Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképzı Fıiskolai Kar
A szerzı neve: Ármos Anita Ifjúságsegítı szak
Élménypedagógiai gyakorlatok Túraszervezés
A témavezetı neve: Bányai Sándor Budapest, 2008
1
Tartalomjegyzék: 1. 2. 3. 4. 5.
Bevezetés ............................................................................................................ 3 Alapfeltételezés .................................................................................................... 3 Mi az élménypedagógia?...................................................................................... 4 A túraszervezés .................................................................................................... 5 Tervezés ............................................................................................................ 5 5.1. Célcsoport meghatározása............................................................................. 5 5.2. A túra nevelési és oktatási céljainak meghatározása..................................... 6 5.3. Az alapvetı feltételek meghatározása........................................................... 6 5.4. Kockázatelemzés és kockázatkezelés ........................................................... 7 5.5. A túra részletes programtervének elkészítése ............................................... 9 5.6. Biztonság, baleset megelızés, egészségügy, higiénia................................. 11 5.7. Élelmiszer és folyadék ................................................................................ 12 5.8. Kelléklista összeállítása .............................................................................. 12 5.9. A költségvetés elkészítése........................................................................... 13 5.10. Válságterv elkészítése ............................................................................... 13 6. Szervezés............................................................................................................ 14 6.1. Elıtúra......................................................................................................... 14 6.2. A résztvevık felkészítése és tájékoztatása.................................................. 15 6.3. Adatlapok kitöltetése................................................................................... 16 6.4. Kellékek beszerzése .................................................................................... 16 6.5. Szabályalkotás............................................................................................. 16 6.6. Döntés ......................................................................................................... 18 7. Lebonyolítás ....................................................................................................... 19 7.1. A túra........................................................................................................... 19 8. Záró szakasz ....................................................................................................... 29 8.1. Felszerelés megtisztítása, ápolása, kellékek visszajuttatása ....................... 29 8.2. Elszámolás .................................................................................................. 30 8.3. Értékelés...................................................................................................... 30 9. Köszönet............................................................................................................. 30 10. Kérdıív............................................................................................................... 31 11. Befejezés ............................................................................................................ 32 12. Táblázatok, ábrák, illusztrációk ......................................................................... 33 13. Irodalomjegyzék................................................................................................. 34 14. Mellékletek......................................................................................................... 35
2
Mottó: „Rossz idı nincs, csak rosszul öltözött turista!”
1. BEVEZETÉS Dolgozatomban a túraszervezés legfontosabb lépéseit szemléltetném, az általam szervezett egy napos túra bemutatásával. A tapasztalataim, a tulajdonságaim és az érdeklıdési köröm az, ami e téma alaposabb megismerésére késztetett. A választható dolgozatok címei közül számomra kiemelkedett az élmény szó. Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy e szó hallatán a legtöbb embernek valami kellemes esemény jut az eszébe, ahogy nekem is; bár az én olvasatomban –tudva milyen tantárgyról van szó-, ez a szó elsısorban a kalanddal csengett egybe. Mivel imádom a kihívásokat és tesztelni határaimat, ezt tartottam a nekem való témának. Csak késıbb konkretizálódott a túraszervezés témakörére, amit több szempontból is jó választásnak tartok. Szerencsémre mindig olyan tanáraim voltak, akik fontosnak tartották a túrázást, a táborozást, az új kalandokban rejlı tanulás élményét és az élményben rejlı tanulást. Nemcsak tanáraim, de szüleim is ezt a nézetett vallották/vallják és ebben a szellemben, családi körben is sok tapasztalatra tettem szert, miközben a természetszeretet érzése is kialakult bennem. Mindezek által a folyamatos élményszerzés igénye fejlıdött ki bennem, ami elsısorban a mozgásban, a sportolásban teljesedett ki. Az itt elért sikerek kellı határozottsággal és magabiztossággal ruháztak fel, melyek az irányító szerep gyakorlására késztetnek. Ebben a szellemben vágtam bele a téma teljes körő tanulmányozásába, hogy egy jó élményt szerezzek másoknak, amibıl ık is és én is, tanulhatunk!
2. ALAPFELTÉTELEZÉS Vajon mi érdekli igazán a mai fiatalságot? Sokan erre a kérdésre azonnal válaszolnák: a TV és a számítógép. Ebben a reakcióban pedig lenne némi igazság, hiszen az Ifjúság 2004 adatai szerint a 15-19 éves fiatalok hétköznapokon, átlagosan két és fél órát töltenek TV nézéssel, míg ez a szám hétvégekre lebontva már négy órára ugrik. A 20-24 és 25-29 évesek körében ez az érték kevesebb ugyan, de a hétköznapi átlag 141 és 135 perc, illetve a hétvégei átlag 217 és 208 perc is elég soknak számít. De mi van akkor, ha mindez azért van, mert nem mutatunk ennél jobb elfoglaltságot? Megadjuk a fiataloknak azt a lehetıséget, hogy kilépjenek ebbıl az elektronikus világból vagy inkább hagyjuk, had szórakoztassák ıket ezek a különleges eszközök? Vagy még rosszabb; ha akarnánk se tudnánk kirángatni ıket? Véleményem szerint mindent csak akarni kell és, hogy a gyerekek bármit képesek befogadni, ha azt a megfelelı módon tálaljuk a számukra. Egy biztos, a TV és a számítógép vonzása óriási több okból is.
3
Nem kell szabályokhoz alkalmazkodni, vagy ahogy David Buckingham fogalmaz: „A televízió aztán nem támaszt feltételeket…csupán egyet vár el: nézését.”1 Ezenkívül pedig rendkívül egyszerő, túl sok energiánkba nem kerülı tevékenység, ráadásul mi irányítunk mindent. A számítógépnél is felsorolhatnánk ezeket a dolgokat, de talán ami a leginkább vonzza a fiatalokat, az a sokrétőség és az az „interaktivitás”, amit ez a készülék hordoz. Viszont számításba kell venni azt is, hogy a Tv-nek és a számítógépnek megvannak a maga hátrányai is. A lényeg viszont az, hogy a fiatalok jelentıs többsége ezeken a szerkentyőkön tölti a szabadidejét; mondatják ezt velem az adatok és a személyes tapasztalatok. Sajnálatos módon pedig nagyrészük nem a pozitív hatást elérı tevékenységeket végzik rajta. Az ifjúság egy része „beszorult” az otthonába. A nap elsı felét az iskolában töltik, majd a szabadidejüket – amirıl maguk dönthetnek – szintén a négy fal között „ülik le”. Szükséges lenne, hogy a fiatalokat jobban megismertessük a természet adta számos izgalmas lehetıséggel, és az abból áradó
kiegyensúlyozottsággal,
szabadsággal
és
egészséggel.
A
természettel
való
megismerkedésnek pedig egy kitőnı formája a túrázás. Alapfeltételezésem tehát, hogy a fiatalok túl kevés vagy semennyi idıt nem töltenek el, olyan pozitív hatások sokaságával telített terepen, mint a természet; helyette inkább az „elektronikus világ” kerül elıtérbe.
3. MI AZ ÉLMÉNYPEDAGÓGIA? „Az outdoor élménypedagógia – vagy más néven kalandpedagógia a német Kurt Hahn nevéhez főzıdik. Hahn 1920-ban, Németországban alapított iskolát, a Salem Schule-t, mely egy merıben újfajta képzési modell, az ún. tapasztalati oktatás szerint mőködött. A tapasztalati oktatás célja az akadémikus tudás megszerzése helyett a személyiség és az érettség fejlesztése az aktív tapasztalatszerzés folyamatán keresztül… A kalandterápia integrálja a Tapasztalati Tanulás módszerét és a szabadban, természetes környezetben végzett fizikai jellegő gyakorlatokban alkalmazza azt. Ezen programok során a résztvevık az outdoor gyakorlatokat megoldva szereznek tapasztalatokat, amelyekbıl – a feladatok követı megbeszéléseken logikai ívet teremtve a szimbólumként használt gyakorlat és a mindennapi élet között – a valós életben felhasznált tanulságokat fogalmaznak meg.”2
1
David Buckingham: A gyermekkor halála után 8. oldal Szabó Gábor, „Kurt Hahn –a kalandpedagógia atyja” a Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítvány honlapján http://www.kette.siteset.hu/index.php?m=2012 (2008. 04. 15) 2
4
4. A TÚRASZERVEZÉS A túraszervezés folyamatát voltaképpen négy nagy szerkezeti részre oszthatjuk fel: tervezés, szervezés, lebonyolítás és záró szakasz. Mielıtt azonban kifejteném ezek tartalmát, fontos tisztázni magát az alapfogalmat. „túrának azt a szabadidıs programot nevezzük, ahol a cél az Út maga, azaz az élmények, kihívások, tanulási helyzetek egy közösen megtett út során érik a résztvevıket. Tábornak tartjuk azt a rendezvényt, ahol elhagyjuk az otthon, az iskola környezetét, de az élmények, események többségükben egy adott helyhez köthetıek.”3
5. TERVEZÉS 5.1. Célcsoport meghatározása A tervezés egyik eleme a célcsoport meghatározása. Ez rendkívül fontos, hiszen erre a csoportra alakítjuk a túra egész arculatát; azt, hogy mit csináljunk, hol csináljuk, mikor csináljuk, illetve, hogy csináljuk-e egyáltalán? Az én célcsoportom 10 éves gyermekekbıl áll, akik egy állandó közösség (egy osztály) tagjai. Most járják az általános iskola 4. osztályát, így már lassan négy éve ismerik egymást. Szerencsére ennyi ideje én is ismerem ıket, így tisztában voltam azzal, hogy ha akarnak kiválóan együtt tudnak mőködni, azzal, hogy ki-kivel áll jobb, illetve rosszabb kapcsolatban és, hogy ebben a csoportban is megvan a gyerekeknél általánosan jelentkezı fiú-lány ellentét. Természetesen elınynek minısül, ha nem csak a fiatalokat, hanem a hozzájuk tartozó szülıket is ismeri a szervezı; ez a plusz nekem megadatott, így könnyebb volt a résztvevık listájának elkészítése, illetve a felvilágosítás és kapcsolattartás is. „A minimális létszámot célszerő legalább 5 fıre tervezni, hiszen az alatt igazából csoportról nem beszélhetünk. Biztonsági szempontból is helyesebb, hiszen egy esetleges sérülés esetén így ketten maradhatnak a sérülttel és ketten tudnak segítségért menni. Amennyiben a célcsoport gyerekekbıl áll, akkor minimum két felügyelı felnıttre is szükség van. 10 fı felett minden további 10 gyerekre legalább 1 felnıtt jelenléte szükséges.”4 Ennek tudatában terveztem a túrát 10 fıre, és mellém még egy felnıtt segítségre. Az ismeretségek révén 5 fiú és 5 lány vállalta a kihíváson való részvételt, természetesen szülıi beleegyezéssel. Segítınek édesanyámat választottam egyrészt azért, mert kiválóan ért a gyerekek nyelvén,
3
Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, „Sárról nem volt szó…! – Túratervezés a kockázatelemzés és kockázatkezelés módszerével” In: Muskovits I., szerk., Szabadidı-kalauz (Budapest: Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft., 2005) 5. oldal 4 Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, i.m., 6. oldal
5
másrészt pedig azért, mert a túra minden egyes résztvevıjét, és a hozzájuk tartozó szülıket is ismeri; akik így talán egy kicsit nagyobb nyugalommal engedik el gyermekeiket.
5.2. A túra nevelési és oktatási céljainak meghatározása „Egy-egy túrának nagyon komoly nevelési hatása van, és értékes oktatási tartalmakat hordozhat.”5 A túrával rövid és hosszú távú pedagógiai célokat szeretnék elérni, melyeket célszerőnek tartottam egységekre lebontani; hiszen a résztvevık egyéni és közösségi szinten is más-más dolgokban fejlıdhetnek, ismereteik bıvülhetnek, illetve maguk a szervezık is sokat okulhatnak a folyamatból.
Ki profitál?
Mit profitál?
résztvevı
Nevelési célok: nı a kitartása, fejlıdik az alkalmazkodó képessége, változik a társaihoz való viszonya, erısödik a felelısség érzete, vállalkozó kedve megerısítést kap, jobban megismeri önmagát, fejlıdik a problémamegoldó képessége és kreativitása Oktatási célok: megtanul térképet olvasni, megismerkedik a Vértes növény-és állatvilágával, az erdei illemkódexszel, illetve a Csókakıi vár múltjával és jelenével.
csoport
Erısödik a csoporttagok közti összetartó erı, az ún. csoportkohézió, illetve a kooperációs készség; jobban megismerhetjük a résztvevık teherbírását, tőrıképességét, illetve „éles" helyzetekben történı reakcióit; gyakorolhatjuk a hatékony kommunikáció és döntéshozatal módszereit, elısegítjük a kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb osztálylégkört.
vezetı
Vezetıi tapasztalatok gyarapodás, kockázatelemzési- és kezelési módszerek megtanulása és gyakorlati alkalmazása.
5.3. Alapvetı feltételek meghatározása Eljött az a pillanat, amikor ki kellett találnom, hogy mi legyen az úti cél, az útvonal, illetve megállapítsam az idıpontot és idıtartamot, természetesen a fenti információkat figyelembe véve. A gyerekekkel és a szülıkkel való egyeztetés folyamán világossá vált, hogy a szülık nem nagyon szeretnének több napos kirándulást, ezért már a szervezési munkálatok legelején meghatározást kapott az alapkoncepció, miszerint egynapos kirándulást fogok szervezni. Ez az elsı komolyabb túraszervezésem, ezért úgy gondoltam, hogy ez a feladat is elég kihívást és felelısséget hordoz számomra. Elıször az úti cél megtalálása okozott némi nehézséget; ugyanis Dunaújváros az Alföldön terül el, ebbıl kifolyólag pedig viszonylag sokat kell utazni 5
Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, i.m., 6. oldal
6
ahhoz, hogy egy közepes szintő túraútvonalnál találjuk magunkat. Egy egynapos túra esetén pedig, figyelni kell arra, hogy az utazás ne vegye el a túra nagy részét, csökkentve a túra alatt megszerezhetı élmények számát és ezzel párhuzamosan a résztvevık motivációját. A Túraszervezés szerint „egynapos túra esetén még a két óra is túl sok”6 Nos internetes böngészések során ráakadtam egy remek úti célra, a Csókakıi várra, amit a térkép szerint viszonylag egyszerően el is lehetett érni Csákberénybıl. Így az úti célt meghatároztam, a kiindulási ponttal együtt. A nehézséget az okozta, hogy Dunaújvárosból Csákberénybe két és fél óra alatt lehetett eljutni, ráadásul nagyon korán kellett volna elindulni ahhoz, hogy egy megfelelı idıpontban tudjuk megkezdeni a túra útvonalának megtételét. Az utazási idıtartamtól megijedve próbáltam más úti célt keresni, de rá kellett döbbennem, hogy bárhova megyünk – mint említettem egy közepes szintő túraútvonalhoz – legalább ennyit vagy még többet kellene utaznunk. Hiába elemeztem az utazást busszal vagy vonattal, különbözı idıpontokban, és különbözı irányba tartó jármővekkel, az utazási idı nem változott. Így megmaradtam az alapötletnél, miszerint Csákberénybıl elindulva meghódítjuk a Csıkakıi várat; a kiindulási pontra pedig átszállással, busszal fogunk eljutni. A túraútvonal kijelölésében már nem voltam ennyire határozott, de mivel tervbe volt egy elıtúra, elégnek éreztem a lehetséges útvonalak pontos ismeretét, hiszen majd a gyakorlatban elválik melyik a legtökéletesebb. Mindezek után nagyon fontos volt a megfelelı idıpontot megtalálni, hiszen nincs lehetıség, például az idı miatt vagy bármilyen más nem várt esemény miatt elhalasztott programokat, a túra következı napjára tolni. Továbbá célszerő az is, ha lehetıleg minden résztvevı ráér a kitalált idıpontban. Ezért két lehetséges idıpontot jelöltem ki: 2008. február 23.-át és március 1.-jét; az elırejelzést és személyes tapasztalatokat figyelembe véve, és reménykedve, hogy mindenki el tud jönni és jó idınk lesz. A túra idıtartamának meghatározásánál, mint az útvonalnál, az elıtúrára támaszkodtam, hiszen látatlanban lehetetlen lett volna pontosan kitalálni, mennyi idıre van szükség. Azonban mérlegeltem a visszautazás lehetıségeit, mert fontos tudni az idıhatárainkat.
5.4. Kockázatelemzés és kockázatkezelés „A kockázatelemzés és kezelés módszere a bizonytalannal való egyenes szembenézés, az elıre nem láthatóra történı felkészülés, preventív megközelítésmód a résztvevık maximális biztonságának megteremtése céljából.”7
6 7
Bányai Sándor- Besnyi Szabolcs, i.m, 46. oldal Op. cit. 8. oldal
7
A kockázatelemzés szempontjából három különbözı szintet kell megkülönböztetnünk: o veszélyhelyzet (MAJDNEM balesetet). o incidens (A baj MEGTÖRTÉNT) o krízis (súlyos incidens következik be) Fizikai kockázatok a résztvevıkre nézve: Kockázatok Minısítés Megelızés a tervezés és szervezés során Rossz fizikai közepes elıtúra lebonyolítása kondíció reális tervezés a célcsoport kondícióinak ismeretében Rosszullét, magas adatlap kitöltése megbetegedés mentıcsapat felállítása egészségügyi láda összeállítása
Megoldása a túra közben
kommunikáció az érintettekkel
szükség esetén hosszabb pihenı megfelelı gyógyszer útvonal módosítás súlyosabb esetben orvost, mentıt hívni! szülıket értesíteni esıkabát szükség esetén útvonal módosítás jelzısíp pánik elkerülése szükség esetén segítık és rendırség bevonása és szülık tájékoztatása
Rossz idıjárás
alacsony
Elveszés, lemaradás
magas
Éhség, szomjúság
közepes
Baleset, sérülés magas
megfelelı idızítés idıjárás jelentések figyelemmel szabályalkotás és tudatosítás felkészítés a terepen való tájékozódásra eszközök használatának ismertetése számok és párok beosztása bıséges, laktató, egyszerő, nem romlandó élelmiszerek beszerzése résztvevık felkészítése megfelelı felszerelés (bakancs, hátizsák) beszerzése a célcsoport adottságainak és felkészültségének megfelelı útvonal, és terep választása egészségügyi láda felszerelése egészségügyi adatlapok kitöltése
vásárlás élelem megosztása
egészségügyi láda használata súlyosabb esetben orvost, mentıt hívni! szülıket értesíteni az ismétlıdés lehetıségének megakadályozása
8
Pszichikai kockázatok a résztvevıkre nézve: Megelızés a tervezés és szervezés során
Megoldása a túra közben
Kockázatok
Minısítés
Ráhangolódás hiánya
közepes
részletes tájékoztatás
menetelı szöveg
Komfortzóna elhagyása
közepes
elızetes tájékoztatás
Pszichikai kimerültség
magas
célcsoportnak való megfelelés
folyamatos kommunikáció pihenık beiktatása folyamatos kommunikáció, folyamatos lelkesítés, motiválás pihenık személyes példamutatás folyamatos nevelıi jelenlét túra közben is felhívni a veszélyeire a figyelmet
Fegyelmezetlen, magas felelıtlen magatartás
felelısségtudat kialakítása szabályismertetés
Kockázatok a csoportra nézve: Kockázatok Minısítés Megelızés a tervezés és szervezés során Vezetı kiesése magas megfelelı vezetıi létszám Túl magas elvárások Eltévedés
közepes
magas
célcsoportnak való megfelelés elıtúra térkép mentıcsapat
Megoldása a túra közben
nem szabad folytatni, ha nem vagyunk elegen elvárások módosítása jelzısíp, mobiltelefon pánik mellızése visszatalálni a már beazonosított helyre
5.5. A túra részletes programtervének elkészítése Minden túra megköveteli a pontos programtervet (lásd: VI. Melléklet)! Vannak dolgok, melyeket elıre, pontosan lehet tudni; viszont vannak olyanok, melyeket hozzávetılegesen tud csak meghatározni az ember, dacolva a bizonytalansággal és az ebbıl fakadó következményekkel. Viszont a tervezésnél úgy gondoltam, hogy ezeket biztonsági tervvel, plusz ötletekkel könnyen lehet csökkenteni. Pontosan lehet tudni például a busz indulását,
9
amire lehet alapozni a továbbiakat. A gyülekezés idıpontját a busz indulása elıtt fél órára tettem, hogy legyen elég idı a szükségletek elvégzésére, a felszerelés ellenırzésére, illetve egyéb fontos melléktevékenységek befejezésére; gondolok itt például – gyerekek révén – a búcsúzkodásra. Ekkora létszámnál ezt az idıt elegendınek éreztem – természetesen, ha nagyobb létszámú csoporttal mentem volna, akkor több idıt kellett volna szánni e tevékenységek elvégzésére. Persze ez az idı arra is kiváló, hogy mindenki kicsit felébredjen, megkeresse azt, akivel a buszon együtt akar ülni és, hogy a szülık egy kicsit jobban megismerjék a vezetıket; jobb esetben csökkentve ezzel a szülıi bizonytalanságot. Épp ebbıl a példából kiindulva tartottam fontosnak, hogy én, mint vezetı, elsıként érjek a helyszínre, kimutatva ezzel lelkesedésemet, megbízhatóságomat. A túra kiindulási pontjára való megérkezés is nagyjából meghatározható, hiszen a busz menetideje adott; így a túra útvonalának megkezdését is elég pontosan kitőztem. Innentıl jön a hozzávetılegesen meghatározható része a túrának. Szerencsére konkrét idıpont után nem kellett „szaladnunk”, hiszen az erdı nem zár be és a Csókakıi vár is bármikor megtekinthetı. Két dolgot viszont fontosnak tartottam figyelembe venni. Az elsı, hogy sötétben már ne tartózkodjunk az erdıben, hiszen a gyerekek megijedhetnek, illetve nagyobb az eltévedés, elveszés valószínősége. Ezért itthon folyamatosan figyelemmel kísértem a sötétedés idıpontjait, amibıl azt a konzekvenciát vontam le, hogy 16:30 és 17:00 között mindenképpen el kell érnünk a várat. Így még lesz elég idı a vár és az általa nyújtott kilátás megtekintésére a megfelelı fényviszonyok közepette, illetve mire besötétedik, már Csókakı közvilágítással ellátott részén leszünk. A biztonság kedvéért azért helyet kapott a kelléklistában az elemlámpa is. A másik jelentıs dolog a hazautazás idıpontja volt; ugyanis egyetlen egy busz indult Csókakırıl Székesfehérvárra – és onnan Dunaújvárosba –, a 18:28-as. Ezt mindenképpen el kellett érnünk, és itt még nem tudtam, hogy a buszmegálló milyen távolságra van a vártól. Erre is az elıtúra ad majd választ. A túra kiindulási pontjára való megérkezés és a vár meghódítása közötti tevékenységek megállapítására, több szabályt alkottam magamnak. Figyelnem kell arra, hogy a túra ne legyen túl zsúfolt, mert akkor a nap késıbbi felére hagyott érdekes dolgokat már nem tudják a gyerekek olyan szinten befogadni, mint szeretném. Persze a másik végletbe sem szabad beleesnem, miszerint túl laza a napirend, mert ez káoszt eredményezhet, valamint azt, hogy a gyerekek – az alapfeltételezésemnek megfelelıen – inkább az elektronikus világba menekülnek, minthogy kihasználnák a természet adta lehetıségeket, hiszen közülük néhányan nem ismerik azokat. Fontos, hogy mindenre megfelelı mennyiségő idıt szánjak; inkább többet, mint kevesebbet, hiszen további ötletekkel még mindig könnyebb elıállni, mint 10
kitalálni, melyik érdekes programot halasszam el idıhiány miatt. Éppen ezért, a tarsolyomban volt egy-két elıre nem tervezett játék, mert sose tudni mikor lehet rájuk szükség. A szükséges idıt nemcsak az élmények befogadására, hanem a pihenıkre is rá kell szánni, így a programtervbe is bele kell kalkulálni. Életkoruktól függıen én a rövidebb pihenıket 45 percenként, a hosszabbakat pedig igény szerint terveztem. Ezek azonban mind-mind összefüggnek a terep adta lehetıségekkel. Természetes például, hogy nem tartunk pihenıt 45 perc után egy ágas-bogas területen, ha tudom, hogy 10 perc séta után vár ránk egy kiépített pihenı; és véleményem szerint az is megengedett, ha a program a túra egy részén azért sőrősödik be, mert ott van a megfelelı terep, igaz közelebb egymáshoz, mint szeretnénk. Ezek megválaszolására van az elıtúra.
5.6. Biztonság, baleset megelızés, egészségügy, higiénia „Maximálisan fel kell készülnünk arra, hogy a túrázók folyamatosan a lehetı legnagyobb fizikai és lelki biztonságot kaphassák és sérülés esetén a lehetı legrövidebb idın belül megfelelı ellátáshoz juthassanak.”8 Ezen biztonságot szolgálják az adatlapok, az egészségügyi láda, a kelléklista, a válságterv és a mentıcsapat. Az adatlapok (I. Melléklet) egyrészt a prevenciót személyesítik meg azzal, hogy részletes információkat ad a résztvevık esetleges betegségeirıl és azok orvoslásáról; így nem ér minket, vezetıket felkészületlenül a probléma felmerülése. Másrészrıl pedig bármilyen incidens bekövetkeztével, segítséget nyújt abban, hogy tájékoztassuk a hozzátartozókat az eseményekrıl. Az egészségügyi láda (VII. Melléklet) kulcsfontosságú a túra folyamán. Én az adott alkalommal felmerülı problémák alapján állítottam össze a ládát. Például a kisebb horzsolások ellátására raktam el a betadint és a hanzaplasztot; ficamra, húzódásra a fáslit és a kendıt (Desault-kötés); hıemelkedésre a lázmérıt és az aszpirint. Persze még jó pár fontos dolog helyet kapott, hiszen bárkivel bármi megtörténhet. A kelléklista, a válságterv és a mentıcsapat részletes ismertetése külön alfejezetben történik. Ezenkívül, ha biztonságról beszélünk nemcsak a testi, hanem a lelki biztonsággal is foglalkozni kell. Ezért a tervezés fázisai közben végig szem elıtt tartottam, hogy: „minden túrázóval idıben, pontosan és részletesen közöljük, hogy mi vár rá a túra során. Lelkiekben is fel kell készülni a nem mindennapi kihívásokra.”9
8
Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, „Sárról nem volt szó…! – Túratervezés a kockázatelemzés és kockázatkezelés módszerével” in: Muskovits I., szerk., Szabadidı-kalauz (Budapest: Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft., 2005) 22. oldal 9 Op. cit 23. oldal
11
Végül fontos, hogy ha „a túra folyamán a megszokottól eltérı szituációkba kerülünk, de mégis törekednünk kell a higiéniai feltételek megteremtésére és azok fokozott betartására.”10 Ezért kapott helyet a kelléklistában a WC papír, a kézfertıtlenítı zselé és a kéztörlı kendı.
5.7. Élelmiszer és folyadék „A túra közben fokozott fizikai és lelki igénybevételnek leszünk kitéve, sok esetben kilométerekre a legközelebbi lakott településtıl. A túra közben fogyasztott ételnek és italnak, megfelelı minıségőnek, energia dúsnak és elegendınek kell lennie… a megfelelı étkezés hiánya rosszulléthez vezethet!”11A folyamatos mozgásból fakadó energiaveszteséget valahogy pótolni kell. Ezért van szükség bıséges, laktató, egyszerő, nem romlandó ételek készítésére, megfelelıen becsomagolva, higiénikusan szállítva. A bıséges szabály az innivalóra is vonatkozik. A tapasztaltabb túrázók az ásványvizet vagy a meleg teát ajánlják erre a célra; az édesített üdítıket pedig egyáltalán nem. Tapasztalatból szólva, érdemes elıre gondolkozni, mert nagyon jól tud esni két óra túrázás után, a termoszból inni a meleg teát a hideg erdıben. Az energiaszerzésre megfelelı még a csoki vagy az energia szelet, de javasolhatom a szılıcukrot, gyümölcsöt vagy a diákcsemegét is, melyek energiatartalma meglehetısen magas. Természetesen ezek nem pótolják a megfelelı táplálkozásból nyerhetı életerıt. Ilyen korú gyermekek esetében – amikor már sokuk egyedül pakol be egy-egy ilyen alkalomra – fontosnak tartottam ezt érzékeltetni, ezért vettem a kelléklistában külön-külön pontba az ennivalót, az innivalót, illetve a tápértékben magas ételeket. Az pedig nagyon hasznos, ha a túra útvonalán található egy élelmiszerbolt, hogy az elfelejtett vagy otthonhagyott élelmet és folyadékot pótolni lehessen. Erre a kérdésre az elıtúra adott választ.
5.8. Kelléklista összeállítása A kelléklistában (III. Melléklet) vannak olyan darabok, amelyek nem igényelnek magyarázatot, viszont szerepelnek olyanok is, melyek igen. Három kellékre térnék ki részletesebben: a váltóruhára, a sípra, illetve a szivacsra. „Emelkedın felfelé haladva fokozatosan vetkızni kell, mert ha átizzadunk, nagyon könnyő megfázni, a nedves ruházat pedig nagyban hőti a testet! Célszerő a megszokottnál több alsó pólót és zoknit tervezni a
10 11
ibidem ibidem
12
túrára, mert az állandó mozgástól, vagy az idıjárási viszonyoknak köszönhetıen, könnyedén átnedvesedhet.”12 Ezért célszerő, ha mindig van nálunk váltóruha. A sípra a fokozott biztonság érdekében volt szükség. Van olyan helyzet mikor az embernek nem elég a hangja, és nagyobb figyelmet tud felkelteni, ha például belefúj egy sípba. Természetesen a fontossága miatt, nem szabad játékként kezelni ezt a kelléket. A szivacs csak az elıtúra után került bele a kelléklistába, melynek magyarázatát a dolgozat elıtúra címő részében fogom kifejteni.
5.9. A költségvetés elkészítése A költségvetés (IV. Melléklet) voltaképpen az utazás költségvetése. Mivel a programtervben múzeum, kiállítás vagy egyéb belépıt igénylı dolog nem szerepelt – hiszen a Csıkakıi vár is ingyenesen megtekinthetı –, ezért a gyerekeknek csupán az oda-és visszafelé utat kellett kifizetniük.
5.10. Válságterv elkészítése Van néhány kérdés melyeknek elızetes megválaszolása szükséges; hiszen a hirtelen felmerülı problémára nagyon nehéz az adott szituációban a lehetı legtökéletesebben reagálni, fıleg ha egy csoport gyerek további hangulata és biztonsága múlik a döntésen. Fontos tehát felkészülni a váratlan helyzetekre! Ilyen kérdések: Mit tegyünk, ha én, mint vezetı a túra megkezdése elıtt lesérülök? Ez valóban nagy probléma lenne, hiszen a túra a szakdolgozat megírásának céljából lett megtervezve, és ha én nem vagyok ott, értelemszerően nem tudom azt elkészíteni; így ha ilyen helyzet alakulna ki, elhalasztanám a túrát. Aztán mit tegyünk, ha a túra közben sérülök meg? Nos, ez a sérülés mértékétıl függ; mert ha egy pici lehetıség is van arra, hogy valamilyen formában folytassam a túrát, megtenném elsısorban a gyerekek kedvéért, másodsorban az egyéni érdekeim miatt. Ha a sérülés nagyobb, valakiknek segítséget kell hívnia. Ezért utánanéztem a legközelebbi kórháznak (V. Melléklet), és megbizonyosodtam róla telefonon, hogy a túra napján is biztosan lesz ott segítségnyújtó. Ugyanezt tennénk, ha a résztvevık közül sérül meg valaki. Mindkét esetben a túra abbamaradna. Egy pillanatra sem merülne fel bennem az a lehetıség, hogy azokkal továbbmennék, akik nincsenek benne a két-két segítıben, hiszen a gyerekek az én felelısségemre jönnek el, és ha megsérülnek az az én hibám is; mindenképpen a gyerekkel 12
Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, „Sárról nem volt szó…!- Túratervezés a kockázatelemzés és kockázatkezelés módszerével” in: Muskovits I., szerk., Szabadidı-kalauz (Budapest: Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft., 2005) 25. oldal
13
maradnék. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a többieket sem kell annak kitenni, hogy izguljanak, és rossz kedvük legyen, mert nem tudják, hogy van a társuk. A még nagyobb biztonság kedvéért egy „mentıcsapatot” is felállítottam, ami két nagyon megbízható, autóval rendelkezı fiatalemberbıl állt. Az utolsó fontos kérdés pedig, hogy mit tegyünk, ha egy fontosabb kellékünk használhatatlanná válik? A válasz érdekében végignéztem a kelléklistát és rádöbbentem, hogy nincs nélkülözhetetlen felszerelésünk, egyetlen egyet kivéve. Ez pedig nem a térkép, hiszen az elıtúrán megismertük az útvonalat, hanem az egészségügyi csomag. Ennek hiánya ugyan csak akkor jelentene problémát, ha valaki ellátásra szorulna, de akkor nagyot. A láda a közösségi felszerelés része, de ez nem jelenti azt, hogy egyénileg nem hoztak néhányan ebbe a csomagba illı felszerelést. Ezért mindenképpen leülnék a résztvevıkkel, hogy megbeszéljük, kinél milyen segítségnyújtó eszköz van. Biztos vagyok benne, hogy összegyőlik egy kisebb sérülés ellátására való – már csak azért is, mert az én pénztárcámban mindig vannak az alapellátáshoz szükséges darabok – ; így folytatnánk a túrát, hiszen ha nagyobb sérülés következik be, ahhoz úgyis szakszerő segítséget kell hívni, és a túra abbamaradna.
6. SZERVEZÉS 6.1. Elıtúra Teljesen egyértelmő volt számomra, hogy elı túrát kell szerveznem, mert nagyon sok megválaszolatlan kérdésem volt, amelyekre a megfelelı tájékoztatás és felkészítés folyamán szükségem lenne. Ezenkívül megbizonyosodhattam arról, hogy az eddigi feltételezéseim megvalósíthatók-e. Mivel a gyerekek mindegyikének a március 1-jei idıpont felelt meg a túrázásra, ezért az elıtúra február 23-án zajlott le édesanyámmal, illetve két kisebb gyerekkel, hogy megnézzük, mennyire bírják a tervezetteket. Az indulás és érkezés zökkenımentesen zajlott; a buszok menetidı szerint érkeztek mindenhova, és az elızetes információimnak megfelelı összeget kellett fizetni rajtuk. Továbbá kiderült az is, hogy a várakozási idıt egy nagyon kedves kis megállóban töltjük, melynek része egy hatalmas turista térkép és egy hozzá méretezett pad, amelyek kiváló lehetıséget biztosítottak a túra útvonalának szemléltetésére és a szabályok ismertetésére. A buszon megismerkedtünk egy kedves párral, akik csákberényi lakosként ismerték az utakat, és az általam tervezett két lehetséges útvonal közül ajánlottak is egyet; ez megfogadva indultunk neki a zöld keresztes turistajelzésnek. A falun keresztül sétálva az is világossá vált, hogy van egy bolt, ami a túra idıpontján is, szükség esetén rendelkezésre áll a résztvevık számára. A további következtetéseket és információkat a túra
14
befejeztével tudtam levonni. Ilyen például az, hogy megismertük a terepet, melybıl megállapítottam azt, hogy a túra nehézségi szintje a közepest éri el, ami megfelelı lesz a csoportnak; a végére kellıképpen elfáradnak, de mégsem annyira nehéz, hogy már az elsı pár órában kimerüljenek. Felszínre került, hogy az útvonal nem igazán bıvelkedik kitőnı játékhelyszínekben; de azért sikerült meghatározni egy-kettıt. Ahogy játékhelyszínekben, úgy kiépített pihenıkben sem gazdag a terep; konkrétan egy sincsen. Ennek orvoslására került bele a kelléklistába a szivacs, mint egyéni felszerelés; így bárhol állunk meg, a gyerekek viszonylag kényelmesen le tudnak ülni és csökkentjük a felfázás valószínőségét is. Megbizonyosodhattunk a kedves pár által említett, út közbeni látnivalókról is; ezek vadászlesek voltam, melyekbıl elszórtan négy darab esett útba, és amelyek közül kettı megfelelıen karban volt tartva ahhoz, hogy megmásszuk. Ezenkívül a Csókakıi vár állapotát, nézhetıségét is felmérhettük – ezzel rendkívül elégedett voltam, örültem, hogy ezt választottam úticélként. A hazavezetı út folyamán megtudtuk, hogy a buszmegálló kb. 10 perc sétára van a vártól, ami azt jelentette, hogy csúszás esetén is biztosan elérjük a buszunkat. További öröm pedig, hogy ha esetleg korábban érkeznénk oda, akkor a vár alatt egy csodálatosan kialakított pihenı ad majd helyet a plusz játékoknak. Összességében tehát kiderült a túra útvonala, a távolság, a terep nehézsége és adottságai, a költségvetés pontossága, valamint a túra idıtartama, melyek tudatában nem féltem az egyetlen busz lekésésétıl és ezzel párhuzamosan attól, hogy valamire nem maradna elég idı; és még az eltévedés lehetıségét is kizártuk. Véleményem szerint az elıtúra, gyerekekkel való kirándulás esetén elkerülhetetlen!
6.2. A résztvevık felkészítése és tájékoztatása Mivel gyerekekrıl van szó, a szülık tájékoztatása is szükséges, hiszen ık mondják ki a végsı döntést, miszerint eljöhet-e a gyermekük. Ennek érdekében mindenki kapott egy kelléklistát és egy tájékoztatót (II. Melléklet), melybıl minden szükséges információ a résztvevık és szüleik rendelkezésére állt. A biztonság kedvéért megadtam a telefonszámomat, ha bármilyen kérdés felmerülne. Lényegesnek tartottam, hogy mindenkinek legyen egy kinyomtatott példánya, amelyet a – remélhetıleg kedvcsináló – túra után, a késıbbiekben is fel tudnak használni.
15
6.3. Adatlapok kitöltetése Az adatlapok kitöltetése nem okozott problémát, hiszen az egyik résztvevı a testvérem, aki az iskolában mindenkinek gondosan kiosztotta a lapokat, és azt is ügyesen közölte mindenkivel, hogy maximum egy hét múlva hozzák vissza neki kitöltve. Úgy tőnik elég határozott volt, mert már két nap múlva a kezemben volt az összes adatlap; így még több idım volt tanulmányozni a leírtakat. Kiderült, hogy az egyik kisfiú allergiás a méhcsípésre; bár annak a valószínősége, hogy méhecskével találkozunk március elején, igencsak minimális, viszont elég csak egy méhvel találkozni, és máris megvan a baj. Ezért inkább bekerült az egészségügyi ládába a kalciuminjekció és a pohár is, ha mégis gond lenne. Továbbá megtudtam, hogy egy másik fiúnak gyengébb a szíve az átlagosnál; édesanyja megelızési javaslata, hogy „nem szabad túlterhelni”, ezért rá fokozott figyelmet kellet fordítanom. A többiekkel kapcsolatban, az adatlapok alapján semmilyen betegség vagy egészségügyi probléma nem merült fel. Természetesen a két gyermek problémájáról anyukámnak is szóltam, hogy ıt se érje váratlanul, ha mégis gond adódna. Ezenkívül az adatlapok hordozzák magukban az értesítési lehetıséget – ugyanis ezen kellett megadni az elérhetıségeket és a szülıi hozzájárulást is – hiszen kitöltötték és aláírták a lapot. Véleményem szerint az adatlapok nem csak a vezetı megnyugtatását, tájékoztatását és felkészülését segíti, hanem a szülıket is megnyugtatja az a tudat, hogy ismerik és figyelembe veszik gyermeke problémáját.
6.4. Kellékek beszerzése A legfontosabb szabály, amit magam elé állítottam ezzel kapcsolatban, hogy: idıben! Mivel a kelléklista már elkészült, az alapján könnyedén végigfuthatunk azon, hogy mi van meg és, hogy mit kell még beszereznünk; így már csak az idıvel kell jól gazdálkodni. Én éppen ezért külön listát készítettem arról, mi az, amit biztosan mástól kell kérnem. Ezen eszközöket már a túra elıtt egy héttel a kezemben tartottam, így ez sem okozott nehézséget, vagy plusz izgalmakat. Ráadásul, ezáltal volt idım a hiányosságok pótlására, gondolok itt például az elemekre.
6.5. Szabályalkotás A szabályalkotásnál két dologra figyeltem. Az elsı, hogy a szabályok reálisak legyenek és mindenki számára elfogadható; illetve a második, hogy ne legyen túl sok belılük, mert az egy gyerekcsoportból negatív viselkedést is kiválthat. Ráadásul a sok szabálytól nagyon kötöttnek
16
érezheti magát az ember, ami ronthat a lelkesedésen, a kreativitáson, a felhıtlen szórakozáson és a tanulási folyamatot is gátolhatja. Mindezeket szem elıtt tartva hat fontos szabályt alkottam. Az elsı: Én vagyok a fınök! Ezt természetesen nem a hatalomvágyam kibontakozását szimbolizálja, hanem azt, hogy én vagyok a túra vezetıje, ezért én tudom, hogy mit szeretnék a túrával elérni és ennek megfelelıen hozom meg döntéseimet. Viszont, ami nagyon fontos, hogy hajlandó vagyok a kompromisszumra; mindenkinek a véleményét, észrevételét, ötletét meghallhatom/meghallgatjuk és figyelembe is veszem, de a végsı döntés az enyém. Mivel az emberek hajlamosak határaik feszegetésére – a gyerekek pedig különösen –, ezért fontosnak tartottam ezt határozottan kijelenteni; azonban azt nem akartam, hogy „tanárként” fogják fel a jelenlétemet. A második szabály: Bárkinek bármilyen problémája van, hozzám forduljon! Ez végeredményben az elızı szabályból levezethetı; hiszen én terveztem és szerveztem a túrát, nálam van az egészségügyi láda és a gyakorlati tapasztalat, így magamat éreztem a leginkább illetékesnek az esetlegesen felmerülı problémák megoldásában. Ehhez azonban ki kell építeni a megfelelı bizalmat, hogy merjenek hozzám fordulni. Ezzel együtt hangsúlyozni kívánom azt is – a bármilyen szócska közbeiktatásával –, hogy egy kis probléma esetén is szóljanak, hiszen akár nagyobbá is válhat, ha nem kezeljük. Ha valakinek feltöri a lábát a bakancs, az észlelés pillanatában ajánlott letapasztani, mert a nap végére nagyon komoly kellemetlenséget jelenthet a számunkra. A harmadik szabály: Ha valaki lemarad, azt még hallótávolságon belül jelezze! Természetesen a vezetıknek folyamatosan figyelni kell arra, hogy még csak lemaradás se következzen be, mert az maga után vonja a csapat felbomlásának vagy az elveszésnek a lehetıségét, amit nem akarunk. Azonban fel kell készülni arra az esetre is, ha ez mégis megtörténne, például leguggol és a csapat ezt nem veszi észre egymástól, és továbbhalad. Erre van betervezve a síp; illetve a szabály pedig azért, hogy megelızze ez a láncolatot, és prevenciós jelleggel felhívja a figyelmet, hogy próbáljunk végig együtt maradni. Ebbıl következik a negyedik szabály: Figyeljünk egymásra! Ha csapatról van szó, legyen az bármilyen tevékenység, a tagoknak figyelniük kell egymásra, hiszen ettıl csapat. Ebben a szituációban pedig ez a szabály még inkább érvényes. Attól, hogy a kosaras nem figyel a csapattársára és ebbıl kifolyólag nem kapja el a labdát, az gond, de nem életveszélyes; viszont ha valaki elkeveredik az erdıben, mert nem figyeltünk rá, abból igen komoly következmények lehetnek.
17
Az ötödik szabálynak a környezet örül a leginkább: Ne dobálják el a szemetet! Mindenki figyelmét felhívtam arra, hogy van nálam egy szemeteszsák, amibe mindvégig győjteni fogjuk a szemetet, így más túrázók is élvezhetik a szép, tiszta természetet. Nincs elektronikus eszköz! Elsısorban azért, mert szeretnénk kiélvezni a természet adta csöndet és nyugalmat, másodsorban pedig azért, mert nem szeretném, ha elvonná a fiatalok figyelmét. Az sem elhanyagolható, hogy az alapfeltételezésem szerint a gyerekek túlságosan ragaszkodnak ezekhez a tárgyakhoz, és sokan talán nem tesznek azért, hogy ez ne így legyen. Hát én teszek, és megalkotom ezt a szabályt. Ez utóbbi két szabály a térképen is kiemelt erdei illemkódexbıl lett kiemelve. A szabályok mindegyike fontos és betartása kötelezı!
6.6. Döntés Hatalmas probléma merült fel a túra hetében; nagyon úgy tőnt ugyanis, hogy a túra napján nagyon rossz idı lesz, vihar. Az idıjárás-jelentést folyamatosan figyeltük, hátha a hét elején jósolt hétvégi idı, kicsit tolódik legalább. Ennek ellenére azonban ki kellett találni mi lesz akkor, ha nem lesz megfelelı az idı a túrázáshoz? A válasz egyszerő: elhalasztjuk, hiszen viharban mégsem lehet gyalogolni; azonban az abból fakadó esetleges következmények megoldása már nem olyan egyszerő, mint a válasz. Elıször is egy program megszervezésénél minden résztvevıhöz alkalmazkodni kell, ez esetben 10 családhoz. Attól, hogy valaki ráér szombaton – ami már egy hónapja ismert idıpont –, az nem azt jelenti, hogy mondjuk másnap vagy egy héttel késıbb is szabad. Mivel már így is közel volt a szakdolgozat leadási határideje, féltem, hogy esetleg nem lesz elég idım a munka tökéletes befejezésére és kivitelezésére; ezért nem akartam egy héttel eltolni, mert az túl nagy idıveszteség lett volna. Persze ha a résztvevıknek csak a jövı hét lenne jó, akkor kénytelen lettem volna alkalmazkodni, hiszen nélkülük nincs túra. Én a vasárnapra, vagyis egy nappal késıbbre gondoltam, aminek szintén voltak hátrányai. Az elsı, hogy másnap a gyerekeknek iskola van. Az egész napos túra után pedig nem valószínő, hogy túl aktívak lesznek, aminek nemcsak a szülık, de a pedagógusok sem örülnének; ráadásul megtudtam, hogy hétfıre egy nyelvtan záródolgozat van betervezve. A másik, hogy ha szombaton vihar van, nem biztos, hogy vasárnap már minden kitisztul vagy, hogy egyáltalán lehet túrázni. Meghoztam a nehéz döntést: a túra elmarad. Ezek után felhívtam az összes résztvevıt, hogy a túra biztosan nem lesz megtartva szombaton, ezért egy másik idıpontot kéne találni; nekik melyik felelne meg a kettı közül? Mindezek mérlegelésével és a napok haladtával – hiszen egyre többet tudtunk meg a késıbbi idırıl – úgy döntöttem, hogy vasárnapra toljuk a túrát, jelentıs kockázatot
18
felvállalva a túra sikerességét illetıen. Sajnálatos módon, ketten nem értek rá se vasárnap, se egy hét múlva, így a résztvevık száma nyolcra csökkent. Persze nyilvánvaló volt az, hogy ha vasárnap is rossz idı lesz, akkor nem megyünk el, de bízva a szerencsénkben mindenkinek azt mondtam, hogy teljes „harci” felszerelésben jelenjen meg vasárnap a gyülekezés idıpontjában, és majd közösen eldöntjük, menjünk vagy sem. A biztonság kedvéért még a túra elıtti éjszaka is minden résztvevıvel felvettem a kapcsolatot.
7. LEBONYOLÍTÁS 7.1. A túra Elérkezett a nagy nap. Szombaton vihar tombolt, tehát azt biztos állíthatom, hogy jó döntés volt elhalasztani a túrát, a kérdés az volt, hogy sikerült-e a megfelelı idıpontra. Reggeli ébredésem elsı gondolata az volt, hogy ki kell néznem az ablakon; nagy örömömre az esı nem esett és a szél is csak egy kicsit fújdogált. Édesanyámmal és testvéremmel a tervezett idıpontban megérkeztünk az autóbusz állomásra; kicsivel késıbb már szállingóztak is a résztvevık és 600-kor már mindenki ott volt. Megkezdtem az egyéni felszerelések ellenırzését; néhányan nem hoztak elemlámpát, de így is legalább 6 lámpánk volt, ami bıven elegendı; már csak azért is, mert nem biztos, hogy szükségünk lesz rá. Majd miután mindenki elbúcsúzott, felszálltunk a buszra gondos létszámellenırzés mellett. Célszerőnek láttam, hogy anyukám menjen elıre fizetni a jegyeket, utána a gyerekek, végül pedig én. Így biztos nem kóborol el senki felszállás közben. Mihelyt mindenki elhelyezkedett tájékoztattam a résztvevıket, hogy ezzel a busszal másfél órát fogunk utazni és, hogy ez egy közhasznú jármő, amin nem csak mi fogunk utazni, ezért szeretném, ha a többi utast nem zavarva szórakoznának. A buszon az alapfeltételezésem némi bizonyságot nyert, miszerint a fiatalok nehezen tudnak elszakadni az elektronikus világtól, ugyanis rögtön elıkerültek a mobiltelefonok, az mp3 lejátszók és a play stationok. Egymás megismerése csak azon a szinten jelentkezett, hogy mindenki tudni akarta, kinek milyen játék és zene van a telefonján és persze, hogy kipróbálhassa azt. Azonban a folyamatos mőködtetést nem bírják ezek a készülékek, így egy óra után ezek is lemerültek. Hiába figyelmeztettem ıket, hogy a telefonnal óvatosan, mert ha lemerül „nem lesz mivel felhívni anyut!”, de ez akkor egy-két gyerek kivételével süket fülekre talált. Azonban miután a készülékek maguktól kikapcsoltak rájöttek, hogy igazam volt. A néhányaknál kialakult feszültséget gyorsan orvosoltam azzal, hogy közöltem, az én kártyámon van elég pénz és a telefonom teljesen fel van töltve, arról beszélhetnek. Az elektronikus világ „kihalásával” a gyerekek kezdtek rájönni, hogy mást is
19
lehet csinálni a buszon; elkezdtek viccet mesélni, a tájban gyönyörködni és egymással ıszintén beszélgetni, meghallgatni a másik történetét. Nem sokkal késıbb megérkeztünk Csákvárra, az átszállóhelyre. A fél óra várakozási idıt az említett szabályok ismertetésével, az útvonal, a látnivalók és cél bemutatásával töltöttük, illetve megtanítottam ıket a térkép használatára és felolvastam nekik az erdei illemkódexet is. Már itt szóltam, hogy a szemetet egy zsákba fogjuk győjteni, amit mindenki megtalálhat nálam. Ezek után jöttek a biztonság szempontjából fontos dolgok. Elıször is mindenkivel beírattattam a telefonszámomat a mobiljába, mert sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség. Ezenkívül mindenki kapott egy számot – amit én elıre meghatároztam – a könnyebb létszámellenırzés érdekében. Én voltam az egyes, utána a gyerekek sorban, végül a tízessel anyukám zárta a sort. A folyamat a következı volt: ha én mondtam, hogy egy, akkor a számsornak végig kellett mennie, minden tagját hangosan kijelentve. Így teljesen egyértelmő, hogy mindenki megvan – vagy nincs –, ráadásul nagyon gyorsan elvégezhetı létszámellenırzés. Persze felhívtam a figyelmet arra, hogy bár ez nagyon jópofa dolog, de nem játék; senki ne próbáljon viccelıdni azzal, hogy bemondja a másik számát. Ezenfelül párokat is képeztek, akiknek figyelniük kellett egymásra. Ezeket is elıre eldöntöttem; az egyszerőbb magyarázás érdekében a kettes a hármasra, a négyes az ötösre, a hatos a hetesre, a nyolcas pedig a kilencesre vigyázott és fordítva. Természetesen figyeltem arra, hogy akik némi ellentétben vannak egymással, azok ne alkossanak egy párt. Annak ellenére, hogy ez a továbbiakban csupán az egymásra nézést jelentette, mégsem akartam, hogy egy nem kívánt párosítás bárkinek a lelkesedését csökkentse. A következı buszra való felszállás után szükségszerőnek tartottam meghatározni, hogy a leszállás után a hazaindulásig, semmilyen elektronikus készüléket nem szeretnék hallani és látni a kezükben. Ezt a rögtönzött szabályt úgy érzem, viszonylag könnyedén elfogadták és betartották. Pár perc buszozás után megérkeztünk a túra kiindulási pontjára, Csákberénybe, ahol viszont már esett az esı. Így elıkerültek az esıkabátok és kis segítséggel mindenkinek sikerült felkészülnie a túra megkezdésére. Felhívtam a figyelmet arra, hogy aki akarja, most hívja fel a szüleit, mivel legközelebb csak 7-8 óra múlva lesz rá lehetıség. Miután ezt mindenki elintézte, 900-kor a kaland kezdetét vette! Az elsı fél óra zökkenımentesen ment, mindenki figyelte a falu állatvilágát és a turistajelzéseket, hogy bejussunk az erdıbe. Miután ez megtörtént, negyed óra múlva jött az elsı pihenıpont, egy kisebb szabad területen, ahol még az esı is elállt. Itt mindenki elvégezte a szükségleteit, és aki a buszon nem reggelizett, az most bepótolta. Erre a részre terveztem az elsı játékot, ami egy kapcsolatteremtı, jó kedvre derítı játék; épp ezért gondoltam a túra 20
elejére. Mindenki lelkesen nézte, ahogy felkészülök a játékra, amikor az esı elkezdett szakadni. Mivel a játékhoz papír is szükséges, nem tudtuk volna rendesen lejátszani, ezért elhalasztottam. Innentıl jött a túra legnehezebb része. Az elmaradt játék és a folyamatosan zuhogó esı miatt a gyerekek lelkesedése drasztikusan lecsökkent. Mindenki – fıleg két lány – kezdett fáradságra panaszkodni, egyre lassabban jöttek, és néha le-lemaradoztak a csoporttól. Minden nagyon nagy figyelmet követelt a részemrıl; nem gyıztem szólni az elejének, hogy menjen egy kicsit lassabban, mert persze a fiúk nagy része kalandvággyal telve szinte rohant elıre. Próbáltam egyben tartani a társaságot és egy kicsit fokozni a jó hangulatot; ennek érdekében találtam ki egy ún. menetelı szöveget (VIII. Melléklet). Mindenkinek a figyelmét kértem és azt, hogy az általam elénekelt sort, ismételjék utánam visszhangszerően; mindez a katonák menetelı dallamára történik. A dal a vártnál is jobb hatást ért el; a menetelıt még legalább kétszer énekeltük el, ami aztán kedvet teremtett további dalok eléneklésére és kitalálására is. Mindenki megpróbálta folytatni az általam kitalált mondókát, melybıl nagyon vicces és érdekes végeredmény kerekedett. A hangulat ezáltal – az én legnagyobb örömömre – ismét a tetıfokra hágott. Közben lelkesen figyeltük a sárban „ragadt” lábnyomokat, melynek találgatása remek lehetıséget biztosított arra, hogy röviden ismertessem a Vértes állatvilágát (XIII. Melléklet). Elindultak a találgatások, vajon melyik élılény járhatott erre és vajon most is találkozunk-e vele? További sétálgatás és éneklés közepette, felfigyeltünk egy hatalmas taplógombára, amit a gyerekek egyáltalán nem ismertek. Mivel az elıtúrán már láttam, hogy ezzel a növénnyel találkozni fogunk, felkészültem belıle. Elmondtam, hogy ez a gomba a fán él és elszívja tıle a tápanyagot; úgy nevezik ezt, hogy élısködik rajta, így pedig gyakran a pusztulását és elkorhadását okozza. Miután mindenki alaposan megnézte és óvatosan megfogta, tovább indultunk és közben a Vértesben a gombán kívül megtalálható növényekrıl kezdtem mesélni. Két fiút nem tudtam teljesen lekötni rövid mondandómmal, mert ık a botkereséssel voltak elfoglalva, de azért remélem, hogy „fél füllel” hallva, nekik is és persze a többieknek is szolgáltam egy-két új információval. 1100-kor megérkeztünk a második pihenıre, melynek középpontjában egy, az úton keresztbe dılt fa állt, illetve feküdt. Ez a szivaccsal együtt viszonylag kényelmes leülést, illetve remek fényképezkedési lehetıséget biztosított. Annak ellenére, hogy az elején fáradságra panaszkodtak, a pihenı csupán 10 percig tartott, mert mindenképpen tovább akartak menni. Nem sokat kellett sétálni ahhoz, hogy elérjük az elsı igazi kihívást jelentı részt, a laknézést. Az elıtúrán felfigyeltünk egy érdekes sziklára, amely egy elég meredek domboldal tetején volt, és egy kisebb lyuk tátongott az elején. Pont megfelelı lett volna egy erdei kisállat otthonának. Én akkor felmásztam oda és megbizonyosodtam róla, hogy nem 21
lakik ott senki. A túrán persze kellıképpen felcsigáztam a társaságot. Rámutattam a domboldalra, amilyet már nézni is fárasztó, majd a lyukra, és közöltem, hogy lehet, lakik benne valaki, de mégis ki olyan bátor, hogy megnézze ezt? Természetesen mielıtt elindítottam ıket, felhívtam a figyelmet arra, hogy nagyon vigyázzanak hova lépnek és, hogy mindig kapaszkodjanak egy biztos pontba, vagy ha ez nem lehetséges, a kezük folyamatosan, közvetlenül a föld felett legyen! Így nem eshetnek háttal lefelé a domboldalról, maximum elterülnek hassal az avarban. Ezt a pozíciót még csúszás esetén is könnyebb korrigálni, mint azt, ha háttal ledılnének; hiszen a csúszás egyszer biztosan véget ért vagy azért, mert valaki megállít vagy azért, mert vége a dombnak, míg ha valaki háttal ledıl annak gurulás a következménye, amit rendkívül nehéz kontrolálni és megállítani. Még az is elkezdett mászni felfelé, aki a domboldal láttán azt mondta, hogy ide biztos nem megy fel. A motiváció és a lelkesedés óriási volt, mindenki elsınek akart felérni; én is elkezdtem mászni, szépen lassan a lányokat segítve. Mikor azonban a fiúk már a lyuk közelében jártak belegondoltak, hogy mi van, ha tényleg van ott valami, mit fognak csinálni? Ezért mindenki megállt, és megvárták, hogy egy kicsit közelebb érjek. Örültem, hogy biztonságérzetet nyújtok a számukra. Felérve megbizonyosodtak róla, hogy nincs ott semmi, ami némi csalódást okozott, de lenézve látták, hogy hatalmas teljesítmény, hogy feljutottak. Ezután az egyik aktívabb gyerek – aki már régóta fenn volt – elkezdett lefelé szaladni a domboldalon, miközben én, pár lányt segítve éppen felértem. Abban a pillanatban, hogy oda szóltam neki, hogy lassítson, megbotlott és elkezdett lefelé gurulni a lejtın. Aztán megállt, és mozdulatlanul feküdt a földön. A lent várakozó anyukám és az én szívverésem is megállt egy pillanatra, amikor a gyerek felkelt és vidáman közölte: „jól vagyok!”. A fiú addigra a domb alján volt, így anyukám ment oda hozzá elıször ellenırizni, hogy mindene a helyén van-e. Szerencsére egy kisebb horzsolással megúszta a kalandot, amit aztán a megfelelı felszerelés birtokában el is láttunk; még a szemüvege is épségben lejutott. Az eset bekövetkeztével mindenkit azonnal megállítottam – még a domboldal tetején –, és ismét felhívtam a figyelmet arra, hogy óvatosan menjenek lefelé; legjobb oldalazva menni, miközben az egyik kezük a földet követi. Innentıl már nem volt gond; mindenki ügyesen, egy kicsit izgulva leérkezett. Az incidens után gondolkozni kezdtem, hogyan lehetett volna mindezt megakadályozni? Nos szerintem az elsı figyelmeztetés során, azt is ki kellett volna kötnöm, hogy a tetın mindenki várjon meg mindenkit; majd akkor kellett volna elmondani mindazt, amit a fiú legurulása után mondtam el a többieknek. Persze a legördülés valószínőségét akkor sem lehetett volna teljes mértékben kizárni, de talán arra elég lett volna, hogy ezt a bajt megelızzük.
22
Miután a társaság ismét együtt volt, a kéztörlık segítségével mindenki egy kicsit letisztította magát – ami egyben egy kisebb pihenınek is megfelelt – elsısorban a kezeket, hiszen szófogadó gyerekek révén a kezük a talajon volt. Ez kiváló lehetıség volt arra, hogy észrevétlenül, látótávolságon kívülre vonuljak, és elıkészítsem a következı feladatot, miközben az esı lassan csillapodni kezdett. Mire visszaértem már mindenki útra kész volt, és persze kíváncsi, hova tőnhettem, és mit csinálhattam. A rövid szakasz alatt, amíg eljutottunk a meglepetés helyre, a gyerekek mindent figyeltek „vajon hol lehet?”. Egy kisebb területen eldugtam 10 csokit a fák hasadékába, a levelek és letört ágak közé; ezt ık nem tudták, csupán azt, hogy azon a területen van valami mindenki részére, amit meg kell keresni; természetesen mindenkinek egy jut. Pillanatok alatt benépesült a pici terep, sürögtek-forogtak, míg végül mindenki nagy örömére a meglepetések elıkerültek. Ezt a fajta feladatba ágyazott kedveskedést, egy személyes tapasztalat alapján gondoltam itt is megcsillantani, mert meg kell mondjam, rám is nagy hatást gyakorolt. Úgy éreztem, mintha a jutalom része lenne, egy elismerés az eddigi teljesítményért; az elégedettség mellett pedig arra gondoltam, hogy ha már ez ilyen kellemes érzést váltott ki belılem, akkor mi jöhet ez után, milyen lehet a végcél, hiszen ennél csak jobb lehet. Azt szerettem volna, ha ık is átélik ezt az érzést! Nem sokkal késıbb megérkeztünk a túra egyik fı állomásához, a számháborúhoz (XI. Melléklet). Ezt is a lehetı legjobban szerettem volna bevezetni, ezért gyaloglás közben, amikor a megfelelı helyre érkeztünk elkiáltottam magam: „Földre!”, és leguggoltam. Mindenki meglepıdött és lelapult. Közöltem, hogy „ez egy harci terület és innentıl kezdve mindenki az életével játszik; a küzdelem neve pedig: számháború!” A számok segítségével könnyedén két csapatra osztottam ıket; az elsı körben a védık, az egyes, kettes, hármas és négyes számot birtokló személyek, a támadók pedig értelemszerően a számsor további tagjai. Miután mindenki megkapta a számát és tisztában volt a játékszabályokkal, a harc elkezdıdött. A játékot nagyon élvezték; ezt mutatja ugyanis az, hogy egy órán keresztül játszották, és akkor is csak azzal a feltétellel hagyták abba, hogy ma még játszunk ilyet. Hagyhattuk volna, hogy tovább játszanak, de akkor kockázatosabb lett volna a várhoz érkezés idıpontja. Ezért célszerőnek láttuk akkor abbahagyni, és majd a vár elıtt kicsivel tovább játszatni. A terep ismeretével könnyen hoztuk meg ezt a döntést. Némi játéktanítási tapasztalattal rendelkezve megpróbálom elemezni a játékot. Elıször magát a játékot, majd a játékvezetı tevékenységét boncolgatnám. A játék nyolc, 10 éves gyerekbıl álló csoportnak kompatibilis, értelmi és érdeklıdési szintjüknek megfelelı; a játékot százas számkörben játszottuk. Technikai elıkészületekre szánt idı minimális volt annyi, amíg felkötöttük a csapatok fejére az elıre elkészített papírokat és a biztonság kedvéért 23
ráírtuk a kezükre a számokat. Mindez szerintem nem minısült holtidınek, mivel míg az egyes csapat megkapta a számait, addig a másik csapat a stratégiát kellett, hogy kidolgozza, majd ez a folyamat megcserélıdött. Azt sem éreztem holtidınek a gyerekek részérıl, amikor valaki, egy idı után pedig valakik kiestek a játékból, és mellılem figyelték az eseményeket. Úgy éreztem még mindig a játék részesei, hiszen továbbra is izgultak csapatuk gyızelméért. A tiszta játékidıt 15 percben határoztam meg, ami a védekezés és a támadás szempontjából is elég. Számháborút az erdıben lehet a legjobban játszani, így a helyszínt abszolút célszerőnek találtam, illetve biztonságosnak ítéltem a két, egymással szemben álló lankás domboldalt. Ahogy a helyszínnél, úgy a kellékeknél is fontos volt a célszerőség, aminek megfeleltek az elıre, ugyanakkora számmal elkészített, fejre köthetı kartonlapok, illetve az élénkpiros zászló. Annál is inkább, mert nem is áztak el, ugyanis elállt az esı a játék megkezdése elıtt. Már ez felért egy jutalommal, de ráadásképpen a gyıztes csapat tapsviharban részesült. A pszichikai és fizikai biztonság feltételeinek való megfelelést akkor elégítettem ki, mikor ismét felhívtam a figyelmet, hogy továbbra is erdıben vagyunk, tehát figyelni kell arra, hova lép az ember, és amikor kihangsúlyoztam, hogy bárki bármikor kiállhat a játékból; szerencsére ilyen nem volt. Mivel a játék maga egy különleges helyzet, befolyásolja az említett két biztonságot, de ebben a helyzetben szerintem ez pozitív hatás volt. Ha pedig magában a játékban kellene megemlítenem egy különleges helyzetet, azt hiszem az a következı lenne. Az egyik támadó kislány karnyújtásnyira volt a zászló megszerzésétıl, amikor egy védı elétoppant. A lány egybıl lehajtotta a fejét, hiszen ı volt a rosszabbik pozícióban a domboldalon felfelé mászva. A közvetlenül felette álló védı fiú pedig várta, mikor emeli fel akár csak egy pillanatra is a fejét. Patt helyzet alakult ki, amit egy nagyon cseles és egyben aljas megoldással a védı bontott meg. Ugyebár minden játékos kezén rajta volt az aktuális száma; ahogy pedig a lány támaszkodott, a fiú leolvasta a számot a kézfejérıl. Persze volt némi felháborodás támadó részrıl, de beérték azzal a reakciómmal, hogy ezt bárki bárkivel megteheti; és ezután csak nevettek az egészen. Második elemzı részként pedig néhány gondolat személyes munkámról. Véleményem szerint a szabályokat érthetıen elmagyaráztam végig, következetesen betartottam; nem volt szükség változtatásra. A résztvevıket pedig folyamatosan próbáltam aktivizálni segítı bekiabálásaimmal – természetesen mindkét oldalnak arányosan –, illetve a hátralévı idı folyamatos közlésével. Tisztában voltam vele, hogy túránk elsı látnivalója, egy vadászles, kb. 200 méterre van. Ezért versenyt hirdettem: az elsı három ember, aki megérkezik a leshez, csoki jutalomban részesül. Ezzel próbáltam szinten tartani a lelkesedést, ami nagyrészüknél sikerült is. Sokan nem hogy nem láttak még ilyet, de még csak nem is hallottak róla. Ennek funkcióját azonban 24
nem kellett elmondanom, mert megtette ez helyettem egy kisfiú, aki tökéletesen tisztában volt a funkciójával. Mindenki felmászhatott rá, aki szeretett volna – persze az elıtúrán már megbizonyosodtam róla, hogy biztonságos – és készült néhány remek foto is. 1300-ra értünk egy nagyobb keresztezıdéshez, ahol idejét láttuk ebédelni. Mindenki örömmel vette ezt a nagy pihenıt, már csak azért is, mert közben kisütött a nap. Miután a társaságon az éhségnek és a szomjúságnak semmi nyoma sem volt, célszerőnek tartottam bepótolni az elmulasztott játékot, az összeérintıst (X. Melléklet). Tudtam, hogy ez pirulással és hatalmas nevetéssel fog együtt járni, de pont azért választottam és, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz a fiatalok. Két dolog van, amit ennél a játéknál mindenképpen meg kell említenem. Az egyik az eszközre vonatkozik, a másik a játék magyarázatára. Ajánlatosnak tartom, hogy a papírokat keményebb kartonlapokra írja fel az ember, olvasható betőmérettel. A gyerekek ugyanis izgalmukban, illetve a feladat megoldása közben végig szorongatják a lapokat, amelyek ha nem keményen vannak rajta, összegyőrıdhetnek; azután pedig már nem biztos, hogy felhasználható lesz az esetleges újabb játék során. Ez a gondolat szerencsére még a túra elıtt eszembe jutott, így e feltételek alapján készítettem el a papírokat, melyek célszerőnek bizonyultak. A játék maga nagyon egyszerő, viszont elsıre megérteni annál nehezebb. Ez a játék azok közé tartozik, amelyek szinte csak gyakorlatban lehet megérteni, fıleg ha gyerekekrıl van szó. A feladat megértése még így sem ment könnyen, de miután sikerült csak úgy zengett az erdı a nevetéstıl. A következı egy órában útba esett még két vadászles, melyek mindegyikét természetesen megmásztuk, és a fiúk kielemezték az esetleges lövési helyzeteket. Ezen a szakaszon található egy ún. sózó is, mely szintén újdonságot jelentett. Elmondtam, hogy ezt az erdészek teszik ki az állatoknak, akik ezt elıszeretettel nyalogatják; persze nem a nyalogatás öröme a cél, hanem, hogy az állatok egészségesek legyenek. Ugyanis a só – amellett, hogy főszer – életszükséglet is, mivel a testnedvek alkotórésze. Ezért fontos, hogy az állatok könnyen hozzájussanak. Így bizonyos idıközönként telerakják ezt a „betontálat”, amit már az állatok jól ismernek. Ennek tudatában folytattuk utunkat. Nem sokkal késıbb ismét egy keresztezıdéshez értünk, ahol igény szerint tartottunk egy rövid pihenıt. Ezalatt megmutattam a térképen, hogy mekkora utat tettünk meg eddig és, hogy most hol vagyunk, illetve még egyszer, hogy hova tartunk. Ezek ismeretében nekik kellett közös erıvel kitalálniuk, hogy a négy út közül melyiken kell tovább mennünk. A feladat csapatépítı szerepe jelentıs. Az utat pár percen belül helyesen megmutatták. Aztán felhívtam a figyelmüket, hogy a közelünkben elvileg egy kunyhó található, ami a térképen fel 25
is van tőntetve; ahhoz vajon merre kell menni, és milyen messze lehet? – kérdeztem. Miután megtalálták a térképen és meghatározták az irányt és a távolságot, lelkesen könyvelték el, hogy pár lépésre van tılünk a házikó, melynek neve Mauer-kunyhó. Valóban így volt, csupán a fák takarták a kanyar másik végén lévı építményt. Örültem, hogy átlátták a térkép használatát, amely a jövıben biztosan az elınyükre válik. Miután mindenki megnézte, és rövid idıre a kunyhó lakója lett, tovább indultunk. Egy félórás séta után elérkezettnek látszott az idı, a beígért második számháborúhoz. Ez elsısorban a tereptıl függött, valamint attól, hogy már elég közel voltunk a várhoz ahhoz, hogy véletlenül se ragadjunk az erdıben sötétedés után. A második csata ugyanolyan jó hangulatban telt, mint az elızı, azonban itt már felmerült némi probléma. Mindenkinek 4 különbözı számot készítettünk, aminek fele már az elsı játék alkalmával kiesett. A gyerekek pedig annyira élvezték, hogy többet szerettek volna játszani, mint két csata. Ezért elkezdtük átírni a számokat, késıbb már ezres számkörben háborúztak. A játék már két órán keresztül ment, amikor indulást fújtam. Az úti cél már csak 20 percre volt. A vár ugyebár a szikla tetején van, persze ezt a gyerekek nem tudták. Mikor a vár alá értünk, közöltem, hogy megérkeztünk. Mindenki nézelıdött, merre lehet a vár, mire a magasba mutattam és bejelentettem a Csókakıi várat. A lelkesedés egy pillanatra elillant egykét lánynál, mikor meglátták, hogy egy elég meredek és elég hosszú lépcsısor vezet a várba, de aztán már csak a cél lebegett a szemük elıtt. Ez volt az utolsó kihívás. Végül 1640-kor, csaknem nyolcórányi erdıjárás után mindenki megérkezett a Csókakıi várba. Mielıtt még bementünk volna, a gyerekek felhívták szüleiket, hogy jól vannak, és sikeresen elérték az úti célt. Aztán a figyelmüket kértem, hogy ismertessem a vár rövid történetét és, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy senki ne próbáljon meg kihajolni a várból, mindenki nagyon vigyázzon hova lép! Az alsó vár elsı felénél álltunk meg elıször; itt elmeséltem, hogy „a várat a XIII. század második felében kezdték el építeni. Az alsóvár legismertebb pontja a kaputorony. A belsı oldalon leereszthetı csapórács volt. A rács mögött pedig kétszárnyas vasalt fakapu lehetett. A kapu külsı síkját felvonóhíd zárta le, elıtte kıvel kifalazott több mint 4 m mély farkasveremmel.” Ezek elhelyezkedését és mőködését, mutogatva próbáltam szemléltetni és még inkább érthetıvé tenni. Majd az alsó vár második részébe vándoroltunk fel egy kisebb lépcsın. Ekkor tárult a szemünk elé az a csodálatos panoráma, ami mindenkit elkápráztatott. A távcsövet körbe adtam, hogy behatóbban tudják pásztázni a terepet; meglepetésemre egy kisfiú is hozott távcsövet, amit nagyon kedvesen mindenkinek felajánlott. Az ámulatot megpróbálva fokozni, egy nagyobb lépcsısoron felmásztunk a felsı várba. Innen is ment a „kémlelés” és csodálkozás. Majd mindenkit a ciszterna köré hívtam, hogy befejezzem az 26
ismertetıt. Elmondtam, hogy a vár „jellegzetes eleme az ÉK-i sarkán álló Öregtorony. Ez 2,5 m-es falvastagságú ,és legalább háromszintes építmény volt.” Manapság sajnos, a toronynak csak egy része maradt meg, de az eredetirıl találtam az interneten egy képet (XIV. Melléklet), amit kinyomtatva közszemlére is kiosztottam. „A toronyhoz nyugatról kétrészes palotaszárny csatlakozott. Az öregtorony és palota együttestıl délre terül el a szabálytalan téglalap alaprajzú várudvar. A várudvar közepét egy ciszterna foglalta el, amit most körbeállunk. A ciszterna vízzel való feltöltését részben a várhoz tartozó falvak jobbágyai (hordóban szállították), részben a közeli épületek csatornáinak esıvize biztosította. Magát a vizet tároló belsı aknát a sziklába vésték, majd kifalazták, a víz elszivárgását egy külsı káva falazása és a két káva közé rakott sárga agyag vízzáró-szigetelı rétege akadályozta meg.”13A gyerekek kis meglepetésemre, nagyon nagy érdeklıdéssel hallgattak, és velük együtt az arra járó turistacsoport is. Annak érdekében, hogy maradjon egy megfogható emlék a túráról, kinyomtattam egy képet a várról, amit a ciszternát körül állva mindenkivel aláíratattam. Ezután felmentünk az öregtoronyba is, ahol egy remek csoportképet készítettünk a gyerekekkel. A kicsiny várban több mint fél órát töltöttünk, mikor lefelé vettük az irányt egy nagyon szépen kialakított pihenıbe, a vár völgyébe. A buszmegállóba való indulásig még 40 percünk volt, így játékra invitáltam a meglepı módon, alig fáradt társaságot. A játék neve bombázás (XII. Melléklet). Azért ezt a játékot választottam, mert kivallóan alkalmazható, mint levezetı, jó kedvre derítı játék, ezenkívül remek egymás segítésének, bíztatásának kialakításában. Nos az utolsó pedagógiai cél megvalósulásában erısen közre kellett mőködnöm, ugyanis a gyerekek egyfolytában „leszólták” egymás dobásait. Ezért megállítottam a játékot és felhívtam a figyelmet, hogy azért vagyunk itt, hogy fejlıdjünk, tanuljunk és egyben szórakozzunk is; senkinek nincs szüksége a gúnyos megjegyzésekre, inkább tanácsokat adjunk a másiknak, hogy ı is olyan jól tudjon dobni. Ezenkívül megemlítettem, hogy nem kötelezı játszani és, hogy bármikor kiállíthatok valakit, ha úgy érzem, hogy rontja a csapat hangulatát, és szándékosan próbálja bomlasztani az ellenfelet. Innentıl már rendben ment a „tüzelés” és inkább segítették, bíztatták és vigasztalták egymást, mint hátráltatták. Gyerekek esetében figyelmet kell fordítani nemcsak az ı, hanem felszerelésük meglétére is. A pakolás és indulás után, a játék élményeinek hevében, és abból még nem kilépve az egyik kisfiú úgy eljött volna a pihenırıl, hogy a táskáját otthagyta volna. Szerencsére idıben észrevettük anyukámmal.
13
A várral kapcsolatos információkban különbözı internetes oldalak voltak a segítségemre, melyek összességébıl alkottam egy gyermekek számára is érthetı tájékoztatót.
27
A biztonság kedvéért már 1750-kor elindultunk a buszmegállóhoz, hiszen ez az egyetlen busz, amivel még aznap haza tudunk érni, és inkább mi várjunk rá, mert a busz nem fog. A lefelé vezetı úton haladva már sötétedett, mire pedig a megállóba értünk teljesen sötét lett; az éjszaka gyorsan beköszöntött. Így viszonylag korán, már 1800-kor a váróhelyen voltunk, de itt se hagytam lankadni a csoport figyelmét. A szivacsok segítségével egy kis körben leültünk és mindenkinek feltettem két kérdést: Milyen volt a túra és mi volt a legjobb benne? Ennél mélyebben nem akartam belemenni az elemzésbe, hiszen tervben volt egy kérdıív kitöltetése, ami jó esetben választ ad mindenre. Viszont szükségét éreztem annak, hogy megtudjam, mit tartanak jónak, amikor az élmények csak most értek véget. Ezenkívül arra is tökéletes volt, hogy megismerjék egymás ízlését, és hogy elmondhassák véleményüket. Mindenki jónak, egyesek szupernek titulálták a túrát; a legjobb kérdésre pedig a számháború volt az általános válasz. Még egy kis játékra is maradt idınk. Így fáradtan az egyik kislány memóriajátékot javasolt, ami megfelelt a többieknek. Egy nagyon ismert memória-fejlesztı játék volt ez, amikor valaki elkezdi, hogy „amikor elmegyek hozzátok, viszek egy bıröndöt; teszek a bıröndbe….” Ekkor az elsı játékos mond valamit, például sapkát. Ezután a soron következı emberke ismét elmondja a bevezetıt, majd az elsı játékos által mondott dolgot, ez esetben sapkát és ı is mond valamit, például túrabakancsot. A harmadik embernek már két dologra kell emlékeznie, illetve hozzátenni valamit a táskához, és így tovább; természetesen egyre nehezebb megjegyezni, ki mit mondott, hiszen egyre több dolog lesz bemondva. Ha valaki nem tudja a bırönd addigi tartalmát elmondani, kiesett. A játék gyıztese az utolsó ember, aki biztosan tudja, mit visz el a csoport a barátjához. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, két kör telt el úgy, hogy senki nem esett ki a játékból. Nagyon segítıkészek voltak, mert néha-néha azért megsúgták egymásnak a soron következı elemet. Mire véget ért a játék a buszunk is megérkezett. Most is többszöri létszámellenırzés mellett szálltunk fel. A buszon most már csendesebbek voltak, mint odafele, de még mindig ébren volt a társaság. Háromnegyed óra múlva érkeztünk meg Székesfehérvárra, ahol nagy körültekintéssel „megtámadtuk” a legközelebbi gyorsétkezdét a gyerekek nagy örömére. Miután mindenki megvacsorázott és elvégezte szükségleteit – amit hangsúlyoztam, nehogy a buszon érezze magát kellemetlenül –, elindultunk hazafelé. Ezen a buszon már a többség elaludt, és az én nagy örömömre a ébren lévık nem érezték szükségét annak, hogy valami elektronikus készülékhez nyúljon; beszélgettek. E közben döbbentem rá, hogy annak ellenére, hogy nap, mint nap együtt vannak, mégsem ismerik egymást. Ugye a nap nagy része tanórával telik, a szünetekben pedig mindenki mozog egy kicsit, elintézi ügyes-bajos dolgait és kész; nincs idı tartalmas beszélgetést folytatni. Nagyon jó volt hallgatni, hogy kíváncsiak 28
egymás szokásaira és tevékenységére, de nem arra, hogy „mit szoktál játszani a gépen” hanem, hogy „sportolsz-e valamit; hogyan szoktál tanulni?” stb. A figyelem még mindig nem lankadhatott, hiszen minden gyereknek haza kellett érnie, nemcsak a hazavezetı buszra felszállnia. Az egyik kisfiú Dunaújváros elıtt két perccel szeretett volna leszállni, természetesen ott ahol a busz megáll. Azt mondta, hogy telefonon megbeszélte a szüleivel, hogy a megállóban fogják ıt várni. Ezzel nem is volt semmi gond, azonban mikor a busz abba a bizonyos megállóba ért, a szülık sehol nem voltak. Éjszaka volt, ráadásul a falutól távolabb, a fıútvonalon volt a megálló. Gyorsan ki kellett találni mit tegyek. A fiú azt mondta, hogy biztos pillanatokon belül itt lesz apukája, mert 5 perccel elıbb csörgette meg, ami azt jelenti, hogy akkor indult el; annyi idı alatt szokott a megállóba érni. Számomra azonban egyértelmő volt, hogy nem hagyhatom ott a gyerekek az éjszaka közepén remélve, hogy mennek érte. Ezért elırementem a sofırhöz, aki nagyjából hallotta az eseményeket, és kedvesen felajánlotta, hogy mivel jó idıt futott, várhat 2 percet, de annál többet nem. Szerencsére egy perc múlva megérkeztek a szülık és nyugodt szívvel átadhattam a fiút. Persze felmerül a kérdés, mi lett volna, ha nincsenek ott két percen belül? Akkor a fiú tovább jött volna velünk, hiszen a szülei úgy is kocsival jöttek érte; nem okozott volna nagy problémát, ha 10 km-rel többet kellett volna jönniük, és a gyerekük legalább biztonságban hazaér, szerintem. A dunaújvárosi állomáson már az összes szülı várta világot járt gyermekét, egy kislányt kivéve, de az ı anyukája már indulás elıtt megkért minket, hogy ha nem gond kísérjük haza a leányzót. Természetesen ezt megtettük miután mindenkitıl elbúcsúztam és megköszöntem a részvételt. Mikor hazaértünk biztos lehettem abban, hogy mindenki épségben hazaért.
8. ZÁRÓ SZAKASZ 8.1. Felszerelés megtisztítása, ápolása, kellékek visszajuttatása Erıt vettem magamon és nekiálltam elpakolni a túrán felhasznált felszerelést, elraktam az egészségügyi ládát – mert remélem, hogy még sok túrára viszem magammal –, és visszajutattam
a
kölcsönkért
eszközöket
jogos
tulajdonosukhoz,
mint
például
a
fényképezıgépet, a távcsövet és a bicskát. Nem éreztem szükségét annak, hogy a gyerekek figyelmét is felhívjam ezen utótevékenységre, hiszen valószínőleg szüleik fognak elpakolni utánuk.
29
8.2. Elszámolás Elkészítettem a túra végleges költségvetését, ami lényegében megfelelt a tervezetteknek, viszont mindenkinél más az összeg, hiszen mindenki meglátása és pénztárcája alapján költekezett a gyorsétkezdében. Illetve elkészítettem a saját kiadásaim listáját, hogy a késıbbiekben tudjam, mekkora összeggel kezdjek bele egy túrába. Váratlan kiadása nem volt a csoportnak. Mivel senki nem szponzorálta a túrát, senkinek nem kellett elszámolnom, mivel a túra elején összeszedtük a szülıktıl a szükséges összeget. Innentıl már csak a gyerekeknek volt elszámolnivalójuk, persze értelemszerően – gondolom – annyi pénzt kaptak, amennyit elkölthetnek.
8.3. Értékelés A túra a vártnál is jobban sikerült. A gyerekek egyszerően fantasztikusak voltak és példaértékő, hogy milyen kitartással vitték végig a túrát. Egy igazi tapasztalat volt ez a számomra és nagyon örülök, hogy az elsı komolyabb megmérettetésemet ezzel a csapattal élhettem át. Az értékelésnél a szabályok betartását is megemlíteném. Mindenki teljes mértékben elfogadta az általam alkotott szabályokat és betartotta azokat. Figyeltek a párjukra és arra, hogy mikor kell mondani a számukat; figyelembe vették, hogy én vagyok a vezetı és elfogadták a döntéseimet, miközben tudták, hogy meghallgatom a véleményüket; vigyáztak magukra és egymásra. Készen álltak befogadni az új információkat. Az ebédnél kisebb kizökkenéstıl eltekintve, mindenki a szemeteszsákba győjtötte a szemetet, akkor is, ha nem hívtam fel rá a figyelmet. Ami pedig a dolgozat szempontjából a legfontosabb, hogy senki nem vette elı elektronikus eszköztárának ékességeit, kivéve persze akkor, ha telefonáltak a szülıkkel, vagy egy szép látványosságot kívántak megörökíteni. Véleményem szerint nem a szabály miatt, hanem azért, mert jobb szórakozást találtak nála!
9. KÖSZÖNET Szeretném megköszönni az összes szülınek, hogy segítették a szakdolgozatom megírását azzal, hogy elengedték gyermeküket/gyermekeiket az általam szervezett túrára! Volt néhány nehézség – idıjárás –, aminek leküzdése lehetetlennek tőnt, de aggodalmaik ellenére mégis engedtek. Ezenkívül köszönöm a gyerekeknek, hogy ilyen segítıkészek, szófogadók voltak, és teljes odaadással vettek részt a túrán.
30
10. KÉRDİÍV Fontosnak tartottam, hogy az alapfeltételezésem helytálló-e az adott társaságban, ezért készítettem egy kérdıívet, melyet a túra után egy héttel töltettem ki, egyszerre az egész csapattal. Három szerkezeti egységre bontottam a kérdéseket az átláthatóság érdekében: a szokásaiddal kapcsolatos kérdések, a túrázásról általában és a mostani túrával kapcsolatos kérdések. Az elsı két rész, pontosan a feltételezésemre ad választ, megerısíti vagy sem. Olyan kérdésekbıl próbálnám ezt kiszőrni, mint kb. hány órát ülsz a számítógép elıtt egy nap, illetve kb. hány órát nézed a TV-t egy nap? Az eredmény rendkívül érdekes ugyanis mindkét válasz esetén, a csoportátlag 123,75 perc, vagyis több mint két óra naponta. Sajnos 10 éves korosztályban még nincsenek pontos felmérési adatok, de nem tér el túlságosan a 1519 éves kategóriától. Ez elég soknak számít, ha belegondolunk abba, hogy kb. 1400-ra érnek haza naponta; tehát a szabadidejük túlnyomó részét számítógépezéssel és TV nézéssel töltik. Fontosnak tartottam megkérdezni, hogy mégis, mit csinálnak ilyenkor, mert egy pillanatig sem gondolom azt, hogy ezek a szerkezetek csak felesleges dolgokra használhatók. A legtöbben játszanak a számítógépen, néhányan beszélgetnek, míg a TV nézésnél a filmek és a mesék kerültek az elsı helyre. A kérdıív legelsı kérdésére adott válaszok viszont némiképpen orvosolják az eddigieket, ugyanis a mit szeretsz csinálni a szabadidıdben kérdésre, sokan írták a biciklizést, néhányan megemlítették a focizást, kosarazást, görkorcsolyázást is. A második kérdéskörben kicsit elszomorított az, hogy a csapatból hárman még egyáltalán nem voltak túrázni, de közben örültem annak, hogy én szereztem az elsı túraélményt a számukra, remélhetıleg kellemes élményt. Ezek után jött az általam szervezett túra értékelése. A szervezéssel mindenki meg volt elégedve, és senki sem tett volna másképpen valamit, kivéve egy kislányt, aki viccesen megjegyezte, hogy „nem mi fizettük volna a kaját.” A továbbiakban rákérdeztem a legfontosabb újdonságokra, vagyis nekik mi volt meglepetés, amelyre nagyon sokan a számháborút írták, de volt, aki a taplógombát említette meg. Mit tanultál a túra folyamán? – szólt a következı kérdés, melyre sokféle válasz született. Valaki szerint „azt, hogy mindig kell vinni túrabotot”, másvalaki, hogy „nem szabad elkószálni”, felmerült az „oda kell figyelni egymásra” szabály, illetve valaki elkönyvelte, hogy „azt, hogy társaságban jobb túrázni, mint kevesebben.” A társaság egy része nem tanult magáról semmit, míg más a túrából kifolyólag ráeszmélt, hogy „elég kitartó”. Végül a vezetıi értékelés olvasásakor nagyon örültem, hogy pozitívan értékelték a részvételemet.
31
11. BEFEJEZÉS A túra még inkább megerısítette bennem, hogy fiatalokkal szeretnék foglalkozni, izgalmasabbá, érdekesebbé, hasznosabbá tenni az életüket. Megmutatkozott, hogy bennük van a jövı és, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert remek gondolataik vannak. Persze a túrázás nemcsak a fiatalok kiváltsága; az erdı korhatár nélkül vár mindenkit, ezért mindenkit szeretnék a természet megismerésére és szeretetére sarkalni. Viszont az a fentiekbıl is látszik, nem árt elıre tervezni, hogy felhıtlen szórakozásba és tanulásba legyen részünk. A túrából levonható következtetés számomra a következı: az emberekkel és elsısorban a fiatalokkal, a lehetı legtöbb pozitív élményt adó tevékenységet meg kell ismertetni, hogy minél több alternatívából választhassák ki mi az, amit életük részévé akarnak tenni!
32
12. TÁBLÁZATOK, ÁBRÁK, ILLUSZTRÁCIÓK (tv-vel, internettel kapcsolatos kutatási eredmények)
TV nézés hétköznapokon (percben) Médiafogyasztás, Mővelıdés, Kultúra (elemszám:7515)
A kérdezett korcsoportja 25-29
Fı Átlag
20-24
Összesen
15-19
3026
2306
2187
7519
135.31
141.68
150.32
142.44
TV nézés hétvégéken (percben) Médiafogyasztás, Mővelıdés, Kultúra (elemszám:7615)
A kérdezett korcsoportja 25-29
Fı Átlag
20-24
Összesen
15-19
3041
2336
2240
7617
208.66
217.69
241.54
222.63
33
13. IRODALOMJEGYZÉK Bányai Sándor – Besnyi Szabolcs, „Sárról nem volt szó…! – Túratervezés a kockázatelemzés és kockázatkezelés módszerével” in: Muskovits I., szerk., Szabadidı-kalauz (Budapest: Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft., 2005) David Buckingham (2002): A gyermekkor halála után. Felnıni az elektronikus média világában. Helikon Kiadó. Fordította: Kertész Balázs Holényi László (1981): Gerecse, Vértes, Velencei-hegység. Budapest, Sport, Útikalauz, Kner Nyomda. 207.oldal Ifjúság 2004 Szabó Gábor, „Kurt Hahn – a kalandpedagógia atyja” a Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítvány honlapján http://www.kette.siteset.hu/index.php?m=2012 (2008. 04. 15) Vértes turistatérkép (2006) Lektorok: Berki Zoltán, Kovács Ferenc, Készítette és kiadja a Cartographia Kft., Budapest
34
14. MELLÉKLETEK
35
I. Mellékletek
Adatlap 1. Vezeték és utónév: ..................................................................................... 2. Mobiltelefon száma: 06-/- 3. Betegségek vagy egyéb egészségügyi problémák: .................................................................................................................... .................................................................................................................... 4. Mit tehetünk a betegségek vagy egyéb egészségügyi problémák ellen? .................................................................................................................... .................................................................................................................... 5. Az egészségügyi problémák elıfordulásának esélye túra közben: .................................................................................................................... .................................................................................................................... 6. Allergiák: .................................................................................................................... .................................................................................................................... 7. Túra közben a következı gyógyszereket szedem: .................................................................................................................... .................................................................................................................... 8. Baj esetén értesítendı hozzátartozó neve: .................................................................................................................... 9. Hozzátartozó mobilszáma: 06-/- 10. Hozzátartozó otthoni telefonszáma: 06-/- 11. Második hozzátartozó neve (ha az elsı nem elérhetı): .................................................................................................................... 12. Második hozzátartozó mobilszáma: 06-/- 13. Második hozzátartozó otthoni telefonszáma: 06-/- ..................................................................... gondviselı aláírása
36
II. Melléklet
Tájékoztató Kedves Szülık! Elıször is szeretném megköszönni, hogy segítik a szakdolgozatom megírását azzal, hogy elengedik gyermeküket/gyermekeiket az általam szervezett túrára! A túra rövid programtervét vázolva szeretném tájékoztatni Önöket, a legfontosabb információkról: Indulás: 2008. március 1-jén 625-kor, a dunaújvárosi autóbusz-állomásról Gyülekezı: 555-kor az állomás várótermében Útvonal: Dunaújváros-Csákvár, majd Csákvár-Csákberény autóbusszal; ezután a túra megtétele gyalog Csákberénybıl Csıkakıre és ott a Csıkakıi-vár megtekintése; ezt követıen ismét buszra szállunk és elmegyünk Székesfehérvárra, ahol a várakozási idıt a Mc’Donalds-ban töltenénk el; ezután indulnánk el hazafelé, szintén busszal Érkezés: várhatóan 2100-kor a dunaújvárosi autóbusz-állomásra További fontos információ: •
Terepen töltött idı: 9 óra; távolság: 11 km; szintkülönbség:; terep nehézsége: közepes
•
Az átlagosnál több élelmet hozzanak a gyerekek, mert meglepıen éhes tud lenni az ember túrázás közben (szükség esetén: Csákberényben nyitva lesz egy élelmiszerbolt a túra útvonalán)
•
Mindenki hátizsákba pakoljon, ne válltáskába vagy ahhoz hasonlóba, mert nehéz lesz cipelni egész nap
•
Térerı csupán Csákberényben és a Csókakıi várban lesz, így a gyerekek csak akkor tudnak majd telefonálni, illetve hívást fogadni
•
Utazási költség: 1325 Ft + költıpénz
•
Jó lenne, ha a túra elıtt mindenki alaposan kipihenné magát, mert ez az élmény fárasztó lesz
•
Ha bármilyen kérdés merülne fel, örömmel a rendelkezésükre állok! Telefonszámom: 06-20/464-3196 és 06-70/575-9089 TÚRÁRA FEL! ............................................ Ármos Anita
37
III. Melléklet
Kelléklista
Egyéni felszerelés (vagyis mindenkinek saját magának kell beszerzi): • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Váltóruha (csere póló és zokni) Meleg ruha (réteges és nedvszívó öltözködés) Vízálló ruha (pl.: esıkabát) Lábbeli (kényelmes, meleg, vízálló és biztonságosan tartja a lábfejet pl: bakancs) Fejfedı Kesztyő Ennivaló (bıséges, laktató, egyszerő, nem romlandó) Innivaló (ásványvíz vagy meleg tea; nem ajánlom az édesített üdítıket) Csoki vagy energiai szelet (szükség lesz az energiára) Szılıcukor/diákcsemege (szintén nagy az energiatartalmuk) Diákigazolvány TB kártya Elemlámpa (célszerő ellenırizni az elemek használhatóságát) Mobiltelefon (nem kötelezı) Bicska (nem kötelezı) Síp Költıpénz (az egyéni kiadások fedezésére) Szivacs (mint a székeken; ugyanis pihenıhely az útvonalon nincs kialakítva)
Közösségi felszerelés (vagyis közösségi érdekeket elégítenek ki): • Térkép • Iránytő • Távcsı • Fényképezıgép • Egészségügyi csomag • Öngyújtó • Kötél • Játékkellékek • Kézfertıtlenítı alkoholos zselé, törlıkendı • Szemetes zsák • WC papír (Ezeket a kellékeket én szerzem be!)
38
IV. Melléklet
Költségvetés
Odafelé: Dunaújváros – Csákvár autóbusszal (79 km): 600 Ft Csákvár – Csákberény autóbusszal (13 km): 125 Ft
Visszafelé: Csókakı – Székesfehérvár autóbusszal (22 km): 190 Ft Székesfehérvár – Dunaújváros autóbusszal (53 km): 450 Ft
Összesen: 1.365Ft
39
V. Melléklet
Kórház
Helység:
Mór
Utca:
Kórház u. 21.
Intézeti kód:
0703
Fenntartó:
Városi KH-RI, Mór
Telefonszám:
22/407-119
Tulajdonos neve:
MÓR VÁROS ÖNKORMÁNYZAT
Vezetıi neve:
Dr. JUHÁSZ TIVADAR
Megnevezés neve:
MÓR VÁROS KÓRHÁZ ÉS RENDELİINTÉZET
ANTSZ megnevezés:
ÁNTSZ Fejér Megyei Intézete
Engedély szám:
07000033-1
OEP kód:
1583
Irányítószám:
8060
ANTSZ kód:
079950000
40
VI. Melléklet
Programterv IDİ 545 600 610-620 625 815 845 900 900-910 910 910-tıl folyamatos
TEVÉKENYSÉG Vezetık megérkezése Gyülekezés az autóbusz-állomáson Az egyéni és közösségi felszerelések leltár szerinti ellenırzése, csomagolás véglegesítése, szükségletek elvégzése Létszámellenırzés, indulás! Megérkezés Csákvárra; a várakozási idıben motiválás, ráhangolás, szabályok ismertetése Indulás Csákberénybe Megérkezés a túra kiindulási pontjára Felszerelés és öltözék ellenırzése, igazítása; felkészülés a túrára Kalandra fel! (szükség esetén 10 perc vásárlásra a helyi boltban) A túra útvonalának megtétele Rövidebb pihenık 45 percenként, hosszabb pihenık igény szerint; létszámellenırzés
Túra közbeni kiegészítı tevékenységek, játékok (konkrétan egy szórakoztató, ébresztı játék a túra egy-két alkalommal elején; számháború a közepén, és idı függvényében a végén egy levezetı játék) megközelítıleg Ebédszünet 1200-1400 óra között kb. 1600-1700 óra között érkezéstıl 1745-ig
Megérkezés a Csókakıi-várba Vár megtekintése; idı függvényében játék
1745
Gyülekezés; létszámellenırzés; rövid lezáró beszélgetés?; indulás a buszmegállóba
1828
Indulás Székesfehérvárra
1915
Érkezés Székesfehérvárra; energiapótlás a Mc'Donalds-ban
1950 2050
Indulás Dunaújvárosba Hazaérkezés
2050-2100
Közösségi felszerelések átadása; gyerekek átadása a szülıknek, illetve a megállóba nem várakozó szülık gyermekeinek hazakísérése
41
VII. Melléklet
Az egészségügyi láda tartalomjegyzéke • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
1 db kismérető (LED-es) lámpa 1 db kis tükör 2 db steril tő 5 db biztosítótő 2 db ramofix 12 db hanzaplaszt 1 db betadin 1 db steril gézlap 1 db steril fásli 1 db olló 1 db csipesz 1 doboz aszpirin 1 doboz gyufa 1 db lázmérı 1 db kendı (Desault-kötéshez) 1 db elsısegély-nyújtási kézikönyv 1 db leukoplaszt 3 db kalcium injekció 1 db pohár
42
VIII. Melléklet
Menetelı szöveg 1. Az Anita azt mondta, Az Anita azt mondta, Hogy vasárnap lesz túra! Hogy vasárnap lesz túra! 2. Csóka-hegy és Csókakı! Csóka-hegy és Csókakı! Meghódítunk egy, kettı! Meghódítunk egy, kettı! 3. Kitartás és merészség! Kitartás és merészség! Túrázónak nagy erény! Túrázónak nagy erény! Együtt mindent megoldunk!
4. Mi is kitartók vagyunk! Mi is kitartók vagyunk! Együtt mindent megoldunk! 5. Erdı, mezı itt vagyunk! Erdı, mezı itt vagyunk! Ne félj, ne félj vigyázunk! Ne félj, ne félj vigyázunk!
ELİRE!!!
43
IX. Melléklet
Kérdıív
NÉV: ........................................................................ Szokásaiddal kapcsolatos kérdések: 1. Mit szeretsz csinálni a szabadidıdben? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 2. Kb. hány órát ülsz a számítógép elıtt egy nap? .... Órát 3. Mit csinálsz ilyenkor általában?(pl.: játszol, olvasol stb.) ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 4. Kb. hány órát nézed a TV-t egy nap? .... Órát 5. Mit nézel ilyenkor általában? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... A túrázásról általában: 1. Voltál már túrázni?(Ha igen: folytasd a következı kérdéssel; ha nem: ugorj az 5. kérdésre) igen
nem
2. Hol túráztál?(ha több helyen voltál örülnék, ha leírnád mindegyiket) ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 3. Kivel/kikkel mentél? ................................................................................................... 4. Mit tapasztaltál/tanultál a túra alatt? ....................................................................................................................................... .......................................................................................................................................
44
A mostani túrával kapcsolatos kérdések: 5. Szerinted mennyire volt jól megszervezve a túra? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 6. Te mit tettél volna másképpen? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 7. Volt olyan dolog, amirıl megfeledkeztél? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 8. Mi volt a legfontosabb újdonság, meglepetés a számodra? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 9. Mit tanultál a túra folyamán? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 10. Tanultál-e valamit magadról? ....................................................................................................................................... ....................................................................................................................................... 11. Vezetı értékelése: ....................................................................................................................................... .......................................................................................................................................
Köszönöm! Nagyon örülök, hogy veletek túrázhattam!
45
X. Melléklet
Rakjuk össze, amink van Minimum létszám: 10 fı Maximum létszám: 30 fı Nem: független Korosztály: korlátlan Helyszín: bárhol Helyszükséglet: a létszámtól függıen szabad terület Helyzet: ülve, állva és feküdve Szükséges eszközök: papírdarabok testrészek nevével Játékidı: Játék típusa: mozgásos cselekvéssel járó játék Játékvezetı: szükséges Pedagógiai cél: jókedve derítés, felfrissítés, egymáshoz való közelebb kerülés elısegítése Értékelés: lehetséges Jutalmazás: lehetséges
Játékleírás: A résztvevık egy körben helyezkednek el, állva. Majd mindenki húz egy borítékból egy papírdarabot, melyeken különbözı testrészek neve szerepel; egyet a jobb és egy másikat a bal kezével! Ezek után kezdıdhet a játék! A feladat: minden játékosnak, a jobb kezében lévı cetlin szereplı testrészét „össze kell illesztenie”, a tıle jobbra álló személy, bal kezében lévı cetlin szereplı testrészével. Ugyan ez vonatkozik a baloldalra is. Lényegében az egymás mellett lévı kezekben szereplı testrészeket kell összeérinteni. A játék rendkívül szórakoztató. Jó szórakozást!
46
XI. Melléklet
Számháború Játékidı: 15 perc 1. Alapelv A számháború alapja a becsületesség. Ahhoz, hogy minden résztvevı jól érezze magát elengedhetetlen a cserkészes, becsületes magatartás. 2. A harc • A felek egymást az ellenség fején viselt számnak a hangos és érthetı kiáltásával lıhetik le. (Ezt ajánlott kétjegyő számonként megtenni. Pl.: 6319 => hatvanhárom, tizenkilenc.) • Megengedett a föld-, fa- és emberimádás, azonban a számot nem lehet takarni sapkával, kézben tartott tárggyal, kézzel vagy hordozható fedezékkel. • Az elesett katona, köteles azonnal minden harci tevékenységét beszüntetni és egyhelyben maradni. Amennyiben épp zászló volt a kezében, azt azonnal a földre kell ejtenie. A szemét becsületesen, onnantól kezdve csukva kell tartania, helyzetét nem változtathatja, egészen addig, míg bajtársa mentésére nem siet. A játékban lévı társának kézen kell fognia a kiesettet és végig kézen fogva kell eljutniuk a temetıig. Onnantól mehetnek amerre akarnak. 3. A harc célja Megszerezni az ellenfél zászlóját! A zászlókat, az elhelyezés után mozgatni nem lehet! Harcra fel!
47
XII. Melléklet
Bombázás Minimum létszám: 10 fı Maximum létszám: 30 fı Nem: független Korosztály: korlátlan Helyszín: szabadban Helyszükséglet: sportpálya mérető szabad terület Helyzet: állva Szükséges eszközök: zászló és labda Játékidı: Játék típusa: versenyjáték Játékvezetı: szükséges Pedagógiai cél: fizikai erınlét fejlesztése, jókedve derítés, felfrissítés, egymás segítésének, bíztatásának kialakítása Értékelés: lehetséges Jutalmazás: lehetséges Játék menete: A játékosok két egyenlı csapatra oszlanak. Mindkét csapat választ magának egy-egy bandavezért. A tér közepére leszúrunk egy zászlót: ez jelzi a várat. Most az egyik vezér kapja a labdát, és teljes erıvel eldobja. Ezt a távolságot kilépjük. A zászló és a labda leestének helye közti távolság felénél áll fel az ellenfél tábora. Ezután ugyanígy tesz a másik vezér is. Így most a vártól jobbra és balra is áll egy csapat. Hogy milyen távolságra kerültek tıle, azt a vezérek ügyessége döntött el. Ezek után megkezdıdhet a vár bombázása. Az egyik játékos teljes erıvel eldobja a labdát a várat jelzı zászló felett, a másik csapat irányába. Ahová a labda leesik, oda megy elıre vagy hátra az egész ellenséges tábor. Ezután a másik csapat egyik játékosa tesz hasonlóképpen – a kezdı csapat pedig megy, ahova a labda érkezik. A játék célja, hogy a dobásokkal minél távolabb szorítsák a vártól az ellenséges tábort! Amikor az egyik csapat már olyannyira hátra szorul, hogy az eldobott labda, még a zászlóig sem ér el, elvesztette a játékot. Jó szórakozást!
48
XIII. Melléklet
Vértes növény-és állatvilága
Növényvilág „a déli lejtık mediterrán , a szurdokvölgyek alhavasi jellegőek, nyugati oldalán pedig atlantikus (óceáni) klímahatások érvényesülnek. Mindezek következtében a Vértesre az északi és déli eredető növények sajátos együttélése a jellemzı.”14 „Olyan növényritkaságok tenyésznek itt, mint a fokozottan védett cifra vagy medvefül kankalin...itt él az orhideák közé tartozó vitézvirág (Anacamptis pyramidalis) is.”15 De a találkozhatunk még bozontos csukókával, nagy sással, vidrafővel és még sorolhatnám. Természetesen nem maradhat ki a sorból a gyerekek által annyira értékelt taplógomba sem.
Állatvilág „a Vértes állatvilága – a növénytársulásokhoz szorosan kötıdve – nagy fajgazdagságot mutat. A változatos növénytársulások sokféle típusú élıhelyet nyújtanak.”16 „Magyarország legnagyobb testő pókfaja a szongáriai cselıpók” kedvenc terepe, de találkozhatunk még öves szkolopendrával, holdszarvú ganéjtúróval, lábatlan gyíkkal, fekete gólyával, kerecsensólyommal, sıt még gímszarvassal vagy akár muflonnal is.
14
Holényi László: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység 207. oldal Vértes turistatérkép (2006) Lektorok: Berki Zoltán, Kovács Ferenc, Készítette és kiadja a Cartographia Kft., Budapest. 16 i.m. 15
49
XIV. Melléklet
Öregtorony
50
XVI. Melléklet
A túra legjobb pillanatai
51
52
53
