Grundtvig GR–LP–2012–032
European Bank of Memories Sight / Látás Szappanos Lászó: A kakasszéki tengerszem Tudás Alapítvány / Foundation of Knowledge
Dr. Szappanos Mihály: A kakasszéki tengerszem I–VIII. rész A kakasszéki tengerszem I. A látó szem jól látja, a Biblia pedig magyarázza, hogy a világ a maga teljes egészében a legszebb alkotás, amellyel a legtökéletesebb mű, aminek a megteremtésében lépten nyomon feltalálható valami különös isteni megfontoltság, látható és észlelhető a legteljesebb számítás és mindenek felett pedig az igazi bölcsesség. Mutatja pedig mindezeket és szemlélteti az a tökéletes összhang, amivel minduntalan találkozunk, bizonyítja az a tömérdek szépség és igazi kincs, amiknek szemlélői vagyunk, amikben minden alkalommal és bármelyik pillanatban nemcsak gyönyörködni tudunk, de a fenségest is megtaláljuk. Az isteni bölcsességnek mégis legszebb folyománya az, hogy a természet nem lett egészen mostoha semmi és senki iránt, hanem az áldásából juttatott mindenkinek és mindennek egyaránt többet vagy kevesebbet. Teljes lett a gondoskodása, mikor valamennyi földrésznek adott valamit, és nem halmozott fel egy helyen minden szépet és jót, értékest és szemet‐lelket egyaránt gyönyörködtetőt, hanem széjjelszórta a kincseket erre is, arra is, a világ mind a négy tája felé. Éppen azért nem akad a földtekén olyan hely, amelyik magáénak ne mondhatna valamit ‐ többet‐kevesebbet ‐, de mindenkor olyat, ami az ott lakó emberre nézve kincset képez, és ez a kincs a szívet gyönyörűséggel tölti el, a lelket szépségével leköti, a szemet pedig gazdagságával hizlalni tudja. Akármilyen ridegnek látszik is, amellett egyhangúnak és talán gyűlöletesnek a homoksivatag, még annak is megvan a maga sajátos, különös szépsége, megvan a vonzó, igéző, lebilincselő ereje, amit észrevesz és meglát a rajta élő, vagy megbámul a vándor szeme, aki sűrűn megfordul rajta, és éppen azért gyönyörködik benne, csakúgy, mint a hegy lakója a havasok ormaiban, az erdők koszorújában, vagy mint az Alföld embere szokott abban a tükörsimaságban, amely földön hullámzik nyaranta: az aranykalász tenger és táncol vagy ringatózik a délibáb. A sok természeti szépség mellett még egyebet is adott ajándékba a természet a föld lakójának. Kijussolta a jó szemet, amely berendezésénél és alkotásánál fogva alkalmas arra, hogy észrevegye és meglássa az első pillanatban, ami szép és szembeötlő találkozik a földön, ami éppen szépségénél fogva kedvessé és bájolóvá teszi számára azt a hajlékot, mit a sors részére lakhelyül kijelölt. Nagy kár azonban, hogy a szemnek ez az érdekes és sajátságos berendezkedése helyhez kötött. Innen magyarázható meg az, hogy a hegyvidék lakója közönyösen nézi, minden nagyobb megilletődés nélkül látja és szemléli a végtelen rónát, és a csodálatból édeskeveset kelt föl a lelkében az, hogy a nagy síkság szélén 1
kel föl reggelenként a nap, és felette jár mindaddig, míg csak ki nem fárad a gyaloglásban, amikor aztán nyugovóra tér. Amint azonban ráesik a tekintete a hegyre, mihamarabb megcsillámlik a szeme és felvidul, mert azt látja és tartja szépnek, fenségesnek és gyönyörködtetőnek. Az Alföld embere ellenben akkor érzi magát jól, ha szemét a nézésben nem korlátozza semmi, hanem hosszú pórázra eresztheti azt, és a tekintete elrévedezhet messze a végtelenben, ahova leborul körös‐körül az ég. Ami szép és kedves, egyúttal vonzó az egyiknek, ugyancsak az közömbös lehet s másikra nézve, azonban tévedésben él az, aki azt gondolja, hogy a beduin nem tud gyönyörködni a sivatagban, amely kopár és lomb nélküli. Útjában, mely keresztül visz rajta, mindig talál a szeme annyi szépséget, amennyiben megfürdetheti azt. Azonban bármennyire akart és kívánt is igazságos lenni a sors a teremtésben, kivételt mégis tett némely esetekben. Megnyilvánul pedig ez a kivételes elbánás akkor, midőn egyes tájékokat gazdagabban megáldott mások rovására, minélfogva irigység tárgyává tette azokat az emberek szemében. A kivételes helyek sorába tartozik és sorakozik a mi határunk. Nem akadhat olyan elfogult ember, aki el ne ösmerné azt, hogy a Tisza mellékét külön teremtette a jó Isten, és jó kedvében alkotta meg azt. Az volt az akarata, hogy ennek a szép és nemes folyónak díszes legyen a rámája, amelynek látása gyönyörűséget szerez: állandót és nagyot. Értékes és gazdag legyen a tájéka, amely bőséggel ontja áldásait, és ott tartja a rajta lakót. Ezért helyezte oda mellé, két oldalon végig a partjára a füzeket, hogy azok álljanak őrt, és vigyázzanak a szőke hullámokra, amik a szél támogatására egymást ölelgetik, csókolják vagy éppen kergetik. Messzebb pedig a füzesektől, ameddig csak ellát a szem, olyan sík a terület, mint a tükör, és áldott jó, amely megtermi az illatos füvet, de helyet ád méhében a legnagyobb jónak, a gabonának, az „életnek” is. Nem lehetetlen, hogy a paradicsomkertnek szánta és teremtette a természet ezt a tájat, és ha az első emberpár nem itten telepedett meg, annak tudható be csak, hogy nem ösmerte ezt a helyet.
2
A kakasszéki tengerszem II. Nem egy helye vagy tájéka akad olyan a mi határunknak, amelyik teljes mértékben rászolgált a paradicsomkert elnevezésre, mert birtokában van azoknak a különféle kincseknek, amik a szemlélőnek gyönyörűséget okoznak, a birtokosának pedig hasznot adnak, hol többet, hol meg kevesebbet, amikkel kedvessé, könnyűvé és vonzóvá teszi a rajta lakók élete sorját. Sokak szemében a csomorkányi rész foglalja le az első helyet, talán azért, mert ott a föld televény és gazdag, minélfogva nemcsak a gabonát adja és termi meg, hanem hajtja és neveli az illatos szénát, és mindezek tetejébe talajának fekvésénél és változatosságánál fogva nyönyörködteti és hizlalja a szemet. Egymás után bukkannak itt fel a dombok, amik magasságban vetélkednek egymással, de sohasem emelkednek annyira, hogy a lábat próbára tennék, vagy a szemet kifárasztanák.
Csomorkányi templomrom A víz árja hordta, sodorta itt össze a homokot és növelte meg dombbá, vagy hosszan, messze elhúzódó gerinccé alkotta, talán azért, hogy mikor a szem kifáradt már a végtelennek nézésében, itt a dombokon vagy gerinceken megállhasson, és meg is pihenhessen. Mind a kettőre egyaránt kínálkozik az alkalom. Egy cseppet sem kell a szemnek erőlködni, hogy odajuthasson a csúcsáig, néznivalót pedig talál rajta mindenkor annyit, amennyi nem férne el tán száz panorámában se. Hasznos fa ugyanis és értékes számtalan találkozik, amiket a természet ennek a vidéknek szánt, és ennek a földnek a számára teremtett. Itten nőnek ezek buján és gazdagon, ontják az áldást bőséggel, és paradicsommá varázsolják a helyet, és kiessé teszik azt.
3
Növelik aztán a kiességet azok a lankás helyek, amelyek a domboktól húzódnak lefelé, és lejtenek gyengén, alig észrevehetőn; majd általmennek lassanként abba a nagy síkságba, amelyik egészen úgy néz ki, mintha a természet a teremtéskor kigyalulta volna. Olyan egyenesre hagyta a Teremtő, mint a tükör, talán azért, hogy a napsugarak, ha leszállnak és sétára indulnak itt a földön, ne bukdácsoljanak rajta, hanem mehessenek bátran és szabadon, minden fennakadás nélkül, mint sima parketten a táncosok. Szép a csomorkányi tájék, sőt gyönyörű, szinte igéző, de nem egyedülálló. Nyomában jár közvetlenül, sőt el is éri minden tekintetben a pusztának az a része, amelyik a keresztségben a Pósahalom nevet nyerte. A teremtés alkalmával mindazt kijussolta és megkapta, amit az emberi szem szépnek talál és annak is mond, vagy amit Csomorkány büszkén vall magáénak a természeti kincsekből és gazdagságból.
Csomorkányi templomrom Homok gyűlt itt is össze valamikor réges‐régen, mikor a föld méhében levő természeti erők még mozgásban voltak és állandó működésben. Ezeknek a természeti erőknek együttes hatása következtében megpúposodott itt a föld, és a púp nőtt, nagyobbodott mindaddig, míg csak dombbá nem lett. A növése azonban valamivel tovább tartott, mint a társaié a határban, minélfogva fölibe emelkedett azoknak, de nem azért tette ezt, hogy lenézze, kigúnyolja azokat a testvéreket, hanem hogy ellásson és uralkodjék felettük. Télen fehérbe öltözik ez a domb, a Pósahalom, és azért szép; nyáron pedig a természet gyönyörű, szép zöld ruháról gondoskodik a számára, mikor a tavaszi napfényre megindul az élet, és nyomában fű, fa, virág díszíti a tájat. 4
Pósahalom
Tanya keletre a Csomorkányi romtól nézve 5
És ez a nagy gyönyörűség táplálja, hizlalja a szemet, a lelket pedig kéjben és mámorban ringatja, füröszti. A pósahalmi embernek csak egy kívánsága van, amit testamentomba foglaltat vagy kér az Istentől. Ez pedig az, hogy a feltámadás után az új életet ismét itten, ezen a helyen folytassa, ahol az elsőt eltöltötte; amely helyet nem csak az csodál meg, ki egyszer meglátja, hanem maga a nap is megbámulja, mindenkor, valahányszor felleg nem furakodik elébe. Dél felé ugyanis, mikor útjában elfárad a nap, módjában állana pihenni akárhol, azonban mégis csak ott állapodik meg az égen, amelyik hely a Pósahalom felett esik és ottan tart pihenőt. A pihenése nyugalom és gyönyörűség, mert gyönyörködik azokban a földi kincsekben, mikkel a teremtő ezt a tájékot kivételesen dúsan megáldotta. Van azután még más egyéb ok is ‐ amannál semmivel se kisebb ‐, ami itten készteti pihenésre a napot. Az a szép és nagy, amellett hosszú tükör vonzza és édesgeti, amely a halom tövében és szomszédságában terül el, és messze elnyúlik. Ez a tükör pedig nem más, mint a Kakasszéki‐tó. Ez az a kincs, amely szebbé teszi Csomorkánynál, gazdagabbá és értékesebbé is egyúttal bármelyik tájnál, mert ennek a tónak a szépségénél csak a hasznossága nagyobb. Úgy néz ki ez a tó a domb tövében, mint valami tengerszem, amit ott felejtett vagy oda dobott a természet odafenn a magas hegyek közé vagy lent a síkon, egyrészt gyönyörűség okáért, másfelől pedig azért, hogy hasznot hajtson a teremtés koronájának.
Hogy honnan került ide ez a tengerszem, könnyű kitalálni annak, aki tudja és ösmeri azt, hogy a határ nagy részét állandóan víz nyomta, azt azonban kevesen tudnák megmondani, hogy voltaképpen mi tartja és mi táplálja ezt a tengerszemet.
6
A csapadékvizek időnként növelhetik terjedelemben és tömegben egyaránt, emellett azonban máshonnan is kell táplálkoznia, mert a hosszan tartó és nagy szárazság valami sokat nem tudott neki ártani sohase, alaposan mutatja a tapasztalat. Nyaldoshatja hosszan és sokáig a nap sugara, szűkebb határok közé is szoríthatja, de arra még nem tudott rámenni sohasem, hogy eltüntette volna hosszabb vagy rövidebb időre a föld színéről. Nagyidejű emberek, kiknek háta megett csaknem egy egész század maradt már el, nem emlékeznek olyan időre, hogy a tó helyén valamikor port vert volna fel a felette elvonuló szél vagy fergeteg.
7
A kakasszéki tengerszem III.
Kakasszéki‐tó a szanatóriummal Sok minden jel azt mutatja, hogy valami föld alatti forrásból nyeri ez a tó táplálékát, amely forrás győzi és ellátja állandóan vízzel, mintha figyelmeztetni akarná ezzel is az embereket, hogy ezt a kincset figyelmükre méltassák, érdeme szerint megbecsüljék és fölhasználják a maguk javára. Nem lehet azonban ráfogni a környékbeli tulajdonosokra, hogy ezt a természeti kincset valami túlságos sokra értékelték volna, mert eddig untig elegendőnek tartották azt, hogy szabadjára hagyták, úgy, miként azt a természet megalkotta, hasznát se látták még egyébben, mint abban, mit a nádas nyújtott a részökre, amely növény mihamarabb kinézte maga számára itt a helyet, és tanyát ütött. A növények közül más se kötötte össze az üstökit a tóval, ez azonban amint látszik, megtalálja benne a maga számára mindazokat a föltételeket, amik mellett élhet, nőhet, erősödhet, és valóságos erdőt alkothat. A színe zöldebbnek látszik, mint más tájakon, a szára is vastagabb, a levelei pedig szélesek és törékenyek, és amellett élesek, akárcsak a kiköszörült bicska. A víz hurcolja mindezeket magával, és az alatta fekvő talaj a maga sajátos összetételével. Amilyen jók és kedvezők azonban a nádrengetegre, olyan mostohák a viszonyok az állatvilágra. Más vizek mentén egymást érik a szárnyasok, és fészket találnak benne vagy rajta, és hangos a tájék a szárcsáktól, itten pedig csendes minden. Vagy a víz nem tűri a madarakat, vagy azok nem szívelik ezt a vizet. Sőt a nádnak hűséges társa, barátja, a béka se tartózkodik itten. Mikor a szél nekitámaszkodik a nádnak, és búvócskát játszik a levelei közt, megkezdődik a legszebb muzsika, a zizegés, de mintha idegen lenne az is, és egyúttal szokatlan, mert nem vegyül bele a béka kuruttyolása és brekegése. Fél a béka ettől a víztől, mert érzi, hogy ez a halála. Messze elkerüli útjában a tavat, de ha mégis beletéved, cserben hagyja mihamarabb tudománya, egy‐két tempónál többre menni úszás közben nem igen tud, azután hassal fordul a nap felé, és elpusztul. 8
Halálát a víz okozza. A tó vizének egyéb iránt a nád mellett más hasznát is látták az emberek. Fürdőnek használták a jószágok számára. Régente, mikor a szabad puszta még fennállott, dandárja volt itt a jószágtenyésztésnek, amely hasznot biztosított nem keveset, tekintélyt adott és vagyont, amellett mint foglalkozás könnyű volt, és szinte szórakozás számba ment. Kedveltebb ága a jószágtartásnak nem igen volt a juhtenyésztésnél. A juh azok közé az állatok közé tartozik, melyek a teremtés alkalmával kijussolták a kis igényt, minélfogva könnyen kielégíthetők, és ott is találnak még táplálékot a maguk számára, ahol más állatok már elpusztulnának. Kis igényük mellett nagy hasznot hajtók, mert a tejen kívül, amit bőven szolgáltatnak az emberiség számára, minden részük, porcikájuk felhasználható és értékesíthető. Nagy juhnyájak legelésztek a régi időben a pusztán, és azok többnyire megfordultak a kakasszéki tónál esztendőben egyszer. Nyírás előtt ugyanis ide terelték a juhokat, nekihajtották a tónak, és benne mosták, fürösztötték azokat. Nem bánták meg a fáradtságot a juhászok, mert a juhokon a gyapjú olyan lett, mint a frissen esett hó. A víz adta ezt az alabástrom fehérséget, mert az erejével nem csak a szennyet, piszkot mosta, vette ki a szőr közül, hanem a gyapjún levő zsírt is széjjelszedte és eltávolította, miáltal a gyapjút szebbé, kelendőbbé és egyúttal értékesebbé tette. Ez a haszonhajtása azonban a tónak jó módon megszűnt, mert a puszta ma már csak a nótában van meg, a vadságban azonban meghalt, megölte és eltemette a kultúra. Úsztatásra, ha néha használják is a tó vizét, többnyire a lovakra kerítik a sort, amiknek a szőre utána a fürdésnek fényes lesz és ragyogó, mint a tükör, és ha ráesik a nap sugara, játszik, ugrál, táncol rajta. A gömbölyűséget a lónak a zab biztosítja, de a fényt a szőrnek ez a különös víz adja. Van egyéb iránt sok eltérő és különösség ennél a víznél. Elmondhatjuk ezt már a színére is. (1) messzebről = fekete szín (2) közeledünk a tó felé = sötétkék szín (3) közvetlen a tó partján = zöld Ha messzebbről látjuk, feketének tűnik fel szemünkben, majdnem olyannak, mint a tinta, ha pedig közeledünk feléje, megváltozik ez a szín, és mindinkább általmegy a sötétkékbe, ha meg ott állunk mellette, közvetlen a partján, a napsugár ráesésénél esküt mernénk tenni rá, hogy zöldnek teremtette a természet. A sok egymást érő színváltozás mellett van ott más egyéb is, amit csudálni lehet. Ha megfogjuk a vizet, úgy csúszik, siklik a kezünkhöz, mint a friss harcsa szokott, vagy a kecsege, és habzik könnyen, gyorsan és nagy mértékben, mintha csak szappannal dörzsölnénk azt össze. Erős ez a habverés szeles időben különösen.
9
Mikor a szél futásában ideér, és nekitámaszkodik a víz tetejének, megindítja az első hullámot, hogy kövesse azt a többi, és egymás után ütköznek ezek meg a part üstökben, ahol aztán szép habot vernek és hagynak ottan, amik nem rugódnak szét az első pillanatban, hanem megmaradnak hosszabb ideig, és mint valami hófehér koszorú szegélyezik a partot. A víz színe és síkossága, a szélén táncoló fehér habgyűrűk mondanak valamit az embernek, és figyelmeztetik arra, hogy ezt a tavat a természet nem nádasnak teremtette, nem is lóúsztatónak szánta, hanem más fontosabb célra: az emberek egészségének visszaadására szánta.
10
A kakasszéki tengerszem IV.
Kakasszéki‐tó nádassal A teremtés könyvében az van megírva, hogy a kakasszéki tónak a vize eltér már rendes, közönséges víztől, mert gyógyító erejű, minélfogva fölöttébb alkalmas egynémely testi nyavalyák eltávoztatására, amiből aztán nyilvánvaló, hogy ez a tó gyógyfürdőnek teremtődött. A cél, amiért alkotódott, emberies és magasztos, azonban a földrajzi hely, amely számára a sors részéről kijelöltetett, sok tekintetben nem megfelelő. Sokkal jobb lett volna a tóra nézve, ha a németek földjén helyezi el a Teremtő, vagy az angoloknál jelölte volna ki számára a fészket, mert akkor már régen elment volna a híre messze folder, és hozná vagy szolgáltatná befelé külföldről az aranyakat. Itten pedig minálunk sok ideig szót se hallottak felőle, sokan nem tudják még ma sem az értékét, és pedig legtovább maradtak meg a tudatlanok sorában éppen azok, akik legközelebb estek hozzá, mert ott laktak és éltek a szélén, vagy közel a szomszédságában. Még mások talán inkább sejtették, hogy ér valamit, azok pedig bizonyosan tudták, akik föl‐föl keresték, mert a nyomorúság meglátogatta őket. A nyomorúság ugyanis a legnagyobb kutató, és a legtöbbet érő felfedező mindenkor. Betegségükben az emberek keresik a gyógyító írt és más orvosságot fűben, fában egyaránt, és amikor nem találják már meg ezekben, a vizekhez folyamodnak, mikbe a teremtő gyógyító erőt tett le, és ezzel együtt akkora hatalmat, amelynek erejével el lehet űzni, meg lehet szüntetni a testi betegségeket, amik elég sűrűn fel szokták keresni a testet, és tanyát vernek abban. A nagy eseményeket rendesen följegyzi a történelem, és azt is nyilvántartja hitelesen és teljes bizonyossággal, akik az eseményekben forogtak és részt vettek, azt azonban senki se tudja megmondani, hogy kicsoda volt az első fecske, aki próbára tette ennek a tónak a gyógyító erejét. Bizonyosan valami vándor személyében jelent az meg, és csak a mankó segítségével tudott idáig elvánszorogni nehezen és nagy kínok közt.
11
Ott áztatta naphosszat a lábait a vízben, vagy bekente a tófenékről felszedett iszappal, azután kitette azokat a napsugarak égető hevének, és megtörtént a nagy csoda. Mintha azt vette volna észre mihamarabb, hogy a fájdalmak enyhülnek, majd lassanként megszűnnek, nem sok idő után pedig a lábak mintha újraszülettek volna: erősek lettek. A vándor elment egészségesen, a mankója azonban emlékbe itten maradt ledugva a tó partján, hogy hirdesse az erre járóknak, ha kell hangosan kiabálja messze a világnak, hogy ez a víz csodatevő erejű a természettől. Ez a történet pedig ismétlődik százszor és ezerszer, a mankók szaporodtak, a tó tulajdonosai pedig aludtak tovább mélyen és nyugodtan, ahelyett, hogy meghallván a figyelmeztető szót, megtették volna az első lépést afelé az út felé, amelyik ennek az értékes és nagy jövővel bíró víznek a teljes kihasználásához vezet. Világháborúnak kellett elkövetkeznie, utána pedig a mindent elpusztító, a kultúra kincseit megsemmisítő felfordulásnak, hogy elmúljon a régen tartó álom, és erre a természeti kincsre jobb idő következzék. A világtörténet leggyalázatosabb békéje ledarabolta országunk testéről a legszebb és legértékesebb részeket, köztük éppen azokat, amelyek forrásokban, gyógyító fürdőkben bővelkedtek, és az emiatt beállott szükség, a betoppantott nyomorúság kezdi felnyitni a szemeket és figyelmeztetni arra, hogy nézzenek szét a megmaradt Csonka‐Magyarországban. Keressék és megtalálják ott azokat a helyeket és azokat a forrásokat, tavakat, amelyek az emberi egészség fenntartására szolgálnak, vagy ha ez a nagy kincs valamely okból, véletlenségből vagy könnyelműség következtében elveszett, a visszaszerzését elősegítsék. Ez a nyomorúság fordítja talán majd rá a figyelmet erre a tóra is, és az a másik körülmény, hogy a víz partján nap‐nap mellett szaporodnak a jövevények, és keresik az egészségüket, és ha elmennek onnan, emlékbe visszahagyják a mankójukat. Hosszú idő után végre eljutottunk az első stációhoz. Feltámadt a kíváncsiság az érdekelt birtokosokban abban a tekintetben, hogy micsoda az ebben a vízben, ami esküdt ellensége a mankóknak, és kiveti azokat a forgalomból. A tudomány segítségül jot, és kielégítette a kíváncsiságot, mikor megmondta és világosan kimutatta, hogy ez a víz szerfelett gazdag sziksóban, minélfogva erősen lúgos ásványvíz. Eme tulajdonságánál fogva atyafiságban van a szomszédos Gyopárossal és a ma rácok kezében lévő palicsi tóval. Van azonban közöttük különbség, mégpedig lényeges nagy. Erő és hasznosság tekintetében azoknak bátyjuk lehet, és messze előttük foglal helyet a mi tengerszemünk. Az atyafiság azonban még ennél is messzebb terjed, és megtalálható a kapocs más fürdőkkel is, mégpedig a vas révén, amely benne szintén helyet foglal, és olyan alkotórész, amely magában is, még inkább pedig a másik fontos alkotórésszel kapcsolatban a nyavalyáknak egész csoportját képes eltávolítani. Palics hírneve régi már, és messze földre eljutott, annak leglényegesebb bizonysága az a látogatottság, aminek békeidőben már örvendett. De nem szükséges példáért messzire menni, mikor találunk itt alig egy hajításnyira a közvetlen szomszédunkban.
12
Halásztó Kakasszék Gyopárost négy évtizeddel ezelőtt nagyon kevesen tudták, hogy van a világon, legfeljebb a közvetlen környék volt rá kíváncsi és látogatta, most pedig az ügyesség és élelmesség révén odáig jutott, hogy a leglátogatottabb fürdők sorába küzdötte föl magát, noha sok kifogásolni valót lehet még találni rajta. A Gyopárosnak az volt a szerencséje, hogy a forrás és környéke a község tulajdonát képezi, és ez az erkölcsi testület, ha sokára is, de igyekezett ezt a természeti kincset az emberiség javára fordítani, és a maga előnyére kellőképpen kihasználni. Az lesz azonban majd a legnagyobb szerencsétlenség és egyúttal a veszte, ha a kakasszéki tengerszemnél megnyílik majd a fürdő, mert annak a vize nemcsak gyógyít, hanem feltámasztja a félholtakat. 13
A kakasszéki tengerszem V. Azt még mondhatná valaki, hogy a halottak feltámasztására nincsen szükség, mivel úgy is sokan vagyunk, abban azonban már mindenki egy akaraton van és egy érzelmen, hogy akik életben vannak, egészségesen legyenek, és ezt a nagy kincset a maguk részére minden lehető módon és kínálkozó eszköz segítségével biztosítsák. Alkalmasabb és többet érő eszköz pedig nem igen kínálkozik nagyon sokszor a kakasszéki tó vizénél, amely szerencsés birtokosa azoknak a különböző kellékeknek, amiket a gyógyfürdőktől minden egyes esetben megkívánhatunk. Olyan ásványi anyagokkal áldotta meg a természet, amik gyógyító erejűek, és abban az összetételben foglalnak azok benne helyet, amelynél fogva a gyógyító eredmény sikeres és teljesen bizonyos. Nemcsak sziksóban bővelkedik ez a víz fölöttébb nagy mértékben, hanem emellett konyhasó is foglal benne helyet, sőt hogy a szentháromság teljes legyen, a vasból is jutott bele valamennyi, természetesen feloldott állapotban. Ezen alkotórészek közül a két első olyan nagy csomóban találkozik, amekkora mennyiséggel nem dicsekedhetik egyetlen egy hasonló vizű fürdő se. Pedig az Alföldön, ha nem is érik egymást a sóstavak, de elég sűrűn találhatók azok, kivált vizes időszakban. Számos helyen van ugyanis a sziksónak nagyobb területeken kivirágzása, és eme helyek fölött vagy a szomszédságában könnyen történik a tó képződése. A csapadék tudniillik kisebb vagy nagyobb mennyiségben összegyűlik a mélyebben fekvő sziksós területeken, azoknak medencéiben, ahol föloldják és kilúgozzák a sóféléket, és létrehozzák a helyi fürdők számára alkalmas kisebb tavakat. Nagy része azonban ezeknek rövid életű szokott lenni, kivált olyan időszakban, mikor a nap sugara tikkasztó, és éppen eme tulajdonságánál fogva könnyen és gyorsan megeszi a vizet. A kakasszéki tó ebben a tekintetben toronymagasságban áll a többi felett, mert ennek a vizével hasztalan próbálkozott, nem bírt még eddig a nap, akármilyen hosszan bámészkodott is rá, és akármilyen nagy szeretettel és még nagyobb mohósággal nyaldosta is azt. Nemcsak a tartama ilyen formai, hanem az állandósága és bővizű volta is arra predesztinálta, hogy hírnevet adjon és biztosítson a városnak és hasznot az embereknek, akik itten laknak és valakik csak itten megfordulnak. A haszon egyfelől az egészség visszaadásában fog megnyilvánulni, másfelől pedig azokban az anyagiakban, amit azok számára nyújt majd ez a fürdő, akik közkinccsé teszik ezt az áldásos és különösképpen értékes vizet.
14
A kakasszéki tengerszem VI. Betegségek = nyavalyák Nem nehéz kitalálni azt, hogy voltaképpen melyek azok a nyavalyák, amiknek esküdt ellenségei az erősen lúgos ásványvizek, amelyek amint egyszer alkalom kínálkozik, szembe szállanak azokkal, megküzdenek velük, győzelemre jutnak, és elűzik a kórságokat. 1. Ártalmára van ez a víz a különféle görvélyes betegségeknek, amik a bőrön, a szemeken vagy a csontokon és mirigyekben meglelték a fészküket, és háborítatlanul pusztítnak mindaddig, míg a sziksós vizekben meg nem találják legveszedelmesebb ellenfelüket. A görvély nagyon régi keletű betegség, élt és uralkodott már Mózes előtt, mert hiszen a tízparancsolatban ottan van az emlékezés és egyúttal a tilalom és figyelmeztetés az emberek számára, mikor az apák álnokságairól tesz említést, és beszél azoknak a megbüntetéséről „a fiakban, harmad és negyediziglen azokban”. Ez a büntető hatalom van letéve a kakasszéki tengerszemben, és megnyilatkozik abban, hogy a görvélyeseket meggyógyítván, visszaadja azokat az életnek, az élet örömeinek és gyönyörűségeinek. 2. Semmivel sem kisebb azonban a lúgos vizek áldásos hatása azokban az esetekben, mikor a csúzos fájdalmak rendes lakókká lettek a tagokban és nem ritkán a köszvénnyel fogtak kezet arra, hogy minél jobban és mentül többet kellemetlenkedjenek, és az okozott fájdalmakkal megkeserítsék és sokszor unottá tegyék az életet. Ki hinné vagy gondolná azt, hogy ezek a nagy kellemetlenségek, vagy bátran mondhatjuk, hogy borzalmak engednek az erejükből a lúgos vizek behatására, vagy az iszapfürdők használatára, és idő múltán, mintha megszégyellnék magukat, fölszedik a sátorfájukat, és elhagyják az emberi testet. Az embereknek nem ezrei, hanem milliói tehetnének arról tanúbizonyságot, hogy a csodatevő erőt a Teremtő nem a teremtés koronájának adta jussba a tudásban, hanem a sóstavakba tette le, és azok közt különösen a mi kakasszéki tengerszemünkbe. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy a most emlékezésbe hozott valahány nyavalyái közül nincsen több, amire hasznos lenne ez a víz, mert hiszen számtalan olyan betegség akad éppen a nőknél, amiknél fölöttébb hasznost hozó. Ezeket a nyavalyákat pedig többnyire a kultúra teremtette meg az asszonyoknál, ritkább esetekben a véletlenség, és nemcsak azért rosszak ezek, mert több‐kevesebb fájdalmat okoznak, hanem kihatásaik és következményeik nemzetgazdasági szempontból kiszámíthatatlanok, mivel a nőt legszebb, legszentebb és legmagasztosabb hivatásának teljesítésében gátolják meg. 3. Az erősen lúgos vizek, a bennük helyet foglaló vastartalomnál fogva alkalmasak arra, hogy a különféle izzadmányokat, amik az alhasban keletkeznek, megtámadják, szétoszlásra, fölolvadásra bírják, és megadják a lehetőséget arra, hogy az asszony megfeleljen újra igazi rendeltetéseinek (asszony nyavalya). Az egészség visszanyerése és állandó megtartása minden téren nagy fontossággal bír, mert az országok megerősödésének, fölvirágzásának és benne a népesség boldogulásának, egyúttal boldogságának ez képezi az egyedüli fundamentumát, mégis ott van annak a legnagyobb és első jelentősége, mikor az egészséges állapot biztosítja a nemzetek számbeli szaporodását és ezzel kapcsolatban a fennmaradását.
15
A kakasszéki tengerszem VII. Nagy része a fürdőknek nemcsak a vizében rejlő ásványi anyagok segítésével gyógyít, hanem igénybe veszi a kéznél és birtokában levő egyéb tulajdonságokat is, és ezekkel is hozzájárul ahhoz, hogy a hosszasabban ott időzők rátaláljanak elvesztett egészségükre. Egyik része a gyógyításnak közvetlenül magára a testre tartozik, a másik ellenben az idegrendszert illeti, és kapcsolatban ezzel a lelket érinti legfőképpen. Az emberiség születése óta ugyanis egymást érik a legkülönbözőbb betegségek, amelyek mint a gyom szokott a dudvás földből, olyan sűrűn támadnak és keletkeznek és orvul leselkednek az emberek egészségére, majd annak az elvétele, megsemmisítése után – az életére. A nyavalyák számát azután folyton szaporítja a kultúra is, és romboló hatásukban támogatja, elősegíti azokat. A kultúra tudniillik egyik kezében áldást és jótéteményt tartogat azok számára, akik ajtót nyitnak neki és fölkarolják, a mások marokban azonban ott van a gyilok, a méreg, amely alkalomadtán ártalmat okoz többet‐ kevesebbet, végső fokon pedig megsemmisít. 4. Kultúrnyavalyák: Dandárját lehetne elősorolni ma már azoknak a különféle nyavalyáknak, amik a kultúrának köszönhetik életüket, valamint a hatalmukat is, amelynek segítségével rombolnak; de nem kisebb a száma azoknak a betegségeknek sem, amik más ágyból vették eredetüket, a szemüket azonban a kultúra nyitotta föl, és tette őket hatalmasokká és erősekké. A kultúra káros hatása mégis legszembeötlőbben nyilatkozik meg az idegrendszernél, amit túlságos mértékben köszörül és koptat, miáltal kifinomít és törékennyé tesz, és ha annak gyógyításáról idejekorán kellő gondoskodás nem történik, bekövetkezik a végső romlás, az összeroppanás. Ezer szerencse, hogy ennek a nyavalyának is megvan a megölő betűje. A gyógyító eszköz pedig erre a célra feltalálható a legtöbb fürdőnél, természetesen ott lenne majd ez a kakasszéki tengerszemnél is. Le van téve a gyógyító balzsam abban a jó levegőben, amellyel a pusztai rész általában dicsekedhetik, különösen pedig ennek a tónak közelebbi és távolabbi szomszédsága mondhatja ezt magáénak. Amellett a sziksós terület mellett ugyanis, amelynek teknőjében a tó képződött, olyan talajt teremtett szomszédnak a természet, amely alkalmas minden tekintetben a paradicsomkert elnevezésre. Kötött természetű, homokos föld ez, amelyben jól érzi magát a belévetett gabona, mert kikel annak ágyában, megnő szépen, és terem magvat, értékeset és jót bőségesen; a pedig akkor boldog igazán, ha ide juttatja végzete. Kicsi időre, kevés segítséggel, nem sokkal több fáradsággal egymás mellett bújnak ki a csemeték, és sietve bocsátják le a mélybe gyökerüket, mohón szívják ottan magukba a táplálékot, hogy minél vastagabb legyen a derekuk, nagyobb és dúsabb a lombkoronájuk. Erdőt lehet arra a tó környékére varázsolni mihamarabb olyat, amit csudál és megbámul majd az idegen, ha az útja erre vezet; erdőt lehet akkorát, ami mellett elszégyelli magát a Kárpátok erdőkoszorúja. A tükröt alkotja, képezi a tó, mellé a rámát, a díszest és gyönyörút pedig szolgáltatja majd az erdő, aminek a hasznossága nem egyszeres, hanem sok százszoros lesz. Enyhelyt nyújt majd az erdő, ha szükséges a nap heve ellen, ugyanakkor gyönyörködteti a szemet tüneményes szépségével, egyúttal pedig üdévé, tisztává és balzsamossá teszi a tájék levegőjét, melyből nem győzi magát a 16
tüdő tele szívni, mert érzi, tudja, hogy ennek a használatától elpusztulnak az emberi szervezetbe bejutott, hatalomra került apró ellenségek, amik a gümősödést szokták támasztani. A víz, a napfény és a tiszta levegő az a szentháromság, amelyek együtt kellő módon kihasználva, pilléreit adják és képezik az egészségnek, kellemessé teszik és meghosszabbítják az életet. Valamennyinek birtokában van már nagy részben most is a kakasszéki tó, birtokában lehet azoknak egészben is mihamarabb kevés fáradság árán, ha meglesz hozzá az akarat. Ezek után aztán mi sem állja útját annak, hogy a tó szerencsés tulajdonosai fölébredvén zsibbasztó álmaiból, eleget tegyenek kettős kötelességüknek. A kötelesség tudniillik fennáll elsősorban a szenvedő emberiséggel szemben, akik egészségüket, tehát a legnagyobb kincset várják a tó vizétől. A kincset a természet sohasem azért adja egyeseknek, hogy az elrejtve maradjon vagy kihasználatlanul álljon, hanem olyan célból juttatja osztályrészül, hogy az közkinccsé legyen, és mentől többen részesüljenek áldásaiban. Ilyen természeti kincset bír a mi határunk a kakasszéki tóban, melynek jóságát, az egészségre valót mindeddig fölöttébb kevesen élvezték, noha ahhoz hozzájutni, előnyeit kihasználni jussa van mindenkinek, mert a víz éppen olyan közkincset képez, mint a napfény vagy a levegő. A természeti kincseknek a kihasználása eddig közgazdasági érdek volt, most pedig a szűk hazában egyúttal nemzeti érdek is, mert az ország talpra állása, megerősödése csak egy módon válik lehetségessé: a fokozott munka révén és annak a segítségével. A munkának a végzéséhez pedig nem elegendő egymagában a szándék és jóakarat, a kedv és hajlandóság, hanem ezek mellett szükséges elsősorban az erő, és pedig testi és szellemi erő egyaránt kívántatódik. Ezeknek a szülőanyja mindenkor az egészség. Azok az eszközök, amik biztosítják az emberiség számára ezt a legtöbbet érő vagyont, mindenkor közkincset képeznek, és a hozzájuk jutás vagy férhetés egyenesen és kimondottan közérdek.
17
A kakasszéki tengerszem VIII. A második kötelességük a tó birtokosainak fennáll önmaguk iránt. Központja ennek a magánérdek. Ki‐ki tartozik a családjának azzal, hogy annak számára lehetőleg biztosítsa a rendes életmódot, a lehető könnyű életsort és mindazokat a feltételeket, amiknek segítségével a családtagjai az életet jónak és kellemesnek találják. Mindezek pedig az anyagi eszközök szaporításával, az anyagi jólét fokozásával érhetők el egyedül. A tó vize és környéke rejti magában azokat a nagy anyagi kincseket, amelyek megadják majd a fentieket és eme kincseknek a felszínre hozatala éppen azért önmaguk iránt való kötelességük a birtokosoknak. Ha majdan ezekkel tisztában lesznek, akkor tovább nem fognak tétovázni, mint azt hosszú idő óta teszik, hanem megkeresik mielőbb a módot, a lehetőséget és alkalmat arra nézve, hogy a tóban rejlő hasznot a jövőben ne eresszék el, mint azt mostanáig cselekedték, hanem biztosítsák azt a maguk számára a fürdő felállításával. Sőt ennél is tovább menjenek: fokozzák azt megengedett korlátok közt évről‐évre a fürdőnek a szükséghez képest történő fokozatos fejlesztésével. 1932
A fürdö felállitása 1932‐ben: Julia‐fürdö Minél tovább késlekednek, annál több és nagyobb kár származik a halogatásból, amely kár nemcsak onnan áll elő, hogy a tulajdonosok elesnek évről‐évre a súlyos ezresektől, egy nagyobb csomó beteg továbbra is el lesz zárva annak a lehetőségétől, hogy hozzá jusson az óhajtva várt egészséghez, hanem a legnagyobb veszedelem abban rejlik, hogy a szomszéd községben levő, kisebb gyógyértékű fürdő évről‐évre erősödik, és majd a megbirkózás vele későbben mind nehezebb és nehezebb lesz. 18
Meg kell azért ragadni mielőbb az alkalmat, és megvalósítani azt a szép és nagy tervet, amely egy‐két embernek az agyában régóta ottan kísért, amelynek a megtestesítése városunk jó hírnevét öregbíti, és az eddiginél sokkal messzebb földre elviszi. Micsoda nagy és szép dolog lesz majd az, mikor a vasúttól gyönyörű szép fasorral szegélyezett, tükörsima út vezet a fürdőhöz, amelyen közlekedni minden időszakban könnyen és gyorsan lehet, és pedig a technika által megteremtett különböző közlekedési eszközök segélyével. A tó partján ottan áll a nagy fürdőház, amelynek szépségénél csak a benne található kényelem nagyobb és a korszerű berendezése a bámulatosabb. Az orvosi tudomány a maga bámulatos haladásában nem fedezett eddig fel olyan eszközt a betegség elűzésére, az egészség visszanyerésére alkalmasabbat és megfelelőt, amit föl nem találna itt az ideforduló beteg. A tavat körülvevő erdőben szanaszét szórtan fekszenek a villák, amelynek lakói teljes mértékben élvezhetik a nagy csendességet és az erőt adó, tiszta, balzsamos levegőt, ha pedig kedvük van hozzá, sétautakat tehetnek a több kilométerre terjedő nagy erdőkben, amelyet gondozott szép utak szeldelnek keresztül‐kasul. Este pedig a tó partja élénkül meg, és valósággal nyüzsög ott a fürdő vendégek sokasága, sétálgat a vendéglő árnyas udvarán, és hallgatja a gyönyörűbbnél‐gyönyörűbb magyar nótákat, melyek közzé olykor‐olykor egy‐egy valzer kellemes, andalító muzsikája vegyül. Napközben pedig a tó tele van emberfejjel, a benne fürdők fejével, akik ottan ülnek a vízben órahosszákig, és várják, lesik, míg a gyógyító víz megnyitja az ajtót valahol a testükön, amelyen keresztül eltávozik a nyavalya. És a nyavalya enged, mert elvette hatalmát a víz ereje, és kénytelen odahagyni az emberi testet, amelyet pedig tönkretenni eltökélt szándéka volt.
A víznek a diadalát mutatják a nevető arcok és az a mankósereg, ami a fürdő múzeumában foglal helyet, szaporodva nap‐nap után. Ezek a mankók a bizonyságai a víz gyógyító erejének, mely kivetette őket a használat, a volt tulajdonosai pedig ezeknek a szomorú szerszámoknak hálát rebegnek az Istennek a nagy áldásért, és köszönetet az embereknek, akik ezt a kincset közössé és hozzáférhetővé tették. 19
Mindez pedig ma még álom, azonban egyedül az embereken áll, hogy mielőbb valóvá és valósággá váljék, azokon az embereken elsősorban, akik ma boldog telekkönyvi birtokosai a tónak, akikben megvan a szándék és az akarat arra, hogy a kincsüket a szenvedő emberiség számára kamatoztassák, és ilyen módon a hazának felépítéséhez hozzájáruljanak. Bizonyos dolog az, hogy korszerű fürdő felépítéséhez békeidőben is tekintélyes nagy summa volt szükséges, most pedig a valutának leromlása következtében kimondhatatlan nagy összeg kívántatódik, azonban éppen a mostani nagy pénzjárásban könnyen hozzá lehet jutni még ehhez is, ha nem is egy‐két ember tárcájának a megnyitása révén, de egy részvénytársaság összetoborzása és megalapítása segítségével. Csomóba teszi valahány ember az eszét, aminek segítségével megtalálja a módot, ez pedig a lehetőséget megmutatja és összehozza azt a társaságot, amelyik a bugyellárisát megnyitja, és megalapítja a kakasszéki tengerszemnél a gyógyfürdőt, amelynek majdan a hírnevénél a gyógyító és segítő ereje lesz csak nagyobb és messzebb terjedő.
20
21
