ELLENŐRZÉSI SEGÉDLET természetvédelmi ellenőrzésekhez. GHIDUL DE CONTROL al ariilor protejate

ELLENŐRZÉSI SEGÉDLET természetvédelmi ellenőrzésekhez

GHIDUL DE CONTROL al ariilor protejate

1

A projekt címe: Védett fajokkal kapcsolatos határmenti ellenőrzési tevékenység harmonizálása, fellépés a védett fajok érdekében, a CITES valamint a Madárvédelmi és az Élőhelyvédelmi Irányelv kapcsán („PROSPECTA”). Projekt partnerek: Nemzeti Környezetvédelmi Őrség Regionális Igazgatósága, Temesvár (vezető partner), Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Szeged. Támogató: A projekt az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap révén valósult meg, a MagyarországRománia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 HURO/1001/281/1.3.1 számú projektje keretében. A projekt megvalósításának ideje: 2012.05.01. – 2012.12.31. A projekt teljes értéke: 69 530 € A kiadvány összeállításában közreműködött: Bánfi Szablocs, Lovászi Péter, Szabó Máté, dr. Szurovecz Zoltán

A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.

Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 6721 Szeged, Felső Tisza-part 17. Telefon: +36-62/553-060; fax.: +36-62/553-068 E-mail: [email protected] www.atiktvf.hu http://prospecta.media-edu.ro/ro/

Titlui Projectului comun: Armonizarea acţiunilor de control pentru protejarea speciilor ocrotite în zona transfrontalieră,acţiune comună conform Directivei CITES , Directivei asupra Conservării Păsărilor si al Directivei asupra Conservării Habitatelor Naturale („PROSPECTA”) Partenerii proiectului lansat: Garda Naţională de Mediu al Comisariatul Regional Timiş (partener lider), Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Suporter: Acest project s-a realizat cu sprijinul Fondului Regional de Dezvoltare al Uniunii Europene, în cadrul Programului de Cooperare Transfrontaliere Romano-Ungară HURO/1001/281/1.3.1 Perioada de Implementare a Proiectului este 01.05.2012-31.12.2012. Valoarea totală a proiectului este de 69.530 €.

Continutul acestei brosuri nu reflecta in mod obligatoriu pozitia oficala al Uniunii Europene.

Garda Nationala de Mediu Comisariatul Regional Timis Adresa: Str. Carei nr. 9D, Timisoara Telefon: +40-256-219892; fax: +40-356-427920 E-mail: [email protected] www.gnm.ro http://prospecta.media-edu.ro/ro/

2

TARTALOM Bevezetés A tagállami helyzet ismertetése A tagállami jellemzők összehasonlítása Segédlet az ellenőrzési tevékenységhez

4 4 25 30

CUPRINS

Introducere (descrierea proiectului) Prezentarea tarilor participante

35 35

Compararea celor doua tari participante Ghid de procedura armoniozata

60 65

3

1. Bevezetés Határmenti összefogás a harmonizálása érdekében

védett

állatfajokkal

kapcsolatos

ellenőrzési

tevékenység

A román nemzeti környezetvédelmi ellenőrzési hatóság (Garda Nationala de Mediu) temesvári regionális igazgatósága és az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség által a Magyar-Román Határmenti Együttműködési Program (HU-RO CBC) kiírás terhére közösen benyújtott pályázata támogatást nyert. A mintegy 66 ezer euro összköltségvetésű projekt célja a védett fajokkal kapcsolatos tevékenységek harmonizálása – tapasztalatcsere, segédanyag összeállítás, képzések szervezése, közös terepi ellenőrzési programok megtartása. A projekt része mindkét országban egy-egy találkozó a tagállami helyzet megismerésére, közös terepi ellenőrzések megszervezése a projekt elején (az aktuális állapot bemutatására) és a projekt végén (a harmonizált módszertan kipróbálására). A projekt célja egy, a közös tapasztalatokon nyugvó, harmonizált eljárási segédlet kidolgozása, melyet jelen kiadványunk tartalmaz.

HU. 2. A tagállami helyzet ismertetése HU.2.1. Magyarország AZ ALSÓ-TISZA-VIDÉKI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG TERMÉSZETVÉDELMI TÁRGYÚ ELLNEŐRZÉSEI ÉS HATÓSÁGI ELJÁRÁSAI

Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség helye a magyar közigazgatásban A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, mint "zöldhatóságok" területi államigazgatási szervek, önálló jogi személyek, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szervek. Felettes szervük az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (Budapest). Összesen 10 db felügyelőség működik Magyarországon. Illetékességi területük az egyes folyók vízgyűjtő területéhez igazodik és nem feltétlenül a megyék határaihoz. Ennek oka, hogy korábban az ár- és belvízvédelmi feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságokkal működtek közösen. A felügyelőségek hatósági és szakhatósági feladataikat a természet- és tájvédelem, a levegőtisztaság-védelem, a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének és minőségének védelme, a földtani közeg (talaj) védelme, valamint a hulladékok, a zaj- és rezgés okozta káros hatások, a radioaktív sugárzás elleni védelem, valamint a vízgazdálkodás területén külön jogszabályokban meghatározott keretek közötti hatáskörrel látják el. A felügyelőségek, mint területi szervek illetékességi területükön a környezet- és természetvédelem egészére kiterjedően ellátják a környezet állapotának és használatának figyelemmel kísérését, a várható, jelentős környezetállapot-változások előrejelzését, továbbá biztosítják az ezekre vonatkozó adatok nyilvánosságát. A felügyelőségek működtetik a környezetvédelmi monitoring és statisztikai adatgyűjtési rendszereket. A komplex értékelés érdekében együttműködnek más területi szervek

4

által működtetett információs és ellenőrző rendszerekkel (vízrajzi, talajvédelmi stb.) Végzik a szakigazgatási munkával, ellenőrzésekkel összefüggő helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokat. Illetékességi területükön biztosítják a - más szervek összehangolt közreműködését is igénylő környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi feladatok területi és szakmai koordinációját, a környezet állapotára, a környezetvédelmi tevékenység alakulására vonatkozó adat és információszolgáltatást. Irányítják a káresemények környezetet veszélyeztető hatásainak elhárításával összefüggő hatósági feladatokat. Tevékenységük során támogatják a feladatkörükkel kapcsolatos társadalmi kezdeményezéseket és felhasználják azok eredményeit munkájuk során, továbbá tudatformálással, oktatással népszerűsítik a környezet és a természet védelmét.

Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szervezete és feladatai A Felügyelőség élén az igazgató áll. Az igazgató a Felügyelőség hivatali szervezetének egyszemélyi felelős vezetője, valamennyi feladat- és hatáskör címzettje. A felügyelőség igazgatóját a miniszter nevezi ki és menti fel, az egyéb munkáltatói jogokat felette az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatója gyakorolja. A felügyelőséget az igazgató vezeti, aki gyakorolja a munkáltatói jogokat a felügyelőség alkalmazottai felett. A Felügyelőség állami feladatként ellátandó alaptevékenysége körében az alábbi feladatokat látja el. Ha jogszabály másként nem rendelkezik a Felügyelőség gyakorolja a külön jogszabályban meghatározott elsőfokú környezetvédelmi; természetvédelmi; tájvédelmi és vízügyi hatósági és szakhatósági jogköröket. A Felügyelőség 1. működteti a hatósági tevékenység ellátásához szükséges laboratóriumot; 2. vezeti a külön jogszabályok szerinti nyilvántartásokat; 3. összegyűjti és az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer rendelkezésére bocsátja az annak működéséhez szükséges - feladatkörével összefüggő - adatokat, továbbá együttműködik más ellenőrző és információs rendszerekkel. A Felügyelőség ellátja 1. a miniszter által meghatározott feladatmegosztás szerint a környezet állapotának és használatának figyelemmel kíséréséhez, igénybevételi és terhelési adatainak méréséhez, gyűjtéséhez, feldolgozásához és nyilvántartásához kialakított környezetvédelmi mérő-, észlelő-, ellenőrző hálózat (monitoring), valamint az Információs Rendszer működtetéséhez szükséges - hatáskörébe utalt - területi, valamint 2. a jogerős hatósági határozaton alapuló ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott feladatokat. A Felügyelőség közreműködik 1. a nemzetközi feladatok végrehajtásában;

5

2. III. fokú készültség esetén az ár- és belvízvédekezés, valamint a vízminőségi kárelhárítás - külön jogszabályban meghatározott - feladatainak ellátásában. A Felügyelőség véleményezi 1. a települési önkormányzatok környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi tárgyú rendelet- és határozattervezeteit, a környezet állapotát érintő terveinek tervezetét és a környezetvédelmi programokat; 2. a kiemelt térségekre vonatkozó, a regionális, a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervet, a helyi építésügyi szabályzatokat, valamint a településrendezési terveket; 3. a felszámolási, végelszámolási eljárásban a környezeti károsodások, terhek rendezését elrendelő határozat végrehajtására a felszámoló által kötött szerződést, közbenső mérleget, vagyonfelosztási javaslatot. A Felügyelőség 1. hozzáférhetővé teszi a környezet állapotáról szerzett adatokat, és megfelelő tájékoztatást ad azokról; 2. segíti az illetékességi területén működő önkormányzatokat környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági feladataik ellátásában; 3. részt vesz a környezeti tudat- és szemléletformáló feladatok ellátásában. A Felügyelőség 1. javaslatot tesz az ország területének a légszennyezettség mértéke alapján zónákba (agglomerációkba) történő besorolására; 2. a határértéket meghaladó légszennyezettségű településekre, térségekre és zónákra intézkedési programot készít, nyilvánosságra hozza, irányítja és végrehajtja azt; 3. közreműködik 4. a füstködriadó (szmogriadó) terv kidolgozásában, a riadó kezdeményezésében és a terv végrehajtásában, és 5. a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési részegységek össze-állításában; 6. szennyezéscsökkentési intézkedési tervet dolgoz ki; 7. ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály a feladatkörébe utal. Az ellenőrzés helyzete a felügyelőség szervezetén belül Korábban az egyes szakmai ágazatok alapján alkottak szervezeti egységeket a munkatársak (például Hulladékgazdálkodási Osztály, Természet- és Tájvédelmi Osztály, Levegő- és Zajvédelmi Osztály stb), amelyen belül egyaránt feladat volt a hatósági engélyezés, szakmai véleményezés, ellenőrzés, szankcionálás. Jelenleg a Felügyelőség iroda, osztály és csoport jogállású szervezeti egységekre tagozódik. A Felügyelőség ellenőrzési és felügyeleti munkáját a Hatósági Felügyeleti Iroda (rövidítése: HFI) keretei között végzi. Az Ellenőrzési és Felügyeleti Osztály (rövidítése: EFO) gyakorolja – a Felügyelőség hatáskörének keretei között – a jogszabályban foglalt rendelkezések betartására, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítésére vonatkozóan a Felügyelőség valamennyi hatósági ellenőrzési és felügyeleti hatáskörét.

6

A Felügyeleti Végrehajtási Osztály (rövidítése: FVO) feladat- és hatáskörébe tartozik – a Felügyelőség hatáskörének keretei között – a jogszabályban foglalt rendelkezések betartására, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítésére vonatkozóan a Felügyelőség valamennyi hatósági kikényszerítési hatáskörének gyakorlása, e körben a kötelezési és bírságolási eljárások, valamint végrehajtási eljárások lefolytatása, ennek során a törvényesség érvényesülésének biztosítása. A Felügyeleti Jogi Titkárság (rövidítése: FJT) feladat- és hatásköre az egységes kikényszerítési és ellenőrzési jogalkalmazási gyakorlat kialakítása, valamint a Hatósági Felügyeleti Iroda közreműködésével meghozott határozatok elleni kérelem alapján indult jogorvoslati eljárásokhoz és hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárásokhoz kapcsolódó hatáskörök gyakorlása.

A Felügyelőség társhatóságai A jogszabályi környezetben és a gyakorlatban a felügyelőség társhatóságai jelen téma esetében azok a közigazgatási szervezetek, melyek ellenőrzési és felügyeleti eljárásai során együttműködik feladatainak elvégzése érdekében. A Természetvédelmi Őrszolgálat Természetvédelmi őr (angol nyelven ranger) Magyarországon jogszabályi alapon több mint 30 éve létezik, jogállása, feladatai, jogosultságai és kötelezettségei azonban az utóbbi évtizedben jelentősen megváltoztak. A természetvédelmi őr 1993 óta köztisztviselő, jogosultságait és kötelességeit pedig az 1997. évi CLIX törvény II. fejezete jelentősen kibővítette. A feladatellátásuk részletes szabályait miniszteri rendeletként 2000-ben kiadott Szolgálati Szabályzat állapítja meg. Feladatuk a természeti és a védett természeti területek és értékek megóvása, őrzése, károsításának megelőzése. Ennek érdekében egyenruhával, szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel, szolgálati maroklőfegyverrel és más technikai eszközökkel ellátott tagokból álló Természetvédelmi Őrszolgálat működik valamennyi nemzeti park igazgatóság szervezetében. Emellett az önkormányzatoknak is lehetőségük van a helyi jelentőségű védett természeti területek őrzésére önkormányzati természetvédelmi őrt alkalmazni. Az állampolgárok polgári természetőrként segíthetik a természetvédelmi őrök munkáját. A Természetvédelmi Őrszolgálat sokrétű feladatköre magában foglalja: 1. a természetvédelmi hatósági őrzést, 2. a nemzeti park igazgatóság szabálysértési hatóság területi ügyintézési feladatait, 3. továbbá a nemzeti park igazgatóság védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos területi feladatainak ellátását is. Az állami természetvédelmi őr a természet védelme érdekében jogosult és köteles többek között (a védett természeti területeken és Natura 2000 területeken): 1. a természetvédelmi előírások betartásának ellenőrzésére, 2. a természetvédelmi érdekeket sértő, a természeti és a védett természeti értékeket és területeket veszélyeztető vagy károsító cselekmény esetén személy és jármű feltartóztatására, személy igazoltatásra, csomag és jármű átvizsgálására, 3. vadászok és horgászok teljes körű ellenőrzésére, 4. természeti érték és a veszélyeztetéséhez használt eszköz visszatartására,

7

5. természetkárosítás bűncselekménye elkövetésének tettenérése vagy az intézkedésének ellenszegülése esetén személyt elfogni, visszatartani vagy előállítani, 6. jogszerű intézkedésével szembeni ellenszegülés esetén annak megszüntetésére kényszerítő eszközt (testi kényszer, bilincs, rendőrségi vegyi sokkoló, szolgálati kutya) alkalmazni (szolgálati maroklőfegyverük önvédelmi célú), 7. szabálysértési, államigazgatási és büntető eljárást kezdeményezni, valamint helyszíni bírságot kiszabni. A nemzeti park igazgatóságok keretében összesen 247 állami természetvédelmi őr dolgozik. Egy fő természetvédelmi őrre így átlagosan 376 km2 működési terület, azon belül pedig 3450 ha országos jelentőségű védett természeti terület és 4600 ha országos jelentőségű védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület, továbbá 140 régészeti lelőhely jut (2011. évi adat). Az állami természetvédelmi őr szolgálati egyenruházata jogszabályban meghatározott zöld színű és fazonkialakítású. A szolgálati egyenruha jelzései: a karjelvény, a nemzeti park igazgatósági állományjelző, a szolgálati beosztásjelzés, a sapkajelvény, szolgálatban a szolgálati igazolvány és jelvény. A Természetvédelmi Őrszolgálat országos szakmai irányítását és felügyeletét a Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért felelős Államtitkársága, Természet- és Környezetvédelmi Helyettes Államtitkársága látja el.

A polgári természetőrök A természet védelméről szóló törvény alapján kapott felhatalmazás alapján a természetvédelemért felelős miniszter 1997-ben rendeletet alkotott (33/1997. (XI. 20.) KTM rendelet) a polgári természetőri tevékenységről. A polgári természetőr önként vállalt - díjazás nélküli - feladatának ellátásával a nemzeti park igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság), továbbá a települési önkormányzat közfeladatát, így különösen őrszolgálati és tájékoztató munkáját segíti. A polgári természetőr a nemzeti park igazgatóság, valamint a települési önkormányzat természetvédelmi őrzési tevékenységét a Természetvédelmi Őrszolgálat őrzési feladataiban való közreműködéssel és önálló szolgálattal segítheti. A polgári természetőrök részletes feladatait, irányításuk, ellenőrzésük rendjét a polgári természetőr és az igazgatóság, vagy helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési önkormányzat közötti, határozott időtartamra kötött megállapodásban kell meghatározni. A polgári természetőr feladatának ellátását csak a megállapodásban meghatározott időpont után kezdheti meg. A polgári természetőr a feladata ellátása során köteles 1. szolgálati jelvényét és igazolványát magánál tartani; 2. fellépése során határozottan és udvariasan eljárni; 3. a védett természeti területre látogatók figyelmét - szükség esetén - felhívni a természetvédelem szabályainak megtartására, számukra tájékoztatást adni,

8

4. figyelmeztetésre, valamint a távozásra történő felszólításra vonatkozó jogosítványa gyakorlása előtt polgári természetőri minőségét az érintettel közölni, magát szolgálati igazolványa felmutatásával igazolni; 5. az észlelt jogellenes helyzetet vagy cselekményt, továbbá a védett természeti érték vagy terület veszélyeztetettségét vagy károsodását a nemzeti park igazgatóságnak haladéktalanul bejelenteni. Polgári természetőr az a nagykorú, cselekvőképes magyar állampolgár, vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező bevándorolt vagy letelepedett személy lehet, aki szakirányú végzettséggel rendelkezik és a polgári természetőri ismeretekből sikeres vizsgát tett. A polgári természetőrök szolgálati igazolványt kapnak, amiben meg kell határozni azt a területet, ahol a polgári természetőr meghatározott jogait gyakorolja.

A nemzeti park igazgatóság Magyarországon 10 nemzeti park igazgatóság van, amelyek az állami természetvédelem területi szervei; elnevezésüket a működési területükön levő nemzeti parkról kapták. Működési hatáskörük nem csak a védett területekre és a Natura 2000 területekre terjed ki, hanem a teljes közigazgatási területükre. Az igazgatóság állami alaptevékenysége körében 1. ellátja 1.1. a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni, 1.2. a vagyonkezelői feladatokat a vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú vagyontárgyak tekintetében, 1.3. a miniszter körzeti erdő- és vadgazdálkodási tervvel kapcsolatos jogkörét érintő előkészítő feladatokat; 2. ellátja továbbá 2.1. a természetvédelmi kutatással, 2.2. az élőhelyek kialakításával és fenntartásával, valamint 2.3. a sérült, károsodott élőhelyek helyreállításával, valamint rehabilitációjával kapcsolatos feladatokat; 3. vezeti a működési területén lévő védett természeti területek és természeti értékek nyilvántartását, gondoskodik a természetvédelmi célú nyilvántartások vezetéséhez szükséges elsődleges és másodlagos adatgyűjtésről, illetve működteti a feladatkörével összefüggő területi monitoring és információs rendszert, együttműködik más információs és ellenőrző rendszerekkel; 4. közreműködik továbbá 4.1. az erdővagyon-védelmi tevékenységben, 4.2. a természetvédelmi szempontból védetté nem nyilvánított természetes növény- és állatvilág (vadászható, halászható vad- és halfajok, az ősi hazai háziasított állatfajok, fajták és ezek génkészletei) védelmében; 5. véleményezi a kiemelt térségekre vonatkozó, a regionális, a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, a kiemelt térségek és a megyei területrendezési tervet, a helyi építési szabályzatot, valamint a településrendezési terveket; 6. együttműködik a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekkel azok külön jogszabályban meghatározott kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátásában;

9

7. kapcsolatot tart természetvédelmi kezelési feladatokat ellátó más szervezetekkel és természetes személyekkel; 8. segítséget nyújt a természet védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához a helyi önkormányzatoknak. Mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (röviden: MgSzH) a 274/2006. (XII.23.) Korm. rendelet hatályba lépésével jött létre 2007. január 1-jén. A hivatal megalakulásakor 11 jogelőd szervezetet vontak össze az összehangoltabb, hatékonyabb, ügyfél- és gazdálkodó-barát ügyintézés, illetve az egységes szakmai koncepció sikeresebb alkalmazása érdekében. Az MgSzH a vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt működő, önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik. Az elsőfokú feladatokat a megyei Kormányhivatalok alatt működő Erdészeti Igazgatóságok, Földművelésügyi Igazgatóságok, Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságok és a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok látják el. Az MgSzH feladatköre rendkívül szerteágazó, melyet 11 szakmai igazgatóság lát el. A hivatal országos laboratóriumhálózatot működtet, s irányítja többek között a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, az állategészségüggyel, a talajvédelemmel, illetve az élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos feladatokat, de a takarmánybiztonság, a vadgazdálkodás, a halászat, az erdőgazdálkodás szintén hozzátartozik tevékenységéhez. A hivatal munkatársai foglalkoznak növényvédelemmel, növényi termék ellenőrzéssel, agrárkörnyezet-védelemmel, borellenőrzéssel, borminősítéssel, állatvédelemmel, erdészettel, földművelésüggyel és az agrárpiaci rendtartás működésének szervezésével és ellenőrzésével is. Rendőrség A rendőrség keretein belül, de egymástól szervezetileg elkülönülve működik a rendőrség és a határőrség. A rendőrség országos, megyei és helyi szintekre tagozódik. Az országos és megyei szinten belül is jellemzően a gazdaságvédelmi bűnüldözéssel foglalkozó szervezeti egységek foglalkoznak a környezet- és természetvédelmi bűncselekményekkel is. Országos szinten kiemelt szervezet a nemzetközi együttműködést is végző Nemzeti Nyomozóiroda (NNI), amely többek között környezet- és természetvédelmi tárgyú ügyekben is aktívan dolgozik. Nemzeti Adó- és Vámhivatal A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (röviden: NAV) szervezeti egységeik végzik Magyarországon a pénzügyi és adózással kapcsolatos feladatokat. Környezetvédelmi vonatkozású munkájuk többek között a vámkezeléssel kapcsolatos határrendészeti feladatok, a fémkereskedelem ellenőrzésének, a hulladékgazdálkodás, hulladékszállítás és a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos egyes feladatok végzése. Eljárás csempészet esetén A határellenőrzés során tapasztalt engedély nélküli védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatok, növények behozatala, kivitele és átszállítása esetén a rendőrség, a határőrség és a vámhatóság is a Felügyelőség vagy a Természetvédelmi Őrszolgálat szakértői közreműködése (az érintett fajok meghatározása, természetvédelmi besorolása) alapján indít eljárást.

10

A szállítmány megtalálásakor a megtaláló szerv értesíti a felügyelőség ügyeletesét. A felügyelőség szakértője szakvélemény ad, felsorolva a megtalált állatok (növények) faját, egyedszámát, védelmi besorolásukat. Az eset súlyosságának függvényében büntetőfeljelentést tesz vagy indít a megtaláló szerv. Egyúttal lefoglalja a szállítmányt, melyeket a Dél-Alföldön a Szegedi Vadaspark által működtetett mentőközpont- és karantén állomásra szállít a felügyelőség. Súlyosabb esetben (lásd a Büntető Törvénykönyv ismertetését) bírósági eljárás következik, amely során a bíró elkobozhatja az állatokat, amelyek így a Magyar Állam tulajdonába kerülnek. Az elkobzott állatok sorsáról a bíró vagy a felügyelőség dönthet. A gyakorlatban az elkobzott egyedek állatkertekben maradnak, bemutatás és ismeretterjesztési célt szolgálva. A természetkárosítás, mint bűncselekmény Aki a) külön jogszabály által fokozottan védett élő szervezet egyedét, b) védett élő szervezet egyedeit, feltéve, hogy azok jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket (jelenleg 100 000 Ft, azaz kb. 350 Euro), c) CITES Európai Uniós végrehajtási rendeletének A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Hasonló a büntetés Natura 2000 területet, vagy védett természeti területet (beleértve a barlangot is) jelentős mértékben károsít. Súlyos esetben a büntetés 5 év is lehet. A szabályozás a származékokra, termékekre is kiterjed. A 100 000 Ft alatti elkövetési értéknél szabálysértés történik, amely alapvetően pénzbírsággal büntethető. Ez helyszíni bírságként is kiszabható. Magyarországon a természetvédelmi szabálysértési jogköröket a terepen nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálata gyakorolja, így helyszíni bírság kiszabására a természetvédelmi őrök jogosultak. Ha a helyszíni eljárás eredménytelen, szabálysértési feljelentés tehető, amely eljárás viszont – szakterülettől függetlenül – a megyei kormányhivatalok hatáskörébe tartozik. A büntető- és szabálysértési eljárás alanya csak természetes személy lehet. A büntető- és szabálysértési eljárás mellett, azokkal párhuzamosan a felügyelőség természetvédelmi bírságot is kiszab (ld. később), amit jogi személyek ellen is ki lehet vetni.

A természetvédelem története Magyarországon A természetvédelem első jogi megjelenése az első erdőtörvény (1879. évi Erdőtörvény). A világháborúig átfogó szabályozás hiányában az egyes ágazati törvényekben, halászati, madárvédelmi, földművelésügyi törvényekben találhatunk olyan rendelkezéseket, amelyek a természet védelmét szolgálják és a védelem főként madárfajokra terjedt ki. Kaán Károly (1867-1940) erdőmérnök, földművelésügyi titkár 1908-ban kezdeményezett egy országos felmérést, amelyet az Országos Erdészeti Egyesület végzett a még fellelhető

11

őserdőállományról. Majd ezt követően a felmérés kiterjedt a „ritka növények élőhelyeire, a geológiai képződményekre, a lápokra, a tájképi értékű tájrészletekre, és különleges faegyedekre.” Az 1920 és 1944 közötti az első természetvédelmi jogszabályok megjelentek és a tételes védetté nyilvánítás is megindult. Az első törvényi szintű magyar szabályozás szintén Kaán Károly nevéhez fűződik, aki előkészítette az 1935. évi az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvényt, amely felállította az Országos Természetvédelmi Tanácsot, azzal a feladattal, hogy javaslatokat készítsen a védetté nyilvánításra és felruházta szaktanácsadási feladattal is. Az 1962-ben hatályba lépett 1961. évi tvr. egy új korszak kezdetétét jelzi, amely 1971-ig tart. Ebben az évtizedben jött létre az önálló természetvédelmi főhatóság. Azonban az önálló természetvédelmi főhatóság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel ennek az évtizednek az első négy évében egyetlen védetté nyilvánítást sem foganatosítottak. A természetvédelem expanzív szakasza 1971-től kezdődően az ezredfordulóig tartott. Védetté vált valamennyi magyarországi barlang, közel száz emlős-, hüllő-, kétéltű-, ill. halfaj, továbbá 20 faj kivételével valamennyi madárfajunk. Megalapították Magyarország első nemzeti parkját a Hortobágyi Nemzeti Parkot 1973-ban. Megkezdte működését az Országos Környezet-és Természetvédelmi Hivatal 1977 –87 között. 1979-ben egy OKTH utasítás hívta életre a környezetés természetvédelmi felügyelőségek rendszerét, elsőfokú hatósági feladatokkal.

A magyar természetvédelem jogi szabályozásának alapjai A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (röviden: Tvt.) határozza meg Magyarországon a természet védelmének általános szabályait. E törvény célja 1. a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése; 2. a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése. A törvény hatálya kiterjed valamennyi természeti értékre és területre, tájra, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre, valamint a nemzetközi egyezményekből és együttműködésből fakadó természetvédelmi feladatokra, kivéve, ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik. A természetvédelemmel összefüggő, a törvényben nem szabályozott kérdésekre, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Tvt. szerint a védett természeti területeket és értékeket - a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően - a következőképpen lehet csoportosítani: 1. Országos jelentőségű védett természeti területek és értékek 1.1. Egyedi jogszabállyal védett természeti területek (miniszteri jogkör): 1.1.1. nemzeti park, 1.1.2. tájvédelmi körzet, 1.1.3. természetvédelmi terület, 1.1.4. természeti emlék.

12

1.2. Egyedi jogszabállyal védett természeti értékek (miniszteri jogkör) ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok, mesterséges üregek. 1.3. A törvény erejénél fogva ("ex lege") védett (törvény mondja ki): 1.3.1. láp, 1.3.2. szikes tó; 1.3.3. kunhalom, 1.3.4. földvár, 1.3.5. forrás, 1.3.6. víznyelő, 1.3.7. barlangok. 2. Helyi jelentőségű védett természeti területek (önkormányzati jogkör): 2.1. természetvédelmi terület 2.2. természeti emlék A természetvédelmi ellenőrzés a Tvt.-ben meghatározott hatósági engedélyhez kötött tevékenységek és a törvényi tilalmak ellenőrzésére irányul. Be nem tartása esetén a közigazgatás saját szankciórendszerrel rendelkezik. A hatósági engedélyhez kötött tevékenységet a Tvt., valamint más jogszabályok határozzák meg. Védett természeti területen (lásd: 1.1.) a természetvédelmi hatóság (Felügyelőség) engedélye szükséges különösen: 1. kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez; 2. a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez, legeltetéshez, kaszáláshoz; 3. a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához; 4. termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének megváltoztatásához; 5. az erdővédelmi törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez; 6. nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, aratásához; 7. növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához; 8. horgászathoz; 9. közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához; 10. járművel történő közlekedéshez, – külön jogszabályokban erre feljogosított – személyek járművei kivételével. A természetvédelmi hatóság (Felügyelőség) engedélye szükséges védett növényfaj: 1. egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez; 2. egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez; 3. egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon való átszállításához; 4. egyedének preparálásához; 5. egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, termesztésbe vonásához; 6. egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez; 7. egyedének biotechnológiai célra történő felhasználásához; 8. természetes állományai közötti mesterséges géncseréjéhez. A természetvédelmi hatóság (Felügyelőség) engedélye szükséges védett állatfaj 1. állományának szabályozásához; 2. egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához;

13

3. egyedeinek szaporításához; 4. egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban tartásához; 5. egyedének élőállat gyűjteményben történő tartásához; 6. hazai állatfaj-állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítéséhez; 7. állományai közötti mesterséges géncseréhez; 8. egyedének cseréjéhez, adásvételéhez; 9. egyedének külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, az országon való átszállításához; 10. egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez; 11. kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához; 12. egyede fészkének áttelepítéséhez; 13. egyedének háziasításához. A Tvt.-ben meghatározott legfontosabb tilalmak a következők: 1. Tilos a vadon élő szervezetek genetikai állományainak mesterséges úton történő megváltoztatása 2. Tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe telepítése 3. Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül a vizekre és a vízben élő szervezetre veszélyes vegyi anyagok kijuttatása, elhelyezése. 4. Tilos az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok jogellenes károsítása 5. Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni. 6. Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása. 7. Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajok felsorolását a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet tartalmazza. E rendelet a Magyarországon 1. védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokat, 2. fokozottan védett barlangokat, valamint 3. az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajokat sorolja fel. A rendelet pénzben kifejezett értékét rendel minden érintett faj mellé, amely a bűncselekmény/szabálysértés kategória megállapításánál használatos és az képezi a természetvédelmi bírság számításának alapját is.

A hatósági ellenőrzésről általában

A hatóság - hatáskörének keretei között - ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatban foglaltak teljesítését. A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását kérheti, és egyéb

14

tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart. Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos helyszíni ellenőrzést is elrendelhet. Helyszíni ellenőrzés Ha a jogszabály lehetővé teszi, a helyszíni ellenőrzés a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve a folyamatba beépített ellenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatás útján is történhet. A helyszíni ellenőrzés akadályozása esetén a közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos törvény alapján az ügyfelet szankcionálni lehet. Helyszíni ellenőrzést a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés során köteles igazolni (ez lehet hatósági igazolvány vagy eseti megbízás). Az ellenőrzés informatikai eszközök útján is történhet. Jogszabály a helyszíni ellenőrzés lefolytatásához az ellenőrzést végző személy részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el (a környezetvédelemben ez nem kötelező). Az ellenőrzés eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha az ellenőrzés jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. Idézés a helyszíni ellenőrzésre Főszabályként az ügyfelet a helyszíni ellenőrzésről előzetesen idézéssel értesíteni kell úgy, hogy az ügyfél az idézést legalább 8 nappal előre kézhez vegye. Azonban ha az előzetes értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné (például fennállna a jogellenes cselekmény átmeneti megszüntetése vagy a nyomok eltüntetése – például egy engedély nélkül tartott védett állat elrejtése), az előzetes értesítés mellőzhető. Ilyenkor az ügyfelet az ellenőrzésről a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. E rendelkezés megfelelően irányadó akkor is, ha az ellenőrzés előzetesen nem ismert ügyfeleket érint. Ha az ellenőrzés megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenőrzés eredményességét, a hatóság az ellenőrzés befejezésekor tájékoztatja az ügyfelet az ellenőrzés lefolytatásáról és annak megállapításairól. Mellőzhető az ellenőrzésről történő tájékoztatás, ha a helyszíni ellenőrzés az ügyfél közreműködése nélkül, külső vizsgálattal (szemrevételezéssel, méréssel stb.) elvégezhető. Ilyen lehet például a természetvédelemben egy gyepbeszántás ellenőrzése, vagy egy közterületen található építmény megtekintése. Az ellenőrzés lefolytatása A helyszíni ellenőrzés az ellenőrizni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként vagy telephelyként bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha az ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között végezhető. Kivétel ez alól, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve a törvényben meghatározott más fontos okból azonnali ellenőrzésre van szükség. A helyszíni ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az ügyfél munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza. Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a

15

helyszíni ellenőrzés csak akkor kezdhető meg, ha az ügyfél vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van (a környezet- és természetvédelemben ez nem kötelező). Az ellenőrzést végző jogai: A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között 1. az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, 2. az ügyféltől vagy képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, 3. az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, 4. a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet, mintát vehet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A hatóság a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. A hatósági ellenőrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a továbbiakban nincs szükség. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek.

Jegyzőkönyv az ellenőrzésről A hatóság a helyszíni ellenőrzésről, az annak során tett megállapításokról, a lefoglalásról és az ügyfél által tett nyilatkozatról jegyzőkönyvet kell készítsen. A jegyzőkönyvben tételesen fel kell sorolni a lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat. A jegyzőkönyv egy példányát a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy azt az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt napon belül megküldi. A Felügyelőségen rendszeresített formanyomtatvány áll rendelkezésre a jegyzőkönyv felvételére. A jegyzőkönyv részei: 

a felügyelőség fejléce (hivatalos név, elérhetőségek) 

helyszín, időpont és jelenlévők személyének (elérhetőségének) rögzítése 

jogi tudnivalók ismertetése az ügyféllel 

a talált tényállás leírása 

jelenlévők nyilatkozatai 

jegyzőkönyv lezárása, aláírások

16

Intézkedések az ellenőrzés alapján Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt előírásokat megsértette, 1. felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére, 2. hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, 3. megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez. A megkeresett szerv köteles a megkeresést érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének okáról a megkereső hatóságot harminc napon belül tájékoztatni. A 2. pontban leírt saját eljárás lehet kötelezés, tevékenység felfüggesztése, bírság kiszabása.

A Felügyelőség a hatáskörébe tartozó eljárás lefolytatásának szabályai

Elsőfokú eljárás A Felügyelősé a hatáskörébe tartozó eljárást egy önálló törvény szabályai szerint folytatja el. Ez a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. évi törvény. E törvény határozza meg valamennyi magyar közigazgatási szerv eljárásának általános szabályait. Amennyiben a Felügyelőség ellenőrzése során hatáskörébe tartozó eljárás megindítására vonatkozó okot talál, úgy erről külön értesíti az eljárással érintett ügyfelet. Az értesítésnek tartalmaznia kell: 1. az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, 2. az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást, 3. hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét. A Felügyelőség köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, az ellenőrzés során beszerzett iratok, akkor bizonyítási eljárást folytat le. Ennek keretében az ügyfelet nyilatkoztatja, adatszolgáltatásra hívja fel, iratokat szerez be, tanúkat hallgat ki, szemlét tarthat, szakértőt bízhat meg és tárgyalást tarthat. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője egyébként rosszhiszeműen jár el, a Felügyelőség eljárási bírsággal sújthatja. A Felügyelőség eljárását 30 nap alatt folytatja le, melybe nem számolható bele a bizonyítási eljárás során tett intézkedésekhez szükséges idő. Természetvédelmi bírság megállapítására a Felügyelőségnek 90 napja van. A eljárás végén az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. A Felügyelőség határozatának tartalmaznia kell:

17

1. a Felügyelőség megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, 2. az ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá személyazonosítására szolgáló adatot, 3. az ügy tárgyának megjelölését, 4. a rendelkező részben 4.1. a Felügyelőség döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról szóló tájékoztatást, 4.2. a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét, 4.3. az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél vagy központi költségvetés részére történő megfizetésre vonatkozó döntést, 4.4. az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt, 4.5. az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt, 4.6. a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, 4.7. a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást, 5. az indokolásban 5.1. a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, 5.2. az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, 5.3. a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, 5.4. a szakhatósági állásfoglalás indokolását, 5.5. az ügyintézési határidő túllépése esetén az ügyintézési határidő leteltének napját, 5.6. azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, 5.7. a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást, 6. a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, 7. a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát. A Felügyelőség kiadmányozási rendje szerint saját hatáskörben kiadmányozásra jogosult 1. az igazgató, 2. az irodavezető, 3. a kirendeltség-vezető, 4. az osztályvezető, 5. az ügyintéző.

Jogorvoslat rendje Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet. A fellebbezés benyújtásának határideje a döntés átvételét követő 15 napon belül lehet. Ha a fellebbezés alapján a Felügyelőség megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. Egyéb esetben az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségre 8 napon belül felterjeszti elbírálásra. A Főfelügyelőség nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz, a teljes eljárást felülvizsgálja. Ennek keretében az alábbi döntéseket hozhatja: 1. a Felügyelőség döntését helyben hagyja, 2. a Felügyelőség döntését megsemmisíti, 3. a Felügyelőség döntését megsemmisíti és új eljárás lefolytatására kötelezi.

18

A Főfelügyelőség döntésével szemben az ügyfél 30 napon belül bírósághoz fordulhat, melynek keretében keresettel támadhatja meg a döntést.

A Felügyelőség által alkalmazható közigazgatási szankciók a természetvédelem területén

Természetvédelmi bírság

Amennyiben a Felügyelőség a fenti ellenőrzés keretében megállapítja, hogy az ügyfél tevékenységével vagy mulasztásával 1. a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásait megsértette; 2. a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsította, elpusztította, vagy védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz; 3. a védett természeti területet, továbbá barlangot jogellenesen megváltoztatja, átalakítja, illetve azon vagy abban a védelem céljával össze nem egyeztethető tevékenységet folytat; 4. a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja; 5. a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez vagy végzett; 6. e személlyel szemben természetvédelmi bírságot állapít meg. A bírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak a cselekményről való tudomásszerzésétől számított 1 éven túl nincs lehetősége. Az elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. A természetvédelmi bírság a központi költségvetés bevétele. A természetvédelmi bírság nem mentesíti az ügyfelet a büntetőjogi, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

Természetvédelmi bírság megállapításának általános szabályai: A természetvédelmi bírság alapbírságból vagy az alapbírság és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószám szorzatával kiszámított bírságösszegből áll. Az alapbírságok mértéke: 1. a természet általános védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásainak megsértése esetén: 1.1. természeti értékre vonatkozó előírás megsértésével okozott veszélyeztetés vagy károsítás esetében a természeti érték pénzben kifejezett értéke, de veszélyeztetés esetén legfeljebb 100.000,Ft, károsítás esetén legfeljebb 200.000,- Ft, 1.2. természeti területre vonatkozó előírás megsértésével okozott veszélyeztetés vagy károsítás esetében a veszélyeztetett vagy károsított területnagyság alapján, megkezdett hektáronként veszélyeztetés esetén legfeljebb 100.000,- Ft, károsítás esetén legfeljebb 200.000,- Ft,

19

1.3. tájvédelmi előírások megsértésével okozott veszélyeztetés esetén a területnagyság alapján, megkezdett hektáronként legfeljebb 100.000,- Ft, károsítás esetében megkezdett hektáronként legfeljebb 200.000,- Ft; 2. védett természeti érték jogellenes veszélyeztetése esetében legfeljebb a veszélyeztetett védett természeti értékek összegének pénzben kifejezett értéke, károsítása, elpusztítása esetében a károsított, elpusztított védett természeti értékek összegének legfeljebb háromszorosa; 3. védett természeti terület állapotának, minőségének jogellenes veszélyeztetése esetében a veszélyeztetett területnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb 250.000,- Ft, rongálása, károsítása esetében megkezdett hektáronként legfeljebb 500.000,- Ft; 4. barlang jogellenes veszélyeztetése esetében legfeljebb 500.000,- Ft, károsítása, elpusztítása esetében a barlang felületének minden megkezdett száz négyzetmétere után legfeljebb 750.000,- Ft forint; 5. a védett természeti terület, továbbá barlang jogellenes megváltoztatása, átalakítása esetében a 3. – 4. pontok károsításra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a védett természeti területen, illetve barlangban a védelem céljával össze nem egyeztethető és a 3. - 4. pontok alá nem tartozó tevékenység folytatása esetén legfeljebb 500.000 forint; 6. a védett élő szervezet, életközösség élőhelyének, illetőleg élettevékenységének jelentős mértékű zavarása esetén legfeljebb a zavarással érintett védett élő szervezetek, életközösségek pénzben kifejezett értékének az összege, élőhely esetében pedig a zavarással érintett területnagyság alapján, megkezdett hektáronként legfeljebb 350.000,- Ft; 7. a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenység engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően történő végzése esetén: 7.1. védett természeti érték esetében legfeljebb az egyedek, egyes védett természeti értékek pénzben kifejezett értékének az összege, 7.2. barlang esetében legfeljebb 500.000,- Ft, 7.3. védett természeti terület esetében a területnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb 500.000,- Ft, 7.4. az ideiglenes vagy átmeneti védettség kimondásáról szóló hatósági határozat megsértésével okozott veszélyeztetés esetében a területnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb 500.000,- Ft; 8. az 1. – 7. pontokba nem tartozó esetekben legfeljebb 100.000,- Ft.

A bírság összegének meghatározásakor a Felügyelőség először az alapbírság összegét határozza meg, amelyek során figyelembe veszi: 1. a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; 2. az ország természetvédelmi helyzetére, illetőleg a térség természeti állapotának egészére gyakorolt hatását; 3. a bekövetkezett kár mértékét, a helyreállíthatóság lehetőségét; 4. azt, hogy az elkövetőt a további, a természet védelméhez fűződő érdekeket sértő magatartástól visszatartsa. Az alapbírság meghatározását követően az előírt módosító tényezők szorzószámával az alapbírságot meg kell szorozni. Több módosító tényező szorzószámainak alkalmazására is sor kerülhet. Ebben az esetben a szorzószámokat össze kell adni és az így kapott emelt szorzószámmal kell az alapbírságot megszorozni.

20

Természetvédelmi kötelezések: A Felügyelőség korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztető tevékenységeket. A határozat – a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos sérelme, illetve veszélyeztetése esetében – fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítható. Ugyanez a szabály vonatkozik a Natura 2000 területen élő közösségi jelentőségű faj állományának, valamint élőhelynek veszélyeztetésére is. Ha védett növénytársulások fennmaradásához szükséges jogszabályban foglalt kötelezettségének a földterület tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) nem tesz eleget, a természetvédelmi hatóság kötelezheti a munkák elvégzésére. A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket – ha az nem áll állami tulajdonban – a természetvédelmi hatóság birtokát ideiglenesen elvonja (lefoglalás), vagy birtokát véglegesen elvonja és azt állami tulajdonba veszi (elkobzás). Ha a védett természeti érték állami tulajdonban áll, akkor azt a természetvédelmi hatóság lefoglalja és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig az igazgatóság gondoskodik a megőrzéséről.

21

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogszabályok végrehajtása A Washington egyezményhez (CITES) Magyarország 1985-ben csatlakozott. A gyakorlati életre vonatkozó végrehajtási szabályokat az Európai Unió egyes rendeletei közvetlenül szabályozzák Magyarországon is, de nemzeti szinten a 292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet további szabályokat, helyenként szigorításokat vezetett be. Az Egyezmény és a tanácsi rendelet által meghatározott igazgatási hatóság, továbbá tudományos testület feladatait a természetvédelemért felelős miniszter látja el. A gyakorlatban a Vidékfejlesztési Minisztérium két, egymástól független osztálya végzi a feladatokat. A CITES végrehajtása érdekében a rendelet ellenőrzési hatáskört ad több szervnek is, így a Minisztériumnak, a természetvédelmi hatóságoknak, az állat- és növény-egészségügyi hatóságnak, az élelmiszer-biztonsági hatóságnak, a rendőrségnek, valamint a vám- és pénzügyőrségnek is. Bejelentési kötelezettség Akinek a tanácsi rendelet A. mellékletében szereplő gerinces állatfaj példánya, valamint a tanácsi rendelet B. mellékletében szereplő emlős-, madár- és szárazfölditeknős-faj élő példánya van a birtokában, köteles annak megszerzését, tartását, az ország területére történő behozatalát és az ország területéről történő kivitelét, elidegenítését, elhullását, megsemmisülését, valamint szaporulatát bejelenteni. A fenti fajok egyedeit bejelentés-köteles példányoknak nevezik. A bejelentési kötelezettség nem vonatkozik a leggyakoribb fajok példányaira (például egyes kis testű papagájokra, ludakra, fácánokra stb.). A bejelentést solymászmadár esetén a budapesti székhelyű regionális Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez, egyéb fokozottan védett állatfaj esetén az országos, másodfokú ügyekben illetékes Főfelügyelőséghez, egyéb esetekben a tartás helye szerint illetékes felügyelőséghez kell megtenni. A bejelentést a megszerzéstől, az ország területére történő behozataltól, az ország területéről történő kiviteltől, az elidegenítéstől, az elhullástól, a megsemmisüléstől, illetve a szaporulat létrejöttétől számított 30 napon belül kell megtenni. Bizonylatok kiállítása, nyilvántartás A Minisztérium állítja ki és tartja nyilván a CITES export-, import- és re-export engedélyeket, hozzáférése van az országos nyilvántartáshoz. Elvégzi nemzetközi kapcsolattartási feladatokat. A budapesti székhelyű regionális természetvédelmi hatóság állítja ki teljes Magyarországra nézve az úgynevezett Európai Uniós („sárga”) bizonylatokat az „A” mellékletbe tartozó fajokra, a gyakori szárazföldi teknősök (Testudo hermanni, T. graeca és T. marginata) kivételével, amelyeket saját illetékességi területükön a regionális természetvédelmi felügyelőségek adnak ki. Ez a hatóság vezeti a nyilvántartást ezen fajok egyedeiről. A többi, Magyarországon rendszeresített CITES bizonylat kiállítása és azok nyilvántartásának vezetése a regionális természetvédelmi hatóságok feladata. A fenti adatokat tartalmazó nyilvántartás egységes, internetes alapú adatbázis, amelyhez valamennyi felügyelőség, a főfelügyelőség és a minisztérium belső (nem nyilvános) hálózaton keresztül hozzáfér. /Ez azt is jelenti, hogy helyszíni ellenőrzés során a nyilvános internetes hálózaton nem érhető el a nyilvántartás, csak a hatóság irodáiban lévő számítógépekről./ A példányok egyedi jelölése A bejelentésköteles példányok mindegyikét egyedi jelöléssel kell ellátni. Ez szigorúbb szabályozás az uniósnál, hiszen nem minden tagállamban kötelező a „B” mellékletes fajok egyedeit – például a jákópapagájt (Psittacus erithacus) – gyűrűvel ellátni. A jelölés madarak esetében a zárt gyűrű, más

22

állatoknál a mikrochip lehet. A fiatal teknősök átmenetileg (10 cm-es páncélhosszúságig) fényképes azonosítást kapnak. A madárfajok példányainak egyedi azonosítására alkalmas zárt gyűrű gyűrűszámának első 7 karaktere a tenyésztő nyilvántartási sorszáma, amelyből az első karakter az ország kódja (H), a következő 6 karakter az illetékes felügyelőség vagy az igazgatási hatóság által meghatározott szám. Ezt a nyilvántartási program adja. A gyűrűszám további 2 karaktere az előző karakterekre merőlegesen az évszámot jelöli, végül az utolsó 2 karakter a madár sorszáma, úgy, hogy két madár gyűrűszáma nem egyezhet meg. Például: H00 1528 12 01, a nagyobb tenyésztőknél a gyakorlatban elfogadott a H00 1528 12 0001 formátmú sorszám is. Származási igazolás és eredetigazolás A külföldről Magyarország területére behozott bejelentésköteles példány esetén a bejelentést, illetve az egyedi jelölést követően a magyar hatóság nyilvántartásba veszi, majd úgynevezett származási igazolást („kék bizonylat”) állít ki az uniós jogszabályoknak megfelelően kiállított engedélyek, illetve bizonylatok alapján. A magyar jogszabály tételesen felsorolja, hogy az igazolás olyan irattal történhet, amely tartalmazza: - a korábbi tulajdonos nevét és címét (amelytől a kérelmező a példányt megszerezte); - ha ismert, akkor a tenyésztő nevét és címét; - a faj tudományos nevét, példányszámát; - a példány(ok) egyedi azonosítójának típusát, számát, kódját, ha a példány(oka)t egyedi azonosítóval látták el; - a példány(ok) ivarát és korát, amennyiben ez ismert; - a példány(ok)nak a bizottsági rendelet IX. számú melléklet 2. pontja szerinti eredetét az e melléklet szerinti kód megjelölésével; - a származási ország megjelölését; - harmadik országból történő behozatal esetén a jogszerű behozatalt igazoló, az Egyezmény szerinti engedélyek számát; és - az átadás dátumát, valamint hiteles aláírást. A 2004. november 22., vagyis a bejelentési- és jelölési kötelezettség életbe lépése előtt jogszerűen megszerzett példányok esetében eredetigazolást („fehér bizonylat”) ad ki a hatóság. Tenyésztői bizonylat és tenyésztési napló Aki bejelentésköteles élő példányt szaporítási célból vagy úgy tart, hogy a véletlen szaporulat létrejötte nem zárható ki, köteles tenyésztési naplót vezetni, a magyar kormányrendeletben megadott tartalommal. Szaporulat bejelentése esetén a példányokat egyedileg jelölni kell. A példányokat a természetvédelmi hatóság nyilvántartásba veszi, és a példányhoz úgynevezett tenyésztői („zöld”) bizonylatot állít ki. A tulajdonosnak a szaporulat létrejöttének jogszerűségét igazolni kell. Ahhoz a példányhoz nem kell kiállítani származási igazolást, eredetigazolást vagy tenyésztői bizonylatot, amelyhez valamely tagállam igazgatási hatósága az EU-bizonylatot kiállította.

Tilos a bejelentésköteles példányok tartása, eladásra való felkínálása és eladása származási igazolás, tenyésztői bizonylat, eredetigazolás, illetve EU-bizonylat, továbbá a külön jogszabály szerinti tartási engedély nélkül. A származási igazolást, az eredetigazolást, a tenyésztői bizonylatot, illetve

23

az EU-bizonylatot a példány átadása, elidegenítése esetén az új tartó vagy tulajdonos részére a példánnyal együtt át kell adni. A példány elhullása, megsemmisülése esetén a megfelelő bizonylatot a hatóság részére 30 napon belül meg kell küldeni, amely azt bevonja. Egyebek Nem adható importengedély, exportengedély és re-export bizonylat, valamint EU-bizonylat olyan kérelmező részére, akit - természetkárosítás, illetve állatkínzás bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítéltek, öt évig, - a természetvédelmi szabálysértésért felelősségre vontak, a határozat jogerőre emelkedését követő három évig, - természetvédelmi, illetve állatvédelmi bírsággal sújtottak, a határozat jogerőre emelkedését követő három évig. Emberszabású majmok (gorillák, orángutánok, csimpánzok és gibbonok) élő egyedei kizárólag a külön jogszabály szerint működő állatkertben tarthatók. A tokfajok tartására és a kaviárra vonatkozó szabályok A CITES hatálya alá tartozó tokfaj élő példányainak tartását, tenyésztését az illetékes felügyelőségnek be kell jelenteni, amely azt nyilvántartásba veszi. Kaviár készítmény csak a rendelet által meghatározott tartalmú, a hatóság által jóváhagyott cimkével kerülhet forgalomba. A gyártónak az igazgatási hatóság által kiadott, egyedileg sorszámozott és hitelesített kaviárforgalomnyilvántartási adatlapokat naprakészen kell vezetni és évente jelentést kell adni. Visszatartás, lefoglalás, elkobzás Amennyiben a tanácsi rendelet A-D. mellékletében meghatározott faj példányának tartása, szállítása, kereskedelme a szükséges engedély, illetve bizonylat hiányában történik, illetve a példány szállítására jogszabályi vagy hatósági előírás megszegésével kerül sor, az ellenőrzést végző hatóság (rendőrség, vám, stb.) a példányt a helyszíni intézkedés során - jegyzőkönyv felvétele mellett – visszatartja és 48 órán belül értesíti az igazgatási hatóságot (minisztérium). A visszatartott élő példány elhelyezéséről az igazgatási hatóság dönt. Az igazgatási hatóság lefoglalja azt a példányt, amelynek jogszerű importját, exportját, re-exportját vagy tartásának jogszerűségét annak birtokosa nem tudja igazolni, és határidő kitűzésével elrendeli a példány eredetét igazoló iratok bemutatását. Az igazgatási hatóság - elkobozza azt a példányt, amelynek az eredetét igazoló iratokat annak birtokosa a kitűzött határidőn belül nem mutatta be, - elkobozza azt a példányt, amelynek tartása jogellenes, vagy - elkobozhatja azt a példányt, amelynek szállítása vagy tartása nem felel meg jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglaltaknak, és ennek következtében a példány pusztulásának vagy károsodásának közvetlen veszélye áll fenn. Aki az Egyezmény, a tanácsi rendelet, a bizottsági rendelet, valamint az e rendelet szerinti kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget, az igazgatási hatóság kötelezheti a lefoglalással és az elkobzással járó költségek megtérítésére, ideértve a megőrzés (raktározás), illetve szállítás költségeit is. A felügyelőség legalább tízezer és legfeljebb százezer ezer forint természetvédelmi bírságot szab ki, ami ismételten is kiszabható. A bírságot bejelentésköteles példányok esetében példányonként,

24

kaviár, kaviártartalmú termék, elefántcsont és orrszarvúszarv esetében minden megkezdett 250 gramm, faanyag esetében minden megkezdett köbméter után kell kiszabni. A fenti feladatok teljesítése érdekében a minisztérium rendszeres képzéseket szervez a felügyelőségek, a rendőrség és a vámhatóság munkatársai részére. Az elmúlt időszakban a magyar vámosok, határőrök, rendőrök minden évben több tucatnyi esetet derítettek fel.

3. A tagállami jellemzők összehasonlítása A hatósági ellenőrzések összevetésekor figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat. Ennek vizsgálata során három csoportba sorolhatjuk a két ország közötti eltérések okait: 1. Közigazgatási rendszer felépítése, 2. A két szervezet hatásköreinek eltérése, 3. Eljárási és eljárásjogi különbségek. Közigazgatási rendszer felépítése: A közigazgatási rendszer alapját mindkét tagállamban a megyék képezik. (Magyarország: 19 megye és Budapest mint főváros; Románia: 41 megye és Bukarest mint főváros). A román környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági ellenőrzéseket az engedélyezési hatóságoktól önálló hatóságok (összefoglaló név) végzik az alábbi szervezeti rendszerben:

25

A magyar környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági ellenőrzéseket az engedélyezési eljárásokkal közös szervezeten belüli szervezeti egység végzi az alábbi szervezeti rendszerben:

A magyar felügyelőségek - a fentiek alapján – illetékessége több megyére vagy azok egy részére terjed ki. Felügyeleti szerve pedig a Budapesti székhelyű Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség. A két szervezet hatásköreinek eltérése: Mindkét hatóság tágabb körben elvégzi a környezetvédelmi; természetvédelmi; tájvédelmi és vízügyi hatósági ellenőrzési feladatokat. Az egyes részterületek vonatkozásában azonban a román és a magyar ellenőrzési hatóságok – jogszabályi rendelkezések miatt – feladat- és hatáskörük ágazatok szerint eltéréseket mutatnak. A természetvédelmi területen végzett tevékenységet Magyarországon részben a felügyelőség, részben a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálatai ellenőrzik. Különbségekre példaként hozható, hogy halászati ellenőrzési hatásköröket Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága, vadászati ellenőrzési hatásköröket pedig Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága gyakorolja. Eljárási és eljárásjogi különbségek: A területen megfigyelhető eltéréseket egyértelműen a jogszabályok határozzák meg. Az ellenőrzés menetében megfigyelhető sajátosság, hogy a román hatóság munkatársának pontosan és részletesen szabályozott lehetősége van a helyszíni bírság kiszabására. Hasonló jogszabályok okozta sajátosságról beszélhetünk többek között a jogorvoslati rendszerről. *** Ellenőrzés folyamatai (a. pont: román ellenőrzés; b. pont magyar ellenőrzés) 1. Cégbejegyzési bizonyítvány ellenőrzése: cégbejegyzési bizonyítvány tevékenységnek TEÁOR kódja szerint.

26

szerinti

a. Bejegyzési igazolása szükséges a telephelyeknek a 359/2004 sz. törvény szerint. Ennek megszegése szabálysértésnek minősül és ennek a törvény által kiszabott pénzbüntetése a 41 cikk., (1) és (2) bek. szerint: 1.000 lejtől10.000 lejig terjedhet. b. A Felügyelőségnek nem tartozik hatáskörébe a cégkivonat szerinti tevékenységnek TEÁOR kódja szerinti ellenőrzése. Bár a Felügyelőség korlátozás nélkül hozzáfér a cégnyilvántartási adatbázishoz, ellenőrzés során az alábbiakat veti össze a cégkivonattal: cégnév, székhely cím, ellenőrzött telephely cím helyessége, képviselő személyének azonossága. 2. Egységes ellenőrzési nyilvántartás: Olyan papír alapú nyilvántartás, mely igazolja, mely hatóság, milyen napon végzett ellenőrzést. a. Az Egységes ellenőrzési nyilvántartás bemutatása ellenőrzéskor kötelező; ennek hiánya szabálysértésnek minősül melyet a 252/2003 sz. törvény , 8 cikk., (1) bek. a) és b) pontja szerint 500 lejtől 1.000 lejig terjed, míg annak bemutatásának megtagadása esetén a pénzbüntetés 1.000 lejtől 2.000 lejig terjed. b. A magyar jogrendszer ilyen jellegű nyilvántartást nem ismer, az ellenőrzött személynek, szervezetnek ilyen bemutatási kötelezettsége nincs. 3. A hulladék összegyűjtése, elszállítására és ártalmatlanítására kötött szerződések: a. A hulladék összegyűjtésére, újrahasználatára, újrafeldolgozására, elszállítására és ártalmatlanítására kötött szerződés elmulasztása, olyan esetekben, amikor ezek a tevékenységek nem hajthatóak végre a saját eszközökkel, szabálysértésnek minősül és az erre kiszabott pénzbüntetés a 78/2000 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 51 cikk., (1) bek. c) pontja szerint természetes személyek esetében 200 lej - 2.000 lej között van, míg jogi személyek esetében a büntetés 10.000 lejtől - 20.000 lejig terjedhet. b. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 13. § (1)-(2) bek. szerint a hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti. Amennyiben az ügyfél e kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az érintett hulladék mennyiségétől és veszélyességétől függő hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére köteles. 4. A hulladék nyilvántartása a. Vezessen nyilvántartást a hulladék kezeléséről a 856/2002 sz. Kormányrendelet alapján; A nyilvántartás hiánya, téves adatok bejegyzése, nem a 856/2002 sz. Kormányrendelet 2. sz Mellékletben részletezett hulladék kódok használata és a nyilvántartás környezetvédelmi területi hatóságoknak való elküldésének elmulasztása abban az esetben, ha azok azt kérték, szabálysértésnek minősül és ennek a törvény általi pénzbüntetése a 856/2002 sz. Kormányrendelet 9 cikk. esetenkénti a), b), c), d) pontja alapján3.000 lejtől 7.500 lejig terjed. b. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 51. § (1) bek. szerint a hulladék termelője, birtokosa és kezelője a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal köteles a tevékenysége során keletkező, más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, az általa végzett kezelésről, a kezelt és a kezelés eredményéből származó hulladékokról nyilvántartást, a kezelőlétesítmények működéséről üzemnaplót vezetni, és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. Ennek elmulasztása esetén a

27

Felügyelőség kötelezi ennek pótlására, valamint 200.000,- Ft összegű bírságot állapít meg. 5. Az ügyfél ellenőrzéskori együttműködése a. Hatósági ellenőrzés során: i. A gazdasági szereplők igazoltatása A gazdasági szereplők igazoltatása az ellenőrző szervezet személyzetének kifejezett kérésére, a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel szerint, melynek megszegése szabálysértésnek minősül és ennek a törvény általi pénzbüntetése: 3.000 lejtől... 6.000 lejig terjed természetes személyek esetén és 25.000 lejtől 50.000 lej jogi személyek esetén, a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 96 cikk., (1) bek. 23 pontja szerint. ii. Az ellenőrzési, felügyeleti és felülvizsgálási tevékenységen való részvétel Az ellenőrzésre, felügyeletre és felülvizsgálásra jogosult személyek támogatása; ennek megszegése szabálysértésnek minősül, melynek a törvény általi pénzbüntetése: 7.500 lejtől.15.000 lejig természetes személyek esetében és 50.000 lejtől...100.000 lejig terjedő pénzbüntetés jogi személyeknek, a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel -, 96 cikk., (3) bek. 5. pontja szerint. iii. Az ellenőrzési, felügyeleti és felülvizsgálási tevékenység könnyebbé tétele A saját tevékenységeinek ellenőrzését, felügyeletét és felülvizsgálását könnyítse; ennek megszegése szabálysértésnek minősül, melynek a törvény általi pénzbüntetése: 7.500 lejtől 15.000 lejig természetes személyek esetében és 50.000 lejtől...100.000 lejig terjedő pénzbüntetés jogi személyeknek,a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 96 cikk., (3) bek. 7. pontja szerint. b. A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között i. az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, az ügyféltől vagy képviselőjétől. Továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet, mintát vehet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A hatóság a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. ii. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint fenti kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint. 6. Előírások teljesítése: a. Hatósági ellenőrzés során ellenőrzi a hatóság, hogy az ügyfél teljesítse időben és teljes egészében a kiszabott intézkedéseket. Az előző ellenőrzések által kiszabott intézkedések részleges vagy teljes elmulasztása vagy nem a megszabott határidő

28

előtti teljesítése szabálysértésnek minősül és ennek a törvény általi pénzbüntetése a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 96 cikk., (3) bek. 9 pontja szerint: 7.500 lejtől 15.000 lejig terjed természetes személyek esetén - míg jogi személyek esetén a kiszabható büntetés 50.000 lejől 100.000 lejig terjed. b. Az ellenőrzés során Felügyelőség ellenőrzi, hogy az ügyfél időben és teljes egészében teljesítette a vele szemben engedélyben előírt kötelezettségeket, vagy más hatósági eljárásbab előírt intézkedéseket. Ennek megsértése esetén vagy az érintett anyagi jogi jogszabály szerinti pl.: hulladékgazdálkodási, vízvédelmi, zajvédelmi bírság megállapítására kerül sor, vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint a kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint. 7. Tevékenység meg nem engedett végzésének formái: a. A hatóság engedély felfüggesztése utáni, vagy engedély nélküli tevékenységet észlelhet a következők szerint: i. Az ügyfél a tevékenységét a környezetvédelmi engedély felfüggesztése után végzi. A tevékenység folytatása a környezetvédelmi engedély felfüggesztése után szabálysértésnek minősül és ennek a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 96 cikk., (2) bek. 6 pontja szerint pénzbüntetéssel, vagy börtönbüntetéssel büntetendő. ii. Az ügyfél a tevékenységét annak letiltása után végzi. A tevékenység folytatása a tevékenység letiltása után szabálysértésnek minősül és ennek a 195/2005 sz. Sürgősségi kormányrendelet - annak módosításaival és kiegészítéseivel - 98 cikk., (4) bek. 1 pontja szerint pénzbüntetéssel, vagy börtönbüntetéssel büntetendő. b. A hatóság engedély nélküli, vagy hatósági határozat alapján tiltott tevékenységet észlel: i. Amennyiben az ügyfél tevékenységét engedély nélkül végzi, úgy a Felügyelőség a tevékenység jellegétől függően hulladékgazdálkodási, levegővédelmi, természetvédelmi bírság vagy IPPC bírság megfizetésére kötelezi a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 49. §, levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 34. §, a természet védelméről szóló 1996. LIII. törvény 80. §; 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 26. § alapján. ii. Amennyiben az ügyfél tevékenységét a hatósági tiltó határozat ellenére végzi, úgy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint fenti kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint.

29

4. Javasolt (harmonizált) eljárási segédlet A meglévő strukturális és jogszabályi eltérésekre tekintettel az eljárások harmonizálása az ellenőrzési tevékenység technikai kivitelezésében valósulhat meg. Ez alapján az alábbi eljárási gyakorlatra teszünk javaslatot. A hatósági ellenőrzés folyamatát fázisokra bontottuk: 1) előkészítési – az ellenőrzés alanyának kiválasztása és a konkrét ellenőrzésre történő felkészülés, 2) ellenőrzés – a konkrét terepi, helyszíni tevékenység, 3) utómunkálatok – az ellenőrzés tapasztalatai alapján a szükséges lépések, például szankciók, kötelezések megtétele, 4) visszaellenőrzés – az előző intézkedés eredményének felmérése, 5) nemzetközi együttműködés – az előző feladatokat kiegészítő módon.

I. Előkészítési fázis 1. Már az engedélyezésnél határidők előírása és adatbázisba rögzítése szükséges. Ilyen határidő vonatkozhat például a szaporulat bejelentésére, egy telephelyen szükséges technológiai vagy állattartási módosítás megvalósítására. Az egyes határidőket adatbázisba rögzíteni szükséges, hogy a letelő határidők elmulasztása ne történhessen meg az engedélyes részéről. 2. Év elején ellenőrzési lista összeállítása javasolt. A természetvédelmi oltalom alatt álló fajok kapcsán kockázatelemzést kell végezni, mely tevékenységek jelenthetnek veszélyt a természeti értékekre. Ilyen kockázati tényező lehet: védett vagy Natura 2000 területen lévő IPPC-telephelyek és környezetre veszélyes üzemek, védett területen lévő ipari üzemek és jelentős mennyiségű hulladékot termelő szolgáltatóhelyek, korábban szabálysértő cégek vagy magánszemélyek, rendszeres panaszbejelentésekkel érintett telephelyek, jogszabályváltozással érintett cégek (pl. trágyatárolás technológiájának szigorodása), statisztikák vagy bejelentések alapján érdekessé váló cégek. A hobbiállat-tenyésztők, kisállat-kereskedések, cirkuszok, solymászok, állatkertek szinte mindig tartanak védett vagy a CITES hatálya alá tartozó fajokat, ezért érdemes kiemelten kezelni azokat. A prioritásfajokkal (például ritka ragadozómadarak) kapcsolatos élőhelyeken gazdálkodók, vagy a prioritásfajokat veszélyeztető tényezőkkel kapcsolatos tevékenységek (pl. a villamos távvezetékeken tapasztalható áramütés miatt az áramszolgáltatók), vadászatok, sporttevékenységek, nagy rendezvények közül is javasolt kiválasztani az ellenőrzési listára. 3. Az ellenőrzési tervben szereplő helyszínek végiglátogatása ne töltse ki teljesen a munkatársak idejét! Mindig lesz „problémás” helyszín, ahol az utómunkálatok elhúzódhatnak. Maradjon idő a váratlanul beérkező információk alapján érdekesé váló telephelyek ellenőrzésére is. Az ilyen jellegű váratlan feladatokra a munkaidő 30 %-át javasolt meghagyni. 4. Az internetes hirdetési portálok és a hirdetési újságok bármikor ötletet adhatnak – például engedély nélkül tartott teknősök, kígyók, madárpreparátumok, elefántcsont, kínai gyógytermékek megtalálásához. A lakossággal és a helyi civil szervezetekkel történő kapcsolattartás is adhat érdekes információkat egy-egy, az ellenőrök által kevésbé ismert térségről. A természetvédelmi őrökkel, rangerekkel való kapcsolattartás is fontos információforrás, hiszen ők a védett területeken folyamatosan jelen vannak.

30

5. Az egyes ellenőrzések előtt fel kell készüli az adott telephely, tevékenység adataiból, jellemzőiből. A felkészülési fázisban segítségül szolgálhat: a témát érintő szakirodalmazás (könyv, tankönyv, internet, szakfolyóiratok), a hatósági irattára. 6. Az előzetesen kiadott engedélyek összegyűjtése, összevetése szükséges. Érdemes előzetesen elvégezni: a cég adatainak megkeresését, az ellenőrzendő tárgyak/folyamatok kigyűjtését (pl. hulladékgyűjtő hely, tartott védett állatfajok listája, érintett védett területek listája és azok értékei). Össze kell gyűjteni az adott telephelyre, tevékenységre vonatkozó betartandó határidőket, a hatósági engedélyek és a jogszabályok alapján. 7. A közvetlen előkészület jogi vonzata: el kell dönteni, hogy idézés vagy meghívó kiküldése szükséges az érintetteknek, vagy váratlan ellenőrzés történjen? Vagyis: feltétlenül szükséges az engedéllyel rendelkező/tevékenységet végző jelenléte? Szükség lehet erre például zárt telephelyre történő bejutásnál, magánszemélyhez történő bejutásnál. Ha erős a gyanú, hogy jogellenes cselekményt folytat valaki (például engedély nélkül tart védett állatfaj egyedét) és nagy az esélye annak, hogy a bűnjelet eltünteti az ellenőrzés idejére, akkor váratlan ellenőrzés szükséges. 8. Váratlan ellenőrzés esetén számolni kell azzal, hogy a magánszemély lakására, telephelyére nem sikerül bejutni. 9. El kell dönteni, kell-e rendőr vagy más társhatóság bevonása szükséges-e azok speciális szakmai ismeretei miatt (ezek listája megadható mellékletben). Megfelelő lehet kontaktszemélyek kijelölés, akit szükség esetén értesíteni lehet. 10. Előzetesen végig kell gondolni, milyen speciális mintavételi eszköz, laborműszer, mikrochip-leolvasó vagy hasonló eszköz szükséges a megszerezni kívánt adatok begyűjtéséhez? Például hogyan fogjuk ellenőrizni a tartott állatfajok gyűrűszámát vagy chipszámát? Ehhez befogjuk-e az állatokat és hogyan? Szükség esetén állatbefogó és szállító eszközök biztosítása szükséges. Veszélyes állat ellenőrzése esetén megfelelő védőeszköz (például védőkesztyű) szükséges. 11. Amennyiben elérhető, részletes térkép készüljön az ellenőrzésre. Ez nem csak a telephely megtalálását könnyíti meg, de a telephelyre engedélyezett és a valós állapotok helyszíni összevetésére is szolgál. A változások követését segítheti légifotók (például Google Earth) kinyomtatása. 12. Van-e GPS és fényképezőgép? Van-e elég hely a memóriakártyán és fel van-e töltve az akkumulátor? Ezek a triviális dolgok könnyen eldönthetik egy ellenőrzés sikertelenségét! 13. Határozókönyvek szükségesek-e? Milyen állatfajok várhatók az adott telephelyen? 14. Magyarország: szükség esetén a CITES nyilvántartásban lévő fajok listájának kinyomtatása. 15. Románia - megbízólevél és igazolvány/ Magyarország - hatósági igazolvány meglétének ellenőrzése javasolt. 16. Minimum 2 fő biztosítása szükséges! 17. Biológus szakértők elérési listája rendelkezésre áll-e arra az esetre, ha az ellenőrzést végző munkatárs faji ismereteit meghaladó állatállomány kerül elő valahol?

II. Helyszíni eljárási cselekmények 1. Az ellenőrzés kezdetekor az ellenőrzést végző személy igazolja saját magát, elmondja, hogy környezet/természetvédelmi ellenőrzés céljából érkezett. Ekkor szükséges a jogi tájékoztatás elmondása is: ismertetni kell az ügyféllel a tervezett ellenőrzés várható menetét, az ügyfél jogait, a jegyzőkönyv felvételét és annak közokirat mivoltát. Szükség szerint az ügyfél igazoltatása, adatainak rögzítése is ekkor történhet meg. 2. Az előzetesen meghatározottak alapján a terület/telep bejárása lehet teljes vagy csak annak egy részére kiterjedő. Ha készült az ellenőrzendő tárgyakról/folyamatokról/állat egyedekről

31

lista, akkor azok sorra vétele. Az ellenőrzés során javasolt a folyamatos jegyzetelés, a jogszabálynak megfelelő dolgokról is! 3. Dokumentálás. Az ellenőrzés során fotók, esetleg videó készítése szükséges. A későbbi eljárási cselekmények során ezt lehet bizonyítási céllal felhasználni majd. 4. Kiegészítő adatok, nyilvántartások is kérhetők az ügyféltől a szemle során (például tenyésztési napló, saját állatnyilvántartás, hulladékszállítás igazolása stb.). 5. Szükség szerint GPS-használat, vagy térképes adatfelvétel történhet. Védett faj élőhelyének károsításakor a károsított terület felmérésekor GPS-es nyomvonal („tracklog”) felvétele mellett szükséges sarokpontok meghatározása is, mert a sarokpontok koordinátáit lehet a jegyzőkönyvben tényszerűen rögzíteni. Ha készül traclog fájl, akkor a készítés tényét lehet a jegyzőkönyvben szerepeltetni. 6. Ha az ellenőrzést végző hatósági személy szakmai ismeretei nem terjednek ki az ellenőrzés tárgyára (például egzotikus állat szállítmány), akkor szakértők bevonása lehet szükséges. A szakértő adhat a jegyzőkönyv mellékletét képező eseti szakértői véleményt, vagy a jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozat formájában lehet rögzíteni az általa megállapított tényeket. 7. Szakértői jellegű közreműködés lehet arra feljogosított laboratórium által végzett akkreditált mintavétel. Erre sor kerülhet védett területet érintő környezetszennyezés kapcsán, de sor kerülhet például DNS mintavételre (vér, szőr, toll, ürülék stb.), ha a tenyésztett védett állatok eredete kapcsán kétely merül fel. 8. Záródokumentáció, azaz jegyzőkönyv vagy feljegyzés készítése. A jegyzőkönyv tartalmazza a következőket: 1. az ellenőrzést végző hatóság megnevezése, elérhetősége 2. a jelenlévők adatai, ügyféli minőségük (szakértő, tanú, ellenőrzött személy, panaszbejelentő, cégképviselő stb.) 3. az ellenőrzés ideje, pontos helye 4. az ellenőrzés célja 5. a tapasztalt tények leírása – olyan módon, hogy az később bizonyító jelleggel felhasználható legyen esetleges jogsértő tevékenység esetén bírság kiszámítására (faj, egyedszám, gyűrű vagy mikrochip száma, vizsgált terület kiterjedése négyzetméterben, sarokkoordináták, végzett tevékenység leírása az engedélykötelességet meghatározó jogszabály szófordulataival élve stb.) 6. a készített dokumentáció (fotó, video, GPS-mérés) megemlítése 7. lefoglalt/elkobzott tárgyak, iratok jegyzéke és szükség esetén azonosításra alkalmas leírása 8. az ellenőrzésen tapasztaltak összefoglalása 9. szükség szerint az ügyfél hivatalba idézése. 10. azonnali intézkedést igénylő esetekben a kötelezettségek rögzítése a záródokumentumban 11. határidő kitűzése 12. eltiltás esetén a tevékenység pontos megfogalmazása 13. Románia: bírság mértéke, befizetéssel kapcsolatos tudnivalók 9. A záródokumentáció hitelesítése (aláírás). Megtagadás esetén hatósági tanú alkalmazása. Az aláírásnak minden jegyzőkönyv-oldalon szerepelnie kell. 10. Egy példány átadása az ügyfélnek (vagy a jegyzőkönyvben szerepeltetni kell, hogy azt postán küldi meg a hatóság).

32

III. Utómunkák 1. Az ellenőrzés befejezésekor a tapasztaltakat jogi és szakmai szempontból értékelni kell, szükség esetén más szakértők (például jogász) bevonásával. 2. A pótlólagos bizonyítékokat be kell szerezni (pl. laboreredményeket meg kell várni). 3. Jogsértés esetén a szankcionálási eljárás lefolytatása: bírság vagy kötelezés kiszabása. 4. Magyarország: jogellenes cselekmény esetén döntést kell hozni az eljárási költségek mértékéről (az ellenőrzésre és az eljárásra fordított szakértői óraszám és óradíj, laborköltségek, közlekedési költségek stb. összesítésével) és a költség befizetésére kell kötelezni az ellenőrzött személyt vagy céget. 5. A hatósági döntés kézbesítése, ha a helyszínen nem történt meg. 6. Javasolt a különleges tapasztalatok rögzítése a későbbi ellenőrzések segítésére. 7. Románia: központi adatbázisba adatfelvitel. Magyarország: hatósági nyilvántartásba (HNYR) történő rögzítés, ügyészség tájékoztatása, rendkívüli esemény esetén a Minisztérium tájékoztatása.

IV. Visszaellenőrzés 1. Amennyiben a későbbiekre kiható része van az ellenőrzésnek (például kötelezés született határidő megadásával), az irat határidő megadásával kerülhet csak irattárba. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az előírt tevékenységet az ellenőrzött személy/cég nem teljesíti, de erre nem derül fény a későbbiekben. 2. Ellenőrizni kell a befizetés megtörténtét, amennyiben elmaradt, intézkedni kell a behajtásról. 3. Az ellenőrzés tapasztalatairól tájékoztatni kell az engedélyezést végző társszervet vagy társhatóságot vagy szervezeti egységet (Magyarország esetén). 4. A tapasztalatok alapján időnként javasolt az ellenőrzési lista felülvizsgálata, például kockázatos tevékenységek észlelése esetén.

V. Nemzetközi együttműködés A fenti, a román és magyar tapasztalatok alapján összeállított segédlet az egyes tagállamok ellenőrzési tevékenysége során önállóan is használható. A munka eredményességének növelése érdekében a határ menti együttműködés alábbi területeire teszünk javaslatot: 1. A tagállamok társhatóságai értesítsék egymást a védett fajok listájának módosításokról, az ellenőrzési gyakorlat változásáról (pl. jogszabály). 2. Az ellenőrzési tervek átadása segíthet a határ menti régióban a védett fajokra nézve kockázatos tevékenységet végző személyek, cégek felderítésében. 3. Pénzügyi és szervezeti lehetőségek esetén javasolt éves találkozók szervezése. 4. Ennek hiányában közös honlap és e-mail lista üzemeltetése javasolt. A közösen végzett ellenőrzések, tevékenységek eredményeiről a honlapon lehet kialakítani egy felületet. 5. Az érdekes ügyekről tájékoztatás írása javasolt. 6. Rendkívüli eseményekről értesítési lánc felállítása szükséges. 7. Hatóságok elérhetőségének átadása (rövid hatásköri pontosítással). 8. Kapcsolattartó személyek kijelölése, a mindkét felet érintő tevékenységek, szennyezések kezelésére.

33

34

Propunere privind structura ghidului „BEST PRACTICE GUIDE” 1. Introducere (descrierea proiectului) 2. Prezentarea tarilor participante 3. Compararea celor doua tari participante 4. Ghid de procedura armoniozata

1. Introducere Cooperarea transfrontalieră pentru armonizarea activităţilor de control referitoare la speciile de animale protejate. Garda Naţională de Mediu – Comisariatul Regional Timiş şi Inspectoratul de Protecţia Mediului, Naturii şi a Gospodăririi Apelor din regiunea Tisei de Jos prin Programul (HU-RO CBC) de Cooperare Transfrontalieră Româno-Maghiar au accesat în comun proiectul european „Common Actions for Protected Species in the Hungary-Romania Transborder Area in the frame of CITES Convention and Birds and Habitats Directives”. Bugetul total al proiectului, circa 66 mii euro vizează armonizarea activităţilor legate de speciile protejate - schimbul de experienţă, realizarea unor materiale de suport, cursuri de formare profesională, derularea unor acţiuni comune de control. Proiectul presupune câte o întâlnire în ambele ţări în vederea cunoaşterii situaţiei ambelor ţări membre, controale comune în teren organizate la începutul proiectului (prezentarea situaţiei actuale) iar la sfârşitul proiectului testarea unei metodologii armonizate. Scopul proiectului este realizarea unui ghid procedural armonizat printr-o experienţă comună.

RO.2. Descrierea situaţiei naţionale ale ţărilor participante RO.2.1. INSPECŢIILE ŞI MĂSURILE ADMINISTRATIVE DE PROTECŢIE A MEDIULUI ALE Inspectoratului Naţional Ungar de Protecţie a Naturii, Mediului, şi Gospodăririi Apelor din zona cursului inferior al Tisei

Locul Inspectoratului Naţional Ungar de Protecţie a Naturii, Mediului şi Gospodăririi Apelor din zona cursului inferior al Tisei aflată în administrarea publică ungară Inspectoratele de Puietitrotecţie a Naturii, Mediului şi Gospodăririi Apelor în calitate de „administraţii verzi” sunt organe administrative de stat, entităţi juridice independente, cu gospodărire autonomă, bugetare. Organul lor superior este: Inspectoratul Naţional Ungar de Protecţie a Naturii, Mediului, şi Gospodăririi Apelor (Budapesta). În Ungaria funcţionează în total 10 inspectorate. Competenţele lor sunt stabilite în funcţie de bazinele hidrografice ale fluviilor şi nu ţin cont neapărat de graniţele judeţene. Motivul acestui lucru este faptul că în trecut colaborau cu direcţiile apelor care administrau sarcinile legate de protecţia contra inundaţiilor. Inspectoratele au atribuţii profesionale, administrative în contextul stabilit în acte normative separate legate de protecţia mediului şi a peisajului, protecţia calităţii aerului, cantitatea şi calitatea apelor de suprafaţă şi subterane, de protecţie a mediului geologic (sol), de protecţie a deşeurilor,

35

zgomotului şi vibraţiile cauzate de efectele nocive, de protecţia împotriva radiaţiilor şi în domeniul gestionării apelor. Inspectoratele, ca organisme regionale, pe domeniile lor de competenţă, de mediu şi protecţia naturii monitorizează folosirea şi utilizarea întregului mediu, preconizează schimbările stării mediului şi asigură publicarea acestor date. Inspectoratele folosesc sisteme de monitorizare a mediului şi de colectare a datelor statistice. În vederea evaluării complexe cooperează cu alte organisme regionale care folosesc sisteme de informare şi control (hidrologice, de protecţia solului etc).

Inspectoratele realizează inspecţii la faţa locului şi teste de laborator legate de activitatea administrativă şi controale. În zona lor de competenţă în colaborare cu alte organe asigură coordonarea tehnică şi profesională a sarcinilor de protecţia mediului, naturii, apelor şi raportare a datelor şi informaţiilor cu privire la starea mediului şi activităţile legate de protecţia mediului. Coordonează sarcinile autorităţile cu privire la eliminarea efectelor de mediu asociate accidentelor cauzatoare de daune. Pe parcursul activităţii lor sprijină iniţiativele sociale legate de activităţile lor şi utilizează în activitatea lor rezultatele acestora, respectiv prin modelarea conştiinţei, educaţie promovează protecţia mediului şi naturii.

Organismul şi sarcinile Inspectoratului Naţional Ungar de Protecţie a Naturii, Mediului, şi Gospodăririi Apelor din zona cursului inferior al Tisei Inspectoratul este condus de un director. Directorul este conducătorul personal cu toate atribuţiile şi competenţele organizaţiei. Directorul Inspectoratului este numit şi eliberat din funcţie de către ministru, alte drepturi de angajator sunt exercitate de directorul general al Inspectoratului Naţional Ungar de Protecţie a Naturii, Mediului, şi Gospodăririi Apelor Inspectoratul este condus de un director, care îşi exercită drepturile de angajatori peste angajaţi ai inspectoratului.

Inspectoratul în domeniul activităţii sale de bază ca sarcină publică are sarcinile de mai jos. Dacă legislaţia nu specifică altfel, Inspectoratul exercită competenţele administrative şi profesionale de rangul întâi specificate în norme separate de protecţia: mediului; naturii; peisajului şi ale apelor. Inspectoratul 1. operează laboratorul necesar îndeplinirii sarcinilor oficiale; 2. ţine evidenţele conform normativelor speciale; 3. colectează informaţiile care ţin de competenţa sa şi le pune la dispoziţia Sistemului Informatic Naţional Ungar - respectiv cooperează cu alte sisteme de colectare a informaţiilor şi control.

36

Inspectoratul efectuează sarcinile conform 1. împărţirii sarcinilor stabilite de minister pentru a monitoriza stării şi folosirii mediului, măsurarea, colectarea, prelucrarea şi evidenţa datelor solicitărilor mediului cu ajutorul reţelei de măsurare, detectare şi verificare (monitoring), respectiv 2. cele cu privire la exploatarea Sistemului Informatic pentru înscrierea în evidenţa funciară în baza hotărârilor executabile ale autorităţilor. Inspectoratul cooperează în 1. executarea sarcinilor internaţionale; 2. în cazul alertelor de gradul III. efectuează sarcinile stabilite în normative specifice cu privire la protecţia împotriva inundaţiilor şi infiltraţiilor de apă. Inspectoratul avizează 1. proiectele şi programele de protecţie ale naturii ale administraţiilor locale cu privire la protecţia naturii, mediului şi gospodăririi apelor; 2. concepţia şi programul cu privire la zonele speciale, regionale, judeţene şi sub-regional, proiectul 3. planurile şi programele referitoare la regiunile speciale şi cele de dezvoltare la nivel regional, judeţean şi subregional, regulamentele locale de construcţii, şi planurile de sistematizare; 4. contractul încheiat de lichidator pentru lichidare în caz de procedură de lichidare în cazuri de despăgubiri, bilanţ şi recomandare de împărţire a patrimoniului în cazul unor despăgubiri pentru pagubele produse mediului. Inspectoratul 1. pune la dispoziţie datele colectate despre starea mediului şi dă informaţii corespunzătoare despre acestea; 2. ajută administraţiile locale care funcţionează în zona lor de competenţă în executarea sarcinilor cu privire la protecţia naturii, mediului şi gospodăririi apelor; 3. participă la executarea sarcinilor de formare a conştiinţei şi viziunii cu privire la mediu. Inspectoratul 1. face propuneri cu privire la categorisirea suprafeţei ţării în zone (aglomeraţii) privind poluarea aerului; 2. pentru localităţile, zonele şi regiunile la care poluarea aerului depăşeşte valoarea limită întocmeşte un pachet de măsuri pe care îl aduce la cunoştinţă, îl coordonează şi îl execută; 3. cooperează la întocmirea planului de alertă de smog, la iniţierea alarmei şi la executarea planului 4. cooperează la compunerea părţilor de plan referitoare la bazinul hidrografic; 5. întocmeşte plan de acţiuni de reducere a poluării; 6. execută toate acele sarcini, care îi sunt stabilite de legislaţie.

Situaţia inspecţiilor în cadrul organizaţiei inspectoratului În trecut specialiştii alcătuiau grupuri după unele ramuri profesionale (de exemplu: Secţia de gestionare a deşeurilor, Secţia de protecţia mediului şi peisajului, Secţia de protecţia aerului şi poluării sonore etc.), în cadrul căreia au fost sarcini autorizarea, avizarea profesională, verificarea şi sancţionarea. În prezent biroul, secţia şi grupul Inspectoratului se împarte în unităţi organizatorice. Inspectoratul îşi execută lucrările de verificare şi control în cadrul Biroului de Control (prescurtat: HFI).

37

Secţia de Verificare şi Supraveghere (prescurtat: EFO) exercită – în cadrul competenţei inspectoratului – toate atribuţiile de inspecţie şi supraveghere în vederea respectării legislaţiei şi ale hotărârilor executabile. Secţia de Supraveghere şi Executare (prescurtat: FVO) exercită – în cadrul competenţei inspectoratului – toate atribuţiile de a impune respectarea legislaţiei şi ale hotărârilor executabile, stabilirea amenzilor şi asigurarea respectării legislaţiei.

Secretariatul de Supraveghere Juridică (prescurtat: FJT) exercită – în cadrul competenţei inspectoratului – toate atribuţiile de a impune şi a verifica practica juridică unitară şi exercitarea competenţei cu privire la reexaminarea contestaţiilor şi ale hotărârilor adoptate din oficiu.

Autorităţile asociate Inspectoratului Autorităţile asociate Inspectoratului sunt acele organizaţii ale administraţiei care prin proceduri de verificare şi supraveghere cooperează pentru îndeplinirea sarcinilor lor. Serviciul de pază de protecţia mediului (agent de teren) Paznicul de protecţia mediului (în limba engleză ranger) există pe bază legală în Ungaria de peste 30 de ani, situaţia juridică, sarcinile, drepturile şi obligaţiile însă s-au modificat semnificativ în ultimul deceniu. Paznicul de protecţia mediului din anul 1993 este funcţionar public, iar drepturile şi obligaţiile sunt reglementate şi extinse semnificativ de cap. II al Legii CLIX/1997. Regulile de serviciu sunt reglementate de Regulamentul de Serviciu emis în anul 2000. Sarcinile lor este păstrarea şi apărarea zonelor şi valorilor naturale şi prevenirea daunelor. Pentru acest scop în cadrul tuturor organizaţiilor direcţiunilor parcurilor naţionale funcţionează un Serviciu de pază ale cărui agenţi de teren sunt dotaţi cu uniforme, insigne, legitimaţii de serviciu, arme de serviciu şi alte mijloace tehnice. În plus, administraţiile locale au, de asemenea, opţiunea de a angaja paznici pentru paza ariilor naturale protejate de importanţă locală. Cetăţenii pot acţiona ca agenţi de teren sprijinind astfel munca paznicilor. Serviciul de pază şi protecţia mediului cuprinde printre altele sarcinile: 1. paza de protecţie a naturii, 2. sarcinile direcţiunii parcului naţional de control şi de aplicare a amenzilor, 3. executarea sarcinilor direcţiunii cu privire la managementul zonelor şi valorilor zonelor protejate. Paznicul de protecţia mediului aflat în angajarea statului pentru protecţia mediului are dreptul şi este obligat printre altele (în teritoriile protejate şi în zonelor aparţinând Natura 2000): 1. să verifice respectarea normelor de protecţie a naturii, 2. în cazul unor fapte care încalcă interesele de protecţia mediului sau care periclitează valorile naturale să reţină vehiculul, să identifice persoane şi să verifice pachetele şi vehiculul. 3. să verifice complet vânătorii şi pescarii,

38

4. să confişte echipamentele care periclitează sau dăunează naturii, 5. surprinderea acţiunilor care dăunează naturii şi mediului, în cazul împotrivirii făptaşului reţinerea acestuia şi prezentarea lor organelor competente, 6. în cazul în care făptaşul se împotriveşte unei acţiuni legale să folosească mijloace de constrângere (corporale, cătuşe, şoc chimic, câine de serviciu) respectiv folosirea armelor de autoapărare din dotare, 7. să iniţieze procedură de aplicare a contravenţiei, de pedeapsă şi să aplice amenzi la faţa locului. Pe teritoriul parcurilor naţionale lucrează în total 247 paznici (agenţi de teren) angajaţi ai statului. Astfel că, suprafaţa care îi revine unui paznic este de 376 km2 în care teritoriu păzit de importanţă naţională de 3450 ha, 4600 ha situri Natura 2000 şi 140 situri arheologice (date din anul 2011). Uniforma agenţilor de teren este verde, conform regulamentului. Semnalmentele uniformei: insigna de braţ, indicator al direcţiunii parcului naţional, indicarea funcţiei, insigna de pe chipiu, legitimaţia şi insigna de serviciu. Coordonarea profesională şi supravegherea Serviciului de Pază de protecţia mediului este efectuat de Ministerului Dezvoltării Rurale, Secretariatul de Stat pentru Mediu, şi secretarul adjunct de stat de Conservarea Naturii şi protecţia mediului. Agenţii de teren civili În baza împuternicirii acordate de legea despre protecţia mediului în anul 1997 ministerul responsabil de protecţia mediului a emis ordinul 33/20.XI.1997 de KTM1 despre activitatea agenţilor de teren civili. Agenţii de teren civili sunt voluntari - fără salarizare - care prin activitatea lor ajută activitatea direcţiunii şi al administraţiei locale în special în activitatea de pază şi informare. Agenţii de teren civili, prin cooperarea în activitatea de pază şi serviciu individual pot ajuta activitatea direcţiunii şi al administraţiei locale. Sarcinile, coordonarea, verificarea agenţilor de teren civili se stabileşte de direcţiune, iar în cazul zonei protejate regional de administraţia locală pe baza unui acord încheiat pe termen determinat. Agenţii de teren civili îşi pot începe activitatea doar după data stabilită în acord. Agenţii de teren civili în timpul îndeplinirii sarcinilor sunt obligaţi: 1. să ţină asupra lor insigna şi legitimaţia de serviciu; 2. în timpul serviciului să acţioneze hotărât şi politicos; 3. în caz de necesitate să atragă atenţia vizitatorilor asupra zonei protejate şi asupra respectării regulilor de protecţie a naturii, şi să le dea informaţiile necesare; 4. înainte de a atenţiona sau de a cere plecarea vizitatorului să se identifice şi să prezinte legitimaţia; 5. să raporteze neîntârziat direcţiunii parcului naţional orice situaţie sau faptă ilegală sau periclitarea/ dauna valorilor naturale sau a teritoriului protejat. Poate fi agent de teren civil orice cetăţean maghiar major, în capacitate de exerciţiu sau imigrant cu libertate de mişcare şi cu drept de şedere, persoană stabilită în Ungaria care are pregătire de specialitate şi a susţinut cu succes examenul de verificare a cunoştinţelor de agent de teren civil.

39

Agenţii de teren civili primesc legitimaţie de serviciu în care se va stabili zona unde agentul poate activa. Direcţia parcului naţional În Ungaria există 10 direcţiuni de parcuri naţionale care sunt organele de protecţia mediului şi care şi-au primit numele după parcul naţional aflat în zona lor de activitate. Competenţa lor nu se referă doar la zonele protejate şi la siturile Natura 2000 ci la toată zona de administraţie publică.

Direcţiunea în cadrul acţiunii de bază au următoarele sarcini: 1. administrează sarcinile cu privire la: 1.1. valorile naturale protejate şi special protejate, ariile naturale protejate şi special protejate, siturile Natura 2000, respectiv ariile care cad sub incidenţa acordurilor internaţionale de protecţia mediului , exceptând acele sarcini care intră în obligaţia unui alt organ sau persoană fizică, 1.2. sarcinile de gestionar privind obiectele de patrimoniu care sunt în proprietatea statului, 1.3. sarcinile de pregătire ale ministerului cu privire la planul de administrare a pădurilor şi vânatului; 2. efectuează 2.1. cercetare în domeniul protecţiei naturii, 2.2. la crearea şi menţinerea habitatelor, şi 2.3. reface habitatele distruse; 3. ţine evidenţa zonelor protejate şi valorilor naturale din zona sa de activitate, are grijă de colectarea primară şi secundară a datelor necesare, foloseşte sistemul de monitorizare şi informaţii, colaborează cu alte sisteme de monitorizare şi informare; 4. cooperează la 4.1. în activitatea de protecţie a proprietăţii pădurii, 4.2. apărarea florei şi faunei (animale care se pot vâna, peşti care se pot pescui, specii băştinaşe de animale domesticite şi resurselor genetice ale acestora) nedeclarate protejate; 5. avizează concepţiile şi programele de sistematizare pentru zonele regionale, judeţene şi subregiuni protejate, regulamentul local de construcţii şi planurile urbanistice zonale; 6. cooperează cu organele culturale de apărare a patrimoniului în efectuarea activităţilor specifice legate de apărarea patrimoniului cultural; 7. ţine legătura cu alte organizaţii şi persoane fizice, care acţionează în vederea protecţiei naturii; 8. acordă ajutor administraţiilor locale pentru efectuarea sarcinilor cu privire la apărarea naturii. Birouri agricole de coordonare profesională Biroul agricol de coordonare profesională (prescurtat: MgSzH) a fost înfiinţat prin intrarea în vigoare la 1 ianuarie 2007 a decretului nr. 274/23.XII.2006. La înfiinţarea oficiului au fost comasate 11 organizaţii pentru a eficientiza servirea clienţilor şi agricultorilor. MgSzH este o organizaţie bugetară cu personalitate juridică independentă, care funcţionează sub coordonarea ministerului dezvoltării regionale, care are competenţă la nivel naţional. Sarcinile primordiale sunt efectuate de Direcţiile Silvice, Direcţiile Agricole, Direcţiile SanitarVeterinare şi Siguranţa Alimentelor şi Direcţiile de protecţia Plantelor şi solului. Sarcinile MgSzH sunt multiple şi sunt efectuate de 11 direcţii profesionale. Biroul are o reţea de laboratoare la nivel naţional, coordonează sarcinile cu privire la creşterea plantelor, creşterea animalelor, serviciul sanitar-veterinar, protecţia solului, respectiv cele legate de siguranţa

40

alimentară, dar se ocupă şi cu sarcinile legate de siguranţa furajelor, gospodărirea vânatului, pescuitului, silviculturii. Personalul de la birou se ocupă cu protecţia plantelor, controlul culturilor, protecţia mediului, agriculturii, controlul vinurilor, clasificarea vinurilor, de protecţia animalelor, silvicultură, agricultură, organizarea pieţei şi controlul funcţionării pieţei agricole. Poliţie În cadrul poliţiei, dar organizatoric separat unul de altul funcţionează poliţia şi paza de frontieră. Poliţia se împarte pe nivel naţional, judeţean şi local. La nivel naţional şi judeţean de infracţiunile de mediu şi de conservare a naturii se ocupă departamentele de aplicare a legii în domeniul economiei. La nivel naţional este organizaţie importantă Biroul Naţional de Investigaţii (NNI), care cooperează şi pe plan internaţional, care printre altele colaborează activ şi în domeniul protecţiei şi conservării mediului. Autoritatea Naţională Financiară şi Vamală Maghiară Unităţile Autorităţii Naţionale Financiare şi Vamale Ungare (prescurtat: NAV) efectuează sarcinile financiare şi fiscale. Munca şi sarcinile legate de protecţia mediului şi cele legate de control vamal, controlul comerţului de metale, colectarea şi gestionarea deşeurilor şi cele legate de taxele de mediu. Procedura în cazul contrabandei În cazul importului, exportului şi transferului prin Ungaria a animalelor şi plantelor protejate sau ale celor care sunt sub incidenţa convenţiilor internaţionale fără autorizaţie şi depistate la controlul de la frontiere poliţia, paza de frontieră şi autorităţile vamale iau măsuri în baza cooperării specialiştilor de la Inspectorat sau Serviciului de Protecţia mediului (de identificare a speciilor, clasificarea lor din punct de vedere a protecţiei naturii) La depistarea transportului, organismul care a făcut descoperirea va anunţa ofiţerul de serviciu al inspectoratului. Specialistul Inspectoratului face expertiză şi emite un raport despre speciile, numărul şi clasificarea din punctul de vedere al protecţiei naturii. Organismul care a depistat neregulile va lua măsuri în funcţie de gravitatea faptei. Concomitent cu aceste măsuri sechestrează transportul pe care inspectoratul din Zona de Sud a Ungariei le transportă la centrul de salvare şi carantină de lângă Grădina Zoologică din Szeged. În cazuri mai grave (vezi Codul penal ungar) urmează procedură de judecată în cadrul căruia judecătorul poate confisca animalele, care astfel ajung în posesia Republicii Ungare. Despre soarta animalelor confiscate va decide judecătorul sau inspectoratul. În practică animalele confiscate vor rămâne în grădina zoologică şi vor folosi pentru prezentare publicului. Prejudiciile aduse naturii ca infracţiune Cel ce achiziţionează, deţine, comercializează, introduce sau scoate din ţară, tranzitează ţara, deteriorează sau ucide în mod ilegal: a) vietăţi aflate sub protecţie, stabilită de normativ special, b) indivizi ai unor specii protejate, presupunând că valoarea acestora conform legislaţiei atinge valoarea minimă pe individ suma 100 000 Ft, adică aprox. 350 Euro (valoare în prezent), c) vietăţi aflate sub incidenţa anexelor A şi B ale Ordinului CITES al UE săvârşeşte infracţiune care se pedepseşte cu închisoare până la trei ani. Este asemănătoare pedeapsa în cazul în care pagubele au fost produse într-un sit Natura 2000 sau o zonă protejată (incluzând aici şi peşteri).

41

În cazuri grave pedeapsa poate fi şi 5 ani. Regulamentul se extinde şi asupra derivaţilor şi produselor. La valori care sunt sub 100 000 Ft fapta se clasifică ca fiind contravenţie, care se pedepseşte prin aplicarea amenzilor. Aceste amenzi se pot da şi la faţa locului. În Ungaria competenţele legate de aplicarea amenzilor sunt exercitate de serviciul de pază al direcţiilor parcurilor naţionale, astfel că şi paznicii direcţiilor pot aplica aceste amenzi. Dacă procedura de la faţa locului rămâne fără rezultat, făptaşul se poate denunţa, iar competenţa procedurii în acest caz - indiferent de domeniu - se transferă în competenţa instituţiilor guvernamentale judeţene. Subiectul procedurii penale şi de contravenţie poate fi numai persoană fizică. Pe lângă procedurile penale şi de contravenţii şi paralel cu acestea inspectoratul poate aplica şi amenzi (vezi mai jos), care se pot aplica şi persoanelor juridice.

Istoria protecţiei naturii în Ungaria Prima apariţie juridică a protecţiei naturii a fost prima lege a pădurilor (Legea pădurilor din 1879). În lipsa unor reglementări cuprinzătoare în legile respective până la războiul mondial se pot găsi dispoziţii în legile din diferite sectoare de activitate, de pescuit, protecţia păsărilor, agricultură cu privire la protecţia naturii, protecţiile acestora se referă în special la speciile de păsări. Inginerul silvic Kaán Károly (1867-1940), secretar în domeniul agricol în anul 1908 a iniţiat o analiză la nivel naţional care a fost executată de Asociaţia Naţională a Pădurilor despre pădurile virgine încă mai existente din Ungaria. După aceasta analiza a fost extinsă şi la „habitatul plantelor rare, formaţiuni geologice, mlaştini, peisaje deosebite şi specii de animale deosebite”. Între anii 1920 şi 1944 au apărut şi primele norme legislative de protecţia mediului şi a fost iniţiată procedura de declarare concretă a protecţiei. Prima reglementare la nivel naţional este legată tot de numele lui Kaán Károly, care a pregătit prima lege din anul 1935 despre ocrotirea naturii, care a înfiinţat Consiliul Naţional de Ocrotire a Naturii cu sarcina de a propune declaraţii de protecţii şi i-a acordat şi sarcini de consiliere de specialitate. În 1962 a intrat în vigoare legea din 1961 care semnalează începutul unei noi perioade, care a ţinut până în anul 1971. În acest deceniu s-a înfiinţat autoritate supremă de ocrotire a naturii. Pe de altă parte autoritate supremă de ocrotire a naturii nu s-a ridicat la aşteptări deoarece în primi patru ani a acestui deceniu nu s-a declarat nicio protejare. Perioada expansivă a ocrotirii naturii din anul 1971 a ţinut până la sfârşitul deceniului. Au fost declarate ocrotite toate peşterile din Ungaria, aproape o sută de mamifere, reptile, animale amfibii, specii de peşti, de asemenea în afară de 20 de specii de păsări toate speciile de păsări din Ungaria. În anul 1973 s-a înfiinţat primul parc naţional din Ungaria - Parcul Naţional din Hortobágy. Între anii 1977–87 şi-a început activitatea Agenţia Ungară de Mediu pentru Protecţia mediului (OKTH). În anul 1979 un ordin a (OKTH) a dat naştere sistemului inspectoratelor de protecţia mediului şi mediului cu sarcini administrative de prim rang.

42

Bazele reglementării juridice a protecţiei naturii în Ungaria Legea LIII/ 1996 despre protecţia mediului (prescurtat: Tvt.) stabileşte în Ungaria regulile generale ale protecţiei naturii. Scopurile acestei legi sunt: 1. protecţia valorilor naturii, ale zonelor, peisajelor, biodiversităţii, ajutor acordat cunoaşterii şi menţinerii acestora, respectiv satisfacerea cererii societăţii faţă de natura sănătoasă şi estetică; 2. ocrotirea tradiţiilor de protecţie a naturii, dezvoltarea în continuare a relaţiilor obţinute, protecţia, menţinerea şi dezvoltarea valorilor naturii. Legea se aplică la toate valorile şi zonele naturale, peisaj, respectiv la toate activităţile legate de acesta, precum şi toate sarcinile de ocrotire a naturii care decurg din acordurile internaţionale şi activităţi de cooperare exceptând cazurile în care acordurile internaţionale nu dispun altfel. Pentru problemele reglementate de această lege se vor aplica dispoziţiile cuprinse în Legea LIII./1995 (denumit în continuare: Ktv.) Potrivit Tvt. ariile naturale şi valorile protejate - corespunzător importanţei scopurilor, importanţei naţionale şi internaţionale a importanţei - pot fi grupate după cum urmează: 1. Arii naturale şi valori de importanţă naţională protejate 1.1. arii naturale protejate de legislaţie unică (competenţă ministerială): 1.1.1. parc naţional, 1.1.2. zonă de protecţie peisagistică, 1.1.3. rezervaţie naturală, 1.1.4. monument al naturii. 1.2. Valori naturale individual protejate de legislaţie unică (competenţă ministerială) minerale, complexe minerale, fosile, cavităţi artificiale. 1.3. Conform puterii legii ("ex lege") este protejat (conform celor stipulate de lege): 1.3.1. mlaştină, 1.3.2. lac salin; 1.3.3. gorgan, 1.3.4. retranşament de pământ, 1.3.5. izvor, 1.3.6. puţ de scurgere, 1.3.7. peşteră. 2. Arii naturale protejate de importanţă locală (de competenţa autorităţii locale): 2.1. rezervaţie naturală 2.2. monument al naturii. Inspecţiile de protecţia mediului sunt aplicate verificării activităţilor legate de autorizare şi ale respectării interdicţiilor legislaţiei. În caz de nerespectare administraţia publică dispune de sistem propriu de sancţionare. Activităţile legate de autorizare sunt reglementate de Tvt., respectiv alte acte normative. În ariile naturale protejate (vezi: 1.1.) se impune autorizarea autorităţii de ocrotire a naturii (Inspectorat) în special pentru: 1. cercetare, colectare de date, experimente; 2. ararea, reînnoirea, însămânţarea, udarea păşunii, păşunatului şi cosirii; 3. restabilirii zonei, schimbarea caracterului sau destinaţiei ariei; 4. pentru schmbarea destinaţiei terenurilor care nu sunt considerate terenuri agricole;

43

5. defrişarea copacului, grupului de copaci, a copacului de pe păşune care nu este sub incidenţa legii de protecţia pădurilor sau a plantării copacilor; 6. arderea, defrişarea, recoltarea stufului sau altor plante acvatice; 7. folosirea pesticidelor, bioregulatoarelor şi altor substanţe de distrugere sau care influenţează recolta; 8. pentru pescuit; 9. organizarea activităţilor de comunitate sau de sporturi în masă, sporturilor tehnice; 10. pentru circulaţie cu vehicule, – cu excepţia vehiculelor persoanelor autorizate de legislaţie specială. Se impune autorizarea autorităţii de ocrotire a naturii (Inspectorat) pentru specii de plante protejate: 1. colectarea plantelor, florilor sau organului potrivit pentru reproducere; 2. posesiunea, vânzarea-cumpărarea, schimbul, plantarea lor în grădini sau parcuri botanice; 3. scoaterea lor din ţară sau introducerea lor pe teritoriul Ungariei respectiv tranzitarea ţării cu aceste plante; 4. prepararea acestor plante; 5. amplasarea, reamplasarea lor, introducerea lor în cultivare; 6. încercări de ameliorare a speciei; 7. utilizarea lor în scopuri biotehnologice; 8. schimbarea genelor dintre indivizi. Se impune autorizarea autorităţii de ocrotire a naturii (Inspectorat) pentru speciile de animale protejate în cazul: 1. reglementării şeptelului; 2. colectarea, capturarea, vânarea, posedarea, dresarea acestora; 3. înmulţirea lor; 4. prepararea şi posedarea indivizilor preparaţi; 5. posesiunea indivizilor vii în colecţie; 6. completarea colecţiei autohtone cu individ din străinătate; 7. schimbarea artificială a genelor dintre indivizi; 8. posesiunea, vânzarea-cumpărarea, schimbul; 9. scoaterea lor din ţară sau introducerea lor pe teritoriul Ungariei respectiv tranzitarea ţării cu aceşti indivizi; 10. amplasarea, reamplasarea lor; 11. folosirea mijloacelor de avertizare pentru evitarea pagubelor; 12. mutarea cuiburilor; 13. domesticirea unor indivizi. Interdicţiile cele mai importante din legea Tvt. sunt următoarele: 1. Se interzice modificarea genetică artificială a animalelor sălbatice 2. Se interzice popularea speciilor de peşti în ape naturale sau celor care sunt în apropierea acestora 3. Se interzice dispunerea substanţelor chimice periculoase la mai puţin de 1000 de metri de la mal a scurgerilor naturale de apă şi în cele apropiate de acestea; 4. Se interzice distrugerea ilegală a mineralelor, combinaţiilor de minerale şi fosilelor 5. Se interzice schimbarea opusă destinaţiei a stării, şi caracteristicii ariei protejate; 6. Se interzice periclitarea indivizilor speciilor de plante, distrugerea lor neautorizată, periclitarea şi distrugerea habitatelor acestora; 7. Se interzice deranjarea, prejudicierea, chinuirea, uciderea, periclitarea înmulţirii şi ale altor activităţi ale speciilor de animale protejate şi distrugerea sau deteriorarea habitatelor, locurilor de odihnă, refugiu şi de hrănire.

44

Enumerarea speciilor de plante şi animale protejate este cuprinsă în Ordinul 13/9.V.2001 al KöM (KöM - Környezetvédelmi Minisztérium – Ministerul Protecţiei Mediului – nota trad.) Acest ordin enumeră: 1. speciile de plante şi animale strict protejate 2. peşterile strict protejate 3. speciile importante din floră şi faună din UE importante din punct de vedere a ocrotirii naturii din Ungaria Acest ordin stabileşte o valoare în bani pentru toate speciile care se folosesc la stabilirea infracţiunii/ contravenţiei şi acest tabel stă şi la calcularea amenzilor aplicate pentru încălcarea regulilor de protecţia naturii.

Despre inspecţiile autorităţilor în general Autoritatea - în cadrul competenţei sale - verifică respectarea dispoziţiilor din normative şi fără a ţine cont de caracterul aplicabil sau de dreptul de contestaţie urmăreşte executarea hotărârii autorităţii. În cadrul inspecţiei autoritatea poate solicita prezentarea datelor personale ale documentelor şi alte informaţii stabilite de lege sau poate dispune efectuarea sistematică de verificare la faţa locului. Inspecţia la faţa locului Dacă legislaţia permite, inspecţia la faţa locului se poate face şi prin datele transmise de sistemele informatice de verificare instalate la faţa locului în centru. În cazul în care inspecţia la faţa locului este împiedicată, în baza legislaţiei aplicabile procedurii autorităţilor clienţii fot fi sancţionaţi. Inspecţie la faţa locului poate fi efectuată de specialistul autorităţii, respectiv în baza legislaţiei persoana mandatată în acest scop, care este obligat ca la inspecţie să-şi dovedească dreptul de a efectua inspecţia (care poate fi legitimaţie sau mandat emis pentru fiecare caz). Inspecţia se poate face şi prin mijloace informatice. Legislaţia poate impune ca pentru inspecţia la faţa locului utilizarea obligatorie a mandatului (în domeniul protecţiei naturi acest lucru nu este obligatoriu). Pentru ca inspecţia să fie dusă la bun sfârşit cu succes, dacă caracterul inspecţiei o justifică autoritatea poate solicita cooperarea poliţiei. Citare pentru inspecţie la faţa locului Ca o regulă generală clientul se va anunţa în prealabil cu citare despre inspecţie astfel încât citarea să fie primită de client cu cel puţin 8 zile înainte. Dacă citarea ar putea periclita eficacitatea inspecţiei (de exemplu ar exista o faptă ilegală care să se poată opri, iar urmele şterse cum ar fi ascunderea unui animal protejat ţinut în captivitate ilegal), anunţarea prealabilă se poate omite. În astfel de cazuri clientul va fi informat verbal la sosire. Această dispoziţie este valabilă şi dacă inspecţia este făcută la clienţi necunoscuţi în prealabil. Dacă informarea înainte de a începe inspecţia ar putea periclita eficacitatea inspecţiei, autoritatea la sfârşitul inspecţiei informează clientul despre efectuarea verificării şi rezultatele acesteia.

45

Se poate omite informarea despre inspecţie, dacă inspecţia la faţa locului poate fi efectuată fără cooperarea clientului, prin inspecţie externă (inspecţie vizuală, măsurare etc.). Astfel poate fi de exemplu inspecţia arării unui gazon sau inspecţia unei clădiri aflate în spaţiu public.

Efectuarea inspecţiei Inspecţia la faţa locului în timpul efectuării activităţii care se doreşte a fi inspectată, iar în locuinţă proprietate proprie care nu este specificată ca sediu de firmă - exceptând cazurile în care succesul inspecţiei impune alegerea unui alt interval de timp - se poate efectua în zile de lucru între orele 820. Excepţie fac acţiunile care se întreprind datorită unui pericol iminent, din motive de siguranţă publică sau din alte motive importante specificate în lege când se impune inspecţie imediată. Inspecţia la faţa locului se face în aşa fel, încât să nu deranjeze munca clientului, activitatea normală. Legislaţia în cazuri speciale poate impune ca inspecţia la faţa locului să se înceapă doar dacă clientul sau angajatul său, împuternicitul, în lipsa acestora martorul autorităţii este prezent (în protecţia mediului şi naturii acest lucru nu este obligatorie). Drepturile celui care efectuează inspecţia: Pe parcursul inspecţiei la faţa locului persoana care face inspecţia în cadrul exercitării competenţei sale poate: 1. intra pe spaţiul, clădirea sau alt obiectiv inspectat unde poate verifica orice document, legitimaţie, certificat, autorizaţie, obiect sau proces de lucru care are legătură cu obiectul inspecţiei; 2. poate solicita date şi informaţii de la client sau reprezentantul acestuia, sau de la orice persoană găsită la faţa locului inspecţiei; 3. poate cere declaraţie de la client; 4. despre locul inspectat, obiectele inspectate, procese poate înregistra imagini video, audio, poate lua mostre şi poate înregistra alte dovezi. Autoritatea de control la faţa locului pentru a clarifica situaţia prin hotărâre poate confisca documente şi dovezi. Clientul poate inspecta documentele confiscate, despre care la cerere şi pe cheltuiala sa poate efectua copii. Documentele şi dovezile confiscate se vor returna clientului în termen de opt zile dacă nu mai este nevoie de acestea pentru clarificarea situaţiei. Dacă autoritatea nu începe procedură care să fie de competenţa unei alte autorităţi, pentru efectuarea procedurii documentele şi dovezile se vor preda organului competent.

Proces-verbal despre inspecţie Autoritatea va întocmi proces-verbal despre inspecţie, constatările făcute, sechestrările şi despre declaraţia dată de client. În procesul-verbal va enumera documentele şi dovezile reţinute. Un exemplar al procesului-verbal se va preda de autoritate clientului la faţa locului, sau îl va trimite clientului în termen de cinci zile socotite de la finalizarea inspecţiei. La Inspectorat sunt disponibile formulare pentru întocmirea procesului-verbal, care este construit după cum urmează:

46

Măsurile adoptate în baza inspecţiei Dacă autoritatea ca rezultat al inspecţiei constată că cel inspectat a încălcat cele cuprinse în legislaţie şi normele impuse de hotărârea aplicabilă, 1. atrage atenţia clientului cu privire la încălcarea legislaţiei şi prin stabilirea unui termen prin atragerea atenţiei asupra consecinţelor legale asupra încetării acestuia; 2. iniţiază din oficiu procedura care este în competenţa sa; 3. se adresează autorităţii competente, respectiv iniţiază procedură penală, contravenţională sau civilă. Organul contactat este obligat să examineze atent cererea şi în treizeci de zile să anunţe pe solicitant despre măsura luată. Măsura de la punctul 2 poate fi obligare, suspendarea activităţii sau aplicarea amenzii. Proces verbal încheiat la efectuarea inspecţiei Cu ocazia efectuării inspecţiei la faţa locului autoritatea de resort este obligată să întocmească proces verbal despre dersfăşurarea inspecţiei, despre constatări şi şi despre confiscările aplicate, cuprinzând deasemenea şi declaraţia clientului. Procesul verbal va cuprinde lista documentelor confiscate şi ale probelor. Autoritatea înmânează la faţa locului ori remite clientului în termen de cinci zile de la terminare acţiunii de inspecţie un exemplar al procesului verbal întocmit. Formularul standardizat la Inspectorat pentru întocmirea procesului verbal constituie anexă la prezenta. Elementele procesului verbal: antetul inspectoratului (denumirea oficială, accesibilităţi) specificarea locaţiunii, a datei şi a celor prezenţi la inspecţie (cu accesibilitate) comunicarea informaţiilor legale clientului descrierea stării de fapt declaraţiile persoanelor prezente la inspecţie încheierea procesului verbal, semnături.

Regulile procedurilor care ţin de competenţa Inspectoratului Procedură de primă instanţă Procedura care ţine de competenţa Inspectoratului se conduce după regulile unei legi speciale. Acesta este Legea CXL/2004, lege despre normele generale ale procedurilor şi serviciilor autorităţilor administrative. Această lege stabileşte regulile de procedură ale tuturor organelor administrative. În cazul în care găseşte motiv pentru a iniţia procedură în sfera sa de competenţă, va anunţa clientul implicat. Anunţul trebuie să conţină: 1. obiectul, numărul de înregistrare a cazului, ziua începerii procedurii, termenul pentru tipul de caz, termenele care nu sunt incluse în timpul evaluat, numele şi funcţia referentului care se ocupă de caz; 2. informarea despre posibilitatea de a consulta documentele şi de a da declaraţii; 3. în cazul în care procedura este începută din oficiu referinţele pentru acest lucru şi numele clientului.

47

Inspectoratul este obligat să clarifice situaţia pentru a adopta o decizie. Dacă datele nu sunt suficiente pentru acest lucru, atunci se aplică procedură de probaţiune. În cadrul acesteia cere declaraţie clientului, îi cere date, procură documente, audiază martori, ţine inspecţii. Dacă clientul sau alţi participanţi la procedură se comportă cu rea-credinţă, inspectoratul îi poate aplica amendă. Inspectoratul poate să efectueze procedura în 30 de zile, în care nu se calculează timpul necesar măsurilor luate pentru probare. Pentru a stabili amenda de protecţia mediului inspectoratul are 90 de zile.

La sfârşitul procedurii inspectoratul ia hotărâre şi emite decizie pentru toate problemele apărute în cazul dat. Deciziile Inspectoratului trebuie să cuprindă: 1. denumirea inspectoratului, numărul cazului şi numele referentului, 2. numele, adresa, sediul clientului şi datele necesare pentru identificare personală; 3. specificarea obiectului cazului; 4. în partea de decizie va specifica 4.1. hotărârea inspectoratului, posibilitatea contestaţiei, locul de depunere a acesteia, termenul şi informaţii cu privire la procedura de contestaţie 4.2. denumirea organului de specialitate şi poziţia; 4.3. taxele plătibile pentru procedură sau hotărârea care stabileşte taxa plătibilă trezoreriei; 4.4. stabilirea cheltuielilor de procedură, dacă autoritatea nu hotărăşte altfel; 4.5. hotărârea despre suportarea cheltuielilor de procedură, dacă autoritatea nu hotărăşte altfel; 4.6. termenul de execuţie şi consecinţele juridice dacă se omite executarea benevolă; 4.7. obligaţia de plată stabilită în hotărâre şi taxa de contestaţie, informarea cu privire la plata contestaţiei; 5. în justificare se va preciza 5.1. starea de fapt stabilită şi dovezile acceptate, 5.2. dovezile aduse de client, dar neacceptate şi motivul neacceptării; 5.3. în cazul luării deciziei pe bază de echitate punctele de vedere şi faptele care au avut rol în aplicarea echităţii, 5.4. justificarea punctului de vedere a organului de specialitate, 5.5. depăşirea termenului de procedură data expirării termenului; 5.6. normativele în baza cărora s-a adoptat hotărârea; 5.7. competenţa autorităţii şi referinţa la normativul care stabileşte competenţa; 6. locul şi data adoptării hotărârii, numele, funcţia celui care a adoptat decizia, numele şi funcţia emitentului hotărârii, dacă este diferit de cel care este în exerciţiul competenţei; 7. semnătura celui care a emis hotărârea şi ştampila autorităţii. Conform regulilor Inspectoratului de a emite documente au dreptul de a emite documente: 1. directorul, 2. şeful oficiului, 3. şeful sucursalei, 4. şeful de secţie, 5. referentul.

48

Contestaţia Clientul poate depune contestaţie împotriva hotărârii instanţei de fond. Dreptul de contestaţie nu este legat de un anumit titlu, se poate depune contestaţie din orice motiv. Termenul de depunere a contestaţiei este de 156 zile de la primirea hotărârii. Dacă în baza contestaţiei inspectoratul constată că hotărârea încalcă normele legislaţiei, modifică sau retrage hotărârea. În alte cazuri înaintează contestaţia în 8 zile Inspectoratului General De Protecţie a Naturii, Mediului şi Gospodăririi Apelor pentru judecare. Inspectoratul General nu este legat de cele cuprinse în contestaţie şi reexaminează tot dosarul. În lumina celor constatate poate adopta următoarele hotărâri: 1. aprobă hotărârea inspectoratului, 2. anulează hotărârea inspectoratului, 3. anulează hotărârea inspectoratului şi îl obligă să efectueze o nouă procedură. Clientul poate depune contestaţie în 30 de zile împotriva hotărârii Inspectoratului General la judecătorie atacând hotărârea prin contestaţie. Sancţiunile aplicabile de Inspectorat în aria de protecţie a naturii Amenzile aplicabile în domeniul protecţiei naturii În cazul în care inspectoratul în cadrul verificării de mai sus constată că clientul prin activitatea sau omisiunea sa: 1. a încălcat legislaţia sau un normativ cu privire la protecţia naturii; 2. periclitează, a deteriorat, a distrus valorile naturale protejate sau periclitează, a deteriorat, a distrus starea sau calitatea ariei naturale protejate; 3. modifică, transformă ilegal aria naturală protejată sau peştera sau are o activitate care este incompatibilă cu scopul protejării; 4. deranjează semnificativ habitatul sau activitatea vietăţilor protejate; 5. efectuează sau a efectuat fără autorizaţie activitate care necesită autorizaţie autorităţilor de protecţia mediului sau nu respectă cele cuprinse în autorizaţia emisă; 6. poate amenda o astfel de persoană. Nu există posibilitatea aplicării amenzii dacă a trecut peste 1 an de la aflarea neregulilor de către autorităţile de protecţia naturii. Nu se pot aplica amenzi după cinci ani socotiţi de la faptă, exceptând faptul când situaţia ilegală se menţine în continuare. În acest caz prescripţia nu începe până când starea ilegală se menţine. Amenda de protecţia mediului se încasează de bugetul central. Amenda de protecţia mediului nu scuteşte clientul de răspunderea penală, de despăgubire, respectiv limitarea, suspendarea, interdicţia activităţii şi de obligaţia de a restabili situaţia anterioară.

Regulile generale de stabilire a amenzii de protecţie a naturii: Amenda de protecţia mediului Amenzile de protecţia mediului sunt formate din amenda de bază sau din amenda de bază şi suma formată din multiplicatorul asociat ales în funcţie de circumstanţele faptei. Cuantumul amenzilor de bază:

49

1. în cazul încălcări legislaţiei care serveşte la protecţia generală a naturii sau a hotărârilor speciale amenda stabilită este: 1.1. în cazul încălcării normativelor referitoare la periclitarea sau deteriorarea valorilor naturii valoarea exprimată în bani în cazul periclitării este de până la 100.000,- Ft iar în cazul deteriorării este de până la 200.000,- Ft, 1.2. în cazul încălcării normativelor referitoare la periclitarea sau deteriorarea ariilor protejate se calculează în funcţie de suprafaţă, care în cazul periclitării pentru fiecare hectar început este de până la 100.000,- Ft, iar în cazul deteriorării pentru fiecare hectar început este de până la 200.000,Ft, 1.3. în cazul încălcării normativelor referitoare la periclitarea normelor de protecţie peisagistică se calculează în funcţie de suprafaţă, pentru fiecare hectar început este de până la 100.000,- Ft, iar în cazul deteriorării pentru fiecare hectar început este de până la 200.000,- Ft; 2. în cazul periclitării ilegale a valorilor naturale protejate este cel mult valoarea exprimată în bani a valorilor protejate, iar în caz de deteriorare, distrugere poate fi cel mult de trei ori valoarea în bani a sumei valorilor distruse; 3. în cazul periclitării ilegale a stării, calităţii ariei naturale protejate amenda aplicabilă în cazul periclitării pentru fiecare hectar început este de până la 250.000,- Ft, iar în cazul deteriorării pentru fiecare hectar început este de până la 500.000,- Ft; 4. în cazul periclitării ilegale a peşterilor amenda aplicabilă este de cel mult 500.000,- Ft, iar în cazul distrugerii pentru fiecare una sută de mp începuţi este de cel mult 750.000,- Ft; 5. modificarea, transformarea ilegală a peşterilor se amendează conform punctelor 3. – 4. cu observaţia că în aria protejată, respectiv în peşteri practicarea activităţilor incompatibile şi care nu sunt precizate sub punctele 3. - 4. se aplică amendă de până la 500.000 Ft; 6. în cazul în care se deranjează habitatul sau activitatea vietăţilor protejate se aplică amendă de până la valoarea exprimată în bani a vietăţii protejate, iar în cazul habitatelor amenda aplicabilă pentru fiecare hectar început este de până la 350.000,- Ft; 7. în cazul în care se practică activităţi neautorizate sau nu se respectă cele cuprinse în autorizaţia emisă de autorităţi: 7.1. în cazul valorilor naturale protejate poate fi de cel mult valoarea exprimată în bani a vietăţilor protejate sau a unor arii protejate, 7.2. în cazul peşterilor poate fi de cel mult 500.000,- Ft, 7.3. în cazul ariilor protejate fiecare hectar început de arie protejată este de până la 500.000,- Ft, 7.4. în cazul periclitării prin încălcarea hotărârii de protejare permanentă sau temporară amenda aplicabilă se calculează în funcţie de suprafaţa totală implicată, pentru fiecare hectar început amenda este de până la 500.000,- Ft; 8. în cazurile care nu sunt descrise în punctele 1. – 7. amenda aplicabilă este de până la 100.000,Ft. La stabilirea sumei amenzii inspectoratul prima dată stabileşte amenda de bază, ţinând cont de: 1. pericolul sau efectul concret al acţiunii ilegale; 2. efectul global asupra stării protecţiei naturii pe plan naţional, respectiv asupra stării ariei protejate din regiune; 3. posibilitatea de reducere sau de restabilire a pagubei produse; 4. pentru ca să reţină făptaşul de comiterea unor fapte care privesc protecţia naturii. După stabilirea amenzii de bază amenda de bază se înmulţeşte cu coeficient. Se pot aplica mai mulţi coeficienţi. În acest caz coeficienţii se adună şi amenda de bază se va înmulţi cu suma obţinută.

50

Obligaţii de protecţie a naturii: Inspectoratul poate limita, suspenda sau interzice activităţile care periclitează grav sau deteriorează valoarea sau aria naturală protejată. Hotărârea - în cazul deteriorării sau periclitării valorii sau ariei naturală protejate - se poate declara executabilă fără a ţine cont de depunerea contestaţiei. Aceeaşi regulă se referă la periclitarea speciilor sau habitatelor din siturile Natura 2000. Dacă proprietarul ariei protejate (gestionarul, utilizatorul) nu se conformează obligaţiilor cuprinse în normative, autoritatea de protecţia mediului îl poate obliga la efectuarea lucrărilor impuse. Valorile naturale protejate sunt obţinute ilegal, ţinute în proprietate - dacă nu este în proprietatea statului - se pot reţine temporar (sechestrare) sau se pot confisca. Dacă valorile naturale protejate sunt în proprietatea statului, autoritatea de protecţia mediului o sechestrează până la adoptarea hotărârii organului care exercită dreptul de proprietate, inspectoratul luând măsuri de păstrare a acestuia.

Punerea în aplicare ale normelor juridice internaţionale şi comunitare europene referitoare la comerţul internaţional ale speciilor de animale şi plante sălbatice periclitate Ungaia a aderat la Convenţia din Washington (CITES) în anul 1985. Regulile de executare utilizate în practica cotidiană, stabilite în mod direct de unele dispoziţii emise de Uniunea Europeană sunt valabile şi în Ungaria, dar la nivel naţional acestea au fost completate, respectiv pe alocuri chiar înăsprite prin Ordinul Guvernului nr. 292/2008 (10. XII). Indeplinirea sarcinilor autorităţii administrative desemnate conform Convenţiei şi ale dispoziţiilor unionale, deasemenea şi cele ale colegiului ştiinţific, sunt coordonate de ministrul responsabil pentru problemele de ocrotirea naturii. În practica cotidiană sarcinile sunt indeplinite de două servicii separate în cadrul Ministerului Dezvoltării Regionale. În vederea indeplinirii sarcinilor stabilite de CITES, ordinul susmenţionat a atribuit competenţe de inspecţie mai multor organe, adică Ministerului de resort, autorităţii de ocrotirea naturii, autorităţilor sanitare veterinare şi vegetale, autorităţii de supravegherea securităţii produselor alimentare, poliţiei, respectiv organelor vamale şi ale finanţelor publice. Obligaţii de declaraţie Persoana care deţine exemplar de specie animală vertebrată ce figurează în Anexa A ataşată ordinului consiliului, deasemenea dacă este proprietar de exemplar viu dintr-o specie de animale mamifere, de pasăre sau de broască ţestoasă continentală, este obligată să declară autorităţii modul de achiziţionare, condiţiile de ingrijire, introducerea pe teritoriul ţării respectiv scoaterea din ţară, înstrăinarea, pieirea, nimicirea respectiv sporul de natalitate. Fiecare exemplar distinct aparţinând acestor specii este denumit exemplar obligat pentru declaraţie. Obligaţia de declaraţie nu se referă la exemplarele speciilor ţinute cel mai frecvent (de exemplu la unele specii de papagali mici, la gâşte, la fazani, şi aşa maideparte). În cazul ţinerii şoimilor de vânătoare declaraţia se adresează Inspecţiei de Protecţia Mediului, Ocrotirea Naturii şi ale Gospodăririi Apelor cu atribuţii regionale, având sediul la Budapesta, în cazul altor specii de animale ocrotite în mod special declaraţiile se adresează Inspecţiei Generale de resort, ce are atribuţii în cauzele aflate la a doua instanţă, iar în alte cauze declaraţiile se depun la inspecţia cu atribuţii teritoriale potrivit locaţiunii de ţinere. Proprietarul este obligat să depună

51

declaraţie în termen de 30 de zile de la intrarea în posesie, introducerea pe teritoriul ţării ori scoaterea din ţară, de la înstrăinare, pieire, nimicire, respectiv la sporul prin natalitate. Eliberarea adeverinţelor, înregistrarea Eliberarea certificatelor de export, import şi reexport conform dispoziţiilor CITES este de competenţa de Ministerului de resort, care are acces la registrul naţional respectiv. Indeplineşte deasemenea şi sarcinile aparţinând legăturilor internaţionale. Autoritatea regională de ocrotirea naturii cu sediul la Budapesta eliberează cu valabilitate pentru intreaga Ungarie aşa-zisele certificate pentru Uniunea Europeană („certificatele galbene”) pentru speciile de animale aparţinând listei cuprinse de Anexa „A”, cu excepţia broaştelor ţestoase continentale destul de frecvente (Testudo hermanni, T. graeca şi T. marginata), pentru aceste specii de animale certificatele sunt eliberate de inspectoratele regionale de ocrotirea naturii, fiecare pentru domeniul său de activitate. Inregistrarea exemplarelor acestor specii de animale se efectuiază la această autoritate. Eliberarea celorlalte certificate CITES operate în Ungaria, respectiv inregistrarea acestora este sarcina autorităţilor regionale de ocrotirea naturii. Registrul ce cuprinde datele susmenţionate este de fapt o bază de date unitară, pe bază electronică de internet (nepublică), la care au acces toate inspectoratele, inspectoratul general şi ministerul, prin reţeaua interioară. (Ca atare, la efectuarea inspecţiei pe teren registrul nu este accesibil prin reţeaua publică de internet, doar de la computerele aflate în birourile insepctoratului). Marcajul unitar al exemplarelor Fiecare exemplar obigat pentru declaraţie va fi prevăzut cu un marcaj unitar. Această reglementare este mai severă decât cea practicată la nivelul Uniunii, întrucât nu este obligatoriu în fiecare ţară în cazul exemplarelor speciilor ce figurează pe Anexa „B” aplicarea inelului de identitate – de exemplu pentru papagalii Psittacus erithacus. Marcajul la păsări poate să fie un inel închis, la alte animale un microchip. În mod provizoriu (până când lungimea ţestului nu trece de 10 cm) broaştele ţestoase tinere sunt identificate pe bază de fotografie. În cazul inelului închis aplicat pentru identificarea unitară ale exemplarelor speciilor de păsări primele 7 caractere reprezintă codul de identificare ale crescătorului, din care primul caracter se referă la ţară (H), următoarele 6 caractere sunt numere atribuite de inspectoratul cu competenţă teritorială sau de către autoritatea administrativă. Aceste caractere sunt atribuite de programul informaţional de înregistrare. Următoarele caractere ale inelului sunt aşezate perpendicular faţă de cele anterioare şi reprezintă anul, iar ultimele două caractere arată numărul de ordine al păsării, în aşa fel ca două numere de ordine ale păsărilor nu pot fi identice. De exemplu: H00 1528 12 01, iar la crescătoriile mai mari se acceptă şi codul numeric H00 1528 12 0001. Certificarea originii şi a provenienţei În cazul exemplarelor obligate la declaraţie aduse în Ungaria din străinetate, urmare prezentării declaraţiei şi aplicării marcajului personal, acestea sunt înregistrate de autoritatea ungară, după care pe baza certificatelor eliberate conform prevederilor legale aplicate în Uniunea Europeană, respectiv ale dovezilor prezentate, se trece la eliberarea aşa-zisului certificat de origine („certificatul albastru”). Legile în vigoare în Ungaria listează detailat conţinutul documentelor pe baza cărora poate fi emis certificatul: 1. numele, prenumele şi adresa proprietarului anterior (de la care solicitantul a achiziţionat exemplarul cu pricina), 2. dacă se cunoaşte, numele, prenumele şi adresa crescătorului, 3. denumirea ştiinţifică a speciei, numărul de exemplare,

52

4. tipul de identificare personală şi codul exemplarului (exemplarelor), dacă acestea au fost prevăzute cu marcaj personal, 5. sexul şi vârsta exemplarului (exemplarelor), dacă acestea sunt cunoscute, 6. originea exemplarului (exemplarelor) conform prevederilor cuprinse de punctul 2 anexa nr. IX din regulamentul comisiei, cu precizarea codului stabilit conform dispoziţiilor din acelaş anexă, 7. menţionarea ţării de origine, 8. în cazul introducerii în Ungaria din terţă ţară se menţionează numerele de înregistrare ale aprobărilor eliberate conform dispoziţiilor Convenţiei, 9. data transmiterii şi semnătură autentică. În vederea certificării provenienţei în cazul exemplarelor achiziţionate în mod legal înainte de data de 22 noiembrie anul 2004, adică înainte datei la care a întrat în vigoare legea referitor la obligaţia de declaraţie şi de marcaj, autoritatea eliberează certificat de provenienţă („certificat alb”). Certificat de crescător şi registru de crescător Persoana care îngrijeşte exemplar viu de animal obligat pentru declaraţie în scop de reproducere, ori ţine în asemenea condiţii ca reproducţia incidentală nu poate fi exclusă, este obligat să ţină evidenţă cu conţinut stabilit de lege. În cazul anunţării reproducţiei exemplarele vor fi marcate în parte. Exemplarele vor fi înregistrate de autoritate şi va emite pentru fiecare exemplar un aşa-zis certificat de crescător („certificat verde”). Proprietarul este obligat să justifice legalitatea reproducţiei. Nu se eliberează certficat de origine, certificat de provenienţă , ori certificat de crescător pentru acel exemplar pentru care autoritatea administrativă a unui stat membru a eliberat certificat de Uniunea Europeană. Este interzisă ţinerea, oferirea pentru vânzare şi vânzarea exemplarelor obligate pentru declaraţie, fără să fie însoţite de certificat de origine, certificat de crescător, certificat de provenienţă, respectiv certificat de Uniunea Europeană, deasemenea şi în lipsa autorizaţiei de ţinere, eliberate conform unei legi aparte. În caz de înstrăinare, exemplarul vândut va fi însoţit la noul proprietar ori crescător cu certificatul de origine, certificatul de crescător, certificatul de provenienţă, respectiv certificatul de Uniunea Europeană. În cazul pieirii, nimicirii exemplarului certificatul corespunzător se transmite autorităţii în termen de 30 de zile în vederea retragerii. Diverse Nu se poate elibera autorizaţie de import, export şi reexport, respectiv certificat de Uniunea Europeană solicitantului, care 2. pentru o perioadă de cinci ani persoanei care a fost condamnat cu sentinţă definitivă pentru comiterea delictului de daune pricinuite naturii ori de maltratarea animalelor, 3. pentru o perioadă de trei ani de la data rămânerii definitive a deciziei pronunţate pentru comiterea contravenţiei impotriva legilor de ocrotirea naturii, 4. pentru o perioadă de trei ani de la data rămânerii definitive a hotărârii de amendă aplicată pentru încălcarea legii de ocrotirea naturii, respectiv a protecţiei animalelor. Exemplare vii ale maimuţelor antropoide (gorile, orangutani, cimpanzei şi giboni) pot fi ţinute doar în grădinile zoologice care funcţionează conform regulamentelor stabilite de lege specială.

53

Reglementări referitor la ţinerea speciilor de nisetru şi la producţia de icre negre Ţinerea şi creşterea exemplarelor vii ale speciilor de nisetru situate sub jurisdicţia convenţiei CITES se declară inspectoratului abilitat în vederea înregistrării la acest organ. Orice produs de icre negre poate fi comercializat doar prevăzut cu etichetă a cărei conţinut a fost stabilit şi aprobat de autoritate. Producătorul este obligat să completeze şi să ţină la curent formularele numerotate şi atestate pentru urmărirea desfacerii icrelor negre, eliberate de autoritatea administrativă, deasemenea să prezinte şi raport anual. Reţinere, sechestrare, confiscare În cazul când ţinerea, transportul, comercializarea exemplarelor aparţinând speciilor prevăzute în anexa A-D al ordinului Consiliului Europei se desfăşoară în lipsa avizelor, respectiv ale certificatelor necesare, deasemenea dacă transportul exemplarelor respective are loc prin încălcarea prevederilor legale ori ale dispoziţiilor emise de autorităţi, autoritatea care efectuieză inspecţia (poliţia, organele vamale, etc.), în cadrul măsurilor luate la faţa locului – prin întocmire de procesverbal – reţine exemplarele şi în termen de 48 ore anunţă autoritatea administrativă (ministerul). Autoritatea administrativă ia decizie referitor la plasarea exemplarelor vii. Autoritatea administrativă sechestrează exemplarele a căror import, export, reexport sau ţinere legală nu poate fi justificată de proprietar, şi prin stabilirea unui termen hotâreşte prezentarea documentelor ce dovedesc provenienţa exemplarelor. Autoritatea administrativă procedează la 4. confiscarea acelui exemplar a cărui proprietar nu poate să prezinte la termenul stabilit documentele ce dovedesc provenienţa exemplarului respectiv, 5. confiscarea acelui exemplar a cărui ţinere este ilegală, respectiv 6. poate să procedeze la confiscarea acelui exemplar a cărui transport sau ţinere nu corespunde condiţiilor stabilite de lege sau în dispoziţiile Consiliului, urmare căreia se iveşte pericolul direct de pieire ori de vătămare al exemplarului respectiv. În cazul celui care nu satisface integral ori satisface doar în parte obligaţiile prevăzute în Convenţie, în ordinul Consiliului, în ordinul Comisiei, respectiv în ordinul prezent, autoritate administrativă poate să impună achitarea cheltuielilor pricinuite de acţiunea de sechestrare şi confiscare, incluzând şi cheltuielile de pază (înmagazionare) respectiv cele de transport. Inspectoratul poate să aplice amendă de la minim zece mii de Forinţi până la suma de o sută mii de Forinţi, iar aplicarea amenzii poate fi repetată. Amenda se aplică în cazul exemplarelor cu obligaţia de declaraţie pentru fiecare exemplar în parte, la icre negre, la produse din icre negre, la fildeş şi la corn de rinocer, de la fiecare 250 de grame, iar la material lemnos după fiecare metru cub în parte. În vederea indeplinirii sarcinilor susmenţionate, la nivel de minister se organizează reciclări pentru angajaţii de la inspectorate, de la poliţie şi de la organele vamale. În ultimii ani, vameşii, poliţiştii şi grănicerii unguri au depistat anual mai multe duzine de cazuri de contravenţie.

INSPECŢIILE ŞI MĂSURILE ADMINISTRATIVE DE PROTECŢIE A MEDIULUI ALE GARZII NATIONALE DE MEDIU- COMISARIATUL REGIONAL TIMIS (GNM- CR Timis) Locul Garzii Nationale de Mediu- Comisariatul Regional Timis în administratia publică romana

54

Garda Nationala de Mediu este institutie publica in subordinea Ministerului Mediului si Padurilor, cu personalitate juridică, finanţată integral de la bugetul de stat si functioneaza ca un corp specializat de inspectie si control in domeniul protectiei mediului. Garda Nationala de Mediu este un corp specializat de inspecţie şi control, iar comisarii sunt funcţionari publici cu statut specific care pot lua măsuri de sancţionare, de suspendare/sistare a activităţii ca urmare a poluării şi deteriorării mediului sau pentru nerespectarea condiţiilor impuse prin actele de reglementare şi a măsurilor stabilite în notele de constatare şi în rapoartele de inspecţie şi control. Aceasta institutie are in subordine 8 comisariate regionale organizate ca Directii Generale cu personalitate juridica, a caror structura organizatorica include in total 41 comisariate judetene, Comisariatul Municipiului Bucuresti si Comisariatul Rezervatiei Biosferei „ Delta Dunarii”. Garda Natianala de Mediu are urmatoarele atributii principale: -controleaza respectarea cerintelor legale in domeniul protectiei mediului, in emiterea actelorde reglementare, avize, acorduri, autorizatii de mediu -constata faptele ce constituie contraventii si aplica sanctiunile in domeniul protectiei mediului, sesizeaza organele de urmarire penala competente si colaboreaza cu acestea la constatarea faptelor care, potrivit legislatiei de mediu, constituie infractiuni.

Organismul şi sarcinile Garzii Nationale de Mediu- Comisariatul Regional Timis Comisariatul Regional Timis este organizat ca structura zonala la nivel de direcţie general, cu competenţe limitate teritorial, care coordoneaza si supravegheaza activitatea comisariatelor judetene Timis, Arad, Caras- Severin si Hunedoara si este condus de un comisar regional. Comisarii regionali sunt ordonatori terţiari de credite şi îndeplinesc în această calitate toate atribuţiile legale care le revin pentru comisariatul regional respectiv. Comisarii din cadrul Comisariatului Regional Timis au atributii de inspectie si control, precum si de constatare si sanctionare a contraventilor in domeniul de activitate pe intreg teritoriul regiunii, respectiv pe teritoriul comisariatelor subordonate. Comisariatele judetene sunt conduse de primcomisari, subordonati comisarului regional. Prim- comisarii au in subordine comisari cu atribuţii de inspecţie şi control, precum şi de constatare şi sancţionare a contravenţiilor în domeniul de activitate, pe teritoriul de responsabilitate al comisariatului pe care îl conduc. Comisariatul Regional Timis are urmatoarele atributii specifice: A. În domeniul controlului poluarii: a)controleaza activitatile cu impact asupra mediului si aplica, dupa caz, sanctiuni contraventionale persoanelor fizice sau juridice care le desfasoara; b)controleaza modul în care sunt respectate prevederile actelor de reglementare privind protectia mediului si verifica masurile stabilite prin programele de conformare sau planurile de actiuni pentru activitatile economico-sociale; c)exercita controlul activitatilor care prezinta pericole de accidente majore si/sau impact semnificativ transfrontalier asupra mediului, în vederea prevenirii si limitarii riscurilor de poluare, împreuna cu organele competente, dupa caz, si ia masurile corespunzatoare, potrivit legii; d)participa la stabilirea cauzelor poluarii asupra factorilor de mediu si aplica sanctiunile prevazute de lege, inclusiv încetarea si/sau suspendarea unor activitati pe perioade determinate de timp în cazul în care este pusa în pericol sanatatea populatiei sau în cazul în care se constata depasirea concentratiilor poluantilor peste limitele admise de legislatia în vigoare;

55

e)controleaza realizarea importului, exportului si tranzitului de deseuri, în conformitate cu prevederile legislatiei specifice în vigoare referitoare la transportul peste frontiera al deseurilor si cu cele ale conventiilor internationale din acest domeniu la care România este parte; f)controleaza pe întreg teritoriul tarii respectarea de catre persoanele juridice sau fizice a legilor si reglementarilor în vigoare din domeniul gospodaririi calitative si cantitative a apelor; g)dispune, în conditiile prevazute de lege, încetarea activitatii unitatilor sau instalatiilor, în caz de poluare a factorilor de mediu si/sau în cazul producerii de disconfort populatiei. B.În domeniul substantelor si preparatelor periculoase: a)solicita si primeste informatii despre proprietatile substantelor sau ale preparatelor periculoase, inclusiv despre compozitia chimica a acestora; verifica respectarea prevederilor privind clasificarea, etichetarea si ambalarea substantelor si preparatelor periculoase; b)monitorizeaza producatorii, importatorii si distribuitorii de substante si preparate periculoase; efectueaza controlul respectarii cerintelor speciale în vederea comercializarii substantelor ca atare, în preparat sau în articol c)efectueaza controlul desfasurarii operatiunilor cu substantele care sunt folosite în mod frecvent la fabricarea ilicita a drogurilor - precursori din categoria III; e)verifica respectarea conditiilor specifice prevazute în autorizatiile eliberate de Agentia Europeana pentru Produse Chimice f)verifica respectarea prevederilor privind limitarea emisiilor de compusi organici volatili datorate utilizarii solventilor organici în anumite vopsele, lacuri si în produsele de refinisare a suprafetelor vehiculelor; g)verifica respectarea prevederilor privind limitarea utilizarii anumitor substante periculoase în echipamentele electrice si electronice; h)controleaza existenta si respectarea limitei de gudron si monoxid de carbon, înscrisa pe ambalajul produselor din tutun, conform legislatiei în domeniu; i)controleaza respectarea prevederilor Regulamentului (CE) nr. 648/2004 al Parlamentului European si al Consiliului din 31 martie 2004 privind detergentii; j)controleaza respectarea prevederilor legislatiei specifice privind substantele care epuizeaza stratul de ozon; C.În domeniul controlului biodiversitatii si al ariilor naturale protejate: a)verifica respectarea regimului de administrare a retelei nationale de arii naturale protejate, precum si a prevederilor din regulamentele si planurile de management ale acestora; b)controleaza respectarea prevederilor legislatiei specifice privind ariile naturale protejate, parcurile si rezervatiile naturale, organizând actiuni comune împreuna cu reprezentantii acestora în vederea protejarii habitatelor naturale; c)asigura controlul si inspectia activitatilor care implica organisme vii modificate genetic, obtinute prin tehnicile biotehnoiogiei moderne, respectiv: utilizarea în conditii de izolare a microorganismelor modificate genetic, introducerea deliberata în mediu si pe piata a organismelor vii modificate genetic, importul si exportul organismelor vi/microorganismelor modificate genetic, precum si activitatile de testare, cultivare, comercializare, transport, import-export, depozitare de plante superioare modificate genetic; d)controleaza autorizatiile si modul de desfasurare a activitatii de pescuit si de protectie a fondului piscicol din apele naturale ce apartin domeniului public; e)controleaza respectarea reglementarilor privind importul/exportul de plante si animale din flora si fauna salbatica; f)controleaza activitatile de recoltare, capturare si/sau de achizitie si comercializare pe piata interna a plantelor si animalelor din flora si fauna salbatica, terestra si acvatica, sau a unor parti ori produse ale acestora, în stare vie, proaspata ori semiprelucrata;

56

g)controleaza legalitatea detinerii în captivitate a animalelor salbatice de catre persoane fizice sau juridice, precum si conditiile de viata asigurate acestora; h)controleaza respectarea masurilor de prevenire si combatere a unor actiuni de distrugere a habitatelor naturale prin arderea miristilor, stufului sau vegetatiei forestiere, prin desecari sau devieri ale cursurilor de apa ori activitati de turism necontrolat si neorganizat, actiuni care au ca efect distrugerea conditiilor de conservare a florei si faunei salbatice; i)controleaza respectarea prevederilor legale privind gestionarea, depozitarea si valorificarea deseurilor provenite din prelucrarea materialului lemnos; j)exercita controlul privind modul de administrare a substantelor toxice daunatoare florei, faunei si sectorului piscicol, precum si modul de recoltare a plantelor din sectorul agricol; k)colaboreaza în baza protocoalelor încheiate cu autoritatile din domeniu la actiunile de verificare a starii de fapt a vegetatiei si faunei salbatice de interes national; l)mentine legatura permanent cu fundatiile care au ca obiect de activitate ocrotirea florei si faunei salbatice.

Autorităţile asociate Garzii Nationale de Mediu 1. Structurile de administrare şi custozii ariilor naturale protejate- pe teriotoriul ariilor protejate aflate in administrare custodie 2. Inspectoratul Teritorial de Regim Silvic si Vanatoresc 3. Autoritatea Naţionala Sanitar Veterinara şi pentru Siguranţa Alimentelor- în ceea ce priveşte activităţile de comerţ cu specii de floră şi faună sălbatică; 4. Autoritatea Naţionala a Vămilor- pentru operaţiunile vamale; 5. Administratia Nationala „Apele Romane” 6. Agentia Nationala pentru Pescuit si Acvacultura 7. Politia Romana 8. Jandarmeria Romana

Bazele reglementării juridice a protecţiei naturii în Romania Principalele acte normative care reglementeaza protectia naturii sunt: ORDONANTA DE URGENTA nr. 195 din 22 decembrie 2005 (OUG 195/2005) privind protectia mediului, stabileşte în Romania regulile generale ale protecţiei mediului ORDONANŢA DE URGENŢĂ nr. 57 din 20 iunie 2007 (OUG 57/2007) privind regimul ariilor naturale protejate, conservarea habitatelor naturale, a florei şi faunei sălbatice stabileşte în Romania regulile generale ale protecţiei a naturii. ORDONANŢA DE URGENŢĂ nr. 57 din 20 iunie 2007 reglementează: - asigurarea diversităţii biologice, prin conservarea habitatelor naturale, a florei şi faunei sălbatice pe teritoriul României; -menţinerea sau restabilirea într-o stare de conservare favorabilă a habitatelor naturale şi a speciilor din flora şi fauna sălbatică; -identificarea bunurilor patrimoniului natural care necesită un regim special de protecţie, pentru conservarea şi utilizarea durabilă a acestora; -categoriile de arii naturale protejate, tipurile de habitate naturale, speciile de floră şi faună sălbatică şi alte bunuri ale patrimoniului natural ce se supun regimului special de protecţie, conservare şi utilizare durabilă;

57

-constituirea, organizarea şi dezvoltarea reţelei naţionale de arii naturale protejate, precum şi a regimului acesteia; -regimul de administrare a ariilor naturale protejate şi procedurile de instituire a regimului de protecţie pentru alte arii naturale şi bunuri ale patrimoniului natural; -măsurile pentru protecţia şi conservarea speciilor de animale şi plante sălbatice periclitate, vulnerabile, endemice şi/sau rare, precum şi cele pentru protecţia formaţiunilor geomorfologice şi peisagistice de interes ecologic, ştiinţific, estetic, cultural-istoric şi de altă natură, a bunurilor naturale de interes speologic, paleontologic, geologic, antropologic şi a altor bunuri naturale cu valoare de patrimoniu natural, existente în perimetrele ariilor naturale protejate şi/sau în afara acestora; -responsabilităţile şi atribuţiile pentru punerea în aplicare a prevederilor prezentei ordonanţe de urgenţă.

Despre inspecţiile Garzii Nationale de Mediu în general

Garda Nationala de Mediu aplica liniile directoare din Recomandarea Parlamentului European si a Consiliului European cu privire la criterile minime pentru inspectiile de mediu (RMCEI). In cadrul Garzii Nationale de Mediu se efectueaza doua tipuri de inspectii: planificate si neplanificate. Inspectiile neplanificate sunt impartite astfel: pentru reglementare, pentru verificarea respectarii actelor de reglementare, sesizari, autosesizari, poluari accidentale, la obiective noi, cu alte autoritati, pentru verificarea modului de realizare a masurilor impuse anterior, tematice. Anual, Comisarul General al Garzii Nationale de Mediu aproba planul de inspectii pentru anul ce urmeaza. Obiectivele care urmeaza a fi controlate planificat sunt clasificate in baza criteriilor de risc si performanta in 4 categorii: obiective de tip A- se recomanda 3 inspectii pe an, obiective de tip Bse recomanda 2 inspectii pe an, obiective de tip C- se recomanda o inspectie pe an, obiective de tip D- se recomanda o inspectie la 2 ani. Inspectia planificata cuprinde urmatoarii pasi: Pregatirea inspectiei- se citeste dosarul de obiectiv, legislatia si alte informatii necesare inspectiei Inspectia in teren Redactarea actului de control- se scriu constatarile, se impun masuri in remedierii neconformitatilor constatate, se semneaza actul de catre echipa de comisari si de catre reprezentantul unitatii controlate Aplicarea sanctiuni- daca e cazul In timpul inspectiilor se utilizeaza urmatoarele formulare de catre comisari: Raport de Inspectie- pentru inspectiile planificate Nota de Constatare- pentru inspectiile neplanificate Proces Verbal de Constatare si Sanctionare a Contraventiei Sancţiunile aplicabile de Garda Nationala de Mediu in domeniul protectiei naturii Conform ORDONANŢEI DE URGENŢĂ nr. 57 din 20 iunie 2007, constituie infracţiune şi se pedepseşte cu închisoare de la 3 luni la 1 an sau cu amendă penală de la 30.000 lei la 60.000 lei săvârşirea următoarelor fapte: -scoaterea definitivă sau temporară din circuitul agricol ori silvic de terenuri de pe raza ariei naturale protejate, cu excepţia celor aflate în zonele de dezvoltare durabilă,

58

-scoaterea definitivă sau temporară din circuitul agricol ori silvic de terenuri de pe raza ariei naturale protejate fără acordul administratorului sau, după caz, al custodelui, -desfăşurarea de activităţi în perimetrele ariilor naturale protejate sau în vecinătatea acestora, ce pot să genereze un impact negativ semnificativ asupra speciilor sălbatice şi habitatelor naturale pentru care au fost desemnate, în lipsa actelor de reglementare specifice; -vânarea speciilor de păsări protejate în perioadele de reproducere şi creştere a puilor; -vânarea speciilor de păsări migratoare protejate în perioada lor de reproducere sau pe parcursul rutei de întoarcere spre zonele de cuibărit; -capturarea sau uciderea speciilor sălbatice cu mijloace nelegale Constatarea şi cercetarea infracţiunilor se fac din oficiu, de către organele de urmărire penală, în condiţiile prevăzute de Codul de procedură penală.

Conform OUG 195/2005 privind protectia mediului, constituie contraventii si se sanctioneaza cu amenda de la 5.000 lei (RON) la 10.000 lei (RON), pentru persoane fizice, si de la 30.000 lei (RON) la 60.000 lei (RON), pentru persoane juridice, încalcarea urmatoarelor prevederi legale: -obligatia persoanelor fizice si juridice de solicitare si obtinere a actelor de reglementare conform prevederilor legale, precum si a acordului de import/export si a autorizatiilor privind organismele modificate genetic, conform prevederilor legale, în termenele stabilite de autoritate; - obligatia autoritatilor publice locale de a nu schimba destinatia terenurilor amenajate ca spatii verzi si/sau prevazute ca atare în documentatiile de urbanism, de a nu reduce suprafetele acestora ori obligatia de a nu le stramuta -obligatiile autoritatilor administratiei publice locale privind adoptarea elementelor arhitecturale adecvate, optimizarea densitatii de locuire, concomitent cu mentinerea, întretinerea si dezvoltarea spatiilor verzi, a parcurilor, a aliniamentelor de arbori si a perdelelor de protectie stradala, a amenajamentelor peisagistice cu functie ecologica, estetica si recreativa; -obligatiile persoanelor fizice si juridice de a administra produse de protectie a plantelor cu mijloace aviatice numai cu avizul autoritatilor competente pentru protectia mediului, autoritatilor competente din domeniu sanitar si al comisiilor judetene de baza melifera si stuparit pastoral, potrivit reglementarilor în vigoare, dupa o prealabila înstiintare prin mass-media; -obligatiile persoanelor fizice si juridice de a aplica, în perioada înfloririi plantelor a caror polenizare se face prin insecte, numai acele tratamente cu produse de protectie a plantelor care sunt selective fata de insectele polenizatoare; -obligatiile persoanelor fizice si juridice de a nu folosi momeli periculoase în activitatile de pescuit si vânatoare, cu exceptia cazurilor special autorizate; -obligatiile persoanelor fizice si juridice de a efectua evaluarea adecvata la realizarea planurilor sau proiectelor care pot avea impact semnificativ asupra unei arii naturale protejate de interes comunitar. -obligatiile persoanelor fizice si juridice care gestioneaza suprafetele terestre si acvatice supuse unui regim de conservare ca habitate naturale sau pentru refacere ecologica, de a aplica masurile de conservare stabilite de autoritatea publica centrala pentru protectia mediului; -obligatia persoanelor fizice si juridice de a asigura conditii optime de viata animalelor salbatice tinute în captivitate legal, sub diferite forme; -obligatia persoanelor fizice si juridice de a nu exercita actiuni care sa duca la distrugerea habitatelor naturale, a florei si faunei salbatice de pe cuprinsul tarii; -desfasurarea de activitati de recoltare, capturare si/sau de achizitie si comercializare pe piata interna a plantelor si animalelor din flora si fauna salbatica, terestra si acvatica, sau a unor parti ori produse ale acestora, în stare vie, proaspata ori semiprelucrata, de persoane fizice sau juridice neautorizate de autoritatile publice teritoriale pentru protectia mediului;

59

Constituie infractiuni si se pedepsesc cu închisoare de la 3 luni la un an sau cu amenda penala de la 30.000 lei (RON) la 60.000 lei (RON) urmatoarele fapte, daca au fost de natura sa puna în pericol viata ori sanatatea umana, animala sau vegetala: -arderea miristilor, stufului, tufarisurilor si vegetatiei ierboase din ariile protejate si de pe terenurile supuse refacerii ecologice Constituie infractiuni si se pedepsesc cu închisoare de la 6 luni la 3 ani sau cu amenda penala de la 50.000 lei (RON) la 100.000 lei (RON) urmatoarele fapte, daca au fost de natura sa puna în pericol viata ori sanatatea umana, animala sau vegetala -folosirea de momeli periculoase si de mijloace electrice pentru omorârea animalelor salbatice si a pestilor, în scopul consumului sau al comercializarii -nerespectarea restrictiilor si a interdictiilor la vânat si pescuit ale unor specii protejate sau oprite temporar prin lege si în zonele cu regim de protectie integrala, potrivit reglementarilor specifice Constituie infractiuni si se pedepsesc cu închisoare de la 2 la 7 ani, urmatoarele fapte: - continuarea activitatii dupa dispunerea încetarii acesteia -refuzul controlului, la introducerea si scoaterea din tara a substantelor si preparatelor periculoase precum si introducerea în tara a culturilor de microorganisme, plante si animale vii din flora si fauna salbatica, fara acordul eliberat de autoritatea publica centrala pentru protectia mediului Constatarea si cercetarea infractiunilor se fac din oficiu de catre organele de urmarire penala, conform competentelor legale

3. Compararea caracteristicilor ţărilor participante

La compararea controalelor oficiale ar trebui să ia în considerare aspectele specifice naţionale. Cu această ocazie deiferenţele dintre cele două ţări pot fi grupate în trei categorii: 1. Structura administrativă a sistemului; 2. Diferenţa în ceea ce privesc competenţele celor două instituţii; 3. Diferenţele procedurale. Structura administrativă a sistemului: unitatea de bază al sistemului administrativ în ambele ţări este judeţul (Ungaria: 19 judeţe şi Budapesta capitală , România: 41 de judeţe şi Bucureşti capitală).In România controlul în domeniul protecţiei mediului, al gospodăririi apelor este realizat de instituţii independente faţă de cele de reglementare, controlul fiind asigurat de Garda Naţională de Mediu prin Comisariatele Regionale şi Comisariatele Judeţene, iar reglementarea prin Agenţia Naţională pentru Protecţia Mediului prin Agenţiile Regionale şi Agenţiile Judeţene, conform organigramei:

In Ungaria controlulul în cadrul protecţiei mediului, protecţiei naturii şi gopodăririi apelor este asigurat de servicii specializate in cadrul procesului de reglementare conform organigramei:

60

Inspectoratelor maghiare –conform celor de mai sus-au competenţă teritorială fie pe mai multe judeţe fie pe porţiuni din judeţe.Supravegherea acestor inspectorate se realizează prin Autoritatea Naţională pentru Protecţia Mediului, Protecţia Naturii şi Gospodăririi Apelor cu sediul în Budapesta. Diferenţele în ceea ce privesc competenţele celor două autorităţi : Ambele autorităţi efectuează control în domeniul protecţiei mediului, conservarea naturii şi gospodărirea apelor. Cu toate acestea, din cauza prevederilor legale, a responsabilităţilor şi competenţelor diferite, în ceea ce privesc controalele celor două autorităţi române şi maghiare, în anumite domenii, există diferenţe. Controalele în domeniul conservării naturii în Ungaria, în parte sunt asigurate de către inspectorate în parte de catre rangerii prcurilor naţionale printr-un serviciu specializat. Printre diferenţele constatate pot fi amintite şi cele în domeniul pescuitului, domeniu în care activitatea de control este asigurată în exclusivitate de o autoritate naţională pentru pescuit precum şi ăn domeniul vânătorii unde controlul este deasemenea asigurat exclusiv de o autoritate naţională. Diferenţele procedurale şi de procedură: la baza acestor diferenţe stau reglementările juridice diferite. Ca o primă diferenţă observată cu ocazia efectuării controalelor în teren este aceea că, în România comisarul are posibilitatea legal prevăzută de a încheia controlul în teren inclusiv poate aplica sancţiuni contravenţionale, constatându-se astfel diferenţe majore şi în modul în care se realizează atât încadrarea juridică a faptei cât şi procedurile juridice ulterioare.

Etapele controlului ( punctul a.România, punctul b. Ungaria)

I. Verificarea datelor de identificare ale firmei, certificatul de înregistrare fiscală, activitatea firmei conform codului CAEN: a. - Certificatul de înregistrare la Registrul Comerţului pentru activitatea desfăşurată, certificat de înscriere menţiuni şi certificatul constatator, pentru punctul de lucru. Desfăşurarea oricărei activităţi cu nerespectarea Legii nr. 359/2004 cu modificările şi completările ulterioare, constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă de la 1.000 lei la 10.000 lei, conform Legii nr. 359/2004, art. 41, alin (1) şi (2) Certificat constatator pentru punctul de lucru sau sediul secundar, atunci cand sediul social al societatii nu coincide cu acesta desfasurarea oricarei activitati cu nerespectarea Legii nr. 359/2004 cu modificarile si completarile ulterioare, constituie contraventie si se sanctioneaza cu amenda contraventionala conform Legii nr. 359/2004. b.Nu intră în competenţa inspectoratului verificarea certificatului de înregistrare conform codurilor CAEN . Deşi Inspectoratul, are acces nelimitat la baza de date a registrului de comerţului, în timpul inspecţiei sunt verificate: numele companiei, adresa sediului social,date administratorului. II. Solicitarea - Registrului unic de control a. Lipsa Registrului unic de control constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă de la 500 lei la 1.000 lei, neprezentarea acestuia constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă de la 1.000 lei la 2.000 lei, conform Legii nr. 252/2003 privind registrul unic de control, art. 8, alin (1) pct.a) şi b). b. In Ungaria nu există un asemenea registru şi nici obligativitatea deţinerii unui asemenea registru. III. Documente privind evidenţa gestiunii deşeurilor.

61

a. Să ţină evidenţa gestiunii deseurilor, conform HG nr. 856/2002; absenţa acesteia, înscrierea de date incorecte, neutilizarea codurilor deşeurilor prevăzute în Anexa nr. 2 din HG nr. 856/2002, precum şi netransmiterea evidenţei gestiunii deşeurilor autorităţilor publice teritoriale de protecţia mediului la solicitarea acestora, constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă contravenţională, conform HG nr. 856/2002; Să transporte şi să elimine deşeurile cu asigurarea măsurilor de protecţie a sănătăţii populaţiei şi mediului; nerespectarea acestei prevederi constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă contravenţională, conform OUG nr 78/2000 cu modificările şi completările ulterioare; Să aiba o evidenţă strictă a producerii, transportului, valorificării şi eliminării deşeurilor nepericuloase; nerespectarea acesteia constituie contraventie si se sancţionează cu amendă contravenţională, conform OUG nr 78/2000 cu modificările şi completările ulterioare; Transportul deşeurilor se realizează numai către operatorii economici care deţin autorizaţie de mediu, conform legislaţiei în vigoare, pentru activităţile de colectare/stocare temporară/tratare/valorificare/ eliminare; nerespectarea acesteia constituie contravenţie şi se sancţioneaza conform HG 1061/2008, art. 25, alin. (2), lit.a. b.Managementul deşeurilor se realizează în conformitate cu Legea nr. XLIII-2000, art. 13 alin. (1) - (2) prin care producătorul, deţinătorul activităţilor care au drept rezultat generarea de deşeuri sunt obligaţi să ocupe de colectarea.Recilclarea sau eliminarea acestora este obligaţa generatorului în cndiţiile legal prevăzute. IV. Colaborarea părţilor în timpul controlului. a. Legitimarea agentului economic la solicitarea expresa a personalului de inspectie si control prevazut in OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, nerespectarea acesteia constituie contraventie si se sanctioneaza cu amenda de la 3.000 lei la 6.000 lei pentru persoane fizice si de la 25.000 lei la 50.000 lei pentru persoane juridice, conform OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art. 96, alin (1) pct.23; Agentului economic are obligaţia de a asista persoanele imputernicite cu activitati de verificare, inspectie si control; nerespectarea acesteia constituie contraventie si se sanctioneaza cu amenda de la 7.500 lei la 15.000 lei pentru persoane fizice si de la 50.000 lei la 100.000 lei pentru persoane juridice, conform OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art. 96, alin (3) pct.5; Agentului economic are obligaţia de a facilita verificarea, inspectia si controlul activitatilor ai caror titulari sunt; nerespectarea acesteia constituie contraventie si se sanctioneaza cu amenda de la 7.500 lei la 15.000 lei pentru persoane fizice si de la 50.000 lei la 100.000 lei pentru persoane juridice, conform OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art. 96, alin (3) pct.7; b. A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között i. az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, az ügyféltől vagy képviselőjétől. Továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet, mintát vehet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A hatóság a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. ii. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint fenti kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000

62

forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint. V.Conformarea la actele de reglementare: a.Respectarea prevederilor din actele de reglementare; nerespectarea acestora constituie contraventie si se sanctioneaza cu amenda de la 7.500 lei la 15.000 lei pentru persoane fizice si de la 50.000 lei la 100.000 lei pentru persoane juridice, conform OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art. 96, alin (3) pct.1; b.Az ellenőrzés során Felügyelőség ellenőrzi, hogy az ügyfél időben és teljes egészében teljesítette a vele szemben engedélyben előírt kötelezettségeket, vagy más hatósági eljárásbab előírt intézkedéseket. Ennek megsértése esetén vagy az érintett anyagi jogi jogszabály szerinti pl.: hulladékgazdálkodási, vízvédelmi, zajvédelmi bírság megállapítására kerül sor, vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint a kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint. VI. Desfăşurarea activităţilor înafara cadrului legal: a. Continuarea activitatii dupa suspendarea autorizatiei de mediu constituie infractiune (inchisoare sau amenda penala) conform OUG nr.195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art.98, alin.(2), pct. 6; Continuarea activitatii dupa dispunerea incetarii acesteia constituie infractiune (inchisoare sau amenda penala) conform OUG nr. 195/2005 cu modificarile si completarile ulterioare, art. 98, alin.(4), pct. 1; b. A hatóság engedély nélküli, vagy hatósági határozat alapján tiltott tevékenységet észlel: i. Amennyiben az ügyfél tevékenységét engedély nélkül végzi, úgy a Felügyelőség a tevékenység jellegétől függően hulladékgazdálkodási, levegővédelmi, természetvédelmi bírság vagy IPPC bírság megfizetésére kötelezi a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 49. §, levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 34. §, a természet védelméről szóló 1996. LIII. törvény 80. §; 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 26. § alapján. ii. Amennyiben az ügyfél tevékenységét a hatósági tiltó határozat ellenére végzi, úgy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény 61. § (1) bekezdése szerint fenti kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye az ügyféllel szemben. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 5.000 forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500.000 forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig 1.000.000 forint.

63

4 Propunere pentru promovarea unui ghid de procedură armonizată Ţinând cont de diferenţele structurale şi de legislaţie existente intre cele două părţi, armonizarea procedurilor utilizate poate fi realizată în domeniul tehnicii de efectuare al activităţii de inspecţie. Plecând de la această idee de bază prezentăm următoarea propunere pentru desfăşurarea în practică a procedurii. Am împărţit procesul de inspecţie efectuat de autoritate în următoarele faze: 1/ faza de pregătire – alegerea subiectului inspecţiei şi pregătirea pentru efectuarea inspecţiei concrete 2/ faza de inspecţie – activitatea concretă, desfăşurată pe teren, la faţa locului, 3/ faza de finisare – efectuarea măsurilor necesare urmare constatărilor inspecţiilor, de exemplu la aplicare de sancţiuni, la formularea obligaţiilor, 4/ faza de verificare – verificarea rezultatelor inspecţiei anterioare, 5/ faza de colaborare internaţională – prin completarea sarcinilor prevăzute anterior. 1/ Faza de pregătire 1 Chiar la eliberarea avizelor se impune stabilirea de termene şi întroducerea acestora în baza de date. Asemenea termene pot să se refere la data de declaraţie al sporului de natalitate, la data realizării unor modificări de tehnologie necesare la unitatea de creştere sau ale unor condiţii de ingrijire ale animalelor. Înregistrarea termenelor stabilite la avizare este necesară ca beneficiarul să nu poate omite indeplinirea obligaţiilor. 2/ La începutul anului se propune intocmirea unei liste ale inspecţiilor prevăzute, programate. Legat de speciile aflate sub incidenţa ocrotirii naturii, se efectuiează analiză de risc, studiind care sunt acelea activităţi ce pot periclita valorile naturale. Astfel de factori de risc pot fi: existenţa pe teritoriile protejate sau pe aria Natura 2000 unor baze de producţie IPPC şi unităţi ce periclitează mediul înconjurător, unităţi industriale şi unităţi de prestări de servicii emitente de mari cantităţi de deşeuri aflate pe teritorii protejate, existenţa unor firme sau persoane particulare amendate anterior pentru contravenţii, unităţi de producţie reclamate în mod repetat, firme afectate de unele modificări legislative (de exemplu schimbarea exigenţei în domeniul tehnologiei utilizate la depozitele de gunoi de grajd), firme ce devin interesante urmare unor date statistice ori sesizări. Crescătorii de animale de companie, magazinele de comercializarea animalelor mici, circurile, vânătorii cu şoimii, grădinile zoologice aproape întotdeauna dispun de specii de animale ocrotite ori aflate sub incidenţa convenţiei CITES, deci merită să fie tratate cu maximă atenţie. Se propune ca asemenea inspecţii să fie prevăzute şi să fie trecute pe listă şi din rândul celor care activează în habitatele speciilor cu prioritate la ocrotire (de exemplu păsărire răpitoare rare), adică agricultorii, deasemenea şi în rândul firmelor care dispun de factori ce periclitează aceste specii (datorită pericolului de electrocutare, în rândul unităţilor de distribuţia curentului electric care gestionează reţele de conducte electrice), la cei care organizează acţiuni de vânătoare, activităţi sportive sau alte asemenea manifestări de mai mare anvergură. 3/ Să se străduiască spre a întocmi plan de inspecţie în care deplasările pe teren să nu acopere în totalitate programul de lucru al colegilor! Întotdeauna se vor ivi unele locaţiuni „problematice” unde rezolvarea lucărilor de finisaj se pot întârzia. Trebuie să se păstreze timp pentru inspecţia unor unităţi ce devin interesante în urma informaţiilor din sesizările neaşteptate. Se propune păstrarea pentru indeplinirea sarcinilor neaşteptate cca 30% din programul de lucru. 4/ Paginile de internet cu anunţuri publicitare şi ziarele publicitare pot oferi oricând posibilităţi, de exemplu pentru regăsirea unor specii ţinute ilegal, cum ar fi broaşte ţestoase, şerpi, păsări împănate, fildeş, produse farmateutice chinezeşti. Deasemenea şi contactul cu populaţia locală şi cu organizaţiile civile poate să ofere informaţii interesante în unele zone mai puţin cunoscute de

64

inspectori. Se evidenţiază drept sursă importantă de informaţii şi contactul intens cu agenţii de ocrotirea naturii şi cu rangeri, fiindcă ei sunt prezenţi permanent în zonele ocrotite. 5/ Înainte de fiecare inspecţie în parte se impune o pregătire amănunţită referitor la unitatea respectivă, asupra activităţii desfăşurate, datele şi caracteristicile de bază. În acest scop se poate apela la literatura de specialitate (cărţi, manuale, informaţii de pe internet, reviste de specialitate) şi la arhiva autorităţii. 6/ Se impune trecerea în revistă şi compararea avizelor eliberate anterior. Înainte de toate se propune căutarea şi confruntarea datelor caracteristice ale firmei, întocmirea listei obiectelor/proceselor (de exemplu depozit de deşeuri, lista speciilor de animale ţinute şi valoarea acestora). În baza avizelor şi ale dispoziţiilor legale în vigoare, referitor la activitatea desfăşurată la unitatea respectivă vor fi confruntate termenele stabilite şi indeplinirea sarcinilor legate de acestea. 7/ Aspecte juridice directe ale pregătirii: se hotăreşte dacă părţii interesate se trimite citaţie ori invitaţie, ori se va trece la inspecţie inopinată? Adică: dacă se impune cu necesitate prezenţa celui care dispune de aviz/desfăşoară activitate pe bază de aviz? Poate că este necesară prezenţa proprietarului de exemplu dacă se doreşte întrarea într-o unitate închisă, ori la o persoană particulară. Dacă există suspiciunea întemeiată că cineva desfăşoară activitate ilegală (de exemplu ţine fără aviz exemplar din specie de animal ocrotit) şi există presupunerea temeinică potrivit căreia pe timpul inspecţiei corpul delict va fi ascuns, se impune inspecţie inopinată. 8/ În cazul efectuării inspecţiei inopinate se ia în calcul posibilitatea că nu se poate intra în locuinţa persoanei particulare sau pe teritoriul unităţii. 9/ Se va decide anterior dacă este nevoie, datorită cunoştiinţelor de specialitate, de participarea la inspecţie a poliţiei sau ale altei autorităţi competente (lista acestora poate fi anexată). Ar fi indicat desemnare persoanei de contact care poate fi accesibilă în caz de nevoie. 10/ Înainte de efectuarea inspecţiei se va întocmi lista mijloacelor necesare pentru a putea colecta datele necesare, şi anume: mijloace speciale pentru prelevări de probe, aparatură de laborator, aparat pentru identificare microchip, ori altele asemănătoare? De exemplu, cum vor fi verificate numerele de pe inelele închise ori cum vor fi citite codurile microchipelor de la exemplarele speciilor de animale ţinute? Vom proceda la înţărcuirea animalelor, dar cum şi în ce fel? În caz de nevoie se va apela la mijloace pentru înţărcuire şi la asigurarea mijloacelor de transport. În cazul inspecţiei unor animale periculoase este nevoie de utilizarea unor mijloace de protecţie (de exemplu mănuşi de protecţie). 11/ Dacă sunt condiţii, inspecţia să fie sprijinită cu hărţi detailate. Harta ajută nu numai la regăsirea unităţii, dar inlesneşte compararea la faţa locului a situaţiei din aviz cu condiţiile reale existente pe teren. Urmărirea modificărilor poate fi efectuată prin listarea aerofotogramelor (de exemplu după Google Earth). 12/ Dacă se dispune de GPS şi aparat de fotografiat? Dacă memoria aparatului are poziţii libere iar acumulatorul este încărcat? Aceste lucruri, aparent triviale pot contribui la eşecul unei acţiuni de inspecţie! 13/ Dacă este necesară utilizare ghidurilor de identificare? La apariţia căror animale se poate aştepta la unitatea respectivă? 14/ Ungaria: în caz de nevoie se impune listarea speciilor care figurează în registrul CITES. 15/ Se propune verificarea existenţei în România a mandatului şi a legitimaţiei; în Ungaria a legitimaţiei oficiale. 16/ În vederea efectuării inspecţiei se asigură prezenţa cel puţin a 2 persoane! 17/ Se verifică dacă se dispune de lista experţilor biologi pentru a cazul când colegul care efectuiază inspecţia găseşte lot de animale care depăşeşte cunoştiinţele sale despre speciile întâlnite.

65

II Procese desfăşurate la faţa locului 1/ La începutul inspecţiei persoana care execută inspecţia se legitimează şi declară că a venit în scopul efectuării inspecţiei de protecţia mediului/ocrotirea naturii. Deasemenea comunică clientului condiţiile legale ale derulării procesului: i se comunică desfăşurarea probabliă a inspecţiei programate, drepturile clientului, încheierea de proces verbal şi faptul că acesta este act public. Dacă este necesar cu acest prilej are loc legitimarea clientului, identificarea datelor personale. 2/ Potrivit programului stabilit anterior are loc verificarea la faţa locului al unităţii, ce poate să fie totală ori parţială. Dacă se dispune de listă referitor la obiecte/procese/exemplare de animale supuse inspecţiei, se procedează la inspectarea lor în parte. Se propune ca în cursul efectuării inspecţiei efectuieze luare de notiţe, chiar şi referitor la aspecte ce sunt considerate legal corespunzătoare. 3/ Documentare. În cursul desfăşurării inspecţiei se impune executare de fotografii, eventual şi inregistrări video. Toate aceste inregistrări pot fi folosite ulterior, în cursul desfăşurării acţiunii de inspecţie drept probe. 4/ În cursul desfăşurării acţiunii de inspecţie pot fi solicitate de la client date complementare, registre (de exemplu registru de reproducţie, registrul animalelor proprii, adeverinţe de transportul deşeurilor, etc.). 5/ La înregistrarea datelor în caz de nevoie se poate apela la utilizarea GPS-ului ori a hărţii. În cazul prejudicierii mediului de trai al speciei ocrotite, în vederea delimitării suprafeţei afectate, în afară de stabilirea traiectoriei determinată cu GPS („tracklog”), va fi necesară şi stabilirea vârfurilor, întrucât coodonatele pot fi prinse cel mai precis în procesul verbal. Dacă se face un tracklog file, atunci acest fapt trebuie să fie menţionat în proces verbal. 6/ În cazul când cunoştiinţele persoanei care reprezintă autorităţile nu sunt suficiente pentru cuprinderea intregii game ale inspecţiei (de exemplu un lot intreg de animale exotice), atunci se poate apela la experţi. În acest caz expertul poate să-şi exprime părerea într-o expertiză scrisă adhoc, anexată la proces verbal, ori poate să se pronunţe despre faptele constatate sub formă de declaraţie cuprinsă în proces verbal. 7/ Colaborare în formă de expertiză poate fi considerată deasemenea prelevare de probe efectuată de un laborator de specialitate abilitat. Asemenea acţiune poate să aibă loc în cazul depistării unei poluări de mediu ce afectează o arie aflată sub ocrotire, dar poate fi vorba eventual şi de prelevări de probe pentru determinare DNS (sânge, păr, pene, dejecţie, etc.), atunci când apar dubii în legătură cu provenienţa animalelor ocrotite aflate în crescătorii. 8/ Întocmirea documentaţiei finale, adică procesul verbal sau notă. Procesul verbal va trebui să cuprindă următoarele: 1 denumirea autorităţii care a efectuat inspecţia, accesibilitate, 2 datele de identificare a celor prezenţi la faţa locului, calitatea prezenţei lor drept clienţi (expert, martor, persoană inspectată, autor sesizare, reprezentant firmă, etc.), 3 data şi locul exact al desfăşurării inspecţiei, 4 scopul inspecţiei, 5 prezentarea faptelor constatate – într-o formă ce permite ca în viitor aceste constatări să pot fi folosite drept probe în procedura de amendare în cazul unor eventuale activităţi ilegale (să figureze denumirea speciei, număr de exemplare, cod numeric pe inel închis ori pe microchip, extinderea teritoriului inspectat exprimat în metrii pătraţi cu coordonatele vârfurilor, descrierea activităţii desfăşurate cu utilizarea expresiilor folosite în legislaţia referitoare, etc.), 6 referire la documentaţia executată (fotografii, inregistrări video, măsurători GPS), 7 lista obiectelor şi ale documentelor reţinute/sechestrate, şi în caz de nevoie descrierea în vederea identificării lor, 8 rezumatul constatărilor inspecţiei, 9 dacă este necesar, citarea clientului la sediul autorităţii,

66

10 în cazuri ce impun adoptare imediată de măsuri precizarea obligaţiilor în documentul final, 11 stabilire de termene, 12 în cazul adoptării măsurii de prohibiţie precizarea activităţii la care se referă, 13 în România: comunicarea sumei amenzii, alte precizări legate de achitare. 9/ Autentificarea documentului final (semnături). În cazul refuzului de a semna, se foloseşte de martori oficiali. Vor fi aplicate semnături pe fiecare pagină a procesului verbal. 10/ Predarea unui exemplar al procesului verbal clientului (ori în procesul verbal se precizează faptul că autoritatea îi va transmite prin poştă procesul verbal). III Lucrări de finisaj 1/ La terminarea acţiunii de inspecţie se trece la evaluarea juridică şi de specialitate ale celor constatate, în caz de nevoie cu participarea şi ale altor specialişti (de exemplu jurişti). 2/ Se trece la achiziţionarea probelor complementare (de exemplu se aşteaptă rezultatele analizelor de laborator). 3/ În cazul constatării de încălcarea legii se trece la derularea procedurii de sancţionare: amendă sau obligare de remediere. 4/ În Ungaria: în cazul constatării că legea a fost încălcată se ia decizie referitor la mărimea cheltuielilor aferente procedurii de inspecţie desfăşurate (se insumează cheltuielile calculate după numărul de ore folosite de experţi pentru inspecţie şi la desfăşurarea procedurii, înmulţit cu tariful pe oră, cheltuielile analizelor de laborator, cheltuielile deplasărilor, etc.), iar firma sau persoana inspectată va fi obligată să achite această sumă. 5/ Comunicarea deciziei adoptate de autoritate, dacă nu a avut loc la faţa locului. 6/ Se propune înregistrarea constatărilor deosebit de interesante în vederea utilizării lor la viitoarele inspecţii. 7/ În România: întroducerea datelor în baza centrală de date. În Ungaria: întroducerea în sistemul de date administrative (HNYR), informarea parchetului, în cazul unor evenimente deosebite informarea ministerului. IV Verificare 1/ În cazul când rezultatul inspecţiei conţine repercursiuni ulterioare (de exemplu s-a stabilit obligaţie cu termen de executare), documentul rezultat poate fi depus în arhivă doar cu precizarea termenului. În caz contrar se poate întâmpla că persoana/firma inspectată să omite indeplinirea obligaţiei şi la autoritate acest lucru rămâne neobservat. 2/ Se verifică achitarea amenzii, în caz contrar se iau măsuri pentru percepţia sumei. 3/ Constatările inspecţiei vor fi comunicate autorităţilor, organelor sau unităţilor care au colaborat la emiterea avizului (în Ungaria). 4/ Urmare constatărilor se propune revizuirea periodică a listei de inspecţii, ţinând cont de apariţia unor activităţi cu risc ridicat. V Colaborare internaţională Acest ghid, întocmit urmare constatărilor inspecţiilor efectuate atât pe teritoriul român, cât şi pe cel ungar, poate fi folosit şi în activitatea de inspecţie interne, desfăşurate pe teritoriul propriu. În vederea îmbunătăţirii eficienţei muncii desfăşurate, alăturat prezentăm următoarele propuneri referitor la colaborarea transfrontalieră:

67

1/ Autorităţile administrative din acelaş domeniu din ţările membre ale uniunii să se informeze reciproc în legătură cu modificările intervenite în lista speciilor ocrotite, deasemenea despre schimbările operate în practica inspecţiilor (de exemplu: cadru juridic). 2/ Transmiterea programelor de inspecţie poate să fie de ajutor în zona transfrontalieră pentru depistarea persoanelor şi firmelor care desfăşoară activitate riscantă pentru speciile ocrotite. 3/ În funcţie de posibilităţi financiare şi organizatorice se propune organizarea anuală de întâlniri. 4/ În lipsa celor menţionate anterior se propune elaborarea şi funcţionare unui site şi listă de e-mail comun. Pe o suprafaţă bine distinctă a acestui site pot fi prezentate rezultatele inspecţiilor şi ale altor activităţi desfăşurate în comun. 5/ Se propune transmiterea de informaţii în cazul apariţiei unor cazuri interesante. 6/ Se impune crearea unui sistem de informare interconectat pentru situaţii extraordinare. 7/ Transmiterea reciprocă ale adreselor autorităţilor (cu scurtă precizare ale competenţelor). 8/ Desemnarea unor persoane de contact în vederea coordonării activităţilor desfăşurate de cele două părţi, de exemplu la apariţia poluărilor. Colaborarea părţilor în timpul inspecţiei b Cu ocazia desfăşurării inspecţiei la faţa locului persoana care efectuiază inspecţia, în cadrul executării competenţei i are dreptul de a intra pe teritoriul, în interiorul construcţiei şi ale altor obiective, in vederea consultării oricărui înscris, certificat oficial, adeverinţă, aviz, obiect sau proces de producţie referitor la obiectul inspecţiei, aflate în posesia clientului ori al reprezentantului acestuia. Deasemenea este indreptăţit să solicite date şi informaţii de la orice altă persoană prezentă la faţa locului, poate solicita declaraţie de la client, poate să execute fotografii şi înregistrări video şi sonore despre locaţiune, obiecte, procese inspectate, poate preleva probe, deasemenea poate să efectueze şi alte proceduri de probaţiune. În cursul desfăşurării inspecţiei la faţa locului autoritatea are dreptul, ca printr-o decizie să dispună sechestrarea documentelor şi ale altor probe obiective importante pentru elucidarea stării de fapt. Clientul are dreptul de a consulta documentele sechestrate de la el, are dreptul ca la cerere autoritatea să-i elibereze copii contra cost. ii În conformitate cu dispoziţiile articolului 61 alineatul (1) din Legea referitoare la regulile generale ale procedurii administrative oficiale şi ale prestărilor de servicii din anul 2004, încălcarea din culpă ale acestei prevederi legale clientul poate fi pedepsit cu aplicare de amendă procedurală. Suma minimă a aceastei amenzi procedurale administrative este de fiecare dată 5.000 Forinţi, cea maximă pentru persoană fizică este 500.000 Forinţi, iar pentru persoană juridică ori pentru organizaţie fără personalitate juridică acesta se ridică la suma de 1.000.000 Forinţi. V Conformarea la actele de reglementare b În cursul desfăşurării inspecţiei Inspectoratul controlează dacă clientul a indeplinit la termen şi în totalitate obligaţiile prevăzute în aviz, ori dacă s-a conformat măsurilor luate în alte proceduri administrative împotriva sa. În cazul încălcării acesteia are loc aplicarea unei amenzi conform legii materiale respective – de exemplu poate fi vorba de amendă de gospodărirea deşeurilor, de protecţia apelor, de protecţia fonică – ori pentru încălcarea din culpă ale obligaţiilor, în conformitate cu dispoziţiile articolului 61 alineatul (1) din Legea referitoare la regulile generale ale procedurii administrative oficiale şi ale prestărilor de servicii din anul 2004, poate fi aplicată impotriva clientului amendă de procedură administrativă. Suma minimă a acestei amenzi procedurale administrative este de fiecare dată 5.000 Forinţi, cea maximă pentru persoană fizică este 500.000 Forinţi, iar pentru persoană juridică ori pentru organizaţie fără personalitate juridică acesta se ridică la suma de 1.000.000 Forinţi. VI Desfăşurarea activităţii în afara cadrului legal

68

b Autoritatea constată activitate fără aviz ori activitate interzisă conform deciziei autorităţii administrative; i În cazul când clientul desfăşoare activitate fără aviz, atunci Inspectoratul, în funcţie de caracterul activităţii, poate aplica amendă de gospodărirea deşeurilor, de protecţia calităţii aerului, de ocrotirea naturii ori amendă IPPC, conform articolului 49 al Legii nr. XLIII din anul 2000 referitor la gospodărirea deşeurilor, respectiv al articolului 34 al Ordinului de Guvern nr. 306/2010 (XII.23) referitor la protecţia calităţii aerului, ori al articolului 80 al Legii nr. LIII din anul 1996 împreună cu articolul 26 al Ordinului de Guvern nr. 314/2005 (XII.25) referitor la ocrotirea naturii. ii În cazul dacă clientul desfăşoară activitatea contrar deciziei de interzicere al autorităţii administrative, în conformitate cu dispoziţiile articolului 61 alineatul (1) din Legea referitoare la regulile generale ale procedurii administrative oficiale şi ale prestărilor de servicii din anul 2004, poate fi aplicată impotriva clientului amendă de procedură administrativă. Suma minimă a aceastei amenzi procedurale administrative este de fiecare dată 5.000 Forinţi, cea maximă pentru persoană fizică este 500.000 Forinţi, iar pentru persoană juridică ori pentru organizaţie fără personalitate juridică acesta se ridică la suma de 1.000.000 Forinţi.

69

70