Növényrendszertan gyakorlatok

Növényrendszertan gyakorlatok 3. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Zuzmók, mohák, harasztok

Zuzmók – Lichenes • moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek • telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek • évi néhány mm • csoportosítás a gombapartner szerint: • moszatgomba Phycolichenes • tömlősgomba  Ascolichenes • bazídiumosg.  Basidiolichenes • konídiumos g.  Deuterolichens • zöldmoszat v. cianobaktérium • 13500 faj, Mo. 800, 5 védett

Telepfelépítés • algasejtek elhelyezkedése szerint: • homoiomer • heteromer

• forma szerint: • kéregtelepű • lombos, leveles • bokros • szakállzuzmók • kocsonyás zuzmók • lepraoid

felső kéreg moszatsejtek bél gombafonalak alsó kéreg

gyökérszerű hifák (rhizina)

Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: • a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem • a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. (ivaros szap.)

Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

• a zuzmószaporodás vegetatív úton négyféle lehet: • teleprészekkel (teleptöredékkel) • szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében)  lisztszerű képződmények • izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) • piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek  apró piknospórák, más telepre kerülve hajtanak ki)

szorédium

izidium

piknidium

Kéregtelepű zuzmók • telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok • az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat • bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek • a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb.

Térképzuzmó – Rhizocarpon geographicum • A telep általában 2 cm-nél nagyobb kiterjedésű, • sárga, zöldessárga, szürkészöld, • a mezőcskék laposak, ritkán domborodók, • összefüggők, • szögletesek vagy szabálytalan alakúak. • A bélréteg fehér, az apotécium kerekded vagy szögletes, lapos, fekete. • Szilikátkőzeten, mérsékelten gyakori a Magyar középhegységben és a NyugatDunántúlon.

Térképzuzmó – Rhizocarpon geographicum

Térképzuzmó – Rhizocarpon geographicum

Leveles (lombos) zuzmók • telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható

• a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő • az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina • A telep leveles, akár 10 cm-nél is nagyobb lehet. • Sárga-narancssárga színű, • karéjai részben átfedők, aljzathoz simulók.

• Számos apotécium található a telepen, ezek színe a teleptől kissé elütő árnyalatú, szorédiumok nincsenek. • Fákon, mésztartalmú sziklán és kőfalon is előfordul, • nitrofrekvens, települések közelében is megtalálható.

• Az országban általánosan elterjedt. • Légszennyezést tűri

Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina




Eb(nyelvű)zuzmó – Peltigera canina • A telep vékony, lágy, hajlékony, • kékesszürke, • a széle visszahajló, a 20 mm-nél szélesebb karéjkák kevéssé hullámosak. • Fonáka világos, az erek és a rizinák középen barnásak, a széleken világos színűek. • Mohával borított talajon, kőzeten, öreg fák alsó részén, árnyékos, nyirkos helyen.

• A Magyar-középhegységben és a Mecsekben, valamint az Alföldön elterjedt.

Eb(nyelvű)zuzmó – Peltigera canina



Karcsú serlegzuzmó – Cladonia fimbriata • Az altelep sokáig megmarad, jól fejlett. • A podécium keskeny nyelű serleg alakú, lisztesen szorédiumos, fénytelen fehéres zöld. • Az apotéciumok rendszerint hiányoznak, ha vannak, akkor barnák. • Savanyú, humuszos homok talajon, korhadó fatuskón, köveken, sziklákon, vízmosások, omlások talaján. • Hazánkban egyike a leggyakoribb Cladonia fajoknak, síkságtól a hegyvidékig sok helyen megtalálható.

Karcsú serlegzuzmó – Cladonia fimbriata

Karcsú serlegzuzmó – Cladonia fimbriata

Sárga serlegzuzmó – Cladonia foliacea • A telep levélszerűen tagolt, a tagolt részek szorosan fekvők, fonákuk fehéres vagy sárgás.

• Podéciuma ritkán van, serlege hengeres vagy emeletes. • Az apotécium 1-2 mm, barna. • Savanyú talajon, napfényes, szeles élőhelyeken. • Hazánkban ritka, Nyugat-Dunántúl, Északi-középhegység.

Sárga serlegzuzmó – Cladonia foliacea




Bokros zuzmók • telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz • a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó • többnyire radiális szerveződésűek • az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg • egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podécium) emelnek

Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina • Az altelep alig fejlett, a podécium bokros, gazdagon elágazó, szürke, kéregréteg nélküli, csupasz, gyepet alkot. • Az ágak végei 3-4-felé elágaznak, a végső ágacskák bókolók, egy oldalra hajlók, a csúcson barnulók. • Az apotéciumok rendszerint hiányoznak. • Nedves, hűvös éghajlaton, humuszszegény, erodált, savanyú talajon, erdei tisztásokon, sziklagyepekben moha közt él. • Hegyvidéki faj, az Északi-középhegységben és a Vendvidéken gyakori, a Dunántúliközéphegységben, a Mecsekben és a Kőszegi-hegységben ritkább.

Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina



Tölgyfazuzmó – Evernia prunastri • A telep felül szürkészöld, zöldessárga, gödörkésen vagy hálósan redős, gazdagon elágazó. • Az ágak laposak vagy domborúak, széleiken keskenyen visszahajlók. A fonák mindig fehér. • A telep hajlékony, általában lelógó, az aljzathoz tapadókoronggal kapaszkodik. • Szorédiumos, a szorédiumok az ágacskák szélén vagy felületén ülnek, folt vagy fej alakúak.

• Az apotécium ritka. • Lombos és tűlevelű fákon, ritkán homokon vagy homokkövön él.

• A síkvidéktől a hegyvidékeinkig általánosan elterjedt. A levegő szennyezettségére közepesen érzékeny.

Tölgyfazuzmó – Evernia prunastri




Szakállzuzmó – Usnea hirta • A telep bokros típusú, gazdagon elágazó, szakállszerű, egy ponton tapadó, olaj- vagy szürkészöld. • Az ágakat sűrűn izidiumok borítják. • Szeles, napfényes, gyakran kiszáradó helyeken, tű- és lomblevelű fák ágain, a dombvidéktől az alhavasi régióig él. • Hazánkban ritka, elsősorban a középhegységeinkben (Mátra, Bükk) és a Nyugat-Dunántúlon található.

• A légszennyezettségre érzékeny.

Szakállzuzmó – Usnea hirta

Szakállzuzmó – Usnea hirta

A mohák jellemzői • alsó devoni Horneopyton lignieri • legegyszerűbb szárazföldi élőlények • Önálló vízháztartás nincs, tápanyagfelvétel a test teljes felületén keresztül • Levél, szár, gyökér kezdetleges, magvas növényekével analóg (funkcionális hasonlóság) • Mohanövény: haploid gametofiton, ezen fejlődik a spórákat fejlesztő diploid sporofiton • Sporofiton szerepe alárendelt, önállótlan

A mohák – Bryobionta életciklusa Gametofiton: haploid spóra→protonema→ivarszervek →ivarsejtek → megtermékenyítés Sporofiton: zigóta→diploid növény→spóratartó tok→ meiózis → spóra

Mohák – Bryobionta

mohák életciklusa

A mohák rendszerezése Májmohák t. – Hepatophyta (Marchantia) Lombos mohák t. – Bryophyta Tőzegmohák o. – Sphagnopsida (Sphagnum) Valódi lombos mohák o. – Bryopsida (Polytrichum, Atrichum, Dicranum, Leucobryum, Tortula, Pleurozium, Hylocomium, Hypnum, Thuidium, Plagiomnium) sziklamohák jungermanniák becősmohák

Májmohák t. – Hepatophyta

• ősi csoport: a szárazföldi növényi lét első biztos jelei (475 millió év)

• 400 nemzetség, 10 000 faj, a mohák harmada • sejtekben terpenoidokat tartalmazó olajsejtek

• protonemából egy növény fejlődik • leveles vagy telepes test • spórák között higroszkópikusan mozgó spóraszóró fonalak vannak • leveles májmohák levélkéinek nincs középere • rhizoidok egysejtűek, nem ágaznak el

Májmohák t. - Hepatophyta

Telepes májmohák

Leveles májmohák

Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha • szabálytalanul villásan elágazó, az aljzathoz rhizoidokkal kapcsolódó, sötétzöld, feketés középérrel • Ivartalan szap.: rügykosárkák, bennük lencse alakú sarjtestek (gemmák) • homoiospórás  kétlaki •antheridiumok esernyőszerű-, archegóniumok csillag alakú tartón (receptákulum)

• bázikus, N-ben gazdag, árnyasnyirkos helyeken, mesterséges aljzatokon is • kozmopolita, gyakori

• kriptikus fajképződés: (morfológiailag hasonló egyedek, génállomány eltérő) Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha

A női archegóniumok tartója csillag alakú.

A hím antheridiumok tartója esernyőszerű. Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha

Lombos mohák t. – Bryophyta 100000 faj, Mo. 3000 Tőzegmohák o. – Sphagnopsida • tömött, kidagadó párnák • speciális ökológiai igény és élőhely

• száruk dúsan ágas, sápadtzöldek, sok víztartó sejttel • korlátlan hossznövekedésűek • rhizoid nincs, alsó részük fokozatosan elhal • lápi fajok  felhalmozódva tőzeget képeznek (bányászat) • hazánkban 24 fajuk él, védettek

Tőzegmoha – Sphagnum sp. • Nehezen megkülönböztethető fajok • száracskán az oldalágak ötössével, (3+2), vízszállító felület növelése

• spirális állás, csúcson fejecskét alkotnak • levelek egyrétegűek, víztárolásra módosult sejteket tartalmaznak • spóratartóik az oldalágak tövén fejlődnek. A tok nyele ún. pseudopodium (gametofiton képezi – haploid) • ivartalan szaporodás jellemző

Tőzegmoha – Sphagnum sp. • boreális területek, magashegységek dagadólápjai (60. szélességi körtől északra) • nálunk 24 faj, mind védett • tápanyagszegény, savanyú, nedves élőhelyen: lápokban • Zemplén, Ny-Dunántúl (Őrség, Vendvidék, somogyi Baláta-tó), Bátorliget, khg. és az Alföld peremén (pl. Csaroda, Kelemér, Sirok), egykor elterjedtebb (Hanság, Kis-Balaton)

Tőzegmoha – Sphagnum sp.

Keleméri mohos tavak



operkulum

vaginula

Tőzegmohák – Sphagnum sp.

Valódi lombos mohák o. – Bryopsida

• 650 genus, 16 000 faj • zöld mohanövényke: gametofiton, függetlenedő sporofiton • élénkzöldek • izo- v. homoiospóra • egy- v. kétlaki

• elfekvő (oldalt termő – Pleurocarp) vagy felálló (csúcson termő – Acrocarp) száracskákkal ill. ivarszervekkel és sporangiumokkal • differenciáltabb phylloid, cauloid és rizoid képletek

Lombos mohák

levelecske keresztmetszet

száracska keresztmetszet

Lombos mohák

Lombos mohák protonéma

fejlődő gametofiton

Diaspóra-bank: ivaros és ivartalan szaporítóképletek tömege a talajban

Lombos mohák

kolumella

urna

a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg

Lombos mohák – Bryidae

Erdei szőrmoha – Polytrichum formosum

Szőrmohák: legfejlettebb mohacsoport, nagy termetűek, fejlett levelek, hajtás belső differenciálódása (hydroid, leptoid, sztereid sejtek) • nagy termetű, felálló szár, nem ágazik el • párnája barnászöld-feketés, kemény tapintású • levelek árszerűek, szárazon összehajlók, felülről csillagra emlékeztetnek, levélszél fogas • spóratok nyele vöröses, tok vöröses, szőrös süveg borítja

függőleges csőröcske - savanyú talajú, nyirkos, humuszos erdők, fák töve, útrézsűk • hegyvidéken (Mátra, Börzsöny)


nemezes, szőrös süveg (kaliptra)



Katalin-moha – Atrichum undulatum • sötétzöld, puha párnákat alkot • szára nem ágas, 2-8 cm magas.

• levél nedvesen elálló, keresztben hullámos-ráncos, szárazon összehajló élénk vörösbarna színű • tokfedő hosszú, elálló csőrös • üde termőhelyeken, semleges vagy enyhén savanyú talajon

• domb- és hegyvidéki erdők tipikus mohája, fák tövénél, útrézsűkben

Katalin-moha – Atrichum undulatum


keresztben ráncos levélke Katalin-moha – Atrichum undulatum



Seprűmoha – Dicranum scoparium • laza, zöld vagy barnás párna • szár felálló, egyszerű/villásan elágazó • levelek sarlósan-seprűszerűen féloldalra hajlók, ár alakúak, élesen fűrészeltek • szár alsó részén rozsdavörös, filcszerű szövedék

• tokot ritkán fejleszt • mészkerülő erdők, fenyvesek, sovány erdei talajon; mészszegény, árnyas sziklákon, fák tövében • magasabb középhegységek, nyugati határszél (Mátra, Börzsöny, Sopronihg.)

Seprűmoha – Dicranum scoparium




Fénylő vánkosmoha – Leucobryum glaucum

• szárazon fehéresszürke, nedvesen kissé kékes, félgömb alakú tömött párnákat alkot • levél: vaskos, ép, merev, csúcsa hengeressé zárul, ér nagyon széles

• hűvös, csapadékos területek, savanyú nyershumuszos talajt jelez • Ny-Dunántúl, Középhegységek, mészkerülő lomberdők és erdeifenyvesek.



Háztetőmoha –Tortula ruralis • laza, nagy kiterjedésű, nedvesen sárgászöld, szárazon barnás gyepek

• felülnézetben csillag alakú • levele nedvesen ívesen hátrahajló, szárazon begöndörödnek, begöngyöltek • levélér hosszú, fehér üvegszerű szőrbe fut ki • spóratok nyele vöröslő, a tok tojásdad • pionír, szárazságtűrő, mész- és fénykedvelő • közönséges, sokféle aljzaton, pusztai gyepekben, háztetőkön is

Háztetőmoha –Tortula ruralis

Háztetőmoha –Tortula ruralis

Pirosszárú moha – Pleurozium schreberi

• laza, halványzöld, fénylő gyep • felálló, piros szár

• levélkék: homorúak, tojásdadok, tompa hegyűek, csúcsuk aprón fogasak, levélér hiányzik • tok és nyele pirosas barna, hengeres, hajlott. • savanyú talajú árnyas erdők, hegyi rétek, telepített fenyvesek • domb- és hegyvidéken jellemző, síkvidékeken ritka



Emeletesmoha – Hylocomium splendens • Sárgászöld gyepeket alkot. Éves hajtásonként szakaszosan, emeletesen fejlődik. •Ágrészei laposan, kétháromszorosan elágazók. •Szárlevelei sűrűn állnak, tojásdad hosszúkásak, hirtelen keskenyedő csúccsal. •Toknyele piros, a tok tojásdad, oldalt hajló, fedője rövid csőrös. •Üde talajt, savanyú humuszt jelző faj. Mészkerülő erdőkben gyakori. •Nálunk a domb- és hegyvidéken jellemző, a síkvidékeken ritka

Emeletesmoha – Hylocomium splendens



Ciprusmoha – Hypnum cupressiforme

•Telepe tömött, zöld, fénylő, levelei hajfonatszerűen ráhajlanak a szárra • szára szabályosan elágazó • tok ritkán van, piros nyélen felálló, görbült, fedője csőrös • kozmopolita, hazánkban mindenféle aljzaton, erdőkben, gyepekben, talajon, fák kérgén, sziklákon is elterjedt

•üde, mezofil termőhely



Tujamoha – Thuidium abietinum

• merev, laza, barnászöld-sárgászöld gyep • kétszeresen elágazó, fenyőcskére emlékeztet • mindig meddő, spóratokot nem képez • fény- és mészkedvelő, szárazságtűrő • kontinentális területeken: pusztagyepekben, más száraz gyepekben, országszerte gyakori

Tujamoha – Thuidium abietinum

Fodroslevelű ligetmoha – Plagiomnium undulatum

• alacsony, gyakran elfekvő szár

• levél keskeny nyelv alakú, csúcsuk lekerekített. Felülete hullámos, fényes, nedves • Nedves, párás levegőjű, árnyas termőhelyeken: források, patakok mellett, völgyalji erdőkben • Khg.-ekben gyakori, Alföldön lápés ligeterdőkben él.



Harasztok • Szabályozott belső vízháztartás, szállítószövet, szár differenciálódása • Szaporodás víztől független • Sporofiton szerepének növekedése a gametofitonénak rovására • Nagy tömegű spóratermelés • szilur-devon: 2 fő evolúciós irány – vese alakú sporangium, mikrofillum – sugaras szimm. sporangium, valódi levél

A harasztok rendszerezése Korpafüvek t. – Lycopodiophyta (Lycopodium) Zsurlók és páfrányok t. – Moniliphyta Zsurlók o. – Equisetopsida (Sphenopsida) (Equisetum) Kígyónyelvpáfrányok o. – Ophioglossopsida (Ophioglossum) Valódi páfrányok o. – Polypodiopsida (Asplenium, Polypodium, Pteridium, Athyrium, Dryopteris, Thelypteris) Korpafüvek t.

psilótumok o. kígyónyelvpáfrányok o. zsurlók o. marattiapáfrányok o. leptosporangiumos páfrányok o. a magvas növények törzsei

Moniliphyta – zsurlók és páfrányok t.

Korpafüvek t. – Lycopodiophyta - karbonkori kőszénmocsarak uralkodó fái (pecsétfák, pikkelyfák) - Ma 1200 faj: korpafüvek, csipkeharasztok, durdafüvek -Magyarországon 7 faj (Huperzia, Diphasiastrum, Lycopodium, Selaginella) (védettek) - villás elágazódás - mikrofillumok levélhónaljában képződő sporangiumok - sporofillum-füzér - „boszorkányliszt”: spóratömeg gyógyászati alkalmazása (sebhintőpor), villanópor

Kapcsos korpafű – Lycopodium clavatum •Földön kúszó szára több méteres, zölden áttelelő (Ch). •Levelei a száron sűrűn, spirális rendben állnak; aprók, ár alakúak, szőrszálban végződnek. •Sporofillumos hajtásrészei felállók (1020 cm), a sporofillumfüzér nyeles, kettesével áll. Spóraérés: VII-IX. Izospóra.

• pionír, fényigényes; csapadék- és hidegkedvelő, mészkerülő • Ny-Dt. (Őrség, Alpokalja), Khg. egyes pontjain mészkerülő erdőkben, fenyvesek, másodlagos élőhelyek (fenyér, nyiladék) • védett (10000 Ft)

Kamefiton (Ch)

Kamefiton (Ch): Évelő lágyszárúak, a föld feletti hajtástengelyek hosszabb életűek, több mint egy vegetációs időszakig élnek, legyökeresedhetnek, átvészelő szervük talajfelszín felett található fedetlen rügy, melyet rendszerint a hótakaró véd.

Kapcsos korpafű – Lycopodium clavatum




Zsurlók és páfrányok t. – Moniliphyta Kígyónyelvpáfrányok o. – Ophioglossopsida •villás elágazás •Ophioglossum (1), Botrychium (4 hazai faj)

Kígyónyelv – Ophioglossum vulgatum

• Kis termetű, vékony, kúszó gyöktörzsű • Villásan elágazó hajtás: vegetatív és generatív részre tagolt • Vegetatív rész: lágy, nyelvszerű, zsírfényű, ép szélű, világoszöld.

• Generatív rész: szárra emlékeztető hajtáság csúcsán sporangium-füzér • árnyéktűrő, üde vagy nedves termőhelyet igényel • láp- és ligeterdők, nedves, üde rétek • Védett (2000 Ft) Geofiton (Ge)


sporangium-füzér


Zsurlók és páfrányok t. – Moniliphyta Zsurlók o. – Equisetopsida - Karbonban virágkor - ma visszaszorulóban lévő, ősi növénycsoport - Világszerte 25 faj, hazánkban 8 faj - szár ízekre tagolódik, örvösen elágazó - levelek redukálódtak, ízeknél mikrophyllum-hüvellyé nőttek össze - spóratermelés a generatív hajtáson vagy a vegetetív hajtás tetején sporangiófórum-füzéreken - homoiospóra, 2 elatéra

oldalágak

mikrofillumhüvely

oldalág alsó internódiuma

Vegetatív hajtás

Generatív hajtás

Sporangiofórum-füzér

Sporofiton Gametofiton gyöktörzs zigóta Archegónium petesejt

hímivarsejt

Antheridium

Spóraképződés

Óriás zsurló – Equisetum telmateia • Nagy termetű (50-100 cm), dúsan oldalágas, gyöktörzses haraszt. Vegetatív és generatív hajtása eltérő (Vernalia) •Generatív hajtás: halványsárga, vaskos •Vegetatív hajtás: fehéressárgás, mindig dúsan oldalágas, az oldalágak világoszöldek, többszörösen elágazók. •Félárnyéktűrő; nedves, tápanyagban gazdag talajokon él. • égerligetek, szivárgó vizes bükkösök, forráslápok, mocsarak • domb- és hegyvidékeken gyakori, az Alföldön ritka. • Geofiton (Ge): Talajbeli módosult hajtással (hagymával, gumóval vagy gyöktörzzsel) vagy a gyökéren lévő rüggyel áttelelő növények.

Geofiton (Ge)

Óriás zsurló – Equisetum telmateia


Mezei zsurló – Equisetum arvense • 20-50 cm magas, örvösen álló oldalágú, gyöktörzses haraszt (Vernalia-típus) • Sporofillumfüzért viselő generatív hajtása kora tavasszal jelenik meg, sárgásbarna színű, a csomókon hártyás levélhüvelyeket visel

• Vegetatív hajtás: tavasz végén, bordázott, zöld, oldalágas v. anélküli. Csomónként 5-12 oldalszár helyezkedik el rajta, amelyek újból elágazhatnak. • igénytelen, inkább mészkerülő, zavarástűrő • országszerte közönséges, néhol terhes gyom (szántók, rétek, gyomtársulások) Geofiton (Ge)

központi üreg

Mezei zsurló – Equisetum arvense

levélhüvely






Zsurlók és páfrányok t. – Moniliphyta Leptosporangiumos páfrányok o. – Polypodiopsida (Pteropsida, Filicopsida) -Harasztok legnagyobb, legjelentősebb csoportja (10 000 faj) -leptosporangium: 1 sejtből alakul ki, nyeles, fala 1 sejtrétegű, benne csak 64-256 spróra -(a korábbiaknak eusporangiuma van: sok kezdeti sejt, ülő, vastagabb fal, sok spóra) - szív alakú előtelep (prothallium) - Nagy, tagolt, villásan erezett, kezdetben begöngyölt levél - Sok sziklalakó és erdei faj

Gametofiton: spóra→előtelep→ivarszervek→ivarsejtek Sporofiton: zigóta→diploid növény→spóratartó→spóra

A páfrányok életciklusa

A páfrányok előtelepe és ivarszervei Antheridium

Archegónium

Sporofiton Gametofiton

•A spórák spóratartókban (sporangiumokban) termelődnek •A sporangiumok a levél fonákán, szélén vagy főerén szóruszokban állnak •A szóruszokat gyakran fátyolka (induzium) borítja

Páfrányok – Pteropsida

Páfrányok o.– Pteropsida

Aranyos fodorka – Asplenium trichomanes

• Kis termetű (5-30 cm), tőálló leveleket viselő, évelő páfrány • Levél: páratlanul szárnyas, sok levélkepárral, ezek oválisak, csipkés szélűek • Levélgerinc fénylő fekete • spórák a levélkefonákon csíkszerű szóruszokban • félárnyékot kedvelő, szárazságtűrő, az aljzat kémhatására nem igényes • sziklagyepek, sziklahasadékok, törmelékes talajú erdők, másodlagosan építményeken (pl. kőfalakon) Hemikriptofiton (He)

Hemikriptofiton (He): Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek.




Gímpáfrány – Asplenium (Phyllitis) scolopendrium •Kis v. közepes termetű, tőálló leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő páfrány. •Levelei 10-60 cm hosszúak, keskenylándzsásak, ép szélűek. •A szóruszok a nagyobb levelek fonákán, az oldalerekkel párhuzamos sávokba rendeződtek. Spóraérés VII-IX. •Hűvös, párás (mikro)klímát, fagymentes helyeket kedvelő, erősen árnyéktűrő, mészkedvelő faj. •Üde lomberdők sziklafalainak, sziklarepedéseinek páfránya.

•Középhegységeinkben szórványos. Alkalmilag kutak oldalaiban is megtelepedhet. Védett (2000 Ft)!

Hemikriptofiton (He)

Gímpáfrány – Phyllitis scolopendrium




Édesgyökerű páfrány – Polypodium vulgare • kis termetű, elágazó, kúszó gyöktörzses évelő • a levelek 1x szárnyasan szeldeltek, a szárnyak ép szélűek, a levéllemez áttelel.

• szóruszok a levélfonákon kettős sorban állnak („dudorok”), fátyolka nélküliek • szárazságtűrő, az alapkőzet kémhatására nem érzékeny • pionír, árnyékkedvelő; sziklarepedésekben, erodált talajfelszínen, fatuskón, fatörzsek tövén • hegy- és dombvidéken gyakori, az Alföldön ritkaság.

Geofiton (Ge)

Édesgyökerű páfrány – Polypodium vulgare



Fedetlen szóruszok


Saspáfrány – Pteridium aquilinum • nagy termetű (1-2m), kúszó gyöktörzses, sarjtelepes évelő • levél igen hosszú nyelű (-150 cm) háromszögűek, 3-4 szeresen szárnyasan összetettek • szóruszok a levél szélén (marginálisan) annak behajló szélétől takartan helyezkednek el • fényigényes, jó vízellátottságú, savanyú talajokon • mészkerülő erdők és üde lomberdők, vágások, nyiladékok • Ny-Dunántúl, Északi-középhegység Geofiton (Ge)

Saspáfrány – Pteridium aquilinum





G1


G1


Hölgypáfrány – Athyrium filix-femina

• nagy termetű (-150 cm) hosszú leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő • levél: lándzsás, középen a legszélesebb, 2x szárnyaltak, finoman fűrészesek. Levélgerinc csak gyengén szőrös, a levéllemez lágy, világoszöld, sohasem telel át.

• szóruszok oválisak, fátyolka vese alakú • árnyéktűrő, üde-nedves erdei termőhelyeken, kissé mészkerülő • üde lomberdők, láp- és ligeterdők, mészkerülő erdők. Hegyvidékeken gyakori. Hemikriptofiton (He)



Erdei pajzsika – Dryopteris filix-mas • nagy termetű, rövid gyöktörzsű évelő • levél: lándzsásak, közepükön a legszélesebbek, 2x szárnyaltak, a másodrendű szárnyacskák finoman fogasak. A levélgerinc erősen barna pelyvaszőrös, a levéllemez sötétzöld, gyakran áttelelő • szóruszok kerekek, fátyolka vese alakú

• árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyeken • lomberdők, láp- és ligeterdők, szurdokerdők, mészkerülő erdők, hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken szórványos Hemikriptofiton (He)

Erdei pajzsika – Dryopteris filix-mas

Erdei pajzsika – Dryopteris filix-mas

erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina)

szálkás pajzsika (D. carthusiana)

erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina)

Szálkás pajzsika – Dryopteris carthusiana • közepes termetű, rövid gyöktörzsű évelő • levél: háromszög alakúak, 3x szárnyaltak, a szárnyacskák fogasak, csúcsukon gyakran aprón szálkásak. A levélgerinc világosbarna pelyvaszőrös. Gyakran áttelelő. • szóruszok kerekek, a fátyolka vese alakú • árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyet igénylő, mészkerülő, pionír • üde lomberdők, láp- és ligeterdők, kultúrfenyvesek, mészkerülő erdők • hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken ritka. Védett (5000 Ft). Hemikriptofiton (He)

Szálkás pajzsika – Dryopteris carthusiana

Tőzegpáfrány – Thelypteris palustris •Közepes, nagy termetű (30-80 cm), hosszan kúszó, vékony gyöktörzsű, nagy telepeket alkot. • levél: kopasz, világoszöld, 2x szárnyas, az alsó szárnyak ugyanolyan hosszúak, mint a középsők. •Szóruszok kerekdedek • félárnyéktűrő; jó vízellátottságot, pangóvizet, tőzeget jelez • éger- és fűzlápokban, tőzeges talajú nádasokban, zsombékoló magassásosokban él • mára megritkult, védett (5000 Ft)

Geofiton (Ge)

Tőzegpáfrány – Thelypteris palustris



• • • •

A. filix-femina: 2-3x, világoszöld D. filix-mas: 1x összetett+szeldelt, középen a legszélesebb, sötétzöld D. carthusiana: 2-3x, alul a legszélesebb, méregzöld T. palustris: 2x, alul-középen egyforma, világoszöld

Növényrendszertan gyakorlatok

Recommend Documents