Én, te... mi. II. gyűjtemény. Összeállította. Andóczi Balogh Éva Palánkainé Sebők Zsuzsa Rózsa Vincéné. Rajzolta. Szűcs Édua

Én, te ... mi II. gyűjtemény

Összeállította

Andóczi Balogh Éva Palánkainé Sebők Zsuzsa Rózsa Vincéné Rajzolta

Szűcs Édua Alkotószerkesztő

Korányi Margit

SzövA_H-ASZE0301_Én-te-mi-II_diák.indd 1

2009.05.27. 14:15:57

A kiadvány KHF/4030-13/2008 engedélyszámon 2008. 08. 06. időponttól tankönyvi engedélyt kapott. Educatio Kht. Kompetenciafejlesztő oktatási program kerettanterv A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési operatív program 3.1.1. központi program (pedagógusok és oktatási szakértők felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült, a sulinova oktatási programcsomag részeként létrejött tanulói információhordozó. A kiadvány sikeres használatához szükséges a teljes oktatási programcsomag ismerete és használata. A teljes programcsomag elérhető a www.educatio.hu címen.

Szakmai bizottság, lektorok Kereszty Zsuzsa, Korányi Margit, dr. Szilágyi Imréné Szakmai vezető Fejér Zsolt Felelős szerkesztő Nagy Milán

A tankönyvvé nyílvánítási eljárásban közreműködő személyek: Tantárgypedagógiai szakértő: Bódi Csilla Tudományos-szakmai szakértő: Szabó Józsefné Technológiai szakértő: Zarubay Attila

© Andóczi Balogh Éva, Palánkainé Sebők Zsuzsa, Rózsa Vincéné © Szűcs Édua, Korányi Margit © Educatio, 2007

Raktári szám: H-ASZE0301 Terjedelem: 11,41 (A/5) ív Tömeg: 480 gramm


2009.05.27. 14:15:58

Apu nálunk a műszaki zseni Vettünk egy új tévét. Anyukám olvasta fel a használati útmutatót, apukám pedig nyomkodta a tévén a gombokat. Anyunak többször fel kellett olvasnia ugyanazt a sort, mert apu nem találta a megfelelő gombot. Amikor azonban sikerült neki, rázendített: – Mi lenne veletek nélkülem...? De tényleg! Mi lenne veletek nélkülem...? A távirányítót több hétig nem adta ki a kezéből. Ha csak a közelébe mentem, rögtön rám szólt: – Kata, tedd le gyorsan, majd én beállítom a programot. Így aztán hetekig csak a sportcsatornát nézhettük.

3


2009.05.27. 14:15:58

Árnyak a falon Anyu és apu sokat dolgozik, a nővérem pedig mindig a barátnőjénél van. Ilyenkor egyedül vagyok otthon. Pedig nem szeretek egyedül lenni. gy – Kata, ne félj! – mondom magamnak. – Az ajtót jól bezártad. Nincs itthon senki más, csak te. A léptek zaja meg a kopogás a másik szobából vagy a konyhából jön. Biztosan van, akinek ez félelmetes. De neked nem.

4


2009.05.27. 14:16:03

Aztán jól felhangosítom a tévét, hogy ne halljak semmit. Amikor kicsi voltam, a legjobban azt szerettem, amikor apu árnyékfi gurákat varázsolt a kezével a falra. Néha izgalmas, másy g kor vicces történeteket játszott el a lámpa fényénél. Most viszont már nagy vagyok, vis egyáltalán nem tudok és eg nevetni a táncoló, imbolygó neve Tudom, hogy semfigurákon. gur mi közük a varázslathoz. Csak árnyékok. Csa Vajon miért változnak V mégis szörnyekké, óriásmé pókokká, vérszívókká és pók vámpírokká, amikor egyedül vám m vagyok? vag

5


2009.05.27. 14:16:12

A hercegnők és a lovag Szeretem, amikor a hajam csak úgy lóg. Anyu szerint ilyenkor olyan, mint a szénaboglya. – Sokkal ápoltabb vagy, Zsófi, ha összefogod copfba vagy lófarokba. – A kiengedett gyönyörű, hosszú haj hercegnős. És ő az én kis hercegnőm – válaszolja ilyenkor Apu. Apu a bajuszára kényes. Anyu szerint az csak egy szúrós szőrpamacs. – Sokkal ápoltabb lennél, szívem, ha leborotválnád. Ekkor meg én felelek. – A lovagoknak bajuszuk van, és apu az én lovagom. – Jó kis firmák vagytok, ti ketten! Összeszövetkeztek ellenem! – nevet anyu. Az a baj, hogy néha apu és anyu a jó kis firma, és ők szövetkeznek össze ellenem.

6


2009.05.27. 14:16:15

7


2009.05.27. 14:16:16

Titkos jelek Nálunk a családban vannak titkos jelek. A szüleim ebben bajnokok. Nagyi szerint félszavakból is megértik egymást. Pedig csak arról van szó, hogy nem érti, miért iért rohanunk el olyan hirtelen a vasárnapi pi ebéd után. Ha figyelne a jelekre, rögtön gtön tudná az okát. Apu először az órájára mutogat, amiből anyu tudja, hogy kezdődik a Forma 1, és még haza is kell érni. Utána nekem m int, hogy öltözzek. A múltkor anyu kinézett ézett magának egy méregdrága ága cipőt.

8


2009.05.27. 14:16:18

Apu nem ne mondott semmit, csak lerakta a befizetett zet csekkeket a konyhaszekrényre, a még m be nem fizetettekből pedig legyezőt legyez csinált. Anyu rögtön bánatában elkezdte magát értette, és bánatá legyezni. Én az ellenőrzőmet szoktam szok a konyhaszekrényre rakni, ha valami zűr van a suliban. A nővérem is odarakja az „Anyu, ccsak még ezt az egy pulcsit, utoljára...” kezdetű leveleit. „legyezőkről” nálunk A konyhaszekrény sarkára rakott „legyező mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. És arról is, amikor anyu puszit küld nekünk a tenyeréből.

9


2009.05.27. 14:16:19

Mi lesz ebből a gyerekből? Nem értem, hogy a felnőttek honnan tudják a választ arra a kérdésre: „Mi lesz ebből a gyerekből?” Rendszerint megkérdezik, majd választ sem várva, felelnek rá saját maguk. A múltkor Lujza néni jött át megcsodálni a húgomat. – Jaj, Petikém, mindig olyan izgatott vagyok, m amikor egy kis jövevény érkezik. „Én is mindig nagyon izgatott leszek, m amikor amik Lujza néni megérkezik!” – gondoltam. Addigra Lujza néni g határozott léptekkel közeledett a hat kiságy felé. Még oda sem ért, de kis már má harsogta: „Milyen gyönyörű! Jaj! Jaj Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Anyu éppen tisztába tette a tesómat. Lujza néninek több se

10


2009.05.27. 14:16:20

ke kellett: „Balett-táncos, hát persze, hogy baletttáncos lesz belőle!” Majd hosszasan mesélte, tán hogy a nagymamája, akinek 10 gyereke volt, azt mondta, hogy abból a kislányból, akinek hosszú és kecses a lába, balerina lesz. Amikor én születtem, lettem, Lujza néni azt jósolta, solta, hogy ho operaénekess leszek. A nagymamáája szerint ugyanis, aki ilyen kitartó-an tud ordítani, mint én, annak csuda erős a tüdeje. Tehát világhírű énekes lesz. Ehhez képest még az iskolai énekkarba sem vettek fel.

11


2009.05.27. 14:16:21

Lilla és a csodaradír Szeretem a radírt, mert azzal el lehet tüntetni, amit elrontok a füzetemben. Jó lenne egy olyan radír is, amivel mindent kiradírozhatnék, ami nem sikerült. Kiradíroznám, hogy összevesztem Zsófival, hogy feleseltem anyunak, hogy nem mondtam igazat a nagyinak. Kiradíroznám azt is, ami csak véletlenül történt. Véletlenül vesztem össze Katával egy hajgumin. Véletlenül mondtam Lujza néninek, hogy sietek az iskolába, amikor beszélgetni akart velem. Véletlenül húztam ki Peti alól a széket. Apukám nagyon szigorú. Szevéletlenek. rinte nincsenek vélet tlenek.

12


2009.05.27. 14:16:23

A pofon Tornaórára készültünk. Lilla vetkőzött mellettem. Észrevettem, hogy csupa kék-zöld a karja. – Csúnyán beszéltem – mondta halkan. – Egyszer én is mondtam már csúnyát. Anyuék kérdőn rám néztek, és figyelmeztettek: „Ezt a nyelvet nem ismerjük, Kata. Magyarul beszélsz egyáltalán?” Aztán mindhárman halandzsa nyelven kezdünk beszélni, és nagyokat nevettünk. – Mi egyáltalán nem szoktunk nevetni – mondta Lilla. – Ha valamit nem csinálunk jól a bátyámmal, rögtön kapunk egy pofont. Most például nem mosogattam el, ezért ilyen a karom. Apu erősen megszorította, és jól megrázott. Hiába mondtam, hogy futni voltam, utána pedig rohantam bevásárolni. Nem folytattuk a beszélgetést, mert elkezdődött a tornaóra. Kidobóst játszottunk. Mindenki nagyon örült neki. Csak az volt a baj, hogy a fiúk már megint nagyon erősen dobták a labdát.


2009.05.27. 14:16:24

Nemsokára Katát el is találta valaki. – Legyen eszed, fiam – állította le a játékot Sanyi bácsi –, összekevered Katát a kapufával! Alig telt el pár perc, újra hallottuk a vészjósló csattanást. Mindenki a hang felé fordult. Lillát találta el a labda. Odasántikált Petihez. Lehajtotta a fejét, aztán egy hirtelen mozdulattal lekevert a fiúnak egy nagy pofont.

14


2009.05.27. 14:16:24

Már semmi sem a régi Beköltöztünk a városba. Morzsát, a zsemleszínű keverék kutyámat a nagyszüleim fogadták be. Két házzal laknak arrébb, mint ahol mi éltünk. Morzsának jó, mert nem kellett messzire mennie. Az utcában mindenki ismeri. Igaz, a macskákkal hadilábon áll, azt azonban mégiscsak tudja, hogy éppen Baloghék kandúrját kergeti. Morzsának tényleg jó. A nagymamánál a hatalmas udvaron bőven van hely ugrálásra, játékra. Nagymamának vannak csirkéi is, de Morzsa tudja, hogy nem szabad őket bántani. És akkor még ott van Kormos is, Morzsa legjobb barátja. – Na, lesz itt nagy ugatás éjszakánként, ha rázendít a két cimbora – mondta nagymama. – Az a dolguk. Igaz, Dávid? – kacsintott rám nagypapa. És nekem? Nekem mi a dolgom? Nem ismer senki az utcában, nincs udvar, nincs semmi, csak egy kopár tér az emeletes

15


2009.05.27. 14:16:25

házak között. Az iskola akkora, hogy mindig eltévedek benne. Nem tudom, hol van az ebédlő, a tornaterem, és egyáltalán nem tudok semmit. Nem mehetek sehova, mert nem találok haza. A fiúk nem vesznek be a focicsapatba. Nincs egyetlen barátom sem. Mi lesz, ha Morzsa is elfelejt?

16


2009.05.27. 14:16:25

Csalás Bence olyan, mintha a kis testvérem lenne. Gitta néni az anyukája. Mielőtt Bence megszületett, én voltam náluk a „gyerek”. Sokat játszott velem, és mindenféle finomságokat vett nekem. Egyszer aztán Gitta néni leült mellém a szőnyegre, megfogta a kezemet, és azt mondta: – Olivér, csodálatos hírem van. Kis testvéred lesz. És nem sokkal később megérkezett Bence, a kisöcsém, aki persze nem is a kisöcsém. Bence már óvodás, és sokat játszom vele. Szeret hozzánk jjönni,, mert nálunk mindig g történik valami.

17


2009.05.27. 14:16:26

Anyu a múltkor krumplit sütött. Közben apuval beszélgetett. Bence és én is a konyhában lábatlankodtunk. Amikor elkészült egy adag sült krumpli, anyu megkínált bennünket. – Köszönöm szépen, nem kérek – mondta szokatlanul halkan Bence. – De hát mi történt, miért? Csak nem vagy beteg? – kérdezte anyu. – Nem, csak anyukám azt mondta, hogy ne egyek mindig itt. – Ugyan, Bencikém – biztatta apu –, egyél nyugodtan, mi ugyan nem árulunk el. Bence azonban hajthatatlan volt. Anyuék tovább beszélgettek, én meg eszegettem. Egyszer csak Bence óvatosan elcsent egy krumplit a tányérból, és gyorsan bekapta. Nem szóltam semmit. Anyuék is észrevették, egymásra néztek és mosolyogtak. Apu óvatosan közelebb tolta a tányért, hogy Bencének könnyebben menjen a csalás.

18


2009.05.27. 14:16:28

Anyukám vezetni tanul Mostanában nincs reggeli, nincs uzsonna. Anyukám ma is hajnalban indult vezetni. – Olivér, megbeszéltem Gitta nénivel, hogy ma náluk ebédelsz. Aztán apuhoz fordult: – Bírjátok ki még ezt a pár napot! Már nagyon jól megy, csak néha nem tudom, melyik a jobb, és melyik a bal lábam. – Drágám, egyetlen tanácsot fogadj el tőlem. Elég, ha azt tudod, melyik a gáz, és melyik a fék – mondta apu. És rögtön utána az egyetlen tanácsot még hárommal gyarapította: – Engedd el az őrülteket! g – Ne foglalkozz az integetőkkel! – Hátram Hátramenetnél ne a kukát célozd be! mene Én csak azt szoktam mondani, amit anyu szokott nekem: – Vigyázz magadra!

19


2009.05.27. 14:16:28

Fő a változatlanság! Apu ragaszkodik hozzá, hogy minden úgy legyen, ahogy megszokta. – Mit szólnátok hozzá, ha vasárnap vadast főznék zsemlegombóccal? – kérdezte anyu a barátnőjétől kapott recepttel a kezében. – Végre, legalább nem mindig rántott húst eszünk. – Bálint! Mi az, hogy végre? Más gyerek örülne neki – mondta szigorúan apu. – A vasárnap ünnep. Igazán illik hozzá a húsleves és a rántott hús. – Jó, rendben. A vasárnapi ebéd lezárva – tette el a receptet a többi közé anyu. – Hétvégén elcseréljük Bálinttal a hálót? Tényleg olyan kicsi a gyerekszoba, hogy alig lehet benne megfordulni. Nekünk meg bőven elég egy kisebb hálószoba. Apun már a csere szónál látszott, hogy ez sem lesz könnyű meccs. Utálja, ha anyu átrendezi a lakást. – Ezzel még ráérünk, szívem. Tele vagyok munkával. És csak

20


2009.05.27. 14:16:29

a megszokott helyemen tudok jól aludni. – Remélem, azzal nem okozok problémát, ha most elmegyek fodrászhoz. Be kell festetnem a hajam. Utána bekapok egy salátát valahol, és elmegyek a szülői értekezletre. – De anyu?! – Ne aggódj, kisfiam, téged nem festetlek át, úgy szeretlek, ahogy vagy – és már be is csukta maga mögött az ajtót.

21


2009.05.27. 14:16:29

Cserebere – Anyu, megvehetem a Varázsmagazint? – Nem. Ezerszer elmondtam már, hogy felesleges dolgokra nem költünk. Ráadásul apád most vett egy újabb szerszámkészletet. Lassan úgy néz ki a lakás, mint egy szerelőműhely. – Ne viccelj! – csatlakozott a beszélgetéshez apu. – Sokkal drágább, ha mindenhez mindig szerelőt kell hívnunk. – És az érem? Az is olcsó? – kérdezte elkeseredetten anyu. sered – Ahhoz képest, amennyit ér, igenis, olcsó. olcs Te is tudod, hogy most lesz a kiállítás. tás Egy igazi gyűjtő nem mehet oda úgy, hogy nincs mit cserélnie. h Csak álltam, és hallgattam. Nem is

22


2009.05.27. 14:16:31

gondoltam, hogy ekkora vihartt vált ki egy Varázsmagazin. – Mi van, Balázs, megnémultál? tál? – kérdezte váratlanul anyu. – Nem. Csak elképzeltem, hogy te takarékosságból eladsz, vagy apu a kiállításon elcserél.

A MI padunk A játszótér egyetlen piros padjánál találkozunk a fiúkkal mindennap pontban három órakor. Innen jól lehet látni, mi történik a téren. A lányok is a piros padot szemelték ki. Nagyon helytelenül. A fiúkkal úgy döntöttünk, ha kell, az életünk árán is megvédjük a MI padunkat. Bálint, a legjobb barátom, engem szemelt ki a pad állandó megfigyelőjének.

23


2009.05.27. 14:16:32

– Te laksz a legközelebb a padhoz, Olivér. Csak ki kell nézned az ablakon. – És mi van akkor, amikor iskolában vagyok, alszom, a tévét nézem, amikor fürdöm vagy a konyhában vagyok? – Ugyan már! Ők is járnak iskolába, tévét is néznek, fürdeni meg biztosan sokkal többet fürdenek, mint te. A lányok már csak ilyenek – tette hozzá Bálint meggyőzően. Még az asztalomat is úgy fordítottam, hogy tanulás közben is rálássak a padra. Általában én szoktam elsőként érkezni délután, a múltkor azonban Kata megelőzött. Mindenféle vacak holmit rakott a padra. Nagyon dühös lettem. Nem tudtam, mitévő legyek. „Csak nem verekedhetek egy lánnyal?” – gondoltam. Végül leültem mellé, és beszélgetni kezdtem vele. – Mikor jönnek már a barátnőid? Néma csend. – Meddig akarsz itt ücsörögni?

24


2009.05.27. 14:16:33

Kata úgy tett, mintha ott sem lennék. – Mit akartok játszani? Néma csend. – Figyelj, ha a focipályát véletlenül tollasozásra használjátok, akkor mi véletlenül bokán találunk rúgni titeket. Néma csönd. – Mi bajod van? Már az sem tetszik, ha az ember beszélget veled? Ez bevált. Kata felpattant, és átköltözött az egyik barna padra. Mire a fiúk megérkeztek, a lányoknak már csak hűlt helyük volt a téren.


2009.05.27. 14:16:33

Irány Afrika! Az ablakon át adtam ki a kedvenc nc bolyhos takarómat Balázsnak, neehogy valaki észrevegye. A pokróc azért kellett, hogy a pad támlájára hajtva, két bottal kitámasztva sátrat építsünk. Balázs ugyanis elhatározta, hogy Afrikában lesz dzsungelkutató, és sátorral járja be az ismeretlen vidéket. – Afrika már nem is ismeretlen – vélekedett Bálint. – Igenis még sok olyan része van, ahová én fogok először eljutni – vitatkozott vele Balázs. Peti felajánlotta, hogy elviszi autóval a sivatagon keresztül, a dzsungel bejáratáig. Ő ugyanis autóversenyző lesz, és a sivatagon fog keresztül-kasul száguldozni. Nekem nem jutott semmi az eszembe. Elkezdődött a dzsungelharc. A park szélébe ültetett szúrós növényzet bánta, mert a sátortartó botokkal kaszaboltuk le a bokrokból kikémlelő ellenséget. Amikor elfáradtunk, újra felállítottuk a sátrat. 26


2009.05.27. 14:16:34

– Én a dinoszauruszok csontjait fogom keresni a nagyvilágban. Persze, ha ti Afrikába mentek, kezdhetem én is ott a kutatómunkát.t. Bálint még nálam is nagyobb gondban volt, ő ugyanis űrhajós szeretett volna lenni. Jó sokáig törte a fejét, aztán vigyorogni kezdett, és kivágta: – Tudjátok, mit? Ha eljutok az űrbe, csinálok egy csomó fotót azokról a helyekről, ahová menni akartok. Egy igazi űrhajósnak olyan szuper fényképezőgépe van, ami még a dinoszauruszcsontokat is érzékeli. Felfedező utunknak Gyuri bácsi dörgő hangja vetett véget: – Vandálok! Miért kellett ezeket a szép bokrokat letiporni? – Szegény Gyuri bácsi – suttogta Peti tettetett sajnálkozással –, már olyan öreg, hogy nem tudja megkülönböztetni a bokrokat a dzsungeltől. Úgy röhögtünk, hogy a sátor ránk szakadt.

27


2009.05.27. 14:16:35

Foci-világbajnokság A foci-világbajnokságra a nevezéseket a MI padunknál kellett leadni minden induló csapatnak. A szabályokat Bálint találta ki, Peti vállalta a sorsolás levezetését. A környező utcákból jöttek a srácok, hogy részt vegyenek a nagy derbin. A csapatok négy taggal jelentkezhettek, tartalék játékos viszont annyi lehetett, amennyit csak akartak. Mivel mi pont négyen voltunk, elhívtuk Zsoltot is, aki nagyon jól védett. A sorsoláson a tizenkét csapattal abban maradtunk, hogy mindenki játszik minm denkivel. de Vasárnap reggel tíz órakor kezdődtek a V meccsek. Balázs arra kért, hogy a második mecc mérkőzésen hadd védjen Zsolt. mérk –N Neki is kell játszani, ha már elhívtuk – tethozzá. te hozz

28


2009.05.27. 14:16:36

– Akkor én kimaradok – mondtam csalódottan. Végül úgy döntöttünk, nk, hogy a meccsek alatt többször cserélünk. Így mindenki ugyanannyit játszik, és aki elfárad, az pihenhet is. A környező házakból meg a focisták családjából rendes szurkolótáborok verődtek össze. Kiabáltak, drukkoltak, tapsoltak, fütyültek és vitatkoztak, ahogy egy igazi meccsen szokás. Egy nézőt rendbontás miatt ki is kellett vezetni a „stadionból”. Morgó – Gyuri bácsi kutyája – ugyanis úgy döntött, hogy az unalmas szurkolás helyett inkább a játékot választja. Beviharzott a pályára, és helyzeti előnyét meg éles fogát kihasználva, megszerezte a labdát. Végül Gyuri bácsi oldotta meg a helyzetet. Elvette Morgótól a zsákmányt, és erélyesen visszaparancsolta a helyére.

29


2009.05.27. 14:16:37

Este lett, mire az utolsó mérkőzés is lezajlott. A MI padunknál hirdettük ki a végeredményt, ott gyűlt össze minden csapat. A győztesek örültek, a vesztesek megállás nélkül sorolták a szokásos kifogásokat: a sorsolás nem volt igazságos, a szemükbe tűzött a nap... Akkor azonban nagyon begurultunk, amikor az egyik fiú még hozzátette: – Ne röhögtessetek, még, hogy ez világbajnokság?! – Mit mondtál??? – indult a fiú felé Zsolt. – Nem tetszik valami? – Súlyos a csávó, mi? – fo fordult a fiú idősebb barátjához. – Nem barátjá valami, öcskös, hanem semmi. Semmi nem se tetszik. Érted? – és te már m rúgott is Zsolt felé. felé Bálint egy szem-

30


2009.05.27. 14:16:37

p pillantás alatt közéjük állt, így a rúgás őt éérte. Zsolt ellökte a fiút, hasra fordította, és a kezét hátra csavarta. A másik srác felkapott egy botot a földről. Magasra emelte, p éés éppen ütni akart, amikor Bálint észrevette. Annyi ideje volt csupán, hogy félreuve gorjon. Peti meg én lefogtuk a nagyobbikat, Bálint pedig kicsavarta a botot a kezéből. Gyuri bácsi éppen akkor ért oda Mor-góval. – Csak így tovább, gyerekek! Erre a rendendzavaróra – mutatott kutyájára – meg nee haragudjatok. Tudjátok, nem véletlenül lett a neve Morgó. A fiúk elsomfordáltak, k, mi meg hazafelé menet elkezdtük tervezni az olimpiát.

31


2009.05.27. 14:16:38

Morgó szerelmes Egyik délután nagy rohangálás volt a téren. Mint kiderült, Morgó elveszett. Gyuri bácsi szerint soha nem csinált még ilyet ez a kutya. Eddig, amikor elengedte, mindig visszajött, ha hívta. Most azonban, hiába kérlelte, hiába kiabált, Morgó a füle botját sem mozdította, csak száguldott be az egyik mellékutcába. Elhatároztuk, hogy segítünk megkeresni a csavargót. Kidolgoztunk egy részletes haditervet. A térről egyenesen a mellékutca irányába indulunk, majd az első keresztutcánál szétválunk: Balázs balra, Bálint jobbra, én pedig egyenesen megyek tovább. Folyamatosan fütyüljük a hívójelet, hátha meghallja Morgó. Estig bolyongtunk, mindhiába. Mindhárman jó fáradtan, ráadásul Morgó nélkül tértünk vissza. Ez így ment három napig. Gyuri bácsi egyre szomorúbb lett. – Köszönöm, Olivér, és nektek is gyerekek. Hagyjatok fel a ke-

32


2009.05.27. 14:16:39

reséssel. Nem hiszem, hogy Morgó valaha is előkerül... – Be sem fejezhette a mondatot, mert ismerős vakkantást hallottunk. Szinte egyszerre fordultunk a hang irányába. Ott állt Morgó lógó fülekkel, bűnbánó képpel, ázottan-csapzottan. – Hol voltál, öreg cimbora? – ugrott fel a padról boldogan Gyuri bácsi. – Hát ő kicsoda? Követtük Gyuri Köveetttük Gy yuri bácsi tekintetét. Morgó háta mögül mö ögül egy szép tacskó lány kukucskált ki.

33


2009.05.27. 14:16:39

Ellenség a láthatáron Lilla odajött hozzánk, a MI padunkhoz. – Mit csináltok? – kérdezte, mint aki nem látja, hogy nem csinálunk semmit. – Én is játszhatok, amíg Kata megérkezik? – Persze – mondtuk kórusban. Aztán együtt nem csináltunk semmit. Lilla nem bírt csendben maradni egy percig sem. – Ugye milyen aranyos Ági néni? Semmi válasz. – Nem szeretitek? – A régi jobb volt – morogta Olivér. – Naná, mert ő kivételezett a fiúkkal. – Nem unod még? – förmedt rá Peti. De Lilla csak folytatta: ytatta: – Bálint, tudtad, ad, hogy én is járok úszni?

34


2009.05.27. 14:16:41

Rosszcsont Peti és a titkos klub – Állj! Ki vagy? – Én. – Ki az, az én? – kérdezte Szeszélyes Szonja. – Hát ÉN! – felelte Savanyú Sára. – Mondd a jelszót! – Ööööö... – Savanyú Sára törte a fejét. Mi is volt a jelszó? – Krumpli? Szonja hangosan sóhajtott. Miért kell neki egy ilyen buta lánnyal barátkoznia? – Nem, nem krumpli. – De igen – erősködött Sára. – A krumpli a múlt heti jelszó volt – világosította fel Szonja. – Nem is igaz. – De igen. Különben is ez az én klubom, én mondom meg, mi a jelszó. Hosszú csönd következett.

35


2009.05.27. 14:16:43

– Miért, még ki jár? – kérdeztem. – Képzeljétek, Katával meg Zsófival németül tanulunk. – Várj egy kicsit! Elképzeltük. És annyira szörnyű, hogy most el is megyünk focizni – mondtam, és faképnél hagytuk Lillát.

A tér másik oldala Olivér a tér másik oldalán lakik, velünk szemben. Látom a szobám ablakából, amikor a fiúkkal a piros padnál találkoznak, és mindenféle bugyuta játékot játszanak. A múltkor például botokkal ütötték-verték a bokrokat, aztán bebújtak egy kifeszített pokróc alá. Legtöbbször fociznak, meg bajnokságokat szerveznek. Elfoglalják az egész teret. A város minden pontjáról jönnek a fiúk, és egész nap rúgják a labdát. A foci-világbajnokság után Bálint olyan hangosan mesélte a többieknek, hogy harmadikak lettek, hogy még Ági néni is hallotta a folyosó túlsó végén.

36


2009.05.27. 14:16:43

– Na jó – szólt végül Savanyú Sára. – Mi a jelszó? – Nem tudom, megmondhatom-e neked – válaszolt Szonja. – Lehet, hogy az ellenség fülébe jut a nagy titok. – De hát én nem vagyok ellenség – rázta a fejét Sára. – Én Sára vagyok. – Csss! pisszegte le Szonja. – Nem akarom, hogy Peti megtudja, ki van a titkos klubomban. Sára hátranézett, de az ellenség nem volt sehol. Erre kétszer füttyentett. – Tiszta a levegő – mondta. – Beengedhetsz. Szeszélyes Szonja habozott. Ha jelszó nélkül beenged valakit, azzal megszegi a klub első számú szabályát. – Bizonyítsd be, hogy tényleg Sára vagy – mondta –, nem pedig az ellenség, aki Sárának adja ki magát. – De hát tudod, hogy én vagyok az – nyafogott Sára. – Bizonyítsd be! Sára bedugta a lábát a sátorba. – A kék virággal díszített fekete csatos cipő van rajtam, amit mindig hordok. (...)

37


2009.05.27. 14:16:43

Egyszer Lilla próbált velük beszélgetni, de nem érdekelte őket semmi. – Anyukám szerint a fiúk tovább maradnak gyerekek, mint a lányok – mondta Kata. – Nekem mondod? A bátyám már gimnáziumba jár, és még mindig csak a foci érdekli – fűzte hozzá gúnyosan Lilla. – Ha próbálok vele beszélgetni, úgy néz rám, mintha valami földön kívüli lény lennék. – Emlékeztek rá, hogy Balázs milyen helyes volt elsőben? Mennyit játszottunk együtt. El sem tudom képzelni, mi történhetett vele. – Zsófi! Elég legyen! Nem lehetne sajnálkozás helyett inkább tollasozni? – szakította meg a beszélgetést Kata.. Játszottunk egy kicsit. Hárman nem volt jó, haa meg párban ütögettünk, valaki mindig unatkozott. Hazafelé menet megint eszembe jutott a focibajnokság. A sok vidám játékos meg a lelkes közönség. Elég rossz kedvem lett.

38


2009.05.27. 14:16:43

– És most jól figyelj – suttogta Szonja –, mert csak egyszer mondom el. Ha a titkos klub tagja be akar jönni, azt mondja: NUNGA. Aki bent van, azt feleli erre: NUNGA NU. Akkor tudom, hogy te vagy az, te meg tudod, hogy én vagyok. Sára bemászott a klubsátorba. Lebonyolították a titkos kézfogást Szonjával, aztán Sára mogorván letelepedett a dobozára. – Végig tudtad, hogy én vagyok az – morogta Szonja szigorúan nézett rá. – Nem az a fontos. Ha nem tartod be a klub szabályait, kiléphetsz. Ez alatt a szomszéd kertben néhány gondosan elhelyezett lombos ág és a bokrok rejtekében egy másik szigorúan titkos találkozó is zajlott. (Simon, Francesca: Rosszcsont Peti és a titkos klub. Részlet. Bp. Animus, 2002. 27–30; 31–32. oldal) Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

39


2009.05.27. 14:16:44

Mindenki sóhajtozik Körülöttem mindenki sóhajtozik. – Kata, hányszor mondjam még, hogy kopogás nélkül ne ronts be a szobámba – háborog sóhajtozva a nővérem. Anyu azért sóhajt, mert ő éjt nappallá téve mos, főz, takarít, én pedig a ruháimat sem vagyok képes rendesen a helyükre rakni. A szennyesről ne is beszéljünk, amit legalább kivihetnék a fürdőszobába. Ha viszont hozzáérek a mosógéphez, akkor azért, mert nem fogom fel, mennyit dolgoztak apával ezért a drága mosógépért. – Kata, nem lehetsz ilyen ügyetlen! – sóhajtja apa. – Minek járatunk sportolni, ha megbotlasz a saját át lábadban? Sóhajtoznak a fiúk, Ági néni, Gyuri bácsi, ácsi, de még Morgó is. Még jó, hogy az orvosi vizsgálaton, nem az orvos sóhajtozik helyettem.

40


2009.05.27. 14:16:44

Nicolas-nak gondjai vannak Az én nyelvtandogám lett a hetedik legjobb az osztályban, ezért a papa pénzt adott, hogy azt vehetek rajta, amit csak szeretnék, és iskola után minden haver eljött velem az üzletbe, és vettem egy zseblámpát, mert pont azt szerettem volna. Tök pipec zseblámpa, a kirakatban láttam, valahányszor ott mentem iskolába az üzlet előtt, és csudára örültem, hogy az enyém lett. – Jó, de mit fogsz csinálni avval a zseblámpával? – kérdezte Alceste. – Hát például játszhatunk detektíveset – feleltem. – Minden detektívnek van zseblámpája, azzal keresi a banditák nyomait. – Aha – mondta Alceste. – De ha én kaptam volna egy rakás pénzt az apámtól, hogy vehetek rajta valamit, én női szeszélyt vettem volna a cukrászdában, mert a lámpa, az tönkremegy, a női szeszély viszont nagyon jó. A haverok röhögtek, és azt mondták Alceste-nak, hogy

41


2009.05.27. 14:16:45

Kié a kupa? – Bálint, egy percet késni fogok. Üljetek le a helyetekre, és maradjatok csendben – mondta Ági néni. El sem tudtam képzelni, mi történt. Nemsokára jött Ági néni az igazgatóval, és a titokra fény derült. Óriási éljenzéssel fogadtuk a hírt, hogy elsők lettünk a j g „Legotthonosabb terem” versenyen. „Legot – üvöltött Zsolt, aki a legke– Hurrá!!! Hu vésbé sem vigyáz az osztály tisztaságára. – Jobb lenne, ha hallgatnál! A padod mindig tele van szeméttel p – háborgott Lilla. – Arra sem vagy

42


2009.05.27. 14:16:45

gyagyás. És jól tettem, hogy zseblámpát vettem magamnak. – Kölcsönadod? – kérdezte Rufus. – Nem - mondtam. – Lettetek volna osztályhetedikek helyesírásból, akkor nektek is lehetne zseblámpátok! Jól összevesztünk, és soha többé nem állunk szóba egymással. Otthon megmutattam a lámpát a mamának, és ő azt mondta: – Nahát! Micsoda ötlet! Na mindegy, ezzel legalább nem fogsz az agyunkra menni. De addig is menj fel a szobádba, és csináld meg a házi feladatokat. Felmentem, behúztam a zsalukat, hogy jó sötét legyen, és aztán azzal szórakoztam, hogy mindenhová odavilágítottam, a falra, a plafonra, a bútorokra és az ágyam alá, és ott, egészen bent, megtaláltam azt a golyót, amelyiket már régóta kerestem, és soha nem találtam volna meg, ha nem volna egy ilyen

43


2009.05.27. 14:16:46

képe hogy a gusztustalan papírzsebképes, meg az összefirkált pakkendőidet e pírdarabkáidat magadtól kidobd a p kkukába. Az igazgató nagyon megdicsért bennünket. be – Ugye, sokkal otthonosabban érzitek magatokat az iskolában, amióta zite ilyen gyönyörű a tantermetek? Ez a sok ilye szép virág, az élő sarok az akváriummal, függöny az ablakokon és a képek a faa füg lon, a frissen festett falak, az asztalterítő. Csak így tovább, gyerekek. Aztán ünnepélyesen átadta a vándorkuAztá pát, és elment. – Na mi van, nagyokos – fordult Lillához Zsolt –, most

44


2009.05.27. 14:16:46

baró zseblámpám. Pont az ágy alatt voltam, amikor nyílt az ajtó, meggyulladt a lámpa, és azt kiabálta a mama: – Nicolas! Hol vagy, Nicolas? És amikor kijöttem az ágy alól, megkérdezte, hogy elment-e az eszem, és mit csinálok a sötétben az ágy alatt, és amikor mondtam neki, hogy a lámpámmal játszom, azt mondta, hogy el nem tudja képzelni, hogy tudok kitalálni ilyesmit, halálra rémisztem, de addig is tessék, nézzem meg, hogy nézek ki, és azonnal csináljam meg a leckét, majd utána játszhatok, és micsoda ötletei vannak az apádnak, hihetetlen! Kiment a mama, leoltottam a lámpát, és nekiláttam. Tök baró elemlámpával leckét írni, még ha számtan, akkor is. És akkor visszajött a mama, meggyújtotta a nagy lámpát, és nem volt valami jó kedvében. – Azt hiszem, világosan megmondtam, hogy előbb írd meg

45


2009.05.27. 14:16:46

miért nem kaptál dührohamot? Miért nem mondtad, hogy nem is nekünk jár a kupa? – Hát kinek? – Például apukádnak, aki kifestett, Zsófi anyukájának, aki terítőt és függönyt hozott, Kata mamájának, mert ő szaporította virágokat, Olivér papájának, aki megcsinálta az élő sarkot. Meg persze Bercinek, kedvenc tenngerimalacunknak, aki visításával nem hívta fel magára a figyelmet. Három hónapja rejtegetjük az osztályban.

46


2009.05.27. 14:16:47

a házi feladatot, csak utána játszhatsz – mondta a mama. – De hát én pont leckét írok – magyaráztam. – Sötétben? Avval a kis vacak lámpával? Tönkreteszed a szemed, Nicolas – kiabált a mama. Megmondtam a mamának, hogy ez nem egy vacak kis lámpa, tök jól világít, de a mama hallani se akart róla, elvette a lámpát, és azt mondta, hogy majd akkor adja vissza, ha kész leszek a leckével. Megpróbáltam sírni egyet, de tudom, hogy a mamával ritkán megy a dolog, úgyhogy inkább olyan gyorsan megcsináltam a szöveges példát, amilyen gyorsan csak bírtam. (Sempé – Goscinny: Nicolas-nak gondjai vannak. Részlet. Bp. Sík, 2000. 36–38. oldal) Fordította: Bognár Róbert

47


2009.05.27. 14:16:47

A versek csodálatos világa Bőgtem, mert nem én lettem az első a szavalóversenyen. – Nem baj, Lilla – vigasztalt Ági néni –, nagyon szépen mondtad a verset. – De én első szerettem volna lenni, és nem negyedik. – Ne keseredj el, még nagyon sok versenyen nyerhetsz életedben – simogatta meg a fejemet anyu.

48


2009.05.27. 14:16:47

A tűzpiros hajú Friderika Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták, hogy Friderika. Ennek a Friderikának szörnyen fura haja volt. Sok tincse úgy piroslott, mint a paradicsom. A homlokán viszont sárgarépa színben virított a frufru. A legtöbb haja szála azonban sötétpiros volt, akár a jó vörösbor. Mindennek a tetejébe Friderika szeplős volt, és mi tagadás, eléggé dundi is. Annanenő, (Friderika nagynénje) meg a macska teljesen normális gyereknek látták Friderikát. De mindenki más csak nevetett a láttán. Kiváltképpen a gyerekek. Azt kiabálták: „Itt jön a tűzpiros Friderika! Tűz van! Tűz van! Tüzel a feje! Vigyázat, jön a Pirosfejű!” Az sem ért semmit, ha Friderika egy kalap alá rejtette a haját.

49


2009.05.27. 14:16:48

– Nem az a fontos, hogy hányadik lettél. Megismered a versek csodálatos világát, és ettől gazdagabb leszel! – vette át a szót újra Ági néni. – A tesóm azt mondta, te voltál a legjobb – mondta Kata, aki megnyerte a versenyt. – És akkor miért lett a második Balázs, a harmadik meg Olivér? – Mert a fiúkat biztatni kell a versmondásra, kell nekik egy kis sikerélmény – súgta anyu. Hát sikerélmény, az nekem sem ártana.

A mozgás csodálatos világa Az iskolai versenyen én mutattam be a harmadikosok közül a legszebb talajgyakorlatot. A tigrisbukfenc, a cigánykerék és a kézenállás volt a legnehezebb.

50


2009.05.27. 14:16:49

Mert már ezzel is megpróbálkozott. A gyerekek néhány pillanatra elcsendesültek, de aztán a kis Vili utána sza1adt és visítani kezdett: – Ez csalás! Ez csalás! És lerántotta Friderika fejéről a kalapot. A többi gyerek meg hahotázott, és mindnyájan azt ordibálták: – Ez csalás! Ez csalás! Pfuuuj! Pff ff ff ffuuuuuuuuuuj! Sőt, akadtak gyerekek, akik azt is megtették, hogy lesben várakoztak a ház előtt, míg Friderika le nem jött vásárolni. Akkor aztán a nyomába eredtek, és a haját ráncigálták. Némelyikük teljes erőből cibálta. A többiek ezt borzasztóan mulatságosnak találták. Friderika számtalanszor megkísérelt már megszabadulni a hajától. Egyedül a postás nem nevette ki Friderikát. A postás havonta egyszer csengetett be Annanenőékhez, amikor a nyugdíjat hozta. Annanenő és Friderika ebből a

51


2009.05.27. 14:16:49

– Így kell ezt csinálni, Lilla, mindenki tanulhatna tőled – mondta széles mosollyal Sanyi bácsi. Ettől aztán olyan jókedvű lettem, hogy repülni tudtam volna. A többiek azonban egyáltalán nem látszottak boldognak. – Tudod, a részvétel a fontos, nem az, hogy hányadik lettél – ismételtem Ági néni szavait. – Megismered a mozgás csodálatos világát, és ettől gazdagabb leszel! – folytattam Ági néni szövegét, hátha sikerül megnevettetnem Katát. – Bezzeg a szavalóverseny után nem voltál ilyen okos – mondta szemrehányóan. – Még másnap is csak bőgtél, mint egy óvodás – tette hozzá dühösen. Kata tényleg nagyon ügyes volt, mégis Peti lett a második, k, Zsolt a harmadik. Úgy látszik, a fiúknak több sikerélményre van an szükségük.

52


2009.05.27. 14:16:49

pénzből éltek. Igazság szerint a postás észre sem vette, hogy Friderikának piros a haja. A postás ugyanis színvak volt. Friderika azonban nem tudta ezt. A postás meg senkinek sem árulta el. Még a tulajdon feleségének sem. Előfordult néha, hogy amikor sétálni ment a feleségével, a sárga inghez rózsaszín nyakkendőt, zöld nadrágot, kék cipőt és narancs színű nadrágot viselt, s ilyenkor a felesége azt gondolta: A férjem nagyon derék ember, de sajnos az ízlése elég pocsék! n Hangosan azonban nem szólt semmit. Nem akarta megbántani a férjét, hiszen őszintén szerette. (Nöstlinger, Christine: A tűzpiros hajú Friderika Részlet. Bp. Cicero Könyvstúdió, 2002. 5–11. oldal) Fordította: Sárközy Elga

53


2009.05.27. 14:16:50

Pedig ez a valóság Lujza néni a valóságshow-t valóságos műsornak nevezi. – Szerencsés fiú vagy, Olikám, hogy ilyen rendes szüleid vannak. Még hálás leszel érte, hogy nem engedik nézni ezt a szörnyű valóságos műsort. Még hogy ez a valóság? Már csak az kéne! Az osztályban vannak, akik nézik. Mindig arról beszélgetnek, néha még veszekszenek is, hogy ki kinek drukkol. Zsoltot az anyukája évek óta egyedül neveli. Az apukája – állítólag – elment szabadságra. Mivel a mamája éjszaka dolgozik, Zsolt mindent megnézhet a tévében. Reggel a többiek már

54


2009.05.27. 14:16:50

Rosa, kis húgom, Rosa Lídia nagymama történeteiben alig fordultak elő tündérek, boszorkányok, manók meg ilyesmik. Szinte mindegyik olyan emberekről szólt, mint mi magunk, és talán azért is szerettem annyira hallgatni őket. Szinte mindig az ő gyerekkoráról szóltak, meg mindarról a sok galibáról, ami vele megesett. Ellentétben ugyanis más felnőttek szokásaival, Lídia nagymama nem titkolta előttem gyermekkori szamárságait meg a haszontalankodásokat sem. Sosem hallottam tőle azt, hogy „én egyszer sem hazudtam”, vagy hogy „sosem ellenkeztem a szüleimmel”, ahogy Magda néni hajtogatja, pedig – én biztosra veszem –, csak hanta az egész. Lídia nagymama sokszor elmesélte, hogyan szökött el otthonról megkeresni Franciaországot, mert oda vándorolt ki az édesapja. Őt kereste a falu egész népe egy álló nap, egy álló éjszaka, míg végül rá nem akadtak egy fenyőfa tövében, az erdő közepén. Ott csücsült elveszetten, és azt suttogta

55


2009.05.27. 14:16:52

alig várják, hogy elmesélje, mi történt a villában éjszaka. – Húúú, apám, ha láttad volna! Neki nem mondja senki, hogy ez nem a valóság? – Tudod, mi a valóság, Olikám? – kérdezte Lujza néni. – Az, hogy iskolába jársz, és reggel időben kell felkelned. Meg az, hogy Isti úgy bömbölteti a zenemasináját, hogy lassan belesüketülök. Az is valóság, hogy Morgó minden éjszaka felébreszt az ugatásával. Utálom, hogy Lujza néni Olikának hív, és azt is, ahogy Zsolt azt mondja: „Húúú, apám!”. Pedig ez a valóság.

Fontolgatva haladók Már alig vártuk, hogy Bálint hazajöjjön a hegyekből. A téren találkoztunk, és ahogy megérkezett, kérdésekkel bombáztuk. – Mesélj már! Mi volt? Unatkoztál nélkülünk, mi? – sürgette Olivér. – Jó lett volna, ha ti is ott vagytok, de azért nagyon klassz

56


2009.05.27. 14:16:52

magában: „Franciaország, Franciaország...” – Elpáholtak, de soha többé nem tudták kiverni a fejemből a kívánságot, hogy elmenjek megnézni, hol is van az a Franciaország – fűzte hozzá mindig. Ez a kívánsága sosem teljesült. Emlékszem, a halála napján azt mondta a papa: – Sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem vittem el oda, de mindig annyi dolga van az embernek, hogy mindent csak halogat, mert azt hiszi, majd máskor jut idő erre is, arra is... Ettől még jobban megszerettem Lídia nagymamát, hiszen mindig csak mesélt és nevetett, mintha az életben soha semmi rossz nem történt volna vele. Most pedig úgy gondolom, sokkal többször kellett volna mondanom neki, mennyire szeretem, és hogy a nevetése meg a történetei mennyire betöltik ezt a házat. És hogy néha mennyire hiányzik. (Vieira, Alice: Rosa, kis húgom, Rosa. Részlet. Bp. Móra Könyvkiadó, 1990. 21–22. oldal)

57


2009.05.27. 14:16:52

volt – mondta Bálint. – Nem fogjátok elhinni! A nagyi szuper! Úgy síel, hogy csak néztem. Anyu persze tök ideges volt. „Lelki szemeivel” látta, ahogy nagyit darabokban hozzák vissza a pályáról. Ezen persze mindenki csak nevetett. – És nagyapád? – Ők apuval „fontolgatva haladók”. Nagyi hívja őket így. Nagyapa és apu egész nap egy kávézóban ücsörgött. A sílécüket összetámasztották a kávézó előtt a hóban, és dumáltak a melegben. Nagyapa szerint tőle már az is teljesítmény, hogy odáig el tudta cipelni a léceit. Egyik nap véletlenül pont oda mentünk ebédelni, ahol nagyapáék „síeltek”. Anyu nem látott a dühtől. Mindennek elmondta őket. Aztán délután – hogy ne legyen újabb botrány – apuék is felkötötték a lécüket. Azt látnotok kellett volna! Fulladoztunk a röhögéstől, ahogy összeakadt lábakkal próbáltak talpon maradni. Másnap a reggelinél nagyapa bejelentette, hogy ők bizony inkább a délelőtti sportnak hódolnak továbbra is. Cipelik a léceket a kávézóig meg vissza.

58


2009.05.27. 14:16:52

– És te? Arról nagyon hallgatsz! – De nem mondjátok el senkinek?! Eleinte többnyire csak ültem a hóban. Tök égés volt. Nálam jóval kisebb gyerekek úgy száguldoztak, mint a szél. Már éppen csatlakozni akartam a „fontolgatva haladókhoz”, amikor nagyi úgy döntött, a szárnyai alá vesz. – És a „szárnyai alá vett”? Figyelitek, csak tíz napig nem volt itthon, és máris ilyeneket mond! – vágott g közbe vigyorogva Peti. – Két napig bírta, aztán azt mondta: „Rá se ránts! Úszásban én vagyok fontolgatva haladó!”

59


2009.05.27. 14:16:52

Mit csinálsz szabad idődben? Ági néni megkérdezte, hogy ki mit csinál a szabad idejében. Mindenki lelkesen kiabált: – Úszni járok! – Mi focizni szoktunk! – Rajzolok! – Én számítógépezem! – Táncolni szeretek! – Tévét nézek! Dávid még új volt az osztály osztályban. n. Nem szerették a fiúk, mert rt semmi jó buliban nem m volt benne. Most st is ő volt az egyetlen, yetlen, aki nem m kiabált. – Amikor

60


2009.05.27. 14:16:53

Aludj nálunk! Lily nővérem nem okos. Tizenegy éves, de soha nem járt iskolába, hanem mindig csak otthon volt anyuval. Most beíratták ebbe a különleges fejlesztő iskolába. Azért is költöztünk el, hogy oda járhasson. Lily azért jár különleges iskolába, mert különleges gondoskodásra van szüksége. Azt hiszem, ez a helyes megfogalmazás. A régi iskolámban egy pár gyerek egyszerűen rémes dolgokat mondott Lilyre, amikor meglátták, hogy anya végigtolja az utcán. És engem is csúfoltak miatta. Bár néha én is csúnyákat mondok neki. Nagyon tudok rá haragudni. Nem olyan, mint egy igazi testvér. Nem tudunk együtt játszani, nem cserélgethetjük a ruháinkat, nem táncolhatunk és vihoghatunk és bolondozhatunk együtt. És nem olyan, mint egy igazi nővér, mert nem tud elmondani nekem mindenfélét, és nem tudja fogni a kezemet, amikor átmegyünk az úttesten, és nem tud vigyázni rám a suliban.

61


2009.05.27. 14:16:54

csak lehet, megkérem a szüleimet, hogy menjünk el a tanyára, ahol lovagolni szoktam. Bandi bácsi nagyon rendes, de lovagolni csak akkor enged, ha utána lecsutakolom a lovat. Állatorvos szeretnék lenni, és lesz egy csomó lovam... – Látod? Éppen ezért kell filmeket nézni. Azokat legalább nem kell lecsutakolni – vágott közbe fintorogva Bálint. Mindenki nevetett, csak Dávid és én nem. – Mi van, Zsófi, nem tetszik valami? Hát persze! Egy könyvmoly nem tud nevetni! Nem mondtam semmit. Pedig lehet, hogy író leszek.

Álom – Fogadjátok szeretettel Dávidot. Egy kis faluból költöztek ide, mert az édesapja itt kapott munkát. – Már csak ez hiányzott. Még egy fiú! – mérgelődött Lilla.

62


2009.05.27. 14:16:55

De nem is olyan, mint egy kishúg, mert túl nagy ahhoz, hogy az ölembe vegyem, és olyan nehéz, hogy nem bírom felemelni. Még a kerekes székében is nehezen tudom tolni. Valami történt Lilyvel, amikor megszületett. Soha nem fog tudni járni vagy beszélni. Legalábbis az apukám ezt mondja. Az anyukám meg, hogy soha nem lehet tudni. Mire apa, hogy de igenis lehet tudni, csak anyu nem hajlandó tudomásul venni a tényeket. Anya és apa gyakran veszekszenek Lily miatt, és azt nagyon utálom. Néha magát Lilyt is majdnem utálom, mert mindig útban van. Sokat sír, folyton felébreszt minket az éjszaka közepén, és rengeteg időt kell rászánni. De ha undok vagyok Lilyvel, utána mindig pocsékul érzem magam. Olyankor aztán éjszaka, amikor anya és apa már alszanak, bebújok mellé az ágyba, átölelem, és suttogva bocsánatot kérek tőle. Hát azt nem mondhatnám, hogy visz-

63


2009.05.27. 14:16:55

– El tudom képzelni, hogy néz ki – szólaltam meg én is. – Szerintem azt sem tudja, hogy feltalálták az autót. A kocsiról a ló jut eszébe, nem a lóerő. Mindenki nevetett. – Az semmi! – tódítottam tovább. – Tornaórán gumicsizma micsizma lesz a lábán. Az Adidasról azt gondolja, hogy orvosság. ág. – Elég volt, Bálint! – mondta Ági néni. – Vedd le azz üres székről a táskádat, hogy odaülhessen Dávid! – Miért pont én? Neki mindegy, én meg nem akarok ok mellette ülni. Nem akarok mellette ülni! Nem akarok mellette llette ülni! Nem akarok mellette ülni! – Bálint, Bálintkám, valami baj van? Rosszat álmodtál? tál? Ki mellett nem akarsz ülni? És ki az a Dávid? – Az új osztálytársam. – És bántott téged? – Áááá! Inkább fordítva. Én bántottam meg őt.

64


2009.05.27. 14:16:55

szaölel, de úgy érzem, azért örül, hogy ott vagyok mellette. Olyan fura, lágy kis hangokat hallat. g Olyankor azt képzelem, hogy Lily beszél nyelvén. b eszél hozzám a maga titkos nyelvé Néha mindenféle titkokat a fülébe ssuttovisszasuttogja, gok a paplan alatt, ő meg visszasutt hogy ur-ur-ur-ur. Mintha saját külön kis pizsamapartit rendeznénk. (Wilson, Jacqueline: Aludj nálunk! Részlet. R Bp. Animus, 2003. 12–14. oldal) Fordította: Domokos Domoko Kata

65


2009.05.27. 14:16:55

Az újdonsült barát Pontban három órakor lementem a térre. Már messziről láttam, hogy Bálint ott ül valakivel a padon. – Szia, Olivér! Ő Tamás, tudod, akit síeléskor ismertem meg. – Persze – mondtam zavartan. – A többiek még nem jöttek? – Még sok ilyen barátod van? – mutatott rám Tamás. – Á, dehogy. Néha összejövünk a téren, ennél az ócska padnál – válaszolta unottan Bálint. – Persze csak, ha nincs jobb dolgom. Meg sem tudtam szólani a csodálkozástól. – És mit csináltok? Homokvárat építetek? Bálint csúfondárosan nevetett. Rám se nézett, mintha ott sem lettem volna. – Megint új csukád van? – terelte másra a szót. – Ez? Nem. Csak egy ócska Nike. Gondoltam, itt a porban jó lesz. Végre megjött Peti és Balázs. Bálint őket is bemutatta újdonsült barátjának, majd velünk mit sem törődve folytatták a beszélgetést. 66


2009.05.27. 14:16:57

Nicolas-nak gondjai vannak Vacsora után a mama elszámolt a havi háztartáspénzzel a papának. – Nem értem, hová folyik el a pénz, amit adok neked – mondta a papa. – Imádom, ha ezt mondod – mondta a mama, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha imádná, és aztán azt mondta, hogy a papának fogalma sincs, mennyibe kerül az élet, ha neki kéne bevásárolnia, akkor megtudná, mire megy el a pénz, és különben se a gyerek előtt! A papa azt mondta, hogy hagyjuk a dajkameséket, ha ő vásárolna, akkor kevesebbet költenénk és jobbakat ennénk, a gyerek pedig mars az ágyba! – Hát ha így állunk, én nem bánom, mutasd meg, mit tudsz, holnap vásároljál te! – mondta a mama. – Helyes – válaszolt a papa. – Holnap vasárnap van, kimegyek a piacra. Majd meglátod, hogy én nem hagyom, hogy átverjenek.

67


2009.05.27. 14:16:57

– Én is meg szoktam hívni a barátaimat hozzánk. Láttad, elég nagy a medencénk, hadd lubickoljanak szegénykék. Képzeld el, járt egy tök csóró fiú az osztályunkba. Nagy nehezen kikunyerálta a mamájától, hogy vegyen neki egy edzőcipőt. Aztán jött be a suliba nagy vagányul. Tudod, milyen csukája volt? Adibas. Azt hitte a nyomi, hogy Adidas. Hát ember az ilyen? – Lélegzetelállító! – mondta fontoskodva Bálint. – Nálunk is van egy-két csóró, ugye fiúk? – Mint mindenhol – válaszolta dühösen Peti. – Valami gond van? n? Talán zavarok? – kérdezte Tamás. – Hát… – kezdettt hozzá Balázs, de meggondolta magát, át, és abbahagyta. – Mi is beszél-

68


2009.05.27. 14:16:57

– De jó! – mondtam. – Ugye, én is mehetek? – És elzavartak lefeküdni. Reggel megkérdeztem a papát, hogy vele mehetek-e, és a papa azt mondta, hogy igen, és hogy ma a férfiak vásárolnak. Csuda jókedvű lettem, mert nagyon szeretek szórakozni menni a papával, és a piac, az tők baró. Jó nagy tömeg van, és mindenki összevissza kiabál, olyan, mint a hosszú tízperc az iskolában, csak még jó szagú is. A papa szólt, hogy hozzam a bevásárlószatyrot, és a mama nagy nevetve elbúcsúzott tőlünk. – Nevess csak! – mondta a papa. – Majd nem fogsz nevetni. ha megjövünk a sok finomsággal, és látod, hogy elfogadható áron vásároltuk az egészet. Merthogy mi, férfiak nem hagyjuk, hogy átverjenek bennünket. Igaz, Nicolas? – Aha – mondtam. A mama csak nevetett, és azt mondta, hogy felteszi a vizet a langusztának, amit hozunk neki, mi pedig mentünk a garázsba az autóért. Piszok nehéz volt parkolóhelyet találni. Rengetegen mentek ki a piacra. Szerencsére a papa észrevett egy szabad helyet...

69


2009.05.27. 14:16:59

getni járunk ide meg játszani – próbáltam oldani a feszültséget. – Játszani??? Nem is mondtad Bálint, hogy a barátaid még ovisok?! Itt játszol ezekkel a téren a Nikedban? – Dehogy! – tiltakozott Bálint. – Nekünk mindegy, hogy Nike vagy nem Nike! Nem ezért barátkozunk egymással. – Hallottad? Azt mondta, Nike! A Nájkit úgy mondja, hogy Nike. Na jó, nekem mára ennyi elég is volt. Bálint, jössz vagy maradsz? Bálint fülig vörösödött. Felváltva nézett hol Tamásra, hol ránk. Aztán maradt. – Felség, mi is távozhatunk? – kérdezte gúnyosan Peti. – Olivérhez jön egy magántanár, hogy megtanulja kiejteni a legújabb csukaneveket. Balázs megmártózik a medencéjükben. Én pedig kerti partit rendezek az erkélyen. Már elég messze jártunk, de Bálint még mindig ott állt a padnál.

70


2009.05.27. 14:16:59

mert az én apukám mindent észrevesz... és gyorsan beállt. – Eddig megvolnánk – mondta a papa –, és most bebizonyítjuk az anyádnak, hogy nem boszorkányság jól vásárolni. Igaz, kis legény? És a papa odament egy árus nénihez, aki mindenféle zöldséget árult, jól megnézett mindent, és aztán azt mondta, hogy a paradicsom, az nem is olyan drága. – Adjon egy kiló paradicsomot! – kérte a papa. Az árus néni öt paradicsomot tett a bevásárlószatyrunkba, és azt kérdezte: – Még mit adhatok? A papa belenézett a szatyorba, és azt mondta: – Ez meg hogy van? Csak öt szem paradicsom megy egy kilóba? – Mégis, mit képzelt? – kérdezte a néni. – Ennyi pénzért egy egész ültetvényt akar? A férjek a piacon! mind egyforma: egyik kutya, másik eb. (Sempé – Goscinny: Nicolas-nak gondjai vannak. Részlet. Bp. Sík, 2000. 22–23; 26. oldal) Fordította: Bognár Róbert

71


2009.05.27. 14:16:59

Egészséges életmód – Balázs, eltetted a szendvicset? Mit viszel még uzsonnára? Almát vagy körtét? – Mindegy. – A mindegy sajnos elfogyott. – Almát. A többiek a büfében vettek uzsonnát. Kicsengetés után Bálint csak annyit szokott mondani: „Futás!”. És rohanunk a büféhez, hogy megelőzzük a nagyokat. Mindig ugyanaz a sorrend. Bálint ér oda elsőnek, Olivér a második, utána Peti, végül pedig én. – Balázs, ma sem veszel semmit? – kérdezte Bálint. – Hagyd már ezt az aranyos Balikát! Ő egészsége gesen és változatosan táplálkozik – mondta Lujza néni hangját gj utánozva Peti. – És mit eszik egy jó gyerek? gy ye

72


2009.05.27. 14:17:00

– Sajtos kenyeret almával – válaszolta kórusban Bálint és Olivér. – Jobb lenne, ha példát vennétek róla – folytatta Peti. – Szabad kólát inni? – Pfuj!!! – És gumicukrot? – Pfuj!!! – Eszik egy igazi öcsisajt nyalókát? – Pfuj!!! – És mitől ilyen pirospozsgás az arcocskája? – Hát az egészséges táplálkozástól. Végre rájuk került a sor. Megvették a kólát, a gumicukrot rot meg a nyalókát. Én pedig megfogadtam, hogy még aznap nap este beszélek anyuval.

73


2009.05.27. 14:17:01

Néha mindenki öcsisajt Másnap nem mentem le a többiekkel a büfébe. Este anyu későn jött haza, már nem tudtam vele beszélni. A folyosón ácsorogtam, amikor Ági néni jelent meg. – Balázskám, megkérhetlek, hogy hozzál nekem egy sonkás szendvicset? szerint nemet mondtam volSzívem sz na, de nem mertem. Mikor lementem, rögtön láttam, hogy valami baj készül. Két nyolcadikos fiú közelekészül dett a büféhez. dolog, hogy előre en– Rendes Re geditek a bácsikat! – Eszünk Eszü ágában sincs! – próbálkozott Peti. EErre rre aakkorát löktek rajta, hogy elesett.

74


2009.05.27. 14:17:03

Barátom, Bonca Az oroszlán a bokrok között lapult. A Nagy Vadász óvatosan közelebb kúszott. Csőre töltött puskáját célzásra emelte. Az oroszlán lustán felállt, ásított egyet, s eltűnt. A Nagy Vadász csak a kövesúton érte utol. A gazellák rémülten menekültek. Egy keselyű a kopasz fa tetején vijjogott. A Nagy Vadász hangtalanul követte az egyre sebesebben iramló vadat. A kőfalnál a vad ismét leült, és hangtalanul ásított. “Túlságosan nyugodtnak látszik. Talán nem is ez a beteg.” A Nagy Vadász sokáig tűnődött a rejtélyen, de végül is célzott. S ekkor a kőfalon megszólalt valaki: – A tigris az én rezervátumom tulajdona. – Tigris? Uram, ön nincs tisztában a macskafajtákkal. Tigris sörénnyel, bojtos farokkal és sima sárga szőrrel? – A tigris az enyém – ugrott le a vad mellé az a bizonyos valaki. – Ez roppant különös – vette szemügyre a Nagy Vadász a

75


2009.05.27. 14:17:04

– Mi van, kiscsákó, a vörös fej a divat? Peti nem szólt egy szót sem. Sírt. – Hagyjátok békén! – kiabálta Bálint. – Nocsak! Előkerült a kishörcsög is! Jobb lenne, ha nem szólnál bele a nagyok dolgába! – Mert? – Na, húzzál innen! – és jól fejbe vágta Bálintot. – Remélem, most már tudod, miért. De Bálint meg sem mozdult. Peti még mindig sírt, Olivér meg gyorsan átállt a nézők közé. – Hogy hívnak? – kérdezte a másik. – Semmi közöd hozzá! – Nézd már, milyen bátor a kishörcsög! Nagyfiú vagy, mi, mama kedvence? – közeledett Bálinthoz vészjóslóan. – Semmi közöm hozzá? Biztos vagy benne? – emelte fel öklét. – Csak nem bunyózni támadt kedvük az én nyolcadikos barátaimnak? – szólalt meg a fiú háta mögött Sanyi bácsi. – Semmi baj. Csak sportszerűen. Mindenki a maga súlycsoportjában.

76


2009.05.27. 14:17:04

szeplős ismeretlent –, ön összetéveszti a Viktória-tó környékét az indiai dzsungelekkel. – Biztosíthatom, nem tévesztem össze. A tigris kísérleti alany. Kölyökkora óta nevelem. Kíváncsi vagyok, hogyan bírja az afrikai száraz klímát. – S mit tapasztalt? – kérdezte most már a Nagy Vadász megenyhülten. – A kísérleti alany a klímát kitűnően bírja. A magánytól szenved módfelett – zárta le a tudósítást az ismeretlen, majd kezet nyújtott. – Egyébként miszter Doolittle. – Ó, miszter! – nyújtott kezet a másik. – Nem hallott véletlenül az állatok nyelvén beszélő Doolittleról? – Felesleges kérdés. Néhai nagybátyám engem is megtanított egy s másra. A Nagy Vadász tisztelettel vizsgálta a néhai nagybácsi szeplős és vékony unokaöccsét. – Elkísérhetne – biccentett miszter Doolittle, s füttyentett egyet tigrisének.

77


2009.05.27. 14:17:04

Valami jó kis felfordulás Éppen a tévét néztem, amikor Olivér feje megjelent az ajtóban. Rögtön láttam, hogy valami baja van. – Képzeld, a felnőttek utcabált rendeznek! – És ettől vagy ilyen dühös? – Nem ettől, hanem attól, hogy hol. – Miért, hol? – Hát a téren. – Na és? – Bálint, magadnál vagy? De hát a lányokat se hagyjuk. – Az más. A lányokat nem, de a felnőtteket igen. Gondold csak el! Mi is kint lehetünk éjjel a téren! Nem fognak ágyba parancsolni bennünket. Szerintem itt az ideje, hogy végre ne bánjanak velünk úgy, mint a bölcsisekkel. És mi lesz a kajával meg a zenével? – Az van a plakáton, hogy batyubál lesz. Azt sem tudom, mi az.

78


2009.05.27. 14:17:04

A tigris meg se moccant. Ebben a pillanatban egy pufók kislány guggolt közéjük. – Nini! Egy éti csiga! – Azzal felemelte az oroszlánt, azaz a kísérleti alanyt, vagyis a tigrist, és elfutott vele. A két kisfiú, azaz a Nagy Vadász és miszter Doolittle meghökkenve bámult utána. – A lányok mind hülyék – sóhajtott miszter Doolittle. – És erőszakosak – bólintott a Nagy Vadász. Sokáig hallgattak. – Hintázzunk? – esett ki szerepéből a Nagy Vadász. – Meg kell etetnem a majmaimat – indult a bokrok felé miszter Doolittle. A bodzabokor alatt egy sajtos dobozban négy kifejlett, kövér giliszta lapult. – A majmok kedvenc csemegéje – hunyorított miszter Doolittle.

79


2009.05.27. 14:17:05

– Te tiszta nyomi vagy! A batyubál olyan, hogy mindenki hoz kaját meg italokat. Annyi finomság lesz, hogy nem kell Lujza néni ezeréves pogácsáitól udvariasságból megfulladnunk. És a zene? Minden szót úgy kell kihúzni belőled? – Az a legviccesebb! Isti bácsit kérték meg. Vasárnap még az egész környék tiltakozott, hogy úgy dübörög a zene, mintha földrengés lenne. Most meg Istikém így, Istikém úgy... – Végre valami jó kis felfordulás! Már eluntam az agyamat. – Felfordulás? Az lesz! Aputól tudom, hogy értesíteni kell a rendőrséget, hogy zárja le a teret. A tűzoltóktól meg engedélyt kell kérni. Anyu azt mondta, reméli, a mentőket nem kell e kihívni sem előtte, sem közben, sem utána. – Várjál, összekapom magam, és mehetünk. Mondjuk el a többieknek is! Aztán segítsünk plakátot ragasztani, hogy minél többen eljöjjenek. Emlékszel? Ági néni is min-dig azt mondja, hogy tegyünk valamit a közösségért. Olivér végre elvigyorodott.

80


2009.05.27. 14:17:06

A Nagy Vadász kíváncsian várta a folytatást, ami nem is maradt el: a bokor alatt egy ronggyal levarrt kosár is lapult. A kosár csipogó hangon mozgott. Miszter Doolittle boszorkányos ügyességgel felnyitotta a kosárfödő rongyot, s egyenként kihúzott két sárga kiskacsát. A kiskacsák mohón falták a kövér gilisztákat. A Nagy Vadász bánatosan felsóhajtott: – A papa nem engedi, hogy állatot tartsak. Miszter Doolittle bólintott. – A papák ritkán szeretik az állatokat. Én is Kovács néninél tartom a kiskacsáimat. A kiskacsák visszakerültek a kosárba. Miszter Doolittttle leheveredett melléjük. – Nairobi. Mond önnek ez a név valamit? – kérdezte a Nagy Vadásztól. – De uram, melyik vadász ne ismerné Kenya fővárosát? A szeplős tigrisidomár fürkészve nézte.

81


2009.05.27. 14:17:07

– Bevehetem az expedíciómba? – Köszönöm, de én is bevehetem az expedíciómba. – Hajóval? – Hajóval. – S utána? – Dzsippel. – S a rezervátum? – A Viktória-tó partján. – S mi lesz a Viktória-tóval? A Nagy Vadász csodálkozva nézett kérdezőjére. – Mi lenne? A másik diadalmasan elmosolyodott. – Le fogom csapolni. – A Viktóriát? – A Viktóriát. – Uram, ön nincs tisztában a Viktória-tó méretével. – Uram, ön nincs tisztában az én technikai felkészültségemmel. – De minek lecsapolni?

82


2009.05.27. 14:17:08

– A tó mélyén repülősárkány-csontok vannak. – Ez roppant különös. – Ez a jövő század szenzációja – felelte miszter Doolittle, azzal felkelt, s felemelte a kosarát. – Szia. Jössz holnap? – Jövök – rebegte áhítatosan a Nagy Vadász, mert ilyen különös tervet még ő sem tudott eddig kieszelni. (Varga Katalin: Barátom, Bonca. Részlet. Bp. Móra, 2003. 7–12. oldal)

83


2009.05.27. 14:17:08

Most az egyszer! Az Ő padjuk helyett végül a hintákat választottuk. Ott szoktunk találkozni. vá Tegnap, amikor Lillára és Zsófira vártam, Te gyorsan elfoglaltam az egyetlen üres gy hintát. Pont azon gondolkodtam, hogy hi innen mindent látok, ami a téren törin tténik, amikor Gitta néni megszólalt: – Kata, nem adnád át egy kicsit a hintát Bencének? h – De csak most ültem bele. Néha homokozhat is Bence, nem? Vagy mérm lleghintázzon. Gitta néni kézen fogta Bencét, én meg rögtön tudtam, hogy ebből nagy me baj lesz. Gyorsan leugrottam a hintáról, hogy átadjam a helyet. Az ugrás

84


2009.05.27. 14:17:08

Cicus és a Büdös Macskák háborúja 1. Cicus megevett még egy csokis sütit. Kizárólag szombaton volt szabad ilyen finom és egészségtelen reggelit enniük. Anya ilyenkor elment kocogni. Ő sohasem engedte, hogy a család egészségtelen dolgokat egyen. Cicus a hét többi napján zabpelyhet kapott (ami olyan zsírszegény tejjel volt nyakon öntve, hogy az már nem is tej volt, inkább víz), mellé pedig barna kenyérből készült pirítóst, aminek a teteje durvább volt, mint a lábtörlő. A Mama mindig leszidta a Papát, ha megengedte, hogy a lánya mézet tegyen a pirítósra. Még szerencse, hogy többnyire a Papa főzött. Cicus nem győzött csodálkozni, hogy miként lehet két szülő ennyire más. A Papa jó húsban volt és sose tudta, hol áll a feje. A Mama viszont sovány volt és tipp-topp. Folyton a tettrekészséget és a céltudatosságot emlegette, ezek voltak a kedvenc szavai. Már vagy százszor elmesélték azt a napot, amikor talál-

85


2009.05.27. 14:17:09

azonban rosszul sikerült, és a bokám kificamodott. Mire feltápászkodtam a földről, Gitta néniék úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Fél lábon ugrálva jutottam el a legközelebbi padig. Annyira fájt, hogy észre sem vettem, hogy ez pont az a pad. – Hé, mit keresel itt? Ez a MI PADUNK! – förmedt rám Bálint. – Tudom, nagyeszű, de kificamodott a bokám, és nem tudok rálépni. Bálinton látszott, hogy bajban naan van. Erre nem na gyon tudott mit mondani. Megvakarta egvakarta a fejét és csak annyit morgott: – Na jó! Most az egyszer! Mire megnyugodtam volna,, Balázs és Olivér közelített a padhoz. Mindketten csípőre tett kézzel, fenyegető tekin-

86


2009.05.27. 14:17:09

koztak (aznap Cambridge-ben a Papa véletlenül beleesett egy szennyvízcsatornába, és a Mama hívta ki hozzá a tűzoltókat), de ebből nem derült ki, hogy házasodhatott össze két ennyire különböző ember, és hogyan lett gyerekük. A Mama egy csomó dologban nagyon jó volt: például nagyon jól meg tudta szervezni az üdüléseket és a kirándulásokat. Nyugodtan rábízhatta magát az ember, biztos, hogy nem késték le a repülőgépet vagy a kompot, és a sztrádán sem felejtettek el lefordulni az Alton Towers felé vezető leágazásnál. Simán belement a rázósabb kalandokba is. A Papa bezzeg nem, ő szeretett a fenekén maradni. A Mama ellenben néha úgy vezényelte a háztartást, mint egy katonai kiképzőtábort. 2. Cicus szerint a Mamával az volt a baj, hogy túlságosan hozzászokott a saját fontosságához. A Hegyen Völgyön Zakat Bank

87


2009.05.27. 14:17:10

tettel jöttek. Szóhoz sem juthattak azonban, mert Bálint rögtön mondta nekik, hogy mi történt. – Ez aztán a pech! A híres balerina nem fog táncolni az utcabálon! – csúfolódott Olivér. – Milyen utcabálon? – kérdeztem. – Mi van? Megnémultatok? – Hát azon, amit a felnőttek szerveznek. – Hát ez szuper! Abban a pillanatban megjelent Lilla a tér túloldalán. – Köszi a segítséget! – kiabáltam vissza a meglepődött fiúknak, és szaladtam Lilla elé a jó hírrel.

88


2009.05.27. 14:17:10

gazdasági igazgatójaként dolgozott. Három titkárnője volt, és reggeltől estig parancsokat osztogatott. Meglehet, olykor elfeledkezett arról, hogy Cicus és a Papa nem a bank alkalmazottai, és nem tartoznak „a keze alatt dolgozó csapatba”, ahogy a beosztottait emlegette. Reggel, mielőtt dolgozni ment, mindkettőjüknek felírta egy hosszú listára, hogy mit kell aznap megcsinálniuk. Cicusnak néha az volt az érzése, hogy a Mama legszívesebben kitenné a szűrüket, mert nem végzik a dolgukat elég „céltudatosan”. – No, akkor – Papa magára öltötte a „céltudatos” arcát – egyél még egy pirítóst, és hess balettozni! Idő van. – De Papa! – A Mama az ágyadra tette a balettcuccot. – Papa, muszáj elmenni balettra? – Cicus gyűlölte ezeket az órákat. Anya azért agyalta ki ezt a borzalmat, hogy „életet vigyen” a szombat délelőttökbe, amelyeket a kislány amúgy lustálkodással töltött volna.

89


2009.05.27. 14:17:11

Engem nem szeret senki – Anyu! Ugye nem felejtetted el, hogy két hét múlva lesz az utcabál? – Miért felejtettem volna el? – Tudod, a tánchoz a ruha... – Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy apád elveszítette az állását. – De megígérted! – Igazad van, megígértem. Akkor azonban még nem tudtam, hogy az én fizetésemből kell négyünknek megélni. – Akkor el se megyek! Elrontom az egész bemutatót, ha miattam nem leszünk egyforma ruhában. Kata is, Zsófi is megkapta már a szoknyát és a pólót, amiben táncolni akarunk. – És ők is ugyanilyen szemtelenek a szüleikkel, mint te, ugye? Tudod mit, Lilla? Ne is menj el! Ha csak a ruha számít, akkor

90


2009.05.27. 14:17:11

– Nem maradhatnék inkább itthon? Csak most az egyszer! Mondjuk azt a Mamának, hogy kiment a fejedből, jó? A család feje megértően mosolygott, de aztán megrázta a fejét. – Ne haragudj, csillagom, de itt van a listámon, anyád ezt írta a legelső helyre – és megmutatta a lányának az aznapi teendők listáját. A következő állt rajta: „Julian! 1. Ne hagyd Cicust ellógni a balettről – 11-re ott kell lennie a parókián, a nagyteremben. 2. Fertőtlenítsd ki a vécékeféket! 3. Szórd be Eriket bolhairtóval! 4. Menj el a tisztítóba a ruhákért! Mindketten nagy lélegzetet vettek. Ott volt a papíron feketén-fehéren. A Hegyen Völgyön Zakat Bank gazdasági igazga-

91


2009.05.27. 14:17:11

jobb, ha itthon maradsz! Azt hittem, a tánc meg a barátnőid miatt akarsz ott lenni! – Lassan már nincs is barátnőm. – És Kata? Meg Zsófi? – Az osztályban mindenki Kata barátnője akar lenni. A lányok szerint ő a legcsinosabb, a legszebb és a legokosabb. Jár táncolni, mehet moziba. Én meg jó esetben lemehetek a térre. Pedig az ingyen van! De oda sem mindig, mert apu legtöbbször nem engedi meg. Te nem tudod, milyen a büfénél várni a többieket. Vagy azt hazudni, hogy azért nem veszek fagyit, mert nem szeretem. Mindig azt mondjátok, hogy legyek őszinte. Ha megmondom az igazat, akkor meg kiabáltok, vagy kapok egy pofont. Nem érdekel a tánc! És az sem, hogy nem szerettek!

92


2009.05.27. 14:17:11

tójával szemben még Prüszkh, a macskaisten is tehetetlen volt, pedig ő a mancsával napot meg holdat hajigált az égre. – Jól van – adta meg magát Cicus. Felállt. Úgy bereggelizett, hogy ki kellett gombolnia a farmert. – Fölmegyek. (Saunders, Kate: Cicus és a Büdös Macskák háborúja. Részlet. Kiadó, 2004. 15–18. oldal) Szeged, Könyvmolyképző Köny Fordította: Zsélyi Ferenc

93


2009.05.27. 14:17:12

Milyenek a jó barátok? – Tudsz valamit Lilláról? – kérdezte Zsófi, ahogy beléptem az osztályba. – Ági néni azt mondta, ndta, ma sem jön iskolába. – Biztos valami családi probléma... Tudod, d, az apukája... – Tudom. De hogy fogunk így táncolni? Még ki sem találtuk, mit adunk elő. – Miért, úgy hogy fogunk táncolni, hogyy Lillának nincs egy rendes ruhája? – Ez igaz! Nem is tudom, hogy bírja ki, hogy mindig ugyanazokban a cuccokban jár?! – Én belehalnék a helyében, az biztos! – Ne ijesztgess, Kata! Mibe akarsz belehalni? alni? – szólalt meg váratlanul Ági néni. – Semmibe, csak úgy mondtam. – Lilláról beszélgettek?

94


2009.05.27. 14:17:14

Rosa, kis húgom, Rosa Pedro figyelmeztetett minket, hogy holnap felmérő dolgozatot írunk. Elisa nagymama azt mondja, az ő idejében ilyesmi nem létezett: az ember elment az iskolába, olvasni, írni, számolni tanult, aztán év végén levizsgázott. Így hát csak vállat vont, amikor a felmérőről beszéltem neki, és egészen megbotránkozott, hogy Pedrónak neveztem a tanárt. – Próbáltunk volna csak ilyet az én időmben! Nesze neked körmös, aztán állhattunk egész nap a terem sarkában, a falnak fordulva, és senkihez sem szólhattunk, még egy szót se... Egyébként sem mertünk volna így beszélni, jóságos ég! „Tanárnő” és „tanár úr” volt mindenki, az is nagy-nagy tisztelettel... Tudjátok is ti, mi az... A körmöst, azt bizony nem ismerem. (És, magunk között szólva, nem is igen sajnálom ezt a tudatlanságomat.) De a tisztelet, az tudom, micsoda. Úgy tűnik, ugyanarról beszélünk, csak éppen más szavakkal, mint Elisa nagymama.

95


2009.05.27. 14:17:14

– Iiigen – válaszolta halkan Zsófi. – Meglátogattátok? Mindketten hallgattunk. – Szóval nem. Miért? Hiszen barátnők vagytok, vagy nem? – De, csak készülünk a táncbemutatóra. – Lilla nélkül? – Ági néni úgy tudott kérdezni, mint aki belelát a gondolatainkba. – Tetszik tudni, Katának meg nekem már van egyforma ruhánk – kezdte Zsófi –, Lilláéknak pedig... – Fejezd be nyugodtan! Nincs pénzük az utcabálra új ruhát venni. – És hát arra gondoltunk, hogy... – ...hogyan segíthetnétek neki – fejezte be Ági néni Zsófi megkezdett mondatát. – Jól van, lányok. Lilla biztosan örül majd, hogy ilyen jó barátai vannak.

96


2009.05.27. 14:17:15

A múltkor is azt mondja nekem: – A te Rita barátnőd nagyon tiszteli az édesapját. Nem válaszoltam, mert éppen azzal voltam elfoglalva, hogy új sorozatképeket ragasztottam az albumba, de aztán jó sokat morfondíroztam ezen. És még most is morfondírozom. Főleg, miközben Ritával beszélgetek, minálunk. Mint a minap is. – Ha én ragasztós üveget meg ecsetet vinnék be a nappaliba, mint te, mindjárt kapnék a papámtól – mondta ő. – Mit kapnál? – kérdeztem – Már megint mintha kihagyna egy kereked, vagy a felhőkben járnál... Nyaklevest, mi mást kaphatnék? És nevetett, mintha éppen a XX. század legszórakoztatóbb történetét mesélte volna el. – Kapnál egy nyaklevest, de miért? – erősködtem. – Hát... Mert bepiszkíthatom a nappalit, mert a nappali a vendégeknek van, tudom is én, még miért... Mindenért... Ezért

97


2009.05.27. 14:17:15

Valami büszkeségféle A zenén sokat vitatkoztunk a lányokkal, mert mind a hárman mást akartunk. – Mit kell ezen ennyit nyavalyogni?! Válasszatok egy olyan számot, aminek jó a ritmusa. Vegyetek fel valami jó cuccot, mozogjatok egyszerre, és ti lesztek a nyerők – zárta le a vitát Kata nővére. – Na gyerünk, csináljátok azt, amit mutatok. Kata! Lazábban! Zsófi! Úgy dobogsz, hogy mindjárt leszakad a ház. Lilla! Mintha élnél! Mikor befejeztük az első próbát, alig tudtunk megmozdulni. Aztán ez így ment minden áldott nap. Közben az utcabál plakátjait is segítettünk kiragasztani. Persze a fiúk győztek. Ők ugyanis biciklivel járták a környéket. – Ha ilyen csigalassúsággal fogtok táncolni is, az elég kínos lesz – mondta Balázs. Nem szóltunk egy szót sem. Eljött a nagy nap. Isti bácsi konferált fel minket. Nyomban

98


2009.05.27. 14:17:15

menekülök mindjárt a szobámba, ha meghallom, hogy hazajött a papa. És még így is... „Rita, ne csinálj rendetlenséget!” „Rita, ne maszatold össze magad!”... Mindig ugyanaz a nóta, még akkor is, ha nyugton ülök a kuckómban. A mamám szerint a lakásban mindig rendnek kell lenni, én meg mindenhol rumlit csinálok. – És nem csinálsz? – Nem, nem csinálok. Csak éppen máshogy rakok rendet, az pedig sosem tetszik a mamának... Egyébként nálunk soha semmi sem kerülhet máshová. Egyszer elfenekelt a papa, mert a kaktuszt az íróasztalára tettem... A kaktusz az enyém volt és majdnem olyan, mint egy soklevelű, zöld rózsa, én meg azt gondoltam, szívesen fogadja egy szép növény társaságát, amikor dolgozik... De ő csak annyit vetett oda, hogy kilöttyintettem a vizet meg kiszórtam a földet, és most csupa folt az íróasztal... Azt észre sem vette, szép-e a kaktusz vagy csúnya... Megnéztem az asztalt, és semmit se láttam, de ő kötötte az ebet a karóhoz,

99


2009.05.27. 14:17:15

utána meg is szólalt a zene. Még szinte el sem kezdtünk táncolni, amikor a közönség már ütemesen tapsolt. Óriási siker volt. Látni kellett volna a fiúkat! Mintha a meglepetésen kívül valami büszkeségféle is lett volna az arcukon.

100


2009.05.27. 14:17:15

hogy nagyon is jól látszik egy világosabb folt ott, ahová a cserepet tettem... És hogy még egy olyan kétbalkezest, mint én, nem ismer... Ilyesmiről sosem beszéltem Ritával, de azt hiszem, fél az apjától, nem pedig tiszteli, ahogy Elisa nagymama gondolja. (Vieira, Alice: Rosa, kis húgom, Rosa. Részlet. Bp. Móra Könyvkiadó, 1990. 10–11. oldal)

101


2009.05.27. 14:17:17

Újra otthon – Gyerekek, ugye nem felejtettétek el, hogy jövő héten kedden papírgyűjtés lesz. Kérjétek meg az ismerőseiteket, hogy ha van felesleges újságpapírjuk, akkor azt adják nekünk. Idén a győztes osztály tortát, a második és harmadik helyezett pedig mozijegyet nyerhet. Az osztályból rajtam kívül már mindenki látta a Vadlovakat, ezért a mozijegy nem lelkesítette őket. A torta meg a győzelem azonban annál inkább. Hazafelé végig Morzsára és a nagyiékra gondoltam. Otthon mindig elmehettem moziba. Igaz, ott nem volt pattogatott kukorica meg kóla, de anyuék ki tudták fizetni a jegy árát. „Kisfiam, legyél még egy kicsit türelmes. Nagyon sokba került a költözködés, és itt minden sokkal drágább, mint odahaza volt” – mondogatja apu. A következő napokon, ha nem is lelkesen, de azért én is gyűjtöttem az újságot. Végül annyi volt már, hogy egyedül

102


2009.05.27. 14:17:17

Titkok Csillogó vörös hajam van. A legtöbb ember azt hiszi: ez biztosan indulatos természettel párosul. Sokszor tényleg forr a düh bennem, de magamért nem tudok kiállni. Csak akkor tör ki belőlem a méreg, ha úgy érzem, más emberekkel bánnak igazságtalanul. Maria egyszerűen csak kedves akart lenni. Ő mindenkihez kedves. Bárcsak Maria az én barátnőm lenne, de ő Alice legjobb barátnője. Az osztályomban mindenkinek van legjobb barátja – vagy pedig olyan kis csapatokban lófrálnak. Annyira szörnyű, hogy nekem nincs sem csapatom, sem legjobb barátnőm! Mirandával olyanok voltunk, mint a testvérek. Ugyanabba az óvodába, iskolába jártunk. Mindig ott voltunk egymásnak. Amikor Miranda meg én kicsik voltunk, majmosat játszottunk, összevissza lengtünk, hülyéskedtünk meg vakaróztunk, vagy pedig a repülős játékot játszottuk, és úgy tettünk, mintha

103


2009.05.27. 14:17:17

nem is tudtam volna becipelni a suliba. Nem is nagyon bánkódtam. De apu megígérte, hogy majd ő segít. Reggel együtt indultunk el. Alig bírtam megemelni a két nagy csomagot. A kötél meg úgy vágta a kezemet, hogy pillanatonként meg kellett állnunk. Így, mire odaértünk az iskolába, a mi osztályunk papírhegyét már lemérték. Lepakoltuk a csomagokat a kapunál, én pedig odamentem az osztálytársaimhoz. – A második helyen állunk – mondták lógó orral. – A 6. Asok megelőztek bennünket 30 kilóval. Ekkor jött a nagy ötlet! Kimegyek, és azt mondom apunak, hogy sajnos már nem veszik át az újságot. Segítek neki elvinni a papírt a legközelebbi szemetesig. És holnap – irány a mozi! Már el is indultam a kapu felé, amikor eszembe jutottak nagypapa szavai: „A játékban sem szabad csalni, Dávid. Aki csal, az önmagát csapja be. És nemcsak a barátait veszíti el, hanem a becsületét is.” Gyorsan visszafordultam és a fiúkhoz léptem. – Semmi pánik! Mi is hoztunk apuval egy csomó papírt. Segítetek behordani?

104


2009.05.27. 14:17:17

Ági néni és az egész osztály izgatottan állt a mérlegnél. – Ha jól látom, 32 kiló – suttogta Ági néni. – Győztünk! – kiabáltuk szinte egyszerre. Fiúk és lányok együtt. Az óriási hangzavarban egyszer csak Bálint állt meg előttem. – Megmentetted az osztályt. Láttad már a Vadlovakat? – Nem. – Akkor jó! Az előbb beszéltük meg Ági nénivel, délután, tortaevés közben megnézzük videhogy d Tanítás után Balázs behozza a filmet. ón. Ta

105


2009.05.27. 14:17:18

Negyedikben újra kezdjük Az utolsó hét volt az iskolában. Egyre többet néztünk ki az ablakon. Egy költöztető autó nem tudott befordulni az úton anélkül, hogy be ne hajtott volna az udvarba. Bútorok és különböző dobozok látszottak ki a ponyva alól. Kicsengetés után a fiúk rögtön odamentek a teherautóhoz, és irányították a sofőrt, hogy merre tekerje a kormányt. – Biztos új lakók költöznek abba a régi házba, amire sokáig ki volt írva, hogy ELADÓ – mondta izgatottan Lilla. Kíváncsiak lettünk, és mi is követtük az autót. A ház előtt egy csomó felnőtt mellett ott állt egy szőke lány. – Sziasztok, gyertek nyugodtan közelebb – mondta mosolyogva az egyik néni. – Idejártok az iskolába? – Csókolom. Igen. – És hányadikosok vagytok? – Most fejezzük be a harmadikat.

106


2009.05.27. 14:17:19

a kabátunk ujja szárny volna, és össze-vissza vitorláztunk vele. Tudom, ma már ostobán hangzik mindez, de nagyon kicsik voltunk még. Ahogy nőttünk egy kicsit, a két játék összeolvadt, s repülő majomként kizúgtunk a nyitott ablakokon, és mogyorót szórtunk az emberekre. Lovagoltunk a templomtorony szélkakasán, a legmagasabb áruház tetején dobogtunk, és a játszótér nyárfáinak csúcsán fészkeltünk. Mi, a repülő majmok vadul védelmeztük területünket ellenségeink, a hatalmas fülüket csattogtató repülő elefántok ellen. Aztán anya egy nap meglátott minket csata közben. Nem fogta fel, hogy ez most a repülő állatok háborúja. Tapsolni kezdett, és azt mondta: – Ez igazán mulatságos, kislányok! – de amikor elkapott egyedül, ezt sziszegte: – Szeretném, ha nem sikoltoznál, India! És tényleg muszáj így vágtatnod fel-alá? Sértődötten annyit válaszoltam, hogy elefánt voltam, ezért kellett vágtatnom.

107


2009.05.27. 14:17:19

– Látod, Anna – fordult a néni a szőke lányhoz –, osztálytársak lesztek. Anna nem is válaszolt, durcásan levett a teherautóról egy táskát, és bement a házba. Bálint, Olivér, Balázs és Peti is segített behordani a dobozokat. Egy darabig még ácsorogtunk, aztán elmentünk a térre. – Ugye milyen undok, beképzelt lány ez az Anna? – kérdezte Kata. – Emlékezz vissza, milyen nehéz volt Dávidnak, amikor ideköltöztek. Ő is haragudott az egész világra, mert ott kellett hagynia a barátait, nem beszélve a lováról meg a kutyájáról – válaszoltam. – Meg ne egyél! Honnan tudnám, hogy milyen érzés ez? Én mindig itt éltem a szüleimmel. Éppen csak befejeztük a vitát, amikor megláttuk a fiúkat. Anna is velük volt. – Ez a mi birodalmunk – mutatott ünnepélyesen a piros padra Olivér. Anna nem értette, miért érdekes egy piros pad, de érezte,

108


2009.05.27. 14:17:20

– Ó, értem már – mondta anya. – Én kis indiai elefántom! Ha apa mondta volna, viccnek veszem. De anya piszkált vele. Érzem, nem bírja elviselni, hogy kövér vagyok. Persze, még sosem mondta! A legtöbb, ami elhangzott, az volt, hogy „nagy”, mint például „A lányom a kicsit nagyobbak közé tartozik”. De úgy suttogja, hogy „nagyobb”, mint valami szégyenletes dolgot. Anya és köztem, így állandó háború dúl. Elvileg fogyókúrázom, de nem veszem nagyon komolyan. Megeszem a csirkedarabkámat és a paradicsomot és a répaszeleteket, meg az almát és a narancsot – aztán felosonok az emeletre, és elmajszolok két Mars szeletet és egy teljes csomag kekszet. Anyának tisztára elborult az agya, amikor meglátta az üres papírokat az ágyam alatt. Kiabált, mindenféléket vágott a fejemhez, én pedig sírtam, ami csak rontott a helyzeten, mert utálja, ha bőgőmasina vagyok. (Wilson, Jacqueline: Titkok. Részlet. Bp. Animus, 2004. 20–23. oldal) Fordította: Karnis Andrea

109


2009.05.27. 14:17:20

hogy nekünk valamiért fontos. Aztán se szó, se beszéd, lehuppant rá. Ijedten néztünk egymásra. A fiúk is tehetetlennek látszottak. – Valami baj van? – kérdezte Anna most már vidáman. – Hát... – mondtuk szinte teljesen egyszerre a fiúkkal, és kérdő tekintettel néztünk egymásra. – Na jó – szólalt meg Bálint. – Legyen nyáron közös a hinta is, meg a pad is. – De negyedikben újra kezdjük?! – egészítette ki szokásos vigyorával Peti.

110


2009.05.27. 14:17:20

111


2009.05.27. 14:17:21


2009.05.27. 14:17:24

Én, te... mi. II. gyűjtemény. Összeállította. Andóczi Balogh Éva Palánkainé Sebők Zsuzsa Rózsa Vincéné. Rajzolta. Szűcs Édua

Recommend Documents