EME
3 sz.
1875
II. évfolyam.
ERDÉLYI MUZEUM A Z E R D , MUZEUM E G Y L E T I G A Z G . V Á L A S Z T M Á N Y A
MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI
FINÁLY HENRIK, M. K. EGYET. TANÁR, A MUZ. EGYL. TITKÁRA, A M. TUD. AKAD. L. T.
Megjelen havonként.
Márczius 1,
Ára évenként 1 frt 15 kr.
T a r t a l o m : A leydeni egyetem 300 éves örömünnepe.— Draper J . W. legújabb müve: a vallás és tudomány birkózása. — Ernst Heinrich Haeckel és legújabb munkája. Parádi Kálmántól. — Bányász-földtani észleletek Erdély keleti részében. Herbich Ferencztöl. — Szerkesztői posta.
A leydeni egyetem 300 érés örömünnepe. Nem csak felette érdekes, hanem a szó teljes értelmében nagyszerű, magasztos és lélekemelő ünnepély volt az, a mely a mult Februarius hó 7-kén kezdve 5 napig élénkítette Leyden városát, a 17-ik és 18-ik száz leghíresebb európai, ma is nem csak Hollandia, illetőleg Németalföld legelső, hanem egyáltalában a világ egyik legtekintélyesebb egyeteme székhelyét. E lapok szerkesztője mint a kolozsvári m. k. egyetem és az erdélyi muzeum-egylet képviselője, különösen ez utóbbi egylet bőkezűségétől támogatva, szerencsés lehetett a nevezetes ünnepélyen megjelenhetni, és olvasóink tán nem fogják únni, ha lehető röviden elbeszéli, hogy folyt le az az ünnepély, és mily benyomásokat tett reá. E lapok tere nem engedi, hogy itt bár csak vázlatosan is bele bocsátkozzunk a leydeni egyetem történelme előadásába. De egy mozzanatot ki kell emelnünk e történelemből. Ez az egyetem alapítása. A leydeni egyetemet 1575-ben Oraniai I. Vilmos alapította. A ki csak némileg ismeri Németalföld történelmét, emlékezni fog, mily idők jártak akkor e tartományokra nézve. 1574 Márczius 24-én szabadult fel Leyden városa egy öt hónapig tartott dühös ostrom alól, ugyanez idő tájban távozott az országból II. Fülöp spanyol király vérengző helytartója Alba herczeg; utódja Bequesens kevésbbé vérengző volt ugyan, de a háborút nem kevesebb erélylyel folytatta, és egyik alvezére Francisco Valdez újból ostrom alá vette az alig felszabadult várost, a melynek felszabadítása csak úgy sikerült ismét, hogy Vilmos megbontatta az északhollandi gátakat, ós hajóhaddal jelent meg a város előtt. 1575 elején a németalföldi tartományok anynyira ki voltak merülve, hogy önkényt kívántak Erzsébet angol királynénak hódolni. Ily nyomasztó körülmények közt, az önfentartásért való elkeseredett és kevés reménynyel kecsegtető harcz folya-
EME 34 mában, a magasztos gondolkodású Vilmos tudományegyetem alapítására talált időt és módőt. Jellemző e tekintetben, hogy Vilmos abban a levélben, a melyet e tárgyban 1574 December 28-kán intézett Németalföld egybegyűlt rendeihez, úgy jellemzi a felállítandó egyetemet, hogy „az l e g y e n s z i l á r d o s z l o p a és t á m a s z a a s z a b a d s á g n a k és az o r s z á g jó é s c z é l s z e r ü k o r m á n y z á s á n a k " , hogy éppen azért „különösen és mindenekelőtt szükséges, hogy a belföldön egy jó, minden igényt kielégítő és széles alapra fektetett iskolát vagy egyetemet állítsanak f e l , hozzá tevén továbbá „hogy az ilyetén iskola és egyetem ne legyen más, mint egy szilárd erődje és védje a genti országoknak*). A rendek oly jól értették meg az ajánlat jelentőségét, hogy már 1875 Januárius 2-kán Delftben elhatározták az egyetem felállítását, és ugyanazon év Februárius 8-kán ünnepélyesen meg is nyitották; még pedig II. Fülöp spanyol király nevében, a kit még akkor névleg uralkodójoknak ismertek el. Bizonyára nem igen kínálkozik kecsegtetőbb alkalom elmélkedni az egyetemek alapításáról és hivatásuk, küldetésük helyes felfogásáról mint most nekem, mint a kolozsvári egyetem tanárának. De nem engedek ezúttal a csábításnak. Anynyi azonban bizonyos, hogy a ki az elmondottat helyesen méltányolja, csakhamar meg fogja érteni, hogy a leydeni egyetem alapításának háromszáz éves örömünnepe Németalföldön nemzeti ünneppé vált; mert a hozzá kötött történelmi emlékek felidézése csaknem azonossá tette ez ünnepélyt az ország önállósága kivívásának emlékünnepével; legalább szivében ugy ünnepelte minden hollandi, mert mindenik nem csak érezte, hanem ki is mondotta abbeli meggyőződését, hogy, a mint Peerlkamp 1839-ben rectori beszédjében kifejezte: „Guilielmus, condita Academia Leidensi, theatrum libertati veritatique instruxit magnificentissimum, eoque Hispaniae longe graviorem cladein intulit, quam si validos exercitus internecione cecidisset." Az eleintén kétségen kívül nagyon szerény alkotás— a leydeni egyetemnek fennállása harmadik évében mind a négy karban öszszesen hatvanöt hallgatója volt — csak hamar felküzdötte magát nem csak egyik legdíszesebb, hanem tán nem mondunk sokat, ha azt mondjuk a legdíszesebb helyre az európai egyetemek közt, mindenünnen sereglettek tanulók és hallgatók a leydeni egyetemhez, és nyújthat némi fogalmat az egyetem működéséről, ha meggondoljuk, hogy az Elsevir, Haack, Luchtmans, Jansson stb. féle nyomdák a 17-ik *) Alsoo tot een vast steunsel oade onderhout der vryheit, ende goede wettelyke regieringe des l a n t s . . . . insonderheyt ende voor alle dingen van nooden is, dat hier bynnen slandts eene goede, genouchsame ende vermaerde schole ofte Universiteyt werde opgericht Overmidts dat eene alsoedanige schole ende Universiteyt nyet anders wesen en sal als een vast blockhuys ende bewaernisse der gantschen Landen.
EME 35 százban a magok méltán híressé vált kiadványaikkal, a melyek a tudományos világban akkor ismert valamenynyi nyelven, a tudomány minden ágait tárgyalták, töltötték meg a világ egyetemei és tudósai könyvtárait. Tanítottak ez egyetemen: Vulcanius, Dan. Heinsius, Golius, Perizonius, Burmann, Hemsterhuys, Schultens philologiát, Voet, Noodt, Schulting, Episcopius, Albertius, Boerhave, Gravesend, Justus Lipsius, Dodonaeus, Gomar, Erpenius, G, J. Voss, Vinnius, Valkenáer, ós a legújabb időben Kaiser, Peerlkamp, Baké, Thorbecke, mind benszülöttjei az országnak, azonkívül Francziák: Sealíger József, Salmasius, Donell és Clusius; németek: Coccejus, Gronov Fr. J. Hermann, Albinus, Buhnken, Pestelius; svajeziak: Vitriarius, Weiss, Wyttenbach: valósággal anynyi első rangú csillag a tudomány egén, a menynyivel alig dicsekedhetik más egyetem; és a lefolyt három évszáz alatt hetvenezer tanuló látogatta. Ha pedig hollanditól kérdjük, hogy mi adhatott akkora lendületet az egyetemnek, tétovázás nélkül azt fogja felelni, hogy ezt az egyetem annak köszöni, hogy mindjárt elejétől fogva nemzeti ügynek tekintette minden németalföldi ez egyetem ügyét; a tudomány e sr.entélyében legerősebb várát látta a szabadságnak és nemzeti önállóságának az ország és a nemzet; de főleg annak is, hogy a tudományt nemzetivé tette és az által a nemzetet tudományossá: mert valameddig valamely országban a tudomány csak külföldről beszállitott czikknek marad, ez az idegen keletű tudás nem tud felemelkedni a valódi tudomány világpolgári jellemének magaslatára, mert hiányzik erre az alapfeltétel — a productivitás, a mely mind addig nem állhat elé, a mig a tudomány nem vált a nemzet saját vérévé és életnedvévé. Leydenben éppen az tette az egyetem örömünnepét lélekemelő diadalünnepéve a tudománynak, hogy a királyon és családján kezdve le a legalsóbb rangú polgárig mindenki nem csak együtt ünnepelte hanem együtt érezte is a napot és jelentőségét. De lássuk már az ünnepélyt magát: Vasárnap Februárius 7-kén este fél 9 órakor van den Brandeler polgármester meghívójára egybegyűltek Leyden városa tanácsa és községi képviselői, a leydeni egyetem tanári kara és a bel- és külföldi egyetemek küldöttei a városi zeneteremben, a hol a leydeni tűzoltók zenekara válogatott darabokkal mulattatta a gyülekezőket és a karzatot eltöltött közönséget; itt elébb a polgármester a város nevében egy hollandi nyelven tartott beszédben üdvözölte az egyetemek képviselőit, azután a leydeni egyetem gondnokai elnöke Gevers van Endegeest egy franczia beszéddel. Mindkét beszéd pohárköszöntőben végződött, a melyre pezsgővel és más válogatott borokkal kínálkoztak. Hogy némi fogalmat szerezhessen az olvasó a gyülekezet arczulatjáról, megjegyzem, hogy mindenki frakkban jelent meg, feldíszítve minden rendjeleivel — már t. i. a kinek volt — és bizonyos tekintetben nem esett roszul látni, hogy az uralkodók a tudo-
EME Sfi mányos érdem kitüntetésében is bőkezűek tudnak lenni, mert nem csak sok volt a rendjel, hanem a sek között kevés volt az egyszerű lovagkereszt. Állott pedig a társaság a leydenieken kivül a következő személyiségből: U t r e c h t b ő l : Quaek, Grinwis, Loncq, de Jong és Doedes; G r ö n i n g e n b ő l : Moddernan, Tellegen, Mees, van Bell és Francken; A m s t e r d a m b ó l : Moll és Oudemans; a németalföldi kir. tud. Akadémia tagjai közül jelen voltak: U t r e c h t b ő l : Brill és Donders; A m s t e r d a m b ó l : Matthes. Külföldi képviselők voltak: B e l g i u m b ó l : u. m. B r ü s z e l b ő l : Arntz és Thiry; G e n t b ő l ; Heremans és Swarts; L ü t t i c h b ő l : Nypels és de Cuyper; Dán i á b ó l , K o p e n h á g á b ó l : Nellemann és Mádwig; N é m e t o r s z á g b ó l : u. m. B e r l i n b ő l : Ourtius Ernő; B o n n b ó l ; von Stintzing; E r l a n g e n b ő l : Selenka; G i e s s e n b ő l : Yullers; G ö t t i n g á b ó l : von Ihering és Henle; G r e i f s w a l d b ó l : Grohe; H a l i é b ó l : Keil H.; H e i d e l b e r g b ő i : Stark B. K. és Fischer Kuno; K i é i b ő l : Lüdemann ós Esmarch; K ö n i g s b e r g b ő l : Caspary B.; L i p c s é b ő l : Kahnis és Bruhns; M a r b u r g b ó l í Herrmann A. E.; M ü n c h e n b ő l : Riehl H. V. és Cornelius A. C.; R o s t o c k b ó l : Böhlan és von Zehender; S t r a s z b u r g b ó l : Nöldecke és Gusserow; T ű b i n g á b ó l : Seeger és Diestel; W ü r z b u r g b ó l : Urlichs; F r a n c z i a o r s z á g b ó l P á r i s b ó l : Milne Edwards H., Wurtz, Colmet Daage, Egger E., Schéfer Ch , Perrot, Paris, Milne Edwards A., Garriére A., Renan E:, Meyer Paul; N a g y b r i t a n n i á b ó l : u. m. C a m b r i d g e b ő l : Mayor B. E- J.; D u b l i n b ő l : Pentland Mahaffy. és Atkinson R.; L o n d o n b ó l : Heywood J.; a z O s z t r á k - m a g y a r b i r o d a l o m b ó l : B u d a p e s t r ő l : Apáthi és Eötvös: K o l o z s v á r r ó l : Finály; P r á g á b ó l Kelle; P o r t u g a l l i á b ó l C o i m b r á b ó l : de Sousa és Simöes; O r o s z o r s z á g b ó l , Szt. P é t e r v á r r ó l : Mendeleeíf és Pomialofsky; H e l s i n g f o r s b ó l : Lagus és Estlander; S v á j c z b ó l Bas e l b ő l : Heyne és Sieber; B e r n b ő l : Dor és Nippold; Z ü r i c h ből: Biedermann. Mintegy 10 óra tájban az egyetemi hallgatók testülete tisztelgett egy fáklyás menettel, egy küldöttség jelent meg a teremben, és a deáktestület— „Studentencorps"— elnöke egy gyönyörű körmönfont latin beszéddel üdvözölte a jelen levőket. Evvel a voltaképpeni elfogadó ünnepélynek vége volt; de nagyobb része a külföldi egyetemek képviselőinek elment a Concordia társulat termébe, a hol a Minerva nevü tanuló-testület ünnepélyes commerst tartott. Itt Kappeyne a testület elnöke ismét nagyon szép latin pohárköszöntővel üdvözölte a vendégeket, amelyre Madwig latinul, Jhering németül, Kahnis latinul, Mahaffy angolul, Garriére francziául és még sokan mások különböző nyelveken felejtek; a belföldiek mind hollandi nyelyen. A hangulat .nagyon emelkedett volt, minden po-
EME 37 hárköszöntő után rá kezdte egynehány száz ifjú torok az : „Io vivát" kezdetű ismert régi deák dalt, és a mulatság csaknem reggelig tartott. Hétfon Februarius 8-kán az egyetem megnyitásának sajátképpi évfordulóján reggel 10 órakor fogadták a Curatorok, a rector ós az egyetemi tanács a bel- ós külföldi egyetemek küldötteit az egyetem tanácstermében. Ez volt a voltaképpeni, ha szabad ugy szólni, családi ünnepe az egyetemnek. Már magában a terem is, minden egyszerűsége mellett, hatalmas -benyomást tesz mindenkire, a kinek kedélye fogékony egy nemzet kegyeletes hálája nyilvánulása iránt. A főhelyen az egyetem alapítója a „hallgatag" Vilmos életnagyságú arczkópe díszeleg, mint festmény is mestermű; a falakat csaknem egészen borítják többnyire jól talált arczképei a leydeni egyetemen megnyílása óta működött tanárok legnagyobb részének. E teremben gyűltünk tehát öszsze, és itt de Vries Mátyás prorector egy remek latin beszéddel üdvözölt, a melyet e szókkal végzett: „His animis, Viri Olarissimi et Aestimatissimi a Senatu nostro salutati iam nobiscum communicate quae Vestrae Vobis Universitates mandaverunt. Qua in re Vos invitatos velim, ut eo, quo cuique Vestrum videatur,. sermone, sive Latino, sive patrio, utamini. Ipsa haec linguarum diversitas — non Babylonica, sed vere Academica —, nulli nostrum quidquam difficultatis paritura, cum huius festi indole et ratione egregie conveniet." Felelt is aztán mindenki, de a legnagyobb rész latinul, röviden és, a mint azt másként nem is lehetett várni, csattanósan. Innen aztán 1 órára mindenki a Pétertemplomba vonult. A roppant tágas templom valóban nagyszerű látványt nyújtott. A közepin a szószék körül, a királyi család számára fentartott üléseket körülvéve az udvarhoz tartozó íőméltóságok, a diplomatikai testület, a polgári és katonai főméltóságok, nagyobb részt fényes egyenruhákban, foglaltak helyet; az ezt környező padokban ültek a külföldi egyetemek képviselői, mind hivatalos díszruhájokban; a templom hajójának egyik végiben amphitheatrum forma magas emelvényen egy hatalmas zenekar volt elhelyezve, a többi részeit a templomnak, minden karzatot és álló vagy ülőhelyet a szó szoros értelmében tömve megtöltötte a díszes közönség. Pontban 1 órakor megjelent a király, a királyné és a.királyi herczegek udvari kíséretükkel, és a zenekar üdvözlete után Heynsius A. lelépő rector lépett a szószékre, ós mondott egy alkalmi beszédet hollandi nyelven, a melynek franczia fordítását a könynyebb megórthetés végett előlegesen kiosztották az idegen vendégek közt. Beszédje közepe táján egy hoszszu szüneteit tartott, a melyet a zenekar egy Symphonia előadásával töltött bé. A beszéd után ismét egy zenedarab rekesztette bé az ünnepélyt. A templomból díszmenetben vonultak az egyetemek küldöttjei a sűrűn fellobogózott utczákon végig a városi zeneterembe , a mely-
38
EME
nek egyik mellékterméken a király és a királyné egyenként mutattatták bó magoknak az idegen vendégeket, mindeniknek mondván egy pár kegyes szót, mintegy köszönetet, hogy ily télviz idején nem sajnálták az út fáradalmait és eljöttek az ünnepet jelenlétökkel díszítni. Egynehánynyal Frigyes niederlandi herczeg, a király nagybátyja, is igen leereszkedő módon bocsátkozott beszélgetésbe. Az egész bémutatás tartama alatt bouillont és más frissítőket hordoztak el a teremben. Ugy látszik, hogy e kinálkozás hollandi szokás. Estve 5 órakor ugyan e helyiségbe gyűlt ismét a vendégsereg a nagy díszlakomára, a melyet a rector és az egyetemi tanács adtak. Nem e helyre való leirni az itt nyújtott gastronomiai élvezeteket, csak anynyit jegyzünk meg, hogy a trónörökös és öcscse Sándor hg. valamint az öreg Frigyes hg. is részt vettek e lakomán, a mely 185 terítéket számlált, és hogy a mintegy 10 óráig tartott vendégeskedés második felében egyik pohárköszöntő a másikat érte. A pohárköszöntők legnagyobb része alkalmi volt, személyekre csak a királyi család tagjaira és egynehány tudományos kitűnőségre emelt pohár volt köszöntve. Az utóbbiak közül legnagyobb lelkesedéssel fogadta a társaság azt, a mely Madwigot, a jelenvolt tudósok Nesztorát éltetve egyszersmind tudatta, hogy a király őt rendjellel díszítette fel. Lakoma után a fényesen kivilágított utczákon végig, a melyeken sűrű néptömeg hullámzott fel s alá, az u. n. nagy rom — egy tágas tér — felé nyomult minden, szemlélni ott az ünnepély alkalmára rendezett nagy tűzi játékot. Másnap kedden Febr. 9-kén reggel mindenki felhasználta az alkalmat megszemlélni az egyetem gyűjteményeit és intézeteit, a menynyiben t. i. érdekelték. Délután 2 órakor a Pétertemplomban ismét öszszegyült az ünneplő közönség, és itt a,, új rector elébb elmondta béköszöntő beszédjét hollandi nyelven, aztáu kihirdette azoknak a neveit, a kiket a leydeni egyetem az ünnepély alkalmából tiszteletbeli tudori czímmel ruházott fel. Ezek a következők: Jógtudori czímet nyertek: B a c h i e n e János Fülöp az államtanács tagja Haagban, v a n d e n B e r g Péter Norbert a javai bank igazgatója Bataviában, P i e r s o n Gellért Miklós a németalföldi bank igazgatója Amsterdamban és V e e g e n s Dániel a rendi második kamara tollvivője Haagban.. Hittudori czímet: C o q u e r e l Athanáz (ifj.) hitszónok Párisban, H u g e n h o l t z Bajnáld Filep hitszónok Amsterdamban, J o w e t t Benjámin a Balliol college mestere Oxfordban, K n a p p é r t János leydeni hitszónok, M a r t i n e a u Jakab a Manchester New college főnöke Londonban, B o g g e Oornél Henrik leydeni hitszónok, S e p p Keresztély leydeni hitszónok, Y o l k m a r Gusztáv tanár Zürichben és W e i f f e n b a c h Vilmos rk. tanár Giessenben.
EME 39 Mathem.-Természettudományi tudori czímet: B r ü c k e Vilmos Ernő tanár Bécsben, C a y l e y Arthur tanár Cambridgeben, D e s c 1 o i z e a u x Olivér Lajos Alfréd tud. társ. tag Párisban, D o n d e r s Cornél Ferencz tanár Utrecktben, G e g e n b a u e r Károly tanár Heidelbergben, G e l p k e S. Fr. Henrik János kedirii assistentresident Javaban, G r i m a u x Ede tanár és az orvosi kar tagja Párisban, H a r t i n g Péter tanár Utrechtben, H u g g i n s Vilmos Tulse Hillben London mellett, J o u l e Prescott Jakab Manchesterben, N e w c o m b Simon Washingtonban, 0 dl i n g Vilmos tanár Oxfordban, O u d e m a n s Abr. Ján. Ant. Cornél tanár Amsterdamban, R e g n a u l t Victor Henrik akad. tag Párisban, M a r i n u s v a n de S a n d e L a C o s t e Cornél gyak. orvos Amsterdamban, v o n S i e b o l d Ernő Tivadar Károly tanár Münchenben, S t a s Servácz János kir. Akad. tag Brüsselben, S t i e l t j e s János Tamás a rendi második kamara tagja KotterdambaD, T i e d e m a n János Bruno tengerészeti főmérnök Amsterdamban, T r a u b e Lajos tanár Berlinben. Bölcsészettudori czímet : A m a r i Mihály tanár Rómában, C a m p b e l l Gellért Andr. Frigy. Marinus kir. könyvtárőr Haagban, C o h e n S t u a r t Benj. Ábrahám Leydenben; D e f r é m e r y Károly Párisban, G o u d s m i t Manó Joél leydeni tanár, J o r i s s e n Henr. Tivad. Tamás Amsterdamban, L a n e Vilmos Ede Worthingban, Sussexban Angliában, L i t t r é Emil acad. tag Párisban, P l e y t e Vilmos muzeumőr Leydenben. Orvostudori czímet: B u n s e n Vilmos Róbert tanár Heidelbergben, D a r w i n Károly Londonban, M i l n e Edwards Henrik tanár Párisban, H u i z i n g a Detre tanár Gröningenben, S l o t Henrik tengerészeti egészségügyi főfelügyelő Haagban ós W e l s Spencer Tamás Londonban. E napon a leydeni tanárok és előkelő polgárok megosztoztak volt a vendégekben. Magamnak az a szerencse jutott, hogy de Vries vendégszerető asztalánál foglalhattam helyet, a hol házi gazdám K e r n a nagyhírű hindu-nyelvész, H e r e m a n s , K e l l e , H e y n e , S i e b e r és még égynehány leydeni valóságos baráti kedélyes körben a legkellemesebben töltöttük az időt, mind addig, mig az egyetem Curatorai estélyére kellett elmenni ismét a városi zeneterembe. Itt tovább folyt a poharazás és szónoklás, és mondhatni, az elfogadás szives volta, az átalános lelkesedós, a gyújtó beszédek, a kölcsönös megismerkedés oly jótékony meleget árasztottak el az egész gyülekezetre, hogy mindenki telyesen otthon érezte magát. Ez estélyen a leydeni nővilág is' részt vett. Ugyanitt osztották ki az ünnepély emlékére vert, és a maga egyszerűségében mégis nagyon csinos emlékérmet is. Szerdára Frigyes herczeg hítta volt meg az idegen vendégeket Pauwi nyári lakába — a mely mintegy fele útjában fekszik
40
EME
Leyden és Haag között — lakomára. A lakoma idejéig mindenki elfoglalta magát ízlése és hajlama szerint. Én e napon, miután már Kedden megszemléltem volt a könyv- és régiségtárt, elébb Heynsius meghívására megnéztem az ö élettani intézetét, azután az éremtárt és az ethnographiai gyűjteményeket, főleg a Siebold-féle japani gyűjteményt néztem meg. Gazdag és szép gyűjtemények, de czélszerütlen helyiségekben és voltaképpeni rendszer nélkül felállítva. Híjába! még e gazdag országban se jut mindenre oly bőven, mint a hogy a tudomány mai színvonala megkívánja. De azért mindenütt dolgoznak, rendeznek újból meg újból, áldoznak és fáradnak, hogy gyűjteményeiket is a jelen kor igényeinek megfelelően felállítsák. Öt órakor, számunkra előállított kocsikon elindultunk Pauwba. Nekem a baseli Sieberrel és a Straszburgi Nöldeckével j utott hely egy kocsiban, a melyben visszajövet Mahaffy is csatlakozott hozzánk. Az elfogadás valóban fejedelmi volt. A pauwi lak egy park közepén fekszik, a melynek fasorai ez ünnepélyes alkalomra milliónyi lángokból alakított fényfüzérekkel voltak kivilágítva. A herczegi lak maga egy földszinti, de palotaszerü épület, belsejében tele van műremekekkel régi és újabb mesterek ecsetje és vésője müveivel. A lakoma maga anyagilag ós szellemileg a legnagyobb élvezet volt, a melyet az egész ünnepély nyújtott. Jellemzésére elég megmondani, hogy a herczeg— a ki közmeggyőződés szerint Németalföld leggazdagabb embere, az amsterdami milliomosokat sem véve ki—teljes fényben tűntette fel fejedelmi állását és roppant dúsgazdagságát. De a mi különösen fűszerezte ezt a lakomát, az volt az a fesztelen, szertartástalan szellem és kedélyesség, a mely az egészre kiáradt, és a melyre maga a fejdelmi házi gazda adta a példát. Ámbár a herczegen kiviil Sándor hg. a király kisebbik fia,, a herczeg leánya Wied hgnő férjével, sőt a lakoma közben odaérkezett királynő maga is jelen voltak , az ember egy deák — commersen képzelte magát. Az öreg herczeg egy csengettyűt tétetett volt maga elibe, és mint a commersekben csengetett a hányszor valaki poharat akart köszönteni, és maga hirdette ki, hogy kin a sor. Gyönyörű volt az ő saját beszédje, a melyben kellemes humorral eibeszélte, mint szökött meg leydeni deák létére 1815-ben az egyetemről, hogy a franczia hadjáratban mint katona részt vehessen: nagy hatású volt Renannak a pohárköszöntője, a melylyel üdvözölte a megérkezett királynőt, átalános derültséget szerzett Wied herczeg latin felköszötése. .. Reám nézve evvel bevégződött az ünnepély. A még azon estve a városi színházban rendezett franczia díszelőadás, nem számít, a Csütörtöki hangversenyről lemondtam, hogy Amsterdamba mehessek. F. H.
EME 41
Draper J. W. legújabb műre: a vallás ás tudomány birkózása. A „nemzetközi tudományos könyvtár" (International Seientific Series), mely eddigelé is kiváló becsű művekkel ajándékozta meg az ó- és új világ mivelt olvasó közönségét legújabban John Will. D r a p e r-nek rendkívül érdekes müvét adta ki „History of the Oonflict betweén Religion and Science" czímmel. íme közöljük kostolóúl a mű bevezetésének főbb pontjait. A kinek alkalma volt megismerkedni Európa és Amerika mivelt rendeinek szellemi állapotával, bizonyosan észre vette, hogy nőttön nő a nyilvános vallásos hittől való elpártolás , s míg ezt a hitehagyást az őszintébbek nem titkolják, a sokkal nagyobb rész a veszedelmes titkolózás zsákutczájába került. Oly nagymérvű ez a hite hagyás, hogy azt sem gáncscsal, sem gúnynyal, sem erőszakkal elnyomni nem lehet. Nem meszsze van az az idő, mikor ennek komoly politikai következményei lesznek. Az egyházi szellem a világ politikáját többé már nem lelkesíti. A hitért való vitéz lelkesedós kialudott. Arra immár csak a keresztes vitézek márvány képei és csöndes sírboltjai emlékeztetnek. Hogy a krizis küszöbön van, mutatja a nagy hatalmaknak a pápaság iránti magatartása. E z isteni származására és küldetésére hivatkozva, fenhangon hirdeti, hogy a modern ezivilizáczióval semmiként sem akar kibékülni. Az isteni kijelentésnek szükségképp türelmetlennek kell lenni az ellenmondás iránt; annak meg kell vetni minden; tökéletesítést, mi az embernek haladó értelmi fejlődéséből ered. Ámde oly ünnepélyes ügyben, minő a vallás, mindenki komolyan törekszik az igazságra, kivéve— a kiket földi érdekek meglévő intézményekhez kötnek. A tudomány története nem puszta elszigetelt fölfedezésekre való viszszaemlókezés; hanem két küzdő hatalom birkózásának — egyfelől az emberi ész tágító (expansiv) erejének, másfelől a hagyományos hitből és emberi érdekekből eredő szorító erőnek (compression) az előadása. Eddigelé senki sem tárgyalta azt ebből a szempontból, pedig az a legéletrevalóbb eredmónynyel kinál. A társadalom nyugalma oly anynyira a vallásos meggyőződések állandóságától függ, hogy azt könynyelmüen megzavarni senkinek sincs joga. De a hit természetszerűen, változatlan, egyhelytmaradó ; a tudomány természetszerűen haladó, és így a kettő közti netalán eltérést eltitkolni lehetetlen. Ennél fogva azoknak, a kik életöket e két gondolkodásmód tanulmányozására szentelték, kötelelességök a peres követelményeket rószrehajlatlanúl, philosoph nyugodtsággal öszszehasonlítani, s azok fölött nézetöket nyilvánítani. Midőn Európának megvénhedett mythologiai vallása saját ellenmodásainak terhe alatt öszszeomlott, sem a római császárok, sem az akkori philosophok nem fordítottak kellő gondot a közvélemény vezetésére.
EME 42 A vallásos dolgokat maguk mentére hagyták s azok tudatlan és dühös papokra, élődiekre, eunuchok- és rabszolgákra bízattak Az értelem éje, mely a nagy.kötelesség elmulasztása miatt Európára borult volt, tűnőiéiben van, jobb jövő hajnala kezd derülni. A társadalom várva-várja a világosságot, hadd lássa, minő irányban halad; hogy a régi polgárosodás nyomát elhagyván, ismeretlen tengeren, már új úthoz kezdett. Müvem írásakor, a mérsékeltebb vagy közvetítő—bár magukban véve nagy becsli — nézeteknek nagyon szemmel tartását nem láttam szükségesnek. Innen, hogy a protestáns- és a görög egyházak confessióiról nem sok mondani valóm van. Kivált ez utóbbi felismervén a kijelentett igazságok magyarázata és a tudomány fölfedezései közti ellenmondásokat, a kettő közti kielégítő kibékülést csüggedetlenűl ós nem hiában várta. Midőn tehát a keresztyénségről beszélek, a római egyházat értem, részint, mert követőinek száma a keresztyénség majoritását teszi; részint pedig, mert követelményeit polgári hatalommal törekedett érvényesíteni. A protestáns egyházak közt egynek sem volt ily meszszeterjedő politikai befolyása. Az erőszakot legnagyobb részök megvetette, s ellenzékök igen kevés kivétellel a theol. ódium keltésen túl nem igen ment. A tudomány ellenben soha sem kivánt a politikai hatalommal egyesülni. Soha sem kisérlette meg sem a gyűlölet keltést, sem a társadalom leontását, sem semmiféle emberi lény tönkre tevését. Eszméi fentartása vagy éppen előmozdítása tekintetéből soha senkit sem lelki gyötrelemre, sem fizikai kínra annál kevésbbé halálra nem vetett. Vétekkel és kegyetlenséggel magát be nem szenynyezte; de a Vaticannak — az örök Kegyelemre hivatkozó kezei — csak az Inquisitiora emlékezzünk! — vértől pirosok; vérben áztak. A történelmi compositiónak két módja van: a művészi (artistic) és a tudományos. Az első föltévén, hogy az emberek az események szerzői, egynémely kiváló egyént kiszemel, s a képzelet ecsetjével a regény Jiösévé festi. Az utóbbi arra hivatkozván, hogy az emberi dolgok szakadatlan lánczot alkotnak, melyben minden tény valamely előzőnek az ivadéka, és egy következőnek a szülője, kimondá, hogy nem az ember uralkodik az eseményeken, hanem az események az emberen. Ennél fogva ennek alkotásai ridegek, talán éppen visz szatetszők, mert azok minket a törvény ellenállhatlan uralma és az emberi erőfeszítés hiábavalósága felőli meggyőződéssel töltenek el. A fölvettem thema fejtegetésénél részint az utóbbi vaticani zsinat_ confessiója, részint pedig a históriai események rendje vezetett. Érdekes lesz az olvasóra nézve annak észrevétele, hogy ugyanazon tárgyak forognak ma is szóban, mik fölött a görög philosophok vitatkoztak. „Mi az isten? mi a lélek? mi a világ? Hogyan kormányoztatok a világ? Van-e az igazságnak valami mérve vagy i s m é r v e ? . . . . " Vájjon eme problémáknak általunk való megfejtése többet ér-e valamivel az övékénél ?
EME 43 Ezeknél fogva e miiben elsőben szememet az újkpri tudomány keletkezésére vetem, mint a mely a régitől a puszta speculaczió helyet a szemmel tartáson (observatio), kísérleten és mathematikai vizsgálódásokon alapszik. Ki fogom mutatni, hogy ez a maczedoniai hadjáratok következménye volt, melyek Európát Ázsiával érintkezésbe hozták. Aztán röviden előadom a keresztyénség jól ismert származását, a pogányság bekebelezéséből származott átalakulását; a római birodalom létező vallását; annak a tudománynyal való öszszeférhetlenségét, a mi az alexandriai iskola erőszakos elnyomásának oka volt. Aztán a küzdtérre kiállott pártoknak első nyilt csatáját adom elő, azaz, az első vagy déli reformácziót. A vita pontja az isten természete. Ez az egyik oka, a Mohamedanismus keletkezésének. Eredménye pedig az, hogy Ázsia és Africa nagy része, a nevezetes történeti városokkal: Jeruzsálemmel, Alexandria- és Oarthagóval együtt kiszakadtak a keresztyénség kebeléből. Ennek a polit. eseménynek nyomába jött az egész arab birodalomban a tudomány helyreállása, kollégiumok, iskolák, könyvtárak alapítása. E z e k a hódítók, gyorsan előmozdítván az értelmi fejlődést, az isten természetének anthropomorphikus fogalma helyett, az Indiában régen meghonosult philosophiaibb fogalmat vették be. Ebből aztán a lélek természetére nézve keletkezett. új öszszeütközés. Az Avefroismus czím alatt az emanatio és absorptio tana került felszínre. A középkor végződtével az Inquisitionak sikerült e tanokat Európából kizárni , s jelenleg a vaticani zsinat átkozta ki azokat ünnepélyesen. Ez alatt a csillagászat, földirat és más tudományok mivelóse által helyes nézetek terjedtek el úgy a föld helyéről és viszonyáról, mint a világ szerkezetéről; s minthogy a vallás az irás magyarázatára támaszkodva váltig vitatta, hogy a föld az universumnak központi és legkiválóbb része, előállott a harmadik öszszeütközés, Galilei a tudomány javára döntó el a vitát. Majd egy alsóbb rendű vita fejlődött ki a világ korára nézve. Az egyháznak azt az állítását, hogy a világ mintegy hat ezer éves, szintén tönkre tették. A történelem és tudomány világa napról-napra terjedett Európában. A 16-ik században a római keresztyénség fényét annak értelmi fonáksága, valamint politikai és.erkölcsi tulajdonságai nagyon megzökkentették. A valóban kegyes emberek átlátták, hogy a vallásnak ezt a fonák állapotát teljességgel nem neki kell f'eltudni, mert az a római pogánysággal való régi szövetkezésnek egyenes maradványa. Az eredeti tisztasághoz való viszszatérés tehát természetes gyógyszernek ígérkezett. Innen keletkezett, a negyedik — és reformatio néven ismert öszszeütközés; másként a második vagy északi reformatio. Az a vita teszi ennek a lényegét, hogy vájjon az igazság ismérve az egyházban taíálható-e , vagy a bibliában ? Ennek az eldöntésével együtt járt az értelmi szabadság kérdése. Luther e kor kitűnő alakja, nem megvetendő eredménynyel vitte
44
EME
ki czélját. A küzdelem végén kiderült, hogy a római keresztyénség Észak-Európát is elveszítette. Most már a világ kormányzása módjára nézve bonyolódtunk vitába, vájjon az folytonos isteni beavatkozás, vagy ősrégi, változhatlan törvény működése által történik. A keresztyénség értelmi mozgalma tehát eljutott odáig, hol az Arabismus már a 10—11-ik században állott. Es a mely tanokat akkor vitattak, az evolutio, a teremtés, a fejlődés elvei, ma ismét napvilágra kerültek. Úgy gondolom, hogy emez átalános czímek alá foglalható a nagy versengésnek minden lényeges pontja. ,A kijelölt fejezetekben, a lehetőleg idő-sorrendben a küzdelmek átalános tárgyalásán kivül vizsgáltam azt i s , hogy mit tett a latin keresztyénség az újkori polgárosodásért; viszont, hogy mit tett azért a tudomány, s hogy a fenforgó vitában minő magatartást állapított meg a vaticani zsinat. Az igazság keresőknek egész tömege anynyi figyelmet szentelt a felekezeti versengéseknek, hogy azt a hoszszú küzdelmet, minek történetét e mű tárgyalja, a közönség kevéssé ismeri. Törekedtem a rószrehajlatlan szellemhez mind végig hű maradni, a vitázó pártokról tisztelettel beszólni; de az igazságot soha el nem titkolni. Érzem, hogy müvem menynyire nem felelhet meg a kitűzött feladatnak, a minek megoldására a természettudomány, a történelem,- theologia és politika ismerete kellene. De másfelől azt is eszembe vettem, hogy müvem csak amolyan bevezetése, előhirnöke annak az irodalomnak, melyet korunk eseményei ós szükségletei fognak megteremteni. „Európa értelmi fejlődéstörténete" hírneves Írójának ily nemes szellemben, és az alapos ismeretek terjesztésére irott eme müve megérdemli, hogy azt minden mivelt névre számot tartó egyén át meg átolvassa. P. L.
Ernst Heinrieh Haeckel és legújabb munkája. (Vége.) „Szellem" és „lélek" csupán magasabb hatványai annak a működésnek, melyet átlag véve erőnek mondunk; ezen erő általános működése az öszszes anyagnak. Ha az erő, mint mozgás jelenik meg, eleven erő vagy tetterő a neve; de ha az erő nyugalomban, azaz egyensúlyban van, fesz erő vagy lappangó erő a neve. A mi az úgynevezett 'szervtelen világra vonatozik, az áll egyszersmind a szervesről is. A vasport vonzó mágnes, a robbanó lőpor, a mozdonyt hajtó vizgőz eleven szervtelenek; 'eleven erejök által hatnak épp úgy, mint az érzékeny Mimosa, mely érintetve öszszezsugorítja leveleit, mint a tiszteletre méltó Amphioxus, mely a tenger fövényébe rejtőzik, mint az ember, ki gondolkodik. Haeckel Anthropogeniája arról győzött meg minket, hogy az ember kifejlődéstörténetében, akár a Phylogenesist, akár az Ontogenesist értsük, nem működtek más erők, mint a melyek a szervtelen
EME 45 és a szerves világban tevékenyek. Ezt az őszszes eleven erőt viszszavezethetjük a növekedésre, ama gyökeres fejlődés folyamatra, mely úgy az egyes szervek, mint a szervezetek létrehozója. A növekedés az egynemű és a különnemü részecskék vonzásán és taszításán alapszik. Ily módon jött létre az ember és majom, a pálmák és az algák, a kristály és a viz. Tehát az ember ugyanazon örökké való, változatlan törvények szerint fejlődik ki, mint a többi teremtmények. Korunk ezen monisticus ismeretnek tudományos és végleges megállapítása által akkora haladást tett, a milyent Copernicus 400 évvel ez előtt a ptolemaeusi világnézet megdöntése által eszközölt vala. Copernicus azon időben bebizonyítá, hogy földünk nem központja a világnak — a mint azt odáig általánosan hitték — hanem hogy az csupán egy porszem a világegyetemben, egy csillag az ég számtalan csillagjai között. Megdöntvén ez által az ősi földközponti világnézetet, megteremtőjévé lett új világrendszerünknek, melyet Newton a gravitatió törvénye által szilárd mathematicai alapra fektetett. Hasonló módon megdönté Jean Lamark Descendenz theoriája által áz eddig uralkodott ember központi világnézetet, azon önámítást, hogy az ember a teremtés központja és végczélja. Charles Darwin volt oly szerencsés ezen elméletet 50 évvel későbben megerősíteni Selectio-tlieoriája által. Azok sorában, kik eme világnézet fejlesztésében és terjesztésében fáradoznak, igen kiváló állást foglal el Haeckel mind az elmélet lényegébe vágó új adatok kiderítése, mind lánglelkü előadásai és népszerűsítő törekvései által. Erősen meg vagyunk győződve, hogy ismertető fölszólalásunkat' méltányolni fogják^ mindazok, kik Haeckel munkáit ismerik, vagy a kik jelen ismertetesünk folytán szánják el magukat Haeckel munkáinak, főleg a fönczimzett Anthropogeniának az elolvasására. Parádi Kálmán.
Bányász-földtani észleletek Erdély keleti részében. II. A k e l e t e r d é l y i s z i r t e k F a u n á j a , E lapok mult számában értekeztem a kárpáthi szirtek kiterjedéséről Erdélyben átalában, részben beszéltem korszaki fokairól annak az anyagnak is, a melyekből e szirtek öszsze vannak alkotva. Legyen már most szabad elősorolnom azokat a bizonylatokat is, a melyek tanúságot tesznek ama korfokozat mellett, a melyet következtethetni a kőzetrétegek lerakodásából, ez eltörölhetetlen betűkkel irt önéletrajzából a természetnek ; értem a szerves élet ama maradványait, a melyek egykorúak a kőrétegek anyagja lerakodásával; szóval kimutatnom e szirtek őslénytani jellemét faunájok elősorolásával. Ez anynyival több érdeket nyújthat, minthogy amaz áldozatkészség következtében, a melylyel az igazgató választmány támogatta több éven át folytatott gyűjtő körútaimat, erdélyi muzeumunk e bizonylatokat teljesen birja; továbbá azért is, mivel a keleterdélyi mészszirtek faunája, ezelőtt egynehány évvel még merőben ismeretlen
EME 46 levén, ma már nem csak a leggazdagabb az osztrák-magyar birodalom területén'), hanem lényeges befolyással volt a földközi Juratartomány őslénytani ismeretére is*). Kezdem az elősorolást leszálló sorban , még pedig I. A k r é t a k é p l e t e n a) felső Neocom, Caprotin-mész. Az ide tartozó alakulások jobbadán sárga és szürke, majd világosabb majd sötétebb színezetű mészkövekből állanak, és nagyon el vannak terjedve az erdélyi szirtővben, a Székelyföldön a nagyhagymási hegységben, a délkeleti határhegységben Zajzon táján, kiválóan a persányi hegyvonalon; kevés fajt mutatnak fel, de a meglevők sokszor tenger számú egyénekben fordulnak elő. Ezek közül eddig meg vannak határozva: Oaprotina Lonsdali Sowerby mindenütt az említett helyeken. Radiolites neocomensis D'Orbigny, Zsedánpatakról. II. J u r a k é p l e t . A) T i t h o n . Mind fehér és piros színű mészkő, nagy tömbü lerakodásban elterjedve a nagy-hagymási hegységben a Székelyföldön, a Bucsesd és Királykő hegytömbéiben és a persányi hegyekben. а) felső Tithon ebben van: Diceras arietina Lamark, nagy menynyiségben az Öcsém hegyén a Székelyföldön és Brassó mellett. Nerina Staszicii Zeuschner, Nagy-Hagymás és Öcsém. „ Defrancii var. posthuma u. o. „ Bruntrutana Thurman „ „ Castor d' Orbigny „ б) alsó Tithon Cidaris nobilis Münster Gyilkoskő. Waldheimia magadiformis Suess Gyilkoskő. Terebratula bisuffarcinata Schlotheim Gyilkoskő. „ formosa Suess Gyilkoskő. „ moravica Glockii „ „ Bouéi Zeuschner Bucsecs. Megerlea cf Wablenbergi Zeuchner Gyilkoskő. Ehynchonella Astieriana d' Orbigny „ B) M a i m . Zöldes szürke tövényes-agyagos mész a Gyilkoskőről, világos*) v. Hauer F. Die Geologie und ihre Anwendung auf die Kenntnisz der Bodenbeschjtffenheit der österr.-ungar. Monarchia. Wien 1874. 412 1. 2 ) Dr Neumayr M. Die Fauna der ScMchten mit aspidocerasj acanthicum Wien 1873 pag. 152. Dr. Zittel K. A. Palaontologische Mittheilungen aus dem Museum des königl. bayeríschen Staates Stuttgart 1868 pag. 25. Pictet P. J. Mélanges paléontologiques Bale et Genéve 1867 pag. 182. Herbich F. Északkeleti Erdély földtani viszonyai, A magyar királyi Földtani intézet évkönyve, Pest 1871,
EME 47 veres mész Csofronkáról és sötét Fejérmezőről a nagy-hagymási hegységben a Székelyföldön. Nagyon gazdag faunát mutatnak, még pedig halmaradványokat. Sphaerodus gigás Agassiz Gyilkoskő. Sphenodus Tithonius Gemmellaro Gyilkoskő. Fejlábuk: Belemnites Beneckei Neumayr Gyilkoskő. „ semisulcatus Münster „ Nautilus franconicus Oppel „ Ammoneok : Phylloceras isotypum Benecke Csofronka. „ saxonicum Neumayr, Gyilkoskő és Csofronka. „ Benacense Catullo Gyikoskő. ,, Békasense Herbich „ „ polyolcum Benecke Gyilkoskő, Csofronka, Fejérmező, „ leptoptyehum Herbich Gyilkoskő. „ tortisulcatum d' Orbigny Gyilkoskő, Csofronka. Lytoceras polycyclum Neumayr Gyilkoskő, Csofronka. Haploceras tenuifalcatum Neumayr Gyilkoskő. „ Balanense Neumayr Gyilkoskő. Oppelia Strombecki Oppel Csofronka. „ Holbeini Oppel Csofronka, Gyilkoskő. „. Erycina Gemmellaro Gyilkoskő. „ Kochi Herbich Csofronka. „ Mikoi Herbich Gyilkoskő. „ compsa Oppel .„ „ pugilis Neumayr „ „ nobilis Neumayr „ „ Schwageri Neumayr Gyilkoskő. „ lithographica Oppel „ „ Karreri Neumayr „ „ Trachynota Oppel Csofronka és Gyilkoskő. Aptychus lamellosus „ n Cosmoceras nitidulum Neumayr, „ Perisphinctes plebejus Neumayr, Csofronka. „ metamorphus Neumayr, Csofronka és Gyilkoskő. „ haliarchus Neumayr, Gyilkoskő és Csofronka. „ Witteanus Nppel Csofronka. „ colutjrinus Beinecke Gyilkoskő. „ acer Neumayr Csofronka. „ TJlmensis Oppel Csofronka és Gyilkoskő. „ geron Zittel „ „ subpunctatus Neumayr Gyilkoskő. „ polyplocus Beinecke „ „ siculicus Herbich „ , Tantalus Herbich .
EME 48 Perisphinctes oxypleurus Herbich Gyilkoskő. „ stenonotus Herbich „ „ Lothari Oppel „ „ fasciferus Neumayr „ „ Eumelus d' Orbigny „ „ platynotus Beinecke „ és Osofronka. „ hospes Neumayr „ „ „ hetaerus Herbich Gyilkoskő. Simoceras Benianum Catullo Osofronka. „ Herbichi Hauer Osofronka és Gyilkoskő. „ explanatum Neumayr Osofronka és Gyilkoskő. „ teres Neumayr Osofronka. Aspidoceras Büpellense d' Orbigny Osofronka és Gyilkoskő. „ Haynaldi Herbich Gyilkoskő. „ Wolfi Neumayr Osofronka és Gyilkoskő. „ acanthicum Oppel „ „ „ microplum Oppel „ „ „ longispinum Sowerby „ „ „ binodum Oppel „ „ „ bispinosum Zieten „ — „ liparum Oppel „ . Gyilkoskő. „ Zeuschneri Zittel „ „ „ avellanum Zittel „ „ „ Altenense d' Orbigny Osofronka. „ circumspinosum Quenstedt Osofronka. „ cyclotum Oppel Osofronka. „ Baphaeli Oppel Osofronka és Gyilkoskő. „ Uhlandi Oppel „ „ „ pressulum Neumayr — „ „ Beckeri Neumayr — „ „ harpephorum Neumayr Gyilkoskő. „ verestoicum Herbich „ Aptychus latus Gyilkoskő, Osofronka. HorKch Ferenci. ( F o l y t a t j u k . )
Szerkesztői posta: T ö b b e k n e k : Ismételve ki kell jelentenünk , hogy szűk tere lapunknak semmiféle hirdetésnek sem tud helyet adni. Sajnáljuk, meit a reciprocitás jól esnék és tán hasznos is volna, de nem tehetünk róla. — X+X-nek Ne szégyelje On szorgalmát. Nevezze meg magát, vagy is inkább keressen meg személyesen , hogy minden esetre érdekes kísérletéről élő szóval értekezzünk. A muzeum-egylet évkönyve 2-ik füzete is megjelent, és e lappal együtt küldjük meg előfizetőinknek. Mai számunkhoz '/» ívnyi melléklet járul. Ny. Stein J. m. kir. egyet, nyomd, az ev. ref. főt. bet. Kolozsvárt.
Melléklet az „ E r d . M u z e u m " 3-ik számához.
EME
Az erd. muzeum-egylet 1875. márczius 18-án tartandó évi rendes közgyűlésének
Tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titkári jelentés az igazgató választmány 1874 évi működéséről. 3. Pénztárnok jelentése a pénztár állásáról és a választmányilag megvizsgált pénztári számadás előterjesztése 4. Könyvtárnoki jelentés a könyvtár gyarapodásáról és állapotáról. 5. Jelentések a természeti tárak állapotáról. 6. Jelentés a régiség- és éremtár gyarapodásáról és állapotáról. 7. A múlt évi közgyűlésből kiküldött ellenőrködő bizottságok jelentései ós új ilyen bizottságok kiküldése. 8. Egyesek indítványai. 9. Az 1875-ki költségvetés megállapítása. 10. A választmány kiegészítése a rendszeresen kilépő 4 tag helyébe új tagok választásával*). 11. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kinevezése. 12. A választás eredménye kihirdetése. Az egyesek indítványaira nézve figyelemben tartandó, hogy a közgyűlésen önálló indítványok csak ugy jöhetnek érdemleges tárgyalás alá, ha :i közgyűlés előtt még oly jókor voltak az elnökségnél béjelentve, hogy előleges választmányi targyaláson átmehettek. A közgyűlés helyisége a városi képviselőTúizgyülés terme, kezdete reggel 10 órakor. Agyülésnyilvános. *) A választmányból kilépő legrégibb négy tag: Dr. G r o i s z Gusztáv, gr. E s zt e r h á z y János, K r i z a János és f K e s e f ü Mózes.
Kimutatása az erdélyi muzeum-egylet pénztára bevételeinek és kiadásainak
1874 Januarius l-jétől Deczember 31-kéig. I . F ő p é n z t á r , k ö z h i t e l p a p i r ; bevétel áthozatal 1 8 7 3 - r ó l : E g y s . államkötvény 300 ft — Magy. földh. i n t . záloglevél 500 ft — 1 1 0 1 2 0 f t n . é. földtm. kötvény 1 1 5 6 2 6 „ — 1 8 7 4 folytában j ö t t bé 1 0 5 0 0 f t n. é. u. p. viszszaf. kölcsön 1 1 0 2 5 K — 1 5 0 ft n. é. u. p. vásárlás 157 „ 5 0 Bevételek öszSzege Kiadás 1 0 0 f t n. é. u. p. kisorsoltatván kia'datott
Állomány 1874~végén
127608 ft 50 ; v 105 —
127503 ft 50
M
II. Kiadott kölcsönről és elhelyezményről könyv és kötvény' E E Bevétel i Áthozatal - 1873--Ó1 71300 ft 37 1874-ben 10 betét a tak. ptárba 8785 „ 38 Bevételek őszszege 80085 ft 75 Kiadás: Viszszafizetett kölcsönért 13150 ft — 1874-ben 8 kivétel a tak. ptárból 7480 „ 72 20630 „ 72 59455 „ 03 Állomány 1874 végén III. Alapítványi magánkötelezvény Bevétel: áthozatal 1873-ról Kiadás: béfizetett alapítványért Állomány 1874 végén
22839 „ 51 100 22739 ft 51
IV. Készpénz: Áthozatal 1873-ról 235 2650 Viszszafizetett kölcsön „ elhelyezmény 8 tétel 7480 100 Béfizetett alapítvány 100 Kisorsolt 100 ftos u. papírért Viszszafizetett előlegekből 105 Kiadott kölcsönök kamatjaiból 4500 599 Alapítványi kamatokból Közhitelpapirok szelvényeiből 5451 Az állam szerződésszerű járuléka 5000 Részvényilletékekből 165 153 Eladott feles könyvek árából 48 Haynald alapítvány kamatjából Tévesen kifizetett öszszeg megtérítése — Bevételek öszszege 8500 Kiadások : Tőke elhelyezmény' 53 Külön számlára áttett kamatok 117 150 ft. n. é. u. p. vásárlására 1181 1873-beli tartozás törlesztésére 7710 Rendszeres fizetésekre 614 Igazgatás, kezelés, utaztatás 482 Beruházás 1976 Könyvtár gyarapítására 433 Term. tárak „ 351 Régiség- és éremtár gyarapítására 1500 Kiadványokra . * 205 Rendkívüliekre A könyvtár átköltöz. és uj felszerel. 2082 A Csáky-féle könyvtár ára és szállítása 1284 Pénztármaiadék 1874 dec. 31-én
ft 88 55 — 55 72 »
—
12 5Í 49 12 n 5> 60 » 43 55 — — J? 55 60 J) 30 » 10 »
26590 ft 36 ft
—
18 JJ 30 » 11
„
—
P
93 42 » 23 55 07 V
ff
»
—
33 10 „ 23
»
26490 ft 90 99 ft 46
127503 ft 50 V. Alaptőke állása: Közhitelpapir 52050 „ — Kiadott kölcsönök 7249 „ 38 Elhelyezmények 22739 „ 51 Alapítv. mag. kötvény 209542 ft 39 Összes állomáay
EME
Mérleg: 1873 végén volt az alaptőke állom. 210565 ft 88 1874-ben gyarapodott 577 „ 50 kellett volna lenni 1874 végén 211143 „38 minthogy pedig van 209542 „ 39 mutatkozik hiány 1600 „ 9 9 a mely az alaptőkének megtérítendő VI. Ideiglenes elhelyezmények G-. E. tartozása Berde alapítvány tőkésített kamatja Haynald érsek alapítványa kamatja
95 ft — 94 „ 73 48 „ 30
238 ft 03
VII. Arany alap: Bevétel: áthozatal 1873-ról Kiadott kölcsönről szóló kötvényben 750 ££ Készletben 77 „ 1874-ben viszszafizetett kölcsön 100 „ „ gyűlt kamat '73 „ „ kiadott kölcsönről szóló kötvény 120 „ bevételek öszszege 1120 Kiadás : Viszszafizetett kölcsönért kötvény 100 ;|ij: Kiadott kölcsön 120 „ 220 „ állomány 1874 végén 900 „ ii. m. 770 kötvényben és 130 készletben. VIII. Természethistóriai díjalap: Tőkéje változatlanul magy. földh. int. zálogl. Kamatja: bevétel áthozat 1873-ról 408 ft 90 1874-beli kamat 79 „ 47 állomány 1874 végén
1000 ft — 488 „ 37 1488 ft 37
Az igazgató választmány indítványai. 1. Tekintve, hogy a muzeum-egylet könyvtárának átköltöztetése az új helyiségbe, és a 30000 kötetnél többre menő gyűjtemény ujbóí rendezése és felállítása oly rendkívüli munkát és fáradságot vett igénybe, a mely mélytányosan nem számítható a könyvtárnok rendes teendői közé, az igazgató választmány kötelességének tartja erre figyelmeztetni a közgyűlést és ajánlatba hozni, hogy az egyleti könyvtárnoknak e rendkívüli fáradozásaért 300 ftnyi rendkívüli tiszteletdíj utalványoztassék az egyleti pénztárból. 2 Tekintve, hogy az egyleti ügyvéd eddigi teendői jövőre oly módon fognak szaporodni hogy e teendők elvállalását csupa becsületből méltányosan senkitől se lehet kívánni; tekintve továbbá, hogy az egylet anyagi érdekei kívánják, hogy az egylet jövendőbeli ügyvédével apróra megállított és formaszerüen határozott pontozatban körülirt feltételekhez kötött kétoldalú szerződésre lépjen, ily kétoldalú szerződés kötése pedig nem egyeztethető meg avval az állással, a mely a közgyűlés választása utján egyleti hivatalnokká lett ügyvédet megilleti: mondjon le a közgyűlés választó jogáról e hivatalnokra nézve, ós bízza meg a választmányt, hogy ily szerződés mellett fogadjon ügyvédet az egyletnek.
Költségvetés 1875-re.
EME
A) Remélhető bevételek. 99 155 12 27 5891 374 65 2943 240 570 5000 100 630 16110
Pénztármaradék 1874-ről Rendelkezés alatt a kisegítő pénztárban 300 ft. egys. államkötvény kamatja 500 ft. m. földh. zálogl. » 120670 ft. n. é. u. p. n 6249 ft. 38 kr. elhelyezm. 6 % 1000 „ » 49050 ft. kiad. köles. 6 „ » 3000 ft. „ „ „ » 8 11410 ft. alapítvány 5 íj n államjárulék 20 részvény Bevárandó 1874-beli kamat, elhelyezmény után Bevételek őszszege
ft * „ „ „ „
46 65 60 50 71 94
V
5) » ' n
50
» n
»
ft 36
B) Kiadások: 1.) E e n d s z e r e s i t e t t e k : Könyvtárnok fizetése 1200 ft. Eégiség és éremtárnok fizetése 600 „ Titkár fizetése 600 „ Pénztárnok fizetése 720 „ Ásványtári őrseged fizetése 800 „ „ „ „ személyes pótléka 400 „ Állattári őrsegéd fizetése 600 „ Könyvtári segéd fizetése 600 „ Ezek lakbér illetményei 1480 „ írnok fizetése 300 „ Szolga fizetése 360 „ „ ruhapénze 50 „ Eendsz. fizetések öszszege
7710 ft.
2.) Á t a l á n y o k : Igazgatás és kezelés Útaztatás Béruházás Könyvtár gyarapítása Term. tár. Eégiség- és é remtár Kiadványok Tőke térítés Rendkívüliek
200 ft 400 n 600 „ 2000 „ 800 „ 600 n 1500 „ 1000 „ 500 „ Átalányok öszszege 7600 ft Kiadások öszszege 15310 ft Maradék 800 ft 36
