P esten vasárnapon május 3 k*" 1830. M e g je len t á r s á v a l e g y ü t t h e te n k é n t k é t s z e r v a s á r n a p é s c ső t ő ri ük ön. F é l é v i d í jj á h e ly b e n k é p ekkel 5 í t . b o r i t é k t a l a n u l ; p o s tá n (i ft. p e n g ő b e n . B u d a p e s tie k é v n e g y e d e n k é n t is v á lt h a tn a k p é ld á n y t. A f o ly ó ir a tn a k e g y e s s z á m a , v a g y k é p e 12 k r . p . p .
ELB ESZÉLÉS.
s x i n é s x n ö. ( F o ly ta tá s t
s vege.J
,S ig n o ra ! — kczdc a’ veres hajós udvarias hangon — kegyed megenged a" vak m erő n ek , ki nem nyughaték , míg a’ signora kellemdús szavait nem h a llá ; m ert ez volt az ok gyönyörű A ngiolina, mellytől indíttatva követem kegyedet szüntelen, mint árnyék a’ tes te t, mignein párszavat intézve hozzám hílhelyezc e ’ földi lét boldog ságán. — E k k o r távozóm , \s bár kegyed könnyűden lebegett-el a’ fresco notturno számtalan gondolái között szemeim e lő l, de szivem ben örök képe m aradt ez a lk a tn a k , örök viszhangja ama szavaknak , "s azt k itö rle n i, ezt eln ém itn i, higyjc k e g y e d , csak a" halálnak van hatalm a.6 E ’ szavakat növekedő hévvel mondá a’ veres hajós , "s vége felé mintegy önkéntelen tódult az érzem ények á rja nyelvére. Ő kim ondá, visszavonhatlanul fejezé-ki a’ szivén uralgó szenvedélyt. A ngiolina zavnrtt lö n ; szivét Girolamo b irá ; ez iránt borzal mat érze. „Ö n hizelg u r a m , szavai6 6 ’s lángba borultak a rc z a i; szava elakadt. ,Ncm Angiolina , n e m ; úgy áldjon az é g , mint szavaim ig a za k , vagy hízelgők.6 „Ő rvendek — kezdd ism ét a’ színésznő — e’ szerencse66 — — folytaid , de ismét elakadt. ,Ördög és p o k o l! ez m ár sátáni árm ány !6 — mormogd dühösen Rinaldo, az éket meg pillantva az asztalon. „Ö n zavartnak látszik66 — segélé-ki magát Angiolina. „Nem signora , n e m ; csak ezen ék et vizsgálom ; higyjc k e g y e d , nekem fő szenvedélyem az illy ékek g y ű jtése— felelt R inaldo, ’s álnokul futott-ál tárg y ára. — lm egy p éldány; e" tő rt is most szerzém gyűjtem ényem be; hogy" tetszik kegyednek ?6 „Igen jó l — felelt a’ hölgy — ez valóban rem ek m ű; nem kis érdeket nyerem! ezzel önnek gyűjtem énye.66
Jelzet: 252. D e brece n i E gye tem E gye tem i é s N e m ze ti K önyvtár
284 ,Legnagyobbat a k k o r , ha ön nem voti-mcg tőlem c’, csekélysé get ; ezt elfogadva mind hálám at növeszthetem , mind azon édes ér zelmek öszvegét, m clly szivemben kegyedért lángol. — U gy-e sig n o ra, kegyed nem veti-ineg ?6 — fejezé-be édes nyájasságot hazudó vész jó s hangon beszédét. Angiolina elm éjét G irolam o, a’ tő r tág é rte lm e , e’ férfiú rémletes a la k ja , a ’ veres hajósról szállongó h irek pillanat alatt elfogla lók ; — határoznia kellett. „ N e m , valóban n e m azt nem is tehetném — én csak szí nésznő v a g y o k !“ — E zeket rebegé h irte le n , de akadozva. , ’S én a ’ veres hajós! — volt a’ rögtöni felelet. — D e hagy ju k ezt ; — fo ly ta tó — elfogadja kegyed ?6 „ E l!“ — ez volt Angiolina reszketeg hangjából kivehető. ,Enged-e még nekem signora egy kérelm et ?6 „S z ó lljo n ; ha hatalmamban v a n , teljesítem ." Rinaldo ajkaihoz ragadó a ’ hölgy k e z é t; egy gyűrű csillámlék azon, az ékhez tartozó. Rinaldo gyön g éd en , de keljében forrongva toló viszsza a’ kezet. ,H asználja kegyed e’ tő rt mai fellép tén él, tegyen ezzel boldog gá — A n g io lin a! — kegyed hallgat? — rem élhetek?‘ A n giolinának, ha az olasz boszut kikerülni akaró , lehetlen vala megtagadni e’ kérelm et. „L eg y en ön bizonyos" — feleié nyugtatólag. ,A ’ viszontlátásig tehát a" színházban6 — k iálta Rinaldo hévvel, ’s öröm teljesen hagyá-el a’ szobát. Ez alatt estvéledék. — A" la Fenice szinház terén élénkebben kezde mozogni a’ velenezei népség. D ivatos öltönyű if ja k , piperés hölgyek páronként szállongának a’ kövezeten , ’s a ’ csarnokba lépve újaknak adónak helyet. A ngiolina először játszó ma Giulia szerep ét, ’s Angiolinát VeIencze istenité. A ’ páholyok sorát eredeti változékonysággal öltözött m indkét nemű néző csoport tölté-be. B alról egy páholyban egyedül ült Rinaldo , jobbról vele szem be Girolamo. A függöny felgördült. — Érdektelenek) valónak az első . je le n e te k , m ert Angiolina m ég nem lépett-fel. M egjelent végre az óhajtva v á rtt; szűnni nem tudott taps fo gadó , ’s ezer színű papírok röpültek fe lé je , v e rse k k e l, mellyek a’ fényözönben tízszeres szivárványt képezének. M inden m egszűnt; hallani akarók ő t : de k ét szemközti! pá holyból k ét köszöni röpült alá , ’s] a ’ taps ú jra kezdődék.
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
285 Rinaldo dühöngő; G irolamo a’ m ásik koszorú vetőjében a’ ve res hajó sra ism ert. Angiolina rem ekelt. A ’ negyedik felvonásban inenyekzői ruhában jelenék-m eg. Minden néző gazdag nyak -ék ét b áin u lá; — jobbról az előbbi pá holyból ism ét egy koszorú röpült a lá ; Angiolina megcsókolá a z t, ’s egyik rózsáját keblére tiizé. Rinaldo nem b irt dühével. Angiolina soha jobban nem játszék . — Midőn e’ helyre é r t : De h á t h a nem h a t majd e ’ z a g y v a lé k ? ’S erővel a ’ g r ó f nőjévé teendőek ? N e m , nem! megóvand ez !
egy tő rt v illo g tato tt, ’s balról egy páholyból uj koszorút kapott. Lbből k itépe egy ró z sá t, de csak kezébe vévé azt. Rinaldo kéjm ám orban m erengve függeszté reá tekintetét. A já té k vége k ö z e lg e tt; Angiolina a ’ végjelenetben ön magát haladá-meg. E ’ szavakat: H a m ar t e h á t — o drá g a tőr ! Ne uj h ü v e ly !
olly elhaló hangon m o n d á, hogy féltették a’ drága művésznő életét tisztelői; olly h atárzo ttan su jtá a ’ t ő r t , hogy a’ nép A ngiolinán, nem Giulián könyezett. Velencze e’ napon a’ művészet ünnepét iilé ; olly fényözönnel, melly m agát a ’ napot is elhom ályositná, voltak világítva az utszák és csa to rn á k , m ellyeken végig az olasz nép ezrei kisérék a ’ ma gasztal tt színésznőt. Dicső volt e’ látvány a’ m űvészet-kedvelőnek ’s meglepő. Angiolina ez ünnepély közepette egyet k eresett c s a k , ez G iro lamo v o lt; de csak egy akadt szüntelen szemei e lé b e , ’s ez Rinal do volt. A ’ művésznő lakához é rt a’ diszmenet. — B üszke v o lt, ki öl tönyéhez é rh e te , ’s irig y elteiéit. Gondolájából kisegítői senki sem m eré ő t ; annyi volt e z , m int bizonyos h a lá l; m ert ezrek esküvő nek az ellen b o sziít, m int olly e lle n , ki boldogabb náluk. Egy ifjú evezett e lő r e , ’s k arján ál em elé-ki a’ h ö lg y e t, és bi zalmasan vezeté-fel a’ lépcsőkén. O t senki sem ism e ré , csak A n giolina: m ert Girolamo volt. Éjfélig viszhangzának m ég Velencze szigetjei a’ színésznő dia dal innepe zajától. E k k o r a’ nép eloszlék. Angiolinától is kilépe az őt vezető ifjú , ’s egyszerű k ék gondoláján békésén evezett lakába. Egy hónappal a ’ történ itek után Velencze egyik vendéglőjében, melly „ i l lione b ian co “ czimet v ise l, — a ’ vendégek lajstrom án e’ név is volt o lv ash ató : „L orenzo M oruccini.66 a
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.!
286 Nehány perez múlva egy férfi kérdező ennek szobáját. A’ 16. szám alatti m utattaték neki. — Belépett. K i őt lá t á , képéről Ítélve a’ veres hajósnak m ondaná; de an nak rejtélyes ruhája helyett ez divatos öltönyt viselt. ,Kedves aty ám !4 — k iá lta , karjaiba vetve magát, egy a ’ szo bában ülő öregnek. „ F ia m ! — feleié az atya , Loreuzo M ornccini — milly hamar fö d e lé t; alig nehány negyede , hogy érkézéin , ’s m ár láthatlak de ré k L u c io !“ ,Szivem vezérlett4 — hizelge Lucio. „ H á t öcséd Carlo ?44 ,Velenczébe érkezvén tüstént felkeresőm ő t, e város régibb la kosát , ’s gondold a ty á m , hogy’ találtam ? ő szerelm es.4 „C arlo ?44 ,Igen ig en , ’s állandóbb, mondhatnám m akacsabb, mint vél néd ; m ég eddig sem tudató velem szerelm e tá r g y á t; annyit monda, hogy álnév alatt.4 „A z ö rd ö g b en ! mintha bizony egy M oruccini szégyelhetné ne vét!44 — kiálta hevesen az öreg. ,C sak szeszély atyám ! mint cnyim. L á s d , én is sz e re te k , s tudod különczködő átöltözésem et illy kalandokban 4 „Jó l tu d o m , f id , igen jó l. — D e ig a z , beszélj csak valamit arró l a ’ veres hajósról. Istenem re, most é rk é zéin , ’s m ár annyit beszéltek r ó l a , ’s még sem tudom , ki ő.44 ,IIa ha ha! ez derék — száll nevetve Lucio. — L elkem ré, ez tetszik n e k e m ; hiszen a t y á i n no nevess m á r a’ veres h a jó s4 —• — „ I g e n , igen44 — nyugtalankodék az öreg. ,A ’ veres hajós — — én valók.4 „ T e Lucio ?44 ,En é n , ’s nevein borzasztó v o lt, mint ö ltönyöm , m int hirem Lásd , engem Rinaldónak hívtak.4 „ ’S m iért ? 44 , \ o tudod m á r , m int mondám, Szerelmi c s e l, vidor kedély, ’s a’ tö b b i, noha itt kissé több volt.4 „H ogy-hogy’?46 , H alld , elmondom. Szeretek, és szerelmem tárgyának egész Ve lencze hódol. — É rtesz m ár ? M ég sem ? — Rémületesnek kelle len nem , hogy elijesszem vágytársim at. ’S mi legvigabb c ’ kalandban, a ’ veres hajós rém itő tetteit magam is beszélőm saját alakom ban.— N'o’s , hogy tetszik ?4 Az atya nyugtalanul váró e ’ beszéd végét.
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
287 „D e hogy érted a z t, hogy szerelm esednek Velencze hódol?66 .Nem isteniti-e A ngiolinát V elencze?6 „ A n g io lin á t? őt szereted? — A ngiolinát? — a’ la F enice-szinház első színésznőjét?“ — rebegé az ö re g , ’s kétségbees ve hanyatlék tág karszékébe. ,Atyám !6 k iálta Lucio , ’s a ty já t segélni sietett. „ F e le lj azon A ngiolinát?66 itt elakadt a’ vénnek lanka dó szózata. , Azt6 — felelt L u c io , nem értve atyját. „T ávozz jó Lucio távozz; én is m indjárt a’ htis légre m egyek majd osztán — — én is veled m e g y e k Angiolinához.66 ,N em , n e m 6 — „ M e n j, csak menj A n g io lin á h o z add tu d tá ra , hogy én is el fogok menni őt látogatni — menj menj !66 ,T üstént v issz a té re k 6 — szólít L u cio , ’s távozók. Egy óranegyed múlva a ’ színésznő lakában a’ lépcsőkön haladt fel fe lé , m i n t veres hajós. Az ajtón k o p o g o tt, ’s lépteket halla belőlről. B elé p e tt, ’s egy férfi-alakot lá ta , a’ mellékszobába lé p n i; de szerencsétlenül kö penyére zárta az ajtót. Lucio oda u g ró k , ’s tő rév el, melly m indig vele v o lt, leszelé azon d a rab o t, ’s elrejté. Angiolina zavarttnak lá tsz é k , ’s mind ezt nem vévé észre. Lucio dühönge beljében , alig b irt nehány hízelgő szót kiejteni. „D olgaim hívnak — szólít — csak látni akarám a’ szép A ngioli nát , ’s most elégülten távozom. R em ényiem , megbocsát66 — tévé hozzá, ’s egy kézcsók után kilépett a’ szobából. Angiolina a ’ lépcsőkig k is é rte , ’s örömmel té rt v issza, m ert — a’ veres hajóstóli borzalm át le nem győzheté. Lucio e’ pillanattól kezdve valódi Rinaldo, ’s a’ rém letes veres hajós leve. Nem té rt vissza atyjához , hanem k é t tő rt ragadva-ki szobájából, nyugtalanul v ára az éjt. E ’ tőröknek sajátságos alakjok vala. Ászéi jó k finom , hegyes, könnyű; fogatjok pedig re jte tt ónt v ise lt; lesből veti ezeket ellené re gyakorlott kezekkel a’ boszú-álló olasz. V égre éjeledék. — Lucio öntudatán kül várakozók, m ire vagy k ire , ön maga sem tudó. Álmodozásaiból könnyű nesz ébreszté-fel, ’s a’ m erceriák vé gére c sa ló , hol a ’ tenger m elléke n éptelen, ’s elhagyatott. Sajkában ült ott egy a la k , ’s békétleniil látszék várakozni. Az óra tizenegyet vert.
•
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
288 ,M ég ez éjen nőm nek mondhatandom őt — igy elméit magá ban az alak — ő éljö v en d ; ig en , hisz szavát a d á . a’ kápol nában ég a ’ g yertya, ’s ez a ’ je l. Egy negyed múlva a’ pap reánk mondja áldását, ’s ő, a ’ hu A ngiolina, enyim lesz.4 Rinaldo tőre után nyúlt e’ nevet hallva. A ’ váró ifjú felálla k ö rü ln ézn i, ’s köpenyéből a’ hold kétes vi lágánál is k itetszék a’ Rinaldótól leszelt hiány. A ’ veres hajós nem kétkedék tovább. E gy tő r visított végig a’ csendes lé g e n , ’s a’ sajkás mellett m agasra csapdosá a’ v iz e t, mellybe elm erü lt F elállóit a z , a’ gyilkost k e re s n i; de egy tő r röpült fe lé je , ’s ez mélyen furódék szivébe. „ H a ha h a !— hangzék Rinaldo gunymosolya — jegyezd-el ma gadnak a’ hullám okat, tágm ennyasszonyi ágyat a d o k — a’ tengert. , „Lucio !“ 4 — hangzék egy hang, ’s L orenzo Moruccini lépdelt feléje. „ A ty á m ! — szólít Lucio, dühében nem ism erve bűne irtózatosságát — hol já rs z itt ?“ , „H angodat haliám a’ m erceriák túlsó végéről.444 „Nézd a ty a ! fiad művét44 — szakasztá őt félbe L u c io , és a’ sajká hoz vezeté. O tt feküdt a’ holt te s t, arczát köpenye tak ará-el. — Lucio fellebbenté a z t , ’s Girolam ót ism eré-m eg. „ C a rlo , testvérem !“ — sikoltott re á rogyva. T estvérgyilkos !‘44 — orditá borzasztólag az a ty a , fiját el rántva íija testéről. E gy fehér árn y közeledék m o st, rém ként lebegve-át a’ sötét éjszakán. „ „G irolam o !44 44 hangzék gyöngéden fátyola alól. „E z Angiolina ! — rebegé L u c io — testvérem is őt szerété,44 ,„ Ő t ? — kiált az atya — úgy az ég ren d elé, hogy ő elhall jo n 444 — ’s szavában iszonynyal párosult a ’ kétségbeesés. „ M ié rt ?“ — kérdé reszketve Lucio. Angiolina testv éretek !444— nyögé az ö re g , ’s egy sajka or rá ra tám aszkodék. „ T estv érem ? Angiolina testvérem ?44 „ „G irolam o !4444 — hangzék közelebbről. A ’ színésznő előlépett, Lucio megragadó kezét. E g y sikoltás ébreszté-fel az atyát m erengéseiből. „A ngiolina — szólít Lucio — én azon férfiú n ak , k it nálad le iék . k ié rt ide jő v é l, testvére vagyok.44 Angiolina m egrettent
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
289 „ ,’S én aty ja444 — fcjezé-be Lorenzo. A ’ színésznő földre hanyatlék , Lucio tartá. 5 5 , S nein csak n e k i— folytata az atya — neked is Angiolina. Mielőtt Á g n esét, k é t fiam boldogult anyját, nőmnek nevezém, egy hölgyet szereték olly h é v v e l, m ellyel ez agg tetem kifejezni nem bir. Szerelm ünk gyümölcse egy leány l e t t , ki anyja halálát okozta. A’ leányt színésznőnek neveltetém , ’s e’ leány te v a g y ! “ ‘ „ „ H azu d sz! — rebegé a ’ hölgy, — hazudnod k e ll ! “ “ < „.N ézd e’ k eresztet444 — ’s egy szalagot tépvén-le nyakából, leányának nyujtá az atya. ,, „A nyám keresztje , ’s ez hasonló !<s 44 sikolt a’ színésznő, egy arany keresztet ragadva elő kebléből. ,„H iszesz ?444 — kérdé M oruccini ?444 „ „ A ty á m !“ “ — e’ szót hallatá Angiolina , ’s atyja karjába rö pült. Pillanata Girolamo holt testén akadt-fel. „ „G iro lam o ! férjem , átok a’ g y ilk o s ra !“ 44 — ’s az atyáról a ’ férjre hanyatlék. „ „ 0 testvérem 44 44 — sikolta j n é g , ’s egy mozdulat m indkettőt a’ habokba m e rité ; az élő egy sírba szállt a ’ halottal. P á r másodpereznyi idő után k é t ölelő testet vete-fel a’ tenger, ’s újra éh gyom rába nyélé azokat. Rinaldo a’ veres hajós oda sülyedt tekin tettel nézé e’ je le n e te t, ’s tő rét m arkolatig döfve szivébe holtan rogyu(t-Ie. Az atya látá e z e k e t, ’s ott álla m ély k eservében; jobbján egyik fij a csendesen n y u g v ó k , balján k é t gyerm ekének s ír ja , a ’ végtelen te n g e r, zajongva hánykodott. __________
OTMÁR.
P E S T I VIZSGÁLÓ. Bu z g ó ü n n e p l é s . Múlt hó 26-án üld a’ pesti református gyülekezet atyáskodó fejdelmünk áldott születésünnepét. Egyszerű vala a z , mint az ál dozat-tevő híveknek vallásos szertartásai; de buzgó, mint tiszta kebel hálaérzete. Magas ihlettel zengd a’ lelkesedett gyülekezet orgona-kíséret mellett ez alkalomra készült hymmusát ; mellynck végeztével tiszteletcs T ö r ö k Pál, közkedvességü hitszónok, az ünnep nagyságához szabályzóit imája után, melly mint méz folyók ajkairól — Sámuel I.k. X. r. 21 verse ezen szavaira „fclkiálta az egész nép, és monda : éljen a király" alapított elmélkedésében olly méltóságos rajzát adá a’ tökéletes fejdelem ’s valódi népatya erényeinek, mint az ünnep fennsége; olly hiven tolmácsold a’ boldogított nép örömömledezését, mint az az örömkönyteljes szemekben tükrözék ; olly kcllcm- ’s hatástcljcscn, mint sajátja. Szóval: szava velők oszlásáig hatott; nyelve pe dig gyors iró pennája vala. Az ünnepélyt ama népszerű kedves ének „Isten tartsd-meg ’s a 't . az orgona által clhangoztatva, rckeszté-bc. V.
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
290 IN N E P L É S .
J t p éterh o ft ünnep lS 3 9 ‘hen■ fF olylatdia.J A’ tengeren e' közben rettentő történt. A ’ szélvész nyugotról keletre olly dühhel c sap kod ta a ’ kikötő hullám ait, hogy az ütközbeni gőzesolnakok tovább nem h a l a d h a t t a k , ’s P é t c r v á r á b a kénytelcnittettek visszatérni Kronstadt és a ’ p a r t L ö z t t , jó ’s csendes id ő v e l, nagy nehéz kom pokat használ n a k ; ezekben az emberek egymáshoz szorosan nyomulva ülnek v agy állnak; a ’ tehetlenebb szállító hajó k lassan eveznek odább. De j a j nekik , ha erős s z é l , vagy éppen ferg eteg támad. Különféle nemű illyen kompok tömérdek emberrel voltak útközben K ron stad tból, midőn a ’ tenger a szélvésztől feldühült. E g y kis ideig láttattak ugyan a ’ szél és hullámok ellen k ü z d e n i: de c sa k ham ar ingadoztak , és a ’ rajtok volt sok emberrel a ’ nélkül , hogy se gítségü kre lehetett volna m enn i, elmerültek. — E ’ szere ncsétlenség fél órai komoly ’s keserű hangulatot sz e rz e tt a ’ néptömegnek. Azonban a" fergeteg csillapult; az eső lassanként megszűnt , a ’ kék ég e lő t ű n t , ’s ismét teljes csend volt a ’ term észetben. Mi is elhagyók teremünk e t az angol kastélyban, ’e visszatértünk Péterhofba. A ’ bútorosok, apró-áru sok és piaczi sz a k ác sok ismét itt v o lta k , nedves és elszinetlencdett áruikat k i r a k t á k , és a ’ még nagyobbra nőtt néptömeg rettentő csoportokban hullám zott a’ s é t a t é r nedves sá ro s utjain. J a j a ’ selyem ruh á k n ak ! Mindünnen él delet ’s gyönyör-kiváncsi csapatok nyomultak elő. A ’ múlt óra szerencsét lensége el volt f e le jt v e , és senki sem cm lékczett-m cg ama sok áldozatról. A ’ péterhofi innepnek legnevezetesbje a ’ kivilágítás és tűzijáték Mindket tőt c sa k a ’ romai Péter-tem plom kuppolája kivilágításával és a* girandolával — melly a m a rr a husvétkor követk ezik — lehet összchasonlitni. E ’ tű zijátékhoz P é terhofban igen nagy előkész ületek téte ttek . E g y millió lámpánál több helyeztetett a ’ vizi m ü v e k r e , c sa to rn á k és s é l a t é r e k r e , ’s több mint e zer munkás állt készen, hogy a’ díszítményekhez lépjen, és a ’ lám pákat gyúj to g as sa . C sa k a" je lr e v á r a k o z t a k , egy felszárnyaló r a k é tá r a . A ’ j e l nyug talansággal v á r a to tt s o k á i g , és so kan kétségbe estek láthatásán ez in nép k oronájának. Nyugtalanító hírek futostak szerte. A ’ c s á s z á r a’ v á r ablaká ból látta a ’ kronstadti elmerülő kompokat. E z réinitö hatást t. tt embersze rető szivére, és nem a k a rta , hogy e’ sz ere ncsétlenségre valami j e le az öröm és vidámságnak kö vetkezzék ; ohajtá, hogy mindenki osztozzék gyászában. M ár k é ts z e r n y e rté k -m e g könyörgéseik által a’ kivil gitásra c ‘ monarclia e ng ed őim ét, és k é ts ze r vétetett az vissza e lle n-p a ra ncs által. E ’ közben se tét lett és pedig s e t é t e b b , mint rendesen ez időtájban és c’ szélesség alatt. Már nem reményié senki a ’ kivilágítást és tű zijáték o t; s im kilőve! egy ra k é ta a’ lé g b e , és e rre egy második. E zzel az ism eretes jel ki volt adva a ’ meggyújtásra. Mi sem hasonlít a' gyújto gatok gyorssógához és ügyessé géhez ; lámpáik a" setetben mindenütt világítottak , majd itt, majd amott a’ magasban és mélyben ; majd egyesültek, majd closzoltak, ’s különböző irányban siettek s z é t ; hasonlítottak nagy Jáno s-b o g a rak h o z , mellyek repkedve ide ’s to v a rajzanak . (/égé következik.') Sz e rkcz i
Mátray
Gábor,
halpiaczon, D é n e s - h á z , 8 6 -d ik sz. a.
Nyomatik T r a t t n e r - K á r o l y i ’ betűivel , valóságos angol vas-sa jtón ú r i u t s z a 612.
%
Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár
Jelzet: 252.906
