Növényrendszertan gyakorlatok

Növényrendszertan gyakorlatok 2. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Bazídiumos gombák törzse (Basidiomycota)

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje Agaricanae – Kalaposgombák felrendje Boletales – Tinórugomba-alkatúak r. Boletaceae – Tinórufélék cs. (Boletus, Leccinum, Suillus, Xerocomus) Agaricales – Csiperke-alkatúak r. Russulales – Galambgomba-alkatúak r. (Russula, Lactarius) Gasteromycetales – Pöfeteggombák r.

felr. Agaricanae – Kalaposgombák r. Boletales – Tinórugomba-alkatúak cs. Boletaceae – Tinórufélék családja • Hazánkban mintegy 70 faj • Sok jó, ehető gomba, de vannak mérgezők is. • A termőréteg nagyon könnyen leválik a kalapról. • A csöves részt néha fátyol borítja.

• A spórák sima felszínűek, elliptikusak vagy orsó alakúak. • A hús mindig lédús, puha; változó színű lehet.

r. Boletales – Tinórugomba-alkatúak cs. Boletaceae – Tinórufélék családja

Ízletes vargánya – Boletus edulis (úrigomba, igazgomba, szepe)

Boletus edulis – Ízletes vargánya • A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, barna, világosbarna, matt, finoman nemezes. • A termőréteg csöves, a kalap húsáról könnyen lefejthető, fehér, sárga, majd zöldessárga. • A tönk vastag, a hengerestől a hasasig, fehéres, világosbarna, a felső részén sötétbarna hálózatos erezet található. • A hús vastag, fehér, nem színeződő, kellemes illatú, dióízű. • Júniustól októberig. • Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben. • Ehető, árusítható, jól szárítható.

•Hasonlít hozzá a nemezes kalapú, végig hálózatos tönkű nyári vargánya (Boletus aestivalis).

r. Boletales – Tinórugomba alkatúak

Ízletes vargánya – Boletus edulis




Sátántinóru – Boletus satanas

csak EMH

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, félgömb alakú, szabálytalanul karéjos lesz; szürkésfehér, finoman nemezes. • A tönk 10 cm körüli hosszú, feltűnően gumós, hasas, a kalap közelében sárgás, kisszemű, vörös hálózat díszíti, lejjebb kárminvörös. • A csövek először halvány sárgák, végül zöldessárgák és sérülésre kékeszöldek lesznek, a pórusok nagyon hamar vörösek lesznek. • A húsa fehéres, vágásra kékül. • Júliustól szeptemberig. • Kedveli a meszes talajú déli lejtőkön kialakuló bükk- és tölgyerdőket. • Mérgező, súlyos gyomor- és bélpanaszokat okoz .




Farkastinóru – Boletus calopus (pachypus)

csak EMH

• A kalap félgömb, lassan szélesedik ki, pereme sokáig lehajlott marad, olívszürke, bársonyos-nemezes, matt, nem tapadós. • A pórusok citromsárga később olívszínűek, nyomásra megkékülnek.

• A tönk 6-8 cm magas és 2-5 cm széles lehet, gumós-hasas formájú, felül sárga színű és sárgás hálóval fedett, lejjebb vöröses árnyalatú és vörös vagy barnásvörös hálózattal díszített. • A hús sárgásfehér, nyomásra erősen kékül. először összehúzó, utána többnyire keserű. • Júniustól októberig. • Savanyú talajú bükkösökben, tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben található. • Mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Íze

Farkastinóru – Boletus calopus




Barna érdestinóru – Leccinum scabrum • A kalap domború, dohány-, feketésbarna színű, kissé tapadós, vastag húsú. A kalap bőre néha a kalap szélén túlér. • A termőréteg a tönk előtt felkanyarodik, a tönk körül árkot alakít ki, a kalapról könnyen lefejthető, fehéres majd barnás színű. • A tönk 5-15 cm hosszú, fehér alapon szürkésbarnán, feketésen pikkelyes. • A hús szürkésfehér, vágásra nem vagy csak kissé szürkülhet, íze enyhe, szaga nem jellegzetes. • Júniustól októberig. • Nyírfák alatt nő. • Fiatalon ehető, árusítható.

Barna érdestinóru – Leccinum scabrum



r. Boletales – Tinórugomba-alkatúak Leccinum nemzetség


Suillus nemzetség

Szemcsésnyelű (fenyő)tinóru – Suillus granulatus • Gyakran nagyobb csoportokban megjelenő.

• A kalap 3-10 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodó. Sárga, okker, vagy világos barna, nyálkás, ragadós. A kalapbőr könnyen lehúzható. • A csöves termőréteg sárgák, tejszerű nedvet választ ki, ezek megszáradnak.

• A tönk hengeres, sárgás, megbarnuló szemcsék vannak rajta. • Májustól novemberig. • Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj. • Ehető, árusítható.

Szemcsésnyelű (fenyő)tinóru – Suillus granulatus




Barna gyűrűstinórú – Suillus luteus • A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodó, rendszerint sötétbarna, felülete nyálkás, ragadós. A kalapbőr lehúzható. • A csövek eleinte szűkek, sárgák, majd barnásak. • A tönk hengeres, fehéres gallérja van, melyet később a spórák barnásra festenek; a gallér felett sárgás, alatta fehéres. • Májustól novemberig.

• Kéttűs fenyők alatt nő. • Ehető, árusítható.

Barna gyűrűstinórú – Suillus luteus




r. Boletales – Tinórugomba alkatúak

Barna gyűrűstinóru – Suillus luteus

Molyhos tinóru – Xerocomus subtomentosus • A kalap 5-10 cm átmérőjű, félgömb, majd ellaposodó. Barna, világos barna, okkeres árnyalatú, bársonyos. • A csövek tágak, a tönkre lefutók, élénk sárgák. A pórusok nyomásra gyengén kékülhetnek. • A tönk lefelé vékonyodó, gyakran görbe; Sárgás-barna, felülete gyakran pontozott. • A hús sárga, enyhe szagú és ízű. • Májustól októberig. • Lomb- és fenyőerdőben. Gyakori. • Ehető, árusítható faj.


Molyhos tinóru – Xerocomus subtomentosus



Xerocomus subtomentosus – Molyhos tinóru

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje Agaricanae – Kalaposgombák felrendje Boletales – Tinórugomba-alkatúak r. Boletaceae – Tinórufélék cs. (Boletus, Leccinum, Suillus, Xerocomus) Agaricales – Csiperke-alkatúak r. (Amanita, Agaricus, Macrolepiora, Lepiota, Pleurotus, Lepista, Armillariella, Marasmius, Omphalotus, Tricholomopsis, Coprinus, Inocyce, Hypholoma) Russulales – Galambgomba-alkatúak r. (Russula, Lactarius) Gasteromycetales – Pöfeteggombák r.

Agaricales – Csiperke-alkatúak r.

Agaricales Amanita – galóca nemzetség

•közepes vagy nagy termetűek •a kalapszél gyakran bordázott •fehér lemezek (kevés kivétel) • teljes és részleges burok • ált. fejlett gallér • pettyek v. bocskor • mikorrhizásak • mérgezők, néhány ehető

Agaricales r.

Gyilkos galóca - Amanita phalloides

Gyilkos galóca – Amanita phalloides  • A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb, felülete selymes, fénylő, benőtten szálas. • A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik. • A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé vastagodó, márványozott felületű; fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van. • A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára emlékeztető ízű. • Júniustól novemberig. • Főleg tölgy alatt növő gombafaj. • Halálosan mérgező

Gyilkos galóca – Amanita phalloides




Hosszú lappangási idejű mérgezések (4 órától több napig) Gyilkosgalóca-mérgezés (phalloides-szindróma, ciklopeptid mérgezés) • Halálos kimenetelű mérgezések 90-95 %-át alkotja. •A halálozási szám Magyarországon évente 10 körül van. •Tünetei: A mérgezés lefolyása jellegzetesen két fázist mutat. A lappangási idő 6-24 óra (legtöbbször 8-12 óra). • Kezdetben gyomorpanaszok, majd csillapíthatatlan hányás, hasmenés, láz, kiszáradásveszély (gasztrointesztinális fázis). • Az akut tünetek egy-két nap múlva csökkennek, de ezután következik be a májkárosodás, májmegnagyobbodás, sárgaság, gyomor- és bélvérzések, öntudatzavar stb. (májkárosodási vagy hepatorenális fázis). • A máj mellett jelentősen károsodhat a vese is. Súlyos esetben egykét héten belül halálhoz is vezet.

• Hatóanyagai: amatoxinok (a szervezet nem tudja lebontani), fallotoxinok és a virotoxin. •Egy termőtest egy négytagú családnak elegendő halálos dózist tartalmaz.

•A tünetek csak akkor jelentkeznek, ha a méreg a tápcsatornából felszívódott. •A májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, és kb. 48 óra múlva a sejtek elhalnak. •A sejtmembránokat is károsítják, gátolják a sejtosztódást. •Alkalmazott terápia:

•a toxin eltávolítása a béltraktusból és a vérből, •A szervezet víz- és elektrolit-háztartásának visszaállítása, •Kemoterápia: májvédőszerek, C-vitamin, antibiotikumok, •Végső esetben májátültetés. •A letalitás 10-15 %-ra csökkenthető.

Az amatoxin és fallotoxin LD50 értékei különböző fajoknál (mg/kg) (LD50 érték: a kísérleti állatok felénél pusztulást okozó mennyiség) Állatfaj

Amatoxin Fallotoxin

Fehér egér

0,4-0,8

1,8-2,2

Fehér patkány

2,8-3,5

1,1-1,4

Nyúl

0,1-0,2

1-2

Aranyhörcsög

-

0,5-0,7

Macska

0,5

-

Tacskó

0,1

-

Sertés

0,1-0,2

-

Béka

2-5

-

Csiga

20

-

Ember

0,1

-

• Előidéző gombafajok: gyilkos galóca, fehér galóca, kistermetű őzlábgombák (vörhenyes, húsbarnás őzlábgomba)

gyilkos galóca

vörhenyes őzlábgomba

fehér galóca

húsbarnás őzlábgomba

Agaricales r.

Párducgalóca - Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina • A kalap 5-15 cm átmérőjű, sötét vagy szürkésbarna, széle mélyen bordázott, sok fehér petty díszíti. • A sűrű, puha és szabadon álló lemezek kifejlett állapotban is fehérek maradnak. • A tönk karcsú 5-15 cm hosszú, fehér, töve peremes, gumós, kicsit feljebb gyűrűszerű zóna van, bocskora nincs, gallérja gyengén fejlett, fehér, lelógó, bordázottság nélküli. • Húsa puha, vizenyős, fehér, retekszagú, édeskés ízű. • Júniustól novemberig. • Savanyú talajú fenyő-, tölgy- és bükkerdőkben nő. • Mérgező.

Párducgalóca – Amanita pantherina




Párducgalóca típusú mérgezés (Pantherina szindróma) •Rövid lappangási idő (0,5-3 óra) és alkoholmámorhoz hasonló tünetek jellemzik •Az alkoholfogyasztáshoz hasonló érzelmi állapot (felfokozott érzelmi állapot, heves beszéd, erős motorikus nyugtalanság, vitustánc, személyiség-, tér- és időérzékelési zavarok) jön létre, amelyet a beteg káros utóhatás nélkül kialszik. •A tüneteket a gombák iboténsav és muszkazontartalma hozza létre, amely muszcimollá alakul át. A muszcimol az iboténsavnál 5-ször hatásosabb. A muszcimol a gamma-aminovajsav (GABA) neurotranszmitter molekula szerkezeti analógja, és hatása ezen alapul. • Mivel a toxin a szimpatikus idegrendszerre hat, ezért gombaatropinnak is nevezik. A felsorolt vegyületek nemcsak a melegvérűekre bódító hatásúak, hanem rovarölő (légyölő) hatásukról is nevezetesek.

•Kezelése tüneti. •A légyölő galócát szibériai, indiai kultúrák népei és magyar sámánok is használták •Előidéző gombafajok: párducgalóca, légyölő galóca

párducgalóca

légyölő galóca

Légyölő galóca – Amanita muscaria • A 10-20 cm átmérőjű kalap domború, majd ellaposodik, piros vagy narancssárga, rajta fehér pettyek vannak,

• A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz. • A fehér tönk gumós tövű, bocskora nincs, nagy, lelógó, cafrangos gallérja van, tövét rücskös övek díszítik. • Augusztustól novemberig. • Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő.

• Mérgező.

Agaricales r.

Légyölő galóca - Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria




Agaricales r.

Légyölő galóca Amanita muscaria

Császárgalóca – Amanita caesarea • Kalapja 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga, narancsvöröses; széle bordázott.

• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; élénk aranysárgák. • Tönkje 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van.

• Júniustól októberig. • Savanyú talajú lomberdőkben növő faj. Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, kímélendő. • Ehető, árusítható.

Agaricales r.

Császár galóca - Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea

Agaricales r.

Császár galóca - Amanita caesarea

Agaricaceae - Csiperkefélék Agaricus spp. – Csiperke nemzetség  Kis vagy közepes termetű a termőtest.  A kalap domború, gyakran szögletes, lehet pikkelyes.  A lemez fiatalon rózsás vagy szürkés, később csokoládébarnára

színeződik.  A spórapor vörösesbarna.  A tönk változatos, több fajnál gumós.  Általában van gallér.  Húsuk fehér, sárgul vagy vörösödik.

 A hús szaga fontos bélyeg lehet.  Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken.  A többség ehető, a kellemetlen szagú, sárguló húsú fajok enyhén mérgezők.

Agaricales

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis • A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres, krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, bolyhos, esetleg fehéresen pikkelyes. • A lemezek piszkosfehérek, majd csokoládébarnák. • A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített. • A hús vastag, jóízű, keserűmandulára emlékeztető illatú. Sérülésre nem változik a színe.

• Májustól novemberig. • Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. Gyakori. • Ehető, árusítható.



„Boszorkánykör” „Ördögök és boszorkányok tánca” - Magpáros hifa kihajt, elindul az új micéliumtelep képzése - egyirányban hajtanak a talajban - hifák az évelő füvek gyökérzetével szimbiózisba lépnek - Termőtestképzés a micélium legerősebb részén: a „kör” külsején

Főként pereszkék, csiperkék, galócák

Agaricales r.

Őzlábgombák (Macrolepiota, Lepiota nemzetség)

Macrolepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség   A termőtest nagy, általában húsos, a kalap szivacsos.  A kalap kúpos, majd tányérszerűen kiterül, közepén púpos marad.  A kalap felületén általában barna, felszakadozó, tetőcserépszerűen álló pikkelyek találhatók.  A lemezek hasasak, a tönk körül gyűrűben nő össze (kollárium), fehérek.  A tönkön mozdítható vastag gyűrű található.  A tönk bázisán többnyire nagy gumó fejlődik.  A spórapor többnyire fehér színű.  Szaprotrófok.  Ehetők.

Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera • A kalap nagy, 30 cm-t is elér, fiatalon dobverő alakú, később esernyőszerűen kiterül, de a közepén púpos marad. Alapszíne fehéres, letörölhető, barna, koncentrikus pikkelyekkel díszített. • A lemezek fehérek, a tönk körül gyűrűben összenőnek. • A tönk karcsú, hengeres, a tövén gumóval, fehéres alapon barnán márványozott, a kalapból kifordítható, csöves. Vattás, összetett gallérja elmozdítható. • A hús puha, a tönkben szívós, nem színeződik.

• Májustól novemberig. • Világos, ligetes erdőkben, erdőszéleken. Gyakori. • Ehető, árusítható.

Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera



Nagy őzláb – Macrolepiota procera

Agaricales

Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera

Agaricales

Nagy őzláb(gomba) Macrolepiota procera

Agaricales

Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera

Lepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség   Kis vagy közepes termetű a termőtest.  A kalap kúpos, kiterülő, a közepén gyakran púp marad.  Az alapszínnél sötétebb színű pikkelyek koncentrikusan helyezkednek el.  A lemezek fehérek.  A tönk karcsú, rajta vékony gallér van, a gallérzóna alatt gyakran pikkelyes, pelyhes, gyapjas, szemcsézett.  A tönk a kalapból nem (vagy nehezen) fordítható ki.  A hús gyakran kellemetlen szagú, de lehet kellemes, édeskés is.  Szaprotrófok.  Gyakran bolygatott helyen fordulnak elő.  Mérgezők, vannak súlyosan mérgezők is.

Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola • A kalap kicsi, 1-8 cm, kezdetben kúpos, ellaposodik, de a közepe púpos marad. Fehéres rózsás alapszínű, rozsdabarna körkörös pikkelyekkel díszített. • A lemezek szabadok, sűrűn állnak, fehérek, néha kicsit barnulnak. • A tönk karcsú, vékony, alul kissé gumós, fehéres, vagy halvány vöröses. A gallér múlékony, hártyás, szakadozó. • A hús fehér, megtörve vörösödik, a tönk alján vöröses. Szaga és íze nem jellegzetes.

• Júliustól novemberig. • Lomb- és fenyőerdőkben, bokros helyeken.

• Erősen mérgező.

füves,

Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola

Agaricales

Vörhenyes őzláb(gomba) - Lepiota helveola

Agaricales

Laskagomba – Pleurotus nemzetség

Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus • A termőtest rendszerint csoportosan jelenik meg. • A kalap max. 15-20 cm átmérőjű, ellaposodó, nyelv, vagy lapát formájú. Kékesfeketés, szürkésbarna színű. • A lemezek fehéresek, a tönkre lefutók. • A tönk oldalt álló, fehéres, rendszerint vaskos. • Októbertől decemberig.

• Lombos fák törzsén, tuskóján • Ehető, árusítható.

Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus



Agaricales


Agaricales


Agaricales


Agaricales

Pereszkék - Lepista nemzetség

Lepista – Tölcsérgomba, pereszke  A termőtest közepes- vagy nagytermetű  Húsos, változatos színű, gyakori a szürke  Ellaposodó kalap, egyes esetekben erősen tölcséres

 A lemezek szélesen a tönkre nőnek, egyes csoportoknál lefutók  A hús több fajnál jellegzetes szagú, fűszeres, virágillatú, dohos, lisztszagú  A spórapor színe csoportelválasztó bélyeg  Szaprotrófok  Lomb- és fenyőerdőkben nőnek  A fajok többsége ehető, néhány faj étkezésre alkalmatlan

Lila pereszke – Lepista nuda  A kalap 5-15 cm, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó, gyengén tölcséresedő, széle fiatalon begöngyölt, ibolyásbarna, barna, csupasz.  A lemezek sűrűn állnak, ibolyásak, a tönkre pereszkefoggal lefutók. A spórapor ibolyásfehér.  A tönk 5-10 cm hosszú, bunkó alakú, ibolyás, a csúcsán fehéresen deres.

 Húsa vastag, lilás, kellemes illatú, jóízű.  Szeptembertől decemberig.  Lomb- és fenyőerdőkben, vastag avar alatt növő faj.  Ehető, árusítható.

Lila pereszke –Lepista nuda

Agaricales

Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum)

Agaricales


Agaricales


Szürke tölcsérgomba – Lepista nebularis  A kalap 6-15 (20) cm, domború, majd hamarosan kiterül, többé-kevésbé tölcséres. A színe szürke, hamubarna, barnásszürke, fiatalon hamvas.

 A halványsárga lemezek sűrűn állók, keskenyek és egy kicsit lefutnak a tönkre. A kalap húsáról lefejthetők.  A felfelé elvékonyodó tönk belseje eleinte szivacsos szerkezetű, idővel üreges lesz. A színe fehéres vagy világosszürke, a felszíne finoman szálas.  Húsa vastag, jellegzetesen fűszeres szagú és ízű.  Szeptembertől novemberig.

 Lombos-, vegyes- és tűlevelű erdőkben.  Ehető, de megárthat.

Szürke tölcsérgomba – Lepista nebularis



Agaricales


Agaricales

Armillariella - tuskógomba nemzetség

Armillariella - Tuskógomba  Középtermetű termőtest  A kalap púpos, közepe finoman pikkelyes; mézszínű, sárgásbarna  A lemezek erősen vagy kissé lefutók; fehéres, krém, idősödve rozsdásan foltosodik  A tönk egyenletes vastagságú; galléros vagy nem, gyakran szálas díszítésű; több faj csoportos  A hús kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós, gyakran jellegzetes szagú, fanyar ízű  A spórapor fehér-krém színű  Szaprotróf vagy parazita  Élő vagy elhalt fán, gyökéren  Ehetőek, de egyes fajok csak 20 perc főzés után • Armillariella mellea – Gyűrűs tuskógomba

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea  A kalap 2-12 cm, félgömb alakú, majd ellaposodik, sárgás, sárgásbarna, középen letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyekkel.  A lemezek a tönkre kissé lefutók, megbarnulnak, rozsdabarnán foltosodnak.

 A tönk vékony, 5-12 cm hosszú, többnyire csoportos, sárgás vagy barnás, gallérja fehéres, alatta pikkelyes felületű a tönk.  Húsa sárgásfehér, jellegzetes szagú, kissé fanyar.  Szeptembertől novemberig.  Főleg hűvösebb időben gyakori, tuskókon nő, gyertyános-tölgyesben, gyümölcsösökben.  Kalapja ehető, árusítható, de nyersen mérgező, 20 percig főzni, sütni kell!

Agaricales

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea

Agaricales


Agaricales


Agaricales

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea rhizomorfa

Agaricales

Szegfűgombák – Marasmius nemzetség

Marasmius - Szegfűgomba  Kistermetűek, a megszáradt gomba felnedvesítve újra feléled  A kalap domború, majd ellaposodó, egyes fajoknál bemélyedő; széle több fajnak bordázott; néhány faj higrofán

 A lemez lekerekítetten a tönkre nő vagy szabad  A lemez fehéres,krémszínű, okkeres  A tönk szívós, rostos

 A hús gyakran jellegzetes illatú, szagú  A spórapor fehéres  Szaprotróf  Fű között, ágakon, levélen, lomb- és fenyőerdőkben  Ehetők, vagy étkezésre alkalmatlanok Marasmius oreades – Mezei szegfűgomba

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades • Apró gomba, kalapja 2-7 cm átmérőjű, eleinte domború, később ellaposodik, de közepe púpos marad. Széle gyakran hullámos, bordázott, színe halványokkeres, zsemleszínű, a kalap közepe higroszkópos.

• A lemezek ritkán állók, vastagok, különböző hosszúságúak, nem mindegyik éri el a tönköt, krémszínűek. Spórái fehérek. • A tönk vékony, hengeres, 4-7 cm hosszú, a kalappal megegyező színű, szívós rostos. • Húsa kellemes, fűszeres szagú és ízű. • Áprilistól decemberig. • Füves helyeken, legelőkön, gyakori.

• Kalapja ehető, árusítható.

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades

Agaricales


Agaricales


Agaricales


Agaricales


Agaricales


Agaricales

Világító tölcsérgomba – Omphalotus nemzetség

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius • Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas.

• Lemezei sűrűk, mélyen lefutók, narancssárgák, később kifakulnak. • Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe, narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas. • Húsa sárgás, narancsos, szaga nem jellegzetes, íze savanykás. • Júniustól novemberig. • Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok tövében, csoportosan növő, gyakori faj. • Mérgező, hánytató hatású.

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius



Agaricales


Tricholomopsis -Pereszke

 Közepes vagy nagy termetűek  A kalap domború, majd kiterülő, tölcséressé válik  A lemez többé-kevésbé lefutó  A tönk gyakran bunkósodik, máskor elvékonyodik

 Gyakran jellegzetes illatúak  A spórapor fehér  Szaprotrófok  Korhadó faanyagon fordulnak elő  A többség étkezésre alkalmatlan

Bársonyos (fa)pereszke – Tricholomopsis rutilans csak EMH  Kalapja 5-12 (20) cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik; sárga színű felületét bíborvörös nemez borítja  Lemezei a tönkre foggal ránőnek; sárgák; élük többé-kevésbé fűrészes.  Tönkje 6-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; gyakran görbe, többnyire csoportos; sárga alapon bíborvörösen nemezes, pikkelyes.  Húsa a kalapban vastag, a tönkben szálas; kesernyés ízű.

 Júliustól novemberig  Luc- és kéttűs fenyő tuskóin növő, gyakori faj.  Íze miatt fogyasztásra nem ajánlható.

Agaricales

Bársonyos (fa)pereszke – Tricholomopsis rutilans

Agaricales


Agaricales


Agaricales

Tintagomba nemzetség – Coprinus sp.

• egyenes, üreges tönk • gyakran csoportos • elfolyósodó kalap

Coprinus sp. – Tintagomba nemzetség  A termőtest apró vagy közepes  A kalap kúp alakú, néhány fajnál kiterül  A lemezek szabadon állnak, feketék lesznek, majd elfolyósodnak  A tönk vékony, törékeny, gallér lehetséges, gyakran csoportos  A hús elfolyósodó  A spóraszín barna, fekete  Szaptrotrófok  néhány faj ehető, a többi nem fogyasztható  coprint tartalmazhatnak, mely az alkohol-dehidrogenáz enzimet blokkolja, alkohol nem fogyasztható 3 napig

Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus • A kalap 5-15 cm átmérőjű, fiatalon tojás alakú, majd a széle felhasadozik, felpöndörödik. Alapszíne fehér, közepe barnás, felületén barnás, gyapjas, pelyhes pikkelyekkel. • A lemezek sűrűn állók, kezdetben fehéresek, majd sötétednek, feketések lesznek és elfolyósodnak. • A tönk karcsú, hengeres, kissé gumós lehet az alján, csöves. Gyűrű szerű gallérja múlékony. • A hús vékony, törékeny, fűszeres illatú, ízű. • Áprilistól novemberig.

• Füves helyeken, utak mentén, szerves anyagban gazdag területen. Gyakori. • Fiatalon ehető.

Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus



Agaricales


Agaricales


Agaricales


Diszulfirám típusú mérgezés (tintagombamérgezés, koprinuszszindróma) •Gomba és alkohol egyidejű fogyasztásakor lép fel a mérgezés, alkohol nélkül a gomba nem mérgező. •Tünetei: A megbetegedés a néhány perctől 72 óráig tartó tünetegyüttest jelent a gomba fogyasztása után. • Pár perc múlva megfigyelhetők a tünetek: forróságérzet, intenzív vörösödés az arcon, nyakon, mellkason; izzadás, remegés, jellegzetes fémes íz a szájban, szívdobogás, vérnyomásesés, kollapszus. • Az esetek nagy részében a tünetek néhány óra (2-4 óra) múlva spontán elmúlnak, terápia nem szükséges. • Komplikációk csak különleges esetekben pl. magas vérnyomásos vagy szívbeteg személyeknél adódik. Mindenesetre ajánlatos mindenféle alkoholfogyasztást (pl. még egy üveg sört is!) 3 napig felfüggeszteni.

•A tüneteket a gomba koprin hatóanyaga okozza, amely megakadályozza az alkohol lebomlását. •Előidéző fajok: ráncos tintagomba, valószínűleg a változékony tinóru is. Újabban a gyapjas tintagomba és a kerti tintagomba ilyen hatását kizárják.

ráncos tintagomba

változékony tinóru

Agaricales

Inocybe – Susulyka nemzetség • A termőtest kicsi vagy közepes. • A kalap kiterül, de púp marad a közepén, gyakrabban sugarasan szálas, pikkelyes, behasadozó, több faj fátyolmaradvánnyal díszített. • A lemez a tönkre nő vagy a tönköt érintő; fiatalon sok fajnál múlékony pókhálószerű fátyol fedi; fiatalon halvány, majd piszkosbarna színű lesz. • A tönkön gallér vagy gallérzóna ritka; több fajnál gumós • A hús gyakran feltűnően kellemes szagú: virág, körte ill. gyümölcs, muskátli vagy édeskés illatú, több fajnak undorító, föld vagy lisztszaga van.

• • • •

Néhány faj zöldül, vörösödik, van feketedő is. A spórapor dohánybarna, piszkosbarna. Mikorrhizások, egy faj szaprotróf. Erdőben, talajon, mohában, bolygatott, bokros helyen, egy faj fán nő. • Mérgezők. Inocybe fastigiata – Kerti susulyka

Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii • A kalap 2-8 cm átmérőjű, kúpos, később kiterül, közepe púpos marad, fehér, később rózsás, téglavörös vagy pirosas, felülete erősen sugarasan szálas, széle gyakran berepedezik. • A lemezek a tönkhöz nőttek, vagy felkanyarodók

• A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, fehéres, később barnás, felülete finoman pelyhes-korpás. • A hús puha, törékeny, tönkben szálas, kellemes, gyümölcsre, virágra emlékeztető (gyakran émelyítően erős) illatú. • Júniustól októberig.

• Lomb- és fenyőerdők talaján • Súlyosan mérgező.

Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii


Agaricales


Rövid lappangási idejű mérgezések (15 perctől 4 óráig) Susulyka vagy muszkarin típusú mérgezés (muszkarin-szindróma •A légyölő galócáról kapta nevét, később kiderült, hogy a faj csak kis mennyiségben tartalmaz muszkarint, más méreganyagokat tartalmaz nagyobb mennyiségben, ezért másik mérgezési csoportba került. •Tünetei: A mérgezés lappangási ideje rövid (15 perc-2 óra, legtöbbször 15-30 perc).

• A jellegzetes, paraszimpatikus idegrendszeri tünetek (izzadás, remegés, könnyezés, nyálfolyás) jelentkeznek kezdetben. A pulzus lassul, a pupilla beszűkül, a vérnyomás csökken. • Asztmához hasonló légszomj és látási zavarok is felléphetnek. • A mérgezés végkimenetele a dózistól függően akár halálos is lehet. Egereknél a letális dózis 0,46 mg/kg, embernél a halálos dózist kb. 180 mg-ra becsülik.

• Hatóanyaga: muszkarin.

•Az ingerület átvitelben szerepet játszó acetilkolin átalakítását végző enzimet gátolja. •Ellenszere az atropin, amely a szimpatikus idegrendszert stimulálja •Előidéző fajok: susulykagombák (pl.: téglavörös, kerti), fehér tölcsérgombák (pl.: mezei, viaszfehér), kígyógombák (pl.: retekszagú, rózsáslemezű).

téglavörös susulyka

kerti susulyka

viaszfehér tölcsérgomba

mezei tölcsérgomba

retekszagú kígyógomba

rózsáslemezű kígyógomba

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare •A kalap 2-8 cm, félgömb alakú, kissé kúpos, ellaposodó, kénsárga, a közepén narancsos vagy rozsdabarna.

•A lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állnak, fiatalon kénsárgák, később zöldesek, végül feketésbarnára színeződnek a spóráktól. A fiatal gombán a lemezeket finom, pókhálószerű burok takarja. •A tönk 5-10 cm hosszú, hengeres, gyakran görbe, csoportos, felül sárga, lefelé haladva rozsdabarna. •Húsa puha, sárga, dohos szagú, keserű ízű. •Áprilistól novemberig.

•Elsősorban lombos fák korhadékán növő, csoportosan megjelenő, gyakori faj. •Mérgező, gyomor-bélpanaszokat okoz.

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare

Agaricales

Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare

r. Agaricales

Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje Agaricanae – Kalaposgombák felrendje Boletales – Tinórugomba-alkatúak r. Boletaceae – Tinórufélék cs. (Boletus, Leccinum, Suillus, Xerocomus) Agaricales – Csiperke-alkatúak r. (Amanita, Agaricus, Macrolepiora, Lepiota, Pleurotus, Lepista, Armillariella, Marasmius, Omphalotus, Tricholomopsis, Coprinus, Inocyce, Hypholoma) Russulales – Galambgomba-alkatúak r. (Russula, Lactarius) Gasteromycetales – Pöfeteggombák r. (Geastrum, Phallus, Scleroderma, Lycopercon)

Russulales – Galambgomba alkatúak

Galambgomba nemzetség – Russula sp.

• rövid, egyenes tönk • tölcséresedő kalap • sűrűn álló, törékeny, fehér lemezek

Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha • A kalap 5-15 cm, félgömb alakú, majd a közepe benyomottá válik. Változatos színű, ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, rózsáslila. Legritkább esetben kék.

• A lemezek fehérek, tönkhöz nőttek, szabályosan, küllőszerűen állnak, hajlékonyak, rugalmasak. • A tönk 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, zömök, fehér, néha a tövén ibolyás futtatással, töve kihegyesedő. • A hús fehér, kemény, pattanva törik, a kalapbőr alatt lilás színű lehet, dióra emlékeztető ízű. • Júniustól októberig.

• Lomb- és fenyőerdőben növő gyakori faj. • Ehető, árusítható faj.

Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha




Kékhátú galambgomba – Russula cyanoxantha





Russulales – Galambgomba alkatúak Lactarius - Tejelőgomba  A termőtest kicsi-nagy termetű.  A kalap: ellaposodik, középen benyomott vagy tölcséres lesz; több fajé zónázott.  A lemez a tönkre nő vagy lefutó; gyakoriak a köztes vagy

villásan elágazó lemezek, sokszor a tejnedv miatt foltos.  A tönk hengeres, a bázisnál elkeskenyedő.  A hús szferocisztákat (kerek sejtek) tartalmaz; vékonyfalú hifákban tejnedv vagy savószerű lé van; színe fontos határozó és csoportelválasztó bélyeg (fehér, sárga vagy hosszabbrövidebb idő után sárgul, narancsszínű, vérvörös vagy narancsból lesz vörös, fehérből vörös vagy rózsaszínű lesz, szürkül, lilul).

• Csak kevés faj enyhe ízű, a többség keserű vagy csípős; a legtöbb faj szagtalan, néhány faj azonban jellegzetes szagú. • A spórapor fehér, krém, okker. • Mikorrhizás fajok. • Lomb- és fenyőerdőben, gyakran egy-egy fafajhoz kötötten. • Néhány faj ehető, a többség étkezésre alkalmatlan, egy-egy faj mérgező. Lactarius deliciosus – Ízletes rizike Lactarius piperatus - Fehértejű keserűgomba

Fehértejű keserűgomba - Lactarius piperatus • Kalapja 5-15 cm, domborúból hamar kiterülő, majd tölcséresedő, széle sokáig aláhajló, felszíne csupasz, matt, száraz időben repedezik, színe fehéres. • Lemezei sűrűn állók, tönkre lefutók, fehér-krémszínűek, halvány okkerbarnásan foltosodhatnak. • Tönkje 3-10 x 1-3 cm, hengeres, fehér, okkerfoltos lehet, felülete csupasz. • Húsa fehér, kemény, sérülésre bőséges fehér tejnedvet ereszt, amely égetően csípős, szagtalan. • Júliustól októberig. • Lomb- és fenyőerdőkben. • Csak sütve fogyasztható.

Fehértejű keserűgomba - Lactarius piperatus






Ízletes rizike – Lactarius deliciosus • A kalap kiterülő, tölcséressé válik, átmérője 4-15 cm. Pereme sokáig begöngyölt marad. Színe narancsvöröses, halvány narancsokker vagy narancs-rókaszínű, körkörösen sávozott, zöldesen foltosodik. • A lemezek sűrűn állnak, a kalaphoz hasonló színűek, a tönkre kissé lefutók. Érintésre lassan zöldesre színeződnek.

•

A tönk 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, üregessé válik, a töve néha kifejezetten elkeskenyedik. Kalapszínű, a felületén kicsi, sötétebb, lapos gödröcskék láthatók.

• A hús fehér, pattanva törik, narancsszínű tejnedvet ereszt, amely megzöldül. Enyhe ízű, gyengén gyümölcsillatú. • Júniustól novemberig. • Fiatal kéttűs fenyők alatt található • Ehető, árusítható.

Ízletes rizike – Lactarius deliciosus







Lucfenyvesi rizike - Lactarius deterrimus

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje Agaricanae – Kalaposgombák felrendje Boletales – Tinórugomba-alkatúak r. Boletaceae – Tinórufélék cs. (Boletus, Leccinum, Suillus, Xerocomus) Agaricales – Csiperke-alkatúak r. Russulales – Galambgomba-alkatúak r. (Russula, Lactarius) Gasteromycetales – Pöfeteggombák r. Geastraceae - Csillaggombafélék cs. (Geastrum) Phallaceae - Szömörcsögfélék cs. (Phallus) Sclerodermaceae - Áltriflafélék cs. (Scleroderma) Lycoperdaceae - Pöfetegfélék cs. (Lycopercon)

Pöfeteg-félék – Gasteromycetales (Gasteromycetes)

Geastrum - Csillaggomba  Kis-, középes termetűek.  Fiatalon gömbölydedek, majd külső burkuk csillag alakúan lebenyekre szakad.  A külső burok vastag, bőrszerű, néhány fajnál higrometrikus.  A belső burok a gömbölyű nyeles vagy nyél nélküli termőrészt borítja, sima, felnyílik, így kiszabadul a spórapor.  Termőrésze a termőtest egészét kitölti.  Húsa fehéres, puha, majd barnává, porcossá válik.  Spórapora barna.  Szaprotrófok.  Lomb- és fenyőerdőben, füves helyeken nőnek.  Étkezésre alkalmatlanok.

Erdei csillaggomba – Geastrum fimbriatum • Termőteste gömb alakú, 2-5 cm-es, krémszínű, félig a földben van; majd a külső burok csillag alakban 7-8 lebenyre felszakad, kihúzza a termőtestet a talajból; a belső burok ülő, felül csőrszerű nyúlvánnyal. • Termőrétege a termőtest belsejében található. • A külső burok elszárad, a belső burok pergamenszerű lesz, belsejében az érett spórák barna tömegével. • Júliustól októberig. • Talajon, lomb- és fenyőerdőben. • Étkezési értéke nincs.

Pöfeteggombák - Gasteromycetales

Erdei csillaggomba – Geastrum fimbriatum

Gasteromycetales


Gasteromycetales


Phallus - Szömörcsög  A kifejlett termőtest közép-nagytermetű, fiatalon kisközéptermetű, gömbszerű („boszorkánytojás"), a föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású, alján micéliumzsinórral;  később tojás alakura megnyúlik, a talajból kissé kiemelkedik, piszkosfehér, okkeres vagy lilás színű lesz  a gomba a külső burkot felszakítja és a tönk néhány óra alatt magasba emeli a süveget.  A süveg olajzöldes színű, felülete gödrös; nyálkás csúcsán fehéres gyűrű van; a tönk vastag hengeres, üreges, fehér színű, alsó részén a burok maradványa, a bocskor található

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus • Fiatalon a boszorkánytojás gömbölyű, 3-6 cm, átmérőjű, a föld alatt fejlődik ki, alján micéliumzsinór van.

• A süveg 3-8 cm, harang alakú, csúcsos, felül lyukas, olívzöldes, felülete gödrös, nyálkás. • A tönk hosszú, hengeres, üreges, szivacsos állományú, színe fehér, alján bocskor található. • A termőréteg a süveg gödrös felületét borítja, folyékony, büdös, dögszagú, a spórákat rovarok terjesztik. • Júniustól októberig. • Lomb- és fenyőerdőkben, helyenként tömegesen előforduló faj, főleg száraz, meleg időben gyakori. • Fiatalon, tojás alakjában ehető.

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus

Gasteromycetales


Gasteromycetales


Scleroderma - Áltrifla  Kis-, közepes termetű, gömbölyded, ülő vagy kis tönkje van, alján vékony micéliumköteggel  A burok lehet vastag, kemény vagy vékony, törékeny, sárgás, okkeres, repedező vagy szemölcsös.  Éréskor a burok szabálytalan repedéssel felnyílik, a spórák kiszóródnak.  Termőrésze a termőtest egész belsejét kitölti.  Húsa fiatalon rugalmas, hamar megsötétedik, márványossá válik, majd termőrétege szétporlik.  Spórapora barna.  Szaprotrófok.  Lomb- és fenyőerdőkben, egyes fajok réteken, legelőkön fordulnak elő.  Mérgezőek.

Nyeles áltrifla – Scleroderma vulgare • A termőtest gömbölyded, zárt, kissé lapított, 4-8 cm átmérőjű, alján többnyire gyökérszerű micéliumköteg található. • Burka vastag, kemény, sárgás, okkeres színű, felületén felrepedező, pikkelyes, szemölcsös. • A spórák a termőtest belsejében keletkeznek. • A hús merev, bőrszerű, eleinte szürkésrózsás, majd márványozottan bíborfekete, belsejében a termőréteg éretten porszerű, fekete, szaga kellemetlen, íze nem jellegzetes. • Júniustól októberig. • Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, sokszor mohapárnában fordul elő. • Mérgező.

Gasteromycetales

Áltrifla – Scleroderma vulgare

Áltrifla – Scleroderma vulgare

Lycoperdon - Pöfeteg  Kis vagy közepes termetű, gömbölyű vagy körte alakú  A külső burok fehéres, szemcsés, tüskés, a belső sima, érett állapotban a tetején keletkező nyíláson távozik a spórapor.  A termőtest alsó részén szivacsos, meddő rész található.  Termőrésze a termőtest felső, kiszélesedő harmadában található.  Húsa fiatalon rugalmas, fehér, később szivacsszerű, sárgászöldes, majd elfolyósodik és szétporlik, a meddő rész megszürkül.  Spórapora barna.  Szaprotrófok.  Lomb- és fenyőerdők talaján, korhadt faanyagon fordulnak elő.  Amíg belsejük fehér, ehetőek.

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum • 3-8 cm magas, 2-6 cm széles, a termőtest körte formájú, enyhén púpos, alsó fele tönkszerű, elkeskenyedő. Színe fehéres, később okkeres, felületén fehéres, könnyen letörölhető szemcsék vannak. • A spórák a termőtest felső, kiszélesedő részének belsejében képződnek, éréskor a termőtest csúcsán nyílás keletkezik, melyen át távoznak a spórák. • A hús kezdetben rugalmas, fehér, majd sárgás vizenyős. Fiatalon kellemes szagú és ízű. • Júniustól novemberig.

•

Lomb- és fenyőerdők talaján, néha korhadó tuskón, csoportosan megjelenő faj.

• Fiatalon ehető.

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum

Gasteromycetales



Növényrendszertan gyakorlatok

Recommend Documents