ERDÉLYI MUZEUM AZ ERD. MUZEUM EGYLET TÖRT. SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLÖNYE

EME

7. s z .

IX.

évfolyam.

1882.

ERDÉLYI MUZEUM AZ E R D . MUZEUM E G Y L E T

T Ö R T . SZAKOSZTÁLYÁNAK

KÖZLÖNYE

SZERKESZTI FINÁLY HENRIK, M. K. EGYET. TANÁR, A MUZ. EGYL. TITKÁRA, A M. TUD. AKAD. L. T. Megjelen h a v o n k é n t .

J a l i u s 1.

Á r a é v e n k é n t 1 f r t 15 k r .

Tartalom: Az Akadémia magyarsága. Dr. Brassai S. — Az erd. muzeum könyvtárának régi Hungaricumai bezárólag 1711-ig. I. Közlemény Szabó Károlytól.

(1.)

Az Akadémia magyarsága. Jeles és nevezetes mutatványok sorát kívánván olvasóimmal közölni, mielőtt megkezdeném egy kis világositással kell szolgálnom feleiratomnak egyik szavára nézve. Ez: a „magyarság", melyet a legszélesb és határzatlanabb értelemben kell venni, oly formán mint a bizonyos férj, a ki nyájas megszólításért esdeklő feleségének azt ígérte, hogy mindig „angyaloménak fogja szólítani, csak ne felejtse soha, hogy „az angyalok kétfélék, u. m. jók és rosszak". Hogy.melyik rovat alá tartozik az Akadémia magyarsága, majd az egyes esetekben fogjuk megvitatni Addig hát maradjon függőben és átalánosságban. Minthogy mai korunkban az „opportunitás''t emlegetni divatos, hadd adjam elé én is a felszólalásomét. A magy. tud. Akadémia legújabb szerkezetű „Ügyrendét" küldé szét 1882. év elején a tagjainak. Magamis hát kezemhez kapván egy példányát olvasgatni kezdém, és már első pár lapján nem egy kifejezésén erősen megbotránkozám. No már ezekre bizony figyeltetnem kell a M. Ny. Ellenőrét — gondolám — hadd vitassa meg s terjessze szemléje eredményét a közönség eleibe ítélet végett. így keletkezék II. fiizetkénk 1. czikke, melyet ezennel megkezdünk: t. i. én írni s az, a kí kezébe veszi, olvasni. 1. §. E g y e s s z a v a k . 1. által. Olvasóm bámulattal kiált: „Mi az? hát ,által' rosz, vagy éppen nem magyar szó?!” — Sőt igen jó, k. olv.! de csu-

EME 194 páncsak j ó 1 használva. Már pedig midőn személyt vagy dolgot a neve után tett „által"-lal cselekvővé akarnak bűvölni, iszonyatos rosszul használják. Az ily szólamok, mint; „Újfaluban egy zsidó által azzal az újsággal lepettem meg" (P. N. 1882. 175. sz.) „Vignetták a mondott czég által küldetnek szét" (M. Polg. 1882. 146. sz ) Ezen s több ilyen vétkes constructiok kifolyása aztán az ilyen is, mint: ,Az ellenzék által sürgetett kékkönyv". (P. N. id. sz.) Az elsőbb féléket igen könnyen fejezhették volna ki iróikjól magyarul így: „Újfaluban egy zsidó azzal . . . . lepett meg", és „Vignettákat a mondott ezé küld s z é f ; az utóbbi kedviért pedig kár volna az „istenadta'g „jégverte" és — sit venia — „ebszűlte" sat. szólamokat a l,mkamrába dobni. A példa tehát így hangzanék magyaroson: „Az ellenzéksürgette kékkönyv". Csakhogy emezt csupán akkor használhatni, mikor az igének — illetőleg részesülőnek — naincs határzója. Mert ha van, mint a teljes példában: „Az ellenzék által o l y r é g ó t a sürgetett sat." nincs más mód, mint vonatkozó mondattal fejezni ki a kivánt eszmét: „ A . . . . kékkönyv, melyet az ellenzék oly régóta sürget, sat." Láséuk már az „Ügyrend"-beli példákat: „Az ajánlatoka főtitkár által . . . . a többi osztályokkal . . . . közöltetnek" C12. §.). — „Ha [az előadott munka] az előadó által másutt adatnék ki" (24. §. d). Hogy ezeket a szerkesztő helyesen is birta volna kifejezni, kitetszik a 42. §. a) pontjából, hol ezt olvasni: „A bizottságok tagjait az . . . . osztály . . . . a . . . . tagok sorából jelöli ki", és nem így: A bizottságok tagjai az osztály által jelöltetnek ki. Videó meliora proboque; deteriora sequor. — Második féle hibás példák: „A szerző által elkészített kivonat" (24. §.) — „A nem-tag által felolvasásra benyújtott értekezés" (29. §. b). — „Az igazgató tanács által megszavazott Összegek" (16. m). — az ezek által adott összegek" (83. §.) — „Az Alapszabályok 14—16, §§-ai által meghatározott számú . . . tagok" (2. §.) 2. Az és azon, mint mutató névmások. „Csak am esetben", csak akkor v. csak abban az esetben helyett. — „Azon statistikai adatok, melyek s a t " Azok a stat. adatok. A z o n = i d e m . 3. Bir— habét. — „Szavazat-toí a tiszteleti és rendes tagok hirnak*. (21. §.) — „A . . . . tagok egyenlő szavazat-íaí hir^ nak.'^ (29. §.) — , A jutalom csak önálló, tudományos becs-cseZ hirá munkának Ítéltetik oda" (91. §.) — Azt hiszem, hogy bir igének ilyes használata helytelenségét nincs miért bizonyítgatnom. Csak annyit jegyzek meg, hogy itt ismét jobb tudása ellenére vétkezett a szerk.; mert a 89. §.-ban így ir: „A jutalom csak absolut hecsü munkának adatik ki. Az utolsó példában,

EME 195 mint mondatban, más hiba is leledzik, a mit más i^ovatbaa fogok kimutatni. 4. Ez, mint névelő.— bizottságok közül, sat." (41. §.)— „í? jelentések kinyomatnak" (ib .d) — Az és származékai meszBzibb, ea és származékai közelebbi tárgyra vonatkoznak, az igaz. De a megkülönböztetés csak akkor szükséges , mikor valóban két különböző tárgyról van szó a mondatkörben. De itt nincs, mert a 41. §-ban az állandó bizottságok vannak megnevezve és semmi másféle nincs. Sőt égész a 15. §-ig kell vissza mennünk, bogy megpillanthassuk a „bizottság" szót. Ennél fogva a 42. §-t így kell vala kezdeni: A bizottságok közzül sat.; mert a határozó névelő félre érthetetlenül kimutatja az illető tárgyat, úgy hogy eszébe sem jut az olvasónak m á s f é l e b i z o t t s á g mint species, sem pedig a „bizottság" átalában mint genus. Világosbá teszi a mit mondék egy példa, melyet egy történetből kezemnél levő könyvben első nyitásra lelek: A mai idő . . . . kegyelettel kutatja fel mindazt az érdekest és jellemzőt, mi az élő nemzedékek születése előtt történt. — Ez a kegydel juttatá a hálás utódok emlékezetébe az ötven év óta porló jeles irót sat." (Karacs Ter.^ Itt már „a kegyelef^ nem volna elég, mert az előzményben kegyelet csak átalánosan mint genus van megemlítve, a következő kikezdés pedig egy speciesét akarja érteni, azt t. i. melyet ugyancsak az előzmény vonatkozó névmás után jellemez Tehát nem „a kegyelet-" (átalában), hanem az imént irt f a j a : „Ez a kegyelet" juttatja eszébe sat. Szóval az ez (e)-nek határozó articulus helyetti használata legalább is ferdeség. Hogy hangzanék magyar fülnek, ha ezt: „A nap űzi az éjszakát, elvégeztük már a munkát" (Csokonay) imígy változtatnék: nap űzi ez éjszakát, elvégeztük már e munkát"? Avvagy az alföldi így mondja-é a fiának: Add'ide e pipámat s e tarisznyámat, hadd öltözzem fel"? — Más példa: .Csak ez átadás után" (94. §.), melyre az elébb mondottak mind ráillenek. Ellenkező természetű, de szintoly szarvas hiba a hat. névelőnek mutató'gyanánt használása, melynek hasonlóképp példáját adja az Ügyrend 94. §-a: „Technikai . . . . találmányok az esetben nyerhetnek jutalmat, ha sat." e helyett: „abban az esetben". De biz így se lenne jobb: a mint most szokás, hogy: ^azon esetben. A német „der, dieser* helyett soha se ir „rfmeZ6e" t. 5. Egyéb, melyet nem kell összevétni ,más"-sal.— „Könyvküldemények 8 egyéb ajándékok bejelentése" (15. §.w).— „. . az osztály egyéb kiadványaiban-' (48. §.) Nincs csiklándósabb dolog, mint concret eszmék értelmezését koczkáztatni, tehát csak sejtem, hogy „egyéb" — „más valami". De. akár így akái amúgy, jobb lett volna eztirni: „az osztálynak más kiadványai."

EME 196 Valamint jobb így: ,,egyebet nem mondok, mint „mást x\mi mondok", melyre tiszta ftílü magyar azt kérdezné: más—mitP" 6. J&7Ó', „elé" helyett. A két szó egy eredetű lehet, sőt hinni való hogy az; de a nyelv fejlése folytán megkülönzödött és ma már felcserélni hiba. En azt a kűlöübséget látom köztök, hogy „elő" és származékai i d ő r e vonatkoznak, „elé" pedig i r á n y t jelöl. Y. ö. a két szólamot; „Én eZóJö voltam itt, mint te" és „Menj elébb két lépéssel. EbMl az elvből indulva „előadás''-t ha a német Vortrag-^sl takaródzik is, szintúgy mint „előhaladá8''-t; „előmenetel"-t, „előszólitás'-t, „előugrás"-t éppen oly rosznak tartom, mint a milyen volna: „eí^fizetés", „eí^irányzás", „ m e g t ó ^ " ' sat. 7. ÉrdtmesüU az „érdemes" helyett épp' oly szükségtelen mint nemesüU a „nemes", károsult a „káros",*) hasznosult a „hasznos", okosult az „okos' helyett. Nem helyeselhetni tehát: „Az Akadémia az iránta s a tudomány körül **) kiválóan érdemesült elhunyt tagjainak . . . . kezdetű mondatot. 8. Folytán igaz magyar ember szájában soha se teszi azt hogy „következtében", hanem azt, hogy: tartama alatt valamikor". így ezekben: „a nyár folytán", „a''hét folytán", „a háború folytán", „beszélgetésünk folytán". A „valamikor"-t azért véltem oda teendőnek, mivel teheti ugyan azt is, hogy „egész tartama alatt", de azt is, hogy nem. Érdekes volna ide igtatnom azt a vitát, mely e tárgyban köztem és Szarvas G. közt folyt, de nem vagyok bizonyos felőle, hogy a magam részét fellelem a B . . . Hirlap temérdek hasábjai közt. Egyébiránt megdicsérném az Ügyrend szerkesztőjét, hogy helyes értelemben használja a „folytán"-t, ha úgy nem jár mint a szép asszonnyá változtatott macska, a ki egy egeret megpillantván felszökött a drága jó ételekkel rakott asztaltól s az egér elfogására iramodott. Azt olvassuk ugyanis a 29. §-ban, hogy: „Ez értekezletek czélja az osztály . . . . ü g y e i t . . . . megvitatni, s az ülés határozata folytán . . . .bizottságilag eljárni." H j a ! accidit in puncto quod non speratur in anno. 9. G'«/afcorlcfí=praxis. — Nem tudom mennyire birtam az előbbi pontokban részemre hóditani kevés számú olvasóimat; de bizonyos vagyok benne, hogy azok is hátat fordiitnak nekem s *) „Káros bánkódjék" így a közmondás, nem pedig: „károsult b." **) Az érdemesség egyenlő viszonyban van, mind az „Akadémiával, mind a tudománnyal", miért hát az egyik „iránt" s a máaik „körül"?

EME 197 a nagy közönséghez pártolnak, mely oly édesen nyalogatja, ápolja, kényezteti a 9. pont alatt megtámadott szót. Tudom azt, hogy aattságtok amaz erős hatalom a megszokás bájitalától vannak elmámorosodva; tudom mily jól esék egykor egy barbarus nyűgtől megszabadulhatni s az idegen theoria és praxis helyett, mint vélők, ^édes anyai nyelvünkön mondhatni „elmélet" és „gyakorlat"! Es nem csak tudom, hanem osztoztam is és kéjelegtem a többiek mámorában, de biz' a nem vált nálam korsággá mint— bocsánat merészségemért — nattságtoknál. Annál fogva én kijózanodhattam sőt tevöleg ki is józanodtam és ha látom is törekvésem reménytelenségét, nem állhatom meg, hogy ne próbáljak másokat is észre hozni. No's a dolog így áll: Az „elmélet" ellen nincs kifogás se alak se tartalom tekintetéből. Csak egy oldalról vett elnevezés az igaz, de hiszem a „theoria" is csak olyan és amaz oldal állandóan meg van abban a fogalomban, melynek e szerint bizvást adhatni „theoi i a " = ^elmélet" nevet. Calepinus nincs kezemnél, de Páriz Pápainál már „elmélkedés" a theoria, a honnan csak egy lépés az „elmélet"-ig. No de ezt nincs miért vitalni, mert itt nem állok szemben senkivel; holott ha azt mondom hogy praxis nem „gyakorlat", nyereségnek tarthatom, ha csupán csak kinevetnek. Legyen! én Themistoclestől tanulva azt mondom reá: „Nevessenek, sőt üssenek, csak hallgassanak meg!" S ezennel fel is teszem hogy megcselekszik. No hát legelsőben is, mellettem van Páriz Papai, ki szerint: „Praxis, Cselekedet' ^De hát ki van Páriz Pápai mellett? kérdik. Felelet: az egész magyarság; mert kétségbehozhatatlan tény az, hogy praxis, j e l e n t cselekedetet, cselekvést. Most hát már csak az a kérdés, hogy nem jelenthet-é egyebet is, p. o. „gyakorlat"-ot? Felelet: gyakorlatot bizonyosan n e m ; mert gyakorcreher, densus, frequens; gyakorta — crebro, frequenter, saepe; gfj/afcorol = frequentat, exercitat, gyafcoWás=frequentatio, usus, exercitatio és a gyakorlatot sem lehet másképp latinizálni. De bizony magyarizálni sem, mert a gyakorlat "majd mindig cselekvés ugyan, de nem in genere akármily, hanem csupán csak sokszor vagy sürün cselekvés. A ki a cselekvést átalában ggakorlatnak nevezi, oly joggal teszi, mintha „érczet" pl. aranynak, gyümölcsöt baraczknak, szarvasmarhát tehénnek nevezne." A gyakorlat" fogalmában lényeges jellemvonás az ismétlés, mi a ,praxis" tartalmában nincs meg és amaz, mint alsóbb fogalom, úgy származik emebből, hogy ezt; „gyakor" (v. „gyakori") ragasztjuk, synthetice, melléje. Tehát

EME 198 a gyakorlat = gyakori praxis, és gyakori gyakorlat nevetséges tautologia! Azt vethetné valaki ellenem, hogy mindennap hallan i : „ez a ez így van", vagy „nincs így praxisban", mi világosan azt teszi, hogy „szokásban", a „szokás" pedig ha nem synonym de közel rokon a r gyakorlat"-tal; kövétkezőleg, prax i s = gyakorlat". Hebehurgya következtetés, mert elsőben ez egyes eset, mi nem jogosít átalános állitmányra; másodszor, micsoda szó lenne az, a mivel minden ember és mindig helyesen, hibátlanul élne?*) Az ellenem vetett szólam tehát rosz és semmit sem bizonyit. Hátra van még az a csillogó érü**), hogy „verborum vetus interit aetas" és „fingere cinctutis non exaudita Cethegis continget, dabiturque lioentia!"—Ne tessék elhallgatni, hogy ^sumpta pudenfer"] Ám de az hogy a „gyakorlat"szót ösi és ma is létező és használt értelméből kiforgassuk és mint egy beletlen hüvelyt egyébb fogalomra erőszakoljuk, ez a legszemtelenebb bántalom a mit nyelven elkövethetni. „Igen de már el van követve, fait accompli, ,iróink színe java' a gyakorlat-szót praxis értelemben elfogadta, használta és használja szóval, kiküszöbölni már lehetetlen". — Ez a nevezetes „bevették''-féle érü a neologismus utolsó menedék-zuga éa Komárom vára, melyet ostromolni itt nincs se helyem se időm, hanem csak végszavára jegyzem meg, hogy napjainkban éppen az az impregnabilis bástya védett egy s más inkább vagy kevésbé rosz szót, 8 a jobb meggyőződés mégis kiküszöböltette. Ilyen, hogy csak egy példát hozzak fel, a „raí, «reiféle végzetü névmellék (adjectivum), melyet ugyancsak nagynevű irőnk gr. Szécheny I. hozott vala javaslatba — (Munkám németm fordítását sat."j — és ,Íróink színejava használt széltiben, holott most átalánosan el Fan ismerve hibás volta s legalább is nagyon gyér a használata. Legyen hát ,praxis" is ezentúl cselekedet (P. P.), cselekvés, esinálat V. csinálás, a melyik tetszeni fog; mert minden magyar ember érteni fogja első hallásra, magyarázat nélkül, ha szinte nem tudja is, hogy latinul, illetőleg görögül: praxis. 10. Hatást gyakorol, befolyást gyakorol sat. — Reménylem, nem várja olvasóm, hogy kimutassam, mily undorító germanísmusok azok a kifejezések, a „Wirkung ausüben"-nek, «Eínflu8s ausüben»-nek tudatlan, nyers fordítmányai; az üjfy-rendbeli példákat idézem. „Más . . . nyelveknek . . . reá QuakoroU hatását *) Abusus non tollit usum. **) J5?rö és nem „érv", mert v formativum nem létez. Ervet, mérvet, aérvet lehet mondani, de nevezőik nem érv, mérv, sérv, éppen mint lovak , izavak, íavoi: jók, de lov, mav, tav nem léteznek.

EME 199 kimutatni" (44. §. B) III.). - - „Felvenni azon fontosabb kérdéseket, a melyek . . . béfolyást gyakorolnak (47. § .). 11. Képez, képzett, képzettség. Az irodalmi nyelvnek ezekről a — nem képes, banem valódi fekélyeiről annyiszor elmondtam — nem nézetemet, hanem az igazat, hogy ezúttal beérhetem egy rövid recapitulatioval. Mint a költő kérdéséből: „kép-é ez vagy valóság?"*) kiviláglik, ez a szó: „fe^jo", v a l ó s á g o t semminemű fajában, változataiban nem jelöl és nem jelölhet. Nem tesz többek közt nevezetesen, tudományt, mesterséget, miveltséget, tehetséget, minőséget s ezen nem valóságában osztoznak a származékai képez, képzett, képzettség stb. stb. Szarvas és meg nem bocsátható hibák az „Ügyrend" stylusában: „[Az ülés] tárgyát a . . . ügyek képezik**) (36. §.)— . . Irodalmunk hiányainak . . . betöltése és a . . . közönség igényeinek kielégítése képezik a főszempontokat." (50. §.) ,Kivételt csak a kőzülési tárgyak képeznek." (72. §.) „Minden egyes értekezés külön füzetet képez." (55. §.) „^z&Vképzettsé^."- (12. §.) ^z(iképzés (44. §. A) III.) . Az akadémia tulajdonát értekezések. (72. §.) 12. Kísérlet — experimentum = Versuch. Elemezve: kísérlet. Tehát a primitivuma: kiséri, vagy „vagy kisérel"; e pedig ige volna. Igen de se kiséri, se kisérel, mint igetörzsök tudtomra nem létezik; bajos is volna megmondani mit jelentsen. De létez ám: „kísért" (tentare, versuchen), és jobb lesz ebből származtatni a kellő szót, alkalmas végzettel. Ez „^s" vagy „et" nem lehet, mert ezekben: kísértés és kísértet le vannak speciális értelemben foglalva. De nincsenek a mény v. .vény, melyek között elméleti külömbséget nem birok a meglevő adatokból inducalni; tehát tessék választani a. kisértmény és kis értvény 'közt. Csakhogy aztán azzal maradjunk, a melyiket választottuk***), A gáncsolt szóra példa : ^Kísérleti természettan." (1, §. III. B) *) VigilantuQ ploro— turpe commissum ? An vitiis'carentem— ludit imago — (Hor. Carm. III. 27.) **) Miért nem; „teszik" 7 Hisz azok az ügyek magok is l é t e z ő k s emlegetésó'k is a vitatásban létező és k é p n e k , azaz: h a s o n m á s n a k árnyéka sem mutatkozik az egész dologban.— Tulajdonképp az ilyes szólamokban a szóban forgó ige ki is maradhat. E helyett p. o. „Beszédünk, vitatkozásunk, óhajtásunk tárgya ez s ez" éppen annyi mintha ezt mondanók: „ tárgyát ez s ez teszi." ***) Egy felsőbb tanintézetbeli (nem nyelvészi tanár azt hirdeti tanitvá) nyainak, hogy „függvény" (mellyel eddig elé szoktuk a functiot magyarítni„nem jó szó, hanem függeményt kell mondani. Okát is adja, de nem birtam megérteni, tehát nem is vitatom.

EME 200 13. KSltészet. (1. § Hogy ász, ész végzetek igetörzsekhez nem járulhatnak, ezt az Akadémiának kellene hirdetnie. De biz' az a mint látszik, mind e mai napig megtanulni sem bírta. 14. Közvetlenül =VLVím\it&Voa.t. — „Ha a három év tartama alatt új bizottsági tagok választása mutatkoznék szűkségesnék, ez" (igazabban az) „bár mely összes ülésen, az illető osztály ajánlatára vagy közvetlenül is megtörténhetik." Ezt a ,Szóc8Íntan' szabályai szerint csonkázott szót b. Jósika M. javaslá a kevéssel jobb és mindenesetre nehézkés „közbevetetlen" helyébe. El is fogadta az írók „színe java" és selejtese egyaránt, nem kérdezve, hogy mi joggal maradt ki a he és az et ? Ezt a kérdést annyiszor tárgyaltam, hogy elégnek tartom itt azt ismételni, ,hogy a „közetlen" (adj.) és „közetlenül" (adv.) szavak az unmittelbar-t (ohne Zwischenraun) teljesen kifejezik, alkatukat pedig nem hibáztathatni. Az „Űgyrendbeli" passust azért idéztem teljesen, mivel abban nem csak rosz az illető szó, hanem rosszul is van alkalmazva és én nem tudom megmagyarázni magamnak, mit akar jelenteni. Olvasóm tán szerencsésebb'lesz. 15. „•nál{nélY helytelenül használva. — „Pusztán gyakorlati . . . munkásság nem tekinthető elegendő jogozimnek a . . . tagok^választásáwííZ (12. §.)— Pályamunkákwáí b í r á l ó k a t rendel."

( 2 1 . §.) —

„A

könyAkiadő

bizottságoktól

kiadott

forditá-

sokn^íi a tulajdonjog . . . az Akadémiáé. (72. §.) — A bol a német Mi'" t ir, tétovázás nélkül f o r d í t j á k mindütt nál, nél-lel, s azzal megszokják, hogy eredeti s t y l u s o k b a is nál, nél-t Írjanak sok helyt a hová nem illik. így járt az „Ügyrend"' szerkesztője is. Egyébiránt ezt a hibát kivált a természetrajz Íróinál lelni sürün: ,Az oroszlánwáí a fark bojtos. A tigrisw^í és zebránííi csíkos a bőr. A k i g y ó n á í és gilisztáwáí hiányzanak kültagok. 16. Netán. — „A netán füfrgőben maradt ügyek" (36 § ) csak azt teheti, hogy „az eshetőleg függőben maradt ügyek," miben árnyéka sincs a tagadásnak vagy tiltásnak. TJgyde a ne" világosan tiltó és ezt a tulajdonságát semminemű combinatioban sem veszti el. Molnár A. is ne forie-nak fordítja. Netán --= esh e t ő l e g , tehát ellenmondás és nonsens. Eshetőleg = valahogy — valamiképp = (a német) etwa == netalán v. netán ; a mely szó mondhatnám, fokozott bizonytalanságot jelöl. A „né" benne az, a mi a néhol-han, némely-hen, néha-hen, némi-hen és néhányban. A „netán" azt hiszem nyomdahiba s az ék kimaradásának köszöni létét. Véleményemet erősiti Páriz Pápai; „Netalán : „ne forte, dass nicht vielleicht." A mi egyébaránt nem igaz. Próbál-

EME 201 ja csak valaki „nétalán''-nal fordítani ezt: 5íe forte credas interitura quae . . . Verba loquor etc. De bizony „nétán-'-nal is esetlen volna. Alkalmam lenne itt szólani ama gyönyörű, poetica licentiáról: ne'kűl = nélkül; de van okom is hallgatni. 17. „Nyomatékosb indítvány" (8. §.) — Miért nem fontos? Hisz' a legcsekélyebb indítványt is lehet nyomatékosan adni elé; de azzal nem lesz az inditvány fontos. Gondolom, hogy „praegnans"-t ért alatta szerk. De csakis 8, én nem. 18. Többé. — „Nem tűrhetni ki többé (89. §. 6)). — Nincs elég helyem ismételni a mit egyszer is másszor is irtam a „ f ről mint adverbialis végzetről. Csak annyit mondok hogy a „többé" fordítók koholmánya s igaz magyar alakja: többet. Nem megyek oda többet. Számos esetben jobb már-t használni. Er ist nicht mehr das, was er war = ; Már nem az, a mi volt. 19. Százalék. — Miután a ,század"-ból hamis substantivumot csináltak, a „centesimus = hundertel" kifejezésére más kifejezésról kellett gondoskodni. Meg is csinálták a „száztoli" és „százalék" gyönyörűséges gyöifgyalakokat. — A tiszta haszonnak két százalékával'' (92. §.). A' tiszta haszonnak két századával : ezt éppen ugy megérti minden magyar, mint p. o. ezt három negyedével. Többet nem mondok. 20. Tanulságos. — Ha ez jó, tanítságos, őrülséges, hevülséges, mozdulságos, indulságos, bődulságos stb. stb. is mind jók. Bővebb kifejtését 1. a „BalJagi sat." czimü röpiratomban. (Pesten Grillnél, Kolozsvárt Steinnál). - - „ k közönségre irókra nézve tanulságosak''. (50. §. e)). 21. Történet — história. Annyiszor kimutattam már helytelen 8 káros voltát, hogy újra elévenni felesleges volna. Csak anynyit mondok még, hogy az „Ügyrend" mindenütt azt használja, csak egy helyt, két helyt lelem: ,philosophia történelme^, — „történelmi tudómányok" (1. §.). — Már uraim! vagy egyik vagy másik. Mind a kettőt egyszerre használni legalább is gondatlanság. 22. „ Vis!
EME 202 böl: „a tagok meghimtdsa", világos, hogy a tagok voltak v. vannak megbízva, &kir : hizattak v. 6ífeaí«afe meg. Csengő, tudósán hangzó szavaik, értelem nélkül. Pulcra species est, cerebrum non habét :A két szólam közt az állitott különbség nem létezik. Mielőtt a kérdés elemezéséhez fognék, megjegyzem ellenmondástól nem tartva, hogy itt csak kiható igékből származtatott, ás és végzetü netekről lehet szó. Ezt előre bocsátva, most már bizvást megállithatom a következő pontokat. 1) Van igenis elég szólam, melyben c s e l e k v ő j e a birtokos az ás és végű igeszármazék jelölte cselekvénynek. lm' egynehány példa: A szerző bevezetése. A tanitó kérdése. A madár tojása. A próféta látásai. Petrarca kezdeményezése. Sat. 2) De van ám és jóval több, a melyben n e m cselekvőie a birtokos a névjelölte cselekménynek. Példák: a) Az oktatás kérdése. Oktatás ügyünk kérdése. A könyv bévezetése sat. (Az oktatás felöl v. iránt . . ., a könyvbe való bévezetés.) b) A könyvnek olvasása. A classikai nyelvnek tanítása, — tanulása. A rejtvény megfejtése. A hivatalnok fizetése. Amérika felfedezése. A nyomtatás feltalálása. A jelvények átadása. Krisztus vallása. A régiség megvilágítása. A jog fenntartása. Sat. Jegyz. Mindezekben, melyeket nem csináltam, hanem gyűjtöttem, sz en v e d ő viszonyban van a birtokos az illető cselekményhez. „A könyvek", t. i. olvastatnak ; a „rejtvény megfejtetik. ,Krisztust" vallják a keresztények; „a hivatalnokokat" fizetik, sat. c) Vannak esetek, melyekben az alanyhoz egy, a- határozóhoz más viszonyban van a cselekvény. P. o. „Az én fiam marhakereskedése csak elmefuttatás"*). (A *) Egy uri asszony mondata, midőn fia marhakereskedésre adta magát.

EME 203 fiam kereskedik és marhával kereskedik.) Az alcbymisták aranycsinálása. fAz alehymisták csinálják az aranyat, az arany pedig csináltatni;.) Az állam költségvetése. fAz vállam" cselekvő, a költség szenvedő.) 3) A 2. pont alatti példából világos, hogy az activa formából származó ás és végzetü nevekkel jelölt cselekvények, mint birtokok, bármi viszonyban lehetnek a birtokoshoz. Tehát nincs semmi szükség arra, hogy a birtokos külszenvedő voltát az ás és végű nevek alkatában kifejezzük. És ez nem csak a magyarban van igy, hanem a szanszkrt-ban görögben, latinban és németben is. Largitio pecunise, és largitio magistratuum. Das Schreiben eines Briefes és d. Schreiben Csesars. 4) De — poeito, non concesso — ha volna is szükség, nem lehet sem a magyarban, sem az imént idézett nyelvekben ama kivánt természetű neveket alkotni, mivel a passiva formát csak az igeragok különböztetik meg, melyek a származtatásban elesvén a törzs változatlanul marad, azonegy végzettel pedig csak egyetlen egy értelmű nevet alkothatni. De itt már fel csattan képzelt ellenfelem s azt mondja na.gy tűzzel, hogy én tényt tagadok, midőn azt állítom, hogy „ ö l é s " és „ ö l e t és" közt nincs meg a kivánt különbség; holott „öZ" actív, ölet passiv törzs és igy öl é s = das Tödten: activ,. ö l e t é s = das getödtet Werden passiv cselekvényt jelöl." — „Lassan a testtel!*) Mert nekem egy igen nyomos kifogásom van, ^Ölet', a világért sem passiv törzs! Az aí, et,tat, tet módosító ragok nem szenvedő, hanem miveltelő (factitivum, causale) igéket alkotnak, s ezekből lesznek a passivumok, de csak ífe-es hajtogatással. Ennélfogva ö l e t = (er) lasst tödten és ö l e t é s == das Tödten lassen. M e g b i z = (er) betraut; megb í z a t = (er) lásst betrauen; m e g b i z á s = = (das) Betrauen; m e g b í z a t á s = (das) betrauen lassen, nem pedig: (das) betraut "Werden. 5) A kezdeties (priraitiv) törzsökből származó, ás és yégü név a cselekvényt egyszerűen jelöli és minden vonatkozás nélkül arra, hogy ki vagy mi a cselekvő, ki v. mi a szenvedő. A nem kiható igetörzsből származó nevek csakis egy értelmű cselekvényeket jelölnek, tehát az ily nevek módosításáról szó sincs. A kiható igékből eredő viszonya mindig kétértelmű lehet akár az alanyhoz, akár valamelyik határzóhoz mérve; de a valódi viszony a mondat tárgyias értelméből (a contextusból) oly vilá*) Temetéskori szólam, mikor igen előre haladnak a halottviTŐk a koporsóval.

EME gosan kitűnik, hogy a nevtörzs módositására vagy adaptatiojára éppen semmi szükség sincs. 6.) Úgyde a szenvedő viszony esetében ilyen adaptatio lehetetlen is, mivel az at et, tat tet a mivel eszközölni akarják, nem s z e n v e d ő , hanem miveltető viszonyt jelöl. 7.) Mindent összevéve azt vélem, hogy tisztább belátásunk, érettebb megfontolásunk és jobb meggyőződésünk következtében ideje volna felhagynunk azokkal a tatos, tetes haszontalan és egyszersmind csalfa szóalakokkal, melyek az ily szólamokban mint p. 0. „A minister fogadtatása, — a nézők meglepetése ^ — az ifiuság hivatása, — a közönség elragadtatása, — az államkincstár megterheltetése, — a községi vagyon megkárosittatása,— a bizottság kiküldetése, — a zsidók űldözteténe, — az igazság kitüntetése, sat. sértegetik a fület, boszantják a szemet és botránkoztatják elméjét az igazi magyarnak*}. Végül megjegyzem, hogy ilyes szeplöt az Ügyrend stylusán csak az egy idézettet leltem. 2. §. S z e r k e s z t m é n y e k (composita). Az Ügyrendben eléforduló szerkesztmények, mint ilyenek, ellen nincs kifogásom, syntactikai alkalmazások pedig más rovatba való. Hanem van egy kis észrevételem a műszóra magára nézve. Én a „szerkesztmény"-szót régóta ajánlgatom, de, vagy nem vették számba, vagy a ki megemlitette, csak azért tette , hogy nem helyeslését nyilváníthassa. Okát adni a gáncsolásnak,— még éppen irányomban — a kritika méltóságán alúl való lett volna. Nos humilem feriemus agnam — én szerényebb hurt pengetek s megmondom mi szól mellettem. A javasoltam szó csak az összetétellel áll szembe. Az utóbbi ellen két kifogásom van, egy alaki és egy anyagi. Meglehet, hogy csak Ízlés dolga, de biz' én nem szeretem az „igekötő"-.s nevezetet. Bizonyos idegenszerű szaguk v i n , érzik rajtuk a forditás és mondva csinálás. Ha hát nem jobb, de egyszerű szóval cserélhetjük fel, már így is tanácsos hogy megtegyük. De anyagi, illetőleg értelmi tekintetből jobb is a „szerkesztmény" mint az „összetétel". Az utóbbi ugyanis igen széles fogalom, mely alá nem-compositumokat is felvehetni, l^zép virág, ház fedele, Mátyás király, itt is, ott is, két-két szó össze levén téve bennök, éppen Úgy , összetételek" mint diszvirág, házfedél, babvirág, csakis, ugyanis. Ha egy ács két gerendát egymás mellé vagy egymás *) A tatás, tetéa végű szókat causalia értelemben is foghatni lel a példák egy részében, Ebben az esetben már nem hibások az idézett szólamok.

EME 205 végtibe helyez, ö s s z e t e s z i ; de ha úgy illeszti és csatolja össze, hogy a házon léczaljául szolgálhasson, ekkor már s z e f k e s z t , t* i. szarufát a két gerendából. Ha két szát összemondunk vagy összeírunk, az még nem futja ki compositumnak. Egyéb is kell hozzája s ehez az egyébhez inkább hasonlit a „szerkesztmény", mint az „összetétel". — És ha valaki bir egy még közelitőbb szót, ímigy támogatva javasolni, odadobom érette irigység nélkül, a „szerkesztvény''-t: „si non, his utere mecum". A 3. §. a szórendet: a 4-ik a szófüzést, az 5-ik a stylaris hibákat fogja tárgyalni — a III. fogásban.

Egy irodalmi pör*). A mit előre lehetett látni, megtörtént. A Nyelvőr éppen úgy nem felelt a Szemle ellen-kérdéseire, mint annak idejében a Szemle a Nyelvőréire. A tusa, ha meg nem szűnt, mint látszik elnapolódott. Budapesten jártamban haliám ugyan rebesgetni, hogy a nyelvőristák — még csak gúnyképp sem érdemlik az orthologus nevet — hajlandók volnának engedményeket tenni. De mi joggal? — Most nem tudom, hanem egy adomát, mely nem tudom micsoda eszmetársulatnál fogva juta eszembe, beszélek el mulatságra. Volt egykor Erdélyben egy gróf, buzgó catholicus keresztyén ember. Ennek fiatal korában, honnan, honnan nem tücskök lopództak a fejébe s kezdett szabadosan gondolkozni a katechismusa igazságai felől. Más oldalról lelkiismerete is furdalván, nem volt nyugta s eltökéllé, hogy meggyónja a vétkét. Úgy is lőn. A legközelebb következő alkalommal ezt súgja grófunk a gyóntató- franciscanus páter fülébe: „Tisztelendő atyám: Nékem kétségeim vannak a religio tárgyába . . . ." A barát nem várja hogy tovább mondja, hanem feléje fordul, ezzel a kérdéssel rivall reá: „Hát ki bizta rád, szamár!?" s azzal ott hagyja a faképnél. Azt mondják, hogy a mi grófunkat soha se háborgatták többet — a kétségek. Tréfa a mi tréfa; de van egy pár komoly szóm is az ügyre nézve. — Ballagi a neologismus tárgyában irt értekezésemre koczkáztatott megjegyzéseiben csodálkozik, hogy a neologismusról szólva nagy következetlenséggel támadtam meg a nyelvőristákat, holott ezek tulajdonképp az én részemen volnának. Lessingnek egy meséje szerint, az állatgyülésben egy szavazó állat azzal dicsekedik , hogy: „lám az oroszlán is azt *) L. M. Ny. Ellenőre. I. fogás.

EME 206 mondja a mit én!" mire az állatkirály ezt feleli : „de nem azért a miért t e ! " — I g e n igen nagy különbség van az én álláspontom és a nyelvőristáké közt a neologismnssal szemben. KimUtatáBára nincs itt helyem, hanem csak egy vonást hozok elé, miről aztán tovább lehet következtetni. Véleményem szerint a neologusnak egy fontos sőt voltaképpi előnye van a nyelvőrista felett. Amaz a nyelvet úgy tekinti mint egy szerves lényt, mely eszközül szolgál az embereknek gondolataik kicserélésére, érzelmeik közlésére Ennél fogva szócsinálásban soha sem téveszti szeme elől a czélt, t. i. hogy a szó a beszéd eleme s az egymást értés szerve legyen. Olyan mint a kertész , mely hol újabb , olykor másnemű hajtásokra kénszeriti az élő növényt , hol levagdal a meglevők közzül, de fő czélja mindig a növény fenntartása, ápolása. A kertész is hibát ejthet a műveleteiben, a neologus is. S^ócsinálásaiban az analógiát sokszor felületesen, néha ferdén is tekinti*), s így munkája eredménye is hibás lehet.; de a hiba igen sokszor elengedhető s az a kevés a mi nem az, kigyomlálható. Szóval a neologus — és én is vele kevés kivétellel — azt hisszük, hogy ő, egészben véve, a nyelvet fejleszti és gyarapítja. A nyelvőrista philologiája ellenben olyan mint a kímikus elemzése, a mely élettelen, rideg anyagokat bont és rak össze és nem gondol sem az egészek sem az elemek további működéseivel, szervetlen kelmét kezel s szervetlen lények keletkeznek műhelyében. Kritikája meg olyan a nyelvőristának mint az anatómus bonczkése, mely a holttestben szemmel megkülönböztethető szerveket fedez fel s a szerveknek élő szerepe ismeretletí marad a bonczoló tudós előtt. Nem fejtegetem tovább e hasonlatot, csak azt jegyzem meg, hogy „Értsük meg egymásf-féle, akárhány czikksorozatot ir is még Szarvas G., igen csekély-valószinüsége van annak , hogy a neologus és nyelvőrista teljes egyértésre jussanak. Eljárásáról igazán el lehet mondani, ho?y: nihil fit, nisi sub apecie boni. Lássuk a legkiáltóbb példát. Neolognsunk látja régi iromápyainkban s nyomtatványainkban a „^zdzadua"-t. Erre így, és nem éppen helytelenül okoskodik : az OS végzetü adjectivnmokat elemezve úgy találjuk, hogy névtörzsbó'l és OS végzetből állanak. „Százados tehát = s2<í««(í ( n é v ) o í . ÉS megló'n a legbotrányosabb szó a „század". No már ha mélyebb kutatással reá akadt volna, hogy az as, os, es végű adjectivumoknak bizony nem mindig substaativum a törzsökük, más viszonyt is keresett volna a mázad és oa közt és felfedezi vala, hogy azázadon nem csak azt teheti, „a kinek századja van", hanem azt is, „a ki azázad magával van", mely utóbbi szólamban a század nem substantivum, hanem ordinalis numerus.

EME 207 (2)

Észrevétel egy passusára a M. Ny. jttlinsí szálújának. A 279. lapon Joánnovics Q. idézi egy például adott mondatomat. Az idézetből látom, hogy a szavak rendezésében hibát követtem el. Most t. i. így imám: „A rosz neveléssel megrontott fiatal méltán vádolja szülőit szerencsétlenségében, mert azok bűneiért lakol". A korábbi szerkezetben a „szerencsétlenségében" mindjárt a ,fiatal" után van téve, s kommát igényel, hogy félre ne értse az olvasó. De a mely mondaton pontozás-mankóval kell segitni, sántit*). Továbbat azt irja Joan.^ hogy „így is mondhatjuk: ,mert az ó' bűneikért lakol'; de az azok szó itt hatásosabb".— „De miért vagy mennyiben hatásosabb?" kérdi az olvasó, és méltán, ha szinte nem is tudná, hogy Szarvas G. az „a2!ofc""nak, még a fennforgó esetbeli használatát is gáncsolja. Mert a mit én mondok, az neki vagy egészen rosz, vagy legalább nem egészen jó. Ez úttal azonban megfeledkezett arról, a mire a gymnasiumban tanították, t. i. hogy a sua culpa t fordítják így: , a z ő v é t k ö k " , nem pedig az ^eorum culpa''-t. Hanem már most én mondok valamit, a mire őt az iskolában bizonyosan nem tanították. Azt hogy az élet nyelvében ezt: „az ő vétkök' kétképp használják, u. m. vagy az ó'-ie, vagy a „vétkök"' re esik a hangsúly, s az itt tárgyalt esetben az ó'-re kell esnie. De Írásban nem ragy igen ritkán, s ekkor is tökélytelenül szokták kijelölni az accentusos szót, s ha elvéti az olvasó, értelmetlenné— legalább félreértetté — lesz a mondat. Holott az ,a?!oA;"-at, a mint a maga helyén kimutattam, csak is hangsúlyosan alkalmazhatni, mi által minden vétségnek eleje van véve. Ebben meg van adva a felelet az olv. feltett kérdésére. *) Még többféleképp is lehetne rendezni ezt a mondatot, de sem így sem amngy nem tartom se nem adom ki mintaszerűnek Hanem biz' a nyelvész többnyire poruljár a példával, mikor úgy tesz vele, mint „Mátyás" a jéggel, t. i. ha nem talál, csinál. Méltán inti Magcr, a jeles methodikus, a grammaticust, hogy példát soha se c s i n á l j o n .

EME 208

Az erd. muzeum könyvtárának régi Hungaricnmai bezárólag 171^-ig. r, Közlemény. SZABÓ

KÁROLYTÓL.

Az országos könyvészeti kiállítás czéljának sikerültéhez az erd. muzeum könyvtára 250-né! több régi hazai nyomtatványnyal s ezek közt számos egyetlen s igen ritka példánynyal, mind számra mind értékre nézve oly tekintélyes tömeggel járult, melynek érdekességét csak a központi országos könyvtárak gazdag kiállítása múlhatta feljűl. Ez alkalommal a kiállitást rendező bizottság rendelkezésére bocsátottam 40,000 kötetet meghaladó könyvtárunk mind azon darabjainak jegyzékét, melyek 1711-ig magyar vagy bármely más nyelven hazánk területén voltak nyomtatva, hogy a bizottság e jegyzékből a kiallitásra felküldetni kivánt munkákat kijelölhesse, E jegyzék egybeállítása közben azonban kiterjesztettem figyelmemet a hazánkfiai által külföldön nyomtatott, valamint a külföldiek által irt de hazánkra vonatkozó munkák öszszeirására i s , melyek a kiállításon, annak határozott czéljáboz képest, nem szerepeltek, s Sszszeirtam könyvtárunk legszélesebb értelemben vett régi Hungaricumait, melyek száma (1711 ig) az 1200-at megközelíti. Azt hiszem , hogy kedves szolgálatot teszek a szakférfiaknak és könyvbuvároknak, ha ezen először csak magam számára irt jegyzéket az erd. muzeum-egylet közlönyében közzé teszem, s igy könyvtárunk e tekintélyes gyűjteményét a közönséggel megismertetem. Ez első közleményben azonban csak az idegen nyelvű nyomtatványokra szorítkozom; minthogy könyvtárunk régi magyar nyomtatványai, melyek száma 1711-ig a 600-at meghaladja, kivéve az 1879. óta szerzett darabokat, „Régi Magyar Konyvtár''-amban ismertetve vannak, s igy azok jegyzékének közlését, legalább ez alkalommal, mellőzhetőnek véltem. 1. Acta Comitialia Hungarica Soproniensia. Anni M. DC. LXXXI. S. 1. et a. 4r. 216 1. 2. Acta et Decreta Synodi Dioecesanae Strigoniensis . . . celebraiae Tyrnaviae Anno M. DC. XXIX. . . . Posonii, in Aede Archiepiscopali, Anno Domini M, DC. XXIX. 4r. 1521.

EME 209 3. Acta et Decreta Synodi Dioecesanae Strigoniensis . . . . A. M. DC. XXIX Recusum A. D. JÜ. DC. LXVH. 4r. 155 1. Hely nélküL; kétségtelenül nagy-szombati nyomtatvány. 4. Adverbia Moralia, Sive De Virtute & Fortuna Libellus. Authore ín Pine Libri Anagrammaticé expresso, conscriptus. Claudiopoli, Apud Viduam Andreae Lengyel, Anno MDCCL 12r. 70 1. A nyomdász elő beszéde szerint ez egy lengyel fSur munkája, mely nem rég külföldön hiányos és hibás nyomtatásban jelent meg s melyet 8 a szerző eredeti kéziratával öszszevetvén, bővitve és javitva adott ki. A könyv végén a szerző neve ily betű rejtvényben lappang: Ardens voveo IS Qui Anagramaticé Ambiens nulla Regna posco, Laus mihi ac Regnum Sit sola Virtus. Ezen rejtvényből az akkor élt S t a n i s l a u s L u b o m i e r s k i lengyel főúr, a „DeVanitate Consiliorum' czimü erkölcstani munka szerzője, nevét kétszeresen is kibetűzhetjük. 5. Ajbrich (Johannes, Cibinio-Transylvanus). Dissertatio medica inauguralis, continens theses de Haemorrbagiis in g e n e r e . . . Traiecti ad Rhenum. 1709. 4r. 7 1. 6. Aibríchius (Martinus). Synopsis Logica. . . Collecta In usum luventutis Scholasticae Coronensis Opera & studio M a r t i n i A l b r i c h i i Phil. Mag. & p. t. Scholae Coronensis Rectoris. Coronae. Typis Michaelis Hcrrmanni. Anno M. DC. LV.' 8r. 256 1. 7. Almanach (Neu und Altér), Auff das Schalt-Jahr nach der Geburt Jesu Christi, 1 6 8 8 . . . . von J o h a n n N e u b a r t h , Bol. Sil. Clausenburg, bey Michael líéi»ethi. 16r.—Csonkán; megvan 2 első ive, A, B (8 levelenkéntj=16 sztlan levél. 8. Astedius (Joh. Henricus). Prodromus Religionis Triumphantis, In quo Methodicé repetuntur, & breviter examinantur libri sex de verá religione; quornm primus á Johanne Crellio, quinque reliqvi á, Johanne Volkelio sunt c o n s c r i p t i . . . . Albae-Juliae, Typis Celsissimi Principis Transylvaniae. M. DC. XXX. V. 2r. 1135 1. - Hozzájárul a szerző halála után Bisterfeld által Gy. Fehérvárit 1641-ben nyomatott Index. (Lásd alább: B i s t e r f e l d neve alatt.) 9. Alstedius Ooh. Henr.) Grammatica Latina. In Ysum Scholé

EME 210

10.

11. 12.

13.

14.

15. 16. 17. 18. 19.

Albensis hoc modo elaborata, ut puer Eudimenta dootns, unius anni spatio praecepta & regulás cum &uctu recitare poasit. Editio Secunda Albae-Juliae M. DC. XLII. 8r. 190 1. Első kiadása: Gy. Fejéryár. 1635. Alstédius (Joh. Henricus). Lativm in nvce. Id est Radimenta Lexici Latini, Methodo n a t u r a l i . . . . d i g e s t a . . . . Editio Secunda Áuctior. Albae Juliae Typis Celsissimi Principis Transylv. Per Martinvm Maior Coronensem Anno M. DC. XLYin. 8r. 234 I. Első kiadása: Gyula-Fejérvár. 1635. Amesius (Guilielmus). Medulla Theologica, Editio Novissima, Ab Avthore Ante obitum recognita & variis in locis aucta. Debrecini, Per Stephanum Töltési. 1685. 12r. 408 1. Amesius (Guilielmus). De Conscientia, Et Ejus Jure, vei Casibus. Libri Quinqufe. Editio Novissima . . . . Debrecini. Per Stephanum Töltési, Anno M. DC. LXXXV. 12r. 346 1. Ajánlva van II. Apafi Mihálynak. Apologia Ministrorum Evangelicorum Hungáriáé, ad innocentiam suam Orbi Christiano declarandam, opposita Judicio Tribunalis Posoniensis, á quo Perduellionis crimine contra Eegiam Majestatem iniquissimé accusati & condemnati; non modo toto Begno proscripti sunt, sed exemplo á, Pietate & Mansvetudine Christiana prorsus alieno, magnam partém ad Triremes Hispanicas damnati. Anno Patientiae Sanctorum M. DC. LXXVII. 4r. A—H = 8 iv = 32 sztlan lev. Szerzője B e t h l e n M i k l ó s . — Kétségtelenül kolozsvári nyomtatvány. Articuli Dominorvm Praelatorvm, Baronvm. . . in Generáli eorum Conuentu . . . A. D. 1608. Posonii celebrato, conclusi. S. 1. et a. 2r. A—DB (4 levelenként) = 15 sztlan levél. Hiteles példány, II. Mátyás király aláírásával és pecsétével. Articuli Diaetales Posonienses. A. 1609. S. 1. et a. 2r. 21 sztlan lev. Articuli Diaetales Posonienses A. 1613. S. 1. et a. 2r. 14 sztlan lev. Articuli Diaetales Posonienses A. 1618. 8. I. et a. 2r. 22 sztlan lev. Articuli Diaetales Posonienses A 1619. S. 1. et a. 2r. 4 sztlan lev. Articuli Diaetales Posonienses A. 1619. conclusi ac . . . .

EME 211 k. 1620. die 18. Jan. exhibiti, et Caseoviae die 18. Febr. confirmati. S. 1. et a. 2r. 14 eztlan levél. Hiteles példány, Bethlen Gábor aláírásával és pecsétével. 20. Articuli Diaetales Posonienses Á. 1619.. . . ratificati et confirmati Cassoviae 18. t e b r . A. D. 1620. S. 1. et a 4r. 25 lap. 21. Articuli Diaetales Cassovienses A. 1620. S. 1. et a. 2r. 6 sztlan lev. Hiteles példány, Bethlen Gábor aláírásával és pecséijével. 22. Articuli Diaetales Sopronienses A. 1622. S. 1. et a. 2r. 28 sztlan lev. (ha teljes). Első s utolsó levele hijányzik. 23. Articuli Diaetales Sopronienses A. 1625. S. 1. et a. 2r. 20 sztlan lev. ü . Ferdinánd aláírásával. 24. Articuli Diaetales Posonienses A. 1630. S. 1. et a. 2r. 10 sztlan lev. 25. Articuli Diaetales Sopronienses A. 1635. S. 1. et a. 2r. 20 sztlan lev. 11. Ferdinánd aláírásával és pecsétével. 26. Articuli Diaetales Posonienses A- 1638. S. I. et a. 2r. 20 sztlan lev, 27. Articuli Diaetales Posonienses A. 1647. S. 1. et a. 2r. 48 sztan lev. 28. Articuli Vniuersorvm Statuum et Ordinum Inclyti Regni Hvngariae. Ac Partium sibi .'innexarum, in Generalibus eorundem Conventíbus Ab Anno 1608. usque ad Annum 1659. inclusive editi. Adjunctis ad initium Pacificatione Viennensi et Tractatu Situatorokierisí Pottendorff. Per Hieronymum Verdussen. 1668. 8r. 724 1. 29. Articuli.... Sopronienses A. 1681. Leutschoviae, Typis, Samuelis Brewer. 8r. 94 1. 30. Articuli Diaetales Posonienses, Anni 1687. Leutschoviae, Typis Samuelis Brewer. 8r. 46 1. 81. Articuli. Novellae seu Articuli Universorum Statuum, et Ordinum Inclyti Regni Hungáriáé, ac Partium eidem annexarum , in Generalibus eorundem Conventíbus, ab Anno M . D C . V m . usqué ad An. M. DC. LXXX. VII. Inclusive editi. Adjunctis ad initium Articulis Pacíficationis Viennensis , & Tractatu Szitva-Torokiensi. Tymaviae , TypisAcademicis, per Joannem Andreám Hörmann, Anno M. DC

XC.Vm. 2r. 432 1. A Nagy-Szombatban 1696-ban 3 kötetben megjelent ,Corpus Juris Hungarici" kiegészítő része.

EME 212 32. Aszalai (Stephanus). Index Seu Compendium Operis Tripartiti, Et Generális Decreti, Constitutionumque Inclyti Regni Hungáriáé acpartiumeidem Annexarum, Olim per S t e p h an u m A s z a l a i Vice-Judicem Curiae Regiae, Ordine Alphabetico conscriptus, expost vero subsecutorum Diaetalium Articulorum sensu, ad Novissimam usque Diaetam Posonien. Anni 1687. Inclusive auctua. Tymaviae, Typis Academicis. Anno 1694. 4r. 441 1. 33. Avgvstini (Divi Avrelii) Hipponensis Episcopi Haereseon Catalogus, M. D. XXXIX. 8r. a—h (4 levelenként, az a i-vjegy kivételesen 6 levél)=34 sztlan lev. C o l o p h o n (az utolsó előtti levél előlapján): Impressvm in Inclyta Transylvaniae Corona. Anno. M. D. XXXIX." — Az utolsó levél előlapja üres, hátlapján Magyarország czimere, közepében a Szapolyai család czimerével. Ajánlja a kiadó Honter János Eszéki János pécsi püspöknek. 34. Augustinus (Josephus). Brevis notitia eorum, Quae scitu, Vei necessaria, vei valde utilia sunt Confessarijs in primo ingressu ad audiendas Confessiones, Auctore R P. J o s e p h o A u g u s t i n o Panormitano, Societ. Jesu, Tertiá parte auctior supra priores editiones Tyrnaviae, Typis Academicis, per Joan. Adamum Friedl. 1691. 12r. 349 1. 35. Aunerus (Stephanus, Media-Transylv.) Disputatio anatomica de pulmone. Vitembergae. 1710. 4r. A — C 2 = 2 ^ iv==10 sztlan lev. 36. Austriaca Austeritas, in qua ostenditur: Quibus módis & quo jure florentissimum quondam Liberrimumque Hungáriáé Regnum, An. 1670. Armis Regiis infestatum, & quod Comitatus Ditionis Regiae concernit, defacto occupatum sit: Summaque in Libertatis Majestate á, Ferdinando Primo, Everti coeperit; Leopoldo Primo autem Contra omnia Jura, Divina & Humana, Humanítús loquendo, vix non sit eversum: ab Authore Anonymo singulari fide conscripta, Anno quó, regnantis LeopoLDI prIMI aetate sUbLeste rVInatVr Pannónia. (=1671). Venotiis, Typis Fratrum Veracii, Constantini, & Speracii. 4r. A — C 2 = 2 ^ i v = 1 0 sztlan levél. Hozzájárul, vele együtt nyomtatva de külön czimlevéllel: 7. Austriacae Austeritatis Continuatio in qua Processus per Leopoldum Primum Contra Hungaros Criminis laesae Majestatis accusatos, instituti, Iniquitas & Illegalitas uná cum Sanguineo Tribunali ostenditur, á Genuino quodam Patriae Cive delineata. EVIglLablt DoMInVs & Confringet hostes Verltatis. (1672). Venetiis Typis Haeredum Magnanimi, Audacis & Bellicosi. 4r. 03—G4==4| iv = 18 sztlan lev.

EME 213 A nyomtatási hely V e 1 e n c z e költött; e könyv ugyanis Kolozsvártt volt nyomtatva, mit betűinek s nyomdai kiállitásának azonossága az akkori kolozsvári nyomtatványokkal kétségtelenné tesz. A két rész együtt s egyszerre jelent meg Kolozsvártt 1672-ben. — A magát meg nem nevező szerző B e t h l e n M i k l ó s , ki J u s t u s , d e P a l m a, F l o r e n t i n US álnév alatt adta ki az ezen munka ellen egy névtelen által 1673-ban közzé tett czáfolatra irt viszonczáfolatát, ily czimmel: 88. Austriacae Austeritatis, ejusdemqus Continuationis Confirmatio (Justi, de Palma, Florentini), hoc est, absurdissimae Eviscerationis, Austriacam Clementiam depraedicantis Refutatio. Ex qua Orbis Christianus, & justitiam causae, pro Libertate Hungarica agentium, & injustissimam Leopoldi, Regis Hungáriáé, ejusdemque Libertatum oppressionem, cognoscere & dijudicare poterit. In defensionem communis Reipublicae Hungaricae ejusdemque Libertatum edita, Anno PaMILIa AVstrIae, VInDICe JehoVa, peribit, (=1673) SeD IVstYsCeVpaLMa VIreblt. (=1673;.Psal. l . v . 3 . Az Austriaca Austeritassal teljesen egyező és igy kolozsvári nyomtatvány. írva van a névtelenül kiadott „Evisceratio mendacissimae nugacitatis Austriacam Austeritatem somniantis" czimű vitairat ellen, mely nyomt. hely nélkül, a chronostichon szerint 1673-ban 12r. jelent meg. 39. Balásfi (Thomas). De Pidelitate Svbditorvm Erga Principes. Viennae. 1620. 8r. U 3 levél. 40. Balasfi (Thomas). Christiana Responsio. ad Libellvm Calvinisticum Alberti Molnár Hungari, Paedagogi Oppenhemiensis . . . Viennae. 1621. 4r. 104 lap. 41. (Bársony Georgius). Veritas Toti Mundo declarata; Argumento Triplici ostendens, Sacram Caesaream Regiamque Maiestatem non obiigari, tolerare in Vngaria Sectas, Lutheranam & Calvinianam. Catholico Religionis Zelo concinnavit G. B. E. V. P. S. S C. B. M. C.C*)- Cassoviae M. DC.LXXI. 12r. A l — 1 2 = 1 2 sztlan lev. Ezen első kiadásban egyetlen ismert példány. 42. Bartholinus (Riccardus, Perusinus). Odeporicon id est Itinerariüm... Cardinalis Gurcensis... Quaeque in Conventu Maximiliani Caes. Aug. Sereniss.que regum Vladislai *) Georgius Bársony, Episcopus Varadiensis, Praepositus Scepuaiensis, Sacrae Caes. Begiaeque Maiestatis Consiliarius.

EME 214 Sigismundi ac Ludovici memoratu digna gesta sunt. Viennae. 1515. 4r. A — Q = 16 i v = 6 4 sztlan lev. 43. Basirius (Isaacus). Congratulatio Publica Victoriae Cedro Dignae, Quam, Auspice Deo Ter. Opt. Max. Serenissimu8 D. D. Q^eorgivs Rákóczi... Reportavit. ,De Catilínis Sive perduellibus in Transalpina, (Valachia) Furentibus: Die Junii XXVI. AnHO D. M. DG. LV. Effusa die XXVI. Julii sequeutis, (Nomine Universitatis Albensis) In Palatio Suae Celsitudinis, tuncReducis, Ab I s a a c o B a s i r i o S. S. Theol. Doctore ac Professore publico. AlbaeJuliae. 4r. I—VHI l a p = l iv. 44. Beckher (Georgius, Elbingensis). Orator extemporaneus; Seu Artis Oratoriae Breviárium bipartitum: Cuius Pars prior praecepta contiiiet generalia, posterior praxim in specie ostendit. Accessit nunc in finem J u s t i L i p s i i Epistolica Institutio. Varadini, Apud Abrahamum Szenciensem, cic loCLVi.

45. 46.

47.

48.

49.

50. 51.

1 2 r . 4 6 8 1.

A 439—468 lapon áll Justus Lipsius Epistolica Institutioja külön czimlappal. Ajánlja a nyomdász Szenczi Kertész Ábrahám Rákóczi Perencz választott erdélyi fejedelemnek, Behamb (Jo. Ferdinandus) Notitia Hungáriáé Antiquomodernae Berneggerianae . . . Argentorati, 1676. 8r. 283 1. Beigler (Johannes, Posonio-Hungarus) et Georg. Sámuel Hasenlof. Collationis Juris Romani et Hvngarici TA IIPÍiTA. Sub Moderamine Dn. J o h . O t t o n i s T a b o r i s . . . . Argentorati, 1651. 4r. A—L = l l i v = 4 4 sztlan lev. Bell NIcolaus). Östreichischer Lorberkrantz oder kayserl. Victori. Das i s t . . . . Beschreibung aller gedenckwürdigen Sachen und Handel . . . bis auf dieses 1625. Jahr continuirt... Pranckfurt am M. 1625. 2r. 652 1. (rézmetszetekkel). Bell (Nicolaus) . . . . Ugyanaz. Bis in September dieses 1625. Jahrs continuirt. . . tí. ott. 1626. 2r. 957 1. (rézmetszetekkel). (Berg-Ordnuug)Perckhordnung der-Preyen Küniglichen, Perkhstátt in der Cron Hungern, Als Crembnitz, Schembnitz, Nuensoll, Buggans, Künigsperg, Düllen und Libeten. . . . Wien. 1571. 4r. A - M m = 3 5 i v = 1 4 0 sztlan ley. Berg-'Ordnung (Neue) des Königreichá Ungarn . . . . Wien, 1703. 2r. 124 1. Berlch (Eurtzer) wegen Einbegleitung der ungarischen Eron in Oedenburg den 5 Decemb. 1681. . . . S. 1. 1681. 4r. 4 sztlan lev.

EME 215 52. Bericht (Kurtzer) voa der eroberten Stadt und Pestung Graán . . . . Regensburg. s. a. (1683.) 4r. A l — 4 — 4 sztlan lev. 53. Bericht (Grund- und ümstandlicher) von denen BömiscbKayserlichen wie auch Ottomanischen Gross-Bothschafften, wodurch der Friede. . . den 26. Januarij 1699 in Carlovitz in Simien auf 25. Jahr geschlossen . . . worden. "Wien. 1702. 2r. 131 1. (ré z m e t s z e t e k k e l j . 54. Beschreibuug (Auefülirliche und wahrhaíftige), wie es mit denen Criminal-Processen . . . wider die drey Grafen Frantzen Nadaszdi, Peter von Zrin , und Frantz Christopben Prangepan, eigentlich ber gangén . . . Nürnbersr, 1671. 4r. A . - K = 1 0 i v = 4 0 sztlan lev. 55. Beschreibung (Riobtige) erstlicb von des türkiscben Keysers Solymans Feldzuge im J. 1532 . . . Zum andern von des primo Veziers itzigen türkiscben Feldzuge,, so gescbeben 1663 . . . . Zum dritten von des . . . Grafen Serini Feldzuge. vom 20. Januar. 1664. bis auff den 18 Febr. N. Cal. . . . S. 1. 1664. 4r. A - C = 3 iv==12 sztlan lev. 56. BesGhwerden (Der Ungariscben Wie auch Croatiscb. Standé). S. 1. et a. 4r. A l — 4 = 4 sztlan lev. 57. Bethlen (Joannes). Rerum Transylvanicanum Libri IV. Continefl. res gestas Principum ejusdem ab Anno 1629 ad An. 1663. 8. 1. (Amstelodami). 1663. 12r. 447 1. 58. Bethlen (Joannes) . ugyanaz. S. 1. 1664. 12. r. 447 1. 59. Bethlen (Joannes). Das bedrangte Dacia. Das ist: siebenbürgiscbe Gescbicbte . . . Verteutscbt durcb J o b . T r ö s t e r . Mrnberg. 1666. 12r. 506 1. 60. Bethlen (Volfgangus). História Rerum Transylvanicarum . . . (Keresd). 2r. 1—832 1. Ezen munkát az 1679-ben elhalt szerző Bethlen Farkas erd. cancellarius testvére Bethlen Elek az általa a keresdi várban fölállított nyomdában 1684-ben kezdette nyomatni. A nyomtatás azonban lassan haladt s midőn Tököli Imre 1690 aug, havában török-tatár hadakkal Erdélybe tört, a 832 lappal végképpen megszakadt. Ekkor a példányok nagyobb részét a nyomdával együtt Segesvárra szállították, más részét pedig egyéb irományokkal egy ládába zárva a keresdi vár pinczéjében befalazták, hol aztán a példányok legnagyobb része tönkre ment. A Segesvárra vitt s ott megmaradt példányokból a Bethlenek később számos

EME 216 példányt visszavittek Eeresdre s onnan más jószágaikba, 8 azokból többet elajándékozgattak. A Segesvárit maradt példányok a Eákóczi háború alatt zsákmánynyá válván többnyire tudatlan emberek kezére kerülték: de ezekből is több példány maradt meg. Benkő József saját tapasztalása után beszéli, hogy egy enyedi tanuló egy segesvári polgártól 3 példányt vásárolt 3 aranyért. Ezek szerint bizonyos, hogy ezen ritkává lett nyomtatványról alaptalanúl hitték és regélték a mult századi külföldi tudósok, hogy csak 2 teljes példánya maradt volna meg ; mert valamint Benkő a mult század végén , úgy én Erdélvben legalább is 20 példányt láttam. Az erd. Muzeum könyvtárában van 2 igen szép példány; egyik körülvágatlan , az újabb korban Schwarz Gottfried által hozzá nyomatott czimlappal s összesen 12 levelet tevő előzményekkel, melyek e könyv s kézirata történetére vonatkoznak, a másik ezek nélkül. 61. Birckensteín (Anthoni Ernst Burckhard von-). Ertz Herzogliche Handgriffe Dess Zirkels und Linials sammt einem Anhang oder Beschreibung Derer in den Geometrischen KupfFer-Figuren beygefugten Ungarischen Stádte, Vestungen und Schlősser . . . . Augspurg, Gedruckt und verlegt durch Jákob Koppmayer, Anno M. DC. LXXXIX. 4r. 186 1. 62. Birken (Sigmund von-). Der Donau-Strand samt kurtzer Verfassung einer Hungar, u. Türkischen Chronik und Des Anno 1663 und 1664 geführten Türken-Krieges . . . Nebenst XXXIII. Figuren der vornehmsten Hungarischen Stadte und Yestungen in Kupfer hervorgegeben von J a c o b S a n d a r t . . . in Nürnberg. Anno Christi M DC

LXXXm. 12r. 186 1. 68. Birken (Sigmund von-^ Neu-vermehrter Donau-Strand . . . Samt 70. curiosen gantz neuen in Kupffer- gestochenen Figuren der vornehmsten Stádte und Vestungen an der Donau . . . . Nürnberg. 1686. 12r. 320 1. 64. Bisterfeld (Joli. Henricus). Indices VII. ad Prodromum Keligionis Triumphantis J o h . H e n r i c i A l s t e d i i (AlbaeJuliae. 1641), 2r. Ddddd—Ttttt==16 ternio (6 levelenként) = 8 6 sztlan levél. Nem önálló munka , hanem Alstedius Gy. Fehérvártt 1635-ben nyomatott munkájához a szerző halála után Bisterfeld által i r t , s 1641-ben Gy. Fehérvártt kinyomtatott név- és tárgymutató , az emiitett munkához mellékelve.

EME 217

65.

66.

67.

68.

69.

70.

Hogy ezen Indexeket , miután Alstedius a mnnka nyomtátássá vége felé elhalt, az 8 terve szerint Bisterfeld készítette, kitetszik a legutolsó lapon olvasható nyilatkozatából, mely kelt „Albae-Juliae pridie Idus Április Anno 1641." Bisterfeld (Joh. Henricus). Elementa Logica, In Usum Scholae Albensis Ita collecta, ut tyro trimestri spatio/ fundamenta Logices cum fructu jacere queat. Editio Tertia auctior. Magnó Vardiae, M. DC. XLIX. 8r. 40 lap és 12 sztlan lev; összesen A — D = 4 iv = 32 levél. Ez a czimlapon 3-diknak nevezett kiadás nem más mint a gyula fehérvári 3-dik kiadás váradi utánnyomata. A czimlevél hátlapjára nyomatott ajánlás alatt nevezi meg magát a szerző, ily kelettel: „Albae Juliae X. Calend. Novembris. 1645. Joh. Henr. Bisterfeldius," — Eégibb kiadásai 1635. 1641. 1645. mind Gy. Pehérvártt. Bisterfeld (Jo. Henr.). De Vno Deo, Patre, Pilio, ac Spiritu Sancto, Mysterivm Pietatis. Contra J o h a n n i s C r e l l i i , Franci, De Vno Deo Patre, Libros Dvos, breviter defensum. Lugduni Batav. 1639. 4r. 641 1. Ajánlva Rákóczi György fejedelem fiainak Györgynek és Zsigmondnak: „Albae Juliae, Kalendis lanuariis, 1638." » „ „ , Ugyanaz. luxta exemplum Anno 1638 impressum Irenopoli, Edidit Claudius Fronerua 1688. 4r. 461 1. Bittschreiben (Allerdemüthiges) An Se. Kayserl. Majestát, Den bedrangten Zustand Derer Evangelischen in üngarn, Schlesien, nnd anderswo, betreffende, Von Detnen am Káyserlichen Hofe sich auffhaltenden Extraordinar-Abgesandten Derer Evangelischen Kőnige, wie auch Derer Herrn General-Staaten der vereinigten Niederlande, In tieffster Unterthanigkeit übergeben. Gedruckt Anno 1703. 4r. A— C==8 i v = 13 sztlan lev. Bizarus (Petrus). Pannonicvm Bellvm, Svb Maximiliano II. Rom. et Solimano Tvrcar. Imperatoribűs gestvm. Gvmque Arcis Sigethi expugnatione . . . . Basileae. 1573. 8r. 322 1. Bocatius (Johannes). Siracides vei Ecclesiasticus lesv, Filii Sirach, Paraeneses ad vitám bené beateque transigendam, in locos communes redactae, & versibus elegiacis redditae per M. l o h a n n e m B o c a t i v m Wetschaviensem P. L . Scholae jam Epperiensis in Hungariá superiore Rectorem, Dedicatae Magniflco Domino Ghristophoro , Liberó Baroni, á TeuflPenbach Capitaneo generáli in Hungaria superiore, Et Quinque ibidem regijs éc liberis confoederatisque civitati-

EME 218 bua, CasBOTtae, Leatsohoviae, Bartphae, Epperies, Cibinio. Cum praefatione Dn. Jlgidii Hvnnii, S. S. Theologiae Doctoris, Professoris & Pastoris Witebergensis. "Witebergae, Typis M. Georgij Mullerj. Anno 1596. 8r. A - - N = 13 iv ==104 sztlan lev. 71. Bocatius (Johannes). M. loannis Booatii PoStae Laureati Caesarei. Hvngaridos Libri Poematum V. I. continet Martialia Yel bellioa. 11. Enoomíastica. III. Nuptialia. IV. Miscellanea. V. Sepulcralia. . . . Bartphae. 8r. 505 1. Colophon: Bartphae ExcudebatlacobusElSss. Anno 1599. 72. Bona (Joannes). Manuductio Ad Coelum Medullam continena Sanotorum Patrum & veterum Philosophorum . . , Claudio* poli, Ap. Vid: And. Lengyel. Annö 1703. 12r. 290 1. 73. Bonfinius (Antonius). Berum Ungaricarum decades tres, nunc demum industria M a r t i n i B r e n n e r i Bistriciensia Transsylvani in lacem aeditae, antehao nunquam excusae. . . . Basileae. 1543. 2r. 536 1. 74. Bonfinius (Ant.) Des Aller Mechtigsten Kíinigreichs inn Ungem Wahrhafitige Chronick . . . Yetzt durch H i e r o n i m u m B o n e r . . . inn dies volgendt Tűtsch bracht. Basel. 1545. 2r. A — T t = 4 2 ternio=252 sztlan lev. 75. Bonfinius (Ani). Berum Ungaricarum. Decades quatuor cum dimidia . . . Quarta Decas cum quinta dimidia, nunquam antea excusae, J o a n . S a m b u c i Tirnaviensis, Caes. Maiest. Historici &c. opera ac studio . . . . Basileae ex Officina Opporiana 1568. 2r. 923 I. 76. Bonfinius (Ant.) Berum Yngaricarum Decades quatuor cum dimidia. His accessere J o a n . S a m b u c i aliquot appendices et alia: una cum priscorum Vngariae Regum Decretis . . . Omnia nunc denuo recognita emendata et ^ucta per J o a n n e m S a m b u c u m . Cum Indice copiosiss.Francofurti, ApudAndr. "Wechelum. 1581. 2r. 9431. — Decreta Begum Ung. 114 1. 77. Bonfínius (Ant). Ungerische Chronica . . . Pranckfurt am Mayn. 1581. 2r. 382 lev. és Register. 78. Bonfinius (Ant.). História Pannonica, sive Hungaricarum rerum Decades IV. et dimidia Libris XLV. comprehensae . . . Accedunt tractatus aliquot, seu Appendices , . . . auctore J o a n n e S a m b n c o . . . Coloniae Agrippinae. 1690. 2r. 702 1. és Index. — Decreta 79 1. 79. Bongarsius (Jac.). Rerum Hungaricarum Scriptores varii historici, geographici, ex veteribus plerique sed Jam fugi-

EME 219

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86. 87. 88. 89. 90. 91. 92.

entibus editionibus reuocati, quidam nuno primum editi. Prancofurti, 1600. 2r. 631 1. és Index. Bontempi (Gio. Andrea Angelini Perugino). História della Eibellione d' Yngheria. In Dresda M. DC. LXXII. Appresso i SeyiFerti. 12r. 342 1. Bornemisza (Stephanüs). Dpoas Epigrammatum Sacrorum, De Adventn, NatÍTitate, Circumcisione, & Sacro ÍTomine Domini Nostri lesv Christi . . . Lvgdvni BatavorYm, Anno 1632. XII. lanuar. 4r. A 1—4 == 4 s?tlan lev. Bossani (Afolfgangus). Curiosum Quare per Quia Aristotelicum Resolutum . . . A Nobili ac Erudito Domino S t e p h an o V a r j ú . . . ocoasione disputationis ex universa Logica propositum . . . Tyrnaviae. 1707. 12r. 195 1. Brassicanus (lo. Ludovicus). Phoenix sive Lvctvs Avstriae ob mortem, incomparabilis heroiflae D. Annae Quiritivm, Pannonvmac Bohemorvm Reginae, ele. S. 1. et a. (Viennae. 1547.) 4r. 9 sztlan lev. Broníovius (Martinus). Tartanae űescriptio . . . Item Transsylvaniae ac Moldáviáé descriptio Georgii a Reichersdorff Transsylvani . . . Praeterea G e o r g i i " W e r n e r i De admirandis Hungáriáé aquis hypomnemation. Coloniae Agrippinae. 1595. 2r. 75 1. Buchleri (Johannis) Elegantiarvm Regulae. Lectissimis Soriptorum, maximé Ciceronis exemplis illustratae . . . . Nunc . . . contractae, et ordine Alphabetioo digestae, per P r a n c i s c u m R h e t h e r u m , Corona—Transs. SS. Th. Stud. Impressum Coronae, impensis Autoris. 1671. 8r. 481. Buzinkai (iHlichael). Institutionum Rhetoricarum Libri D u o . . . Patakini. 1658. 8r, 121 1. ( c z i m l a p h i á n y z i k ) . Buzinkai (Nlicliaei). „ „ ^ „ „ Leutschoviae. 1687. 12r. 166 1. Buzinkai (Miciiaei) „ » r » » Leutschoviae. 1703. 12r. 160 1, Buzinkaí (IMictiaei). Institutionum Dialecticanum Libri D u o . . . Patakini. 1659. 8r. 472 1. Buzinkai (Miciiaei) Institutiones Oratoriae . . S. Patakini. 1659. 8r. 153 1. Buzinkai (iMiohaei) „ „ , Leutscboviae. 1703. 12r. 209 1. Caiagius (Andreas, Yratisl. Poéta Gaes. Laureatus). De Yaradino Hungáriáé propugnaculo, strenue nec citra divinum auxilium asserto. Pragae. 1599. 4r. A — 0 2 . — i v = 1 0 Bztlan lev.

EME 'JÜU 93. Caiendarium Tyrnaviense ad 1689. Tyraaviae. 4r. A—Ll==10i sztlan lev.'CEét e l s ő l e v e l e hij.). 94. Canones Ecclesiastici ex veteribus quá Hungariertsibtis, quá Transylvaniensibus, in unum collecti . . . Excusi AlbaeJuliae Tvpis Celsissimi Principis. 1649. 4r. 71 1. (helyesen 72 1.) Hozzájárul függelékül: Acta Synodi Nationalis . . . Szathmár-Németinum A. 1646. ad 16. Junij convocatae, in certas Conclusiones redacta. 4r. 16 lap. 95. Capesius (Bartholomaeus). Ex Hisfória Sacrorum Bituum De Diptychis Veterum , cumprimis Graecorum, Diaputabit Praeses M. M a r t i n u s C h 1 a d n i C. H. Respondente Bartholomaeo Capesio, Schaesbiirgo Transylv Witebergae. 1693. 4r. A—Cl==9 sztlanjev, 96. Carolinus ('Petrus, Pannonius, Pastor Varadiensis Eoolesiae). Brevis, erudita et perspicua explicatio orthodoxae fidei de yno vero Deo, Patre, Filio et Spiritu Saneto, adversus blasphemos Georgii Blandratae, et Prancisci Davidis errores. Libris duobus comprehensa. Vitebergae. 1571. 8r. 4241. Ajánlva Hagymási Kristófnak, II János király titkos tanácsosának. 97. Cassatio. Sacratissimae Caesareae, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae, &c. Regiae Maiestatis, Edictalis Cassatio, iniqvae, praetenaae, & ipso lure nullae Electionis, Gabrielis Betlen, in Regno Hungáriáé; Nec non Actorum omnium, Tractatorum, & Conclusorum in Conuentu Posoniensi & Nouizoliensi, Annullatio. Anno M. DG. XXI 4r. 16 1. 98. „ „ ^ „ „ Ugyanaz. Augustae Vindel. Recusa. A. 1621. 4r. A—B==2 iv==8 sztlan ley. 99. Centorio (Ascanio, de gli Hortensii). Gommentarii della guerra di Transilvania Parte 1. 2. Vinegia. 1566. 1569. 4r. I. 266.— II. 298 1. 100. Chytraeus (Dávid). Oratio, in qua de statu Ecclesiarum hoc tempore in Graecia, Asia, Africa, Vngaria, Boeniia etc. narrationes . . . . exponuntur. Recognita et aucta . . . . Rostochii. 1,580. 8r. A — P 4 = 5 | i v = 4 4 sztlan lev. 101 Chronic (Türckische und Ungarische), oder kurze historische Beschreibung aller deren zwischen dem hochlöbl, Ertz-Hausz Oesterreieh . -. . und dem Tiircken gefűhrten Kriege, sowohl in Ober- und Unter-Ungarn, als Siebénbürgen . . . . Nürnberg. 1663. 2r. 314 1.

EME 221 102. Chronica (Hungar- und Siebenbürgisohe). Ander. Theil, oder Neue auszführiiche BeschreiWng desz Königreichs Hungarn und der angrantzenden Provintzen . . . . Franckfurt. 1663, 12. r. 636 1. 1)3. Chronick (Neue Vngarische und Siebenbürgischej, Oder kurtz-verfasste Historische Beschreibung des Königreichs Vngarn, zugehörigen Lándern, vnd Provintzen . . . Franckfurt am Mayn. 1664. 4r. 296 1. (rézmetszetekkel). 104. Chronick (Hungarisch-Türckische) . . . Audere vermehite Edition. Mit einem Anhang . . . . Nürnberg. 1685. 8r. 866 ]. (ré<.metszetekk.l). „ „ , 3-te Edition, mit einer Cu105. ^ „ riősen Continaii-n. Nürnberg. 1687. 8r. 800 1. és Eegister (rézmetszetekkel). 106. „ „ „ „ „ Curiöse Continuation, oder Fortsetzung der Hungarisch-Türckischen Chronic c . . . . (1685. 1686.) . . . Nürnberg. 1686. 8r. 728 ]. és Register (rézmetszetekkel). 107. Cybeieius (Valentinus, Canonicus EcGlesi"rum Quinqueecclesiensis et Albensis). Opuacu um De Laudibus & tíituperio Vini & A q u a \ Hagenau. 1517. 4r. A—Gr = 7 i v = = 2 8 szt:an lev. 108. Cynosura Jurisperitorum, In qua Loca Decretalia et A r á culi Novissirn rum Constitutionum I. Regni Hungáriáé, usque ad Annum 1681. Diaetae Semproniensis inclusive . . . breuiter repraesentantur. Editio multum auctior et corre cticr. Leutschoviae, Tvpis Sarauelis Brewer, Anno 1687. 8r. 469 1. 109. Claubergius (Johannes). Physíca contracta . . . In gratiam Stúdiósáé Juventutis nunc primum in hanc formám redacta & praemissa utili praefatione adjectisque ad calcem iribus Aut. Dissertatiunculis aucta, Studio P a u l i M i c h a e l i s R h e g e r i i i , Claudiopolitani Tr. Lipsiae. 1689. 12r. 478 1. 110. Claubergius (Johannes). Logica contracta. Claudiopoli Ex Officina Nicolai Kis de M. Tótfalu. Anno M. DCC. I2r. 93 1. Régeni Pál Mihály átdolgozása. 111. Clusius (Carolus). Rariorum aliquot Stirpiuiu, per Pannoniam, Austriam, et vicinas Provincias observatorum História, 4 Libris expressa . . . . Antwerpiae. 1583, 8r, 766 1. (A s z ö v e g b e n y o m o t t f a m e t s z e t e k k e l ) . 112. Cober (ThObias Med. Dr. Phys. Castrensis). Historica descriptio rerum circa Budám metropolin Regni Vngariae, mense Octobri Anno 1598. gestarum. Lipsiae. 1599. 8r. 961.

222

EME

113 Cpmazzt (Gioan Battista). Coronazione dél Re deli* Ungaria Giuseppe Arcidnca d' Austria, celebrata ín Foson ia 1687. li 9. Decembre . . . Vienna. 1688. Br. 302 1, 114 „ „ „ Istoria di Leopoldo primo Imperadore . . . Tomi II. Vienna. 1697. 8r. I 270. — II. 237 1. 115. „ „ » Immer grünender Kayserlicher LorbeerKranz . . . . Aus dem Italieuischen . . . . Zwey Theile. AugBburg. 1690. 8r. I. 306. - II. -314 1. 116. Comenius (Joh.. Amos). Janva Lingvarum Reserata. Aurea . . . Editio Quarta . . . . Auffgeschlossene Güldene Sprachen-Tliür , . . . Coronae. 1638. 8r. 274 1. Hasábosan latin és német 8z>eggel. — Albelius Simon brassai pap és iskolafelüg elő kiadása. — A legutols lapon Brassó város czimere fametszetben. Példányunkban a czimlap, a szöveg első levele és közben egy levél hijányzik. 117. „ „ „ , „ Ugyanaz. Editio decima . . . . Leutschoviae. 1655. 8r. 204 1. Hasábosan latin és német .szöveggel s külön német czimlappal. Példányunkban közben 2 levél s az Index utolsó levele hiányzik. 118. Confessio (Brevis) de Sacra Goena Domini Ecclesiarum Saxonicarvm & coniunctarvm in Transyluania: Anno 1561. Yna cvm ivdicio qvatvor Academiarum Germaniae super eadem controversia . . . . ( f a m e t s z e t ) . Cvm gratia et privilegio Serenissimi principis nostri, electi Regis Hungáriáé &c. M, D. LXIII. 4r. A - M 2 = l l ^ i v = 468ztlan lev. ColophOD (az utolsó levél előlap án): Excusum Coronae, in Transylvania, — A legutolsó lapon egy fametszet áll, balra M. D., jobbra LXIII. évszámmal. Ezen hitvallást, melyet a medgyesi zsinaton :elen volt papok 1561. febr. 6. aláirtak, H e ' b l e r M á t y á s evang. superintendens szerkesztette. 119. Copia Memorialis Hungarorum Anno Christi 1681. in Diaeta Soproniensi Sacratissimae Caesareae Régiaeque Majestati insinuatí. Oder Copie Eines . . . Memorialis. S. 1. et a. 4r. A — B3 = 7 sztlan levél (hasábosan latin és német szöveggel). 120. Corpus Juris Hungarici... in tres Tomos distinctum. Nunc denuü recusum, omnibusque novellis Articulis . . . adauc-

EME 223 tum. Tyrnaviae. 1696. 2n Tom. I . (Opus Tripartitum S t e p h de W e r b ö c z ) 139 1. - H. ^Articuli ab A. 1035 ad A. 1583). 604 1. - III. (1585-1606) 124 L Hozzd tartozik: Novellae seu Articuli ab A. 1687. editi, Tymaviae. 1698. Lásd föntebb: Articuli cz. alatt. 121. Csepregi (Michael T. Ung. Transilv. Claudiopolitanus). Dissertatio Theologica De Sacramentis Foederis Operum Paradiso et Arbore Vitae. Sub praeeidio Campegii Vitrin' ga . . . . Franequerae. 1687. 4r. 44 1. 122. Csipkés (Georgíus, Comarinus). Schola Hebraica . . . Accessit Autoris oratio inauguralis, de lingyae Hebreae utilitate, necessitate &c. habita ibidem Debrecini, A. 1653 8. Aug. Traiecti ad Rhenum. 1654. 8r. 168 1. 123. „ „ „ Hungaria Illustrata. Hoc est, brevis sed methodica naturae et genii lingvae Hungaricae explicatio. . . . Ultrajecti. 1655. 12r. 124 1. 124. , „ „ Concionum Sacrarum Centuria Quinta. Cont nens Conciones Cujusvis Temporis . . . . Debrecini. 1669. 8r. 415 1. Centuria 1 Várad. 1659. (2. kiad. Kassa. 1671). — n . Szeben. 1665. (2 kiad. Debreczen. 1679.).--III. Debreczen. 1665. — IV. Debreczen. 1668. 125. „ , „ Analysis Apocalypseos sparsim et summarie exegetica . . . . Claudiopoli. 1673, 8r. 88 1. 126. Cursor Ordinarins, sive Nova Universalia. Gum Sac. Caes. Majestatis Privilegio. Viennae. 1 7 0 5 - 1 7 0 7 . 8r. Ezen bécsi latin hirlap kiadására Ghelen János bécsi nyomdász 1678. nov. 6 nyert kiváltságot, mely 1699 apr, 25-én legidősb fia János Péter részére újra kiadatott. A Jap hetenként kétszer egyegy fél íven jelent meg. — Példányunkban megvan az 1705 évre két szám: 4. Április, számjegy nélkül és 8. Április N. 2. jegygyei: 1706-ra N. 3 - 104 (9. Jan. — 29 Dec.; 1707 re N. 1—105. ^teljesen). Érdekes e hirlap nem csak rendkivűl ritka voltáért, ha« nem azért is, mert benne a Rákóczi Ferencz szabadságháborújára sok adat található. 127. Czvittinger (Dávid). Specimen Hungáriáé literatae, virorumí eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque Tra,nsylvanorum, vitás, scripta, elogia et censuras ordine .alphabetioo exhibens . . . Francofurti etLipsiae. 1711.4r. 4081.—Bibliotheca Scriptorum. 801. Bod Péter példánya, végén két levelen néhány általa beirt Addendával.

EME 124 128. Dávid (Franciscus). Aequipollentcs ex Scriptura Phrases, de Christo filio Dei ex Maria nato figuratae . . . AlbaeIvliae. 1568. 4r. A 1—4 = 4 sztlan lev. 129. „ „ Literae Convocatoriae ad Seniores Ecclesiarvm Svperioris et Inferioris Pannoniae ad inclitam Synodum Thordanam *) ad tertium Martij diem, additis Thesibus ibidem disputandis . . . . Albae Ivliae 1558 (igy, nyomdai hibából 1568 helyett) 4r. A—B = 2 i v = 8 sztlan levél. Az összehivó levél kelte: ,Albae Ivliae 20. Januarij M. D. LXVIII". 130. Dávid (Franciscus). Brevis Enarratio Dispvtationis Albanaé de Deo Trino, et Christo Dvplici coram Serenissimo Pi:incipe & tota Eccleeia decem diebus habita. Anno Dowini M. D. LXVIII. 8. Mártii . . . Excvsvm Albae Ivliáe apud Yiduam Jiaphaelis Hoffhalteri, Anno 1568. 4 r. A—aa = 24 iv = 96 sztlan lev. Példányunk 2 első ive s közben 2 levele mult századi kézirattal kiegészítve. 131. David (Franciscus). De Regno Christi Liber primus. De Regno Antichristi Liber s e c u n d u s . A c c e s s i t tractatus d e Paedobaptismo, et Circumcisione . . . Albae jHÜae Anno domini 1569. 4r. I. könyv A—Q5. elül cziml. és ajánlás 8 sztlan lev.; összesen 73 sztlan lev. — 11. könyv, külön czimlappal: E—Ss2 = 25 Va iv = 102 sztlan lev. Példányunkban az I. könyv czimlevele kézirattal van pótolva ; az ajánlás utolsó levele pedig és a II. könyv 6 utolsó levele hijányzik. 132. Deoius (Joaimes, Barovius). Syntagma Institvtionvm Ivris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac responsionvm libris comprebensvm . . . Anno Salvtis 1593. Impressum Claudiopoli Transylvaniae, Typis Heltanis. 4 r. 667 1. 133. Declaratio Belli Hungarici nvper edita a Serenissimo Michaele Apafio Principe Transylvaniae contra Caesaream Majestatem. Ad Exemplum Transylvaniense, Ann,o 1682. 4 r. A—B2 = 6 sztlan lev. 134. — „ „ „ Ugvanaz (hasábosan latin és német szöveggel). S. 1. 1682! 4 r. A—C = 3 iv = 12 sztlan lev. *) A kolozvári unitár, collegium példányának czimlapján e szó egykorú kézzel ki van törölve, s helyébe irva: „4i4a«om". (Folgtatdia következik.) Nyom. Stein J. trd. muz.-eggl. könyvárul az tv. re/, főtan, betűivel.