el volt telve egy kicsit a maga adottságaival, a maga kereszténységével, az új élet sajátosságaival, ami aztán kísértéssé is vált, s amit „helyre kellett tennie” az apostolnak. Az elsõ levél különösen is telve van ilyen gyülekezeti problémákkal, teljes egészében a gyülekezetre koncentrál. A második inkább Pál saját szolgálatáról, annak értelmérõl szól – de itt a gyülekezeti gondok jönnek elõ. Olyanok, amelyek mind a polgári, mind a keresztény életben ma is visszaköszönnek. Nagyon aktuális ez a levél. Négy fejezet is foglalkozik azzal a pártoskodással, amely azt a kis közösséget megosztotta; a hátterében személyi kul-

tusz volt. Szó van a környezet hatásáról, olyan magatartásformákról, bûnökrõl – fõleg erkölcsiekrõl –, amelyek a korban általánosan elterjedtek voltak, de a gyülekezetben már nem lehetett elfogadni õket. Valaki például a saját mostohaanyjával élt együtt… Pál kénytelen világossá tenni, hogy aki Krisztushoz tartozik, annak a tiszta élet szerint kell élnie. A szabadosság kérdése itt kerül elõ. Idézi a korinthusi jelszót: „Minden szabad nekem.” Ám hozzáteszi: „…de nem minden használ.”

FOTÓ: KENDEH K. PÉTER

b Réges-rég várt ajándékkal szolgál egyházunk és minden bibliaszeretõ olvasó számára dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének nyugalmazott professzora: napokon belül kézbe vehetõ Pál apostol Elsõ korinthusi leveléhez írott kommentárja. Nagy mû. Nagy munka. Sok személyes megpróbáltatás is meghúzódik mögötte. Hitpróbák – s a megtapasztalt isteni szeretet, amely a szerzõt erõvel, derûvel, kitartással ruházta fel.

A keresztény szabadság mellett anynyira elkötelezett Pál rámutat, hogy ez a szabadság nem szabadosság, hiszen mindig annak a függvénye, hogy kötve vagyunk Krisztushoz. A Krisztushoz kötöttség nem korlát, de fegyelmezõ erõ. Sokat beszél a gyülekezetrõl magáról. Az igét várjátok, a kegyelem igéjét, a keresztrõl szóló beszéd igazságát – mondja. És hogy a legfontosabb fejezetet se feledjük: a feltámadás kérdésérõl szóló részben az elbizonytalanodottaknak ad vigasztalást, tanítást. Ráébredünk: ebben a levélben rólunk van szó, ha jól értjük, ha felfedjük az apostol mondanivalóját. – Mennyiben formálta, árnyalta az Ön istenképét, Krisztus-képét az elmélyült tanulmányozás? – Benne van az a fiatal korom óta bennem lévõ izgalom, hogy miként ragadhatja meg az ember a maga véges lényével Isten valóságát. Pál segített abban, hogy „megforduljon a dolog”: nem mi ragadjuk meg õt, hanem Isten ragad meg bennünket! Nem feltétlenül igazságok közlésével, hanem a személyes kapcsolat révén. Isten megszólítja az embert, és az ember megszólíthatja õt! Ebben a személyes kapcsolatban nyílnak meg a dolgok – marad egynéhány még homályban, de a lényegen ez nem változtat. Ahogy az apostol írja: a Szentlélek által mondjuk a szívünk mélyén, hogy „abbá, Atyánk!”. A kölcsönös bizalomnak ezt a személyes jellegét, az Istennel való kapcsolatnak a lényegét így fejezi ki Pál. Nem tétel, hitvallási mondat, dogma, hanem a te és az én kapcsolata. – Az 1Kor 13, a szeretethimnusz még azok számára is ismert és beazonosított bibliai fejezet, akik nem szigorlatoztak újszövetségi írásmagyarázatból. Talán a csúcspontja ennek a levélnek. Hogyan találkozott professzor úr személyes élete és ez a himnusz a kommentár írása során? – Nem véletlenül van a levélnek azon a helyén a szeretet himnusza, hiszen Pál ezt nevezi a „kiváltképpen való útnak”. Beszél a gyülekezeti közösség mindennapi életérõl, benne az egyes keresztény törekvésérõl, s világossá teszi, hogy együtt élni másképp nem lehet, csak ezen a kiváltképpen való úton. Megmagyarázhatatlan indítás, amely Istentõl árad felénk, és amely Isten felé és az embertárs felé is odasodor bennünket, nem kényszerbõl, hanem belsõ meggyõzõdésbõl. A szeretet a megoldás kulcsa… – Mit érez akkor, amikor az új kötetet, ezt a „szeretett gyermekét” végre kezében tartja? Megkönnyebbülést, hogy „akkor hát kész”? – Mindig nehéz szülés egy kötet megírása, és viccesen azt szoktam mondani, hogy aztán elfogja az embert a „szülés utáni depresszió”. Hogy már megvan, és szinte rá sem tud nézni… A szerzõ érzi, hogy nagy munka volt, de arra is gondol,

hogy mégsem tökéletes. De mindenekfelett a hála érzése van bennem, hogy kaptam erõt, kedvet a megírásához. Talán a Második korinthusi levél magyarázata is hamarosan következik, hiszen már készen van, csak a végleges formába öntésre vár. – Tehát akkor tulajdonképpen ikerszülésrõl beszélhetünk… – Igen, csak az ikerre még egy picit várni kell, másodszorra jön, ahogy az lenni szokott. – Hogyan épül fel a kötet? És professzor úr kiknek ajánlja? A nem teológus olvasókat ugye ne „riassza el” az a tény, hogy például nem diplomáztak az Újszövetségbõl?… – Azt a feladatot tûztem ki magam elé, hogy a kommentár egyszerre legyen segítség a teológusnemzedék számára, és az Isten igéje után vágyakozó gyülekezeti tagok is találjanak benne a maguk számára eleven mondanivalót. Tudományos és népszerû magyarázatot szerettem volna írni. Aki kézbe veszi a könyvet, látni fogja, hogy következetesen betartok bizonyos lépéseket a magyarázat során. Ez tükrözi az írásmagyarázatról kialakult meggyõzõdésemet: elsõsorban is maga a szöveg dönt. Ezért nem fogadtam el a meglévõ fordításokat, hanem az eredeti görög szövegbõl fordítottam. Ezt követi a szöveg értelmezése, ami ahhoz szükséges, hogy jól értsük a kétezer évvel ezelõtt leírt sorokat. Ez azoknak szól, akik tovább tanulmányozzák majd a szöveget – mert remélem, lesznek ilyenek. A levél kibontása jön ezután: mi az, amit Pál mondani kívánt az akkori gyülekezetnek, s mi a mai olvasónak is élõ, eleven lelki táplálék. Röviden összefoglalva: Bibliát megismerni, igével töltekezni vágyó olvasóknak ajánlom könyvemet. – Árulja el, kérem, mi lesz a következõ! Mert olyan nincs, hogy ha professzor úr befejez valamit, akkor ott ne motoszkálna a fejében már valami újnak a terve, a következõ kitûzött cél, ugye? – Egy élményemet hadd mondjam el. Egyszer Nyíregyházán jártam, kerestem a szemüvegemet a vonaton, s benyitottam a kocsi-felülvizsgálókhoz. Hát mit látok az asztalukon? A Kolossé-levélhez írt kommentárt Cserháti Sándortól… Megkérdeztem tõlük: „Ezt is a vonaton felejtette valaki?” „Nem – felelték –, egyik kollégánk olvassa.” Tehát nem tudja az ember, hogyan gyûrûzik tovább egy olyan munka, amely nem regény, nem bestseller, hanem egy régi keresztény gondolkodónak a fölelevenítése – nem hiábavaló hát a belefektetett energia… A következõ, ha testi-lelki-szellemi erõvel megajándékoz az Úristen, egy újszövetségi teológia lesz, ennek is megvan már az alapja. – Köszönetet is írt könyve elé – mintegy dedikációt. Kikhez, miért? – Hálával gondolok a szüleimre. Édesanyám mindig azért imádkozott, hogy a második fia Isten szolgálatába lépjen. Ez nem volt természetes, mégis megtörtént. Azután nem volt könnyû a tanulmányi idõm: a Rákosi-korszakra esett; a kor külsõ-belsõ nehézségeit talán nem kell részleteznem. Késõbb a szolgálatban is megmaradtam, bár ott sem voltam soha kedvezményezett, de Isten vezérelt – a szegedi gyülekezet különösen nagy segítség volt, hálás szívvel gondolok rájuk. Elõször mindig õk hallották a bibliamagyarázataimat a szószékrõl, s õk vásárolták meg elõször a könyveimet is. Lelki biztató hátteret képeztek. De a teológián a hallgatóimmal is így voltam. S a családom tagjai: talán szenvedtek is, amiért a szabadidõmet írással töltöm. Végül az operáló orvosomnak is sokat köszönhetek, aki nagyon lelkiismeretes és õszinte volt hozzám, aki visszahozott az életbe, minden ellenkezõ esély ellenére… Mennyi ilyen mozzanat van, ami Isten eszközeiként embereket állított mellém, mögém… Pali öcsém lábadozásom idején végig mellettem volt és biztatott. Azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk: ha viszi az ember valamire, nem egyedül viszi, hanem emberek támogatásával, akik helytállnak mellette, segítik. Hogy megszületett ez a könyv, az is közös munka eredménye – és Isten nagy kegyelme. g Kõháti Dóra

Verespatakról, az aranybányászat grandiózus tervérõl, települések romba döntésérõl sokat hallottunk. Sokan látták az Új Eldorádó címû dokumentumfilmet is. Így voltak ezzel az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre tavaszi, múlt hétvégi konferenciájának a résztvevõi is. Pénteken a délutáni program végén láthattuk a filmet Kolozsvárott, szombaton pedig Verespatakra vezetett az út. Átéltük az élményt. Más dolog tudni valamirõl, más dolog akár hiteles film alapján tájékozódni róla, és egészen más látni a valóságot. Fõleg ha olyan avatott idegenvezetõ segít a megértésben, mint Pálfi Árpád unitárius lelkész, aki harminckét esztendeje szolgál Verespatakon. Amint elmondta, ötvenhatról tizenkettõre csökkent a helyi gyülekezet lélekszáma, a reformátusok már csak ketten vannak. Hozzájuk havonta egyszer jön lelkész Abrudbányáról. Az egyházak megfogadták: amíg egy hívük is van, ellátják a szolgálatot. A négy egyház – a protestánsok mellett az ortodoxok és a római katolikusok – példás egységben tiltakozik a rombolás ellen. A tervek szerint nemcsak sok száz ház, hanem tizennégy templom és tizenkét temetõ is áldozatul esne az aranybányászatnak. Verespatakhoz ugyanis tizenhat falu is tartozik – az arany, no meg a sokak szerint még értékesebb egyéb nemesfémek a települések alatti földben rejlenek. Onnan akarják kibányászni, a ciános technológia alkalmazásával, a falvak helyén hatalmas tavat létesítve. Egyes számítások szerint annyi cianidot használnának fel a program megvalósítása esetén, amennyi a teljes emberiség hatszorosának elpusztításához is elegendõ lenne. Ma kísértetváros Verespatak, amely egykor virágzó település lehetett. Errõl tanúskodnak az elhagyott, de hajdani szépségüket sejtetõ emeletes épületek, köztük a Jókai-ház – ahol az író a legenda szerint a Szegény gazdagokat írta – és több más mûemlék épület. Mintha a jó és a gonosz harcát szemlélnénk. A házak többségén van egy kis zöld tábla, amely azt jelzi, hogy az épület már a Gold Corporationé, tulajdonosa eladta a kanadai cégnek. Az épületek egy része viszont mûemléki védettséget élvez – kérdés, mire lesz ez elég –, számos ház tulajdonosa pedig kitart, õk semmi pénzért nem adják el portájukat. Sok a kétarcúság. Verespatak virágzása idején is bányaváros volt, hagyományos módon zajlott a munka, a tárnák ma is megtekinthetõk. Néhány éve az állam megszüntette a kitermelést, elbocsátottak négyszázötven embert. Ez akarva-akaratlanul hozzájárult a jelentõs elvándorláshoz, hiszen az embereknek meg kellett-kell élniük valamibõl.

f

arany hatalmát, a természet szolgálata helyett annak pusztítását. Eligazított Pásztori Kupán István teológiai tanár elõadása A teremtett világ védelmének bibliai parancsa címmel. „Hitrõl szól a fõ üzenet” – mondta az elõadó. Hittel állíthatjuk meg a rombolást. De lelkünk mélyén nem hiszünk ebben. Inkább a teológia tudományát versenyeztetjük a geológiával, csillagászattal, fizikával, más tudományokkal a jelenségek értelmezésében. Ezzel szemben ezek elõtt a hitnek kell, hogy prioritása legyen. Jellemzõ – állapította meg a professzor –, hogy ma, ha errõl beszél új hallgatóinak, egy részük egyszerûen nem érti, más részükön látszik a riadalom: „Hová kerültünk?” A vitában még egy igen emlékezetes dolgot mondott. Az egyház lényegét egykor Péter apostolnak a sántához intézett szavai fejezték ki: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” Ma az egyház azt mondja, aranyom és ezüstöm van nékem, és igyekszik részt venni a segélyezésben, a szociálpolitikában, racionálisan. Közben elvész az evangélium lényege, a hitbõl való élet – hívta föl a figyelmet Pásztori Kupán István. Az ökológia apokaliptikus problémáival szembesülhettünk Mócsy Ildikó professzor asszony egyszerû címet viselõ – A környezetvédelem Romániában –, de grandiózus elõadásában. Csak egy témát emelek ki mondandójából: a csernobili katasztrófáról soha ilyen pontos, reális ismertetést nem kaptunk. 1986. április 26-tól kísérhettük figyelemmel, hogyan mozogtak a széljárás függvényében a radioaktív felhõk Európa különbözõ részei, majd a távolabbi kontinensek felé. De megdöbbentõ volt az is, hogy kiderült: a sérült blokkot beburkoló szarkofág is megrepedt, szivárog a radioaktív anyag, újabb szarkofággal készülnek körülvenni, a biztonságról gondoskodni. A program harmadik elõadását Varga Gábor államtitkár tartotta a szellemi javak védelmérõl. Õ aktív egyházi ember, korábbi fõgondnok; márciusban, nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. A programot hagyományosan spirituális szolgálatok keretezték. Pénteken, a nyitóáhítaton Baczoni Sándor szovátai lelkész arról szólt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését. Vasárnap délelõtt Kolozsvárott vettünk részt a Farkas utcai – imponálóan teli – református templomban istentiszteleten; Fazekas Zsolt hirdette az igét a jó pásztorról. Nagy volt a kontraszt a nagyvárosi gyülekezeti alkalom és a verespataki unitáriusok templomában zajlott szerény agapé között. De mindkettõ hozzá-

Verespatak látképe Most Románia magyar nemzetiségû környezetvédelmi miniszterében, Korodi Attilában bíznak, abban, hogy õ egyértelmû megálljt mond a gonosznak. A látvány alapján azonban sokan szkeptikusak. Lassan vissza nem fordítható lesz a folyamat. A Soros Alapítvány irodát létesített, amely a rendelkezésére álló forrásokból – kiegészítve pályázati pénzekkel – turisztikai célponttá fejlesztené Verespatakot, római kori emlékeivel, múzeumával, a helyreállított tájjal. Mindenesetre élõben láthattuk a megelevenedett Szentírást: a mammon, az

tartozik a mai izgalmas erdélyi élethez, a változásokhoz. Akárcsak a svájci anyaegyesületben, az EPMSZ Erdélyi Körében is úgy alakult, hogy református testvéreinké a vezetõ szerep, de természetesen mindenütt vannak evangélikus résztvevõk is. Kívánom, hogy növekedjék a szerepük. Mert igencsak úgy látszik, hogy a „hivatalos” egyház és a civil szervezõdések együtt tudnak a leginkább hatékonyak lenni napjaink sorskérdéseiben, így az ökológiai drámákban is. g Frenkl Róbert

7

e

2008. április 13.

HIRDETÉS

Április 18–20. között rendezik meg az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségének (EKOSZ) alakuló fesztiválját Sopronban; a házigazda az ötletadó líceumi missziói csoport. Péntek estétõl vasárnap ebédig várjuk az ország evangélikus kollégiumaiban élõket egy olyan hagyományteremtõ találkozóra, amelyen az igei és „hivatalos” alkalmakon túl színvonalas kulturális programok is várnak a résztvevõkre: 18-án este Misztrál-koncert, 19-én este pedig Zselenszky-koncert. A találkozóra április 15-ig fogadunk el jelentkezéseket, a koncertek pedig nyilvánosak mindenki számára. További információ: http://www.bdeg.hu/. HIRDETÉS

„Fújnak a fellegek Somogy megye felõl…” A Somogy-Zalai Egyházmegye hagyományõrzõ ifjúsági napot tart április 19-én Balatonbogláron. Program: • 9.00: Gyülekezõ • 10.00: Áhítat – Zsíros András evangélikus lelkész • 10.30: Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza (Budapest) munkatársa tart rendhagyó hagyományõrzõ interaktív órát vetítéssel és zenehallgatással. • 11.30: A József Nádor Általános és Mûvészeti Iskola (Üröm) diákjainak mûsora • 12.00: Ebédszünet • 13.30: Szilágyi Piroska festõmûvész kiállításának megnyitója • 14.00: Boka Gábor – Petõfi Sándor: János vitéz – interaktív mesejáték • 15.00: A Misztrál együttes koncertje 100 éves a Nyugat címmel – megzenésített versek • 16.00: Tatros és Seremoj együttes – moldvai táncház A nap folyamán kézmûves-foglalkozások is várják az alkotni vágyókat. A belépés ingyenes, ellátásról gondoskodunk.

fókusz

Nemzetközi börtönmissziós imahét 2008. április 13–20. Ebben az évben immár tizenhatodszor szervezzük meg Magyarországon a börtönmissziós imahetet. Felhívásunkat, a hét programját idén is megküldjük mintegy kétezer-ötszáz, különbözõ felekezetekhez tartozó gyülekezetnek, egyházközségnek. Hálásak vagyunk Istennek, hogy egyre többen csatlakoznak felhívásunkhoz, és egyre többen vannak

azok is, akik a börtönmisszióban részt vesznek. Hisszük, hogy szolgálatunk nem hiábavaló, vannak eredményei e világban (több mint száz országban szervezik meg a börtönmissziós imahetet). Szeretettel kérjük, hogy ezen a héten a szokásos alkalmaikon kapcsolódjanak be az imádságba, ragadják meg az alkalmat, az istentiszteleteken beszéljenek errõl a

mindenkit érintõ és érdeklõ ügyrõl s elsõsorban arról, hogy Jézus Krisztus az igazság, és õnála van a megbocsátás és az irgalom. Csodálatos üzenet imahetünk mottója: „A bûntetten és a büntetésen túl”. g Roszík Gábor evangélikus lelkész (Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete)

FOTÓ: MENYES GYULA

8

HIRDETÉS

Pályázat lelkészi állásra Megüresedett a Péteri Evangélikus Egyházközség lelkészi állása. A lelkészválasztást elõkészítõ folyamat a meghirdetés szakaszába lépett. Az egyházközség várja azoknak a lelkészeknek a jelentkezését, akik szolgálatukat szívesen folytatnák Péteriben. Az elvégzendõ szolgálatról, a körülményekrõl és a díjlevélrõl részletes információ kérhetõ a Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalában (2721 Pilis, Kossuth Lajos u. 34.). E-mailt a [email protected] címre kérünk; személyes kapcsolatfelvétel a 20/824-2966-os egyházi mobilszámon vagy a 30/626-8309-es telefonszámon lehetséges. A pályázatokat (önéletrajz pályaképpel, motiváció ismertetése, a gyülekezeti szolgálatra vonatkozó tervek, elképzelések) postai úton 2008. április 30-ig (postabélyeg kelte) a Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába kell megküldeni. A gyülekezet presbitériuma fenntartja a jogot, hogy a pályázatokat elõzetesen értékelje. Az új lelkész megválasztásáról a törvényben meghatározott eljárás szerint a gyülekezet közgyûlése dönt. HIRDETÉS

A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) köszöni mindazok segítségét, akik 2006-ban adójuk 1%-ával támogatták a szervezet mûködését. A kapott összeg 1 117 713 Ft volt. Ez az összeg hozzájárult kemenesmihályfai táborunk felújításához. A megszépült tábor 2007 nyarán négy mozgássérülttábornak adott otthont. A Mevisz célja olyan programok megvalósítása, amelyekben az ország bármely pontjáról érkezõ, szociálisan hátrányos helyzetû (fõként mozgássérült) és ép fiatalok közösen tudnak részt venni, egymásnak segíteni. Munkánkról bõvebben honlapunkon (http://www.mevisz.hu/) olvashatnak. Szervezetünk nagy részben a testvérek anyagi támogatásából tudja programjait megvalósítani, amiért nagyon hálásak vagyunk. Továbbra is kérjük a testvéreket, hogy lehetõségeik szerint támogassák munkánkat, és imádságaikban is hordozzák a Mevisz szolgálatát! Adóazonosító szám: 19011352-1-42. Bankszámlaszám: 11705008-20409597.

A NEMZETKÖZI TESTVÉRI BÖRTÖNTÁRSASÁG IMAHETI FELHÍVÁSA

A bûntetten és a büntetésen túl A világon szenvedõ férfiak és nõk közül milliónyian vannak bebörtönözve – gyakran lehetetlenül nyomorúságos körülmények között és tehetetlenül, emberi méltóságuktól megfosztva. Az õ szenvedésük a legtöbb ember számára láthatatlan és felismerhetetlen. Miért ne kellene a bûncselekmények elkövetõinek szenvedniük? Miért kellene törõdnöm velük? Nem azt kapták, amire rászolgáltak? Ha bûntettet követtek el, nem kell-e a büntetést megfizetniük? – kérdezhetjük. De mi történik azután, miután a büntetés megfizettetett? Amikor a büntetést letöltve visszakerülnek a társadalomba? Milyen életkörülmények közé kerülnek, milyen jövõjük vagy jövõképük van, amikor kikerülnek a börtönbõl? Jobb emberek lettek azáltal, hogy börtönben voltak? Ma a börtönben lévõk közül sokan reményvesztetten feladják a hitet életük hátralevõ részét illetõen. Azt hiszik, hogy életük a végéhez ért, azt hiszik, hogy nincs holnap, hogy nincs jövõjük. Azt hiszik, az életük szégyenfolt, hogy rettenetes a hírük – e gondolat ott ólálkodik a börtönben minden percükben. Az igazság az, hogy szinte minden el-

ítélt, aki elhagyja a büntetés-végrehajtási intézetet, akadályokkal találja szemben magát: ilyen a munkahely- és lakóhelykeresés, és természetesen a családjával és a társadalommal való kapcsolat újrafelvétele is. Úgy élnek, mint a számûzöttek, mint a kitagadottak, és sajnos sokan annyira magasnak találják az elõttük álló akadályokat, hogy elkerülhetetlenül visszatérnek a bûnözéshez. Amikor a bûntény kiderül, amikor a bûnöst elfogják, amikor bíróság elé állítják, amikor a tárgyalást tartják, és az ítéletet meghozzák, a legtöbb ember azt hiszi, hogy itt a történet vége. A bûntett büntetéssel zárul, és a történet ezzel befejezõdik. Mégis, valljuk meg õszintén, ez nagyon távol áll a valóságtól, mind a bûnelkövetõ, mind a társadalom számára. A bûnelkövetõk, a börtönbüntetésre ítéltek változatlanul emberek, és értelemszerûen visszakerülnek a társadalom számukra legnehezebb küzdõterére. De az igazi kérdés az, hogy milyen emberként kerülnek vissza. Hogyan fogunk mi hozzájuk viszonyulni? Jézus Krisztus örömhíre az, hogy a remény és a jövõ túlmutat bûntetten és bünteté-

sen. Mert Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte Jézust a világba, nem elítélni az embert, hanem hogy kegyelmet adjon, megbocsátást hozzon, és új életet ajándékozzon. A börtönmisszió küldetése és célja az, hogy megossza Isten szeretetét bûnelkövetõkkel, elítéltekkel, szabadultakkal, az õ családjaikkal, valamint az áldozattal és a társadalommal, túlszárnyalva a bûn fájdalmas valóságát, mert: a bûn elõidézte sérülésen és a károkozáson túl ott van a gyógyulás és a helyreállítás; a bûnösségen és a büntetésen túl ott van a megbocsátás és a megbékélés; a reménytelenségen és a viszályon túl ott van az öröm és a reménység; az elhagyatottságon és az elidegenedésen túl ott van a szeretet; a fogságon túl ott van a jövõ; az önzésen túl ott van a jószívûség. Ez Jézus Krisztus hatalmas erejû örömhíre, aki elhív minket a tõle megismert szeretetre, hogy figyeljünk, és megosszuk az õ örömhírét, túl a saját jólétünkön, túl a bûn fájdalmas igazságán és a megtorláson. g Ronald W. Nikkel elnök (Prison Fellowship International)

Imádkozzunk! Április 13., vasárnap A fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja • Az Úr irgalmáért az elítéltek, a szabadultak, családjaik, az áldozatok és a börtönmisszió számára. • Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek, és keressék a bûnbocsánatot. • A rabokért, hogy megbékéljenek áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. Április 14., hétfõ A helyreállító igazságszolgáltatás napja • Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. • A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bûnözõk megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. • A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje. Április 15., kedd Az áldozatok napja • Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. • Hogy megtanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik megbántottak bennünket.

Április 16., szerda A szabadultak napja • A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. • A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. • Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. Április 17., csütörtök A büntetés-végrehajtás napja • A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék õket. • A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. • Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. Április 18., péntek A börtönben lévõk családjainak napja • Az elítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövõjük legyen. • Az elítéltek családjaiért, hogy a távollét megerõsítse õket szeretetükben, és támogassák egymást. • Az otthon maradt családért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türe-

lemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. Április 19., szombat A börtönlelkészek, -missziósok napja • A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erõt, kitartást és türelmet munkájukhoz. • Hogy a fegyõrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektõl és -missziósoktól. Április 20., vasárnap A megbékélés napja • Hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkozik. • Hogy a fogvatartottak megbékéljenek áldozataikkal, családjukkal és a közösségekkel. d A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete, az Esztergom–Budapesti Fõegyházmegye Börtönmissziója, a Magyarországi Református Egyház Börtönlelkészi Szolgálata, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Börtönszolgálata, a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió és a Magyar Testvéri Börtöntársaság közös felhívása

2008. április 13.

élõ víz

f

9

LELKI ÉRTÉKEK

Kávéházi anziksz

Tisztesség és hitelesség Különös lelki érték a tisztesség, illetve a hitelesség. Mindkettõ az emberi együttélés elengedhetetlen velejárója. Azért is érdemes felemlegetni õket, mert híjával vagyunk a tisztességes és a hiteles embereknek is. Szóljunk elõször a tisztességrõl. Isten megtisztelt minket azzal, hogy élettel, sõt képességekkel ajándékozott meg bennünket, amelyek egyediek. Tisztel minket, mert az övéi vagyunk, tiszteletben tartja döntéseinket, még akkor is, ha azok nem simulnak bele az õ szándékába. Ebbõl következik, hogy nekünk is szabad õt tisztelnünk, szeretnünk s benne bíznunk. Mivel minden ember Isten teremtménye, magán hordja származása ismertetõjelét. Költõi szépséggel írja Reményik Sándor: „Egy istenarc van eltemetve bennem, / Tán lét-elõtti létem emlék-képe!” Ha pedig mindnyájan az õ képmására teremtettünk, akkor az egymás iránti tiszteletre is kötelezve vagyunk. Milyen gyakran elfeledjük ezt a zsúfolt bevásárlóközpontokban, a közlekedési dugókban, a feszült viták hevében családban és egyházban, munkahelyen és parlamentben! A Mózesnek adott parancsolatok közül az ötödik külön kiemeli: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (5Móz 5,16) A generációk együttélése természetes. Mégis mintha napjainkban több arrogancia, türelmetlenség és tiszteletlenség mutatkozna a mindennapokban. Ezt sugallják a médiumok is. Ötvenéves kor fölött már nem lehet új munkahelyet

kapni. Azért nehéz az ország gazdasági helyzete, mondják, mert sok a nyugdíjas, s egyre kevesebb aktív korosztálybélinek kell õket eltartania. Ez önmagában igaz. De azt elfelejtik hozzátenni, hogy a nyugdíjasok mintegy negyven éven át pontosan és lelkiismeretesen fizették a nyugdíjjárulékot, s most saját maguk által teremtett tõkébõl kapják a megérdemelt nyugdíjas évek szerény anyagi fedezetét. Amikor Mózes törvénye hozzáteszi az ígéretet: „…jó dolgod lehessen…”, akkor a nemzedékek egymásra utaltságát és a népek fennmaradásának az esélyét is a kölcsönös tisztelet gyakorlásában látja. Talán a tanár-diák kapcsolat is más dimenzióban helyezkedne el, ha nem az önmegvalósítás feltûnõsködésében, hanem az isteni igény betöltésében kapna tartalmat és végsõ értelmet. Ennyit a tisztességrõl, amely kizár minden lehetõséget a másik megvetésére, semmibevételére, de kötelez az embertárs tiszteletére, mert õ is Isten képmása, még ha olykor torzult formában is. Aki nem gyakorolja a tiszteletet, az eleve nem lehet hiteles. A hitelesség alapfeltétele, hogy következetesen ragaszkodjunk az igazsághoz és az igazságossághoz. Aki ismeri a valóságot, annak azt kell képviselnie. Aki döntési helyzetben van, annak emberi mérték szerint igazságos ítéletet kell hoznia. A szülõnek egyformán kell szeretnie valamennyi gyermekét és gondoskodnia róluk. A tanárnak azonos mércével kell megítélnie a tanulók tudásszintjét. Az

Mintha Rejtõ Jenõ regényébõl lépett volna elõ a Szõke Ciklon. Hosszú kabátja csaknem a földet súrolta, szõke haja pedig szinte repült utána a levegõben. Vállán hosszú szíjon kitömött posztótáska lógott, bal kezében pedig – szinte hihetetlen, mi mindent át nem tud fogni egy kis nõi kéz – egy becsomagolt, jókora szendvics, egy pénztárca, egy mobiltelefon és egy mûanyag szatyor volt, míg jobbjával egy méretes csupor kávét egyensúlyozott. Az egész jelenség igen feltûnõ volt, ahogy határozott léptekkel viharzott az asztalok között. Valahogy idegennek tûnt, nem ehhez a helyhez volt szabva – kivéve természetesen a kávét, amely teljes mértékben harmonizált a hely szellemével. Ha egy vadnyugati ivóba lépett volna így be, bizonyára senki nem lepõdik meg, esetleg egy jobb külvárosi kisvendéglõben sem keltett volna feltûnést. De itt, ebben a konszolidált, középosztálybeli polgárok által látogatott kávézóban kirívó jelenségnek tûnt. Gyorsan odament az egyetlen, még szabad ablak melletti asztalhoz. Letette kezében hozott kincseit, hanyagul megvált kabátjától, majd kényelembe helyezte magát. Akkurátus mozdulatokkal kibontotta a méretes szendvicset, gondosan kisimította csomagolópapírját, azután az asztalra helyezte és kissé balra tolta, mintegy kijelölve ezzel az étkezés, egyben a lepergõ morzsák helyét. Elõrébb csúsztatta a kávét, majd harapott egyet, s letette a kenyeret. Kotorászni kezdett a táskájában, kisvártatva vaskos kötetet húzott elõ, s maga elé helyezte.

orvosnak legjobb tudása szerint kell minden betegét gyógyítania, függetlenül a tõlük kapott anyagi juttatástól. A lelkésznek minden hívét fel kell keresnie, hogy segítse õket a Krisztus ismeretére és a keresztény életfolytatásban – adakozó kedvüktõl függetlenül. A politikusnak az egész ország javát, a közjót kell szolgálnia, bármely párthoz csatlakozott is korábban. Ki a hiteles? Emberi mérték szerint az, aki a fentiekre törekszik. Isten mércéje más. Egyszerre szigorúbb és könyörületesebb. Klasszikus szépséggel fogalmazza meg ezt Dávid a 139. zsoltárban: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messzirõl is észreveszed szándékomat. (…) Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (…) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” (1b–2.4.6) A keresztény embert tanúságtételében Krisztus maga hitelesíti. Azért igaz, amit hirdetünk, mert õ maga mondta. Azért hiteles, mert õ halálával ütötte rá az igazság pecsétjét. Isten pedig igazolta õt a halálból való feltámasztásával. Tisztesség és hitelesség: Isten teremtésbeli ajándékai. Mindnyájan kapjuk, életünk alapszükségletei, mint a jó ízû kenyér és a tiszta levegõ. Olyan lelki értékek, amelyek nélkül nem marad fenn a nemzet, nincs egyház, amely hosszú távra tervezhetné jövõjét; nélkülük nem gyakorolhatjuk sem szülõi, sem hivatásbeli tisztünket, és országot sem lehet kormányozni. g D. Szebik Imre

Felnyitotta a könyvjelzõ által megjelölt helyen, és fölé hajolt. Jobb kezével lassan, komótosan kevergetni kezdte a kávét, bal kezében tartott szendvicsébe pedig – gondosan elhajolva a nyitott könyv fölül – idõnként jóízûen beleharapott. Láthatóan megszûnt számára a világ. Valahol messze, nagyon messze járhatott, az étkezés sem zökkentette ki. Gépies mozdulatokkal harapdálta az uzsonnát, és kavargatta a hûlõ italt. Olyan ismerõs volt a könyv. Jól látszott a hasábokba rendezett szöveg, a nagy kezdõszám a bekezdés elején, s ahogy lapozott, jellegzetes hangon zizzent a vékony papír. Az ifjú hölgy Bibliát olvasott. Talán nemrég kezdhette, hiszen a bal oldalra hajtott lapok még jóval kevesebben voltak, mint a mellettük dagadó másik tömb – persze az is lehet, hogy aznapra éppen ószövetségi igét jelölt ki magának. S nem volt kideríthetõ az sem, hogy hivatalból, netán kötelességbõl olvasta, esetleg valamilyen információra volt szüksége – mondjuk mûvészettörténeti elemzéshez. Csak egy dolog vált egyértelmûvé: hogy elmélyülten rótta szemével a sorokat. Nem sikerült róla megtudnom semmit, azt sem, hogy rendszeres bibliaolvasó-e, vagy valamilyen sajátságos okból fogott hozzá, netán hallott a Biblia évérõl, így nekilátott megismerkedni a könyvek könyvével. A megfejtés azonban – a lényeg szempontjából –, azt hiszem, teljességgel lényegtelen. g Gyarmati Gábor

Kedves Gyerekek!

2. Élt Ahasvérós király udvarában egy ember, akit Hámánnak hívtak. A király mindenkinél magasabb rangra emelte õt, ezért amerre csak elhaladt, mindenki térdet hajtott elõtte. Egy ember volt ez alól kivétel: Mordokaj, Eszter királyné nagybátyja. Õ ugyanis a zsidó vallási törvényeket megtartva nem volt hajlandó senki elõtt térdet hajtani – még a király fõembere elõtt sem. Amikor a többi udvari ember megkérdezte õt, ezt bátran el is mondta nekik. Jelentették mindezt Hámánnak, aki nagyon mérges lett. Elhatározta, hogy bosszút áll. De nem elégedett meg azzal, hogy csak Mordokajt büntesse meg, hanem a birodalomban élõ összes zsidót el akarta pusztítani. El is ment a királyhoz, és hazugsággal

rávette õt, hogy rendelje el a zsidó nép kiirtását. Cserébe hatalmas mennyiségû ezüstöt ígért az uralkodónak. A király elhitte mindazt, amit Hámán állított, ezért megengedte fõemberének, hogy azt tegyen a zsidókkal, amit jónak lát, az ezüstöt pedig nem fogadta el. Több sem kellett a bosszúra éhes fõembernek! Azonnal hívatta a királyi írnokokat, és a birodalom minden nyelvére lefordítva parancsba adta, hogy Adár hónap tizenharmadikán öljenek meg minden zsidót, legyen fiatal vagy öreg, férfi vagy nõ, a vagyonukat pedig vegyék el. Az utasításokat a király gyûrûjével pecsételték le. Amikor Mordokaj megtudta ezt, gyászolni kezdett: megszaggatta ruháit, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, és keservesen jajveszékelve kiment a városba. De minden zsidó ember így tett, akihez eljutott a szörnyû parancs híre. Mordokaj elment Eszter királyné palotájáig, de gyászruhája miatt nem léphetett be oda. Eszter nagyon megrendült, amikor hallotta, hogy nagybátyja zsákruhában gyászol odakint. Elküldte egyik szolgáját, hogy tudja meg, mi az oka ennek. Mordokaj mindent elmondott neki, és elküldte vele írásos parancsát a királynénak. Azt üzente Eszternek, hogy menjen be a királyhoz, és kérjen tõle kegyelmet a nép számára. Eszter azonban szomorúan vissza-

GYERMEKVÁR

FOTÓ: LUKÁCS GABI

b Két hete indult, hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket – akár a végén összegyûjtve – küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok.

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

üzent, hogy hívás nélkül senki – még õ sem – mehet be a királyhoz. Azok közül, akik így tesznek, csak az maradhat életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Mordokaj ezt üzente vissza: „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a parancs elõl! Nem maradhatsz néma, és nem hallgathatsz éppen most! Lehet, hogy azért lettél pont te a királyné, hogy ebben a nehéz helyzetben megmenthesd a néped!” Eszter belátta, hogy nagybátyjának igaza van. Megkérte õt, hogy gyûjtsön össze minden zsidót, aki Súsán városában él, és ne egyenek, ne igyanak, vagyis böjtöljenek három napig Eszterért. Õ ugyanígy fog tenni, azután elmegy a királyhoz a törvény ellenére is. Mordokaj elment, és mindent úgy intézett, ahogyan Eszter kérte.

H E T I Ú T RAVA LÓ Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)

Melyik úton jut el Mordokaj Eszter királyné palotájáig?

A B

RAJZ: JENES KATALIN

C

Húsvét után a harmadik héten az Útmutató reggeli és heti igéi a „jubiláló” gyülekezet Szentlélekben való örömének forrásáról szólnak: a feltámadott Úr Jézus részesít gyõzelmében; ujjongjatok! „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718) és: „Áldjátok, népek, a mi Istenünket, fennen hirdessétek dicsõségét!” (Zsolt 66,8; LK) Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, de ez a képmás a bûneset következtében eltorzult, így ne csodálkozzunk azon, hogy Jézus ezt mondja (nekünk is): felülrõl „újonnan kell születnetek” (Jn 3,7)! Luther szerint a Krisztust követõ, tehát „a keresztyén ember új teremtés, Isten újjáalkotott mûve, már e földön elkezdi jövendõ életét, amelyet most még csak hitében hordoz”. De miként maradhat meg a christianus ebben az újjáteremtett állapotában e földön? Jézus, az igazi szõlõtõ hétszer (!) használja válaszában a marad igét: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” (Jn 15,4) Megtisztított szõlõvesszõként így Istenünk dicsõségére élhetünk, hiszen ez a tanítványi lét célja. De milyen gyõzedelmet ígért a feltámadott Úr? Az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így felel: aki „Istentõl született (újjá), legyõzi a világot, és az a gyõzelem, amely legyõzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5,4)! Az öröm forrása végsõ soron Isten szeretete azok számára, akik hiszik, hogy Jézus az õ Fia. Ugyanakkor Isten a „haragját nyilatkoztatja ki a mennybõl az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen (…), hiszen megismerték Istent, mégsem dicsõítették vagy áldották Istenként, hanem (…) a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett, aki áldott mindörökké” (Róm 1,18.21.25). A halott bálvány és az élõ ember imádatának, végsõ soron az önimádatnak e bûnébõl csak a mindenkiért meghalt s feltámadott Krisztus szabadít meg a belé vetett élõ hit által, „hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek”, hanem az Úr Jézusnak (2Kor 5,15). Átélted-e már Krisztus szorongató szeretetének e következményét (lásd a heti igében)? Ne kételkedj tovább, Jézus valóban megszabadít a bûntõl; az õbenne hívõknek mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) De mi lesz ennek a következménye? Akik Isten gyermekeivé lettek, azokban lakozást vesz az Atya-Fiú Lelke, s „akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11). Íme, így részesít gyõzelmében, ha életed Urának vallod õt, és nem kiáltod szívedben, akár hangtalanul: „Feszítsd meg, feszítsd meg!”, hanem elismered: „Íme, az ember!”, aki valóban Isten Fia (Jn 19,6.5). Aki már most a Krisztusban van, részese lesz az új teremtésnek a mennyei Jeruzsálemben az Úr szolgájaként; ezek az emberek „imádják õt, és látni fogják az õ arcát, és az õ neve lesz a homlokukon.” „…az Úr Isten fénylik fölöttük…” (Jel 22,3–4.5) Ezért ujjongjatok Istennek: „Mind jöjjetek, örvendjetek, / Nagy vígan énekeljetek! / Ím, kész már üdvösségetek.” (GyLK 814,1) Jubilate Deo! g Garai András

2008. április 13.

krónika

Férfimissziói nap Verõfényes tavaszi idõ köszöntött április 5-én a – Budapesten rendezett – férfimissziói nap résztvevõire. A messzirõl érkezettek különösen örültek ennek, hiszen a hosszú utazás után jólesett a melengetõ napsugár a kõrengetegben. A nyitóáhítatot Széll Bulcsú kispesti lelkész tartotta 2Kor 6,1–10 alapján. Arról szólt, hogy Isten munkatársai vagyunk. Ez nagy biztatás a számunkra, ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem szabad megsértõdnünk, ha valakinek eltér a véleménye a miénktõl, ennek ellenére is együtt kell dolgoznunk, mert – mai szóval élve – Isten ügyében nem lehet maszekolni. Isten munkája ott kezdõdik, ahol a mi erõnk véget ér. Ezt különösen akkor kell komolyan vennünk, amikor világossá válik számunkra, hogy milyen kevés idõt fordítunk családunkra, embertársainkra. Isten helyettünk is szereti õket. Ezután e sorok írója mint a férfimisszió referense tartott elõadást a munkaág idõszerû kérdéseirõl. Amíg a nyugati államokban a férfiak egyházi életben való részvétele megmaradt, addig a volt szocialista országokban nagymértékben korlátozva lett. Sok esetben a munkahely megtartása miatt kellett visszavonulniuk, vagy ha például a gyermekek vallásos nevelését kérték számon rajtuk, akkor azzal kellett védekezniük, hogy a gyermeknevelés az édesanya dolga. A szükség azután sok esetben megszokássá, mostanra pedig kényelmességgé vált. Azt mindenki elismeri, hogy a nyugati egyházakban sokkal nagyobb az elkötelezett keresztény férfiak aránya. Pedig erre itthon is szükség lenne. Melyek az úgynevezett idõszerû kérdések? Ezek közül talán a legelsõ a „sikerült” élet utáni vágy. Szándékosan nem a sikeres életet említjük; a kettõ nem ugyanaz. Mert ami esetleg sikeres, vagy annak látszik, az nem feltétlenül sikerült is. Ugyanígy: a haladás nem feltétlenül jelent fejlõdést is. A férfiaknak segítséget kell nyújtani a munkára, a hivatásra, a párkapcsolatra és a családi életre való felkészülésben. A nehézség abban áll, hogy kevés a pozitív minta, a példakép. Nagyon sok fiatalember nõ fel olyan családban, ahol nem volt jelen az apa, vagy éppen ott volt, de rossz példát mutatott. A társadalmi viszonyok gyors változása miatt a korábban jó megoldások is hamar idejétmúlttá váltak. Nagyon boldog lehet az, aki atyjától jó és mindmostanáig használható megoldásokat tanult.

Nem könnyebb az egyedülálló vagy éppen a gyermeküket egyedül nevelõ férfiak helyzete sem. Kisebb településeken különösen nagy veszedelem fenyegeti õket, nagy az esélye a szenvedélybetegségek kialakulásnak. Ez könnyen az egészségük megromlásához, önpusztító életmód kialakulásához és korai halálhoz vezet. Megszûnt sok hagyományos férfimunkakör, az újabbak pedig kevesebb önállóságot, kreativitást engednek, ami depresszióhoz vezet. Olyan korszerû lelkiséget kellene kialakítani, amely a férfiaknak segít abban, hogy könnyebben beszéljenek egyéni hitükrõl, csüggedésrõl és reménységrõl, az élet nagy dolgairól. Ez nem könnyû kérdés, mert a magyar ember – különösen ha férfi – nem szívesen beszél a hitérõl. Ezért jó, ha vannak olyan férfiak a közelben, akik jó példát adnak egy fiatalembernek, vagy segíteni tudnak egy idõsebb egyedülálló férfinak (akinek alkalmasint az önbecsülése is megnõ ezáltal). Mindezek a gyülekezetnek is javára válnak, mert onnan kiindulva jön a segítség – másként szólva a tanúságtétel –, és oda tér vissza annak „eredménye” is az új közösséget találó személyében. A találkozó következõ elõadója dr. Angyalics Attila lébényi állatorvos volt, aki tavaly huszonhat nap alatt végigjárta a Santiago de Compostelába vezetõ, több mint nyolcszáz kilométeres Szent Jakab-zarándokutat. Elmondta, hogy bár sportember, mégsem a sportteljesítmény kedvéért vállalkozott a nagy útra, hanem azért, hogy megtudja, valóban lehet-e olyan lelki békességet találni, amilyenrõl a korábbi résztvevõk beszéltek. Gyönyörû felvételek sokasága mutatta be a spanyol táj szépségét, az út során látott templomokat és mûemlékeket. Az elõadó szólt arról is, milyen nagy türelemmel és szeretettel viseltettek egymás iránt a zarándokok a magányosan rótt kilométerek során. Kérdésre válaszolva elmondta: tudja, hogy Isten ezt nem számítja be neki érdemül, mert csak a Krisztusban való hit számít. Ettõl függetlenül szívesen elmenne még egyszer, és másokat is biztat erre. Az út során egyébként sok emberrel találkozott, köztük evangélikussal is. A nap további részében a résztvevõk a június 13–15-re idõre tervezett piliscsabai férfikonferencia programját és a további feladatokat beszélték meg. g Koháry Ferenc

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Április 13-án, a húsvét ünnepe utáni harmadik vasárnapon 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk az MR1 – Kossuth rádió hullámhosszán Fótról. Igét hirdet dr. Cserhátiné Szabó Izabella lelkész.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. április 13. Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 16,16–23; 1Pt 2,11–20. Alapige: 1Móz 1,1–4.26–31;2,1–4a. Énekek: 364., 48. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bittner Abigél; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Czöndör István; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv., óvodás) Cselovszky Ferenc; du. 5. (asztali beszélgetések) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gyõri Veronika; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Gyõri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konfirmáció) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Növekszik a Szélrózsa-bimbó Elõkészítõ hétvége a szervezõknek b Június a rózsa hónapja – mondják a kertészek, és most egy egészen különleges fajta bontogatja szirmait. A legtöbbek számára még csak a felszín alatt fejlõdik, hogy aztán „késõn érõ típusként” – július 16. és 20. között – újra kivirágozhasson a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó. Hogy nyárra elérje teljes pompáját, arról az elmúlt hét végén Kõszegen megrendezett elõkészítõ együttlét mintegy nyolcvan résztvevõje, a munkaági vezetõk és segítõik gondoskodnak majd.

Az érkezõket jó házigazdához méltóan Baranyay Csaba kõszegi lelkész fogadta, majd a találkozó helyszínéhez, a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézményhez vezette a csapatot. A vacsora és a csomagok lepakolása után következtek az elsõ közös programok: ismerkedés, bemutatkozás, beszámoló az eddig elvégzett munkáról, a találkozó rendezvényeinek ismertetése – ez utóbbit Smidéliusz Gábor végezte a „tízek” és a munkaági vezetõk segítségével –, valamint az esti áhítat. Másnap reggel Szeverényi János országos missziói lelkész látta el igei útravalóval a csapatot, majd a szervezõk Marton Tamás vezetésével meglátogatták az egyes helyszíneket – a területbejárás végeztével minden programnak sikerült megtalálni a helyét. Ezt a munkaágak megbeszélései követték: más-más csoport felel ugyanis a technikai háttérért, a kulturális programokért, a középiskolá-

sokat érintõ eseményekért, a korosztályi rendezvényekért, a Lehetõségek Piacáért, az elõadások lebonyolításáért, valamint a regisztrációs és információs rendszerért. Ebéd után a résztvevõk beszámoltak egymásnak délelõtti egyeztetõ munkájuk eredményérõl, ki-ki feltehette a kérdéseit, megoszthatta még megoldatlan problémáit a többiekkel. A regisztrációs

jának alapját a jó pásztor ezékieli példája adta: mi mindannyian – nem csak a lelkészek, püspökök – pásztorok vagyunk, s feladatunk megkeresni az elveszettet, visszaterelni az eltévedtet, bekötözni a sebesültet, erõsíteni a beteget és megõrizni a jót, a kövéret. Mert, mint azt a történet vége ki is mondja, ez rólunk szól: „Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Is-

FOTÓ: BARANYAY CSABA

e

A rendezvény helyszínének fõbejárata és beléptetõ rendszer is ekkor mutatkozott be; egyelõre – mintegy tesztüzemként – csak a munkatársak számára teszi lehetõvé a regisztrációt. Az estét a gyógypedagógiai intézmény egyik nagytermében elköltött közös vacsora zárta, amelyet a Deák téri ifjúság részben színdarab jellegû, meditatív áhítata vezetett be. Vasárnap a résztvevõk a kõszegi gyülekezet istentiszteletén vettek részt. Igehirdetéssel és úrvacsoraosztással Gáncs Péter püspök szolgált, aki – mint az ifjúságért felelõs lelkészi vezetõ – egész hétvégén figyelemmel kísérte a munkát. Prédikáció-

ten.” (Ez 34,31; Károli-fordítás) A püspök kifejtette, hogy a szervezõknek mint pásztoroknak kell összeterelniük a Szélrózsára is ez elveszetteket és eltévedteket, hogy minél nagyobb lehessen Isten nyája a nyári találkozón is. Végezetül a résztvevõk „maradéka” – akik nem utaztak haza – a lelki töltekezés után megmászta a kõszegi kálváriát, és megcsodálta a kilátást a városra. Egy biztos: érdekes lesz látni a most még üres helyszíneket nyáron, amikor megtelnek emberekkel és programokkal a 7. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón. g Tóth Cseperke

Szerkesztõségünk a csillagok útján Családos látogatás a Polaris Csillagvizsgálóban b Bár a Galileo Galilei nevéhez fûzõdõ elsõ távcsöves megfigyelés négyszázadik évfordulójának apropójából 2009 lesz a csillagászat nemzetközi éve, szerkesztõségünk már az idén megindult a csillagok útján. Szervezett látogatást tettünk ugyanis nemrégiben az ország elsõ számú bemutató obszervatóriumában, a legnagyobb hazai csillagászati szervezet, a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) által mûködtetett óbudai Polaris Csillagvizsgálóban.

Az Evangélikus Élet szerkesztõségének is helyet adó Üllõi úti székházban izgatottan, de kissé szomorkásan készülõdtünk az indulásra. Szomorkásan, hiszen a gyönyörûen derült megelõzõ hetet követõen ezen a napon is csak borús eget láthattunk, kora estétõl vigasztalanul csöpögõ esõvel. Égitestek megpillantására semmi esély nem mutatkozott. De útnak kellett indulni, hiszen vártak minket, és mivel a tervezett programban elõadás is szerepelt, úgy tûnt, legalább ez kárpótolja majd csapatunkat a cudar idõjárásért. A szervezést és az idegenvezetést e sorok írója vállalta kettõs „identitásából” adódóan: mint az MCSE csillagászattörténeti honlapjának szerkesztõje, illetve mint az Evangélikus Élet külsõ munkatársa. A 3-as metró, majd az 1-es villamos pillanatok alatt elröpített minket Óbudára, ahol megindultunk a Laborc utcai emelkedõn a Barátság Szabadidõpark felé, mely otthont ad az 1979-ben emelt, a III. kerületi önkormányzat tulajdonában lévõ és 2001 óta az MCSE által üzemeltetett csillagdának. És ekkor megtörtént az, amiben igazán már senki sem reménykedett: egyre nagyobb és nagyobb égterületek váltak derültté, egyre több és több csillag fénye ragyogott fel a bársonyfekete égbolton. A kétszintes, takaros, kupolával megkoronázott épület elõadótermében Mizser Attila üdvözölte a szerkesztõség

munkatársaiból és „csatolt részeibõl” álló csoportot. A Magyar Csillagászati Egyesület fõtitkára kellemes és hasznos szórakozást kívánt, megemlítve a közös pontot, az MCSE napi életét szintén átható lapszerkesztési és kiadói munkálatokat. A program nyitányaként egy kétfelvonásos, kiválóan megkomponált elõ-

gok világa. Nem a Hubble ûrtávcsõ közismert felvételein, nem színes-szagos asztronómiai ismeretterjesztõ albumok lapjain, hanem a maguk valóságában. Igaz, kisebb méretben, elsõre talán nagyobb odafigyelést igényelve, de a világmindenség valódiságát és egyfajta „kézzelfoghatóságát” megmutatva.

FOTÓ: BOROS-OLÁH MÓNIKA

10

Földlakók fürkészik a Mars-lakók lehetséges nyomait adást élvezhettünk Boros-Oláh Mónika tolmácsolásában. Jóvoltából elõször szûkebb kozmikus környezetünket – a Naprendszert – ismerhettük meg, betekintve központi égitestünk, a Nap mûködésébe, megvizsgálva továbbá nagybolygóit és kisebb objektumait. Ezt követõen páratlan háromdimenziós utazásra indulhattunk, melynek során 3Ds szemüveg és 3D-s technikával készített felvételek segítségével „jártuk be” a Mars felszínét, bekukucskálva a Naprendszer legnagyobb vulkánjának kalderájába, leereszkedve legmélyebb szakadékába, képzeletbeli ûrhajónkkal a vörös bolygó szabálytalan alakú holdjain landolva. Átballagva a csillagvizsgáló húsz centiméteres objektívlencsével felszerelt, monumentális bemutatótávcsövét rejtõ, kézi erõvel forgatható kupolája alá, kissé párás, de teljesen derült ég köszönt vissza. És Görgei Zoltán segítségével megnyílt elõttünk a Naprendszer és a csilla-

Élvezetes és lelkes magyarázatokkal a háttérben láthattuk többek között a Mars bolygókorongját, a Szaturnusz gyûrûjét, felbontott kettõs csillagokat, sziporkázó távoli napok alkotta csillaghalmazokat és a felkelõ Hold becsapódó meteoritok ütötte krátereit. A több mint háromórás, kellemes hangulatú, ismereteinket gyarapító, világlátásunkat szélesítõ vendégeskedés kiadványok és csillagászati képeslapok vásárlásával, majd búcsúzkodással zárult. Hogy azután a hegyrõl lefelé ballagva mindenki a saját hazafelé vezetõ útján induljon tovább – lelkében a kozmosz nagyszerûségével és minden szépségével, de ismét két lábbal a földön. g Rezsabek Nándor

A Magyar Csillagászati Egyesület Polaris Csillagvizsgálójának elérhetõségei: 1037 Budapest, Laborc utca 2/c; http://polaris.mcse.hu/; [email protected]; 1/279-0429; 70/548-9124.

2008. április 13.

mozaik

bozában elfértek, késõbb egyházkerületenként csoportosítva, ma pedig egyházmegyénként találhatók meg. Fejlõdés az egyházban, könnyû tartalombõvítés a szerkesztõ szempontjából. Ugyanakkor a gyülekezeti linkek mellett természetesen megtalálhatók az egyházkerületek és az egyházmegyék linkjei is. Sajnos egyházmegyéink többségének máig nincs honlapja, pedig elférnének az evangelikus.lap.hu-n. A többi evangélikus tárgyú link témánként csoportosítva jelenik meg. Külön dobozban a közép-, az általános iskolák és az óvodák, de van doboza a cserkészetnek és

illetve keresztény tárgyú (passió, teológia és így tovább) lap.hu oldal. Külön dobozban vannak Egyéb linkek cím alatt azok az oldalak, amelyek ugyan nem evangélikusak, de sok tekintetben vállalható a tartalmuk, és figyelemre méltóak.

honlappal rendelkezõ intézményeinknek is. Külön csoportosításban szerepelnek az evangélikus zenével kapcsolatos linkek, de aki fiatalokkal foglalkozó, nekik szóló oldalakat keres, annak sincs nehéz dolga. Már a kezdetekkor cél volt, hogy a külföldre látogatók a célországban is találjanak vasárnapra evangélikus templomot, ezért szerepelnek ausztriai, szlovákiai, csehországi címek, sõt észak-amerikai honlapok is. A keresztény szerkesztõk közötti kölcsönösség alapján szerepel minden felekezeti gyûjtemény,

A linkgyûjtemény állandó mozgásban van, tûnnek el róla címek, és újak kerülnek fel. Az oldal alján lévõ linkajánlással lehet javasolni címeket, de gyakori, hogy a szerkesztõ maga találja a megjelentetésre érdemeset. Ha valaki talán épp ezen írás miatt látogat el a www.evangelikus.lap.hu címre, és nem leli gyülekezete vagy szervezete címét, annak nincs más dolga, mint azt a szerkesztõ figyelmébe ajánlani. Hogy azután mások is rátaláljanak. g – erdelyik –

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ

Rovatgazda: Erdélyi Károly

A gyülekezetek kétharmadának van honlapja Az evangélikus egyházközségek kétharmada rendelkezik honlappal, ezen a téren a történelmi keresztény egyházak között a Magyarországi Evangélikus Egyház az elsõ helyen áll – mondta Bogdányi Gábor, az egyház internetes munkacsoportjának vezetõje az MTI-nek. Kiemelte, hogy sok kistelepülésen az egyházközség honlapjának segítségével tartják a kapcsolatot a faluból elszármazott értelmiségiekkel, akik segítséget nyújtanak különbözõ közösségi rendezvények szervezésében, illetve adományaikkal támogatják a templomok felújítását. Bogdányi Gábor közlése szerint a fejlesztés egyik nagy eredménye egy kétszázhuszonöt tagú internetes levelezõlista; a rajta kialakuló virtuális vita a teológiai eszmecserét szolgálja. Arról is szólt, hogy a Luther Kiadó könyvei az internet segítségével lettek a nap huszonnégy órájában a világ minden pontjáról megvásárolhatók, és az egyházi új-

ságok is rendszeresen megjelennek a világhálón. A szakember kitért rá: mindezt úgy érték el, hogy az országos egyházi költségvetésbõl nyolc éve folyamatosan új számítógépek beszerzését teszik lehetõvé az egyházközségek számára. Az egyházi vezetés azonban ahhoz köti a gépek odaítélését, hogy vezessék be az internetet, rendszeresen használják a lutheran.hu hivatalos egyházi honlapot, és éljenek az elektronikus információáramlás adta lehetõségekkel. Bogdányi Gábor beszámolt arról, hogy a számítógépek használatának hatékonynyá tétele érdekében 2005 õszétõl tanfolyamokat szerveznek lelkészeknek és egyházközségi vezetõknek: a résztvevõk szövegszerkesztést, gyülekezeti elektronikus és papír alapú lapszerkesztést tanulnak, illetve megismerkedhetnek a gyülekezeti adminisztráció rejtelmeivel. Ez utóbbinak köszönhetõen a hittanbevételek elszámolását már minden evangélikus egyházköz-

ség elektronikus formában küldte el az adóhatóságnak, az uniós forrásokra alapozó fejlesztési elképzeléseiket pedig szintén számítógépes formában gyûjtötték össze – folytatta. Ugyanígy az éves, úgynevezett népmozgalmi statisztikai adatokat az idén elõször interneten keresztül küldték be az egyházközpontba az egyházközségek. Ezekben egyebek mellett arról számoltak be elöljáróiknak, hogy hány gyülekezeti alkalmuk volt, mennyi hittanórát tartottak, hány keresztelés, házasságkötés és temetés történt az adott település evangélikus gyülekezetében. Bogdányi Gábor elmondta, hogy az internetes munkacsoport rendszergazdája napi szinten tartja a kapcsolatot a lelkészekkel, a presbiterekkel a számítógépes problémák megoldása érdekében. Tapasztalataik szerint sok helyütt az egyház önkéntesei is segítenek a lelkészeknek, egyházközségi vezetõknek ez irányú munkájuk elvégzésében. d MTI

11

Tanárszemmel

Evangélikus linkgyûjtemény Néhány esztendeje indult útjára a Startlap oldalhoz kapcsolódó linkgyûjteménycsoport, mára pedig piacvezetõ az ilyen szolgáltatások között, amelyek segítségével az interneten barangolók a számukra fontos honlapok címét keresik. Hamarosan megjelentek az egyházakhoz kötõdõ linkgyûjtemények is, elõbb a katolikus, aztán a református, majd az evangélikus is (www.evangelikus.lap.hu). Rovatunkban már több írás is érintette ezt a linkgyûjteményt. Létrehozásának célja az volt, hogy azoknak is kínálja az evangélikus tárgyú oldalakat, akik nem ismerik egyházunk belsõ adattárait. Induláskor is fontos szempont volt, hogy ne csupán – az akkor talán még csak kéttucatnyi – evangélikus gyülekezeti és egyéb oldalt ajánlja, hanem adjon szélesebb kitekintést is. Az akkori struktúra alapvetõen arra szolgált, hogy a kevés evangélikus oldal köré komolynak látszó linkszám jelenjen meg. Mára több okból is sokat változott a kép. Elõször a megjelenésrõl egy keveset. A kezdeti idõkben a külsõt a mindenkori szerkesztõre bízta a Startlap tulajdonosa, a Sanoma-csoport. Az evangélikus lap akkori színeit a Luther-rózsa színvilága határozta meg: a kék, a fehér és a piros dominált. A Sanoma késõbb grafikusokkal jó néhány, azóta bõvülõ sablongyûjteményt készíttetett, a szerkesztõk ezek közül választhatják ki a számukra megfelelõt. A linkgyûjtemények fenntartása persze üzleti vállalkozás, a megjelenõ oldalakon hirdetések futnak – egyre több, ami persze azt is jelzi, hogy a látogatottság miatt egyre inkább megéri itt hirdetni. Mint már céloztam rá, az elmúlt évek során egyre több gyülekezeti és egyéb evangélikus honlap indult el. A gyülekezeti linkek eleinte az oldal egyetlen do-

f

Hová menjünk pénz nélkül? Van néhány gondolat, amellyel fárasztani szoktam a diákjaimat. Igyekszem visszafogni magam persze, de lépten-nyomon belecsúszom a mindentudó, bölcs moralista szerepébe, mihelyst megpillantom kedves kilencedikeseimet az angolórákon. Rémes lehet nekik, meg különben is, hogy jön a moralizálás az angolhoz? Amikor õk csak gyorsan megérthetõ szabályokra és könnyen megjegyezhetõ szódömpingre vágynak a távoli nyelvvizsga felé kacsingatva, akkor én jövök a témáimmal. Jó, persze, angolul, de hát akkor is. Az egyik ilyen témám, hogy sikerül-e a szórakozást, a kikapcsolódást vagy magát az idõtöltést tetemes pénzköltés nélkül megvalósítani. Hogy ne kelljen feltétlenül venni valamit ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Ha belegondolunk, ez nem is olyan könnyû! Egy jegy a moziban ezernyolcszáz, egy csésze tea a teázóban ötszázhatvan, egy új póló a plázában kétezer-ötszáz… Hát még ha tanítási idõben adódik hirtelen tetemes mennyiségû idõ (néhány helyettesítendõ dupla óra), amely agyonütésre vár! Nem lehet mindig betenni egy DVD-t, a túl sok szabadfoglalkozás is fárasztó, és az angolórákon közvetített anyag befogadásának is van egy bizonyos határa. Hová menjünk hát egy marék gimnáziumi diákkal úgy tizenegy óra tájban, rossz idõben, buszbérlettel és pénz nélkül, spontán és lelkesen? A megoldás: a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumba! Néhány apróság kell persze ahhoz, hogy jól sikerüljön egy ilyen kiruccanás: nagy elszántság („Nem. Nem nézzük meg a Sztárvórzt, sem az Akció kettõt!”); jó tálalás („Ón keresztelõkancsó a tizennyolcadik századból – ezt kérem angolul egy ötösért!”); Baba néni csípõs humora és érdekes sztorija az árvízi kehely elõtt (na jó, ez magyarul ment) és persze a nemescsói oltárterítõ a rezes orrú tanítványokkal („red nosed disciples”). Szívesen fogadtak bennünket, angolul jöttünk-mentünk a vitrinek között, és még fizetni sem kellett mindezért! Ha még ragadt is rájuk valami az evangélikus múltból és jelenbõl, az már csak külön öröm. Köszönet érte!

„Egyházi gimis” csendesnap Nehéz mûfaj. Egyike a legnehezebbeknek. Ennél talán még az osztálykirándulás is könnyebb, bár az is nehezebb akárhány tanóránál. Mármint tanári szemmel. A diákoknak? Nekik nagyszerû! Nekik minden nagyszerû, ami nem tanítás, nem óra, nem felelés, nem dolgozat. Így van ezzel a legszorgalmasabbika is, így voltunk ezzel mindahányan magunk is. És így van ez, még akkor is, ha a „nem tanulós” program kötelezõ, bár ettõl kezd nehezedni a mûfaj. Mert hát hogy is van egy iskolai csendesnapnál – teszem azt, a nagyhéten? – Írjátok be az ellenõrzõbe, hogy a nagyhéten, szerdán már nincs tanítás! – kezdi a tanár. – Hajrá, vaúúú, érdemes egyházi gimibe járni! – vágja rá a diák. – Na, azért be kell jönni, aki nem jön, annak igazolatlan óra. – Na ne, ez gáz. Más iskolákban az ilyet kiadják rendes szünetnek! – De lesznek jó programok, zene, színdarab, vitamûsor! – Legalább nem unatkozunk. Büfé, tánc, ilyesmi? – Szó sincs róla, itt csupa komoly dologról lesz szó, csupa mély és elgondolkodtató élményre számíthattok, hiszen azért csendesnap a neve, meg hát nagyhéten mi mást vártatok? – Komoly gondolatok? És még élveznünk is kell? Ez nagy gáz. Azért valami film, az lesz, ugye? – Nem, filmet néztek eleget otthon. Bár, várjunk, a közös filmnézés nem is olyan rossz ötlet, talán jövõre. De létezik-e egyáltalán olyan film, amit még nem láttatok? – Persze, biztosan. Csak ne valami nyolcvanas évekbeli filmtörténeti archívumból tessenek választani, mert az nagyon nagy gáz. Valami mait, jó? És így tovább… Arról a gondról már nem is beszélve, hogy kedden még rájuk morgok a hiányzó lecke miatt, még kiosztok néhány ilyen-olyan jegyet, még hümmögök az akadozó feleletek hallatán. Aztán snitt, vágás, és másnap már együtt hallgatjuk valakinek a bizonyságtevését, együtt gondolunk bele az élet nagy kérdéseibe, és együtt ülünk a templomi padokban – az Úristen színe elõtt. Nem könnyû váltani, de hát az egyházi iskolában éppen ez a nagy kihívás, éppen ez a szép! Egyszerre terelgetni és tereltnek lenni. Meviszes kerekes székes bemutató vagy Jézus pere a Deák téren? Bálám története vagy a Szövetség zenekar a Fasorban? Mind remélhetõleg egy célért; keresés és követés együtt: tanárokkal, hitoktatókkal, iskolalelkészekkel – és a diákokkal. g Ittzés Szilvia (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium)

SZERETETVENDÉGSÉGRE…

Az ízületi porcok egészségéért Egy rossz mozdulat. Egy nyilalló érzés a derekunkban, a térdünkben vagy a vállunkban. Sokak ezeknek a tüneteknek a megjelenésekor szembesülnek avval, hogy ízületeik nem mûködnek úgy, ahogy szeretnék. A probléma fiatalabbakat és idõseket egyaránt érinthet. Ízületeinket sokféle módon terheljük. Fokozottan használjuk õket intenzív sportoláskor, fizikai munka végzésekor, vagy elég egy kicsi súlytöbblet is, amikor a normálisnál nagyobb súly nehezedik a csípõ-, a boka- és a térdízületekre. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy ahogy idõsödünk, úgy kopnak az ízületeink is. Az idõ elõrehaladtával a porcszövet anyagcseréje lelassul, a porcállomány elvékonyodik, és csökken a rugalmassága. Amíg nincs probléma, addig nem is jut eszünkbe, hogy minden egyes mozdulatunknál használjuk valamelyik ízületünket, és hogy ezáltal napról napra mekkora terhelésnek vannak kitéve. Ezért többnyire meglepõdünk, amikor kiderül, hogy baj van. Bizonyos mozdulatok fájdalmassá válhatnak, szélsõséges esetekben pedig akár meg sem tudjuk mozdítani a karunkat, lábunkat a fájdalomtól. A Béres Egészségtár Porcerõ italpor komplex étrend-ki-

egészítõ készítmény glükózamin- és kondroitin-szulfáttal, valamint metil-szulfonil-metánnal (MSM). A glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát hozzájárul a porc fõ szerkezeti elemeinek felépítéséhez és fenntartásához, így fontos szerepet játszik az ízületi porcok épségének megõrzésében és regenerálódásában. A metil-szulfonil-metán (MSM) szerves formában kötött ként tartalmazó vegyület, mely elõsegíti a porc egészséges szerkezetének megõrzését. Összetevõi elõsegítik a porc egészséges szerkezetének megõrzését és az ízületek normál mûködését. A Porcerõ italpor összetevõi hozzájárulnak a normális porcképzõdéshez, elõsegítik a porcok épségének a megõrzését, így az ízületek megfelelõ mozgathatóságát. A Porcerõ italpor javasolt sportolóknak, akiknek az ízületei fokozott igénybevételnek vannak kitéve; idõsebb korúaknak az ízületek egészséges mûködéséhez és a normális porcképzõdéshez, valamint túlsúlyos személyeknek és nehéz fizikai munkát végzõknek az ízületek túlterheltsége miatt. Figyeljünk oda jobban ízületeinkre is, hogy sokáig élvezhessük a mozgás örömét!

Hozzávalók: 3 egész tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg liszt, 1/4 dl rum, 2 dkg zsír, 1 narancs héja reszelve, 3/4 csomag sütõpor, 15 dkg darált dió, 2,5 dl hideg tej, durvára tört dió. Elkészítés: a hozzávalókat a dió és a tej kivételével jó alaposan kikeverjük, majd amikor már összedolgoztuk õket, a darált diót és a tejet is belekeverjük. A tésztát kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük. A tetejét megszórjuk cukorral és a durvára tört dióval. Lassú tûznél pirosra sütjük. HIRDETÉS

Felvételi hirdetés A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Protestáns Felsõoktatási Szakkollégiumába (Budapest 1121, Eötvös út 35.). Információk a szakkollégiumról és a felvételi feltételekrõl a http://www.mpta.hu/ honlapon találhatók vagy az 1/391-9050-es telefonszámon hétfõn, szerdán és csütörtökön 10-tõl 13 óráig kérhetõk. A jelentkezés beérkezési határideje 2008. május 9.

FOTÓ: VITÁLIS JUDIT

Férfiszeszély – kevert diós sütemény

12

e

2008. április 13.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Farkasréti ökumenikus esték következõ alkalmán, április 14-én, hétfõn 18.30-kor Sulyok Elemér bencés teológiai tanár A szentek közössége a Szentírás szerint címmel tart elõadást és vezet beszélgetést (Budapest XI., Németvölgyi út 138., evangélikus–református templom; megközelíthetõ a 8-as autóbusszal vagy az 59-es villamossal, a temetõnél kell leszállni). Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk! Április 19-én, a Cantate vasárnapja elõtti szombaton 10 órai kezdettel a Pesti Egyházmegye énekkarainak találkozóját rendezik meg a fasori evangélikus templomban. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A Szolnoki Evangélikus Egyházközség, a Szolnoki Evangélikus Gyülekezetért Alapítvány és a Körtánc Egyesület közös szervezésében útjára indul a Sóvár Szabadegyetem. Az elsõ kurzust április 19én, szombaton 15 órától a szolnoki evangélikus templomban (Kellner út) rendezzük. Elõadást tart dr. Zonda Tamás pszichiáter, író Öngyilkos nép-e a magyar? címmel. A belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk!

A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozata tavaszi elõadásainak keretében a Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában (Budapest V., Sütõ u. 1.) április 21-én, hétfõn 18 óra és 19.30 között Hámori Péter teológiai hallgató tart elõadást Az úrvacsora ajándéka evangélikus értelmezés szerint címmel. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Táltos Családi Kör és a mosonmagyaróvári piarista rendház sok szeretettel hívja következõ alkalmára az érdeklõdõket. Idõpont: április 22., kedd, 18 óra. Meghívott vendégeink: Lengyel Anna, a Magyar Rádió Egy csepp emberség címû mûsorának szerkesztõje, Rados Péter, Az Egy csepp emberség esték címû kötet szerkesztõje és Szabó Lajos evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetõje. A disputa címe: Emberségünk ereje. Az alkalomhoz kapcsolódóan bemutatjuk az Egy csepp emberség esték címû kötetet is. Az elõadás helyszíne a mosonmagyaróvári piarista rendház kápolnája (Fõ u. 4.). Rendezvényeink ingyenesek! A Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára gyûjtünk adományokat.

HIRDETÉS

Meghívó kerületi közgyûlésre A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület közgyûlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkezõ tagjait a Mosonmagyaróváron április 19-én, szombaton 10 órakor kezdõdõ gyûlésre a 2005. évi IV. tv. 84. § (1) bekezdése alapján tisztelettel és szeretettel összehívjuk. A helyszín a mosonmagyaróvári polgármesteri hivatal tanácsterme (Mosonmagyaróvár, Fõ u. 11.). A közgyûlés nyilvános, minden érdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk rá. Erõs vár a mi Istenünk! Ittzés János püspök, Szabó György egyházkerületi felügyelõ HIRDETÉS

Sebestyén Márta „Nyitva látám mennyeknek kapuját” – istenes és világi énekek címmel ad templomi koncertet április 13-án, vasárnap 18 órakor a rákospalotai evangélikus Nagytemplomban (1152 Budapest, Régi Fóti u. 73.). Belépõ: 1800 Ft. Minden érdeklõdõt várunk!

Spányi Miklós orgonaestje lesz a zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV., Lõcsei u. 32.) április 22-én, kedden este 7 órai kezdettel. Mûsor: Georg Böhm (1661–1733): g-moll prelúdium, Auf meinen lieben Gott – korálvariációk; Johann Sebastian Bach (1685–1750): A-dúr prelúdium és fúga BWV 536; Komm, heiliger Geist, herre Gott BWV 651; Komm, heiliger Geist, herre Gott BWV 652; Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist BWV 667; a-moll prelúdium és fúga BWV 543. A belépés díjtalan. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!

FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA!

APRÓHIRDETÉS Kiadó áprilistól a XVII. kerületben (Rákoscsabán) egy 100 m2-es, 3 szoba összkomfortos családi ház. Részben gépesített és bútorozott. Parkolás az udvaron, garázsban. Albérleti díj: 95 000 Ft + rezsi/hó, plusz két hónap kaució szükséges. Érd.: 20/824-5515. Cegléd központjában 180 m2-es, vállalkozásra is alkalmas családi ház eladó! Érdeklõdni lehet: 20/824-4903. Gyermekszeretõ, jókedvû, németül értõ, legfeljebb huszonöt éves au pair lányt keresünk Nürnbergbe tízéves fiunk mellé a 2008. szeptember és 2009. augusztus közötti idõtartamra. Komolyzenész család vagyunk, az apuka német. Érdeklõdni, illetve bemutatkozni az [email protected] e-mail címen lehet. Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail: [email protected].

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból április 13-ától április 20-áig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 10.00 / mtv Evangélikus magazin (ism.: m2, 12.55) (26') 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Fótról Igét hirdet dr. Cserhátiné Szabó Izabella lelkész. (56') 10.30 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor A mûsorban képek, történetek elevenednek fel a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület történetébõl; Sztárai Mihályról Keveházi László szól. Közremûködik Gryllus Dániel és Vilmos. (5')

9.25 / Duna Tv Az eozinember (magyar dokumentumfilm, 2008) 175 éve született Zsolnay Vilmos. Apja 150 éve alapította azt a gyárat, ahol világhírû kerámiáikat készítették eozinmázzal díszítve. (26') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 16.30 / m2 Az irodalom nyelve Jókai Mór (5') 18.00 / Bartók rádió Világjáró mûvészeink (120') 22.20 / Duna Tv Búcsú (magyar dokumentumfilm, 2007) Az erdélyi magyar zsidó közösségek történetébõl (94')

7.35 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 9.45 / PAX A székesfehérvári ciszterci templom (9') 8.30 / Duna Tv Özvegy és leánya 4/1. rész: Leányrablás (magyar tévéfilmsorozat, 1983) (50') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.45 / PAX Mit ér az ember, ha rajzfilmes? Mikulás Ferenc (20') 19.00 / Duna Tv Utazás a koponyám körül (magyar játékfilm, 1970) (77') 21.30 / Bartók rádió Reneszánsz muzsika (30')

10.40 / Duna II. Autonómia Magyarország kincsei: Templomok Református templom – Nagyharsány (2003) (5') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 13.53 / Bartók rádió Samuel Barber: Adagio (7') 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Iványi Gábor metodista lelkész (30') 14.40 / m2 Tízparancsolat ma 10/3. rész (50') 19.15 / Bartók rádió „Öröm, bûvös égi szikra” Multimédiás DVD-ROM Kokas Klára tanításairól (15')

Új nap – új kegyelem Vasárnap Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az Úr ad a számba. 4Móz 23,12 (Lk 6,27; Jn 15,1–8; 1Jn 5,1–4; Zsolt 96) Bálák, Móáb királya azért hívatja Bálám prófétát Bál magaslatára, hogy megrontó átkot mondjon a hegy alatt táborozó Izraelre. Vagyont érõ pénzt és kincset kínál Bálámnak, ha ezt megteszi. Bálám mégsem ígér mást a királynak, mint hogy azt fogja mondani, amit majd az Úr ad a szájába. Az Úr pedig nem megrontó átkot, hanem Izraelnek jólétet és növekedését jövendölõ áldást ad a próféta szájába, aki – bár tudja, hogy ezzel életét kockáztatja – az Úrtól kapott igékkel áldja meg Izrael táborát. Akik valóban az Istentõl kapják azt az aktuális igét, amelyet hirdetnek, hasonlóképpen kell, hogy ellenálljanak a mindenkori politikai erõk megvesztegetõ hízelkedésének és/vagy fenyegetésének.

Hétfõ Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat! Zsolt 115,14 (Mk 10,14.16; Róm 1,18–25; 1Kor 1,18–25) A zsoltáros szerint Isten a pogányok elõtt szerez magának dicsõséget, amikor népét megáldja és megszaporítja. Az új szövetség népe az egyház. Ha terjed a hit, növekedik az egyház, sokasodnak a gyülekezetek, és szaporodik a Jézus Krisztusban hívõk száma, azzal Isten önmagát dicsõíti meg a világ elõtt. A misszió sikere, a növekedés sosem Isten szándékán múlik! Egyedül az egyháznak és az egyház népének bûnei állhatnak útjába. A visszaesés, a hanyatlás, a hit lankadása mindig azt mutatja, hogy az egyház – Luther szavával – fejében és tagjaiban egyaránt megtérésre szorul.

Kedd Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekbõl! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr, teremtettem mindezt. Ézs 45,8 (2Tim 2,22b; 2Kor 5,11–18; 1Kor 1,26–31) Jubilate vasárnapjának hetében meghökkentõ, hogy advent negyedik vasárnapjának introitus igéjét olvassuk. Advent az Üdvözítõ eljövetelére való várakozás idõszaka. A „teremjen szabadságot” az õsi liturgiában így hangzik: „germinet Salvatorem”, azaz a föld „teremje az Üdvözítõt” a Szentlélek harmata által, mely Mária föld porából vett testét teszi majd termõvé. Most a pünkösdi várakozás heteit éljük. Most a szívünket kell a Lélek harmatának termõvé tennie, hogy általa Krisztus valóban megszülessék benne, és így pünkösdöt ünnepelve valóban új emberré, krisztusivá, azaz kereszténnyé legyünk.

Szerda Világosságom és segítségem az Úr, kitõl félnék, kitõl rettegnék? Zsolt 27,1 (1Kor 7,23; Jn 8,31–36; 1Kor 2,1–5) Dávid, miközben személyes sorsáról gondolkodik, lélekben prófétai módon kapcsolódik Krisztus eljövendõ szenvedéséhez és megdicsõüléséhez. A 12. és 13. vers a szenvedõ Megváltó szájába illõ könyörgés és bizonyságtétel: „Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élõk földjén.” Az önhibánkon kívül érõ szenvedésekben a Szentlélek minket is képes lélekben a szenvedõ Krisztussal közösségbe vonni, hogy az õ diadalmas szenvedésébõl és halálából merítsünk erõt.

Csütörtök Az Úr ezt mondta Abrámnak: Megáldalak, és áldás leszel. 1Móz 12,2 (1Pt 3,9; Róm 8,7–11; 1Kor 2,6–16) Isten áldása nem jókívánság, hanem teremtõ ige! Olyan ige, amely – ha hittel hallgatjuk – azzá tesz, amit hordoz: mi magunk válunk áldássá általa. Jusson ez eszünkbe, valahányszor a lelkész közvetítésével Isten áldását fogadjuk.

Péntek Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. Zsolt 63,9 (Mk 1,41; Jn 19,1–7; 1Kor 3,1–4) Dávid Júda pusztájában nem kenyér és víz után, nem védelmet nyújtó födém után, hanem egyedül Isten után vágyódik. „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem…” – vallja a 2. versben. Isten válasza erre az a bizonyosság, amely Dávid szívében megszületik: „…jobboddal támogatsz engem.”

Szombat Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsolt 90,12 (2Kor 5,15; Jel 22,1–5; 1Kor 3,5–8) Jézus így jellemzi azokat, akiknek Isten bölcs szívet ajándékozott: „Aki (…) hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kõsziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidõltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kõsziklára volt alapozva.” (Mt 7,24–25) g Véghelyi Antal

Diák-médiamûhely a Rózsák terei kollégiumban (2008. április 11–13.)

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

6.30 / ATV „Nem csak kenyérrel él…” A Miatyánkról A védelmezõ Atya. Balicza Iván evangélikus lelkész (10') 7.25 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 11.30 / RTL Klub Anna Frank igaz története (amerikai film, 2001) 2/1. rész (84') 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások. Balogh László bohócdoktor (30') 19.35 / Bartók rádió Joseph Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán (oratórium) (75') 20.00 / Duna Tv Minaretek és templomtornyok közt Szíriában (2007) (26')

11.04 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/4. rész (29') 11.30 / RTL Klub Anna Frank igaz története (amerikai film, 2001) 2/2. rész (97') 13.04 / Kossuth rádió Rádiószínház Búcsúzunk Szép Ernõ visszaemlékezésének rádióváltozata (19') 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Oláh Edit onkológus (30') 14.25 / PAX Mit ér az ember, ha balett-táncos? Kerényi Miklós Dávid (30') 15.20 / Duna II. Autonómia Gondolatok a digitális könyvtárban (magyar ismeretterjesztõ film, 2003) (41')

7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 11.30 / m2 Kodály után száz évvel 10/3. rész (32') 12.15 / Duna Tv Isten kezében (26') 12.15 / Duna II. Autonómia M. S. mester (magyar ismeretterjesztõ film, 1997) (41') 16.45 / Duna Tv Szerelmes földrajz. Szabó István református püspök (ismeretterjesztõ magazin) (30') 16.55 / Duna II. Autonómia Szerelmes földrajz Dr. Kopp Mária orvos-pszichológus (magyar ismeretterjesztõ magazin, 2006) (31')

9.55 / mtv Református magazin (26') 10.25 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor A mûsorban képek, történetek elevenednek fel a dunántúli egyházkerület történetébõl. Közremûködik Keveházi László, Gryllus Dániel és Vilmos. (10') 10.35 / mtv Az építõ lelkész (30') 12.10 / Duna Tv Élõ egyház (26') 15.05 / Bartók rádió Beszélgetések az egyházzenérõl Görög katolikus éneklés Magyarországon, 2. rész (55') 21.15 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/5. rész (45')

E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected]

Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]).

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.