ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL ELNÖKE 1055 Budapest, Szalay utca 16. t. 06 1 354 4108 f. 06 1 332 6312 e.
[email protected] www.birosag.hu
30237-32/2013.OBH
Előterjesztés az új büntetőeljárási törvény koncepciójáról szóló Kormányhatározat tervezetéhez
A büntetőeljárásról szóló 1998. év XIX. törvény (Be.) kétségtelenül olyan megújításra szorul, melynek terjedelme és mélysége meghaladja a novelláris módosítás szintjét. Ezért 2013. év elején kezdeményeztem a kodifikációs folyamat elindítását, kodifikációs bizottság felállítását. A bizottságok megalakultak, a koncepcionális kérdések megfogalmazása megtörtént. Az erre vonatkozó Kormányhatározat tervezetéhez a Bszi. 76. § (1) bekezdésének e) pontjában írt jogkörömmel élve – a bíróságok észrevételeinek beszerzését követően – a következő észrevételeket teszem. 1. A törvény hatályba lépése Nem értek egyet a törvény 2018. április 1. napjával történő hatályba lépésével. Intenzív kodifikációs folyamattal, 2014. őszi országgyűlési benyújtással az új Be. hatályba lépésére már a 2015. évben szükség és lehetőség van. A jelenlegi eljárási törvényt oly mértékben túlterhelték az időközi módosítások, hogy a színvonalas jogalkalmazást inkább nehezíti, mintsem elősegítené. Olyan megoldandó kérdéseket kell sürgősen rendezni, amelyek nem teszik lehetővé a kodifikáció elhúzását. 2. Az előterjesztés 1/a-c) pontjához: eljárási garanciák és időszerűség Eljárási garanciák, alapjogok védelme: Nem értek egyet azzal, hogy a jelenlegi kodifikáció elsődleges feladata az eljárási garanciák még hatékonyabb érvényesítése lenne. Olyan hatékony, jól alkalmazható, az eljárások időszerű befejezését elősegítő eljárási törvényre van szükség, amely a bűncselekmények felderítését, az áldozatok védelmét, a sértetti jogok érvényesítését erősíti. Az új törvényben éppen azon garanciális elemek erősítése lesz elsődleges, melyek a korábbi törvényalkotás során háttérbe szorultak.
Természetesen a büntető eljárási garanciáknak a büntetőeljárási törvényben maradéktalanul meg kell valósulniuk. Ezeket a garanciákat az eddigi jogalkotás és joggyakorlat már kellően kimunkálta. Kivétel az eljárási garanciák alól csak indokolt esetben akkor engedélyezhető, ha ezek összességében megfelelnek a jogállamiság követelményeinek. A terheltet védő szabályokat viszont koncepcionálisan is, a részletszabályok szintjén is ki kell egyensúlyozni a bűncselekmények felderítését, az eljárások hatékonyságát, időszerűségét biztosító, a hatékony áldozatvédelmet szolgáló jogintézményekkel.
Időszerűség: Az eljárások időszerűségének javítására a büntetőeljárás valamennyi szakaszában van lehetőség, amit nem szoros határidők, a soron kívüliség előírása, külön eljárások rendszeresítése révén, hanem a garanciális jogokat is kielégítő olyan rugalmas szabályok kodifikálásával lehet elősegíteni, mint a kötelező terhelti jelenlét további lazítása, a bizonyítási teher megfelelő telepítése, a nem vitatott tények bizonyításának mellőzése, a jogorvoslati rendszer reformja, a korlátozott fellebbezés lehetősége a fellebbezés irányának megfelelő felülbírálás erősítése érdekében.
3. Az előterjesztés 1/e) pontjához: hatékony védelem biztosítása A hatékony védelem garanciáival együtt meg kell teremteni a visszaélésszerű, rosszhiszemű, az eljárás elhúzását célzó magatartások szigorú szankciórendszerét. A terhelt védekezési lehetőségeinek biztosítása, a védő részvételi jogának az elismerése a tisztességes eljárás alapvető feltétele. Az ügyek elhúzódásának egyik oka azonban továbbra is a vádlottak, illetve a védők gyakran szisztematikus távolmaradása. Ezzel kapcsolatban a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény is tartalmaz rendelkezéseket, de mindenképpen nagy figyelmet kell fordítani az új kódex megalkotása során arra, hogy a vádlotti, védői távolmaradás megfelelően szankcionálható legyen és ne legyen akadálya az eljárás időszerű befejezésének.
4. Az előterjesztés 1/f) pontjához: a sértettek jogvédelme Egyetértek azzal, hogy a sértetti jogok erősítése, a sértettek – és más tanúk – védelmét hatékonyabban biztosító eljárási megoldások indokoltak. Ennek az eljárási törvény szabályai mellett fontos eszközei a tanúk általános tájékoztatása, a bíróságok hozzáférhetőségének javítása, a bíróságok működésének minél szélesebb körű megismertetése. A korszerű és hatékony tanúvédelmi szabályok megalkotásakor a gyakorlatban többször előforduló problémákra is reagálnia kell a jogalkotónak. Amennyiben pl. egy tanú az esetleges vádalku, illetve előzetes letartóztatásának megszüntetése reményében tesz nagy tárgyi súlyú ügyben terhelő vallomást, és ez a várakozása bármilyen okból meghiúsul, a védelmét a büntetőeljárásban mindettől függetlenül fokozni kell. Ez a jelenleginél árnyaltabb szabályozást igényel. A kiskorúak védelmét, a másodlagos sérülés lehetőségének elkerülését az eddigieknél hatékonyabban kell biztosítani. A tanúvédelmi szabályok mellett a tanú kíméletét szolgáló más intézkedéseket is szélesíteni kell: írásbeli vallomástétel lehetőségével, a nyomozás során tett vallomás (felolvasásával) ismertetésével, az ismételt, többszöri idézés elkerülésével azokban az esetekben, amikor a tárgyalás megtartására a vádlott mulasztása miatt nem kerülhetett sor.
2
5. Az előterjesztés 1/d) és g) pontjához: officialitás és opportunitás, az ügyész által alkalmazható joghátrányok Közvetítői eljárás, elterelés Egyetértek a kodifikáció azon irányával, hogy a legalitás/officialitás elvének meghagyása, a hatékony bűnüldözés és felelősségre vonás mellett – az új Btk. szabályaihoz is igazodva – a jelenleginél nagyobb teret szán az eltereléssel, közvetítéssel záruló eljárásoknak. Az OBH a különböző jogterületeken, így a büntető jogágban is támogatja a közvetítői eljárás minél hatékonyabb szabályozását, mellyel a büntetőjogi felelősségre vonás érvényesítése mellett a terhelt és a sértett jogviszonyát kiegyenlítő, a jóvátételt elősegítő jogalkalmazás biztosítható. Ügyészi kompetencia Az eljárások gyorsítása érdekében támogatható az ügyészi aktivitás és döntési kompetencia növelése a csekélyebb súlyú bűncselekmények miatti alternatív szankciók alkalmazása mellett. Ez kiküszöböli a feleslegesen elhúzódó, gyakran minimális joghátránnyal záruló eljárások tömegét és lehetővé teszi a kisebb mennyiségű, súlyosabb ügy hatékonyabb, színvonalasabb elbírálását. 6. Az előterjesztés 1/h) pontjához: a funkciómegosztás elve A funkciómegosztás elvének újraszabályozását a kodifikáció alapvető feladatának tartom. Az új Be. kodifikációjának kulcskérdése az eljárási feladatok következetes megosztása, az ebből eredő elvek végig vitele a szabályozás egészén. Ahogy arra az Előterjesztés is utal, a hatályos Be.-ben a funkciómegosztás elve (1. §) és a bizonyítási teher azzal összefüggő alapvető szabálya (4. § (1) bekezdés), valamint a tényállás-felderítési kötelezettség rögzítése (75. § (1) bekezdés) között feloldhatatlan ellentét van. Alapkérdés, hogy a büntetőeljárásnak célja-e az anyagi igazság kiderítése, vagy inkább a kontradiktórius elv azon dimenziója jut érvényre, amely a büntető pert jogvitaként értelmezi, ahol a bíróság szerepe e jogvita eldöntése. Újra kell értékelni a bíróság szerepét az eljárás, a bizonyítás során. A funkciómegosztás folytán radikálisan szűkíteni kell a bíróság hivatalbóli bizonyító tevékenységét. Az ítélet megalapozatlansága terén kialakult lényegében egységes bírósági gyakorlat azt eredményezte, hogy a bíróságok jelenleg hivatalból folytatnak le olyan bizonyítást, ami a vád megalapozásához szükséges, annak ellenére, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli. Ez a funkciómegosztás elvével nem fér össze, az ellentmondást a kodifikációnak fel kell oldania.
Kiemelt jelentőségű az eljárási szakaszok (nyomozás, vádemelés, bírósági eljárás) világosabb elkülönülése, egymásra épülése. Ezzel egyrészt a bizonyítás – terjedelmes és felesleges – megismétlését lehet elkerülni a gyors és hatékony ítélkezés érdekében. Másrészt kiemelendő annak irányelvként való kezelése, hogy a büntetőeljárás alapjául
3
szolgáló tények feltárása és a bizonyítékok rögzítése a nyomozás feladata, a vádat alátámasztó bizonyítékot a bíróságnak nem kötelessége utólag beszerezni. Újragondolandó a törvényes, de nem kellően megalapozott vád fogalma, a pótnyomozás lehetőségének újrakodifikálása a bírósági tárgyalás megfelelő előkészítése érdekében. A jelenleg hatályos Be. 75. §. (1) bekezdés második mondata jelenti a legfőbb gátját a bírósági eljárás gyors befejezésének, tekintettel a nyomozati munka adott esetben kirívó hiányosságaira. A problémát a tényállás-felderítési kötelezettség pontosabb szabályozásával, és a hatályon kívül helyezési okok újragondolásával meg lehet oldani, de mivel az alapelvi szintű rendelkezéseket érint, a választott megoldást az egész kódexben, valamennyi érintett részletszabályban következetesen érvényre kell juttatni. A bizonyítási teher, a vádló bizonyítási kelezettségének alapelvét összhangba kell hozni nem csupán a bírósági bizonyítás kérdéskörével, hanem a jogorvoslati rendszer megújításával is. A fellebbezés irányának meghatározása (korlátozott fellebbezés lehetősége) behatárolná a másod- és harmadfokú felülbírálat terjedelmét, újrastrukturálná a megalapozatlansági okok rendszerét, és jelentősen csökkenthetné a megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezések arányát is.
7. Az előterjesztés 1/j) pontjához: a bizonyítás A funkciómegosztás elve az előterjesztésben megfogalmazottaknál sokkal erőteljesebben kihat a bizonyítás, a bizonyítási teher kérdésére. Egyetértek a tervezet azon törekvésével, hogy erősíteni kell a tárgyalás kontradiktórius jellegét a bizonyítás tekintetében is, ezt azonban nem pusztán a bizonyítékok vitatása, elfogadása mentén kell értelmezni. A tárgyalás előkészítése, a bizonyítás iránya hangsúlyosabbá kell váljon. Már a bírósági eljárás kezdetén nagy hangsúlyt kell fektetni a bizonyítás irányának kérdésére. Meg kell erősíteni a tárgyalás előkészítésére vonatkozó szabályokat (perelőkészítés, pótnyomozás), hogy a szükségtelen ismétlések, napolások elkerülhetők legyenek. Az előkészítő ülés – különösen nagy terjedelmű ügyekben – jobban kiaknázható lenne. Az ülésen eldönthető, kijelölhető, hogy a vádban szereplő felajánlott bizonyítást a vádlott és a védő mennyire fogadja el; mi az, ami mellőzhető; milyen további indítványa van; illetve mely tények vonatkozásában mondana le a bizonyításról. Az így irányba állított tárgyalás sokkal hatékonyabb lehetne, feltéve hogy az ott elhangzott indítványok a feleket kötnék a későbbiekben (pl. visszavont indítvány, mellőzött bizonyíték, ismételt előterjesztés szigorú korlátozása).
8. Az előterjesztés 1/i) pontjához: a tárgyaláshoz való jog A tárgyaláshoz való jog nem abszolút, annak újraértelmezése szükséges. A vádlottnak az a joga, hogy a nyilvános tárgyaláson jelen legyen, kérdéseket, észrevételeket tegyen, és kétségbe vonhassa az őt terhelő bizonyítékokat, a tisztességes
4
eljárás meghatározó eleme. A vádlott nem csak a büntetőeljárás alanya, résztvevője, hanem egyben bizonyítékforrás is. Ebben a minőségében kötelezhető, hogy a bíróság rendelkezésére álljon. Vannak azonban olyan esetek, amikor a vádlott jelenléte nélkül is lefolytatható a bizonyítási eljárás, ennek egyértelmű törvényi szabályait kell megteremteni. A magyar jogfejlődés során a terhelt tárgyaláshoz való jogának helytelen értelmezése oda vezetett, hogy a tárgyaláson való terhelti részvétel kötelezővé vált. A vádlott jelenléti jogosultsága jelenleg kötelezettségként jelentkezik. Ezen a helyzeten, amely az eljárások elhúzódásának egyik fontos oka, nem segítettek azok az időközi változások, amelyek igyekeztek a tárgyalásnak az ismert helyen tartózkodó terhelt távollétében való megtartását erősíteni. Az ismert helyen tartózkodó terhelt távolmaradása lehet tolerálható, a terhelt rendelkezési szabadsága körébe tartozó, mely esetben – megfelelő védelem biztosításával – az eljárás érdemi befejezésének sincs akadálya. A jelenlegi szabályozás nincs figyelemmel arra, hogy a vádlott bejelentett távolléte, illetve a jelenlevő vádlott részéről a vallomástétel megtagadása a tényállás megállapítása szempontjából ugyanarra az eredményre vezet: a vádlott nyilatkozatával nem járul hozzá a tényállás felderítéséhez, tőle kérdezni nem lehet, szembesítésen nem vesz részt. A tárgyaláson jelenlevő vádlottat nem lehet rákényszeríteni a nyilatkozattételre és a bizonyítási eljárásban való közreműködésre, a passzív jelenlét és a távolmaradás egyetlen következménye, hogy a vádlott megfosztja saját magát a védekezés ezen módjáról – amihez joga van. A távolmaradás következményei: Nem alanyi jog a tárgyalásról való távolmaradás, hanem bírói engedélyhez kötött. Az engedetlenül távolmaradó terhelttel szemben egyrészt erősíteni kell a szankciók körét, másrészt a távollétében lefolytatott bizonyítás után – garanciálisan meghatározott, de széles körben – lehetővé kell tenni az ügydöntő határozat meghozatalát is. A terhelt távollétében, megfelelő védelem biztosítása mellett meghozott ügydöntő határozat esetében növelni kell a bírói aktivitást azzal is, hogy ilyenkor nem a teljes írásba foglalt ítélet kézbesítésére, hanem a rendelkező rész közlésére kerüljön sor. A másodfokú eljárás során is indokolt egyszerűsíteni a terhelt távolmaradásának az eseteit. Sok vádlottas eljárások: Hangsúlyozni kell, hogy alapvető különbség van a vádlott távollétében folytatott külön eljárás és a vádlott nélküli tárgyalás között. A több vádlottas, több cselekményes, monstre perekben a több hónapos tárgyalási szakaszban szinte lehetetlen valamennyi vádlott és védő jelenlétének biztosítása. Szükség van olyan törvényi rendelkezésre, amely egyes vádlottak távolléte esetén is lehetővé teszi a bizonyítási eljárás folytatását, függetlenül attól, hogy a vádlott igazolatlanul mulaszt, vagy a kimentést a bíróság elfogadta. A távollétében lefolytatott bizonyítás kapcsán olyan szabályozás indokolt, hogy azt ne kelljen megismételni, csak akkor, ha a bíróság indokoltnak tartja. Ugyanezekben az ügyekben lehetővé kell tenni a
5
részítéleteket úgy, hogy a folytatandó eljárásokban ismétlés nélkül felhasználható legyen a korábban felvett bizonyíték. A vádlotti távollét keretei tehát tovább is tágíthatók anélkül, hogy a jelenléthez fűződő garanciális rendelkezések érvényesülése veszélybe kerülne. A jelenleg is ismert külön eljárási formák közül a tárgyalásról lemondás és a tárgyalás mellőzése kiválóan alkalmas effajta eljárási diverzióra.
9. Az előterjesztés 1/k) pontjához: külön eljárások Egyetértek a külön eljárások felülvizsgálatával. A külön eljárásoknak hatékonyan kell szolgálniuk az általuk elősegíteni kívánt célt. Erősíteni kell a tárgyalásról lemondás intézményét, szélesíteni a tárgyalás mellőzésével való eljárás lehetőségét. Ezen külön eljárások a terhelt igényével egyezően gyorsítják, egyszerűsítik az elbírálást és lehetővé teszik a nagy terjedelmű, munkaigényes eljárásokra való koncentrálást. A tárgyalásról lemondás jelenleg kiaknázatlan lehetőség. A nyilvános ülés indítványozása az ügyész jogkörébe van utalva. Ennek fenntartása mellett célszerű lenne kötelező eseteket szabályozni, de míg ennél is hatékonyabb megoldáshoz vezethet, ha a bíróságnak hivatalból is joga lenne felajánlani a tárgyalásról lemondás lehetőségét. Ez a jogintézmény a magyar büntető bíráskodás megújításának egyik pillére lehet, ahol a terhelti beismerő vallomás, a korlátozott mértékű bizonyítás és a jogorvoslat korlátozása logikusan épül egymásra. A tárgyalás mellőzése a gyakorlatban elterjedt, alkalmazása egyes pontokon mégis problematikus. Fontos lenne a kiterjesztése a fogva lévő terheltekre, akik számára egyébként teljesen megfelelne a tárgyalás mellőzésével alkalmazott joghátrány, esetükben mégis tárgyalást kell tartani. A végzés kézbesítésének sikertelensége esetén a jelenlegi szabályok szerint automatikus a tárgyalás tűzése, holott a gyakorlatban a tartózkodási hely ismertté válása, vagy a vádlott elfogató parancs alapján történő kézre kerülése esetén a végzésben foglaltakat a vádlottak elfogadják. Ilyen esetekben is szükségtelen tárgyalás tartása, a külön eljárás sokkal hatékonyabbá válna. Külön eljárásként indokolt szabályozni a magánvádas mellett a pótmagánvádas eljárást, amely a sértetti jogok érvényesülését biztosító jogintézmény. Mérlegelni kell a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó speciális szabályozás szükségességét, melynek során meg kell szüntetni a diszfunkcionális külön eljárási szabályokat (pl. felek általi kihallgatás intézménye). A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lettek sem gyorsabbak, sem pedig hatékonyabbak ettől a bírósági eljárások. Megfontolandó, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében való eljárásnál vádlotti kérelem esetén valóban meg kell-e ismételni az első-, másodfokú eljárást, vagy ez legyen a bíróság mérlegelésére bízva. Ezzel összefüggésben – különösen akkor, ha a terhelt szándékosan vonta ki magát az eljárás alól – nem indokolt automatikus perújítási okként kezelni a távollétében hozott döntést.
10. Az előterjesztés 1/l) pontjához: a rendes jogorvoslati rendszer
6
A rendes jogorvoslati rendszer megújításra szorul. A tervezetnek a rendes jogorvoslat rendszerére vonatkozó koncepciójából kiemelem, hogy a másodfokú eljárás során a bizonyítás kiszélesítése és a harmadfokhoz fordulás lehetőségének a bővítése egyértelműen az eljárások elhúzódásnak irányába mutat, ezen túlmenően megkérdőjelezi a felülmérlegelési tilalom alapelvét, sőt, annak a megszüntetését eredményezheti. A rendes jogorvoslati rendszer a funkciómegosztás és a bizonyítási teher pozicionálásának tengelyébe illeszkedve alapvetően meghatározza az új Be. jellegét. A felülbírálat terjedelmének korlátozása szükséges. A hatályos törvény szerint a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről is [348. § (1) bekezdés]. A felülbírálat ezen merev rendje nem tartható fenn. A másodfokú– és harmadfokú eljárás szabályain keresztül kell vinni a bizonyítási teher alapelvi szintű szabályait. Ezért a megalapozatlansági okok közül ki kell venni azt, ha az ügyész által nem hivatkozott terhelő bizonyítékot a bíróság nem szerzett be, így felmentő ítéletet hozott. Célszerű megfontolni azt is, hogy az ügyész a fellebbezésében mennyiben hivatkozhat olyan bizonyítékra, amelyre már az első fokú eljárás során kellett volna. A hatályon kívül helyezési okok számát csökkenteni kell. A Be. megalkotása óta a hatályon kívül helyezési okokat több alkalommal módosította a jogalkotó, amelynek következtében a szabályozás koherenciája megbomlott. Erre a jelenségre utalt a Kúria joggyakorlat elemző csoportja, amikor megállapította, hogy az indokolási kötelezettség hiánya sok esetben a megalapozatlansággal szövődik össze, továbbá bizonytalanok a körvonalai annak, hogy milyen mértékű megalapozatlanság vezethet hatályon kívül helyezéshez. Ez a megállapítás már önmagában szükségessé teszi a hatályon kívül helyezési okok új, követhető és letisztult rendszerbe foglalását. A hatályon kívül helyezések számának csökkentése érdekében lehetőséget kell biztosítani a hatályon kívül helyező végzés elleni jogorvoslatra, amely hatékony orvoslását jelentheti a kellő ok nélküli hatályon kívül helyezéseknek.
A kisebb eljárási szabálysértések csak arra való hivatkozás esetén legyenek vizsgálandók.
7
A relatív eljárási szabálysértések alapvető jellemzője, hogy az adott eljárási szabálysértés csak akkor vezet hatályon kívül helyezésre, ha az lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására. Felmerülhet, hogy ha az érintett fél nem kifogásolja az eljárási szabálysértést, akkor annak valójában volt-e tényleges és jelentős kihatása az ítéletre. Ezért vizsgálni szükséges egy olyan szabályozás bevezetésének lehetőségét, amely szerint a relatív eljárási szabálysértések kizárólag akkor eredményezhetik az ítélet hatályon kívül helyezését, ha arra az érintett fél hivatkozik a fellebbviteli eljárásban. A korlátozott fellebbezés joga:
Nem értek egyet azzal, hogy a jogorvoslati rendszer koherenciáját önmagában a tény- és jogbíróság megkülönböztetése biztosítaná. A fellebbezés irányának koncepcionális újragondolása körében – alapelvi kérdésként – fontolóra kell venni a felülbírálat korlátozott terjedelmét akkor, ha az ítéletnek kizárólag a joghátrányra vonatkozó rendelkezéseit sérelmezik. Ehhez kell igazítani az ítélet indokolásának terjedelmét is.
A korlátozott fellebbezés lehetővé tétele az eljárások gyorsítását, a célszerűségi szempontok érvényesítését jelentené. A másodfokú bíróságok számára jelenleg feleslegesen jelentős munkaterhet jelent az elsőfokú ítélet valamennyi rendelkezésének felülvizsgálata, és ez a másodfokú eljárások elhúzódásához vezet. Az elsőfokú bíróság számára pedig a teljes körű írásba foglalási kötelezettség jelent olyan munkaterhet, amely átgondoltabb szabályozással elkerülhető lenne. A felülbírálati rendszer olyan irányú módosítása indokolt tehát, amelyben az egyes rendelkezéseket csak akkor bírálhatná felül a másodfokú bíróság, ha kifejezetten erre vonatkozó fellebbezést jelentettek be, és a több bűncselekményt elbíráló ítélet esetén lehetőséget kell adni arra is, hogy a tényállás egy-egy pontja vonatkozásában terjesszenek elő fellebbezést. Ebben a rendszerben az elsőfokú bíróság az ítéletben kizárólag azokról a rendelkezésekről adna részletesen számot, amelyet fellebbezéssel támadtak. Így ha a terhelt a tényállásban írtakat (a terhére rótt cselekmény elkövetését) elismeri, a jogi minősítést nem vitatja, de enyhítésért fellebbezést jelent be, akkor az ítélet indokolása, valamint a másodfokú bíróság felülbírálati tevékenysége kizárólag a büntetéskiszabási kérdésekre terjedne ki. 11. Az előterjesztés 1/m) pontjához: harmadfokú eljárás helye, súlyos eljárási hibák orvoslása A koncepció szintjén elfogadható, azonban nagyon pontosan és körültekintően kell majd megfogalmazni azokat a körülményeket, amelyek szélesítenék a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. 12. Az előterjesztés 1/n) pontjához: a rendkívüli jogorvoslatok A rendkívüli jogorvoslatok rendszere is felülvizsgálatra szorul az új Be. koncepciója alapján. A korlátozott fellebbezés, a hatályon kívül helyezési okok szűkítése mellett
8
korrekciós lehetőségként természetesen biztosítani kell a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét a nagyobb fokú jogsértések orvoslása érdekében. A perújítás körében felül kell vizsgálni, hogy a távollétes eljárás minden körülmények között maga után vonja-e a kötelező perújítást (főleg vádemelés utáni szökés esetén). Ha ez megmarad, akkor egyszerűsített eljárási rendet kell bevezetni (felolvasás, a terhelttársak vallomásának felhasználhatósága ahelyett, hogy tanúként kelljen őket kihallgatni a részleges mentességi jog minden veszélyével).
13. Az előterjesztés 1/o) pontjához – a különleges eljárások A különleges eljárások jelentős része befejezett eljárásokhoz kapcsolódó utólagos rendelkezéseket tartalmaz. Átgondolandó, hogy ezek közül melyeket lehet a Be. helyett a büntetés-végrehajtási szakaszhoz, bv. bírói jogkörbe telepíteni (pl. összbüntetés).
Egyéb észrevételek:
Párhuzamos szabályozások Mellőzni kell a kódex szintű szabályozás absztrakciós szintjét el nem érő ügyviteli jellegű rendelkezéseket a Be-ből (jegyzőkönyvezés, irat összefűzés részlet szabályai stb.), amelyek egyébként egy alacsonyabb szintű jogforrásban is fellelhetőek (BÜSZ). Soron kívüliség Indokolt redukálni a soron kívüli ügyek eseteit. A jelenlegi szabályozás mellett a soron kívüliség diszfunkcionálissá vált, a ténylegesen sürgős elbírálást igénylő esetekben sem tartható a soron kívüli ügyintézés. A soron kívüliség csak akkor töltheti be a szerepét, ha kivételes előírás marad, ellenkező esetben a soron kívüli ügyek sorban állása miatt a valóban haladéktalan ügyintézést igénylő ügyek nem bírálhatóak el időszerűen. Egyesbírói, titkári jogkörök: Az új Be. kodifikációja során is törekedni kell a bírói szakértelmet, garanciát nem igénylő eljárási cselekmények bírósági titkári hatáskörbe adására, amivel a színvonalas, időszerű ítélkezés biztosítható. Idézés és értesítés, iratok kézbesítése Különösen a gazdasági jellegű, illetőleg nagy vagyon elleni bűncselekményekre jellemző a sértettek igen nagy száma. Esetükben jelenleg nemcsak az idézés/értesítés esetén a határozatok kézbesítésére is lehetővé kell tenni a költséghatékony és egyszerű formát, azaz a hirdetményi jellegű kézbesítést. Másolatok, iratmegismerés
9
Korszerű lehetőségek törvényi biztosítása szükséges, elsősorban adathordozón. Adatkezelés, adatvédelem és nyilvánosság A jelenleginél sokkal korszerűbb, egységesebb szabályozás szükséges az eljárási adatkezelés, a személyes adatok hatékony védelme érdekében. Újra kell szabályozni a bírósági eljárások nyilvánosságát, a sajtó szerepét a tárgyalóteremben.
Elektronikus kapcsolattartás Részben átgondolt kodifikáció, részben összehangolt fejlesztések kérdése a hatóságok elektronikus kapcsolattartása, a nyilvántartások korszerű hozzáférhetővé tétele.
Budapest, 2013. október 25.
dr. Handó Tünde
10
