EU válságkezelési gyakorlatok jellemzõi

TANULMÁNYOK – 2004

Tóth Oszkár mk. ezredes, HM Ellenõrzési Fõosztály, ETO-osztályvezetõ

A NATO–WEU/EU válságkezelési gyakorlatok jellemzõi A „válságokkal”, ugyanúgy miként a háborúkkal, telítve van az emberiség története. A teljesség igénye nélkül elég csak az Európában, illetve annak közvetlen környezetében keletkezett válságokat említeni. Ezek közé sorolhatóak: – a „berlini válságok” (1948. évi blokád a légihíddal, az 1953. évi, a fal építése); – az „európai forradalmak” (1956 Magyarország, Lengyelország); – az 1956-os Szuezi csatorna válság; – az arab–izraeli háborúk; – az 1968-as csehszlovákiai VSZ intervenció; – az 1982-es lengyel válság; – a „szocialista világrendszer” bukása során keletkezõ válságok (pl. Románia); – az Öböl-háború; – Jugoszlávia felbomlása, a szerb–horvát háború; – a NATO boszniai, koszovói és macedóniai békemûveletei és a Kis-Jugoszlávia elleni „háborúja”. 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokat soha nem látott méretû és erejû, esztelen és gonosz terroristatámadás érte, amely döbbenetes módon hívta fel a figyelmet egy új „válsággóc” kialakulására, a terrorizmus veszélyére. A támadást az Észak-atlanti Tanács a Washingtoni Szerzõdés 5. cikkelyébe ütközõ eseményként értékelte, és ennek megfelelõ volt a válaszlépés is: a NATO eddigi történetében elõször 5. cikkely szerinti katonai mûveletek kezdõdtek Afganisztánban a terrorizmus felszámolása, valamint a szövetség biztonsága érdekében. Az elmúlt rövid, de nagyon intenzív történelmi idõszakban bebizonyosodott, hogy Európa válságait kizárólag a fegyveres erõk alkalmazásával megoldani nem lehetséges, azonban az is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a válságok kezelésében a fegyveres erõk nem nélkülözhetõek! Ez a gondolatiság nagyon világosan megjelenik a NATO új stratégiai koncepciójában, amelyben a konfliktus-megelõzés és válságkezelés, a válságkezelõ mûveletek végrehajtásának lehetõsége kiemelt feladatként je-

143


lentkeznek. A válságkezelésre, konfliktus-megelõzésre a dolgok természetébõl adódóan már békeidõben meg kell kezdeni a felkészülést. Az alábbi cikk szerzõje alapvetõen a „klasszikus” NATO válságkezelési gyakorlatokkal foglalkozik. A teljesség igénye nélkül bemutatja a válsággal, a válságkezeléssel kapcsolatos alapvetõ fogalmakat, nézeteket vázolja a NATO válságkezelési rendszerét, szervezeteit, a válságkezelési gyakorlatok rendeltetését, célját, valamint Magyarország részvételét ebben a tevékenységben, ismerteti az elmúlt idõszakban végrehajtott gyakorlatok tapasztalatait.* A NATO-tagországok gyakorlata a válságkezelés területén sokszínû, és bizonyos mértékig egységes is. A NATO alapelvei a tagországok függetlenségérõl, a konszenzusról ezen a területen is érvényesülnek. Emellett azonban a tagországok önállóan, a saját nemzeti érdekeik, értékeik és hagyományaik szerint alakítják ki válságkezelõ rendszereiket és vesznek részt a válságkezelésben. Magyarországnak ezen értékek és gyakorlat mentén kell/kellett, kialakítani a NATO-kompatíbilis, de független, szuverén válságkezelési rendszerét és gyakorlatát. Tanulmányommal e terület szélesebb, alaposabb megismeréséhez, az elkövetkezõ válságkezelési gyakorlatok eredményesebb végrehajtásához szeretnék hozzájárulni. A Magyar Köztársaság és ezen belül a Honvédelmi Minisztérium részére a válságkezelés problémaköre – és itt elsõsorban a NATO válságokkal kapcsolatos eljárásaira koncentrálunk – az évtized utolsó éveiben, elsõként 1996-ban, majd egyre szélesedve 1997-ben, 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben, majd Macedónia és Afganisztán kapcsán 2001-ben is jelentkezett. A problémakör természetesen nemcsak a honvédelmi tárca számára volt új, hanem az európai szövetségi rendszereknek is a feladat megoldásának folyamatos újrafogalmazását jelentette az évtized elején – lévén gyökeres változás a válságok kimenetelének kezelésében. A honvédelmi tárca megfelelõ reagálásának kialakítását nehezítette, hogy amikor a NATO és PfP vonatkozásában a nemzetközi együttmûködés területén elõször vetõdött fel a „válságkezelés” problémaköre, nem volt olyan szervezeti eleme, amely a kérdéskörben autentikusnak lett volna mondható. A NATO válságkezelési folyamatával 1996–1997 környékén a nem NATO-tagállamok államigazgatás szervezetei közül – így Magyarországon is – a polgári védelemi szervezetek (PVOP) kerültek kapcsolatba elõször (a NATO SCEPC-n keresztül), ugyanis a NATO a katasztrófaelhárítás, az azok elleni védekezés területét találta alkalmasnak az új partnerekkel való elsõ együttmûködésre. Így valószínûsíthetõ, hogy a „válságkezelés”-hez kapcsolódó, valamennyi jelenleg meglévõ problémánk gyökerét itt kell keresnünk. A válságkezeléssel kapcsolatos nézeteink és gyakorlatunk a már említett boszniai, koszovói, a macedóniai és az afganisztáni NATO-reakciók, a békemûveletek elõkészítésében – a politikai döntéshozatalban történõ részvételünk során – és az azokban való feladatvállalásaink tapasztalatai alapján alakultak ki, változtak meg.

*

A tanulmány a HM OTF 1. sz. Programbizottságánál (ZMNE) végzett tudományos munka keretében készült, 2004-ben.

144

A NATO–WEU/EU VÁLSÁGKEZELÉSI GYAKORLATOK JELLEMZÕI

A válságok kezelése során a NATO-tag Magyarország nem követhet a Szövetség válságkezelési eljárásaitól eltérõ módszereket – ugyanakkor reális lehetõsége nyílik nézeteink hangsúlyozására, alkotó javaslataink felvetésére és a valós válságok tényleges megoldásához történõ hozzájárulásra.

A NATO–WEU/EU válságkezelési gyakorlatok célja, jellege és tárgya A válságkezelésre, konfliktus-megelõzésre a dolgok természetébõl adódóan már békeidõben meg kell kezdeni a felkészülést. A NATO-ban ezen felkészülés az úgynevezett CMX (Crisis Management Exercise – Válságkezelési Gyakorlatok) típusú NATO tagországok közös államigazgatási válságkezelési rendszer gyakorlatain, a CRISEX és Joint Exercise Study NATO–WEU/EU politikai-katonai rendszergyakorlatain történik meg. A NATO válságkezelési rendszeréhez történõ csatlakozásunk egyik fontos mozzanata volt, mikor elõször mint PfP tagok részt vettünk ezeken a gyakorlatokon. Ekkor nyílt lehetõségünk a válságkezeléssel kapcsolatos NATO-elvek és gyakorlat megismerésére, elkezdtünk barátkozni az új filozófiával, az új gondolkodásmóddal, tapasztalatot szereztünk az államigazgatási rendszergyakorlatok NATO-elvek szerinti tervezésében és levezetésében. A válságkezelés tervezési, szervezési és metodikai ismereteit munkáló mûhelyek – a WEU, a NATO szervezeteiben – csak rövid ideje nyíltak meg elõttünk. Gyakorlatilag a NATO CMX’98 és a WEU CRISEX’98 azok az elsõ válságkezeléssel foglalkozó gyakorlatok, amelyeken a kezdõ tervezõi konferenciáiktól kezdõdõen vesznek részt a magyar szakemberek. Ezek a gyakorlatok nem a hagyományos harcászati, vagy törzsvezetési gyakorlatok, melyek során a különbözõ szintû katonai szervezetek alapfeladataikat gyakorolják, hanem a kormányzati szféra – pontosabban annak védelemmel foglalkozó részei – államigazgatási rendszer- és vezetési gyakorlatai, melynek célja a politikai, védelempolitikai-katonai döntéshozatal mechanizmusának kialakítása, illetve a döntéshozók és a döntés-elõkészítõk gyakoroltatása egy válsághelyzet kezelése során. Ebbõl következõen Brüsszelben a NATO és WEU törzsei a tagországok és a PfP tagok kormányzatai valamint a NATO katonai parancsnokságai gyakorolnak. A gyakorlatokon a résztvevõk nem a NATO, vagy WEU tagországaiban kialakult válságok kezelésére készülnek fel – a szövetségi rendszer országai mind politikailag, mind gazdaságilag stabilak. A Szövetség országainak közvetlen szomszédi, vagy közeli térségbeli instabil államainak konfliktusai azok, amelyek a Szövetségesek érdekeit és a térség más államainak (gazdasági, társadalmi és állami) biztonságát veszélyeztethetik. Ezen konfliktusok megelõzésére, a kialakult válság kezelésére, a béke és biztonság megõrzésére készülnek fel a gyakorlatok keretében. A NATO CMX és a WEU CRISEX gyakorlatok közötti alapvetõ különbség az, hogy a NATO CMX egy politikai-katonai válság kezelését gyakorolja akkor, amikor az

145


már nem oldható meg tisztán politikai eszközökkel, sõt a térség politikai stabilitásának biztosítására szükség van a Szövetség fegyveres erõire. A WEU CRISEX gyakorlat a humanitárius segítségnyújtásra helyezi a fõhangsúlyt és a segítségnyújtás biztosítására, igényli a Szövetség erõit. Ebbõl következõen a fegyveres erõk szempontjából a NATO CMX egy békemûvelet, míg a WEU CRISEX egy biztosítási feladat. Ennek bizonyítására érdemes megvizsgálni és összevetni egy NATO CMX valamint WEU CRISEX gyakorlat tárgyát és célját. A NATO CMX’98 gyakorlaton a gyakorlat tárgya volt: – egyrészt – az Észak-atlanti Szervezet egyik tagállamának szomszédságában, a mediterrániumban elhelyezkedõ két – nem NATO-tag – állam között keletkezett etnikai alapú konfliktus megoldása, NATO-vezette béketámogató mûvelet megtervezése, melyet a NATO vezetõ szervei valamint a résztvevõ PfP országok készítettek elõ; – másrészt – a polgári védelmi szervezetek gyakoroltatása szolgálta egy Ukrajna területén történt jelentõs földrengés súlyos következményeinek felszámolására az érintett országokban (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Ukrajna). A WEU CRISEX’98 gyakorlat tárgya: az Északi-tengeren található szigetállam politikai-gazdasági stabilitását, így az ott lakók biztonságát a politikai és ezen belül a fegyveres harcokon, a jelentõs migráción túl természeti katasztrófák (földrengés, rendkívüli idõjárás), járványok negatívan befolyásolják. A belsõ biztonság rendkívül labilissá válik, olyannyira, hogy a továbbiakban nemzetközi szervezetek folyamatos humanitárius segítségnyújtása sem lehetséges – elsõsorban az ellenzéki erõk aktivizálódó tevékenysége miatt. Az EBESZ kinyilvánítja közremûködési készségét a szembenállók közötti közvetítésben. Az EU döntése alapján WEU erõfeszítéseket tesz a humanitárius segélyszállítmányok biztosítása, azok elosztása, a menekülttáborok minimális egészségügyi és ellátási feltételeinek fenntartása érdekében – a természeti katasztrófa és a kialakult járványok következményeinek felszámolásával egyidõben. Ezen feladatok végrehajtása érdekében igényli a NATO segítségnyújtását. Az elmondottakból egyértelmûen látszanak a NATO valamint a WEU/EU válságkezelési gyakorlatok fõbb jellemzõi, sajátosságai. Szignifikánsan jelentkeznek az azonosságok, de egyértelmûek a különbségek is. Elõször vizsgáljuk meg az azonosságokat. Mindkettõ politikai/katonai államigazgatási rendszergyakorlat, mindkettõnek a célja a konfliktus-megelõzésre, válságkezelésre békeidõben felkészíteni a felsõ szintû politikai/katonai vezetõket, gyakoroltatni a tagországok államigazgatási elemeit a döntéshozatal elõkészítésében, döntések meghozatalában és a válságkezelés minden fázisára kiterjedõ operatív tevékenységben. De természetesen a két szervezet rendeltetésébõl, feladatából, céljaiból kiindulva az alapvetõ különbségek a következõk. A CMX típusú gyakorlatok alapvetõen politikai – katonai gyakorlatok, a válságkezelés azon szakaszával foglalkoznak alapvetõen, mikor a válságkezelés politikai, gazdasági, diplomáciai eszközei nem vezettek eredményre, szükség van a fegyveres erõk alkalmazására, amely valamilyen békemûvelet (béketeremtés, békefenntartás, békekikényszerítés) keretében történik.

146


A WEU/EU válságkezelési gyakorlatok alapvetõen a válság kezdeti szakaszában meghozandó politikai-, gazdasági-, diplomáciai válaszlépések körét vizsgálják, illetve a késõbbi szakaszban azokat a területeket, amelyek alapvetõen a humanitárius segítségnyújtás valamint a természeti és ipari katasztrófák körébe tartoznak. Ezeken a területeken igényelhetik a NATO fegyveres erõk fegyver nélküli, esetleg szélsõséges estekben fegyveres segítségét: például menekültproblémák kezelése, menekülttáborok létesítése, humanitárius segélyszállítmányok kísérése stb. Azonban ez a NATO fegyveres erõi számára nem több mint biztosítási feladat, amely a dolgok nem kedvezõ alakulása esetén minõségileg új feladattá válhat. Erre nagyon eklatáns példa a NATO szerepe Albániában és Koszovóban, ahol – mint tudjuk – a NATO szerepe megváltozott, egy biztosítási feladatból békemûveletté változott át. A NATO, valamint a WEU/EU válságkezelõ gyakorlatai az elmúlt években bebizonyították, hogy szükség van ilyen típusú gyakorlatok tervezésére, szervezésére és levezetésére. Meggyõzõdésem, hogy ezen típusú gyakorlatok nélkül az elmúlt idõszakban a Balkánon élesben megjelent válságok kezelése kevésbé lett volna ilyen sikeres, sokkal több nehézséggel találták volna szembe magukat a döntés-elõkészítõk és a döntéshozók, valamint a feladatokat konkrétan végrehajtó katonai, állami, nem állami és segélyszervezetek. Ugyanakkor a dolgok természetébõl adódóan a valóságos válságkezelés hatott a gyakorlatok elgondolásának kialakítására, a mesterségesen kialakított helyzetek közelebb kerültek az élethez, ezeken a gyakorlatokon bizonyos mértékig feldolgozásra kerültek a délszláv válságok kezelése kapcsán szerzett gazdag politikai-, katonai-, államigazgatási tapasztalatok. Összekovácsolódtak a döntéshozó szervezetek és mechanizmusok, kialakultak a közös tevékenységet segítõ szervezeti és jogi hátterek, és minden nehézség, mûködési zavar ellenére is a NATO válságkezelés elmélete és gyakorlata mûködik, amint ezt az élet napról napra bizonyítja is. Ebben az eredményben a NATO CMX valamint a WEU/EU CRISEX illetve JOINT EXERCISE STUDY típusú gyakorlatok szerepe elvitathatatlan.

Magyarország részvétele a NATO CMX típusú gyakorlatain A NATO CMX típusú gyakorlatai jobb megértéséhez, Magyarország – ezen belül a Honvédelmi Minisztérium valamint a Magyar Honvédség – helyének és szerepének megismeréséhez célszerûnek látszik egy, már levezetésre került konkrét gyakorlatot megvizsgálni. A vizsgálat tárgyául a CMX 2001 NATO válságkezelési gyakorlatot választottam. A gyakorlat elõkészítése a NATO gyakorlatok tervezési rendszerének megfelelõen 2000-ben kezdõdött, és tervezõi konferenciák sorozatán – elõtervezõi-, fõtervezõi-, végsõtervezõi konferencia stb. – keresztül történt meg. A gyakorlat megszervezésére, elõkészítésére és végrehajtására a honvédelmi miniszter utasítást, a HM közigazgatási államtitkár közleményt és levezetési tervet adott ki. A gyakorlat levezetésére 2001 februárjában került sor több helyszínen: a NATO Központban, a NATO fõparancsnokságain és a tagországok valamint a gyakorlatba bevont PfP országok fõvárosaiban.

147


A gyakorlat tárgya és célja A CMX 2001 NATO válságkezelési gyakorlat egy ENSZ BT határozaton alapuló NATO vezette béketámogató-mûvelet, mely alapvetõen a NATO eszközeinek és kapacitásainak felhasználásával és a PfP országok részvételével kerül végrehajtásra. A CMX 2001 válságkezelési gyakorlaton 18 NATO tagállam és 13 PfP partner-állam, valamint a NATO HQ, a NATO érintett katonai parancsnokságai és ügynökségei vesznek részt. A gyakorlat témája: az észak-atlanti régióban az Északi-tengeren, Norvégia közelében elterülõ sziget két állama közötti nemzetiségi problémák és határviták következtében kialakult feszültség csökkentésére, a helyzet normalizálására a NATO és a csatlakozott PfP államok béketámogató erõi az ENSZ BT határozatának megfelelõen megkezdték és folytatják telepítésüket a szigeten. A folyamatban lévõ telepítés során 2001. február elsõ dekádjában érezhetõ és a NATO–PfP/PFOR kontingensre nézve fenyegetõ változások következtek be a két ország között, alapvetõen a „nemzetiségi problémák és határviták rendezésérõl szóló határozat” végrehajtására vonatkozóan. A béketámogató erõk parancsnoksága, a NATO katonai parancsnokságai és a NATO HQ szervezetei figyelemmel kísérik és értékelik a szigeten bekövetkezett változásokat – a Szövetség tagállamai, a résztvevõ PfP országok és képviseleteik közötti konzultációk alapján a NAC közeli feladatul határozza meg a NATO HQ szervei részére a helyzet stratégiai értékelését és a lehetséges katonai válaszlépések kimunkálását. A gyakorlat célja: gyakorolni a Szövetségesek közötti egyeztetések rendjét, továbbfejlesztve a NATO válságkezelési rendszerét, pontosítva a Szövetség konzultációs és kollektív döntéshozatali folyamatához tartozó rendszabályok és eljárások összességét, egy a NATO vezette béketámogató mûveletek során, a csapatok telepítése idején kibontakozó válság folyamán. A gyakorlat tárgya: – a Szövetség tagállamai közötti konzultációs és kollektív döntéshozatali folyamat gyakorlása, magába foglalva a partner államokkal való együttmûködést egy ENSZ mandátumon alapuló NATO vezette béketámogató mûvelet (PSO) során; – a Szövetséges államok válságkezelési munkacsoportjainak gyakoroltatása a válságkezelési folyamat eljárásaiban, magába foglalva a felderítési adatok gyors feldolgozását, a NATO elõvigyázatossági rendszert (NPS), a megelõzõ intézkedéseket (IPM) és a válságra reagáló rendszer (CMRO) felhasználását; – a Szövetség tagállamai közötti konzultáció és információcsere folyamatának gyakorlása és javítása; – a korlátozott mértékben meglévõ tömegpusztító fegyverek (WMD) körülményei között folytatandó PSO tervezési és konzultációs folyamatának gyakorolása; – a NATO vezette PSO civil–katonai együttmûködés (CIMIC) és a polgári támogatás feladatainak gyakorlása; – rendszeres konzultációkkal javítani a gyakorlaton résztvevõ PfP országok és a Szövetség közötti együttmûködést, melynek során törekedni kell a PSO tervezése és végrehajtása politikai egyeztetési folyamatának áttekintésére.

148


A gyakorlat hazai részének tárgya: a sziget két állama közötti kialakult feszültség csökkentésére, a helyzet normalizálására a NATO és a csatlakozott PfP államok béketámogató erõi (PFOR) telepítése során bekövetkezett fenyegetõ politikai változások elemzésére, értékelésére, a szükséges intézkedések kidolgozására, a lehetséges katonai válaszlépések kidolgozására irányuló – a NAC elengedhetetlenül fontos kollektív döntések meghozatalának folyamatában való érdemi magyar részvétel biztosítása. A gyakorlaton résztvevõ minisztériumok és szervezetek együttmûködése és konzultációja a kialakult helyzet értékelése alapján; a reális hazai lehetõségek figyelembevételével lehetséges (katonai) megoldásokban való nemzeti részvétel mértékére és módjára javaslatok és döntések kimunkálása, és megküldése a NATO HQ-n dolgozó nemzeti képviseletünk részére. A gyakorlat hazai részének célja: a NATO vezetõ szervezetei egyeztetõ, döntéselõkésztõ munkájában való magyar részvétel biztosítása, nemzeti érdekeink érvényre juttatása az Észak-atlanti Tanács határozataiban. A hazai rész végrehajtásakor – illeszkedve a tagállamok közötti kooperáció, konzultáció testületi formáihoz – a szövetség információs rendszerében politikai és katonai szinteken gyakorolni a résztvevõ csoportokkal: – a NATO szervezeteitõl érkezõ információk és a nemzeti képviseleteinktõl érkezõ tájékoztatók, rendszeres napi összefoglaló jelentések vételét (ügyeleti szolgálat, informatikai rendszer); – a NATO szervezeteitõl, a nemzeti képviseleteinktõl érkezett információk, tájékoztatók, napi összefoglaló jelentések rendszeres és idõbeni értékelését, feldolgozását, az érintett tárcák szakértõi véleményének egyeztetését, valamint a magyar álláspont lehetséges alternatíváinak kidolgozását és elõterjesztését, a döntéshozók tájékoztatását a kialakult helyzetrõl, majd döntés után a hazai értékelés és vélemény (álláspont) megküldését a nemzeti képviseletekhez (döntéselõkésztõ csoport); – a nemzeti álláspont elõterjesztett, kimunkált változatai értékelése és elemzése, a tájékoztató jelentések és a szükségszerûen bekért szakértõi vélemények alapján döntésre jutni a magyar álláspont kialakításában – meghatározva az elõterjesztett változatok közül a leginkább megfelelõt, és megjelölve a testület által igényelt módosításokat; intézkedni a kialakított nézetek kijuttatására a nemzeti képviseleteinkhez (döntéshozó csoport). A gyakorló csoportok feladatai A CMX gyakorlat során a legfontosabb feladat nemzeti érdekeinek érvényre juttatása a szövetségi rendszerben meghozott döntések kialakításakor. A gyakorlat végrehajtását szabályozó dokumentumokban valamint a végtervezõi konferencián elfogadottak szerint a gyakorlók feladatai nem a két- és többoldalú kapcsolatokban jelentkeznek. A tagállamok fõvárosaiban a gyakorló válságkezelõ csoportok alapvetõ feladata nemzeti álláspontok kialakítása, egyeztetése és kidolgozása – majd azok kijuttatása a NATO HQ-ban mûködõ nemzeti képviseletekre; ezen egyeztetett álláspont képviselete a Szö-

149


vetség döntéselõkésztõ testületeiben (MC, PC, PCG stb.) és a döntéshozó testületekben (NAC) kialakítandó közös álláspont (döntés a Szövetséget érintõ kérdésben) során. A gyakorlatvezetõ törzs fõ feladata a gyakorlat irányítása és ellenõrzése azzal a céllal, hogy a „gyakorlati-játék” során megvalósuljanak azok a célkitûzések, melyek a gyakorlat leírásában („EXERCISE SPECIFICATIONS”) meghatározásra kerültek. A gyakorlatvezetõ törzs – összhangban a NATO CMX gyakorlatvezetõséggel (DISTAFF) – koordinálja, és figyelemmel kíséri a „gyakorlati-játék”-ot, magában foglalva az összehangolt közlések táblázata (CEL) szerinti események szükség esetén történõ közlését is. A döntés-elõkészítõ csoport – a gyakorlaton résztvevõk alapvetõ csoportja – fõ feladata megismerni és elsajátítani a válságkezelési gyakorlat alapokmányainak (EXINST, SUPPLEMENT–1, 2, 3) tartalmát. A csoport tagjai az ismeretek teljes birtokában legyenek készek elemezni, és mindenoldalúan értékelni a gyakorlat kezdõ idõpontjáig mindkét „képzelt országban” és a régióban kialakult politikai-katonai helyzetet, valamint a napi események követésével és hatásainak figyelembevételével javaslatokat kidolgozni a lehetséges magyar állásfoglalásokra vonatkozóan és az így kialakított alternatívákat meghatározott idõrendben döntésre elõterjeszteni az állami döntésre jogosultakat szimuláló döntéshozó csoport részére. A döntés-elõkészítõ szakmai csoportok az érintett vezetõ államigazgatási szerveknél – elsõsorban a minisztériumokban – kerülnek létrehozásra. Fõ feladatuk az adott területeken szakmai adatokkal, ismeretekkel és véleményekkel segíteni a döntési folyamatot elõkészítõket és egyes esetekben a döntéshozókat is. Tevékenységükhöz szükséges megismerni a válságkezelési gyakorlat alapokmányainak (EXINST, SUPPLEMENT–1, 2, 3) tartalmát – alapvetõ vonalaiban. A döntéshozó csoport fõ feladata a gyakorlat során szimulált válsághelyzet kezelésekor – figyelembe véve a gyakorlók csoportjai által összegyûjtött, elemzett és értékelt információt, valamint az ország érintettségére és a szövetségi rendszer keretében lehetséges nemzeti álláspontra tett javaslatokat – képviseli nemzeti érdekeinket és azok figyelembevételével, kötelezõ érvénnyel hozza meg döntéseit a NATO/SHAPE szerveknél (MC, PC, PCG, NAC) képviselendõ nemzeti álláspontok vonatkozásában. Feladatai közé tartozik: – a nemzeti álláspont kialakítása az elõterjesztett kérdésekben alapvetõen a NAC ülések idõpontjait megelõzõen, illetve egyes esetekben – a felmerült témák fontosságától függõen – a NATO fõbb bizottságai és tanácsai munkarendjéhez igazodva; – a vezetõ NATO szervek által meghozott döntésekrõl készített elemzések megvitatása és a szükséges hazai intézkedések meghozatala. A NATO-képviseletek feladata: részt venni a mûködõ NATO-fõbizottságok, tanácsok a NAC munkájában – minden kérdésben képviselve a döntéshozók által meghozott nemzeti álláspontot; elemezni a vezetõ NATO-szervek által meghozott döntéseket, javaslatokkal, információkkal segíteni a hazai intézkedések meghozatalát; konzultációkat folytatni a hazai gyakorlók által meghatározott, illetve a képviselet vezetõi által szükségesnek ítélt kérdésekben.

150


A sajtótájékoztatás feladata az illetékes hírügynökségek és sajtószervek ellátása a gyakorlattal kapcsolatos – publikus – információval, összhangban a NATO által kiadott elõzetes tájékoztatóval és a gyakorlat során ezen célból kapott anyagokkal. Az ügyeleti szolgálat feladata a munkacsoportok napi mûködésén túl biztosítani az érkezõ információk vételét, kezelését és elõzetes értékelését; ismerni az összeköttetés rendjét a gyakorlaton résztvevõ hazai szervezetekkel, a NATO képviseleteinkkel, valamint biztosítani a gyakorlat résztvevõinek értesítését. A válságkezelési gyakorlat lehetõséget adott a résztvevõ országoknak, hogy önállóan – az általános, mindenkire vonatkozó célkitûzések mellett – megfogalmazhatták – helyük, szerepük, nemzeti sajátosságaik, válságkezelésrõl alkotott felfogásuk és érdekeik szerint – a saját maguk elé kitûzött elérendõ célokat, és a legteljesebb önállósággal határozhatták meg ezen célok elérésének módját. A gyakorló csoportok számának, nagyságának, és feladatának meghatározása nemzeti feladat volt, amely a magyar válságkezelési rendszer sajátosságainak figyelembe vételével történt meg. A NATO által meghatározott egyik legfontosabb – mindenki számára kötelezõ – követelmény az volt, hogy a lehetõ leghatékonyabb eszközökkel és módszerekkel érjék el a közös tevékenység, a gyakorlat eredményes befejezését. Magyarország szempontjából – véleményem szerint – egyik legfontosabb jellemzõje – a sok egyéb tanulság és tapasztalat mellett, amelyekrõl majd késõbbiekben fogok szólni – az volt, hogy a gyakorlatot elõkészítõ törzs a törzsigazgató vezetésével már az elõkészítõ szakaszban világosan, pontosan és részletesen megfogalmazta – a gyakorlatok történetében elõször – a gyakorló csoportok feladatát, a gyakorlat célkitûzései elérésének módját és lehetõségeit.

A válságkezelési gyakorlat értékelése A gyakorlat hazai részének végrehajtásában a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), a Külügyminisztérium (KüM), a Belügyminisztérium (BM), a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (KöViM) valamint a Honvédelmi Minisztérium (HM), a HM Védelmi Hivatal, az MK Katonai Felderítõ Hivatal (KFH), az MH Honvéd Vezérkar (HVK) és az MH Összhaderõnemi Központ (MH ÖHK) állománya vett részt. A gyakorlat hazai részét a HM közigazgatási államtitkár, mint a gyakorlat igazgatója irányította. A tervezési és felügyeleti feladatokat a gyakorlatvezetõ törzs látta el. A gyakorló állomány döntés-elõkészítõ csoportja az MH ÖHK valamint a HM VH vezetési termeiben, valamint a KüM, a BM, a KöViM és az MK KFH objektumaiban végezte elemzõ-értékelõ és javaslat-kidolgozói feladatait. A döntéshozói feladatokat a MeH, a KüM, a BM, HM helyettes államtitkáraiból és a HVKF helyettesbõl (a HM érintett fõosztályvezetõibõl) álló testület látta el. A magyar állandó NATO-képviselet a szükséges szinten, valamint nyújtott munkarenddel vett részt a NATO bizottságai és tanácsai munkájában. A hazai törzs és a brüsszeli képviselet között az együttmûködés magas színvonalú volt, a hazai állásfoglalások lehetõvé tették a NATO bizottságaiban a megfelelõ magyar álláspont képviseletét.

151


Összeköttetés, információcsere A NATO HQ, valamint a nemzeti képviselet és a fõvárosok közötti információ gyors áramlását segítette a „parancsnoki és információs (CIS) munkacsoport” által a gyakorlat tervezése során kidolgozott és a NATO belsõ hálóján a gyakorlat idejére létrehozott CMX 01 honlap. A NATO informatikai rendszereihez történõ hazai hozzáférési lehetõségek (CRONOS, BICES), a jogosultság korlátozottsága és a hazai munkahelyek kis mennyisége, valamint a rendszer technikai elemeiben a NATO-ban és Magyarországon alkalmazott szoftverek közötti különbség megnehezítette, idõben korlátozta a gyakorlók helyzetelemzési és döntés-elõkészítési tevékenységét. Különösen hátráltatta a gyakorlók munkáját a CRONOS-on érkezõ információk, okmányok kinyomtatásának és a felhasználókhoz való eljuttatásának körülményessége – a munkaállomás és a munkahelyek jelentõs (és logikátlan) térbeli elkülönülése. A nemzeti titkosító eszköz hiánya jelentõsen késleltette a beérkezõ adatok idõbeni és gyors feldolgozását, valamint a minisztériumok, a KFH és a központi munkacsoportban gyakorlók közötti információcsere megvalósulását. A gyakorlat elgondolása, helyzetbeállítás A gyakorlat helyzetbeállítását a gyakorlat végrehajtásában résztvevõ állomány valósághoz közelinek, hihetõnek és politikai-katonai szempontokból megalapozottnak ítélte meg. A gyakorlat során bejátszott közlések szemléletesen jelezték a két állam közötti növekvõ feszültséget, valamint a NATO vezette béketámogató erõk fenyegetettségét. A Béketámogató Erõk Parancsnoksága (PFOR) térségben történõ telepítése során bekövetkezett politikai változások okozta fenyegetettség megfelelõ lehetõséget adott a szövetségesi és a nemzeti válságkezelõ mechanizmus intenzív mûködtetésére. A NATO válságkezelési gyakorlatok kialakult tervezési rendje, a tervezõi konferenciákon elvégzett munka komoly okmányi alapot biztosított a gyakorlat végrehajtásához, illetve a nemzeti gyakorlási célkitûzések megtervezéséhez. Szükségesnek tarjuk a kialakult tervezési rend fenntartását, mert nagymértékben hozzájárul a nemzeti gyakorlattervezõi tevékenység fejlesztéséhez, az ilyen irányú ismeretek elsajátításához. A gyakorlat célkitûzései A gyakorlat célkitûzései között a Szövetségesek közötti egyeztetési folyamat mûködtetése, annak továbbfejlesztése, a Szövetség konzultációs és kollektív döntéshozatali folyamatához tartozó rendszabályok és eljárások alkalmazása szerepelt, egy a NATO vezette PSO során, az erõk telepítése idején kibontakozó válság folyamán. A gyakorlat hazai részének célja a NATO vezetõ szervei egyeztetõ, döntés-elõkészítõ munkájában való magyar részvétel és a feltételezett helyzetben valószínûsíthetõ nemzeti érdekeink érvényre juttatása volt. A végrehajtás során – illeszkedve a

152


tagállamok közötti kooperáció, konzultáció testületi formáihoz és részesülve a szövetségi információcserében – a résztvevõ csoportok gyakorolták a NATO szervezeteitõl érkezõ információk, a nemzeti képviseleteinktõl érkezõ tájékoztatók és rendszeres napi összefoglaló jelentések feldolgozását. A gyakorlat céljainak elérése Értékelésünk szerint a gyakorlat elérte a kitûzött nemzeti és szövetségi célokat. Elõsegítette a NATO konzultációs mechanizmusának, a politikai és a katonai döntéshozatal folyamatának mûködés közbeni jobb megismerését és az abban folytatott tevékenység gyakorlását, lehetõvé tette a magyar válságkezelési rendszer NATO kompatibilitásának javítását. A Szövetség tagállamai közötti konzultációs és kollektív döntéshozatali folyamat mûködtetése eredményes volt és a felmerülõ problémák megoldására irányult. Különösen pozitív visszhangot kapott a partnerországok nagymérvû bevonása a politikai egyeztetés területén, a partner államokkal való széleskörû együttmûködés egy ENSZ mandátumon alapuló NATO vezette béketámogató mûvelet (PSO) során. A Szövetség tagállamai eredményesen gyakoroltathatták válságkezelési munkacsoportjaikat. A magyar nemzeti válságkezelési munkacsoport illeszkedett a NATO válságkezelési folyamat eljárásaihoz, eredményesen ellátta a felderítési adatok gyors feldolgozását, megkezdte az NPS, az IPM és a CMRO rendszabályok alkalmazását. A gyakorlaton résztvevõ minisztériumok és szervezetek együttmûködése és konzultációja, a kialakult helyzet értékelése alapján, valamint a reális hazai lehetõségek figyelembevételével javaslatokat tettek és döntéseket hoztak a PSO NATO által kidolgozott lehetséges támogatására, az abban való nemzeti részvétel mértékére és módjára. A NATO képviseletünkön keresztül közremûködtünk a NATO katonai válaszlépéseinek kidolgozásában, illetve a Védelem Polgári Tervezése Fõbizottságának (SCEPC) a vegyifenyegetéssel szembeni védelemre vonatkozó javaslatai megfogalmazásában. A gyakorlat végrehajtása során felmerült problémák A NATO/PfP válságkezelési gyakorlatára eredetileg tervezett idõ – intenzív elemzõ értékelõ és döntéshozó tevékenység mellett – szûkösen elegendõ a kitûzött célok elérésére. Ennél kevesebb idõtartam nem elegendõ a nemzeti döntés-elõkészítõ és döntéshozó csoportok gyakoroltatására, mivel a fõvárosok és a NATO nemzeti képviseletek közötti egyeztetéseken túlmenõen a nemzeti képviseletek és a NATO tanácsai/bizottságai közötti munkafolyamat is jelentõs idõt igényel. Így a gyakorlat idõtartamának rövidítése jelentõsen csökkentheti a hazai gyakorlási folyamat intenzitását. A rövidebb idõtartam – különösen egy, a válságok kezelésében nem kellõen gyakorolt állománnyal és szervezetekkel – nem elegendõ a nagy mennyiségû információ feldolgozására, a nemzeti álláspontok egyeztetésére, a szükséges döntések meghozatalára.

153


A Brüsszelben mûködõ nemzeti képviseletek részvétele a tervezési folyamatban javítható, hatékonyabbá tehetõ. Ennek érdekében a kevesebb tapasztalattal rendelkezõ tagállamok részérõl szükségesnek látszik a nemzeti képviselet kijelölt koordinátorának bevonása a tervezés egyes eseményeibe (MPC, FPC). Véleményünk szerint ez jelentõsen javítaná a fõvárosok és a képviselet közötti egyeztetési – álláspont kialakítási folyamatot. Véleményünk szerint a NATO vezette és partnerországok részvételével folyó PSO béketámogató mûveletbõl béke-kikényszerítõ mûveletté történõ áttérésének jogi aspektusai további elemzést igényelnek. A NATO HQ aktív sajtó/média tevékenységébe a késõbbi gyakorlatokon (és egy valós helyzetben is) csak akkor leszünk képesek bekapcsolódni, amikor annak megteremtõdnek a szervezeti és szakértõi feltételei. Addig is szükségesnek látjuk a publikus médiaesemények videoklippek, információk NATO WEB-en történõ közzétételét.

A gyakorlatból és annak értékelésébõl levonható következtetések A gyakorlat egyik fontos tapasztalata, hogy Magyarországon a válságkezelés intézményes rendszere még nem kiforrott, nehézségek vannak sokszor a fogalmak, szavak, tevékenységek értelmezésében. Nagyon sokan keverik a válságkezelést a katasztrófaelhárítással, sokan címkézik ki a válságkezeléssel kapcsolatos feladatokat egyik vagy másik államigazgatási szervnek. Legtöbben úgy vélik, a válságkezelés valami olyan feladat, amelyet a Honvédelmi Minisztériumnak vagy a HM Védelmi Hivatalnak, esetleg Magyar Honvédségnek kell mûvelni és szükség esetén végrehajtani. Szintén más nézetek szerint a válságkezelés a Miniszterelnöki Hivatal, vagy a Belügyminisztérium feladata, sõt egyes személyek ezt egyenesen a Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságnál látnák jó helyen. Le kell szögezni, hogy a válságkezelés egy adott ország kormányának, államigazgatási rendszerének (szükség esetén és szélsõséges esetben minõsített idõszaki államigazgatási rendszerének) a feladata, amelyet csak az állami és nem állami szervezetek, vallási, karitatív, humanitárius szervezetek széleskörû összefogásával, a velük történõ szoros együttmûködéssel képes megvalósítani. A kormány, az állam felelõsége ezen a területen elvitathatatlan és egyetemleges. Arról esetleg lehet vitatkozni, hogy a kormány felhatalmazása alapján melyik államigazgatási szerv vagy szervezet lesz a válságkezelés operatív szerve, ki hajtja végre a koordinációs összehangoló tevékenységet, ki vagy milyen szervezet lesz ezen tevékenység mozgató rúgója, kit milyen hatás- és jogkörök illetnek meg a válságkezelés különbözõ szakaszaiban és fázisaiban, de ez a lényegen nem változtat: a válságkezelésért a kormány, az államigazgatási rendszer a felelõs. A most kialakulóban lévõ rendszert – amelyben a válságkezelés operatív szerve a Honvédelmi Minisztérium, és a HM látja el ezen a területen a fõ koordinátori felada-

154


tokat – jónak tartom. Ha megvizsgáljuk más NATO-országok válságkezelési gyakorlatát, azt tapasztaljuk, hogy a válságkezelés operatív szerve mindenütt a katonák kezében van. A honvédelmi tárca jelentõs tapasztalattal és szakembergárdával rendelkezik ezen feladatok megoldásához, azonban ez nem a tárca belügye, ezt csak a kormánytól átruházott jog- és hatáskörben hajthatja végre. A honvédelmi tárca operatív, koordináló szerepének szükségességét erõsíti az a tény, hogy a válságkezelés egy meghatározott szintjén – mikor már szükség van a fegyveres erõk fegyveres vagy fegyver nélküli alkalmazására, békemûvelet végrehajtására – ezen feladatokat csak a Magyar Honvédség képes végrehajtani. A másik jelentõs probléma az, hogy Magyarország jelenleg nem rendelkezik válságkezelõ központtal. Természetesen a feladatokat szükségmegoldásként végre lehet hajtani az MH ÖHK vezetési pontjáról, amely adott estben kvázi válságkezelõ központként mûködik, azonban el kell gondolkozni azon, hogy a NATO-tagországok mintájára önálló Nemzeti Válságkezelõ Központot kell létrehozni. Ezt a kor színvonalán fel kell szerelni és magasan képzett szakemberekkel kell mûködtetni. Ezt követelik a 21. század új biztonsági kihívásai, de ez következik a NATO új stratégiai koncepciójából is, és ezt a tényt támasztják alá a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett tragikus események is. A CMX válságkezelõ gyakorlat értékelése és elemzése kapcsán szeretném a figyelmet ráirányítani arra a tényre, hogy az ilyen típusú gyakorlatokat nem öncélúan szervezik. A gyakorlatok legfontosabb feladatai, hogy a Szövetségi politikai-katonai döntéshozó rendszerét, a tagországok államigazgatási rendszereit, és annak elemeit felkészítsék az „éles” /valós/ feladatok végrehajtására. Gyakoroljanak a döntést elõkészítõk, de gyakoroljanak a döntéshozók is. És erre nagyon jó példa a CMX gyakorlatsorozat. A gyakorlat alig több mint egy hete alatt a NATO legfelsõbb döntést hozó szervezete az Észak-atlanti Tanács 4–5-ször ülésezik, a NAC érdemi résztvevõje a gyakorlatnak. Brüsszelben ezek az urak érzik, hogy mennyire fontos, hogy a gyakorlat keretében kialakuljanak, összecsiszolódjanak azok a konzultációs fórumok és döntéshozatali mechanizmusok, amelyeknek hasznát majd valós helyzetben, a tényleges válságkezelési feladatok végrehajtásakor lehet érezni. De a gyakorlatok eredményeként „éles” esetben a teljes energiát a feladatra lehet és kell összpontosítani, és nem kell szervezési, egyeztetési, konzultációs ügyekkel foglalkozni; a békében begyakorolt rendszer mûködik, a felkészítet szervezet és a szakembergárda eredményesen, hatékonyan dolgozik. Magyarországon ezen a területen van talán a legnagyobb probléma. A döntéshozók egy része nem, vagy alig érzi, hogy ezeket a feladatokat nem lehet felkészülés nélkül hatásosan megoldani. Ha békeidõben nem csiszolódnak össze a döntés-elõkészítõ, a döntéshozó csoportok, ha nem alakulnak ki a módszerek, a közös munka igényrendszere; röviden, ha az államigazgatási rendszer nincs ilyen jellegû feladatok végrehajtására megfelelõen felkészítve, akkor „éles” helyzetben a rendszer nem mûködik, vagy döcögve mûködik. Ekkor a felkészületlenség, gyakorolatlanság, igen jelentõs plusz energiát von el azoktól a szervezetektõl, személyektõl, akiknek ebben az esetben másra kellene az energiájukat fordítani, nevezetesen a jobb elõkészítésére,

155


valamint az alaposabb, megfontoltabb döntések meghozására. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. A felkészületlenség felelõtlenség, bûn, amiért adott estben vérrel és verejtékkel kell fizetni. Ezért van nagy jelentõsége a CMX típusú NATO válságkezelési rendszergyakorlatoknak. Következtetések: 1. A NATO új stratégiai koncepciója a konfliktus- és a válságkezelést kiemelt feladatként határozza meg a Szövetség számára. A válságok kialakulása okainak elemzése, tanulmányozása, a válságkezelés elméleti alapjainak és gyakorlati módszereinek megismerése kiemelt fontosságú feladat kell legyen minden politikai, katonai vezetõ számára. 2. A NATO válságkezelési rendszerének megismerése, a magyar válságkezelési rendszer ehhez történõ szervezeti és jogharmonizációja, az egyik alapfeltétele a NATO illetve a WEU/EU válságkezelõ rendszeréhez történõ teljes körû csatlakozásunknak. A NATO, WEU/EU válságkezelõ gyakorlatai jelentõs mértékben különböznek egymástól, ezen különbségek ismerete kiemelt fontosságú a gyakorlatokon való sikeres szereplésünk érdekében. 3. A NATO, WEU/EU válságkezelõ gyakorlatok, politikai – katonai gyakorlatok, és jelentõsen különböznek azon NATO illetve NATO PfP katonai gyakorlatoktól melyeknek a gyakorlat leírása válságkezelés, különbözõ békemûveletek folytatása, esetleg humanitárius segítségnyújtás lehet. 4. Magyarország részvétele a válságkezelési gyakorlatokon elengedhetetlen, mert ezeken a gyakorlatokon történik meg döntés-elõkészítõ, és döntéshozó rendszer békeidõben történõ felkészítése, összecsiszolása a várható „éles” válságkezelési feladatok megoldására. A gyakorlatok fontosságának mind erõsebb hangoztatásával, hangsúlyozásával el kell érni, hogy a kormányzat, az államigazgatási rendszer mind szélesebb köre vegyen részt a gyakorlatokon, hogy a döntéshozók magukénak érezzék, és saját jól felfogott érdekükben aktívan vegyenek részt a gyakorlaton. 5. Az Euro-atlanti válságkezelõ rendszerekhez történõ csatlakozásunk érdekében NATO és WEU/EU kompatíbilis nemzeti válságkezelõ rendszert kell kialakítani és a válságkezelés feladatainak hatékonyabb végrehajtása érdekében létre kell hozni, és magas szinten mûködtetni kell, a Nemzeti Válságkezelõ Központot.

156

A NATO–WEU/EU VÁLSÁGKEZELÉSI GYAKORLATOK JELLEMZÕI FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Szternák György: A válságok kialakulása és kezelésük lehetséges módjai, Budapest, 1998. ZMNE Tansegédlet 2. A NATO Szövetség stratégiai koncepciója az új kihívásokról és kockázatokról, Washington, 1999. április 23–25. 3. Kõszegvári Tibor: A válságkezelés aktuális problémái, Akadémiai Közlemények, 1994 4. Ágh Attila: Konfliktusok, háborúk, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989 5. B. A. Goetze: Általános válságkezelési kézikönyv, 1998 6. A válságkezelés és konfliktus megelõzés, ZMNE tansegédlet, Budapest, 2001 7. Resperger István: A fegyveres erõk megváltozott feladatai a katonai jellegû fegyveres válságok kezelése során, doktori értekezés, Budapest, 2002 8. Zelenák János: A válságkezelés során alkalmazható válaszlépések, azok idõszükséglete, a katonai erõ alkalmazási lehetõségei, ZMNE tanulmány, Budapest, 2000 9. Válságkezelési szemináriumi elõadások, Marshall Központ, 1999 Zelenák János: A válságkezelés során alkalmazható válaszlépések, azok idõszükséglete, a katonai erõ alkalmazási lehetõségei, ZMNE tanulmány, Budapest, 2000 10. 25/2000. (IX. 10) HM rendelet a honvédelmi ágazat katasztrófák elleni védekezésének irányításáról és feladatairól 11. 181/2000. (HK 20) MHPK-i intézkedés a HKR katonai részének létrehozásáról, szerveinek mûködésérõl és a közremûködõ erõk kijelölésérõl 12. A szövetség stratégiai koncepciója az új kihívásokról és kockázatokról, NATO Tükör, 1999/ 2. szám 13. A Magyar Honvédség béketámogató mûveleteinek szervezeti és intézményi keretei, valamint elméleti és fogalmi háttere, Tudományos konferencia, Hadtudományi tájékoztató, 1998/6. szám 14. Czoller Ernõ: A válságkezelés helye és szerepe a NATO-ban, a válságkezelés hazai helyzete, Tanulmány, 2002 15. Czoller Ernõ: A válságkezelés és gyakorlata a NATO és WEU/EU szervezeteiben, Tanulmány, 1999 16. Levezetési terv a NATO CMX 2001 politikai – katonai válságkezelési gyakorlat hazai feladatai végrehajtására 17. NATO CMX 01 Exercise Instructions, Brussels, 2000 18. A NATO CMX 2001 válságkezelési gyakorlat értékelése 19. NATO CMX 2001 válságkezelési gyakorlat értékelése

157

EU válságkezelési gyakorlatok jellemzõi

Recommend Documents